A Magyar Jogász Egylet Biztosítási Jogi Szakosztályának 2007. november 28-i Szekcióülése A Magyar Jogász Egylet Biztosítási Jogi Szakosztálya, a szakosztály Polgári Jogi Felelısség Munkacsoportja, valamint a Gépjármő Biztosítási Munkacsoportja 2007. november 28. napján „Idıszerő jogalkalmazási kérdések a gépjármő balesetekkel kapcsolatos kártérítési ügyekben” címmel szekcióülést tartott. Dr. Bárdos Péter ügyvéd, aki szakosztály Polgári Jogi Felelısség Munkacsoportjának a vezetıje, a szekcióülés levezetıelnöke, bevezetıjében három problémakörre hívta fel a figyelmet: a nemvagyoni kártérítéssel kapcsolatos problémák között a lelki traumára, az elmaradt haszon megítélésénél megítélésére, vagyis meddig hozható ez okozati összefüggésbe a káreseménnyel, valamint az ésszerő elıreláthatóság fogalmára mint leendı új szabályra. Kitért továbbá a bírósági eljárás gyorsításának szükségességére. Az elsı elıadást Dr. Kéringer Csaba, a K&H Biztosító Zrt. Kiemelt Károk vezetıje tartotta. Elıször a járadékfizetés kérdéseirıl beszélt. 2006. évi adatok szerint a gépjármőbalesetekbıl eredı összes kárkifizetés 6%-át tette ki a nemvagyoni kártérítés, míg járadékokra az összes kifizetés 70%-a esett. Kiemelte, hogy a járadékok tekintetében felfőtött a károsultak igénye. Álláspontja szerint a járadékok egyösszegő megváltása eredményezi a legnagyobb bizonytalanságot, ugyanis erre hazánkban jelenleg nincs jogszabály, hanem a biztosítók a várható hozamot, a várható életkort és a várható inflációt figyelembe véve eltérı módszerekkel számolnak. Gyakori, hogy a biztosító és az a károsult ad hoc alkuja határozza meg ezt az összeget. Megemlítette, hogy Belgiumban és Szlovákiában jogszabályt alkottak arra, hogy a járadék tıkésített értékét hogyan kell kiszámolni. Az elıadás második részében a rendırség személyes adatok védelme tekintetében elfogadott retrográd álláspontját bírálta, mely véleménye szerint a jogkeresıket nem segíti. Végül az elıadó a büntetıügyekben alkalmazható közvetítıi eljárásról szólt. Ezen eljárás során abban látja a legnagyobb problémát, hogy a tényállás ekkor még tisztázatlan, és ez alapján születhet meg a megállapodás. Ez azután vitához vezethet az érintett felelısségbiztosítóval, mely természetesen a tényállás teljes körő feltárása alapján kívánja a kárt rendezni. A kártérítési felelısség körülményeinek tisztázása szempontjából idıelıtti megállapodás azonban sokszor elszegi a további bizonyítás (igazságügyi szakértı kirendelése, tanúmeghallgatás stb.) lehetıségét. A második elıadó Dr. Lak Edit ügyvéd volt, aki a veszélyes üzemi felelısség alóli mentesülésrıl beszélt. Az elháríthatatlan külsı ok forgalmát elemezte a praxisában elıfordult két ítélete alapján. Az elıadó véleménye szerint e két döntésben a bíróság az elháríthatatlanság vétkesség vizsgálatának teret nem engedı felfogása felıl a felróhatóság felé mozdult el, azonban nem tudható, hogy ez tendencia-e.
-2Az elsı ügy tényállása szerint a balesetet szenvedett gépkocsi tulajdonosa érvényesítette igényét a balesetben elhalt biciklis örököseivel szemben. Az út szélén kissé imbolyogva közlekedı biciklist a gépkocsi vezetıje mintegy 48-50 méterrıl látta, emiatt a felezıvonalhoz húzódott, azonban a biciklis hirtelen balra kanyarodott, s a gépkocsi elütötte. A biciklis a balesetben elhalálozott. Az elsıfokú bíróság kimondta, hogy elég, ha a gépjármővezetı a felezıvonalhoz húzódik, nem kell gázelvételt vagy lassító fékezést alkalmaznia a vezetınek. Ezt az álláspontot a másodfokú bíróság helybenhagyta. A másik ügy tényállása alapján Budapest belterületén egy teherautó a keresztezıdésben balra kívánt kanyarodni, azonban a forgalomirányító lámpa tilos jelzése miatt várakozni kellett a zöld jelzésre. Ekkor egy gyalogos megpróbált átkelni az úttesten, és beleakadt a teherautó egyik alkatrészébe. Mivel ez a tehergépkocsi holtterében történt, nem vette észre a vezetı, és így indult el, magával vonszolva a gyalogost. A PKKB megállapította, hogy csak akkor vehette volna észre a vezetı a gyalogost, ha a jármő ülésébıl felemelkedik. A bíróság álláspontja szerint ez azonban nem várható el tıle. Ebben az ügyben még nem született meg a másodfokú bíróság ítélete. Az elıadó kiemelte, hogy az elháríthatatlanság fogalmát a technika relatívvá teszi, ugyanis a technika adott állásától függ, hogy pontosan mi hárítható el. Másrészt ez gazdasági kérdés is, mivel figyelembe kell venni, hogy milyen gazdasági áldozat árán van lehetıség az elhárításra. A fent említett két esetben az elıadó szerint lett volna lehetıség az elhárításra, tehát nem lehetett volna megállapítani elháríthatatlanságot. Végül KSH által publikált statisztikai adatokra hivatkozva kitért arra az elıadó, hogy 2000 és 2005 között a személygépkocsik száma hozzávetıleg 500.000 darabbal nıtt, és felvetette azt a kérdést, hogy a motorizáció indokolja-e a felelısség ilyen irányú enyhítését. A harmadik elıadást Dr. Kozma Péter ügyvéd tartotta, aki elıször az ún. „pléhkárokról”, ezen belül is kiemelten a mőszakilag nem azonosítható károkról beszélt. Kiemelte, hogy praxisában többször elıfordult, hogy a biztosító kárfelvételi jegyzıkönyvében a biztosító szakértıje arra a kérdésre, hogy a kár mőszakilag azonosítható-e, az „igen” rubrikát ikszelte be, míg a biztosító ellenırzı szakértıje késıbb már nemleges választ adott e kérdésre. Ez azonban a bíróság elıtt elég nehezen védhetı álláspont az elıadó szerint. Sıt olyan eset is elıfordult, amikor ugyanaz a biztosító a casco biztosítás alapján fizetett, míg a kötelezı felelısségbiztosítás alapján – a casco által meg nem térült összeget – nem. Az elıadó bírálta a biztosítók azon gyakorlatát, hogy sok esetben indokolatlanul elhúzzák a pert. Másodsorban a rendırségi igazolólappal kapcsoltban az elıadó kifejtette, hogy – mivel ez az okirat közokirat – célszerőtlen minden esetben a biztosítónak ez ellen komoly bizonyítást lefolytatniuk. Ezek után az elıadó a Fıvárosi Bíróság egyik határozatát ismertette, mely hatályon kívül helyezte az I. fokú ítéletet. A tényállás szerint az egyik autó megállt, míg a másik pedig hátulról beleütközött. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a baleset tényének
-3megállapításához nem kell szakértı, hanem elég a felek elıadása, illetve a tanúk vallomása. Szakértıt csak arra a kérdésre kell kirendelni, hogy a gépkocsin lévı összes sérülésbıl melyek keletkeztek a perbeli baleset során. Az elıadó véleménye szerint az igazságügyi szakértık közremőködése jelentısen drágult, a költségek növekedése azonban nem minden esetben tükrözıdik a szakvélemény megalapozottságában, illetve a perben való felhasználhatóságában. Ugyanakkor a szakértık a sok esetben késedelmesen terjesztik elı szakvéleményüket. Álláspontja szerint ez utóbbi esetben kivétel nélkül alkalmazni kellene a Pp. azon szabályát, mely kimondja, hogy annak a szakértınek a munkadíját, aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik és a véleménynyilvánításra nyitva álló határidı alatt a határidı meghosszabbítását nem kéri, illetve a meghosszabbított határidı alatt sem nyilvánít véleményt, a határidı lejártát követı naptól kezdve naponta egy százalékkal csökkenteni kell. A biztosítási csalásokkal kapcsolatban az elıadó kifejtette, hogy ma már töréskár esetében fordulhat elı ilyen, a lopáskáros csalás már nem domináns. Ezek után az elıadó a javítási költség ÁFA vonzatával kapcsolatos problémákra tért rá, vagyis hogy a biztosítóknak kell-e ÁFÁ-t is fizetniük, ha a károsult nem csatol javítási számlát, de a gépjármőben keletkezett kár és annak összege bizonyított. Felhozta példaként, hogy ha a károsult a jogerıs ítélet után javíttatja meg a gépjármővét és a bíróság nettó összeget ítél meg, akkor soha többé nem tudja érvényesíteni az ÁFÁ-t. Kitért arra a problémára is, hogy a biztosítók sok esetben nagyon alacsony kárkori értéket állapítanak meg magas javítási költség mellett, mely ahhoz vezet, hogy a biztosító totálkárossá nyilvánítja az autót, ami egyébként indokolatlan. Az elıadó még több problémát vettet fel, bírálva a biztosítók gyakorlatát. Véleménye szerint a biztosítók sok esetben nagyon alacsony kárkori értéket állapítanak meg magas javítási költség mellett, mely ahhoz vezet, hogy a biztosító totálkárossá nyilvánítja az autót, ami egyébként indokolatlan. A bérautó kölcsönzése miatt felmerült költség megtérítéséhez a biztosító az elıadó véleménye szerint túl sok feltétel teljesülését kívánja meg. Ha a vétlen károsultnak autója van, ez – a mai életviszonyok mellett – elégséges feltétel ahhoz, hogy ezen költség megfizetését alappal követelje a biztosítótól, amennyiben a károkozó magatartása miatt nem tudja saját jármővét használni. Elıadása befejezéseként annak a véleményének adott hangot, hogy célszerő lenne, ha a per elıtt a károsult és a biztosító jogi képviselıje leülne megbeszélni a vitás kérdéseket, ugyanis a károsultnak sem érdeke, hogy csak többéves per után jusson hozzá a kártérítési összeghez. A szekcióülés utolsó elıadását Dr. László Györgytıl, az Allianz Hungária Biztosító Zrt. jogtanácsosa tartotta, aki négy témakört érintett. Elıször arról beszélt, hogy mikor tesz eleget a biztosított cascós kár esetében kárbejelentési kötelezettségének. Az ügy tényállása szerint a biztosított a gépkocsiját sérült állapotban találta. A gépkocsit egy szakértıi jogosítvánnyal nem rendelkezı személy szemlézte meg, aki a sérüléseket rögzítette. A biztosított ezután a
-4jármővet kijavította. A javítás szakszerőségét egy igazságügyi szakértı szemlézte, aki a javítást szakszerőnek találta. A biztosított ezután bejelentette a gépjármőben keletkezett kárt. A biztosító késedelmes kárbejelentésre hivatkozva utasította el a biztosított igényét, aki keresetet terjesztett elı. I. fokon a bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 544 § (2) bekezdése alapján a biztosító kötelezettsége nem áll be, amennyiben a biztosított az 544. § (1) bekezdésben elıírt kötelezettségeket nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak. Ez azt jelenti, hogy a biztosítottnak a biztosítási eseményt be kell jelentenie, a szükséges felvilágosítást meg kell adnia, és lehetıvé kell tenni ezek ellenırzését. Hivatkozott továbbá a bíróság a Ptk. 557. §-ára is. II. fokon a bíróság megváltoztatta az I. fokú ítéletet. A bíróság a döntését azzal indokolta, hogy a felperes eleget tett bejelentési kötelezettségének. A biztosító csak akkor mentesül kötelezettsége alól, ha a kárbejelentési kötelezettség elmulasztása miatt tények és körülmények kideríthetetlenné válnak. A biztosított ezen kötelezettségének eleget tett azzal, hogy a gépkocsit lefotózták, és a károkat rögzítették. A biztosítót terheli a bíróság szerint annak bizonyítása, hogy a fotók nem a kár kapcsán készültek, a fotók nem a károsult gépkocsit mutatják, és a sérülések nem a balesetkor keletkeztek. Az elıadó álláspontja szerint a II. fokú ítélet megalapozatlan, mert igaz, hogy a késedelmes kárbejelentés esetén csak lényeges körülmények kideríthetetlensége miatt mentesül a biztosító, de a bizonyítási teher átszáll a biztosítottra, a kár magándokumentálása ennek nem felel meg, és a Ptk. 557. (1) bekezdése értelmében változtatás csak a kárenyhítés körében megengedett. A második témakör arról szólt, hogy a biztosító jogi képviselıje mellett a biztosító képviseletében meghatalmazottként a biztosító szakértıje is eljárhat-e az igazságügyi szakértı meghallgatása során. Az elıadó a Pp. 67. §-ára hivatkozott, mely többek között lehetıséget ad arra, hogy meghatalmazottként a gazdálkodó szervezet alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben a munkáltatóját képviselheti. Kifejtette azt is, hogy ha a biztosítót többen képviselik, akkor egy-egy perbeli cselekménynél azonban csak egyik képviselı járhat el. Az elıadó tapasztalata szerint a bíróság ezen álláspontot nem osztják. A bíróságok részérıl e felvetésre többféle reakciót ismertetett az elıadó; többek között azzal érveltek a bíróságok, hogy a kárrendezés nem tartozik a biztosító gazdasági tevékenységébe, vagy azért ne bocsátkozzon vitába a biztosító kárszakértıje a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértıvel, mert ez a per elhúzódásához vezet. Volt olyan bíróság is, ahol az esélyegyenlıtlenségre hivatkozással utasította el a biztosító álláspontját. Elıfordult az is, hogy hallgatóságként vette jegyzıkönyvbe a kárszakértıt a bíróság. Az elıadó ismertetett egy II. fokú döntést is, melyben a bíróság kifejtette, hogy az I. fokú ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan, ugyanis az I. fokú bíróság lényeges eljárási szabályt sértett meg, mert megfosztotta a biztosítót a kirendelt igazságügyi mőszaki szakértı meghallgatásakor a jogszerő képviselettıl. A biztosító gazdasági tevékenységébe nemcsak a szerzıdéskötés, hanem a kárrendezési eljárás is beletartozik a bíróság álláspontja szerint. Tehát meg kell engedni, hogy a biztosítót munkavállalója is képviselje, továbbá a szakértıhöz kérdést intézzen. Az elıadó véleménye szerint a szakértelemmel rendelkezı képviselı részvétele a perben elısegítené, hogy a nem jogi, hanem mőszaki jellegő kérdések kellı mélységig felszínre kerüljenek, és az egyébként e kérdésekben laikus bíró számára érthetıbbé váljon a felek közötti ellentét lényege.
-5Harmadsorban az elıadó az ÁFA megfizetésével foglalkozott, amit már az elıtte szóló elıadó is érintett. Álláspontja szerint a bírói gyakorlat nem egységes ebben a kérdésben. Vannak olyan bírók, akik szerint a teljes reparáció elvét sértené, ha nem ítélne meg ÁFÁ-t minden esetben, valamint álláspontjuk szerint az ÁFA fizetési és a számlaadási kötelezettség független a kártérítési kötelezettségtıl; míg ismert olyan bírósági döntés is, mely abból indul ki, hogy az ÁFA közteher, mely akkor merül fel, ha megfizetik, tehát ahhoz, hogy a bíróság ÁFÁ-t is megítéljen, kell a számla. Ez utóbbi álláspont szerint az ÁFA a Ptk. 355. § (4) bekezdése értelmében költség, továbbá a bíróság nem legalizálhat olyan jogellenes állapotot, amelyben a jogszabály kötelezése ellenére nem viselték a közterheket. Az elıadó véleménye szerint az utóbbi álláspont a helyes. A negyedik problémakör a késelemi kamattal volt kapcsolatos. A kérdés az, hogy a gazdálkodó szervezet által kötött casco szerzıdés tekintetében vagy a kötelezı felelısségbiztosítási szerzıdés alapján a károsult gazdálkodó szervezetnek a késedelmi kamat fıszabály szerinti összege 7 százalékponttal növelten jár-e. Az elıadó álláspontja az, hogy csak a fıszabály szerinti késedelmi kamat jár a gazdálkodó szervezeteknek casco és felelısségbiztosítás alapján. Az elıadó álláspontja indokolásaként az Európai Parlament és Tanács kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésrıl szóló 2000/35/EK irányelv (13) preambulum bekezdésére hivatkozott, mely a következıket rögzíti: „Ez az irányelv kizárólag a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítésére vonatkozik, és nem rendelkezik a fogyasztókkal kötött ügyletekrıl, illetve más, például a csekkekre és váltókra vonatkozó jogszabályok szerinti fizetésekkel kapcsolatos kamatokról, a kártérítési kifizetésekrıl, ideértve a biztosító társaságok kifizetéseit is.” Ezen felül az elıadó felhívta a figyelmet a 2002. évi XXXVI. törvény indokolására, mely a következıket tartalmazza: „Kereskedelmi ügyleteknek minısíti [az irányelv] a vállalkozások (akár egyetlen személy is) egymás közötti, vagy vállalkozások és állami szervek közötti olyan ügyleteket, amelyek ellenérték fejében áruk szállításához vagy szolgáltatások nyújtásához vezetnek. Az irányelv tehát csak a kereskedelmi szerzıdésekre vonatkozik, így nem érinti a fogyasztókkal kötött szerzıdéseket, továbbá az értékpapírokból eredı fizetéseket, kártérítési összegek kifizetését.” Végül az elıadó kifejtette, hogy jó lenne külön ülést tartani a közvetítıi eljárással kapcsolatban. Az elıadások után Dr. Bárdos Péter levezetıelnök reagált az elmondottakra. Kiemelte, hogy az elháríthatatlanság fogalmának a felpuhulását még nem tapasztalata, de ezzel a felpuhításra irányuló állásponttal nem ért egyet. Az ÁFA megfizetésével kapcsolatban nem ért egyet azzal, hogy csak számla alapján jár az ÁFA. Dr. Pataky Csaba ügyvéd hozzászólásában azt emelte ki, hogy ha a szabálysértési eljárásban a sértett polgári jogi igényt terjeszt elı, akkor a szabálysértési határozatot vele is közölni kell, mert valamilyen módon a polgári jogi igényrıl rendelkeznie kell a határozatban a szabálysértési hatóságnak, mely az esetek döntı többségében egyéb törvényes útra utasítja a sértett igényének az érvényesítését. Mivel a sértettre is tartalmaz így rendelkezést a határozat,
-6vele is közölni kell, és ez az ügyfél számára a biztosítóknál megkönnyíti a kárrendezést, mert így tudja igazolni a jogalapot. Dr. Németh Ferenc ügyvéd az ÁFÁ-val kapcsolatban tett észrevételt. Hivatkozott a BH 2006. 111. számú jogesetre, melyben a Legfelsıbb Bíróság azt az álláspontot fogadta el, mely szerint csak akkor kell a biztosítónak ÁFÁ-t fizetni, ha a károsult a számlát becsatolta. Ugyanakkor hozzátette a hozzászóló, hogy ettıl eltérı II. fokú álláspont is ismert. Dr. Kovács Kázmér ügyvéd hozzászólásában annak a véleményének adott hangot, hogy az ÁFÁ-t számla nélkül is meg kellene fizetnie a biztosítónak. Az ún. „pléhkárral” kapcsolatban kifejtette, hogy nem követelmény a sérült jármő kijavítása. **** A nagy érdeklıdéssel, sok résztvevıvel lezajlott szekcióülés indokolta a témaválasztást, s élesen rávilágított az ellenérdekő felek jogászainak gyakran ellentétes jogi véleményére, ami csak megerısítette a témaválasztás helyességét és célszerőségét. Összeállította: Dr. Pataky Tibor
