Dr. Cserhátiné Vecsei Ildikó: Informatikai kompetencia a felsőoktatási feladatokban
Mint a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola oktatója és informatikai vezetője szeretnék beszámolni részben az intézményi tapasztalatokról, részben pedig az országos tapasztalatokról. Olyan formában, hogy a felvetett kérdésem az, hogy: Rendelkezike a felsőoktatásban dolgozó, oktató azokkal az informatikai készségekkel, képességekkel, jártasságokkal, azzal a tudással, amellyel a felsőoktatási feladatokat meg kell oldania? Többek között: tud-e adatot szolgáltatni, tudja-e használni azokat a rendszereket, amelyeket a nagy integrált tanulmányi és adminisztrációs rendszerek megkövetelnek. A kérdés megválaszolásának megközelítéséhez az alábbi mottót választottam: „Többet tudsz, mint hiszed, de kevesebbet, mint szeretnél.” (Oscar Wilde) Ha rövid lenne a publikációm, akkor azt mondanám, hogy tulajdonképpen meg is válaszoltam a kérdést, és ezzel be is fejezhetném a cikket. De úgy gondolom, hogy van mit körüljárni ebben a témában. Néhány bevezető gondolat után magát az informatikai kompetencia fogalmát szeretném megvilágítani. Végső definíciót nem fogok adni, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen magyarázzuk. A továbbiakban megnézném azokat a felsőoktatási feladatokat, amelyekben hallgatóknak, oktatóknak, adminisztratív dolgozóknak részt kell vennie. Helyzetképként
felmérések
eredményeit
szeretném
ismertetni,
valamint
terveket,
elképzeléseket a közeli jövőre vonatkozólag. A bevezető gondolatom első részében a jól ismert XXI. századi információs társadalom elvárása jelenik meg. Amire még mindig azt lehet mondani, hogy leginkább az iskolarendszer irányában jelenik meg. E szerint a cél, hogy a felnövekvő nemzedéket alkalmassá tegyük az információk komplex kezelésére. Ez azért is fontos, mert a felnövekvő nemzedék lesz ténylegesen a felsőoktatásba bekerülő hallgatói társadalom is. A második, azt lehet mondani egy sokkal bővebb kitekintés Magyarországra, Európára, de az egész világra vonatkoztatható, ami alapján mindenképpen elmondható, hogy tudnunk kell, hogy egy versenyképes és innovatív Európa/Magyarország ….. nem képzelhető el folyamatosan növekvő számú, megfelelő digitális tudással rendelkező állampolgár nélkül. Tudjuk, hogy ez az információs társadalom, – ahogy azt sokan sokszor említik - meglehetősen egyenlőtlen, a digitális szakadék jelen van, s felmérések mutatják, hogy ezek bizony létező, valós problémák. Felmérése válogatja, hogy ki mennyire tartja ezt komoly gondnak, problémának.
Magát az informatika kompetencia fogalmát négy aspektusból vizsgáltam. Az egyik, amit nagyon gyakran hallunk, olvasunk az úgynevezett számítógépes kultúra témaköre köré szervezi a fogalom magyarázatát. A második esetben az úgynevezett kulcskompetenciáról beszélhetünk. A harmadik esetben a többször említett információs és kommunikációs technológiák kompetenciájáról, és végül az utolsó blokkban az úgynevezett digitális írástudás, digitális felkészültség és társai kerülnek megjelenítésre.
A számítógépes kultúra, mint fogalom több szövegösszefüggésben jelenik meg. A számítógép elterjedésével a hétköznapi életbe való berobbanásával indíthatjuk el ezt a kultúrkört. Ebben az esetben megjelennek azok a virtualizált világok, amelyek nem csak a család által használtak. Ezzel párhuzamosan természetesen az iskolákban is megjelenik a számítógép, az internetes hozzáférés, az adatbázisok. Tehát az oktatás által használt számítógépes világokat, virtualizált világokat is ide értem. Ezt kb. 20-30 évvel ezelőttire mondhatjuk a számítógépes kultúra kezdeteit, majd elterjedését. Nagyon hamar kiderült, hogy a számítógépek megjelenésével, az iskolai térhódításával mindenképpen szükség van valamilyen módszertani megújulásra. Ezt azonban nemcsak 20-30 évvel ezelőtt mondhattuk el, hanem mondhatjuk folyamatosan most is a közoktatásra, felsőoktatásra vonatkoztatva egyaránt. Van ahol folyamatosan változik a tudásátadás, vagy meg kellene, hogy változzon a tudásátadás. A hagyományos, frontális osztálymunka helyett és mellett a hagyományos keretek kibővülnek és egészen más terekben szerezzük be a szükséges tudást, amennyiben erre természetesen megfelelő motivációnk, igényünk van. Szintén pozitívumként említhető itt a számítógépes kultúra tekintetében, hogy a hálózati szolgáltatások oly mértékben elterjedtek, amelyek megint csak a számítógépes műveltség kibontakozását tette, vagy teheti lehetővé. A kulcskompetencia, ami gyakran használt, és sokszor sajnos csakis divatos kifejezés, a Nemzeti Alaptanterv 2003-a s megjelenésében szerepel. - döntési képesség − együttműködési képesség − életvezetési képesség − információk kezelésének a képessége − kommunikációs képesség − komplexitás kezelésének a képessége − kritikai képesség − lényegkiemelő képesség − narratív képesség − problémamegoldó képesség − szabálykövető képesség
Ha megnézzük ezeket a kulcskompetenciákat, azt lehet mondani, hogy ha kimondottan az informatikára fókuszálunk, akkor az információkezelésnek a képessége rögtön szembeötlő, nemcsak azért mert maga az információ szó is megjelenik benne. De ha egy kicsit jobban vizsgáljuk, és további kiemeléseket végzünk el, azt látjuk, hogy maga az informatikai kompetencia további kulcskompetenciákat úgymond magába szív, magához ránt. Ilyen pl. a komplexitás kezelésének a képessége, hiszen amikor például információkat rendszerezünk, akkor nagyon sokszor komplexen kell kezelnünk a történteket. De számos olyan kompetencia van még, ahol azt lehet mondani, hogy hozzátartozik az informatikai kompetenciához. Ilyen a kommunikációs képesség, ahol nemcsak a hálózati kommunikációra gondolok, hanem egyéb kommunikációs képességekre is. Vagy a lényegkiemelő képesség, ami szintén igen szorosan kapcsolódik az informatikai kompetenciához. Nem kívánom egybevonni az összes kulcskompetenciát, mert a végén úgy tűnik, hogy mindegyik kulcskompetenciának van köze az informatikai kompetencia meglétéhez (is). Hiszen maguk ezek a kulcskompetenciák azt lehet mondani, hogy valóban komplexen együtt tesznek ki egy egészet és lehet, hogy nagyot állítok, de az informatikai kompetencia úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent feltételez ezek közül a kulcskompetenciák közül. A következő megközelítés az információs és kommunikációs technológiák kompetenciája, amit én négy elemre osztottam egy felsőoktatási képzési és kimeneti követelmény rendszernek megfelelően. Így ezek a kompetenciák: a technikai kompetencia, az információk közötti eligazodás, az IKT-val összefüggő szociális és kommunikációs kompetencia, valamint az IKT-val összefüggő egyéni orientációk kompetenciája. Részletesebben mit is takarnak ezek a fogalmak: A technikai és technológiai ismeretek együttese nagyon fontos tényező. Az információk közötti eligazodás, hogy lehetőségünk legyen az információkból leszűrni, csoportosítani, tárolni, feldolgozni, azokat, amelyek számunkra hasznosak, illetve elvetni, amelyek számunkra érdektelenek, vagy hamisak, és természetesen ezt valamilyen szinten, mint oktatók tanítanunk is tudni kell, hogy ebben az irányban is tudjanak a hallgatók fejlődni. A szociális és kommunikációs kompetencia esetében megint csak oda vezetnek a kutatások, hogy a kommunikáció fontossága az adott szociális környezetben nagyon fontos és a közösség esetében lényeges az, hogy valaki mennyire jól tud kommunikálni a másikkal, mennyire tud együtt élni, mennyire tud közösen feldolgozni folyamatokat, mennyire tud közösen dolgozni projektekben. Az egyéni orientációk kompetenciája keretében azt jelenítjük meg, hogy azok az információ tartalmak, amelyekhez az egyén hozzá tud jutni, valóban alkalmassá teszi őt arra is, hogy mindenképpen szakmai munkáját továbbfejlessze és önállóan alakítsa.
A digitális írástudás, mint újabb blokk; melyben benne van az innovatívitás, a kreativitás, a kritikus szemlélet, a rugalmasság, nyitottság, önállóság. Sok olyan kompetencia van, ami természetesen oda-vissza hat, és ezek megléte úgy gondoljuk, hogy mindenképpen szükséges, ha elvárjuk, hogy valaki jó IKT kompetenciával rendelkezzen. Az utolsó megközelítés is természetesen többféle forrásból merítve, másfajta definíciót kaphatunk digitális írástudás címén. Itt is készségek, jártasságok, ismeretek jelennek meg. Nevesítve nem konkrét szoftverekre gondolok – de fontos az alkalmazói szoftverek ismerete és azok használata, ami lényeges továbbá a különböző hálózatos szolgáltatások alkalmazása, az internet, és ide tartoznak nemcsak a felsőoktatásban, hanem a közoktatásban a különböző multimédiás alkalmazások ismerete és azok használata. Azt mondhatjuk, hogy az összes „e” kezdőbetűvel kezdődő fogalom is a digitális írástudás része kell, hogy legyen. Az e-learning használata, a különböző elektronikus közigazgatás és egyéb elektronikus szolgáltatások.
A felsőoktatási feladatokat leegyszerűsítve 3 részre osztottam és mindegyikről csak egy-egy kis szegmenset szeretnék ismertetni. Az oktatás, a kutatás, módszertani kutatás, és adminisztráció tartozik ide. Az oktatás és kutatás területén a felsőoktatásban mindenképpen a legtöbb szak esetében alapstúdiumokban a meghatározott követelményrendszereknek megfelelően megjelennek ezek az informatikai tárgyak, illetve a szaktól függően lehetőség van speciális kollégiumokat, illetve kötelező szakmai tárgyakat is hirdetni. Intézménye válogatja, hogy milyen egyéb kreditértékű tárgyakat tudnak még beépíteni a tantervbe, ahol lehetőség van akár az alapstúdiumoknak
a
többszörösét
informatikai
tárggyal
vagy
informatikai
jellegű
speciálkollégiumokkal feltölteni. Különböző szinten oktatást és kutatást támogató rendszereket üzemeltetünk, felsőoktatási portálokat, intranetet használunk és e-learning keretrendszereket vezetünk be és használunk a színvonalasabb oktatás/tanulás reményében. Elég erőteljesen a minőségbiztosítási rendszerek is teret nyernek, illetve helyet követelnek maguknak, valamint az úgynevezett csoportmunka támogatása is megjelenik a felsőoktatási területen. Az oktatáshoz kapcsolódóan két olyan elemet emelnék ki, ami azt lehet mondani, hogy egyre népszerűbb, s most inkább a saját intézményünk felé egy jelzés, vagy kitekintés. Az intézményünk elég régóta elkötelezett az e-learning alkalmazások és keretrendszerek irányában. A Moodle használatát is többek között azért vezettük be, hogy a tevékenységek alkalmazásával
a hallgatók
és
az
oktatók
informatikai
kompetenciáját
növeljük.
Visszaköszönve a különböző tevékenységekre, itt fejleszthető a kommunikáció az adott
tevékenységekben, lehetőség van az oktatónak különböző feladatokat, teszteket értékelhető tevékenységként használni, interaktív tananyagokat tud létrehozni, természetesen ehhez meghatározott szakmai és felhasználói programok ismerete és felhasználása is fontos. A keretrendszer lehetőséget ad különböző kollaboratív és kooperatív tevékenységek alkalmazására is. Az egyéb tevékenységek között akár adminisztrációs teendők ellátására, akár kérdőívek összeállítására is van lehetőségünk. Volt egy szép felfutása ennek a rendszernek, ez sok mindennek köszönhető. Én azt mondhatom, ha az utolsó jó eredményeket akkor értük el, amikor egyre inkább a külső megkeresés volt a jellemző. Az, hogy miért csökken az intenzitás, annak természetesen sok oka van, de nem csak a hallgatói létszám csökkenésének, hanem inkább az oktatói inaktivitásnak mondható, tudható be. Hogy hol használják a Moodlet? Mivel debreceni központunk van, ezért természetesen Debrecenben, de az ország bármely részéről vannak megkereséseink, hiszen hallgatóink amerre járnak, onnan elérhetik a rendszert is és végezhetik feladataikat.
A következő nagy blokk az adminisztráció, amelyről a rendszert kifejlesztők ezen a konferencián és más alkalmakkal is részletesen beszéltek, prezentáltak már. Azt lehet mondani, hogy intézményünkben külön segítő apparátus nem áll rendelkezésre, hogy ilyen fajta munkafolyamatokat kísérjen, illetve felelős szakmai segítséget nyújtson, tehát azoknak az embereknek kell felnőni a feladathoz, akik régen hagyományos módon végezték el mondjuk az akkreditációs eljárásokat. Itt természetesen az intézményi és különböző szakok akkreditációs eljárásaira gondolok. De azért ne csak a saját kollégáimmal szemben támasszak követelményeket; meglepetés volt számunkra pár évvel ezelőtt, hogy az Akkreditáció Bizottság nem tudta értelmezni azokat az órarendi bejegyzéseket, amelyek elektronikusan álltak rendelkezésre. Hovatovább semmiféle elektronikus bejegyzést nem tudtak értelmezni. Mindent papíron kértek, ami számunkra azért volt meglepő, hogy a XXI. században ilyen fajta visszalépésre kényszerültünk. A különböző adminisztratív szolgáltatások terén az alkalmazói szoftverek ismerete középszintűnek mondható, viszont a legtöbb rendszerben dolgozó kolléga - tisztelet a kivételnek - semmiféle informatikai szemlélettel nem rendelkezik, tehát mondjuk egy adatbázist is úgy kezelnek, mint hogy ha egy szövegszerkesztővel állnának szemben. El lehet képzelni, hogy milyen jellegű hibák és problémák merülhetnek fel ebből kifolyólag a napi munka során.
Az informatikai feladatokra külön van egy csoport, amely természetesen célirányosan informatikai végzettségű, tehát őket nem is szeretném itt külön minősíteni, hiszen ott a folyamatos önképzésnek köszönhetően ez a fajta IKT kompetencia fellelhető és természetesen biztosítható, akár a hálózati struktúra karbantartása, akár egyéb szolgáltatások tekintetében. A szolgáltatásról megint csak nem túl pozitívan tudok nyilatkozni olyan értelemben, hogy ugye két nagy részre tudjuk osztani csak a szolgáltatások körét az intézményen belül, ami leginkább az üzemeltetésre és hibaelhárításra valamint a fejlesztésre vonatkozna, (ha ténylegesen nagy összegekkel is tudnánk kalkulálni). Helyzetképünkben a saját felmérési tapasztalatainkra támaszkodva a hallgatói számítógép ellátottság jelentősen növekedett az elmúlt néhány évben, mind a helyhez kötött, tehát a számítógépes laborok, számítógépes termek kialakítása tekintetében, mind pedig úgy, hogy a hallgatók saját számítógépet vásárolnak. Az otthoni internetes kapcsolat is egyre jobb minőségű és a számát tekintve is egyre több. Itt az otthoni alatt természetesen a kollégiumot is értem, hiszen nem feltétlenül a hétvégi internetes hozzáférhetőséget vizsgáljuk. A hallgatói igények tekintetében amilyen irányban feltétlenül lépnünk kell, hogy természetesen további hálózati hozzáférést, illetve számítógépeket biztosítsunk számukra. A digitális kompetencia megjelenésére és felkészítésre, - amelyre már korábban is utaltam a NAT-ban megjelenő felirat alapján - különböző továbbképzések indultak, illetve indulnak mind a mai napig, amelyekbe oktatóink is bekapcsolódhatnak, azaz oktatóink, illetve mivel van egy gyakorló iskolánk, tehát az ottani tanárok is. Úgy gondolom, hogy a NAT-nak köszönhetően azért előbb-utóbb elérkezik hozzánk az a hallgatói évfolyam, ahol elmondhatjuk, hogy olyanfajta kompetenciákkal bírnak a hallgatóink, amelyekkel lehetővé teszik az önálló tanulás képességét. Jelenleg ezt 100%-ban nem mondhatjuk el. Magáról a virtuális oktatási környezetről már ejtettem szót az előző néhány bekezdés kapcsán. Ami még a helyzetképhez hozzátartozik, hogy természetesen országos szinten is és helyi szinten is igaz, hogy igyekszünk olyanfajta népszerűsítést végezni az informatika terén, ami úgy gondolom, hogy szükséges akár versenyek meghirdetésekor vagy különböző állásbörzék megjelentetésével helyi szinten és országos szinten egyaránt. Nagyon sok országos és európai felmérés készült és jelenleg is készülőben van, ami az informatikai kompetenciai helyzetképet próbálja bemutatni. Így egy kimutatás szerint 57%-a a lakosságnak nem használ számítógépet, illetve 66%-ban nem használ internetet rendszeresen a magyar lakosság. Egyéb negatív eredményeink is vannak sajnos, amin természetesen változtatni szeretnénk. A második megközelítésben; azt szoktuk általában mondani, hogy a digitális nemzedék, ami pontosan a 16-24 életévre tehető
az majd egészen jó paramétereket fog nekünk mutatni. Eszerint a felmérési sor szerint a fiatalok 34%-a egyáltalán nem ért az alapfeladatokhoz sem. Az, hogy az alapfeladatok alatt ki mit ért, milyenfajta méréstechnikával jutott el erre a felmérésre, azért természetesen vitatható, de saját tapasztalataink alapján közel járunk az igazsághoz. Ami a felsőoktatás számára viszont szomorú tény, hogy a felsőoktatásban részt vevők között ez az arány 17%, tehát közel 1/5-e a felsőoktatási résztvevőknek nem rendelkezik alapvető IKT kompetenciával. Nemcsak hallgatókra értem, tehát itt a szereplők között sok mindenki értendő. Szintén itt van egy európai kutatási eredmény az internethasználók arányára, ez egy 2007-es adat. Minél sötétebb az ország, annál jobb az eredmény. Magyarország 19%-kal szerepel, egészen sötét színnel Norvégia, Svédország, Hollandia van jó helyen.
Ezeken az értékeken is szeretnénk javítani, hogy ennek érdekében mit vállalunk, ugye a továbbképzésekben már az előbbiekben utaltam. Képzési típus
Létszám
%
Nem vett részt semmilyen képzésben
206
5,5%
Önképzés
1899
50,4%
Baráti, kollegiális képzés
1134
30,1%
30 óránál rövidebb tanfolyam
397
10,5%
ECDL start bizonyítványa van
342
9,1%
ECDL teljes bizonyítványa van
326
8,6%
Szoftverüzemeltető (OKJ) bizonyítványa van
296
7,9%
Oktatási informatikus képzettsége van
307
8,1%
Informatika szakos tanár
608
16,1%
Módszertani képzésen vonatkozóan
vett
részt
a
tanórai
használatra 313
8,3%
Egyéb, legalább 30 órás, tanúsítvánnyal járó tanfolyam
1121
29,7%
Sulinet tábor
20
0,5%
Sulinet konferencia v. roadshow
66
1,8%
SDT-képzés (Sulinet)
39
1%
Projekthez kapcsolódó képzés (Sulinet, OKI, Microsoft stb.)
87
2,3%
Amit kiemeltem és dicséretes dolog, hogy önképzésen még mindig több, mint a fele gondolkodik a pedagógusoknak, van belső motivációja, arra vonatkozólag, hogy tudását fejleszteni kell. A másik dicséretes tényező, hogy a baráti, kollegiális képzések, továbbképzések közel 30%-ot tesznek ki. A szervezett tanfolyamok keretében, ahol a legnagyobb értéket találtam és esetleg reméljük, hogy ez azért bővül; a 30 óránál rövidebb tanfolyamnál 10,5%-a vett részt a tanároknak, pedagógusoknak. Legalább 30 órás, tanúsítvánnyal záruló tanfolyamon vett részt a tanároknak közel 30%-a. A felmérés tovább folytatódik, tehát lesz követése, annak, hogy 1-2 év múlva mennyire kamatoztatja, mennyire használja a képzésben tanult elemeket. Tervek, elképzelések terén csak néhány gondolatot sorolnék fel, a rövidség miatt ez nem lehet teljes körű. Maga az informatika megújulása természetesen megköveteli, hogy mi magunk is folyamatos önképzésen, illetve módszertani megújuláson vegyünk részt. Ezt úgy gondolom, hogy mind a közoktatásban, mind a felsőoktatásban nagyon fontos. Ahogy látom a közoktatásban szervezettebben és jobban mennek a lépések, de reméljük, hogy ez ugyanígy felnő felsőoktatás irányába is. Azok az IKT alapú képzések és továbbképzések, szükségesek mindenképpen, amelyek nemcsak célrendszereket tanítanak meg, nemcsak konkrét alkalmazások elsajátítására indulnak, hanem valóban általános informatikai ismereteket is nyújtanak, illetve olyan fajta szemléletet, aminek kapcsán a későbbiekben a felhasználók bátran hozzá mernek nyúlni célalkalmazásokhoz, informatikai feladatokhoz, olyanfajta projektekben vesznek majd részt, amiben az előbbiekben nem mert, illetve nem volt tudása. Több projekt szól arról, részben a jelenben, részben a jövőben már különböző IKT mentorok, szaktanácsadók képzése folyik, valamint szintén múlt időben, jelen és jövő időben is lehet beszélni a különböző kompetenciaalapú oktatási formák, segédanyagok kidolgozásáról és ezek elterjedésétől. Olyan fejlesztésekben, előrelépésekben bízunk többen, amely bizonyos esélyegyenlőséget biztosít a felhasználók számára, a felsőoktatásban részt vevő oktatók, hallgatók és egyéb adminisztratív dolgozók számára egyaránt.
