v;v'

KIAD

l

VI

\i

.-/MH

:^

\.S

\

í\Aí ^)/ v;v'

MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA F«erkc«zti és bevezetésekkel dlitja

MIKSZÁTH KÁLMÁN

26. KÖTET

A MAGYAR JACOBINUSOK Irta

PULSZKY FERENCZ

BUDAPEST

FRA N msgyar

K Ll

N-TÁRS U LAT

irod. intézet és

1909

könyvnyomda

R. H. N. fec.

^t^o^^p^ ^
^i^^^-^-^-^-^

MAGYAR JACOBINUSOK TÖRTÉNETI REGÉNY

IRTA

PULSZKY FERENCZ CSERNA KÁROLY RAJZAIVAL

^

C

j-r^

BUDAPEST

FRANKLIN -TÁ R S U LAT magyar

irod. intézet és

1909

könyvnyomda

Ma Minden jog

,

fentartva.

Franklin -Társulat nyomdája.

PULSZKY FERENCZ. «8i4— 1897. Szinte érezzük, hogy egy kis magyarázatra szoru]

—

ez az életrajz

nem

ezen a helyen. Pulszky

volt regényíró,

vagy ha

csak annyira volt,

volt,

A

amennyire poéta például a hold.

nem

egyetlen verset se,

Irt

megírására

a

jóakarattal

hangolta

is

hold

költnek vehet, mint

vált a bagoly, ott lévén folyton a

a

az

történt,

hogy

h

részletes

legfontosabb

utolsó,

nélküle

képet

hogy tudóssá

itt

úgyszólván

pedig

írt

egy könyvet

mely nem maradhat Egyebütt az lattató

ily

olvasmányok

volt

el

is,

lábainál.

benne van

huszadrészében

semmi téren se lehetne

festeni, a

téren,

kis

Magyarország ezeréves

mindabban, a mi

életének

egy

Minerva

Pulszky Fferencznek tényleg annyira a keze

ugyanis

hanem annyi versnek

költket, hogy

a

Fcrcnoz

a

legkevésbé a

irodalmi

kovász. Azonfelül

Magyar

Jakobinusokat,

e sorozatból.

regénygyjtemény pusztán mutára,

ez a mi

gyjteményünk

egyszersmind a nemzeti élet mappája

—

könyvek-

VI

bi

összerakva

Fáy András, Eötvös József re-

;

forradalom

útnak indított

gényei

a

eszmék

heroldjai, a Jókaié morfin-injekcziók a

zeti

franczia

fájdalmak

ellen.

A

mondta

mondani

is

A

maga gondolta Magyar Jakobinusok

ilyen érdekes stáczió a nagy

nem

:

kálvária-járásban

a bezárt (de a mi egyre megy), a

magyarok

kizárt

rosszul

elmélázván,

a szépet, a poézist.

rabmunka

is

az olvasónak volt akkor sok fan-

táziája, s a sorok között

hozzá

ennek az írónak nem

;

valója s azt a keveset

— hanem

nem-

Podmaniczky zsöngéibl

elugrik a spiczli-korszak volt sok

által

a

kenyérért

való

küzdelmeinek

egyik gyümölcse.

Pulszky lengyel

Ferencz

eredet

1814-ben született Eperjesen

családból,

nemességet és egy

falut

melynek Mária Terézia adott:

Cselfalvát.

Ettl

vette a család predikátumát.

Pulszky pályája abban

is

tanulságos,

hogy

biz-

tosan kiérezhet belle, milyen nagy sulylyal esnek

valamely egyén kiformálására az els benyomások.

Anyjának

fivére,

képzettség ki

Fejérváry Gábor, tehets úr, nagy

mért

és szenvedélyes régész volt, a

unokaöcscsét már gyermekkorában tele

érdekldéssel iránt,

a

mvészeti tárgyak

magával hordozta külföldi,

utazásaira.

Els

ámbár az akkori

és

töltötte

régiségek

kivált olaszországi

szerelme tehát a mvészet politikai

Jett s

események elvonták id-

rl-idre érdekldését, minduntalan

visszatért hozzá.

VII

Egyébként ifjak kicsit

nemes

a jogot tanulta s mint az akkori

többnyire, 6

föllátogatott

is

közbe lármázni a

Pozsonyba egy

karzatról

jurátusi

a diéta

tanácskozásaiba.

Már vizsgát

1836-ban megismerkedett Deákkal, Köl-

itt

késbb

majd

cseyveJ,

22

letette,

mikor

Pesten,

ügyvédi

az

korában összeköttetésbe

éves

lépett Vörösmartyval, Bajzával, Czuczorral.

hogy magát

csataló », a

szédében

elnevezte,

azt a gyepet, a

korában

hajlott

már

egyik be-

akar.

hazament Sárosba

befejezve

«vén

korában kikereste

csikó

melyen mozogni

Tanulmányait

A

al-

jegyznek, hogy csakhamar visszajöhessen a jelesek 1839-ben csakugyan

társaságába.

az országgylésre, szert

német

fel is

küldte Sáros

csakhamar tekintélyre

hol

czikkeivel,

melyeket

Augsburger Jlltgemeine Zeitungba irogatott. kezdték tartani, bár is

nem

Mert már

szerették.

tett

akkor híres

az

Sokra fiatalon

különczködött. Vegyüléke volt a strébernek és a

Grade Michelnek.

A

kett

alig fér össze.

stréber többnyire kellemetes, a

ki

a

A rendes

nagyokat és a

hatalmasokat pávatollakkal legyezgcti. Pulszky ellen-

ben kézzel-lábbal igyekezett elre czinikus volt,

hogy

a tapintatot

szem eltt, beszédjében letlen,

nem

kelni, a mi

bírta

de annyira

soha nem tartotta

és cselekedeteiben

magát féken

a szájára jött, azt

nált a pártjának, akár

törni,

neni,

tartani

kímé-

vagy mérsé-

elmondta, akár hasz-

mindenre képes

volt,

vin

még

arra

pedig

is,

a

a

a

ki

pozsonyi

kezdett beszélni (ezéit

diétán cseveg modorban

nem

hatása), szellem és

lehetett mint szónok-

gúny sziporkázik

lásaiban, de a magyar szónoklat le a klasszikus

volt

mi

a

politikában nem megy.

Els, nak

—

hogy az igazat megmondja,

formákat

felszóla-

még nem

vetette

(mondanák k), de

valójában a gyermekruhát. Szokás volt akkoriban a

mondanivalót mint a törékeny üveget be-

politikai

valamibe,

takarni

a

lelkileg

szegényebbek tehát

becsomagolták szalmába, fbe, a módosabbak virá-

gokba

szócsipkékbe.

és

nem

Bár

aratott

tehát

szónoki babérokat, a primipilusok felismerték benne a tágas látkör, nagy képzettség embert,

ki a

reform-

eszmék keresztül vitelében tevékeny munkatársnak

midn

Ígérkezik.

Megöregbedett tekintélyben,

gazdag

mvelt Walter Terézt Bécsben nül

8

A

és

nyomban 48-iki

elismert

De

kihajlítani

események már mint nagy birtokost kapaczitást

mint

találták,

úgy,

hogy

egy kézben.

a

olyan

nem

A király

ban egy ravasz

tette

az

meg

háztartásban,

a

és

Kossuth tárczájá-

hol

sok

vagy meggörbíteni való vas van és csak

kevés kalapács,

nek

vette

megvásárolhatta a szécsényi uradalmat.

pénzügyminiszter államtitkárnak hívta nál.

a

soká maradhatott egy helyen,

személye körüli minisztérium-

diplomata mutatkozott szükséges-

jámbor hg. Eszterházy mellé. Kossuth Pulszkyt át

Bécsbe államtitkárnak.

A

honvédelmi

bi-

IX

zottmány

megalakulásakor

ügyek

kereskedelmi

a

vezetéséhez kellett egy ügyes ember: Kossuth meg-

A

Pulszkyt.

bízta

szerencse

hadi

hanyatlásával

egyike volt az utolsó reményszálaknak Palmerstont

megnyerni

—

magyar ügynek

a

De már késn

volt,

semmit se

ságharca véget ért Világosnál

hogy nem Együtt vesztette,

tehetett, a szabad-

csak azt nyerte,

s

mert

kimenekülnie,

kellett

volt s a többiek

is

Kossuth Pulszkyt

Londonba.

küldi

már künn

mentek utána.

ezentúl a számüzöttekkel, hazáját

él

el-

de munkakörét nem, Kossuthnak ezentúl

egyik legbecsesebb embere, folytonos használat-

ban. Küldi ide-oda az európai diplomácziát mozgató

emberekhez

és

ség nyilik. S

kormányokhoz,

összeköttetései révén az

mozgatja nincs,

a tárczákban

vagy

mond

történeti

Jakobinusokat

Elbb ment jött

európai

ki,

egy

kis

remény-

mely

politikai

anyag

magyar vonatkozású

el

mondát. is,

örökké

lapoknál

Ha

magyar kérdést.

a

regét

Magyar

a hol

közben nem pihen, roppant

tolla e

1

Ekkor

irja

meg

a

86 -ben jelenik meg. 1

mint a számzöttek, de

elbb

is

szén engedélyt kapott fekv leányát megazonban már nem talált életben, vala-

be valamivel.

1866

Budapesten halálos betegen látogatni, kit

mint nejét sem

E

végleges amnestiát ?iult

vissza,

szomorú napokban megkapta is

és szécsényi

a

uradalmába vo-

egyelre nem avatkozván

a politikából.

Késbb azonban viseljének

némi

belcvonatott. Szentes város

választotta,

mely idtl

a

kés

megszakítással

kép-

fogva

alig

aggkoráig tagja volt

a

Háznak, egyik vagy másik kerületbl, a Deák-, majd

Nem

szabadelvüpárt padjain.

a

népszer sem

volt

belül a pártban, a hol szerette az apró

(nem hiába

cselvetésekct

és

—

házon

kívül a

intrikákat

sem

volt Cselfalvi),

mert soha sem

tudott

hizelegni

a népakaratnak; szécsényi palócz választói a követ-

kez

rövid jellemzést énekelték róla: Nagy

az orra

Rósz az bora Kétfejeö sas az madara.

Mindent összevéve azonban hasznos, munkás

és

tekintélyes tagja volt a Háznak. Állandó alakja az

élczlapoknak, a mi mutatja, hogy

Egész nagy vagyonát

járt a keze.

költötte volt.

el,

a

mi mutatja, hogy

1869-ben

nevezte

szerelméhez, a kedvenczeit ott

^gy

"

^gy

a

Eötvös

ki

mindenben benne

nemzeti s

múzeum

hagyná.

nélkül,

Állandó

hol

akadémiában vezérszevepet

vanas

években

Eletem

hogy

ötletes

és

megírta

igazi

többi

vezérczikkeivel

játszott s

tudományos

tömérdek érte-

leginkább a régészet körébl.

írt

«

els

munkatársa volt

irányítólag hatolt a közvéleményre, a

kezést

politikus

igazgatójának

így visszatérhetett

régészethez, a

napilapnak,

közügyekben

a

önzetlen

A

nyolcz-

legérdekesebb munkáját

korom. » Mintha két kiváló ember

lett

XI

volna,

a

publicízistát

a

Bródy-díjjal

tüntette

ki

1896-ban

1894-ben az akadémia, az archeológust a Semsey-díjjal.

már kevesebbet

Azontúl

szerepelt,

a

múzeum

igazgatóságát

is

még

viselházi

folyosóra,

harapós,

cziózus, se

a személye

fel

Tán

kissé

se

mali-

úgy tnt

s

ittfelejtett régiség.

immár hosszabb az

életrajza,

még

tudomány

szóíni

szalonjáról,

hol

összejöttek,

elkel idegenekrl,

a

se

volt

veszedelmes,

terünk miatt kellene, pedig

már mind

klubba, a kép-

a

de már nem

mint egy

is,

Kortársai

néha

fel-feljött

memó-

fogyatkozó

élt

gyengül aggastyánként.

kihaltak,

pedig

átadta fiatalabb kezekbe,

de még azután elég sokáig riával,

politikai

a

korában

térrl visszavonult, nyolczvan éves

irodalom

és

kik

szk

mint

kellett volna férfiai

ha Magyar-

országba vetdtek, Pulszkyhoz hoztak ajánló leveleket, szólni kellett volna

ezer részletrl,

mének, viselkedésének kidomborításával

szelle-

közelebb

hozni az olvasóhoz. Hol és miben hibázott? Sokat szidták, keveset dicsérték

— nem

Nem

tudta

mit

csinált (pedig sokat

olyan

kedvez

volt eléggé szinész.

színben csinált),

feltüntetni,

mint

rossz színbe tudta öltöztetni azt, a mit

a

a

milyen

mások

csi-

náltak stb.

De

ha

már nem

lehetett hosszabb az

életrajz,

bátran lehetett volna rövidebb, csak ennyi

Mint dúsgazdag

földesúr

kezdte szolgálni

az

Xll

országot

meg

halt

s

mint szegény

1897. ^^'

(ennyit ért a szécsényi

ját

latcíner rokkant

szeptember hó 9-én.

A

meg

s

millió-

uradalom) elköltötte a

közügyekben, hogy hetven éves jubileumakor egy darab emlékpénzt veressen neki a társadalom. .

.

.

Mind-mind ritkábbak lesznek most már

az

ilyen cserék.

Mikszáth \áímán.

A

Évek hosszú során

Margít-triget.

a

gzös els

közlekedési esz-

és Pest között. Tizennégy órai utazás Európa legnagyobb folyóján, egy változatosságban dús vidéken, mely történeti emlékekben gazdag annyi vonzervel bir, hogy az üzlet embereivel

köz Bécs

ezrekre

hogy

De

men

idegen utazó

elmondhassa

:

is

lerándul Pestre, csak-

Magyarországban

is

ez utazók közül mily kevés gyanítja,

—

volt.

ha Pest

tszomszédságában a zöld Margit-sziget mellett elhajózik, hogy Európa legbájosabb kertje mellett halad el. Az ó-budai hajó- és gépgyárat, mely alig fekszik a szigettl félórai távolságra, gyakran meglátogatják

mit

habár

;

hazájukban

ott

nem

nagyszerbben láthatnának alig

megy egy

bájos ligetbe,

látnak

tökéletesebben,

át a

is

st

;

azonban

József fhcrczeg

a pestiek közül

mint a

egyebet,

vagy legalább ezer által

is

közül

alkotott

sem ismerik

szá-

moson, és inkább rándulnak a városligetbe, hol a terméketlen Puljiky F.

:

homoktalaj Magyar

a

Jacobinuiok.

kertészek szorgalmával i

egyve daczol, hol

a

gyepet nyáron

nap forró

a

nhetnek

sugarai kiégetik, és a fák csak törpékké

míg

itt

keztet

a sziget dús növényzete dél bájaira emlé-

:

míg

emlékeztet.

itt

A

a sziget

dús növényzete dél bájaira

hely iránt különös

elszeretetet érzett;

virágait és gyümölcsfáit,

ide

melyek még az

hogy

akarta,

és

a kolostor régi

viharának ellenállottak,

de

megóvni,

a végleges pusztulástól

nem

id

ápolta

itt

Amerika

plántálta

Kis-Azsia növényeit és igyekezett romjait,

gyönyör

boldogult József nádor e

azonban

azt

kertje a fvárosi naplopók

gyl-

helye legyen. Emberszeret gondolkodásával azon-

ban meg nem egyezett, hogy a népet egészen kizárja a szép természet barátja, a komoly gondol;

kodó,

ki

a

fváros

zajától

néhány órára szabadulni ne legyen akadá-

kivánt, a tudós természetbúvár,

lyozva e hely felkeresésében.

E végbl

megtiltotta,

hogy a pesti oldalról csolnak kiköthessen menet csak pedig az

a

részrl

budai

elkel

szabad.

volt

világ Pestre vonult,

kán tévedt Ó-Budára

és

így e szép kert

:

az

;

is

át-

Mivel

csak

rit-

kereset-

csaknem egyedül a fürd-vendégek mulató helye volt, kik ép a szigettel szemközt fekv budai meleg forrásoknál kerestek fájdalmaikra írt. len maradt és

A ban

múlt század végén volt,

mint jelenleg.

és hársfák el sítik

;

sem voltak

a

kert egészen

Még

akkor

ültetve,

a

más kar-

platanusok

melyek most diszeerd, mely

sr

mégis a rét buja füve és a

gatót csalt át a

nagyobb számú látoDunán, mint most mert akkor még

az aristokratia

Budán

a sziget

egy részét elfödte,

;

lakott, hol

fent a várban az

összes hivatalok

míg

léteztek,

is

Pest,

mely most

Duna partját körülöleli, csak kis város melynek végs éjszaki részén ép akkor építek

palotáival a volt,

azon házat, melyet most, mint az

höz czímzett szállodát az utas belül a város

egy

közepén

Angol királyn »ismer és körül-

jól

fekszik.

E

házon

kopár tér

mérföldnyire

fél

«

nyilt

kolosszális épületig, melyet József

és

mely épület

Némely

hivatik. cl,

is

mint-

egész ama

császár kaszár-

nyának és megersített fegyvertárnak innen szükség esetén a várost

felül

építetett,

zabián

hogy

tarthassa,

még mindig Uj-épületnek

azóta

helyen, a hol a part laposan nyúlt

nád és csaté ntt

a

mocsáros lapályban, tanyául

szolgálván a vadkacsáknak és ludaknak, melyekre a pesti

itt

Lipótvárosnak alatt az

magaslatokon

és ott rendetlenül házak emelkedtek,

lyeket kert övedzett körül.

itt

hittak,

E

még

a

me-

már akkor

helyet

azon uralkodó

építend városrész

kivitelbl azonban is

A

polgárok vadászatot tartottak.

pedig

is

tiszteletére, ki

tervrajza

készült,

a

legels kezdeményezések

alig voltak láthatók.

Az

1794-ik év áprilisnak napsugáros reggele volt,

midn

egy

kázott,

mely

ember

fiatal

a

szigetet

a

Duna azon ágán Budától

átcsóna-

elválasztja.

Lágy

szellk lengették a lombokat, melyek bimbói most

néhány mandulafa teljes virággyep a zöld azon színét játszotta,

kezdtek kifejldni zásban volt

melyben

;

a

a sárga

;

túlnyomó.

természet ébredését hirdette.

ban úgy

látszott,

hogy

Minden

E

a

fiatal

a természet

várva várt

embert azon-

szépségei

igen érdeklik, gyors léptekkel közeledett

az

nem

erd

srjébe,

mely-

hol a kolostor romjai felé tartott,

nek ffala borostyánnal övedzett, és az alacsony apró nyilason átbujt, mert a sokszori vízár annyi iszapot hordott össze,

hogy csak nagy fáradsággal

A romladék

lehetett az egykori ajtón keresztülhatni.

belsejében egy leomlott góth-oszlop maradványaira

A tanúsított elvigyázat

ült és olvasni kezdett.

bizonyította,

oPalmyra

mely

a

kozta

;

lség

hogy az olvasandó könyv

romjai*

volt

festette

és a politikai szabadság elveit

ragyogó képzelet

eléggé

Volney

könyveknek,

azon

egyike

kényuralom nyavalyáit

tiltott.

és

megát-

emberi egyen-

és

ama

és az irány

batosságával hirdette, mely a franczia

sza-

íróknak

sal-

ját juk.

Három

mindenki szabadon

év eltt ily könyvet

tarthatott asztalán, a franczia bölcsészetet József és

Lipót császár udvaránál ápolták mióta a gyanakodó

és

csodálták

a

család kivégcztetése

királyi

által

uralom ellen vad nyerscséggel lépett szedelmessé vált politikai

A

veket tartani. felett,

csak

s

Moniteur

és

titkos

titkos

a

de

Ferencz lépett a trónra és a

franczia forradalom a hcrczegeknek háborút és

;

tartalmú policzia

utakon

politikai

az

fel,

izent,

egyed-

azóta ve-

köny-

franczia

rködött eladásuk be a

csempésztettek

röpiratok az országba,

s

csak elrejtve, a legnagyobb elvigyázattal olvasták.

A

belföldi lapok alig foglalkozhattak a politikával,

és tartalmuk

nyairól

fenyegetésbl annál

majdnem

tartott

kizárólag a forradalom iszo-

szónoklatokból állott,

kellemetlenebb

a

mi

volt,

a

és

francziák elleni

magyarokra

mivel

József

nézve császár

sajtószabadságot élveztek, és a szigorlat

alatt teljes

csak legközelebb Ferencz

alatt lépett életbe

mert

;

tzte ki nagybátyjának és atyjának elveit és minden szabad intézményt sírba temetni. A gyanakodás, mely a császár kiváló jellemvonása volt, a trónról jve, az egész országba elterjedt s habár eddig Ausztriában és Magyarfeladatul

megtagadni

;

országban

szabadságnak

a

mindenki

mégis

érezte,

nem

A

ember

fiatal

hogy

a reggeli

itt

órákban minden

midn

a

tént felugrott,

hogy

észre,

ntt

azt hivé,

nem

volt cse-

közelbl egy sikoltást hallott. Tüsa könyvet eldugta és csak most vette

ül

helye

egy borostyánnal be-

felett

ablak törte át a kolostor

falát.

bámulva

szálait széjjelhajtván,

nem kém, hanem

megleste,

vértl

meglepetéstl

biztosítva van, s e miatt csodálkozása kély,

útján,

irtózva.

romok közé rejtdzve,

a

voltak,

bekövetkezend

a

haladand

visszahatás ellenállástalanul és üldöztetéstl

nem

vértanúi

hogy

A

látta,

két

kúszó növény

hogy

a

kecsteljes

ki

n,

t kik

Duna széléhez nagyon is közel, félve fogództak néhány galyba, hogy le ne csúszszanak. A rom a

túlsó részét óhajtván megtekinteni, oly helyre jutottak, a hol

A

talaj

meg

A

lábuk

a

partot

alatt,

tették.

ösztönszern ragadták

;

azonban

itt

a bátorság rögtön elhagyta

és segélyért kiáltottak. fiatal

ember gyors

léptekkel sietett hozzájuk,

kezét nyújtván, a sziklafalról tette.

süppedvé

a lehajló lombokat, és a sziklahomorulatra ka-

paszkodtak

ket

a hullámok

ingott

Itt

mind

a

gyalog

útra segí-

a ketten háladatosan köszönték

meg

megmentésüket, és habár a

ember világosan

fiatal

k

nem voltak veszélyben, mindamellett megmentj üknek nevezték, és el nem hagyták vitatni, hogy nélküle a Dunába vesznek. Ha ervel megmentjükül tekintenek monda bebizonyította,

hogy

—

—

— akkor

remélhetem, hogy csekélyke hsiségemért megjutalmaznak, megengedvén, hogy ezután kísé-

rjük

és tolmácsuk lehessek.

—

Nagyon

két

a

n

idegen

—

bent

örülünk,

—

mely

volt a gyors felelet,

közül az idsbik

azonban természetesnek

ajkáról elleb-

tartsa kiváncsisá-

gunkat, hogy megmentésünket kinek köszönhetjük

—

De

Nevem

kegyed

sád

is

Szolarcsek Sándor, ügyvéd

:

?

vagyok.

megbocsátja kérdésemet, nemde, nagy-

nem magyar születés ? úr éles szem, hogy idegenszer kitüstént észrevette, monda mosolyogva a francai a vagyok, de nem kivándorolt,

— Ügyvéd ejtésemet n — én

—

n

midn

tévé hozzá,

hogy Szolarcsek arczán a

látta,

nemtetszés jellege vonult végig

;

azon köztársasági

fogoly tisztek egyikének leánya vagyok, kiket

újépületben közt esett

cl,

rzenek, férjem a

kapnom,

midn

az

Bastille harczosai

és mivel a convent tagjai

hánynyal ismers vagyok, befolyásuk útlevelet

itt

közül

né-

sikerült

által

megtudám, hogy atyámat

elfogták.

Szolarcsek csodálkozása minden dett,

szónál növeke-

bár találkozásuk els pillanatában észrevette,

hogy mily

midn

kifejezésteljes az idegen arcza,

hallotta,

hogy e

n

de most,

egy szabadsághs öz-

vegye, leánya egy köztársasági tisztnek,

—

isme-

!

rse azon

a

férfiaknak, kik

bátorsággal küzdenek

hegyi

föld

a

mintegy felsbb lény tnt

fel

párt élén titánj ellen

istenei

:

most

képzelete eltt e

n,

szemei gyönyörrel nyugodtak dús barna fürtéin, a

szemeken

halvány arcz nemes gyönge vonásain, mely beszéd közben pirral vonult be ; mozdulatainak keresetlen finomsága, és a láb kecsessége, melynek minden párisi majdnem önvillámló sötét

és

a

n

még

tudatlan kaczérsággal szerez érvényt, mindez

jobban feltnt eltte.

—

Kegyed

—

kiálta fel

tehát ismeri azon a kik

nagy

férfiakat,

elször bátorkodtak

a

—

szabadság

elmohosult tanainak gyakorlati érvényt szerezni, a kik az emberiség újjászületésén

nek,

st

a vértl

sem rettennek

soha sem kétkedvissza, tudván,

az Ígéret földére a Vöröstengeren át juthatni

hogy

Takegyed azon nagy szónokokat is hallotta, kik eltt a classicus kor férfiai törpékké semmisülnek, kik nemcsak a véres keztyüt merik egész Európa elé dobni, hanem keblükben is elnyomták annak ?

lán

elitéleteit, melyeket a nevelés és ezredévek története ültetett be. Oh, szóljon e férfiakról

tiszteletét,

Oh, bizonyosan ismerte Mirabeaut. Nemde Veríoud-ot

?

Mi

lesz a girondisták sorsa ?

hallotta

Danton

nagyobb-e, vagy Robespierre?

—

Ön

kérdéseivel

Raimondné

—

és

nem

úgy ellenkez hatása van az

világban

;

nagyobbít

takarékoskodik,

látszik,

és

hogy

— monda

távolságnak

mint a

erkölcsi,

világosít,

a

a

helyett,

fisikai

hogy

kicsinyítene és homályosítana. Azért megbocsájtom

önnek,

ha azt

hiszi,

hogy Mirabeau-t ismertem.

Ékesszólását ismeri

nem

de

jól,

politikai életben nagy

hírét

de megvetett minden egyéniséget

nem

és

hitte létezését, és a

felébresztett,

szerencsés

csak

ember

csak

;

a

szerette és becsülte a népet,

;

erényrl

;

szólt

szenvedélyek, melyeket

játékszerei

Azonban

voltak.

volt, kívánságai

mind

teljesültek

és dicsségének idejekorán halt meg. Kegyed jól tudja, hogy Mária Antónia megvesztegette t, nem bájaival, hanem pénzzel, és meghalt, mieltt nevét

a

nép megátkozta.

—

Egy szép

ábrándtól

—

búsan Szolarcsek,

fel

barátai

—

meg

foszt

de

—

sóhajtott

Vergniaud és

Brissot,

nemes jellemek?

Igaza van önnek, nemes jellemek, de koránscm oly hsök, mint talán ön tartja. Az ékesszólás veszélyes adománya az égnek oly embereknél, kik alacsonyról tüstént a hatalom tetpontjára emelked-

nem

tek,

csak a hallgatót, a szólót

is

magával ra-

hová maga sem XVI, Lapolitikájukkal félszeg szóhsök akarta. E és azután legjost elbb hatalmától rabolták meg, nagyobb vétkéül rótták, hogy szomorú helyzetétl

gadja, lerészegíti és

meg

oda

akart szabadulni.

viszi,

Én

a

a királyságot épen

nem

szeretem, és a király iránt sem érzek tiszteletet, a ki,

míg hatalmát

királyi

önérzet nélkül

eljátszotta,

kizárólag vadászat és lakatosmunkával foglalkozván,

nem volt méltó nem róható fel

a föld legszebb trónjára

;

de azért

hogy a fogoly meg akart hogy barátainak ajánlatát porkolábjától, szabadulni vissza nem utasította, hogy menekvési terveket kovácsolt. És ugyanazon girondisták, kik mindnyájan vétkéül,

mivel egy reá

a király halálára szavaztak,

kolt

alkotmányt megsértett,

felemelték

nem

convent ellen, miután már felette

ersza-

fejüket

midn már

és az országot azon pillanatban,

a

uralghattak, az el-

lenség a határokat átlépte és Francziaország szívé-

ben

volt,

polgárháborúba döntötték. Brissot, mikor voltam, gyakran játszott velem, akkor

még gyermek író volt, ki

a társadalmi

botrányokat

gyöngédebb módon zsákmányolta

nem

a

leg-

azonban

ki,

a

társaságban a legbarátságosabb és legszeretetremél-

tóbb

—

volt.

férfi

Úgy

hogy kegyed

látszik,

—

káját védi

jegyzé

és Robespierre

hsei

— A hegyipárt

üldözik.

n,

elleneit

—

Danton

?

közül sokat ismerek,

férfiai

laszolt a franczia

köztársaság

meg

a hegyipárt politi-

Szolarcsek.

—

és

nem

irtózatos

hiszem,

— vá-

hogy

a

következetességgel

Azonban úgy látszik, hogy rültség szállta Európa minden hatalmassága által meg-

meg ket

;

nem

támadva, árulással környezve,

semmi eszköztl, ha azt nak használnak vagy

mentek

azon

sokaság

sinlik,

vélik,

rettennek vissza

hogy

általa a

megmenthetik,

szenvedélyektl,

becsvágy

és

k

de

hazá-

tcm

melyekben a nagy pénz- és

boszuvágy,

kéjszomj honosabb náluk, mint a kegyetlenség, melyet teszi

szemükre hánynak, habár némelyiket kegyetlenné,

itéletet aláír,

melynek befolyása

vagy jóvá hagy, egyedül

a félelem

alatt halál-

azért,

mert

hogy mint gyönge ki fog nevettetni Danton ördögi jellem, a kit a szeptemberben kivégzett foglyok vére üldöz. Borzadok, ha arra gondolok, hogy fél,

I

:

a foglyokat

nem

meg

lehet öletni

Védteleneket, a kik

!

oltalmazhatják magukat, és a kik

nem

követ-

hogy biráikkal és Nemde ? hóhéraikkal nem voltak egy véleményen tévé hozzá megindulva, és szemében egy könny raaz osztrákok nem oly rosszak, hogy gyogott, hettek

el

más

mint

vétket,

azt,

1

—

a hadifoglyokat megölessék

—

?

—

—

monda a fiatal ember, Nyugodjék meg, kormányunk bár eléggé gyanakodó és sokra képes

a köztársaság követeit a semleges Svájozban fogatta el.

Mindamellett míg a hadi szerencse nem fordul,

nem

fog a foglyokkal embertelenül bánni. Danton

akkor végeztette

ki

ha a

midn

a foglyokat, felé.

dftnák és Parist szétrombolnák.

—

ellen-

az

Thugut csak akkor tenné, szövetséges seregek Franoziaországot meghó-

ség már vonult Paris

Nemde gyermekes

vagyok,

n búsan, — hogy néha

—

válaszolt

a

úgy megijedek ? Ez büntetésem, melyet tökéletesen megérdemlek, mert franczia

szeptemberben ságáért

nem

— —

és

szerfelett

hazafiságrért,

volt fogoly.

dicsítem Dantont bátorámde akkor még atyám

—

És Robespierre ? Becsszomjas ember

kérdé most Szolarcsek.

;

terveit senki

sem

tudja,

ha hadvezérnek születik, Francziaország ura leendett,

így

azonban meg fogják buktatni azok, kik

vérszomjasabbak

mint

,

és kiket 6, ismervén kö-

zépszerségüket, megvet.

—

Kegyed

tehát

kétkedik e forradalomban

sóhajtott fel Szolarcsek,

kik a

—

ha

mozgalom emeltyi, oly

mindazon kicsinyek,

I

—

férfiak,

hibákkal

;

és szenvcdélylycl terheltek, a mint

ön

állítja

;

közülök jellemre és szellemre egy sem haladja

ha

felül

a nagy tömeget, akkor Francziaország, a világ sza-

badságához nincs remény.

— Forradalmunkban csak az emberek kicsinyek — n ellenvetése — nem az eszmék, és ha

volt a

s

harczosai egymásután összeroskadnak

is,

a

tanok,

És kegyed a melyeket hirdettek, népben semmit sem bízik? Felteszi ön, hogy ez újra a nemesség és papság járma alá hajol, hogy a halhatatlanok.

régi szolgasághoz visszatér

?

Egy

év összerombolta

a kiváltságokat és osztálykülönbségeket,

nyomatás századai nem

állíthatják

többé

és

az el-

Még

vissza.

ha a túlnyomó idegen befolyás a királyságot visszaállítja

is,

ismerni.

kényszerülve lesz a forradalom tanait el-

Ön

a

harmadik osztály hatalmát nem ismeri

mert a mint hallom, Magyarországban középosztály

nem

létezik.

nem

De

miután

a

hatalom kezeink közt

oda többé a kiváltságok kora a hatalom útja mindenFrancíziaországban letnt kinek nyitva s jövben a magas és alacsony szüvan,

adjuk

;

;

letések közötti különbség csak fog létezni, foltja

;

mint

a

és Francziahon, szép

történelemben

franczia

mely a szabadság evangéliumát vértanúság minden kínjait is ki kell

föld,

a

a

középkor évkönyveinek sötét

hazám azon hirdeti,

habár

állania.

Látja

ön, én a forradalomban mindent elveszítek, a

kedves

volt.

Atyám

mim

fogoly, és én kénytetem a por-

kolábot pénzzel megvesztegetni, hogy tle az élet

minden kényelme meg ne tagadtassék még sem kívánom hazámat régi állapotjában látni. De elég ;

ennyi a politikáról

zájában

mert a

nemesség és papság e ha-

már a szabadság gondolata is veszélyes, mit önök szabadságnak hívnak, az nálunk

kiváltság volt a

A

!

;

nem tri meg

a franczia szabadság

magyart. Szóljon inkább e romokról.

A

ügyvéd, bár olvasta a Moniteur egyes

fiatal

számait, a párisi sajtó tát,

de

a

forradalom

ször és egy oly

szép

jósigék

hangzottak

tárgyat

folytatni,

nem

ellen cselekedni,

ajkról,

de

hogy

látta,

és

a miért

hogy

a szavak, mint

Szerette

fülébe.

idzik,

szívesen

némely szenvedélyes röpiraszózatát most hallotta el-

nem is

az

még

volna

e

idegen nála akarata

merészelt

parancsának

engedel-

meskedve, szólt:

—

E

melynek romjai elttünk fekszenek, IV-ik Béla építtette a Dominikánus szerkolostort,

Nvére

zet számára.

Salome herczegn,

még

herczeg neje,

thuringi

és nénje

éltében szentek lettek.

nyájukat ismerte, a kikhez kozott.

Egy

ily váratlan

befolyás nélkül

:

Erzsébet, sógornéja

Hedvig, egy lengyel

késbb

Mind-

oltár eltt

a miért e kolostort építtette,

ben leányát apáczának nevelék.

imád-

nem maradt

jelenség

Nem

volt

reá

melyeltte

hogy sógora Lajos a határgróf és testvére Kálmán herczeg házasságukban nem voltak ép sze-

titok,

rencsések, és talán

e miatt, mivel

azt hitte,

hogy

könnyebb szentté

lenni, mint oly

férjét boldogítsa

leányát az egyháznak szentelte.

Azonban

:

asszonnyá, a

ki

már 26-ik évében befutotta pásürgette, hogy leánya szentnek nyllváníttassék de c pör folyama alatt meg-

lyáját,

a leány

atyja

tüstént ;

1

i

nem

halt, s

nem

imádta,

boldognak

is,

a holtakat

;

Azonban

Margit-szigetnek hív-

tiszteletére

a szentek koronájára Erzsébet királyis

udvar

kun leányok és

unalmasságáért

hogy ez a míg végre

békét

házi

még inkább

megrontotta,

gúnyosan életre.

igen volt Ínyére, mert

nem

nem

a király

élt

mindig tért

—

ölte

A

mondné,

ez élet

panaszkodott,

többé kolostorba,

kevésbbé buja

életet,

mint

meg. nóta

régi

—

itt

vakhit és

is,

—

jegyzé

könnyelmség

lásból ismerjük I

És ha

a

leveri: akkor

Lenkém szót sem kevéssé

—

jól,

nép

századok óta lánczait

meg

De

szólsz,

érdekel

míg

tapszta-

mindenütt azo-

összetépi, börtönreit

megátkozzák és kiátkozzák 1

folytatá

Raj-

a trónon,

nép sorsáról a krónikák hallgatnak.

nos

megemlíté,

Azonban

Lajos. Végül egyik elhagyott szeretjének ro-

kona

a

az

asszonyok

természetesb,

mint

úgyis,

miután szabad ln,

ámbár

meg is

Mi

mindig vágyott a kolostori

XV.

igénye, fért

király Erzsébetet a szigetre belleb-

a

miután

bezte,

némi

sem

életkedvteljes kedélyével, a ki

társaságában keresett kárpótlást.

nem

volt

franczia erkölcsössége sehogy

a király vidor,

s

él szzeket

ar

Margit szentnek nem, de De a szigetet, melyen

nénak, László király nejének

ódon

nyilvánítandó

szentté

a

László

nyilváníttatott.

meghalt,

élt és

ják.

fia

unokaöcscse

és

fivére

sokára

társnjéhez fordulva,

De

—

te

egy

úgy látszik, hogy téged ép oly Danton és a hegyi párt, mint

IV-dik Bélának szent családja. Szolarcsek figyelmét annyira megragadta a fran-

'4

n, hogy társát csak most vehette vizsgára. Szke leány volt, gyöngéd, majdnem gyermekes

•zia

de

vonásokkal,

barna

tiszta

szemcinek tükrében

mély kedély és határozott jellem

Minden

látszott.

esetre szebb volt mint társa, habár

Szolarcsek ez

fiatal emberek asszonyokhoz, vonzódnak az mint a leájobban Az élet iskolájában örömmel tanítványokhoz.

életben gyakran tapasztalhatá, hogy

—

nyai oly

nknek,

— rulva,

E

Bocsáss

meg barátnm,

monda Lenke

szép jelenetet csudáltam, mely

mandulafák;

a

honnan

—

Nem n,

mintha

komoly mely egy-

háló-sipkát hor-

fenséges-e kilátás?

—

kilátás

gyönyör

c csendes

rének közelében, terjed,

levelek, és

áttekintek a vár

reánk, habár csúcsa,

le

Valóban e

franczia

ha

hiányzik és divatos fedele oly be-

nyomást tesz a nézre, dana.

és

a nyúlánk góth torony oly

méltósággal néz

kor ékesítette,

—

pi-

szemet gyö-

a

itt

f, a rügyez

fakadó

a

:

viruló

a

felé,

itt

sziget a

—

válaszolt a

Duna habtük-

a végtelen róna,

mely keletre

kopár és egyszer mint a tenger, és

szlhegyek, erdligetek tekintet kövezetet,

házak

;

sem

a

és

a

budai

ott a

barátságos

még mindehhez sem a rossz ronda utczákat nem látjuk. Való-

és

ban olyan, mintha itt

—

— hogy érdekes társalgástokat nem hallgatám.

nyörködteti ott

náluknál gaz-

kik tapasztalásban

dagabbak.

a polgárísodás

határán állnánk,

az európai iparbuzgalom, ott Ázsia oázai.

—

tatá

S mily fenséges Szolarcsek,

—

lesz

majdan e hely

ha e folyam

nem

—

ily

foly-

néma

Jl hajó elhagyta a partokat, de Szolarcsek

tekintetével egész

a

túlpartig kisérte. Pulszky

:

A

magyar jakobinusok.

15.

lap.

•5

escnddeJ

fogja

partokat

a

csókolni

;

ha a hajók

ezrei hasítandják hullámait, és a most kis Pest let

kereskedésének

gyülhclye

pusztaságon és mocsáron

lesz,

túlterjed

ha a

Ke-

város e

és az a túlnan

sötétl épület, e gyúpontja a katona-hatalomnak, e

börtöne a szabadság

barátainak,

a keleti

és nyu-

Fvárosunknak ez lenne rendeltetése, de félek, hogy soha sem éri el, És miért? kérdé Raimondné kételkedik ön végkép a szabadság gyzedelmén ? Nincsen ön meggyzdve, hogy nagy szellem uralma alatt rakhelye lesz

gati czikkek

—

!

—

—

néhány év

teltén

mind teljesülhet? Az id halad, érünk, dél lesz. Lenkém, azt

mikorra a túlpartra hiszem, mehetünk.

A nk

távoztak a csolnakhoz, mely várta ket; ember elkisérvén, megkérdezte, hogy remélheti-e, hogy még találkozni fognak? Én Lenke atyjánál. Kovács orvos urnái laa fiatal

—

kom

—

monda

nyári lakban.

a franczia

n,

az Újépület melletti

Bizonyára örvendeni

fog,

ha irán-

tunk tanúsított lovagiasságát megköszönheti. szontlátásig

A

hajó elhagyta

kintetével

A

vi-

I

egész

a a

partokat, túlpartig

merülten tért vissza Budára.

de Szolarcsek tekisérte.

Gondokba

11.

A

A

kaland

margitszigeti

nyomást

tn

Kovácshoz.

kijírtö.

Szolarcsckre

mély

már másnap átment Pestre,

;

Az

emeletes

orvos háza csak

lev

kerttel környezett; az ablak közt

be-

sietvén volt, kis

virágcsere-

pek, virágzó nárczisok és egy sötét hyaczint, úgyszintén a különben

egyszer bútorokon észrevehet hogy a háznál nkéz

csín és rend, azt mutaták,

monda nevét

rendez. Szolarcsek belépett és öreges, púderozott hajú,

fogadta e barátságos szavakkal

mondné már hatom.))

mesen

;

egy

ódon divatos ruhájú úr

említek önt, igen

:

«

Leányom

örülök,

Szolarcsekre e barátságos

és Rai-

hogy

lát-

fogadás kelle-

eltte Kovácsot úgy festék, mint egy különoz tudóst, a ki nagy gyakorlatáról azért

hatott,

mondott

mert

le,

hogy

a bölcseség

kövét keresi

és kísértetekben hisz. Tudták, hogy Lavaterrel és Mesmerrel összeköttetésben van, és barátja az ifjú Hahnemannak, ki Erdélyben Brukenthal kor-

mányzónál

A

tartják.

nem

betegek voltak,

hány csepp

ízetlen

gyógyultak és

aa

mikor

házát,

adott nekik mást, mint né-

vizet,

melytl mégis

a

orvosok

a pesti

sukat kinevették,

szegények gyakran meg-

messzefekv

Kovácsnak

látogatták

rögeszméj

ismersei

miatt

e

és

él

csodadoktornak

meg-

külvárosi orvostár-

úgymond, nem egyéb

ki,

sar-

latannáb, habár betegeitl díjazást soha sem fogadott

el.

A

fiatal

ügyvédet az orvos nemes kifejezés

arcza és szellemdús tekintete vonzotta laltak és falat

a

válogatott tartalmú

köröskörül

okot

elfoglalta,

mihelyt az a politika

felé

ez idtt a politika

holott

mert a Parisból

és

donságok mindenkit és annyi

;

hajlott,

közbeszéd tárgya

harcztérrl

érkezett

tragikus

ember meg nem

volt,

napi

új-

várakozásban tartottak

fesztilt

rettenetes és

kettészakította,

eseményt hoztak,

mely minden kedélyt foglalkoztatott és

A

az

bámulta

de egyszersmind felhogy az öreg úr a beszéd folyamát,

az öreg úr széles ismereteit az,

mely a

szolgáltatott

társalgásra. Szolarcsek

irodalomról folyó

tnt eltte

helyet fog-

;

könyvtár,

felizgatott.

hogy e felett csodálkozását ne nyilvánítsa azonban az orvos így szólt: « Barátom a tudományokban is van válság fiatal

állhatta, ;

I

és forradalom és gyümölcsei

higyjen nekem, ki

mint

tisztán látok a

dent

jövbe

megtermett, az

segítt és a most

amazénál

tartósbak:

öreg tapasztalt embernek, :

a forradalom

a

már min-

emberiség gyógyulását el-

öml

vér hasztalan

;

az emberi-

ség jövjét most leginkább azok segítik el, a kik a természet elrejtett Pulsiky F.

:

Magyír

erit

Jtcobinusok.

fürkészik; a géptannak i

i8

még

fel

nem

törvényei,

fedezett

a

vegytani

vál-

rokonságok fontosabbak, mint az emberi jogok elvont elvei, melyeket ezredek óta az önzk és becs-

vágyók czégül használtak, hogy

a

magasba juthas-

sanak.

A

nem

jelen történetében

látok mást,

ókor jeleneteinek visszaidézését lyes,

a

mint

az

utálom szenvedé-

;

következetlen kitöréseivel, egyik szélsségbl

másikba

csapongásával

való

míg a természeti

:

és erkölcsi világ törvényei változatlanok.

rólag a

Én

kizá-

tudományok tanulmányozására

természeti

szántam magam.

E

közben Raimondné

és Lenke beléptek és a más fordulatot vn. A franpanaszkodék, hogy a hadifoglyokkal nagyon czia rosszul bánnak, minden nemzetközi jog ellenére mint gonosztevket a világtól elzárják. A közem-

társalgás természetesen

n

berek dologra,

a tisztek társalgásra és

vágynak. Neki

is,

szor szabad

hetenként

meglátogatni és

Descamps ezredest

atyját,

még akkor sem

lázítónak tárták.

ket

kénye

Szolarcsek,

Mit

kiknek nagy része lehetett-e

hadbiró

a

Lenke, úgyszintén

lehet

két

óránál

csak oly könyveket

tovább idznie, bevinni pedig szabad, melyeket

olvasmányra

gyermeknek, csak három-

mint

ez

megengedett. eljárást

kebel-

félhettek e szerencsétlenektl,

még

sebeiben szenvedett

?

Nem

az országban szétosztani és a tisz-

hogy meg nem szöknek, ha, mint Raimondné hivé, a franczia eszmék elterjedésétl féltek, kezökben volt az eszköz a foglyokat ki lehetett cserélni. Fran-

teket

becsületszavukra,

szabadon bocsájtani

:

?

És

cziaországban több osztrák

mint franczia az

tiszt volt,

És ez eszmék nem kizárólag Francziaországéi voltak, a levegben eltek, föllelhetk Katalin czárn leveleiben, József császár trónlevelében és Fridrik porosz király mveiben. osztrák birodalomban.

meg

Szolarcsek azért tökéletesen

gyzdve,

volt

hogy a bánásmód okozója az alsóbb hivatalnokok önkénye Bécsben Thugut miniszter, a linczi hajóépít magasra emelkedett fia, önkényes szeszélyei :

daczára

szer volt

beláthatja,

is,

nem

kínzása

gyzdve, hogy

értesülne,

De

hogy

bírhat

a

hadifoglyok

politikai

ha a miniszter

nem trné

e

czéllal

ez

kis-

meg

;

eljárásról

tovább.

Raimondné csak nagy utánjárással juthatott Pestre, honnan Bécsbe távoznia nem volt szabad jól tudta, hogy a titkos polio/ia szemmel tartja és e végbl minden társaságot került, nehogy gyanút ébreszszen, mely kiutasítását vonhatná maga után. Nem ismert senkit, miként

értesüljön?

:

a ki

érettök közbenjáró

határozottan

folyamodni,

vonakodtak

nem

lett volna,

az

és

osztrák

a

foglyok

kormányhoz

akartak kegyelmet koldulni ellen-

ségeiktl.

Szolarcsek

E

még

az nap elment

gr.

Zsigrayhoz.

régtl úgy ismerte, mint világfit, milyen a mágnások nagyobb száma volt, ki minden tárgyról férfit

felületes ismerettel bírt, a franczia és

német nyel-

vet folyékonyan beszélte, valamit tudott festeni, a

zenérl

is

volt

némi fogalma

hogy egy párbajt társaság dísze volt

ki ;

és

ne kerüljön,

elég

bátor

volt,

egy szóval

:

a

e mellett jószív és becsvágyó

»

lO

ember, tetézve nyugtalan, szabálytalan tettvágygyal, melyet gyakorta tapasztalunk oly embereknél,

kik

alapos iskolai nevelést nélkülöznek és szeretnének a világban szerepelni,

de nem tudják hol kezdeni.

És ép ezért örömmel nyúlt barátjainak ügyéhez, nem volt nagyobb boldogsága, mint ha valamely szívesség teljesítésére kéretek, ilyenkor, különösen szerencsés, ha sikerrel

eleinte, fáradhatlan volt és járt el

;

azonban, ha nehezen sikerült, abban hagyta,

máshoz kapjon. Az országban többlévén, részint ismerseinek ügyeit megoldáshoz siettetni, részint mulatságból,

hogy

hirtelen

szörös összeköttetései

gyakran utazott Bécsbe, alkalmatlan

igen

kért

hol

ismerték,

ki

a

mint

kormánynál,

nem

üres Ígéretekkel

meg, melyek Ferencz trónraléptc

elégedett

óta megint mindennapiak

voltak.

A

nem

grófnak

hogy a kanczellár azt mondta ez ügyet ajánlani fogom hogy a miniszter kihallgatván t, megígérte, hogy legközelebb tárgyalásra j st vala elég,

:

;

;

még

«Majd tenni fogunk szavai és kegyes fejbólintása sem nyugtaták meg. Nem távozott az irodából, míg ki nem tudta, mea

császár

stereotip

:

vagy titkárnál vannak

lyik fogalmazónál

zz

iratok

és ekkor addig hízelkedett vagy alkalmatlankodott,

míg az illet végre

a

kikereste. Szolarcsek

papirhalmazban

nem

kételkedett,

lyok ügyében lépéseket fog

azon biztos

meggyzdéssel

az

aktákat

hogy

a fog-

majdnem szobába, hogy

tenni, s így

lépett a

kérelme szíves fogadtatásban részesül.

A

gróf vászna eltt állva

rendetlenségben

a

festett

Moniteur

;

asztalán festi

mellett

hangjegyek.

fcJmetszetlen könyvek

egy

és

képcsomag

aczélnyomatú

félig

feküdt,

a

kígömbölyült török

falon

fegyverek, vívókardok, drótcsöv pisztolyok függtek

A

gyakorlott

szem

hogy

láthatta,

minden hatásra

volt számítva.

—

—

szólt a Hozta az ég, Szolarcsek barátom, beléphöz, nemde elhozta a hangjegyeket, melyekrl a múltkor szóltunk ? Bihari valóban nagy tehetség Nem különös, hogy azon barna czigánynak, a ki egy kukkot sem ért a hangjegyhez, lelkében annyi szép dallam terem? Utolsó indulóját már !

hangjegyezte?

—

Valóban nem vala

az ügyvéd

—

minden idmet

óta

idm

gróf

egy sajátságos elfoglalta.

kalandját és felkérte a

felutazásakor

grófot,

hadifoglyok

a

úr,

—

válaszolt

ismeretség

sorsát

vén, az illet helyen fogságuk

két

nap

Elmondta röviden hogy legközelebbi

hn

ecsetel-

szclidítését

eszkö-

zölje.

— gróf,

Sok

—

szerencsét

úgy

látszik,

a

kalandhoz

hogy

a párisi

—

monda

a

n bájos vonásai

jobban felszíták emberbaráti érzelmeit, mint a sze-

gény sansculotok

iránti

rokonszenv. Meglátom, ha

tehetek-e valamit.

—

csek,

Ügy

—

látszik

hogy

eltanulta azon

gróf

—

jegyzé

meg

Szolar-

a gyakori bécsi audiencziáknál

varázsmondást,

matlan kérelmezk

—

úr,

melylyel

az

ön

is

alkal-

el utasíttatnak.

Nyiltan szólva Sándor barátom, alig hiszem,

hogy ez ügyben valamit tehessek. Én már minden bizodalmat elveszítek a mostani kormány igazsá-

gosságában

a trónok

;

Európában megren-

egész

mcgkemé-

düJtek és a félelem az uralkodók szivét

A

nyíté.

ki

az

uralkodókba

reményének hor-

veti

midn

gonyát, az elveszett; elmúlt az id,

non bölcsészek

ültek,

kiknek

a

lehet mondani.

—

De

hát kiben bízzunk,

—

—

a tró-

igazságot

az

válaszolá

a

ki

fiatal

talán a fölébred népben? vagy a nemességben és az országgylésben, vagy az elhaladás minden reményérl örökre lemondjunk?

ember,

—

—

Ne szóljon a néprl, vágott közbe a gróf mely vadságában, melyben a papok és nemesség mesterségesen

az utolsó

az

tartják,

miként említheti

még

Annyi bátorsága sem

is ?

latkozzék, miként

az

nem jobb

állatnál

országgylést? mit

az

emberi

volt,

!

és tett

hogy nyi-

szabályozni

jogokat

E bolondok községi szabadságot akarnak, míg mások a magyar nemzetiség kimveléseért rjöngnek, oly korban, melynek jelszava az összesítés, minden tartományi és nemzetiségi különbség akarja.

megszüntetése. Egyedül az emberiség méltó, hogy érte küzdjünk és

trjünk

válaszfalat le

kellene

szággylésen

új

A és

;

az

válaszfalak

midn

a

francziát

rültek az or-

a

nyelvkülönbség

kellene

emelni, a magyart akarja sok vaskos

Kétségbeejt

1

Higyje

el

rjöngnek.

építésérl

haladás legnagyobb akadálya most,

midn minden

és most,

rontani,

világnyelvvé

f

kiképezni

I

barátom, az országgylést

utálom és nyers kitöréseit József császár intézményei ellen, melyeknek kiindulási pontjok azon nagy

elvek voltak, miket most

Parisban a konvent

hir-

»3 det.

—

Ezután hozzálátott szorgosan

mely az állványon

folytatásához,

—

Mit

—

Szolarcsek,

volt.

—

ön oly szorgalmatosan,

fest

talán

hét

a

festmény

a

vezért,

kik

kérdé

karjaikat

verket egy serlegbe eresztvén, hogy alaptörvényeit szentesítsék ? általa Magyarország Vagy mégsem, hisz hsei tógát viselnek, rajza nem a magyar alkotmányosságot dicsíti. Talán Catilina fel metszették,

összeesküvését

—

mindig ki

festi ?

S miért ne?

—

megbukott

meg

;

maga

a nemtelen, a született

akarta

aristokrata

is

a

törni

római

aris-

levén, mégis Cicero,

ép azért aristokratább

a ki

legyzte

aristokrata,

Catalinát

népnek bármely hsét,

ócsárolják, mint a

tokratiát,

—

gróf.

felelt a

t

mint

volt,

ügyvédi

csel-

szövénynyel és a hatalom bitorlásával. Azóta Ca-

neve átkos

tilina

dús

kitl isteníttetik, volt és a

míg ez

lett,

mutatva

arczra

föld

a

csak urai

itt

—

egy

festményen

nevérl

most

hívják

gukat császároknak. És talán Caesar miként Catilina tiát,

hatalmát

s

Caesar

—

akart? a

nép

is

ma-

nem ügy tn,

Megbuktatta az aristokravállaira

emelte, azért volt

I

De

hol van korunk Caesárja ?

hajtva Szolarcsek.

jelen egy oly

—

— Remélhetjük, hogy

férfi,

ki

fel és e

képes a nép bizodalmát megtartani és a

papság

császár, a

kérdé só-

még meg-

annyi ervel birand, hogy

hatalmát a nép érdekében használja

és a

minden-

szerencsésebb

mert

azért,

szellem-

—

cselszövényeinek

nép barátjának

is

ellenállani ?

meg

kellé

mellett

nemesség József

buknia

a

a4 kiváltságos osztály ármányai

melyekkel a né-

által,

pet mesterségesen fellázíták,

—

—

Alig hiszem,

válaszolt

—

Zsigray,

hogy

egy nagy ember mulhatlanul szükséges, hogy az emberiség a haladás ösvényére jusson, ha mindazok, kik ert és akaratot ereznek magukban, a

nép üdveért hatni szorosan szövetkeznek. vetségesek erteljes

összemködése

kipótolja

tre sem

Caesar lángelméjét, és az ellenség

Azonban hagyjuk

hatja mindeniket.

egy talál-

most, be-

ezt

nrl. Szép-e?

széljen inkább a franczia

Ily szö-

mert,

hogy

szellemdús, azt már hallottam.

Zsigraynak könnyedén odavetett csekrc mély benyomást tnek, és

Raimondnérl oly

rá nézve, hogy szélnie, a

csábítónak tartottak.

kit

melylyel minden tárgyról beszélt,

szavai

férfival

ebben

berre, mert

e

midn

jellemz voa fiatal em-

meggyzdés

a

nem

bírt,

kellé be-

A könny mód,

nása az akkori idnek, hatott ugyan

vélte látni, melylyel

Szolar-

kellemetlen volt

biztosságát

mégis fájón érinté,

a társalgás az eddig folytatott tréfás és ki-

csapongó hangon róla szövdött tovább, kinek nemes szelleme és igaz niessége lelkét betölté. Azért

mellzvén a fzte tovább Derék

—

kérdést, a beszéd fonalát c szavakkal :

férfiakban

van szükségünk és az

alig

emberiség mégis mindenütt visszafelé megy, a reactió

mindinkább

életre

kap

:

azért úgy látszik,

s

hogy

az említette szervezés hiányzik.

—

tehát

Csakugyan

nem

azt hiszi ?

létezik, mivel

ön

—

válaszolt a gróf,

nem

tud felle?

—

Mi-

*5 vei a kereket

nem

nem

látja,

mozgásban

a

hisz

Látom, hogy ön a franczia forradalmat

nagy természeti tüneménynek

nem

vulkán kitörését, mivel

nek nek

hallania

társulatáról és

minnek egy

tartja,

átszövdnek.

valamit

kellett

De

is

van egy

ilyen

nev

st

;

társulat:

«Corresponding Societyw, melynek feladata

a sza-

rködni. Pythagorások vannak, mint a hajdan korban ; és az em-

badság most

ön-

felvilágosodottak

a

naponta olvas a Jacobinusokról

Angolországban

?

csak egy

ismeri a hálót, mely-

egész Európában

szálai

is

felett

is

világszerte

beriség barátainak nagyon szükséges, hogy az egész világon szövetkezzenek, ha a szövetkezett királyok

osztályok ellen

kiváltságos

és

mit

nem

is

mulasztanak

el.

Ki

gyzni tudja,

akarnak, a

a

hadifog-

lyok közt nincs-e néhány szövetségese a Jacobinus

klubbnak? Talán ön

mely titokban kalmasint

És

az ön

tudhatja ön,

—

is

mködik

eszköze

azon

és a sorsot

hatalomnak,

igazgatja.

Al-

franczia barátnje is jakobinus. hogy nem vagyok-e én is az ?

—

Kérem gróf úr, ne zzön velem tréfát, monda kellemetlenül a fiatal ember. Ön engem

—

eléggé ismer, tudja, hogy a szabadságért örömmel

áldoznám életemet, hogy boldogság volna az emberiségért szenvedni, de mint eszköz, mint öntu-

gép nem örömest szolgálnám még

datlan

szentebb ügyet sem» Azt

hiszi

a

leg-

ön, beleegyezném,

hogy egyedül kártya legyek, mclylyel más játszik, hogy egyszer üssön, másszor hogy üttessék, a mint a játék

—

A

elnye

kivánja

?

tanítványnak engedelmeskedni és hallgatni

i6

ha a tanár parancsolja, a kiben bízik

kell,

ság és határozottság

csupán a szentélyt,

Az

lépnek.

út

nem

bátor-

;

be melybe egyedül a beavatottak Bizalomé

«l^g-

zárja

próbák hosszú során vezet

és sokat

elhagyott a bátorság, mieltt kiállta.

—

Úgy nem

larcsek

—

;

volt bátorsága,

gróf

—

próbára.

Zsjgray egy vizsga tekintetet vetett tósággal

monda: Ki mely

ráztatja-e,

nem

tudja,

mél-

rá és

káp-

a világosság

Maradjon

megszállta?

hirtelen

Szo-

válaszola

engem

állítson

úr,

körében, hadd haladjon a világ kormánya a maga útján és ön végezze védencééinek ügyét. Így sokkal boldogabb lesz, mint ha az emberiség magaslataira akar emelkedni, hogy a

inkább mostani

sors kerekéhez

Ne

nyúlhasson.

fegyverrel.

—

Mit

ember; val

akar ezzel

—

a mint én

mondani

?

bizgassa

—

tüzet

a

kérdé a

fiatal

tudom, Pythagoras e szavaihogy a haragvót ne

arra akart figyelmeztetni,

bizgassuk.

—

vetve.

Oh

—

Pythagorások

Nem

élét veszti,

I

tudja ön,

hogy

—

kiálta fel

hogy

a

a

gróf ne-

fegyver a

tzön

a megizzott aczél vassá lesz ?

De

KeBécsbe napokban hozzám e jókor jött gyed ép kell utaznom, a hol a szükséges lépéseket megteszem, hogy a foglyok sorsát megkönnyítsék. Bár az eredményben kétkedem. Thugut jobban ismeri helyzetöket mint ön, de kegyed és szép franczia

térjünk az ábránd világából a prózai élethez. ;

barátnje mit

öntl

megnyugtatásukra mindent elmondok, hallék.

Azonban

nyiltan

a

megvallom ön-

;

>7

hitem

nck, hogy,

Gyznek

mienkben.

védenczeinek sorsa ha-

szerint,

marabb van Pichegru

kezében,

Jordán

és

a francziák

a

foglyok sorsa

a

:

mint

nem mint hadifoghanem mint lázadókkal fognak velk bánni.

jobbra dl, ellenkez esetben lyokkal,

Legyen e fell meggyzdve. Sok köszönettel tartozom önnek gróf úr, monda Szolarcsek, miközben kalapját fölemelte de mondja meg mégis tréfált vagy komolyan

—

;

— —

:

midn

szólt,

említette

—

szabadság

a

barátainak

szervezését

?

Mi

a tréfa ?

mi a komoly

?

kedves barátom

napjainkban sok tréfa

ln komoly keser

rettent

igazság öltse bár

jóslattá és az

öltönyét, mindig igazság

marad.

A

valóvá,

fel a tréfa

viszontlátásig,

Bécsbl visszaérkeztem, tudatom önnel és elmondom, mit végezhettem. Szolarcsek gondolkodva távozott. Ugy érezte magát, mintha három nap óta más világban élne, mihelyt

mintha

ittas

volna. Raimondnévali különös találko-

zása és a titokteljes Kovács orvos

gróf Zsigray

most pedig

izgatták,

képzeletét

fel-

nem kevésbbé

különös viselete. Társalgása, mely máskor vidám és eleven volt, most egyszerre oly szakgatott, többet

mint

sejtet,

mégis a

mondó;

kitetszett,

fordulataiban

homályos

és

hogy többet akart mondani, mint A lebeszél szavak pedig, me-

mennyit mondott.

lyeket a

fiatal

ügyvédhez

intézett, kíváncsiságát

a

legfelsbb fokra csigázták.

Midn

Szolarcsek

meghívójegyet

talált

haza érkezett,

asztalán

báró Révaynétól a

jöv

egy csü-

28

Bár kedvetlenül ment társaságba, fiatal mágnást ismert és azt hitte,

törtökJ estélyrc.

mert csak néhány

nkkel szivesebben

hog)' mellzik, mivel a

logtak

kivel

vele,

és

különben a kávéházban is mégis váltottak

találkozhattak, csak

néhány szót

ritkán mulasztott

egy

bármint

el

szónokolt

aristokratia

is

estélyt,

minden

vaynéhoz, kinek

1

6 éves, most

ismerte és

jól

;

melyre hivott

ily

estély

volt,

után

az

büszkesége ellen és a változás szüksé-

gességérl. Legszivesebbcn

fiát

társa-

ment azonban b. Réis az egyetemen tanuló Szolarcsek atyja egy-

szerette.

kor a Révay-családnak ügyvivje volt és a magya-

rok patriarchális erkölcsei szerint tekintetek és tanácsát

nem

még akkor

jogi volt, kikérték annál

teljes bizalmat helyezett.

Az

család tagjául

is,

ha

inkább,

is

báróné évek óta özvegy levén,

a

tárgy

a

mivel

a

ügyvéd barátjában

igaz,

már há-

hogy

Sándor még ifjú volt, hogy atyja helyét betölthette volna ; azonban a báróné pártolásába fogadta és most mint egy éves okleve-

rom éve meghalt

les

és

mkö-

ügyvéd, a családi ügyvédnél mint segéd

dött.

Ez

estélyre

már csak

azért

is

elment,

mert

ez évben utolsó volt, miután a báróné néhány nap

múlva túróczmegyei jószágaira volt utazandó. Azonkívül Zsigrayval való utolsó zotta, a

minden áron

gróf

hogy

czélzatainak

t

vácshoz

is is

von-

képezte

és

remélte,

Hogy különben Ko-

Raimondnét tudósítani, hogy foglyok ügyében mindent elkövet,

elsietett,

kell

is

akarta deríteni a titkot, mely alapját

ott fogja találni.

gróf Zsigray a

meg sem

ki

beszélgetése

említenünk.

]]].

Egy

est
Európa valamennyi királyi palotái között nincs is, melynek fekvése festibb ne lenne, mint a

egy

budai váré.

A

keskeny terület

déli részén,

mely-

meben a várhegy végzdik, a redek magaslat felett az épület vfzirányosan emelkedik, míg délre a magaslat lejtsebb lesz és heDunánál terjed

lyet ád

egy díszes kertnek,

a másik fölött emelkedik.

meke

a

foltozott,

tiszta

irályú

mint a Mária Terézia

nagyszerbb

volt;

korabeli épületek király

kisebb

reés

meglep, nagyobb palotája, és

mégis

idkben elostromnál romba dlt. Mária

azonban

pusztult és az i688-ik

Terézia a romokat

és komoly,

fénylett,

terras

nem

nehézkes

építészetnek,

hogy Mátyás

mely egykor e helyen

bár

palota

azonban méltóságos

része. Természetes,

építtette,

melyben egyik

A

a

török

elhordatván,

mostani

várat

melynél egyedül a hatalmas falak

emlé-

a

keztetnek a nagy királyra.

A palota második emeletén egy szögletszobában, melynek ablakaiból a kilátás részben Pestre, rész-

30

ben Budára

és a Gellérthegyre

Sándor fherczeg,

lánál

kedvencz

a

fia,

most

öcscse. Alig n\ult

szer

A

volt

a

visz, ült íróaszta-

még

Lipót

császár

Ferencz

császár

nádor,

uralkodó

de már oly nép-

27 éves,

Magyarországban, mint talán senki más. melyeken mint nádor jelen

két országgylésen,

ifjúsága daczára annyi

volt,

tetet és

önuralmat, hazaszere-

alkotmányos érzületet tanúsított és terhes

fel, hogy a magyahamar megnyerte. Miután József császár erszakos újításai, melyek a magyar alkotmányt megszüntették, a megyei szervezet szilárdságán, a nemzet mély alkotmányos érzületén és szenvedleges ellenállásán hajótörést szenvedtek és

helyzetét oly cszélyesen fogta

rok

az

szeretetét

Toskánának

Lipót,

király,

új

nagyherczege,

ismét országgylést hivott össze, ép akkor, a

franczia

forradalom

budai országházban

dagályban

a

népre

által

szállt vissza.

:

midn

ekkor

a

merész hangok emelkedtek,

is

nyugodtan kijelentvén, hogy Magyarországot Ausztriához önkénytes eljárása

volt

szerzdés, mely

a régi

köté,

József császár

széttépetett

és

a

Azonban mihamarabb

hatalom hallat-

szottak mérsékelt nyilatkozatok és gróf Batthyányi Alajos, a

legbefolyásosabb

nézetek ellen eleinte

a tárgyalásoknak a vallás által

emberek

successionis,

(Megszakadt

a

ama

késbb

kérdésének megpendítése

ügyes fordulatot adott.

Midn

ellenséges határozatot akarták hozni fílum

egyike,

gúnynyal küzdött és

Majestas

apud

trónrend fonala,

a

a :

rendek ezen

Ruptum populum

est est

Felség a népnél

van) épen zápor esett és az ellenzéki párt követei

;

3'

gylés után gyalog mentek azon szállodába, hol meggyzdve, hogy vihatást eszközli legnagyobb a tatkozásuk Bécsben a

rendesen ebédelni szoktak, ekkor

fogatán

Batthyányi

jve,

velük,

találkozik

«

Ho-

Ily tréfákkal

te-

mélyen meghajtja magát és csodálattal kérdi

gyan? Felségtek gyalog járnak?* hetetlenségükre emlékeztette

ket

vallásügyet tette napikérdéssé

:

Buda

Bécs

és

kiegyenlítést,

mely

és a koronát

nem

között

nemzet

a

csakhamar

a

protestánsok sza-

a

sürgetvén.

Mi-

kieszközlötte

ama

badságának törvényes biztosítékot

közben

és

:

újra

jogait

biztosftá

midn

veszélyeztet. És

végre

Lipótot megkoronázták és Sándort nádorrá választották,

E

utóbbit

ez

önzéstelen

tanácsával

meg

egy bonyolódott kérdést oldott császárnál, a kinek,

És szükség

volt rá,

egy részrl

az

porosz udvarral

segélte.

örömmel fogadta

tanácsokat a fherczeg

és

atyja,

mint említk, kedvencze

hogy így történjék

;

volt.

mert míg

hevesebb

ellenzéki párt

nem

Lipót

tagjai

a

tanácskozásba bocsátkoztak,

titkos

más részrl Temesvártt

a bécsi

minisztérium fon-

dorlatainak következtében az alvidéki szerbek szö-

vetkeztek és mint Magyarországtól elvált tartomány ez esetben készek a magya-

elismerését kívánták

s

rok

ragadni

fegyvert

ellen

míg

;

párt, az úgynevezett franczia, a

Tisza vidékén

lázította.

hanem

E

párt

egy

harmadik

tulajdonkép

a parasztokat

a

nem tördött

az

Józsefi,

nemesség ellen alkotmánynyal,

igenis a kiváltságok eltörültetésével. Ily kö-

rülmények közt

választák

nádornak és sok függött

a

18

attól,

éves fherc^eget hogy tekintélyével

;

3»

melyik pártot istápolja. Szerencséje volt Magyarországnak, hogy

mind atyja Lipót, mind alkotmányos érzelm volt, hogy valamint a régi Habsburgok vad önkényét, úgyszintén lotharingi József felvilágosultságát eltagadja és így

a

polgárháború

keserveit e pillanatban eltávolítá.

Az

ország meg-

nyugodott és az alkotmányos párt tudta, mily hálával

tartozik

trónralépte

óta

nádor

a

gyanakvó bátyja

állása

szemmel

tudatában és

törvényellenes azéljainak útját

czeg ehhez

még nagyon

nádor erkölcsi fogva

állandja.

fiatal

súlyosult

mert népszer-

fiatal

állásánál

Ferencz

sokkal

tartatá,

ségét félté és tudta, hogy a

erejének

Azonban

fherczegnek.

a

is

császár

a

A

volt,

fhersemhogy

olykor a birodalom helyzetérl nyíltabban ne nyilatkozzék, mint az eszély parancsolta volna és né-

hány gondolatlanul odadobott szó, a titkos közegeken Bécsbe szállítva, elégséges volt, hogy a császári bátya félelmét és

gylöletét magára vonja.

Estve ln, ép a gyertyákat gyújták meg, midn a fudvarmester gróf Szapáry e szavakkal a szo-

bába lépett:

((Császári

sürgönyöket hozott.

»

felvágta a levelet és tette félre

a titkárt,

:

Nem

Bécsbl fherczeg fogta az ollót,

Fenség! a posta

A

bele

tekintvén,

érdekes, napi

hogy jegyzkönyvezze

e

szavakkal

ügyek, hivassa és

számozza

;

el

hol-

nap reggel eladja majd, nem szeretem, ha valami hátralékban szól:

marad.

Clairfait

Várjon

Pichegru

I

Ez

csak

Courtrainál

és megverte, a császár unni

kettnknek megtámadta

kezdi a tábori életet.

Németalföld Károly testvérem gyzelmére sem akar

;

33

mellettünk

fegyvert

Tegye e

visszatér.))

—

Ez

levelet a titkos levéltárba.

kezdete után kellemet*

a hadjárat fényes

—

len hír

meg

jcgyzé

nemsokára

császár

a

fogni,

fudvarmester

a

—

jobbat

vártam.

—

Én nem

—

monda könnyedén

akaratos tábornokaink csak az

sak, és

föllelkesedjenek

A

sem

alföldiek

francziák

zászlóikon

a

—

csatavesztésre alkalma-

hogy értünk

bolondok,

mellettünk

és

fherczeg

a

fegyvert

többet

Ígérhetnek

jelszó:

Liberté

fogjanak.

mint

nekik,

Gloire;

et

mi

mi?

és

megígérjük, hogy jogaikat ezentúl ritkábban sértjük meg, mint eddig. És én nem tehetek róla, de a császár

nem

oly szeretetreméltó, hogy személyével

Mit gondol

lelkesülést ébreszthetne.

ön, gróf Sza-

páry?

—

son

—

Császári Ffenség!

meg nekem öregnek,

nek,

de különösen

igaz

híve

hogy

ily

ha

nyilatkozat

—

gondolatlan.

bocsás-

nemcsak a berezegnemes jellem fherc^.egnek

a

vagyok,

—

válaszolt ez ki

ismét

arra figyelmeztetem,

még négyszem

közt

is

meg-

Fenség tréfának veszi a

Császári

Ha ezt gróf Thugut megtudja, a táborba tstént tudósítást küld, hogy a budai várban trónbitorló tervek kovácsoltatnak.

császári sergek megveretését.

—

Ne

legyen oly félénk, kedves gróf,

tata a

fherczeg

hogy

azokat

tovább

és ha találkoznék tudja,

—

is

küldje? Szolgáim

könök

hogy hazafiságom

czeg maradok. Pultcky P.

:

Ó

Magyar

tudja,

áruló,

mellett

hogy én

Jacobinusok.

—

nyg-

odadobott szavaim,

hallaná

ki

is is

a

szeretnek, császár

osztrák

jól

fher-

szerencsés vaj

34

gyök az uralkodó családhoz tartozhatni. Trónbitorló tervek! ez nevetséges!

de

alattvalója nálam,

Thugut méket hatalmasabban

a

rám, és

hallgat

köztársasági

esz-

Danton

Ro-

hirdetik, mint

bespierrc. Csodálkozom,

hogy még akad

és

valaki, a

szavaikban hisz.

— a

nem

intézményei

ferdített

ki

császárnak nincs hívebb

a

sajnos,

Ne

gróf

—

szóljunk errl császári Fenség

—

ön nagyatyja szerette megtudni,

hogy

nevezetes ember mit

mond

mulattatta

a titkos

monda

policziát,

minden de véleményeért

országban

az

és tesz,

sem üldözött. E veszélyes szervezet meg nem sznt és császári Fenségednek észre kellett vennie, hogy a tudósítások nem jnek hozzánk a senkit

;

küldi

—

jele,

;

mint

a

policzia,

hogy

Ez mind

fherczeg házban

elttem sében

;

—

egyenesen

gyanítható,

Bécsbe

bizalmatlanság növekedett.

a

—

igaz

de én

meg

jegyzé

úgy

is

szünet után a

mint

élek,

egy üveg-

mindenki tudja, mit csinálok. Egész a titkár jelenlétében a napi

telik

azután

el,

dél-

ügyek elvégzévagy a

a helytartótanács,

hétszemélyes tábla gyléseire megyek,

kihallgatom

a panaszlókat és vigasztalom

mint

ben szokták. Ez

népszervé

a

soha senkit sem

hívok;

titkárom egyedül

azok,

ön,

ép úgy, létei

útja?

—

Bécs-

Ebédre

Mertens ezredes

kikkel

társalgók

és

Délután

legfeljebb tzijátékot rendezek a várkertben, vagy

önnel tekézem, estélyre Pestre,

nek fogják hatják,

mit

va^ ezt

találni.

nagy olykor átmegyek egy-egy

koromban

talán természetes-

Igen, igen, óráról-órára tudósít-

csinálok,

a

leggyanakvóbb szem sem

35

gyanút ébreszthetne. St ha még táncosnim névjegyzékét is felküldik Thuguthoz, közöttük nem akadnak történeti névre, de igenis láthat olyat, mi

az ország legbájolóbb

sem

—

alakjaira,

mert

rúttal

soha

tánozolok.

Nem

a tettek,

hanem

a

szavak

ébresztenek

mert

inkább,

bizalmatlanságot,

annál

Fenséged

intézményeket örökösen rosszalja

és

bécsi

a

szigorún

—

az

is

alkotmány betihez

Ez kötelességem,

—

szólt

a

melyhez nádori eskümben esküvém

császári

ragaszkodik.

fherczeg

—

és melyet azon-

Thugut csak hogy eskümet megszegjem és becsületszavamat be ne váltsam. Kedves Szapáry, ön mindig a bécsiek bizalmatlanságáról beszél, és maga sem jobb. Ön ép oly kevéssé bízik a bécsiekben, becsületszavammal ersítettem

kívül

nem

kivánhatja,

k

mint

A

*.

bennünk.

hogy e tárgyról hasztalan beszél, jól ismervén a fherc^eg jellemét, ki a Habsburgoktól azon legyzhetlen akaratosságot öröklötté, mely mindig a feltett véleményre tér vissza, valahányszor a küls körülmények egy idrei engedékenységet követel hatalma megsznt, annál is inkább, mert ezzel látszólagos fudvarmester

hallgatott. Tudta,

jószívség volt kapcsolatban,

mely képtelen volt A Lotha-

valamely kérelmet egyenesen megtagadni. helyett,

mely Ferencz

nádori eskü után Magyarországban a

nádor e szavakat

ringiaktól

*

A

mondja

:

a

bizalmatlanság

és szent becsületszavamat

megtartom.

adom

zálogul,

hogy ezeket

36 császár

f

jellemvonását képezte,

szeretetreméltóvá

gyzdés

feltn

tette.

hiányzott nála

Mély ;

de

nokat egy fherczegben,

végtelen

meg-

érzelem és igaz

keresné e tulajdo-

ki is

a

nyíltságot

t

könnységet örököH, mely

és franczia

még

ki

alig volt

hu-

szonnégy éves?

A

lehete

zörgését

nyolczat

órája

csillagda

hallani.

— — Reményiem, — jegyzé meg

monda Szapáry nál

«

egy kocsi

és

ütött

—

Fenség!

Császári

a kocsi vár.» jó estvét töltünk

báró Révayné-

fherczeg,

egyszer végre

a

—

hozzá mennem, ha még oly magyar érzelm Vagy tán az is felségárulás, ha a báróné nvérével, a szép Mari grófnvel többet tánczolok, el

kell

is.

—

Az

ajtónálló kinyitá

mint mással

?

nádor és

fudvarmester

a

ajtót,

lépcsn

széles

a

az

a

a ko-

csihoz értek és elhajtattak.

Báró Révayné fénynyel övedzett teimei egyre népesültek. A háziasszony egy középkorú, de még mindig szép n, a második szobában a kávéasztal eltt

ült,

mert még az idtt

gyarhonban igen gyér

a thea használata

volt.

mindig azonos fekete ruháját kés

A

Ma-

magyar özvegyek

viselte

;

fekete csip-

fkött, magas selyem ruhát ell befzve,

és

kötényt. Öltözéke annál inkább feltnt, mert a többi

hölgyek az akkori franczia

ízlés

szerint voltak öl-

tözve, rövid fodrozott haj á la Titus, kivágott s a

az

ódonságot utá-

szofa hátánál egy szép,

már határozott

testhez szabott

nozták.

A

ruha,

melylyel

37 arcícél férfi

bajsza katonásan kipödörve. Laoz-

állt,

kovics volt, szolgálatnélküli kapitány, a

bátorsága és

j

által

magát

a török

oroszlán-

ki

háborúban kitüntette

790-ben elbocsájtaték, mivel

<5

egyike volt

is

országgymelyben kérelmez-

azon ezredháborító tiszteknek, a kik az léshez intézett feliratot aláírták,

hogy jövben a magyar ezredekhez idegen ne alkalmaztassanak és a parancsszó azon nyelven hangozzék, mellet értenek, t, i. magya-

ték,

tisztek a

rul

és

eszmék

ne

németül.

Ismert volt,

hive, valamint

mindenütt

hirdette.

E

mint

határozottsága

szerette

mellett

franczia

a

melylyel

is,

magyar

a

nyelvet és irodalmat, mJg viszont mindent

gylölt,

német volt. És ez volt az eg)'etlen pont, is tetmelyben a bárónéval megegyezett, mert tl talpig magyar volt, az ország alkotmányát egészen tökéletesnek hitte és minden újítást veszéa

mi

lyesnek, és

félt

a forradalom tanaitól.

A

megjegyzé-

nyal mégis örömest társalgott, ki éles

sekkel és

mágnás

metsz

élczczel

Egy

néhány

fiatal

és tiszt törekvéseit, kik a bécsi aristokratia

kiváltságos szokásait Pesten

A

ostorozta

kapitány-

éltes

n

lépett

meg

akarták honosítani.

most a terembe

Lenkével.

leányka szépségét az egyszer ízletes ruha

még

melynek szabása ugyan a mostani divathoz közeledett, de a mellett jobban elfödte, mint akkor szokásos volt. A báróné a belépket szívesen fogadia, Lenkét e szavakkal üdvözölvén « Kedves gyermekem, te már felntt lány vagy mily nagy és szép lettél két év óta reménylem, hogy fokozta,

:

;

;

jól

fogsz mulatni*.

38

Csupán

a ki tudja, mily

az,

nagy nap egy

fiatal

leány életében elszöri megjelenése a társaságban,

mondom, hatottak

Egy

foghatja

fel,

mily

vigasztalólag

szívére e szavak.

megkönyörült

távol rokonával, ki

egy ismers arczot, mely barátságosan felé.

Egy

ket,

de az

.

mint

is

ereszkedett.

vn

—

t

ártatlanság

az

nézik;

-

hagyatva,

egy asszonysággal

—

volt,

nem

elpirult.

— kérdé Lac^kovics —

mely

zavar,

és

van

el

volna

inkább, mivel észrevette,

is

Ki az a szép leány?

^

és

talált

Szolarcse-

Lenke zavarba

tudia mit tegyen, annál a férfiak

hogy

látszott,

úgy

intett

ugyan

szögletben észrevette

Rokona helyet

beszédbe

hogy

rajta, jött

bármerre tekintett a teremben, nem

és

ide,

csak az

Lenke

arczárói

tükrözik,

hogy nem termeinkbe való. Ez igazán nem hogy szép ; de holnap reggel már tudni fogja.

mutatja, érzi,

Mit keres

—

ez köztünk?

Bármily rossznak

Laczkovics, —

mutatja

mégis tudom, hogy

magát, kedves

is

meg nem mondaná még talán

Lenke, Kovács orvos leánya, kire

neki.

emlékszik, háziorvosunk volt, de

tíz

korlattal felhagyván, visszavonulva él.

év óta a gya-

E

különcérl

okvetlenül hallott már.

— Sajnálom e leánykát, — folytatá Laczkovics —

úgy

—

kal,

hogy

látszik,

Meg

kell

gondola

a

t

e

tömegben egészen ismertetnem

báróné.

Felkelt,

a

elvész.

többi leánykák-

megfogta Lenke

kezét és a másik szobába vezette, hol a többi leá-

—

és így szólt húgához : nyok hangosan beszéltek • Kedves Marim, ez Kovács Lenke, kivel mint gyér;

;

39

mck gyakorta

játszál

reménylem, hogy

;

rátságot megújítjátok; nálatok hagyom.*

régi ba-

a

A

leányok

egyszerre elhallgattak, hidegen köszöntvén Lenkét és a

báróné

már

láthatá,

alig ért

helyére vissza, a nyitott ajtón

hogy

kisasszonyok hirtelen elhagy-

a

ván helyeiket, a szoba másik részére siettek és ott beszélgetésüket folytatták pillanatig

Lenkével,

barátnit.

A

Mari maradt egy

csak

;

de csakhamar ez

mint Lenke ezt

ismerseihez közeledett. Azonban a mely ban hozzájuk észrevette,

szemei könynycl

—

ezek régi helyökre

ért,

hogy terhökre

követte

is

felállott

látta,

és

új

pillanat-

siettek.

Lenke

van, halálsápadt lett és

teltek.

—

monda Laczkovics, kinek figyelmét e ketts hadicsel ki nem kerülheté, fiatal hölgyeink haladnak! Ez az ösvény, melyen az aristokratia népszervé lesz. És ezután mondja még báróné, hogy a büszkeség nem a vérben van és hogy a Éljen

—

francziáknak nincs igazuk, ha az aristokraták nejeit és leányait börtönbe dobják.

A

báróné megbotránykozott

letén, pett,

—

azonban az

a

fherczeg belé-

és a háziasszony fogadására sietett.

Báróné még mindig elhatározott bátorsággal

küzd, a mint

legnagyobb ellen.

leányok magukvise-

a

ajtó megnyílt,

—

látom,

monda

nagy hatalmasság,

Sehogy sem

akarja

a

a

az

idegen,

—

a

mindenható divat

magyar

viseletet

a

francziával felcserélni.

—

Császári Fenség emlékezhetik, hogy négy év

eltt mindnyájan

nem látom

viseltük,

válaszolt

be, miért cseréljük fel

a

báróné, és

anyáink

méltó-

40 ságos öltözetét, elleneink

nknek

éltesb

in félek, hogy ez a

könnyelm

divatával.

Az

egy különcííséget megbocsájthatnak új

nemzedék

magyar érzelmeket

róné, miközben

a

is

magyar

a

—

levetette,

;

viselettel

monda a bálev leánycso-

mellékszobában

portra egy pillantást vetett.

—

megelégedve? mit gyermekek? A báróné elmondta a fherczegnek a történetet, anélkül, hogy azon megjegyzését elfojtsa, hogy töNincs e vidám ifjúsággal

vétettek e szép

kéletesen német szokás a cízímezett és czímtelen ne-

messég közt országon

válaszfalat állítani

nem

e szokást

;

Magyar-

mágnásnak sem

mert a

ismerték,

nagyobb rangja nem volt, mint az egyszer nemesnek. A fherczeg figyelemmel hallgatá a bárónét és mosolyogva monda: « Valóban tapasztalom, hogy az szerepét komolyan játsza. Az els feltééltes

több szabadsága, sem

n

tel

mi lehetne más,

mint hogy

ifjúságot

az

gya-

lázzuk és e mellett az öreges szerep senkinek sem áll

jobban, mint annak,

ki

a lányokra pillantott, és a

még nem

midn

az.»

Ezalatt

Lenkét meglátta,

kinek arczát a félelem érzetének

pirja oly

széppé

tévé c pillanatban, hogy a fherczeg tüstént hozzá

küldé fudvarmesterét, hogy kérje

gre. Lenke megrázkódott

;

lanatban oly váratlanul érte,

ternek

alig

tudott

vissza a nádorhoz,

ily

egy kerin-

fudvarmesAzonban alig ért

hogy

válaszolni.

midn már

fel

kitüntetés ép e pil-

a

a

leányok

barátsá-

gosan sereglettek Lenke köré és úgy bántak vele, mintha gyermekségétl ismernék. És Lenke, kinek

4'

nem

szívében harag

élt,

vala mint egy gyermek.

közt

longás

szokva volt

maradtak;

észrevétlen

jelenetek

e

mindenki ahhoz, hogy a fherozeg a Icánynyal

legszebbik

hamar kibékült és vidám fogadó teremben a to-

A

táncísol

két

;

nagyobb figyelemmel kiséré Lenkét

azonban

férfi

fhercze-

és a

get: Szolarcsek és Laczkovics. Szolarcsek,

ki

elmélkedve támaszkodott a falhoz,

majd hangosan monda mászás

!

Mert

Oh

:

büszkeség, oh csúszás-

helytelennek

oly barátságban van azon

hogy Lenke

találta,

lányokkal,

csak

kik

az

imént halálosan megsértek. Szép, gondola, de maszellem

gas

nies

való

és

Laczkovics pedig, a

ki,

önérzettel

midn

kezett, visszalépett, a nélkül,

nem

bír.

fherczeg megérhogy szem ell téa

monda

Hol

veszsze, a bárónéhoz

közeledett

szerezte e lotharingi

c

most tanusfta; annyit

nem vártam tle. Úgy

hogy valódi

szik,

—

Ne

beszéljen badarságot,

fia

Herczeg

is,

testvére

—

is

:

melyet

tapintatot,

lát-

férfi.

tehát mi lenne, ha

— —

helyes

és

nem

férfi ?

volt

a

monda

válasz,

—

a

báróné,

a császárnak

egyszersmind.

Igaza lehet önnek, szólt, hogy atyjának méltó

gyermeke. Lipót császár szerette

a szépséget, és

én

meg vagyok gyzdve, hogy ha Kovács Lenke nem volna szép, a fherczeg nem kéri tánczra, ha százszor nagyobb bántalom éri is de mindenesetre hogy a kisasszonykáknak e tanítást nyujtá ;

mint

látja,

gyümölcsözött

is.

tenni szeretetreméltóságuk

A

jól :

tn,

és,

a

leánykák jóvá akarják

által

elbbi

viseletüket.

4*

—

Ez

magyar

a

faj

— jcgyzé meg

a kapitány

—

Bécsben ez keveset használt volna bár tánczoljon maga a császár egy polgárnvel, a grófnk a fü;

zértáncícban soha

A A

fherczeg

kezet.

a minuettet a háziasszonynyal

kezdé, a szoba

Az a

sem nyújtanának neki

mellékszobában megszólalt a zene.

ifjú

majdnem egészen

báró Révay László,

alig

ki

gyermekkorból, most Szolarcsekhez

—

meg-

kiürült.

ntt még

ki

lépett.

—

—

Hová bújtál Sándor? kérdé ez minden szobában kerestelek miért nem tánczolsz ? ;

—

Ezek közül egyikkel sem tánczolok, mert hogy nagyon megtisztel, ha méltóságos kezét nekem nyújtja, válaszolt a megszómind

azt hiszi,

—

lított.

— Ne gyermekeskedjél, tüstént szerzek tánczosnt — monda László. — Ne utána ne bántsd László — — egyetlen egy akart Szolarcsek, a mint fáradj,

leány van

itt,

szólt

1

sietni

el

a kivel

más körülmények között tán-

czoltam volna, mert hasonló hozzám.

Ma

nem

te-

hetem a fherczeg tánczol vele, s azt gondolhatnák, hogy csak azért keresem. Nem lesz tánczo;

sokban szüksége.

Az

ajtó

megint megnyílt és csendesen Martino-

vics szászvári apát

franczia

Jépe

abbék öltözetét

be.

tekintet és ajkainak keresett

még akkor sel.

A

viselte.

forradalom

Azonban

barátságos

a

eltti ravasz

kifejezése

hogy pap, ha más ruhát viMagas, domborult homloka hatalmat észrl is

elárulja,

tanuskodék; modora mesterkéletlen

volt,

mint oly

;

43 férfiúé szokott lenni, ki

világban

a

mély szép csengés hangjában de viszont arczában tánczterem ajtajánál szegletébe szélgetni.

vonta,

A

mely bizalmatlan-

meg

Laczkovics,

ki

a

állott,

és észrevétlenül a szoba

hol

elkezdtek csendesen be-

a

azonban

zene

forgott

vala valami csábító,

volt valami,

ságot ébreszte. Alig pillantá

sokat

elhallgatott, a

sokaság

fogadóterembe özönlött és Laczkovics a nkhöz fordult, a kikkel egész estve mulatott, egy szót sem a

most

intézett Martinovicshoz, ki körül

serege gylt

egész

az apát vala mindig a

mert

;

legalaposabb külföldi hírek birtokában

még

dús felfogása és megítélése a

csalta,

fell

kik

nem

tulajdonképen

igen gyakran

lembcrgi

váhoztatá.

nem

voltak

Az

körébe

is

oszták, mely

tisztában,

idtt,

természettudományi

és szellem-

;

azokat

nézeteit

politikai

a kíváncsiak

midn

tanszékre

kinevezé,

József császár intézményeinek tökéletességérl volt

gyzdve

és a

fejedelmeknek

mert

József a

meg

Istentl nyert

jogát védelmezte, mely semmiféle elévült alkotmány által

nem

korlátozható, hogy népét

módon

legjobbnak tartott ki

t

a szászvári

bármely

általa

Lipót

alatt,

boldogítsa.

apátsággal adományozta meg, al-

kotmányos érzelmnek

látszék,

de különös, hogy

ekkor rögtön alázatos berezegi szolgából a franczia

A

forradalom dicsítje ln. nyíltan

kárhoztatta,

de

convent eljárását bár

egyszersmind

kimondta,

hogy a forradalomnak az egész világot be kell járnia,

egy ország sem kerülheti

rette nézeteit

ki.

Általában

sze-

parabolákba és homályos szavakba

öltöztetni és jóslói

hangon

szólani.

44

A

mint

fhcrazeg

a

tle: mi újságot tud

— apát

a

észrevette,

táborból

Tud

?

Császári Fenség tréfál velem

—

nem

én

a harczok

kérdezte

azt

valami jó hírt?

—

válaszolt az

embere vagyok,

a tá-

s

azonban gondolom, hogy két nap muIva azt olvassuk a lapokban Clairfait Courtrai-nál megverte Pichegrut és hadtani szemborral nincs összeköttetésem

;

:

A

pontból visszavonult.

yorki herczeg az angolokkal

tétlenül vesztegel, és a németalföldiek készek

denkinek szolgálni, a

ki

gyzelmét tovább

min-

használja.

—

A herazeg kétked mosolylyal válaszolt. A zene megint megszólalt és visszatért a tánczterembe ; de mindenki figyelvén, észrevette, hogy Martinovics szavai

meglepték, és

— a

Honnan

sem kételkedett alaposságukban. újdonságait c pap ? kérdé

fjegyz

megyei

—

juszú urat,

tóságának,

—

az

alispánt,

egy öreg

sz

ba-

nekünk, mint a központi megye ha-

elbb

pokból olvassuk

elbb

ki

keríti

kellene mindent

tudni,

és

a la-

már néhány nappal

mit

a

azt,

újságolt.

—A —A

titkos policziához tartozik,

óvakodjék tle

—

válaszolt ez bajszát pödörgetvén.

történik, történik,

—

policzia, alispán

úr,

arról tudósít, a mi

de fölülrl még sem

—

Ugy

folytatá a

tudósítják,

a

itt

mi ott

fjegyz. Ezek

neki vannak kémei.

a papok úgy ragaszkodnak egymáshoz, mint a lánczszemek, és a franczia menekültek ép oly gyorsan kaphatnak tudósítást,

—

mint a fherczcg.

Ámde

az apát

mindenütt üldözi

—

nem

barátja a menekülteknek,

jcgyzé

meg

a

fjegyz.

:

45

—

Ne

—

kutassa

csak látszat. Higyje

papokat

a

végre

A Egy

apátot

vén róka, de

;

és Laczkovics

a füzértánczot járták

kisérte

a

fherczeget vizsga szemmel.

következett

tánczjelenet

végzdött, hogy

A

mely

épen,

egy

a tánczosok

tánczosnt választottak.

fherczeg

a

mindenütt, hogy

választás

a

magát,

már

a

is

azzal

jelre

más

körben

volt,

adott

körültekintett, és annyi

jelt adtak,

elhatárzá

az

ez mind Ismerem

látszat.

czövekre kerül.

teremben

messzirl

mind csak

ismerem

és

is

—

szólt az alispán el,

szépet

nehéz

látott

volt,

míg

s

legtöbb a tánczos karjain

forgott; csak egyetlenegy maradt a körben, a leg-

kevésbé

szép,

keringzni.

A

mosolygott

mégis férfi!

a

fherczeg kénytelen

mint Laczkovics ezt

és

félig

határozatlan,

A

ki

nem

hallhatóan

mégis

csak

ezzel

volt

gúnyosan

látta,

mormogá

:

bir gyorsan határozni, az

«Tehát és

nem

nem

trón-

herczeg

követel, Ferencz nyugodtan alhatik trónusán.* A mint a fherczeg éjfélkor eltávozott csakha;

mar

szétoszlott a társaság

után hagyák

el

a termet.

és a

A

vendégek egymás-

háziasszony felkereste

tekintetével Szolarcseket, intett neki, jon, és miután

— kal

hogy marad-

mindnyájan eltávoztak, így szólt

Jellemére sokat építek. Ifjúsága daczára sok-

higgadtabb, mint más

Holnapután

öregebbek. Thuróczba utazom és három hónapig

ott

László tanulmányai végett

Önhöz bens

itt

marad.

barátsággal ragaszkodik, legyen

pen,

rz

szelleme, kövesse

azért,

rköd

egy borús sejtelem súgja, hogy

maradok.

kérem szé-

szemmel, mert

veszély

fenyeget.

;

46 Figyelmeztesse

t,

hogy

különösen

mert ha én teszem

apáttól óvakodjék,

meztetésem csak jobban

a

szászvári

ezt, figyel-

hogy vele megis-

ingerli,

merkedjék. Fiatal emberek keresik a veszélyt, csak-

hogy bátorságukat megmutathassák. Megígéri ön

nekem ?

ezt

— csek

Igen szívesen

báróné,

László

a

—

dély, és

báró

—

nekem nagy öröm, ha

szabad kérdenem, hogy

válaszola

Szolar-

legtisztább gyermeki ke-

t

vezethetem.

Martinovicsot Lászlóra nézve veszedelmesnek?

—

Nemcsak

monda hoz év

a báróné,

rá,

—

hanem Lipót

mindnyájatokra alatt

a titkos

;

eltt bizalmas utasításokkal

hiúsága határtalan és

Parisba

—

policziá-

tartozott, és a császár sokat bízott benne.

azóta az apát dühös

De

miért tartja ön különösen

Két

küldé, és

Nem hiszek neki megtanulta, midn titkos kém

jakobinus.

minden szónak, minden tettnek ha már egyszer közeledett hozzá valaki, tle meg nem szabadulhat. Nem tapasztalta, hogy egy id óta a legfiatalabb emberek társaságát keresi ? Érdek nélkül- e? Nem hallotta ma? Számtalanszor említé, hogy alkotmányunk tarthatatlan. Pedig mégis egyedül ez óvhat meg a forradalom- és a kényuralomtól. Még egyszer kérem, óvja Lászlót és magát e férfitól politikus s sarlatan, az emberek iránt nem érez tiszteletet, mer gépeknél egyébnek nem és fontolja meg, hogy ez embernek, a mibe tartja csak fogott, minden sikerült. és békebiztos volt,

oly fontosságot kölcsönözni, hogy többé,

:

;

Szolarcsek ismételvén igéretét, eltávozott.

IV.

A

beavatás.

Gróf Zsigray május elején visszaérkezett Bécsbl, hol három hétig mulatott, és visszaérkezése után tudatta tüstént Szolarcsekkel, hogy már Budán

A

ügyvéd hozzá sietett és a gróf tudhogy minden fáradozása sikertelen maradt. Elször Thugutnál volt audienczián a vén államelzékenyen fogadta, türelemmel hallgatta férfi

van.

fiatal

tára adta,

;

azután

végig,

hogy

a

nem

hallgatta.

becsületbeli

rend a

háládatos

—

«Ez

ügy

;

küzd

s

igazságot

az

úgymond

Ausztria

társadalom

és

csatatéren

megköszönte,

szavakkal

bánásmódról

foglyokkali

—

elleneivel,

ellenei

is

nem

a

cl

ránk nézve a

kik

a

egyszersmind, csak fogságban,

és

az

emberek lássák, hogy mi és nem a vérszomjas konvent, vagyunk védi az igaz, mérsékelt szabadságnak, és a világnak, mely úgy is régtl tudja, hogy a császár uralma legszelídebb, habár elámított

nem

is

hirdetjük, mint a poroszok.

A

császár nagy-

48 új

bizonyságot

hadifoglyok sorsának

megkönnyí-

lelküségérl és jgazságszerctctérl kell

vait

meggyzdve,

adnunk. Legyen

—

l^ogy a

—

végzé sza-

tésére mindent megteszünk, a mi az állam biztonságával összeegyeztethet.

tanácshoz már e

nap

alatt

rendben

a

haditanács

ment

Az

tárgyban lesz

utasítások

átküldettek,

hez lalva.

kinek

elnökéhez,

E

haditervek

Mit

segédtisztje

be,

és tüstént

sereg-

van

elfog-

készítésével

miatt az audienczia legfeljebb

A

el-

folytonosan a

excellentiája

küldend

tarthat.

—

hogy

néhány

minden.* Zsigray most

csak ismételt kérés után bocsájtotta tudata,

hadi-

a s

perczig

tiz

gróf végre bebocsájtaték.

—

ön?

kíván

kérdé az elnök tekintetét

Francziaországnak eltte

szögez-

vén, melyen szines

fekv térképére gombostk azon állást

jelölték,

tudósítások

szerint,

melyet

a

sereg

legutolsó

a

vagyis tizenkét nap eltt tartott elfoglalva. hatja ön,

hogy

el

vagyok

Gróf Zsigray röviden

szólt.

Thugut miniszter

ur érdekelve van a hadifoglyok sorsa

jegyzék már

át

is

—

Ez ügy

a felelet

mód

—

egy hogy

és

által,

küldetek a haditanácshoz,

könnyittessék, ez ügyet igen

sorsuk a lehetségig

megoldását

kéri.

további ajánlást

nem

ajánlja és mieltti

— Lát-

foglalva.

miután a

franczia

igényel

foglyokkali

—

volt

bánás-

visszahatással van a mieinkre, és gróf úr tudja,

hogy ezekrl, mint gyermekeinkrl, tartozunk gondoskodni. A részleteket nem tudom, menjen ön az

eladó

Ivanovics

fog adni.

—

ezredeshez,

Ezzel

bvebb

tudósítást

meghajtá magát, és a gróf az

::

49

ezredeshez

Ez kitn

sietett.

szivarral és izékkel kinálta

fogadta,

barátsággal

meg, hanem

monda

azt

hogy a katonaság részérl lehetetlen többet tenni, miután az ügy vegyes és a haditanács rendeletei rendrminiszterrel

csak a

egyetértleg kivihetk,

most ennek terjesztik el. Zsigray nem vesztve kedvet, a rendrminiszterhez ment. Azonban ez

érezhet hidegséggel fogadta, csodálkozását jelentvén, hogy egy magyar ily ügyben hozzá fordul holott Magyarország az újból megersített alkot-

mány

nem

szerint

tartozik a

czájához, ez ország

rendrminiszter tár-

rendri ügye

a

magyar kan-

czcllária

kezében van: «Ha

állásával

nincsenek megelégedve, ha a hivatalnokok

a nyilvános rend jelen

a legmagasabb utasításokat nem teljesítik, akkor a monda magyarok csak önmagukat vádolhatják mert nekünk az 1790-iki országgylés óta Magyarországgal semmi közünk.* Hiába ismételte

—

—

a gróf,

hogy

nem Magyarországról, hanem

itt

Újépületben

lev

a miniszter

biztosítá,

szentnek ismer,

hogy

minden

:

még ha hiányosnak

semmibe sem avatkozhatik

ezért

országban történik, az kizárólag

Az

alkotmányt

hanem maga

az

franczia hadifoglyokról van szó;

nem szeretem

;

a

mi

is,

s

Magyar-

a kanczellárt illeti.

— volt utolsó szava —

hogy ha már

láthatja,

törvényt

tartja

létezik,

tisz-

telem.

A

gróf innét a magyar kanczell áriához hajtatott

alig pillantotta

meg

a

kanczellár,

már

is

sietett

vele kezet szorítani és egészen elhalmozta

kérdé-

sekkel

Budapestrl,

Pulszky F.

:

Magyar

a

nyilvános

Jacobinusok.

hangulatról,

4

a

50

megyei viszonyokról, a törvénykezés és más ezekhez hasonló dolgokról. Végül kérdé a grófot, hogy hozta Bécsbe?

tulajdonkép mi

dencze

?

—

—

kérdé

most

«Ki

az egyszer talán

kielégítjük I» Zsigray értekezleteit

beszélte, és

kérdezé, hogy

tárgyban valamit

—

laszolt ez

bvebben?

ily

—

«

a

itt

vá-

helyzetünk.

Ti

szabadon ren-

míg nekünk

az ellen kell küzdenünk, hogy a miniszterek

még

e

—

delkezhetünk és lehetetlent kívántok,

jobban

el-

kanczellár

Lássa ön

mi

uraim Pesten azt hiszitek, hogy

csak

vidám hangon

tud-e

sajátságos a

gyarország ügyeibe

vé-

jelenlegi

Ma-

ne avatkozzanak,

mint most. Végleg soha sem akadályozhatjuk meg,

Urunk, attól kér tanácsot, a ön tudja, hogy a törvény szerint impérium és régimen tartozik rá, és természetes, hogy minden fontosabb ügyet az államminiszterrel és a

mert

a király, a mi

kitl akar

;

német elnökökkel közöl. Azonban csak mint magán személyek szólnak, nem mint miniszterek; mint ilyenek nem avatkoznak a magyar ügyekbe, ezt el míg én kanczellár vagyok, idegen beavatkozást nem trök, mert az törvénytelen. Ezt mondja meg hazánkfiainak, a német miniszterek, mint ilyenek, a merben magyar ügyekbe nem avatkoznak, csak mint magán személyek adnak a királynak tanácsot. A mi azonban a franczia foglyokkali bánásmódot illeti, ez katonai ügy, mely rám nem tartozik, melybe se nem avatkozhatom, sem avatkozni nem akarok, ön tudja, hogy a sereg egységétl függ az állam biztonsága. ne feledje

—

;

Hinnem

kell

—

jegyzé

meg

gróf Zsigray

—

5'

hogy Corpus Jurisunk ez ügyre vonatkozó néhány határozott törvényczikket tartalmaz. Kedves barátom téved szólt közbe a

—

kanczellár

—

—

e törvényczikkek

azok a most már nem vonatkoztak.

A

mészetcsen

a

törvényeink

errl

már mind

elévültek,

létez védelmi rendszerre

nemesi felkelés, az insurrcctio, ter-

nádor parancsnoksága

alatt áll,

és

gyakorta rendelkeznek, de már

az alig létezik, hisz 171

j.

óta állandó katonaságunk

Corpus Jurisunknak a katonaságra vonatkozó czikkei elbbi idkbl valók, melyeket nem

van, és

lehet,

nem szabad

mazni. Hisz ön is

elismerte,

körülményekre alkalhogy ezt az országgylés Greven ezred tisztjei a létez

a mostani

tudja,

is

midn

a

rendszer megváltoztatását kérelmezték, követelvén:

hogy

magyar

maztassanak.

ezredeknél

A

német

tisztek

kérvény visszhangra

szággylésen, de végül mégis változás a sereg Esprit

Ön

alkal-

or-

mert

ily

elvetették,

de Corps-jának árthatanda>

és a tisztek között viszálkodást

reszthetett volna.

ne

talált az

tudja gróf,

cs

irigységet

hogy

éb-

a pragmatica

sanctio Magyarországot oszthatlanul és elválaszthatlanul köti az örökös tartományokhoz,

ségnek jelképe

:

a

és

ez

seregegység. Kötelességem

egytiltja

hogy oly ügyekbe avatkozzam, melyek emez egységet veszélyeztetik. Sajnálom, hogy kívánságát még közvetve sem segíthetem el, bár átlátom, mily észszer és emberi.* A beszéd ismét azon pontra tért, hová a gróf elbbi találkozásukkor terelte Szolarcsek azon lát-

tehát,

;

szólag jelentéktelen czélzások

bvebb

felvilágosí-

:

5*

de

tását sürgette,

a

gróf rejtélyes szavakkal

ln,

és annál tartózkodóbb

szolt,

hatolt

ember eszméibe

a fiatal

ejtett el

egy-két szót, mely

;

vála-

mennél inkább azonban

mindig

figyelmét

barátja

ból ingerelte. Végre ez súlyos nyomatékkal

új-

szólt:

Magyarhogy ön e

Szavaiból, gróf úr, világosan kitnik, hogy

országban létezik egy titkos társulat tagja.

Ha

czélja

ha a választott eszközök

társulat, és

csakugyan

a mondott,

nem erkölcssértk

:

és

akkor,

úgy hiszem, nem lesz veszteség, ha körükbe engem is befogadnak; a nélkül is már többet tudatott

velem, hogy sem az

egészet

fel

nem

fedez-

hetné.

A

gróf

le s

méltósággal

—

önt,

Fiatal

feljárt a

monda ember, ön keresett engem,

ön azon

veszélyes

ságra figyelmeztetem. rata,

szobában és végre komoly

áll

nem én óvatos-

Azonban legyen meg aka-

jövjével ön már rendelkezhetik.

mában

s

körbe tolakodik,

akaratát követni,

de ne

Még

feledje,

hatal-

hogy ha

egy társulatba lépünk, melynek czélja az emberiség

hogy akkor egyéni szabadságáról leember és a társulat rendeleteinek aláveti

ujjáteremtése,

mond

az

magát. Kész ön e lépésre is?

— —

—

szólt Szolarcsek határozottan. Az vagyok holnap, ha bemonda a gróf Úgy sötétedett, a városliget bemenetelénél lev harma-

—

—

torsággal,

várom Fegyverezze fel magát báhogy a következend próbák vissza ne

riaszszák.

A

dik topolyfánál

ki

annak elbb be

a

szabadság harczosa kivan

kell

bizonyítania,

lenni,

hogy szenvedé-

53

lyénck parancsol

küzdelemben fegyvert tokot, mert vagy lesz

A

!

a

alá.

azután szólt:

«A

gitszigeti

els

I»

a

kard-

a

áldozata

nincs bátorsága, maradazt

temesse

kezét, Szolarcsek

fölcsapott,

viszontlátásig a városliget

lev harmadik

az este leszállott

el

fegyver

ellen

Kezet rá!

Zsigray odanyujtá

netelénél

Ha

a

most mondtunk,

és a mit

Lethe habjai

az dobja

ránt,

gyz, vagy

viszontlátásig.!

jon honn;

hatalmasai

föld

a ki a

;

beme-

topolyfánál, holnap, mihelyt

Innét Kovácshoz ment.

találkozás óta az

orvosnál

A

mar-

gyakran

ismételte látogatásait; most azonban természetesen

azért kelle elmennie,

hogy Raimondnénak elmondja,

mi történt azon ügyben, hordott.

— Rossz — ön

hírt hoz,

arczát,

nem

A

szólt

hozzá megpillantván

valóban gyermek,

még

a szinlést

meg

de nyugodjék meg, én jobbat közlök porkolábnak van egy leánya, én ezt teg-

tanulta

önnel.

—

melyet olyannyira szivén

;

naptól zongorázni tanítom, és mivel atyám a léce-

kénél jelen van, így naponta vele lehetek, és tanít-

ványomtól

egyetmást

beküldhetek,

míg különben

hetenként csak háromszor láthatám. Szolarcsek megörült, hogy a bet eszközlött

ki,

ni

diplomatia töb-

mint barátja, és elmondta körül-

ményesen, mint szenvede minden törekvése a viszmég ehhez minden

szás rendszeren hajótörést, s

további lépés

is sikertelen maradt. Bármint ipareladásába derültséget csepegtetni, észre kellett vennie Raimondnénak, hogy nagyon cl van fogul va, azonban ezt másnak tulajdonította, azt

kodott

is

54

gondolván, hogy az bántja, hogy

sem

mit

tehetett,

és e miatt

érdekében sem-

t,

vigasztalta

olybá veszi, mintha a gróf fáradozásait

hogy

siker

ko-

ronázta volna, miután kívánságainak egy része úgy is

teljesült.

Azonban Szolarcsek mi a franczia

a

volt,

minden

egész estve szórakozott

az

nnek

annál

inkább

feltnt,

hogy rendes elfogulatlan hangulatába vezesse. Látta, hogy valamit titkol eltte, és bosszantotta, hogy nem közölte vele. Kovács dolgozótermében volt, Lenke a házmiután

tartás

erejét megfeszítette,

teendivel volt elfoglalva, és a vendéget ba-

rátnjével gyakran hagyta magukra, és ha ez ismételve kérdezte: mi fellegezte

be homlokát? kifo-

gást halmozott rakásra, és végül szokásosnál koráb-

ban távozott.

—

Mi

baja lehet lovagunknak ?

mondné Lenkét, midn már

—

kérdé

Rai-

eltávozott

—

nagyon

Lenke

—

és

elfogult volt.

— —

—

Szeret téged

meri bevallani. Esztelenség

n, miközben

—

válaszolt

szakitá

arcza kipirult

meg

nem

szavát a franczia

— mert mindenek eltt

ez lehetetlen, rültnek kellene lennie, hogy engem, ki

majd

úgy zavart volna, de nem hidd meg ezt nekem, ebben gyakor-

ha szeretne

szórakozott lott

;

is,

vagyok.

Következ

este Szolarcsek a városligetbe

mely akkor még

sr

vagyok nála idsebb, szeressen

évvel

tiz

és azután,

messze feküdt a várostól,

agáczhajtáson

nem

vala

út

vágva,

ment, és

a

homokos

;

Í5 itt-ott álló

talaj,

víz

melyben

megszakítva,

által

annak daczára,

nád és csaté gazdagon termett és hogy a tavasz ép most öltözteté a fákat zöldbe,

A

az egésznek szomorú tekintete volt. tedni kezdett,

mely

végig,

mint most

mint söté-

topolysoron

türelmetlenül haladt a

a király- utczához vezetett, a hol akkor'

a pesti zsidóság

is,

nagy számmal

innét azután ismét visszatért a városliget a

harmadik fához támaszkodva várta

kez

eseményt. Alig

ln

lovas kocsi elrobogott

Egy rott,

maga

a gróf

is,

hajtotta a lovat, kocsist és inast útról, mely fváros köze-

az

tért le

különösen tavaszkor, feneketlenek voltak.

Szolarcsek

gyanítá,

kasul a földeken.

nem

a hold

ügyvéd,

hogy

akarva

világítá a pusztaságot,

sebes hajtás után egy szolga a gróf

kezébl

rolgó lovakat elvezette,

s

barátjának

szólítja.

és így

ház

eltt

léptek,

szemeit kendvel

órai

álltak.

Egy

hallotta az ajtót nyílni,

lassú

és a pá-

leszállva a a

hol

várt,

lépteket

is

ko-

Zsigray

bekötötte,

hogy csendben várjon, míg Szolarcsek csendesen

volt,

a fiatal

Két

elvette,

vendégek

is

leger-

volt

elvesztette.

gyeplt

a

egy setét szobába

figyelmezteté,

nem

kis

borús

úgy sem

kinek helyemléke

keresztül-

hajt

Az ég még ehhez

sebb, az irányt tökéletesen

fiatal

négy-

a kocsin gróf Zsigray jött.

:

gödrökkel volt tele, mert az utak a

csiból,

egy

fütty hallatszott, Szolarcsek a kocsihoz ug-

honn hagyván. Szó nélkül lében

és

bekövet-

a

midn

sötét,

lakott

felé,

és

a mester

többször hallott^

egyszer úgy tetszett, mintha gyertyát vittek volna a szobán keresztül, azután újra elcsendesedett minden.

:

56

Már

egy

e várakozásban

óránál

végre megint lassú léptekét

többctt

hallott,

töltött,

mély

és egy

Megfogták kezét, hang megszólítá: lépcsn le, lépcsn fel addig vezették, míg lépteinek visszhangjából gyanítva, egy nagy terembe érkezett. Vezetje félrelépett, és egy hang dör((kövessen.))

dült

meg

— mit akarsz vagy ember, — Nevem Szolarcsek Sándor, az emberiség elFiatal

és

ki

?

menetelének barátait keresem, de mindenek eltt látni

—

akarok. Catilina testvér, oldd

zott újra.

A

Egy nagy tal

állt,

rajta

álarczos férfi

meg

kötelékeit!

— hang-

szemérl lehullt. melyben egy aszegy tr feküdt, és mellette három fekete köpenybe burkolva; egy kis

kötelék a beavatandó

sziklateremben

volt,

lámpa, mely a terem bolthajtásáról függött

le,

bi-

zonytalan lobogó fényt vetett a csoportozatra.

—

A

szemeden

kor érheti tévútra

ha vezetjét némán követi,

cl czélját,

nem

jut!

hogy hogy csak ak-

volt kötelék emlékeztessen,

a szabadság barátjának útja sötét, és

monda

baloldalon

a

lev

—

ál-

arczos, kiben Szolarcsek a grófot vélte fölismerni.

— — —

El vagy határozva, kérdé a

det az emberiségnek áldozni

középs,

élete-

?

IgcnI

Megesküdöl, hogy az ösvényt, a melyre most tértél, sohasem hagyod el ? hogy a küzdelemben kitartó lesz, látszassék bár reménytelennek ? hogy

minden

földi

érdeket

emberi nem nemesítésé-

az

nek czéljából feláldozasz

?

Viatal ember, ki "^^gy és mii akctrsz ?

Pulszkv

:

A

macvar iakobinusok.

<6. laP.

57

— —

Esküszöm. Megcsküszöl, hogy fogod

fáradhatlanul

és

tensz vissza semmi

— —

a világosságot kitartással

hogy nem

keresni,

akadálytól

ret-

?

Esküszöm. Fiatal

ember, fordulj

Szolarcsek

vissza.

ekkor

visszafordult,

fénybe borult, és egy világos testetlen

tüneményt

mulva névett rá és

látott

maga eltt

saját vonásait látta

tünemény

nagy

a

mereven

lebegni, bá-

benne, úgy

látszott,

hogy

néz rá

önkénytelen borzadály futotta végig.

;

a

üreg

gömb közepében egy

és halaványan

A

tá-

volban megszólalt a zene.

— — —

Mit látsz ? kérdé az álarczos. Magamat. Vedd a trt, mely az asztalon

szólt az álarczos újra,

—

fekszik,

—

és szúrd le másodat.

a trt, de midn tünemény is és eltnt a háttérben kialudott a fény. A zene elnémult. A bátorság és határozottság eltt eltnnek képzeletünk árnyai, melyek akadályozni akarnak. A férfi szilárd akarata eltt a képzelem tüneményei is elenyésznek, monda megint a balra lev, kit a közép álarczos az imént Catilina testvérnek szólított.

Szolarcsek fölemelte bátran

karját fölemelte, azt tévé a

;

—

A

jobboldali álarczos arczát karjára nyugasztván

ásított.

— Esküdjél hogy

a

míg

e trre,

élsz,

lesz.

—

Esküszöm.

— monda

minden

újra a

középs,

kiváltságnak

—

gylölje

58

— — — hogy — —

Hogy

szabadságot,

a

egyenlséget és

test-

vériséget hirdeted halálodiglan.

Esküszöm.

Hogy

nem

méltatlant társulatunkba

kezeskedel annak hségérl,

vezetsz,

kit tagul ajánlsz.

Esküszöm. Esküdjél,

megrzöd méhónak

hogy

és csak

szövetségünk

annak feded

hogy

fel,

híven

titkát

kit a testvérek

lépjen. Eshogy e szövetségrl senkinek, még szived kedvesének sem szólsz, nem az anyának, ki méhében horda, nem a papnak a halálos ágyon. Esküszöm. tartanak,

a

társulatba

küdjél,

— —

most egy nevet, melylyel

Válaszsz

társula-

tunkba lépsz.

A után

— czos,

A

beavatandó egy pillanatig gondolkodott,

monda:

«Paelus.]i>

Paetus testvér,

—

az-

—

szólt

most a baloldali

álar-

tudd meg, hogy az áruló meghal.

jobboldali álarczos megint ásított.

— Curtius

középs, rád bízom Paetus testvért, avasd be új kötelességeibe, mondj neki annyit, a mennyit megbir Most pedig ideje, hogy az álarcz leessék, a tanítvány láthassa tanárait. most

testvér, szólt

a

I

A alatt,

jól

sziklaterem újra megvilágosodott egy pillanat az álarczok leestek és Paetus testvér

ismert arczot látott

volt, Curtius testvér

kapitány

:

a

nem

középs

volt más, mint Laczkovits

és Catilina testvér gróf Zsigray.

Szolarcsek meglepdött, báró

gondolván

három

a szászvári apát

;

—

már kés

volt

I

Révayné óvására

59

Az

apát és a gróf

növendékéhez

monda

nemde

:

távoztak,

fordult, fiatal

barátom,

lenet

magát

különösen

;

ily

maradt,

és

dráma ügyesen

a

barátunk valóban

volt jelenetekre osztva? Zsigray

kitüntette

pedig

kapitány

a

egyedül

kivel

emberre mint ön, e

fiatal

hathatott

ezen

;

je-

—

sziklaterem

boros pinczém, most üres, mivel tavaly igen rossz szüretünk volt, és a mint

látja,

beavatásra különö-

sen alkalmas és a gróf vájt-tükrében

látott

alak,

a

De

bár

e

mint hiszem, csakugyan megijesztette! pincze üres, van

itt

még egy másik

is,

melyet job-

ban szeretek, mert tele van és jó vacsorában nem szenvedünk hiányt. Jöjjön velem fel Paetus bará;

tom, egy pohár jó tokaji és egy jó falat pecsenye mellett kötelességei szani,

mint

itt

nem fognak

oly sulyosakul lát-

e nedves pinczében.

Felmentek a szobába,

a hol

rítve levén, vacsorához ültek. Szolarcsek

hogy egy

pasztala,

porházban van

pesti

nyában, hol Pest számára az vágatik. és

A

beavatási

te-

most

ta-

Kbá-

a

épít anyag nagyon meghatotta

összes

szertartás

képzeldését felcsigázta elannyira,

midn

igen kellemetlenül esett,

már

az asztal

hogy

most

ábrándjait a kapi-

tány, ki az egész ünnepélyességet

farsangi

játék-

nak vette, összerombolta. Laozkovits

azonban

a

csendet

megtölté a poharakat és szólt:

határozottságát a pinczében hagyta kéletesen

akartam

—

;

játszotta

szerepét,

hogy

mért oly szótalan most

Kapitány

megszakította,

úgy ;

látszik,

hogy

pedig oly tö-

már

tapsolni

?

úr, válaszolt Szolarcsek,

nekem

az

6o egész úgy tnik hogy mindaz, a

nem egyéb

;

még sem

hihetem,

mit láttam és hallottam,

tréfánál

mint álom,

fel,

meg

kérem, mondja

szintén, hánya-

dán vagyok.

— A bvészet, melynek az imént

Zsigraynak, és az

apát

tanúi valánk, jó

szereti az ilyen jelene-

is

német felvilágosodottak társulatában tanulta én azonban számító ember levén, e képzelgés dol-

teket, a

;

nem szeretem

gokat

lyekben a katona

nem egyeznek

— —

;

mennyiségtani szabályok, meképzelet

a

jártas,

árnyképeivel

össze.

De akkor minek vesz részt abban, babonaságnak tart? Mert mint

szent elttem, örömest

többiekének. tanultam,

Egész

mert

melynek

tagja a társulatnak,

e

alárendelem

életemben

nélkül

nincs

avatnom

új

ségére

czélja

akaratomat

gyógyulás.

a

most

Enbe

elbb azonban

kötelességeibe;

ürítsünk egy poharat Paetus

mit

engedelmeskedni

gedelmeskedve mesterünk parancsának, kell

a

testvér

Arria egész-

!

Szolarcsek zavarba jött és a poharat utolsó cseppig kiürítette.

Társulatunk vezérelveit fogom önnek megmagyarázni,

kezdé a kapitány

;

ön

hogy Franczia-

tudja,

országban a papság és nemesség uralma forradal-

mat idéze el, és mily véres

leve,

különösen azért,

mivel a nép nyers és míveletlen volt. Ugyanazon okok Magyarországban is azt fogják eredményezni, mert a társadalom, mint a tudomány a természet változhatlan törvényein nyugszik.

A

politikai viszo-

6i

hazánkban

nyolcnak

nincs

mert

alapjuk,

szilárd

egyedül kiváltságokban gyökereznek, holott a tár-

sadalomnak egyetlen szilárd

lehet:

alapja

sza-

a

badság és törvény eltti egyenlség. Magyarország alaptörvényein különösen egy féreg rágódik, a pap-

ság és nemesség hatalma, és e hatalom az alsóbb osztályok tudatlanságára és vak hitére támaszkodik.

Az ügyek

szomorü állapotában csak kevesen tördnek az emberiség jogaival ; vakbuzgó papok és tékozló mágnások nem hallják lelkiismeretük szavát ; a paraszt tudatlan, és alig érzi, hogy ember ily állapot hogy tarthatná fenn magát, kivéve ha a szabadság az egész világon kihalt, ha a törily

;

ténet könyvét megégetik

utóbb vissza

maga

tartóztatni

jaink és

;

egyre

A

azért a

elrabolt

jogait,

forradalmat

nem

adni

kell

veszi vissza.

Magyarországot népnek elbb

ha

és

És

kinai fallal veszák körül.

éleszti

a

fel-

nyomás, melyrl pap-

mágnásaink gondolkodnak szabályoznák,

kiváltságaikat

különben lehet

;

a helyett,

visszaélnek

hogy

vele.

Az

így elidézett forradalom nemcsak szükséges, de szent is, mert egy vonással eltörli az igazságtalan

törvényeket

és

rombolja össze.

rengzbb

és

a

kiváltságokat

ellenállhatlanul

De Magyarországban

rombolóbb

lesz

annyival vé-

forradalom,

a

mint

tömeg mveletlenebb és vadabb itt, mint ott. A világ legmveltebb népeinél is elfajult, mert a néper kell elkészület nélkül jve mozgásba, hogy a zsarnokság Francziaországban, a mennyivel

a

és alázatosság jármát összetörje. lást kikerüljük,

Magyarországban

Hogy

az

elfaju-

a változásra

vi-

;

62 gyázva és alaposan

elkészülni, és meggondolt

kell

A

léptekkel megkezdeni.

köznépnek

jelenlegi szenvedéseinek

hogy

okát,

azon fokához érhessen, hová jutnia

—

A

szabadság

jogait,

válaszolá

Szo-

czélunk

igazgatjuk,

útját

s

szabadság

a

kell.

—

Szavai lelkembl szólnak

larcsek.

felvilágosítása

tudnia kell emberi

és oktatása czélunk;

szent.

—

Az eszközök ellegesen

monda

e könyv terjesztése,

egy kéziratot húzott

a kapitány és

ki

zse-

bébl, ((Katekizmus polgárok és emberek számára ;» talán már ismeri, Gerard, «Calcchisme de la Revol útion, » czím mvének fordítása, mely Volney, flPalmyra romjaihoz* adalék szokott

ban mi a magyar ügyekhez alkalmaztuk.

Más

szerezni a

hogy

társulatnak,

ilyet,

akkor nevezze Zsigraynak, a

A

meg

kirl

benttar-

gyzdve, elsegíti. Ha

van

híven és becsülettel

kirl

ki

kezeskedhetik

becsületével

meg nekem,

a

ki

önt bevezette.

sulat fejeivel elhatározzuk,

önnek

A

részrl kötelessége legalább egy tagot

czéljainkat

ismer egy

azon-

tekintet nélkül terjeszteni

foglalt alapelveket tozik.

;

lenni

beavatom,

Mi

vagy

azután a tár-

hogy hatalmába lesz-e

barátját bevezetni.

kapitány

melyekrl

a

azután újból szavakkal

még

a jeleket

társulat

tagjai

magyarázta

egymást

meg

neki,

megismerik,

megtöltvén a

poharakat,

az

övét

A

szabadság

b

termé-

emelte

föl

sére, bár vérünkkel

:

kelljen az elvetett

e

magot ön-

tözni.

Szolarcsck örömmel koc2:intott.

A

kapitány vilá-

gosan szabályozott mondatai

t

jobban kielégítek,

mint a gróf ábrándos zavart czélzatai,

parabolákban

beszélt.

ki

vele csak

Nyugodtan feküdt ágyba,

s

csak azon csodálkozott, hogy egy társulat, melynek ozélja ily

egyszer

kolódzik és

nem

és szent, a titok

lép fel nyiltan.

leplébe

bur-

;

Ddcjcitíg.

Másnap fel,

a fiatal

figyelmeztette,

lónyerítés

ébreszté

és két nyergelt paripát lá-

Laczkovits kopogtatott ajtaján és

tott az udvaron.

fel

ügyvédet

gyorsan felugrott,

hogy

volt öltözködve,

Néhány perez múlva

siessen. a

oda nyujtá neki a

kapitány

liqueur-üveget, szalonnát és kenyeret, az udvaron állva

s

a reggelit

végezték, azután lóra ültek és a

pusztaságon keresztül Pestnek vágtattak.

A

mint a

Kbányát szem ell vesztették, megkérdé Szolarcsek a kapitányt, hogy társulatuk mért burkolta magát annyira téren állnak,

ép

titokba, holott

és

egészen

véleményezé,

a nyilvánosságtól

félelem, a fölfedezés esetén

az egésznek veszélyes alakot kölcsönözni.

fedezésre mégis számítniok

vagy nem terjed veszt,

vagy

szét,

tanai

könnyen nyomára

törvényes

hogy nem fogna-e

kell,

És

a föl-

mert a katekizmus

és akkor a társulat czélt té-

általánosak

juthatnak,

lesznek,

és akkor

hogy honnan erednek

:

«5 a hol a sötétség oszlani kezd, ott a világító testet,

mely fényt

könny

lövel,

részben

Laczkovits

sem

alakba

Szolarcsek

vé-

sem tagadja meg, st még

leményét, egy perezre zavart

felfedezni.

helyeselte

mint Zsigray, vagy

öltözteté

Azonban a papság és nemesség figyelmét még sem tanácsos id eltt felébreszteni, mert e kasztok hatalmukra féltékejóslatokba mint Martinovics.

mint

nyebbek,

Budán

ellen a

legdühösebb röpira-

míg másrészt Scótiában ép most

tokat nyomatták, áll

1790-ben és 91-ben

királyság.

a

az uralkodóház

törvényszék eltt néhány ember és valószínleg

elitélik,

ták,

Tamás

mivel Paine

hogy

a nélkül,

országban történik,

«

Emberi jogát » olvas-

feljelentették volna, és ez oly

hol

aristokratia képviseli

az

majd minden hatal-

a parlamentben a királyságot

mától megfoszták.

Szolarcsek

hihetlenül

azonban tanaink

rázta

módon

nyer

életet az

változás ?

—

Kedves

a jogalapok,

események ez

nem egy

fogja

meghatározni

;

—

szólt

számíthatók.

második

Pulszky F.

:

az

A

ország

De

—

Laczkovits,

a világ-

polgár és ember

jóval

módot

elszervezésének

ne ámítsuk magunkat e te-

még messze

terveivel ne siessünk.

Magyar

elkészített

keletkezik, az újítóké;

kintetben, a második korszak

jöv

általunk

pillanatot és a cselekvési

a

részleteit kijelölni.

c miatt a

nép

hogy változhatlanok, de

igaz,

ki

társulatából

csak

barátom,

Ha

és a

gondolkodni megtanult

kötelességérl és jogairól mily

fejét és szólt:

elterjedtek,

lassankint

Jacobinusok.

van, és

Azonban ha ^

;

66

gyzedelmesen hatnak Olasz- és Németországba, ha Német- és Olaszország erben akkor a mködési tervet és egységben feltámad

a franczia seregek

:

Magyarországra nézve megállapítani nem lesz terhes ; még él Lengyelországban Kosciuskó, és kaszásai például szolgálhatnak,

hogy mit tehet

a sza-

badság. És azután Pesten megvan már a mag, mely

köré egy sereg gylhet kitörést szükségesnek

nak szabadítva

és

;

ezek tüstént

jöv számára

megérett, akkor nálunk radalmat,

meg

a

van-

fölfegyverezve, hogy keleten a

De

szabadság els ezredét képezzék. retek a

Ha

foglyok.

a franczia

látják,

nélkül

én

nem

sze-

ha egyszer a nép

tervezni,

is

míg összeesküvésbl

megkezdi

a for-

legfeljebb lázadás

és ez rendesen a nép hátrányával végzdik. Az apát azonban nagyon is elméleti em-

keletkezhetik,

ber,

hogy

nek nagy

ezt belássa, és külföldi

veszélyt

jóslóságát

tulajdonít,

eltanulta,

úgy

összeköttetései-

és Zsigray az apát

hogy

most

szüntelen

ábrándterveket fz, hogy gyönyörködjék felolvasásukban, és hogy személyének fontosságot tulajdoníthasson.

Ha majd

tettre kerül

a dolog,

lesznek vezetk.

—

Fejtse

Szolarcsek,

meg nekem,

—

kapitány

úr,

nem

—

k

kére

mint történt az, hogy a gróf, ezen

szolgálatkész világfi, ennyire neki adta magát a politikának?

— Csupa szívességbl, —

volt a válasz.

— Az apát

Bécsben levén, szüksége volt valakire, a kinek az országban összeköttetései vannak, és egyszer reggeli

séta alkalmával a bástyán a gróffal találkozott

67

elbb

kit

csak látásból

grófhoz lépett,

eltte az apát

ily

A

egészet.

kezei közt

bevezetés nélkül kitárta

el

Zsigray

van.

úgy

tehát a

;

meg

volt lepve, és az

Áruljon

:

ha tetszik,

el,

kezdeményezésemben, sorsom

részt

mert

azért,

más

senki

gróf

szavakkal hagyta

vagy vegyen csupán

minden

s

Martinovics

ismert.

mint

ismeri az embereket,

tüstént a társulatba

véletlenül

nem

gyávaságnak tartá be

lépni

állt,

szólíttaték fel, és

az ajánlatot elfo-

;

gadta, miként a párbajt elfogadják, azért, mert az

elfogadás

De

kevésbbé kellemetlen mint az elodázás.

mióta a beavatási szertartás elkészítését rábíz-

tuk és

azóta

mester,

a szertartási

társulatunk-

nak nála buzgóbb tagja nincs; pinczém peinek

elég

tágas,

láttani

most órák hosszán

és

gé-

mulatja

magát, az emberiség javára, természettani kísérleÉszrevehette,

tekkel.

hogy

nem

múltkor

a

volt

Révaynál az estélyen, melyet pedig különben soha

sem mul aszta el akkor morú tükrét igazgatva. beszélgetések

Ily

sok Pesthez,

már

s

között az

Kbányán

is

;

közeledtek

elváros végs

ült

a

ho-

lova-

házaihoz

értek.

—

Még

megállítván, tól

óta

valamit,

—

—

Laczkovits,

lovát

kevésbbé nem ismerjük

sem jobban, sem

egymást.

Most elhagyom,

rosba, és a lovat hagyja a

majd elhozatom.

A

szólt

ha a világban találkozunk, tegnap-

A

lovagoljon lépve a vá-

«Hét választónál,* onnan

viszontlátásig.

kapitány megsarkantyúzván

Ezen események

Szolarcsek

lovát,

elvágtatott.

kedélyében

vált-

;

68 ságot idéztek

el

látszott, a tettvágyat,

kezd

lében érzett a

nem

az élet neki eddig oly zavart-

;

nak és visszásnak

elégítek, a hosszas

sem

még nem

ismeré.

elégületlen

A

véletlen

kitn

a

most rögtön

azt hivé,

emberiségnek közvetlenül használhat, rekét igazgathatja,

ln

Eletfáradt volt, mivel

melyrl

helyezé,

oly állapotba

világban, és n\i-

fel a

tért,

intézményeivel.

társadalom az életet

nyilt

látott

ki

kifárasztá, szük-

olvasás

séglete volt tevékenyen lépni vel sehol

melyet keb-

kisszer teendi

ügyvéd,

hogy az

és a sors ke-

emberek társaságába jufel. Nyugodtabb és

tott és bizalmukkal ruháztatott

higgadtabb pontot

lett.

talált,

Nézetei

melyet

most már tudta,

tisztultak,

eddig

mert egy köz-

hasztalan

hogy nem azért

keresett

hogy védencééinek kisszer adóssági ügyeit végezze, és a Révay uradalmak mindennapos viszályait a parasztok él,

és tisztek közt kiegyenlítse, vagy birói végzés

terjessze

;

most egy magasabb

eddig nélkülözött erély és hatá-

és ez öntudat az

rozottság

birtokába

Magyarhonba kedélyét, de

Midn

nem

jutott el

sorsa bár megrázta Szolarcsek elveit.

most kereseti ügyeit elvégezve, a kate-

kizmusban kérdés ket szigorlat alá

és

feleletekben kifejezett elve-

vette, s

habár a kifejezés alakját

néhol darabosnak és élesnek,

nak és nem eléggé érthetnek tüstént

idben

Ez

juttatá.

a Girondisták kivégeztetésének hire,

szomorú

e férfiak

alá

ezé) lebegett eltte,

vagy

a

kapitány

máshelyt homályoslelte is,

vagy

a

ismert, mindamellett világosan látta,

melyekben

gróf vonásaira

hogy

a

könyv

69

nem

tartalmaz olyat, a mi

majd

felváltva

nál töltötte.

Lászlóval

annyira

nem

azonban

majd Révay-

Kovácsnál,

természetesen gyakran be-

szélt a politikai elvekrl,

most

töké-

nem egyeznék.

letesen össze

Estéit

meggyzdésével

melyeknek tanulmányozása átadta

foglal kodtatta,

kátét

a

is,

feledve a bárónénak adott ígéretét^

egy hangot sem mondott a titkos társulatról és a könyv tulajdonképi czéljáról. Kovácsnál is gyakran sznyegre hozta a politikát, de az öreg úr ritkán szólt hozzá,

t

most

delejálom beteges

kizárólag a delejesség és a

állapota érdeklé,

mer orvos idegen embereket az tése és összpontosított akarat és

Gyakran beszélt

azon

hogy minden

er

által

helyezett.

csodálatos felfedezésekrl,

melyeket delejes emberek állftá,

melybe Mes-

ujjak puszta érin-

tnek

és habár

nem

megtörtént vagy megtörténik,

a mit az álomlátók láttak vagy jósoltak, az álomlá-

tók létezésérl paraszt

fiú,

kit

még sem épen

kételkedhetett; hisz egy

most

orvosolt,

megmondta

rendesen és perczre, láza,

hogy mikor tér ismét vissza st az orvosságot is, mely használ. Raimondné

ez elbeszéléseket figyelve hallgatta, és a mint vagy a franczia

tagadás

könnyenhivség, majd pedig

uralkodott

kedélyén,

a

mindent

a szerint a jelensé-

gektl vagy borzadt, vagy iparkodott nevetségessé Olykor kimondhatlan vágy szállta meg, hogy a jövbe néhány pillantást vethessen, és oly költinek találta, hogy két távollev személy delejes

tenni.

összeköttetésben maradhat, majd ismét tréfát zött, és a mint kedélye

felvidult,

kérdé,

kogy Kovács

7©

nem

hogy valakinek,

hiszi-e,

lejes összeköttetésben

Ha azonban

ffájása

hogy delejezze,

a kivel

meg

van,

akkor

volt,

Parisban de-

kellé

hidegülni.

kérte az orvost,

könnyebbülést érzett. Szolarcsek hitetlen maradt, mindig be akará bizonyítani és

hogy

az orvosnak,

e

tüntményck

bizonyára csalódáson alapszanak.

közönségesen

kor

elzze meg, lehetetlen

csupán

nem

;

azt

válaszolta:

ne mondja,

és

lehetetlenek és

Az

orvos ilyenvilágot

a

sok látszik csalódásnak vagy csalásnak,

azért,

mert a természet

törvényeit

ismerjük, melyek e tüneményeket

nék. Ki hitte volna, hogy az

mieltt

tanul,

ne

hogy ez vagy amaz

még

megfejte-

ember repülni

is

meg-

megmutatta ? A búvár hogy részrehajlatlanul és

Mongolfier

ne legyen elitél,

kell,

lelkiismeretesen vizsgálja és rendszerezze a

tünemé-

nyeket, miután pedig részletezte, oda kell törekedni,

hogy

a törvényeket,

—

Tehát

gáljuk

meg

jól

van,

melyeken alapulnak,

—

a delejesség

Szolarcsek

szólt

kikutassa.

—

vizs-

tüneményét, a míg azon-

ban magam nem leszek álomlátó, vagy mást nem Iátok ezen állapotban, megengedi, hogy kételkedjem. Delejezzen meg engem.

—

Alig hiszem,

hogy elég

erm

lesz önt de-

lejezni.

Raimondné azonban úgy

is

nagyon

fáj

mondván, hogy nyomogatás könnyeb-

ajánlkozott,

a feje, és a

bülést szerez.

—

Ha oly nagyon kivánja, de monda Kovács som, hogyha ers akarata, mert

—

;

—

nincs ellene kifogá-

csak akkor teljesítem, akarata nélkül

semmi

7»

Ne

sem tenném.

áron

egyéniségét

elveszti,

melyeket

fel,

—

Se

akaratlanul

nem

akarva talán

—

baj,

hogy az önkívüllét

féljen,

hogy

talán is

közlene.

monda

fedcnd

titkokat

hallunk, és melyeket

—

Raimondné,

nincse-

nek titkaim barátaim eltt, és tudom, hogy gyöngédtelen

nem

és intéznek hozzám maradjon, Lenke is itt tévé hogy észrevette, hogy barátnje, ki rende-

kérdéseket

;

kívánom,

azért

midn

hozzá,

tartama

hallgatott a beszélgetés

sen

alatt,

felállt

és az ajtó felé ment.

hogy az étel nem készül ha utána nem lát, hogy rendén van-e

Lenke menté el

idejére,

magát,

minden? de mindnyájan tiltakoztak távozása ellen, kijelentvén, hogy inkább várnak az ételre félóráig; és így a szobában kellé maradnia.

Raimondné egy karos székbe állt,

hüvelykujjait

Kovács elébe

ült.

megfogta és egy ideig mereven

nézett rá, azután kiterjesztett kézzel köröket vont körülte,

hüvelyk

kezdve

úgy hogy ujjának távolságra lassan,

estek

körülbelül

ismét

gyorsan visszatért.

perez,

s

már

is

mélyen

hegyei

míg

tle, kezéig

Még

aludt,

mintegy másfél homlokától

levonult,

alig

múlt

megelégedésnek

túlvilági

nehéz küzdelem után, pillái

le voltak

tíz

nemsokára kiderül-

tek vonásai, méltóságos nyugalom terült a

majd el

el

arczán;

kifejezése, miként egy

daczára annak, hogy szem-

csukódva.

Kovács

intett

Lenkének,

ez megfogta kezét.

-^ Ez te vagy, kedves Lenkém, tiszta

érczhangon,

mely

— monda Raimondné

jóval különbözött máskori

7*

arczának nyugalma különben

hangjától, mint

éles

eleven,

vagy, a mire szükséged léssz,

Ers

arczvonásitól.

lélekteljes

van

is

;

lelk lány

de még te boldog

boldogabb mint £n.

Szolarcsek most közelebb lépve, kezét az orvos vállára

Raimondné

tette.

megrettent,

helyérl és félelmes hangon jatok,

ne öljétek meg!

kiálta

:

felugrott

Várjatok, vár-

ártatlan!

fuss,

mert a

bakó megöl, ne légy önfej, a börtönajtó nyitva, barátaid már meghaltak és esztelenség az életet hiába feláldozni. Kimerülten rogyott vissza a székre.

—

Lenke megrázkódott. Kovács komor ln és monda Raimondné nagyon ingerült, fel kell ébresztenünk. :

Elkezdte a vonásokat, melyekkel felé csinálni,

mire

az

elaltatta, vissza-

lecsendesült,

újra

és

hogy természetes álomba szenderült.

látszék,

vács felhagyott mtétével,

nem

úgy

Ko-

akarta mestersége-

sen felkölteni, mivel azt hivé, hogy rázkódás után a

természetnek nyugalomra van szüksége.

— Oh mily szép, — monda Szolarcseknek,

hajjal

tással

a

ki

Lenke elnyomott az

alvót

De Raimondné hamar

bámulta.

felébredt és

midn az orvos komoly arczát látta, nevetve kérdé No, mit jósoltam

—

Nem

somnak

épen,

vel

—

tökéletesen

szereti

én

szólt Szolarcsek

megfelelt;

a

— várakozá-

midn Lenke

jövt

kö-

jövendölt, mi-

engem látott, börtönrl, Ez nagyon természetes, Monitcurbl az utolsó párisi vér-

t, és

a mint

és bakóról

ma önnek

—

:

alkalmasint sok badarságot.

?

zeledett önhöz, annak boldog

vérrl

só-

elragadta-

jeleneteket olvasám

szólt.

fel,

delejes állapotban a mély

— Pulszky

Várjatok, váriatok, ne öljétek

:

A

magyar jakobinusok.

meg!

Ö

ártatlan!

72. lap.

73

benyomás,

melyet

személyemmel tudomására

jutott

;

lenség.

—

hirck

c

önre

gyakoroltak,

mint

kapcsolatba,

jött

a

ki

által

nincs természetesebb, mint e je-

—

sóhajtott fel Lenke. úgy tapasztalta, hogy mégis balgaság volt kivánni, hogy delejezzék Kovács úr

Adja az ég! Raimondné most

;

Lenke meg

elkomolyodott,

mint elbb, most

is

volt hatva, Szolarcsek,

monda: «én is gyönmég azt sem tudom, mit

hitetlen,

gének érzem magam, és jövendöltem. » Többszörösen megkísérté a társaság komoly hangulatát vidámságával felderíteni, de Szolarcsek szótalan

hasztalan,

mily

hetvén,

szép volt a delejes

mondné, Lenke hangulat

nem

volt,

nem

el

álomban

Rai-

A

rossz

ffájásról panaszkodék.

volt

felejt-

megszüntethet, és elégületle-

nül oszlottak szét.

Más meg

nap reggel Szolarcsek már Kovácsnál

akarta tudni, hogy

szegény

orvos

Raimondné mint

betegeivel,

kik

ily

van.

volt.

Az

szoktak

tájt

hozzá jni, volt elfoglalva. Lenke a városba ment, hogy egyetmást bevásároljon, csak Raimondné vala honn. Kissé szenvedleg nézett ki, és a mint Sándort megpillantotta, e szavakkal köszönté

barátom, vallja

meg

a delejálomban, nincs

deni, mert

bármit

álmatlanul

mondék

mondék

—

tölte.

tegnap

bátorságom Lenkét megkéris,

kedélyérc mélyebb

benyomást tn, mint tegnap estve hivém éjt

— Kedves

:

nyiltan, mit beszéltem

Mondja

el

;

az egész

szintén,

mit

?

Lenkének kés boldogságot

jósolt,

sok küz-

;

74

delem után, mert

ervel

hogy nagyon

— Tehát

monda j, hogy sok Jelkipedig véres halált jövendölt; :

Kovács

felébreszté

erre

n,

azt

Nekem

bir.

van indulva.

fel

ezt fájlalja

Lenke

mély gondolatokba

hatja,

mert

úr,

hogy lehet

!

úgy

— monda

ha ön meghal

tleg másként álmodta. De hogy fejté,

hogy az

Egy

!

álom

volt ez álomnál,

I

gyermekség

alvónak álmai

— monda

fog-

hihe-

ön meg-

!

ké-

ily

Szolarcsek,

—

nem akarám Lenkét még jobban meg-

jóslat volt!

ijeszteni, azért

adtam e látománynak hamis magya-

meg nem

Azonban

rázatot.

ily

miként teremthetett

peket.

— Több

a franczia

Meg nem

merülvén.

boldog,

annyira meghathatta

látszott

ijeszt

annak tudata,

hogy napjaim megszámlál vák, és hogy életem erszakkal

alszik

hanem azon és

épen

el

azért,

mondott,

függ,

volt,

épen azért mondom, van bá-

torságom kimondani, a mit

—

tartóssága,

melynek szentelve

hiszem, hogy a mit tegnap

mivel

jóslat vala,

hallgatok vala;

nem

miután értéke

;

czéltól

itt

még

sokáig el-

talán

megragadta

kezét:

—

én

önt szeretem.

Raimondné tenyerébe zárván

— Kegyed

sír

1

arczát, könyezett.

— szólt Szolarcsek meghatva, — a

mjt most mondék,

meg nem

lepheté, hisz

észrevehette, mert ügyetlen vagyok és

magam

már rég

nem birom

hogy mióta elször a szigeten találkozánk, képe mindig elttem lebeg és hangja Sirasson engem, mert szerelmetölti be lelkemet tettetni,

I

met nem

viszonozhatja?

Mondja

meg

szintén.

— 75

igyekszem némán

elviselni, tegnapi jóslata biztosít,

hogy fájdalmam nem sokáig kinzand. Raimondné erre felegyenesedett, arcza oly fejezést

és

vn,

fenséges

mint tegnap

delejálomban

komolyan

azután

;

nem

sirattam,

a,

szólt

ki-

csendes

:

Magamat

:

kedves barátom, magamat, kin

önt,

a szerencsétlenség

nyugszik,

mindenütt

ki

átkot

hoz, és ép azokat semmisítem meg, kik szivemnek

Ha

legkedvesebbek.

sors

a

volna Lenkét

meglátta

és

boldogok lettek volna, mert most ennek vége

nem

ide

ön

vezet,

egymással

megszereti,

a leány önt szereti,

I

—

On

engem

tehát igazán szeret

gyöngéden Szolarcsek,

ajkaihoz

csókjaival halmozva.

— —

hogy

—

Mivel bizonyítsam be ? Én jobban ismerem a a

—

?

emelve

kérdezé kezét, s

kiálta fel.

férfiak

szivét,

mint

els kitörésének nagy értéket már énszivem is sokat szenvedett

szenvedély

tulajdonítsak, és

leheletétl, minthogy másodmagát a részvét szavának. De mért nem akart tovább is azon barátságos viszonyban maradni, melyben eddig oly boldogan éltünk a csalódás jéghideg

szor tüstént

átadja

1

miért

hcvíté

még tovább

képzeletét

fel

érzelmeit

ságát mindenkinél

?

I

?

mért nem zabolázta

Becsülöm

jobban

jellemét, társa-

szeretem, érzem, hogy

talán szerethetném,

—

Köszönet

de ezt ne kivánja. neked angyal, szakítá

szenvedélyesen Szolarcsek, kérek

;

zeletben

oly

—

—

csupán

boldoggá tészsz, a milyen

sem valék

soha.

Tehát

te

ez,

félbe a mit

még képképes

vol-

76 nál

engem

fogsz

Szeretni

szeretni ?

Szeretned

!

kell!

— Ne kívánja ezt Sándor, — n\onda szelíden szomorún, — ne ébreszsze a szívemben alvó szenés

fel

A

vedélyt.

szenved élyly el

mily

szeretek, ép oly

hogy szerelmem tárgya

kívánom,

szenvedélylyel

egyedül engem szeressen. Szerelemféltésem tönkre

nem magáé többé, ismerminden gondolatát, minden szívdobbanálelkét ki kell tárnia elttem és a legkisebb resem szabad eltitkolnia.

tenne

nem sát,

dt

a kit szeretek, az

;

kell

Szolarcsek rögtön elhalaványult, a::után monda:

Lelked

nagy és

keser gondolat

semmi

nemes,

nem nyerhet benne

életet.

Lépteket hallottak. Lenke a szobába pillantást

arczokon, hogy már

szemébe,

lépett,

egy

barátaira és tüstént észrevette az

vetett

nyilatkoztak könyek tolultak idzött egy perczig a szobában és

alig

;

ismét elsietett.

— Nem ígérni ?

mondék

rettenti vissza, a mit

Raimondné,

— —

van bátorsága

felrétlen

?

— kérdé

nyíltságot

— Szolarcsek. — Most tehát próbára teszem, — monda — n elébe mélyen Igen,

czía tett

válaszolt

tréfásan.

szemébe

és

Felkelt,

monda

:

állt,

Miért

a fran-

tekin-

volt oly szórako-

azon estén, midn elbeszélte, hogy gróf Zsigray Bécsben atyámért és társaiért semmit sem zott

eszközölhetett ki

Szolarcsek

?

megzavarodott:

mére, kérem, kérdjen

tlem

«Az

Isten

akármit,

szerel-

monda kö-

!

71

nyörögve,

szavam

—

de becsület-

ezt ne, gyermekség,

kimondanom.

van

Jól

késbb ban

csak

tiltja

keresett ön egy nappal

mit

tehát,

Kit

a városligetben ?

várt a topolysétány-

?

mintha

Szolarcsek,

villám sújtotta volna, lesüté

szemeit és hallgatott, végre elkczdé.

—

Tehát ke-

gyed tudja?

—

Semmit sem monda mosolyogva, embert, a

ki

mert valóban sajnálta

kétségbeesetten

1

Én

állt

tudni, a

fiatal

— vagy

ez

kisértéssel da-

Kovácscsal a ligetben voltam sétálni és a

távolban láttam önt,

gatott volt

;

s

ön rövidlátó lévén, meg nem észrevettem, hogy iz-

én azonban

ismert minket,

oly természetellenesnek

ennek okát tudni akarom?

De

sem

ha

járt,

eltte,

minden

mely

az ifjúnak szerelme, cízol

hanem akarom

tudok,

akarok

avatkozni,

akkor mondja meg,

s

találja,

hivatási titkaiba

ügyvédi

nem kérdem

Szolarcsek székére dlt és felsóhajtott

hogy

még

hivatásból

többé. :

Kegyed

végtelenül boldogtalanná tesz

—

Azt Icgkevésbbé sem akarom, szólt mosolyogva, de talán maga sem tudja, mily nevetséges ily kétségbeesetten

!

ság, barátom. fel

ne vegye

;

Ne csüggeszsze ügy le fejét. BátorAma kis tanítást, melyet most adék, jövben

az

ígéretben takarékosabb

hogy adott szavát már a másik perczben megszegé S habár szintén nem közié velem, mint kötelessége leendett, hogy mit mvelt e két nap alatt, mégis megtudom, jegyezze meg ezt, elttem kár valamit titkolni mert utólesz,

mint most

volt,

I

;

78

csakugyan

végre

Hogy

kikutatom.

nem

gyónik, magában érthet, és valahogy eszébe

ne jusson,

nem

hogy

nekem

irjon,

fiatal

emberekkel

állok levelezésbe, a kik Ígéretüket oly

megszegik.

hamar

Most pedig nyugodjék meg, ne legyen

gyermek, és legyen lan

szerelmének

míg szintén meg

említését mindaddig megtiltom,

fáradság

meggyzdve, hogy

haszta-

A

viszont--

elttem

valamit titkolni.

látásig!

Megfenyegette

kis ujjaival,

gett ki a szobából.

azután nevetve lebe-

VI. Egy

A

mint

Szolarcsek

fzerb.

zavart arczél

hogy e

zett,

csodálkozott,

már

midn

Emléke-

valahol látta, és azért

mélyen

idegen

az

a

egy sötét tekintet és

emberrel találkozott.

fiatal

férfit

Kovács házát,

elhagyta

kaputól néhány lépésnyire

nem

meghajolt

eltte és leemelte föveget. Raimondné azonban, tekintetével kisérte az ügyvédet,

még

ki

alig észlelte

már közelebbi ismeretségre gyanító midn egy terv már megért agyákülönben tudta, hogy e férfi minden nap ban. ugyanezen órában jön ki, és e végbl kérdezsaz idegennek alázatosságát,

ködött Kovácsnál

hogy

szolta, llia,

fia

a

kiléte

szászvári

;

az orvos azt vála-

apát

irnoka, Spintovich

egy szentendrei szerbnek,

likus,

midn

vény

szerint

a

gyermek már

lliát

a katholikus

mert atyjának vallását nak,

fell

1

2

a ki

ln

katho-

éves volt. Tör-

vallásban

nevelték,

kellé követnie, daczára an-

hogy ez kicsapongás következtében nemsokára

;

8o meghalt, és

si

ragaszkodott

midn

anyja a legnagyobb vakbuzgósággal

llia

fiával

a

Alig halt

vallásához.

meg

Bánátba menekült, hogy

férje,

ott az or-

thodox vallásban, az óhitben nevelje. Azonban a Csanádi püspöknek jelenték, hogy atyja a katho-

meg

Hkus vallásban halt

szakkal az anyától a

fiút,

már

jának vak buzgalma gát, a szegedi

végbl

e

;

er-

elvétette

és mivel félt,

hogy any-

a fiú szivébe beleélte

ma-

mennoniták kolostorába küldte nenehézkes véralkata a kolostor-

veltetni, llia tunya, élettel tökéletesen

megegyezett, és ekként gyorsan

a szerzetes életre

szánta

magát

;

mert azt

hitte,

hogy

így legkönnyebben éri el a gondtalan életet, a nélkül, hogy sokat tanulnia vagy dolgoznia kellessék, mert mind a tanulás mind a dolog nem

De

igen volt Ínyére. zetesi

azon idben,

melybe

latta a szerzetet,

llia

kat kiutasíták a kolostorból,

A

kaptak. nyitva

midn

a szer-

esküt le kellc tennie, József császár felosz-

;

csekély

nyugdíjat

melyben az ember rendeltetése

dolog és nem henyélés, tározattal

és

testvéreknek tudtul adaték, hogy a világ elttük,

áll

lépni akart, az atyá-

llia

elégületlen volt e ha-

a szerzetes élet vágyainak

tesen megfelelt

a

;

jó

konyha,

oly

tökéle-

estve kártyatársa-

meleg szobában, gondtalan élet a kolostor falai közt, minden kötelezettség nélkül, kivéve az olvasót elimádkozni, naponta misét mondani, s ha épen a sor rákerült, keresztülutazni a vidéket, hogy ság

a

jó,

néptl

a kolostor

számára adományt kéregessen

lehet-e ennél kellemesebb életet kívánni?

szerzetes

tehát

a

császár

rendeletét

A leend

zsarnokinak

8i

mondta; tagadta, hogy a kormánynak hatalmában munkára erltetni, ha henyélve is megélheáll tett volna, és csak azzal vigasztalta magát, hogy

t

József ellensége a pápának és vallásnak, és egykor

bizonyosan a pokolban fog kel tért llia anyjához

a

sülni.

Bánátba

Ezen érzelmeka ki

vissza,

ál-

még egyszer látni megengedé, mieltt még kés nem vala t atyáinak vallásához visszavezetni. O tulajdonkép nem tudta, dotta Istenét,

hogy

fiát

mi különbség van a két vallás közt

;

de ép

azért,

mert nem tudta, tartá a katholikus egyházat pogány ságnak, míg ellenben a görög, véleménye szerint az egyetlen, mely a bnös embernek vigaszt és bocsánatot nyújthat,

ban az

istentant,

de

llia

bár tanulta a kolostor-

a két vallás közötti

különbség

mindig zavart volt eltte, és e miatt, hogy anyjának örömét ne zavarja, a szerb püspökhöz ment, hogy hitkételyeit szétoszlassa. Ez véletlenül bigót, korlátolt elméj ember lévén, a ki miután megtudta, hogy llia egykoron az nyájához tartozott, szent

kötelességének

vezetni.

De

a helyett,

tartá

az

eltévedtet

hogy e tárgyról

szólt volna, fenyegetéssel rohanta

meg

vissza-

higgadtan a

szegény

Gyakran komolyan ismétlé, hogy mind elkára ki seinek vallását elhagyja, és a pokol büntetéseivel addig fenyegette, míg végre az exmennonita növendék mcgigérte, hogy a görög vallásra tér újra. Anyja örömkönnyeket sírt, habár fiút.

hozik,

nehéz a katholikus egyházat

tudta, mily

és

meg nem

akadályozhatta

elmén a katholikus püspökhöz Pulíifcy F.

:

Magyar

Jacobinusofc.

elhagyni,

llia

szándékát, hogy

is,

határozatát köz6

8a

Icnd. De ez nyíltan kimondá neki, hogy akaratát minden erejével akadályozni fogja, mert nem veheti lelkére, hogy egy lélek, melyet a végzet reája kárhozatba rohanjon, elhagyván az egyet-

bízott, a

len

üdvözít egyházat. Erre aztán

megzavarodott

anyja,

;

görög püspök, pokollal kit

még

telni,

szerété,

megszokott

és a

püspöke,

ijesztek, és az

kolostorban

a

tökéletesen

llia

végtelen

kit

szentül

tisz-

kihez térdhajtás és kézcsók nélkül soha sem

közeledett, szintén az örök kárhozattál fenyegette,

ha azon

egyházat

elhagyja,

melyben neveltetek. a gondolkodás

ers szervezet,

Feje sohasem volt

ép úgy terhére volt, mint a dolog, és a kolostorban hozzá szokván a szenvedleges engedelmességhez, mely oly kellemes a nembánom emberek-

minden

nek, mert

zetbe

jutott, hol

lensége

ásított

minden rál

midn

összezilálta, földi

most oly hely-

E

veszélyes

kedélyálla-

lelkét és egész lényét

az

j79o-ik év tavaszán

Bécsben meghalt

akarják

Pestrl

királyul

kinek

iszonyú állapotban

szerbek közt hirtelen elterjedt azon

a császár

nem

mely

volt,

;

oldalról a pokol feneket-

Ez

vezetésére bízza magát?

potban

a szellem

erkölcsi felelsséget,

önálló tevékenységét megszünteti

és a

elismerni.

jöv kereskedk

végkép az

hír,

al-

hogy

magyarok utódját

A

újságolták

Bécsbl

és

Újvidéken és

hogy szent István király koronáját, melyet József császár Bécsbe vitetett, nagy pompával hozták vissza Budára, és a nemesség a vár-

Temesváron,

megyékbl sére,

lovas csapatokat

küld

a

korona rzé-

míg az országgylés koronaröket nevez.

De

83

mindez csak

magyarok barátjaikkal, a hogy a császártól

a

látszat,

törökökkel akarnak szövetkezni,

végkép

elszakadhassanak.

Majd

ismét

az

hallat-

hogy az országgylés összeült és a huszárezredek kijelenték, hogy az országgyléssel tarszott,

tanak, és a király

meg

meg

császár

aa

alföldi

püspökjük patriarchává tisztviselik

hatnak,

büszke magyaroknak niok.

ták

sincs koronázva

hogy a császár vármegyék uraivá

a szerbek most,

Mások

ama

hogy

a

áll/ták,

rendeletet,

lesz,

külön

és

teszi

ket,

vajdát

kell

a

választ-

mind szerbek lesznek,

meg

és a

majd elttük hajol-

hogy saját szemükkel olvasmelyben a császár kimondja,

szerbek legkedvesebb

alattvalói,

óhajt vajdájuk lenni, de a magyaroktól a

mutassák

;

hívei,

és

maga és ha

fél,

szerbek felkelnek a magyarok ellen, szabad rab-

lást

enged nekik Magyarországon, mint

Bajor-

Poroszországban.

és

hitelt nyert,

Ez

tessék

annál

seik

nagyobb

mivel a görög püspökök a papsághoz

szószékbl olvastak hogy a szerb nemzet kész császárjáért élni és halni és hogy engedélyért esedeznek egy Temesváron tartandó illyr nemzeti gylés végett, hogy ott kívánságaikat és készségüleveleket küldtcnek, melyeket fel,

bennük

kijelentvén,

ket kifejezhessék.

Az engedély

megjött és augusztusban a szerbek

seregestül vonultak Temesvárra, hol püspökeik

nevezetesebb embereik gyülekeztek,

llia

is

és

elment

és hallott ott

néhány beszédet. Megértette, hogy

a jelesek

egész népnek szabadságot kivántak,

és

hogy

az a

szerbek egész ország urai akarnak lenni, 6*

:

84

mert a magyarok barbárok, a kik erszakkal foglalák el az országot,

dók,

a

és

els

mindig

a láza-

a császárt;

magyarok

a

beszédek elbvölték, kiabálta a

vit», míg csak

el

nem

naponként

értette, hisz

nak sem

k

Lipóttól mindig oly szép kivált-

hogy folytonosan küzdjenek

ságokat,

ellen, lliát e

hogy

zsarnokok,

a

szerbek szerették

azért nyertek

és

k

«zsi-

rekedt, bár az egészet látta,

hogy

nem

a szerb paraszt-

többet dolgoznia, mint a magyarnak,

kell

nemes ép oly szabad, mint mahanem oly szépen hangzott, ha magyarok büszkeségérl panaszkodá-

a szerb

gyar szomszédja a szónokok a

;

nak, és a nyomásról szóltak, melyet a szláv fajnak

trnie

kell,

melyet

a

melyé

nyolczszáz

volt

kezdetben

az

ország,

eltt a magyarok vad

év

er-

szakkal elfoglaltak.

E

szónoklatok

Temesvártt

részegít

voltak Iliára, lelkiismeretének furdalása

hatássa)

megsznt,

mert fejében egy gondolatnál több nem fért meg egyszerre. Megtanulta a magyarokat gylölni és

minden rosszat nekik

tulajdonítani,

és

elfeledte a

Csanádi püspököt, a ki szintén magyar volt. Azért

anyja kérelmére elment egy

is

a

görög templomba és

a

ülés

tartama

görög szertartás

alatt

szerint

megáldozott, és ha olykor a lelkiismeret furdalásai megszállták

is,

«Ha poklokra miért fogadtak miért

e

gondolattal

szállok

be

nem hagytak

is,

a

vigasztalta

magát

magyarok lesznek

kolostorba,

okai,

és ha befogadtak,

ott.»

De temesvári tartózkodása más tekintetben fonln egész életére. Martinovics apát az érte-

tos

85

folyama

egész

kezlet

idzött,

ott

alatt

gyakran tartá,

értekezett,

jeszti, llia

zdött, tnt

fel

fogadta, vala

mindenki

neki

:

embernek

oly

mely arczán tükrö-

által,

gylések egyikén eleve

a

késbb

felle,

tagjaival

szerbek közt ter-

czéljait a

vak buzgósága

tudakozódott iránta, és

és

kormány

a ki a

görög

a

püspökökkel és a gyülekezet legkiválóbb

érdekkel

viseltetek

végre Budára indulása eltt szolgálatába

llia

itt

részben komornyik, részben irnok

kerek, olvasható írása volt, és mivel sohasem

;

hogy mit

tudta,

apáthoz Írnoknak,

különösen

ír,

ki

alkalmas vala

másoltatta le a nélkül,

hogy

az

ügyeket

általa a legtitkosabb

árulástól féljen.

Más-

részrl Írnokának mindig adott bnbocsánatot, valahányszor lelkiismeretfurdal ásai

még mindig

desen a görög templomba az

apáthoz

felébredtek

;

tétovázott a két egyház között.

jött,

és

de azután megint

járt,

bnt

mint

ezt

mert

Ren-

gyónta meg.

Martinovics többször mondta neki, hogy a keresztény buzgó imádsága és a

bnös

igazi

bánata Is-

tennek mindenütt kedves, és meghallgattatik akár-

hogy becsületes

hol, valamint,

szerez az embernek.

De

gylölte az apátot, és hitárulnak

ben nem sok dolga

nem

Budára

jött,

városba

jvén

tala,

Ereje

mert ez

meg-

Külön-

tartotta.

miután

megenged é, hogy

miután

szintén elhagyta a lakni,

halált

és az apát jó úr vala, ki

sokat háborította, és gyakran

anyját meglátogassa;

tett.

volt,

nyugodt

beszédért

élet ily

llia

llia

llia

Bánátot, nélkül

urával

a Rácz-

nem

élhe-

azonban fogyott, és fia félve tapaszhogy egy id óta szünetlen beteges, és c

!

Z6 miatt járt naponta Kovácshoz orvosságért. Különös

bizalma vala hozzá

könyvbl

mert, mint

;

és gyógyszertárból

nem hanem va-

monda,

llía

gyógyít,

pedig

rázsló és boszorkánymester; az orvost

gyon érdekelte mind

A

a beteg,

mind

mint a közelebbi napok egyikén

jött

llia

Kovácshoz, Raimondné a ház eltt eltte,

leemelte kalapját

és

na-

fiának jelleme.

ismét elsétált,

llia

tovább akart haladni,

beszédbe ereszkedett vele, és megkérdezé, hogy anyja jobban van-e már? szólt ez Nagysád tudja, hogy anyám is van?

azonban

—

csodálkozva. — Valamivel jobban

dogságos

szz

még

talán

tokaji

Az

megtartja.

hanem

orvos

nem

hogy egy használna, de Pesten nagyon

rendel már orvosságot,

üveg valódi

—

van. Isten és a bol-

azt véli,

nehéz valódit kapni.

Raimondné

hogy nagyon

válaszolá,

anyjának szívességet tehet

dékba egy üveg valódi örök hálát ígért neki.

;

örül,

hogy

ép tegnap kapott aján-

tokajit és lliának adá, a ki

— kérdé most a fran— Ismered és köszöntél n, — a tegnap — Hogy ne ismerném, — monda — az Szoazt a fiatal urat,

kivel

czia

itt

találkozál

llia,

larcsek úr, a ki lakik, és

ha az

Budán tlünk ablaknál

állva

a

második utcaában

pipázom

és az ut-

czára nézek, ép ajtaját látom és megismerek min-

den

ki- és bejárót.

— Megteszcsz egy szívességet? — kérdezé tovább. — Hogy ne tennék — — Arra Szolarcsekmeg, válaszolt a szerb.

kérlek, figyeld

hez,

és

tudd

ki

meg nekem, hová

jár

szokott

járni.

87 légy tizennégy nap titkos kém, tudni akarom,

hogy

mit mivel ez úr.

A

szerb ezt örömmel megígérte, és Raimondné

megelégedve

eredményével

diplomatiájának

Észleldött a tegnapi

szobába.

vissza

a

fölött.

Szolarcseket

elször törekedni

tért

jelenet

meg-

fog

azon egyénnel értekezend, a kinek becsületszavát adta, hogy ama nap eseményeirl hallgasson, és ha egyszer megtudta, ki ez, akkor a indítani, azután

könnyen kipuhatolja. Emberismerete daczára is csalódott; Szolarcsek az ügyet sokkal komolyabban vette, mint , meg sem kisérté, hogy vele többet szóljon. Bár na-

többit

ponta

sincs egyedül.

A

intézi

a dolgot,

mit neki monda, annál fontosabb

els kívánságát sem elégítheté Azért egy szóval sem merte említeni, a mi t

parancs ki.

hogy hogy soha

Kovácshoz, de észre sem vette,

eljött

Raimondné mindig úgy volt,

mivel

néhány perczig

azon napra emlékeztetné, melyen oly végtelen

boldog

volt,

boldogtalanabb legyen.

De

mindent, hogy kívánságát

elzze, és ilyenkor oly tet és

megbánás

csakhogy

annál

aztán

szemlátomást

megtn

kitalálja, szeszélyeit

tekintettel,

meg-

melybe szere-

vegyült, pillanta rá; végül a fran-

ember szenvedésén. Lenkét bántotta barátnjének megmagyaczia

nnek

meglágyult a szive a

rázhatlan viselete, de hallgatott

vn

észre semmit.

tetett is barátjának,

;

Mert bármily

fiatal

csak Kovács

nem

élesen következ-

Lavaternek tanai szerint arcz-

vonásokból az ember jellemére, azon finom változatokat ép nem észlelte, melyeket különféle ke-

88 az arczon csak a

délyrázkódtatás szül,

vonásokat nézte,

nem

maradandó

a változandót

és mulandót.

Szolarcsek kedélyét nemcsak azon

összeütközés

nyomta, melybe kötelessége hozta szerelmével, de néhány nap eltt egy kis czédulát talált kalapjá«Paetu8 alszol, a helyett hogy mMegismerte Zsigray vonásait, és nem kételkedhetett, hogy ez szemrehányás, a miért kö-

ban e sorokkal

:

ködnél. »

telességét, teljesíté,

a

igéretét

négy

volt,

a kikrl

látszott.

meg

feltétel

nem

Lászlót

,

nem

e

Az

ifjú

Révay

jöv-

vezethette oly társulatba, mely

tekintetben

kötné; Kovács

meg azon

válhatna

tl, melyben eddig mozgott.

A

szabadság

nos elveirl sem örömest beszélt,

hogy Montesquieu-t

még akkor

bárónénak adott szava

a

nem

ez

és a társulatot

jére fontos következményekkel bírhatna,

sem, ha

csak

gyzdve, hogy

istápolnák.

alatt

most na-

és

Ismersei közül

volt

ügyet oly komolyan vennék mint

minden

hogy

azt hitte,

tévé,

nincs könnyebb, mint ezt teljesíteni,

ponta nehezebbnek

nem

egy tagot vezetni,

társulatba

, midn

kör-

általá-

s

daczára annak,

és Rousseau-t

olvasta, ellene

volt alkotmányosságról

vagy

a

Contrat

Soci álról

monda, valahányszor Szolarcsek e tárgyra tért, még sohasem reformálták a világot. A ki a nép szabadságát el akarja mozdítani, az mködjék oda, hogy a folyók szólni. Elméleti

rendszerekkel,

szabályoztassanak, az utakat építsék, és földmívelés emeltessék,

a kereskedés

de különösen, hogy

a

természettudományok ne heverjenek parlagul, mint eddig.

Azon

írók, kik

most egy magyar tudós tár-

89 megalapítását

sulat

tervelik,

tettek Magyarországért, mint

ha sikerült, többet ha az egész Moniteur

minden helységbe szétküldetnék. ember, ki Montesquieu Hirgeist, egy fiatal

lefordítva

«

czím könyvéhez egy el-

Törvények szelleme »

szót

írt,

mvet

azon czélból, hogy az egész

lefor-

most Szolarcsek gondolt. De midn meglátogatta, hogy a hónapok óta megszakadt bamert apriltól Szolarcsek rátságot megújítsa, dítja, volt, kire

—

minden társaságot került, észrevette, hogy ez már a

—

egy

Az

len férfiú, a kihez e tekintetben sikerrel rulni,

Óz

já-

volt sokkal

sebb Szolarcseknél, de híre már rég 1790-iki országgylési

Csodálatos

meg

id-

volt ala-

tudósításai

képességgel

felfogási

megveszte-

mint

nem

gethetlen becsületessége.

az

egyet-

vélt

Pál ügyvéd vala, kinek a törvényekbeni

jártassága ép oly ismeretes volt,

pítva

tüstént

jelrl

társulat tagja.

jegyezte

által.

fel

az

ülésekben a nevezetesebb beszédeket,

és korlátolt

keretbe foglalva, közié barátaival,

ezen tudó-

sításokat leiratokban az egész

Mert habár

nyílt

gylések

kik

hazában elterjesztek.

tartattak,

országgylési

határozatok csak akkor közöltettek a lapokban, ha a királyi tábla

birája

alakba öltöztette, a szítek.

Az

Kimondá

helybenhagyta

midn már

és

hivatalos

érdeküket rég ve-

nem lehet kétkedni. meggyzdését nyíltan azon

hazafiságában rosszaló

Bécsben egy id óta hatade a franczia pártnak sem volt ba-

rendszer ellen, mely

lomra kapott

;

rátja; küzdött a forradalom ellen,

mert

ez

rend-

szeres háborút viselt a történeti jogok ellen, és a

90 fennálló rendszabály

államot

tekintetbe

megelzleg

alkotmányos párt sem

számítá

t

hogy

az

az

az

tagjai

közé,

azon

oly hangosan szólt, mint Laczkovits,

lenség ellen,

nélkül

Azonban

vétele

akarta szervezni.

ép

képte-

országgylésen egyedül

nemesség van képviselve, és mégsem

a

a ter-

viseli

heket. Jelszava volt: reformálni az alkotmányt tör-

vényes úton. llyféle nézet az akkori idben

nem

legkedvezbb. Miután József császár az alkotmányt végkép eltörölte, és a legfelvilágosultabb kényuralom nyavalyái a nyilvános szellem meg-

vala

ölésében, mely

nek,

—

a

hivatalnokokat

láthatók lettek, természetes

az alkotmányos párt,

kiküzdvén

visszahelyezését,

állapot

régi

gépekké alacso-

mködésük eredményével nem törd-

nyítja, a kik

az

ln, hogy most

nagy nehezen

minden megtámadást kancsal szemmel nézett az

újítás kísérletében

Hogy kel

!

oszsza

meg

a

országra uj veszélyt

nemesség jogait

a

nemtelenekvitat-

E

kozások nem, egyedül forradalom segíthet. telve állott,

azért

elveivel

természetes,

Midn

gyzdve,

hozzájuk.

Szolarcsek szobájába lépett, úgy

a régi kéziratokba mélyedve,

midn

két

hogy elszige-

de meg levén helyességükrl

ersen ragaszkodott

és az látott.

kiknek véleménye szerint a parlamenti

párt között

a

alkotmány ellen

el

hogy észre sem

volt

vette,

az ajtó megnyílt.

— Mit tanulsz oly szorgalmasan, kedves Palim — kérdé a belép. — Magyarország parlamenti ?

történetét,

szolt ez, s megjelzé a kéziratot.

Mi

vála-

hozott hoz-

9«

zám kedves barátom,

hónap óta sehol sem

hisz két

vagy látható?

—

Elég ok

Szolarcsek,

De

lalva.

arra,

—

utolsó

hogy ma

—

eljöttem,

idben nagyon

el

monda

valék fog-

emez elporosult

mit kutatsz a középkor

íveiben, mi jó lehet a sötétség e maradványaiban ?

—

Ne

—

monda

mint vélitek.

Mind-

gyjteményeimet,

becsméreld

, — hidd meg nekem, hogy ez elsárgult kéziratokban több

politikai bölcsesség rejlik,

nyájan elcsodálkoznátok, ha tervem kivihetném.

— —

—

kérdé Szolarcsek. S ez? Hiába szólok róla, hasztalan, tudom, nem

sikerül,

—

ember,

ki

czélra,

folytatá

pénzt

még ha

fontosabb

. — Napjainkban nem és

erélyt

találkozik

nemes

egy

áldozna

e czél a nép felvilágosításának leg-

viszonyairól

kett találkoznék désrl szó sem

is,

szól

lehet,

e

És ha egy vagy

is.

határozott

egyetemes

nélkül

mkö-

pedig mindez

hasztalan.

hogy ba-

Szolarcsek figyelmessé lón, azt hivé, rátja oly

hangulatban van,

midn

többet

közölhet

megfogván kezét, szólt: Ne légy kislelk. Tudod, hogy van Magyarhonban elég férfiú, népet szereti és javáért minden áldozatra ki a

vele, azért

képes.

És

az általad

tudja,

nem

létezik-e

kétségbe

vont szervezés,

már? hogy annak,

det foglalkodtatja, merész, veszélytl férfiak

ó

nem

a

ki

mi elmé-

nem retteg

adtak-e már életet? és szólt: «Ez minden búvárával összekötteegyetem- és az országos levél-

bámulva nézett Szolarcsekre,

lehetetlen, az ország

tésben állok,

az

9»

folyamodám, a válasz mindenütt ugyanaz. hazában a czcnzura meg nem engedi, hogy ez

tárhoz

A

is

okmányok

világot

lássanak,

külföldön

pedig cse-

semhogy valamely kiadó összeget fektetne belé. Magyarország nagyobb oklevéltárát sem adhatjuk ki, daczára annak, hogy sok a jelenben fenforgó kérdés benne találna megkélyebb

pártolásra

Ne

oldásra.

E

lel,

éljünk csalódásban, kedves Sándorom.

nyilvánosságra tétel korunkban lehetetlen,

kincsek, melyek e kéziratban fekszenek,

még

és e

sok

ideig halva maradnak.

Szolarcsek s

így minden

hogy

látta,

sulatnak megnyerje.

nevetségesnek

tartá,

eszes és szívélyes

barátját

nem

felhagyott,

kísérlettel

értette

hogy

meg,

t a tár-

Az követte irányt egészen meg nem foghatta, hogy egy

ember

ily

száraz

tanulmánynak

adhatta magát, hogy kiindulásul az alkotmányt vá-

mely tele lényeges ellenmondásokkal, nemzet kisebb részét védi, és a szabadsá-

lasztotta,

csak a

got a kisebbség kiváltságává teszi.

E

végbl nem

akart további politikai vitatkozásba elegyedni, elégületlenül és lehangolva hagyta

bármint megerlteté

is

szövetségest szerezni.

el

szorgalmát,

barátját.

nem

Ezután

tudott új

u-^

Yll.

A

Mftdtzit.

n

meghagyása folytán Szolarszemmel csck ajtaját mindig tartotta pipaszó mellett az ablakhoz támaszkodva gyakran órák hosszán bámult gondtalanul az utczára. Természetesen ez senkinek sem tnt fel, mert minden nagy háznál llia

a franczia

;

ugyanazt

köröskörül

számos cselédség, melyet nál lehet foglalkodtatnj,

népnél

keleti

De

járt

polgári

hasztalan

ilyenkor

s

ki,

is

veszett,

báróhoz

egy

minden

jelvénye.

állás

Szolarcsek

többnyire hivatalba

Révay-család ügyvédjéhez, kinek segédje László

kiséret,

csak kivételes alkalmak-

még mostanság

magasabb

kémlelése

llia

ritkán

a

Jelentékeny

látták.

sétára,

vagy

volt,

a

vagy

pedig átment

idben úgy látszék, embergylötársaságot még jobban kerülte, mint

Kovácshoz. Utolsó

lvé ln

és a

azeltt.

Hét hét után múlt. Raimondné semmit sem tudhata

meg

és kezdé Szolarcseket szánni, ki inkább

;

94

semhogy mely véleménye szerint nem lehe-

trj szeszélyeit hallgatag odaengedéssel, lelkének tett

titkát,

nagy

fontosságú,

volna most már

csak

egy szót veszteget

mérl

is

kötött

békét, ha e végett

de nem

is;

monda

tekintete bármennyit

Szivesen

felfedje.

végleges

vele

tcvé.

Kér

olykor, ajka szerel-

hallgatott; érezte, mily nevetségesnek látsz-

hatott,

midn bens

érzelmeinek legszentebb nyil-

vánítása után, kedvesének

meg

ártatlannak tetszett,

els kérelmét, mely oly kellé

Végtele-

tagadnia.

de inkább szenvedte volna a legiszonyúbbat, mint hogy ünnepélyesen adott szavához htelen legyen. Raimondné pedig már rénül boldogtalan volt,

gesrég megbánta, hogy

kérdésével

dést halmozott rá; hisz

nem

hanem

hogy

a

t

szenve-

beszédnek más fordulatot adjon

mert bármily kellemes volt

hogy kább

annyi

a válasz volt fczélja,

is

szívének

a tudat,

Szolarcsek szereti, mind e mellett

semhogy

volt franczia,

vallomás páthosa kellemetlen

óhajtotta

a szabályos

nem

in-

is

szerelmi

leendett rá nézve,

kereste e rokonszenvet, de rettegett

és

minden valódi mély szenvedélytl, mert igen jól tudta, hogy ez az egész életre maradandó befolyást gyakorol.

Ámde

mért vévé

mindezt

Szolar-

gondola gyakran nem elég szomorú az élet magában is, miért tegyük még szomorúbbá az érzelmek keresett fokozásával az élet mvészete abban áll, hogy az érzelmekkel játszszunk, de a szenvedélyt föl ne ébreszszük. Szívesen mondott volna a fiatal embernek néhány csek oly

komolyan

?

;

;

vigasztaló és

bátorító

szót,

midn

ily

—

szomorún

95

de ni büszkesége ellenszegült, hisz <5 volt els szerelmét is megtagadta ezenfelül sokkal jobb szív volt, mint hogy

látta

;

a megsértett, miután és

Szolarcsek szívében a szenvedélyt

miután elég eszélyes volt

idsebb

n

belátni,

növelni

és az ifjúkort alig túlhaladt

tartós szövetség

úgy sem jöhetne

ideig boldogíthassa

;

és

akarja,

hogy köztük az férfi

közt

mely sok mégis napról-napra mélyebb létre,

befolyást gyakorolt kedélyérc.

Már

gát lliának adott

felvigyázati

megbízása

monda

a szerbnek,

szégyenlé mamiatt és

hogy fölös Szolarcseket tovább is szemmel tartani; de Ili a ezt ügyetlensége miatti szemrehányásnak vette, hogy eddig semmit sem tudhatott ki, hiúsága sértve ln és ismételve

kiváncsisága

azt

felélesztve,

emberrel valami titok van födni

Az

ég

vágya

hivén,

hogy

a fiatal

összekötve, melyet fel-

volt.

apát gyakran másoltatott vele leveleket, ter-

mészettani vizsgálatokat, politikai értekezleteket és

más ehhez hasonlót, de arról,

a

figyelme

a

sem

gépszerleg mozgott

írt;

irányult a szavak értelmére, melyeket

betk

keze

de nem

valahányszor

és

értett; egyedül arra figyelt,

olvashatók

és

gömbölyk

legyenek,

és helyesírási hibák ne csúszszanak be, mi

az apát,

volt

nem

hallott ugyan,

hogy

lliának fogalma

mit

egy

végbl

nehezebb szó fordult

el, az egyes betket is megnevezte. Már jó ideje írt, midn egy tulajdon névre bukkant, mely figyelmét megragadta s e név Szolarcsek volt. Most ;

hogy tulajdonkép mit írt, de minden erlködése daczára nem volt képes az érúgy óhajtá megtudni,

s)6

tclmet

kitalálni

bölcsészeti

majd

;

tanárának

úgy

mintha régi

tetszett,

felolvasását

hallaná

naturae-ból, mert az beszélt ilyformán

ily

tartá,

hogy

nem

ura, ki se

midn

az apát az írás végeztével,

menend, közben

botját és kalapját

véve,

hogy nem megy-e

ma már nem

sétára

lesz rá szüksége.

nem tördött

Gyanús-

nem tanár, Figyelme még in-

azt kérdezte tle,

mert

el.

deák, se

nehéz tárgyakkal foglalkozik.

kább növekedék,

Jus

majd megint,

;

mintha az apát egy történetet beszélne nak

a

a

templomba,

Az

apát

kü-

hogy Írnoka templomba megy-c vagy nem, miért kérdi éppen ezt ma?]lia elhatározta magában, hogy mindent kikémel, e végbl az apáttal is távozott; de alig fordult ez be a szögleten, már is haza sietett és rágyújtván, lönben

pipázott,

mígnem

vele,

midn e percé-

lépteket hallott és

ben az elszoba

ajtaja

ruhaszekrényébe

rejtzött

gyorsan

az

apát

elszobában.

Alig

felnyílt,

az

húzta be az ajtót, midn Martinovics belépett; néhány perez múlva még négyen jötlek Laczkovits kapitány, gróf Zsigray, Hajnóczy a kamarai titkár :

és Szent-Mariay.

Hajnóczy

öreges

Bécsbl nevezett megyét mányzá

ki

mérséklettel és

férfiú,

a

és

A midn

József

császár

alispánjává,

igazságszeretettel

József rendeleteit

hajtotta végre.

kit

Pestmegye

a

kor-

következetességgel

azonban

a császár halála

eltt rövid idvel minden alkotmányellenes rendeletét megsemmisítette, hogy a közvéleménynek elég tétessék,

Hajnóczy kimaradt és állomása régi

mód

De

Lipót

szerint szabad választás utján töltetek be.

97 becsülvén a derék

magyar udvari

hivatalnokot, a

kamarához Budára titkárnak nevezte ki, azon szánhogy mihelyt a volt uralkodót szolgáló tisztviselk elleni düh megsznik, tekintélyes hivatallal ruházza fel. Perencz alatt azonban hivatalos

dékkal,

ügyességének Lipót

daczára

gyanúval

kitüntetett,

mazák. Ritkán

gondolkodó

mint

is,

járt az

valamennyit,

kiket

mellzéssel

jutal-

és

emberek közé, de mint mély személyes

és az apátnak

mindenütt ismeretes. Szent-Mariay

Ungmegyében Mihálynak

a

mveltség

magas

titkára,

barátja

fiatal

ember

kinek házában sokat foglalkozott

öten

az

monda, hogy

:

foglaltak és Martinovics

helyet

szükségesnek

látta

ket

ismét össze-

hívni, mivel

Szent-Mariay ép kerületébl jön

társulatnak

tiszántúli

a

állapotáról

óhajt

Szent-Mariay eladta, hogy

nyújtani. rint

esz-

ln.

barátja

Mind

volt,

gróf Sztáray

a franczia irodalommal és ez által a franczia

mék

volt

Katekismust

elvigyázattal

és a

értesítést

utasítása sze-

terjesztette,

a

József császár korából való hivatalnokok a társulat czéljával tökéletesen egyetértenek,

most nyos

is

közmegvetés súlya

a

egészen

párt

József kormányának

rendszabályok

emberek

is

fekszik.

mámoros elveivel

de

az

visszatérendenek,

önkormányzatát meg nem törvényesen hívja össze,

sérti

k

Az

és attól

még

alkotmá-

tart,

hogy

alkotmányellenes s

a reactióhoz csatlakoznak,

is

rajtuk

és az

a felvilágosult

míg

a

megyék

országgylést

az újítást az

idtl

és

törvényhozó testülettl várják. A mágnások nagy része ugyan nem tartozik az alkotmányos párthoz, a

Puhzky F

:

Magyar

Jacobinusok.

7

98 szeretik a franczia irodalmat, de

nem

a politikait,

örömmel olvassák a franczia regényeket, de nem azért, hogy belle tanuljanak, hanem hogy szórakozzanak; rájuk nem lehet

számítani,

utóvégre

az egyeduralmi udvari párthoz csatlakoznak

nép

tudatlan, dolgozik és fizeti az adót

dologban

ez mérsékelt és

nincs

s

jobban

dologgal

nemesség

elleni

élhessen,

most a

hogy ke-

A

polgárok a

gylöletüket úton útfélen

kirdetik

míg szegények, de ha meggazdagodtak, maguk nemességet vásárolnak. Azon egyetlen osztály a melyre

számolni lehet, a nemtelen

a

nem tördik

a szabadság elveivel, egyedüli kívánsága,

vesebb

is

mivel

és

hiány,

paraszt csak kivételes esetben éhezik,

—

;

is

tehát,

ügyvédek, a

kikben becsvágy van és születésüknél fogva a megyei és országos hivatalokból kizárvák és e miatt a ne-

mességet és az alkotmányt gylölik, továbbá a

emberek, kik hasztalan

a

különösen

keresik,

Különösen ezeket törekedett ifjabb

azok, a kik írók

is.

a társulatba vonni.

Az

nemzedék megnyerhet,

Fáradozásai

az

öregebb nem.

azonban nem maradtak eredménytelenül

és sok jelentékeny férfiú csatlakozott hozzá.

jelentékenyebb Szulyovszky

már

fiatal

mostani viszonyokban eszményeiket

érett korú,

vagyonos

és

férfi,

Kazinczy

:

A az

leg-

els

nagy tehetsége da-

czára rendkívül szorgalmas, összeköttetései az egész

minden

szabadk-

Alföldön szétágaznak,

általa

mvest meg még most is

nyerni, a kiknek a felföldön

lehetne

van egy

Kazinczy Ferencz

a

titkos

volt

összejöveteli

helyük.

költ, országszerte ismert név,

önfej, ügyetlen, gyakran

gyermekes, de jellemes.

— 99 a tettnek

embere,

mint

fontos;

író

még

azután

Dancsis, gróf Sztáraynak nevelje és Kazinczy test-

vére csatlakozott hozzájuk.

—

—

Mily ids?

szakítá félbe Lac^kovits a

be-

szélt.

— Tizenkilencz, — válaszolá Szent-Mariay, — azután még Uraly, Szlávy, Erdélyi. — kérdi a — Gyerekek ezek vagy újra

férfiak?

kapitány.

Szent-Mariay

még egy sem mind

kissé

ingerülten

római jellemek. Bacsányi/al

férfiak,

Közülök

felelt:

húsz évet, de érettség- és erélyrc

ért

nem beszélhettem, de

a

költvel

a lantos, ki a franczia forra-

dalmat dicsíti, bizonyára közénk tartozik, a nélkül,

hogy Káténkat

olvasta

volna

;

különben

a többiek

olvasták és látták.

—

Mködésével meg vagyok

az apát, bet,

—

három hónap

elégedve,

alatt alig

különösen fontosnak tartom, hogy c vidék sza-

badkmveseivel összeköttetésbe

— —

akart,

—

Ausztriában

is,

Lépni

nélkül,

hogy

nösen

a

a

a

ságot

—

lépett.

Laozkovits.

folytatá

Martinovics a

kapitány szavaira figyelne,

A

társulat

most

három

esetre

férfiú

által

— külö-

terjednek

hallott tudósítás

tagjainak

kezdetnek minden elég volt

javítá ki

szabadkmvesek

újkor eszméi. hát

— monda

végezhetett töb-

el

száma negyvenöt és ez elégséges,

a Svájcában

szövetkezése, hogy a szabad-

megalapítsa, korántsem

rendelkezvén

annyi

eszköz és összeköttetéssel, mint mi. Gróf Zsigray,

kérdé ehhez fordulva,

az

szerint te-

—

mennyire haladt ön? 7*

—

Ffeladatom

hadifoglyokkal

franczia

a

volt,

összeköttetést létesíteni és segélyükrl

—

szerezni, is

e feladat

monda

mégis

nyitva

de

;

felettünk

a

mellett,

biztonságot

bármily terhes volt

rköd

éberen

vigyázat

hogy hozzájuk az

hiszem,

azt

nem

—

a gróf,

kora

illenék e tekintetben

út

lép-

nehogy oly reményeket éleszszek fel, melyeket nem lehet egy hamar betölteni és me-

teket tenni,

lyek,

a hadifoglyok

ha csalódásra virradnak, beszámítva, könnyen

zetnének.

Nem

ok

tagja

társulatunk

larcsek

francziákkal

összeköttetésbe

Raimondnéba,

atyjával,

ki

ponként találkozik érkezett,

midn

;

a

ezredessel na-

mihelyt látjuk, hogy az

id meg-

társulatunk a tett terére léphet, csak

köztársasági

rendelkezésünkre.

—

általa

Szerelmes

juthatunk.

Decamps

egy szavunkba kerül és 1500 áll

mert

legyen,

ve-

hogy Szo-

sürgettem,

nélkül

izga-

fel fedeztetéshez

tottságát

Kétségkívül,

—

monda

Laczkovits,

katona

— mihelyt

az Újépület kapuit betörtük, mert jószántokból úgy

sem

—

nyitják

fel.

Ennél nincs könnyebb,

— folytatá

a gróf,

csak azon fárakást, mely az újépületen felül a

parton

áll,

oltására

kell

siet,

felgyújtani,

a figyelem

más

katonaság

a

—

Dunatüstént

irányul és egy

felé

maroknyi elszánt ember elég a foglyok megszabadítására.

—

Felségesen van

gúnyosan Laczkovits,

megegyezénk, hogy zünk,

kigondolva,

—

—

jegyzé

de hagyjuk

a kivitelrl

addig

míg eszméink az országban

meg

ezt

most,

nem

terve-

általánosan

el

nem

terjednek és

országot

nem

fel

a francziák

Olasz- vagy Német-

ébresztik

óvakodjunk a kitörés

;

elidésétl, mely csak

Magyarország legnagyobb

szerencsétlenségével és

mindennem

szabadság

el-

nyomásával végzdnék. Fbrradalmat Magyarország egyedül soha sem kezdhet, ez csak akkor sikerülhet,

ha

Európa lángban

egész

feladatunk

forradalmat

a

áll

és ekkor

sem

hanem

csak

szervezni,

vezetni.

—

meg

Ki jelölheti

monda

Martinovics.

meg nem

ideje

fognak-e rövid

ne

idn

találjon,

mindent

de

és

—

hogy még a tett tudja, hogy nem

Igaz,

ki

francziák

a

mint

egy hatal-

Olaszországban

elözön-

hogy az áradat váhanem Magyarország földét

készülnünk

megtermékenyítve áradat

—

érkezett,

mas folyam Németleni, s azért

ratlanul

az események pályáját?

kell,

be

járja

elsöpör, s

különben

mert

;

az

nemcsak az ártalmast.

Összeköttetést kell mindenfelé szerezni és Európa

minden titkos szövetségével szorosan egyesülni, hogy megtudják, mi terveltetik. Ezt azonban természetesen

mint

társulat.

mint

egyének

Hajnóczy

!

nem

teszszük

és

nem

kaptál Parisból érte-

sítést ?

Hajnóczy komolyan felelt midn « Aggódom ; megtudám, hogy Thugut a királyságnak Robespierre :

általi

felépítését terveli, tüstént írtam

hogy errl szemmel.

Thiebcaunak.

barátait értesítse és Robespierret tartsák

A

ment Parisba

levél

és azóta

Konstantinápolyon

nem kaptam

keresztül

tudósítást,

megérkezett- e ? Robespierre, a mint

látszik,

hogy becs-

vágyó és ha sikerülend, akár saját, akár a Bourboakkor nok számára az egyeduralmat visszaállítani reményeinknek végük és oly rabszolgaság vár ránk, ;

mint

az

midn

volt,

görnyedett a

És

világ.

a levél

kézbe, mert azóta már

kényuralom

még sem

látom be okát,

alatt

kerülhetett

kezdenek vala

vizsgálatot

ellenem.

— Nem

bizanti

a

— monda gróf Zsigray, —

a lapokban ezer hasonló újdonságot olvasunk és a

mi ezeknek szabad, miért lenne nekünk tilos?

—

Ez egyedül az önkénytl ha Németh úrnak,

—

Hajnóczy,

nek

tetszik

akkor

a

azt

jegyzék

ily

zésnek

míg

és

közlése

czímeztetik

censor

csikar ki, levele-

felségárulási

mint

és

ugyanazt

szólt

államügyész-

hogy pénzt

hiszi,

—

függ,

az

vétség

büntettetik,

megjegyzést a lapban

a

meghagyja. Martinovics

szerint

tudósításai

százados,

és Riedl tanár, ki a

adott, szigorú felügyelet alatt

messze

szétágazó

azonban lehetetlen, stettert

és

hihetleg

ha az

t

;

az apát, jól

Bécsben

beleavatta

város ta -

fherczegnek órákat van a rendrség egy

összeesküvésrl

,

dolgozó-ház

a

Bécs

Brandstetter a költ,

felügyelje,

nácsosa

tegnap

Hebenstreit

történtek.

hogy legutóbbi Bécsben befogatások

most elterjeszté,

suttog ismeri

a

;

mi

Brand-

összeesküvést szervez, volna.

De

úgy látszik, rémrendszert hogy az osztrák miniszterek szintén a akarják életbe léptetni és mindenütt áldozatot keis

resnek, hogy a királyt elnémítsák, ha netalán sza-

badelv intézmények engedési vágya

szállna

meg.

103

A

kormányok

siettetik a részletes felkelést,

népszabadság

maradványait

utolsó

sidktl

elleneink politikája

az volt,

hogy

hogy

a

Hisz

kiirtsák.

népeket

a

meg-

lázadásra költsék és ezt elnyomván, a népet törhessék.

Gróf Zsigray a

legnagyobb

midn

elsápadt,

az

elmondá

közönynyel

apát ezeket és

Hajnóczy

megjegyezte, hogy szükséges, miként valaki közülök

most Bécsbe utazzék, hogy az

ott

történtekrl biztos

tudomást szerezzen. Martinovics megígérte barátainak, hogy szándéka

még ma a fvárosba utazni de a gróf elsápadása nem kerülte ki figyelmét, e miatt hozzáfordulván, szólt: «A foglyokat illet nézeteit tökéletesen osz;

id

tom, azt hiszem, az

megérkezett,

midn

Szolar-

csekkel ellegesen értekezhet és megbízhatja,

hogy

megkezdheti,

hogy

a nélkül

azonban,

a kivitel részleteibe bocsájtkozzék.

Elég, ha

az összeköttetést

a francziák tudják,

hogy

ha a pillanat

megszabadításukhoz segédkézzel

ütött,

itt

vannak barátjaik,

kik,

járulnak.

Zsigray tüstént távozott, Szent-Mari ay és Hajnóczy követték, egyedül a kapitány maradt az apáttal

a

—

szobában.

Valóban szívtelen vagy,

vicsnak,

—

folytatni és

a

ha

monda Martino-

befogatásokat

bécsi

bécsi

a

—

politikának

Pesten

fogják

áldozatra

van

szüksége, mi leszünk bizonyosan az elsk. Én, a mint

tudod, mindig

el

valék erre készülve, de mért ter-

heled

megbízással

midn

a félelem szállotta

a

grófot?

meg.

ép

e

pillanatban,

104

—

Mert még képes

gondolatainak más irányt

;

lenne elárulni és egyedül tartásunk biz-

tossága háríthatja

tlünk

cl

— Minket ezentúl

apát.

adnom

kell

a gyanút,

—

válaszolt az

még egy véd: Thugut ter-

veinek nemcsak eszméink állnak útjában, hanem az

alkotmányos párt

A

oly

ép

visel,

mve

reakció

nem nem

—

is,

melyet Sándor fherozeg kép-

veszélyes,

st még

veszélyesebb.

csak félig bevégzett, ha

t

is

meg

dönti és a császári ház egyik tagját megtörni merészli.

Igazad lehet,

—

— válaszolá Laczkovits gondol-

kodó arczczal, a pap tovább lát mint a katona, de a katonának élesebb szeme van Gondolj arra is, hogy Bécsben mindent merészelnek, semmitl I

se ijednek vissza; mert a reakció dályt.

De

mi mint férfiak halunk

nem ismer akameg és a népnek

példát nyújtunk, míg az az ifjú ott a királyi

ban nyomtalanul tnik

el

vár-

és el lesz feledve.

— Hogy szállhatnak meg tok? — kérdé mosolyogva az — Borúsaknak látod Én nem

gondola-

borús

ily

apát.

?

;

mindig

azt ki-

vántam, hogy vagy a csatamezn, vagy a vérpadon haljak meg.

ség szent

Ép erben,

nyílt síkon, az

égnek kék

meggyzdésemért és az emberiügyéért meghalhatni nem irigylendbb-c,

mennyezete

alatt

mint törött egészséggel magának és övéinek terhül esve, lassan haladni a sír felé?

De

azért

mégsem

mondom, hogy ennek meg kell történnie hanem ha megtörténik, sem váratlanul, sem akaratlanul ;

nem j.

105

Megszorftá

apát

az

kezét

mindketten tá-

és

voztak.

Mihelyt lépteik

szekrénybl keveset

a távolban elenyésztek, a ruha-

nem

értette, feje szédelgett,

Végül

elhatározta,

hogy

is

hallott, de hihetleg rosszul

tudta,

mitév

legyen.

fog

fordulni

anyjához

és e miatt elindult a hosszú

tanácsért felé,

mindent

keveset

e

és

értett

ó

kibújt,

llia

mely

várhegyrl

a

a vizivárosba

lépcsn

le-

Egy

vezet.

dunaparti kis ház alacsony szobájában ült az öreg

asszony; a falon egy Mária-kép alapra festve;

hogy

anyja

llia

de

élhetett,

hogy

törte,

valláson és

volt,

sugarait

fordul

hogy

most

a lelkiismeret

aranyos

hinté

pillanatra

gyakran

Boldog

anyához.

szent

függött

lámpa

egy

lev imaszék els

és az alatta tatá,

fölötte

is

gyanít-

imáival

fia

a

közelében

mindig

gyö-

nem függ tiszta szívvel a görög idrl idre a pápista eretnekségbe esik llia

vissza.

A

mint a szobába lépett, sötét aggályos arczczal

emelkedett

székérl, elébe sietett és e szavak-

fel

kal simftá félre

homlokáról

oly szomorú llia?

fürtéit:

«

Miért vagy

Vidámnak kellene lenned, hogy

Isten megtartott és megszabadított a súlyos beteg-

ségbl.))

—

Hagyd

mencze szintén szavait

—

ezt

anyám,

—

válaszolt

—

és a ke-

szkre ült. Kovács orvos bár magyar, de bvész és azon víz, mely felett melleti

monda, meggyógyított. káromold az eget llia,

Ne

ingerülten;

— mi

történt,

—

kiáltá az

hogy tüstént

ily

öreg

bnös

!

io6

gondolatokat

táplálsz

!

Isten

meg engem, nem

és

szent Éliás gyó-

magyar orvos és hogy ellened vétkezzem és háazért tévé, csak zába küldjelek, melyet ezentúl sem gylölni, sem elhagyni nem birsz. Atyád bne nehezedik rád megJaj nekem, ha azon megnyugvás nélkül kell gyított

halnom,

hogy

és

életben nem látlak újra meggyzdéshez, ha meg nem

a másik

jussak e

hogy

Ígéred,

rülöd

hogy

a

I

a katholikus

templomot örökre ke-

?

— Hagyj békével anyám, — monda nyer— Ígérem neked, hogy soha se megyek. — Annyiszor Ígérted már mindannyiszor megszegted szavad, — szeret szemrehá— Most szentül igércm, — monda nyájasban, — de ne gyötörj tovább, tanácsodért jövök. — kedves fiam megvilágosítja elméllia

sen,

és

kiáltá

nyással.

Szólj,

Isten

!

met, hogy meglássam az igazságot és neked az üd-

vösség

—

ha

útját

megmutassam.

Mit tegyek? egy

elárulom,

fedeztem

titkot

megrontok sok

embert

fel,

és

—

köztük

egy

férfit,

nem

árulom, sok embert érhet nagy szerencsétlen-

kinek

sok

hálával

tartozom

;

ha

el

ség és köztük olyakat, kiket tisztelni tartozom.

— Vannak köztük hitsorsosid? — öreg, — szerbet nem szabad elárulnod. — Nincsenek anyám, mind magyarok — Akkor gyermekem gondolkodjál kinek

tartozol

barátaidnak

több

tartasz,

hálával

valóban

és

kérdé

az

és szlávok.

a

felett,

hogy azok, kiket

barátaid-e.

Menj

a

107

templomba

— kész,

a szentlélek

— monda most

Igazad van anyám,

—

míg

és imádkozzál,

világosít.

^

meg nem

llia

indulni

megyek.

Este ln, mire hazaért, az apát utikocsiját felkészülve a kapu eltt a

lépcsn

erre

lelte,

már

és az apátot

megijedt. Felsietett

utiasan öltözve,

távo-

zásra készen találta.

—

—

—

Ftisztelend úr szólítá meg, könyöszegény bnösön, hallgassa meg gyóI

rüljön egy

násom.

— látod,

—

llia

ne

légy

bolond,

—

monda

hogy utazom, ne késleltess. Ftisztelend apát, lelki üdvösségem

—

koczkán, hallgassa

kiáltá

llia

térdre

és

—

forog

esett eltte,

—

meg gyónásomat.

— Talán megint görög templomban miatt lelkiismereted? — Igen hitem igadoz, nem tudom, mi igaz mi nem Az ördög — Ha véteknek tartod odamenetelt, — monda a

e

az apát,

voltál

és

furdal és

és

igaz.

kisért.

az

—

komoly hangon úgy ne tedd máskor, hanem menj szobádba, csukd be az ajtót és imádaz apát

;

kozzál rejtekben az Istenhez és imádságod az ördög kisértésejt meghiúsítja

és

;

most azonban légy nyugodt

ne tartóztass tovább.

— Tehát nem akarja meghallgatni gyónásomat kérdé szolga félelmesen. — Most nem, már mondám, hogy sem sem

?

a

ideje,

helye. llia

felkelt,

kebelében

a

harcz

megsznt, már

io8

határozott.

Ai

ablakhoz

lépett

és

a

mint

látta,

hogy az apát már eltávozott, félig hangosan mormogá: «ó nem jóltevm, mert nem akart bnbocsánatot adni, gyónásomat meg nem hallgatá, lelkiüdvömmcl vcszszcn.

nem tördik,

ó

rossz

pap! Hadd

VIU. Államszolgii

Németh

Magyarhon

Úr

egy

Az

ban.

fiatal

királyi

emberrel

államügyész öreges

vegyül

hajjal,

éles fekete

mely

szem,

magyarosan

brrel

volt

prémezve, ez

mellény

volt,

végzdött,

zsinórozva, és

vala. ért,

róka-

felül

egy piszkos sárgaszín

ezüst

látszottak,

sarkantyúval

öltözetét,

ki

nem

mely majd bokáig

melyen a burnót nyomai

csizma egészíté

szbe

volt, sörte

fölött bajusz

alatt

nadrág, magas

rövid

férfi

tekercsben

hátul

violaszín felöltt viselt,

mely

Ma-

szobájá-

le s fel járt

beesett arczájú, hegyes orrú és

vékony szájszegély, mely

B

ügyésze, vagy

«Causarum Regalium

hivatalos czíme szerint gi8ter»,

bflicicict.

ellátott

mely egészben

elvi-

seltnek látszott.

A

fiatal

lehetett,

teihez

ember, kivel most társalgott, alattvalója

mert lépteit szigorún az államügyész lép-

mérte, megállt,

járójának

szavait

hogy csak olykor gatta.

ha ez

ájtatos is

megállott, és

figyelemmel,

a

elöl-

nélkül,

megszakítani merészelné, hall-

Különben nagyobb

Ízléssel volt öltözve,

mint

államügyész

az

szer

széles

kötve,

fürtéi

Széles

gombú kék

sárga

fodrú

hanyagsággal

fehér

frakk, világoskék

vadászcsizmája

felhajtott

az

saját-

szalaggal át-

nyakkendje mvészi

csokrozva.

vala

hajporozott gazdag

;

kacízérsággal voltak egy széles

mellénye, a nadrágja, és

utolsó

divat szerint

készültek, melyet Pest úgy, mint az egész szárazföld Paristól kölcsönzött akkor,

midn

eszmék mindenütt üldöztettek,

és

séges

Francziaországot ostromolták.

seregei

mennyire

nyok

a forradalmi

Európa szövet-

gylölték

is

Bár-

különböz kormá-

Parist a

hogy röpirataikban e város megbüntetését és lerombolását tzték államférfiai, daczára annak,

a Francziaország

mégis

czéljául,

ellen

el

vezetett

keresztes

ismerni

kellett

életben a franczia szellem túlsúlyát,

hadak

mindennapi

a

meg nem

sza-

badulhattak sehogy a franczia szabók felsbbségé-

tl. Természetesen azt mondák, hogy e ruhát csak

menekült nemesség

a franczia viselik;

morait

rokonszenvbl hontalanság nyo-

iránti

azonban a számzöttek már most is érezték,

a

miután

és

ország fvárosaiban az aristokratia tét

nehéz próbára

falun

mindig tovább vándorol-

tették,

Magyarhon számos

tak, és

hol

is,

a

vagyonos

vidéki városában,

földbirtokosok

találtak

menhelyet, sajnálván

segítek,

és

hamarabbi

—

Ügy

nem álmodoztak

a

st

házánál

barbárokat, a kik

másról,

mint

a

mi-

visszatérésrl a szép Francziaországba.

úgy, domine

államügyész, ön tét

Német-

vendégszerete-

egyszerbbel

is

fráter

Fekete,

monda

az

jobban tenné, ha úrias öltözecserélné

fel.

Most

tiszteletbeli

ügyészszé van kinevezve, és ideje, hogy arról gondolkozzék, miként rendes hivatalnokká legyen.

— Donnine magnifice — válaszolá ember — kineveztetésemet tudom, hogy hizelg hangon, a fiatal

1

azon

magas pártfogásnak köszönhetem, melylyel

nem

tanácsos úr elhalmozott, és

lesz panasza elle-

nem, hogy minden jövmet érdekl tanácsát el nem fogadom. De azt hivém, hogy a világ egy fiatal

embertl

megkívánja, hogy

kodjék, és

társaságban

a

divathoz alkalmaz-

a

ne

mint különce jelen-

jék meg.

—

verdi

ket

Domine

ne kapassa

fráter,

mágnások

fiatal

majmolják.

társaságnak?

által,

el

magát

sem azok

a

szél-

által,

a kik

Mit hí ön világnak? Mit nevez nem azon estélyeket, hol ön

Csak

grófnkkel tánozol és ifjú tisztekkel francziául cseveg. Ezt abban kell hagynia; ott nem talál ön fiatal

egyetlen egy embert hetné.

Ön

sem, a

pályáján elsegít-

ki

az igazgatósághoz van kinevezve, nyil-

más társaságot kell Nézze ön ez keresnie, és más öltönyt, tiz év eltt készíttetem, és reménylem, hogy még tiz évig hordozom. Vegye figyelemre a királyi és hétszemélyes tábla biráit, és mondja vános

hivatalnok, és

e

miatt

világban forognia.

meg, hogy

talált-e csak

mágnásokat,

a kin

Nem

egyet

is

köztök, kivéve a

meglátszanék, hogy táncízolt már

hogy a bírói hivatal tekinmely kísérje a mindennapi életben is. Mióta Causarum Regalium Magister lettem, bizonyára mosolyogni sem látott senki. életében?

érzi ön,

télye komolyságot kíván,

Nagy

úrnak, magas hivatalnoknak mindig haragos-

nak

nehogy

lenni,

kclJ

a

nép

kisértetbe

jöjjön

vele bizalmassá válni.

Fekete gondolkodóvá

lett

és

monda: Tanácsos

úr! elkerülheti énül szükséges tekintélyünk fenntar-

hogy

tására,

Hogy

példát

nem

kölcsönöz-e egy fitélszéki tagnak önzéstelen igazságszeretete és teljes törvény-

említsek, állása,

a világtól elszakadjunk?

elegend tiszteletet a világban? Domine fráter önnek még sokat kell tanulnia, monda a királyi ügyész, miközben aranyismerete

—

1

—

burnótszelenczéjét kinyitotta és egyet szippantott. Látszik,

hogy

atyja meghalt,

midn

—

ön még gyer-

mek volt, és húgom, az ön anyja, természetesen nem volt képes ily badar eszméket önbl kiirtani Hogy beszélhet így? A törvény ismerete? önzés-

1

Hol látta ön ezt? Bizonyokönyvben, és nem Kittonicsban, különben emlékeznék e jelmondatra: «Plus valet

telen igazságszeretet?

san egy

franczia

quam lex in codice!» Igen, az ifjúság az ujabbkorj kárhozatos eszmékkel egészen el van telve, még ön is, a szilárd jellem, így beszéli

favor in judice,

Nehéz

eszméket

kiirtani, de mégis kiirthogy az állam el ne veszszen. Tudja ön, hogy Bécsben a birák kinevezésé-

lesz ily

juk, ki kell

irtanunk,

nél különösen arra van tekintet,

törvényszékeknél sen

elégséges, ha

hogy ne legyen a nagyon sok jogtudós. Tökéleteaz

elnök

és

még egy

két tag

Corpus Jurisban. Néhány birót csak azért neveznek ki, hogy a kormánynak tett politikai szol-

jártas a

gálatait megjutalmazzák.

szükséges, hogy a

Ez alkotmányos országban

megyék befolyásosabb

családait

113

A

mágnásoknak gazdagságuk daczára a választásokra ; de egy magas kecsegtetés kieszközli, hogy a nemes hivatallali családok mindent elkövetnek a kormány czéljainak elmozdítására. Azután néhány birószéknek szükségképen csendes, tudatlan emberrel kell betöltetnie, hogy az elnök véleményét támogassák. Tudatlan bir nem szavazhat ellene, különben az okomegnyerjük.

sincs

befolyásuk

kat

el

is

az elnök lyes

kellene számolnia, hogy mért

Domine

véleményét.

családhoz

fráter,

nem

osztja

ha tekinté-

tartozván szolgálni akarunk, nincs

jobb ajánlás, mintha nagyon

középszer tehetség-

épen ostobák vagyunk. Bécsembereket sohasem gyanusítnak, és ha va-

gel birunk, vagy ha

ben

ily

lamelyik osztálynál hely nyílik, a hol

még

nem

Ha már

árt.

testületben

a

benn

véletle-

hogy egy

nül nincs ostoba hivatalnok, azt mondják,

is

vannak,

akkor pedig azt mondják, N. N. tanácsos sem tehetséges, és az ügyek

még sem akadnak meg.

— Ez mégis szomorú — monda Fekete. — Koránsem — koronaügyész, — ez szólt a

1

A kormányzáshoz nem kellenek lángesz

cseség.

sem tudósak,

berek,

elme és

midn

sok

erély.

hanem

közönséges

Láthatta, mit

alkalmazta.

Mindenik

a

akarta életre juttatni és az egész gatták.

Ha ön Domine

oskolában tanult,

el

nem

em-

emberi

eredményezett,

József császár mindenütt a legügyesebb

bereket

böl-

maga

erfl-

elméletét

országot felfor-

fráter mindent, a mit az

feled

;

ha talán regénye-

ket és újságokat olvas, ha társaságokba jár: akkor

sohasem fog boldogulni. Szorgalmasnak Puhtky

F.

:

Magyar Jacobinusok

kell lennie, 8

114

minden figyelmét

és

hivatalára fordítani.

pus JurÍ8»-on és a Curia határozatain

szabad

könyvet olvasnia, és

A

«Cor-

kívül

tanulmányoznia. így szerencsés lehet. Domine magnifice? ily körvonalozott

— —

nem

elvíselhetlen

nem

csupán csak pöröket

állás

?

Miért lenne körvonalozott? Azt hiszi ön, hogy mi azon urakat és hölgyeket soha sem látjuk, kiknek társaságát ön annyira látszik keresni? Az igaz, hogy nem a bálokon és estélyeken, a hol

pompában úsznak és a világ hizelgését és hódolatát fogadják, hanem midn mint alázatos kérelmezk hozzánk járulnak. Van-e Magyarhonban csak egy jelentékeny család nál

is,

melynek

pörei ne lennének? És

nak, akkor

a

herczeg

a királyi táblá-

midn

ezek tárgyaltat-

úgy, mint a legkisebb ne-

mesember személyesen

jön

hozzánk, hogy a pör

tárgyát és azon pontokat, melyek körül leginkább forog,

szóval

mágnást

is

a

sítások,

elmondja.

is

Ekkor

a

legbüszkébb

megalázva halljuk beszélni, és az utamint

ön

tudja,

nem

keveset jövedel-

meznek.

A

fiatal

multa, a

hogy

ember

tudta,

hogy ez szokás, de bá-

ügyész oly nyugodtan

a királyi

megvesztegetésrl, mintha

legigazságosabb

eljárás

megjegyzést, hogy

van

:

;

szólt

ez volna a világon a

nem

állhatta

a vesztegetés

meg azon

törvényesen

el

tiltva.

— Domine —

vait,

Mind

válaszolt

fráter,

fontolja

Németh.

a két részt

— Ki

meg jobban

sza-

szólt vesztegetésrl ?

kihallgatom, ha

hozzám jönnek,

;

i»5

ajándékot, melyet hoznak, a nélkül

elfogadom az

hogy megnáJEném, csendesen zsebembe csúsztatom, és este már nem tudom, melyiket kaptam A.-(Actor, vádló), melyiket 1.-tól (Incattus, vádlott). Bécsben ezt igen

azért oly csekély,

tudják, fizetésünk

jól

a császári pénztárt

nem

igen terheljük, és a kine-

okmányban világosan ki van téve, hogy e hivatalra «cum omnibus sportalis et accidentiis»

vezési

neveztettünk Károly,

111.

ki.

azonban

Mária Terézia atyjának megállapította, hogy e pörös pártok ajándékai értetnek. És

kezdve

járulék alatt a

A

gyakorlat

dicsséges

a

uralkodásától

nem

Félszázados

kötelességünk-e

rég

családunkról

gondoskodni

?

nem fényes. Haraz ember valék, mint ön iskolai pályát végzem és els valék valamennyi osztályban. Szomszédom Schmidt Károly, egy nem kathclikus, szepességi fiatal ember volt. A mint hivatalnoknak anyagi helyzete

mincz év eltt

iskolába

jött,

fiatal

Fábernek

:

nevezte magát

:

midn

az

ügyvédi pályára készült, megváltoztatta nevét, hogy

végzdjék, és Fábrynak írta magát Szegény levén, és mint nem katholikus, természenem számíthatott. tes, hogy kormányhivatalra E végbl egy akkori ügyvédnél gyakornok lett, késbb segédügyvéd, majd önálló. Most gazdag

üpszilonnal

ember, a kinek két háza van Pesten, és a kamarától jószágot szándékszik venni, hogy a nemességet megnyerje. Hányszor irigyelte sorsomat, mi-

dn

mint segéd nyomorúságosan

tkém

vala,

élt,

mivel egy kis

és így a tiszteletteljes államszolgálatot

választhatám. Huszonhét

éves voltam,

midn

tisz-

ai

i6

neveztettem, mint most

tdetbeli királyi ügyészszé

minden

ön. Tíz évig dolgoztam fáradhat! anul, tés nélkül, és

mat.

Midn

fize-

elköltém apámtól örökölt vagyono-

végre egy

kaptam, meg-

kis fizetést

családomnak szükségletei

házasodám, és

fizetése-

met tökéletesen elnyelték, st adósságot is kellé de fokról-fokra haladtam. Most Caucsinálnom sarum Regalium Magister vagyok, és fizetésem potom ezerötszáz forint 1 Megélhetek ebbl ? Nem :

vagyok-e

vetheti valaki,

ezáltal

jövedelmemet

Igaz,

lyásos

hogy

nyiltan elfogadom,

jobbítsam?

Ilyen

hogy tanácsos vagyok, tekintélyes férfi

;

Sze-

ajándékra szorulva?

és

járulékra

memre

az

hogy élet.

és befo-

nem örökölnek gyerügyekeznem kell, hogy még

de ha meghalok,

mekeim semmit,

azért

életemben hivatalba jussanak. Fábry ellenben egy-

szer ügyvéd, de ha meghal, gyermekeinek fekv vagyont, biztos jövedelmet hagy. Ezalatt besötétedett, és egy

gyar

ruhában

gyakornoka

öltözött

be

lépett

ember,

fiatal,

a

egyszer ma-

királyi

az ajtón, két

ég

ügyész gyertyát

hozván, monda: «Domine magnifice, künn a szászvári apát írnoka vár, önnel

—

Vezesse be.

—

A

óhajt szólani.*

joggyakornok

kiment

és

Ilia zavart arczczal a szobába lépé.

—

hatni,

— —

A

—

királyi

ügyészszel van-e szerencsém szól-

kérdé ez.

—

monda Németh. Az én vagyok, ügyben szeretnék fontos nagyon egy Úgy

önnel négy szem közt szólani.

—

Jí császár

Pulszky;

A

ellen

eg^ összeesküvést fedeztem

magyar jakobinusok.

fel.

I

I

7.

lap.

\

117

— —

Fekete

úr

királyi

is

ügyész, eltte

bátran

szólhat.

De

kérdé

császárnak?

a

is

—

llia lassan.

Németh

—

barátja-c

igaz

monda:

figyelmessé ln, és nyomatékkal

Én vagyok

a királyi ügyész, és a

kit,

hivatalos

ügyekrl levén szó, szobámban tartóztatok, annak köteles minden ember hinni, a ki elttem valamit fel akar fedezni. Mi mondandója van?

— A császár egy összeesküvést fedeztem — monda szünet múlva szerb. — Összeesküvést — ügyész. — ellen

a

fel,

kiálta fel a királyi

1

Domine

Fekete, üljön az asztalhoz, vegyen

fráter

tollat és papirost

úr mond, és

írja,

fordult

déssel

micsoda

el!

lljához

vallású,

figyeljen mindenre, mit ez

mondok. Azután e kérHogy hivják, hány éves,

a mit én :

mi a foglalkozása?

— Nevem Spirtovics — Vallása? — Nem hagyhatnók ezt — Nem. — Tehát katholikus. — Domine — ügyésznek, — ez els

llia,

huszonhat

éves va-

gyok. Írnoka a szászvári apátnak.

fráter,

esti

nyolcz

—

hivatalos foglalkozása.

«Ezer-

órakor

Martinovics

alulirtnak hivatalos tést

tn

egy

általa

llia ?

a fiatal

augusztus jött

Ignácz,

llia

úr,

vallású, ftiszte-

szászvári

szállására, és

felfedezett

tizennegyedi-

Spirtovics

huszonhat éves, római katholikus

lend

kérdé

monda Németh

írjon,

hétszázkílenczvennégyben kén,

ki,

apát írnoka,

következ

jelen-

rettent veszélyes

»

»

ii8

összeesküvésrl

6 felségének szent személye és a

nyilvános rend és biztonság ellen.

Fekete csodálkozással tekintett a

«Ezek nem valának

—

Önnek

a feladónak

irnia kell, a mit

ezen

úr,

ki

nem

én

—

szárazon a királyi ügyész.

királyi

h

Én

ügyészre

—

mondok

diktálom,

hogy mily alakba

tudja,

:

szavai. szólt

s

nem

kell

ily

jelentékeny okmányt öltöztetni.

— Az —

összeesküvés

nem

mélye ellen van-e intézve ? Igenis,

vés

és

tisztelik

—

felségének szent sze-

— kérdé most szerbet. — iszonyú összeesküa

válaszolt ez,

bizonyosan a császár

t,

ellen.

ellenségei a császárnak,

Az még

urak

nem

császárnak

sem nevezik.

— monda Németh: «Az összeesküvés felségét megfosztani.)) — Nem akarják elismerni császárt — — mindig csak királynak nevezik. És azután Írjon,

czélja

a tróntól

:

folytatá

a

és

llia,

arról beszéltek, ki

kell

míg

a

irtani

;

hogy mert

nemesség

és

a

nemességet

addig

nem

és

lehet szabadság,

más nem

papság

papságot

lesz,

mint

most.

—

«Az összeesküvk, monda Németh tovább

az

alapját támadják

meg

és az ország alaptörvényeit erszakkal akarják

meg-

alkotmányt

és a társadalom

változtatni.

—

meg

A

Ezt Spirtovics úr nem mondta,

—

jegyzé

Fekete. királyi

ügyész

megvet

és e szavakkal fordult lliához

mint iratom?

tekintetet vetett :

— Nem

rá

úgy van-e,

119

—

Szórói-szóra,

—

válaszolt

marad,

mivel

felfedeztem

;

császár

a

Az

mondák, hogy senkitl sem félnek Újépületbl kiszabadítják,

—

el

nem

vagyok a csá-

urak továbbá azt

cziákat az

lev

iszonyú

ragaszkodásból

alattvalója

szárnak és becsületes szerb. is

h

iránti

h

mert én

—

llia,

hogy jutalmam

összeesküvés, és reménylem,

mert a fran-

;

és a fapiaczon

farakást meggyújtják.

Az

urak

vannak

összeköttetésben

tehát

a

francziákkal.

— Bíz úgy annak mert megszabadítani ket. akarnák — — «Az összeesküvk tovább — Pestvárosát lángba lenni,

kell

különben nem

Németh

diktálta

czélja,

borítani, és ez alka-

:

lommal a hadifoglyokat megszabadítván, felfegyverzeni,

fvárost pusztítani, a békés pol-

és velük a

gárokat

gyilkolni,

hogy

a

haza

átkozott

romjain

tervüket felépíthessék. Felségárulási összeköttetés-

ben

vannak

azon

Francziaorsz ágban

gyalázatosokkal, a

kormányt

segélyeztetvén tlük. Jól

jelenleg

kik

bitorolják, pénzzel

mondám

?

—

kérdezé az

ügyész, miközben ismét lliához fordult.

— Tökéletesen — monda

keresztülvitelére

pénz

llia;

— mert

ilyennek

szükséges, és honnan kap-

Uram mindig

azt

mondja, hogy nincs pénze, úgy van nagyságos

úr,

nának, ha

nem

Francziaországból

mint ön monda, csakhogy én

pen

?

nem ludom

oly szé-

kifejezni.

— Láthatja Fekete, — monda

mily részrehajlatlanul

esküvk

czél járói

nem

járok

el.

a királyi ügyész,

Mieltt

—

az össze-

értesültem, a vétkesek ne-

lao

veit

sem

akarám

kérdeni.

összeesküvéshez? Kérdé

—

Kik tartoznak az

most megint az Írnokot,

— Elször — — az én uram. — — monda Feketének a nevet ügyész Németh. — Azután, Laczkovics kapitány, Hajnóczy úr gróf Zsigray, — Mind szegény kópé, — jcgyzé meg Németh, — válaszolt ez,

is,

úr,

Írja

és

ezektl nem sokat várhatok, József császár pártja! e lelkiismeretlen

—

Még

emberektl nem

egy ötödik úr van.

egy ideig

kérdé azután.

— —

vártam egyebet.

jött,

de már

ez,

el-

szenttel kez-

—

monda a királyi ügyész, gondolkodott; nem Szent-Mariay?

lehet

és

is

volt ott,

Ungmegyébl

felejtettem nevét,

dd neve — Ki

is

—

— —

—

válaszolt örömmel llia, most emlékszem nevére. Gróf Sztáray ügyvéde. A gróf gazdag, reményiem, hogy is bele van bonyolódva. Ez már többet ér, gondola Németh, és tovább kérdezte Kik a többiek? Szent-Mariay úr sokat említett, de a nevekre

már

Igen, az,

jól

— — — nem emlékszem. — Írjon: «Az

:

összeesküvés Ung, Szepes,

plén és Szabolcs megyében van elterjedve.

ZemMost

folytatá a kihallgatást.

— —

Hogy

jutott e fontos felfedezéshez ?

Uramra régóta gyanakodám, hogy

nem

j

ember, és e miatt az irószobájában lev szekrénybe bújtam^ míg az urak egymással értekeztek.

lai

— Gyakran az apát levelet? — Igen. Kinek? — Azt nem tudom, hanem ma egyet, melyben Szolarcsek úr neve elfordult. — Jegyezze Szolarcseket az összeesküvk közé, — monda Feketének Németh, — leveír

íratott

is

is

is

lezésben van velük.

Ez

barátja a

fiatal

báró Révay-

nak, a báróné gazdag. Ez hasznos lehet. Különben az összeesküvk mindnyájan jártak házához.

—

Mit tud még? válaszolá

llia

én nem császár

:

kérdé megint az Írnokot.

Az urak még ket; csak

sokat beszéltek, de

érthetem ellen

összeesküdtek,

azt a

tudom, hogy

fát

meg

a

akarják

hogy nem

gyújtani, a hadifoglyokat kibocsájtani, és

félnek senkitl.

Németh még többet hasztalan

;

mert

nem

tudott.

ügyész most felolvasá, a mit Fekete dezé, hogy a vallomás

A

— —

szerb válaszolá

:

de

akart lliától kitudni,

is

többet

jól

igen

irt,

A

királyi

és újra kér-

van-e fogalmazva. jól.

Kész-e rá megesküdni.

Hogy ne esküdném,

hisz egészen

a mint én gondoltam, csakhogy

el

nem

úgy van,

birtam így

mondani.

Németh most felszólítá, hogy vallomását irja alá. Megtéve és távozott, miután mély titoktartást igért és a királyi ügyész biztosítá, hogy méltó jutalom lesz bére. Németh meghagyá neki, hogy várjon az elszobában.

Midn

kiment, jegyzé

meg Fekete szerényen

:

—

:

122

Azt hiszem Domine magnifice, hogy az egész szó-

nem

beszédnél

melyet

egyéb,

meghallgatott.

Gondatlan

minden

de nem

esetre,

irnok

tudatlan

a

könnyelm

és

beszéd

áruló. Ily összeesküvés va-

lóban csak esztelenség lenne.

—

Domine

—

talmazni

fráter óvakodjék a felségsértket ol-

volt a felelet.

— Ezen

urakat már rég

éber figyelemmel kisérém, nagyobb a baj, mint ön gondolja.

Az

nek.

Az

igazság majd

nyomába

jut az

tartozók

mindenesetre

összeesküvéshez

ellenségei az alkotmánynak és az és rettent példára van

eszmék

czia

egész-

uralkodóháznak,

szükségünk, hogy a fran-

elharapódzását megakadályozhassuk.

Áldozatoknak

esni, hogy az európai társadalom nyugalmat élvezhessen azon iszonyú események után, melyek utolsó években alapjaiban ingaták meg. Inkább szenvedjen néhány ártatlan, mint kell

az állam szétromboltassék.

mert ha talán lyát,

nem

És

ragadják

nem ártatlanok meg az ég fák-

hogy a fvárost lángba borítsák

ég

masabbak, mint az

melyet a létez alkotmány

hamuvá

város

órában

jó

idnk

;

lására,

lenne.

iránti

bizalom megdön-

nagyobb, mint ha a

felfedezés.

De

nincs

Domine

fráter,

vesztegetni

való

;

szál-

minden

iratot

a gyanúsakat elhozza és feljegyzi

mind-

és felnyitván a szekrényeket,

azok neveit, kik az

úrral,

elveik ártal-

ön most egy írnokkal elmegy az apát

megvizsgál

levelek

E

jött.

:

fáklya, és az okozóit kár,

tésével eszközölnének, sokkal

ép

k is

ártatlanok

nehogy

az

apáttal is.

leveleznek,

Egyedül

megy

még ha

a

Spirtovics

összeesküvk figyelmessé

tétet-

'>3

meneküljenek.

vén,

nem szabad

Nem

pecsételend

hanem

észrevétetnie,

csendben végezze

el

semmit,

le

legnagyobb

a

a kutatást.

— Tolvajként csúszszam idegen házba — monda Fekete, — felsbbség! meghagyás házmotozást? Megengedik törvényeink? — Domine én mint Causarum Regalium ?

nélkül

tartsak

ezt

fráter,

Magister parancsolom. Felségárulás rendkívüli melynél

legnagyobb

a

biztonsága

elvigyázat

használandó,

nem

terjeszkednek.

els törvény,

és ez esetben

mire törvényeink

ki

bad kora gyanút ébresztenünk. El

eset,

kell

Az állam nem szaket altat-

nunk, mieltt nyiltan felléphetünk. Gondolja meg,

hogy az ügyész elvigyázatától kire ez végzi,

ügy gyors

bizva

és

ügyességétl,

van, sok függ, és ha

elléptetésre

számíthat.

ügyesen

Jövje függ

mai eljárásától.

Fekete mindezt belátta útnak indult iratát,

lliával.

bár fájó szívvel, mégis

de természettani értekezéseknél

téktelen

leveleknél

nem

három óráig hasztalanul egy

s

Megvizsgálta az apát minden

talált

és jelen-

egyebet.

Miután

kutatott az íróasztalban,

politikai tartalmú kéziratot lelt, czíme:

«Káté

emberek számára.)) A többi iratot azon rendben, a hogy találta, visszarakta, egyedül a kátét véve magához, a királyi ügyész lakására polgárok

és

tért.

Németh várta t, és a beléphöz így szólt: Domine fráter talált-e valamit? Semmit, monda Fekete, a mi legkevésbbé

—

is

—

—

gyanús lehetne, semmit, csak Gerard «Catechisme

1

24

de

la

tását.

czím könyvének magyar

rcvolution»

A

nem sok fáradságomba

jegyeztem,

fordí-

jelentéktelenek, levelezit

levelek

került

össze;

mert

kevés volt.

Németh

kéziratot

a

figyelemmel

olvasgatta

idn

üdvözlöm, nem sok kézirat tési

minden

Ez

perre.

szólt

is

den,

ki

valóságos ügyész lesz, a

és

felségsér-

egyes

st még

tételei az

Semmire

irányzottak.

ellen

fölös,

fráter

elvek forradalmiak, a magyar alkot-

szükségünk többé,

mása

pillanatig

Domine

:

lapja anyagot szolgáltat

mányt alapjában támadják meg, uralkodóház

néhány

elvette,

és

sincs

az ostoba irnok vallo-

czélunkra c könyv elégséges.

olvasván

Min-

e könyvet, a nélkül, hogy beje-

lentené, felségáruló.

—

De

a franczia eredeti is

gott kézsn és fiatal

nagy számmal for-

nem akadályozák

ember.

— Mit

—

jegyzé

—

meg

a

—

sem tesz franczia monda Németh nyelven e könyv a jelen történetének egyik fejezete; mely hogy lefordíttatik, tanúsítja, hogy vannak emberek, kik e tanokat elfogadják és Magyar-

honban

terjeszteni

kezdett,

hanem

kísérlet

ép

oly

iparkodnak.

bevégzett;

büntetend,

megkísértették volna. büntetni.

A

mert mint

vétek nemcsak felségárulási

a

ha

Meghiúsítjuk és

a

kivitelt

meg

fogjuk

:

IX. Egy

A

mily

lapályosan

értekezés.

és

egyformasággal

vonul

Pesttl a homokpuszta, a meddig csak a szem annál változatosabb a Budát

környez

nának méltóságos tükre elválasztja ségtl.

Azon völgy

kör-alakban

övedzi,

felett,

mely

keskeny,

a

vidék.

lát

A

a síkot az

Duerd-

várhegyet

fél-

hullám-

köröskörül

emelkednek a szlhegyek, és éjszak dombok jelentékenyebbé válva hegyekké

vonalakban felé

a

olvadnak,

melyeket

terebélyes

cserfák

diszítnek,

meredek mészsziklák emelkednek ki, A völgy lesz, mig végre egy kövecses ösvényben végzdik, mely a sziklák közt vezet. Daczára, hogy ez út a város közelében járhatlan, e vidék Budapest lakóinak mégis rendes itt-ott itt

mindig keskenyebbé

ünnepnapi kirándulási helyük, mert fáradságukat a gyönyör kilátás gazdagon

magaslatról szemlélhet jutalmazza.

Százados tölgyek

mindenek eltt

a

szép

völgy

árnyékában ;

távolabb

látható a budai

i6 várpalota, les

mely

alatt a

ezüstszalagként

terül

a

el

folyam

hegy tövében

folyik

el.

a Duna széMint keskeny gát

mellett Pest és a

láthatlan sík, mint

háttért a be-

egy zöld tenger foglalja

cl.

Szép augusztusi vasáinap volt. A vendéglkbl, melyek a hegyen elszórva fekszenek, zene hangzott. A völgyben gyermekek játszottak, a magaslaton sétáló csoportok kijött

mozogtak. Kovács orvos

Lenkével és Lujzával,

is

hogy Pest nyomasztó

hségétl

legalább néhány óráig szabaduljanak. Útközben Szolarcsek is hozzájuk csatlakozott, örvendvén, hogy a franczia nnek a szép vidéket

de Raimondné,

megmutathatja,

nagy száma, nem

sok

mészet

míg Lenke

jól

és

iránt,

ismert tájon

nje hamar

meg

új

elfáradt,

mint hontársainak

rokonszenvet

új

a

érzett a ter-

gyakran

szépségeket

Szolarcsek

látott és

társ-

lelt,

végbl ama

e

sziklahasadékba vezette, hol egy kis kút van, mely-

bl jéghidcgség

forrás csöppjei egy

kanfn ömölnek

A

ki.

márvány vad-

hölgyek a kpadra ültek

le.

Kovács orvos néhány száz lépésnyire távozott, hol

mészkbl képzd vonta magára jelentsen itt

e

sajátságos

csepegk-alakulat

figyelmét, Lujza

kérdezé, hogy mit

vadkanf.

Szolarcsek elmondta, hogy

hajdanta királyi vadásztanya volt,

Mátyás

midn

király

egy vadkant önkezleg

agyarával egy vadász életét

lal

fenyegette.

is

Disznófnek

E

a hol Korvin ejtett

cl,

már már

ép

halál-

vadkan tiszteletére e forrást most

tetn

Má-

higye, folytatá Szolarcsek,

hogy

hívják, és

ama

tölgyet a

tyás király fájának.

—

Azonban ne

117

Mátyás egyedül bátorsága és ereje által tnt ki. ó a mvészetek és tudományok védje volt, s korában a budai udvar legfényesebb volt Európában, jóval túIrag)'ogván Xl-ik Lajos Plessi de Touri

Könyvtára leggazdagabb

udvarát.

költk

hsök

és

környezték,

volt,

séget ápolta, míg ugyanakkor a

kereskedelem

is

len,

E

mellett

birodalmában, kincs-

népe boldog. Kormánya nemes ép úgy fizetett adót, mint a nemte-

tára mindig tele alatt

virágzott

mvelt-

törököket és cse-

heket küzdötte, és Bécset meghódította. a

személyét

a klasszikus

a

volt,

ellenállás nélkül

;

és

mert a király az alkotmányt

soha sem sértette és mert azon erény diszesítette,

mely egyedül nevezhet királyi erélynek Minden körülmények között bátor volt az igazságot gya:

korolni csájt,

!

A

nép királyának minden hibát megbo-

ha igazságos, és ezért

Mátyás

hordja most rály,

emléke

király

oda

is

az

a

él

minden

;

nép közt most paraszt

is

száján

c mondatot: «Meghalt Mátyás kiigazság.

»

Ez

az

lerombolhatlan

minden utódját fenyít átok ; mert a fejedelmek ebbl megtanulhatták volna, hogy sem fény, sem dicsség nem képes a nép szeretetét megnyerni ; mert semmit sem kivan királyában emléke, és

annyira, mint az igazságot.

—

Ön

solyogva

nám:

oly kenetesen beszél

Lenke,

—

hogy

— jegyzé

tiszta

meg mo-

szívembl kiván-

a királyok hallanák önt.

— Kivánsága — egy zatos

teljesült

szó,

lécekét és

nem

—

szakítá félbe egy hang-

herazeg

legalább

fogja elfelejteni.

hallotta

a

128

A

hölgyek és Szolarcsek meglepetve tekintenek

körül, és

legnagyobb csudálkozásukra a fherczeget

láták, ki segédjével észrevétlenül termett

—

Hisz

kegyed

szép

Révayné estélyen tánczoltam, megpillantván Lenkét.

közelükben.

tánczosnm,

—

— Ön nem

báró

kivel

fherczeg,

szólt a

a legjobban véle-

kedik a herczegekrl, de talán mégis csalódik.

Lenke megzavarodott, bocsánatot

meghaj-

kért,

totta magát, azután Lujzával és Szolarcsekkel atyjá-

hoz

sietett,

távolban megpillantott.

kit a

ozcg segédjéhez,

számára

a

és

fher-

merített

így szólt: «Prózai idket hogy egy regényes kaland vár

forrásból,

élünk; azt hivém, rám,

A

ép egy serleg vizet

ki

hogy futnak ellem

a bájos alakok, mi-

helyt megismertek.*

—

Császári fenség!

után, milyet e fiatal

meg

jegyzé

a tiszt.

ez oly illetlen

megjegyzés

—

ember tn, igen természetes, Ezek azt hiszik, hogy a ber-

—

ezeg az állam szolgája,

nem pedig

született ura, a

— törvény. kinek — Mertens ezredes úr — válaszolá tréfásan fherczeg, — ön hogy Magyarhon akaratja

!

a

alkot-

feledi,

mányos ország

ily

;

beszéd

Bécsbe

való,

és

nem

Budára.

— —

pus

lesz

Miért nem? Kardunk elég

éles,

hogy

a

«Cor-

Juris))-t szétvághassuk.

Azt hiszem, eltompulna benne. De már haza menni hozassa lovainkat.

ideje

;

Az

ezredes

zetett

el, és

vágtattak.

intett,

a

egy lovász két

jöv perczben

nyergest ve-

a lovak a város felé

139

Alig egy órája,

midn sietett.

hogy a fherczeg megérkezett,

Buda

ügyész

a királyi

Rendes öltözetében

vár felé

a

utcí^áin

de az

volt;

oldalán

lógó rövid ezüstös kard mutatá, hogy hivatalos járatban van. Utána joggyakornoka ment, hóna

alatt

egy csomag papirt vivén. A kapu alatt le s fel sécsászári fensége, a táló rtl megtudakolá. hogy nádor honn méltóztatik-c

midn

lenni, s

ez kér-

désére igennel válaszolt, átvette a gyakornoktól az

t az

iratokat és

az

elszobába

a

fherozeg

himzésén

nem

tiszteknél

rendkívüli),

volt

ügyben

hogy fontos

mely

foglalkozás,

(oly

óhajt

segédtisztje

dolgozott egy láb-

az ablaknál ülve szorgalmasan

vánkos

Midn

udvaron hagyván, távozott.

lépett, hol

osztrák

Németh monda,

fherczeggel

a

szólni,

mire a segédtiszt azon szobába távozott, hol a ná-

dor gróf Szapáryval sakkozott, mert Németh tisztán hallá c szavakat: «Sakk a királynak.)) A királyi

A fudvarmesfherczeg intésérc, a

ügyész tüstént elbocsájtaték.

ter és segédtiszt távozának a ki

felkelt

székérl

és

nyájas leereszkedéssel kér-

dezte, hogy e szokatlan látogatásnak mi tulajdonképen az oka.

— Császári

fenség

vezet ide, azon biztossága

és

— monda

kötelesség,

uralkodó,

az

ez,

— kötelességem

mely az a

mi

állam jogai,

urunk és kirá-

lyunk személye fölött rködni parancsol. szári felség

nül lehet a királyt

nem

kik

komolyan támadják meg

a királyt, és .ha

:

csá-

megsakkozni, addig vannak az

országban gonosztevk,

Puls2ky F.

Míg

egy játékkal mulat, melyben büntetle-

Magyar

Jacobinusok.

játékban,

h

hanem alatt-

9

130

nem

valói

volnának,

kik

meg nem

rködésükkel

a

szándékot

gyalázatos

tudják

úgy az

hiúsítani,

állam biztonsága veszélyeztetnék.

A

fherczeg bámulva

nézett

mely

fvárosban,

Én

jesztette.

az egész

hálóit

Németh

de

rá,

szervezdött

Iszonyú összeesküvés

folytatá:

itt

a

országra kiter-

valék oly szerencsés, felfedezhetni és

most eljövék császári fenségedhez, mint az ország nádorához, hogy részletes jelentést tegyek, és

fel-

kérjem, hogy a felségárulók ellen a kell rendsza-

bályok haladéktalanul megtétessenek.

A

fherczeg komolyan kérdezé

esküvk ?

— Kik lennének, —

válaszolá,

kik az össze-

:

— mint azon elméleti

mindig az emberiség boldogságát hor-

férfiak, kik

dozzák ajkukon, és e mellett gyilkolás- és gyujtogatástól nem félnek, ha ez által ozéljaik elérését

A

vélik.

—

sággal,

hogy tik.

franczia, a Józsefi párt.

Tanácsos

— nem

úr

—

monda

a

fherczeg méltó-

szeretem, ha egyesek

bne,

feltéve,

csakugyan létezik, egész pártnak tulajdonítta-

Ön

kitn

is

volt József császár-

hivatalnoka

pontosan

nak, és rendeleteit

teljesíté.

József csá-

szár hivatalnokai nagyrészt eszes és becsületes férfiak voltak.

—

Császári fenség jelentésemre

emberszeret nemes szelídséggel, a mely a magas fektet,

és

mindig tulajdona

volt,

kéáz

nem nagy

szíve, eltelve

császári

kétkedni

esküvésben.

—

Igen,

—

szakítá

meg

a

fherczeg,

súlyt

azon

családnak

egy össze-

— én kételke-

'3'

dem. Összeesküvés nem fekszik a magyar jellemben, melynek nyiltsága Európában közmondássá vált. Ragaszkodnak a királyhoz és alkotmányukhoz, legnagyobb áldozatra készek.

és e miatt a trónért

Ha

törvényeiket

szintén

megsértik,

készek

föllá-

de alattomos utakra soha sem térnek. Jelentésében talán most is túloz. Ön tudja, hogy a titkos társulatok korunk jellemz vonása, és hogy zadni,

gyakran oly

férfiak, kik

megengedett czélból egye-

csupa jelentség-vadászatból a titok lep-

sülnek,

lébe burkolóznak. Reménylem,

ez esetben

Hadd

—

bnös

sincs

ki

fog tnni, hogy

szándékkal

kapcsolatban.

lássam a jelentést.

A

bnösök, monda a királyi ügyész, miköznéhány iratot nyújtott a fherczegnek, csáügyvédre, és hihetleg szeszári fenségedben líd bíróra is találtak. De Bécsben ez ügyet szigo-

ben

h

rúbban vehetik.

Ez

másolatát

iratok

excellentiájának

kanczellár

és

gróf

ez

éjjel

a

Thugut

excellentiájának megküldém.

— Hogyan_, mieltt velem közlötte? — csodálkozással fherczeg. — Nem veszteni való idnk, mert

kiálta fel

a

volt

szeesküvés ott

kell

feje,

elfogatni,

mieltt

itteni

az ösz-

Bécsben van,

Martinovics apát

társainak

s

sorsát

megtudná.

A fherczeg llia vallomását gyorsan átfutotta és monda: Csak ez? Ez a Spirtovics rültnek lát-

—

szik; mert bár Martinovicsot

és

épen nem szeretem,

minden merényre képesnek tartom, de

telenségre

nem.

Pestet

felgyújtani

és

ily

esz-

kirabolni

I

132

Erszakos

országban, a ne-

lázadást szervezni az

messég és trón

egy idben

ellen

ábrándos képzeldését

is

1

Ez még Zsigray És

meghaladja!

a túlbi-

de éles esz Laczkovics, és a tevékeny, szorgalmas Hajnóczy is részesek lennének! Lehetetzott,

Ha

len.

nincs

mint

egyéb,

ez

egyszer

feladás

Domine Magnifice, akkor nem tudom, mint

fogja

vádját indokolhatni.

—

más okmányok birtokában

Császári fenség,

melyek

vagyunk,

vallomást

e

igazolják.

íróasztalában egy erkölcstelen,

Az

is

apát

veszélyes könyv

is

volt,

melyet Istent káromolva Katekizmusnak czíme-

zett.

Az összeesküvk

sem

fogja

Tripartitum körén

elveit

hogy ez

állítani,

tartalmazza, és senki

Corpus

a

Juris

és

esik.

túl

A

fherczeg a kéziratba tekintett és arcza elboMeggondolatlan bolondok, szólt, a kik nem látják be, hogy hasztalan a franczia forradalom tanait könyvekkel oltani a nép szivébe, mely olvasni sem tud. Ép elég okot nyújtanak a gyanúra és cl-

rult

:

keserítésre,

nem

s

a szabadság,

ság kezére dolgoznak.

ügyészhez

fordulva,

—

e

hanem

a zsarnok-

]gaza van, szól a királyi

könyvet*

el

kell

tiltani

és

terjesztését akadályozni.

— Az — monda — Hogyan,

elfogatási parancsot aláirás végett elhoz-

tam,

a királyi ügyész.

elfogatási parancs?

A

vádlottak ne

magokat szabad lábon? Ön tudja, hogy az 1723-iki törvényczikk értelmében még Nóta infidelitatis esetében sem szabad a vádlottat védelmezzék

Ítélet nélkül

elfogatni.

'33

— Császári vád nem Nóta hanem összeesküvés, — A büntetés melyet vádlottakra — Törvényeink mást nem tudnak. — Legrosszabb esetben hétszemélyes fenség,

infidelita-

a

tehát felségsértés.

tis,

tehát,

a

kér:

halál.

a

táblá-

van a törvény betitl

nak joga

nemhanem a méltányosságot is venni monda sóhajtva a fherazeg. Ez eltérni,

és

csak az igazságot,

—

tekintetbe,

—

emberek esztelensége nagy, de büntetésük szigorú ha az Ítéletet börtönbe kell bevárniok és magukat szabad lábon nem védhetik. Adja ide a bcfogatási parancsot, hadd irjam alá. lesz,

Németh egy halmaz herozeg az asztalhoz

papirost nyújtott

ült:

át.

ban megjegyezte, hogy mind hasontartalmú. dor

az

nyujtá

nem

els vissza

— —

nevét

nem

fogja meglepni

;

A

ná-

szavakkal sorsát

el

de Bécsben

monda.

Visszatérhet, császári fenség.

Laczkovics, újra

— monda — jobb

a

aláirta,

hogy elvigyázóbb nem

—

fherczeg, miközben érdemes. Kár,

sorsra

volt.

híg elméjüt képzelete ragadta

Gróf Zsigray, el,

h szolgája ménylem, fogsága nem bebizonyítandja. — Szent-Mariay

ját;

e

nevét,

Némethnek: Martinovics

kerülhette,

van, mint

jegyezvén

alá

A f-

ügyész azon-

a királyi

Hajnóczy

—

e

sajnálom család-

atyámnak. Re-

volt

lesz tartós, és ártatlanságát

Hallom, hogy ügyes ember. dálkozással, is

van?

—

hisz

De

még több

nem ismerem.

!

mi ez

?

— kérdé cso-

befogatási

parancs

!

'34

— — Illa,

Minden Honnan

hogy

tudja,

részesek?

Spirtovics

az alacsony feladó, világosan mondja,

nem

említett nevekre

—

fenség.

feljegyzék, császári

részest

emlékszik.

hogy az

—

monda Mindnyájan leveleznek az apáttal, annyira Németh, és a ki felségárul óval levelez, gyanús, hogy a rövid fogság igazolható lesz. A vizs-

—

gálatokból

ki

fog tnni,

ki

fogassék

pörbe, és

ki

bocsájtassék mint ártatlan szabadon.

A

fherczeg megvizsgálta a leveleket. Kazincay ezek Magyarország legjobb Bacsányi Verseghy költi és nyelvészei. Azt akarja ön, hogy a börtön a most tervezett tudóstársaság gylésterme legyen? És ez báró Révay Lászlói hisz ez gyermek és !

I

nem

E

felségáruló.

befogatási

parancsokat

nem

Meg nem

engedhetem, hogy a kormány nemzet gylöletét magára vonja és e. mellett még nevetségessé is váljék. Oly kormány, mely éretlen gyermekeket is veszélyeseknek

irom

alá.

ily eljárás által

tart,

—

nem

ségét,

a

számíthat a világ tiszteletére.

Császári fenséged méltóztatik

valamint

én

is

tudom,

mit

tudni köteles-

parancsol

enyém, — válaszolá Németh, — nekem oda

az

kell töre-

kednem, hogy az uralkodó szent személye és az ország alaptörvényei elleni minden kisérlet a törvény szigorával büntettessék. E kötelesség teljesítése gyakran vérzi a szívet; de én teljesítem, a mit hivatalom parancsol, tekintet nélkül arra, hogy

népszer-e vagy sem. Lépteimet nem politikai, hanem jogtani okok irányolhatják. Császári fenségednek állása sokkal magasztosabb, és én nem bátor-

'35

kódom azon kérdésbe cl

nem

titkolhatom,

mennyire ter-

bocsájtkozni,

jed a nádor kötelessége

;

hogy

azonban csodálkozásomat

ügyben fen-

felségárul ási

séged vele született jószív kegyessége nyira is

által

hagyja magát ragadtatni, hogy az

el

any-

aláírást

megtagadja, melyet én, a királyi ügyész az állam

biztossága érdekében elkerülhetlenül

szükségesnek

hogy

a veszély na-

Nincs

tartok.

benne,

kétség

gyobb, mint els pillanatra gondolnók.

össze-

hihetleg nagyon elágazott felfelé úgy, De én császári fenséged határozatától

esküvés

mint

Az

lefelé.

teendk

várom

a

múlva

úgyis

Néhány

meghatározását.

veszszük

felségének

nap

egyenes pa-

rancsát.

A

fherczeg érezte

elmondott szavainak gróf Szapáryval

a

királyi

egész súlyát,

folytatott

ügyész

alázattal

eszébe jutott a

beszéde,

—

de arcban

legkisebb változás sem volt látható, és mosolyogva

monda:

—

Igazán mondja tanácsos úr, hogy felségétl rövid idn egyenes parancsot kaptunk. Ily fontosságó ügyben véleményem szerint elég, ha a vezetket befogatjuk. Vallomásaikból kiviláglik, hogy vannak-e társaik és kik azok. Okaimat felsége elé terjesztem, hogy miért vonakodtam a többi befogatási parancsot aláirni. Ön tudja, hogy az

ajándék

és

járulék

felségárulási vádban,

rendszerét

midn

nem

szeretem,

és

az elfogatás a törvé-

megelzi, ez könnyen nagy összegre nhetne. Vigyáz atossága tanácsos úr, egyéni érdenyes

eljárást

keinek ép oly elnyös lehet, mint az államnak 1

136

Németh örömest válaszolt volna, boldognak érezvén magát, hogy egyéni érdekei az állam érdekeivel soha sem ütköznek össze. De a fherczeg hidegen bólintott fejével, egy lépést hátrált, jelül, hogy az audientiának vége. A királyi ügyész tehát elhallgatott, meghajtotta magát mélyen és távozott. A mint elment, Szapáry visszatért a szobába. A fherczeg elébe

—

terek és

Ép

sictett és

megszorítá kezét.

Igaza volt kedves gróf, hogy a bécsi miniszitt

most

Budán alacsony szolgák gyanúsítanak.

gyzdém meg

róla.

barátainak gondatlan eljárásuk

A

szászvári apát és

által a királyi

ügyész-

nek ürügyet nyújtottak egy felségárulási pör megindítására, és most szándoka az ország minden jelentékeny ságdíjt

embereit belevonni,

csikarhasson

önz, pénzszomjas mihelyt a ezért csak

tom eléggé

ki.

hogy tlük

élmbe

parancsokat

irtam

alá,

igazoltaknak.

ben úgyis neheztelni

vált-

Némethnek

ismeri

Szándokát átértettem,

jellemét.

befogatási ötöt

Ön

tette

;

s

habár ezeket sem tar-

De

mit

tehettem? Bécs-

hogy mind a vonakodtam Németh pénzszomjának eszközévé alacsonyítani magamat, elég vakmer volt mondani, hogy az öszhuszonötöt alá

szcesküvés,

a

nem

mint

fognak rám,

irtam.

látszik,

És

midn

felfelé

is

elágazott.

Természetesen feleletembl megértheté, hogy tervét ismerem. A hitvány nem mert válaszolni és távozott.

—

És felségednek egygyel több

ellensége van,

Bécsben ellenünk áskálódni fog és bizalmatlanságot hint. Nincs veszélyesebb, mint egy aljas lel-

ki

137

ket lealázni, ha megsemmisíteni nincs

aggódom,

—

Én

jegyzé

felett

— hid,

is,

—

monda a gróf. meg a fherczeg.

most Thugut

és

ernk.

megragadja az

A

—

jöv Ez

a

alkalmat, a

császárt a reactio pályáján magával tovább ragadni.

Testvérem kedélye a bizalmatlanságnak nyitva áll. Thugut összeesküvéssel fogja rémíteni, kizsákmányolván azon

hány

iró,

és Riedl tanár, valamint

többé kevésbbé

bizonyítja a császárnak,

domány,

hogy Bécsben Prand-

körülményt,

költ

stctter a

nyilvános

és mindazt, a mit

bele

hogy

itt

is

né-

van keverve. Be-

a felvilágosodás, tu-

oka a forradalomnak,

oktatás

nagybátyám

apám népeik

és

ki-

képzésére tnek, rendszeresen összerombolják. Azt fogják mondani, hogy az államnak nincs tudósokra,

hanem

jó polgárokra szüksége, az ország- és

gyegyléscket elnyomják, és lépcsrl fognak haladni a nép el butításában. S mi

ennek a vége

?

— A folyam páry, — hagynunk

ellen

tunk.

De

nem

kell

evezhetünk,

azt,

a

mc-

lépcsre lesz mind

— monda Sza-

min nem változtatha-

én felségednek személyét, vagy legalább

Thugut

magyar alkotmányosság és az osztrák kényuralom közötti különbséget. E két rendszer egymás mellett meg nem állhat, vagy el kell Magyarországnak ismerni a állását

császár

féltem.

korlátlan

tudja

uralmát,

alkotmányossá lenni.

Ez

vagy

Ausztriának

utóbbit Bécsben

háromszáz év óta juttatni. A nádor pedig ják, és

mány képviselje, míg

a

a

mködnek állásánál

házi,

nem

kell

akar-

az elst életre

fogva az alkot-

udvari- és állam-

;

138

kanczcllár Bécsben

nem

meg

buktathatjuk meg, és így 6 ront

császári

nézetek látszólagos

alkotmányellenes

elfogadása, mely azonban

sok akadályt

a gyakorlati

csak a

gördít,

ellenszegülés

elves

—

;

id

az

elé

napolás

és

állásban,

és

aztán

nem

Császári fenséged

termi gyümölcseit.

kivitel

halasztás

rendszere alkalmazható a nádori nyilt,

minket, ha

Csak folytonos tétová-

és az elhaladás érdekében. zás, a bécsi

Thugutot

Magyarhon

emel

nyihan szót

fenséged

Mi

kényuralomé.

a

nem meg-

szereti

minden tárgyat szorgalommal elvégez. Ez nagy elny alárendelt hivatalnoknál, míg ily magas álláson talán hiba. Németh a mai értekezlet után nyilt ellenünk ln. Ha császári fenséged t kihallgatja, a nélkül, hogy helyesl, vagy roszaló szót veszteget ; ha azt mondja neki, hogy a hátralékot és

elbb

az

óhajtja

gondosan

iratokat

lapozni,

figyelemmel

és

ha legmagasabb

s

át

megelégedését

úgy mindenek eltt idt nyerünk, és császári fenséged a befogatási parancsok alájegyzéseért nem von magára neheztelést. nyilvánítja

rködése

Holnap az

felett

utasítások

volna, és a felelsség

—

:

Bécsbl úgy le

és fel

Igaza van, mint mindig,

czeg meghatottan,

— ön

—

leérkeztek

is

elmarad.

magától

monda

igaz barátom.

a

De

fhermit te-

hetek róla, ha mindig nyilt vagyok, ha nem lehetek kétszín. Az szinteség és igazságosság igaz,

hogy utóvégre

A

gróf, bár

is

tönkre tesz.

ismeré a herczeget, és tudta, hogy

nem els tulajdonai közé tartozott azonban a szeretetreméltó herczegnek szinte hive

az szinteség

139 és az ifjú érzelem e fellobbanását tartós láng-

volt,

nak vélte és ezért szíve mélyébl monda:

—

Császári fenséged

zött feltétlenül számít

A

bármily körülmények kö-

reám.

—

fherczcg most kihúzta óráját. «Nyolcz óra, monda, az éj közéig, és majd elfeledjük, hogy a kertben már a tzjáték kész, egy hétig dolgoztam rajta. Menjünk gróf, véleményem szerint jól

—

sikerülend.

Hadd

Thugut, hogy egy

lássa

((össze-

esküvés felfedezését és a társadalom megmentését*

méltóan megünnepelem.

A

srjébl

az

mulatságát

és

els röppenty sziporkázva a magasba szállt, a Duna mindkét partján összegylt a nép. Mindenki ismerte a fhermint a kert

kedvenoz

czcg

lángcsoportnak adni, a régi

remek

oly

melybl

a

tudott

nagy kertnek egy sétánya, majd

Corvin-palota

falai,

majd ismét

mint varázsütésre bontakoznak a

melylyel a

ízlését,

szinve gyl etet

a

ki

az új vár

sötétségbl és

tzjáték festi hatását növelek. Valahányszor te-

röppentyk mindannyiszor Buda és Pest

hát a várkertbl a

a

magasba

lakói a

gyltek, hogy e látványt bámulják. Zsigray sem hiányzott. volt,

mivel a festészet

szálltak,

Dunapartra

Ily

alkalommal

annál illetékesebb biró mellett örömest

rendezett

A

bámuló tömeg közepett lóháton egy hinló mellett, melyben néhány hölgy állt, bámulván az utolsó mutatványt, Zsigray elemezte

tzjátékot

is.

szépségeit a mutatványnak, mely Budavárát tünteté

el

kicsinyben,

midn

szik és a törökök a

a

császárt

seregek megve-

nagy puskaporos tornyot légbe

140

Most

röpítik.

köszönségen Zsigray ifjú

halkan

Hirgeistot,

ki

ember

megszólítja

sötétben

a

és

lehajolt

megismeré az

monda

e szavakat

Szent-Mariayt

is

tör utat a ((Catilina.w

:

neki

most

:

Lacz-

fogták

el.

gróf szemlátomást megrettent, de mieltt a

fia-

kovicsot

A

hirtelen egy fiatal és

és

ép

embertl a részleteket megtudhatá, eltnt. Zsigray el sem búcsúzván a hölgyektl, sarkantyúba kapta lovát, mely egy ugrással utat nyitott a tömeg tal

közt, és nyargalva vágtatott

ban a bécsi

országúton,

Ha

tudná, miért. felé a

vezet

el

a

Dunapart hosszá-

hogy világosan a Törökország

a nélkül,

menekülni

akart,

utat kell választania;

az alföldi rónán

törvény kezét könnyebben kikerülheti, és a

nán

túl

már bizton

szerleg,

a

hol

volt.

Mégis oda

Martinovics

volt.

Du-

tartott ösztön-

Oly

bizalmat

helyzeti az apátban, hogy közelében magát biztos-

ságban véle. Azonban

midn

reggel

felé Újfaluba

honnan lova fáradsága miatt tovább nem mehetett, ekkor vette csak észre, hogy az ijedség els rohamában elfelejtett pénzrl gondoskodni. Tárczájában annyi sem volt, hogy Bécsig a postadijt kifizethette volna. Nyergét nem akarta eladni, mert ezáltal gyanút ébreszthetne. Hogy e teendkért,

rl csendben gondolkozhassék, egy szobába

vonult.

A

vendégls délben kopogott ajtaján, jelentvén, hogy az étel már kész. Zsigray az ebédlbe ment, és alig foglalt

resked,

ki

helyet,

üzletügyben

szobába.

—

midn

Fogadós

úr,

—

új

utazott

szólt ez,

vendég,

egy ke-

Pestre,

lépett a

— kaphatok gyorsan

Zsigray

el

sem búcsúzván a hölgyektl, sarkantyúba k<3pta

Pulszky

A

magyar jakobinusok.

:

lovát.

140. lap.

141

ebédet? Sietek, csak addig várhatok, míg a gyorskocsi átfog.

—

Nagyságos uram, leves

dicsommal megsül

és

és

jó

ugorkával

marhahús

is

tüstént

szolgál-

— min-

—

—^

para-

kappan

a

káposztával

kolbászos

hatok.

és

kész,

monda a keresked, Csak sebesen, kell. sietnem dent eszem, de kérdé Zsigray, Mi újság Bécsben?

—

—

idegen kiejtésén

hogy

és

étvágyán

bécsi.

— Semmi —

válaszolt ez.

van, a várszínház üres.

verseny,

A

sem mulatság

az

ki

észrevette,

tüstént

— Az egész

világ falun

városban most sem hang-

nincs, örülünk,

ha messze

vagyunk tle.

— — Nem — kérdczé bebörtönözték? hogy Prandstettert — monda keresked, — hogy — Tüstént a gróf,

szült izgatottságot,

és társait

a

látszik,

a

magyar urak szabadabbak, mint

fizetnek

fogyasztási

adót, a bor

a bécsiek; és

itt

dohány

nem

olcsó,

úgy beszélhet az ember, a mint szájára j. Nálunk senki sem merészeli egy bebörtönözött nevét s

kimondani.

— De Prandstetter lentékeny egyéniség — Potomság — monda

városi tanácsos,

volt ? a

keresked

Bécsben

—

hisz

je-

én azt

sem tudtam, hogy tanácsos volt. Egy tanácsossal különben sem sokat tördünk, nekünk csak a polgármesterrel és kapitánnyal van közünk, mert ezek

vannak ben.

a

rendrminiszterrel közvetlen

Hogy

Prandstetter tanácsos volt?

érintkezés-

Miként

le-

'4»

oly bolond, hogy a

hctctt

ha

folyt

jól

De nem

— —

olyan

dolga,

a

iróféle

is

avatkozzék,

politikába

mely nem tartozik hozzá? volt; ezek a firkászok csak

lehetnek békében.

is

még

Kivüle

sokat fogtak

Mi

Ki tudhatja?

el ?

bécsiek

nem

ilyennel

igen

tördünk. Nem lármázunk, ha valaki sötétre jut, mi nem vagyunk kiabálók, mint a magyar urak. Most megint lármát ütnek, ha megtudják, hogy tegnap délben egy elkel magyar urat a «Vad embernél « elfogtak.

— —

Hogy

Nem

hivják?

tudom,

—

—

kérdé

mind olyan kimondhatlan hogy pap volt. Zsigray

felkelt,

felnyergeltetvén,

fogva

I

Közel

éjfél

azt

gondolatokba

Tehát volt,

hisz a

számadást

a

kifizette

gróf és elsápadt.

—

hanem

név,

lassan

Budára.

visszatért

a

válaszolá,

haza

és

lovát

mélyedve,

Martinovics

midn

magyar tudom,

is

ért.

el

van

Szolgája

hogy a királyi ügyész Fekete úr kereste, minden iratot lepecsételt. A gróf megparancsolá, hogy gyorsan fogjanak be, mialatt leborotválta szakállát, nruhát öltött és Gyr felé hajtaértesíté,

és

tott,

a hol családja idzött.

Az

úton

megváltoztatta tervét. Veszprémbe

még

egyszer

futott a feren-

cziekhez, hol a guardiántól menhelyet kért, de az

elvigyázat

oly

rosszul volt tervezve,

helyét tüstént fölfedek. Alig

rémben,

midn

volt két

hogy mennap Veszp-

a kolostorban elfogatott.

X. Egy

Az

felolvasás

a n5neveUsr5l.

clfogatás híre villámgyorsan terjedt és a

várost félelemmel tölte

hogy

el.

Általános volt a tudat,

a reactio kevés áldozattal

nem

f-

meg nem

elégszik

meddig akar terjeszkedni, mert gyaníták, hogy az önkénynek a törvény nem fog és

határt

tudhaták,

szabhatni.

Az alkotmány

eltörlése

József

még mindenkinek emlékében élt és ha az alaptörvényeket is meg lehet büntetlenül sérteni, úgy a Corpus Juris magánjogi törvényei nem nyujtalatt

hatának biztosítékot.

lelemmel

és

De midn

az egész város fé-

nyugtalanul nézett az

elébe, a Kovács-ház

ségrl, mely a városban uralgott;

sem

rse

járt

új

befogatások

mitsem tudott azon ingerült-

emberek közé

az

orvos soha-

és a városban kevés isme-

emberek voltak, a kik politikai a nyilvános ügyekkel nem igen tördtek vétségek túl mentek tudatkörükön mely a felségvolt,

betegei szegény

;

;

árulás természeténél

fogva

nem

a

szegények és

144

hanem

tudatlanok vétke,

a középosztály- és aristo-

kratiáé.

A

hogy gyanítanák, mily sors

nélkül,

azt, ki

éri

szíveiknek legkedvesebb volt, nyugodtan ült Lujza és

Lenke

mvészi

Lenke tarka gyapotból Descamps ezredesnek, míg Raimondné

a varróasztalnál,

takarót kötött

fzött szebbnél szebb virágokból hogy Lenkét ékesítse.

ízléssel

koszorút,

Kedves látvány volt e két nt egymás mellett Lenke szke fürtéivel és lehelletszer arczszínével, mely oly könnyen borult lángba és a jellátni

;

lemzettebb vonású, dús barna hajzatú franczia

n.

És mint vonásaikban, úgy beszédeikben kitnt a különböz jellem Lenke tartózkodó és mindig ;

hallgatag volt, de ha szólt, zengzetes hangjában a

meggyzdés

mely

szólt,

hogy,

tanúsítá,

a

mit

mondott, érzelmének kifejezése, míg Lujza örömest és sokat csevegett.

A

szólást ép

úgy szükségelte,

mint barátnje a gondolkodást.

—

Valóban sajátságos

—

monda

,

—

mennyi

szabadságban részesít titeket magyar lányok a szo kás.

Te

tinnyiszor látogatod

meg

barátnidet,

-

meny-

minden fiatal melyhez te azt hiszem, atyád azzal sem tördik, hogy tartozol kivel levelezel, fel sem bontja a hozzád érkez leveleket, csak azt kérdi meg, ki írta. nyiszer tetszik, atyád háza nyitva

embernek,

a

ki

áll

azon társaságban

él,

;

—

Nem

tartanád

igazságtalanságnak,

Lenke, ha egy, nevem tehát tulajdonom,

atyám

által

is;

—

más

alatt által

érkez

levél,

a

mely

még ha bennem? Min-

nyittatnék

kételkedhetnék

válaszolt

fel,

"Lenke tarka gyapotból takarót kötött

Pulszky

:

A

magyar Jakobinusok.

Descamps ezredesnek.

144. lap.

'45

megmondom

dig

kom eltte

De hogy

nincs.

sem bíznék bennem

megmondék

írt,

tit-

óta mindent

nyomta,

vagy a anyámat soha nem ismerém, meg-

;

feküvém és atyám oly

komoly foglalkozásai

hogy

és mit

írt

Gyermekségem

midn még bölcsben

halt, jó,

?

ki

bízhatnám benne, ha

neki, a mi szívemet

kivántam

mit

hogy

neki,

örömmel

daazára

gyermekes csevegésemet. Tanítóm volt, oktatván a tudományokban, míg egy öreg nevclnétl nyelveket, zenét és ni munkát tanultam. Szeretem t mint atyámat, tanítómat, drága bará-

hallgatá

tomat,

—

eltt lelkem nyitott könyv.

ki

Mindent megmondasz

neki ?

—

kérdé tréfá-

san Luiza.

Lenke

monda: Mindent, mihelyt kérés ha egy lenne is, melyet vele nem köziének, tudnám, hogy az bnös és e gondolatot kiverném fejembl és szívembi kitépném. Te valóban nagyon jó gyermek vagy, kedves dez

elpirulva

;

—

—

Lenkém,

megvallom,

kiálta

kell,

—

Luiza,

hogy

közt boldogítson, de

ily

megszorítván

kezét,

viszony atya és gyermek

meg nem

foghatom, mint

áll-

hat fenn.

— —

más viszonyban élnek ! ? Kérdésed igazán gyermekded, monda nevetve Raimondné. A társasélct Parisban mesterkélt, mveltségünk más és életmódunk a tietektl egészen elíit. Látom, hogy igaza volt Rousseaunak, Francziaországban

mondván kisebbíti.

—

—

a

:

mveldés

Nálunk nincs

fiaink a kereseti Pulszky P.

:

növekvése a

családélet, a

tudósságot

nap

óráit fér-

ügyek végzésére szentelik és este

Magyar

Jacobinusok.

lO

;

m6 mulatnjok

kell.

Elmegyünk

vagy hang-

a színházba

versenyre, vagy estélyre, a hol szellemdúsnak kell lenni

kinek

;

foglalkozni

nem

?

maradna És azután

itt

Nincs

ajánlhatók.

nincs oly tudomány,

ideje gyermekneveléssel

estélyeink

az

sok iránt

lelemmel, mint

megsznt

lenni

;

mindenrl,

tunk

mely

ti,

:

és

hogy soha unalmassá ne

E

könnység csupán

társaskörünket

tiszteletteljes fé-

szabadon szólhafranczia

váljék

csak

egy

átlépnie, és

ezért mi csak

s

mélyébe ritkán ha-

a francaiénak adatott,

utánozhatlan

világ

a

társadalmi szoká-

sohasem szabad

felszínét érinijük a tárgyaknak,

tunk.

változata,

a köztársalgás tárgya

szellemdús

határt ismer, melyet

ez

által

szellemmel a

oly

melyrl minden tartózkodás

nem szólanánk. Vallás és nem viseltetünk mi oly

nélkül

leányoknak

fiatal

életnek

példányává

teszi s franczia szellem túlsúlyát biztosítja.

És mégis

érzem, hogy más, Franoziahonna! mveltáégrc

nem

versenyezhet országok viszonyaiban több egyéni boldogság nak

rejlik.

De

a franczia

nemzet, nagyságá-

dicsségének örömest hoz minden egyes

és

És

áldozatot.

hány megtört

ezért szív,

idegen

az

még

nem

a forradalom

gyaníthatja,

eltt

is,

vérze

vidám franczia társaskörökben. Társaséletctek unalmasabb, de ti boldogabbak vagytok. E szavaka

el

nál

Raimondné mélyet

— Ez

sóhajtott.

megfoghatatlan,

— monda Lenke. — Te

is

szereted atyádat, mint én, elhagytad hazádat, idege-

nek között bolyongsz, csakhogy sorsán könnyíts mégse léteznék köztetek az a viszony, mely

és

köztem

és

atyám közt?

!

'47

—

Már mondám, Lenkém, hogy nálunk a társasmás alapon nyugszik, mint nálatok, hisz itt nem ritkaság, hogy az anyák, mint a szerecsenek, élet

maguk

szoptatják gyermekeiket

kának adják

A

tüléstl.

választják,

;

levegt elhagyva,

a városi rósz

ki

át,

falura vonul

nálunk tüstént daj-

;

megkíméljük

gyermek midn már

ott

füleinket a sükc-

azáltal

marad, míg csak

el

nem

és beszélni tud.

járni

— Hisz ekkor gyermekeiket szülk sem isme— csodálkozva Lenke. — Természetesen, egy keveset, ha a

szólt

rik,

dajkájától

sír

megválik, tével.

de

néhány bonbon

Hét-nyolczéves korukig

kibékíti

új

házában maradnak egy bonne felügyelete tanítja és játszik velük.

A

helyze-

gyermekek szülik

a

alatt,

ki

csemegénél bejönnek az

étterembe, csinosan Öltözve, hajuk fürtökbe kötve, és

a

szülék gyermekeik

kik igazán

olyanok,

eleven valék,

de

szépségében

mint

kis

bábok.

midn

egyre sírtam,

felöltöztettek és hajamat

cziazomázva szüleimhez

nem mászkálhattam

:

öt

e

a

órakor

hogy úgy

fésülték,

menjek

büszkék,

Én mindig fel-

szép ruhában

a földön és az asztal alatt,

de

vigaszul rendesen czukrot vagy gyümölcsöt kaptam, és kibékültem hosszú fürtéi mmel,

melyek

minden

szegben megakadtak, ha a szobában ugráltam. Ké-

sbb

a fiúk

egyetembe, és a leányok zárdába kül-

detnek neveltetni.

—

Ez iszonyú

élet lehet,

magas

falak,

rostély-

zott ablakok és az örökös együttlét oly lényekkel,

kik sorsukkal elégületlenek; mint megfagyaszthatják a

gyermek

szívét és

mennyire sérthetik érzelmeit

148

— ti

lm

itt

n—

hugenotta

a kis

Luiza

szólt

—

protestánsok azt hiszitek, hogy egy kolostor bör-

tönnél

nem egyéb

minden

és

szövény szabadulni

törekv

elmondhatom, hogy

a

tölték és

még most

apácza a papi cseláldozata

részemrl

;

sok

kolostorban

napot

jó

Hú-

gyakorta visszavágyom.

is

mind víg lányok, nyolczévesti kezdve tizenhatig, egész nap mulattunk, csereberéltünk, nem sokat tördtünk a kolostort környez magas fallal, mert a kert játékra elég tágas volt. Mindenikünknek volt egy virágág)'a, melyet magunk mveltünk, öntöztünk s ha a virágok kinyíltak, koszorút köténk és a kolostorkápolnában a szentek szobraira aggatok, a ki pedig legszebben tudta a virágokat rendezni, azt kitüntettük azzal, hogy a szz anya szobrát koszorúzta fel. szan, harminczan voltunk,

nem

Tanulással

igen háborgattak

szetesen tudtuk könyv

nélkül,

;

kátét termé-

a

énekelni szent da-

lokat tanultunk s mint örülénk, ha zöldcsütörtökön

megtelt a templom és a Misereré-nél a

karzatra

néztek,

mi

hol

a

mindnyájan

Szám-

énekeltünk.

adásra, földleírásra és franczia nyelvre az apác^ák tanítottak és gyóntatóatyánk, a ki

egy nyájas szerzetes,

mindig czukrot hozott csuklyájában

kiosztotta köztünk

vallástanra

;

mészetesen

adta

el

nemzetemét

a

világtörténelmet

és

és

részletesen

is,

ter-

Izrael viselt dolgait, mint

míg Sorel Ágnes

nonról alig hallottunk valamit, életét

lopva

történelmet kimerítleg, sokkal

a szent

jobban tudtam Juda saját

és

ez minden héten kétszer bejárt

;

ismertük,

Athalis

habár

ez

és

Mainte-

és Jesabel

nem

igen

149

mondta

épületes. Tartózkodás nélkül

el,

hogy bölcs

Salan\onnak háromszáz neje volt, hisz ez kézikönyvünkben meg volt írva és midn egyik elmés tanulótársunk kérdczé, hogy lehet ez ? zavarodás válaszolta, hogy udvarhölgyei voltak. XIV. XV. Lajosról pedig azt tanultuk, hogy legna-

nélkül és

gyobb, legerényesebb és legjobb fejedelmek valá-

A

nak minden uralkodott fejedelmek közt. a

mire

porczikájáig

legkisebb

bn

kívül

apáczák oktattak,

az

a

a

hogy

ftárgy,

a világ a

kolostor

azoknak,

és

falain

kik

a

ritkán sikerül az örök kárhozattól

A

megszabadulni.

hogy

romlott,

vétek uralkodik

és

világban élnek,

nyílik,

volt,

mondák, annyi alkalom

vétekre,

legjobbak

is

alig állhatnak

ellent az

ördög kisértéseinek és az egyház törvényeit megszegik.

hogy ne

A

járjon.

kek

szüli házban

a böjtöt

meg ne

Ellenben arra

meggyónjuk iránti

benne

és

adhat

oktattak,

is

ha

megbocsájtatnak,

csak

alig kerülheti

tanácsot,

hogy

mint teljesítsük

késbb

üdvünket eszközlik. Azonban,

lelkük

meg van mentve

köztünk, és

és földi

csendesen folyó patakhoz,

ki

a

a

a világ kisértéseitl és

bak

tiszta csöppjeivel

szüléink

melyek

úgymond,

a kolostorban folytathatják, sokkal

;

csupán

a férjeinkhez való

jaitól

sonlít a

kertet öntözi.

a kolostorélethez

mindnyájan megigértük,

ne

a vét-

mindig

bízunk,

kötelmeket, hogy egyesítsük azokkal,

elválva, távol

a leány,

lelkiatyánknak

feltétlenül

kötelességeinket és

világtól

el

szegje, bálokba és színházba

lelki

kik

a

gond-

boldogabéletük

mely

ha-

kristály-

Egy sem

volt

vonzódott volna

hogy szüléinket kérni

;

150

hogy engedjék meg a szerzetbe lépni. Sokan közülünk meg is kapták az engedelmet, legfogjuk,

inkább azok, kiknek sok testvéreik voltak és

pek nem valának. Családjuk van

el

látva

és

örömest

hogy gyermekük

fizették

azon összeget,

melyet az egyház minden jegyesének adni a

mely

A ban

a jegyajándoknál ritkán volt

hogy

taltuk,

most ncvelné

légyen,

nem hagyták

azon

apáczák,

ln

kik

kell

és

nagyobb.

kolostorban neveltetvén, a nélkül, hogy lett

szé-

örült,

a világ-

és mi tapasz-

gyermekségüktl

a világ rommíg mások, kik keser nyugalmat és csendet keresve

a kolostort, szóltak

el

lottságáról leghevesebben,

csalódások után jöttek

világ ellen

vén,

kés

kevesebbet

czellába, sokkal

a

és az apáazaélet

hogy

hozzákapcsolák,

beszéltek

a

boldogságát fejteget-

különben a családi boldogok lehettek és jók maradhattok, de rködjetek és imádkozzatok, nehogy kisértetbe életben

:

is

essetek.

—

Kedves Luizám,

emellett

—

is

Nem

mulatságunk

Fehér

—

válaszol a

Lenke

—

unalmas lehetett az a kolostori épen, volt.

ruhában

— monda

Az

évi

ültünk

a franczia

n,

mind-

élet.

—

több

vizsgák ünnepélyek valánsk. ott,

szüléink és gyámjaink

örülve hallgaták feleleteinket, jutalmakat osztottak a kik ájtatosság

és

engedelmesség

által

;

kitntek,

Mária leányaivá fogadtattak és mi azt hivk, hogy most a szzanya különös pártfogása alatt állunk ;

e fölött

én

is

még egyéb

kitüntetésben

is

részesültünk

grand cadeau de sagesse valék és világoskék

szalagot viseltem ruhámon,

melyen egy emailliro-

'5'

Máriakép függött

zott

;

ezen

szüléink

végtelenül

örültek és este nagy tánczestéJy vala.

— —

A

kolostorban?

de nem férfiakkal, hanem egymással táncíoltunk. Azután még más mulatságunk is volt. Néha-néha meglátogattak régi játszótársaink, kik, Igen,

kilépve

a

kolostorból,

csakhogy

mentek,

férjhez

ezek rendesen az apáczákkal

voltak, a

fejedelemn

sohasem hagyott velük egyedül és így meg nem kérdezhettük, hogy milyen a világ, habár a kíváncsiság örökösen szerfelett foglalkoztatott.

—

Ily látoga-

tásnak mégis örülénk, mert legalább az utolsó divatot láthatók, hisz mindnyájan hiúk valánk és

vagyok

gyzdve, hogy

volna, ha

az egyháznak sok jegyese

egy törvény így hangzanék: öltözködni

A

a legutolsó divat szerint kell.

gyónás

A állt

is

meg

nagy esemény

bérmáló püspök

volt

bérmálás és els

még

életünkben.

aranynyal hímzett díszruhában

elttünk, koszorúk körítek fejünket, homlokunk

egy fekete keresztes kendvel

mindez oly

födve,

mély benyomást gyakorla a képzeletre az elkészületeket is hozzá gondoljuk, böjtölés,

ha

s

a

még

tanítás,

mindez egy üres érzést támasztott keb-

lünkben, melyen azonban az

öröm sugara

hogy ezentúl nem

is

áttört,

gyermekeknek, hanem felntt leányoknak tartatunk. Késbb mindig nagy tanulmány volt, hogy mit gyónjunk, ilyenkor az apáczák a tanuló szobában maolykor gondolván,

kis

gunkra hagytak, hogy elménket összeszedhessük és a szent gyónásra készüljünk, ket, mit

gyónjunk meg és az

sokáig

törtük

ült diadalt,

a

fejünki

leg-

'52

Hányszor valék hogy játszótársam már jegyzett papirra, míg én négynél to-

több vétket össze tudott keresni szerencsétlen,

nyolcz

bnt

midn

vább nem juthattam

kemet befejeztem

nem

is

s

és

volt nehéz,

!

lattant,

mint örültem, ha bnjegyzé-

barátnmnek

ment, hogy hanyagok, figyelmetlenek

közben

megszállt

gyónni, de az öreg gatá,

lelkiatya

oly

komolyan

Lenkém

!

az

olvasót

kellé

örömmel valék

elhagyám,

keservesen

és

leimádkoznunk.

ezek boldog napok voltak

a szenvedélyt,

hall-

mondanók

mintha a legnagyobb vétkeket

bnbocsánatul

dn

nem tudtunk

mást

;

voltunk, ve-

hogy az álom

szekedtünk, egymást irigylk, vagy,

imádság

Ezt

segíthetek.

gyónásunk majd mindig egyre

!

nem ismerém

a kolostorban és

sírtam.

kik

játszótársaimtól és a jó apáczáktól,

mi-

Elbúcsúztam az útra

is

hogy mindennapi fejedelemn egy ametistolvasóval ajándékozott meg és monda: ha valaha az életben boldogtalan lennék, a kolostor menhelyül mindig nyitva áll elttem. Szegény! midn a kolostorokat feloszlaták, számzött ln és is most valahol Németországban tengdik. Nem tehetek róla, jegyzé meg Lenke, de áldással kisértek

imájukba

s

—

nem

megigérték,

A

zárnak.

—

térítettél

meg,

a kolostori

—

élet

ecsetelésed daczára legkevésbbé

g)'önyörködtct

sem

tetszik

nekem;

a szüléktl elidegenitettck kedélyeteket, az élet álké-

hisz szavaid után, fogalmatok

pével foglalák

el,

lehetett arról,

hogy mily

az életben,

állást töltötök

sem

be egyszer

mik lesznek kötelességeitek és mi

rendeltetésiek. Bábként bántak veletek és

lesz

mindent

;

'53

elkövettek,

hogy

legyetek

ne

mások,

mint

lelki-

Nevelési rendsze-

atyátoknak öntudatlan eszközei.

rünket sokkal észszerbbnek tartom, hol a szüléktl

sohasem válunk

gyobb

már mint gyermekek betanu-

el,

lunk a háztartásba

és

ha~

több testvér van,

És azután

a kisebbet oktatja, rzi.

— Igenis —

na-

a kolos-

kedélyedben for-

torból az életbei gyors átmenet

radalmat idézhete

a

el?

— Ép tizenhete-

Raimondné.

folytatá

évemet töltém, midn atyám kihozott. Els napokban nem száríthatta fel könyeimet, daczára annak, hogy szépen bútorozott szobám sok öröm-

dik

ben részesített és az ket szobaleányom,

rendezett,

nem

kevéssé

hízelegtek

ezenkívül életemben elször volt

Anyám

parancsolhaték. alatt,

melye-

ízlésteljes öltözékek,

egy csinos és ügyes

párisi

n

hiúságomnak

s

valakim, a kinek

meghalt kolostorban létem

atyám tehát bemutatván

a

cselédeknek,

így

szólt: a mit Luiza kisasszony parancsol, olybá ve-

gyék,

Kedd

mintha én parancsolnám, volt,

midn

a

szüli ház

a

háziasszony.

küszöbét

újra

léptem és már félig-meddig vigasztalódtam,

pénteken

észrevettem,

hogy

nem

atyám

Ffájást vetvén okúi, egy harapást

át-

midn böjtöl

sem ettem, de engem ki

végnélkül boldogtalanított, hogy atyám,

annyira

szeretett,

az

egyház törvényeit megveti

nem tudtam a böjtmegszcgésnél nagyobb bnti Másnap még rettentbb volt. Reggel szobámba jött, megcsókolta homlokomat és monda Reménylem, én

:

Luizám, hogy a

új

barátnidtli

helyzetedhez alkalmazkodni fogsz,

elválás

els napjaiban nem akartam

54

gyászodat zavarni, de már

ma

ködjél

csinosan

fel,

megválnod.

ízlésed

gítend, jól ért hozzá, mert

Megcsókolám

gyünk.

fojthatám

el.

A

törleni könyei-

le kell

det és a kolostori szokásoktól

jó,

estére

de

kezét,

Öltöz-

Francziska se-

színházba

me-

könyeimet

alig

fejedelemnóre emlékezem, a

jó

ki

annyiszor monda, hogy a világ kisértéseinek nehéz

Kötelességemnek

ellenállni.

atyámnak

ismertem,

engedelmeskedni, de a kolostorban szüntelen haliam

színházba menni vétek. Mit csináljak! Egész

:

déleltt sírtam és elhatárzám, hogy a szinházban

nem

fogok mulatni, hanem titokban elviszem a fejedelem-

ntl

ajándékozott ametist-olvasót és ájtatos imád-

ságomat semmi

sem hagyom

által

zavartatni.

atyámmal kocsiba ültünk.

eljött,

holyunk mégis,

a fényes világítás, jó

volt,

midn

meimet,

nem akartam

Az

este

emeleti pá-

zene meglepeti,

függönyt felhúzták,

a

színpadot

a

Els

lesütém sze-

látni,

lassan ki-

húztam olvasómat, zsebkendm alá rejtvén, egyik szemet másik után csúsztaték le ájtatos ima közt. Racine Phadráját adták

s

lenni, a hangzatos versek

bármint akartam

fülembe

süket

is

hatottak,

aka-

ratlanul haliam, sírhattam voJna, hogy bennük gyönyörködtem, ájtatosságom megzavartaték, nem imád-

kozhatám

és szegzett figyelemmel

az eladást, a

mely

színpadon kívül

sem vettem rajta

egy

észre,

fiatal

kezembl

láttam

midn

ember

szédbe ereszkedett szott

nem

;

kezdem

érdekeltségem

iránt

a

lépett

de

az olvasó

hallgatni

nve ntt;

semmit és így azt

páholyajtó

be

s

felnyílt

atyámmal

elragadtatásomban

ép

azon

s

be-

kicsú-

percében, mi-

;

'55

dón

függöny legördült,

a

a

ember,

fiatal

kinek

nem tudám, elbb lehajolt, fölemelte és Atyám bemutatta e fiatal át. embert, Raimond Károlyt. «Mit csinálsz ezen olvasóval a színházban?)) monda mosolyogva atyám.

jelenlétét

egy bókkal nyújtotta

Karperecz, leesett kezemrl, mondám tam minden áron megersíteni. Atyám

és iparkod-

berhez fordulva monda

ön láthatja, négy napja

hogy hagyta

már

és

leányunk el

Raimond

:

szépen

csak

halad,

em-

ma elször van színházban hogy az olvasó a ni öltözékhez tar-

a kolostort,

tudja,

szemembe

tozó divatszer. Könnyek tolultak

mond,

a fiatal

úr,

a ki látta,

és Rai-

atyám szavai mennyire sebzenek,

érdektelen beszédbe elegyedett velem a szinészet-

rl, hogy izgatottságomat eloszlassa, voltam kötelezve.

A

mint azonban a függönyt újra

felvonták, érdekeltségem egész

ervel odairányult,

er

úgy érezem, mintha egy hatalmas rül

és bármily

végtelenül le

vétkesnek

látszott is a

vénye, mégis rendkívül vonzott.

venne kö-

m

cselek-

Haza érve azon-

midn ágyamba feküdtem, a mámor elrepült, fejedelemn él alakja állt szemeim eltt, bár-

ban, a

mennyire csuktam nagyot

vétkeztem.

is

le

;

sírtam,

Bnbánatot

másnap egész komolysággal

hivén,

azt

akartam

behintem kenyeremet

hamuval és bánatos szívvel fogyasztám

atyámhoz mentem, vissza

a

könyörögvén,

kolostorba az

hogy

tartani

hogy

apáczaesküt

el,

azután

ereszszen

letenni,

mert

én képtelen vagyok a világ kísértéseinek ellentállni.

Atyám azonban kinevetett és monda rendeltetésem nem égi-, hanem földi menyasszonynyá len:

:

'56

nem

és kinyilvánítá,

emberhez,

kit

A

nül menni.

hogy Raimondhoz, azon

tegnap két

színházban

a

család

fiatal

fogok

láték,

már rég elhatározd

reményli, hogy mint jó gyermek,

nem

és

teszek balga

ellenvetéseket.

-^ Istenem,

hisz

— monda

ez

—

oly férfihoz menni nül, a

kit

nem

—

mveltségetek nagyon erkölcstelen

magasztalt

Lenke,

daczára,

nem

ismerünk, a

kit

szeretünk.

Mi

gyermekem, igen terméjövmaguk gondoskodnak és a nagyfontosságú pedig, kedves

szetesnek tartjuk, hogy a szülék gyermekeik

jérl

nem

férjválasztást

délyére, mely oly

bízzák gyermekeik vak

szenve-

St

hamar vezethetné tévútra

nagyon helytelennek

ha

tartjuk,

egy lány szüli

engedély nélkül megy férjhez. Ezt mi is rosznak tartjuk,

—

a

—

válaszolt Lenke, szüli akarat ellen nem vét egy lány sem, a

— ki

szülit szereti, de árúozikk gyanánt eladatni mégis sok.

Helyettem senki se válaszszon, még atyám

És

az ily eljárási tritek; látszik,

ti

hogy

a

se.

kolostor-

nevelés megtörte akaratotokat.

—

Nem

annyira,

mint gondolod

;

ha

férjnél

vagyunk, Francziaországban akaratunkat szabadab-

ban érvényesíthetjük, mint

itt,

— )cgyzé meg moso-

lyogva Luiza.

— —

Mit mondái atyád meglep

Semmit, sorsomban örömmel megnyugodtam,

mert Raimond férfi

szavaira?

voJt

;

fiatal,

szellemdús és szeretetre méltó

összekelésünk néhány hónap múlva meg-

történt és oldalánál tökéletesen boldog valék.

Fé-

— :

^57

nyes estélyeket adtunk,

leghírncvcsebb

Paris

írói

hozzánk és sok volt azon férfiak közül gyakori vendégünk, kik az utóbbi napokban hírre ver-

jártak

Raimond

gdtek.

gazdagság az

niindennel

élet édesítésére

elhalmozott, nyújthat,

a

mit

elzékeny

figyelemmel volt irántam, csak egyet nélkülözék,^

szeret

E

szívet.

gyakorta tevék szemre-

miatt

türelmetlen ln,

hányást, de

sokszor monda, hogy csak

szerelmem

egy hibám

untatá,

van

s

az,

magamat «ha engem csak legjobb barátodul tekintenél, mind-

hogy érzelmeimnek nagyon

átengedem

boldogabbak lennénk,

ketten

nem

te

lennél

oly

én kevésbbé gyötört.* Könnyen vette az

izgatott

s

életet,

miután

ifjúságának

többszörös

csalódásai

kjábrándíták; örömest mulatott és minden rózsának

megörült, melyet életútján

atyámnak panasziám

cl,

Sorsomat

elször azután barátnimnek, de lelt.

valamennyien nevetségesnek

tárták, hogy csak azért érezem magamat boldogtalannak, mert egy férj, ki

annyi gyöngédséggel

és

szeretetreméltó figyelem-

mel elzi meg kivánságaimat, de nem egyedül en-

gem

mondák, hogy boldogabb vagyok, nagy többsége, st néhány barátnm sorsomat irigylendnek látta. Így lassankint ebbe is beleszoktam és elégült valék, míg a szeret

mint

az

;

azt

asszonyok

forradalom kitörése mindent megváltoztatott.

Rai-

mond, mint szabadelv, az események örvényébe dlt, daczára, hogy társadalmi helyzete az ellen-

kez táborba meggyzdés nül

a

utalá.

De

nemes, önzéstelen lelke a

szavát követé.

Június

bastillák terén volt és

midn

14-én véletleaz

erdöt meg-

,58

támadták,

Midn bel,

nép élére

a

vérz

hideg,

haza hozák

egész

súlyát

és

ekkor

:

A

állott.

harciban

elesett.

mellén a halálos seb-

hulláját,

éreztem csak a veszteség

megbántam, hogy szerelmemmel

annyiszor gyötrém, de már

—

kés

volt.

Ez

legiszo-

Mélyet sóhajtott és Lenke nyúbb napom vala. kendjével felszárítván könnyeit, szólt ez Nevez:

zetek csak minket barbároknak, mveltségtöket irigyeljük!

Mily szegény, szerelem

nélküli

nem élet,

minden fénye daczára!

—

Midn

késbb

forradalom vagyonom na-

a

—

folytatá Luiza — e gyobb részétl megfosztott csapást könnyebben viseltem. A szabadság szeretete volt a legértékesebb hagyomány, melyet Raimondtól örököltem. Azonban midn atyám elfoga-

tásának hírét meghallottam,

Francziahonban,

nem maradhattam többé

siettem hozzá és

itt

forróbb szí-

veket leltem, mint hazámban.

Kezét Lenkének

nyujtá,

megszorítá és szólt:

«

a

leány

Forró szíveket,

barátságosan

melyek ér-

ted vernek! Kedves Luizám és talán azt a boldog-

ságot

is

megtalálod,

melyet

Parisban

hasztalan

kerestél.*

E

szavaknál megnyilt

csck lépett be.

az

ajtó

és

azon Szolar-

XI. BcbfirtSnzés.

—

Isten hozta barátom,

— üdvözlé

Lenke

be-

a

lépt. — Ép önt emlegettük, de mért oly bús? — kérdé

komoly arczára tekintvén.

Szolarcseket, halálsápadt

— —

Búcsúzni jöttem,

Ha

emlegetni

molyan

ez.

csak ez a baj,

szólt

Ön minden

is.

nagyon kohogy valami nagy

kicsinységet

vesz. Arcízáról azt hivém,

szerencsétlenség

érte,

most hallom,

és

rövidke elválás.

csak

egész

— monda — Luiza, — akkor kár

hozzá kérdleg,

— meddig

Hová

hogy

utazik?

lesz távol,

—

az

tévé

hány napig?

mert sok idre teendi miatt nem távozhatik, mint gyakran említé.

—

Alkalmasint hosszú, hosszú

talán örökre,

senki

monda

idre búcsúzom,

—

—

De

önök, úgy a városban történtekrl mitsem tudnak. Ret-

látszik,

tegés

—

uralg

sem

— Az mernék

mindenütt,

tudja,

mi vár

Istenért, -

záratni ?

halkan.

az

embereket

fogdossák,

rá.

szólt

Lenke,

— atyámat

is

be

i6o

— csek.

Nyugodjék meg kisasszony,

— Atyja kevésbbé van

berekkel, hogy

is

— monda Szolar-

összeköttetésben az em-

gyanúba eshetnék. Most bará-

taimat üldözik. Lacííkovics kapitány és Martinovics

apát be vannak börtönözve, kutatják,

— Ön lyel

már gróf Zsigrayt

is

holnap talán engem.

és

még

ezt, és

hiszi

—

Luiza,

itt ?

—

szólt szenvedély-

meneküljön, meneküljön tüstént.

Szolarcsek fejét rázta.

—

Ha

szívében

meg

meneküljön.

nagy

a

néhány

kérem

a barátságnak csak :

sort

tiszai

Még

la

Dantonnak

nem

patrie a la semelle

de

nagy mondata, mely

e

alkalmazható-e rám is?

—

vála-

nyugodtan Szolarcsek. legyen gyermek

vegyült.

—

Megöl

A

—

szólt Raimondné, egy melybe félelem és szeretet Ha magáért nem, tegye meg a mi kedvün-

tekintetet vetvén

—

ki találja

adok önnek hazámfiaihoz. Meneküljön

souliers ?»

— Ne

kért.

:

1

önt elragadá, szolt

szikrája él

rónaságon, a török határ közel,

«Est-ce qu'on emporte ses

legkisebb

most szabad

a

!

rá,

ha önt veszélyben látom

félelem,

!

veszély csakugyan oly fenyeget? — kérdé

Lenke valamivel nyugodtabban, habár szemlátomást rettegett.

— Bn lenne, — válaszolt az ügyvéd, — önöket ok

nélkül ijesztenem.

Egy

késznek, és elfogják

mostani állapotot

állítólagos összesküvést für-

azt,

nem

kirl

tartja

gondolják,

hogy

zást tartanak és iratokat zárolnak le olyanoknál a kikre

a

a

legjobbnak. Házmoto-

gyanú árnyéka sem

eshetik.

is,

'

i6i

—

Az

Isten s/crclmérc,

fig)'clmeztctcm

tüstént

meg

atyámat, hogy semmisítse

núsíthatnák — monda Lenke — Legyen nyugodt, — I

iratait,

melyek gya-

és az ajtó felé sietett.

— Ko-

válaszolt Szolarcsek

tördött

vács úr sohasem

mány

hatáskörén

Magister

esnek.

túl

Azonban

nem engedett

leányka

a

és

atyjához

dolgozószobába.

sietett a

A

a politikával és a tudo-

forradalmai a Causarum Regalium

mint Lenke távozott, Raimondné

Szolarcsek-

hez közeledett, szemébe tekintett mélyen és szólt

—

Jól értettem-e?

mely

ha igaz,

gadja

;

Még

nincs késn,

a

nem

és eszét el

Jól értettem,

Ön

még

vagy sem

Ne

ta-

mondott, ha igazán szeret-

mit

veszti

egy összeesküvés tagja*

veszélyben forog.

élete

elárultaték,

szabad, ;

?

ha elég bátor

és

könnyen

megmenekülhet.

Szóljon gyorsan és hatá-

rozottan, nincs veszteni való

—

idnk.

Én ugyan egy titkos politikai társulat tagja vagyok, de nem összeesküvésnek. Törvénytelen tettet nem bizonyíthatnak ránk de hihet, hogy rosz;

akaratú emberek agyarkodásait meghallgatták.

A tár-

befogattak, és a befogatási parancs fel-

sulat fejei

ket. Ha sorsukat nekem is osztanom, nyugodtan nézek pöröm elé.

ségárulóknak mondja

meg

kell

Jgazolandom tetteimet miért

nem

melyen,

egy

szálig.

Belátja

most^

válaszolhattam kérdésére azon a napon,

midn

hivém,

hogy szivem kivánságának

netovábbját elértem, rögtön oly boldogtalan lettem, és

ön eltt minden becsülést elveszítek azon

natban, Puíszky

midn F.

:

pilla-

szerelmét esdem.

M»gyar

Jícobinusck.

I

i

— ön

—

meggondolatlan, kedves barátom,

szola a franczia

n,

— néhány odadobott

semmit. Társu-

oly súlyt fektet és önbiztosítására latuk akár veszélyes, akár nem,

vála-

szavan\ra

van födve és

fel

ön gyanús. Ez elég, hogy elleneitl megszabadulni iparkodjék. Oly kevéssé ismerj a jelen történetét, hogy azt sem tudja, miszerint elég a gyanú a büntetésre ? Azt hiszi ön, hogy a fejedelmek nem fogják a rémítés rendszerét

Ön még

úgy felhasználni, mint a most éli az élet tavaszát, ne

köztársaság

?

hcrvaszsza

el

él

mely azt susogja vértanúnak lenni nemesebbre van teremtve, mint hogy a

könnyelmn. Küzdje

hiúságot,

dics

Ön

!

le

keblében

a

:

Menekülnie kell, most tüsnéhány perez múlva minden meglesz.

reactio áldozata legyen. tént

;

Raimondné hány

sort

irt,

azután összehajtva

megnyomot egy

íróasztalon fiókból

az asztalhoz ülve, nagy sebesen né-

okmányt

egy

el.

vett

be

vonta

izgatottság

pirral

megindulás

szép

Szolarcsek

bámulatába

lepecsételte, az

rugót,

vonásainak

orczáját új

egy titkos

és

Útlevél

a

Az

bels

kölcsönzött.

bájt

merülve

volt.

és

hallgatagon

állt

eltte.

—

Itt

van,

—

szólt

,— egy osztrák útlevél látomá-

sozva Törökországba fáradságot szerezem talán

el

;

;

tökéletesen

meg

;

jó,

nem

kiméivé

reméltem, hogy egykor

atyám használhatja. Csak Szerbiában mutatja egy

kis

elégséges,

borravaló a káplárnak,

hogy túljusson

rökországban van, akkor helyzete juthatási

eszközök készen

a

ki

átveszi,

Ha már Töbiztos. Az oda-

a határon.

vannak, és onnan az út

163

Franc^iahonba tárva-nyitva önt,

siessen.

talán

már

el

Ne

Ha

ott keresik.

Távozzék

áll.

többé

térjen

vissza

Esdem

!

szállására,

nincs pénz önnél, fogadja

ez erszény aranyat, elég lesz Konstantinápolyig,

és barátjaj

gondoskodni

határon

lesz."

—

El

I

el

fognak

— hogy annyira

De

hasztalan, én

önrl,

mihelyt a

1

Köszönettel tartozom,

larcsck, tani.

túl

—

szólt kaczagva

Szo-

iparkodik magától eltávolí-

maradok Miért menekülhazám elnyomva, és én !

jek ? Barátaim börtönben, kitaszítva a világba,

idegenek közt bolyongjak, hitet

vesztve a jelenben, reménytelenül a

életem nem érdemes

ha meghalok

is

!

rá,

jövben Nem, Mit bánom, !

hogy óvjam

!

Kegyed egy részvétkönnyet ejtend

értem, mint többi barátjai vagy ismerseiért, kik a

vérpadon vesztenek. járnak,

Ily

az

eltompítják

iszonyú idk, mint most érzékeket;

megszokjuk az

erszakos halál gondolatát és barátaink úgy mar elfelejtenek. Miért meneküljek ?

—

líden.

Ne

—

kínozzon Sándor,

Ön nem

tudja,

—

monda Luiza

mennyire sebez

mondanom, hogy ön szívemnek drága

—

!

ha-

is

sze-

Ki kell-e

kincse,

—

—

hogy önt szeretem folytatá elpirulva. Nem tapasztala, hogy megbántam, hogy kora kiváncsiságom által önnek fájdalmat okozék? !

Szolarcsek

térdre

esett

eltte

és

elragadtatva

monda: «Most már örömmel meghalok, nem éltem czéltalanul Szebb pillanatot nem nyújthat az élet, boldog vagyok Mit tördöm azzal, ha ez lesz a

—

!

1

legutolsó

is.

Luizám, kedves Luizám,

egyszer, hogy

:

szeretsz.

mondd még

64

—

Szeretlek,

—

—

susogá,

de most menekülj.

Szerelmünkre kérlek, menekülj Francziahonba. A foglyok sorsa végre eldl. Atyámat vagy kiváltják, vagy csel és vesztegetés szabadítja meg. És akkor követlek szép

hazámba

boldogságban élünk.

és egyesülve

Menekülj, parancsolom

:

menekülj, esdelek,

—

kiálta

félelmében.

lelki

Szolarcsek forró csókot nyomott ajkára, és azután

mcndá

határozottan

hatunk

Ne

hasztalan minden

szólj

jut-

azon boldogságról, hogy veled

Én nem mehe-

egyesülten élhetek, ez sok nekem. tek, ez vétek

Nem

1

álmainkban

legfeljebb

földére,

ígéret

az

láthatjuk.

:

volna barátaim ellen.

— Miként — kérdé Luiza, — barátaid be vannak ?

börtönözve és te sorsukon semmit sem segíthetsz,

ha

elleneitek

magad.

kezébe játszod

Menekülj,

veszteglésed megöl.

—

Becsületem

Bnt nem

el.

lök,

azt

tiltja

;

de ha menekü-

;

mondják, hogy a bntudat zött és menek-

vésem vád lenne ellenük. Ha

som

nem árulhatom

barátaimat

bizonyíthatnak ránk

maradok, vallomá-

itt

talán használhat nekik, ha menekülök, jobban

gyanúsítom. Bármily boldogság intsen felém, kötelességem

itt

ha nem maradnék.

—

is

a távolból

maradni készt, áruló lennék,

Szerencsétlen ámítás

I

—

sóhajta

Raimondné

könnyzápor között. — Magadat és engemet veszélybe dönt

a

hanem

becsületrli ferde fogalom

I

politikai vétség miatt üldenek.

Nem bnvád, Nem idéznek

pörbe, feáldoznak, mert az elrémítés kívánja, sorsotok

nem

vallomástoktól

függ,

—

elóre

cl

van

— Pulszky

Szerellek,

:

A

—

susogá,

magyar jakobinusok.

—

de most menekülj.

I

64. lap.

"•''

-''T^y^^-mm/mT^.

:

.65

Nem

döntve.

magatokat

védhetitek

is

;

meg nem

engedik, hogy védjétek.

Az

-

ügyvéd

—

—

lehetetlen, törvényellenes,

monda

az

-

Balga, ha azt hiszed, hogy politikai

ben

a törvénynyel

letét

meg akarod

bizonyíthatod.

Ha

barátaid becsü-

Csak

menteni, menekülj.

dön álczázhatod bélyegezheted

tördnek.

is

le

kérdés-

elleneink rosszaságát,

ket és Az id

külföls

meg-

ártatlanságát be-

barátaid

minden perez Ígérd meg, hogy mene-

halad

közelebb hozza a veszélyt.

és

külsz.

Szolarcsek

majdnem

ln,

ingadozó

utolsó érve nagy befolyással volt rája

monda

—

nom. ség

;

Luizának

de tüstént

újra

Nem lehet Gyávaság volna a törvényt futA felségárulási pör többé nem titkos küldöttI

végeztetik

által

végzést az országos

az

;

1

790-iki

országgylés a

törvényszékre ruházta,

tünk a királyi és a hétszemélyes tábla

ítél.

felet-

Hogy

hihetnének egy oly ember szavának külföldön, törvényes birái

védelemre

—

ell

fut,

a

ki

kinek nincs bátorsága

szállni.

Istenem, miért

nem

áldál

meg

oly ékesszó-

hogy most meggyzhetnélek! Miként nem láthatod be, hogy bizalmad cszélytelcn, hogy a bírák mindnyájan, még ha jellemök lással

és annyi észszel,

tiszta

volna

is,

párttá lesznek,

eszméi, társulatotok czélja,

nek!

—

több már

nem

jut

s

hogy

nem

k

az új kor

ellenetek küzde-

eszembe, hogy idétlen

határozatodat megingassam, de bízzál szívem sugal-

—

!

i66

mely nem

latában,

A

lépcsn léptek

sikolta fel

—

vács

—

jnek

!

rajtam

rülj

meg;

csal

I

hallatszottak:

Fuss

j

a hátulsó

el 1

— monda

lépcsn Szolarcsek,

— hozzájok, midn a szobába — segítsetek e hóbortos embert megszólt

fiatal

nem

becsüli életét, mert becsét

ismeri.

Nagyon

is jól

Hallgassa

meg

ki

öreg barátjának tanácsát,

önt már a vérpadon

nem

— monda Szolarcsek.

ismerem,

látja

I

jegyzé

Sorsa hihetleg hosszas vizsgálat,

és

a ki

barátnnk,

higgadtabban nézi a viszonyokat, mint a

— Ko-

Lenkével.

Segítsetek,

léptek,

«Már kés*,

kiragadnak karjaimból, könyö-

I

Légy nyugodt

téríteni, a ki

— —

hallgass rám, és tel-

parancsomat 1

jesítsd

meg

Kovács.

azután

több

évi várfogság. Ez mindenesetre súlyos, és rült az, a ki nem ragad meg minden eszközt, hogy tle szabaduljon. Én tudom, hogy a számzetés keser

kenyér, de bizonynyal kellemesebb Paris, Londonban,

st még

Konstantinápolyban

évet eltölteni, mint steinban.

Rövid

itt

idn

az

is

három, négy

Újépületben vagy Kuf-

mégis csak megváltoznak a

viszonyok, azon politikai körülmények, melyek most

ön

és elvbarátainak üldözését okozzák,

megsznnek

és akkor politikai elveik megtagadása, vagy elbbeni életük meghazudtol ása nélkül visszatérhetnek.

ezért sem sem becsülete nem szenved

Biztosítsa egyéni szabadságát

nem

áldozza,

s jellemtelenséget soha

gyzdve. Ellegesen

!

elveit fel

sérülést,

nem

tanácslanék,

meg

lehet

azt

tanácslom, hogy

csak

;

107

Budapestet hagyja

míg egy

el,

vonuljon a thuróc^i hegyekbe,

ségei ell rosi

;

s

csak

szüksé-

lesz

térnie ellen-

kell

ki

én mindenesetre tudósítandom a fvá-

eseményekrl,

s

vagy a török határra

nem

jobbat

nem

kissé elcsendesül, talán

ges a hazát elhagynia,

megüzenem kell sietnie.

visszatérhet-e

:

Azt hiszem, ennél

tehet.

— Ha szavamnak van önnél valami becse, — monda — kövesse atyám ön nem

zavartan Lenke,

tanácsát,

hiszi, hogy határozata mennyi fájdalmat hozó, mily

boldogtalanná teszi általa barátait, Luizára tekintet,

de e pillanatban

ki

szólt,

zokogva rogyott

felugrott,

miközben pamlagra,

a

ingerültséggel

és lázas

monda: Késn van már, hallom messzirl nák

a kato-

lépteit.

Lenke igaza

Kovács az ablakhoz

és

volt,

siettek

lenyugvó nap vöröses

a

;

Luizának

sugarai egy

század szuronyán törtek meg, mely a ház felé közelgett.

—

Bújjék

monda Lenke

gyorsan a pinczébe,

el

Szolarcseknek, ott senki sem

leli

meg. Raimondné

zokogva tördelé kezét. Szolarcsek

és

Kovács nyugasztalták Luizát,

és

hogy nem oly veszélyes, mint a milyennek látszik, ki tudhatja, hogy a fogság nem lesz-e rövid tartamú. De minden sikertelen volt, a franbiztosíták,

czia

nnek

szemei eltt lebegtek a hazájában

átélt

vérjclenetek.

Néhány perez múlva fogták,

már

a

ajtó felnyílt és

lépcsn

a

katonák

hallatszott

a házat körül-

a

csörtetés, az

négy gránátos szuronyos fegyver-

68

utánuk egy kapitány egyenruhában és végül egy

reí,

magyarruhás

ember.

fiatal

Fekete,

tiszteletbeli

a

ügyész lépett a szobába.

királyi

— Szolarcsek Sándor monda ügyvéd— ön nek, a és törvény nevében foglyom. — Viseltessék legalább hölgyek kímélet— válaszolt — és rendelje a katonákat, a fiatal

úr,

király

a

csak

nem

hiszi,

tiszt

egy

A

midn

és

iránt

ez,

tel,

ki

hogy ellenszegülök.

kémked

a síró

nket

pillanatot vetett a szobára,

meglátta, a nélkül,

ügyész válaszát bevárta volna,

lépcsn

tonákat, a

—

hogy az

kiparancsolta a ka-

állítván fel.

Szabad kérnem azon parancs elmutatására ügyész urat, mely önt e lépésre jogosítja? Ön

—

hogy ehhez jogom van,

tudja,

Szolarcsek.

— Mint gondolhatja

ön,

szólt

— válaszolá

nyugodtan Fekete,

—

hogy önkényüleg cselekszem, kötelességem teljesítése soha sem volt súlyosabb, mint ép e pillanatban, ön tudja, hogy aláirt befogatási parancs nélkül a katonaság

nem

leendett rendelkezésemre ; különben elmutathatom.

a parancsot

Egy nagy larcsek a

fherczeg

cáéi 1 áré

ív

papirost húzott

megnézte az

I

hanem

aláirása,

—

llia

A

a

nem

a

bécsi

«Tchát

nem

udvari kan-

magyar törvény

Kérdezhetek még valamit:

Nem

úr,

zsebébl. Szo-

sajnálom önt Fekete úr, ön most a bécsi

policziának eszköze és gája.

ki

aláírást és szólt:

titok,

—

monda

ki

Fekete,

szol-

volt a feladó?

—

Spirtovics

a szászvári apát irnoka.

mint Raimondné

e

nevet meghallotta, a

ré-

:

I9 mülct kitörésével

rogyott a föJdre

Kovács a divánra

és

fájdalmasan

sietett,

emelték. tekintve

Lenke

ájultan.

Szolarcsek hozzá-

végig

aztán

arcban,

jéghideg kezét ajkához emelte, és szólt: «lsten ve-

— majd Feketéhez fordulva:

led*,

A

szolgálatára állok.

kapitány lekísérte a lépcsn, mellé

t

vette,

mely az ajtó eltt állt, egy egy gránátos a kocsis mellé ült,

bakra

állott,

kocsiba,

ült

a zárt

altiszt

kö-

másik a

a

azután elrobogott, és a kato-

a kocsi

nák a hadnagy parancsszavára visszavonultak. Fekete a szobában maradt, segíteni akart Lenkének és atyjának, kik Raimondné ápolásával valá-

midn

nafc elfoglalva,

de

vakkal

vissza

kéz

utasítá

ne

tettre

érintsen

;

:

«

közeledett,

nem

Fekete sóhajtva monda

—

Sajnos,

:

ember nem

a

vállal

megvet

oly

hivatalt,

feléleszteni,

el

tekintetet vetvén rá.

szoba egyik

vonult,

míg

Raimondnét

ájul-

szögletébe

Kovácsnak és Lenkének sikerül ték, félre

hivatalos

— válaszolt Lenke he-

kötelességet ró rá,

Fekete

hogy

vala.

Jellemes ily

vükén, egy

tából

e sza-

mérges szégyenli magát, hogy e

képes volt?*

kötelességem

mely

Lenke

Távozzék rögtön,

azután

a

mellékszobába veze-

beszélt.

Néhány perez múlva

az orvos visszatért és nyu-

godtan monda

— —

Tudom, hogy nem ok

nélkül maradt

itt,

szol-

gálatára vagyok, végezze, a mit hivatala parancsol. Eltalálta

rancsom van

uram,

iratait

—

válaszolá

megvizsgálni.

Fekete

;

—

pa-

170

Kovács két kulcsot húzott ki zsebébl és átadta az ügyésznek: vcz dolgozó szobám, ez pedig Íróasztalom kulcsai).

— Hagyja cl,— monda Fekete,— megelégszem, ha

kérdéseimre nyiltan válaszol

vagy más

irat a szászvári

:

van-e birtokában levél

apáttól, Laczkovics kapi-

tány, Hajnóczy, Szcnt-Mariaytól vagy Szolarcsektl ?

— Nincs — 1

válaszolt Kovács,

— vagy igen,

ira-

taim közt van valahol egy levél Hajnóczytól, melyet

mintegy nyolcz év eltt fáradtságomat

orvosi

;

megköszönvén benne, akkor Pestmegye alispánja írt,

volt.

—

Ez

Fekete,

ártatlan

—

erre

levél,

nincs

—

monda

szükségem.

mosolyogva

Megvan-e

a

és emberi hittan)) vagy olvasta-e? « Polgári

— Nem birom, sem nem olvastam. Gcrard Cateazonban ismerem. — Ezt nem kérdeztem, ha még egyszer

chisme de

la

revolution-ját

ki-

és

hallgatják, kérem önt, hogy kérdezetlen ne mondja.

Becsületszavát adhatja nekem, hogy a felségárulókkal nincs összeköttetésben és a katekizmust

— Igen. — Ez nekem

elég,

— monda most

nem

ismeri

az ügyész,

?

—

nagyon sajnálom, hogy családi nyugalmát ily kellemetlenül háborgatni. Reménylem, hogy kedves leánya jobban fog egykor rólam vélekedni, mint most, és akkor azon sebz kötelességem kényszer/tett

melyek nekem igen fájnak, visszaveszi. Legyen meggyzdve, hogy elkövetek mindent azon sebek hegesztésére, melyeket akaratlanul ütöttem. szavakat,

E

szavak után ajánlá

magát.

Xll. Egy magyar

Pekctét a látott

jelenetek megrázták

ügyész beszédébl és

rályi

nS.

llia

;

—

a

ki-

feladásából jobban

hogy Szolarcsek, a kit ép most fogatott el, nem bnös, hogy a most szervezett felségárulási pörben egyedül politikai ezé)

tudhatá, mint bárki

más,

nem

tüzetett ki, és a birák

a vádlott

ártatlanságát

vagy bnösségét fogják mérlegül használni, hanem a népre gyakorlott hatást zal

igyekvék

tetteiért

nem

felels,

telességét teljesítette. azt mondta,

;

azonban öntudatát azhogy 6 elöljáróinak

megnyugtatni,

hogy c

s

csupán

De szép

csak hivatalos köegy bels hang megint

lány

izgatottsága

da-

mely magának is eszébe juthatott volna; igaza volt, midn monda, hogy jellemes ember nem vállal oly hivatalt, mely meggyzdésével ellenkez tettre késztetheti. Való az, hogy ifjúságától fogva azon gondolatban ntt fel, hogy kormányhivatalnok lesz. Anyja, ki öz-

czára

oly

:

tanítást

adott

neki,

vegye volt egy tanácsosnak és húga a Causarum Regalium Magisternek, gyakran enxlegette, hogy a

nem

hivatalnoki állásnál tisztességesebbet

hivatalnok

magának

teljesíti

is

a

ismer, a

hazája iránti kötelességet

állást biztosít

és

Ki számíthat

a világban.

a hivatalnokon kívül rendes és biztos jövedelemre?

Az

nem függ sem

jövedelme

sem az év termésétl

tól,

nem

háborgatják, és

teljesíti

s

sokáig

kereskedelmi

;

korrendszer mellett

a

rangbani emelkedése sem maradhat

40 évig szorgalmasan látogatta fizetését nyeri

válságok

ha kötelességét szorgalmasan akkor

él,

viszonyok-

politikai

el.

S ha végre

irodáját,

akkor egész

nyugdíjul és élte fogytáig biztosítva

van minden gondtól és szükségtl, ezenfelül pedig gyermekeit és rokonait oly

lyenben maga terheli

;

míg alárendelt

nak parancsát

s

teljesíti.

A

anyja,

életem

ha téged hivatalban

lesz,

Ily

szavaz,

még ha

hivatalnok és

ha végre udvari

gylésben

ség dönt, és határozatát,

gyakran

mi-

sem

hivatalnok, addig elöljárói-

teljesíti,

csossá ln, akkor a

is,

állásra segítheti, a

Azután meg felelsség

volt.

sorsa

taná-

de a több-

ellene szavazott

monda

legjobb,

legboldogabb

pillanata

látlak.

beszédek nagy befolyással

voltak

Ptketére,

midn még gyermek

vala, habár igen unalmasnak egyhangúnak találta, egész életét rendszeresen lO-tl 3-ig az irodában oklevelek lapozásával töl-

és

teni

;

neki sokkal jobban

visel vatalos

állása,

tetszett a

megyei

kinek foglalkozása több oldalú,

teendiben

a

megyét

folytonos érintkezésben

volt,

tisztki hi-

átutazta, és a néppel

és

e

mellett

mind

:

'73 igazgatási, mint birói állásában függetlenebb, niint a

kormányhivatalnokok,

és kivánságát

retne

nyilvánítá,

nem

elöljáróik

hogy

megyénél

a

mindig

sze-

válaszul

minden 3-ik évben

kenyér,

biztos

rendeletét

ha azt anyjának elmondta nyerte

azt

szolgáhii,

Fiam, ez

kik

De

gépszerüleg végezik.

tisztviselválasztás van, és ezért valamely politikai

párthoz

kell

nek, vagy

csatlakozniok, melylycl vagy emelked-

esnek,

fordul a gylésen,

minden

aztán

és

fényben tüntet el.

hogy

alig

vatallal

van egy

köztük,

is

megkínálnak

el

nem

ber

gylések

is

de oly súlyos,

fogadná. a

választás,

megszntek,

és e

beletördött azon gondolatba, vállalnia,

kell

e

állát-

ha kormányhi-

kit,

József császár alatt elször a megyei

szóba

mindent

Helyzetük fényesebbnek

mint a kormányhivatalnokoké,

szik,

tettük

pártszenvedély

a

végbl Fekete

is

azután

em-

fiatal

hogy

hivatalt

a királyi

ügyész

pártfogását keresé, hogy hivatalba jusson, mert ezt

elnyösbnek vélte, mint fáradtsággal keresni Nagyon megörült, midn tiszteletbeli ügyésznek kinevezték, de els társalgása Németh-

sokkal

kenyerét.

tel

kiábránd/tá, s ezentúl a hivatalnoki pályát

tartá ily

oly

magas

bár

nem

leend

nem

melylyel

czinizmus,

a

megvesztegetésrl

szólt,

llia

szavait készakarva

elfer-

hivatalnok

azon mód, melylyel dítette, a

Azon

felségesnek.

fiatal

hivatalnokot

volt elég bátorsága

a

elidegenítette,

királyi

ügyésznek

nyiltan ellenmondani. Jelleme nélkülözte az erélyt és határozottságot,

«nemet))

nem mondott soha;

észtehetségének fényes kiképzése mellett

is

mindig

'74

szenved szerepet játszott teremtve. Németh egészen mint rokona jóakarója

vel

kormányhivatalra volt

;

a lelkébe látott, és mi-

alkalmat akart neki

volt,

hogy gyorsan emelkedjék s ezért használta t a befogatásoknál is. De Feketének alapjában nemes jelleme ily eljárásra felháborodott; kedvetlenül fogadta e megbizást, de nem birta magát elhatározni, hogy egyenesen eltávolítsa, mivel tudta, hogy az elodázás úgy sem nyújtani a kitüntetésre,

használna semmit, miután akármelyik pályatársa el-

fogadná,

még pedig nagyon

vesebb elvig)'ázattal járna

szivescn, s el,

mint

.

talán

ke-

Azon bánás-

— —

mód

azonban, melyben a szép Lenkétl mert hogy szép, els pillanatra észrevette részesült, megersíté határozatában, hogy többé eszközül nem használtatja magát, s ezen kívül, hogy a foglyok megszabadítására mindent elkövet.

ment át a királyi ügyészhogy megbizatásában ellepecsételte, t magát pedig

Ily gondolatokkal eltelve

hez Budára járt

:

és jelenté,

Szolarcsek

iratait

Kovácsnál elfogatta, az orvosnál tárta ház motozást is,

de ez semmiféle összeköttetésben

szecsküdtekkel, valamint

a

sincs az ösz-

katekizmus sincs birto-

kában.

—

mine

Alkalmasint ott sem vizsgálódott jobban Dofráter,

mint a

felségáruló

Martinovicsnál,

hol a katekizmust ugyan felfedezte,

mert ez

demét nem vonhatom kétségbe, de c papirost,

mutatott,

dn

— Németh —

az

asztalon

kis

a

ér-

darab

fekv papirosra meg ma, mi-

ezt elnézte, én találtam

az iratokat átvizsgáltam

;

ez a névjegyzék, tcvé

«75

hozzá nyomatékkal, és c csillagok nem jelenthetvagy

nek mást, mint összeesküvket,

összeesküvk egy

esküvésnek jobban szét fel

mert

részét,

kell

ágazva

— Igaza

lehet.

ember,

Domine Magnifice,

— hanem

az

lenni

és

le

:

még gyanúnkat sem

oly magasra, hogy e felett

nyilváníthatjuk.

fiatal

legalább

hatalmas össze-

ily

— válaszolá

a

ez csak azt bizonyítja, hogy

nem birom betölkérem öntl, mint irántam több

hivatalomnak politikai teendit teni.

És ép

azért

ízben tanúsított jóságának

kalmaztassam, tot igényel,

teend több

ily hivatalos

dését.

— Domine

sem vívhatnám

— ön ügyész, —

elutasítja ajtajától

;

ki

al-

és

félek,

megelége-

látszólag megzavaradott,

fráter

a királyi

ne

tapasztala-

mint a mennyivel én birok,

hogy e téren soha

monda

bizonyítványát, hogy

új

házmotozásoknál

ezentúl a befogatások és

mert

szerezni, mint most,

a szerencsét készakarva

nevezetes érdemeket

ily

nem

többé alkalma. Igaz,

lesz

hogy az összeesküvk egész napot nyertek az által, hogy a fherozeg csak öt befogatási parancsot akart aláírni.

A

fbbek

befogatása figyel mezteté a részt-

vevket, és míg a parancs Bécsbl leérkezett, taikat

megsemmisíthették.

De

mindamellett

gyanú meríthet oly jelentéktelen levelekbl

ira-

sok is,

és

a tiszteletbeli ügyész, ki a bizonyitékokat kikutatja,

melyeken az

Ítélet alapulhat,

pályáján és irigylend állásra lesz, és

bizonynyal fényes

választám önt a vizsgálatra.

gyorsan fog

haladni

számíthat, biztosítva

jöv

áll

eltte

;

azért

176

—

— Bocsásson

meg,

— váiaszolá

Fekete komolyan

jövmet nem építhetem mások boldogságának romjain még egyszer kérem, bízzon meg mást tár;

saim közül c teendvel, én

vagyok

képtelen

tel-

jesíteni.

Németh mereven

résztvev mo-

tekintett rá, és

Látszik, hogy még fiatal idvel majd megváltozik, és ez elkövetett lépést megbánja, igaz, hogy már késn lesz, de boldogságra nem solylyal szólt

erltethetem,

:

:

cselekedjék belátása szerint.

Ily je-

nem szeretnék másra ruházni, azonban nincs veszteni való idnk. Holnap az elfogatási parancsokkal egy tiszteletbeli ügyészt a fels megyékbe küldök, ha ön nem megy, másra

lentékeny megbizást

bizom.

Ha

okos ember volna, azt

lehet ily alkalommal szép

de ha önnek a

nem

segíthetek

visszautasít,

A

tudná, miként

összeg pénzt szerezni,

különczségben önön.

is

kedve

telik,

Völgyi szívesen

elvállalja.

úgy

melyet ön

megbízatást,

De még

itt

van báró Révay László, Landerer és Hirgeist be-

még

fogatási parancsuk;

mert nappal nagy

az éjjelei kell fogatniok,

zajt ütne, a

tesítve van és a szükséges

delkezésére

—

katonaság

segélyzct

már

tüstént

áll.

Megújíthatom még egyszer kérelmemet Doszakítá félbe Fekete a királyi

mine magnifice, ügyészt,

—

én

—

nem

tehetem,

meggyzdésemmel

ellenkezik.

— Csodálatos, —

volt

ér-

ren-

meggyzdése

hanem nyolca

szólt ez ingerült

hangon,

ellen öt felségárulót

elfogatása

már tönkre

teszi

— nem

elfogatni,

meggy-

177

A

emberek logikája elüt a miénktl! a fherczeg sem akart, csak öt elfogatási parancsot aláírni, úgy látszik, hogy az ötös nálatok szent szám. Nem tagadhatja, hogy mindent

zdését.

fiatal

megtevék önért, a mit egy most ne háborgasson többé mint

jelentést,

Írásbeli

hozzám

küldje tüstént

Fekete távozott,

jó

járt

rokon

el

De

tehet.

holnap

az

küldetésében,

és

hozza

;

el

társát. Völgyit.

hogy Németh kegyét mely már a küszöbön

tudta,

jól

elvesztette, s elléptetése,

nagy messzeségbe taszíttaték nyilatkozata álde elször érezé magát megint nyugodtan

állott, tal,

azon estétl fogva, gyeznie

;

midn

llia

vádját

kelle

felje-

eddig ha-

jellemének ingatagságát, mely

tározatában akadályozá, leküzdve érezé most, hogy az

t

környez

háló szállait széttépni képes.

fvámásnap reggel azon hír kelt szárnyra, hogy minden éjjel növelendi az áldozatok számát. A fiatal báró Révay

Az

ijedség, melyet az

még

rosban keltettek,

midn

biztosságban,

a

midn

mindenkit rémülésbe hozott

elfogatása

még

els befogatások

fokozódott,

gyermekeket

;

is

ki

lehete

börtönbe

hurczoltatnak ?

Révay László különben férfiasan viselte magát, legkevésbbé sem ijedt meg, midn Völgyi három katona

kíséretében

felkölté.

Gyorsan

hogy személyének tanak,

gedje

egyedül

meg

s

szobába lépett és

a

felöltözött ily

arra

:

álmából

csaknem

örült,

nagy fontosságot tulajdoní-

kérte

az

ügyészt, hogy en-

legyen türelemmel, míg anyjának né-

hány megnyugtató sort Pulszky F.

és

Magyar

ir.

Jacobinusok.

Megtagadtaték kérelme. i

2

»

,78

«Ncm, monda megtudja

anyám,

nem

olyat

nem

6,

tesz, a

és

ügyvédhez

meg

semmit,

van

nélkül

is

gyzdve, hogy

fia

a

mi nevére szégyent hozna.

Szolgája azonban, ládi

tesz

mihelyt urát elvitték,

futott

a

elmondá ijedten

és

csa-

a tör-

Az ügyvéd nem veszte idt, tüstént befogatott, és még napfelkelte eltt elindult Turóoz,ténteket.

megyébe

nehogy e gyászhír hama-

a bárónéhoz,

rább érjen oda, mint Szürkületkor

érte

. el

pesti rónát környezi, és

mely

taira néz,

a végtelen

Nógrádmeczre ron

volt.

mely

a

kanyarula-

kapun átlép

megye

a Fátra

hegyvonal

borókafa

éjre

Sel-

turóczi

hatá-

át

a

;

által körítve,

míg lejtit egy kertközepét egy kedves völgy foglalja el, mely-

;

ben

E

vezetett

másnap reggel már

magaslatait

fenyk

óriási

hez

s

hegyet, óriási

róna ölébe. Útja a hegyvölgyes

Hontmegyén

és

melynek

váczi

Duna

lábainál mintegy nagy

alföldi

ért,

a

a

a

fedi,

és tölgyek ékesítik, hasonlít

növényzet éjszaki

fekvése

daczára

sokkal

dúsabb, mint a szomszéd meg)'ékben, mert a magas hegyfalak törik.

az

éjszaki

szél

Délben az ügyész

gyorsan

dühöng

elérte a

hatalmát meg-

Révayak sfészkét,

ódonalakú vár

felé, mely egy magaslaton emelkedett. Az úton hemzsegett a nép az aratást ép most végezték el, és az aratók egy szalagokkal ékesített búzakoszorút hoztak a

és

hajtatott

az

:

várba. készült

A

férfiak

testhez

öltözékben,

kis

tapadó karimájú

fehér

vászonból

kalapjukban

és

fzött bocskorban nem oly elbájoló, de nem kcvésbbé festi látványt nyújtottak, mint a lányok

179 és

asszonyok,

vagy ezüsttel hímzett

gyapjú szoknyát

mely

ingvállal,

a

termés

kékes kötényt viseltek, fehér

és

ki,

víg csoportot közeledni látta, az udvarra

czigányok már

megérkeztek

gabb nótákat húztak a

Énekes

várba és a koszorút, mint

átnyújtották a bárónénak,

jelét,

várbeli

sötét

vállat,

a karokat fedetlen hagyta.

táncz között vonultak a jó

kendt,

kik fejükön vörös és sárga

bíborszín arany

volt,

midn jött,

A

és vígabbnál ví-

ujongva forogtak a párok, és

;

egy üveg bort és egy negyed

cselédek

kenyeret nyújtottak fejenkint.

A

ma nem maradt

báróné már

különben,

mert

vissza,

között

aratói

már

oly sokáig, mint

aggódva

;

tért szobájába

hogy Laczkovics barátja

tudta,

együtt be van fogva. A midn most pesti ügyvédét, ki ritkán távozott Pestrl, a szobába lépni látta, sejtelme rosszra fordult: ((Szo-

több ismersével

morú

hírt

hoz nemde

?»

— Sajnos, monda báróné báró — — Az szerelmeért, mi — Tegnap virradóra bebörtönözték. ez,

eltalálta,

történt vele?

isten

A

báróné

László

csengetett,

s

az inas belépett a szo-

bába. ((Fogjanak, parancsolá, tüstént utazunk Pestre.

A

szobaleány pogyászoljon,

radunk.

Egy

—

védnek,

ségesebb

mondja den,

kissé pihenjen

csak rövid ideig

meg,

— monda még

mindjárt indulunk, csak

végzendket

a többit.

»

Egy

intézem

;

a

a legszük-

kocsin

el-

óra teltén készen volt min-

és a báróné ügyvédjével

aratók víg csoportja

el

ma-

az ügy-

még

már kocsin

az udvaron

vala,

ült.

Az

midn

:

i8o

a

báróné ügyvédjétl

a mint hallották,

romszoros bárót

kisérvc a kocsiba lépett, és

hogy Pestre

éljennel

és a falu birája,

is,

utazik,

üdvözölték,

egy 80

úrnjöket háLászló

valamint

éves aggastyán,

ellépve kérte a bárónét, hogy fiatal urukat hozza vissza magával, hadd lássa, jobbágyai mint szere-

hadd szokjék hozzá közöttük élni s nem a A báróné meg volt indulva, felszárftá könnyeit, és intett a kocsisnak, hogy hajtson. Az úton mindent elmondott az ügyvéd, a mi

tik,

és

fvárosban.

Pesten történt és a mit az

el fogottakról

beszélnek.

sem tudott mondani, csodás hirek terjedtek szét, minden nap új gyanítások merültek fel, de mindenki meg volt gyzdve, hogy politikai vétség, és hogy a befoBizonyosat természetesen

gatások

a

kormány,

szérl történnek. Ez akarta

birni

s

senki

nem

a

megyei hatóság ré-

hogy az ügyvéd arra bárónét, hogy egyenesen Bécsbe

a

volt oka,

utazzék, boruljon a császár elé és kérjen

mára kegyelmet

rám

csak

;

nem

kegyelmet

fia

de a báróné határozottan esdek,

mert fiam

ártatlan

szá-

felelt ;

bízza

követem tanácsát, ha jogi kérhanem hogy kell az emberekkel

feltétlenül

;

désrl van

szó,

bánni, ahhoz jobban értek én.

Az ügyvéd tehet

kötvék, írta

alá,

maga

befogatási

a

és

sem fherczeg sem, mert kezei

ersíté, hogy Budapesten senki

semmit,

nem

a

parancsokat

a nádor.

A

is

báróné figyelve

minden részletrl tudakozódott, még ügyvéd barátjának sem árulta el.

gatá,

Pestre

érve,

nem

saját

a kanczellár

házába^

de

hanem

hall-

terveit

az ügy-

:

lé.

hogy figyelmet ne ébreszszen, és meghagyá szolgájának, hogy minden perczben ké-

vedhez szen

szállott,

a

tatott,

ki,

nem idznek

mert

legyen,

talanul bérkocsiba

sokáig. Haladék-

és a királyi ügyészhez haj-

ült

mint rendesen, dolgozó szobájában

Fekete pedig eltte

állt

ült.

egy csomag okmány nyal,

egy rábízott polgári port adott el. joggyakornok báró Révaynét jelenté. vonuljon a monda Németh, Domine fráter,

és

A

—

—

—

szomszéd szobába és tanulmányozza

okmányt azon

az

Y

alatti

a jószágot illet követelés leginkább

jól,

alapul

át

látni

:

akarom,

hogy

jogi

ügyekben

használhatóbb-e, mint politikai pörökben?

Fekete

elhagyta

a szobát és báró

Révayné be-

lépett.

A

ügyész felkelt székérl és e szavakkal

királyi

közeledett a bárónéhoz

—

Nagyságos báróné, jövetelének cíiéljáról nem lehet kétségem. Hivatalomnak egyik szomorú kötelességét kellé e napokban teljesítenem, de báróné biztos lehet, hogy fia sorsának könnyebbitéelkövetek. Méltóztassék helyet fog-

sérc mindent lalni.

A

A

gyors utazás kifáraszthatta.

báróné

elbb egy

a

zófára

a királyi

ült,

széket vonván

ügyész pedig

közelebb, szintén helyet

foglalt.

—

Tudtam, hogy anyai aggodalma tüstént hozalig tartam lehetnek, hogy már

zánk vezeti, de

ma

legyen szerencsém.

—

Ügyész

mint anya

:

úr,

kérdé

miért fogaték

a

báróné, megtudhatom

el

fiam ?

— A vád egy összeeskUvésbeni — válaszolá Németh. részvétrl — Tizenhat éves felségáruló — Törvényeink csak vétség büntetésérl felségárulásról,

szól,

fiu

és

!

a

nem egyszersmind

nak, s

szól-

a korról

mely e vét-

is,

ségre képes.

—

Ehhez nem kell törvényhatározat, az egészész elegend annak felfogására, hogy egy oly összeesküvés, melynek tagjai között gyermekek séges

nem

vannak, az államot

Németh

— —

veszélyeztetheti.

vállat vont.

Milyen bizonyítványai vannak László ellen?

mi terheli

?

által

Megbocsájt báróné, hogy csak a hivatalom megengedett tartózkodással felelhetek kérdé-

sére.

Mindennapos

társalgása a felségárulókkal is-

meretes, és ez már

elegend leendene befogatá-

sát igazolni.

— a

Különben lehetséges, hogy

fiatal

báró ártatlansága

függ a vizsgálat

a

vizsgálat alatt

kiviláglik,

különösen sok

vezetésétl.

A

vizsgálatot kizáró-

lag segédeimmel

végzendem, ezért sokáig tarthat, mert kevés ehhez alkalmazható egyénünk van, és az összeesküvésben résztvevk nagy száma a sie-

tést

lehetetlenné

elször még

a

teszi.

fbbek

Ehhez ügyét

az

be

is

kell

járul,

hogy

fejeznünk,

azután térhetünk csak a kevésbbé vétkesekre.

— —

S

fiam addig börtönben

járna,

ismeri a dolgok mehogy mily költséggel különös tekintetbl mind-

Látom, hogy a báróné

netét, és

ha

így a

azt

is

tudja,

vizsgálatot

marad?

:

:

j83

kezdetben László báróra is kiterjesztenk egy külön ügyészt kellene kineveznem, kinek, hogy az ügyet mielbb tisztázza, több utat is kellene

járt

hogy mihamarabb felmentessék, nemcsak hivatalos óráit, melyekben úgyis egészen el van foglalva, hanem magán idejét is fel kellene használnia. Egy szóval ez csak nagy költséggel történhetnék, azonban én kétkedem, hogy midn fiáról van szó, ezt báróné csak tekintetbe is

tenni

s

:

:

vegye.

— Mennyire rúgnának báróné. — Nem számíthatom a

elég lenne 300

még

legkisebb izma

De

lását.

—

tennünk.

sem

árulta

Ön

csájtani

I

lommal,

arczá-

hallgatta, el

bens

felindu-

most haragjában szeme villámot

helyérl és hangosan

felkelt

válaszolt

szálig,

csendesen

báróné ekkoráig

nak

egy

a

néhány hét múlva meglát-

arany,

nók, hogy mit kell

A

ki

— kérdé

de azt hiszem, hogy ellegesen

ügyész,

királyi

a költségek ?

kiálta

tehát fiam szabadságát áruba

Becstelen

szórt,

kereskedést akar

akarja bo-

zni

a hata-

melyre hivatala jogosítja? Ünnepélyesen

nyilvánítom

önnek,

hogy fiamért

nem adok

vált-

ságdíjat.

— Szabad kérnem egy mérsékletre, — Németh, — szomszéd szobában meghallhat-

szakítá

kis

félbe

nák

;

a

ne vakíttassa

el

magát

bármely befolyása van

itt

a

és

szenvedély

által.

Mert

Bécsben az udvarnál, a

velem kezdett harcz csak hátrányával végzdhetnék végezzük el az ügyet békességben.

;

»

184

— A harczot elfogadom — ingerülten bánem tördöm róné, — ha megtudja az egész — azonban az udvarnál nem panaszlom be. szólt

l

és

világ

Ön

a

vele,

;

kiadandja a parancsot, hogy fiam sza-

tüstént

badon

három nap múlva itt leminden jobbágyaimmal, kik fegyveres ervel kényszerítendik önt, hogy uruk szabadságát visszaadja. Ha a férfiaknak nincs már bátorságuk a visszaélést megakadályozni, lesz egy asszonynak És ha hegyeimbl kivonulok, seregem s ön nem láthatja e lálavinaként fog növekedni zadás határát. Talán a katonaság elnyomja, de annyi bizonyos, hogy ön lesz az els áldozati Mért néz rám oly bámészkodva? Kételkedik ön szavaiban vagy elhatározottságában egy Révaynénak? A választás öné: vagy szabad lesz fiam e szek

bocsájtassék, vagy

e

helyen,

I

;

nézve

önre

pisztolyt

A

szintén

vn

királyi

engem

vagy

pillanatban,

is

bcbörtönöztet, a mi

veszélylyel

járhatna. »

Egy

el.

ügyész egy perczig gondolkodott, az-

mormogá: «Képes

után magában

lesz megtenni.

Báróné, folytatá hangosan, ne gondolja, hogy meg-

de én osztom anyai fájdalmát,

jesztett,

vagyok;

családja

ifjúsága miatt

iránti

tekintetbl

és

hisz atya a

vádlott

most az egyszer a hivatalom paran-

csolta szigortól eltérek.

Gyorsan bába

—

séri

néhány

sort

írt,

azután a mellékszo-

kiáltott:

Domine a

fogva

fráter

Ferencziek van,

itt

c

Fekete!

zárdájába, parancs,

ön a

hogy

a

hol

bárónét elkiLászló báró

tüstént szabadon

.85

bocsájtassék

;

aztán

ez

szerinti megbizatás,

szíve

nemde? Azután a bárónéhoz fordulva szólt: Reményiem, meg van velem elégedve, és nem fog szívtelenségc ellen panasz-

ezután a hivatalnokok kodni.

—

Németh

közöttünk

úr,

—

bvebb

szólt

nincs

felvilágosításra

eléggé ismerjük egymást,

—

báróné büszkén,

a

szükség,

azért fölös önt biztosí-

s

tanom, hogy értekezésünk titok marad. Ezzel kézcsókra nyujtá kezét.

— Domine Magnifice, — monda most Fekete, — e

megbízatásért, jóakaratának e bizonyítványáért vég-

de most a báróné jehogy ez lesz utolsó hiva-

telen köszönettel tartozom,

lenlétében kinyilvánítom, talos járásom,

meg ma benyújtom

vényemet.

— Stulte — !

jét

I

válaszolt

Németh,

elbocsájtási kér-

—

eljátsza

jöv-

azonban akarata, lemondását elfogadom, csak

titoktartás

esküjére

tiszteletbeli

ügyész

jellemes

férfi,

melyet mint

figyelmeztetem, letett.

A báróné e szavakkal fordult a On

hogy

és

fiatal

a

emberhez

:

—

lemondását sohasem

még ma ügyvédemmé nevezem, és báró Révaynét szolgálni nem lesz hátrányosb, mint az államot. Most pedig siessünk a börtönbe.

bánhassa meg,

A

báróné kocsija

a

kapu eltt

várt,

néhány

perez múlva a kolostorban valának, mely most börtönül

szolgált.

Feketének

köszönetét és csodálatát

alig

maradt

ideje,

hogy

kifejezze a báróné iránt;

hallotta Némethteli párbeszédét.

A

zárdába érve, a

királyi

ügyész parancsát el-

i86 mutatta, László tüstént szabad

ln,

és

anyja kar-

örömében. Megkérd ezé tüsszabadon bocsájtását hogy eszközlék ki, és

jaiba rohant, a ki sírt tént,

midn

hallá,

hogy

a

királyi

ügyész

ifjúságát

kintve bocsájtá szabadon, szomorúan sóhajta

négy nap óta megifjodtam?

:

te-

Tehát

XIU. Egy bnbánó.

Az Ügyvédet nagyon meglepte térése László és félórával

elbb

Fekete

távozott Budára.

szólt örömtelten, mily

hetett László

bárót

a

«

n\iután

alig

Nagyságos báróné,

meglepetés!

ily

báróné vissza-

kíséretében,

gyorsan

Hogy

sikerül-

magszabadftani

?

Szabadon bocsájtatásának híre sok családot megnyughiszen záloga lesz, hogy egyik sem fog so;

tat

káig szenvedni.))

—

Kedves barátom, válaszolá a báróné, ne kérennek nagy ideig titokban dezze, mint sikerült kell maradnia, st az is fölös, hogy ittlétemet többen megtudják. László megszabadulásához se csatoljon reményeket, ily módon csak , más nem szabadult volna meg. Ha lehetnek látom barátaim ;

megszabadítását,

Most

nem

sjnlenének

már börtönben.

nem hanem az ön segédje kétszeres fizetéssel. Vezesse be mielbb ügyeimbe, mihelyt lehetséges. elég lesz tudomásul, hogy Fekete többé

ügyész,

»

ld nagyobb hatáskört akarok számára róczi jószágaimon

mert bizalmamat

;

thu-

kijelölni teljes

mérték-

ben megérdemli. Sziveskedjék megtenni az intézkedést, hogy kora reggel elutazhassam míg Lászlóm Mosócízon nincs, nem tartom biztosságban, de most az utóbbi napok izgatottsága után, legalább is egy órai nyugalomra van szükségem. Neked sem ;

árt,

kedves Lászlóm.

legbensbb köszönetét

most

Fekete

azon bizalomért, melylyel dékozta,

s biztosítá,

e bizalom növelése.

t

nyilvánítá

ismeretlenül megaján-

hogy folytonos törekvése

lesz

De

«Ne

a báróné félbeszakítá

vesztegessük a szót, elhiszem, hogy szintén

:

mon-

hogy nagyobb örömet nekem nem szerezhet, mint ha elbbeni öszszeköttetései folytán, a szegény Szolarcsek megszabadításához valamivel jurulhat. Ha pénz kell e végbl, ne feledje, hogy pénztáram ön eltt tárva áll most Isten önnel,

dott, csak arra figyelmeztetem,

;

— Anyám — I

szólt László,

—

kitaláltad legfor-

róbb kívánságomat, addig nem lehetek vidám, míg Sándor nem szabad. Nemde, Ffekete barátom, kérdé ezt,

—

szabadságát kieszközleni

nem

lesz oly ne-

héz? Fekete vállat vont és monda: «Csak annyit Ígérhetek, hogy kívánságának betöltéseért, mely enyém is, mindent megmozdítok.

Másnap

a

báróné Lászlóval ép oly gyorsan uta-

zott vissza Thuróczba, mint jövet, és mivel Fekete el

nem

árulta,

miként szabadítá

azt hívék Pesten, ját

nem

folytatja

hogy

meg

a báróné

fiát,

kormány az önkény úttovább, és már itt-ott megnyua

189

midn

godtak,

a

megyékbl azon

lesújtó hír érke-

hogy a fvárosban megsznt befogatások ott kezddnek. Ezalatt az ügyvéd új segédjét beavatta a család ügyeibe; de ez bármennyire meg vala is elégülve zett,

állásával,

ról is

nem

melyben nem csak anyagilag, hanem arhogy többé meggyzdésével

biztosítva volt,

kell

összeütközésbe jönnie; mégis elégületlen

míg

vala magával,

Kovács-családoí

a

ki

nem bé-

kítheti.

Gyakorta

szándékkal, hogy

Újépület

az

sétált

felé,

mindig azon

az orvos házába betér;

hányszor közelébe

ért,

de vala-

eszébe jutott azon alacsony

szerep, melyet ott játszania kellé.

E

végbl csak az ajtónál kérdezsködött Raimondné egészségérl, még névjegyeit sem akarta átadni,

szen.

nehogy

Midn

a

nkben

kellemetlen érzést ébresz-

utóbb néhány nap múlva

jobban van, bár

hallá,

még mindég gyengélked,

hogy bejc-

lenteté magát, és elfogulva a szobába nyitott. Rai-

mondné

a szofán

ült,

sápadtan

és mereven, mint

egy márványszobor ; arczán az utolsó napok küzdelmeinek nyomai látszanak, minden rugékonyságot

mely azeltt leginkább jcllemzé és a fájdalom nyugalma megncmesíté arczát. Lenke nyíló virágként, mint mindig, barátnje mellett ült és elveszte,

olvasott,

hette

le

de

midn

fel a szobában, és

dálkozva

Feketét megpillantá, alig küzd-

megvetését; Kovács

midn

állapodott

meg.

a

nyugodtan

járt le

s

vendéget meglátta, cso-

E

Fekete zavarát csak növelte.

hallgatag fogadtatás

190

— — Megjelenésem kínos emlékeket — monda háziúrnak, természetesnek mégis kötelességemnek tartam megjelenni. — Szívesen elhiszem, — or— hogy kötelességének gyakran idéz vissza,

ezt

a

látom,

és

válaszolt szeliden az

vos,

teljesítése

ter-

de meg kell vallanom, hogy a legnagyobb kímélettel járt el. Hihetleg meg van bizva, hogy irataimat még egyszer átnézze és lezárolja,

hére esik

;

tüstént átadhatja.

— Most az egyszer csalódik ön, — monda Fekete, —

már megszntem államügyész vatalomról,

het

mert

elveimmel

lemondék

lenni,

össze

nem

hi-

egyeztet-

kötelességeket rótt rám.

Lenke bámulva tekinte rá és Kovács csodálattal monda: « Korunkban ritka példa oly hivatalnok, ki

meggyzdéseért

feláldozza jövjét! Legyen házamban üdvözölt! Hogy határozhatta cl magát?

Hisz ön a királyi ügyész öcscse, a tolta

!

Lenke, szólt leányához,

úrral, te

A kal

t

köss

mindig pár-

ki

békét

Fekete

megsérted.*

leányka elfogulatlanul közeledett és c szavaknyujtá Feketének kezét

csalódtam

;

bocsásson

meg

:

— Örülök, hogy önben

hirtelenkedésemért,

re-

ménylem, hogy nem vette fel. Ellenkezleg, monda Fekete, kegyednek köszönettel tartozom, hogy tartózkodás nélkül tudata velem gondolatát. Ha barátaim, kik nézeteimet is-

—

merik, szintén

így

járnak

el,

akkor kevesebb idt

vesztek vala és sok keserségtl szabadultam volna

meg. Csak

gam

midn

oly hivatalt

ön monda, hogy szegy éljem maviselni,

mely kémmé

aljasít,

ln

i9«

hogy úgynevezett kötél csségérzctem gyávaságnál nem vala egyéb. Öntudatra ébretüstént világossá,

magam azon

dek, és kiragadtam

viszonyokból,

me-

lyek géppé tnek.

—

Azok

tisztelik,

becsülése, a kik az emberi

bven

vari tanácsos

meg

Kovács.

czímrl örökösen lemondott,

— Foglaljon helyet,

nyugodni

a multat

— Azt hiszem, hogy is

csalódik,

az utolsó

hat.

—

suttogá Luiza.

— jegyzé

folytatá és hagyjuk

beteg barátnnkre

;

események emléke fájdalmasan És a jöv még borúsabb

és talán én

méltóságot

jutalmazandja, hogy a reménylett ud-

mint

a

jelen,

— monda Fekete, —

segédkezet nyújthatok önnek.

delkezzék velem,

talán

Ren-

nem egy összeköttetésem

van, melyet felhasználhat.

—

már

Nem, nem,

—

monda

elég az áldozat; a

ki

Luiza,

ingerülten

Ne

izgassa

fel

csendcsjté az orvos.

Helyes nek,

magát, kedves barátnm,

— Óvakodjék

—

az elítéletektl.

eléggé mondják ön-

Ítélete, világos belátása

hogy az elvégzetben hinni nem szabad. monda Feketésegíthetne most rajtunk

— Ki

1

—

nek Lenke. köttetésben,

s

A

—

katonai hatóságokkal nincs össze-

még ha

volna

is,

akkor sem segít-

hetne rajtunk. Hisz ön már tudja, hogy kat

—

rajtam segíteni akar, ve-

szélybe rohan.

—

—

jöv

lönféle

héten elviszik váraiba

barátnnk Luiza

atyját,

az iménti

osztják

Pestrl,

foglyo-

az ország kü-

Descamps ezredest,

szét.

Temesvárra

és

a

viszik.

betegségbl,

Alig üdült

midn

ez

fel

iszonyú

193

végkép megtörte.

hír erejét

Ily állapotban

csájthatjuk útra. Temesvárott

nincsenek

a kik ápolnák, és a vár körüli

egész szik.

lom

—

Magyarhonban A nedves leveg

mocsárok e helyet

legegészségtelenebbé te-

a

és az atyjáért való aggoda-

bizonyosan sírba vinnék.

ott

Ercszszetek

mondné,

—

atyámmal

el

nem

nem bo-

ismersei,

idegenek között lelem

—

Rai-

sóhajta

rám szerencsétlenség, ha

lesz

is

meg

síromat

;

e világban

nyugodalmat többé úgy sem találok Lenke szemébe könnyek tódultak, barátnjére boI

rult és

—

megcsókolta homlokát.

— kérdé abból — Fekete, hogy kieszközöljem, miszerint Descamps ezredes ne vitessék Temesvárra? — jegyzé meg Kovács, — hogy — Ügy Feladatom tehát csak

áll,

látszik,

ön

azt

épen nem

tartja

nehezen kivihetnek. Fé-

lek,

hogy reményei vérmesek.

dult.

— Kisasszony, hibámat kötelességem jóvá tenni.

— Meglátjuk, —

Én

szólt Fekete, és

Lenkéhez

önt akaratlanul nagyon megsebzém.

Most

for-

lássa,

hogy legalább akaratom van önnek szolgálni. Itt a kezem, hogy Descamps ezredest, ha barátnje tanácsomra

hajt,

Raimondné,

nem

a

ki

berre nézni, most rá.

meg

Meg nem nem

óvakodott a

egy gyanakvó

foghatta,

bizalmukkal e

geségnél

viszik Temesvárra.

eddig

férfit,

tanúsított

miként ki

pillantást

em-

vetett

ajándékozhatják

eddigelé jellemgyön-

egyebet.

lesz,

mert nincs elég bátorsága a

szel

szemben

meggyzdését

fiatal

Elször kémmé királyi

kimondani,

ügyészazután

;

"93

szögre akasztja kit

elször

lát

mivel

hivatalát,

életében,

egy szép lány, a

tulcsigázott

ben neki szen\rehány ásókat

ingerültségé-

Azonban midn

tesz.

Feketének nyilt arczát és becsületes tekintetét

látta,

hogy mégis gyöngéd érze-

tüstént eszébe jutott,

lem bizonysága, miszerint még egy egyenes kérdést sem intéze hozzá, kíméletbl, hanem csak Lenke közbenjárásával közeledik. Ezért barátságosan kérdezé: Mit tanácsol tehát?

n

A

franczia Feketét helyesen Ítélte meg. Jelleme különbözött Szolarcsek határozott, ifjú lelkesedés jellemétl. Egyetlen gyermeke levén egy

özvegynek,

ki

folytonosan

rizte,

jelleme

magába

öleié, ritkán

E

gülésre.

ellágyult;

helyett

féltékeny

szeretettel

a befolyásokat

könnyen

bátorodva határozott ellensze-

azonban gyöngédebb érzelm

jellem. Ösztönszerleg mások kedélyében a sebeket, melyeket még baráti kézzel sem szabad érinteni, és környezinek hangulatába mindig betalálta magát. Ezért ha els vala,

mint

sok

kifejlett

látva

tekintetre

nem

tetszék

is,

tartamosb jelenléte soha

sem hatott kellemetlenül, és a mint észrevette, hogy bizalmat ébresztett, mindjárt nagyobb biztosságot és határozottságot nyert. Megértette most is

teljes

jelentségét ama tekintetnek, melylyel Rai-

mondné végig látá,

—

mérte,

midn

nyugodott,

hogy

is

Tudtára

és

lelke

tökéletesen

kibékült vele.

kell adni,

tént az ezredesnek,

meg-

hangjának szelídséget hallotta

—

válaszolt Fekete

hogy azonnal

jelentse

—

tüs-

magát

betegnek és rizze az ágyat. Pulszky F.

:

Magyat Jacoblnusok.

13

:

'94

— Oh, — monda Luiza, — hetik,

de az orvos

sem

ámítás úgy

—

Nem

Fekete.

ez hamar megtörténhogy egészséges, és ily

tarthat hosszabb ideig.

ismeri kormányrendszerünket,

— A fdolog, ha

vitessék,

vele

tudja,

jól

aztán

hogy most

van, és sok

senki, hol

egy foglyot katonai fedezet lítani. is

A

felele

kellemetlenséggel jár

Temesvárra szál-

alatt

haditanács egyenes rendelete nélkül

történhetnék,

és

mi

ne

bajtársaival el

nem tördik többé

maradt,

itt

—

tudjuk,

meddig

tart,

nem míg

valamely ügy ott eldöntetik. Azért ne aggódjék. foglyokat most elszállítják, hogy a nagy tömeg

A

hitelt

ama mesének,

adjon

akarák szabadítani el

és

miszerint

forradalmat

erv'el

szítani.

A

meg czél

van érve, ha a legnagyobb elvigyázat mellett

egy ezred gyalogság és két század lovasság fedezetében

Pest

utczáin

Aradra és Péterváradra

végig vezetve

camps ezredes köztük van-e vagy netet

nem

teszi

hatásosabbá

és

Temesvárra,

Hogy

szállítják.

aztán Des-

nincs, az a

viszont

;

me-

valamint

sem növelné a hatást, ha néhány héttel késbb egy magányos foglyot utánuk küldenének. Szavamat adom, hogy nem háborgatják. Tökéletesen igaza van, jegyzé meg mosolyogva Kovács, -— nincs más hátra, mint egy orvosi bizonyítvány, hogy az ezredes beteg. Szerezhet? válaszolt PeReménylem, hogy szerezhetek, az

—

—

kete,

—

— de

elmegyek

—

fölös e felett a szót pazarolni, tüstént

hogy

a katonaorvoshoz,

a hölgyeket bi-

zonyosról tudósíthassam.

Lenke bizalmasan nyujtá

a

távozónak kezét,

és

'95

Raimondné barátságosan

«On derék

kiálta utána:

ember. D szívvel sietett Fekete az Újépületbe

Könnyebbült

az ezredorvoshoz,

ki

az

els emeleten

Az

lakott.

ügyvéd els pillanatra meggyzdék, hogy feladata könnyen megfejthet, mert a mellékszobában egy három teríték asztal állott, és minden téritek eltt egy butella pezsg és egy butella tokaji. Doktor ObermüUer, az ezredorvos, kedélyes osztrák férfiú volt, a ki nem títkolá, hogy a jó asztalt minden földi élvezet között a legtöbbre becsüli. Fekete monda, hogy fontos ügyben jár; de doktor Obermüller félbeszakitá Kérem, hagyja el ebédre két barátot várok ezek nagyon az elszót pontos emberek, és három perez múlva itt vannak a szakácsn már kész, és ön tudja, hogy nincs kel;

;

;

lemetlenebb, mint ha a tészta

pecsenye megég.

Mi

összeomlik,

vagy

a

baja van?

— Épen semmi, — Fekete, — de egy szívességre kérem önt; rövid — S mi az — kérdezé az ezredorvos. — Érdekldöm, — monda ügyvéd, — egy franfogoly szeretném ha maradna, ne egészségtelen Temesvárra — válaszolt

leszek.

?

az

czia

iránt,

szállíttatnék

és

itt

az

ott

meghal. Adjon neki bizonyítványt, hogy

nem

szállítható.

— Ez aztán szin tebeszéd — szólt !

Én nekem

tetszik

szolgáljak?

Ez meg van

—

beteg és

Mi

;

tehát

jutott eszébe,

legjobb barátja kárára,

a doktor.

—

hamis bizonyítványnyal

tiltva.

doktor úr

hanem

!

Hisz

hasznára.

nem

adja

196

— Ha, hal — kaczagott Obermüller — kapok önnek igaza van. De — Egy kövér Révay-vadászmelyet ha,

úr,

érte ?

n\it

szarvast,

a

kertbl most kaptam, egy strassburgi ludmájpástétomot és egy kosár pezsgt.

— monda orvos. — De — Kötve az a melyik fogoly beteg legyen? — Dcscamps ezredes. — Aha, az az öreg kinek az szép lánya az

alku,

az,

ki

úr,

t

a

oly szeretetteljesen ápolja

van, a

ki

szeres

örömmel cselekszem. és

igéretét, delni.

Ön

a

—

De

holnapután

szíveskedjék

víg czimborának látszik,

;

érette két-

ne feledje

és

nálam

el

ebé-

ezt kétsze-

resen szeretem.

Örvendve

tért

most Fekete Kovácshoz

az ajtót kinyitván, szólt

:,

— Diadal

I

az

vissza, és

els próba

Doktor Obermüller megírja a bizonyítványt, az ezredes itt marad. Reménylem, hölgyeim, hogy jövben több bizalmat helyeznek bennem. Els megbízatásom megoldása ugyan könny volt, de talán szerencsés lehetek, nehezebbeket is megsikerült.

Csak parancsoljanak velem. Kovács nem vala a szobában, és Lenke vizsga szemmel nézé Luizát, a ki ugyan az ügyvédnek a

oldani.

tett szolgálatért szíves

köszönetét nyilvánítá, és

mondatta az ezredorvossali

párbeszédét,

el-

de Szo-

sem említé. Azonban két hét elször vidám, nevetett, tréfált mint

larcseket egy szóval óta

ma

volt

rendesen, hisz fegforróbb vágya teljesítve

ln

:

atyja

közelében maradhatott, és egyszersmind közel szerencsétlen barátjához.

Az els

siker bizalmat kelte

—

197

szivében, és

még sem

bátorkodott

vcsségre, reá nézve az

nebbre

Feketét

nem

elsnél

szi-

új

jelentéktele-

szólítani.

Lenke örült barátnje vidorságán, habár a szemében ég tz még igen bágyadt vala; csodálkozék, hogy Ffekete ajánlatát észvevétlenül clmellzte, de egyszersmind azt is érezte, hogy barátnje részérl

a Szolarcsek

érdekében

tett

bevallása lenne szerelmének. Bár

denie

kellett,

mondja

—

ki,

hogy

nevét

barátja

de végre mégis megkérdezte

lev

foglyokkal érintkezésbe jutni

Fekete e kérdést rég várta, bár

Reménylem, monda

:

,

küz-

nélkül

Feketét:

?

nem Lenke

hogy

Ha

sok akadálylyal van összekötve. sítést

pirulás

nyilt

is

Hiszi ön, hogy lehetséges a francziák zárdá-

jában

káról

megbízás

Lenkének

sikerül,

aj-

bár

valamirl érte-

akarnak adni, adják át a levelet és én bejut-

tatom a nélkül, hogy a

Raimondné egy

ügyész kezeibe jutna.

királyi

kis levélkét

és átnyujtá Feketének; czimezve lös is leendett

el kebelébl

vont

nem

minden, fekete úgy

is

volt,

de fö-

tudta, kinek

szól.

Lenke elbámult, hogy barátnje, temesvári útjáról látszott,

—

szólt,

ki

szüntelen

és egészen reménytelennek

még sem monda

le

kecsegtet tervei-

rl. Fekete mosolylyal vévé a levelet és monda:

—

Reménylem, hogy egy hét múlva átadhatom a váAddig nem látnak. Hiszem, hogy sikerül, válaszolt Raimondné,

laszt.

—

de

—

örvendünk,

eltt

is

ha

meglátogat.

szíves

szándékának

Mondja

el

majd

betöltése kísérleteit

198

még

a

nem

sikerülteket

is.

Megnyugtató

lesz

ránk

ha tudjuk a dolgok menetét. Ígérje meg.

—

—

Legnagyobb örömmel Eszközük akarok lenni, miként voltam. jót tenni

!

Mindenesetre és

könnyebb

kegyeteknek

nagybátyámnak.

szólt

Fekete.

a királyi

és

—

ügyészé

kellemesebb

engedelmeskedni,

mint

XIV. A

A

börtönben.

budai vár északi oldalán egy nagy ódon épü-

let áll,

volna

rostélyozott

két sor

rámondaná is

a

az

Els

ablakkal.

még

ember, hogy kolostor,

templommal összeépítve.

Ízléstelen

maradványát

lokzata, sok czifrázatával

látásra

ha

nem

hom-

tünteti

fel

az elromlott építészetnek, mely XlV-ik Lajos ural-

kodásának vége

Európát elárasztotta és

felé egész

melyet némely mitészek joggal róka-irálynak.

A

volt; de mivel

nem

kolostor

az úgynevezett

gyon henye

elbb

a

pa-

cl

ferenczieké

volt iskolával összekötve, mint

többnyire és a szerzetesek koldulás,

neveztek

életet éltek,

rendszabályaik ((questára*

ezért

által

a

na-

utasítva

József császár,

ki

melyeknek nem volt határominden tekintet nélkül eltörülte.

a koldulószerzeteket,

zott

Az nem

teendjük,

épület az állam birtokába esett és

mivel

még

volt bizonyos, mire alkalmazzák, az egyik ré-

szét magtárul használták, a másik része pedig üre-

sen

állott.

Midn

most az úgynevezett felségárulók befo-

gatása napirenden vala,

nem

akarták

ket

a

megye-

200

börtönbe záratni, mert nösökkel

hogy

a

de

;

úgymond,

ez,

tulajdonképen

megyei tisztviselk

azért,

Az

lyet József Pest bastillájának szánt,

nem

volt elég tágas,

tudták,

a politikai foglyok

nekülési kisérletét elsegítenék.

b-

van

tele

mivel

Újépület,

meme-

1790-ben még

mert a franczia foglyok

is

ott

voltak és így a ferencziek zárdáját használták bör-

A

tönül.

gyönge hivék a

kapu közelében az ablakrostélyzat ugyan de a magasságot elég akadálynak menekülés meggátlására, annál is inkább, vala,

mert egy

r

mindig

mészetesen

fal

hosszában

történhet menekülést ter-

észre kellett

alkalmasak

igen

czellái

a

s lejárt

fel-

és a kötél segélyével

volna

A

vennie.

valának

zárda

Egy

börtönül.

hosszú vonalban minden szögleten egy-egy gráná-

ha sikerülende

tos állott és

az

r

vigyázatát

lejutni,

melybl nátos

A

udvarban

az

egyetlen kapu vezetett,

ki

álla

csak

valamely

folyosón

kijátszva a

még

ekkor

is

s

fogolynak és

lépcsn volna,

lett

ennél két grá-

rt.

vigyázatra fordított

gondosság mutatá,

hogy

mily fontosságot tulajdonítanak a foglyoknak, kik-

nek száma naponként növekedett. Különben nem nagy szigorral bántak velük egymással gyakorta ;

találkoztak,

mert minden másodnap az udvarra veóra

zeték sétálni két

értekezhettek, mivel a

helyezkedve

A

felügyel

a

padon,

tiszt

hosszát,

ekkor zavartalanul

porkoláb kényelmesen kedélyesen

szítta

el-

pipáját.

pedig ritkán maradt köztük né-

hány percznél tovább. Ezen udvari sétáknál mindig látták, hány bajtárssal szaporodott számuk és meg-

hogy befogatásuk óta mi történt a mert különben az összeköttetés ismer-

tudák

azt

világon

;

is,

meg

seikkel igen

vala szorítva.

papiros nem volt ugyan tlük minden levél Völgyi, az államügyész kezén ment keresztül, a ki felpüffeszkcdett ember lévén, e felügyelet által ráruházott, fiatal személyének tulajdonított nagy jelentségét érezTinta,

és

toll

de

megtagadva,

tetni kivánta a

sem könyv nem

foglyokkal.

Sem

sem

levél,

juthatott a zárdába az

újság,

helyben-

hagyása nélkül és szeszélyében olykor a legártat-

közleményt

lanabb

a foglyok életét

ember

is

A

derekabb

porkoláb

Megengedé, hogy

volt.

csakhogy

visszatartóztatta,

keserítse.

saját

pénzükért nála

étkezzenek és ha reggelente az ételt behozta, egy-

egy lap

is

becsempészdött

államügyész visszatartóztatott sen

meg

is

várta

ezért

a

czellába, melyet az

a

volt.

—

Természete-

koronkénti

ajándékot,

ln, szivart nem néhány arany tisztíttatá, míg hozott, a szobát nem aztán megint visszavezete mindent a rendes kerékmely ha elmaradt, az

étel rossz

különben elevenségét és

vágásba. Laczkovics

dámságát a börtönben sem veszté

közben

valaki vele

azt hiszi vala,

hogy

és

társaival

el

és

találkozott

víg kiránduláson van, oly

talanul tréfáltak és

politizáltak

vi-

ha séta

mindnyájan.

volna,

gondCsak

Szolarcsek volt bánatos és magába zárkózott. Eleinte az

bánta

önérzetét,

hogy László

barátját

miatta

fogták be, de e gyermek szabadon bocsájtatása vidítá fel,

mit

sem

sem

mert Raimondnéról mind ez ideig sem-

hallott.

»

:

2oa

Szeptember elején az apátot

bl Budára

és a grófot

Bécs-

üdvözlék,

midn

Örömmel

szállíták.

elször soraik közt megjelentek, Laczkovics Marsietett, megrázta kezét és monda Ékesszólásodat mindig csodáltam; de soha sem

tinovicshoz

hittem volna, hogy egészen a ferencziek zárdájáig

Te

vezessen.

természetesen

ezzel

mert már ifjúságodban

engem,

a

ki

is

nem tördöl,

ferenc^rendl

katonaember

valék,

voltál

megöl

;

itt

de az

unalom. Martinovics mosolyogva jcgyzé meg, hogy mégis

könnyebb

a kolostorhoz szokni,

mint a fegyverhez,

melylyel a királyi ügyész fenyegeti.

Zsigray e szavakra megrázkódott, azután leg

monda: «Ne

fessétek falra az ördögöt;

zadok, ha könnyelmüségteket látom.

— —

Hinnem

tilina

kell,

fél.

S

miért ne?

—

szólt Hajnóczy,

—

válaszolt a gróf.

kérbor-

— hogy Ca— Életem-

ben elégszer tanusíték bátorságot, hogy jogom

le-

gyen egyszer félni is, a nélkül, hogy kinevessenek. Nmet és gyermekeimet az utolsó években elhanyagolám, s nyomja önérzetemet azon gondolat,

hogy hibámat többé jóvá nem tehetem. Valóban kár, hogy ez elbb nem jutott monda Laczkovics. eszedbe, Hangulatod környezetünkhöz ill; bnbánatot tartasz és családodról gondoskodói. Csak attól tartok, hogy ha ismét

—

—

szabad

merül

A

lészsz, e

—

szép

szándék

megint

feledésbe

1

kapitány ugyan

jól

tudta,

hogy helyzetük mily

:

:

ao3

bizonytalan, de sajnálta volt verve és is

nem

Zsigrayt, a

ki

akarta utolsó éltet

egészen

le

reményétl

megfosztani.

A

gróf, kinek beesett

tompa hangja a szomorún válaszolt

aroza és

keblében dúló vihart elárulták,

szerint,

én most ba-

bonás vagyok és ifjúkoromnak egyik

emléke sza-

«

Nevessetek rajtam kedvetek

Gyri deák koromban

kadatlanul üldöz.

temetbe

jártunk a pesti út melletti

gyakran

laptázni és az

öreg sírásó mindig örült, ha lármánkat hallotta, sírásás közben egyre iszonyú történeteket mesélt és mi

munkája mellett körbe

hallgatók.

Azután

fogta

jósolt e vonalokból

;

de

fogtuk és csendesen

kezeinket

s

valahányszor

neki kezemet, visszalökte és

szólt:

«

megnézvén, én

nyujtám

Önnek,

úrfi,

nem jövendölhetek. » Ez gyakran boszanta és elmondám nevelmnek. De midn ez megkérdezte a sírásót, hogy mért nem bánik velem úgy, mint társaimmal 7 azt válaszolá «mert az úrfi nem becsületes halállal hal meg». Az öreg ember nem:

sokára meghalt és én e gyermekséget rég elfeledtem ; els pisztoly-párbajom alkalmával sem jutott eszembe de midn tegnap estefelé a temet mel;

lett

elhaladtunk, úgy tetszett,

mintha az öreg

sír-

ásót megint látnám és a rég feledett szavak azóta

mindig füleimben csengenek. Martinovics a gróf elbeszélése vizsga tekintetet

vetett

és

alatt társaira

Hajnóczyhoz

egy

fordulva,

kérd ezé

—

Ki az, a

szél ? csak

ki

Szolarcsekkel

nem óz

az ?

oly komolyan be-

204

— De

biz 6,

—

—

válaszolt ez,

tüstént észre-

vehet, hogy nem tartozik hozzánk, itt is vonakodik tlünk és egyedül Szolarcsekkel társalog, kivel rég ismers. Irányunkban hideg, szótalan.

—

A

csapás tehát nemcsak minket, az alkotmá-

nyos pártot

érte:

is

ügy naponta

az

színt ölt,

— monda az apát halkan

Most

toronyóra hatot

a

ütött, és

hogy

lenté a foglyoknak,

komolyabb

Laczkovicsnak.

porkoláb

a

—

je-

a séta ideje lejárt, szo-

báikba kellé térniök.

Midn saság

újból találkoztak a zárda udvarán, a tár-

már tetemesen növekedett.

Alig egy óra eltt egy nagy szállítmány fogoly érkezett FelsMagyarországból. A mint Szent-Mari ay ket meg-

hangosan felkiáltott: «Dancsics, te isittl» egy körülbelül negyven éves férfi nyakába bo-

pillantá,

és

rult.

— Természetes,

—

—

hogy itt vagyok, monda ez hogy gróf Sztáray jelenléte által is meg nem lepetél. A házat éjjel, míg mi aludtunk, ka-

s kis híja,

tonaság fogta körül honkáját,

midn

;

a

gróf alig öltheté

fel

ott-

az államügyész belépett és kiada-

tásomat követelte.

A

gróf vonakodott és az ügyész

egy másik befogatási parancsot húzott ki zsebébl, mely a grófot illette. Ezalatt felöltözködém és jelentem magamat a motozóknak. csiba ültettek, a hol

megérkezésére nélkül.

;

még

végre

Azonban úgy

katonák

a

ko-

de mégis a gróf hogy meg kellé ma-

megjött, látszik,

gát váltania.

—

A

félóráig vártam az ügyész

Szegény Erdélyi

1

—

szólt

Szent-Mariay,

205

midn

egy nagyon

arczát

gyenge pehely

fiajal

takará,

vigasztalódjál, téged el

—

Okosabbat

—

nálsz,

meg

nem

— mint

válaszolt ez vidor

sajnállak;

de

ítélhetnek.

hogy engem

tehetsz, mint

is

kinek

embert meglátott,

arczczal,

—

saj-

ismertess

inkább azon férfiakkal, kiknek neveit mindig említem.

tisztelettel

Kazinczy Ferencz a költ, szintén újan érkezett, barátjához, Szulyovszkyhoz fordult, a ki sehogy

sem bírt megnyugodni végzetén és fájdalmát panaszhangokon nyilvánítá, így szólt hozzá: « Bará-

meg

tom, tanuld

e gyermektl, miként kell trni a

férfinak.))

—

ó könnyen vigasztalódhatik, — válaszolt ez,

—

mert nincsenek gyermekei. szavakat

Zsigray meghallá e

közeiede;

rokon

kedélyük

könnyelmek, míg ben pedig levertek

és

vala,

Sulyovszkyhoz

mind

ketten

a

a veszély távol volt; a veszélyés

kétségbeesettek

lyovszkyt a félelem gyávává

is

tette,

;

de Szu-

már befoga-

fváros lakóival minden összeköttetést kikerült, a börtönben meg attól félt, hogy még jobban ne gyanusíttassa magát és csakis Kazinczyhoz tása eltt a

ragaszkodék.

E volt.

szövetség

Ó

is

harmadik tagja Bacsányi,

a

költ

tartózkodott Martinovicstól és a pestiek-

tl, kiket szinte összeesküvknek és veszélyeseknek tartott.

tudott, a

Társulatukról

a

katekizmusról

mitsem

hanem egy hazafias költemény által, mely megjelen Magyar Merkúrban látott Németh figyelmét magára vonta, miután t

Kassán

világot,

és

;

no6 a titkos policzia

bernek

különben

igen

is

veszélyes

em-

merte mondani, hogy

tartotta, mivel ki

a

franczia forradalom jó leczkc a királyoknak. Kazin-

évek

czyval

óta

irodalmi

összeköttetésben

vala,

ámbár mködésüknek iránya és Ízlésük különböz, ó a francziákat utánozta, míg ifjabb barátja alakés tartalomban a régi classicusokhoz

és

az

angol

német költkhöz szított. Bacsányit különben nem egy idben fogták el barátjával mivel gondolta, hogy gyanakszanak, önként feljött Budára, hogy a nádornál költeményeért kimentse magát. és

;

A

várban szivesen látták és a fhcrczeg biztosítámegnyugtatá, miszerint ellene befogatási parancsot nem irt alá, tudván, hogy egy költ sával

költeményeért hatóságnak

igen, de a büntet Azonban alig távozott BaPestre menet becsipték és

az itészetnek

nem

csányi a várból,

felels.

midn

a fercncziek zárdájába hozták.

A

parancsot Bécs-

ben az udvari kanczellár írta alá. Olykor Verseghy Ferencz, az író is hozzájuk szegdött és ilyenkor rendesen komoly beszélgeszövdött,

mely gyakran szenvedélyes vitává a magyar nyelvtan és helyesírás volt mert Verseghy feje vala azon pártnak, mely az

tés

fajult.

Tárgya

írásban és nyelvben a hallás és a nép kifejezésénél

más

nem akart; egy új szó eltte magyarok nagy többsége hozzá csatlakozék. De az újabb írói nemzedék Révay nyelvészünk tanát fogadta el, mely a helyesírás birót elismerni

botrány volt és a

alapjául a származástant vette és új szavak képzését régi

gyökökbl,

az

analógia

nyomán

tökélete-

2oy

sen igazoltnak

valamennyi

Kazinczy különben Révay

állította.

tanítványa

vala és olykor

leggyökeresebb

közt

szerencsés

tapintattal

képzett, a régi oskola legnagyobb

is

mely

t

nyelvrontónak

új

boszuságára,

azt állítván,

hítta,

újító

gyököket

hogy

új

nyelvet akar teremteni, melylyel az ó magyar nyelvet részenként helyettesítené.

Hajnóczy, Dancsics, Szent-Mariay és Prusinczky új

csoportot

és

tágas

A

fiatalok

rendesen

köré

sereglettek,

kapitány

Martinovicsot bizonyos kapitányt

a

ságban

A

utóbbi

szintén

férfi,

most a kamaránál

hivatalnok és

ban.

Ez

képeztek.

ismeret

felvilágosodott

József vala

korabeli

alkalmazás-

mindnyájan

Laczkovics

eszményük

a ki

kivéve, a többit

tiszteletteljes

távol-

tartotta.

felsmagyarországi foglyok megérkezése után

néhány napra, ismét

jött

egy

új

szállítmány a haza

Ezek elmondák, hogy e követke-

többi részeirl.

zetes befogatások szülte félelem leírhatlan.

megyében Fodor

József, egy szellemdús

testr, azon pillanatban

fbe

házába érkez

csörömpölése

Ugyanígy

tn

katonák

Krály

is

árvaságra

jutottak,

Gömörelbb

férfi,

ltte magát,

midn

a

fölébreszté.

Tótországban, hogy a fog-

ságot kikerülje, miután két gyermekét, val

lón.

méltóság környezte, mely

egy

érzékeny

kik halálá-

levélben

a

hatóság pártfogásába ajánlotta.

E

hír a

zárda

hatott. Laczkovics

mostani

lakóira

igen

ugyan azt mondotta,

leverlcg

hogy

fö-

fényzés volt ez rült tett, mert végs esetben sem várhatnak annál rosszabbat. De mindlösleges

:

io8

nyájan tudták, hogy c két

bnös

öntudatul róják

árulási bizonyítványt

öngyilkosságot és a

fel

vádlóik

pörbcn mint fclség-

felhasználják.

Szeptember közepén

AbafiFyt hozták

a zárdába,

a ki Martinovics és Laczkovics után a foglyok közt a

legkitnbb egyéniség

pánja és az

1790-diki

vala.

és

Árvamegyének

alis-

országgylésen

92-diki

követe volt és a legszélsbb ellenzékhez tartozott.

Kellemes férfinak tárták félték

;

könnyelm

;

tettei

a

nk

szerették, a férfiak

számtalanok és mégis azt

állfták,

hogy csak számítás, mivel álnokság

mének

f

A

foglyok

közül AbaflFy csupán Laczkovics

pitányt és gróf Zsigrayt ismerte; ezekkel

szággylés

elször

jelle-

jellege.

alatt

gyakran

találkozott.

a zárdaudvarra vezeték,

A

kaor-

az

mint tehát

tüstént e

szavak-

kal sietett feléjök

—

Mondjátok meg

lajdonképen

itt

fogva?

barátaim, miért vagyok tu-

Minden állambölcseségem

sem tudhaték meg az ügyésztl, a maga sem ki elfogatott, egyebet, mint hogy tudja és hinnem kellé, mert ostobasága természeti adomány, s nem elsajátított, nem színlelt volt. Ha tud valamit, megmondta volna. váHonnan tudjam, hogy miért vagy itt, miután mi sem tudjuk, miért laszolt Laczkovics, vagyunk fogva. felhasználásával

—

—

—

—

Az

egészen más,

—

monda

tátok a világot újítani, nagy fába széteket,

mely ha kidl

is,

—

Abaflfy,

felségárulók vagytok, ország-világ tudja,

meg

vágtátok

csak nyerhettek

a

ti

akarfej-

vala;

:

209 újítók vagy vértanuk mindegy, mindig történeti sze-

mélyek maradtok.

De

én, kinek soha

sem

kívánsága, mint hegyeim közt békében

egy tót szépség szívét

Tréfáitok megölnek,

Nem

tréfálok,

—

-

—

tüntetésre

—

;

De

Laczkovics

még

én épen

mondjátok meg

fogatásomnak oka

nagy összees-

sóhajta Zsigray.

dom, hogy felségárulók vagytok lesz.

a

—

folytatá Abaffy,

katekizmust írtatok, hogy ségárulóvá

vagy

meghódítani, hogy jutok e

megtiszteltetéshez, hogy veletek, küvkkel egy sorba helyeztetem?

— —

más

volt

élni,

és

jól tu-

egy oly iszonyú

a ki olvassa

nem vágyom

fel-

is,

e

ki-

tehát, mi lehet

be-

?

Bacsányira

mutatott,

ki

heves

szédbe vala mélyedve Kazinczyval és kérdczé

be:

—

Miért van ez elfogatva?

—

Mert egy forradalmi költeményt írt. Csodálkoznám, ha nem lenne köztetek. Én azonban telértelemben nem készítettem más rimeket, mint

jes

Szerelem, érzelem, szívbajom, fájdalom, vágyódás, könyhullás, hallgasd

—

meg

eskümet.

Néhány év eltt egy könyvet írtál és nyomonda most Laczkovics, kit Abaffy ár-

mattál,

—

hazudó arcza bosszantott,

tatlanságot

—

mely az

uralkodó házról oly hangon beszél, hogy rettene-

katekizmusunk egy hajszállal

tes

Talán ezért

—

Oh

sem múlja

felül.

bnhdöl?

—

együgy arczot csap«Ad amicam aurem» czímt érted, gróf Batthyányi Alajos mvét, de tudhatod, hogy ván,

—

!

szólt AbafiFy,

le az

mindig tiltakoztam ellene. Pulizky F.

;

Migyar

Jacubinusok.

14

2IO

—

\^lóban

— válaszolt

?

— sohasem

Laczkovics,

hogy neked tulajdonították; de én

haliám,

«Ad

röpiratot:

amicissimam

a másik

aurem»-ot

értem,

melyet te elég ügyesen gróf Batthyányinak donít ál.

—

Esztelenség,

írhata ilyen

tot?

—

Gróf Batthyányi

folytatá

szakítá

meg

magamforma ostoba

sebesen,

mivel

tót ily

— hogy

okos röpira-

más De most szólj, beszédet más tárgyra

senki a

hogy követhette oly okos ember,

akarta vezetni,

mint te vagy,

irta,

Abaffy,

tulaj-

a ki

a

papságot oly alaposan isme-

red és gylölöd, egy papnak

a tanácsát,

hogy

csat-

lakozhattál egy apáthoz ?

— Elször történt életemben, — monda — és az eredmény megfelel

vics,

Lac
volt,

is

a

bör-

tönbe vezetett.

—

rám nézve ez intés leend mert kedvem sorsotokban osztozni, Pörötök már meddig halad? Az els kihallgatás eltt állunk, monda Zsigray. A Causarum Regalium Magister Írásban intézett hozzánk néhány kérdést, azon szokásos megjegyzéssel, hogy a válaszra, mint nemes emberek, nem köteleztetünk. És mit tesztek ? kérdé Abaffy. Jól esik:

;

nincs

—

—

—

— —

tett,

—

Zsigray

mondott

bevall

mindent,

és gondolt,

a

mit

hogy tökéletesen Hajnóczy fényesen

törekszik bebizonyítani, a

csábítás áldozata.

hogy

a

két év óta

— monda Laczkovics, — és

katekizmus tanai József

intézményeiben és az 1790-iki

császár

ártatlan,

megfejti,

különféle

országgylés iszó-

;

nokiatokban benfoglaltatnak. Martinovics egy szel-

lemdús értekezletet ink befogatásunk igy

öli

nem

aratandnak

diadalt

mindegyik az idt

Írásbeli

kedvez

— —

mely kimutatja, hogy elve-

ir,

daczára

:

és

vallomással, és

ítéletet vár.

És te?

Én?

—

—

kérdé újból AbafiFy.

monda

Laczkovics,

felelek semmit, várom,

—

vagyok,

lusta

hogy mieltt magamat

védem, valamit bizonyítsanak ellenem.

— Akkor vagy az egyetlen okos ember között. — De mit teszesz te? — kérdé kapitány követet, — mint véded magad — Mindenek eltt gyónnom — monda — és pedig egy magas rangú egyházi személynek. — Bolond nem ismered papokat. — Ismerem, de azért nem vagyok te

tár-

said

a

volt

a

?

ez,

kell,

a

vag)',

vallástalan

meg nom

nyugtatnom

kell

gyón-

lelkiismeretemet,

kell.

Abaffy szándékát senki sem

foghatta

de

fel,

határozottan megmaradt mellette és másnap reggel a királyi

ügyészhez

lehetséges,

levélben

hogy

nyilvánítá,

de ennek, mivel fontos gyónni felsbb rangú papnak kell lennie, ha

gyóntató atyát kivan valója van,

iit

maga

;

a primás.

e kívánságát ugyan

az esztergomi nagy

nem

Másnap

tudósíták,

teljesíthetik,

de

a

hogy

primás

prépostot, a tinniniai azimze-

püspököt választá

ki, egy hét múlva megjelehogy gyóntassa. Abaffy készen volt erre. A püspök exjesuita

tes

nik a zárdában,

volt.

Némethnek

kebelbarátja, a

ki

most az össze«4*

—

esküvk

mind

titkait

a

markában hitte lenni. Abafiy minden érintkezést, még

az elkészület czége alatt

az udvari várni

sétát

a napot,

is

kerülte

melyen

a

;

türelmetlenül

látszott

püspök meglátogatja. Végre

belépett a fogoly czellájába és ez alázatos arczczal

monda:

— Ftisztelendséged rencséltet — — Ön

egy vezekl bnöst sze-

látogatásával.

válaszolt ez,

tudja,

tért

bnös

—

kedvesebb Istennél,

hogy egy meg-

mint

kilenczven-

kilencz igaz.

—

A

ftisztelendséged meg-

vigasz, melylyel

ajándékoz,

nagyobb hálára

annál

kötelez,

mivel

eddig a katholikus egyházat gylöltem, oly intézménynek tartván, mely az állam czéljával össze

nem

—

egyez, mert

Könnyen

püspök,

nem

rendelheti magát alá.

jóvá teheti vétkét,

—

válaszolá

— ha ezután oda mködik, hogy az állam

a

az

összeütközést kikerülend, magát az egyháznak alárendelje.

A

változandónak természetszerleg

tozhatlant kell

a vál-

szolgálnia, a világi országlónak na-

ponta ingó, változékony államférfiainak Péter csalmely ama kszál,

hatatlan utódját és az egyházat,

melyre Üdvözítnk az

—

ez

Ftisztelend

nem

alatt

— —

vala

úr,

birodalmát építette.

—

legnagyobb

folytatá

vétkem,

most Abaffy,

melynek súlya

majdnem összeroskadok. szinte gyónás megorvosolja szivét. Ezt bizalommal reménylem, ámbár nagy

nös vagyok.

De nem

b-

akarom terhelni ftisztelen-

dségedet kisebb bnökkel, melyeknek megbocsáj-

213

tását

elhallgaminden kapuczinustól megnyerem mint megyei tisztvisel sok tudomásul ;

tom, hogy

jutott visszaélésnek

nem

vetek akadályt, ha a vétkes

pártom valamelyik tagja volt; hogy nál is

a választások-

nemcsak trtem a vesztegetést, hanem magam vesztegettem hogy az igazságot elnyomtam, ha ;

pártomnak veszélyes vala és rágalmakat terjesztettem politikai elleneim ellen; továbbá, hogy mint családos ember számos család nyugalmát megza-

nem egyszer hoztam kisértetbe a ni Ha ezeknél súlyosabb bn nem nyomná lelkemet, nem kérettem volna ftisztelend urat vartam és erényt.

ide.

És mégis nehezen

szólnom a mostani minden szavam bizo-

esik

midn

körülmények között,

nyítvány lehetne ellenem.

—

—

—

itt válaszolá a püspök, Legyen nyugodt, senki sem hall, és ön tudja, hogy akármit biz is rám, keblemben meghalt, hogy magas egyházi hivatalom a törvény ama határozata fölé is helyez, mely sze-

rint a felségárulást

maga

—

is

felségáruló.

E

kivételre

Abaffy, a

ki

jól

tüstént elmondja

—

Istennek

tudó,

hogy mi

hogy

tudta,

nem

tesz,

j^gyzé

meg

jelentést

nem emlékszem, a

—

püspök

a hallottat

Némethnek. inkább

mint az embereknek, tudja,

ha

—

kell

engedelmeskednünk,

monda

ez,

—

s

azt csak

minden törvényt mellzünk, mely

az egyház rendeleteivel összeütközik.

— Szava e tekintetben tökéletesen megnyugtat, — gyónó. — Nagy vétkem tehát hogy

monda

a

az,

a

dicsségesen uralkodó háznak nagy érdemeit nem

214

méltányoltam eléggé és vak elbizakodottságomban

gyakran az ellenzékkel szavaztam. Szívem

bl bánom

A

püspök

éles tekintetet

oly megsemmisülve bánattal verve,

culpa

!

mélyé-

most.

monda

:

rá,

de Abaffy

mellét

oly szinte

vetett

térdelt és

Mea

culpa,

mea maxíma

úgy hogy az exjesuita bnbánatát nem

tartá

szineskedésnek, és zavarát a félelemnek tulajdonította.

S ezért monda:

— Ez minden esetre az elmének nagy tévedése, de nem bn. Folytassa. — Azután meg vallanom, — monda Abaffy mindig csendesebb hangon, — hogy én — hebegé — — Bátorság, bátorsági — püspök. — Hogy én irtam azon vétkes Emberek polgárok katekizmusát*. —A elbámult monda Azt hogy francziából — Oh nem — Abaffy, — én irtam kell

szólt a

levelet,

az

«

és

volt jezsuita

és

érté,

:

fordította.

folytatá

és

szívembl bánom cselekedetemet ez egy gyalázatos, veszélyes könyv, és a kormánynak tökéletesen igaza van, hogy pörbe idéztet. A püspök vizsga szemmel nézett rá és rövid szünet után monda Miután e vétkét is meggyónta, a többit is rám bizhatja, melyek még eddig lelkét most

teljes

;

:

nyomják.

Abaffy nyugodtan tekintett rá és monda

:

Nincs

több vétkem.

— —

Tehát nem emlékszik többre?

-^

Nem

Politikai vétségre

volt

az

nem.

országbíróval

összeköttetése.

:

ai5 personálJal,

a

vagy

valamely

magas rtngú

fér-

fiúval ?

— Jó

hogy emlékeztet ftisztelendséged. Egy

pöröm

év eltt nevezetes

volt a curián,

és lelki-

ismeretem nem nyugodt, hogy igazam volt-e? Igyck-

vém ugyan gróf Zichyt és Urményit, az elnököket, ügyem igazságáról meggyzni de hasztalan ;

pörömet bizonyosan elveszítem, ha egy jóval befolyásosabb egyén pártfogásába nem vesz. Segélyével nyerem meg pörömet. S ki volt ez ? A Causarum Regalium Magister, kit ezer aranynyal megvesztegettem. Azt hiszem, hogy ez volt, és

— —

is

politikai vétség

volt.

A

t

Mea

is,

a királyi

felkelt és

—

;

mindenesetre rossz cselekedet

monda újra, mea maxima culpa. püspök többé nem kételkedhetett, hogy Abaffy culpa,

ügyészt

bolonddá

is

tette,

ezért

s

monda

Ha gyónásod szinte

vala szinlclt, akkor

bneid

és

bnbánatod nem *

Ítéletében

bneidnek

Imád-

megbocsájtvák.

ságban keressed lelked nyugalmát és a büntetését.

Menj

biró

világi

és

ne vét-

kezzél.

Abaffy

mély

alázattal

csókolta

meg

a

püspök

kezét, s biztosítá örökös hálájáról.

A a ki

—

bíró

püspök a börtönbl a királyi ügyészhez ment, már türelmetlenül várta. Szólott

vagy

valamit

a

fherczeggeli

tót

personalis,

ország-

összeköttetéseirl

—

?

kérdé rögtön.

— Nagy

róka ahhoz, hogy valamit eláruljon

;

ha

;l6

a

többiek

ilyenek volnának,

is

akkor szándékodat

nehezen valósíthatnád. Mindenek

pán ez az egy veszélyes kelepczédbl.

— Nem mondott valamit, — Álutra akar

a mi

titeket csalni.

a katekizmust

irta

;

összeköttetését tagadta.

ez

által

nem

felett

pedig csu-

de bizonyosan kicsúszik

;

t

bemártaná ?

Azt gyónta, hogy

Zichy és

de

Ezekhez

és a

Ürményiveli

fherczeghez

jutsz.

Szünet következek. Németh a szobában néhányszor le

s fel sétált,

végre kiálta

sem menekszik meg. tinovics

Igaz,

társaságához

czéljait eltitkolja,

csatlakozik,

ugy

;

de

inkább ott

is

:

— Álnoksága daczára

hogy nem tartozik Marha , hogy a nagyok e

politikai

rjöngkhöz

eléri a büntetés.

XV. Mcgyt'i

Midn

Fekete a

módon

mily

cséjében.

zárdába

;

de bizott szeren-

könny

ugy

Az

bizni, ki

Mást

jobb

díj

hogy mindig

a zárda

e titkot oly

félt

másnak

mellett

kellé megkísértenie és e

intézte,

lekenye-

Iccndene a foglyokkal

összeköttetésbe jni, de másrészt

adja.

nem

porkolábot tudta, hoj^

rezhetlen, és általa

emberre

még nem tudta,

levéllel távozott,

juttatja a

A

politika.

közelébe

el-

is

végbl

sétáit jutott.

épület fekvését tanulmányozva, tüstént tapasz-

tala,

Igaz,

hogy éjszaki részén egy ház érintkezék vele. hogy itt a zárdának nem voltak ablakai, de a szögletablaktól

alig két lépésre

húzódott

végig

egy kis czifraság az egész épületen,

mely

nak elég nyugpontot nyújtott

szomszédház

födele e csúcstól

Fekete tüstént

nem

belátta,

és

a

a láb-

feküdt hat lábnál alantabb.

hogy minden menekülési Azonban addig ez

terve csak ez alapon kezdhet.

mit

sem

jutott.

ért,

mig

a

foglyokkal

Fekete gondolatokba

eltt haladt

el,

midn

egy

érintkezésbe

merülve gránátos

nem

ép az ajtó

rmester

és

!

2l8

közlegény párbeszéde, tek,

—

épen a kocsmából jötmagára vonta figyelmét. Ostoba szolgálat, monda az rmester, kinek kik

—

napbarnította arcza, mutatá,

még ha

szbe

csavarodó haja és bajsza

az az ezüst érdemjel nincs

is

—

mel-

—

hogy hadastyán, ostoba szolgálat, jsmétlé, miközben a zárdába egy pillantást vetett. lén,

— Miért ostoba — kérdezé

társa, ki ifjú arczá-

?

rói

Ítélve

még

ujonoz,

—

nem jobb-e

mint a francziák ellen csatázni

—

Bikfic

!

itt

rt

állni,

?

— válaszolá az öreg, —

a

háborúban vig

az élet; ha kedvez a szerencse, érdemjelt nyerünk,

ha nem kedvez, akkor

minden állasz

becsülettel,

zárdában, és

és kit

csak egyszer halsz meg,

is

itt

—

rzesz

?

mit

csinálsz?

gyerekeket

Órt

Való-

!

ban azt hiszem, hogy dajkáknak néznek

—

Mit bánom

én, akármire használnak,

—

megkapjam a lénungot gyenek tzbe. De mondja meg rmester a másik, csak

háborúban mindig hat krajczár zsiroznak, akár retirálnak

— — neki

monda

és ne viúr,

hogy

a lénung, akár avan-

?

Persze.

Akkor csodálom a katonák ostobaságát, hogy mennek az ágyú torkának ha mindig csak ;

hat krajczár marad, akkor minden bizonynyal csak retirálok.

— nya,

Fogd be a szádat, semmirekell mennydörge rá az rmester,

—

pénztarisz-

—

ha elre

megyünk, igaz hogy csak hat krajczárt kapunk, de tisztjeink érdemjelt, mi pedig medáliát nyerünk, és ha retirálsz, akkor a hat krajczárhoz olvasati an

Vitéz rmester uram,

—

szólitá

meg

"Fekete

a

viselt

harczost. Pulszky:

A

magyar jakobinusok.

219. lap.

219

huszonötöt adok mogyorpálczámmal. Érted

?

Ez-

zel felemelte pálczáját és vele egyet kanyarított a

levegben.

— — —

—

monda a fiatalabb Vitéz rmester uram, szólítá Értem,

—

a viselt harczost,

Mit parancsol

halkan.

—

meg Fekete

egy szavam volna önnel.

—

kérdé

positufába he-

ez,

lyezve magát, miközben a közlegényre egy oldalpillantást vetett,

—

kik

Nem

itt

egy

a

szk

hogy hordja el magát. ön azokat a fiatal embereket,

sajnálja

börtönben ülnek?

—

monda

az ügyvéd, és

utczába távozott az rmesterrel.

— Megsirathatnám ket, — válaszolt

gyerek!

szegény úrfiak

ez,

— csupa

szégyenlem magam, ha

1

rállásra commcndálnak.

—

Nem

vett

fiatal

—

fiatal,

embert?

Dehogy nem, karcsú

fiskális,

mikor az udvaron

—

fiatal

szke,

egy

észre

köztük

homlokú, fekete szem, sasorrú,

— monda

szke

kis

a gránátos,

magas bajszú

—

az a

mindig komoly és szótalan,

ki

sétál.

Figyeljen tehát szavaimra, c levél a szegény

ember nvérétl

neki, játszsza valahogy

nagyon

való,

kezébe

;

és

megörvend

— folytatá —

minden

levélért

rmester,

a mellét

fáradságáért, és ezentúl

ez arany

itt

szintén ennyire számíthat.

—

Ifju

!

—

szólt kedvetlenül az

szél ?

iem,

—

nem látja ön, kivel beNem, nem kell pénze, elég van, és reményhogy még bellem tiszt válik; a levelet

diszit érmére mutatván,

azonban adja

ide,

bizonyosan kézhez szolgáltatom,

puskám csövében senki sem keresi, és a szegény fiatal ember sem lesz többé oly szomorú, hogy az ember szíve is megesik rajta. Holnap kéznél lesz. És én ugyanezen órában a bástyára jövök a

—

válaszért,

— monda Fekete, kezét nyújtván, — és most

bocsásson meg, hogy pénzt kináltam, viselete már

most

A

is

tiszthez méltó.

zavartalanul

megkezddött

ekként

levelezés

Fekete naponta

folyt.

Egy

Szolarcseket értesíteni. lakai alatt

és sok ideig

módot

uj

lelt,

kintornás a zárda ab-

egy zsinór

eljátszotta a Rákóczi-indulót,

lebocsájtaték, melyre az orgonás egy tárgyat kötött,

melybe

levél

volt rejtve,

A

helve jutott vissza.

retében egy

kalács

és igy a zsinór megter-

porkolábhoz

érkezett

mely szintén egy levélkét

a

ajándék

foglyok

rejtett belsejében.

varokat küldtek a börtönbe, melyek is

keresztülmentek, a nélkül,

szerint kivájtak

nap tudósítás

múlt

még sem

vonultak

mint meghatották

el is

melyek fogságának tclvék voltak

is

zataival, azért

hogy

a

rint a

nül

;

nélkül. a sötét

Szi-

Völgyi kezén

hogy gyanítaná, mi-

lehetnek köztük

is

kísé-

számára,

A

;

egy szóval nem

Kovácsék

fellegek,

házáról

mert bár-

Szolarcseket barátnje szavai,

óráit megrövidítek,

bármennyire

sorai a szerelem és hála nyilatko-

még sem

birhaták

rá

semmi áron,

menekvési terveket elfogadja. Nézete szefoglyok pöre

nem végzdhetek kedveztle-

ártatlanságában bizva, nyugodtan

akarta

be-

várni a birák Ítéletét és a menekülést csak Icgrosz-

szabb esetben kisérteni meg. Raimondnéezt sehogy-

sem

érthette, habár

Kovács

naponta

magyarázta.

221

hogy ez

magyar jellemnek egyik vonása, melyet

a

idegenek nehezen foghatnak

monda

fel.

magyar törvény

neki, a

«

kegyed,

Lássa

csak felségárulás,

vagy ha valakit tetten fognak, vagy pedig szökési

meg

kísérletek esetében engedi

tönzést

még

kezességre

;

bocsájtatik

;

az elleges bebör-

nemtelen

a

és én számtalan esetet

a vádlott biztos volt,

vagy épen halál

szabadon

is

midn

tudok,

hogy Ítélete több évi börtön menekvésre még sem gon-

lesz, s

egy sem. Bevárta pöre eldöntését, akkor pemagát. A közvélemény

dolt

dig az Ítéletnek alávetette

ellenkezjét Szolarcsek

legnagyobb gyávaságnak bélyegezné.

a

meg nem gyzdött

menekszik, mieltt

nem

magyar,

egészen

tekintetben

e

az jtélet

igazságtalan voltáról

—

st

Ez

lehetetlen

fel

;

rjöng

néhány

— e

elhiszem

szivesen,

véleményen, de csak

rólam, kedves orvos úr,

hogy

hogy

van

nem

teszi

elhigyjem,

szerint a foglyok többsége e nézetet osztja

:

—

a

Ez

Hihetetlenebb ez,

hogy

óvja

— kérdé

az orvos,

a katona a tiszt parancsára az

és

nélkül,

—

lehetetlen.

golyózáporban

a

hogy okát tudná, miért harczol

A

katona zászlójáért küzd,

—

— mint

ágyutelepcket

halálba

biztos

mi-

hogy közü-

az önfentartási ösztön egészen kihalt volna

lök?

—

n,

franczia

természetellenes, szólt a

dl,

a

?

jegyzé

meg

Luiza.

—

A

magyar

is

azért küzd, ha bevárja Ítéletét,

monda Kovács, még nagy után sem vándorolt

ki

a

politikai

legyzött

rázkódtatások

párt.

A

hosszas

polgári háborúk alatt

száma igen csekély

volt,

országot

az

is,

eltölt véritéletek daczára,

rémüléssel

magyar menekültek habár Franczia- és Töröka

ország vendégszeretettel fogadta.

— Különös, megfoghatatlan — Raimondné. — A gyermekkorban elítéletek haválaszolt

!

elsajátított

talmasabbak, mint a természeti Kovács, az ember magasabb

sen abban nyilvánul,

nem

ismer

határt,

hajlamokat

is

országban

csak

hogy hogy

ösztönök,

folytatá

rendeltetése

különö-

képzeldési

a a

kiirthatja a szívbl.

egy ember

ösztön

nevelés a természeti

Van-e Franczia-

a ki

is,

a

párbajtól

visszaijedne, ha a kihivás csupa kötelességbl tör-

tént

is

azért,

;

természetes, hogy életét koozkáztatja, csak

mert találkozhatnék

valaki,

a ki

egy társa-

hogy nem mert vívni ? És ugyanaz nem bánja, ha kéjencznek, játékosnak vagy ságban megemlítené, zsugorinak nevezik? Ily bizonyítékokkal

megnyugtatni,

nét

vetést,

nem

e tárgyra. és sikeres

E

volt

s

igyekvék az orvos Raimond-

habár

nem

meggyzdve,

közben Lenke

mködése

által

s

tudott rá ellen-

mindig visszatért

és Fekete, ki jószándéka a Kovács-család

kegyé-

ben naponta emelkedék, végre bebizonyíták, hogy az

els

lépés

meg

van

nyerve, miután Szolarcsek

legalább annyira meghogy végs esetben vissza nem utasítja. Különben Fekete sem titkolhatá el, hogy a foglyok sorsa sokkal komolyabb, mint eleve hitte. a

menekülés eszméjével

barátkozott,

A

királyi

ügyész,

a

mint tudjuk,

a

foglyokat

;

223 nyilatkozatra

írásbeli

melyek

azon

szólítá

pontok

felett,

vád alapját képezték, úgymint a franczia

a

eszmék iránti rokonszenvök, melyek ellen most egész Európa tzzel-vassal küzdött a papság és nemesség kiváltságainak óhajtott megtámadása ; a ;

katekizmus

tésére

fordításában

terjesztésében

és

A

alakult összeesküvés.

foglyok közül töb-

ben nyilatkozataikban nyiltan bevallották zdésüket mások mentegették magukat

meggyLaczko-

;

;

vics

való

alkotmány és trón megdön-

és végül az

részvétel

pedig a nyilatkozatot

egyenesen megtagadta

azonban az összeesküvés! vádat mindnyájan visszautasnak és védelmükre ügyvédet kéltek. Válas2tásuk együttesén Kovácsra senki

Ci.ületességét

politikai pártharczoktól

jának

De

élt.

felállítván

esett,

sem

oly

férfira,

gyanúsíthatta

kinek beés

a ki

a

elvonultan, egyedül pályá-

a királyi ügyész e választást ellenezte,

egy mai napságig Magyarhonban isme-

retlen törvényszabályt, melyet a

német törvényke-

zéstl kölcsönöze, hogy az államügyész és segédje, mint az ország

hanem

E

miatt

igazság

az

a valót kipuhatolni, bet.

nem

egyedül a vádlottak

kiknek

lók,

hivatásuk,

hivatalnokai,

és

nemcsak

nyilvános vád-

bnét

sem többet, sem kevesebhanem a védelem is

a vád,

rájuk tartozik, és a királyi ügyész bele het,

hogy

annál

is

a vádlottakat külön

inkább,

államot azon

szeesküvés nék.

a

Németh

kikutatni

képviseli, kötelesek

nem egyez-

ügyvéd védelmezze,

mert a felságárulási vétségnél az

veszély

is

fenyegetné, hogy az ösz-

védelmezk

által

tovább terjesztet-

tehát azt sürgette,

hogy négy kama-

224 rai s

ügyvéd neveztessék

ezekhez ötödikül

hogy ha foglyokat

A

védnek,

által

azon

feltétel

alatt,

megesküszik, e pörre vonatkozó minden

tárgyat titokban

meg.

hatóság

ki a

Horváth,

csak

társainak

védelmet

jóváhagyása

alá

bíróság elé

jut,

hogy

beleegyezik,

és

tartani,

a

valamelyikével látogatja

elbb

természetesen tartoznék

azonban

társainak

mieltt

terjeszteni,

a

az önvéde-

a foglyoktól

lem meg nem tagadtatik. Horváth,

úgyszintén

rosszalással

utasíták

vádlottak

a

az

ajánlatot

hogy

kijelentvén,

vissza,

in-

kább kihallgatlanul Ítéltessenek el, mint ily védelmet elfogadjanak, mely az alkotmány alapelveivel homlokegyenest

A

ellenkezik.

biróság

e

fontos

ügyben még nem határozott, mert érezte, hogy e tárgy

nem

törvényhozási és

Azonban mégis

törvénykezési kérdés.

kellé döntetnie, mert a törvény

el

a felségárulási kérdésben

homályos

korszakokban

a

vétség

c

eltt döntetek

vala.

rendes

Az elbbi

úton

a

biróság

de a szabad védelmet sohasem akadályozák ; azonban a Habsburgházbóli királyok alatt gyakori polgárháborúk támadtak, vallásharczok el,

és lázadások keletkeztek.

része uralta és a

a

harmadik

alatt volt.

az

Magyarhonnak

erdélyi

Ez idtt

csak egyik

a másikat a törökök birták

királyt,

uralma

nagyfejedelem

a felségárulás szokásos volt, a

király párthívei az erdélyi fejedelem híveit felség-

ári'lóknak nevezek, és viszont, igazságos ítéletet az

ellenségtl

nem

biró

nem

zött.

Mindenik

lehete

létezett,

várni

hanem csak

párt

;

vádló,

gyz

országgylést

és

vádlott és

meggy-

hívott

össze,

125

törvényt hozott, és a karhatalom határozott.

ban hozák

a

önkényének

német tábornokok nek,

szeszélyük

kik

tanács

is

Ítéletet,

Károly

111-ik

legyzetek

és

háborúk sora egy általános kegyelmezes-

bevégzdött,

a felségárulás!

midn

és

hogy

azonban csak

miután

Rákóczi-forradalom

utolsó

a polgári sél

^ hivek életét és

fenyegették),

melyhez

De

magyarok alkalmazhatók.

tek,

s

király által kinevezett kül-

a

intéztessék,

által

alatt az

némi gátot vesse-

örökös veszélylyel

minden felségárulás döttség

kor-

biztosok és a hadi-

szerint

mondattak

által

vagyonát

E

párthivsi a törvényt (hogy a

király

1790-ben

az

József

11-ik

alkotmányt

pörök halála

is

megszn-

után

visszaállította,

Lrpót

a felség-

árulásbani ítélet a ftörvényszékre bizaték, és törvényben kimondatott, hogy ezentúl csak a rendes biróság, és küldöttség által senki sem Ítélhet el.

A

törvény azonban

Az els

nem

alkalmazási

ügyész a küldöttségnél törvényhatározat

ellenben

mely

nem

a

már

meg,

az ügymenetet.

vala,

és

a

királyi

ügymenet

meg-

mert e tekintetben egye-

nem

említett

a küldöttséget

határozza

ez

szokásos

—

tartását szorgalmazta,

nes

jelölte ki

eset

létezett.

törvényre

A

foglyok

hivatkoztak,

megszüntette, az ügymenetet és

melyben kivételekrl szó

nincs és így az általános önvédelmi törvényhatáro-

zatok kötelezk.

akkor

csak

melyek

a

Ha

a küldöttség ezeket

jogtalanságok

számát

mellzte,

szaporította,

nemzet gylöletét annyira magára 1790-iki országgylésen törvényileg mondani, miszerint mindenkorra megszü-

által

a

voná, hogy az ki

kellé

Pulszky F.

:

M«gyar

Jacobinutok.

i

j

nendk.

Szolarcsck

és

Abafliy

avatott

következetességgel

megczáfolhatlan

elveket, mert a foglyok fclszólíták,

Ha

ügyésznek engednek,

királyi

hogy mindnyá-

felsbb

a

ez

ki

érezvén, hogy sorsuk

juk nevében nyilatkozzanak, e határozattól függ.

és

tollal

fejték

akkor

ítélszékek

a

védelemrl és

felmentésrl szó sem lehetett.

Pestmegye novemberi közgylésére volt szögezve, tudták, hogy most, midn az országgylés nem volt együtt, minden

Minden szem

azonban

Pestmegye gylése e tárgymegye nemessége köztudomás

függ, miként fog

attól

A

ban nyilatkozni.

négyszer, az országos vásárok

egy évben

szerint

szokott

alkalmával

kezdett

Pesten összegylni, és a

volt

nyáron

mely

város,

Májusban egész napon

népesülni.

megsznnek,

és

játszik Pest tágas

a bálok és estélyek a szél

porfelhkkel

utczáin, a piaczon

tétlenül áll-

nak a bérkocsisok, a kávéházak nulók,

jurátusok

novemberben

üres volt,

át

tisztek

és

nyilt ajtai

pipálgatnak

eltt taa

nagy

zöldszin lóczákon, csupán ügyvédet, hivatalnokot és kereskedt, egy szóval Pestnek üzleti lakosságát látja az ember, ezekkel pedig a város épen

nem

telik

De

meg.

a

megnépesité a fvárost, hemzsegett,

a

novemberi déli

vásár

hirtelen

részén vásárló tömeg

tolakodván

boltokba és raktárakba

;

terhes szekerek jöttek mindenfell, mindenütt áruczikkeket kel

raktak

könny

le,

míg

a földbirtokosok nejeik-

szekéren jártak Pest utczáin

Termesztményeiket értékesítek most niök,

ha

az

szi

gyapjúra

;

le

s

fel.

azt kell ten-

alkusznak

;

az alföldi

2iy

ember

dohányát

köt szerzdést,

adja

cl,

a felföldi a borszeszre

tótországi, a

a

gömöri vasára ke-

res vevt, és az asszonyok kereskedknél

vatárusoknál beszerzik vásár

szerint

jöv

a

osztályok gyüldéje.

Itt

nehézbundás,

parasztot

alföldi

a rövid, alig

A

látjuk.

kisvárosi ki

megve-

brtszjéig ér ing

fel-

furmányosra, kinek négy lova azonban többet

földi

mint az oláh kocsijába

ér,

széleskari-

dolmányában,

polgár kék, ezüstgombos

tleg néz

nemzetiségek és

az igénytelen fehér vászon-

ruhájú sárosj tótot, ott a

más kalapú

Pest e

valót.

télre

idején a különféle

di-

és

tizenkét morva.

fogott

Szakálos, begombolt atillájú birtokosok törnek utat a

és

tömeg között, a vendéglk éttermei megtelnek, minden bormérben politizálnak és a legköze-

lebbi megyei választásokról beszélnek.

sem

nap

meg

sznik ugyan

raktárak

énekszó hangzik, és

a

nép

tömöttebbek.

szokottnál volt,

e

a

megye

mulat,

—

és

menetérl

lások

az

jelentékenyebb

a

a

kávéházak

férfiai

leend

A

tanácskozzanak.

alispánhoz

és

kocsmákból

a

Másnap megyegylés

pártvezéreknél gyülekeztek, hogy a

vek

vasár-

tolakodás, a boltok

azonban

csukvák,

Még

megyeháznál

este

a

tárgya-

conservati-

;

az ellenzék

a

tanácskozás

gróf Keglevichnél.

Az

alispán

csendesen

folyt,

hivatalos

gye-

s

nás,

néhány pap

teltek alig

államhivatalnokok,

ki

lnek

;

szállásán

mert a tanácskozók többnyire meés

néhány

jóltáplált

valamennyien

idsebb mág-

földbirtokosokból

dohányoztak, úgy hogy

láthatók a szobában le-

s

feljáró, fon-

•5*

228 tos

beszédbe

—

eredt alakok.

Rövid szünet után felegyenesedett az alispán a sopháról, melyen né-

hány mágnással

— —

«

és szólt:

ült,

Uraim!))

«Halljuk

—

halljuk!

a beszéd

oldalról,

...»

elnémult,

a

hangzék minden vendégek kört ké-

pezve, az alispán körül helyet foglaltak.

—

«

örülök,

Uraim hogy

az ország

—

ily

ismétlé

az

alispán,

Barátunk

ápoló buzgalom

Völgyi,

a

nagyon

bizonyít-

kamaraügyész

megfejtendi összejövetelünk okát.

A

—

szép számmal szerencséltettek, ez

boldogságát

—

ványa.

!

—

Ezzel

úr, leült.

gyülekezet ifjabb tagjai mosolyogtak, mert az mióta hivatalát viseli, vendégeit mindig

alispán,

üdvözlé, és c semmit mondó hang nagy ellentétet képze a szóló komoly arcaával, s a mosoly csak azért nem vált nevetéssé, mert a e szavakkal

társaságban tisztes öreg urak voltak. Völgyi ellépett, és monda, hogy mindenek eltt

szükséges az ellenzék eljárását bevárni, mely szokása szerint a kormány intézményeit megint meg fogja támadni,

st

talán bátorkodni

hatóságok intézményeiben denki tudja, hogy

egy

fog a felsbb

gáncsoskodni.

iszonyü

—

Min-

összeesküvést fö-

fel, mely nemcsak a trón biztonsága, hanem nemesség és papság kiváltságai ellen is volt in-

döztek a

tézve,

ez

és

összeesküvést

corpus

az

akarja,

és

keire

hivatkozand, melyek

is

talán

ellenzék

juris régi

az

védeni

törvényczik-

ártatlanul vádol-

nem pedig ily rettenetes vétkesek hozattak. E végbl a jelenlevket meg-

tak védelmére,

oltalmára

a

;

229

másnap

esküdteié, hogy janak,

nehogy

a

gylésbl

köztudomású, hogy ez mindig

marad

és végiglen ott

szervezett,

a conservativek dél-

rendesen elvesznek.

tájt

Völgyi

Majoss,

«

közt

éljenek*

tartett

ellen.

—

pán,

Tisztelend

—

úri

barátságos

nem

de

mire

az

ellenzék és a francziák

—

szakftá

félbe

ön téved, még nem vagyunk

csak

szép,

foglalta el helyét,

katholikus pap fölugrott, és egy dü-

fiatal

hös philippikát

ez

jobban

míg

;

ne marad-

el

gyzzön, miután

az ellenzék

ezáltal

értekezlet,

az

alis-

gyíéscn,

a

nagyon

beszéde

tartozik ide, holnap jobban

meg-

hallgatjuk.

Tahy megjcgyzé,

hogy

esküvk,

nemesség s minden áron

kik a

megtámadják,

nem

akármi

bánja,

kéri az alispánt,

lönben nem lehet kott ebédelni, és

ben nem lehet

—

Uraim,

is

a

történjék

úgy intézze

tárgyalás ne tartson

e

tárgygyal

világos.

— Össze-

fölösleges

tovább bibeldni, miután úgy

papság

kiváltságait

üldözendk; is

el

velük;

azért

de

arra

az ügyet, hogy a

két

óránál tovább, mert kü-

jelen,

miután egy órakor szo-

három órakor már

a

vendéglk-

jó ételt kapni.

szólt az alispán

ünnepélyes hangon,

meggondoltam e fontos ellenvetést, és gondoskodtam róla, hogy az ellenzék ki ne éheztessen önök e helyiségben egy óra tájban levest és húst készen találnak, és ha a gylésnek vége lesz, reménylem, hogy ebédre hozzám méltóztatnak jni, írnokom

a

meghívottak névsorát bemutatja.

;

230

E

nyilatkozat

megnyugtatta

nem

értekezés tovább a

vendégeket,

a

maradottak a whist-asztalhoz ültek. Gróf Keglevichnél az értekezlet élénkebb

a gróf

sára

elmondta

a tényeket,

volt,

mennyire tudomá-

a

Né-

figyelmezteté a reaktio terveire,

jutott,

meth kapzsiságára,

a

az

számosan távoztak, és

folyt,

fherazeg ingatagságára,

a ki

nem bátorkodék

nyiltan fellépni, s ezután kérdezé,

hogy

ilyszersége

O

a helyzet

különben kötelezve

zon mert

is

érzi magát, bármit határoz-

ügyében

a gyülekezet, a foglyok

t

évek óta a legbensbb

Laczkovics kapitányhoz,

sem szabad

teend.

mellett mi a

felszólalni,

barátság

csatolja

megmentésérc semmit

és

elmulasztania.

Földváry, egy öreges úr, a pesti ellenzék egyik

coripheusa József császár ideje a szót,

midn

a gróf

végzé

:

alatt,

ragadta

, — úgymond,

csüli a gróf érveit, és a pillanat fontosságát

kéletesen

jegyzé

Mert nem

belátja.

meg,

azon elvek

ellen,

szenved

ha Pestmegye

hogy

melyeket a

is

betö-

kétséget,

nyiltan

királyi

meg

fellép

ügyész a

fel-

ségárul ási pör menetében szükségeseknek tart, és ha a megyéket az óváshozi csatlakozásra felszólítja, a felsbb hatóságok nem merik az elvet elfogadni de más részrl, monda , ez által a bécsi minisz-

tereknek lábai nyújtunk

elé

vetjük

állításuknak

megyegylések

a

keztyt,

fölélesztésére,

léteznek,

nem

tetni,

úgy sem nagyra

védi fogunk

és bármennyire álljunk

alkalmat

lehet kormányozni,

és a király eltt, ki az alkotmányt becsüli, mint a felségárulás

s

hogy míg a

is

jellemez-

a törvényes téren.

a3>

nem

számíthatunk

tömeg

a

pártolására,

gyakorlatban

József rendszerét,

Martinovicsban gylöli

letileg,

úgy,

mely a

mint elmé-

az alsóbb nemes-

;

ség az ügy állását nem értendi meg és igen kényes helyzetbe jutunk e téren a kormánynyal nem húzhatunk ujjat, mert a megyék segélyére nem ;

számolhatunk.

évben

úgy

is

Az országgylés összeül,

vénysértés ellen

szót

törvényes

lépéseit

ott

törvényszerint

jöv

alkalmunk lesz a tör-

emelni és a hatóságok bal-

úton

helyreigazítani

;

e végett

meg ernket egy népszer harczra, és ne bizgassuk a német minisztereket még jobban,

tartogassuk

kik úgy

is

— Tehát

dühös ellenségei az alkotmánynak. áldozzuk fel nyugodtan elveinket ?

—

kérdé a gróf. Halász, középkorú, jellemzett arczú

férfi,

egyike

nemesség vezéreinek, melyre nagy befolyás«Engedje meg gróf válaszolt gyorsan: birt, tegyek, mert megjegyzést hogy egy gyakorlati

a kis sal

úr,

én a gyakorlat embere vagyok. Ugyanis miért gyltünk össze? csak nem elvek megalapítása végett.

Én

nünk

kell

tartani

Ha

nem sokat tördöm Igyekezközelg tisztújításon a többséget mega megye élére pártfeleinket állítani.

az elvekkel

és

a

ez sikerült, akkor aztán bízvást nyilváníthatjuk

arra, hogy tetszenek-e a kormánynak vagy sem. De ép ezért óvakodnunk kell, hogy pártunknak ne ártsunk és elleneink kezébe oly fegyvert ne adjunk, melyet a választás-

elvcinket, tekintet nélkül

nál

ellenünk

használhatnak.

foglyoknak, a kik

a

Ha

nemesség

pártját fogjuk a

kiváltságait

támad-

;

232

st

ták meg,

a

municipiumokat

hogy velük

tént elterjed,

József császár idejét, és legalább zatot vesztünk.

várnunk a

elbb

visszakívánjuk

4

— 500

szava-

Véleményem

szerint tehát be kell

azután

dologhoz láthatunk,

tisztújítást,

elvégzé,

hogy

mindenki

Keglevich

hallgatott,

Földváry és Halász az egész ellenzék

véleményét képviselik, és ezért

nem

is

nem.))

Midn látta,

kjgúnyolák, tüs-

is

tartunk,

nagy

meg

számíthat, le volt verve, bár

pártfogásra kellé valla-

hogy az ellenvetések gyakorlatiak voltak. De baráti is érzék, hogy nem elveik, hanem politinia,

indokok

kai

gyenlék

;

vezettetnek,

által

egész

az

és eljárásukat szé-

társaság elveszte

nyilt

ruga-

nyosságát, egyik a másik után távozott, csak Oláh

maradt

vissza, ki

most

és

újból

gyakran változtatá az

ellenzékhez

politikai

állt.

A

elveit,

grófnak

nyújtván kezét, szólt:

— hat

;

Barátom, ha mindenki elhagyja, rám számítindítványát pártolom.

Másnap a karzatot

mondné asztal

is.

kora reggel megtelt a megyeház terme

nk A

foglalák el, köztük Lenke és Rainagy hosszú zöld posztóval bevont

köré száz

meg

száz

hallgató csoportosult,

mindnyájan fekete magyar ruhában, oldalukon karddal.

Keglevich

egyik részét foglalák

aczél

gróf és az ellenzék az asztal

komolyságuk a többiek gondatlan kifejezés arczaival nagy ellentétet képze el,

és

;

végre megnyílt az ajtó és az alispán disz-magyarruhában lépett be. ót követék a megyei tisztvise-

lk, néhány

pap és az egész

párt.

Miután mind-

:

nyájan helyet foglaltak, az alispán szokott

megnyitá

ka] ával

érkezett

tól

a

gylést,

felolvasásához

leiratok

birtak

nagy

foi.tossággal.

molt

hogy

járt

:

igen figyelt

rá,

Nem

fogott.

Azután az

alispán szá-

el mindenekben, és a gylés nem míg végül gróf Keglevich felemel-

kedék, és egy hatalmas, a termet.

mondó-

és a helytartótanács-

«

halljuk

!»

Azután mély csend ln,

meg cseng

rázkódtatá

és a gróf

hangon kezde szólni Uraim! Önök tudják, hogy én ékesszólási tehetséggel nem vagyok megáldva, most is hall-

—

gatnék, ha

nem

látnám,

hogy alkotmányunkat, sza-

badságunkat veszély fenyegeti, e veszély parancsol szólanom. Hosszú ideje, hogy a hivatalnokok egy

gyarországban miatt

nap

kitn

keletkezett

Ma-

állítólagos összeesküvés

egyéneket börtönöztek be három hó-

még mindig kétségben van

ország

óta, s az

hogy van-e vétség, mely büntetésre vár? Mialatt a gróf így beszélt, a teremben újra

a fell,

moraj

keletkezett

egymással, fiatal

nem

;

a

conservativek

emberek társalogtak

visszafordult s tekintetével

támogatására számolt, sára az ajtónál pillantá

Ez események a szónokra

s

beszélgettek

hallgatva a szónokra, a karzaton a

összes

a

hölgyekkel.

A

Oláhot kereste,

de legnagyobb

meg hatása

az

gróf kinek

csodálkozá-

épen most távozót.

nyomasztólag hatott

elfeledé az okokat, melyeknek kifej-

Be akará bizonyítani, hogy a Révay és óz Pál ügyvéd elfogatása eléggé mutatja, hogy a kormány nem összeesküvést és forradalmat, hanem a szabadság minden

tését czélul fiatal

báró

tzte.

234 igaz barátját

nemes vényre

megtámadja szándéka volt Laczkovics melyeket oly jól ismert, ér;

tulajdonait,

emelni,

és

a

így

gyülekezet

megtörni, c helyett azonban esett: kötelességünk

—

frázisok

úgymond

clitéletcit

ismétlésébe

— szabadságunk

ügye kívánja, hogy szót emeljünk. A pör még alig kezddött és ha a köztudomású híreknek hihetünk, melyeknek forrásait bár meg nem nevezhetem,

úgy még a foglyok ellen követend eljárás sincs meghatározva. Azt mondják, hogy a ftörvényszék c kérdésnél

törvényhozás

a

terére

lépjen

és

új

szabályt alapítson, mely nemcsak ez esetben, hanem jövben is mindenkorra a törvény erejével birjon. És e törvény abból állana, hogy a vádlott ép azon

vétségben, melyben a leglelkiismeretesebb

gyakran

férevezettetik,

köztl megfosztassék.

védelmez.

Nem

gyökeredzik

a

ból származik,

törvény eltti

biró

minden védelmezési

A

is

esz-

vádló legyen egyszersmind

ez oly elv, mely nem magyar törvényben, ez oly ország-

uraim,

melybl a legutóbbi idkben is a egyenlség réve alatt alkotmányunk

megsemmisítését nyertük. tetszésre számítván,

Itt

megállapodék,

zajos

melyet különben a József in-

tézményei ellen mutatott erélyes ellenállás felemlítése mindenkor elidézett, de most a gylés néma maradt.

A

gróf folytatá:

sunk a veszélyt

elhárítá, s

Szenvedleges ellenálládics Lipót királyunk a

magyar alkotmányt visszahelyezte, azonban a most fenyeget veszély nem csekélyebb az elsnél, mert minden egyes polgár biztonságát fenyegeti. Jól tudom, uraim, hogy önök azon szerencsétlenek

»35

véleményét, kik most a ferencziek zárdájában sínlenek,

nem

osztják,

st

azt

is

tudom, hogy gyakran

vannak e terem-

ellenszegültek és hogy számosan

meg vannak gyzdve, hogy

ben, kik ellegesen

de azért a foglyok mégsem szntek meg alkotmányos ország polgárai lenni. Még ha igaz volna is, hogy az ország alMartinovics és barátai vétkesek

;

még

kotmányát akarták felforgatni,

—

mondom

a

törvények

akkor

oltalma állanak,

is

—

ép úgy,

mint bárki közülünk. Bennük mindnyájunk védelmi

szabadsága van megtámadva

nünk,

ket els

a bécsi rcactio,

;

áldozatul választotta ki; ha elmu-

ervel nem védjük megtámadott csapásai alatt.

alkotmányos jo-

egymásután hullunk

akkor

Ne

ha közös

szavunkat emelni,

lasztjuk e lépés ellen

gainkat,

mely

és nyiltan lépé fel elle-

most ledobta az álarazot

önkény

az

el

önök, hogy most csak

higyjék

Martinovics apátról és társairól van szó, a magya-

rok szabadsága

forog

kérdésben,

mely

a

királyi

ügyésznek dobatik zsákmányul, ha hatalmának gátot

nem

vetünk.

Uraim, én azt indítványozom, hogy

nek egy alázatos

kérelemben

szerint polgártársaink

örve

ségárulás

Felségé-

jelentsük

ki,

elleges bebörtönözése alkotmányunk

alatt

mia fel-

megsértése,

miután törvényeink világosan kimondják: hogy tör-

vényes

megjdézés

nélkül,

gezte és törvényesen

szabad

egyéni

háborítani

;

el

mieltt védelmét bevé-

nem

szabadságában

Ítéltetek,

vagy

senkit

sem

vagyonában

hogy továbbá törvényes védelem meg-

tagadásában az egyéni szabadság biztosítékát meg-

»

236

semmisítve

e

és

látjuk,

végbl

E

megorvoslására ölkérjük.

Felségét e baj

kérelem indítványom

minden megyével közöltessék, hogy e ve-

szerint

szélyt megismerve, szavukat a miénkkel egyesítsék,

míg az országgylés ez ügyet el nem dönti. E szavak a karzaton nagy tetszéssel találkoztak, azonban a gróf érezte, hogy indítványa megbukott

;

már

beszéd folyama

a

mely

gyöngült,

kint

majdnem egészen

alatt

hangja fokon-

gyülekezet

a

moraja

közt

elenyészett. Leverten foglalta el

újra helyét.

Utána Tahy ként híhatja

Csodálkozik, úgymond, mi-

szólalt.

nemes gróf

a

fel

az alkotmány védelmét, melyet

akartak dönteni

;

felségárulókkal,

vétséggel soha

c férfiak számára ók tanaikkal meg

nem bánja, akármi történik meg levén gyzdve, hogy

sem lenne vádolható,

is

a

e

hivatalos je-

lentések úgy sincsenek a megyénél és egy megyei

gylés nem bátorkodhatik mcgitélni

a

a törvényszék

a bécsi hatalom

úgy a nép, mint

len,

bl

;

minden

a király ellenében

;

s

e vég-

gróf indítványa ellen szavaz, melyben a tör-

vénykezés megsértését

látja.

Tahy beszéde sem szült hogy a gylésen óriási súly gyarok még nem mait,

eljárását

oldalról függet-

pihenek

melyet József

ki

hatást,

fekszik,

azon harcc

viseltének,

alatt

úgy látszék, mert a ma-

nem

fáradal-

akarák

megújítani, inkább engedtek, csakhogy az önkény-

nyel a tettleges összeütközést elkerüljék.

Most Majoss, ellen intézett

a

pap

lépett

beszédjével,

síkra

melyet

az ellenzék

már tegnap az

^37 értekezleten megkezdett, de általános

nem

kaczagásnál

szült egyebet.

Végül

gróf Teleki

József

emelkedett

fel,

és

hogy mily szükség most az

ékesszólással ecseteié,

ország és a kormány közötti jó egyetértés; különösen most, midn egyrészrl az ország régi in-

még eddig sem egészen másrészrl pedig az állam a franczia

intézményei megingatva, biztosíttattak,

forradalom

ellen

háborút

mely az egyed-

visel,

uralom visszaélésével az alkotmányosság alapbástyáit is

porba akarja temetni

és a kétségbeesés

bátor-

minden szomszéd tartományt fenyeget. Kijelentette meggyzdését, hogy az uralkodó jósága és igazsága a népet önkényes visszaélésektl megóvja, és e végbl indítványozá, hogy egy felirat intéztessék Bécsbe, melyben a megye hálásan elismeri, hogy a kormány a törvényt becsülte ságával küzdve

és a felségárulásról vádoltakat

adta a

át,

törvényes

egyszersmind

kijelentvén

kormány jövben

is

biráknak

bizalmát,

hogy

szigorúan a törvényekhez

ragaszkodik.

A

többség Teleki

mily üres volt

is,

s

indítványát

fogadta

el,

bár-

ezzel a vitatkozás bevégzdött.

Lenke szemében egy könny gyöngyözött

és lassan

végigcsordult arcban, érezte, hogy Szolarcsck veszve

van; Raimondné hideg

elbb, az

keblébl

régesrégen kihamvadt.

a

és

halvány

maradt,

reménység utolsó

mint

szikrája

XVI. A

A

fherozeg

pör.

támlásszékben

ült

az

arcza sápadt, tekintete bágyadt volt,

és

ablaknál,

egész

lé-

nye kimerült.

—

Gróf Szapáry, szólt, midn az ajtó mega nélkül hogy visszatekintene, hivattam önt. Tartson oktatást, oly állapotban vagyok, hogy hallnyílt,

gathatom,

—

fél

ki

utáni

négy óráig

kárt hivatja,

vassa

vagyok merülve.

Azon nem csodálkozom ki

levelez,

reggeli

alatt

császári fenség. Éj-

nyolczkor már a

tit-

az irományokat ol-

tízkor a helytartóság gyléseire megy,

fel,

ha ennek vége, lemegy

kertbe és tekézik,

a

s

míg

nem csurog ebéd után a dolo^ újból kezddik. Ez így foly három hónap óta naponkint. Ily életmód a kgersebb csak

homlokáról

testalkatot

is

tönkre

mködés, négy mulatási

és

az

órai

evési

izzadság

teszi

:

testi

id

is

tizenhat gyakorlat,

;

órai

szellemi

melyben

bentfoglaltatik,

a

és csak

— ^39

négy

órai

—

nyugalom,

ez

nagyon kevés, ehhez

nincs hozzászokva.

— Kedves

gróf!

országgylés és

alatt

—

fherczeg,

szakítá n\eg a

gyakran

többet

is

érzem magam, most azonban

jól

dolgoztam

erm

meg-

törött.

—

a

Mivel tudta császári fenség, hogy éjjelezései hazára üdvösek; az erkölcsi megnyugvás meg-

újítja

A

az ert, mint az álom. herczeg egyet sóhajtott és hallgatoti

szünet után

e

szavakkal

kelt

föl

:

—

;

de

Jójön,

kis ját-

szunk sakkot.

—

A mint császári fenség parancsolja azonban nem hiszem, hogy e komoly játék felfrissülés ha a lélek és test fáradt legyen,

— a

;

—

1

Oh nem

herczeg

—

keresek én frissülést

— jegyzé meg

hanem

oly

szórakozást,

mi figyelmemet egészen

valamit, a

igénybe veszi, és a kép-

zclmemct elhomályosító rossz gondolatokat elzi. fél órája ülök itt az ablak eltt, nézvén a

Már

szemem eltt elterül

várost,

tekintet

e bájos

és

sem hoz többé örömet. És mégis szeretem mint az

atya

gyermekét,

már csacsogásában

mieltt beszélni

felismeri

a

egykor vijág elé tárand. Szellemi szemekkel

városát, és

I

tudna,

melyet

szellemet,

gyermek vonásaiban jövjét, és örvend szemmel nézem én már most is, mint

Pestet,

látja

—

a

Ily

a paloták

mint a kereskedelem gylhelyét, hol kelet

nyugot barátságos kezet

századokon

át csak

szor óhajtottam,

szorít,

e

helyet, hol

fegyveresen találkoztak. Hány-

hogy ha egykor

halálos

ágyamon

:

240

fekszem,

pillanatom e városon

utolsó

nyugodjék,

és Augustussal felkiálthassak

— «Kis házba márványpalotából vozom — És miért ne valósuljon szép sejtelem? — kcrdé Szapáry. — Reményeim hervadnak, mint — melyek még egy hó eltt töltenek monda nádor — most sárgulva hullnak úton lábaink zörögnek! — kedves jövék,

I

és

tá-

»

e

kert virágai,

a

is

bájjal

el,

és

a

az

le,

alatt

menjünk vagy mondjon

gróf,

beteggé tesz

A

Jöjjön

kertbe

a

meséket,

és

bölcselkedjünk,

sétálni,

de a

politikát

hagyjuk,

I

hcrczeg lázas izgatottságban

és a gróf

volt,

hogy ilyenkor szeszélyeinek engedni kell, s ezért szótlanul követte t a lépcskön le a kertbe. A mint a tekepályánál elhaladtak, megjegyzé a fhercízeg, hogy mégis különös, miszerint minden játékban, melyben király szerepel, ez mindig altudta,

kotmányos,

nem önkényes,

és

rendesen

czélja

A

törjék.

az,

hogy a

és

játék

miként a király hatalmát meg-

tekejátékban

alattvalói

fölött

nem

bir

más elnynyel, mint hogy esése többet számít, mint a többié valói

;

után

fogassék az

a

nem

—

áll,

el

játszó játszik,

Íme

Szapáry. ki.

a sakkban hatásköre legcsekélyebb

De

;

rendeltetése,

és és

hogy

ha ötösben játszunk

neveztetik

királynak,

a

:

alatt-

legutolszor whistet, ki

ép

akkorság

valóságosan a mese békakirálya.

megint

politizálunk

—

monda

gróf

— Tudtam, hogy semmi esetre sem kerüljük

bármi szellemdús

is

királyi

fenséged meg-

24»

hogy jobb

jegyzése, azt hiszem,

—

mint terjeszteni. lását

—

Bécsben nem

A

lesz

elhalJgatni,

ilyszer

szellem

nyilvánu-

szeretik.

Önnek mindig

—

igaza van

herczeg, megszorítva kezét

—

válaszolt

fó-

a

csak oktasson min-

den tartózkodás nélkül, szükségem van rá; de mit nyíltszív vagyok és meggondolatlan! azonban nem titkolhatom cl ön eltt, mi nyomja lelkemet. Emlékezhetik Abaffyra, az tehetek róla, hogy

—

országgylésen néhányszor láttam, és e tótnak elménczsége mulattatott, pedig mindig ragaszkodott hozzám.

—

tudom, hogy

Martinovics és társaival

tésben sohase

Most

szintén

Egyedüli

volt.

fogoly, és én jól

vétke,

tüntetem, Németh, befogatása

által

összekötte-

hogy én

rajtam

áll

ki-

bo-

mert nyiltan tudatám vele, hogy kapzsiságát ismerem és gylölöm. E napokban már azt is haliam, hogy Abaffy bevádolá magát, miszerint a szut

;

katekizmust

Ez

holott ez francziából fordított.

írta,

oly esztelenség,

akkor

meg

hatnám

—

kellett

hogy

rülnie.

cl

sem hihetem, mert

Csak

t

megszabadít-

!

Császári

fenség,

úgy

látszik,

hogy

idkben a pörökkel nem sokat tördött nem értesült közelebbi folyamáról.

—

Ön

tudja,

kedves gróf,

pörben az elnökséget

el

hogy

utolsó

és

talán

a felségárulás!

akartam odázni

;

de egye-

nes parancsot kaptam a császártól, hogy helyemet a hétszemélyes táblánál elfoglaljam.

nem

nem

befolyást

Puhzky

F.

Az ügy még

hozzánk, és én a királyi táblára semmi-

jutott

:

nem akarok

M«gyar

JacobinusoV.

gyakorolni,

elhatár16

242

zám, Hogy

gam,

egészen

szenvedlegesen viselem mahadd essék Ürményire és gróf

felelsség

a

Zichyre,

mert

jogtudor,

s

k

azért

tulajdonképeni

a

nem

elnökök

ön

;

mondanom, hogy

kell

el-

nökségem csak formaság. St még a tárgyalásoksem tudakozódom, míg a bírói Ítéletre meg nem értek, hogy ne tudja senki, mennyire érdekel

ról

—

e pör.

E végbl

nagy szívességet

tesz

ön ve-

lem, ha az utolsó napokban történteket elmondja.

A

fhcrczeg egy gyeppamlagra

ült és

—

sétabotjával

a száradt levelek közt játszott.

—

Gróf Keglevichnek az

dott beszéde,

—

utolsó gylésen monmonda gróf Szapáry oly cse-

—

kély hatást szült, mely érthetn bizonyítá, hogy az apát

van

barátainak

és a

sorsa

nem nagy

befolyással

közvéleményre, és a királyi tábla most min-

den tartózkodás nélkül delmi szabályait és ez növelheti,

—

szentesítheti által

Ez idtl

a

a

pör,

léptekkel haladt, gyorsan foly,

Bécsbl

a költségek

aranyat

kapott,

és

mely eddig és miután

és kiadások

ez

által

Németh

vé-

korona kiváltságait csiga-

Németh

fedezésére

kapzsisága egy

ezer

idre

úgy látszik, hogy a befogatások végre megszntek. A vádlottak a királyi tábla végzése ellen óvást tettek. Horváth vonakodik a a négy hivatalos titoktartás esküjét letenni, és védvel senki sem akar értekezni gróf Zsigray és Szulyovszki taíán ráállanának a védelem e nekielégíttetek,

valahára

;

mének

elfogadására, ha barátaiktól

lenek magukat.

A

nem szégyen-

nagyobb rész különben

védni

fogja magát, csak Laczkovícs várja be Ítéletét hall-

»43

mondván, hogy az utolsó török háborúban órákig állolt az ágyútelcpek eltt tzben, most js bevárhatja védelem nélkül, a mit a közel jöv hoz. szólt a fherczeg, mégis nagy jellem,

gatva, azt

—

—

—

szeretnék hozzá hasonló lenni.

—

kis

idkbe,

nagy

fenség,

Császári

és a

nem

jellemek

vakmerség ép nem azon

valók

tulajdon,

melyre államférfinak legnagyobb szüksége van.

Én

hogy az öreg Óz és az ifjú Szolarcsek nemesen viseli sorsát, mint Laczkovics, kik oly ép

azt tartom,

az alkotmányra hivatkozva

méltóságteljesen

magukat, de Abaffy mindnyájuk

— Miért — kérdé ?

lagos

a

közt

fherczeg

der vonult végig, - mond

védik

legokosabb.

és arczán látszó-

valamit azon össze-

köttetésrl, melyben velem, a személynökkel és az

országbíróval állott?

— Ép az nem lenne

eszéiyes

— monda a gróf, —

mert akkor, ha a legelkelbb

férfiak

hivatkoznék, kik egyszersmind

birái

barátságára

is,

lehetlení-

hogy érdekében valamit tegyenek, ó tettleg hogy az egész felségáruvád nevetséges, és nem egyéb rosszul sike-

tcné,

igyekszik bebizonyítani, lási

rült tréfánál,

Martinovics

melyet és

nem

barátjai

egy titkos társulatot

komolyan venni.

lehet

maguk

czélul

demokratikus eszmék terjesztését,

ama szerencsétlen katekizmust azonban ekkorig rajok.

Az

babonás szerb dott

vádló

a királyi

egész

mendemondáin

bizonyítványain

többet

sem bizonyíthat

vád és

pedig

eszközül

választák;

ügyész

felségárulási

hogy tzvén, a

bevallják,

is

alapítottak,

egy

tudatlan,

néhány foga-

alapszik,

kikrl

még 16*

a

verebek

közei. kell

A

hogy

tudják,

is

védelemnek

titkos polic^ia esz-

a

oda irányzottnak

e szerint

hogy e vallomásokat

lenni,

bizonyítványo-

és

hogy könnyenhivleg meghallgat minden

kat tönkre silányítsa, és be kell bizonyítani, a királyi ügyész

szóbeszédet, legyen az bármily észszertlen. AbaflFy az esztergomi nagyprépostnak a leghihetlenebb dol-

gokatgyónta,

ki

ezeket közölte barátjával Némethtcl, követ

és mivel

e

nem

felhozni,

bírt

a

a

az

elragadtatva,

által

val

volt

semmi bizonyítékot

ellen

ügyész

királyi

szenvedélye

utolsó szembesítés alkalmá-

bizonyos nyilatkozatokra

melyeket Abaffy

utalt,

nagyprépostnak tn. Ez volt a koncz, melyet az

álnok tót várt.

gyóntató atyját,

megbizta ügyészt,

bl

hogy mind ezzel

nyiltan bevallja, és

ez adatokat meríté,

elmondá,

jedelmében

forrást

bebizonyítja,

e vádak légbl kapkodottak. a

a

felszólítja

hogy nevezzen meg más

A

királyi

mely-

hogy mind

gyónást egész terközt

többi

is,

azt

is,

hogy

egykor Némethet megvesztegette, és követeli, hogy a prépost szembesíttessék vele, lássa,

Németh

a foglyok

elleni

hogy

eszközöket

erkölcstelen

mily

az Ítélszék

használ

fel

bizonyítványok kicsikará-

És miként állhassanak ellen e kisértéseknek mveletlen pulya emberek, midn ily magas állású férfit is, mint a nagyprépost, sikerült Némcthnek

sára.

a gyónási titoktartás

megszegésére

fennen

e

végzi

(egyrl

itéld

valóban

nem

szavakkal

meg

a

tudta,

Mint mondják,

:

többit),

ex

Védelmét

uno disce omnes

és

nevessen-e

e czáfolat

bírni.

anynyi

a

királyi

vagy

ügyész

haragudjék.

élczczel és éllel

245

van

írva,

hogy okvetlenül

eszközli, és biztosan

szabadnak

— a

nyilvánítani.

kell

Errl tótomra

fherczeg,

a

hiszik,

—

ismerek,

legkedvezbb hatást hogy Abaffyt ezután

—

mosolyogva

szólt

kétszinségre természetesen egyik

sem hág nyomába! Gyanítom, mint bánja most Németh, hogy t is bevádolta, és e mellett kíméletlenségével a nagyprépostot

zavarba hozta

is

1

Ez

valóban felséges.

ötlet

A

fherczeg könnyen hevül természetét a gróf eladása egészen megnyugtatá, kedvtelensége eltnt, helyébe vidámság hivatta,

hogy

a

és

jöv

komoly

Segédtisztjét a kertbe

tanácskozásba

bocsájtkozott,

farsangon adjon-e bálokat vagy

De nemcsak tént

tért.

a

nyugodtnak

fherczeg, az egész látszott,

mert

ország

sem. tüs-

jellemz vonása e

hogy kormányának rossz szándéka fell nem sokáig gyanakszik. A mint egy intézmény vagy rendelet a legnagyobb ingerültséget élesztheti, népnek,

akként csillapul az ingerültség hamar, ha a fenye-

get

veszély nincs az ajtó eltt és a dolgok

des menetét

nem

zavarja.

ren-

Megszokjuk a viszonyokormány az önké-

kat higgadtabban nézni és ha a

nyes rendszer életbe léptetését fokonkint eszközli,

ha idt enged, míg a nép kihl,

s

ellenszenve

egy

kissé

csak azután halad ismét egy lépést: akkor

biztos lehet,

hogy az alkotmány

által

gördített aka-

dályokat legyzi, kivéve ha a népet túlságos adóval terheli és az

emberi jogokat lábbal

tiporja.

Csak

az elhamarkodás, vagy a gyöngeség idéz forradal-

mat;

a

nagy tömeg mindig hivékeny, bármint

lát-

346 szassék

kormány egyes

a

is

tettei

Bizonysága a jelen körülmény

hogy Thugut

elég

kicsiny

is;

rködni. sem hívé, embereket

felett

senki

oly

lesz

üldözni, kikrl tudja,

hogy befolyásuk a közvéleményre nincs. Pestmegye közgylése eléggé tanusítá, hogy a foglyok személye iránt csekély rokonszenv él s ezért gondolák, hogy a kormány c^élja ;

cl

van

miután a korona

érve,

vétségekre

árulási

felmentése

általános

közös

még Angolországból Jooke tagjait

Hornét is

a

törvényszék

és

eljogai

kiterjesztettek

is

is

hitté

felség-

a

foglyok

a

és

Ezenkívül

vált.

hogy Hardyt

hír érkezett,

Corresponding-society

a

erlködése

minisztérium

többi

daczára

felmentette, a mi helycsen, jó

a

jelnek

tartaték.

Kovács házában nyek

;

Fekete,

megújultak az ilyszer remé-

is

Lenke ismét vidám ki

mindig vidor

komoly öreg urat dulattal volt

is

megnevettette,

különben

is

azeltt és

mint

vala,

volt, jó ötleteivel

iránta.

olykor a

igen jó in-

ki

Örvendve tapasz-

hogy Ffekete Lenke körül forog, mert a fiatal ügyvéd áldott kedélyében, s talán túlságosan is szelid jellemében egy jó férj biztosítékát látta. Azonkívül jövje is biztosítva volt; a Révayak

talta,

ügyvéde nagyon meg galma

ügyben

és is

volt vele elégedve,

pontossága, eljárt,

nagyon

a

legcsekélyebb

pótolta,

különösen az

melylyel is

mert szor-

ügyvédi pályán, a nála sokkal tehetségesebb, de a

csekélyebb ügyekben, mivel lelkét hetek, látta a

hanyagabb

Szolarcseket.

ki

nem

Lenke

jószív Feketét, jöttekor ugyan

is

el

elégít-

szivesen

nem

pi-

Csak midn egyedül

Puls2ky

:

A

volt,

engede könnyeinek szabad folyást.

magyar jakobinusok.

247. lap.

*47

sem ragadta meg képzelmét, de

képe

rult,

Ó

crzé magát társaságában.

jól

tott

igen

épen nem hasonlí-

azon eszményhez, melyet magának Lenke egy

de még sem volt kedvére, ha né-

alkotott,

férfiról

hány nap nem

láthatá

ha megérkezett,

és aztán,

bosszantá vagy tréfát zött vele, hogy mindig ké-

sn

Luiza gyönyörködött e gyermekségen

jár.

kéhez senki sem illenék jobban, mint e

mindig engedett neki

ber, a ki

gyakran czélt

ez

és

és

jellem Len-

gyakran gondola, hogy a határozott

em-

fiatal

épen

által

Azonban, ha Kovács és Lenke nyugodtság megszállta is, a

ért.

lelkét a régi csendes

n

franczia

azon esemény

melyre Fekete meg-

óta,

jelenése folyton emlékezteté,

tökéletesen

Vidám kedélye elkomolyodott,

tozott.

méltó csevegését ideges izgatottság

eltt ugyan eleget

rátai

de megtört ereje

színlelni,

érthetn veszíte, tette

szólott.

és

Szépségébl

válta

fel.

Ba-

ellenkezt

az

roncsolt

egészsége

ugyan semmit

sem

mert a szenved sápadtság csak bajosabbá

mely éjjelezés küzdelmekrl beszélt, ritkán észrevehet. Barátai bár a legnagyobb szivészempilláinak

;

és elhallgatott vala

igyekezett

megvál-

szeretetre-

homályossága,

lelki

meg nem nyerhemindent megtn, hogy

lyességgel bántak vele, bizalmát

Még

Lenke sem, gondolatát megelzze, tek.

Illával által

történt

;

gyakran

rá,

hogy

találkozása

beszéd

szivét

bevallása

közben

még

említését is kikerülte. Csak engede könnycinek szabad fosoha sem bocsájthatta meg magának, hogy

Szolarcsck

lyást;

bírhatta

szerencsétlen

megkönnyítse

midn

a ki

nevének

egyedül

volt,

:

248 barátja

rködésre

Diát

a

által

felébresztvén a szerb

fölötti

felszólítá,

figyelmét, 6

ratlanul ugyan, a szerencsétlenség

telve elmondatá llia

azon

Feketével

s

ez

aka-

lett,

Ismé-

okozója.

midn

jelenetet,

mint vádló Némethhez jve és ilyenkor idegc-

meg

sen ragadta

a fiatal

ember kezét

és félve kér-

dezé

—

Hiszi ön,

Az

hetjük?

hogy e szerencsétlent megmentmondja, hogy

Isten szerelmére kérem,

igen.

—

—

Mert ne menekülhetne?

—

válaszolá,

csak bírja szökésre, a szükséges eszközöket kezére játszom.

—

Ezt csak megnyugtatásomra

mondja,

szökésben nem hiszek. Gondolja meg, hogy

börtönökben

sínldnek

ezrek

és

én a

a párisi

egy sem

volt

köztük, kinek áldozatkész barátjai ne Icendettck és

még sem kat,

szökhetett

el

mindennek vége

—

hisz

Ne

egy

I

magad,

rémítsd

—

már nem parancsol

;

és

ámítsuk magun-

monda Lenke,

Istennek

neki, csak

mi

;

hála,

és

Németh nem mer

engedelmetlen lenni, «nemet» nem mondhat.

—

Ne

feleié.

Kovács,

áldozattal

úgy

légy

is

Fíkete

—

már «nemet»

férfias

mondani.

bátorságot

és

Fekete

Kegyednek,

—

Lenke

Ha

valaki,

jellemet

tanú-

—

szólt

sított.

—

—

gyermekem, megmutatá, hogy mily

igaztalan, kedves

tud

—

Tudod, hogy szokva

Fekete segélyünkre van.

van engedelmeskedni

Ne

is.

kisasszony,

mindig engedelmeskedem.

— 249

—

E),

—

Lenke,

mily

ej,

ön

udvarias

azonban téved,

!

mert

—

jegyzé

én

sohasem fo-

meg

gok önnek parancsolni, hanem azt várom, hogy gondolatomat kitalálja és kívánságomat megelzze.

De

különben

Ön

Szolarcseket megszabadítani köte-

is

önnek kell megmenteni, meg. szavakra megrázkódott Luíza és eltakarta

lessége.

fogta

el,

a ki

a sebet üté, az gyógyítsa

E

czát kezeivel.

— —

Az

Istenért, mi bajod

—

Semmi,

monda

orvos

szenvedek,

—

!

kérdé Lenke.

a franczia

tapintsa

úr,

n

halkan,

meg kérem

ar-

— lit-

eremet.

Az egy

orvos megtapintván üterét, tapasztalta, hogy

kis láza

eleinte

van és tanácsolá, hogy nyugodjék

Raimondné betegebb, mint hivém,

—

most meg Kovács, vosságom meg nem s

attól

félek,

;'

de Lenke kérelmeinek végül

vonakodék,

engedve, szobájába távozott.

—

le

de

—

jegyzé

szenvedéseit az én

könnyebbíti,

or-

kedélybeteg,

hogy egészségét végkép összeron-

csolja.

Míg Raimondné Szolarcsek

túl

így

lassan

a zárdában víg napokat

kapott tudósítást kedvesétl,

messzirl sem szellemdúsak,

hervadott,

gyaníttatá

remény-

ki

vele.

élt.

addig

Gyakran

egészségi állapotát Levelei

vidámak,

és szerelemteljesek

voltak,

más vágya, mint t boldogítani. Ezért tökéletesen nyugodt volt, érzett szerelmében vigaszt és reményt nyert. Néhány hónap hisz e

nnek nem

volt

óta egyik barátjának jelenléte

is

boldogítá, s így a

250

börtönnel

Mivel

a befogottak

száma

egyre ntt, végre egy czellába kettt kellé

szállá-

solniok

kibékült.

is

óz

alkalommal

ez

és

Sándorral

össze; e férfinak tiszta elméje és nagy

nemcsak magának, hanem

jártassága

kedvenaz

netével

ugyan pus

tudományával

A

foglalkozott.

könyvek

a

hogy

rátjának,

ránsem

újak,

is

óz

itt

ült

törvényhozás

a

:

ügyész

királyi

törté-

megtiltá

de védelmükre a «cor-

bevitelét,

meg nem

akadályozhatá.

óz

mellette és

bizonyítgatá

ba-

használatát

juris))

több óra hosszig

történelmi

társának

melyet eddig néJkülözé.

kijelölé az alapot, is

került

a franczia forradalom alapelvei ko-

nem

az

újkori

nyei,

hanem azon idkbl

csek

sötét

századoknak

szülemé-

bölcsészet

valók, melyeket Szolar-

szokott

nevezni

és

már

akkor nemcsak elméletileg léteztek, hanem a gyakorlati életben

ságnál,

«A szabadság idsebb

is.

— ismétlé

—

gyakran,

esnünk az emberiség

felett,

ha

az igazság annyira

volna

rejtve,

kellenék azon elvek

kor

állam

az

biztosabb

igazi

el

másként lenne és

felfedezéséhez, alapját

a szolga-

és kétségbe kellene

hogy 6000 év melyek egy-

képezik

történet

a

;

mint

a böl-

volt.

Luiza

megnyugtaták kedélyét, míg ózzeli

társal-

oktatója

az

államférfinak,

csészet.

Szolarcsek levelei

gásából

szorgalmas

elméje

merített

tanítvány

tápot,

melyeken barátaival találkozott és hatlan

kedélyében,

Laczkovics

ban keresett vigaszt az zatosság

nélkül

sorsuk

az

udvari

Abafíy

csíps

egész társaság. elviselhctlen

séták,

kifogy-

gunyorá-

E

válto-

leendett, így

»5«

azonban Szolarcsck van.

Különösen

ból

átlapozta,

hogy börtönben

érezte,

alig

mióta

magyar

a

hihetlennck

törvényeket új-

hogy

tartá,

társait elitélhessék és így a fogságot

nak tartá

melyet

csak,

kiképzésérc

használni. Zsigrayt és Szulyovszkyt,

mségük

tanítja,

:

vics.

mint kelljen

Örökre

—

Mint

az udvaroncz pajzsát,

det

fel-

könnyel-

a királyi

kell

ln, mert

maradsz,

élni,

jobban

nem

volt

—

nem

azt

Horáctól, a

hogy

foghatá.

Tacitus

ügyész

és

kö-

úgymond Martinovics, másik, mint kell meg-

a

élni,

tanító

nem

az egyik,

halni.

—

óhajtott

kik

foglyoknak

a

melyeknek bevitelét

zelebb megengedte

meg

éltek,

nyujta

élvezetet

Horác,

és

daczára mindig panaszkodtak, majd a leg-

vérmesebb reményben

Nagy

t

elmúló rossz-

ki

monda Laczkotanultam

Philippinél

futhasson

és

elször elvetette

erkölcshir-

bátorsága szilárd repub-

Horác arra tanít, hogy éljen az ember mint udvaronca és nem mint ember. A mi likánus maradni.

pedig a halált

még

illeti,

ott sincs Tacitusra

eddig kalauz nélkül

az utat.

is

szükségem,

meglelte oda mindenki

;

XVll. Mcnckvéii

Hónapok multak maival megérkezett sikat,

cl ;

estély estélyt

ledni látszottak,

kísérlet.

a farsang

;

szokásos

Budapesten egyik bál ért; a foglyokat

legfeljebb

is

azt

vigala

egészen

máfe-

hogy

sajnálták,

báró Révayné e telet nem tölti a fvárosban. Olykor-olykor találkoztak ugyan a foglyok rokonaival, kik kérelmekkel és panaszokkal jártak birótól bíró-

kegyelmez Ítéletért esdvén de az a társaságot nem háborította, mely Pesten is mint máshoz,

;

hol egy folyamhoz volt hasonló, mely úgy foly medrében ma, mint tegnap, habár cseppjei szétömölve elsietnek, soha vissza nem térendk helyüket pótolják mások. A fherczeg maga is éleszté ;

az általános vidámságot

lotában és a pesti

Szokássá

vált,

;

ünnepélyeket adott a pa-

bálokat

szorgalmasan

látogatá.

ha valaki Laczkovicsról vagy

Zsig-

minden estélyen jelen voltak, megemlékezett, e mondat: «Sok bajuk csak nem lesz^ egy évi börtön legfeljebb, mely különben sem árt

rayról, kik

többet

nem

kapnak,

s

ha

a

királyi

tábla

Ítélete

—

253

lenne

szigorúbb

is,

a hétszemélyes

kegyelem meg fogja

királyi

lik,

mert

a

is

hitelre

ben fogadja az

önálló

Ez

hassék.

az

helyett

;

nagy

f

ményt tévútra vezetni sítani.

vonni

;

sziveseb-

készen, hogy ellen-

tekintélyre

államférfiak

vezetnek

országokat

ismét-

iparkodik az események Ítéletet

Ítéletet mástól

mondás esetében ok

leg-

a

ha gyakran

lelhet,

többség nem

észleldve

fölött

—

még

Nincs hivékenyebb a közvéleménynél, hihetlenebb

vagy a

tábla

szelidíteni.»

hivatkoz-

melylyel

titka,

feladatuk

közvéle-

a

és a történetet

meghami-

Nekik, mint egy bizonyos szellemdús fran-

cia maga

nem egyéb

bevallá, a történet

is

történt

mesénél.

Míg azonban ben

a

még

mulatságok örvényé-

a társaság a

felségárulási

keveset

pörrel

tördött,

st

az országgylés megnyitásának ideje sem ér-

deklé

úgy,

mint

különben

;

menetét aggályos figyelemmel

hogy Luíza egészsége, st

Fekete ezalatt a pör kisérte

élete

;

függ

tudta,

jól

Szolarcsek

Gyönge testalkata a folytonos izgatottságnem daczolhatott, lappangó láz emészté erejét,

sorsán. gal

örökös szemrehányásban befogatásának

telt

az oka és

ideje,

nem

hogy

Sándor maga-

hitetheté el

;

^54 val,

hogy az ügy szerencsésen végzdhetik. Soha

sem

említheté a szerencsétlent;

hallgatva

fogadta

Feketétl küldött leveleket és hallgatva nyujtá át válaszait. Azonban Lenke és Fekete mégis tudták, hogy Lujzára nézve kellemesebb tárgyról nem el

a

beszélhetnek, mint ha a pör

menetérl

és a fog-

lyok sorsáról szólnak és a lehet menekülési esz-

közökrl értekeznek. szavait

Luiza

de a nagy

elegyedett,

hallgatá

más beszéd

és

társalgásba

e

figyelem,

melylyel

unalom,

az

melylyel

ritkán

Fekete

minden hogy

ellen viseltetett, eléggé bizonyítá,

gondolata és minden szívdobbanása e tárgyban összpontosult.

Lenke nem

most ha olykor

érté

Luizát

Luiza

magaviseletét

barátságosan

kérte, hogy mondja el, mi nyomja szivét, csak azt válaszolta, hogy rajta nagy bn súlya fekszik, de minden más

kérdést hallgatással odázott talta, líté,

hogy valahányszor

el

llia,

;

Fekete

a feladó

is

tapasz-

nevét

mindannyiszor megrázkódott egész

em-

lényében,

de

óvakodott oly titkok magyarázatától, melyekkel önként meg nem bizaték ; e végbl látván, mily kínos hatást okoz e név említése Luiza kedélyére,

szorgalmasan

kerülte.

Szolarcsek

eltt

már els

levelében nyílt vallomást tn, melyben meggondo-

els okának

latlan kíváncsiságát a szerencsétlenség

tulajdonította és daczára

e felett

tréfált,

annak,

hogy

nyugtatá és bebizonyítá,

egész pör csak politikai

rendszabály,

s

Szolarcsek

hogy az és hogy

sem kerülik ki Thugut és Némégsem nyugodhatott meg. Kovács

barátai ]Jia nélkül

meth

hálóit

;

több hónapig figyelemmel

kisérte,

volt az egyet-

»

»

^55

midn

napra,

mert

megérté,

len, ki titkát

emlékezett

jól

kérdezsködött

lliától

és

azon mi-

látta,

hogy Luiza dn vele beszélt. De emelkedett szellemének minden vigasztaló ok hasztudta

azt

is,

talan lenne és hegesztés helyett a sebet

csak na-

gyítaná, s ezért e tárgyról soha

sem

De midn

aggályos

Fekete

hogy

cmlíté,

a

ízben

egy

holnap

tábla

királyi

szólott

a

vele.

arczczal

foglyok

legrosszabbat

gyanítván,

kogy Kovács Luizát

a csapásra

felett Ítéletet

hoz és

szükségesnek

látja,

a

elkészítse; akkor ez nyugodtan

válaszolt:

«Vál-

minél

elbb j,

annál

ságnak

beállnia

kell

jobb, mert

és

barátnnk

különben az

ön cselekedjék;

ereje napról-napra fogy.

nem kérdezem

eddig

terveit,

mert róluk ellegesen szólni

tartam.

Most azonban

id

az

Ha

akkor ideje, hogy

kedveztlen,

itélet

menekülési

fölöslegesnek

midn ter-

elérkezett,

veinek közlését kérem, higgadt elmém oly hiányokat

fölfed,

meg nem

ön buzgalmában

melyeket,

látott.

Fekete Kovácscsal

egy

multán

óra

a

dolgozószobába zárkózott,

mindketten a terembe

léptek és

Kovács így szólt Luizához «Ne csüggedjen. Fekete barátunk terveit megvizsgáltam és meggyzdém, hogy az eredmény, a mennyire emberi elme az :

eshetségeket kiszámíthatja,

Lenke

felkiáltott

:

biztos.

Kedves Fekete, ön nem

mily hálával tartozom önnek laszolá,

zák.

hogy

szavai

lelkét

Luiza azonban sírva

Kovácshoz, hogy Lenke

!

A

hiszi,

ember vá-

fiatal

legjobban

megjutalma-

fakadt

kalkan

meg ne

és

hallja

:

szólt

Minden-

i§6

nck vége, reményem kihalt! Emlékszik-e még, mitizenegy hónap eltt e helyen megdelejezett ?

dn

a mit

nem

akkor mondék,

következett-e be mind

?

rá a halál vár. Vigaszom Lenke boldog lesz s egyedül az, hogy nem élem túl és hogy azon meggyzdés kisér sírba, hogy Lenke boldogsága zavartalan lesz.

Másnap, ket

vn

27-én az r,

április

a bástyán le

Mihelyt

észre.

a zárda mellett

ki

egy csoport lapdázó gyere-

feljárt,

s

hó olvad

a

és

fák ágai

a

Minden szabad

rügyeznek, kezddik e játék.

téren

E muhogy az rnek eszébe sem

látható ezidtájt a fvárosi tanuló ifjúság.

oly

latság jutott a

szokásos,

gyermekeket elkergetni, bár

ran az rházig

tnt

tizenkét éves ifjú

ván ifjabb társai játszák,

E

szállt.

ki,

fölött.

félkörbe

a lapda

gyak-

csoportból különösen egy

A

állottak,

látható

fölénynyel bír-

legegyszerbb a

arczczal

játékot

kolostornak

fordulva. Egyik közülök oly magasra dobta felfelé

mennyire csak birta, visszaesésében pedig megkapta s ha háromszor egymásután felfogá, a lapdát, a

utánok dobott és a

akkor a többiek elfutottak, kit

a lapda megért, az helyét foglalta

már majdnem

félóráig játszottak, az

került a sor, kit

az

r, mint legjobban

magasra

vett észre, ez oly társai

dobta

ujongtak örömükben, de

dobott, üvegcsörtetés hallatszék

többé össze,

vissza,

a

második szét.

a

midn s a

emelet

mely most darabokban

kek ijedve futottak

el.

Miután

említett ifjúra

kiabálót

lapdát,

lapda

nem

ablakát

hullt alá.

hogy

harmadszor

A

esett

zúzván

gyerme-

257

óz

Szolarcsclc és

melyet

féle úton

módon

és

lapdát

beesett

természetesen hallak a lármát,

gyermekek ütöttek

a

és szokva levén külön-

nyerni értesítést, az ablakon

Megvizsgálták minden

fölemelték.

de külsleg semmit sem vehettek észre.

oldalról,

Végre Szolarcsek

fölrepeszté és a lószr alatt egy

darabka

talált,

írv^i

papirost

A

:

királyi tábla

melyre

ma

apátra, a kapitányra, a grófra,

Mariayra és

kívül

nek nevét meg nem tudhatám. is,

Kazinczyra

rködnek

datik. Barátaid

A

még

szökés

a

;

ötre, kik-

többire, köztük

Holnap az

fogságot.

évi

tiz

voltak

Hajnóczira, Szent-

és Szolarcsekre, Verseghyre,

Szulyovszkyra és ezeken

zre

szavak

e

mondott, halált az

Ítéletet

itélet

kimon-

ideje

— HaláH — monda Szolarcsek

a bírák gyávaságáról óta,

midn

tam

mégis

megindulva,

meg

az önvédelmet megtagadták,

érzés

nagyon

— én

és rosszaságáról azon pillanat

gyzdve, de meg

lemetlen

az

itt,

eszközök sem késnek.

hogy

tudnom,

hogy

vallanom,

kell

kel-

kivégeztetem.

Mit leszünk most

hitványok.

vol-

Ok te-

endk?

—

hogy

Elször

is

közölnünk

dalt a királyi

ügyésznek

rayt és Szulyovszkyt

tenünk, — jegyzé el

kell

e hírt társainkkal,

lélekjelenlétét senki se veszítse

nem

mindenesetre

meg Óz.

c reszelt, a labdát

el

— Azután

dobd

ki

el

;

ily

dia-

adhatunk, de Zsigkell

készí-

pedig rejtsd

az ablakon,

hogy

a

porkoláb észre ne vegye és szökjél, ha barátaid segédkezet nyújtanak.

—

Nélküled nem,

PuUzky F.

:

Magyar

—

szólt Szolarcsek.

Jacobinusok.

17

158

—

Hidd meg nekem, hogy

helyén,

—

—

Óz

válaszolt

halálra ítélve és szökni

— —

Mert egészen

sem akarok. vagyok, míg te leg-

ártatlan

enyém még

az

mindig világpolgár és

míg hazámban

akarok

sétára; rejtsd

el

udvarra

addig külföldön

halhatok,

nem

lépteit,

j

lekísérni

az

udvari

gyorsan a labdát és tartalmát. Szolarcsek

érve,

e

hírt

közié

az

hogy arczának legkisebb izma Barátim, ép most haliam, hogy

változzék, szólt:

közülünk tizennégyet a holnap kihirdetik az meghalni.

királyi

ítéletet.

mint oly emberekhez

illik,

Ki

tábla

Úgy

halálra ítélt;

fogadnunk,

kell

kik megtanultunk mél-

hiszi

közületek,

hogy ha-

ítélt?

Az

apát

pillanatra,

—

én csak magyar vagyok

annélkül,

apáttal, ki

tósággal

és azonkívül te

is

Hagyjuk különben ezt máskorra, mert

élni.

Az

;

Ítéletetek igazta-

ti

alapnélküli

voltál

hallom a porkoláb

lálra

nincs

sem vagyok

Miért?

alább meggondolatlan voltál, a lan,

érzelgés

az

és azonkívül

mély csend követte,

szavait

mert Zsigray megszak/tá

Tízennégy!

—

kiálta fel,

—

de csak

:

úgy én

is

köztük

nem rémít, csak a bizonytalanságtól meggyzdésemért örömmel halok. Ezzel

vagyok, a halál féltem

;

—

Martinovics mellé

A

állott.

gróf újra visszanyer lélekjelenlétét

galmát, mely fogsága óta elhagyta

mindnyájuk

nem

említett

kedélyét

nevet

és

álltak körül, kik hivék,

felvillanyozta,

egy pillanat

hogy

k

és

nyu-

volt és példája

az

Martinovics alatt

húszan

elitéltek.

Az

!

259 apát vizsga szemmel tekinte körül és

nem

elitélt,

e csoportból

egy, kit barátaim egy

tek velem. Szulyovszky, ön hozzánk

—

nekem! Jaj gyermekeimnek

—

monda

több, és mégis

tizennégy az

kiálta

fel

:

Csak

hiányzik

sorba helyeztartozik.

—

Jaj

szegény

Laczkovics megvetéssel tekinte rá és Abaffyhoz, ki

e csoporttal szemközt

a királyi tábla bírái iránt

állt,

ekképen

sohse

érzek,

tiszteletet

«Én

szólt:

hittem volna, hogy több bátorságuk van, mint nekem, és

k

megtevék

azt,

a

mire én képes sohse leen-

dettem, tizennégy halálítéletet mondtak egy gylésen.

— Jelszavad — válaszolt Abaffy, — mindig az

volt,

hogy szép a hazáért halni. Én azonban azt tartom, hogy még szebb érte élni s ezért nem tartozom a tragoedia játszói, de nézi közé. Lássuk most, mint fogjátok a holnapi darabot jelenetezni

Nekünk,

kikre

csak

fogság

jogunkban

vár,

?

áll

jétéktokat bírálni.

—

Élczeid nagyon roszul sikerültek

nyugodtan Zsigray.

—

Itt

nem

— válaszolt

színi hatásról,

de be-

csületünkrl van szó. Kivégezhetnek, de megbecsteleníteni

nem fognak

soha.

— Szegény nm, szegény gyermekeim — sopánkodott Szulyovszky — Térjen eszére, Szulyovszky nekem — van nm gyermekem ingerülten !

újra.

úr,

és

is

gróf

—

és

a

szólt

nem kevésbbá ragaszkodom

hez, mint ön.

Jajgatása

az

élet-

többé mit sem használ

mondja inkább véleményét, az Ítéletet.

hisz

;

hogy fogadjuk holnap

i6o

—

Az

apát veszélybe dönte

—

lyovszky valamivel nyugodtabban, 6 helyettünk.

—

Szulyovszkynak igaza van,

most Szu-

szólt

—

szóljon most

— jegyzc

indítványát pártolom. Martinovics

meg

te beszélsz

!

— he-

— Beleegyeztek-e mindnyájan? — Igen — hangzott mindenfell, de porkoláb

lyettünk

1

a

közeledett

monda

s

Uraim

:

!

sohsem háborgattam

önöket, ha egymással beszélgettek ily

ezért

;

de

meg nem

lármát üssenek, mely az ut-

engedhetem, hogy

czám

kihallatszik

;

csendre intem, vagy tér-

jenek tüstént czelláikba.

A

foglyok csoportokra oszolva

mmtha semmi

mással,

idn az Míg együtt

rövid

társalogtak egy-

se történt volna;

de az

es

udvar elhagyására kényszeríté.

mindnyájan bátorságot tanú-

voltak,

Minden egyes igyekvék bátornak látszani, vezéreik példája ersíté. Azonban visszatérve kis czelláikba, komoly gondolatok szállták meg lelküsítanak.

ket

sötét,

s

Míg

zivataros

a foglyok

addig

óz

jukba

repült,

éj

következett.

komoly

elmélkedésbe merültek,

azon reszelvel, mely a labdával szobáelkezdé

az

ablakrostélyt

reszelni,

hogy barátainak megszöktene utasítsa vissza, hisz számára a

kérvén Szolarcseket, tési

ajánlatát

világ nyitva

badság

Az

áll,

hazát mindenütt találhat, hol sza-

él.

éj

e tervre épen

ragyogtak csillagok és

kedvez

volt.

a zivatar

Az égen nem

zúgása elnémítá a

reszel csendes nyikorgását. Rövid vártatva az

ablak

alatt

fütty

hallatszék.

Jl foglyok csoportokra oszolva társalogtak egymással.

Pulszky

:

A

magyar jakobinusok.

260. lap.

20

hogy

Szolarcsck tüstént mcgismcré,

egy

és mint rendesen,

...

Újra fütyültek

ma

terhe

ers

súlyosabb

máskor; nem egy

mint

volt,

le.

zsineget felhúzta, de

de egy selyem-kötélhágcsó

kis czédula,

neki szól

bocsátott

zsineget

a

és

az

I

volt

rája

kötve.

Óvatosan emelte a c^ellába s rajta egy czédulát Feketétl, melyben figyelmezteté, hogy a rá-

lelt

átresz élésével

csozat

meg

mert

siessen,

kell történnie a szökésnek,

ágyába egészen

úgy,

hogy már hajnal

A

át volt reszelve.

éjen

a kötélhágcsót

felváltva dolgoztak a

aztán reggelig

rejté,

reszelvel,

jöv

a

z

felé

majdnem

nyomait ke-

reszelés

nyérrel betapaszták, vasporral hintek be, hogy színe

azonos legyen

ágyban várták reggel

és

lábot, ki ágyat jött vetni

okúi, kérték,

Dél

felé

hogy hagyja nyugodni.

nagy

zajjal

nyíltak

és a foglyok katonafedezet

nagy terembe

porko-

a

azonban ffájást vetvén

;

ki sértettek,

meg

a

börtönajtók

els emeleti

az

alatt

mely hajdanta

fcrcn-

a

cziek étterme volt.

A

királyi tábla

itélmestere

itt

az ablaknál

állott,

véd,

mellette a királyi ügyész és a négy hivatalos

mindnyájan fekete magyar ruhában.

A

foglyok ezen urak körül

peztek

;

a fal

hosszában

Az itélmester egy kezébe és elkezdé:

«

egy nagy kört ké-

pedig hat gránátos

terjedelmes líraim

I

iratcsomót

a királyi

önök

tábla,

állt.

vn a ki-

rályi

ügyész

prét

tárgyalás alá vette és érett megfontolás után

a

vád

és

felségárulásban

ellen

intézett

védelem tekintetbevétele mellett

a tör-

;

vény értelmében

melynek

mondott,

ítéletet

kihir-

engem külde ki. Önök tudják uraim, hogy nem tesz személyes különbséget és mi

detésére

a törvény

csakts a törvény szolgái vagyunk.*

Az tott.

majdnem egy óráig

Ítéletek elolvasása

tar-

Mar-

Halálról és fogságról szólt valamennyi,

mint az összeesküvés feje; Hajnóca;i, mi-

tinovics,

vel a katekizmust francziából

Laczkovics

németre,

pedig, mert magyarra fordítá, Szcnt-Marjay, mivel te.rjeszté s

jelenték. volt,

mivel olvasák

valamennyien,

z

esküvésben

mely

Ítéletében,

meg

egyenesen

nem

évi

várfogság

hogy az összede védelmében felség-

volt említve,

volt részes,

elveket fejtegetett.

árul ási

tíz

Midn

végre e fárasztó

felolvasás bevégzdött, Martinovics emelt

—

Mi

Ítél mester úr!

szót.

az ítélet ellen óvást te-

A

szünk, mivel védelmezésünk megtagadtaték. rályi

ügyész

is

féli.

mert igazságtalan

véleményt büntet és

Mi

tulajdonítja.

;

Óvást teszünk az

mert

nem

ítélet

tetteket,

de

mivel a szándékot vétségnek

ezért a hétszemélyes tábla igaz-

hivatkozunk,

ságára

ki-

érezheti ügyének hamisságát, mivel

a szabad védelmezést ellen,

nem

föl

s

a

közvélemény bölcseségére

és az utókor ítélszékére és végül Isten örök ítéletére,

mely eltt mindnyájan,

elítéltek

és

bírák,

megjelenünk.

—

önök

Védik

felebbezést megjegyzik

a

különben tudják,

e

a

pörbe

pör természeténél

monda az itélmester. szólt az apát Nekünk nincsenek védink

fogva fellebbezhet

—

—

hogy

ez urak

itt

—

a

—

négy kamaraügyészre mutatva

— —

»

263 eszközei és segédei

nek

nem

s

—

mköd-

vádlónak, ellenünk

a

mellettünk.

Félek uraim, hogy maguk cselekszenek önmaguk ellen, hogy önmaguknak elleneik jegyzé meg az itélmester s meghajtá magát. A foglyokat elvezetek és Németh az itélmes-

—

«On

terhez így szólt:

még

lanok,

ségüket

és

az

szerettem

;

ellen

elitélés

javíthat-

meg büszke-

törheti

óz

most

szavaztak,

Szolarcsek türelmetlenül

és

sötét, bár

Midn

elbbi.

nem a

(még akkor csak

a

oly

mely

jel

vala

zivataros

újra

óz

szökésre,

a

várták volt,

az

zon az

az

hallatszott a fütty,

egyetlen

rántással

kimozdítá helyébl az átreszelt rostélyzatot, szorítá Szolarcsek

éjt,

mint

városban a lámpák kialudtak futczák voltak megvilágítva), a

bástyán a kolostor falánál

A

ha

volna,

ket.

látják

mely

sem

makacsságukat

azon urak, kik

hogy ezek

láthatja,

a halálitélet

kezét:

meg-

boldogul, oltalmaz-

«élj

ég.

kötélhágcsót lebocsáták,

leereszkedett az ablak

alatti

Szolarcsek

óvatosan

patkáig, mindig a kö-

míg csak a szögletig ért, honnan figyellépett, hogy az

télbe fogódzva,

r

szomszéd ház födelére mét kikerülje. a

Pskete minden mozdulatát megfeszített figyelem-

mel kisérte és most inte neki, Szolarcsek csendesen megállott húzta,

födelén, a kötélhágcsót

a

megersíté

a ház túlsó részére sietett, mely egy vezetett

és

itt

magához

a falon, aztán a födél hosszában

várt,

míg egy

új

jel

szk

utc^ába

tudata

vele.

204

hogy

lenn

barátai

várják

hágcsón az utczára,

De

meg. ház

kiugrott

—

tól,

megnyílt,

két

Most

az egyszer

szép madarak

—

leereszkedett

a

fütty

városi

hallatszott, a

hajdú

lámpákkal

hatalmukba kerítek.

a két barátot

s

most

metsz

e pillanatban

ajtaja

;

Fekete hallgatagon ölelte

hol

elmegy a kedvetek a lopás-

szólt az egyik.

A

városkapi-

tány majd megtanít, hogy mit tesz becsületes pol-

gárokat meglopni.

hogy kilétüket nem gyanítolvajoknak tartván ket, nem veszté el lélek-

Fekete, miután ták,

látta,

jelenlétét.

így szólt hozzájuk.

—

Vezessetek tüstént a városkapitányhoz, a dotévedés

logban

melyet

van,

rögtön

kiderítünk.

Különben rizkedjetek, mert mi nemes emberek vagyunk a városi börtönbe nem szabad minket vinni a városkapitány majd megadja a kell uta;

;

sítást

—

teenditek fell.

Mit?

—

kiálta fel a

hajdú

—

ilyen akasztófa-

virágért költsük fel a kapitány urat?

Ez

aztán he-

Mindenki mondhatja, hogy neemberek nem mászkálnak nemes de a ember, mes éjnek idején a házak fedelein. A hajdúhadnagyhoz

lyes dolog lenne.

viszünk, az majd fogja tudni, hová csukasson. látták, hogy ellenállás lehemegnyugodtak sorsukon. A városházhoz átadták ket az rnek, míg a hadnagyot

Fekete és Szolarcsek tetlen

s

vitték és felköltik.

tattak, hol

Néhány a

perez

múlva

szobájába bocsáj-

rendrhivatalnok ásítozva és kedvet-

lenül kérdezte:

«Mi

baj?»

;

.65

—

Hadnagy

—

úr

monda

ön még em-

a hajdú,

lékezhetik Farkasnál történt rablásra, a mellett

tor

Mi

lakik.

elfogtuk

vannak, másodszor akarták a rablást

itt

megkísérteni.

Farkas úr már több nap óta gyanakszik

emb*erek sompolyogtak háza

a kolos-

ki

tolvajokat,

a

roszkép

;

füttyöket hal-

körül,

hogy rizzük házát. Mi el bujtunk láttuk, hogy egy ember nemsokára a házban és kötélen ereszkedik le a födélre ; bizonyosan tolvaj

lott

és megkért,

ezért társával együtt,

nyakon tuk,

csíptük,

benne

nincs

voltak.

—

Hadnagy

úr,

várta, tüstént

zsebeiket üresen talál-

hogy

kétség,

—

utczán

az

ki

habár

és

tolvajszándékkal

szólott deákul Fekete a hiva-

mirl tüstént meggyzdhetik, ön engem legalább névrl ismerni

talnokhoz, tévedés az egész, a

fog,

Feketének hívnak,

Nem

öcscse vagyok. vezetett

a

lopási,

egészen más szándék

nem akarok hosszabb

;

unoka-

ügyész

királyi

fejtegetésekbe bo-

csátkozni, nevet

sem nevezek, nehogy mást zavarba

hozzak,

egész

már

A lev

a

—

az

szerelmi

gyertyát és a

a hajdút, fogta

fiatal

ügyvédre

— Csakugyan, — monda, — ön

kete úrnak a leczke a

nem

mehetnek,

—

asztalon

az,

de

jól esik.

Fe-

az,

ha az

jár virágot tépni.

Töké-

árt

szomszéd kertjébe

az

világított.

;

így

van

letesen ki vagyok elégítve felvilágosítása

nevét.

Érti

dolgot?

hadnagy elküldé

ember

kaland vala.

de még egyet, tudnom

által,

kell

el-

társa

a66

—

most

Unokatestvérem,

faluról,

jött

elször

van a fvárosban.

A

hadnagy hozzá közeledett

tüstént

és

ijedve

kjáltá: Szolarcsek!

—

Uraim,

—

folytatá szünet

múlva,

most már

nem

mindent tudok, szívesen segítenék, de

leliet.

Holnap reggel az egész város tudni fogja, hogy ön megszökött; Farkas és a hajdúk elmondják, hogy önt fogva hozzám kisérték. Ha most önt megszöktetem, elvesztem hivatalomat nak szegény

nm

és öt

mit csinál-

s

gyermekem.

— Kérjen bármily összeget, — monda Fekete, — csak bocsásson szabadon. — Nem tehetem, hadnagy, nm nem élné ha hogy miatt hivatalomból kicsaptak; — én nem tehetek egyebet, válaszolt a

vissszaélés

hallaná,

túl,

még íöbb ember ne

csak attól óvhatom meg, hogy

döntessék ön miatt veszedelembe.

marad

;

én ismerem a börtönrt

vatalát veszítené,

is,

A

történt titok

szintén hi-

ki

ha kitudódnék, hogy vigyázatlan-

sága miatt egy fogoly megszökött.

—

Ön, Szolar-

velem most mindjárt a kolostorba tér, holnap a börtönr bejelenti, hogy azon pillanatban, midn menekülni akart, észrevette. Ön pedig csek

úr,

Fekete

úr,

tárgyalásból

csendesen haza mén, kimarad.

Nincs

neve

az

vesztegl

egész

idnk,

menjünk.

— Bátorság, — hez, — ha most nem — Soha többéi —

szólt lassan sikerült

méltó,

is,

Fekete Szolarcsck-

sikerülni fog máskor.

—

az élet úgy sem hogy oly nagyon ragaszkodjunk hozzá. Sorsom válaszolá,

i6y

hadd

teljesüljön

I

—

dat, élj boldogul és

Köszönöm nemes add

feláldozáso-

Luizámnak e

át

gyrt

utolsó emlékül.

A

hadnagy Szol arcsekkel

utánuk egy hajdú ment ott

a kolostor felé indult,

Fekete elkiséré a kapuig,

;

.még egyszer elbúcsúzott

köszönte a hadnagynak

a

Szolarcsektl, meg-

tanúsított

megtört reménynyel tért haza.

figyelmet,

és

:

XVUl. A

Fekete másnap múlt

éj

kiitkozii.

Kovácshoz

elment

reggel

és

a

eseményeit elbeszélte, melyeket Raimond-

nénak elmondani

nem

egyedül lépett az orvos

elég

volt

a

nk

bátorsága,

szobájába,

ezért

kik az

egész éjt várakozásban virrasztva tölték. Midn most Luiza az orvos komoly arczát megpillantotta, felsikoltott:

«Ne

szóljon semmit, eleget tudok, sej-

telmem nem csalt, a kisérlet nem sikerült !» Lenke kérdleg tekintett atyjára és ez szólt Fontos okok miatt holnapra halasztottuk, csak türelem, még semmit sem veszténk. Luiza ereje már rég kimerült és e sokszer rázkodtatást rajta

nem

ert,

birta kiállani, tökéletes

le kellé fekünnie.

merevség

Este felé lázba

vett

esett,

eszméletét vesztvén, félrebeszélt, iszonyú álomképek

üldözék, majd vérpadról szólt, zik, lliát

hivén,

majd azzal vádolá magát, hogy Szolarcsek meggyilkolására

;

t

ül-

bérelte

fel

hogy

Lenke egy

pilla-

»

1^9 natra sem távozott, de senkit sem ismervén, hivé, hogy elleneitl van környezve és menekülni akart s csupán Lenke és Kovács ébersége akadályozá, hogy lázas hevültségében ágyából ki nem ugrott. Midn a láz másnap sem sznt meg, fejcsóválva monda az orvos Feketének: « Félek, hogy megtört ereje a lázat le nem gyzheti és az orvosi tudo-

mány segédeszközei

ez esetben

nem vezetnek

hoz, mert lelki szenvedés rombolja

Kovács nem csalódott,

nem

által

étszer

betegség orvosi szerek

a

gyengült, az izgatottság

nappal úgy, mint

nem

éjjel,

czél-

szét a testet.

szemei

folyton

nem

tartott,

zárultak álomra,

mindig zavartab-

érinté ajkát és szavai

felváltva rködtek ágyánál, de leménye perczrl-perczre sznt. A hetedik éjjelen végre úgy látszott, hogy válság állott be, a görcsös vonaglások megszntek, mély szédü-

bak

lettek. Barátai

a jobbulás

lésbe esett, melyet vetett, és

Lenke, a

örömmel

nem ez

ki

sokára éjt

csendes álom kö-

ágyánál rködött, reg-

hogy Luiza jobban megtekinté és üterét megtapintotta, szólt « néhány óra múlva mindennek vége lesz !» Lenke sirva közeledett a beteghez, a ki most gel

jelenté atyjának,

De midn

van.

az öreg orvos az alvó vonásait :

egyszerre fölébredve

—

gon,

föltekintett

Lenke, kedves Lenke

— ne

sírj

jó

I

gyermek, ne

:

— utóbb gyönge han-

sírj

értem, hisz életem

örömtelen és sivár, fájdalom nélkül hagyom el, úgy törekvésem mindig kötelességem betöltése volt és is

szüntelen iparkodám jót tenni, ezért multamra nyu-

godtan tekintek vissza.

— E világon nem

mosolyg reám több öröm

meg

ves Kovács barátom

!

kém, légy

míg megszabadul

leánya,

vigasztalja

visszatérhet, hol veszteségét

masan érezni.

feláldozását,

szives

ha a

földi

vezi,

ne feledkezzék

Lenke több

melyet

boldogul, !

meg

az

te

az

rizze meg

az

és

hazájába

fogja oüy fájdal-

teljes

tanúsított,

és

mértékben

él-

áldozatokról.

elhulJí

idegennek

ég

ked-

köszönöm önnek

I

irántam

boldogságot egykor

élj

valál

nem

barátom

Fekete

I

atyámat. Len-

tiszta

testvérnél

kedélyedet,

élet minden viszonyain biztosan vezet kemegelzlek téged egy jobb világban, a hol találkozunk. Áldásom veled, Sándorom

mely az resztül újra

;

I

Alig

nagy

végezé

tekintete ismét zavart

megerltetéssel

e

szavakat,

ln, megragadta Lenke ke-

zét és görcsösen szorítá, megint félrebeszélt, lélek-

zctc gyengült.

«A függöny

lehullott,

egyszer és szemeiben megtört az

t

élet.

szólott

még

Lenke zo-

kogva hullott térdeire. Kovács és Fekete csak legnagyobb fáradsággal birták elvonni a hullától. Az orvos báró Révaynénak

írt,

kérvén, hogy a szegény

Lenkét néhány napra vegye magához Mosóczra, és a báróné jól tudta, mily iszonyú most minden

érez

szívnek a pesti

lét,

tüstént clviteté e hely-

rl, hol minden lépten szomorú

emlékekkel

talál-

kozott.

Ez idt ban

üldözé. tábla hitte

a

fvárosi körök a Icgizgalmasb állapot-

látszik, hogy egy rossz szellem Miután már tudva volt, hogy a királyi a foglyokat halálra Ítélte, még ekkor sem senki, hogy valami komolyabb következmé-

voltak,

úgy

!

271

nyéktl lehetne félni. Mindenki meg volt gyzdve, hogy a hétszemélyes tábla a királyi táblának túlfogja.

szigorú ítéleteit szelidíteni volt hasztalan azon eljoga,

Hisz

nem

csak

nem

miszerint

a tör-

vény holt beti, hanem a méltányosság szerint s

Ítéletéért lelkiismeretén

Ehhez

itél,

senkinek sem tar-

kívül

hogy a birák nagyobb része oly tulajdonokkal birt, melyek a közvéleményben a részrehajlatlanságot alapítják meg, különösen azon magas állás, mely a becsvágynak

tozik számadással.

nem

nyit tért, annál

is

járult,

inkább, mivel a tábla tagjai

többnyire öreg urak voltak,

Hozzá

elaludt. táblától,

mert oly

állanak,

nehezen

E

még

kikben

szokva

voltak

kik

férfiak,

mondják

ki

a

szenvedély

szelídséget

már a

a

várni e

szélén

sír

halálos

ítéletet

hogy a pörnél Bécsbl határozott rendelet folytán a fherczeg elnököl és felett

nem

azt

tudták,

is

hogy

volt titok,

a

fherczeg

a foglyok

iránt,

kiket nagyrészint személyesen ismert, rokonszenvet

erez,

s

gróf Zichy

az országbíró

Németh vérszopó

mint

ismeretes.

De midn

tárgyaltatott,

a

pör

rögtön azon

nemcsak jóvá hagyta

Károly

ajánlatainak a

hír

szintén

ellensége volt

hétszemélyes táblánál terjedt

el,

hogy ez

a királyi tábla ítéletét,

hanem

Ozrc, Szappra, Uzára, Smetanovicsra és Landererre is

haláh mondott, kiket az

tönre

ítélt

;

st

az

apát

els ítélszék Ítéletét

hogy mint az összeesküvés fejének végeztetését néznie sait

a

vérpadra

!

Pestet megrázta

E ;

a

kell

s

csak bör-

azzal sulyosíták, a

többiek ki-

csak azután követi tár-

megmagyarázhatlan szigor egész

fherczeg hallgatagon nézte

a

2^2

pör folyamatát, még csak nem is szavazott, csupán a többséget mondotta ki, és az országbíró, ki a

Egészen kimerültek e

sajátságos

nem

szavazatát

kisebbséggel szavazott,

és

eljárást

miután

pör tárgyalása

a

mondatott

titokban történt, és csak az ítélet

kávéházi politikusok képzelmének

ki,

a

b anyagot nyúj-

Néhány nap múlva közvéleménynyé

tott.

indokolta.

a találgatásokban, mi okozhatá

hogy

vált,

Martinovics apát democratikus irányú összeesküvése csak lepel, mely alatt egy sokkal komolyabb

s

fon-

tosabb ügy lappang. Azt híresztelték, hogy az ország legtekintélyesebb emberei, élükön az ország-

fherczeg tudtával egy szövetségbe alakultak, melynek czélja Magyarországot Ausztriától elszakítani s a fhefczeget királynak kikiáltani. Bécsben ezt megtudták s a bocsánat feltételéül tzték, hogy Martinovics s társai hóhérbíró

és

bárd

alatt

személynök, a

a

vérezzenek

el.

Bármily észellenesek voltak

is

e

feltn

hírek,

kormány emberei terjesztek vagy legalább nem mondtak ellent, s szemlátomást oda mködtek, hogy az alkotmányos párt conscrvativ töredéke gyanúba essék, míg a vala

bennük

az,

szabadelveket

hogy ép

a bécsi

azonosíták

Martinovícscsal,

nekik

semmisít

elveit;

tulajdonítván a franczia forradalom

mert

csak

volt

magyarázható

mely szintén több

ítélete,

Az

így

ítéletek ismét

hozzátétellel,

évi

Óz

várfogságra

Abaffy

s

szólt.

közöltettek a foglyokkal azon

hogy már

Bécsbe küldettek

aláírás

végett a királyhoz. Csendesen hallgatták a foglyok

most

is

végig, bár jobban

meg

voltak indulva, mint

*73

els

az

kihirdetéskor

hétszemélyes táblában

egyedüli reményük a Csupán Hajnóczi monda az ersebb jogával azonban ;

mert

volt.

:

kormány visszaél az engem nem bánt, mert ki kivánna élni ily silány idben, mint a milyen a miénk ?» Bécsbl csak ((a

;

nem

Zsigray és Szulyovszki várt kegyelmet, tek,

hogy

a fiatal uralkodó

hihe-

14 halálitéletet írjon alá

oly pörben, melyben az összeesküvés sincs tényleg

A

bebizonyítva.

rök

habár az

halálra jelenléte

k

azonban

is

készültek,

mert az

boszantá,

Ítélet

utolsó kihirdetése óta a gránátosok az elitéltek czelláiban álltak rt.

A

porkoláb

étkeket

nem

régj

hozott,

szokás

válogatottabb

szerint

csodálkozván,

midn

Szulyovszki

— —

—

bellük: « egyék, igyékw szólt hozzá «az ima már úgy sem használ, egy hét múlva mégis lefejezik,)) c szívtelenség a foglyot mélyen sebzé, az embertelen börtönrrel nem akart többé szóba elegyedni, egész nap le- s feljárt szobájában éneevett

kelvén

azon

tót

egyházi

melyeket mint

dalokat,

Ez

magányásem neki, sem társainak meg nem engedtetek, hogy barátait s rokonait lássa és e hasztalan kegyetlenség még utolsó óráit is megkeseríté. Annál gyermek, anyjától

tanult.

vígasztala

ban, mert

midn

kedvesebben lepte meg Szulyovszkit, énekét egy ismeretes hang szakítá

meg:

egy nap

((Nagysá-

gos úri nincs valami végzendje a városban a

szóló

egy

fiatal

gránátos

volt,

ki

?»

—

rt

épen

állott.

— —

—

Honnan ismersz ? kérdé Szulyovszki. Hogy ne ismerném, hisz én Kovay Jankó

Pulszky F.

:

Magyar

Jacobinusok.

l8

:

;

^74

vagyok, zempléni molnárjának dász, kit

tolvaj va-

az a

fia,

év eltt ön besoroztatott.

három

meg

Szulyovszki úgy

volt lepve,

hogy els

fel-

indulásában a katona kezét megcsókolta.

—

—

Mit gondol nagyságos úr

kérdé

ez

s

visszarántá kezét.

Szulyovszki szégyenlé gyöngeségét

—

Menj, mihelyt

mondd meg

nekik,

monda

s

:

lehet,

nmhöz

hogy

nyugodt lelkiismerettel

s

leányomhoz

s

halok meg, mint jó keresztyénhez ill, csókold meg nmnek kezét s mond, hogy e csókot én küldöm-

Laczkovics most

Horácot és

is

nyugodt maradt, mint mindig. most más nem olvasott

olvasgatta, melyet

meggyzdék, hogy

mondván, hogy e

a

papnak mégis igaza

könyvbl meg

volt,

lehet tanulni, mi-

kép kell férfiasan meghalni. Szent-Mariay nvérének sorsáról aggódott, ki segélyezésébl élt még csak 8 éves volt, s az i

e

végbl megkérte

várfogságra volt

Pruzsinszki

ítélve,

hogy

barátját,

róla,

ha

ki

tíz

év

kiszabadult,

fog gondoskodni.

testvéri leg

Szolarcsek szintén aggódott, mert

szerencsétlen

szökési kisérlete után barátjaitól igen,

de Luizától

mibl betegségét

gyanítá, és egy sort sem midn Feketétl nem nyert egyenes választ ; végre megszólítá a szobában álló rt Vitéz hazánkfia I akarod-e teljesíteni egy fér-

kapott,

— — —

fiúnak, ki

nem

Szívesen

Menj

sokára meghal, utolsó kérését? 1

—

válaszolt ez.

tehát Pestre

Kovács

Újépülettel szemközt lakik,

s

orvoshoz,

ki

az

tudd meg, hogy van

^75

n,

az a franczia

Ha

szállásol.

ott

ki

menj hozzá személyesen és mondd a

lehetséges,

meg, hogy

te

zárdából jövel fogoly barátjától és minden meg-

Holnap pedig add

bizását elvégzended.

ide

jöv rnek,

Következ

mit

midn

este,

tudtul az

hallal.

a Szolarcsek szobájába

rt

az

lép

megint

így szólt

:

fölváltak,

nagyságos

ma reggel átmár nem lakik ott.

úr alázatosan jelentem, hogy társam volt

— —

Kovács Igen,

délután

el is

de azon

úrnál,

Lehetetlen

—

n

szólt Szolarcsek.

már nem

lakik

tegnap

meghalt,

ott,

temették, — monda a katona nyugodtan.

Szolarcsek kétségbeesetten

dlt ágyára

s

keser-

vesen zokogott.

Az Ítélet kihirdetése óta már tíz nap múlt el és Bécsbl még sem érkezett válasz. E bizonytalanság, melyben a foglyokat tartották, nyomasztólag hatott kedélyükre.

Az

ha beszéltek

is,

udvari

séták

szótlanul teltek el s

beszédük komoly

maga Abaffy

volt.

E

hangu-

hogy a tréfa ideje lejárt. Május 17-én végre négy zárt bérkocsi állt meg a kolostor udvarán, a négy kamarai ügyész felment a lépcsn s néhány pillanat latot

múlva Martinovics, s

Szent-Mari ayval

alatt

a királyi

tudák,

hogy

is

tisztelte,

érzé,

Zsigray, Laczkovics, Hajnóczi tértek vissza

kúriához az

mert

hajtattak.

ítéletek

s

A

katonafedezet foglyok most

Bécsbl visszaérkeztek;

helybenhagyattak-e? e kérdéssel foglalkoztak mindnyájan.

Egy

óra múlva

társai

visszaho-

zattak a börtönbe és a porkolábtól most

már megmegcrsít-

tudá a többi

is,

hogy

az apát

ezeknek

s

Ítélete

18*

276

három nap múlva május 20-án

tetctt s

tik

s

A

veszik.

fejüket

a vár alatt

oldalra nyiltak

a

vérmezn

kolostor ablakai ez

a foglyok láthaták, miként készí-

azon padot, melyen

ügyetlen ácsok lassúsággal

clvérzendk. Régi szokásként megnyíltak a börtönajtók s mindenkinek szabad volt az öt elitélthez a bemenet. Régi ismerseik sereglettek a zárdába hol

az elitéltckhcz egy ehhez szükségelt czellába, a kiváncsi

tömeg szemléletének

vasrostély

választá

röktl,

el

a látni

voltak téve.

ki

vágyó tömegtl

kik a tolakodást akadályozák,

nak engedvén

meg

a

bemenetelt, kik

csak

s

az

azok-

foglyok-

a

kal szólni akartak. Laczkovics barátival s

Egy

ismersei-

eltt ép oly elfogulatlanul, mint azeltt az estélyeken, de az apátnak s Zsigraynak szemlátomást terhére volt a tolakodó tömeg kíváncsisága s azért a szoba túlsó végére

vel tréfált e hosszú elválás

míg Szent-Mariay, kinek Pesten kevés ismerse volt, s Hajnóczi, ki mindig embergylöl

vonultak,

vala,

a szent írást olvasák buzgón.

férfiakért, kik sorsukat ily

türik»

ln

tüstén

a

«

Mégis kár

ily

méltóságos nyugalommal

közvélemény

izgalom óráról-órára növekvék,

a

mindenütt,

az

kolostorhoz se-

regl tömeg egyre szaporodott elannyira, hogy az röket meg kellé kettztetni s végül a népnek megtilták

a

bemenetelt

;

a

hatóságok

nyugtalankodni

kezdettek, félvén a foglyok megszabadítását czélzó

összeütközéstl

;

a kikkel

novemberben senki sem

tördött, most már a közrészvétet birák. veik ellenei

is

szitkozódtak az

ellen a kávéházakban, csak

Még

el-

igazságtalan Ítélet

most nyilatkozott min-

177

önkényes megtagadása

denki az önvédelem

Falragaszok ság készen

intek

a laktanyában, s

állt

ellen.

a népet nyugalomra, a katona-

taték ki és a tüzérek

ég

éles töltelék osz-

kanóczczal álltak ágyúik-

hogy szükség esetén a népre tüzelhessen. Ezen elzmények után daczára annak, hogy a vérpad állott már a vérmezn, sokan még most is

nál,

kételkedtek az

Ítélet

végrehajtásán.

Miként szolgáltassék egy apát a hóhérnak által ? Magyarország története századok óta nem mutat fel

hasonló példát.

Azonban

remények

e

nem

voltak tartók, a ki-

ábrándulás gyorsan következett. 19-én este észrevevék,

hogy

a

zárdatemplon, melyben ritkán tar-

taték istentisztelet, ki van világítva és az ajtó eltt

ers rizet

áll.

Mit jelentsen ez? A munkások ép most tértek haza a szlhegyekrl, a nép összegylt s a templomba tolakodott és csodálkozással látta, hogy a virágok, melyek ez idtájt az oltárt ékesíteni szokták, eltntek és hogy oltár és szószék feketével van bevonva, mint nagypénteken.

Két sor viaszgyertya kás és a

templom

nép ell.

Halotti

égett, mint

hajózatát

requiemnél szo-

katonaság

zárta

el

a

csend uralkodék az egész épü-

mormogó imahang zavart meg, mindenki várt valami különöst. Az ünnepélyes csendet most egyszerre szabályos

letben,

melyet néhány

léptek moraja zavarta meg, egy oldalajtó megnyilt és a

megyei szolgabiró néhány szolga kíséretében

lépett

be és az

oltár melletti

padon

foglalt helyet.

»

178

azután szuronyok kat kísérek

ragyogása

templomba, az

a

három sorjában

látszott ... a

foglyo-

közelében

oltár

fel-

hogy minden második mellett egy-egy gránátos állott. Mindössze 45-en állfták

hiányozván

voltak,

úgy,

közülök az

betegen feküdt czellájában. hangjaival

egészen

betöltvén

felé

Midn, az

Az orgona

Abaffy,

ki

megszólalt,

sekrestyébl a pap dísz-

a

és ünnepélyes léptekkel az oltár

ki

aranynyal

Fején

közeledett.

volt, és apáti,

s

tágas tért, mely lassankint

a

míg

megtelt,

öltönyben lépé

apát

himzett

infula

fehér aranynyal kivarrt ruhát viselt.

oltárhoz

hol a gyertyák fénye ar-

ért,

benne Martinovics apátra ismertek. Egy akaratlan örömmoraj tölte be a leget. A gyülekezet várakozása a legmagasb fokra hágott, mert az egyházszolgán kívül egy másik pap feketébe öltözve, ezüst kereszttel kezében követé t. Az czára

esett,

apát az oltár

lépcsire

térdelt, összekulcsolta

zét, fejét lecsüggeszté és

monda ad Deum,

hangon Dei,

A

A denki

«introibo

ad altare

qui laetifícat juventutcm

meam.» meg-

e

feketébe öltözött pap

indult

ersb

hangos, szokottnál

szavakat:

ke-

rezg hangon

melléje állott és

válaszolá: «non introibis.

háttérbl egy rémült sikoltás visszafordult

:

Spirtovics

hallatszott,

llia

volt,

ki

minse-

honnan sem hiányzott, hová a nép gylt, s a kíváncsiság most is a templomba vezeté t, hol akaratlan tanuja lett clbbení ura kiátkozásának. Igyekezett a tömegen áttörni magát, hogy az oltárhoz közelíthessen.

«Judica

me Domine

et discernc

causam

meam

Megragadta az

Pulszky

:

A

apátot, Jetasztlá

magyar jakobinusok.

a lépcskön.

^'7a^

Inr

monda

erue me»

homine iniquo

sancta, ab

de gcntc non

felhaladt; a fekete

pap

nem

reszketett,

doloso

et

lépcsin

újra az apát és az oltár

bírt szólni,

míglen Martinovics fülébe súgta: «Hogy vesztheted

bátorságodat, ha én

el

A

inventus

et

te,

megragadta az apátot, lyére kik

állott,

nem vesztem

dörg hangon

pap most

judicavit

el

hogy

es

«Dominus

kiáltá:

E

levis.»

?»

szavakkal

lépcskön

letaszítá a

s

he-

Két diaconus,

a misét folytassa.

sekrestyeajtónál álltak, e pillanatban az ol-

a

léptek

tárhoz

az apát infuláját s papi öltönyét

s

de ugyanekkor az összegylt nagy tömeg mozogni kezdett, elre nyomván a katoná-

leszakgatták,

kik

kat,

ket

a foglyoktól

sok csak nagy

ban mégis volt

ép most tépték

kirl

rajtam*

rülj

bajjal tarthaták vissza,

—

—

én

Légy nyugodt

—

depl

Igen nagy llia

a császár

gattam.

—

;

— én

egynek azons

ez

Illa

az apát lábaihoz borult,

Ili a,

nem vagyok

többé

furdal, fordulj a

s

—

adj

«s

Martinovics

válaszolt

pap,

«Könyöbnbocsá-

öltönyt:

le a papi

kiáltá

natot.*

a gránáto-

s

keresztültörni,

sikerült a sort

az oltárhoz sietett

;

elválaszták

s

ha

—

lelkiismereted

paphoz.

bn

nyomja lelkem

elárultalak téged,

ügyésze elcsrte

—

szólt a tér-

hamisan esküvém,

szavaimat,

Bocsáss meg, elismerem

s

s

én

megbánom

hall-

b-

nömet.

—

Ha

mint

is meg nemonda Mar-

pap nem bocsáthatok

ked, megbocsátok, mint haldokló tinovics s kezét a

térdepl fejére

—

tette.

: ;

Midn

nép

a

keletkezett,

«k

ártatlanok,

szabadítani I

»

maga

hallatszott

e

oltár

melytl

törtek,

megparancsolá

ezalatt

tiszt

ket

félve siettek ki az ajfelé

pap ijedve távozott, a szolgabíró pedig «ez egy rült,)) s elvezetteté lliát.

A

kiáltás

a vádló bevallá, ki kell

Az asszonyok

dolgozók az

tón, a

szavakat hallá, iszonyú moraj

e

mindenfelül

s

a

felkiáltá

a gránátosoknak,

hogy szuronyszegezve lassan haladjanak az ajtó felé, hogy a népnek ideje legyen a távozásra. A félelem mindegyre jobban szállta meg a gyülenagyobb

kezetet, az ajtónál

mekek

a tolakodás, gyer-

asszonyok estek kétségbe, a leg-

kiáltoztak,

rettenetesb

ln

zavar

keletkezett

s

ez

általános fel-

indulásban csak a foglyok maradtak nyugodtan.

A

katonaság

félt,

hogy

a

nép

meger-

az

södve

templomot fogja ostromolni, ezért

a

fog

utczán

temp-

kitolatva a

lomból,

csoportosulni,

s

a fog-

lyokat közbefogva, visszavezették a kolostorba.

rök

Kettzött

zárták

kat, s a kiátkozás

ujjbegyei

s feje

kenet, melylyel

—

törültessék,

Éjfél

ln,

a

templom

körüli utczá-

ténye, melynél

hogy

téglával dörzsöltetek,

az

apát

a szent

egykor beszentelteték, örökre

majdnem tanú

midn

papok e szavakkal bírónak:

el

utolsó

e

szertartás

adták

el-

ment végbe. bevégzdött, s a

nélkül

Martinovicsot a szolga-

((Martinovics Ignáczot, egykori szászvári

apátot, mint

az

egyház méltatlan

fiát,

megfosztva

szent jelvényeitl, a világi hatóságnak átadjuk.*

A

hajdúk czellájába kisérték vissza, hol egy imád-

kozó barát

várta, ki

t a halálra vala

elkészítend.

XIX.

A

kivégeztetés.

Közvetlen a vár meredek nyugoti oldalánál, mely

szlvel

küszöbén két sor ház vonul végig. E házak ablakai alatt egy széles zöld rét terül el, míg a terület ismét emelkedik, melyen beültetett, a völgy

a Krisztina-város csendes házai emelkednek. tet

gyakran

várhoz

nok

akarták

tartozó, és a rajta

e

járuléka,

fegyvergyakori ati

ség és

kertté

«

alakítani,

növ

nem

terv

helyül

f

E

ré-

de mivel a

a térparancs-

valósulhatott

használta a budai

és

így

várr-

vérmez » nevezet alatt ismeretes. 1795-ben még nap felkelte eltt ide sietett a

május 20-án fvárosi

közönség, hol a rét

közepén gerendák

s

négyszög vérpad emelkedék, melyen a sintérek még mindig találtak valami igazítandót. Egy század gyalogság állta körül a vérdeszkákból

padot,

összeütött

hogy

a tolakodó

tömeget

rendetlenséget elhárítsa, de zott a

tömeg

s

majd

visszatartsa

s a

hátuk megett hullám-

elre, majd

hátravonult;

a

a82 rétet

környez házak

fedeleit

a

valamint a vár nyugoti oldalát

foglalták

el,

gaslaton

lev szlhegyeket

is.

nézk

kíváncsi

Itt

s a

ma-

és ott székek

padok álltak azok számára, kik e véres jelenenagyobb kényelemmel akarták végig nézni, majd pékinasok jártak a tömeg közt, kenyeret és

és

tet

amott pedig

sajtot árulván,

melyekben bort

s

sátorok voltak felütve,

pálinkát mértek.

Házaló zsidók

oda

jártak körül portékáikkal, a zsebtolvajok

tola-

kodtak, hol a csoportosulás legnagyobb volt, egyszóval az ipar a közönség kíváncsiságát minden tekintetben kizsákmányolá, s míg a nép seregestül

vonult

a

halálcsend

vérmezre,

uralkodott,

rség

vonuló

addig

Budapest utczáin

legfeljebb

s

is

léptei valának hallhatók.

az ide-oda

Az

össze-

gylt tömeg, mely nemcsak a legalsóbb néposzde tisztességesen öltözött férfiak, a bástyán nagyszámú nk, kik részben gyermekeiket is ma-

tály,

gukkal vivék,

csakhamar türelmetlen

állott,

szórakozást keresve tek, s a

itt

közhangulat

nevetgél-

beszélgetett, ott

olyan

volt,

lett s

mint egy tömött

Vannak

színházban, mieltt a függöny felgördült.

jogtudorok, kik a halálos Ítéletet csak azért védik,

mert

a

népet

elrettent példa, mely

a

vétektl

ezeknek csak azt kivánnók, hogy csak egyszer lennének szemléli egy nyilvános kivégeztetésnek, hadd látnák, hogy a hóhér kezei általi visszatartja,

halál

mily

meg nem adott

kevéssé lát

rettenti vissza a

népet

benne egyebet, mint egy

színjátékot,

melyet

azon

a tö-

;

ritkán

érzéssel

el-

szemlél,

milyennel a rómaiak a gladiátorok harcaát,

s

ha a

JMégykerekü, rossz lovakkal voniatoH taligák mindegeikén egy-eg^ elilélt

Pulszky

:

A

magyar jakobinusok.

ült.

287. lap.

a83 vétkes bátorságot tanúsít, akkor a nép rokonszenve

kivégzend,

nem

a törvény mellett

rendesen

a

nyilvánul,

annál inkább a politikai vétkeseknél.

Hosszú várakozás után ütöttek.

A

nevetés,

den szem

hány

a budai

kapu

múlva látható

pillanat

alacsony bolthajtáson

toronyórák hetet

szóbeszéd

a

fehérvári

a

s

s

min-

tekintett.

Né-

elnémult

felé

ln, hogy

Ell

kivonult.

menet az

a

lovon

fekete

magyar öltözetben a szolgabíró, mellette az esküdt lovagolt, ket egy csapat megyei huszár, egy félszázad gránátos és öt paraszt szekér követte hosszú sorban.

Négykerek,

lovakkal vontatott tali-

rossz

gák voltak, melyeknek mindegyikén egy-egy

elitélt

A

kocsik

ült s

mellette a pap rossz szalma ülésen.

hajdúk

mellett kivont karddal

és

hegyrl

a

be

zárván

gyalogság

vérmez

a

mentek, gránátosok

menetet,

s

megindult

s

ezért úgy látszék, hogy a mellette

volt,

sem

vait figyelemre

második szekéren

utolsó

az

volt,

s

ül

barát sza-

Gróf Zsigray,

ki

a

imátkozott a pappal, kinek

ült,

egy levelet kézbesített,

Bécsben

jelenetei kimerítek

éj

méltatja.

mely a vár-

Martinovics sápadt

felé haladt.

a

grófnénak

adandót,

ki

hasztalanul borult a császár lábai-

hogy férje megmentését kieszközölje. Most Szent-Mariay következek; nyugodtan tekinte körül, nézvén a messze hemzseg tömeget: «Nem hivém, monda hogy a nyilvános figyelmet

hoz,

—

annyira felébreszszük. nulásán

nem

volt

A

király

ily tolongás.))

koronázási

bevo-

Laczkovics a

különfélébb tárgyakról beszélt a lelkiatyjával

legs

tü-

relmetlenül pödré bajszát: «Le jeu ne vaut pas la

a84

—

chandelle*

—

monda

csak azért, hogy mi

ne vonják

szólt a kapitány

nem

farkasszemet a halállal a halálra kész

A

—

mindez

;

lelkét fontosb

el

üdvére.

lelki

óta katona voltam,

s

óra múlva meghalunk.*

fél

— Ez elkészületek tárgyakról, gondoljon — Barátom —

tmily tolongás

—

fiatalságom

e perczben nézek elször lelkiismeretem nyugodt, én

vagyok.

pap összekulcsolta kezét s csendesen monda: meglátBoldogok a tiszta szívek, mert

k

ják az Istent.

Hajnóczy egy hajdút vett észre

menk

a szekér mellett

közt, ki könnyezett.

Megismerte ; egykor, midn József császár idejében Pestmegye alispánja volt, t szolgálta, különben dabasi születés kisnemes. Inte neki

—

:

János! mondja

meg mindazoknak,

kik rólam

megemlékeznek, hogy nyugodtan megyek a halálra. sokan gylölnek, mert József császárt szolmondd meg ezeknek, hogy szándékom gáltam

Tudom

;

tiszta s jó volt, s

hogy, mint az igazság vértanuja

halok meg. Fél

törve,

nyolcz a

lett,

vérpadhoz

mire

a

menet

érkezett.

A

a

tömegen

szolgabiró

utat s

es-

küdtje leugrott lováról és a vérpad közepén egy széket ersítettek meg, mely mellett a hóhér széles bárdjára támaszkodva állott. Martinovicsot két

hajdú és a

barát kisérte

támaszkodva. ítéletet,

A

fel,

ez utóbbinak karjára

szolgabiró hangosan olvasá

mely az apátot halálra szánta,

s

fel

az

e felett

!

:

a85

mint az összeesküvés

feje, társai kivégeztctését

vé-

gig kell néznie.

Martinovics összeszedvén erejét, hangosan szólt

—

Én nem

és

királyunk

a

dics Lipót

az elitéli e király

elitéi,

megbünteti

igazsága

Azon

lyettesítik.

de elveimért

tetteimért,

A

vallott.

emlékét

azokat, kik

engem

ki

De

is.

az Isten

a földön he

itt

cselszövények,

hoztak, veszélybe

vérpadra

ítéltettem

pedig azok, melyeket egykori urunk

el! ez elvek

melyek

viszik

minket

azokat

is,

kik-

nek kötelességük leendett minket védeni

Az

apát

s

közbe fogva

álltak.

A

aztán

elhagyá

a

vérpad túlsó oldalára

a

többi

ítéletet

vérpadot,

melyre

szolgabiró

a

vezeték,

Zsigrayt

hajdúk

megtört, összerogyott, a

ereje

fölemelték

egy szót

sem

is

elolvasta,

most

szólt,

de

gróf hall-

gatá a pap vigasztaló szavait.

A

síntérek leoldák nyakkendjét, lehúzták fels

öltönyét tetek,

lenyirák hátul haját, aztán a székre ül-

s

bekötvén

szemét fekete kendvel,

s

kezeit

a szék lábához köték.

Nyugodtan trt mindent

:

imádkozott.

A

hóhér bárdja megcsillámlott a légben, a borzadály moraja futott végig a tömegen, a grófot csak megsebesítette.

A

vérpad

lábánál

voltak a többi elítéltek, vár-

ván, míg a sor rájuk kerül. delt pap,

midn

A

Laczkovicshoz ren-

e rögtöni mozgást

lázadástól, megszabadítási kísérlettl talán

maga

is

bajba kerülhetne.

látta, félt,

megijedt,

melynél

— 286

— —

Az

Ne

féljen,

Lacatkovics.

A

—

szerelméért

Isten

tént?!

—

monda

nyugodt

legyen

Szerencsés

midn

úgy sem

tart

Biztos

de ez is

utat,

— — Elválásunk

Szent -Mari ay!

ép a vérpadra lépett.

rákerült.

lyen már két

válaszolt

van.

Zsigray feje lehullott.

—

—

mi tör-

népet a hóhér ügyetlensége hántja.

Most már megint minden rendén

ehhez,

—

sokáig.

Néhány perez múlva

a vér láttára

me-

Martinovicsra nézett,

feküdt.

már

a sor

lépett a vérpadra,

léptekkel

hulla

szólt

már most

ájulatba esett és

halotthoz hasonlított.

A

sintérek a kapitányhoz közeledtek, visszalökte

ket:

a hóhér bárdja megérinthet, de keze nem, úgymond. Maga veté le öltönyét, bekötötte szemét, s kiáltott; ((justum ac tenacem propositi virum non vultus instantis tyranni mente quatit solidal» Hajnóczy követte t. Martinovics nem tért

többé eszméletre,

s

így végeztetett

ki,

a természet

megkimélte ama rettenetes Ítélettl, melyet a leg-

fbb

Ítélszék szükségesnek tartott.

A

szomorú játék els fölvonása bevégzdött, a tömeg eloszlott s a kivégzettek rokonai nagy ösz-

meg a hullákat a hóhértól. zárdában lev foglyokra e regg iszonyú

szegért vásárolták

A

Ablakaikból láthaták társaik kivégeztetését és sorsuk vezetik

is

bizonytalan volt, mert

ket

miként a

vérpadra.

testiek,

elérik

De a

nem

a lelki «

tudák, mikor

szenvedések

netovább »-ot.

dalom eltompítja az idegeket

s

volt.

saját

végre

a

A

is,

fáj-

leggyá-

i8y

vább

is

hozzá szokik

be-

gondolatához,

halál

a

látja, hogy semmi áron sem kerülheti ki, st végre maga kivánja, hogy a bizonytalanság lassú kínjától

megszabaduljon. Barátjaiktól megfosztottan, kiknek jellemszilárdsága eddig ersíté

bösségbe estek, melybl

Tóth

met

a

ket, mély közöm-

porkoláb jelentése, hogy

Török úr kamarai ügyészek,

s

étteremben

az

vezetik,

vannak,

sem ébr észté

valamit közöljenek,

kik

hogy

a

hogy velük

fel.

Hallgatagon követték a terembe, nyilvánítá elttük,

védel-

a

hol

törvény

Tóth

szigorának

ki-

az

összeesküvés fejeinek kivégeztetése által elég tétetek.

A

király

csak

megerltetéssel

írhatá

alá

a

örömmel ad kegyelmet az igaz-

többi Ítéletét,

mert neki legkínosabb, ha lelkének örökölt

ságért,

szelídséget megtagadni kénytelen. felszólítá az elitélteket,

hogy egy

e

végbl

alázatos

kérel-

Tóth

met Írjanak Bécsbe, megígérvén, hogy vétségükrl s a port illetleg, semmit nyilvánosságra nem hoznak

—

kérjenek kegyelmet.

Az ügyészek

a kérel-

met tüstént elvették és felszólíták védenczeiket, hogy legalább most ne vessék meg segélyüket, tanácsukat.
—

—

ha védelmi zetük

nem

Nem

tervünket

volna

ily

elfogadják, akkor tán hely-

kétséges.*

nagy ékesszólás, hogy az elítélteket most átélt jelenetek alatt egyik másik után minden megjegyzés nélkül írta alá kellett

aláírásra bírják, a

a

nevét. Szulyovszky

Verseghy, kik most dottak között,

s

els volt, t követék Kazinczy és legelkelbbek voltak a megmara-

példájuk a fiatalabbakra

is

hatott.

a88

Midn dálkozva,

—

12 volt.

«ketten

mi különben az

nem

Az okmányt még

zhöz

és

nyújtá a «

Szolarcsekhez

akarnak tollat.

barátjaiktól

De

De

nem

állapotában

ez

egyszer

megvizsgálta.

fordulva

«Csak

szólt:

Óznék nyugodtan monda:

különválni?

nem írom

cso-

szólt

kérelmet, a

a

írták alá

közeledett

arczazal

—

Uraim))

ez elutasítván,

vannak okaim, én

rátságos

«

izgatottság

csoda.))

nem

Tóth megolvasá

a kérelem alá volt írva,

a neveket, s csak

alá.»

s

Az

ügyész ba-

most Szolarcsekhez.

Mindnyábennük összpontosult. Az ügyészek hogy a lelkesültség s vértanúság mily vonzó

ez fejcsóválva intett tagadó választ. figyelme

juk

tudták,

és félve azon befolyástól, melyet Szolarcsek elvei

különösen

ket

ifjú társaira

gyakorolhatnak, ezért

Török

hogy kérelmüket bizony kegyesen fogadják, Bécsben nyal míg Tóth czelláikba vezeté, biztatván,

zzel

—

és Szol arcsekkel az

étteremben maradnak.

Tartsanak igaz barátjuknak

—

levetvén magát a szögletben

juk,

szólt

jenek mellém, tanú nélkül beszélhetünk,

zék az okokat, melyek miatt az ják

;

—

—

megunták az Igen

—

Hisz ép

hozzá-

zófára,

álló

aláírást

s

megtagad-

életet ?

monda ön

Szolarcsek,

volt

baráti

közt

egyetlen,

négy hét eltt meg akart szökni. Oly hamar veszíté az élet önre minden báját?

—

Igen

A

Szolarcsek

—

ül-

elemez-

ki

el-

válaszolt ismét Szolarcsek.

vonásain

elomló

fájdalom

nem

hagya kétséget hátra, hogy szavai komolyak, de Tóth c fájdalmat a kivégeztetés percznyi befolyá-

a89

sának tulajdonítva, folytatá

:

Sajnálom, hogy

taná-

csommal ép ez órában érkeztem, de nincs vesztegetni való idnk, határozzanak gyorsan. Bármily forró

is

azon barátság, mely önöket a kivég-

volt

zettekhez lánczolta,

nem

elegend

nyújthat

okot,

hogy éltüket készakarva oda dobják. Barátjaikon többé nem segítenek és csak nem akarnak a népnek oktatást adni, mely ma kapzsi kíváncsisággal nézte a jelenetet? Micsoda gyakorlati következménye lehet feláldozásuknak? Gondoljon ön arra, hogy még csak most áll az élet küszöbén és a nyújtott keser tapasztalatok daazára is sok gyönyörrel int ön felé.

Ön

ura életének, ne

adja

el

könnyelmn.

—

Nem

—

hozzám

kétkedem,

nem

hasztalan, én

jó

—

szándék vezette

de ékesszólása

akarok tovább élni és hogy fá-

ne vesszen

radsága

hogy

válaszolt Szolarcsck

hiába,

— —

tüstént

bizonyítványt

monda

—

s

szabad lehetnék

De

én a szíves ba-

mutatok. Lássa ön

egy reszelt nagy rizet daczára is bejuttaták barátim ez eszközt, hogy megmeneküljek és megszabadításomra minden kész. Ha akarnám, vont

még ráti

ki

zsebébl

ez

éjjel

segélyt

dogság nem tl megvált

a

visszautasítám, virul,

—

várom

szólt

szelt Tóthnak. sajnálta a fiatal

Az

a

számomra többé bolperczet, mely az élet-

fájdalmasan,

ügyész

embert

;

alább ebben a perczben

azonban

Ön

Pu]s2ky

F.

is :

osztja barátja

Magyar

átnyujtá a re-

látta,

szívébl

hogy

leg-

minden ellenvetés hasz-

talan s ezért az eddig hallgatag

kérdé:

s

felsóhajtott,

Jacobinusok.

Ózhöz

fordulva,

véleményét? ,p

—

!

190

— tet

Nem

—

monda

ismerem az éle-

én

ez

ismerem ermet

és becsét,

mködésem nem tnnék

és

is

tudom, hogy

Én nem

nyomtalan.

el

esem kétségbe az emberiség, sem hazám sorsa fest a magyar igazságszolgáltatás fölött sem azon igazságtalan ítélet daczára, melynek áldozata leszek. Talán szükséges vala, hogy minden így történjék, mint történt, hogy a szemek nyíljanak s a szükséges reformok útja elkészíttessék. Oh, én szeretem az életet és nagyon kívánnám látni halett,

zám

—

felvirul ásat

Hogyan?

sem akar egy

—

—

szólt

hogy

lépést tenni,

Bármily fájdalmas

nem

—

Tóth

is

érzelmekkel

ily

megmentse?

éltét

olykor

a

kötelesség

hogy álokoskodás visszatartson nyíltan bevallom önnek, hogy a vérpad én lelkemnek kínos gondolat s tanácsát még sem fo-

teljesítése,

szabad,

:

gadom

el.

Életem nem köszönhetem

egy

hazug-

ságnak.

— Mi hazugság e kérelemben — kérdé — az ügyész. A legnagyobb elvigyázattal szerkeszfoglaltatik

tettem és minden

Bécsben

ermet

?

megfeszítem, hogy irálya

a czélnak megfeleljen, s e mellett

meiket és

meggyzdésüket

ne

benne valami, mely véleménye

sértse.

szerint

szívesen megteszek minden

változást,

ményével megegyez. Jelölje

ki

melyet

van

igazítandó,

mely véle-

kérem azon hcJyet,

hazugságnak nevez.

— Nem

az irályról van

hanem elvrl hogy

érzel-

Ha

e levél

:

itt

szó,

— monda

óz

örömest adok önnek bizonyítványt,

épen

úgy

van

szerkesztve,

mintha

391

magam írtam volna, ha ugyan valaha elhatározhatnám magamat kérelem írására. De én szívesebben halok meg, mint hogy kegyelmet

met csak

bnös

a

mert ártatlan lanságomról

emberek

kérhet, én

kérjek.

igazságot

Törvényes

vagyok.

biráimat

meg nem gyzhetem

ugyan,

levén, hibázhatnak; hibáztak

kezményeit nekem

Kegyel-

követelek, ártat-

k

is

szívesebben

kell elviselnem, mit

mintsem kegyelmet kérve, magamat bnös-

teszek,

sem tehetem. hogy hegye eltörik bevallja, hogy bírái hiebben osztom véleményét, ön egyedül

nek valljam. Ezt

a széles világért

— Bizonyítványa oly válaszolt Tóth, — ön

éles,

báztak,

s

azon elvekért

védelmében

ítéltetett el,

kifejtett.

E

Azonban

fejtem.

másíthatja

;

—

;

melyeket szerencsétlen

körülményt utolsó védelmi

iratomban, melyet tudta nélkül nyújtottam be,

nem

is

és követ-

az ítélszék

meg

többé

ítéletét

de a királyt nem ok

ki-

ne-

nélkül

vezik törvényeink legfelsbb igazságszolgáltatónak, neki joga van az ítéletet megmásítani,

akarata

önök Büszkeségük nem

van, ha

is

lehetetlenítik.

s

akaratosságuk láthat

ezt tenni

nem

által

abban

le-

hogy királyukhoz kegyelemért esdenék. Igaza van Tóth úr, a király alkotmány sze-

alázást,

—

rint

els

bíró,

de

e

hatalmát

itélszékekre

az

ruházta és egyedül a semmisítési jogot tartotta és az

ügy

eltörlését.

új

tárgyalását,

Hogy

hajtható végre és hogy elitélteknek, ez felségi

király

summus

nem pedig

a

régi

halálos ítélet aláírása nélkül

fel

ítélet

nem

kegyelmezhet meg az jog, melynek ahhoz, hogy a

justitíaríus,

semmi köze

sincs. '9*

292

— Hagyjunk meg Tóth, — önt

c szrszálhasogatással,

fel

az ideje,

itt

hogy

kérdések fejtegetésébe bocsájtkozzunk

a jogtani

melyek

a király eljogai.

egyszerbb, nem

alkalmat

hiszi,

igazságtalan,

gyakorolhatja,

hogy

st

a

is

a

sokkal

minthogy

ön

kegyelmezési

— válaszolt

óz,

—

hétszemélyes táblának Ítélete

ez esetben

emberi kötelessége

kérdés

nyújtani

jogának gyakorlására.

— Ezt mindig

A

másból,

állván

felségének akar-e

ha azt

szakítá

a jogi kérdésekben mindenki te-

kintélynek ismeri, de most nincs

felett,

—

nem

csak

egyszersmind

királyi,

helyben

de

nem

hagyni. Erre részemrl minden további kérelmezés fölös,

s

még szükségtelenebb amaz

igérct kívánása,

hogy a történtet elhallgassam. E lépésben már benn van a bnvád, én pedig soha sem ismerem el, hogy bnös vagyok. E nyilatkozat az Ítélettel egyetemben büntettörvényeink új megsértése lenne. Ha kérelmemre megkegyel mcztetném, e kérdés hamar feledésbe menne és a jöv számára a törvény Azért legveszélyesebb értelmezését hagyná hátra. inkább meghalok ártatlanul. Az országgylés majd

—

visszatér a árulási

velem elkövetett eljárásra és

vétséget

szigorúbban

a

körvonalozza

felség;

kénytelen vagyok bevallani, hogy a jelenlegi

mert tör-

vényczikk nagyon határozatlan.

—

magának fellegvárakat, — szólt az országgylésnek sürgsb és megint Tóth, fontosabb végzendi lesznek, mint a fclségárulási ön meghal és senkinek törvényczikk módosítása sem jut eszébe e törvény módosítása.

Ne

alkosson

—

;

z

és

Szolarcsek nyugodtan és egyk^dvüleg

szóltak

az

élet és

halál viszonyairól. PuJszky

:

A

magyar jakobinusok.

293. lap.

:

293

— Nem

legközelebbi országgylést értem,

a

is

—

monda óz,

törvények javítása nem percznyi

a

munka, de ha egy nemzedék sírba rül

sznyegre: akkor

is

—

törvényhozóknak

s

int

is

szállta után ke-

sorsom

lesz

jel

a

emlékeztetni fogja, mit kell ten-

niök.

—

Nehéz

hogy igazam van van igaza becse,

;

azonban tegyük

hogy

mégis fel,

mködésének

életének,

:

de

érveit megczáfolni,

érzem,

hogy önnek nagyobb tegyen, me-

nincs

feltartása miatt oly lépést

lyet elvileg erkölcsi és jogi hibának tart?

— Nincs, —

éltem,

s

nem

—

szólt az ügyvéd,

-

én az igazságért

a hazugságért.

Tóth e szavak után könnyezve egyenesedett •

nyakassága végveszélybe dönti

asztalhoz közeledett, melynél

zében

toll

gosan

rajzolt.

s vele

vala,

Egy

levelein

neve vala olvasható,

alatta

ex trunco

tius

vireb)t.»

asztaltáblára

Óz

barátja

az

ke-

ült,

körvonalozott,

a kivégzettek nevei,

fel

monda;

Szolarcsek

puha

a

tölgyet

önt»,

szor-

melyen és

saját

pedig e körirat: «Lae-

(A

törzs szebben fog haj-

tani.)

—

Még

az ügyész, el,

hogy

az

egyszer megkinálom

—

életük

—

önöket,

megmentésével.

Ne

szólt

feledjék

eszmék uralma szintén változik és azon most halálra méltóknak tartanak,

elvek, melyeket

egykor dicsíttetni fognak, még önök diadalra. Határozzanak gyorsan.

—

Válaszom

ez,

—

is

segíthetik

monda Szolarcsek

a rajzra

mutatva.

—

Én

is

elmondám

a

magamét,

-

szólott

óz.

*9i

—

A

—

7óth.

önökön

választás

Én nem

kisérje

ket

élni.

megszo-

Barátságosan

azután meghagyá

rítá kezeiket,

most

önöket

becsülöm, de akaratosságukat

önökkel.

értem. Isten

monda

kényszeríthetem

Jellemszilárdságukat

nem

—

áll,

a porkolábnak,

hogy

szobáikba és a legnagyobb figyelem-

mel bánjék velük.

hogy eszközölje

megkérte,

Szolarcsek

Óz

szerint megint

mert menekülési kísérlete

tn

rendelést

ki,

czellába

külön

óta

meg meg nem

hiszem, monda, hogy

többé a szökést

egy

barátjával

voltak:

gyzdve,

van

mi-

zárják,

«azt

miként

kísértem*. Tóth tüstént

e kérelem betöltésére és megindulva

távozott.

A

Bécsbl

kérelemre

válasz,

nap

tíz

mert a börtönre

ítéltek

is

múlva

érkezett

hasonló kérelmet

E

napok mind meg annyi év volt a gyzték már várni a királyi kérelmezknek, határozatot, legtürelmetlenebb most is Szulyovszky nyújtottak be.

alig

znek

volt.

azonban

id; nyugodtan

és

halál viszonyairól,

és

Szolarcseknek

egykedvleg

repült

az

szóltak az élet és

emlékezetben még

egyszer

át-

élték elmúlt napjaikat és elre nézve dicsnek látták Magyarhon jövjét. A fáradhatlan Fekete me-

nekvési ajánlatait

Szolarcsek

határozottan

vissza-

utasította.

Június i-sején az Ítéletek harmadízben olvastattak

fel,

tette,

a király

a többinek

kegyelmezett. tíz

Ózét

és

tizenkét

Minden

Szolarcsekét évi

Ítéletet

megersímeg-

várfogsággal

megszelídítettek és a

legkevésbbé bnöst, köztük Abaffyt, felmenték.

295

óz mosolyogva

Szolarcsek és letet,

mely szerint

június 3-án

társaik elvérzettek,

k

is

hallgaták

az íté-

azon helyen, hol

lefejezendk. Szulyovszky

ellenben megkegyelmeztctését panaszlá, súlyosabb-

nak tartván a

Az

ácsok a

sán dolgoztak, az udvarra,

böz

tíz

fogságot a halálnál.

évi

vérmezn megint

midn

este

melyek az

várakba

a

vérpad

felállítá-

számos zárt kocsi érkezett

elítélteket valának a külön-

szállítandók.

Abaffyt

kik

társaival,

végkép felmentettek, egyenkint szállíták Pestre, nehogy csoportos megjelenésükkel tüntetésre adjanak okot. Mindnyájan el,

melyben óz

mán

azon

czella

eltt haladtak

és Szolarcsek sorsukat várták

szorítottak kezet

egymással

resztül és örökre elváltak.

a

rostélyon

;

néke-

'^

XX. A

A

tzjáték.

mosÓGzi várban halotti csend uralkodott.

A ház

ügyeit a báróné szokott pontossággal kezelte

Lenke

segélyével. Dél tájban kikocsiztak a

mezre,

a hol

az aratók szénát kaszáltak, vagy a folyóhoz, mely-

ben ép a juhokat úsztatták. László rendesen a kocsi közelében lovagolt, mert anyja szerété, ha közelében van. Mind a hárman szomorúak és levertek valának és mégis közönyös

és

mindennapi

dolgokról beszéltek. Habár gondolataik találkoztak és

hogy

tudták,

érzelmeik

egy

tárgyat

ölelnek,

mindamellett óvakodtak a pesti véres eseményekrl és

barátjaik

sorsáról csak

egy

szót

mondani

is.

Fájdalmukat lelkük mélyébe temették, mert gyön-

géden érz kebleknek a fájdalom szent érzelem, melyet nemcsak a hideg tömeg, hanem barátaik eltt

is

elrejtenek.

Ezért

gyakorta

egyes családoknál, melyeket veszteség szeretett

halott

nevét

ritkán

említik

tapasztaljuk ért,

hogy

a

és e miatt

197

gyorsan feledésbe merülni

mivel mindenki

látszik,

vonakodik a fájó emlékek érintésétl, mig azét, ki közönyösek valánk, vagy szívünktl messze

iránt

gyakran említjük, mert veszteségének gon-

állott,

dolata kevésbé

A

fáj.

mosóczi levert hangulatot ismerték és a szom-

meg

szédok, kik azeltt gyakran látogatták

a várat,

a ház Lenke résztvev kíméletbl elmaradtak megérkezése óta csendes volt. S e végbl rendkívülinek tetszett, midn július els napjaiban egy ;

meg

kocsi állott szállott ki

udvaron.

az

belle

érkezett Fekete volt.

A

nyakába.

borult

lépcsn

a

s

Midn báróné

Egy

fiatal

felfelé

ember

sietett.

Az

László meglátta, sírva felkelt

a

zófáról

és

hallgatagon nyujtá neki kezét és Lenke, hogy könynyeit elrejtse, a

—

kete,

Minden

—

himz

rámára borult.

hasztalan volt,

halni akart

1

Az

beszéltem

jában voltam és

—

monda végre Fe-

utolsó estén vele.

eszközt kezébe játszottam, legrosszabb

esetben

a

;

néhány szó elég leendett megszabadítani.

mat

czcllá-

szökési

a nép által is megszabadíthatom mert népben oly rokonszenvet ébresztett, hogy

veszthelyen ifjúsága a

is

Minden

De

határozottan

a

kitörést eszközleni és

t

sírba vágyott és ajánlato-

visszautasította.

Egy

kivánsága

hogy Raimondné mellett aludhassa örök álmát és én teljesítem utolsó kérését. Megkért, hogy nyilvánítsam a báróné iránti mély tiszteletét, mely

volt,

a halálban

Önnek László, óráját külama számos boldog órára emmelyet önnel átélt és Lenke kisasszony-

is

elkísérte.

dötte emlékül, mely lékeztesse,

nak ezen egyszer aranygyrt,

azon kérelemmel,

hogy a hagyományt egy haldoklótól szívesen fogadja. Mindnyájan sírtak s az ifjú László fájdalma határtalan volt. Néhány pillanat múlva, hogy fia gondolatát másfelé irányozza, a báróné szólt:

—

Kedves Fekete, ön megtett mindent, fárado-

önhöz

köszönetemet.

fogadja

zásaért

hasonló

fia

lett

volna,

Ha

a

hazának sok

kötelességöket

kik

nem

félelem nélkül teljesítcndik, akkor

folynának

most könnyeim. Azonban a határtalan önzés daczára többségét megszállotta, is, mely az emberek nagy sok tárgy megmagyarázhatlan marad elttem. Mondja

meg

ön mindig Pesten volt, mit beszél fherczeg magatartásáról ? monda A közvélemény gyakran igaztalan, mert a tömeg hajlandóbb valakit elFekete, itélni, mint menteni, általán azt hányják fel, hogy csak, hisz

a világ a

—

—

—

gyönge

volt, s

mivel a per folyama alatt semlege-

sen viselte magát, népszersége

elveszett.

Ha

ki-

kocsizik, kitérnek eltte és a szívélyes köszöntések

helyett mindenütt haragos arczokat

emeli le

eltte

tudom, hogy az

kalapját. elitéltek

És én

lát,

senki

sem

forrásból

biztos

érdekében mindent elkö-

mégsem eszközölheté Bécsben megkegyelMinden kérése hasztalan veszett, Thugut tervezve a fherczeg hogy látszik, úgy

vetett,

meztetésüket.

népszerségének tönkretételére mködött. Ha csakugyan ez volt az államminisztcr szándoka, akkor fényesen

—

sikerült.

S nem

veszi ezt a

újra a báróné.

fherczeg észre

?

— kérdé

199

—

Észreveszi ugyan, de gyöngébb, semhogy komoly határozatra képes volna. És most, midn népszersége a nemzetnél elveszett, Bécsben sem félik s úgy bánnak vele, mintha is bnös volna. Haliam, hogy nagybátyám és mindazok, kik rendeleteiket

egyenesen Bécsbl kapják, oly méltatlanul

bánnak

vele,

hogy

szen kimerült,

A

a

fherczeg türelme már egé-

nép eltti tekintélye

len erssége, most azonban ezt

is

volt egyet-

rende-

a bécsi

letek iránti tekintetbl, ingadozó magatartása

— t

feláldozta,

is

gyon sajnálom.

— —

Ez méltó

büntetése

—

gyávaságának,

által

Én

nemsokára félredobják.

na-

szólt

László.

Talán

csak

következése

természetes

helyzetének, — jcgyzé

meg

a

kedjél kedves fiam hasonlóba jutni.

visszás

— Ezért riz-

báróné.

A ki

egyedül csa-

körben keresi boldogságát, az legkönnyebben kikerüli ily idkben a sors csapásait, melyek csak

ládi

azokat érik, kik az

élet

szinpadán

kerekében mozgató szerepet

körben sem

családi ki

él

az

Ne mondd

László.

—

ezt,

kedves anyám, hirdette

és

császárnak tömjénzett, kivel egykoron

ség

állt

—

Hiszen ez Horac bölcselete,

arany középszerséget

az

A

ember hasztalan

e hatáskörrel megelégszik.

—

a végzet

állva,

játszanak.

a csatatéren szemközt.

szerény boldog,

;

válaszolt

ki

mindig

Augusztus mint ellen-

Én gylölöm

t és

bölcsészetét.

—

És mégis ez

kovicsot

utolsó

vigasztalta a vas

pillanatában

és

jellem Lacz-

Szolarcsek

bará-

;

300 is Horácnak a börtönben rám örökül, monda Fekete.

tünk

—

hagyja

el

a partot,

mert

fel

olvasott ódáit hagyta

—A a

csolnak

kis

nem

míg

zivatartól,

a

hatalmas hajónak ép a partok veszélyesek és csak a

tengeren mozoghat szabadon és veszélyte-

nyilt

lenül.

Ers

izgalmaiban

jellemek jól

is

a

legnagyobb

szenvedélyek

kedves Lászlóm ügy ekéznünk

nekünk

magokat;

érezhetik

mielbb révbe

kell

jutni.

László búsan mosolygott és fejét csóválta. Lenke

szorgalmasan hímzett és hogy könnyes szemeit lássák,

—

ne

szem-leszegezve szólt

Mindenkinek be

sége parancsol

kell

a mit köteles-

tölteni,

csak az juthat visszás helyzetbe, a

:

meggyzdését nem követve, más indokok által nem cselekszi azt, a mit helyesnek tart. Ha meggyzdésen alapult tette halálba viszi is, vigasztalja azon érzet, hogy nem élt haszki

visszatartóztatva,

talanul és hatott zik,

;

emlékét barátai talizmánként

mely ersíti ket, míg a gyáva,

gadja

meggyzdését, gyorsan

jába borul.

Ha

a

a

feledés

r-

megta-

ki

éjszaká-

választanom kellene, inkább lennék

Szolarcsek Sándor, mint Sándor nádor.

De nemcsak Mosóc^on, hanem

az

egész

hazá-

Sándor fherczegrl és érezte a minden arczon oivasliató közvélemény Ítéletét, sokkal mélyebben, mint hivék. Szokva a nép tiszban így

Ítéltek

teletnyilvánításához,

—

nélkülözése igen

fájdalmasan

míg más részrl nem kételkedhetett, hogy a bécsi udvar bizalmatlanul rizteti, hogy gyanússá lett. A pör lefolyta eltt néhány nappal esett,

301

egy emlékiratot

Bécsbe, melyben

küldött

fontosabb okokkal sürgeti, hogy

szággylés

már három sürgetése

mert

;

nem

Ferencz

év múlt

teljes

melyen

a

érte ver.

nemzetnek

A

volt

az

nép-

égbben,

egyetlen

bebizonyíthatá,

óta

hogy

midn

kivánt semmit

Ez

mint az országgylést.

koronáztatása

Most,

lesz hasztalan.

szerségét elveszte, nem

tör-

eredeti

e miatt hivé,

s

el,

leg-

a

ez évben or-

mint azt Lipót

tartassák,

vénye rendeli

még

hogy

tér,

szíve

törvények reviziója már 1791-ben el-

határoztaték és

az

idt elérkezettnek hivé, midn Ekkor váratlanul tu-

ez eredménynyel végezhet.

O

data a kanczellár vele, hogy nincs szándoka ez év déit összehívni

;

a

épen

Felségének

Magyarország ren-

folytán

franczia köztársaság ellen

háború elég okul

szolgál

kormány figyelmét

a

viselt

az elnapolásra, mivel a

háború úgy

is

teljesen igénybe

veszi.

A

fherczeg gróf Szapáryval és Mertenz ezre-

dessel ép ki akart lovagolni, kezett, a lovak

de

alig vetett

midn

már nyergelten egy

e sürgöny ér-

állottak az

pillanatot a levélbe,

udvaron

sápadt és csengetett.

A komornyik belépett. «Ma nem lovagolok ki szólt a fherczcg. A komornyik távozott.

— Istenemre mondom, —

még

is

sok.

Minden

szólt a

fherczeg,

bizonyítékaimra,

;

arcza el-

;»

—

— ez

melyekben

kimutatám, hogy csak a legszigorúbb törvényesség és

korszer

újítás

által

tarthatjuk

Magyarországban, ébreszthetjük ket,

egy száraz választ kapok

fel

fel

a bizalmat

az alvó eleme-

a kanczellártól

1

Még

; ;

302

kimerít ozáfolatra sem érdemesít; tekintetbe

sem

veszik,

bár

véleményemet

azt két tekintély,

az

országbíró és személynök, kik az ország helyzetét

minden esetre jobban mányférfiak,

támogatá.

ismerik,

mint a bécsi

Oh

most már látom

!

kor:

ez

mind csak azért történik, hogy a nemzet eltt lealázzanak. Állomásomnál fogva a törvény rének kellene lennem és ezért nekem fogják felróni bnül, ha az alkotmány megsértetik és az országgylés a törvényes idben össze nem gyl. Ez ;

nem trhetem. fenség még sem tehet egyemég Szapáry, minthogy bevárja

mégis sok, tovább

—

bet,

És

császári

— jegyzé

—

azon idt, ipidn

sereg

a

viszonyai

szükségessé

hogy az országgylést összehívják

teszik,

gély megszavazására. Türelem, az ön kora

új is

érkezik.

—

—

Türelem,

szólt a fhercíseg.

választ

akarok.

és

mindig

csak

— Már végkép

türelem!

kifogyott,

állásom

Jelenlegi

se-

meg-

—

szinte

trhetetlen

Bécsbe megyek megkérdezni a császárt, hogy meg van-e velem elégedve vagy sem ? Ha igen, akkor követelem, hogy véleményemet tekintetbe vegyék

ellenkez esetben mentsen

hivatalomtól és küld-

fel

hogy bennem is Károly vére pezseg. Mit mond ehhez Mertenz ezre-

jön a sereghez, mert érzem,

des úr?

~

Fenségednek tökéletesen igaza van,

laszolá ez,

—

O

nyíltan akaratát,

alkotmánynyal

Felsége

a

sokat

nélkül,

a

császár

hogy

tördjék,

az

mondja

váki

úgynevezett

parancsol és mi

—

Jla császári fenségedben bizalmatlankodnak, akkor fölös

"Bécsbe sietni. Pulszky

;

A

magyar jakobinusok.

303. lap.

:

303

Én

mindnyájan engedelmeskedünk.

hogy

császári fensíg

gája,

és

Ó

hogy minden

magas

mintha

nem mondja

kívánságát

h

nagyon

formákra

akarata

állftám,

onnan szár-

félreértés csak

mazik, mivel a császár nyiltan és a régi

mindig

Felségének Icghivebb szol-

nem

lenne

sokat

ki

ad,

egyedüli

az

törvény.

A

fherczeg egy

mely dik,

közvetlen

a császár

melynek iszony.

rítása

emberekkel

Ily

látszanék gyanúsnak az, a

ragaszkodást

hoz!

— A

ajánlá

ki

eszközül

forradalom

a

gróf,

fordult

:

Én más véleményen

Bécsbe

sietni

:

a

nem

követelt

növelné a gyanút, és azonkívül

és

Ha

vagyok.

azcsá-

akkor

fölös

mentegetés

csak

fenségedben bizalmatlankodnak,

szári

és

ön hallgat?

gróf egy pillantást vetett Mertenzre

után szólt

lától

szemben hogy ne

mindig az alkotmány-

Végre gróf Szapáryhoz

elkerülésére.

monda És ön

környezetében uralko-

hatalom minden megszo-

császári

a

ezre-

emlékeztetek,

hangulatra

azon

des szavai tüstént

Az

pillanatig hallgatott.

is

a

nádor hivata-

megfoszthat) an. Állása tartósabb, mint a bécsi

udvaronczok befolyása. Igyekezzék

állását

megtar-

kisszer üldözéseket figyelemre se méltassa, és rövid idn tapasztalni fogja, hogy a bécsiek harcza ön ellen megsznt Mint nádor ön egy kszikla, melyen a tenger hullámai morajuk

tani

és a

daczára

—

rleg.

is

hatalomvesztetten törnek meg.

Maradjon

itt

császári

fenség

—

szólt

ké-

304

—

Gróf úr nem

—

tenz,

—

katona,

dományhoz nem

értek

;

Mcr-

most

szólt

Én

tanácsa egy áJlamférfiué.

az államtu-

katona vagyok és elvem a

gondolás nélkül. Egy

támadás, minden akadályraj

bátor támadás mindig jobb, mint egy mesterséges

védelem.

Inkább

én

—

az

fel

ellenséget,

—

monda most a fBécsbe utazom és állomásomnyiltan fogok szólni. Tanácsa gróf úr hiheIgaza van ezredes úr

— holnap

herczeg, ról

tleg eszélyesebb mel, mert én

ön

keresem

engem.

mint

;

nem

de

nem egyez meg jellememKisérjen

kétszín.

lehetek

el

is.

A

gróf mosolygott és monda, hogy a fherczeg

parancsolhat vele, azonban szivesebben marad Bu-

sem birja belátni, hogy e rögtöni látogatás Bécsben jó eredmény legyen. Másnap a fherczeg segédével kocsin ült; éj dán, mert sehogy

beálltával

nem

megérkeztek

volt ott,

mint magánember

élt.

méltóságára,

császári

várba.

a bécsi

perzenbeugi

A

császár

várában idzött, a hol

Bármily mégis

féltékeny

szerette,

ha

volt

is

olykor

foglalkozásaitól szabadulván visszavonulván családi

körében

lehetett.

semmit sem

tördött,

majmaival

és

a füvészetet tanulmányozta,

játszott,

levén,

Látszatra a kormányügyekkel

gyakran

meglátogatá

lott,

nélkül

tanult füvész

növényházait

olykor audienczián a kormány ellen

itt

kajdácsaival

panaszt

és

ha

hal-

És még sem történt tudta semmi. Thugut minden rendeletet közlött

is

beleegyezett.

vele és egyenes jóváhagyás

nélkül

egyetlen

egy-

305

nek

sem merte

kivitelét

szár

és

megkisérteni.

államminiszter

rejtve maradt

Ferencz

;

viszonya

e

a

De

a csá-

eltt

világ

inkább nélkülözte a nép-

szer rendeletek iránt tanúsított rokonszenvet, semhogy magát a kormány tévrendeleteiért támadó ellenszenvnek kitegye. A nép szeretetét mint ember akarta megnyerni; e végbl gyakran sétált egyedül, kopott ruhában

egykor

denkivel, mint

;

barátságosan szólt min-

nagybátyja

József; az or-

szágút a schönbrunni kerten keresztül ment, mely a

ha

közönség számára mindig nyitva a

tömeg

állott,

és

örült

ablaka alá csoportosult, közép-

estve

szer hegedülését hallgatni. Ily módon nagyon népszer lett a nép szivesebben tri a nyomást ;

is,

ha tudja, hogy

panaszát

könnyítést,

melyet

nem

legalább

lehet,

szép

és

a

nem akarnak vagy

szavakban

megígérik.

már ekkor mutatkozék, háború természetes következménye de Fe-

Ausztriában a mint a

meghallgatják,

teljesíteni

pénzzavar

;

rencz császár,

ki

a fukarságra

hajlammal

birt,

oly

egyszeren élt, hogy az udvart pazarlással senki sem vádolhatta. Els nejének, a szeretetre méltó Erzsébet herczegnnek halála után unokahugával, egy nápolyi herazegnvel ke!t házasságra, és a nyarat

szívesen

tölte

gyermekeivel játszik,

persenbeugi és a kert

jószágán,

hol

közt

fel-

virágai

üdülést szerze az audientiák, kormányügyek és a népszerség következetes vadászata szülte kimerültség után, mely a fvárosban lételét sulyosítá. Nem szerette, ha Persenbeugban háborgatták, és ezért a fherczeg elhatározta, hogy megvárja, míg Pulszky F.

:

Magyar

Jacobinusok.

20

3o6

de Bécset szívbl gylölte, hosszas tartózkodása Budán magyarrá alakította, alkotmányos elvekkel telt el, melyek Bécsben nem a legszívevisszatér

sebben

;

Thuguttal beszélt a viszonyokról,

láttattak.

és neki, valamint a kanczellárnak

egy

megfejté

is

országgylés tartásának szükségességét.

De

csakhamar kénytelen vala

nagyon

böznek, és a hideg udvariasság, fogadta, bizonyítá, hogy az

hogy

tapasztalni,

államférfiakétól

nézetei a bécsi

is

külön-

Thugut

melylyel

udvarnál már minden

Csupán egy reménye maradt eladván a magyar viszonyokat, bebizonyítni, hogy az ország boldogsága befolyást elvesztett.

még,

a császárnak

miszerint

kivánja,

E

gaszkodjanak.

nem

hn

szigorúan az alkotmányhoz ra-

nyiltság,

— mint

hivé,

— bátyjára

tévesztheti el hatását, és eloszlatja

zalmatlanságot,

udvaronczok

mely iránta

által

élt

folyton tápláltaték.

e bizalmatlanság lehetetleníté,

ben maradjon.

Ha végkép

tudatnák a császárral,

azon

bi-

és alacsony lelkü

Azonban ép

hogy tovább Bécs-

visszavonulna, tüstént

hogy bnösnek

érzi

magát,

manépszerséget vadász.

ellenben, ha a társaságot keresné, e tettét oda

gyaráznák, hogy

E

végbl

Bécsben

a laxenburgi császári mulató várba

vo-

néhány órányira Bécstl, de mégis elég távol, hogy a bécsiek seregestül ne tóduljanak ki, mint Schönbrunnba. Itt egészen emlékeinek élt. Laxenburg volt azon nult,

mely

hely, hol szárral

alig fekszik

négy év eltt testvérével,

több

évi elválás

a

mostani csá-

után ismét találkozott. Pe-

rencz fherczeg, nagybátyja, József udvaránál ne-

307

míg

véltetek,

herczegnél

örömeit

ifjabb testvérei atyjoknál Lipót nagy-

Florenczben voltak,

Szigorún unszolta

ket

képezte

természetrajz

mozgott

A

oktatták.

mely

fherczeg

mint a néphez tartozók neveltessenek.

mely kormánya

Toscanát,

Mihelyt

a

nép eltt hogy

óhajtotta,

kezett véletlenül a József haláláróli

hagyta

me-

alapját,

gyermekcsoport vigan

a boboli kert terrassán, állt.

Történelem és

a tanulásra.

lyekben a legkitnbb tudósok

mindig nyitva

megkeserítette.

tanulmányaik

a tanulás órája elmúlt, a kis

gyermekkor

a

ki

pontosságával

túlszigorú

Ez idt

ér-

Lipót

el-

hír.

alatt

felvirult,

mint egy szép kert, oly szervezetet alapítván meg, mely Európa minden államainak példányául szolgálhatott.

A

fiatal

ily

Elvált, és

népének áldása

kisértc

útját.

fherozegek, kik a nép és fejedelem között

gyengéd kapcsokhoz szoktak, nem kevésbé

midn

tek csodálkozásba,

zt

es-

Ausztriában ép ellenke-

ugyan mindenütt nagy örömzajjal fogadták ket, de mégis érezek, hogy a nép elégületlen. Mig Laxenburgban idztek, a tartományokból kedveztlen hirek érkeztek. Belgium tapasztaltak.

még nem ;

Magyarország a lázadás porosz udvar fenyeget állást

csillapodott le

elestvéjén

vn

Itt

állott,

a török

a

;

háború még nem

Francziaországban

már

forrott

volt bevégezve, és

minden, mint egy

vulkánban kitörés eltt, és senki sem tudhatá, merre veszi a láva útját. Ily tapasztalatok érlelték,

lelkének

Ferencz fhcrczeget korán megifjúsága

bizalmatlanná ln, Sándor

elhervadt,

még

csak

komoly

és

j8 éves volt.

3o8

midn

Lipót tudata vele, hogy rendeltetése

atyja,

Magyarország nádorává

meg

mint érkezett

az

ilyen

országgylésre,

az

meg egyhangúlag

választák

mint

és

elómozdltani. Visszaemléke-

uralkodóház érdekeit zett,

lenni,

mint

nádorrá, és mint tévé

— Most

le

törvényes esküjét a császár jelenlétében.

is

fülébe csengtek császári atyjának szavai, melye-

ket a trónról

—

Azon

monda

kötelék,

neki.

mely

fiút

az atyjához köt, soha

ha törvény és kötelesség kívánja; mert ünnepélyesen nyilvánítom népünk eltt, hogy gyermeki hségedet azon se

akadályozza

esküd

betöltését,

h

buzgalom

és szigor

szerint

mérlegelem, melyet a

nádori hivatal betöltésében tanúsítasz.

kételkedem, hogy esküdet a jogaink fentartásában

királyi

pontosan

A

mint

nem

méltóság

betöltöd,

és

ép ugy

akarom, hogy a rendek törvényes jogainak rzésére és az ország

gondot

Ez

szabadságának

valóságos

herczeg

megvédésére hasonló

fordits. királyi

gyakran

pedig most,

midn

nyilatkozat

visszaemlékezett

volt, és a

f-

különösen

rá,

betöltési szándéka bizalmatlan-

ságot keltett fent, és az országban

visszhang nél-

cl. Magasan álló egyéneknek semmi sem könnyebb, mint népszerségre jutni, és semmi sem nehezebb, mint a birt népszerséget megtartani. Ha egyszer megmutatok, hogy oly intézményt,

kül hangzott

közvéleményben helyeslésre

mely

a

tetni

képesek vagyunk,

akkor

a

lel,

életbe lép-

tömeg

azt hiszi,

hogy ellenkez esetben csak a jó akaraton múlt. Ezt most a fherczeg fájdalmasan érezte és még

309

sem hozhatta köztudomásra azon akadályokat melyek hathatásának ellenszegültek.

Az

Lipót trónján a becsvágyó Ferencz

látta,

és ezért barátjaikat körük-

rendszeresen így ekvék

midn

szép id,

a fran-

látta,

annyi vetélytársat

bl

ki

megrémülve, minden újításban a ki testvéreiben mind meg-

czia forradalomtól

lázadás magvát

okos, jóságos

ült,

Elmúlt azon

eltávolítani.

Lipót császár a nádornak nyilvá-

nos atyai köszönetet mondott, mivel a nemzetnek

A fherczeg azonban hogy Ferencz császárban a testvéri

tett esküjét szentül megtartá.

még

se hihette,

érzelmek végkép kihaltak. boldogságát

különösen

a

—

lehetne az, ki

életben

családi

midn

testvére iránt hideg,

Hogy

keresi,

ez szinte melegséggel

közelít felé ?

E telen lyét

gondolatok foglalkoztatták a fherczeget szün;

meg

volt

gyzdve, hogy

elhomályosító

Hisz

fellegeket

kedé-

sikerülend elznie.

mindent megtn, a mivel megbízták. Érezte,

hogy ha

valaki az utóbbi

nem

elégületlen lehet, az a nemzet.

Ha

súlyos

idbeni magatartásával az udvar,

kötelességeit

egészen, akkor hibája volt, hogy

badságát

nem rzötte

rona jogait ezt be

a császár

nem

rizte-

hanem inkább nem oldá meg ország

az

teljes erélylyel

;

sza-

mert a ko-

Egyedül testvére lenne

az, ki

látná?

érkezett a hir, hogy a csáhárom nap múlva visszatér Persenbeugból, és A nádort e hir keltüstént Laxenburgba mén. lemesen érinté, és tüstént arra gondolt, hogy a császár megérkezésére egy ünnepélyt rendez. LaIly kcdélyállapotban

szár

—

310

xenburgi tartózkodása

tzi játékot ugy volt egyetlen

is

alatt

kcdvencz mulatságát, a

egy öreg cseh tüzér

folytatta;

társalgója,

a

ki

foglalkozásoknál

e

neki segédkezet nyújtott,

—

a

Prokop

I

—

rétre érkezett, hol

tó melletti

röppentyket

midn

szólott a nádor,

készített

—

a várból

öreg katona

az

egy rendkivüli

tzjáté-

rendeznünk, melyet az egész világ

kot kell

meg-

bámuljon.

— —

Császári fenség,

készülök

kell

A

t

melletti által

—

három nap múlva megérkezik, meg lepnünk. A hely nagyon kedvez. A tó lovagvár különösen alkalmas, hogy tz ját ék császár

mesterségesen megvilágíttassék.

minden

szikrát visszasugároz.

jó lenne e tzjáték

rendeznünk

— —

már én ahhoz több nap óta

válaszol á ez.

—

egy részét ez úszó csolnakról

?

Minden

Aviztükre

Mit gondolsz, nem

esetre császári fenség

I

—

monda

a

tüzér.

Csak dolgozzál,

és tüstént elkészítem a rajzot.

Záradéka a girondella legyen. Ép oly fenségesen fog sikerülni, mint Rómában. Elre örülök az oko-

zandó hatásnak. Ezzel a fherczeg Prokop mellt papircsöveket puskaporral töltögeté.

— Prokop — monda

ült,

és a hosszú

—

én fherczeg soha se voltam csatában neked már elégszer volt alkalmad, mondd el, mit éreztél, midn elször áltál az ellenséggel szemközt? Császári Fenség! én tizenöt éves koromban hirtelen a

I

;

—

3" állottam be önként; két év múlva kiütött a háború és

ütegemmel a lobosiczi csatában a poroszokkal elször szemközt. És midn az els ellen-

állék

séges ágyú villanását látám, tapasztaltam, hogy

lnek; de félelmem egészen tam társaimhoz

Mirevaló

:

társam válaszolá

Ne

:

félj,

jól

elbusított, s igy szól-

jönnöm

volt ide

a minket

Mire

?

találó

golyó

megöntve azonban már meg volt öntve, st már ki is ltték, mert azon pillanatban

még

nincsen

;

halva rogyott a földre

— —

S

az ágyúgolyó kettészakítá.

te megijedtél ?

Hogy ne

vérhez

;

is

ijedtem

volna

meg

dokló társaim se indítottak

nem

;

de idvel a

késbb

hal-

követtem a pa-

tapasztalam, hogy az elesettek közül csak egy

sejtette volna sorsát.

— —

tam,

;

nem tördém. Azt azonban

rancsszót, és mással

is

meg

hozzá szokik az ember, és

Hány évig Az egész s

szolgáltál ?

hét

éves

a török háborút

is.

—

kérdé a fherczeg.

háborút

átkatonáskod-

Szolgálati éveim

száma

egészben 40. És soha sem kívántad elbocsájtatásodat, hogy

— —

hazádba térhess?

Nem,

császári Fenség, hisz

a császár kenyerét

eszem,

s

én katona vagyok,

ruháját

annyi pénzem, hogy vasárnaponkint bort ihassam,

Hazám

s

egy

a kaszárnya,

lányt

tánczra

hordom egy

;

van

meszely

kérhessek

föl.

más szolgálatot ugy sem vé-

gezhetek, mint a mit 40 év óta végzek.

—

Nem

sajnáltad soha azokat, kiket a háború-

ban megöltél?

311

— Mit

tördöm

szegény kópék, mint én, kik

a

ért szolgálják királyukat, mint

ontott vérért

nem

mi,

számoljanak,

niszterek

Prokop mindennapi kenyér-

A

én a császárt.

hanem mi

—

— monda

én velük

királyok

a

vakon

ki-

mi-

és

engedelmeske-

dünk a parancsnak. Azonban esre áll az id, félek, hogy eszközeink megáznak monda szünet múlva. Igazad van, válaszolt a fherczeg, de ez csak múló permeteg, fél óra múlva kiderül. Szedd össze a port, a röppentyket, és minden eszközt, és tedd a kerti házba a zófa alá. Én ott maradok a

—

—

—

—

szobában, egy kissé lepihenek, mert fáradt vagyok.

Ha

az

es

elmúlt, zörgess ajtómon.

Prokop követte közöket a zófa

szobába

—

A

Császári fenség

nedves

fherczeg parancsát, az eszde midn a fherczeg a

lépett, így szólott

—

Mi

!

jobb

hozzá: lesz,

ha a várba megy,

nyomasztó és egészségtelen,

lég nagyon

—

a

alá rakta;

jut

eszedbe?

vén a zófára,

—

— monda

szells szoba

a fherczeg, ledülés

hvössége igen

kellemes e tikkasztó nyári hségben.

— —

Császári

fenség,

ne

maradjon

itti

újból a tüzér, bizonyosan ártani fog, ha

czeg,

Ne

—

a fal

ártalmára lehet.

—

monda gyermek Prokop, most ne háborgass, de ha az es légy

—

kére

marad.

itt

a

fher-

elállott,

költs fel.

Prokop

vállat

vonva távozott.

Alig haladt kétszáz lépésre a háztól,

midn

rögtöni robbanás megrcszketteté e levegt.

ház a légbe röpült: a fherczeg meghalt!

A

egy

kerti

;

XXI. Zártsó.

Tizennyolca: hónap múlt, mióta a foglyokat dáról Ausztria

különböz

hányat az olmüczi

vittek,

Kazinczy és Szulyovszky

A

pedig Tirol meredek szikláin sinldtek.

nok

magyar

meggyzdtek, hogy

itt

nem rend-

vendégek, mint Budán voltak.

A

várparancs-

foglyok hamar kívüli

BuNé-

kazamatákba zártak, né-

sötét

hányat Spiclbcrgbc

váraiba széthordták.

és

porkoláb

már megszokták

a foglyok pa-

naszait és szivükbl a részvét végkép ki volt halva

megvesztegetés

tönr kemény

nem szivét

könnyítheté sorsukat,

meg nem

és Szulyovszkyt vasra verték, s is

megtagadván tlük;

fel

kellett

fogolyruhát, és hitvány élelmük láltól

ték

óvta.

De minden nem

vet vagy újságot soha

dohányzást

ölteniök a durva csakis az

éhenha-

nélkülözés között azt visel-

legnehezebben, hogy

voltak zárva; levél

a

bör-

Kazinczyt

lágyítá.

még

a

a

világtól

juthatott

sem

végképen

el

hozzájuk; köny-

láttak; senki

sem

látó-

3'4 gathatá

meg ket

;

mormogó porkoláb

a

ritkán ej-

egy-egy szót; egyetlen Foglalkozásuk takaró és

tett

állt, úgy bántak velük, mint kötgépekkel. Kazinczy magas szelleme ez állapot-

harísnyakötésbl

ban

is

vigaszt

talált

észleld

;

idejét. ki

De

élethez szokva, a

gondolkodásban

külvilággal keveset tördött,

tölte

könnyelm Szulyovszky, nem lehetett nyugod-

a türelmetlen

vele egy börtönben volt,

tan és magát, valamint barátját

ártatlan

is

déseiknek örökös panaszlásával gyötörte

;

szenve-

zajos élet-

hez szokva, végtelenül unatkozék. Különösen a

Azon pillanattól, midn a megsznt a külvilággal minden

váncsiság bántotta. dát elhagyák,

szeköttctésük, a világ

A

Bonaparte név, mely most

börtönfalon keresztül

sok diadalát

nem

nem

tudták

;

verték,

juthatott, a franczia sa-

a porkoláb,

nem

Marceau

elején

az

elesett és

Midn

ötödik

midn

Szu-

közlött velük

Németországban meg-

hogy Jourdant

szanyomatott.

ösz-

tudtak.

a világot tölte be, a

lyovszky újságokért ostromolta, mást, mint

sem

mit

forgásáról

kí-

zár-

Moreau

Bonaparte

hadoszlopot

1

a Rajnán visz797-ben január

megverte,

melyet

Ausztria ellene küldött és tavasz kezdetén az Al-

peseken keresztül Bécs get többé ellene csi

nem

felé

honnan sere-

vonult,

birtak küldeni

udvar remülésében menekvésrl

;

midn

tervelt,

a bé-

ekkor

rögtön parancs érkezett Kufsteinba, hogy a foglyokat gyorsan szállítsák

el,

nehogy

a

francziák

ke-

zébe essenek. Márczius vége

felé

járt,

a

hegyek még hóval

voltak fedve, mikor a porkoláb egy reggelen czel-

»

»

3'5 lájokba

melynek

lépett,

nagyobb gondot melyben egész télen

st még

a kandallóba

csak elvétve égett tz,

át

is,

szokottnál

tisztogatására

fordított,

begyújtott. Kazinczy mindezt

észre,

vette

alig

de

Szulyovszkynak elég volt e csekélység, hogy kedélye felviduljon. «Tapasztalni fogod, monda Kazinczynak, hogy e napságtól fogva jobban bánnak velünk. Bizonyosan parancs

érkezett

ok nélkül e mogorva porkoláb nem

Bécsbl, mert magát

fárasztja

ennyire.

Egy pett,

óra múlva a várparancsnok a börtönbe

megvizsgált mindent,

lyoknak

—

s

azután

monda

a

lé-

fog-

:

parancsom van, önöket még ma e egy óra múlva utaznak. vegye le a foglyokról a vasat; Isten

Uraim

helyrl

!

elszállíttatni

Porkoláb,

;

—

önökkel.

— órnagy úr

szabad-e tudnunk, hová visznek

!

kérdé Szulyovszky, vették.

—

«Nem

— miközben kezérl

monda

rendeltetésök helyére

E

szavak

foglyok

után

két

meg Néhány

érnek,

távozott.

katonával

zárt

perez

nem

merre

volt szabad

visz útjok.

son törte

fejét.

múlva a

A

sem

Egy

kocsi-

tudták,

Szulyovszky örökösen az utazá-

De

hasztalan,

kik állomásonkjnt váltakoztak,

déseikre válaszolni és így pal szakadatlanul.

azt

leszállaniok,

ha

tudni.

ültek.

osztály lovas kisérte állomásról állomásig. ról

—

fogják

kocsiban

—

a vasat le-

parancsnok nyersen,

a

?

mert a katonáknak,

meg

némán

volt tiltva kér-

utaztak éjjel-nap-

;

!

3i6

Nyolczadik napon este felé a kocsi egy meredek hegyre felérve ntegállott. Az ajtót kinyitották és a foglyok leszálltak, azután egy tiszt egy nagy kiterjedés vár udvarán keresztül gas szobába;

midn

és

vezette

egy

tá-

szobájuk ablakán a

este

hold világánál a terül vidékre tekintettek, Kazinczy örömmel kiálta

Azonban

nem

fel

Pozsonyban vagyunk

:

a hosszú út annyira el tikkasztotta,

sokára ágyba

dlt,

kényelmesen kipihenhet. zette

—

A

örülvén, tiszt,

ket, egy támlás székbe

masztván, aludni látszott.

ült,

ki

a

hogy

hogy végre

szobába ve-

fejét karjára tá-

Szulyovszky türelmetle-

nül járt fel s le a szobában mint egy kis gyermek.

— Valahára megint hazánkban vagyunk, — monda Kazinczynak, — mi sorsunk Ok nélkül még sem hoztak Kufsteinbl, — és mért épen Pozsonyba — Hogy holnap tovább — monda — mert ezt Kazinczy. Kegyelemrl szó sem lesz

?

?

el

szállítsanak,

lehet,

már Kufsteinban tudatták volna velünk:

és bár mily

szeszélynek köszönhetjük elhozatásunkat, a börtön itt

is,

ott

is

börtön

csak

marad.

szeretem, hogy újra hazám legét

Azonban mégis meg-

szívhatom,

megersbültem általa. mi monda Szulyovszky, közöm nekem a magyar levegvel ? Levegbl nem

frissültem s

—

órült poéta,

élhetünk.

—

—

Kufsteinban

is

táp után

tiszta

volt;

valódi

gondolok

És mással is már egészen megtörte,

sas fészek volt börtönünk.

a fogság lelkemet

elég

szellemi

Szeretném tudni, mi történt a év óta ; azon id óta csak nem

vágyom.

világban másfél volt csendes,

nagy eseményeknek kellé történniök.

3'7

most

mert különben

Kufstcinban

is

még

csak egy lapot láthatnék néhány pillanatig, is

rendkívül boldogítana.

—

—

Igazad van,

monda

a

Oh

ülnénk.

—

költ,

ez

iszonyú

az emberiség szellemi mozgalmaiból kizárva lenni,

elmaradni a kortól és szellemi táplálék nélkül csak testileg

De

tengdni.

múlt emlékeit

a

bolhatják, ha a jelentl megfosztanak

tak érzelmein

sóhajtozik

olvasnom,

éldik

ha csak

;

a lélek,

édes barátom és segíteni

— Ne

nem

—

nyugodtan trni

lehet.

— Most

mit

nem

a hol

is

tü-

nyakik vagyok, hisz

volt büntetés, te szobádból

a

fogság

azeltt

is

börtönt alkotál

veid meHett, a szavak

ott,

— monda Szolyovszky

már én

neked

naphosszant

;

gyökeit

ültél

már rég

köny-

kutatva, vagy lyrai

szívömlengéseidet mértékbe erszakolva. volnál protestáns,

De

vágy? csak szerencsét-

Nyugodjál meg végre sorsodon,

I

tanulj

prédikálj mindig,

relmetlenül.

ra-

mul-

megengedik vala

volna egyebet.

ér a panasz, mit használ a

lenségünket növeli

nem

és a

ha a jelen után nem

a classicusokat

nem kivántam

el

is

Ha nem Én

a kolostqrban ülnél.

ellenben a világban forogtam, szerettem a társasá-

got és a mozgást,

Én

a jelennek

nem

nekem

a

börtön

cserélem be és a mi a jövt

sz Ívesen

kétszeres

kín.

egy pillanatát a múltnak századaiért

adnék belle, igen, egy

danám börtönömet,

illeti,

fél

egy

évet

évvel megtol-

csak most néhány órára leme-

hetnék a városba, valamely kávéházban újságot olvasni.

A

költ

felkelt

ágyáról,

az

ablakhoz

lépett és

3'8

monda, hogy bármennyire

él

is

a

jövnek, mert

a

jelenben a szabadság barátja úgy sem találhat örömet, most mégis megegyez Szulyovszkyval abban, hogy ezek a «tantalusi kfnok» folytatá búsan; látjuk a Dunaparton a város kivilágított ablakait és hasztalan epedünk a gyönyör után, melyet a város minden lakója élvezhet és a legtöbb még sem élvez, mert az olvasás kevésnek életszükség. Feküdmonda szünet múlva Szulyovszkynak, jél le, okosabb ily elérhetlen vágyakat elfeledni, mint kín-

—

—

zásunkra növelni.

— Ki alhatnék ma? — monda Szulyovszky, — bár-

mily fáradt vagyok

is,

hasztalan csukom le szempillái-

mat és bármily betölthetlen is a vágy, szüntelen üldöz. A tiszt, ki eddig a foglyokat észre sem vette, felegyenesedék az asztalról, melyre támaszkodott és merev sápadt arcza Kazinczy kedélyére mély benyomást tn. Szulyovszkyhoz közeledve szólt: Látom, hogy barátjával a városba óhajt menni

—

újságot olvasni.

Az

újságok

különösen érdekelhe-

egy szabad órát végetlen

tik;

boldogságnak tart!

Irigylem e pillanatban érzéseit, de nagyon örülök, hogy kivánatát teljesíthetem. Önök ez éjjel szaba-

dok Öltse fel rokkomat, barátját pedig burkolja köpenyembe, az rállomásig személyesen elkisérem. De kezet rá, hogy pont három órakor éjfél után megint itt lesznek. Most múlt el tíz, öt órát mu!

lathatnak. El ne felejtsék,

hogy becsületemmel ke-

zeskedem önökért és ha megszöknek, haditanács elé állíttatom. Hatkor tovább kisérik, hogy ezentúl a munkácsi börtönökben sinldjenek.

3'9

Szulyovszkyt a meglepetés elnémította, de hálálkodás

kása ellenére, hosszas

hogy

a határozott

idben

visszatér. Felhúzta a fel-

öltönyt, Kazinczy pedig vállára vetve

megszorítá

get, hálásan

várudvaron

végig

a

köpenye-

a

kezét,

tiszt

rök

az

szo-

megígérte,

után

ket

ki

a

mellett elvezetve, útra

melyen leghamarább az alsóház gylésterme kávéházba jutnak, melynek ajtai éjnappal

igazítá,

melletti

midn

nyitvák; mert

játékosok

a

már szállingóznak

elhagyják,

kártyaasztalt

a

a csendes polgárok

—

reggelizni.

Kazinczy és Szulyovszkynak els pillanatban volt ideje,

e

lélektani

ket

ldni, hogy miért részesíté nül ily szívességben, milyet

kor lehete várni

;

nem

megoldásával bíbe-

rejtély

a tiszt ismeretle-

baráttól

csupán arra

sem mindenhogy e

gondoltak,

véletlen nyújtotta szabadságot élvezhessék. Lesiet-

tek a városba, a kávéházba érve,

kértek

lapot

és

kíváncsiságuk végre csillapult. Óvakodásból, nehogy valakitl felismerve, a tisztet bajba hozzák, minden

beszélgetéstl tartózkodtak valahára

volt,

barátságosabb

mint a börtönré. vadtak

A

a

és mégis mily

;

Az

börtönben,

arczokat

gyönyör láthatni

is

órák,

melyek végtelenné

mint

pillanatok

székesegyház órája kettt

multak

ütött, s adott

olel.

szavukra

figyelmezteté. Felkeltek az asztaltól, melynél a la-

olvasák és távoztak, hogy még Dunaparton néhány perozig sétálhassanak. Örül-

pokat elmélyedve a

tek

még

a

langyos

téli

ruhát

márczíusi viseltének,

tavasz éltet leheti.

légnek el

Szótlanul

és

habár

a

fák

voltak ragadtatva a

haladtak

a

Duna-

:

320 parton végig; Kazinczy egészen a rég nélkülözött szabad természet élvezetébe mélyedéit, st még a nyugtalan Szulyovszky is komoly és elérzékenyült

ünnepíes

vala;

hangulat

szent

szállta

meg

lel-

küket.

Azonban

az

ranegycdek gyorsan

rándulva végre, mieltt a hármat

helyen voltak, hol a várakozó

Hozzá közeledtek,

ismerek.

multak, kiáb-

elüté, a kitzött

messzirl meg-

tisztet

meglepdött

látásukra

és szótlanul kisérte a terembe, melyet

eltt elhagytak. dott,

—

Midn

néhány óra

visszaérve az ajtó becsukó-

Kazinczy szólt a tiszthez Barátságáért és a bennünk helyzctt bizalom-

ért fogadja szives

köszönetünket; e szabadon élnéhány óra nekünk megbecsülhetlen érték,

vezett

emléke

a

börtön

szenvedéseit

is

meg

fogja éde-

síteni.

—

Ohl !

—

—

sóhajtá Szu-

Most megint foglyok vagyunk, mint De ez nem az ön hibája kapitány úr, mert

lyovszky.

elbb

miért kellé elmulniokl

kegyed várakozásunkat meghaladót tn velünk, a miért is örök hálánkra számíthat. Hiszen fogságunk sem tart örök ideig, s ha vége lesz, akkor meglátogat jószágomon. Testvérként

fogadom.

— Köszönetüket nem fogadhatom — mert én tartozom önöknek

tiszt,

el,

— monda a

hálával és

nem

önök nekem. Én sokkal többet köszönhetek önöknek: életemet

1

— Csak — válaszolá Szulyovszky, — ma találkozunk elször, hogy köszönheté nekünk — Nem — kapitány komolyan hisz

tréfál,

életét?

tréfálok,

válaszolt a

;

3a«

és leült

;

csudálkozva

foglyok

a

egy-

tekintettek

másra.

—

Szíveskedjék nekünk e talányt megfejteni,

monda

—

Kazinczy,

mert szavai megmagyarázhat-

lanok.

—

Az id négyre

—

jár,

—

válaszolá

—

a tiszt,

könnyen megde önöknek pihenés kell, hat-

ha nincsenek elfáradva és érdekli, fejthetem e talányt

;

kor elutaznak.

A

foglyok melléje

hogy

síták,

elbeszélése

mint az álom és a

—

asztalhoz és bizto-

ültek az

mindenesetre

kedvesebb

elkezdé:

tiszt

Életem eddig a csalódások hosszú sora

volt.

Gyermekségemtl fogva semmit sem gylöltem jobban, mint a hazugságot és álnokságot. Az emberektl csak ig2Zságot vártam, de sohasem nyertem.

Anyám

bennem

növelte

ként a hajósnak

átkom

a

Még

leve.

az érzést, hivén, hogy mi-

delejt, iskolába

meghalt, atyám pedig sokkal

és

jó

jártam,

midn anyám

elbb. Anyán*

sohasem feledém, megvetettem

tását

utamat

kijelöli

a

taní-

hizelgést

st

szinteségemet és nyíltságomat büszkeségnek, romlottságnak

is

keresztelek. Iskolatársaim

rettek; mert mindig hallgatag voltam kaikat kerül.

nokom anyám

dn

függtem

meg

PuUxky F.

:

víg játé-

iránt ér-

húzódtam hozzá. Fia velem egyvolt.

rajta.

Á

legábrándosabb

Gazdagnak

voltak szorgalmammal

iskoláimat

Anyám

egyik rokona vala.

játszótársam

sággal

raim

és

sze-

Azonban vigasztalám magamat. Gyám-

zett szeretettel

korú,

nem

barát-

tartottak, taná-

elégedve

és

mi-

végezve teljeskorú levek, a legfé-

Magyar

Jacobinusok.

II

3" nycscbb jöv mosolyga felém. volt

jegyesem

Egy kedves lányka

boldog valék,

;

viszonszeret. Házasságunkat

mert szüli beleegyeztek és

mert hivém, hogy semmi sem akadályozá, néhány hónap múlva

midn

remélem, hogy esküvmet megünnepelhetjük,

egy

váratlanul

levél

Pestre

atyám végrendeletét illetleg

gyámnokom atyám pett föl

rdtem,

midn

;

de én

elváltam

a törvényszék

sem

és

én

meg

miatt a

követeléssel lé-

nem

tö-

Jegyesem

sírt,

Ítéletével

bántott.

bátyámat,

mat, mint hivém, kértem

gassa

kellé

többféle

ellen

a birvág)'^ úgy

Egy pörnck eldlnie, elbbi

szóllított.

legjobb

baráto-

hogy gyakorta

fel,

és szorgalmasan tudósítson felle.

fvárosban sokáig

levelei telve voltak

ég

kellc

idznöm

szerelemmel,

—

;

a

láto-

A

pör

leány

végül el-

dlt

a pör; vagyonomnak nevezetes részét rokonaimnak Ítélték. Bármely igaztalan volt is ez Ítélet, mégis örültem, hogy hosszas számzetésemnek

jegyesemhez.

véget vetett.

Siettem

nem

szinte mint elbb,

volt oly

elhalásztak és szemlátomást tást,

végre

felszóllítám

és

Megváltozott,

szülei az esketést

kerülték a felvilágosí-

tagadó választ nyerek.

Szerelmemben csalódva, keser fájdalommal még is megazonban inkább húzódtam barátomhoz változott, néhány nap múlva megtudám, hogy volt Kétségbe esem, rokon, szeretmnek a jegyese barát, szeret megcsalt, mindenütt önzést, hazugságot, álnokságot és árulást láttam. Ekkor ütött ki a franczia háború, rám nézve ez várva várt alkalom volt, katona levek. Szemben a halállal gondo;

I

lám,

akkor

mégis

csak

megsznnek

az

alacsony

;

3*3

voltam

gyzdve, hogy

vagy meghalok a csatatéren, vagy

barátot nyerek.

emberi szenvedélyek

A

;

meg

komoly arcza eltt, mely minden pillanatban fenyeget, mégis csak leveti az ember önzés és az álnokság álarczát. És újra csalatkoztam. Láttam, hogy a csatatz, melybe társaim gyakorta bátran halál

meg nem tisztítja irigynem kevésbbé uralgott itt, mint a társadalomban, még a feljebbvaló halálában sem mentek, a szivet salakjától

;

ség és önzés látott az

midn

alábbvaló mást, mint elléptetését és este,

a csatában elesetteket számítók,

pillanatban,

midn még meg nem már nem

kat említk,

járt

máson eszünk, mint azon

változáson, melyet a seregben a

haláluk

gylölet az

élvezethajhászást.

az

szállta

örökös

meg

lelkemet,

hazugság

a

utálattal

elvesztem

által,

elidézett;

könnyelmMélyen gyökerez

mindennapi veszély csak nevelte

séget és

ugyanazon

hidegült társain-

teltem

hitemet

el

az

emberekben, be nem láthatám, hogy élni érdemes, meguntam az életet és vártam a halált; de a csa-

tamezn

hasztalan

gyorsan

haladtam,

említtetek,

kerestem, a golyók

nevem

bátorságomat

a

kikerültek

parancsokban

napi

érdemjelek

jutalmazák,

mondani szokták, társaim irigyeltek, mert hogy életuntság vezet, és hogy míg kitüntetéssel halmozának el, én az öngyilkosságra

mint

nem

tudák,

gondoltam. Ily

midn

kedélyhangulatban voltam tegnap,

beszédüket végig hallgatám,

dolatok zavart tömkelege hirtelen

azon

még egyszer

eszme

tódult

villant

fel

—

sötét gon-

agyamba,

midn

lelkemben, hogy

megkísértem, miszerint az emberiség

324

E végbl néhány társaik

önzés

az

nélkül

kivétel

hazugság

és

áldozata-c.

lebocsátám önöket a városba, visszaadám

Önök

szabadságukat.

órára

ismét

honfi-

körében voltak hazájukban, megszökhettek,

semmi

barátaik, családjuk intett a távolból feléjök,

sem

Meg

nem

kony

volt.

térnek,

a

van

el

börtönükbe

órakor

pisztoly

De önök

szívemnek szántam.

nem térmeg van

vissza

E

döntve.

megtarták egy

kormány bérenczének adott szavukat, önök, mint

mondják,

tönre

Ítélve.

új

Szavuk

felett

bennem

még sem eshetem

határozám, hogy tovább

hogy Itt

viseletük mentett

is

;

ez

az emberiség iránt,

kétségbe,

éljek.

ezért el-

s

Most

beláthatják,

meg, erkölcsileg feltámasztott.

monda

elhallgatott és Kazinozyszünet után

Tehát nálunk boldogtalanabbak

tönben nem veszténk

a kik,

évi bör-

kötve hitték magukat

által

bizalmat ébresztett

mely

vannak több

igaztalanul

I

többé

alkalom oly csalé-

nyújtott

Ha három

nek, sorsom töltve,

idegennek adott szó

gyzdve, hogy

voltam

vissza

egy

csak

tartá vissza,

hitet az

is

vannak

!

Mi

:

—

a bör-

Nemde

emberiségben.

Szulyovszky ?

Azonban Szulyovszky nem

válaszolt,

aludt székén, csak akkor ébredt

czy felrázta, mert hajnalodni a parancsnokságot

kat a várkapuhoz

kocsiba ültek,

Évek multak

más tisztnek adta

mélyen

midn

A

kezdett.

vezeték, a hol

mely velk el,

fel,

el-

Kazin-

kapitány a foglyo-

át,

szótlanul

a

zárt

gyorsan tova robogott.

lassanként a foglyok

is

kiszaba-

dultak börtöneikbl, Kazinczy, Szulyovszky és társaik, kik halálra voltak Ítélve,

csak

1803-ban. Ki-

3^5 lencz

és

évet

teljes

Midn

életökbl

töltöttek

börtönben.

végre kiszabadultak, körülnéztek a hazában

idegeneknek érezték magokat. Új nemzedék ntt

könnyelmség

azóta,

fel

meg

a kedélyeket

;

idegenek

a kivégzettekre,

A

fhercaegre.

senki a szerencsétlen is

szállta

nemzet alkotmányos érzülete

a

sem gondolt többé

elaludt, senki

gok

élvezetszomj

és

lettek

foglyok ma-

hazájokban, kerülték

saját

ket, féltek velk találkozni, bár azt sem tudák, mi volt vétkök. Kazinczy és Szulyovszky kérdezsködtek azon

tisz

fell,

különös

oly

kivel

módon

ismerkedtek meg; de nevét többé a katonai név-

könyvben nem lelek, néhány évvel találkozásuk után a marengói csatában elesett. Abafly Törökországba menekült, menekülésének

meg nem

indokait csábított

idre

el,

esett,

magyarázhaták. Egy

de e

midn

csábítás

fherczeg

a

fiatal

lányt

csudálatosképen azon haláláróli hír el-

terjedt és az országbíró gróf Zichy, a királyi tábla

elnöke Ürményi József hivatalaikból rögtön elmozdíttattak.

Abaffy

csak

foglyok börtönükbl

,

sem

részt

akkor tért vissza,

kiszabadultak.

bajtársai a politikában

nem

gattak. Szulyovszky jószágára vonult és is.

pörrl

hall-

könnyelm

Kazinczy egész erélylyel a nyelv-

buvárlatra

adta magát és

czot kellé

vívnia

a

még nem egy ers

régi iskola

elégtételül szolgált neki,

hogy

magyar akadémia, mint az els tagjául választá.

terét,

a

többé cselekvleges

vettek, Martinovicsról és a

maradt ezután

midn

Azonban sem

az

irály

har-

védivel, azonban

1830-ban alakult

legnagyobb mes-

326

1809-ben,

Bacsányit

midn Napóleon

gyzedelmes seregével Bécsbe nak

tett szolgálataiért az

bezték és politikai

császár

vonult, a francziák-

Linzbe belle-

osztrákok

Bamegörvendcztete, midn néhány év eltt a magyar akadémia tagjául választá, mert azt hívé, hogy hazájában már tökéletesen elfeledték. Azonban ha bafelügyelet

alatt tartották.

rátságos, becsületes öreg úr volt, a kit igen

rátai

Martinovicsot emlegetek, elkomolyodott és fél-

beszakítá a beszédet.

A meg

dn

titkos társulat tagjai közül csak a

nemzeti közszellem

újra

kevesen érték mi-

felébredését,

merevség hosszú korszaka után, mely 17961825-ig tartott, élénk alkotmányos élet követa

tól

kezett.

ták;

Azonban másként

nem

az

zéi. Az ébreszté

apát

1830-iki fel

alakult,

eszméi

mint egykor vár-

törtek

országgylésen

a közfigyelmet, a ki

utat,

hanem

az

egy agga»tyán

minden gylésen

rendesen megjelent és a tanácskozásokat figyelemmel hallgatá.

Ez

Szlávi volt, utolsója azoknak, kik egy

század eltt halálra Ítéltettek és

fél

jog

a

felségárulást tárgyazó

midn

a

büntet

részének módosítása

került napi rendre, ekkor gyakran visszaemlékezett

óz és

barátjának szavaira. Magyarország dicsségének

szerencsétlenségének napjait

Hogy

sem

r^kete Lenkének boldog férje

Mosóczon

érte

lett és

meg. hogy

a bárónéval és Lászlóval gyakran emle-

getek bánatos szívvel a szegény Szolarcseket, szükségtelen megemlítenünk.

Gróf Szapáry jószágaira

vonult és soha sem tért többé vissza az udvarhoz.

TARTALOM. Lap

PULSZKY FERENCZ.

A

Irta

magyar jakobinusok

:

Mikszáth J{álmán

.-.

—

....

„,

„,

V i

A A

Margitsziget

11].

™ _„ ™ kísért— — „„ _ .™ ™ „ ™ _ „ _ ,„ Egy estély „,_.__ ™ _„ ™

29

IV.

A

beavatás

47

].

11.

„„

„„

.„.

V. Delejesség

„.„ — — ___

™™™

A

,_„,„„_

fölfedezés

X. XI.

Egy Egy

értekezés

„_

,„

_

__ „„

~.

~ —

XI 1. Egy magyar

™

n™

_„

_ _

__

—

—

„64

_„

_„

„.

78

_

__

„..

93

109

124

™,

.,_

— — __ —

fölolvasás a nnevelésrl.,-

Bebörtönzés—

„

.„.

i

)6

—

~™

— „

VI 11. Államszolgai bölcselet IX.

„.

_„____-___ „„™__

VI. Egy szerb V]].

—

~~

....

„

....

__

143

—

„„„_™ — — _ — — -187 ,„,

159 171

™

XIII.

Egy bnbánó

XIV.

™ i99 ~ —217 ™ ™ 238 — — — 252 Menekvési kisérlet .„ ™ — _ ™ ™ .„-_-_ -_ 268 A kiátkozás ™ 281 A kivégeztetés .„„,_ ™ ™ — __ — A tzjáték „„ -_ ™ — ™ — ~ — — 296 Zárszó ™ .„.,„, ™ — ~ ~ ~ ™ 313 A

„_„„„___„ ™ „ ,„.„_„.„„_„ ™

börtönben

_„

XV. Megyei politika™ XVI. A pör

XVI 1. XV] II. XIX.

XX. XXI.

-,..

__

__

.,_

._,

.„,

..„

._-

„_

KÉPJEGYZÉK. Lap j.

2. 3.

Pulszky Ferencz arczképe

A A

margitszigeti kolostor romjai

4. Fiatalember, 5. Várjatok,

7.

A

Zsigray

várjatok,

jo.

sem búcsúzván

el

™

__

Szeretlek,

1.

—

~~

__

„ ™

™.

?

ártatlan

!

Csak

—

midn

.—

13.

Megragadta az

14.

Négykerek,

56

._,

™

kötött

—

,_.

__

--.

— —

..^

~_

a

— ~ ™

z

és Szolarcsek

lovakkal

elitélt

ült

nyugodtan

az élet és halál viszonyairól

Ha

császári

Bécsbe

2

j

9

engede könnyeinek szabad

apátot, letaszítá a

egyikén egy-egy

64

viselt

—

,._

foglyok csoportokra oszolva társalogtak egymással

rossz

144 1

meg Fekete

szólítá

40

1

Descamps ezre-

de most menekülj

volt,

72 117

fel

™™„™_„™_-_

—

folyást

— — ™

— — — —

.~.

egyedül

I

15

_„ „.

hölgyektl, sarkantyúba

a _,

— ~ — —

— —

Vitéz rmester uram,

A

16.

meg

takarót

.-..

susogá,

J2.

15.

— ™

-~,

—

harczost 1

ne öljétek

Lenke tarka gyapotból desnek

9.

„ ™

__

vagy és mit akarsz

ki

császár ellen egy összeesküvést fedeztem

kapta lovát 8.

]]

12

hajó elhagyta a partokat, de Szolarcsek tekintetével

egész a túlpartig kisérte

6.

_,„„,„„, _,_„„„„„

.„,

lépcskön™

vontatott

— és

,„

taligák

— ™

247 260 279

mind-

— _

283

egykedvüleg szóltak

-_-_____

__

293

fenségedben bizalmatlankodnak, akkor fölös

sietni

_ —

™„

—

___„—

303

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY