Dr. ISASZEGI János mk. dandártábornok MH ÖHK parancsnok
A KATONAI ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA AZ ÚJ VILÁGREND KIHÍVÁSAINAK KEZELÉSÉBEN
BUDAPEST, 2001.
-2-
Tartalomjegyzék
I.
A világ átalakulásának következményei, avagy új világrend új kihívásokkal: -
II.
A fegyveres erők, ezen belül a katonai eszközök alkalmazása az új kihívások kezelésében: -
III.
a fegyveres erők szerepe a hagyományos hadviselésben; katonai eszközök alkalmazása a válságkezelésekben; proliferáció, ABV-veszélyeztettség, bio-terrorizmus √ titkosszolgálatok, infócsere, terror-elhárítási műveletek.
A NATO, a NATO-országok hadseregeinek reformja; megfeleltetés a jövő kihívásainak, avagy mire legyen képes a szövetség (szövetség +) 2001. szeptember 11. után: -
IV.
globalizáció, fejlődési visszásságok, következmények; regionális konfliktusok és a nemzetközi reagálás; fenyegetettségek a hidegháború után; „új” kihívás: terrorizmus + bűnözés + ideológia (vallás, politika) összefogása, összefonódása.
1999, Washington, NATO-csúcs; DCI, E'S'DI; EU, Helsinki-csúcs; E'S'DP és az eurohaderő; 2001. szeptember 11 / október 08; "Szövetség +" a megoldás?
"Vitatéma" - Népszava, 2001. szeptember 21. "Nem vagyunk felkészülve egy esetleges terrortámadásra" Állítások megalapozottság, szakértelem nélkül, fogalomzavar mellett, a NATO és tagországai tevékenységének nem ismeretével párosulva, …
I. A világ átalakulásának következményei,
-3avagy új világrend új kihívásokkal Mi jellemzi ma a világban lejátszódó folyamatokat? A GLOBALIZÁCIÓ! A globalizáció, amely egyrészről rendkívüli módon és pozitívan hat a biztonságra, egyes térségek vonatkozásában jelentős gazdasági-tudományos-kereskedelmi fejlődést gerjeszt és eredményez, másrészről viszont más régiók felkészületlensége következtében új konfliktusokat eredményez (elszegényedés, kilátástalanság, függőség növekedése, …). Mennyire kész ma a világ ezen új konfliktusok kezelésére? A választ elég csak az elmúlt egy évre visszaemlékezve összegezni: súlyos összecsapások Svédországban, Olaszországban ("genovai ütközet") , a tervezett nemzetközi csúcsértekezletek elhalasztása, tömegek sodrása a bizalmatlanság felé, amely így jó és alkalmas "táptalaja" a nemzetközi ellenerőknek (terrorizmus, bűnözés, drogkereskedelem, proliferáció, …, nacionalista-etnikai-törzsi konfliktusok visszatérése, a szélsőséges vallási fundamentalizmus). A Varsói Szerződés √ NATO szembenállás megszűntével, a hidegháború befejeztével az ún. bipoláris világot felváltó új világrend kialakulása kezdődött meg. Mint ismert a NATO a kezdeti identitászavar után '92 / '93-tól rátalált a békepartnerségi együttműködésre, '95-től a balkáni béketeremtésre, '99-től a jugoszláviai békekikényszerítésre és az albániai humanitárius műveletre, 2001-től a macedóniai válságkezelésre. A "keleti blokk"? A szovjet csapatok kivonulása utáni kezdeti haderő-átalakítási próbálkozásokat és gazdasági mutatványokat (privatizáció, konszolidáció, piacnyitás, bartertilalom, …) követően a biztonság keresése és megtalálása (Lengyelország, Csehország, Magyarország) a NATOtagságban, illetve jelentős erőfeszítések végzése az EU-tagság megszerzésére. De ha világméretekben nézzük az elmúlt 10 évet, a különböző régiókban folytatódó, vagy éppen a bipoláris világrend megszűnése miatt beállt vákuum eredményeként új konfliktusokat találunk. Folytatódott a regionális konfliktus Cipruson, a Közel-keleten, az indiai-pakisztán határvidéken, a kaukázusi térségben, a közép-ázsiai régióban, Afrikában és a Távol-keleten, de a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság széthullásával új válsággóc alakult ki a közvetlen szomszédságunkban a Balkánon, erősödött a válság az egyiptomiizraeli-jordán vidéken is … . De látnunk kell egy nagyon fontos új jellemzőt ezekben a konfliktusokban: ezek már nem a régi, hagyományos, szabályos háborúk! A hagyományos, államok közötti konfliktusok csökkennek. Ehelyett terrorista bandák, maffiák, csempészek, félkatonai szabadcsapatok, vallási alapon szerveződött harci csoportok és civilek jelennek meg az összecsapásokban. Már nem államok állnak szemben egymással nemzetük megvédése érdekében, hanem nemzetek követelnek államot maguknak háborúskodás céljaként! Nem a reguláris haderők csapnak össze, hanem hivatalossá tett osztagok, az etnikai tisztogatás nem következmény, hanem cél. Mit tett és tesz a konfliktusrégiókban a nemzetközi nagyvilág? Jelenül az ENSZ, amely jellegénél és rendeltetésénél fogva jogilag kikerülhetetlen bármely válságkezelés során: határozatokat hoz, békemissziókat szervez, fegyveres és fegyvertelen műveleteket, katonai megfigyelői, békefenntartói és humanitárius műveleteket. Ezen műveletek szervezése és legújabb kori története viszont - ahogy arról a híres Brahimi-jelentés is szólt - tele van ellentmondásokkal: nem a szaktudás a leglényegesebb, hanem hogy mindtöbb "harmadik világ"-beli ország többszáz-többezer katonája legyen jelen egy-egy békeműveletekben, hiszen így tulajdonképpen közvetett pénzügyi támogatásban részesül a csapatküldő ország, az ENSZ-finanszírozás miatt. Mint ahogy súlyos tévedés és tragikus eredményű hiba volt
-4kéksapkásokat küldeni olyan konfliktustérségekbe, ahol először is a békét kellett volna kikényszeríteni (lásd Srebrenica példáját Bosznia-Hercegovinában). Nehezen alakul a különböző nemzetközi szervezetek együttműködése a válságrégiókban. Még Koszovó esetében is tettenérhető a rivalizálás, az alá-fölérendelés keresése az ENSZ (UNMIK, UNHCR), az EBESZ, az EU, a NATO, a különböző kormányzati és nemkormányzati szervezetek között, de eltérő a motiváltságuk (fizetés, végcél, …), és az etnikumokhoz való kapcsolatuk, a válságrendezési módszereik is! A gazdasági és a politikai színtereken végbemenő globalizációs folyamatok (előbbi a technológiai fejlődésen alapul, és benne a meghatározó szerepet a világméretű befolyással és koncentrált hatalmas tőkeerővel rendelkező cégek játsszák, előmozdítva a politikai globalizációt) egy sor negatív következményt eredményeznek. Ezeket felerősíti a politikai globalizáció azon jellemzője, amely a demokrácia öngerjedésű világméretű térhódításában, az egyéni és a kollektív szabadságjogok előtérbe kerülésében jelenik meg, ütköztetve utóbbiakat a gazdaságilag fejletlen országokban a kényszerből meghozott majdnem mindig népszerűtlen gazdasági intézkedésekkel. Melyek tehát azok a következmények, amelyeket egyrészről a bipoláris világrend felbomlása, másrészről pedig a globalizáció mélyülő hatása eredményezett? Elsősorban az "új" kihívások, mint a szervezett bűnözés, az illegális fegyverkereskedelem, a proliferáció, a terrorizmus nemzetközivé válása, ezek összefonódása és összefogása. Ezekhez sorolhatók a világpiaci feltételekhez sikertelenül alkalmazkodni próbáló országokban kialakuló társadalmi és politikai konfliktusok, a vallási, törzsi, egyházi erők helyenként országromboló tevékenységének felerősödése. Válságba kerültek és kerülnek a szociális, nemzeti, etnikai, demokratikus értékek. Napjainkban nem egy nukleáris háború közvetlen veszélye a legfenyegetőbb, hanem a fentiekben vázolt okok miatt a regionális veszélyek, az aszimmetrikus kihívások, a transznacionális fenyegetések és a váratlan "nemlogikus", nem látható veszélyek a legsúlyosabbak. Hogy miként alkalmazhatók a fegyveres erők, a katonai eszközök a fentebb jelzett kihívások során? Marad-e a hagyományos hadviselés elsődlegessége a felkészülés, kiképzés, hadfelszerelés ellátás során, vagy "beelőz" a válságkezelésre történő felkészítés, illetve a humanitárius segítségnyújtás mellett, sokszor vele kapcsolatban jelentkező terrorizmus elleni készenlét és alkalmazás kihívása? Milyen katonai stratégia szükséges ahhoz, hogy kezelhetők legyenek a fentebb vázolt kihívások, és milyen hadseregre, együttműködésre van szükség a sikeres megfelelés érdekében? Erről bővebben a II., III. fejezetekben lesz szó.
II. A fegyveres erők, ezen belül a katonai eszközök
-5alkalmazása az új kihívások kezelésében A bipoláris világrend időszakában elsődlegesnek tűnt a volt hadseregek alkalmazásának hagyományos hadviselési formája. Napjainkban az átstrukturálódott fenyegetettségi helyzet figyelembevételével kijelenthető, hogy a hidegháborús fenyegetettség helyett gazdasági, katonai, politikai, szociális, ökológiai, vallási, technológiai, … ,okok miatt előtérbe kerültek az "új" kihívások, a nem hagyományos fenyegetettségi formák. Ide sorolható a szervezett bűnözés, a maffiamozgalmak erősödése, a proliferáció, a terrorizmus. Ezek a fenyegetettségi formák bizonyos régiókban összefüggésbe hozhatók az ott élő társadalmak fejlettségi szintjével, a térség vallási megosztottságával, az etnikumok együttélési és elfogadási készségével, történelmükkel. És itt, és ekkor már nem állam az állam elleni nyílt szembenállás a legfőbb jellemzője egy-egy válságnak, azaz már nem a hagyományos "front"-jellegű hadviselésre kell alkalmazni a hadsereget, a katonai eszközöket. Az I. fejezetben már megnevezett ENSZ, EBESZ, NATO és más nemzetközi szervezetek, megállapodások alapján vezetett, válságkezelési műveleteikben sem a hagyományos hadviselés szerint kerül alkalmazásra a hadsereg. Felszerelése, stratégiája, a katonai erő alkalmazásának szabályai, az együttműködés rendje mind-mind eltér a hagyományos kiképzések szerint feltételezett alkalmazási rendtől. És a haderőt alkalmassá kell tenni ezen, a megszokottól, a hagyományostól eltérő feladat végzésére! Legelőször is a személyi állományt, a humán-tényezőt kell az új feladatra felkészíteni, de vele együtt hozzá kell igazítani a hadfelszerelését és az alkalmazási műveleti utasításokat is. Már ekkor is jelentkezik az a későbbiekben (a terrorizmus elleni harcnál!) felvetődő, meghatározó kérdés: Ki az ELLENSÉG? Hogy néz ki az ellenség, hol van, mit tervez, mivel tervezi, mikor lép tényleges akcióba, hogyan támogatják? Már a válságkezeléskor (lásd pl. Bosznia, Koszovó, Abkházia) súlyos kérdések ezek, s a kötelező megválaszolásuk, valamint a ténylegesen megtett intézkedések tehetik alkalmazhatóvá a fegyveres erőt az új kihívások kezelésére. Tisztázni szükséges a válságkezelési műveletekben történő alkalmazás elveit is, hiszen ekkor a fegyveres erőt és a katonai képességeket (utóbbiakról részletesen lesz szó a III. fejezetben) egy háborúban (hagyományos, állam∏állam ellen, szövetség∏szövetség vagy állam ellen) általában szokásos műveletektől eltérő céllal és feladatokkal alkalmazzák. Itt, például különböző béketámogató válságkezelési műveletekben, a műveletek elsődleges célja a béke helyreállítása és nem az ellenérdekű fél legyőzése. Ma már esetenként jól kiképzett katonai erő vesz részt olyan műveletekben, mint a fegyverzet-ellenőrzés, a veszélyes fegyverfajták elterjedése elleni tevékenységi műveletek, kimenekítési művelet, … . A békés válságkezelési formák mellett, azok alkalmazásával egyidejűleg, szükség lehet esetenként a katonai erőre is. Úgy, mint nyomásgyakorló eszköz, meghatározó jelenlét. Az olyan, egyre súlyosabb sorskérdéseknél, mint a proliferáció, az ABVveszélyeztetettség, a bio-terrorizmus, a katonai eszközök alkalmazása már elengedhetetlenül feltételezi a hadsereg és a titkosszolgálatok együttműködését, a "szövetségesek" információ cseréjét, a terror-elhárítási műveletek összehangolását, … . Az elmúlt 20 évben átalakult maga a terrorizmus is. Kétségtelen tény, hogy a terrorizmus fokozatosan nemzetközivé és biztonságpolitikai tényezővé vált. Azt ma már egyre kevesebben vitatják, hogy a terrorista akciók az agresszió formái, mely destabilizálni kívánja a demokráciákat, instabil nemzetközi környezetet eredményez. Miért nehéz a katonai eszközök alkalmazási stratégiáját a terrorizmushoz "igazítani"? A terrorizmus rejtettsége miatt elsősorban, hiszen a hálózat
-6rendkívül nehezen deríthető fel, ugyanakkor váratlan kezdeményező stratégiája (lásd 2001. szeptember, NY és W.DC) számol a célország, célpont sebezhetőségével, felkészületlenségével a nem-hagyományos lépésekre. De mit lehet tenni, van-e, kialakítható-e megfelelő válaszstratégia a terrorista fenyegetésekre? A válasz igen! Összehangolt, nemzetközi együttműködés és cselekvés a megfelelő válasz, minden olyan szervezet (beleértve a katonai eszközöket is) részvételével, amely erőt mutat fel a terrorizmus ellen. Már említettem a hírszerző szolgálatokat, akik a fenyegetés-elemzés és a válságtényező vizsgálatkor döntő szerepűek. Európában az elmúlt 20 évben volt mit megtapasztalnunk, hiszen a német Vörös Hadsereg Frakció, majd az olasz Vörös Brigádok révén ismert fogalom volt az euroterrorizmus. A jelenkor legveszélyesebb megnyilvánulása az iszlám fundamentalizmusra épülő terrorcsoport (Al Quaida), vagy az Abkháziában is tevékenykedő csecsen osztag, nemzetközileg is ismert eredményekkel (Török László p. dandártábornok és ENSZ csoportja helikopterének lelövése …). De miért nehéz kialakítani a terrorizmus ellen a nemzetközi jogra alapuló stratégiát és rendszabályokat? Elsősorban azért, mert fogalmilag sem az ENSZ, sem a nemzetek nem tudnak közös definíciót adni a terrorizmusra, egyes államok jól megfontolt önös érdekei miatt. Ma (főleg a szeptember 11-ei eredmények fényében) már eldőlt az a korábbi kérdés, mely szerint a terrorizmus kollektív fenyegetés-e vagy sem. Az, tehát kollektív fenyegetés, tehát kollektív megelőzés és terrorizmus elleni fellépés szükséges, bekapcsolva e küzdelembe a megelőzés, elhárítás, megsemmisítés fázisaiba a katonai erőket és eszközöket is, nemzetközi szerveződésben! A nemzetközi terrorizmus elleni önkéntes fellépés szélesülő keretei, az egyre összehangoltabb nemzetközi fellépés (már az előrejelzés időszakától, a hírszerzési infócserétől kezdve) növelheti az anti-terrorista akciók hatékonyságát. Döntő a megelőzés, az előrelátás, a felderítés, a detektálás, az előrejelző-elemző megközelítés, de az elrettentés is (utóbbi ugye működött a biporális világrendnél is!). A katonai erőket és eszközeinket, rendszereinket ennek figyelembevételével kell fejlesztenünk, kialakítanunk. Azok a fentebb már jelzett - hagyományos hadviselés, békemissziós válságkezelés hadviselés - funkciókon túl a hadseregek reformja során, a "szövetségek" együttműködésének fejlesztése során a terrorizmus elleni hadviselés követelményeinek figyelembevétele kötelező mind nemzeti, mind nemzetközi szinten! Mennyire felkészült az 1999 óta NATO-tag Magyarország egy esetleges terrortámadásra, a tervezett támadás önálló és/vagy szövetségesi megelőző elhárítására? Milyen képességek szükségesek a sikeres megfeleltetéshez, állami, katonai szinten? Erről lesz szó a III. fejezetben.
III. A NATO, a NATO-országok hadseregeinek reformja;
-7megfeleltetés a jövő kihívásainak, avagy mire legyen képes a szövetség (szövetség +) 2001. szeptember 11. után A szeptember 11-ei eseményekkel kapcsolatban elrendelt, bevetésre került, illetve az elkövetkező időszakban még bevezetésre kerülő NATO Elővigyázatossági Rendszer (NATO Precautionary System - NPS) rendszabályainak gyakorlati alkalmazásairól: I.
A megelőző Rendszabályok Katalógusa (Inventory of Preventive Measures); Példák: - diplomáciai megelőző rendszabályok - gazdasági megelőző rendszabályok
II.
Katonai válaszlépések Katalógusa (Opciók) [MRO - Military Response Options] Példák: - meglepetés-elhárító rendszabályok
A Washingtoni NATO-csúcs alkalmából olyan új „követelményeket” határoztak meg a tagországok hadseregeinek reformjával kapcsolatosan, amelyek már az új speciális veszélyhelyzetek kezelésén alakulnak a korábbi „szimpla” kelet-nyugati szembenállás nukleáris konfrontációja helyett. Az új biztonsági veszélyforrások, amint arról már korábban szóltam is, nem feltétlenül államokhoz kötődnek. Ezek a biztonsági veszélyforrások és kockázatok a terrorizmustól a tömegpusztító fegyverek terjesztésén át a különböző környezeti ártalmakig előtalálhatók. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a biztonsági környezet ilyen változása egybeesik az információ és technológia szabad áramlásával. A nemzeti határok és a nemzeti függetlenségek már nem értelmezhetők az évszázadosan megszokott hagyományos „elválasztó” vonalanként, illetve védelemként. A NATO a változó biztonsági környezetre reagálva a hidegháború után elfogadta a Stratégiai Koncepcióját, mely az Euro-Atlanti térség békéje és biztonsága érdekében egy erős haderőn alapult. A ’90-es években végbement további változások és kihívások kezelésére a Szövetség 50. Évfordulója alkalmából 1999. áprilisban Washingtonban megrendezett NATO-csúcs elfogadta az Új Stratégiai Koncepciót, vele a DCI Védelmi Képességek Kezdeményezést. A kezdeményezés az alábbi 5 területet foglalja magába: - Mobility & Deployability Æ Bevethetőség, mobilitás - Sustainability Æ Támogathatóság, Logisztika - Effective Engagement Æ Hatásos erő alkalmazás - Survivability Æ Túlélőképesség - Interoperable Communications Æ Együttalkalmazhatóságot szolgáló kommunikáció
-8A kezdeményezés egyértelmű célja volt olyan útmutató kiadása a tagországok számára, ami révén azok a haderőreformjuk folyamán növelhetik képességeiket a Szövetség jövőbeni követelményei teljesítése érdekében. Persze figyelembe véve az európai tagországok és az USA közötti technológiai „ollót”, látható, hogy a fenti törekvés az „olló” zárására, azaz a különbség csökkentésére döntően az európai tagországokat érinti és szab számukra feladatokat. Az ESDI Európai Biztonsági és Védelmi Identitás terv az európai tagországok képességnövelését szolgálja. A tagországok gyakorlatilag valamennyien ugyanazokat a szempontokat alkalmazzák alapoknak a reformjaik során: kisebb, rugalmasabb, hatékonyabb, többfunkciójú és jól kiképzett haderőre van szükség. Mennyire sikerült az elmúlt 3 évben haladást elérni a követelmények teljesítése és a reformok terén? Majd mindegyik tagországban egy 10-15 éves középtávú modernizációs terv első harmadában járnak, de még mindig nincs európai szakosodás, a képességek egymásra épülése és egymáshoz illesztése. A „nemzeti” hadiipari lobbyk erősek, a pénzügyi hozzájárulások eltérően biztosítják a fejlesztéseket, a NATO-EU tervezett együttműködés (ESDI/ESDP) nagyon akadozik {török vétó}, s ugyanakkor újabb rendkívüli tényező lépett be a folyamatba 2001. szeptember 11-én: a nemzetközi terrorizmus egy olyan akciója, ami egybehangzó vélemények szerint precízen megtervezett volt, kellő logisztikai nemzetközi összefogással, öngyilkos elszántsággal, s tény, mélyen a NATO „hátországában”! Vajon a DCI ’99 adott-e útmutatást a tagországoknak az anti-terrorista felkészüléshez? Vajon rendelkeznek-e a tagországok bármiféle képességekkel ezen harcra? Melyek azok a műveleti irányok, megfelelések, követelmények, amelyek alkalmassá tehetik a NATO-t jövőbeni hatékony fellépésre (felderítésre, előrejelzésre, elemzésre, döntéselőkészítésre, cselekvésre, … ) a terrorizmus ellenében? A Stratégiai Koncepció nem foglalkozott a terrorizmussal, így annak elhárítása rövid-, közép- és hosszú távú elgondolásával sem. A NATO Katonai Bizottsága a szeptember 11-ei események figyelembevételével a közeljövőben tervezi a haderőtervezési folyamat és a DCI Védelmi Képességek Kezdeményezés áttekintését. Ami ma már látható, hogy a tagországok egyenkénti anti-terrorista készenléte, felkészültsége kevés a sikeres cselekvéshez. Léteznek anti-terrorista kommandók (már Lengyelországban is, lásd Grom-egység), léteznek kiképzések, kézikönyvek, de ezek mind kevés esélyt adnak a világszerte önkéntes csoportokkal, „alvó” ügynökökkel, magasan képzett szakértőkkel, pénzügyi támogatással szabadon rendelkező fanatikusokkal szemben! Véleményem szerint önmagában még a NATO is „kevés” a hatékony antiterrorista tevékenységhez, mégha a jövőbeni együttműködés a felderítési, információáramlási szakaszokban javulni is fog … A megoldás? Van egyáltalán megoldás? Válaszom és véleményem: igen! Van megoldás, ez pedig a rendkívüli összefogás, együttműködés, ugyanolyan nemzetközi alapokon, mint a terrorizmus, a közös cél érdekében, a közös értékek védelme céljából. Ebbe a küzdelembe beletartozik a kölcsönös tájékoztatás a fegyverekről, a tömegpusztító fegyverek és eszközök terjedésének együttes megakadályozása, ehhez a titkosszolgálatok szövetségi
-9kereteken túlmutató (Szövetség +) együttműködése, a globalizáció negatív hatásainak elemzése és az ezen határok nemzetközi feloldása, az elszegényedés és a kilátástalanság megállítása, … A jelenleg folyó fejlesztések közül kiemelt szerep juthat a műholdas megfigyelésnek, az informatikai figyelő rendszereknek, az ABV-veszélyeztetettséggel kapcsolatos elemző-értékelő-jelentő képességeknek, de a katona egyéni felszerelésének (mindenidejű harckészséghez) is, a minősített adat-, információ továbbító-feldolgozó rendszereknek, … Idő kell! Az elemzésekhez, a szükséges lépések következetes kidolgozásához, a nemzetközi együttműködés megállapodás-szintű rögzítéséhez, azok betartásának szándékához nyugaton-keleten, világszerte, az ellenőrzések szigorításához, a védelmi rendszerek képességalapú létrehozásához. S mindezt amellett, hogy a fegyveres erőket, a katonai eszközöket fel kell készíteni a hagyományos fegyveres harcra, ezenkívül a békemissziókra, majd a katasztrófa elhárításban való részvételre, a humanitárius missziókra, … A feladat bonyolult, de kell az erő, kell a felkészültség, az összefogás, a közös jövőnk érdekében!!!
- 10 IV. "Vitatéma": "A Magyar Honvédség szervezeti, illetve technikai állapota és ilyen irányú tapasztalatai ismereteinek hiánya miatt alkalmatlan a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való részvételre. Ha Amerika mégis bevonná szövetségeseit az őt ért terrortámadás megtorlásába, titkosszolgálataink munkáján kívül szinte semmi mást nem tudnánk a NATO-nak felkínálni." _ Népszava, 2001. szeptember 21. Súlyos állítások, súlyos tévedések, "névtelen katonai szakértő"-től! 1. számú állítása: "A MH … alkalmatlan a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való részvételre"; Véleményem: a.) A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben nem a MH, hanem a Magyar Köztársaság veszt rész, ugyanúgy, mint ahogy a NATO-hoz sem a honvédség, hanem az ország csatlakozott! A terrorizmus elleni küzdelemben egy-egy adott országtól több szervezet vesz részt, már a küzdelem kezdetétől, tehát a felderítés , az előrejelzés, az elemzések szakaszaiban. Az, hogy a titkosszolgálatok, a honvédségi felderítő és információs szervezetek tevékenységéről és együttműködéséről a névtelen katonai szakértő nem tud, még nem jelenti azt, hogy azok nem léteznek! b.) A MH erői és eszközei az elmúlt években egy sor gyakorlaton és "élesben" is (pl. Koszovó, KFOR-misszió, ÖBZ, KFOR főparancsnokság védelme, VIPesemények biztosítása, vagy Taszár, MH KBRT, bázisbiztosítás Charlie és Delta fokozatokban, …) bizonyítottak. Nem arról van szó - de nincs is ilyen feladata - , hogy a MH teljes személyi állománya fő feladatának a terrorizmus elleni küzdelemre való felkészülést tekintse! Azok az alegységek, erők és eszközök (pl. MH 1. KVE, MH 34 BLFZ, MH 24. BGFZ, MH 25-5-62 GLDD zászlóalj-század harccsoportjai, …) pedig, amelyek feladataiban szerepel a közvetlen fegyveres küzdelem megvívására való felkészítés, kiképzés és gyakorlás, igenis megállják a helyüket, nemzetközi mércével is. Sértő rájuk nézve is, ha a "szakértő" információhiánya és általánosításra való hajlama miatt ezen képességekről szó sem esik! Az persze mindannyiunk közös feladata, hogy az új kihívások jellegére tekintettel ezen erők hadfelszerelését tegyük korszerűvé, együttalkalmazhatóvá (interoperabilitás), mindenidejűvé!! 2. számú állítása: "Ha Amerika mégis bevonná szövetségeseit …. szinte semmi mást nem tudnánk a NATO-nak felkínálni".; Véleményem: a.) Az Egyesült Államok megtorló akciója az Al Quaida és Afganisztán ellen nem NATO akció, azaz nem a NATO-nak kellene felkínálnunk képességeket! A NATO mi vagyunk!! Az Egyesült Államoknak viszont - jogállamban szabályozott módon - a Parlament igenis ajánlott fel képességeket (légtérhasználat, bázishasználat, logisztikai biztosítás, biztonság rásegítés, együttműködés, …), s majd az USA eldönti mikor mit vesz igénybe. Tévedés azt hinni, hogy minden országnak ugyanazon képességeket kellene felmutatni, ugyanazokat a lehetőségeket kellene
- 11 felajánlani! A szakosodás a Szövetségen belül is fontos elem. A harcoló alegységeken kívül szükség lehet logisztikai, informatikai, elektronikai harc, fegyverzeti, szállítási, egészségügyi, hadművelet-tervezési és biztosítási, vezetésiirányítási képességekre is, amelyekkel mi is rendelkezünk, alkalmazhatóak vagyunk igény szerint! b.) A megtorló akció nem egyenlő a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemmel, az anti-terrorista harc gyakorlatilag évtizedek óta zajlik, világméretű, jellegénél fogva kevésbé publikus (lásd titkosszolgálatok tevékenysége, biztonsági-honvédelmi érdekek, …). Nem kell Afganisztánba mennie mindenkinek, aki részese a nemzetközi együttműködésnek a terrorizmus elleni küzdelemben. A tudást, az információt, a szakosodott képességeket összehangolni kell, s ez nemcsak a megtorló akcióról szól ugye. 3. számú állítása: "A nemzetközi terrorizmus ellen máig nem jött létre egyetlen nemzetközi szervezet sem. Ezt a hiányt sürgősen pótolni kell." Véleményem: Még csak az kellene, egy újabb világszervezet! Van már ENSZ, EBESZ, EU, NATO, többtucat regionális szervezet, semmi tényleges szükség nincs arra, hogy újabb apparátus (jól fizetett hivatalnokcsapat) kezdje meg kutató-elméleti tevékenységét. Ehelyett inkább az a célszerű, hogy a terrorizmust elítélő országok hatékonyan, folyamatosan működjenek együtt, szövetségi hovatartozás nélkül, az értékek egyezése és védelme alapján! Nem új szervezet kell, hanem az együttműködés szabályozása, a feladatszakosodás, az ERŐ és ERŐSSÉG közös demonstrációja, a kihívásokra való közös felkészülés és reagálás, megállapodások és nyíltság alapján. 4. számú állítása: "Magyarország nem számolt a nemzetközi terrorizmussal." Véleményem: Téves az állítás, sok évvel ezelőtt is volt már sajnos terrorveszély Magyarországon, szerencsére és a pánik elkerülése érdekében nem kapott nyilvánosságot. A nemzetközi együttműködésnek köszönhetően (francia-amerikaimagyar) a terrorakció akkor meghiúsult, az alkalmazott infócsere módszer és eljárás viszont jó példaként szolgált számunkra. A Balkánon folyó háborúskodás időszakában (főleg '93-'97 időszakban) a Magyar Köztársaság illetékes szervezetei ténylegesen együttműködtek egyes európai országok partnerszervezeteivel, a terrorveszély csökkentése érdekében (például a déli határszakasz vonatkozásában). Csak megjegyzésként! Az Egyesült Államokat ért terrortámadások (nagykövetségek felrobbantása, repülőgép felrobbantása, hadihajó elleni támadás, …) alapján senkinek, így nekünk sem lehet nem tudomást venni a terrorizmusról, azaz számoltunk és reálisan (de túldimenzionálás nélkül!) számolunk a veszélyekkel. Az Egyesült Államok a különböző Parancsnoki Kézikönyveiben (pl. CJCS Handbook 5260, "Commander's Handbook for Antiterrorism Readiness", 1 January 1997.) külön foglalkozik az anti-terrorista készenléttel, s ezeket az okmányokat, az azokban megjelenített eljárások egy részét a mi gyakorlatunkba is átültetjük. Megjegyzés: A fenti gondolatokat bármikor megvitathatónak tartom, azok magánvéleményemet tükrözik a terrorizmussal kapcsolatos eseményekről, a haderőfejlesztésekről és a nemzetközi tevékenységekről!!
