Original scientific paper
Rehák László POLGÁRI SZOCIOLÓGIA — MARXISTA SZOCIOLÓGIA
/.
A marxisták
elsődleges dilemmája: a történelmi és az általános szociológia viszonya
materializmus
A marxista megalapozottságú szociológia megújhodása a marxizmus és általában a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k sztálinista pragmatikus revízió j á n a k háttérbe szorításával valósulhatott meg s z á z a d u n k ötvenes évei ben. Ez idő tájt ismételten felmerült — hasonlóan, mint a századfor dulón — a kérdés, hogy milyen kapcsolatban v a n a történelmi materia lizmus és a szociológia. A kérdést számos országban v i t a t t á k , de szá m u n k r a elsősorban a hazai vita lehet tanulságos, m e r t az alapvető kér dés felvetése és a végső két jellegzetes válasz megfogalmazása nálunk és másutt többé-kevésbé megegyezett. A vita esetleg kiterjedésében és nyilvánosságában különbözött attól, amely 1954-ben indult meg ná lunk, ugyanabban az évben, amikor R a d o m i r D . Lukié professzor kez deményezésére az I. jugoszláv jogászkongresszuson megalakult a Szo ciológusok Országos Egyesülete (első országos elnöke: Oleg Mandic, szerbiai elnöke: R a d o m i r D . L u k i c ) . A munkaszociológia hazai megalapozójának egyike, a már elhunyt Ilija Stanojéic, 1964-ben megjelent k ö n y v é b e n áttekintést ad azokról a t a n u l m á n y o k r ó l , amelyekkel — a történelmi materializmus és a szo ciológia viszonyát v i t a t v a — Boris Ziherl, Joze Goricar, R a d o m i r D . Lukic és Ljubomir Zivkovic a nyilvánosság elé léptek. Az egyik állás p o n t t a g a d t a a marxista megalapozottságú szociológia létezésének és művelésének létjogosultságát (a leghajthatatlanabb és legmerevebb állás p o n t o t Boris Ziherl képviselte) azt a K o m i n t e r n sztálini k o r s z a k á b a n eluralkodó álláspontot h a n g o z t a t v a , miszerint a> történelmi materializ mus kimeríti az általános társadalomelmélet fogalmát, s így az általá nos vagy elméleti szociológiának nincs külön t a r t a l m a . A marxista megalapozottságú szociológia fejlődését szorgalmazó R. D . Lukié, O . M a n d i c és J. Goricar közül legkiterjedtebb tevékenységet R. D . Lukié fejtett ki, és az ő érvelése volt a legmeggyőzőbb is. Sze1
5
3
rinte a történelmi materializmusnak és az általános szociológiának a ku tatási területe azonos. Á m u g y a n a k k o r azt is k i m u t a t t a , hogy a t á r s a d a l o m t a n u l m á n y o z á s a k o r nem azonos, h a n e m „különböző jelenségek" képezik kutatásuk t á r g y á t , illetve az „azonos jelenségeket és társadalmi f o l y a m a t o k a t különböző szempontból vizsgálják". Mivel pedig ezt el térő módszerek a l k a l m a z á s á v a l teszik, így indokolt a történelmi m a terializmus és a szociológia megkülönböztetése. R. D . Lukié ezenkívül hangsúlyozza még a t u d o m á n y o s feltárás és a t u d o m á n y o s a n megalapozott elmélet közötti különbséget 'is, mert en nek a figyelembevétele teszi i n d o k o l t t á a történelmi materializmus (mint minden t á r s a d a l o m t u d o m á n y elmélete) és a szociológia (mint az em beri t á r s a d a l o m r a v o n a t k o z ó általános t u d o m á n y ) megkülönböztetését. M a m á r nem vitás, vagy legalábbis n e m szorul bizonyításra, hogy M a r x társadalomelmélete nem szűkíthető le az elméleti vagy általános szociológiára. A marxi társadalomelmélet sokkal átfogóbb: felöleli a filozófiát, az antropológiát és a gazdaság területét is. Igaz ugyan, hogy M a r x nem használta a szociológia szakkifejezést, mégis ő r a k t a le a tár sadalomról szóló t u d o m á n y , 111. a szociológia t u d o m á n y o s alapjait. Meg jegyzendő, hogy M a r x a történelmi materializmus terminust szintén mellőzte és nemigen használta (J. H a b e r m a s szerint M a r x csak két ízben fejti ki összefüggően és elvben a történelem materialista felfogá sára v o n a t k o z ó nézeteit,* ami ha meg is felel a valóságnak, lényegte len). A társadalmi folyamatok történelmiségének felismerése és a tör ténelemfilozófia M a r x életművének v o n a t k o z á s á b a n megkerülhetetlen,* függetlenül attól, hogy a marxista irodalomban a „történelmi materia l i z m u s " szakkifejezés idővel, de egyidejűleg is, igen sokféle t a r t a l m a t és felfogásbeli eltérést t ü k r ö z ö t t . A tárgyilagosságot szemmel t a r t v a nehéz kétségbe vonni, hogy M a r x jelentősen hozzájárult a szociológia alapfogalmainak t u d o m á n y o s rész letezéséhez, mint amilyen: a társadalom, a személyiség, a társadalmi törvényszerűség, a társadalmi alap és a társadalmi felépítmény viszo nya, a társadalmi-gazdasági alakzatok, a m u n k a és a munkamegosztás, a társadalmi fejlődést előrelendítő tényezők és az elidegenedés elmé lete. Visszatérve a történelmi materializmus és az általános szociológia közötti tartalmi különbségekre, R. D . Lukié 1957-ben megjelent k ö n y vében hangsúlyozza, hogy „ N o h a a történelmi materializmus valóban a szociológia alapja, éppen a n n y i r a alapja a többi t á r s a d a l o m t u d o m á n y nak is, mindenekelőtt pedig a történelemnek. Ennélfogva a történelmi materializmus átfogóbb a szociológiánál, s m á r ezért sem azonosítható vele. . . . Másrészt viszont a történelmi materializmus szükségszerűen szűkebb területet ölel fel, mint a szociológia és minden más társadalom t u d o m á n y . Szűkebb területet ölel fel azért, mert mint minden elmélet, csak a kapcsolatokat, az egyes jelenségek közötti viszonyokat fedi fel, figyelmen kívül h a g y v a a jelenségek struktúráját. A z egyes társadalmi jelenségek és általában a t á r s a d a l o m n a k mint egésznek struktúráját nem
a történelmi materializmus h a t á r o z z a meg, h a n e m az egyes szakosított t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k és a történelem, illetve a szociológia". A z 50-es évek vitái nálunk kifejezetten elvi síkon folytak, a tényle ges szociológiai k u t a t á s o k még csak f o l y a m a t b a n v o l t a k (elsősorban a belgrádi — a k k o r szövetségi jellegű intézményként megalapított — T á r s a d a l o m t u d o m á n y i Intézet szociológiai részlege szervezésében). A meg jelentetett n é h á n y k ö n y v — szerzőik: Boris Ziherl (1949, illetve 1952), Joze Goricar (1953-4), R a d o m i r D . Lukic (1957), Ilija Kosanovic (1957), Ljubomir Zivkovié (1958) és R. D . Lukié (1958), J. Goricar (1959), Oleg Mandié (1960) és Lj. Zivkovié (1960) — azonban m á r megalapozta a szociológiának mint önálló t u d o m á n y n a k a fejlődését, n o h a véglegesen nem d ö n t ö t t e el a történelmi materializmus és a szociológia viszonyát. A gyakorlat, a tényleges szociológiai kutatások és az ezúton felmutatott eredmények (az Engels által, más v o n a t k o z á s b a n idézett angol k ö z m o n dás: „ T h e proof of the p u d i n g is in e a t i n g " értelmében) a d t á k meg a v i t a t o t t kérdésre a m é r v a d ó választ. Joggal tiltakozik tehát az akkori téves és káros törekvések ellen Ilija Stanojcié az 1964-ben megjelent k ö n y v é b e n : „ . . . E z é r t érthetetlen és a tudományosság szempontjából t a r t h a t a t l a n egyes szociológusaink, pszichológusaink és filozófiai p r o fesszoraink a »létező b í r á l a t á n a k * elmélete nevében folytatott " k e resztes h a d j á r a t a * az empirikus k u t a t á s o k fölfejlődése és t u d o m á n y o s módszertani tökéletesítése ellen. Ez esetben egyszerűen felmerül a kér dés, h o n n a n keríthető elő a tapasztalati t é n y a n y a g a hangoskodó kriti kusság számára. Szükségtelen külön elemezni az ilyen »gondolatokat« és " á l l á s p o n t o k a t * ahhoz, hogy kitűnjön a szubjektivista önkényesség és a >tanszéki monopolizmusra* való törekvés, v a l a m i n t az az igény, hogy olyan szocializmust építsünk, amelyet " k o p o n y á i k b a n * gondoltak k i . 8
7
8
Ez idő tájt a történelmi és társadalmi folyamatok materialista felfo gása — mint t u d o m á n y o s a n megalapozott t á r s a d a l o m t u d o m á n y i mód szer — egyáltalán nem volt kétséges, o l y a n n y i r a nem, hogy ez m á r a polgári t á r s a d a l o m nézőpontján álló szociológia számára is nagyobb részt eldöntött kérdésnek számított. Sokkal lényegesebb volt viszont a marxista szociológia s z á m á r a az a kérdés, hogy „milyen m a t e r i a l i z m u s " , „milyen m ó d s z e r " és „hogyan értelmezett d i a l e k t i k a " alapján kell való ban marxi értelemben felfogni a társadalom törvényszerűségeit, elemez ni a folyamatban levő társadalmi viszonyok alakulását, és előrejelezni a közeljövőre v o n a t k o z ó tudományosan megalapozott kilátásokat. A társadalmi g y a k o r l a t figyelmeztető jelzéseinek figyelembevétele mellett kellő alkotói kritikusságot is követelt e téren a Sztálin által megsze mélyesített, leegyszerűsített és részben előírt gondolkodási mód és be idegzett téves tételek levetkőzése, ami magába foglalta a m a r x i z m u s nak tulajdonított társadalmi d e t e r m i n i z m u s h a t á r o z o t t elvetését is. Ez a determinizmus nemcsak kísért, de m á r a X I X . század végén jelen is v a n a marxista ihletésű m u n k á s m o z g a l o m b a n . M á r Engels is kénytelen vele h a d a k o z n i és élesen ellenszegülni (igaz főleg kiterjedt levelezésében), s ez később is folytatódik különösen a Lenin utáni idő9
szakban. H a F r a n z Mehring 1893-ban festett helyzetképe borúlátóan dramatizálja az a k k o r i állapotokat, mégis érdemes rá h i v a t k o z n i , el sősorban a marxizmus világviszonylatban való előretörésének érzékelte tésére. „A polgári világ ma körülbelül úgy áll szemben a történelmi m a terializmussal — írja F. Mehring — , mint egy emberöltővel ezelőtt a darwinizmussal, és egy fél emberöltővel ezelőtt a szocializmussal. Szid ja, noha nem érti. Lassanként és elég nehezen felfogta, hogy a d a r w i nizmus mégiscsak másvalami, mint egy »majomelmélet«, és hogy a szo cializmus mégiscsak másvalamit a k a r , mint »elosztani« és »rabló kezét rátenni egy ezeréves k u l t ú r a gyümölcseire*. A történelmi materializ mus azonban még mindig elég jó neki a r r a , hogy éppen olyan balga, mint olcsó szólamokkal árassza el, olyasfajta szólamokkal, hogy az né h á n y »tehetséges demagóg* által kitalált » a g y r é m « . " Persze az ilyen polgári ködösítő címkézésre részben rá is szolgáltak a mechanisztikus társadalmi felfogást képviselők, azok, akik a m a r x i z must determinista ökonomista vulgarizálásnak vetették alá, és akik el len Engels 1890-ben a k ö v e t k e z ő k é p p emeli fel s z a v á t : „ . . . N é m e t o r szágban a "materialista* szó sok fiatalabb író számára egyszerűen csak frázisul szolgál, amellyel további t a n u l m á n y o z á s nélkül mindent, de mindent megcímkéz, azaz ráragasztja ezt a címkét, s azt hiszi, ezzel el van intézve a dolog. Pedig a mi történelemfelfogásunk mindenekelőtt ú t m u t a t á s a tanulmányozáshoz, nem a konstrukció emeltyűje á la hegelianizmus. Az egész történelmet újra t a n u l m á n y o z n u n k kell, a külön féle t á r s a d a l o m a l a k u l a t o k létfeltételeit egyenként meg kell vizsgálnunk, mielőtt megkísérelnők a neki megfelelő politikai, magánjogi, esztétikai, filozófiai, vallási stb. szemléletmódokat levezetni belőlük. E téren e d dig csak kevés t ö r t é n t , mert csak kevesen ültek neki k o m o l y a n . " Ez a determinizmus a X X . század derekán — a forradalmi m u n k á s mozgalom felduzzadása, v a l a m i n t Sztálin és köre eszmei monopóliumra törekvése idején — szembetűnően jelen volt. Valójában a marxista meg alapozottságú szociológiának, amelynek jelentős h a g y o m á n y a i és ered ményei v o l t a k a múlt században és a X X . század elején, századunk második felében való erőteljes felfejlődése a sztálini dogmatista és p r a g matikus revízió háttérbe szorítását jelezte a marxizmuson belül általá ban és külön a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k egyes ágazataiban, köztük a szo ciológiában is. 10
11
2. A marxista
megalapozottságú szociológia ingadozások
fejlődésében
jelentkező
A marxista megalapozottságú szociológia jelentős felfutási p á l y á t mu t a t egészen a X X . század második évtizedéig. E z t a fejlődési irányza tot lefékezi, nem egy országban pedig néhány évtizedre meg is s z a k í t ja az a hamis tétel, miszerint a szociológia alapjában „burzsoá" á l t u d o m á n y , és így nincs helye a t u d o m á n y o s a l a p o k r a épülő t á r s a d a l o m t u d o -
m á n y o k rendszerében. E z t a téves nézetet képviselte Sztálin és csoportja, amelynek d ö n t ő eszmei befolyása a húszas évek végén j u t o t t h a t á r o z o t tan kifejezésre a Szovjetunióban és a I I I . Internacionáléban. D á t u m sze rint pedig ez a befolyás 1956 februárjában, a Szovjetunió Kommunista Pártja X X . kongresszusán, Hruscsov beszámolója n y o m á n (a sztálini korszak kirívó társadalmi eltorzulásainak és eszmei tévelygéseinek el ítélésével) ért véget. A marxizmus sztálinista dogmatikus revíziójának korróziója még az i r á n y z a t megszemélyesítőjének életében megindult — szemléletes példa erre éppen a J. B. T i t o vezette Jugoszlávia —, ám az 1956-ban m e g t a r t o t t kongresszuson elindított folyamat a mai napig sem egyértelmű. A marxista megalapozottságú szociológia azonban a sztálini eszmei dominancia idején sem szűnt meg. Művelői nem csak olyan marxisták voltak, akik nem z á r k ó z t a k fel a k o m m u n i s t á k szervezetéhez, hogy az tán politikai kiközösítésnek, v a l a m i n t a tudományosságukat g y a k r a n és méltánytalanul kétségbe v o n ó t á m a d á s o k n a k legyenek kitéve. Szocioló giai t a n u l m á n y o k a t , esettanulmányokat t a r t a l m a z ó k ö n y v e k e t , vagy más jellegű, átfogóbb műveket jelentettek meg a kommunista p á r t o k h o z tar tozó és eszmeileg elkötelezett szociológiai k u t a t ó k is. E z esetben a szer zők erőteljesebben hangsúlyozták a történelmiséget képviselő szempon t o k a t , v a l a m i n t az osztályharc megnyilvánulási elemeit, és nem hasz nálták a szociológia szakkifejezést. H a s o n l ó jugoszláv példaként a Belgrádban m ű k ö d ő Veselin Masleía két jelentős esettanulmánya h o z h a t ó fel. A z egyik a M l a d a B o s n a mozgalom marxista szempontból való elemzése, amely során kimutatja a n n a k társadalmi-forradalmi jellegét, cáfolva a hivatalos burzsoá tár s a d a l o m t u d o m á n y o k azon ködösítő és hamis tételét, miszerint e mozga lom és szervezet magva polgári nacionalista jellegű lett volna, függetle nül részvevőinek későbbi életútjától és nézeteinek alakulásától az S Z H S Z Királyságban, illetve a Jugoszláv Királyságban. A másik t a n u l m á n y Svetozar M a r k o v i é r ó l szól (tényismereti fogyatékosságai és az u r a l k o d ó politikai minősítés kritikátlan átvétele ellenére is jelentős szellemi v á l lalkozásnak számít). Ebben szintén elvitatja azt a képet, amelyet az első szerbiai szocialista forradalmárról a polgári u r a l k o d ó körök, illet ve J o v a n Skerlic, majd később Slobodan J o v a n o v i c rajzoltak meg. M a , amikor m á r azt is kiderítették, hogy az I. Internacionálé balkáni leve lezője volt, és amikor a marxista ihletésű társadalmi f o r r a d a l m a k n a k egész sorával találkozunk, még fejletlen országokban is — t u d o m á n y o s tanácskozások sorozata m u t a t rá új, teljesebb megvilágításban Svetozar M a r k o v i é eredetiségére és forradalmi v o l t á r a . Ugyancsak figyelemre méltó szociológiai tárgyú m u n k á k k a l jelentkezett még a zágrábi O g njen Prica, Bozidar Adzija és O t o k a r Kersovani i s . Megemlítendő még Svetozar M a r k o v i é T o z a külön k i a d v á n y k é n t 1939-ben k ö z r e a d o t t esettanulmánya a vajdasági agrárproletariátus hely z e t é r ő l . E d v a r d Kardelj (Sperans álnéven) szlovén nyelven 1939-ben megjelenteti (a k ö n y v előszavának keltezése: 1938. november) A szlovén 12
13
14
1 5
16
17
nemzeti kérdés fejlődése című m u n k á j á t , ezen kívül az a k k o r i idő szerű fontos szociológiai munkái közül kiemelhető J. B. T i t ó n a k a n é p felszabadító háború második évében k i n y o m t a t o t t munkája A nemzeti kérdés Jugoszláviában a népfelszabadító harc megvilágításában cím mel (a Proleter 1942. decemberi számában). Ebben az időszakban figye lemre méltó szociológiai t a n u l m á n y o k a t í r t még Filip Filipovié a J K P (illetve, kezdetben a J M S Z ( k ) P ) első vezető egyénisége a nemzeti kérdés és az agrárviszonyok tárgyköréből (orosz nyelven publikálta M o s z k v á ban, emigrációs évei alatt, ahol meggyilkoltatásáig t u d o m á n y o s intézeti k u t a t ó k é n t élt és írt — Moszkovics álnéven). M u n k á i j a v á t (a teljes bibliográfia feltüntetésével) szerbhorvát fordításban, 1 9 6 2 - b e n jelen tették meg. Jelentősek még V l a d i m í r Bakaric m u n k á i a parasztkérdésről és a nemzeti viszonyokról Jugoszláviában, amelyek a két háború között és a népfelszabadító harc idején l á t t a k n a p v i l á g o t . N e m feledkezhetünk meg azonban egyes szerzőknek a J K P által k i a d o t t legális sajtótermékekben (hetilapokban, folyóiratokban) megjelen tetett szociológiai és szociográfiai tárgyú cikkeiről sem. Említésre méltó még a S z a b a d k á n megjelenő H í d , főleg M a y e r O t t m á r szerkesztésében (előbb Lévay E n d r e , majd Simokovich Rókus szerkesztette, akit 1941 novemberében Mayerrel együtt végeztek ki) publikált írásai is. O s k a r D a v i é o így emlékezik vissza a l a p r a : , , . . . az a k k o r i fogalmak szerint a legjobban szerkesztett baloldali, h a l a d ó , legális társadalmi és művé szeti f o l y ó i r a t n a k " számított. A folyóirat rendszeresen közölte a v a j dasági és a h a z á n k más részein élő m a g y a r és nem m a g y a r nyelven író szerzők m u n k á i t , k ö z t ü k a H o r t h y - t e r r o r elől ide emigrált D o k t o r Sán dor és valószínűleg F a r k a s Geiza írásait is (az akkori körülményeknek megfelelően: főleg álnéven), de elvétve külföldi szerzők írásainak is te ret szentelt. Visszatérve azonban a szociológiának „burzsoá á l t u d o m á n n y á " való nyilvánítása, vagyis a Sztálin előtti i d ő s z a k r a , meg kell állapítani, hogy a X I X . század második felében a szociológiai megközelítés valóságos d i v a t t á vált. H a s o n l ó a n mint a X V I I I . században és a X I X . század első felélben, amikor is ha a szerző valamilyen t á r s a d a l m i kérdést elvon t a b b a n , elméleti általánosítással közelített meg, munkája címében és szövegében rendszerint a kérdéses téma „filozófiáját" tüntette fel. így a X I X . s z á z a d második felében, majd a X X . század elején a polgári, de a marxista szerzők is, amennyiben valamilyen kérdés társadalmi v o n a t kozását boncolgatták, mindjárt úgy tekintették, hogy a n n a k szocioló giáját tárgyalják. Ez a körülmény jobbára feledésbe merült a k o m m u nista szervezetekhez k ö t ő d ő m a r x i s t á k n á l , a Lenin h a l á l á t követő 3—4 évtizedben, hogy a z u t á n 1956-ban, a Szovjetunió K o m m u n i s t a Pártja X X . kongresszusa után (nálunk Jugoszláviában egy jó fél évtizeddel korábban), hirtelen felfejlődjön a marxista megalapozottságú szocioló gia. A szociológiák, elsőnek a m u n k a - és iparszociológia, de a jogszocio lógia, a családszociológia és más szakszociológiák is gyors fejlődésnek indulnak. Ez a folyamat szervesen beilleszkedett a szociológia általános 19
19
20
21
világviszonylatban felmutatott fejlődési i r á n y z a t á b a , függetlenül m ű velői osztály- és világnézeti elkötelezettségétől. Erről a századunk derekára jellemző sajátos folyamatról 1964-ben megjelent könyvében Ilija Stanojcié többek k ö z ö t t a következőket ír j a : „ . . . mennyiségileg értékelve ezek a bibliográfiák egyben a m u n k a szociológia empirikus jellegű, hihetetlenül gyors és eredményes fölfejlő désére u t a l n a k . Egyes kiemelkedő szociológusok (G. Friedmann) véle ménye szerint, legtöbb k o r t á r s u n k s z á m á r a , aki érdeklődik a szocioló gia eredményei i r á n t és figyelemmel kíséri i r á n y z a t a i n a k fejlődését, épp a munkaszociológia t u d o m á n y o s eredményei jelentik a »mércét« az egész szociológiát illetően. T o v á b b á a fiatalabb — mind inkább a z empirikus kutatások iránt érdeklődő — szociológusok a nagyvilágban és nálunk is a z o k a t a társadalmi jelenségeket és f o l y a m a t o k a t kutatják, amelyek a munkaszociológia tárgykörébe t a r t o z n a k . E z jelentős és meg győző bizonyítéka a n n a k a m á r előrebocsátott állításomnak, hogy a munkaszociológia területén számos, még megoldatlan kérdés létezik. Ezek megválaszolása pedig t u d o m á n y o s szempontból mind időszerűbbé és vonzóbbá válik azok számára, akik e t u d o m á n y terén valami újat a k a r n a k felfedni. A nagy érdeklődés t e h á t az emberi m u n k a sokoldalú megnyilatkozási formáinak átfogó szociológiai t a n u l m á n y o z á s a i r á n t nem véletlen, és d i v a t n a k sem m o n d h a t ó , h a n e m az emberiség mai t á r sadalmi valóságának magas fokú dinamizmusa h a t á r o z z a meg. N e v e zetesen, ha csak a felgyorsult, és helyenként d r á m a i körülmények között végbement gazdasági változásokra v o n a t k o z ó felületes statisztikai bete kintésre szorítkozunk is, arra a megállapításra j u t u n k , hogy a jelenkor t á r s a d a l m á t m i n d i n k á b b áthatja a gépesített ipari termelés, amely nem csak k o r t á r s a i n k termelési viszonyait szabja meg lényegesen, hanem éle tüket és elvárásaikat is." * 2
A marxista megalapozottságú szociológia látványos, felfejlődése azon ban m á r nem csupán a kimagasló k u t a t ó k és t a n í t v á n y a i k m u n k á j á n a k az eredménye. A kutatások hátterében kiépített intézményhálózat és je lentős pénzeszközök állnak. Ez a- fejlődés pedig nemcsak értékesíti a p o l gári szociológia tényleges, t u d o m á n y o s szempontból értékes részeredmé nyeit, de egyben átfogó bírálatát is adja, ide sorolva a z o k a t a látszatra marxista, vagy csak a n n a k n y i l v á n í t o t t hozzászólásokat is, amelyek ter mészetszerűleg a d ó d n a k a marxista t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k minden ága zatában. Kétségtelen, hogy a marxista megalapozottságú szociológia jelene és jövője szempontjából e t u d o m á n y mai és közelmúltbeli helyzete a leg fontosabb. D e a n n a k bizonyítására is, hogy a valóban tudományosan megalapozott szociológia nem az utóbbi évtizedek eredménye. A marxis ta megalapozottságú szociológia a s z á z a d f o r d u l ó n is — a X I X . század záró és a X X . század kezdő évtizedeiben, hisz ma m á r egy újabb szá zadforduló kezdetén járunk, új, minőségileg új társadalmi változások küszöbén — igen erőteljes volt.
Így Lenin s z á m á r a m á r munkássága legelején, 1894-ben egészen ter mészetes a szociológia létezése és síkraszáll a marxista megalapozottságú szociológia érvényesüléséért Oroszországban is. E z é r t a „ n é p b a r á t o k k a l " folytatott v i t a i r a t á b a n kétségbe vonja a m a g u k a t Oroszországban szub jektív szociológusoknak deklaráló, a társadalmi kérdésekkel foglalkozó k ö z í r ó k ( N . K . Mihajlovszkij, Sz. K r i v e n k o , akik még H . Spencer t á r sadalom — közösség fogalompárosát is tagadták) tudományosságát, k i fejtve többek k ö z ö t t : „ M á r ö n m a g á b a n a materializmusnak ez az esz méje a szociológiában zseniális gondolat volt. E z egyelőre természete sen csak hipotézis volt, d e olyan, amely először teremtette meg a szi gorúan t u d o m á n y o s állásfoglalás lehetőségét a történelem és a t á r s a d a lom kérdéseiben. . . . T o v á b b á még egy másik szempontból is ez a h i p o tézis emelte először a szociológiát t u d o m á n n y á . A d d i g a szociológusok a társadalmi jelenségek bonyolult h á l ó z a t á b a n nemigen t u d t á k megkü lönböztetni a fontos jelenségeket a nem fontosaktól (ez a szubjektivizmus gyökere a t á r s a d a l o m t u d o m á n y b a n ) , és nem t u d t á k megtalálni az el különítés objektív k r i t é r i u m á t . . . Végül, h a r m a d s z o r , m á r csak azért is ez a hipotézis tette először lehetővé a t u d o m á n y o s szociológiát, mert egyedül a társadalmi viszonyoknak a termelési viszonyokra, s ezeknek a termelőerők fejlettségi fokára való visszavezetése teremtette meg a szilárd alapját a n n a k , hogy a társadalmi a l a k u l a t o k fejlődését o l y a n n a k fogjuk fel, m i n t v a l a m i természettörténeti f o l y a m a t o t . " A t u d o m á n y o s szocializmus megalapozóinak szociológiai jellegű m ű vei mellett — m i n t amilyenek pl. M a r x n a k A hegeli jogfilozófia kriti kája; a Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből cím alatt ismertté v á l t h á r o m kézirata (amelynek egyes részei a munkaszociológia alapját r a k ják le) csakúgy mint fő művének A tőkének egyes fejezetei; a Luis Bonnaparte brumair tizennyolcadikája (amely a marxista megalapozottságú politikai szociológia elindítója); v a g y Engels két alapvetően szocioló giai megközelítésű és tárgyú m ű v e : A munkásosztály helyzete Angliá ban, és a M a r x halála u t á n , „bizonyos fokig (Marx) végrendeletét telje s í t v e " és jegyzeteit felhasználva megírt A család, a magántulajdon és az állam eredete című műve — , néhány olyan jelentős műre u t a l u n k , amelye ket a marxista megalapozottságú szociológia hozott létre a X I X . század vé gén és a X X . század elején, és amelyeket a jelenkorban is újra k i a d n a k . Ezek a k ö n y v e k a ma emberének az érdeklődésére is számíthatnak, és nem csu p á n adalékok a marxista megalapozottságú szociológia fejlődéstörténetéhez. Ilyen alkotás August Bebel sok nyelvre lefordított műve (1840—1913) A nő és a szocializmus** (az ötvenedik kiadáshoz írt előszavában — keltezése 1909. október 3 1 . — a szerző megemlíti, hogy az első kiadás h á r o m évtizeddel ennekelőtte jelent meg), K a r i K a u t s k y könyve, Thomas More és az ő utópiája?* (az első kiadás előszavát 1887 augusztusá ban keltezte), szintén K a r i K a u t s k y A kereszténység eredete című műve (előszavát a szerző 1908 szeptemberében keltezi). A fiatal Szov jetunióban jelent meg hatalmas p é l d á n y s z á m b a n N y i k o l a j J. Buharin k ö n y v e A történelmi materializmus elmélete. A marxista szociológia 23
20
27
népszerű tankönyve címmel (felróva a k ö n y v fogyatékosságát, a n n a k idején Lukács G y ö r g y is foglalkozott v e l e ) , amely kötet a Szovjetunió első éveiben gyakorlatilag hivatalos k é z i k ö n y v volt a marxizmus kez deti megismerésében. 28
3. A marxista és a polgári szociológia és objektív mércéi; a két irányzat
elhatárolásának szubjektív kölcsönös átfedései
Csak d u r v a leegyszerűsítéssel választható el egymástól a polgári és a t u d o m á n y o s szocializmus alapjaiból kiinduló szociológia. E n n e k a meg állapításnak a helyénvalósága azonban nem jelenti azt, hogy a valóság ban az ilyen elkülönítésre ne lenne számos példa. A polgári szociológusok, akik t u d a t o s a n vállalják a polgári rend esz mei elkötelezettjeinek és p r ó k á t o r a i n a k szerepét g y a k r a n f o l y a m o d n a k tudatos rágalmazáshoz és hamisításhoz. M i n t a polgári társadalom u r a l k o d ó osztályerőinek tudatos elkötelezettjei r i t k á n foglalkoznak a v a l ó ban marxista nézetekkel és a marxista megalapozottságú szociológia eredményeivel. S z á m u k r a sokkal megfelelőbb a vulgarizált és a m a r x i z mus sztálinista típusú dogmatista revizionizmusát n y i l v á n í t a n i ki tu dományos szocializmussá, azt cáfolni, és tőle m a g u k a t elhatárolni. M á sok pedig, tekintettel a r r a , hogy csak a polgári t á r s a d a l o m keretein be lül képesek gondolkodni, minden olyan t u d o m á n y o s megközelítést, amely a polgári t á r s a d a l o m meghaladására m u t a t , egyszerűen u t ó p i á n a k és tu d o m á n y t a l a n n a k n y i l v á n í t a n a k , v a g y t u d o m á s t sem vesznek a m a r x i s ta megalapozottságú szociológia létezéséről, ami természetesen m i n d ke vésbé biztosítja a k í v á n t eredményeket. Természetesen, a marxizmusra h i v a t k o z v a , és a n n a k nevében a m ú l t ban, de a jelenünkben is előfordul, hogy a polgári szociológia bármilyen eredményét kétségbevonják, vagy mereven elutasítják. E z a merev, dog matikus álláspont nem csak a félfedett, t u d o m á n y o s a n igazolt eredmé nyektől és kutatási módszerektől fosztja meg a polgári t á r s a d a l o m n a k és csökevényeinek meghaladását szorgalmazó és a munkásosztály i r á n y á b a n elkötelezett k u t a t ó k a t . Kifejezetten d o g m a t i k u s v á l t o z a t á b a n még érveket is szolgáltat a polgári szociológusok társadalmi szerepvállalásá n a k betöltéséhez, amely szerepnek természetesen nem sok köze v a n a t á r s a d a l o m t u d o m á n y h o z , a társadalmi történések igaz megismeréséhez. A világnézeti kizárólagosság a szociológia kapcsán, ha nem is indokolt, de nem meglepő. H i v a t k o z u n k az alapjában véve m a is lengyel szocio lógusnak tekinthető Z y g m u n t B a u m a n r a , aki 1964-ben megjelent k ö n y vében többek k ö z ö t t részletesebben tárgyalja azt az általánosan elismert igazságot (legalábbis a marxista t á r s a d a l o m t u d ó s o k körében), miszerint minden t á r s a d a l o m t u d o m á n y ideológiailag elkötelezett. A z o k számára, akik M a r x egy idézetére h i v a t k o z v a és az a k k o r i szóhasználatot erőlte tetten a jelenkorban is a l k a l m a z v a ideológián „eltorzult v a g y téves t u d a t o t " értenek, úgy is f o g a l m a z h a t u n k , hogy minden t á r s a d a l o m t u d o -
m á n y az osztályérdek szempontjából elkötelezett. „ A szociológiának nemcsak t á r g y a és megismerési módszerei, h a n e m története is mindmáig heves vita t á r g y a a hivatásos szociológusok k ö r é b e n . " E z az osztályelkötelezettség azért merül fel élesebben a szociológia esetében, mint a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k többségénél, mert a szocioló giánál jelen v a n egy nemigen megkerülhető ontológiai m o z z a n a t . U g y a n is megválaszolandó az a kérdés, hogy h o v a m u t a t n a k , merre vezetnek a társadalmi folyamatok. Megjegyzendő, hogy a polgári szociológusok, akik a z t kutatják, h o v a n y ú l n a k a szociális patológia gyökerei, milyen természetűek a társadalmi különbségek, és milyenek a társadalmi v á l t o zások v á r h a t ó irányai — nehezen hagyhatják válasz nélkül, legalábbis önmaguk, saját tudományosságra t ö r e k v ő lelkiismeretük előtt az egész társadalom sorskérdését, az osztálytársadalom és az osztálynélküli t á r sadalom kilátásait. E z é r t ezek a k u t a t ó k — ahogyan azt a m a g y a r o r szági újabb kori marxista megalapozottságú szociológia egyik kiemel kedő művelője, Hegedűs A n d r á s fogalmazta meg: — rendszerint a k a pitalista t á r s a d a l o m ellentmondásainak malomkövei k ö z ö t t ő r l ő d n e k . Osztályelkötelezettségük és szilárdan k ö r ü l h a t á r o l t társadalmi kere teik m i a t t a polgári szociológusok zöme a valóság tényeivel szembeke rülve elismeri és tárgyalja ugyan a társadalmi rétegeződést és a változó társadalom folyamatait, de rendszerint elkerülik a társadalmi általáno sítást és a társadalmi rendszerek átfogó értékelését. A z á t h i d a l ó kísérlet a polgári szociológusok részéről a marxista meg alapozottságú szociológia i r á n y á b a n első ízben, k o m o l y a b b szinten, a századfordulón, M a x Weber (1864—1920) részéről nyilvánult meg, aki elvben elismeri M a r x és Engels igazát, azt hogy „minden eddigi társa dalom története osztályharcok t ö r t é n e t e " , azonban túlhangsúlyozza az eszmék, különösen a vallás (például a protestáns etika) jelentőségét az a l a p v e t ő társadalmi viszonyok k i a l a k í t á s á b a n . M a x Weber szocioló giájáról Lukács G y ö r g y 1952-ben keltezett előszavú könyvében (első megjelenése 1954), amelyben az irracionalizmus v o n u l a t á t tárgyalja elutasítólag nyilatkozik, mert szerinte a szociológia a társadalmi v a l ó ság megismerésének burzsoá t u d o m á n y a , nevezetesen: „ a közgazdaság t u d o m á n y nélküli szellemtudomány". M a x Weber „megértő szociológiá j á t " , végső elemzéseit szubjektivista jellege m i a t t marasztalja el Lukács, amelyről ismeretelméleti szempontból megállapítja azt is, hogy „ é p p ez a szociológia mutatja, hogy a kapitalista racionalizmus talaján szük ségszerűen irracionalizmusnak kell létrejönnie, sőt hogy ez tulajdon képpen az egész m o z g á s a l a p j a " . Alapjában helyes, és a tényállásnak megfelelő Kulcsár K á l m á n meg állapítása, miszerint „a marxista szociológia számára lehetetlen a pol gári s z o c i o l ó g i a . . . általános elméleti próbálkozásainak a hasznosítá sa . . . " D e ez nem jelentheti azt, hogy a polgári szociológia részered ményei és kutatási módszerei nem a l k a l m a z h a t ó k a polgári társadalom meghaladását, illetve a m á r azt meghaladt szocialista társadalom to vábbfejlesztését szorgalmazó szociológia számára. V o n a t k o z i k ez első29
30
31
32
33
sorban „ a polgári szociológiában a módszer-elemek, a kutatási és fel dolgozási m e t o d i k a s bizonyos jelenségek v a g y jelenségcsoportok v i z s gálatából a d ó d ó fogalmak, v a l a m i n t az empirikus v a g y az elméleti általánosítás alacsonyabb szintjén elhelyezkedő i s m e r e t a n y a g r a " . A z ilyen értelemben vett eredményeket a m a r x i s t a megalapozottságú szociológia n a p n a p u t á n hasznosítja is. A polgári szociológia eredmé nyeinek a marxista szociológus részéről való hasznosítása a k k o r válik kétségessé, a m i k o r nincs ennek t u d a t á b a n , v a g y a m i k o r tévesen a z t h i szi, hogy a kutatási módszer, a k u t a t á s technikája társadalmilag sem leges, és ezért képtelen kritikai hozzáállással a polgári szociológia által felkínált eredményt v a g y módszert értékesíteni. Ezzel a kérdéskörrel is úgy v a g y u n k , mint az anyagi termelés technológiájával és a hozzá kapcsolódó vezetési rendszerrel, ami szintén nem semleges társadalmi szempontból. O k t a l a n s á g lenne az ilyen fejlett technológiát elvetni, v a g y éppenséggel tudomásul nem venni, d e m i n d e n k é p p e n szem előtt kell t a r t a n i azt, hogy a tőkés osztályviszonyok k ö z ö t t fogant és kifejlődött technológia eredményeit szocialista k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t kell a l k a l m a z ni, lehetőségeinkhez és adottságainkhoz i d o m í t v a továbbfejleszteni. Természetesen, szociológiai részeredményekről v a n szó, amelyeket meg felelő elméleti rendszer alapján értékelhetünk, illetve értékeit mérlegel hetjük. A polgári szociológia, különösen az A m e r i k a i Egyesült Á l l a m o k b a n , az empirikus szociológia adatgyűjtési módszerét és az így nyert eredmények m a t e m a t i k a i feldolgozási módját magas fokra fej lesztette. E z lehetővé tette, hogy a tudományosság látszata szembeötlő legyen, noha ez esetben triviális a t a r t a l o m feldolgozási módja, és a begyűjött a d a t o k bemutatásának magas szintű elaborációjáról v a n szó. I t t jegyezzük meg azonban, hogy a kiinduló elméleti feltételezések (amelyek m a g u k b a foglalják a tudatos v a g y k ö z v e t e t t osztályelkötele zettséget és világnézetet) jelentősen befolyásolják nemcsak az a d a t o k gyűjtési, de értékelési módja is. A z európai szociológusok szemszögéből, ideértve a polgári i r á n y z a t ú a k a t is, az amerikai szociológiában rendszerint szegényesnek t ű n i k a begyűjtött a d a t o k általánosítása. Ilyen k ö v e t e l m é n y t a t á r s a d a l o m u r a l k o d ó tényezői és ennek következtében a t u d o m á n y o s közgondolkodás nem is igen támaszt az A m e r i k a i Egyesült Á l l a m o k b a n . Szelényi I v á n 1983-ban közölt beszélgetésében a szociológia adatszerűségéről az U S A - b a n a következőképpen n y i l a t k o z i k : „ H a v a l a k i nem pozitivista, azt a u t o m a t i k u s a n a filozófia körébe sorolják és lesajnálják." A z elmélet h i á n y a a gyakorlati tényekre a l a p o z o t t k u t a t á s o k terve zésénél nagy nehézségeket jelent, de még i n k á b b az ilyen empirikus kutatási eredmények értékelése, elméleti megalapozottsága nélkül — ami az amerikai, de általában a polgári szociológiát jellemzi — igen szűk k o r l á t o k közé szorítja a különben n a g y a p p a r á t u s s a l és költséggel le folytatott k u t a t á s o k a t . A z ilyen társadalmi helyzetben egy kisegítő megoldás az, hogy kialakítják az úgynevezett középszintű elméleti r e n d szereket, amelyek az empirikus k u t a t á s o k a t egy m e g h a t á r o z o t t elméleti 34
35
keretbe ágyazzák, de nem törekszenek a globális, az átfogó t á r s a d a l m a k kérdéskörét érinteni. E z t a kérdéskört a polgári szociológia több ségében elfogadott nézet szerint lehetetlen empirikus szociológiai mód szerekkel k u t a t n i és tárgyalni, így a globális társadalom kérdéseit a filozófia és a világnézet t a r t o m á n y á b a utalják. Erről a X X . század második felében jelentkező i r á n y z a t r ó l állapítja meg többek között K u l csár K á l m á n 1980-ban: „Merton t u d o m á n y o s munkásságának igazán időtálló része elsősorban a z . . . , hogy az elmélet kérdése problémává vált a polgári szociológiában. . . . S z á z a d u n k negyvenes-ötvenes éveire ugyanis a polgári ideológia olyan mértékben empirikus t u d o m á n n y á fej lődött, hogy M e r t o n az a d a t o k a t m a g y a r á z n i t ö r e k v ő szociológiai el méletről joggal í r h a t t a , hogy a n n a k nagy része, amit szociológiai elmé letnek h í v u n k , sokkal i n k á b b egyes v á l t o z ó k közötti viszonyok vilá gos, verifikálható megállapításaiból áll. . . . Mindenesetre M e r t o n az elsők k ö z ö t t é b r e d t t u d a t á r a a n n a k , hogy az elméletalkotás problemati kussá válása hatást gyakorol a szociológia egészének fejlődésére, . . . A nyitva álló út az ún. középszintű elméletek alkotása, amelyekkel egy-egy társadalmi jelenség v a g y folyamat m e g é r t h e t ő , . . . " A másik visszahatás a hangsúlyozott empirizmus alkalmazására az a körülmény, hogy a társadalmi ellentmondások és felállított korlátok „ m a l o m k ö v e i k ö z ö t t őrlődő polgári szociológusok egy meghatározott, de rendszerint a polgári életformát kétségbe nem v o n ó kritikusságot követelnek és g y a k o r o l n a k . P é l d a k é n t említhetjük a francia Georges Gurvitschot, t o v á b b á a n y u g a t n é m e t Ralf D a h r e n d o r f o t , legalábbis munkássága első két é v t i z e d é b e n és az amerikai C. W r i g h t M i l l s t , valamint Alwin W. Gouldnert. A hazai szociológusok nagy része nem hangsúlyozza, de nem is rejti véka alá a polgári és a marxista szociológia közötti különbséget. V o n a t k o z i k pedig ez elsősorban az általános szociológiára, amely a kü lönféle szakszociológiák kiindulópontja. Ilija Stanojcíié pl. említett k ö n y vében figyelmeztetett, hogy az általános szociológia t a r t a l m i és m ó d szertani meghatározása körüli éles vita és a különböző állásfoglalások egyik lényeges oka az is, „hogy az általános szociológia jelentős mér tékben foglal magába elméleti-ideológiai elemeket is", és J o z e Goriéarral (1907—1985) együtt azt bizonygatja, hogy „létezik két p á r h u z a m o s szociológia (marxista és nem marxista), ami azután nagy nehézségeket okoz a szociológia t a r t a l m á n a k m e g h a t á r o z á s á b a n " (ezt fejezi ki R . A r o n beszámolója az olaszországi Stezaban a szociológusok 1959 szep temberében m e g t a r t o t t I V . nemzetközi kongresszusán). N y i l v á n v a l ó tehát, hogy a két alapvető hozzáállású szociológia nem csak a múltban létezett, hanem így van ez napjainkban is: a t u d o m á nyos, az adott, történelmileg determinált igazságra törő szociológia, és az, amely az elfogult, a meglévő társadalmi rendet apologizáló szocioló giát jelenti. Ez utóbbi — még ha m a g á t marxistának vallja is művelője — lehet k o n z e r v a t í v , nem forradalmi, és ezáltal a marxizmus egyik alapvető jegyével nem rendelkezik. 3 6
37
38
39
40
41
A b b a n , hogy egy szociológiai mű, v a g y egy szociológus t u d o m á n y o s alapokon áll-e, illetve hogy m a r x i s t a - e v a g y sem, nem a szóban forgó szociológus önmagáról alkotott véleménye a p e r d ö n t ő , sőt még csak az sem, hogy szocialista ország, vagy a n n a k szocialista intézménye kere tében működik-e, h a n e m az, h o g y milyen mértékben képviseli és szor galmazza az eredeti, marxi, forradalmi kritikusságot, azt a szellemet, amelyet a J K S Z programja z á r ó s z a v a is meghirdet: „ . . . viszonyul junk kritikusan ö n m a g u n k és m ű v ü n k iránt, legyünk megbékélhetetlen ellenségei minden d o g m a t i z m u s n a k , legyünk hívek a marxizmus forra dalmi alkotó szelleméhez. Semmi, ami létrejött, nem lehet s z á m u n k r a annyira szent, hogy ne lehetne túlszárnyalni, és ne engedhetné át helyét annak, ami még h a l a d ó b b , még szabadabb, még e m b e r i b b ! " Megjegy zendő azonban — saját forradalmi társadalmi g y a k o r l a t u n k alapján is meggyőződhetünk róla — , hogy sokkal nehezebb ténylegesen valóra v á l tani a marxi követelményeket — a szociológia v o n a t k o z á s á b a n éppen úgy, mint más társadalmi t u d o m á n y o k terén — , mint a z o k a t felfogni és saját eltökéltségünkkel m a g u n k é v á tenni. 42
Jegyzetek 1
1
s
4
1
A Jugoszláv Kommunista Szövetség Programja (II. fejezet: Harc a szocia lizmusért az új feltételek között, „A Szovjetunió és a többi szocia lista ország eddigi szocialista fejlődésének néhány tapasztalata" cí mű rész); A JKSZ VII. kongresszusán (1958. április 22—26) fo gadták el; III. magyar nyelvű kiadás; Forum Könyvkiadó, Űjvidék, 1977; 51—52. oldal. A tevékenységek sorját részletezve lásd: Radomir D. Lukié, Osnovi socio logije; Naučna knjiga, Beograd, 1975; 125—133. o. Ilija Stanojčić: Predmet opšte sociologije — njen odnos prema drugim naukama; Savremena škola, Beograd, 1964; 55. o. Jürgen Habermas: Prilog rekonstrukciji istorijskog materijalizma; Veselin Masleša (Biblioteka Logos); Sarajevo, 1985; (első német nyelvű ki adás: 1978) 130 oldal. Az idevonatkozó hazai irodalomban igen figyelemre méltó munka Ljubomir Zivkovié: Društvena nadgradnja. Naprijed, Zagreb, 1960, va lamint Predrag Vranicki: Misaoni razvitak Karla Marxa. Matica hrvatska, Zagreb, 1963 és több bővített kiadásban először 1961-ben a zágrábi Naprijed kiadásában megjelent Historija marksizma című műve, valamint Veljko Koráé: Marksovo shvatanje čoveka, istorije i društva. Beogradski izdavačko-grafički zavod, redakcija Kultura, Beograd, 1971. — Magyar nyelven megjelent irodalom a témára vo natkozóan: Ágh Attila: A marxi történelemfilozófia kialakulása. Aka démiai Kiadó, Budapest, 1975; Lukács György: Adalékok az ifjú Marx filozófiai fejlődéséhez (1840—1844), első közlése német nyel ven 1954, magyarul 1957, könyv alakban: Utam Marxhoz. Váloga tott filozófiai tanulmányok II. kötet, Magvető Könyvkiadó, Bu dapest, 1971. — A régebbi irodalomból megemlítendő Antonio Lab-
riola: Tanulmányok a történelmi materializmusról. Kossuth Könyv kiadó, Budapest, 1966; Franz Mehring: A történelmi materializmus ról. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979, majd Kari Kors (Korsch): Materijalističko shvatanje istorije (Razračunavanje sa Karlom Kauckim) i drugi spisi. Beogradski izdavačko-grafički zavod, Beograd, 1975; Nikolaj Buharin: Teorija historijskog materijalizma, Popular ni udžbenik marksističke sociologije. Globus, Zagreb, 1980. Radomir D. Lukié: Uvod u sociologiju; Savez udruženja pravnika Jugosla vije; Beograd, 1957; 21—22. oldal. Feltüntetjük az idézett szerzők könyveinek teljes adatait. Boris Ziherl (štampano kao rukopis): Dijalektički i istorijski materijalizam. Stenografske beleške sa predavanja na Institutu društvenih nauka; I i II. sveska, Beograd, 1949; III sveska, Beograd, 1950 (ugyanezzel a felcímmel és alcímmel a belgrádi Rad kiadásában 1952-ben jelent meg a második kiadás egy kötetben, feltüntetve: I i II deo) — Jože Goričar: Uvod v druzbene vede, I—II, Ljubljana, 1953—4; — Ra domir D. Lukié: Uvod u sociologiju. Savez udruženja pravnika Ju goslavije, Beograd, 1957; — Ilija Kosanović: Istorijski materijali zam (Uvod u osnovna pitanja sociologije marksizma); Izdavačko preduzeée „Veselin Masleša"; Sarajevo, 1957 (az ötödik kiadás 1966ban jelent meg); — Ljubomir Zivkovié: Nauka o društvu; Zagreb 1958; — Radomir D. Lukié: Osnovi sociologije; Savez udruženja pravnika Jugoslavije; Beograd, 1958; — Jože Goričar: Sociologija, Osnovi marksističke opšte teorije o društvu; Ljubljana 1959 és Belg rád a Rad kiadásában ugyanebben az évben. Ez a kiadóház adta közre az ismételt kiadásokat is szerbhorvát nyelven, a XI. kiadás 1981-ben; — Oleg Mandié: Uvod u opštu sociologiju. Narodne no vine, Zagreb, 1960; — Ljubomir Zivkovié: Društvena nadgradnja. Naprijed, Zagreb, 1960. Ilija Stanojčić: Predmet opšte sociologije — Njen odnos prema drugim naukama. Savremena škola, Beograd, 1964; 54—55. o. Az ortodox marxisták (K. Katusky, G. V. Plehanov) vonulatának eltávo lodását az eredeti Marx és Engels nézeteitől, annak ellenére, hogy élesen támadták az akkori revizionistákat (E. Dühring, F. Lassalle, E. Bernstein, G. Sorel) lásd rendszerezve és értékelve a már idézett könyvben: Kari Kors (Korsch), „Materijalističko shvatanje istorije i drugi spisi" (Biblioteka marksizma sorozat); Beogradski izdavaČko-grafički zavod, Beograd, 1975. Franz Mehring: A történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, Bu dapest, 1979, 5. oldal. MEM 37. kötet, levelek (1888—1890); Engels Konrád Schmidthez Ber linbe (London, 1890. aug. 5.). Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1977, 426—427. oldal. A szocialista Jugoszláviában 1964-ben került újra kiadásra Veselin Masle ša: Mlada Bosna. Izdavačko preduzeée „Veselin Masleša", Sarajevo, 1964. A már tudományosság szempontjából meghaladott nézetet tartalmazza Svetozar Markoviéról a Szovjet Tudományos Akadémia 6 kötetes fi lozófiatörténete (eredeti orosz nyelvű kiadása, Moszkva, 1957), amely nek Markoviéra vonatkozó része a Szerb Tudományos és Művészeti
Akadémia közreműködésével készült. Magyar nyelven: A filozófia története II. kötet. Gondolat, Budapest, 1960, 408—419. oldal. — Az első, mai, korszerű szempontokat képviselő esettanulmánya: Avdu Humo: Svetozar Markovié, filozof i revolucionar. Institut za po litičke studije Fakulteta političkih nauka, Beograd, 1975. A háború után munkáikból a következő válogatás jelent meg: Ognjen Priča: Izbor članaka. Kultura, Beograd, 1960. Ognjen Priča i Božidar Adžija: Vreme i savest. Kultura, Beograd, 1960.; Otokar Keršovani: Izbor članaka. Kultura, Beograd, 1960.; Božidar Adžija: Iz bor članaka, Kultura, Beograd, 1961. Nem tévesztendő össze Svetozar Markovié Toza (1913. VII. 13.— 1943. II. 9.) jogász, a JKP Tartományi Vezetőségének szervező tit kára és az Újvidéken általa szerkesztett Slobodna Vojvodina meg indítója, a népfelszabadító háború alatt és a horthysta vérbíróság által halálra ítélt és Újvidéken kivégzett forradalmár a szintén szo cialista forradalmár és jelentős elméleti munkát kifejtő múlt század beli Svetozar Markoviéival (1846. IX. 9.—1875. II. 26.). Svetozar Markovié munkája „Problemi poljoprivrednog radništva" címmel 1939-ben Belgrádban, különkiadványként jelent meg. A háború után eredeti, szerbhorvát nyelven többször megjelent, magyar fordításban a Létünk folyóirat 1977. évi 2. sz. (156—185. oldal), 3—4. sz. (331—346. oldal) és 5. számában (279—301. oldal). Josip Broz Tito összegyűjtött művei XIII. kötet (1942. november 14.— 1943. január 20.); Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1982, 96—102. ol dal. Külön előtanulmánnyal kibővítve háború utáni második kiadása Ljublja nában és szerbhorvát fordítása Belgrádban 1958-ban, magyar nyel ven: Edvard Kardelj—Sperans: A szlovén nemzeti kérdés fejlődése. Forum Könyvkiadó, Novi Sad, 1961. Filip Filipović: Izabrani spisi I i II knjiga. Kultura, Beograd, 1962. Vladimir Bakarić: Društvene klase, nacija i socijalizam. Školska knjiga, Zagreb, 1976; különösen a 3—139. oldalak. Híd, 1934—1941 (Oskar Davičo: Előszó), Forum Könyvkiadó, Novi Sad, 1964, 5. oldal (a könyv megjelent szerbhorvát nyelven is). Ilija Stanojčić: Predmet opšte sociologije — njen odnos prema drugim naukama. Savremena škola, Beograd, 1964, 154. oldal. » V. I. Lenin művei 1. kötet, (1893—1894), az 1941-ben kiadott orosz nyel vű IV. kiadás nyomán (Kik azok a „népbarátok" és hogyan hada koznak a szociáldemokraták ellen? — Válasz a „Ruszkoje bogatsztvo" marxistaellenes cikkeire), Szikra Kiadás, Budapest, 1961, 135., 136. és 137. oldal. — Az idézet elején a magyar nyelvű fordítás kihagyja a „szociológia" kifejezést, a IV. kiadás orosz nyelvű ki adványában (Moszkva, 1954., 121. oldal) közli ezt a mondatrészt is. Ennek megfelelően az először nálunk 16 kötetben kiadott szerb horvát nyelvű kiadás is közli (V. I. Lenjin: Izabrana dela u 16 to mova, tom 1, 1893—1895, Kultura, Beograd, 130. oldal). August Bebel: A nő és a szocializmus. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1976. Kari Kaucki: Tomas Mor i njegova utopija, sa istorijskim uvodom, Kultu ra, Beograd, 1967. Karl Kaucki: Poreklo hrišćanstva. Kultura, Beograd, 1967.
1 4
1 5
1 6
1 7
1 8
1 9
2 0
2 1
2 2
2
2 4
2 5
2 8
1 7
2 8
2 9
3 0
3 1
3 2 3 3
3 4
3 5
3 6
3 7
3 8
3 9
Nikolaj I. Buharin: Teorija historijskog materijalizma, Popularni udžbe nik marksističke sociologije. Globus, Zagreb, 1980. Lukács György: Utam Marxhoz. Válogatott filozófiai tanulmányok, I. kö tet, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1971., 455—468. oldalak — Az idézett 1980-as szerbhorvát kiadáshoz Vjekoslav Mikecin írt át fogó előszót, VII—L oldalak. Zygmunt Bauman: Általános szociológia. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1967, 507. oldal. (Eredeti lengyel kiadásának éve: 1964. Nálunk is kiadták szerbhorvát nyelven.) Hegedűs András: A szociológiáról. (Egy tudomány lehetőségei és korlátai.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. 40. oldal. K. Marx és F. Engels: A Kommunista Párt kiáltványa (a Kiáltvány első fejezetének kezdő mondata), MEM, 4. kötet (1846—1848), Buda pest, 1959. 442. oldal. Hegedűs András, idézett mű, 45—46. oldal. Lukács György: Az ész trónfosztása, az irracionalista filozófia kritikája (negyedik kiadás). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974., 452—453, 474. és 468. oldal. Kulcsár Kálmán: A szociológiai gondolkodás fejlődése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966., 568—571. oldal. Az amerikai szociológiáról. Interjú Szelényi Ivánnal. Szociológia, Az MTA szociológiai bizottságának folyóirata, Budapest, 1983. 3. szám, 309. oldal. Kulcsár Kálmán: Utószó, megjelent: Robert K. Merton, Társadalomelmé let és társadalmi struktúra (első angol nyelvű kiadása, 1968, egyes részei 1949. és 1957. évben), Gondolat, Budapest, 1980. 764—765. oldal. Zorž Gurvič: Savremeni poziv sociologije, s pogovorom dr. Vojina Milica. Izdavačko preduzeće „Veselin Masleša", Sarajevo, 1965. (az utószó az 525—635. oldalakon). Ralf Dahrendorf: Klasse und Klassenkonflikt in der industriellen Gesell schaft. Stuttgart, 1957. C. Wright Mills: Elita vlasti. Kultura, Beograd, 1969. — C. Wright Mills: White Collar: t h American Middle Class (1951). — C. Wright Mills: Power, Politics and Peoples (tanulmánygyűjtemény, szerk.: L. Horowitz), Oxford University Press, London, 1963. Alvin W. Gouldner: Za sociologiju. Obnavljanje i kritika u sociologiji da nas (első amerikai kiadás: 1973-ban). Globus, Zagreb, 1980. Ilija Stanojčić: Predmet opšte sociologije — njen odnos prema drugim naukama. Savremena škola, Beograd, 1964, 9—10. o. A Jugoszláv Kommunista Szövetség programja (elfogadva a JKSZ VII. kongresszusán, 1958. április 22—26), Harmadik magyar nyelvű ki adása, Forum, Újvidék, 1977, 259. oldal. e
4 0
4 1
4 8
Rezime Građanska sociologija — na marksizmu utemeljena sociologija U radu autor polazi od postojanja dve osnovne orijentacije u sociologiji: one građanske, koja se opredeljuje na takva istraživanja i predlaganja po duhvata koje se kreću u okvirima postojećeg građanskog društva; i one revolucionaro orijentisane, kojoj je opšte teoretsko utemeljenje pružila pojava i razvoj marksizma. Revolucionarnost marksistički zasnovane sociologije je u tome što se ona orijentiše na prevazilaženje građanskog društva, odnosno na takve odnose u društvu prelaznog perioda koji v o d prema istinski humanom, čoveku dostojnom komunističkom društvenom poredku. U radu se razmatra odnos istorijskog materijalizma i marksističke zasno vane sociologije, o čemu ni u svetu a ni među domaćim autorima nema je dinstvenog shvatanja. Autor se opredeljuje za veću uverljivost onih argume nata koji istorijski materijalizam smatraju teorijskoj osnovi većeg broja dru štvenih nauka, te između ostalog i u društvenom smislu revolucionarno orijentisanoj sociologiji. Marksistički utemeljena sociologija nije novijeg datuma, iako se tokom vi še od jednog veka postojanja nije jednakim intenzitetom razvijala. Bilo je perioda u radničkom pokretu — od početka 30-ih do druge polo vine 50-tih godina — kada je snažno bila prisutna proklamacija Staljina i njegovih sledbenika po kojoj je sociologija smatrana isključivo građanskom naukom. N o ni u tom periodu nisu prestajala sociološka istraživanja i izd vajanje socioloških dela marksistički opredeljenih autora, jedino što nije ter min sociologija bila naglašena. Za ovu vrstu kontinuiteta rada primer poka zuje i Jugoslavija. Po svojoj osnovnoj orijentaciji dve, paralelno postojeće sociologije nisu kruto odeljene jedna od druge. Baš naprotiv, imaju dodirne oblasti i mestimično se prožimaju. Autor ukazuje na to da u procena karaktera rezultata socioloških istraživanja i opredeljenosti njihovog autora nije toliko bitno subjektivno i lično deklarisanje istih, jer neko može biti uveren da je marksi sta a da u svojem sociološkom pristupu društvenim procesima zastupa kon zervativno, nerevolucionarno prilaženje društvenim problemima. Tako i re zultati građanski orijentisanog istraživača — uprkos za marksistu neprihvat ljivom globalnom stavu — u pojedinim fragmentima kao što je primenjena metodologija ili pojedini rezultati istraživanja, mogu biti validni, a to za visi od naučnosti obavljenih istraživanja. Naučnost je dobrim delom funkcija opšteg političkog i idejnog opredeljenja autora ali i naučne savesnosti i istra živačke znatiželje i sposobnosti za razotkrivanjem istine u društvenim pro cesima. e
Ova situacija je u celini složena, kada se ima u vidu građanska sociolo gija i marksistički utemeljena sociologija, ali kao realnost našeg protivurečnog savremenog sveta stalno je prisutna. Zato, poimanje sociologije, njenih kategorija i definisanje sociologije uopšte, nije semantičko pitanje, još manje pitanje veće ili manje veštine u definisanju, već posledica objektivne protivurečnosti koja proističe iz postojanja dve sociologije koje se delimično proži maju ali i razlikuju.
Resummee Bürgerliche Soziologie — am Marxismus begründete Soziologie In seiner Arbeit geht der Verfasser vom Bestehen zweier grundlegender Orientation in der Soziologie ab: der bürgerlichen die sich auf die Unter suchungen und Umfassungsvorlagen bestimmt, die sich in den Grenzen der bestehender bürgerlicher Gesellschaft bewegen; und der revolutionär orien tierter, der die allgemeine theoretische Grundlage das Erscheinen und Ent wicklung des Marxismus gegeben hat. Den revolutionären Inhalt der mar xistisch begründeter Soziologie ist in der Tatsache, das« sie sich auf Ober steigung der bürgerlichen Gesellschaft orientiert, bzw. auf solcne Verhältnisse in der Gesellschaft der Übergangsperiode, die zu wirklich humanen men schenwürdigen, kommunistischen, gesellschaftlichen Ordnung führen. In der Arbeit wird, das Verhältniss des historischen Materialismus und der marxistisch begründeter Soziologie untersucht über die in der Welt, und auch zwischen den einheimischen Verfassern, keine gemeinsame Auffassung besteht. Der Verfasser etschüesst sich für die stärkere Überzeugbarkeit der Argumen te, die das historische Materialismus als grundlegenden theoretischen Basis, mehrere Gesellschaftswissenschaften betrachten und zwischen anderen auch der, in gesellschaftlicher Hinsicht, revolutionär orientierter Soziologie. Marxistisch begründete Soziologie ist nicht jüngerer Anfangs, obwohl sie im Verlauf von mehr als einen Jahrhundert nicht mit gleicher Intensität sich entwickelt hat. Es waren Perioden in der Arbeiterbewegung — vom Anfang der Dreissiger bis zur zweiten Hälfte der Fünfziger Jahren — wann die Proklamation von Stalin und seiner Folger, stark gegenwertig war nach der die Soziologie, als ausgesprochen bürgerliche Wissenschaft betrachtet worden ist. In diesen Zeiten haben jedoch die soziologische Untersuchungen und Publikationen soziologisch orientierter Verfasser, nicht aufgehört, nur wurde das Termin Soziologie nicht unterstrichen. Zu dieser Kontinuitet der Arbeit reicht Jugoslawien, als Bei spiel. In ihrer grundlegenden Orientation sind beide paralel bestehende Soziolo gien nicht fest von einander abgetrennt. Im Gegenteil, sie haben viele sich berührende Gebiete und stellenweise durchdringen sie sich. Der Verfasser weist darauf hin, dass in der Schätzung des Charakters der Resultate, so zialistischer Untersuchungen, und der Entschliessung ihrer Verfasser, nicht so wichtig die personelle Deklaration dieser Verfasser ist, da die Möglichkeit besteht, dass jemand überzeugt ist, ein Marxist zu sein und doch das er in seinem sozialistischen Zutritt zu den gesellschaftlichen Prozessen, konservativ, nicht revolutionär sich hinstellt, und zu dem gesellschaftlicher Problemen zu greift. So sind auch die bürgerlich orientierter Forschern — unbeachtet der marxistisch nicht annehmbarer, globaler Auffassung — in einigen Fragmenten, sowie in der angewandten Methodologie, oder einiger Erfolge der Unter suchung, können wertvoll sein und das hängt von der Wissenschaftlichkeit der publizierten Untersuchungen ab. Die Wissenschaftlichkeit ist grösten Teils die Funktion der politischen und ideellen Bestimmung des Verfassers, aber auch der wissenschaftlichen Gewissenheit und Untersuchungsinteresse, sowie der Fähigkeit, d i Wahrheit in den gesellschaftlichen Prozessen zu entdecken. e
Diese Situation ist im Ganzen ziemlich kompliziert, wenn man die bür gerliche Soziologie und die marxsistisch begründete Soziologie ins Auge fasst, aber sie ist als Realität unserer heutigen widersprechenden Welt, immer vor handen. Das Begreifen der Soziologie, — ihrer Kategorien —, und die De finition der Soziologie ist daher keine semantische Frage, noch weniger Frage grösserer oder kleinerer Geschicklichkeit in der Def.nition, sondern Folge der objektiven Widersprechlichkeit, die aus dem Bestehen zweier Soziologien fol gen, die sich teilweise durchdringen, aber auch unterscheiden.
