Dr. Muhoray Árpád* Bartáné dr. Muharay Irén** A KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA VÉDELEM TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI KIHATÁSAI
AZ INFRASTRUKTÚRÁK TÁRSADALMI JELENTİSÉGE Az aránytalan megoszlásban rendelkezésre álló források hozzáférhetıvé tétele céljából a környezetét gyökeresen átalakítani képes emberi civilizáció új környezeti elemeket teremtett fennmaradása érdekében. Az így megalkotott mesterséges környezeti tényezıket az infrastruktúra fogalomkörébe soroljuk. Ezek a társadalmi, tudományos haladás ütemével párhuzamban fejlıdı és azok egyes funkciói megvalósulásának elıfeltételéül szolgáló „pillérek” adják a szilárd kapcsolatot az erıforrások között. Vagyis a társadalomnak mint rendszernek az erıforrásai ennek a strukturális alapelemnek a közbeiktatásával léphetnek egymással kölcsönhatásba. Ez tükrözıdik vissza a latin eredető szó jelentésébıl is, amelyet alapszerkezetként, alapépítményként, általánosságban pedig alapként fordíthatunk. [1] Nem nehéz tehát belátni, hogy minél szélesebb ez az „alap”, annál nagyobb komplexebb és szélesebb társadalmi struktúrát képes „megtartani”. Napjaink híradásai is jelzik a társadalom milyen mértékben függ az egyes infrastruktúráktól. A természeti és civilizációs csapások által lerombolt infrastruktúrák lehetetlenné tehetik az ellátás megszokott színvonalának fenntartását és a társadalmi viszonyok szétzilálódásához is vezethetnek. A helyreállítás pedig rendkívüli terheket jelent az ezáltal gazdaságilag amúgy is krízishelyzetben lévı közösség számára. A lakosság normál életvitelének, valamint az állami szervek mőködésének alapvetı feltétele tehát az infrastruktúrák megléte. Ezen rendszerek és szolgáltatások közül némelyek zavara vagy kiesése súlyos hatást gyakorolhat a társadalmi, gazdasági stabilitásra. Az említett infrastruktúrákat kritikus jelzıvel illetik napjainkban. A kritikus infrastruktúra és védelmének (továbbiakban: KIV) kérdése az utóbbi idıben egyre gyakrabban vetıdik fel nemzetközi és hazai szakmai, és tudományos körökben. Újszerő elnevezése azonban nem is olyan új kelető fogalom. Bizonyítja ezt, ha felütjük a Hadtudományi Lexikont az állóképességére vonatkozó címszónál és megvizsgáljuk az ott leírtakat. Való igaz ugyan, hogy a fegyveres összeütközések, illetve ipari és természeti katasztrófák közvetlen és másodlagos hatásaival szembeni ellenálló képesség kapcsán ugyan, de ettıl eltekintve mégis csak az állam, a lakosság számára létfontosságú üzemek, gazdálkodó szervezetek mőködıképességének megırzése a célja az ezt megvalósító intézkedéseknek. [2] Az említettek és Amerikai Egyesült Államok idevágó koncepcióját megalapozó elsı hivatalos dokumentumban rögzítettek között jelentıs hasonlóságokat fedezhetünk fel. A CLINTON elnök által 1996-ban aláírt 13010 számú elnöki rendelettel állították fel a KIV-ért felelıs elnöki bizottságot. Ennek a bizottságnak az értelmezésében ide soroljuk az „Adott nemzeti infrastruktúrákat, amelyek olyan mértékben létfontosságúak, hogy mőködésképtelenné válásuk vagy megsemmisülésük az Egyesült Államok védelmi képességének vagy gazdasági potenciáljának gyengülését okozhatja.” [3] *
Országos Katasztrófavédelmi Fıigazgatóság, fıigazgató-helyettes, pv. vezérırnagy. BGF Külkereskedelmi Fıiskolai Kar, Közgazdaságtan Intézeti Tanszék, fıiskolai docens.
**
14
MUHORAY Á., BARTÁNÉ DR. MUHARAY I.: A KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA... A NATO Polgári Védelmi Bizottsága szerint például e fogalomkör „Azokat a létesítményeket, szolgáltatásokat és információs rendszereket jelenti, amelyek olyan létfontosságúak a nemzetek számára, hogy mőködésképtelenné válásuknak vagy megsemmisülésüknek gyengítı hatása lenne a nemzet biztonságára, a nemzetgazdaságra, a közegészségre, a közbiztonságra és a kormány hatékony mőködésére.” [4] A Közösség dokumentumaiban szinonimaként használt létfontosságú infrastruktúrák definíciója alapján ezek „olyan eszközök, vagy azok részei, amelyek elengedhetetlenek a létfontosságú társadalmi feladatok ellátásához, ideértve az ellátási láncot, az egészségügyet, a biztonságot, valamint az emberek gazdasági és társadalmi jólétét is”. [5]
EURÓPAI UNIÓS TÖREKVÉSEK A KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA VÉDELMÉNEK FOKOZÁSÁRA Az Európai Unió tagállamait ért terrortámadások hatására, a terrorizmus elleni tevékenysége keretében kezdett foglalkozni a KIV fejlesztésével. Az Európai Tanács 2004. júniusi ülésén felkérte a Bizottságot a kritikus infrastruktúrák védelmét szolgáló átfogó stratégia kialakítására. A Bizottság 2004. október 20-án közleményt fogadott el „A létfontosságú infrastruktúrák védelme a terrorizmus elleni küzdelemben” címmel, amelyben javaslatokat tett a KI-t érhetı terrortámadások európai megelızésére, felkészülésre és reagálásra. A Bizottság 2005. novemberben Zöld Könyv kiadása mellett döntött, amely a Kritikus Infrastruktúra Védelem Európai Programjának (továbbiakban: EPCIP) kidolgozását és a Kritikus Infrastruktúra Védelmi Elırejelzı és Információs Hálózat (továbbiakban: CIWIN) felállítását szolgálta. A Zöld Könyvben megfogalmazott EPCIP általános célkitőzése, hogy javítsa a létfontosságú infrastruktúrák védelmét az Unióban. A KIV összveszély-megközelítésen alapul, melyben a terrorizmus elleni védelem prioritást élvez. Amennyiben egy adott létfontosságú infrastrukturális ágazatban a védekezési intézkedéseket megfelelı szintőnek találják, a szereplıknek azon veszélyekre kell összpontosítaniuk, amelyek tekintetében továbbra is sebezhetıek. Az EPCIP végrehajtása olyan alapvetı elvekre épül, mint a szubszidiaritás, a kiegészítés, a titkosság, az együttmőködés, az arányosság, valamint az ágazati megközelítés. Az EPCIP gyakorlati megvalósítása három párhuzamos munkafolyamatban történik a nemzeti, illetve összeurópai koncepciók kidolgozása érdekében, így: • a közösségi stratégia kidolgozásában, • a szektorális tevékenységben és • a tagállami KIV tevékenység támogatásában, melyek rendszeres felülvizsgálatát és aktualizálását a tagállamok a Bizottsággal együttmőködve végzik. A tagállami KIV keretében a Bizottság támogatása mellett, szükség szerinti egyedi nemzeti kritériumok felállításával a tagállamok megkezdhetik a nemzeti KIV programok kidolgozását. E programoknak a nemzeti KI-k nemzeti kritériumok alapján történı azonosításával, a tulajdonosokkal, üzemeltetıkkel való párbeszéd kialakításával, a földrajzi és ágazati függıségek azonosításával, a készenléti tervek kidolgozásával kell foglalkozniuk. A 2004. március 11-i madridi merényletek nyomán az állam- és kormányfık Európai Tanácsa 2004. március 25-26-i brüsszeli ülésén elfogadta a terrorizmus leküzdésérıl szóló nyilatkozatot. Hazánkban az EU Terrorizmus Elleni Akcióterv célkitőzéseit figyelembe véve megalkotott 2112/2004. (V. 7.) korm. határozat (továbbiakban: határozat) 3. pontjának értelmében megalakult a Terrorizmus Elleni Tárcaközi Munkcsoport. A határozat és az annak módosításáról szóló 2046/2007. (III. 19.) kormányhatározat mellékletét is képezı Terrorizmus Elleni Nemzeti Akcióterv (továbbiakban: Akcióterv) a KI-k ellen irányuló terrortámadások vonatkozásában is rendelkezik a tárcák és fıhatóságok, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok KIV-ét érintı feladatokról. Magyarország kialakította és a közösségi szabályozás alá tartozó területeken, a vonatkozó közösségi szabályokkal összhangban mőködteti a KIV ágazati alrendszereit. Ugyanakkor az európai uniós szabályozásban is új megközelítéső európai KI irányelv átültetése (amely egyben a horizon15
MUHORAY Á., BARTÁNÉ DR. MUHARAY I.: A KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA... tális kritikus infrastruktúra védelmi szabályozás magyarországi bevezetését is jelenti) intenzív szakmai elıkészítı és jogalkotási munkát igényel. Hazánkban a KIV-vel és helyreállításával kapcsolatban döntéshozó testület, a katasztrófák elleni védekezés kormányzati döntéseinek elıkészítésére és azok végrehajtására törvény által felhatalmazott Kormányzati Koordinációs Bizottság (továbbiakban: KKB). A KKB 2004. november 11-i határozatában a KI vizsgálatával kapcsolatos feladatok koordinálásával az Országos Katasztrófavédelmi Fıigazgatóságot (továbbiakban: OKF) bízta meg. Ezen túlmenıen a már említett a terrorizmus elleni küzdelem aktuális feladatait meghatározó akcióterv részletesen szabályozta, hogy a tárcák, a KKB munkaszervei, védekezési munkabizottságai, az országos hatáskörő szervek a KI biztonságának erısítésében mely feladatokra fordítsanak fokozott figyelmet. [6] Az eddigiekben vázoltakra és az elvégzett vizsgálatokra figyelemmel ez évben az OKF koordinálása mellett a Kritikus Infrastruktúra Védelem Nemzeti Programjáról szóló 2080/2008. (VI. 30.) korm. határozattal megszületett a hazai KIV-re vonatkozó feladatok megindítását elrendelı felsı szintő döntés. A megvalósításában a nemzeti adottságoknak és intézményrendszernek megfelelı sajátosságoknak kell a fı hangsúlyt kapniuk.
AZ ÜZEMBIZTONSÁG GAZDASÁGI TÉNYEZİI A társadalom számára a stabilitás a fejlıdés záloga. Azaz e kérdéskört vizsgálva egyrészt igények növekedésével arányban kell fejleszteni az infrastruktúrát, másfelıl pedig gondoskodni kell a létrehozott mőszaki és szolgáltató rendszerek megfelelı mőködtetésérıl. A fokozatosan kiépülı infrastruktúrák az erıforrások fellelési és a szükségletek keletkezési helyei között mutatkozó általában jelentıs földrajzi távolságok miatt maguk is kiterjedt hálózatokat képeznek. Túl ezen a globalizáció teremtette kiszélesedı piac, illetve a fogyasztói társadalom intenzív felhasználással és nagy volumenő kereslettel jelentkezik az infrastruktúrák szemben támasztott követelmények terén. Ennek eredménye, hogy ezek a rendszerek rendkívüli kapacitással és igen sok szolgáltatási végponttal bíró hálózatként realizálhatók csak. Az említett feltételek teljesülése egy kiemelten költséges beruházás képét vázolják fel. Az infrastrukturális invesztíciók megtérülésének hosszú távú volta, és a nagy befektetési igény a befektetık számára nem minden esetben jelentenek kecsegtetı lehetıséget. Az infrastruktúrák üzemeltetése, azonban egy tartós, stabil nyereségszintet garantálhat. Megteremtésük szándéka azonban nem csak a nyereségorientált gazdasági szereplık törekvéseivel esik egybe. Az egész társadalom érdeke, hogy az igényeinek megfelelı fejlett térségek jöjjenek létre. Más piaci szereplık is az invesztíciók vonzóbb lehetıségeket látnak gazdasági tevékenységük ilyen környezetben történı kiszélesítésére és egyben hozzájárulnak az érintett területek további fejlıdéséhez, illetıleg fokozzák annak lakosságmegtartó képességét. Az állam épp ezért is vállalja magára létesítésük anyagi fedezetének jelentıs hányadát. Az infrastruktúrák létesítése a források rendelkezésre állásában elıidézett pozitív hatások mellett, egyidejőleg magával hozza az erıforrásokhoz való behatárolt hozzáférést, illetıleg az erre alapozott rendszerek és technológiák nagyfokú és olykor kölcsönös függıségét. Nyilvánvalóan mind nagyobb mértékben és kizárólagossággal támaszkodunk egy adott infrastruktúrára, az annál kiszolgáltatottabbá tesz minket a szolgáltatáskieséssel szemben. Ha az ellátásbiztonság a vizsgált területen olyan szinten függ valamely infrastruktúra mőködıképességétıl, hogy a kiesés okozta következmények a központi államapparátus beavatkozását igénylı rendkívüli helyzetté eszkalálódhatnak, úgy azt kritikus tényezıként kell kezelnünk az azt garantáló infrastruktúrát pedig létfontosságúnak vagy más szóval kritikusnak kell tekintenünk. A biztonság megteremtése ez esetben elsıdlegesen a kritikus infrastruktúra rendeltetésszerő üzemfolytonosságnak a fenntartását követeli meg megelızendı a fennakadásokat. A következı fázis már túlmutat a veszélyek csökkentésén és csak ellenlépésekkel mehetünk elébe a súlyosabb események bekövetkezésének, egyszóval be kell avatkoznunk. Itt kritikus lévén nem elégedhetünk 16
MUHORAY Á., BARTÁNÉ DR. MUHARAY I.: A KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA... meg csupán az infrastruktúra megóvásával, sérüléseinek helyreállításával, mert ehhez megkerülhetetlenül hozzátartozik a bekövetkezett üzemzavarok, sérülések hatásainak a kezelése is. A mőködési zavar érintettjeinél jelentkezı károk csökkentésére, kiküszöbölésére is intézkedni kell. Jól szemlélteti ezt a védelmi feladatok ütemezésének – a NATO Felsıszintő Polgári Veszélyhelyzeti Tervezési Bizottsága (SCEPC) megbízásából a KIV koncepcióját 2003-ban kidolgozó – NATO Polgári Védelmi Bizottsága (CPC) által történı felvázolása. Ezt mutatja be az 1. ábra.
1. ábra1 Ebben segítségünkre lehet a meglévı tartalékok igénybevétele vagy egyéb szükségmegoldások alkalmazása. Hisz a zavarok kapcsán, a hiányzó szolgáltatás, erıforrás rendelkezésre állásának a fenntarthatóságát kell elérni. A kritikus infrastruktúra stabil mőködése szempontjából elsırendő és legjelentısebb feladat a károk bekövetkezése lehetıségének a csökkentése, ami az üzemeltetıkre és tulajdonosokra hárul. A mőszaki-technikai, a technológiai biztonság, a fizikai, illetve informatikai védelem, az információvédelem, a minıségi és adminisztratív elıírások követelményeinek teljesítése a létesítés és az üzemeltetés során komoly költségkihatással bír. Amint azonban azt összevetjük a lehetséges károk okozta veszteségekkel, kitőnik, hogy nagyságrendekkel is akár alatta marad ez utóbbinak. A jogos társadalmi elvárás, amely az infrastruktúra rendelkezésre állásának nagyobb biztonságát és a társadalmi kockázatok elfogadható minimális szintje alatti mőködését fogalmazza meg, a kritikusnak ítélhetı szektorokban még erélyesebb hatósági tevékenységen keresztül érvényesíthetı. Ez is nyilván további, a kockázatcsökkentı eljárások bevezetéséhez szükséges kiadásokkal párosul. Evidens, hogy a leghatékonyabb biztonsági rendszer sem képes a veszélyektıl szászázalékban megóvni az infrastruktúrákat. A folyamatokat kísérı kockázatok egy része az alkalmazott technológia üzemviteli eltéréseibıl és a felhasznált anyagok esetleges változásaiból adódóan kisebb üzemzavarokat eredményezhetnek. Ezért is kell az üzemeltetıi biztonságpolitikának felkészültnek lennie az üzemzavarok és balesetek kezelésére. Üzemzavarok alatt ez esetben olyan eseményt értünk, 1
Nagy Rudolf, Halász László [7]: „Fázisok a kritikus infrastruktúra-védelmi intézkedésekben”, in Critical Infrastructure Protection in a NATO/EAPC Civil Emergency Planning context, Presentation tool, Civil Protection Committee, 2007, p. 25. 17
MUHORAY Á., BARTÁNÉ DR. MUHARAY I.: A KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA... melynek során az üzemeltetı személyzet a rendellenes folyamatokat az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése nélkül továbbra is teljes biztonsággal képes irányítani és azok kiváltó okainak, hatásainak elhárítása külsı segítséget nem igényel. Az ehhez szükséges intézkedéseket a technológiai, illetve kezelési utasításban rögzítik, ezekre az érintetteket felkészítik. A kisebb üzemzavar – bár nem kívánatos – elég gyakorinak mondható, ezért nem tekinthetı rendkívüli eseménynek2. [8] Az általában a maximális kapacitás körüli igénybevétel mellett mőködı kritikus infrastruktúrák üzembiztonságának megteremtése szigorú technológiai szabályok és mőszaki paraméterek betartását, illetıleg az azokat felügyelı ellenırzı és adatgyőjtı rendszerek meglétét indokolja. Ezek a rendszerek az informatikai hálózatok mellett a másik olyan technológia, amely átfogja a kritikus infrastruktúrák nagy részét. Emiatt komoly figyelmet szentelnek neki az energetikában, a vízgazdálkodásban, a közlekedésben és a vegyiparban. [9] Telepítésük szükségességét a biztonsági szempontokon túl a már a bevezetıben is ismertetett a kritikus infrastruktúrák jelentıs földrajzi kiterjedése is indokolja. Nélkülük a szolgáltatás a társadalom és a gazdaság egyéb szereplıi részérıl támasztott igény szerinti volumenben megbízhatóan nem is lehetne garantálni. A terjedelmes hálózatok és az egyedi kialakítású, illetve a külsı virtuális behatások ellen védett, bonyolult szoftverek szintén költségesebbé teszik az üzemeltetést. Mindezen védelmi beruházások és intézkedések ellenére is ölthet olyan intenzív jelleget az esemény, hogy nincs esély a korrigálásra vagy emberi mulasztás miatt az egyébként kezelhetı történés kiterjedt káreseménnyé fajulhat. Ahhoz, hogy a további eszkalációt megelızzük és ne kelljen tétlen szemlélıként a kiszolgáltatottan – a következmények kedvezı alakulásában bízva – figyelnünk a fejleményeket, megfelelı balesetelhárítási struktúrát kell felállítani. Ennek az úgynevezett biztonsági irányítási rendszernek a feladata rendkívüli helyzetekben a beavatkozás. [7]
A BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK HATÁSA A VERSENYKÉPESSÉGRE Az elemzések azt megmutatják, hogy egy bekövetkezı rendkívüli esemény során a védelmi rendszer sikeres beavatkozásával is, mintegy a biztonsági irányítási rendszer alkalmazására fordított összegek tízszeresét kitevı érték menthetı meg. A kárelhárító szervezetek és a beavatkozást szolgáló infrastruktúra tehát nem felesleges költségnövelı tényezı. Minıségbeli paramétereik együtt alapozzák meg a beavatkozás milyenségét és döntik el, hogy a biztonsági irányítási rendszer eséllyel tud-e szembenézni a veszéllyel. Ez a gondolat visszamutat a megelızés, felkészülés kérdésére, amely az erıforrások alkalmazása képességének minıségét javíthatja. A sikeres felkészülés az erre alapozott eredményes alkalmazással egyetemben a prosperitás biztonsága érdekében eszközölt és krízishelyzetben megtérülı befektetés. Hiszen, ha idejekorán gondoskodnak a kárelhárító szervezetek felkészítésérıl – és ami még fontosabb: rendszeres begyakoroltatásáról, a védelmi rendszerek mőködési feltételeirıl –, úgy töredék összegért teremthetı meg a haváriát követı gazdaságos továbbüzemeltetés lehetısége. Az elképzelések szerint az említett védelmi intézkedések kiegészítésére további erıforrásokat kívánnak rendelni a több tagállamot érintı európai kritikus infrastruktúrákhoz. Természetszerőleg ehhez egyben közösségi elvárások is párosulnak majd. Az uniós védelmi követelmények teljesítésének költségei azonban nem háríthatók egyedül a tulajdonosokra és üzemeltetıkre. Ezt felismerve megosztandó a terheket, közösségi forrásokat is kívánnak biztosítani a már meglévı biztonsági rendszerek kiegészítésére. Ebbıl eredıen a majdan 2
Tóth Tamás, Tóth Szabó József szerint [8], 179 oldal: Rendkívüli eseményen értjük azt a hírtelen fellépı, váratlan, ismert vagy ismeretlen eredető eseményt, amely már a keletkezése pillanatában vagy a késıbbiek során olyan súlyos lehet, hogy: a helyszínen lévı kezelıszemélyzet nem tudja a helyzetet befolyásolni, az esemény veszélyezteti a kezelı, illetve a mentı személyzet testi épségét; az esemény az adott berendezésekben jelentıs anyagi károkat okoz, vagy ilyen károk keletkezhetnek; egy vagy több személy súlyos, életveszélyes vagy halálos sérülését okozza. 18
MUHORAY Á., BARTÁNÉ DR. MUHARAY I.: A KRITIKUS INFRASTRUKTÚRA... az európai kritikus infrastruktúrák közé sorolandó rendszerek egy magasabb biztonsági nívót érhetnek el, ami egyben a rendelkezésre állás nagyobb biztonsága révén pozitívan hathat ki a versenyképességre is. A költségek arányosságának kiszámításánál azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy fenn kell tartani a piaci stabilitást, mert ez kulcsfontosságú a hosszú távú befektetésekre nézve, és figyelemmel kell lenni arra is, hogy milyen hatást gyakorol ez a tızsdei folyamatok alakulására, illetve makrogazdaság helyzetére. [10]
ZÁRSZÓ A kritikus infrastruktúrák biztonsága minden érintett számára fontos. Valamennyi szereplı (állami szereplık, ágazati/üzleti szövetségek, tulajdonosok, üzemeltetık) érintettségének megfelelıen részt vesz annak kialakításában. Azonban a védelem biztosításának elsıdleges felelıssége mind gazdasági érdekeltsége, mind pedig a szolgáltatási kötelezettség már néhány szektorra meghatározott minimum követelményeinek teljesítésébıl eredıen a magánszektort terheli. A tulajdonosok, üzemeltetık ez irányú tevékenységét az állam információk átadásával, biztonsági kritériumok meghatározásával, és a biztonság fokozására ösztönzı pénzügyi, gazdasági környezet megteremtésével, finanszírozási források, támogatások elérhetıvé tételével segítheti elı. A kritikus infrastruktúrák védelmi követelményeinek és az ezekkel összhangban megvalósuló védelmi intézkedéseknek figyelemmel kell lenniük a társadalom anyagi és létbiztonságára. Épp ezért lehetıség szerint minimálisra kell csökkenteni minden olyan negatív hatást, amelyeket a megnövekedett biztonsági beruházások gyakorolhatnak a versenyképességére.
FELHASZNÁLT IRODALOM [1] Az infrastruktúra szerepe a területi fejlıdésben, a térszerkezet és az infrastruktúra fogalmai, VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Kht. Területfejlesztési Igazgatóság Elemzı és Értékelı Iroda, 2004. február, 6. o. [2] Hadtudományi Lexikon I. kötet, Magyar Hadtudományi Társaság, Budapest, 1995, 37. o. [3] Executive Order 13010 – Critical Infrastructure Protection. Federal Register, July 17, 1996. Vol. 61, No. 138. pp. 37347-37350. [4] NATO Senior Civil Emergency Planning Committee (SCEPC), Civil Protection Committee, Critical Infrastructure Protection Concept Paper EAPC(SCEPC)D(2003)15. [5] Tanácsi irányelv-javaslat, az európai létfontosságú infrastruktúrák azonosításáról és kijelölésérıl, valamint védelmük javítása szükségességének értékelésérıl COM(2006) 787, Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2006. december 12. [6] Dr. Tatár Attila: Beszámoló a Kormányzati Koordinációs Bizottság számára a Magyar Köztársaság kritikus infrastruktúrájának védelmérıl, KKB 2007 I. félévi ülése. [7] Nagy Rudolf, Halász László: Monitoring és lakossági riasztórendszer és a kritikus infrastruktúra-védelem összefüggései, Hadmérnök III. évfolyam, 2. szám, ISSN 1788-1919, 67 – 77. o. [8] Tóth Tamás, Tóth Szabó József: Munkavédelem a vegyiparban, Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981, 179. o. [9] Industrijska bezbednost – hrestomatija – prevod i prireñivanje, Univerzitet u Beogradu, Klub Studenata Fakultet Bezbednosti, Beograd, januar 2007., 65. o., http://www.ksfb.org.yu /materijali.php (letöltve: 2007. 01. 01.). [10] Zöld Könyv a kritikus infrastruktúra védelmének európai programjáról” Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2005. november 17. COM(2005) 576 final.
19
