A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
SZERVEZETI ÉLET, EGYÉB Dr. Kunfalvi Edit őrnagy A KOMMUNIKÁCIÓ SAJÁTOSSÁGAI AZ EURÓPAI ORSZÁGOKBAN I. Protokoll az európai országokban A nemzetközi kapcsolatok területén számításba kell vennünk azt a tényt, hogy egy helytelen lépés, apró kommunikációs hiba is veszélybe sodorhatja marketing erőfeszítéseinket, üzleti sikereinket, egyáltalán az általános megítélésünket. A más országok állampolgáraival való kapcsolattartás során szem előtt kell tartanunk, hogy az üdvözlési formák, a megszólítás, a gesztusok és a szokások is eltérőek lehetnek a különböző kultúrákban. Az irodalmi nyelvet jól beszélő idegen remekül kommunikálhat, megértheti, amit mondanak neki, és ő is tudja közölni a gondolatait, mégis előfordul, hogy zökkenők, félreértések támadnak. Ugyanakkor az látni, hogy az adott kultúrában hosszabb ideje élő vendégmunkás például otthonosan mozog a kommunikációs folyamatokban, feltalálja, kiismeri magát annak ellenére is, hogy esetleg szegényes a szókincse, vagy nehezen tudja kifejezni magát. A nyelv ismeretének hiánya nehézséget okoz az adott ország kultúrájának megértésében, de a nyelvet egyébként jól beszélő személy is gyakran kerülhet olyan helyzetbe, hogy szembe találkozik a helyzetmegértés problémáival. A kontextus teljes ismeretének hiánya különösen felerősödve jelentkezhet egy másik országban, még akkor is, ha ennek az országnak a kultúrája nem nagyon különbözik a mienktől, és ha még beszéljük is valamennyire az adott ország nyelvét. A non-verbális kommunikációt sem lehet tökéletesen megtanulni, ha nem élünk huzamosabb ideig az adott kultúrában.
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
99
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Vannak persze olyan jellegzetes nem-verbális megnyilvánulások, amelyeket ismerünk, és alkalmazunk az adott országban (például tudjuk, hogy az egyes gesztusok mit jelentenek ott), de általában mások a metakommunikáció szabályai, másfajta társadalmi sajátosságok és kulturális hagyományok által differenciált non-verbális kommunikációs rendszerrel rendelkeznek. Nem számíthat sikerre az a személy, aki nem készül fel alaposan az országhatárokon kívüli interakciókra. Számtalan szakkönyv áll rendelkezésre, hogy a szükséges ismeretekkel segítséget nyújtson, ezek közül most a legfontosabbakat foglaljuk össze röviden. Az üdvözlési formák, a megszólítás, a gesztusok és az ajándékozási szokások is eltérőek lehetnek a különböző országokban, nem árt, ha szem előtt tartjuk ezt a tényt a más országok állampolgáraival való kapcsolattartásunk során. Az üdvözlési formák A társasági érintkezésben az általános köszöntési forma a kézfogás, amely legyen határozott, de kerülni kell a csontrepesztő, fájdalmas-, valamint a „kelletlen”, túl laza kézfogást. Európában az üzleti életben a férfiak és a nők egyaránt kézfogással köszöntik egymást. Régebben a férfinak meg kellett várnia, míg a hölgy kezét nyújtja, ma már egyes országokban elfogadott az is, ha a férfi nyújtja a kezét először. A puszinak semmi köze a romantikához, ezt a köszönési formát a barátok és a jó ismerősök használják társasági üdvözléskor. Európában általában mindkét oldalra szoktak puszit adni, míg más kultúrákban ez eltérő lehet. Természetesen a sok rúzst viselő hölgyek úgy teszik ezt, hogy nem érintik az ajkukat a másik arcához. Néhány országban a hölgyek nem feltétlenül fognak kezet, Angliában is így van ez. Az uraknak várniuk kell, hogy a hölgy kézfogásra nyújtsa a kezét. Az urak között is gyakran elmarad a kézfogás köszönéskor, mivel ezt kontinentális-, sőt közép-európai szokásnak tartják. Kerülendő a kézcsók, mivel a hölgyek ezt az intim gesztust tolakodásnak veszik. A „How do you do?” formulára természetesen a válasz ugyanaz. Aki a királynővel találkozik, célszerű alaposan felkészülnie erre. A királyi családdal való találkozáskor a kívülállók választhatnak a térdhajlítás vagy meghajlás között. Férfiaktól elfogadott a fejbiccentés, a hölgyeknek térdet kell hajlítaniuk. Soha sem szabad megérinteni a királynőt! Meg kell várni, míg ő nyújtja a kezét először kézrázásra. 100
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Előkelő körökben az urak csak akkor köszönhetnek előre a hölgyeknek, ha azok már jelét adták annak, (mosoly, fejbiccentés) hogy a férfi köszönését fogadni fogják. A „Hello” üdvözlési formát nem használják olyan széles körben, mint Amerikában. Ausztriában köszönésként a „Grüss Gott” az általánosan elterjedt, tegező viszony esetén pedig a „Servus”-t használják. Az üdvözléskor szokásos kézfogáskor betartják a kornak, a magasabb státusznak kijáró tiszteletet. A férfi nem nyújt először nőnek kezet, a nő a nőnek is kezet nyújt. A belgák szinte mindenkivel kezet fognak, aki a helyiségben tartózkodik. A jó barátok itt úgy üdvözlik egymást, - a férfiak is – hogy egymás orcája mellett háromszor a levegőbe cuppantanak. Bulgáriában is a kézrázás az elfogadott üdvözlési forma. A jó barátságban levő férfiak olykor hátba is veregetik egymást. A köszönés a napszakhoz igazodik: „Dobro utro!”(Jó reggelt!), „Dobár den!” (Jó napot!), „Dobár vecser!” (Jó estét!), „Leka nost” (Jó éjszakát!). Búcsúzáskor a „Dovizsdane” (Viszontlátásra) a használatos. A „Szervusz” megfelelője a „Zdravej”. Örömmel veszik a bolgárok is, - akár a többi nép - ha a külföldiek legalább a köszönéseket megtanulják és alkalmazzák ott tartózkodásuk során. Az idősebb cseh férfiak a társaságukban levő hölgyeket kézcsókkal üdvözölhetik. A köszönés itt is a napszakhoz igazodik: „Dobré jitro!”, „Dobry den!”, „Dobry vecer!” „Dobrou noc!”(Jó reggelt! Jó napot! Jó estét! Jó éjt!) Finnországban is a kézfogás a leggyakoribb üdvözlési mód, sőt a gyerekek is gyakran ráznak kezet. Öleléssel és csókkal csak a családtagok és a közeli barátok üdvözlik egymást. Általános a tegezés a hivatali rangtól, az ismertség fokától, nemtől, kortól függetlenül. Találkozáskor, bemutatkozáskor, elköszönéskor a franciák mindig kezet fognak. Általában a hölgyek nyújtanak kezet először az uraknak. Akkor vagyunk udvariasak, ha franciákat üdvözölve az uram, asszonyom, kisasszony megfelelőjét is használjuk. (Bon jour, Madam, Au-revoir, Monsieur).
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
101
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Görögországban a kézfogáson kívül az ölelés, vagy a csók is előfordulhat akár az első találkozáskor is, mint az ismerősök, barátok között. A köszönés a napszakhoz igazodik. Kora délutánig használatos a „Kalimera” (Jó napot!), utána pedig a „Kaliszpera” (Jó estét!), majd a „Kalinikta” (Jó éjt!). Búcsúzáskor az „Adio” (Viszontlátásra!) a használatos. Hollandiában a nyilvánosság előtt nemigen érintik meg az emberek egymást a kézfogáson kívül. A rokonok, barátok megölelik egymást. Bemutatkozáskor - miközben kezet rázunk, - a vezetéknevet kell mondani. A hollandok egyenlőségeszménye a bolti eladók magatartásán is tükröződik. Meggyőződésük, hogy szívességet tesznek, amikor kiszolgálnak minket. Illik köszönéssel megtisztelnünk a jelenlévőket, ha belépünk egy üzletbe. Horvátországban is a kézfogás az elterjedt üdvözlési mód. A köszönések szintén a napszakhoz igazodnak: „Dobro jutro, Dobar dan, Dobro vecer, Laku noc” (Jó reggel, Jó napot, Jó estét, Jó éjszakát!). Búcsúzáskor pedig a „Dovidenja”-t (Viszontlátásra!) alkalmazzák. A lengyelek gyakran üdvözlik egymást igen lelkesen csókkal és öleléssel. A különösen tiszteletteljes üdvözlési mód az enyhe főhajtás. A köszönés a napszakhoz kapcsolódik. Az idősebb lengyel urak is időnként kézcsókkal üdvözlik a hölgyeket. Az idősebb német urak viszont csak ünnepélyes alkalmakkor csókolnak kezet a hölgyeknek, a fiatalabbak körében pedig eléggé ritka ez az üdvözlési mód. A legelterjedtebb itt is a kézfogás, amely egyébként vidéken még a megírt szerződésnél is többet jelent. Tőlünk teljesen idegen, hogy a német szülők gyakran a gyerekeikkel is kezet fognak. A köszönés a napszakhoz igazodik (Guten Morgen! Guten Tag! Guten Abend! Gute Nacht!), de az osztrák határhoz közeli vidékeken a „Grüss Gott” a szokásos. Népszerű a „Szervusz” köszönés is (Schüss!) Tekintettel a német ízlésre, jobb, ha bemutatnak minket, szükség esetén azonban közvetítő nélkül is bemutatkozhatunk.
102
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Üdvözlésként, vagy búcsúzáskor, ha a nagyobb társaságnak köszönnek, és nem akarnak mindenkivel kezet fogni, akkor az asztalon kopognak. Németországban is elvárják, hogy köszönjünk az alkalmazottaknak, ha belépünk egy üzletbe. A norvégok a „Morn” köszönéssel üdvözlik egymást egész nap. Itt is a kézfogás az általános köszönési mód. Az olaszok kézfogás közben gyakran megfogják partnerük vállát is, a barátnők pedig jelképes csókot adnak egymás egyik orcájára, vagy összeérintik mindkét orcájukat. A nagy tekintélynek örvendő, vagy idősebb személynek megkülönböztetett tisztelettel szoktak bemutatkozni. A köszönésre igen változatos megoldások vannak. A „Buon giorno!” (Jó napot!) kora délutánig érvényes, utána jöhet a „Buona sera!”(Jó estét!), majd a „Buona notte!” (Jó éjszakát!). Üdvözléskor udvarias kitenni a megszólítást is, például Bouna sera, signora! Külön „Jó reggelt!” nincs az olaszban! A magyar „szervusz” -nak a „Ciao” a megfelelője. Az érkezőt „Ben venuto!”-val (Isten hozta!”) köszöntik, a visszatérőt „Bentornato!”val, a helyben maradottnak pedig a visszaérkező válaszol a „Bentrovato!”-val. Búcsúzáskor használatos az „Arrivederci!”, illetve önöző viszonyban az „ArrivederLa!”, valamint az „Addio!”. Későbbi találkozás reményében az „A piú tardi!”, illetve a közelebbi találkozás reményében az „A presto!” a használatos. Az „A domani!” „A holnapi viszontlátásra” megfelelője. A „Salve!” enyhén bizalmas forma mind az önöző, mind a tegező viszonyban használható (Üdvözöllek! Üdvözlöm!). Az olasz nyelvben nincs „Kezét csókolom”! Oroszországban egyre inkább kimegy a divatból a kommunista pártvezetők idejében elterjedt „csókolózás” a férfiak között, de a rokonaikat, barátaikat teátrálisan megölelik, és arcon csókolják. Nem illik kezet fogni a küszöbön állva, hanem előbb betessékelik a látogatót, és csak utána fognak vele kezet. Bizonyos diplomáciai és polgári körökben – lengyel hatásra – teret kap a nőknek a kézcsók. Egyébként a magas státuszú ortodox papoknak is jár a kézcsók a hívőktől. A hivatalos érintkezések során mindig a legmagasabb beosztású személyt illik üdvözölni először, függetlenül attól, hogy van-e hölgy a társaságban.
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
103
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Az oroszok a napszaktól függetlenül a „zdravsztvujtye”-t használják, bár az utóbbi időben a nyugati mintát követve egyre inkább terjed a „dobroe utro” (Jó reggelt!), „dobríj gyeny” (Jó napot!), „dobríj vecser” (Jó estét!), „szpakojnoj nocsi” (Jó éjszakát!). Búcsúzáskor a „do szvidányijá”, a „noká” (Viszlát!), szcsasztlívo (Minden jót!) „sz bogom” (Isten vele!) a megfelelő üdvözlési mód. Tegező, és bizalmasabb viszonyban a „privét”-et (szia, üdv.) használják. Portugáliában a leggyakoribb üdvözlési forma a meleg, határozott kézszorítás, a férfiak meg is ölelik egymást. A nők üdvözlésnél gyakran megcsókolják egymás arcát. A románok nagyon gyakran fognak kezet: bemutatkozáskor, búcsúzáskor, sőt mindig, amikor találkoznak, akár naponta többször is. Fő szabály, hogy a hölgy nyújtja a kezét először. Itt is előfordul, hogy idősebb urak kezet csókolnak a hölgyeknek. A barátok a lelkes üdvözléskor gyakran megcsókolják egymást. Spanyolországban az a szokás, hogy a kézfogást baráti körben azonos neműek között kiegészítik egy-egy vállon veregetéssel és öleléssel. A hölgyek megölelik és megcsókolják egymást, sőt gyakran férfi kollegáikat is. A köszönés a napszakhoz igazodik, mindig többes számban áll: !Buenos días! !Buenas tardes! !Buenas noches! Találkozáskor a szervusz megfelelőjeként az „!Hola!”, vagy a „!Salud!” kifejezést használják, távozáskor pedig leginkább az „!Adiós!”-t. Búcsúzáskor használják többek között még a „!Hasta la vista!”-t, „!Hasta luego!”-t, „!Hasta después!”-t, a holnapi viszontlátásra pedig a „!Hasta manana!”-t. Svájcban a legelterjedtebb köszönési mód a kézfogás, sőt a gyerekeket is kézrázásra bíztatják. A németek lakta területeken a férfiak nem, a hölgyek pedig néha megölelik egymást. Az olasz és a francia nyelvű kantonokban az urak is gyakran megölelik egymást, a franciák gyakran meg is csókolják a barátaikat. Svédországban is kézfogással üdvözlik egymást, ám a fiatalok nem feltétlenül fognak kezet a találkozáskor. Ebben az országban is társadalmi normává alakult az 1960-as évek közepén indult általános tegeződés, állítólag a király kivételével mindenkit tegeznek.
104
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Szlovákiában is a napszakhoz igazodik a köszönés: „Dobré ráno!”, „Dobry den!”, „Dobry vecer!” „Dobrú noc!”(Jó reggelt! Jó napot! Jó estét! Jó éjt!). A legelterjedtebb üdvözlési mód itt is a kézfogás. A török férfiak találkozáskor, bemutatkozáskor kézfogással köszöntik egymást, de távozáskor nem-igen fognak kezet. Az azonos nemű barátok gyakran egyszerre két kézzel fognak kezet, és meg is csókolják egymás arcát. Az időseket nagy tisztelet veszi körül, ezért mindig a társaság legidősebb tagjához illik először odalépni és bemutatkozni. Török ismerőseink nagyra értékelik, ha a „Merhaba” köszönést alkalmazzuk. Távozáskor az „Allaha ismarladik” (Allah legyen veled!) köszönésre adott válasz a helyben maradó részéről: „Güle, güle”. Ukrajnában különböző népcsoport él együtt: ukránok, oroszok, lengyelek, moldovák, fehéroroszok. A legelterjedtebb üdvözési mód a férfiak között a kézfogás. Az ukránok és az oroszok a nyilvánosság előtt komolyan és zárkózottan viselkednek, mosolyukat a barátaiknak tartogatják. A rokonokat, barátokat lelkes öleléssel és csókkal köszöntik. Megszólítási formák a társalgásban A beszélgetést mindig megelőzi a megszólítás, amelynek megválasztását a státusz- és a szolidaritás követelménye határozza meg. Európában egy személy megszólítására egy formális (udvarias) forma és egy informális (családias) forma kínálkozik. A státusznorma szerint a formális, udvarias megszólítást kell alkalmazni a társadalmi helyzetükben egymás fölött állók megszólítási gyakorlatában. A szolidaritási norma szerinti megszólítás a partnerek kapcsolatának intimitási fokától függ, vagyis a státusztól függetlenül a formális (udvarias) megszólítást alkalmazzuk mindenkivel szemben, akivel nem vagyunk intim viszonyban, akivel viszont bizalmas, bensőséges kapcsolatot ápolunk, azzal szemben az informális (családias) formát használjuk. Európában elhalványodott ugyan a státusznorma, és a szolidaritás norma vált elfogadottá, mégis nehézséget okoz néha annak eldöntése, hogy melyik megszólítási formát alkalmazzák, mivel ezt a kulturális konvenciók erősen befolyásolják. Általában az idősebb, a hölgy, vagy a magasabb státuszú személy előjoga, hogy kezdeményezze az informális (családias) formára való áttérést, illetve a tegeződést. S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
105
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Angliában az utóbbi időben kezdenek áttérni a keresztnév használatára a megszólításban, mint az Egyesült Államokban. Az orvosokat, lelkészeket titulusukkal és családnevükkel illik megszólítani. Érdekes módon a sebészeket nem Doktornak, hanem Missnek, Mr.-nek, Mrs.-nek szólítják. Jobb, ha a megszólított személy címét használjuk inkább az „Igen, sír” helyett. A közeli ismerősöknél is a tiszteletteljes megszólítást kell alkalmazni. Angliában hét címmel járó rang él manapság (Duka, Marcquis, Eare, Viscount, Baron, Baronet, Knight). A komplikációk elkerülése érdekében célszerű a megfelelő megszólításokat megismernie annak, aki előkelő körökbe kerül a munkája során. Ausztriában, a „sógorok” hazájában a névjegyen feltüntetik, megszólításban pedig alkalmazzák az egyetemi rangot. Általában nagy fontosságot tulajdonítanak a rangoknak, címeknek, nagy figyelmet fordítanak a név megjegyzésére és ezt másoktól is elvárják. Ausztriában közel 600 hivatali cím létezik, ezek használatára az üzleti életben is gondosan ügyelni kell. Gyakran használják a beosztással (Herr/Frau Direktor), tudományos fokozattal (Herr/Frau Doktor) való megszólítást. Osztrák sajátosság, hogy a férj beosztásának nevével szólítják meg a feleséget, de a tudományos fokozat esetében ez nem érvényes. Nem ritka manapság a Gnádige Frau (Kegyelmes asszonyom) megszólítás sem. Belgiumban szem előtt kell tartani, hogy francia, német és flamand nyelvi csoport él egymás mellett. A német és a flamand nyelvű személyekhez az angol megszólítási formákkal, (Mr., Mrs., Miss) a francia nyelvű személyekhez a francia megszólításokkal (Monsieur, Madame, Mademoiselle) forduljunk. Vigyázzunk, hogy flamand ismerősünket soha ne szólítsuk madame-nak, vagy monsieuor-nek. Keresztnéven csak a közeli barátok szólítják egymást. A nevek sorrendje a nyugati minta szerinti: elöl a keresztnév, ezt követi a családnév. A Cseh Köztársaságban is a nyugati mintát követi a nevek sorrendje. Itt is inkább csak a barátok és a fiatalok szólítják keresztnevükön egymást. Nagy jelentősege van a címek, a tudományos fokoztok használatának. Az Úr (Uram), Asszony (Asszonyom) cseh megfelelője a Pan, Pani.
106
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
A dánok a tradíciókat nagyra értékelik, ezért a nagy múlttal rendelkező cégek képviselőinek célszerű az alapítás dátumát feltüntetni a névjegykártyáján. A partnereinket a foglalkozásból, beosztásból eredő címmel, illetve asszonyom/uram formulával szólítjuk meg mindaddig, míg a keresztnéven történő szólításra nem kapunk felhatalmazást. Finnországban szintén a foglalkozásból, beosztásból eredő címmel és az uram/asszonyom formulával szólítják egymást. A szóbeli érintkezések során ugyan nem mindig kötelező a nevek, címet, fokozatok használata, de írásban, levelek címzésében minden eseten használni kell. Problémát jelent, hogy a magyar és a finn tudományos fokozatok nem egyeznek meg. Előfordul, hogy a magyar doktori címet túlértékelik, nagydoktorinak vélik. A kandidátus ott azt jelenti, hogy a viselőjének egyetemi végzettsége van. Érthetetlenséget kelt a finnekben a hagyományos magyar aszszonynév (férje neve után a „né” toldattal): hogyan lehet egy nőnek férfi neve? Franciaországban az egészen fiatal lányok kivételével minden hölgyet madame-nak szólítanak. Ez a megszólítás francia és angol nyelvű társalgás közben is nyugodtan használható. Ne szólítsunk senkit a keresztnevén, illetve ne tegezzünk senkit addig, míg erre engedélyt nem kapunk. A bemutatkozáskor előfordulhat, hogy a franciák a családnevüket mondják először. Ez akkor érdekes, ha valakinek a családneve olyan, mintha keresztnév volna, (például Pierre). Megszólításnál udvariatlanság a puszta Madam, vagy Monsieur, utána kell mondani a rangot, vagy a vezetéknevet is. Franciaországban az államfőt is egyszerűen Monsieur le Président megszólítással illetik. A külföldi minisztereknél, a diplomáciában a nagyköveteknél a San Excellence címet használják, megszólításban az Excelence forma használatos. A francia törvényhozás ugyan régen eltörölt mindenféle nemesi rangot és kiváltságot, a gyakorlatban mégis használják ezeket. Ma is érvényben vannak az egyházi személyek megszólítási formaságai is. A hadseregben a megszólítás a Monsieur kitétel nélkül történik, a cím csak a névelős rang: például az urak esetében Mon Colonel, hölgyeknél csak Colonel.
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
107
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Görögországban is a nyugati mintát követi a nevek sorrendje. Az idős embereket mindig címük használatával illik megszólítani. Az urak megszólítására a „kirie”, a hölgyekére a „kiria” a használatos. Hollandiában a hagyomány szerint csak a családtagok és a jó barátok szólítják egymást keresztnéven. Hosszú ideig tarthat, amíg holland partnerünk felajánlja a „tegeződést”, vagyis a keresztnéven szólítást. Ha orvos, ügyvéd, mérnök a címével együtt mutatkozik be, illik ezt használnunk a későbbiek során. Különösen az írott kommunikáció terén szigorúak a megszólítási formák. Lengyelországban is a legleterjedtebb megszólítási mód a foglalkozással összefüggő cím és az uram, asszonyom, kisasszony (Pan, Pani, Panna) formula, illetve a megszólítás és a családnév együttes használata. A női családnevek végződése – mint a szláv kultúrában általában – egy hangban eltér a férfi családnevektől. Ez az „a” hang. Keresztnéven csak a közeli barátok szólítják egymást. Lengyelországban a pertuivásnak széles szertartásrendszere van. A németek - ha a partnernek nincs titulusa - uramnak, asszonyomnak szólítják egymást (Herr, Frau, Fraulein). Fraulein-nak csak az egészen fiatal lányokat szólítják, a hölgyeket családi állapotuktól függetlenül minden esetben Frau-nak illik szólítani. Igen fontos a beosztáshoz, foglalkozáshoz kapcsolódó címek használata. A diplomások elvárják, hogy címük hozzátételével Herr-nek, illetve Frau-nak szólítsák őket. Amennyiben doktori címmel is rendelkezik partnerünk, lehet, hogy Herr (vagy Frau) Doctor Professzor-nak kell szólítnunk. A nemzetközi diplomáciában a miniszterek, nagykövetek megszólításánál az Exzellenz (Excellenciás uram) megszólítást alkalmazzák. Norvégiában a keresztnév használata nem általános, gyakran családnevükön szólítják meg egymást az „Úr” hozzátétele nélkül. Az idősebb generáció tagjai előszeretettel használják címeiket, de a fiatalok körében ez változó. Széles körben használják a foglalkozás-diplomával összefüggő címeket (professzor, mérnök, doktor), de – érdekes módon – a lelkipásztorok és a jogászok nem használják a címeiket.
108
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Olaszországban nagy társadalmi megbecsülése van a doktori, professzori címnek. Az urak esetében Dottore, hölgyeknél a Dottoressa a megszólítás. Bizonytalanság esetén célszerűbb a megtisztelő címet alkalmazni, mivel jobb mások javára, mint kárára tévedni. Ezt a megszólítást inkább a társadalmi státus jelzésére használják, nem feltétlenül a tudományos fokozat miatt. A címeket szóban és írásban is ajánlatos alkalmazni. A Dottore-t családnév nélkül is használhatjuk. Az államtitkári rangtól felfelé az Eccelenza (Excellenciás uram) megszólítás használatos. A leggyakoribb megszólítások a signore, signora, signorina (úr, asszony, kisasszony) kitétel a vezetéknévvel. Oroszországban a fegyveres erőknél a „Továris” megszólítás az érvényes, bár ez hangulatában inkább a bajtársnak felel meg. Egymás között a hagyományos orosz megszólítást használják, külföldi esetében inkább az úr, uram, hölgyem, kisasszony (gaszpagyin, goszpozsa, szubapt, szubarüna, barisnya) megszólítást alkalmazzák. A kiszolgálónőket úgy 15-70 év között többnyire tegezve, „gyévuska”-nak (kislány) szólítják, ami a kisasszonynak felel meg. Az utóbbi időben egyre inkább teret hódit a nyugati minta követése a megszólításokban, üdvözlésekben. Az orosz nevek sorrendje hasonló a nyugatiakhoz, de középen az apai név áll. A negyven év alattiak kevésbé használják az apai nevet, gyakran meg is kérik partnereiket, hogy csak a kereszt- és vezetékneveiket használják. Portugáliában is gyakran előfordul, hogy Doctornak, vagy Doctorának szólítják a diplomás embereket, függetlenül attól, hogy van-e doktori fokozatuk (senhor doctor), vagy sem. Igen fontos a megszólítási szabályok ismerete, mivel sokat adnak a rangra, névre. Nagy udvariatlanság, ha eltévesztjük ezeket. Romániában a hivatalos és a mindennapi életben az Uram (domnule), és az Asszonyom (doamná) megszólítás a szokásos. A nyugati mintát követi a román nevek sorrendje is. Keresztnéven a közeli barátok, rokonok szólítják egymást. Gyakori, hogy a fiatalokat is keresztnéven szólítják az idősebbek. Spanyolországban általánosnak tekinthető a címmel és családnévvel történő megszólítás. A tanárokat „Professor”-nak, a mérnököket „Ingenieró”-nak szólítják. A címmel nem rendelkező személyeket Senor, Senora, Senorita formával és a vezetéknévvel szólíthatjuk meg. S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
109
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Férfiaknál gyakori még a „don” és a keresztnéven való megszólítás is. A spanyol nevek többnyire két családnevet is tartalmaznak. Elöl áll az apai név, ez után következik az anyai családnév. Fontos tudni, hogy megszólításkor általában csak az apai nevet használják, levelezéskor viszont le kell írnunk az egész nevet. Például Senor José Antonio Martínez de Garcíát Senor Martíneznek, Senorita Pilar Maria Nunez de Celát Senorita Nuneznek szólítjuk. A hölgyek férjük családi nevét a sajátjukhoz illesztik. Például Senora Pilar Maria Nuner Cela de Martínez röviden megszólítva Senora Martínez. A spanyolok magázódással fejezik ki az emberi méltóság iránti tiszteletüket, ezért soha sem tegezik a házi személyzet tagjait. Az alá-fölérendeltségi viszonyok kevésbé merevek, nem ritkaság, hogy a beosztottak tegeződnek főnökeikkel. Illik megvárni, míg spanyol partnerünk kezdeményezi a keresztnéven való szólítást, illetve a magázó (Usted) forma helyett a tegeződést (tú). Svájcban csak a gyerekek szólítják keresztnevükön egymást, a felnőttek pedig a családnevekkel, illetve az asszonyom, uram formulával. Svédországban is a nyugati mintát követi a nevek sorrendje. A kevésbé formális megszólítás kezdeményezéséig szólítsuk svéd partnerünket a családnevén. Mindig családnévvel együtt használjuk a foglalkozási titulusokat, például Professor Olson. Az idősebb török személyeket szólíthatjuk hagyományosan a születéskor kapott nevükön, férfiakat a bej (például Cengiz bej), nőket a hanim szócska hozzátételével. A diplomásokat foglalkozási titulusukkal szólíthatjuk, például Doktor, Avukat (ügyvéd). Ha hölgyről van szó, akkor a Bajan szócskát kell hozzátenni a titulushoz, például Avukat Bajan. A törököknek egyébként 1934-ig nem volt családnevük. A névtörvény utáni sorrend a nyugati mintát követi. Az üzleti életben a modern megszólítást használják. Ez a családnévből és a hozzákapcsolt Baj (férfiaknál) és a Bajam (nőknél) szóból áll. Például Baj Cengiz, Bajam Meric. Ukrajnában, - ha az angol a társalgás nyelve, - a családnév előtt az úr/uram, asszony/asszonyom megszólításokat, illetve a foglalkozás címeket használhatjuk. Az ukrán és orosz nevek sorrendje a nyugati mintával megegyezik, de egy harmadik, az apa keresztnevéből képzett apai név áll a család- és keretnév között.
110
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Például Fjodor Nyikolajevics Medvegyev esetében a keresztnév Fjodor, a családnév Medvegyev, a középsőnév: „Nyikoláj fia”. Az ukrán és az orosz női nevek a családnév végére illesztett „a”-ra végződnek. A külföldiek hosszúnak tartják a keresztnév és az apai név együttes használat, de idősebb emberek tiszteletteljes megszólításának ez a módja ajánlható. Azon se lepődjünk meg, ha érdeklődnek édesapánk keresztneve felöl és ebből egy esetleg teljesen felismerhetetlen „apai nevet” kreálnak. A fiatalabbak - nyugati mintára - nem feltétlenül használják az apai nevet. Egymás között az oroszok és az ukránok is igen változatos beceneveket, kicsinyítő képzős formákat hasznának. A sikeres barátságkötéskor gyakran felszólítják a partnert, hogy bátran hívják őket ezeken a neveken. A kölcsönösség alapján ilyenkor mi is javasolhatjuk, hogy szólítsanak minket a keresztnevünkön. A kijevi parlament döntése szerint a hadseregben az „Uram” helyett az „Elvtárs” megszólítást lehet alkalmazni. Ugyanakkor az ukrán törvény azt is kimondja, hogy a nemzetközi hadgyakorlatokon és a békefenntartói feladatok során változatlanul az érintett országokban használatos megszólítási formák az érvényesek. A gesztusok és a szokások A legtöbb országban, így Angliában is illetlenségnek számít zsebre tett kézzel beszélgetni, ujjal mutogatni valakire, vagy valamire. Fontos tudnivaló, hogy a „V” jelet (győzelem jelet) mindig kifelé fordított tenyérrel tegyük, ellenkezőleg nagyon durva sértést jelent. Az angolok nem túl gyakran néznek beszélgetőtársaik szemébe. Kerüljük el azt a kínos helyzetet, hogy vállon veregetjük angol ismerősünket, vagy átkaroljuk a vállat, mert ott ez nem szokás. Nem szokás másokat nyilvánosság előtt megérinteni sem. Beszélgetés közben számítsunk rá, hogy az angolok nagy távolságot tartank. Mi is kerüljük el a széles kézmozdulatokat. Nagy-Britanniában a hagyományos öltözetet kedvelik, a kifogástalan minőséghez azonban ragaszkodnak. A csíkos nyakkendő viselésével legyünk óvatosak, mivel a brit katonai egyenruha utánzásának tűnhet. Belgiumban is kerülni kell az erős gesztikulációt. Közönségesnek számít ujjainkkal pattintani. Neveletlenség mutatóujjal mutogatni, zsebre dugott kézzel beszélgetni. S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
111
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Bulgáriában a világ nagy részén elterjedt szokással ellentétben a bólogatás azt jelenti „nem”, a fejrázás pedig azt, hogy „igen”. Problémát okoz, hogy ezt gyakran átfordítják az európai szokások gesztusnyelvére a külföldiekkel történő érintkezéseik során. A halántékhoz emelt mutatóujj előre-hátra forgatva azt jelenti, hogy valaki nem normális. A „V” (győzelem) a kettes számot is jelentheti. A „füge” nem sértő, azt jelenti, hogy nem kapsz semmit. Az „alkarfelrántás” viszont durva sértésnek számít. Az öltözködés területén – a hivatalos öltözet kivételével – nem feltétlenül követik a legújabb európai divatot. Csehszlovákia 1993. január 1.-től megszűnt létezni. A szlovák és a cseh szokások között a külföldi számára kevés a különbség. A társadalmi érintkezés alaphangulatát Csehországban az osztrák-német kulturális hatások is jelentősen befolyásolják. A Cseh Köztársaságban általánosan alkalmazzák azt az udvariassági szabályt, hogy mindig a legmagasabb rangú, vagy legidősebb személynek van „elsőbbsége”. Ha státuszuk és koruk egyenlő, akkor a hölgyeké az elsőbbség. Figyelnek arra, hogy utcán mindig a férfi megy a járdaszegély mellett, illetve két nő közül a fiatalabbik. Nem szokás kezünket tenyérrel előre felé emelve integetni, feltartott mutatóujjal hívhatjuk fel magunkra a figyelmet. Itt sem illik a bokát a másik térdre fektetni. Az ajándékozásról tudni kell, hogy sok minden lehet megfelelő ajándék, de virággal biztosan nem tévedünk. A csokorban mindig páratlan számú virág legyen, de ne tizenhárom. A fehér liliomot temetésre viszik, piros rózsát inkább udvarlási szándékkal adnak. A csehek öltözködése is konzervatív. Az üzleti életben általában elfogadott a sötét öltöny, nyakkendő, fehér ing. A hölgyek az üzleti életben többnyire sötét szoknyát és fehér blúzt viselnek. Koncert, opera látogatás alkalmával szükséges az ünnepi öltözet. A hétköznapi viselet megfelel az európai és az észak-amerikai tendenciáknak. Dániában is a színházi nézőtéren mindig a sorban ülő emberek felé fordulva illik a helyünkre menni. Gyakran rendeznek estélyeket magas beosztású üzletemberek, ahol a hölgyek számára a nagyestélyi, az uraknak a szmoking a szokásos viselet. Az európai trendbe illeszkednek az üzleti hagyományok. Komoly sértés, ha vezetés közben mutatóujjunkat a halántékunkra téve forgatjuk. Szintén sértő a felfelé emelt hüvelykujj (O.K.). 112
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
A Délszláv országok közül Szlovéniában erősek az osztrák és a nyugat-európai hatások. Ugyanez mondható el Horvátországról is. Macedóniában inkább a keleti, török kultúra szokásai érvényesülnek. Szerbiában, Crnagórában pedig mindezek összefonódnak. Árnyalja a képet, hogy az egykori Jugoszlávia déli területén cirill betűs-, az északi területen pedig latin írást használnak. A volt Jugoszlávia területén is a kézrázás az elfogadott üdvözlési mód. A homoszexuálisok viszont úgy fognak kezet, hogy a tenyerükbe hajlítják a középsőujjukat. A fej fölé emelt ökölbe szorított kéz kétféle jelentéssel is bír. Ha kifelé fordulnak az ujjak, az „győzelmet” jelent, ha a kézfej és a kéz bütykei mutatnak kifelé, akkor viszont erős dühöt fejez ki, azt jelenti, hogy „fordulj fel”. Igen durva, obszcén jelentésük van alábbi gesztusoknak: lefelé fordított tenyér, a középső ujj kinyújtva, „szarv” mutatása (jelentése: „dögölj meg”), egyik kezünk öklével a másik kezünk tenyerébe csapni, „alkarfelrántás” (azt jelenti, „fordulj fel”). A volt Jugoszlávia területén senkit se hívjunk magunkhoz a mutatóujj behajlításával! A fölfelé tartott középső ujj nem használatos. A finnek nagy szociális és fizikai távolságot (karnyújtásnyi) tartanak a társalgás során. Nincs karon fogás, vállon veregetés, általában nem érintik meg egymást. Az interakciók közben nem igénylik a fizikai kontaktust, ezért tartózkodjunk a hátba veregetéstől. Finnországban nem szeretik a slamposságot, udvariatlanság zsebre tett kézzel beszélgetni. A fej felvetésének a jelentése: „gyere ide”. Az összefonott karokat az arrogancia jeleként értékelik. Az ajándékozási szokások tekintetében célszerű kerülni a hivalkodást, egy virágcsokorral örömet szerezhetünk, az üzleti életben azonban az első találkozáskor nem szokás ajándékozni. A finnek az öltözködésben a hagyományos stílust kedvelik, de azért divatosan öltözködnek. Az urak társaságban, illetve az üzleti életben leginkább öltönyt viselnek, amelyet nyáron esetleg levethetnek. Szokás, hogy vendégségben leveszik a cipőket, ez csak akkor mellőzhető, ha a házigazda nyomatékosan kéri, hogy maradjon rajtunk a cipő. A finnek viselkedésében bizonyos klasszikus udvariassági szabályok éppen úgy érvényesülnek, mint a „modernebbek”. Például táncos helyen, ha az asztaltársaság hölgy tagját felkérik táncolni, akkor illik felállni minden férfinak. Ugyanez az eljárás, amikor a táncos visszakíséri a hölgyet az asztalhoz. Az úr ilyenkor megvárja, míg a hölgy helyet foglal, sőt aláigazítja a széket, majd meghajolva mond köszönetet és távozik. S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
113
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Ugyanakkor nem modortalanság, ha például nem a férfi fizeti ki a társaságában levő hölgy fogyasztását és az emancipáció megnyilvánulásaként a hölgy maga rendezi a számláját. A nők nagyon emancipáltak, ennek eredményeként a hagyományos udvariassági szabályok nagyrészt hiányoznak. A kabátfelsegítés, az ülőhelyek átadása igen ritka, de a rokkantaknak és az időseknek fenntartott helyeket sosem foglalják el. Jobb éttermekben a bejáratnál kell megvárni a pincért, aki majd asztal választ és odakísér bennünket. Szokás borravalót adni az ajtónyitogató embernek egyes szórakozóhelyekről történő távozáskor. Finnországban ne használjuk véletlenül sem anyanyelvünknek azt a szavát, hogy „persze”, mert belepirul egy sokat próbált tengerész is. Ne gyújtsunk rá gyertyáról sem, mert ilyenkor - szerintük – „mindig meghal egy tengerész”. Franciaországban nyilvánosság előtt nem illik rágógumizni. Vulgáris jelentése van itt, ha öklünkkel nyitott tenyerünkbe csapunk. Fontos tudni, hogy a franciák az O.K. jelzésre a felemelt hüvelykujjukat használják, nem pedig a másik, karikába hajlított hüvelyk- és mutatóujj jelzést, mert ez utóbbi nullát, vagy értéktelent jelent. A „V” jelet – ellentétben az angolokkal - akár befelé, akár kifelé fordított kézzel mutatják, a győzelem jele. Ha valaki úgy tesz, mintha képzeletbeli furulyán játszana, az azt jelenti, hogy fárasztó számára, hogy a másik egyfolytában beszél. A számlát úgy szokás kérni, hogy kezünkkel úgy teszünk, mintha írnánk. Ne vigyünk „céges” ajándékot, mert ez nem elegáns. Jó ajándék a könyv, a csokoládé, a hanglemez, a virág, de soha se rózsát, vagy krizantémot vigyünk. A franciák az öltözködésre igen nagy hangsúlyt helyeznek és mindig nagyon elegánsak. Nem hajolnak közel egymáshoz, hanem nagyobb távolságot tartanak. A kézfogásnál megszakad a testi érintkezés. Franciaországban az illem és a helyes testtartás erénynek számít. A görögökre a hevesebb gesztikulálás és beszédmodor a jellemző. Nem kell meglepődni, ha társalgás közben barátságosan átölelik vállunkat, és hátba veregetnek. Ez Hellasz földjén a társas érintkezés természetes velejárója. Nem szívesen mondanak nemet, helyette halogató, bizonytalan ígéreteket tesznek. Időnként zavart okoz, hogy a görögök is kezdenek az európai igen/nem jelzéseire áttérni. Eredetileg ott kissé felvetett fejjel jelezték a nemet, illetve a fej mindkét irányba fordításával az igent (mint ahogyan mi nemet intünk). 114
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Ha tehát nemet intenek, akkor felkapják fejüket, tágra nyitott szemmel felrántják szemöldöküket, és közben csettintenek. A görögöknél a mosoly időnként éppen a haragot leplezi el. Használatos az az ókorból származó sértő gesztus, a „moutza”, amelynek során kifelé fordított tenyerüket előrenyújtják, mintha valamit el akarnának tolni maguktól. Óvakodni kell az „OKÉ” (hüvelyk-és mutatóujj kört formál) jelzéstől, mivel obszcén jelentéssel bír, tehát nem azt jelenti, hogy oké! A „füge” hasonlóképpen obszcén, fallikus szimbólum. Az első találkozáskor üzletfeleinknek nem kell ajándékot vinni. Tudni kell azt, hogy a túlságosan dicsért tárgyat esetleg a vendégnek ajándékozzák, mivel a görögök igen nagylelkűek. Célszerű tehát mérsékelni a lelkesedésünket. Itt is kerülni kell a cégünk logójával ellátott ajándék adását. Az öltözködés a hagyományos stílust követi. A hölgyek kerülik a feltűnő színű ruhákat. A hollandok a nyilvánosság előtt tartózkodóak, formatisztelők. Az utcán a férfi halad a járdaszegély felöli oldalon, ha hölgy társaságában van. Testbeszéddel fejezik ki, ha megbízhatatlannak tartják partnerüket, ilyenkor behajlított karjuk könyökét a másik kezükkel ütögetik. Az egyik kézfej ütögetése a másik kéz ujjaival arra utal: „az illető meleg”. Számos gesztus ismeretes annak kifejezésére, hogy valaki megháborodott, például az arcuk előtt képzeletbeli bogarakat hessegetnek, vagy homlokukat kopogtatják a hüvelykujjukkal. Vigyázni kell azonban a nálunk is használatos „őrült” gesztussal (mutatóujj forgatása a halánték mellett), mert nagyon hasonlít a hollandok „telefonon keresnek” gesztusára, bár ekkor inkább a fül mellett köröznek. A hüvelyujj szájba vétele azt fejezi ki, hogy „nem hiszek neked”. A „fösvényt” úgy jelzik, hogy néhányszor mutatóujjukkal végig simítanak orrnyergükön. Itt sem illik beszélgetés közben rágógumizni. Az ajándékozásnál arra kell ügyelni, hogy vacsorameghívásnál ne vigyünk bort ajándékba, mert úgy tűnhet, hogy nem tartjuk megfelelőnek a házigazda kínálatát. A hollandok hagyományosan öltözködnek, de igen nagy eltérések vannak a különböző üzleti szférákban. Például a pénzügyi területen dolgozók többsége sötét öltönyt, illetve kosztümöt visel fehér inggel, illetve blúzzal. Más területeken viszont sokkal kötetlenebben öltözködnek. Csak kevesen viselnek nyakkendőt a hivatalon kívül. Érdekes módon, bizonyos területeken annál lazábban öltözködnek, minél magasabb beosztást töltenek be.
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
115
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Előfordulhat, hogy a főnök farmerben, a beosztott öltönyben jelenik meg a munkahelyén. „Nem a ruha teszi az embert”, tartják Hollandiában is. Minél sikeresebb valaki, annál inkább figyel arra, hogy a megjelenése egyszerűséget, szerénységet tükrözzön, kerülik a hivalkodást, de sohasem slamposak. A rövidnadrágot azonban csak kiránduláskor, sportoláskor hordják. Lengyelországban nagyon ügyelnek a rendre és a tisztaságra, nem szeretik, ha valaki szemetel. A nők viselkedését illetően még mindig elég konzervatív elveket vallanak. Társaságban szokás, hogy az ujjaikkal megpöccentik a torkukat, ez meghívást jelent egy italra, leginkább vodkára. A „V” a győzelem gesztusa, egyébként a Szolidaritás mozgalom támogatását is jelenti. Üzleti partnerünknek az első találkozáskor külföldről származó ajándékot vigyünk. A vodka kivételével minden jó választás lehet. A háziasszonynak ne vigyünk krizantémot (mert ez temetői virág), sem rózsát (ez meg udvarlási szándékot jelent). Az öltözködésre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint Európában általában. A lengyel nők és férfiak szívesen viselnek farmert köznapi viseletként. Színházba, operába, vacsorameghívás alkalmával viszont az öltöny, illetve szoknya ajánlott, ünnepélyes alkalmakra pedig a nagyestélyi és a szmoking. A lengyelek jó néven veszik, ha ismerjük a „lengyel s magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát” megfelelőjét: „Polak, Wenger dva ratanki, i do sabli i do sklanki”. A németek a nyilvánosság előtt egy kissé mereven viselkednek, utcán pedig kerülik az érzelemnyilvánításokat, sokszor még a mosolyt is. Csak egészen közelről üdvözlik egymást, legfeljebb a fiatalok kiabálnak át az utca másik oldalára. Nagyon kevés, majdhogynem hiányzik a trágár gesztus, legfeljebb dühükben az öklüket rázzák. Itt is az a szokás, hogy a férfi halad a járdaszegély felöli oldalon, ha hölgy társaságában van. Két férfi közül a fiatalabb halad a bal-, illetve a járdaszegély felöli oldalon. Ebben az országban sem illik zsebre tett kézzel beszélgetni. Nagyon nagy udvariatlanságnak számít beszélgetés közben rágógumizni. Egy történet szerint egyszer egy német személy ezt így fejezte ki: „a németek számára olyan ez, mintha egy kérődző tehenet látnának.” Koncerten, vagy színházban a közönség nagyon fegyelmezett. 116
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Aki túlságosan sokat köhécsel, előfordul, hogy lepisszegik. Az ajándékozás tekintetében fontos tudni, hogy vacsorameghíváskor feltétlenül illik virágot vinni a háziasszonynak, és a csokor csak páratlan számú virágot tartalmazhat. Kerülni kell a kálát, a liliomféléket, a vörös rózsát. Észak-Németországban hangaféléket se ajándékozzunk, mert lakásba vinni szerencsétlenséget jelent az itteniek szerint. A németek konzervatívan öltözködnek. Az üzleti életben a sötét öltöny a legelterjedtebb. Gyakori a kék zakó szürke nadrággal, de a csíkos és a kheki színű nem ajánlott. Néha a kánikulában is ragaszkodnak ahhoz, hogy tetőtől talpig felöltözöttek legyenek, bár néhányan a melegben levetik zakójukat és nyakkendőjüket. Színházi premieren nagyestélyit, illetve szmokingot viselnek. A hétköznapi viselet ugyanolyan, mint bárhol Európában. A férfiak nyáron kedvelik a szandál viseletét. Németországban is az a szokás, hogy felállnak a férfiak, amikor hölgy lép be a helyiségbe. Ha egy nő áll, akkor férfi beszélgetőpartnerének sem illik ülve maradnia, kivéve, ha a hölgynél jóval idősebb, vagy magasabb rangú. Norvégiában járva ne feledjük, hogy ott még ma is sokan hisznek az ősi tengerészbabonában, hogy szerencsét hoz az elutazni szándékozó ember felé „köpni”! Tartózkodjunk az „O.K.” (karikába hajlított hüvelykés mutatóujj) jeltől, mert itt igen durva sértésnek számít. A fejjel történő intés jelentése: „gyere ide”. A virág ajándékozásánál kerülni kell a szegfűt, a liliomot és általában a fehér színű virágokat. Becses ajándéknak számít a szeszes ital, mivel azt egyébként magas adó terheli. A norvégok öltözködése gyakran mentes a formalitásoktól. Nyakkendőt mindig hordanak, de néha a zakó helyett sportdzsekit viselnek. A nők a szoknya mellett gyakran hordanak nadrágot. A farmer köznapi viseletnek számít, rövidnadrágot azonban városban ritkán vesznek fel. Tudni kell, hogy Norvégiában elítélik az utcán dohányzó nőt. Heves beszédmodor, tempó, élénk gesztikulálás jellemező az olaszokra, szinte a „kezükkel beszélnek”. Előfordul, hogy leteszik a telefont az asztalra, hogy beszéd közben szabadabban gesztikulálhassanak. Egy történet szerint egy vádlott a bíróság előtt képtelen volt megszólalni addig, amíg le nem vették a bilincset a kezéről. Természetesen viccek is születtek az olaszok heves gesztikulálásáról: „Mi van az olasz telefonfülkére kiírva? – Jobb kezével tárcsázzon, bal kezével beszéljen”.
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
117
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Az ördög két szarvát jelképezi a tenyérrel lefelé fordított kéz kinyújtott mutató- és kisujja, - a többi behajlítva van. Ezzel a gesztussal a gonoszt szándékoznak elűzni, de vigyázzunk, ha ennél a kéztartásnál felfelé mutatnak az ujjukkal, mert az obszcén jelentéssel bír. Ne ajándékozzunk olyasmit, amiről nyilvánvaló, hogy cégünk reklámja, viseli a cég logóját. Ajándékozásnál örömet szerezhetünk a dekoratív csomagolású süteménnyel, csokoládéval, virággal. Nem szokás kést, zsebkendőt, melltűt ajándékozni, mert ezek szomorúságot jelentenek a helyiek szerint. Ügyeljünk arra, hogy kiváló minőségű bort ajándékozzunk, mivel az olaszok nagyon értenek a finom borokhoz. Olaszország az európai divatvilág központja, éppen ezért a hétköznapi öltözet is mindig elegáns. Ne feledjük, hogy ujjatlan ruhában, rövidnadrágban tilos a belépés a legtöbb templomba. Oroszországban nem egyértelmű gesztus az „O.K.” (karikába hajlított hüvelyk- és mutatóujj) jelzés. Sokan ismerik, mint importált nyugati gesztust, ám az egykori Szovjetunió egyes területein ezt kifejezetten vulgáris gesztusként értelmezik. Az ökölrázás is vulgáris jel. A volt Szovjetunió 15 tagállamában igen nagy kulturális különbségek léteztek, ezért helyi jellegzetességük és jelentésük lehet az egyes gesztusoknak és testbeszéd megnyilvánulásoknak. A fütyülés a koncerten nem a tetszésnyilvánítás jele, hanem az elégedetlenségé. Jó ajándék lehet a magyar pálinka, a vodkát viszont előszeretettel isszák, de ajándékként lenézik. Nem vehetőek komolyan az olyan meghívások, hogy jöjjön el, látogasson meg, mert ezek csak udvariassági formulák. Csak az a komoly meghívás, amely konkrét időpontra vonatkozik. Az öltözködés általában nem követi a legutolsó divatot, inkább a konzervatív öltözködés dívik. A portugálok a következő gesztusokkal hozzák a házigazda tudomására, hogy ízlett a vacsora: megcsókolják a mutatóujjuk oldalát, aztán megszorítják a mutató- és hüvelykujjukkal a fülcimpájukat. Lefelé fordított kézzel integetve hívhatunk valakit, a pincér odahívásához elegendő felemelni a kezet. Ajándékozáskor csakis kézzel írott kártyát mellékeljünk, soha sem üzleti névjegykártyát. Az első üzleti találkozón nem szoktak ajándékozni. A virágok ajándékozásánál kerülni kell a krizantémot és a rózsát.
118
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
A portugálok a hagyományos öltönyt kedvelik, gyakran még a moziban is nyakkendőt és zakót viselnek. Az üzletasszonyok a kosztüm helyett inkább egy nem feltűnő színű ruhát részesítenek előnyben. Romániában az ökölbe szorított kéz, mutatóujj és kisujj kinyújtva gesztussal azt jelzik, hogy illetőt felszarvazták. Sértésnek számít a „füge” mutatása is. Az otthonra szóló meghíváskor vitt ajándék lehet szépen becsomagolt likőr, bor, vagy virág. A virág páratlan számú legyen, de legalább három szál. Itt szabad szegfűt és a - vörös kivételével - rózsát is vinni. A franciás műveltségű románoknál a látogatók ügyeljenek, arra, hogy ne nyissanak be a konyhába, mert ez ott „magán” helyiségnek számít. Ne mosolyogjuk meg a tirolihoz hasonló kalapot viselő, vagy más népviseletbe öltözött embereket! Az üzleti életben a hagyományos öltözködés az elfogadott, ünnepi alkalmakra is ez a megfelelő, a szmoking és a nagyestélyi nem kötelező. A farmert a románok is szívesen viselik. Az ortodox templomokba a hölgyek csak szoknyában és a vállat takaró blúzban léphetnek be, de a hajukat nem kell eltakarni. Spanyolországban igen gazdag gesztusrendszert figyelhetünk meg, bár ezek jelentése régionként eltérhet. Az „O.K.” jel (karikába hajlított hüvelyk- és mutatóujj) durvaságnak számít. Felfelé fordított tenyérrel, ujjainkkal integetve hívhatunk valakit. A spanyolok néhány gesztusa a külföldiek számára félreérthető. A „V” jelzés arra is szolgál, hogy 2 dolgot kérjenek valahol. A számolást a bal kezük kis ujjánál kezdik. Az 1-et befelé fordított tenyérrel a mutatóujjuk feltartásával jelzik. A „hüvelykujj felfelé” gesztusnak politikai felhangjai vannak, a baszk szeparatista mozgalom támogatását jelenti. Ennek megfelelően a baszkok szülőföldjén igen elterjedt, más országrészben viszont provokatív gesztus. Spanyolországban szokás az ajándékot az ajándékozó jelenlétében kicsomagolni. A virág ne legyen 13 szál, mert balszerencsét hoz az itteniek hite szerint, és ne legyen dália, vagy krizantém. A gyerekek ajándékozásánál örömet szerezhetünk a sportegyesületek, egyetemek nevével díszített sapkákkal, pólókkal. A spanyolok választékosan öltözködnek, társadalmi státuszukat is jelzik a megjelenésük eleganciájával. Meg kell jegyezni, hogy mindig tiszták, ha kell naponta hajat mosnak. A férfiak visszafogottabbak, a nők nem idegenkednek a feltűnőbb ruháktól. Nyilvános helyen nem-igen szoktak rövidnadrágot viselni.
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
119
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Svájcban nem szokásos a vállon-, vagy hátba veregetés. Nem illik ülés közben a bokát keresztbe vetni a térden. Vörös rózsát itt se vigyünk ajándékba. A svájciak a hagyományos elegancia hívei, nem tartják illőnek a gazdagság fitogtatását. Nagyon ügyelnek a tisztaságra, csúnyán néznek a szemetelő emberekre. A svédek visszafogottan gesztikulálnak, általában nem szeretik és kerülik is a hangoskodást és a fizikai érintkezést. Az egyetlen elfogadott érintés a kézfogás. Kerüljük tehát az üzleti partnerek ölelgetését, hátba veregetését. Svédországban a fej hátrabillentésének a jelentése: „gyere ide”. Ismerőseinknek jó ajándék a hazánkból származó bor, vagy égetett szesz, lévén, hogy ott ez igen drága. A hagyományos öltözet a legmegfelelőbb az üzleti tárgyalásra. Svédországban nem illik dicsérni a háziaszszony főztjét, de távozáskor meg kell köszönni azt. Törökországban az ellenkező neműeket nyilvánosság előtt ne öleljük, ne csókoljunk meg. Az igen jelzés megegyezik a mienkkel (fel-le bólogatnak fejükkel), a nem jele viszont más. Két módon jelezhetik ezt. A legleterjedtebb mód, amikor a szemöldök felemelése közben leengedik a szemhéjukat. A másik mód, amikor magasra emelik a szemöldöküket egy sajátos „ck” hang kíséretében. A fejcsóválás arra utal, hogy: „nem értem”. A hosszúságot a törökök kinyújtott karjukon a másik kezükkel mutatják. Nem fogják tehát megérteni, ha két tenyerünk között mellmagasságban mutatjuk a hosszúságot, mint ahogyan a horgászok is teszik, miközben dicsekednek, hogy „ekkora halat fogtam”. Ha fel akarják hívni magukra a figyelmet, akkor nem oldal irányban integetnek, hanem lefelé fordított tenyerüket fel-le mozgatják. Törökország iszlám többségű, és mivel az ortodox iszlám tiltja az alkoholt és az emberábrázolás valamennyi formáját, célszerű előzőleg tájékozódni, hogy követi-e ezeket a szigorú előírásokat az, akinek ajándékot viszünk. Ha fogyaszt alkoholt, jó ajándék a bor, vagy likőr, hölgyeknek virág (rózsa, szegfű), sütemény, üvegáruk. A törökök az üzleti életben konzervatív ízlés szerint öltözködnek, a hölgyek szolidan, még forróságban sem viselnek mélyen dekoltált blúzt, vagy túl rövid szoknyát. Rövidnadrágot csak tengerparton viselnek. Mecsetekbe belépve hagyjuk a cipőnket az ajtónál, ha lehet, béreljünk papucsot. A hölgyek nadrágba is beléphetnek, de el kell fedniük karjukat, vállukat, fejüket. Öltözékünk feleljen meg a helyi elvárásoknak!
120
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Lehetőleg istentisztelet alatt és pénteken ne látogassuk a mecseteket, mert a péntek megszentelt nap a moszlimok számára. A Törökországba látogató hölgyeknek ajánlatos férfikísérővel utazni. Fotókészítés előtt illik engedélyt kérni, különösen, ha dzsámikat, vagy személyeket fényképezzük. Sose fordítsuk mások felé a cipőnk talpát. Nem illik másokkal szemben keresztbe tenni a lábat, sem a karokat összefogni a mell előtt. Az „alkarfelrántás” itt az erő jele. A „füge” durva kézmozdulat. A „V” jelzés inkább kettőt jelent, mint sem „győzelmet”. Az O.K. (hüvelykujj- és mutatóujjal formált kör) a homoszexualitás jele. Okét jelent a hüvelykujj felfelé gesztus. Nem használják, nem is ismerik a „szarv” gesztust. Lévén, hogy a törökök muzulmánok, a pikáns viccek mesélése sértheti erkölcsi felfogásukat, ezért tartózkodjunk ezektől. Török szokás a kötelező alku a kereskedőnél a bazárban. Ukrajnában szép számban akadnak obszcén jelentésű gesztusok, sőt az ukrán nyelv is bővelkedik káromkodásokban. Vulgáris értelmű az „O.K.” jel is (karikában hajlított hüvelyk- és mutatóujj). A nálunk fügeként ismert kézmozdulat (összeszorított ököl, hüvelykujj a mutató-és középső ujj között) jelentése: „semmi”, „nem kapsz semmit”. Ott ez nem számít obszcén mozdulatnak, mint a mediterrán térségben. A felemelt hüvelykujj a beleegyezés jele. Nem illik szétvetett lábakkal, illetve a bokát a másik térdre támasztva ülni. A beszélgetés közbeni megszokott távolság általában egy karnyújtásnyi. Nagyfokú illetlenségnek számít, ha valaki a színházban a helyükön ülő nézőknek háttal akar a helyére furakodni. Ajándékozásnál könnyen örömet szerezhetünk „különleges” termékekkel (italok, dohányárúk). Az ukránok a születésnapoknak nem nagy jelentőséget tulajdonítanak, a névnapoknak annál inkább. Lakomázással kötik össze a vallási ünnepeket is. Az öltözködésben a konzervatív ízlés dominál.
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
121
A K O M M U N IK Á C I Ó S A J Á T O S S Á G A I A Z E U R Ó P A I O R S Z Á G O K B A N I .
Felhasznált irodalom o Axtel, Roger E.: Gesztusok Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadó, ISBN 963 367 194 9 o Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei Animula Kiadó, 1994 ISBN 963 333 043 2 o Dr. Sille István: Illem, etikett, protokoll Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992 ISBN 963 222 508 2 o Dr. Szeles Péter: Public Relations ATK, 2000. o Hidas Judit (szerk.): Szavak, jelek, szokások Windsor Kiadó, 1998. ISBN 963 9042 12 9 o Langer Katalin –dr. Raátz Judit: Üzleti kommunikáció Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999. ISBN 963 19 0271 4 o Morris, Desmond: Az emberállat Magyar Könyvklub1997 ISBN 963 548 532 8 o Morrison, Terri –Conaway, Wayne –Borden, George: Meghajlás vagy kézfogás? Pécsi Direkt Kft Alexandra Kiadó o Ottlik Károly: Protokollkódex Dinasztia Kiadó, ISBN 963 657 276 3 o Pease, Allan: Testbeszéd Park Kiadó, 1989. ISBN 963 77 37 40 5 o Stewart, Marjabelle – Lawrence, Elizabeth: A jó modor etikettje Jokerex Kiadó, 2001. ISBN 963 9368 00 8 o Szabó Magdolna: Közéleti üzleti kommunikáció ATK, 2000 o Wolff, Inge: Modern illemkódex Trivium Kiadó, 1998. ISBN 963 7570 54 3
122
S ZER V EZE TI
É LE T , E GY É B
