VITUKI KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI KUTATÓ INTÉZET KHT

VITUKI KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI KUTATÓ INTÉZET KHT.

A VÍZ-KERETIRÁNYELV – TÓTIPOLÓGIA KIDOLGOZÁSA

ZÁRÓJELENTÉS TÉMASZÁM: 711/1/6407-01

2004. november

VITUKI

KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI KUTATÓ INTÉZET KHT. Szervezeti egység: Hidrológiai Intézet

H-1095 Budapest, Kvassay Jenő út 1. ► Postacím: H-1453 Budapest, Pf.27. Hungary Telefon: (36-1) 215-6140; (36-1) 215-8160 ► Telefax: (36-1) 216-1514 E-mail: [email protected] ► Internet: http://www.vituki.hu ► Cégj. szám: 01-10-042258

Minősítés: nyílt

Téma nyilv. sz.:711/1/6407-01 OKTVH nyilv. sz.: Zárójelentés a 2004. évi munkáról

1. A téma megnevezése:

A Víz-Keretirányelv – tótipológia kidolgozása

2. A téma célkitűzése: Az egyes tótípusok referencia viszonyainak jellemzése a fitoplankton és a makrofiton alapján (ezekre az élőlény együttesekre passzportok elkészítése). A természetes tavak, és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 ha-nál nagyobb felületű víztestek kijelölése. Javaslatok a referencia helyekre és az erősen módosított állapotú tavakra a fitoplankton és a makrofiton alapján. A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyainak becslése a fitoplankton és a makrofiton alapján. 2. A téma kezdete: A téma tervezett befejezése: A Megbízó neve és címe:

2004. július 16. 2004. szeptember 5. Környezetvédelmi és VÍzügyi Minisztérium Vízgyűjtő-gazdálkodási Főosztály

3. A Megbízó műszaki ellenőre: Konzulense: Koordinátora:

Buzás Zsuzsanna

4. A téma felelőse:

Varga György

5. A téma ismertetése: A zárójelentés víztestek helyszíni bejárásának eredményeit és azok értékelését tartalmazza. Az elvégzett munka célja a következő volt: • •

Az egyes tótípusok referencia viszonyainak jellemzése a fitoplankton és a makrofiton alapján (ezekre az élőlény együttesekre passzportok elkészítése). A természetes tavak, és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 ha-nál nagyobb felületű víztestek kijelölése.

• •

Javaslatok a referencia helyekre és az erősen módosított állapotú tavakra a fitoplankton és a makrofiton alapján. A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyainak becslése a fitoplankton és a makrofiton alapján.

A VKI bevezetéséhez a zárójelentés az alábbi eredményeket tartalmazza: • •

• •

Elvégezték a referencia állapot megállapítását a tótípusok szerint hidromorfológiai paraméterekre, a makrofita és a fitoplankton összetételre, elkészítették a tótípus passzportokat. Sor került a tó referencia területek kijelölésére, a rendelkezésre álló adatok alapján. A meglevő adatok függvényében validálták a referencia területeket fitoplanktonra és makrofitára. A nyolc közül hét tótípusban 17 lehetséges referencia területet elemeztek Meghatározták az erősen módosított víztestekre vonatkozó maximális ökológiai potenciált (MEP-et). A GIS útmutató előírásainak megfelelő részletességgel és bontásban a tavakhoz rendelt információkkal elkészítették az azonosított víztestek GISállományát.

A zárójelentés a KvVM-MTA és a KvVM-VITUKI által finanszírozott témák eredményeit szintetizálva tartalmazza. A feladat komplex, több szakember együttes közreműködését igényli. A résztvevők a két vizsgált élőlénycsoport elismert szakértői voltak (Dr. Padisák Judit, Dr. Szalma Elemér és Kovács Csilla). Budapest, 2004. november 22. (Liebe Pál) Intézeti igazgató-helyettes

E jelentésben foglaltak a KvVM és a VITUKI Kht. szellemi tulajdonát képezik, harmadik személy részére történő másolása, vagy bárminemű felhasználása kizárólag azoknak írásbeli engedélyükkel lehetséges.

A jelentés 5 példányban készült: Kapták: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium VITUKI Kht. Könyvtár VITUKI Kht. Hidrológiai Intézet

3 pl. 1 pl. 1 pl.

TARTALOMJEGYZÉK 1.

Előzmények, bevezetés

FÜGGELÉKEK 1.

Munkaprogram

2.

Részletes zárójelentés

1

A Víz-Keretirányíelv – tótipológia kidoolgozása Zárójelentés 1. Előzmények bevezetés A Víz Keretirányelve (VKI) bevezetésének munkálatai során a tavakkal az EU országainak többségében eddig meglehetősen mostohán bántak a folyókhoz képest. Ennek valószínűleg több oka is van, csak néhányat említünk ezek közül: (1) Nincsenek meg tavakra azok a biológiai minősítő rendszerek, melyek folyókra rendelkezésre állnak (makrogerinctelen minősítés, kovaalga indexek, fitoplankton minősítő rendszer, stb..) Magyarországon ehhez képest ezen a területen nem vagyunk elmaradva az EU fejlett országaitól sem, sőt egyes területeken (pl. fitoplankton) lényegesen előrébb tartunk. Jelen zárójelentés a KvVM-MTA által finanszírozott téma keretében készült, melynek címe „Az ökológiai minősítés kérdései”. A jelentés csatlakozik a „Fenntartható vízgazdálkodás fejlesztése Magyarországon” című, négy témából álló hároméves projekthez. E jelentés alapját a magyarországi potenciális referencia területek helyszíni bejárási tapasztalatai jelentették, melyek elkészítése egy másik, KvVM által finanszírozott, munka keretében történt (címe: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referencia-viszonyainak jellemzése”, megbízója: VITUKI KHT). A téma három különálló VITUKI KHT szerződést tartalmazott, melyek az alábbiak voltak: • •

•

Szalma Bt.: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referenciaviszonyainak jellemzése a makrovegetáció alapján” Témafelelős: Dr. Szalma Elemér Dr. Padisák Judit: „Felszíni vizek biológiai állapotának jellemzése a fitoplankton és/vagy a bevonatlakó algaközösségek alapján a Víz Keretirányelv szempontjai szerint” című megbízási szerződés b) pontja: „A tótípusok referencia viszonyainak leírása a fitoplankton alapján” Dr. Szilágyi Ferenc: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referenciaviszonyainak jellemzése”

E munkák eredményei alapján készült el a zárójelentés, mely az éves Országjelentést hivatott előkészíteni és segíteni az általunk elemzett területeken. A munkának több célja volt: • • • •

Az egyes tótípusok referencia viszonyainak jellemzése a fitoplankton és a makrofiton alapján (ezekre az élőlény együttesekre passzportok elkészítése). A természetes tavak, és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 ha-nál nagyobb felületű víztestek kijelölése. Javaslatok a referencia helyekre és az erősen módosított állapotú tavakra a fitoplankton és a makrofiton alapján. A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyainak becslése a fitoplankton és a makrofiton alapján.

2

A zárójelentés a KvVM-MTA és a KvVM-VITUKI által finanszírozott témák eredményeit szintetizálva tartalmazza. A feladat komplex, több szakember együttes közreműködését igényli. A résztvevők a két vizsgált élőlénycsoport elismert szakértői voltak. A részletes zárójelentést Dr. Szilágyi Ferenc koordinálásával készült. A zárójelentést a mellékletekkel együtt a 2. Függelék tartalmazza. Budapest, 2004. november 22.

(Varga György) tudományos főmunkatárs témafelelős

3

1. Függelék

Munkaprogram

A K+F FELADAT MEGHATÁROZÁSA3

1. A K+F feladat rövid címe (a 3. és 4. sz. melléklet „c” pontjában megadottak szerint): A Víz Keretirányelv – tótipológia kidolgozása 2. A K+F feladat célkitűzése: A EU Víz Keretirányelvének teljesítésével kapcsolatos országjelentés felszíni vizek (ezen belül a tavak) állapotával foglalkozó szakmai előkészítése. 3. A K+F feladat részletes leírása: 1. A tavakra vonatkozó tipológia kidolgozása, figyelembe véve a területi szervezetek javaslatait. .2. Az egyes típusok referencia viszonyainak leírása a rendelkezésre álló információk alapján. Esetleges referencia helyek kijelölése. A természetes tavak közül az erősen módosított állapotúak kiválasztása. Az ezekre vonatkozó max. ökológiai potenciál meghatározása. Az 50 ha-nál nagyobb mesterséges tavak (halastavak, kavicsbánya tavak) azonosítása, és ezek max. ökológiai potenciáljának megállapítása. 3. A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyaira vonatkozó javaslat kidolgozása. 4. A természetes tavak, a mesterségesen létrehozott és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 ha-nál nagyobb felületű víztestek kijelölése. 5. A 4. pontban azonosított víztestek GIS állományának elkészítése a GIS-útmutató előírásainak megfelelő részletességgel és bontásban, a tavakhoz rendelt információkkal. 4. A K+F feladat időbeni ütemezése: A zárójelentés elkészítésének határideje: 2004. szeptember 5. 5. A K+F feladat költségterve (a kifizetések feltüntetésével): Bruttó 3.500.000 Ft, azaz hárommillió-ötszázezer forint, végszámla 2004. szeptember 5. 6. A várható eredmények gyakorlati hasznosításának előzetes feltárása: Az EU Víz Keretirányelvének teljesítésével kapcsolatos országjelentés felszíni vizek (ezen belül a tavak) állapotával foglalkozó rész szakmai megalapozása.

3

A VÁLLALKOZÓ készíti el a MEGRENDELŐ témafelelősével való közös megegyezés alapján.

2. Függelék

Részletes zárójelentés

2

TERMÉSZETES TAVAK TIPOLÓGIÁJÁNAK ÉS SPECIFIKUS REFERENCIA-VISZONYAINAK JELLEMZÉSE

(ZÁRÓJELENTÉS)

Készítették:

Dr. Szilágyi Ferenc koordinátor

Dr. Padisák Judit Dr. Szalma Elemér Kovács Csilla

Budapest, 2004. november 18.

3

TARTALOMJEGYZÉK KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI KUTATÓ INTÉZET KHT. ........................................... 1 TELEFON: (36-1) 215-6140; (36-1) 215-8160 ► TELEFAX: (36-1) 216-1514 ........................................ 2 BEVEZETÉS......................................................................................................................................................... 5 ELVÉGZETT MUNKA ....................................................................................................................................... 6 MÓDSZEREK........................................................................................................................................................ 7 Az értékelés szempontjai................................................................................................................................ 7 Fitoplankton .................................................................................................................................................. 8 Makrofiton ................................................................................................................................................... 14 A VIZSGÁLT TAVAK JELLEMZÉSE ........................................................................................................... 14 A VKI ELŐÍRÁSAI TAVAKRA....................................................................................................................... 18 REFERENCIA ÁLLAPOT ...................................................................................................................................... 18 ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT ........................................................................................................................ 21 Tavak partszabályozása............................................................................................................................... 22 Tavak vízszintszabályozása.......................................................................................................................... 22 Tavak kotrása .............................................................................................................................................. 23 Vízkivétel és vízbevezetés............................................................................................................................. 23 A HAZAI TÓTÍPUSOK JELLEMZÉSE, REFERENCIA VISZONYAI...................................................... 24 TÓTÍPUSOK........................................................................................................................................................ 24 REFERENCIA ÁLLAPOT HATÁRAI ....................................................................................................................... 29 Hidromorfológia.......................................................................................................................................... 29 Hidromorfológia.......................................................................................................................................... 30 Fitoplankton ................................................................................................................................................ 32 Makrofiton ................................................................................................................................................... 32 TÓPASSZPORTOK ........................................................................................................................................... 33 TÓTÍPUS PASSZPORTOK ..................................................................................................................................... 33 Síkvidéki, meszes, 3-15 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Balaton)...................... 33 Síkvidéki, szikes, 1-3 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Fertő tó). ........................ 37 Síkvidéki, szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Velencei-tó) .................. 41 Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak .................... 47 Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 0,5-10 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak ..................... 51 Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, > 0,5 km2 felületű, időszakos vízborítású, szikes tavak.................... 51 Síkvidéki, < 4 m mély, meszes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak................ 52 Síkvidéki, < 4 m mély, meszes-szikes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak ..... 59 LEHETSÉGES HAZAI TAVAS REFERENCIA HELYEK ............................................................................................. 63 ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT ............................................................................................................. 65 AZ ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT HAZAI KRITÉRIUMAI................................................................................... 65 Hidromorfológia.......................................................................................................................................... 66 Fitoplankton ................................................................................................................................................ 67 Makrofiton ................................................................................................................................................... 69 JAVASLATOK A TÁROZÓK REFERENCIA VISZONYAIRA (MEP) ..................................................... 69 HIDROMORFOLÓGIA .......................................................................................................................................... 69 FITOPLANKTON ................................................................................................................................................. 71 MAKROFITON .................................................................................................................................................... 71 ÖSSZEFOGLALÁS............................................................................................................................................ 72 IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................................................................... 72

4

BEVEZETÉS A Víz Keretirányelve (VKI) bevezetésének munkálatai során a tavakkal az EU országainak többségében eddig meglehetősen mostohán bántak a folyókhoz képest. Ennek valószínűleg több oka is van, csak néhányat említünk ezek közül: (1) Nincsenek meg tavakra azok a biológiai minősítő rendszerek, melyek folyókra rendelkezésre állnak (makrogerinctelen minősítés, kovaalga indexek, fitoplankton minősítő rendszer, stb..) Magyarországon ehhez képest ezen a területen nem vagyunk elmaradva az EU fejlett országaitól sem, sőt egyes területeken (pl. fitoplankton) lényegesen előrébb tartunk. Jelen összefoglaló jelentés a KvVM-MTA által finanszírozott téma keretében készült, melynek címe „Az ökológiai minősítés kérdései”. A jelentés csatlakozik a „Fenntartható vízgazdálkodás fejlesztése Magyarországon” című, négy témából álló hároméves projekthez. E jelentés alapját a magyarországi potenciális referencia területek helyszíni bejárási tapasztalatai jelentették, melyek elkészítése egy másik, KvVM által finanszírozott, munka keretében történt (címe: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referencia-viszonyainak jellemzése”, megbízója: VITUKI KHT). A téma három különálló VITUKI KHT szerződést tartalmazott, melyek az alábbiak voltak: • •

•

Szalma Bt.: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referenciaviszonyainak jellemzése a makrovegetáció alapján” Témafelelős: Dr. Szalma Elemér Dr. Padisák Judit: „Felszíni vizek biológiai állapotának jellemzése a fitoplankton és/vagy a bevonatlakó algaközösségek alapján a Víz Keretirányelv szempontjai szerint” című megbízási szerződés b) pontja: „A tótípusok referencia viszonyainak leírása a fitoplankton alapján” Dr. Szilágyi Ferenc: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referenciaviszonyainak jellemzése”

E munkák eredményei alapján készült el a szintézisjelentés, mely az éves Országjelentést hivatott előkészíteni és segíteni az általunk elemzett területeken. A munkának több célja volt: • • • •


E témabeszámoló a KvVM-MTA és a KvVM-VITUKI által finanszírozott témák eredményeit szintetizálva tartalmazza. A feladat komplex, több szakember együttes közreműködését igényli. A résztvevők a két vizsgált élőlénycsoport elismert szakértői voltak (lásd: 2. fejezet).

5

ELVÉGZETT MUNKA A következő feladatokat végeztük el: • • • • •

•

Biológus szakértői csoportot állítottunk fel, és elkészítettük az elemzés tematikáját. Az értékelés szempontjait összefoglaltuk, és 107, a VKI hatálya alá eső, tó jellemzőit vizsgáltuk meg a szerződésben rögzített 20 helyett. Az egyes tótípusok referencia viszonyait jellemeztük a fitoplankton és makrofiton alapján. Javaslatokat tettünk a tavas referencia helyekre és az erősen módosított állapotú tavak jellemzőire. A természetes tavak, és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 ha-nál nagyobb felületű víztesteket kijelöltük saját adatbázis, és a területi vízügyi hatóság háttéranyagai alapján. Itt meg kell jegyeznünk, hogy csak a meglévő háttéranyagokra támaszkodhattunk. A feladatnak megfelelő KÖVIZIGES háttéranyagok elkészíttetésére (melyek sokat segítettek a folyók erősen módosított állapotának megítéléséhez, SZILÁGYI et al. 2004) az idő rövidsége miatt nem volt mód. Az Országjelentés háttéranyagainak ugyanis december közepéig el KELL készülni. Ugyanilyen ok miatt nem kerülhetett sor e munkabeszámoló egyeztetésére a területi kollégákkal. (Ez utóbbi két feladat ezért is nem került be a munkatervbe.) A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyaira vonatkozó javaslatokat dolgoztunk ki.

A referencia állapot megállapítását a Megbízóval egyetértésben nem végeztük el mindegyik, VKI-ban rögzített, élőlény együttesre. Csak a fitoplankton és a makrofiton, alapján készítettük el a fenti munkarészeket, mert ezek a legérzékenyebbek tavak esetében. Az okok az alábbiak voltak: • • • •

A rendelkezésre álló költségkeret erre volt elegendő. A kevés idő nem tette lehetővé más, VKI szempontjából fontos, élőlény együttesek bevonását az értékelésbe. A makroszkópikus gerinctelenekre nincs jelenleg elfogadott minősítési rendszer, és az állóvizeink megkutatottsága is ilyen szempontból kívánni valót hagy maga után. A halállományra vonatkozó adatok nincsenek összegyűjtve, rendszerezve. Adatgyűjtést ennyi idő alatt lehetetlen volt végezni.

A munka ökológiai szakmai részében a következő hidrobiológus szakértők vettek rész: • • •

Dr. Padisák Judit, fitoplankton és bevonatalga szakértő Dr. Szalma Elemér, makrofiton szakértő Kovács Csilla, fitoplankton és bevonatalga szakértő

A munkát Dr. Szilágyi Ferenc irányította, és a többi szakértő bevonásával és írásos anyagainak felhasználásával ő állította össze az összefoglaló jelentést a mellékletekkel együtt.

6

Módszerek

Az értékelés szempontjai A munka során az alábbi háttéranyagokat és információt használtuk fel: •

• •

A tavakra meglévő vonatkozó szakirodalom (felsorolásukat az irodalomjegyzék tartalmazza). A szakirodalomból fontosságuk miatt kiemeljük a magyar tókatasztert tartalmazó munkát (VITUKI 1962) és a holtágak összefoglalóját (Pálfi 2001, KVM 2001). A MICROMAP Kft által elkészített hazai tótérkép, mely típusonkénti megjelöléssel tartalmazza a természetes tavakat, és megjelöli a mesterséges tavakat is. A fenti térkép alapját jelentő táblázatot tavaink jellemzőiről.

Ezeket az anyagokat kiegészítettük saját adatainkkal és tapasztalatainkkal. Az értékelést az alábbi jellemzők alapján végeztük: • • • •

Hidromorfológiai jellemzők (ebben az esetben gyakran csak minőségi adatok álltak rendelkezésre). E jellemzők között a felületet, a vízmélységet, a térfogatot vettük elsősorban figyelembe. Hasznosítási formák. Fitoplankton összetétel és biomassza (részletesen lásd: 2.1.2. fejezet). Makrofiton jellemzők (részletesen lásd: 2.1.3. fejezet).

Nem minden tóra állt rendelkezésre azonos részletességű információ, ezért az alapadat bázis nem egyenszilárdságú. Az értékelés során figyelembe vettük az alábbi szempontokat: • •

•

A VKI hazai bevezetése alkalmával olyan megállapodás született, hogy a mentett oldali holtágakat soroljuk csak a tavakhoz, a hullámtériek a folyó részei. Nem teszünk különbséget a természetes úton lefűződött, és a folyószabályozások során mintegy 150 éve lefűzött holtágak között. Mindegyiket a természetes kategóriába soroljuk, ez a szempont nem játszik az erősen módosított állapot megítélésénél. Ennek oka, hogy a lefűzés régen történt, az ökoszisztéma ehhez az állapothoz alkalmazkodott, valamint a lefűződés természetes úton is előbb-utóbb bekövetkezett volna. A tavak jogi partvonalát csak néhány tavunk esetében rögzítették. E tavak esetében a felület megállapítása nem gond. A legtöbb tó esetében azonban sem a felületet, sem a vízmélységet nem mérik rendszeresen, a jogi partvonal szabályozatlan, ezért a különböző forrásból származó felület és mélység adatok között akár nagy különbségek is lehetnek. E tavaknál a sokéves becsült átlagos felületet és vízmélységet vettük figyelembe, melyet a területi vízügyi szervek határoztak meg becsléssel. Az értékelés során ez utóbbit vettük figyelembe.

7

Fitoplankton A PADISÁK (2002, 2003) tavi fitoplankton alapján minősítési rendszert dolgozott ki, amely együtt kezeli a különböző jellegű tavakat és azokat ért emberi hatásokat (Q index). Ez alapján a víztest ökológiai állapotát a VKI által megadott 5 minőségi osztályba (kiváló, jó, közepes, tűrhető, rossz) lehet besorolni. A módszer ellenőrzése során kapott eredmények igazolták, hogy a Q index megbízhatóbban jelzi a víz ökológiai állapotát, mint a hagyományos trofitási indexek (MISCHKE ET AL. 2002). A funkcionális csoport alapú értékelés összhangban volt a nemzetközi alapkutatás legújabb eredményeivel (REYNOLDS ET AL. 2002). A REYNOLDS ET AL. (2002) és a PADISÁK (2002) módszere között kb. 80 %-os az átfedés, emiatt célszerű módszerét átdolgozni a másikra. Az átdolgozás a Q index számítási módját nem befolyásolja, befolyásolja viszont annak elemi csoportjait. Az átdolgozással több tekintetben sokkal általánosabb módszert kaphatunk, mert az új módszer: • • • • • •

Nemcsak a nyárvégi fitoplankton alapján klasszifikál, aminek pl. tavaszi havária helyzet (pl. jellemzően halpusztulás) értékelésekor lehet alapvető jelentősége. Független a földrajzi szélességtől, bár mérsékelt övi tavakra a legkidolgozottabb. Nemzetközileg ismert lehet, emiatt nem kell saját rendszerünket a provincializmus veszélyének kitenni. Nemzetközileg hozzáférhető és tesztelhető. Javasolható a nemzetközi bevezetése anélkül, hogy az elvi alapokat részleteiben el kéne magyaráznunk, tehát elegendőek az alkalmazással kapcsolatos egyeztetések. Általános jellege miatt Európa összes tavi víztípusa „belefér” mérettől és rétegzettségi típustól függetlenül.

Az ebben a fejezetben bemutatott funkcionális csoportok hasonlóak a növénytársulásban a BRAUN-BLANQUET (1964) által kidolgozott módszerhez, melyet az óta is a legszélesebb körben használnak az alapkutatásokban és a természetvédelmi gyakorlatban is (pl. BORHIDI ÉS SÁNTA, 1999A, B). Lényeges eltérés, hogy: • •

•

•

A fitoplankton társulásokat nem „étumozzuk”, hanem betűkóddal (kodon) látjuk el. Az egyes társuláscsoportok megjelenéséhez vezető ökológiai háttérmintázat – a tipológiai elemeket is beleértve – lényegesen kidolgozottabb, mint a BraunBlanquet rendszerben ill. annak bármely későbbi alkalmazásában. E fontos körülmény kifejezi azt, hogy a rendszer a funkcionalitást a „skatulyázásnál” lényegesebbnek tartja. A rendszer A-D csoportjai a tavaszi alganövekedés funkcionális csoportjait, az EH a nyári rétegzett állapot csoportjait tartalmazza, stb., emiatt pl. trofitási állapot szerint meghatározhatunk valószínű szezonális szukcessziós vonalakat. Pl. egy mezotróf rétegzett tóban a B Æ E Æ L Æ N, egy eutrófban pedig a C Æ G Æ M Æ P szukcessziós sor a legvalószínűbb. A rendszert nemzetközi szinten a legkiválóbb fitoplankton ökológusok fejlesztik folyamatosan.

A bevezetésre javasolt Qk index kiszámítása hasonlóan történik: s

8

Qk = Σ (pi F) i=1 Ahol pi az egyes funkcionális csoportok (kodonok, lásd később) relatív biomasszarészesedése, F a következőkben definiálandó definiált súlyfaktor. A kapott szám minimuma 0 maximuma 5, és egész számközönként fordítható verbálisra, azaz rossz, gyenge, közepes, jó és kiváló ökológiai állapotra. Lényegi különbség, hogy egy-egy kodon faktora az egyes tótípusokra más: látni fogjuk, hogy létezik olyan kodon, mely az egyik tótípusban kiváló ökológiai állapotot jelez (5-ös a faktora), a másikban pedig rosszat (0 a faktor), harmadikban meg esetleg semleges (3). A javasolt rendszer lehetővé teszi az adott típus referencia állapotához tartozó jellemzők definiálását, s az attól való eltérés mértékének becslését. Az egyes funkcionális csoportok jellemzőit az 1. táblázatban foglaltuk össze. A fajok csoportba sorolását a táblázatban található információ teszi lehetővé. Fontos látni, hogy az egyes csoportokhoz ökofiziológiai paraméterek rendelhetők, melyek alapján egy víztér abiotikus jellemzőinek ismeretében az ott jellemző fő asszociációk prognosztizálhatók s fordítva, azok arányából következtetni lehet a habitat jellegére. A jelenleg ismert sajátságok, ill. azok csoport asszociáltsága a következő: Változók: hm: a felszíni, átkevert réteg vastagsága (m); I*: átlagos napi besugárzás (mol foton m-2 nap-1); σ: vízhőmérséklet (oC); [P]: oldott reaktív foszfor koncentráció (mol L-1); [N]: oldott szervetlen N koncentráció (mol L-1); [Si]: oldott reaktív szilícium koncentráció (mol L-1); f: a szűrő zooplankton (elsősorban kerekesférgek és kisrákok) által naponta átszűrt vízmennyiség (%) F: Az adott csoporthoz a VKI minősítés lehetségessé tétele érdekében rendelt súlyfaktor (0,5 és 5 közti tartományban, ahol <1,0 – rossz; 1,01-2,00 – tűrhető; 2,013,00 - közepes, 3,01-4,00 – jó és > 4 – kiváló vízminőséget jelent +: az adott csoport tolerálja a jelzett határértéket -: az adott csoportnak nem jelent szelekciós előnyt, ha az adott változó a jelölt kategóriában van +/-: az adott csoport néhány faja tolerálja a jelzett határértéket ?: a csoport toleranciája gyanítható, de nem bizonyított

9

1. táblázat: A fitoplankton funkcionális csoportjainak (kodonjainak) néhány jellemző tulajdonsága

Kodon Habitat

Jellemző fajok/képviselők

Tolerancia

Érzékenység

Tiszta, gyakran átkevert, alacsony alkalitású tavak Átkevert, kisközepes méretű, mezotróf tavak Átkevert, kisközepes méretű, eutróf tavak Sekély, tápanyaggazdag, zavaros vizek, folyóvizek is mezotróf epilimnion eutróf epilimnion

Urosolenia (Rhizosolenia), Cyclotella comensis

N és P deficiencia

pH növekedés, deficiencia

Aulacoseira subarctica, A. islandica

Fényhiány, zooplankton szűrés

pH növekedés

Asterionella formosa, Aulacoseira ambigua, Stephanodiscus rotula

fényhiány, deficiencia

C-

Si-források kimerülése, rétegzettség beállása

Synedra acus, Nitzschia Stephanodiscus hanztschii

Fényhiány, deficiencia

C-


T S1

mély, jól kevert epilimnion zavaros, felkevert vizek

Geminella, Mougeotia, Tribonema, Planctonema, Costerium aciculare Planktothrix agardhii, Limnothrix redekei

S2

zavaros, felkevert, trópusi vizek meleg, felkevert vizek tisztavizű epilimnion

Spirulina, Arthrospira, Raphidiopsis

A B C D N P

SN Z X3 X2 X1 Y YPh E

F G

Sekély, tiszta vizű, felkevert tavak Sekély, mezotróf, felkevert tavak Sekély, eutróf, tápanyaggazdag, felkevert tavak Változatos, de ált. apró, tápanyaggazdag tavak apró, Ca és tápanyaggazdag tavak, nem savas Ph Kis, oligotróf, bázisszegény tavak vagy tiszta, oldott szerves anyagban viszonylag gazdag tavak átvilágított epilinon Sekély, tápanyaggazdag, nyugodt vizek

spp.,

Tabellaria, Cosmarium, Staurodesmus

tápanyagdeficiencia

Fragilaria crotonensis, Aulacoseira granulata, Staurastrum pingue,

enyhe árnyék- és C deficiencia, zooplankton szűrés mérsékelt fényhiány, zooplankton szűrés erős fénylimitáltság, N deficiencia, zooplankton szűrés

C-

rétegzettség, növekedés rétegzettség, kimerülés

pH Si-

tápanyaghiány nagy átmosódási ráta (kis retencióidő), Ndeficiencia

erős fénylimitáltság, N deficiencia, zooplankton szűrés erős fénylimitáltság, zooplankton szűrés

nagy átmosódási ráta (kis retencióidő), Ndeficiencia nagy átmosódási ráta (kis retencióidő),

?

?

alacsony alkalitás

zooplankton szűrése

rétegződés


Ankyra, Monoraphidium

rétegződés

zooplankton szűrése, tápanyaglimitáltság

Nagyobb méretű mikroflagellaták, pl. Cryptomonas

alacsony fény

fagotróf predátorok

Phacotus

magas fény,

Dinobryon, Mallomonas, Synura

Alacsony tápanyagszint (feltéve, hogy alternatív mixotrófia lehetséges)

CO2 deficiencia

Kolóniás Chlorococcales (Botryococcus, Pseudosphaerocystis, Coenpchlorys, Oocystis) Volvox, Eudorina

Alacsony tápanyagszint

Tápanyagtrehelés, fényhiány

erős megvilágítás

tápanyaghiány

Cylindrospermopsis, Anabaena minutissima Synechococcus, prokaryota egysejtű pikoplankton Koliella, Chrysococcus, pikoplankton Plagioselmis Chrysochromulima

eukarióta

(Rhodomonas)

?

szűrés

10

Kodon Habitat J K H1 H2 U LO LM M R V W1 W2 WS Q


Tolerancia

Érzékenység

Sekély, tápanyaggazdag tavak, folyók Sekély, tápanyaggazdag vizek Eutróf vizek

Scenedesmus, Golenkinia, Tetrastrum, Crucigenia, Actinastrum… stb.

fényhiány

kiülepedés

Aphanothece, Aphanocapsa

?

mély átkeveredés

Anabaena flos-aquae, Aphanizomenon flos-aquae

alacsony N ellátottság

Nagy, mezotróf vizek Oligoés mezotróf nyári epilimnion mezotróf nyári epilimnion eutróf nyári epilimnion kis, eutróf, gyakran keveredő tavak mezotróf, rétegzett tavak metalimnionja eutróf, rétegzett metalimnion Kis, szervesanyag gazdag tavak Sekély, mezotróf tavak Sekély, mezotróf tavak, neutrális pH Kis, huminanyaggal terhelt tavak

Anabaena lemmermannii, Gloeotrichia echinulata Uroglena


Peridinium, Merismopedia Ceratium, Microcystis

szegregált tápanyagbázis igen alacsony CO2 hozzáférhetőség nagy besugárzás

Woronichinia,

Microcystis, Sphaerocavum

és

C

alacsony tápanyagkoncentráció

erős keveredés, fénylimitáltság, foszforlimitáltság erős keveredés, fénylimitáltság, alacsony CO2 hozzáférhetőség átkeveredés keveredés, fényhiány átmosódás, fény

Planktothrix rubescens, P. mougeotii

alacsony fény, rétegzettség

erős

tápanyaghiány

Chromatium, Chlorobium

alacsony fény, rétegzettség magas BOI

erős

instabilitás

Euglena, Phacus, Lepocinclis, Gonium, apró Peridinium, Glenodinium, Gymnodinium Trachelomonas, egyéb metafiton

alacsony

Szűrés

?

?

Synura

huminanyag

pH növekedés

Gonyostomum

magas huminanyag

?

Megjegyzés: A kodonok részletes ismertetését, és a tótípusokban való előfordulását a háttérjelentés tartalmazza (PADISÁK 2004)

11

A funkcionális csoportok és az élőhely néhány tulajdonsága közötti összefüggést a 2. táblázat mutatja. 2. táblázat: A fitoplankton funkcionális csoportjainak válasza az élőhely néhány tulajdonságára Kodon A B C D N P T S1 S2 SN Z X3 X2 X1 XPh Y E F G J K H1 Kodon H2 U LO LM M R V W1 W2 WS Q

hm <3

I* <1,5

σ <8

[P] <10-7

[N] <10-

[Si] <10-5

[CO2] <10-5

f >40

F

+ + + + + + + + + + + + + + + + hm <3

? + + + ? + + + + + ? ? I* <1,5

+ + + + + + + + + + + + + + + σ <8

+ + + +/+ + ? + + [P] <10-7

+ + + + [N] <10-

+ +/+/+ + + + + + + + + + + + + + + + [Si] <10-5

? + + ? + + + ? ? + ? + ? + + [CO2] <10-5

? + + + + + + + f >40

5 5 3 1 5 4 5 0,5 0,8 0,5 5 5 5 2 4 2 5 5 1.5 3 2 0.5 F

+ + + + + + + + + + +

+ + + + + +?

? + + + +?

+ + ?

+ ?

+ + + + + + + + + + +

+ + + ? ? ? ? ?

+ + + + + + ? + ?

4 4 5 1 0.5 3 2 0,5 4 1.5 4

6

6

12

A fentiekben részletezett indoklás alapján az egyes tipológiai egységek és a kodonok megfelelő faktorértékeit a 3. táblázat tartalmazza. 3. táblázat: Az egyes víztípusokhoz (oszlopok) tartozó kodonok (sorok) faktorértékei Kodon A B C D N P T S1 S2 SN Z X3 X2 X1 XPh Y E F G J K H1 H2 U LO LM M R V W1 W2 WS Q

TÍPUS 1 5 3 5 2 5 5 5 0 2 0 5 4 3,5 4 3,5 2 2 5 1 1 2 1 3 0 5 0 0 0 0 0 0

2 5 2 4 4 2 5 5 0 3 0 5 3,5 5 3 3 2 5 0 2 4 1 3 0 3 0 0 3 3 0 0

3 5 2 4 4 2 5 5 0 3 0 4 4 3 3 3 2 3 0 2 5 1 3 0 3 0 0 3 3 0 0

4 5 1 3 4 2 5 5 0 3 0 4 3 3 2,5 3 2 5 0 2 5 1 3 0 1 0 0 5 5 0 0

5 5 1 2 2 2 5 5 0 3 0 4 3 3 2 3 2 4 0 1 5 1 3 0 1 0 0 5 5 0 0

6 5 1 1 2 2 5 4 0 4 0 4 3 3 2 3 2 3 0 0 5 1 3 0 1 0 0 5 5 0 0

7 5 5 5 3 5 5 5 0 2 0 5 4 3,5 3 3,5 3,5 5 3 4 3 2 1 3 5 5 0 0 2 3 4 4

8 5 5 5 3 5 5 5 0 2 0 5 4 3,5 3 3,5 3,5 5 3 4 5 2 1 3 5 5 0 0 2 3 4 4

A magyar tótípusokra vonatkozó kodon értékeket és a kodonok előfordulását a magyar tótípusokban az 1. Mellékletben foglaltuk össze.

13

Makrofiton Az egyes tótípusok makrovegetáció alapján történő referencia viszonyainak leírása a rendelkezésre álló irodalmi adatok és saját vizsgálati eredményeink alapján történtek. A témához kapcsolódóan figyelembe vettük az MTA-KVvM „Az ökológiai minősítés kérdései” című kutatási projekt, POMOGYI ÉS SZALMA (2003) által írt „A makrofita ökológiai minősítés kérdései” című témabeszámolóját. Ennek elméleti összefoglalóját a 2. Melléklet tartalmazza. A tótípusok elkülönítéséhez a rendelkezésünkre bocsátott „wb_lakes 2004” ArcView GIS fedvényeit és Excel adattábláit használtuk. A VIZSGÁLT TAVAK JELLEMZÉSE A magyarországi először a VITUKI (1962) foglalta össze (tókataszter). A holtmedrekkel részletesebb a "Hasznosítható holtmedrek" című összeállítás foglalkozott (VIZITERV 1974). Az 1990-es évek elején az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízására a vízügyi igazgatóságok - az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság koordinálásával - elkészítették a "Holtágak és síkvidéki tározók komplex értékelése" című tanulmányt. Ebben 176 öt hektárnál nagyobb holtágnak a szaknyilvántartásokban lévő adatait foglalták össze. A következő lépésben (1993-94-ben) a KHVM a Tisza és mellékfolyóinak holtágairól alaposabb föltáró munka és több tanulmány készült. A helyzetfeltárást a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok az ATIVIZIG irányításával végezték, együttműködve a környezetvédelmi és természetvédelmi szervezetekkel. Az OVF 1994-ben kiadta az "Útmutató a holtágak védelméhez és hasznosításához" című füzetet, a KHVM pedig 1995ben a "Tisza-völgyi holtágak" című könyvet, melyben 167 holtág leírását és térképvázlatát találjuk meg, sok fényképpel illusztrálva. 1997-re a Duna és mellékfolyói menti holtágak helyzetét is fölmérték (KVM 2004). E téma keretében összesen 107 állóvizet (tavat és holtágat) vizsgáltunk a rendelkezésre álló adatbázis alapján. Felsorolásukat, felületüket, átlagos vízmélységüket és illetékes területi hatóságukat a 4. táblázatban foglaltuk összes. A táblázat adataiból az alábbi következtetések adódnak: • • • • • • •

•

A három nagy tavunk jellemzői élesen elkülönülnek. Az Alföldre jellemzőek a sekély tavak, melyek, ha állandóak, területüket és vízmélységüket nagymértékben változtatják éven belül is. A nagyon sekély tavak (0,5 m-nél sekélyebbek) gyakorta ki is száradhatnak nyáron, némelyik akár több éven át is száraz lehet. A listába sok olyan tó is bekerült a VIZIG-ek javaslatára, mely elnevezése alapján inkább mocsaras, vízjárta terület. Nincs olyan hegyvidéki, vagy dombvidéki tavunk, mely a VKI hatálya alá esne. A 2 m-nél mélyebb tavak (a nagy tavak kivételével) a holtágak közül kerülnek ki, de ezek sem mélyebbek 4 m-nél. A VKI hatálya alá eső mentett oldali holtágak száma kb. egyharmada az összes tó számának. Ezek között a legtöbb felülete alapján önmagában is a VKI hatálya alá esik, de akadnak olyanok is, melyek csoportosítva (gruppolva) haladják meg az 50 ha-t. Több tó esetében nem sikerült azonosítani a jellemzőket, ezeket a táblázatban „?” jellel jelöltük.

14

• •

A Hódos-tó és a Kakasszéki-tó területe alapján szerintünk tévesen szerepel a táblázatos és a térképi nyilvántartásban (a táblázatban vastag betűvel jelölve). Van néhány olyan tó, mely a térképi és a táblázatos nyilvántartásban nem szerepel, de a VKI hatálya alá esik (a táblázatban vastag dőlt betűvel jelölve).

15

4. táblázat: Az általunk vizsgált tavak Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41

Név Ágasegyházi Rét tó Akasztói Nagy-rét Alcsi Holt Tisza Angyalháza-Nagyrét Atkai Holt-Tisza Bába-szék Balaton Belső-Béda holtág Bogyiszlói Holt-Duna Böddi-szék Büdös-szék Cibakházi Holt-Tisza Csaj-tó Csanyteleki-halastó Cserőközi Holt-Tisza Csikóspusztai-tó Csíraszék Csongrád-Bokrosi Sós-tó Dinnyési-fertő Dinnyés-lapos Dunakiliti - Cikolai Holt-Duna (Zátonyi Holt-Duna) Egyek-Pusztakócsi-mocsarak Énekes ér Észak-Böddi Észak-Mikla Fadd - Dombori Holt-Duna Fegyverneki (Alsóréti) Holt-Tisza Fehér szík tó Félhalmi-holtágrendszer (Félhalmi-, danzugi-, Torzsási-holtág) Felső-Morotva Fertő tó Földvári-tó Fülöpházi Hosszú-rét Füred-Kócsi-tározó Garai-sóstó Gátéri Fehér-tó Gyálai Holt-Tisza Gyova - Mámai Holt-Tisza Halásztelek - Túrtő - Harcsás HoltKörös Harangzugi Holt-Körös Harkai-tó

Vízmélység m 0,8 0,3 3,7 2,0 3,5 0,2 3,3 2,0 0,6 0,3 0,3 2,5 2,1 1,3 0,7 ? 0,9 ? 0,5 0,4

Felület, ha 569 108 168 105 83 82 59427 75 54 460 51 282 1034 58 78 ? 134 ? 314 61

Területi hatóság ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG TIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG DDTKÖVIZIG KDT KÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG TIKÖVIZIG

1,5

174

ÉDUKÖVIZIG

0,5 0,5 0,2 0,3 1,9 2,4 ?

626 218 141 137 220 141 ?

TIKÖVIZIG ÉKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ?

2,2

73

KÖKÖVIZIG

0,8 1,3 ? 0,3

82 7505 ? 158

0,2 ? 3,0 1,5

183 ? 160 145

ÉKÖVIZIG ÉDUKÖVIZIG ? ATIKÖVIZIG TIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG

2,0

133

KÖTIKÖVIZIG

1,9 ?

53 ?

KÖTIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG

16

Sorszám 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79

Név

Hódos-tó Holt-Marcal III Halatsó (Tiszasüly) Kadia-Ó-Duna Kakasszéki-tó Kanyari Holt-Tisza Kardoskúti Fehér-tó Kelebiai-halastavak Kelemenszék Keleti-holtág Kengyel-tó Kiskunhalasi Sós-tó Kis-rét Kisteleki Müller-szék Kolon-tó Kondor-tó Kő-halmi-szék Kunkápolnási-mocsarak Kurjantó Lázár-tó Lesence-nádasmező Lipóti morotva-tó Lódri-tó Madarasi-tó Madarász-tó Maka-szék Mikla Montaj-tó Nádas-tó Nagy-Csukás-tó Nagyfai Holt-Tisza Nagyiváni tó Nagyszéksóstó Nagyvadas tó Ordító Orgoványi-rét Ősze-szék tó Pélyi-tó Peresi Holt-Körös és a mellette levő 80 holtágak 81 Péteri-tó 82 Pirtói Nagy-tó 83 Pusztaszeri Büdösszék 84 Riha tó 85 Sárszentágotai-sóstó 86 Serházzugi (Csongrádi) Holt-Tisza Sorszám Név

Vízmélység m 1,0 1,8 ? ? ? 0,9 0,4 1,3 0,3 1,6 2,0 1,5 0,3 0,5 0,6 1,2 0,2 0,1 0,8 0,6 0,2 0,8 0,2 0,3 1,9 0,2 0,3 0,8 0,3 0,3 1,5 ? 0,3 0,7 0,3 0,7 1,0 0,5

Felület, ha 47 65 ? ? 25 56 89 154 134 53 52 54 305 53 896 99 81 1950 877 68 148 101 87 68 61 133 707 80 68 205 77 ? 108 145 55 401 58 50

Területi hatóság ÉKÖVIZIG ÉDUKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ? ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ÉKÖVIZIG ÉKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG TIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG ÉDUKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ÉKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ? ATIKÖVIZIG FETIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ÉKÖVIZIG

2,5

187

KÖKÖVIZIG

0,3 1,0 0,3 1,3 0,5 2,0 Vízmélység

54 123 55 111 53 118 Felület,

ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG ATIKÖVIZIG Területi

17

m 87 88 89

ha

hatóság ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG FETIKÖVIZIG

Szabadszállási tó Szajoli Holt-Tisza 1,2 83 Szamossályi Holt-Szamos Szarvas - Békésszentandrási Holt90 2,2 178 KÖKÖVIZIG Körös 91 Szarvas-tó 0,8 47 ATIKÖVIZIG 92 Szegedi Fehér-tó 1474 ATIKÖVIZIG 93 Szelidi-tó 2,6 52 ATIKÖVIZIG Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva94 1,9 88 TIKÖVIZIG köze) 95 Tiszadobi Holt-Tisza 3,1 118 TIKÖVIZIG 96 Tiszakécskei Holt-Tisza 1,8 116 KÖTIKÖVIZIG 97 Tiszaluci Holt-Tisza 3,5 144 ÉKÖVIZIG Tiszatarjáni Alkotmány TSZ 98 1,0 69 TIKÖVIZIG halastava 99 Tiszaugi Holt-Tisza 1,3 73 KÖTIKÖVIZIG 100 Tolnai Holt-Duna (3 egység) 1,6 308 KDT KÖVIZIG 101 Töreki láp ? ? DDT KÖVIZIG 102 Tunyogmatolcsi Holt-Szamos 1,9 197 FETIKÖVIZIG Vadkerti-tó (korábban Nagybüdös-tó 103 ? ? ATIKÖVIZIG néven) 104 Velencei-tó 1,9 2431 KDT KÖVIZIG 105 Vidre-éri halastavak 1,6 117 ATIKÖVIZIG 106 Vörös-mocsár 0,8 691 ATIKÖVIZIG 107 Zabszék tó 0,3 122 ATIKÖVIZIG Megjegyzések: • A vastag betűvel szedett víztest szerepel ugyan a VKI-s tavak listáján, de kicsi területe miatt nem tartozik oda. • Dőlt vastag betűvel szerepelnek a térképről hiányzó tavak. • A kérdőjeles víztestek esetében nem volt megfelelő információ az átadott anyagban. • A különböző forrásból származó felület adatok gyakran nagymértékben eltérnek (pl. Riha-tó: 111,07 ha (VIZIG adat), 86 ha (VITUKI 1962). Számos más példa is akad, pl. Vörös mocsár, Nagy Vadas tó, stb.! A VKI ELŐÍRÁSAI TAVAKRA Referencia állapot E fejezetben referencia állapot általános irányelveivel foglalkozunk. Tavak és tározók esetében a hazai javaslatokra az 5. és a 8. fejezetben térünk ki. A referencia területek kijelölésének szabályait a WFD (2000), valamint a hozzá kapcsolódó REFCOND (2002) és ECOSTAT (2003) útmutatók tartalmazzák. A VKI általában nem tesz különbséget referencia állapot jellemzése tekintetében folyók és tavak között, mindössze tavakra kötelezően előírja a fitoplankton alapján történő jellemzést.

18

Az alábbiakban ezeknek a dokumentumoknak a vonatkozó részeit idézzük, kiegészítve azokat a Magyarországra vonatkozó jellegzetességekkel. A WFD (2000) II. Melléklet, 1.3. pontja szerint valamennyi felszíni víztest típusra meg kell állapítani a típusra jellemző hidrológiai-hidromorfológiai, fizikai-kémiai viszonyokat és biológiai referencia-viszonyokat, amelyek egyben az V. melléklet 1.1. fejezetében, az adott felszíni víztér típusra megadott hidrológiai-hidromorfológiai, fizikai-kémiai és biológiai minőségi elemek kiváló ökológiai állapothoz tartozó értékeit jelentik. Ebből következően: • • • •

A referencia állapotot a zavartalan viszonyokra kell értelmezni, csak kis mértékű eltérés engedhető meg ettől, de a „kis mérték” nincs definiálva a VKIban.. A maximális ökológiai potenciáljuk megállapítása esetén az erősen módosított és a mesterséges víztesteket a hozzájuk jellegében legközelebb álló víztípus referencia állapotát kell figyelembe venni. A szennyezőanyag terhelések a tipológiát nem módosítják (viszont a következő fázisokban, a víztest kijelölésnél és a kockázatosság megállapításánál fontos lesz szennyezőanyag terhelés minősége és mértéke). Az erősen módosított és a mesterséges víztesteket nem kell típusokba sorolni.

A típusra jellemző biológiai referencia-viszonyokat terepi vizsgálatok, modellezés, vagy a kettő kombinációjával lehet meghatározni. Ahol e módszerek használata nem lehetséges, a tagországok a fenti viszonyok megállapítására szakértői döntést alkalmazhatnak. A fenti előírások ránk vonatkozó következményei az alábbiak: •

•

• •

•

A referencia állapotot nekünk kell meghatároznunk, mert a zavartalan helyzet, a kis mértékű változások nincsenek definiálva a VKI-ban (sem az útmutatóiban). Vagyis nekünk kell eldöntenünk, hogy milyen mértékű hidromorfológiai, biológiai, stb. változást tartunk még megengedhetőnek a referencia állapothoz. Az első ponttal kapcsolatban figyelembe kell venni azt, hogy nálunk gyakorlatilag nincs zavartalan víztest. A megengedhető emberi behatás mértékének megállapítása esetén tehát józan mértékletességet kell tanúsítanunk. A jó és a kiváló állapot határát a VKI előírásai nem rögzítik, itt is van tehát játékterünk. A referencia állapot megállapítása során mi nem nagyon támaszkodhatunk meglévő részletes biológiai adatbázisra (de hasonló igaz a kémiai adatsora és a szintetikus anyagokra is). A referencia területek megfelelő részletességű felmérése a PHARE project feladata lesz remélhetőleg („Felszíni vizeink ökológiai feltárása”). Adatok nélkül modellezni sem lehet. A régi adatok, pedig szórványosak, pontosságuk kérdéses, és nem a zavartalan állapotú időkből származnak. Marad tehát a referencia állapot megállapítása szakértői becslés alapján.

A WFD (2000) V. Melléklete tartalmazza azokat a jellemzőket, melyeket figyelembe kell venni a minősítéséhez az alábbiak szerint:

19

•

•

•

Biológiai elemek (a vízi flóra összetétele és sokasága, a fenéklakó gerinctelen fauna összetétele és egyedsűrűsége, a halfauna összetétele és egyedsűrűsége). Tavak esetében eltérés a folyókkal szemben, hogy a fitoplankton szerepe nagyon megnő a jellemzésben. A biológiai elemekre hatással levő hidrológiai és morfológiai elemek (hidrológiai rezsim, az áramlás mértéke és dinamikája, kapcsolat a felszín alatti víztestekkel, a folyó folytonossága, a morfológiai viszonyok, a folyó mélységének és szélességének változékonysága, a mederágy szerkezete és anyaga, a parti sáv szerkezete). A biológiai elemekre hatással levő kémiai és fizikai-kémiai elemek (Általános jellemzők: hőmérsékleti viszonyok, oxigén ellátottsági viszonyok, sótartalom, savasodási állapot, tápanyag viszonyok. Különleges szennyezőanyagok: minden elsőbbségi anyag által okozott szennyeződés, amelynek a víztestbe vezetését azonosították, egyéb, olyan anyagok által okozott szennyezés, amelyekről megállapították, hogy jelentős mennyiségben vezették a víztestbe).

A WFD (2000) V. Mellékletének 1.2.1-1.2.2 részei megadják egyebek mellett a kiváló ökológiai állapot meghatározását. Az 1.2.2 táblázat normatív definíciót ad a tavakra vonatkozó kiváló ökológiai állapot meghatározásához, minden egyes biológiai, fizikaikémiai és hidromorfológiai minőségi elem tekintetében. A fentiekre a REFCOND (2002) és az ECOSTAT (2003) útmutatók ajánlásai a következők: • •

• • •

A referencia feltételeket minden víztestre meg kell határozni. A referencia feltétel (vagy állapot) nem szükségképpen esik egybe a zavartalan feltételek fennállásával. Ezek magukban foglalhatnak nagyon csekély zavarásokat is, ami azt jelenti, hogy az emberi kényszerek megengedettek addig a pontig, amíg azok csak nagyon csekély ökológiai hatásokkal járnak. A referencia állapot a kiváló ökológiai állapottal egyenlő, azaz nincs, vagy legfeljebb csak igen csekély mértékű zavarás tapasztalható az általános fizikai-kémiai, hidromorfológiai és biológiai minőségi elemekben. A referencia feltételek a releváns biológiai minőségi elemekben megjelennek, és ez adja az alapját az ökológiai állapot meghatározásának. A referencia feltételek a jelen vagy a múlt állapotát tükrözhetik.

A fenti előírások ránk vonatkozó következményei az alábbiak: • • • • • •

A referencia állapot definiálásánál is a biológiai elemek elsődlegesek. Alkalmazhatunk hidromorfológiai szűrést a referencia állapot szempontjából szóba jöhető víztestek leválogatására, de a kiváló állapot meglétét az ökológia dönti el. Elsősorban szakértői becslést alkalmazhatunk a referencia állapot meghatározása során. A referencia állapotot biológiai tényezők esetében jelenleg elsősorban karakterfajokra, vagy a teljes fajlista alapján tudjuk definiálni. A tömegességi mutatók használatára még nincs elegendő adatunk. A referencia feltételeket jelenleg víztípusokra kell meghatároznunk, az összes víztestre meghatározás később történik. A referencia állapot típuson belül sem jellemezhető diszkrét értékekkel az egyes jellemzők esetében, meg kell adni azt a tartományt, amelyen belül az értékek még a referencia állapot fennállását jelzik.

20

•

A referencia állapot változékonysága nem lehet nagyobb, mint a típusok közötti változékonyság, vagy a jó, közepes, stb. osztályok közötti különbség.

A referencia és egyéb állapotok megállapításának lépéseit illetően utalunk a forrásmunkákra (WFD 2000, REFCOND 2002, ECOSTAT 2003), de azt korábbi jelentésünkben is ismertettük (SZILÁGYI ET AL. (2004). Erősen módosított állapot E fejezetben az erősen módosított állapot általános irányelveivel foglalkozunk. Tavak esetében a hazai javaslatokra a 7. fejezetben térünk ki. Az erősen módosított állapot jellemzésére a WFD (2000), és annak ide vonatkozó útmutatója a HMWB (2002) ad támpontokat. Ennek alapján készült el a hazai szabályozás Kormányrendeleti szinten. E szabályozás az alábbi fő elemeket tartalmazza: „(1)

A felszíni víztest mesterségessé vagy erősen módosítottá nyilvánítható, ha: a)

a víztest hidrológiai és hidromorfológiai jellemzőinek a jó ökológiai állapot elérése érdekében szükséges megváltoztatása jelentős mértékben hátrányos hatással lehet aa) a tágabb környezetre; ab a hajózásra, ide értve a kikötői létesítményeket vagy az üdülőhelyekre; ac) az olyan tevékenységekre, melyek a víz tározását igénylik (így például az ivóvízellátást, energiatermelést, öntözést szolgáló tározás); ad) a folyószabályozásra, az árvízvédelemre, a területi vízrendezésre vagy az aa)-ac)-ben meghatározott hasonlóan jelentős, egyenértékű fenntartható emberi beavatkozásra (beleértve a jövőbeni fejlesztéseket is);

b)

a víztest mesterséges vagy megváltoztatott jellemzői által szolgált hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatatlanság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el olyan más, ésszerű módon, amely a környezeti célkitűzések szempontjából jelentős mértékben jobb megoldás lenne.”

A Kormányrendelet 8. §-a továbbá az alábbiakat rögzíti: “(1)

A 3. § (4) bekezdés c) pontjában, valamint a 12. és 13. §-ban foglaltak szerinti emberi tevékenység vagy szélsőséges viszonyok (rendkívüli árvíz, aszály) által olyan mértékben befolyásolt víztestek, amelyeknél a környezeti célkitűzés nem teljesíthető, illetőleg elérése aránytalanul költséges, – a (2)-(5) bekezdésekben meghatározott feltételekkel – a jó állapot elérésére előírtnál kevésbé szigorú környezeti célokat is meg lehet határozni.

21

(2)

Kevésbé szigorú környezeti célkitűzések meghatározása megengedett, ha az (1) bekezdésben említett emberi tevékenység által szolgált környezeti és társadalmi-gazdasági igények kielégítése nem biztosítható a környezeti szempontból lényegesen jobb változatot jelentő, aránytalan költséggel nem járó módon.

.(3)

A kevésbé szigorú környezeti célok meghatározása során biztosítani kell a) a felszíni vizek lehető legjobb ökológiai és kémiai állapotának elérését, b) a felszín alatti vizek állapotának a jó állapottól való lehető legkisebb eltérését, megengedve azokat a hatásokat, amelyek az emberi tevékenység vagy a szennyezés természete miatt ésszerű módon nem kerülhetők el.

(4)

A kevésbé szigorú környezeti célok meghatározása nem eredményezhet további romlást az érintett víztest állapotában.

(5)

A kevésbé szigorú környezeti célkitűzéseket és azok meghatározásának indokait a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben részletesen ismertetni kell és a célkitűzéseket hat évente felül kell vizsgálni.”

Tavak partszabályozása Ezt a hatás általában negatívnak értékelhetjük a makrofitonok esetében. A partszabályozás során a zonáció kialakulásának feltételei szűnnek meg. Ebben a tekintetben az egyik legdrasztikusabb, közvetlen beavatkozásnak tekinthető, aminek következményei már rövidtávon jelentkezhetnek. A tavak partszabályozása erősen befolyásolja az élőbevonat tömegét és összetételét a rendelkezésre álló alzat (alzat típus) megváltoztatásán keresztül. A partrendezés révén létrejött új alzat (kőszórás, beton elem, stb.) eltérő élőbevonatot eredményezhet és ezért ezt az emberi beavatkozást az ökológiai státusz értékelése során mindenképpen figyelembe kell venni. A makroszkopikus gerinctelenek számára a mederfenék mellett a legfontosabb benépesíthető életteret a parti- és hínárnövényzettel benőtt víztest részek jelentik. Ezek a partszabályozások következtében erősen sérülnek, vagy megszűnhetnek. Ezzel a makrogerinctelen fauna számára az élettér jórészt lakhatatlanná válik, élelmet, menedéket, kapaszkodásra, rögzülésre alkalmas alzatot nem találnak. A tavak partvonalának kiterjedt szabályozása általában kedvezőtlenül befolyásolja a halállomány mennyiségét. A partok mentén kialakított kőszórások, betonozások számos halfaj ivadéka számára rosszul hasznosítható élőhelyet jelent. Ugyanakkor lehetnek olyan – esetenként invazív (pl. a térségünkben, az utóbbi évtizedekben megjelent ponto-kaszpikus gébek) – faunaelemek, amelyek határozottan kötődnek a parti kövezésekhez. A kövek felszínén kialakuló élőbevonat esetenként jól hasznosítható táplálékforrást jelent bizonyos halfajok számára.

Tavak vízszintszabályozása A tó vízszintszabályozása, a vízszint megemelése vagy csökkentése egyrészt a rendelkezésre álló (módosuló) alzaton keresztül befolyásolja az élőbevonat tömegviszonyát és struktúráját, másrészt, közvetve a fényviszonyok módosítása

22

által. Általában nem a vízszint túlzott mértékű ingadozása, hanem a vízszinttartásra való törekvés a jellemző a tavak esetében. Ezt a tényezőt nem ítélik meg túl szigorúan a hidromorfológiai hatások között.

Tavak kotrása A tavak kotrása általában akkor okoz problémát, ha az: • • •

A tó nagy felületére kiterjed. A Velencei-tó esetében ez a helyzet fennáll, mert a tó kb. 75 %-át megkotorták. A Balaton esetében a kotrás csak a Keszthelyi-öböl egy részére korlátozódott. Jelentősen megváltoztatja a mederfelszín összetételét (pl. a korábbi szerves mederanyagot eltávolították, és az új üledékfelszín más kémiai jellegű és szemszerkezetű lesz). Jelentős átrendeződést okoz a makrofiton/nyíltvíz arányában.

A kotrás – ha nagy területre terjed ki – megváltoztathatja a tó trofikus viszonyait, az élőlény együttesek szerkezetét. A kotrás idejére számos élőlény együttes degradálódik, de a kotrás után regenerálódhat. Általában a kotrás nem számottevő tényező tavakban az erősen módosított állapot megítélésében.

Vízkivétel és vízbevezetés A vízkivétel tavakból elsősorban öntözési célra történik, ivóvíz céljára csak a Balatonból vesznek ki kis mennyiségű vizet. A vízátvezetés is lehetséges vízkivételi mód. A vízbevezetés a gyakoribb, melyet a holtágakban, a sekély tavakban alkalmaznak előszeretettel nálunk. A vízbevezetés célja a legtöbb esetben a párolgási veszteség pótlása a nyári időszakban (még a Balaton esetében is voltak erős kezdeményezések ilyen célra). A vízbevezetések célja tehát általában a vízszint-szabályozás, és a vízfrissítés (pl. halpusztulások megakadályozására). Ezzel a tevékenységgel a vízhasználatokat szolgálják, és a tavakat a zavartalan állapotuktól teljesen eltérő módon „üzemeltetik”. A vízkivétel és a vízbevezetés részben direkt módon, részben a vízszint-szabályozás miatt az élőlény együttesekre a következő hatással lehet: • • •

A vízszint-szabályozás általában a vízszinttartásra irányul, ami az emerz makrofitának nem kedvez. A makrofita degradálódása kihat a bevonat, a makrogerinctelenek és a halállomány életfeltételeire. A szennyvíz bevezetés a szennyezőanyagokon keresztül fejti ki elsősorban hatását, itt csak mennyiségi szempontból értékelendő. Ilyen értelemben kevés helyen okoz gondot ez a vízbevezetés.

A továbbiakban rátérünk a tótípusok jellemzésére.

23

A HAZAI TÓTÍPUSOK JELLEMZÉSE, REFERENCIA VISZONYAI Tótípusok A Kormányrendeletben szereplő, jelenleg érvényes, hazai tótípusokat az 5. táblázat tartalmazza (KVVM 2004).

24

5. táblázat: A magyar tótípusok KvVM (2004) nyomán. 1 "Felszíni víz tájegységek" Vízmélység Vízfelület mérete Vízborítás Típus száma Al-ökorégió Hidrogeokémiai jelleg 2 m km2 meszes 3-15 >100 állandó 1 szikes 1-3 >100 állandó 2 szikes 1-3 10-100 állandó 3 állandó meszes-szikes <1 10-100 4 Síkvidék állandó meszes-szikes <1 0,5-10 5 > 0,5 meszes-szikes <1 időszakos 6 állandó meszes <4 >0,5 7 állandó meszes-szikes <4 >0,5 8

Hazai elnevezés nagy tó (Balaton) nagy-tó (Fertő tó) nagy tó (Velencei-tó pl. szikes tavak szikes tavak szikes tavak mentett oldali holtágak mentett oldali holtágak

A tótípusok elnevezése a következő: 1. Síkvidéki, meszes, 3-15 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Balaton). 2. Síkvidéki, szikes, 1-3 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Fertő tó). 3. Síkvidéki, szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Velencei-tó) 4. Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak 5. Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 0,5-10 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak 6. Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, > 0,5 km2 felületű, időszakos vízborítású, szikes tavak 7. Síkvidéki, < 4 m mély, meszes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak 8. Síkvidéki, < 4 m mély, meszes-szikes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak A típusok áttekintése alapján az alábbiak állapíthatók meg: • • •

1

Hiányoznak a dombvidéki és a hegyvidéki tótípusok, hiszen ilyenek nálunk 50 ha feletti területtel nincsenek. Szerves, vagy tőzeges típus nem szerepel. A vízjárta területeket (wetland-eket), a lápokat, a mocsarakat a tipológia készítése során nem vették figyelembe. (Mintegy 120-130 db 50 ha feletti vízjárta területünk van). A vízborítás állandó, ha sokéves átlagban a vízzel borított felület nagyobb, mint 0,5 km2, időszakos, ha meghatározható időszakonként kiszárad, de vízzel való borítottság esetén felülete meghaladhatja a 0,5 km2-t

2

Meszes vizek: karbonátos kőzetek találhatók a felszín közelében, illetve az üledékük mésztartalmú (azokon a területeken is, ahol a fedőréteget szilikátos kőzetek alkotják) Szikes vizek: nagy sótartalmú, nátrium és hidrogénkarbonát- (valamint klorid- és szulfát)-ionok határozzák meg jellegüket magas PH érték mellett. Meszes-szikes vizek: a nátrium-hidrokarbonát és a kálcium-hidrokarbonát egyaránt meghatározó, jellegüket ezek arány adja.- határozzák meg jellegüket magas PH érték mellett.

25

• •

A belvízöblözeteket a tipológia nagyon helyesen nem veszi figyelembe tóként. (A belvíztározók közül több szerepel a mesterséges tavak között, de ezekre a tipológia nem vonatkozik, illetve ezekre nem kell tipológiát felállítani). Az 5. és a 6. típus csak az állandó vízborításban különbözik egymástól. A kiszáradásra való hajlam valóban döntően más élőlény együttesekhez vezet, de az 1 m-nél sekélyebb tavaink valamennyien időnként kiszáradhatnak (sőt, még a Fertő és a Velencei-tó is kiszáradt néha). Az állandó vízborítást sok esetben csak vízpótlással lehet megakadályozni e sekély tavak esetében, amely már hidromorfológiai beavatkozást jelent a tó életében. A két típus zavartalan állapotban alig tér el egymástól.

További munkánk során ezt az érvényes hazai tótipológiát használtuk. A vizsgált hazai tavak tipológiai besorolását az illetékes területi hatóságok véleménye alapján a KvVM szakértői elkészítették. A táblázatos összesítés elkészült, a Micromap Kft pedig elkészítette e tavaknak a GIS megjelenítését. A táblázatot és a térképet átadta felhasználásra e projektnek. A tavak tipológiai besorolását a 6. táblázat tartalmazza. A táblázatban jelöltük azt, hogy a tavak a jelenlegi tipológia szerint mely típusokba sorolhatók be. Jeleztük, ha egy tó nem fért bele egyik típusba sem, és megadtuk e tó jellegét. A 6. táblázat alapján az alábbi következtetések adódnak: • • • • •

Sok a táblázatban a kérdőjel, már hidromorfológiai jellemzők alapján sem sorolhatók be a tavak egyértelműen a meglevő típusokba. Sok olyan víztest szerepel a listán, melynek vízmélysége és benőttsége miatt inkább a wetlandek között lenne a helye (pl. Kolon tó, Orgoványi rétek és más kiskunsági víztestek). Feltehetően a jövőben a tipológia javítására lesz szükség, ezt a biológiai validációval egyidőben lehet elvégezni. Szükség lesz egy szerves, illetőleg tőzeges kategória bevonására, mint azt javasoltuk korábbi jelentésünkben (SOMLYÓDY ÉS SZILÁGYI 2003). Esetenként előfordulnak meszes, több évre kiszáradó tavak is, melyeknek jelenleg nincs helye a hazai tipológiában (lásd: 1. Melléklet: Csíraszék, Lázártó, Pirtói Nagy-tó).

26

6. táblázat: Az általunk vizsgált tavak típusba sorolása Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43

Név Ágasegyházi Rét tó Akasztói Nagy-rét Alcsi Holt Tisza Angyalháza-Nagyrét Atkai Holt-Tisza Bába-szék Balaton Belső-Béda holtág Bogyiszlói Holt-Duna Böddi-szék Büdös-szék Cibakházi Holt-Tisza Csaj-tó Csanyteleki-halastó Cserőközi Holt-Tisza Csikóspusztai-tó Csíraszék Csongrád-Bokrosi Sós-tó Dinnyési-fertő Dinnyés-lapos Dunakiliti - Cikolai Holt-Duna (Zátonyi HoltDuna) Egyek-Pusztakócsi-mocsarak Énekes ér Észak-Böddi Észak-Mikla Fadd - Dombori Holt-Duna Fegyverneki (Alsóréti) Holt-Tisza Fehér szík tó Félhalmi-holtágrendszer (Félhalmi-, danzugi-, Torzsási-holtág) Felső-Morotva Fertő tó Földvári-tó Fülöpházi Hosszú-rét Füred-Kócsi-tározó Garai-sóstó Gátéri Fehér-tó Gyálai Holt-Tisza Gyova - Mámai Holt-Tisza Halásztelek - Túrtő - Harcsás Holt-Körös Harangzugi Holt-Körös Harkai-tó Hódos-tó Holt-Marcal

Típus 6? ? 7 5 ? 6 1 ? 7 6 6 7 HMWB HMWB 7 ? 6? ? ? 5 ? 5 ? 6 6 7 7 ?

Megjegyzés Szikes Szerves * *

* Szikes * Szerves * Tőzeges

*

5 ? 2 ? ? 5 6 ? ? 7 7 7 ? 5? ?

Tőzeges * Szerves * *

* *

27

Sorszám 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90

Név III Halatsó (Tiszasüly) Kadia-Ó-Duna Kakasszéki-tó Kanyari Holt-Tisza Kardoskúti Fehér-tó Kelebiai-halastavak Kelemenszék Keleti-holtág Kengyel-tó Kiskunhalasi Sós-tó Kisteleki Müller-szék Kolon-tó Kondor-tó Kő-halmi-szék Kunkápolnási-mocsarak Kurjantó Lázár-tó Lesence-nádasmező Lipóti morotva-tó Kis-rét Lódri-tó Madarasi-tó Madarász-tó Maka-szék Mikla Montaj-tó Nádas-tó Nagy-Csukás-tó Nagyfai Holt-Tisza Nagyiváni tó Nagyszéksóstó Nagyvadas tó Ordító Orgoványi-rét Ősze-szék tó Pélyi-tó Peresi Holt-Körös és a mellette levő holtágak Péteri-tó Pirtói Nagy-tó Pusztaszeri Büdösszék Riha tó Sárszentágotai-sóstó Serházzugi (Csongrádi) Holt-Tisza Szabadszállási tó Szajoli Holt-Tisza Szamossályi Holt-Szamos Szarvas - Békésszentandrási Holt-Körös

Típus 8 7 HMWB ? ? HMWB 6 ? 7 ? 6 ? 6 6 5 ? ? ? ? ? 6 6? HMWB 6 6 ? 6 ? 7 ? 6 6 ? ? 5 ? 6, vagy 7 HMWB ? 6 7 ? 7 ? 7 5 1?????

Megjegyzés

*

Tőzeges * Tőzeges

Tőzeges Meszes Szerves * * Meszes

Tőzeges Szerves * Szerves Szikes Tőzeges Meszes * * Szerintünk 7

28

91 Szarvas-tó ? Meszes 92 Szegedi Fehér-tó HMWB 93 Szelidi-tó ? Konyhasós 94 Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva-köze) 7 95 Tiszadobi Holt-Tisza 7 96 Tiszakécskei Holt-Tisza 7 97 Tiszaluci Holt-Tisza 7 98 Tiszatarjáni Alkotmány TSZ halastava 7 99 Tiszaugi Holt-Tisza 7 100 Tolnai Holt-Duna 7 101 Töreki láp ? * 102 Tunyogmatolcsi Holt-Szamos 5 103 Vadkerti-tó (korábban Nagybüdös-tó néven) ? * 104 Velencei-tó 3 105 Vidra-éri halastavak HMWB 106 Vörös-mocsár ? Szerves 107 Zabszék tó ? * * Az átadott térképen a víztest nem szerepel. HMWB: Erősen módosított víztest, a besorolást a területi hatóság javasolta, mielőtt az erősen módosított állapot kritériumai megszülettek volna ?: Nem lehet besorolni a jelenlegi tipológiába A rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé a jelenlegi tótipológia módosítását, ezért a referenciaállapot paramétereinek szakértői becslését e tipológia alapján végeztük el. Előre kell azonban bocsátani, hogy a becslés szükségképpen csak közelítő lesz, mert a típusok és a tipológiai paraméterek módosításra szorulnak. Például a fitoplankton szempontjából elkerülhetetlen lesz egy, a biológiai állapotváltozók szempontjából lényegesebb fizikai paramétereket tartalmazó, tipológia kidolgozása, ha a fitoplanktont a minősítés során figyelembe akarjuk venni. Referencia állapot határai A referencia állapot határainak megállapításában egyelőre szabad kezünk van, azonban a későbbi interkalibráció előírásait nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Csak olyan referencia állapotot állapíthatunk meg, mely az interkalibrációban az EUs országok között megállja a helyét.

Hidromorfológia Tavak referencia állapotának leírására még nincs végleges szakmai konszenzus. E munka vitaanyag jellegű. Hidromorfológiai szempontból a következő beavatkozásokra kell felállítani a „kismértékű zavarás” kritériumait. E szempontok kidolgozása során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a következőket: •

Minden tavunkat (különösen az 50 ha-nál nagyobbakat) hasznosítják valamilyen célra, ami beavatkozásokkal jár. Számos esetben a többcélú hasznosítás is megjelenik.

29

•

Ha szigorúan vesszük a VKI előírásait, akkor alig volna referencia helyünk az országban. Ez két szempontból hátrányos: (1) A tőlünk nyugatabbra fekvő országok tavaiban sok esetben durvább beavatkozások történtek, mint nálunk; (2) Van számos alföldi unikális tavunk, mely Európában vagy egyedülálló (Hungaricum), vagy kevés van belőle, és azok nincsenek referencia állapotban.

Az alábbiakban részletezzük a referencia állapot jellemzőit hidromorfológia, fitoplankton és makrofiton esetében. Megjegyezzük, hogy e szempontok mellett a fitobentonra, a makrogerinctelenekre és a halakra vonatkozó szempontrendszer kidolgozása is fontos jövőbeni feladat. Erre most nem volt mód. Mindenesetre az általunk megadott referencia feltételek és potenciális referencia helyek jó kiindulási állapotot jelentenek a további munkához (vö. 6. fejezet).

Hidromorfológia A referencia állapot hidromorfológiai kritériumait célszerű beavatkozási típusonként jellemezni, ezek: • • • •

Vízszint-szabályozás. Partvédelem, partszabályozás. Vízbevezetés és vízkivétel. Kotrás.

Vízszint-szabályozás Síkvidéki sekély tavainkban a vízszint változása természetes, a zavartalan állapotra jellemző folyamat. A Balaton is ilyen tó volt a középkorban, a vízszint-szabályozás (és a partszabályozás) tette közel állandó felületűvé és vízmélységűvé. Az elmúlt évek aszályos időjárása miatt bekövetkezett vízszint süllyedés a tóhasznosítás szempontjából riadalmat okozott, de éppen ez volt a tó jellemző viselkedése a szeszélyes csapadékviszonyokra. A vízszint szabályozása tavaink esetében általában nem a vízszint túlzott ingadozását jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, a vízszint tartására irányul (vö: 1. Melléklet). Kivételt talán a tavak térfogatához és vízutánpótlásához képest túlzott mezőgazdasági öntözési célú vízkivételek jelenthetnék, ha azok ténylegesen jellemzők volnának jelenleg Magyarországon (nem azok). A vízszint szabályozása a referencia állapot fennállása szempontjából akkor lehet lényeges, ha az ingadozás mértéke a zavartalan állapothoz képest nem haladja meg azt a mértéket, mely az élőlény együttesek összetételét és biomasszáját lényegesen befolyásolja. Általában elmondható, hogy ez a megengedhető változás a zavartalan állapothoz képest ne legyen nagyobb 10 %-nál. Ha nagyobb, az sem zárja ki a referencia állapot fennállását, ha ezt az állapotot az élőlény együttesek alátámasztják. Partvédelem, partszabályozás A partvédelem és partszabályozás oka általában a birtokvédelem: az elhabolások megakadályozása. A tavak partvonalának kismértékű változása teljesen természetes folyamat. Általában ez nem is okoz olyan mértékű változást, mint a folyók esetében.

30

Mégis, a birtokvédelem szempontjai sokszor igénylik a partok állandóságának biztosítását. Ide tartozik a kikötők, strandok építése is. A partszabályozás általában nem jelent gondot a fitoplankton esetében, de például a makrofitára erősen hathat. Léteznek azonban olyan megoldások, melyek ökológikusak, természet-közeliek. A kis lejtésű rézsű pl. a Balaton esetében lehetővé tenné a korábbi lidós part öntisztuló hatásának visszaállítását, a makrofita térhódítását a déli parton. Összességében azt lehet mondani, hogy ha a partszabályozás nem érinti a partvonal 20-30 %-át, akkor a víztest még lehet referencia terület. Vízbevezetés és vízkivétel A vízkivétel és vízbevezetés mennyiségi szempontból abban az esetben elfogadható, ha mértéke a természetes (zavartalan) viszonyokhoz képest nem nagyobb az éves átlagos víztömeg 10 %-nál. Ennek további feltétele, hogy a bevezetett víz minősége (pl. belvíz csatornákon keresztül) ne különbözzön lényegesen (a legnagyobb különbség a kémiai jellemzők esetében nem haladhatja meg kétszeres értéket) a referencia típustól. További feltétel, hogy a bevezetett vízben ne legyenek tájidegen, vagy invazív fajok, és az élőlény együttesek összetétele sem különbözhet lényegesen (pl. nem lehet olyan más típusba tartozó a bevezetett víz, melynek élőlény összetétele lényegesen különbözik). A „direkt” szennyvíz bevezetés általában kizáró ok. Kotrás A kotrást több tavunk esetében alkalmazták rehabilitációs céllal (Velencei-tó, Balaton, tatai Öreg-tó, jóléti kis tavak, melyek nem tartoznak a VKI hatálya alá). Ez a tevékenység tulajdonképpen a feltöltő szukcessziós folyamatot késlelteti, amelyet az emberi tevékenység (elsősorban a terhelések) gyorsítottak fel. A referencia állapot szempontjából a kotrás kedvezőtlen megítélés alá esik. Nem lehet referencia állapotú az a víztest, mely felületének több mint 30 %-át kikotorták és a kotrás a parti sávot, és a vízi makrofita állományt jelentősen érintette (pl. ezért sem lehet a Velencei-tó referencia hely). Tóhasznosítás A tavak főbb hasznosítási formái: • • • • • • •

Üdülés, vízi sportok. Halászat, horgászat. Természetvédelem. Öntözővíz-tározás és –szállítás. Belvíztározás és belvíz-továbbvezetés. Ipari hűtővíz tározása. Ritka esetben ivóvíz kivétel.

31

A tavak vizes élőhelyek, ezért kiemelkedő szerepük van a természetvédelemben, s tájformáló szerepük is figyelemreméltó.

Fitoplankton Fitoplankton esetében a hidromorfológiai változások általában nem relevánsak a referencia állapot megítélésében. A fitoplankton ezekre a változásokra sokkal kevésbé érzékeny, mint a többi élőlény együttes. A hidromorfológiai változások megengedhetőségének mértékét célszerű ezért a többi élőlény együttes alapján elvégezni, ahogy mi azt a következő alfejezetben a makrofita szempontjából meg is tesszük. A fitoplankton szerepe a szennyezések megengedhető mértékénél válik hangsúlyossá. A fitoplankton minősítési rendszer lényegét a 2. fejezetben már ismertettük, a referencia állapot feltételeire, és a többi osztály tartalmára a 6. fejezetben térünk ki típusonként.

Makrofiton Makrovegetáció szempontjából minden tótípus esetében az áramlási viszonyok megváltozása is fajszerkezet váltással jár együtt, azaz a folyamatos vízbevezetés negatívan hat a lenitikus vizeket kedvelő fajok számára, ugyan ez fordítva is igaz és igazolható. A szennyezőanyag terhelések okozzák általában a legtöbb gondot a referencia állapot elérésében a tavak esetében is. A VKI szerint a szintetikus szennyező anyagok jelenléte kizárja a referencia állapotot. A növényi tápanyagok és szervesanyagok terhelésére az élőlény eltérően reagálnak. A túlzott mértékű szennyezés hatására azonban megváltozik az adott élőhely fajösszetétele, elsőként az élőhelyre vonatkozó mind meszes, mind szikes tavak esetében „specialisták” a szűk tűrésű fajok tűnnek el. Ez tótípusonként is változó. Legrosszabb esetben a karakterfajok eltűnnek esetleg idegen fajok megjelennek. Nehéz fajlagos terhelési határt meghúzni e szennyező anyagok esetében. Számos esetben a tó típustól is függ a megengedhető fajlagos érték. Az állattenyésztés is erősen befolyásolhatja a tavak referencia értékét a belőle származó fekáliás szennyezés / terhelés miatt szintén kizáró ok lehet. •

•

•

A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 75%-ánál nagyobb arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természet-közeli állományokkal. Jó állapotnak tekinthető. A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 50–75%-a közötti arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természet-közeli állományokkal. Közepes állapot. A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 25–50%-a közötti arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természet-közeli állományokkal. Rossz állapot.

32

•

A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 25%-ánál kisebb arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természet-közeli állományokkal. Nagyon rossz állapot.

További javaslatként ajánljuk a zonáció szerkezetére vonatkozó, POMOGYI, ÉS SZALMA (2002) által megadott zonáció-index használatát, mely index egy adott tótípus makrovegetációjának ember általi befolyásoltságának meghatározására alkalmas lehet. A zonáció-szerkezet a referencia helyet, ill. referencia-állapotot jellemzi, az attól való eltérést, azaz az emberi befolyásolás mértékét zonáció-index-szel fejezhetjük ki.

Zonáció-index (Zi):

Za Zi % = -------- *100, Ze

ahol: Zi % : zonáció-index %, Za : aktuális zónák száma, Ze : elméleti zónák száma. 7. táblázat: Javaslat a zonációs index alapján történő tóminősítésre SZALMA ET AL. (2002) Zi 5 4 3 2 1

Zi % > 91 76-90 61-75 46-60 < 45

Értelmezés természetes/természeteshez közelálló zonációs szerkezetű víztest csak kismértékben megváltozott zonációs szerkezetű víztest közepes mértékben megváltozott zonációs szerkezetű víztest jelentős mértékben megváltozott zonációs szerkezetű víztest a természetessel össze nem vethető zonációs szerkezetű víztest

Tudjuk, hogy a zonáció-index használata a víztestek szárazföld irányában történő lehatárolásának bizonytalansága miatt jelenleg korlátozott. Ellenben, ez a mutató alkalmas lehet a természetes és /vagy természeteshez közelálló, ill. a módosított vízterek további összehasonlító elemzésére (is). A növényi tápanyagok és a szervesanyagok tekintetében a terhelés mértéke a döntő. A bevezetett vízben levő többlet terhelés mértéke a háttérterhelés mértékét 10 %-nál nagyobb mértékben nem haladhatja meg. TÓPASSZPORTOK Tótípus passzportok

Síkvidéki, meszes, 3-15 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Balaton).

Hidromorfológia

33

A kategória egyetlen Magyarországi képviselője a Balaton. A tó déli partja a zavartalan állapotában turzásos, sekély, homokos mederanyagú volt a parti sávban. Az északi parton a víz hirtelen mélyülő, hasonlóan a déli part maráson túli részéhez. A Balaton általános jellemzői: területe: 591 km2. (Közép-Európa legnagyobb tava). Medencéje árkos vetődéssel keletkezett. Hosszúsága 78 km. Szélessége 12-15 km. Tihanynál 2 km. Átlagos mélysége 3,14 m, a tihanyi kútban 12,4 m. Vízutánpótlását főleg a Zala folyó és a többi közel 30 vízfolyás, és a csapadék adja. A tóra jellemző a sekélységéhez képest óriási felülete, ennek következtében a szél keltette felkeveredés, mely már 5 m/s-os sebesség esetén az üledéket felkeveri. A tó négy medencéből áll, melyekben az áramlási viszonyok olyanok, hogy a medencék közötti vízcsere kicsi. A tó alakja hosszúkás, ami azt jelenti, hogy a hosszirányban fújó szelek jelentős vízszint kilendülést okozhatnak. Ezek a kilendülések egyes helyeken (pl. a Tihanyi-szoros) jelentős vízsebességeket okozhatnak (0,5 m/s). A tóban rétegzettség sohasem alakul ki.

Fitoplankton Tekintettel arra, hogy a típusleírásnak egyedül a Balaton felel meg, a referencia állapotot specifikusan a Balatonra kell vonatkoztatni. Ezt segíti az, hogy az eutrofizálódás előtti állapotról is vannak adataink (nemcsak minőségi, hanem fitoplankton vonatkozásában mennyiségi is), melyeknek bibliográfia jellegű (PADISÁK ÉS SZABÓ 1997) összefoglalása és részleges tudományos összefoglalása publikált formában hozzáférhető (PADISÁK & REYNOLDS 1998). A fitoplankton VKI szempontú minősítésre való felhasználását célzó, az előző fejezetben részletezett rendszer kidolgozása során azt a Balaton adatain teszteltem (PADISÁK 2002, 2003), s azokat részben publikáltam (PADISÁK ÉS MTSI. 2003A, 2004). Az 1. tótípus osztályait a fitoplankton alapján a 8. táblázatban mutatjuk be. 8. táblázat: 1. tótípus osztályai a fitoplankton alapján Osztály KIVÁLÓ JÓ KÖZEPES GYENGE ROSSZ

Fitoplankton biomassza, nedvessúly (mg/l) <1 1-4 4-8 8-16 >16

Klorofill-a tartalom (mg/m3) <5 5-20 20-40 40-80 >80

Referenciaállapotban a biomassza alapján valamint a Qk index meghatározott ökológiai állapot: • •

A keleti medencében egész éven át kiváló, de időszakosan (a tavaszi és/vagy nyári biomassza maximum idején) eshet a jó kategóriába. A nyugati medencében egész éven át kiváló vagy jó, de a Keszthelyi-medence esetén a nyári biomassza maximum eshet a „közepes” kategóriába, ennek tartama azonban a 2 hetet nem haladhatja meg.

A keleti és nyugati medence eltérő referencia állapotát a vízgyűjtő aszimmetriája, a nyugati medence természetesen is nagyobb terhelése okozza. A nyári gyengébb kategória referencia

34

szinten való engedélyezését az indokolja, hogy a tóban természetes módon megjelennek ilyenkor a N-kötő kékalgák, melyek fontos ökoszisztéma-funkciót töltenek be, s jelenlétük a Qk –t valamelyest mindenképp rontja. Fontos kikötés: a Qk index által meghatározott állapot csak akkor fogadható el, ha a biomassza alapján történő minősítés ennél nem ad rosszabb minősítést. Amennyiben a biomassza alapú minősítés rosszabb állapotot mutat, akkor azt kell elfogadni. E megkötés oka az, hogy lokális hatásra túlszaporodhat a vízben olyan faj, mely egyébként jó vagy akár kiváló állapotot indikál, ezért hatása a Qk –n nem látszik. Példa lehet erre az 1960-as évek második fele, amikor a Surirella robusta var. splendida (kodon-P, faktora 5) nyári biomasszája 10 mg/l felett volt (gyenge, vagy rossz), s a jelenség az eutrofizálódás egyik „előjele”, korai megnyilvánulása volt. Az 1993-as kotrás következtében bekövetkezett Dinobryon sociale vízvirágzás (REYNOLDS ET AL. 1993) mind biomasszára rossz, Qk –ra gyenge minősítéshez vezethetett volna. A 2003-as évben a Balaton medencéinek ökológiai állapota az 1. ábrán bemutatott képet mutatta.

M

K

G

A

E

ÖKOLÓGIAI ÁLLAPOT KIVÁLÓ JÓ KÖZEPES TŰRHETŐ

Q

2003. máj.-okt.

Q(b)

2003. máj.-okt.

Q(k)

2003. máj.-okt.

ROSSZ 2003. máj.-okt.

2003. máj.-okt.

1. ábra: A Balaton ökológiai állapota a fitoplankton alapján számított Q, Q(b) és Q(k) indexek alapján a Balaton M (Keszthely), K (Szigliget), G (Balatonakali), A (Tihany) és E (Balatonakarattya) szelvényében 2003. májusa és októbere között. Az 1. ábrán bemutatott modellszámítás alapján elmondható: •

•

Az egyszerű mennyiségi mutató (Qb) alapján a Balaton ökológiai állapota már 2003-ban minden tóterületen kielégítette a referenciakritériumokat, sőt a Keszthelyi medencében (M) a még rövid időre megengedett közepes állapotra se süllyedt. A Qk a tó minden területén lényegesen rosszabb ökológiai állapotot mutatott ki mely egyébként a víz minőségére abban az évben igen sokat panaszkodó (Cladophora gyepek) turisták minősítésével egyezett.

35

• •

•

A két mutató eltérésének oka, hogy ugyan a Balatonban – ha a korábbinál sokkal kisebb mennyiségben is – még mindig az invazív, flóraidegen fajok kerülnek nyáron túlsúlyba. A konzekvens Qb > Qk (azaz az előbbi jobb ökológiai állapotot mutat, mint az utóbbi) viszony az oka annak, hogy a Balatonra azt a kikötést kellett tenni, hogy, amennyiben e viszony megfordul, akkor Qb az irányadó (azt is lehetne mondani, hogy a kettő közül a rosszabbat kell ökológiai állapotként elfogadni). A Balaton ökológiai állapotának megítélésére a kidolgozott rendszer alkalmas.

Makrofiton Területi nagyságából adódóan hidrobotanokailag több élőhely típusba sorolható vízinövény faj fordul elő a területen. Az irodalmi adatok alapján összeállított, az élőhely típusra jellemző hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Chara phoetida, Elodea canadensis, Hydrocharis morsus-ranae, Lemna gibba, L. minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Najas marina, N. minor, Nuphar luteum, Nymphaea alba, Polygonum amphibium, Potamogeton berchtoldii, P. coloratus, P. crispus, P. lucens, P. natans, P. pectinatus var. balatonicus, P. perfoliatus, Ranunculus petiveri, R. trichophyllus, Salvinia natans, Spirodela polyrrhiza, Stratiotes aloides, Trapa natans, Utricularia vulgaris, Zannichellia palustris. Jellemző vízinövény társulások: Myriophyllo-Potametum Soó 1934 Potametum pectinati Carstensen 1955 Nymphaeetum albo-luteae Nowinski 1928 Myriophyllo verticillati -Nupharetum luteae W. Koch 1926 Hydrocharitetum morsus-ranae van Langendonck 1935 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 19 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 A vízinövényzet alacsony AD értékű, a fajösszetétel medencénként és/vagy öblönként eltérő. Mocsári vegetáció társulásai: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Typhetum latifoliae. Irodalom: (A Balaton makrovegetációjáról számottevő szakirodalom áll rendelkezésre, a teljesség igénye nélkül a következőket emelnénk ki.) BORBÁS (1891,1900, CHOLNOKY (1918), KÉZ (1931), ENTZ és SEBESTYÉN (1942), FELFÖLDY (1986), SOÓ (1938), KÁRPÁTI – KÁRPÁTI (1968), KÁRPÁTI és KÁRPÁTI (1972), TÓTH, FELFÖLDY és SZABÓ (1961.), TÓTH (1960, 1972), LANTOS (1981), VIRÁG (1997).

36

Síkvidéki, szikes, 1-3 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Fertő tó).

Hidromorfológia A kategória egyetlen Magyarországi képviselője a Fertő-tó. A nyíltvíz felülete 148 km2, a nádas felülete 144 km2, a teljes tóterület, 292 km2. A tó hossza 35,5 km, átlagos szélessége 8,2 km, kerülete 92,1 km. A víztérfogata 263 x106 m3, a vízgyűjtő terület a tóval együtt 1383 km2. Az átlagos mélység 0,9 m. A tó két ország területére esik, a magyar oldalon kb. egynegyede található. Vize sekély, főként nádasok borítják. (1867-1869 között kiapadt). A Kisalföld deflációs lapályának legalacsonyabb fekvésű része a Fertő-tó mely a Hansági medencéhez (114-115 mBf.) kapcsolódik.

Fitoplankton Tekintettel arra, hogy a típusleírásnak egyedül a Fertő felel meg, a referencia állapotot specifikusan a Fertőre kell vonatkoztatni. Ezt segíti az, hogy a tó mond osztrák, mind magyar részének fitoplanktonjáról megbízható alapadataink vannak, melyek kiterjednek a tó különböző jellegű vizeire (nyíltvíz, belső tavak), s tartalmaznak adatokat a pikoplanktonra is (a legtöbb ilyen munkára történő hivatkozást PADISÁK ÉS DOKULIL (1994) közli). E vizsgálatok alapján a Fertő fitoplanktonjának sajátságai a következők (vö.: 2. ábra): •

• • •

A fitoplankton relatíve fajszegény, ami együttesen tudható be a nyíltvíz nagy vezetőképességének és nagy zavarosságának. A plankton domináns csoportját a kolóniás pikoalgák (Aphanocapsa, Aphanothece jellegű kolóniák, X3), a meroplanktonikus diatómák és zöldalgák (Fragilaria construens, Campylodiscus clypeus, Surirella peisonis, Pediastrum duplex, P), a kocsonyával rendelkező züldalgák (Oocystis spp., Planktosphaeria, Conenochlorys, Lobocystis, F), a megnyúlt, apró zöldalgák (Monoraphidium, Koliella, X1, X3) alkotják. A biomassza kétharmadát éves átlagban a P-kodon teszi ki. A nyíltvízben (beleértve az osztrák nyíltvizet is) konzekvens biomassza gradiens nincs, egyszer a tó északi, másszor a déli végén magasabb a biomassza, de a különbségek általában nem számottevőek. Állandó trofitási gradiens a tóban nincs. Annak ellenére, hogy a fitoplankton az összes szeszton elenyésző arányát (0,54%) teszi ki, a két változó között pozitív a korreláció, mert mindkettőt érinti a szél keverő hatása (meroplankton). A biomassza igen jelentősen „ugrál” akár egyik napról a másikra (1 mg/l alatti értékről majdnem 10-re), melynek oka, hogy a meroplanktonikus fajok hirtelen feltörő szél esetén a vízbe keverednek (2. ábra). Mindemellett az éves átlagos biomassza igen stabil, ami arra utal, hogy a tó eltartó képessége meglehetősen állandó. E sajátságok miatt a Fertő esetén nem alkalmazható a Balatonra adott kritérium, miszerint ha Qb < Qk, akkor Qb minősítését kell elfogadni. E tó esetében még nagy biomassza (vagy klorofill) esetén is a Qk által adott ökológiai minősítés az irányadó.

37

FITOPLANKTON BIOMASSZA µg fw

9000

GYENGE

8000 7000 KÖZEPES

6000 5000 4000 3000

JÓ

2000 1000

KIVÁLÓ

0 1987

1988

1989

1990

1991

1992

2. ábra: A Fertő nyíltvizének (mintavételi pont: Illmitz előtti nyíltvíz) fitoplankton biomasszája 1987 és 1991 között. A fekete négyszögek az éves átlagos biomasszát mutatják. A piros vonalak az 1. Melléklet 1. táblázat 14-es típusának megfelelő, biomassza alapján történt állapotbecslést mutatják. • •

A pikoplankton részesedése az összes biomasszában különösen tavasszal (április) magas: ilyenkor elérheti a 75%-ot is, egyéb időszakokban 20 % körüli. A fitoplankton hosszú távú változásaira egy lassú, 10-12 éves periódus jellemző, melyre jellemző, hogy az egyes fajok és az összes biomassza is viszonylag szabályosan oszcillál. Feltehetően a mezoklimatikus ciklusok és az ezzel kapcsolatos vízállásváltozások illetve az ebből következő betöményedési-hígulási jelenség áll a háttérben (PADISÁK 1998).

A Fertő ökológiai állapotának a fitoplankton alapján történő, Qk alapú becslését az 1968-1994 közti időszakra, a domináns fajok éves átlagos biomasszájának alapján adjuk meg (3. ábra).

38

Q(k) 5 KIVÁLÓ 4 JÓ 3 KÖZEPES 2 GYENGE 1 ROSSZ 1994

1992

1990

1988

1986

1984

1982

1980

1978

1976

1974

1972

1970

1968

0

3. ábra: A Fertő ökológiai állapota a Qk index alapján 1964 és 1994 között a domináns fajok éves átlagos biomasszája alapján A 3. ábrával kapcsolatban a következő korlátokra hívjuk fel a figyelmet: •

• • • •

Az értékelésben csak a rendszeres és/vagy domináns fajokat (Romeria sp., Merismopedia spp., Chroococcus minutus, C. limneticus, Microcystis sp., Cryptomonas spp., Rhodomonas spp., Chaetoceros muellerii, Cyclotella spp., egyéb apró Centrales, Fragilaria construens, apró Nitzschia, apró Navicula, Surirella peisonis, Campylodiscus clypeus, Synedra acus, Koliella sp., Lobocystis dichotoma, Coenochlorys policocca, Oocystis lacustris, O. solitaria, Crucigenia quadrata, Elakatothrix lacustris, Monoraphidium contortum, M. pseudobraunii, Tetraedron minimum, Scenedesmus spp., „Chlorella sp.”, Pediastrum duplex, Planktosphaeria gelatinosa, Euglena spp.)vettük figyelembe (ugyanis a többire nincs rendezett adatsor). Minden mintában vannak olyan fajok, melyek a fenti listában nincsenek benne, s ezek nagy valószínűséggel tartoznak olyan kodonba, melynek faktora < 4, tehát ebből a szempontból az ökológiai állapot „túlbecsült”. A pikoplanktonra nincs hosszú távú adatsor, pedig a csoport a fitoplankton 5-ös faktorú, állandó, domináns eleme. Ez a Qk alábecsléséhez vezet, tehát ezzel együtt az állapot még jobb lenne, mint amilyen. Az első pontból eredő feltételezett felülbecslés és a harmadik bulletből eredő biztos alulbecslés valószínűleg éppen kompenzálják egymást, emiatt a közölt becslés valósnak tekinthető. A Fertő hosszú távú adatsora a következőket mutatja: o A tó hosszú távon, stabil módon kiváló ökológiai állapotú, azt referencia szerinti kiváló állapotnak lehet tekinteni. o A kiváló állapottól való eltérés egyedül 1984-ben jelentkezett. A tónak az 1970-es években ugyanúgy növekedett a P-terhelése, mint pl. a Balatoné, mely „eutrofizációs platóként” egy csak „jó” ökológiai állapotra csökkenést jelentett. Az algamennyiség a kétszeres stressz (fény, sótartalom) nem

39

növekedett jelentősen, viszont megnőtt a Microcystis mennyiség. Lokális vízvirágzások a nádas menti védettebb öblökben voltak, innen keveredtek a kolóniák a nyíltvízbe. A gyors intézkedések (terheléscsökkentés elsősorban az osztrák részen) a kedvezőtlen jelenségeknek hamar véget vetettek. Az előbb első pontként jelölt hibaforrás kiküszöbölhető a Fertő legalább egy éves adatainak pontos, minden fajt figyelembe vevő elemzésével, melyet a tó nyíltvizének Illmitz előtti térségének 1993-as adataira a 4. ábra mutat. A tó ökológiai állapota még így is szinte mindig kiváló (pedig a pikoalgák, melyek a minősítést javítanák nem szerepelnek benne) kivéve a téli időszakot és a nyár végit. A Fertőben (mint a legtöbb más tóban) télen jellemző mikroflagellaták megjelenése (sőt időszakosan Dinophyta elszaporodás is), amely alacsonyabb faktorértékek miatt az ökológiai állapotot jóra vagy közepesre viszi le. Nyár végén ugyan igen kis arányban, de megjelennek különféle kékalgák, továbbá nő a „gyom-jellegű” kovaalgák aránya is, ez az oka a nyár végi időnként „csak” jó minősítésnek. A 2. ábra ugráló biomassza értékei azt mutatják, hogy a biomassza alapú becslés a Fertő esetében bizonytalanabb, mint a Balatonon. A 4. ábra Qk alapú minősítése viszont kiegyenlítettebb képet mutat. E különbség miatt a Fertő esetében a Qb alapú minősítés (a Balatonnal ellentétben) nem írhatja felül a Qb alapút. Q(k) 5 KIVÁLÓ 4 JÓ

3

KÖZEPES

2

GYENGE 1 ROSSZ 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

hónapok (1993)

4. ábra: A Fertő Illmitz előtti nyíltvizének ökológiai állapota a Qk index alapján 1993ban az összes faj (kivéve fitoplankton) biomasszája alapján

Makrofiton Az irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Chara sp., Ceratophyllum submersum, Myriophyllum spicatum, Najas marina, Potamogeton pectinatus, Utricularia vulgaris, Zannichellia palustris ssp pedicellata.

40

Vízinövény társulások: Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 Növényzet alacsony AD értékű, a fajösszetétel öblönként eltérő. Az élőhelyen található mocsári vegetáció társulásai: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Schoenoplectetum tabernaemontani-litoralis, Schoenoplectus tabernaemontani, Schoenoplectus lacustris, Bolboschoenus maritimus, Bolboschoeno-Phragmitetum. Irodalmak: TÓTH és SZABÓ (1961), VARGA (1931, 1932).

Síkvidéki, szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Velencei-tó)

Hidromorfológia A 3. típus egyetlen Magyarországi képviselője a Velencei-tó. A tó – hasonlóan a Balatonhoz – a déli parton sekély, az északi parton gyorsan mélyülő. Keletkezése is hasonló a Balatonéhoz: terep lesüllyedéssel keletkezett nagyjából 20000 éve. Hidromorfológiai szempontból e típus referencia állapotára a vízmélység és a felület csapadéktól függő jelentős ingadozása tartozik. A tó időszakos lefolyású, vize emiatt betöményedhet. A viszonylag egyenletesen sekély vízben a makrofita bárhol kifejlődhet. A tó zavartalan állapotára az erős nádasodottság (több mint 50 %-os), a nagy felületű összefüggő nádasfoltok kialakulása, az izolált vízterek jelenléte volt jellemző. Ezekben az izolált vízterekben a tisztások közötti áramlások korlátozottak voltak, ennek következtében a tóra a mozaikos jelleg volt jellemző. A szél keltette felkeveredés a nádasmezők miatt ugyancsak korlátozott volt. A vízszínlengések mértéke csekély volt. A tó két befolyója mellett számos időszakos vízfolyás is táplálja a tavat. Ezek csak zápor események idején szállítanak vizet, akkor viszont árhullámaik nagyok és rövid ideig tartóak.

Fitoplankton Tekintettel arra, hogy a típusleírásnak egyedül a Velencei-tó felel meg, a referencia állapotot specifikusan a Velencei-tóra kell vonatkoztatni. Ellentétben a Balatonnal és a Fertővel, a Velencei-tó referencia állapotának leírása igen problematikus. A fitoplanktonról először UNGER (1924) közölt adatokat, figyelemre méltó a Fertő korabeli adataival való hasonlóság, s az Amphiprora costata (natrofil, szikesekre jellemző faj, a Fertőben ma is nem túl gyakori karakterfaj) dominánsként említése. HALÁSZ (1940) a kovaalgákat (melyek a tó szikes jellegére nézve a leginformatívabbak lennének) nem vizsgálta, viszont sok olyan fajt említ (Aphanocapsa, Aphanothece, esetleg részben

41

Chroococcus), melyeket ma kolóniás pikoplanktonként tartunk számon, s közleménye alapján a Microcystis jelenléte a tóra már abban az időben jellemző volt. BARTHA (1977) közleménye gyakorlatilag az első melyben a tavat „zöld”, „szürke” és „barna” vizekre osztották. A zöld vizek már feltehetően a Velencei-tó körüli tömeges bodegaépítés (sajnos másnak nem lehet nevezni) terhelési következményei, s az általa közölt biomassza adatok (1973 július: 6,67-68,21 mg/l; 1974 augusztus: 15,55-196.01 mg/l) sokszorosan magasabbak, mint a Fertő azonos időszakból (vagy akár bármikorról) származó adatai, s azt is lényegesen meghaladják, amit ma mérnek a tóban (domináns: Aphanocapsa). A Velencei tóban ezen adatok publikálása után jelentős kotrási munkálatok zajlottak, melyek egyetlen koherens leírása Gorzó 1993-as, SALÁNKI ÉS ISTVÁNOVICS (1993) szerkesztésében megjelent „eldugott”, szürke irodalomnak minősülő kiadványában található. Eszerint a vízminőség javítását célzó kiterjedt kotrások megbolygattak egy olyan laza üledék réteget, melynek következtében a tó jellege erősen megváltozott (megjegyzendő: laza üledék okozta nagyfokú zavarosság a szikesek jellemzője, tehát nem biztos, hogy típusidegen állapot állt elő), zavarossága nőtt, a nádirtások az eredendő mozaikosság eltűnéséhez vezettek. Minthogy emellett a terhelés jelentősen nem csökkent, és ráadásul a vízmérleg a 80-as években tartósan negatív volt (a tó teljes kiszáradását csak mesterséges vízpótlással lehetett megakadályozni), előretört a korábban nem domináns Microcystis, melynek BGSD 243 jelű, 1991-ben izolált törzse toxicitási rekordokat döntött. ÁCS ET AL. (2001) diatóma bevonat vizsgálatai egyértelműen jelezték a degradációt, de sajnos fitoplanktonra hasonló összehasonlító tanulmányokat nem publikáltak. A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség kérésünkre, rendelkezésre bocsátott három, a tó reprezentatív helyeit bemutató fitoplankton számolási jegyzőkönyvet (9. táblázat), segítségüket ezúton is köszönjük. A fenti adatokban a hasonló klorofill értékek mellett szélsőségesen különböző biomassza értékek elgondolkodtatóak. Minden adatot helyesnek elfogadva ez csak akkor lehetséges, ha a Fürdetőnél és az Agárdi mólónál tekintélyes mennyiségű pikoalga biomassza volt jelen, melyet a klorofillba belemértek, de a biomasszába nem számoltak bele. Ha a klorofillt és a biomasszát egymással arányosnak vesszük, és Fertői tapasztalat alapján a lápi terület pikoalga biomasszáját 0-nak vesszük, akkor a „hiányzó” biomassza becsült értéke a 10. táblázatban kékkel írt érték, s a Q(k) is módosul a kékkel írt értékre. A minősítés koherenciáján a korrekció nem segít, s úgyszintén kétségessé teszi az adatok értelmezését a megdöbbentően alacsony mintánkénti fajszám. Ennek vonatkozásában említenem kell, hogy Németországban a VKI-ra való felkészülés keretében kiterjedten elemezték a monitorozással megbízott hatósági laboratóriumok meglévő fitoplankton adatait, s arra a következtetésre jutottak, hogy azokat csak akkor szabad taxonómiailag érvényesnek elfogadni, ha a mintánkénti fajszám > 10 (MISCHKE ET AL. 2002), mely itt egyetlen esetben sem teljesül. Fentiek okán más forrásból is szereztem be adatokat, s a következő elemzéshez használt adatok rendelkezésemre bocsátásáért Dr. Ács Évát illeti köszönet. Ács 2000-es adatai néhány igen fontos egyezést és különbözőséget mutatnak a KÖFE adataival való összehasonlításban: •

A fajszám 35 és 43 közti a különböző mintavételi helyeken (Ács 2001-es, itt nem elemzett adatsorainak fajszáma hasonlóan magas).

42

• • •

Biomassza klorofill tartalma e vizsgálatokban is „túl” magas, melynek oka ugyanaz lehet: a pikoalgák mennyiségének hiánya. Mindemellett a becsülhető pikoplankton biomassza lényegesen kisebb arányú, mint a KÖFE adatai esetén (csak egyetlen esetben haladja meg a becsült biomasszát). Mindkét vizsgálat akár korrigált, akár korrigálatlan értékei legalább 1 nagyságrenddel (de néhol többel) alacsonyabbak BARTHA (1977) biomassza adatainál.

Szerencsés véletlen folytán Kiss Keve Tihamér 2003-ban végzett pikoplankton vizsgálatokat a tóban, egyúttal köszönjük, hogy adatait és következtetéseit e munka számára hozzáférhetővé tette.

43

9. táblázat: A Velencei-tó ökológiai állapota a KDT-KÖFE adatai (fekete) alapján kalkulált (piros) értékek alapján, illetve akkor (kékkel), ha azokat pikoalgára korrigáljuk. A KÖFE és tisztiorvosi szolgálat információja zölddel.

Gomphosphaeria pusilla Microcystis aeruginosa Planktolyngbya limnetica Anabaenopsis hungarica Aphanizomenon flos-aquae Ankistrodesmus angustus Golenkinia radiata Oocystis parva Pediastrum boryanum Cosmarium sp. Euglena sp. Phacus sp. Peridinium sp. Chaetoceros muellerii Nitzschia intermedia N. fonticola

Kodon

Faktor

Lo M S1 H2 H1 J J F P W1 W1 W1 Lo A P P

3 0 0 3 0 2 2 3 5 3 3 3 3 5 5 5

összes biomassza (mg/l) klorofill-a (mg/m3) Q(b) minősítés Q(k) szerint minősítés biomassza szerint, Q(b) minősítés klorofill szerint Becsült pikoalga biomassza 5 Pikoalgával korrigált Q(k) minősítés pikoalgával korrigált Q(k) szerint A www.kvvm.hu honlap szerint strandok állapota

Fürdető 8/11/2003

Agárd, móló 8/11/2003

0.094 0.018 0.06 0.006

0.272

0.472 0.969 0.741

0.098

0.246 0.77

Német tisztás 8/11/2003 0.278 0.001 3.901

0.003 0.012 0.246 0.123 0.029 0.209 0.09 0.008

0.926 0.556

1.292 29.6 3.83 JÓ

0.992 35.5 2.80 KÖZEPES

7.844 43.3 1.47 GYENGE

KIVÁLÓ JÓ

KIVÁLÓ KÖZEPES

KÖZEPES KÖZEPES

4.070

5.439

0

4,718

4,661

1.466

KIVÁLÓ

KIVÁLÓ

GYENGE

MEGFELELŐ MEGFELELŐ

44

sejt/ml

2000000

1500000

1000000

500000

0 Császár

Német

Lángi

Hosszú

Kajak-k

Fürdető

5. ábra: A pikoplankton sejtszáma a Velencei-tó különböző területein 2003-ban (Kiss Keve Tihamér adatai) Kiss közlése szerint a pikoplankton mennyisége a trofitással azonos trend szerint változik, s igen apró (0,6-0,8 µm átmérőjű), fikocianin tartalmú, magányos vagy kolóniás szervezetek teszik ki (5. ábra). Ha átlagos átmérőként 0,6 µm–t tekintünk, akkor az 5. ábrán látható egyedszámok 10,77-215,78 µg/l-es biomasszának felelnek meg. Ez kevesebb annál, mint amennyivel Ács adatait korrigálni kellett, s sokszorosan kevesebb annál, mint amennyivel a KÖFE adatai szorultak korrekcióra. Sajnos e vizsgálatban a „rendes” fitoplantkonra nem állnak rendelkezésemre adatok, emiatt a pikoplankton és a vele együtt található nagyobb fitoplankton frakciók arányát becsülni, s ezt korrekciós faktorként használni nem tudom. Ez azért jelent igazán nagy problémát, mert a KÖFE ill. Dr. Ács Éva adatainak korrekciójakor a Német tisztást tekintettem „pikoplankton nélküli” korrekciós alapnak, s ezen pikoalga vizsgálatok azt mutatják, hogy éppen ott a legnagyobb ezek mennyisége. A Velencei tóra vonatkozó referenciaállapot meghatározásánál mindenesetre az alábbi feltevésekből kell kiindulni: •

• •

A Fertővel ellentétben a tóra nyilvánvaló módon nem jellemző, s a meglévő ismeretek szerint nem is volt jellemző a nagytömegű meroplankton jelenléte. Dr. Ács Éva listájában számos kovaalga van, ezeket (jobb híján) a P kodonba osztottam, de világos, hogy ebben az esetben a planktonba sodródott perifitonról van szó. Az előbbiek miatt a fitoplankton rövid távú változásaiban nem várhatóak olyan naprólnapra történő, látszólag hektikus változások, mint a Fertőben. A tóban, mégpedig annak egész területén, és nemcsak a szürke vizekben jelentős a pikoplankton, melynek rendszeres vizsgálata nélkül a fitoplankton mennyiségéről hiteles képet alkotni nem lehet.

45

• •

•

„Alapállapotban” a tavat feltehetően karakterisztikusan jellemezte a nem-piko méretű Chroococcales csoport, melynek jelei minden munkában fellelhetők. A tó eredeti, karakterisztikus planktonalgái nyomokban előkerülnek ma is (Anabaenopsis hungarica, Gomphosphaeria, pikoplankton). Oligotróf jelzőfajnak tekinthető a Quadrigula lacustris. Pusztán a Diplopsalis acuta jelenléte (s különösen Gomphosphaeriával való asszociáltsága) jelzi, hogy Velencei-tó referenciállapotát valahol a Balaton és a Fertő referenciaállapota között lehet keresni. A meroplankton hiánya (ill. jelentéktelen volta) miatt itt is kiköthető, hogy ha akár a biomassza, akár a klorofill-a tartalom alapján becsült Qb < Qk, akkor a Qb által kapott állapotot kell tekintetbe venni.

E rövid elemzés alapján is világos kell, legyen, hogy a Velencei-tó referenciaállapotát nem lehet meghatározni tudományos igényű, a fitoplankton minden frakciójára és a klorofill-a tartalomra is kiterjedő, tisztázó jellegű alapkutatások nélkül. Ezek eredményének, valamint a rendelkezésre álló történeti adatokból (publikált adatok valamint a KÖFE adatbázisában lévő egyéb vizsgálatok anyagai) leszűrhető együttes következtetések teszik majd lehetővé a funkcionális csoportok parametrálásának pontosítását, s az ökológiai állapotbecslést.

Makrofiton Makrovegetáció alapján a Velencei-tó nem sorolható a szikes hidrogeokémiai jellegű tavak közé. Javasoljuk a szikes helyett a meszes-szikes kategória felvételét. Hidrobotanikai szempontból fontosnak ítéljük meg, hogy a tó nyugati részén nagykiterjedésű úszóláp és az ehhez kapcsolódó lápi vegetáció található. Botanikai szempontból a Velencei-tó átmenetet képvisel a 1. és 2. típusok között ezért tartjuk indokoltnak a meszes szikes-elnevezést (lásd, hínárnövények fajlistája és társulásaik). Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Chara vulgaris, Hydrocharis morsus-ranae, Lemna minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Najas marina, Nymphaea alba, Potamogeton crispus, P. natans, P. pectinatus, P. pectinatus ssp. balatonicus, P. perfoliatus, Ranunculus trichophyllus, Stratiotes aloides, Utricularia bremii, U. vulgaris, Zannichellia palustris ssp pedicellata. Vízinövény társulások: Myriophyllo-Potametum Soó 1934 Potametum pectinati Carstensen 1955 Hydrocharitetum morsus-ranae van Langendonck 1935 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 19 Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 Növényzet alacsony AD értékű, a fajösszetétel medencénként eltérő.

46

Mocsári vegetáció: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Schoenoplectetum tabernaemontani-litoralis, Schoenoplectus lacustris, Bolboschoenus maritimus. Irodalom: BOROS (1954), BAKALÁR ÉS BALOGH (1979), BALOGH (1969a, 1969b, 1983, 1996), BALOGH, PATKÓ, VÁRI (1980), BALOGH (1983), BORHIDI ÉS BALOGH (1970), SOMODI (2001).

Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak

Hidromorfológia Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1 m-nél kisebb vízmélységű, 10-100 km2 vízfelületű, állandó vízborítású természetes síkvidéki szikes tavak tartoznak. Magyarországon ennek a típusnak a hidrogeokémiai jellege a vízmélység és vízfelület mérete és a vízborítást alapján, tudomásunk szerint nincs megfelelője (vö. 6. táblázat), ezért ennek a típusnak összevonását javasoljuk más szikes típussal. Hazai példa hiányában a hidromorfológiai referencia állapotát sem érdemes meghatározni.

Fitoplankton A magyarországi tavak tipológiája 3 különböző típusba sorolja a valódi szikeseket. Az elkülönítés alapja a vízfelület mérete (4. típus: 10-100 km2 és állandó vízborítás, 5. típus: 0,510 km2 és állandó vízborítás; 6. típus: > 0,5 km2 és időszakosan kiszáradhat. Jelen helyzetben a 4. típusnak megfelelne a Fertő és a Velencei tó, de azok más típusban vannak, egyébként ilyen méretű szikes tavunk nincs (hacsak nem a Kondor tó teljesen kiszáradt állapotban). Szikes tavaink nagy része kiszáradt, vagy eredeti méretéhez képest erősen zsugorodott állapotban van, amelyik meg nem, annak vizét pótolják, szikes jellegét veszti vagy már el is vesztette (erősen módosított, degradált). Pusztán emiatt sem lehet a három típusra külön referenciaállapotot meghatározni (pl. a legnagyobb jóindulattal se lehetne az esetlegesen szükséges kiegészítő vizsgálatokat elvégezni), de látni fogjuk, hogy ezt sokkal súlyosabb okok is indokolják. E fejezetben általában a szikesekre próbálom a referenciaállapotot meghatározni. A magyarországi szikesek – együtt az egyéb alföldi kisvizekkel – a 20. század első harmadának végén kerültek a kutatások látókörébe a szegedi tudományegyetem kriptogám botanikai csoportjának köszönhetően. E vizsgálatokban kimutatták, hogy a szikesekben a kékalgák és a kovaalgák fordulnak elő nagy mennyiségben, s számos Euglenophyta fajt is kimutattak. E vizsgálatok Duna-Tisza közére vonatkozó florisztikai összefoglalója PADISÁK (1999) munkájában megtalálható. Az 1970-es és az 1990-es években ismételt vizsgálatok (részben a Szikeskutató Munkacsoport, részben az Alsó-dunavölgyi KÖFE) szintén megállapították a kékalgák és a diatómák domináns jelenlétét, a metafitonban megdöbbentően gazdag Desmidiales flórát mutattak ki (FEHÉR, 2003) a fitoplanktont rendkívül „szegényesnek” találták, s felvetették, hogy e vizekben a fotoautotróf pikoplanktonnak döntő jelentősége lehet (FEHÉR ÉS SCHMIDT, 200X, SCHMIDT ÉS FEHÉR, 2001).

47

Schmidt és Fehér az 1999-2000-es gyűjtéseikből 10 szikes területről származó vízmintát bocsátott rendelkezésünkre kvantitatív fitoplankton számolás céljából, melynek eredményeit és a VKI szempontjából végzett analízisét a 3. Melléklet 1. táblázata tartalmazza. Nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy a mennyiségi fitoplankton vizsgálat fordított mikroszkópos módszerrel történt, mely a pikoalgákat csak jelzés értékűen tudja figyelembe venni, mennyiségük becslésére nem alkalmas. A helyzet komolyságát a 6. ábra érzékelteti.

10 um

6. ábra: Szikes tavi fitoplankton. Az ábrán fehér nyíllal jelölt szervezetek a nanoplankton körébe tartoznak. A piros nyíllal jelöltek a piko/nano mérethatáron vannak, s szinte az összes egyéb, jelöletlen, „mikroszkópos szemétnek látszó” részecske pikofitoplankton. A 3. Melléklet 1 .táblázatban szereplő vizek közül a Szelidi-tavat kivéve (mely 8-as típusként önmaga referenciája) mind a 6. típusba tartozik, közülük a Vadkerti-tó súlyosan degradált. A levonható tanulságok a következők: •

• •

A szikes tavakat a növényi tápanyagok (N és P) hozzáférhetőségének korlátlansága jellemzi. A víz alatti fényklímát jellemző adat nincs, azonban elmondható, hogy minden fehér vizű szikes rendkívül átlátszatlan. Akár 30 cm-es vízmélységnél is elkülönül afotikus és eufotikus réteg, utóbbi a teljes vízmélységnek sokszor csak töredéke. Emiatt a fitoplankton szélsőségesen fénylimitált: csak árnyéktűrő fajok képesek megélni. Ezek közül is csak azok, amelyek az igen magas sótartalomra nézve is toleránsak. Nem túlzás az ilyen élőhely fajait extremofil szervezeteknek nevezni. A Böddi-tó különböző részeiről származó minta nagyfokú különbözősége mutatja, hogy akár egy tavon belül is akkora az élőhely-diverzitás, hogy az a fitoplankton (és minden egyéb változó) nagyfokú heterogenitását okozza. A szikes jelleget alapvetően a (megfelelő főionok jelenléte melletti) magas vezetőképesség jellemzi, ezért itt a Qk –nak ezzel összefüggésben kell lennie. Az 5 táblázat adataira számított összefüggést a 7. ábra mutatja. A számított korreláció az alacsony mintaszám miatt a szokásosan elvárhatónál alacsonyabb szinten megbízható, mindenesetre az összefüggés jellege nyilvánvaló. Ez utalás arra nézve, hogy a

48

•

•

6 5 4 Q(k)

•

funkcionális csoportok szikesekre megállapított faktorai minden valószínűség szerint alkalmasak a referenciaállapot ill. az attól való deviáció mértékének becslésére. A vizsgált szikesekben meroplanktonikus kovaalgák nagy mennyisége (mint a 2-es típust képviselő Fertő esetében) nem mutatható ki, a P csoportba sorolt fajok jó része perifitikus eredetű (mint a 3-as típust képviselő Velencei-tó esetén). Emiatt rövid távú (pl. hetes) mintavételezésben itt sem kell látszólag „sztochasztikus” mennyiségi változásokra számítani. (Kitétel: lehetnek olyanok, melyekben a meroplankton fontos, de nincs adat.). A fehér szikesek kettős stresszeltsége (fény, sótartalom) miatt korlátozott azon fajok száma, mely életfeltételeiket ilyen körülmények között megtalálják. Emiatt egy eleve korlátozott fajkészlet mellett könnyen jut egy-egy faj szinte monodominanciára (pikoplankton). Ez azt jelenti, hogy referencia-állapotban e vizek planktonikus alga fajszáma, s annak diverzitása is alacsony. A 3. Melléklet 1. táblázata adatai alapján a 10.000 µS cm-1 tartományú vezetőképesség és Shannon-diverizitás közti fordított kapcsolat igazolható (8. ábra). Szikes vizekre a Qk által adott ökológiai állapotbecslést a Qb nem változtathatja meg. A táblázatban Qb alapján történt állapotbecslés azért hiányzik, mert az összes biomassza adatokat pikoplankton számlálás hiánya miatt nem tartom megbízhatónak. Klorofill mérés nincs, mégpedig azért, mert a minták – a standard módszer alapján megkövetelt módon - gyakorlatilag „szűrhetetlenek”, csak fluoreszcencián vagy késleltetett fluoreszcencián alapuló klorofill becslés lehetséges, az pedig nem történt.

y = 0.9301Ln(x) - 4.649 R2 = 0.4663 r = 0.68; n=10, P < 3%

3 2 1 0 0

5000

10000

15000

20000

25000

30000

35000

vezetőképesség (uS/cm)

7. ábra: A vezetőképesség és a Qk közti összefüggés degradált és különböző referenciaszinten lévő szikesekben az 1. Melléklet 1. táblázatának adatai alapján

49

4.50 4.00

y = -0.0004x + 4.0446 R2 = 0.492

Shannon diverzitás

3.50 3.00 2.50 2.00 1.50 1.00 0.50 0.00 0

2000

4000

6000

8000

10000


8. ábra: A vezetőképesség és a Shannon diverzitás közti összefüggés degradált és különböző referenciaszinten lévő szikesekben 1. Melléklet 1. táblázatának adatai alapján A szikes vizek ökológiai állapotbecslésére jelenleg a hatósági monitorozási hálózat nem képes. Legalább egy laboratóriumot alkalmassá kell tenni a feladatra (epifluoreszcenciás mikroszkóppal történő algaszámlálás, fluoreszcenciás módszeren alapuló klorofill mérés). Ennek fontosságát a jelenleg, dr. Vörös Lajos által vezetett OTKA kutatás bizonyítja. A 2004. október 6-8 között Tihanyban megtartott előadás (VÖRÖS ET AL. 2004) szerint a vizsgált tavak időszakosan mind kiszáradnak, nagy lebegőanyag tartalmuk (500-1000 mg/L) miatt átlátszóságuk csak 1-2 cm. Eufotikus mélységük emiatt igen kicsi, mindössze 2-8 cm és a 35 cm-t soha nem haladja meg. A maximális klorofill-a tartalom meghaladja a 100 mg m-3 értéket és szinte mindig 75 mg m-3 feletti. A pikoplanktont magányos, 0,8-1,2 µm átmérőjű sejtek alkotják, melyekről egyelőre nem tudjuk, hogy azok milyen mértékben fikobiliprotein hiányos (azaz nem cyanobaktérium) sejtek. Egyedszámuk elérheti a 108 egyed/cm3 értéket, melynek biomassza ekvivalense 52 mg/l (!!!). A pikoplankton:nanoplankton biomasszaarány mindig 80 % feletti. A kevert réteg:eufotikus réteg (zmix/zeu) arányával a pikoplankton százalékos részesedése nő, a nanoplanktoné csökken. A pikoplankton százalékos aránya a vezetőképesség növekedésével szintén nő.

Makrofiton Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1m-nél kisebb vízmélységű, 10-100 km2 vízfelületű, állandó vízborítású természetes síkvidéki szikes tavak tartoznak. Magyarországon ennek a típusnak a hidrogeokémiai jellege a vízmélység és vízfelület mérete és a vízborítást alapján, tudomásom szerint nincs megfelelője, ezért ennek a típusnak törlését javasoljuk.

50

Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 0,5-10 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak

Hidromorfológia Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1 m-nél alacsonyabb vízmélységű 0,5-10 km2 vízfelületű, állandó vízborítású szikes tavak tartoznak.

Fitoplankton Lásd: 6.1.4.2. fejezet.

Makrofiton Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Lemna minor, Myriophyllum spicatum, Najas marina, Utricularia vulgaris, Zannichellia palustris. Jellemző társulások: Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928 Lemnetum minoris Soó 1927 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 Vízinövények szempontjából fajszegény, a fajok a vegetációs időszak korai stádiumában tanulmányozhatók. Mocsári vegetáció társulásai: Phragmitetum communis Typhetum angustifolae Schoenoplectus tabernaemontani Schoenoplectus lacustris Bolboschoenus maritimus Irodalom: DONÁSZI (1959, 1975)

Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, > 0,5 km2 felületű, időszakos vízborítású, szikes tavak

Hidromorfológia

51

Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1m-nél kisebb vízmélységű, 0,5 km2-nél nagyobb vízfelületű, időszakos vízborítású természetes síkvidéki szikes tavak tartoznak.

Fitoplankton Lásd: 6.1.4.2. fejezet.

Makrofiton Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Fehér szikekben hínárnövényzet nincs. Fekete szikekben: Chara sp., Ceratophyllum submersum, Myriophyllum spicatum, Zannichellia palustris ssp. pedicellata, Ranunculus circinatus, R. baudotii. Jellemző vízinövény-társulások: Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927, Ranunculetum aquatilis-polyphylli Soó 1947. Vízinövények szempontjából fajszegény élőhelyek, a fajok a vegetációs időszak korai stádiumában tanulmányozhatók. Az élőhelyre jellemző mocsári vegetáció társulásai: Bolboschoenetum maritimi Phragmitetum communis Bolboschoeno-Phragmitetum Bolboschoenetum maritimi eleochariosum Lepidio-Puccinellietum limosae (Lepidio-Puccinellietum peisonis) (Kisalföldi) Irodalom: BAGI (1988, 1990.), MEGYERI (1959).

Síkvidéki, < 4 m mély, meszes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak

Hidromorfológia Ebbe a típusba a meszes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 4 m-nél nem mélyebb, állandó vízborítású, 50 ha-nál nagyobb mentett oldali holtágak sorolhatók, melyek a fenti meszes típusokhoz hasonló besorolás alapján tőzeges, vagy szerves üledékűek is lehetnek, és/vagy láptavi (disztróf) jelleggel bírhatnak. A holtágak medrének állapotára általában az erőteljes feliszapoltság, a növényzettel való túlzott benőttség a jellemző. A parti területek állapota a hasznosítás jellegétől és mértékétől függ. Ahol elsősorban üdülés, strandolás, vízi sportolás folyik, ott az antropogén tényezők

52

hatására a parti területek állapota az idők során leromlott. A holtágak vízforgalmát a folyók hullámterén döntően a folyó vízállás-változásai határozzák meg, míg a mentett oldalon a meteorológiai tényezők dominálnak. A holtágak helyenként és időnként a belvizekből is jelentős utánpótlódást kaphatnak. Mintegy száz holtágnak van nagyobb belvízgyűjtő területe. Viszonylag kevés (alig félszáz) azoknak a holtágaknak a száma, amelyek - mint víztározók - be vannak kapcsolva valamelyik öntözőrendszerbe (KVM 2001). A holtágak referencia állapotára vonatkozóan az alábbi feltételek irányadók: • • • • •

A vízpótlás általában kritikus tényező a referencia állapot szempontjából. A vízpótlás mértéke éves szinten ne haladja meg a holtág víztömegének 10 %-át, továbbá a pótolt víz kémiai minősége ne térjen el jelentősen a holtág vizének összetételétől. Ne forduljon elő kotrás a területen, vagy ha volt ilyen, és annak mértéke nem terjedt ki a holtág 30 %-ra, akkor még elfogadható a terület referenciaként. Ne legyen szabályozott part a holtág 80 %-án. A holtág szennyezőanyag terhelése ne haladja meg a háttérterhelés 10 %-át éves összegben. Szerves és szervetlen mikroszennyezők terhelése nem megengedett.

Fitoplankton A magyarországi tavak tipológiája rendkívül mostohán bánik a Kárpát-medence tán legjellegzetesebb EREDETI állóvíz-típusával, a holtággal. A 7-es típus gyakorlatilag az összes holtágat magába foglalja, a 8-as azokat, melyek a főfolyástól bármi okból távol kerülve azzal a hidrológiai kapcsolatukat elveszítették, bizonytalan vízválasztóra kerületek, ezért MÁSODLAGOSAN szikesedtek. Az általam ismert, egyetlen ilyen a Szelidi-tó, tehát az összes többi holtágat 7-es típusúnak kell tekinteni. A KVVM által kiadott, a hazai holtágak rövid leírását tartalmazó CD 38 olyan holtágat ismertet, melyek a VKI méret-feltételeinek (> 50 ha) megfelelnek. A vízminőség tényleges megítélésére alkalmas adat a gyűjteményben nincs, sok helyen megjegyzik, hogy a holtág vizsgálata alkalomszerű vagy nem rendszeres. A VKI szempontjából szóba jövő holtágakat az 1. Melléklet tartalmazza. A holtágak alga-asszociációi faktorértékeinél megállapításakor a legfőbb nehézség az volt, hogy a szukcesszió előre haladottságától függően igen különbözőek lehetnek (ezt a tipológiába egy durva vízmélység < 1 m, 1-2 m, >2 m felosztással be lehetne építeni). Ezért a faktorokat úgy állapítottuk meg, hogy azokba a szukcesszió bármely stádiumában lévő holtág „beleférjen”. E megoldás lehetővé teszi a kékalgásodott ill. túlzottan halastavi jellegűvé vált holtágak szűrését, nem teszi azonban lehetővé, hogy egy szerves anyaggal (pl. háztartási szennyvíz) terhelt holtágat megkülönböztessünk a biotikus szukcesszió késői stádiumában lévő holtágtól. Azt, hogy egy-egy holtág a szukcesszió előrehaladott stádiumában van, nem tekinthetjük ökológiailag rossz állapotnak, minthogy az természetes állapot. A jelen vízügyi gyakorlat azonban ilyen esetekben szokott kellemetlen, fokozott feliszapolódásról beszélni, melyet „rossz” állapottal asszociál. A tipológia finomításra szorul, melyben későbbi alapkutatások eredményeit fel kell használni.

53

Miután a holtágak többségén rendszeres, a VKI kritériumainak megfelelő algológiai vizsgálatok nem folynak, sporadikus adatokkal kellett tesztelnem a kidolgozott rendszer alkalmasságát, s ennek során nem tudtam arra tekintettel lenni, hogy az adott holtág nagyobbe 50 ha-nál. Szerencsés módon több mintavételi helyről (ezek növényzettel való benőttsége változó) és évi több mintavételi időpontból származó adatokat bocsátott rendelkezésemre a Boroszlói holtágról Dr. Grigorszky István (az adatokat ezúton köszönöm), melyek a következőket mutatják. A számítás alapadatait a 3. Melléklet 2. táblázata tartalmazza. 5 KIVÁLÓ 4 JÓ 3 Q(k)

1

KÖZEPES

2 2

3 4

TŰRHETŐ

5

1

6 7

ROSSZ

0 január

m árcius

m ájus

június

augusztus

október

8. ábra: a Tisza Boroszlói holtágának ökológiai állapota az algafajok alapján számított Qk index alapján január és október között. A számok ill. a különféle színű görbék 7, a holtág hossztengelye mentén elhelyezkedő mintavételi pontot jelölnek.

54

BIOMASSZA (mg/l)

15 14

1

13

2

12

3

11

4

10

5

9 8 7

TŰRHETŐ

KÖZEPES

6 7

6 5 4

JÓ

3 2 1

KIVÁLÓ

0 január

március

május

június

augusztus

október

9. ábra: a Tisza Boroszlói holtágának biomasszája (mg/l) és ökológiai állapota a Qb index alapján január és október között. A számok ill. a különféle színű görbék 7, a holtág hossztengelye mentén elhelyezkedő mintavételi pontot jelölnek. A mennyiségi adatokon nyugvó minőségbecslés (9. ábra, Qb) a holtágra egészében kiváló vagy jó ökológiai állapotot jelez, kivéve az 1-3 mintavételi helyek májusi adatait. E holtágrész a legsekélyebb, leginkább növényesedett (nyáron csónakkal alig lehet bemenni), s a minősítés 1-3 kategóriával rosszabb (jó-közepes-tűrhető), mint a holtág többi részén. A fajok relatív biomassza részesedésén nyugvó Qk (8. ábra) ezzel szemben a holtágat teljes egészében jónak vagy kiválónak minősíti, mely összhangban van a VKI azon követelményével, hogy a víztestet annak egészében kell szemlélni. Fontos tapasztalat, hogy ebben az esetben a kiválójó állapot nem lényegi függvénye sem a mintavételi időszaknak, sem annak, hogy a vizsgált holtág vagy holtág-szakasz a feltöltődés mely fázisában van. Az eredmények arra utalnak, hogy a szukcesszió előrehaladott stádiumában lévő holtágak vagy holtág részek esetén (csakúgy, mint a Fertő vagy a szikes tavak esetében) a Qk a mérvadó index, melynek állapotértékelését akkor is el kell fogadni, ha Qb rosszabbat jelez. Néhány holtág legnyíltvizesebb részének (ez általában egyezik azzal a hellyel, ahol a legnagyobb a vízmélység) augusztusi adatait a 3. Melléklet 3. táblázata tartalmazza, ill. a Qk (10. ábra) és a Qb (11. ábra) szerinti ökológiai állapotbecslés.

55

5 KIVÁLÓ 4 JÓ 3 Qk

KÖZEPES 2 TŰRHETŐ 1 ROSSZ

B or os zl ói -h Pe ol tá En re g si dr H őd ol -K tK öz ör ép ös ső -H ol t-K R ak ör am ös az i-H ol tÓ Ti ha sz lá a sz i-H ol t-T Si is ra za K t ec ói -H se ol gé t-K si -z ör ug ös i-H ol t-K Ti sz ör ad ös ob ,H ol tT is za K lá gy aD un a

0

10. Ábra: Néhány magyarországi holtág nyár végi ökológiai állapota a Qk index alapján

50 ROSSZ

40 30 20

TŰRHETŐ

10 0

KIVÁLÓ

B or os zl ói -h Pe ol En re tá g dr si őd H ol -K töz K ör ép ös ső -H ol R t-K ak ör am ös az i-H ol Ó tha Ti sz lá a sz i-H ol t-T Si is r K a za t ec ói -H se ol gé t-K si -z ör ug ös i-H ol t-K Ti sz ör ad ös ob ,H ol tT is za K lá gy aD un a

fitoplankton biomassza (mg/l)

60

JÓ

KÖZEPES

11. Ábra: Néhány magyarországi holtág nyár végi ökológiai állapota a fitoplankton biomassza és az ebből származtatható Qb index alapján A 3. Melléklet 3. táblázat adatai alapján végzett állapotbecslés lehangoló képet mutat holtágaink állapotáról, mely egyébként a vízhasználati/terhelési adatok alapján valamint felületes vizsgálattal is sokszor egyértelmű. Megjegyzendő, hogy a rendelkezésre álló adatok nem minden esetben származnak a VKI hatálya alá eső holtágakból, ami megnehezíti felhasználhatóságukat. Az alábbi elemzést ennek figyelembe vételével érdemes megérteni. A részletesen elemzett Boroszlói holtág (nem víztest) ezen összehasonlításban is őrzi kiváló állapotát (mind Qk, mind Qb alapján), melynek alapja, hogy fitoplanktonja (ostoros,

56

elsősorban Dinophyta, azaz Lo, dominancia) tipikus egy galériaerdőkkel szegélyezett, antropogén terheléstől mentes holtágra. A Kecsegési-Holt-Körös (nem víztest) az előbbihez igen hasonló, valamivel rosszabb minősítésének oka a magasabb Euglenophyta arány (mely, pl. trágyával vagy háztartási szennyvízzel való terheltség jele lehet). A Peresi-Holt-Körös (víztest) ellentmondásos értékelésének az oka, hogy a domináns, nagy biomasszájú Anabaena circinalis az Lo csoport faktorát kapta (mert egyébként gyakran „vikariál” sekély tavakban a mély, alacsony trofitású tavakra jellemző Anabaena lemmermannii-val), s megjelenése asszociált az Lo dinoflagellatáival, és vízvirágzást általában nem okoz. (Ha pl. Anabaena circinalis helyett A. spiroides vagy A. flos-aquae dominálna, akkor a Qk rossz minősítést adna). Tekintettel arra, hogy a fenti Anabaena fajok taxonómiai elhatárolása sokszor problematikus, két megoldás adódik: • •

Az A, circinalis átsorolása a H1-be (ehhez a hazai tapasztalatokat össze kell gyűjteni) A határozás pontosságának ellenőrzése.

Az Endrőd középső Holt-Körös és a Siratói Holt-Körös (víztest) minősítése egyértelmű: a magas, potenciálisan (s a legtöbb vizsgált esetben toxikus) Microcystis dominancia és magas biomassza az állóvizeknél egyáltalán előforduló legrosszabb állapotot jelenti. Ez a helyzet, pl. kotrással (makrofitonok hiánya) egybekötött magas szervetlen (+ magas N/P arány) terhelést követi. A Rakamazi-Holt-Tisza biomasszája ugyan nem magas, de abban a Planktothrix agardhii, egy „holtágtól idegen” faj dominál. A holtág szél hatásának kitett, medre bolygatott, átlátszósága alacsony lehet. Alapos vizsgálatot igényel a Qk és a Qb eltérésének értelmezése, mert ez a helyzet ellentmondásos. Az Óhalászi-Holt-Tisza speciális eset, mert rétegzett (nyári és téli-fordított) holtág, s feltehetően talaj- vagy rétegvíz eredetűen terhelt (továbbá bögékre osztott, melyek minősége szélsőségesen eltérő. Teszárné Nagy Mariann vizsgálatai (T.-NAGY 2003, 2004) kiváló vizsgálatai igazolják, hogy e holtág jellege különleges, emiatt nem feltétlenül illeszthető az általános sémába. A Tiszadobi Holt-Tisza és a Klágya-Duna minősítését alapvetően meghatározza az invazív Cylindrospermopsis raciborskii dominanciája, mely mellett számos H1 elem és „Chlorococcales gyom” fordul elő, s együttesen igen erős antropogén behatás gyanítható. Bár az e vizsgálatba bevonható holtágak száma igen csekély, megállapítható, hogy a biomassza és az összetétel alapján végzett ökológiai állapotbecslés egymással pozitívan korrelál (a negatív trend a 12. ábrán annak a következménye, hogy a Qb skálán az alacsony adatok jelentik a kiváló minősítést, a Qk esetén pedig a magasak). E gyors analízis arra is példát mutat, hogy a magyarországi, 7-es típusba tartozó holtágak annyira heterogének, hogy pl. az asszociációk megfelelő faktorálását is csak alapkutatási eredmények figyelembe vételével lehet elfogadhatóan megoldani.

57

5

4

Qk

3

2

1

0 0

10

20

30

40

50

60


12. ábra: A Qk és a fitoplankton biomassza közti összefüggés magyarországi holtágakon

Makrofiton Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Aldrovanda vesiculosa Baláta-tó) Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsus-ranae, Hottonia palustris, Lemna minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Nuphar luteum, Nymphaea alba, Polygonum amphibium, Potamogeton panormitanus, P. coloratus, P. crispus, P. lucens, P. natans, P. trichoides, Ranunculus aquatilis, Salvinia natans, Spirodela polyrrhiza, Stratiotes aloides, Trapa natans, Utricularia australis, U. bremii, U. vulgaris, Zannichellia palustris. Jellemző vízinövény-társulások: Lemnetum minoris Soó 1927 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Potametum lucentis Hueck 1931 Nymphaeetum albo-luteae Nowinski 1928 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 1962 Riccietum fluitantis Slavinć 1956 Ricciocarpetum natantis (Segal 1963) R.Tx. 1974 Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928 Ranunculetum aquatilis Géhu 1961 Hottonietum palustris R. Tx. 1937

58

Vízinövényzet magas AD értékű, fajokban gazdag. Az élőhelyek fokozott (természetes) tápanyagterhelésre elsősorban az egyéves emerz és szubmerz lebegő (eutróf állóvizeket indikáló Hydro-Therophyta) fajok (lásd. 2/1. Melléklet) magas biomassza és borítási értékeiből vagy azok szezonálisan is változó (vegetatív)szaporodásáról következtethetünk. Az elsősorban disztróf állóvizeket indikáló lebegő és gyökerező vízinövény fajok közül sok a szűk-tűrésű specialista (lásd. 2/3. Melléklet), ezek a víztest már kismértékű változására is (AD értékeik változásával) érzékenyen reagálnak. Jellemző mocsári növénytársulások: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Typhetum latifoliae, Glycerietum maximae, Sparganietum erecti: Irodalom: SZALMA (1987-88, 2003), SZALMA és LÉVAI (1987), SZALMA (2003a, 2003b).

Síkvidéki, < 4 m mély, meszes-szikes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak

Hidromorfológia Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 4 m-nél nem mélyebb, állandó vízborítású, 50 ha-nál nagyobb mentett oldali holtágak sorolhatók, A holtágak medrének állapotára általában az erőteljes feliszapoltság, a növényzettel való túlzott benőttség a jellemző. A parti területek állapota a hasznosítás jellegétől és mértékétől függ. Ahol elsősorban üdülés, strandolás, vízi sportolás folyik, ott az antropogén tényezők hatására a parti területek állapota az idők során leromlott. A holtágak vízforgalmát a folyók hullámterén döntően a folyó vízállás-változásai határozzák meg, míg a mentett oldalon a meteorológiai tényezők dominálnak. A holtágak helyenként és időnként a belvizekből is jelentős utánpótlódást kaphatnak. Mintegy száz holtágnak van nagyobb belvízgyűjtő területe. Viszonylag kevés (alig félszáz) azoknak a holtágaknak a száma, amelyek - mint víztározók - be vannak kapcsolva valamelyik öntözőrendszerbe (KVM 2001). A holtágak referencia állapotára vonatkozóan az alábbi feltételek irányadók: • • • • •


Fitoplankton

59

A „meszes-szikes” holtág elnevezés önmagában ellentmondásos. Egy holtág, elvileg, olyan állóvíz, mely a főfolyóval való felszíni kapcsolatát – most mindegy is, hogy természetes vagy mesterséges módon – elveszítette, de nem veszítette el hidrológiai kapcsolatát, tehát pl. a felszín alatti vizek révén azzal szerves a kapcsolata. Ebben az esetben a „holtág” nem szikesedhet, mert a folyó – közvetetten, vagy közvetve” állandóan átmossa. Szikesedés csak akkor lehetséges, ha a holtág kellőképpen messze kerül a folyótól ahhoz, hogy a felszín alatti vizek kapcsán azzal összeköttetésben legyen, ráadásul olyan területen alakul ki, mely bizonytalan vízválasztó, emiatt nagyjából lefolyástalan, ezért töményedik (szikesedik). Ilyen vizek csak bonyolult ontogenezissel alakulhatnak ki, s természetes módon asztatikussá válnak, azaz holtág-szikes átmenet felé tolódnak, míg a hidroszeriesz ismert lépésein át eltűnnek a térképről. A Szelidi tó egyike az alga florisztikailag legjobban ismert vizeknek köszönhetően Hortobágyi Tibor és Szemes Gábor alapvető munkáinak (DONÁSZI ET AL., 1959), majd Schmidt Antal időszakos vizsgálatainak. A flóra PADISÁK (1999) munkájában megtalálható. Ismert ugyanakkor az, hogy a Szelidi-tó vízháztartásának „optimalizásása” érdekében számos beavatkozás történt, melyek eredményeképp a tó „édesedik”, azaz veszít szikes jellegéből. E szikes jelleget egyébként eredetileg is csak a flóra halofil ill. natrofil elemei jelezték, mennyiségi arányukról történeti adatunk nincs. Ez azt is jelenti, hogy a Szelidi-tó önmagához mért referencia állapotának megállapítása szinte lehetetlen, a szikes jelleget bizonyos, mennyiségileg akár irreleváns indikátorszervezetek jelezhetik (pl. Chaetoceros muellerii, Surirella peisonis). Nincs világos képünk a tóban a pikoplankton jelentőségéről sem, mely szikes indikátor. A Szelidi-tó fokozatos kiédesülése autrofizálódással járt együtt, s a tó invázióérzékenysége hasonló a Balatonéhoz (pl. egyazon évben jelent meg bennük a Cylindrospermopsis raciborskii, de egyéb példákat is lehet találni). A tó speciális jellegzetessége a Goniochlorys mutica (Xanthophyceae) jelenléte, mely miatt a 8-as típus a J kodonra 5-ös értéket kapott, egyúttal feladva a „halastavasodás” érzékelésének a lehetőségét. Bármely típus (1, 6, 7) faktoraival becsüljük is a tó jelen ökológiai állapotát (10. táblázat), az semmiképp nem jelez jó állapotot. A 10. táblázat minősítési értékeiből az alábbiak következnek: • • • • •

Qb alapján természetesen egységes a minősítés az 1. Melléklet 1. táblázata 11-es típusát alapul véve. Ha a tavat a Balaton referenciaállapotához viszonyítjuk, akkor Qk tűrhető minősítést ad a H1/SN/J magas arány miatt. Ha a tavat szikesekhez hasonlítjuk, akkor rossz az állapota, mert szikes planktonjelleget nem mutat, s kérdéses, hogy valaha mutatott-e. Ha a tavat a holtágakhoz hasonlítjuk, akkor ugyanazon okok miatt közepes a minősítése, mint az 1-es esetben, de a holtág faktorálás megengedőbb jellege miatt eggyel jobb a kategória besorolás. Ha a tavat önmaga típusához hasonlítjuk, mely a Goniochlorys mutica karakteres jelenléte miatt „nem bünteti” a halastó jelleget, akkor jó a tó állapota.

Mindebből egyértelmű, hogy vagy meg kell szüntetni a 8-as tótípust, vagy meg kell hagyni, és azt speciálisan a Szelidi-tóra szabni, mert más tó úgysem esik ebbe a kategóriába. Holtág tipológiai bontás lehetséges, de nem meszes/meszes-szikes alapon, hanem aszerint, hogy

60

milyen a holtág szukcessziós stádiuma, melyet tipológiai paraméter gyanánt vízmélységgel lehet közelíteni.

61

10. táblázat: a Szelidi-tó ökológiai állapota különböző víztípusok faktoraival kodon faktor biomassza(ug/l) Aphanothece sp. Snowella lacustris

1

6 7

8

Z Lo

4 5

5 5 1 5

5 5

biomassza 5.1338 33.2113

pi,1 0.0029 0.0232

pi,6 0.0036 0.0046

pi,7 0.0036 0.0232

pi,8 0.0036 0.0232

Merismopedia tenuissima Merismopedia sp. Lyngbya limnetica

Lo Lo S1

5 5 0

1 5 1 5 0 0

5 5 0

11.3182 0.5804 108.3799

0.0079 0.0004 0.0000

0.0016 0.0001 0.0000

0.0079 0.0004 0.0000

0.0079 0.0004 0.0000

Pseudanabaena limnetica Aphanizomenon issatschenkoi Aphanizomenon ovalisporum Aphanizomenon sp. Cylindrospermopsis raciborskii Phacotus lenticularis Chodatella elliptica Coelastrum sp. Crucigenia quadrata Cruciegenia tetrapedia Monoraphidium contortum Oocystis lacustris Oocystis solitaria Pseudodictyosphaerium jurisii

S1

0

0 0

0

12.9547

0.0000

0.0000

0.0000

0.0000

H1

1

1 1

1

318.9962

0.0446

0.0446

0.0446

0.0446

H1 H1

1 1

1 1 1 1

1 1

615.2069 396.654

0.0860 0.0555

0.0860 0.0555

0.0860 0.0555

0.0860 0.0555

Sn YPh J P J J

0 3.5 1 5 1 1

0 2 0 5 0 0

0 3.5 5 5 5 5

933.9973 588.5504 21.2664 100.198 15.5456 424.1391

0.0000 0.2881 0.0030 0.0701 0.0022 0.0593

0.0000 0.1646 0.0000 0.0701 0.0000 0.0000

0.0000 0.2881 0.0089 0.0701 0.0065 0.1779

0.0000 0.2881 0.0149 0.0701 0.0109 0.2965

X1 F F

4 5 5

3 3 3 3 3 3

3 3 3

29.7923 49.746 30.9941

0.0167 0.0348 0.0217

0.0125 0.0209 0.0130

0.0125 0.0209 0.0130

0.0125 0.0209 0.0130

X1

4

3 3

3

8.4205

0.0047

0.0035

0.0035

0.0035

J J J Z X3 J X2 X2 A D P

1 1 1 4 4 1 3.5 3.5 5 2 5

0 0 0 5 4 0 3 3 5 2 5

5 5 5 5 4 5 3.5 3.5 5 3 5

146.3016 8.5501 110.8425 58.8581 31.9203 2907.4827 47.0929 58.2028 0.8844 38.0031 38.0031

0.0205 0.0012 0.0155 0.0329 0.0179 0.4066 0.0230 0.0285 0.0006 0.0106 0.0266

0.0000 0.0000 0.0000 0.0412 0.0179 0.0000 0.0198 0.0244 0.0006 0.0106 0.0266

0.0614 0.0036 0.0465 0.0412 0.0179 1.2197 0.0230 0.0285 0.0006 0.0159 0.0266

0.1023 0.0060 0.0775 0.0412 0.0179 2.0329 0.0230 0.0285 0.0006 0.0159 0.0266

7151.2267

1.3048 tűrhető

0.6216 rossz

2.3075 közepes

3.3238 jó

közepes

közepes

közepes

közepes

Scenedesmus quadricauda Scenedesmus spp. Tetraedron minimum egyéb Chlorococcales Koliella sp. Goniochlorys mutica Chrysochromulina parva chrysoflagellata medium Chaetoceros muellerii Nitzschia acicularis Synedra spp.

összbiomassza, vagy Qk minősítés Qk alapján minősítés Qb alapján

0 3.5 3 5 3 3

3 3 3 5 4 3 3.5 3.5 5 3 5

62

Makrofiton Ez a típus növényzete alapján az előző (7) típushoz képest átmenetet képvisel az állandó vízborítású szikes tavak felé. Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Lemna minor, L. gibba, Myriophyllum spicatum, Najas marina, N. minor, Potamogeton crispus, P. pectinatus. Jellemző társulásai: Lemnetum minoris Soó 1927 Lemnetum gibbae Miyav. & J. Tx. 1960 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum minoris Ubrizsy 1961 Najadetum marini Fukarek 1961 Jellemző mocsári növénytársulások: Phragmitetum communis, Schoenoplectetum lacustris, Typhetum angustifolae, Typhetum latifoliae Irodalom: SZALMA (2003a, 2003b). Lehetséges hazai tavas referencia helyek A referencia területnek javasolható tavakat elsősorban a makrofiton alapján jelöltük ki az alábbi okok miatt: • •

A hidromorfológiai hatásokra elsősorban a makrofiton érzékeny, a fitoplankton főként a terhelések iránt érzékeny. A kisebb tavakra a meglévő fitoplankton adatok nem elegendőek a referencia állapot alttámasztására.

Az általunk javasolt referencia helyeket a 11. táblázat tartalmazza.

63

11. táblázat: A típusok szerinti lehetséges referencia tavak Sorszám Víztest neve

Referencia terület javasolt határai Az egész víztestre vonatkozóan további vizsgálat szükséges

1. típus

Balaton

2. típus

Fertő tó

Magyarországi szakasza

3. típus

Velencei-tó

Nem kotort területek

4. típus

Nem található víztest ebben a típusban Kunkápolnási mocsarak

-

5. típus

EgyekPusztakócsi mocsarak

Javasolható-e referencia víztestnek? Hidromorfológiai szempontból valószínűleg kockázatos, makrofiton és fitoplankton szempontjából megfelel a referencia feltételeknek. Mindhárom szempontból megfelel a referencia feltételeknek Hidromorfológiai szempontból kockázatos, makrofiton szempontjából megfelel a referencia feltételeknek, fitoplankton szempontjából nem referencia terület -

További vizsgálat után egész vízterület

Hidromorfológiai szempontból valószínűleg nem kockázatos, makrofita szempontjából megfelel a referencia feltételeknek, de nem a jelenlegi típusában (mocsár)





Angyalházi – Nagyrét

64

Sorszám Víztest neve 6. típus

Kelemenszék

Referencia terület javasolt határai Egész vízterület

Javasolható-e referencia víztestnek?

Egész vízterület

Mindhárom szempontból megfelel a referencia feltételeknek

Egész vízterület


Bába-szék Büdös-szék


Egész vízterület 7. típus

Kisteleki Müller szék Alpári-HoltTisza Szikrai HoltTisza* (Tőserdő) Belső-Béda holtág

8. típus

További vizsgálat után egész vízterület További vizsgálat után egész vízterület További vizsgálat után egész vízterület

Nagyfai HoltTisza


Atkai HoltTisza


Alcsi HoltTisza


Hidromorfológiai szempontból valószínűleg nem kockázatos, makrofita szempontjából megfelel a referencia feltételeknek. Hidromorfológiai szempontból valószínűleg nem kockázatos, makrofita szempontjából megfelel a referencia feltételeknek. Mindhárom szempontból megfelel a referencia feltételeknek Makrofita szempontjából javasolt, de szennyezőanyag terhelése kissé túlmegy a megengedett mértéken. Referencia értéke kérdéses. Makrofita szempontjából javasolt, de szennyezőanyag terhelése kissé túlmegy a megengedett mértéken. Referencia értéke kérdéses. Makrofita szempontjából javasolt, de túlterhelt a vize, és jelentős hidromorfológiai beavatkozások is érték. Referencia értéke kérdéses.

Megjegyzések: * Mérete alapján nem, de állapota alapján javasolható referenciának. A tipológia alapján a Baláta-tó mint az egyik botanikai szempontból legértékesebb élőhely kimaradt, mert nem sorolható egyik típusba sem. ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT Az erősen módosított állapot hazai kritériumai

65

A KVVM (2004) kormányrendeletből az alábbiak következnek: Először vizsgálni kell a jó állapot elérésének lehetőségét, ezen belül azt, hogy: • • •

Jelentősek-e a hidromorfológiai beavatkozások? Annyira jelentősek-e, hogy a VKI szerinti élőlény együttesek összetétele és biomasszája emiatt jelentős változást szenved? Vannak-e alternatív műszaki megoldások az esetleg felmerülő problémák kezelésére?

Ebből az elemzésből következik, hogy a víztest hidromorfológiai szempontból kockázatos-e, vagyis, fennáll-e a kockázata annak, hogy a jó állapot 2015-re nem teljesül. A HMWB besoroláshoz még további lépések kellenek, ezek: • •

Gazdaságilag indokolhatóak-e a beavatkozások? Támogatja-e a közvélemény a beavatkozásokat?

Amennyiben ezekre a kérdésekre nem a válasz, akkor lehet a víztestet erősen módosítottnak nyilvánítani, és rá potenciált megállapítani.

Hidromorfológia Hidromorfológiai szempontból az erősen módosított állapot megítélése során a német gyakorlatra is támaszkodhatnánk az alábbiak szerint: • • • •

• •

•

A hidromorfológiai változást csak akkor tekintik alapnak az erősen módosított besoroláshoz, ha az lényeges, jelentős és visszafordíthatatlan. Ilyen esetben a jó állapot elérése kérdéses. A hidromorfológiai változások jelentős voltát nem azok tényleges mértéke, hanem az okozott ökológiai hatások szerint kell mérni. Ha a hidromorfológiai változások lényegesnek és jelentősnek minősülnek, a víztest automatikusan a kockázatos kategóriába kerül. Nem kétséges az erősen módosított állapot abban az esetben, ha a víztest az emberi hatások eredményeképpen kategóriát vált: folyóból tó lesz (fordítva ritkán fordul elő, bár a Balatont többször le akarták csapolni, és a medrében a Zalát keresztül vezetni). Nem kétséges az erősen módosított állapot abban az esetben sem, ha a víztest típust vált (pl. lecsapolás miatt egy másik mélységi, vagy felület kategóriába esik). Azt javasolják, hogy a víztestek 1/3-a legyen természetes, 1/3-a valószínűleg erősen módosított, és a maradék 1/3-a erősen módosított. (Természetesen ez az ajánlás folyókkal együtt érvényes!) Javasolják továbbá, hogy minél kevesebb erősen módosított víztest legyen. A speciálisan tavakkal kapcsolatos IPCDR ajánlások az erősen módosított állapotra erősen utaló feltételekre a következők: (1) Ha a trófikus állapot ½-1 osztállyal tér el a referencia állapottól, akkor a víztest nem kockázatos; (2) A partvédelem esetében 30 %-os parthossz alatt a víztest nem kockázatos, 30-70 % között valószínűleg kockázatos, 70 % felett kockázatos lesz (vagyis

66

•

•

valószínűleg a teljes HMWB elemzés után erősen módosított). A vízszintszabályozás esetében nincs ilyen „osztályozás”. Az IPCDR ajánlásokat fogalmazott meg a Balatonra (mivel csak ez a tó tartozik az érdekkörébe), mely szerint a Balaton nem erősen módosított tó. A KVVM álláspontja ettől csak kicsit tért el: a tavat a hidromorfológiai szempontból a valószínűleg kockázatos természetes tavak közé sorolta. Amint az a nyugati tendenciákból látható, az erősen módosított állapotba sorolást elsősorban politikai szempontok, ezeken keresztül, pedig gazdasági érdekek döntik el. Olyan tág határok közé kell az erősen módosított állapot kritériumait állítani, hogy a tavak ennek már meg tudjanak felelni. Amennyiben ezt követjük, nem lesz Magyarországon erősen módosított tó. Ez nem feltétlenül jelent bajt. A döntést a kategória határokról mindenesetre nem szakmai, hanem politikai szinten kell meghozni, ebben mi nem foglalhatunk állást.

Szakmai szempontból az erősen módosított állapotot indokolhatják az egyes élőlény együttesek esetében.

az

alábbi

feltételek

Fitoplankton Általánosságban megállapítható, hogy a VKI típuskritériumai szerint a fitoplankton a hidromorfológiai változásokat akkor jelzi, ha: •

• • • •

•

Olyan mérvű mederkotrás történik, mely egy < 5 m maximális mélységű víztestben > 5 m vízmélységet hoz létre (az 5 m, mint kritérium indoklását PADISÁK ÉS REYNOLDS (2003) munkája tartalmazza). Ekkor ugyanis az adott víztér rétegződésének valószínűsége ugrásszerűen megnő, mely által egy olyan tótípus keletkezik, mely a tipológiában benne sincs. Kotrás egyébként akkor is jelentős változásokat okozhat a fitoplanktonban, ha nem mélyül ennyire a tó (példa: Velencei tó finom üledékének bolygatása), mert a fényviszonyokat alapvetően meghatározza. Szikes vizekbe mesterségesen vizet vezetnek a vízháztartás antropogén szempontok szerinti „normálizálása” okán, s emiatt az kiédesedik (pl. korábban a Szelidi-tó). Tavak esetén az elterelés, a duzzasztás és a hajózás (legalábbis hazai vizeinkben) a fitoplankton szempontjából nem releváns. Vízkivételként lehet felfogni a sorozatos száraz évek okozta vízszintcsökkenést, melynek hatását „általában” értelmezni nem lehet, egyébként természetes vizeinkből nagyarányú, emberi felhasználást szolgáló vízkivétel nem jellemző. A vízszintcsökkenést kísérő természetes vagy mesterséges járulékos hatások (pl. a Balatonban a Cladophora tápanyag kompetíciója a minőségi paraméterek javulásához vezetett; a Velencei tóban megelőző mederkotrással párosulva igen toxikus Microcystis [M] jelent meg) elfedhetik a víztömeg csökkenés hatását. A Fertőben az egyes fajok hosszú távú oszcillációját a vízszint okozta sótartalom változások határozzák meg anélkül, hogy akár állapotjavulás, akár állapotromlás detektálható lenne (PADISÁK ÉS DOKULIL 1994, PADISÁK 1993, 1998). A mederrendezés adott esettben mederkotrást (lepelkotrás) jelent. A Velencei tóban ez aprószemcsés üledékréteget zavart meg, az a vízbe keveredett, nehezen ülepszik, emiatt a tó nyílt vizének teljes fitoplanktonja megváltozott (pl. az addig domináns nyíltvízi cianoprokarióta, az Anabaenopisis elenkinii var.

67

hungarica helyett az erősen toxikus Microcystis) mégpedig oly módon, hogy azt előre jelezni nem lehetett volna. A Balatonban a kotrás ökológiai következményeire egyetlen adat van: 1993-ban az üledékkel „kiszabadult” cisztatömeg példátlan Dinobryon sociale (REYNOLDS ET AL. 1993) virágzáshoz vezetett az egész keleti medencében. A fentiekből következik, hogy a mederrendezés hatása a fitoplanktonra teljesen kiszámíthatatlan, de pozitív hatást nemigen lehet feltételezni. Az erősen módosított állapotot a fitoplankton alapján a következőképpen lehet jellemezni víztípusonként: •

• •

•

•

•

A Balaton (1. típus) esetén a nyíltvízi fitoplanktonra a rekonstrukciós erőfeszítések eredményeképp a kiváló/jó állapot fennállása igazolható: a társulás nyilvánvaló és bizonyított módon konvergál az eredeti társulás szerkezethez. Meg kell azonban jegyezni, hogy a litorális régióhoz kötődő indikátorcsoportok esetén (gyakorlatilag az összes többi), az erősen módosított állapot valószínűsíthető a part nagyfokú betonozottsága, és az eredetitől idegen kőszórások miatt (pl. nagy a Dreissena polymorpha és a Corophyim curvispinum adventív fajok biomasszája). Összességében azonban balatoni fitoplankton nem jelez olyan mértékű változásokat, amelyek a hidromorfológiai hatások eredményeképpen tartósan megkérdőjelezhető a jó állapot elérése (már elért!). Fitoplankton alapján a tó nem erősen módosított. A Fertő (2. típus) a esetén a kiváló állapot állandó fennállása nem kérdőjelezhető meg. Fitoplankton alapján a tó nem erősen módosított. A Velencei-tó (3. típus) kapcsán súlyos adathiány állapítható meg. Mindazonáltal a finom üledékrétegeket felkeverő kotrás (mely a tó nyíltvizének fényviszonyait alapvetően befolyásolja) valamint az időszakos édesvíz utánpótlások miatt valószínűsíthető, hogy a jó állapot nem áll fenn, és a beavatkozások fennmaradása esetén ez nem is érhető el a megadott határidőn belül. A szikes tótípusok (4-6 típus) egymástól a valóságban nem különíthetők el, mindhárom vonatkozásában a teljes kiszáradás is a természetes állapot része. Közülük erősen módosított kategóriába esnek azok, melyeknek „megfelelő vízmennyiségét” édesvízzel pótolják, illetve a periodikus betöményedéseket bármely módszerrel megakadályozzák. Ebben az esetben akkor áll elő bizonyosan az, hogy a jó állapot elérése kérdéses, ha a vízbevezetés típusváltást eredményez (pl. Szikesből meszes tó keletkezik). A meszes holtágak (7. típus) közül számos esetében a jó állapot fitoplankton oldalról nem igazolható, de ezt többnyire nem hidromorfológiai beavatkozások okozzák. E vizek esetében a legfontosabb gond a szennyvízbevezetés. Hidromorfológiai szempontból a galériaerdők kivágása, esetlegesen a kotrás (mint természetes szukcessziót akadályozó beavatkozás), vagy a bögékre bontás okozhat problémát. A rendelkezésre álló adatok alapján ilyen, erősen módosított állapotú holtág az, pl. Endrőd-Középső-Holt-Kőrös. A Szelidi-tó (8. típus) jelen állapota az erősen módosított jelleget mutatja, melynek oka a mesterséges édesvíz bevezetés.

A fitoplankton kétségkívül a különféle terhelések érzékeny indikátora. Ezt a tényezőt nem lehet figyelembe venni az erősen módosított állapot értékelésekor, de a kockázatosság szempontjából a jó állapot elérésében a terhelés talán a legfontosabb. A terhelés, mint olyan bontandó jellege (pl. szerves vagy szervetlen) és egyéb paraméterei (N/P arány) szerint, ezek ugyanis, mint a fentiekben vázoltam eltérő

68

változási utakat nyitnak, s eltérő követő asszociációk megjelenéséhez vezetnek. Csekély terhelés esetén a zéró (vagy minimális) válasz a valószínű, tekintve, hogy a fitoplankton asszociációk, csakúgy, mint bármely más növénytársulás rendelkezik bizonyos reszilienciával, mely a hatást tolerálni képes. A leírtakból egyértelműen következik, hogy a terhelésre adott válasz attól is függ, hogy milyen asszociációt ér egy adott fajta terhelés, sőt ez a válasz minőségi vagy mennyiségi jellegét is meghatározza.

Makrofiton A tározók referencia viszonyaira vonatkozólag megállapítható, hogy a kiváló állapot és a kiváló potenciál között a makrofita alapján nincs különbség. Ezt eddigi kutatási tapasztalatainkra támaszkodva állapítjuk meg. A maximális ökológiai potenciál makrovegetáció alapján történő meghatározásához 6.1.2. fejezetben megfogalmazottak szerinti kritériumokat és indexet ajánljuk figyelembe venni. JAVASLATOK A TÁROZÓK REFERENCIA VISZONYAIRA (MEP) Hidromorfológia Hidromorfológiai szempontból a tározók erősen módosított vízfolyás szakaszok a VKI szerint. Ilyen módon nem állapotuk van, hanem potenciáljuk. Az ökológiai potenciáljuk megítélése esetén pedig a velük azonos típusba tartozó állóvizek referencia állapotából kell kiindulni. A magyar tározók főbb hidromorfológiai adatait a 12. táblázatban mutatjuk be. 12. táblázat: Magyarországi tározók SZALMA (2004) szerint

Víztest Tisza-tó Kis-Balaton Vízvédelmi rendszer, Hídvégi-tó Kis-Balaton Ingói-berek K. V-3. Víztározó Marcali-Víztározó Pátkai-Víztározó KV.-1 Víztározó Begécsi-Víztározó K. V-2. Víztározó Desedai-Víztározó Rakaca-Víztározó Zámolyi-Víztározó Markazi-Víztározó Leveleki-Víztározó Kecskeri-Víztározó K11 Víztározó Egerszalóki-Víztározó Geleji-Víztározó

Felület (km2) 60,005 15,427 16,000 8,082 3,922 2,749 2,747 2,713 2,618 2,365 1,833 1,621 1,557 1,494 1,466 1,446 1,152 1,135

Kerület m

11657 9760

23343 7951 9559 5680 5893 5399 4881 5103 6838

69

Merenyei Víztározó Fancsika I.Víztározó Halápi-Víztározó SzáríTópusztai- Víztározó Palotási-Víztározó Őzei-Víztározó Csele-Víztározó Oláh-réti-Víztározó Gyöngyös-Rédei-Víztározó Csurgói-Víztározó Nagykónyi-Víztározó Álmosd-Kokadi-Víztározó Bodzás-Víztározó

0,999 0,964 6063 0,610 6438 0,564 0,559 4217 0,551 4947 0,524 4767 0,504 4309 0,503 3692 0,434 2865 0,430 0,345 4183 0,342 2789 Felület Kerület Víztest (km2) m Domoszlói-Víztározó 0,336 2427 Iregszemcsei - Víztározó 0,333 Somogyhárságyi-Víztározó 0,313 Maconkai Víztározó 0,304 2424 Fancsika II.Víztározó 0,283 3632 Mizserfai-Víztározó 0,282 2800 Kispodárpusztai-Víztározó 0,272 3150 Csányi - Víztározó 0,254 3503 Hasznosi-Víztározó 0,192 2476 Nagyrédei-Víztározó 0,190 1776 Cigány - széki Víztározó 0,184 1737 Őrszentmiklósi-Víztározó 0,180 Nagytormási-Víztározó 0,169 Gyöngyöstarjáni-Víztározó 0,150 2011 Nagyvátyi-Víztározó 0,148 Kétbodonyi-Víztározó 0,134 2039 Gyöngyöshalászi-Víztározó 0,128 1587 Csóriréti-Víztározó 0,123 1729 Szóláti-Víztározó 0,119 1661 Gyöngyöspatai-Víztározó 0,114 1461 Martonvásári-Víztározó 0,108 Csávolyi-Víztározó 0,108 Fancsika III. Víztározó 0,104 1305 Sombereki-Víztározó 0,074 1393 Gyöngyösoroszi-Víztározó 0,045 1128 Bodonyi-Víztározó 0,045 881 Sziráki-Víztározó 0,044 Egres-völgyi-Víztározó 0,040 960 Battyánpusztai-Víztározó 0,039 951 Mádi-Víztározó 0,035 762 Köszörű-völgyi-Víztározó 0,024 928 Megjegyzés: A vastagon szedettek esnek méretük folytán a VKI hatálya alá A táblázat adataiból az alábbi következtetések vonhatók le:

70

• •

•

Sem hegyvidéki, sem dombvidéki tározónk nem esik a VKI hatálya alá, mert felülete kisebb 50 ha-nál. Ezekre tehát nem is kell maximális ökológiai potenciált megállapítanunk. (A táblázatban normál betűvel szedtük ezeket.) Valamennyi, VKI hatálya alá eső tározónk síkvidéki. Ezekben az esetekben, pedig a velük hasonló típusba tartozó természetes tavak referencia állapota az irányadó. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a tározókat vízkivételi, árés belvízvédelmi, valamint öntözési céllal létesítik általában, ezért vízszintingadozásuk nagyobb, mint a természetes tavaké. Ez azonban nem játszik különösebb szerepet a fitoplankton (és nagyrészt a makrofiton) esetében sem. Amennyiben a maximális ökológiai potenciál a tározókhoz hasonló típusba tartozó tavak referencia állapotával egyenlő, akkor a MEP meghatározása hidromorfológiai szempontból a 6. fejezetben leírtak szerint történik.

Fitoplankton A fitoplankton szempontjából a maximális ökológiai potenciál meghatározása esetén a következő szempontokat kell figyelembe venni: • • • •

•

Ha a tározóban való tartózkodás ideje (a tározó méretétől függetlenül) nem haladja meg a 10 napot, akkor célszerű az adott tározót a folyó részeként kezelni, ugyanis ez a tározási idő túl rövid ahhoz, hogy a fitoplankton állóvízi sajátságokat kezdjen mutatni. Ha a tározás okán a víz tartózkodási ideje meghaladja a 10 napot, akkor állóvízi társulások fejlődhetnek ki, jellegük, pedig a duzzasztómű feletti maximális vízmélység függvénye. Ha közvetlenül a duzzasztómű feletti maximális mélység nem haladja meg az 5 m-t, akkor referencia típus gyanánt a jelenlegi tótipológia 7-es típusának (meszes holtágak) paramétereit lehet figyelembe venni az ökológiai állapot meghatározásában. Ha közvetlenül a duzzasztómű feletti maximális mélység meghaladja az 5 m-t, akkor legalább is időszakosan rétegzett állóvíz keletkezhet. Ez a típus a magyar tótipológiában jelenleg egyáltalán nincs reprezentálva 3. Megjegyzendő viszont, hogy síkvidéken ilyen tározó általában nem is fordul elő. A fentiektől függetlenül le kell szögezni, hogy a tározók a fitoplankton szempontjából speciális víztípust képviselnek (REYNOLDS, 1999). Tározókaszkádok esetén, pl. megállapítható, hogy azok esetlegesen hatalmas méretük (pl. a brazíliai Tiete folyó 7 tározóból álló kaszkádja, melyek területe 63-817 km2 range-be esik) ellenére a folyóvízi kontinuum elméletét követik.

Makrofiton A tározók maximális ökológiai potenciáljára vonatkozólag megállapítható, hogy a kiváló állapot és a kiváló potenciál között a makrofita alapján nincs különbség. Ezt eddigi kutatási tapasztalatainkra támaszkodva állapítjuk meg. A maximális ökológiai 3

Pedig lehetne, mert a galériaerdők által szegélyezett, az uralkodó szélirányra merőleges holtágak gyakran mutatnak stabil nyári rétegzettésget >3 méteres maximális vízmélység esetén is, tehát van ilyen természetesen előforduló víztípus akkor is, ha ezt hidromorfológiai alapon nem kezelhető.

71

potenciál makrovegetáció alapján történő meghatározásához 6.1.2. fejezetben megfogalmazottak szerinti kritériumokat és indexet ajánljuk figyelembe venni SZALMA ET AL. (2002). ÖSSZEFOGLALÁS A munkabeszámoló potenciális referencia víztestek helyszíni bejárásának eredményeit és azok értékelését tartalmazza. Nem volt feladatunk, ezért nem is foglalkoztunk a passzportok egyéb élőlény csoportjaival (fitobenton, makrogerinctelenek és halak) és kémiai tulajdonságokkal. Nem tartalmazta a munkatervünk a mesterséges tavak vizsgálatát. Ezeket a munkákat később kell elvégeztetni. A munkánk célja a következő volt: • • • •


A jelentés tömörsége, összefoglaló jellege, nem teszi szükségessé tételes összefoglaló megírását. E helyütt inkább azt hangsúlyoznánk ki, hogy e projekt keretében miben léptünk előre a VKI bevezetésében. A főbb eredményeink a következők: • •

•

Elvégeztük a referencia állapot megállapítását a tótípusok szerint hidromorfológiai paraméterekre, a makrofita és a fitoplankton összetételre, vagyis elkészítettük a tótípus passzportokat. Sor került a tó referencia területek kijelölésére, a rendelkezésre álló adataink alapján. A meglevő adatok függvényében validáltuk a referencia területeket fitoplanktonra és makrofitára. A nyolc közül hét tótípusban 17 lehetséges referencia területet elemeztünk. Meghatároztuk jelenlegi tudásunk szintjén az erősen módosított víztestekre vonatkozó maximális ökológiai potenciált (MEP-et).

E témabeszámoló a KvVM-MTA és a KvVM-VITUKI által finanszírozott témák eredményeit szintetizálva tartalmazza. A feladat komplex, több szakember együttes közreműködését igényli. A résztvevők a két vizsgált élőlénycsoport elismert szakértői voltak (Dr. Padisák Judit, Dr. Szalma Elemér és Kovács Csilla). Úgy véljük, hogy munkánkkal a VKI bevezetésének gyakorlati megvalósítását jelentősen segítettük. IRODALOMJEGYZÉK

72

ÁCS, É., LAKATOS, GY. & RESKÓNÉ NAGY, M. (2001): A Velencei-tó nádbevonatában bekövetkezett változások. Hosszú távú algológiai vizsgálatok. Hidrológiai Közlöny 81: 308-310. ALLENDE, L. & I. IZAGUIRRE, (2003): The role of physical stability on the establishment of steady states in the phytoplankton community of two Maritime Antarctic Lakes. Hydrobiologia 502: 211-224. BAGI I. (1988.): The vegetation map of the Szívos-szék UNESCO biosphere reserve core area, Kiskunság National Park, Hungary. Acta Biol. Szeged, 34: pp. 83-95. BAGI I. (1990.): The vegetation map of the Szappan-szék UNESCO biosphere reserve core area, Kiskunság National Park, Hungary. Acta Biol. Szeged, 36: pp. 2742. BAKALÁR, S-né, ÉS BALOGH, M. (1979): Sphagnum grigensohnii, a Velencei-tó és hazánk újabb boreális flóraeleme. Bot. Közlem. 66. (1): 11-14. BALOGH, M. (1969a): A Liparis loeselii (L.) Rich. a Velencei-tavon. Bot. Köz. 56 (1): 17-19. BALOGH, M. (1969b): A Velencei-tó vizi és mocsári vegetációja. Szakdolgozat. Budapest. ELTE TTK BALOGH, M. (1983): A Velencei-tó nyugati medencéjének úszólápjai, és hatásuk a tó vízminőségére. Kandidátusi értekezés. Budapest. mscr. pp. 1-110 BALOGH, M. (1996): A Velencei-tó nádas területeinek tipizálása, botanikai értékeinek feltárása. In: TAKÁCS, A. A. (szerk.): A nádgazdálkodás természetvédelmi követelményei a Velencei-tavi Madárrezervátum TT és a DinnyésiFertö TT területén. -KTM kutatási jelentés. Budapest. mscr. pp. 58-69. BALOGH, M., PATKÓ, Á., VÁRI, L. (1980): An interesting Liparis presence and its ecological significance on Lake Velence/Hungary. Ann. Univ.Scient. Budap...Sectio Botanica 22-23: 49-55. BARBOSA, F. A. R., & J. PADISÁK (2003): The forgotten lake stratification pattern: atelomixis, and its ecological importance. – Verh. Internat. Verein. Limnol. 28: 13851395. BARTHA, ZS., (1977): Phytoplankton investigations on Lake Velencei (Algal count and biomass). Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 23: 1-11. BORBÁS, V. (1891.): Tanulmányok a Balaton hínárjáról. Földr. Közl. 19. B) Függelék. BORBÁS, V. (1900.): A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete. BTTE II/2. Bp. pp. 413. BORHIDI, A. & A. SÁNTA, (1999A). Vörös könyv Magyarország védett növénytársulásairól 1., KÖM Természetvédelmi Hivatal Tanulmánykötetei 6, Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest. BORHIDI, A. & A. SÁNTA, (1999B). Vörös könyv Magyarország védett növénytársulásairól 2., KÖM Természetvédelmi Hivatal Tanulmánykötetei 6, Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest. BORHIDI, A. és BALOGH, M. (1970): Die Entstehung von dystrophen Schaukelmooren einem alkalischen (szik)-See (Ökologische-zönologische Studien am Velence See). Acta Bot. Hung. 16. 13-31. BOROS, Á. (1954): A Vértes, a Velencei hegység, a Velencei-tó és környékük Növényföldrajza. Földr. Ért. 3: 280-309. BRAUN-BLANQUET, J., (1964): Pflanzensociologie, Springer, Wien. CHOLNOKY, J. (1918.): A Balaton hidrografiája. BTTE Bp. 1/2. DONÁSZI, E. (1959): Das Leben des Szelider See. Akadémiai kiadó Bp. DONÁSZI, E. (1975): Thirty-years research (1943-1973) on the limnology of lake Szelidi (Szelidi-tó). Symp. Biol. Hung. 15: 167-169.

73

DONÁSZY, E., HORTOBÁGYI, T., KÁRPÁTI, I., MEGYERI, J., PÉNZES, A., SZEMES, G. and VARGA, L. (1959): Das Leben des Szelider Sees. Die Binnengewässer Ungarns I. Limnologische Studien an einem natriumkarbonatchloridhaltigen See des ungarischen Alföld. – Akadémiai Kiadó, Budapest. ECOSTAT (2003): Overall approach on ecological classification of ecological status and ecological potencial: Final version. – CIS Working Group 2/a, Report, pp. 53. ENTZ, G. – SEBESTYÉN, O. (1942.): A Balaton élete. M. Kir. Magy. Term.tud. Társ. Bp. 366. ENTZ, G. & SEBESTYÉN, O. (1942): A Balaton élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest. FEHÉR, G. (2003): Szikes területek vizeinek Desmidiales flórája. Természetvédelmi Közlemények. FELFÖLDY, L. (1972): A biológiai vízminősítés. VIZDOK, Budapest. FELFÖLDY, L. (1986.): A tavak nádasainak vízminőségi jelentősége és jövője. MHT VI. vándorgyűlése, Hévíz. 581-589. GULYÁS, P. (1998): Szaprobiológiai indikátorfajok jegyzéke. Vízi Természet- és Környezetvédelem 6, KGI, Budapest, pp. 96. HALÁSZ, M. (1940):. A Velecei tó fitoplanktonja. - Botanikai Közlemények. 37: 251277. HUSZAR, V. L. M., L. H. S. SILVA, M. MARINHO, P. DOMINGOS & C. L. SANT’ANNA, (2000): Cyanoprokayote assemblages of eight productive tropical Brazilian waters. Hydrobiologia 424: 67-77. IZAGUIRRE, I., G. MATALONI, L. ALLENDE & A. VINOCUR, (2001): Summer fluctuations of microbial communities in a eutrophic lake – Cierva Point, Anctarctica. J. Plankton Res. 23: 1095-1109. KÁRPÁTI, I. – KÁRPÁTI V. (1968.): A balatoni hínárvegetáció szukcessziós viszonyai. Bot. Közl. 55. 1. 51-57. KÁRPÁTI, I. – KÁRPÁTI, V. (1972.): Növényföldrajzi gyakorlatok. ATE, Keszthely, 1972. KÉZ, A. (1931.): A balatoni medencék és a Zalavölgy. Term.tud. Közl. 63. Pótfüzet. 4-61. KISS, K. T. & PADISÁK, J. (1990): Species succession of Thalassiosiraceae: Quantitative studies in a large, shallow lake (Lake Balaton, Hungary). - In H. Simola (ed.) Proceedings of the 10th Internat. Symp. on Living and Fossil Diatoms: 481-490, Koeltz Scientific Books, Koenigstein. KOMÁRKOVÁ, J. & R. TAVERA (2003): Steady-state phytoplankton assemblage int he tropical Lake Catemaco (Mexico). Hydrobiologia 502: 187-196. KVM (2001): Magyarország holtágai. – CD Kiadvány KVVM (2004): KvVM/TJF/412/2004. számú kormány-előterjesztés a vízgyűjtőgazdálkodás egyes szabályairól. - KvVM, kézirat LANTOS, T. (1981.): A vízi makrofitonok termőhely-jelző szerepe a Balatonban. KATE diplomadolgozat. Kézirat. Keszthely. – 54. MATHES, J. PLAMBECK, G. & SCHAUMBERG, J. (2002): Das Typisierungssystem für stehende Gewässer in Deutschland mit Wasserflächen ab 0,5 km2 zur Umsetzung Wasserrahmenrichtlinie. Aktuelle Reihe 5/02: 15-23, BTU Cottbus. MEGYERI, J. (1959): Az alföldi szikes vizek összehasonlító hidrobiológiai vizsgálata. Acta Acad. Paed. Szegediensis. 2: 91-170. MELO, S. DE & V. L. M. HUSZAR, (2000): Phytoplankton in an Amazonian floodplain lake (lago Batata, Brasil): diel variation and species strategies. J. Plankton Res. 22: 63-76

74

MISCHKE, U., B. NIXDORF, E. HOEHN, U. RIEDMÜLLER, (2002): Möglichkeiten zur Bewertung von Seen anhand des Phytoplanktons – Aktueller Stend in Deutschland. Aktuelle Reihe 5/02: 25-37, BTU Cottbus. MISCHKE, U., NIXDORF, B., HOEHN, E. & RIEDMÜLLER, U. (2002): Möglichkeiten zur Bewertung von Seen anhand des Phytoplanktons – Aktueller Stend in Deutschland. Aktuelle Reihe 5/02: 25-37, BTU Cottbus. MÓZES, A. & L. VÖRÖS (2004): Különleges pikoplankton együttesek a befagyott Balatonban. Hidrológiai Közlöny 84: 85-87. NASELLI-FLORES, L. (2003): Man-made lakes in Mediterranean semi-arid climate: the strange case of Dr Deep Lake and Mr Shallow Lake. Hydrobiologia 506-509: 1321. OECD (1982): Eutrophication of waters. Monitoring, assessment, control. Paris, pp. 158. PADISÁK J. (2004): A tótípusok referencia viszonyainak kidolgozása a fitoplankton alapján. – A KVVM számára készült szakértői jelentés, kézirat PADISÁK J., (2002): Javaslat vízterek biológiai állapotának jellemzésére alkalmas biológiai indikátorokra. A fitoplankton alkalmazása tavak biológiai állapotának jellemzésére a Víz Keretirányelv (VKI) ajánlásai alapján valamint az epilitikus kovaalgák monitor-értéke harmad- vagy annál alacsonyabb rendű folyóvizek minősítésére. - Szakértői jelentés, BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék PADISÁK, J. G. BORICS, G. FEHÉR, I. GRIGORSZKY, I. OLDAL, A. SCHMIDT AND Z. ZÁMBÓNÉ-DOMA, (2003D): Dominant species and frequency of equilibrium phases in late summer phytoplankton assemblages in Hungarian small shallow lakes. Hydrobiologia 502: 157-168. PADISÁK, J. & C. S. REYNOLDS (1998): Selection of phytoplankton associations in Lake Balaton, Hungary, in response to eutrophicatioon and restoration measures, with special reference to cyanoprokaryotes. Hydrobiologia 384: 41-53 PADISÁK, J. & M. DOKULIL, (1994). Meroplankton dynamics in a saline, turbulent, turbid shallow lake (Neusiedlersee, Austria and Hungary). Hydrobiologia 289: 23-42. PADISÁK, J. & SZABÓ, I. (1997): Botanikai kutatások: alacsony- és magasabbrendû növények [Botanical results: lower- and higher plants] In: Salánki, J. & Nemcsók, J. (szerk./editors) A Balaton kutatás eredményei 1981-1996 [Results of scientific research in Lake Balaton between 1981 and 1997): 97-136. VEAB, Veszprém, ISBN 963 7385 452 [in Hungarian] PADISÁK, J. (1993A): The influence of different timescale disturbances on the species richness, diversity and equitablity of phytoplankton in shallow lakes. Hydrobiologia 249: 135156. PADISÁK, J. (1993B): Species composition, spatial distribution, and the seasonal and interannual dynamics of phytoplankton in brown-water lakes enclosed with reed-belts (Neusiedlersee/Fertő; Austria/Hungary). BFB-Bericht 79: 13-29. PADISÁK, J. (1997). Cylindrospermopsis raciborskii (Woloszynska) Seenayya et Subba Raju, an expanding, highly adaptive cyanobacterium: worldwide distribution and review of its ecology. Archiv für Hydrobiologie/Suppl. 107 (Monographic Studies): 563-593. PADISÁK, J. (1999): Checklist of aquatic algae found in the Kiskunság National Park and in the Danube-Tisza Interfluve. – In: Lõkös, L. & Rajczy, M. (eds.) The Flora of the Kiskunság National Park II. Cryptogams. Natural History of the National parks of Hungary 9: 9-146. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. PADISÁK, J. (1999): Checklist of aquatic algae found in the Kiskunság National Park and in the Danube-Tisza Interfluve. – In: Lõkös, L. & Rajczy, M. (eds.) The Flora of the Kiskunság

75

National Park II. Cryptogams. Natural History of the National parks of Hungary 9: 9-146. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. PADISÁK, J. (2002): A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére: A fitolankton minősítés kérdései. - MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport, Témabeszámoló háttéranyaga, kézirat. PADISÁK, J. (2002): Javaslat vízterek biológiai állapotának jellemzésére alkalmas biológiai indikátorokra. A fitoplankton alkalmazása tavak biológiai állapotának jellemzésére a Víz Keretirányelv (VKI) ajánlásai alapján valamint az epilitikus kovaalgák monitor-értéke harmad- vagy annál alacsonyabb rendű folyóvizek minősítésére. - Szakértői jelentés, BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék. PADISÁK, J. (2003): Javaslat vízterek biológiai állapotának jellemzésére alkalmas biológiai indikátorokra. Az ökológiai minősítés kérdései 2003. Fitoplankton. Szakértői jelentés, BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék. PADISÁK, J. BARBOSA, F. A. R., KOSCHEL, R. & KRIENITZ, L. (2003C): Deep layer cyanoprokaryota maxima are constitutional features of lakes: examples from temperate and tropical regions. Arch. Hydrobiol. Spec. Issues Advanc. in Limnol. 58: 175-199. PADISÁK, J., (1998): Sudden and gradual responses of phytoplankton to global climate change: case studies from two large, shallow lakes (Balaton, Hungary and the Neusiedlersee Austria/Hungary). In D. G. George, J. G. Jones, P. Puncochar, C. S. Reynolds and D. W. Sutcliffe (eds.), Management of lakes and reservoirs during global change: 111-125, Kluwer Acad. Publ., Dordrecht, Boston. London. PADISÁK, J., L. KRIENITZ, R. KOSCHEL & J. NEDOMA, (1997): Deep layer picoplankton maximum in the oligotrophic Lake Stechlin, Germany: origin, activity, development and erosion. European J. of Phycology 32: 403-416. PADISÁK, J., SORÓCZKI PINTÉR, É. & ZÁMBÓNÉ DOMA, ZS. (2003A): A fitoplankton diverzitása, tér- és idõbeli mintázata a Balatonban 2002-ben. In: Mahunka, S. & Banczerowski, J. (eds.) A Balaton kutatásának 2002. évi eredményei, ISSN 1419-1075, MTA, Budapest: 35-42. PADISÁK, J., SORÓCZKI-PINTÉR, É., HAJNAL, É. & ZÁMBÓNÉ-DOMA, ZS. (2004): A balatoni fitoplankton tér- és időbeli mintázata 2003-ban. In: Mahunka, S. & Banczerowski, J. (eds.) A Balaton kutatásának 2003. évi eredményei: 16-26, MTAAmulett’98, Budapest. PÁLFI I. (2001): Magyarország holtágai. – Közlekedési és Vízügyi Minisztérium Kiadványa POMOGYI P. ÉS SZALMA E. (2003): A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére: A makrofita minősítés kérdései. - MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport, Témabeszámoló háttéranyaga, kézirat. POMOGYI, P. és SZALMA, E. (2003): A makrofita ökológiai minősítés kérdései. MTA-KVvM „Az ökológiai minősítés kérdései” című kutatási project. Témabeszámoló. 1-33. REYNOLDS, C. S. & A. E. IRISH, (1997): Modelling phytoplankton dynamics in lakes and reservoirs: the problem o fin-situ growth rates. Hydrobiologia 349: 5-17. REYNOLDS, C. S. (1997): Vegetation Processes in the Pelagic. A Model for Ecosystem Theory. ECI, Oldendorf. REYNOLDS, C. S., (1980): Phytoplankton associations and their periodicity in stratifying lake systems. Holarctic Ecology 3: 141-159. REYNOLDS, C. S. (1984): Phytoplankton periodicity: interactions of form, function, and environmental variability. Freshwater Biology 14: 111-142. REYNOLDS, C. S., J. PADISÁK & I. KÓBOR, (1993): A localized bloom of Dinobryon

76

sociale in Lake Balaton: Some implications for the perception of patchiness and the maintenance of species richness. Abstracta Botanica 17: 251-260. REYNOLDS, C. S., V. HUSZAR, C. KRUK, L. NASELLI-FLORES & S. MELO, (2002): Towards functional classification of the freshwater phytoplankton. J. of Plankton Research 24: 417-428. REYNOLDS, C. S., V. HUSZAR, C. KRUK, L. NASELLI-FLORES, S. MELO, (2002): Towards functional classification of the freshwater phytoplankton. J. of Plankton Research 24: 417-428. SALÁNKI, J. & V. ISTVÁNOVICS (1993, EDS.) Limnological Bases of Lake Management. Proc. of the ILEC/UNEP Training Course: 73-82. Internat. Lake Environm. Committee Foundation, Shiga. SALAS, H. J. & MARTINO, P. (1991): A simplified phosphorus trophic state model for warm-water tropical lakes. Wat. Res. 25: 341-350. SCHMIDT, A. ÉS FEHÉR, G. ÉS (2001): Kiskunsági szikes tavak (KNP II) vízkémiai és algológiai vizsgálata (1998-1999). Hidrológiai Közlöny 81: 455-456. SIEBURTH, J. M., V. SMETACEK & J. LENZ, (1978): Pelagic ecosystem structure: heterotrophic compartments of the plankton and theor relationship to plankton size fractionation. Limnology and Oceanography 23: 1256-1263. SOMLYÓDY L., SZILÁGYI, F. (2004): A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére: 1. téma: Az ökológiai minősítés kérdései. – MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport, Témabeszámoló, kézirat. SOMODI, I. (2001): A kis-balatoni fiatal úszó szigetek és két idősebb úszóláp vegetációjának összehasonlítása. Bot. Közlem. 88(1-2): 49-70 SOÓ, R. (1938.): A Balatonfelvidék magasabbrendű vizinövényeinek és a Balatonpart flórájának áttekintése. Bp. p. 195-204. SZALMA, E. (1987-88): A Sulymos-tó hínárvegetációjának synökológiai analizise. - Acta Acad. Paed. Szeged. 47-61. SZALMA, E. (2003a): Vízinövények életformája és élőhelyeik szerinti csoportosítása, Doktori (Ph.D.) értekezés, Debreceni Egyetem, Debrecen, 1-148. (The Classification of Water Plants in Respect of Their Life-forms and Habitas), Ph.D. Thesis Debrecen University, Debrecen, 148 pp. Ph.D. értekezés tézisei SZALMA, E. (2003b): Hínárnövényzet (A1. Állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös. tócsagazos hínár. A23. Tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár. A3a Áramlóvízi, (nagylevelű) békaszőlős, tündérfátylas hínár. A4. Békaliliomos és más lápi hínár. A5. Szikes, víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos hínár). In: BÖLÖNI. J., KUN, A. és MOLNÁR, ZS. (Szerk.) „Magyarország növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító értékelése” Élőhelyismereti Útmutató 1.0. MTA ÖBKI. Vácrátót. pp. 10-14. SZALMA, E. és LÉVAI, O. (1987): Seasonal dynamics and structural changes in the cenoses belonging to the Phragmitetea association class at Lake Sulymos. Tiscia, Szeged 13-30. SZALMA, E., BÓDIS, K., JUHÁSZ, G., ZÁDORI, A., SZAKÁL, SZ., FEJES, CS., ALEKSZA, R. és POMOGYI, P. (2002): A Kiskörei-tározó hínár- és mocsári növényzetének 1994–1998 közötti változása, a vegetáció-térképek földrajzi információs rendszer (FIR) segítségével való feldolgozása és értékelése. I. Vízinövények. (The Change between 1994 and 1998 of Reed-Grass and Marsh Florae in Kisköre Reservoir (Lake Tisza), the Elaboration and Analysis of Vegetation maps with the help of Geographic Information System (GIS). 1. Water plants.) Hidrológiai Közlöny Vol. 82. 128- 129. SZILÁGYI, F., AMBRUS, A., GUTI, G., JUHÁSZ, P., KOVÁCS, T., KOVÁCS, CS., PADISÁK, J.,. POMOGYI, P. & SIMONFFY, Z. (2004): Erősen módosított víztestek helyszíni bejárása, és biológiai validálása. Jelentés a KVVM számára.

77

SZILÁGYI, F, AMBRUS A., GUTI G., JUHÁSZ P., KOVÁCS T., KOVÁCS CS., PADISÁK J., SZALMA E. Referencia helyek jellemzése, passzportok véglegesítése. – KvVM részére készült szakértői jelentés, kézirat. T.-NAGY, M., MÁRIALIGETI, K., VÉGVÁRI, P., CSÉPES, E. & BANCSI, I. (2004): A jég alatti rétegzettésg vizsgálata az Óhalászi Holt-Tiszán. XLVI Hidrobiológus Napok, Tihany, 2004. október 6-8, absztraktok: 42. old. T.-NAGY, M., MÁRIALIGETI, K., VÉGVÁRI, P., CSÉPES, E. & BANCSI, I. (2003): Stratification analysis of the Óhalász oxbow of theRiver Tisza (Kisköre Reservoir, Hungary). Hydrobiologia 506-509: 37-44. TEUBNER, K., M. TOLOTTI, S. GREISBERGER, H. MORSCHEID, M. T. DOKULIL & H. MORSCHEID, (2003): Steady state phytoplankton in a deep pre-alpine lake: species and pigment of epilimnetic versus metalimnetic assemblages. Hydrobiologia 502: 49-64. TÓTH, L. – FELFÖLDY, L. – SZABÓ, E. (1961.): A balatoni nádas-produkció mérésének néhány problémájáról. Annal. Biol. Tihany 28. p. 169-178. TÓTH, L. (1960.): Phytocönologische Untersuchungen über die Röhrichte des Balatonsees. Annal. Biol. Tihany, 27. 209-242. TÓTH, L. (1972.): A Balaton hinarasodásának jelenlegi állapotáról. VITUKI VI. Tudományos Napok. 2. pp. 16. TÓTH, L. und SZABÓ, E. (1961): Zönologische und Ökologische Untersuchungen in der Röhrichten des Neusiedlersees (Fertő-tó). Annal. Biol. Tihany, 28. 151-168. UNGER, E. (1924): Preliminary report on the investigations into the productionbiological problems of Lake Velencze, Hungary. - Verh. Internat. Verein. Limnol. 2: 428-435. VARGA, L. (1931): A hinár (Potamogeton pectinatus L.) érdekes alakulatai a Fertőben. – Biol. Kut. Int. Munkái 4: 342-355 VARGA, L. (1932): Adatok a Fertő-tó fizikai és kémiai viszonyainak évi változásaihoz. Hidrológiai Közlöny. 11: 21-42. VIRÁG, Á. (1997): A Balaton múltja és jövője Bp. pp. 904. VÖRÖS, L., P. GULYÁS & J. NÉMETH, (1991): Occurrence, dynamics and production of picoplankton in Hungarian shallow lakes. Int. Rev. Ges. Hydrobiol. 76: 617-629. VÖRÖS, L.., V-BALOGH, K. ÉS BOROS, E. (2004): Pikoplankton dominancia szikes tavakban. XLVI Hidrobiológus Napok, Tihany, 2004. október 6-8, absztraktok: 46. old. WFD (2000): Directive of the European Parlament and of the Council 2000/60/EC Establishing a framework for community action in the field of water policy. - European Union, Luxembourgh PE-CONS 3639/1/00 REV 1.

78

A természetes tavak tipológiájának és specifikus referencia-viszonyainak jellemzése a makrovegetáció alapján

2004. VKI jelentés

Dr. Szalma Elemér PhD Szalma Bt.

Deszk, 2004. november. 18.

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés

3.

2. Az értékelés szempontjai

3.

2. 1. Módszerek

3.

3. A HAZAI TÓTÍPUSOK REFERENCIA VISZONYAI (5)

3.

3. 1. Referencia állapot határai (5.2.)

3.

3. 1. 1. Vízszint szabályozás , vízkivétel, vízbevezetés (5.2.1.)

3.

3. 1. 2. Szennyezőanyag terhelések (5.2.2.)

3.

4. REFERENCIA VISZONYOK (PASSZPORTOK) (5.3.) 4.1. Makrofita

4. 4.

(Az egyes tótípusok makrovegetáció alapján történő referencia viszonyainak leírása a rendelkezésre álló információk alapján.)

5. Makrovegetáció alapján történő javaslattétel az esetleges referencia helyekre.

10.

6. ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT (6)

11.

Az erősen módosított állapot hazai kritériumai 6. 1. 2. Makrofita (6.1.3.)

11.

(A. /Továbbá, javaslat a természetes tavak közül az erősen módosított állapotúakra a makrovegetáció alapján.) (B. / A természetes tavak, és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 ha-nál nagyobb felületű víztestek makrovegetáció alapján történő kijelölése.) (12.)

7. Javaslatok a tározók referencia viszonyaira (MEP) (7) 7. 1. Makrofita

12. 12.

(A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyaira vonatkozó javaslat kidolgozása.)

8. IRODALOMJEGYZÉK

14.

9. MELLÉKLETEK

17.

2

1. Bevezetés Ez az összefoglaló jelentés a KvVM-MTA által támogatott téma keretében készült, melynek címe „Az ökológiai minősítés kérdései”. A makrofitával kapcsolatos VKI-s részjelentés kapcsolódik a „Fenntartható vízgazdálkodás fejlesztése Magyarországon” című, négy témából álló hároméves projekthez. A természetes tavak tipológiájának és specifikus referencia-viszonyainak jellemzése a makrovegetáció alapján című rész-jelentés a KvVM által finanszírozott, munka keretében történt (címe: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referencia-viszonyainak jellemzése a makrovegetáció alapján”, megbízója: VITUKI KHT). 2. Az értékelés szempontjai (Makrofita) 2. 1. Módszerek Az egyes tótípusok makrovegetáció alapján történő referencia viszonyainak leírása a rendelkezésre álló irodalmi adatok és saját vizsgálati eredményeink alapján történtek. A témához kapcsolódóan figyelembe vettük az MTA-KVvM „Az ökológiai minősítés kérdései” című kutatási projekt, Pomogyi P és Szalma E (2003) által írt „A makrofita ökológiai minősítés kérdései” című témabeszámolóját. Ennek elméleti összefoglalóját az 1. 2. és 3. sz. mellékletek tartalmazzák. A tótípusok

elkülönítéséhez a rendelkezésünkre bocsátott „wb_lakes 2004” ArcView GIS fedvényeit és Excel adattábláit használtuk.

3. A HAZAI TÓTÍPUSOK REFERENCIA VISZONYAI (5) 3. 1. Referencia állapot határai (5.2.)(Makrofita) 3. 1. 1. Vízszint-szabályozás, vízkivétel, vízbevezetés (5.2.1.) A vízkivétel és vízbevezetés mennyiségi szempontból abban az esetben elfogadható, ha mértéke a természetes (zavartalan) viszonyokhoz képest nem nagyobb az éves átlagos víztömeg 10 %-nál. Ennek további feltétele, hogy a bevezetett víz minősége (pl. belvíz csatornákon keresztül) ne különbözzön lényegesen (a legnagyobb különbség a kémiai jellemzők esetében nem haladhatja meg 2- szeres értéket) a referencia típustól. További feltétel, hogy a bevezetett vízben ne legyenek tájidegen/ vagy invazív fajok, és az élőlény együttesek összetétele sem különbözhet lényegesen (pl. nem lehet olyan más típusba tartozó a bevezetett víz, melynek élőlény összetétele lényegesen különbözik). A „direkt” szennyvíz bevezetés általában kizáró ok. Makrovegetáció szempontjából minden tótípus esetében az áramlási viszonyok megváltozása is fajszerkezet váltással jár együtt, azaz a folyamatos vízbevezetés negatívan hat a lenitikus vizeket kedvelő fajok számára, ugyan ez fordítva is igaz és igazolható. 3. 1. 2. Szennyezőanyag terhelések (5.2.2.) A szennyezőanyag terhelések okozzák általában a legtöbb gondot a referencia állapot elérésében a tavak esetében is. A VKI szerint a szintetikus szennyező anyagok jelenléte kizárja a referencia állapotot. A növényi tápanyagok és szervesanyagok terhelésére az élőlény eltérően reagálnak. A túlzott mértékű szennyezés hatására azonban megváltozik az adott élőhely fajösszetétele, elsőként az élőhelyre vonatkozó mind meszes, mind szikes tavak esetében „specialisták” a szűk tűrésű fajok tűnnek el. Ez tótípusonként is változó. Legrosszabb esetben a karakterfajok eltűnnek esetleg idegen fajok megjelennek. Nehéz fajlagos terhelési határt 3

meghúzni e szennyező anyagok esetében. Számos esetben a tó típustól is függ a megengedhető fajlagos érték. Az állattenyésztés is erősen befolyásolhatja a tavak referencia értékét a belőle származó fekáliás szennyezés / terhelés miatt szintén kizáró ok lehet.

4. REFERENCIA VISZONYOK (PASSZPORTOK) (5.3.) Az egyes tótípusok makrovegetáció alapján történő referencia viszonyainak leírása a rendelkezésre álló információk alapján. 4.1. Makrofita Tavak tipológiája "Felszíni víz tájegységek" Vízmélység Vízfelület mérete Vízborítás Hazai Típus száma Al-ökorégió Hidrogeokémiai jelleg m km2 elnevezés meszes 3-15 >100 állandó nagy tó (Balaton) 1 szikes 1-3 >100 állandó nagy-tó (Fertő tó) 2 MESZES-szikes 1-3 10-100 állandó nagy tó (Velencei-tó pl.) 3 állandó szikes tavak meszes-szikes <1 10-100 4 Síkvidék állandó szikes tavak meszes-szikes <1 0,5-10 5 > 0,5 meszes-szikes <1 időszakos szikes tavak 6 állandó mentett oldali holtágak meszes <4 >0,5 7 állandó mentett oldali holtágak meszes-szikes <4 >0,5 8

Passzportok 1. típus Síkvidék: "Felszíni víz tájegységek" Al-ökorégió

Hidrogeokémiai jelleg Meszes

Vízmélység Vízfelület mérete M 3-15

Vízborítás

2

km >100

állandó

Hazai elnevezés nagy tó (Balaton)

Ebbe a típusba a meszes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 3-15 m vízmélységű, 100 km2-nél nagyobb vízfelületű, állandó vízborítású természetes síkvidéki tavak tartoznak. A kategória egyetlen Magyarországi képviselője a Balaton. (Balaton általános jellemzői: területe: 591 km2. (Közép-Európa legnagyobb tava). Gyorsan felmelegszik. Medencéje árkos vetődéssel keletkezett. Hosszúsága 78 km. Szélessége 12-15 km. Tihanynál 2 km. Átlagos mélysége 3 m, a tihanyi Kút-ban 12,4 m. Vízutánpótlását főleg a csapadék és a Zala folyó adja (tszf.: 106 m). Területi nagyságából adódóan hidrobotanokailag több élőhelytípusba sorolható vízinövény faj fordul elő a területen. Az irodalmi* adatok alapján összeállított, az élőhely típusra jellemző hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Chara phoetida, Elodea canadensis, Hydrocharis morsus-ranae, Lemna gibba, L. minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Najas marina, N. minor, Nuphar luteum, Nymphaea alba, Polygonum amphibium, Potamogeton berchtoldii, P. coloratus, P. crispus, P. lucens, P. natans, P. pectinatus var. balatonicus, P. perfoliatus, Ranunculus petiveri, R. trichophyllus, Salvinia

4

natans, Spirodela polyrrhiza, Stratiotes aloides, Trapa natans, Utricularia vulgaris, Zannichellia palustris. Jellemző vízinövény társulások: Myriophyllo-Potametum Soó 1934 Potametum pectinati Carstensen 1955 Nymphaeetum albo-luteae Nowinski 1928 Myriophyllo verticillati -Nupharetum luteae W. Koch 1926 Hydrocharitetum morsus-ranae van Langendonck 1935 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 19 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 A vízinövényzet alacsony AD értékű, a fajösszetétel medencénként és/vagy öblönként eltérő. Mocsári vegetáció társulásai: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Typhetum latifoliae. *Irodalom: (A Balaton makrovegetációjáról számottevő szakirodalom áll rendelkezésre, a teljesség igénye nélkül a következőket emelnénk ki.) BORBÁS, V.(1891.,1900., CHOLNOKY, J. (1918.), KÉZ, A. (1931.), ENTZ, G. – SEBESTYÉN, O. (1942.), FELFÖLDY, L. (1986.), SOÓ, R. (1938.), KÁRPÁTI, I. – KÁRPÁTI, V. (1968.), KÁRPÁTI, I. – KÁRPÁTI, V. (1972.), TÓTH, L. – FELFÖLDY, L. – SZABÓ, E. (1961.), TÓTH, L. (1960, 1972.), LANTOS, T. (1981.), VIRÁG, Á. (1997). 2. típus: Síkvidék: "Felszíni víz tájegységek" Al-ökorégió

Hidrogeokémiai jelleg Szikes


Vízborítás

2

km >100

állandó

Hazai elnevezés nagy-tó (Fertő tó)

Ebbe a típusba a meszes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1-3 m vízmélységű, 100km2-nél nagyobb állandó vízborítású természetes eredetű síkvidéki tavak tartoznak. A kategória egyetlen Magyarországi képviselője a Fertő-tó (Fertő-tó általános jellemzői: területe 322 km2, ebből 82 km2 tartozik Magyarországhoz, a többi rész Ausztriához tartozik (tszf.: 115 m.). Vize sekély, főként nádasok borítják. (1867-1869 között kiapadt). A Kisalföld deflációs lapályának legalacsonyabb fekvésű része a Fertő-tó mely a Hansági medencéhez (114-115 m tszf.) kapcsolódik. (Ez utóbbi mezőgazdasági és ligeterdős terület. Területén a lecsapolás után mocsárrétek, lápok, tőzegmezők lelhetők.)

5

Az irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Chara sp., Ceratophyllum submersum, Myriophyllum spicatum, Najas marina, Potamogeton pectinatus, Utricularia vulgaris, Zannichellia palustris ssp pedicellata. Vízinövény társulások: Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 Növényzet alacsony AD értékű, a fajösszetétel öblönként eltérő. Az élőhelyen található mocsári vegetáció társulásai: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Schoenoplectetum tabernaemontani-litoralis, Schoenoplectus tabernaemontani, Schoenoplectus lacustris, Bolboschoenus maritimus, Bolboschoeno-Phragmitetum. Irodalmak: TÓTH, L. und SZABÓ, E. (1961), VARGA, L. (1931, 1932). 3. típus Síkvidéki "Felszíni víz tájegységek" Al-ökorégió

Hidrogeokémiai jelleg (MESZES)-szikes


Vízborítás

Hazai

állandó

elnevezés nagy tó (Velencei-tó pl.)

2

km 10-100

Ebbe a típusba a (meszes)-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1-3 m vízmélységű, 10100 km2 vízfelületű, állandó vízborítású természetes síkvidéki tavak tartoznak. A 3. típus egyetlen Magyarországi képviselője a Velencei-tó. Makrovegetáció alapján a Velencei-tó nem sorolható a szikes hidrogeokémiai jellegű tavak közé. Javasoljuk a szikes helyett a meszes-szikes kategória felvételét. Hidrobotanikai szempontból fontosnak ítéljük meg, hogy a tó nyugati részén nagykiterjedésű úszóláp és az ehhez kapcsolódó lápi vegetáció található. Botanikai szempontból a Velencei-tó átmenetet képvisel a 1. és 2. típusok között ezért tartjuk indokoltnak a meszes szikes-elnevezést (lsd, hínárnövények fajlistája és társulásaik). Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Chara vulgaris, Hydrocharis morsus-ranae, Lemna minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Najas marina, Nymphaea alba, Potamogeton crispus, P. natans, P. pectinatus, P. pectinatus ssp. balatonicus, P. perfoliatus, Ranunculus trichophyllus, Stratiotes aloides, Utricularia bremii, U. vulgaris, Zannichellia palustris ssp pedicellata. Vízinövény társulások: Myriophyllo-Potametum Soó 1934 Potametum pectinati Carstensen 1955 Hydrocharitetum morsus-ranae van Langendonck 1935 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 6

Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 19 Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 Növényzet alacsony AD értékű, a fajösszetétel medencénként eltérő. Mocsári vegetáció: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Schoenoplectetum tabernaemontani-litoralis, Schoenoplectus lacustris, Bolboschoenus maritimus. Irodalom: BOROS, Á. (1954), BAKALÁR, S-né, ÉS BALOGH, M. (1979), BALOGH, M. (1969a, 1969b, 1983, 1996), BALOGH M., PATKÓ Á., VÁRI L. (1980), BALOGH, M. (1983), BORHIDI, A. ÉS BALOGH, M. (1970), SOMODI, I. (2001). 4. típus Síkvidéki "Felszíni víz tájegységek" Al-ökorégió

Hidrogeokémiai jelleg meszes-szikes

Vízmélység Vízfelület mérete M <1

Vízborítás

2

km 10-100

állandó

Hazai elnevezés szikes tavak

Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1m-nél kisebb vízmélységű, 10-100 km2 vízfelületű, állandó vízborítású természetes síkvidéki szikes tavak tartoznak. Magyarországon ennek a típusnak a hidrogeokémiai jellege a vízmélység és vízfelület mérete és a vízborítást alapján, tudomásom szerint nincs megfelelője, ezért ennek a típusnak törlését javasoljuk. 5. típus Síkvidéki "Felszíni víz tájegységek" Al-ökorégió



Vízborítás

2

km 0,5-10

állandó


Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1m-nél alacsonyabb vízmélységű 0,5-10 km2 vízfelületű, állandó vízborítású szikes tavak tartoznak. Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Lemna minor, Myriophyllum spicatum, Najas marina, Utricularia vulgaris, Zannichellia palustris. Jellemző társulások: Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928 Lemnetum minoris Soó 1927 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 Vízinövények szempontjából fajszegény, a fajok a vegetációs időszak korai stádiumában tanulmányozhatók. Mocsári vegetáció társulásai: 7

Phragmitetum communis Typhetum angustifolae Schoenoplectus tabernaemontani Schoenoplectus lacustris Bolboschoenus maritimus Irodalom: DONÁSZI, E. (1959, 1975) 6. típus Síkvidéki "Felszíni víz tájegységek" Al-ökorégió



Vízborítás

2

km > 0,5

időszakos


Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1m-nél kisebb vízmélységű, 0,5 km2-nél nagyobb vízfelületű, időszakos vízborítású természetes síkvidéki szikes tavak tartoznak. Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Fehér szikekben hínárnövényzet nincs. Fekete szikekben: Chara sp., Ceratophyllum submersum, Myriophyllum spicatum, Zannichellia palustris ssp. pedicellata, Ranunculus circinatus, R. baudotii. Jellemző vízinövény-társulások: Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927, Ranunculetum aquatilis-polyphylli Soó 1947. Vízinövények szempontjából fajszegény élőhelyek, a fajok a vegetációs időszak korai stádiumában tanulmányozhatók. Az élőhelyre jellemző mocsári vegetáció társulásai: Bolboschoenetum maritimi Phragmitetum communis Bolboschoeno-Phragmitetum Bolboschoenetum maritimi eleochariosum Lepidio-Puccinellietum limosae (Lepidio-Puccinellietum peisonis) (Kisalföldi) Irodalom: BAGI I. (1988, 1990.), MEGYERI, J. (1959). 7. típus Síkvidéki "Felszíni víz tájegységek" Al-ökorégió

Hidrogeokémiai jelleg Meszes


Vízborítás

2

km >0,5

állandó

Hazai elnevezés mentett oldali holtágak

Ebbe a típusba a meszes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 4 m-nél nem mélyebb, állandó vízborítású, 50 ha-nál nagyobb mentett oldali holtágak sorolhatók, melyek a fenti meszes 8

típusokhoz hasonló besorolás alaján tőzeges / szerves üledékűek is lehetnek, vagy/és láptavi (disztróf) jelleggel bírhatnak. Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: (Aldrovanda vesiculosa Baláta-tó) Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsus-ranae, Hottonia palustris, Lemna minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Nuphar luteum, Nymphaea alba, Polygonum amphibium, Potamogeton panormitanus, P. coloratus, P. crispus, P. lucens, P. natans, P. trichoides, Ranunculus aquatilis, Salvinia natans, Spirodela polyrrhiza, Stratiotes aloides, Trapa natans, Utricularia australis, U. bremii, U. vulgaris, Zannichellia palustris. Lemnetum minoris Soó 1927 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Potametum lucentis Hueck 1931 Nymphaeetum albo-luteae Nowinski 1928 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 1962 Riccietum fluitantis Slavinć 1956 Ricciocarpetum natantis (Segal 1963) R.Tx. 1974 Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928 Ranunculetum aquatilis Géhu 1961 Hottonietum palustris R. Tx. 1937 Vízinövényzet magas AD értékű, fajokban gazdag. Az élőhelyek fokozott (természetes) tápanyagterhelésre elsősorban az egyéves emerz és szubmerz lebegő (eutróf állóvizeket indikáló Hydro-Therophyta) fajok (lsd.1. sz melléklet) magas biomassza és borítási értékeiből vagy azok szezonálisan is változó (vegetatív)szaporodásáról következtethetünk. Az elsősorban disztróf állóvizeket indikáló lebegő és gyökerező vízinövény fajok közül sok a szűk-tűrésű specialista (lsd. 3. sz melléklet), ezek a víztest már kismértékű változására is (AD értékeik változásával) érzékenyen reagálnak. Jellemző mocsári növénytársulások: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Glycerietum maximae, Sparganietum erecti:

Typhetum

latifoliae,

Irodalom: SZALMA, E. (1987-88, 2003), SZALMA, E. és LÉVAI, O. (1987), SZALMA, E. (2003a, 2003b). 8. típus Síkvidéki "Felszíni víz tájegységek" Al-ökorégió



Vízborítás

2

Km >0,5

állandó

Hazai elnevezés mentett oldali holtágak

Ebbe a típusba a meszes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 4 m-nél nem mélyebb, állandó vízborítású, 50 ha-nál nagyobb mentett oldali holtágak sorolhatók, 9

Ez a típus növényzete alapján az előző (7) típushoz képest átmenetet képvisel az állandó vízborítású szikes tavak felé. Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Lemna minor, L. gibba, Myriophyllum spicatum, Najas marina, N. minor, Potamogeton crispus, P. pectinatus. Jellemző társulásai: Lemnetum minoris Soó 1927 Lemnetum gibbae Miyav. & J. Tx. 1960 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum minoris Ubrizsy 1961 Najadetum marini Fukarek 1961 Jellemző mocsári növénytársulások: Phragmitetum communis, Schoenoplectetum lacustris, Typhetum angustifolae, Typhetum latifoliae Irodalom: SZALMA, E. (2003a, 2003b).

5. Makrovegetáció alapján történő javaslattétel az esetleges referencia helyekre. A tipológia alapján a Baláta-tó mint az egyik botanikai szempontból legértékesebb élőhely kimarad! 1. táblázat: Az általunk a makrofita alapján javasolt referencia tavak Sorszám Víztest neve Víztest típusa Referencia terület javasolt határai 1. Balaton 1. típus Az egész víztestre vonatkozóan további vizsgálat szükséges 2. Fertő –tó 2, típus Magyarországi szakasza 3. Velencei-tó 3. típus Egész vízterület 4. Kunkápolnási 5. típus További vizsgálat után mocsarak egész vízterület 5. Egyek5. típus További vizsgálat után Pusztakócsi egész vízterület mocsarak 6. Angyalházi – 5. típus További vizsgálat után egész vízterület Nagyrét 7. Kelemen-szék 6. típus Egész vízterület 8. 6. típus Egész vízterület Bába-szék 9. Büdös-szék 6. típus Egész vízterület 10. Kisteleki 6. típus Egész vízterület müller szék 11. További vizsgálat után Alpári-Holt7. típus Tisza egész vízterület 12. Szikrai Holt7. típus További vizsgálat után Tisza egész vízterület (Tőserdő)

Javasolható-e referencia víztestnek? Javasolt Javasolt Javasolt Javasolt Javasolt Javasolt Javasolt Javasolt Javasolt Javasolt Javasolt Javasolt

10

13. 14. 15. 16. 17. 18.

Nagy Morotva (Rakamaz) Belső-Béda holtág Dunakiliti Cikolai HoltDuna Nagyfai HoltTisza Atkai HoltTisza Alcsi HoltTisza

7. típus 7. típus 7. típus 8. típus 8. típus 8. típus


Javasolt


javasolt

javasolt Javasolt

javasolt javasolt

19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32.

6. ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT (6) Az erősen módosított állapot hazai kritériumai 6. 1. 2. Makrofiton (6.1.3.) A. / Továbbá, javaslat a természetes tavak közül az erősen módosított állapotúakra a makrovegetáció alapján. A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 75%-ánál nagyobb arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természetközeli állományokkal. Jó állapotnak tekinthető. A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 50–75%-a közötti arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természetközeli állományokkal. Közepes állapot. 11

A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 25–50%-a közötti arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természetközeli állományokkal. Rossz állapot. A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 25%-ánál kisebb arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természetközeli állományokkal. Nagyon rossz állapot. B. / A természetes tavak, és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 ha-nál nagyobb felületű víztestek makrovegetáció alapján történő kijelölése. További javaslatként ajánljuk a zonáció szerkezetére vonatkozó, Pomogyi, P. és Szalma, E. (2002) által megadott zonáció-index használatát, mely index egy adott tótípus makrovegetációjának ember általi befolyásoltságának meghatározására alkalmas lehet. A zonáció-szerkezet a referencia helyet, ill. referencia-állapotot jellemzi, az attól való eltérést, azaz az emberi befolyásolás mértékét zonáció-index-szel fejezhetjük ki. Zonáció-index (Zi):

Za Zi % = -------- *100, Ze

ahol: Zi % : zonáció-index %, Za : aktuális zónák száma, Ze : elméleti zónák száma. Skálázási javaslat: Zi Zi % Értelmezés 5 > 91 természetes/természeteshez közelálló zonációszerkezetű víztest 4 76-90 csak kismértékben megváltozott zonációszerkezetű víztest 3 61-75 közepes mértékben megváltozott zonációszerkezetű víztest 2 46-60 jelentős mértékben megváltozott zonációszerkezetű víztest 1 < 45 a természetessel össze nem vethető zonációszerkezetű víztest Tudjuk, hogy a zonáció-index használata a víztestek szárazföld irányában történő lehatárolásának bizonytalansága miatt jelenleg korlátozott. Ellenben, ez a mutató alkalmas lehet a természetes és /vagy természeteshez közelálló, ill. a módosított vízterek további összehasonlító elemzésére (is).

7. Javaslatok a tározók referencia viszonyaira (MEP) (7) A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyaira vonatkozó javaslat kidolgozása. 7. 1. Makrofita A tározók referencia viszonyaira vonatkozólag megállapítható, hogy a kiváló állapot és a kiváló potenciál között a makrofita alapján nincs különbség. Ezt eddigi kutatási tapasztalatainkra támaszkodva állapítjuk meg. A maximális ökológiai potenciál 12

makrovegetáció alapján történő meghatározásához 6.1.2. pontban megfogalmazottak szerinti kritériumokat és indexet ajánljuk figyelembe venni. Irodalom: SZALMA, E., és MTSAI (2002).

13

8. IRODALOMJEGYZÉK BAGI I. (1988.): The vegetation map of the Szívos-szék UNESCO biosphere reserve core area, Kiskunság National Park, Hungary. Acta Biol. Szeged, 34: pp. 83-95. BAGI I. (1990.): The vegetation map of the Szappan-szék UNESCO biosphere reserve core area, Kiskunság National Park, Hungary. Acta Biol. Szeged, 36: pp. 27-42. BAKALÁR, S-né, ÉS BALOGH, M. (1979): Sphagnum grigensohnii, a Velencei-tó és hazánk újabb boreális flóraeleme. Bot. Közlem. 66. (1): 11-14. BALOGH, M., PATKÓ, Á., VÁRI, L. (1980): An interesting Liparis presence and its ecological significance on Lake Velence/Hungary. Ann. Univ.Scient. Budap...Sectio Botanica 22-23: 49-55 BALOGH, M. (1969a): A Liparis loeselii (L.) Rich. a Velencei-tavon. Bot. Köz. 56 (1): 17-19. BALOGH, M. (1969b): A Velencei-tó vizi és mocsári vegetációja. Szakdolgozat. Budapest. ELTE TTK BALOGH, M. (1983): A Velencei-tó nyugati medencéjének úszólápjai, és hatásuk a tó vízminőségére. Kandidátusi értekezés. Budapest. mscr. pp. 1-110 BALOGH, M. (1996): A Velencei-tó nádas területeinek tipizálása, botanikai értékeinek feltárása. In: TAKÁCS, A. A. (szerk.): A nádgazdálkodás természetvédelmi követelményei a Velencei-tavi Madárrezervátum TT és a Dinnyési-Fertö TT területén. KTM kutatási jelentés. Budapest. mscr. pp. 58-69. BORBÁS, V. (1891.): Tanulmányok a Balaton hínárjáról. Földr. Közl. 19. B) Függelék. BORBÁS, V. (1900.): A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete. BTTE II/2. Bp. pp. 413. BORHIDI, A. és BALOGH, M. (1970): Die Entstehung von dystrophen Schaukelmooren einem alkalischen (szik)-See (Ökologische-zönologische Studien am Velence See). Acta Bot. Hung. 16. 13-31. BOROS, Á. (1954): A Vértes, a Velencei hegység, a Velencei-tó és környékük Növényföldrajza. Földr. Ért. 3: 280-309 CHOLNOKY, J. (1918.): A Balaton hidrografiája. BTTE Bp. 1/2. DONÁSZI, E. (1959): Das Leben des Szelider See. Akadémiai kiadó Bp. DONÁSZI, E. (1975): Thirty-years research (1943-1973) on the limnology of lake Szelidi (Szelidi-tó). Symp. Biol. Hung. 15: 167-169.

14

ENTZ, G. – SEBESTYÉN, O. (1942.): A Balaton élete. M. Kir. Magy. Term.tud. Társ. Bp. -366. FELFÖLDY, L. (1986.): A tavak nádasainak vízminőségi jelentősége és jövője. MHT VI. vándorgyűlése, Hévíz. 581-589. KÁRPÁTI, I. – KÁRPÁTI V. (1968.): A balatoni hínárvegetáció szukcessziós viszonyai. Bot. Közl. 55. 1. 51-57. KÁRPÁTI, I. – KÁRPÁTI, V. (1972.): Növényföldrajzi gyakorlatok. ATE, Keszthely, 1972. KÉZ, A. (1931.): A balatoni medencék és a Zalavölgy. Term.tud. Közl. 63. Pótfüzet. 461. LANTOS, T. (1981.): A vízi makrofitonok termőhely-jelző szerepe a Balatonban. KATE diplomadolgozat. Kézirat. Keszthely. – 54. MEGYERI, J. (1959): Az alföldi szikes vizek összehasonlító hidrobiológiai vizsgálata. Acta Acad. Paed. Szegediensis. 2: 91-170. POMOGYI, P. és SZALMA, E. (2003): A makrofita ökológiai minősítés kérdései. MTAKVvM „Az ökológiai minősítés kérdései” című kutatási project. Témabeszámoló. 1-33. SOMODI, I. (2001): A kis-balatoni fiatal úszó szigetek és két idősebb úszóláp vegetációjának összehasonlítása. Bot. Közlem. 88(1-2): 49-70 SOÓ, R. (1938.): A Balatonfelvidék magasabbrendű vizinövényeinek és a Balaton-part flórájának áttekintése. Bp. p. 195-204. SZALMA, E. (1987-88): A Sulymos-tó hínárvegetációjának synökológiai analizise. Acta Acad. Paed. Szeged. 47-61. SZALMA, E. (2003b): Hínárnövényzet (A1. Állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös. tócsagazos hínár. A23. Tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár. A3a Áramlóvízi, (nagylevelű) békaszőlős, tündérfátylas hínár. A4. Békaliliomos és más lápi hínár. A5. Szikes, víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos hínár). In: BÖLÖNI. J., KUN, A. és MOLNÁR, ZS. (Szerk.) „Magyarország növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító értékelése” Élőhelyismereti Útmutató 1.0. MTA ÖBKI. Vácrátót. pp. 10-14. SZALMA, E. (2003a): Vízinövények életformája és élőhelyeik szerinti csoportosítása, Doktori (Ph.D.) értekezés, Debreceni Egyetem, Debrecen, 1-148. (The Classification of Water Plants in Respect of Their Life-forms and Habitas), Ph.D. Thesis Debrecen University, Debrecen, 148 pp. Ph.D. értekezés tézisei

15

SZALMA, E. és LÉVAI, O. (1987): Seasonal dynamics and structural changes in the cenoses belonging to the Phragmitetea association class at Lake Sulymos. Tiscia, Szeged 13-30. SZALMA, E., BÓDIS, K., JUHÁSZ, G., ZÁDORI, A., SZAKÁL, SZ., FEJES, CS., ALEKSZA, R. és POMOGYI, P. (2002): A Kiskörei-tározó hínár- és mocsári növényzetének 1994–1998 közötti változása, a vegetáció-térképek földrajzi információs rendszer (FIR) segítségével való feldolgozása és értékelése. I. Vízinövények. (The Change between 1994 and 1998 of Reed-Grass and Marsh Florae in Kisköre Reservoir (Lake Tisza), the Elaboration and Analysis of Vegetation maps with the help of Geographic Information System (GIS). 1. Water plants.) Hidrológiai Közlöny Vol. 82. 128- 129. TÓTH, L. – FELFÖLDY, L. – SZABÓ, E. (1961.): A balatoni nádas-produkció mérésének néhány problémájáról. Annal. Biol. Tihany 28. p. 169-178. TÓTH, L. (1960.): Phytocönologische Untersuchungen über die Röhrichte des Balatonsees. Annal. Biol. Tihany, 27. 209-242. TÓTH, L. (1972.): A Balaton hinarasodásának jelenlegi állapotáról. VITUKI VI. Tudományos Napok. 2. pp. 16. TÓTH, L. und SZABÓ, E. (1961): Zönologische und Ökologische Untersuchungen in der Röhrichten des Neusiedlersees (Fertő-tó). Annal. Biol. Tihany, 28. 151-168. VARGA, L. (1931): A hinár (Potamogeton pectinatus L.) érdekes alakulatai a Fertőben. – Biol. Kut. Int. Munkái 4: 342-355 VARGA, L. (1932): Adatok a Fertő-tó fizikai és kémiai viszonyainak évi változásaihoz. Hidrológiai Közlöny. 11: 21-42. VIRÁG, Á. (1997): A Balaton múltja és jövője Bp. pp. 904.

16

9. MELLÉKLETEK 1. SZ. MELLÉKLET

Magyarországi vízinövények életformája, feltüntetve a fajok növekedési formáit 1 és a „klonális” szaporodási típusait 2 (Hutchinson (1975) 1, Barkman (1988) 1, Bagi (1994) 1 és Borhidi (2003) 1, Klimeš és mtsai. (1997) 2 alapján). Növekedési forma 1 (Klonalitás2)

Species Életforma Csoport

Alcsoport

HydroTherophyta (HyTh)

Emerz gyökerezők (HyTh1) HyTh1 HyTh1 HyTh1

Elodeoïd Elodeoïd Trapoid

Szubmerz gyökerezők (HyTh2) HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2

Elodeoïd Elodeoïd Myriophylloid Parvopotamoid Parvopotamoid Parvopotamoid Parvopotamoid Parvopotamoid

Callitriche palustris L. Callitriche platycarpa Kütz. Trapa natans L. HydroTherophyta (HyTh) Elodea canadensis Michx. Elodea nuttallii (Planch.) St. John Myriophyllum verticillatum L. Najas marina L. Najas minor All. Potamogeton berchtoldii Fieber Potamogeton panormitanus Biv.-Bern. Potamogeton trichoides Cham.et Schld.

(N-c) (N-c) (N-c)

(24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (Folytatás)

Növekedési forma 1 (Klonalitás2)

Species Életforma Csoport Utricularia bremii Heer Utricularia minor L. HydroTherophyta (HyTh) Hydrocharis morsus-ranae L. Lemna gibba L. Lemna minor L. Salvinia natans (L.) All. Spirodela polyrhiza (L.) Schleid. Stratiotes aloides L. HydroTherophyta (HyTh) Aldrovanda vesiculosa L. Ceratophyllum demersum L. Ceratophyllum submersum L. Lemna trisulca L. Utricularia australis R.Br. Utricularia vulgaris L. Wolffia arrhiza (L.) Horkel.

Alcsoport HyTh2(4) HyTh2(4) Emerz lebegők (HyTh3) HyTh3 HyTh3 HyTh3 HyTh3 HyTh3 HyTh 1-3 Szubmerz lebegők (HyTh4) HyTh4 HyTh4 HyTh4 HyTh4 HyTh4 HyTh4 HyTh4

Utricularoid Utricularoid

(24, 26) (24, 26)

Hydrocharoid Lemnoid Lemnoid Lemnoid Lemnoid

((11), 24) (24, 25) (24, 25) (24, 25) (24, 25)

Stratiotid

((11), 24)

Utricularoid Ceratophylloid Ceratophylloid Riccielloid Utricularoid Utricularoid Riccielloid

(24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (Folytatás)

17



Alcsoport

Átmeneti csoport HyH-(HyTh) Callitriche cophocarpa Sendtner Callitriche hamulata Kütz. Callitriche stagnalis Scop Ludwigia palustris (L.) Elliott Ranunculus aquatilis L. Ranunculus baudotti Godr. Ranunculus peltatus Schrk. Ranunculus penicillatus (Dum.)Balb. Ranunculus petiveri Koch Ranunculus polyphyllus W. et K. Ranunculus radians Rével. Ranunculus circinatus Sibth. Ranunculus fluitans Lam. Ranunculus trichophyllus Chaix Zannichellia palustris L.

(form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) (form. tere.)

(form. tere.) (form. tere.) (form. tere.)

HyH(Th)1 HyH(Th)1 HyH(Th)1 HyH(Th)1 HyH(Th)(1)2 HyH(Th)(1)2 HyH(Th)1(2) HyH(Th)(1)2 HyH(Th)1(2) HyH(Th)1(2) HyH(Th)1(2) HyH(Th)2 HyH(Th)2 HyH(Th)2 HyH(Th)2

Groenlandia densa (L.) Fourr. Hottonia palustris L. Myriophyllum spicatum L. Potamogeton acutifolius Link Potamogeton crispus L. Potamogeton filiformis Pers

Életforma Csoport HydroHemikrytophyt a (HyH) (form. tere) (form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) HydroHemikryptoph yta (HyH) (form. tere.) (form. tere.)

Alcsoport Emerz gyökerezők (HyH1) HyH1 HyH1 HyH1 HyH1 HyH1 HyH1,2 Szubmerz gyökerezők (HyH2) HyH2 HyH2 HyH2 HyH2 HyH2 HyH2

Species Életforma Csoport Potamogeton lucens L. Potamogeton pectinatus L. Potamogeton perfoliatus L. Vallisneria spiralis L.

Nymphoides peltata (Gmel.) Ktze. Polygonum(Persicaria) amphibium (L). S. F. Gray

(11) (11) (11, 26) (11, N-c) (11, N-c) (11, N-c) (11) (11) (11, N-c) (11, N-c) (11) (11, N-c) (11) (11, N-c) (13, 26, N-c) (Folytatás)

Növekedési forma 1(Klonalitás 2)

Species

Potamogeton alpinus Balb. Potamogeton coloratus Hornem. Potamogeton gramineus L. Potamogeton natans L. Potamogeton nodosus Poir. Hippuris vulgaris L.

Elodeoïd Elodeoïd Elodeoïd Magnopotamoid Batrachioid Batrachioid Batrachioid Parvopotamoid Batrachioid Batrachioid Batrachioid Myriophylloid Parvopotamoid Myriophylloid Parvopotamoid

(form. tere.)

(HyH 3-4 Átmeneti csoport HyH –( HyG) (form. tere.) (form. tere.)

Natopotamoid Natopotamoid Natopotamoid Natopotamoid Natopotamoid Parvopotamoid

(13,15, 26) (13, 26) (13, 15, 26) (13, 26) (13, 26) (12, 13, 21)

Magnopotamoid Myriophylloid Myriophylloid Parvopotamoid Magnopotamoid Parvopotamoid

(13) (12, 13, 26) (13, 26) (13, 24, 26) (13, 24, 26) (13, 15, 26) (Folytatás) Növekedési forma 1(Klonalitás 2)

Alcsoport HyH2 HyH2 HyH2 HyH2 Nincs

Magnopotamoid Parvopotamoid Magnopotamoid Vallisnerioid ilyen kategória)

HyH(G)1 HyH(G)1

Natopotamoid Natopotamoid

(13, 15, 26) (13, 15, 26) (13, 15, 26) (12, 13, 15)

(13 (8)) (13, 10)

18

Hydro-Kryptophyta (HyG) Menyanthes trifoliata L. Nuphar lutea (L.) Sm. Nymphaea alba L.

(form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) (HyG 2-4

Emerz gyökerez ők (HyG1) HyG1 HyG1 HyG1 Nincs

Herbid Nymphoid Nymphoid ilyen kategória)

(8) (8) (8)

Jelmagyarázat: N-c= „Non- clonal”, 8.= “Rumex alpinus” típus, 10.= “Aegopodium podagraria” típus, 11.= “Fragaria vesca” típus, 12.= “Caltha palustris” típus, 13.= “Asperula odorata” típus, 15.= “Lycopus europaeus” típus, 21.= “Polygonum vivparum” típus, 24.= “Aldrovanda vesiculosa” típus, 25.= “Lemna gibba” típus, 26.= “Elodea canadensis” típus (Klimeš et al. 1997). 2. sz. MELLÉKLET Vízinövény társulások funkcionális csoportok szerinti rendezése: 1. Áramló vizek, békaszőlős, süllőhínáros, tündérfátylas hínár Ranunculetum fluitantis (Allorge 1922) Koch 1926 Potametum natantis Soó 1927 Potametum nodosi (Soó 1960) Passarge 1964 Potametum perfoliati Koch 1926. em. Passarge 1964 Potametum lucentis Hueck 1931 (Disztróf élőhelyeken is) Potametum pectinati Carstensen 1955 Myriophyllo-Potametum Soó 1934 Nymphoidetum peltatae (Allorge 19222) Bellot 1951 2. Eutróf állóvizek, sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Trapetum natantis V. Kárpáti 1963 (Mentett oldali holtágakban domináns) Hydrocharitetum morsus-ranae van Langendonck 1935 Salvinio-Spirodeletum Slavnić 1956 Lemnetum minoris Soó 1927 Lemnetum gibbae Miyav. & J. Tx. 1960 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Wolffietum arrhizae Miyav. & J. Tx. 1960 3. Disztróf (polihumózus) állóvizek, tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános, békaliliomos (láptavi) hínár Nymphaeetum albo-luteae Nowinski 1928 Myriophyllo verticillati -Nupharetum luteae W. Koch 1926 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 1962 Riccietum fluitantis Slavinć 1956 Ricciocarpetum natantis (Segal 1963) R.Tx. 1974 Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928 Ranunculetum aquatilis Géhu 1961 Hottonietum palustris R. Tx. 1937 Spirodelo-Aldrovandetum Borhidi & Komlódi 1959 Aldrovando-Utricularietum minoris Borhidi 1996 4. Szikes vagy szikesedő állóvizek, víziboglárkás, tófonalas, tüskéshínáros, csillárkamoszatos hínár Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Ranunculetum aquatilis-polyphylli Soó 1947 Najadetum minoris Ubrizsy 1961 Najadetum marini Fukarek 1961 Charetum ceratophyllae Balogh 1971 nom. nud.

19

3. sz. MELLÉKLET A különböző funkcionális csoportokba sorolt vízinövényfajok listája és azok Szociális Magatartás Típusai (SZMT) és természetességi értékei (Borhidi, 1991. alapján)

Fajok

Ac(-1)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

Callitriche cophocarpa Sendtner Callitriche hamulata Kütz. Callitriche stagnalis Scop Groenlandia densa (L.) Fourr.

Áramló vízű élőhelyek

Nymphoides peltata (Gmel.) Ktze. Potamogeton coloratus Hornem. Potamogeton gramineus L. Potamogeton lucens L. (D) Potamogeton natans L. Potamogeton nodosus Poir. Potamogeton pectinatus L. (Sz) Potamogeton pectinatus ssp. balatonicus (Gams) Soó Potamogeton perfoliatus L. Ranunculus fluitans Lam. Ranunculus peltatus Schrk. Ranunculus penicillatus (Dum.)Bab ssp. pseudofluitans

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Vallisneria spiralis L. Callitriche palustris L. Callitriche platycarpa Kütz. Eutróf álló vízű élőhelyek

Ceratophyllum demersum L. Ceratophyllum submersum L. (Sz) Hydrocharis morsus-ranae L. Lemna gibba L. Lemna minor L. Polygonum amphibium L.(D) Salvinia natans (L.) All. Spirodela polyrrhiza (L.) Schleid. Trapa natans L. Utricularia australis R.Br. Wolffia arrhiza (L.) Wimm.

Fajok

Disztróf állóvizű élőhelyek

Hippuris vulgaris L. Hottonia palustris L. Lemna trisulca L. Ludwigia palustris (L.) Elliott Menyanthes trifoliata L. Myriophyllum verticillatum L. Nuphar luteum (L.) Sm. Nymphaea alba L. Potamogeton acutifolius Link

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Ac(-1)

0 0

0

Cabomba caroliniana Gray Elodea nuttallii (Planch.) H. John

1

Ac(-3)

Aldrovanda vesiculosa L. Elodea canadensis Rich

DT(2) NP(3) C(5)

Ac(-3)

1 0

1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0

1 1 1 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0

1 1 1 1 1 1 0 0

1 1

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1 0 1 1 1 1 1 1 1 0

0 0 0 0 0

1 1 0

0 0

DT(2) NP(3) C(5)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

1 1 1

0

1 0 1 1 0 0 0 0

Su(10)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1

Sr(8)

0 0 0 0 0

1

0 0 0 0

S(6)

0 0 0 0

1

1

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1

1 1

Sr(8)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1

1 1

1

S(6)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Su(10)

1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

20

Potamogeton berchtoldii Fieber Potamogeton crispus L. Potamogeton panormitanus Biv.-Bern. Potamogeton trichoides Cham.et Schld. Ranunculus aquatilis L. Ranunculus polyphyllus W. et K. Ranunculus trichophyllus Chaix Riccia fluitans Ricciocarpus natans Stratiotes aloides L. Utricularia bremii Heer Utricularia minor L. Utricularia vulgaris L. (Sz)

Szikes vagy szikesedő állóvizű élőhelyek

Chara phoetida Chara crinata Chara vulgaris Myriophyllum spicatum L. (Sz) Najas marina L. (E) Najas minor All. (E) Potamogeton pectinatus L. ssp. pectinatus. Ranunculus baudotii Godr. Ranunculus circinatus Sibth. Ranunculus petiveri Koch Ranunculus tripartitus DC. Zannichellia palustris Zannichellia palustris L. ssp. pedicellata Utricularia vulgaris ssp. bicornis

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

1 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0

1 0 0 0 0 0 0

1 1 1 1 0 0

1 1

0

1

0

1

0 0 0 0

1 1 1 1 0 0 1

1 1 0

0 0 0

1 0 1 0 0

1

0

1

0 0

1

0 0 0

1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Jelmagyarázat: AC = Tájidegen, agresszív kompetitorok, (-3, -1 = természetességi értékük) DT = zavarástűrő növények (2 = természetességi értékük) NP = Természetes pionírok, természeti tényezőktől zavart termőhelyek növényei (3 = természetességi értékük) C = Természetes kompetitorok (5 = természetességi értékük) S =Specialisták, szűk ökológiai stressz-tűrők (6 = természetességi értékük) Sr = Ritka specialisták (8 = természetességi értékük) Su = unikális specialisták (10 = természetességi értékük)

21

A TÓTÍPUSOK REFERENCIA VISZONYAINAK LEÍRÁSA A FITOPLANKTON ALAPJÁN 2004

Padisák Judit tanszékvezető egyetemi tanár a MTA doktora Veszprémi Egyetem, Limnológia Tanszék

Veszprém, 2004. október 28.

1

Tartalomjegyzék Bevezető megjegyzések A minősítés elvi háttere Magyarországi tótípusok A fitoplankton kodonjai és azok előfordulási jellegzetességei a Magyarországi tótípusokban Az egyes tótípusok referenciaviszonyainak leírása a rendelkezésre álló információk alapján és javaslattétel az esetleges referencia helyekre 1. típus: Meszes, 3-15 m mély, > 100 km2 felületű, állandó nagy tó (Balaton) 2

3 4 6 7 28 28

2. típus: Szikes, 1 m mély, > 100 km felületű, állandó nagy tó (Fertő) 3. típus: Szikes, 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó nagy tó (Velencei-tó)

31 36

4., 5. és 6. típus: szikesek

45

7. típus: meszes holtágak

54

8. típus: meszes-szikes holtágak, Szelidi tó Javaslat természetes tavak közül az erősen módosított állapotúakra

67 70

A természetes tavak és az erősen módosított állapot miatt jó kategóriába tartozó 50 ha-nál nagyobb felületű víztestek kijelölése

71

A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia viszonyainak kijelölése

72

Irodalomjegyzék

71

2

Bevezető megjegyzések 2002-ben és 2003-ban kidolgoztam a tavak VKI szemlélet szerinti minősítésének elvi alapjait (Padisák 2002, Padisák 2003). E munka eredményeit az alábbiakban összegzem: a) A fitoplankton alapján történő tóminősítés alapvetően „társulásközpontú” kell legyen, ami nem zárja ki, hogy bizonyos indikátorfajoknak kiemelt jelentőséget tulajdonítsunk. b) A minősítést a 2002-es jelentésben (Padisák 2002) leírt elméleti okok miatt faji (= a fénymikroszkóposan elérhető legnagyobb taxonómiai pontosság) szinten, az egyes fajok összbiomasszára vonatkoztatott relatív gyakorisága alapján kell meghatározni. c) Minimumkövetelmény az évi egyszeri mintavétel, s azt szigorúan a nyári ekvilibrium állapot beállásakor kell megtenni (augusztus közepe és szeptember közepe között). d) Minimumkövetelmény

a leendő szakemberek taxonómiai képzése (ha kell) és a

biomasszameghatározás egységesítése, valamint egy olyan szoftver kidolgozása, mely a minősítést automatikusan végzi. e) Az általam kidolgozott rendszer az indikációs értéket fajonként adja meg, de azokat ökológiailag jól jellemezhető funkcionális csoportokba (guild) osztja. Tehát a rendszer működtetése szempontjából fontos a fajok (konszenzusos) besorolása, mely egy későbbi munka része kell legyen, és szintúgy fontos annak a megítélése, hogy valamely funkcionális csoportot egy adott típusú vízben mennyire tartunk kívánatosnak. d) Utóbbi mondatban implicite benne van az eddigi fajszintű minősítési rendszerek alapelve (szaprobitási indikátorfajok és azok súlyozott értékei) de ugyanakkor eltérése is. Egy bizonyos faj (guild) kiváló állapotot jelez az egyik víztípusban, a másikban esetleg rosszat. Jó példa a mindenki által ismert fecskemoszat (Ceratium hirundinella): az 1- es típusban (Balaton) kiváló (5) az indikációs értéke, de a kettesben (Fertő) 0 (rossz), mert ha a Fertő annyira kiédesedik, hogy ez a faj megél benne (mégha a faj önmagában jó és „hasznosítható” vizet indikál is), akkor szikes jellegét vesztette, tehát saját referenciaállapotához képest kétségbeejtően rossz állapotba került. Vannak fajok (pl. Planktothrix agardhii), melyek indikátorértéke minden víztípusra rossz (0), s olyanok is, melyeknek minden víztípusra kiváló (5) az értéke. e) A rendszer alapját képező guild-ek (Reynolds és mtsi. 2002) nemcsak euro- hanem világkonformak, tehát, ha Magyarországon „új” típus keletkezik, az parametrálható.

3

Parametrálható az is, ha invázív faj jelenik meg (jó példa a Cylindrospermopsis raciborskii 1978-as „megérkezése”, mely a balatoni haváriák okozója volt; Padisák 1997). f) A kidolgozott rendszer recens nemzetközi tudományos alapokon nyugszik, szemléletében előremutatóbb, mint bármi egyéb, amit az EU tagországok eddig kidolgoztak. Mellékmegjegyzés, de fontos: a kidolgozott rendszer alapján Magyarország a fitoplanktonon alapuló tóminősítés zászlóshajójává válhat Európában. Mindezek előrebocsátása mellett e jelentés vonatkozásában feladatomnak tartottam, hogy a rendelkezésemre bocsátott tipológia (1. táblázat) alapján a meglévő guild-ek indikátorértékeit meghatározzam, s azokat az egyáltalán hozzáférhető/beszerezhető adatok alapján demonstráljam. E jelentés keretében nem térek ki arra, hogy a fitoplankton jellegét, a kidolgozott guildek megjelenésének valószínűségét alapvetően meghatározó tényezők (fény, tápanyagellátottság, kinetikai jellegű paraméterek, stb.) a tipológiából hiányoznak, emiatt a referenciaértékek meghatározása pusztán a tipológia alapján lehetetlen, abba számos egyéb „háttértudást” be kellett építeni.

A minősítés elvi háttere (összefoglaló) A fitoplankton alapú, VKI szemléletének megfelelő ökológiai állapotminősítés az eddigi tóminősítéshez képest két lényegi eltéréssel bír: a) Az eddigiekben a trofitást a mindenkori szabvány által előírt kategóriák szerint végeztük: implicite jónak minősítve az „oligotróf” s rossznak az „hipertróf” (más rendszerekben „politróf”) kategóriát. A minősítés minden esetben közelítő paraméterek alapján (klorofill-a, összes foszfor, átlátszóság, stb.) történt, a fajösszetételt teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. A trofitási közelítő paraméterek világszerte elfogadott osztályozási határértékeivel kapcsolatban (pl. OECD, 1982; illetve annak nem publikált elő-anyagai) az első kritikát tán éppen Felföldy Lajos (1972) fogalmazta meg sekély tavakra „engedékenyebb” skálájával, s azóta számos egyéb, a nemzetközi szakirodalomban fellelhető módosítási javaslat látott napvilágot; ehelyütt csak Salas & Martino (1991) trópusi határértékeire utalok. Az efféle skálák jövőbeni alkalmazása bizonyos tótípusok esetén (erre majd az adott típusnál kitérek) nem feltétlenül elvetendő, mégpedig azért, mert az esetek nagyobbik részében a jó ökológiai állapot részét kell képezze a mérsékelt alga biomassza.

4

Javaslom a VKI számára Németországban kidolgozott kategóriák átvételét. Ezek a következők:

1. táblázat: Az Észak-német síkság kemény vizű tavainak minősítése a fitoplankton biomassza és a klorofill-a tartalom alapján. VQ: víztérfogat 106 m3; MP: makrofiton dominancia; geschichtet: rétegzett; polymiktisch: polimiktikus (évente több, mint kétszer felkeveredő), flach: sekély, sehr flach: nagyon sekély (átlagos mélység < 3 m); 1 sehr gut: kiváló, 2 gut: jó, 3 moderat: közepes, 4. umbefriedigend: tűrhető, és 5. schlecht: rossz. BV: a;ga biomassza (mg l-1), Chl a: chlorophyll-a tartalom: µg l-1. Typ (13, 14, 10, 11, 12): az adott csoport besorolási kategóriája a Mathes és mtsi. (2002) által kialakított tipizálási rendszerben. Forrás: Mischke et al. (2002)

A hazai természetes tavak nem rétegződnek a vegetációs periódusban, ezért a 13-as és a 10-es típus kiesik (de bizonyos tározók esetén szükség lehet e típusok határértékeire is. A 14es kategóriába (1,5 km3-nél nagyobb víztömegű tavak) esik a hazai tipológia 1-es (Balaton) és 2-es kategóriája, a többi a 11-esbe vagy a 12-esbe. A sekély =flach) és nagyon sekély (sehr flach) közti megkülönböztetést a hazai tipológia sarokszámai miatt javaslom 1 m-es középvízszintben meghatározni. A korábbi trofitás meghatározáshoz képest lényegi különbség, hogy nem nem minden víztípus esetén javasolt e módszer használata, továbbá nem egyetlen trofitási skála van, hanem több az adott víz jellegének megfelelően. b) A hazai vízminősítési gyakorlat eddig is használta a faji szintű indikáció lehetőségét mégpedig a Pantle-Buck féle szaprobitási index kiszámításához (Gulyás, 1998). A lista több száz algafaj (s köztük a planktonikus fajok száma is több száz) ad meg indikátorsúlyt és

5

indikátorértéket. Tavakra történő gyakorlati alkalmazásánál komoly buktató volt, hogy szinte minden akárcsak közepesen is ép állóvíz esetén annak autoszaprobitását mérve βmezoszaprób állapotot határozott meg, vagy ha nem, akkor ott már súlyos szennyezésre lehetett gyanakodni. Ha egy minősítési rendszerben a vizsgált „egyedek” rendre azonos kategóriába esnek az világos üzenet arra nézve, hogy a minősítési rendszer képtelen az adott sokaságot kategorizálni. A bevezetésre javasolt közösségi index (Qk) A Qk index kiszámítása hasonlóan történik a tavaly kidolgozott Q index számításához: s Qk = Σ (pi F) i=1

Ahol pi az egyes funkcionális csoportok (kodonok, lásd később) relatív biomasszarészesedése, F a következőkben definiálandó definiált súlyfaktor. A kapott szám minimuma 0 maximuma 5, és egész számközönként fordítható verbálisra, azaz rossz, gyenge, közepes, jó és kiváló ökológiai állapotra. Lényegi különbség, hogy egy-egy kodon faktora az egyes tótípusokra más: látni fogjuk, hogy létezik olyan kodon, mely az egyik tótípusban kiváló ökológiai állapotot jelez (5-ös a faktora), a másikban pedig rosszat (0 a faktor), harmadikban meg esetleg semleges (3). A javasolt rendszer lehetővé teszi az adott típus referencia állapotához tartozó jellemzők definiálását, s az attól való eltérés mértékének becslését.

Magyarországi tótípusok A bevezetőben említettem, hogy a rendelkezésemre bocsátott tipológiát (2. táblázat) alkalmatlannak tartom arra, hogy az ökológiai állapotminősítés alapja legyen. Tudomásul veszem azonban, hogy a rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé annak lényegi módosítását, ezért a referenciaállapot paramétereinek szakértői becslését ezen tipológia alapján végzem el. Előre kell azonban bocsátanom, hogy a becslés szükségképpen csak közelítő lesz, s annak jövőbeni „pontosítását” sem tartom lehetségesnek, minthogy a tipológia (azaz a rendszer alapja) a rossz. Elkerülhetetlen lesz egy, a biológiai állapotváltozók szempontjából lényegesebb fizikai paramétereket tartalmazó tipológia kidolgozása, majd a referenciaállapot ezen új kategóriákra történő kidolgozása.

6

1 "Felszíni víz tájegységek" Vízmélység Vízfelület mérete Vízborítás Típus száma Al-ökorégió Hidrogeokémiai jelleg 2 m km2 meszes 3-15 >100 állandó 1 szikes 1-3 >100 állandó 2 szikes 1-3 10-100 állandó 3 állandó meszes-szikes <1 10-100 4 Síkvidék állandó meszes-szikes <1 0,5-10 5 > 0,5 meszes-szikes <1 időszakos 6 állandó meszes <4 >0,5 7 állandó meszes-szikes <4 >0,5 8

Hazai elnevezés nagy tó (Balaton) nagy-tó (Fertő tó) nagy tó (Velencei-tó pl.) szikes tavak szikes tavak szikes tavak mentett oldali holtágak mentett oldali holtágak

2. táblázat: Magyarországi tótípusok

A

fitoplankton

kodonjai

és

azok

előfordulási

jellegzetességei

a

Magyarországi tótípusokban 3 Az általam a hazai vizekre bevezetésre javasolt funkcionális csoport alapú értékelés nemzetközi kutatási gyökereit több közleményben találjuk (Reynolds, 1980, 1984, 1997; Reynolds & Irish, 1997, Reynolds et al., 2002). Az ebben a fejezetben bemutatott funkcionális csoportok hasonlóak a növénytársulásban a Braun-Blanquet (1964) által kidolgozott módszerhez, melyet azóta is a legszélesebb körben használnak az alapkutatásokban és a természetvédelmi gyakorlatban is (pl. Borhidi és Sánta, 1999a, b). A VKI különféle indikátorcsoportjainak vonatkozásában szükséges megjegyezni, hogy miután a makrofitonértékelés is alapvetően a Braun-Blanquet rendszer szerint történik (Szilágyi és mtsi., 2004), a primer producensek ökológiai állapotjelzése azok makro- vagy mikro jellegétől függetlenül azonos alapelveken nyugszik. 1

A vízborítás állandó, ha sokéves átlagban a vízzel borított felület nagyobb, mint 0,5 km2, időszakos, ha meghatározható időszakonként kiszárad, de vízzel való borítottság esetén felülete meghaladhatja a 0,5 km2-t

2

Meszes vizek: karbonátos kőzetek találhatók a felszín közelében, illetve az üledékük mésztartalmú (azokon a területeken is, ahol a fedőréteget szilikátos kőzetek alkotják) Szikes vizek: nagy sótartalmú, nátrium és hidrogénkarbonát- (valamint klorid- és szulfát)-ionok határozzák meg jellegüket magas PH érték mellett. Meszes-szikes vizek: a nátrium-hidrokarbonát és a kálcium-hidrokarbonát egyaránt meghatározó, jellegüket ezek arány adja.- határozzák meg jellegüket magas PH érték mellett. 3

Az e fejezetben szereplő kodon-leírások sok helyütt átfednek a Padisák (2003) által készített jelentésben foglaltakkal. E munkában a kodonok víztípushoz illesztését és parametrálását tartottam alapfeladatomnak, de ez érthetetlen lenne a kodonleírások nélkül, emiatt döntöttem a részbeni ismétlés mellett. 7

A Braun-Blanquet rendszertől való eltérések a következők: a) a fitoplankton társulásokat „étumozzuk”, hanem betűkóddal (kodon) látjuk el őket; b) az egyes társuláscsoportok megjelenéséhez vezető ökológiai háttérmintázat – a tipológiai elemeket is beleértve – lényegesen kidolgozottabb, mint a Braun-Blanquet rendszerben ill. annak bármely későbbi alkalmazásában. E fontos körülmény kifejezi azt, hogy a rendszer a funkcionalitást a „skatulyázásnál” lényegesebbnek tartja. c) A rendszer A-D csoportjai a tavaszi alganövekedés funkcionális csoportjait, az E-H a nyári rétegzett állapot csoportjait tartalmazza, stb. Emiatt pl. trofitási állapot szerint meghatározhatunk valószínű szezonális szukcessziós vonalakat. Pl. egy mezotróf rétegzett tóban a B Æ E Æ L Æ N, egy eutrófban pedig a C Æ G Æ M Æ P szukcessziós sor a legvalószínűbb. A következőkben összefoglalom az egyes funkcionális csoportok jellemzőit, s azokat az 3. táblázatban tömörítetten is közlöm. A fajok csoportba osztását a 4. táblázatban található információ teszi lehetővé. A kodonok leírása végén megtalálható a tótípusoknak való megfeleltetés is Kodon A Jellemzés: Az A kodon jellemző képviselői Centrales fajok, melyek a Cyclotella vagy Urosolenia (régen Rhizosolenia) nemzetségbe tartoznak, pl. Cyclotella glomerata, C. comensis). E fajok elsősorban a magasabb szélességi öveken található közepes vagy nagyméretű tavak tavaszi planktonjának jellegzetes elemei, mely vizek általában lágyak, s különösképp foszforban igen szegények. Az ide sorolható fajok egysejtűek, tréfogatuk a 103104 µm3 tartományba tehető, tápanyagfelvételi affinitásuk (a szénfelvétel kivételével) igen magas. Bár a jellemző élőhelyet a magas szélességi övön tatálható tavak jelentik, a kodon szubkozmopolita 4 jellegét mutatja, hogy az amazóniai, hasonló élőhelyi adottságokkal jellemezhető Lago Batata-ban (Melo & Huszár, 2000) is kimutatták, ahol Merismopedia fajok és a Peridinium umbonatum (mindkettő LO) mellett jelenik meg. Megjelenés a hazai tótípusokban: Magyarországon e kodon domináns megjelenésével csak mély, oligotrófikus kavicsbánya tavakban kell számolni (nincs tipizálva), az ide tartozó fajok azonban kísérőelemként előfordulnak az 1-es (Balaton) és a 7-es (meszes holtág) típusban, utóbbiban a szukcesszió kezdeti fázisaira jellemző, oligotrófikus holtágakban lehetnek 4

Szubkozmopolita: A világon bárhol előfordul, ahol az élőhelyi adottságok ezt megengedik. A kozmopolita kifejezés használata nem javasolt, tekintve, hogy abban bizonyos fokig az ubiquista jelleg is benne van (v. ö. Padisák, 2003b) 8

jellemzőek. Provizórikusan (tekintve, hogy más kodonokban „nincs helye) javaslom ide sorolni a Chaetoceros muelleri-t, mely halofil faj, s minden szikes kategóriában (2-7) előfordulhat. A csoport ökológiai állapotfaktora (az előbbi kiegészítéssel) minden víztípusra 5-ös, azaz kiváló ökológiai állapotot jelez. Kodon B és C Mindkét kodon tagjai a kis-közepes tavakban fordulnak elő, a B alacsonyabb, a C magasabb trofitású tavakban, emiatt elkülünítésük sokszor problematikus, ill gyakran keverten jelentkeznek. Az ide tartozó nagyméretű Stephanodiscus fajok (S. rotula, S. neoastraea) a Cagazdag, a (legalábbis ebben az időszakban) P-gazdag tavakban jellemzőek, ahol kodominánsként jelenhetnek meg olyan fajok, mint a Asterionella formosa, Aulacoseira ambigua, A. subarctica, A. islandica, Cyclotella meneghiniana, C. stelligera. A csoport fajai nagyméretűek (104-105 µm3), alakjuk nagy s/v (felület:térfogat) arány fenntartását teszi lehetővé, aminek eredményeképp fény-anennaként működve árnyéktoleranciájuk jelentős. Populációdinamikájuk gyakran (de tótól függően) függ a Si hozzáférhetőségtől, csak megfelelően mély átkevert rétegben tudnak az eufotikus régióban maradni, emiatt a csoport a rétegzettség beállására érzékeny. Kinetikus (sekély) tavakban e kodon tagjainak tekinthetjük a Cyclotella comta és a C. ocellata tavaszi csúcsait, mely pl. a Balaton jellegzetes tavaszi fitoplankton vegetációját adja. Ilyen vizekben kinetikai okok miatt a szervezetek mérete kisebb, s szenzitivitásuk a kevert réteg vastagságára nézve feltehetően fennáll, de a polimiktikus jelleg miatt nem értelmezhető. Megjelenés a hazai tótípusokban: E csoporttal kapcsolatban előre kell bocsátani, hogy hazai előfordulásukat illetően sok a bizonytalanság. A fajok – az Asterionella formosa kivételével – pontos meghatározása legalábbis fénymikroszkópos diatóma preparátum előállítását és az abban történő vizsgálatot kívánja, ez pedig a monitorozási gyakorlatnak nem része. Emiatt a jegyzőkönyvek megmaradnak a Cyclotella sp., Stephanodiscus sp. (vagy a gyűjtőnévként használt, emiatt pontatlan Stephanodiscus hantzschii) és Aulacoseira/Melosira sp. szinten. Igy - adathiány miatt igen nehéz megítélni -, hogy mely víztípusban mint várjunk. Kivétel ez alól a Balaton és a Fertő, ahonnan kellő felbontású taxonómiai adatok vannak. Általános alaplevként fogadtam itt el, hogy a B csoport a magasabb, a C az alacsonyabb trofitási szinteket jelzi a faktorok mégis ezzel ellentétesek (a B faktorok általában rosszabbak). Ennek oka, hogy az Aulacoseira subarctica és A. islandica vizeinkre nem jellemzőek, megjelenésük tehát a referenciától való

9

eltávolodást jelzi akkor is, ha egyébként „kiváló vízminőséget” indikálnak. A referenciától való eltérés mértéke annál nagyobb, minél szikesebb az adott típus 1-es típus (Balaton): B-kodon tag a flórából nem ismert, de előfordulása a referenciától való mérsékelt eltérést jelentene. Jellegzetes C-kodon fajok a Cyclotella ocellata, a C. comta és az Asterionella formosa. 2-es és 3-as típus: Sem a B, sem a C kodon fajai nem jellemzőek (általában a Centrales nem jellemző), de a 2-es típusban (Fertő nyíltvize) a Cyclotella meneghiniana C kodon fajnak tekinthető. Egyéb, e jelentésben nem említett Centrales fajok tömeges előfordulása e víztípusok szürke vizeiben kiédesülés és eutrofizálódás jele lehet, ezért a B-kodon faktora 2es. A 4-6 víztípusban (tipikus szikes kisvizek) általános degradációs jel akár a B, akár a C kodon megkelenése, ezért faktoruk alacsony. A mentett oldali holtágak (7-8) típusban közül a korai szukcessziós fázisokban a B, a késői fázisokban a C fajok jelentkezhetnek, mindkét csoport jelezheti a referenciaállapotot, emiatt 5-ös a faktora. Kodon D A D kodon diatóma fajai jellemzően sekély, tápanyaggazdag, jól átkevert, zavaros vizekben jellemzőek, térfogatuk általában a < 103 µm3 tartományban van, növekedési rátájuk nagy. A Reynolds et al. (2002) által készített összefoglaló a Nitzschia spp., Synedra spp. és Stephanodiscus hantzschii mellett e csoportba sorolja a Cyclotella ocellata és C. pseudostelligera fajokat is, melyeket átsoroltam (Padisák 2003) a B/C kodonba (nincs ugyanis kizáró körülmény arra nézve, hogy sekély tó ne lehetne alacsony trofitású, mégha igaz is, hogy a sekély tavak trofitása általában magasabb, mint a mélyeké). Hazai eutróf sekély tavainkban – ha egyéb stresszkörülmény nincs – e fajok tavaszi megjelenése az esetek döntő többségében jellemző. Megjelenés a hazai tótípusokban: 1-es típus: A Balatonban a D-diatómák tömeges megjelenésére egyetlen eset ismert (Kiss és Padisák 1990, Padisák 1993a), a tó „haváriahelyzeteit” megelőző 1980-as év. E típusban elszaporodásuk kifejezetten aggasztó, bár egyedei szórványosan előfordulhatnak (ekkor mennyiségük elenyésző volta miatt nem is „viszik el” az általános minősítést túlzottan rossz irányba, feltéve, ha jó ökológiai állapotot jelző fajok dominálnak.

10

2-4-es típus: E vizekre természetesen jellemző az, hogy időszakosan nagy madártömeg lepi el egyes területeiket, s ekkor – elsősorban olyan vízrészeken, melyek a szél keverő hatásának ki vannak téve, s emiatt zavarosak is – tömeges lehet ezen fajok elszaporodása. Ugyan ebben az esetben

határozott

fekália-szennyezést

indikálnak,

ezt

természeti

okoknál

fogva

típusjellemzőnek tartom, ami megfelel a referenciaállapotnak, s ezzel együtt a jó ökológiai állapotnak. Konkrét példa a Fertő „Haider-Seppl-Poschen-Lacke” nevű belső tava (az orsztrák NP rész szigorúan védett magterületén; Padisák 1993b). 5-6-os típus: A csoport faktora ezekben a vizekben azért kisebb, mert méretük/vízmélységük miatt betöményedésük jelentős, vezetőképességük eleve magas, mely stresszfaktor gyanánt (mégha a madárcsapatok jelenléte és tápanyagterhelése természetes is) a jellemző vezetőképesség mellett nagy valószínűséggel kizárja a D-kodont, illetve ha az jelenik meg, akkor kiédesülés indikátornak fogható fel (vagyis az állapot nagymértékben tér el a referenciától). Adatok hiányában a faktor bizonytalan. Holtágak (7-8): Az előrehaladottabb szukcessziós állapotban lévő, de ártéri erdőkkel nem szignifikáns módon körülvett, szubmerz makrofiton dominanciával nem rendelkező holtágakban típusos lehet a megjelenés, ugyanakkor pl. minden holtágban jelezhet szerves szennyvizterhelést, de akár madárcsapatok időszakos jelenlétét is. Emiatt semleges (3) faktorértéket kap itt a D-kodon. Kodon N és P E kodonok fajai diatómák és/vagy járommoszatok melyek vagy az alacsony szélességi öveken található tavak planktonjára jellemzőek, vagy a mérsékelt égövi tavak nyári planktonjára. A legjellemzőbb sajátság a kevert réteg vastagságától való nagymértékű függés. Tekintve, hogy a klasszikus leírás erősen rétegzettség-függő, a hazai tipológiában pedig nincs rétegzett tó, elvileg nem kéne e csoportok megjelenésével számolni. Kell azonban azért, mert egyes mély, oligotróf bányatavakban (nincs tipizálva) megjelenhetnek e csoport tagjai. A Cosmarium, Pleurotaenium, Staurodesmus és Xanthidium fajok az N kodonba tartoznak. A diatoma ill. járommoszat dominancia aránya további vizsgálatokat igényel, mindenesetre valószínű, hogy a járommoszat dominancia az egyenlítő felé nő asszociáltan a nagyobb besugárzás miatti jobb fényviszonyokkal s azzal a fizikai jelenséggel, hogy az atelomixis 5

e vizekben a megfelelő felkeveredési viszonyokat mélységtől függetlenül

biztosítja feltéve, hogy a napi hőmérséklet ingadozás jelentős. Az atelomixis fontosságát 5

A teljes tó (atelomixis) vagy legalább az epilimnion (részleges atelomixis) naponként ismétlődő teljes felkeveredése, melynek feltétele, hogy a napi hőingadozás jelentős legyen, 11

trópusi tavakban bizonyították (Barbosa & Padisák 2003, Komárková & Tavera 2003), mediterrán tavakban kimutatták (Naselli-Flores & Barone, 2003), s feltehető, hogy szélárnyékolt holtágaink nyári rétegzettségének kialakulásában is meghatározó, ezt azonban adathiány miatt nehéz megítélni. Hazai sekély vizeink planktonképére jellemző az un. meroplanktonikus fajok jelenléte (Padisák és Dokulil, 1994), melyek a Reynolds és mtsi. (2002) által kidolgozott rendszerben egyáltalán nem szerepelnek, s „valahol helyet kell nekik találni”. Korábban (Padisák 2003) javasoltam e meroplanktonikus fajok P-kodonba sorolását a hazai VKI szempontú ökológiai állapotbecslésben. A meroplanktonikus fajokra jellemző, hogy aktív lebegésregulációval (ostor, gázvakoúlomok, kocsonya) nem rendelkeznek, gyorsan süllyednek, viszont a rendszeres szél általi felkeveredés mégis annyi ideig az eufotikus régióban tartja őket, mely pozitív nettó növekedési ráta fenntartását teszi lehetővé. Sok ide tartozó faj nagy méretű, emiatt szűrésrezisztens is hozzájárulva ezzel a veszteségek csökkentéséhez. A Fertőben ilyen a Fragilaria construens, a Surirella peisonis, a Campylodiscus clypeus és a C. clypeus var. bicostatus. A Balatonban a Surirella robusta var. splendida, a Cymatopleura elliptica, a C. solea, az Aulacoseira granulata, az A. granulata var. angustissima és a pl. Stenopterobia pelagica jellemzőek, s mindkét esetben apró Nitzschia és Navicula fajok mellett. Meroplanktonikus diatómák minden, viharok alkalmával felkeveredő, relatíve alacsony vagy közepes trofitású sekély tóban megjelennek, jelentőségük (egyes taxonjaik natrofíliája miatt) a szikesekben fokozott. Az eddig említett diatómák mellett az N/P-kodon jellemző tagjai bizonyos planktonikus járommoszatok, melyek nyári planktonban – aktív mozgásképesség hiányában – csak a fent leírt keveredési feltételek esetén képesek az eufotikus zóbában maradni. Ezek közül P -kodon tagok Reynolds et al. (2002) besorolása szerint a vékony Closterium fajok (C. aciculare, C. acutum var. variabile) és néhány Staurastrum faj (S. pingue, S. chaetoceras). Nem szól érv amellett, hogy ne ebbe a csoportba soroljunk bizonyos kifejezetten nagytestű Chlorococcales fajt (Pediastrum duplex, P. simplex, P. boryanum, Coelastrum spp.), tekintve, hogy a fenti habitat-kritériumokat ezek is igénylik. Az N és P kodonok algáinak fontos közös sajátsága, hogy alakrezisztenciájuk (Padisák et al., 2003b) viszonylag kicsi, illetve, ha nagy (hosszú Aulacoseira granulata fonalak), akkor egyéb miatt (Si-váz miatti nagy fajlagos tömeg) gyors a süllyedésük. E feltételt a Closterium acutum var. variabile és a C. aciculare nem elégíti ki, emiatt azokat a következő, T kodonba át kell sorolni.

12

E munkában a P kodonba soroltam minden, a planktonmintába a perifitonból bekerülő algát. Megjelenés a hazai tótípusokban: a) N-kodon: kivételes, egyedi elbírálást kívánó esetekben (ilyen a típusokban nincs) domináns lehet, s fajai járulékos elemként az 1-es és a holtág (7-8) típus jó ökológiai állapotát jelzik. A szikes típusokban (2-6) kiédesedést, emiatt degradációt jelezhetnek. b) P kodon: 1-es típus: A Balatonban az 1930-as évekből származó hálóplankton mikrofotók (Entz és Sebestyén 1942) tanusága szerint a planktonnak e méretkategóriában a Ceratium hirundinella-hoz hasonló mennyiségi aránya volt a meroplanktonnak (Aulacoseira, Pediastrum), emiatt ezek jelenlétét referencia-indikátornak (5) kell tekinteni. Ezt aláhúzza az a tény, hogy a súlyosan eutróf állapotban e fajok eltűntek, tekintve, hogy csendes időszakokban oly kevés fényhez jutottak az árnyékoló cianobaktérium tömeg miatt, hogy nem tudtak pozitív nettó növekedési rátát tartani, s az eutróf állapot megszűnésével dominanciájuk ismét nőtt (ebben az értelemben arányuk az üledékfelszíni fényklíma indikátora is). 2-es típus: A Fertő planktonjának referenciális jellegét jelentő, meghatározó elemei a meroplanktonikus algák, jelenlétük a referencia-kritérium (5-ös faktor, ld. részletesen Padisák & Dokulil, 1994). 3-as típus: A Velencei tóból nincs olyan „történelmi” adatsorunk, mely a meroplanktonikus szervezetek referencia-értékét bizonyítaná. Emiatt a Velencei-tóra a Fertő és Balaton közti átmenetet tekintettem e csoport esetében referenciának. Nem várható, hogy a Fertőhöz hasonlóan magas legyen a meroplanktonikus fajok aránya, mert nem fekszik ahhoz hasonlóan egy Alpok és Kárpátok közti szélcsatornában. Várható azonban, hogy a balatoninál nagyobb (de legalább ugyanakkora) arányban szerepeljenek referencia állapotban e fajok. Mindenképp referencia-értékűek (5). 4-6-os típus: A szikesek vonatkozásában azt kell elsősorban szem előtt tartani, hogy e tavak kinetikai paraméterei és fényviszonyai alapvetően preferálják e csoport megjelenését, továbbá e csoport fajai közt számos kifejezetten halo/natrofil (Surirella peisonis, Campylodiscus clypeus, stb), továbbá metafitikus vagy perifitikus életmódot is folytathat (e tavakban jellemző a Cladophora nyári tömeges elszaporodása, ezzel kapcsolatosan, ha a tó ki is szárad, a meteorpapiros képződés. Emiatt e típusokban e fajok jelenléte referencia-kritérium (különösen a halo/natrofil szervezeteké). 7-8-as típus: Ellentmondásos a helyzet. Az eredeti P fajok kívánatosak, a meroplanktonikusak viszont nem. Emiatt semleges (3) a besorolás. 13

Kodon T E kodon tagjai olyan fajok, melyek állandóan kevert, de ennek ellenére nem kifejezetten zavaros víztestekben fordulnak elő, jelemző képviselők (de csak ezen genuszok planktonikus fajai): Binuclearia, Geminella, Mougeotia, Tribonema, Planctonema, s az előbbiek miatt a Closterium acutum var. variabile és a C. aciculare is. A kodon domináns megjelenése viszonylag ritka (Salmaso, 2003; Leitao et al., 2003), de hazai vizeinkben fajaik járulékos elemként előfordulhatnak. A kiszáradó szikes kisvizek kivételével „ártalmatlan” jellegük miatt 5-ös a besorolás minden típusra. Megjegyzendő, hogy az „állandóan kevert, de nem zavaros” kritérium sok tározóban fennállhat (ahol a keveredést pl. a vízhasználattal összefüggő kezelések szolgáltatják), emiatt a tározó minősítésben fontos lehet e csoport. Adathiány miatt ennek megítélése ma lehetetlen.

Kodon S/S1, S2, SN Az S kodon tagjai kivétel nélkül olyan fajok, melyek fényadaptációs paramétere (Ik) alacsony, ezért még kifejezetten zavaros vizekben is későn áll be az önárnyékolás, emiatt lényegesen magasabb biomassza létrehozására képesek, mint az egyéb fajok. Ennek morfológiai alapja a fonalas jelleg: nagy s/v arányuk miatt e fajok igen jó fényantennák, alakrezisztenciájuk nagy s – minthogy minden faj a Cyanoprokaryota csoportba tartozik – a jó lebegőképesség is. Ugyancsak közös sajátság, hogy a felszíni vízvirágzások létrehozása még csendes időben sem nem jellemző, vagy ha igen, az a természetben a legkisebb fuvallatra dezintegrálódik. Az S1 kodonra a Planktothrix agardhii olymértékben jellemző, hogy akár Planktotrichetum-nak is nevezhetnénk, e faj monodominancia létrehozására való hajlama sokszorosan bizonyított (Chorus & Schlag, 1993). Általában kísérőfajokként jelennek meg a következők: Limnothrix redekei, L. planktonica, Pseudanabaena limnetica, Planktolyngbya limnetica, P. contorta. A csoport vízminőségi besorolása azért nehéz, mert utóbbiak közül pl. a Planktolyngbya fajok normális mezotróf tavak állandó elemei is lehetnek, toxicitásuk korlátozott (ha van), ezért bizonyos, hogy egy alkalmazás orientált rendszerben szétválasztásokra lesz szükség. Az S2 kodon (Spirulina, Arthrospira, Raphidiopsis) alapvetően hasonló sajátságokkal rendelkezik, igen alkalikus vizekben jellemző, s úgy tűnik, a tropikus-szubtropikus régión kívülre nem terjed. Az SN kodon létrehozását (Padisák & Reynolds, 1998) az tette szükségessé, hogy az

14

ide tartozó fajok a Nostocales rend tagjai (tehát képesek a légköri N megkötésére), de ezen kívül

minden

tulajdonságuk

az

S

komplexumba

sorolja

őket.

Fajok:

Minden

Cylindrospermopsis faj, Anabaena minutissima. Hazai vizeinkből az Aphanizomenon klebahnii lenne idesorolható fiziológiai sajátságai okán, de minthogy a Balatont kivéve minden egyéb vízben A. flos-aque-ként tartják nyilván, jelenleg nem sorolom e csoportba. Elkülönítő bélyeg a Cylindrospermopsis fajok és a többi közt, hogy az előbbiek – trópusi eredetük miatt - érzékenyek a hirtelen hőmérsékletesésre, utóbbiak nem, továbbá utóbbiak monodominancia létrehozására nem hajlamosak ellentétben a Cylindrospermopsis fajokkal. Az SN kodon szubkozmoploita: a nem Cylindrospermopsis fajok révén a magasabb szélességi övekre is kiterjedhet (ahol kodominál az S2 kodonnal), a C. raciborskii jelenlegi elterjedtsége az 53o N-ig terjed, trópusi vizekben egyéb Cylindrospermopsis fajok is megjelenhetnek (pl. C. catemaco; Komárková & Tavera, 2003). Nemcsak az S, hanem az összes Cyanoprokaryota csoportot tartalmazó kodon esetében a vízminőségi súlyozást a potenciális toxicitás figyelembe vételével kell megoldani. Megjelenés a hazai tótípusokban: Az SN és S1 kodon megjelenése egyetlen hazai víztípus referencia-állapotára nem jellemző, emiatt 0 faktorsúlyt kaptak. Az S2 kodon vonatkozásában két esettel kell számolni. Egyik a Raphidiopsis mediterranea megjelenése az 1-es (esetleg 3-as), ill. 7-8-as típusban. Ez nem kedvező, de tekintve, hogy a faj (melynek egyébként létezése is vitatott) Magyarországon tömegprodukciókat soha nem okozott (vagy legalábbis nincs erre adat) 2-es faktorral jellemeztem. Ez a megjelenés kedvezőtlen voltára utal, de arra is, hogy rosszabb eset is elképzelhető. A szikesekben a Spirulina fajok rendszeresen megjelenhetnek a planktonban, referencia-jellemzők. Akkor találunk e vizek planktonjában sok Spirulina-t, ha az a metafitonból pl. seiche vagy enyhébb szél keltette áramlások miatt kimosódik. Ezért e csoport minősítése (tekintve azt is, hogy a Spirulina tényleges planktonikus elszaporodása nem felelne meg a referenciának) semleges-közeli. Kodon Z A Z kodon eredendően az autotróf pikoplankton 6 besorolására szolgált volna, de ahogy a pikoplanktonnal kapcsolatos tudásunk nő, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a pikoplankton besorolása nem lehetséges egyetlen csoportba. Az oligotróf rétegzett tavak téli felkeveredésekor felfutó Chlorophyta pikoplankton (Neocystis, Pseudodictyosphaerium, Choricystis, és általában minden, amit a szakirodalom Chlorella-like gyanánt emleget; 6

0,2 és 2 µm közés eső sejtek (Sieburth et al., 1978). 15

Padisák et al., 1997) leginkább az A vagy B kodonba sorolandók. Jelen tudásunk szerint a Vörös et al. (1991) által leírt, elsősorban kolóniás pikoplankton méretű sejteket tartalmazó szervezetek azokra a vizekre jellemzőek, melyekben a halak okozta bioturbáció igen erőteljes, emiatt leginkább a J kodonhoz asszociált, más esetekben (Huszar et al., 2000) az X kodonhoz való asszociáltság a valószínű. Az egysejtű Cyanoprokaryota pikoplankton jellegzetes előfordulási helye (tengerben is) az eufotikus felső hipolimnion (Padisák et al., 1997; Padisák et al., 2003c; Teubner et al., 2003), a maga által felajánlott igen speciális niche-sel. Ez utóbbi felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi rendszer (Reynolds et al., 2002) a vertikálisan rétegzett fitoplankton társulásokat nem tudja kezelni. Ez utóbbiakhoz sorolhatók az Antarktikus tavak (Izaguirre et al., 2001; Allende & Izaguirre, 2003). A pikoplankton megfelelő minősítését megkerülni nem lehet, a helyzetet azonban megkerülhetővé teszi, hogy a monitorozási gyakorlatban e csoportot nem veszik figyelembe, emiatt a probléma látszólag nem is jelentkezik (de ettől még fennáll). Jelenleg a Z kodon az egysejtű, gyakran felső hipovagy metalimnetikus pikoplankton csoportokat foglalja magába, melyek jellemzően mezotrófikusnál magasabb trofitású vizekben nem fordulnak elő. Megjelenés a hazai tótípusokban: Jelen tudásunk szerint a kék gerjesztéssel sárga autofluoresztenciát adó sejtjei, azaz a Z kodon jelenléte mérsékelt trofitású (mezotrófnál semmiképp nem magasabb) vizel téli planktonjának kiváló ökológiai állapotát jelzi (Mózes & Vörös 2004), de nyári, DCM-ben való előfordulása rétegzett tótípus hiányában nem várható. Nincs minősítés egyetlen típusra sem, kivéve az 1est és a holtágakat (7-8), ahol kitűnő állapotot jelez. Ha netán egy mély kavicsbánya tóban kimutatják stabil piko-DCM jelenlétét, azt feltétlenül védett, unikális élőhelynek kell minősíteni (5-ös faktorral). Kodon X/X1, X2, X3 Az X kodonba olyan fajok tartoznak, melyek térfogata a 10-103 µm3 közt változik, jellemzően azonban 102 µm3, növekedési rátájuk gyors. Megjelenés a hazai tótípusokban: A kodon tagjai minden víztípusban a szezonális szukcesszióban keletkezett hirtelen űröket (gap) töltik ki. Jelenlétük minden típusban természetes és semleges. Faktorértékeik 3-asnál sehol sem rosszabbak. A szóbajövő fajok pontos besorolását a hazai flórát ismerő algológusok bevonásával, konszenzusosan kell majd kialakítani. Kodon Y 16

E csoportba a nagyobb (103-104 µm3) flagellaták tartoznak, jellemzően Cryptomonas fajok. Ezek igen különféle élőhelytípusokhoz adaptálódtak, szűrésre (ebbe nemcsak a kisrákok, de a kerekesférgek, sőt a csillósok szűrése is beleértendő) érzékenyek, de azzal nagy szaporodási rátával lépést tudnak tartani. Megjelenés a hazai tótípusokban: 1-es típus: a Balatonban a Cryptomonas szórványos jelenléte a fitoplanktonban normális, de nagyobb részesedést csak szervesanyag terhelés (esetleg számottevő halpusztulás) nyomán érhetne el, emiatt gyenge ökológiai állapotot jelez. A 2-6 típusban a Cryptomonas azért kapott jobb minősítést, mert a nádasokkal körülzárt apró tavacskákban akár 100%-os dominanciája is normális lehet, s onnan megfelelő időjárási körülmények esetén tömegesen mosódhat a nyíltvízi planktonba. A holtágakban azok árnyékoltsága (kromatikus adaptáció!) és/vagy autokton szerves anyag tartalma miatt Cryptomonas jelenéte referenciális értékű (ha vannak is jobb referencia csoportok). Kodon YPh E kodont az apróbb vizekben gyakran igen jellemző Phacotus lenticularis jellemzi. Leválasztására az Y kodonról azért van szükség, mert mészvázának felépítéséhez szénforrásul HCO3- asszimilációra szorul, kizárólag enyhén lúgos vizekben fordulhat elő, melynek kizárólagossága egyébként az Y kodonra nem jellemző (Padisák et al., 2003d). Megjelenés a hazai tótípusokban: Magyarországon a Phacotus lenticularis elsősorban olyan vizekre jellemző, melyek kis méretük miatt nem esnek a VKI hatálya alá. Alkalikus, Ca-gazdag (1,7-8) vizekben kisérőfajként megjelenhet az általános planktonképen. Szikesekben esetleg ioneltolódást jelezhet, ezért azokra a vizekre közepesnél rosszabb a megítélése. Adathiány miatt ennél pontosabb becslést nem lehet tenni. Kodon E A relatíve kis méretű, nem magas trofitású, de huminanyagokkal terhelt vizekben gyakran megfigyelhető a Chrysophyta csoport (Dinobryon, Mallomonas, stb.) tagjainak a tisztavizes fázisban ill. vagy kora nyáron való elszaporodása. E tavak nem bázikusak (a nevezett csoport a hidrogénkarbonát, mint alternatív szénforrás felhasználására nem képes), alacsony tápanyaghozzáférhetőség esetén viszont a mixotróf táplálkozás nyújthat alternatívát. Megjelenés a hazai tótípusokban:

17

Kizárólag a holtágakban (7-8) referencia-értékű a csoport jelenléte, más, a jelenlegi tipológiában megtalálható típusokban típusidegen. Tározókban azonban jelezhet jó ökológiai állapotot, sőt nem leeresztésesen művelt halastavakban is, ha a vizük edafikus okoknál fogva csak mérsékelten alkalikus. Példa (50 ha.nál nagyobb mesterséges vízre) nem ismert, vagy legalábbis nem publikált. Kodon F A tiszta (oligo- és mezotrófikus vizek) kora nyári fitoplanktonjának másik típusa. Az ide tartozó fajok általában nem mozgékonyak (kivéve pl. Pseudosphaerocystis), nyálkaburokba ágyazott

cönóbiumokat

képeznek

(Oocystis,

Coenochlorys

[régen:

Sphaerocystis],

Botryococcus, Elakatorthrix). Fényigényük nagyobb, mint az E kodon tagjaié, toleránsak a mélyebb átkevererésre, tápanyagterhelésre viszont – akárcsak az E fajai – szenzitívek. Megjelenés a hazai tótípusokban: 1. típus: A Balaton planktonjában e fajok növelik a diverzitást, tápanyagterhelés hatására nem ezek mennyisége nő, jelenlétük kifejezetten kiváló ökológiai állapotra utal. 2. típus: A Fertőben az F-kodon zöldalgái hozzátartoznak a nyári referencia-planktonképhez. Itt e csoportba sorolandó a ritka, egyedi indikátor-értékkel bíró Lobocystis dichotoma. 3. típus: A Velencei-tóban a csoport megítélése ellentmondásos. Elvileg egyeznie kellene a faktornak a Fertőben megállapítottal, azonban a helyzetet bonyolítja, hogy az utóbbi években több-kevesebb rendszerességgel Botryococcus vízvirágzások jelentkeztek. Botryococcus a Fertőben is van, de vízvirágzást még csak lokálisan sem okozott soha. Lehetséges, hogy a Velencei-tóban e vízvirágzások ténylegesen az antropogén szennyezés következményei, s a referenciaállapottól való eltérést indikálják. Az is lehetséges azonban, hogy természetes jelenség az időnkénti Bortyococcus virágzás, s nem jelent a referenciától való eltérést. Ezt eldönteni történeti adatok hiányában nem lehet. Emiatt semleges (3) faktort kapott a csoport. 4-6. típus: Adathiány Fertőt referenciának véve nagyobbakban kiváló értéket, kisebbekben egyre romló faktort rendeltünk a csoporthoz. Adathiány miatt pontosabb besorolás lehetetlen. 7-8. típus: Holtágakat ismerő szakemberek szerint a kodon jelenléte ebben a víztípusban semleges (3). Kodon G E csoportba az igen mozgékony, vertikális pozícióját könnyen szabályozó Volvox és Eudorina dominanciájúfitoplankton sorolható. Jellegzetesen, kis méretű, sekély, nagy tápanyagtartalmú

18

(eutróf), nyugodt s emiatt átlátszó vizekben találjuk, pl. folyómelléki tavakban, holtágakban, mesterséges dísztavakban. Megjelenés a hazai tótípusokban: A holtágakat (7-8) kivéve fajaik megjelenése minden tótípusban degradálódást, a referenciától való eltérést jelent. Kodon J E csoportba tartozik a legtöbb Chlrococcales faj (mindazok, melyeket eddig más csoportnál nem említettem). A sejt- vagy cönóbiumméret kicsi (< 103 µm3), az ülepedést tüskék (Golenkinia, Micractinium, Tetrastrum staurogeniaeforme, stb.) jelenléte vagy alkalmas coenobium-forma (Actinastrum) lassíthatja. A sekély, igen tápanyaggazdag vizek jellemző fitoplanktonja, melyek mozgásban vannak annyira (pl. halak okozta bioturbáció), hogy e fajok elkerülhessék a kiülepedést. A csoport átmenetet képex az X1 kodon valamint az S kodon között, utóbbiba való átmenet akkor következik be, ha a fény kritikus tényezővé válik. Megjelenés a hazai tótípusokban: E csoport tagjai általában akkor válnak uralkodóvá, ha szervetlen tápanyagszennyezés mellett túlhalasítás is jellemző: mindkettő a referenciától való eltérést jelenti. Holtágak esetén azért lényegesen jobb a kodon megítélése, mert e vizekben előfordulhat, hogy pl. egy tavaszi ár túlzottan gyors visszahúzódása miatt „túl sok hal reked bent” egyikben-másikban természetes módon „túlhalasítva” azt. Ilyen esetben a zöldalgás „gyomosodás” referenciális lehet. Kodon K Pikoplankton méretű sejteket tartalmazó Cyanoprokaryota kolóniák. Az Aphanocapsa és Aphanothece fajokon kívül egyéb olyan nemzetségek is ide tartozhatnak, melyek sejtjei aerotópokat 7 nem tartalmaznak. Emiatt a csoport nem határolódik el élesen az LO kodontól, arról nem is beszélve, hogy a potenciálisan ide tartozó fajok taxonómiája korántsem tisztázott. Feltehetően jelentősége van annak, hogy PE vagy PC sejtek alkotják a kolóniákat. A kék gerjesztéssel sárga autofluoreszcenciát adó kolóniákat helyesebb az LO kodonba sorolni, s itt megtartani a piros fluoreszcenciát adókat. A faktorok is ez utóbbi csoportra vonatkoznak. Megjelenés a hazai tótípusokban: A tisztán nem-szikes jellegű típusban (1, 7-8) a csoport a J-hez hasonló okok miatt a referenciától való eltérést jelzi. Az utóbbi időben végzett kutatások (Vörös Lajos, szóbeli

7

Gáz vezikulumok fénymikroszkóposan látható csoportja. Helytelen régi neve: gázvakuólum. 19

közlés) szerint (ezek eredményeit edding nem publikálták) e csoport szikeseink természetesen domináns, referenciális értékű csoportja, emiatt azok kiváló ökológiai állapotát jelzi. Kodon H/H1, H2 A H kodon eredetileg a Nostocales fajokat foglalta magába, azonban ezek egy csoportba sorolása két ok miatt problematikussá vált. Erős S hajlamuk miatt bizonyos fajokat a már tárgyalt SN kodonba kellett sorolni (Padisák & Reynolds, 1998; Huszár et al., 2000). Másik ok, mely az H1/H2 szeparálást indokolja, hogy nem minden heterocitás nitrogénkötő faj asszociált jó tápanyagellátottságú vizekhez. Az H2 kodon az alacsonyabb trofitású, tiszta vizekben előforduló N-kötő fajokat (Anabaena lemmermannii, Gloeotrichia echinulata) fogalja magába, a H1 a többit. Mindkét csoport tagjai formálhatnak felszíni vízvirágzásokat. Megjelenés a hazai tótípusokban: a) H1: Kifejezetten nagy tápanyagterhelésű vizek, melyek esetén a terhelési N/P arány viszonylag alacsony (egyénkét heterocitás fajok nem is igen válnak dominánssá). Jelenlétük minden víztípusban rossz kategóriát jelöl (1). b) H2: A mérsékelt terhelésű, mérsékelt trofitású referenciális állapotok fajai. Jelenlétük és Nkötő tevékenységük az ökoszisztéma funkcionális épségének (N kötés, ha N hiány van) jele, de kiváló állapotot nem jelentenek, maximum „faktorsemlegest”. Ezért a 3-as faktor mindenhol. Ide sorolandók típusok szerint a következők: 1-es típus: Aphanizomenon klebahnii, A. gracile, Anabaena circinalis 2-es típus: minden Anabaenopsis faj (csak lokálisan, egyes öblözetekben jelentkeznek, a nyíltvízben soha, vagy csak besodródás miatt). 3-as típus: minden Anabaenopsis faj, de kiváltképp az A. hungarica 4-6 típus: valószínű módon a epipelikusan (esetleg már aerophytaként) vagy metafitikusan megjelenő Nodularia és Nostoc, melyneknek fonalai vagy telepei a nyíltvízbe keveredhetnek. 7-8 típus: a fent felsorolt 1-3 típusra jellemző fajok és az eredeti leírásban szereplők.

A rétegzett tavak többségében a nyár folyamán az epilimnion tápanyagkészletei kimerülnek, a hipolimnion gazdagodik tápanyagokban, s ez jellegzetes, nyárvégi fitoplankton asszociációk kialakulásához vezet. Ezek közül néhány funkcionálisan hasonló, de fejösszetételében kicsit különböző kodon a sekély tavakra is jellemző. Az U, LO, LM és M kodonok mindegyike ilyen. Közös jellemvonás a mozgékony, nagyméretű (tehát szűrésrezisztens) fajok kiválogatódása.

20

Kodon U E kodonnak valószínűleg egyetlen tagja az Uroglena, melynek kolóniáinak térfogata a 105 µm3-t közelíti, jellemzően oligo- vagy mezotrófikus vizekben fordul elő s akár előidézője lehet a „freshwater red-tide” jelenségnek. Megjelenés a hazai tótípusokban: A holtágakat (7-8) kivéve, ahol Uroglena előfordulás kifejezetten érintetlen oligo-mezotróf állapotot jelez (faktor: 5) a kodon előfordulása egyetlen más víztípusban sem jelent semmi jót, ugyanis erősen kinetikus vizekben ekkora kolóniák megjelenése „típusvesztést” jelez (faktorérték: 0). Kodon L - LO/ LM Az LO kodon eredetileg a Peridinium-Woronichinia asszociációra utal, mely tipikusan a rétegzett oligo- és mezotróf tavak jellemző nyárvégi fitoplankton együttese. Az ennél magasabb trofitású vizekben – széles átfadéssel – megjelenhet egy másik DinophytaCyanoprokaryota asszociáció, nevezetesen az LM, mely Ceratium-Microcystis dominanciával jellemezhető. Gyakori, hogy nyár végére H1- LO - LM kevert asszociáció alakul. A kodon parametrálása nehéz, mert a Ceratium hazai vizeinkben gyakran asszociált kolóniás (de nem Microcystis!) fajokkal, melyek jelenléte bizonyos típusokban referencia-értékű, a Microcystis pedig nem kívánatos. Emiatt az alább szereplű típusonkénti faktroértékekben a DinophytaChroococcales (de nem Microcystis) asszociációkat tüntettem fel, a Microcystis mindenképp a későbbi M kategóriába lerül. Megjelenés a hazai tótípusokban: 1-es

típus:

Ceratium-Snowella-Chroococcus

limneticus-kék

gerjesztéssel

sárga

autofluoreszcenciát adó kolóniák. A tó referenciaállapotának jelzői, 5-ös faktor. 2-es típus: nem jellemző a kodon nyári megjelenése, semleges (3). 3-as típus: a referenciaállapot nem kellően ismert, ezért a Fertőhöz hasonlóan semleges (3). 4-6 típus: nem jellemző, ha megjelenik a kodon, az jellegvesztést jelent (1) 7-8 típus: mint az 1-es (5). Kodon M E kodon fedi az a nyárvégi asszociációt, melyre a Microcystis majdcsaknem monodominanciája alakul ki, mely sokszor különböző Microcystis fajok átfedő ökotípusainak fajra szinte határozhatatlan egyvelege. Az egyedi kolóniák mérete a 106 µm3-t is elérheti, s 21

vertikális mozgásuk – különösen alacsonyabb szélességi öveken – jellegzetes napi ritmust mutat. Megjelenés a hazai tótípusokban: Nincs olyan hazai tótípus, melynek referenciáját e kodon megjelenése jelentené, faktorértéke minden víztípusra 0. Kodon R A rétegzett, mezotróf, vagy annál alacsonyabb trofitású tavak konstitucionális sajátsága, hogy bennük a metalimniont vagy a felső epilimniont lemezszerű rétegben benépesítik be kromatikus adaptációra képes Cyanoprokaryota szervezetek (Padisák et al., 2003c). A csoport klasszikus képviselője a Planktothrix (Oscillatoria) rubescens, melynek érdekes sajátsága, hogy a holomiktikus körülményeket nemhogy tolerálja, de még növeli is populációját. Kisebb rétegzett tavakban egyéb fajok (Planktothrix limosa, P. muogeotii, Planktolyngbya subtilis) is kppezhetnek metalimnetikus réteget, sőt trópusi oligotróf tóban a Cylindrospermopsis raciborskii ilyen rétege volt megfigyelhető (Barbosa & Padisák, 2003). A csoport a Z kodonnal (akkor pikoalga, pl. Cyanobium a fő összetevő) átfed. E vertikálisan jelentkező maximumokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy kis, rétegzett, tavakban egyéb csoportok is alkothatnak ilyet, pl. az E kodonba tartozó Chrysophyta szervezetek, az Y csoport cryptominadoid flagallatái, de akár a Ceratium hirundinella (Grigorszky et al., 2003a) is, ami azonban nem indokolja e szervezetek R csoportba sorolását. Megjelenés a hazai tótípusokban: Nincs olyan hazai tótípus, melynek kieléítené e kodon megjelenésének kritériumait, de ha oligotróf, rétegzett kavicsbányatóban, vagy hasonló vízben a jövőben bármely Nostocales vagy Oscillatoriales faj tiszta vagy kevert DCM-jét megtalálják, a vizet azonnal unikális élőhelyként védetté kell nyilvánítani még mesterséges jellegétől is eltekintve. Faktorérték ebben az esetben 5, a többi víztípusra pedig nem értelmezhető. Kodon V Amennyiben rétegzett tó metalimnionjában hosszan tartó jelentős redoxpotenciál különbség alakul ki az oxikus felső és az anoxikus alsó vízrétegek között (e tavak többnyire eutróf tavak), bíbor vagy zöld kénbaktériumok lehetnek a fő, úgyszintén lemezszerű rétegben előforduló primer producensek: ezek a V kodon tagjai. Megjelenés a hazai tótípusokban: 1-es típus: Anaerob vízalatti határfelületek kialakulása szine katasztrófa-jezés, faktorérték 0.

22

2-6 típus: nincs megfelelő vízmélység metalimnion kialakulására, egyébként anaerób vízalatti határfelületek a mocsaras részeken (de soha nem a nyíltvízben!) kialakulhatnak referenciaállapotban is (ezeket általában pl. színtelen kénbaktériumok népesítik be, nem fotoszintetikusak. Faktorérték itt is 0. 7-8 típus: Holtág „normálisan” feltöltődés mellett elmocsarasodik, amíg elég mély, addig nem jellemző anaerob határfelület. Ha mégis kialakul, az csak nagyfokú árnyékoltság és szélvédettség mellett fordul elő s általában antropogén tápanyagterhelés és szükséges hozzá. Faktor itt is 0. Kodon W – W1/W2/WS - Q Olyan tavakban, melyek jelentős szervesanyag terhelést kapnak (élelmiszeripari szennyvíz, hígtrágyás állattartás melléktermékei, háztartási szennyvíz utótisztító tavak, huminanyagok, stb.) olyan algaflóra lehet jellemző, mely nehezen sorolható a fenti kodonokba. E tavakban a D, J és X1 kodonokba tartozó fajok és Y-ra jellemző Cryptophyta algák mellett jelen lehetnek Euglenophyta (Euglena, Phacus, Lepocinclis, Trachelomonas) fajok, a Volvocales rend tagjai, a Dinoflagellata csoport kisebb méretű Peridinium, Glenodinium és Gymnodinnium fajai, stb. A W1 kodonba jelenleg a kistestű a pH kisebb méretű Peridinium, Glenodinium és Gymnodinnium fajok ill., az Euglena, Phacus, Lepocinclis, kolóniás Volvocales (pl. Gonium) tartoznak ez utóbbiak magasabb pH értéket is tűrnek, gyakran előfordulnak humán eredetű szerves szennyezést kapó vizekben. A W2 kodon tipikus faja a Trachelomonas (de egyéb Euglenophyta fajok besorolhatók később ide). E csoport jellegzetessége, hogy egyébként jól aerált, tiszta vizekben az üledék környékén vagy a metafitonban élnek, de gyakran sodródnak be a planktonmintákba. A WS kodon tipikus képviselője a Synura (és feltehetően sok egyéb szilíciumpikkelyes flagellata, pl. Mallomonas). Előfordulási helyeik elsősorban olyan kvázineutrális vizek, melyek organikus terhelést elsősorban természetes szárazföldi dekompozíciós termékek formájában kapnak (Padisák és mtsi., 2003d). Hasonló, általában igen produktív vizekben fordul elő a Q csoportot jelenleg egyedül képviselő Gonyostomum nemzetség, az alacsony Ca tartalom e vizeknek úgyszintén jellemzője. Megjelenés a hazai tótípusokban: W1: Magas BOI-vel rendelkező állapot referenciaként csak azokban a típusokban jelenhet meg, mely madárkolóniák természetes, tömeges fészkelő- vagy pihenőhelye. Ennek megfelelően az 1-es típusra 0 a faktorérték, a 2-3 típusra (elsősorban a nagyobb, zavarosabb vizű nádasba zárt tavak) 3-as, a 4-6 típusra 5, a holtág (7-8) típusra pedig 3. Utóbbiba nemcsak a madárkolóniák hatása számít bele, hanem az is, hogy némelyek (paleopotamos) a

23

szukcesszió előrehaladott stádiumában lévén természetesen halmoznak fel egy olyan szervesanyag készletet, mely (azzal együtt hogy e fajok gyakran metafitikusak) indokolják e kodon fajainak referenciális jelenlétét. W2: Hasonló a W1-hez, de holtág vonatkozásában kedvezőbb. WS: A kvázi neutrális környezeti igény miatt a holtág típuson kívül mindenütt rossz ökológiai állapotot jelez, holtág típusban viszont jót. Egyes tározókban ill. egyéb mesterséges medrekben, vagy a VKI szempontjából nem minősített természetes vizekben (pl. kis, huminanyagokkal szinezett erdei tavak) is jelezhet jó minőséget. Q: A kodon természetes előfordulásáról csak holtág-jellegű élőhelyekről tudunk, meg kell azonban jegyezni, hogy a faj (Goniostomum) „bolygatásra”, fixálásra való érzékenysége (azonnal dezintegrálódik) miatt lehet, hogy elterjedtebb, csak nem tudjuk. Holtág-típusra (78) 4-es a faktorérték, egyébként 0.

3. táblázat: A fitoplankton funkcionális csoportjainak (kodonjainak) néhány jellemző tulajdonsága Kodon

Habitat


Tolerancia

Érzékenység

A


Urosolenia (Rhizosolenia), Cyclotella comensis

N és P deficiencia

pH növekedés, Cdeficiencia



pH növekedés


fényhiány, C-deficiencia


Synedra acus, Nitzschia spp., Stephanodiscus hanztschii

Fényhiány, C-deficiencia





T S1




rétegzettség, pH növekedés rétegzettség, Sikimerülés

S2

zavaros, felkevert, trópusi vizek


SN Z

meleg, felkevert vizek tisztavizű epilimnion

Cylindrospermopsis, Anabaena minutissima

X3 X2

Sekély, tiszta vizű, felkevert tavak Sekély, mezotróf, felkevert tavak

B C D N P

tápanyaghiány nagy átmosódási ráta (kis retencióidő), Ndeficiencia



Synechococcus, prokaryota egysejtű pikoplankton

?

?

Koliella, Chrysococcus, eukarióta pikoplankton Plagioselmis (Rhodomonas) Chrysochromulima

alacsony alkalitás


rétegződés


24

X1

Sekély, eutróf, tápanyaggazdag, felkevert tavak

Ankyra, Monoraphidium

rétegződés


Kodon

Habitat


Tolerancia

Érzékenység

Y

Változatos, de ált. apró, tápanyaggazdag tavak apró, Ca és tápanyaggazdag tavak, nem savas Ph Kis, oligotróf, bázisszegény tavak vagy tiszta, oldott szerves anyagban viszonylag gazdag tavak átvilágított epilinon

Nagyobb méretű mikroflagellaták, pl. Cryptomonas

alacsony fény


Phacotus

magas fény,



CO2 deficiencia

Kolóniás Chlorococcales (Botryococcus, Pseudosphaerocystis, Coenpchlorys, Oocystis) Volvox, Eudorina




tápanyaghiány


fényhiány

kiülepedés


?

mély átkeveredés

Anabaena flos-aquae, Aphanizomenon flosaquae

alacsony N és C ellátottság

Anabaena lemmermannii, Gloeotrichia echinulata Uroglena


erős keveredés, fénylimitáltság, foszforlimitáltság erős keveredés, fénylimitáltság, alacsony CO2 hozzáférhetőség átkeveredés

YPh E

F G J K H1 H2 U LO LM M R V W1 W2 WS Q

Sekély, tápanyaggazdag, nyugodt vizek Sekély, tápanyaggazdag tavak, folyók Sekély, tápanyaggazdag vizek Eutróf vizek Nagy, mezotróf vizek Oligo- és mezotróf nyári epilimnion mezotróf nyári epilimnion eutróf nyári epilimnion kis, eutróf, gyakran keveredő tavak mezotróf, rétegzett tavak metalimnionja eutróf, rétegzett metalimnion Kis, szervesanyag gazdag tavak Sekély, mezotróf tavak Sekély, mezotróf tavak, neutrális pH Kis, huminanyaggal terhelt tavak

Peridinium, Woronichinia, Merismopedia Ceratium, Microcystis

?

alacsony tápanyagkoncentráció szegregált tápanyagbázis

szűrés

igen alacsony CO2 hozzáférhetőség nagy besugárzás

keveredés, fényhiány


alacsony fény, erős rétegzettség

tápanyaghiány


alacsony fény, erős rétegzettség magas BOI

instabilitás

?

?

Synura

huminanyag

pH növekedés

Gonyostomum

magas huminanyag

?



átmosódás, alacsony fény

Szűrés

Fontos látni, hogy az egyes csoportokhoz ökofiziológiai paraméterek rendelhetők, melyek alapján egy víztér abiotikus jellemzőinek ismeretében az ott jellemző fő asszociációk prognosztizálhatók s fordítva, azok arányából következtetni lehet a habitat jellegére. A jelenleg ismert sajátságok ill. azok csoport asszociáltsága a következő: Változók: hm: a felszíni, átkevert réteg vastagsága (m); I*: átlagos napi besugárzás (mol foton m-2 nap-1); σ: vízhőmérséklet (oC); [P]: oldott reaktív foszfor koncentráció (mol L-1); 25

[N]: oldott szervetlen N koncentráció (mol L-1); [Si]: oldott reaktív szilícium koncentráció (mol L-1); f: a szűrő zooplankton (elsősorban kerekesférgek és kisrákok) által naponta átszűrt vízmennyiség (%) F: Az adott csoporthoz a VKI minősítés lehetségessé tétele érdekében rendelt súlyfaktor (0,5 és 5 közti tartományban, ahol <1,0 – rossz; 1,01-2,00 – tűrhető; 2,01-3,00 - közepes, 3,014,00 – jó és > 4 – kiváló vízminőséget jelent +: az adott csoport tolerálja a jelzett határértéket -: az adott csoportnak nem jelent szelekciós előnyt, ha az adott változó a jelölt kategóriában van +/-: az adott csoport néhány faja tolerálja a jelzett határértéket ?: a csoport toleranciája gyanítható, de nem bizonyított 4. táblázat: A fitoplankton funkcionális csoportjainak válasza az élőhely néhány tulajdonságára Kodon A B C D N P T S1 S2 SN Z X3 X2 X1 XPh Y E F G J K H1 Kodon H2 U LO LM M R V

hm <3 + + + + + + + + + + + + + + + + hm <3 + + + + + + +

I* <1,5 ? + + + ? + + + + + ? ? I* <1,5 + +

σ <8 + + + + + + + + + + + + + + + σ <8 ? -

[P] <10-7 + + + +/+ + ? + + [P] <10-7 + + -

[N] <10-6 + + + + [N] <10-6 + -

[Si] <10-5 + +/+/+ + + + + + + + + + + + + + + + [Si] <10-5 + + + + + + +

[CO2] <10-5 ? + + ? + + + ? ? + ? + ? + + [CO2] <10-5 + + + ? -

f >40 ? + + + + + + + f >40 + + + + + + -

F 5 5 3 1 5 4 5 0,5 0,8 0,5 5 5 5 2 4 2 5 5 1.5 3 2 0.5 F 4 4 5 1 0.5 3 2

26

+ + + +

W1 W2 WS Q

+ + + +?

+ + + +?

?

?

+ + + +

? ? ? ?

? + ?

0,5 4 1.5 4

A fentiekben részletezett indoklás alapján az egyes tipológiai egységek és a kodonok megfelelő faktorértékeit az 5. táblázat tartalmazza. 5. táblázat: Az egyes víztípusokhoz (oszlopok) tartozó kodonok (sorok) faktorértékei Kodon A B C D N P T S1 S2 SN Z X3 X2 X1 XPh Y E F G J K H1 H2 U LO LM M R V W1 W2 WS Q

1 5 3 5

2 5 2 4

3 5 2 4

2

4

4

5 5 5 0 2 0 5 4 3,5 4 3,5 2 2 5 1 1 2 1 3 0 5 0 0 0 0 0 0

2 5 5 0 3 0 5 3,5 5 3 3 2 5 0 2 4 1 3 0 3 0 0 3 3 0 0

2 5 5 0 3 0 4 4 3 3 3 2 3 0 2 5 1 3 0 3 0 0 3 3 0 0

TÍPUS 4 5 1 3 4 2 5 5 0 3 0 4 3 3 2,5 3 2 5 0 2 5 1 3 0 1 0 0 5 5 0 0

5 5 1 2 2 2 5 5 0 3 0 4 3 3 2 3 2 4 0 1 5 1 3 0 1 0 0 5 5 0 0

6 5 1 1 2 2 5 4 0 4 0 4 3 3 2 3 2 3 0 0 5 1 3 0 1 0 0 5 5 0 0

7 5 5 5 3 5 5 5 0 2 0 5 4 3,5 3 3,5 3,5 5 3 4 3 2 1 3 5 5 0 0 2 3 4 4

8 5 5 5 3 5 5 5 0 2 0 5 4 3,5 3 3,5 3,5 5 3 4 5 2 1 3 5 5 0 0 2 3 4 4

27

Az egyes tótípusok referenciaviszonyainak leírása a rendelkezésre álló információk alapján 1. típus: Meszes, 3-15 m mély, > 100 km2 felületű, állandó nagy tó (Balaton) Tekintettel arra, hogy a típusleírásnak egyedül a Balaton felel meg, a referenciaállapot specifikusan a Balatonra kell vonatkoztatni. Ezt segíti az, hogy az eutrofizálódás előtti állapotról is vannak adataink (nemcsak minőségi, hanem fitoplankton vonatkozásában mennyiségi is), melyeknek bibliográfia jellegű (Padisák és Szabó 1997) összefoglalása és részleges tudományos összefoglalása publikált formában hozzáférhető (Padisák & Reynolds 1998). A fitoplankton VKI szempontú minősítésre való felhasználását célzó, az előző fejezetben részletezett rendszer kidolgozása során azt a Balaton adatain teszteltem (Padisák 2002, 2003), s azokat részben publikáltam (Padisák és mtsi. 2003a, 2004). Az ökológiai állapotminősítés mennyiségi kritériumai megfelelnek az 1. táblázat 14. kategóriájának, azaz Fitoplankton

biomassza, Klorofill-a tartalom (mg/m3)

nedevessúly (mg/l) KIVÁLÓ

<1

<5

JÓ

1-4

5-20

KÖZEPES

4-8

20-40

GYENGE

8-16

40-80

ROSSZ

>16

>80

Referenciaállapotban a biomassza alapján valamint a Qk index meghatározott ökológiai állapot a) A keleti medencében egész éven át kiváló, de időszakosan (a tavaszi és/vagy nyári biomasszamaximum idején) eshet a jó kategóriába. b) A nyugati medencében egész éven át kiváló vagy jó, de a Keszthelyi-medence esetén a nyári biomassza maximum eshet a „közepes” kategóriába, ennek tartama azonban a 2 hetet nem haladhatja meg.

28

A keleti és nyugati medence eltérő referenciaállapotát a vízgyűjtő aszimmetriája, a nyugati medence természetesen is nagyobb terhelése okozza. A nyári gyengébb kategória referencia szinten való engedélyezését az indokolja, hogy a tóban természetes módon megjelennek ilyenkor a N-kötő kékalgák, melyek fontos ökoszisztéma-funkciót töltenek be, s jelenlétük a Qk –t valamelyest mindenképp rontja. Fontos kikötés: a Qk index által meghatározott állapot csak akkor fogadható el, ha a biomassza alapján történő minősítés ennél nem ad rosszabb minősítést. Amennyiben a biomassza alapú minősítés rosszabb állapotot mutat, akkor azt kell elfogadni. E megkötés oka az, hogy lokális hatásra túlszaporodhat a vízben olyan faj, mely egyébként jó vagy akár kiváló állapotot indikál, ezért hatása a Qk –n nem látszik. Példa lehet erre az 1960-as évek második fele, amikor a Surirella robusta var. splendida (kodon-P, faktora 5) nyári biomasszája 10 mg/l felett volt (gyenge, vagy rossz), s a jelenség az eutrofizálódás egyik „előjele”, korai megnyilvánulása volt. Az 1993-as kotrás következtében bekövetkezett Dinobryon sociale vízvirágzás (Reynolds et al., 1993) mind biomasszára rossz, Qk –ra gyenge minősítéshez vezethetett volna. A 2003-as évben a Balaton 5 medencéjének ökológiai állapota az 1. ábrán bemutatott képet mutatta.

M

K

G

A

E


Q

2003. máj.-okt.

Q(b)

2003. máj.-okt.

Q(k)

2003. máj.-okt.

ROSSZ 2003. máj.-okt.

2003. máj.-okt.

1. ábra: A Balaton ökológiai állapota a fitoplankton alapján számított Q, Q(b) és Q(k) indexek alapján a Balaton M (Keszthely), K (Szigliget), G (Balatonakali), A (Tihany) és E (Balatonakarattya) szelvényében 2003. májusa és októbere között.

Az 1. ábrán bemutatott modellszámítás alapján elmondható: 29

1. Az egyszerű mennyiségi mutató (Qb) alapján a Balaton ökológiai állapota már 2003ban minden tóterületen kielégítette a referenciakritériumokat, sőt a Keszthelyi medencében (M) a még rövid időre megengedett közepes állapotra se süllyedt. 2. A Qk a tó minden területén lényegesen rosszabb ökológiai állapotot mutatott ki mely egyébként a víz minőségére abban az évben igen sokat panaszkodó (Cladophora gyepek) turisták minősítésével egyezett. 3. A két mutató eltérésének oka, hogy ugyan a Balatonban – ha a korábbinál sokkal kisebb mennyiségben is – még mindig az invázív, flóraidegen fajok kerülnek nyáron túlsúlyba. 4. A konzekvens Qb > Qk (azaz az előbbi jobb ökológiai állapotot mutat, mint az utóbbi) viszony az oka annak, hogy a Balatonra azt a kikötést kellett tenni, hogy, amennyiben e viszony megfordul, akkor Qb az irányadó (azt is lehetne mondani, hogy a kettő közül a rosszabbat kell ökológiai állapotként elfogadni). 5. A Balaton ökológiai állapotának megítélésére a kidolgozott rendszer alkalmas.

30

2. típus: Szikes, 1 m mély, > 100 km2 felületű, állandó nagy tó (Fertő) Tekintettel arra, hogy a típusleírásnak egyedül a Fertő felel meg, a referenciaállapot specifikusan a Fertőre kell vonatkoztatni. Ezt segíti az, hogy a tó mond osztrák, mind magyar részének fitoplanktonjáról megbízható alapadataink vannak, melyek kiterjednek a tó különböző jellegű vizeire (nyíltvíz, belső tavak), s tartalmaznak adatokat a pikoplanktonra is (a legtöbb ilyen munkára történő hivatkozást Padisák és Dokulil [1994] közli). E vizsgálatok alapján Fertő fitoplanktonjának sajátságai a következők: a) A fitoplankton relatíve fajszegény, ami együttesen tudható be a nyíltvíz nagy vezetőképeségének és nagy zavarosságának. A plankton domináns csoportját a kolóniás

pikoalgák

(Aphanocapsa,

Aphanothece

jellegű

kolóniák,

X3),

a

meroplanktonikus diatómák és zöldalgák (Fragilaria construens, Campylodiscus clypeus, Surirella peisonis, Pediastrum duplex, P), a kocsonyával rendelkező züldalgák (Oocystis spp., Planktosphaeria, Conenochlorys, Lobocystis, F), a megnyúlt, apró zöldalgák (Monoraphidium, Koliella, X1, X3) alkotják. A biomassza kétharmadát éves átlagban a P-kodon teszi ki. b) A nyíltvízben (beleértve az osztrák nyíltvizet is) konzekvens biomassza gradiens nincs, egyszer a tó északi, másszor a déli végén magasabb a biomassza, de a különbségek általában nem számottevőek. Állandó trofitási gradiens a tóban nincs. c) Annak ellenére, hogy a fitoplankton az összes szeszton elenyésző arányát (0,54%) teszi ki, a két változó között pozitív a korreláció, mert mindkettőt érinti a szél keverő hatása (meroplankton). d) A biomassza igen jelentősen „ugrál” akár egyik napról a másikra (1 mg/l alatti értékről majdnem 10-re), melynek oka, hogy a meroplanktonikus fajok hirtelen feltörő szél esetén a vízbe keverednek (2. ábra). Mindemellett az éves átlagbiomassza igen stabil, ami arra utal, hogy a tó eltartóképessége meglehetősen állnadó. E sajátságok miatt a Fertő esetén nem alkalmazható a Balatonra adott kritérium, miszerint ha Qb < Qk, akkor Qb minősítését kell elfogadni. E tó esetében még nagy biomassza (vagy klorofill) esetén is a Qk által adott ökológiai minősítés az irányadó.

31


9000

GYENGE

8000 7000 KÖZEPES

6000 5000 4000 3000

JÓ

2000 1000

KIVÁLÓ

0 1987

1988

1989

1990

1991

1992

2. ábra: A Fertő nyíltvizének (mintavételi pont: Illmitz előtti nyíltvíz) fitoplantkon biomasszája 1987 és 1991 között. A fekete négyszövek az éves átlagos biomasszát mutatják. A piros vonalak az 1. táblázat 14-es típusának megfelelő, biomassza alapján történt állapotbecslést mutatják.

e) A pikoplankton részesedése az összbiomasszában különösen tavasszal (április) magas: ilyenkor elérheti a 75%-ot is, egyéb időszakokban 20 % körüli. f) A fitoplankton hosszútávú változásaira egy lassú, 10-12 éves periódus jellemző, melyre jellemző, hogy az egyes fajok és az összbiomassza is viszonylag szabályosan oszcillál. Feltehetően a mezoklimatikus ciklusok és az ezzel kapcsolatos vízállásváltozások illetve az ebből következő betöményedési-hígulási jelenség áll a háttérben (Padisák 1998). A Fertő ökológiai állapotának a fitoplankton alapján történő, Qk alapú becslését az 1968-1994 közti időszakra, a domináns fajok éves átlagos biomasszájának alapján adom meg (3. ábra).

32

Q(k) 5 KIVÁLÓ 4 JÓ 3 KÖZEPES 2 GYENGE 1 ROSSZ 1994

1992

1990

1988

1986

1984

1982

1980

1978

1976

1974

1972

1970

1968

0

3. ábra: A Fertő ökológiai állapota a Qk index alapján 1964 és 1994 között a domináns fajok éves átlagos biomasszája alapján

A 3. ábrával kapcsolatban a következő limitációkra hívom fel a figyelmet: (i) Az értékelésben csak a rendszeres és/vagy domináns fajokat (Romeria sp., Merismopedia spp., Chroococcus minutus, C. limneticus, Microcystis sp., Cryptomonas spp., Rhodomonas spp., Chaetoceros muellerii, Cyclotella spp., egyéb apró Centrales, Fragilaria construens, apró Nitzschia, apró Navicula, Surirella peisonis, Campylodiscus clypeus, Synedra acus, Koliella sp., Lobocystis dichotoma, Coenochlorys policocca, Oocystis lacustris, O. solitaria, Crucigenia quadrata, Elakatothrix lacustris, Monoraphidium contortum, M. pseudobraunii, Tetraedron minimum, Scenedesmus spp., „Chlorella sp.”, Pediastrum duplex, Planktosphaeria gelatinosa, Euglena spp.)vettem figyelembe (ugyanis a többire nincs rendezett adatsor). Minden mintában vannak olyan fajok, melyek a fenti listában nincsenek benne, s ezek nagy valószínűséggel tartoznak olyan kodonba, melynek faktora < 4, tehát ebből a szampontból az ökológiai állapot „túlbecsült”. (ii) A pikoplanktonra nincs hosszú távú adatsor, pedig a csoport a fitoplankton 5-ös faktorú, állandó, domináns eleme. Ez a Qk alábecsléséhez vezet, tehát ezzel együtt az állapot még jobb lenne, mint amilyen.

33

(iii) Az (i)-ből eredő feltételezett felülbecslés és az (ii)-ből eredő biztos alulbecslés valószínűleg éppen kompenzálják egymást, emiatt a közölt becslés valósnak tekinthető. A Fertő hosszútávú adatsora a következőket mutatja: a) A tó hosszú távon, stabil módon kiváló ökológiai állapotú, azt referencia szerinti kiváló állapotnak lehet tekinteni. b) A kiváló állapottól való eltérés egyedül 1984-ben jelentkezett. A tónak az 1970-es években ugyanúgy növekedett a P-terhelése, mint pl. a Balatoné, mely „eutrofizációs platóként” egy csak

„jó” ökológiai állapotra csökkenést jelentett. Az algamennyiség a

kétszeres stressz (fény, sótartalom) nem növekedett jelentősen, viszont megnőtt a Microcystis mennyiség. Lokális vízvirágzások a nádas menti védettebb öblökben voltak, innen keveredtek a kolóniák a nyíltvízbe. A gyors intézkedések (terheléscsökentés elsősorban az osztrák részen) a kedvezőtlen jelenségeknek hamar véget vetettek. A előbb (i) pontként jelölt hibaforrás kiküszöbölhető a Fertő legalább egy éves adatainak pontos, minden fajt figyelembe vevő elemzésével, melyet a tó nyíltvizének Illmitz előtti térségének 1993-as adataira a 4. ábra mutat. A tó ökológiai állapota még így is szinte mindig kiváló (pedig a pikoalgák, melyek a minősítést javítanák nem szerepelnek benne) kivéve a téli időszakot és a nyár végit. A Fertőben (mint a legtöbb más tóban) télen jellemző mikroflagellaták megjelenése (sőt időszakosan Dinophyta elszaporodás is), amely alacsonyabb faktorértékek miatt az ökológiai állapotot jóra vagy közepesre viszi le. Nyár végén ugyan igen kis arányban, de megjelennek különféle kékalgák, továbbá nő a „gyom-jellegű” kovaalgák aránya is, ez az oka a nyár végi időnként „csak” jó minősítésnek. Ehelyütt fel kell kérnem az Olvasót, hogy hasonlítsa a 2. ábra ugráló biomassza értékeit (emiatt ugráló biomassza alapú állapotminősítését) azzal a kiegyensúlyozottsággal, melyet a 4. ábra Qk alapú minősítése mutat. Ez a különbség az, mely azt az ajánlást iniciálta, hogy a Fertő esetében a Qb alapú minősítés (a Balatonnal ellentétben) nem írhatja felül a Qb alapút.

34

Q(k) 5 KIVÁLÓ 4 JÓ

3

KÖZEPES

2

GYENGE 1 ROSSZ 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

hónapok (1993)

4. ábra: A Fertő Illmitz előtti nyíltvizének ökológiai állapota a Qk index alapján 1993ban az összes faj (kivéve fitoplankton) biomasszája alapján

35

3. típus: Szikes, 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó nagy tó (Velencei-tó) Tekintettel arra, hogy a típusleírásnak egyedül a Velencei-tó felel meg, a referenciaállapot specifikusan a Velencei-tóra kell vonatkoztatni. Ellentétben a Balatonnal és a Fertővel a Velencei-tó referenciaállapotának leírása igen problematikus. A fitoplanktonról először Unger (1924) közölt adatokat, figyelemre méltó a Fertő korabeli adataival való hasonlóság, s az Amphiprora costata (natrofil, szikesekre jellemző faj, a Ferőben ma is nem túl gyakori karakterfaj) dominánsként említése. Halász (1940) a kovaalgákat (melyek a tó szikes jellegére nézve a leginformatívabbak lennének) nem vizsgálta,

viszont sok olyan fajt említ

(Aphanocapsa, Aphanothece, esetleg részben Chroococcus), melyeket ma kolóniás pikoplanktonként tartunk számon, s közleménye alapján a Microcystis jelenléte a tóra már abban az időben jellemző volt. Bartha (1977) közleménye gyakorlatilag az első melyben a tavat „zöld”, „szürke” és „barna” vizekre osztották. A zöld vizek már feltehetően a Velenceitó körüli tömeges bodegaépítés (sajnos másnak nem lehet nevezni) terhelési következményei, s az általa közölt biomassza adatok (1973 július: 6,67-68,21 mg/l; 1974 augusztus: 15,55196.01 mg/l) sokszorosan magasabbak, mint a Fertő azonos időszakból (vagy akár barmikorról) származó adatai, s azt is lényegesen meghaladják, amit ma mérnek a tóban (domináns: Aphanocapsa). A Velencei tóban ezen adatok publikálása után jelenttős kotrási munkálatok zajlottak, melyek egyetlen koherens leírása Gorzó 1993-as, Salánki és Istvánovics (1993) szerkesztésében megjelent „eldugott”, szürke irodalomnak minősülő kiadványában található. Eszerint a vízminőség javítását célzó kiterjedt kotrások megbolygattak egy olyan laza üledék réteget, melynek következtében a tó jellege erősen megváltozott (megjegyzendő: laza üledék okozta nagyfokú zavarosság a szikesek jellemzője, tehát nem biztos, hogy típusidegen állapot állt elő), zavarossága nőtt, a nádirtások az eredendő mozaikosság eltűnéséhez vezettek. Minthogy emellett a terhelés jelentősen nem csökkent, és ráadásul a vízmérleg a 80-as években tartósan negatív volt (a tó teljes kiszáradását csak mesterséges vízpótlással lehetett megakadályozni), előretört a korábban nem domináns Microcystis, melynek BGSD 243 jelű, 1991-ben izolált törzse toxicitási rekordokat döntött. Ács és mtsi. (2001) diatóma bevonat vizsgálatai egyértelműen jelezték a degradációt, de sajnos fitoplanktonra hasonló összehasonlító tanulmányokat nem publikáltak.

36

A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség kérésemre rendelkezésre bocsátott három, a tó reprezentatív helyeit bemutató fitoplankton számolási jegyzőkönyvet (3. táblázat), segítségüket ezúton is köszönöm. A fenti adatokban a hasonló klorofill értékek mellett szélsőségesen különböző biomassza értékek elgondolkodtatóak. Minden adatot helyesnek elfogadva ez csak akkor lehetséges, ha a Fürdetőnél és az Agárdi mólónál tekintélyes mennyiségű pikoalga biomassza volt jelen, melyet a klorofillba belemértek, de a biomasszába nem számoltak bele. Ha a klorofillt és a biomasszát egymással arányosnak vesszük, és Fertői tapasztalat alapján a lápi terület pikoalga biomaszáját 0-nak vesszük, akkor a „hiányzó” biomassza becsült értéke a 3. táblázatban kékkel írt érték, s a Q(k) is módosul a kékkel írt értékre. A minősítés koherenciáján a korrekció nem segít, s úgyszintén kétségessé teszi az adatok értelmezését a megdöbbentően alacsony mintánkénti fajszám. Ennek vonatkozásában említenem kell, hogy Németországban a VKI-ra való felkészülés keretében kiterjedten elemezték a monitorozással megbízott hatósági laboratóriumok meglévő fitoplankton adatait, s arra a következtetésre jutottak, hogy azokat csak akkor szabad taxonómiailag érvényesnek elfogadni, ha a mintánkénti fajszám > 10 (Mischke és mtsi. 2002), mely itt egyetlen esetben sem teljesül. Fentiek okán más forrásból is szereztem be adatokat, s a következő elemzéshez használt adatok rendelkezésemre bocsátásáért Dr. Ács Évát illeti köszönet. A 4. táblázatban bemutatott adatok közül a fekete színnel nyomtatottak az eredetiek, a szineseket kalkuláltam.

37


kodon Gomphosphaeria pusilla Microcystis aeruginosa Planktolyngbya limnetica Anabaenopsis hungarica Aphanizomenon flos-aquae Ankistrodesmus angustus Golenkinia radiata Oocystis parva Pediastrum boryanum Cosmarium sp. Euglena sp. Phacus sp. Peridinium sp. Chaetoceros muellerii Nitzschia intermedia N. fonticola összes biomassza (mg/l) klorofill-a (mg/m3) Q(b) minősítés Q(k) szerint minősítés biomassza szerint, Q(b) minősítés klorofill szerint Becsült pikoalga biomassza Pikoalgával korrigált Q(k) minősítés pikoalgával korrigált Q(k) szerint

A www.kvvm.hu honlap szerint strandok állapota


faktor

Fürdető 8/11/2003 3 0 0 3 0 2 2 3 5 3 3 3 3 5 5 5

0.094 0.018 0.06 0.006

Német tisztás 8/11/2003 0.278 0.001 0.272 3.901

0.472 0.969 0.741

0.098

0.246 0.77

1.292 29.6 3.83 JÓ KIVÁLÓ JÓ 5


4.070 4,718 KIVÁLÓ

0.003 0.012 0.246 0.123 0.029 0.209 0.09 0.008

0.926 0.556

0.992 35.5 2.80 KÖZEPES

7.844 43.3 1.47 GYENGE

KIVÁLÓ KÖZEPES

KÖZEPES KÖZEPES

5.439 4,661

0 1.466

KIVÁLÓ

GYENGE


38

Ács 2000-es adatai néhány igen fontos egyezést és különbözőséget muatnak a KÖFE adataival való összehasonlításban: 1) A fajszám 35 és 43 közti a különböző mintavételi helyeken (Ács 2001-es, itt nem elemzett adatsorainak fajszáma hasonlóan magas). 2) Biomassza klorofilltartalma e vizsgálatokban is „túl” magas, melynek oka ugyanaz lehet: a pikoalgák mennyisgének hiánya. 3) Mindemellett a becsülhető pikoplankton biomassza lényegesen kisebb arányú, mint a KÖFE adatai esetén (csak egyetlen esetben haladja meg a becsült biomasszát). 4) Mindkét vizsgálat akár korrigált, akár korrigálatlan értékei legalább 1 nagyságrenddel (de néhol többel) alacsonyabbak Bartha (1977) biomassza adatainál. Szerencsés véletlen folytán Kiss Keve Tihamér 2003-ban végzett pikoplankton vizsgálatokat a tóban, egyúttal köszönöm, hogy adatait és következtetéseit e munka számára hozzáférhetővé tette. sejt/ml

2000000

1500000

1000000

500000

0 Császár

Német

Lángi

Hosszú

Kajak-k

Fürdető

5. ábra: A pikoplankton sejtszáma a Velencei-tó különböző területein 2003-ban (Kiss Keve Tihamér adatai)

42

.Kiss közlése szerint a pikoplankton mennyisége a trofitással azonos trend szerint változik, s igen apró (0,6-0,8 µm átmérőjű), fikocianin tartalmú, magányos vagy kolóniás szervezetek teszik ki. Ha átlagos átmérőként 0,6 µm–t tekintünk, akkor az 5. ábrán látható egyedszámok 10,77-215,78 µg/l-es biomasszának felelnek meg. Ez kevesebb annál, mint amennyivel Ács adatait korrigálni kellett, s sokszorosan kevesebb annál, mint amennyivel a KÖFE adatai szorultak korrekcióra. Sajnos e vizsgálatban a „rendes” fitoplantkonra nem állnak rendelkezésemre adatok, emiatt a pikoplankton és a vele együtt található nagyobb fitoplankton frakciók arányát becsülni, s ezt korrekciós faktorként használni nem tudom. Ez azért jelent igazán nagy problémát, mert a KÖFE ill. Dr. Ács Éva adatainak korrekciójakor a Német tisztást tekintettem „pikoplankton nélküli” korrekciós alapnak, s ezen pikoalga vizsgálatok azt mutatják, hogy éppen ott a legnagyobb ezek mennyisége. A Velencei tóra vonatkozó referenciaállapot meghatározásánál mindenesetre az alábbi feltevésekből kell kiindulni: 1) A Fertővel ellentétben a tóra nyilvánvaló módon nem jellemző, s a meglévő ismeretek szerint nem is volt jellemző a nagytömegű meroplankton jelenléte. Dr. Ács Éva listájában számos kovaalga van, ezeket (jobb híján) a P kodonba osztottam, de világos, hogy ebben az esetben a planktonba sodródott perifitonról van szó. 2) Az előbbiek miatt a fitoplankton rövid távú változásaiban nem várhatóak olyan naprólnapra történő, látszólag hektikus változások, mint a Ferőben. 3) A tóban, mégpedig annak egész területén, és nemcsak a szürke vizekben jelentős a pikoplankton, melynek rendszeres vizsgálata nélkül a fitoplankton mennyiségéről hiteles képet alkotni nem lehet. 4) „Alapállapotban” a tavat feltehetően karakterisztikusan jellemezte a nem-piko méretű Chroococcales csoport, melynek jelei minden munkában fellelhetők. 5) A tó eredeti, karakterisztikus planktonalgái nyomokban előkerülnek ma is (Anabaenopsis hungarica, Gomphosphaeria, pikoplankton). Oligotróf jelzőfajnak tekinthető a Quadrigula lacustris. Pusztán a Diplopsalis acuta jelenléte (s különösen Gomphosphaeriával való asszociáltsága) jelzi, hogy Velencei-tó referenciállapotát valahol a Balaton és a Fertő referenciaállapota között lehet keresni. 6) A meroplankton hiánya (ill. jelentéktelen volta) miatt itt is kiköthető, hogy ha akár a biomassza, akár a klorofill-a tartalom alapján becsült Qb < Qk, akkor a Qb által kapott állapotot kell tekintetbe venni. 43

E rövid elemzés alapján is világos kell legyen, hogy a Velencei-tó referenciaállapotát nem lehet meghatározni tudományos igényű, a fitoplankton minden frakciójára és a kllorofill-a tartalomra is kiterjedő, tisztázó jellegű alapkutatások nélkül. Ezek eredményének, valamint a rendelkezésre álló történeti adatokból (publikált adatok valamint a KÖFE adatbázisában lévő egyéb vizsgálatok anyagai)

leszűrhető együttes következtetések teszik majd lehetővé a

funkcionális csoportok parametrálásának pontosítását, s az ökológiai állapotbecslést.

44

4., 5. és 6. típus: szikesek A magyarországi tavak tipológiája 3 különböző típusba sorolja a valódi szikeseket. Az elkülönítés alapja a vízfelület mérete (4. típus: 10-100 km2 és állandó vízborítás, 5. típus: 0,510 km2 és állandó vízborítás; 6. típus: > 0,5 km2 és időszakosan kiszáradhat. Jelen helyzetben a 4. típusnak megfelelne a Fertő és a Velencei tó, de azok más típusban vannak, egyébként ilyen méretű szikes tavunk nincs (hacsak nem a Kondor tó teljesen kiszáradt állapotban). Szikes tavaink nagy része kiszáradt, vagy eredeti méretéhez képest erősen zsugorodott állapotban van, amelyik meg nem, annak vizét pótolják, szikes jellegét veszti vagy már el is vesztette (erősen módosított, degradált). Pusztán emiatt sem lehet a három típusra külön referenciaállapotot meghatározni (pl. a legnagyobb jóindulattal se lehetne az esetlegesen szükséges kiegészítő vizsgálatokat elvégezni), de látni fogjuk, hogy ezt sokkal súlyosabb okok is indokolják. E fejezetben általában a szikesekre próbálom a referenciaállapotot meghatározni. A magyarországi szikesek – együtt az egyéb alföldi kisvizekkel – a 20. század első harmadának végén kerültek a kutatások látókörébe a szegedi tudományegyetem kriptogám botanikai csoportjának köszönhetően. E vizsgálatokban kimutatták, hogy a szikesekben a kékalgák és a kovaalgák fordulnak elő nagy mennyiségben, s számos Euglenophyta fajt is kimutattak. E vizsgálatok Duna-Tisza közére vonatkozó florisztikai öszefoglalója Padisák (1999) munkájában megtalálható. Az 1970-es és az 1990-es években ismételt vizsgálatok (részben a Szikeskutató Munkacsoport, részben az Alsódunavölgyi KÖFE) szintén megállapították a kékalgák és a diatómák domináns jelenlétét, a metafitonban megdöbbentően gazdag Desmidiales flórát mutattak ki (Fehér, 2003,) a fitoplanktont rendkívül „szegényesnek” találták, s felvetették, hogy e vizekben a fotoautotróf pikoplanktonnak döntő jelentősége lehet (Fehér és Schmidt, 200x, Schmidt és Fehér, 2001). Schmidt és Fehér az 1999-2000-es gyűjtéseikből 10 szikes területről származó vízmintát bocsátott rendelkezésünkre kvantitatív fitoplankton számolás céljából, melynek eredményeit és a VKI szempontjából végzett analízisét az 5. táblázat tartalmazza. Nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy a mennyiségi fitoplankton vizsgálat fordított mikroszkópos módszerrel történt, mely a pikoalgákat csak jelzés értékűen tudja figyelembe venni, mennyiségük becslésére nem alkalmas. A helyzet komolyságát a 6. ábra érzékelteti.

45

10 um

6. ábra: Szikes tavi fitoplankton. Az ábrán fehér nyíllal jelölt szervezetek a nanoplankton körébe tartoznak. A piros nyíllal jelöltek a piko/nano mérethatáron vannak, s szinte az összes egyéb, jelöletlen, „mikroszkópos szemétnek látszó” részecske pikofitoplankton.

Az 5 táblázatban szereplő vizek közül a Szelidi-tavat kivéve (mely 8-as típusként önmaga referenciája) mind a 6. típusba tartozik, közülük a Vadkerti-tó súlyosan degradált. A levonható tanulságok a következők: a)

A szikes tavakat a növényi tápanyagok (N és P) hozzáférhetőségének korlátlansága jellemzi. A vízalatti fényklímát jellemző adat nincs, azonban elmondható, hogy minden fehér vizű szikes rendkívül átlátszatlan. Akár 30 cm-es vízmélységnél is elkülönül afotikus és eufotikus réteg, utóbbi a teljes vízmélységnek sokszor csak töredéke. Emiatt a fitoplankton szélsőségesen fénylimitált: csak árnyéktűrő fajok képesek megélni. Ezek közül is csak azok, amelyek az igen magas sótartalomra nézve is toleránsak. Nem túlzás az ilyen élőhely fajait extremofil szervezeteknek nevezni.

46

b)

A Böddi-tó különböző részeiről származó minta nagyfokú különbözősége mutatja, hogy akár egy tavon belül is akkora az élőhely-diverzitás, hogy az a fitoplankton (és minden egyéb váltoozó) nagyfokú heterogenitását okozza.

c)

A szikes jelleget alapvetően a (megfelelő főionok jelenléte melletti) magas vezetőképesség jellemzi, ezért itt a Qk –nak ezzel összefüggésben kell lennie. Az 5 táblázat adataira számított összefüggést a 7. ábra mutatja

6

5

Q(k)

4

3

y = 0.9301Ln(x) - 4.649 2 R = 0.4663 r = 0.68; n=10, P < 3%

2

1

0 0

5000

10000

15000

20000

25000

30000

35000


7. ábra: A vezetőképesség és a Qk közti összefüggés degradált és különböző referencia-szinten lévő szikesekben az 5. táblázat adatai alapján.

A számított korreláció az alacsony mintaszám miatt a szokásosan elvárhatónál alacsonyabb szinten megbízható, mindenesetre az összefüggés jellege nyilvánvaló. Ez utalás arra nézve, hogy a funkcionális csoportok szikesekre megállapított faktorai minden valószínűség szerint alkalmasak a referenciaállapot ill. az attól való deviáció mértékének becslésére. d) A vizsgált szikesekben meroplanktonikus kovaalgák nagy mennyisége (mint a 2-es típust képviselő Fertő esetében) nem mutatható ki, a P csoportba sorolt fajok jó része perifitikus eredetű (mint a 3-as típust képviselő Velencei-tó esetén). Emiatt rövidtávú (pl. hetes) mintavételezésben itt sem kell látszólag „sztochasztikus”

51

mennyiségi változásokra számítani. (Kitétel: lehetnek olyanok, melyekben a meroplankton fontos, de nincs adat.). e) A fehér szikesek kettős stresszeltsége (fény, sótartalom) miatt korlátozott azon fajok száma, mely életfeltételeiket ilyen körülmények között megtalálják. Emiatt egy eleve

korlátozott

fajkészlet

mellett

könnyen

jut

egy-egy

faj

szinte

monodominanciára (pikoplankton). Ez azt jelenti, hogy referencia-állapotban e vizek planktonikus alga fajszáma, s annak diverzitása is alacsony. Az 5. táblázat adatai alapján a 10.000 µS cm-1 tartományú vezetőképesség és Shannon-diverizitás közti fordított kapcsolat igazolható (8. ábra). 4.50 4.00

y = -0.0004x + 4.0446 R2 = 0.492

Shannon diverzitás

3.50 3.00 2.50 2.00 1.50 1.00 0.50 0.00 0

2000

4000

6000

8000

10000


7. ábra: A vezetőképesség és a Shannon diverzitás közti összefüggés degradált és különböző referencia-szinten lévő szikesekben az 5. táblázat adatai alapján.

f) Szikes vizekre a Qk által adott ökológiai állapotbecslést a Qb nem változtathatja meg. Az 5. táblázatban Qb alapján történt állapotbecslés azért hiányzik, mert az összbiomassza adatokat pikoplankton számlálás hiánya miatt nem tartom megbízhatónak. Klorofill mérés nincs, mégpedig azért, mert a minták – a standard módszer alapján megkövetelt módon - gyakorlatilag „szűrhetetlenek”, csak fluoreszcencián vagy késleltetett fluoreszcencián alapuló klorofillbecslés lehetséges, az pedig nem történt.

52

A szikes vizek ökológiai állapotbecslésére jelenleg a hatósági monitorozási hálózat nem képes. Legalább egy laboratóriumot alkalmassá kell tenni a feladatra (epifluoreszcenciás mikroszkóppal történő algaszámlálás, fluoreszcenciás módszeren alapuló klorofill mérés). Ennek fontosságát a jelenleg, dr. Vörös Lajos által vezetett OTKA kutatás bizonyítja. A 2004. október 6-8 között Tihanyban megtartott előadás (Vörös és mtsi., 2004) szerint a vizsgált tavak időszakosan mind kiszáradnak, nagy lebegőanyag tartalmuk (500-1000 mg/L) miatt átlátszóságuk csak 1-2 cm. Eufotikus mélységük emiatt igen kicsi, mindössze 2-8 cm és a 35 cm-t soha nem haladja meg. A maximális klorofill-a tartalom meghaladja a 100 mg m-3 értéket és szinte mindig 75 mg m-3 feletti. A pikoplanktont magányos, 0,8-1,2 µm átmérőjű sejtek alkotják, melyekről egyelőre nem tudjuk, hogy azok milyen mértékben fikobiliprotein hiányos (azaz nem cyanobaktérium) sejtek. Egyedszámuk elérheti a 108 egyed/cm3 értéket, melynek biomassza ekvivalense 52 mg/l (!!!). A pikoplankton:nanoplankton biomasszaarány mindig 80 % feletti. A kevert réteg:eufotikus réteg (zmix/zeu) arányával a pikoplankton százalékos részesedése nő, a nanoplanktoné csökken. A pikoplankton százalékos aránya a vezetőképesség növekedésével szintén nő.

53

7. típus: meszes holtágak A magyarországi tavak tipológiája rendkívül mostohán bánik a Kárpát-medence tán legjellegzetesebb EREDETI állóvíz-típusával, a holtággal. A 7-es típus gyakorlatilag az összes holtágat magába foglalja, a 8-as azokat, melyek a főfolyástól bármi okból távol kerülve azzal a hidrológiai kapcsolatukat elveszítették, bizonytalan vízválasztóra kerületek, ezért MÁSODLAGOSAN szikesedtek. Az általam ismert, egyetlen ilyen a Szelidi-tó, tehát az összes többi holtágat 7-es típusúnak kell tekinteni. A KVVM által kiadott, a hazai holtágak rövid leírását tartalmazó CD 38 olyan holtágat ismertet, melyek a VKI méret-feltételeinek (> 50 ha) megfelelnek. A vízminőség tényleges megítélésére alkalmas adat a gyűjteményben nincs, sok helyen megjegyzik, hogy a holtág vizsgálata alkalomszerű vagy nem rendszeres.. A VKI szempontjából szóba jövő holtágakat a 6. táblázat tartalmazza. A holtágak alga-asszociációi faktorértékeinél megállapításakor a legfőbb nehézség az volt, hogy a szukcesszió előrahaladottságától függően igen különbözőek lehetnek (ezt a tipológiába egy durva vízmélység < 1m, 1-2 m, >2 m felosztással be lehetne építeni) ezért a faktorokat úgy állapítottam meg, hogy azokba a szukcesszió bármely stádiumában lévő holtág „beleférjen”. E megoldás lehetővé teszi a kékalgásodott ill. túlzottan halastavi jellegűvé vált holtágak szűrését, nem teszi azonban lehetővé, hogy egy szerves anyaggal (pl. háztartási szennyvíz) terhelt holtágat megkülönböztessünk a biotikus szukcesszió késői stádiumában lévő holtágtól. Azt, hogy egy-egy holtág a szukcesszió előrehaladott stádiumában van, nem tekintem ökológiailag rossz állapotnak, minthogy az természetes állapot. A jelen vízügyi gyakorlat azonban ilyen esetekben szokott kellemetlen, fokozott feliszapolódásról beszélni, melyet „rossz” állapottal asszociál.

A tipológia finomításra szorul, melyben későbbi

alapkutatások eredményeit fel kell használni.

54

6. táblázat: Magyarországi, 50 ha-nál nagyobb holtágak (az első oszlopban a hivatkozott CD szerinti sorszám található, h = hosszúság (km), sz = szélesség (km), t = terület (ha), z = átlagos mélység, „jó vízminőség” = a CD leírásában találtam olyan elemet, mely arra utal, hogy referencia lehet a holtág, növényzet = növényzettel való benőttség foka jó vízminőség szám név h sz t z Az Alsó-Duna és a Ferenc-tápcsatorna holtágai 2 Belső Béda 15 0.5 75 2 van 3 Külső Béda 7.1 0.1 71 1.5 van 8 Tolnai Holt Duna 16.7 0.14 234 1.6 9 Bogyiszlói Holt Duna 2.1 0.25 52 0.6 10 Fadd-Dombori Holt Duna 10 0.18 180 1.9 A Felső Duna és a Mosoni Duna holtágai 1 Lipóti morotva tó 2.6 3.9 101 0.8 2 Dunaliliti-Cikolai Holt Duna 31.7 0.055 174 1.5 A Rába és a Répce menti holtágak 1 Holt Marcal 13 0.05 65 1.8 Az Alsó Tisza és a Maros holtágai 1 Gyálai Holt Tisza 18.7 0.086 160 3 2 Nagyfai Holt Tisza 5.9 0.103 61 1.5 3 Atkai Holt Tisza 6.8 0.122 83 3.5 5 Körtvélyesi Holt Tisza 4.7 0.128 60 3 10 Setházzugi Holt Tisza 7.5 0.174 130 2 A Közép Tisza holtágai 2 Gyova-Mámai Holt-Tisza 12 0.167 80 1.5 3 Alpári Holt Tisza 9.9 0.148 147 1.6 4 Szikrai (Lakitelki) Holt Tisza 9.7 0.122 118 1.6 van 6 Tiszakécskei Holt Tisza 6.9 0.12 83 1.8 7 Cibakházi Holt Tisza 16.9 0.07 118 2 8 Alcsi Holt Tisza 14.2 0.08 114 3.7 10 Szajoli Holt Tisza 6.5 0.12 78 1.2 12 Fegyverneki Holt Tisza 14.9 0.077 115 22.4 15 Kanyari Holt Tisza 8 0.068 54 0.9 16 Cserőközi Holt Tisza 10.5 0.074 78 0.7 17 Montaj tó 5 0.34 170 18 Felső Morotva 1.7 0.3 51 0.5 van 22 Tiszacsegei Holt Tisza 7.5 0.095 71 1.9 23 Pélyi tó 2 0.25 50 0.5 26 Énekes ér 12.2 0.12 146 0.5 A Felső Tisza Holtágai 1 Tiszaluci Holt Tisza 2 Tiszadobi Holt Tisza Nagy Morotva (Tiszanagyfalu11 Rakamaz) A Hármas Körös holtágai 14 Harangzugi Holt Körös 16 Szarvas-Békésszentandrási Holt Körös 19 Halásztelek-Túrtő-Harcsás Körös

növényzet

közepes csekély közepes közepes sok közepes sok csekély csekély csekély

közepes változó előrehaladott előrehaladott jelentős jelentős

helyenként elmocsarasodott

15 10.8

0.08 0.065

120 70

3.5 3.1

4.4

0.205

90

1.8

jelenős

5.6 29.2 18.7

0.09 0.071 0.09

50 207 168

1.9 2.2 2

közepes jelentős

55

20 Peresi Holt Körös A Bodrog holtágai 16 Keleti holtág 17 Vajdácskai holtág A Szamos és a Túr holtágai 4 Tunyogmatolcsi Holt Szamos 5 Szamossályi Holt Szamos

27.6

0.06

165

5.2 7.3

0.1 0.07

52 51

0.0325 0.15 6 0.95

225 57

2.5

előrehaladott

1.6 van 2 van

csekély szélen

1.9 2.8

közepes közepes

Miután a holtágak többségén rendszeres, a VKI kritériumainak megfelelő algológiai vizsgálatok nem folynak, sporadikus adatokkal kellett tesztelnem a kidolgozott rendszer alkalmasságát, s ennek során nem tudtam arra tekintettel lenni, hogy az adott holtág nagyobbe 50 ha-nál. Szerencsés módon több mintavételi helyről (ezek növényzettel való benőttsége változó) és évi több mintavételi időpontból származó adatokat bocsátott rendelkezésemre a Boroszlói holtágról Dr. Grigorszky István (az adatokat ezúton köszönöm), melyek a következőket mutatják. A számítás alapadatait a 7. táblázat tartalmazza.

5 KIVÁLÓ 4 JÓ 3 Q(k)

1

KÖZEPES

2 2

3 4

TŰRHETŐ

5

1

6 7

ROSSZ

0 január

m árcius

m ájus

június

augusztus

október

8. Ábra: a Tisza Boroszlói holtágának ökológiai állapota az algafajok alapján számított Qk index alapján jaunár és október között. A számok ill. a kölönféle színű görbék 7, a holtág hossztengelye mentén elhelyezkedő mintavételi pontot jelölnek.

56

BIOMASSZA (mg/l)

15 14

1

13

2

12

3

11

4

10

5

9 8 7

TŰRHETŐ

KÖZEPES

6 7

6 5 4

JÓ

3 2 1

KIVÁLÓ

0 január

március

május

június

augusztus

október

9. Ábra: a Tisza Boroszlói holtágának biomasszája (mg/l) és ökológiai állapota a Qb index alapján (az 1. táblázat 11-es típusának kategóriái szerint) jaunár és október között. A számok ill. a kölönféle színű görbék 7, a holtág hossztengelye mentén elhelyezkedő mintavételi pontot jelölnek.

A mennyiségi adatokon nyugvó minőségbecslés (9. ábra, Qb) a holtágra egészében kiváló vagy jó ökológiai állapotot jelez, kivéve az 1-3 mintavételi helyek májusi adatait. E holtágrész a legsekélyebb, leginkább növényesedett (nyáron csónakkal alig lehet bemenni), s a minősítés 1-3 kategóriával rosszabb (jó-közepes-tűrhető), mint a holtág többi részén. A fajok relatív biomasszarészesedésén nyugvó Qk (8. ábra) ezzel szemben a holtágat teljes egészében jónak vagy kiválónak minősíti, mely összhangban van a VKI azon követelményével, hogy a víztestet annak egészében kell szemlélni. Fontos tapasztalat, hogy ebben az esetben a kiválójó állapot nem lényegi függvénye sem a mintavételi időszaknak, sem annak, hogy a vizsgált holtág vagy holtág-szakasz a feltöltődés mely fázisában van. Az eredmények arra utalnak, hogy a szukcesszió előrehaladott stádiumában lévő holtágak vagy holtágrészek esetén (csakúgy, mint a Fertő vagy a szikes tavak esetében) a Qk a mérvadó index, melynek állapotértékelését akkor is el kell fogadni, ha Qb rosszabbat jelez.

57

Néhány holtág legnyíltvizesebb részének (ez általában egyezik azzal a hellyel, ahol a legnagyobb a vízmélység) augusztusi adatait tartalmazza a 8. táblázat, ill. a Qk (10. ábra) és a Qb (11. ábra) szerinti ökológiai állapotbecslés.

5 KIVÁLÓ 4 JÓ 3 Qk


En d

B or os zl ói

-h Pe ol tá re g si -H rő dol tK K öz ör ép ös ső -H ol t-K R ak ör am ös az i-H ol tÓ Ti ha sz lá a sz i-H ol t-T Si is ra za K t ec ói -H se ol gé t-K si -z ör ug ös i-H ol t-K Ti sz ör ad ös ob ,H ol tT is za K lá gy aD un a

0


50 ROSSZ

40 30 20

TŰRHETŐ

10 0

KIVÁLÓ



60

JÓ

KÖZEPES

11. Ábra: Néhány magyarországi holtág nyár végi ökológiai állapota a fitoplankton biomassza és az ebből származtatható Qb index alapján

60

8. táblázat: Néhány holtág legnyíltvizesebb területének augusztus 15 és szeptember 15 közötti fitoplankton adatai (Dr. Grigorszky István és Dr. Padisák Judit adatai) PeresiBoroszlói HoltKörös holtág Anabaema circinalis

EndrődKözépső- Rakamazi- ÓhalásziHolt-Körös Holt-Tisza Holt-Tisza

SiratóiHoltKörös

Kecsegés- Tiszado zugi-Holt- b, Holt Tisza Körös

KlágyaDuna

39.290

Anabaena spiroides

1.320

Aphanizomenon aphanizomenoides

1.751

Aphanizomenon flos-aquae

0.618

0.161

Aphanizomenon issatschenkoi

0.707

0.373

Aphanizomenon klebahnii

0.105

0.073

Aphanizomenon sp.

0.726

Cylindrospermopsis raciborskii

5.628

2.553

0.001

0.043

"an nag" Aphanocapsa sp.

0.015 0.022

Chroococcus sp Chroococcus dispersus ?

0.002 0.000

Anabaena sp. Limnothrix sp.

0.004

Limnothrix planktonica

0.059

Limnothrix redekei

0.009

0.039

Planktolyngbya limnetica

0.100

0.061

Microcystis aeruginosa

46.080

30.640

Merismopedia sp.

0.037

Romeria sp.

0.059

Oscillatoria princeps

1.870

1.962

Planktothrix agardhii

0.890

Euglena acus

0.020

0.099

Euglena caudata

0.010

Euglena ehrenberghii

0.109

Euglena limnophila

0.148

Euglena oxyuris

0.017

0.183

Euglena proxima Dang.

0.175

Euglena polymorpha

0.190

Euglena texta

0.069

Phacus orbicularis

0.009

Euglena pisciformis

0.001

Phacus pleuronectes

0.002

Strombomonas acuminata

0.001

Strombomonas urceolata

0.009

0.004

Strombomonas gibberosa

0.020

Trachelomonas hispida

0.011

Trachelomonas urnigera

0.002

Trachelomonas playfarii

0.001

Trachelomonas volvocina

0.040

Bikosoeca sp. Bicosoeca lacustris

0.136

0.001 0.001

Chrysococcus spp.

0.001

Dinobryon sertularia Dinobryon sociale

0.021

61

Dinobryon divergens

0.004

Kephyriopsis sp. Ochromonas ludibunda

0.000 0.001

Chrysochromulina parva

0.031

0.130

chrysoflagellata

0.011

0.046

chrysoflagellata medium

0.034

0.044

Trachydiscus minutulus

0.004

Gonyostomum semen

0.116

Aulacoseira granulata var. angusstissima

0.038

Centrales sp.

0.006

0.009

0.697

Cyclotella sp. Epithemia sp

0.001

Melosira varians Cymbella sp. Cymbella cystula

0.003

Cymbella lanceolata

0.009

Cymbella ventricosa

0.002

Fragilaria capucina

0.002

0.004

Fragilaria ulna Gomphonema constricta

0.016 0.001

Gomphonema olivaceum Gyrosigma attenuatuum

0.007

Gyrosigma scalproides Melosira varians

0.372

Navicula cryptocephala

0.003

0.002

Navicula hungarica Navicula radiosa Navicula sp.

0.024

Nitzschia acicularis W.Smith

0.002

0.002

0.009

Nitzschia actinastroides Nitzschia linealis Nitzschia hungarica

0.001

Nitzschia palea Nitzschia recta

0.014 0.001

Nitzschia reversa

0.057

Nitzschia sigmoidea

0.043

Nitzshia tryblionella

0.006

Nitzschia spp. Pinnularia sp. Pinnularia viridis

0.076

Rhophalodia gibba

0.007

Surirella biseriata

0.000

Surirella tenera

0.003 0.003

Synedra acus

0.023

Synedra ulna Synedra sp.

0.064

Cryptomonas erosa

0.028

Cryptomonas ovata

0.077

0.010

0.020

0.003

0.040

0.040

0.024

Cryptomonas sp.

0.039

0.204

Katablepharys ovalis

0.003

0.027

Rhodomonas sp.

0.007

0.091

Amphidinium klebsii

62

Ceratium furcoides

0.216

Ceratium hirundinella

0.200

0.070

0.481

0.164

Gymnodinium hiemale Gymnodinium sp. Peridiniopsis cunningtonii Peridinium cinctum

0.160 0.394

Peridinium bipes

0.328

Peridinium volzii Peridinium spp.

0.249

Peridinium inconspicuum

0.194

Actinastrum hantzschii Ankistrodesmus arcuatus

0.044 0.006

0.020

Ankistrodesmus falcatus Ankistrodesmus fusiformis Botryococcus braunii

0.559

Chlorella sp.

0.011

Coelastrum astroideum

0.082

Coelastrum sp.

0.038

Coelastrum microporum

0.007

0.017

Crucigenia fenestrata Crucigenia rectangularis Ankistrodesmus fusiformis Closterium sp. Closterium intermedium

0.001

Crucigenia quadrata

0.003

Crucigenia recangularis Cosmarium granatum Dictyosphaerium ehrenbergianum

0.008

Dictiosphaerum pulchellum

0.021

Didymocystis incospicua

0.000

Lobocystis planktonica (?)

0.019

Monoraphidium arcuatum

0.034

Monoraphidium contortum

0.003

0.034

Monoraphidium komarkovae

0.004

Monoraphidium minutissimum

0.001

Nephrochlamys subsolitaria

0.078

Oocystis marina

0.181

Oocystis solitaria

0.003

Oocystis sp.

0.012

Oöcystis lacustris Pediastrum boryanum

0.018

Pediastrum duplex

0.014

Pediastrum tetras

0.033

0.005

Polyedriopsis spinulosa Scenedesmus acuminatus

0.010

0.001

0.002

0.070

Scenedesmus acutus Scenedesmus ecornis

0.016

0.296

0.006 0.030

Scenedesmus bicaudatus

0.025

Scenedesmus costatogranulatus

0.015

Scenedesmus disciformis

0.214

Scenedesmus quadricauda

0.006

63

0.096

Scenedesmus spp. Scenedesmus ovaloalternus Schoederia setigera

0.001

Siderocelis ornata

0.000

Staurastrum chaetoceras

0.003

Staurastrum cingulum

0.003

Stauratrum paradoxum Staurodesmus triangularis

0.003

0.032

0.009

0.063

0.006

0.002 0.001

Teilingia granulata Tetraedron caudatum

0.348

Tetraedron minimum Tetrastrum staurogeniaeforme

0.015

Tetrastrum sp.

0.005

egyéb Chlorococcales

0.022

Closterium leiblenii

0.042

0.014

Closterium sp. Cosmarium granatum Cosmarium praecisum

0.017

Cosmarium turpini

0.020

Cosmarium sp.

0.005

Koliella sp.

0.009

Planctonema lauterbornii összes biomassza Qk

0.012 1.129

39.469

47.962

1.305

1.547

30.648

2.399

10.535

9.150

4.016

3.008

0.196

1.170

1.217

0.000

3.794

0.495

1.684

Minősítés Qk alapján

KIVÁLÓ

KÖZEPES

ROSSZ

TŰRHETŐ

TŰRHETŐ

ROSSZ

JÓ

ROSSZ

TŰRHETŐ

Minősítés Qb alapján

KIVÁLÓ

ROSSZ

ROSSZ

KIVÁLÓ

TŰRHETŐ

ROSSZ

KIVÁLÓ

JÓ

KÖZEPES

A 8. táblázat adatai alapján végzett állapotbecslés lehangoló képet mutat holtágaink állapotáról, mely egyébként a vízhasználati/terhelési adatok alapján valamint felületes vizsgálattal is sokszor egyértelmű. A részletesen elemzett Boroszlói-holtág ezen összehasonlításban is őrzi kiváló állapotát (mind Qk, mind Qb alapján), melynek alapja, hogy fitoplanktonja (ostoros, elsősorban Dinophyta, azaz Lo, dominancia) tipikus egy galériaerdőkkel szegélyezett, antropogén terheléstől mentes holtágra. A Kecsegési-Holt-Körös az előbbihez igen hasonló, valamivel rosszabb minősítésének oka a magasabb Euglenophyta arány (mely pl. trágyával vagy háztartási szennyvízzel való terheltség jele lehet). A Peresi-Holt-Körös ellentmondásos értékelésének az az oka, hogy a domináns, nagy biomasszájú Anabaena circinalis az Lo csoport faktorát kapta (mert egyébként gyakran „vikariál” sekély tavakban a mély, alacsony trofitású tavakra jellemző Anabaena lemmermannii-val), s megjelenése asszociált az Lo dinoflagellatáival, és vízvirágzást általában nem okoz. (Ha pl. Anabaena circinalis helyett A. spiroides vagy A. flos-aquae

64

dominálna, akkor a Qk rossz minősítést adna). Tekintettel arra, hogy a fenti Anabaena fajok taxonómiai elhatárolása sokszor problematikus, két megoldás adódik: a) Az A, circinalis átsorolása a H1-be (ehhez a hazai tapasztalatokat össze kell gyújteni) b) A határozás pontosságának ellenőrzése. Az Endrőd középső Holt-Körös és a A Siratói Holt-Körös minősítése egyértelmű: a magas, potenciálisan (s a legtöbb vizsgált esetben toxikus) Microcystis dominancia és magas biomassza az állóvizeknél egyáltalán előforduló legrosszabb állapotot jelenti. Ez a helyzet pl. kotrással (makrofitonok hiánya) egybekötött magas szervetlen (+magas N/P arány) terhelést követi. A Rakamazi-Holt-Tisza biomasszája ugyan nem magas, de abban a Planktothrix agardhii, egy „holtágidegen” faj dominál. A holtág szél hatásának kitett, medre bolygatott, átlátszósága alacsony lehet. Alapos vizsgálatot igényel a Qk és a Qb eltérésének értelmezése, mert ez a helyzet ellentmondásos. Az Óhalászi-Holt-Tisza speciális eset, mert rétegzett (nyári és téli-fordított) holtág, s feltehetően talaj- vagy rétegvíz eredetűen terhelt (továbbá bögékre osztott, melyek minősége szélsőségesen eltérő. Teszárné Nagy Mariann vizsgálatai (T.-Nagy 2003, 2004) kiváló vizsgálatai igazolják, hogy e holtág jellege különleges, emiatt nem feltétlenül illeszthető az általános sémába. A Tiszadobi Holt-Tisza és a Klágya-Dina minősítését alapvetően meghatározza a invázív Cylindrospermopsis

raciborskii

dominanciája,

mely

mellett

számos

H1

elem

és

„Chlorococcales gyom” fordul elő, s együttesen igen erős antropogén behatás gyanítható. Bár az e vizsgálatba bevonható holtágak száma igen csekély, megállapítható, hogy a biomassza és az összetétel alapján végzett ökológiai állapotbecslés egymással pozitívan korrelál (a negatív trend a 12. ábrán annak a következménye, hogy a Qb skálán az alacsony adatok jelentik a kiváló minősítést, a Qk esetén pedig a magasak). E gyors analízis arra is példát mutat, hogy a magyarországi, 7-es típusba tartozó holtágak annyira heterogének, hogy pl. az asszociációk megfelelő faktorálását is csak alapkutatási eredmények fogyelembe vételével lehet elfogadhatóan megoldani.

65

5

4

Qk

3

2

1

0 0

10

20

30

40

50

60


12. ábra: A Qk és a fitoplantkon biomassza közti összefüggés magyarországi holtágakon

66

8. típus: meszes-szikes holtágak, Szelidi tó A „meszes-szikes” holtág elnevezés önmagában ellentmondásos. Egy holtág, elvileg, olyan állóvíz, mely a főfolyóval való felszíni kapcsolatát – most mindegy is, hogy természetes vagy mesterséges módon – elveszítette, de nem veszítette el hidrológiai kapcsolatát, tehát pl. a felszín alatti vizek révén azzal szerves a kapcsolata. Ebben az esetben a „holtág” egyszerűen nem szikesedhet, mert a folyó – közvetetten, vagy közvetve” állandóan átmossa. Szikesedés csak akkor lehetséges, ha a holtág kellőképpen messze kerül a folyótól ahhoz, hogy a felszín alatti vizek kapcsán azzal összeköttetésben legyen, ráadásul olyan területen alakul ki, mely bizonytalan vízválasztó, emiatt nagyjából lefolyástalan, ezért töményedik (szikesedik). Ilyen vizek csak bonyolult onotgenezissel alakulhatnak ki, s természetes módon asztatikussá válnak, azaz holtág-szikes átmenet felé tolódnak, míg a hidroszeriesz ismert lépésein át eltűnnek a térképről. Az egyetlen, a VKI kritériumainak megfelelő (> 50 ha), átlalam ismert ilyen tó a Szelidi tó. A Szelidi tó egyike az alga florisztikailag legjobban ismert vizeknek köszönhetően Hortobágyi Tibor és Szemes Gábor alapvető munkáinak (Donászi et al., 1959), majd Schmidt Antal időszakos vizsgálatainak. A flóra Padisák (1999) munkájában megtalálható. Ismert ugyanakkor az, hogy a Szelidi-tó vízháztartásának „optimalizásása” érdekében számos beavatkozás történt, melyek eredményeképp a tó „édesedik”, azaz veszít szikes jellegéből. E szikes jelleget egyébként eredetileg is csak a flóra halofil ill. natrfil elemei jelezték, mennyisági arányukról történeti adatunk nincs. Ez azt is jelenti, hogy a Szelidi-tó önmagához mért referencia állapotának megállapítása szinte lehetetlen, a szikes jelleget bizonyos, mennyiségileg akár irreleváns indikátorszervezetek jelezhetik (pl. Chaetoceros muellerii, Surirella peisonis). Nincs világos képünk a tóban a pikoplankton jelentőségéről sem, mely szikes indikátor. Aű A

Szelidi-tó

fokozatos

kiédesülése

autrofizálódással

járt

együtt,

s

a

tó

invázióérzékenysége hasonló a Balatonéhoz (pl. egyazon évben jelent meg bennük a Cylindrospermopsis raciborskii, de egyéb példákat is lehet találni). A tó speciális jellegzetessége a Goniochlorys mutica (Xanthophyceae) jelenléte, mely miatt a 8-as típus a J kodonra 5-ös értéket kapott, egyúttal feladva a „halastavasodás” érzékelésének a lehetőségét. Bármely típus (1, 6, 7) faktoraival becsüljük is a tó jelen ökológiai állapotát (9. táblázat), az semmiképp nem jelez jó állapotot.

67

9. táblázat: a Szelidi-tó ökológiai állapota különböző víztípusok faktoraival kodon faktor biomassza(ug/l) Aphanothece sp. Snowella lacustris Merismopedia tenuissima Merismopedia sp. Lyngbya limnetica Pseudanabaena limnetica Aphanizomenon issatschenkoi Aphanizomenon ovalisporum Aphanizomenon sp. Cylindrospermopsis raciborskii Phacotus lenticularis Chodatella elliptica Coelastrum sp. Crucigenia quadrata Cruciegenia tetrapedia Monoraphidium contortum Oocystis lacustris Oocystis solitaria Pseudodictyosphaerium jurisii Scenedesmus quadricauda Scenedesmus spp. Tetraedron minimum egyéb Chlorococcales Koliella sp. Goniochlorys mutica Chrysochromulina parva chrysoflagellata medium Chaetoceros muellerii Nitzschia acicularis Synedra spp. összbiomassza, vagy Qk minősítés Qk alapján

minősítés alapján

1 6

7

8

Z Lo

4 5 5 1

5 5

5 5

biomassza 5.1338 33.2113

pi,1 0.0029 0.0232

pi,6 0.0036 0.0046

pi,7 0.0036 0.0232

pi,8 0.0036 0.0232

Lo Lo S1

5 1 5 1 0 0

5 5 0

5 5 0

11.3182 0.5804 108.3799

0.0079 0.0004 0.0000

0.0016 0.0001 0.0000

0.0079 0.0004 0.0000

0.0079 0.0004 0.0000

S1

0 0

0

0

12.9547

0.0000

0.0000

0.0000

0.0000

H1

1 1

1

1

318.9962

0.0446

0.0446

0.0446

0.0446

H1 H1

1 1 1 1

1 1

1 1

615.2069 396.654

0.0860 0.0555

0.0860 0.0555

0.0860 0.0555

0.0860 0.0555

0 0 0 2 3.5 3.5 0 3 5 5 5 5 0 3 5 0 3 5

933.9973 588.5504 21.2664 100.198 15.5456 424.1391

0.0000 0.2881 0.0030 0.0701 0.0022 0.0593

0.0000 0.1646 0.0000 0.0701 0.0000 0.0000

0.0000 0.2881 0.0089 0.0701 0.0065 0.1779

0.0000 0.2881 0.0149 0.0701 0.0109 0.2965

Sn YPh J P J J

0 3.5 1 5 1 1

X1 F F

4 3 5 3 5 3

3 3 3

3 3 3

29.7923 49.746 30.9941

0.0167 0.0348 0.0217

0.0125 0.0209 0.0130

0.0125 0.0209 0.0130

0.0125 0.0209 0.0130

X1

4 3

3

3

8.4205

0.0047

0.0035

0.0035

0.0035

J J J Z X3 J

1 1 1 4 4 1

3 3 3 5 4 3

5 5 5 5 4 5

146.3016 8.5501 110.8425 58.8581 31.9203 2907.4827

0.0205 0.0012 0.0155 0.0329 0.0179 0.4066

0.0000 0.0000 0.0000 0.0412 0.0179 0.0000

0.0614 0.0036 0.0465 0.0412 0.0179 1.2197

0.1023 0.0060 0.0775 0.0412 0.0179 2.0329

X2

3.5 3 3.5 3.5

47.0929

0.0230

0.0198

0.0230

0.0230

X2 A D P

3.5 5 2 5

58.2028 0.8844 38.0031 38.0031

0.0285 0.0006 0.0106 0.0266

0.0244 0.0006 0.0106 0.0266

0.0285 0.0006 0.0159 0.0266

0.0285 0.0006 0.0159 0.0266

0 0 0 5 4 0

3 3.5 3.5 5 5 5 2 3 3 5 5 5

7151.2267

1.3048 0.6216 2.3075 3.3238 tűrhető rossz közepes jó

Qb közepes közepes közepes közepes

68

A 9. táblázat minősítési értékeiből az alábbiak következnek: 1) Qb alapján természetesen egységes a minősítés az 1. táblázat 11-es típusát alapul véve. 2) Ha a tavat a Balaton referenciaállapotához viszonyítjuk, akkor Qk tűrhető minősítést ad a H1/SN/J magas arány miatt. 3) Ha a tavat szikesekhez hasonlítjuk, akkor rossz az állapota, mert szikes planktonjelleget nem mutat, s kérdéses, hogy valaha mutatott-e. 4) Ha a tavat a holtágakhoz hasonlítjuk, akkor ugyanazon okok miatt közepes a minősítése, mint az 1-es esetben, de a holtág faktorálás megengedőbb jellege miatt eggyel jobb a kategória besorolás. 5) Ha a tavat önmaga típusához hasonlítjuk, mely a Goniochlorys mutica karakteres jelenléte miatt „nem bünteti” a halastó jelleget, akkor jó a tó állapota. Mindebből egyértelmű, hogy vagy meg kell szüntetni a 8-as tótípust, vagy meg kell hagyni, és azt speciálisan a Szelidi-tóra szabni, mert más tó úgysem esik ebbe a kategóriába. Holtágtipológiai bontás lehetséges, de nem meszes/meszes-szikes alapon, hanem aszerint, hogy milyen a holtág szukcessziós stádiuma, melyet tiplológiai paraméter gyanánt vízmélységgel lehet közelíteni.

Javaslat természetes tavak közül az erősen módosított állapotúakra Az Balaton (1. típus) esetén a nyíltvízi fitoplanktonra a rekonstrukciós erőfeszítések eredményeképp a kiváló/jó állapot fennállása igazolható: a társulás nyilvánvaló és bizonyított módon konvergál az eredeti társulásszerkezethez. Meg kell azonban jegyezni, hogy a litorális régióhoz kötődő indikátorcsoportok esetén (gyakorlatilag az összes többi), az erősen módosított állapot valószínűsíthető a part nagyfokú betonozottsága (+az eredetitől idegen kőszórások) miatt (pl. a Dreissena polymorpha és a Corophyim curvispinum adventív fajok nagy biomasszája miatt) A Fertő (2. típus) a esetén a kiváló állapot állandó fennállása nem kérdőjelezhető meg. A Velencei-tó (3. típus) kapcsán súlyos adathiány állapítható meg, mint azt korábban részleteztem. Mindazonáltal a finom üledékrétegeket felkeverő kotrás (mely a tó nyíltvizének fényviszonyait alapvetően befolyásolja) valamint az időszakos édesvíz utánpótlások miatt valószínűsíthető az erősen módosított állapot. A szikes tótípusok (4-6 típus) egymástól a valóságban nem különíthetők el, mindhárom vonatkozásában a teljes kiszáradás is a természetes állapot része. Közülük erősen módosított kategóriába esnek

69

azok, melyeknek „megfelelő vízmennyiségét” édesvízzel pótolják, illetve a periodikus betöményedéseket bármely módszerrel megakadályozzák. A meszes holtágak (7. típus) közül számos sorolható az erősen módosított kategóriába, de az erősen módosított jelleget többnyire nem hidromorfológiai beavatkozások okozzák. E vizek esetében erősen módosított állapothoz vezet szennyvízbevezetés és a gelériaerdők kivágása, esetlegesen a kotrás (mint természetes szukcessziót akadályozó beavatkozás), vagy a bögékre bontás. A rendelkezésre álló adatok alapján ilyen, erősen módosított állapotú holtág az pl. Endrőd-Középső-HoltKőrös. A Szelidi-tó (8. típus) jelen állapota az erősen módosított jelleget mutatja, melynek oka a mesterséges édesvíz bevezetés. Általánosságban megállapítható, hogy a VKI típuskritériumai szerint a fitoplankton a hidromorfológiai változásokat akkor jelzi típusváltással, ha 1) Olyan mérvű mederkotrás történik, mely egy < 5 m maximális mélységű víztestben > 5m vízmélységet hoz létre (az 5 m, mint kritérium indoklását Padisák és Reynolds [2003] munkája tartalmazza). Ekkor ugyanis az adott víztér rétegződésének valószínűsége ugrásszerűen megnő, mely által egy olyan tótípus keletkezik, mely a tipológiában benne sincs. Kotrás egyébként akkor is jelentős változásokat okozhat a fitoplanktonban, ha nem mélyül ennyire a tó (példa: velencei tó finom üledékének bolygatása), mert a fényviszonyokat alapvetően meghatározza. 2) Szikes vizekbe mesterségesen vizet vezetnek a vízháztartás antropogén szempontok szerinti „normálizálása” okán, s emiatt az kiédesedik. Pl. Szelidi-tó.

A természetes tavak és az erősen módosított állapot miatt jó kategóriába tartozó 50 hanál nagyobb felületű víztestek kijelölése A terészetes tavak közül egyedi típust képvisel a Balaton (1. típus), a Fertő (2. típus), a Velencei-tó (3. típus) és a Szelidi-tó (8.típus), így ezek esetén a kiejölés evidens. A szikes típusok (4-6 típus) – mint azt a jelentés korábbi részében kifejtettem – nem felelnek meg a valóságos helyzetnek, így itt valószínűleg típus-összevonásra lesz szükség. További szempont annak vizsgálata, hogy az 50 ha-nál kisebbek közül melyek azok, amelyek jellegüknél fogva összevonhatók, emiatt összterületük alapján kell a VKI hatálya alá tartozást megállapítani. A szikesek területének nagyfokú ingadozása miatt meggondolandónak tartom, hogy a terület megállapításának alapját ne az átlagos terület, hanem a 30 éven belül mutatott legnagyobb terület képezze. A 7. típus feltétel nélkül a VKI hatálya alá tartozó vizeit a 6. táblázat

70

tartalmazza. Megjegyzendő, hogy számos olyan holtág van, mely 50 ha-nál kisebb ugyan, de közvetlen topográfiai környezetében található még 2-3 hasonlóan < 50 ha-os holtág, s ezek összevonásával 50 ha-nál nagyobb egyesített vízfelület áll elő. Annak megfontolása, hogy mely holtágak vonhatók össze és melyek nem, összehangolt team.munka eredmánye kell legyen, azt egyedi indikátor csoportra (fitoplankton) alapozva megtenni nem lehet, kiváltképp nem úgy, hogy súlyos biológiai adathiány áll fenn. Az összevonás fontosságát aláhúzza azonban, hogy számos ilyen közel fekvő kisebb holtág „szentély-jellegű”, emiatt a referenciajelleg is valószínűsíthető. Evidens példa a Rábca holtágai közül a Döglött-Rábca (15 ha), a Börcsi-Ó-Rábca (36 ha) és az Öreg-Rábca (17 ha) esete.

A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia viszonyainak kijelölése Az emberiség évezredek óta kölönféle célból tározza a vizeket, a tározás speciális esetét jelenik a völgyzárógáttal létrehozott duzzasztások, melyek az egyedi sajátosságoktól függően ökológiai

szempontból

rendkívül

változatos,

duzzasztással

létrehozott

víztereket

eredményeznek. 1) Ha a tározóban való tartózkodás ideje (a tározó méretétől függetlenül) nem haladja meg a 10 napot, akkor célszerű az adott tározót a folyó részeként kezelni, ugyanis ez a tározási idő túl rövid ahhoz, hogy a fitoplankton állóvízi sajátságokat kezdjen mutatni. 2) Ha a tározás okán a víz tartózkodási ideje meghaladja a 10 napot, akkor állóvízi társulások fejlődhetnek ki, jellegük pedig a duzzasztómű feletti maximális vízmélység függvénye. 3) Ha közvetlenül a duzzasztómű feletti maximális mélység nem haladja meg az 5 m-t, akkor referencia típus gyanánt a jelenlegi tótipológia 7-es típusának (meszes holtágak) paramétereit lehet figyelembe venni az ökológiai állapot meghatározásában. 4) Ha közvetlenül a duzzasztómű feletti maximális mélység meghaladja az 5 m-t, akkor leglábbis időszakosan rétegzett állóvíz keletkezhet. Ez a típus a magyar tótipológiában jelenleg egyáltalán nincs reprezentálva 8. Az ilyen vizek esetén a fitoplankton jellegét meghatározó tényezők közül alapvető a befolyó víz szervetlen N és P tartalma, hordalékossága. Ha mindhárom nagy, akkor a fényviszonyok javulása (hordalék 8

Pedig lehetne, mert a galériaerdők által szegélyezett, az uralkodó szélirányra merőleges holtágak gyakran mutatnak stabil nyári rétegzettésget >3 méteres maximális vízmélység esetén is, tehát van ilyen természetesen előforduló víztípus akkor is, ha ezt hidromorfológiai alapon nem kezelhető. 71

kiülepszik) nagy fitoplankton produkció várható, mely a rétegzett állapotban a hipolimnionban anoxiát okoz, melyet esetleg hipolimnetikus aerációval kell kezelni. 5) A következő fontos és meghatározó tényező a rétegzettség stabilitása, melyet alapvetően a vízhasználat jellege határoz meg (milyen időszakonként történik a vízkivétel, illetve honnan [epilimnetikus vagy hipolimnetikus]. Epilimnetikus vízkivétel a rétegzettség stabilitását mérsékelten, a hipolimnetikus pedig erősen befolyásolja. 6) A rétegződő tározók állapotbecsléséhez célszerű lenne egy releváns típus felvétele a tótipológiába (pl. holtág-altípusként lehetne definiálni), egyébként nincs őket mihez hasonlítani. Addig is mérvadó lehet azonban a holtág-referencia, mert annak faktorait jelen állapotában úgy állapítottuk meg, hogy „beleférjen” az esetleges rétegződés. A fentiektől függetlenül le kell szögezni, hogy a tározók a fitoplankton szempontjából speciális víztípust képviselnek (Reynolds, 1999). Tározókaszkádok esetén pl. megállapítható, hogy azok esetlegesen hatalmas méretük (pl. a brazíliai Tiete folyó 7 tározóból álló kaszkádja, melyek területe 63-817 km2 range-be esik) ellenére a folyóvízi kontinuum elméletét követik.

72

Irodalomjegyzék Ács, É., Lakatos, Gy. & Reskóné Nagy, M. (2001): A Velencei-tó nádbevonatában bekövetkezett változások. Hosszú távú algológiai vizsgálatok. Hidrológiai Közlöny 81: 308-310. Allende, L. & I. Izaguirre, 2003. The role of physical stability on the establishment of steady states in the phytoplankton community of two Maritime Antarctic Lakes. Hydrobiologia 502: 211-224. Barbosa, F. A. R. , & J. Padisák (2003): The forgotten lake stratification pattern: atelomixis, and its ecological importance. – Verh. Internat. Verein. Limnol. 28: 1385-1395. Bartha, Zs., 1977. Phytoplankton investigations on Lake Velencei (Algal count and biomass). Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 23: 1-11. Borhidi, A. & A. Sánta, 1999a. Vörös könyv Magyarország védett növénytársulásairól 1., KÖM Természetvédelmi Hivatal Tanulmánykötetei 6, Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest. Borhidi, A. & A. Sánta, 1999b. Vörös könyv Magyarország védett növénytársulásairól 2., KÖM Természetvédelmi Hivatal Tanulmánykötetei 6, Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest. Braun-Blanquet, J., 1964. Pflanzensociologie, Springer, Wien. DONÁSZY, E., HORTOBÁGYI, T., KÁRPÁTI, I., MEGYERI, J., PÉNZES, A., SZEMES, G. and VARGA, L. (1959): Das Leben des Szelider Sees. Die Binnengewässer Ungarns I. Limnologische Studien an einem natriumkarbonatchloridhaltigen See des ungarischen Alföld. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Entz, G. & Sebestyén, O. (1942): A Balaton élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest. Fehér, G. (2003) Szikes területek vizeinek Desmidiales flórája. Természetvédelmi Közlemények. Felföldy, L. (1972): A biológiai vízminősítés. VIZDOK, Budapest. Gulyás, P. (1998): Szaprobiológiai indikátorfajok Környezetvédelem 6, KGI, Budapest, pp. 96.

jegyzéke.

Vízi

Természet-

és

Halász, M. 1940. A Velecei tó fitoplanktonja. - Botanikai Közlemények. 37: 251-277. Huszar, V. L. M., L. H. S. Silva, M. Marinho, P. Domingos & C. L. Sant’Anna, 2000. Cyanoprokayote assemblages of eight productive tropical Brazilian waters. Hydrobiologia 424: 67-77. Izaguirre, I., G. Mataloni, L. Allende & A. Vinocur, 2001. Summer fluctuations of microbial communities in a eutrophic lake – Cierva Point, Anctarctica. J. Plankton Res. 23: 10951109. Kiss, K. T. & Padisák, J. (1990): Species succession of Thalassiosiraceae: Quantitative studies in a large, shallow lake (Lake Balaton, Hungary). - In H. Simola (ed.) Proceedings 73

of the 10th Internat. Symp. on Living and Fossil Diatoms: 481-490, Koeltz Scientific Books, Koenigstein. Komárková, J. & R. Tavera (2003): Steady-state phytoplankton assemblage int he tropical Lake Catemaco (Mexico). Hydrobiologia 502: 187-196. Mathes, J. Plambeck, G. & Schaumberg, J. (2002): Das Typisierungssystem für stehende Gewässer in Deutschland mit Wasserflächen ab 0,5 km2 zur Umsetzung Wasserrahmenrichtlinie. Aktuelle Reihe 5/02: 15-23, BTU Cottbus. Mischke, U., Nixdorf, B., Hoehn, E. & Riedmüller, U. (2002): Möglichkeiten zur Bewertung von Seen anhand des Phytoplanktons – Aktueller Stend in Deutschland. Aktuelle Reihe 5/02: 25-37, BTU Cottbus. Melo, S. de & V. L. M. Huszar, 2000. Phytoplankton in an Amazonian flood-plain lake (lago Batata, Brasil): diel variation and species strategies. J. Plankton Res. 22: 63-76. Mózes, A. & L. Vörös (2004): Különleges pikoplankton együttesek a befagyott Balatonban. Hidrológiai Közlöny 84: 85-87. Naselli-Flores, L. (2003): Man-made lakes in Mediterranean semi-arid climate: the strange case of Dr Deep Lake and Mr Shallow Lake. Hydrobiologia 506-509: 13-21. OECD (1982): Eutrophication of waters. Monitoring, assessment, control. Paris, pp. 158. Padisák, J. (1993a): The influence of different timescale disturbances on the species richness, diversity and equitablity of phytoplankton in shallow lakes. Hydrobiologia 249: 135-156. Padisák, J. (1993b): Species composition, spatial distribution, and the seasonal and interannual dynamics of phytoplankton in brown-water lakes enclosed with reed-belts (Neusiedlersee/Fertő; Austria/Hungary). BFB-Bericht 79: 13-29. Padisák, J., 1998. Sudden and gradual responses of phytoplankton to global climate change: case studies from two large, shallow lakes (Balaton, Hungary and the Neusiedlersee Austria/Hungary). In D. G. George, J. G. Jones, P. Puncochar, C. S. Reynolds and D. W. Sutcliffe (eds.), Management of lakes and reservoirs during global change: 111-125, Kluwer Acad. Publ., Dordrecht, Boston. London. Padisák, J. (1999): Checklist of aquatic algae found in the Kiskunság National Park and in the Danube-Tisza Interfluve. – In: Lõkös, L. & Rajczy, M. (eds.) The Flora of the Kiskunság National Park II. Cryptogams. Natural History of the National parks of Hungary 9: 9-146. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. Padisák, J., 2002. Javaslat vízterek biológiai állapotának jellemzésére alkalmas biológiai indikátorokra. A fitoplankton alkalmazása tavak biológiai állapotának jellemzésére a Víz Keretirányelv (VKI) ajánlásai alapján valamint az epilitikus kovaalgák monitor-értéke harmad- vagy annál alacsonyabb rendű folyóvizek minősítésére. - Szakértői jelentés, BMGE Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék. Padisák, J., 2003. Javaslat vízterek biológiai állapotának jellemzésére alkalmas biológiai indikátorokra. Az ökológiai minősítés kérdései 2003. Fitoplankton. - Szakértői jelentés, BMGE Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék. Padisák, J., 1997. Cylindrospermopsis raciborskii (Woloszynska) Seenayya et Subba Raju, an expanding, highly adaptive cyanobacterium: worldwide distribution and review of its ecology. Archiv für Hydrobiologie/Suppl. 107 (Monographic Studies): 563-593. Padisák, J. (1999): Checklist of aquatic algae found in the Kiskunság National Park and in the Danube-Tisza Interfluve. – In: Lõkös, L. & Rajczy, M. (eds.) The Flora of the Kiskunság 74

National Park II. Cryptogams. Natural History of the National parks of Hungary 9: 9-146. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. Padisák, J. & M. Dokulil, 1994. Meroplankton dynamics in a saline, turbulent, turbid shallow lake (Neusiedlersee, Austria and Hungary). Hydrobiologia 289: 23-42. Padisák, J., L. Krienitz, R. Koschel & J. Nedoma, 1997. Deep layer picoplankton maximum in the oligotrophic Lake Stechlin, Germany: origin, activity, development and erosion. European J. of Phycology 32: 403-416. Padisák, J. & Szabó, I. (1997): Botanikai kutatások: alacsony- és magasabbrendû növények [Botanical results: lower- and higher plants] In: Salánki, J. & Nemcsók, J. (szerk./editors) A Balaton kutatás eredményei 1981-1996 [Results of scientific research in Lake Balaton between 1981 and 1997): 97-136. VEAB, Veszprém, ISBN 963 7385 452 [in Hungarian] Padisák, J. & C. S. Reynolds (1998): Selection of phytoplankton associations in Lake Balaton, Hungary, in response to eutrophicatioon and restoration measures, with special reference to cyanoprokaryotes. Hydrobiologia 384: 41-53. Padisák, J., Soróczki Pintér, É. & Zámbóné Doma, Zs. (2003a): A fitoplankton diverzitása, tér- és idõbeli mintázata a Balatonban 2002-ben. In: Mahunka, S. & Banczerowski, J. (eds.) A Balaton kutatásának 2002. évi eredményei, ISSN 1419-1075, MTA, Budapest: 35-42. Padisák, J. Barbosa, F. A. R., Koschel, R. & Krienitz, L. 2003c: Deep layer cyanoprokaryota maxima are constitutional features of lakes: examples from temperate and tropical regions. Arch. Hydrobiol. Spec. Issues Advanc. in Limnol. 58: 175-199. Padisák, J. G. Borics, G. Fehér, I. Grigorszky, I. Oldal, A. Schmidt and Z. Zámbóné-Doma, 2003d. Dominant species and frequency of equilibrium phases in late summer phytoplankton assemblages in Hungarian small shallow lakes. Hydrobiologia 502: 157168. Padisák, J., Soróczki-Pintér, É., Hajnal, É. & Zámbóné-Doma, Zs. (2004): A balatoni fitoplankton tér- és időbeli mintázata 2003-ban. In: Mahunka, S. & Banczerowski, J. (eds.) A Balaton kutatásának 2003. évi eredményei: 16-26, MTA-Amulett’98, Budapest. Reynolds, C. S., 1980. Phytoplankton associations and their periodicity in stratifying lake systems. Holarctic Ecology 3: 141-159. Reynolds, C. S., 1984. toplankton periodicity: interactions of form, function, and environmental variability. Freshwater Biology 14: 111-142. Reynolds, C. S., 1997. Vegetation Processes in the Pelagic. A Model for Ecosystem Theory. ECI, Oldendorf. Reynolds, C. S., V. Huszar, C. Kruk, L. Naselli-Flores & S. Melo, 2002. Towards functional classification of the freshwater phytoplankton. J. of Plankton Research 24: 417-428. Reynolds, C. S. & A. E. Irish, 1997. Modelling phytoplankton dynamics in lakes and reservoirs: the problem o fin-situ growth rates. Hydrobiologia 349: 5-17. Reynolds, C. S., J. Padisák & I. Kóbor, 1993. A localized bloom of Dinobryon sociale in Lake Balaton: Some implications for the perception of patchiness and the maintenance of species richness. Abstracta Botanica 17: 251-260. Salánki, J. & V. Istvánovics (1993, eds.) Limnological Bases of Lake Management. Proc. of the ILEC/UNEP Training Course: 73-82. Internat. Lake Environm. Committee Foundation, Shiga. 75

Szilágyi, F., Ambrus, A., Guti, G., Juhász, P., Kovács, T., Kovács, Cs., Padisák, J.,. Pomogyi, P. & Simonffy, Z. (2004): Erősen módosított víztestek helyszíni bejárása, és biológiai validálása. Jelentés a KVVM számára. Salas, H. J. & Martino, P. (1991): A simplified phosphorus trophic state model for warmwater tropical lakes. Wat. Res. 25: 341-350. Schmidt, A. és Fehér, G. és (2001): Kiskunsági szikes tavak (KNP II) vízkémiai és algológiai vizsgálata (1998-1999). Hidrológiai Közlöny 81: 455-456. Sieburth, J. M., V. Smetacek & J. Lenz, 1978. Pelagic ecosystem structure: heterotrophic compartments of the plankton and theor relationship to plankton size fractionation. Limnology and Oceanography 23: 1256-1263. Teubner, K., M. Tolotti, S. Greisberger, H. Morscheid, M. T. Dokulil & H. Morscheid, 2003. Steady state phytoplankton in a deep pre-alpine lake: species and pigment of epilimnetic versus metalimnetic assemblages. Hydrobiologia 502: 49-64. T.-Nagy, M., Márialigeti, K., Végvári, P., Csépes, E. & Bancsi, I. (2003): Stratification analysis of the Óhalász oxbow of theRiver Tisza (Kisköre Reservoir, Hungary). Hydrobiologia 506-509: 37-44. T.-Nagy, M., Márialigeti, K., Végvári, P., Csépes, E. & Bancsi, I. (2004): A jég alatti rétegzettésg vizsgálata az Óhalászi Holt-Tiszán. XLVI Hidrobiológus Napok, Tihany, 2004. október 6-8, absztraktok: 42. old. Unger, E. 1924. Preliminary report on the investigations into the production-biological problems of Lake Velencze, Hungary. - Verh. Internat. Verein. Limnol. 2: 428-435. Vörös, L., P. Gulyás & J. Németh, 1991. Occurrence, dynamics and production of picoplankton in Hungarian shallow lakes. Int. Rev. Ges. Hydrobiol. 76: 617-629. Vörös, L.., V-Balogh, K. és Boros, E. (2004): Pikoplankton dominancia szikes tavakban. XLVI Hidrobiológus Napok, Tihany, 2004. október 6-8, absztraktok: 46. old.

76

TERMÉSZETES TAVAK TIPOLÓGIÁJÁNAK ÉS SPECIFIKUS REFERENCIA-VISZONYAINAK JELLEMZÉSE

(ZÁRÓJELENTÉS)

Készítették:

Dr. Szilágyi Ferenc koordinátor

Dr. Padisák Judit Dr. Szalma Elemér Kovács Csilla

Budapest, 2004. november 18.

TARTALOMJEGYZÉK 1

BEVEZETÉS ............................................................................................................................................... 1

2

ELVÉGZETT MUNKA .............................................................................................................................. 2 2.1 MÓDSZEREK ......................................................................................................................................... 3 2.1.1 Az értékelés szempontjai.................................................................................................................. 3 2.1.2 Fitoplankton .................................................................................................................................... 3 2.1.3 Makrofiton....................................................................................................................................... 9

3

A VIZSGÁLT TAVAK JELLEMZÉSE.................................................................................................. 10

4

A VKI ELŐÍRÁSAI TAVAKRA ............................................................................................................. 13 4.1 REFERENCIA ÁLLAPOT ........................................................................................................................ 13 4.2 ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT .......................................................................................................... 15 4.2.1 Tavak partszabályozása ................................................................................................................ 17 4.2.2 Tavak vízszintszabályozása ........................................................................................................... 17 4.2.3 Tavak kotrása ................................................................................................................................ 17 4.2.4 Vízkivétel és vízbevezetés .............................................................................................................. 18

5

A HAZAI TÓTÍPUSOK JELLEMZÉSE, REFERENCIA VISZONYAI ............................................ 18 5.1 TÓTÍPUSOK ......................................................................................................................................... 18 5.2 REFERENCIA ÁLLAPOT HATÁRAI ......................................................................................................... 23 5.2.1 Hidromorfológia ........................................................................................................................... 23 5.2.2 Hidromorfológia ........................................................................................................................... 24 5.2.3 Fitoplankton .................................................................................................................................. 26 5.2.4 Makrofiton..................................................................................................................................... 26

6

TÓPASSZPORTOK.................................................................................................................................. 27 6.1 TÓTÍPUS PASSZPORTOK ....................................................................................................................... 27 6.1.1 Síkvidéki, meszes, 3-15 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Balaton). ...... 27 6.1.2 Síkvidéki, szikes, 1-3 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Fertő tó). .......... 30 6.1.3 Síkvidéki, szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Velencei-tó).... 34 6.1.4 Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak ...... 40 6.1.5 Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 0,5-10 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak ....... 43 6.1.6 Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, > 0,5 km2 felületű, időszakos vízborítású, szikes tavak ..... 44 6.1.7 Síkvidéki, < 4 m mély, meszes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak . 45 6.1.8 Síkvidéki, < 4 m mély, meszes-szikes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak 51 6.2 LEHETSÉGES HAZAI TAVAS REFERENCIA HELYEK ............................................................................... 55

7

ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT.................................................................................................... 57 7.1 AZ ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT HAZAI KRITÉRIUMAI .................................................................... 57 7.1.1 Hidromorfológia ........................................................................................................................... 58 7.1.2 Fitoplankton .................................................................................................................................. 59 7.1.3 Makrofiton..................................................................................................................................... 60

8

JAVASLATOK A TÁROZÓK REFERENCIA VISZONYAIRA (MEP)............................................ 61 8.1 8.2 8.3

HIDROMORFOLÓGIA............................................................................................................................ 61 FITOPLANKTON ................................................................................................................................... 63 MAKROFITON ..................................................................................................................................... 63

9

ÖSSZEFOGLALÁS .................................................................................................................................. 63

10

IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................................... 64

1

BEVEZETÉS

A Víz Keretirányelve (VKI) bevezetésének munkálatai során a tavakkal az EU országainak többségében eddig meglehetősen mostohán bántak a folyókhoz képest. Ennek valószínűleg több oka is van, csak néhányat említünk ezek közül: (1) Nincsenek meg tavakra azok a biológiai minősítő rendszerek, melyek folyókra rendelkezésre állnak (makrogerinctelen minősítés, kovaalga indexek, fitoplankton minősítő rendszer, stb..) Magyarországon ehhez képest ezen a területen nem vagyunk elmaradva az EU fejlett országaitól sem, sőt egyes területeken (pl. fitoplankton) lényegesen előrébb tartunk. Jelen összefoglaló jelentés a KvVM-MTA által finanszírozott téma keretében készült, melynek címe „Az ökológiai minősítés kérdései”. A jelentés csatlakozik a „Fenntartható vízgazdálkodás fejlesztése Magyarországon” című, négy témából álló hároméves projekthez. E jelentés alapját a magyarországi potenciális referencia területek helyszíni bejárási tapasztalatai jelentették, melyek elkészítése egy másik, KvVM által finanszírozott, munka keretében történt (címe: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referenciaviszonyainak jellemzése”, megbízója: VITUKI KHT). A téma három különálló VITUKI KHT szerződést tartalmazott, melyek az alábbiak voltak: • •

•

Szalma Bt.: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referencia-viszonyainak jellemzése a makrovegetáció alapján” Témafelelős: Dr. Szalma Elemér Dr. Padisák Judit: „Felszíni vizek biológiai állapotának jellemzése a fitoplankton és/vagy a bevonatlakó algaközösségek alapján a Víz Keretirányelv szempontjai szerint” című megbízási szerződés b) pontja: „A tótípusok referencia viszonyainak leírása a fitoplankton alapján” Dr. Szilágyi Ferenc: „Természetes tavak tipológiájának és specifikus referenciaviszonyainak jellemzése”

E munkák eredményei alapján készült el a szintézisjelentés, mely az éves Országjelentést hivatott előkészíteni és segíteni az általunk elemzett területeken. A munkának több célja volt: • • • •

Az egyes tótípusok referencia viszonyainak jellemzése a fitoplankton és a makrofiton alapján (ezekre az élőlény együttesekre passzportok elkészítése). A természetes tavak, és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 hanál nagyobb felületű víztestek kijelölése. Javaslatok a referencia helyekre és az erősen módosított állapotú tavakra a fitoplankton és a makrofiton alapján. A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyainak becslése a fitoplankton és a makrofiton alapján.

E témabeszámoló a KvVM-MTA és a KvVM-VITUKI által finanszírozott témák eredményeit szintetizálva tartalmazza. A feladat komplex, több szakember együttes közreműködését igényli. A résztvevők a két vizsgált élőlénycsoport elismert szakértői voltak (lásd: 2. fejezet).

1

2

ELVÉGZETT MUNKA

A következő feladatokat végeztük el: • • • • •

•

Biológus szakértői csoportot állítottunk fel, és elkészítettük az elemzés tematikáját. Az értékelés szempontjait összefoglaltuk, és 107, a VKI hatálya alá eső, tó jellemzőit vizsgáltuk meg a szerződésben rögzített 20 helyett. Az egyes tótípusok referencia viszonyait jellemeztük a fitoplankton és makrofiton alapján. Javaslatokat tettünk a tavas referencia helyekre és az erősen módosított állapotú tavak jellemzőire. A természetes tavak, és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 hanál nagyobb felületű víztesteket kijelöltük saját adatbázis, és a területi vízügyi hatóság háttéranyagai alapján. Itt meg kell jegyeznünk, hogy csak a meglévő háttéranyagokra támaszkodhattunk. A feladatnak megfelelő KÖVIZIGES háttéranyagok elkészíttetésére (melyek sokat segítettek a folyók erősen módosított állapotának megítéléséhez, SZILÁGYI et al. 2004) az idő rövidsége miatt nem volt mód. Az Országjelentés háttéranyagainak ugyanis december közepéig el KELL készülni. Ugyanilyen ok miatt nem kerülhetett sor e munkabeszámoló egyeztetésére a területi kollégákkal. (Ez utóbbi két feladat ezért is nem került be a munkatervbe.) A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyaira vonatkozó javaslatokat dolgoztunk ki.

A referencia állapot megállapítását a Megbízóval egyetértésben nem végeztük el mindegyik, VKI-ban rögzített, élőlény együttesre. Csak a fitoplankton és a makrofiton, alapján készítettük el a fenti munkarészeket, mert ezek a legérzékenyebbek tavak esetében. Az okok az alábbiak voltak: • • • •

A rendelkezésre álló költségkeret erre volt elegendő. A kevés idő nem tette lehetővé más, VKI szempontjából fontos, élőlény együttesek bevonását az értékelésbe. A makroszkópikus gerinctelenekre nincs jelenleg elfogadott minősítési rendszer, és az állóvizeink megkutatottsága is ilyen szempontból kívánni valót hagy maga után. A halállományra vonatkozó adatok nincsenek összegyűjtve, rendszerezve. Adatgyűjtést ennyi idő alatt lehetetlen volt végezni.

A munka ökológiai szakmai részében a következő hidrobiológus szakértők vettek rész: • • •

Dr. Padisák Judit, fitoplankton és bevonatalga szakértő Dr. Szalma Elemér, makrofiton szakértő Kovács Csilla, fitoplankton és bevonatalga szakértő

A munkát Dr. Szilágyi Ferenc irányította, és a többi szakértő bevonásával és írásos anyagainak felhasználásával ő állította össze az összefoglaló jelentést a mellékletekkel együtt.

2

2.1 2.1.1

Módszerek Az értékelés szempontjai

A munka során az alábbi háttéranyagokat és információt használtuk fel: •

• •

A tavakra meglévő vonatkozó szakirodalom (felsorolásukat az irodalomjegyzék tartalmazza). A szakirodalomból fontosságuk miatt kiemeljük a magyar tókatasztert tartalmazó munkát (VITUKI 1962) és a holtágak összefoglalóját (Pálfi 2001, KVM 2001). A MICROMAP Kft által elkészített hazai tótérkép, mely típusonkénti megjelöléssel tartalmazza a természetes tavakat, és megjelöli a mesterséges tavakat is. A fenti térkép alapját jelentő táblázatot tavaink jellemzőiről.

Ezeket az anyagokat kiegészítettük saját adatainkkal és tapasztalatainkkal. Az értékelést az alábbi jellemzők alapján végeztük: • • • •

Hidromorfológiai jellemzők (ebben az esetben gyakran csak minőségi adatok álltak rendelkezésre). E jellemzők között a felületet, a vízmélységet, a térfogatot vettük elsősorban figyelembe. Hasznosítási formák. Fitoplankton összetétel és biomassza (részletesen lásd: 2.1.2. fejezet). Makrofiton jellemzők (részletesen lásd: 2.1.3. fejezet).

Nem minden tóra állt rendelkezésre azonos részletességű információ, ezért az alapadat bázis nem egyenszilárdságú. Az értékelés során figyelembe vettük az alábbi szempontokat: • •

•

2.1.2

A VKI hazai bevezetése alkalmával olyan megállapodás született, hogy a mentett oldali holtágakat soroljuk csak a tavakhoz, a hullámtériek a folyó részei. Nem teszünk különbséget a természetes úton lefűződött, és a folyószabályozások során mintegy 150 éve lefűzött holtágak között. Mindegyiket a természetes kategóriába soroljuk, ez a szempont nem játszik az erősen módosított állapot megítélésénél. Ennek oka, hogy a lefűzés régen történt, az ökoszisztéma ehhez az állapothoz alkalmazkodott, valamint a lefűződés természetes úton is előbb-utóbb bekövetkezett volna. A tavak jogi partvonalát csak néhány tavunk esetében rögzítették. E tavak esetében a felület megállapítása nem gond. A legtöbb tó esetében azonban sem a felületet, sem a vízmélységet nem mérik rendszeresen, a jogi partvonal szabályozatlan, ezért a különböző forrásból származó felület és mélység adatok között akár nagy különbségek is lehetnek. E tavaknál a sokéves becsült átlagos felületet és vízmélységet vettük figyelembe, melyet a területi vízügyi szervek határoztak meg becsléssel. Az értékelés során ez utóbbit vettük figyelembe. Fitoplankton

A PADISÁK (2002, 2003) tavi fitoplankton alapján minősítési rendszert dolgozott ki, amely együtt kezeli a különböző jellegű tavakat és azokat ért emberi hatásokat (Q index). Ez alapján a víztest ökológiai állapotát a VKI által megadott 5 minőségi osztályba (kiváló, jó, közepes, 3

tűrhető, rossz) lehet besorolni. A módszer ellenőrzése során kapott eredmények igazolták, hogy a Q index megbízhatóbban jelzi a víz ökológiai állapotát, mint a hagyományos trofitási indexek (MISCHKE ET AL. 2002). A funkcionális csoport alapú értékelés összhangban volt a nemzetközi alapkutatás legújabb eredményeivel (REYNOLDS ET AL. 2002). A REYNOLDS ET AL. (2002) és a PADISÁK (2002) módszere között kb. 80 %-os az átfedés, emiatt célszerű módszerét átdolgozni a másikra. Az átdolgozás a Q index számítási módját nem befolyásolja, befolyásolja viszont annak elemi csoportjait. Az átdolgozással több tekintetben sokkal általánosabb módszert kaphatunk, mert az új módszer: • • • • • •

Nemcsak a nyárvégi fitoplankton alapján klasszifikál, aminek pl. tavaszi havária helyzet (pl. jellemzően halpusztulás) értékelésekor lehet alapvető jelentősége. Független a földrajzi szélességtől, bár mérsékelt övi tavakra a legkidolgozottabb. Nemzetközileg ismert lehet, emiatt nem kell saját rendszerünket a provincializmus veszélyének kitenni. Nemzetközileg hozzáférhető és tesztelhető. Javasolható a nemzetközi bevezetése anélkül, hogy az elvi alapokat részleteiben el kéne magyaráznunk, tehát elegendőek az alkalmazással kapcsolatos egyeztetések. Általános jellege miatt Európa összes tavi víztípusa „belefér” mérettől és rétegzettségi típustól függetlenül.

Az ebben a fejezetben bemutatott funkcionális csoportok hasonlóak a növénytársulásban a BRAUN-BLANQUET (1964) által kidolgozott módszerhez, melyet az óta is a legszélesebb körben használnak az alapkutatásokban és a természetvédelmi gyakorlatban is (pl. BORHIDI ÉS SÁNTA, 1999A, B). Lényeges eltérés, hogy: • •

•

•

A fitoplankton társulásokat nem „étumozzuk”, hanem betűkóddal (kodon) látjuk el. Az egyes társuláscsoportok megjelenéséhez vezető ökológiai háttérmintázat – a tipológiai elemeket is beleértve – lényegesen kidolgozottabb, mint a Braun-Blanquet rendszerben ill. annak bármely későbbi alkalmazásában. E fontos körülmény kifejezi azt, hogy a rendszer a funkcionalitást a „skatulyázásnál” lényegesebbnek tartja. A rendszer A-D csoportjai a tavaszi alganövekedés funkcionális csoportjait, az E-H a nyári rétegzett állapot csoportjait tartalmazza, stb., emiatt pl. trofitási állapot szerint meghatározhatunk valószínű szezonális szukcessziós vonalakat. Pl. egy mezotróf rétegzett tóban a B Æ E Æ L Æ N, egy eutrófban pedig a C Æ G Æ M Æ P szukcessziós sor a legvalószínűbb. A rendszert nemzetközi szinten a legkiválóbb fitoplankton ökológusok fejlesztik folyamatosan.

A bevezetésre javasolt Qk index kiszámítása hasonlóan történik: s Qk = Σ (pi F) i=1 Ahol pi az egyes funkcionális csoportok (kodonok, lásd később) relatív biomasszarészesedése, F a következőkben definiálandó definiált súlyfaktor. A kapott szám minimuma 0 maximuma 5, és egész számközönként fordítható verbálisra, azaz rossz, gyenge, közepes, jó és kiváló ökológiai állapotra. Lényegi különbség, hogy egy-egy kodon faktora az egyes tótípusokra más: látni fogjuk, hogy létezik olyan kodon, mely az egyik tótípusban kiváló

4

ökológiai állapotot jelez (5-ös a faktora), a másikban pedig rosszat (0 a faktor), harmadikban meg esetleg semleges (3). A javasolt rendszer lehetővé teszi az adott típus referencia állapotához tartozó jellemzők definiálását, s az attól való eltérés mértékének becslését. Az egyes funkcionális csoportok jellemzőit az 1. táblázatban foglaltuk össze. A fajok csoportba sorolását a táblázatban található információ teszi lehetővé. Fontos látni, hogy az egyes csoportokhoz ökofiziológiai paraméterek rendelhetők, melyek alapján egy víztér abiotikus jellemzőinek ismeretében az ott jellemző fő asszociációk prognosztizálhatók s fordítva, azok arányából következtetni lehet a habitat jellegére. A jelenleg ismert sajátságok, ill. azok csoport asszociáltsága a következő: Változók: hm: a felszíni, átkevert réteg vastagsága (m); I*: átlagos napi besugárzás (mol foton m-2 nap-1); σ: vízhőmérséklet (oC); [P]: oldott reaktív foszfor koncentráció (mol L-1); [N]: oldott szervetlen N koncentráció (mol L-1); [Si]: oldott reaktív szilícium koncentráció (mol L-1); f: a szűrő zooplankton (elsősorban kerekesférgek és kisrákok) által naponta átszűrt vízmennyiség (%) F: Az adott csoporthoz a VKI minősítés lehetségessé tétele érdekében rendelt súlyfaktor (0,5 és 5 közti tartományban, ahol <1,0 – rossz; 1,01-2,00 – tűrhető; 2,01-3,00 - közepes, 3,014,00 – jó és > 4 – kiváló vízminőséget jelent +: az adott csoport tolerálja a jelzett határértéket -: az adott csoportnak nem jelent szelekciós előnyt, ha az adott változó a jelölt kategóriában van +/-: az adott csoport néhány faja tolerálja a jelzett határértéket ?: a csoport toleranciája gyanítható, de nem bizonyított

5

1. táblázat: A fitoplankton funkcionális csoportjainak (kodonjainak) néhány jellemző tulajdonsága

Kodon Habitat


Tolerancia

Érzékenység

N és P deficiencia

pH növekedés, deficiencia



pH növekedés


fényhiány, C-deficiencia


Synedra acus, Nitzschia Stephanodiscus hanztschii

Fényhiány, C-deficiencia






rétegzettség, növekedés rétegzettség, kimerülés


Urosolenia comensis

T S1



S2

zavaros, felkevert, trópusi vizek


SN Z

meleg, felkevert vizek tisztavizű epilimnion

Cylindrospermopsis, Anabaena minutissima

X3 X2 X1

Sekély, tiszta vizű, felkevert tavak Sekély, mezotróf, felkevert tavak Sekély, eutróf, tápanyaggazdag, felkevert tavak Változatos, de ált. apró, tápanyaggazdag tavak apró, Ca és tápanyaggazdag tavak, nem savas Ph Kis, oligotróf, bázisszegény tavak vagy tiszta, oldott szerves anyagban viszonylag gazdag tavak átvilágított epilinon

A B C D N P

Y YPh E

F G

Sekély, tápanyaggazdag, nyugodt vizek

(Rhizosolenia),

Synechococcus, pikoplankton

Cyclotella

prokaryota

spp.,

egysejtű

Koliella, Chrysococcus, eukarióta pikoplankton Plagioselmis (Rhodomonas) Chrysochromulima Ankyra, Monoraphidium Nagyobb méretű Cryptomonas

mikroflagellaták,

pl.

Si-

nagy átmosódási ráta (kis retencióidő), Ndeficiencia



?

?

alacsony alkalitás


rétegződés


rétegződés


alacsony fény


magas fény,



CO2 deficiencia

Kolóniás Chlorococcales Pseudosphaerocystis, Oocystis) Volvox, Eudorina




tápanyaghiány

6

pH

tápanyaghiány

Phacotus

(Botryococcus, Coenpchlorys,

C-

?

szűrés

Kodon Habitat J K H1 H2 U LO LM M R V W1 W2 WS Q


Tolerancia

Érzékenység

Sekély, tápanyaggazdag tavak, folyók Sekély, tápanyaggazdag vizek Eutróf vizek


fényhiány

kiülepedés


?

mély átkeveredés

Anabaena flos-aquae, Aphanizomenon flosaquae


Nagy, mezotróf vizek Oligo- és mezotróf nyári epilimnion mezotróf nyári epilimnion eutróf nyári epilimnion kis, eutróf, gyakran keveredő tavak mezotróf, rétegzett tavak metalimnionja eutróf, rétegzett metalimnion Kis, szervesanyag gazdag tavak Sekély, mezotróf tavak Sekély, mezotróf tavak, neutrális pH Kis, huminanyaggal terhelt tavak

Anabaena echinulata Uroglena


lemmermannii,

Gloeotrichia

Peridinium, Woronichinia, Merismopedia Ceratium, Microcystis

és

C

alacsony tápanyagkoncentráció szegregált tápanyagbázis

erős keveredés, fénylimitáltság, foszforlimitáltság erős keveredés, fénylimitáltság, alacsony CO2 hozzáférhetőség átkeveredés

igen alacsony hozzáférhetőség nagy besugárzás

CO2


alacsony fény, rétegzettség

erős

tápanyaghiány


alacsony fény, rétegzettség magas BOI

erős

instabilitás



keveredés, fényhiány átmosódás, fény

alacsony

Szűrés

?

?

Synura

huminanyag

pH növekedés

Gonyostomum

magas huminanyag

?

Megjegyzés: A kodonok részletes ismertetését, és a tótípusokban való előfordulását a háttérjelentés tartalmazza (PADISÁK 2004)

7

A funkcionális csoportok és az élőhely néhány tulajdonsága közötti összefüggést a 2. táblázat mutatja. 2. táblázat: A fitoplankton funkcionális csoportjainak válasza az élőhely néhány tulajdonságára Kodon A B C D N P T S1 S2 SN Z X3 X2 X1 XPh Y E F G J K H1 Kodon H2 U LO LM M R V W1 W2 WS Q

hm <3 + + + + + + + + + + + + + + + + hm <3 + + + + + + + + + + +

I* <1,5 ? + + + ? + + + + + ? ? I* <1,5 + + + + + +?

σ <8 + + + + + + + + + + + + + + + σ <8 ? + + + +?

[P] <10-7 + + + +/+ + ? + + [P] <10-7 + + ?

[N] <10-6 + + + + [N] <10-6 + ?

[Si] <10-5 + +/+/+ + + + + + + + + + + + + + + + [Si] <10-5 + + + + + + + + + + +

[CO2] <10-5 ? + + ? + + + ? ? + ? + ? + + [CO2] <10-5 + + + ? ? ? ? ?

f >40 ? + + + + + + + f >40 + + + + + + ? + ?

F 5 5 3 1 5 4 5 0,5 0,8 0,5 5 5 5 2 4 2 5 5 1.5 3 2 0.5 F 4 4 5 1 0.5 3 2 0,5 4 1.5 4

A fentiekben részletezett indoklás alapján az egyes tipológiai egységek és a kodonok megfelelő faktorértékeit a 3. táblázat tartalmazza.

8

3. táblázat: Az egyes víztípusokhoz (oszlopok) tartozó kodonok (sorok) faktorértékei Kodon A B C D N P T S1 S2 SN Z X3 X2 X1 XPh Y E F G J K H1 H2 U LO LM M R V W1 W2 WS Q

TÍPUS 1 5 3 5 2 5 5 5 0 2 0 5 4 3,5 4 3,5 2 2 5 1 1 2 1 3 0 5 0 0 0 0 0 0

2 5 2 4 4 2 5 5 0 3 0 5 3,5 5 3 3 2 5 0 2 4 1 3 0 3 0 0 3 3 0 0

3 5 2 4 4 2 5 5 0 3 0 4 4 3 3 3 2 3 0 2 5 1 3 0 3 0 0 3 3 0 0

4 5 1 3 4 2 5 5 0 3 0 4 3 3 2,5 3 2 5 0 2 5 1 3 0 1 0 0 5 5 0 0

5 5 1 2 2 2 5 5 0 3 0 4 3 3 2 3 2 4 0 1 5 1 3 0 1 0 0 5 5 0 0

6 5 1 1 2 2 5 4 0 4 0 4 3 3 2 3 2 3 0 0 5 1 3 0 1 0 0 5 5 0 0

7 5 5 5 3 5 5 5 0 2 0 5 4 3,5 3 3,5 3,5 5 3 4 3 2 1 3 5 5 0 0 2 3 4 4

8 5 5 5 3 5 5 5 0 2 0 5 4 3,5 3 3,5 3,5 5 3 4 5 2 1 3 5 5 0 0 2 3 4 4

A magyar tótípusokra vonatkozó kodon értékeket és a kodonok előfordulását a magyar tótípusokban az 1. Mellékletben foglaltuk össze. 2.1.3

Makrofiton

Az egyes tótípusok makrovegetáció alapján történő referencia viszonyainak leírása a rendelkezésre álló irodalmi adatok és saját vizsgálati eredményeink alapján történtek. A

9

témához kapcsolódóan figyelembe vettük az MTA-KVvM „Az ökológiai minősítés kérdései” című kutatási projekt, POMOGYI ÉS SZALMA (2003) által írt „A makrofita ökológiai minősítés kérdései” című témabeszámolóját. Ennek elméleti összefoglalóját a 2. Melléklet tartalmazza. A tótípusok elkülönítéséhez a rendelkezésünkre bocsátott „wb_lakes 2004” ArcView GIS fedvényeit és Excel adattábláit használtuk. 3

A VIZSGÁLT TAVAK JELLEMZÉSE

A magyarországi először a VITUKI (1962) foglalta össze (tókataszter). A holtmedrekkel részletesebb a "Hasznosítható holtmedrek" című összeállítás foglalkozott (VIZITERV 1974). Az 1990-es évek elején az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízására a vízügyi igazgatóságok - az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság koordinálásával - elkészítették a "Holtágak és síkvidéki tározók komplex értékelése" című tanulmányt. Ebben 176 öt hektárnál nagyobb holtágnak a szaknyilvántartásokban lévő adatait foglalták össze. A következő lépésben (1993-94-ben) a KHVM a Tisza és mellékfolyóinak holtágairól alaposabb föltáró munka és több tanulmány készült. A helyzetfeltárást a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok az ATIVIZIG irányításával végezték, együttműködve a környezetvédelmi és természetvédelmi szervezetekkel. Az OVF 1994-ben kiadta az "Útmutató a holtágak védelméhez és hasznosításához" című füzetet, a KHVM pedig 1995ben a "Tisza-völgyi holtágak" című könyvet, melyben 167 holtág leírását és térképvázlatát találjuk meg, sok fényképpel illusztrálva. 1997-re a Duna és mellékfolyói menti holtágak helyzetét is fölmérték (KVM 2004). E téma keretében összesen 107 állóvizet (tavat és holtágat) vizsgáltunk a rendelkezésre álló adatbázis alapján. Felsorolásukat, felületüket, átlagos vízmélységüket és illetékes területi hatóságukat a 4. táblázatban foglaltuk összes. A táblázat adataiból az alábbi következtetések adódnak: • • • • • • • • • •

A három nagy tavunk jellemzői élesen elkülönülnek. Az Alföldre jellemzőek a sekély tavak, melyek, ha állandóak, területüket és vízmélységüket nagymértékben változtatják éven belül is. A nagyon sekély tavak (0,5 m-nél sekélyebbek) gyakorta ki is száradhatnak nyáron, némelyik akár több éven át is száraz lehet. A listába sok olyan tó is bekerült a VIZIG-ek javaslatára, mely elnevezése alapján inkább mocsaras, vízjárta terület. Nincs olyan hegyvidéki, vagy dombvidéki tavunk, mely a VKI hatálya alá esne. A 2 m-nél mélyebb tavak (a nagy tavak kivételével) a holtágak közül kerülnek ki, de ezek sem mélyebbek 4 m-nél. A VKI hatálya alá eső mentett oldali holtágak száma kb. egyharmada az összes tó számának. Ezek között a legtöbb felülete alapján önmagában is a VKI hatálya alá esik, de akadnak olyanok is, melyek csoportosítva (gruppolva) haladják meg az 50 ha-t. Több tó esetében nem sikerült azonosítani a jellemzőket, ezeket a táblázatban „?” jellel jelöltük. A Hódos-tó és a Kakasszéki-tó területe alapján szerintünk tévesen szerepel a táblázatos és a térképi nyilvántartásban (a táblázatban vastag betűvel jelölve). Van néhány olyan tó, mely a térképi és a táblázatos nyilvántartásban nem szerepel, de a VKI hatálya alá esik (a táblázatban vastag dőlt betűvel jelölve).

10

4. táblázat: Az általunk vizsgált tavak Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41

Név Ágasegyházi Rét tó Akasztói Nagy-rét Alcsi Holt Tisza Angyalháza-Nagyrét Atkai Holt-Tisza Bába-szék Balaton Belső-Béda holtág Bogyiszlói Holt-Duna Böddi-szék Büdös-szék Cibakházi Holt-Tisza Csaj-tó Csanyteleki-halastó Cserőközi Holt-Tisza Csikóspusztai-tó Csíraszék Csongrád-Bokrosi Sós-tó Dinnyési-fertő Dinnyés-lapos Dunakiliti - Cikolai Holt-Duna (Zátonyi Holt-Duna) Egyek-Pusztakócsi-mocsarak Énekes ér Észak-Böddi Észak-Mikla Fadd - Dombori Holt-Duna Fegyverneki (Alsóréti) Holt-Tisza Fehér szík tó Félhalmi-holtágrendszer (Félhalmi-, danzugi-, Torzsási-holtág) Felső-Morotva Fertő tó Földvári-tó Fülöpházi Hosszú-rét Füred-Kócsi-tározó Garai-sóstó Gátéri Fehér-tó Gyálai Holt-Tisza Gyova - Mámai Holt-Tisza Halásztelek - Túrtő - Harcsás HoltKörös Harangzugi Holt-Körös Harkai-tó 11

Vízmélység m 0,8 0,3 3,7 2,0 3,5 0,2 3,3 2,0 0,6 0,3 0,3 2,5 2,1 1,3 0,7 ? 0,9 ? 0,5 0,4

Felület, ha 569 108 168 105 83 82 59427 75 54 460 51 282 1034 58 78 ? 134 ? 314 61

Területi hatóság ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG TIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG DDTKÖVIZIG KDT KÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG TIKÖVIZIG

1,5

174

ÉDUKÖVIZIG

0,5 0,5 0,2 0,3 1,9 2,4 ?

626 218 141 137 220 141 ?

TIKÖVIZIG ÉKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ?

2,2

73

KÖKÖVIZIG

0,8 1,3 ? 0,3

82 7505 ? 158

0,2 ? 3,0 1,5

183 ? 160 145

ÉKÖVIZIG ÉDUKÖVIZIG ? ATIKÖVIZIG TIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG

2,0

133

KÖTIKÖVIZIG

1,9 ?

53 ?

KÖTIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG

Sorszám 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86

Név Hódos-tó Holt-Marcal III Halatsó (Tiszasüly) Kadia-Ó-Duna Kakasszéki-tó Kanyari Holt-Tisza Kardoskúti Fehér-tó Kelebiai-halastavak Kelemenszék Keleti-holtág Kengyel-tó Kiskunhalasi Sós-tó Kis-rét Kisteleki Müller-szék Kolon-tó Kondor-tó Kő-halmi-szék Kunkápolnási-mocsarak Kurjantó Lázár-tó Lesence-nádasmező Lipóti morotva-tó Lódri-tó Madarasi-tó Madarász-tó Maka-szék Mikla Montaj-tó Nádas-tó Nagy-Csukás-tó Nagyfai Holt-Tisza Nagyiváni tó Nagyszéksóstó Nagyvadas tó Ordító Orgoványi-rét Ősze-szék tó Pélyi-tó Peresi Holt-Körös és a mellette levő holtágak Péteri-tó Pirtói Nagy-tó Pusztaszeri Büdösszék Riha tó Sárszentágotai-sóstó Serházzugi (Csongrádi) Holt-Tisza

12

Vízmélység m 1,0 1,8 ? ? ? 0,9 0,4 1,3 0,3 1,6 2,0 1,5 0,3 0,5 0,6 1,2 0,2 0,1 0,8 0,6 0,2 0,8 0,2 0,3 1,9 0,2 0,3 0,8 0,3 0,3 1,5 ? 0,3 0,7 0,3 0,7 1,0 0,5

Felület, ha 47 65 ? ? 25 56 89 154 134 53 52 54 305 53 896 99 81 1950 877 68 148 101 87 68 61 133 707 80 68 205 77 ? 108 145 55 401 58 50

Területi hatóság ÉKÖVIZIG ÉDUKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ? ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ÉKÖVIZIG ÉKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG TIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG ÉDUKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ÉKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ? ATIKÖVIZIG FETIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ÉKÖVIZIG

2,5

187

KÖKÖVIZIG

0,3 1,0 0,3 1,3 0,5 2,0

54 123 55 111 53 118

ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG ATIKÖVIZIG KDT KÖVIZIG ATIKÖVIZIG

Sorszám

Vízmélység m

Név

87 88 89

Felület, ha

Területi hatóság ATIKÖVIZIG KÖTIKÖVIZIG FETIKÖVIZIG

Szabadszállási tó Szajoli Holt-Tisza 1,2 83 Szamossályi Holt-Szamos Szarvas - Békésszentandrási Holt90 2,2 178 KÖKÖVIZIG Körös 91 Szarvas-tó 0,8 47 ATIKÖVIZIG 92 Szegedi Fehér-tó 1474 ATIKÖVIZIG 93 Szelidi-tó 2,6 52 ATIKÖVIZIG Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva94 1,9 88 TIKÖVIZIG köze) 95 Tiszadobi Holt-Tisza 3,1 118 TIKÖVIZIG 96 Tiszakécskei Holt-Tisza 1,8 116 KÖTIKÖVIZIG 97 Tiszaluci Holt-Tisza 3,5 144 ÉKÖVIZIG Tiszatarjáni Alkotmány TSZ 98 1,0 69 TIKÖVIZIG halastava 99 Tiszaugi Holt-Tisza 1,3 73 KÖTIKÖVIZIG 100 Tolnai Holt-Duna (3 egység) 1,6 308 KDT KÖVIZIG 101 Töreki láp ? ? DDT KÖVIZIG 102 Tunyogmatolcsi Holt-Szamos 1,9 197 FETIKÖVIZIG Vadkerti-tó (korábban Nagybüdös-tó 103 ? ? ATIKÖVIZIG néven) 104 Velencei-tó 1,9 2431 KDT KÖVIZIG 105 Vidre-éri halastavak 1,6 117 ATIKÖVIZIG 106 Vörös-mocsár 0,8 691 ATIKÖVIZIG 107 Zabszék tó 0,3 122 ATIKÖVIZIG Megjegyzések: • A vastag betűvel szedett víztest szerepel ugyan a VKI-s tavak listáján, de kicsi területe miatt nem tartozik oda. • Dőlt vastag betűvel szerepelnek a térképről hiányzó tavak. • A kérdőjeles víztestek esetében nem volt megfelelő információ az átadott anyagban. • A különböző forrásból származó felület adatok gyakran nagymértékben eltérnek (pl. Riha-tó: 111,07 ha (VIZIG adat), 86 ha (VITUKI 1962). Számos más példa is akad, pl. Vörös mocsár, Nagy Vadas tó, stb.! 4 4.1

A VKI ELŐÍRÁSAI TAVAKRA Referencia állapot

E fejezetben referencia állapot általános irányelveivel foglalkozunk. Tavak és tározók esetében a hazai javaslatokra az 5. és a 8. fejezetben térünk ki. A referencia területek kijelölésének szabályait a WFD (2000), valamint a hozzá kapcsolódó REFCOND (2002) és ECOSTAT (2003) útmutatók tartalmazzák. A VKI általában nem tesz különbséget referencia állapot jellemzése tekintetében folyók és tavak között, mindössze tavakra kötelezően előírja a fitoplankton alapján történő jellemzést.

13

Az alábbiakban ezeknek a dokumentumoknak a vonatkozó részeit idézzük, kiegészítve azokat a Magyarországra vonatkozó jellegzetességekkel. A WFD (2000) II. Melléklet, 1.3. pontja szerint valamennyi felszíni víztest típusra meg kell állapítani a típusra jellemző hidrológiaihidromorfológiai, fizikai-kémiai viszonyokat és biológiai referencia-viszonyokat, amelyek egyben az V. melléklet 1.1. fejezetében, az adott felszíni víztér típusra megadott hidrológiaihidromorfológiai, fizikai-kémiai és biológiai minőségi elemek kiváló ökológiai állapothoz tartozó értékeit jelentik. Ebből következően: • • • •

A referencia állapotot a zavartalan viszonyokra kell értelmezni, csak kis mértékű eltérés engedhető meg ettől, de a „kis mérték” nincs definiálva a VKI-ban.. A maximális ökológiai potenciáljuk megállapítása esetén az erősen módosított és a mesterséges víztesteket a hozzájuk jellegében legközelebb álló víztípus referencia állapotát kell figyelembe venni. A szennyezőanyag terhelések a tipológiát nem módosítják (viszont a következő fázisokban, a víztest kijelölésnél és a kockázatosság megállapításánál fontos lesz szennyezőanyag terhelés minősége és mértéke). Az erősen módosított és a mesterséges víztesteket nem kell típusokba sorolni.

A típusra jellemző biológiai referencia-viszonyokat terepi vizsgálatok, modellezés, vagy a kettő kombinációjával lehet meghatározni. Ahol e módszerek használata nem lehetséges, a tagországok a fenti viszonyok megállapítására szakértői döntést alkalmazhatnak. A fenti előírások ránk vonatkozó következményei az alábbiak: •

• • •

•

A referencia állapotot nekünk kell meghatároznunk, mert a zavartalan helyzet, a kis mértékű változások nincsenek definiálva a VKI-ban (sem az útmutatóiban). Vagyis nekünk kell eldöntenünk, hogy milyen mértékű hidromorfológiai, biológiai, stb. változást tartunk még megengedhetőnek a referencia állapothoz. Az első ponttal kapcsolatban figyelembe kell venni azt, hogy nálunk gyakorlatilag nincs zavartalan víztest. A megengedhető emberi behatás mértékének megállapítása esetén tehát józan mértékletességet kell tanúsítanunk. A jó és a kiváló állapot határát a VKI előírásai nem rögzítik, itt is van tehát játékterünk. A referencia állapot megállapítása során mi nem nagyon támaszkodhatunk meglévő részletes biológiai adatbázisra (de hasonló igaz a kémiai adatsora és a szintetikus anyagokra is). A referencia területek megfelelő részletességű felmérése a PHARE project feladata lesz remélhetőleg („Felszíni vizeink ökológiai feltárása”). Adatok nélkül modellezni sem lehet. A régi adatok, pedig szórványosak, pontosságuk kérdéses, és nem a zavartalan állapotú időkből származnak. Marad tehát a referencia állapot megállapítása szakértői becslés alapján.

A WFD (2000) V. Melléklete tartalmazza azokat a jellemzőket, melyeket figyelembe kell venni a minősítéséhez az alábbiak szerint: • •

Biológiai elemek (a vízi flóra összetétele és sokasága, a fenéklakó gerinctelen fauna összetétele és egyedsűrűsége, a halfauna összetétele és egyedsűrűsége). Tavak esetében eltérés a folyókkal szemben, hogy a fitoplankton szerepe nagyon megnő a jellemzésben. A biológiai elemekre hatással levő hidrológiai és morfológiai elemek (hidrológiai rezsim, az áramlás mértéke és dinamikája, kapcsolat a felszín alatti víztestekkel, a folyó folytonossága, a morfológiai viszonyok, a folyó mélységének és szélességének változékonysága, a mederágy szerkezete és anyaga, a parti sáv szerkezete).

14

•

A biológiai elemekre hatással levő kémiai és fizikai-kémiai elemek (Általános jellemzők: hőmérsékleti viszonyok, oxigén ellátottsági viszonyok, sótartalom, savasodási állapot, tápanyag viszonyok. Különleges szennyezőanyagok: minden elsőbbségi anyag által okozott szennyeződés, amelynek a víztestbe vezetését azonosították, egyéb, olyan anyagok által okozott szennyezés, amelyekről megállapították, hogy jelentős mennyiségben vezették a víztestbe).

A WFD (2000) V. Mellékletének 1.2.1-1.2.2 részei megadják egyebek mellett a kiváló ökológiai állapot meghatározását. Az 1.2.2 táblázat normatív definíciót ad a tavakra vonatkozó kiváló ökológiai állapot meghatározásához, minden egyes biológiai, fizikai-kémiai és hidromorfológiai minőségi elem tekintetében. A fentiekre a REFCOND (2002) és az ECOSTAT (2003) útmutatók ajánlásai a következők: • •

• • •

A referencia feltételeket minden víztestre meg kell határozni. A referencia feltétel (vagy állapot) nem szükségképpen esik egybe a zavartalan feltételek fennállásával. Ezek magukban foglalhatnak nagyon csekély zavarásokat is, ami azt jelenti, hogy az emberi kényszerek megengedettek addig a pontig, amíg azok csak nagyon csekély ökológiai hatásokkal járnak. A referencia állapot a kiváló ökológiai állapottal egyenlő, azaz nincs, vagy legfeljebb csak igen csekély mértékű zavarás tapasztalható az általános fizikai-kémiai, hidromorfológiai és biológiai minőségi elemekben. A referencia feltételek a releváns biológiai minőségi elemekben megjelennek, és ez adja az alapját az ökológiai állapot meghatározásának. A referencia feltételek a jelen vagy a múlt állapotát tükrözhetik.

A fenti előírások ránk vonatkozó következményei az alábbiak: • • • • • • •

A referencia állapot definiálásánál is a biológiai elemek elsődlegesek. Alkalmazhatunk hidromorfológiai szűrést a referencia állapot szempontjából szóba jöhető víztestek leválogatására, de a kiváló állapot meglétét az ökológia dönti el. Elsősorban szakértői becslést alkalmazhatunk a referencia állapot meghatározása során. A referencia állapotot biológiai tényezők esetében jelenleg elsősorban karakterfajokra, vagy a teljes fajlista alapján tudjuk definiálni. A tömegességi mutatók használatára még nincs elegendő adatunk. A referencia feltételeket jelenleg víztípusokra kell meghatároznunk, az összes víztestre meghatározás később történik. A referencia állapot típuson belül sem jellemezhető diszkrét értékekkel az egyes jellemzők esetében, meg kell adni azt a tartományt, amelyen belül az értékek még a referencia állapot fennállását jelzik. A referencia állapot változékonysága nem lehet nagyobb, mint a típusok közötti változékonyság, vagy a jó, közepes, stb. osztályok közötti különbség.

A referencia és egyéb állapotok megállapításának lépéseit illetően utalunk a forrásmunkákra (WFD 2000, REFCOND 2002, ECOSTAT 2003), de azt korábbi jelentésünkben is ismertettük (SZILÁGYI ET AL. (2004). 4.2

Erősen módosított állapot

15

E fejezetben az erősen módosított állapot általános irányelveivel foglalkozunk. Tavak esetében a hazai javaslatokra a 7. fejezetben térünk ki. Az erősen módosított állapot jellemzésére a WFD (2000), és annak ide vonatkozó útmutatója a HMWB (2002) ad támpontokat. Ennek alapján készült el a hazai szabályozás Kormányrendeleti szinten. E szabályozás az alábbi fő elemeket tartalmazza: „(1)

A felszíni víztest mesterségessé vagy erősen módosítottá nyilvánítható, ha: a)

a víztest hidrológiai és hidromorfológiai jellemzőinek a jó ökológiai állapot elérése érdekében szükséges megváltoztatása jelentős mértékben hátrányos hatással lehet aa) a tágabb környezetre; ab a hajózásra, ide értve a kikötői létesítményeket vagy az üdülőhelyekre; ac) az olyan tevékenységekre, melyek a víz tározását igénylik (így például az ivóvízellátást, energiatermelést, öntözést szolgáló tározás); ad) a folyószabályozásra, az árvízvédelemre, a területi vízrendezésre vagy az aa)-ac)-ben meghatározott hasonlóan jelentős, egyenértékű fenntartható emberi beavatkozásra (beleértve a jövőbeni fejlesztéseket is);

b)

a víztest mesterséges vagy megváltoztatott jellemzői által szolgált hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatatlanság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el olyan más, ésszerű módon, amely a környezeti célkitűzések szempontjából jelentős mértékben jobb megoldás lenne.”

A Kormányrendelet 8. §-a továbbá az alábbiakat rögzíti: “(1)

A 3. § (4) bekezdés c) pontjában, valamint a 12. és 13. §-ban foglaltak szerinti emberi tevékenység vagy szélsőséges viszonyok (rendkívüli árvíz, aszály) által olyan mértékben befolyásolt víztestek, amelyeknél a környezeti célkitűzés nem teljesíthető, illetőleg elérése aránytalanul költséges, – a (2)-(5) bekezdésekben meghatározott feltételekkel – a jó állapot elérésére előírtnál kevésbé szigorú környezeti célokat is meg lehet határozni.

(2)

Kevésbé szigorú környezeti célkitűzések meghatározása megengedett, ha az (1) bekezdésben említett emberi tevékenység által szolgált környezeti és társadalmigazdasági igények kielégítése nem biztosítható a környezeti szempontból lényegesen jobb változatot jelentő, aránytalan költséggel nem járó módon.

.(3)

A kevésbé szigorú környezeti célok meghatározása során biztosítani kell a) a felszíni vizek lehető legjobb ökológiai és kémiai állapotának elérését, b) a felszín alatti vizek állapotának a jó állapottól való lehető legkisebb eltérését, megengedve azokat a hatásokat, amelyek az emberi tevékenység vagy a szennyezés természete miatt ésszerű módon nem kerülhetők el.

16

(4)

A kevésbé szigorú környezeti célok meghatározása nem eredményezhet további romlást az érintett víztest állapotában.

(5)

A kevésbé szigorú környezeti célkitűzéseket és azok meghatározásának indokait a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben részletesen ismertetni kell és a célkitűzéseket hat évente felül kell vizsgálni.”

4.2.1

Tavak partszabályozása

Ezt a hatás általában negatívnak értékelhetjük a makrofitonok esetében. A partszabályozás során a zonáció kialakulásának feltételei szűnnek meg. Ebben a tekintetben az egyik legdrasztikusabb, közvetlen beavatkozásnak tekinthető, aminek következményei már rövidtávon jelentkezhetnek. A tavak partszabályozása erősen befolyásolja az élőbevonat tömegét és összetételét a rendelkezésre álló alzat (alzat típus) megváltoztatásán keresztül. A partrendezés révén létrejött új alzat (kőszórás, beton elem, stb.) eltérő élőbevonatot eredményezhet és ezért ezt az emberi beavatkozást az ökológiai státusz értékelése során mindenképpen figyelembe kell venni. A makroszkopikus gerinctelenek számára a mederfenék mellett a legfontosabb benépesíthető életteret a parti- és hínárnövényzettel benőtt víztest részek jelentik. Ezek a partszabályozások következtében erősen sérülnek, vagy megszűnhetnek. Ezzel a makrogerinctelen fauna számára az élettér jórészt lakhatatlanná válik, élelmet, menedéket, kapaszkodásra, rögzülésre alkalmas alzatot nem találnak. A tavak partvonalának kiterjedt szabályozása általában kedvezőtlenül befolyásolja a halállomány mennyiségét. A partok mentén kialakított kőszórások, betonozások számos halfaj ivadéka számára rosszul hasznosítható élőhelyet jelent. Ugyanakkor lehetnek olyan – esetenként invazív (pl. a térségünkben, az utóbbi évtizedekben megjelent ponto-kaszpikus gébek) – faunaelemek, amelyek határozottan kötődnek a parti kövezésekhez. A kövek felszínén kialakuló élőbevonat esetenként jól hasznosítható táplálékforrást jelent bizonyos halfajok számára. 4.2.2

Tavak vízszintszabályozása

A tó vízszintszabályozása, a vízszint megemelése vagy csökkentése egyrészt a rendelkezésre álló (módosuló) alzaton keresztül befolyásolja az élőbevonat tömegviszonyát és struktúráját, másrészt, közvetve a fényviszonyok módosítása által. Általában nem a vízszint túlzott mértékű ingadozása, hanem a vízszinttartásra való törekvés a jellemző a tavak esetében. Ezt a tényezőt nem ítélik meg túl szigorúan a hidromorfológiai hatások között. 4.2.3

Tavak kotrása

A tavak kotrása általában akkor okoz problémát, ha az: • • •

A tó nagy felületére kiterjed. A Velencei-tó esetében ez a helyzet fennáll, mert a tó kb. 75 %-át megkotorták. A Balaton esetében a kotrás csak a Keszthelyi-öböl egy részére korlátozódott. Jelentősen megváltoztatja a mederfelszín összetételét (pl. a korábbi szerves mederanyagot eltávolították, és az új üledékfelszín más kémiai jellegű és szemszerkezetű lesz). Jelentős átrendeződést okoz a makrofiton/nyíltvíz arányában.

17

A kotrás – ha nagy területre terjed ki – megváltoztathatja a tó trofikus viszonyait, az élőlény együttesek szerkezetét. A kotrás idejére számos élőlény együttes degradálódik, de a kotrás után regenerálódhat. Általában a kotrás nem számottevő tényező tavakban az erősen módosított állapot megítélésében. 4.2.4

Vízkivétel és vízbevezetés

A vízkivétel tavakból elsősorban öntözési célra történik, ivóvíz céljára csak a Balatonból vesznek ki kis mennyiségű vizet. A vízátvezetés is lehetséges vízkivételi mód. A vízbevezetés a gyakoribb, melyet a holtágakban, a sekély tavakban alkalmaznak előszeretettel nálunk. A vízbevezetés célja a legtöbb esetben a párolgási veszteség pótlása a nyári időszakban (még a Balaton esetében is voltak erős kezdeményezések ilyen célra). A vízbevezetések célja tehát általában a vízszint-szabályozás, és a vízfrissítés (pl. halpusztulások megakadályozására). Ezzel a tevékenységgel a vízhasználatokat szolgálják, és a tavakat a zavartalan állapotuktól teljesen eltérő módon „üzemeltetik”. A vízkivétel és a vízbevezetés részben direkt módon, részben a vízszint-szabályozás miatt az élőlény együttesekre a következő hatással lehet: • • •

A vízszint-szabályozás általában a vízszinttartásra irányul, ami az emerz makrofitának nem kedvez. A makrofita degradálódása kihat a bevonat, a makrogerinctelenek és a halállomány életfeltételeire. A szennyvíz bevezetés a szennyezőanyagokon keresztül fejti ki elsősorban hatását, itt csak mennyiségi szempontból értékelendő. Ilyen értelemben kevés helyen okoz gondot ez a vízbevezetés.

A továbbiakban rátérünk a tótípusok jellemzésére. 5 5.1

A HAZAI TÓTÍPUSOK JELLEMZÉSE, REFERENCIA VISZONYAI Tótípusok

A Kormányrendeletben szereplő, jelenleg érvényes, hazai tótípusokat az 5. táblázat tartalmazza (KVVM 2004).

18

5. táblázat: A magyar tótípusok KvVM (2004) nyomán. 1 "Felszíni víz tájegységek" Vízmélység Vízfelület mérete Vízborítás Típus száma Al-ökorégió Hidrogeokémiai jelleg 2 m km2 meszes 3-15 >100 állandó 1 szikes 1-3 >100 állandó 2 szikes 1-3 10-100 állandó 3 állandó meszes-szikes <1 10-100 4 Síkvidék állandó meszes-szikes <1 0,5-10 5 > 0,5 meszes-szikes <1 időszakos 6 állandó meszes <4 >0,5 7 állandó meszes-szikes <4 >0,5 8

Hazai elnevezés nagy tó (Balaton) nagy-tó (Fertő tó) nagy tó (Velencei-tó pl.) szikes tavak szikes tavak szikes tavak mentett oldali holtágak mentett oldali holtágak

A tótípusok elnevezése a következő: 1. Síkvidéki, meszes, 3-15 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Balaton). 2. Síkvidéki, szikes, 1-3 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Fertő tó). 3. Síkvidéki, szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Velencei-tó) 4. Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak 5. Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 0,5-10 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak 6. Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, > 0,5 km2 felületű, időszakos vízborítású, szikes tavak 7. Síkvidéki, < 4 m mély, meszes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak 8. Síkvidéki, < 4 m mély, meszes-szikes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak A típusok áttekintése alapján az alábbiak állapíthatók meg: • • •

1

Hiányoznak a dombvidéki és a hegyvidéki tótípusok, hiszen ilyenek nálunk 50 ha feletti területtel nincsenek. Szerves, vagy tőzeges típus nem szerepel. A vízjárta területeket (wetland-eket), a lápokat, a mocsarakat a tipológia készítése során nem vették figyelembe. (Mintegy 120-130 db 50 ha feletti vízjárta területünk van).

A vízborítás állandó, ha sokéves átlagban a vízzel borított felület nagyobb, mint 0,5 km2, időszakos, ha meghatározható időszakonként kiszárad, de vízzel való borítottság esetén felülete meghaladhatja a 0,5 km2-t

2

Meszes vizek: karbonátos kőzetek találhatók a felszín közelében, illetve az üledékük mésztartalmú (azokon a területeken is, ahol a fedőréteget szilikátos kőzetek alkotják) Szikes vizek: nagy sótartalmú, nátrium és hidrogénkarbonát- (valamint klorid- és szulfát)-ionok határozzák meg jellegüket magas PH érték mellett. Meszes-szikes vizek: a nátrium-hidrokarbonát és a kálcium-hidrokarbonát egyaránt meghatározó, jellegüket ezek arány adja.- határozzák meg jellegüket magas PH érték mellett.

19

• •

A belvízöblözeteket a tipológia nagyon helyesen nem veszi figyelembe tóként. (A belvíztározók közül több szerepel a mesterséges tavak között, de ezekre a tipológia nem vonatkozik, illetve ezekre nem kell tipológiát felállítani). Az 5. és a 6. típus csak az állandó vízborításban különbözik egymástól. A kiszáradásra való hajlam valóban döntően más élőlény együttesekhez vezet, de az 1 m-nél sekélyebb tavaink valamennyien időnként kiszáradhatnak (sőt, még a Fertő és a Velencei-tó is kiszáradt néha). Az állandó vízborítást sok esetben csak vízpótlással lehet megakadályozni e sekély tavak esetében, amely már hidromorfológiai beavatkozást jelent a tó életében. A két típus zavartalan állapotban alig tér el egymástól.

További munkánk során ezt az érvényes hazai tótipológiát használtuk. A vizsgált hazai tavak tipológiai besorolását az illetékes területi hatóságok véleménye alapján a KvVM szakértői elkészítették. A táblázatos összesítés elkészült, a Micromap Kft pedig elkészítette e tavaknak a GIS megjelenítését. A táblázatot és a térképet átadta felhasználásra e projektnek. A tavak tipológiai besorolását a 6. táblázat tartalmazza. A táblázatban jelöltük azt, hogy a tavak a jelenlegi tipológia szerint mely típusokba sorolhatók be. Jeleztük, ha egy tó nem fért bele egyik típusba sem, és megadtuk e tó jellegét. A 6. táblázat alapján az alábbi következtetések adódnak: • • • • •

Sok a táblázatban a kérdőjel, már hidromorfológiai jellemzők alapján sem sorolhatók be a tavak egyértelműen a meglevő típusokba. Sok olyan víztest szerepel a listán, melynek vízmélysége és benőttsége miatt inkább a wetlandek között lenne a helye (pl. Kolon tó, Orgoványi rétek és más kiskunsági víztestek). Feltehetően a jövőben a tipológia javítására lesz szükség, ezt a biológiai validációval egyidőben lehet elvégezni. Szükség lesz egy szerves, illetőleg tőzeges kategória bevonására, mint azt javasoltuk korábbi jelentésünkben (SOMLYÓDY ÉS SZILÁGYI 2003). Esetenként előfordulnak meszes, több évre kiszáradó tavak is, melyeknek jelenleg nincs helye a hazai tipológiában (lásd: 1. Melléklet: Csíraszék, Lázár-tó, Pirtói Nagy-tó).

20

6. táblázat: Az általunk vizsgált tavak típusba sorolása Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43

Név Ágasegyházi Rét tó Akasztói Nagy-rét Alcsi Holt Tisza Angyalháza-Nagyrét Atkai Holt-Tisza Bába-szék Balaton Belső-Béda holtág Bogyiszlói Holt-Duna Böddi-szék Büdös-szék Cibakházi Holt-Tisza Csaj-tó Csanyteleki-halastó Cserőközi Holt-Tisza Csikóspusztai-tó Csíraszék Csongrád-Bokrosi Sós-tó Dinnyési-fertő Dinnyés-lapos Dunakiliti - Cikolai Holt-Duna (Zátonyi HoltDuna) Egyek-Pusztakócsi-mocsarak Énekes ér Észak-Böddi Észak-Mikla Fadd - Dombori Holt-Duna Fegyverneki (Alsóréti) Holt-Tisza Fehér szík tó Félhalmi-holtágrendszer (Félhalmi-, danzugi-, Torzsási-holtág) Felső-Morotva Fertő tó Földvári-tó Fülöpházi Hosszú-rét Füred-Kócsi-tározó Garai-sóstó Gátéri Fehér-tó Gyálai Holt-Tisza Gyova - Mámai Holt-Tisza Halásztelek - Túrtő - Harcsás Holt-Körös Harangzugi Holt-Körös Harkai-tó Hódos-tó Holt-Marcal 21

Típus 6? ? 7 5 ? 6 1 ? 7 6 6 7 HMWB HMWB 7 ? 6? ? ? 5 ? 5 ? 6 6 7 7 ?

Megjegyzés Szikes Szerves * *

* Szikes * Szerves * Tőzeges

*

5 ? 2 ? ? 5 6 ? ? 7 7 7 ? 5? ?

Tőzeges * Szerves * *

* *

Sorszám 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90

Név III Halatsó (Tiszasüly) Kadia-Ó-Duna Kakasszéki-tó Kanyari Holt-Tisza Kardoskúti Fehér-tó Kelebiai-halastavak Kelemenszék Keleti-holtág Kengyel-tó Kiskunhalasi Sós-tó Kisteleki Müller-szék Kolon-tó Kondor-tó Kő-halmi-szék Kunkápolnási-mocsarak Kurjantó Lázár-tó Lesence-nádasmező Lipóti morotva-tó Kis-rét Lódri-tó Madarasi-tó Madarász-tó Maka-szék Mikla Montaj-tó Nádas-tó Nagy-Csukás-tó Nagyfai Holt-Tisza Nagyiváni tó Nagyszéksóstó Nagyvadas tó Ordító Orgoványi-rét Ősze-szék tó Pélyi-tó Peresi Holt-Körös és a mellette levő holtágak Péteri-tó Pirtói Nagy-tó Pusztaszeri Büdösszék Riha tó Sárszentágotai-sóstó Serházzugi (Csongrádi) Holt-Tisza Szabadszállási tó Szajoli Holt-Tisza Szamossályi Holt-Szamos Szarvas - Békésszentandrási Holt-Körös

22

Típus 8 7 HMWB ? ? HMWB 6 ? 7 ? 6 ? 6 6 5 ? ? ? ? ? 6 6? HMWB 6 6 ? 6 ? 7 ? 6 6 ? ? 5 ? 6, vagy 7 HMWB ? 6 7 ? 7 ? 7 5 1?????

Megjegyzés

*

Tőzeges * Tőzeges

Tőzeges Meszes Szerves * * Meszes

Tőzeges Szerves * Szerves Szikes Tőzeges Meszes * * Szerintünk 7

91 Szarvas-tó ? Meszes 92 Szegedi Fehér-tó HMWB 93 Szelidi-tó ? Konyhasós 94 Tiszacsegei Holt-Tisza (Morotva-köze) 7 95 Tiszadobi Holt-Tisza 7 96 Tiszakécskei Holt-Tisza 7 97 Tiszaluci Holt-Tisza 7 98 Tiszatarjáni Alkotmány TSZ halastava 7 99 Tiszaugi Holt-Tisza 7 100 Tolnai Holt-Duna 7 101 Töreki láp ? * 102 Tunyogmatolcsi Holt-Szamos 5 103 Vadkerti-tó (korábban Nagybüdös-tó néven) ? * 104 Velencei-tó 3 105 Vidra-éri halastavak HMWB 106 Vörös-mocsár ? Szerves 107 Zabszék tó ? * * Az átadott térképen a víztest nem szerepel. HMWB: Erősen módosított víztest, a besorolást a területi hatóság javasolta, mielőtt az erősen módosított állapot kritériumai megszülettek volna ?: Nem lehet besorolni a jelenlegi tipológiába A rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé a jelenlegi tótipológia módosítását, ezért a referenciaállapot paramétereinek szakértői becslését e tipológia alapján végeztük el. Előre kell azonban bocsátani, hogy a becslés szükségképpen csak közelítő lesz, mert a típusok és a tipológiai paraméterek módosításra szorulnak. Például a fitoplankton szempontjából elkerülhetetlen lesz egy, a biológiai állapotváltozók szempontjából lényegesebb fizikai paramétereket tartalmazó, tipológia kidolgozása, ha a fitoplanktont a minősítés során figyelembe akarjuk venni. 5.2

Referencia állapot határai

A referencia állapot határainak megállapításában egyelőre szabad kezünk van, azonban a későbbi interkalibráció előírásait nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Csak olyan referencia állapotot állapíthatunk meg, mely az interkalibrációban az EU-s országok között megállja a helyét. 5.2.1

Hidromorfológia

Tavak referencia állapotának leírására még nincs végleges szakmai konszenzus. E munka vitaanyag jellegű. Hidromorfológiai szempontból a következő beavatkozásokra kell felállítani a „kismértékű zavarás” kritériumait. E szempontok kidolgozása során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a következőket: • •

Minden tavunkat (különösen az 50 ha-nál nagyobbakat) hasznosítják valamilyen célra, ami beavatkozásokkal jár. Számos esetben a többcélú hasznosítás is megjelenik. Ha szigorúan vesszük a VKI előírásait, akkor alig volna referencia helyünk az országban. Ez két szempontból hátrányos: (1) A tőlünk nyugatabbra fekvő országok 23

tavaiban sok esetben durvább beavatkozások történtek, mint nálunk; (2) Van számos alföldi unikális tavunk, mely Európában vagy egyedülálló (Hungaricum), vagy kevés van belőle, és azok nincsenek referencia állapotban. Az alábbiakban részletezzük a referencia állapot jellemzőit hidromorfológia, fitoplankton és makrofiton esetében. Megjegyezzük, hogy e szempontok mellett a fitobentonra, a makrogerinctelenekre és a halakra vonatkozó szempontrendszer kidolgozása is fontos jövőbeni feladat. Erre most nem volt mód. Mindenesetre az általunk megadott referencia feltételek és potenciális referencia helyek jó kiindulási állapotot jelentenek a további munkához (vö. 6. fejezet). 5.2.2

Hidromorfológia

A referencia állapot hidromorfológiai kritériumait célszerű beavatkozási típusonként jellemezni, ezek: • • • •

Vízszint-szabályozás. Partvédelem, partszabályozás. Vízbevezetés és vízkivétel. Kotrás.

Vízszint-szabályozás Síkvidéki sekély tavainkban a vízszint változása természetes, a zavartalan állapotra jellemző folyamat. A Balaton is ilyen tó volt a középkorban, a vízszint-szabályozás (és a partszabályozás) tette közel állandó felületűvé és vízmélységűvé. Az elmúlt évek aszályos időjárása miatt bekövetkezett vízszint süllyedés a tóhasznosítás szempontjából riadalmat okozott, de éppen ez volt a tó jellemző viselkedése a szeszélyes csapadékviszonyokra. A vízszint szabályozása tavaink esetében általában nem a vízszint túlzott ingadozását jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, a vízszint tartására irányul (vö: 1. Melléklet). Kivételt talán a tavak térfogatához és vízutánpótlásához képest túlzott mezőgazdasági öntözési célú vízkivételek jelenthetnék, ha azok ténylegesen jellemzők volnának jelenleg Magyarországon (nem azok). A vízszint szabályozása a referencia állapot fennállása szempontjából akkor lehet lényeges, ha az ingadozás mértéke a zavartalan állapothoz képest nem haladja meg azt a mértéket, mely az élőlény együttesek összetételét és biomasszáját lényegesen befolyásolja. Általában elmondható, hogy ez a megengedhető változás a zavartalan állapothoz képest ne legyen nagyobb 10 %-nál. Ha nagyobb, az sem zárja ki a referencia állapot fennállását, ha ezt az állapotot az élőlény együttesek alátámasztják. Partvédelem, partszabályozás A partvédelem és partszabályozás oka általában a birtokvédelem: az elhabolások megakadályozása. A tavak partvonalának kismértékű változása teljesen természetes folyamat. Általában ez nem is okoz olyan mértékű változást, mint a folyók esetében. Mégis, a birtokvédelem szempontjai sokszor igénylik a partok állandóságának biztosítását. Ide tartozik a kikötők, strandok építése is.

24

A partszabályozás általában nem jelent gondot a fitoplankton esetében, de például a makrofitára erősen hathat. Léteznek azonban olyan megoldások, melyek ökológikusak, természet-közeliek. A kis lejtésű rézsű pl. a Balaton esetében lehetővé tenné a korábbi lidós part öntisztuló hatásának visszaállítását, a makrofita térhódítását a déli parton. Összességében azt lehet mondani, hogy ha a partszabályozás nem érinti a partvonal 20-30 %át, akkor a víztest még lehet referencia terület. Vízbevezetés és vízkivétel A vízkivétel és vízbevezetés mennyiségi szempontból abban az esetben elfogadható, ha mértéke a természetes (zavartalan) viszonyokhoz képest nem nagyobb az éves átlagos víztömeg 10 %-nál. Ennek további feltétele, hogy a bevezetett víz minősége (pl. belvíz csatornákon keresztül) ne különbözzön lényegesen (a legnagyobb különbség a kémiai jellemzők esetében nem haladhatja meg kétszeres értéket) a referencia típustól. További feltétel, hogy a bevezetett vízben ne legyenek tájidegen, vagy invazív fajok, és az élőlény együttesek összetétele sem különbözhet lényegesen (pl. nem lehet olyan más típusba tartozó a bevezetett víz, melynek élőlény összetétele lényegesen különbözik). A „direkt” szennyvíz bevezetés általában kizáró ok. Kotrás A kotrást több tavunk esetében alkalmazták rehabilitációs céllal (Velencei-tó, Balaton, tatai Öreg-tó, jóléti kis tavak, melyek nem tartoznak a VKI hatálya alá). Ez a tevékenység tulajdonképpen a feltöltő szukcessziós folyamatot késlelteti, amelyet az emberi tevékenység (elsősorban a terhelések) gyorsítottak fel. A referencia állapot szempontjából a kotrás kedvezőtlen megítélés alá esik. Nem lehet referencia állapotú az a víztest, mely felületének több mint 30 %-át kikotorták és a kotrás a parti sávot, és a vízi makrofita állományt jelentősen érintette (pl. ezért sem lehet a Velencei-tó referencia hely). Tóhasznosítás A tavak főbb hasznosítási formái: • • • • • • •

Üdülés, vízi sportok. Halászat, horgászat. Természetvédelem. Öntözővíz-tározás és –szállítás. Belvíztározás és belvíz-továbbvezetés. Ipari hűtővíz tározása. Ritka esetben ivóvíz kivétel.

A tavak vizes élőhelyek, ezért kiemelkedő szerepük van a természetvédelemben, s tájformáló szerepük is figyelemreméltó.

25

5.2.3

Fitoplankton

Fitoplankton esetében a hidromorfológiai változások általában nem relevánsak a referencia állapot megítélésében. A fitoplankton ezekre a változásokra sokkal kevésbé érzékeny, mint a többi élőlény együttes. A hidromorfológiai változások megengedhetőségének mértékét célszerű ezért a többi élőlény együttes alapján elvégezni, ahogy mi azt a következő alfejezetben a makrofita szempontjából meg is tesszük. A fitoplankton szerepe a szennyezések megengedhető mértékénél válik hangsúlyossá. A fitoplankton minősítési rendszer lényegét a 2. fejezetben már ismertettük, a referencia állapot feltételeire, és a többi osztály tartalmára a 6. fejezetben térünk ki típusonként. 5.2.4

Makrofiton

Makrovegetáció szempontjából minden tótípus esetében az áramlási viszonyok megváltozása is fajszerkezet váltással jár együtt, azaz a folyamatos vízbevezetés negatívan hat a lenitikus vizeket kedvelő fajok számára, ugyan ez fordítva is igaz és igazolható. A szennyezőanyag terhelések okozzák általában a legtöbb gondot a referencia állapot elérésében a tavak esetében is. A VKI szerint a szintetikus szennyező anyagok jelenléte kizárja a referencia állapotot. A növényi tápanyagok és szervesanyagok terhelésére az élőlény eltérően reagálnak. A túlzott mértékű szennyezés hatására azonban megváltozik az adott élőhely fajösszetétele, elsőként az élőhelyre vonatkozó mind meszes, mind szikes tavak esetében „specialisták” a szűk tűrésű fajok tűnnek el. Ez tótípusonként is változó. Legrosszabb esetben a karakterfajok eltűnnek esetleg idegen fajok megjelennek. Nehéz fajlagos terhelési határt meghúzni e szennyező anyagok esetében. Számos esetben a tó típustól is függ a megengedhető fajlagos érték. Az állattenyésztés is erősen befolyásolhatja a tavak referencia értékét a belőle származó fekáliás szennyezés / terhelés miatt szintén kizáró ok lehet. •

• • •

A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 75%-ánál nagyobb arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természet-közeli állományokkal. Jó állapotnak tekinthető. A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 50–75%-a közötti arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természet-közeli állományokkal. Közepes állapot. A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 25–50%-a közötti arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természet-közeli állományokkal. Rossz állapot. A makrovegetáció borítása és mozaikossága a mederben és a közvetlen partszegélyben a mindkét oldali partvonal 25%-ánál kisebb arányban egyezik a tótípus sajátosságainak megfelelő természetes és/vagy természet-közeli állományokkal. Nagyon rossz állapot.

További javaslatként ajánljuk a zonáció szerkezetére vonatkozó, POMOGYI, ÉS SZALMA (2002) által megadott zonáció-index használatát, mely index egy adott tótípus makrovegetációjának ember általi befolyásoltságának meghatározására alkalmas lehet. A zonáció-szerkezet a referencia helyet, ill. referencia-állapotot jellemzi, az attól való eltérést, azaz az emberi befolyásolás mértékét zonáció-index-szel fejezhetjük ki.

26

Zonáció-index (Zi):

Za Zi % = -------- *100, Ze

ahol: Zi % : zonáció-index %, Za : aktuális zónák száma, Ze : elméleti zónák száma. 7. táblázat: Javaslat a zonációs index alapján történő tóminősítésre SZALMA ET AL. (2002) Zi 5 4 3 2 1

Zi % > 91 76-90 61-75 46-60 < 45

Értelmezés természetes/természeteshez közelálló zonációs szerkezetű víztest csak kismértékben megváltozott zonációs szerkezetű víztest közepes mértékben megváltozott zonációs szerkezetű víztest jelentős mértékben megváltozott zonációs szerkezetű víztest a természetessel össze nem vethető zonációs szerkezetű víztest

Tudjuk, hogy a zonáció-index használata a víztestek szárazföld irányában történő lehatárolásának bizonytalansága miatt jelenleg korlátozott. Ellenben, ez a mutató alkalmas lehet a természetes és /vagy természeteshez közelálló, ill. a módosított vízterek további összehasonlító elemzésére (is). A növényi tápanyagok és a szervesanyagok tekintetében a terhelés mértéke a döntő. A bevezetett vízben levő többlet terhelés mértéke a háttérterhelés mértékét 10 %-nál nagyobb mértékben nem haladhatja meg. 6 TÓPASSZPORTOK 6.1 Tótípus passzportok 6.1.1

Síkvidéki, meszes, 3-15 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Balaton).

6.1.1.1 Hidromorfológia A kategória egyetlen Magyarországi képviselője a Balaton. A tó déli partja a zavartalan állapotában turzásos, sekély, homokos mederanyagú volt a parti sávban. Az északi parton a víz hirtelen mélyülő, hasonlóan a déli part maráson túli részéhez. A Balaton általános jellemzői: területe: 591 km2. (Közép-Európa legnagyobb tava). Medencéje árkos vetődéssel keletkezett. Hosszúsága 78 km. Szélessége 12-15 km. Tihanynál 2 km. Átlagos mélysége 3,14 m, a tihanyi kútban 12,4 m. Vízutánpótlását főleg a Zala folyó és a többi közel 30 vízfolyás, és a csapadék adja. A tóra jellemző a sekélységéhez képest óriási felülete, ennek következtében a szél keltette felkeveredés, mely már 5 m/s-os sebesség esetén az üledéket felkeveri. A tó négy medencéből áll, melyekben az áramlási viszonyok olyanok, hogy a medencék közötti vízcsere kicsi. A tó alakja hosszúkás, ami azt jelenti, hogy a hosszirányban fújó szelek jelentős vízszint kilendülést okozhatnak. Ezek a kilendülések egyes helyeken (pl. a Tihanyi-szoros) jelentős vízsebességeket okozhatnak (0,5 m/s). A tóban rétegzettség sohasem alakul ki. 27

6.1.1.2 Fitoplankton Tekintettel arra, hogy a típusleírásnak egyedül a Balaton felel meg, a referencia állapotot specifikusan a Balatonra kell vonatkoztatni. Ezt segíti az, hogy az eutrofizálódás előtti állapotról is vannak adataink (nemcsak minőségi, hanem fitoplankton vonatkozásában mennyiségi is), melyeknek bibliográfia jellegű (PADISÁK ÉS SZABÓ 1997) összefoglalása és részleges tudományos összefoglalása publikált formában hozzáférhető (PADISÁK & REYNOLDS 1998). A fitoplankton VKI szempontú minősítésre való felhasználását célzó, az előző fejezetben részletezett rendszer kidolgozása során azt a Balaton adatain teszteltem (PADISÁK 2002, 2003), s azokat részben publikáltam (PADISÁK ÉS MTSI. 2003A, 2004). Az 1. tótípus osztályait a fitoplankton alapján a 8. táblázatban mutatjuk be. 8. táblázat: 1. tótípus osztályai a fitoplankton alapján Osztály KIVÁLÓ JÓ KÖZEPES GYENGE ROSSZ

Fitoplankton biomassza, nedvessúly (mg/l) <1 1-4 4-8 8-16 >16

Klorofill-a tartalom (mg/m3) <5 5-20 20-40 40-80 >80

Referenciaállapotban a biomassza alapján valamint a Qk index meghatározott ökológiai állapot: • •

A keleti medencében egész éven át kiváló, de időszakosan (a tavaszi és/vagy nyári biomassza maximum idején) eshet a jó kategóriába. A nyugati medencében egész éven át kiváló vagy jó, de a Keszthelyi-medence esetén a nyári biomassza maximum eshet a „közepes” kategóriába, ennek tartama azonban a 2 hetet nem haladhatja meg.

A keleti és nyugati medence eltérő referencia állapotát a vízgyűjtő aszimmetriája, a nyugati medence természetesen is nagyobb terhelése okozza. A nyári gyengébb kategória referencia szinten való engedélyezését az indokolja, hogy a tóban természetes módon megjelennek ilyenkor a N-kötő kékalgák, melyek fontos ökoszisztéma-funkciót töltenek be, s jelenlétük a Qk –t valamelyest mindenképp rontja. Fontos kikötés: a Qk index által meghatározott állapot csak akkor fogadható el, ha a biomassza alapján történő minősítés ennél nem ad rosszabb minősítést. Amennyiben a biomassza alapú minősítés rosszabb állapotot mutat, akkor azt kell elfogadni. E megkötés oka az, hogy lokális hatásra túlszaporodhat a vízben olyan faj, mely egyébként jó vagy akár kiváló állapotot indikál, ezért hatása a Qk –n nem látszik. Példa lehet erre az 1960-as évek második fele, amikor a Surirella robusta var. splendida (kodon-P, faktora 5) nyári biomasszája 10 mg/l felett volt (gyenge, vagy rossz), s a jelenség az eutrofizálódás egyik „előjele”, korai megnyilvánulása volt. Az 1993-as kotrás következtében bekövetkezett Dinobryon sociale vízvirágzás (REYNOLDS ET AL. 1993) mind biomasszára rossz, Qk –ra gyenge minősítéshez vezethetett volna. 28

A 2003-as évben a Balaton medencéinek ökológiai állapota az 1. ábrán bemutatott képet mutatta.

M

K

G

A

E


Q

2003. máj.-okt.

Q(b)

2003. máj.-okt.

Q(k)

ROSSZ

2003. máj.-okt.

2003. máj.-okt.

2003. máj.-okt.

1. ábra: A Balaton ökológiai állapota a fitoplankton alapján számított Q, Q(b) és Q(k) indexek alapján a Balaton M (Keszthely), K (Szigliget), G (Balatonakali), A (Tihany) és E (Balatonakarattya) szelvényében 2003. májusa és októbere között. Az 1. ábrán bemutatott modellszámítás alapján elmondható: • • • •

•

Az egyszerű mennyiségi mutató (Qb) alapján a Balaton ökológiai állapota már 2003-ban minden tóterületen kielégítette a referenciakritériumokat, sőt a Keszthelyi medencében (M) a még rövid időre megengedett közepes állapotra se süllyedt. A Qk a tó minden területén lényegesen rosszabb ökológiai állapotot mutatott ki mely egyébként a víz minőségére abban az évben igen sokat panaszkodó (Cladophora gyepek) turisták minősítésével egyezett. A két mutató eltérésének oka, hogy ugyan a Balatonban – ha a korábbinál sokkal kisebb mennyiségben is – még mindig az invazív, flóraidegen fajok kerülnek nyáron túlsúlyba. A konzekvens Qb > Qk (azaz az előbbi jobb ökológiai állapotot mutat, mint az utóbbi) viszony az oka annak, hogy a Balatonra azt a kikötést kellett tenni, hogy, amennyiben e viszony megfordul, akkor Qb az irányadó (azt is lehetne mondani, hogy a kettő közül a rosszabbat kell ökológiai állapotként elfogadni). A Balaton ökológiai állapotának megítélésére a kidolgozott rendszer alkalmas.

6.1.1.3

Makrofiton

Területi nagyságából adódóan hidrobotanokailag több élőhely típusba sorolható vízinövény faj fordul elő a területen. Az irodalmi adatok alapján összeállított, az élőhely típusra jellemző hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Chara phoetida, Elodea canadensis, Hydrocharis morsus-ranae, Lemna gibba, L. minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Najas marina, N. minor, Nuphar luteum, Nymphaea alba, 29

Polygonum amphibium, Potamogeton berchtoldii, P. coloratus, P. crispus, P. lucens, P. natans, P. pectinatus var. balatonicus, P. perfoliatus, Ranunculus petiveri, R. trichophyllus, Salvinia natans, Spirodela polyrrhiza, Stratiotes aloides, Trapa natans, Utricularia vulgaris, Zannichellia palustris. Jellemző vízinövény társulások: Myriophyllo-Potametum Soó 1934 Potametum pectinati Carstensen 1955 Nymphaeetum albo-luteae Nowinski 1928 Myriophyllo verticillati -Nupharetum luteae W. Koch 1926 Hydrocharitetum morsus-ranae van Langendonck 1935 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 19 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 A vízinövényzet alacsony AD értékű, a fajösszetétel medencénként és/vagy öblönként eltérő. Mocsári vegetáció társulásai: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Typhetum latifoliae. Irodalom: (A Balaton makrovegetációjáról számottevő szakirodalom áll rendelkezésre, a teljesség igénye nélkül a következőket emelnénk ki.) BORBÁS (1891,1900, CHOLNOKY (1918), KÉZ (1931), ENTZ és SEBESTYÉN (1942), FELFÖLDY (1986), SOÓ (1938), KÁRPÁTI – KÁRPÁTI (1968), KÁRPÁTI és KÁRPÁTI (1972), TÓTH, FELFÖLDY és SZABÓ (1961.), TÓTH (1960, 1972), LANTOS (1981), VIRÁG (1997). 6.1.2

Síkvidéki, szikes, 1-3 m mély, > 100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Fertő tó).

6.1.2.1 Hidromorfológia A kategória egyetlen Magyarországi képviselője a Fertő-tó. A nyíltvíz felülete 148 km2, a nádas felülete 144 km2, a teljes tóterület, 292 km2. A tó hossza 35,5 km, átlagos szélessége 8,2 km, kerülete 92,1 km. A víztérfogata 263 x106 m3, a vízgyűjtő terület a tóval együtt 1383 km2. Az átlagos mélység 0,9 m. A tó két ország területére esik, a magyar oldalon kb. egynegyede található. Vize sekély, főként nádasok borítják. (1867-1869 között kiapadt). A Kisalföld deflációs lapályának legalacsonyabb fekvésű része a Fertő-tó mely a Hansági medencéhez (114-115 mBf.) kapcsolódik. 6.1.2.2 Fitoplankton Tekintettel arra, hogy a típusleírásnak egyedül a Fertő felel meg, a referencia állapotot specifikusan a Fertőre kell vonatkoztatni. Ezt segíti az, hogy a tó mond osztrák, mind magyar 30

részének fitoplanktonjáról megbízható alapadataink vannak, melyek kiterjednek a tó különböző jellegű vizeire (nyíltvíz, belső tavak), s tartalmaznak adatokat a pikoplanktonra is (a legtöbb ilyen munkára történő hivatkozást PADISÁK ÉS DOKULIL (1994) közli). E vizsgálatok alapján a Fertő fitoplanktonjának sajátságai a következők (vö.: 2. ábra):

• • •

A fitoplankton relatíve fajszegény, ami együttesen tudható be a nyíltvíz nagy vezetőképességének és nagy zavarosságának. A plankton domináns csoportját a kolóniás pikoalgák (Aphanocapsa, Aphanothece jellegű kolóniák, X3), a meroplanktonikus diatómák és zöldalgák (Fragilaria construens, Campylodiscus clypeus, Surirella peisonis, Pediastrum duplex, P), a kocsonyával rendelkező züldalgák (Oocystis spp., Planktosphaeria, Conenochlorys, Lobocystis, F), a megnyúlt, apró zöldalgák (Monoraphidium, Koliella, X1, X3) alkotják. A biomassza kétharmadát éves átlagban a P-kodon teszi ki. A nyíltvízben (beleértve az osztrák nyíltvizet is) konzekvens biomassza gradiens nincs, egyszer a tó északi, másszor a déli végén magasabb a biomassza, de a különbségek általában nem számottevőek. Állandó trofitási gradiens a tóban nincs. Annak ellenére, hogy a fitoplankton az összes szeszton elenyésző arányát (0,54%) teszi ki, a két változó között pozitív a korreláció, mert mindkettőt érinti a szél keverő hatása (meroplankton). A biomassza igen jelentősen „ugrál” akár egyik napról a másikra (1 mg/l alatti értékről majdnem 10-re), melynek oka, hogy a meroplanktonikus fajok hirtelen feltörő szél esetén a vízbe keverednek (2. ábra). Mindemellett az éves átlagos biomassza igen stabil, ami arra utal, hogy a tó eltartó képessége meglehetősen állandó. E sajátságok miatt a Fertő esetén nem alkalmazható a Balatonra adott kritérium, miszerint ha Qb < Qk, akkor Qb minősítését kell elfogadni. E tó esetében még nagy biomassza (vagy klorofill) esetén is a Qk által adott ökológiai minősítés az irányadó.


•

9000

GYENGE

8000 7000 KÖZEPES

6000 5000 4000 3000

JÓ

2000 1000

KIVÁLÓ

0 1987

1988

1989

1990

1991

1992

2. ábra: A Fertő nyíltvizének (mintavételi pont: Illmitz előtti nyíltvíz) fitoplankton biomasszája 1987 és 1991 között. A fekete négyszögek az éves átlagos biomasszát

31

mutatják. A piros vonalak az 1. Melléklet 1. táblázat 14-es típusának megfelelő, biomassza alapján történt állapotbecslést mutatják. • •

A pikoplankton részesedése az összes biomasszában különösen tavasszal (április) magas: ilyenkor elérheti a 75%-ot is, egyéb időszakokban 20 % körüli. A fitoplankton hosszú távú változásaira egy lassú, 10-12 éves periódus jellemző, melyre jellemző, hogy az egyes fajok és az összes biomassza is viszonylag szabályosan oszcillál. Feltehetően a mezoklimatikus ciklusok és az ezzel kapcsolatos vízállásváltozások illetve az ebből következő betöményedési-hígulási jelenség áll a háttérben (PADISÁK 1998).

A Fertő ökológiai állapotának a fitoplankton alapján történő, Qk alapú becslését az 1968-1994 közti időszakra, a domináns fajok éves átlagos biomasszájának alapján adjuk meg (3. ábra). Q(k) 5 KIVÁLÓ 4 JÓ 3 KÖZEPES 2 GYENGE 1 ROSSZ 1994

1992

1990

1988

1986

1984

1982

1980

1978

1976

1974

1972

1970

1968

0

3. ábra: A Fertő ökológiai állapota a Qk index alapján 1964 és 1994 között a domináns fajok éves átlagos biomasszája alapján A 3. ábrával kapcsolatban a következő korlátokra hívjuk fel a figyelmet: •

Az értékelésben csak a rendszeres és/vagy domináns fajokat (Romeria sp., Merismopedia spp., Chroococcus minutus, C. limneticus, Microcystis sp., Cryptomonas spp., Rhodomonas spp., Chaetoceros muellerii, Cyclotella spp., egyéb apró Centrales, Fragilaria construens, apró Nitzschia, apró Navicula, Surirella peisonis, Campylodiscus clypeus, Synedra acus, Koliella sp., Lobocystis dichotoma, Coenochlorys policocca, Oocystis lacustris, O. solitaria, Crucigenia quadrata, Elakatothrix lacustris, Monoraphidium contortum, M. pseudobraunii, Tetraedron minimum, Scenedesmus spp., „Chlorella sp.”, Pediastrum duplex, Planktosphaeria gelatinosa, Euglena spp.)vettük figyelembe (ugyanis a többire nincs rendezett adatsor).

32

• • • •

Minden mintában vannak olyan fajok, melyek a fenti listában nincsenek benne, s ezek nagy valószínűséggel tartoznak olyan kodonba, melynek faktora < 4, tehát ebből a szempontból az ökológiai állapot „túlbecsült”. A pikoplanktonra nincs hosszú távú adatsor, pedig a csoport a fitoplankton 5-ös faktorú, állandó, domináns eleme. Ez a Qk alábecsléséhez vezet, tehát ezzel együtt az állapot még jobb lenne, mint amilyen. Az első pontból eredő feltételezett felülbecslés és a harmadik bulletből eredő biztos alulbecslés valószínűleg éppen kompenzálják egymást, emiatt a közölt becslés valósnak tekinthető. A Fertő hosszú távú adatsora a következőket mutatja: o A tó hosszú távon, stabil módon kiváló ökológiai állapotú, azt referencia szerinti kiváló állapotnak lehet tekinteni. o A kiváló állapottól való eltérés egyedül 1984-ben jelentkezett. A tónak az 1970-es években ugyanúgy növekedett a P-terhelése, mint pl. a Balatoné, mely „eutrofizációs platóként” egy csak „jó” ökológiai állapotra csökkenést jelentett. Az algamennyiség a kétszeres stressz (fény, sótartalom) nem növekedett jelentősen, viszont megnőtt a Microcystis mennyiség. Lokális vízvirágzások a nádas menti védettebb öblökben voltak, innen keveredtek a kolóniák a nyíltvízbe. A gyors intézkedések (terheléscsökkentés elsősorban az osztrák részen) a kedvezőtlen jelenségeknek hamar véget vetettek.

Az előbb első pontként jelölt hibaforrás kiküszöbölhető a Fertő legalább egy éves adatainak pontos, minden fajt figyelembe vevő elemzésével, melyet a tó nyíltvizének Illmitz előtti térségének 1993-as adataira a 4. ábra mutat. A tó ökológiai állapota még így is szinte mindig kiváló (pedig a pikoalgák, melyek a minősítést javítanák nem szerepelnek benne) kivéve a téli időszakot és a nyár végit. A Fertőben (mint a legtöbb más tóban) télen jellemző mikroflagellaták megjelenése (sőt időszakosan Dinophyta elszaporodás is), amely alacsonyabb faktorértékek miatt az ökológiai állapotot jóra vagy közepesre viszi le. Nyár végén ugyan igen kis arányban, de megjelennek különféle kékalgák, továbbá nő a „gyom-jellegű” kovaalgák aránya is, ez az oka a nyár végi időnként „csak” jó minősítésnek. A 2. ábra ugráló biomassza értékei azt mutatják, hogy a biomassza alapú becslés a Fertő esetében bizonytalanabb, mint a Balatonon. A 4. ábra Qk alapú minősítése viszont kiegyenlítettebb képet mutat. E különbség miatt a Fertő esetében a Qb alapú minősítés (a Balatonnal ellentétben) nem írhatja felül a Qb alapút.

33

Q(k) 5 KIVÁLÓ 4 JÓ

3

KÖZEPES

2

GYENGE 1 ROSSZ 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

hónapok (1993)

4. ábra: A Fertő Illmitz előtti nyíltvizének ökológiai állapota a Qk index alapján 1993ban az összes faj (kivéve fitoplankton) biomasszája alapján 6.1.2.3 Makrofiton Az irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Chara sp., Ceratophyllum submersum, Myriophyllum spicatum, Najas marina, Potamogeton pectinatus, Utricularia vulgaris, Zannichellia palustris ssp pedicellata. Vízinövény társulások: Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 Növényzet alacsony AD értékű, a fajösszetétel öblönként eltérő. Az élőhelyen található mocsári vegetáció társulásai: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Schoenoplectetum tabernaemontani-litoralis, Schoenoplectus tabernaemontani, Schoenoplectus lacustris, Bolboschoenus maritimus, Bolboschoeno-Phragmitetum. Irodalmak: TÓTH és SZABÓ (1961), VARGA (1931, 1932). 6.1.3

Síkvidéki, szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, nagy tó (Velencei-tó)

34

6.1.3.1 Hidromorfológia A 3. típus egyetlen Magyarországi képviselője a Velencei-tó. A tó – hasonlóan a Balatonhoz – a déli parton sekély, az északi parton gyorsan mélyülő. Keletkezése is hasonló a Balatonéhoz: terep lesüllyedéssel keletkezett nagyjából 20000 éve. Hidromorfológiai szempontból e típus referencia állapotára a vízmélység és a felület csapadéktól függő jelentős ingadozása tartozik. A tó időszakos lefolyású, vize emiatt betöményedhet. A viszonylag egyenletesen sekély vízben a makrofita bárhol kifejlődhet. A tó zavartalan állapotára az erős nádasodottság (több mint 50 %-os), a nagy felületű összefüggő nádasfoltok kialakulása, az izolált vízterek jelenléte volt jellemző. Ezekben az izolált vízterekben a tisztások közötti áramlások korlátozottak voltak, ennek következtében a tóra a mozaikos jelleg volt jellemző. A szél keltette felkeveredés a nádasmezők miatt ugyancsak korlátozott volt. A vízszínlengések mértéke csekély volt. A tó két befolyója mellett számos időszakos vízfolyás is táplálja a tavat. Ezek csak zápor események idején szállítanak vizet, akkor viszont árhullámaik nagyok és rövid ideig tartóak. 6.1.3.2 Fitoplankton Tekintettel arra, hogy a típusleírásnak egyedül a Velencei-tó felel meg, a referencia állapotot specifikusan a Velencei-tóra kell vonatkoztatni. Ellentétben a Balatonnal és a Fertővel, a Velencei-tó referencia állapotának leírása igen problematikus. A fitoplanktonról először UNGER (1924) közölt adatokat, figyelemre méltó a Fertő korabeli adataival való hasonlóság, s az Amphiprora costata (natrofil, szikesekre jellemző faj, a Fertőben ma is nem túl gyakori karakterfaj) dominánsként említése. HALÁSZ (1940) a kovaalgákat (melyek a tó szikes jellegére nézve a leginformatívabbak lennének) nem vizsgálta, viszont sok olyan fajt említ (Aphanocapsa, Aphanothece, esetleg részben Chroococcus), melyeket ma kolóniás pikoplanktonként tartunk számon, s közleménye alapján a Microcystis jelenléte a tóra már abban az időben jellemző volt. BARTHA (1977) közleménye gyakorlatilag az első melyben a tavat „zöld”, „szürke” és „barna” vizekre osztották. A zöld vizek már feltehetően a Velencei-tó körüli tömeges bodegaépítés (sajnos másnak nem lehet nevezni) terhelési következményei, s az általa közölt biomassza adatok (1973 július: 6,67-68,21 mg/l; 1974 augusztus: 15,55-196.01 mg/l) sokszorosan magasabbak, mint a Fertő azonos időszakból (vagy akár bármikorról) származó adatai, s azt is lényegesen meghaladják, amit ma mérnek a tóban (domináns: Aphanocapsa). A Velencei tóban ezen adatok publikálása után jelentős kotrási munkálatok zajlottak, melyek egyetlen koherens leírása Gorzó 1993-as, SALÁNKI ÉS ISTVÁNOVICS (1993) szerkesztésében megjelent „eldugott”, szürke irodalomnak minősülő kiadványában található. Eszerint a vízminőség javítását célzó kiterjedt kotrások megbolygattak egy olyan laza üledék réteget, melynek következtében a tó jellege erősen megváltozott (megjegyzendő: laza üledék okozta nagyfokú zavarosság a szikesek jellemzője, tehát nem biztos, hogy típusidegen állapot állt elő), zavarossága nőtt, a nádirtások az eredendő mozaikosság eltűnéséhez vezettek. Minthogy emellett a terhelés jelentősen nem csökkent, és ráadásul a vízmérleg a 80-as években tartósan negatív volt (a tó teljes kiszáradását csak mesterséges vízpótlással lehetett megakadályozni), előretört a korábban nem domináns Microcystis, melynek BGSD 243 jelű, 1991-ben izolált törzse toxicitási rekordokat döntött. ÁCS ET AL. (2001) diatóma bevonat vizsgálatai egyértelműen jelezték a degradációt, de sajnos fitoplanktonra hasonló összehasonlító tanulmányokat nem publikáltak. 35

A Közép-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség kérésünkre, rendelkezésre bocsátott három, a tó reprezentatív helyeit bemutató fitoplankton számolási jegyzőkönyvet (9. táblázat), segítségüket ezúton is köszönjük. A fenti adatokban a hasonló klorofill értékek mellett szélsőségesen különböző biomassza értékek elgondolkodtatóak. Minden adatot helyesnek elfogadva ez csak akkor lehetséges, ha a Fürdetőnél és az Agárdi mólónál tekintélyes mennyiségű pikoalga biomassza volt jelen, melyet a klorofillba belemértek, de a biomasszába nem számoltak bele. Ha a klorofillt és a biomasszát egymással arányosnak vesszük, és Fertői tapasztalat alapján a lápi terület pikoalga biomasszáját 0-nak vesszük, akkor a „hiányzó” biomassza becsült értéke a 10. táblázatban kékkel írt érték, s a Q(k) is módosul a kékkel írt értékre. A minősítés koherenciáján a korrekció nem segít, s úgyszintén kétségessé teszi az adatok értelmezését a megdöbbentően alacsony mintánkénti fajszám. Ennek vonatkozásában említenem kell, hogy Németországban a VKI-ra való felkészülés keretében kiterjedten elemezték a monitorozással megbízott hatósági laboratóriumok meglévő fitoplankton adatait, s arra a következtetésre jutottak, hogy azokat csak akkor szabad taxonómiailag érvényesnek elfogadni, ha a mintánkénti fajszám > 10 (MISCHKE ET AL. 2002), mely itt egyetlen esetben sem teljesül. Fentiek okán más forrásból is szereztem be adatokat, s a következő elemzéshez használt adatok rendelkezésemre bocsátásáért Dr. Ács Évát illeti köszönet. Ács 2000-es adatai néhány igen fontos egyezést és különbözőséget mutatnak a KÖFE adataival való összehasonlításban: • • • •

A fajszám 35 és 43 közti a különböző mintavételi helyeken (Ács 2001-es, itt nem elemzett adatsorainak fajszáma hasonlóan magas). Biomassza klorofill tartalma e vizsgálatokban is „túl” magas, melynek oka ugyanaz lehet: a pikoalgák mennyiségének hiánya. Mindemellett a becsülhető pikoplankton biomassza lényegesen kisebb arányú, mint a KÖFE adatai esetén (csak egyetlen esetben haladja meg a becsült biomasszát). Mindkét vizsgálat akár korrigált, akár korrigálatlan értékei legalább 1 nagyságrenddel (de néhol többel) alacsonyabbak BARTHA (1977) biomassza adatainál.

Szerencsés véletlen folytán Kiss Keve Tihamér 2003-ban végzett pikoplankton vizsgálatokat a tóban, egyúttal köszönjük, hogy adatait és következtetéseit e munka számára hozzáférhetővé tette.

36


Gomphosphaeria pusilla Microcystis aeruginosa Planktolyngbya limnetica Anabaenopsis hungarica Aphanizomenon flos-aquae Ankistrodesmus angustus Golenkinia radiata Oocystis parva Pediastrum boryanum Cosmarium sp. Euglena sp. Phacus sp. Peridinium sp. Chaetoceros muellerii Nitzschia intermedia N. fonticola

Kodon

Faktor


3 0 0 3 0 2 2 3 5 3 3 3 3 5 5 5

Fürdető 8/11/2003


0.094 0.018 0.06 0.006

0.272

0.472 0.969 0.741

0.098

0.246 0.77

összes biomassza (mg/l) klorofill-a (mg/m3) Q(b) minősítés Q(k) szerint minősítés biomassza szerint, Q(b) minősítés klorofill szerint Becsült pikoalga biomassza 5 Pikoalgával korrigált Q(k) minősítés pikoalgával korrigált Q(k) szerint A www.kvvm.hu honlap szerint strandok állapota

0.003 0.012 0.246 0.123 0.029 0.209 0.09 0.008

0.926 0.556

1.292 29.6 3.83 JÓ

0.992 35.5 2.80 KÖZEPES

7.844 43.3 1.47 GYENGE

KIVÁLÓ JÓ

KIVÁLÓ KÖZEPES

KÖZEPES KÖZEPES

4.070

5.439

0

4,718

4,661

1.466

KIVÁLÓ

KIVÁLÓ

GYENGE


37

Német tisztás 8/11/2003 0.278 0.001 3.901

sejt/ml

2000000

1500000

1000000

500000

0 Császár

Német

Lángi

Hosszú

Kajak-k

Fürdető

5. ábra: A pikoplankton sejtszáma a Velencei-tó különböző területein 2003-ban (Kiss Keve Tihamér adatai) Kiss közlése szerint a pikoplankton mennyisége a trofitással azonos trend szerint változik, s igen apró (0,6-0,8 µm átmérőjű), fikocianin tartalmú, magányos vagy kolóniás szervezetek teszik ki (5. ábra). Ha átlagos átmérőként 0,6 µm–t tekintünk, akkor az 5. ábrán látható egyedszámok 10,77-215,78 µg/l-es biomasszának felelnek meg. Ez kevesebb annál, mint amennyivel Ács adatait korrigálni kellett, s sokszorosan kevesebb annál, mint amennyivel a KÖFE adatai szorultak korrekcióra. Sajnos e vizsgálatban a „rendes” fitoplantkonra nem állnak rendelkezésemre adatok, emiatt a pikoplankton és a vele együtt található nagyobb fitoplankton frakciók arányát becsülni, s ezt korrekciós faktorként használni nem tudom. Ez azért jelent igazán nagy problémát, mert a KÖFE ill. Dr. Ács Éva adatainak korrekciójakor a Német tisztást tekintettem „pikoplankton nélküli” korrekciós alapnak, s ezen pikoalga vizsgálatok azt mutatják, hogy éppen ott a legnagyobb ezek mennyisége. A Velencei tóra vonatkozó referenciaállapot meghatározásánál mindenesetre az alábbi feltevésekből kell kiindulni: •

• •

A Fertővel ellentétben a tóra nyilvánvaló módon nem jellemző, s a meglévő ismeretek szerint nem is volt jellemző a nagytömegű meroplankton jelenléte. Dr. Ács Éva listájában számos kovaalga van, ezeket (jobb híján) a P kodonba osztottam, de világos, hogy ebben az esetben a planktonba sodródott perifitonról van szó. Az előbbiek miatt a fitoplankton rövid távú változásaiban nem várhatóak olyan naprólnapra történő, látszólag hektikus változások, mint a Fertőben. A tóban, mégpedig annak egész területén, és nemcsak a szürke vizekben jelentős a pikoplankton, melynek rendszeres vizsgálata nélkül a fitoplankton mennyiségéről hiteles képet alkotni nem lehet.

38

• •

•

„Alapállapotban” a tavat feltehetően karakterisztikusan jellemezte a nem-piko méretű Chroococcales csoport, melynek jelei minden munkában fellelhetők. A tó eredeti, karakterisztikus planktonalgái nyomokban előkerülnek ma is (Anabaenopsis hungarica, Gomphosphaeria, pikoplankton). Oligotróf jelzőfajnak tekinthető a Quadrigula lacustris. Pusztán a Diplopsalis acuta jelenléte (s különösen Gomphosphaeriával való asszociáltsága) jelzi, hogy Velencei-tó referenciállapotát valahol a Balaton és a Fertő referenciaállapota között lehet keresni. A meroplankton hiánya (ill. jelentéktelen volta) miatt itt is kiköthető, hogy ha akár a biomassza, akár a klorofill-a tartalom alapján becsült Qb < Qk, akkor a Qb által kapott állapotot kell tekintetbe venni.

E rövid elemzés alapján is világos kell, legyen, hogy a Velencei-tó referenciaállapotát nem lehet meghatározni tudományos igényű, a fitoplankton minden frakciójára és a klorofill-a tartalomra is kiterjedő, tisztázó jellegű alapkutatások nélkül. Ezek eredményének, valamint a rendelkezésre álló történeti adatokból (publikált adatok valamint a KÖFE adatbázisában lévő egyéb vizsgálatok anyagai) leszűrhető együttes következtetések teszik majd lehetővé a funkcionális csoportok parametrálásának pontosítását, s az ökológiai állapotbecslést. 6.1.3.3

Makrofiton

Makrovegetáció alapján a Velencei-tó nem sorolható a szikes hidrogeokémiai jellegű tavak közé. Javasoljuk a szikes helyett a meszes-szikes kategória felvételét. Hidrobotanikai szempontból fontosnak ítéljük meg, hogy a tó nyugati részén nagykiterjedésű úszóláp és az ehhez kapcsolódó lápi vegetáció található. Botanikai szempontból a Velencei-tó átmenetet képvisel a 1. és 2. típusok között ezért tartjuk indokoltnak a meszes szikes-elnevezést (lásd, hínárnövények fajlistája és társulásaik). Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Chara vulgaris, Hydrocharis morsus-ranae, Lemna minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Najas marina, Nymphaea alba, Potamogeton crispus, P. natans, P. pectinatus, P. pectinatus ssp. balatonicus, P. perfoliatus, Ranunculus trichophyllus, Stratiotes aloides, Utricularia bremii, U. vulgaris, Zannichellia palustris ssp pedicellata. Vízinövény társulások: Myriophyllo-Potametum Soó 1934 Potametum pectinati Carstensen 1955 Hydrocharitetum morsus-ranae van Langendonck 1935 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 19 Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 Növényzet alacsony AD értékű, a fajösszetétel medencénként eltérő.

39

Mocsári vegetáció: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Schoenoplectetum tabernaemontani-litoralis, Schoenoplectus lacustris, Bolboschoenus maritimus. Irodalom: BOROS (1954), BAKALÁR ÉS BALOGH (1979), BALOGH (1969a, 1969b, 1983, 1996), BALOGH, PATKÓ, VÁRI (1980), BALOGH (1983), BORHIDI ÉS BALOGH (1970), SOMODI (2001). 6.1.4

Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 10-100 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak

6.1.4.1 Hidromorfológia Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1 m-nél kisebb vízmélységű, 10-100 km2 vízfelületű, állandó vízborítású természetes síkvidéki szikes tavak tartoznak. Magyarországon ennek a típusnak a hidrogeokémiai jellege a vízmélység és vízfelület mérete és a vízborítást alapján, tudomásunk szerint nincs megfelelője (vö. 6. táblázat), ezért ennek a típusnak összevonását javasoljuk más szikes típussal. Hazai példa hiányában a hidromorfológiai referencia állapotát sem érdemes meghatározni. 6.1.4.2 Fitoplankton A magyarországi tavak tipológiája 3 különböző típusba sorolja a valódi szikeseket. Az elkülönítés alapja a vízfelület mérete (4. típus: 10-100 km2 és állandó vízborítás, 5. típus: 0,510 km2 és állandó vízborítás; 6. típus: > 0,5 km2 és időszakosan kiszáradhat. Jelen helyzetben a 4. típusnak megfelelne a Fertő és a Velencei tó, de azok más típusban vannak, egyébként ilyen méretű szikes tavunk nincs (hacsak nem a Kondor tó teljesen kiszáradt állapotban). Szikes tavaink nagy része kiszáradt, vagy eredeti méretéhez képest erősen zsugorodott állapotban van, amelyik meg nem, annak vizét pótolják, szikes jellegét veszti vagy már el is vesztette (erősen módosított, degradált). Pusztán emiatt sem lehet a három típusra külön referenciaállapotot meghatározni (pl. a legnagyobb jóindulattal se lehetne az esetlegesen szükséges kiegészítő vizsgálatokat elvégezni), de látni fogjuk, hogy ezt sokkal súlyosabb okok is indokolják. E fejezetben általában a szikesekre próbálom a referenciaállapotot meghatározni. A magyarországi szikesek – együtt az egyéb alföldi kisvizekkel – a 20. század első harmadának végén kerültek a kutatások látókörébe a szegedi tudományegyetem kriptogám botanikai csoportjának köszönhetően. E vizsgálatokban kimutatták, hogy a szikesekben a kékalgák és a kovaalgák fordulnak elő nagy mennyiségben, s számos Euglenophyta fajt is kimutattak. E vizsgálatok Duna-Tisza közére vonatkozó florisztikai összefoglalója PADISÁK (1999) munkájában megtalálható. Az 1970-es és az 1990-es években ismételt vizsgálatok (részben a Szikeskutató Munkacsoport, részben az Alsó-dunavölgyi KÖFE) szintén megállapították a kékalgák és a diatómák domináns jelenlétét, a metafitonban megdöbbentően gazdag Desmidiales flórát mutattak ki (FEHÉR, 2003) a fitoplanktont rendkívül „szegényesnek” találták, s felvetették, hogy e vizekben a fotoautotróf pikoplanktonnak döntő jelentősége lehet (FEHÉR ÉS SCHMIDT, 200X, SCHMIDT ÉS FEHÉR, 2001). Schmidt és Fehér az 1999-2000-es gyűjtéseikből 10 szikes területről származó vízmintát bocsátott rendelkezésünkre kvantitatív fitoplankton számolás céljából, melynek eredményeit és a VKI szempontjából végzett analízisét a 3. Melléklet 1. táblázata tartalmazza. 40

Nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy a mennyiségi fitoplankton vizsgálat fordított mikroszkópos módszerrel történt, mely a pikoalgákat csak jelzés értékűen tudja figyelembe venni, mennyiségük becslésére nem alkalmas. A helyzet komolyságát a 6. ábra érzékelteti.

10 um

6. ábra: Szikes tavi fitoplankton. Az ábrán fehér nyíllal jelölt szervezetek a nanoplankton körébe tartoznak. A piros nyíllal jelöltek a piko/nano mérethatáron vannak, s szinte az összes egyéb, jelöletlen, „mikroszkópos szemétnek látszó” részecske pikofitoplankton. A 3. Melléklet 1 .táblázatban szereplő vizek közül a Szelidi-tavat kivéve (mely 8-as típusként önmaga referenciája) mind a 6. típusba tartozik, közülük a Vadkerti-tó súlyosan degradált. A levonható tanulságok a következők: •

• •

A szikes tavakat a növényi tápanyagok (N és P) hozzáférhetőségének korlátlansága jellemzi. A víz alatti fényklímát jellemző adat nincs, azonban elmondható, hogy minden fehér vizű szikes rendkívül átlátszatlan. Akár 30 cm-es vízmélységnél is elkülönül afotikus és eufotikus réteg, utóbbi a teljes vízmélységnek sokszor csak töredéke. Emiatt a fitoplankton szélsőségesen fénylimitált: csak árnyéktűrő fajok képesek megélni. Ezek közül is csak azok, amelyek az igen magas sótartalomra nézve is toleránsak. Nem túlzás az ilyen élőhely fajait extremofil szervezeteknek nevezni. A Böddi-tó különböző részeiről származó minta nagyfokú különbözősége mutatja, hogy akár egy tavon belül is akkora az élőhely-diverzitás, hogy az a fitoplankton (és minden egyéb változó) nagyfokú heterogenitását okozza. A szikes jelleget alapvetően a (megfelelő főionok jelenléte melletti) magas vezetőképesség jellemzi, ezért itt a Qk –nak ezzel összefüggésben kell lennie. Az 5 táblázat adataira számított összefüggést a 7. ábra mutatja. A számított korreláció az alacsony mintaszám miatt a szokásosan elvárhatónál alacsonyabb szinten megbízható, mindenesetre az összefüggés jellege nyilvánvaló. Ez utalás arra nézve, hogy a funkcionális csoportok szikesekre megállapított faktorai minden valószínűség szerint alkalmasak a referenciaállapot ill. az attól való deviáció mértékének becslésére.

41

•

•

A vizsgált szikesekben meroplanktonikus kovaalgák nagy mennyisége (mint a 2-es típust képviselő Fertő esetében) nem mutatható ki, a P csoportba sorolt fajok jó része perifitikus eredetű (mint a 3-as típust képviselő Velencei-tó esetén). Emiatt rövid távú (pl. hetes) mintavételezésben itt sem kell látszólag „sztochasztikus” mennyiségi változásokra számítani. (Kitétel: lehetnek olyanok, melyekben a meroplankton fontos, de nincs adat.). A fehér szikesek kettős stresszeltsége (fény, sótartalom) miatt korlátozott azon fajok száma, mely életfeltételeiket ilyen körülmények között megtalálják. Emiatt egy eleve korlátozott fajkészlet mellett könnyen jut egy-egy faj szinte monodominanciára (pikoplankton). Ez azt jelenti, hogy referencia-állapotban e vizek planktonikus alga fajszáma, s annak diverzitása is alacsony. A 3. Melléklet 1. táblázata adatai alapján a 10.000 µS cm-1 tartományú vezetőképesség és Shannon-diverizitás közti fordított kapcsolat igazolható (8. ábra). Szikes vizekre a Qk által adott ökológiai állapotbecslést a Qb nem változtathatja meg. A táblázatban Qb alapján történt állapotbecslés azért hiányzik, mert az összes biomassza adatokat pikoplankton számlálás hiánya miatt nem tartom megbízhatónak. Klorofill mérés nincs, mégpedig azért, mert a minták – a standard módszer alapján megkövetelt módon - gyakorlatilag „szűrhetetlenek”, csak fluoreszcencián vagy késleltetett fluoreszcencián alapuló klorofill becslés lehetséges, az pedig nem történt.

6 5 4 Q(k)

•

y = 0.9301Ln(x) - 4.649 R2 = 0.4663 r = 0.68; n=10, P < 3%

3 2 1 0 0

5000

10000

15000

20000

25000

30000

35000


7. ábra: A vezetőképesség és a Qk közti összefüggés degradált és különböző referenciaszinten lévő szikesekben az 1. Melléklet 1. táblázatának adatai alapján

42

4.50 4.00

y = -0.0004x + 4.0446 R2 = 0.492

Shannon diverzitás

3.50 3.00 2.50 2.00 1.50 1.00 0.50 0.00 0

2000

4000

6000

8000

10000


8. ábra: A vezetőképesség és a Shannon diverzitás közti összefüggés degradált és különböző referenciaszinten lévő szikesekben 1. Melléklet 1. táblázatának adatai alapján A szikes vizek ökológiai állapotbecslésére jelenleg a hatósági monitorozási hálózat nem képes. Legalább egy laboratóriumot alkalmassá kell tenni a feladatra (epifluoreszcenciás mikroszkóppal történő algaszámlálás, fluoreszcenciás módszeren alapuló klorofill mérés). Ennek fontosságát a jelenleg, dr. Vörös Lajos által vezetett OTKA kutatás bizonyítja. A 2004. október 6-8 között Tihanyban megtartott előadás (VÖRÖS ET AL. 2004) szerint a vizsgált tavak időszakosan mind kiszáradnak, nagy lebegőanyag tartalmuk (500-1000 mg/L) miatt átlátszóságuk csak 1-2 cm. Eufotikus mélységük emiatt igen kicsi, mindössze 2-8 cm és a 35 cm-t soha nem haladja meg. A maximális klorofill-a tartalom meghaladja a 100 mg m-3 értéket és szinte mindig 75 mg m-3 feletti. A pikoplanktont magányos, 0,8-1,2 µm átmérőjű sejtek alkotják, melyekről egyelőre nem tudjuk, hogy azok milyen mértékben fikobiliprotein hiányos (azaz nem cyanobaktérium) sejtek. Egyedszámuk elérheti a 108 egyed/cm3 értéket, melynek biomassza ekvivalense 52 mg/l (!!!). A pikoplankton:nanoplankton biomasszaarány mindig 80 % feletti. A kevert réteg:eufotikus réteg (zmix/zeu) arányával a pikoplankton százalékos részesedése nő, a nanoplanktoné csökken. A pikoplankton százalékos aránya a vezetőképesség növekedésével szintén nő. 6.1.4.3

Makrofiton

Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1m-nél kisebb vízmélységű, 10-100 km2 vízfelületű, állandó vízborítású természetes síkvidéki szikes tavak tartoznak. Magyarországon ennek a típusnak a hidrogeokémiai jellege a vízmélység és vízfelület mérete és a vízborítást alapján, tudomásom szerint nincs megfelelője, ezért ennek a típusnak törlését javasoljuk. 6.1.5

Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, 0,5-10 km2 felületű, állandó vízborítású, szikes tavak

43

6.1.5.1 Hidromorfológia Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1 m-nél alacsonyabb vízmélységű 0,5-10 km2 vízfelületű, állandó vízborítású szikes tavak tartoznak. 6.1.5.2 Fitoplankton Lásd: 6.1.4.2. fejezet. 6.1.5.3

Makrofiton

Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Lemna minor, Myriophyllum spicatum, Najas marina, Utricularia vulgaris, Zannichellia palustris. Jellemző társulások: Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928 Lemnetum minoris Soó 1927 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum marini Fukarek 1961 Vízinövények szempontjából fajszegény, a fajok a vegetációs időszak korai stádiumában tanulmányozhatók. Mocsári vegetáció társulásai: Phragmitetum communis Typhetum angustifolae Schoenoplectus tabernaemontani Schoenoplectus lacustris Bolboschoenus maritimus Irodalom: DONÁSZI (1959, 1975) 6.1.6

Síkvidéki, meszes-szikes, < 1 m mély, > 0,5 km2 felületű, időszakos vízborítású, szikes tavak

6.1.6.1 Hidromorfológia Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 1m-nél kisebb vízmélységű, 0,5 km2-nél nagyobb vízfelületű, időszakos vízborítású természetes síkvidéki szikes tavak tartoznak. 6.1.6.2 Fitoplankton

44

Lásd: 6.1.4.2. fejezet. 6.1.6.3

Makrofiton

Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Fehér szikekben hínárnövényzet nincs. Fekete szikekben: Chara sp., Ceratophyllum submersum, Myriophyllum spicatum, Zannichellia palustris ssp. pedicellata, Ranunculus circinatus, R. baudotii. Jellemző vízinövény-társulások: Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927, Ranunculetum aquatilis-polyphylli Soó 1947. Vízinövények szempontjából fajszegény élőhelyek, a fajok a vegetációs időszak korai stádiumában tanulmányozhatók. Az élőhelyre jellemző mocsári vegetáció társulásai: Bolboschoenetum maritimi Phragmitetum communis Bolboschoeno-Phragmitetum Bolboschoenetum maritimi eleochariosum Lepidio-Puccinellietum limosae (Lepidio-Puccinellietum peisonis) (Kisalföldi) Irodalom: BAGI (1988, 1990.), MEGYERI (1959). 6.1.7

Síkvidéki, < 4 m mély, meszes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak

6.1.7.1 Hidromorfológia Ebbe a típusba a meszes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 4 m-nél nem mélyebb, állandó vízborítású, 50 ha-nál nagyobb mentett oldali holtágak sorolhatók, melyek a fenti meszes típusokhoz hasonló besorolás alapján tőzeges, vagy szerves üledékűek is lehetnek, és/vagy láptavi (disztróf) jelleggel bírhatnak. A holtágak medrének állapotára általában az erőteljes feliszapoltság, a növényzettel való túlzott benőttség a jellemző. A parti területek állapota a hasznosítás jellegétől és mértékétől függ. Ahol elsősorban üdülés, strandolás, vízi sportolás folyik, ott az antropogén tényezők hatására a parti területek állapota az idők során leromlott. A holtágak vízforgalmát a folyók hullámterén döntően a folyó vízállás-változásai határozzák meg, míg a mentett oldalon a meteorológiai tényezők dominálnak. A holtágak helyenként és időnként a belvizekből is jelentős utánpótlódást kaphatnak. Mintegy száz holtágnak van nagyobb belvízgyűjtő területe. Viszonylag kevés (alig félszáz) azoknak a holtágaknak a száma, amelyek - mint víztározók - be vannak kapcsolva valamelyik öntözőrendszerbe (KVM 2001).

45

A holtágak referencia állapotára vonatkozóan az alábbi feltételek irányadók: • • • • •


6.1.7.2 Fitoplankton A magyarországi tavak tipológiája rendkívül mostohán bánik a Kárpát-medence tán legjellegzetesebb EREDETI állóvíz-típusával, a holtággal. A 7-es típus gyakorlatilag az összes holtágat magába foglalja, a 8-as azokat, melyek a főfolyástól bármi okból távol kerülve azzal a hidrológiai kapcsolatukat elveszítették, bizonytalan vízválasztóra kerületek, ezért MÁSODLAGOSAN szikesedtek. Az általam ismert, egyetlen ilyen a Szelidi-tó, tehát az összes többi holtágat 7-es típusúnak kell tekinteni. A KVVM által kiadott, a hazai holtágak rövid leírását tartalmazó CD 38 olyan holtágat ismertet, melyek a VKI méret-feltételeinek (> 50 ha) megfelelnek. A vízminőség tényleges megítélésére alkalmas adat a gyűjteményben nincs, sok helyen megjegyzik, hogy a holtág vizsgálata alkalomszerű vagy nem rendszeres. A VKI szempontjából szóba jövő holtágakat az 1. Melléklet tartalmazza. A holtágak alga-asszociációi faktorértékeinél megállapításakor a legfőbb nehézség az volt, hogy a szukcesszió előre haladottságától függően igen különbözőek lehetnek (ezt a tipológiába egy durva vízmélység < 1 m, 1-2 m, >2 m felosztással be lehetne építeni). Ezért a faktorokat úgy állapítottuk meg, hogy azokba a szukcesszió bármely stádiumában lévő holtág „beleférjen”. E megoldás lehetővé teszi a kékalgásodott ill. túlzottan halastavi jellegűvé vált holtágak szűrését, nem teszi azonban lehetővé, hogy egy szerves anyaggal (pl. háztartási szennyvíz) terhelt holtágat megkülönböztessünk a biotikus szukcesszió késői stádiumában lévő holtágtól. Azt, hogy egy-egy holtág a szukcesszió előrehaladott stádiumában van, nem tekinthetjük ökológiailag rossz állapotnak, minthogy az természetes állapot. A jelen vízügyi gyakorlat azonban ilyen esetekben szokott kellemetlen, fokozott feliszapolódásról beszélni, melyet „rossz” állapottal asszociál. A tipológia finomításra szorul, melyben későbbi alapkutatások eredményeit fel kell használni. Miután a holtágak többségén rendszeres, a VKI kritériumainak megfelelő algológiai vizsgálatok nem folynak, sporadikus adatokkal kellett tesztelnem a kidolgozott rendszer alkalmasságát, s ennek során nem tudtam arra tekintettel lenni, hogy az adott holtág nagyobbe 50 ha-nál. Szerencsés módon több mintavételi helyről (ezek növényzettel való benőttsége változó) és évi több mintavételi időpontból származó adatokat bocsátott rendelkezésemre a Boroszlói 46

holtágról Dr. Grigorszky István (az adatokat ezúton köszönöm), melyek a következőket mutatják. A számítás alapadatait a 3. Melléklet 2. táblázata tartalmazza. 5 KIVÁLÓ 4 JÓ 3 Q(k)

1

KÖZEPES

2 2

3 4

TŰRHETŐ

5

1

6 7

ROSSZ

0 január

m árcius

m ájus

június

augusztus

október

8. ábra: a Tisza Boroszlói holtágának ökológiai állapota az algafajok alapján számított Qk index alapján január és október között. A számok ill. a különféle színű görbék 7, a holtág hossztengelye mentén elhelyezkedő mintavételi pontot jelölnek.

BIOMASSZA (mg/l)

15 14

1

13

2

12

3

11

4

10

5

9 8 7

TŰRHETŐ

KÖZEPES

6 7

6 5 4

JÓ

3 2 1

KIVÁLÓ

0 január

március

május

június

augusztus

október

9. ábra: a Tisza Boroszlói holtágának biomasszája (mg/l) és ökológiai állapota a Qb index alapján január és október között. A számok ill. a különféle színű görbék 7, a holtág hossztengelye mentén elhelyezkedő mintavételi pontot jelölnek.

47

A mennyiségi adatokon nyugvó minőségbecslés (9. ábra, Qb) a holtágra egészében kiváló vagy jó ökológiai állapotot jelez, kivéve az 1-3 mintavételi helyek májusi adatait. E holtágrész a legsekélyebb, leginkább növényesedett (nyáron csónakkal alig lehet bemenni), s a minősítés 1-3 kategóriával rosszabb (jó-közepes-tűrhető), mint a holtág többi részén. A fajok relatív biomassza részesedésén nyugvó Qk (8. ábra) ezzel szemben a holtágat teljes egészében jónak vagy kiválónak minősíti, mely összhangban van a VKI azon követelményével, hogy a víztestet annak egészében kell szemlélni. Fontos tapasztalat, hogy ebben az esetben a kiváló-jó állapot nem lényegi függvénye sem a mintavételi időszaknak, sem annak, hogy a vizsgált holtág vagy holtág-szakasz a feltöltődés mely fázisában van. Az eredmények arra utalnak, hogy a szukcesszió előrehaladott stádiumában lévő holtágak vagy holtág részek esetén (csakúgy, mint a Fertő vagy a szikes tavak esetében) a Qk a mérvadó index, melynek állapotértékelését akkor is el kell fogadni, ha Qb rosszabbat jelez. Néhány holtág legnyíltvizesebb részének (ez általában egyezik azzal a hellyel, ahol a legnagyobb a vízmélység) augusztusi adatait a 3. Melléklet 3. táblázata tartalmazza, ill. a Qk (10. ábra) és a Qb (11. ábra) szerinti ökológiai állapotbecslés. 5 KIVÁLÓ 4 JÓ 3 Qk


En d

B or os zl ói

-h Pe ol tá re g si -H rő dol tK K öz ör ép ös ső -H ol t-K R ak ör am ös az i-H ol tÓ Ti ha sz lá a sz i-H ol t-T Si is ra za K t ec ói -H se ol gé t-K si -z ör ug ös i-H ol t-K Ti sz ör ad ös ob ,H ol tT is za K lá gy aD un a

0


48

50 ROSSZ

40 30 20

TŰRHETŐ

10 0

KIVÁLÓ



60

JÓ

KÖZEPES

11. Ábra: Néhány magyarországi holtág nyár végi ökológiai állapota a fitoplankton biomassza és az ebből származtatható Qb index alapján A 3. Melléklet 3. táblázat adatai alapján végzett állapotbecslés lehangoló képet mutat holtágaink állapotáról, mely egyébként a vízhasználati/terhelési adatok alapján valamint felületes vizsgálattal is sokszor egyértelmű. Megjegyzendő, hogy a rendelkezésre álló adatok nem minden esetben származnak a VKI hatálya alá eső holtágakból, ami megnehezíti felhasználhatóságukat. Az alábbi elemzést ennek figyelembe vételével érdemes megérteni. A részletesen elemzett Boroszlói holtág (nem víztest) ezen összehasonlításban is őrzi kiváló állapotát (mind Qk, mind Qb alapján), melynek alapja, hogy fitoplanktonja (ostoros, elsősorban Dinophyta, azaz Lo, dominancia) tipikus egy galériaerdőkkel szegélyezett, antropogén terheléstől mentes holtágra. A Kecsegési-Holt-Körös (nem víztest) az előbbihez igen hasonló, valamivel rosszabb minősítésének oka a magasabb Euglenophyta arány (mely, pl. trágyával vagy háztartási szennyvízzel való terheltség jele lehet). A Peresi-Holt-Körös (víztest) ellentmondásos értékelésének az oka, hogy a domináns, nagy biomasszájú Anabaena circinalis az Lo csoport faktorát kapta (mert egyébként gyakran „vikariál” sekély tavakban a mély, alacsony trofitású tavakra jellemző Anabaena lemmermannii-val), s megjelenése asszociált az Lo dinoflagellatáival, és vízvirágzást általában nem okoz. (Ha pl. Anabaena circinalis helyett A. spiroides vagy A. flos-aquae dominálna, akkor a Qk rossz minősítést adna). Tekintettel arra, hogy a fenti Anabaena fajok taxonómiai elhatárolása sokszor problematikus, két megoldás adódik: • •

Az A, circinalis átsorolása a H1-be (ehhez a hazai tapasztalatokat össze kell gyűjteni) A határozás pontosságának ellenőrzése.

Az Endrőd középső Holt-Körös és a Siratói Holt-Körös (víztest) minősítése egyértelmű: a magas, potenciálisan (s a legtöbb vizsgált esetben toxikus) Microcystis dominancia és magas biomassza az állóvizeknél egyáltalán előforduló legrosszabb állapotot jelenti. Ez a helyzet, pl.

49

kotrással (makrofitonok hiánya) egybekötött magas szervetlen (+ magas N/P arány) terhelést követi. A Rakamazi-Holt-Tisza biomasszája ugyan nem magas, de abban a Planktothrix agardhii, egy „holtágtól idegen” faj dominál. A holtág szél hatásának kitett, medre bolygatott, átlátszósága alacsony lehet. Alapos vizsgálatot igényel a Qk és a Qb eltérésének értelmezése, mert ez a helyzet ellentmondásos. Az Óhalászi-Holt-Tisza speciális eset, mert rétegzett (nyári és téli-fordított) holtág, s feltehetően talaj- vagy rétegvíz eredetűen terhelt (továbbá bögékre osztott, melyek minősége szélsőségesen eltérő. Teszárné Nagy Mariann vizsgálatai (T.-NAGY 2003, 2004) kiváló vizsgálatai igazolják, hogy e holtág jellege különleges, emiatt nem feltétlenül illeszthető az általános sémába. A Tiszadobi Holt-Tisza és a Klágya-Duna minősítését alapvetően meghatározza az invazív Cylindrospermopsis raciborskii dominanciája, mely mellett számos H1 elem és „Chlorococcales gyom” fordul elő, s együttesen igen erős antropogén behatás gyanítható. Bár az e vizsgálatba bevonható holtágak száma igen csekély, megállapítható, hogy a biomassza és az összetétel alapján végzett ökológiai állapotbecslés egymással pozitívan korrelál (a negatív trend a 12. ábrán annak a következménye, hogy a Qb skálán az alacsony adatok jelentik a kiváló minősítést, a Qk esetén pedig a magasak). E gyors analízis arra is példát mutat, hogy a magyarországi, 7-es típusba tartozó holtágak annyira heterogének, hogy pl. az asszociációk megfelelő faktorálását is csak alapkutatási eredmények figyelembe vételével lehet elfogadhatóan megoldani.

5

4

Qk

3

2

1

0 0

10

20

30

40

50

60


12. ábra: A Qk és a fitoplankton biomassza közti összefüggés magyarországi holtágakon 50

6.1.7.3

Makrofiton

Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Aldrovanda vesiculosa Baláta-tó) Ceratophyllum demersum, Hydrocharis morsus-ranae, Hottonia palustris, Lemna minor, L. trisulca, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Nuphar luteum, Nymphaea alba, Polygonum amphibium, Potamogeton panormitanus, P. coloratus, P. crispus, P. lucens, P. natans, P. trichoides, Ranunculus aquatilis, Salvinia natans, Spirodela polyrrhiza, Stratiotes aloides, Trapa natans, Utricularia australis, U. bremii, U. vulgaris, Zannichellia palustris. Jellemző vízinövény-társulások: Lemnetum minoris Soó 1927 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Potametum lucentis Hueck 1931 Nymphaeetum albo-luteae Nowinski 1928 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 1962 Riccietum fluitantis Slavinć 1956 Ricciocarpetum natantis (Segal 1963) R.Tx. 1974 Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928 Ranunculetum aquatilis Géhu 1961 Hottonietum palustris R. Tx. 1937 Vízinövényzet magas AD értékű, fajokban gazdag. Az élőhelyek fokozott (természetes) tápanyagterhelésre elsősorban az egyéves emerz és szubmerz lebegő (eutróf állóvizeket indikáló Hydro-Therophyta) fajok (lásd. 2/1. Melléklet) magas biomassza és borítási értékeiből vagy azok szezonálisan is változó (vegetatív)szaporodásáról következtethetünk. Az elsősorban disztróf állóvizeket indikáló lebegő és gyökerező vízinövény fajok közül sok a szűk-tűrésű specialista (lásd. 2/3. Melléklet), ezek a víztest már kismértékű változására is (AD értékeik változásával) érzékenyen reagálnak. Jellemző mocsári növénytársulások: Phragmitetum communis, Typhetum angustifolae, Typhetum latifoliae, Glycerietum maximae, Sparganietum erecti: Irodalom: SZALMA (1987-88, 2003), SZALMA és LÉVAI (1987), SZALMA (2003a, 2003b). 6.1.8

Síkvidéki, < 4 m mély, meszes-szikes, > 0,5 km2 felületű, állandó vízborítású, mentett oldali holtágak

6.1.8.1 Hidromorfológia Ebbe a típusba a meszes-szikes hidrogeokémiai jelleggel bíró, 4 m-nél nem mélyebb, állandó vízborítású, 50 ha-nál nagyobb mentett oldali holtágak sorolhatók,

51

A holtágak medrének állapotára általában az erőteljes feliszapoltság, a növényzettel való túlzott benőttség a jellemző. A parti területek állapota a hasznosítás jellegétől és mértékétől függ. Ahol elsősorban üdülés, strandolás, vízi sportolás folyik, ott az antropogén tényezők hatására a parti területek állapota az idők során leromlott. A holtágak vízforgalmát a folyók hullámterén döntően a folyó vízállás-változásai határozzák meg, míg a mentett oldalon a meteorológiai tényezők dominálnak. A holtágak helyenként és időnként a belvizekből is jelentős utánpótlódást kaphatnak. Mintegy száz holtágnak van nagyobb belvízgyűjtő területe. Viszonylag kevés (alig félszáz) azoknak a holtágaknak a száma, amelyek - mint víztározók - be vannak kapcsolva valamelyik öntözőrendszerbe (KVM 2001). A holtágak referencia állapotára vonatkozóan az alábbi feltételek irányadók: • • • • •


6.1.8.2 Fitoplankton A „meszes-szikes” holtág elnevezés önmagában ellentmondásos. Egy holtág, elvileg, olyan állóvíz, mely a főfolyóval való felszíni kapcsolatát – most mindegy is, hogy természetes vagy mesterséges módon – elveszítette, de nem veszítette el hidrológiai kapcsolatát, tehát pl. a felszín alatti vizek révén azzal szerves a kapcsolata. Ebben az esetben a „holtág” nem szikesedhet, mert a folyó – közvetetten, vagy közvetve” állandóan átmossa. Szikesedés csak akkor lehetséges, ha a holtág kellőképpen messze kerül a folyótól ahhoz, hogy a felszín alatti vizek kapcsán azzal összeköttetésben legyen, ráadásul olyan területen alakul ki, mely bizonytalan vízválasztó, emiatt nagyjából lefolyástalan, ezért töményedik (szikesedik). Ilyen vizek csak bonyolult ontogenezissel alakulhatnak ki, s természetes módon asztatikussá válnak, azaz holtág-szikes átmenet felé tolódnak, míg a hidroszeriesz ismert lépésein át eltűnnek a térképről. A Szelidi tó egyike az alga florisztikailag legjobban ismert vizeknek köszönhetően Hortobágyi Tibor és Szemes Gábor alapvető munkáinak (DONÁSZI ET AL., 1959), majd Schmidt Antal időszakos vizsgálatainak. A flóra PADISÁK (1999) munkájában megtalálható. Ismert ugyanakkor az, hogy a Szelidi-tó vízháztartásának „optimalizásása” érdekében számos beavatkozás történt, melyek eredményeképp a tó „édesedik”, azaz veszít szikes jellegéből. E szikes jelleget egyébként eredetileg is csak a flóra halofil ill. natrofil elemei jelezték, mennyiségi arányukról történeti adatunk nincs. Ez azt is jelenti, hogy a Szelidi-tó önmagához mért referencia állapotának megállapítása szinte lehetetlen, a szikes jelleget bizonyos, mennyiségileg akár irreleváns indikátorszervezetek jelezhetik (pl. Chaetoceros muellerii, Surirella peisonis). Nincs világos képünk a tóban a pikoplankton jelentőségéről sem, mely szikes indikátor. A Szelidi-tó fokozatos kiédesülése autrofizálódással járt együtt, s a tó invázióérzékenysége hasonló a Balatonéhoz (pl. egyazon évben jelent meg bennük a Cylindrospermopsis 52

raciborskii, de egyéb példákat is lehet találni). A tó speciális jellegzetessége a Goniochlorys mutica (Xanthophyceae) jelenléte, mely miatt a 8-as típus a J kodonra 5-ös értéket kapott, egyúttal feladva a „halastavasodás” érzékelésének a lehetőségét. Bármely típus (1, 6, 7) faktoraival becsüljük is a tó jelen ökológiai állapotát (10. táblázat), az semmiképp nem jelez jó állapotot. A 10. táblázat minősítési értékeiből az alábbiak következnek: • • • • •

Qb alapján természetesen egységes a minősítés az 1. Melléklet 1. táblázata 11-es típusát alapul véve. Ha a tavat a Balaton referenciaállapotához viszonyítjuk, akkor Qk tűrhető minősítést ad a H1/SN/J magas arány miatt. Ha a tavat szikesekhez hasonlítjuk, akkor rossz az állapota, mert szikes planktonjelleget nem mutat, s kérdéses, hogy valaha mutatott-e. Ha a tavat a holtágakhoz hasonlítjuk, akkor ugyanazon okok miatt közepes a minősítése, mint az 1-es esetben, de a holtág faktorálás megengedőbb jellege miatt eggyel jobb a kategória besorolás. Ha a tavat önmaga típusához hasonlítjuk, mely a Goniochlorys mutica karakteres jelenléte miatt „nem bünteti” a halastó jelleget, akkor jó a tó állapota.

Mindebből egyértelmű, hogy vagy meg kell szüntetni a 8-as tótípust, vagy meg kell hagyni, és azt speciálisan a Szelidi-tóra szabni, mert más tó úgysem esik ebbe a kategóriába. Holtág tipológiai bontás lehetséges, de nem meszes/meszes-szikes alapon, hanem aszerint, hogy milyen a holtág szukcessziós stádiuma, melyet tipológiai paraméter gyanánt vízmélységgel lehet közelíteni.

53

10. táblázat: a Szelidi-tó ökológiai állapota különböző víztípusok faktoraival kodon faktor biomassza(ug/l) Aphanothece sp. Snowella lacustris

1

6 7

8

Z Lo

4 5

5 5 1 5

5 5

biomassza 5.1338 33.2113

pi,1 0.0029 0.0232

pi,6 0.0036 0.0046

pi,7 0.0036 0.0232

pi,8 0.0036 0.0232

Merismopedia tenuissima Merismopedia sp. Lyngbya limnetica

Lo Lo S1

5 5 0

1 5 1 5 0 0

5 5 0

11.3182 0.5804 108.3799

0.0079 0.0004 0.0000

0.0016 0.0001 0.0000

0.0079 0.0004 0.0000

0.0079 0.0004 0.0000

Pseudanabaena limnetica Aphanizomenon issatschenkoi Aphanizomenon ovalisporum Aphanizomenon sp. Cylindrospermopsis raciborskii Phacotus lenticularis Chodatella elliptica Coelastrum sp. Crucigenia quadrata Cruciegenia tetrapedia Monoraphidium contortum Oocystis lacustris Oocystis solitaria Pseudodictyosphaerium jurisii

S1

0

0 0

0

12.9547

0.0000

0.0000

0.0000

0.0000

H1

1

1 1

1

318.9962

0.0446

0.0446

0.0446

0.0446

H1 H1

1 1

1 1 1 1

1 1

615.2069 396.654

0.0860 0.0555

0.0860 0.0555

0.0860 0.0555

0.0860 0.0555

Sn YPh J P J J

0 3.5 1 5 1 1

0 2 0 5 0 0

0 3.5 5 5 5 5

933.9973 588.5504 21.2664 100.198 15.5456 424.1391

0.0000 0.2881 0.0030 0.0701 0.0022 0.0593

0.0000 0.1646 0.0000 0.0701 0.0000 0.0000

0.0000 0.2881 0.0089 0.0701 0.0065 0.1779

0.0000 0.2881 0.0149 0.0701 0.0109 0.2965

X1 F F

4 5 5

3 3 3 3 3 3

3 3 3

29.7923 49.746 30.9941

0.0167 0.0348 0.0217

0.0125 0.0209 0.0130

0.0125 0.0209 0.0130

0.0125 0.0209 0.0130

X1

4

3 3

3

8.4205

0.0047

0.0035

0.0035

0.0035

J J J Z X3 J X2 X2 A D P

1 1 1 4 4 1 3.5 3.5 5 2 5

0 0 0 5 4 0 3 3 5 2 5

5 5 5 5 4 5 3.5 3.5 5 3 5

146.3016 8.5501 110.8425 58.8581 31.9203 2907.4827 47.0929 58.2028 0.8844 38.0031 38.0031

0.0205 0.0012 0.0155 0.0329 0.0179 0.4066 0.0230 0.0285 0.0006 0.0106 0.0266

0.0000 0.0000 0.0000 0.0412 0.0179 0.0000 0.0198 0.0244 0.0006 0.0106 0.0266

0.0614 0.0036 0.0465 0.0412 0.0179 1.2197 0.0230 0.0285 0.0006 0.0159 0.0266

0.1023 0.0060 0.0775 0.0412 0.0179 2.0329 0.0230 0.0285 0.0006 0.0159 0.0266

7151.2267

1.3048 tűrhető

0.6216 rossz

2.3075 közepes

3.3238 jó

közepes

közepes

közepes

közepes

Scenedesmus quadricauda Scenedesmus spp. Tetraedron minimum egyéb Chlorococcales Koliella sp. Goniochlorys mutica Chrysochromulina parva chrysoflagellata medium Chaetoceros muellerii Nitzschia acicularis Synedra spp.

összbiomassza, vagy Qk minősítés Qk alapján minősítés Qb alapján

0 3.5 3 5 3 3

3 3 3 5 4 3 3.5 3.5 5 3 5

54

6.1.8.3 Makrofiton Ez a típus növényzete alapján az előző (7) típushoz képest átmenetet képvisel az állandó vízborítású szikes tavak felé. Az élőhely-típusra jellemző, irodalmi adatok alapján összeállított hínár növényzet fajlistája: Ceratophyllum demersum, C. submersum, Lemna minor, L. gibba, Myriophyllum spicatum, Najas marina, N. minor, Potamogeton crispus, P. pectinatus. Jellemző társulásai: Lemnetum minoris Soó 1927 Lemnetum gibbae Miyav. & J. Tx. 1960 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Myriophylletum spicati Soó 1927 Najadetum minoris Ubrizsy 1961 Najadetum marini Fukarek 1961 Jellemző mocsári növénytársulások: Phragmitetum communis, Schoenoplectetum lacustris, Typhetum angustifolae, Typhetum latifoliae Irodalom: SZALMA (2003a, 2003b). 6.2

Lehetséges hazai tavas referencia helyek

A referencia területnek javasolható tavakat elsősorban a makrofiton alapján jelöltük ki az alábbi okok miatt: • •

A hidromorfológiai hatásokra elsősorban a makrofiton érzékeny, a fitoplankton főként a terhelések iránt érzékeny. A kisebb tavakra a meglévő fitoplankton adatok nem elegendőek a referencia állapot alttámasztására.

Az általunk javasolt referencia helyeket a 11. táblázat tartalmazza.

55

11. táblázat: A típusok szerinti lehetséges referencia tavak Sorszám Víztest neve

Referencia terület javasolt határai Az egész víztestre vonatkozóan további vizsgálat szükséges

Javasolható-e referencia víztestnek?

1. típus

Balaton

2. típus

Fertő tó

3. típus

Velencei-tó

4. típus

Nem található víztest ebben a típusban Kunkápolnási mocsarak



EgyekPusztakócsi mocsarak



Angyalházi – Nagyrét



5. típus

Magyarországi szakasza Nem kotort területek

56

Hidromorfológiai szempontból valószínűleg kockázatos, makrofiton és fitoplankton szempontjából megfelel a referencia feltételeknek. Mindhárom szempontból megfelel a referencia feltételeknek Hidromorfológiai szempontból kockázatos, makrofiton szempontjából megfelel a referencia feltételeknek, fitoplankton szempontjából nem referencia terület -

Sorszám Víztest neve 6. típus

7. típus

Kelemen-szék

Referencia terület javasolt határai Egész vízterület

Bába-szék

Egész vízterület


Büdös-szék

Egész vízterület


Kisteleki Müller szék Alpári-HoltTisza

Egész vízterület

Szikrai HoltTisza* (Tőserdő) Belső-Béda holtág 8. típus

Nagyfai HoltTisza

Atkai HoltTisza Alcsi HoltTisza

Javasolható-e referencia víztestnek? Mindhárom szempontból megfelel a referencia feltételeknek

További vizsgálat után egész vízterület További vizsgálat után egész vízterület

Hidromorfológiai szempontból valószínűleg nem kockázatos, makrofita szempontjából megfelel a referencia feltételeknek. Hidromorfológiai szempontból valószínűleg nem kockázatos, makrofita szempontjából megfelel a referencia feltételeknek.

További vizsgálat után egész vízterület További vizsgálat után egész vízterület

Mindhárom szempontból megfelel a referencia feltételeknek Makrofita szempontjából javasolt, de szennyezőanyag terhelése kissé túlmegy a megengedett mértéken. Referencia értéke kérdéses.

További vizsgálat Makrofita szempontjából javasolt, de után egész szennyezőanyag terhelése kissé túlmegy a vízterület megengedett mértéken. Referencia értéke kérdéses. További vizsgálat Makrofita szempontjából javasolt, de után egész túlterhelt a vize, és jelentős hidromorfológiai vízterület beavatkozások is érték. Referencia értéke kérdéses.

Megjegyzések: * Mérete alapján nem, de állapota alapján javasolható referenciának. A tipológia alapján a Baláta-tó mint az egyik botanikai szempontból legértékesebb élőhely kimaradt, mert nem sorolható egyik típusba sem. 7 7.1

ERŐSEN MÓDOSÍTOTT ÁLLAPOT Az erősen módosított állapot hazai kritériumai

A KVVM (2004) kormányrendeletből az alábbiak következnek:

57

Először vizsgálni kell a jó állapot elérésének lehetőségét, ezen belül azt, hogy: • • •

Jelentősek-e a hidromorfológiai beavatkozások? Annyira jelentősek-e, hogy a VKI szerinti élőlény együttesek összetétele és biomasszája emiatt jelentős változást szenved? Vannak-e alternatív műszaki megoldások az esetleg felmerülő problémák kezelésére?

Ebből az elemzésből következik, hogy a víztest hidromorfológiai szempontból kockázatos-e, vagyis, fennáll-e a kockázata annak, hogy a jó állapot 2015-re nem teljesül. A HMWB besoroláshoz még további lépések kellenek, ezek: • •

Gazdaságilag indokolhatóak-e a beavatkozások? Támogatja-e a közvélemény a beavatkozásokat?

Amennyiben ezekre a kérdésekre nem a válasz, akkor lehet a víztestet erősen módosítottnak nyilvánítani, és rá potenciált megállapítani. 7.1.1

Hidromorfológia

Hidromorfológiai szempontból az erősen módosított állapot megítélése során a német gyakorlatra is támaszkodhatnánk az alábbiak szerint: • • • • • •

•

•

A hidromorfológiai változást csak akkor tekintik alapnak az erősen módosított besoroláshoz, ha az lényeges, jelentős és visszafordíthatatlan. Ilyen esetben a jó állapot elérése kérdéses. A hidromorfológiai változások jelentős voltát nem azok tényleges mértéke, hanem az okozott ökológiai hatások szerint kell mérni. Ha a hidromorfológiai változások lényegesnek és jelentősnek minősülnek, a víztest automatikusan a kockázatos kategóriába kerül. Nem kétséges az erősen módosított állapot abban az esetben, ha a víztest az emberi hatások eredményeképpen kategóriát vált: folyóból tó lesz (fordítva ritkán fordul elő, bár a Balatont többször le akarták csapolni, és a medrében a Zalát keresztül vezetni). Nem kétséges az erősen módosított állapot abban az esetben sem, ha a víztest típust vált (pl. lecsapolás miatt egy másik mélységi, vagy felület kategóriába esik). Azt javasolják, hogy a víztestek 1/3-a legyen természetes, 1/3-a valószínűleg erősen módosított, és a maradék 1/3-a erősen módosított. (Természetesen ez az ajánlás folyókkal együtt érvényes!) Javasolják továbbá, hogy minél kevesebb erősen módosított víztest legyen. A speciálisan tavakkal kapcsolatos IPCDR ajánlások az erősen módosított állapotra erősen utaló feltételekre a következők: (1) Ha a trófikus állapot ½-1 osztállyal tér el a referencia állapottól, akkor a víztest nem kockázatos; (2) A partvédelem esetében 30 %os parthossz alatt a víztest nem kockázatos, 30-70 % között valószínűleg kockázatos, 70 % felett kockázatos lesz (vagyis valószínűleg a teljes HMWB elemzés után erősen módosított). A vízszint-szabályozás esetében nincs ilyen „osztályozás”. Az IPCDR ajánlásokat fogalmazott meg a Balatonra (mivel csak ez a tó tartozik az érdekkörébe), mely szerint a Balaton nem erősen módosított tó. A KVVM álláspontja ettől csak kicsit tért el: a tavat a hidromorfológiai szempontból a valószínűleg kockázatos természetes tavak közé sorolta. 58

•

Amint az a nyugati tendenciákból látható, az erősen módosított állapotba sorolást elsősorban politikai szempontok, ezeken keresztül, pedig gazdasági érdekek döntik el. Olyan tág határok közé kell az erősen módosított állapot kritériumait állítani, hogy a tavak ennek már meg tudjanak felelni. Amennyiben ezt követjük, nem lesz Magyarországon erősen módosított tó. Ez nem feltétlenül jelent bajt. A döntést a kategória határokról mindenesetre nem szakmai, hanem politikai szinten kell meghozni, ebben mi nem foglalhatunk állást.

Szakmai szempontból az erősen módosított állapotot az alábbi feltételek indokolhatják az egyes élőlény együttesek esetében. 7.1.2

Fitoplankton

Általánosságban megállapítható, hogy a VKI típuskritériumai szerint a fitoplankton a hidromorfológiai változásokat akkor jelzi, ha: •

• • • •

•

Olyan mérvű mederkotrás történik, mely egy < 5 m maximális mélységű víztestben > 5 m vízmélységet hoz létre (az 5 m, mint kritérium indoklását PADISÁK ÉS REYNOLDS (2003) munkája tartalmazza). Ekkor ugyanis az adott víztér rétegződésének valószínűsége ugrásszerűen megnő, mely által egy olyan tótípus keletkezik, mely a tipológiában benne sincs. Kotrás egyébként akkor is jelentős változásokat okozhat a fitoplanktonban, ha nem mélyül ennyire a tó (példa: Velencei tó finom üledékének bolygatása), mert a fényviszonyokat alapvetően meghatározza. Szikes vizekbe mesterségesen vizet vezetnek a vízháztartás antropogén szempontok szerinti „normálizálása” okán, s emiatt az kiédesedik (pl. korábban a Szelidi-tó). Tavak esetén az elterelés, a duzzasztás és a hajózás (legalábbis hazai vizeinkben) a fitoplankton szempontjából nem releváns. Vízkivételként lehet felfogni a sorozatos száraz évek okozta vízszintcsökkenést, melynek hatását „általában” értelmezni nem lehet, egyébként természetes vizeinkből nagyarányú, emberi felhasználást szolgáló vízkivétel nem jellemző. A vízszintcsökkenést kísérő természetes vagy mesterséges járulékos hatások (pl. a Balatonban a Cladophora tápanyag kompetíciója a minőségi paraméterek javulásához vezetett; a Velencei tóban megelőző mederkotrással párosulva igen toxikus Microcystis [M] jelent meg) elfedhetik a víztömeg csökkenés hatását. A Fertőben az egyes fajok hosszú távú oszcillációját a vízszint okozta sótartalom változások határozzák meg anélkül, hogy akár állapotjavulás, akár állapotromlás detektálható lenne (PADISÁK ÉS DOKULIL 1994, PADISÁK 1993, 1998). A mederrendezés adott esettben mederkotrást (lepelkotrás) jelent. A Velencei tóban ez aprószemcsés üledékréteget zavart meg, az a vízbe keveredett, nehezen ülepszik, emiatt a tó nyílt vizének teljes fitoplanktonja megváltozott (pl. az addig domináns nyíltvízi cianoprokarióta, az Anabaenopisis elenkinii var. hungarica helyett az erősen toxikus Microcystis) mégpedig oly módon, hogy azt előre jelezni nem lehetett volna. A Balatonban a kotrás ökológiai következményeire egyetlen adat van: 1993-ban az üledékkel „kiszabadult” cisztatömeg példátlan Dinobryon sociale (REYNOLDS ET AL. 1993) virágzáshoz vezetett az egész keleti medencében. A fentiekből következik, hogy a mederrendezés hatása a fitoplanktonra teljesen kiszámíthatatlan, de pozitív hatást nemigen lehet feltételezni.

Az erősen módosított állapotot a fitoplankton alapján a következőképpen lehet jellemezni víztípusonként: 59

•

• •

•

•

•

A Balaton (1. típus) esetén a nyíltvízi fitoplanktonra a rekonstrukciós erőfeszítések eredményeképp a kiváló/jó állapot fennállása igazolható: a társulás nyilvánvaló és bizonyított módon konvergál az eredeti társulás szerkezethez. Meg kell azonban jegyezni, hogy a litorális régióhoz kötődő indikátorcsoportok esetén (gyakorlatilag az összes többi), az erősen módosított állapot valószínűsíthető a part nagyfokú betonozottsága, és az eredetitől idegen kőszórások miatt (pl. nagy a Dreissena polymorpha és a Corophyim curvispinum adventív fajok biomasszája). Összességében azonban balatoni fitoplankton nem jelez olyan mértékű változásokat, amelyek a hidromorfológiai hatások eredményeképpen tartósan megkérdőjelezhető a jó állapot elérése (már elért!). Fitoplankton alapján a tó nem erősen módosított. A Fertő (2. típus) a esetén a kiváló állapot állandó fennállása nem kérdőjelezhető meg. Fitoplankton alapján a tó nem erősen módosított. A Velencei-tó (3. típus) kapcsán súlyos adathiány állapítható meg. Mindazonáltal a finom üledékrétegeket felkeverő kotrás (mely a tó nyíltvizének fényviszonyait alapvetően befolyásolja) valamint az időszakos édesvíz utánpótlások miatt valószínűsíthető, hogy a jó állapot nem áll fenn, és a beavatkozások fennmaradása esetén ez nem is érhető el a megadott határidőn belül. A szikes tótípusok (4-6 típus) egymástól a valóságban nem különíthetők el, mindhárom vonatkozásában a teljes kiszáradás is a természetes állapot része. Közülük erősen módosított kategóriába esnek azok, melyeknek „megfelelő vízmennyiségét” édesvízzel pótolják, illetve a periodikus betöményedéseket bármely módszerrel megakadályozzák. Ebben az esetben akkor áll elő bizonyosan az, hogy a jó állapot elérése kérdéses, ha a vízbevezetés típusváltást eredményez (pl. Szikesből meszes tó keletkezik). A meszes holtágak (7. típus) közül számos esetében a jó állapot fitoplankton oldalról nem igazolható, de ezt többnyire nem hidromorfológiai beavatkozások okozzák. E vizek esetében a legfontosabb gond a szennyvízbevezetés. Hidromorfológiai szempontból a galériaerdők kivágása, esetlegesen a kotrás (mint természetes szukcessziót akadályozó beavatkozás), vagy a bögékre bontás okozhat problémát. A rendelkezésre álló adatok alapján ilyen, erősen módosított állapotú holtág az, pl. Endrőd-Középső-Holt-Kőrös. A Szelidi-tó (8. típus) jelen állapota az erősen módosított jelleget mutatja, melynek oka a mesterséges édesvíz bevezetés.

A fitoplankton kétségkívül a különféle terhelések érzékeny indikátora. Ezt a tényezőt nem lehet figyelembe venni az erősen módosított állapot értékelésekor, de a kockázatosság szempontjából a jó állapot elérésében a terhelés talán a legfontosabb. A terhelés, mint olyan bontandó jellege (pl. szerves vagy szervetlen) és egyéb paraméterei (N/P arány) szerint, ezek ugyanis, mint a fentiekben vázoltam eltérő változási utakat nyitnak, s eltérő követő asszociációk megjelenéséhez vezetnek. Csekély terhelés esetén a zéró (vagy minimális) válasz a valószínű, tekintve, hogy a fitoplankton asszociációk, csakúgy, mint bármely más növénytársulás rendelkezik bizonyos reszilienciával, mely a hatást tolerálni képes. A leírtakból egyértelműen következik, hogy a terhelésre adott válasz attól is függ, hogy milyen asszociációt ér egy adott fajta terhelés, sőt ez a válasz minőségi vagy mennyiségi jellegét is meghatározza. 7.1.3

Makrofiton

A tározók referencia viszonyaira vonatkozólag megállapítható, hogy a kiváló állapot és a kiváló potenciál között a makrofita alapján nincs különbség. Ezt eddigi kutatási 60

tapasztalatainkra támaszkodva állapítjuk meg. A maximális ökológiai potenciál makrovegetáció alapján történő meghatározásához 6.1.2. fejezetben megfogalmazottak szerinti kritériumokat és indexet ajánljuk figyelembe venni. 8 8.1

JAVASLATOK A TÁROZÓK REFERENCIA VISZONYAIRA (MEP) Hidromorfológia

Hidromorfológiai szempontból a tározók erősen módosított vízfolyás szakaszok a VKI szerint. Ilyen módon nem állapotuk van, hanem potenciáljuk. Az ökológiai potenciáljuk megítélése esetén pedig a velük azonos típusba tartozó állóvizek referencia állapotából kell kiindulni. A magyar tározók főbb hidromorfológiai adatait a 12. táblázatban mutatjuk be. 12. táblázat: Magyarországi tározók SZALMA (2004) szerint

Víztest Tisza-tó Kis-Balaton Vízvédelmi rendszer, Hídvégi-tó Kis-Balaton Ingói-berek K. V-3. Víztározó Marcali-Víztározó Pátkai-Víztározó KV.-1 Víztározó Begécsi-Víztározó K. V-2. Víztározó Desedai-Víztározó Rakaca-Víztározó Zámolyi-Víztározó Markazi-Víztározó Leveleki-Víztározó Kecskeri-Víztározó K11 Víztározó Egerszalóki-Víztározó Geleji-Víztározó Merenyei Víztározó Fancsika I.Víztározó Halápi-Víztározó SzáríTópusztai- Víztározó Palotási-Víztározó Őzei-Víztározó Csele-Víztározó Oláh-réti-Víztározó Gyöngyös-Rédei-Víztározó Csurgói-Víztározó Nagykónyi-Víztározó Álmosd-Kokadi-Víztározó Bodzás-Víztározó 61

Felület (km2) 60,005 15,427 16,000 8,082 3,922 2,749 2,747 2,713 2,618 2,365 1,833 1,621 1,557 1,494 1,466 1,446 1,152 1,135 0,999 0,964 0,610 0,564 0,559 0,551 0,524 0,504 0,503 0,434 0,430 0,345 0,342

Kerület m

11657 9760

23343 7951 9559 5680 5893 5399 4881 5103 6838 6063 6438 4217 4947 4767 4309 3692 2865 4183 2789

Felület Kerület 2 (km ) m Domoszlói-Víztározó 0,336 2427 Iregszemcsei - Víztározó 0,333 Somogyhárságyi-Víztározó 0,313 Maconkai Víztározó 0,304 2424 Fancsika II.Víztározó 0,283 3632 Mizserfai-Víztározó 0,282 2800 Kispodárpusztai-Víztározó 0,272 3150 Csányi - Víztározó 0,254 3503 Hasznosi-Víztározó 0,192 2476 Nagyrédei-Víztározó 0,190 1776 Cigány - széki Víztározó 0,184 1737 Őrszentmiklósi-Víztározó 0,180 Nagytormási-Víztározó 0,169 Gyöngyöstarjáni-Víztározó 0,150 2011 Nagyvátyi-Víztározó 0,148 Kétbodonyi-Víztározó 0,134 2039 Gyöngyöshalászi-Víztározó 0,128 1587 Csóriréti-Víztározó 0,123 1729 Szóláti-Víztározó 0,119 1661 Gyöngyöspatai-Víztározó 0,114 1461 Martonvásári-Víztározó 0,108 Csávolyi-Víztározó 0,108 Fancsika III. Víztározó 0,104 1305 Sombereki-Víztározó 0,074 1393 Gyöngyösoroszi-Víztározó 0,045 1128 Bodonyi-Víztározó 0,045 881 Sziráki-Víztározó 0,044 Egres-völgyi-Víztározó 0,040 960 Battyánpusztai-Víztározó 0,039 951 Mádi-Víztározó 0,035 762 Köszörű-völgyi-Víztározó 0,024 928 Megjegyzés: A vastagon szedettek esnek méretük folytán a VKI hatálya alá Víztest

A táblázat adataiból az alábbi következtetések vonhatók le: • •

•

Sem hegyvidéki, sem dombvidéki tározónk nem esik a VKI hatálya alá, mert felülete kisebb 50 ha-nál. Ezekre tehát nem is kell maximális ökológiai potenciált megállapítanunk. (A táblázatban normál betűvel szedtük ezeket.) Valamennyi, VKI hatálya alá eső tározónk síkvidéki. Ezekben az esetekben, pedig a velük hasonló típusba tartozó természetes tavak referencia állapota az irányadó. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a tározókat vízkivételi, ár- és belvízvédelmi, valamint öntözési céllal létesítik általában, ezért vízszintingadozásuk nagyobb, mint a természetes tavaké. Ez azonban nem játszik különösebb szerepet a fitoplankton (és nagyrészt a makrofiton) esetében sem. Amennyiben a maximális ökológiai potenciál a tározókhoz hasonló típusba tartozó tavak referencia állapotával egyenlő, akkor a MEP meghatározása hidromorfológiai szempontból a 6. fejezetben leírtak szerint történik. 62

8.2

Fitoplankton

A fitoplankton szempontjából a maximális ökológiai potenciál meghatározása esetén a következő szempontokat kell figyelembe venni: • • • •

•

8.3

Ha a tározóban való tartózkodás ideje (a tározó méretétől függetlenül) nem haladja meg a 10 napot, akkor célszerű az adott tározót a folyó részeként kezelni, ugyanis ez a tározási idő túl rövid ahhoz, hogy a fitoplankton állóvízi sajátságokat kezdjen mutatni. Ha a tározás okán a víz tartózkodási ideje meghaladja a 10 napot, akkor állóvízi társulások fejlődhetnek ki, jellegük, pedig a duzzasztómű feletti maximális vízmélység függvénye. Ha közvetlenül a duzzasztómű feletti maximális mélység nem haladja meg az 5 m-t, akkor referencia típus gyanánt a jelenlegi tótipológia 7-es típusának (meszes holtágak) paramétereit lehet figyelembe venni az ökológiai állapot meghatározásában. Ha közvetlenül a duzzasztómű feletti maximális mélység meghaladja az 5 m-t, akkor legalább is időszakosan rétegzett állóvíz keletkezhet. Ez a típus a magyar tótipológiában jelenleg egyáltalán nincs reprezentálva 3. Megjegyzendő viszont, hogy síkvidéken ilyen tározó általában nem is fordul elő. A fentiektől függetlenül le kell szögezni, hogy a tározók a fitoplankton szempontjából speciális víztípust képviselnek (REYNOLDS, 1999). Tározókaszkádok esetén, pl. megállapítható, hogy azok esetlegesen hatalmas méretük (pl. a brazíliai Tiete folyó 7 tározóból álló kaszkádja, melyek területe 63-817 km2 range-be esik) ellenére a folyóvízi kontinuum elméletét követik. Makrofiton

A tározók maximális ökológiai potenciáljára vonatkozólag megállapítható, hogy a kiváló állapot és a kiváló potenciál között a makrofita alapján nincs különbség. Ezt eddigi kutatási tapasztalatainkra támaszkodva állapítjuk meg. A maximális ökológiai potenciál makrovegetáció alapján történő meghatározásához 6.1.2. fejezetben megfogalmazottak szerinti kritériumokat és indexet ajánljuk figyelembe venni SZALMA ET AL. (2002). 9

ÖSSZEFOGLALÁS

A munkabeszámoló potenciális referencia víztestek helyszíni bejárásának eredményeit és azok értékelését tartalmazza. Nem volt feladatunk, ezért nem is foglalkoztunk a passzportok egyéb élőlény csoportjaival (fitobenton, makrogerinctelenek és halak) és kémiai tulajdonságokkal. Nem tartalmazta a munkatervünk a mesterséges tavak vizsgálatát. Ezeket a munkákat később kell elvégeztetni. A munkánk célja a következő volt:

3

Pedig lehetne, mert a galériaerdők által szegélyezett, az uralkodó szélirányra merőleges holtágak gyakran mutatnak stabil nyári rétegzettésget >3 méteres maximális vízmélység esetén is, tehát van ilyen természetesen előforduló víztípus akkor is, ha ezt hidromorfológiai alapon nem kezelhető.

63

• • • •

Az egyes tótípusok referencia viszonyainak jellemzése a fitoplankton és a makrofiton alapján (ezekre az élőlény együttesekre passzportok elkészítése). A természetes tavak, és az erősen módosított állapot miatt tó kategóriába tartozó, 50 hanál nagyobb felületű víztestek kijelölése. Javaslatok a referencia helyekre és az erősen módosított állapotú tavakra a fitoplankton és a makrofiton alapján. A vízfolyásokon duzzasztással létesített tározók referencia-viszonyainak becslése a fitoplankton és a makrofiton alapján.

A jelentés tömörsége, összefoglaló jellege, nem teszi szükségessé tételes összefoglaló megírását. E helyütt inkább azt hangsúlyoznánk ki, hogy e projekt keretében miben léptünk előre a VKI bevezetésében. A főbb eredményeink a következők: • • •

Elvégeztük a referencia állapot megállapítását a tótípusok szerint hidromorfológiai paraméterekre, a makrofita és a fitoplankton összetételre, vagyis elkészítettük a tótípus passzportokat. Sor került a tó referencia területek kijelölésére, a rendelkezésre álló adataink alapján. A meglevő adatok függvényében validáltuk a referencia területeket fitoplanktonra és makrofitára. A nyolc közül hét tótípusban 17 lehetséges referencia területet elemeztünk. Meghatároztuk jelenlegi tudásunk szintjén az erősen módosított víztestekre vonatkozó maximális ökológiai potenciált (MEP-et).

E témabeszámoló a KvVM-MTA és a KvVM-VITUKI által finanszírozott témák eredményeit szintetizálva tartalmazza. A feladat komplex, több szakember együttes közreműködését igényli. A résztvevők a két vizsgált élőlénycsoport elismert szakértői voltak (Dr. Padisák Judit, Dr. Szalma Elemér és Kovács Csilla). Úgy véljük, hogy munkánkkal a VKI bevezetésének gyakorlati megvalósítását jelentősen segítettük. 10 IRODALOMJEGYZÉK ÁCS, É., LAKATOS, GY. & RESKÓNÉ NAGY, M. (2001): A Velencei-tó nádbevonatában bekövetkezett változások. Hosszú távú algológiai vizsgálatok. Hidrológiai Közlöny 81: 308310. ALLENDE, L. & I. IZAGUIRRE, (2003): The role of physical stability on the establishment of steady states in the phytoplankton community of two Maritime Antarctic Lakes. Hydrobiologia 502: 211-224. BAGI I. (1988.): The vegetation map of the Szívos-szék UNESCO biosphere reserve core area, Kiskunság National Park, Hungary. Acta Biol. Szeged, 34: pp. 83-95. BAGI I. (1990.): The vegetation map of the Szappan-szék UNESCO biosphere reserve core area, Kiskunság National Park, Hungary. Acta Biol. Szeged, 36: pp. 27-42. BAKALÁR, S-né, ÉS BALOGH, M. (1979): Sphagnum grigensohnii, a Velencei-tó és hazánk újabb boreális flóraeleme. Bot. Közlem. 66. (1): 11-14. BALOGH, M. (1969a): A Liparis loeselii (L.) Rich. a Velencei-tavon. Bot. Köz. 56 (1): 1719. BALOGH, M. (1969b): A Velencei-tó vizi és mocsári vegetációja. Szakdolgozat. Budapest. ELTE TTK BALOGH, M. (1983): A Velencei-tó nyugati medencéjének úszólápjai, és hatásuk a tó vízminőségére. Kandidátusi értekezés. Budapest. mscr. pp. 1-110 64

BALOGH, M. (1996): A Velencei-tó nádas területeinek tipizálása, botanikai értékeinek feltárása. In: TAKÁCS, A. A. (szerk.): A nádgazdálkodás természetvédelmi követelményei a Velencei-tavi Madárrezervátum TT és a Dinnyési-Fertö TT területén. -KTM kutatási jelentés. Budapest. mscr. pp. 58-69. BALOGH, M., PATKÓ, Á., VÁRI, L. (1980): An interesting Liparis presence and its ecological significance on Lake Velence/Hungary. Ann. Univ.Scient. Budap...Sectio Botanica 22-23: 49-55. BARBOSA, F. A. R., & J. PADISÁK (2003): The forgotten lake stratification pattern: atelomixis, and its ecological importance. – Verh. Internat. Verein. Limnol. 28: 1385-1395. BARTHA, ZS., (1977): Phytoplankton investigations on Lake Velencei (Algal count and biomass). Acta Bot. Acad. Sci. Hung. 23: 1-11. BORBÁS, V. (1891.): Tanulmányok a Balaton hínárjáról. Földr. Közl. 19. B) Függelék. BORBÁS, V. (1900.): A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete. BTTE II/2. Bp. pp. 413. BORHIDI, A. & A. SÁNTA, (1999A). Vörös könyv Magyarország védett növénytársulásairól 1., KÖM Természetvédelmi Hivatal Tanulmánykötetei 6, Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest. BORHIDI, A. & A. SÁNTA, (1999B). Vörös könyv Magyarország védett növénytársulásairól 2., KÖM Természetvédelmi Hivatal Tanulmánykötetei 6, Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest. BORHIDI, A. és BALOGH, M. (1970): Die Entstehung von dystrophen Schaukelmooren einem alkalischen (szik)-See (Ökologische-zönologische Studien am Velence See). Acta Bot. Hung. 16. 13-31. BOROS, Á. (1954): A Vértes, a Velencei hegység, a Velencei-tó és környékük Növényföldrajza. Földr. Ért. 3: 280-309. BRAUN-BLANQUET, J., (1964): Pflanzensociologie, Springer, Wien. CHOLNOKY, J. (1918.): A Balaton hidrografiája. BTTE Bp. 1/2. DONÁSZI, E. (1959): Das Leben des Szelider See. Akadémiai kiadó Bp. DONÁSZI, E. (1975): Thirty-years research (1943-1973) on the limnology of lake Szelidi (Szelidi-tó). Symp. Biol. Hung. 15: 167-169. DONÁSZY, E., HORTOBÁGYI, T., KÁRPÁTI, I., MEGYERI, J., PÉNZES, A., SZEMES, G. and VARGA, L. (1959): Das Leben des Szelider Sees. Die Binnengewässer Ungarns I. Limnologische Studien an einem natriumkarbonatchloridhaltigen See des ungarischen Alföld. – Akadémiai Kiadó, Budapest. ECOSTAT (2003): Overall approach on ecological classification of ecological status and ecological potencial: Final version. – CIS Working Group 2/a, Report, pp. 53. ENTZ, G. – SEBESTYÉN, O. (1942.): A Balaton élete. M. Kir. Magy. Term.tud. Társ. Bp. 366. ENTZ, G. & SEBESTYÉN, O. (1942): A Balaton élete. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest. FEHÉR, G. (2003): Szikes területek vizeinek Desmidiales flórája. Természetvédelmi Közlemények. FELFÖLDY, L. (1972): A biológiai vízminősítés. VIZDOK, Budapest. FELFÖLDY, L. (1986.): A tavak nádasainak vízminőségi jelentősége és jövője. MHT VI. vándorgyűlése, Hévíz. 581-589. GULYÁS, P. (1998): Szaprobiológiai indikátorfajok jegyzéke. Vízi Természet- és Környezetvédelem 6, KGI, Budapest, pp. 96. HALÁSZ, M. (1940):. A Velecei tó fitoplanktonja. - Botanikai Közlemények. 37: 251-277. HUSZAR, V. L. M., L. H. S. SILVA, M. MARINHO, P. DOMINGOS & C. L. SANT’ANNA, (2000): Cyanoprokayote assemblages of eight productive tropical Brazilian

65

waters. Hydrobiologia 424: 67-77. IZAGUIRRE, I., G. MATALONI, L. ALLENDE & A. VINOCUR, (2001): Summer fluctuations of microbial communities in a eutrophic lake – Cierva Point, Anctarctica. J. Plankton Res. 23: 1095-1109. KÁRPÁTI, I. – KÁRPÁTI V. (1968.): A balatoni hínárvegetáció szukcessziós viszonyai. Bot. Közl. 55. 1. 51-57. KÁRPÁTI, I. – KÁRPÁTI, V. (1972.): Növényföldrajzi gyakorlatok. ATE, Keszthely, 1972. KÉZ, A. (1931.): A balatoni medencék és a Zalavölgy. Term.tud. Közl. 63. Pótfüzet. 4-61. KISS, K. T. & PADISÁK, J. (1990): Species succession of Thalassiosiraceae: Quantitative studies in a large, shallow lake (Lake Balaton, Hungary). - In H. Simola (ed.) Proceedings of the 10th Internat. Symp. on Living and Fossil Diatoms: 481-490, Koeltz Scientific Books, Koenigstein. KOMÁRKOVÁ, J. & R. TAVERA (2003): Steady-state phytoplankton assemblage int he tropical Lake Catemaco (Mexico). Hydrobiologia 502: 187-196. KVM (2001): Magyarország holtágai. – CD Kiadvány KVVM (2004): KvVM/TJF/412/2004. számú kormány-előterjesztés a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól. - KvVM, kézirat LANTOS, T. (1981.): A vízi makrofitonok termőhely-jelző szerepe a Balatonban. KATE diplomadolgozat. Kézirat. Keszthely. – 54. MATHES, J. PLAMBECK, G. & SCHAUMBERG, J. (2002): Das Typisierungssystem für stehende Gewässer in Deutschland mit Wasserflächen ab 0,5 km2 zur Umsetzung Wasserrahmenrichtlinie. Aktuelle Reihe 5/02: 15-23, BTU Cottbus. MEGYERI, J. (1959): Az alföldi szikes vizek összehasonlító hidrobiológiai vizsgálata. Acta Acad. Paed. Szegediensis. 2: 91-170. MELO, S. DE & V. L. M. HUSZAR, (2000): Phytoplankton in an Amazonian flood-plain lake (lago Batata, Brasil): diel variation and species strategies. J. Plankton Res. 22: 63-76 MISCHKE, U., B. NIXDORF, E. HOEHN, U. RIEDMÜLLER, (2002): Möglichkeiten zur Bewertung von Seen anhand des Phytoplanktons – Aktueller Stend in Deutschland. Aktuelle Reihe 5/02: 25-37, BTU Cottbus. MISCHKE, U., NIXDORF, B., HOEHN, E. & RIEDMÜLLER, U. (2002): Möglichkeiten zur Bewertung von Seen anhand des Phytoplanktons – Aktueller Stend in Deutschland. Aktuelle Reihe 5/02: 25-37, BTU Cottbus. MÓZES, A. & L. VÖRÖS (2004): Különleges pikoplankton együttesek a befagyott Balatonban. Hidrológiai Közlöny 84: 85-87. NASELLI-FLORES, L. (2003): Man-made lakes in Mediterranean semi-arid climate: the strange case of Dr Deep Lake and Mr Shallow Lake. Hydrobiologia 506-509: 13-21. OECD (1982): Eutrophication of waters. Monitoring, assessment, control. Paris, pp. 158. PADISÁK J. (2004): A tótípusok referencia viszonyainak kidolgozása a fitoplankton alapján. – A KVVM számára készült szakértői jelentés, kézirat PADISÁK J., (2002): Javaslat vízterek biológiai állapotának jellemzésére alkalmas biológiai indikátorokra. A fitoplankton alkalmazása tavak biológiai állapotának jellemzésére a Víz Keretirányelv (VKI) ajánlásai alapján valamint az epilitikus kovaalgák monitor-értéke harmad- vagy annál alacsonyabb rendű folyóvizek minősítésére. - Szakértői jelentés, BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék PADISÁK, J. G. BORICS, G. FEHÉR, I. GRIGORSZKY, I. OLDAL, A. SCHMIDT AND Z. ZÁMBÓNÉ-DOMA, (2003D): Dominant species and frequency of equilibrium phases in late summer phytoplankton assemblages in Hungarian small shallow lakes. Hydrobiologia 502: 157-168. PADISÁK, J. & C. S. REYNOLDS (1998): Selection of phytoplankton associations in Lake Balaton, Hungary, in response to eutrophicatioon and restoration measures, with special

66

reference to cyanoprokaryotes. Hydrobiologia 384: 41-53 PADISÁK, J. & M. DOKULIL, (1994). Meroplankton dynamics in a saline, turbulent, turbid shallow lake (Neusiedlersee, Austria and Hungary). Hydrobiologia 289: 23-42. PADISÁK, J. & SZABÓ, I. (1997): Botanikai kutatások: alacsony- és magasabbrendû növények [Botanical results: lower- and higher plants] In: Salánki, J. & Nemcsók, J. (szerk./editors) A Balaton kutatás eredményei 1981-1996 [Results of scientific research in Lake Balaton between 1981 and 1997): 97-136. VEAB, Veszprém, ISBN 963 7385 452 [in Hungarian] PADISÁK, J. (1993A): The influence of different timescale disturbances on the species richness, diversity and equitablity of phytoplankton in shallow lakes. Hydrobiologia 249: 135156. PADISÁK, J. (1993B): Species composition, spatial distribution, and the seasonal and interannual dynamics of phytoplankton in brown-water lakes enclosed with reed-belts (Neusiedlersee/Fertő; Austria/Hungary). BFB-Bericht 79: 13-29. PADISÁK, J. (1997). Cylindrospermopsis raciborskii (Woloszynska) Seenayya et Subba Raju, an expanding, highly adaptive cyanobacterium: worldwide distribution and review of its ecology. Archiv für Hydrobiologie/Suppl. 107 (Monographic Studies): 563-593. PADISÁK, J. (1999): Checklist of aquatic algae found in the Kiskunság National Park and in the Danube-Tisza Interfluve. – In: Lõkös, L. & Rajczy, M. (eds.) The Flora of the Kiskunság National Park II. Cryptogams. Natural History of the National parks of Hungary 9: 9-146. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. PADISÁK, J. (1999): Checklist of aquatic algae found in the Kiskunság National Park and in the Danube-Tisza Interfluve. – In: Lõkös, L. & Rajczy, M. (eds.) The Flora of the Kiskunság National Park II. Cryptogams. Natural History of the National parks of Hungary 9: 9-146. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. PADISÁK, J. (2002): A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére: A fitolankton minősítés kérdései. - MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport, Témabeszámoló háttéranyaga, kézirat. PADISÁK, J. (2002): Javaslat vízterek biológiai állapotának jellemzésére alkalmas biológiai indikátorokra. A fitoplankton alkalmazása tavak biológiai állapotának jellemzésére a Víz Keretirányelv (VKI) ajánlásai alapján valamint az epilitikus kovaalgák monitor-értéke harmad- vagy annál alacsonyabb rendű folyóvizek minősítésére. - Szakértői jelentés, BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék. PADISÁK, J. (2003): Javaslat vízterek biológiai állapotának jellemzésére alkalmas biológiai indikátorokra. Az ökológiai minősítés kérdései 2003. Fitoplankton. - Szakértői jelentés, BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék. PADISÁK, J. BARBOSA, F. A. R., KOSCHEL, R. & KRIENITZ, L. (2003C): Deep layer cyanoprokaryota maxima are constitutional features of lakes: examples from temperate and tropical regions. Arch. Hydrobiol. Spec. Issues Advanc. in Limnol. 58: 175-199. PADISÁK, J., (1998): Sudden and gradual responses of phytoplankton to global climate change: case studies from two large, shallow lakes (Balaton, Hungary and the Neusiedlersee Austria/Hungary). In D. G. George, J. G. Jones, P. Puncochar, C. S. Reynolds and D. W. Sutcliffe (eds.), Management of lakes and reservoirs during global change: 111-125, Kluwer Acad. Publ., Dordrecht, Boston. London. PADISÁK, J., L. KRIENITZ, R. KOSCHEL & J. NEDOMA, (1997): Deep layer picoplankton maximum in the oligotrophic Lake Stechlin, Germany: origin, activity, development and erosion. European J. of Phycology 32: 403-416. PADISÁK, J., SORÓCZKI PINTÉR, É. & ZÁMBÓNÉ DOMA, ZS. (2003A): A fitoplankton diverzitása, tér- és idõbeli mintázata a Balatonban 2002-ben. In: Mahunka, S. & Banczerowski, J. (eds.) A Balaton kutatásának 2002. évi eredményei, ISSN 1419-1075, MTA,

67

Budapest: 35-42. PADISÁK, J., SORÓCZKI-PINTÉR, É., HAJNAL, É. & ZÁMBÓNÉ-DOMA, ZS. (2004): A balatoni fitoplankton tér- és időbeli mintázata 2003-ban. In: Mahunka, S. & Banczerowski, J. (eds.) A Balaton kutatásának 2003. évi eredményei: 16-26, MTA-Amulett’98, Budapest. PÁLFI I. (2001): Magyarország holtágai. – Közlekedési és Vízügyi Minisztérium Kiadványa POMOGYI P. ÉS SZALMA E. (2003): A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére: A makrofita minősítés kérdései. - MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport, Témabeszámoló háttéranyaga, kézirat. POMOGYI, P. és SZALMA, E. (2003): A makrofita ökológiai minősítés kérdései. MTAKVvM „Az ökológiai minősítés kérdései” című kutatási project. Témabeszámoló. 1-33. REYNOLDS, C. S. & A. E. IRISH, (1997): Modelling phytoplankton dynamics in lakes and reservoirs: the problem o fin-situ growth rates. Hydrobiologia 349: 5-17. REYNOLDS, C. S. (1997): Vegetation Processes in the Pelagic. A Model for Ecosystem Theory. ECI, Oldendorf. REYNOLDS, C. S., (1980): Phytoplankton associations and their periodicity in stratifying lake systems. Holarctic Ecology 3: 141-159. REYNOLDS, C. S. (1984): Phytoplankton periodicity: interactions of form, function, and environmental variability. Freshwater Biology 14: 111-142. REYNOLDS, C. S., J. PADISÁK & I. KÓBOR, (1993): A localized bloom of Dinobryon sociale in Lake Balaton: Some implications for the perception of patchiness and the maintenance of species richness. Abstracta Botanica 17: 251-260. REYNOLDS, C. S., V. HUSZAR, C. KRUK, L. NASELLI-FLORES & S. MELO, (2002): Towards functional classification of the freshwater phytoplankton. J. of Plankton Research 24: 417-428. REYNOLDS, C. S., V. HUSZAR, C. KRUK, L. NASELLI-FLORES, S. MELO, (2002): Towards functional classification of the freshwater phytoplankton. J. of Plankton Research 24: 417-428. SALÁNKI, J. & V. ISTVÁNOVICS (1993, EDS.) Limnological Bases of Lake Management. Proc. of the ILEC/UNEP Training Course: 73-82. Internat. Lake Environm. Committee Foundation, Shiga. SALAS, H. J. & MARTINO, P. (1991): A simplified phosphorus trophic state model for warm-water tropical lakes. Wat. Res. 25: 341-350. SCHMIDT, A. ÉS FEHÉR, G. ÉS (2001): Kiskunsági szikes tavak (KNP II) vízkémiai és algológiai vizsgálata (1998-1999). Hidrológiai Közlöny 81: 455-456. SIEBURTH, J. M., V. SMETACEK & J. LENZ, (1978): Pelagic ecosystem structure: heterotrophic compartments of the plankton and theor relationship to plankton size fractionation. Limnology and Oceanography 23: 1256-1263. SOMLYÓDY L., SZILÁGYI, F. (2004): A fenntartható vízgazdálkodás tudományos megalapozása az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásának elősegítésére: 1. téma: Az ökológiai minősítés kérdései. – MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport, Témabeszámoló, kézirat. SOMODI, I. (2001): A kis-balatoni fiatal úszó szigetek és két idősebb úszóláp vegetációjának összehasonlítása. Bot. Közlem. 88(1-2): 49-70 SOÓ, R. (1938.): A Balatonfelvidék magasabbrendű vizinövényeinek és a Balaton-part flórájának áttekintése. Bp. p. 195-204. SZALMA, E. (1987-88): A Sulymos-tó hínárvegetációjának synökológiai analizise. - Acta Acad. Paed. Szeged. 47-61. SZALMA, E. (2003a): Vízinövények életformája és élőhelyeik szerinti csoportosítása, Doktori (Ph.D.) értekezés, Debreceni Egyetem, Debrecen, 1-148. (The Classification of

68

Water Plants in Respect of Their Life-forms and Habitas), Ph.D. Thesis Debrecen University, Debrecen, 148 pp. Ph.D. értekezés tézisei SZALMA, E. (2003b): Hínárnövényzet (A1. Állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös. tócsagazos hínár. A23. Tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár. A3a Áramlóvízi, (nagylevelű) békaszőlős, tündérfátylas hínár. A4. Békaliliomos és más lápi hínár. A5. Szikes, víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos hínár). In: BÖLÖNI. J., KUN, A. és MOLNÁR, ZS. (Szerk.) „Magyarország növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító értékelése” Élőhelyismereti Útmutató 1.0. MTA ÖBKI. Vácrátót. pp. 10-14. SZALMA, E. és LÉVAI, O. (1987): Seasonal dynamics and structural changes in the cenoses belonging to the Phragmitetea association class at Lake Sulymos. Tiscia, Szeged 13-30. SZALMA, E., BÓDIS, K., JUHÁSZ, G., ZÁDORI, A., SZAKÁL, SZ., FEJES, CS., ALEKSZA, R. és POMOGYI, P. (2002): A Kiskörei-tározó hínár- és mocsári növényzetének 1994–1998 közötti változása, a vegetáció-térképek földrajzi információs rendszer (FIR) segítségével való feldolgozása és értékelése. I. Vízinövények. (The Change between 1994 and 1998 of Reed-Grass and Marsh Florae in Kisköre Reservoir (Lake Tisza), the Elaboration and Analysis of Vegetation maps with the help of Geographic Information System (GIS). 1. Water plants.) Hidrológiai Közlöny Vol. 82. 128- 129. SZILÁGYI, F., AMBRUS, A., GUTI, G., JUHÁSZ, P., KOVÁCS, T., KOVÁCS, CS., PADISÁK, J.,. POMOGYI, P. & SIMONFFY, Z. (2004): Erősen módosított víztestek helyszíni bejárása, és biológiai validálása. Jelentés a KVVM számára. SZILÁGYI, F, AMBRUS A., GUTI G., JUHÁSZ P., KOVÁCS T., KOVÁCS CS., PADISÁK J., SZALMA E. Referencia helyek jellemzése, passzportok véglegesítése. – KvVM részére készült szakértői jelentés, kézirat. T.-NAGY, M., MÁRIALIGETI, K., VÉGVÁRI, P., CSÉPES, E. & BANCSI, I. (2004): A jég alatti rétegzettésg vizsgálata az Óhalászi Holt-Tiszán. XLVI Hidrobiológus Napok, Tihany, 2004. október 6-8, absztraktok: 42. old. T.-NAGY, M., MÁRIALIGETI, K., VÉGVÁRI, P., CSÉPES, E. & BANCSI, I. (2003): Stratification analysis of the Óhalász oxbow of theRiver Tisza (Kisköre Reservoir, Hungary). Hydrobiologia 506-509: 37-44. TEUBNER, K., M. TOLOTTI, S. GREISBERGER, H. MORSCHEID, M. T. DOKULIL & H. MORSCHEID, (2003): Steady state phytoplankton in a deep pre-alpine lake: species and pigment of epilimnetic versus metalimnetic assemblages. Hydrobiologia 502: 49-64. TÓTH, L. – FELFÖLDY, L. – SZABÓ, E. (1961.): A balatoni nádas-produkció mérésének néhány problémájáról. Annal. Biol. Tihany 28. p. 169-178. TÓTH, L. (1960.): Phytocönologische Untersuchungen über die Röhrichte des Balatonsees. Annal. Biol. Tihany, 27. 209-242. TÓTH, L. (1972.): A Balaton hinarasodásának jelenlegi állapotáról. VITUKI VI. Tudományos Napok. 2. pp. 16. TÓTH, L. und SZABÓ, E. (1961): Zönologische und Ökologische Untersuchungen in der Röhrichten des Neusiedlersees (Fertő-tó). Annal. Biol. Tihany, 28. 151-168. UNGER, E. (1924): Preliminary report on the investigations into the production-biological problems of Lake Velencze, Hungary. - Verh. Internat. Verein. Limnol. 2: 428-435. VARGA, L. (1931): A hinár (Potamogeton pectinatus L.) érdekes alakulatai a Fertőben. – Biol. Kut. Int. Munkái 4: 342-355 VARGA, L. (1932): Adatok a Fertő-tó fizikai és kémiai viszonyainak évi változásaihoz. Hidrológiai Közlöny. 11: 21-42. VIRÁG, Á. (1997): A Balaton múltja és jövője Bp. pp. 904. VÖRÖS, L., P. GULYÁS & J. NÉMETH, (1991): Occurrence, dynamics and production of picoplankton in Hungarian shallow lakes. Int. Rev. Ges. Hydrobiol. 76: 617-629. VÖRÖS, L.., V-BALOGH, K. ÉS BOROS, E. (2004): Pikoplankton dominancia szikes

69

tavakban. XLVI Hidrobiológus Napok, Tihany, 2004. október 6-8, absztraktok: 46. old. WFD (2000): Directive of the European Parlament and of the Council 2000/60/EC Establishing a framework for community action in the field of water policy. - European Union, Luxembourgh PE-CONS 3639/1/00 REV 1.

70

1. MELLÉKLET A VKI hatálya alá tartozó hazai természetes tavak

TARTALOMJEGYZÉK

1

ÁGASEGYHÁZI RÉT TÓ ......................................................................................................................... 1

2

AKASZTÓI NAGY-RÉT............................................................................................................................ 1

3

ALCSI HOLT TISZA ................................................................................................................................. 1

4

ANGYALHÁZA-NAGYRÉT ..................................................................................................................... 2

5

ATKAI HOLT-TISZA ................................................................................................................................ 2

6

BÁBA-SZÉK ................................................................................................................................................ 3

7

BALATON ................................................................................................................................................... 3

8

BELSŐ-BÉDA HOLTÁG........................................................................................................................... 4

9

BOGYISZLÓI HOLT-DUNA .................................................................................................................... 5

10

BÖDDI-SZÉK .............................................................................................................................................. 6

11

BÜDÖS-SZÉK ............................................................................................................................................. 6

12

CIBAKHÁZI HOLT-TISZA ...................................................................................................................... 6

13

CSAJ-TÓ...................................................................................................................................................... 7

14

CSANYTELEKI-HALASTÓ ..................................................................................................................... 7

15

CSERŐKÖZI HOLT-TISZA ..................................................................................................................... 8

16

CSIKÓSPUSZTAI-TÓ................................................................................................................................ 9

17

CSÍRASZÉK ................................................................................................................................................ 9

18

CSONGRÁD-BOKROSI SÓS-TÓ............................................................................................................. 9

19

DINNYÉSI-FERTŐ .................................................................................................................................... 9

20

DINNYÉS-LAPOS .................................................................................................................................... 10

21

DUNAKILITI - CIKOLAI HOLT-DUNA (ZÁTONYI HOLT-DUNA)............................................... 10

22

EGYEK-PUSZTAKÓCSI-MOCSARAK................................................................................................ 11

23

ÉNEKES ÉR .............................................................................................................................................. 11

24

ÉSZAK-BÖDDI ......................................................................................................................................... 11

25

ÉSZAK-MIKLA ........................................................................................................................................ 12

26

FADD - DOMBORI HOLT-DUNA ......................................................................................................... 12

27

FEGYVERNEKI (ALSÓRÉTI) HOLT-TISZA ..................................................................................... 13

28

FEHÉR SZÍK TÓ ...................................................................................................................................... 14

29

FÉLHALMI-HOLTÁGRENDSZER (FÉLHALMI-, DANZUGI-, TORZSÁSI-HOLTÁG) ............. 14

30

FELSŐ-MOROTVA ................................................................................................................................. 17

31

FERTŐ TÓ ................................................................................................................................................ 18

32

FÖLDVÁRI-TÓ......................................................................................................................................... 18

33

FÜLÖPHÁZI HOSSZÚ-RÉT................................................................................................................... 18

34

FÜRED-KÓCSI-TÁROZÓ....................................................................................................................... 19

35

GARAI-SÓSTÓ ......................................................................................................................................... 19

36

GÁTÉRI FEHÉR-TÓ ............................................................................................................................... 19

37

GYÁLAI HOLT-TISZA ........................................................................................................................... 19

38

GYOVA - MÁMAI HOLT-TISZA .......................................................................................................... 20

39

HALÁSZTELEK - TÚRTŐ - HARCSÁS HOLT-KÖRÖS ................................................................... 22

40

HARANGZUGI HOLT-KÖRÖS ............................................................................................................. 22

41

HARKAI-TÓ ............................................................................................................................................. 23

42

HÓDOS-TÓ ............................................................................................................................................... 23

43

HOLT-MARCAL ...................................................................................................................................... 23

44

I-III HALATSÓ (TISZASÜLY)............................................................................................................... 24

45

KADIA-Ó-DUNA ...................................................................................................................................... 24

46

KAKASSZÉKI-TÓ.................................................................................................................................... 24

47

KANYARI HOLT-TISZA ........................................................................................................................ 25

48

KARDOSKÚTI FEHÉR-TÓ .................................................................................................................... 25

49

KELEBIAI-HALASTAVAK.................................................................................................................... 25

50

KELEMENSZÉK ...................................................................................................................................... 26

51

KELETI-HOLTÁG................................................................................................................................... 26

52

KENGYEL-TÓ .......................................................................................................................................... 26

53

KISKUNHALASI SÓS-TÓ ...................................................................................................................... 27

54

KISTELEKI MÜLLER-SZÉK ................................................................................................................ 27

55

KOLON-TÓ ............................................................................................................................................... 27

56

KONDOR-TÓ ............................................................................................................................................ 28

57

KŐHALMI-SZÉK..................................................................................................................................... 29

58

KUNKÁPOLNÁSI-MOCSARAK............................................................................................................ 29

59

KURJANTÓ............................................................................................................................................... 29

60

LÁZÁR-TÓ................................................................................................................................................ 30

61

LESENCE-NÁDASMEZŐ ....................................................................................................................... 30

62

LIPÓTI MOROTVA-TÓ.......................................................................................................................... 30

63

KIS-RÉT..................................................................................................................................................... 31

64

LÓDRI-TÓ................................................................................................................................................. 31

65

MADARASI-TÓ ........................................................................................................................................ 32

66

MADARÁSZ-TÓ....................................................................................................................................... 32

67

MAKA-SZÉK ............................................................................................................................................ 32

68

MIKLA ....................................................................................................................................................... 33

69

MONTAJ-TÓ............................................................................................................................................. 33

70

NÁDAS-TÓ ................................................................................................................................................ 33

71

NAGY-CSUKÁS-TÓ................................................................................................................................. 34

72

NAGYFAI HOLT-TISZA......................................................................................................................... 34

73

NAGYIVÁNI TÓ....................................................................................................................................... 35

74

NAGYSZÉKSÓSTÓ ................................................................................................................................. 35

75

NAGY VADAS TÓ.................................................................................................................................... 35

76

ORDÍTÓ..................................................................................................................................................... 35

77

ORGOVÁNYI-RÉT .................................................................................................................................. 36

78

ŐSZE-SZÉK TÓ (BALÁSTYA) .............................................................................................................. 36

79

PÉLYI-TÓ.................................................................................................................................................. 36

80

PERESI HOLT-KÖRÖS ÉS A MELLETTE LEVŐ HOLTÁGAK..................................................... 37

81

PÉTERI-TÓ ............................................................................................................................................... 38

82

PIRTÓI NAGY-TÓ ................................................................................................................................... 38

83

PUSZTASZERI BÜDÖS-SZÉK............................................................................................................... 38

84

RIHA TÓ.................................................................................................................................................... 40

85

SÁRSZENTÁGOTAI-SÓSTÓ ................................................................................................................. 40

86

SERHÁZZUGI (CSONGRÁDI) HOLT-TISZA..................................................................................... 40

87

SZABADSZÁLLÁSI TÓ .......................................................................................................................... 41

88

SZAJOLI HOLT-TISZA .......................................................................................................................... 41

89

SZAMOSSÁLYI HOLT-SZAMOS ......................................................................................................... 42

90

SZARVAS - BÉKÉSSZENTANDRÁSI HOLT-KÖRÖS....................................................................... 42

91

SZARVAS-TÓ ........................................................................................................................................... 43

92

SZEGEDI FEHÉR-TÓ ............................................................................................................................. 44

93

SZELIDI-TÓ.............................................................................................................................................. 44

94

TISZACSEGEI HOLT-TISZA (MOROTVA-KÖZE)........................................................................... 45

95

TISZADOBI HOLT-TISZA ..................................................................................................................... 46

96

TISZAKÉCSKEI HOLT-TISZA ............................................................................................................. 46

97

TISZALUCI HOLT-TISZA ..................................................................................................................... 47

98

TISZATARJÁNI ALKOTMÁNY TSZ HALASTAVA ......................................................................... 48

99

TISZAUGI HOLT-TISZA........................................................................................................................ 48

100

TOLNAI HOLT-DUNA ....................................................................................................................... 49

101

TÖREKI LÁP ....................................................................................................................................... 49

102

TUNYOGMATOLCSI HOLT-SZAMOS........................................................................................... 49

103

VADKERTI-TÓ.................................................................................................................................... 50

104

VELENCEI-TÓ .................................................................................................................................... 50

105

VIDRA-ÉRI HALASTAVAK.............................................................................................................. 51

106

VÖRÖS-MOCSÁR ............................................................................................................................... 51

107

ZABSZÉK TÓ....................................................................................................................................... 51

1 •

ÁGASEGYHÁZI RÉT TÓ A felülete 569 ha, osztatlan. Vízutánpótlása a II. Övcsatornából származik, annak 30,583 fkm-nél. Átlagos vízmélysége 0,8 m. Az állandó vízborítottsága időnként 50 hanál kisebb.

•

• 2 • • •

•

AKASZTÓI NAGY-RÉT 0,3 m átlagmélységű, 108 ha-os területű, szerves jellegű víztest.

•

3 ALCSI HOLT TISZA • A holtág a Tisza szabályozása során alakult ki az 1850-es években végrehajtott 77. számú átmetszéssel, a bal parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag Szolnok város területéhez tartozik. Hossza 14,2 km, átlagos szélessége 80 m, területe 114 ha, átlagos mélysége 3,7 m, víztérfogata 4,2 millió m3. Állami tulajdon, kezelője a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság. Medrének feliszapoltsága közepes mértékű. A holtág medrét eddig három alkalommal szabályozták jelentős mértékű mesterséges beavatkozással: kialakítottak egy 2000 m hosszú kajak-kenu versenypályát, ezzel egyidejűleg a Tenyősziget előtti 1300 m-es szakaszon horgász versenypályát létesítettek, legutóbb a 4. sz. főközlekedési út új nyomvonala keresztezi. A telekosztások következtében a parti erdősávok - elsősorban a galériaerdők - szinte teljesen tönkrementek. Vize eutrofizálódott, időnként a tűrhető határértékeknél rosszabb, egyes szakaszainak feliszapoltsága jelentős mértékű. Az élő Tiszával fedett hullámtéri csatorna köti össze. Ennek a csatornának kettős szerepe van, egyrészt a belvízöblözetből vezeti a vizeket a Tiszába, másrészt magas, de apadó jellegű tiszai vízállásnál lehetővé teszi a holtág vizének pótlását. Elsődleges funkciója a belvíztározás, másodlagos funkciója az öntözővíz tározás és jóléti hasznosítás. A holtágba 1

gravitációs úton az Nagykunsági X-2 öntöző főcsatornán, valamint a Kiskengyeli és Kengyeli belvízcsatornák útvonalán lehet frissítő vizet juttatni. Hasznosítják továbbá üdülésre, horgászatra és vízi sportolásra (kajak-kenu). Tájképi megjelenését erősen lerontja, hogy partját üdülőépületekkel túl sűrűn beépítették. Élővilága az erőteljes antropogén hatások miatt elszegényedett, nem áll természeti védelem alatt. Tartalék ivóvízbázisként is nyilvántartják, kiépítése hamarosan megvalósul. A holtágat terhelő szennyvíz-bevezetések megszűntek. A holtág egy részének rehabilitációjára elkészült a környezeti hatástanulmány és a kiviteli terv (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

• 4 • •

ANGYALHÁZA-NAGYRÉT Védett terület. Táplálója a Hortobágy főcsatorna (28,750 fkm). Átlagmélysége 2,0 m. Számított felszíne 104,76 ha. Térfogata: 208 em3. Mocsár, nem igazán tó.

•

• 5 ATKAI HOLT-TISZA • • A patkó alakú holtág a Tisza szabályozásakor, 1862 - 1889 között végrehajtott 88. számú átmetszéssel alakult ki. A jobb parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag a Csongrád megyei Sándorfalva és Algyő községekhez tartozik. Felső ágának hullámtéri folytatása a Sasér. Hossza 6,8 km, átlagos szélessége 122 m, területe 83 ha, átlagos vízmélysége 3,5 m, víztérfogata 2,9 millió m3. Tulajdonosa a Magyar Állam, vagyonkezelője a Csongrád Megyei Földművelésügyi Hivatal. A halászati jogot a MOHOSZ Csongrád megyei szervezete gyakorolja. A holtág medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége csekély. Feltölthető belvizekből, magas tiszai vízállás esetén a folyóból (zsilipen keresztül), végül - szivattyúsan - az Algyői öntözőrendszerből. Leüríthető gravitációsan, illetve magas tiszai vízállás esetén szivattyúzással. A vízminőségi mutatók értékei alapján vize "kissé szennyezett" (II. osztályú), de öntözővízként és halgazdasági hasznosításra megfelelő. Rendeltetése:

2

belvíztározás, öntözővíz tározás, horgászat. Országos jelentőségű természetvédelmi területhez, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozik. Természeti értékei megőrzésének alapvető feltétele a parti sáv természetes állapotának, zavartalanságának helyreállítása. Környezetének fejlesztésére, illetve hasznosítására tanulmányterv készült (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

• 6 • • •

BÁBA-SZÉK Átlagmélysége 0,2 m, számított felszíne 82,34 ha.

• 7 • •

• •

• • • • • •

BALATON A nyíltvíz felülete 576,2 km2, a nádas felülete 16,8 km2, a teljes tóterület, 593 km2. A tó hossza 77,8 km, átlagos szélessége 7,68 km, kerülete 195,5 km. A víztérfogata 1862 x106 m3, a vízgyűjtő terület a tóval együtt 5575 km2. Az átlagos mélység 3,14 m. A tavat elsősorban rekreációs célokra hasznosítják, de a hajózás, a halgazdálkodás, a horgászat is megjelenik emberi hatásként. A hidromorfológiai beavatkozásokról legtöbb információ Virág (1998) könyvében van. A Balaton (nevéből adódóan: Bolota = mocsár) a zavartalan állapotában hatalmas, nagyon sekély, kiterjedt nádasokkal, mocsaras vidékkel körülvett tó volt, melynek kiterjedése, mélysége a mindenkori csapadék eseményektől függően szélsőségesen változott. Az alábbi jelentős változások történtek a Balatonon hidromorfológiai szempontból: A déli vasút építése miatt a XIX. sz. közepén a tó vízszintjét 3 m-rel csökkentették. Lefűzték a déli berkeket. 1863-ban üzembe helyezték a Sió zsilipet, ezt követően a tó vízszintjét szabályozták, megszűnt a tó természetes vízjárása. A korábbi évtizedes távlatban a néhány m-t is elérő szintkülönbségek 40-50 cm-re csökkentek. A Zala szabályozás és a vízszint süllyesztés egyidejű hatására lefűződött az AlsóZalavölgy és a Kis-Balaton (a tó korábbi 4. és 6. medencéje). 3

• •

• • • •

•

• • •

A szabályozások következtében a tó felülete felére zsugorodott a középkori állapotokhoz képest. A 60-as évektől először a déli parton, majd az északin is jelentős partfalépítési munkák kezdődtek. Ennek következtében a közel kétszáz km-es partvonal több mint felén megszűnt a természetes parti sáv, kialakult a tó „néplavór” formája. Az épen hagyott északi parti részeken is megkezdődött a parti nádas degradációja. Az élőlény együttesek biomasszájában és összetételében az alábbi változások történtek: A berkek lefűzése, a partvédelem kialakítása és a Zala szabályozása miatt drasztikusan csökkent a tó haleltartó képessége. Egyes fajok (pl. ponty) természetes szaporulata megszűnt a hidromorfológiai változások miatt. Ehhez járult még az idegen halfajok betelepítése, a túlhalászás. Ennek következtében egyes fajok állománya (pl. a gardáé) nagyságrenddel csökkent. A tó halállományát telepítéssel tartják fenn és módosítják a zavartalan állapothoz képest. A természetes zonáció a déli part hosszának túlnyomó részén, és egyes öblöket kivéve, az északi parton is megszűnt. A nádas állományok degradációja folyamatos. A berkek lefűzésével, a Zala szabályozásával mintegy 100 km2-en a makrofitával benőtt területek közvetlen kapcsolata megszűnt a tóval. A kőszórásos parton a makroszkópikus gerinctelen fauna kevéssé gazdag, a kozmopolita fajoknak kedvez a környezet. Részben tömeges egyedpusztulás (pl. tavi kagyló), részben, pedig idegen fajok inváziója (pl. vándorkagyló) jellemzi a helyzetet. A bevonatalgák szempontjából is jelentősnek minősíthetők a hidromorfológiai változások elsősorban az alzat felületének jelentős csökkenése miatt. Erre vonatkozóan azonban nincs a szabályozást megelőző információm. A hidromorfológiai beavatkozásokra talán a fitoplankton reagált a legkevésbé. A fitoplankton összetételének és biomasszájának alakulására elsősorban a tápanyagterhelés van hatással, annak meg nincs szerepe a HMWB státusz elemzésében.

• •

• 8 •

BELSŐ-BÉDA HOLTÁG

4

• A holtág a Duna jobb parti ármentesített területen húzódik, közigazgatásilag a Baranya megyei Kölked községhez tartozik. Kialakulásának éve nem ismert. A Külső-Béda holtágtól az árvízvédelmi töltés választja el. Hossza 15 km, átlagos szélessége 50 m, területe 75 hektár, átlagos vízmélysége 2,0 m, víztérfogata 1,5 millió m3. Tulajdonosa a Magyar Állam, használója és kezelője a Kelet-Baranyai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat, valamint a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. Országosan védett természetvédelmi terület, a Duna Dráva Nemzeti Park része. Saját vízgyűjtője 42 km2, a környező társulati kezelésű vízfolyásokból, csatornákból szivattyúzással tölthető, továbbá szivárgás útján is töltődik. Vízpótlása a Külső-Béda holtágból lehetséges, leürítése szivornyával vagy szivattyúzással történhet. Vízállását egy vízmércén észlelik. Vizének minőségét nem vizsgálják rendszeresen. A holtág vizét nem veszélyezteti számottevő mezőgazdasági jellegű szennyező anyag. Medre erősen feliszapolódott, növényzettel való benőttsége közepes mértékű, tájformáló és természetvédelmi szerepe jelentős. Rehabilitációs kotrása indokolt lenne. Kölkedi Duna néven rajta van a "szentély" típusú holtágak listáján. Alacsony vízállása esetén oxigénhiány lép fel és halpusztulás következhet be. Hasznosítása vízjogi engedély szerint: belvíztározás és horgászat (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

9 BOGYISZLÓI HOLT-DUNA • • Az 1820-as években természetes úton lefűződött holtág a Duna jobb parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag a Tolna megyei Bogyiszló községhez tartozik. Hossza 2,1 km, átlagos szélessége 250 m, területe 52 hektár, átlagos vízmélysége 0,6 m, víztérfogata 315 ezer m3. A holtág tulajdonosai: Bogyiszló Község Önkormányzata és 13 magánszemély, kezelője Bogyiszló Község Önkormányzata. Birtokhatárokat a helyszínen nem jelöltek ki, nem tartozik természetvédelmi területhez. Vízforgalmának jellemzői: belvizekből és felszín alatti szivárgásból töltődik. Ezenkívül lehetőség van magas dunai vízállás esetén a Bogyiszlói főcsatornán és a Karaszi-foki zsilipen keresztül feltöltésre, alacsony vízállás esetén leürítésre. A kapcsolódó belvízöblözet területe 25 km2. Vizének minőségét alkalomszerűen vizsgálják. A község felől jelentős kommunális eredetű és állattartásból származó szennyezés érte a holtágat. Az utóbbi két évtizedben a holtágon többször előfordult vízvirágzás és halpusztulás, vizének erőteljes az eutrofizációja. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, víznövényzettel való benőttsége közepes. Jelentős tájformáló szerepet tölt be. Hasznosítása: belvíztározás, horgászat. Kedvező változás, hogy Bogyiszló község területén 2000-ben kiépült a szennyvízcsatorna hálózat (a szennyvizet a tolnai telepen tisztítják) (PÁLFI 2001, KVM 2001).

5

•

•

•

10 BÖDDI-SZÉK • • Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 460,27 ha. •

• 11 BÜDÖS-SZÉK • • Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 51,03 ha. Időszakosan éven belül kiszáradhat. •

• 12 CIBAKHÁZI HOLT-TISZA •

6

• A holtág a Tisza szabályozás során 1850-es években végrehajtott 78. számú átmetszéssel keletkezett, a bal parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag a JászNagykun-Szolnok megyei Cibakháza községhez tartozik. Hossza 16,9 km, átlagos szélessége 70 m, átlagos vízmélysége 2,0 m, területe 118 ha, víztérfogata 2,4 millió m3. Tulajdonosa és kezelője Cibakháza Önkormányzata. A Tiszával hullámtéri csatorna köti össze. A holtág feltöltése ezen a csatornán és a töltésbe épített szivornyán keresztül történik, esetenként szivattyútelep közbeiktatásával. Vízpótlása belvízből a Nagykunsági XII-11 és a Cibakháza-Martfűi belvízcsatornán keresztül is lehetséges. Elsődleges funkciója a belvíztározás, másodlagos funkciója a környéken jelentkező öntözővíz igények kielégítése. Extenzív halászatot is folytatnak rajta. A holtág mellett strand működik. Élővilága változatos, a vonuló madarak számára fontos táplálkozó- és pihenőhelyül szolgál. Nem tartozik természetvédelmi területhez. Fejlesztésére rehabilitációs terv készült (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

13 CSAJ-TÓ • • Alsó főcsatornán található (9,301 fkm). Átlagmélysége 2,1 m, számított felszíne 1033,81 ha. Térfogata 15600 em3. Időszakos, módosított, meszes-szikes tó. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetbe tartozó Csaj-tó és a helyi védettségű Tisza-ártér Csongrád fölött védett természeti értékek, amelyek az idegenforgalom fejlődéséhez is hozzájárulnak. Határában terül el a Csaj-tó, Közép-Európa egyik legmodernebb halastórendszere, ahol pontyot és busát tenyésztenek. E terület a szomszédos pusztával és a Tisza árterével egyben a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetbe tartozó természetvédelmi terület is. Madárvilága és növényvilága országosan védett természeti érték, amely az idegenforgalom fejlődéséhez is kiváló alapot nyújt (KNP 2003). • •

• 14 CSANYTELEKI-HALASTÓ • 7

•

Alsó főcsatornán található (9,301 fkm). Átlagmélysége 1,3 m, számított felszíne 57,97 ha. Térfogata 2910 em3. Időszakos, módosított, meszes-szikes tó. A Csaj-tó, a Megyesi-tó, és a Tisza egyedülálló madárvilága várja a természetszerető vendégeket. Ornitológiai szempontból igen jelentős állomás Csanytelek. Az Iránban megkötött Nemzetközi Ornitológiai egyezmény (Ramsari) szerint a csanyteleki Csaj-tó területe egy része a védett madárvonulási útvonalnak. A község közelében lévő ősrégi lápos, mocsaras Csaj-tavon épült mesterséges halastó rendszerben pontyot, busát és harcsát tenyésztenek. A falunkban vendégeskedők nem hagyhatják ki a gasztronómiai szempontból is kuriózumnak számító halételeinket

• •

• 15 CSERŐKÖZI HOLT-TISZA • • A holtág a Tisza szabályozása során 1865-ben végrehajtott 69. számú átmetszéssel keletkezett, a bal parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag a Jász-NagykunSzolnok megyei Tiszaderzs és Tiszaszőlős községekhez tartozik. Hossza 10,5 km, átlagos szélessége 74 m, területe 78 ha, átlagos vízmélysége 0,7 m, víztérfogata 546 ezer m3. Állami tulajdon, kezelője a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság és a Nagyalföldi Erdőés Fafeldolgozó Gazdaság. Üzemeltetője a Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulat. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttségének mértéke változó, a vizes szakaszokon 30-40 %, a kiszáradó holtág-szakaszokon elérheti akár az 50100%-ot is, itt bedőlt fák szegélyezik. A Tisza-tó töltésébe épített szivornyán keresztül a Tiszából tölthető. Belvízből jelentős vízpótlást nem lehet megvalósítani. Elsődleges funkciója a belvíztározás, másodlagos a horgászat és a természetvédelem. A meder felső végén igen szép telepített nemesnyár-állomány van. Élővilága gazdag és változatos, területe jelenleg helyi védelem alá tartozik. A holtág egy részének rehabilitációja (vezérárok kotrás) elkészült, de a vízmozgás hiánya miatt a természet ezt a területet is kezdi visszahódítani (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

8

•

• 16 CSIKÓSPUSZTAI-TÓ • • Nincs róla információ.

17 CSÍRASZÉK • • A vízfolyás, mely mellett található, a III. övcsatorna (21,941 fkm). Átlagmélysége 0,9 m, számított felszíne 134,06 ha. Tipológiája meszes, időszakos, esetenként több évre kiszárad. •

• 18 CSONGRÁD-BOKROSI SÓS-TÓ • • Nincs róla információ. 19 DINNYÉSI-FERTŐ • • Tápvizét a Dinnyés-Kajtori csatorna adja (22,300 fkm). Átlagmélysége 0,5 m, számított felszíne 313,94 ha. Térfogata 1600 em3. Hasznosítása természetvédelem. Védett mocsaras terület. •

•

9

20 DINNYÉS-LAPOS • • A Nyugati főcsatorna táplálja (45,853 fkm). Átlagmélysége 0,4 m, számított felszíne 61,27 ha. Térfogata 400 em3. •

• 21 DUNAKILITI - CIKOLAI HOLT-DUNA (ZÁTONYI HOLT-DUNA) • • A holtág a Duna jobb parti árvédelmi töltések egységes védvonallá történt kiépítésekor, a 19 - 20. század fordulóján alakult ki a Duna szigetközi szakaszán. A jobb parti ármentesített területen húzódik, közigazgatásilag a Győr-Moson-Sopron megyei Dunakiliti és Dunasziget községekhez tartozik. Hossza 31,7 km, átlagos szélessége 55 m, területe 174 hektár, átlagos vízmélysége 1,5 m, víztérfogata 2,6 millió m3. Tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. Birtokhatárokat a helyszínen kijelölték. A Dunakiliti - Tejfalu közötti "Égerláp" nevű kisebb része fokozottan védett természetvédelmi terület. A holtág felső végénél zsilipen keresztül tölthető a Mosoni-Dunából, az alsó végén a Nováki összekötő csatornán lévő zsilipen keresztül üríthető le. Vízszintje két további zsilippel szabályozható. Saját vízgyűjtő területe a 62 km2 kiterjedésű belvízrendszer. A holtág a Szigetköz nemrég létrehozott mentett oldali vízpótló rendszerének főműve. A holtág a Dunakiliti és Dunasziget belterületét is érinti, partján panzió és szabad strand található. Hasznosítása: belvizek- és fakadóvizek tározása, elvezetése, vízparti üdülés, horgászat, halászat, öntözővíz-szolgáltatás. A holtág vizéből öntözésre berendezett terület 6200 hektár. Vizének minőségét 1977 óta rendszeresen vizsgálják kémiai és biológiai szempontból is. Vízminősége halászati hasznosítás számára megfelelő. Vízgyűjtőjén jelentős szennyezőforrások nem ismertek. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége közepes mértékű. Az 1993-ban megkezdett vízpótlás óta a víz minősége minden szempontból kifogástalan, ökológiai állapota helyreállt. Tájformáló- és természetvédelmi szerepe jelentős. A távlati fejlesztési elképzelések között az önkormányzatok a strand és a vízisport lehetőségek fejlesztését, valamint vízitúra útvonal kijelölését tervezik (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

10

• 22 EGYEK-PUSZTAKÓCSI-MOCSARAK • • Nyugati főcsatorna táplálja (63,395 fkm). Átlagmélysége 0,5 m, számított felszíne 625,81 ha. Térfogata 2369 em3. Mocsári terület, nem illeszkedik igazán a tipológiába, mert szerves jellegű. •

• 23 ÉNEKES ÉR • • A holtág a Sajó torkolati szakaszánál természetes úton lefűződött mélyvonulat, amit a belvízrendezés során állóvízzé alakítottak. A Tisza jobb parti ármentesített területén helyezkedik el, közigazgatásilag a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőcsát városhoz tartozik. Hossza 12,2 km, átlagos szélessége 120 m, területe 146 ha, átlagos vízmélysége 0,5 m, víztérfogata 730 ezer m3. Állami tulajdon, kezelője a Bükkalja - Délborsodi Vízgazdálkodási Társulat. Medre erőteljesen feliszapolódott, növényzettel sűrűn benőtt, kiszáradással fenyegetett. Szabályozott vízpótlása és leürítése megoldatlan, vízkészlete belvizekből és szivárgó vizekből pótlódik. Funkciói: belvíztározás, nádgazdálkodás. Élővilága igen gazdag és változatos, a holtágat kísérő galériaerdő tájképi szempontból értékes, meghatározó jelentőségű. Jelenleg nem áll természeti védelem alatt. Mezőcsát Város Önkormányzata távlati elképzelései között szerepel a holtág egy szakaszának feltöltése és azzal az üdülőterület bővítése. Rehabilitációjához iszapkotrás és partvonal szabályozása szükséges (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

24 ÉSZAK-BÖDDI •

11

• •

Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 141,06 ha.

• 25 ÉSZAK-MIKLA • • Tápcsatornája az V. csatorna. Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 136,74 ha. •

•

•

26 FADD - DOMBORI HOLT-DUNA • • A folyamszabályozás nyomán 1850-ben kialakult holtág a Duna jobb parti ármentesített területen húzódik, közigazgatásilag a Tolna megyei Fadd községhez tartozik. Felső szakasza időközben feliszapolódott. Hossza 10 km, átlagos szélessége 180 m, területe 180 hektár, átlagos vízmélysége 1,9 m, víztérfogata 3,42 millió m3. Tulajdonosa Fadd Község Önkormányzata és négy magánszemély, kezelője Fadd Község Önkormányzata. Birtokhatárokat a helyszínen nem jelöltek ki, nem tartozik természetvédelmi területhez. Vízállását két vízmércén észlelik. Vízforgalmának jellemzői: 1996-ig szivornyán keresztül volt tölthető a Dunából és zsilipen keresztül ürítették le. 1997-ben elkészült az 1 m3/s vízszállítási kapacitású vízpótló rendszer, azóta a Paksi Atomerőmű technológiai hűtővizének egy részét a Paks - Faddi csatornán keresztül a faddi zsilipnél a holtágba lehet vezetni. Az évente bevezetett vízmennyiség 100 ezer m3 és 1 millió m3 között változik. Ennek a víznek egy része tovább vezethető a Tolnai Holt-Dunába. A holtághoz kapcsolódó belvízrendszer 194 km2 kiterjedésű, így a holtág a vízgyűjtő területről származó belvízből is töltődik. Vizének minőségét rendszeresen vizsgálják. Az utóbbi két évtizedben vizének eutrofizációja felgyorsult. A holtágat a település felől jelentős mértékű szennyeződés éri, a vízgyűjtőn több szennyezőforrást fel is tártak. A jövőben a háttér-szennyeződés csökkenése várható, mivel az üdülőtelep szennyvízcsatorna-hálózattal ellátott, Fadd község, valamint a holtág vízgyűjtőjén található Dunaszentgyörgy és Gerjen települések szennyvízcsatornázása pedig folyamatban van. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége közepes, tájformáló szerepe igen jelentős. Hasznosítása: belvíztározás és belvízszállítás,

12

horgászat, vízisport, valamint vízparti üdülés. A vízi sportok és a vízparti üdülés különösen az elmúlt két évtizedben fejlődtek erőteljesen. Az 1980-as években a holtágon fenntartási munkákat hajtottak végre. A holtágról igen gazdag dokumentációs anyag áll rendelkezésre a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnál (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

• •

•

27 FEGYVERNEKI (ALSÓRÉTI) HOLT-TISZA • • A holtág a Tisza szabályozása során az 1856-ban végrehajtott 74. számú átmetszéssel alakult ki, a bal parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag a Jász-NagykunSzolnok megyei Fegyvernek és Nagykörű községek határában helyezkedik el. Hossza 14,9 km, átlagos szélessége 77 m, területe 115 ha, átlagos vízmélysége 2,4 m, víztérfogata 2,8 millió m3. 1993-ban Fegyvernek és Nagykörű községi és Törökszentmiklós városi önkormányzatok tulajdonába és kezelésébe került. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttségének mértéke 30-40% között változik. Feltölthető a tavaszi belvizekből a Kocsordosi és Büdöséri főcsatornán, vagy öntözővízből az Nagykunsági IV-1 öntözőcsatornán keresztül. Leüríthető az Alsóréti zsilipen keresztül gravitációsan. Elsődleges funkciója a belvíztározás, másodlagos funkciója az öntözővíz tározás. A holtág 10+450 km szelvényében megépült áttöltés lehetővé tette, hogy a pihenőpark, nyári napközis tábor és sportpálya mellett kialakulhasson egy olyan tó, amely a vízisport és a sporthorgászat igényeit is kielégíti. Egy 57 ha-os és egy 107 ha-os öntözőtelep található a holtág mellett. A holtágnak nincsenek különleges tájképi értékei, ugyanis egyrészt belterülettel határos, másrészt a környező mezőgazdasági területek egészen a partjáig húzódnak, jelentős antropogén hatásnak van kitéve. A tavaszi és őszi madárvonulás alkalmával számos védett madárfaj számára fontos táplálkozó- és pihenőhely. Nem tartozik természetvédelmi területhez. 1997-ben a holtág egy szakaszára rehabilitációs program készült, 1998-ban e program alapján a 9+150 - 10+500 km szelvények között iszapkotrást és partkontúrozást végeztek. A Fegyverneki holtágtól északra a Tisza 73. számú átmetszésével is létrejött egy kb. 4 km hosszú holtág a folyó bal partján, de ez mára teljesen feltöltődött, csak időszakosan van benne víz (PÁLFI 2001, KVM 2001).

13

•

•

28 FEHÉR SZÍK TÓ • • A felülete 58 ha, osztatlan. 29 FÉLHALMI-HOLTÁGRENDSZER (FÉLHALMI-, DANZUGI-, TORZSÁSIHOLTÁG) • • A Félhalmi Körös holtág 1871 - 1889 között keletkezett, a Hármas-Körös bal parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag a Békés megyei Gyomaendrőd város, Csárdaszállás és Köröstarcsa községek területén. Helyi elnevezése Biristyók. Öt bögére osztott, teljes hossza 9 km, átlagos szélessége 44 m, területe 40 ha, átlagos vízmélysége 2,5 m, víztérfogata 1 millió m3. Állami tulajdon, kezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a halászati jogot a Körös-vidéki Horgászegyesületek Szövetsége gyakorolja. Medrének feliszapoltsága és benőttsége közepes mértékű, vizének minősége megfelelő. Vízpótlása belvizekből és szivornyával a Hármas-Körösből lehetséges, leürítése szivattyúsan történik. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz tározás, intenzív halászat, horgászat, csurgalékvizek befogadása, üdülés. Környezete agyonterhelt kultúrtáj, természeti értékeinek jelentős részét elvesztette. Mindenképp rehabilitációra szorul. A távlati elképzelésekben intenzív horgászvízként tervezik hasznosítani, de partmenti területén az üdülés fejlesztése is szerepel a tervek között. A hullámtéri holtágvégek a Körös-völgyi Természetvédelmi Területen országos védettségűek (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

• A Danzugi holtág 1875 - 1879 között alakult ki, a Hármas-Körös bal parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag a Békés megyei Gyomaendrőd város

14

külterületéhez tartozik. Hossza 2,1 km, átlagos szélessége 47 m, területe 10 ha, átlagos vízmélysége 2,3 m, víztérfogata 230 ezer m3. Részben állami, részben önkormányzati tulajdon, kezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság és a városi önkormányzat. Folyamatban van a tulajdonosi és kezelői jogok rendezése. A halászati jogot a Körösvidéki Horgászegyesületek Szövetsége gyakorolja. Medrének feliszapoltsága és növényzettel való benőttsége csekély, vizének minősége megfelelő. Vízpótlása megoldott, szivornyásan tölthető a Hármas-Körösből, belvizekből is töltődik, leürítése szivattyúsan lehetséges. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz tározás, csurgalékvizek befogadása, halászat, horgászat és üdülés. Fás növényzetben szegényes terület, az üdülési célú beépítések hatására természeti értékeit elvesztette. Az állapotfelvételt 1998-ban készítették el. Távlatokban is intenzív hasznosítású horgászvízként tervezik használni, öntözőfőmű funkciója fennmarad (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

• A Kecskészugi holtág az 1873 - 1890 közötti időszakban alakult ki, a Hármas-Körös jobb parti ármentesített területén helyezkedik el, közigazgatásilag a Békés megyei Gyomaendrőd város külterületéhez tartozik. Hossza 1,3 km, átlagos szélessége 50 m, területe 7 ha, átlagos vízmélysége 2,9 m, víztérfogata 203 ezer m3. Tulajdonosa és kezelője Gyomaendrőd város Önkormányzata, a Kecsegészugi Tájvédelmi Egyesület közreműködésével. A halászati jogot a Körösi Halász Szövetkezet gyakorolja. Medrének feliszapoltsága közepes, növényzettel való benőttsége csekély, vizének minősége megfelelő. Vízpótlása belvizekből és szivornya útján a Hármas-Körösből lehetséges, leürítése szivattyúsan megoldott. Funkciói: belvíztározás, helyi célú öntözővíz tározás, halászat, horgászat, üdülés. Az üdülés okozta jelentős túlterhelés és egyéb antropogén hatások miatt természetvédelmi szempontból nem jelentős, élővilága elszegényedett. A hullámtéri holtágvégek a Körös - Maros Nemzeti Park Körösvölgyi Természetvédelmi területének részei. Állapotfelmérését 1998-ban végezték el (PÁLFI 2001, KVM 2001).

15

•

•

•

• A Siratói holtág 1872 - 1890 között jött létre, a Hármas-Körös jobb parti ármentesített területén helyezkedik el, közigazgatásilag a Békés megyei Gyomaendrőd város külterületéhez tartozik. Hossza 2,7 km, átlagos szélessége 55 m, területe 15 ha, átlagos vízmélysége 2 m, víztérfogata 300 ezer m3. Állami tulajdon, kezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a halászati jog a Körös-vidéki Horgászegyesületek Szövetségének tulajdonában van. Medrének feliszapoltsága közepes, növényzettel való benőttsége csekély mértékű, vizének minősége megfelelő. Vízpótlása a Körösladányi öntözőrendszerből vízátvezetéssel oldható meg, belvizekből is töltődhet. Leüríthető szivattyúsan a Hármas-Körös felé. Funkciói: belvíztározás, csurgalékvizek befogadása, helyi célú öntözővíz tározás, üdülés. Teljesen körbeépített, erőteljes antropogén hatás alatt álló, leromlott, természeti értékek szempontjából jelentéktelenné vált holtág. A távlati fejlesztési elképzelések a holtág üdülési hasznosításának kiteljesítését célozzák (PÁLFI 2001, KVM 2001).

• A Torzsási holtág 1873 - 1889 között alakult ki, a Hármas-Körös bal parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag a Békés megyei Gyomaendrőd város külterületéhez tartozik. Tengeriszugi holtágnak is nevezik. Hossza 1,4 km, átlagos szélessége 65 m, területe 9 ha, átlagos vízmélysége 2 m, víztérfogata 180 ezer m3. Tulajdonosa és kezelője Gyomaendrőd város Önkormányzata, a halászati jogot a Körösi Halász Szövetkezet gyakorolja. Medrének feliszapolódása csekély, növényzettel való benőttsége kis mértékű, vizének minősége általában jó. Vízcseréje megoldott, feltöltése a felső végén lévő szivornyán keresztül lehetséges, de töltődhet belvizekből is. Szivattyúsan üríthető a Hármas-Körös felé. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz tározás, halászat, horgászat, üdülés. Környezete megkapóan szép vidék, tájképi szempontból védettségre érdemes. Az igen gazdag és különleges élővilágú csatlakozó hullámtéri rész a Körösvölgyi Természetvédelmi Területhez tartozik. Az önkormányzat idegenforgalmi szerepkört is szán a holtágnak, de ehhez meg kell oldani a szennyvízelhelyezést, a szemétszállítást és a partvédelmet. A holtág állapotfelvétele 1998-ban elkészült (PÁLFI 2001, KVM 2001). • A Templomzugi, Soczózugi, Bónomzugi és Kecskészugi négy kisebb holtágat magába foglaló, egymás között csatornákkal összekapcsolt összefüggő holtág rendszer a 19. század végén alakult ki, a Hármas-Körös jobb parti ármentesített területén helyezkedik el. Közigazgatásilag a Békés megyei Gyomaendrőd városhoz tartozik, annak "Endrődi üdülőterület" elnevezésű részén található. A négy holtág teljes hossza 6,2 km, átlagos szélességük 32 és 70 m közötti területük rendre 5, 15, 9 és 10 ha, összesítve 39 ha, átlagos

16

vízmélységük 1,7 - 2,5 m víztérfogatuk 780 ezer m3. Tulajdonos és kezelő Gyomaendrőd város Önkormányzata, a halászati jogot a Kecskészugi Tájvédelmi és Horgász Egyesület, a Bónomzug Vizéért Egyesület, a Sóczózugi Környezetvédelmi és Horgász Egyesület gyakorolja a hozzájuk tartozó holtágakon. A Kecskészugi Holt-Körös feliszapoltsága jelentős, a többi holtágé csekély, növényzettel való benőttségük közepes mértékű. Vízminőségük megfelelő. A Hármas-Körös vize legfelső holtágnak, vagyis a Templomzugi-Holt-Körösnek a felső végénél lévő szivornyán keresztül jut a holtág rendszerbe, a vízpótlás megcsapolás útján holtágról-holtágra lefelé haladva történik. Leüríthető a Peresi Holt-Körös felé gravitációsan vagy a Sóczózugi Holt-Körösből szivattyúsan. Funkciói: belvíztározás, helyi célú öntözővíz tározás, halászat, horgászat is, de elsősorban a jóléti hasznosítás, az üdülési célú igénybevétel a jelentős. A holtágrendszer környezete teljesen antropogén hatás alatt áll, a terület körbeépített, felparcellázott, természeti szempontból különleges értékei nincsenek. A Templomzugi holtágon közkedvelt strand létesült. Tájképi szempontból a holtágak fontosak. Távlati fejlesztésük során elsősorban az üdülőterületi hasznosítás érdemel támogatást. Ennek érdekében az üdülőterület infrastrukturális ellátását kell fejleszteni, valamint az iszap eltávolítását kell megvalósítani (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

•

30 FELSŐ-MOROTVA • • A morotvának nevezett holtág a Tisza szabályozás során a 68. számú átmetszéssel alakult ki, a Tisza jobb parti ármentesített területen helyezkedik el. Közigazgatásilag a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tiszavalk községhez tartozik. Kialakulásának időpontja nem ismert. Hossza 1,7 km, átlagos szélessége 300 m, területe 51 ha, átlagos vízmélysége 0,5 m, víztérfogata 255 ezer m3. Tulajdonosai és kezelői magánszemélyek, valamint a Tiszatáj Természetvédelmi Közalapítvány (Tiszalök). Medrének feliszapoltsága előrehaladott, náddal és gyékénnyel nagyrészt benőtt, tószerű holtág. Vizének minősége a feltöltő víz minőségétől függ. Nincs közvetlen kapcsolata az élővízfolyással, belvizekből és szivárgó vizekből töltődik fel, vízszintjét a szomszédos szivárgó csatorna működése határozza meg. A Tisza felé szivattyúsan leüríthető, de ezzel sem lehet egyértelműen szabályozni vízszintjét. Funkciói: belvíztározás, halászat, horgászat. Élővilága gazdag és változatos, viszonylag zavartalan terület. Jelenleg nem áll természeti védelem alatt (PÁLFI 17

2001, KVM 2001).

•

•

31 FERTŐ TÓ • A nyíltvíz felülete 148 km2, a nádas felülete 144 km2, a teljes tóterület, 292 km2. A tó hossza 35,5 km, átlagos szélessége 8,2 km, kerülete 92,1 km. A víztérfogata 263 x106 m3, a vízgyűjtő terület a tóval együtt 1383 km2. Az átlagos mélység 0,9 m. • • A tó két ország területére esik, a magyar oldalon kb. egynegyede található. Ez a rész makrofitával %-osan jobban be van nőve, mint az osztrák oldalon. Hasznosítása: természetvédelem, rekreáció, horgászat. • •

• 32 FÖLDVÁRI-TÓ • A felülete 56 ha, osztatlan. 33 FÜLÖPHÁZI HOSSZÚ-RÉT • • Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 157,62 ha. •

18

• 34 FÜRED-KÓCSI-TÁROZÓ • • A Nyugati főcsatorna táplálja (63,398 fkm). Átlagmélysége 1,0 m, számított felszíne 637,70 ha. Térfogata 9500 em3. Hasznosítása belvíztározás. • • 35 GARAI-SÓSTÓ • • Az Igali főcsatorna a tápvízfolyása. Átlagmélysége 0,2 m, számított felszíne 183,19 ha. •

• 36 GÁTÉRI FEHÉR-TÓ • • Nincs róla információ. • 37 GYÁLAI HOLT-TISZA • A holtág a 19. századi folyószabályozás során az 1855-1887 között kivitelezett, illetve kialakult 90. számú átmetszéssel jött létre. A Tisza jobb parti ármentesített területén húzódik, a magyar - jugoszláv országhatártól Szegedig. Közigazgatásilag Szeged városhoz és Röszke községhez tartozik. Hossza 18,7 km, átlagos szélessége 86 m, területe 160 ha, átlagos vízmélysége 3 m, víztérfogata 4,8 millió m3. Medre áttöltésekkel és zsilipekkel három bögére osztott. Az alsó a Halászvíz, a középső a Fehérpart, a felső a Feketevíz. Mivel az alsó böge középvonalában húzódik a magyar - jugoszláv országhatár, a holtág nemzetközi érdekeltségű. A holtág a Magyar Állam tulajdonában van, kezelője az AlsóTisza vidéki Vízügyi Igazgatóság. A halászati jogot a "Tisza" Halászati Szövetkezet gyakorolja. A holtág medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége csekély. Vízgyűjtőjének kiterjedése 534 km2. A középső böge vízpótlása belvizekből és - háromszoros átemeléssel - az Algyői öntözőrendszeren keresztül a Tiszából lehetséges. Az alsó böge a Tiszából - megfelelő vízállás esetén, szigorú zsilipkezelési előírások mellett - gravitációsan is tölthető. A felső böge csak Szeged város belterületéről

19

kap vízpótlást, vizének minősége a bekerülő szennyvizek és csurgalék termálvizek miatt nagyon rossz. A középső böge vízminősége megfelelő, az alsó böge vize jó minőségű, öntözésre alkalmas. A holtág rendeltetése: belvíztározás, Szeged város záporvizeinek befogadása, öntözővíz tározás, halászat és horgászat. Nem védett természeti terület, az alsó bögét tájképi és génmegőrzési jelentősége miatt indokolt lenne helyi védettség alá vonni. A holtág középső és felső bögéje mentén falusi jellegű, illetve családi házas beépítésű lakótelep helyezkedik el. Ezen bögék rehabilitációjára terv készül, ami iszapkotrást, mederrendezést, partvédelmet, valamint a szennyvizek és a csurgalék termálvizek kizárását tartalmazza. 2001-ben megvalósul a felső böge mentén lévő lakótelepek teljes körű szennyvízcsatornázása, ezzel megszűnik a felső böge vizének diffúz szennyezése. Ezt követően lehetőség nyílik a víz minőségének további javítására (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

•

38 GYOVA - MÁMAI HOLT-TISZA • • A gyovai és a mámai részből álló holtág rendszer a Tisza szabályozása során 1858-ban végrehajtott 83. számú átmetszéssel alakult ki, a bal parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag Csongrád városhoz és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Csépa és Tiszasas községekhez tartozik. Hossza 12 km, átlagos szélessége 67 m, területe 80 ha, átlagos mélysége 1,5 m, víztérfogata 1,2 millió m3. Nagyrészt állami tulajdon, kezelője a KözépTisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, a strandi rész Csépa Község Önkormányzatáé. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége közepes mértékű. A Tiszához az északi (Gyovai) holtág részen keresztül kapcsolódik. A két holtág részt a rövid Máma - Gyovai összekötő csatorna kapcsolja egybe. A Tiszából szivattyúsan, illetve belvízből tölthető, vizét a Máma-Tőkefoki belvízcsatornán keresztül a Hármas-Körösbe lehet vezetni. Elsődleges funkciója a belvíztározás, másodlagos funkciója az öntözővíz tározás. A környék mezőgazdasági területei gazdaságosan csak innen láthatók el öntözővízzel, de az öntözővíz-készlet korlátozottan áll rendelkezésre. További hasznosítása: halászat és horgászat. A Mámai holtág részen strand működik, az önkormányzat ennek továbbfejlesztését tervezi. Élővilága változatos és gazdag, nem tartozik természetvédelmi területhez (PÁLFI 2001, KVM 2001).

20

•

•

•

21

39 HALÁSZTELEK - TÚRTŐ - HARCSÁS HOLT-KÖRÖS • • A három, egymással csatornával összekapcsolt holtágból álló rendszer a Hármas-Körös szabályozása során 1895-ben alakult ki, a jobb parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mezőtúr városhoz tartozik. Hossza 18,7 km, átlagos szélessége 90 m, területe 168 ha, átlagos mélysége 2 m, víztérfogata 3,4 millió m3. Részben állami, részben önkormányzati tulajdon, kezelője Mezőtúr város Önkormányzata. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, növényzettel való benőttsége erőteljes. Feltöltődhet belvizekből, illetve tölthető a Hármas-Körösből gravitációsan, leüríthető gravitációsan vagy szivattyúzással. A holtág rendszer funkciói között szerepel a belvizek tározása, az öntözővíz tározás, a halászat, a horgászat, a víziszárnyas-nevelés és a vízparti üdülés. Környezetének beépítettsége változó, a Túrtői holtág partjainak egy részén hétvégi hobby telkek találhatók. A Halásztelki holtág rész jobb partja hirtelen mélyülő, növényzettel benőtt, a víz fölé nyúló fákkal szegélyezett. A túlpart gyékénnyel, náddal sűrűn benőtt. A Túrtői holtágon a halállomány igen gazdag, de a vízminőség romlásával a kevésbé értékes halfajok kerültek túlsúlyba. A Harcsási holtág természetes szépségű, értékes növény- és állatvilággal, gazdag madárvilággal rendelkezik. A holtág rehabilitációját 1977-ben kezdték el, mégpedig a vízforgalmat javító beavatkozásokkal (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

•

40 HARANGZUGI HOLT-KÖRÖS • • A holtág a Hármas-Körös szabályozása során keletkezett, a jobb parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mesterszállás és Öcsöd községekhez tartozik. Hossza 5,6 km, átlagos szélessége 90 m, területe 50 ha, átlagos mélysége 1,9 m, víztérfogata 950 ezer m3. Tulajdonosai és kezelői Mesterszállás és Öcsöd községi önkormányzatok. Medre közepes mértékben feliszapolódott, vízi növényzettel közepesen benőtt. Feltölthető a Nagykunsági öntöző főcsatornából és belvizekből, leüríthető gravitációsan vagy szivattyúsan. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz tározás, víziszárnyas-

22

tenyésztés, horgászat és halászat. A holtágparti területek beépítettsége az Öcsödhöz tartozó területen közel 30%-os (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

41 HARKAI-TÓ • • A Dong-éri főcsatorna táplálja (58,577 fkm). Átlagmélysége 2,5 m, számított felszíne 130,38 ha. Térfogata 2600 em3. Időszakos, módosított, meszes-szikes tó. •

• 42 HÓDOS-TÓ • • Vízfolyása a Hernád és Takta holtág. Átlagmélysége 1,0 m, számított felszíne 47,38 ha, mérete miatt nem tartozik a VKI hatálya alá. Térfogata: 360 em3. Belvíztározásra hasznosítják. 43 HOLT-MARCAL • • A holtág a Rába mentén, a jobb parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag Győr városhoz tartozik. 1910-ben, a Marcal torkolatának áthelyezésekor alakult ki, tehát egykor a Marcal medre volt. Hossza 13 km, átlagos szélessége 50 m, területe 65 ha, átlagos vízmélysége 1,8 m, víztérfogata 1,2 millió m3. Mindkét végén zsilippel zárható. Tulajdonosa és kezelője Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata. A birtokhatárokat a helyszínen kijelölték. Országos természeti védelem alá tartozik, a FertőHansági Nemzeti Park része. A holtághoz 82 km2 kiterjedésű belvízrendszer és a Pándzsa-ér dombvidéki vízgyűjtője csatlakozik. A Rába magas vízállása esetén leürítése szivattyúkkal oldható meg. Vízszintjét 1914 óta észlelik. Vizének minőségét és a fenékiszapot is rendszeresen vizsgálják, az adatok a környezetvédelmi felügyelőségnél rendelkezésre állnak. Vízgyűjtőjén jelentős szennyezőforrások találhatók, ezek elsősorban kommunális

23

eredetű szennyvizek és a mezőgazdasági területekről bemosódó anyagok. Az utóbbi 15 évben több alkalommal előfordult kisebb mértékű halpusztulás, megjelentek az eutrofizáció jelei is. Részletes vízminőségi kárelhárítási terv nem készült. A holtág torkolati szakaszát 1980-1982 között hidromechanizációs kotrással tószerűvé szélesítették ki. A meder feliszapolódása közepes, vízi növényzettel való benőttsége előrehaladott. Tájformáló szerepe jelentős. Hasznosítása: eredetileg belvíztározó és öntözővíz-tározó volt, jelenleg elsősorban horgászvízként és vízparti üdülésre használják. 1998-ban a holtmeder mentén környezetvédelmi, természetvédelmi tanösvény létesült. Kedvelt kirándulóhely. Téli időszakban Marcal-városrész térségében esetenként korcsolyapálya is kialakítható (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

•

44 I-III HALATSÓ (TISZASÜLY) • • Besenyszögi csatorna táplálja (2,139 fkm). Átlagmélysége 0,9 m, számított felszíne 45,11 ha. Térfogata: 510 em3. Halászati hasznosítású. 45 KADIA-Ó-DUNA • • Az Alsó Duna és Ferenc tápcsatorna holtága. Átlagmélysége 1,0 m, számított felszíne 59,16 ha, térfogata 450.000 m3. Mentett oldali holtág, hasznosítása halászati. Védett terület, szerves jellegű. •

• 46 KAKASSZÉKI-TÓ • • A Kakasszéki csatorna táplálja (0,000 fkm). Átlagmélysége nem ismert. Számított felszíne 25,04 ha. • •

24

47 KANYARI HOLT-TISZA • • A holtág a Tisza szabályozása során az 1850-es évek elején a 71. számú tiszaburai átmetszéssel jött létre, a jobb parti ármentesített területen helyezkedik el. Felső és alsó végénél rövid hullámtéri szakasszal folytatódik, ún. "alvógát" veszi körül. Közigazgatásilag a Heves megyei Pély községhez tartozik. Hossza 8 km, átlagos szélessége 68 m, területe 54 ha, átlagos vízmélysége 0,9 m, víztérfogata 486 ezer m3. Tulajdonosa és kezelője Pély község Önkormányzata. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége közepes mértékű. A Jászsági öntöző főcsatornából üzemi hálózaton keresztül feltölthető. Felesleges vizeit nyíltfelszínű csatorna szállítja a kanyari szivattyútelephez. Funkciói: belvíztározás, horgászat, a közvetlen környezetében jelentkező öntözési vízigények kielégítése. A holtág közvetlen közelében kerteket alakítottak ki. Élővilága változatos, különleges természeti és táji értékei nincsenek, nem tartozik természetvédelmi területhez (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

48 KARDOSKÚTI FEHÉR-TÓ • • Felszín alatti vízpótlású. Átlagmélysége 0,4 m, számított felszíne 89,17 ha. Térfogata 360 em3. 49 KELEBIAI-HALASTAVAK • • A Körös-éri főcsatorna táplálja (13,756 fkm). Átlagmélysége 1,3 m, számított felszíne 154,35 ha. Térfogata 2150 em3. Hasznosítása időszakos halgazdálkodás, módosított víztest. •

•

25

50 KELEMENSZÉK • • Vizét a Kelemenszéki tápcsatorna adja (2,100 fkm). Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 133,93 ha. Időszakosan éven belüli száraz periódusok jellemzik. A FelsőKiskunsági pusztával egykor egybefüggő területen a talajfelszín mélyedéseiben lefolyástalan szikes tavak (Zab-szék, Kelemen-szék, Pipás rét) és mocsarak (Kisréti-tó és Fehér-szék) alakultak ki. Míg a folyószabályozás előtt ezeket a területeket a Duna rendszeresen elöntötte, vízutánpótlásuk jelenleg kizárólag csapadék eredetű. A tavak jellemzője, hogy nyár végére időszakosan kiszáradnak. A szikes tavak magas sótartalmú vize Közép-Európában egyedülálló mikro-flórának és faunának kialakulásához vezetett, melyre az ún. sziki fészkelő közösség épül. •

• 51 KELETI-HOLTÁG • • A holtág a 19. századi folyószabályozással keletkezett, a Bodrog bal parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag Sárospatak városhoz tartozik. A holtág eredetileg a Bodrog hullámterében helyezkedett el a 37+400 - 39+000 fkm szelvények között, de az 1972-ben végrehajtott töltéskorrekció következtében az ármentesített területre került. Hossza 5,2 km, átlagos szélessége 100 m, területe 52 ha, átlagos vízmélysége 1,6 m, víztérfogata 830 ezer m3. Medrének feliszapoltsága közepes mértékű, növényzettel való benőttsége csekély, vizének minősége I. osztályú. Tulajdonosa és kezelője Sárospatak önkormányzata, halászati joggal a Bodrogmenti Sporthorgász Egyesület rendelkezik. Vízcseréje megoldott, feltöltése és leürítése gravitációsan vagy szivattyúsan, csatornán keresztül a Bodrogból, illetve a Bodrog felé lehetséges. Töltődhet belvizekből is. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz tározás és szállítás, horgászat, vízparti üdülés. Tájképformáló holtág, élővilága ritka fajokkal is rendelkezik. Egyik partszakaszán üdülőfalu létesült (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

52 KENGYEL-TÓ 26

• •

A Hernád és a Takta holtága. Átlagmélysége 2,0 m, számított felszíne 51,97 ha. Térfogata 840 em3. Horgászati hasznosítású.

53 KISKUNHALASI SÓS-TÓ • • Átlagmélysége 1,5 m, felszíne 54,43 ha, térfogata 544 em3. •

• 54 KISTELEKI MÜLLER-SZÉK • • Átlagmélysége 0,5 m, felszíne 53,26 ha, térfogata 533 em3. A felszínből mintegy 35 ha állandó. •

• 55 KOLON-TÓ • • Tápvizét a III. övcsatorna adja (9,689 fkm). Átlagmélysége 0,6 m, számított felszíne 896,42 ha. • • A Kolon-tó Izsák községtől Ny-ra helyezkedik el. A tó mélyedése É-D-i irányú, mintegy 7 km hosszú. A tó vize a mai átlagos vízálláskor 3,5 km hosszú és 1,5 – 2,5 km széles területet borít. A vízszintingadozás azonban a 60 cm-t is eléri. A tó középvonala 94-95 m,

27

partvonala 96 m tengerszint feletti magasságú szintvonal mentén húzható meg. Ny-i oldala elég meredek, a Bikatorok nevű futóhomokbuckáknál eléri a 105-120 m-t. A K-i oldal lényegesen laposabb, még néhány km távolságban is csak 100 m t. sz. f. magasságú. A Kolon-tó és közvetlen környéke 1975. január 1-vel, a Kiskunsági Nemzeti Park megalakulásával annak részeként védett természeti területté vált. A tavat az utóbbi 50 évben erőteljes emberi beavatkozás érte, ezért korábban már a léte is veszélyben forgott. A Kolon-tónak É felé a szabadszállási Nádas-réttel, vagy más néven Kurjantóval természetes összeköttetése volt. Ez az összeköttetés a század első felében a tó É-i oldalán húzódó út- és vasútépítés miatt megszűnt. A tófejlődés természetes folyamata igazán azonban csak az 1930-as évek kezdetén szakadt meg. A beavatkozás a tó lecsapolásával, és a tómeder jelentős részének mezőgazdasági hasznosításával kezdődött. A Duna-menti síkság vízrendezése érdekében ugyanis 1912-ben megkezdődött a Duna-völgyi főcsatorna építése. A 107 km hosszú főcsatorna 1929-re készült el. A mellékcsatornákat pedig az 1930-as évek elején építették ki. Ennek kapcsán a Duna-Tisza-közi hátságperemi állóvizek egy részét, így a Kolon-tavat is lecsapolták. A lecsapolást a környező homokterületek szőlősgazdái a talajvízszint csökkenése miatt jogos aggodalommal, a tóban földterülettel rendelkezők pedig nagy reményekkel fogadták. A tómeder hasznosítását azonban a tőkehiány, a súlyos csatornaépítési kölcsönök törlesztése, az 1930-as évek aszályos nyarai és a gyakori tőzegtüzek nehezítették. A lecsapolás után igen rövid idő alatt a tőzeg jó része kiégett, s sok helyen a tőzegport a szél is kifújta. A tó tőzegkészlete régóta ismert. Bányászatát 1952-ben kezdték meg: az 1,2 – 1, 5 m vastagságú tőzeget megközelítően 1 km2-nyi területen fejtették le. A tőzeg rossz minőségű, zsombékos, meszes lápföld volt. A csatornák eliszapolódása miatt a talajvízszint süllyesztése is egyre költségesebbé vált. Ezért 1959-ben, miután a termelés nem volt gazdaságos, felhagytak vele. Ezt követően már csak alkalmanként bányásztak tőzeget. A második világháború idején a csatornák gondozását elhanyagolták, így az 1950-es évek elején a tó részben visszahódította a lecsapolt területet. A tó sorsát utoljára az 1960-70-es évek fordulóján, a tó déli részén Ny-K-i irányban húzódó XV. sz. csatorna Ágasegyházi-, Orgoványi-réti, csíraszéki rendszerrel történő összekötése érintette igen érzékenyen. A csatorna ennek következtében ugyanis a közbeeső szikes laposok pangó vizeit be- illetve átvezeti a Kolon-tavon. A természetvédelem legfontosabb feladata ezért a tó tartós vízborításának biztosítása (http://www.kolonto.com/menuk/02_ismeretek.htm#3). •

• 56 KONDOR-TÓ • • A Kondortó-Kurjantó összekötő csatornán található (7,783 fkm). Átlagmélysége 1,2 m, számított felszíne 98,52 ha. Időszakos, többéves kiszáradással. Két részből áll, a kettő együtt szerepel itt. •

28

• 57 KŐHALMI-SZÉK • • A Kiskunsági főcsatornán található. Átlagmélysége 0,2 m, számított felszíne 80,54 ha. •

• 58 KUNKÁPOLNÁSI-MOCSARAK • • Vízfolyása a Sarkad-Mérges-Sáros-ér (13,400 fkm). Átlagmélysége 0,1 m, számított felszíne 1950,29 ha. Térfogata 1000 em3. Az állóvíz típusa mocsár. •

• 59 KURJANTÓ • I. övcsatorna mellett található (8,088 fkm). Átlagmélysége 0,8 m, számított felszíne 877,17 ha. •

29

• 60 LÁZÁR-TÓ • • VII. csatornára települt (29,350 fkm). Átlagmélysége 0,6 m, számított felszíne 67,70 ha. Tipológiája meszes és időszakos lenne, de ilyen típus önmagában jelenleg nincs. •

• 61 LESENCE-NÁDASMEZŐ • • Vízfolyás neve: Lesence-patak és a Tapolca-patak (0,800 fkm). Átlagmélysége 0,2 m, számított felszíne 147,80 ha. Térfogat: 200 em3. Wetland (mocsaras terület). •

• 62 LIPÓTI MOROTVA-TÓ • A morotvának is nevezett holtág, ami tulajdonképpen egy régi, sokkal nagyobb holtmeder maradványa, a Duna jobb partján, az ármentesített területen húzódik, közigazgatásilag a Győr-Moson-Sopron megyei Lipót községhez tartozik. A 19 - 20. század fordulóján alakult ki. Hossza 2,6 km, átlagos szélessége 390 m, területe 101 hektár, átlagos vízmélysége 80 cm, víztérfogata 800 ezer m3. Jelentős része mára feliszapolódott, medre erősen beszűkült, amint az ábrán is látszik Tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője és használója a Fertő-Hansági Nemzeti Park Igazgatósága. A morotva fokozottan védett, a Szigetközi Tájvédelmi Körzethez tartozik. Saját vízgyűjtő területe egy mindössze 5 km2 kiterjedésű belvízöblözet. Vizét a Dunából, a hullámtéri vízpótló rendszerből zsilipen keresztül pótolják. A víz elvezetését az alsó végén lévő zsilipen keresztül oldják meg. 30

Vízállását rendszeresen észlelik, vizének minőségét alkalomszerűen vizsgálják. Környezetében termálfürdő üzemel. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége előrehaladott. Természetvédelmi és tájformáló szerepe jelentős. Hasznosítása: belvíz- és fakadóvíz tározása és elvezetése. Korlátozott mértékben megengedett a horgászat és a nádkitermelés is (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

• •

63 KIS-RÉT • • Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 305,12 ha. Időszakosan éven belüli száraz periódusok jellemzik.

• 64 LÓDRI-TÓ • • Átlagmélysége 0,2 m, felszíne 86,98 ha, térfogata 870 em3. •

31

• 65 MADARASI-TÓ • • XXX/D-1 csatornán található (1,450 fkm). Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 68,47 ha. Tipológiája meszes időszakos lenne. •

• 66 MADARÁSZ-TÓ • • Veres-Madarásztói főcsatorna táplálja (0,165 fkm). Átlagmélysége 1,9 m, felszíne 60,93 ha, térfogata 1400 em3. Időszakosan halgazdálkodásra használják. A VIZIG véleménye szerint erősen módosított, meszes-szikes. •

• 67 MAKA-SZÉK • • Az V. csatorna állóvize. Átlagmélysége 0,2 m, számított felszíne 133,13 ha. •

32

• 68 MIKLA • • Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 706,57 ha. •

• 69 MONTAJ-TÓ • • A Montaj-tónak nevezett holtág a Tisza jobb partján természetes lefűződéssel alakult ki, ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tiszavalk községhez tartozik. Hossza 5 km, átlagos szélessége 340 m, területe 170 ha, átlagos vízmélysége 0,8 m, víztérfogata 1,3 millió m3. Tulajdonosai az Magyar Állam és a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (Miskolc), kezelői a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága és a Tiszatáj Természetvédelmi Közalapítvány (Tiszalök). Medrének feliszapolódása erőteljes, vízi növényzettel való benőttsége előrehaladott. Belvizekből a Tiszavalki belvízlevezető főcsatornán keresztül tölthető. Vize pótolható a Tiszából is. Szabályozottan leüríthető a Tisza felé. Funkciói: belvíztározás, horgászat. Természetvédelmi mintaterület, jelenlegi állapotában is páratlan szépségű, tájmeghatározó jellegű terület (pl. a Szili-erdő jellemző alföldi tölgyes, a meder növénytársulásokban - nád, gyékény, vízi harmatkása - igen gazdag), állatvilága is értékes. Mint a Borsodi Mezőségi Tájvédelmi Körzet része, a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik, országos jelentőségű természetvédelmi terület része (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

70 NÁDAS-TÓ

33

• • •

Átlagmélysége 0,3 m, felszíne 68,40 ha, térfogata 684 em3.

• 71 NAGY-CSUKÁS-TÓ • • A Csukás-Csábor csatornára települt (5,350 fkm). Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 204,77 ha. A teljes felületen nincs vízborítottság. •

• 72 NAGYFAI HOLT-TISZA • • A holtág a Tisza-szabályozás során az 1862-ben megkezdett 89. számú átmetszéssel alakult ki. A bal parti ármentesített területen húzódik, közigazgatásilag a Csongrád megyei Algyő községhez tartozik. Hossza 5,9 km, átlagos szélessége 103 m, területe 61 ha, átlagos vízmélysége 1,5 m, víztérfogata 915 ezer m3. Tulajdonosa és kezelője a Nagyfai Börtön és Fogház ÁG. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége csekély. Feltölthető belvizekből, vízkészlete pótolható a hódmezővásárhelyi öntözőrendszeren keresztül a Tiszából, leüríthető gravitációsan vagy szivattyúsan. Vizének minősége a kissé szennyezett kategóriába tartozik. A holtágat a büntetés-végrehajtási intézet mechanikailag tisztított kommunális szennyvizei és az ott folytatott mezőgazdasági tevékenység csurgalék vizei terhelik. Rendeltetése: belvíz-tározás, öntözővíz tározás, halászat. Tájképi adottságai, változatos és gazdag élővilága, génmegőrzési jelentősége és kivételesen háborítatlan viszonyai miatt természeti védettségre érdemes lenne (PÁLFI 2001, KVM 2001).

34

•

•

•

73 NAGYIVÁNI TÓ • A felülete 250 ha, különálló részeinek száma: 3 • • 74 NAGYSZÉKSÓSTÓ • Átlagmélysége 0,3 m, felszíne 108,09 ha, térfogata 1081 em3, osztatlan. •

• 75 NAGY VADAS TÓ • • Átlagmélysége 0,7 m. A felülete 145,15 ha, a különálló részeinek száma: 2. Térfogata 600 em3. Horgászati célra hasznosítják. • • 76 ORDÍTÓ • • Vízfolyás neve: XXIII. Csatorna. Átlagmélysége 0,3 m, számított felszíne 55,09 ha. •

35

• 77 ORGOVÁNYI-RÉT • • Vízfolyás neve: III. övcsatorna (27,387 fkm). Átlagmélysége 0,7 m, számított felszíne 400,89 ha. Állandó vízborítottság néha kisebb 50 ha-nál. •

• 78 ŐSZE-SZÉK TÓ (BALÁSTYA) • Tápvize a Fehértó-Majsai főcsatorna (13,216 fkm). felszíne 57,91 ha. •

Átlagmélysége 1,0 m, számított

• 79 PÉLYI-TÓ • • A tószerű holtág természetes úton keletkezett, a Tisza-tó közelében a jobb parti ármentesített területen helyezkedik el. Közigazgatásilag a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ároktő községhez tartozik. Hossza 2 km, átlagos szélessége 250 m, területe 50 ha, vízmélysége 0,5 m, víztérfogata 250 ezer m3. Tulajdonosa és kezelője a Mag 2000 Kft. (Ároktő). Medrének feliszapoltsága jelentős, növényzettel való benőttsége erőteljes, ami a 36

szukcessziós folyamat előrehaladott állapotát mutatja. Vízszintje a Tisza-tó vízállásától függ, vize a szivárgó csatornából és belvizekből pótlódik. Funkciói: belvíztározás, vadászat. Élővilága gazdag és változatos, kiváló vadbúvóhely. Természeti védelem alatt áll (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

80 PERESI HOLT-KÖRÖS ÉS A MELLETTE LEVŐ HOLTÁGAK • • A kanyargós holtág 1872-1894 között, mederátvágással keletkezett, a Hármas-Körös jobb parti ármentesített területén helyezkedik el. Közigazgatásilag Mezőtúrhoz és a Békés megyei Gyomaendrődhöz tartozik. Hossza 27,6 km, átlagos szélessége 60 m, területe 165 ha, átlagos vízmélysége 2,5 m, víztérfogata 4,1 millió m3. Állami tulajdon, kezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a halászati jogot a Körösi Halász Szövetkezet (Gyomaendrőd) gyakorolja. Medre közepesen feliszapolódott, benőttsége előrehaladott. Vizének minősége változó, gyakran nem megfelelő. Feltölthető belvizekből és a HármasKörösből, illetve némi vízpótlást kaphat a szomszédos Kecskészugi Holt-Körösből. Belvízcsatornákon keresztül kapcsolatban van a Hortobágy-Berettyóval. Leürítése gravitációsan és szivattyúzással lehetséges. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz tározás, halászat, horgászat, üdülés. Rendkívül változatos környezetű, a tájformálásban fontos szerepet betöltő holtág, ritkaságokban is gazdag növény- és állatvilággal. Egyes partszakaszait sűrűn beépítették üdülőkkel. A holtág torkolatánál található az üzemen kívül helyezett Peres I. gőzüzemű szivattyútelep, amely ipartörténeti jelentőségű, s itt van a Körös-vidék élővilágát szemléltető bemutatóház is. Rehabilitációja során célszerű lenne a beépítés mértékét szabályozni, s a vízpótlást a holtág felső végénél megoldani (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

37

• 81 PÉTERI-TÓ • • A Dong-éri főcsatorna táplálja (22,330 fkm). Átlagmélysége 0,3 m, felszíne 53,59 ha, térfogata 2500 em3. Időszakos, módosított, meszes-szikes. •

• 82 PIRTÓI NAGY-TÓ • • A VII. csatornán található, 35,351 fkm). Tipológiája tisztán meszes volna, és időszakos tó. Átlagmélysége 1,0 m, számított felszíne 122,82 ha. •

• 83 PUSZTASZERI BÜDÖS-SZÉK • • A Dong-éri főcsatorna táplálja (5,300 fkm). Átlagmélysége 0,3 m, felszíne 54,56 ha, térfogata 400 em3. Időszakos, módosított víztest. • 38

•

39

84 RIHA TÓ •

Mentett oldali holtág. Tipológiája meszes. Átlagmélység 1,3 m, felülete 11,07 ha. A Riha-tó a Béda-Karapancsa tájegységéhez tartozik, amely tájegységből 1150 hektár nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, ramsari terület. A tó tulajdonképpeni lefűződött Duna-holtág, az országhatártól északra, a mohács-szigeti Homorúd község szomszédságában. Védetté nyilvánítása előtt ezt a vízterületet egy szövetkezet halászati céllal hasznosította. Hidrológiai szempontból a Riha ma egy kisebb belvízgyűjtő tó, melynek vízforrása a Mohácsi-fertő és a Kanda-csatorna, a Karapancsai-főcsatornán keresztül. A Simon és Szamóc csatornák ugyancsak szerepet játszanak a tó vízutánpótlásában. A tórendszer régóta fennálló műszaki-üzemeltetési problémái ellenére e 90 hektáros élőhely együttes természeti gazdagsága a Kopácsi Rétéhez mérhető. I. tóegység: A keleti tóegység különlegesen gazdag vizes élőhely, mely 9,5 hektárra terjed ki. Körülötte 14 hektárnyi nádas található. II. tóegység: A középső tó 50 hektáros. Medrét a magasabbrendű vízinövényzet erősen benőtte. Hozzá kapcsolódik az egykori holtág, a Kis-Riha, amely ma erősen feliszapolódott, feltöltődött. III. tóegység: A nyugati tóegység egy 31 hektáros, csaknem teljesen nyílt vízfelület. Ez az egység a Riha legkevésbé értékes része http://www.ddnp.hu/kepek1.html.

• •

• 85 SÁRSZENTÁGOTAI-SÓSTÓ • • Átlagmélysége 0,5 m, számított felszíne 52,73 ha. Térfogata 29 em3. Védett, szikes tó. • • 86 SERHÁZZUGI (CSONGRÁDI) HOLT-TISZA • • A patkó alakú holtág a Tisza-szabályozás során az 1856. évi munkálatokkal megkezdett 84. számú átmetszés következtében alakult ki. A jobb parti ármentesített területen húzódik, közigazgatásilag Csongrád városhoz tartozik. Hossza 7,5 km, átlagos szélessége 174 m, területe 130 ha, vízmélysége átlagosan 2 m, víztérfogata 2,6 millió m3. A medret keresztező áttöltések a holtágat három bögére osztják. Legnagyobb az 5 km hosszú Alsó böge, míg az Aranyszigetet körülfogó középső böge 1,4 km, a Györgyvíznek nevezett felső böge 1,1 km 40

hosszú. Tulajdonosa Csongrád Város Önkormányzata, kezelője és halászati hasznosítója a Serházzug Kft. (Csongrád). Feliszapoltsága közepes mértékű, felszínét 20-25%-ban nád és sás borítja. Vizének minősége a kommunális és ipari szennyvizek kirekesztése óta javuló. Jelenleg csak termál csurgalékvizek jutnak a holtágba, de megkezdődtek az ezek kirekesztést célzó munkák is. Az élő Tiszával nincs közvetlen kapcsolata, intézményesen nem tölthető fel tiszai vízzel, belvizek, csapadékvizek és szivárgó vizek táplálják. Leüríthető az alsó végén lévő Kisréti szivattyútelepen keresztül. Rendeltetése: csapadékvíz-befogadás, belvíztározás, öntözővíz tározás a helyi igények kielégítésére, horgászat, halászat, nádgazdálkodás, vízi sportolás, üdülés. Nem tartozik természetvédelmi területhez, de kiemelkedő tájképi adottságai és az Alsó böge gazdag élővilágának génmegőrzési jelentősége miatt a védettség valamilyen fokára, legalább helyi védettségre, érdemes lenne. A holtág rehabilitációjára készült tanulmányterv feltárja a fejlesztési lehetőségeket, továbbá a különböző hasznosítási formáknak, a természet-közeli állapot megőrzésének és az üdülési, sportolási létesítmények működésének összehangolását (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

•

87 SZABADSZÁLLÁSI TÓ • A felülete 86 ha, osztatlan . 88 SZAJOLI HOLT-TISZA • A holtág a Tisza szabályozása során az 1840-es évek végén a 76. számú átmetszéssel alakult ki, a bal parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag a Jász-NagykunSzolnok megyei Szajol és Tiszapüspöki községekhez tartozik. Hossza 6,5 km, áttöltésekkel 5 bögére osztott, átlagos szélessége 120 m, területe 78 ha, átlagos vízmélysége 1,20 m, víztérfogata 936 ezer m3. Tulajdonosa és kezelője Szajol Község Önkormányzata. Medrének feliszapoltsága előrehaladott. Vizének minősége a bekerülő szennyező anyagok következtében egyre romlik, eutrofizációja jelentős. Vízpótlása csapadékvízből, belvizekből és a Tiszapüspöki öntözőcsatornából beadott vízből lehetséges. Az alsó végénél lévő szivattyúálláson vizei átemelhetők a Tiszába, magas tiszai vízállásnál szivornyával víz engedhető a holtágba. Elsődleges funkciója belvíztározás, továbbá öntözővíz-vezetése és halászat. Kiemelkedő tájképi értékkel nem rendelkezik, részben kultúrtáj. A bal parton 200 méteres megszakításokkal teljes hosszúságban hétvégi telkeket alakítottak ki. A jobb parton már a vízszéltől kezdődően nád, sás majd erdősor található. Nem védett terület. A holtág fejlesztése során helyre kell állítani a keresztgátakat és a vízkormányzó műtárgyakat, meg kell építeni a partvédelmi műveket, el kell végezni az iszapkotrást. Vízpótlása megoldása érdekében szivattyútelep építése szükséges (PÁLFI 2001, KVM 2001). 41

•

•

•

89 SZAMOSSÁLYI HOLT-SZAMOS • • A holtág a 19. századi folyószabályozás során keletkezett, a Szamos jobb parti ármentesített területen helyezkedik el, közigazgatásilag a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szamosújlak, Szamossályi és Hermánszeg községekhez tartozik. Hossza 6 km, átlagos szélessége 95 m, területe 57 ha, átlagos vízmélysége 2,8 m, víztérfogata 1,6 millió m3. Állami tulajdon, kezelője a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, halászati hasznosítója a Tisza-Szamos-közi Horgász Egyesület és a Holt-Szamos Horgász Egyesület. Medre közepes mértékben feliszapolódott és növényzettel közepesen benőtt, vizének minősége II. osztályú. Feltöltődése belvizekből történik, leürítése gravitációsan a Szamos felé lehetséges. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz tározás, horgászat. Élővilága gazdag és változatos helyi természeti védelemre érdemes értékekkel rendelkezik (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

90 SZARVAS - BÉKÉSSZENTANDRÁSI HOLT-KÖRÖS • • A 19. századi folyószabályozás során 1836 - 1890 között, két ütemben kialakult holtág rendszer, a Hármas-Körös bal parti ármentesített területen helyezkedik el, a Békés megyei Békésszentandrás község és Szarvas város területén. Egyéb elnevezései: Kákafoki holtág, Bikazugi holtág. A Tisza vízrendszerben lévő legnagyobb ármentesített területi holtág, alakja két, egymás alatti U betűre emlékeztet. Teljes hossza 29,2 km, átlagos szélessége 71 m, területe 207 ha, átlagos vízmélysége 2,2 m, víztérfogata 4,5 millió m3. Állami tulajdon, kezelője a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a halászati jog a Halászati Kutató Intézet (HAKI) és a Körösszögi Kistérségi Kht. birtokában van. Medrének feliszapoltsága és vízi 42

növényzettel való benőttsége általában csekély, helyenként közepes mértékű. Vizének minősége megfelelő. A Hármas-Körös Békésszentandrási duzzasztója lehetővé teszi a gravitációs vízcserét. A feltöltést a holtág felső végén lévő szivornyák útján végzik, de a holtág a közel 1000 km2 kiterjedésű belvízöblözet vizeinek is befogadója. Leüríthető a holtág alsó végénél, gravitációsan vagy szivattyúzással. Funkciói belvíztározás és belvízelvezetés, öntözővíz tározás, vízkészlet átadás, továbbá halászat, horgászat, üdülés, strandolás és a vízi sportolás. Jelentős szerepe van a holtágnak a jellegzetes körösmenti táj kialakításában, ezzel az idegenforgalom számára is vonzóvá teszi a térséget. 1986-ban megkezdődött a holtág rehabilitációja, melyben a PHARE program is mintaértékű eredményekkel szolgált. Megszűnt a tisztított városi szennyvizeknek és a használt termálvizeknek bevezetése a holtágba, a víziszárnyas tenyésztés és az intenzív halasítás, felújították a vízpótló műveket és műtárgyakat, vízszintszályozó műtárgyat, szivornyát, hidat építettek, iszapkotrást végeztek. Ma már közvetlenül a vízteret érintő legális szennyező forrás nincs, de fontos még a partmenti szennyvízszikkasztás megszüntetése és a mezőgazdasági diffúz szennyezés mérséklése. Szarvas város és Békésszentandrás, mint a Körösszögi Kistérségi Társulás tagjai, fejlesztési koncepciót dolgoztattak ki és újabb támogatást nyertek a rehabilitáció folytatására. A holtág ökológiai állapotának felvételét 1998-ban végezték el. A holtág környezetéhez szigorúan védett természetvédelmi területek (Szarvasi Arborétum, Annaliget) tartoznak, sok botanikai és zoológiai ritkasággal (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

•

91 SZARVAS-TÓ • • VII. csatorna táplálja. Átlagmélysége 0,8 m, számított felszíne 47,24 ha. Tipológiája meszes volna. Időszakos tó. Igazából felülete miatt nem tartozik a VKI hatálya alá. •

43

• 92 SZEGEDI FEHÉR-TÓ • • Tápvize az Algyői főcsatorna (5,450 fkm). Átlagmélységéről nincs adat. Számított felszíne 1473,93 ha, térfogata 16400 em3. Módosított, meszes-szikes. Hasznosítása: természetvédelem. Vízszint-szabályozással erősen befolyásolják a tó vízjárását. Jelentős kotrásokat végeztek benne. •

• 93 SZELIDI-TÓ • • Alföldünk egyik érdekes üdülőhelye a Duna-Tisza köze egyik legjelentősebb üdülési központja, a hosszan elnyúló Szelidi tó, mely Kalocsától 15, Dunapataj községtől – ahová közigazgatásilag tartozik – 4 km-nyire található. Kiemelt vízminőségi terület. Nevét a partján állt középkori településről kapta. Vízfolyása a Szelidi-tavi csatorna (16,728 fkm). Átlagmélysége 2,6 m, számított átlagos felszíne 51,64 ha. A tó maximális területe 68 ha. • • Ez az egyetlen mély vizű szikes tó, hazánkban. Vize a szikesekre jellemző nátriumkálium- és magnézium-sók mellett jódot is tartalmaz. A tó környékének természeti értékei a szikes puszták, láp- és mocsárrétek. Amióta a tó vízutánpótlására szánt vizet, természetvédelmi szempontok miatt, a szomszédos gyepeken tárolják, a tó és környékének madárvilága is gazdagodott. A tó természeti adottságai, múltja és jelene egyaránt a tó megmentésének fontosságát bizonyítja számunkra. • 44

•

A Szelidi-tó a komplex hasznosítású tavaink közé tartozik. A legfontosabb vízhasználatok (nem fontossági sorrendben): a rekreáció, horgászat, és a természetvédelem. Ezek mellett fontos még kiemelni a tó vizének gyógyhatását is, mely az elmúlt évszázadok kedvelt gyógytavává tette. A tavat és környékét 1976-ban természetvédelmi területté. Jelenleg a tóvíz szikes jellegének elvesztésének veszélye fennáll a vízpótlás miatt. A szikes jelleg elvesztése esetén nemcsak egy különleges és értékes víztér, hanem a rá épülő speciális ökoszisztéma romlásával is számolnunk kell. A tó déli oldalának enyhén lejtős homokos partja sok helyen ad kellemes fürdőzési, strandolási lehetőséget, mert a víz a napsütés hatására gyorsan felmelegszik. Ez mellett számos rekreációs tevékenység jellemző a tavon és környékén, mely köré nagy infrastruktúra is épült az elmúlt 20-30 év során. Azonban tó rekreációs hasznosítását is gondok és problémák nehezítik, melyeket legfőképpen az egymással összefüggő eutrofizációs és bakteriológiai problémák okozzák. A vízminőség romlása az üdülőnépesség nagyarányú csökkenése mellett az előzőekben említett infrastruktúra elértéktelenedését is magával vonja, valamint – turisztikai jelentősége miatt – a környék fejlődésében is meghatározó szerepe van. 1976-ban a Szelidi tavat és közvetlen környezetét törvényi rendelettel természetvédelmi területté nyilvánították, melynek természetvédelmi kezelését a Kiskunsági Nemzeti Park látta és látja el. 1978. december 19-én az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság átadta a vízszint szabályozás kezelői jogát a Kiskunsági Nemzeti Parknak. Így a természetvédelmi szakhatósági szerepkör mellett a vízszintszabályozás is a KNP feladatai közé tartozik. A 90-es évek elején történt meg a régi vízpótló rendszer tökéletesítése, melynek célja hogy a tóba csak un. pihentetett víz bevezetésével történjen vízpótlás. Ez a vízpótló rendszer a KékesrétKapaszkodói Vízpótló. 1992-ben a Szelídi-tó kezelői jogát a Dunapataji Önkormányzat kapta meg. A tó körüli üdülőkörzet (újabban Dunapataj-Szelídi-tó elnevezéssel) Dunapataj közigazgatási területéhez tartozott és tartozik jelenleg is.

•

•

•

94 TISZACSEGEI HOLT-TISZA (MOROTVA-KÖZE) • • A holtág természetes lefűződéssel alakult ki, a Tisza bal parti ármentesített területén helyezkedik el. Közigazgatásilag a Hajdú-Bihar megyei Tiszacsege községhez tartozik. Hossza 7,5 km, átlagos szélessége 95 m, területe 71 ha, átlagos vízmélysége 1,9 m, víztérfogata 1,4 millió m3. Állami tulajdon, kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága. Medre erőteljesen feliszapolódott, vízi növényzettel jelentős mértékben benőtt. Vizének minősége megfelelő. Belvizekből töltődik fel, leürítése a Berzsenyescsatornán keresztül az Árkus-főcsatorna felé lehetséges. Funkciói: belvíztározás, öntözővíz tározás, üdülés. Élővilága gazdag és változatos. Tiszacsege Község Önkormányzata falusi turizmus céljaira szeretné hasznosítani a holtágat. A Tisza-szabályozáskor a 63. számú átmetszéssel a hullámtérben Tiszacsege nyugati határában létrejött egy másik holtág is (a

45

hullámtérben), amit egy későbbi töltésépítéssel a hullámtérből kirekesztettek. A holtág mára szinte teljesen feltöltődött, illetve belvízcsatornává alakították át (Berzsenyesi-csatorna) (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

95 TISZADOBI HOLT-TISZA • • A holtág a folyószabályozás során végrehajtott 55. számú átmetszéssel alakult ki, a Tisza bal parti hullámtéren húzódik. Közigazgatásilag a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszadob községhez tartozik. Hossza 10,8 km, átlagos szélessége 65 m, területe 70 ha, átlagos vízmélysége 3,1 m, víztérfogata 2,2 millió m3. Állami tulajdon, kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága. Medre közepesen feliszapolódott, vízi növényzettel közepes mértékben benőtt, vízminősége megfelelő. A hullámtéri magángát, illetve az átjárók négy részre (Darab-Tisza, Falu-Tisza, Malom-Tisza, SzűcsTisza) osztják a holtágat. A szomszédos bögék között a vízforgalmat átereszeken és szivornyákon keresztül oldják meg. A holtág feltölthető a Tiszából, leüríthető a Tisza felé. Partja részben beépített terület. Funkciói: üdülés, horgászat, vízisport. Különleges tájképi adottságainak, értékes növény- és állatvilágának megóvása érdekében 1977-ben országos természeti védelem alá helyezték. A "szentély" típusú holtágak közé tartozik. A holtág vízellátásnak javítása érdekében rehabilitációs terv készült (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

•

96 TISZAKÉCSKEI HOLT-TISZA • • A holtág természetes lefűződéssel alakult ki, a Tisza jobb parti ármentesített területén húzódik. Közigazgatásilag a Bács-Kiskun megyei Tiszakécske városhoz tartozik. Hossza

46

6,9 km, átlagos szélessége 120 m, területe 83 ha, átlagos vízmélysége 1,8 m, víztérfogata 1,5 millió m3. Tulajdonosa és kezelője Tiszakécske Város Önkormányzata. Medrének feliszapoltsága és vízi növényzettel való benőttsége előrehaladott. A holtág felső végén a feliszapolódás miatt a bentikus eutrofizáció a jellemző, míg az alsó szakaszon, a nyíltvizes területen, a planktonikus eutrofizáció a döntő. Feltölthető a Tiszakécskei öntözőcsatornán keresztül, leürítése a Foktoroki belvízcsatornán át lehetséges. Magas tiszai vízállás esetén szivattyúsan üríthető. A holtág város alatti szakasza a szennyvizek, hulladékok befogadójaként gyakorlatilag szinte teljesen feltöltődött, s a feliszapolódás tovább halad a középső szakasz felé. Elsődleges funkciója a belvíztározás, másodlagos funkciója: horgászat, extenzív halászat, víziszárnyas tenyésztés. Külső partja zárkertekkel és tanyákkal van körülvéve. Élővilága az erőteljes antropogén hatások következtében elszegényedett. A vonuló madarak számára fontos táplálkozó- és pihenőhely. Jóléti hasznosítására több terv is készült, rehabilitációja 1998-ban kezdődött, amely fenékkotrásból és partvonal-rendezésből áll (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

97 TISZALUCI HOLT-TISZA • • A holtág a Tisza szabályozáskor az 55. számú átmetszéssel alakult ki, a jobb parti ármentesített területen húzódik. Közigazgatásilag a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszadob községhez és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tiszaluc községhez tartozik. Hossza 15 km, átlagos szélessége 80 m, területe 120 ha, átlagos vízmélysége 3,5 m (helyenként 10 méteresnél nagyobb vízmélységek is előfordulnak), víztérfogata 4,2 millió m3. Állami tulajdon, kezelője a Természetvédelmi és Hortobágyi Génmegőrző Kht. (Hortobágy). Halászati hasznosítója a Tiszaluci Önkormányzat és a Tiszaluci Horgász Egyesület. Medrét a Fekete híd nevű áttöltés két részre osztja. Az egykori 34 km hosszú holtágnak több mint fele mára már feliszapolódott, illetve a Takta patak medreként funkcionál. A makrovegetáció előrenyomulása helyenként elmocsarasodott állapotokat idézett elő. A holtágnak a Tiszaluc - Tiszadob közúttól délnyugatra húzódó mintegy 3 km-es szakasza részben a Takta vízfolyás medre, részben a Szerelem-szigetet (Luci szigetet) öleli körül. A Taktából érkező feltöltő víz időnként szennyezett. Feltöltése a Takta felől, magas vízálláskor megoldott, illetve kiépítés alatt áll a Taktaközi főcsatorna irányából egy vízpótló rendszer, melyen keresztül folyamatosan Tisza-vizet kaphat majd. A rendszer megvalósulását követően a holtágból ökológiai vízpótlás lehetséges a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet felé. Funkciói: ökológiai vízpótlás, árvízi tározás, halászat, horgászat, üdülés. A holtág mellett két, különálló üdülőterület, valamint egy állandó vízparti tábor található. A vizes élettér szempontjából igen értékes terület, változatos és gazdag élővilággal. A Bükki Nemzeti Park Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetének része (PÁLFI 2001, KVM 2001).

47

•

• 98 TISZATARJÁNI ALKOTMÁNY TSZ HALASTAVA • • Alsó-Selypes-főcsatorna táplálja (3,700 fkm). Átlagmélysége 1,0 m, számított felszíne 69,43 ha. Térfogata 940 em3. Halászati hasznosítású. •

• 99 TISZAUGI HOLT-TISZA • • A holtág természetes lefűződéssel alakult ki, a Tisza bal parti ármentesített területén helyezkedik el. Közigazgatásilag a Bács-Kiskun megyei Tiszaug községhez tartozik. Hossza 3,7 km, átlagos szélessége 100 m, területe 37 ha, átlagos mélysége 2,3 m, víztérfogata 851 ezer m3. Tulajdonosa és kezelője Tiszaug Község Önkormányzata. Medrének feliszapoltsága előrehaladott, vízi növényzettel való benőttsége közepes mértékű. A környék belvizeinek befogadója, felesleges vizeinek leürítése szivattyútelepen keresztül történik a Tiszába. Elsődleges funkciója a belvíztározás, másodlagos az öntözővíz tározás. Élővilága igen gazdag és változatos, a költöző madarak fontos táplálkozó- és pihenőhelye. Nem tartozik természetvédelmi területhez, helyi természeti védelem alá vonása indokolt. Folyamatban van a holtág-hasznosító egyesület szervezése (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

48

• 100 TOLNAI HOLT-DUNA • • A holtág a folyamszabályozás során 1850-ben alakult ki, a Duna jobb parti ármentesített területén húzódik, közigazgatásilag nagyrészt Tolna városhoz, kisebb részben Fadd és Bogyiszló községekhez tartozik. Eredetileg a holtághoz tartozó déli rész az itteni szabályzások óta a Sió torkolati szakaszát képezi. Hossza 16,7 km, átlagos szélessége 140 m, területe 234 hektár, átlagos vízmélysége 1,6 m, víztérfogata 3,7 millió m3. A holtág tulajdonosai: Tolna Város Önkormányzata, Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Rt., Dunagyöngye Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet (Bogyiszló) tagjai és magánszemélyek. Kezelője Tolna Város Önkormányzata. Birtokhatárokat a helyszínen nem jelöltek ki, nem tartozik természetvédelmi területhez. Vízforgalmának jellemzői: a Dunából szivattyúzással és zsilipen keresztül gravitációsan tölthető fel, a Sió felé zsilipen üríthető le. Közvetve lehetőség van vízpótlásra a Paksi Atomerőmű hűtővizéből a Fadd - Dombori Holt-Dunán keresztül gravitációsan és szivattyúsan. A holtághoz kapcsolódó belvízöblözet kiterjedése 71 km2. A holtág vízállását két vízmércén észlelik. A holtágból évente 2 millió m3 víz vehető ki öntözési célra. Vizének minőségét alkalomszerűen vizsgálják. Közvetlen szennyezőanyag terhelés nem éri a holtágat. Medrének feliszapoltsága közepes mértékű, vízi növényzettel való benőttsége csekély, tájformáló szerepe jelentős. Hasznosítása üzemelési szabályzat alapján: belvíztározás, öntözővíz tározás, halászat, horgászat, vízi sportolás (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

• 101 TÖREKI LÁP • A felülete 52 ha, osztatlan. 102 TUNYOGMATOLCSI HOLT-SZAMOS • • A legjelentősebb Szamos menti holtág a 19. században végrehajtott mederszabályozás során alakult ki, a bal parti ármentesített területen helyezkedik el. Közigazgatásilag a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tunyogmatolcs, Győrtelek, Tyukod és Czégénydányád

49

községekhez tartozik. Medrének hossza 25 km, szélessége szakaszonként 30 és 150 m között változik, területe 225 ha, átlagos vízmélysége 1,9 m, víztérfogata 4,3 millió m3. Állami tulajdonban van, kezelője a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Medrének feliszapoltsága és növényzettel való benőttsége szakaszonként változó, erőteljes, illetve közepes. Vizének minősége I-II osztályú. A holtág a kiterjedt, részben külföldre is átnyúló belvízrendszerből töltődik fel, leüríthető gravitációsan a Szamos felé. Funkciói: belvíztározás és belvízelvezetés, horgászat, halászat. Nemrég még a tisztítatlanul bevezetett szennyvizek kedvezőtlen hatása alatt állt. A szennyvízbevezetést a holtág rehabilitációjának kapcsán megszűntették, a mederben lerakódott iszap egy részét eltávolították. A holtág teljes rehabilitációjának tervei rendelkezésre állnak. Egyes szakaszainak élővilága gazdag, tájesztétikai szempontból figyelemre méltó (PÁLFI 2001, KVM 2001).

•

•

103 VADKERTI-TÓ • • Korábban Nagybüdös-tó néven szerepelt. 104 VELENCEI-TÓ • • Nyíltvíz felülete 10,1 km2, a nádas felülete 14,1 km2, a teljes tóterület, 24,2 km2. A tó hossza 10,8 km, átlagos szélessége 2,3 km, kerülete 28,5 km. A víztérfogata 45,8 x106 m3, a vízgyűjtő terület a tóval együtt 602.4 km2. A sekély, vízhiányos tó területe a zavartalan állapotában szélsőségesen változott a csapadékosság függvényében. Jelenleg a vízszintszabályozással tartják a tó vízszintjét közel állandó szinten. A kifolyó műtárgy a Dinnyési Zsilip, melyen át a Dinnyés-Kajtori csatornába eresztik a fölös vízmennyiséget. Onnan a víz vagy a Dunába, vagy a Dinnyési fertőbe kerül. • • A tóhasznosítási formái: rekreáció, üdülés, természetvédelem, horgászat. A tó tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője a KDTKÖVIZIG. A tavat jelentős emberi beavatkozások érték a múltban. Területének mintegy 75 %-át megkotorták, a nádasállománya kb. 4 km2-rel csökkent emiatt. 9 millió m3 iszapot és nádtorzsát távolítottak el. Kajak-kenu és evezőspálya épült. A teljes tófelület a szabályozások következtében (pl. két szigetet is építettek a tóban) kb. 1 km2-rel csökkent. A partot a déli parton kibetonozták, a tóparti zonációja itt jelentősen károsodott. Kikötő és csónakkikötő építések történtek a 60-as évek óta. A tó rendkívül érzékeny a hidrológiai változásokra, tartósan aszályos időszakban a vízszintje jelentősen csökkenhet, emiatt a vízpótlásának megoldása is megtörtént, de működtetésére csak rövid ideig került sor. A vízgyűjtőn két tározót építettek a nyári vízhiány pótlására (Zámolyi- és Pátkai-tározó). •

50

• 105 VIDRA-ÉRI HALASTAVAK • • Vidre-éri főcsatorna táplálja (0,700 fkm). Átlagmélysége 1,6 m, számított felszíne 117,27 ha, térfogata 1500 em3. Módosított, meszes-szikes. •

• 106 VÖRÖS-MOCSÁR • • Kecel és Baja között a homokkal és lösszel fedett Felső-Bácska meredek letöréssel, 10-20 méterrel magasodik a mély fekvésű Duna-menti síkság fölé. A Császártöltés és Hajós környékén található természetvédelmi területek az egykori nagykiterjedésű mocsárvilág, valamint a homok-és löszpuszták maradványainak természetes élővilágát őrzik. Császártöltés határában a meredek löszpart alatt húzódik a Vörös-mocsár. A mocsár az egykori Duna-mederben keletkezett, több százezer évvel ezelőtt. A lassú feltöltődés által több méter vastag tőzegtelepek képződtek. Az itt található tőzeget évtizedek óta bányásszák. Az így keletkezett tőzeggödrök fajokban gazdag vizes élőhelyek kialakulását eredményezték. Átlagmélysége 0,8 m, számított felszíne 690,72 ha. • •

• 107 ZABSZÉK TÓ • • Átlagmélysége 0,3 m. A felülete 122,42 ha, osztatlan. Időszakos, éven belüli száraz 51

periódusok vannak. A Felső-Kiskunsági pusztával egykor egybefüggő területen a talajfelszín mélyedéseiben lefolyástalan szikes tavak (Zab-szék, Kelemen-szék, Pipás rét) és mocsarak (Kisréti-tó és Fehér-szék) alakultak ki. Míg a folyószabályozás előtt ezeket a területeket a Duna rendszeresen elöntötte, vízutánpótlásuk jelenleg kizárólag csapadák eredetű. A tavak jellemzője, hogy nyár végére időszakosan kiszáradnak. A szikes tavak magas sótartalmú vize Közép-Európában egyedülálló mikro-flórának és faunának kialakulásához vezetett, melyre az ún. sziki fészkelő közösség épül.

•

52

2. MELLÉKLET A BOTANIKAI RÉSZEK MELLÉKLETEI 2/1. MELLÉKLET

Magyarországi vízinövények életformája, feltüntetve a fajok növekedési formáit 1 és a „klonális” szaporodási típusait 2 (Hutchinson (1975) 1, Barkman (1988) 1, Bagi (1994) 1 és Borhidi (2003) 1, Klimeš és mtsai. (1997) 2 alapján). Növekedési forma 1 (Klonalitás2)


Alcsoport

HydroTherophyta (HyTh)

Emerz gyökerezők (HyTh1) HyTh1 HyTh1 HyTh1

Elodeoïd Elodeoïd Trapoid

Szubmerz gyökerezők (HyTh2) HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2 HyTh2

Elodeoïd Elodeoïd Myriophylloid Parvopotamoid Parvopotamoid Parvopotamoid Parvopotamoid Parvopotamoid

Callitriche palustris L. Callitriche platycarpa Kütz. Trapa natans L. HydroTherophyta (HyTh) Elodea canadensis Michx. Elodea nuttallii (Planch.) St. John Myriophyllum verticillatum L. Najas marina L. Najas minor All. Potamogeton berchtoldii Fieber Potamogeton panormitanus Biv.-Bern. Potamogeton trichoides Cham.et Schld.

(N-c) (N-c) (N-c)

(24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (Folytatás)


Species Életforma Csoport Utricularia bremii Heer Utricularia minor L. HydroTherophyta (HyTh) Hydrocharis morsus-ranae L. Lemna gibba L. Lemna minor L. Salvinia natans (L.) All. Spirodela polyrhiza (L.) Schleid. Stratiotes aloides L. HydroTherophyta (HyTh) Aldrovanda vesiculosa L. Ceratophyllum demersum L. Ceratophyllum submersum L. Lemna trisulca L. Utricularia australis R.Br. Utricularia vulgaris L. Wolffia arrhiza (L.) Horkel.

Alcsoport HyTh2(4) HyTh2(4) Emerz lebegők (HyTh3) HyTh3 HyTh3 HyTh3 HyTh3 HyTh3 HyTh 1-3 Szubmerz lebegők (HyTh4) HyTh4 HyTh4 HyTh4 HyTh4 HyTh4 HyTh4 HyTh4

Utricularoid Utricularoid

(24, 26) (24, 26)

Hydrocharoid Lemnoid Lemnoid Lemnoid Lemnoid

((11), 24) (24, 25) (24, 25) (24, 25) (24, 25)

Stratiotid

((11), 24)

Utricularoid Ceratophylloid Ceratophylloid Riccielloid Utricularoid Utricularoid Riccielloid

(24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (24, 26) (Folytatás)



Alcsoport

Átmeneti csoport HyH-(HyTh) Callitriche cophocarpa Sendtner Callitriche hamulata Kütz. Callitriche stagnalis Scop Ludwigia palustris (L.) Elliott Ranunculus aquatilis L. Ranunculus baudotti Godr. Ranunculus peltatus Schrk. Ranunculus penicillatus (Dum.)Balb. Ranunculus petiveri Koch Ranunculus polyphyllus W. et K. Ranunculus radians Rével. Ranunculus circinatus Sibth. Ranunculus fluitans Lam. Ranunculus trichophyllus Chaix Zannichellia palustris L.

HyH(Th)1 HyH(Th)1 HyH(Th)1 HyH(Th)1 HyH(Th)(1)2 HyH(Th)(1)2 HyH(Th)1(2) HyH(Th)(1)2 HyH(Th)1(2) HyH(Th)1(2) HyH(Th)1(2) HyH(Th)2 HyH(Th)2 HyH(Th)2 HyH(Th)2

(form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) (form. tere.)

(form. tere.) (form. tere.) (form. tere.)

Groenlandia densa (L.) Fourr. Hottonia palustris L. Myriophyllum spicatum L. Potamogeton acutifolius Link Potamogeton crispus L. Potamogeton filiformis Pers

(11) (11) (11, 26) (11, N-c) (11, N-c) (11, N-c) (11) (11) (11, N-c) (11, N-c) (11) (11, N-c) (11) (11, N-c) (13, 26, N-c) (Folytatás)

Növekedési forma 1(Klonalitás 2)

Species

Potamogeton alpinus Balb. Potamogeton coloratus Hornem. Potamogeton gramineus L. Potamogeton natans L. Potamogeton nodosus Poir. Hippuris vulgaris L.

Elodeoïd Elodeoïd Elodeoïd Magnopotamoid Batrachioid Batrachioid Batrachioid Parvopotamoid Batrachioid Batrachioid Batrachioid Myriophylloid Parvopotamoid Myriophylloid Parvopotamoid

Életforma Csoport HydroHemikrytophyt a (HyH) (form. tere) (form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) HydroHemikryptoph yta (HyH)

Alcsoport Emerz gyökerezők (HyH1) HyH1 HyH1 HyH1 HyH1 HyH1 HyH1,2 Szubmerz gyökerezők (HyH2) HyH2 HyH2 HyH2 HyH2 HyH2 HyH2

(form. tere.) (form. tere.)

2

Natopotamoid Natopotamoid Natopotamoid Natopotamoid Natopotamoid Parvopotamoid

Magnopotamoid Myriophylloid Myriophylloid Parvopotamoid Magnopotamoid Parvopotamoid

(13,15, 26) (13, 26) (13, 15, 26) (13, 26) (13, 26) (12, 13, 21)

(13) (12, 13, 26) (13, 26) (13, 24, 26) (13, 24, 26) (13, 15, 26)

(Folytatás) Növekedési forma 1(Klonalitás 2)

Species Életforma Csoport Potamogeton lucens L. Potamogeton pectinatus L. Potamogeton perfoliatus L. Vallisneria spiralis L.

Nymphoides peltata (Gmel.) Ktze. Polygonum(Persicaria) amphibium (L). S. F. Gray

Alcsoport

(form. tere.)

(HyH 3-4 Átmeneti csoport HyH –( HyG) (form. tere.) (form. tere.)

HyH2 HyH2 HyH2 HyH2 Nincs

Magnopotamoid Parvopotamoid Magnopotamoid Vallisnerioid ilyen kategória)

HyH(G)1 HyH(G)1

Natopotamoid Natopotamoid

(13 (8)) (13, 10)

Herbid Nymphoid Nymphoid ilyen kategória)

(8) (8) (8)

Hydro-Kryptophyta (HyG) Menyanthes trifoliata L. Nuphar lutea (L.) Sm. Nymphaea alba L.

(form. tere.) (form. tere.) (form. tere.) (HyG 2-4

Emerz gyökerez ők (HyG1) HyG1 HyG1 HyG1 Nincs

(13, 15, 26) (13, 15, 26) (13, 15, 26) (12, 13, 15)

Jelmagyarázat: N-c= „Non- clonal”, 8.= “Rumex alpinus” típus, 10.= “Aegopodium podagraria” típus, 11.= “Fragaria vesca” típus, 12.= “Caltha palustris” típus, 13.= “Asperula odorata” típus, 15.= “Lycopus europaeus” típus, 21.= “Polygonum vivparum” típus, 24.= “Aldrovanda vesiculosa” típus, 25.= “Lemna gibba” típus, 26.= “Elodea canadensis” típus (Klimeš et al. 1997).

3

2./2. MELLÉKLET Vízinövény társulások funkcionális csoportok szerinti rendezése: 1. Áramló vizek, békaszőlős, süllőhínáros, tündérfátylas hínár Ranunculetum fluitantis (Allorge 1922) Koch 1926 Potametum natantis Soó 1927 Potametum nodosi (Soó 1960) Passarge 1964 Potametum perfoliati Koch 1926. em. Passarge 1964 Potametum lucentis Hueck 1931 (Disztróf élőhelyeken is) Potametum pectinati Carstensen 1955 Myriophyllo-Potametum Soó 1934 Nymphoidetum peltatae (Allorge 19222) Bellot 1951 2. Eutróf állóvizek, sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Trapetum natantis V. Kárpáti 1963 (Mentett oldali holtágakban domináns) Hydrocharitetum morsus-ranae van Langendonck 1935 Salvinio-Spirodeletum Slavnić 1956 Lemnetum minoris Soó 1927 Lemnetum gibbae Miyav. & J. Tx. 1960 Ceratophylletum demersi Hild 1956 Ceratophylletum submersi Den Hartog et Segal 1964 Wolffietum arrhizae Miyav. & J. Tx. 1960 3. Disztróf (polihumózus) állóvizek, tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános, békaliliomos (láptavi) hínár Nymphaeetum albo-luteae Nowinski 1928 Myriophyllo verticillati -Nupharetum luteae W. Koch 1926 Myriophylletum verticillati Gaudet 1924 Stratiotetum aloidis Nowinski 1930 Lemnetum trisulcae Knapp et Stoffers 1962 Riccietum fluitantis Slavinć 1956 Ricciocarpetum natantis (Segal 1963) R.Tx. 1974 Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928 Ranunculetum aquatilis Géhu 1961 Hottonietum palustris R. Tx. 1937 Spirodelo-Aldrovandetum Borhidi & Komlódi 1959 Aldrovando-Utricularietum minoris Borhidi 1996 4. Szikes vagy szikesedő állóvizek, víziboglárkás, tófonalas, tüskéshínáros, csillárkamoszatos hínár Parvopotameto-Zannichellietum pedicelatae Soó 1947 Myriophylletum spicati Soó 1927 Ranunculetum aquatilis-polyphylli Soó 1947 Najadetum minoris Ubrizsy 1961 Najadetum marini Fukarek 1961 Charetum ceratophyllae Balogh 1971 nom. nud.

4

2/3 MELLÉKLET A különböző funkcionális csoportokba sorolt vízinövényfajok listája és azok Szociális Magatartás Típusai (SZMT) és természetességi értékei (Borhidi, 1991. alapján)

Fajok Callitriche cophocarpa Sendtner Callitriche hamulata Kütz. Callitriche stagnalis Scop Groenlandia densa (L.) Fourr.

Áramló vízű élőhelyek

Nymphoides peltata (Gmel.) Ktze. Potamogeton coloratus Hornem. Potamogeton gramineus L. Potamogeton lucens L. (D) Potamogeton natans L. Potamogeton nodosus Poir. Potamogeton pectinatus L. (Sz) Potamogeton pectinatus ssp. balatonicus (Gams) Soó Potamogeton perfoliatus L. Ranunculus fluitans Lam. Ranunculus peltatus Schrk. Ranunculus penicillatus (Dum.)Bab ssp. pseudofluitans Vallisneria spiralis L. Callitriche palustris L. Callitriche platycarpa Kütz. Eutróf álló vízű élőhelyek

Ceratophyllum demersum L. Ceratophyllum submersum L. (Sz) Hydrocharis morsus-ranae L. Lemna gibba L. Lemna minor L. Polygonum amphibium L.(D) Salvinia natans (L.) All. Spirodela polyrrhiza (L.) Schleid. Trapa natans L. Utricularia australis R.Br. Wolffia arrhiza (L.) Wimm.

DT(2) NP(3) C(5)

Ac(-3)

Ac(-1)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1 1 1

0

0 0 0 0 0 0 0 0 0

1

0 0 0 0 0

1 1

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

5

1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0

1 0 0

1 1 0 0 0 0 0 0

1 1 1 1 1 1 0 0

1 1

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 1 1 1 1 1 1 1 0

1

0 1 1

S(6)

0 0 0 0

1 0 0

Sr(8)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0

Su(10)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1

Fajok

Ac(-3)

Ac(-1)

0 0

0

Aldrovanda vesiculosa L. Cabomba caroliniana Gray Elodea canadensis Rich Elodea nuttallii (Planch.) H. John Hippuris vulgaris L. Hottonia palustris L. Lemna trisulca L. Ludwigia palustris (L.) Elliott

Disztróf állóvizű élőhelyek

Menyanthes trifoliata L. Myriophyllum verticillatum L. Nuphar luteum (L.) Sm. Nymphaea alba L. Potamogeton acutifolius Link Potamogeton berchtoldii Fieber Potamogeton crispus L. Potamogeton panormitanus Biv.-Bern. Potamogeton trichoides Cham.et Schld. Ranunculus aquatilis L. Ranunculus polyphyllus W. et K. Ranunculus trichophyllus Chaix Riccia fluitans Ricciocarpus natans Stratiotes aloides L. Utricularia bremii Heer Utricularia minor L. Utricularia vulgaris L. (Sz)

Szikes vagy szikesedő állóvizű élőhelyek

Chara phoetida Chara crinata Chara vulgaris Myriophyllum spicatum L. (Sz) Najas marina L. (E) Najas minor All. (E) Potamogeton pectinatus L. ssp. pectinatus. Ranunculus baudotii Godr. Ranunculus circinatus Sibth. Ranunculus petiveri Koch Ranunculus tripartitus DC. Zannichellia palustris Zannichellia palustris L. ssp. pedicellata Utricularia vulgaris ssp. bicornis

1 0

1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

DT(2) NP(3) C(5)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

0 0 1

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 1 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0

1 0 0 0 0 0 0

1 1 1 1 0 0

1 1

0

1

0

1

0 0 0 0

1 1 1 1 0 0 1

1 1 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1 0 1 1 0 0 0 0

1 1

1

Sr(8)

0 0 0 0 0

1

1

0 0

S(6)

0 0 0 0

1 0 1 0 0

1

0

1

0 0

1

0 0 0

1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Su(10)

1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Jelmagyarázat: AC = Tájidegen, agresszív kompetitorok, (-3, -1 = természetességi értékük) DT = zavarástűrő növények (2 = természetességi értékük) NP = Természetes pionírok, természeti tényezőktől zavart termőhelyek növényei (3 = természetességi értékük) C = Természetes kompetitorok (5 = természetességi értékük) S =Specialisták, szűk ökológiai stressz-tűrők (6 = természetességi értékük) Sr = Ritka specialisták (8 = természetességi értékük) Su = unikális specialisták (10 = természetességi értékük)

6

3. MELLÉKLET A fitoplankton kodonjai és azok előfordulási jellegzetességei a Magyarországi tótípusokban1 Padisák Judit által a hazai vizekre bevezetésre javasolt funkcionális csoport alapú értékelés nemzetközi kutatási gyökereit több közleményben találjuk (REYNOLDS, 1980, 1984, 1997; REYNOLDS & IRISH, 1997, REYNOLDS ET AL., 2002). Az ebben a fejezetben bemutatott funkcionális csoportok hasonlóak a növénytársulásban a BRAUN-BLANQUET (1964) által kidolgozott módszerhez, melyet az óta is a legszélesebb körben használnak az alapkutatásokban és a természetvédelmi gyakorlatban is (pl. BORHIDI ÉS SÁNTA, 1999A, B). A VKI különféle indikátorcsoportjainak vonatkozásában szükséges megjegyezni, hogy miután a makrofiton értékelés is alapvetően a Braun-Blanquet rendszer szerint történik (SZILÁGYI ET AL. 2004), a primer producensek ökológiai állapotjelzése azok makro- vagy mikro jellegétől függetlenül azonos alapelveken nyugszik. A Braun-Blanquet rendszertől való eltérések a következők: • •

•

a fitoplankton társulásokat „étumozzuk”, hanem betűkóddal (kodon) látjuk el őket; az egyes társuláscsoportok megjelenéséhez vezető ökológiai háttérmintázat – a tipológiai elemeket is beleértve – lényegesen kidolgozottabb, mint a Braun-Blanquet rendszerben ill. annak bármely későbbi alkalmazásában. E fontos körülmény kifejezi azt, hogy a rendszer a funkcionalitást a „skatulyázásnál” lényegesebbnek tartja. A rendszer A-D csoportjai a tavaszi alganövekedés funkcionális csoportjait, az E-H a nyári rétegzett állapot csoportjait tartalmazza, stb. Emiatt pl. trofitási állapot szerint meghatározhatunk valószínű szezonális szukcessziós vonalakat. Pl. egy mezotróf rétegzett tóban a B Æ E Æ L Æ N, egy eutrófban pedig a C Æ G Æ M Æ P szukcessziós sor a legvalószínűbb.

A következőkben összefoglaljuk az egyes funkcionális csoportok jellemzőit, s azokat a jelentés 1. táblázatban tömörítetten is közöljük. Kodon A Jellemzés: Az A kodon jellemző képviselői Centrales fajok, melyek a Cyclotella vagy Urosolenia (régen Rhizosolenia) nemzetségbe tartoznak, pl. Cyclotella glomerata, C. comensis). E fajok elsősorban a magasabb szélességi öveken található közepes vagy nagyméretű tavak tavaszi planktonjának jellegzetes elemei, mely vizek általában lágyak, s különösképp foszforban igen szegények. Az ide sorolható fajok egysejtűek, tréfogatuk a 103104 µm3 tartományba tehető, tápanyag-felvételi affinitásuk (a szénfelvétel kivételével) igen magas. Bár a jellemző élőhelyet a magas szélességi övön található tavak jelentik, a kodon szubkozmopolita 2 jellegét mutatja, hogy az amazóniai, hasonló élőhelyi adottságokkal 1

Az e fejezetben szereplő kodon-leírások sok helyütt átfednek a Padisák (2003) által készített jelentésben foglaltakkal. E munkában a kodonok víztípushoz illesztését és parametrálását tartottam alapfeladatomnak, de ez érthetetlen lenne a kodonleírások nélkül, emiatt döntöttem a részbeni ismétlés mellett. 2 Szubkozmopolita: A világon bárhol előfordul, ahol az élőhelyi adottságok ezt megengedik. A kozmopolita kifejezés használata nem javasolt, tekintve, hogy abban bizonyos fokig az ubiquista jelleg is benne van (v. ö. Padisák, 2003b)

1

jellemezhető Lago Batata-ban (MELO & HUSZÁR, 2000) is kimutatták, ahol Merismopedia fajok és a Peridinium umbonatum (mindkettő LO) mellett jelenik meg. Megjelenés a hazai tótípusokban: Magyarországon e kodon domináns megjelenésével csak mély, oligotrófikus kavicsbánya tavakban kell számolni (nincs tipizálva), az ide tartozó fajok azonban kísérőelemként előfordulnak az 1-es (Balaton) és a 7-es (meszes holtág) típusban, utóbbiban a szukcesszió kezdeti fázisaira jellemző, oligotrófikus holtágakban lehetnek jellemzőek. Provizórikusan (tekintve, hogy más kodonokban „nincs helye) javaslom ide sorolni a Chaetoceros muelleri-t, mely halofil faj, s minden szikes kategóriában (2-7) előfordulhat. A csoport ökológiai állapotfaktora (az előbbi kiegészítéssel) minden víztípusra 5-ös, azaz kiváló ökológiai állapotot jelez. Kodon B és C Mindkét kodon tagjai a kis-közepes tavakban fordulnak elő, a B alacsonyabb, a C magasabb trofitású tavakban, emiatt elkülönítésük sokszor problematikus, ill. gyakran keverten jelentkeznek. Az ide tartozó nagyméretű Stephanodiscus fajok (S. rotula, S. neoastraea) a Caban gazdag, a (legalábbis ebben az időszakban) P-ban gazdag tavakban jellemzőek, ahol kodominánsként jelenhetnek meg olyan fajok, mint az Asterionella formosa, Aulacoseira ambigua, A. subarctica, A. islandica, Cyclotella meneghiniana, C. stelligera. A csoport fajai nagyméretűek (104-105 µm3), alakjuk nagy s/v (felület:térfogat) arány fenntartását teszi lehetővé, aminek eredményeképp fényanennaként működve árnyéktoleranciájuk jelentős. Populációdinamikájuk gyakran (de tótól függően) függ a Si hozzáférhetőségtől, csak megfelelően mély átkevert rétegben tudnak az eufotikus régióban maradni, emiatt a csoport a rétegzettség beállására érzékeny. Kinetikus (sekély) tavakban e kodon tagjainak tekinthetjük a Cyclotella comta és a C. ocellata tavaszi csúcsait, mely pl. a Balaton jellegzetes tavaszi fitoplankton vegetációját adja. Ilyen vizekben kinetikai okok miatt a szervezetek mérete kisebb, s szenzitivitásuk a kevert réteg vastagságára nézve feltehetően fennáll, de a polimiktikus jelleg miatt nem értelmezhető. Megjelenés a hazai tótípusokban: E csoporttal kapcsolatban előre kell bocsátani, hogy hazai előfordulásukat illetően sok a bizonytalanság. A fajok – az Asterionella formosa kivételével – pontos meghatározása legalábbis fénymikroszkópos diatóma preparátum előállítását és az abban történő vizsgálatot kívánja, ez pedig a monitorozási gyakorlatnak nem része. Emiatt a jegyzőkönyvek megmaradnak a Cyclotella sp., Stephanodiscus sp. (vagy a gyűjtőnévként használt, emiatt pontatlan Stephanodiscus hantzschii) és Aulacoseira/Melosira sp. szinten. Ig - adathiány miatt igen nehéz megítélni -, hogy mely víztípusban, mint várjunk. Kivétel ez alól a Balaton és a Fertő, ahonnan kellő felbontású taxonómiai adatok vannak. Általános alapelvként fogadtam itt el, hogy a B csoport a magasabb, a C az alacsonyabb trofitási szinteket jelzi a faktorok, mégis ezzel ellentétesek (a B faktorok általában rosszabbak). Ennek oka, hogy az Aulacoseira subarctica és A. islandica vizeinkre nem jellemzőek, megjelenésük tehát a referenciától való eltávolodást jelzi akkor is, ha egyébként „kiváló vízminőséget” indikálnak. A referenciától való eltérés mértéke annál nagyobb, minél szikesebb az adott típus 1-es típus (Balaton): B-kodon tag a flórából nem ismert, de előfordulása a referenciától való mérsékelt eltérést jelentene. Jellegzetes C-kodon fajok a Cyclotella ocellata, a C. comta és az Asterionella formosa.

2

2-es és 3-as típus: Sem a B, sem a C kodon fajai nem jellemzőek (általában a Centrales nem jellemző), de a 2-es típusban (Fertő nyíltvize) a Cyclotella meneghiniana C kodon fajnak tekinthető. Egyéb, e jelentésben nem említett Centrales fajok tömeges előfordulása e víztípusok szürke vizeiben kiédesülés és eutrofizálódás jele lehet, ezért a B-kodon faktora 2es. A 4-6 víztípusban (tipikus szikes kisvizek) általános degradációs jel akár a B, akár a C kodon megjelenése, ezért faktoruk alacsony. A mentett oldali holtágak (7-8) típusban közül a korai szukcessziós fázisokban a B, a késői fázisokban a C fajok jelentkezhetnek, mindkét csoport jelezheti a referenciaállapotot, emiatt 5-ös a faktora. Kodon D A D kodon diatóma fajai jellemzően sekély, tápanyaggazdag, jól átkevert, zavaros vizekben jellemzőek, térfogatuk általában a < 103 µm3 tartományban van, növekedési rátájuk nagy. A Reynolds et al. (2002) által készített összefoglaló a Nitzschia spp., Synedra spp. és Stephanodiscus hantzschii mellett e csoportba sorolja a Cyclotella ocellata és C. pseudostelligera fajokat is, melyeket átsoroltam (Padisák 2003) a B/C kodonba (nincs ugyanis kizáró körülmény arra nézve, hogy sekély tó ne lehetne alacsony trofitású, mégha igaz is, hogy a sekély tavak trofitása általában magasabb, mint a mélyeké). Hazai eutróf sekély tavainkban – ha egyéb stressz körülmény nincs – e fajok tavaszi megjelenése az esetek döntő többségében jellemző. Megjelenés a hazai tótípusokban 1-es típus: A Balatonban a D-diatómák tömeges megjelenésére egyetlen eset ismert (Kiss és Padisák 1990, Padisák 1993a), a tó „havária helyzeteit” megelőző 1980-as év. E típusban elszaporodásuk kifejezetten aggasztó, bár egyedei szórványosan előfordulhatnak (ekkor mennyiségük elenyésző volta miatt nem is „viszik el” az általános minősítést túlzottan rossz irányba, feltéve, ha jó ökológiai állapotot jelző fajok dominálnak. 2-4-es típus: E vizekre természetesen jellemző az, hogy időszakosan nagy madártömeg lepi el egyes területeiket, s ekkor – elsősorban olyan vízrészeken, melyek a szél keverő hatásának ki vannak téve, s emiatt zavarosak is – tömeges lehet e fajok elszaporodása. Ugyan ebben az esetben határozott fekália-szennyezést indikálnak, ezt természeti okoknál fogva típusjellemzőnek tartom, ami megfelel a referenciaállapotnak, s ezzel együtt a jó ökológiai állapotnak. Konkrét példa a Fertő „Haider-Seppl-Poschen-Lacke” nevű belső tava (az osztrák NP rész szigorúan védett magterületén; Padisák 1993b). 5-6-os típus: A csoport faktora ezekben a vizekben azért kisebb, mert méretük/vízmélységük miatt betöményedésük jelentős, vezetőképességük eleve magas, mely stresszfaktor gyanánt (mégha a madárcsapatok jelenléte és tápanyagterhelése természetes is) a jellemző vezetőképesség mellett nagy valószínűséggel kizárja a D-kodont, illetve ha az jelenik meg, akkor kiédesülés indikátornak fogható fel (vagyis az állapot nagymértékben tér el a referenciától). Adatok hiányában a faktor bizonytalan. Holtágak (7-8): Az előrehaladottabb szukcessziós állapotban lévő, de ártéri erdőkkel nem szignifikáns módon körülvett, szubmerz makrofiton dominanciával nem rendelkező holtágakban típusos lehet a megjelenés, ugyanakkor pl. minden holtágban jelezhet szerves szennyvízterhelést, de akár madárcsapatok időszakos jelenlétét is. Emiatt semleges (3) faktorértéket kap itt a D-kodon.

3

Kodon N és P E kodonok fajai diatómák és/vagy járommoszatok melyek vagy az alacsony szélességi öveken található tavak planktonjára jellemzőek, vagy a mérsékelt égövi tavak nyári planktonjára. A legjellemzőbb sajátság a kevert réteg vastagságától való nagymértékű függés. Tekintve, hogy a klasszikus leírás erősen rétegzettség-függő, a hazai tipológiában pedig nincs rétegzett tó, elvileg nem kéne e csoportok megjelenésével számolni. Kell azonban azért, mert egyes mély, oligotróf bányatavakban (nincs tipizálva) megjelenhetnek e csoport tagjai. A Cosmarium, Pleurotaenium, Staurodesmus és Xanthidium fajok az N kodonba tartoznak. A diatoma ill. járommoszat dominancia aránya további vizsgálatokat igényel, mindenesetre valószínű, hogy a járommoszat dominancia az egyenlítő felé nő asszociáltan a nagyobb besugárzás miatti jobb fényviszonyokkal s azzal a fizikai jelenséggel, hogy az atelomixis 3 e vizekben a megfelelő felkeveredési viszonyokat mélységtől függetlenül biztosítja feltéve, hogy a napi hőmérsékletingadozás jelentős. Az atelomixis fontosságát trópusi tavakban bizonyították (BARBOSA & PADISÁK 2003, KOMÁRKOVÁ & TAVERA 2003), mediterrán tavakban kimutatták (NASELLI-FLORES & BARONE, 2003), s feltehető, hogy szélárnyékolt holtágaink nyári rétegzettségének kialakulásában is meghatározó, ezt azonban adathiány miatt nehéz megítélni. Hazai sekély vizeink planktonképére jellemző az un. meroplanktonikus fajok jelenléte (PADISÁK ÉS DOKULIL, 1994), melyek a REYNOLDS ÉS MTSI. (2002) által kidolgozott rendszerben egyáltalán nem szerepelnek, s „valahol helyet kell nekik találni”. Korábban (PADISÁK 2003) javasoltam e meroplanktonikus fajok P-kodonba sorolását a hazai VKI szempontú ökológiai állapotbecslésben. A meroplanktonikus fajokra jellemző, hogy aktív lebegésregulációval (ostor, gázvakuólumok, kocsonya) nem rendelkeznek, gyorsan süllyednek, viszont a rendszeres szél általi felkeveredés mégis annyi ideig az eufotikus régióban tartja őket, mely pozitív nettó növekedési ráta fenntartását teszi lehetővé. Sok ide tartozó faj nagy méretű, emiatt szűrésre rezisztens is hozzájárulva ezzel a veszteségek csökkentéséhez. A Fertőben ilyen a Fragilaria construens, a Surirella peisonis, a Campylodiscus clypeus és a C. clypeus var. bicostatus. A Balatonban a Surirella robusta var. splendida, a Cymatopleura elliptica, a C. solea, az Aulacoseira granulata, az A. granulata var. angustissima és a pl. Stenopterobia pelagica jellemzőek, s mindkét esetben apró Nitzschia és Navicula fajok mellett. Meroplanktonikus diatómák minden, viharok alkalmával felkeveredő, relatíve alacsony vagy közepes trofitású sekély tóban megjelennek, jelentőségük (egyes taxonjaik natrofíliája miatt) a szikesekben fokozott. Az eddig említett diatómák mellett az N/P-kodon jellemző tagjai bizonyos planktonikus járommoszatok, melyek nyári planktonban – aktív mozgásképesség hiányában – csak a fent leírt keveredési feltételek esetén képesek az eufotikus zónában maradni. Ezek közül P -kodon tagok Reynolds et al. (2002) besorolása szerint a vékony Closterium fajok (C. aciculare, C. acutum var. variabile) és néhány Staurastrum faj (S. pingue, S. chaetoceras). Nem szól érv amellett, hogy ne ebbe a csoportba soroljunk bizonyos kifejezetten nagytestű Chlorococcales fajt (Pediastrum duplex, P. simplex, P. boryanum, Coelastrum spp.), tekintve, hogy a fenti habitat-kritériumokat ezek is igénylik. Az N és P kodonok algáinak fontos közös sajátsága, hogy alakrezisztenciájuk (Padisák et al., 2003b) viszonylag kicsi, illetve, ha nagy (hosszú Aulacoseira granulata fonalak), akkor egyéb miatt (Si-váz miatti nagy fajlagos tömeg) gyors a süllyedésük. E feltételt a Closterium acutum 3

A teljes tó (atelomixis) vagy legalább az epilimnion (részleges atelomixis) naponként ismétlődő teljes felkeveredése, melynek feltétele, hogy a napi hőingadozás jelentős legyen,

4

var. variabile és a C. aciculare nem elégíti ki, emiatt azokat a következő, T kodonba át kell sorolni. E munkában a P kodonba soroltam minden, a planktonmintába a perifitonból bekerülő algát. Megjelenés a hazai tótípusokban: a) N-kodon: kivételes, egyedi elbírálást kívánó esetekben (ilyen a típusokban nincs) domináns lehet, s fajai járulékos elemként az 1-es és a holtág (7-8) típus jó ökológiai állapotát jelzik. A szikes típusokban (2-6) kiédesedést, emiatt degradációt jelezhetnek. b) P kodon: 1-es típus: A Balatonban az 1930-as évekből származó hálóplankton mikrofotók (ENTZ ÉS SEBESTYÉN 1942) tanúsága szerint a planktonnak e méretkategóriában a Ceratium hirundinella-hoz hasonló mennyiségi aránya volt a meroplanktonnak (Aulacoseira, Pediastrum), emiatt ezek jelenlétét referencia-indikátornak (5) kell tekinteni. Ezt aláhúzza az a tény, hogy a súlyosan eutróf állapotban e fajok eltűntek, tekintve, hogy csendes időszakokban oly kevés fényhez jutottak az árnyékoló cianobaktérium tömeg miatt, hogy nem tudtak pozitív nettó növekedési rátát tartani, s az eutróf állapot megszűnésével dominanciájuk ismét nőtt (ebben az értelemben arányuk az üledékfelszíni fényklíma indikátora is). 2-es típus: A Fertő planktonjának referenciális jellegét jelentő, meghatározó elemei a meroplanktonikus algák, jelenlétük a referencia-kritérium (5-ös faktor, ld. részletesen PADISÁK & DOKULIL, 1994). 3-as típus: A Velencei tóból nincs olyan „történelmi” adatsorunk, mely a meroplanktonikus szervezetek referencia-értékét bizonyítaná. Emiatt a Velencei-tóra a Fertő és Balaton közti átmenetet tekintettem e csoport esetében referenciának. Nem várható, hogy a Fertőhöz hasonlóan magas legyen a meroplanktonikus fajok aránya, mert nem fekszik ahhoz hasonlóan egy Alpok és Kárpátok közti szélcsatornában. Várható azonban, hogy a balatoninál nagyobb (de legalább ugyanakkora) arányban szerepeljenek referencia állapotban e fajok. Mindenképp referencia-értékűek (5). 4-6-os típus: A szikesek vonatkozásában azt kell elsősorban szem előtt tartani, hogy e tavak kinetikai paraméterei és fényviszonyai alapvetően preferálják e csoport megjelenését, továbbá e csoport fajai közt számos kifejezetten halo/natrofil (Surirella peisonis, Campylodiscus clypeus, stb.), továbbá metafitikus vagy perifitikus életmódot is folytathat (e tavakban jellemző a Cladophora nyári tömeges elszaporodása, ezzel kapcsolatosan, ha a tó ki is szárad, a meteorpapiros képződés. Emiatt e típusokban e fajok jelenléte referencia-kritérium (különösen a halo/natrofil szervezeteké). 7-8-as típus: Ellentmondásos a helyzet. Az eredeti P fajok kívánatosak, a meroplanktonikusak viszont nem. Emiatt semleges (3) a besorolás. Kodon T E kodon tagjai olyan fajok, melyek állandóan kevert, de ennek ellenére nem kifejezetten zavaros víztestekben fordulnak elő, jellemző képviselők (de csak ezen genuszok planktonikus fajai): Binuclearia, Geminella, Mougeotia, Tribonema, Planctonema, s az előbbiek miatt a Closterium acutum var. variabile és a C. aciculare is. A kodon domináns megjelenése viszonylag ritka (SALMASO, 2003; LEITAO ET AL., 2003), de hazai vizeinkben fajaik járulékos elemként előfordulhatnak. A kiszáradó szikes kisvizek kivételével „ártalmatlan” jellegük miatt 5-ös a besorolás minden típusra. Megjegyzendő, hogy az „állandóan kevert, de nem zavaros” kritérium sok tározóban fennállhat (ahol a keveredést pl. a vízhasználattal összefüggő kezelések szolgáltatják), emiatt a tározó minősítésben fontos lehet e csoport. Adathiány miatt ennek megítélése ma lehetetlen.

5

Kodon S/S1, S2, SN Az S kodon tagjai kivétel nélkül olyan fajok, melyek fényadaptációs paramétere (Ik) alacsony, ezért még kifejezetten zavaros vizekben is későn áll be az önárnyékolás, emiatt lényegesen magasabb biomassza létrehozására képesek, mint az egyéb fajok. Ennek morfológiai alapja a fonalas jelleg: nagy s/v arányuk miatt e fajok igen jó fényantennák, alakrezisztenciájuk nagy s – minthogy minden faj a Cyanoprokaryota csoportba tartozik – a jó lebegőképesség is. Ugyancsak közös sajátság, hogy a felszíni vízvirágzások létrehozása még csendes időben sem nem jellemző, vagy ha igen, az a természetben a legkisebb fuvallatra dezintegrálódik. Az S1 kodonra a Planktothrix agardhii olymértékben jellemző, hogy akár Planktotrichetum-nak is nevezhetnénk, e faj monodominancia létrehozására való hajlama sokszorosan bizonyított (CHORUS & SCHLAG, 1993). Általában kísérőfajokként jelennek meg a következők: Limnothrix redekei, L. planktonica, Pseudanabaena limnetica, Planktolyngbya limnetica, P. contorta. A csoport vízminőségi besorolása azért nehéz, mert utóbbiak közül pl. a Planktolyngbya fajok normális mezotróf tavak állandó elemei is lehetnek, toxicitásuk korlátozott (ha van), ezért bizonyos, hogy egy alkalmazás orientált rendszerben szétválasztásokra lesz szükség. Az S2 kodon (Spirulina, Arthrospira, Raphidiopsis) alapvetően hasonló sajátságokkal rendelkezik, igen alkalikus vizekben jellemző, s úgy tűnik, a tropikus-szubtropikus régión kívülre nem terjed. Az SN kodon létrehozását (PADISÁK & REYNOLDS, 1998) az tette szükségessé, hogy az ide tartozó fajok a Nostocales rend tagjai (tehát képesek a légköri N megkötésére), de ezen kívül minden tulajdonságuk az S komplexumba sorolja őket. Fajok: Minden Cylindrospermopsis faj, Anabaena minutissima. Hazai vizeinkből az Aphanizomenon klebahnii lenne idesorolható fiziológiai sajátságai okán, de minthogy a Balatont kivéve minden egyéb vízben A. flos-aque-ként tartják nyilván, jelenleg nem sorolom e csoportba. Elkülönítő bélyeg a Cylindrospermopsis fajok és a többi közt, hogy az előbbiek – trópusi eredetük miatt - érzékenyek a hirtelen hőmérsékletesésre, utóbbiak nem, továbbá utóbbiak monodominancia létrehozására nem hajlamosak ellentétben a Cylindrospermopsis fajokkal. Az SN kodon szubkozmoploita: a nem Cylindrospermopsis fajok révén a magasabb szélességi övekre is kiterjedhet (ahol kodominál az S2 kodonnal), a C. raciborskii jelenlegi elterjedtsége az 53o N-ig terjed, trópusi vizekben egyéb Cylindrospermopsis fajok is megjelenhetnek (pl. C. catemaco; KOMÁRKOVÁ & TAVERA, 2003). Nemcsak az S, hanem az összes Cyanoprokaryota csoportot tartalmazó kodon esetében a vízminőségi súlyozást a potenciális toxicitás figyelembe vételével kell megoldani. Megjelenés a hazai tótípusokban Az SN és S1 kodon megjelenése egyetlen hazai víztípus referencia-állapotára nem jellemző, emiatt 0 faktorsúlyt kaptak. Az S2 kodon vonatkozásában két esettel kell számolni. Egyik a Raphidiopsis mediterranea megjelenése az 1-es (esetleg 3-as), ill. 7-8-as típusban. Ez nem kedvező, de tekintve, hogy a faj (melynek egyébként létezése is vitatott) Magyarországon tömegprodukciókat soha nem okozott (vagy legalábbis nincs erre adat) 2-es faktorral jellemeztem. Ez a megjelenés kedvezőtlen voltára utal, de arra is, hogy rosszabb eset is elképzelhető. A szikesekben a Spirulina fajok rendszeresen megjelenhetnek a planktonban, referencia-jellemzők. Akkor találunk e vizek planktonjában sok Spirulina-t, ha az a metafitonból pl. seiche vagy enyhébb szél keltette áramlások miatt kimosódik. Ezért e csoport minősítése (tekintve azt is, hogy a Spirulina tényleges planktonikus elszaporodása nem felelne meg a referenciának) semleges-közeli.

6

Kodon Z A Z kodon eredendően az autotróf pikoplankton 4 besorolására szolgált volna, de ahogy a pikoplanktonnal kapcsolatos tudásunk nő, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a pikoplankton besorolása nem lehetséges egyetlen csoportba. Az oligotróf rétegzett tavak téli felkeveredésekor felfutó Chlorophyta pikoplankton (Neocystis, Pseudodictyosphaerium, Choricystis, és általában minden, amit a szakirodalom Chlorella-like gyanánt emleget; PADISÁK ET AL., 1997) leginkább az A vagy B kodonba sorolandók. Jelen tudásunk szerint a VÖRÖS ET AL. (1991) által leírt, elsősorban kolóniás pikoplankton méretű sejteket tartalmazó szervezetek azokra a vizekre jellemzőek, melyekben a halak okozta bioturbáció igen erőteljes, emiatt leginkább a J kodonhoz asszociált, más esetekben (HUSZAR ET AL., 2000) az X kodonhoz való asszociáltság a valószínű. Az egysejtű Cyanoprokaryota pikoplankton jellegzetes előfordulási helye (tengerben is) az eufotikus felső hipolimnion (PADISÁK ET AL., 1997; PADISÁK ET AL., 2003C; TEUBNER ET AL., 2003), a maga által felajánlott igen speciális niche-sel. Ez utóbbi felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi rendszer (REYNOLDS ET AL., 2002) a vertikálisan rétegzett fitoplankton társulásokat nem tudja kezelni. Ez utóbbiakhoz sorolhatók az Antarktikus tavak (IZAGUIRRE ET AL., 2001; ALLENDE & IZAGUIRRE, 2003). A pikoplankton megfelelő minősítését megkerülni nem lehet, a helyzetet azonban megkerülhetővé teszi, hogy a monitorozási gyakorlatban e csoportot nem veszik figyelembe, emiatt a probléma látszólag nem is jelentkezik (de ettől még fennáll). Jelenleg a Z kodon az egysejtű, gyakran felső hipovagy metalimnetikus pikoplankton csoportokat foglalja magába, melyek jellemzően mezotrófikusnál magasabb trofitású vizekben nem fordulnak elő. Megjelenés a hazai tótípusokban Jelen tudásunk szerint a kék gerjesztéssel sárga autofluoresztenciát adó sejtjei, azaz a Z kodon jelenléte mérsékelt trofitású (mezotrófnál semmiképp nem magasabb) vizel téli planktonjának kiváló ökológiai állapotát jelzi (MÓZES & VÖRÖS 2004), de nyári, DCM-ben való előfordulása rétegzett tótípus hiányában nem várható. Nincs minősítés egyetlen típusra sem, kivéve az 1-est és a holtágakat (7-8), ahol kitűnő állapotot jelez. Ha netán egy mély kavicsbánya tóban kimutatják stabil piko-DCM jelenlétét, azt feltétlenül védett, unikális élőhelynek kell minősíteni (5-ös faktorral). Kodon X/X1, X2, X3 Az X kodonba olyan fajok tartoznak, melyek térfogata a 10-103 µm3 közt változik, jellemzően azonban 102 µm3, növekedési rátájuk gyors. Megjelenés a hazai tótípusokban A kodon tagjai minden víztípusban a szezonális szukcesszióban keletkezett hirtelen űröket (gap) töltik ki. Jelenlétük minden típusban természetes és semleges. Faktorértékeik 3-asnál sehol sem rosszabbak. A szóba övő fajok pontos besorolását a hazai flórát ismerő algológusok bevonásával, konszenzusosan kell majd kialakítani.

4

0,2 és 2 µm közé eső sejtek (SIEBURTH ET AL., 1978).

7

Kodon Y E csoportba a nagyobb (103-104 µm3) flagellaták tartoznak, jellemzően Cryptomonas fajok. Ezek igen különféle élőhely típusokhoz adaptálódtak, szűrésre (ebbe nemcsak a kisrákok, de a kerekesférgek, sőt a csillósok szűrése is beleértendő) érzékenyek, de azzal nagy szaporodási rátával lépést tudnak tartani. Megjelenés a hazai tótípusokban 1-es típus: a Balatonban a Cryptomonas szórványos jelenléte a fitoplanktonban normális, de nagyobb részesedést csak szervesanyag terhelés (esetleg számottevő halpusztulás) nyomán érhetne el, emiatt gyenge ökológiai állapotot jelez. A 2-6 típusban a Cryptomonas azért kapott jobb minősítést, mert a nádasokkal körülzárt apró tavacskákban akár 100%-os dominanciája is normális lehet, s onnan megfelelő időjárási körülmények esetén tömegesen mosódhat a nyíltvízi planktonba. A holtágakban azok árnyékoltsága (kromatikus adaptáció!) és/vagy autochton szerves anyag tartalma miatt Cryptomonas jelenléte referenciális értékű (ha vannak is jobb referencia csoportok). Kodon YPh E kodont az apróbb vizekben gyakran igen jellemző Phacotus lenticularis jellemzi. Leválasztására az Y kodonról azért van szükség, mert mészvázának felépítéséhez szénforrásul HCO3- asszimilációra szorul, kizárólag enyhén lúgos vizekben fordulhat elő, melynek kizárólagossága egyébként az Y kodonra nem jellemző (Padisák et al., 2003d). Megjelenés a hazai tótípusokban Magyarországon a Phacotus lenticularis elsősorban olyan vizekre jellemző, melyek kis méretük miatt nem esnek a VKI hatálya alá. Alkalikus, Ca-ban gazdag (1,7-8) vizekben kísérőfajként megjelenhet az általános planktonképen. Szikesekben esetleg ioneltolódást jelezhet, ezért azokra a vizekre közepesnél rosszabb a megítélése. Adathiány miatt ennél pontosabb becslést nem lehet tenni. Kodon E A relatíve kis méretű, nem magas trofitású, de huminanyagokkal terhelt vizekben gyakran megfigyelhető a Chrysophyta csoport (Dinobryon, Mallomonas, stb.) tagjainak a tisztavizes fázisban ill. vagy kora nyáron való elszaporodása. E tavak nem bázikusak (a nevezett csoport a hidrogén-karbonát, mint alternatív szénforrás felhasználására nem képes), alacsony tápanyag hozzáférhetőség esetén viszont a mixotróf táplálkozás nyújthat alternatívát. Megjelenés a hazai tótípusokban Kizárólag a holtágakban (7-8) referencia-értékű a csoport jelenléte, más, a jelenlegi tipológiában megtalálható típusokban típusidegen. Tározókban azonban jelezhet jó ökológiai állapotot, sőt nem leeresztésesen művelt halastavakban is, ha a vizük edafikus okoknál fogva csak mérsékelten alkalikus. Példa (50 ha nál nagyobb mesterséges vízre) nem ismert, vagy legalábbis nem publikált.

8

Kodon F A tiszta (oligo- és mezotrófikus vizek) kora nyári fitoplanktonjának másik típusa. Az ide tartozó fajok általában nem mozgékonyak (kivéve pl. Pseudosphaerocystis), nyálkaburokba ágyazott cönóbiumokat képeznek (Oocystis, Coenochlorys [régen: Sphaerocystis], Botryococcus, Elakatorthrix). Fényigényük nagyobb, mint az E kodon tagjaié, toleránsak a mélyebb átkevererésre, tápanyagterhelésre viszont – akárcsak az E fajai – szenzitívek. Megjelenés a hazai tótípusokban 1. típus: A Balaton planktonjában e fajok növelik a diverzitást, tápanyagterhelés hatására nem ezek mennyisége nő, jelenlétük kifejezetten kiváló ökológiai állapotra utal. 2. típus: A Fertőben az F-kodon zöldalgái hozzátartoznak a nyári referencia-planktonképhez. Itt e csoportba sorolandó a ritka, egyedi indikátor-értékkel bíró Lobocystis dichotoma. 3. típus: A Velencei-tóban a csoport megítélése ellentmondásos. Elvileg egyeznie kellene a faktornak a Fertőben megállapítottal, azonban a helyzetet bonyolítja, hogy az utóbbi években több-kevesebb rendszerességgel Botryococcus vízvirágzások jelentkeztek. Botryococcus a Fertőben is van, de vízvirágzást még csak lokálisan sem okozott soha. Lehetséges, hogy a Velencei-tóban e vízvirágzások ténylegesen az antropogén szennyezés következményei, s a referenciaállapottól való eltérést indikálják. Az is lehetséges azonban, hogy természetes jelenség az időnkénti Bortyococcus virágzás, s nem jelent a referenciától való eltérést. Ezt eldönteni történeti adatok hiányában nem lehet. Emiatt semleges (3) faktort kapott a csoport. 4-6. típus: Adathiány Fertőt referenciának véve nagyobbakban kiváló értéket, kisebbekben egyre romló faktort rendeltünk a csoporthoz. Adathiány miatt pontosabb besorolás lehetetlen. 7-8. típus: Holtágakat ismerő szakemberek szerint a kodon jelenléte ebben a víztípusban semleges (3). Kodon G E csoportba az igen mozgékony, vertikális pozícióját könnyen szabályozó Volvox és Eudorina dominanciájúfitoplankton sorolható. Jellegzetesen, kis méretű, sekély, nagy tápanyagtartalmú (eutróf), nyugodt s emiatt átlátszó vizekben találjuk, pl. folyómelléki tavakban, holtágakban, mesterséges dísztavakban. Megjelenés a hazai tótípusokban A holtágakat (7-8) kivéve fajaik megjelenése minden tótípusban degradálódást, a referenciától való eltérést jelent. Kodon J E csoportba tartozik a legtöbb Chlrococcales faj (mindazok, melyeket eddig más csoportnál nem említettem). A sejt- vagy cönóbiumméret kicsi (< 103 µm3), az ülepedést tüskék (Golenkinia, Micractinium, Tetrastrum staurogeniaeforme, stb.) jelenléte vagy alkalmas coenobium-forma (Actinastrum) lassíthatja. A sekély, igen tápanyaggazdag vizek jellemző fitoplanktonja, melyek mozgásban vannak annyira (pl. halak okozta bioturbáció), hogy e fajok elkerülhessék a kiülepedést. A csoport átmenetet képez az X1 kodon valamint az S kodon között, utóbbiba való átmenet akkor következik be, ha a fény kritikus tényezővé válik.

9

Megjelenés a hazai tótípusokban E csoport tagjai általában akkor válnak uralkodóvá, ha szervetlen tápanyagszennyezés mellett túlhalasítás is jellemző: mindkettő a referenciától való eltérést jelenti. Holtágak esetén azért lényegesen jobb a kodon megítélése, mert e vizekben előfordulhat, hogy pl. egy tavaszi ár túlzottan gyors visszahúzódása miatt „túl sok hal reked bent” egyikben-másikban természetes módon „túlhalasítva” azt. Ilyen esetben a zöldalgás „gyomosodás” referenciális lehet. Kodon K Pikoplankton méretű sejteket tartalmazó Cyanoprokaryota kolóniák. Az Aphanocapsa és Aphanothece fajokon kívül egyéb olyan nemzetségek is ide tartozhatnak, melyek sejtjei aerotópokat 5 nem tartalmaznak. Emiatt a csoport nem határolódik el élesen az LO kodontól, arról nem is beszélve, hogy a potenciálisan ide tartozó fajok taxonómiája korántsem tisztázott. Feltehetően jelentősége van annak, hogy PE vagy PC sejtek alkotják a kolóniákat. A kék gerjesztéssel sárga autofluoreszcenciát adó kolóniákat helyesebb az LO kodonba sorolni, s itt megtartani a piros fluoreszcenciát adókat. A faktorok is ez utóbbi csoportra vonatkoznak. Megjelenés a hazai tótípusokban A tisztán nem-szikes jellegű típusban (1, 7-8) a csoport a J-hez hasonló okok miatt a referenciától való eltérést jelzi. Az utóbbi időben végzett kutatások (Vörös Lajos, szóbeli közlés) szerint (ezek eredményeit eddig nem publikálták) e csoport szikeseink természetesen domináns, referenciális értékű csoportja, emiatt azok kiváló ökológiai állapotát jelzi. Kodon H/H1, H2 A H kodon eredetileg a Nostocales fajokat foglalta magába, azonban ezek egy csoportba sorolása két ok miatt problematikussá vált. Erős S hajlamuk miatt bizonyos fajokat a már tárgyalt SN kodonba kellett sorolni (Padisák & Reynolds, 1998; Huszár et al., 2000). Másik ok, mely az H1/H2 szeparálást indokolja, hogy nem minden heterocisztás nitrogénkötő faj asszociált jó tápanyag ellátottságú vizekhez. Az H2 kodon az alacsonyabb trofitású, tiszta vizekben előforduló N-kötő fajokat (Anabaena lemmermannii, Gloeotrichia echinulata) fogalja magába, a H1 a többit. Mindkét csoport tagjai formálhatnak felszíni vízvirágzásokat. Megjelenés a hazai tótípusokban a) H1: Kifejezetten nagy tápanyag-terhelésű vizek, melyek esetén a terhelési N/P arány viszonylag alacsony (egyébként heterocitszás fajok nem is igen válnak dominánssá). Jelenlétük minden víztípusban rossz kategóriát jelöl (1). b) H2: A mérsékelt terhelésű, mérsékelt trofitású referenciális állapotok fajai. Jelenlétük és Nkötő tevékenységük az ökoszisztéma funkcionális épségének (N kötés, ha N hiány van) jele, de kiváló állapotot nem jelentenek, maximum „faktorsemlegest”. Ezért a 3-as faktor mindenhol. Ide sorolandók típusok szerint a következők: 1-es típus: Aphanizomenon klebahnii, A. gracile, Anabaena circinalis 2-es típus: minden Anabaenopsis faj (csak lokálisan, egyes öblözetekben jelentkeznek, a nyíltvízben soha, vagy csak besodródás miatt).

5

Gáz vezikulumok fénymikroszkóposan látható csoportja. Helytelen régi neve: gázvakuólum.

10

3-as típus: minden Anabaenopsis faj, de kiváltképp az A. hungarica 4-6 típus: valószínű módon az epipelikusan (esetleg már aerophytaként) vagy metafitikusan megjelenő Nodularia és Nostoc, melyeknek fonalai vagy telepei a nyíltvízbe keveredhetnek. 7-8 típus: a fent felsorolt 1-3 típusra jellemző fajok és az eredeti leírásban szereplők. A rétegzett tavak többségében a nyár folyamán az epilimnion tápanyagkészletei kimerülnek, a hipolimnion gazdagodik tápanyagokban, s ez jellegzetes, nyárvégi fitoplankton asszociációk kialakulásához vezet. Ezek közül néhány funkcionálisan hasonló, de fejösszetételében kicsit különböző kodon a sekély tavakra is jellemző. Az U, LO, LM és M kodonok mindegyike ilyen. Közös jellemvonás a mozgékony, nagyméretű (tehát szűrésrezisztens) fajok kiválogatódása. Kodon U E kodonnak valószínűleg egyetlen tagja az Uroglena, melynek kolóniáinak térfogata a 105 µm3-t közelíti, jellemzően oligo- vagy mezotrófikus vizekben fordul elő s akár előidézője lehet a „freshwater red-tide” jelenségnek. Megjelenés a hazai tótípusokban A holtágakat (7-8) kivéve, ahol Uroglena előfordulás kifejezetten érintetlen oligo-mezotróf állapotot jelez (faktor: 5) a kodon előfordulása egyetlen más víztípusban sem jelent semmi jót, ugyanis erősen kinetikus vizekben ekkora kolóniák megjelenése „típusvesztést” jelez (faktorérték: 0). Kodon L - LO/ LM Az LO kodon eredetileg a Peridinium-Woronichinia asszociációra utal, mely tipikusan a rétegzett oligo- és mezotróf tavak jellemző nyárvégi fitoplankton együttese. Az ennél magasabb trofitású vizekben – széles átfedéssel – megjelenhet egy másik DinophytaCyanoprokaryota asszociáció, nevezetesen az LM, mely Ceratium-Microcystis dominanciával jellemezhető. Gyakori, hogy nyár végére H1- LO - LM kevert asszociáció alakul. A kodon parametrálása nehéz, mert a Ceratium hazai vizeinkben gyakran asszociált kolóniás (de nem Microcystis!) fajokkal, melyek jelenléte bizonyos típusokban referencia-értékű, a Microcystis pedig nem kívánatos. Emiatt az alább szereplő típusonkénti faktor értékekben a DinophytaChroococcales (de nem Microcystis) asszociációkat tüntettem fel, a Microcystis mindenképp a későbbi M kategóriába kerül. Megjelenés a hazai tótípusokban 1-es típus: Ceratium-Snowella-Chroococcus limneticus-kék gerjesztéssel sárga autofluoreszcenciát adó kolóniák. A tó referenciaállapotának jelzői, 5-ös faktor. 2-es típus: nem jellemző a kodon nyári megjelenése, semleges (3). 3-as típus: a referenciaállapot nem kellően ismert, ezért a Fertőhöz hasonlóan semleges (3). 4-6 típus: nem jellemző, ha megjelenik a kodon, az jellegvesztést jelent (1) 7-8 típus: mint az 1-es (5).

11

Kodon M E kodon fedi az a nyárvégi asszociációt, melyre a Microcystis majd csaknem monodominanciája alakul ki, mely sokszor különböző Microcystis fajok átfedő ökotípusainak fajra szinte határozhatatlan egyvelege. Az egyedi kolóniák mérete a 106 µm3-t is elérheti, s vertikális mozgásuk – különösen alacsonyabb szélességi öveken – jellegzetes napi ritmust mutat.

Megjelenés a hazai tótípusokban Nincs olyan hazai tótípus, melynek referenciáját e kodon megjelenése jelentené, faktorértéke minden víztípusra 0. Kodon R A rétegzett, mezotróf, vagy annál alacsonyabb trofitású tavak konstitucionális sajátsága, hogy bennük a metalimniont vagy a felső epilimniont lemezszerű rétegben benépesítik be kromatikus adaptációra képes Cyanoprokaryota szervezetek (PADISÁK ET AL., 2003C). A csoport klasszikus képviselője a Planktothrix (Oscillatoria) rubescens, melynek érdekes sajátsága, hogy a holomiktikus körülményeket nemhogy tolerálja, de még növeli is populációját. Kisebb rétegzett tavakban egyéb fajok (Planktothrix limosa, P. muogeotii, Planktolyngbya subtilis) is képezhetnek metalimnetikus réteget, sőt trópusi oligotróf tóban a Cylindrospermopsis raciborskii ilyen rétege volt megfigyelhető (BARBOSA & PADISÁK, 2003). A csoport a Z kodonnal (akkor pikoalga, pl. Cyanobium a fő összetevő) átfed. E vertikálisan jelentkező maximumokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy kis, rétegzett, tavakban egyéb csoportok is alkothatnak ilyet, pl. az E kodonba tartozó Chrysophyta szervezetek, az Y csoport cryptominadoid flagallatái, de akár a Ceratium hirundinella (GRIGORSZKY ET AL., 2003A) is, ami azonban nem indokolja e szervezetek R csoportba sorolását. Megjelenés a hazai tótípusokban Nincs olyan hazai tótípus, melynek kielégítené e kodon megjelenésének kritériumait, de ha oligotróf, rétegzett kavicsbányatóban, vagy hasonló vízben, a jövőben bármely Nostocales vagy Oscillatoriales faj tiszta vagy kevert DCM-jét megtalálják, a vizet azonnal unikális élőhelyként védetté kell nyilvánítani még mesterséges jellegétől is eltekintve. Faktorérték ebben az esetben 5, a többi víztípusra pedig nem értelmezhető. Kodon V Amennyiben rétegzett tó metalimnionjában hosszan tartó jelentős redoxpotenciál különbség alakul ki az oxikus felső és az anoxikus alsó vízrétegek között (e tavak többnyire eutróf tavak), bíbor vagy zöld kénbaktériumok lehetnek a fő, úgyszintén lemezszerű rétegben előforduló primer producensek: ezek a V kodon tagjai.

12

Megjelenés a hazai tótípusokban 1-es típus: Anaerob víz alatti határfelületek kialakulása színe katasztrófa-jelzés, faktorérték 0. 2-6 típus: nincs megfelelő vízmélység metalimnion kialakulására, egyébként anaerób víz alatti határfelületek a mocsaras részeken (de soha nem a nyíltvízben!) kialakulhatnak referenciaállapotban is (ezeket általában pl. színtelen kénbaktériumok népesítik be, nem fotoszintetikusak. Faktorérték itt is 0. 7-8 típus: Holtág „normálisan” feltöltődés mellett elmocsarasodik, amíg elég mély, addig nem jellemző anaerob határfelület. Ha mégis kialakul, az csak nagyfokú árnyékoltság és szélvédettség mellett fordul elő s általában antropogén tápanyagterhelés és szükséges hozzá. Faktor itt is 0.

Kodon W – W1/W2/WS – Q Olyan tavakban, melyek jelentős szervesanyag terhelést kapnak (élelmiszeripari szennyvíz, hígtrágyás állattartás melléktermékei, háztartási szennyvíz utótisztító tavak, huminanyagok, stb.) olyan algaflóra lehet jellemző, mely nehezen sorolható a fenti kodonokba. E tavakban a D, J és X1 kodonokba tartozó fajok és Y-ra jellemző Cryptophyta algák mellett jelen lehetnek Euglenophyta (Euglena, Phacus, Lepocinclis, Trachelomonas) fajok, a Volvocales rend tagjai, a Dinoflagellata csoport kisebb méretű Peridinium, Glenodinium és Gymnodinnium fajai, stb. A W1 kodonba jelenleg a kistestű a pH kisebb méretű Peridinium, Glenodinium és Gymnodinnium fajok ill., az Euglena, Phacus, Lepocinclis, kolóniás Volvocales (pl. Gonium) tartoznak ez utóbbiak magasabb pH értéket is tűrnek, gyakran előfordulnak humán eredetű szerves szennyezést kapó vizekben. A W2 kodon tipikus faja a Trachelomonas (de egyéb Euglenophyta fajok besorolhatók később ide). E csoport jellegzetessége, hogy egyébként jól aerált, tiszta vizekben az üledék környékén vagy a metafitonban élnek, de gyakran sodródnak be a planktonmintákba. A WS kodon tipikus képviselője a Synura (és feltehetően sok egyéb szilíciumpikkelyes flagellata, pl. Mallomonas). Előfordulási helyeik elsősorban olyan kvázineutrális vizek, melyek organikus terhelést elsősorban természetes szárazföldi dekompozíciós termékek formájában kapnak (Padisák és mtsi., 2003d). Hasonló, általában igen produktív vizekben fordul elő a Q csoportot jelenleg egyedül képviselő Gonyostomum nemzetség, az alacsony Ca tartalom e vizeknek úgyszintén jellemzője. Megjelenés a hazai tótípusokban W1: Magas BOI-vel rendelkező állapot referenciaként csak azokban a típusokban jelenhet meg, mely madárkolóniák természetes, tömeges fészkelő- vagy pihenőhelye. Ennek megfelelően az 1-es típusra 0 a faktorérték, a 2-3 típusra (elsősorban a nagyobb, zavarosabb vizű nádasba zárt tavak) 3-as, a 4-6 típusra 5, a holtág (7-8) típusra pedig 3. Utóbbiba nemcsak a madárkolóniák hatása számít bele, hanem az is, hogy némelyek (paleopotamos) a szukcesszió előrehaladott stádiumában lévén természetesen halmoznak fel egy olyan szervesanyag készletet, mely (azzal együtt hogy e fajok gyakran metafitikusak) indokolják e kodon fajainak referenciális jelenlétét. W2: Hasonló a W1-hez, de holtág vonatkozásában kedvezőbb. WS: A kvázi neutrális környezeti igény miatt a holtág típuson kívül mindenütt rossz ökológiai állapotot jelez, holtág típusban viszont jót. Egyes tározókban ill. egyéb mesterséges medrekben, vagy a VKI szempontjából nem minősített természetes vizekben (pl. kis, huminanyagokkal színezett erdei tavak) is jelezhet jó minőséget.

13

Q: A kodon természetes előfordulásáról csak holtág-jellegű élőhelyekről tudunk, meg kell azonban jegyezni, hogy a faj (Goniostomum) „bolygatásra”, fixálásra való érzékenysége (azonnal dezintegrálódik) miatt lehet, hogy elterjedtebb, csak nem tudjuk. Holtág-típusra (7-8) 4-es a faktorérték, egyébként 0.

14

3. táblázat: Néhány holtág legnyíltvizesebb területének augusztus 15 és szeptember 15 közötti fitoplankton adatai (Dr. Grigorszky István és Dr. Padisák Judit adatai) Boroszl ói holtág Anabaema circinalis

PeresiHoltKörös

EndrődKözépsőHoltKörös

Rakamazi -HoltTisza

ÓhalásziHoltTisza

SiratóiHoltKörös

Kecsegés -zugiHoltKörös

Tiszad ob, Holt Tisza

KlágyaDuna

39.290

Anabaena spiroides

1.320

Aphanizomenon aphanizomenoides

1.751

Aphanizomenon flos-aquae

0.618

0.161

Aphanizomenon issatschenkoi

0.707

0.373

Aphanizomenon klebahnii

0.105

0.073

Aphanizomenon sp.

0.726

Cylindrospermopsis raciborskii

5.628

2.553

0.001

0.043

"an nag" Aphanocapsa sp.

0.015 0.022

Chroococcus sp Chroococcus dispersus ?

0.002 0.000

Anabaena sp. Limnothrix sp.

0.004

Limnothrix planktonica

0.059

Limnothrix redekei

0.009

0.039

Planktolyngbya limnetica

0.100

0.061

Microcystis aeruginosa

46.080

30.640

Merismopedia sp.

0.037

Romeria sp.

0.059

Oscillatoria princeps

1.870

1.962

Planktothrix agardhii

0.890

Euglena acus

0.020

0.099

Euglena caudata

0.010

Euglena ehrenberghii Euglena limnophila

0.109 0.148

Euglena oxyuris

0.017

0.183

Euglena proxima Dang.

0.175

Euglena polymorpha

0.190

Euglena texta

0.069

Phacus orbicularis

0.009

Euglena pisciformis

0.001

Phacus pleuronectes

0.002

Strombomonas acuminata

0.001

Strombomonas urceolata

0.009

0.004

Strombomonas gibberosa

0.020

Trachelomonas hispida

0.011

Trachelomonas urnigera

0.002

Trachelomonas playfarii

0.001

Trachelomonas volvocina

0.040

Bikosoeca sp. Bicosoeca lacustris

0.001 0.001

Chrysococcus spp.

0.001

Dinobryon sertularia

15

0.136

Boroszl ói holtág Dinobryon sociale

PeresiHoltKörös


Rakamazi -HoltTisza

ÓhalásziHoltTisza

SiratóiHoltKörös



KlágyaDuna

0.021

Dinobryon divergens

0.004

Kephyriopsis sp.

0.000

Ochromonas ludibunda

0.001

Chrysochromulina parva

0.031

0.130

chrysoflagellata

0.011

0.046

chrysoflagellata medium

0.034

0.044

Trachydiscus minutulus

0.004

Gonyostomum semen Aulacoseira granulata angusstissima

0.116 var. 0.038

Centrales sp.

0.006

0.009

0.697

Cyclotella sp. Epithemia sp

0.001

Melosira varians Cymbella sp. Cymbella cystula

0.003

Cymbella lanceolata

0.009

Cymbella ventricosa

0.002

Fragilaria capucina

0.002

0.004

Fragilaria ulna Gomphonema constricta

0.016 0.001

Gomphonema olivaceum Gyrosigma attenuatuum

0.007

Gyrosigma scalproides Melosira varians

0.372

Navicula cryptocephala

0.003

0.002

Navicula hungarica Navicula radiosa Navicula sp.

0.024

Nitzschia acicularis W.Smith

0.002

0.002

0.009

Nitzschia actinastroides Nitzschia linealis Nitzschia hungarica

0.001

Nitzschia palea Nitzschia recta

0.014 0.001

Nitzschia reversa

0.057

Nitzschia sigmoidea

0.043

Nitzshia tryblionella

0.006

Nitzschia spp. Pinnularia sp. Pinnularia viridis

0.076

Rhophalodia gibba

0.007

Surirella biseriata

0.000

Surirella tenera

0.003 0.003

Synedra acus

0.023

Synedra ulna Synedra sp.

0.064

Cryptomonas erosa

0.028

Cryptomonas ovata

0.077

0.010

16

0.020

0.003

0.040

0.040

0.024




KlágyaDuna

Cryptomonas sp.

0.039

0.204

Katablepharys ovalis

0.003

0.027

Rhodomonas sp.

0.007

0.091

Boroszl ói holtág

PeresiHoltKörös

Rakamazi -HoltTisza

ÓhalásziHoltTisza

SiratóiHoltKörös

Amphidinium klebsii Ceratium furcoides

0.216

Ceratium hirundinella

0.200

0.070

0.481

0.164

Gymnodinium hiemale Gymnodinium sp. Peridiniopsis cunningtonii Peridinium cinctum

0.160 0.394

Peridinium bipes

0.328

Peridinium volzii Peridinium spp.

0.249

Peridinium inconspicuum

0.194

Actinastrum hantzschii Ankistrodesmus arcuatus

0.044 0.006

0.020

Ankistrodesmus falcatus Ankistrodesmus fusiformis Botryococcus braunii

0.559

Chlorella sp.

0.011

Coelastrum astroideum

0.082

Coelastrum sp. Coelastrum microporum

0.038 0.007

0.017

Crucigenia fenestrata Crucigenia rectangularis Ankistrodesmus fusiformis Closterium sp. Closterium intermedium

0.001

Crucigenia quadrata

0.003

Crucigenia recangularis Cosmarium granatum Dictyosphaerium ehrenbergianum

0.008

Dictiosphaerum pulchellum

0.021

Didymocystis incospicua

0.000

Lobocystis planktonica (?)

0.019

Monoraphidium arcuatum

0.034

Monoraphidium contortum

0.003

0.034

Monoraphidium komarkovae

0.004

Monoraphidium minutissimum

0.001

Nephrochlamys subsolitaria

0.078

Oocystis marina

0.181

Oocystis solitaria

0.003

Oocystis sp.

0.012

Oöcystis lacustris Pediastrum boryanum

0.018

Pediastrum duplex Pediastrum tetras

0.014 0.033

0.005

Polyedriopsis spinulosa Scenedesmus acuminatus

0.010

0.001

17

0.002

0.070

0.016

0.296

Boroszl ói holtág

PeresiHoltKörös


Rakamazi -HoltTisza

ÓhalásziHoltTisza

SiratóiHoltKörös

Scenedesmus acutus



KlágyaDuna

0.006

Scenedesmus ecornis

0.030

Scenedesmus bicaudatus

0.025

Scenedesmus costatogranulatus

0.015

Scenedesmus disciformis

0.214

Scenedesmus quadricauda Scenedesmus spp. Scenedesmus ovaloalternus

0.096

0.003

0.032

0.009

0.063

0.006

Schoederia setigera

0.001

Siderocelis ornata

0.000

Staurastrum chaetoceras

0.003

Staurastrum cingulum

0.003

Stauratrum paradoxum Staurodesmus triangularis

0.006

0.002 0.001

Teilingia granulata Tetraedron caudatum

0.348

Tetraedron minimum Tetrastrum staurogeniaeforme

0.015

Tetrastrum sp.

0.005

egyéb Chlorococcales

0.022

Closterium leiblenii

0.042

0.014

Closterium sp. Cosmarium granatum Cosmarium praecisum

0.017

Cosmarium turpini

0.020

Cosmarium sp.

0.005

Koliella sp.

0.009

Planctonema lauterbornii

0.012

összes biomassza

1.129

39.469

47.962

1.305

1.547

30.648

2.399

10.535

9.150

Qk

4.016

3.008

0.196

1.170

1.217

0.000

3.794

0.495

1.684

Minősítés Qk alapján

KIVÁLÓ

KÖZEPES

ROSSZ

TŰRHETŐ

TŰRHETŐ

ROSSZ

JÓ

ROSSZ

TŰRHETŐ

Minősítés Qb alapján

KIVÁLÓ

ROSSZ

ROSSZ

KIVÁLÓ

TŰRHETŐ

ROSSZ

KIVÁLÓ

JÓ

KÖZEPES

18

VITUKI KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI KUTATÓ INTÉZET KHT

Recommend Documents