Dózsa György és a párt elvárásait teljesítő marxista történetírás Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu)
Dózsa György és a párt elvárásait teljesítő marxista történetírás
2014 április 29. Flag
0
Értékelés kiválasztása Még értékelve Givenincs Dózsa György és a Give Dózsa György és a Mérték Give Dózsa György és a Give Dózsa György és a Give Dózsa György és a
párt párt párt párt párt
elvárásait elvárásait elvárásait elvárásait elvárásait
teljesítő teljesítő teljesítő teljesítő teljesítő
marxista marxista marxista marxista marxista
történetírás történetírás történetírás történetírás történetírás
1/5 2/5 3/5 4/5 5/5
Dózsa György parasztháborújának 500. évfordulójához közeledve szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy a parasztvezér nevét a hat legnagyobb magyar városban összesen 17 utca (illetve tér) viseli.
A legismertebb magyar történelmi személyek közül csak Petőfi, Széchenyi, Kossuth, Rákóczi, Hunyadi, Zrínyi, Szent István és Árpád vezér előzi meg őt. Dózsa e téren maga mögé utasítja többek 1. oldal (összes: 6)
Dózsa György és a párt elvárásait teljesítő marxista történetírás Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) között Batthyányt, Bocskait, Thökölyt, Báthoryt, Bercsényit, de még Mátyás királyt, Bethlen Gábort és Szent Lászlót is.
Az eredetileg törökellenes keresztes hadjáratot a sértett parasztvezér fordította át a fennálló rend elleni kíméletlen háborúra.
Madarász Viktor-festmény: Dózsa népe (1868) (Forrás: MNG) Dózsa a második világháború előtt nem részesült efféle megtiszteltetésben, ezért jogos lehet a kérdés: valóban olyan jeles alakja volt történelmünknek, hogy az említett történelmi nagyságok között a helye? Vannak, akik úgy gondolják, hogy igen, és így gondolta ezt Andics Erzsébet történész, a Századok főszerkesztője is 1952-ben, amikor a Magyar Történelmi Társulat közlönyében ezt írta: „Rákosi elvtárs, Sztálin legjobb magyar tanítványa, Sztálin elvtárs nyomdokaiban jár, amikor rámutat azokra a tradíciókra, amelyeknek történetünk feldolgozásánál központi helyet kell elfoglalniuk. Különösen őrizzük és ápoljuk azokat a történelmi tradíciókat, melyek dolgozó népünkkel függnek össze. Ezért keltettük új életre az annyit ócsárolt és rágalmazott Dózsa György emlékét.”
2. oldal (összes: 6)
Dózsa György és a párt elvárásait teljesítő marxista történetírás Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Egy ügyes paraszt condottiere A parasztháború történetének ideológiai alapon való átformálására a kommunista baloldal erőteljes kíséreteket tett annak érdekében, hogy felmutathassa a „haladást” szolgáló politikai törekvések (pl. az „osztályharc”) korai előzményét. A Dózsa-kultusz persze régóta, a hozzá kapcsolódó politikai törekvésektől függetlenül is létezett, hiszen akadtak jeles költők, írók, művészek, akik magasztalták Dózsát. Hozzájuk nem jutott el az információ, amely szerint a fiatal Dózsát Erdélyország nyilvános rablójaként tartották számon (1507), aki nem riadt vissza az útonállástól, ártatlan emberek megölésétől, kifosztásától, és azt sem tudták, hogy szellemét a tűz nem égethette meg, mert még írni, olvasni sem tudott. Kezdetben még Márki Sándort, Dózsa egykori életrajzíróját (műve Dósa György 1470–1514 címmel jelent meg 1913-ban) is hatalmába kerítette a parasztvezér iránti rajongás, amikor Dósa György és forradalma címmel pályaművet írt 1883-ban. Ebben még úgy vélte, hogy Dózsa jellemes, eszes hazafi volt, aki a nép jogsérelmeit akarta orvosolni. Állításaival szemben már egy korabeli kollégája, Torma Miklós is így érvelt a Századokban: Márki „adatai semmi egyebet nem bizonyítanak, minthogy Bakócz megtette keresztes vezérnek, a nép tömegesen György zászlója alá állott, a nemesek erőszakoskodtak, és ez visszahatást szült. (…) Elvei, eszméi lehettek ennek a zsákmányoló végbeli hadnagynak is, de bizonyára csak egészen magához mértek s nem derengett erős, tűzzel is alig írtható koponyája alatt semmi modern népboldogítás. Magyarba oltott ügyes paraszt condottiere, ki tudott verekedni, kegyetlenkedni, dúlni s meg is tudott halni szépen. S ez a legigazságosabb, amit mondhatunk róla. A legigazságtalanabb pedig nevét Kossuthéval együtt csak emlegetni is”. Márki Sándor később, Dózsa életrajzának megírása során már tárgyilagosabb következtetésekre jutott, s munkája a Dózsával kapcsolatos későbbi kutatások során megkerülhetetlen tényezővé vált. A kutatások azonban sokáig döcögtek. Heckenast Gusztáv A Dózsa-parasztháború új megvilágításban című írásában (História, 1979/03) végre beszámolhatott arról, hogy Fekete Nagy Antal levéltáros (elhunyt 1969-ben) hagyatékában „hatalmas terjedelmű, de még mindig nem teljes Dózsa-okmánytár, és egy torzóban maradt Parasztháború-történet” maradt. Az okmánytár olyan okleveleket is tartalmazott, amelyeket még Márki Sándor sem ismert, s amelyekből „kitűnt, hogy az újonnan feltárt oklevelek alapján a parasztháború időrendjét, a felkelés katonai történetét másképp is el lehet rendezni, mint annakidején Márki tette”. Fekete Nagy Antaltól részben függetlenül, de vele egy időben Szűcs Jenő is elvégezte a maga kutatásait, és Barta Gábor történész is bekapcsolódott a munkába. Barta 1972-ben 1514 címmel, majd egy évvel később (Fekete Nagy Antal munkájának felhasználásával, társszerzőként) Parasztháború 1514-ben címmel, újabb kötetekkel gazdagította a Dózsa-irodalmat. E három szerző eredményei nyomán Heckenast új koncepcióról beszélt, amely több ponton eltér a Márki által fölrajzolható képtől. A kulcspont: a Ceglédi kiáltvány Az új koncepciónak megfelelő kronológiából (Magyarország történeti kronológiája I.; Budapest, 1981) különös módon kimaradt például a fontos stratégiai helynek számító Knin (Tinnin) említése. A második világháború előtti legjelentősebb hadtörténelmi munka (Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme) Márkihoz hasonlóan állította, hogy a keresztes hadjárat fő célpontját dél felé, a török által fenyegetett dalmáciai Knin irányába jelölték ki. Vajon Bánlaky, Márki és történésztársaik ekkorát tévedtek volna? Barta Gábor 1972-ben, Dózsa feltételezett születésének 500. évfordulóján megjelent, 1514 című kötetében még elfogadta, hogy a parasztvezér megszegte a királyi parancsot, és Knin helyett délkelet (Cegléd, Békés, Nagylak stb.) felé indult seregével. 1973-ban viszont száznyolcvan fokot fordult. Társszerzőként megjelentette az említett, új adatokat feltáró, „tisztázatlan kérdéseket feldolgozó-elemző” monográfiát, amelynek alapján (Szűcs Jenő munkáit is ideértve) Heckenast Gusztáv már új koncepcióról beszélhetett. Heckenast ezt írta: „Az új koncepció legfontosabb eltérései a hagyományos, Márki rajzolta képtől a következők: Dózsa 3. oldal (összes: 6)
Dózsa György és a párt elvárásait teljesítő marxista történetírás Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) serege nem május közepén, hanem legalább egy héttel korábban indult el Pest alól, még nem az urak, hanem a török ellen. (…) Mialatt Dózsa maga Temesvárt ostromolta, Dózsa Gergelyt egy sereggel Buda elfoglalására küldte. Ez a sereg bocsátotta ki Ceglédről Dózsa György híres kiáltványát, június közepe táján (és nem május közepén, mint Márki gondolta).” Hogyan született ez az új koncepció? Csupán egy-két jellemző mozzanatra hívjuk fel a figyelmet. Barta és Fekete Nagy kötete 1973-ban jelent meg, mindössze egy évvel Barta évfordulós, 1514 című kiadványát követően. Utóbbiban Barta még május 18-ra tette a Ceglédi kiáltvány keletkezését! Külön fejezetet szentelt a legújabb kutatásoknak, de le sem írta Fekete Nagy Antal nevét! Éppen csak megemlítette, hogy készülnek újabb művek, amelyek „feltehetően árnyalni fogják ennek a könyvnek (1514 – B. A.) is jó néhány megállapítását”. Eltöprenghetünk azon is, hogy a parasztháborúval kapcsolatos monografikus történelmi mű megjelenése előtt egy évvel a társszerző mennyire lehetett nyakig a munkában, ha ezt tudta írni: „…a felmerülő problémák megoldása 1514 történetének olyan monografikus feldolgozását kívánná meg, melyhez adatokkal egyelőre történetírásunk nem rendelkezik”. A parasztháborúval kapcsolatos egykorú dokumentumok legizgalmasabb darabja kétségkívül Dózsa Ceglédi kiáltványa. Keletkezési idejét a történészek korábban összefüggésbe hozták a parasztvezér ceglédi tartózkodásával, és ennek megfelelően május közepére (17-18.) datálták azt. Ha elolvassuk a kiáltvány szövegét, azonnal rájövünk, hogy ennek a dokumentumnak mekkora jelentősége van a belháború kirobbanása, Dózsa felforgató terveinek kialakulása szempontjából. „(…) Tudjátok, hogy a hitszegő nemesek ellenünk és egész keresztes-hadunknak ezen szent célú gyülekezete ellen ártani vágyó kezekkel fölkeltek, hogy bennünket üldözzenek, háborgassanak és zavarjanak. Azért is nektek számkivetés és örök büntetés, valamint fejetek és minden javatok elvesztésének terhe alatt parancsoljuk és rendeljük, hogy rögtön és azonnal, amint jelen levelünket látjátok, minden késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, repüljetek és igyekezzetek Cegléd mezővárosába; és siessetek, hogy így a szent csapat és áldott gyülekezet a nevezett hűtelen és gonosz nemeseknek erejét és kezét korlátolni, megfékezni és megzabolázni tudja. Ha úgy tesztek, jól van; különben a fentírt büntetést vonjátok magatokra. Sőt ezzel sem érjük be; hanem saját telketeken kapufélfátokra függesztetünk és akasztatunk fel, nyársba vonatunk, vagyonotokat elpusztítjuk és zsákmányra hagyjuk, feleségeiteket és gyermekeiteket pedig megöletjük.” Dózsa kiáltványa részint megkérdőjelezi a lelkes parasztforradalmárok önkéntes csatlakozásának teóriáját, részint jelzi, hogy szükség volt a súlyos fenyegetésekre, mert a csatlakozók eredetileg törökellenes keresztes hadjáratra készültek, nem pedig a fennálló rend elleni háborúra. A parasztsereg májusi, s azt követő kegyetlenkedései tökéletesen megfelelnek a kiáltvány üzenetének, miszerint a „hűtelen és gonosz nemeseknek erejét és kezét korlátolni, megfékezni és megzabolázni” kell. Márki nagyon jól ismerte a Ceglédi kiáltványként elhíresült dokumentumot, amelyet nemcsak ő ismert, hanem más történészek és levéltárosok is, akik a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a magyar történelem (benne hadtörténelmünk) egészét feltáró és bemutató művek létrehozásán fáradoztak. Ők a kiáltvány keletkezésének időpontját egyértelműen Dózsa ceglédi tartózkodásához kötötték (1514. május második fele). Ez a kiáltvány az időzítést és a tartalmat tekintve sehogy sem illeszkedett a parasztháborúval kapcsolatos marxista koncepcióhoz, amelynek jobban megfelelt, ha Dózsa később, a nemesi hadak támadását követően szakít a törökellenes hadjárat programjával. Heckenasték némi tanakodás után átvágták a gordiuszi csomót, s bejelentették, hogy a kiáltvány körülbelül egy hónappal később keletkezett, nem pedig május közepén, mint Márki gondolta. Miként lehetséges ez? Heckenast szerint úgy, hogy amikor Dózsa Temesvárt ostromolta, az öccsét, Gergelyt egy sereggel Buda elfoglalására küldte, „és ez a sereg bocsátotta ki Ceglédről Dózsa György híres kiáltványát, június közepe táján”. A helyesbítések „tudománya” Barta Gábor a Parasztháború 1514-ben című monográfia előszavában bepillantást engedett a marxista történészek munkamódszereibe. Elárulta, hogy a Történettudományi Intézet 1971 4. oldal (összes: 6)
Dózsa György és a párt elvárásait teljesítő marxista történetírás Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) decemberében bízta meg a monográfia átdolgozásával, az ünnepi alkalom miatt eredetileg 1972. áprilisi határidővel. „Az elkészült mű már nem azonos Fekete Nagy Antal írásával” – írta Barta, majd hozzátette: Fekete Nagy és az ő munkája „oly mértékben kiegyenlítette egymást, hogy a kötet lektorai (Heckenast Gusztáv és Szűcs Jenő – B. A.) közös szerzőnév alatti kiadást javasoltak. (…) Fekete Nagy Pest helyett Ceglédet jelölte meg a keresztes hadjárat parasztháborúvá válása színteréül; magam viszont kialakítottam a fordulatnak azt az új időrendjét, amely e kötetben is olvasható… (…) A kézirat megvitatásakor azonban többen ellentmondást láttak a nevezetes oklevél (a ceglédi kiáltvány – B. A.) tartalma s az általam felállított kronológia között. Az egyik lektor, Szűcs Jenő is osztotta nézetüket, de végül éppen neki sikerült ezt az ellentmondást – a kiáltvány keletkezési idejének helyesbítésével föloldani. Ezzel a helyesbítéssel vált azután a parasztháború kitöréséről fölállított új hipotézis egységes egésszé”.
Igen, a marxista történettudomány a helyesbítések tudománya. No meg a három hónapos határidőké. Láthattuk: a legfontosabb történelmi adatoknak Dózsa-ügyben is úgy kellett formálódniuk, hogy megfeleljenek a baloldali elvárásoknak. Dózsa György valós történelmi szerepéről még mindig nehéz letisztult képet alkotni, mert e témakört szinte lehetetlen megszabadítani a korábbi, ideológiával átitatott gondolkodástól. Pedig jó lenne megválni ettől a hazugságokkal terhelt örökségtől, és szembenézni például azzal az egyszerű igazsággal, hogy a kicsinyes sérelmeket dédelgető Dózsának nem volt elfogadható oka a belháború kirobbantására. Azt sem kellene tagadni, hogy a parasztvezér nagyban hozzájárult a Mohács előtti Magyarország meggyengítéséhez (vitatni legfeljebb e hozzájárulás mértékét lehet), ami miatt hazánk hamarosan a Török Birodalom első számú célpontjává vált. És ki kellene mondani végre: Dózsa Györgynek semmi keresnivalója sincs a magyar történelem jeles személyiségeinek panteonjában. Bánó Attila – magyarhirlap.hu
5. oldal (összes: 6)
Dózsa György és a párt elvárásait teljesítő marxista történetírás Közzétette: www.flagmagazin.hu (https://www.flagmagazin.hu) Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését! Köszönettel és barátsággal! www.flagmagazin.hu
Tweet
(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push({});
Ajánló
6. oldal (összes: 6)
