Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága 2012. évi első ülése Budapest, 2012. január 24. VÖMNB 2012_1
VÖMNB_2012_1_01 Budapest, 2012. január 19.
VILÁGÖRÖKSÉG MAGYAR NEMZETI BIZOTTSÁGA BIZOTTSÁGI ÜLÉS
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Budapest, 2012. január 24. 10.30
A napirend 1. pontja: A nyolc magyar világörökségi helyszínre vonatkozó Kiemelkedő Egyetemes Érték Visszamenőleges Meghatározások (KEÉM) tervezetének jóváhagyása
ÖSSZEFOGLALÁS Ez a dokumentum röviden bemutatja a Kiemelkedő Egyetemes Érték Meghatározás fogalmát, a tervezetek elkészítésének szükségességét, valamint tartalmazza a nyolc hazai világörökségi helyszín - a VÖMNB Titkárság által a helyszínekkel együttműködésben elkészített - KEÉM-tervezetét. Javasolt döntést lásd 8. bekezdésben.
Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága 2012. évi első ülése Budapest, 2012. január 24. VÖMNB 2012_1 I.
Háttér 1. Az UNESCO Világörökség Bizottság (VÖB) 2005-ben fogadta el a Kiemelkedő Egyetemes Érték Meghatározás (KEÉM) fogalmat és írta elő elkészítését minden világörökségi helyszín esetében. A VÖB döntése értelmében 2012. februárig minden 2007-ig világörökség listára felvett helyszín retrospektív „kiemelkedő egyetemes érték-meghatározását” be kell nyújtaniuk a Részes Államoknak. Magyarország esetében ez mind a 8 helyszínt jelenti. A „kiemelkedő egyetemes érték-meghatározás” egy olyan, 2-3 A4-es oldal terjedelmű dokumentum, melyet a tanácsadó testületek (ICOMOS/IUCN) véleménye alapján a VÖB fogad el helyszínenként és amely egységes szerkezetben tartalmazza a helyszín rövid leírását; a felvételi kritériumok igazolását; az integritás és a hitelesség megfogalmazását (utóbbi csak kulturális helyszínek esetében); valamint a védelem és a kezelés kívánalmait. A KEÉM-ek elkészítéséhez az UNESCO Világörökség Központ által készített Útmutatót lásd http://www.vilagorokseg.hu/portal/dokumentumok.php. A Titkárság számára 2011. májusában vált ismertté a KEÉM-ek elkészítésének részletes módszertani, amikor Prágában regionális szintű módszertani képzésre került sor. A 1. számú mellékletben lásd a Kiemelkedő Egyetemes Érték Visszamenőleges Meghatározás elkészítését áttekintő PowerPoint előadást. 2. A Bizottság 2011-ben felkérte a Titkárságot és a világörökségi helyszínek képviselőit, hogy megfelelő munkaterv szerint, a megfelelő szakértők és testületek bevonásával, közösen készítsék el a retrospektív „kiemelkedő egyetemes érték-meghatározásokat”. A Bizottság kérte Miniszter urat, hogy a KÖH/VÖMNB költségvetésében biztosítsa a Kiemelkedő Egyetemes Érték Meghatározás (KEÉM) elkészítésének elvégzéséhez szükséges forrásokat. A KÖH/VÖMNB nem kapott forrást a feladat elvégzésére. A forráshiány ellenére a VÖMNB Titkárság saját munkatársai és dr. Fejérdy Tamás, a Titkárság napi feladatainak elvégzése mellett, igen feszített ütemezéssel, túlórákat is vállalva, összeállították és a világörökségi helyszínekkel egyeztetve elkészítették a Kiemelkedő Egyetemes Érték Visszamenőleges Meghatározás tervezetét. A Titkárság 2011. november 14-én szemináriumot tartott a helyszínek képviselői részére, a meghatározások elkészítésének módszertanáról és ütemezéséről. 3. A Kiemelkedő Egyetemes Érték elve végigvonul a Világörökség Egyezmény egészén és minden olyan tevékenységen, amely a Jegyzékben szereplő helyszínekkel kapcsolatos. A KEÉ definíciója, melyet a Világörökség Egyezmény alkalmazására vonatkozó Működési Irányelvek tartalmaz, megállapítja, hogy: “Kiemelkedő Egyetemes Érték alatt olyan kulturális és/vagy természeti jelentőséget értünk, mely különlegességével átlépi a nemzeti határokat és az egész emberiség jelen és jövő generációi számára közös jelentőséggel bír”.
Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága 2012. évi első ülése Budapest, 2012. január 24. VÖMNB 2012_1 A KÉE Meghatározás egy hivatalos meghatározás, melyet a Világörökség Bizottság fogad el, a helyszín Világörökség Jegyzékre történő felvételekor. 2007 óta, amikor egy helyszín Világörökség Jegyzékre való felvételére kerül sor, a Világörökség Bizottság elfogadja a KEÉ Meghatározást is, mely összefoglalja, miért tekinthető a helyszín Kiemelkedő Egyetemes Értékkel bírónak, hogyan felel meg a releváns kritériumoknak, az integritás és (kulturális helyszínek esetén) a hitelesség feltételeinek, és hogyan teljesíti a védelem és kezelés elvárásait a KEÉ hosszútávon történő fenntartásának érdekében. 4. A KEÉ Meghatározás tehát a Részes Államnak és a helyszín megőrzésében és kezelésében résztvevő feleknek egyaránt nagyon hasznos lehet. Lehetővé teszi a helyszínnek a Világörökség Jegyzékbe történő felvételkori állapota egyértelmű megértését és iránymutatást is ad a kezeléshez azáltal, hogy megjelöli, a KEÉ fenntartásához a helyszín mely attribútumait köteles a Részes Állam az érintett felekkel együttműködve megőrizni. Miután a KEÉ Meghatározást a Bizottság elfogadta, az felkerül az UNESCO Világörökség Központ honlapjára. 5. A KEÉ VISSZAMENŐLEGES MEGHATÁROZÁS ELKÉSZÍTÉSE, ÉS A VÖB ÁLTALI ELFOGADÁSÁNAK FOLYAMATA A Részes Állam elkészíti a helyszín KEÉM-t és 2012. február 1-jéig benyújtja a Világörökség Központba A Világörökség Központ ellenőrzi, hogy a tervezet hiánytalan-e, és továbbítja a felelős Tanácsadó Testület(ek)nek (ICOMOS és/vagy IUCN). A Tanácsadó testület (ICOMOS és/vagy IUCN) együttműködve a Központtal értékeli és finomítja a szöveget A Világörökség Központ észrevételeivel visszaküldi a szöveget egyeztetésre a Részes Államnak A Részes Állam a következő év február 1-jéig visszaküldi az elfogadott szöveget a Központnak
Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága 2012. évi első ülése Budapest, 2012. január 24. VÖMNB 2012_1 6. A KEÉM-tervezetek jelenlegi státusza: Hat világörökségi helyszín KEÉM-tervezetét sikerült leegyeztetni a helyszín kezelését végző szervekkel:
Budapest - a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út (K) (1987 + 2002) Hollókő ófalu és környezete (K) (1987) Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete (K) (1996) Hortobágyi Nemzeti Park - a Puszta (K-kultúrtáj) (1999) Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője (K) (2000) A tokaji történelmi borvidék kultúrtáj (K-kultúrtáj) (2002) A két határon átnyúló világörökségi helyszín KEÉM-tervezetének egyeztetése a szlovák és az osztrák féllel folyamatban van. A Titkárság véleménye szerint 2012. január végéig ezeket a tervezeteket is sikerül a felekkel leegyeztetni és a 2012. február 1-jei határidőre megküldeni a párizsi UNESCO Világörökség Központba (angol nyelven):
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (T) (1995) Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj (K-kultúrtáj) (2001) A VÖMNB jóváhagyása után a tervezetek angol nyelven is elkészülnek.
7. A magyar világörökségi helyszínek KEÉM tervezeteit (8 db) magyar nyelven lásd a 2. számú mellékletben 8. Döntés tervezet / VOMNB_2012_1_01
1. 2. 3. 4. 5.
A Bizottság megköszöni a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak a KEÉM-tervezetek elkészítését; megvitatva a nyolc magyar világörökségi helyszín KEÉM tervezetét; elfogadja hat magyar világörökségi helyszín Kiemelkedő Egyetemes Érték Meghatározás tervezetét és javasolja ezek benyújtását az UNESCO VÖK felé a 2012. február 1-i határidőig a megfelelő formában, a szövegek idegen nyelvre fordítása után; üdvözli a 2 határon átnyúló világörökségi helyszín KEÉM-tervezetével kapcsolatban folyamatban lévő egyeztetéseket az osztrák ill. a szlovák féllel, melyekhez a Titkárság által előkészített (és a helyszín magyarországi részének kezeléséért felelős szervezettel egyeztetett) szövegjavaslatot jó kiindulási alapnak tartja és felhatalmazza a VÖMNB Titkárságot a további egyeztetések lefolytatására az érintett szomszédos Részes Államokkal, valamint ezt követően a KEÉM-tervezetek UNESCO VÖK felé való benyújtására, a két érintett szomszédos Részes Állammal (Szlovákia és Ausztria) közösen, 2012. február 1-i határidőig, a megfelelő formában.
Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága 2012. évi első ülése Budapest, 2012. január 24. VÖMNB 2012_1
1. számú melléklet
ELŐADÁS A KIEMELKEDŐ EGYETEMES ÉRTÉK VISSZAMENŐLEGES MEGHATÁROZÁS ELKÉSZÍTÉSÉRŐL
A Kiemelkedő Egyetemes Érték Visszamenőleges Meghatározásának elkészítése Szeminárium a világörökségi helyszínek kezelői részére Budapest, 2011. november 14.
EGYEZMÉNY A VILÁG KULTURÁLIS ÉS TERMÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK VÉDELMÉRŐL 1972. november 16. Magyarország 1985-ben csatlakozott Egyezményhez Az Egyezmény 4. cikkében a Részes Állam vállalja, hogy a területén lévő kulturális és természeti örökség kijelöléséért, védelméért, megóvásáért, bemutatásának és a jövő nemzedékek számára való átadás biztosításáért saját erőforrásainak igénybevételével minden tőle telhetőt megtesz.
A KIEMELKEDŐ EGYETEMES ÉRTÉK AZ EGYEZMÉNY MŰKÖDÉSI IRÁNYELVEIBEN 2005 49. A Kiemelkedő Egyetemes Érték olyan kulturális és/vagy természeti jelentőséget jelent, amelynek egyedülállósága a nemzeti határokon túlnyúlik és így közös jelentőséggel bír az emberiség jelen és jövő generációi számára. 51. (2005. óta) a Világörökség listára felvételkor a Bizottság elfogadja a KEÉ Meghatározását, amely a helyszín jövőbeni hatékony védelmének és kezelésének kulcsa. 155. A Kiemelkedő Egyetemes Érték Meghatározásnak tartalmaznia kell a Bizottság döntésének rövid összefoglalását arról, hogy a helyszín rendelkezik kiemelkedő egyetemes értékkel, a helyszínre vonatkozó kritériumok megjelölését, az integritás és hitelesség feltételeivel és a védelem és kezelés érvényes elvárásaival együtt. A Kiemelkedő Egyetemes Érték Meghatározás lesz a helyszín jövőbeni védelmének és kezelésének alapja.
A KIEMELKEDŐ EGYETEMES ÉRTÉK VISSZAMENŐLEGES MEGHATÁROZÁSA A Kiemelkedő Egyetemes Érték Visszamenőleges Meghatározása (KEÉM), olyan helyszínek számára készül, melyek a Világörökség listára az előtt kerültek felvételre, hogy a KEÉ Meghatározás követelménye 2005-ben bekerült az Egyezmény Működési Irányelveibe. Visszamenőleges KEÉ meghatározást kell készíteni az 1987 és 2005 között a Világörökség listára felvett helyszínek részére.
VÉDELEM ÉS KEZELÉS
HITELESSÉG
ÉS/VAGY
INTEGRITÁS
KRITÉRIUMOK (i-x)
A HÁROM PILLÉR
KIEMELKEDŐ EGYETEMES ÉRTÉK
A KRITÉRIUM ATTRIBÚTUMOKBAN nyilvánul meg
ATTRIBÚTUMOK: - forma, tervezés, anyagok; - használat és funkció; - hagyományok - kezelési módok; - környezet; - nyelv, érzés, stb.
VÉDELEM és KEZELÉS: hogy a felvételkori KEÉ fennmaradjon és még jobban kibontakozhasson AZ ATTRIBÚTUMOKNAK forrásokkal igazoltan HITELESNEK kell lenniük és meg kell felelniük az INTEGRITÁS kritériumának, azaz mindent magukban foglalni (és csak azt)
A KIEMELKEDŐ EGYETEMES ÉRTÉK MEGHATÁROZÁS TARTALMA Javasolt teljes terjedelem: max. két A/4 oldal • 1) Rövid összefoglaló rész • A tényszerű információk összefoglalása • A minőségek összefoglalása (értékek, attribútumok, integritás, hitelesség) • 2) Kritériumok (értékek és attribútumok, amelyekben az értékek megtestesülnek)
• 3) Integritás (minden helyszínre) amennyire lehetséges, a helyszín felvételkori állapotáról • 4) Hitelesség (csak az i-vi kritériumokra) amennyire lehetséges, a helyszín felvételkori állapotáról
• 5) A KEÉ fenntartásához szükséges védelmi és kezelési elvárások • Átfogó keretek • Speciális hosszú távú elvárások
A KEÉM FORRÁSDOKUMENTUMAI Három fő forrás:
1.) A VÖ Bizottság döntése a felvételről (főként a Felvétel indokolása című rész) 2.) A Tanácsadó testület (ICOMOS és/vagy IUCN) véleménye 3.) Az eredeti felterjesztési dokumentáció A Kiemelkedő Egyetemes Érték Visszamenőleges meghatározása a lehető legnagyobb mértékben az ezekben a dokumentumokban foglalt információkon kell alapuljon!
1) RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ RÉSZ A helyszín átfogó meghatározása, amely dióhéjban foglalja össze, hogy: • Mi a helyszín, • Miért rendelkezik Kiemelkedő Egyetemes Értékkel, • Melyek a fő attribútumai, amelyek a KEÉ-t tükrözik, • Tények (elhelyezkedés, a terület nagysága, a helyszín típusa) • Miért került felvételre a Világörökség listára. A szöveg legyen világos, leíró jellegű, könnyen megjegyezhető és ideális esetben ihletett, használjon kulcsszavakat a helyszín meghatározására. Az eredeti dokumentumok alapján tükrözze a helyszín jelenlegi képét. Milyen ne legyen? Ne használjunk pöttyözött felsorolást és rövidítéseket!
2) A KRITÉRIUMOK INDOKOLÁSA • A helyszín Világörökség listára történt felvétele idején érvényes kritérium-meghatározások alapján indokolni kell, hogy a helyszín miért felel meg az adott kritériumnak. (AKKOR!) Új kritérium nem adható hozzá. • Ha van a Bizottság által elfogadott indokolás, akkor azt kell használni. Abból törölni nem szabad, kiegészítést a Tanácsadó testület akkori véleményére alapozva lehet tenni. • A felvétel óta történt, a helyszínre vonatkozó jelentős új felfedezésekre (Pl.: korábban nem ismert régészeti anyagok vagy ritka állatfajok) utalni lehet – ennek különböző esetei vannak…
3) INTEGRITÁS • Az összes, a KEÉ-t kifejező attribútum a helyszín területén belül található? A határok megfelelőek a KEÉ megjelenése szempontjából? (teljesség) • Van-e veszélyeztetett attribútum vagy rész? Veszélyeztetett-e a helyszín egésze? (érintetlenség) – Ha igen: a fejlesztés vagy gondatlanság milyen mértékben veszélyezteti az attribútumokat? (a veszélyeztetettség foka)
3) INTEGRITÁS A kulturális helyszínekre vonatkozóan: Az integritás fogalmát a kulturális helyszínekre vonatkozóan csak 2005-ben vezették be, ezért a helyszínek nagy részének mai állapotát tükrözi, jóllehet tartalmazhat az integritásra vonatkozó témákat (pl. az attribútumok állapota) a felvétel idejében készült dokumentációból.
Minden helyszínre vonatkozóan: Az esetleges sebezhetőségi pontokat meg kell említeni. Amennyiben a felvétel óta változott az integritás, ezeket jelezni kell. Amennyiben negatív változásokról van szó, a védelem és kezelés részben kell megemlíteni, hogyan lehet a helyzeten javítani.
4) HITELESSÉG Kizárólag a kulturális helyszínekre vonatkozik!
• Az attribútumok tükrözik-e a KEÉ-t? • Az időközben történt restaurálások hatással voltak-e a helyszín KEÉ-jére? • A restauráláskor használt anyagok azonosak voltak-e az eredetiekkel? • A helyszín megőrizte-e eredeti funkcióját?
5) VÉDELMI ÉS KEZELÉSI ELVÁRÁSOK A helyszín jelen állapotára és a jövőbeni kezelésre vonatkozik! Stratégiai lehetőség – állami kötelezettség! Érdemes figyelembe venni a VÖB döntéseit, hivatalos dokumentumait (misszió-jelentések, megőrzési állapotjelentések), hogy a Bizottság minden elvárása tükröződjön ebben a részben. • A helyszín jogi védelmének összefoglalása utalásszerűen. • NE legyen benne hosszú felsorolás az érvényes vonatkozó jogszabályokról!
5) VÉDELMI ÉS KEZELÉSI ELVÁRÁSOK A KEÉM a VÖ Bizottság által elfogadott dokumentum, melynek kezelési fejezete világosan kifejezi a RÁ legfontosabb kötelezettségvállalásait a helyszín hosszú távú védelme érdekében.
• A kezelés átfogó keretei: kezelési terv és szervezet, melyek révén – a KEÉ-t hordozó attribútumok fenntarthatók; – a helyszínt fenyegető veszélyek elháríthatók. • A sérülékeny pontokat és a hosszú távon jelentkező kihívásokat fel lehet sorolni!
E) KEZELÉSI ELVÁRÁSOK •
A kezelés és védelem
keretrendszerének áttekintése:
– a szükséges védelmi eljárásokat, kezelési rendszereket és/vagy kezelési terveket (jelenleg használatban van-e vagy szükséges a létrehozása), amelyek védik és megőrzik azon attribútumokat, amelyek a KEÉ-t hordozzák. •
A hosszú
távú védelem és kezelés kihívásait, valamint ezen kihívások kezelésének stratégiáját: – a helyszínt fenyegető legnagyobb veszélyeket, valamint – a helyszín sérülékeny pontjait és a hitelességet vagy/és integritást érintő, kiemelt negatív változásokat megfogalmazni, hogy – a védelem és kezelés hogyan kezeli ezen sérülékenységet és veszélyeket és enyhíti a káros változásokat.
A KEÉM elfogadásának folyamata A Részes Állam elkészíti a helyszín KEÉM-t és 2012. február 1-jéig benyújtja a Világörökség Központba
A Központ ellenőrzi, hogy a dokumentum teljes-e és továbbítja azt az illetékes Tanácsadó Testületnek (ICOMOS és/vagy IUCN)
A Tanácsadó testület (ICOMOS és/vagy IUCN) együttműködve a Központtal értékeli és finomítja a szöveget
A KEÉM elfogadásának folyamata A Világörökség Központ észrevételeivel visszaküldi a szöveget egyeztetésre a Részes Államnak
A Részes Állam a következő év február 1-jéig visszaküldi az elfogadott szöveget a Központnak
A Világörökség Bizottság elfogadja vagy észrevételezi a KEÉ Meghatározást (2013. június-július)
A KEÉM - KULCSDOKUMENTUM A Kiemelkedő Egyetemes Érték Meghatározás fontos, mert: - A világörökségi helyszín jövőbeni hatékony védelmének és kezelésének alapdokumentuma, - Hivatalos meghatározásként megfogalmazza a Részes Állam legfontosabb kötelezettségvállalásait a helyszín hosszú távú védelme érdekében, - A 2012-14 között készítendő Időszaki Jelentés egyik alappillére.
Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága 2012. évi első ülése Budapest, 2012. január 24. VÖMNB 2012_1
2. számú melléklet A MAGYAR VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍNEK KIEMELKEDŐ EGYETEMES ÉRTÉK VISSZAMENŐLEGES MEGHATÁROZÁSAI
TERVEZET
2012.01.24.
Budapest - a Duna-partok, a Budai Várnegyed és az Andrássy út Kiemelkedő Egyetemes Értékének Visszamenőleges Meghatározása Felvétel dátuma: 1987, Bővítés dátuma: 2002, Kritérium: (ii)(iv), Helyszín területe: 473 ha, Védőövezet területe: 494 ha, Ref: 400bis
a) Rövid leírás A helyszín a földrajzi adottságok és a történeti városfejlődés kölcsönhatásának eredményeként kialakult, a Duna folyam két partján feltáruló, a világ egyik, leglátványosabb városi látképe, amely városépítészeti, építészeti alkotásaival megjeleníti a magyar főváros történetének meghatározó időszakait. Kulturális hatásokat befogadó és továbbsugárzó központként kiemelkedő példája a pusztulások és megújulások periódusait magába foglaló közép-európai történelmi városfejlődésnek. Az 1872-ben egyesített és mintegy ötven év alatt világvárossá fejlődött Budapest őrzi az egykori Pest, Buda, Óbuda településeinek szerkezeti sajátosságait: a Budai Várnegyed karakteres, barokk-kori köntöse alatt is érzékelhetően középkori meghatározottságú különállását, Pest nagyvonalú gyűrűs-sugaras városszerkezetébe illeszkedő, nagy kiterjedésű - kiemelkedő jelentőségű középületekkel gazdagított - egyedülállóan egységes historizáló építészeti megjelenését. Mindezt egységbe szervezik a táj változatos morfológiai adottságai a Duna folyammal együtt, amelynek két partját hidak sora kapcsolja össze. Az Andrássy út („a Sugárút”) és környezetének (Hősök tere, Városliget, a Kiskörúton belüli történeti városnegyedek és középületeik) városépítészeti együttese az urbanisztikai elveket magas szakmai és építészeti-művészeti színvonalon valósította meg tükrözve a 19. század második felében elterjedt városfejlesztési törekvéseket az akkori legkorszerűbb technikai megoldások (köztük az első földalatti vasút a kontinentális Európában) alkalmazásával.
b) A kritériumok igazolása (ii) Kritérium Az egymást követő építési periódusok többször is meghatározó hatást fejtettek ki a szűkebb és tágabb régióban: az ókori település (Aquincum) a római építészeti tudás elterjesztésében Pannonia, majd Dacia provinciákban; a 14. századtól Buda várának kiépítése a későgótikus, majd a kora-reneszánsz stílus magyar és más közép-európai területeken való elterjesztésében - Hunyadi Mátyás uralkodása idején (15.sz.) Buda nagy területre kisugárzó kulturális központi szereppel bírt. Az 1872-73-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrehozott Budapest a 19. század második felében és a 20. század elején – a korszakból származó épített öröksége mennyisége és minősége révén – ismét kiemelkedő, a progresszív (európai) urbanisztikai-építészeti hatásokat, korszerű technológiai fejlesztéseket (az Andrássy út alatt a kontinentális Európában elsőként megépített Millenniumi Földalatti Vasút) befogadó, és azokat széles körben továbbsugárzó jelentős központtá vált, összhangban világvárosi szerepével. (iv) Kritérium A Budai Várnegyed építészeti együttesében az egykori királyi palota, a hozzá csatlakozó történeti városrésszel együtt - a késő-gótika és a kora-reneszánsz időszakában középeurópai kisugárzással bíró, művészeti hatásai révén kiemelkedő szerepet játszó uralkodói 1
TERVEZET
2012.01.24.
központ, amely az oszmán-török hódoltság (1541-1686) által elválasztott két meghatározó korszakot jeleníti meg. Kiemelkedő jelentőségűek továbbá a (budapesti) 19. századi historizáló (eklektikus) építészet és városépítészet nagyszerű példái, melyek egyúttal az Osztrák-Magyar Monarchia második fővárosaként kialakuló világváros politikai szerepét is szimbolizálják. A Duna partok látképe a történeti települési táj részeként a változatos morfológiai adottságú természeti környezet (a részben erdők borította Budai hegyek, a széles Duna folyam a szigeteivel, a lankásan emelkedő Pesti síkság) és az emberkéz alkotta művek egyedülálló találkozását és harmóniáját példázza nagyszabású mérnöki alkotásaival (hidak sorozata, rakpartok a budai és pesti oldalon) és kiemelkedő középületeivel (Országház, Magyar Tudományos Akadémia). A nyüzsgő városközpontot a városi parkkal összekötő, kiemelkedő esztétikai minőségben rendkívül rövid idő alatt megvalósított Andrássy út és annak környezete a 19. századi urbanisztika (sugárút) tipikus, ugyanakkor minőségi megoldásaiban kiemelkedő főműve Európában. c) Integritás A kibővített helyszín lehatárolása megfelel az integritás követelményeinek, mert magában foglalja a kiemelkedő egyetemes értéket hordozó attribútumok túlnyomó részét, megőrizve azoknak a városszövetben betöltött történeti szerkezeti szerepét. Az egyes elemek, így különösen a Budai Várnegyed bizonyos részeinek romos vagy hiányzó beépítése, a Duna partok látképében a II. világháború után megvalósult átépítések ellenére a helyszín integritása alapvetően fennáll. Az integritás megerősítése érdekében indokolt a lehatárolás felülvizsgálata a budai oldalon, valamint a Margitsziget beemelését és a védett terület Nagykörútig történő kibővítését illetően. Az Andrássy út épületeivel együtt viszonylag jól megőrizte eredeti koncepcióját, kapcsolatát a városi környezetéhez, valamint épületeinek építészeti kialakítását (building fabric). Az utcabútorok részét képező kisebb elemek a megőrzése és megformálása is kiemelt figyelmet kapott. Néhány probléma fenn áll például az épületek fizikai állapotát tekintve: az fa tetőszerkezetek beázása és a fém elemek korrodálódása miatt karbantartásuk és felújításuk szükséges. Az épületek használatát illetően bizonyos változások tapasztalhatók, egyre inkább irodai használat terjed el a korábbi lakó funkció helyett, amely gyakori probléma belvárosi területeken. (Átvéve a 2002-es ICOMOS értékelésből.) d) Hitelesség A helyszín attribútumaiban, alkotóelemeinek összességében őrzi az egymásra épülő történeti periódusok által létrehozott építészeti örökség meghatározó vonásait. A Budai Várnegyed II. világháború utáni, nagyrészt az 1960 – 1980 között megvalósult helyreállítása, részleges újjáépítése a nemzetközi műemléki és restaurálási normák tiszteletben tartásával készült, összhangban a Velencei kartával és így biztosítva, hogy a megmaradt historizáló épületek hitelességének mértéke teljesen megfeleljen a Működési Irányelvek előírásainak. (Átvéve a 2002-es ICOMOS értékelésből.) A Duna partok látképében jelentkező épületpótlások többségükben igazodtak a korábbi léptékhez, a nagy középületek (Országház, Magyar Tudományos Akadémia) funkciójukat is megtartották. A helyszínen található négy Duna híd közül három hitelesen helyreállításra került, az új Erzsébet híd 20. századi megformálással illeszkedik a hidak sorába, fenntartva annak hiteles megjelenését. Az Andrássy út és környezete koncepciójában és fizikai alkotóelemeiben őrzi történetiségét. A középületek nagyrészt megőrizték eredeti funkciójukat, ugyanakkor a lakóépületek irodai célú használata kedvezőtlen tendencia. A felújított földalatti vasút funkcionális részét képezi a város infrastruktúrájának. Míg a sugárút alatt elhelyezkedő megállói megőrizték eredeti jellemzőiket, a városi parkban található eredetileg föld feletti megállók mára a föld alá kerültek, tiszteletben tartva a vasút eredeti funkcióját, mégis a vasút történeti hitelessége tekintetében ez bizonyos mértékű kompromisszumot jelent 2
TERVEZET
2012.01.24.
A helyszín hitelességének egyik záloga a védőövezet történeti településszerkezetének és épületeinek hiteles megőrzése. e) A védelem és kezelés elvárásai A teljes világörökségi terület védőövezetével együtt jogilag történeti műemléki jelentőségű területként védett 1965 óta. A védett területet 2005-ben kibővítették - a világörökségi terület 2002-es kiterjesztését követően – a Kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján. Nagy számú történeti épület, csak úgy, mint a hidak és a rakpartok szintén egyedileg is védettek. A helyszín határainak felülvizsgálata nemcsak a Világörökség Bizottság döntései, hanem a helyszín örökségi értékeinek utóbbi időben tapasztalható változásai, valamint újabb veszélyek megjelenése miatt is szükséges. 2005 óta van a helyszínre vonatkozó Kezelési terv. A 2011-es Világörökségről szóló törvény alapján új kezelési tervet dolgoznak ki, melyet 2013-ban kormányrendelet hirdet ki és hét évente felül kell vizsgálni. A helyszín és védőövezete Budapest Főváros kilenc kerületét érinti és ez a tíz érintett önkormányzat nem hozott még létre egy, az egész területet átfogó kezelő szervezetet. A 2011-es Világörökségről szóló törvény értelmében 2012-ben a kultúráért felelős miniszter jelöli ki a kezelő szervezetet. Az új kezelési terv és a kezelő szervezet világos kormányzási struktúrákat fog létrehozni biztosítva különböző érdekeltek és érintettek (stakeholders) részvételét és a közöttük való együttműködést. A világörökségről szóló törvény alapján biztosított lesz a helyszín állapotának, csak úgy, mint fenyegetettségének és a megőrzési intézkedéseknek a követő-figyelése (monitoring), melyről rendszeres jelentés készül az Országgyűlés számára. A legsürgősebb kezelési elvárás egy a védőövezetre vonatkozó városi megőrzési és fejlesztési terv megalkotása, amely tiszteletben tartja az egyes városrészek fő építészeti és urbanisztikai értékeit, és amelynek betartatása a jelenleginél szigorúbb. Ezt kiegészítve további pénzügyi forrásokat kell biztosítani például adókedvezmények, támogatások formájában, és dinamikus módon, a magán építési beruházásokat a rehabilitációra és helyreállításra kell irányítani, a bontás és újraépítés helyett. További kihívások egy örökségbarát közlekedés biztosítása és a klímaváltozásnak a természeti és az épített környezetre gyakorolt hatásának (például a Duna vízszintjének szélsőséges ingadozásai, légszennyezés és a mészkő szerkezetek romlása) enyhítése. A helyszín és környezetének összetettsége miatt különös figyelmet kell szentelni a megfelelő monitoring eszközök és mechanizmusok kialakítására és megfelelő alkalmazásukra.
3
TERVEZET
2012.01.24.
Hollókő ófalu és környezete Kiemelkedő Egyetemes Értékének Visszamenőleges Meghatározása Felvétel dátuma: 1987, Kritérium: (v), Helyszín területe: 145 ha, Ref: 401rev
a) Rövid leírás A tudatosan megőrzött Hollókő Ófalu, melynek eleven hagyományai ma is élnek, az ÉszakMagyarországi Nógrád megyében elhelyezkedő palóc település. A falu népi építészeti együttese a 19-20. századi mezőgazdasági átalakulás előtti korszakot idézi. Az 55 lakóépületből és a templomból álló történelmi településszerkezet, a hagyományos palóc építészeti forma- és anyaghasználatával harmonikus egységet alkot táji-természeti környezettel. A Világörökség listára 1987-ben felvett, összesen 145 hektárnyi helyszín magában foglalja a falu fölé magasodó középkori várromot, a nadrágszíj-parcellás, hagyásfás közvetlen környezetet, valamint a közeli dombokat borító erdőket.
b) A kritérium igazolása (v) Kritérium Hollókő Ófalu is kivételes példája egy tudatosan megőrzött, főleg a XVII-XVIII. században kialakult településnek, amely nemcsak a magyarságon belüli palóc népcsoportra jellemző, hanem átfogóbb értelemben is élő példája a falusi élet hagyományos formáinak egész Közép-Európában. Olyan vidéki településforma élő példája, amely a 20. század változásai (pl.: mezőgazdasági forradalom) nyomán sebezhető vált és ritka kivételektől eltekintve csaknem mindenütt visszaszorult vagy eltűnt.
c) Integritás A helyszín magába foglalja a település és a környező táj meghatározó részeit és összetevőit: a tudatosan megőrzött hagyományos települést, a hozzá tartozó megművelt területeket, a tágabb táji-természeti környezetet, annak összes karakteradó elemével. A hagyományos település és annak a földművelés és tájhasználat során kialakult, keskenyparcellás, hagyásfás tájkaraktert őrző táji környezete, a táj látványát szervező-orientáló várrommal együtt, vizuális megjelenésében egységes és sértetlen egészet alkot.
d) Hitelesség A főleg a 17. és 18. századi fejlődés eredményeként formálódott, mai megjelenésében a 20. század eleji tűzvész után egységes módon megújult település a 20. századi agrárforradalom előtti vidéki életmód - a közép-európai falusi település és egy tipikus tájhasználat - nemanyagiasult örökségi elemeiben, hagyományaiban is továbbélő példája. Hollókő a hagyományos falu helyben történő tudatos megőrzésének kivételes és különleges példája. A falusi és ezen belül a palóc építészeti hagyomány sajátosságait, a helyi anyag- és formahasználatot hordozó jellegzetességek (generációk együttélését biztosító ” hosszú ház”, tornácos/hambitusos ház, a geomorfológiai sajátosságokhoz alkalmazkodó pincekialakítások), csakúgy, mint a történelmi, egyutcás, fésűs beépítésű településszerkezet megőrzése a 20. század során részben spontán, részben tudatos módon valósult meg.
TERVEZET
2012.01.24.
Az 1983-as tájvédelmi körzet projekt keretén belül a korábban összevont földterületeket visszaállították eredeti keskenyparcellás formájukba, amely karakterisztikus jellemzője a családi gazdálkodáshoz kapcsolódó földművelésnek. Újratelepítették a szőlőket, a gyümölcsösöket és a zöldséges kerteket, helyreállították az ökológiai egyensúlyt még az erdő környezetében is, különös figyelmet fordítva a történeti hitelességre. Hollókő így nem múzeum-falu, amelyben már megszűnt a hagyományos tevékenység, hanem élő közösség, ahol megőrzéséhez nemcsak hozzátartozik a mezőgazdasági tevékenység is. Hollókő közössége, melynek döntő többsége az újfaluban lakik, ma is féltő gonddal és szeretettel védi és gondozza az ófalut és védett házait, mely közösségi lelki, vallási életet, munkaalkalmat és a hagyományok megőrzésének és bemutatásának lehetőségét biztosítja számukra.
e) A védelem és kezelés elvárásai A helyszín a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény alapján műemléki védelem alatt, valamint a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján természetvédelmi oltalom alatt áll. Hollókő Ófalu és környezete 1972 óta műemlék jelentőségű terület, melynek 1989-es bővítése a teljes világörökségi helyszínt (145 ha) lefedi, 1987 óta a teljes helyszín egyben tájvédelmi körzet is; további védőövezet a helyszín morfológiai adottságai miatt nem szükséges. Ezen felül a település épületei közül mintegy 50 db egyedi műemléki védelem alatt áll. A jelenlegi kezelési terv 2004-ben készült. A világörökségről szóló 2011. évi törvény alapján új kezelési terv kidolgozására kerül sor, amely 2013-ban kormányrendeletként fog hatályba lépni és amelyet hét évente felül kell vizsgálni. Egy helyi közalapítvány jelenleg a kezelő szerv és valószínű, hogy a kultúráért felelős miniszter 2012-ben megerősíti a szervezetet ebben a pozíciójában világörökségről szóló törvény alapján. Az új kezelési terv és a kezelő szervezet révén átlátható irányítási struktúrák jönnek létre, melyek keretében világosak a felelősségi viszonyok, az eltérő érdekek manifesztálódhatnak és megteremtődnek a különböző szereplők közötti együttműködés intézményes keretei és módozatai. A világörökségről szóló törvény alapján biztosított lesz a helyszín állapotának, csak úgy, mint fenyegetettségének és a megőrzési intézkedéseknek a követő-figyelése (monitoring), melyről rendszeres jelentés készül az Országgyűlés számára. Középtávon megoldandó feladatok: a hagyományos tájhasználat rehabilitációja a mai kor kívánalmainak megfelelő eszközökkel, a település élő jellegének megőrzése, a fenntartható helyi gazdaság lakosság-megtartó erejének kialakítása, továbbá az életminőség biztosításához szükséges fejlesztések megvalósítása, összhangban az értékmegőrzéssel. A fenti célok elérésének egyik eszköze a turizmus, melyet a globalizáció kihívásainak összefüggésében kell kezelni. A kezelés stratégiai célja, hogy Hollókő ne váljon múzeumfaluvá, amelyben már megszűnik a hagyományos tevékenység, hanem önmaga megújítására képes élő közösség maradjon, ahol az értékmegőrzéshez hozzájárul a tradicionális jellegű mezőgazdasági tevékenység is.
TERVEZET
2012.01.24.
Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai Kiemelkedő Egyetemes Értékének Visszamenőleges Meghatározása Felvétel dátuma: 1995, Bővítés dátuma: 2000, Nagyobb módosítás: 2008 Kritérium: (viii), Helyszín területe: 56,651 ha, Védőövezet területe: 86,797 ha, Ref: 725ter
a) Rövid leírás Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait és képződményeit rendkívüli formagazdagságuk, komplexitásuk, viszonylagos érintetlenségük és kis területen koncentrálódásuk kiemelkedő jelentőségűvé teszik. Az 1995-ös felterjesztés idején 712 (az azóta felfedezettekkel együtt összesen több mint 1200) barlang által alkotott rendszer a mérsékeltövi középhegységi karsztosodás egyik legkiemelkedőbb és legkomplexebb példája, amely biológiai, geológiai, őslénytani értékekben is gazdag. A területen trópusi és jégkori éghajlati viszonyok rendkívül ritka találkozása, évek tízmillióinak geológiai fejlődéstörténete követhető nyomon. Az Aggteleki- és Szlovák-karszt legjelentősebb barlangja a Baradla–Domica-barlangrendszer, mely a mérsékelt égöv leghosszabb cseppkődíszes aktív patakos barlangja. A Szilicei-jégbarlang a mérsékelt égöv legalacsonyabban fekvő jégbarlangja. Az egyedülálló ökoszisztémát alkotó, kiterjedt felszín alatti világ több mint 500 barlanglakó és barlangkedvelő állatfajnak nyújt élőhelyet, köztük endemikus fajoknak is. A felszín alatti világhoz kapcsolódó jellegzetes karsztmorfológia kiváló lehetőséget nyújt a felszíni és a felszín alatti karsztfejlődés összefüggésének tanulmányozásához. Figyelembe véve a barlangtípusok, a formakincs, a képződmények és a kapcsolódó karsztformák változatosságát, valamint a barlangok biológiai, régészeti és földtani jelentőségét, a helyszín a természettudományok kiemelkedő föld alatti múzeuma és terepi laboratóriuma.
b) A kritérium igazolása (viii) Kritérium / Felvételkor (N i)
A Magyarország északkeleti és Szlovákia délkeleti határán elterülő Aggteleki- és Szlovákkarszt természeti értékekben egyedülállóan gazdag, mintegy 800 barlangot magába foglaló összefüggő barlangrendszer. Kiemelkedő és egyik legkomplexebb példája a még ma is aktív geológiai tevékenységnek, a mérsékeltövi középhegységi karsztosodás folyamatának. Kitűnik geomorfológiai és ásványtani gazdagságával, képződményeinek tudományos szempontból egyedi, esztétikai szempontból kiemelkedő voltával. Barlangrendszere az elmúlt évmilliók geológiai folyamatairól tanúskodik, paleontológiai értelemben is, ezen belül különlegesen egyedi elem a paleokarszt viszonyok és a klimatikus (a trópusi és a jégkori) éghajlati tényezők kölcsönhatása.
c) Integritás Az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjainak túlnyomó többsége (több mint 90 %-a) még teljes mértékben természetes állapotban van. A barlangrendszer különösen érzékeny a környezeti változásokra. Az aktív geológiai folyamatok (karsztosodás, cseppkőképződés) integritásának fenntartása megkívánja a teljes vízgyűjtő terület egységes kezelését.
1
TERVEZET
2012.01.24.
e) A védelem és kezelés elvárásai A barlangok érintetlenségét, integritását magyar oldalon a barlangoknak a természet védelméről szóló törvény erejénél fogva fennálló általános védelme és a felszín védettségétől és tulajdonviszonyaitól független kizárólagos állami tulajdonjoga garantálja. A felszín túlnyomó része nemzeti park mindkét országban. Az integritás megőrzése megköveteli minden olyan felszíni tevékenység szigorú szabályozását, amelyek hatással lehetnek a vízforrásokra (például mezőgazdasági szennyezés, fakitermelés, talajerózió). Rövidtávon megoldandó feladatok: A barlangok vízgyűjtő területein a megfelelő vízminőség biztosítása valamint a nagyobb mérvű talajerózió és a nagyobb tömegű humusz és hordalék barlangba történő bejutásának megelőzése érdekében: - a mezőgazdasági tevékenység további szabályozása, - ahol szükséges, további védőövezetek kijelölésével; - a szennyvízcsatorna-hálózat mielőbbi teljes kiépítése; - az illegális építési törmelék-, és szemétlerakók haladéktalan felszámolása. Meg kell határozni a fenntartható (öko)turisztikai hasznosítási lehetőségeket és az érintett helyi közösségek bevonásával élni ezekkel a lehetőségekkel. Az aktuális turisztikai hasznosításokat minden esetben fenntarthatóvá kell tenni. Ki kell építeni és fenn kell tartani követő-figyelés rendszerét (monitoring) a kijelölt terület állapotváltozásának vizsgálata érdekében. Középtávon megoldandó feladatok: A szlovákiai területen meg kell oldani a csatornázatlan települések szennyvízvezetékének kiépítését és annak megoldását, hogy a szennyvizek a barlangi vízgyűjtőkön kívülre kerüljenek. További kihívás a klímaváltozásnak a természeti környezetre gyakorolt hatásának (például a vízháztartás szélsőséges ingadozásai) enyhítése. A 2011-es Világörökségről szóló törvény alapján a magyar fél kezdeményezi a kezelési terv felülvizsgálatát és az összehangolt kezelés megvalósítását. A kezelés egyik kihívása a határon átívelő helyszín összehangolt kezelése kereteinek kialakítása.
2
TERVEZET
2012.01.24.
Az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete Kiemelkedő Egyetemes Értékének Visszamenőleges Meghatározása Felvétel dátuma: 1996, Kritérium: (iv)(vi), Helyszín területe: 47 ha, Ref: 758
a) Rövid leírás A bencés rend 996-ban alapított pannonhalmi monostora, mely szelíden emelkedik ki a nyugat-magyarországi pannontájból, kulcsszerepet játszott a kereszténység terjesztésében a középkori Közép-Európában. A Pannonhalmi Apátság és környezete (apátsági épületek, bazilika, oktatási épületek, Boldogasszony kápolna, Millenniumi kápolna, arborétum és gyógynövény kert) kiemelkedő módon jeleníti meg egy bencés monostor jellegzetes elhelyezkedését, táji kapcsolatrendszerét, egyedi struktúráját, szervezeti kialakítását, ezeréves történeti múltra visszatekintő történeti fejlődését. A Szent Benedek Regulája alapján ma is működő szerzetesi közösség egyedülálló folytonossággal tartja fent az európai kultúra egyik élő központját.
b) A kritériumok igazolása (iv) Kritérium A Pannonhalmi Apátság és környezete kiemelkedő módon jeleníti meg egy keresztény (bencés) monostor jellegzetes elhelyezkedését, környezeti kapcsolatait, egyedi struktúráját, szervezeti kialakítását, ezer éves történeti múltra visszatekintő történeti fejlődését. (vi) Kritérium A bencés monostor elhelyezkedésével és alapításának korai dátumával (996) a kereszténység közép-európai elterjesztésének egyedi példája, melyet gazdagít a helyszín folyamatos használatát fenntartó/biztosító bencések ezeréves jelenléte, kulturális kisugárzása, a bencés szerzeteseknek az országok és népeik közötti békét előmozdító tevékenysége, nemzetek felett álló szellemisége.
c) Integritás A kiemelkedő egyetemes értéket hordozó attribútumok, így a monostor teljes történeti együttese (apátsági épületek, bazilika, oktatási épületek, Boldogasszony kápolna, Millenniumi emlékmű), valamint az azokhoz közvetlenül, szervesen kapcsolódó természeti környezet (Apátsági Arborétum, gyógynövénykert, parkerdők) a helyszín részét képezik. Így a monostor-együttes a szerzetesi élet színtereit és megnyilvánulásait a mai napig hiánytalanul tartalmazza. Ugyan a lehatárolás elősegíti a helyszín vizuális integritásának (a külső és a belső látványok zavartalan feltárulása) megőrzését, a sajátos elhelyezkedés miatt a tágabb kontextusban való rálátás és kilátás sértetlensége pusztán lehatárolással csak részben oldható meg.
1
TERVEZET
2012.01.24.
d) Hitelesség Az épületegyüttes bővülő funkcióival együtt őrzi folyamatosságát, az egyes épületek a pusztítások, átalakítási törekvések, kor- és stílusváltások következtében számos változáson mentek át az évszázadok során, azonban ezek a mintegy lineárisan egymásra rakódó történeti rétegek napjainkra együtt hordozzák a hitelességet. A 20. század második felében (több ütemben) megvalósított műemlék helyreállítási és rehabilitációs beavatkozások kimagasló, a modern (kortárs) restaurálási elveknek megfelelő módon és minőségben valósultak meg; ugyanez érvényes a közelmúlt építészeti beavatkozásaira (pincészet, fogadóépület, étterem, zarándokház, bemutató gyógynövénykert) is. A szerzetesi élet kereteit Szent Benedek csaknem másfél évezreddel ezelőtt megírt Regulája határozza meg. Ennek a szabályzatnak az adott kornak megfelelő alkalmazása a mai napig gyakorlat Pannonhalmán. Az „Ora et labora!” („Imádkozz és dolgozz!”) jelmondat a szerzetesi élet sok évszázados hagyományaiban, valamint a bencés szerzetesek egyik legjelentősebb jelenkori tevékenységében, az ifjúság oktatásában és nevelésében is megnyilvánul. Az apátság épületeinek fenntartása, intézményeinek működtetése a mindenkori legmodernebb módon valósult meg, tükrözve a bencések környezettudatosságát is. (Ennek példája a 2009-ben megvalósított biomassza fűtőmű, valamint a 2011-ben átadott napelem park is.)
e) A védelem és kezelés elvárásai A világörökségi helyszín “műemlék jelentőségű területként” jogi védettséget élvez 1964 óta, amelyet 2005-ben kibővítettek a kulturális örökség védelméről szóló törvény hatálya alatt. A történeti épületek egyedi műemléki védettséget is élveznek. A műemléki védettség alatt álló épületeket közvetlenül övező parkerdők, továbbá az Apátsági Arborétum és a gyógynövénykert területe 1992 óta a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz tartozó Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik. A jelenlegi kezelési terv 2005-ben készült. A világörökségről szóló 2011. évi törvény alapján új kezelési terv kidolgozására kerül sor, amely 2013-ban kormányrendeletként fog hatályba lépni és amelyet hét évente felül kell vizsgálni. A Főapátság kezelő szervként működik és valószínű, hogy a kulturális miniszter 2012-ben megerősíti a szervezetet ebben a pozíciójában a világörökségről szóló törvény alapján. Az új kezelési terv és a kezelő szervezet révén átlátható irányítási struktúrák jönnek létre, melyek keretében világosak a felelősségi viszonyok, az eltérő érdekek manifesztálódhatnak és megteremtődnek a különböző szereplők közötti együttműködés intézményes keretei és módozatai. A világörökségről szóló törvény alapján biztosított lesz a helyszín állapotának, csak úgy, mint fenyegetettségének és a megőrzési intézkedéseknek a követő-figyelése (monitoring), melyről rendszeres jelentés készül az Országgyűlés számára. A kezelés egyik kihívása, hogy a fenntarthatóság kritériumait szem előtt tartva, minél több ember számára lehetővé tegye az apátság által megjelenített kultúra és szerzetesi hagyomány, valamint a helyszín természeti és tájtörténeti értékeinek megismerését anélkül, hogy a szerzetesek életét zavarnák, a monostor-együttes fizikai állapotát lerontanák vagy a természeti területek degradálódását okoznák. Ehhez szükség van arra is, hogy a monostor önálló és fenntartható működéséhez/gazdálkodásához szükséges feltételek, anyagi források (pl. erdő- és földtulajdon) hosszútávon rendelkezésre álljanak. A hosszú távú kezelési elvárások szintén magukban foglalja a szélesebb értelemben vett vizuális integritás megőrzését a megfelelő eszközökkel.
2
TERVEZET
2012.01.24.
Hortobágyi Nemzeti Park – a Puszta Kiemelkedő Egyetemes Értékének Visszamenőleges Meghatározása Felvétel dátuma: 1999, Kritérium: (iv)(v), Ref: 474rev
a) Rövid leírás Elhelyezkedése: Magyarország, az alábbi megyék területén: Hajdú-Bihar, Jász-NagykunSzolnok, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén. Mutató koordináta: É 47° 35' 41” // K 21° 09' 24”. Területe 74.820 ha. A Hortobágyi Nemzeti Park Magyarország keleti országrészében egy 74 820 ha kiterjedésű síkságon terül el. Ez a kiemelkedő példája ember és természet harmonikus kölcsönhatásának nagyszerű példáját alkotja, amely a földhasználat olyan sajátos módjában, mint a legeltetést, illetve a természetes körülményekhez (szikes legelők, szteppék, rétek, vizes területek és szikes patakokhoz) szoktatott állatállományt is magában foglaló állattartásban nyilvánul meg. A Puszta (ahogyan a magyarok hívják) kultúrtája egészen kiemelkedő látványelemekkel (töretlen látóhatár, melyet csak ritkán zavarnak meg fák, facsoportok, települések, vonalas létesítmények (légvezetékek, töltések)), rendelkezik, amelyet a látványos és drámai tájformációk, a táji elemek kombinációja, valamint az esztétikailag jelentős és nem tárgyiasult értékek biztosítanak. Egyedi megjelenését a topográfiai és látványelemek egysége biztosítja. A szétszórtan megjelenő épített örökségi elemek, mint a gémeskutak, csárdák, hidak, ideiglenes legeltetési szálláshelyek, temetkezési halmok (kurgánok) szintén hozzájárulnak a Puszta sajátos arculatához. Nagy kócsag, cigányréce, kanalas gém élnek a Nemzeti Park egyharmadát a Ramsari Egyezmény által védett vizes élőhelyeken. A hagyományos földhasználatot támasztja alá az itt élő mintegy 100 ember pásztorkodásához, lótartásához, kézművességéhez, társadalmi viselkedési formáihoz kapcsolódó szellemi kulturális örökség is.
b) A kritériumok igazolása (iv) Kritérium A magyar Puszta (jelen szóhasználatban maga a Hortobágy) a pásztortársadalmak által formált kultúrtáj kivételes példája. (iv) Kritérium A Hortobágyi Nemzeti Park a több ezer éves hagyományos tájhasználat, az ember és természet közti harmonikus kölcsönhatás ép és markáns jelenségeit tartja fenn. 1 A fenti kritériumokat még jobban alátámasztó, a felvétel óta történt jelentős felfedezések : Újabb geológiai vizsgálatok véglegesen bebizonyították, hogy a hortobágyi fátlan szikesek a pleisztocén vége óta, folyamatosan a táj jellemző karakterét adják, azaz nem a sok évezredes legeltetés alakította ki a tájat, hanem a táj adottságai miatt választották a keletről jövő népek legelőterületül a Hortobágyot, a kölcsönhatás kétirányú volt. Globális műholdfelvételek összehasonlíthatóvá tették más, többé-kevésbé hasonló adottságú területekkel. Ezeken megállapítható, hogy az igazán zavartalan, emberi 1
A felfedezések megfelelő dokumentálása (a geológiai vizsgálatokról szóló publikáció forrás‐megjelöléssel, illetve a műhold felvételek és ezek elemzése) szükséges ahhoz, hogy a tervezetben ez a kiegészítés szerepelhessen.
TERVEZET
2012.01.24.
nyomoktól mentes sztyeppek világszerte mind kisebb területre zsugorodnak össze, és ezzel a Hortobágy jelentősége a mérsékelt övi füves területek biome-ján belül folyamatosan nő, mivel itt nem romlási, hanem éppen javulási tendenciák jellemzőek, köszönhetően a céltudatos természetvédelmi kezelésnek.
c) Integritás A Hortobágyi Puszta területe magába foglalja a már a nagy állattartó kultúrák megjelenése előtt kialakult szikesedés nyomait és a szikes pusztát (a kultúrtáj kialakulásának természeti alapját), valamint a természetes és a mesterségesen kialakított vizes és füves élőhelyeket (nádasok, zsombékok, szikes rétek növény- és állattársulásaikkal együtt). A Puszta a XVI. század végére kiteljesedő történelmi és társadalmi folyamatok eredményeként nagyrészt lakatlanná vált, a már korábban formálódó, egyedülálló és kellően ép (sufficiently intact) attribútumait az extenzív állattartás és a hozzá kapcsolódó épített elemek (kutak, csárdák, hidak, ideiglenes szállások) teljesítették ki és 1972 óta a Nemzeti Park biztosította körülmények között tartják fenn. Az attribútumokkal alátámasztható zavartalanság,
hagyományos legelőtáj kisebb mértékben a nemzeti parkon kívül is megtalálható, de legépebb, legösszefüggőbb a világörökségi helyszínen belül. Védőövezet létrehozását az is indokolja, hogy a helyszín határain kívül, azzal szervesen összefüggő, illetve mozaikosan elkülönült gyepes területek találhatók. d) Hitelesség A történetileg kialakult tájhasználat főbb elemei (nagyállattartás külterjes legeltetéssel, részben hagyományos fajtákkal, illetve természetes állapotukban fenntartott területek) fennmaradtak és ennek nyomán a helyszín (kultúrtáj) megőrizte szerkezetét, funkcionális összetettségét és tájképi arányait, amelyek számos képzőművészt, költőt és írót is megihlettek az évszázadok folyamán. A földhasználatot kiszolgáló épített környezeti elemek (ásott kutak fából, csárdák, hidak, ideiglenes szállások) anyagukban (pl.: vályog, nád), formájukban, szerkezeti kialakításukban (vagy bizonyos elemek - például kerítések – jellegzetes hiányában), használati módjukban őrzik és tovább éltetik a századok során kialakult megoldásokat. A földhasználathoz kapcsolódó pásztor, kézműves és egyéb közösségi hagyományok (népszokások, vásárok) megőrzését tudatos művelésük és átadásuk is biztosítja.
e) A védelem és kezelés elvárásai A Hortobágyi Nemzeti Parkot 1972-ben hozták létre. Jelenleg az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről szabályozza azon tevékenységeket, amelyek hatással lehetnek a védett területek jellegére és minőségére, így a földhasználatot, az építkezést, a földmozgatást és bizonyos gépjárművek használatát. 1996-ban a Nemzeti Park területe 11.422 hektár volt, ezt 2011-re 74.820 hektárra bővítették. A világörökségi helyszín teljes területe nemzeti park, túlnyomó részt természetvédelmi vagyonkezelésben. A helyszín a Natura 2000 hálózat része mégpedig úgy, hogy a különleges természet megőrzési és madárvédelmi területek (SAC és SPA) úgy kerültek lehatárolásra, hogy magukban foglalják és körbe is veszik a nemzeti park területét. Ez a védelem egyúttal megfelelő keretet biztosít a védőövezet létrehozásához.
TERVEZET
2012.01.24.
A jelenlegi kezelési terv 2001-ben készült. A világörökségről szóló 2011. évi törvény alapján új kezelési terv kidolgozására kerül sor, amely 2013-ban kormányrendeletként fog hatályba lépni és amelyet hét évente felül kell vizsgálni. A Nemzeti Park Igazgatóság a világörökségi helyszín kezelője; a kultúráért felelős miniszter – összhangban a világörökségről szóló törvényben foglaltakkal – valószínű, hogy a kultúráért felelős miniszter 2012-ben megerősíti a Nemzeti Park Igazgatóságot. Az új kezelési terv és a kezelő szervezet révén átlátható irányítási struktúrák jönnek létre, melyek keretében világosak a felelősségi viszonyok, az eltérő érdekek manifesztálódhatnak és megteremtődnek a különböző szereplők közötti együttműködés intézményes keretei és módozatai. A világörökségről szóló törvény alapján biztosított lesz a helyszín állapotának, csak úgy, mint fenyegetettségének és a megőrzési intézkedéseknek a követő-figyelése (monitoring), melyről rendszeres jelentés készül az Országgyűlés számára. A hagyományos tájhasználat, köztük a legeltetés fennmaradásához elengedhetetlen a földbérleti, gazdálkodási szerződések felülvizsgálata, különösen az elaprózott, kis (100 hektár alatti) területek vonatkozásában. Elérendő cél a horizontális, természetvédelmi célú agrártámogatások minél teljesebb körű kiterjesztése a helyszín és a védőövezet gyepgazdálkodására. Cél, hogy a helyszínen a kaszálás aránya csökkenjen a hagyományosabb legeltetés javára. El kell kerülni a gyepterületeket károsító alul- vagy túllegeltetést és az intenzívebb szénagazdálkodást, amely az eredendően legeltetett élőhelyek degradációjához vezet. Szintúgy elkerülendők a tájképromboló nagyberuházások, illetve - az EU által előírt beton trágyatárolókra vonatkozó előírások derogálása útján - az állattartó telepek kedvezőtlen, ugyanakkor hazai és nemzetközi jogszabályok és szabványok által kötelezően előírt modernizálása. Rövid távú cél a megkezdett táj rehabilitációs munkák (vonalas létesítmények /csatornák, töltések/ felszámolása, légvezetékek földkábelbe helyezése) teljes befejezése. Ugyancsak sürgető feladatok a tájidegen (invádor) növényfajok visszaszorítása, ismert migrációs folyosóik lehetőség szerinti blokkolása; a pásztorépítmények (hodályok, szállások, gémeskutak) kataszterének megújítása, műemlékvédelmi felméréseinek kiegészítése; a pásztorépítmények felújítására pénzügyi támogatási rendszer felépítése; védőövezet kijelölése és integrálása a regionális és települési tervezési rendszerbe. Folyamatban van a természetvédelmi kezelő teljes körű vagyonkezelésének biztosítása a világörökség helyszín nagyobb gyep és szántó művelési ágú területein. Középtávon az éghajlatváltozásnak a természeti környezetre kifejtett hatásainak kezelése jelent egyre fokozódó kihívást.
2012.01.24.
TERVEZET
Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője Kiemelkedő Egyetemes Értékének Visszamenőleges Meghatározása Felvétel dátuma: 2000, Kritérium: (iii)(iv), Helyszín területe: 3,76 ha, Ref: 853rev
a) Rövid leírás A Kr. u. IV. században festett sírkamrák figyelemre méltó sorozata készült el a Római Birodalom Pannónia provinciájának városában, Sopianae-ban, melynek romjai a föld alatt fennmaradtak és a mai Pécs város területén belül helyezkednek el, Dél-Magyarországon. A világörökségi helyszín jelentősége háromszoros: egyrészt strukturális és építészeti változatosság jellemzi, mivel különböző formájú és típusú egymás fölött több szinten elhelyezett sírkamrák és mauzóleumok sora alkotja, másrészt művészeti változatosság, hiszen a falakat gazdagon díszítik keresztény témájú, kiemelkedő minőségű festmények.
b) A kritériumok igazolása Kritérium (iii) Sopianae temetőjének sírkamrái és a mauzóleumai kiemelkedő bizonyítékai a késő Római Birodalom keresztény közösségei hitének és erejének. Kritérium (iv) Az északi és nyugati római provinciák egyedülálló kora-keresztény temetkezési művészetét és építészetét kiemelkedően jól és teljes körűen mutatja be Sopianae temetője Pécsett.
c) Integritás A világörökségi helyszín teljességét illetően, annak körülhatárolása változhat a folyamatban lévő kutatások függvényében. Jelenleg a helyszín Sopianae kora- keresztény temetőjének egy részét foglalja magába, amely elegendő a kiemelkedő egyetemes érték kifejezéséhez. A fennmaradt attribútumokat illetően, melyekből kizárólag a föld alatti részek maradtak meg, a romok és azok történeti kapcsolatának épsége a lehető legnagyobb mértékben fennmaradt, figyelembe véve azt is, hogy későbbi települési rétegek, beleértve a jelenlegi élő várost is, a helyszínre rétegződtek.
d) Hitelesség A 18. századtól feltárt sírkamrák, síremlékek, egyéb, temetkezéssel kapcsolatos maradványok, töredékek, eredeti helyükön, az egyes korszakokban alkalmazott technikákkal, szakszerű kutatás és restaurálás után - a ma rendelkezésre álló műszaki megoldásokkal – megőrzöttek.
e) A védelem és kezelés elvárásai A helyszín és annak védőövezete az 1966-ban kijelölt műemlék jelentőségű területen belül helyezkednek el. A római temető régészeti lelőhelyként is védett. Helyi szinten, a 40-es számú önkormányzati rendelettel 1994-ben a történeti belváros és a római temető területe 1
TERVEZET
2012.01.24.
történelmi övezetként védett lett. A város számos más rendeletet is elfogadott a történeti és építészeti értékeknek a városfejlesztés keretein belül történő megőrzésével kapcsolatban. A helyszín részét képező tizenhat műemlék tulajdonosi köre változó: kettő a Magyar Államhoz tartozik, tizenhárom Pécs városához és egy Baranya megyéhez. A kezelési terv 2000-ben készült. A világörökségről szóló 2011. évi törvény alapján új kezelési terv kidolgozására kerül sor, amely 2013-ban kormányrendeletként fog hatályba lépni és amelyet hét évente felül kell vizsgálni. A jelenlegi kezelő szerv a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft., azon belül is a Világörökség divízió, és valószínű, hogy a kulturális miniszter 2012-ben újra megerősíti a szervezetet ebben a pozíciójában a világörökségről szóló törvény alapján.. Az új kezelési terv és a kezelő szervezet révén átlátható irányítási struktúrák jönnek létre, melyek keretében világosak a felelősségi viszonyok, az eltérő érdekek manifesztálódhatnak és megteremtődnek a különböző szereplők közötti együttműködés intézményes keretei és módozatai. A világörökségről szóló törvény alapján biztosított lesz a helyszín állapotának, csak úgy, mint fenyegetettségének és a megőrzési intézkedéseknek a követő-figyelése (monitoring), melyről rendszeres jelentés készül az Országgyűlés számára. Egyensúlyt kell teremteni a hitelesség megőrzése és a bemutatás mai igényei között. A korábban alkalmazott műszaki megoldások korszerűsítése folyamatos kezelési feladat, az attribútumok hitelességének fokozott biztosítása érdekében. Az egykori Necropolis területén a továbbra is folyó kutatások során feltárt újabb részei a helyszín bővítését alapozhatják meg.
2
2012.01.24.
TERVEZET
Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj Kiemelkedő Egyetemes Értékének Visszamenőleges Meghatározása Felvétel dátuma: 2001, Kritérium: (v), Helyszín területe: 52 ha, Védőövezet: 40 ha, Ref: 772rev
a) Rövid leírás Az Eurázsia legnyugatibb sztyepptavát magában foglaló Fertő-tó/ Neusiedlersee kultúrtáj, kiemelkedő természeti értékekkel rendelkező terület. Táji változatosságának létrejöttét és fennmaradását az eltérő tájformák találkozásának köszönheti, ugyanis különböző állat- és növényföldrajzi területek és vizes élőhelyek átfedésében fekszik, amelyet alpokaljai hegységek, szubmediterrán dombság, időszakosan kiszáradó szikes vízlencsék és szikes talajok, nádasok és tóparti síkságok egyaránt jellemeznek. A bioszféra rezervátumként és génbankként kiemelkedő értéket képviselő rendkívül gazdag állat- és növényvilágnak otthont adó területet az itt megtelepedett embercsoportok és a változatos etnikai összetételű lakosság több évezred során harmonikusan és a táji értékekkel összhangban formálta. Ezt támasztja alá a települési és építészeti hagyományok valamint a föld- és tó használathoz kapcsolódó gazdag megművelési formák (szőlőművelés, állattenyésztés, nádgazdálkodás, halászat) évszázados folytonossága is. A két ország határán átívelő helyszín területi megosztottsága ellenére évszázadok óta társadalmi-gazdasági, kulturális egységet képez, amelyet az egymást követő civilizációk gazdag régészeti öröksége, az etnikai sokszínűségét leképező nagyszámú műemlékállománya, illetve néprajzi, geológiai és bányászati öröksége emelnek kiemelkedő jelentőségűvé.
b) A kritérium igazolása (v) Kritérium A Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj nyolc évezrede különböző kultúrák találkozási pontja, ennek látványos bizonyítéka az ember és fizikai környezete közti kölcsönhatás folytonosan fejlődő és szimbiotikus folyamatának eredményeként létrejött változatos táj. A táj jelenlegi jellegét az Európa egyetlen más tóvidékén sem tapasztalt mértékben az állattenyésztésen és szőlőművelésen alapuló évezredes földhasználati formák eredményként nyerte el. A tókörnyéki települések (városok és falvak) kiemelkedő népi építészete, illetve néhány a XVIII-XIX. századból származó kastély tovább fokozza a terület kiemelkedő kulturális jelentőségét.
c) Integritás Az osztrák-magyar államhatáron átnyúló terület – sokszínűsége mellett – mind természeti, mind kulturális szempontból mindmáig megtartotta táji, társadalmi-gazdasági és kulturális jellegzetességeit, a földhasználati formákat, a szőlőművelés-bortermelés, állattartás több évszázados folytonosságát és a földhasználattal kapcsolatos gazdag településépítészeti-, szerkezeti sajátosságokat. A helyszín lehatárolását a geológiai, hidrológiai, geomorfológiai, klimatikus, természeti, valamint táj- és kultúrtörténeti jellemzői indokolják. A víz, a nádasok labirintust alkotó járataikkal, a hajdanán sós víz által elöntött szikes területek, a tavat nyugatról övező erdők és szőlőskertek borította dombvonulatok azon túl, hogy a vidék 1
TERVEZET
2012.01.24.
természetes földrajzi jellegét biztosítják, utalnak a föld több száz éves változatlan használati módjára is, s egyben a vidéket az ember környezetével történő harmonikus együttélésének egyedülálló példájává avatják. A világ sós, szikes tavainak sorában a Fertő-táj egyedülálló a tó és a társadalom közötti szerves, nagy múltú, sokoldalú és még elő humánökológiai kapcsolat szempontjából. A kultúrtáj jellegzetes ember alkotta elemeit a tókörnyéki települések hagyományos, részben népi építészeti karaktere, a települések szerkezete, az épületek utcák mentén és terekbe történt homogén elrendezésének egysége és számos 1819. századi kastély-együttes alkotja. A több száz éves szőlőművelés, bortermelés és nádtermesztés hozzájárulnak a tájhasználat folytonosságához, illetve a hagyományos építőanyagok további használatához.
d) Hitelesség A táj általában, valamint a települések mérete, belső elrendezése és jellegzetesen falusias építészete a középkor óta megszakítás nélküli mezőgazdasági földhasználatról és életformáról tanúskodnak. Számos jelenlegi település szerkezeti elrendezése és benépesedése a Római-korba, sőt még korábbra nyúlik vissza. Több ilyen település megőrizte a régi épületeket, falakat, fasorokat és a település beépítettségének arányát. A hitelességet erősíti a helyi építészeti anyagok (mészkő, nád, fa) használatának továbbélése is. A tulajdonviszonyok változatosságát jól példázzák az egészen kisméretű települések figyelemre méltó népi építészeti emlékei és a XVIII. és XIX. századi földbirtokos arisztokrácia építkezéseinek kiemelkedő példái, a fertődi Esterházy és nagycenki Szécsényi kastélyegyüttesek. Úgy Sopronban, mint Bécsben, valamint a helyi településeken a római kortól a XX. század közepéig a tótól nyugatra bányászott Lajtai mészkövet használták építőanyagként.
e) A védelem és kezelés elvárásai 1965 óta a teljes terület természet- és tájvédelmi státuszt élvez, míg a védett terület 1983 óta a Ramsari Egyezmény értelmében ramsari területnek minősül. A Fertő/Neusiedlersee ugyanakkor az UNESCO Ember és Természet Programjának keretén belül bioszférarezervátumi minősítést élvez. Ausztriában a Neusiedlersee és a Seewinkel Nemzeti Park tartozik 1993 óta a ramsari területek közé. A terület Magyarországon található déli vége 1977 óta tájvédelmi körzet, 1992 óta pedig Nemzeti Park (Fertő-Hansági Nemzeti Park). A kiemelkedő jelentőségű műemlékeket, épületegyütteseket és javakat magában foglaló kulturális örökség védelmét Ausztriában a többször módosított 1923. évi Osztrák Műemlékvédelmi törvény, míg Magyarországon a Kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény szavatolja. Az ausztriai Ruszt és a magyarországi Fertőrákos települések teljes történelmi városmagja műemléki területi védelmet élvez. A természet védelméről Ausztriában tartományi szintű jogszabályok rendelkeznek. A földtulajdoni viszonyok összetett képet mutatnak: míg Ausztriában a földterület kevesebb, mint 1%-a található állami tulajdonban és a zöme magánkézben vagy közösségi tulajdonban van, addig Magyarországon a Fertő-Hansági Nemzeti Park 86%-a az állam és más tulajdonosok birtokában van, míg máshol a helyi önkormányzat, az egyház és magán személyek rendelkeznek tulajdonjoggal. Az ausztriai terület részletes zónabeosztását a Világörökség Bizottság is jóváhagyta. A teljes területre vonatkozó kezelési terv 2004-ben készült el, amelyet ugyanabban az évben a Bizottság is elfogadott. Végrehajtását egy közös Kezelési Fórum segíti. A terv valójában útmutatóként szolgál és bár fontos stratégiai iránymutatási és befolyásolási szerepet tölt be, nincs általánosan véve kötelező érvénye. Az ellenőrzési és monitoring feladatok ellátása a közösség demokratikus részvételén és döntési folyamatán keresztül történik. A határ
2
TERVEZET
2012.01.24.
mindkét oldalán található kulturális örökségi értékek megőrzésének felelőssége az állami/szövetségi, tartományi/országos és helyi szintek között oszlik meg. Turisztikai szempontból Ausztriában a műemlékvédelmi törvény és település felújítási szabályok együttes hatása a fenntartható turizmust segítik elő. A Világörökségről szóló 2011. évi törvény értelmében a magyar fél kezdeményezi a kezelési terv felülvizsgálatát és az összehangolt kezelés megvalósítását. A kezelés egyik kihívását ennek a határon átívelő helyszínnek az összehangolt tervek alapján történő kiegyensúlyozott és fenntartható fejlesztése jelenti. Rövidtávon megoldandó feladatnak számít a táj síkvidéki jellegéből adódóan nagy távolságokból érvényesülő vizuális egységének a megőrzése a helyszín tágabb környezetébe tervezett magas építmények és szélerőművek emelésére irányuló befektetői nyomással szemben. Ennek eszközei lehetnek a tervezési szabályzások és a Világörökségi Tervtanácsok működése. Középtávon megoldandó feladatok: a hagyományos tájhasználat és művelési formák továbbéltetése a mai kor kívánalmainak megfelelő eszközökkel, a települések szerkezetének, építészeti arculatának és kiterjedésének megőrzése, a fenntartható helyi gazdaság lakosság-megtartó erejének növelése. Az utóbbi célok elérésének egyik eszköze a turizmus, melyet ennek megfelelően kell kezelni. További kihívást a klímaváltozásnak a természeti és az épített környezetre gyakorolt hatásának (például a Fertő-tó vízszintjének szélsőséges ingadozásai) enyhítése jelent.
3
2012.01.24.
TERVEZET
A Tokaji történelmi borvidék kultúrtáj Kiemelkedő Egyetemes Értékének Visszamenőleges Meghatározása Felvétel dátuma: 2002, Kritérium: (iii)(v), Helyszín területe: 13,255 ha, Védőövezet: 74,879 ha, Ref: 1063
a) Rövid leírás A Tokaji Történelmi Borvidék Kultúrtáj világörökségi terület Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység lábánál, a Bodrog folyó mentén, illetve a Bodrog és a Tisza összefolyásánál található. A világörökségi helyszín és védőövezete 27 település közigazgatási területét fedi le, összesen mintegy 88.124 hektár kiterjedéssel. A kultúrtáj képe és szerkezete az évezredes, ma is eleven, borászati kultúrával kölcsönhatásban formálódott, amely a világon az elsők között kapott szigorú szabályozási keretet 1737-ben. A Tokaji Borvidék különleges klimatikus és környezeti adottságai, így a vulkanikus lejtők és vizes élőhelyek együttese, amelyek különleges mikroklímát eredményezve elősegítik az szőlőszemek aszúsodását okozó Botrytis cinerea nemes penész megtelepedését, továbbá a környező tölgyerdők jelenléte, egyedülállóan alkalmassá tette a területet a szőlőművelésre és a borkészítés egy egyedülálló formájának kialakulására. A környezeti tényezők e különleges kombinációja kultúrát teremtett, lehetővé téve a hegyaljai szőlőbirtokok, falvak, kisvárosok és a vulkanikus hegyek kőzeteiben kézi munkával vájt történelmi pincerendszerek kialakulását. A hegyaljai lakosság társadalmi-kulturális, etnikai és vallási sokszínűsége, nem utolsó sorban pedig a Tokaji Aszú különleges hírneve is hozzájárult a térség gazdag és változatos kulturális örökségének kialakulásához.
b) A kritériumok igazolása (iii)Kritérium A Tokaji borvidék a világon egyedülálló, legalább ezeréves szőlészeti-borászati hagyományt testesít meg, amely napjainkig sértetlen formájában maradt fenn, egy élő kultúrtájat alakítva ki. (v)Kritérium A teljes Tokaji borvidék, beleértve a szőlőbirtokokat, a nagy múltú településeket és a történelmi pincerendszereket, eleven formában jeleníti meg a hagyományos földhasználat egy különleges formáját.
c) Integritás A kiemelkedő egyetemes érték attribútumai kielégítően épek. Ilyenek a különleges szőlőművelési módot lehetővé tevő környezeti tényezők (földtani, földalaktani, vízrajzi és klimatikus viszonyok), a történelmi szőlőbirtokok (dűlők, terroir-ok), a nagy múltú települések hálózata, az etnikai sokszínűséget tükröző gazdag kulturális örökség, a pincék és a borászati kultúrához kapcsolódó egyéb építmények gazdag változatossága. Jóllehet a jelenlegi világörökségi helyszín a kiemelkedő egyetemes érték attribútumainak legtöbbjét magába 1
TERVEZET
2012.01.24.
foglalja, szükséges a helyszín és a védőövezet viszonyának, illetve a védőövezet külső határainak a felülvizsgálata. A hagyományos földhasználat a változó gazdasági viszonyok közepette is élő formájában fennmaradt. Hosszabb távon a vizes élőhelyek visszaszorulása, a beépített területek terjeszkedése, illetve a klímaváltozás jelenthetnek veszélyt a terület kiemelkedő egyetemes értékeire.
d) Hitelesség Az évszázadok során gyakran ismétlődő háborús események és tűzvészek a terület épített örökségének jelentős részére hatással voltak; épületeket romboltak le, építettek újjá vagy újítottak fel. Az elmúlt fél évszázad helyreállítási munkáit a nemzetközi megőrzési és helyreállítási követelmények szigorú betartásával, a Velencei Kartával összhangban végezték, ennek köszönhetően a fennmaradó történelmi épületek hitelességének szintje teljes mértékben megfelel a Világörökség egyezmény Működési Irányelvekben foglaltaknak. A történelmi települések megőrizték alapvető települési szerkezetüket és egymással valamint a tájjal való kapcsolatrendszerüket. A Tokaji borvidéken élők több mint 1100 éve foglalkoznak szőlőműveléssel és borkészítéssel. Az ennek nyomán kialakult táj, a híres Tokaji Aszú készítése és értékesítése köré szerveződő városokkal, falvakkal, lényegében a kezdetektől változatlan megjelenési formában maradt fenn. A borvidék 1561 óta dokumentált története bizonyítja, hogy a szőlőtermelés és az aszú bor készítése mindig a "három sátorhegy" (a tokaji Kopasz-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a sátoraljaújhelyi Sátorhegy) által meghatározott háromszögön belül zajlott. A borvidék lehatárolásának jogi alapját IV Károly császár (III. Károlyként magyar király) rendelettel teremtette meg, amikor 1737-ben Tokaj-Hegyalját, a világon az elsők között, zárt borvidékké nyilvánította.
e) A védelem és kezelés elvárásai A világörökségi helyszín tulajdonviszonyait mindenkor gazdag változatosság jellemezte: a kisméretű szőlőbirtokokat magánemberek tulajdonában találjuk, de léteznek önkormányzati, egyházi, és állami tulajdonú területek, illetve jelentősek a magáncégek által birtokolt nagy szőlőterületek. E sokszínű birtokviszony-rendszer a világörökségi helyszín jellegzetes vonása, ugyanakkor a kezelés szempontjából komoly kihívást jelent. A jelenlegi kezelési terv 2003-ban készült. A világörökségről szóló 2011. évi törvény alapján új kezelési terv kidolgozására kerül sor, amely 2013-ban kormányrendeletként fog hatályba lépni és amelyet hét évente felül kell vizsgálni. Az érintett települések képviselőiből álló egyesület jelenleg a helyszín kezelője. A kultúráért felelős miniszter – összhangban a világörökségről szóló törvényben foglaltakkal – 2012-ben kezelő szervezetet (gondnokságot) jelöl ki a terület kezelési feladatainak ellátására. Az új kezelési terv és a kezelő szervezet révén átlátható irányítási struktúrák jönnek létre, melyek keretében világosak a felelősségi viszonyok, az eltérő érdekek manifesztálódhatnak és megteremtődnek a különböző szereplők közötti együttműködés intézményes keretei és módozatai. A világörökségről szóló törvény alapján biztosított lesz a helyszín állapotának, csak úgy, mint fenyegetettségének és a megőrzési intézkedéseknek a követő-figyelése (monitoring), melyről rendszeres jelentés készül az Országgyűlés számára. A szőlőművelés és borkészítés, valamint az ezekhez kapcsolódó ágazatok mindig is a térség gazdasági motorjai voltak, ezért a világörökségi kezelés átfogó célja az ezekhez szükséges környezeti, társadalmi és gazdasági feltételrendszerek fenntartása és megerősítése. Az élő 2
TERVEZET
2012.01.24.
kultúrtáj továbbra is az itt élő közösségek fenntartható fejlődésének erőforrása kell, hogy legyen. A világörökségi helyszín integritásának növelése, valamint a terület megfelelő védelmének biztosítása érdekében szükséges a helyszín és védőövezete határvonalainak felülvizsgálata. A felülvizsgálat során figyelembe kell venni azokat a kihívásokat, melyeket a vizes élőhelyek átalakulása, a beépített területek növekedése, valamint a globális környezeti problémák, így a klímaváltozás jelentenek. Külön figyelmet kell fordítani a kőbányák és más ásványianyagkitermelő iparágak kiemelkedő egyetemes értékre gyakorolt hatásaira. Alapos, stratégiai megközelítés szükséges a közlekedés szabályozásához és kezeléséhez, valamint az útépítések és –felújítások tervezéséhez. Összhangban az UNESCO Világörökség Bizottság döntéseivel, a hazai és szlovák hatóságok együttműködésére alapozva meg kell vizsgálni a világörökségi helyszín védőövezete határon átnyúló kiterjesztésének lehetőségét.
3