Vigyázat! A történelem egyik legnagyobb hamisítványa!
A cári Oroszország idején, amikor a cár a palota egyik gyönyörű parkjában sétált, látta, hogy egy katona őrt áll egy cserjés közelében. Csodálkozott, hogy azon a helyen őrség van, és megkérdezte a katonát, hogy mit csinál ott. „Nem tudom” – válaszolta az őr – „teljesítem a kapitány parancsát.” A cár megkérdezte a kapitányt, hogy miért őriztet egy cserjést. „A szabályzatban mindig ez állt” – válaszolta a kapitány – „de nem tudom az okát.” Alapos vizsgálódás után a cár megtudta, hogy udvarában senki sem emlékszik olyan időre, amikor nem volt ott őrség. Ekkor a cár elment a levéltárba, ahol az ősi feljegyzéseket őrizték, és legnagyobb meglepetésére felfedezte, hogy száz évvel korábban Nagy Katalin cárnő egy rózsabokrot ültettetett arra a helyre, majd egy őrt állíttatott oda, hogy senki se lépjen a zsenge növényre. A rózsa már régen kipusztult, így az ott őrködő katona azt sem tudta, mit őriz. A keresztény világban ugyanilyen módon rengeteg ember védelmez egy olyan tantételt, amelyet a hagyomány hozott be az egyházba, nem Isten parancsolt meg. A legutóbbi alkalommal tanulmányoztuk a szombat bibliai igazságát. A keresztények nagy részét a vasárnap megtartására tanították, és ezért sokan meglepődnek, amikor tudomást szereznek arról, hogy Isten a szombat megünneplését parancsolja meg követőinek. A szombat kérdésében azonban a Biblia nagyon világos eligazítást ad. Választhatunk Isten Igéje és az egyházi hagyományok között. A megváltás kérdésében a döntő tényező nem az, hogy mit mond a világ, mit tiszteltek szüleink és nagyszüleink, vagy mit állít egyik vagy másik vallási vezető, hanem az, hogy mit tanít Isten Igéje. A múlt alkalommal láthattuk, hogy a szombatot Isten szerezte nyugalomnapul az emberiség számára. Később a Tízparancsolat adásakor megerősítette ezt. Isten nem változik. Megváltónk kijelentette, hogy nem töröl el egyetlen parancsolatot sem, és a tanítványok, valamint az őskeresztények megőrizték a szombatot, mint nyugalomnapot. Ha Isten nem változtatta meg a szombatot, Jézus és tanítványai sem, akkor ki vállalta egy ilyen változtatás végrehajtásának a felelősségét? 5 Mózes 4:2-ben Mózes figyelmezteti a zsidó népet: „Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek.” Ez a figyelmeztetés a Szentírás utolsó lapjáig érvényben maradt. Lásd Jelenések 22:18-19.
2
Dániel próféta könyvének 2-ik részében Isten a fémekből álló szobor jelképes alakja által átfogja a történelem 2.500 évét. Dániel könyvének 7-ik fejezete a történelemnek ugyanezt az időszakát további részletességgel mutatja be, amikor négy állattal ábrázolja az emberiség történetét. Olvassuk el ennek a résznek az első hét versét! „Belsazárnak, a babiloni királynak első esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá. Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren; És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól. Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki. És ímé más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst! Ezután látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki. Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkívül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának, és tíz szarva vala néki.” Dániel látomásában egy erős szelektől felkavart, hullámzó tengert látott, amelyből négy különleges kinézetű állat jött elő. Mit jelent a tenger? A próféciák megértésének egyik titka a Dániel és a Jelenések könyvének együttes tanulmányozása. Jelenések 17:15 ezt írja: „És monda nékem: A vizek, … népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.” A tenger tehát a népek tengerét, tömegeket, nemzeteket jelent. A szél a világ történelmét alakító háborút, viszályt jelképezi (Jeremiás 49:36). Dániel 11:40-ben a szél szó ugyancsak háborút jelent. Az állatokról, amelyek a tengerből jönnek elő, Isten kijelenti: „Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön.” Dániel 7:17. A nemzetek közötti háborúk következményeként négy nagy birodalom támad, majd bukik el. Dániel könyvének második fejezetében a négy fém – arany, ezüst, réz és vas – jelképezi ezt a négy hatalmat. A történelem tanúsítja, hogy Dániel kora óta csak négy világbirodalom volt. Figyeljük meg, hogyan teljesedtek Dániel jövendölései a történelemben!
3
Először a sasszárnyú oroszlán jelent meg, ami az első világbirodalmat, Babilont ábrázolja. E világbirodalmat mindig a legnagyszerűbb dolgok jelképezik: az arany, a legértékesebb fém; az oroszlán, az állatok királya; a sas, a levegő ura. Az ősi Babilon csodálatos birodalom volt! A három oldalbordát szájában tartó medve Médó-Perzsiát ábrázolja. Az oldalbordák azokat a nemzeteket – Egyiptom, Lídia, Babilon – jelképezik, amelyeknek legyőzése segítette hatalomra a perzsákat. A négyszárnyú párduc a világot viharos gyorsasággal, szinte repülve meghódító görögöket jelképezi. Az állat négy feje azt szimbolizálta, hogy Nagy Sándor halála után a birodalom négyfelé oszlott. A rettenetes, leírhatatlan vadállat a kegyetlen, pusztító római hatalmat jelképezi. Ahogy az állatnak tíz szarva volt, úgy jött létre tíz ország ebből a nemzetből. A volt római birodalomnak ez a tíz része alkotta az európai nemzetek alapjait. Most valami új jelenik meg. Isten megmutatta Dánielnek, mi fog történni Európában a tíz királyság megalapítása után. „Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj.” Dániel 7:8. „és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni.” 24. Vers. A következő pontok segítenek a kis szarv azonosításában: 1) A tíz szarv között támadt. A negyedik állat – a római birodalom – fejéből nő ki, tehát Rómában keletkezik. 2) A tíz szarv után támadt. Ez azt jelenti, hogy K. u. 476 után jön létre. 3) „Különb lesz, mint az előbbiek.” A ’különb’ azt jelenti, hogy más jellegű lesz. A tíz előbbi hatalom csak politikai erő volt, ez a kis szarv azonban vallási alapon áll. 4) A tíz birodalom közül hármat megsemmisít hatalomra jutásakor. 5) Emberekhez hasonló szemei vannak. A Bibliában a szem a mennyei intelligenciát jelképezi. Ennek a szarvnak azonban nem isteni, hanem emberi szemei vannak. Ezt a hatalmat emberi értelem és emberi tekintély irányítja egyetlen ember vezetésével. Isten tekintélyét bitorolja. 6) Nagyokat szóló szájjal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy olyanokat állít magáról, ami csak Istent illeti meg. A történelem azt mutatja, hogy ezek a pontok mind beteljesedtek a tíz királyság után létrejött egyház-államban. A pápaság éppen akkor, ott, és 4
úgy emelkedett hatalomra, ahogy a prófécia megjövendölte. Hatalomra kerülésének az adott súlyt, hogy elpusztította a herulokat, osztrogótokat és vandálokat. A pápaság teljesen más, mint a korábbi hatalmak. Ez a hatalom bátorkodott Isten törvényét megváltoztatni. A prófécia előre megjövendölte a változást. „…véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt;” Dániel 7:25. Érdekes az időre való utalás. Ha elgondolkozunk, megállapíthatjuk, hogy csak egy olyan idő van, ami Isten imádásához kötődik. Ez a hetenkénti szombatnap, a teremtés emlékünnepe. Isten felszólít bennünket, hogy emlékezzünk meg a szombatnapról, ünnepeljük és szenteljük meg, mert ezzel Teremtőnkről emlékezünk meg. A szombat Éden kertjében kezdődött, és a helyreállított Édenben is fennmarad, ahogy Ésaiás próféta mondja: „És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.” Ésaiás 66:23. Ha a szombat a Teremtő által elrendelt, változhatatlan emlékünnep, akkor hogyan és mikor történt a változás? Nagy Konstantin római császár (K.u. 280-337) megfigyelte, hogy Róma politikai hatalma gyengül a napimádó pogányok és a keresztények közötti különbség miatt. K.u. 313-ban kiadta a ’Milánói rendelet’-et, amelyben teljes szabadságot adott azoknak a keresztényeknek, akik imádják a római császárt. A pogányok sokféle istent imádtak. Ezek között volt Mitrász napisten is. Mitrászt a hét első napján, vasárnap imádták. Néhány nyelven, pl. angolul és németül a vasárnapot még ma is a napról nevezik (Sunday – a nap napja). A keresztények nem voltak túl népszerűek, sokan csak egy zsidó szektának tekintették őket. Konstantin látszólag elfogadta a kereszténységet, a vasárnapot pedig pihenőnapul rendelte. E lépésével könnyebbé tette a napimádó pogányok számára a kereszténység elfogadását, és a keresztényeket sem tekintették többé egy zsidó szektának. Ezután sokan váltak névlegesen keresztényekké, miközben a kereszténységet elárasztották a pogány szokások. Az angol enciklopédia a vasárnap címszó alatt leírja Konstantin császár Kr.u. 321-ben kiadott rendeletét. Az alábbiakban a rendelet egy részét olvashatjuk: „Minden bírónak, városlakónak és műhelyben dolgozónak szent kötelessége vasárnapon – a napnak tiszteletreméltó napján – pihenni. Az egyedüli kivételt a földműveléssel foglalkozók képezik.” Corpus Juris Civilis Codex 3. kötet 12. Fejezet
5
A nyugalomnap áthelyezését szombatról vasárnapra az egyház kezdeményezte, és az állam elfogadta, mint a nemzet megmentéséhez politikailag szükséges dolgot. A Római Katolikus Egyház hatalmának egyik jelét látja ebben a változtatásban, nem pedig Dániel próféciájának teljesedését. A következő – katolikus forrásokból származó – idézetekben megláthatjuk a katolikusok felfogását erről a változtatásról: „’Tudja-e ön más módon is bizonyítani, hogy az egyháznak van hatalma ünnepeket elrendelni?’ ’Ha nem lenne ilyen hatalma, nem tudta volna megtenni azt, amiben ma minden vallásos ember egyetért vele; – nem tudta volna a vasárnapnak, a hét első napjának megünneplésével helyettesíteni a szombat, a hetedik nap megünneplését, amely olyan változtatás, ami mögött nincs szentírási tekintély’.” Stephen Keenan, A doctrinal Catechism 174.o. „Átolvashatja a Bibliát az elsőtől az utolsó lapig, de egyetlen sort sem fog találni, amely a vasárnap szentségét bizonyítaná. A Szentírás szerint csak a szombat megtartása kötelező, amit mi soha nem fogunk megtenni.” Gibbons: A mi őseink hite 111-112.o. „A katolikus egyház volt az, amely Jézus megbízásából a feltámadás emlékezetére a vasárnapra helyezte át ezt a nyugalomnapot. Így a protestánsok vasárnap-ünneplése olyan tisztelet, amellyel – akaratuk ellenére – az egyháznak (katolikus) adóznak.” Monsignor Segur: Beszélgetés a ma protestantizmusáról 225.o. Ha a Bibliát végigolvassuk, egyetlen szót sem találunk arról, hogy Jézus a szombatot vasárnapra helyezte át. Sohasem rendelte el, hogy a teremtés emlékünnepe helyett a feltámadást ünnepeljük. Amikor a szombatot megünnepeljük, Istennek engedelmeskedünk. Szintén Istennek engedelmeskedik az, aki a teremtés emlékünnepén dolgozik, szórakozik vagy üzleti céljait intézi, és a hét első napján megy istentiszteletre? Lehetetlen, mert Isten sohasem adott ilyen parancsot. Egyáltalán nem mindegy, melyik napot ünnepeljük. Lehet, hogy előttünk ez a kis engedetlenség nem tűnik veszélyesnek, de figyeljük meg, mit mond Salamon sok jónak látszó útról: „Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.” Példabeszédek 16:25. Isten ma hív minket, hogy térjünk hozzá. Felszólít, hogy ne hagyományokat, vagy emberi elképzeléseket kövessünk, hanem járjunk azon az úton, amit Ő kezdetben kijelölt számunkra. „És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjé6
nek, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!” Ésaiás 58:12-14. E csodálatos ígéret a miénk. Csak annyit kell tennünk, hogy elszakadunk a hagyományoktól, és az Urat követjük, még ha ez nehézségekbe is kerül. Készen vagyunk ma este azt mondani: Uram, én Téged követlek, a Te parancsolataidat választom! Mától kezdve ’megemlékezem a szombatnapról, hogy megszenteljem azt’.
7