uisz14 imp.qxd
2006. 12. 01.
9:33
Page 1
új ifjúsáki szemle
IFJÚSÁGELMÉLETI F O LY Ó I RAT
V. É V F O L Y A M 1 . S Z Á M
2 0 0 7 TAVAS Z WWW.UISZ.HU
uisz14 imp.qxd
2006. 12. 01.
9:33
Page 2
Szerkesztõbizottság Bíró Endre Bodor Tibor Földes György Gábor Kálmán Gazsó Ferenc Hunyady György Kozma Tamás Spéder Zsolt Stumpf István
Szerkesztõség Társfõszerkesztõk
Bauer Béla Nagy Ádám
Rovatok Ifjúsági közélet Beke Márton Garas Ildikó Komássy Ákos Kucsera Tamás Gergely Ifjúság és társadalom Beke Pál Nagy Marianna Nyitrai Imre Szentirmai Judit Ifjúság és környezet Csata Zsombor Diósi Pál Kölcseyné Balázs Mária Életmód-élethelyzet Szabó András Tibori Timea Vajda Zsuzsa Kitekintés Bíró Edith On-line szerkesztõ Demeter Bence Szerkesztõségi titkár Ladencsics Virág
www.uisz.hu Kiadja az Új Mandátum Kiadó Lapterv Tördelõszerkesztõ E számunkat
Felelõs kiadó Olvasószerkesztõ
Petrovics Iván = Kiss Gyula = Zátonyi Tibor fotói díszítik. Németh István Nemeskéry Artúr
Szerkesztõség: 1149 Budapest, Fráter György tér 11. Tel./fax: (+36–1) 221–0951, 221–8099 E-mail:
[email protected] A lappal kapcsolatos észrevételeket a
[email protected] címre várjuk. ISSN 1785–1289
Támogatóink Mobilitás
Nemzeti Civil Alapprogram
SZABAD SAJTÓ ALAPÍTVÁNY
Szociális és Munkaügyi Minisztérium
uisz14 tartalom.qxd
2006. 12. 01.
9:37
Page 1
Tartalom Ifjúsáki közélet
Ifjúsák és környezet
Joó Adrienn
P é t e r Pe t r a
Nemzetnevelés a Nemzetnevelésben / 5
Szolnok város ifjúságának helyzete – 2005 / 93
Nagy Ádám
H o r k a i A n i t a – Va r g a I l o n a –
Az ifjúságügy története Magyarországon / 25
Szabó István „A fiatalok mindenre fogékonyak,
Ifjúsák és társadalom
csak kezdeményezni kell…” / 112
Rosta Gergely Ifjúság és vallás – 2004 / 39
Életmód–élethelyzet
Benkó Krisztina
Máder Miklós Péter
Gyermekjogok a nemzetközi jogban 48
A szülõktõl való elszakadási dimenziók
Berényi Eszter
mentén létrejött alcsoportok / 125
Fiatalok nemzeti identitása / 73
Ságvári Bence
Székely L evente
Fiatalok kutatók helyzete Magyarországon / 131
A jövõ médiafogyasztói / 82 Összefoglalás / 150 Szerzõink / 153 Summary / 155 Authors / 158
uisz14 tartalom.qxd
2006. 12. 01.
9:37
Page 2
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 5
Joó Adrienn
Ifjúsáki közélet
Nemzetnevelés a Nemzetnevelésben A Horthy-korszak ifjúsági- oktatási- és kultúrpolitikája több olyan kérdést is felvet, amelyet korábban kevésbé vizsgáltak. Ebben a dolgozatban igyekeztem bemutatni a fiatalok oktatásának, nevelésének változásait a két világháború között.1 A Nemzetnevelés címû katolikus pedagógiai folyóiratban megjelent cikkek alapján nyújtok képet különbözõ véleményekrõl, vitákról. Vizsgálatom kiterjed az iskolán kívüli népmûvelésre és annak kapcsolatára az elemi oktatással és a honvédelmi törvénnyel, valamint a tanítókkal szemben támasztott elvárásokkal. Célom azt volt, hogy a lap általános képérõl, az általa képviselt katolikus tanítóság, illetve tanárság idõrõl idõre jellemzõ álláspontjáról adjak átfogó képet. Tanulmányomban a korszak népoktatási politikájával és a tanítóképzés reformjával kapcsolatos vitákat a Nemzetnevelés címû folyóiraton keresztül igyekeztem bemutatni, s ezáltal néhány hasznos adalékkal gazdagítani a Horthy-korszakbeli katolikus tanítóság reprezentatív nyilvánosságáról alkotható képet.
A Nemzetnevelés címû folyóirat rövid története A folyóirat 1919. október 15-én, Budapesten látta meg a napvilágot (elõdje a Népnevelõ címû lap volt, mely 1895 és 1919 között mûködött). Kezdetben „A Keresztény Szociálista Tanítók Szakszervezetének közlönye. Tanügypolitikai lap. A katholikus tanítóság hivatalos lapja.” alcímmel, zárójelben, a „Népnevelõ” szóval, kéthetente jelent meg. 1922. december 31-ig a lap felelõs szerkesztõje Kocsán Károly2 volt, szerkesztõként pedig Moravitz Lajos tevékenykedett.
A lap szerkezete az alábbiak szerint alakult: – vezércikk: az éppen aktuális témában egy cikk, melyet legtöbbször a fõszerkesztõ, vagy más közismertebb pedagógus ír; – szociális ügyek; – pedagógia; – hírek; – szervezeti élet; – üzenetek; – rendeletek (nem minden számban jelenik meg); – könyvajánló, pályázat. Megállapítható, hogy ezek a rovatok jellemzik a 12–16 oldalas számok tartalmi és formai megjelenését. A lapot ekkor a „nemzeti nevelés”, a „keresztény kultúra” szellemisége hatotta át, melyet Huszár Károly3 kultuszminiszter is megjelölt. Huszár Károly konkrét irányelveket4 nevezett meg, melyeknél a hazaszeretetre való nevelés kulcsfontosságú elemként jelent meg, a „keresztényszocializmus eszméje” jegyében. Trianont követõen 1922 és 1927 között a folyóirat oldalain a „Magyar Hiszekegy”, a „Csonka Magyarország” kezdetû és a „Zászlónk színe piros, fehér, zöld,/ Újra egy lesz a szent magyar föld” jelmondatok voltak olvashatók. Az elsõ változás 1921-ben következett be, amikor a folyóirat alcíme „A Keresztényszociálista Nemzetnevelõk Országos Egyesületének Közlönye * Tanügypolitikai Lap * A katholikus tanítóság hivatalos lapja” lett. Új rovatként a „Gyûléseink” jelent meg. 1922. január 31-tõl (1. sz.) a fõszerkesztõ Erdõsi Károly5 lett. Ez évben a cím alatt csupán a „Népnevelõ”, valamint az „A Katholikus Tanítóság Hivatalos Lapja” alcím szerepelt. Rovatbeosztása a következõképpen alakult: lapszemle, egyesületi élet (itt beszámoltak az
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
5
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 6
Ifjúsáki közélet Egyesület életérõl, tevékenységérõl és gyûléseirõl), hivatalos rész, tárca, rendeletek. Ezután havonta egyszer, 30-án jelent meg a lap. Újabb változás 1924-ben következett be, amikor Erdõsi Károly mellé Öveges Kálmán került fõszerkesztõnek. A folyóirat ekkortól ismét kéthetente jelent meg. A lap alcíme 1925-ben „A Katholikus Tanító-Egyesületek Országos Szövetségének Hivatalos Lapja” lett, az „Iskolán kívüli oktatás” és a „Figyelõ” rovatokkal. 1926-ban csupán formai változás történt, amikor is tartalomjegyzéket készítettek az összefûzött számok elé. A 16. számtól képek és illusztrációk díszítették a lapot. „A katholikus pedagógusok nagyjai” címmel új cikksorozat indult, melyben különbözõ neves pedagógusok életét mutatták be. Az ajánlott könyveket az ifjúság és a tanítóság számára külön listán tüntették fel. Összességében megállapítható, hogy átgondoltabb, kiforrottabb a lap szerkesztése, igazán ízléses a külseje, ami a kor szellemiségét, a klebelsbergi kultúrfölény gondolatát tükrözi. 1927. november 15-tõl (22. szám) Erdõsi Károly mellé új fõszerkesztõ lépett Finta Sándor6 személyében. 1935-tõl a felelõs szerkesztõ ismét a már korábban említett Kocsán Károly lett. Az 1930-as években a lap újra szerkezetváltozáson ment keresztül. Az addig csak egy-egy cikkben megjelenõ ajánlott, illetve kötelezõ irodalom listája most már külön tematikus részben nyert elhelyezést. Ez a centralizált oktatáspolitika mûködésére enged következtetni. Az 1931. szeptember 15-i, 18. számban egy híradás számolt be arról, hogy egy kormányrendelet értelmében kisebb terjedelmû lesz a lap. 1940-tõl a lap átalakult, terjedelme 5–10 oldalra csökkent, szerkezete a vezércikkbõl, hírekbõl, könyvajánlóból és pályázatból tevõdött össze. 1942 januárjától a fõszerkesztõ egyedül Finta Sándor lett, ekkortól a 6–8 oldalas számok szerkezete és tartalma is leegyszerûsödött. A lap a vezércikket, a pedagógiai rovatot, az egyesületi élet híreit, a jegyzeteket, valamint a híreket tartalmazta.
6
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Elképzelések a tanítói szereprõl és az iskolán kívüli népmûvelésrõl Középpontban a revíziós gondolatok A trianoni sokk az oktatáspolitikában is éreztette hatását. A Nemzetnevelés cikkeibõl kiderült, hogy a nevelésben jelentõs szerep jutott az irredenta eszmeiségnek, amely a magyar tanító egyik fontos feladatává lépett elõ.7 Ennek szellemében Magyarország állami életét, azon belül az ún. „fajvédelem” gondolatát, a tanügyét és a nevelésügyét a „mélységes fájdalomból táplálkozó” irredentizmus hatotta át.8 Az iskolás gyermekek testi és lelki nevelését is legnagyobbrészt ennek az eszmeiségnek rendelték alá. Minden tantárgy tanítása alkalmat adhatott, hogy az oktató szóljon a trianoni veszteségekrõl, a megcsonkított ország sorsáról. Moravitz Lajos9 elképzelései között az számított elsõrendû célnak, hogy a tanítás során a „gyermekek lelkében a megcsonkított Magyarország szeretetének megalapozása” érvényesüljön. Fõ elvként érvénysült, hogy az iskolának „nem szabad tudomást venni” a megcsonkított Magyarországról. Ennek szellemében a kultuszminiszter rendeletet adott ki, mely elõírta, hogy a tanítók a földrajztanításban a Nagy-Magyarország térképét használják, valamint a katedra fölött a falon a „Nem! Nem! Soha!” feliratú plakátot helyezzék el.10 Az irredenta szellemiségben megírt tankönyvek is segítették a tanító munkáját. Az irredentizmus számára hasznos propagandaeszköz volt a rádió, melynek feladata olyan vallásos és hazafias nevelés volt, amely nemzeti alapon kívánta szolgálni a kultúrát. A rádió lehetõséget biztosított arra, hogy a határon túli gyermekek a földrajz és a történelem tanulásában magyarországi mûsorok hallgatása során olyan ismeretekre is szert tegyenek, amelyeket az új ország oktatása nem képviselt.11 Különösen azon rádiómûsorok készítését tartották nélkülözhetetlennek, melyek a tanítás szükségességét mutatták be, illetve felhívták a figyelmet a tanítók fontos tevékenységeire. Így a család és a tanító kapcsolata is javulhatott, mivel a rádióhallgatókban egyre inkább tudatosodott, hogy a tanítók feladata a társadalom számára hasznos polgárok nevelése.12
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 7
Ifjúsáki közélet Az analfabetizmus továbbra is igen nagy problémát jelentett, így ezért ezzel a kérdéssel kapcsolatban is kimagasló szerepet kívántak szánni a tanítóknak és az iskolán kívüli népmûvelésnek, melyet a levente-egyesületeken keresztül tartottak megvalósíthatónak. Az iskolán kívüli népmûvelés feladataként a múlt hiányainak pótlását, a továbbképzést, az elemi ismeretek terjesztését és az erkölcsi, anyagi jólét elõmozdítását jelölték meg.13 Ennek keretében elméleti és gyakorlati foglalkozásokat képzeltek el. Az elméleti foglalkozásokon belül a vallásos és hazafias nevelést, az elemi iskola ismereteinek alapos felújítását és rögzítését írták elõ. A gyakorlati foglalkozások során a testnevelést és a katonai kiképzést helyezték a középpontba.14 A tanítók ekkor az „akarat erõsödését” és az „engedelmesség kialakulását” is a levente-egyesületek kebelén belül látták megvalósíthatónak.15 Emellett fontos szerepet kapott a cserkészet, a Szívgárda, a KALOT, a KALÁSZ16 és a dalos egyesületek, hiszen az iskolából kikerülõ ifjú nevelését és oktatását nem látták tanácsosnak abbahagyni.17 A nõnevelés úgyszintén ezt a célt szolgálta, és ennek során a keresztény, családközpontú anya és feleség szerepére készítették fel a lányokat (KALÁSZ, Actio Catolica). Ezek szintén szorosan összekapcsolódtak az iskolán kívüli népmûveléssel.18 Kornis Gyula véleménye szerint a nemzet „újjászervezésében” mindennél fontosabb a nevelés ügye. Kornis a kultúrát „örök” célként határozta meg, ugyanis szerinte annál fejlettebbnek volt tekinthetõ valamely állam, minél inkább kultúrállamként lehetett definiálni. Az állam legfontosabb feladataként a kultúrpolitikát jelölte meg, miközben fontos volt számára az is, hogy a kultúrjavak „helyes termelésérõl és elosztásáról” az állam gondoskodjék, s ezzel a „társadalmi egyensúlyt biztosítsa”. A kultúrpolitikának tehát, Kornis Gyula vélekedése szerint, „alkalmazkodnia” kellett a társadalmi és gazdasági élet változásaihoz. Az akkori problémák fõ okát abban látta, hogy a „mûvelõdési tevékenység minden ágára kiterjedõ, átfogó kultúrprogram” nem egységes.19 Az igazi mûveltség elõfeltétele, ezek szerint az, hogy „a mûveltségi anyag teljességgel megfeleljen az egyén fogé-
konyságának”, mivel igazi mûveltség ilyen módon volt hivatott a társadalom „eleven erejévé” válni. A legsürgõsebb feladatot ezért a nemzeti érzés pozitív ápolásában, az „ifjúság lelkének” az internacionalizmus szellemétõl való megvédésében, egyszóval a magyar intelligencia tudatosan irányított „hungarizálásában” látta.20 Váradi József 21 csupán azt tekintette igazi kultúrának, ami az „igazság szolgálatára képesíti” és „egyesíti az egyéneket”. Mindehhez nélkülözhetetlennek tûnt az egész iskolaszervezet gyökeres megreformálása. Az „akarat nevelését” tekintette a legfontosabbnak az egyén szintjén, hiszen a kultúra az „erkölcsi és szociális érzés finomságában”, a lelkiismeret „éberségében” és az „öntudatos, tetterõs alkotásra törekvõ akarásban” van. Váradi József azt is hozzátette, hogy így az „igazság eszméjére törõ nemzeti akarat” megformálása szükséges az iskolaszervezet kialakításában is. A mûvelõdés egységessé tételéhez a nemzeti eszme összefogásának és összetartó erejének szükségét hangsúlyozták.22 A kulturális intézkedések egyik lépéseként 1920. április 15-tõl egy rendelet szabályozta, hogy nem lehet olyan filmeket vetíteni a mozikban, amelyek a „fennálló törvények, rendeletek”, illetve az állambiztonság vagy a honvédelem érdekeit sértik, nem is szólva a „közrendet, jó ízlést, közerkölcsöt” ért sérelmekrõl.23 A kultúrfölény szempontjából fontossá vált az ország lakosainak, kiváltképpen a falun élõk kultúrszintjének emelése, az analfabéták számának csökkentése, valamint a trianoni döntések következtében elõállt katonai hiány pótlása. Már az 1920-as évben felmerült annak a gondolata, hogy leventeegyesületek keretében lehetõséget biztosítsanak ezek megvalósítására. Ezzel kapcsolatban Karafiáth Jenõ 24 1920 õszén benyújtotta a testnevelési törvény tervezetét,25 mely lehetõséget biztosított ezen problémák megoldására. Ennek kapcsán Haller István megállapította, hogy „a testnevelés ügyének nagy a nemzeti jelentõsége”, és olyan ötlet is felmerült, hogy az elemi felsõ osztályokban, ifjúsági és legényegyesületekben, valamint a MOVE-ban állítsanak fel céllövõ egyesületeket.26 Mindezen intézkedések egy olyan folyamat részei voltak, amely végül az 1921-ben létrejött testnevelési törvényben csúcsosodott ki.27
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
7
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 8
Ifjúsáki közélet Nemzeti újjáépítés a kultúrfölény jegyében (1922–1931) Az 1920-as években mélyreható változások következtek be az oktatáspolitikában. Az oktatási reformok idõszakát Gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) neve fémjelezte, aki 1922. július 16. és 1931. augusztus 24. között volt vallás- és közoktatásügyi miniszter.28 Ezt a kultúrpolitikai idõszakot az ún. kultúrfölény gondolata jellemezte, melynek lényege Klebelsberg szavai alapján a következõkben ragadható meg: „…a trianoni békediktátum kicsavarta kezünkbõl a fizikai fegyvereket. A magyar bátorság, hõsiesség tétlenségre van kárhoztatva; ezért csak a kultúra fegyvereire támaszkodhatunk, a magyar szellem diadalai döngetik Trianon kapuit. Állítsuk a pedagógia ezen új fegyverét is arcvonalba Trianon ellen, mert ezzel is közelebb jutunk Magyarország feltámadásához!”29 Ennek az eszmeiségnek a szellemében vált kitüntetett feladattá a tanyasi népiskolák építése, és a meglévõk fejlesztése. A kultusztárca folyamatosan nem lebecsülendõ arányban vont el összegeket a költségvetésbõl a saját céljaira. Így például 1925 és 1926 között 29 milliárd aranykoronát különítettek el népiskolák építésére, ebbõl 4 milliót a tanyasi népiskolák számára. Klebelsberg Kunó úgy vélte,30 hogy csak a felekezeti, katolikus hitvallásos iskola rendelkezik azon szellemiséggel, felkészültséggel és eszközökkel, amelyeket „semmiféle politikai változás nem befolyásol”. A tanítóság a Klebelsberg Kunó által említett kultúrpolitika irányát kívánat követni, támogatva, hogy „stabil alapokkal rendelkezõ” egyházi iskolák létesüljenek a falvakban. Kocsán Károly és dr. Horváth Gyõzõ 31 Magyarország felemelkedését elsõsorban a katolikus iskolákban látta.32 Az említett gondolathoz kapcsolva, a tanítóság, az ifjúság mûvelõdését és nevelését az iskola kiemelkedõ feladatának tekintette. Szerintük a katolikus iskola hivatása az iránymutatás volt, amely meghatározta, hogy merre haladjon az ifjúság lelki fejlõdése és tudásának „kiszélesedése”.33 Az önmûvelõdésre való igény kialakulását volt hivatva
8
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
elõsegíteni a „jól megválogatott”, irodalmi értéket képviselõ ifjúsági munkák (pl. ifjúsági lapok) létrehozásával és terjesztésével.34 A keresztény-nemzeti szellemiség szempontjából „kívánatosnak” és „jogosnak” tartották az irodalmi termékek cenzúrázását az ifjúság „akaratának és világszemléletének” megalapozása céljából.35 A tanítók úgy gondolták, hogy nemcsak az egyház feladata a vallásos nevelés,36 hanem az államé is, mivel az volt a véleményük, hogy a „vallásos alattvalók könnyen kormányozhatók, nem lázadoznak”.37 Amely állam a kultúrát a zászlajára tûzi, annak nagy gondot kell fordítania polgárainak vallásos nevelésére.38 Az az elképzelés honosodott meg a tanítók körében, miszerint tekintélyüket úgy õrizhetik meg, ha képesek rendszeres önképzéssel gyarapítani tudásukat, és hivatásszerû kötelességüket lelkiismeretesen látják el, mind az iskolában, mind az iskolán kívül. A tanítók közül sokan úgy vélték, hogy a belsõ szépség mellett a „külsõ csín ápolására” is gondot kell fordítani, mert a tekintély kivívásához ez is hozzátartozott.39 A politikában pedig az általuk helyesnek ítélt útra kellett terelniük a népet.40
Oktatáspolitikai hangsúlyváltás a nemzetnevelés tükrében (1932–1944) Az 1930-as években megváltoztak a tanítókkal szemben támasztott elvárások és az igények. Ez az 1920-as évekhez képest változásokat tükrözött, miközben folytatta és ki is egészítette azt. E korszak Hóman Bálint41 nevéhez fûzõdik, aki 1932. október 10. és 1938. május 13., majd 1939. február 16. és 1942. július 3. között töltötte be a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciót. 1938-ban Budapesten tartották az eucharisztikus világkongresszust, melynek – az általam vizsgált lap szerint – kulcsszerepe volt abban, hogy a „világbéke szimbólumává vált”.42 A katolikus tanítók úgy vélték, hogy a nevelõi hivatás és az eucharisztia eszmeisége összekapcsolódik, hiszen, aki „Krisztust követi”, az megérti hivatását, és nem pusztán kenyérkereseti lehetõségnek látja munkáját, hanem segíti az önnevelést, a tanítók munkája valódi
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 9
Ifjúsáki közélet küldetés és hivatás lesz. A katolikus világnézet kialakítása céljából igen fontos volt az ún. „keresztény–nemzeti–szociális”-érzék fejlesztése a gyermek lelkében. A cél elérése a gyermekek érzelmi és értelmi nevelését feltételezte. A tanító feladata volt tehát, hogy a diákokat a tudatos hitre és áldozatkész hazaszeretetre nevelje. 1940 telén, a X. egyetemes tanítógyûlésen Hóman Bálint is meghatározta azokat a tanítói feladatokat, amelyek a nemzetnevelés területén szerinte kimagasló fontossággal bírtak: nemzetnevelõ munkát, a mûvelõdés színvonalának emelését, erkölcsös nevelést, valamint a tehetséges gyermekek kiválasztását és támogatását.43 A szociális igazságot a krisztusi tanítás megvalósításában látták. Ennek megfelelõen szükségesnek vélték, hogy a tanító a növendékekben és gyermekekben a szociális érzékenységet kialakítsa. Az eucharisztia mellett fontos jelentõséggel bírt a Szent Jobb és Szent István tisztelete. Minden katolikus számára példaképpen jelent meg Szent István szellemisége, hiszen nagy szerepe volt Magyarország keresztény állammá tételében.45 Ennek a szellemiségnek jegyében vezettek be 1935-tõl egy állami imádságot, melynek használata kötelezõ lett. 1938 tavaszától új állami imádságot írtak elõ, amelyet konkrétan meghatározott formában a tanítás kezdete elõtt és után kellett a diákoknak elmondaniuk. Ugyanebben az évben Serédi Jusztinián hercegprímás kiadta 2957/1938. számú rendeletét, melyben az ifjúság valláserkölcsi és hazafias nevelésére szólított fel.46 Visszatérve a tanítókkal szembeni elvárások változásaihoz: az 1930-as évek végén a Nemzetnevelés oldalain az a gondolat fogalmazódott meg, hogy a történelmi változások új típusú kihívások elé állították a tanítókat, miáltal nem csupán kiforrott módszertani ismeretekkel kellett rendelkezniük, de egyéb elméleti és gyakorlati tudásra is szert kellett tenniük, így például a katonai szakismeretekre a leventeoktatás miatt, sõt az is szükségessé válhatott, hogy földmûvelési tanácsokkal lássák el növendékeiket, miközben a rajz és az ének sem szorulhatott háttérbe. A kézügyesség megléte ugyancsak elengedhetetlen feltétel volt, a kántori feladatok ellátása úgyszintén. Gazdasági ismeretekre is oktatták a tanítókat,
ami kezdett nélkülözhetetlenné válni a folyamatosan változó világban.47 1935-tõl elkezdték a modern technikai eszközöket alkalmazni a tanításban, elsõsorban a középiskolákban, de használatuk az elemi oktatásban is szükségesnek látszott. A katolikus egyház felmérte az új technika hasznosságát, melyet a rohanó világ követelményként támasztott. „Magyar katolikus filmgyártás” létrehozásának gondolata is felmerült az erkölcsös nevelés érdekében.48 Az iskolai újság szerepét is jelentõsnek tekintették a tanítók, mivel a gyermekek nevelésében nagy segítséget jelenthetett. Olyan cikkek megjelentetését tartották szükségesnek, amelyek a gyermekek érdeklõdésének megfeleltek.49 A bécsi döntések50 eredményeit a tanítóság örömmel üdvözölte. Büszkén vallották, hogy ezen döntésekben a magyar tanítóságnak kimagasló szerepe volt, mert a katonákat õk nevelték hazaszeretetre, kötelességtudatra. Sok tanító vágya mégis a Nagy-Magyarország helyreállítása volt.51 A visszacsatolt területeken élõ magyar tanítók bátorságát is dicséretre méltónak tartották.52 Az õsi, a magyar parasztság által õrzött eredeti magyar kultúrát tekintették értéknek, míg az „idegennel túlságosan” keveredett városi „úriosztály” kultúráját nem.53 Ezen történelmi események és a korszak szellemiségének megfelelõen ekkor tették kötelezõvé a magyaros formaruha viselését, melyet a pedagógusoknak példamutatás céljából maguknak is hordaniuk kellett.54 Sokan úgy vélték, hogy a magyar embernek magyaros ruhát kell hordania, „miközben magyaros stílusú lakásban lakik, magyar nótát énekel”, és erkölcsi értéke is a magyarságot képviseli.55 A magyar nyelv mûvelését és a helyes beszédet nemzetvédelmi és vallási okból igen szükséges elemként emelték ki.56 Mivel a tanító a magyar kultúra képviselõje, s feladata volt a gyermekekben hazafias érzelmet és nemzeti önérzetet kialakítani, fontosnak tartották, hogy minden magyar tanító magyar nevet viseljen.57 A magyar névre büszkének kellett lenniük, és nem tartották kedvezõnek, ha a tanítók neve idegen hangzású, illetve ha egy külföldi utazás alkalmával külföldön nem ismerik fel, hogy ki magyar. Sok megyében ingyen magyarosították akkoriban a tanítók nevét.58
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
9
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 10
Ifjúsáki közélet A honvédelmi törvény megszületése és kapcsolata az iskolán kívüli népmûveléssel A „magyar öntudat” és „magyar lelkiség” erõsítése elsõdlegesen a leventeintézmények keretében zajlott, azonban felmerült ezzel kapcsolatban a törvényi szabályozás igénye is.59 A „honvédelem és népoktatás” rendszerét szorosabban kívánták összekapcsolni. Mivel a lap szerint Magyarországnak „történelmi rendeltetése” volt a Kárpát-medencében, igényt fogalmaztak meg a cikkek írói, miszerint ehhez a jogi feltételeket is biztosítani kell. Néhány tanító a honvédképzést huzamosabb idõn át szükségesnek tartotta, fõképp a leventeintézetek keretében, olyan formában, hogy a 13–15 éveseket apródnak, a 16–18 éveseket leventének, a 19–21 éveseket lovagnak, a 22–24 éveseket pedig honvédnek hívták volna.60 Az iskolán kívüli népmûvelést óhajtották a leventeképzéshez kapcsolni. A honvédelmi nevelést elõmozdíthatta a hazafiakról, hõsökrõl szóló könyvek olvasása, dalok éneklése, a hõsökre való emlékezés, valamint a testnevelésórákon a katonás fellépés gyakorlása. Nemzetvédelmi szempontból a tehetséges diákok felismerését és támogatását is szükségesnek tartották. A honvédelem egyik kulcsfontosságú szegmense a légoltalom volt, amelynek oktatását a népiskolákban is nélkülözhetetlennek vélték.61 Az elméleti és gyakorlati oktatást is fontosnak tartották: a gyermekeket ismeretekkel kívánták ellátni a különbözõ gázok, fegyverek mûködésérõl és arról, hogyan kell menteni embereket és állatokat veszélyhelyzetben, mi a teendõ gáztámadás vagy tûz esetén. Az iskolafenntartóknak a legszükségesebb légoltalmi mentõfelszereléseket be is kellett szerezniük. Az iskolák légoltalmi kiképzõ munkáját úgyszintén el kellett kezdeni, míg a heti három testnevelés óra alkalmával a gyermekekkel gyakorlatoztatni kellett.62 A említett igények és elképzelések tükrözõdtek a honvédelmi törvényben.63 Ennek megfelelõen a bíboros hercegprímás 1721/1941. számú rendelete64 kimondta, hogy a nyilvános iskolák helyiségeinek, udvarának, sporttelepeinek, valamint a testnevelés céljára szolgáló berendezéseknek és felszerelési tárgyaknak a leventeképzés céljaira történõ igénybevétele kötelezõ. A kalocsai érsek V. számú körlevelében65
10
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
arra szólított fel, hogy az illetékesek kezdjék el a légoltalmi felszerelések (gázálarc, acélsisak) beszerzését.66 Mivel a honvédelmi törvénnyel szoros kapcsolatban állt a leventenevelés, így fontosnak tûnt, hogy ne csak a fiúk képzésével és nevelésével foglalkozzanak, hanem a leányokra is figyelmet fordítsanak.67 Dr. Kokas Eszter (a leánylevente-mozgalom vezetõje) megfogalmazta a leány-leventeintézmények célját, amely szerint a leányifjúságot a „hagyományos nõi erények” szellemében, a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a „magyar anya feladataira” és a honvédelemre kell elõkészíteni.68 Azt is meghatározta, hogy a leány-leventeintézmények a mûködésüket valláserkölcsi alapon, a „nõi lélek sajátos tulajdonságaihoz igazítva”, az egyházzal és az iskolával összhangban fejtsék ki. Az oktató-nevelõ munka tartalmazta a testedzést, az egészségügyi ismeretek közvetítését, a helyes táplálkozásról, betegápolásról, csecsemõápolásról, elsõsegélynyújtásról és a háziasszony szerepérõl szóló elõadásokat.69
Álláspontok az elemi népiskola reformjáról A konkrét lépések megtétele az elemi népiskola fejlesztése érdekében Az 1924-es év során a Nemzetnevelésben is felerõsödött az elemi népiskola nyolcosztályossá bõvítésének gondolata.70 Felmérték azt a problémát, hogy a hatéves elemi oktatás kevésnek bizonyult a tananyag befogadására. A tanítók többsége úgy vélte, hogy a népoktatás reformjával nem csupán a nép mûveltségének emelése, hanem a tanítói kar nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülése is elérhetõ. Rámutattak arra a megoldási lehetõségre, hogy a tananyag 8 év alatt elsajátítva könnyebben feldolgozható a gyermekek számára és tartósabb tudást biztosít. Kialakult egy vitasorozat a tanítók, valamint a közép- és polgári iskolai tanárok között. A tanítóság célja az volt, hogy a nyolcosztályú népiskola felsõ osztályaiban is taníthasson. A tanárok egy része ugyanakkor a tanítóság képzettségét hiányosnak találta, munkájukat nem értékelték, és úgy vélekedtek, hogy a szaktárgyak tanítására valódi
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 11
Ifjúsáki közélet szakemberek szükségesek, a tanítóképzõben pedig ilyen magasabb szintû képzettségre nem lehetett szert tenni. A tanárok tehát mindezt úgy képzelték el, hogy a négy alsó évfolyamot a hagyományos értelemben vett elemi iskola kövesse, ahol a tanítóképzõ 5–6 évfolyamát végzett tanítók taníthatnának. A felsõ tagozat négy osztálya pedig a középfokú iskolák alsó tagozataként mûködött volna, ahol a közép- és polgári iskolai tanárok okították volna a növendékeket. A tanítóság ezzel szemben azzal érvelt, hogy ha valóban hiányos a tanítók tudása, akkor azt az alapképzés emelésével, nem pedig a tanítóképzõ évfolyamainak növelésével lehet megváltoztatni.71 Klebelsberg Kunó a nyolcosztályú népiskola felállításáról szóló nyilatkozatában kifejtette, hogy engedélyezné azon községek számára a nyolcosztályú népiskola felállítását, melyek saját erejükbõl, autonóm hatáskörükben ezt megtehetik.72 Klebelsberg törvényjavaslatot is készített, mely az alábbiakat tartalmazta: 1. A tankötelezettség 6 évfolyamról 8 évfolyamra való emelése bizonyos városokban és községekben – amelyek erre alkalmasak – engedélyezhetõ legyen. 2. Tanyai iskolák építésére 2,5 millió aranykoronát óhajtott a költségvetésbõl elkülöníteni, mely elõsegítette az analfabetizmus elleni harcot, de a túlzsúfolt iskolák felszámolását is. 3. A nõnevelés kérdésérõl szintén nyilatkozott, többek között azt, hogy modern nyelveket tanulhattak a latin és a görög helyett, melyeket a legtehetségesebb diákok megtarthattak tantárgyként. 4. A Károlyi-birtokok jövedelmének tanügyi célokra való felhasználását ugyancsak szerette volna elérni.73 1926-ban kiadták a 24.100/VIII. sz. rendeletet,74 mely biztosította a mezõgazdasági népesség gyermekei számára az elemi iskolát tanyákon, pusztákon, telepeken és községek belterületein.75 A Nemzetnevelés cikkei beszámoltak arról, hogy 1927 végén az Országgyûlésben megindult a harc a nyolcosztályos elemi népiskola kiépítése mellett és az ez ellen felszólalók között. A Felsõház elvetette a Képviselõháznak
azt a határozati javaslatát, amely az elemi oktatásnak a nyolc évre való kiterjesztésérõl szólt. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter ekkor ismételten felemelte hangját a népiskola nyolcosztályúvá való fejlesztése érdekében. Az Országgyûlés elvileg ehhez hozzá is járult, azonban a Felsõház tagjai arra hivatkoztak, hogy nem állt rendelkezésre anyagi fedezet a nyolcosztályú népiskola kialakításához szükséges új iskolaépületek felépítésére. Erre a Felsõház tagjait az a vád érte, hogy számukra a nép kultúrájának fejlesztése nem fontos. A Nemzetnevelés cikkeinek tanúsága szerint a tanítók a felsõházi felszólalásokat „kultúraellenesnek” minõsítették, mivel Magyarország maradt volna így az egyetlen állam Európában, amelynek nem volt fejlett népoktatása.76 A vita során kiderült, hogy a Felsõház valójában nem a bõvítést ellenezte, hanem csupán késõbbre kívánta azt halasztani. A lap oldalain történt megnyilatkozásokból azonban kitûnik a tanítók azon megállapítása is, hogy a földmûves nép ellenezte a hat osztály kibõvítését, mivel a gyermekre igényt tartottak a mezõgazdasági munkáknál. A reform mellett érvelõ tanítók szerint a tanító elsõdleges feladata az volt, hogy a falu népét lehetõleg a fejlesztés szükségességérõl meggyõzze, rávezetve õket arra a felismerésre, amely szerint nekik is hasznuk származik majd abból, ha gyermekeik több osztályt végeznek el. Ezért három pontban megfogalmazták, miért fontos a hat osztály bõvítése: az erkölcsi gyermekvédelem, a helyes pályaválasztás és az irredentizmusra való nevelés szempontjából. Azt is meghatározták, hogy mindezen célok eléréséhez állami intézkedések létrejötte is szükséges, így például: írja elõ törvény, hogy a választójoghoz kötelezõ a nyolc osztály elvégzése, állami közüzemekben és az iparos-kereskedõtanonc képesítésénél szintén kötelezõ elõfeltétel legyen a nyolc osztály. Azt is fontosnak tartotta, hogy a 14 évnél fiatalabbak iskolai mulasztásait szigorú ellenõrzésnek vessék alá. A tanítók kiemelték, hogy a nyolcosztályú képzés tananyaga ne a hat osztály tananyagával legyen azonos, hanem bõvített ismereteket közöljön.77 1928 tavaszán Kocsán Károly országgyûlési beszédében kifejtette,78 hogy nagy szükség van a nyolcosztályú elemi népiskola kiépítésére, mivel a környezõ országokban már régen
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
11
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 12
Ifjúsáki közélet megvalósult ez a szintû népoktatás. Horthy Miklós kormányzó 1928. július 28-án a nyolcosztályos elemi népiskola megvalósítása érdekében leiratot intézett – Eötvös József népiskolai törvényének 60. évfordulója alkalmából – Klebelsberg Kunóhoz, amelyben felszólította a minisztert, hogy készítsen törvényjavaslatot a nyolcosztályos népiskola tíz éven belül történõ megvalósításáról. Ennek szükségességét azzal indokolta, hogy az 1926. évi VII. tc.79 a gyakorlatban megvalósult: felépült majdnem ötezer tanterem és tanítói lakás. Megállapította, hogy a következõ három évben 200 ezerrel nõ majd a tanköteles gyermekek száma, így még háromezer tanteremre és tanítói lakásra lesz szükség.80 Klebelsberg Kunó a népoktatás kiterjesztését elõnyösnek látta a társadalmi ellentétek kiegyenlítésében, elsõsorban a munkások mûveltségének növelése révén, ugyanis a termelésben a minõség ezáltal javulhatott, de a polgári jogok gyakorlása, az állami és közügyekben való részvétel tekintetében is jelentõs lehetett. Klebelsberg kifejtette, hogy a nemzeti öntudat erõsítése és a mûszaki-technikai ismeretek bõvítése nélkül elképzelhetetlen az elemi népoktatás fejlesztése. A kultuszminiszter ezt követõen dolgozta ki a nyolcosztályos elemi népiskola tíz év alatt történõ megvalósításáról szóló tervezetét, és felkérte az Országos Közoktatási Tanácsot, hogy készítse el õ az idevágó törvényjavaslatot.81 Az 1928. évi 1973. sz. kormányzói rendelet bevezette a nyolcosztályos elemi népiskolát, de még nem kötelezõ jelleggel, hanem azon iskolák számára, melyek ezt vállalni tudták.82 A klebelsbergi kultúrpolitika kimagasló eredményeként 1929 szeptemberében átadták az ötezredik tantermet a tanítói lakással. Az analfabéták száma csökken, miközben a mezõgazdaság és az ipar egyre intenzívebben fejlõdésnek indult.83 Klebelsberg Kunó 1930. december 19-i felsõházi beszédében az alábbi meggyõzõdésének adott hangot: „A magyar nemzeti tradícióknak és a hagyományos magyar kultúrpolitikának, csak a népiskolának egy olyan elgondolása felel meg, hogy a nemzeti gondolatot összefogjuk a valláserkölcsi gondolattal; és ezt a koncepciót leginkább a hitvallásos iskola, az egyházi is-
12
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
kola valósíthatja meg …. Az igazat megvallva én a népoktatás terén az állami iskolát egy kisegítõ iskolafajtának tartom.” 84 Mivel a nyolcosztályos elemi népiskola kiépítéséhez nélkülözhetetlen volt a kellõ mennyiségû és minõségû tanterem megléte, ezért a Vallás- és Közoktatási Minisztérium kiadta a 60.901/1937. VI. számú átiratát, mely meghatározta az elemi iskolák fejlesztésénél követendõ elveket és eljárásokat. Az átirat kimondta, hogy a veszélyes állapotban lévõ iskolaépületeket kötelezõ lebontani és újat építeni. Ennek keretében elrendelte, hogy az újonnan épülõ tantermek ne legyenek túlzsúfoltak, a kor követelményeinek feleljenek meg, ezenkívül pedig tanítói lakások minden esetben épüljenek hozzájuk.85 Hóman Bálint 1939. június 6-án, Székesfehérvárott tartott beszédében kifejtette, hogy mûvelõdéspolitikai tekintetben alapvetõ a nép mûveltségének emelése, mivel ezáltal mindenki jobban gyarapíthatja a maga, a családja és a közösség javait. Tehát a mûveltség emelésének végett kidolgozásra került a tankötelezettség megváltoztatásáról szóló törvényjavaslat, amelynek keretében gondoskodtak a nyolcosztályos népiskola országosan történõ, fokozatos kiépítésérõl. A falu és a város népe számára a mezõgazdasági, az ipari és a kereskedelemi szakoktatás kiépítését is célul tûzte ki. Terve volt a népmûvelési törvény megalkotása is, amelynek keretében gondoskodni kívánt a szabadidõ-mozgalom elindításáról.86 A nyolcosztályos elemi népiskolára a népmûvelés „nemzetmentõ feladata” céljából ugyancsak szükség volt. Ez a „nemzetmentõ” feladat biztosította ugyanis az ún. „szellemi fegyverkezést” az életre és a „magyar jövõre”, eszköze pedig a 18 évig tartó tanulás lehetett. 1940 nyarán az országgyûlés tárgyalni kezdte a nyolcosztályos elemi népiskola törvénytervezetét, és így létrejött az 1940. XX. tc.87 A törvényben meghatározták az elemi népiskola alapvetõ nevelési feladatait, ezek közt kiemelkedõ jelentõsége volt a gyermekek vallási és erkölcsi nevelése, az alapmûveltség fejlesztése, miáltal az életben való helytállásra igyekeztek a gyermekeket tanítani.88 A nyolcosztályú népiskola megvalósulását a tanítók közül néhányan csalódásként élték
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 13
Ifjúsáki közélet meg, mivel a gyermekek falun 14 éves korukig nem tudtak minden nap iskolába járni. A gyermekek mezõgazdasági munkákon való részvétele és a szegénység nagyon megnehezítette a nyolcosztályos rendszer bevezetését.89 Az 1925-ben megvalósult tanterv mindeközben nem emelte az eddigi 6 évfolyam anyagát magasabb színvonalra. A hat éven át mindennapi, és 12–14 éves korban 8-10 hónapos heti 1 napi oktatás-nevelés nem bizonyult elegendõnek a fegyelemre nevelés szempontjából sem. Új törvényt tartottak tehát szükségesnek, amely mind az oktatást, mind az istentiszteletre járást 9x12 hónapra terjesztette volna ki. Némely tanító a felekezeti népiskolák visszafejlesztését látta az új törvényben, mivel olyan elképzelés is napvilágot látott, ami külön választotta volna a felekezeti alsó és az állami felsõ tagozatot.90 A katolikus tanítók a koedukált oktatást felsõ tagozatban nem tartották helyesnek, melyrõl szintén elmélkedtek néhányan. A gyermekek túlterhelése ellen is felemelték szavukat (a tananyag 7. és 8. osztályban legyen megosztva, így alaposabb feldolgozásra több idõ jut).91 A bécsi döntések következtében még egy sajátos és érdekes probléma merült fel. Mivel a visszacsatolás elõtt a határon túli területeken már mûködött a nyolcosztályos elemi népiskola, így a visszacsatolás után ezeken a területeken tovább mûködött ez az iskolatípus, míg az ország többi területén még nem létezett. Errõl az 133.200-IX/1939 rendelet is rendelkezett.92
Különbözõ vélemények a tanítóképzés reformjáról A probléma újrafogalmazása, és újabb viták a tanítóképzés reformjáról A tanítóképzés reformjával a Nemzetnevelés oldalain 1920-ban kezdtek el foglalkozni. A tanítók 4-rõl 6 évre óhajtották emelni a képzés idejét.93 A tanítók megbecsülését mindez kétségtelenül növelte volna, magasabb kvalifikáltságot nyújtva számukra.94 1920-ban a 86.377. VIII. b. számú rendelet valóban 6 évre emelte a tanítóképzés idõtartamát,95 azonban a tanítók és a tanítóképzõ tanárai az intézkedéssel szemben
foglaltak állást. Amíg a tanítóképzõ intézeti tanárok a 6 évfolyamú tanítóképzés mellett érveltek, addig a tanítók a középiskolai érettségire épülõ kétéves tanítóképzõt tartották volna jónak. Azért nem tekintették kívánatosnak a hatéves tanítóképzõt, mert akkor 14 évesen kellett pályát választania az ifjúnak, valamint ez a hatéves képzés nem képesített semmi másra, mint kizárólag tanítónak. Ha viszont valamelyik diák mégsem szeretett volna tanító lenni, nem tudott a képesítésével máshol továbbtanulni, illetve dolgozni. A következõkre hivatkoztak: „…ma háborút viselt, két forradalmat átélt, szocialista, tán kommunista maszlagokkal telített nép elõtt csak a föltétlen és biztos tudás, a minden körülmények között helyt álló férfi imponál. … A tudás tehát fegyver, mellyel harcolva majdnem biztos a gyõzelem.” (Aczél Béla, állami tanító)96 Olyan vélemények is napvilágot láttak, melyek szerint a hatéves tanítóképzés megfelelõ lenne, azzal módosítva, hogy különvizsga után (szükség esetén négy évig latint is tanultak volna a diákok) a képzésforma is adott volna kibõvítve érettségit akadémiai képzéssel az 5. és 6. évben.97 Más tanítók kifejtették óhajukat, hogy a tanítóképzõt fõiskolává szervezzék át, a tanítóképzõbe pedig ne a négy középiskolából lehessen menni, hanem az érettségi után, és a tanítóképzõ mint fõiskola két évfolyamú szakiskola legyen.98 Az 1920-as rendelet megvalósulása ellenére az ötéves tanítóképzés mûködött. Az ehhez tartozó új állami tanterv az elemi oktatáshoz „Tanterv és utasítás” címen 1925-ben született meg. Az új tanterv az élet szükségleteinek, kívánalmainak óhajtott eleget tenni, „összhangba akarva hozni a népiskola belsõ életét a nemzet gazdasági, társadalmi, mûvelõdési életével”. A katolikus tanítók nagy része nem volt elégedett ezzel az új állami tantervvel, mert úgy vélték, hogy nehéz a gyakorlatba átvinni, túl nagy szabadkezet biztosított a tanító számára, miközben nem nyújtott neki kellõ támogatást.99 Az 1926–1927-es katolikus népiskolai tanterv részben megoldást nyújtott ezen problémákra.100 A Nemzetnevelésben a tanítóképzésrõl folytatódott vita során a véleményalkotók két táborra
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
13
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 14
Ifjúsáki közélet oszlottak. Ezek egyike a tanítóképzés fõiskolai jellegûvé tétele mellett foglalt állást, így Kocsán Károly és dr. Becker Vendel101 például egy középfokú érettségire épülõ fõiskolai képzést tartott szükségesnek. Ennek megvalósítását Kocsán Károly azért tartotta nélkülözhetetlennek, mert az „egész nemzet kultúrmértékének” emelése volt a cél, melyhez a tanítóképzés és népoktatás teljes reformja elkerülhetetlennek tûnt, miközben a nyolcosztályos népiskola kialakítása szintén szükségessé tette a tanítóképzõ szintjének emelését.102 Mindezekkel szemben – a másik tábor – dr. Fináczy Ernõ103 és a tanítóképzõ intézeti tanárok többsége azon az állásponton volt, hogy a tanítóknak elegendõ a meglévõ képzõk kifejlesztése, a fõiskolai jelleg kialakítása pedig nem szükséges.104 Anyagi gondokra hivatkoztak, minthogy a tanterv átalakítása, valamint a gimnáziumot vagy fõiskolát végzett tanítók létminimumának emelkedése pénzt vont volna el az államkasszából.105 Fináczy Ernõ is emelni akarta ugyan a tanítók mûveltségét, de ezt azzal kívánta elérni, hogy a 4. évfolyam végén szelekciós vizsgát tett volna kötelezõvé számukra. A jó eredményt elért tanulók mehetnének a pedagógiumba, a közepesnél rosszabb eredményt elért tanulók pedig maradtak volna még további két éven át a tanítóképzõben, s õk lettek volna az ún. „fölemelt nívójú tanítók”. Az alsó tagozat IV. osztályú tanulói más egyetemi vagy fõiskolai tanulmányra is lehetõséget biztosító tanítóképzõi érettségit tehetnének. Az 1928-ban tartott III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus106 olyan határozatot hozott, amely szerint a gimnáziumi érettségire épülhetett a tanítóképzõ: fõiskola jellegû vagy a pedagógiai akadémia.107 A tanítói oklevelet illetõen az is felmerült megoldásként, hogy csak a tanítóképzõ fõiskola felsõ tagozatának elvégzése és a „szakvizsga”108 után lehessen azt megszerezni. 1928 végén, majd az 1929-es év folyamán egy újabb álláspont bontakozott ki, mely szerint a tanítót csak egyetemi végzettség teszi alkalmassá az új kompetenciák és tudás megszerzésére. Cséka Sándor tanító elképzelése szerint a tanítónak az egyetem elõtt nyolcosztályú tanítóképzõ gimnáziumba kellene járnia, ahol latin és görög helyett németet tanulna, így ha a tanítói pályára alkalmatlanak bizo-
14
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
nyult, az érettségi birtokában más egyetemen vagy fõiskolán is tovább folytathatta tanulmányait.109 Latin- és görögnyelv-tudás nélkül azonban a tanulónak valójában nem állt módjában más egyetemre vagy fõiskolába felvételt nyernie. Az egyetem gondolatát ellenzõk azon a véleményen voltak, hogy ha más egyetemre is mehetnek a diákok, akkor aligha fogják a tanítói pályát választani. Balla Sándor, dr. Becker Vendellel egyetértésben, inkább a fõiskolai végzettségû tanítói pályát kívánta vonzóvá tenni.110 Dr. Becker Vendel ugyanis úgy vélte, hogy a tudományegyetemek szerepe a tudomány felderítetlen kérdéseire választ adni, a tanítóképzõ feladata ezzel szemben ezen ismeretek közvetítése, így továbbra is a középiskolai érettségire épülõ 2 éves fõiskolai tanítóképzõ gondolatát tartotta megvalósíthatónak.111 Dr. Szilágyi Kornéliában az internátus gondolata is felmerült, ahol valódi oktatás-nevelés folyna, mely a növendékeket önnevelésre, rendezett élet kialakítására készítené fel, „szociális érzésû emberré, szilárd jellemûvé” nevelné, valamint a képzõhöz tartozó kis kertben gyakorlati és gazdasági képzést folytatnának.112
Egy régi álom törvényi formát ölt Az 1930-as évek folyamán is folytatódott a vita a Nemzetnevelés hasábjaiban a tanítóképzés reformjáról. A szakmûveltség szempontjából szükségnek tûnt a fõiskolai tanítóképzés kialakítása, mert lépést kellett tartani a gyors ütemû változásokkal, hogy az élet újszerû viszontagságaival szemben is felkészült embereket nevelhessenek. A tanítók úgy vélték, azért is van szükség a reformra, mert a nép gazdasági szempontú nevelése igen fontossá vált. „Be kellett láttatni”, hogy a „minden oldalról fenyegetõ gazdasági krízisek” szorításából csak önsegítéssel lehetséges megmenekülni. Abban mind a tanítók, mind a tanárok egyetértettek, hogy a reform szükséges, azonban eltérõ vélemények jelentek meg. Dr. Sulyok Kálmán szerint a végzõsöknek öt év tanítóképzõ elvégzése után érettségi végbizonyítványt kellett volna kapniuk, majd ezt követõen három évig segédtanítóként mûködhettek volna.113 Dr. Becker Vendel és a vele azonos véleményen lévõk azonban ezt nem tartották helyesnek,
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 15
Ifjúsáki közélet mert az a végbizonyítvány nem lett volna azonos értékû az érettségivel, ezenkívül magasabb fokú képzést sem nyújtott volna.114 1938-ban így többféle elképzelés is kialakult a tanítóképzõ fõiskolai jellegével kapcsolatban. Dr. Becker Vendel az akkori tanítóképzõk átszervezését javasolta, mégpedig olyan tanítóképzõ intézetekké, melyek a képzés évei alatt általános mûveltséget nyújtottak volna – a tanulmányok végén megszerzett érettségi bizonyítvánnyal – egyúttal lehetõséget biztosítva a diákoknak más fõiskolán való továbbtanulásra. Csak ezzel az érettségivel mehettek volna a hallgatók a tanítóképzõ akadémiára.115 A tanítók aggodalmára válaszul – régi álmuk megvalósulása tekintetében – 1938. április 18-án a Felsõházban Hóman Bálint a következõket mondta a tanítóképzéssel kapcsolatban: „Fontosabb a tanító az egyetemi tanárnál, mert a nemzeti kultúra a néptanítótól függ.”116 1938. április 30-án kihirdették az 1938. évi XIII. és a XIV. törvénycikket,117 melyek szerint az új tanítóképzés két részre tagolódott: 1. Az alsó tagozat négy évfolyamú, gyakorlati irányú középiskolai jelleggel a líceum elnevezést kapta. Középiskolai mûveltséget nyújtott növendékei számára, és érettségivel zárult. 2. A törvény szerint a felsõ tagozat két évfolyamos lett volna, s akadémiának nevezték.118 A középiskola négy alsó osztályának jeles vagy jó elvégzése szerepelt így a bejutás elõfeltételeként.119 A líceumban és az akadémián a tanítványok vallásoktatásban, erõs hazafias nevelésben részesültek volna. A tanítói hivatáshoz kétségkívül hozzátartozott az ún. népvezetõi feladat, nem is szólva a minõségi testnevelésrõl és sportoktatásról, így a tanítóképzõben az egészséges életre neveléssel kapcsolatos ismereteket is el kellett sajátítaniuk. Fontos volt az is, hogy a sportot megszerettessék a gyermekekkel, valamint hogy a tanító sportemberként is jó példával járjon elõl.120 A tanítók óhajának megvalósulása után rögvest jelentkeztek a problémák is. Az egyik negatív eredményként dr. Becker Vendel azt jelölte meg, hogy a líceumokba például nem
volt felvételi vizsga, így nem érvényesült kellõképpen a diákok közötti szelekció.121 Azt is szükségesnek tartotta volna, hogy a diákok a gyakorlóiskolákban négy éven át hospitáljanak (tehát már a líceumban elkezdve), ami nemcsak azoknak lehetett fontos, akik a tanítói pályára óhajtottak lépni, hanem azoknak is, akik végül mégsem választották a tanítói hivatást. A törvény biztosította a gazdasági oktatást (dr. Becker Vendel hat éven át tartotta szükségesnek), valamint hat éven keresztül a hitoktatást és a testnevelést. Mivel a líceum érettségire készítette fel a leendõ tanítóképzõ akadémia diákjait, ezért a líceumban szükségesnek mutatkozott a tanítói tárgyak elõtérbe helyezése.122 Az elemi oktatás és a tanítóképzés területén megfogalmazott tervek 1938-ban és 1940ben történt törvényi formába foglalása végül mégis elmaradt a korábbi elvárásoktól.
Zárszó Amint a Nemzetnevelés tükrében ismertettem és elemeztem a két világháború közötti idõszakot az elemi oktatás, a tanítóképzés és az iskolán kívüli népmûvelés tekintetében, valóban elmondható, hogy az elsõ világháború utáni éveket, a forradalmakat és a trianoni döntéseket követõen kialakult határozottabb hangulat az általam elemzett folyóirat lapjain is megjelent. A revízió gondolata az egész korszakon átvonult. Eleinte csupán vágy formájában öltött testet, azonban a gyermekek és ifjak ideológiai nevelésében mindvégig kiemelkedõ jelentõséggel bírt. Az iskolán kívüli népmûvelés gondolata hamar összekapcsolódott a levente- és egyéb ifjúsági egyesületek (KALOT, KALÁSZ) kialakításának gondolatával. A tanítók úgy gondolták, hogy közvetve nagy volt az érdemük a bécsi döntések megszületésében, ezért továbbra is folytatniuk kell a munkát és a harcot a nevelés-oktatás eszközeivel, hogy még több sikerhez juttathassák az országot a revízió területén. A magyar kultúr- és oktatáspolitika fejlõdése során mind a tanítóképzés, mind az elemi népoktatás reformja mérföldkõnek számított. Megalapozta a magyar társadalom mûveltségének és kultúrszintjének emelkedését, és kimagasló
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
15
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 16
Ifjúsáki közélet szerepe volt az analfabetizmus erõteljes csökkenésében. Sajnos a gyakorlati életben egyik sem valósult meg teljes mértékben a háborús viszonyok következtében. Az 1938. évi XIV. tc. az ország területgyarapodása és az emiatt elõállt tanítóhiány következtében nem lépett életbe, és az 55.600/1941. VKM számú rendelet leállította a líceumok kiépítését. Így fennmaradt az immár kétnevû, 5 éves tanítóképzés. A líceumi tanulmányoknak érettségi vizsgával való befejezését csak a 20.200/1945. VKM sz. rendelet tette lehetõvé. Az általános iskolát a 6650/1945. M. E. sz. rendelet hívta életre,123 mely megszüntette az elemi népiskola zsákutcás jellegét. Szoros kapcsolat figyelhetõ meg a tanítóképzés és az elemi népiskola reformja között, hiszen a nyolcosztályúvá bõvítés megkövetelte a tanítóképzés színvonalának emelését is, viszont a tanítóképzés nívójának emelésével a továbbiakban megnyílt a lehetõség a nyolcosztályú elemi népoktatás kiépítésére is. Összességében megállapítható, hogy a folyóirat 1919 és 1944 között hozzájárult a tanítóság, illetve a tanítóképzés szakmai színvonalának jelentõs emeléséhez, miközben a korszak hivatalos oktatáspolitikai elveivel és a katolikus egyház álláspontjával azonosult. Pedagógiai írásaival, a reformokhoz fûzõdõ kommentárjaival és ötleteivel elõsegítette a képzés-nevelés minõségi javulását. Jóllehet a lap idõnként tartalmilag változott, mégis mind az elemi népiskola, mind a tanítóképzés reformja, valamint az ifjúság ideológiai nevelésének megvalósítása állandó témaként volt jelen.
4 5
6
7
8
9 10
11 12
Jegyzetek 1 Szabolcsi–Mann, 1997; Bollókné, 1999, 65–84. 2 Kocsán Károly (sz. 1884): tanító, 1931-tõl országgyûlési képviselõ, az Országos Katolikus Tanügyi Tanács titkára, majd az Országos Katolikus Tanítóegylet fõtitkára, a katolikus Népszövetség fõtitkára. 3 Huszár Károly (1882-1941): politikus, miniszterelnök. Eredetileg tanító, majd a Néppárt, ill. a Népújság szerkesztõje. A második és harmadik Friedrich-kormányban 1919. aug. 15-tõl nov. 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter, majd
16
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
13
1919. nov. 24-tõl 1920. márc. 15-ig az ún. koncentrációs kormány miniszterelnöke. NN, 1919. november 15., 3. sz.: „A keresztény kultúra iránya”; 29-30. Erdõsi Károly (sz. 1873): pápai prelátus, címzetes apát, a Szent István Társulat alelnöke, az Élet címû lap felelõs szerkesztõje. Finta Sándor (sz.: 1889): szombathelyi római katolikus iskolaigazgató-tanító, költõ, író. A Dunántúli Tanítók Lapjának is felelõs szerkesztõje. NN, 1926. augusztus 1., 15. sz.: „A betûvetés”, 226., 1928. július 1., 13.sz.: Huber János: „A lélek és a test összhangzatos mûvelése az irredentizmus szolgálatában”, 195-197. A revízió kérdésében a fokozatok szempontjából megkülönböztethetõ pragmatikus revízió, mely mindent vissza óhajt szerezni, ez az optimum. Az etnikai revíziót a baloldal és a liberális legitimisták képviselték. A kormányok a totális revíziót sosem merték felvállalni, ez csak a szélsõjobboldal tervében szerepelt. (Ormos, 2003, 75-86.) Moravitz Lajos: A Nemzetnevelés felelõs szerkesztõje 1935-ig NN, 1920. március 15., 6. sz.: Moravitz Lajos: „A nemzeti öntudat szolgálatában”, 49-50., 1920. május 1., 9. sz.: „A honismeret a földrajzban”, 91., 1920. október 1., 19. sz.: rendelet, „A tanítók nem esküsznek Szigetvárott”, 197., 1923. szeptember 30., 18. sz.: „A ma tanítója”, 144-145. NN, 1931. május 15., 10. sz.: Szûcs István: „Pedagógiai szemináriumok tanyán”, 146-147. NN, 1921. április 15., 11. sz.: A tanítóság és a társadalom, 90., 1925. július 1., 13. sz.: Kádár László: „A tanító társadalmi szereplése és tekintélye”, 177.-180., 1931. május 15., 10. sz.: Szûcs István: „Pedagógiai szemináriumok tanyán”, 146-147., 1937. szeptember 15., 18. sz.: Hanuszik Antal: „A rádió a magyar kultúra szolgálatában”, 294-295., 1938. június 1., 11. sz.: „A nagy ünnep”, 161-162., 1939. március 15., 6. sz.: Szabó D. Béla: „Népiskoláink és a koreszmék”, 81-82., 1939. június 1., 11. sz.: Rózsa József: „Népiskola és világnézet”, 165-166. NN, 1924. március 1., 5. sz.: Kocsán Károly: „100 millió korona – 1 millió analfabéta”, 4243., 1926. április 1., 7. sz.: „Iskolán kívüli népmûvelés vázlata”, 98–100.
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 17
Ifjúsáki közélet 14 NN, 1926. február 15., 4. sz.: Radványi Lajos: „Az iskolán kívüli népnevelés problémájához”, 50–53. 15 NN, 1926. január 1., 1. sz.: Romhányi Sándor: „Leventenevelés”, 5-6., 1927. július 1., 11. sz.: Molnár Zsigmond: „A leventeoktató tökéletesítése”, 165-167., 1928. február 1., 3. sz.: Moldován M.: „Testgyakorlat tanítása”, 37., 1928. február 15., 4. sz.: „A leventeintézmények eredményesebbé tétele”, 54-56. 16 KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének) és KALÁSZ (Katolikus Lánykörök Szövetségének): a két világháború között a magyar katolikus egyesületi élet mind az anyaországban, mind Erdélyben igen fejlett volt. E két egyesület meghatározó volt, Magyarország bármelyik területén megtalálható volt. Az 1940-es évek elején például a KALOTnak több mint 100 000 tagja volt. Húsz népfõiskolájuk kurzusait 35 000-en végezték el. (Papp, Szabadság, 3.) 17 NN, 1925. április 1., 7. sz.: „Az akarati nevelés néhány tényezõje”, 82., 1925. október 15., 20. sz.: „Ifjúsági egyesületek”, 306-307. 18 NN, 1927. augusztus 15., 16. sz.: Ács József Zoltán: „A leányleventékrõl”, 242. 19 Kornis Gyula az „ideális értékek” („a jó, a szép és az isteni”) elsajátítását tartotta fontosnak. „A megvalósult ideális értékek összefüggõ rendszere a kultúra”, melynek terjesztését állami feladatnak tekintette, mely a kultúrpolitikában jelent meg. (Mészáros, 2000, 242-277. és Kovátsné, 1989, 33.) 20 NN, 1921. július 15., 14. sz.: Váradi József: „Iskolarendszerünk reformja és kultúr-politikánk irányelvei”, 119-120., Debreczeni Protestáns Lap, 1919. október 11., 41. sz.: Dr. Veress István: „Tanítóképzés”, 210-211. 21 Váradi József: tanítóképzõ intézeti tanár, népfõiskolai igazgató 22 NN, 1921. szeptember 15., 17. sz.: „Iskolarendszerünk reformja és kultúr-politikánk irányelvei”, 150-152. 23 NN, 1920. október 1., 19. sz.: rendelet, „A tanítók nem esküsznek Szigetvárott”, 197. 24 Karafiáth Jenõ (1883–1952): 1931. december 16. és 1932. október 1. között a Károlyi Gyulakormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. 1937-tõl 1942-ig Budapest fõpolgármestere. (Mann M., 1997) 25 NN, 1920. november 1., a 21. sz.: „A testnevelés elõmozdítása”, 214.
26 NN, 1920. június. 15., 12. sz.: „A béke”, 121., 1920. augusztus 1., 15. sz.: Szûcs Gyula: „Alakítsunk céllövõ egyesületeket!”, 154. 27 A lövésztanfolyamok gondolata – melyet testnevelés és katonai képzés eszközének gondoltak – a XX. század elején bontakozott ki. 1904ben céllövészet bevezetésérõl a tanítóképzõben kezdeményeztek törvényjavaslatot, mely kivitelezése meghiúsult, és a késõbbiek folyamán sem vált be. 1921. évi LIII. tc. – testnevelési törvény megvalósult, mely kimondta, hogy minden 21. életévét még be nem töltött férfi számára kötelezõ a testnevelés. Sport-, egészségügyi, mûvelõdési törekvések is kapcsolódtak hozzá. A testnevelés ezzel állami feladattá vált. A törvény létrejöttében fontos szerepe volt a trianoni döntéseknek, mely bizonyos korlátozásokat szabott a magyar hadsereggel kapcsolatban. Olyan problémákkal kellett szembenézni, mint az utánpótlás biztosítása, a kb. ötezer tiszt elhelyezése a polgári életben és az ifjúság katonai kiképzésnek hadseregen kívüli biztosítása. Már ekkor megfogalmazódott, hogy „egyedül a sport terén adhatnók a mai és a jövõ generációnak azt a fegyelmi alapot, melyen a jövõ katonai rendszer” kiépíthetõ lenne. Például a cserkészet keretein belül kezdték meg az ifjúság katonai elõképzését, melyben megnyilvánult a leventenevelés. Emiatt burkolt katonai kiképzés vált szükségessé. Valójában ez tette lehetõvé a leventeegyesületek létrejöttét. (Gergely, 1976; Szabó, 1995, 175-180.), NN, 1924. február 15., 4. sz.: „Rendelet: A testnevelési törvény végrehajtási utasítása” c. rendelet, 39. 28 Kleblesberg Kunó mûködése átfogta a nemzeti kultúra egész területét. Programot dolgozott ki és indított meg az iskolán kívüli népmûvelés fejlesztésére. 1924. évi törvényével létrehozta az új középiskola-típust, a reálgimnáziumot. Hasonlóan járt a leány-középiskolákkal is. Biztosította a vidéki tudományegyetemek fenntartását és fejlesztését, decentralizálta az oktatást. Nevéhez fûzõdik a külföldi ösztöndíjrendszer kidolgozása, valamint tudományos élet támogatása. 1925-30 9–10%-kal részesedett az állami költségvetésbõl a kultusztárca (1900–13: 25,5%) (Romsics, 2001:174–187) Klebelsberg Kunót Ernszt Sándor (1870–1938) követte a tárca élén: pápai prelátus, a magyarországi keresztényszocialista mozgalom egyik vezetõje. 1931.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
17
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 18
Ifjúsáki közélet 29 30
31 32
33
34
35
36
37
38
augusztus 24. és december 16. között vallás- és közoktatásügyi miniszter. NN, 1931. május 15., 10. sz.: Szûcs István: „Pedagógiai szemináriumok tanyán”, 146-147. NN, 1925. január 15., 2. sz.: Kocsán Károly: „Itt az idõ, hogy kath. Iskoláinkat szaporíthassuk!”, 14–15. Dr. Horváth Gyõzõ: püspök, kalocsai nagyprépost, felsõházi tag NN, 1924. február 1., 3. sz.: Kocsán Károly: „A katholikus iskola jelentõsége”, 18-19., 1924. március 15., 6. sz.: Velledits László: „A katholikus népiskola”, 54-55., 1924. május 15., 10. sz.: Bogár Viktor: „A katholikus iskola jelentõsége”, 94-95., 1925. március 1., 5. sz.: Dr. Babura László: „Vallásos iskolákat!”, 49-50., 1931. október 15, 20. sz.: Dr. Horváth Gyõzõ: „A katholikus elemi iskola létjoga és életkérdése”, 301-304., 1932. július 15., 14. sz.: Dr. Horváth Gyõzõ: „A hitfelekezeti elemi iskolák fenntartásáról”, 211-213. NN, 1925. október 15., 20. sz.: „Hírek: 29 milliárd népiskolák építésére”, 317., 1926. február 15., 4. sz.: „Hírek: 4 millió aranykorona tanyasi iskolák építésére”, 58-59. NN, 1923. szeptember 30., 18. sz.: „Az ifjúsági irodalom”, 142-143., 1932. január 15., 2. sz.: „Az ifjúság nevelésétõl függ a magyar nemzet sorsa”, 19-22. NN, 1925. január 15., 2. sz.: „Népiskoláink könyvtáraiért és népmûvelésünk biztosításáért”, 13-14., 1925. április 1., 7. sz.: Biloveszky József: „A katholikus ifjúsági könyvtár feladatai elvi szempontból”, 83-84. NN, 1925. március 1., 5. sz.: Dr. Babura László: „Vallásos iskolákat!”, 49-50., 1925. április 1., 7. sz.: „A katholikus iskola jelentõsége”, 84-85. Teleki Pál szerint „az iskolában teljes államhûségre kell nevelni a gyerekeket. Hûség az állami tudathoz, az államnak önmagáról kialakított felfogásához, egyéni lényéhez. Az államhatalom olyan magyarázata, amely szerint ez csak annyiban kötelez, hogy az állam törvényeit tisztelni kell és ellenük nem szabad véteni, még távolról sem jelenti az államhoz való teljes hozzátartozást. Ez csupán olyasmihez kapcsolódó hûség, amely tõlünk kívül áll, idegen. A honfiúi hûség más: az államhoz, mint hazához fûz olthatatlan, lényünkbõl való hûség.” (Teleki Pál, 1994. 59) NN, 1922. február 28., 2. sz.: Váradi József: „Tanítás és hittantanítás”, 26–28.
18
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
39 NN, 1925. július 1., 13. sz.: Kádár László: „A tanító társadalmi szereplése és tekintélye”, 177.-180. 40 NN, 1931. június 15., 12. sz.: „Tanító és a politika”, 177. 41 Nevéhez fûzõdik az 1934. évi középiskolai reform, melyben megvalósult az egységes középiskola, a gimnázium, ahol a nemzetismereti oktatás központi szerepet kapott. 1935. évi tanügyigazgatási törvényben átalakította, központosította a tanügyigazgatást. (Szabolcsi–Mann, 1997:68-69.) A hómani nemzetnevelés az „öncélú nemzet” fogalmával kapcsolódott össze, ami annyit jelentett, hogy a nevelés célja maga a nemzet. Ebbõl következik, hogy van nemzetnevelés is, hiszen ahogy az egyént, úgy a nemzetet is nevelni kell. Hóman Bálint, a „Kultúránk mai kérdései” c. munkájában kifejtette, hogy a kultúra nem luxus, érdemes érte anyagi és erkölcsi áldozatot hozni. Úgy vélte, hogy a kulturális szervezetek átépítésével és az intézmények átszervezésével biztosítani lehetett mindazoknak a nélkülözhetetlen és életképes kulturális intézményeknek fennmaradását és jövõbeni fejlõdését, amelyek nélkül egészséges kulturális élet nem is létezhet. A hazafias nevelés szolgálatába állította a „nemzeti világnézet”, a „nemzeti erkölcs” és a „magyar jellem” kialakítását. (Nagy, 1997, 217., 220.) Minisztersége ideje alatt a tárca 1932-33: 13%, 1934-35: 12%, 1937-38: 11%-ban részesült a költségvetésbõl. (Romsics, 2001., 174-187.) Hóman Bálintot Teleki Pál (1879-1941) követte a miniszteri székben, aki 1938. május 14. és 1939. február között kultuszminiszter Imrédy kormányában. Teleki Pál „katolikus szellemû nemzetnevelési” programot képzelt el, melynek keretében az ország lakosait nemzetté óhajtotta szervezni. A nemzetté válás eszközének a pedagógiai nevelést tekintette, mellyel „minden magyar lakost rá kell döbbenteni magyarságára, és az ahhoz kapcsolódó kötelességére”. (Mészáros, 2000, 242-277.) A korszak utolsó vallás- és közoktatásügyi minisztere Szinyei Merse Jenõ (18881957): 1942. július 3. és 1944. március 22. között a Kállay–kormányban. 42 NN, 1937. szeptember 1., 17. sz.: Ledneczky József: „Eucharisztikus világkongresszus a világbéke jegyében”, 277-278. 43 NN, 1921. szeptember 15., 17. sz.: „Iskolarendszerünk reformja és kultúr-politikánk irányelvei”,
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 19
Ifjúsáki közélet
44 45 46
47
48
49
50
51
52
150-152., 1922. február 28., 2. sz.: Váradi József: „Népfõiskolai tanmenetek”, 30., 1922. július 30., 7. sz.: Váradi József: „Népfõiskolai tanmenetek”, 120-121., Sárospataki Református Lapok, 1933. szeptember 17., 38. sz.: Mátyás Ernõ elõadása a szeptember 16-i évmegnyitó ünnepségen, 213-215. NN, 1938. november 1., 21. sz.: „A Szent Jobb példamutatása”, 306-310. NN, 1938. május 1., 9. sz.: Dr. Vöõné Pécs Mária: „Nevelõ hatás és az Eucharisztia”, 129. Azt is meghatározták a rendeletben, hogy a hangos elmondás közben ütemesen kellett tagolni, mert ez erõsítette a kollektivitás érzését, míg a csendes ima az individuális felelõsségtudatot. (Nagy, 1997, 213-215.), NN, 1938. április 1., 7. sz.: „Hírek: Új állami imádság”, 109. NN, 1938. február 1., 3. sz.: Kisházi Mihály: „A fõiskolai tanítóképzõ elé”, 34-36., 1938. április 1., 7. sz.: Kocsis Mihály: „Tanítói hivatás – fõiskola tanítóképzõ és testnevelési szempontjai”, 99-100., 1938. szeptember 1., 17. sz.: Dr. Becker Vendel: „Tanítóképzés reformja és a közvélemény”, 275-276. NN, 1938. május 1., 9. sz.: „Hírek: Hóman Bálint beszéde”, 140. 1939. szeptember 1., 17. sz.: „Oktatófilm hazánkban”, 279-280., 1941. február 15., 4. sz.: „Mozi és katolicizmus”, 25. NN, 1931. július 15., 14. sz.: „A sajtó és a katholikus tanító”, 210., 1932. június 1., 11. sz.: „Újság az iskolában”, 164-165. Elsõ bécsi döntés: 1938. november 2.: Kassa, Munkács, Ungvár, Sátoraljaújhely, Érsekújvár, Komárom, Beregszász, Losonc, Léva. 1939. március 13-17.: Kárpátalja megszállása. Második bécsi döntés: 1940. augusztus 30.: ÉErdély (Kolozsvár, Beszterce, Szatmárnémeti, Nagyvárad) 1941. április 13.: délvidéki területek birtokbavétele. NN, 1938. november 15., 22. sz.: Szabó D. Béla: „Adjon Isten! Mindent vissza!”, 369., 1938. november 15., 22. sz.: Németh Lajos: „Egymillió magyart köszöntünk.”, 354., 1939. január 15., 2. sz.: Fuchs Ilona: „Mindent vissza!”, 29., Debreczeni Protestáns Lap, 1938. november 15., 12. sz.: Révész Imre: „A mi örömünk”, 285-287. NN, 1938. november 15., 22. sz.: Németh Lajos: „Egymillió magyart köszöntünk.”, 354., 1938. november 15., 22. sz.: „Hírek: Köszöntés Felvidékre”, 365., 1939. október 15., 20. sz.: Kocsán Károly: „Jöjjetek!”, 309., 1940. szeptember 15., 18. sz.: Kocsán
53 54
55
56 57 58 59
60 61
62
63
Károly: „Boldog napok”, 145., 1941. május 1., 9. sz.: Kocsán Károly: „Köszöntjük Dél tanítóit!”, 73. NN, 1939. augusztus 15., 16. sz.: Bizzer János: „Mai magyar élet”, 241-243. NN, 1941. július 15., 14. sz.: „Hírek: Kötelezõ a formaruha…”, 117., 1941. augusztus 1., 15. sz.: „Hírek: Kötelezõ lesz az iskolai formaruha”, 123. NN, 1939. május 15., 10. sz.: Rózsa József: „Népiskola és világnézet”, 146-149., 1939. július 1., 13. sz.: Nemes János: „Hazafias dalaink éneklése”, 194-195. NN, 1939. április 1., 7. sz.: Uhlárik István: „Hogyan beszéljünk?”, 107. NN, 1931. április 15., 8. sz.: „Magyar nevet a tanítónak!”, 123. NN, 1934. március 17., 6. sz.: Dr. Kovács Alajos: „A tanítók és a névmagyarosítás”, 83-84. A nemzetvédelmi és honvédelmi nevelés gondolatát a nemzetközi helyzet romlása hívta életre. Nemzetvédelmi szempontból is szükségesnek látszott, hogy a népiskola alaposabb tudásra, önállóságra neveljen. (Pedagógiai Szeminárium, „A nyolcosztályú népiskola a magyar megújhodás szolgálatában”, 1939/1940. 1. sz., 2–4., in: Szabolcsi–Mann, 1997) NN, 1939. január 15., 2. sz.: Szabó D. Béla: „Honvédelem és népoktatás”, 17-18. 1935. XII. tc. a légvédelmi törvényrõl: a honvédelmi miniszter jelölte ki az ország egész területén egyenként azokat a vagyontárgyakat, amelyeket légvédelmi berendezésekkel kellett ellátni, és neki kellett minden egyes vagyontárgyra nézve a létesítendõ légvédelmi berendezést is megállapítania; továbbá a törvény a létesítési kötelezettség, valamint a felmerülõ költségek fedezése kérdésében a határozathozatalt minden egyes esetre vonatkozóan miniszteri hatáskörbe utalta. 1937. 4401/1936. sz. elnöki rendelet az ifjúság légoltalmi nevelésérõl. (A Honvédelmi Törvény, 1942) NN, 1938. január 1., 1. sz.: Szabó D. Béla: „Nemzeti öntudat és honvédelem”, 2-3., 1938. március 1., 5. sz.: Horvölgyi István: „Nemzeti öntudat és honvédelem”, 68-70., 1938. április 1., 7. sz.: Kocsis Mihály: „Tanítói hivatás – fõiskola tanítóképzõ és testnevelési szempontjai”, 99-100., 1939. április 15., 8. sz.: Szabó D. Béla: „Légoltalom a népiskolában”, 113-114. 1939. évi II. tc. a honvédelemrõl 1. §. A honvédelemben személyes szolgálatával és vagyonával mindenki köteles a törvény rendelkezései szerint részt venni.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
19
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 20
Ifjúsáki közélet
64 65 66
67
6. §. (1) „A leventeképzésnek – amely a magyar ifjúság nevelésének is egyik eszköze – célja az, hogy az ifjúságot a hagyományos magyar katonai erényekben való nevelés útján a haza védelmének magasztos feladataira testben és lélekben elõkészítse.” (2) „A leventekötelesek nevelését és képzését a honvédelmi miniszter irányítja. A honvédelmi miniszter a leventefoglalkoztatás nevelési anyagát a leventeképzés sajátos célja és annak a magyar ifjúság egységes nevelésébe való beillesztése folytán a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.” 8. §. „Hazafias, vallásos és erkölcsös ifjúhoz illõ magatartást” tanúsítása, vasárnapon és ünnepnapon vallásfelekezetének istentiszteletén való részvétel. A leventének kötelessége volt „a leventeegyesületen felül más egyesületbe való belépési szándékát” leventeparancsnokának jelezni. 12.§. Leventekorcsoportok I. korcsoport (12–14 évesek): leventeapródok II. korcsoport (15–17 évesek): ifjú leventék III. korcsoport (17 évesnél idõsebbek): leventelegények 36.§. A leventeegyesületek célja „A leventeegyesületek célja az, hogy a leventeköteles ifjúságot a kötelezõ leventekiképzés körén kívül is hazafias és vallásos szellemben együtt tartsák.” 8777/1943. VKM sz. r. a honvédelmi címû tantárgy (A Honvédelmi Törvény, 1942) NN, 1941. április 1., 7. sz.: „Rendeletek”, 51. NN, 1944. április 15., 8. sz.: „Kalocsa érsekének V. számú körlevelébõl”, 60-61. NN, 1939. január 15., 2. sz.: Szabó D. Béla: „Honvédelem és népoktatás”, 17-18., 1939. február 1., 4. sz.: Horvölgyi István: „Katonai nevelés”, 53., 1939. március 1., 5. sz.: Heinrich Károly: „A tehetségvédelem – nemzetvédelem”, 66., 1939. április 15., 8. sz.: Szabó D. Béla: „Légoltalom a népiskolában”, 113-114. 9000/1943. sz. VKM rendelet a leány-leventeegyesületekrõl 108.706/1942. és 9800/1943. sz. rendelet a leventeleány-mozgalomról, melynek „célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos nõi erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra
20
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
68
69 70
71
72
73 74
75 76
elõkészítse. A leventeleány-mozgalom mûködését keresztény valláserkölcsi alapon, a nõi lélek sajátos tulajdonságaihoz alkalmazkodva és a nõi nevelés többi tényezõivel, az egyházzal és az iskolával összhangban fejti ki.” A nemzetvédelmi nevelés szempontjai a lányok nevelésében is nélkülözhetetlennek bizonyultak, hiszen a háztartási, gyermekgondozási alapismeretek elsajátítása mellett komoly fegyelmezettséggel kellett készülniük olyan feladatok ellátására, amely szükség esetén a nemzetvédelmi szolgálat nézõpontjából is hasznos lehetett. (Pedagógiai Szeminárium, „A nyolcosztályú népiskola a magyar megújhodás szolgálatában”, 1939/1940. 1. sz., 2-4.; in: Szabolcsi–Mann, 1997) NN, 1944. május 1., 9. sz.: Dr. Kokas Eszter „A leventeleány-mozgalomról”, 65–66. NN, 1924. január 15., 2. sz.: Eõri János: „Haditerv az analfabetizmus ellen”, 2-3., 1924. december 15., 24. sz.: Mattos Béla: „A nyolcosztályú népiskola”, 274–276. NN, 1925. március 15., 6. sz.: „Nyolcosztályú népiskola”, 65., 1925. május 15, 10. sz.: Farkas József: „Az elemi iskola reformja”, 133. NN, 1924. november 1., 11. sz.: Mattos Béla: „A nyolcosztályú népiskola”, 240–241., 1924. december 15., 24. sz.: Mattos Béla: „A nyolcosztályú népiskola”, 274–276. NN, 1925. október 1., 19. sz.: „A kultuszminiszter öt törvényjavaslata”, 299. Az iskolaépítési akció a magyar népoktatás fejlesztése céljából valósult meg. Az 1926. évi törvény végrehajtási rendeleteit az építkezések szempontjaiból vizsgálta. A törvény elõírta, hogy ízléses, a mûvészeti szempontokat is figyelembe vevõ, egy- és kéttantermes, tanítói lakással egybekapcsolt iskolák létesüljenek. Fontos kikötés volt az is, hogy csak szilárd anyagot (égetett téglát, terméskövet, esetleg mészhomoktéglát) volt szabad felhasználni. (Szabolcsi–Mann, 1997, 73.) NN, 1926. április 1., 7. sz.: „Rendeletek”, 110. NN, 1927. december 15., 24. sz.: „Hírek: A felsõház a nyolcosztályú elemi iskola ellen”, 378., 1928. január 15., 2. sz.: „Hírek – nyilatkozat”, 26., Tanítók Lapja, 1928. május 15., 10. sz.: Ormós Lajos: „III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus”, 1-2., 1928. június 1., 11. sz.: Ormós Lajos: „III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus”, 1-2., 1928. július 15., 12. sz.: Ormós Lajos: „A III. Tanügyi Kong-
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 21
Ifjúsáki közélet 77 78
79 80 81
82 83 84
85
86
87
88
89
resszus értesítõje”, 2-3., NN, 1929. február 1., 3. sz.: „A népiskola és a tanítóképzés reform”, 33–34. NN, 1929. február 1., 3. sz.: Prockl Gyula: „A nyolcosztályú népiskoláról”, 34–37. NN, 1928. május 15, 10. sz.: „Tanítók ügye a képviselõházban”, 146-148., Tanítók Lapja, 1928. május 15., 10. sz.: Ormós Lajos: „III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus”, 1–2. 1926. VII. tc. az „érdekeltségi” népiskolákról a mezõgazdasági népesség számára. NN, 1928. július 1., 13. sz.: „Megvalósul a nyolcosztályú népiskola.”, 193–194. NN, 1928. július 1., 13.sz.: „A m. kir. VKM miniszter rendelete a nyolcosztályú népiskola törvényjavaslat tervezetének elkészítésérõl”, 194–195. NN, 1939. július 15., 14. sz.: Maróti Béla: „Egy készülõ törvény margójára”, 210–212. NN, 1929. június 15., 12. sz.: „Az ötezredik népiskola”, 177-178. NN, 1931. október 15, 20. sz.: Dr. Horváth Gyõzõ: „A katholikus elemi iskola létjoga és életkérdése”, 301–304. NN, 1937. február 1., 3. sz.: Tóth Nándor: „A népmûvelés és a nyolcosztályú elemi népiskola”, 38–39. NN, 1939. augusztus 15, 16. sz.: „Hírek: A nyolcosztályú népiskola bevezetése. Népmûvelési törvény”, 246. 1940. XX. tc – tankötelezettség a nyolcosztályos népiskolában. A törvény kimondta, hogy vagy 8 éven át minden nap oktatásban és nevelésben részesüljenek a gyermekek, vagy 6 éven át + 2 év mindennapos mezõgazdasági népiskolai oktatásban. A 9. évben összesen maximum 40 gyakorlati tanítási napot kell töltenie. Elõírta a vallásos nevelésre vonatkozó kötelezettségeket is. Mind a szülõ, mind a tanító feladata lett ennek megvalósulása. (Sárközi, 1980, 154–160., 188., 227.) NN, 1940. június 1., 11. sz.: Kocsán Károly: „Korszakalkotó…”, 89-90. 1940. szeptember 15., 18. sz.: „Az 1940. XX. tc.”, 146.; Tanítók Lapja, 1940. március 16., 6. sz.: Sziágyi Dezsõ: „Széljegyzetek a nyolcosztályú népiskola margójára”, 5-6. A törvény megszületése után, a végrehajtás szakaszában olyan vélemények láttak napvilágot, melyek szerint kerülni kellene, hogy „hazánkban még ugyanazon község gyermekei között is, már a serdülés elõtti korban iskolázási különbség legyen”. Ezenkívül az a probléma is
90
91
92 93 94 95 96 97
98
99
felmerült, hogy a népiskola felsõ tagozatát végzett tanulók helyzete és esélye rosszabb a középiskolát végzettekkel szemben. A korabeli pedagógiai sajtótermékek oldalain a népiskola zsákutca-jellegérõl és az oktatási rendszer kasztszerûségérõl egyszerûen nem vettek tudomást. (Nevelésügyi Szemle, 1943., 101–108., in: Szabolcsi–Mann, 1997) A református tanítók is a református iskola lefokozását látták a törvényben, hiszen a törvény elõtt hat évig voltak a diákok a református iskola padjaiban. Tanítók Lapja, 1940. március 1., 5. sz.: Ormós Lajos: „A nyolcosztályú népiskola”, 2-3., 1940. március 16., 6. sz.: „A népiskolai tanterv hibái”, 7-8. NN, 1940. július 1., 13. sz.: Barabás András: „A nyolcosztályú elemi népiskola – mint valóság”, 105-106., 1940. augusztus 15., 16. sz.: Fügedi Péter: „Milyen legyen a katolikus népiskolák felsõ tagozata?”, 129-130., 1940. szeptember 15., 18. sz.: „Az 1940. XX. tc.”, 146., 1943. november 1., 21. sz.: Dr. Becker Vendel: „A keresztény nemzeti népiskolák jövõ alakulása”, 161-162., 1943. december 1. 23. sz.: Dr. Becker Vendel: „A keresztény nemzeti népiskolák jövõ alakulása”, 178-180., Felvidéki Magyar Tanító, 1940., 1-2. sz., 3-8., in: Szabolcsi–Mann, 1997; Tanítók Lapja, 1940. július 1., 13. sz.: Réthy Lajos: „Tapasztalataim a nyolcosztályos népiskolával kapcsolatosan”, 13. NN, 1938. december 1., 23. sz.: „Rendelet”, 373. NN, 1920. január 15., 2. sz.: „Hírek: A tanítóképzés reformja”, 21. NN, 1920. szeptember 15., 18. sz.: Kokas Kálmán: „Egy gondolat”, 185. NN, 1920. szeptember 15., 18. sz.: „Hírek”, 190. NN, 1921. február 15., 4. sz.: Atzél Béla: „A tanítóképzés reformja”, 26.-27. NN, 1920. november 15., 22. sz.: Pákay Károly: „Néhány szó a tanítóképzés reformjáról”, 214–215. 1920. december 1., 23. sz.: Benõcs József: „A tanítóképzés reformjához”, 224–225. NN, 1921. április 1., 7. sz.: Szíjártó László: „Felirat a Miniszter Úrhoz”, 50., 1921. június 15., 12. sz.: Vargha Sándor: „A tanítóság és a társadalom”, 90-91., 1921. október 1., 19. sz.: Várdai József: „A magyar tanítóképzés újjászervezése”, 157-158. NN, 1925. december 1., 23. sz.: „A katholikus népiskolai tanter revíziója”, 354-357., 1926. február 15., 4. sz.: „Az új tanterv végrahajtása”, 49-50.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
21
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 22
Ifjúsáki közélet 100 NN, 1926. november 15., 22. sz.: Dorcsák József: „A katholikus népiskola új tanterve”, 341–343. 101 Dr. Becker Vendel (sz.: 1878): katolikus pap, Szentszéki bíró, tanügyi fõtanácsos, a csanádi egyházmegye katolikus iskoláinak fõtanfelügyelõje 102 NN, 1924. március 15., 6. sz.: Kocsán Károly: „A jövõ tanítója”, 58–59., Tanítók Lapja, 1940. január 15., 2. sz.: Kiss Gyula: „A nyolcosztályú népiskola problémája”, 1–2., 1940. február 1., 3. sz.: Kiss Gyula: „A nyolcosztályú népiskola problémája”, 1–2. 103 Dr. Fináczy Ernõ (1860-1935): pedagógus, egyetemi tanár, az MTA tagja 1904-tõl az Országos Közoktatási Tanács ügyvezetõ elnöke. A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke. 104 NN, 1924. január 15., 2. sz.: Fekete Gyula: „A tanítóképzés reformja”, 4.-7., Tanítók Lapja, 1923. október 20., 16. sz.: Roth Kálmán: „Az 5 évfolyamú tanító- és tanítónõképzõ intézet”, 3–4. 105 NN, 1928. május 1., 9. sz.: „A tanítóképezdei tanárok közgyûlése a fõiskolai tanítóképzõ ellen foglalt állást.”, 141. 106 A III. Egyetemes Tanügyi Kongresszuson a tanítóképzõ intézeti tanárok határozottan elutasították a középiskolai érettségire építendõ „legalább két teljes évfolyamra kiterjedõ”, „akadémiai jellegû tanítóképzõ fõiskolával” (benne egyetemi részképzéssel) kapcsolatos javaslatot. A kongresszus tanító tagjai azonban szervezetten léptek fel, és leszavazták a tanítóképzõ intézeti tanároknak a kéttagozatú, ám „szerves egységet alkotó”, fõiskolai jellegû felsõ tagozattal, ám lényegében azonos tanári karral, internátussal bíró új tanítóképzõre vonatkozó javaslatát. Döntésüket még az sem befolyásolta, hogy – számukra tett engedményként – „a Molnár Oszkár által beterjesztett javaslat a IV. évfolyam végén érettségi vizsgát helyezett kilátásba, s különbözeti vizsgával bármilyen középiskolai érettségivel lehetõvé kívánta tenni a felsõ tagozatra való beiratkozást”. (Donáth, 2002) 107 NN, 1934. május 15., 10. sz.: Dr. Sulyok Kálmán: „Belsõ reformok felé”, 149-150., Tanítók Lapja, 1928. május 15., 10. sz.: Ormós Lajos: „III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus”, 1-2., 1928. június 1., 11. sz.: Ormós Lajos: „III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus”, 1-2., 1928. július 15., 12. sz.: Ormós Lajos: „A III. Tanügyi Kongresszus értesítõje”, 2-3. 108 NN, 1928. november 1., 21. sz.: Dr. Becker Vendel: „A tanítóképzés reformjáról”, 326–328.
22
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
109 NN, 1928. december 15., 24. sz.: Cséka Sándor: „A tanítóképzés reformja”, 371-374. 110 NN, 1929. január 1., 1. sz.: „A tanítóképzés reformja”, 9–10. 111 NN, 1929. február 1., 3. sz.: Dr. Becker Vendel: „A tanítóképzés reformja”, 37-38., 1929. április 1., 7. sz.: Berkes János: „A nyolcosztályú népiskoláról”, 100-101., 1929. július 15., 14. sz.: Dr. Becker Vendel: „A tanítók magasabb képzése”, 210. 112 NN, 1929. szeptember 1., 17. sz.: Dr. Szilágyi Kornélia: „A tanítóképzés reformja”, 258-260. 113 NN, 1930. január 1, 1. sz.: Dr. Becker Vendel: „A tanítóképzés reformja”, 3-5., 1934. május 15., 10. sz.: Dr. Sulyok Kálmán: „Belsõ reformok felé”, 149-150. 114 NN, 1934. július 15., 14. sz.: Dr. Becker Vendel: „Belsõ reformok felé”, 211-213., 1938. február 15., 4. sz.: Ujhelyi István: „Néhány szó a tanítóképzés reformjához”, 50-51. 115 NN, 1938. február 1., 3. sz.: Kisházi Mihály: „A fõiskolai tanítóképzõ elé”, 34-36. 116 NN, 1938. május 1., 9. sz.: „Hírek: Hóman Bálint beszéde”, 140. 117 1938. évi XIII. tc. „a gyakorlati irányú középiskoláról”, 3. §-tól 31. §-ig: „a líceum”-ról. XIV. tc. „a tanítóképzésrõl”, mely a tanítóképzõ akadémiákról szól (CJH. 1938. évi tc. Bp. 1939. 106-129.) 118 NN, 1938. január 15., 2. sz.: Huszár Gyõzõ: „Tanítóképzõ akadémia”, 17–18. 119 Az tette lehetõvé a törvény megszületését, hogy a VKM idõszerûnek látta a „tanítói túltermelés” korlátozását, mivel az akkor „mûködõ tanítóképzõ intézetek a tanítóknak, fõleg a tanítónõknek olyan tömegeit zúdítják a társadalomra”, mely nehéz feladatok elé állítja a kormányzatot az elhelyezkedésük miatt. (Donáth, 2002; Tanítók Lapja, 1935. december 1., 15. sz.: „Mi lesz velünk?”, 5-6., 1938. május 1., 9. sz.: Ormós Lajos: „Református Tanítóképzõ akadémiák”, 1.) Gyakorlatban a törvény nem valósult meg a háború és a visszacsatolások következtében kialakult tanítóhiány miatt, és az 55.600/1941. VKM számú rendelet leállította a líceumok kiépítését, és a tanítói képesítés megszerzését a líceum I-III. osztályának és a tanítóképzõ-intézet IV-V. osztályának elvégzéséhez kötötte. Így fennmaradt az immár kétnevû, 5 éves tanítóképzés. (Rozsondai Zoltán, 1948, 78., Donáth, 2001, 219-234.) „Kemény Gábor többször megismételte meggyõzõ-
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 23
Ifjúsáki közélet
120
121
122
123
dését, miszerint a tanítóképzõ-intézeti tanárság a felelõs a III. Egyetemes Tanügyi kongresszuson domináns tanítói törekvések megtorpedózásáért, mivel a tanítóképzõ-intézeti tanárok egzisztenciális fenyegetettséget láttak a törvényben. Kemény Gábor a felsõfokú tanítóképzés bevezetése mellett érvelt, míg Kiss Árpád az érettségi utáni négyéves fõiskolai képzést túlzásnak tartotta. A középfokú ötéves átalakított programú tanítóképzést vélte helyes megoldásnak. 1947-ben az MKP a hároméves nevelõképzõ fõiskolák kiépítésének tervét karolta fel. Rozsondai Károly, igazgató 1946. május 10-i tantestületi értekezleten kifejtette, hogy a négyosztályos nevelõi szakközépiskolába az általános iskola elvégzése után lehessen felvételivel bejutni, majd érettségivel záruljon a képzés, mely bármerre jogosítja a diákot a továbbtanulás tekintetében. Ezután a tanítóképzés hároméves fõiskolán folyt volna. (Donáth, 2004, 8-33., Németh, 1990, 90-96.) NN, 1938. február 1., 3. sz.: Bajnok Géza: „A tanítóképzõ-akadémia és a tanítók továbbképzése”, 33-34., 1938. április 1., 7. sz.: Kocsis Mihály: „Tanítói hivatás – fõiskola tanítóképzõ és testnevelési szempontjai”, 99-100. NN, 1938. augusztus 15., 16. sz.: Dr. Becker Vendel: „Tanítóképzés reformja és a közvélemény”, 242., 1938. augusztus 15., 16. sz.: Huszár Gyõzõ: „Néhány szó a tanítóakadémiáról és líceumról”, 243-244., A református egyház többek között azt tartotta problémának, hogy az új törvény hiányos, nem elégíti ki a tanítóképzés színvonalemelésének célját sem egyházi, sem általános viszonylatban. (Debreczeni Protestáns Lap, 1938. június 15., 6. sz.: Dr. Veress István: „A tanítóképzés új rendje a református egyházban, 140-142.) NN, 1938. szeptember 1., 17. sz.: Dr. Becker Vendel: „Tanítóképzés reformja és a közvélemény”, 275-276. Rozsondai Zoltán, 1948, 78., Németh, 1990, 89.; Donáth, 2001, 219-234.
Irodalom A Honvédelmi Törvény (szerk. bizottság: Vajna Viktor, Dr. Dalma Géza, Wölgyi Nándor, Dr. Molnár Péter, Dr. Babocsy Sándor), Budapest, 1942 A magyarok krónikája (szerk.: Glatz Ferenc), Budapest, Officia Nova, 2000
A magyar nevelésügyi folyóiratok bibliográfiája 1841–1958 (szerk.: Jáki László), Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1987 Bollókné dr. Panyik Ilona: A „Magyar Tanítóképzõ” címû egyesületi folyóirat bemutatása (1886–1944), in: Donáth Péter és Hangay Zoltán szerk.: Filozófiamûvelõdés-történet, A Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola Tudományos Közleményei, Budapest: Trezor, 1999, 65–84. Donáth Péter: A „tanítóképzõ akadémiák” kérdése 1908, 1938, 1958 – azonosságok és különbségek. In: Kovátsné Németh Mária (szerk.): Tanulmánykötet. Gyõr: Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképzõ Fõiskolai Kar, 2001. 219–234. Donáth Péter: Amikor a kõrösi „lámpás”-gyújtogatók átmeneti lámpaoltásra kényszerültek…, in: Studia Caroliensia (A Károli Gáspár Egyetem folyóirata), I. évf. 2000/3. sz., 12–38. Donáth Péter: kézirat: „Mécses” vagy „világítótorony”?: Adalékok az 1938: XIV. törvénycikk elõtörténetéhez (Hosszú út az 1938:XIV. törvénycikkig), 2002 Donáth Péter: kézirat: SzakEmber a minisztériumi ügyosztályon, Rozsondai Zoltán a magyarországi tanítóképzés értékeinek megõrzéséért, megújításáért, 1945–1960, 2004, 7-30. Fazekas Csaba: Politikai katolicizmus a két világháború közötti Magyarországon, in: Egyházfórum, 2000/2., 7–11. Gergely Ferenc: Horthy leventéi: a leventeintézmény története, Budapest, Kossuth Kiadó, 1976 Gergely Jenõ: A „keresztény-nemzeti” ideológiája (1919–1944); in: Egy letûnt korszakról, 1919–1945 (szerk.: Sánta Ilona), Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1987, 71-92. Kelemen Elemér: Hagyomány és korszerûség (Oktatáspolitika a 19-20. századi Magyarországon), Budapest, Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum Könyvkiadó, 2002 Kelemen Elemér: Gondolatok a magyar tanítóképzés kettõs évfordulóján, in: Donáth Péter és Hangay Zoltán szerk.: Filozófia-mûvelõdés-történet, A Budapesti Tanítóképzõ Fõiskola Tudományos Közleményei, Budapest, Trezor Kiadó, 1999, 53-64. Kováts Gyuláné: Kultúra és politika Kornis Gyula közoktatáspolitikai tevékenységében, Gyõr, 1989 Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és koncepciók a két világháború között, Budapest, Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1997 Mészáros István: A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon, Budapest, Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 2000
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
23
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 24
Ifjúsáki közélet Nagy Péter Tibor: A magyar oktatás második államosítása, Budapest, Educatio, 1992 Nagy Péter Tibor: Hogyan kerüljük el a polgárosodást? (Magyar oktatáspolitika 1867–1945), Neveléstörténeti elõadások: elõadások a nevelés társadalomtörténetébõl, Székesfehérvár-Budapest, Kodolányi János Fõiskola és az Oktatáskutató Intézet közös kiadása, 1997 Nagy Péter Tibor: Járszalag és aréna: Egyház és állam az oktatáspolitika erõterében a 19. és 20. századi Magyarországon, Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 2000 Dr. Németh András: A magyar tanítóképzés története, in: Fõiskolai Füzetek 11. sz., Zsámbék, Zsámbéki Tanítóképzõ Fõiskola, 1990 Ormos Mária: Politikai ideológia a két világháború között; in: Vonyó József szerk.: Társadalom és kultúra Magyarországon a 19-20. században, Pécs, Pannónia Könyvek, 2003, 75–86.
Papp Annamária: Lelkiségi mozgalmak a katolikus egyházban, interjú Oláh Dénes plébánossal, Szabadság, Kolozsvári közéleti hetilap, 2000. 10.12., 239. sz., 3. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Budapest, Osiris, 2001, 206-221. Rozsondai Zoltán: A Pedagógiai Fõiskola és a Tanítóképzõ-intézetek, In: Köznevelés, 1948./4. évf., 5. sz., 77-80. Sárközi István: Az ellenforradalmi rendszer népiskolapolitikája Magyarországon (1919–1944), Budapest, Akadémia Kiadó, 1980 Szabolcsi Éva–Mann Miklós: Közoktatási törvényeink és a pedagógiai sajtó 1867–1944, Budapest, ELTE Bölcsészettudományi Kara Neveléstudományi Tanszék, 1997 Szabó Miklós: Múmiák öröksége (Politikai és történeti esszék), Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 1995 Teleki Pál gondolatai, in: Hunnia, 1994. 59, 7–8.
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 25
Ifjúsáki közélet Nagy Ádám
Az ifjúságügy története Magyarországon1 Szókratész több mint kétezer éve jegyezte meg, hogy az ifjúságnak rossz a modora, nem tiszteli az idõsebbeket, felesel a szüleivel, szereti a mámort és fecseg, ha dolgozni kell (Karikó Sándor nyomán). Mégsem az ókortól beszélhetünk igazán ifjúságról, ifjúságügyrõl s ifjúsági struktúráról sem. Tekintsük át tehát azokat a korszakokat, ahol – ha még nem is a mai értelemben –, de valamilyen módon az oktatáson túl is megjelenik az ifjúság fogalma. Kirándulásunkat a dualizmus idején kezdjük: • megnézzük a századforduló ifjúságügyét az elsõ világháborúig; • barangolunk a két világháború közti idõszakban; • bejárjuk a második világégéstõl a rendszerváltásig terjedõ kort • és végiglépkedünk a rendszerváltás utáni 4 kormányciklus idõszakán.
A dualizmustól az elsõ világháborúig A századforduló utcaképe Kevéssé forgalmas úton tizenegy éves fiúcska árulja Az Estet. Árulja, de nem olvassa: olvasni nem tud. Nem a legjobb hely, de a múlt héten nagyobb társai – amikor megpróbált jobb helyet kiverekedni magának – eltörték a kezét. A szutykos kendõ, amivel felköti, feketéllik a kosztól. A mellette lévõ utca szélén hömpölygõ szennylé bûze áthatja a környéket. Anyját nem ismeri, valószínûleg a szülésbe halt bele. Testvére vidéken nyomorog, ha él még egyáltalán. Lakása egy dohos szénpince, ahol eddig még nem vették észre. Reggel ötkor kel, hogy jó helye legyen a kiadónál a napilapért. Hideg van, de a rongyok szellõsek, átfúj rajtuk a metszõ téli szél. Mégis ez a legboldogabb idõszak az évben, mert karácsony táján az embe-
rek kicsit bõkezûbbek. A kisfiú már nem éli meg a háborút... A közoktatás és közegészségügy, ha igen hézagosan is, a dualizmus korában épült ki. A külvárosi telepek, a nyomor, a kosz felszámolása azonban évtizedekbe került, nem egyszer megküzdve azzal a szemlélettel, hogy azok tehetnek arról a helyzetrõl, amelyben vannak, akik odakerültek, sõt, akik odaszülettek. Rengeteg tudósítás született a koldusok, utcagyerekek, szegények mindennapjairól. Ezidõtájt a tankötelezettség a 12. évet követõen megszûnt, de már ennél fiatalabbak is sokszor dolgoztak. Az 1872-es Ipartörvény szabályozta, hogy a tanonc 14 éves koráig napi 10 órát, utána pedig 12 órát dolgozhatott. Az élve születettek kevesebb, mint fele (47%-a) élte meg a tizedik életévét; ugyanekkor Svédországban 85%-uk, de Ausztriában is kétharmaduk élt meg hasonló kort. A születéskor várható élettartam 30 év alatt volt (29,4). Az 1870-es években meghoztak ugyan bizonyos, a csecsemõ- és gyermekhalandóság elleni intézkedéseket (pl.: bevezették a kötelezõ himlõoltást), de a XX. század kezdetén a várható élettartam így is csak 37 évre emelkedett. A gyerekek gyógyítását általában javasasszonyokra bízták, így nem csoda, ha a csecsemõhalandóság ilyen magas volt. Ehhez az is hozzájárult, hogy gyakorlatilag kereskedelmi szinten mûködött a lelencgyerekek dajkához adása, akik sokszor megölték vagy hagyták meghalni a gyerekeket, a kegyetlen eljárást „angyalcsinálásnak” nevezve. Ezt megakadályozandó, 1901-ben a gyermekvédelmi törvény mondta ki, hogy az elhagyott gyermeknek joga van az állami gondoskodásra, s pár éven belül megkezdõdött a gyermekmenhelyek országos hálózatának kiépítése. (Franciaországban ez 1793-ban indult el.) A beszámolók szerint a legszembetûnõbb a „rikkancs” gyerekek látványa volt. Amikor a kormány engedélyezte a lapok utcai árusítását, „mezítlábas gyerkõcök” és „szurtos kislányok” lepték
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
25
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 26
Ifjúsáki közélet el az utcákat. Bár eredetileg az alsó korhatár 14 év volt, az elsõ világháború idején engedélyezték akár a 10 évesek éjszakai lapárusítását is. Persze munka mellett ezek a gyerekek már nem, vagy kevésbé jártak iskolába, megkeresett jövedelmük pedig nemhogy nem vetekedett az amúgy sem magas felnõtt bérekkel, de éhen halni is alig volt elég. Ifjúsági szervezetekrõl és az oktatásról leváló ifjúságügyrõl tulajdonképpen a dualizmustól beszélhetünk Magyarországon. 1868-ban adták ki az iskolai önképzõkörök mûködésének szabályozását, ugyanakkor a diákok iskolán kívüli egyesületekbe történõ belépést tiltották. Az ifjúság tényleges egyesületalapítási joga csak a XIX–XX. század fordulójától volt lehetséges, ekkor kezdeményezték az iskolák melletti ifjúsági egyesületek létrehozását, de ezt végül is csak az egyházi iskolák nem egész 4, az állami iskolák 22%-a teljesítette. Ne gondoljunk azonban a mai szervezetalapítási szabadságra, a kérelmek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba és a Belügyminisztériumban kerültek jóváhagyásra és engedélyezésre. 1907-tõl a kultusztárca a tanoncok szervezõdéseit is kezdte engedélyezni, ugyanakkor a század elejei ifjúmunkás mozgalmat rendeleti úton igyekeztek betiltani. Miután a tanoncok is szervezkedni kezdtek, az iparos és kereskedõtanoncoknak is megtiltották az egyesületi belépést. 1905-ben jelent meg az elsõ, a gyerekek védelmével foglalkozó periodika, a késõbb havonta megjelenõ Gyermekvédelmi Lap. (Ez az újság írt elsként az 1906-ban elõször és azóta folyamatosan megrendezett gyereknapról.) A századforduló legjellemzõbb szervezõdéstípusai az egyházi szervezõdések és az ifjúmukás-mozgalmak, valamint 1910-tõl a cserkészet. Összességében az egyesületi élet új mintát szolgáltatott a fiatalok neveléséhez, s bár a felülrõl történõ vezetés és elszigeteltség magában hordozta kudarcát, az egyesületi formájú ifjúságpolitika kilépett az iskolák falai közül.
Két világháború közt Két világégés közt A nyugatiak azt hiszik, elvehették Szent Magyarországot, hogy mi belenyugszunk, pedig az ország Máriától adatott rendeltetése, hogy partjait a tenger nyaldossa, hogy Isztriától
26
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Partiumig magyar legyen a magyar. Nagy Magyarországot visszaszerezni: ezért a harc, ezt tanuljuk a templomban, az iskolában, készülünk a nagy számonkérésre. Leventék vagyunk, katonák leszünk, s szent hivatásunk visszaszerezni ezt a véráztatta hazát. A hazát, aminek egy része a románok, szerbek, tótok ármánykodása miatt veszett el. Gyakoroljuk a sebkötözést, a harci helyzeteket, megtanulunk verekedni. Igaz a bátyám otthon van, õ a nagy csaták egyikében hagyta ott mindkét lábát, de majd valamelyik nõvérem gondoskodik róla. Nekem magasztosabb feladatom van: meg kell védjem az országot. A világháború után az õszirózsás forradalom (1918) eufóriája miatt a hatalom kénytelen volt engedélyezni a 13–14 évesek iskolaközi szervezetbe való belépését. A tanácshatalom liberalizálta a szervezetalapítás lehetõségét, de az azt követõ megtorlás az 1918 elõtti állapotokat állította vissza. 1922-tõl igazgatói engedéllyel lehetséges volt a sport- és ifjúsági szervezetekben való részvétel. Sõt a ’20-as években a magyar katonai vezetés is rátalált a fiatalokra: a békeszerzõdés „fájdalmai” és a revans vágyának reményében test- és fegyvergyakorlatokat szerveztek a fiataloknak. A revízió (a magyar területek visszavételének) eszméje az egész korszakon végigvonult, a „kultúrfölény kialakítása”, a fajvédelem, a hungarizálás mind-mind e gondolat jegyében született. Az irredentizmus rányomta bélyegét az egész nevelés és oktatáspolitikára és az iskolán kívüli tevékenységre. Majd minden tantárgyat ennek szellemében oktattak, nem véve tudomást a trianoni békediktátumról. Az órákon a Nagy-Magyarország-térképet használták, „Nem! Nem! Soha!” feliratú plakátokkal utalva a megcsonkított országra. A Mátrában még ma is látható a magasból a szöveg, ugyanis az akkor ilyen alakúra irtott erdõt más fából ültették újjá. A felsõbbrendûnek tartott (kultúrfölény, magyar intelligencia) magyarságnak 1920-tól nem lehetett honvédelmi érdeket, közerkölcsöt, jó ízlést, közrendet sértõ filmeket vetítetni. Csak az „irodalmi értékeket” képviselõ munkákat engedélyezték, a szemléletformálás okán cenzúrázva a fiatalokhoz eljutó információkat. A vallás nem vált el az államtól, úgy gondolták, hogy az államnak biztosítania kell a vallásos nevelést, mert a „vallásos alattvalók könnyen kormányozhatók, nem lázadoznak”. A kultúrfölény
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 27
Ifjúsáki közélet miatt igyekeztek csökkenteni az analfabetizmust, emellett megkezdõdött a katonai kiképzés, amelyet összekötöttek az iskolán kívüli mûvelõdéssel, a levente- és egyéb ifjúsági egyesületek létrehozásával és létrehozattatásával (cserkészet, Szívgárda, Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete – KALOT, dalos egyesületek). Az elméleti foglalkozásokon belül a vallásos és hazafias nevelést, a gyakorlati foglalkozások során a testnevelést és a katonai kiképzést erõltették, nem kis sikerrel. A katolikus egyesületi élet mind az országban, mind Erdélyben virágzott, a KALOT 1940 táján 100 000-es taglétszámmal, 35 000-es népfõiskolai képzésen résztvevõvel rendelkezett. Nemcsak a fiúk, de a lányokat is alávetették a haza és család szolgálatának. A Magyar Anya feladatait a „hagyományos nõi erények” szellemében honvédelmi és valláserkölcsi feladatokként értelmezték: testedzés, betegápolás, elsõsegély, a hazaszeretet, a háziasszonyi szerep oktatása volt célkeresztben. A Katolikus Lánykörök Szövetsége (KALÁSZ) és társai is a keresztény, családközpontú anya és feleséget tekintették minátnak. 1935-tõl bevezették a kötelezõ imádságot, s a magyar formaruhát, mivel a a magyar ember „magyaros ruhát visel, magyaros stílusú lakásban lakik, magyar nótát énekel” és az erkölcsi értékében is a magyarságot képviseli. 1939-tõl a diákoknak kötelezõ volt a magyar ifjúsági katonai elõképzés (leventeség). 1942-tõl a leventerendelet szigorítása tovább korlátozta a fiatalok egyesületalapítási jogát, és minden politikai tevékenységet megtiltott. A korszakban a kommunista, szociáldemokrata tevékenységet rendõri zaklatásokkal, tiltásokkal lehetetlenítették el. A korszak talán legjellemzõbb szervezõdései az egyre militarizálódó leventemozgalmak voltak. Érdekes unikum, hogy 1921-ben alakul meg a magyar Ifjúsági Vöröskereszt (6-18 éves korúakat tömörítve), amely 1936-ban kezdeményezte az anyák napja ünneppé emelését.
A második világégéstõl a rendszerváltásig A szocializmus évtizedei Rákosi elvtárs mosolyogva integet a Felvonulási téren, ahol nyakkendõs gyerekek kórusban éneklik a Mint a mókus fenn a fánt és él-
tetik „Rákosi Mátyás elvtárs, pajtás”-t Minden iskolai padsor egy örs, minden osztály egy raj, minden iskola egy úttörõcsapat. Mindenkinek van tisztésge, akinek nem jut más, õ lesz a nótafa. Pedig a nótafa szótlan, nemrég jelent meg hajnalban egy nagy fekete autó és az apját azóta nem látta. Bátyja mesélte, hogy a múltkor az egyik osztálytársuk megkérdezte, vajon miért nem lehet nálunk banánt kapni, az igazgatói rovó mellé kizárták az úttörõmozgalomból. De a májusi fényes szellõ egységbe forraszt, a sok-sok ezer felvonuló valahogy olyan otthonossá tesz, olyan hihetõnek tûnik, hogy pár év múlva felépül a kommunizmus és legyõzzük az imperializmust, és a haza árulói mind lógni fognak… A világháború után újonnan megszervezõdõ pártok kiemelt figyelmet fordítottak a fiatalokra. A gombamód szaporodó ifjúsági szervezetek, egyletek, körök és szövetségek (jobbés baloldaliak egyaránt) rétegszervezetek sok szállal kötõdtek a politikumhoz, olyannyira, hogy a szervezetek a pártcsatározások színterévé váltak. A jelentõsebb pártok (Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Független Kisgazdapárt, illetve a Nemzeti Parasztpárt) mindegyikének ifjúságpolitikájában megmutatkozott az a szándék, hogy átformálják az ifjú generáció (politikai) gondolkodását, emellett úgy gondolták, hogy amelyik párt megerõsödik a fiatalok körében, az képes lesz hatalmon maradni. „Akié az ifjúság, azé a jövõ” – tartották. Mindemiatt az ifjúsági szervezetekre való politikai nyomás folyamatosan erõsödött, a pártok megkezdték az ifjúság és szervezeteik kisajátítását. Az MKP részérõl már megfogalmazódott az az elképzelés, hogy egy egységes, minden demokratikus szervezetet tömörítõ szervezetet kell létrehozni (amely persze az MKP irányítása alatt állt volna), a MADISZ-t. A két baloldali párt háborús ifjúságpolitikája azonban – bár voltak rokon vonásaik – a szociáldemokraták önállóságra, autonómiára való törekvései miatt is eltávolodott egymástól, ezért ez utóbbiak elutasították a kommunistákkal való közös ifjúsági szervezet létrehozását. 1944. október 15-én, a már felszabadult Szegeden megalakult a Kommunista Ifjúsági Szövetség, s megalakult a Magyar Ifjúság Szabadságfrontja is. Célként a munkás- és diákifjúság
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
27
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 28
Ifjúsáki közélet élet- és lakáskörülményeinek javítása és a tanonctörvény elfogadtatása, valamint az „antidemokratikus nevelés” felszámolása volt A háború végén megpezsdülõ ifjúsági élet a szervezetek három típusát alakította ki. A pártifjúsági szervezetekhez (MADISZ, SZIM, FISZ, PDI, NISZ),2 a rétegszervezetekhez (SZIT, Magyar Egyetemi és Fõiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ), Magyar Cserkészszövetség) és az egyházi szervezetekhez (KALOT, KALÁSZ, KIE, SDG) tartozó mintegy félmillió fiatal mintegy a fele volt az 1,2 milliónyi teljes korosztályos népességnek. Az 1946 elején életre hívott Magyar Ifjúság Országos Tanácsában (MIOT) tíz ifjúsági szervezet vett részt, ami példanélküli volt a magyar ifjúságügy történetében.3 A MIOT megalakulásával a kommunisták lépést tettek elszigeteltségük megszüntetésére. Bár a MADISZ–t is fenntartották mint „pártoktól független” ifjúsági szervezetet – természetesen kommunista irányítás alatt de maga a MIOT teljes mértékben átvette a MADISZ szerepét. 1946. elején létrejött a Baloldali Blokk, s ezzel együtt a MIOT-on belüli jobboldali szervezeteket az ún. szalámitaktikával kezdték el felszámolni: megvádolták a leginkább jobboldali szervezeteket demokráciaellenességgel, fasizmussal (párhuzamosan a Független Kisgazdapárt felszámolásával), majd folytatták a jobbközép szervezetekkel. A „reakciós szervezeteket”, a KALOT, KALÁSZ és a Magyar Cserkészszövetség csoportjait a kommunista belügyminiszter rendeletileg oszlatta fel. Az ifjúsági szervezeteket 1948-tól egyre inkább a Magyar Ifjúság Népi Szövetségbe (MINSZ) való belépésre kényszerítették. A magyar gyermekmozgalmak is fokozatosan a kommunista párt befolyása alá kerültek. Az úttörõmozgalmat eszközként felhasználva a cserkészek feltérképezése következett. 1946 nyarán – az úttörõk egyik ellenfelét – a Magyar Cserkészszövetséget is feloszlatták, s 1946 õszén erõs kommunista vezetés alatt létrehozták a „rendszerkonform” Magyar Cserkészfiúk Szövetségét. A cserkészek azonban meglehetõsen jól szervezettek voltak, s 1948ban mikor a cserkészetet beolvasztották az úttörõmozgalomba, erõs befolyást szereztek az úttörõknél. Mindamellett a Cserkészszövetség megszûnésével a vallási alapon szervezõdött
28
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
cserkészcsapatok egy része elrejtette vagyonát (más szervezetet megjelölve tulajdonosként vagy letagadva azt). Persze az úttörõmozgalom nem csak a politika eszköze volt, de maga is létezõ entitás. Versenyeket szerveztek, amelyekben az úttörõcsapatok tettek vállalásokat (pl. bukások számának csökkentése). Tanulási módszerek cseréjével, a lemaradt gyerekek segítésével is foglalkoztak Más területen az úttörõk bekapcsolódhattak kertmozgalomba, ahol pl. kertészkedésben versenyeztek (a szovjet pionírok fásítási akcióinak mintájára). A szalámitaktikától a gyerekszervezetek befolyásolásán át az egységszervezet létrehozása nem ad hoc módon, hanem a kommunista párt szándékai szerint történt. A Párt – a nagypolitikában leszámolva ellenfeleivel, ami egyben a többi pártifjúsági szervezet megszûnéséhez is vezetett – létrehozta a rétegszervezeteket, amelyekben a parasztfiatalok, a munkásfiatalok, a gyerekek tömörültek (és amelyek képviselték a pártideológiát a szervezetekben). A rétegszervezetek csupán a MINSZ tagozataiként mûködhettek, szemben a korábbi független szervezetek MINSZ ernyõszervezet szabadabb koncepciójával. A tagozatok kevés önállósággal rendelkeztek, alapszabályuk, tagkönyvük is közös volt. A MINSZ két és fél évig mûködött, a Párt iránymutatásai alapján irányította a rétegszervezeteket. 1950-ben megalakult a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) mint egységes ifjúsági szövetség, amely már magába olvasztotta valamennyi gyerek és ifjúsági szervezetet (átvéve a MINSZ szerepét). A DISZ céljai között a Szovjetunió és Sztálin iránti hûség, a Párt és Rákosi iránti szeretet, a Párt vezetõ szerepének tudatosítása; az „internacionalizmus szellemének fokozása”, az imperializmus meggyûlöltetése, a „pacifizmus, vagányság, jampecség, szellemének kiirtása”; természettudományos oktatás kiterjesztése (mellyel az egyház hitre épülõ tanításait cáfolják meg); a fiatalság szocializmus építésére való nevelése, munkásosztály vezetõ szerepének tudatosítása volt. Ekkorra a kommunista párt ifjúsági téren teljes sikert aratott, elérte célját: sikerült véghezvinni az ifjúság egységes szervezetbe tömörítését. (Az egységes és egyetlen szervezet elképzelése, az életkorilag egymásra épülõ ál-
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 29
Ifjúsáki közélet lamilag irányított szervezetek mindenhol a diktatúra sajátja – lásd: Németország, Olaszország, Szovjetunió.) A marxizmus-leninizmus alapjain a szocializmus építését célul kitûzõ DISZ 1955-ben létrehozta az ’56-os forradalom egyik bölcsõjét, a Petõfi Kört, majd ’56 májusában betiltatta azt. 1956 októberében, a forradalom elõszeleként elkezdtek újjáalakulni a világháború utáni ifjúsági szervezetek (pl.: MEFESZ). A forradalom leverése után az egyik fõ felelõsnek „a jobboldali, revizionista nézetek megtûrése miatt” a DISZ-t kiáltották ki (mindamellett, hogy magát az ifjúságot is politikailag megbízhatatlannak minõsítették), és 1957-re újjászervezték egy jeles pártkatona, Komócsin Zoltán vezetésével, mi több, közvetlen pártirányítás alá helyezték a párt ifjúsági tömegszervezeteként definiált Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget (KISZ). Addigra az ’56-ban alakult független szervezeteket újra beolvasztották a KISZ-be. 1957-ben kormányhatározat nyilvánította ki, hogy a KISZ az egész magyar ifjúság képviselõjének tekintendõ. A Kádár-éra puha diktatúrája fölfedezte ugyan magának az ifjúságot, de pusztán politikai befolyásának megszilárdulását, annak fenntartását látta benne. Miközben nem kevés, az ifjúság számára kedvezõ intézkedés született (munkaügyi, egészségügyi, kulturális, szociális kedvezmények), magukat a fiatalokat a rezsim nem hallgatta meg, amolyan felvilágosult abszolutista gondolkodása miatt kegyként osztotta a javakat, s a „gondoskodásért” cserébe elvárta a fiatalok illõ betagozódását a társadalomba, a politikai rendszerbe. Valójában nem tudta, mit akarnak, éreznek a fiatalok, de tulajdonképpen nem is nagyon érdekelte. Besorolta életüket a magasabb rendûnek ítélt társadalmi rendszerbe, s ily módon kiskorúsította az ifjúságot. Az ifjúsági ügyek állami felelõse az Állami Ifjúsági és Sport Hivatal (ÁISH) volt, a kormányzat gyermek- és ifjúsággal összefüggõ feladatait pedig az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény foglalta keretbe. A törvény elsõsorban magáról az ifjúsági korosztályról szólt, de részletezte a felnövekvõ generációk társadalmi szerepvállalásának lehetõségeit, intézményeit – azokat egyértelmûen a KISZ-hez és az
Úttörõszövetséghez mint az ifjúság egységes politikai-társadalmi szervezeteihez kötve. A ’60–’70-es évek változatlansága után 1981-ben a Budapesti Egyetemi–Fõiskolás Találkozón (BEFÕT) próba történt egy akkor még sikertelen szövetség (Független Ifjúsági Szövetség – FISZ) megalapítására. 1984-ben az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúságpolitikai állásfoglalása strukturáltabb, tagoltabb ifjúságpolitikát képzelt el, s megszüntette az „egy párt – egy ifjúsági és egy gyerekszervezet” elképzelést, módot adva más ifjúsági szervezõdések létrehozására – legalábbis elméletben. Így a Vöröskereszt és az Országos Béketanács is legálisan végezhetett már ifjúsági munkát, s tapasztalható volt az erjedési folyamat a Magyar Úttörõk Szövetségében is. Egyre-másra jöttek létre a nem padsor alapon szervezõdõ õrsök, a nem osztályokat tömörítõ rajok, s a nem iskolai, de akár nem is területi elven létrehozott úttörõcsapatok. Létrejött a Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség, a Magyar Diáksport Szövetség, a Mûszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Ifjúsági Tanácsa, amelyek bár egyre jobban feszegették a rendszer kereteit, de azon belül maradtak. Egyre erõsebb lett a világnézeti különbözõségét nyíltan vállaló vallásos bázismozgalom. Gyarapodott az erõszakmentességet gyakorló katonai szolgálatmegtagadók aránya, s a környezetvédelmi mozgalmak is egyre befolyásosabbak lettek. A kollégiumi és klubmozgalom is kinõtte önmagát: a leendõ politikai pártok késõbbi vezetõit találhatjuk itt. A KISZ folyamatosan vesztett legitimitásából, s egyre újabb alternatív mozgalmak, szervezõdések jelentek meg. A plurális ifjúsági struktúra megjelenésével együtt 27 taggal és 30 megfigyelõvel 1988ban megalakult a Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa, (MISZOT), amely az európai normák szerinti ifjúsági tanács szerepét volt hivatva betölteni, s amely kísérlet volt a sok szervezet, a plurális intézményi rendszeren belüli kooperáció és közös érdekképviselet megteremtésére. A MISZOT-ot mindvégig egyfajta bizalmatlanság vette körül. A KISZ perifériára szorulástól tartott, az új szervezetek az asszimilációtól és a felügyelettõl. Ennek ellenére a MISZOT-nak sikerült egyedi pénzügyi
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
29
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 30
Ifjúsáki közélet kompenzációs struktúrát kialakítani: a tagszervezetek anyagilag is segítették egymást, ha egyik-másikat a hatalom nem kedvelte. A KISZ végül átalakult a Demokratikus Ifjúsági Szövetséggé (DEMISZ), amely hamarosan kiüresedett „tartalmilag”. Tetemes vagyona kézenközön eltûnt, maradékát a Nemzeti Gyermekés Ifjúsági Közalapítványba (akkor még Alapítványba) tették.
Ifjúságügy a rendszerváltás után A ma utcája nem látható tisztán. Benne van az Internet-Cafek tucatja, ahol jólszituált fiatalok csevegnek, s benne van a lakótelepek lehetõség nélküli magánya, ahol az egyetlen feloldozást ebbõl a motoros vagy csavargó bandákhoz való menekülés adja. Benne van a plázák csillogása, ahol a moziból kifelé jövet még jólesõt büfögünk a Cola Lighton, de már nem tudjuk mirõl szólt a film, ha szólt is egyáltalán valamirõl. Benne vannak a lépcsõházban üldögélõ cigarettázó tinédzserek, és benne van néhány szolid sziget, ahol ifjúsági szakemberek segítenek néhány gyereknek és fiatalnak megadni a közös játék élményét, az önmagunk jobb megértésének értékeit, s az egymás elfogadásának nagyságát. Ezen utcaképet a ma csak formálja, a holnap teljesíti be. Magyarországon egyre szélesebbre bontakoznak az ifjúsági, ifjúságpolitikai intézményrendszer ágai. A ’90-es évekre a helyi, spontán intézmény- és szolgáltatás-kezdemények, s a velük idõben párhuzamosan, ám szakmailag függetlenül futó kormányzati kampányok voltak jellemzõek. Több mint 30 éve minden rendszer, minden kormány beszél a fiatalok primer problémáinak megoldásáról – hogy csak a legfõbb három kerüljön említésre: lakás, iskola, munkahely –, de a helyzet kritikus mivolta elismerten nem csökkent. Ezen problémák megoldására ma sem történnek tendenciózus lépések. A rendszerváltás utáni kormányok már nem terrorizálják az ifjúságot, sokkal inkább harcolnak érte. Ugyanakkor – átesve a ló túloldalára – kivétel nélkül magukra hagyják az ifjúságot: nem reagálnak számos figyelmeztetõ jelre, megannyi igényt hagynak kielégítetlenül (munkához, lakáshoz jutás stb.) Már régen nem beszélhe-
30
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
tünk esélyegyenlõségrõl, ha történik is valami, az legfeljebb az esélyegyenlõtlenségek minimális csökkentése.
1990–1994 Az ÁISH feladatát 1990-ben a Miniszterelnöki Hivatalon belül elõször az Ifjúságpolitikai Titkárság, majd a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Titkárság vette át. A kormányzati ifjúsági munka összehangolására és „az ifjúság élethelyzetével, létbiztonságával, képzésével és társadalmi beilleszkedésével kapcsolatos koncepcionális kérdések kialakítására és véleményezésére, ifjúsági célprogramok elõkészítésére” a Kormány 1990-ben Ifjúságpolitikai Kabinetet létesített. Az Ifjúságpolitikai Kabinet mûködése rendkívül hektikus volt: elõször 1992ben és azt követõen is csak ritkán ülésezett, az Antall-kormány mûködése alatt öt miniszteri rangú vezetõje volt. Az ifjúsági ügyek parlamenti szintû koordinációjáért a ciklus közepén megalapított Oktatási, Ifjúsági és Sportbizottság volt felelõs. Források és döntési kompetencia nélkül, a Kormány mellett mûködõ tanácsadó testületként jött létre a Gyermek és Ifjúsági Kodifikációs és Deregulációs Bizottság. A bizottságban a pártok önkormányzati szakértõi és felkért civil szakemberei mûködtek együtt a gyermek- és ifjúsági munka megfelelõ jogi környezetének megteremtése érdekében. A kormányzat ifjúsági területen elvégzendõ feladatait 1991-ben hároméves intézkedési programban fogalmazta meg. A programot a civil szervezetek a Kormányülés napján kapták kézbe véleményezésre. Annyi utólag is megállapítható, hogy a feladatokhoz nem rendeltek forrást (a költségvetési törvényben sem), a felelõsök nem rendelkeztek hatáskörrel, a feladatok rendszertelenek voltak (nincs struktúra, prioritások, idõszerûség), a programpontok nem hordozták a valós cselekvés kötelezettségét. 1992 végére a 45 feladatból 8 teljesen, 11 részben teljesült (30%-os készültség), sõt késõbb a feladatok teljesülésének ellenõrzése is elmaradt. Az intézkedési program korrekcióját a nyilvánosságra hozataltól azonnal és folyamatosan kérték a civil szervezetek, minden hatás nélkül. A kormány
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 31
Ifjúsáki közélet munkáját mi sem jellemezte jobban, mint a saját intézkedési programjáról alkotott értékelés, miszerint „a tervezet megvalósítása lehetetlenné vált, az anyag elvesztette érvényességét” (1993-as parlamenti ifjúságpolitikai vitanap). „A Koordinációs Titkárság »beavatkozó« módon lépett fel az ifjúsági szervezetek szférájában, irányító szerepet akart betölteni mind a kormányzati, mind a nem kormányzati területen. Az ifjúsági szervezeteknek egy csúcsminisztériumként öndefiniált, mûködésképtelen… Kabinettel kellett együttmûködniük.” A MISZOT-ba tömörülõ civil non-profit ifjúsági szervezetek többször is kezdeményezték a három oldalú (kormány, korosztály és szakmai szervezetek) Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács létrehozását. A szervezetek 1991 õszére civil tárgyalócsoport állítottak fel az érdekegyeztetõ tanács létrehozására. A kezdeményezésre való válaszként a kormányzat, illetve a Koordinációs Titkárság politikai államtitkára létrehozta az Információs Fórumot, ahol a Kormány – érdemi vita és párbeszéd nélkül – egy-egy ifjúságot érintõ problémáról adott tájékoztatást. Bár az apparátus késõbbi elbasásodása miatt 1991 februárjában négy szervezet új együttmûködést kezdeményezett, a MISZOT elsõ három évében nem egy szervezet számára jelentette a legitimitást, elismertséget. 1992ben a kormányközeli szervezetek kilépve a MISZOT-ból, létrehozták a Nemzeti Ifjúsági Tanácsot (NIT). Az egyre kevésbé mûködõképes MISZOT 1993. július 2-án oszlott föl, jogutódja a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanács (MAGYIT) lett. A NIT tagjainak nagy része hozta létre 1994-ben az Országos Gyermekés Ifjúsági Parlamentet (OGYIP), az ernyõszervezethez MAGYIT-tag gyakorlatilag nem csatlakozott, ezzel hosszú idõre kétpólusúváv vált a magyar ifjúsági közélet. Bár a MISZOT nem volt nevesítve egyetlen, az intézményrendszerrel foglalkozó jogszabályban, illetve kormányhatározatban sem, vélhetõleg az intézményrendszerbeli képviseletet a Kormány és a MISZOT közti háttéralkuk alapozták meg. Az ifjúsági intézményrendszer alkotóelemei a Központi Ifjúsági Alap (KIA) és a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány (NGYIA)
voltak. Az Alapot a Németh-kormány 1988ban hozta létre „az állami ifjúságpolitikai feladatok ellátásának pénzügyi segítésére, az ifjúsági célú költségvetési források és egyéb pénzeszközök ösztönzõ kiegészítésére”. A pályázatok értékelési és elbírálási folyamatába civil szakértõket vontak be, a támogatásokról való döntéseket Kabinet hozta meg. Az ifjúság számára is nyitott más alapok nagy részét a szakminisztériumok kezelték, amelyek elkülönülten, összehangolatlanul mûködtek (pl.: Szerencsejáték Alap – 1993-tól Országos Játék Alap –, Szakképzési Alap, Foglalkoztatási Alap, Turisztikai Alap). A Koordinációs Titkárság szervezeti felkérése alapján nem rendszeresen mûködõ szakbizottságaiban civil szakértõk ugyan szerepeltek, de döntési jogosultsága az Ifjúságpolitikai Kabinetnek volt. A KIA irattára, amely a Miniszterelnöki Hivatalban két szoba volt, 1994-ben, közvetlenül a választások után leégett. A Kormány 1990-ben a Demokratikus Ifjúsági Szövetség és a Magyar Úttörõk Szövetsége kezelésében, illetve tulajdonában lévõ és a szervezetek által a Kormánynak felajánlott ingatlanok közcélú hasznosítása érdekében létrehozta a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítványt (NGYIA). Az Alapítvány – az ingatlanés az ahhoz tartozó ingóvagyon mellett – a játék- és pénznyerõ automaták adózott nyereségének 50%-ával (mintegy 65 millió Ft), a Talent Kft-ben és a Charta Kft-ben levõ üzletrésszel és az éves Idegenforgalmi Alap 5%-ával gazdálkodott4. Az Alapítványnál az alapító vagyon tényleges felmérése nem történt meg. 1990-ben az NGYIA értékmegjelölés nélkül 60 ingatlant tulajdonolt. 1992-ig számos ingatlan az idõközben megalakított megyei gyermek és ifjúsági közalapítványok tulajdonába került, ezt követõen az NGYIA 28 ingatlannal rendelkezett (ugyancsak értékmegjelölés nélkül). A rendkívül gyorsan szaporodó ifjúsági egyesületek mellett speciális gyermek- és ifjúsági érdekképviseleti formaként jelentek meg a települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok. A helyben lakó gyermekek és fiatalok teljes körébõl, titkos módon választott testületek jellemzõen kistelepüléseken kezdték meg mûködésüket. Megalakításuk célja az volt, hogy a település felnõtt képviselõ-testületével
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
31
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 32
Ifjúsáki közélet szoros együttmûködésben képviseljék választóik érdekeit, és szervezzék a korosztályi és a korosztályok közötti kapcsolatokat. A lauritzeni modellt értelmezve ez a kormány az ifjúságot gyermeki rangban kezelte félve a fiatalok reakcióitól; folyamatos információt igényelve arról, hogy „azok” mit terveznek legközelebb.
1994–1998 A kormányváltást követõen az ifjúsági ügyeket a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium vette át, amelynek keretén belül megalakult az Ifjúsági Fõosztály. A kormány megalakulása után alig fél évvel, a fõosztálytól függetlenül, 1994 végén – „annak érdekében, hogy a kormányzati tevékenység minden elemében érvényesüljenek a gyermek és ifjúsági korosztályok érdekei” – létrejött a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács. A Tanács elnöke a miniszterelnök, titkára az 1994 decemberében kinevezett címzetes államtitkár lett. Az ifjúsági ügy felügyelete a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal között megoszlott. A minisztérium a Koordinációs Tanács megalakulását követõen folyamatosan átadta a kompetenciát (kizárólag a Zánkai Gyermeküdülõ Centrum felügyelete és a diákjogok ügye maradt az MKM-nél) és szervezeti struktúrájában is változások mentek végbe: az 1994-ben alakult Ifjúsági Fõosztályból elõbb osztály, majd Diákügyi Iroda lett. 1995-ben a mûvelõdési és közoktatási miniszter megalapította – az Európai Unió „Fiatalok Európáért” Program nemzeti irodájaként – a Mobilitás Ifjúsági Szolgálatot. Az ifjúsági szolgálat feladata az európai uniós program pályázatainak meghirdetése és kezelése, illetve az azokkal összefüggõ képzési és fejlesztési programok szervezése és lebonyolítása volt. A szervezet mellett – öt kormányzati és négy civil taggal – Tanácsadó Testület mûködött, ami közremûködött a támogatások prioritásainak megfogalmazásában és a pályázatok nyerteseinek kiválasztásában. A Gyermek- és Ifjúsági Alapról, valamint a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány-
32
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
ról szóló 1995. évi LXIV. törvénnyel a Kormány megalapította a Gyermek- és Ifjúsági Alapot (GYIA), ami átvette a Központi Ifjúsági Alap szerepét. A GYIA által kiírt pályázatokkal összefüggõ döntéseket a nyolc kormányzati, két önkormányzati és hat civil képviselõbõl álló Tanács hozta meg. A fent említett törvénnyel a Kormány módosította a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány alapító okiratát, és létrehozta a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítványt. A Közalapítvány élére tizenegy tagú kuratóriumot nevezett ki, amelynek öt tagját a Kormány, hat tagját civil szervezetek delegálták. A törvény elrendelte, hogy a Kormány „intézkedjen annak érdekében, hogy elkészüljön a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány rendelkezésére bocsátott vagyonról szóló elszámolás, illetve az alapítvány vagyoni helyzetérõl szóló jelentés”. A felmért 26 ingatlan csaknem 2,5 milliárd Ft értéket képviselt. 1998-ban a kuratórium az ingatlanok jelentõs részét – jövedelemtermelés céljából – a Talent Szervezõ Kft-be apportálta. Az ingatlanok többsége 1998 és 1999 során – nagyarányú veszteség mellett – értékesítésre került. A Kormány 1996-ban – a Zánkai Gyermeküdülõ Centrum jogutódjaként, „gyermek- és ifjúsági, oktatási, közmûvelõdési, kulturális, sport közhasznú feladatok ellátására” – létrehozta a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum, Oktatási és Üdültetési Közhasznú Társaságot. „A közhasznú társaság mûködésével kapcsolatos egyes tulajdonosi jogok gyakorlásában, az e célra létrehozott tanácsadó testület útján” közremûködtek „az országos gyermek-, diák- és ifjúsági szervezetek, valamint az e korosztályokat segítõ országos szervezetek” és „a helyi önkormányzatok országos érdekképviseleti szerveinek” képviselõi. A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium és az Európa Tanács által aláírt „Székhely Egyezmény” keretében 1995-ben megalakult a Budapesti Európai Ifjúsági Központ. Az intézmény az Európa Tanács közép- és kelet-európai ifjúsági bázisintézményeként mûködik. Alapvetõ feladata – együttmûködve a strasbourgi székhelyû társintézményével – hogy színteret biztosítson az európai ifjúsági civil, illetve kormányzati szervezetek és együttmûködések képzéseihez, szakmai, szervezeti tanácskozásaikhoz.
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 33
Ifjúsáki közélet 1994 szeptemberében az ifjúsági civil nonprofit szervezetek újból kezdeményezték az érdekegyeztetõ tanács megalakítását és javaslatot tettek annak mûködési módjára. 1995. január 12-én a kezdeményezõk és a Kormány között létrejött a megállapodás. Január 23-án a Kormány és számos korosztályi, illetve támogató (szakmai) szervezet megállapodott a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács ügyrendjében. A gyermek- és ifjúsági érdekegyeztetéssel kapcsolatos feladatokról szóló 2349/1995. (XI.16.) Kormányhatározat kimondta: „A gyermekés ifjúsági korosztályokat közvetlenül érintõ jogszabály, illetve kormányhatározat elõkészítésének megkezdésérõl és ütemezésérõl a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács (a továbbiakban: GYIÉT) Titkárságát tájékoztatni kell. A jogszabálytervezetek elõkészítése során az elõkészítõnek a GYIÉT Titkárságával egyeztetve gondoskodnia kell arról, hogy a GYIÉT véleménye a döntéshozatalnál figyelembe vehetõ legyen. A kormány-elõterjesztésekben tájékoztatást kell nyújtani a GYIÉT állásfoglalásáról. Amennyiben a GYIÉT nem kormányzati résztvevõi az elõterjesztéstõl érdemben eltérõ álláspontot képviselnek, úgy az állásfoglalást annak indoklásával és az elõterjesztõ véleményével együtt ismertetni kell.” A Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács – a munka világában mûködõ érdekegyeztetõ mechanizmushoz hasonlóan – háromoldalú rendszerben mûködött: • Kormányzati Tárgyalócsoport, amely a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács mint kormányzati intézmény véleményét volt hivatott tolmácsolni; • Korosztályi Tárgyalócsoport, amely az ifjúsági és gyermekszervezeteket képviselte; • Támogatói Tárgyalócsoport, amely a gyermek- és ifjúsági korosztályokért dolgozó támogató (szakmai) szervezetek véleményét csatornázta be a Tanács mûködésébe. Az Országgyûlés 1995-ben határozatot fogadott el, amelyben kimondta: az „Országgyûlés felkéri a Kormányt, hogy 1996. március 31-ig, majd azt követõen minden év szeptember 15-ig terjesszen elõ jelentést a gyermekek és az ifjúság helyzetérõl, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kor-
mányzati intézkedésekrõl”. Ezt követõen az ifjúsági ügyekért felelõs kormányzati szerv minden évben elkészíti, majd az Országgyûlés elé terjeszti a Jelentést. Utoljára 2004-ben készült ilyen irat. A települési ifjúsági részvétel fejlõdésére áttételesen nagy hatással volt a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium által elõterjesztett törvénymódosítás, ami megteremtette az általános- és középiskolai diákönkormányzatok mûködésének jogszabályi kereteit. A megalakult, illetve megerõsödött szervezetek közül jó néhány – helyi szintû együttmûködésük eredményeként – alakított települési diákönkormányzatot. Az intézményrendszernek gyakorlatilag két vagyonkezelõ típusú szervezet volt ekkor tagja (NGYIKA, ZÁNKA), amelyek szervezetileg is önállóak és ugyancsak önálló irányító testülettel rendelkeztek, de nem volt közvetlen forrásbõvítõ funkciójuk; és két forrásteremtõ szervezet van (GYIAP, Mobilitás), amelyek azonban – bár civilesített döntéshozatallal rendelkezõ – költségvetési szervek, így azok felügyeletét is az állam látta el. Ebbõl akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy az állam a közvetlen forrásbõvítési lehetõséggel rendelkezõ intézmények kezét azért nem merte elengedni. Az intézményrendszer léte és fejlettsége nem feltétlenül állt összhangban az ifjúsági szervezetek fejlettségével, és semmiképp nem biztosította azok rendszerszintû túlélését. Az intézményrendszer ekkor jóval fejlettebbnek tûnt, mint amire az országos ifjúsági szervezetek „jogosan formálhattak igényt”, de feltehetõleg egy szerencsés öngerjesztõ folyamat részesei lehettünk, hiszen jól látszik (akár a hatalmi harcból, de a forrásokért való küzdelembõl is), hogy a struktúra alanyaira is generáló hatással volt a civilesítés. (Hasonlóképpen, mint ahogy a demokrácia kimondása is efelé tolhatja a demokratikus igényû, de még nem demokratikus országokat.) 1998-ra ugyanakkor az információhoz való hozzájutás lehetõsége, a hatalom, a pozíció iránti harc egyre jobban kiütközött a GYIÉT nemkormányzati, elsõsorban korosztályi oldalán. Emellett a konzervatív ifjúsági szervezetek jó része azonnal kilépett a GYIÉT-bõl, ahogy az 1998-as ellenzéki gyõzelem bizonyossá vált.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
33
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 34
Ifjúsáki közélet A lauritzeni klasszifikáció szerint a Horn-adminisztráció ifjúságpolitikáját leginkább az „állambácsi” kormány elméleti leírás jellemzi, ahol a kormány hivatalánál fogva jótékonykodik. „Ez a szerep alapvetõen a nagy tanító szerepe; a fiataloknak tér kell a fejlõdéshez, bátorítani kell õket és néha büntetni is. A kapcsolat kormány és a civil szervezetek között aszimmetrikus, a hierarchia mûködik és azt meg kell tartani.” (Lauritzen, 1993) A rendszerváltozást követõ közel tíz esztendõ alatt a kormányzati ifjúságpolitika mindig centrális és kormányzati értelemben instabil intézményeket teremtett. A centralitásra vonatkozó állításokat támasztja alá a kizárólag központi kezdeményezésekre és mechanizmusra építkezõ pályázatok rendszere, az azokhoz kapcsolódó források központosítottsága. Az esetlegességet mutatja, hogy a kormányzati ifjúságpolitikának rövid idõközönként változott az intézményi, államigazgatási háttere, kerete. Az ifjúsági ügyek kezelése a Miniszterelnöki Hivatal és a kultusztárca között vándorolt, oda-vissza. A jelenséggel együtt járt és fokozta annak hatását, hogy gyakran változott az ifjúsági ügyekért felelõs kormányzati szereplõ személye, a kompetencia szintje és a terület súlya, jelentõsége a kormányzaton belül. Az idõszakban a települési önkormányzatok szintjén nem alakulhattak ki az ifjúságpolitika, ifjúsági, ifjúságsegítõi munka szervezeti-, intézményi és személyi keretei, hiszen: • a központi államigazgatási intézmények bizonytalanok, • a törvényi kellékek és a személyzeti szükségletek szakmai sztenderdjei hiányosak, • a költségvetési feltételek pedig esetlegesek és bizonytalanok voltak.
1998–2002 A választásokat követõ kormányzati átalakítás következtében az ifjúsági ügyek felelõssége a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárának felelõsségi körébe került. Az államtitkár feladata volt – többek között – az 1999 elején megalakult Ifjúsági és Sportminisztérium felállításának koordinálása is. A minisztérium létrehozásával az Orbán-kormány megterem-
34
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
tette az ifjúsági ügyek intézményesülésének alapjait. Az Országgyûlés 1998-ban létrehozta az Ifjúsági és Sportbizottságot, a parlament kezdeményezõ, javaslattevõ, véleményezõ szerveként, amely ellátja – többek között – a gyermek- és ifjúsági korosztályokkal kapcsolatos kormányzati munka ellenõrzését. A minisztérium a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram és a Regionális Ifjúsági Irodák mûködésérõl szóló 2/1999. (IX. 24.) ISM-rendelettel – a Gyermek- és Ifjúsági Alap jogutódjaként – létrehozta a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogramot (GYIA). A rendelet kimondta, hogy az „Ifjúsági és Sportminisztérium szakmai-fejlesztési, szolgáltatási és támogatási rendszert hoz létre, amely a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, a Regionális Ifjúsági Tanácsok, valamint a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat és a Regionális Ifjúsági Irodák összehangolt mûködésén keresztül valósítja meg a Kormány ifjúságpolitikai célkitûzéseit”. Az Alapprogram forrásfelhasználásának kereteit a GYIA Tanács határozza meg úgy, hogy az Alapprogram forrásainak legfeljebb 70%-át a regionális ifjúsági tanácsok kompetenciájába utalja, de nem ad a RIT-eknek döntési jogot. A RIT-ek döntési kompetenciájának hiányában a regionalitás megvalósítása finoman szólva is megkérdõjelezhetõ; a támogatást nem sikerült megreformálni; s nemhogy nem újult meg az érdekegyeztetõ rendszer, hanem gyakorlatilag megszûnt. Elõrelépés a Hornkormány alatt alig érvényesülõ nyilvánossági kontroll, amely szerint az Alapprogramból támogatottak nevét, programját és az összeget nyilvánosságra kell hozni. A minisztérium létrejöttével a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat felügyeleti joga az ifjúsági és sportminiszter hatáskörébe került. Az ifjúsági és sportminiszter módosította az intézmény Alapító Okiratát: nevét Mobilitásra változtatta és jelentõsen kiszélesítette feladatait: a minisztérium ifjúsági, sport és kábítószerügyi koordinációs tevékenysége mentén kutatási, módszertani tevékenységet kezdett végezni, fejlesztési és szolgáltatási feladatokat is kapott. Az Európai Unió Fiatalok Európáért Programjának (2000tõl: Ifjúság 2000–2006 Program) nemzeti irodája is itt mûködött tovább; a pályázatok programozási és kiválasztási folyamatában résztvevõ Tanács-
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 35
Ifjúsáki közélet adó Testület – Nemzetközi Programok Tanácsa néven – átalakult. A Mobilitás a régiókban ellátandó fejlesztési és szolgáltatási feladatait az 1999 és 2001 között felállított regionális ifjúsági szolgáltató irodákon keresztül látja el. Az irodák létrehozatalával az ifjúsági ügyekben elsõként kezdõdött meg a regionális alapokon álló intézményrendszer kialakítása, amelynek alapvetõ feladata azon szolgáltatások biztosítása, amelyek a térségi, a települési önkormányzatok és intézményeik, valamint a civil nonprofit szervezetek munkáját segítik, biztosítják számukra a szakmai fejlõdéshez, fejlesztéshez szükséges információs és képzési szolgáltatásokat, a kapcsolatokat és az együttmûködés feltételeit. A Budapesti Európai Ifjúsági Központon belül kezdte meg mûködését a Mobilitás Információs Szolgálat (MISZ). Kiemelt feladata a minisztérium és háttérintézményeinek tevékenységérõl való információk gyûjtése és a célcsoportokkal való megismertetése. Mûködése során jelentõs mértékben hozzájárul az európai ifjúsági központok szakmai, módszertani bázisként való mûködéséhez. A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet (NIKI) a Mobilitás keretein belül jött létre abból a célból, hogy tudományos alapot teremtsen a tárca ifjúsági területen ellátandó feladataihoz, kutatói tevékenysége révén segítse elõ az ifjúsági intézményrendszer egészére vonatkozó stratégiai tervezést és fejlesztést, valamint a kormányzat és intézményeinek ifjúságpolitikai döntés-elõkészítését. Kapcsolatot alakított ki a hazai kutatómûhelyekkel, felsõoktatási intézményekkel, minisztériumokkal, könyvtárakkal, piackutató cégekkel – hozzájárulva a tudományterületen folyó szakmai munka szervezéséhez, és a jelentõsebb magyarországi ifjúságkutatások szervezésének keretében a kutatómûhelyek szakmai együttmûködésének elõsegítéséhez – és kidolgozza a közös projektek koncepcióját. Az Intézet koordinálásában készült el – a sok éves hiányt pótló – nagymintás ifjúságkutatás (Ifjúság2000) és a határon túli fiatalok körében elvégzett Mozaik2001 kutatási program. A Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány tevékenységében jelentõs változás nem történt. A Kuratórium szerkezetét azonban a Kormány átalakította: a testület három tagját az alapító kéri fel, négy tagját „az országos
gyermek-, diák-, valamint ifjúsági szervezetek képviselõi” jelölik. További változás, hogy a Kuratórium mellett Tanácsadó Testület kezdte meg mûködését. A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum, Oktatási és Üdültetési Közhasznú Társaság felügyelete átkerült a minisztériumhoz. Az 1999 májusában lejárt tanácsadó testületi mandátumokat a minisztérium nem újította meg. A Kormány a Gyermek- és Ifjúsági Érdekegyeztetõ Tanács munkájában 1998-tól nem vett részt. A minisztérium tizenhat ifjúsági (korosztályi és szakmai) szervezettel együttmûködve alakította ki társadalmi párbeszédrendszerét. A tárca stratégiai partnere lett az Országos Gyermek és Ifjúsági Parlament, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Tanács és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája. Kiemelt partnerként tekintett a minisztérium a Nagycsaládosok Országos Egyesületére, a történelmi egyházak, illetve a zsidó felekezet ifjúsági képviseletére, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségére, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségére, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségére, az Értelmi Fogyatékosok és Segítõik Országos Érdekvédelmi Szövetségére, a Civil Mûhely – Student Service Egyesületre, az Ifjú Vesebetegek, Transzplantáltak és Barátaik Egyesületére, a Magyarországi Kisebbségek Ifjúsági Fórumára és a Felsõoktatási Diákszervezetek Egyesületére. A felsorolt szervezetekkel 2000 és 2002. között a minisztérium évenként megújított együttmûködési megállapodásokat kötött, amelyek keretében támogatásban részesítette a szervezeteket, másrészt – negyedéves periódusban – konzultációt folytatott velük. A stratégiai és kiemelt partnerek véleményezhették az ifjúságot érintõ jogszabályok tervezetét, és önálló javaslatokat nyújthattak be az ifjúsági kormányzat felé. Az Ifjúsági és Sportminisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Határon Túli Magyarok Hivatala kezdeményezésére és támogatásával, tárcaközi együttmûködés keretében létre jött az Agora Kárpát-medencei Információs és Szolgáltató Irodahálózat. A hálózat alapvetõ célkitûzéseként az alapítók „a határokon kívül
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
35
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 36
Ifjúsáki közélet élõ magyar fiatalok Magyarországgal való kapcsolatainak minél szélesebb körû ápolását” határozták meg. A program megvalósításával az alapítók a Márton Áron Szakkollégiumért Alapítványt bízták meg. A Metszéspont Iroda – a határon túli magyar ifjúsági szervezetek irodája – a romániai Magyar Ifjúsági Tanács kezdeményezésére, 1997-ben kezdte meg mûködését. Az Iroda feladata a határon túli magyarok lakta régiókban létrejött ifjúsági szervezetek és a térség magyar fiataljainak érdekképviselete és közösségi életének szervezése, identitásmegõrzõ, mûvelõdési- és szabadidõs programok szervezése, továbbtanulási és szakmai programok, valamint ifjúsági csereprogramok megvalósítása. A Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) 1999. november 27-én tartotta alakuló ülését, aminek összehívásában az Ifjúsági és Sportminisztérium kezdeményezõ szerepet vállalt. A testület a magyarországi és határon túli ifjúsági szervezeteknek teremt állandó, a párbeszédre alkalmas fórumot. Létrehozásának célja az volt, hogy az ifjúsági, illetve a szektorközi együttmûködés területén támogassa a lehetõ legszélesebb körû kapcsolatfelvételt és a hosszú távú együttmûködés feltételeinek megteremtését. A MIK munkájában a kilenc határon túli régióból (Felvidék, Erdély, Csángóföld, Kárpátalja, Vajdaság, Muravidék, Horvátország, Burgenland, Nyugati régió) vesznek részt ifjúsági-, cserkész-, egyházi-, diák- és hallgatói szervezetek, ugyanakkor tevékenységét azon magyar közigazgatási intézmények segítik, amelyek kapcsolatban állnak a határon túli magyarsággal. A MIK évente legalább két alkalommal, a gyermek-, ifjúsági és sportminiszter meghívására ül össze, napirenden általános politikai témák, valamint olyan konkrét felvetések szerepelnek, amelyek a határon túli magyar fiatalok problémáinak megoldásával kapcsolatosak. Az ülések között az operatív feladatokat az évente legalább négy alkalommal összeülõ MIK Állandó Bizottsága (ÁB) látja el. A MIK ÁB szerepet kapott a minisztérium által, a határon túli ifjúsági szervezetek támogatására kiírt pályázatok megfogalmazásában és elbírálásában is. Az önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladatainak kiegészítõ támogatására szolgáló
36
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
pályázati forrás szakmai felügyelete a Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Titkárságtól az ISM-hez került. A forráselosztás átláthatóságának biztosítása érdekében létrejött az ISM–BM–PM Tárcaközi Bizottság. Az ifjúságsegítõ szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló 7/2002. (V. 25.) ISM–OM együttes rendelet megjelenésével megkezdõdhetett az ifjúságsegítõ szakemberek felsõfokú szakképzését szolgáló programok kidolgozása.5 Nagyszabású társadalmi vita és kampány keretében a tárca 2000-ben megkezdte az „ifjúsági törvény” megalkotását. A törvénytervezet egyrészt keretbe foglalta a fent ismertetett állami és önkormányzati intézményrendszert, önállósítani kívánta a regionális ifjúsági struktúrát, szabályozni kívánta az egységes országos civil képviseletet, szólt az ifjúsági normatíva bevezetésérõl, a játszótér-fejlesztési programról és egyes korosztályi kedvezményekrõl. A törvény tervezetét a Kormány elfogadta ugyan, de végül nem nyújtották be az Országgyûlés részére. A Lauritzen által leírt ifjúsághoz való kormányzati megközelítés- és hozzáállás-modellek közül az Orbán-kormány ifjúságpolitikája a beavatkozó kormány modellje. A kormány égetõ problémákba avatkozik be, látványos sikereket vár, s a nagyobb költségvetést vetíti elõre.
2002–2006 A kormányváltást követõen a tárca Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium néven folytatta munkáját. A minisztérium a 2003. évben nem újította meg a tizenhat ifjúsági (korosztályi és szakmai) szervezettel 2000–2002. között évenként megkötött együttmûködési megállapodásait és támogatási szerzõdéseit. 2004-ben a minisztérium átalakította az önkormányzatokat támogató pályázati rendszerét: az eddig külön kategóriák keretében megvalósítható pályázati célokat egységesítette. Ugyanakkor nem sikerült egységes és átlátható elvek mentén újjászervezni a pályázati rendszert – A Gyermek és Ifjúsági Alapprogram mûködésében nem történtek változások –, pusztán egy felemásan mûködõ Internetes pályázati rendszer került bevezetésre.
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 37
Ifjúsáki közélet A Mobilitás Alapító Okiratának 2004-es módosításával az önálló Nemzeti Ifjúságkutató Intézet megszûnt, és létrejött az Ifjúságkutatási Iroda. Az Iroda megkezdte az Ifjúság 2004 nagymintás ifjúságkutatás elõkészítésének munkálatait. A Metszéspont Iroda mûködésének felügyeletét 2002-tõl a Mobilitás látta el. 2004-tõl a tárca az Iroda és az Agora Kárpát-medencei Információs és Szolgáltató Irodahálózat Programtanácsának szerepét a Márton Áron Szakkollégiumért Alapítványra bízta. 2005-ben a ciklus során immár a harmadik miniszter kinevezésére került sor, a tárca beolvadt az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztériumba. Ismét csak hosszas elõkészítés után, de nem sikerült elfogadtatni a Parlamenttel az ifjúsági törvényt, s így megint nem történt elõrelépés a rendszeres és garantált civil-kormányzati párbeszéd terén.
Jegyzetek 1 A cikk a készülõ Ifjúság – lehetõség vagy probléma. Bevezetés az ifjúságügybe címû tervezett fõiskolai jegyzet átirata. 2 FISZ: Független Ifjúsági Szövetség, az FKGP ifjúsági szervezete. MADISZ: Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség. SZIM: SZIM-Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom, a Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezete. PDI: Polgári Demokratikus Ifjúság. NISZ: A Nemzeti Parasztpárt ifjúsági szervezete, a Népi Ifjúság Szövetség. 3 MADISZ, SZIM, SZIT, NISZ, FISZ, PDI, MEFESZ, Magyar Cserkészszövetség, KALOT és a KIE.
4 Az Alapítvány 1992-tõl sem a játékautomaták adózott nyereségének 50%-át, sem az éves Idegenforgalmi Alap 5%-át nem kapja. 5 2004-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképzõképzõ Fõiskolai Karán, a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Fõiskolai Karán, a Nyíregyházi Fõiskola Bölcsészettudományi és Mûvészeti Fõiskolai Karán és a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Felnõttképzési és Emberi Erõforrás Fejlesztési Intézetében hirdettek felsõfokú ifjúságsegítõ szakképzési programot.
Irodalom Beke Márton–Ditzendy Károly Arisztid–Nagy Ádám: A kormányzati, önkormányzati és civil ifjúsági intézményrendszer alakulása 1988-tól napjainkig. Új Ifjúsági Szemle, 2004/3. Csikós István–Tóth András: Mit kell tudni a magyar ifjúsági mozgalmakról? Budapest: Kossuth, 1986. Gelencsér Mónika: a Gyermekek évszázadának küszöbén. Új Ifjúsági Szemle, 2004/4. Gyermek és ifjúsági szervezetek az ezredfordulón. (Konferenciakiadvány) Zánka, 1997. Joó Adrienn: Nemzetnevelés a Nemzetnevelésben (Új Ifjúsági Szemle, 2006/3. Komássy Ákos–Kucsera Tamás Gergely: 13 év. Új Ifjúsági Szemle, 2003/1. Lauritzen, Peter: Ifjúságpolitikai struktúrák Európában. Potsdam, 1993. március 30. Nagy Ádám: Civil a pályán? – az ifjúsági intézményrendszer struktúrái a rendszerváltás után: a civil részvétel. Politikatudományi Szemle, 2000/1–2. P. Miklós Tamás: Ifjúsági szervezõdések évszázada!? (Gyermek és ifjúsági szervezetek a 19-20. századi Magyarországon) 1945–50. Új Ifjúsági Szemle, 2006/3.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
37
uisz14-1 kozelet.qxd
2006. 12. 01.
9:43
Page 38
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 39
Rosta Gergely
Ifjúsák és társadalom
Ifjúság és vallás – 2004 Az Ifjúság2004 nagymintás ifjúságkutatásban egyebek mellett a 15–29 éves korosztály vallásosságára vonatkozó kérdések is szerepeltek. A 8000 fõ megkérdezésén alapuló vizsgálat eredményei lehetõséget adnak a helyzetkép bemutatásán túl az Ifjúság2000-vizsgálat eredményeivel történõ összehasonlításra (Rosta, 2002), valamint a vallásosság és más területek összefüggéseinek feltárására. Az alapeloszlások ismertetésére és a négy évvel korábbi eredményekkel történõ összevetésére a kutatás gyorsjelentésében már sor került (Bauer–Szabó, 2005), így az alábbiakban erre csak röviden térünk ki. Jelen tanulmányunk célja egyrészt a vallásosság demográfiai összefüggéseinek elemzése, másrészt a vallásosság és más, a vizsgálat által felölelt témakörök összefüggéseinek bemutatása.
1. A vallásosság mutatói a 15–29 éves korosztályban A vallásosság önbesoroláson alapuló meghatározása nem mutat jelentõs változást a négy évvel ezelõttiekhez képest. A megkérdezettek többsége vallásosnak tartja magát, ezen belül a többség (a válaszadók 48%-a) „maga módján” vallásos, míg 10% állítja, hogy az egyház tanításai szerint vallásos. A 2000-es felméréshez képest az elõbbi kategória részaránya két százalékponttal nõtt, a másodiké változatlan maradt. A skála másik oldalán, a nem vallásosak számarányában sem történt összességében jelentõs változás, 37% sorolja magát az ilyen tartalmú két kategória valamelyikébe. Ugyanakkor a kategóriák között hangsúlyeltolódás mutatkozik a „határozottan más meggyõzõdésû”, azaz a vállaltan ateista nézõpont felé (2000-ben 8%, 2004-ben 13% volt a teljes népességhez viszonyított arányuk), bár még
mindig kisebbséget képeznek a másik csoporthoz, az „indoklás nélkül” nem vallásosakhoz viszonyítva. Ez utóbbi csoport aránya a teljes mintán belül 2000-ben 28%, 2004ben pedig 24% volt. Az Ifjúság2004 gyorsjelentésében már ismertetett módszertani okok1 miatt a vallásossággal kapcsolatos többi kérdés esetében csak korlátozott az összehasonlítás lehetõsége az Ifjúság2000 eredményeivel, így azokat csak önmagukban ismertetjük. A fiatalok mintegy 18%-a állította, hogy nem érzi magát semelyik felekezethez tartozónak. Ha feltételezzük, hogy a „más meggyõzõdésû” nem vallásosak nagy többsége is elhatárolódik a felekezetektõl – ami az Ifjúság2000vizsgálat esetében 93%-os valószínûséggel volt igaz – akkor azt mondhatjuk, hogy a 15–29 éves korosztály mintegy egyharmada nem rendelkezik felekezeti kötõdéssel. A valamely felekezethez tartozók körében nagyjából visszaköszönnek a felnõtt felmérések felekezeti megoszlásai: 69%-uk római, 5% görög katolikus, minden ötödik református, míg az evangélikusok aránya 3%. Az összes többi egyházhoz, vallási csoporthoz tartozók együttesen a minta kevesebb mint 3%-át tették ki, és ezen belül egyetlen felekezet vagy csoport sem érte el önállóan az 1%-ot. E kisegyházak híveinek kb. kétharmada tartozik keresztény alapú közösséghez, míg a nem keresztény hagyományok2 követõinek részaránya összességében sem éri el a valamely felekezethez tartozók 1%-át. A templomba járás gyakoriságára ugyanaz a kitétel vonatkozik, mint a felekezeti hovatartozásra, azaz a „más meggyõzõdésûek” ebben az esetben sem válaszoltak. Az Ifjúság2000vizsgálat adatai szerint mintegy 90%-uk soha nem jár templomba. Ezt figyelembe véve a
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
39
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 40
Ifjúsák és társadalom 2004-es felmérés alapján azt mondhatjuk, hogy a fiatalok mintegy 40%-a soha nem jár templomba, kb. 45%-uk nem rendszeresen, legfeljebb évente néhányszor vesz részt misén, istentiszteleten, és 12-13% azok aránya, akik legalább havi rendszerességgel teszik ugyanezt. A heti vagy gyakoribb templomlátogatók aránya 6%. Ezek az adatok a fiatalok vallásgyakorlatának a felnõtt lakossághoz viszonyítva alacsonyabb szintjérõl tanúskodnak. A kérdõív vallási blokkja még egy kérdést tartalmazott, amely új volt a 2000-es vizsgálathoz képest. Ez arra vonatkozott, hogy a kérdezettnek volt-e egyházi esküvõje, vagy ha nem, akkor kíván-e a jövõben egyházi esküvõt kötni. A „határozottan más meggyõzõdésû” nem vallásosaknak nem tették fel ezt a kérdést sem, pedig itt lett volna igazán érdekes látni, hogy a tradíció tisztelete és a társadalmi elvárások milyen mértékben befolyásolják ennek a csoportnak a döntéseit. Mindenesetre úgy véljük, e kérdés esetében a legkevésbé indokolt a „más meggyõzõdésûek” automatikus besorolása a nemleges válaszok közé, fõként mivel az „indoklás nélkül nem vallásosak” közel 30%-a is ragaszkodik az egyházi szertartáshoz a házasságkötés során. Az összes megkérdezett esetében 46% az egyházi esküvõt megtartók aránya.
2. Vallásosság és a szociodemográfiai mutatók A vallásosság mutatójául a továbbiakban elsõsorban az önbesorolás kategóriáit fogjuk alkalmazni, fõként a többi kérdés fentebb már említett módszertani hiányosságai miatt. Továbbá – ahol indokoltnak látjuk – a vallásgyakorlat mutatóját is segítségül fogjuk hívni az eltérések szemléltetésére. Ugyanazokat a háttérváltozókat tekintjük az alábbiakban, mint a négy évvel ezelõtti tanulmányunkban, így az összefüggések változásait is vizsgálhatjuk. A szociodemográfiai háttérváltozókkal mutatott összefüggések azonban többnyire megegyeznek az Ifjúság2000-vizsgálat során tapasztaltakkal, ezért csak az ettõl eltérõ eredményekre hívjuk fel külön a figyelmet. A nem összefüggése a vallásossággal olyan módon mutatkozik meg, hogy a leányok, nõk
40
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
10 százalékponttal nagyobb arányban (63%) mondják magukat vallásosnak, mint a fiúk, férfiak. Ez a különbség szinte kizárólag a „maga módján vallásos” kategóriában jelenik meg, míg az „egyház tanítása szerint” vallásosak aránya csupán egy százalékponttal magasabb a lányok esetében. Ennek megfelelõen a nem vallásosak a fiúk körében mutatnak 10 százalékpontos többletet, itt azonban már mindkét kategóriában megjelenik a nemi alapú eltérés: a fiúk körében 6 százalékponttal magasabb az „indoklás nélkül” nem vallásosak aránya, és 4 ponttal magasabb a „más meggyõzõdésûeké”. 1. ábra. Vallási önbesorolás nemenként (%)
A minta mérete megengedi, hogy az egyes korcsoportok vallásosságát külön-külön vizsgáljuk. A vallási önbesorolás alapján semmiféle tendenciát nem lehet felfedezni az adatokban, a középiskolás korúak és a legidõsebbek között ugyanúgy legfeljebb 1-2 százalékpontnyi különbség mutatkozik az egyes kategóriák esetében, mint a többi korcsoporttal történõ összevetés során. Mivel az Ifjúság2000-vizsgálatban azt tapasztaltuk, hogy mind a vallási önbesorolás, mind pedig a vallásgyakorlat rendszeressége a legfiatalabbak esetében magasabb intenzitást mutat, ez esetben megvizsgáltuk a vallásgyakorlat összefüggését is a korcsoportokkal. Az említett összefüggés itt már megmutatkozik, azaz a legfeljebb 18 évesek közel kétszer akkora arányban állítják, hogy hetente járnak templomba, mint a 25–29 évesek. Ezzel párhuzamosan a korral növekszik
nyban (63%) mint a fiúk, kizárólag a iában jelenik rint” vallásoponttal magamegfelelõen a mutatnak 10 zonban már k a nemi alaázalékponttal nem vallásosabb a „más
ogy az egyes n-külön vizspján semmiféni az adatoklegidõsebbek százalékpontategóriák orttal történõ ság2000-vizsmind a vallási orlat esetében maben megvizsüggését is a szefüggés itt ljebb 18 éveyban állítják, mint a 25–29 ral növekszik
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 41
Ifjúsák és társadalom a vallásukat rendszertelenül – évente vagy annál is ritkábban – gyakorlók aránya, ugyanakkor nem változik a lábukat a templomba soha be nem tevõké. Úgy tûnik, a középiskolás kor elhagyása az intézményhez kötõdõ vallásosság gyakorlása tekintetben is sokak számára választóvonal. Amennyiben ezek a változások kizárólag az életkori hatás számlájára írhatók volnának, úgy azt mondhatnánk, hogy az érettségit követõ tíz év alatt a hetente templomba járók amúgy sem túlságosan magas aránya közel felére csökken. Ugyanakkor ez az eltávolodás a vallási identitásban nem vagy legalábbis a kérdõíves szociológiai vizsgálat által megragadható módon nem mutatható ki.
pestiek körében is közel megkétszerezõdött az e kategóriához tartozók számaránya az elmúlt négy esztendõ során. 3. ábra. Vallási önbesorolás lakóhelytípus szerint (%)
2. ábra. A legalább hetente templomba járók aránya életkori csoportonként (%)
A vallásosság elterjedtsége hagyományosan erõs területi jelleggel bír. A felnõttek körében mutatkozó eltérések az Ifjúság2000 vizsgálatban is kimutathatók voltak. A 2004-es adatok vizsgálatából a változások területi jellege is kiolvasható. Továbbra is az „egyház tanítása szerinti” vallásosság mutatja a legkisebb eltérést a lakóhely településtípusa szerinti kategóriák között. Ugyanakkor a település méretének növekedésével párhuzamosan csökken a „maguk módján” vallásosak aránya, és növekszik – mintegy másfélszeresére – az „indoklás nélkül” nem vallásosaké, és duplájára a „határozottan más meggyõzõdésûeké”. A vallástalanság két kategóriáján belüli hangsúlyeltolódás az ateista attitûd irányába mindegyik településtípuson belül jelen van, tehát a községiek körében megduplázódott, de a buda-
A vallásosság regionális eltérései is újratermelõdnek a fiatal korcsoportok körében. A „legvallásosabb” régió a Nyugat-Dunántúl, ahol a két vallásos kategória részaránya együttesen meghaladja a 70%-ot. Emellett Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon is magasabb a vallásosak aránya az országos értéknél, ezzel szemben a Budapestet is tartalmazó középmagyarországi régióban alig haladja meg az 50%-ot a vallásos fiatalok aránya, és szintén meglehetõsen alacsony a Dél-Alföldön. A felnõttek körében végzett vizsgálatok egyik standard háttérváltozója az iskolai végzettség. Mivel jelen esetben a vizsgált korosztály igen heterogén a tekintetben, hogy életkoránál fogva mekkora a lehetséges legmagasabb végzettsége (hiszen egy 16 évesnek nem lehet magasabb 8 általánosnál, míg egy 26 éves már diplomát is szerezhetett), fontosabbnak láttuk, ha a szülõi háttér alapján vizsgáljuk a 15–29 éves korosztályt. A családi háttér esetében arra voltunk kíváncsiak, hogy a vallásosság milyen mértékben jellemzõbb vagy éppenséggel kevésbé jellemzõ a magasan kvalifikált rétegekre, és eredményeink alátámasztották az Ifjúság2000 ezzel kapcsolatos megállapításait: az intellektuális háttér elõsegíti a tudatos véleményformálást, legyen az a vallás melletti vagy éppen azzal szembeni állásfoglalás. A két diplomás szülõvel rendelkezõk esetében közel kétszer akkora az egyház tanításait követõk
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
41
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 42
Ifjúsák és társadalom aránya, és több mint másfélszer akkora a határozottan más meggyõzõdésûeké, mint a nem értelmiségi származásúak esetében. Ezzel szemben a „maga módján” vallásosság kevésbé jellemzõ a két diplomás szülõvel rendelkezõk körében. 4. ábra. Vallási önbesorolás és a szülõk iskolai végzettsége*
* A sorok azt mutatják, hogy a kérdezett szülei közül hányan rendelkeznek felsõfokú végzettséggel.
„Egyházias vallásukat gyakorlók” Az Ifjúság2004 eredményei lehetõséget adnak arra, hogy több szempontból körüljárjuk azt a kérdést, miszerint különböznek-e a vallásukat gyakorló és megvalló fiatalok kortársaiktól. Ezt a csoportot a négy évvel ezelõttihez hasonlóan az önazonosulás és a gyakorlat közös kritériumai alapján határoztuk meg, tehát azokat soroltuk ide, akik magukat az egyház tanítása alapján vallásosnak tekintik, és legalább havonta járnak templomba misére, istentiszteletre. A minta 6%-át nevezhetjük „egyházias magnak” vagy „egyházias vallásukat gyakorlóknak”. Az egyik fontos kérdés arra vonatkozik, hogy vajon kimutatható-e a fiatalok körében a vallásosak társadalmilag hátrányos, periferiális szerepe, amely egyfelõl az ún. szekularizációs tendenciákra, másfelõl a vallásosság rendszerváltozás elõtti diszpreferáltságára vezethetõ vissza. Ez a korábban Tomka Miklós által megfogalmazott helyzetkép (Tomka, 1999) már a rendszerváltást megelõzõen,
42
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
majd azután is csak a hátrányok csökkenésével együttesen volt igaz (Tomka, 1990, Hegedûs, 2001), és az Ifjúság2000-vizsgálat eredményei alapján azt írtuk, hogy „Az egyházias mag a társadalmi helyzet szempontjából inkább az átlagosnál jobb helyzetûnek és polarizáltnak tûnik”. (Rosta, 2002:238) Az átlagosnál jobb helyzet az Ifjúság2004 adataiból is kitûnik. Az anyagi helyzet több különbözõ mutatója alapján is úgy tûnik, összességében jobbak a családi körülményei a rendszeresen templomba járó vallásos fiataloknak, mint kortársaiknak. Az eltérést településtípus szerinti bontásban szemlélve kitûnik, hogy míg a kistelepüléseken élõk esetében elõny helyett inkább enyhe hátrányról beszélhetünk, addig a településméret növekedésével és az átlagjövedelem emelkedésével párhuzamosan nõ a vallásosak jövedelmi elõnye is. Figyelemre méltó mutatója a polarizáltságnak, hogy míg egy átlagos budapesti fiatal családjában az egy fogyasztási egységre jutó havi nettó jövedelem 1,59-szerese a faluhelyen lakókénak, addig a gyakorló egyháziasan vallásosak esetében ez a szorzó 1,76. 5. ábra. Fogyasztási egységre jutó átlagos nettó havi jövedelem településtípus szerint (Ft)
A szülõk iskolai végzettsége szerinti összetétel még jelentõsebb eltéréseket mutat. Noha itt is látszik, hogy a településméret növekedésével nõ a családok átlagos iskolai végzettség szerinti státusa, mégsem mondható, hogy csak erre és a vallásosságnak a lakóhely településméretével mutatott összefüggésére vezethetõ vissza a két változó közötti összefüggés.
enésé1990, Hegezsgálat eredAz egyházias pontjából inûnek és pola238) Az átla004 adataiból bb különbözõ sszességében rendszeresen oknak, mint üléstípus szeik, hogy míg en elõny hebeszélhetünk, désével és az árhuzamosan igyerizáltságnak, fiatal családgre jutó havi a faluhelyen háziasan val-
zerinti összemutat. Noha edéai végzettség dható, hogy akóhely teleüggésére vei összefüggés.
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 43
Ifjúsák és társadalom A gyakorló egyháziasan vallásos fiatalok mind a községekben, mind a városokban, mind Budapesten az átlagosnál jóval nagyobb arányban bírnak diplomázott apával, és különösen a fõvárosban kiemelkedõ az eltérés, ahol a vallásosak több mint fele értelmiségi apai háttérrel rendelkezik. Ha ehhez hozzávesszük a másik szülõt is, akkor a budapesti vallásgyakorló fiatalok mintegy 70%-a értelmiségi hátterû, míg a teljes fõvárosi fiatalságra nézve csupán 37% ez az arány. Az említett polarizálódás itt is tetten érhetõ, hiszen a falusi és a fõvárosi vallásos fiatalok összetétele közt jóval nagyobb eltérés mutatkozik – akár a diplomások, akár a legalább érettségizettek arányaiban tapasztalt különbséget nézzük –, mint összességében a községekben élõ és a budapesti 15–29 évesek között. 6. ábra. Az édesapa legmagasabb iskolai végzettsége településméret szerint
A kulturális és az anyagi tõke alapján mutatkozó eltéréseken túl három területet választottunk a vallásosak és a teljes korosztály összehasonlítására. Az egyik ilyen terület az értékek világa. A kérdés ez esetben az, hogy a vallási identitás és involváltság milyen mértékben mutatkozik meg az általános célokról, a fontosnak, jónak tartott fogalmakról alkotott verbális reflexiókban. Az Ifjúság2000 eredményei alapján nem vártuk, hogy egy speciális, a többségitõl alapjaiban eltérõ szubkulturális értékmintázat körvonalazódjék, de azt igen, hogy az ott tapasztalt enyhén magasabb általános értékpreferencia, valamint az egyes értékek esetében mutatkozó eltérések itt is
tetten érhetõk lesznek. Emellett fontosnak tartjuk annak ismertetését is, hogy a négy évvel ezelõtt hasonló értékteszt segítségével kapott eredményekhez képest milyen változást mutatnak az Ifjúság2004 eredményei. Az összehasonlítás alapjául egy olyan értékteszt szolgált, amely kis eltéréssel szerepelt a négy évvel korábbi kérdõívben is. A kis eltérés sajnos éppen azt az értéket érinti, amely alapján a legnagyobb eltérést regisztráltuk 2000-ben. Az akkori „elszakadás az evilági terhektõl” megfogalmazás helyett a sokkal konkrétabbnak mondható „vallásos hit” került bele a 2004-es kérdõívbe. A teszt során a válaszadóknak minden esetben 1-tõl 5-ig kellett pontozniuk, hogy az adott értéket mennyire tartják a maguk számára fontosnak. A 2004-es adatokat vizsgálva hasonló megállapításokat tehetünk, mint az Ifjúság2000 eredményei alapján. Az egyes értékek átlagos fontosságában a legtöbb esetben nem mutatkozik jelentõs különbség, a legnagyobb eltérést éppen az az érték mutatta, amely alapján a csoportot képeztük, tehát a vallásos hit. Ezen felül azonban egyik érték esetében sem haladta meg az egyházias vallásukat gyakorlók és a teljes minta átlagértéke közti különbség a 0,3 pontot. Valamivel magasabbra értékelték a vallásosak a tradíciók tiszteletét, a nemzet szerepét és a belsõ harmóniát, míg a teljes korcsoportéhoz képest alacsonyabb átlagpontokat adtak a gazdagság, a hatalom és a változatos élet esetében.3 Ugyanakkor mindkét csoport esetében a család, a szerelem, a belsõ harmónia és a békés világ azok az értékek, amelyek a legmagasabb átlagpontszámot kapták. A 2000-es vizsgálathoz hasonlóan jelen esetben is valamivel magasabb volt a vallásosak általános értékpreferenciája a teljes ifjúságénál (azaz az egyes értékek átlagpontszámának súlyozatlan átlaga), de az eltérés mértéke nem haladja meg a 0,1 pontot, és nagyrészt a „vallásos hit” értékének megítélésében mutatott eltérésnek köszönhetõ. 2000-hez képest változást jelent, hogy valamivel jobban hasonlít a vallásosak átlagos értékítélete a teljes korosztályéhoz, igaz, ez a változás nem jelentõs. Míg 2000-ben 0,79 volt a Pearson-féle korrelációs együttható értéke a vallásos és a teljes mintának az egyes értékekre adott átlagos értékeléseire nézve, addig
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
43
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 44
Ifjúsák és társadalom 2004-ben ez az érték 0,83 volt. Tehát ez alapján az értékteszt alapján nem állíthatjuk, hogy az egyházias vallásukat gyakorló fiatalok átlagos értékpreferenciái korcsoportukétól eltérõ irányba változna. A 2000-es és a 2004-es adatokat összevetve azt láthatjuk, hogy ha történt változás, akkor az hasonló volt a vallásosak és a teljes korcsoport esetében (a két csoport változásának mértékére nézve a korreláció értéke 0,97). Azt is észre lehet venni, hogy ha emelkedett egy érték átlagos fontossága, akkor annak mértéke a vallásosak esetében mindig nagyobb volt, mint a teljes mintán. A megkérdezettek nagyobb átlagos fontosságot tulajdonítanak a vallásos hitnek (de ez esetben lehet okozó az eltérõ kérdésfeltevés is), a szépségnek, a kreativitásnak, a tradícióknak és a hatalomnak, ezzel szemben csökkent az átlagos fontossága a gazdagságnak, a társadalmi rendnek, az érdekes életnek és a nemzet szerepének. 7. ábra. Egyes értékek átlagos fontosságának változása, 2000–2004
kevesebb könyvet olvasnak, mint a teljes népesség, ugyanakkor az olvasmányok közelebb állnak a klasszikusokhoz, mint a ponyvairodalomhoz. (Gereben, 1998) Az Ifjúság2004vizsgálat eredményei több szempontból is ezzel ellentétes eredményt hoztak. Akár a háztartásban található könyvek, akár a saját könyvek számát tekintjük, akár az elmúlt egy évben elolvasott könyvek számát választjuk az összehasonlítás alapjául, azt tapasztaljuk, hogy az egyházias vallásukat gyakorló fiatalok átlagosan nagyobb számot mondanak, mint korosztályos társaik. Az elmúlt egy évben elolvasott könyvek számának átlaga pl. a vallásos fiatalok esetében 11,8, a teljes korcsoportra nézve pedig 8,5. Gondolhatnák, hogy ez a különbség az eltérõ családi háttérnek köszönhetõ akár a kulturális, akár a gazdasági tõkét tekintve, hiszen a gazdagabbak könnyebben vásárolnak könyvet, és ahol a szülõk képzettebbek, ott könnyebben nyúl a könyvhöz a gyerek is. Valóban összefüggést mutat mind az anyagi helyzet, mind a kulturális háttér az olvasással, de az ezek alapján a változók alapján képzett csoportokon belül is magasabb a vallásosak olvasási gyakorisága, mint a teljes korcsoporté. 8. ábra. Könyvolvasás és vallásosság a család anyagi és kulturális hátterére kontrollálva 4
Az értékek világa mellett a kulturális fogyasztásban mutatkozó eltéréseket is vizsgáltuk a vallásos fiatalok és a teljes korosztály között. Ennek indítéka egyfelõl az e téren a felnõttek esetében mutatkozó eltérések tesztelése, másrészt annak vizsgálata, hogy az esetleges eltérések vajon csak az eltérõ intellektuális, ill. anyagi háttérre vezethetõk vissza, vagy ezen hatások kiszûrése után is megmutatkoznak. A felnõttek körében végzett olvasásszociológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy Magyarországon az egyháziasan vallásosak valamivel
44
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Az olvasás tartalmát a könyv helyett az írott sajtó segítségével vizsgáltam. A napilapok olvasási gyakoriságában nincs eltérés a „vallásos mag” és a teljes 15–29 éves korosztály között: 40 illetve 39% olvas napi rendszerességgel, 17, illetve 18% hetente többször napilapot. Ellen-
nt a teljes néyok közelebb a ponyvairoIfjúság2004pontból is ez. Akár a házakár a saját az elmúlt egy át választjuk tapasztaljuk, orló fiatalok ndanak, mint egy évben elpl. a vallásos orcsoportra hogy ez a kük köszönhetõ sági tõkét tenyebben vásáképzettebbek, z a gyerek is. nd az anyagi r az olvasásozók alapján gasabb a valmint a teljes
v helyett az . A napilapok érés a „valláosztály között: 17, ilapot. Ellen-
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 45
Ifjúsák és társadalom ben a preferált sajtótermékek összetétele jelentõs eltérést mutat. Ugyan mindkét esetben Blikk a legolvasottabb lap, de míg a teljes korosztály esetében 42%-kal egyeduralkodó, addig a vallásosaknak csupán 25%-a olvassa. A vallásos csoport második leolvasottabb napilapja a Magyar Nemzet (23%), amely a teljes korosztályra nézve csak 6%-os olvasottsággal bír. Érdekesség ugyanakkor, hogy a Népszabadság kb. azonos olvasottsággal bír mindkét esetben (vallásosak: 15%, teljes minta: 13%). A Blikkhez hasonló bulvárlap, Mai Nap esetében nincs akkora eltérés az egyházias vallásukat gyakorlók és a többiek között, elõbbiek 8%-a, míg a teljes korcsoport 11%-a olvassa. A harmadik olyan terület, amelyen az öszszehasonlítás hasznosnak mutatkozik, a társadalmi részvétel. A vallás hagyományosan a magyar politikai rendszer egyik legfontosabb törésvonala (Körösényi, 1996; Gazsó–Stumpf, 1997), és kérdés, hogy milyen mértékben reprodukálódnak ezek a törésvonalak a legfiatalabb korosztály körében. Ezen túlmenõen azonban az is fontos kérdés, hogy a vallásosság együtt jár-e egy – ebbõl fakadó – erõteljesebb társadalmi aktivitással, felelõsségvállalással. A megkérdezett fiatalok 39%-a állította, hogy ha a megkérdezés hetének vasárnapján választásokat rendeztek volna, akkor elment volna szavazni. Ez az arány roppant alacsony a felnõttek körében végzett hasonló vizsgálatok eredményeihez képest. A vallásgyakorló fiatalok ugyanakkor jóval nagyobb arányban (57%) bizonyosak abban, hogy elmennének szavazni. A pártválasztásban is mutatkozik eltérés a vallásosak és a teljes minta között, de mivel e korcsoporton belül a vizsgálat idején nagy fölénnyel vezetett a Fidesz, így ez az eltérés nem mondható döntõ jelentõségûnek. A teljes minta 40%-a, a valamilyen pártot választók 59%-a választotta volna a Fideszt, míg a vallásgyakorlók közül 51%, illetve 69% szavazott volna a legnagyobb ellenzéki pártra. Az MSZP támogatottsága a teljes mintára nézve 14%, illetve a vallásosak körében 9%. Az SZDSZ támogatóinak aránya mindkét csoport esetében 7%.5 (9. ábra) A politikai-ideológiai hívószavak többnyire mûködnek a legfiatalabbak körében, ezt jelzi, hogy a megkérdezettek háromnegyede el tudta magát helyezni egy bal–jobb skálán. A vallásos
9. ábra. Pártválasztás és vallásosság
fiatalok körében gyakorlatilag nem létezik a „baloldaliság”, közel felük a jobboldalra helyezi el önmagát, a többiek pedig középre. A baloldali attitûd vagy legalábbis ennek a címkének a vállalása általában nem jellemzõ a 15–29 évesekre, annál inkább a középre húzás, az ideológiai semlegesség. 10. ábra. Ideológiai önbesorolás és vallásosság
A politika iránti mérsékelt, de a kortársakénál mégis csak valamivel intenzívebb érdeklõdést jelzi, hogy egy ötfokú skálán értékelve az érdeklõdés fokát, a vallásos fiatalok átlagosan 2,4-es osztályzatot adtak, míg a teljes korosztály átlagértéke csupán 2,1. A társadalmi szerepvállalás azonban nem merül ki a választásokon történõ részvételben. Az egyházias vallásukat gyakorló fiatalok több mint kétszer akkora arányban (37%) tagjai valamilyen formális vagy informális civil,
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
45
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 46
Ifjúsák és társadalom társadalmi, politikai, vallási, jótékonysági, sport- vagy kulturális szervezetnek, közösségnek, klubnak, körnek, mint kortársaik (15%). A leggyakrabban említett szervezet valamilyen egyházi közösség, de önkéntes szervezetben is közel háromszor akkora arányban vesznek részt, mint korosztályuk tagjai. Ezzel szemben a teljes korosztály esetében leggyakrabban elõforduló sportklubtagság kevésbé jellemzõ a vallásos fiatalokra.
Összefoglalás Az Ifjúság2004 nagymintás szociológiai felmérés újból alkalmat nyújtott arra, hogy közelebbrõl szemügyre vegyük az ifjúság valláshoz fûzõdõ viszonyát. Az eredmények nagyban alátámasztották a négy évvel korábban végzett hasonló vizsgálat alapján leírtakat. A vallásosság a fiatalok többségére, ugyanakkor az egyházhoz kötõdés csak egy kisebb részükre jellemzõ. Az egyházhoz kötõdõen vallásos fiatalok csoportja is igen heterogén, mind szociodemográfiailag mind az értékek és a kulturális fogyasztás jellemzõit tekintve. A vallásosság mind az általános értékpreferenciák, mind a kulturális fogyasztás, mind a társadalmi részvétel és felelõsségvállalás bizonyos formáinak magasabb szintjével jár együtt a fiatalok körében, de ezzel együtt sem állíthatjuk az eredmények alapján, hogy a vallásukat rendszeresen gyakorló és magukat egyházuk tanítása szerint vallásosnak mondó fiatalok sajátos zárványt, szubkultúrát képeznének saját korosztályukon belül. Az itt leírt eredmények csak megerõsítik azt az igényt, hogy nagy szükség volna egy, a fiatalokra koncentráló vallásszociológiai vizsgálatra, amely révén pontosabb képet rajzolhatnánk a vallásosság különbözõ típusairól, és ezáltal a vallásosság és más területek – itt csupán felvázolt – összefüggéseirõl.
46
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Jegyzetek 1 A vallási blokk többi kérdését nem tették fel azok számára, akik az elsõ kérdésre azt válaszolták, hogy „nem vagyok vallásos, határozottan más a meggyõzõdésem”, míg az Ifjúság2000 vizsgálat esetében nem volt ilyen szûrés a kérdésfeltevésnél. Emellett a felekezeti hovatartozásra vonatkozóan 2000-ben két kérdés szerepelt, megkülönböztetve a születéskori keresztelést, bejegyzést, és a jelenlegi hovatartozást, míg a 2004-es vizsgálatban csak az utóbbira kérdeztek rá. 2 Buddhisták, mohamedánok, szcientológusok és Krisna tudatú hívõk alkotják ezt a kategóriát. Az „egyéb felekezethez, vallási közösséghez” tartozó 24 megkérdezettrõl nem lehet eldönteni a kérdõív alapján, hogy mely vallási tradíciók alapján állnak. 3 Meg kell jegyezni, hogy az ötfokú skála miatt nem is voltak jelentõs eltérések várhatók, hiszen olyan általános értékek kerültek felsorolásra, amelyeket a többség vallástól függetlenül eleve fontosnak tart. Az Ifjúság2000-ben szereplõ másik értékteszt, amely tízfokú skála segítségével vizsgálta az értékrendet, és amely segítségével faktoranalízis révén értékmintázatok voltak kimutathatók, nem szerepelt a 2004-es felmérésben. 4 A szülõk végzettségét a diplomás szülõk számával opracionalizáltuk, az anyagi hátteret pedig egy tizenkét tartós fogyasztási cikk birtoklására vonatkozó kérdésblokk kategorizálásával. Kevés = 0-3, közepes = 4-6, sok = 7-12. Az elolvasott könyvek száma esetén kihagytuk a 200-nál nagyobb választ adókat, bár ez csak néhány tizeddel befolyásolta az eredményeket. 5 A pártválasztással kapcsolatos kérdéseket csak a 8000 fõs minta felétõl kérdezték meg, így a gyakorló vallásosak almintája 496 helyett csak 260 fõbõl áll, ezért a mintavételbõl fakadó becslési hiba ebben az esetben nagyobb, mint a korábban közölt eredmények esetében.
m tették fel azok zt válaszolták, rozottan más a 2000 vizsgálat kérdésfeltevésoelt, megkülönést, bejegyzést, 2004-es vizsgá-
entológusok és ategóriát. közösséghez” ehet eldönteni allási tradíciók
kú skála miatt k várhatók, hirültek felsorotól függetlenül 2000-ben szezfokú skála seet, és amely sertékmintázatok pelt a 2004-es
ás szülõk száagi hátteret pei cikk birtokláegorizálásával. = 7-12. Az eln kihagytuk a bár ez csak né-
et csak ték meg, így a 96 helyett csak adó agyobb, mint a
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 47
Ifjúsák és társadalom Irodalom Bauer Béla–Szabó Andrea: Ifjúság2004 Gyorsjelentés. Mobilitás, 2005. Bauer Béla–Tibori Tímea: Az ifjúság viszonya a kultúrához. In: Szabó Andrea–Bauer Béla–Laki László (szerk.): Ifjúság2000 Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. 180–201. Gazsó Ferenc–Stumpf István: Pártok és szavazóbázisok. In: Magyarország politikai évkönyve 1996-ról. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 1997. 515–531. Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség: a magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtár-szociológiai adatok tükrében. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár. Hegedûs Rita: A vallásosság a társadalomban. Század-
vég, 2001 nyár (21). 51–68. Körösényi András: Nómenklatúra és vallás. Századvég, 1996 nyár. 67–93. Molnár Adrienn–Tomka Miklós: Ifjúság és vallás. In: Lovik Sándor–Horváth Pál (szerk.): Hívõk, egyházak ma Magyarországon. Budapest: MTA Filozófiai Intézet, 1990. 184–213. Rosta Gergely: Ifjúság és vallás. In: Szabó Andrea–Bauer Béla–Laki László (szerk.): Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2002. 220–239. Tomka Miklós: Vallási helyzetkép Magyarországról. Credo. Evangélikus Mûhely, 1999/3–4. 11–16. Tomka Miklós: A vallás változása Magyarországon. In: Lovik Sándor–Horváth Pál (szerk.): Hívõk, egyházak ma Magyarországon. Budapest: MTA Filozófiai Intézet 1990. 262–318.
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 48
Ifjúsák és társadalom Benkó Krisztina
Gyermekjogok a nemzetközi jogban K Ü L Ö N Ö S T E K I N T E T T E L N A P JA I N K F E GY V E R E S KO N F L I KT U SA I RA
„A gyermekek ártatlanok, sebezhetõek, élénkek és tele vannak jó reménnyel. Az õ idejük az örömé és békéé legyen, játékkal, tanulással és fejlõdéssel.” 1
Napjainkban mintegy 300 000 gyermeket kényszerítenek arra, hogy katonaként vegyen részt különbözõ fegyveres konfliktusokban. Nagy részük még 10 éves sincs. Ennél is magasabb azonban azoknak a gyermekeknek a száma, akik ha nem is katonaként, de magukon hordozzák a háború nyomait. Csak a kilencvenes években 1 millió gyermek lett árva vagy szakadt el más módon szüleitõl, 20 millióan kényszerültek hazájuk elhagyására és 4 millióan szenvedtek maradandó sérüléseket. A háború azonban a fegyverek letételével még nem ér véget. Évente 8–10 000-re tehetõ azoknak a gyerekeknek a száma, akik hátrahagyott taposóaknák miatt sérülnek vagy halnak meg. Mindez gyakran azért történik, mert a fegyveres konfliktusban érintett felek alapvetõ nemzetközi jogi elveket, egyezményeket, nyilatkozatokat sértenek. Jelen tanulmány a gyermekek helyzetét mutatja be napjaink fegyveres konfliktusaiban, ismertetve a legfontosabb nemzetközi gyermekvédelmi dokumentumokat, és rávilágítva a legsúlyosabb problémák rendezésére törekvõ gyakorlatra.
1. Általános adatok Ma a világon 2,1 milliárd gyermek él, õk jelentik Földünk népességének 36%-át. Évente mintegy 132 millió újszülött látja meg a napvilágot, de minden negyedik gyermek olyan családba születik, melynek napi jövedelme
48
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
nem éri el az 1 dollárt. A fejlõdõ országokban még szörnyûbb a helyzet, hiszen ott minden harmadik gyermek nyomorog.2 Ezt a nyomort nagyban fokozza a mintegy 30 országban uralkodó háború, polgárháború. Érdemes megfigyelni azokat az adatokat, melyek szerint az elsõ világháború halálos áldozatainak alig 5%-át tették ki a civil lakosok, míg ez a szám a második világháború idején már 48%-ra emelkedett. Napjaink háborús áldozatainak 90%-a polgári lakos, gyakran nõ és gyermek.3 Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt 10 évben 2 millióra emelkedett azoknak a gyermekeknek a száma, akik közvetlenül fegyveres konfliktus miatt haltak meg. Kb. 6 millió gyermek szenvedett maradandó károsodást, megszámlálhatatlan azonban azoknak a gyermekeknek a száma, akik az átélt élmények miatt egy életen át rettegnek, vagy más módon viselik magukon a háború nyomait. A XXI. században sem kedvezõbb a helyzet (bár a 2005-ös adatok bizonyos térségekben pl. Afganisztánban és Angolában némi javulást mutatnak a 2004-es adatokhoz képest), kb. 30 millió gyermek él háborús övezetben, s ebbõl világszerte kb. 250–300 000, 18. életévét még be nem töltött gyermek kényszerül arra, hogy katonaként fegyveres konfliktusokban vegyen részt.4 Gyermekkatonák, aknaszedõk, kémek, szakácsok, hordárok, szexuálisan kizsákmányolt rabszolgák. Mindannyian gyermekek. Ezek az államok, melyeket a késõbbiek folyamán bemutatok, félre tesznek minden emberi jogi egyezményt, mellõznek minden gyermekjogi nyilatkozatot, tönkre teszik gyermekek és szüleik millióinak életét. A szemben álló felek ma már nem tesznek különbséget civilek és katonák között, épp ezért nem jelentenek elegendõ védelmet az eddig megalkotott, a háború polgári lakosságának biztonságát szolgáló egyezmények.
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 49
Ifjúsák és társadalom
m
országokban n ott minden Ezt a nyomort szágban uraldemes megfiek szerint az zatainak alig míg ez a szám már 48%-ra áldozatainak és gyermek.3 múlt 10 évben ekonfillió gyermek eknek miatt egy élen viselik maXI. században 2005-ös adaganisztánban nak a 2004-es ó gyermek él lágszerte kb. e nem töltött atonaként gyen részt.4 émek, szakázsákmányolt ek. Ezek az yamán bemueri jogi egyezmekjogi nyilatek és szüleik álló felek ma atotenek elegenott, a háború gát szolgáló
2. A háborúra és a fegyveres konfliktusokra vonatkozó nemzetközi jogi szabályok Megítélésem szerint a gyermekjogok háborús konfliktusokban való alakulásának átfogó vizsgálata nem nélkülözheti magának a háborúnak, illetve az arra vonatkozó legalapvetõbb szabályoknak a bemutatását.
2.1. A háború fogalma, megindításának körülményei, közvetlen következményei a nemzetközi jogban „A háború két vagy több állam közötti fegyveres küzdelem,”5 mely jogi értelemben fegyveres támadással vagy hadüzenettel áll be, ami egyúttal a hadiállapot kialakulását is eredményezi. Lehetséges azonban, hogy a hadüzenetet nem követi konkrét fegyveres összeütközés, mint ahogyan a fegyveres összeütközés sem jelent feltétlenül háborút. Gondoljunk csak az ún. határincidensekre, melynek során csak kisebb egységek vesznek részt fegyveres összecsapásban. A hadiállapot az ellenségeskedések megkezdésétõl vagy a hadüzenettõl a békeszerzõdés megkötéséig tart, de a háború tényleges állapotát már a fegyverszüneti egyezmény is megszünteti. A hadüzenet megküldése s így a háború megindítása számos jogi és tényleges következménnyel jár. Általában megszakad minden hivatalos kapcsolat, bár semleges államon keresztül bármely kérdés megoldására kapcsolat létesíthetõ. A hadviselõ felek területén rekedt ellenséges állampolgárokkal kapcsolatban eleinte a kiutasítás, majd az internálás, illetve a rendõri felügyelet alá helyezés vált gyakorlattá. (Az internálás fontos szabálya, hogy ennek során a családokat nem szabad szétszakítani.)
egyébként egy el nem ismert kormányhoz tartoznak. Nem kötelezõ kritérium az egyenruha vagy jelvény viselése, de kritérium a belsõ fegyelmi rendnek való alávetettség a hadviselés szabályainak betartása érdekében. A fegyveres erõ egyrészt reguláris haderõbõl, azaz harcolókból (kombattánsok) és nem harcolókból (katonaorvos, tábori lelkész, haditudósító stb.), másrészt pedig irreguláris haderõbõl áll. (Utóbbinak a hágai egyezmény szerint a népfelkelõ minõsül.)
2.3. A háború jogszerû folytatása Az 1899. évi I. és az 1907. évi II. hágai konferencián került sor azon hadviselési szabályok egyezménybe foglalására, amelyek a háború jogszerû folytatása tekintetében a mai napig érvényben vannak. Az említett egyezmények megtiltották a mérges gázok és az ún. dumdum lövedékek használatát, az 1907. évi egyezmény pedig kimondta, hogy tilos az olyan fegyver alkalmazása, amely szükségtelen szenvedést okoz, illetve amelynek hatása nem korlátozható a hadviselõ felekre. Megtiltotta továbbá a gáz- és vegyi fegyverek alkalmazását. A tiltott fegyverek köre késõbb fokozatosan bõvült, s 1997-re már a gyalogsági taposóaknákra is kiterjedt. Ezen utóbbi fegyvert azért emelem ki, mert ezek a polgári lakosság, így a gyermekek között a háború lezárását követõen is szedik áldozataikat. A Martensklauzula értelmében azonban olyan harcmódok és fegyverek is tilosnak tekintendõek, amelyek konkrétan nem esnek tilalom alá, azaz konkrétan nincsenek nevesítve. A tiltott hadviselési módok közül a kulturális javak elleni támadást emelem ki, hiszen ez gyakran iskolákat is érint, mely azon következménynyel jár, hogy a gyermekek nem tudnak iskolába járni.
3. Gyermekjogi egyezmények, gyermekjogokkal összefüggõ nemzetközi A háború nem az állam egészének, hanem csak a szembenálló felek hadseregeinek harca. dokumentumok 2.2. A fegyveres erõ
A fegyveres erõ tehát e szembenálló felek haderõinek olyan szervezett fegyveres erõit jelenti, melyek alárendeltjeik magatartásáért felelõs parancsnokság alatt állnak akkor is, ha
Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1948-ban fogadta el Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, mely csupán közgyûlési határozat maradt, s mint ilyen elvileg nem kötelezõ jel-
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
49
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 50
Ifjúsák és társadalom legû. A benne felsorolt nemzetközi jogok azonban végsõ soron a gyakorlatban már kialakult és ma már szokásjogilag elismert szabályokat jelentenek. A nyilatkozat részletes ismertetésétõl e helyen eltekintek, hiszen a deklarációban foglalt jogok a késõbbiek folyamán két egyezmény keretében is szabályozásra kerültek, így a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában.
3.1. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Az Egyezségokmányban szabályozott jogok tartalmukat tekintve számos hasonlóságot mutatnak az Emberi Jogok és az Alapvetõ Szabadságok Védelmérõl szóló Egyezmény rendelkezéseivel. A két egyezmény között alapvetõ különbség azonban, hogy míg az elõbbi egyetemes nemzetközi jogi jellegû, addig az utóbbi elfogadására az Európa Tanács keretein belül került sor, tehát regionális jellegûnek tekinthetõ. Az Egyezségokmány szerint „Minden háborús propagandát törvényben kell megtiltani”,6 mint ahogyan „törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyûlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erõszakra izgat”.7 Az Egyezségokmány rögzíti továbbá, hogy „Minden gyermeknek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, vagy születésre való tekintet nélkül joga van arra a védelemre, amely õt kiskorú állapota folytán a családja, a társadalom és az állam részérõl megilleti”.
3.2. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Az ENSZ Közgyûlése 1966. december 16-án fogadta el a fent nevezett Egyezségokmányt, mely hangsúlyozza a gyermekek és a fiatalkorúak védelmét a gazdasági és a társadalmi kizsákmányolással szemben. Minden olyan munka, mely e személyek erkölcsére, egészsé-
50
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
gére káros, rájuk nézve életveszélyes, vagy akadályozza rendes fejlõdésüket, büntetendõ.8
3.3. Az Emberi Jogok és az Alapvetõ Szabadságok Védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó kiegészítõ jegyzõkönyvek Az Európa Tanács keretében került sor a fent említett Egyezmény elfogadására, melynek jelentõsége abban mutatkozik meg, hogy részletesen és precízen határozza meg az alapvetõ emberi jogokat és szabadságokat, biztosítva ezáltal az alapjogok hatékony nemzetközi védelmét. Az Egyezmény által létrehozott Emberi Jogok Európai Bíróságához (határozata az egyezményben részes államok számára kötelezõ) az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértése miatt államok és magánszemélyek egyaránt fordulhatnak. Az Egyezményben felsorolt jogok szinte kivétel nélkül olyan természetûek, amelyek fegyveres konfliktus idején jelentõséggel bírnak, így ezeket részletesen mutatom be. Az élethez való jog „A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát.” Az Egyezmény ezen alapvetõ rendelkezése alapján a halálbüntetést kiszabó bírói ítélet kivételével senkit sem lehet életétõl szándékosan megfosztani. A kínzás és az embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma 9 A fent említett tilalomnak polgárháborús körülmények között különös jelentõsége lehet, ha a kínzást, illetve a rossz bánásmódot elkövetõk ellen – azokról tudván – a felettesek nem intézkednek a megbüntetésük végett vagy a hasonló cselekmények megelõzésére. Sérülhet ez az elv a strasbourgi szervek joggyakorlata szerint abban az esetben is, ha olyan országba történik a kiutasítás, kiadatás, amelyben a kiadott, illetve kiutasított személyt kínzás vagy embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés fenyegeti.
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 51
Ifjúsák és társadalom
szélyes, vagy büntetendõ.8
ült sor a fent , melynek jeg, hogy részg az alapvetõ at, biztosítva mzetközi véhatározata az zámára kötejogok és szaamok és malhatnak. Az zinte kivétel elyek fegyveel bírnak, így
élethez való pvetõ rendelkiszabó bírói ehet életétõl
A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma „Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani”, mint ahogy „senkit sem lehet kényszer-vagy kötelezõ munkára igénybe venni”.10 Nem minõsül kényszer- vagy kötelezõ munkának az a munka, amelyet letartóztatás folyamán vagy letartóztatáshoz kapcsolódó feltételes szabadlábra helyezés idején általában megkövetelnek, mint ahogyan a katonai szolgálatot és a kötelezõ katonai szolgálat helyett megkívánt szolgálat, a szükségállapot vagy természeti csapás esetén elõírt szolgálat, illetve a rendes állampolgári kötelezettségek körébe tartozó munka sem. Az oktatáshoz való jog „Senkitõl sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot.”11 A halálbüntetés eltörlése, illetve halálbüntetés háború idején „Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni.”12 Háború idején, vagy háború közvetlen veszélye idején az állam törvényhozása a halálbüntetésrõl rendelkezhet, melyet azonban csak törvény által megszabott esetekben és módon lehet kiszabni.
3.4. Az Európai Szociális Karta -
rháborús kötõsége lehet, smódot elköa felettesek tésük végett megelõzésére. szervek jogetben is, ha tás, kiadatás, utasított szemegalázó bá-
Az Európai Szociális Karta a 15. életév betöltését a munkaviszony létesítésének alapvetõ feltételeként határozza meg. Kivételt képeznek azon munkavégzési tevékenységek, melyek a gyermek egészségére, erkölcsére vagy oktatására veszélytelennek minõsülnek.
3.5. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 182. számú egyezménye a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolására irányuló azonnali lépésekrõl A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1999. június 17-én fogadta el „a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 1999. évi Egyezmény” néven idézhetõ dokumentumot. Ez a
dokumentum a munkavállalás alsó korhatáráról szóló 1973. évi Egyezmény és Ajánlás kiegészítésének minõsül. Gyermek alatt az Egyezmény vonatkozásában minden 18 év alatti személy értendõ. A gyermekmunka legrosszabb formáinak körébe tartozik: „a) a rabszolgaság vagy a rabszolgasághoz hasonló gyakorlat valamennyi formáját, úgymint a gyermekek adásvételét és a gyermekkereskedelmet, az adósrabszolgaságot és jobbágyságot, valamint a kényszer- vagy kötelezõ munkát, ideértve a gyermekek kényszer- vagy kötelezõ sorozását fegyveres konfliktusokban való bevetésük érdekében; b) egy gyermek prostitúció, pornográfiakészítés vagy pornografikus elõadás céljára történõ használatát, vásárlását vagy felajánlását; c) egy gyermek illegális tevékenységre, különösen a vonatkozó nemzetközi szerzõdések szerint meghatározott kábítószerek elõállítására és az azokkal való üzérkedésre történõ használatát, vásárlását és felajánlását.” Jelen tanulmánnyal összefüggésben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elõbbi dokumentumának abból a szempontból van különös jelentõsége, hogy a 18 év alatti gyermekek fegyveres konfliktusba történõ kötelezõ bevonását a gyermekmunka legrosszabb formái közé sorolja. 2003-ban a Szervezet 31 országot vizsgált meg, melyek közül a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Burundiban, Myanmarban, Srí Lankán, Szíriában és Ugandában bizonyítottnak találta a gyermekmunka fent említett legrosszabb formájának megvalósulását. A probléma megoldásában jelentõs elõrelépést jelentett a 2003 májusában megkötött azon egyezmény, mely Myanmarban egy különleges megbízott felügyelõ munkáját tette lehetõvé, bár ennek tényleges megvalósítására 2004. júniusáig nem került sor.13 3.6. Az Európai Unió Alapvetõ Jogok Kartája Az Európai Unió alapvetõ jogokról szóló kartáját 2000. december 7-én, Nizzában fogadták el. A Karta az alapvetõ jogokon kívül nem tartalmaz olyan jogot vagy szabadságot, amely a gyermekeket fegyveres konfliktus idején többlet-
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
51
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 52
Ifjúsák és társadalom jogként megilletné, így a Karta részletes ismertetésétõl eltekintek.
3.7. Afrikai Karta a Gyermekek Jogairól és Jólétérõl 14 A Gyermekek Jogairól és Jólétérõl szóló Afrikai Karta 1999. november 29-én mint regionális gyermekjogi egyezmény lépett hatályba. Ismertetését nélkülözhetetlennek tartom, hiszen a gyermekjogok háborúk és fegyveres konfliktusok idején való sérelme leggyakrabban az afrikai országokban jelenik meg. A Karta értelmében gyermeknek minõsül minden emberi lény, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.15 A gyermeket megilleti az élethez és a fejlõdéshez való jog, így a Kartában részes államok kötelesek a lehetõ legmagasabb szinten biztosítani a gyermekek életben maradását, védelmét és fejlõdését. Hangsúlyozzák továbbá, hogy bûncselekmény elkövetése miatt gyermekkel szemben halálos ítéletet kiszabni tilos.16 Tilos a gyermekek közötti diszkrimináció. Minden gyermeknek joga van az oktatáshoz, melynek a gyermek személyisége, tehetsége, mentális és pszichikai elõrehaladását, az emberi jogok és alapvetõ szabadságok és a „pozitív afrikai morál”, a hagyományok tiszteletben tartását kell szolgálnia.17 A gyermeknek joga van a lehetõ legjobb fizikai és mentális egészséghez.18 A Karta tiltja a gyermekek gazdasági kizsákmányolását és minden olyan munkavégzését, mely fizikai, lelki, erkölcsi és szociális fejlõdésüket hátráltatja.19 Tiltja továbbá a gyermekekkel szembeni nemi erõszakot, durva bánásmódot és kínzást.20 A fegyveres konfliktusokkal összefüggésben a Karta rögzíti, hogy az aláíró államok tiszteletben tartják és biztosítják a nemzetközi humanitárius jog szabályait a fegyveres konfliktusban érintett gyermekek vonatkozásában. Megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek közvetlenül ne vegyenek részt ellenségeskedésben, és különösen tartózkodnak a gyermekek besorozásától.21 Az aláíró államok megtesznek továbbá mindent a gyermekek eladásának, megszöktetésének és a velük való üzérkedésnek a meg-
52
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
akadályozására, abban az esetben is, ha ezt a gyermek szülei vagy érte törvényesen felelõs más személy követi el.22 A Karta legnagyobb problémája megítélésem szerint az, hogy az aláíró államok kormányai nem gondoskodnak kellõen a benne foglalt rendelkezések betartatásáról, így ezek a jogok csak papíron léteznek.
3.8. Az Emberi Jogok Amerikaközi Egyezménye 1969-ben San Joséban született meg a fent említett Egyezmény, mely az alapvetõ emberi jogok mellett számos, a gyermekeket érintõ rendelkezést is tartalmaz. Az Egyezmény szerint a gyermeket állapotának megfelelõ védelmi intézkedések illetik meg a családja, a társadalom és az állam részérõl.23 Azokban az államokban, ahol megengedett a halálbüntetés kiszabása, annak végrehajtására nem kerülhet sor 18 év alatti és 70 év feletti személyekkel, illetve terhes nõkkel szemben. 24 Az Egyezmény tartalmazza a rabszolgaságba vetés és a kényszermunka tilalmát is.
3.9. Az Emberi Jogok Arab Kartája Ezen emberi jogi karta esetében egy olyan dokumentumról van szó, melyet 1994-ben elfogadtak ugyan, de hatályba lépésére a mai napig nem került sor, így annak csak néhány jellegzetes vonásáról írok. A Karta az arab vallási és kulturális hagyományok megõrzésére helyezi a hangsúlyt, biztosítja ugyan az élethez, a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot, de mindezt a saria fényében. Nem zárja ki a halálbüntetést, nem biztosítja a nem iszlám vallásúak szabad vallásgyakorlását, nem kérdõjelezi meg a nõk és a férfiak közötti diszkriminációt.
3.10. Nyilatkozat a gyermek jogairól 1958. november 20-án az Egyesült Nemzetek Szervezete (továbbiakban: ENSZ) Nyilatkozat a gyermek jogairól címmel, nemzetközi jelentõségû
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 53
Ifjúsák és társadalom
n is, ha ezt a yesen felelõs
ája megítéléormáa benne fogl, így ezek a
t meg a fent pvetõ emberi et érintõ
et állapoedések illetik és az állam
megengedett végrehajtásás 70 év feletti 24
abszolgaságba
en egy olyan 1994-ben elpésére a mai csak néhány arta az arab yok megõrzéítja ugyan az onsághoz való en. Nem zárja ja a nem iszorlását, nem rfiak közötti
ült Nemzetek ozat a özi jelentõségû
dokumentumot fogadott el.25 A nyilatkozat a gyermeki jogokat tartalmukat tekintve alapvetõ emberi jognak minõsíti, hangsúlyozza, hogy a gyermek fizikai és szellemi fejletlensége miatt különös biztosítékokat és gondozást igényel, amely magában foglalja a jogi védelmet is. A Nyilatkozat elvei közül azokat emelem ki, amelyeknek háború vagy más fegyveres konfliktus esetén fokozott jelentõsége van. Eszerint a gyermek különleges védelmet élvez, és joga van arra, hogy egészséges és szokásos módon fejlõdjék a szabadság és a méltóság viszonyai között. Joga van a megfelelõ táplálkozásra, lakásra, szórakozásra és az orvosi szolgáltatásokra. Amennyiben lehetséges, szülõi gondoskodás és szülõi felelõsség alatt nõjjön fel, de mindenképpen szeretetteljes légkörben, erkölcsi és anyagi biztonságban; joga van az oktatáshoz A gyermeknek meg kell adni minden alkalmat a játékra és szórakozásra.
3.11. Egyezmény a gyermek jogairól Az ENSZ 1989. november 20-án New Yorkban fogadta el azt a nemzetközi egyezményt, mely a mai napig a legátfogóbban foglalja össze a gyermekeket megilletõ jogokat, illetve amelyet a legszélesebb körben fogadtak el a világ országai. A New York-i Egyezmény jelentõsége mutatkozik meg abban is, hogy rögzíti azt a legfontosabb elvet, mely szerint a gyermekek érdeke mindenek felett áll.26 Az Egyezmény által biztosított legfontosabb gyermekjogok: a) „Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre” 27 és a „lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életbenmaradását és fejlõdését” .28 b) A gyermeknek joga van az oktatáshoz. Gyakran elõfordul azonban, hogy háborúk idején az oktatás szünetel. Nem csak a szervezettség, a tanulók vagy éppen a tanárok hiánya miatt, hanem azért is, mert lerombolják az iskolákat, vagy azokat katonai támaszpontként használják fel.29 c) A gyermeket minden körülmények között védeni kell a gazdasági kizsákmányolástól és attól, hogy „ne legyen kényszeríthetõ semmiféle
kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztetõ, egészségére, fizikai, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlõdésére ártalmas munkára.” 30 d) A háborúkban gyakran elõfordul, hogy kábító- és pszichotrop szerek segítségével kábítják el a gyerekeket, és kényszerítik õket arra, hogy gyermekkatonaként vegyenek részt a konfliktusban. Épp ezért rögzíti az Egyezmény, hogy a részes államok megtesznek minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy megvédjék a gyermekeket a „kábító-és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától”, és „megakadályozzák a gyermekeknek e szerek tiltott elõállítását és kereskedelmében való felhasználását.” 31 e) A nemi kizsákmányolás és a nemi erõszak a háborúk gyakori velejárója. Ezért szükséges a gyermekek fokozott védelme, különösen a gyermek törvénytelen nemi tevékenységre ösztönzése vagy kényszerítése, a prostitúció és a pornográf jellegû mûsorok vagy anyagok elkészítése tekintetében.32 f) Tilos a gyermekek elrablása, eladása és a velük való kereskedelem.33 g) A gyermeket nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni, törvénytelenül vagy önkéntesen szabadságától megfosztani.34 h) Az Egyezmény külön cikke foglalkozik a gyermekvédelem kérdésével fegyveres konfliktus esetén: „1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy tiszteletben tartják és tartatják a nemzetközi humanitárius jognak fegyveres konfliktus esetén reájuk vonatkozó azokat a szabályait, amelyek által nyújtott védelem a gyermekekre is kiterjed. 2. Az Egyezményben részes államok minden lehetõ gyakorlati intézkedés megtételével gondoskodnak arról, hogy a tizenötödik életévüket be nem töltött személyek ne vegyenek részt közvetlenül ellenségeskedésekben. 3. Az Egyezményben részes államok tartózkodnak attól, hogy tizenötödik életévüket be nem töltött személyeket besorozzanak fegyveres erõikbe. Amennyiben tizenötödik életévüket betöltött, de tizennyolc éven aluli személyeket besoroznak, az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy a legidõsebbek besorozásának adjanak elsõbbséget. 4. Az Egyezményben részes államok a fegyveres konfliktus esetén a polgári lakosság vé-
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
53
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 54
Ifjúsák és társadalom delmét illetõen a nemzetközi humanitárius jog értelmében reájuk háruló kötelezettségüknek megfelelõen megtesznek minden lehetõ gyakorlati intézkedést a fegyveres konfliktus által érintett gyermekek védelmében és gondozásban részesítésére.”35 i) A háborút, fegyveres konfliktust követõen megvalósuló rehabilitáció, a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítése fontos feladat.36 Az Egyezményt az Amerikai Egyesült Államok és Szomália kivételével valamennyi állam ratifikálta. 3.12. Az Egyezmény Fakultatív Jegyzõkönyvei 3.12.1. A gyermek fegyveres konfliktusba történõ bevonásáról szóló, a Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményhez fûzött 2000. évi Fakultatív Jegyzõkönyv A fent említett Fakultatív Jegyzõkönyv kibocsátását a gyermekek fokozott védelmének szükségessége indokolta fegyveres konfliktus idején. Megítélésem szerint legfontosabb elemét azok a rendelkezések jelentik, melyek fegyveres konfliktusok idején nemcsak az aláíró államoktól,37 hanem az állam fegyveres erejével szemben álló más fegyveres csapatoktól38 is megköveteli annak biztosítását, hogy minden lehetséges intézkedést megtegyenek 18. életévüket be nem töltött személyek fegyveres összeütközéseikbe való bevonásának elkerülése érdekében. A Jegyzõkönyv szövegének elemzése során egy említésre méltó és megítélésem szerint helytelen rendelkezéssel is találkoztam. Míg a fent említett cikkek kifejezetten tiltják a 18 éven aluli gyermekek fegyveres konfliktusba való bevonását, addig a Jegyzõkönyv 2. és 3. cikke erre bizonyos feltételekkel lehetõséget ad. Amennyiben e személyek konfliktusban való részvétele nem kényszer hatására, hanem az érintett szabad elhatározásából történik, a szülõk beleegyezésével, a katonai szolgálattal összefüggõ kötelezettségek ismeretében és életkorának igazolásával, úgy a részvétel megengedett. Megítélésem szerint a gyermekek pszichikai és fizikai védelme még ilyen biztosítékok mellett sem garantálható.
54
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
3.12.2. A Gyermekek eladásáról, a gyermekprostitúcióról és a gyermekpornográfiáról szóló, a Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezményhez fûzött 2000. évi Fakultatív Jegyzõkönyv A Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény céljainak, rendelkezéseinek szélesebb körben való érvényesítése érdekében született meg a fent említett Fakultatív Jegyzõkönyv. A védelmet ebben az esetben a gyermekek gazdasági kizsákmányolása, tehát a gyermekkereskedelem, illetve a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia tekintetében kívánják fokozni. Mindhárom esetben rögzíti a Jegyzõkönyv a védelem indokoltságát. Így a gyermekprostitúció esetében a szexturizmus fokozott megjelenése, s különösen a lánygyermekek szexuális kizsákmányolásának veszélye támasztja alá a fokozottabb védelem biztosításának szükségességét. A gyermekpornográfia interneten és más úton való terjedésének felgyorsulása és a gyermekpornográfia elleni 1999-es bécsi nemzetközi konferencia megállapítása – mely a gyermekpornográfiához kapcsolódó felvételek elõállítását, forgalomba hozatalát, kivitelét, behozatalát és szándékos birtokban tartását büntetendõvé nyilvánítását szorgalmazza – kapcsolódik a gyermekpornográfia elleni védelem indokoltságához. Természetesen a védelem fontosságát olyan alapvetõ indokok, mint a szegénység, a zavart családi viszonyok, a nemek alapján történõ megkülönböztetés, a felnõttek felelõsség nélküli szexuális magatartása, és mindenek elõtt a fegyveres konfliktusok is bizonyítják. A Jegyzõkönyv értelmében az aláíró államok tiltják a gyermekkereskedelmet, a gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát.39 Gyermekkereskedelemnek minõsül minden kereskedés vagy üzlet, amellyel egy gyermek fizetés vagy bármely más ellenszolgáltatás ellenében valamely személytõl vagy személyek csoportjától egy másikhoz kerül. Gyermekprostitúciónak minõsül valamely gyermek szexuális cselekményben való felhasználása fizetés vagy bármely más ellenszolgáltatás ellenében. Végül a gyermekpornográfia egy gyermek bármely eszközzel történõ ábrázolása
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 55
Ifjúsák és társadalom
zmény céljaikörben való tt meg a fent A védelmet gazdasági kiedelem, gyermekporozni. Mindönyv a védeekprostitúció megjelenése, xuális kimasztja alá a ának szükséinterneten és orsulása és a 999-es bécsi pítása – mely olódó felvétealát, kivitelét, kban tartását galmazza – fia elleni vézetesen a véok, saládi viszomegkülönbözxuális t a fegyveres
z aláíró állalmet, a gyer39
õsül minden egy gyermek zolgáltatás elgy személyek ül. Gyermekely gyermek elhasználása zolgáltatás elnográfia egy nõ ábrázolása
valós vagy szimulált, egyértelmûen szexuális cselekmény folytatása során, vagy a gyermek bármely nemi szervének szexuális célból történõ ábrázolása.40 A védelem teljeskörû megvalósítása érdekében az aláíró államok meghatározott cselekmények szankcióval való súlytására kötelezik magukat. A gyermekkereskedelemmel összefüggésben a gyermek bármely eszközzel történõ felajánlását, átadását vagy átvételét szexuális kihasználás céljából, a gyermekek szerveinek haszonszerzés céljából történõ átadását, vagy a gyermek kötelezõ munkára kényszerítését, a Jegyzõkönyv szerint büntetendõvé kell nyilvánítani. Hasonlóan büntetendõ azon személy cselekedete, aki közvetítõként valamely gyermek nemzetközi egyezményekkel ellentétes örökbefogadásáról intézkedik. Tilos továbbá a gyermek prostitúció céljából történõ felajánlása, megszerzése, közvetítése, illetve pornográf anyagok elõállítása, forgalomba hozatala, terjesztése, behozatala, kivitele, felajánlása, értékesítése és birtokban tartása.
3.15. Világ-nyilatkozat a gyermek túlélésével, védelmével és fejlõdésével kapcsolatban Megítélésem szerint az ENSZ által 1990. szeptember 30-án elfogadott Nyilatkozat kezdõ gondolatai tökéletesen kifejezik azokat a körülményeket, amelyek miatt a gyermekek védelemre szorulnak. „A gyermekek ártatlanok, sebezhetõek, élénkek és tele vannak jó reménnyel. Az õ idejük az örömé és békéé legyen, játékkal, tanulással és fejlõdéssel.” 41 A fenti megfogalmazáshoz képest a realitás gyakran egészen más képet mutat. Korunk gyermekei gyakran szenvednek háborúk és erõszak következtében, válnak faji megkülönböztetés, apartheid, agresszió, idegen megszállás és bekebelezés áldozataivá, nõnek fel menekültként, hazájuktól távol, vagy válnak egy életen át nyomorékká. Éheznek, nem jutnak megfelelõ egészségügyi ellátáshoz, nem kapnak tiszta ivóvizet, nem járnak iskolába.42 Mindez részben a háborúk miatt történik. A Nyilatkozat legfontosabb része – megítélésem szerint – annak rögzítése, hogy a gyerme-
kek jóléte legfelsõ szintû politikai tevékenységet követel meg. A korábbiakban elfogadott nemzetközi jelentõségû gyermekjogokkal öszszefüggõ egyezményekhez képest ez a Nyilatkozat valódi cselekvésre szólít fel a gyermekek egészségének, a megfelelõ táplálás biztosításának, a rokkant és más nehéz körülmények között élõ gyermekek támogatásának elõsegítése érdekében. Az Egyesült Nemzetek Szervezete konkrét feladatokat határoz meg és azokra konkrét megvalósítási módszereket írnak elõ, vagyis konkrét problémákat és azokra reális megoldásokat. (Hangsúlyozzák a fegyveres erõk leszerelését és íly módon jelentõs források felszabadítását, melyet gyermekvédelmi célokra lehet felhasználni, továbbá adósságcsökkentési sémák kidolgozását, különösen a fejlõdõ országok gazdasági helyzetének javítása érdekében.) Felháborítónak tartják a világ gyermekeinek jelenlegi helyzetét, hangsúlyozzák az együttmûködés fontosságát, s mindenek elõtt kijelentik, hogy már régen eljött a cselekvés órája, tovább késlekedni nem lehet. A Nyilatkozat fegyveres konfliktusokhoz kapcsolódó konkrét rendelkezéseinek ismertetése elõtt a Nyilatkozat két további kijelentését emelem ki: „Amikor társakat keresünk, elsõsorban magukhoz a gyermekekhez fordulunk. Felszólítjuk õket, vegyenek részt ezekben az erõfeszítésekben.” és „Nem lehet elképzelni nemesebb feladatot, mint azt, hogy jobb jövõt biztosítsunk minden gyermek számára.” Ezen bevezetõ gondolatok után kizárólag a gyermekek fegyveres konfliktus idején való védelméhez kapcsolódó rendelkezéseket emelem ki, bár megjegyzem, hogy maga az Egyezmény a gyermekekkel kapcsolatos egyéb problémákról is (pl. gyermekmunka, prostitúció stb.) átfogó képet nyújt. A Nyilatkozat értelmében a gyermekeknek különleges védelemre van szükségük fegyveres konfliktus idején, mely védelem biztosítása során törekedni kell a bevált, újkori példák követésére. E tekintetben tehát a Nyilatkozat a gyakorlatban megtapasztalt eszközök révén, s nem pusztán elméleti síkon kíván segítséget nyújtani. Ilyen gyakorlati megoldásnak minõsül az ún. békefolyosó kiépítése, vagyis különleges rendszabályok szembenálló felek általi
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
55
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 56
Ifjúsák és társadalom elfogadtatása, az ellenségeskedések idõleges felfüggesztése és ezáltal a gyermekek és családjaik egészségügyi szolgáltatásokkal történõ ellátása érdekében. Javasolják továbbá az ún. fegyvernyugvási napok alkalmazását, az elõbb említett egészségügyi szolgáltatások, így különösen a védõoltások biztosítása érdekében. Törekedni kell továbbá a konfliktusok megelõzésére, mindenekelõtt a gyermekek oktatása révén. Meg kell tanítani tehát a gyerekeket a béke értékelésére, a toleranciára, a megértésre és a párbeszédre. Ezek megvalósításra a Nyilatkozat konkrét akcióprogramokat javasol.
4. Napjaink háborúi, fegyveres konfliktusai és a felmerülõ gyermekjogi 43 problémák 4.1 Napjaink háborúi általában Napjaink háborúi egyre ritkábban irányulnak valamely idegen terület megszerzésére. A jelenleg folyó, mintegy 28 nagyobb fegyveres konfliktus 44 (melyben 1000-nél több ember hal meg) között egy olyat sem találunk, mely megfelelne annak a klasszikus nemzetközi jogi meghatározásnak, mely szerint a háború nem más, mint két vagy több állam közötti fegyveres küzdelem. Ezek az összeütközések leggyakrabban államon belüli konfliktusok, polgárháborúk, a kormánycsapatok és a lázadók harca (Libéria, Kongói Demokratikus Köztársaság), melyeket általában vallási, etnikai ellentétek (Ruanda) szülnek. A szembenálló csapatok nagyobb politikai hatalmat, nagyobb területet, vagy éppen nagyobb önállóságot kívánnak elérni (Koszovó). A küzdelem gyakran folyik az ásványkincsekben (kõolaj, földgáz, arany, gyémánt) gazdag területek megszerzéséért, ellenõrzéséért is. A konfliktusok általában a fejlõdõ országokban jelennek meg, vagyis azokban az országokban, ahol eleve nagy a szegénység, alacsony az emberek életszínvonala. Így e háborúkat ma már nem atombombákkal, hanem kalasnyikovval, vagyis olcsó, könnyen beszerezhetõ, a gyermekek számára is egyszerûen kezelhetõ fegyverekkel vívják. (Az UNICEF jelentése szerint világszerte 639 millió könnyûfegyver
56
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
van forgalomban és csak 1988-ban, 25 országban összesen 200 000-nyi olyan 16 év alatti gyermekkatonát regisztráltak, akiknek kezébe parancsnokaik „csak könnyû fegyvereket” adtak.) 45 Nem jellemzõ a légitámadás, mint ahogyan a tényleges ütközet sem. Elõtérbe kerültek a kiszámíthatatlan, a polgári lakosságot folyamatosan rettegésben tartó gerillaháborúk, terrorista akciók. A háború célja a szembenálló fél erejének bármely eszközzel történõ felörlése, végleges elpusztítása, tekintet nélkül arra, hogy a támadásnak mennyi civil áldozata van. Gyakran találkozhatunk ún. stop-go konfliktusokkal, amikor az összeütközések elhúzodása elsõsorban azzal magyarázható, hogy a szembenálló felek egyike sem képes a hatalmat – akár tárgyalások, akár harc révén – hosszú távon megszerezni. Az ellentétek, az összeütközések így állandóvá, mindennapossá válnak, s végsõ soron a kormányzat, a társadalmi rend teljes összeomlását eredményezik. Ez történik például Sierra Leone-ban. Jellemzõ továbbá a segélyszállítmányok feltartóztatása, erõszakkal történõ megszerzése, és ezáltal annak megakadályozása, hogy a segély az arra valóban rászorulókhoz eljusson. (2003. augusztusában érte az eddigi legsúlyosabb bombatámadás az ENSZ bagdadi központját, melyben 23 ember halt meg.) Mindez azzal magyarázható, hogy a szembenálló felek nem ismerik el a semlegességet, és magukénak vallják azt az elvet, mely szerint, aki nem velünk van, az ellenünk. Eltûnik továbbá az „ártatlanok” kategóriája. Ellenségnek számít mindenki, aki születésénél, vagy vallásánál fogva valamely csoport tagja. Nem számít, hogy nõ vagy férfi, gyermek vagy felnõtt, idõs vagy fiatal. (Például Ruanda, Bosznia, Dél-Szudán) Sõt a NagyTavak környékén az is elõfordult, hogy a népirtás kifejezetten a kis gyerekek ellen irányult. Napjaink háborúi borzalmas következményekkel járnak a gyermekek és a felnõttek tekintetében egyaránt. Emelkedik az otthonukat elhagyni kényszerülõ menekültek száma, összedõl a szociális ellátórendszer, gyermekek milliói veszítik el szüleiket. A következményeket hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni, a tanulmány jelen fejezetének végén azonban kizárólag a témához kapcsolódó, tehát a gyermekeket érintõ következményeket kívánom bemutatni.
an, 25 ország16 év alatti ezébe et” adás, mint ahoerültek osságot folyaháborúk, terszembenálló történõ felöret nélkül arra, ivil áldozata ún. stop-go ütközések elagyarázható, sem képes a harc révén – ellentétek, az ndennapossá at, a társadalményezik. Ez toltartóztatása, és ezáltal anegély az arra n. (2003. auosabb bombantját, melyben al magyaráznem ismerik ak vallják azt elünk van, az amindenki, aki gva valamely nõ vagy férfi, atal. (Például Sõt a Nagy, hogy a népek ellen iráborzalmas ek és a edik az õ menekültek látórendszer, et. A köeresztül elen fejezetéapez-
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 57
Ifjúsák és társadalom 4.2. Gyermekek a háborúban, avagy gyermekjogi problémák az egyes konfliktussal érintett országokban A tanulmány e részében a gyermekeket leginkább érintõ, s háborúk idején fokozottan megjelenõ problémákat mutatom be, különös tekintettel a gyermekkatonaság, a gyermekmunka, a gyermekprostitúció, illetve a gyermekkereskedelem kérdésköreinek általános, illetve konkrét országok háborús konfliktusaiban való vizsgálatával. Az egyes, bemutásra kerülõ országok kiválasztásánál elsõsorban az dominált, hogy melyek azok az országok, ahol a fent említett problémák leggyakrabban és a legsúlyosabb formában jelennek meg.
4.2.1. A gyermekkatonaság A gyermekek jogait védõ nemzetközi egyezmények ellenére napjaink egyik legsúlyosabb problémájaként jelenik meg a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvétele. 2002. február 12-én hatályba lépett ugyan a Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény gyermekkatonákról szóló Fakultatív Jegyzõkönyve, mely a 18 éven aluli gyermekek kényszersorozását tiltja, a kormánycsapatokhoz való, szabad döntésen alapuló csatlakozás feltételeként pedig a 16. életév betöltését írja elõ, ettõl függetlenül számos ország alkalmaz gyermekkatonákat fegyveres konfliktusaik során. Emellett 2002 végén az ENSZ Biztonsági Tanácsa nyilvánosságra hozta azt a „fekete listát”,46 melyen azon 23 kormány és nem állami fegyveres csoport neve szerepel, ahol gyermekeket katonaként vetnek be. Az UNICEF a lista bõvítése, pontosítása végett együtt dolgozik a nemzetközi „Coalition to Stop the Use of Child Soldiers” szervezettel. A fent említett dokumentumokon kívül utalok a Nemzetközi Büntetõ Bíróság 2002. július 1-jén hatályba lépett statútumára, illetve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. számú határozatára, melyek ugyancsak elítélik a gyermekkatonaság intézményét. (Mindkét dokumentum részletes kifejtése a dolgozat korábbi részében megtalálható.) Ahogyan azt már korábban említettem, napjainkban körülbelül 250-300 000 gyermek
harcol katonaként mintegy 30 fegyveres konfliktusban. Egyedül Afrikában 120 000 gyermekkatonával találkozhatunk, sõt, a világ 50 országában a gyermekek-fiatalkorúak hivatalosan még ma is sorkötelesek. Ideális erõsítést jelentenek, hiszen fel sem fogják, mit jelent ölni, nincs félelemérzetük, könnyen irányíthatóak és képesek a végsõkig harcolni. Alig kapnak zsoldot, ételt és tiszta ivóvizet. Családjukhoz fûzõdõ kapcsolataik teljesen megszakadnak, így gyakran akkor sincs már hová menniük, ha túlélik a háborút. Eleve vesztesként kezdik további életüket. Különösen súlyos traumát szenvedhetnek el a nõk és a fiatal lányok. Az UNICEF adatai alapján Nyugat- és Közép-Afrikában a gyermekkatonák 40%-a lány, akiket nemcsak logisztikai feladatok ellátására használnak fel, hanem gyakran megerõszakolnak, vagy kényszerítenek házasságra valamely feljebbvalójukkal. A gyerekek persze nem csak a szembenálló felek kényszerítése miatt lesznek katonák. (Például Etiópiában, Srí Lankán, Angolában és Szudánban, ahol gyakori a katonafogdosás) Gyakran elõfordul, hogy a kényszert a szegénység, az élelem hiánya, vagy éppen az árvaság jelenti. A szüleik nélkül maradt gyerekek így még nagyobb veszélyben vannak, szeretnének tartozni valahová, ezért gyakran önként vállalkoznak a katonáskodásra. Nem szabad megfeledkezni azonban a számtalan vallási konfliktusról sem. 1998 óta, fõként Angolában, Burundiban, Ruandában, Ugandában, Szomáliában és Szudánban több mint 300 szegény, nem katolikus keresztény egyházi közösség képviseletében többezernyi gyermek áll fegyverben. Sajnos nem kell egészen Afrikáig elmennünk, hiszen Észak-Írországban is találkozhatunk gyermekeket sem kímélõ katolikus-protestáns összecsapásokkal.47 Az UNICEF 2005. évi jelentése szerint a Kongói Demokratikus Köztársaság, Libéria, Uganda, Mianmar, Szomália, Burundi, Sierra Leone, Afganisztán, Indonézia, Sri Lanka, Kolumbia és Haiti tartoznak azon országok közé, ahol a gyermekek helyzete a legaggasztóbb. Ezeknek az országoknak a többségében hoszszú éveken keresztül háború dúlt, s nem régiben ért véget, így csak napjainkban szabadulhattak fel azok a gyermekkatonák, akik hosszú idõn keresztül az egyik vagy a másik fél oldalán
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
57
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 58
Ifjúsák és társadalom harcoltak. Mégis kb. 100.000-re tehetõ azoknak a gyerekeknek a száma, akik a mai napig részt vesznek az ellenségeskedésekben.48 Ez a magas szám azzal magyarázható, hogy a béketárgyalások megkezdõdtek ugyan, a korábban szembenálló felek azonban – a számukra minél kedvezõbb békefeltételek kiharcolása érdekében –, továbbra is haderejük növelésére, így az általuk vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek ellenére gyerekeket soroznak be. Magyarázatul szolgálhatnak azonban azok a vállalkozások, hatalmak is melyek gazdasági érdekeiknél fogva, például az általuk folytatott fegyverkereskedelem révén a konfliktus fenntartásában érdekeltek. A Kongói Demokratikus Köztársaságban 5 év alatt több, mint 3 millió ember halt meg és 23-30.000-re tehetõ a gyermekkatonák száma. Habár a gyermekkatonák leszerelése 2000-ben hivatalosan megkezdõdött, a gyakorlatban csak kb. 1900 gyermeket bocsájtottak el, sõt a fegyveres politikai csoportok 2002-ben, illetve 2003-ban újabb gyermek-besorozásba kezdtek. Nem véletlen tehát, hogy 2004-ben a Nemzetközi Büntetõ Bíróság átfogó vizsgálatot jelentett be a kongói leszereléssel kapcsolatban. Libériában, 2002-ben, illetve 2003-ban még besorozásról számoltak be a jelentések (bár hivatalosan 2003-ban megkezdõdött a gyermekek leszerlése), így az UNICEF becslése szerint az elmúlt években Libériában és a szomszédos országokban (Burkina Faso, Elefántcsontpart, Guinea) minden tizedik gyermeket legalább egyszer besoroztak a szembenálló felek. 2004ben békeszerzõdés aláírására került sor, de még mindig 21.000 gyermek vár a leszerelésre. Ugandában 19 éve folyik háború a lázadók (Lord’s Resistance Army – LRA) és az ugandai központi kormány között a politikai hatalom megszerzéséért. A háború humanitárius katasztrófának tekinthetõ, hiszen válságban lévõ gyermekek generációit hagyta maga után. Az LRA 1987-ben Joseph Kony vezetésével kezdte meg az ugandai kormány megdöntésére irányuló akcióit. Folyamatosan terrorizálták és kegyetlen módon büntették meg a kormánnyal szimpatizáló civileket. Kony hadseregét elsõsorban erõszakos szöktetések és gyermekek besorozása révén szervezte meg, akiket azután katonaként és gyakran szexuális rabszolgaként használtak. Az ENSZ becs-
58
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
lései szerint több, mint 20 000 gyermeket hurcolt el az LRA, ebbõl csaknem 10 000-et 2002. közepén és több, mint 1.3 millió embert kényszerített arra, hogy otthonát elhagyva, alapvetõ egészségügyi ellátás nélkül gyakori betegségeknek kitéve, sátrakban éljen. Ugandában azonban maguk a kormányerõk is soroztak be gyermekeket. 2004-ben a Nemzetközi Büntetõbíróság Ugandában is átfogó vizsgálatot kezdeményezett a gyermekkatonák ügyében. A Sierra Leoneban folytatott polgárháború idején az UNICEF adatai szerint kb. 10.000 gyermeket kényszerítettek a felkelõk arra, hogy katonaként, hordárként vagy követként vegyenek részt a harcban. 2003. decemberében kezdõdött meg az elsõ leszerelési program, melynek eredményeként kb. 7000 gyermeket bocsájtottak el, akik közül 6000 gyermek hazatérhetett családjához. 2004. márciusában ugyancsak Sierra Leonéban kezdõdött meg a gyermekek besorozásáért felelõs személyek bíróság elé állítása. Az UNICEF, az ENSZ fõtitkársága, az Amnesty International és a Human Rights Watch emberi jogi szervezetek szerint a világon a legtöbb gyermekkatona az ázsiai Mianmarban (az egykori Burma) szolgál, számukat 76-77 ezerre becsülik. A mintegy 2 évtizedes háború követketében ma Afganisztánban minden második gyermek alultáplált és nõk, illetve gyermekek milliói csak a humanitárius segítségnek köszönhetõen voltak képesek 2001/ 2002 telét túlélni. Megemlítem Kambodzsát is, hiszen ez az az ország, ahol minden hónapban átlagosan 60 taposóakna robban fel. Minden harmadik robbanás áldozata gyermek. 2004. márciusáig a 46 afrikai országból csak 11 írta alá a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény azon Fakultatív Jegyzõkönyvét, mely a gyermekek fegyveres konfliktusban való részvételérõl rendelkezik. A Jegyzõkönyv aláírása és ratifikálása a Kongói Demokratikus Köztársaságban (2001-ben ratifikálta a Jegyzõkönyvet), Ugandában (2002-ben került sor a Jegyzõkönyv ratifikálására) és Burundiban (2001-ben írta alá a Jegyzõkönyvet) mégsem vezetett ahhoz, hogy a gyermekek katonaként való besorozásával felhagyjanak. Az amerikai kontinensen, különösen a latin-amerikai országokban folytatott polgárháborúk során sem vették figyekembe a gyermekek besorozására
et 000-et honát elhagys nélkül gyaakban éljen. rmányerõk is ban is átfogó atoan folytatott F adatai szeyszerítettek a , hordárként t a harcban. meg az elsõ edményeként k el, akik köcsaládjához. Sierra Leonék besorozásáé állítása. Az az Amnesty ilágon a legMianmarban at 76-77 zedes háború ban minden nõk, illetve nitárius segítépesek 2001/ dzsát inden hónapMinata gyermek. rszágból csak szóló Egyeznyvét, mely a an való részönyv aláírása us KöztárJegyzõkönylt sor a JegyBurundiban vet) mégsem atonaként ai ai orúk során sem besorozására
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 59
Ifjúsák és társadalom vonatkozó 18 éves korhatárt, s vontak be gyakran 16 év körüli gyermekeket a fegyveres harcokba. Kolumbiában 14.000-re tehetõ a gyermekkatonák száma, akiknek mindössze 10%-át szerelték le az 1999-es adatok szerint. Néhányan még 12 évesek sincsenek. A fegyveres konfliktusok az egész régióban, így a szomszédos országokban (Ecuador, Panama, Venezuela) is éreztették hatásukat, hiszen ezek azok az országok, ahol a gyerekek menedéket kerestek. Jelentõs problémát jelent a konfliktusok eredményeként megjelenõ fiatalkori bûnözés, a gyermekbandák, az utcagyerekek és a nagy számú kézifegyver folyamatos jelenléte. (2003-ban kb. 2 millió kézifegyver volt a régióban.) Megdöbbentõ továbbá, hogy a latin-amerikai államok többsége aláírta és ratifikálta (kivételek: Bolívia – bár 2004-ben ígéretet tett a ratifikációra irányuló lépések megtételére –, Kolumbia, a Dominikai Köztársaság és Nikaragua) a Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény fent említett Jegyzõkönyvét, a gyermekek besorozására vonatkozó 18 éves minimum korhatárt sok országban mégsem tartották be. Végül továbbra is az amerikai kontinensen maradva, az Amerikai Egyesült Államokban élõ gyermekek helyzetét mutatom be. Az Amerikai Egyesült Államok 2002. decemberében ratifikálta a fent említett Fakultatív Jegyzõkönyvet, a 2003-as, illetve 2004-es afganisztáni és iraki akcióiban mégis legalább hatvankét, 18 éven aluli gyermekkatona vett részt. Emellett minden évben legalább tízezer, 17 év körüli gyermek jelentkezik önként fegyveres szolgálatra, sokak közülük még nem fejezték be iskolai tanulmányaikat sem. Konkrét precedens volt továbbá arra is, hogy 3, 13 és 15 év közötti gyermeket tartóztattak le bármilyen jogszerû eljárás nélkül a Guantanamo-öbölben folytatott harcok során. Õket 2004. januárjában szabadon engedték. Az ázsiai kontinens vonatkozásában kizárólag 2 országgal, Myanmar és Afganisztán helyzetével foglalkozok részletesebben. A myanmari kormány kijelentése szerint országukban kizárólag szabad elhatározásból, és a 18. életév betöltését követõen válhat valaki katonává. Ehhez képest egykori gyermekkatonák és más szemtanuk több ezer, 18 év alatti gyermekrõl számolnak be, akik az ellenséges katonai egységekben szolgáltak. 2003. októberében a kor-
mány ígéretet tett a gyerekek besorozásának megakadályozására, 2004. márciusáig mégsem került sor hatékony intézkedések megtételére. Afganisztánban kb. 8000 14–18 év közötti fiút soroztak be a helyi fegyveres erõk és több ezer kiskorú lányt kényszerítettek feljebbvalójukkal való házasságra. A 2004-es adatok szerint, abban az évben több, mint 2000 gyermekkatonát szereltek le. Afganisztán átmeneti kormánya 2003. májusában 22 évre emelte fel a hadseregbe való önkéntes jelentkezés korhatárát. Ázsia és a Pacifikus térség 41 állama közül csak 9 ratifikálta és 11 írta alá a gyermekkatonákról szóló Fakultatív Jegyzõkönyvet 13 országban (köztük Ausztrália, Kína, India, Brunei, Észak-Korea) pedig továbbra is megengedett a 18 éven aluli önkéntesek haderõbe való bevonása. Megdöbbentõ, de Európában és az Eurázsiai térségben is találkozunk olyan országokkal, ahol felmerül a gyermekkatonák besorozásának és bevetésének kérdése. A csecsenföldi jelentések szerint 14 éves kortól gyerekeket soroznak be bizonyos területek egymással rivalizáló csoportok és az orosz hadseregtõl való megvédése érdekében. Nem ritka a gyermekkorú öngyilkos merénylõk bevetése sem ezen a területen. Azerbajdzsánban, Grúziában, Moldáviában, Oroszországban és Fehéroroszországban pedig kifejezetten jellenzõ, hogy a gyerekek katonai iskolába járnak, katonai körülmények között nevelkednek, 16–17 éves koruktól aktív katonai szolgálatot teljesítenek. A tanulmány ezen, konkrét országokra vonatkozó részét egy ugyancsak megdöbbentõ ténnyel zárom. Azon európai országok közül, melyek a Fakultatív Jegyzõkönyvet ratifikálták, egyedül Nagy-Britannia (2003. június 23-án került sor a ratifikációra), illetve Szerbia és Montenegro engedélyezi a 16 éves gyerekek önkéntes besorozását. Így minden évben kb. 7.000 gyermek szolgál a brit haderõben. Még ennél is megdöbbentõbb, hogy Nagy-Britannia fenntartja magának a jogot, hogy rendkívüli helyzetben gyermekeket vessen be. Végül vannak olyan országok, így Németország, Franciaország, Olaszország és Ausztria, ahol az önkéntes besorozás már 17 éves kortól megengedett.49 Németországban emellett rendkívül magas a menekültek, így az egykori gyermekkatonák száma is.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
59
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 60
Ifjúsák és társadalom 4.2.2. A gyermekek kizsákmányolása, a gyermekmunka és a rabszolgaság A következõkben az Európai Parlament Fejlesztési Bizottságának 2004/2005. évi jelentését mutatom be a gyermekek kizsákmányolása, különös tekintettel a gyermekmunka vonatkozásában. A kifejtett gondolatokat, a jelentésnek megfelelõen kizárólag azokra az országokra (így elsõsorban a fejlõdõ országokra) korlátozom, ahol a fent említett problémák háborús konfliktussal összefüggésben jelentkeznek. A jelentés értelmében gyermekmunkának minõsül „minden, bármilyen formában végzett munka, amelyet 5 és 18 év közötti korú gyermekek végeznek, és amely káros a pszichikai vagy mentális egészégükre, vagy hátráltatja szociális, morális és pszichológiai fejlõdésüket azáltal, hogy az iskolától visszatartja õket.”50 A fenti meghatározás alapján jelenleg 246 millió gyermek dolgozik a világban, amelybõl 179 millió gyermek áldozata a gyermekmunka ILO meghatározása szerinti legrosszabb formáinak. A jelentés hangsúlyozza továbbá, hogy a gyermekmunka és a szegénység között ok-okozati összefüggés van, hiszen a gyermekek jövedelme alapvetõ fontosságú kiegészítést jelent az egész család megélhetéséhez, visszatartja azonban a gyermekeket az iskolába járástól. Éppen ezért a Gyermekmunka Eltörlésének Nemzetközi Programja (IPEC) alapján javasolja a fejlõdõ országok társadalmi feltételeinek és az ott uralkodó szegénységnek a figyelembe vételével olyan intézkedések megtételét, melyek a háztartások bevételének növelése mellett a gyermekek iskolába való visszatérését célozzák. A gyermekmunka vonatkozásában és a háborúkkal összefüggésben a rabszolgaság, illetve a rabszolgasághoz hasonló gyakorlat (gyermekkereskedelem, adósrabszolgaság, kényszer- vagy kötelezõ munka – „kiszipolyozó üzemek”-, fegyveres konfliktusban való részvétel céljából történõ kényszersorozás), a gyermekprostitúció és a gyermekpornográfia, illetve a gyermekek illegális tevékenység folytatására, így különösen kábítószer elõállítására való felhasználása jelentik a legégetõbb problémákat. A fent említett témák közül a rabszolgaság kérdéskörét részletesen mutatom be egy olyan ország vonatkozásában, ahol
60
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
1993-tól kezdõdõen az ENSZ magyar származású különleges megbízottja, Bíró Gáspár végzett széles körû vizsgálatot az emberi jogok aktuális helyzetének bemutatása érdekében. Ez az ország Szudán. A különleges megbízott évekig tartó vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy Szudánban az elmúlt években súlyos jogsértések történtek, melyek közül kiemelendõ a rabszolgaság és a rabszolgasághoz hasonló gyakorlat folytatása, a polgári személyek elhurcolása és meggyilkolása, a leány- és gyermekkereskedelem. E jogsértéseket az ország északi részén a szudáni kormány nevében fellépõk, míg délen a fegyveres konfliktus résztvevõi követték el. A szudáni Népi Védelmi Erõk és a hadsereg más egységeinek ugyanis parancsuk van a polgári személyek – többnyire nõk és gyermekek – öszszegyûjtésére, elhurcolására, szolgaságba vetésére. A gyermekek így családjuktól elszakítva, erõszakos internálásnak, átnevelésnek és kínzásnak kitéve, durva és megalázó bánásmód mellett élik mindennapjaikat (holott Szudán az elsõ országok között volt, amelyek aláírták a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt!). Gyakorlatilag a déli civilek elhurcolása a háború egyik eszközévé vált. Mindez a kormány teljes közönye, passzivitása, vagyis a rabszolgaság intézményének és a rabszolgakereskedésnek a jóváhagyása mellett történik és attól függetlenül, hogy Szudán aláírta és ratifikálta a rabszolgaságra vonatkozó 1926os nemzetközi egyezményt és az 1956-os kiegészítõ egyezményt a rabszolgaság, a rabszolgakereskedés valamint a rabszolgasággal hasonlatos intézmények és gyakorlatok eltörlésérõl. Felháborító továbbá, hogy a nõk és a gyermekek elhurcolása egyúttal a kiskorúak erõszakos besorozásával és harcba küldésével, míg a nõk kényszermunkára kötelezésével és szexuális kizsákmányolásával jár együtt. A Szudánnal kapcsolatos jelentések folyamatos közzétételének és a szudáni kormány folyamatos elmarasztalásának eredményeként történtek pozitív irányú változások is. J. Carter volt amerikai elnök és az UNICEF munkájának köszönhetõen 1995. márciusa és júliusa közötti 4 hónapos tûzszünet ideje alatt átfogó Guineea-láz elleni oltási kampányt sikerült megszervezni a korábban elérhetetlen vidékeken is, illetve tovább folytatódott a hozzátar-
agyar szármaó Gáspár végemberi jogok a érdekében. ges megbízott dményeként an az elmúlt ntek, melyek és a rabszoltatása, a pololása, m. E jogsértéorn a fegyveres l. A szudáni g más egyséa polgári szeek – öszszolgaságba djuktól elszaátnevelésnek megalázó báat (holott volt, amelyek szóló Egyezilek elhurcoált. Mindez a vitása, vagyis s a rabszolgaellett történik án aláírta és ozó 1926os kizolgaság, a rabszolgaságorlatok elhogy a nõk és orúak cba küldésékötelezésével jár együtt. A k folyamatos rmány folyaényeként törk is. J. Carter EF munkájása és júliusa e alatt átfogó erült ett a hozzátar-
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 61
Ifjúsák és társadalom tozóiktól elszakított gyermekek családjukkal történõ újraegyesítése. Megállapodás született az Operation Lifeline Sudan segélyszolgálati szervezet közvetítésével a dél-szudáni lázadó csoportok vezetõivel a nemzetközi humanitárius jog betartása és a Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény rendelkezéseinek tiszteletben tartása vonatkozásában. Végül kiemelem Bíró Gáspár azon javaslatát, mely a helyi problémák megoldását hosszú távon elõsegítené: a terület folyamatos és intenzív emberi jogi megfigyelés alatt tartását kis létszámú, de állandó megfigyelõi csoport jelenléte, s ezáltal a jobb információáramlás és helyzetértékelés megteremtése révén.51
4.2.3. A gyermekkereskedelem Az Európai Közösségek Bizottsága 2005. október 18-án közleményt terjesztett az Európai Parlament és a Tanács elé, melyben az emberkereskedelem elleni küzdelem integrált megközelítését és egy cselekvési tervjavaslatot rögzítettek. A közlemény célja a szexuális célból vagy munkavégzés céljából történõ kizsákmányolás érdekében folytatott emberkereskedelem megelõzése és leküzdése, az áldozatok védelme, támogatása, rehabilitációja. Tekintettel arra, hogy a közlemény elõterjesztésére uniós keretek között került sor, így az logikusan az uniós intézmények és tagállamok aktívabb szerepvállalását írja elõ. Az általuk biztosítandó és az emberkereskedelem visszaszorítását célzó védelem azonban nemcsak az uniós állampolgárok vonatkozásában, hanem harmadik országok állampolgárainak vonatkozásában is fennáll, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e az Európai Unióban tartózkodási engedéllyel. Ez a közlemény tehát abból a szempontból is kiemelést érdemel, hogy átfogóbb uniós, regionális és nemzetközi védelem megteremtését szorgalmazza az emberkereskedelemmel szemben. A közlemény hangsúlyozza továbbá az Európai Unió és a fejlõdõ országok közötti fejlesztési együttmûködés fokozását, ezáltal az emberkereskedelemmel összefüggõ védelem szélesebb körû megteremtésének lehetõségét, s közvetve a nõk és a gyermekek szexuális és házi munkavégzési célú kizsákmányolásának visz-
szaszorítását. Végül kiemelem a közlemény azon rendelkezését, mely szerint támogatni és ösztönözni kell harmadik országokban az ENSZ emberkereskedelmi jegyzõkönyvének mielõbbi elfogadását és végrehajtását, valamint az ENSZ különleges megbízottjának munkáját az emberkereskedelem, különösen a nõk és a gyermekek kereskedelme terén. Ez utóbbi rendelkezése már csak amiatt is érdekes, mert a Bizottság 2003. augusztusában javasolta, hogy az Európai Közösség is írja alá a fent említett jegyzõkönyvet, de a Tanács ezt elutasította a Közösség vonatkozó hatáskörének tisztázatlansága miatt. A gyermekmunkával, a gyermekkereskedelemmel és gyermekprostitúcióval összefüggésben egyaránt tartalmaz rendelkezéseket az Európai Parlament „Emberi jogok a világban” elnevezésû, 2005. április 28-án, tehát nem régen elfogadott, a jelenlegi helyzetet a fent említett országok vonatkozásában is részletesen bemutató dokumentuma. Ezen rendelkezések bemutatására a tanulmány késõbbi, aktualitásokkal foglalkozó részében kerül sor, így azok e helyen történõ ismertetésétõl eltekintek. 4.3. A háború hatása a gyermekekre 52 4.3.1. A háború hatása általában A konfliktusok gyermekekre és felnõtt civilekre gyakorolt hatása sok szempontból azonos, különbség van azonban a következmények tekintetében. Gazdasági szükséghelyzet idején a család valamennyi tagja szenved, a gyermekek mégis hajlamosabbak az alultápláltságra és a betegségekre, meneküléskor nehezen viselik a fizikai megpróbáltatásokat, taposóakna miatt elszenvedett sérüléseik általában súlyosabbak, mint a felnõtteké. Sebezhetõbbé teszi õket az a tény is, hogy fizikai, szellemi és érzelmi fejlõdésük közepén állnak, így mindaz, amit átélnek, vagyis a háború borzalmai alapvetõ hatással van személyiségük és fizikumuk alakulására. Az UNICEF vonatkozó jelentésében53különbséget tesz a háború gyermekekre gyakorolt hatása tekintetében a között, hogy a gyermek családban él-e vagy sem. Megítélésem szerint a családban élõ gyermekek kapcsán felsorolt következmények
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
61
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 62
Ifjúsák és társadalom megjelenhetnek a családjuktól elszakított gyermekek vonatkozásában is, talán a család által nyújtott védelem hiánya miatt fokozottabb mértékben. Ezért döntöttem úgy, hogy az UNICEF munkatársainak felfogását (a hatások között különbség van a szerint, hogy a gyermek családban él-e vagy sem) ötvözöm Graca Machel, Mozambik volt oktatási miniszterének véleményével (1996.), aki az ENSZ megbízottjaként 2 éven keresztül vizsgálta a háború gyermekekre gyakorolt hatását, s nem tett különbséget a tekintetben, hogy a gyermek családban él-e vagy sem.54
4.3.2. A háború hatása a családban élõ gyermekekre Családban élõ gyermekek esetén leggyakoribb problémaként alultápláltsággal, a betegségek gyakori elõfordulásával, pszichés problémákkal, maradandó egészségkárosodással és bezárt iskolákkal találkozhatunk. Háborúk idején ugyanis gyakran összeomlik a mezõgazdasági termelés, levágják az állatokat, felélik a tartalékokat, majd egy idõ után, amikor már nincs mit enni, nincs tiszta ivóvíz, és összeomlott a szociális ellátás, akkor az emberek elkezdenek éhezni, a gyermekek pedig fogékonyabbá válnak a fertõzésekre és a betegségekre. Megjelenik a kolera és más hasmenéses betegségek, a kiszáradás, mely végsõ soron a halál legfõbb okozójává válik az amúgy is telített menekülttáborokban. (A WHO becslése szerint a menekültek fele TBC-ben szenved) A háború borzalmait átélõ gyermekek emellett gyakran pszichés problémákkal, depresszióval, alvás- és identitászavarral, rémlátomásokkal küszködnek, deviánssá válnak. Különösen, ha saját maguk voltak szemtanui az erõszaknak, vagy az éppen velük történt. Életük végéig megmaradó traumát, szégyenérzetet jelenthet a nõk és a lányok életében a nemi erõszak is. Az UNICEF Kabulban és Afganisztánban folytatott vizsgálatai szerint a gyermekek jelentõs többsége szenved a majdnem 20 éves háború érzelmi következményeitõl. Ennél talán még borzasztóbb az az adat, mely szerint kb. 4 millió gyermek szenvedett az elmúlt 10 évben maradandó sérülést a háborúk következtében. Végül a bezárt iskolák,
62
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
s így az oktatás hiánya jelent problémát a családban élõ gyermekek számára. Az iskolákat gyakran lerombolják, katonai szállásként hasznosítják, de az sem ritka, hogy maga a hatalom tiltja meg – különösen a gyermekkatonák számára – az iskolába járást. Hiányoznak azonban maguk a tanárok is, a tananyagról és az oktatáshoz szükséges eszközökrõl nem is beszélve. Mindez végsõ soron azt eredményezi, hogy a gyerekek késõbb sem tudnak sikeresen beilleszkedni az iskolai életbe, és iskolakerülõvé válnak.
4.3.3. A háború hatásai a szüleiktõl elszakított gyermekekre Háborúk idején gyakran szétszakadnak a családok. A kisgyermekek szülõi védelem nélkül rövid idõn belül kiszolgáltatottá válnak, s életveszélybe kerülnek. Gyakran elõfordul az is, hogy a háborúban árván maradt gyerekeket azok idõsebb testvére neveli fel, félbeszakítva ezáltal saját iskolai tanulmányait. (Ruandában még napjainkban is 65 000 háztartást olyan gyermekek vezetnek, akik szüleiket a genocídium végett veszítették el.) A háború egyúttal közvetlen életveszélyt is jelent, különösen azokban az esetekben, amikor a háború kifejezetten csecsemõk és terhes nõk ellen irányul, valamely terület etnikai megtisztítása, s valamely nép gyökereinek kiirtása érdekében. (Példa volt erre a guatemalai polgárháború.) Nem feledkezhetünk meg a taposóaknákról sem. Becslések szerint Afganisztánban található a világ taposóaknáinak 10%-a, az általuk okozott balesetek fele gyermekeket érint. A taposóaknák akadályozzák a menekültek hazatérését is. Napjaink egyik legsúlyosabb problémája azonban nem csak a háborúkkal összefüggésben jelentkezik, bár háborúk idején a rossz egészségügyi körülmények, az emberek fokozottabb tájékozatlansága, vagy éppen kevésbé megjelenõ felelõsségérzete miatt gyakoribb. Ez a veszélyforrás az AIDS. Kongó keleti részein a HIV fertõzött katonák rendszeresen megerõszakolják az ott élõ nõket, melynek egyértelmû következménye, hogy a helyi lakosság 15%-a fertõzött.55 Problémát jelent többek között Angola vonatkozásában az is, hogy az ottani, magas fertõ-
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 63
Ifjúsák és társadalom
blémát a csaat szállásként hogy maga a aást. Hiányoz, a tananyageszközökrõl sõ soron azt késõbb sem olai élet-
adnak a csadelem nélkül tá válnak, s elõfordul az efel, félbeszauan00 háztartást et a l.) A háború s jelent, külöor a háború es nõk ellen megtisztítása, rtása érdekélai polgárhág a taposóakganisztánban 10%-a, az álet zák a meneegyik legsúm csak a háezik, bár ügyi körülméozatlansága, felelõsségérzélyforrás az aolják az ott ezmé55
Angola vonatmagas fertõ-
zöttségi aránnyal bíró lakosok egyre mobilisabbak, egyre inkább veszik fel a szomszédos országok lakosaival a kereskedelmi és más jellegû kapcsolatokat, teret engedve ezáltal az AIDS további terjedésének. A szüleik nélkül felnövõ gyermekek a fent említetteken kívül nagyobb eséllyel lesznek gyermekkatonák. Gyakran saját maguk jelentkeznek, tartozni szeretnének valahova, biztonságérzetre vágynak. Végül a gyermekek által háborúban elkövetett jogsértésekkel összefüggésben szeretném a háború egy további, megítélésem szerint jelentõs hatását kiemelni. Egyedül Ruandában 2000 fölé emelkedik azoknak a gyermekeknek a száma, akiket a genocídiumban való részvételük miatt felelõsségre kívánnak vonni. Amennyiben e gyermekek vonatkozásában nem érvényesülnek speciális szabályok, úgy fennáll a veszélye annak, hogy a gyermekeket a felnõttekkel együtt fogják felelõsségre vonni, a gyermekvédelemmel kapcsolatos szabályok figyelembevétele nélkül. Egy átfogó pszichológiai vizsgálat szerint56 a háborúk eltérõen hatnak a különbözõ életkorú gyermekekre. Az 1 és 6 év közötti gyermekek a késõbbiek folyamán szomatikus (gyomorfájás) és pszichés (generalizált félelem) tüneteket produkálnak, kognitív nehézségekkel küzdenek, iskolai teljesítményük nem megfelelõ, gyámoltalan, passzív felnõttekké válnak. A 6 és 11 év közötti gyermekeket a direkt traumák mellett egyfajta bûnösség okozta szégyenérzet is szorongatja. Jellemzõek az indokolatlan hangulatváltozások, krónikus iskolakerülõvé válnak. A 12 és 18 év közötti életkorban lévõ gyermekek alvási és étkezési zavarokkal, hiperaktivitással és az állandó fenyegetettség érzésével küzdenek. Jellemzõ rájuk a kortársaikénál sokkal nagyobb öntudat, mely fõként háborús tapasztalataik miatt alakul ki, mely végsõ soron gyakran társul az átéltek miatti megalázottsággal, bûntudattal. Az UNICEF egy további felmérése szerint a harci események után évekkel vizsgált több mint 15 000 koszovói, albániai, pakisztáni és afgán „háborús” gyermek 17 százaléka még akkor sem érezte magát biztonságban a lakóhelyén. Ezeknek a pszichés traumáknak a feldolgozásában nyújt segítséget az ENSZ a Foster Parents Plan program révén, melynek keretében szakképzett pszicho-
lógusok dolgoznak Kolumbiában, Sierra Leonéban, Albániában és Koszovóban.
5. Gyakorlati megoldások és megoldási kísérletek a gyermekek háborús védelmének hatékonyabb megteremtése érdekében 5.1. Az ENSZ különleges megbízottjának tevékenysége, jelentése A gyermekek jogainak háború idején és azt követõen történõ hatékonyabb védelme érdekében az ENSZ 1997 szeptemberében különleges megbízottat nevezett ki Uganda egykori külügyminisztere, Olara A. Otunnu személyében. A különleges megbízott feladata a folyamatos tájékoztatás, jelentések elõterjesztése a legsúlyosabb gyermekvédelmi problémákkal küzdõ államok aktuális helyzetére vonatkozóan (évente 2 jelentés). Felhatalmazást kap az adott ország kormányának illetékes képviselõivel, a törvényes keretek között mûködõ szervezetekkel, és mindazokkal történõ kapcsolatfelvételre, akik hiteles információ nyújtására jogosultak. Teljes szabadsága van az információforrások felhasználása és az adatok értékelése terén. Jelentését nyilvános vitán értékelik az illetékes ENSZ-testületek. Munkájáért semmilyen javadalmazásban nem részesül. Az ENSZ különleges megbízottja 2005. február 11-én terjesztette elõ legfrissebb jelentését a gyermekek fegyveres konfliktusban való részvételével összefüggésben. Eszerint a világ gyermekkatonáinak száma 2003-ban 380 000rõl 300 000-re csökkent. Kiemeli továbbá 11 nemzet 42 csoportját, ahol gyermekeket soroznak be, s végül támogatja a besorozásért felelõs személyek felelõsségre vonását.
5.2. Az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) tevékenysége A II. világháború után, a romokban heverõ Európában a lakosság éhezett, hiány volt alapvetõ gyógyszerekbõl, összeomlott az egészségügyi ellátás. Gyõztes és legyõzött egyaránt segítségre szorult. Ezért döntöttek úgy az
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
63
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 64
Ifjúsák és társadalom ENSZ tagállamai 1946. december 11-én, hogy a gyerekek szenvedéseinek enyhítésére létrehozzák a Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermekalapját, az UNICEF-et. Az 50-es évektõl kezdõdõen a fejlõdõ országok gyermekei hívták fel magukra a figyelmet. Így a Gyermekalap tevékenységét ezt követõen elsõsorban az ázsiai, afrikai és dél-amerikai országokra összpontosította. A ’60-as évek vége, a ’70-es évek eleje Etiópiában, Indiában, Nigériában és Pakisztánban a természeti katasztrófák, és a polgárháborúk idõszakát jelentette. Az élelem mellett egészséges ivóvízre volt szükség az életben maradáshoz. Ebben nyújtott segítséget az UNICEF. Ma az UNICEF munkáját a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény és a 2000-ben elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célok határozzák meg, így a szegénység és az éhezés csökkentése, az alapfokú oktatás általánossá tétele, a gyermekhalandóság csökkentése, az AIDS és más veszélyes betegségek elleni küzdelem stb. Tevékenységéért 1965-ben Béke Nobel-díjat kapott.
5.2.1. Miért és hol van szükség ma az UNICEF tevékenységére? 57 Az UNICEF 2005.évi jelentése szerint jelenleg több mint 1 milliárd gyermek – a világ gyermekkorú lakosságának több mint fele él szélsõséges nyomorban, illetve szenvedi háborúk vagy a HIV/AIDS-járvány következményeit. 640 millió gyermeknek nincs tetõ a feje felett, félmilliárd gyermek olyan helyen él, amely nélkülözi az alapvetõ csatornázási higiéniát, 400 millió gyermek pedig nem jut egészséges ivóvízhez. 140 millió gyermek soha nem járt iskolába, 90 millió gyermek pedig súlyos mértékben rosszul táplált. A gyermekek millióit érintõ nyomor egyik legfõbb okozója a háború, az adott országon belüli fegyveres konfliktus. Az 1990 és 2003 között kitört 59 nagyobb katonai viszály közül 55 belháború volt. E konfliktusoknál egyre inkább megfigyelhetõ, hogy a gyermekeket a szemben álló felek tudatosan célpontnak választják (beszlani iskolai mészárlás), vagy katonaként kényszerítik a konfliktusban való
64
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
részvételre. Az UNICEF jelentése szerint a háborúknak katasztrofális hatása van a gyermekek egészségügyi helyzetére. Hasonlóan nagy problémát jelent a HIV/AIDS járvány, melynek terjedése a háborúk révén kialauló rossz egészségügyi körülmények között még gyorsabb. A kórban elpusztult szüleik halála miatt egyedül maradt gyermekek száma mára eléri a 15 milliót. Emellett a járvány a gyermekekrõl gondoskodó szélesebb körû védõhálózatot (tanárok, egészségügyi dolgozók, egyéb szakértõk) is rombolja. A központi probléma azonban nem csak a háborúkban, vagy éppen a járványokban keresendõ. Tény ugyanis, hogy a gazdag államok segélyezésre fordított pénzügyi kerete mostanában fele akkor, mint amilyen 1960-ban volt. 45 millió gyermek élete kerülhet veszélybe a következõ évtizedben, mert a fejlett országok nem teljesítik segélyezési vállalásaikat. Az USA, Németország és Japán, de gyakorlatilag a G8-ak egyetlen állama sem tesz eleget annak az 1970-ben vállalt kötelezettségének, hogy bruttó nemzeti jövedelmének 0,7%-át segélyezésre fordítja.58 5.2.2. AZ UNICEF gyermekvédelmi tevékenysége háborúk idején 59, 60 Az UNICEF programjai napjainkban körülbelül 30 háborúban és válsághelyzetben jelentenek némi segítséget a nõknek és a gyermekeknek ahhoz, hogy túléljék a háború borzalmait és egy minimális szintû védelemben, illetve gondoskodásban részesüljenek. Az UNICEF által nyújtott támogatás azonban nem csak a háború idején, hanem azt követõen is megjelenik, az újjáépítés, így elsõsorban a víz- és az egészségügyi ellátás, valamint az iskolarendszer kiépítése révén. Hangsúlyozni szeretném, hogy az UNICEF, az általa folytatott tevékenység során az emberek hosszú távú szükségleteteinek kielégítését, így elsõsorban a közösség intézményeinek erõsítését kívánja megvalósítani. Nem az a cél tehát, hogy ideig óráig megpróbálják biztosítani a szenvedõk túlélését, hanem, hogy életük újjáépítéséhez hosszú távon nyújtsanak segítséget.
ése szerint a a van a gyer. Hasonlóan IDS járvány, vén kialauló k között még züleik halála k száma mára vány a gyerb körû védõyi dolgozók,
n nem csak a erezdag államok erete mostaen 1960-ban erülhet vemert a fejlett ési vállalásaiapán, de gyama sem tesz kötelezettséövedelmének
ban körülbeetben jelenteekrú borzalmait mben, illetve
mogatás azonanem azt kötés, így elsõügyi ellátás, pítése révén. , az n az emberek , így einek erõsítéz a cél tehát, biztosítani a y életük újjáak segítséget.
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 65
Ifjúsák és társadalom A következõkben azokat a területeket foglalom össze, amelyek tekintetében az UNICEF háború idején is különös jelentõséggel bír.: Élelmezés: Szükséghelyzetben az UNICEF az alultáplált gyermekeket magas proteintartalmú kekszekkel, A-vitamin kapszulákkal, illetve vastabletákkal látja el. Gyakran alkalmazzák továbbá az ún. UNIMIX-et is, mely egy vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag szója-kukorica keveréket jelöl. 2001/ 2002 telén az UNICEF Afganisztánban 300 000 gyermek élelmezését biztosította légi- és teherszállítmányokon keresztül. Az UNICEF támogatja a súlyosan alultáplált gyermekekkel foglalkozó, ún. élelmezési centrumokat is. Vízellátás és higiénia: Az UNICEF tankautókkal és bádogkannákkal biztosítja a válsághelyzetben lévõ területek vízellátását. A családokat klórtablettákkal látják el a víz tisztítása érdekében, és folyamatosan tájékoztatják õket a szükséges higiéniáról a hasmenéses megbetegedések és a kolera elkerülése érdekében. A menekülttáborokban az UNICEF a latrinák kiépítéséhez szükséges építõanyagokat bocsájt rendelkezésre, illetve Irakban nagymértékben segítették a vízmûvek és a tisztítóberendezések helyreállítását. Egészség: Az UNICEF a hasmenés és a légúti megbetegedések elkerülése érdekében folyamatos gyógyszerszállítmányokkal látja el az egészségügyi állomásokat és kórházakat. Antibiotikumokat, fájdalomcsillapítókat, rehidratáló sót, és egyszerû cukor-só keveréket biztosítanak a szervezet kiszáradásának elkerülése érdekében. Az UNICEF egyik legfontosabb kezdeményezése olyan védõoltáskampányok megszervezése volt, amelyek például Irakban 2003. márciusában 4 millió gyermeket mentettek meg a gyermekbénulástól. Ezen kampányok lebonyolításának idejére gyakran idõleges fegyverszünetet kötöttek a felek, többek között Angolában, Burundiban és Szomáliában. Oktatás, képzés: Az UNICEF a menekülttáborokban gyakran állít fel ideiglenes iskolákat, biztosít eszközöket a tanításhoz, képez ki tanárokat a háborús traumák nyomait magukon viselõ gyermekek tanítására. Emellett segítséget nyújt a háborúk során lerombolt iskolák újjáépítéséhez. Rendkívüli jelentõségûnek minõsíti továbbá az alapfokú oktatás biztosí-
tását, különösen a lányok körében, hiszen ez nemcsak a gyermekek fejlõdéséhez, de a túléléséhez is szükséges. Az elhagyott és segítségre szoruló gyermekek védelme: Elhagyott, azaz egyedülálló gyermeknek az a személy minõsül, aki a 18. életévét még nem töltötte be, mindkét szülõjétõl elválasztva él, és sem gyám, sem más felnõtt korú személy nem gondoskodik róla, illetve felelõsséget érte nem vállal. Ezeknek a gyermekeknek nyújt segítséget az UNICEF a szüleik és a családjuk felkutatásában. Segít továbbá az árván maradt gyermekek más családban történõ elhelyezésében, mint ahogyan a meglévõ családok összetartásában is. Miért van erre szükség? Azért, mert fegyveres konfliktus idején a család jelenti a gyermekek számára a legbiztosabb pontot, melynek megléte nagyban hozzájárul a gyermekek kizsákmányolástól való védelméhez. A hatékony családegyesítés céljából a gyermekek azonosításához polaroid fényképeket, videófelvételeket, plakátokat terjesztenek, adatbankokat hoznak létre és együttmûködnek a helyi szervekkel, a rendõrséggel. Pszichoszociális jogok, támogatás és rehabilitáció: A háborús traumákat elszenvedett gyermekek gyakran szorulnak segítségre. Ezekben az esetekben az a legfontosabb, hogy a gyermekek minél hamarabb folytathassák normális életvitelüket. A cél tehát nem a gyermekek különbözõ intézményekben való kezelése, hanem a normális környezethez való hozzászoktatása. Ezért olyan fontos a tanárok, a szülõk és más segítõk folyamatos képzése, az iskolai oktatás helyreállítása. A rajzolás, a sport, a beszélgetések, és mindenek elõtt a játék jelentheti a menekülttáborok kis lakói számára a háború borzalmainak feldolgozását. Ehhez az UNICEF a táborokban ún. gyermekbarát helyeket biztosít. A taposóaknák áldozatainak segítése és a felvilágosítás: A világ 86 országában kb. 115 millió akna vár arra, hogy felrobbanjon. Minden évben kb. 24 000 férfi, nõ és gyermek válik aknák áldozatává. Az áldozatok 30%-a még 15 éves sincs. Az aknák emellett megnehezítik a szántóföldek hasznosítását, a menekültek hazatérését, az újjáépítést és a gazdaság helyreállítását. Az UNICEF a taposóaknák miatt nyomorékká vált gyermekek számára
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
65
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 66
Ifjúsák és társadalom protézisek és kerekes székek biztosítása révén igyekszik segítséget nyújtani a midennapi életbe való visszailleszkedéshez. Kambodzsában átfogó programot hírdettek meg elaknásított iskolák, kutak és lakóövezetek megtisztítása és a gyermekek felvilágosítása érdekében. A felvilágosítás hatékonysága érdekében az UNICEF speciális tankönyvekkel, bábjátékokkal, s mindenekelõtt olyan eszközökkel dolgozik, amelyek a gyermekek nyelvén képesek a veszélyre való figyelem felhívására. A taposóaknák elleni küzdelem fontos állomása volt az Ottawa-konvenció, mely 1999-ben lépett hatályba. A konvenció szigorúan tiltja a taposóaknák elõállítását, fejlesztését, használatát, birtoklását, továbbadását. Megítélésem szerint az Ottawai-konvenció alapvetõ hiányossága, hogy a tilalom nem terjed ki az ún. tankelhárító és „jármûellenes” aknákra, mint ahogyan a távolsági aknákra és a területvédõ aknákra. Kiemelést érdemel továbbá az UNICEF ún. „Mine-Awareness” programja, mely az aknák által okozott balesetek megelõzésére született. A program az el-salvadori polgárháború után jött létre, lényege a megjelölés és a tájékoztatás, vagyis az érintett területeken jelzõtáblák elhelyezése, a média révén folymatos információszolgáltatás, a helyi lakosok tájékoztatása. A program eredményeként 1 év alatt a felére csökkent a balesetek száma. A gyermekkatonák leszerelése és a társadalomba való integrálásuk: A gyermekek megóvása és „felszabadítása” érdekében az UNICEF gyakran folytat tárgyalásokat a szembenálló felekkel (2002-ben Sierra Leone-ban az UNICEF támogatta a kormány és a felkelõk közötti tárgyalásokat mintegy 6800 gyermekkatona leszerelése érdekében. Csaknem mindegyik visszatérhetett a családjához.), illetve a normális környezetükbe való visszaillesztésük érdekében a faluközösségekkel. Fontos azonban, hogy ezeket a gyerekeket ne emeljék ki társaik közül, ne részesítsék õket elõnyben a „normális” társaikhoz képest, hisz ez ismét az elkülönítésükhöz, a megkülönböztetésükhöz vezet. Ezért van szükség arra, hogy az adott faluközösség valamennyi gyermekét támogassák a tan- és sportanyag tekintetében. (Kongóban több száz gyermekkatonát engedtek szabadon
66
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
a felkelõk, számukra az UNICEF gyermekvédelmi hálózatot épített ki a falvakban.)
Politikai nyomásgyakorlás a háborúban lévõ gyermekek fokozottabb védelme érdekében Az UNICEF által gyakorolt politikai nyomás eredményeként született meg és került számos állam által aláírásra a Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény Kiegészítõ Jegyzõkönyve. Ugyancsak az UNICEF munkájának köszönhetõ, hogy 18 életévben határozták meg a besorozható katonák legalacsonyabb életkorát. Rögzítették továbbá, ismét csak az UNICEFnek köszönhetõen, hogy a gyermekkatonákat azonnal le kell szerelni és számukra speciális segítséget kell nyújtani a társadalomba való visszailleszkedésük biztosítása érdekében. Megállapították, hogy a gyermekkatonák leszerelése minden esetben a béketárgyalások szerves részét kell hogy képezzék. Végül alapvetõ szabály, hogy a gyermekeket a háború során elkövetett jogsértéseikért büntetõjogilag nem lehet felelõsségre vonni. (Ruandában 2000 letartóztatott gyermek közül 200 a bûncselekmény elkövetésének idején még nem töltötte be a 14. életévét, tehát büntetõjogilag nem vonható felelõsségre. Annak megakadályozása érdekében, hogy ezeket a gyerekeket bíróság elé állítsák, az UNICEF önálló központot hozott létre.) (Az UNICEF Németországban kampányt indított a világszerte ellenõrizetlen kézifegyverek ellen, és átadott egy 210 000 aláírásból álló listát a Német Szövetségi Kormánynak, kérte továbbá a kormány aktív és határozott fellépését a kézifegyverekkel szemben. Tevékenységük eredményeként az ENSZ konferencián részt vevõ kormányképviselõk megállapodtak egy akcióprogram kidolgozásában és a fegyverkereskedelemre vonatkozó ellenõrzés megerõsítésében.) Szexuális erõszak: Háborúk idején gyakran elõfordul, hogy a család elveszíti annak férfi tagját, s elveszíti ezáltal a családot fenntartó legalapvetõbb gazdasági és pszichikai forrást. Ez a magyrázata annak, hogy a menekültek 60–80%-a nõ és gyermek és, hogy az anyák
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 67
Ifjúsák és társadalom
F gyermekvé-
ai nyomás erült száek Jogairól
nkájának köározták meg a orát. k az UNICEFat ukra speciális dalomba való atonák legyalások
eogsértéseikért sségre vonni. gyermek köésének idején ét, tehát bünségre. Annak et a az UNICEF
ampányt inn kézifegyvealáírásból álló ánynak, kérte ározott felléenyonferencián megállapodtak n és a fegyvernõrzés meg-
ején gyakran ti annak férfi dot fenntartó ai forrást. menekültek ogy az anyák
gyakran kényszerülnek prostitúcióra gyermekeik eltartása érdekében. Háborús környezetben, vagyis egy olyan légkörben, ahol összeomlanak az erkölcsi normák, a nõk és a gyermekek gyakran válnak az erõszak és a brutalitás áldozatává. Az UNICEF éppen ezért hangsúlyozza, hogy az ilyen bûncselekmények felett nem lehet szemet hunyni, az elkövetõket felelõsségre kell vonni, az áldozatoknak rehabilitációs programokat kell szervezni, törekedni kell a megelõzésre és elõsegíteni, hogy az áldozatok mielõbb visszakerüljenek normális, családi környezetükbe.
5.3. A Nemzetközi Vöröskereszt tevékenysége A Nemzetközi Vöröskereszt jelenleg a világ legnagyobb humanitárius szervezete, mely támogatást nyújt a háború súlytotta övezetek szenvedõinek, a természeti katasztrófák áldozatainak, segít felkutatni az eltûnt személyeket, elõsegíti a szétszakított családok egyesítését és humanitárius szállítmányokat juttat az arra rászorulóknak. A gyermekek részére biztosított általános szolgáltatások, így az egészségügyi ellátás, az élelem és a tiszta ivóvíz, a különbözõ segélyszállítmányok célba juttatása mellett a Vöröskereszt nagy hangsúlyt fektet a gyermekkatonák helyzetének javítására is. A konfliktus elõtt és alatt egyaránt törekszik a gyermekek besorozásának megakadályozására, illetve a letartóztatott gyermekek érdekeinek védelmére. (A letartóztatott gyermekeket minden körülmények között felnõtt társaiktól elválasztva kell elhelyezni, kivéve a családokat. Amenynyiben a gyermek nem mentesül a fogvatartás alól, vagy azt meghosszabítják, úgy amint lehetséges át kell szállítani egy fiatalok elhelyezésére szolgáló intézetbe. Biztosítani kell továbbá, hogy a gyermek rendszeres és közvetlen kapcsolatot tarthasson fenn családjával, illetve korának és általános állapotának megfelõlen élelemhez és egészségügyi ellátáshoz jusson. Meg kell teremteni annak lehetõségét, hogy a nap nagy részét friss levegõn tölthesse, és hogy tanulmányait folytathassa.) A Nemzetközi Vöröskereszt támogatja a korábbi gyermekkatonák rehabilitációját is. Ezzel összefüggésben kiemelem a Vöröskereszt egyik jelmondatát:
„Their pasts cannot be changed, but their futures can!” Végül a Nemzetközi Vöröskereszt azon tevékenységét mutatom be, melyet napjainkban Afrikában, különösen annak középsõ és déli részén fejt ki. A témában érintett területek kiválasztásában ismét az dominált, hogy melyek a konfliktusokkal leginkább terhelt vidékek. A Nemzetközi Vöröskereszt az afrikai országokban kifejtett tevékenységét a különbözõ konfliktusok hatásai és a konfliktust követõ állapot jellegzetességeinek megfelelõen meghatározott prioritások alapján végzi. Afrika legdélibb pontján a NKVK két prioritást határozott meg, egyrészt párbeszéden és diplomácián keresztül igyekszik az ellenségeskedéseket feloldó megállapodás megkötésére alkalmas szabályok tiszteletben tartásának elérésére a kormányok és minden más lázadó részérõl, másrészt pedig humanitárius támogatást igyekszik biztosítani a lakosság számára. Etiópia és Eritrea lakossága a mai napig viseli a közöttük dúlt háború következményeit. A szomszédos Szomáliában krónikus konfliktusok emlékeztetnek minket a folyamatosan fennálló szükségállapotra, mely hol fegyveres konfliktus, hol természeti katasztrófa, hol szegénység formájában jelenik meg. Szudán déli területein a nem régiben megkötött békeszerzõdés ellenére sem beszélhetünk olyan körülményekrõl, mint egy 20 éve békében élõ országban. Az a tragédia, melyet Ruanda elszenvedett, vagyis a genocídium nem csak Ruandában, hanem az egész déli kontinensen érezteti hatását, s igényli a Nemzetközi Vöröskereszt fokozottabb szerepvállalását. Munkatársai így a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ugandában, Ruandában és Burundiban folyamatosan jelen vannak. Ezekben a régiókban a Vöröskereszt különösen fontos szerepet játszik a szabadságuktól jogtalanul megfosztott személyek támogatásában. Nyomást gyakorolnak a kormányokra a szexuális kizsákmányolás áldozatainak rehabilitációját szolgáló programok folytatása érdekében és támogatják az egymástól elszakított családtagok egyesülését, különösen a Nagy Tavak környékén (1994 óta) és Angolában (2002 óta). A dolgozat Vöröskeresztre vonatkozó részét egy olyan idézettel zárom, melyet a Nemzetközi
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
67
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 68
Ifjúsák és társadalom Vöröskereszt honlapján találtam, és mely kifejezi minden ember felelõsségét, aki fegyvert fog a kezébe, vagy ehhez kapcsolódó döntést hoz. „Succes, however, depends on the will and capacity of those who use weapons and take the political and military decisions which would give life and reality to the notion that even wars have limits.” 61
5.4. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1999 óta számos határozatot hozott és intézkedést tett a gyermekek védelme érdekében. Elítélte a gyermekek fegyveres konfliktusban való részvételét (1261-es számú ENSZ BT határozat) és döntött a béketárgyalások folyamán alkalmazandó gyermekvédelmi intézkedésekrõl (1379-es számú ENSZ BT határozat) 2001. novemberében az ENSZ Biztonsági Tanácsa megalkotott azon országok listáját, ahol nemzetközi kötelezettségeik megsértésével gyermekeket soroznak be.62 Ezt a listát 2003-ban tovább bõvítették, így 15 ország 54 fegyveres csoportjára terjesztették ki. Az 1539-es számú határozatával az ENSZ konkrét akcióterveket és esetleges szankciókat javasolt Afganisztánban, Burundiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Libériában, Szomáliában és Elefántcsontparton. Napjainkban az ENSZ 6 akcióprogramot folytat a fegyveres konfliktusokkal összefüggésben, ebbõl ötöt Afrikában, a tényleges felelõsségrevonástól azonban a Tanács tagjai gyakran visszariadnak, az állami szuverenitásba való beavatkozás vagy a szankciók foganatosításával járó költségek miatt...
5.5. A Nemzetközi Büntetõ Bíróság szerepvállalása a fegyveres konfliktusok rendezésében 2002. július 4-én kezdte meg mûködését a Nemzetközi Büntetõ Bíróság. Hatáskörébe azon személyek felelõsségrevonása tartozik, akik népirtást, emberiesség elleni bûntetteket (pl. a nemi erõszak) és háborús bûntetteket követtek el. A bíróság felállításáról rendelkezõ Római Statútum háborús bûntettnek minõsíti
68
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
a 15 éven aluli gyermekek erõszakos besorozását, toborzását és ellenségeskedésbe való bevonását.63 A fent említett rendelkezésnek abból a szempontból van tehát kiemelkedõ jelentõsége, hogy nem csak a gyermekek katonaként való részvételét tiltja, hanem bármely más – így például hordárként, szakácsként, kémként stb. – módon történõ részvételét is. A Nemzetközi Büntetõ Bíróság 18 éven aluli személyekkel szemben nem járhat el. 2004. júliusában a Nemzetközi Büntetõ Bíróság megkezdte a háborús és emberiesség elleni jogsértések kivizsgálását Ugandában és Kongóban. Ugandában elsõsorban a polgári lakosság elleni támadások kivizsgálására irányul az eljárás, így többek között több ezer gyermek elrablásának tisztázására.
6. Napjaink legfõbb problémái, avagy az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok helyzete a világban 64 címû 2004-es éves jelentésrõl Az Európai Parlament által elõterjesztett állásfoglalás egy átfogó képet nyújt az emberi jogok aktuális helyzetétõl. A terjedelmes Jelentésnek azon részeit emelem ki, melyek a tanulmány témájához kapcsolódnak. A Jelentés földrajzi régiók szerint taglalja a világ országainak legfõbb elõrelépéseit és hiányait az emberi jogok tiszteletben tartása és biztosítása terén. 1. A nyugat-balkáni régió vonatkozásában az Európai Parlament felszólítja Horvátországot, Bosznia és Hercegovinát, valamint Szerbia és Montenegrót a háborús bûnösökkel kapcsolatos bírósági eljárások tisztességének biztosítására és a volt Jugoszláviával foglakozó nemzetközi büntetõtörvényszékkel való együttmûködésre.65 2. Szíriában a gyermekeket is érintõ kínzások, és embertelen bánásmód elterjedtségét hangsúlyozza.66 3. Átfogóan foglalkozik az iráni problémákkal, így a kiskorúakat érintõ kivégzésekkel, és sürgeti a rájuk is érvényes halálbüntetés eltörlését.67 4. Oroszországban elítéli a beszláni gyerekek elleni tragikus és el nem felejthetõ terror-
os besoroedésbe való ezésnek jeatonem bármely szakácsként, észvételét is. 18 éven aluli hat el. 2004. tetõ Bíróság iesség elleni onosására irányul bb ezer gyer-
ái, avagy az
terjesztett álújt az emberi rjedelmes Jeki, melyek a
rint taglalja a péseit és hiáen tartása és
ozásában az Horvátorszávalamint Szerel isztességének foglael
érintõ kínzád elterjedtsé-
i problémákel, halálbüntetés
ek jthetõ terror-
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 69
Ifjúsák és társadalom
5. 6. 7. 8.
9.
cselekményeket, és felszólítja a csecsenföldi törvénytelen öldöklések, eltûnések és fogvatartás közbeni kínzások megszüntetésére.68 Srí Lankában a gyermekek besorozását ítéli el.69 Felhívja Kambodzsát a nõ- és gyermekkereskedelem elleni küzdelem megerõsítésére.70 A legsúlyosabban ítéli el a Burundiban lévõ menekülttáborokban elkövetett tömegmészárlásokat.71 Aggodalmát fejezi ki az észak-ugandai humanitárius helyzet miatt, vagyis amiatt, hogy a lázadók (az Úr Ellenállási Hadserege) tevékenységének következtében a kitelepített népesség még mindig táborokban él. Elítéli továbbá az emberrablásokat, a csonkításokat és a nemi erõszakot.72 Kolumbiában rendszeresen és súlyosan megsértik az emberi jogokat azáltal, hogy a fegyveres csoportok több ezer 15 éven aluli gyermeket vonnak be a konfliktusba.73
A Jelentés külön fejezete foglalkozik a gyermekek jogaival összefüggõ aktuális problémákkal. Eszerint a világon minden tizenkét gyermekbõl egy a kényszermunka legroszszabb formáitól, szexuális kizsákmányolástól vagy kényszersorozástól szenved.74 Jelenleg több gyermek él szegénységben, mint a történelem folyamán bármikor és még mindig gyermekek milliói halnak meg évente megelõzhetõ betegségekben.75 Növekszik a gyermekkereskedelem áldozatainak száma és mintegy 104 millió iskolaköteles gyermektõl tagadják meg az oktatáshoz való jogot.76 A Jelentés külön felszólítja az államokat, hogy fegyveres erõikbe ne sorozzanak be gyermekeket és 18 év alatti személyeket ne vonjanak be fegyveres összeütközéseikbe.77 Elítéli továbbá a gyermekkatonák konfliktusban és háborúban való barbár alkalmazását.78 Az Európai Parlament tudatában van annak, hogy a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény széleskörû elfogadása nem jelenti egyúttal annak valódi alkalmazását, végrehajtását is. Így egyrészt annak végrehajtását, másrészt az Egyesült Államok és Szomália tekintetében az elfogadását sürgeti.79 Az Európai Parlament a konfliktusok nõkre és gyermekekre gyakorolt hatását is vizsgálta. Elítélte a nemi erõszak, mint háborús eszköz
alkalmazását és felhívta a figyelmet az AIDS íly módon történõ terjedésének veszélyére. Kiemelte, hogy az elmúlt években tömeges nemi erõszakot követtek el Kambodzsában, Libériában, Peruban, Boszniában, Sierra Leoneban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Afrika számos más országában.80 Hasonló nagyságrendû problémát okoz a gyermekkatonák helyzete, hiszen gyermekek ezreit, fiúkat és lányokat a mai napig a Föld több, mint 20 országában, így Burundiban, Kongóban, Ugandában, Szudánban, Elefántcsontparton, Guineában, Libériában, Sri Lankán a kormány és a fegyveres lázadók csapatai egyaránt katonaként használnak fel. A Parlament sürgeti a gyerekek leszerlését. Kiemeli továbbá, hogy a gyerkeket nem csak katonaként, hanem hírvivõként, kémekként, szakácsként, teherhódókként, a lányokat pedig különösen szexuális rabszolgaként is felhasználják.81 Végül a Parlament hangot emel az emberkereskedelemmel összefüggésben is. Elismeri, hogy a szexuális céllal folytatott nõ- és gyermekkereskedelem ma már a szervezett bûnözés keretei között folyik és hogy az nem korlátozódik kizárólag a szexiparra, hiszen az áldozatokat gyakran egyéb munkára kényszerítik. A Parlament Jelentésében kiemelte, hogy az UNICEF szerint Nyugat- és KözépAfrikában több, mint 20.000 gyermeket tesznek rabszolgává a határon átnyúló embercsempészet miatt.82
Záró gondolatok A bemutatott adatok és információk azért is megdöbbentõek, mert azt a világot mutatják be, ahol mindennapjainkat éljük. Az UNICEF legfrissebb jelentése83 szerint a világ összes gyermekének fele szenved a nyomor, a háború vagy az AIDS miatt. 640 millió gyermeknek nincs fedél a feje fölött, 400 millió gyerek nem jut tiszta ivóvízhez, 300 millióan nem jutnak információhoz a világ eseményeirõl, 270 millióan nem részesülnek egészségügyi ellátásban és 90 millió gyermek rendszeresen éhezik. Sok milliónyi gyermekrõl van szó. Miközben a világ vezetõ gyermekvédelmi szervezetei folyamatos jelentéseikben hívják fel a figyelmet a gyermekek e könnyfakasztó és egyben fel-
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
69
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 70
Ifjúsák és társadalom háborító sorsára, addig a gyakorlatban szinte alig történik valami. Tovább pusztítanak a háborúk, dúlnak a fegyveres konfliktusok, s ha épp valamelyik végre véget ér, születik egy újabb helyette. Több százezer gyermeket még mindig besoroznak, nemi erõszak áldozatává válnak, elveszítik szüleiket. Nem szeretnék szentimentális világmegváltó gondolatokba mélyedni, de tény, hogy egy ilyen téma kapcsán nem csak a jogász, hanem az ember is megszólal. Véleményem szerint két okkal magyarázható, hogy a XXI. században még mindig ilyen körülmények között élnek a gyerekek. Egyrészt nem elegendõ „fekete listák” nyilvánosságra hozatala azokról az országokról és fegyveres csoportokról, ahol gyermekekkel szembeni jogsértéseket követnek el, hanem tényleges intézkedésekre, korlátozásokra van szükség. Gondolok itt mindenek elõtt a katonai segítségnyújtás, vagyis a fegyverszállítmányok korlátozására. Ez persze teljes egészében ellentétes a nagyhatalmak érdekeivel, köztük a Biztonsági Tanács állandó tagjainak érdekeivel is. A BT 5 állandó tagja (Franciaország, Oroszország, Kína, Egyesült Királyság, USA) a világ fegyverexportjának 88%-áért felelõs. A jóváhagyott nemzetközi fegyverexportok évi 21 milliárd dollárt tesznek ki,84 vagyis többet, mint amit az országok segélyezésre fordítanak. Így most már nem meglepõ, hogy 2004. január 22-én az ENSZ Biztonsági Tanácsában az USA, Nagy Britannia és Franciaország elutasította az ENSZ különleges megbízottjának, Olara Otunnunak azon javaslatát, hogy szankciókkal, utazási korlátozásokkal és fegyverembargóval sújtsák a gyermekeket besorozó államokat. Addig a percig tehát amíg bizonyos országok gazdasági érdekei a számtalan nemzetközi gyermekjogi és gyermekvédelmi egyezmény ellenére megelõzik a gyermekek elvileg „mindenek felett álló” érdekeit, addig valódi javulás nem várható. Gyakorlatilag egy olyan szituáció áll fenn, amely nem elsõsorban az egyezmények és nyilatkozatok hiányosságából vagy elégtelenségébõl ered, hanem abból a könnyen átlátható indokból, hogy a nagyhatalmak érdeke mást kíván. Az elõbb úgy fogalmaztam, hogy nem elsõsorban az egyezmények hiá-
70
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
nyosságából erednek a problémák. Ezt arra is értem, hogy az egyezményeket ki lehet egészíteni, a felmerülõ új helyzeteknek megfelelõen fakultatív jegyzõkönyveket lehet hozzájuk fûzni, vagy egy újabb egyezményben lehet az adott kérdést szabályozni. Példa lehet erre a Gyermek Jogairól szóló Egyezmény és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. számú határozata, hiszen míg az Egyezmény nem lépett fel kellõ mértékben a gyermekmunka ellen, nem határozta meg, hanem az államok belsõ jogalkotására bízta a munkavégzéshez szükséges minimális életkor meghatározását, addig a Határozat ezt megtette. Az elõzõekben 2 okról beszéltem. A második ok elméletibb, a kultúrák közötti különbségekhez kapcsolódik. A tanulmányban bemutatott problémák elsõsorban az afrikai kontinens fejlõdõ országaiban mutatkoznak meg. Egy elmaradottabb világban, ahol talán amiatt is nehezebb békére nevelni az embereket, mert a harc, a háború nem a már amúgy is jólétben élõ emberek vagyonának fokozására, hanem az életben maradásra irányul. Ki az, aki megszerzi azt a földet, ahol még fû nõ, amit még meg lehet mûvelni, ahol még ásványkincsek vannak, vagyis ahol még élet születhet? Az pedig már gyakorlatilag mindegy, hogy ez a föld egy másik országban van-e vagy az egymással szembenálló felek saját országában. Nekünk európaiaknak ezt kell megértenünk. Hogyan tudjuk megértetni ezekkel a fegyveres csapatokkal, hogy nem a háború jelenti a megoldást? Azt gondolom, hogy itt van különösen nagy szerepe az oktatásnak és közvetetten a politikának. Ha az embereket már kiskoruktól kezdve a békére, az egymás iránti toleranciára és megértésre neveljük, ha felnyitjuk a szemüket arra, hogy konfliktus esetén nem kell rögtön felemelnünk a kezünket, akkor egy idõ után talán természetessé válik az egymás iránti tisztelet. Az egyezmények és a nyilatkozatok szándékokat, elhatározásokat fogalmaznak meg. A politika, a gazdasági érdekek azonban gyakran ezektõl eltérõ döntéseket követelnek. Itt keletkezik az ellentét, ez magyarázza az egyezmények tényleges végrahajtásának elmaradását, s végsõ soron gyermekek millióinak szomorú sorsát.
k. Ezt arra is ki lehet egének megfelelehet hozzáyezményben zni. Példa leó Egyezmény zervezet 182. z Egyezmény n a gyermekeg, hanem az aor megezt megtette. m. A második tti különbsényban bemuontioznak meg. l talán amiatt et, amúgy is jóozására, ányul. Ki az, l még fû nõ, ahol még áshol még élet latilag mindzágban van-e felek saját orell megel em a háború om, hogy itt oktatásnak és et e, az egymás neveljük, ha onfliktus ezünermészetessé Az egyezméat, elhatáa, a gazkran ezektõl ezik az mények tényát, s végsõ so-
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 71
Ifjúsák és társadalom Jegyzetek 1 Világ-nyilatkozat a gyermek túlélésével, védelmével és fejlõdésével kapcsolatban: Bevezetõ rész 2 A. Tamás: Gyermekvédelem: 2005. január 5. 3 BBC World Service: Children’s Rights: Children of conflict, 2006. január 7. 4 United Nations: Genaral Assembly: Report of the Special Representative of the SecretaryGeneral for Children and Armed Conflict, 2005. szeptember 7. alapján 5 Nagy Károly: Nemzetközi jog, (1999. Püski kiadó): 611. oldal 6 Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya: 20. cikk 1. pont 7 Uo. 20. cikk 2. pont 8 Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya: 10. cikk 3. pont 9 Az Emberi Jogok és az Alapvetõ Szabadságok Védelmérõl szóló Egyezmény: 3. cikk 10 Uo. 4. cikk 11 Az Emberi Jogok és az Alapvetõ Szabadságok Védelmérõl szóló Egyezmény, elsõ kiegészítõ jegyzõkönyv: 2. cikk 12 Uo. hatodik kiegészítõ jegyzõkönyv: 1. cikk 13 Weltreport 2004: Kindersoldaten: International Coalition to Stop the Use of Child Soldiers 14 African Charter on the Rights and Welfare of the Child, hatályos: 1999. november 29. 15 African Charter on the Rights and Welfare of the Child, 1. fejezet, 2. cikk 16 Uo. 1. fejezet, 5. cikk 17 Uo. 1. fejezet, 11. cikk 18 Uo. 1. fejezet, 14. cikk 19 Uo. 1. fejezet, 15. cikk 20 Uo. 1. fejezet, 16. cikk 21 Uo. 1. fejezet, 22. cikk 22 Uo. 1. fejezet, 29. cikk 23 Emberi Jogok Amerikaközi Egyezménye (1969. San José) 19. cikk 24 Uo. 4. cikk 25 A Közgyûlés 1386/ (XIV) számú határozata 26 Gyermek Jogairól szóló Egyezmény: 3. cikk 1. pont 27 Uo. 6. cikk 1. pont 28 Uo. 6. cikk 2. pont 29 Uo. 28. cikk 30 Uo. 32. cikk 31 Uo. 33. cikk 32 Uo. 34. cikk 33 Uo. 35. cikk
34 35 36 37
38 39
40 41
42 43
44
45 46 47 48 49
50
51 52
53 54
Uo. 37. cikk Uo. 38. cikk Uo. 39. cikk Fakultativprotokoll zum Übereinkommen über die Rechte des Kindes betreffend die Beteiligung von Kindern an bewaffneten Konflikten: Artikel 1 Uo. Artikel 4 Fakultativprotokoll zum Übereinkommen über die Rechte des Kindes betreffend den Verkauf von Kindern, die Kinderprostitution und die Kinderpornographie: Artikel 1 Uo. Artikel 2 Világ-nyilatkozat a gyermek túlélésével, védelmével és fejlõdésével kapcsolatban: Bevezetõ rész Uo. A kihívás UNICEF: Kinder im Krieg, Ein KinderrechteNotfall, Konflikte in der Welt von heute UNICEF: Information: Kinder im Krieg und auf der Flucht: Kinder als Zielscheibe World Disaster Report 1997, az adatok 1996-ra vonatkoznak, összeállította az Uppsala Egyetem: Department of Peace and Conflict Research. Új pedagógiai szemle, 2004/12. szám: Mihály Ildikó összeállítása alapján Resolution 1612 Új pedagógiai szemle, 2004/ 12. szám, Mihály Ildikó összeállítása alapján Weltreport 2004, Kindersoldaten, International Coalition to Stop the Use of Child Soldiers Weltreport 2004. Kindersoldaten. International Coalition to Stop the Use of Child Soldiers alapján Európai Parlament: Jelentéstervezet a fejlõdõ országokban a gyermekek kizsákmányoláaáról, különös tekintettel a gyermekmunkára (2004/ 2005) Bíró Gáspár: Az emberi jogok helyzete Szudánban a kilencvenes években UNICEF-Grundsatzpapier: Kinder im Krieg: Ein Kinderrechte-Notfall alapján, és az UNICEF-Information: Kinder im Krieg und auf der Flucht, Kinder als Zielscheibe: Graca Machel jelentése alapján UNICEF-Grundsatzpapier: Kinder im Krieg: Ein Kinderrechte-Notfall alapján UNICEF-Information: Kinder im Krieg und auf der Flucht, Kinder als Zielscheibe: Graca Machel jelentése alapján
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
71
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 72
Ifjúsák és társadalom 55 UNICEF: Information: Kinder im Krieg und auf der Flucht: Kinder als Zielscheibe alapján 56 Új Pedagógiai Szemle, 2004/12. szám: Mihály Judit összeállítása alapján 57 Az UNICEF hivatalos honlapja alapján 58 Oxfam: Megfizeti az árat c. jelentése alapján 59 UNICEF: Information: Kinder im Krieg und auf der Flucht 60 UNICEF Grundsatzpapier: Kinder im Krieg. Ein Kinderrechte-Notfall 61 International Committee of Red Cross honlap, The ICRC in central and southern Africa – 2005 activities and prospects The ICRC in the Horn of Africa – 2005 activities and prospects 62 Római Statútum a Nemzetközi Büntetõ Bíróság felállításáról (1998. július 17.): 8. cikk, vii. pont 63 2005. április 28. csütörtök, Brüsszel 64 Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok helyzete a világban 2004-es éves jelentésrõl: 2. pont 65 Uo. 26–27. pont 66 Uo. 31. pont
67 68 69 70 71 72 73 74
75 76 77 78 79 80 81 82 83
Uo. 35., 37. pont Uo. 52. pont Uo. 56. pont Uo. 76. pont Uo. 77. pont Uo. 88. pont UNICEF gyermekmunkáról szóló jelentése 2005. Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok helyzete a világban 2004-es éves jelentésrõl: 121. és 126. pont Uo. 128. és 127. pont Uo. 130. pont Uo. 131. pont Uo. 122. és 125. pont Uo. 132., 133. és 134. cikke Uo. 137.,139. és 140. cikke Uo. 180. pont Az UNICEF 2005.évi éves jelentése a gyermekvilág állapotáról – Gyermekkor fenyegetés alatt Amnesty International, Oxfam, Kézifegyverek Elleni Nemzetközi Hálózat (IANSA): Control arms kampány adatai alapján
F
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 73
Ifjúsák és társadalom Berényi Eszter
Fiatalok nemzeti identitása
zóló jelentése
lása az emberi s éves jelentés-
ése a gyermekenyegetés alatt Kézifegyverek A): Control
A XXI. század egyik sokat hangsúlyozott és ellentmondásos kérdése, hogy a megelõzõ századok egyik legfontosabb társadalmi identitásképzõ tényezõje, azaz a nemzethez tartozás mennyiben hangsúlyos része az emberek s ezen belül is az új generációk hétköznapjainak, illetve, mit tartanak ezen identitásuk részének. Benedict Anderson koncepciója szerint a nemzet nem más, mint olyan társadalmi konstrukció, amelyet végsõ soron a tagok által elképzelt jellegzetességek (tulajdonságok, mítoszok stb.) alkotnak.1 Amennyiben elfogadjuk elméletét a „képzelt közösségekrõl”, mindenféleképpen érdekes megvizsgálni, hogy a közeljövõ magyarországi társadalmának meghatározó szelete, a jelenleg 18–28 év közötti középosztálybeli fiatalok hogyan építik fel saját konstrukciójukat nemzeti identitásukról. Ennek egyfajta elsõ feltérképezéseként készítettünk összesen 39 db interjút 2005 augusztusában a Sziget Fesztiválon. A fesztivál jó terepnek tûnt a fiatalok véleményének és attitûdjének megismerésére, bár a helyszínbõl következõen nem számíthattunk arra, hogy az általunk megkérdezett fiatalok statisztikai értelemben reprezentálják a magyar fiatalságot, de már csak kérdésfeltevésünk és az általunk használt kvalitatív kutatási módszer választásával sem lehetett a reprezentativitás célunk. Ugyanakkor a Sziget Fesztivállal foglalkozó korábbi felmérések2 sokszor hangsúlyozták, hogy a Sziget látogatói alapvetõen a középosztály tagjaiból kerülnek ki. Ezért joggal remélhettük, hogy alanyaink nagyrészt kifejezik ennek, a jövõ magyar társadalmának megformálásában nyilvánvalóan nagy szerepet játszó csoportnak a véleményét. A Sziget Fesztivál azért is tûnt jó helyszínnek a kutatáshoz, mert a kutatás témája miatt minél informálisabb, „lazább” interjús helyzetekre volt szükségünk, hogy lehetõség szerint ne a szokásos, a valóság megértéséhez nem fel-
tétlenül közel vivõ sztereotip válaszokat kapjuk a fiataloktól. A továbbiakban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk: az általunk megkérdezett fiataloknak milyen benyomásaik vannak saját nemzeti identitásukkal kapcsolatban, hogyan fogalmazzák meg attitûdjeiket saját maguk számára, és vajon mennyire fontos számukra ez a kérdés a XXI. században.
Elsõ magyarságélmény Az általunk megkérdezett fiatalok közül többeknek elsõsorban valamilyen meghatározó külföldi élménnyel kapcsolatosan alakult ki elõször valamiféle magyarsághoz kötõdõ identitása. Akár nyaralás, akár hosszabb külföldi tartózkodás kapcsán, a magyarság-élmény tehát legtöbbször a más nemzetek létének megtapasztalásához kötõdik. Mindez nem meglepõ, hiszen a saját csoport élményhez általában szükség van külcsoport érzékelésére. Úgy tûnik, a fiatalok többsége számára természetes, hogy nemzeti identitás el- és leválaszthatatlan a más nemzetekhez való viszonytól. Nem annyira a saját identitásuk más szeleteihez képest igyekeznek elhelyezni nemzeti identitásukat (függetlenül attól, hogy mennyire érzik jelentõsnek ezt az identitást a saját esetükben), hanem más nemzetekhez képest válik érzékelhetõvé számukra saját hovatartozásuk. „Hááát, szerintem ezt leginkább akkor érzi az ember, magyarnak magát, mikor külföldön van, és mondjuk hosszabb ideig kint van, akkor nagyon, nagyon meg tud örülni egy másik magyarnak is, vagy ha meghall egy magyar szót, külföldön. Az ilyenkor nagyon jól tud esni és akkor nagyon jó érzés magyarnak lenni! És, és találkozni más magyarokkal.”
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
73
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 74
Ifjúsák és társadalom „Hát én néptáncos voltam, és jártunk sokat külföldre, és azért ott, ott tudatosult bennünk, hogy magyarok vagyunk.” „Talán akkor, mikor elõször külföldön jártam gyerekkoromban, és ott hallottam nem magyar beszédet, akkor tudatosult bennem, hogy.... Jó, már elõtte is tudtam, hogy vannak olyan emberek, akik nem magyarok, csak akkor még nem találkoztam külföldi emberekkel. És akkor talán.” „Idegenként jöttem egy idegen nemzetbe, ez az, ami tudatosította, hogy nem odavaló vagyok.” Kik azok, akik ettõl eltérõ, másfajta identitásélményrõl számolnak be? Nos, vannak olyanok, akiknek „nem volt szükségük” a külföldre való rádöbbenésre, az õ esetükben nyilvánvaló, hogy a családi szocializáció során a nemzeti identitás központi kérdés volt. Az ilyen fiatalok közül akadt olyan is, akinek a magyarsághoz való viszonyát szemmel láthatóan jórészt olyan történelmi epizódok határozzák meg, mint például a trianoni békekötés, illetve ennek jellegzetes magyarországi olvasata. Ugyanakkor vannak, akik a hagyományos intézményi szocializációra, a nemzeti ünnepekkel, szokásokkal való ismerkedésre emlékeznek vissza, amikor saját nemzeti identitásuk gyökereirõl faggatjuk õket. Furcsamód, bár talán a hazai politikai viszonyokra jellemzõ módon, olyan fiatal is akad, aki a nemzeti identitás kérdését magától értetõdõen pártpolitikai jellegû kérdésnek fogja fel, és arról kezd mesélni. „Nekem ez olyan természetesnek tûnt. Az apai nagyapám nagyon olvasott ember volt, annak ellenére, hogy vájár volt, és nekünk valahogy természetes volt, hogy büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk, tehát nekem ez ilyen… születésem óta.” „Hát, talán amikor édesapám sokat mesélt az õ gyerekkoráról és a... Tehát például õt nagyon mélyen érintette a Trianon, és errõl nekem nagyon sokat mesélt.” „Én igazándiból általános iskolában még nem nagyon foglalkoztam se politikával, se semmivel, a gimnáziumban akkor szembesültem. ….Ott álltam, és azt sem tudtam, mi az az MSZP, mi az a Fidesz, nem tudtam ilyen
74
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
dolgokról. Valamennyire – mondhatom azt – a gimnázium alatt tudatosult bennem, mi is az a nemzeti identitás, elõtte annyira nem.” „Az óvodában, amikor így voltak a március 15-ék meg az ’56-os forradalom meg ezek és akkor így tanultuk az ilyen verseket, tudod a Talpra magyar meg az Elõre meg ezek, és én így, és én így tökre élveztem ezeket akkor is, meg a kokárdavarrás, és mit tudom én.” „Hát nem tudom, mikor fogtam fel, hogy magyar vagyok. Így amikor nyolcadikban tanultuk Trianont, II. I. világháborúkat, akkor kezdett el bennem kialakulni.”
Nemzeti büszkeség és szégyenérzet Már a fentiekbõl is sejthetõ, hogy a fiatalok felfogásában a nemzeti identitás a legritkább esetben tekinthetõ semleges, tárgyilagos fogalomnak. Az identitáshoz való viszonyulásnak vagy pozitív, vagy negatív töltete van. Ez alól jobbára azok a fent említett fiatalok képeznek kivételt, akik nemzeti identitásukat az intézményes szocializáció során nyerték el (vagy legalábbis mindez ma így jelenik meg az emlékezetükben), õk jobbára semleges érzelmekkel, „tárgyilagosan” közelítenek saját nemzeti identitásukhoz.
Ok nélküli büszkeség A legtöbben azonban azt említik, hogy alapvetõen büszkék magyarságukra. A büszkeség oka azonban a legtöbbször nem fogalmazódik meg, hanem egyszerûen csak büszkeség tölti el a fiatalokat, ha saját nemzeti identitásukra gondolnak. A nemzeti identitásra való büszkeséget sokan valamiféle kötelességnek érzik: az embernek büszkének kell lennie, függetlenül attól, hogy melyik nemzethez tartozik. „Az ember legyen mindig a származására büszke, mint ahogy akármilyen édesanyád, akármilyen édesapád, nem szabad megtagadni õket, mert csak a szüleid.” „Az országban, amelyben születtél, ha Magyarországon soha ne tagadd meg a magyarságodat, mert egy picikét az õseid harcoltak ezért a földért, ha egy kicsit utánanézünk a
hatom azt – a nem, mi is az
ak a március meg ezek és et, tudod a g ezek, és én or is,
am fel, hogy cadikban taor
gy a fiatalok a legritkább gyilagos fogaszonyulásnak e van. Ez alól lok képeznek at az intézrték el (vagy ges érzelmeksaját nemzeti
k, hogy alapeség fogalmazódik eség tölti identitásukra ra való büszségnek érzik: e, függetlenül
zármazására n édesanyád, d megtagadni
ettél, ha Maeg a magyareid harcoltak ánanézünk a
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 75
Ifjúsák és társadalom történelemben, tehát az õ munkájukat ne hagyjuk kárba veszni, tehát én úgy vélem, hogy a magyarságomat mindenhol ki merem bátran mutatni.”
A büszkeség okai Természetesen van ez alól is kivétel: van, aki pontosan meg tudja mondani, hogy miért büszke a magyarságára, de hangsúlyozni kell, hogy ezek a határozott vélemények viszonylag ritkán fordulnak elõ. Mi az, amire büszkének lehet lenni? Találkozunk itt néhány ismerõs sztereotípiával, mint például az aránytalanul sok híres magyar tudós, sok találmány képe, vagy a sikeres magyar sportolók. Észre kell vennünk, hogy ezeknél a „büszkeség-képeknél” elsõrendû fontosságú, hogy olyanokra tudnak büszkék lenni a fiatalok, akik foglalkozásuk révén nemzetközi hírnevet, megbecsülést képesek elérni, a külföldhöz való viszonyítás tehát mindenképpen meghatározó szerepet tölt be. Mintha arról lenne szó, hogy léteznek intellektuálisan, erkölcsileg és esztétikailag alapvetõen szép, hasznos, becsülendõ dolgok, amelyeket természetesen bármely ország lakosai hajtanak is végre, elismerés illeti õket ezért. Ugyanakkor, a saját nemzeti érzést feltétlenül megerõsíti, ha ilyen cselekvést a saját nemzet tagjai hajtanak végre. Ebben az értelemben a nemzeti identitás felfogása nem arra vonatkozik, hogy a nemzetnek van valamilyen unikális jellegzetessége, amellyel más nemzetek nem büszkélkedhetnek, hanem inkább arra, hogy vannak univerzális normák, és minél többen és jobban teljesítenek az adott nemzetbõl ezeknek megfelelõen, annál könnyebb a velük, és ekképpen a nemzettel való azonosulás. „Végül is nagyon sok feltalálót és tudóst adott ez az ország. Sokkal nagyobb imázs van ebben a nemzetben, mint amennyit hisz. Nagy koponyákat adott ez az ország a világnak.” „Rengeteg híres magyar találmány van, és ugye az a sztereotípia rólunk, hogy kreatívak vagyunk, ami szerintem nagyon igaz, és még mindig szerintem az iskolai képzés nagyon magas szintû Magyarországon erre is büszke vagyok.”
„De hogyha már helyezést érnek el, az. Meg szerintem az emberek azt tartják inkább számon, tehát mondjuk hogyha ilyen tudósok vagy valaki felfedez azt annyira az emberek nem tartják számon, inkább a sport.” „Én mondjuk így csak az, hogy ha az Olimpián hallom, hogy magyar az elsõ, hát mi nem vagyunk olyan nagy ország, szerintem az nagyon szép dolog. Meg mondjuk a harmadik is, tehát teljesen mindegy, ha oda kikerülnek.” „Ez ilyen nagyon bulváros, de például ez tök nagy büszkeséggel tölt el, hogy magyar mentõk mennek külföldre segíteni. Ez a nagy slágertéma, Mancs kutya és társai. De igazából ez jó dolog, és ez, hogy tudják Magyarországot képviselni, pozitív irányban, és ez nagyon jó.” A fiatalok többsége tehát alapvetõen büszke magyar nemzeti identitására, és egy részük ezt jellegzetesen a külföldön elismerést elérõ magyarokra vezeti vissza.. Ugyanakkor akadnak, akik, talán éppen azért, mert nem tudnák mivel alátámasztani esetleges büszkeségüket, inkább semlegesnek érzik magukat saját nemzeti identitásukkal kapcsolatban. „Nem is szégyellem, de nem is vagyok rá büszke, mert, mert. Hát inkább olyan közömbös. Így nem azt mondom, hogy szégyellem, elfogadom és ide születtem, és végül is örülök is neki, mert jól érzem magam.” „Hát, ööö, így nem mondom, hogy most büszkeségnek nevezem, de… nem, nem tudom, hogy lehet ezt megfogalmazni. Nem mondanám azt, hogy ez az én nagy büszkeségem, hogy magyar vagyok. Inkább csak tényleg így, hogy magyarok a gyökereim, a barátaim, és hogy így sok minden összehoz minket.” Érdemes megemlíteni, hogy a beszélgetések során milyen gyakran került elõ az a kép, amely szerint „Magyarország kis ország”, akár abban az értelemben, hogy ez valamiféle különlegességet jelent, akár abban az értelemben, hogy ez nehézzé teszi az érvényesülést. Mindez azért érdekes, mert miközben nemcsak a fiatalokra jellemzõ, hogy ezt gondolják, hanem ez egy igen széles körben elterjedt magyar ön-sztereotípia, addig a valóságban Magyarország Európán belül semmiképpen
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
75
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 76
Ifjúsák és társadalom sem számít igazán kis országnak, mind méretét, mind lakosságát tekintve, és más nemzetek tagjai közepes méretû országként tartják számon. Úgy tûnik ugyanakkor, hogy a „kicsiség” képe meghatározó eleme a nemzeti identitásnak.
Példaképek A nemzeti identitás kialakításához nyilvánvalóan elengedhetetlen, hogy rendelkezzünk olyan vonatkoztatási pontokkal, amelyek kellõ támaszt adnak arra nézve, hogy mit tekintünk kiemelendõnek ebbõl az identitásból. A büszkeség kérdéséhez szorosan kapcsolódik, hogy milyen híres embereket tekintenek példaképüknek a mai magyar fiatalok. A következõ részben azt próbáljuk meg illusztrálni, hogy személy szerint kiket tartanak követendõ példának a fiatalok, kik azok, akik nemzeti identitásuk pozitív töltetéhez alapvetõen hozzájárulnak. Feltûnõ, hogy a fiatalok alapvetõen a mûvészvilágban akadnak példaképekre. Az általuk említett példaképek nagy része fõként a XX. századi magyar irodalom képviselõi közül kerül ki, de akadnak kevésbé akadémikus példaképek is, humoristák, popzenészek képében. A példaképek másik fõ terepe a sport világa, de gyakran említenek történelmi szereplõket, akik sokszor, nem meglepõ módon, megegyeznek azokkal, akikre büszkék is egyben. Kiemelendõ, hogy miközben a mûvészvilágból és a sport világából is gyakran említenek jelenlegi szereplõket, addig a példaképek között nem találunk jelenlegi társadalmi szereplõ, vagy valaki, a közelmúlt történetébõl. Márpedig, míg a mûvészek, sportolók, tudósok sok esetben az egyéni teljesítményre adnak jó példát, addig a nemzeti identitásnak valamiféle kollektív jellegzetességét a társadalmi-történeti szereplõk adhatnák. Ebbõl a szférából azonban a fiatalok nem választanak maguknak jelenkori, vagy közelmúltbeli példaképet, az azonosulás terepei tehát csak a viszonylag távoli múltban találhatók meg, ami nyilván erõteljesen jelzi azt is, hogy a jelenlegi magyar társadalmi élet szereplõi közül senkit nem tartanak méltónak arra, hogy példaképül válasszák.
76
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Mûvészek „Költõk jutnak eszembe. Ady Endre, Babits Mihály, Pilinszky, József Attila, persze. Szerintem õk tényleg ilyen értéket teremtettek akkor, ami értékmérõ még a mai világban is.” „Én büszke vagyok Márai Sándorra. Nagyon szeretem az írásait, amiket írt. Büszke vagyok mindenféleképpen nagy íróinkra, Petõfire, Adyra. Nagyon büszke vagyok József Attilára, nagyon szeretem õt is. Alapjában véve nagyon büszke vagyok a költõinkre.” „Nekem most a Lovasi András az, aki abszolút igen.” „Nekem Radnóti Miklós a kedvenc költõm, Õ mondjuk annyira nem híres külföldön” „Meglepett, amikor egy külföldi Varga Miklós Vén Európáját énekelte, az úgy szíven üti az embert, tehát azt kell mondjam, valamit tudott.” „Érdekes, hogy zenészekre is büszke vagyok, tehát ha azt kell néznem, amit a magyar zenei élet elért, akkor az mondjuk egy tízmilliós nemzetnél nem rossz.” „Nagyon szeretem Weöres Sándort, ezen kívül pedig a zenében pedig, pedig, ha így magyarok és ha így azt mondanám, hogy számomra sokat jelent, az a Kispál és a borz régi zenéi meg a Pál utcai fiúk.” „Hofi. Hofi. Õ, õ, õ nagyon nagy.” „Faludy, Faludy Györgyre mindenképpen. Hát másra, nem tudom…”
Sportolók „De például a sportban elég jó eredményeket szoktunk elérni, például a vízilabdások ott vannak, akikre büszkék lehetünk. Benedek Tibor, vízilabdázónk, és, és, és húú, most a focista gyereknek nem jut eszembe a neve, aki már kint focizik Angliában, nem jut, mindegy… õ is. Hááát, nem nagyon jut eszembe most senki.” „Puskás Öcsi.” „Természetesen, ugyanis a világon mindenhol Puskás Öcsirõl mindenkinek Magyarország jut eszébe. A legnagyobb unikum.” „Hát most gondolhatnánk sportolókra is, akiket mindenki ismer, Egerszegi Krisztina meg Darnyi Tamás, vagy mondjuk a vízilabdás
Endre, Babits ersze. Szerinor,
ándorra. Naet írt. Büszke etõfire, ttilára, véve nagyon
s az, aki ab-
venc költõm,
ga Mikúgy szíven üti jam, valamit
e vagyok, a magyar zeegy tízmilliós
dort, ezen kíg, ha így mam, hogy száés a borz régi
ndenképpen.
et labdások ott iú, most a foe a neve, aki m jut, mindjut eszembe
ágon mindenk Magyaror-
ortolókra is, egi Krisztina k a vízilabdás
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 77
Ifjúsák és társadalom fiúk-lányok, nem tudom. Teller Ede, Gábor Dénes, nem tudom. Sok mindenki. Valamiben õk kiemelkedõt nyújtottak, és ezzel emelték az ország dicsõségét.”
Történelmi személyiségek „Bár a politikusokkal mindig nehéz dobálózni, mert attól függ, hogy ki írja azt az életrajzot, de nekem valamiért az a Károlyi gróf nagyon szimpatikus.” „Én azt gondolom, hogy mind Széchenyi, mind Kossuth, bár õket külön szokták emlegetni, beindítottak valamit és ez nagyon jó.” „Hát, aki eszembe jut, az Széchenyi István. Ha-ha-he-he. Deák Ferenc még régebbrõl.” „Például Mátyás király minekünk egyértelmûen pozitív, másoknak esetleg, az osztrákoknak, cseheknek inkább negatív, tehát azért nézõpont kérdése, de van, amilyen szinten büszke vagyok arra azért amit õk tettek, elértek, vagy nem értek el, de megpróbálták.” „Hááát, ha így történelmi egyéniségekre gondolunk, akkor ha egyet mondhatok, akkor megint csak Mátyás király.”
Tudomány „Most persze lehetne ilyeneket mondani, hogy Semmelweis, aki nyílván szakmailag nagyot alkotott.” „Egy Szent-Györgyi Albert, ezek a nevek olyanok, fontosak és de klassz, hogy felfedezte, mert hatással van az életemre, mert eszem C-vitamint, de úgy nem érzem a hatását, mintha elolvasnék egy könyvet.”
Amit szégyellnek A fiatalokban hangsúlyosabbak a büszkeség érzetei, ugyanakkor megjelenik, hogy bizonyos helyzetekben magyar identitásukhoz szégyenérzet párosul. Ezt leginkább valamiféle pejoratív „magyar mentalitással” hozzák összefüggésbe. A magyar identitáshoz kapcsolódó szégyellnivalóként sokszor elõkerül a politika is a fiatalok számára.
„Hát akkor szégyellem, amikor így kiütközik a magyar mentalitás is, mondjuk, hogy mit tudom én, itt vagyunk kint a Szigeten és ahol a legnagyobb tömeg van ott látni lehet, hogy valamit biztos, hogy ingyen osztanak, mert ott tobzódnak az emberek. Ez a tulajdonság nem feltétlenül csak magyar, (…), de, de szerintem ez azért a magyarokra elég jellemzõ.” „Néha szégyellem, mikor a kocsma elõtt bekiabálnak nekem az emberek, ilyenkor úgy el tudom magam szégyellni.” „Meg ha vannak olyan botrányok, a politika miatt is nagyon tudom magam szégyellni, mikor folyton az van, hogy mindegyik párt mindig csak ígér, és soha semmit nem látok.” Mindenképpen figyelemreméltó, hogy míg a büszkeség esetében kiemelkedõen fontos az egyéni teljesítmények szerepe, addig a szégyenkezés tárgyai kevésbé személyek, mint inkább valamiféle sztereotipizált nemzetkarakterológiai jellegzetességek, mint a széthúzás, az udvariatlanság stb.
Nemzeti sikerek és nemzeti kudarcok Amikor azt kérdeztük a fiataloktól, hogy sikeresnek vagy sikertelennek tartják-e a magyarokat, a többség meg tudott fogalmazni valamilyen markáns véleményt. Az egyik legfigyelemreméltóbb jellegzetesség, ami kibontakozott ezek során a beszélgetések során, az az a sokszor megjelenõ kép, amely szerint nagy a siker-potenciál a magyar társadalomban, de tényleges sikerek már ritkán jönnek létre. Ennek egyrészt sokszor valamiféle néplélektani okot tulajdonítanak: kishitûség, széthúzás. Ugyanakkor gyakori magyarázatként szerepel, hogy a tehetséges emberek Magyarországon nem tudják kibontakoztatni képességeiket, tehát az ország légköre, az általa nyújtott lehetõségek nem megfelelõek, az itt rejlõ egyéni sikerpotenciálokat nem sikerül kibontakoztatni, így sokszor a csak külföldön elérhetõ sikerek nem válhatnak valódi magyar sikerré, bár az õket elérõ egyénekre büszkék tudnak lenni. A „külföld” szerepe tehát e szerint a szemlélet szerint alapvetõen felértékelõdik,a külföld lehet az a termékeny táptalaj, amely megtermékenyítheti az amúgy esetleg elhaló kezdemé-
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
77
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 78
Ifjúsák és társadalom nyezéseket, segítheti az amúgy hanyatlásra ítélt tehetségek megvalósulását. Ha ezen elgondolások mögé tekintünk, akkor azt kell állítanunk, hogy a fiatalok nemzeti identitásának egyik negatív pólusát tehát az az elképzelés képezi, hogy Magyarország, ellentétben más országokkal, nem megfelelõ terep a kibontakozásra. Ez az elképzelés ráadásul az egyik legáltalánosabb, minden mástól függetlenül elõforduló, igen hangsúlyos nézet. „Most így konkrétan, hogy sport, vagy ilyesmi? Hát szerintem sportban pont jók vagyunk, vagy a tudományok terén is, csak az a baj, hogy nagyon sokan vannak, akik már rég kiköltöztek külföldre. Például Amerikába is nagyon sok olyan dolog van, amit magyarok találtak fel, de tényleg nem tudja senki, hogy tényleg magyarok voltak-e, mert az van rajta, hogy Made In USA, és pedig tényleg nagyon sok ilyen ember van, csak az összes úgymond nagy koponyát, akik itthon vannak, mind kimennek külföldre, mert mondjuk itthon nem fizetik meg õket.” „Mert hogyha belegondolsz, adott kutatócsapat vagy bárki megy külföldre ott remekül megállja a helyét meg mindig bebizonyítja, hogy mindenre képes. Itthon meg valahogy egymás ellenségei vagyunk és nem jutunk egyrõl a kettõre, semmiben.” „Hát én nagyon becsülöm azokat a magyarokat, aki tényleg ki tud lépni ebbõl a körbõl, és azt tudja mondani, hogy õ igenis megcsinálja és õ küzd azért, hogy elérje a céljait és mondjuk összeszedi magát és mondjuk ki tud menni külföldre és óriási sikereket el tud érni, amit itthon mondjuk csak anyagi problémák miatt nem sikerült megvalósítania.” „Mert nem adunk elég teret azoknak az embereknek, akik sikert érhetnének el, ezért inkább kimennek külföldre, és ott érik el.” A fiatalok egyik alapvetõ beállítódása tehát az, hogy olyan országban élnek, amely nem segíti az egyéni tehetségek kibontakoztatását és az egyéni boldogulást. Ezen elsõdleges fontosságú, negatív identitáshoz ugyanakkor sokan mégiscsak hozzá tudtak kapcsolni olyan eseményeket, tényeket vagy jellegzetességeket, amelyeket egyértelmû (és a fenti, alapvetõen „hamvába holt lehetõségek”-kel
78
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
szemben, ténylegesen megvalósult) sikerekként, illetve kudarcokként értelmeznek, s amelyek formálják nemzeti identitásukat. Mind a sikerek, mind a kudarcok esetében alapvetõen két dimenzióról gondolkodnak a fiatalok. Az egyik a hagyományos nemzeti narratívák fõ elemei, az iskolában is tanult történeti események, olyan, kollektív események, amikor tehát a „nemzet” önálló cselekvõként (vagy szenvedõ alanyként) jelenik meg. A másik típusú gondolkodásban sokkal individualizáltabb szemlélet jelenik meg, itt az egyéni boldogulás vélt vagy valós lehetõségének mértéke válik a siker mércéjévé, és fontos szerepet kapnak a materiális javak is. Az individualizált gondolkodásban a történeti szemléletnél gyakrabban jelenik meg jelenközpontúság, és a jelen társadalmi folyamatok fontosságának hangsúlyozása a nemzet sikerességével kapcsolatban. Elõször lássuk, milyen hagyományos, nagy történelmi narratívák által felfogható sikerek képezik részét a fiatalok nemzeti identitásának!
Nemzeti sikerek Honfoglalás „Hát, pozitívként már a Honfoglalás, mert szerintem tök jó itt a Kárpát-medencében, meg ilyenek. Negatív pedig a világháború, mert ott mindig rossz oldalra álltunk, és hát nem jártunk túl jól! Most így nem nagyon jut eszembe semmi…”
Mátyás „Mátyás mindenképpen pozitívan hatott, mert õ egy elég erõs reneszánsz uralkodó volt, és Magyarország a reneszánsz fellegvára lett Mátyás idejében. Árpádot azért szeretem, mert tényleg õ is magyar volt, és én elég erõsen ezt a kultúrát kapom mindenhonnan. Hogy õs magyarok... Nagyon szeretem még Margitnak a legendáját, aki a Margitszigeten élt, róla még könyvet is olvastam.” „Meg szerintem Mátyás idejében volt utoljára Magyarország Európa szintjén.”
erekelmeznek, s
cok esetében odnak a yos nemzeti ban is tanult ektív eseméönálló cselekként) jelenik al enik meg, itt valós lehetõmércéjévé, és ális javak is. an a történeti k meg jelenlmi folyamasa a nemzet
mányos, nagy erek dentitásának!
szencében, meg ború, mert ott hát nem járn jut eszembe
hatott, mert õ ó volt, és Mara lett Mátyás , mert tényleg ultúrát s magyarok... a legendáját, ég könyvet is
n volt utoljára
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 79
Ifjúsák és társadalom Reformkor, századforduló, dualizmus „Vagy például a századforduló, a dualizmus idõszaka az például szintén nem lehet megmondani, inkább szintén pozitív, de elég sok negatív és árnyoldala van, ezek azok, amik még a mai napig ugye érezhetõ a hatása, ha nem is közvetlenül, de, de közvetve, mindenképpen.” „Széchenyi István. Tök jól felfejlesztette a várost. He-he-ha-ha. Hát, ez jut eszembe, mint pozitívum, mert utána még a Millennium évében történtek a nagy fejlesztések, az biztos, hogy nagyon, nagy hatással, jótékony hatással volt a városra. És akkor azt hiszem, hogy Európában a legszebb városként tartották számon Budapestet, Párizs mellett. Azért jó idõszak lehetett!” „’56 alapvetõen pozitív, de mégiscsak tragédia ugye, tehát azért árnyalt dolgok ezek.” A fiatalok egy jelentõs csoportja azonban, mint már említettük, nem annyira a hagyományos, alapvetõen az iskolai tananyagokból megismert nemzeti eseményekhez köti a nemzeti sikereket, hanem inkább a közelmúlt történetében, illetve a jelenlegi magyar társadalom alakulásának keretében értelmezi ezeket. Így jelenik meg egyrészt a rendszerváltáshoz való viszony, másrészt így derül ki a materiális értékek hatalmas jelentõsége, valamint az egyéni boldogulás központi szerepe. Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy ezek a fogalmak nem az egyéni, hanem a nemzeti sikerekkel kapcsolatosan jelentek meg az interjúk során, ami egyrészt az individualizálódás, másrészt a materiális sikerek abszolút sikerré konvertálhatóságának jelentõségét jelzik a mai magyar fiatalok világ- és társadalomképében. Az alábbiakban a jelenközpontú fiatalok által említett siker-eseményekbõl adunk ízelítõt.
zások vannak, olyan dolgokat élünk át, és olyan dolgokon teperünk át, kb. negyedannyi idõ alatt, mint nagy külföldi kollégáink, hogy egyszerûen kapkodni kell az embernek a fejét, mert nem tudja utolérni a dolgokat. És ez szerintem egy iszonyatos nagy siker. És ez szerintem Magyarországon nagyon jó. Megvannak a lehetõségek, megvan minden.” „Mert a rendszerváltozás alapvetõen pozitív, de, de elég sok egyéb vonatkozása miatt, ahogyan végrehajtották, igencsak negatív árnyalatot kapott, illetve még ami utána jött.”
A sikeresség mértéke: az életszínvonal „Egyértelmû, hogy az életszínvonal. Szerintem egy olyan országban, ahol a magyar keresetekhez képest a négy-ötszörösét megkeresik és abból kell élni egy polgárnak, az valószínû, hogy sokkal sikeresebbnek tartja az országát, mint én most Magyarországot. Mert most bárkit megkérdezel Magyarországon – jó az a pár százezer vagy millió leszámítva – õ tényleg úgy él, hogy egyik napról a másikra. Úgy tervezhetsz csak, hogyha olyan adóságba, meg hitelekbe vered magad, amiknek a végét nem látod.”
EU-csatlakozás „Szerintem azért, mert most már EU-tagok vagyunk és remélhetõleg fejlõdni fog az ország, de momentán nem vagyunk gazdaságilag a legjobb helyen, meg nem vagyunk egy túl ismert nemzet, és ezért sokkal nehezebb itthon munkát találni meg elhelyezkedni például a friss diplomásoknak, és ebbõl kifolyólag roszszabb az életszínvonal szerintem.”
Pénzcsinálás mint siker Rendszerváltás mint sikeresség „Hát most gondolj bele, hogy körülbelül 10 évvel ezelõtt hogy nézett ki Budapest, és most hogy néz ki. 10 év a történelem óriási korszakában nulla. Gyakorlatilag ilyen hasonló változások, Berlinbe következtek be, Kelet-Berlinbe ott is, ahol lehetett... Olyan iszonyatos válto-
„Hát, hát a sikeres az nem jó szó. Nem tudom, nem mondható sikeresnek. Jó szó, hogy sikeres, csak a magyar nemzet nem mondható sikeresnek. Mert, valahogy én úgy éreztem, hogy az értékeket nem tudták így mindig a pozitív oldalra fordítani. Nem tudtak mindig hasznot, pénzt csinálni belõle, bármit az értékeinkbõl.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
79
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 80
Ifjúsák és társadalom Viszont annál inkább, ööö, lett belõle szellemi érték, amire a világon bárhol emlékeznek.” „Mert ha egy nemzet sikeres, akkor, akkor nyilván gazdaságilag is jobb és fejlettebb és jobb életszínvonalat tud biztosítani az ott élõ embereknek és ugyanez fordítva, akkor roszszabb, nehezebb megélhetés, több szenvedés, vagy nem tudom, és ezért szerintem nagyon befolyásolja.”
Sportsikerek „Sok mindenben sikeresek vagyunk, például a sportban, annak ellenére, hogy tök pici ország vagyunk, így Európához meg a világhoz képest meg pláne.”
Kudarcok A fiatalok a nemzeti kudarcok tekintetében hasonló mennyiségû eseményt soroltak fel, mint a nemzeti sikereket tekintve. Egyrészt, szembetûnõ, hogy a nemzeti kudarcok szerintük, a sikerekkel ellentétben, jóval kisebb arányban a távoli múltban keresendõk (az egyetlen, a régmúlt történetéhez kapcsolható nemzeti kudarckép, ami, ha nem is gyakran, de elõkerült, a mohácsi csata volt). A kudarcok alapvetõen a XX. század eseményeiben keresendõk. Ugyanakkor, miközben a sikereknél láthattuk, hogy a válaszadók egy része történelmi eseményekre, míg egy másik része a társadalom állapotára reflektál, addig a kudarcok esetében már más arányokat tapasztalunk: sokkal erõteljesebb a jelenközpontú gondolkodás, a nemzeti kudarcokat a közelmúlt, illetve a jelen eseményeiben keresik a fiatalok, és a politika egyértelmûen a kudarc terepének számít a véleményük szerint.
XX. század: világháborúk, Trianon „Hát negatívak. Hát... A trianoni béke azt például mindenki tudja.” „De nemzeti identitással kapcsolatosan evidens a Trianoni béke, az nagyon gáz volt a magyar léleknek, hiszen mai napig 5 millió magyar él külföldön, ami egy iszonyatosan
80
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
nagy szám, ezt egyébként a külföldiek általában nem szokták megérteni, hogy hogy a túróba lehetett ez.” „Én úgy vettem észre a tanulmányok során, hogy általában mindig a rossz helyen álltunk. Az a baj, hogy mindig vesztes ország volt Magyarország. Nézd meg, mekkora volt az ország, és mekkora most.” „De… hát a háború azért az inkább negatív, inkább negatív…” „Sikertelenség? Megint csak ahhoz tudok visszatérni, hogy a világháborúkban a rossz oldalra álltunk, ezek voltak szerintem a legnagyobb sikertelenségek, amit csináltunk.”
Politika „Hát a politikusaink, azok nagyon gyengék. Nagyon gyengén muzsikálnak, és nem egységesen lépnek föl a nemzet érdekében, hanem próbálnak külön-külön tevékenykedni, bár most már megtanultak egy picit együttmûködni. Az EU parlamentben azért az nagyon fontos, éppen ezért kifelé nem tudtunk egy egységes képet mutatni, éppen ezért kudarc.” „Hát nem akarok itt napi politikai kérdéseket bevetni, de… a határon túli magyarok állampolgárságáról kiírt népszavazás eredménye szerintem egy kudarc, mert szerintem ez bármelyik más országban, bármelyik más nemzet ezt véghez tudta volna vinni, a horvátok, szlovákok, bárki. Nekünk nem sikerül, ez valamilyen szinten kudarc. Én úgy gondolom legalábbis.” „Hát az, hogy nem találjuk a helyünket, szerintem. Mindenki egymásra mutogat, mármint a politikai életre gondolok. Meg úgy kicsit így már a civil életben is néha ez átjön, fõleg így választások idején.” Érdemes idéznünk egy, a kudarc-kérdésre adott reflexiót is, amely ismét csak arra mutat rá, hogy a fiatalok „magyarságképét” milyen erõteljes negatív érzetek befolyásolják. „Szerintem az a nemzeti kudarc, hogy állandóan nemzeti kudarcban gondolkodunk, de komolyan. Szerintem ez a nemzeti kudarc. Mert nem nemzeti kudarc Mohács, meg Trianon. És nem nemzeti kudarc, hogy az MSZP nyerte
öldiek általáhogy a túróba
ányok során, elyen álltunk. szág volt Maa volt az or-
kább negatív,
ahhoz tudok kban a rossz rintem a leg-
yon gyengék. s nem egyséében, hanem edni, bár gyüttmûködni. agyon fontos, egy egységes
ai kérdésemagyarok álazás eredmészerintem ez rmelyik más váerül, ez úgy gondolom
et, mutogat, márMeg úgy kia ez átjön, fõ-
darc-kérdésre arra mutat rá, ” milyen erõ-
arc, hogy álodunk, udarc. rianon. MSZP nyerte
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 81
Ifjúsák és társadalom a választásokat, vagy mit tudom én. Szerintem az a nemzeti kudarc, hogy mindig kudarcnak éljük meg azt, hogy nem úgy alakult, ahogy utólag mi elképzeljük, hogy alakulnia kellett volna. Alapvetõen ezek ráadásul mindig olyanok, hogy ha megnéz az ember korabeli forrásokat, akkor ezeket sosem értékelik kudarcnak. Hanem valaki leírja 50 vagy 100 év múlva, hogy bezzeg, hogy ha akkor az történt volna, akkor most milyen k…. jó lenne. Így lehet csinálni, én is szoktam, hogy ó, ha összejöttem volna azzal a pasival, akkor most. Attól most van. Teljesen mindegy. Nincsen se feldolgozása a dolognak, se továbblépés. Hanem csámcsogás van, és ez így k…. nagy kudarc.” A kudarcok között talán legtöbbet említett – és többek számára evidens – a trianoni béke, és a világháborúkban való magyar részvétel. A többször felidézett és említett gondolatmenet szerint Magyarország mindig a rossz oldalra állt a XX. századi világháborúkban. A politikum világának alacsony elismertsége a fiatalok világában már nem bizonyul újdonságnak, de mindenképpen érdemes megjegyeznünk, hogy a fiatalok úgy érzik, hogy külföldön más normák szerint folyik a politika.
Összegzésként A fiatalok nemzeti identitásának kialakulásához gyakran szükség van valamiféle külfölddel kapcsolatos élményre. A fiatalok nemzeti identitásukat számon tartják, az fontos számukra, de legtöbbjük nem tartja identitásuk egyértelmûen legkiemelkedõbb részének, és voltaképpen a más nemzetektõl való megkülönböztetésre használja annak elemeit. Ez alól csak azok a kivételek, akik olyan családi szocializációban részesültek, ahol a nemzeti identitás kiemelt szerephez jutott. A fiatalok identitásának érzelmi beállítódásai vegyes képet mutatnak. Egyrészt, hangsúlyoznunk kell, hogy jelen van egy igen erõteljes vonulat gondolkodási sémáikban, amely legtöbbjüknek azt sugallja, hogy nemzeti identitásukra feltétlenül és magától értetõdõ módon büszkének kell lenniük. Ugyanakkor ez az, általunk „ok nélküli büszkeségnek” nevezett
érzés sokszor könnyûnek találtatik, amikor meg kellene nevezni az okát. Akik ezt mégis megteszik, azok általában olyan híres személyiségeket említenek, akik valamilyen módon hírnevet hoztak az országnak- azaz, sokszor a büszkeség kifele irányul. A fiatalok büszkék azokra a magyar alkotásokra és tettekre, amelyek külföldi szemmel nézve is értékesek. Jellegzetes, hogy míg a büszkeség elemei sokak számára a régmúltban keresendõk, addig a szégyellnivaló, negatív példák sokkal nagyobb arányban keresendõk a közelmúlt, illetve a jelenkor eseményei, illetve szereplõi között. Márpedig, a fiatalok alapvetõen hajlanak a jelenközpontú gondolkodásra, feltételezhetõ tehát, hogy a múltban található „identitás-kapaszkodók”-nál jobban elégítené ki õket, ha a jelenben látnának vonzó példákat. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy identitásuk két fõ pillérre támaszkodik: egyrészt, bizonyos egyéni teljesítményekre, mind a múltból, mind a jelenbõl, büszkék, illetve másokat pedig szégyellnek, vagy kudarcként értelmeznek; másrészt viszont jellemzõen egy sor negatív ön-sztereotípia alkotja nemzeti identitásuk egy erõteljes szeletét. Ilyen, jellegzetesen magyar tulajdonságokként, jellemzõkként tartják számon a „széthúzást”, a dolgok kudarcként való értelmezésére való hajlamot, illetve azt, hogy a magyarokat lehetõségeik valóra váltásában korlátozza saját hazájuk. Mindezeket a tanulságokat egyrészt érdemes lenne a jövõben összevetni más nemzetek fiataljainak ön-sztereotípiáival, illetve nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy jelen kutatásunk keretén belül csak érintõlegesen volt módunk választ keresni arra a nagyon fontos kérdésre, hogy maga a nemzeti identitás egyáltalán milyen súllyal szerepel a fiatalok egyéb identitásainak sorában.
Jegyzetek 1 Lásd: Benedict Anderson: Imagined Communities: Reflections on the Origin and Spread of Nationalism. London: Verso, 1983. 2 Lásd pl. Gábor Kálmán: A középosztály szigete. Szeged: Belvedere, 2000.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
81
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 82
Ifjúsák és társadalom Székely
Levente
A jövõ médiafogyasztói Bevezetés A PricewaterhouseCoopers (PwC) napjainkban megjelentetett elõrejelzése szerint 2010-ben 1800 milliárd dollárt fogunk költeni szórakozásra, ezen belül a médiára. A leggyorsabb növekedés mint más területeken is elsõsorban az ázsiai csendes-óceáni térségben várható, a világ vezetõ médiafogyasztója ugyanakkor továbbra is az Egyesült Államok marad. A növekedés motorját a technológiai újítások adják majd, elsõsorban a szélessávú és vezeték nélküli megoldások. Már ma is idõnk jelentõs részét töltjük mediatizált környezetben és ez különösen jellemzõ a fiatalabb korosztályokra elsõsorban a gyerekekre, akik egy internetes újságcikk szavaival élve „elektronikus barlangokban” cseperednek fel. A média és a fiatalok kapcsolata sokszor negatív kontextusban jelenik meg, azaz milyen veszélyeket hordoznak magukban az egyes médiumok. Az Ofcom felmérése szerint a 12–15 éves gyermekek szüleinek többsége (tíz szülõbõl nyolc) aggódik amiatt, hogy csemetéje hogyan és mit néz-hallgat. Jelen írás a fiatalok médiafogyasztási szokásait kívánja feltérképezni elsõsorban az Ifjúság2004 adatbázisára támaszkodva. A Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda szervezésében megvalósuló Ifjúság2004 az Ifjúság2000-kutatás folytatása, amely az ifjúság (15–29 éves korosztály) helyzetét 8000 fõs reprezentatív mintán felvett kérdõív segítségével kívánja bemutatni. A 2004-es adatfelvételt az elmúlt években az ifjúság életében bekövetkezõ strukturális változásokkal indokolják a kutatás vezetõi. A kutatás céljai között szerepelt, hogy a magyarországi fiatalok anyagi és kulturális erõforrásairól, életmódjáról és értékrendszerérõl átfogó képet rajzoljon, valamint hogy regionális és nemzetközi összehasonlításokban alkalmazható adatokkal szolgáljon. A felvett kérdõív más
82
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
területek mellett megkísérel átfogó képet nyújtani a fiatalok médiafogyasztásáról is. Írásomban elsõdlegesen ezen kutatás adatait használom fel, illetve a teljesebb kép kedvéért a World Internet Project1 (WIP) 2004-es adatbázisát is.
A fiatalok médiafogyasztása Könyvek Olvasáskutatók szerint az utóbbi évtizedekben jelentõsen csökkent az olvasással töltött idõ, amit igazolnak a különbözõ statisztikai vizsgálatok is. A TÁRKI által végzett kutatás szerint az elmúlt három évben jelentõsen visszaesett a könyvolvasó felnõttek aránya a társadalomban. A visszaesés leginkább a középkorúaknál jelentkezett, azonban minden korosztályt jellemez. A távoltartó tényezõk közül legjelentõsebb az idõ hiánya, ugyanakkor a kérdezettek mintegy ötöde bevallottan nem szeret olvasni. Magyarországon a rendszerváltás környékén volt sláger a könyvolvasás, ma egy felnõtt magyar évente nagyjából 7-8 könyvet olvas el. A könyvolvasók számához hasonlóan három év alatt mintegy tíz százalékkal csökkent a könyvet vásárlók aránya is, bár a kevesebb vevõ növekvõ forgalmat generált, ugyanakkor a szabadidõs kiadásainkban a könyvekre, folyóiratokra fordított pénzek aránya egyre csökken. (Farkas Tímea, 2005) Az ország egyik vezetõ könyvkereskedõje szerint ugyanakkor nem kell tartani jelentõs visszaeséstõl, inkább a piac átrendezõdése valószínûsíthetõ, azaz megnõ a nagy könyvesházak szerepe, a kisebb könyvesboltok egyre specializáltabb kínálattal jelennek meg. Az Ifjúság2004-vizsgálat eredményei szerint a fiatalok valamivel több mint negyede (28%) tankönyveken kívül nem olvasott el
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 83
Ifjúsák és társadalom
m
átfogó képet asztásáról is. utatás adatait edvéWIP) 2004-es
bi évtizedekasással töltött ai utatás n jelentõsen ttek aránya a inkább a könban minden rtó tényezõk nya, ugyanake bevallottan ágon a renda könyvolvanagyjából 7-8 ók számához egy tíz százaók aránya is, galmat genedásainkban a t pénzek aráea, 2005) Az edõje szerint entõs visszadése valószíönyvesházak egyre specia-
dményei szemint negyede m olvasott el
egyetlen könyvet sem az elmúlt évben. Akik olvasnak könyveket leszámítva az extrém eseteket2 átlagban több mint tíz (10,2) könyvet fogyasztanak el egy év alatt. Az olvasók több mint háromnegyede tíz vagy ennél kevesebb könyvet olvas el egy év alatt. A négy évvel korábbi vizsgálathoz képest visszaesés tapasztalható a ténylegesen olvasók között, akik 2004-ben átlagosan három könyvvel kevesebbet olvastak, mint a 2000-ben megkérdezettek. A kedvelt mûfajra nem szerepelt kérdés, csupán a szépirodalom olvasásának gyakoriságára kérdezett rá a kérdõív, a válaszokból megtudhatjuk, hogy a kérdezettek fele ritkábban mint évente, vagy soha nem forgat kezében szépirodalmat. A kérdezettek negyede (26%) legalább havonta olvas az iskolai kötelezõ olvasmányok közé nem tartozó szépirodalmat. Az évente elolvasott könyvek száma, illetve a szépirodalmi könyvek olvasásának gyakorisága gyengén, vagy egyáltalán nem magyarázható a korral.
Akadémia Szociológiai Intézetének 2003/2004-es kulturális fogyasztást vizsgáló kutatása szerint a 14–70 éves népesség 86%-a szokott több-kevesebb rendszerességgel újságot olvasni. (Találkozások a kultúrával 2004:67) A felmérés kérdései arra is kiterjedtek, hogy milyen jellegûek az olvasott lapok. Azt tapasztalták, hogy a felsorolt 11-féle lap közül a helyi és országos napilapok olvasottsága volt a legnagyobb – ezeket a 14–70 éves lakosság 77%-a olvassa havi szinten. Az Ifjúság2004 adatai is helyi és regionális lapok fölényét mutatják, emellett meghatározó a bulvárlapok szerepe is. Az elsõként említett napilapok leginkább megyei lapok közül kerülnek ki, ezután következik a Blikk, amit a fiatalok negyede (26%) említette elsõként, majd a Népszabadság, amit kevesebb mint minden tizedik kérdezett említett elsõként. Ha az összes említést nézzük3 ugyancsak a megyei lapokat említették a legtöbben, illetve a Blikk is hasonlóan népszerû. (1. táblázat) 1. táblázat (Ifjúság2004)
Napi- és hetilapok A nyomtatott sajtó hanyatlása általános jelenség, a Newspaper Association of America (NAA) adatai szerint az Egyesült Államokban is folyamatosan csökken a lapok példányszáma, az utóbbi évben 3% körüli volt a csökkenés mértéke. A „hanyatlás” ugyanakkor csupán a piac átrendezõdését jelenti, azaz míg a papíralapú termékek olvasottsága csökken, az elektronikus megfelelõjüké növekszik. A legnagyobb tengerentúli lapok „csupán” 1-2 milliós példányszámmal dicsekedhetnek, ugyanakkor a lapok internetes oldalairól 47 millióan tájékozódnak. A klasszikus közéleti napilapok példányszámát az erõs bulvárosodás is befolyásolja, bár az utóbbi idõben a vezetõ magyarországi bulvárlap is kevesebb példányban jelenik meg. A nyomtatott lappiacon az ingyenes Metro látszik kivételnek a folyamatosan növekvõ példányszámaival. Az Ifjúság2004 adatai arról tanúskodnak, hogy a fiatalok háromnegyede (74%) viszonylag rendszeresen olvas napilapokat, közel kétharmaduk (64%) hetilapokat is szokott forgatni, ugyanakkor ezek az eredmények érzékelhetõen elmaradnak a teljes népességen belüli számoktól. A Magyar Mûvelõdési Intézet és a Magyar Tudományos
A hetilapok, folyóiratok, magazinok piaca sokszereplõs, ezért egy-egy lapot sokkal kevesebben említettek, mint a napilapok esetében. A legnépszerûbb öt perodika az összes említés százalékában a következõ: Story (15%), Kiskegyed (8%), Nõk Lapja (8%), Best (5%), HVG (5%). A lista további részében is jobbára a férfi-, nõi, társasági magazinok szerepelnek jól, a politikai-közéleti, vagy tudományos magazinok közül kevés jelenik meg, illetve ezeket kevesen említik. A már említett a Magyar Mûvelõdési Intézet által készített
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
83
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 84
Ifjúsák és társadalom felmérés is a nõi lapok, magazinok kitüntetett szerepére hívja fel a figyelmet, amelyek 47%-os érdeklõdésére tartanak számot.4 A kutatás a nyomtatott sajtó olvasásában a kor szerepére is felhívja a figyelmet, amelybõl azt a következtetést lehet levonni, hogy a fiatalok (és a hozzájuk hasonló újságolvasással töltött idõvel jellemezhetõ korosztályok) inkább az idõszakos magazin jellegû kiadványokat, az idõsebbek pedig a napilapokat részesítik elõnyben. (Találkozások a kultúrával 5, 2004:67) 1. ábra
jellemzõ a rádió hallgatása, mint az idõsebbekre. A WIP 2004-es adatai alapján elmondható, hogy a legfiatalabb korcsoportba tartozók hallgatnak a legkevesebb rádiót, az idõsebbek ennél rendre többet hallgatnak. Kérdés lehet, hogy néhány év múlva az eljövendõ huszonévesek pont úgy fognak-e viselkedni, mint a mai huszonévesek, vagy egy olyan generáció van felnövõben, amelyik jóval kevesebb idõt fog rádiózással tölteni és lassan bezárul a Marconi galaxis, vagy a sugárzás áttevõdik az internetre.
Zene
Rádió Sajnos az Ifjúság2004 nem tartalmazott a rádióhallgatásra vonatkozó kérdéseket. A WIP 2004-es vizsgálatából kiderül, hogy a magyarok közel 15 és fél órát rádióznak egy héten, ami napokra bontva legalább 2 órát jelent. Ez azonban szinte teljes egészében másodlagos tevékenység: „a rádióhallgatás többnyire háttértevékenységként szolgál, így a kizárólagos rádióhallgatási tevékenység mindössze 5 percet vesz igénybe naponta átlagosan”. (Bárdosi et al., 2004) Ezzel az átlaggal (heti 15,5 óra) a televízió mögött a legfontosabb médium, ennél több idõt már csak a televízióra szánnak a magyarok. A rádióhallgatás gyakoriságát szemlélve elmondható, hogy a kérdezettek túlnyomó többsége (71,3%) naponta, vagy naponta többször hallgat rádiót. Hetente, vagy hetente többször további több mint 12% hallgat, de a kérdezettek tizede egyáltalán nem kapcsolja be a készüléket. Az Ifjúság2004 vizsgálta fiatalokra (15–29 évesek) kevésbé
84
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Számos kutatás megállapítja, hogy a fiatalok leginkább a populáris stílust részesítik elõnyben a komolyzenével, illetve a népzenével szemben. (Pethõ, 2005) Az Ifjúság2004 adataiból is ezt a következtetést lehet levonni, a pop és az elektronikus, illetve a rock a legnépszerûbb a kérdezettek többsége (62%) ezeket a stílusokat említette, ugyanakkor a fiatalok hetede (15%) a tradicionális stílusokat így a népzenét, klasszikus zenét, klasszikus tánczenét (is) kedveli. A budapestiek zenehallgatását elemezõ kutatássorán is szóba kerül a kor meghatározó szerepe. Eszerint a könnyûzene 30 éves korig népszerû igazán, de a 30–39 évesek 80%-át szintén érdekli (60 év felett ez az arány már csak a kérdezettek egyharmadára igaz). A komolyzene hallgatói a tizenéveseken kívül minden kohorszban azonos, egyharmados népszerûségnek örvend, a magyar nóta és az operett leginkább 60 év felett hódít. A fiatalokra jellemzõ stílus még az alternatív könnyûzene, ami a tizen- és huszonévesek körében népszerû, nagyjából harmaduk szokott ilyen zenét hallgatni. A huszonévesek kedvelik még a jazzt, ennek hallgatottsága is egyharmad körüli. (Hunyadi, 2004)
Televízió A Culture Score(TM) által készített nemzetközi kutatás – amely harminc ország több mint 30 ezer 13 év fölötti polgár megkérdezésével készült a 2004 decembere és 2005 februárja kö-
nt az idõsebpján elmondortba tartozók az idõsebbek Kérdés lehet, endõ huszonedni, mint a an generáció evesebb idõt an bezárul a áttevõdik az
ogy a fiatalok zesítik elõnynépzenével g2004 adataiet levonni, a a rock a legbsége (62%) or a fiaat us
umeghatározó orig vesek 80%-át az arány már oen kívül armados népa és az operett fiatalokra jelkönnyûzene, ben népszerû, n zenét hallmég a jazzt, d körüli. (Hu-
t nemzetközi több mint 30 dezésével kéfebruárja kö-
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 85
Ifjúsák és társadalom zött – eredményei szerint az átlag médiafogyasztó heti 16,6 órát tölt tévénézéssel, amitõl a magyar átlag több mint egy órával elmarad, ugyanakkor a WIP2004 eredményei szerint az átlagos televízió elõtt eltöltött idõ heti 17,2 óra. Bármelyik adat álljon közelebb a valósághoz, a televízió vezetõ szerepét egyik sem kérdõjelezheti meg. Hazánkban a több mint 40 éves múltra visszatekintõ televíziózás gyorsan meghódította a közönséget, ma már kevés olyan háztartás van az országban, ahol ne lenne (színes) televíziókészülék. A rendszerváltozást követõen több lényeges változás történt a televíziózás terén, nagymértékben nõtt például az adásidõ, valamint az azóta eltelt 15 évben a magyar nyelven sugárzó földi, mûholdas, és kábelcsatornák száma is megsokszorozódott. A mai tizenévesek már nem is emlékezhetnek arra, hogy volt idõ, amikor hétfõnként adásszünet volt. A sugárzott mûsorok között egyre inkább teret nyernek a szórakoztató jellegû mûsorok. A közszolgálati és kereskedelmi televíziók mellett megjelentek a tematikus adók is (film, zene, sport, gyermekcsatornák, stb.), egyre több magyar nyelvû adásidõvel. A piacra jellemzõ, hogy az országos földi sugárzású televíziócsatornák bár tartják vezetõ helyüket, pozícióik gyengültek a tematikus adóknak köszönhetõen, amelyek nemcsak számukban szaporodtak meg, de közönségük is gyarapodott és egyre gyarapszik. Mára a kisebb tematikus csatornák (összevont) nézettsége sokszor vetekedik az országos földi sugárzású adókéval. Számukat növeli a kábeltelevízióval ellátott otthonok számának folyamatos emelkedése is, mára több mint negyven magyar nyelvû tematikus csatorna közül választhatunk. Feltehetõleg a kínálat bõvülésének, valamint a tudatos nézõk növekvõ táborának is köszönhetõ, hogy tavaly elõször csökkent a televíziózással töltött idõ. Az Ifjúság2004 eredményei szerint a fiatalok hétköznaponként átlagosan több mint két (2,3) órát töltenek el a televízió, ez hétvégén három és fél órát (3,6) ez összességében közel tizenöt (14,9) órát jelent hetente. A tévénézés mennyiségében csekély különbségeket találunk ha nem, illetve korcsoport szerint vizsgálódunk. Az eredmények azt mutatják, hogy a fiúk-férfiak mintegy fél órával többet ülnek
a televízió elõtt saját bevallásuk szerint mint a lányok-nõk. Kor szerint a legfiatalabb 15-19 éves korcsoportba tartozók tévéznek a legtöbbet, mintegy másfél órával többet mint a legidõsebb 24-29 éves korcsoportba tartozók5. A kutatás kérdõíve a televízió elõtt eltöltött idõ mennyiségén kívül foglalkozott még a nézett mûsor jellegével, illetve a leginkább nézett csatornákkal is. A legkedveltebb csatornák túlnyomó többségét (97%) az alábbi tizennégy csatorna teszi ki, amelyen jól látható a földi sugárzású adók túlsúlya. Legkedveltebb adó az RTL Klub volt a fiatalok fele (49%) ezt említette elsõként, az összes megemlített csatorna közül minden harmadik (32%) az RTL Klub volt. A következõ említett adó a TV2 a kérdezettek mintegy ötöde (18%) említette elsõként, és összességében minden negyedik (26%) említés ez volt. A dobogó alsó fokára került az m1, ami vélhetõen sokkal inkább köszönhetõ elérhetõségének semmint népszerûségének, ezt támasztja alá az, hogy azokon a helyeken, ahol a kábelhálózat jobban kiépített, így a megyeszékhelyeken és a fõvárosban a Viasat3 nem egy esetben megelõzi az m1-et. Megvizsgálva azoknak a további válaszát, akiknek a „kedvenc” adója a két nagy kereskedelmi csatorna közül kerül ki, érdekes az erõviszonyokat más megvilágításból bemutató eredményekhez jutunk. Az RTL Klubot elsõként választók háromnegyede másodiknak a TV2-t választotta, ahol a TV2 a kedvenc a kérdezettek túlnyomó többsége másodikként az RTL Klubot választotta. Mindezek alapján elmondható, hogy a fiatalok leginkább a két nagy kereskedelmi adót preferálják, ugyanakkor preferenciáikat természetesen nagyban alakítják a hozzáférés tényezõi is. (2. táblázat) A fiatalok által leginkább nézett mûsortípus a híradó, amit a kérdezettek több mint fele (55%) naponta néz. Vetélkedõt, természetfilmet, sportmûsort kisebb-nagyobb rendszerességgel a kérdezettek többsége néz, sorozatok és talk show-k, valamint a kulturális mûsorok nagyjából a fiatalok felét érdeklik, míg politikai vitamûsorokat csupán minden negyedik fiatal néz valamilyen rendszerességgel. (2. ábra) Nemek szerint vizsgálva az egyes mûsortípusok népszerûségét férfias fiúkat és nõies lányokat találunk, azaz a mûsorpreferenciák a köznapi nemi sztereotípiák szerint alakulnak,
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
85
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 86
Ifjúsák és társadalom 2. táblázat.
híradót és politikai vitamûsorokat leginkább a felsõoktatásban tanulók, vagy ott végzettek néznek.
A kor hatása – átalakuló médiafogyasztás
2. ábra.
azaz a sorozatok, talk show-k, vetélkedõk, kulturális mûsorok inkább a gyengébbik nem szívet dobogtatják meg, míg a sport, a természet és a politika inkább fiúkat-férfiakat érdeklik. A kor a komoly és a szórakoztató típusú mûsorok választóvonala, így a híradó, a politikai vitamûsorok, a kulturális és természetfilmek nézése inkább az idõsebb korosztályokat jellemzi, míg a sportmûsorokat, a talk showkat, sorozatokat inkább a fiatalabbak kedvelik. Iskolai végzettség szerint is a kornál tapasztaltak köszönnek vissza, csupán a hangsúlyok kerülnek más helyre. Az alacsony végzettségûek sokkal inkább kedvelik a sorozatokat,
86
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
A médiafogyasztás és a kor metszetének egyik legfontosabb kérdése, hogy a digitális korban szocializálódott fiatalok, miképpen alakítják át az ismert társadalmat. A fiatalok számos okból tekinthetõk – Marc Prensky szavaival élve – „digitális õslakosnak” (digital natives). Õk azok, akik elsõként képesek elsajátítani az új technikai eszközök használatát, az ilyen ismeretek elsajátítása nem pusztán kevésbé megterhelõ a net generáció (N-Gen) számára, hanem spontán és természetes módon történik (Rushkoff D.), továbbá nemcsak magukévá teszik, hanem a mindennapokban használják és a maguk képére formálják ezeket az eszközöket és tartalmakat. Ez a mindennapos használat nagymértékben átalakítja az információszerzési – információfogyasztási, kommunikációs és médiafogyasztási szokásaikat, amelyek egyre inkább eltérnek az idõsebbek szokásaitól. (Prensky M.) A fiatal generációk megváltozó médiafogyasztásával hazai és nemzetközi tanulmányok, szakcikkek, Ph.D. értekezések egyaránt foglalkoznak, Don Tapscott a digitális korban szocializálódott, másként „digitálisan felnõtt” (growing digital) generáció médiafogyasztásával kapcsolatosan már megfigyeli a televízió visszaszorulását, az internet elõretörését.6 A kor médiafogyasztásra gyakorolt hatását a WIP 2004-es adatbázisának felhasználásával mutatjuk be. A WIP médiafogyasztásra vonatkozó kérdései a könyv-, és újságolvasás, a zene-, és rádióhallgatás, televíziózás, telefonálás, valamint videojátékozás7 mennyiségét (óra), valamint a tevékenység gyakoriságát (Milyen gyakran…?) mérik. Az médiafogyasztás mennyiségének,8 valamint az információforrások fontosságának megítélést az életkor szempontjából lineáris regressziós elemzési módszer9 segítségével vizsgáltuk, amelyben a függõ változó az adott médium fogyasztásának mennyisége, illetve fontosságának megítélése, a magyarázó változó az életkor. Figyelmünk
at leginkább ott végzettek
metszetének gy a digitális k, miképpen at. A fiatalok y snak” (digital képesek elsahasználatát, nem pusztán Gen) mészetes móbbá nemcsak dennapokban ormálják ezeat. Ez a minben átalakítja ciófogyasztáyasztási szob eltérnek az
ozó médiafoözi tanulmáések egyaránt orban lisan felnõtt” afogyasztásáli a televízió
orolt hatását elhasználásáafogyasztásra újságolvasás, ziózás, telefomennyiségét oriságát médiafogyaszz információor iós elemzési , amelyben a ogyasztásának k megítélése, igyelmünk
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 87
Ifjúsák és társadalom középpontjában az áll, hogy mely korcsoportokban tér el lényegesen a médiafogyasztás, illetve hogyan alakul a médiumok fontosságának megítélése a mai fiatalok fogyasztásához, illetve megítéléséhez képest, általánosabban megfogalmazva, hol találunk generációs töréspontokat a médiafogyasztásban, illetve az egyes médiumtípusok fontosságának megítélésében.
Hamis sztereotípiák A WIP 2004-es adatai alapján készült az életkor és a médiafogyasztás mennyiségének kapcsolatát vizsgáló tanulmány (Pintér–Székely) jó néhány a fiatalok médiafogyasztására vonatkozó sztereotípiáról bizonyítja be, hogy minden alapot nélkülöz. A vizsgált sztereotípiák vagyis, hogy a fiatalok sokat néznek tévét, keveset olvasnak, illetve túl sokat telefonálnak az adatok alapján hamisnak bizonyulnak. A WIP 2004-es adatai alapján elmondható, hogy a 14–17 év közötti korcsoport, amelyet a hivatkozott tanulmány „mai fiatalok” korosztályaként nevesít olvas a legtöbbet könyvet ma Magyarországon, hozzájuk hasonló (szignifikánsan nem kevesebb) idõt töltenek olvasással hetente a 26–27 év alatti, illetve az 58–59 és afeletti korosztályok.10 (3. ábra) Bár könyveket a fiatalok olvasnak leginkább – míg a 14–29 évesek több mint négytizede legalább hetente olvas könyvet, ugyanez az idõsebbek mintegy harmadát jellemzi – az újságok esetében azonban úgy tûnik, hogy egyszerûen „kihalnak” az olvasók, ugyanis a fiatalabb korosztályok egyre kevesebb idõt töltenek újságolvasással. Az újságolvasás mindennapos gyakorlatában van fontos különbség, ugyanis míg a 14–29 évesek, valamivel több mint fele olvas naponta újságot, addig a 30–59 évesek közel kétharmada, a 60 évesek, vagy idõsebbek hasonló gyakorisággal olvasnak, mint a fiatalok. Az újságolvasással töltött idõt nézve, a törést a negyvenes éveik elején járó korcsoportnál találjuk, a 14–29 éves fiatalok átlagban kevesebb mint három órát töltenek újságolvasással hetente, az idõsebbek ennél rendre egy-másfél órával többet. (3. ábra) Az olvasás ilyetén alakulása, egyrészt következhet az iskola hatásából, a kötelezõ olvasmányok, tankönyvek olvasásának kényszere nagymértékben
befolyásolhatja a képet, az újságolvasók csökkenõ arányát jól tükrözik az egyre kisebb példányszámban megjelenõ napilapok. Az újságok csökkenõ olvasótáborát magyarázhatja egyrészt az egyre erõsebb bulvárosodás, de itt már egyértelmû az internet jelentette konkurencia, a fiatalabbak jellemzõen inkább interneteznek, és kevésbé olvasnak nyomtatott újságot. A zenehallgatás az a terület, ahol a sztereotípia igaz, a fiatalok hallgatnak a legtöbbet és leggyakrabban zenét és itt találjuk a legnagyobb mennyiségbeli eltéréseket is a különbözõ korosztályok között. A fiatalok (14–29 évesek) több mint fele (56%) naponta hallgat zenét, a középkorúak (30–59 évesek) mindössze valamivel több mint negyede tesz ugyanígy, míg az idõsek (60 felettiek) csupán 5%-a. A generációs töréspontot a 26– 27 éves korcsoport esetében találjuk, õk a heti közel 9 óra zenehallgatással, már szignifikánsan kevesebbet hallgatnak, mint a referenciakategóriát képviselõ 14-17 évesek. (3. ábra) A mennyiségi különbségek hátterében feltehetõleg, korcsoportok szerint szervezõdõ, eltérõ zenehallgatási és megosztási kultúrát találunk. A mai fiatalok egy mp3 megosztás-letöltés és hordozható lejátszó uralta világban szocializálódnak, ahol a „jó zene” könnyen és gyorsan beszerezhetõ – részben illegálisan. A zeneiparnak tehát bár hosszútávon ugyanúgy az üzleti modell fenntarthatatlanságával kell szembenéznie, mint az újságoknak vagy a könyvkiadásnak, paradox módon éppen ellentétes okokból kifolyólag: nem a tevékenység elhalása fenyeget, hanem az egyre élénkülõ igények csillapíthatatlan, de alternatív, piacon kívüli forrásból táplálkozó kielégítése, azaz az illegális zeneletöltés jelenti a kihívást. A rádió hallgatásának kor szerinti megoszlásáról alkotott közkeletû kép sokkal inkább a tartalmak tekintetében (közszolgálati-kereskedelmi) létezik, mint a mennyiség tekintetében, természetesen ez nem jelenti azt, hogy különbség nem lenne. A fiatalok rádióhallgatási gyakorisága az újságolvasáshoz hasonló mintázatot mutat, azaz a 14–29 év közötti fiatalok közül mintegy 10%-al kevesebben hallgatnak rádiót naponta, mint az idõsebb korosztályok. A heti rádióhallgatási mennyiséget tekintve már a 22–23 éves korcsoportban töréspontot találunk, innentõl kezdve a kérdezettek szignifikánsan többet rádióznak. (3. ábra) A rádió
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
87
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 88
Ifjúsák és társadalom esetében elmondható, hogy bár továbbélését tulajdonképpen az internet nem veszélyezteti, ugyanakkor kérdés, hogy a meglévõ adók milyen gyorsan ismerik fel az internetben, az internetes rádiózásban rejlõ lehetõségeket? Érdekes összefüggéseket tapasztalhatunk a telefonálás és a kor tekintetében, mennyiségi dimenzióban ugyanis – akárcsak a könyveknél – fordított mintázatot kapunk, mint a sztereotípia feltételezi, azaz nem tûnik igaznak, hogy a fiatalok sokkal többet beszélnének, mint az idõsebbek. (3. ábra) A telefonálás gyakoriságát szemügyre véve azonban azt találjuk, hogy a fiatalok (14–29 évesek) kétharmada naponta használja a telefont, a középkorúak fele, míg az idõsek mindössze negyede viselkedik ugyanígy. A különbség valószínûleg az eltérõ használati módokból adódik, azaz a fiatalokra a szabadidõs beszélgetések jellemzõek, szemben a hivatalos, munkához kapcsolódó telefonokkal. A televízió nézésének gyakorisága és mennyisége már sokkal egyértelmûbb, mint a telefonálásnál megtapasztaltak, azonban a sztereotípiának, miszerint a fiatalok sokat tévéznek ellentmondani látszik. A fiatalok (14–29 évesek) többsége (86–87%) naponta néz televíziót az idõsebb korcsoportok azonban még ennél is nagyobb, több mint kilenctizedes (93%) arányban teszi ugyanezt. A televízió elõtt eltöltött idõ tekintetében a legidõsebb korosztályok mutatnak kiemelkedõ eredményt, a csúcsot a 68–69 évesek tartják heti közel 24 óra televíziózással, a fiatalok televíziózása ezzel, szemben kifejezetten visszafogottnak tekinthetõ. (3. ábra) 3. ábra (World Internet Project 2004)
88
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Generációs töréspont A fentiek alapján elmondható, hogy a fiatalok médiafogyasztása mind az adott médium elõttmellett eltöltött idõ, mind a fogyasztás gyakorisága mentén lényegesen különbözik – sok esetben az uralkodó sztereotípiákkal meghazudtolva – az idõsebb korosztályokétól. Az egyes médiumokkal töltött idõ generációs töréspontjai sok esetben a húszas éveik második felében járóknál találhatjuk. Ez nem véletlen, ez ugyanis az a korosztály, ahol a legtöbbek esetében megtörténik a munkaerõpiaci integráció, másik oka valószínûleg a családalapítás következtében megváltozó fogyasztói szokások és igények. De egészen biztosan létezik kohorsz-hatás is, ami alapján elkülönülnek a húszas éveik végén járóktól a mai tizenévesek, akik már a digitális kor értékvilágát és szocializációját hordozzák.
A médiumok fontosságának megítélése A WIP kutatás lehetõséget ad megvizsgálni az egyes médiumok (vélt) fontosságát11 az életkor tekintetében. A WIP 2004-es vizsgálata a hagyományos média (televízió, rádió, napilapok, magazinok, könyvek) mellett az internet fontosságára is rákérdezett mint információ, illetve mint szórakozási forrásra.12 A médiumok fontosságuk megítélésének sorrendjében a következõk: televízió, rádió, napilapok, könyvek, magazinok, internet. (3. táblázat) Ez tehát azt jelenti, hogy a legfontosabb médium a kérdezettek megítélése szerint a televízió és a rádió, az írott médiumok kevésbé fontosak, az internet fontossága lényegesen kisebb, megítélése elsõsorban a televíziós átlaghoz képest lényegesen kedvezõtlenebb. Az adatok alapján elmondhatjuk, hogy a televíziót, a rádiót, illetve a napilapokat inkább fontosnak, az internetet inkább nem fontosnak tartják a kérdezettek. A könyvek illetve a magazinok megítélése ambivalens. A médiafogyasztásánál alkalmazott lineáris regresszióhoz hasonló megoldást alkalmazva azt találtuk, hogy az egyes médiumok megítélése különbözik az életkor különbözõ, azaz a fiatalok az egyes médiumok, elsõsorban az internet fontosságát másképp látják, mint az
ogy a fiatalok médium elõttonbözik – sok al meghalyokétól. Az enerációs töéveik máso. Ez nem vé, ahol a aerõlószínûleg a egváltozó foegészen bizmi alapján elén járóktól a or ér-
gvizsgálni az az élets vizsgálata a rádió, napiett az internet ilA médiusorrendjében , napilapok, . táblázat) Ez sabb médium a televízió és sbé fontosak, esen kisebb, ziós átlaghoz bb. Az adatok levíziót, a rább fontosnak, nak tartják a a magazinok
azott lineáris almazva umok megíténbözõ, azaz a lsõsorban az tják, mint az
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 89
Ifjúsák és társadalom 3. táblázat. (World Internet Project 2004)
idõsebbek.13 A hagyományos médiumok fontosságának megítélésében megfigyelhetõ, hogy azok a médiumok, amelyeket a fiatalok az átlagoshoz képest fontosabbnak tekintenek, így a könyvek és a magazinok, az idõsek esetében az átlagoshoz képest kevésbé fontosak, illetve fordítva, a fiatalok által kevésbé fontosnak tartott médiumok, mint a televízió és a rádió az idõsek szemében fontosabbak. Ha a meglévõ képbe beemeljük az internetet is, egyrészt azt láthatjuk, hogy megítélésének kapcsolata szinte tökéletesen lineáris a korral, másrészt a fontos-nem fontos dimenziót az életkor alapján többé-kevésbé változó (hagyományos) médiumok megítélésének szövevényét szó szerint keresztülvágja. (4. ábra) Tehát az internet megítélése az életkor alapján sokkal szélsõségesebb, mint a hagyományos médiumoké, a fiatalok sokkal fontosabbnak tekintik az internetet mint az idõsebbek. 4. ábra.
Információs társadalom – digitális nemzedék Az internet folyamatos elõretörését számos kutatás megállapítja. Az internet szerepének további erõsödését jósolják a reklámpiacon is. A ZenithOptimedia nem olyan régi elõrejelzése szerint az internet mostani 4,5%-os részesedése a teljes reklámköltésbõl 2008-ra 2%-kal fog emelkedni, ami azt jelenti, hogy ekkor már eléri a rádió reklámbevételeit. Egy másik vizsgálat szerint, amely Európa 14 országára terjedt ki mi magyarok bízunk leginkább az internet közvetítette információk hitelességében. Ez azt jelenti, hogy egy katasztrófa esetén az internet iránti bizalom megelõzi a rádióét és az újságokét is. Az internet megnövekedett szerepét jelzi az Egyesült Államokban a Common Sense Media által készített felmérés is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mára az internet jelentette ismeretlentõl való félelem vált a szülõk fõ mumusává átvéve a televízió közvetítette erõszak és szex helyét. A félelem oka abból adódik, hogy a szülõk többségének fogalma sincs arról, hogy gyermeke milyen weblapokat látogat, kikkel társalog online. A szülõk leginkább a szexuális bûnözõk, a helytelen eszmék terjedésének veszélyét látják az internetben, ugyanakkor túlnyomó többségük azt is elismeri, hogy az internet fontos információforrás és tanulási eszköz is egyben. A legfrissebb amerikai felmérések (CBS, NPD Group) szerint az internetezõ gyerekekfiatalok épp annyit, vagy többet számítógépeznek, mint a tévéznek. A kutatásokból kiderült, hogy a gyerekek hét éves koruktól már használnak DVD-lejátszót, digitális fényképezõgépet, zenei lejátszót. A korábbi felméréshez képest ez fél évvel fiatalabb életkort jelent. Anita Frazier, a jelentés írója szerint a kiskorúak csupán szüleik és idõsebb testvéreik szokásait követik, azaz ha az idõsebbek sokat használják új technikai eszközeiket a gyerekek is többet használják. A téma egyik legismertebb képviselõje Marc Prensky „digitális õslakos és digitális bevándorló” fogalompárral világítja meg a helyzetet, amely szerint a gyerekek az új eszközök használatát szinte az anyatejjel szívják magukba és sokkal természetesebben használják ezeket az eszközöket. Az idõsebbek nem mozognak ilyen otthonosan
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
89
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 90
Ifjúsák és társadalom ebben a világban, így õk csupán bevándorlók, akik kisebb-nagyobb akcentussal beszélik a digitális világ nyelvét. A magyar kutatások eredményeibõl is látható, hogy az 15–29 fiatalok egyrészt önmagukban heterogének és korcsoportok alapján jól elkülönülõ médiafogyasztási szokásokkal rendelkeznek, amelyeket egyaránt magyarázhatunk a családi és munkaerõpiaci helyzet, valamint az infokommunikációs eszközök szocializáló hatásával. Az Ifjúság2004 adatbázisában az idõsebb korcsoportok felé haladva csökken a számítógéppel rendelkezõ háztartások aránya, a legfiatalabb 15–19 éves korcsoport kétharmadának (67%) van otthon számítógépe, az idõsebbek csupán felének (49%), a legfiatalabbak több, mint negyedének (27%) van otthonában internetkapcsolat, ezzel szemben az idõsebbek csupán ötödének (21%) van otthon internete. Az ifjúság ugyanakkor egységes és megkülönböztetett helyzetben is van, ami világosan megmutatkozik a nemzetközi hozzáférési és használati indexeket vizsgálva, ahol Magyarország – a lakosság egészét tekintve – rendre rosszul szerepel, ugyanakkor a korosztályos bontások szerint az ifjúság együtt mozog a globális változásokkal. Összességében a magyar társadalom mintegy négytizede használ számítógépet, mintegy harmada használja az internetet (Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés 2006), ugyanakkor fiatalok többsége (tízbõl hét) számítógépezik, illetve közel ugyanennyien interneteznek (Ifjúság2004). A nemzetközi és a hazai kutatási tapasztalatok egyaránt arra engednek következtetni, hogy az ismert médiastruktúra átalakulóban van. A televízió uralta médiavilág pozíciói meggyengültek, a változást a fiatalok eltérõ médiafogyasztási szokásai indukálják, ahol az internet szerepének növekedése elsõsorban a televíziónak, illetve az újságolvasásnak teremt komolyan veendõ konkurenciát. Bár a médiafogyasztás, illetve a médiumtípusok fontosságának megítélése az életkorral csak nagyon ritkán mutat lineáris kapcsolatot, ugyanakkor a fiatalok viselkedése a legtöbb esetben lényegesen különbözik az idõsebbekétõl. A jövõre vonatkozó kérdések a következõk: a holnap fiataljai milyen új szokásokat hoznak magukkal, illetve a ma fiataljainak
90
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
szokásai mennyiben változnak meg az életkoruk növekedésével? Don Tapscott az eltérõ szokásokból táplálkozó generációs feszültségek kimenetelének négy lehetséges útját látja ezek közül kettõ konfliktusos (hidegháború, nemzedéki robbanás) kettõ pozitív (békés egymás mellett élés, behuzalozott társadalom), bármelyik valósuljon is meg, hosszútávon a net generációja mindenképpen sikerre van ítélve.
Jegyzetek 1 A WIP az internet társadalmi hatásainak vizsgálatára szervezõdött széleskörû nemzetközi kutatási program, amelyet 1999-ben a kaliforniai UCLA Center of Communications Policy és a szingapúri NTU School of Communications Studies kezdeményezett. A WIP jelentõsége számos szempontból egyedülálló. Egyrészt a szokásos internetes kutatások témakörén túlmutató attitûd-, érték- és viselkedésváltozók szerepeltetésével mélyebb értelmezéseket tesz lehetõvé, másrészt a vizsgálat kiterjed az internetet nem használó személyekre is, ezáltal kívánja feltérképezni a távolmaradás okait. Harmadrészt a vizsgálat nemzetközi, longitudinális, emellett panel jellegû, amely nemzetközi összehasonlítást, illetve évenkénti összehasonlítást tesz lehetõvé. Magyarország 2001 óta vesz részt a WIP projektben. Az azóta eltelt idõszakban eddig öt adatfelvételre került sor, azonban a 2005ös adatbázisból anyagi okokból kimaradtak a médiafogyasztásra vonatkozó kérdések. 2 Extrém esetnek tekintettük az évi 100 vagy annál több elolvasott könyvet. Ez mindössze az esetek kevesebb mint egy százalékát teszik ki. 3 A kérdezettek összesen három lapot említhettek, ezek jobbára ugyanazok voltak, csak más sorrendben. 4 Ennyien vannak azok, akik legalább havonta egyszer-kétszer lapozgatnak ilyen újságokat. 5 Az AGB Hungary által 2005 januárjában végzett felmérés szerint a 13-17 évesek naponta átlagosan valamivel több, mint 3 órát töltenek a televízió elõtt, a 18-29 évesek 3 és fél órát a 30–39 évesek 4 és háromnegyed órát, a 40–49 évesek közel 5 és fél órát, az 50 felettiek napi átlaga több mint 6 és fél óra. A mûszeres mérés eredményei eszerint ellentmondani látszanak a
oruk eltérõ szokázültségek kiját látja ezek békés egymás dalom), bárútávon a net re van ítélve.
uisz14-2 tarsdlm.qxd
9:45
Page 91
Ifjúsák és társadalom 6
7
8
atásainak vizsû nemzetközi aliforniai olicy és a mmunications IP jelentõsége ló. Egyrészt a émakörén túlésváltozók szeet tesz lehed az internetet ltal kívánja fela nális, emellett i összehasonlínlítást tesz lea vesz részt a dõszakban edzonban a 2005kimaradtak a
10
i 100 vagy anmindössze az ékát teszik ki. apot említhetltak, csak más
11
9
alább havonta
nuárjában végsek naponta átórát töltenek a 3 és fél órát a d órát, a 40–49 0 felettiek napi mûszeres mérés ani látszanak a
2006. 12. 01.
12
saját bevalláson alapuló adatoknak. (AGB Hungary, 2005) Friss kutatások is beszámolnak az új média szerepének bõvülésérõl az ifjúság körében (pl.: Media Center által készített 2006-os kutatás www.mediacenter.org). A videojátékok esetében olyan szûk a használói kör (fõleg az idõsebb korosztályok esetében), hogy kevéssé alkalmas elemzésre, azonban az a megállapítás, hogy a fiatalokra inkább jellemzõ ez a tevékenység, mint az idõsebbekre az adatok alapján is elfogadható. Az egyes médiumtípusok fogyasztásának gyakoriságát és a kor összefüggéseit, kereszttábla elemzéssel vizsgáltuk. A vizsgálat a lineáris regresszió elemzés módszertanán alapul, azzal a specifikációval, hogy a magyarázó kor változót két évenként dummyztuk. A módszer több okból is praktikus, egyrészt ebben az esetben lehetõségünk volt referencia kategóriát (a sokszor felemlegetett „mai fiatalok” – a 14–17 évesek) kialakítani, másrészt a módszer felszínre tudja hozni, hogy a médiafogyasztás kapcsolata nem feltétlenül lineáris a korral, harmadrészt pedig ezzel az eljárással a regresszió normalitás igényét is sikerült csökkenteni. A regresszió elemzésbõl megtudjuk, hogy átlagosan hány órát fogyasztják az adott médiumot „a mai fiatalok”, illetve a többi korcsoport mennyivel és milyen irányban tér el ettõl, illetve, hogy ez az eltérés tekinthetõ-e statisztikailag szignifikánsnak. Az említett korosztályok képviselik a generációs töréspontokat, ez nem jelenti azt, hogy nem fordulhat elõ, hogy egyes korcsoportok „kilógnak a sorból”. A töréspontok azt mutatják meg, hogy melyik korcsoporttól kezdve változik egyértelmûen a médiafogyasztás mintázata. A fontosság megítélését egy 1-tõl 5-ig terjedõ skála segítségével végezhették el a kérdezettek, ahol az 1-es kategória jelentette, hogy az adott médium „egyáltalán nem fontos”, míg az 5-ös azt, hogy „nagyon fontos”. A fentiek mellett a helyi közösségek, valamint a család és közeli barátok fontossága is szerepel a kérdõívben, ezek megítélésével jelen írásban nem foglalkozunk. Az egyes médiumok megítélése szórakozás, illetve információszerzés szempontjából meglehetõsen együtt jár, ezért közös „nevezõjük” azaz a fontosság alapján összevontuk õket. (Médiumtípusonként a
fontosság megítélése rendre 0,7-0,8-as korrelációs együtthatókkal szerepel, ami eléggé meggyõzõ ahhoz, hogy aggregáltjukkal dolgozzunk tovább.) 13 A fontosság megítélését jelzõ aggregált változók standardizáltak, ez a tulajdonság az ábrázolhatóság miatt különösen elõnyös, ha azt akarjuk bemutatni miként térnek el a mintabeli fõátlagtól az egyes korcsoportok.
Irodalom Bárdosi–Lakatos–Varga: A kultúra helyzete Magyarországon. Magyar Mûvelõdési Intézet, 2004. Bauer Béla–Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság2004 Gyorsjelentés. Mobilitás, 2005. A teljes jelentés letölthetõ innen: http://www.mobilitas.hu/?m=4&m_op=view&kid=10 Don Tapscott: Growing up Digital. The Rise of the Net Generation. McGraw-Hill, 1998. Farkas Tímea: Mindenevõk és kocaolvasók. Népszabadság Online, 2005. február 19. Hunyadi Zsuzsa: A budapestiek kultúrálódási szokásai. Magyar Mûvelõdési Intézet–MTA Szociológiai Kutatóintézet, 2004. Ian Jukes: UNderstanding Digital Kids (DKs). The InfoSavvy Group, 2005. Laki László–Szabó Andrea–Bauer Béla (szerk.): Ifjúság2000 Gyorsjelentés. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 2001. Marc Prensky: Digital natives, digital imigrants. NBC University Press, 2001. Magyar Információs Társadalom Stratégia. Informatikai és Hírközlési Minisztérium, 2003. A teljes stratégia letölthetõ innen: http://www.ihm.gov. hu/strategia Pintér Róbert: A hagyományos és az új média kapcsolata: tévénézés, konvergencia és digitális szakadék. In: Z. Karvalics László–Dessewffy Tibor (szerk.): Internet.hu – A magyar társadalom digitális gyorsfényképe. Budapest: Aula, 2003. Pintér Róbert: A hazai médiafogyasztás (át)alakulása az Internet tükrében. In: Internet.hu – A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 2. Gondolat–Infonia, 2005, 153–186. Pintér Róbert–Székely Levente: Bezzeg a mai fiatalok – a tizenéves korosztály médiafogyasztása a többségi társadalom tükrében. In: Internet.hu – A magyar társadalom digitális gyorsfényképe 3. (megjelenés alatt)
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
91
uisz14-2 tarsdlm.qxd
2006. 12. 01.
9:45
Page 92
Ifjúsák és társadalom Székely Levente: Másvilág – Fiatalok az információs társadalomban. In: Új Ifjúsági Szemle, (megjelenés alatt) Székely Levente: Magyar szó a végeken. In: Új Ifjúsági Szemle, 3. évf. 2. szám, 2005. A teljes tanulmány letölthetõ innen: http://www. uisz.hu/docs/uisz7-31_SzL.pdf Találkozások a kultúrával 5 – Olvasási szokások. Magyar Mûvelõdési Intézet, 2004. A média szerepe a gyerekek fejlõdésében. http://www.mindentudas.hu/kosa/20041108kosa.html Letöltve: 2006.07.01 A Névshowrral példálóznak a médiakutatók – Privátbankár http://www.privatbankar.hu/html/cikk/kommentar. php?kommentar=13552 Letöltve: 2006.07.14 A tévétõl a net felé fordulnak az emberek – SG.hu http://www.sg.hu/cikkek/45400/a_tevetol_a_net_fele_ fordulnak_az_emberek Letöltve: 2006.07.14 Beke Károly: Egyre kevesebb könyvmoly. Békés Megyei Hírlap http://www.bmhirlap.hu/index.php?apps=cikk&d =2006-04-07&r=7&c=504333 Letöltve: 2006.07.13 Csökken a nyomtatott sajtó jelentõsége, a kiút az Internet. SG.hu http://www.sg.hu/cikkek/40736/csokken_a_nyomtatott_sajto_jelentosege_a_kiut_az_internet Letöltve: 2006.07.14 Egyre több gyerek lóg a hálón. SG.hu http://www.sg.hu/cikkek/45755/egyre_tobb_gyerek_log_a_halon Letöltve: 2006.07.14 Egyre többet költünk szórakozásra. SG.hu http://www.sg.hu/cikkek/45462/egyre_tobbet_koltunk_ szorakozasra Letöltve: 2006.07.14 Elektronikus barlangokban cseperedik a digitális generáció. SG.hu
92
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
http://www.sg.hu/cikkek/45069 Letöltve: 2006.07.14 Felmérés a tévénézési szokásokról. MKM http://www.media-kabel-muhold.hu/menu.php?main= aktualis&sub=20051221_hir_aktualis72 Letöltve: 2006.07.14 Funkcionális analfabétizmus fenyeget Magyarországon. Index http://index.hu/politika/belfold/funkci0705/ Letöltve: 2006.07.14 Magyarországon a legtöbb a digitális analfabéta. FigyelõNet http://www.fn.hu/index.php?id=7&cid=136665 Letöltve: 2006.07.14 More likely to have a mobile, use the net, listen to radio and read papers: it’s the girl. Guardian http://technology.guardian.co.uk/news/story/0,,176 6326,00.html Letöltve: 2006.07.14 Nemzetközi médiafogyasztási szokások. Mediainfo.hu http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=5693 Letöltve: 2005.06.20 NOP World Culture Score(TM) Index Examines Global Media Habits http://www.marketresearchworld.net/index2.php?op tion=com_content&do_pdf=1&id=102 Letöltve: 2006.07.15 Parents Love and Hate the Internet http://www.emarketer.com/Article.aspx?1004011 Letöltve: 2006.06.13 Ugyanannyit neteznek és tévéznek a tinédzserek. Mediainfo http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=7406 Letöltve: 2006.06.10 USA: a PC lenyomja a tévét a gyerekeknél. Origo http://www.origo.hu/techbazis/hardver/20060612us aa.html Letöltve: 2006.06.12
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
P é t e r Pe t r a
Page 93
Ifjúsák és környezet
Szolnok város ifjúságának helyzete – 2005 H Á T T É R TA N U L M Á N Y A V Á R O S I I F J Ú S Á G I K O N C E P C I Ó A K T U A L I Z Á L Á S Á H O Z 1
1. A kutatás célja és elõzményei A kutatás Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata által az Ifjúsági és Sport Minisztériumhoz beadott „A helyi önkormányzatok gyermek és ifjúsági feladatai ellátásának kiegészítõ támogatására” pályázat keretében valósult meg. A tanulmány azzal a céllal készült, hogy megalapozza „Szolnok Város Ifjúsági Koncepciójának” aktualizálását. A kutatás közvetlen elõzménye volt a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség által elvégzett szolnoki közösségi felmérés. A közösségi felmérésrõl készült rövid jelentés anyagának eredményei alapján több felmerülõ problémát kérdésként beépítettünk a „Szolnoki identitás, közélet” címû fejezetbe.2
a szolnoki fõiskolásokat is megkérdeztük –mivel a közösségi felmérés során egyértelmûen kiderült, hogy õk sok szempontból speciális rétege a város ifjúságának – önkéntes csoportos önkitöltõs módszerrel. Harmadrészt postai úton küldtünk kérdõíveket annak a korcsoportnak, akik már nem tanköteles korúak (19–30 éves szolnoki lakosok). A minta összetétele a következõképp alakult: A megkérdezettek az iskolarendszerben elfoglalt helyük szerinti megoszlása: 19% általános iskolás, 51% középiskolás, 21% fõiskolás vagy egyetemista, 9% nem tanul. Az életkori csoportok a következõképp alakultak: 12–14 évesek: 15%, 15–18 évesek: 46%, 19–30 évesek 39%. 1. táblázat. Állandó lakóhely (%)
2. Mintavétel A kutatás célcsoportja a Szolnokon élõ illetve tanulmányai miatt ide kötõdõ 12–30 éves korcsoport volt. A kutatást 1000 fõs mintára terveztük. Az általunk végzett vizsgálat abban tért el a hasonló ifjúságkutatásoktól, hogy nem csak iskolai (és azon belül középiskolai) korosztályt kérdeztünk meg, hanem az idõsebb általános iskolásokat (6-8. osztályosokat) is, illetve a mintában vettünk egy olyan csoportot is, akik már nem iskolás korúak, de az ifjúságpolitika szempontjából õk is ifjúnak számítanak (19–30 éves szolnoki fõiskolások, illetve szolnoki lakosság). Ezért a mintavétel során három merítést alkalmaztunk. Egyrészt az iskolarendszerben kérdeztünk a hagyományos osztályokra épülõ csoportos önkitöltõs kérdõívezéssel. Másrészt
A minta 16%-át alkotó postai kérdõívesekbõl 9% érték maradt a „nem tanulók” között, azaz a postán megkeresettek majdnem fele (44%) nem lépett még ki az oktatási rendszerbõl. Ez a tendencia megfigyelhetõ az országos kutatások eredményeiben is. Az Ifjúság2000 és Ifjúság2004 országos kutatások eredményei az oktatás folyamatos expanziójáról számolnak be. Ennek egyik vetülete az, hogy növekszik a 25–30 éves korosztály részvételi aránya az oktatási rendszerben. Más oldalról úgy is megfogalmazhatjuk a jelenséget, hogy
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
93
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 94
Ifjúsák és környezet kitolódik az ifjúság tanulói státuszának idõtartama, azaz késõbb kezdik a független, önálló életet. Ugyanakkor arra is egyre több példa van, hogy munkavállalás mellett térnek vissza a fiatalok az „iskolapadba”.
3. Összehasonlító elemzések A kutatás eredményeinek árnyaltabb értékeléséhez összehasonlító vizsgálatokat végeztünk több, a témához kapcsolódó korábbi kutatás eredményét is feldolgozva. A továbbiakban az egyes kutatásokra azok rövidített nevével utalunk. 2. táblázat. Az összehasonlító elemzések fõbb mutatói
10 százaléka jut gimnáziumba. A legalacsonyabb iskolázottságú szülõi csoport gyermekeinek több mint egyharmada (37%) érettségit nem adó szakiskolában tanul tovább. Azt viszont meg kell itt jegyezzük, hogy ez az arány öt évvel ezelõtt még kétszer ennyi volt (67%). Az utóbbi évek oktatáspolitikájának következtében kibõvült szakközépiskolai képzés leginkább az alacsony iskolázottságú szülõi csoport gyermekeit érintette pozitívan: 29rõl 53 százalékra nõtt részvételi arányuk az érettségit is adó szakképzésben. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a felsõfokú képzés expanziója nem gyakorolt áttörõ hatást az alacsony iskolázottságú szülõi háttérrel induló csoportra: a felsõfokú képzésre leginkább felkészítõ gimnáziumi képzés még mindig csak minden tizedik gyermeknek adatik meg ebbõl a csoportból. 1. ábra. Az apa iskolai végzettségének hatása a gyermek képzettségére
4. Eredmények 4.1. Személyes és családi jellemzõk Az elmúlt évek ifjúságkutatásainak tanulságai szerint a szülõk iskolai végzettsége erõsen meghatározza azt, hogy a gyermek a kötelezõ általános iskolai tanulmányok után folytatja-e, és ha igen, akkor milyen iskolatípusban folytatja tanulmányait. Ezt a tendenciát igazolják a mi adataink is. Míg a diplomás szülõk gyermekeinek 70 százaléka gimnáziumba jár, addig a maximum 8 osztályt végzett szülõk gyermekeinek csak
94
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
A 2000. évi vizsgálat (Szolnoki középiskolások 2000) eredményeivel összehasonlítva azt láthatjuk, hogy minden csoportban megnõtt a gimnáziumban továbbtanulók aránya. A diplomás szülõk gyermekeinél radikális ez a növekedés: 53-ról 70 százalékra. A maximum nyolc osztállyal rendelkezõ szülõk gyermekeinél több mint kétszer annyian járnak ugyan gimnáziumba, de ez az arányszám még mindig csak 10 százalék! Ugyaneb-
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 95
Ifjúsák és környezet ben a csoportban viszont a szakiskolai képzést részben „leváltotta” az érettségit is adó szakközépiskolai képzés. A maximum nyolc osztályt végzett szülõknél a szakközépiskolába jelentkezés megduplázódott, s ez tesz ki több mint 50%-ot, ami azért jelentõs pozitív változás, mert míg 2000-ben 33 százalékuk szerzett érettségit, addig öt év múlva ez már 63 százalék. Késõbb részletesen tárgyaljuk, hogy milyen összefüggés van a szülõ iskolai végzettsége és a gyermek tanulmányi teljesítménye között. Itt csak annyit vetítünk elõre, hogy felsõfokú képzettségû szülõi háttérrel már az általános iskolában óriási elõnyre tesznek szert a diákok. A jó tanulók (legalább 4-es átlag) 43 százalékának felsõfokú végzettségû az apja. Ebben az egy adatban is megmutatkozik az a nagyon erõs kontraszelektív hatás, ami már az általános iskolai tanulmányok során érvényesül, s ami az alacsonyabb iskolázottságú családból érkezõk nagy részét rögtön az iskolai pálya elsõ lépcsõjénél elzárja a felsõfokú tanulmányoktól. Ugyanakkor a szolnoki középiskolások családi háttere átlagosan még mindig jóval elõnyösebb, mint a teljes megyéé. (JNSZM-i középiskolások (2005)) És itt ne felejtsük el, hogy a megyei mintába a szolnoki adatok is beletartoznak! JászNagykun-Szolnok megyében minden második középiskolás apja szakmunkás végzettségû, míg Szolnokon minden harmadiké. A felsõfokú végzettségû apák tekintetében is jelentõs különbség van: a megyében 14%, Szolnokon 26% az arányuk. 3. táblázat. Szülõk iskolai végzettsége a szolnoki és a megyei középiskolások csoportjában 2005. évben
Ezekbõl az adatokból határozottan látható az elmúlt öt év alatt történt változások bizonyos szempontból pozitív iránya. Ugyanakkor azt is megmutatják, hogy mely csoportok szorulnak még mindig fokozott figyelemre, támogatásra. Az országos ifjúsági helyzetjelentés (Ifjúság 2004) is rámutat az oktatási rendszer expanziójának erre az egyenetlenségére. A társadalmi hátterû iskolázási különbségek még mindig meghatározzák a fiatalok iskolázási, és ezzel együtt munkába állási esélyét. A felsõfokú oktatás expanziója az érettségizett szülõi háttérrel rendelkezõ fiatalokat érinti, az ennél alacsonyabb képzettségû családi háttérrel rendelkezõket kevésbé. Összefoglalva a fiatalok családi hátterérõl kapott információkat, azt mondhatjuk el, hogy az életút kezdetén adott családi háttér – s ezen belül elsõsorban a szülõk iskolázottsága – jelentõsen meghatározza a fiatal további tanulási és ezzel együtt késõbb majd a munkaerõ-piaci lehetõségeit. Az utóbbi években történtek bizonyos csoportokat – az érettségizett szülõk gyermekeit – érintõ pozitív változások, akik most nagyobb eséllyel jutnak be a felsõoktatásba. De a legalacsonyabb iskolázottságú háttérrel rendelkezõ fiatalok között ezen a téren nem történt elmozdulás.
4.2. Kapcsolatok A következõ kérdéscsoport arra irányult, hogy feltérképezzük a válaszadók érzelmikapcsolati hátterét. Háromféle kérdést tettünk fel arra vonatkozólag, hogy van-e a kérdezettnek olyan személy az életében, akivel feltétel nélküli bizalmi viszonyban van. Mindhárom kérdésre a válaszadók legalább 80 százaléka válaszolt igennel. Az 1998-as megyei felmérés (JNSZM-i középiskolások (1998)) eredményeivel szinte azonos eredményeket láthatunk a középiskolás csoportban. A „Van-e olyan barátod, akivel megosztod a számodra legfontosabb problémákat” kérdésre 1998-ban a megyei középiskolások 92 százaléka felelt igennel, itt ez az arány 91 százalék. A párkapcsolattal nem rendelkezõ középiskolások aránya is szinte
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
95
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 96
Ifjúsák és környezet megegyezik a két mintában: 98-ban 55%, 2005-ben 54%. 2. ábra
A nem tanulók csoportjának érzelmi-kapcsolati háttere sajátosan átalakul a saját korosztályukon belül, ami szoros összefüggésben van az átformálódó napi tevékenység-struktúrával. Közöttük nagyobb azok aránya, akik nélkülöznek egy igazán jó baráttal való kapcsolatot. Ugyanakkor a másik oldalon több idõt töltenek a családon belüli közös tevékenységekkel. A késõbbi fejezetekben pedig azt láthatjuk, hogy erre a csoportra jellemzõ egy átlagnál magasabb igény a közösségi életre. Õk reagáltak legérzékenyebben az ifjúsági közéletet fejlesztõ kérdésekre. (Bár nem szabad elfelejtkeznünk a kérdõív önkéntes visszaküldésébõl adódó lehetséges torzulásról: azaz, hogy eleve azok küldték vissza a kérdõíveket, akik fontosnak tartják az ifjúság helyzetének javítását.)
4.3. Iskola
A családi háttér gyakorlati összetartó erejére kérdeztünk rá a következõ kérdéssorral, melyben különbözõ közös tevékenységeket soroltunk fel, azt kérdezve, hogy ezek menynyire jellemzõk a válaszadó családjára. 4. táblázat. Mennyire jellemzõ a családodra? 100-as skála
96
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
A mintába kerültek 91 százaléka jár valamilyen oktatási intézménybe, ebbõl 97 százalék nappali tagozaton tanul. A tanulmányi átlageredménye a teljes mintának 3,8. E mutató szerint két csoportot hoztunk létre a mintán belül: a jó tanulók csoportját, akiknek tanulmányi átlaguk 4 vagy annál jobb (53%), és a gyengébb tanulók csoportját, akiknek 4 alatti tanulmányi átlaguk van (47%). A tanulmányi eredmény és a szülõ iskolai végzettsége között erõs összefüggés mutatható ki. Ha a három iskolai szinten végigkövetjük a felsõfokú szülõi háttérrel rendelkezõk teljesítményét, azt látjuk, hogy az általános iskolában a jó tanulók 43 százalékának, a gyengébb tanulók csupán 14 százalékának van magasan képzett szülõi háttere. Az is árulkodó adat, hogy a gyengébben tanuló általános iskolásoknak 42 százaléka – szemben a jó tanulók 17 százalékával – nem tudja megmondani az apja iskolai végzettségét. A jó tanuló középiskolások 64 százalékának, a gyengébben tanulók 41 százalékának van érettségizett családi háttere.
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 97
Ifjúsák és környezet 5. táblázat. A tanulmányi eredmény az apa iskolai végzettségének tükrében az iskolarendszer három szintjén
A fõiskolás csoport eredményei pedig azt mutatják, hogy aki eljut a felsõfokú képzésig, annak a szülõi háttér már nincs befolyással a tanulmányi teljesítményére. Aki tehát „túléli” a korai kontraszelekciót, az már fel tudja venni a versenyt az erõsebb családi háttérbõl érkezõkkel. A középiskolai intézményi típusok között is tapasztalhatunk jellemzõ különbségeket. A szakiskolákban gyengébben tanulók 60 százalékának nincs érettségizett szülõje. Ez az arány a szakközépiskolában 54%, gimnáziumban 45%. A szakközépiskolákban a családi háttérnek nincsen olyan erõs befolyása, mint akár a szakiskolákban, akár a gimnáziumokban. Ez is azt a pozitív tapasztalatot erõsíti meg, ami szerint a szakképzés kiterjesztése jótékony hatást gyakorol az alacsonyan képzett réteg mobilizációjára.
Az iskolában kapott különbözõ „szolgáltatásokról” is megkérdeztük a diákok véleményét. A 2000. évi felmérés hat kérdését változatlanul vettük át, és hozzáraktunk még négyet, amik a közösségi felmérés során problémás területként fölvetõdtek. A két felmérés eredményeinek kapcsolata kritikus képet mutat a középiskolások iskolájukról alkotott véleményérõl. Valamennyi kérdésben egyértelmûen rosszabbnak ítélik meg a helyzetet öt év elteltével. Kivéve talán a diákönkormányzatok mûködésével kapcsolatban nem olyan nagy arányú a negatív vélemények térnyerése. A nevelés színvonaláról és a diákjogok érvényesülésérõl 2005-ben alkotott vélemény átlaga 50 pont alatt van, ami azt jelenti, hogy alapvetõen nem elégedettek a diákok ezekkel a területekkel. 3. ábra. Mennyire vagy elégedett…? (100-as skálán mért érték)
6. táblázat. A tanulmányi eredmény alakulása az apa iskolai végzettségének metszetében a középiskola három típusában
Az összes kérdésre adott válaszok átlaga a teljes minta esetében, és az egyes iskolai csoportok esetében sem éri el az 50 pontot. Az egyes iskolai szinteken jellegzetes eltéréseket figyeltünk meg. Az általános iskolásoknál a technikai felszereltség, a menza és az iskolaújság/rádió kapott kevés pontot, a középiskolásoknál a nevelés, a menza és szintén az iskolaújság/rádió, a fõiskolásoknál pedig a nyelvoktatás.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
97
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 98
Ifjúsák és környezet A diákjogok érvényesülése mindhárom csoportban 42–45 körül mozog. Keresztmetszetként a tanulmányi teljesítményt vizsgáltuk, ahol szintén látható néhány tendenciózus véleménykülönbség. A gyengébb tanulók általában mindennel elégedetlenebbek, kivéve az iskolai menzát és tisztaságot. 7. táblázat. Mennyire vagy elégedett az iskoládban folyó alábbi dolgokkal? 100-AS SKÁLA ÁTLAGA a tanulmányi átlageredmény tükrében
tanulói élethelyzetben van. Amikor a foglalkozási helyzetre kérdeztünk rá, 168 válaszadóból 88-an válaszolták, hogy dolgoznak, 48-an, hogy tanulnak, és 21-en, hogy munkanélküliek. A dolgozók és tanulók csoportja részben átfedi egymást: 105-en mondták hogy van munkahelyük. Mivel igen kicsi ennek a részmintának az elemszáma, részletesebb elemzésbe nem bocsátkoztunk. Teljes képet csak egy reprezentatív lakossági mintavétellel és kérdezõbiztosi lekérdezéssel folytatott kutatás adhatna. Ebben az esetben viszont mást veszítenénk el: a nagy számú bejáró és kollégista tanulói csoport maradna ki.
4.5. Szabadidõ
Azt hiszem, nem mondunk túl merészet, ha a fenti adatok alapján azt állítjuk, hogy a diákok iskolával kapcsolatos „bizalmi mérlege” az eltelt öt évben átbillent a negatív oldalra. Azt is látnunk kell, hogy ez a jelenség általános: megjelenik az oktatási rendszer valamennyi metszetében, kisebb aránybeli különbségekkel. A különbözõ iskolai szinteken, az egyes iskolatípusokban, a tanulmányi teljesítmény szerint, a családi háttér szerint nem mértünk jelentõs véleménykülönbségeket. Fontos megjegyezni azt is, hogy ez a bizalomhiány nem biztos, hogy egyenes összefüggésben van az iskola szolgáltatások valós minõségével. Az elégedetlenség, a kritikus hozzáállás, a megrendelõi vagy fogyasztói tudat – mint életérzés, vagy értékrend – több kérdéskörrel kapcsolatban is megfogalmazódott.
4.4. Munka Ahogy már a bevezetõ részben is jeleztük, ennek a csoportnak is egy nagyobb része még
98
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Az ötödik fejezet kérdéssora azt vizsgálja, hogy a válaszadó mivel tölti, illetve mivel töltené szívesen az – élethelyzettõl függõen – iskolai vagy munkahelyi vagy családi kötelmeken kívüli szabad idejét. Ezekbõl az adatokból következtethetünk a napi/heti/havi idõbeosztásra is, bár ez nem helyettesíthet egy csak erre irányuló idõmérleg-vizsgálatot. Másrészt viszont képet kaphatunk a kérdezettek kulturális, szabadidõs preferenciáról is. Az elsõ kérdéssorban különféle tevékenységeket soroltunk fel, és azt kérdeztük, milyen gyakorisággal végzik ezeket. A látványosabb eredmény érdekében itt is a 100 fokozatú skálázás módszerét alkalmaztuk.3 Az alábbi ábra a megkérdezett középiskolások megoszlását mutatja az egyes válaszlehetõségek között. (4. ábra) A másik kérdéscsoporttal arra kérdeztünk rá, hogy milyen gyakran látogatnak egyes intézményeket. A feldolgozás módszere az elõzõ kérdésével azonos, tehát a 100-as skála értékeit a fentiekben leírtak szerint értelmezhetjük ebben az esetben is. (5. ábra) Ezeket a kérdéssorokat több kutatás eredményeivel is össze tudtuk vetni. Az összehasonlítás során a két kérdéssorból kiválogattuk azokat, melyek eredményeire más kutatásokban is ráleltünk. Ezek alapján csak a legjellemzõbb különbségekre, tendenciákra mutatunk rá. A korábbi kutatások a két fenti ábra által mutatott kétféle módszer valamelyikével
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 99
Ifjúsák és környezet 4. ábra. Milyen gyakran csinálod a következõ dolgokat? KÖZÉPISKOLÁS MINTA (válaszok megoszlása (%)
konkrét gyakorisági fogalmak elõfordulásának százalékában. 8. táblázat. Milyen gyakran csinálod a következõ dolgokat? Milyen gyakran jársz a következõ helyekre? (100-AS SKÁLA)
5. ábra. Milyen gyakran jársz a következõ helyekre, programokra? (teljes minta)
dolgoztak, ezért bizonyos adatokat az elsõ szerint, azaz a 100-as skálán mért érték szerint tudunk összevetni, más adatokat pedig a
Nem meglepõ, hogy a számítógépezésre fordított idõ az utóbbi hét évben jelentõsen megnövekedett. A hagyományos kulturális helyszínek – mint a színház, a könyvtár, a múzeum – látogatottsága, ha kis mértékben is, de csökkent. Nem jellemzõ, hogy a középiskolások havi rendszerességgel eljutnának ezekbe az intézményekbe. A tanulásra fordított idõ továbbra is nagyon meghatározó, bár valamelyes csökkenést itt is láthatunk a 98-as felmérés óta. Amire viszont több idõt fordítanak a fiatalok, azok a különbözõ kötetlen társas együttléti formák. Az úgynevezett beszédcselekvési helyszínek látogatottsága határozottan megnövekedett: ilyenek a kocsmák, nevezzük azt sörözõnek, borozónak, pizzériának, étteremnek… Ahová be lehet ülni beszélgetni.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
99
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 100
Ifjúsák és környezet Másik tendencia az, hogy a sportolásra is több idõ jut már, bár átlagosan még nem közelíti meg a heti rendszerességet. Amint a számokból láthatjuk, a 2005-ös megyei és a városi minta közti legszembetûnõbb – bár nem túl jelentõs – különbség az, hogy a városi fiatalok többet járnak „kocsmába”, a megyei mintában pedig körülbelül ugyanilyen aránnyal gyakrabban járnak kirándulni. Ebben a kutatásban a Szolnokon élõ és a bejáró fiatalok között nincsen meg ez a különbség, a bejárók életvitele inkább hasonlít a szolnokiakéhoz, mint a megyei mintához. Arról is megkérdeztük a fiatalokat, hogy mire szánnának több idõt, ha lehetõségük lenne rá. Az elsõ kérdéssort ismételtük meg, s ebbõl maximum három választást engedtünk meg. Az értékelésnél azt vizsgáltuk, hogy a válaszolók hány százaléka nevezte meg az egyes idõtöltési formákat. Magasan a legtöbb említést (47%) a „barátaimmal lennék” kapta, s ez megerõsíti azt az értelmezésünket, hogy a különbözõ vendéglátó-ipari egységekbe nem feltétlenül inni, hanem beszélgetni, együtt lenni járnak a fiatalok. Azt látjuk, hogy a fiatalok jobban preferálják az olyan helyeket, ahová be lehet ülni egy kötetlen beszélgetésre, mint a hagyományos kulturális helyszíneket. A fiatalok szabadidõs tevékenység-szerkezetérõl azt mondhatjuk el, hogy meghatározó összetevõje az informális baráti együttlét. A szabadidõs helyszínek közül pedig – ezzel összefüggésben – meghatározók a különbözõ beszéd-cselekvési helyszínek, és a kötetlen baráti együttlétre szintén nagyon alkalmas szabad levegõs kirándulások. Formális szervezeti tagság leginkább a különféle sportegyesületekhez, sportklubokhoz köthetõ, s általában is a fiatalok több idõt szeretnének tölteni sportolással. Inkább népszerûnek mondhatók még a különbözõ környezetvédelemmel, (állatvédelemmel) foglalkozó és a jótékonysági, segítõ szervezetek.
olyan mindenre kiterjedõ részletességgel, ahogy az az utóbbi évek ifjúságkutatásaiban megjelenik. Ezen kívül további kérdésekkel mértük fel az egészséges életmód napi/heti/havi ritmusba épülõ részét: a rendszeres reggelizést, testmozgást, az orvoshoz járást. Végül pedig különbözõ pszichoszomatikus tünetekrõl kérdeztük meg, milyen gyakran tapasztalja azokat a kérdezett. A kutatás során drognak tekintettünk minden legális vagy nem legális pszichoaktív szert, amiknek közös jellemzõje, hogy a szervezetbe jutva nem kívánt hatásuk lehet. A dohányzással kapcsolatban legfontosabb változás az, hogy már nem érzékelhetõ az a nemek közti különbség, ami öt éve még kimutatható volt. A lányok és a fiúk 2005-ben nagyjából ugyanolyan lelkesedéssel szívják a cigarettát. A tanulmányi eredmény mentén mutatkozó különbség viszont továbbra is fennáll. A gyengébb tanulók többet cigarettáznak, mint a jobban tanulók. A megkérdezett általános iskolások fele már próbálta a cigarettázást, sõt egytizedük legalább alkalmanként rágyújt. A középiskolások és a nem tanulók egyharmada, a fõiskolások egynegyede tekinthetõ rendszeres dohányosnak. Azt, hogy a nem tanulók 42 százaléka soha nem gyújtott rá, inkább tekinthetjük a szelektív memória hatásának, mint generációs jellemzõnek. Náluk ugyanis feltûnõen alacsony a „már próbáltam” válaszok aránya. 9. táblázat. Milyen gyakran fogyasztod az alábbi drogokat? (SORSZÁZALÉK)
4.6. Életmód Ebben a részben a szolnoki fiatalok életmódjával, egészségi állapotával foglalkozunk. Itt kérdeztünk rá a különbözõ drogok fogyasztásának rendszerességére, bár koránt sem
100
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
A legelterjedtebb drogfajta az alkohol: a válaszadók több mint négyötöde – az általános iskolásoknak is több mint a fele – ivott már alkoholt. A középiskolások között is – akik elvileg saját maguk nem vásárolhatnak alkoholt – nagyon
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 101
Ifjúsák és környezet magas a legalább alkalmankénti ivók aránya (76%). Az általános iskolások egynegyede vallja magát alkalmankénti ivónak. A felsõfokú oktatásban résztvevõk közül a 10 százalékot sem éri el azok száma, akik soha nem fogyasztottak alkoholt, és közülük a legmagasabb a rendszeres alkohol fogyasztók aránya is (10%). Igen magas arányban találhatók közöttük az alkalmankénti fogyasztók. A dohányzással összehasonlítva nem mondhatjuk el, hogy az alkoholfogyasztás is függene az iskolai eredménytõl. Jobb és gyengébb tanulók nagyjából egyenlõ aránnyal nyúlnak a pohárhoz. 10. táblázat. Milyen gyakran fogyasztod az alábbi drogokat? (SORSZÁZALÉK)
A kávézás népszerûsége is növekszik a középiskolás korosztály körében. Míg 2000-ben 12 százalék volt a rendszeres fogyasztók aránya, addig most 21 százalék. A gimnazisták valamelyest kevésbé élnek kávéval, mint a szakiskolások és a szakközépiskolások. Ez valószínûleg azzal függ össze, hogy az alkalmi kávéfogyasztás inkább jellemzi a gyengébb tanulókat, mint a jobb tanulókat. Az általános iskolások több mint fele fogyasztott már valamilyen rendszerességgel kávét, igaz, hogy a rendszeres fogyasztók aránya csak 7 százalék. A kávét nem fogyasztók közel azonos arányban szerepelnek a fõiskolások és középiskolások között, a naponta kávézók aránya pedig megegyezik ebben a két csoportban. A rendszeres kávéfogyasztók az oktatásban nem résztvevõk közül kerülnek ki a legmagasabb arányban. (45%).
11. táblázat. Milyen gyakran fogyasztod az alábbi drogokat? (SORSZÁZALÉK)
Az energia ital az általános iskolások körében a legkedveltebb pszichoaktív szer, mindössze 28 százalékuk nem ivott még soha ilyet. Ennek a terméknek az utóbbi években történt piacra dobása okozhatja azt, hogy az idõsebb korosztályokban kevesebb a kipróbálók aránya. A középiskolások közül egyértelmûen a szakiskolásokra és a szakközépiskolásokra jellemzõ az alkalmankénti és rendszeres energiaital fogyasztás, csakúgy, mint öt évvel ezelõtt. Egyik korosztályban sem jellemzõ az energia italok rendszeres fogyasztása. A legnagyobb arányt valamennyi vizsgált csoportban az alkalmankénti fogyasztók képviselik, közülük is a nem tanulók körében vannak legkevesebben az alkalmankénti fogyasztók. 12. táblázat. Milyen gyakran fogyasztod az alábbi drogokat? (SORSZÁZALÉK)
Az orvosi utasítás nélkül szedett altató vagy nyugtató a fõiskolások körében a leginkább elterjedt, 9 százalékuk alkalmankénti fogyasztónak mondja magát. A többi csoportban pedig – még az általános iskolásoknál is – 6 százalék a legalább alkalmanként gyógyszert használók aránya.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
101
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 102
Ifjúsák és környezet 13. táblázat. Milyen gyakran fogyasztod az alábbi drogokat? (SORSZÁZALÉK)
A nem legális drogok közül az úgynevezett könnyû drogokat próbálják ki a legtöbben. A középiskolások 23 százaléka, a fõiskolások 27 százaléka próbált már valamilyen könnyû drogot. A kemény drogok kipróbálása korántsem olyan elterjedt, mint a könnyû drogoké, a legmagasabb arányt a középiskolásoknál mértünk: 5 százalékot. Szintén alacsony a szipuzók aránya, körülbelül a kemény drogokat kipróbálókkal egyezik meg. 14. táblázat. Milyen gyakran fogyasztod az alábbi drogokat? (SORSZÁZALÉK)
15. táblázat. Milyen gyakran fogyasztod az alábbi drogokat? (SORSZÁZALÉK)
16. táblázat. Milyen gyakran fogyasztod az alábbi drogokat? (SORSZÁZALÉK)
102
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Sokat elárul az az információ is a drogfogyasztási szokásokról, hogy hány évesen próbálják ki a fiatalok. A legális drogok többségének (dohány, alkohol, kávé, energia ital) kipróbálása és a szipuzás átlagosan 14 éves korra tehetõ. Az illegális drogok és az orvosi utasítás nélküli gyógyszer-szedés átlagosan 16 éves korban kezdõdik. Az egészséges életmód fontos része a rendszeres testmozgás. Az ajánlott heti többszöri alkalommal csak a kérdezettek fele mozog. Bár ez az eredmény magasabb, mint a 2004. évi országos átlag, ami 41 százalék. Sõt, a 2000-ben, Szolnokon mért eredményekhez képest is javulást láthatunk: akkor a középiskolások 16 százaléka volt napi sportoló, most 19 százalékuk. Azt láthatjuk, hogy minél idõsebb valaki, annál ritkábban szánja rá magát a testmozgásra. Míg az általános iskolások háromnegyed része mozog heti többször is, addig a középiskolásoknak már csak 57 százaléka, az idõsebbeknek pedig egyharmada. Mitõl függ még a sportolási hajlandóság? Függ például az apa iskolai végzettségétõl, és az anyagi helyzettõl. Minél képzettebb családból származik valaki, illetve minél jobb módúnak tartja valaki a családját, annál nagyobb a valószínûsége, hogy rendszeresen sportol. A következõ kérdésben különbözõ tüneteket soroltunk fel, és azt kérdeztük, milyen gyakran tapasztalja magán ezeket a válaszadó. Az eredményeket 100-as skálán értékeltük, ahol a 0 érték jelentése „soha”, az 50 érték jelentése a „ritkán”, a 100 érték jelentése a „gyakran”. 50 pont feletti értéket három tünet ért el. Leggyakoribb az idegesség (70), ami még az általános iskolásoknál is elég magas (64). 50 pont fölötti még a fejfájás és a kedvetlenség is valamennyi csoportban. Hogy mennyire elterjedtek ezek a tünetek, leginkább a soha válaszok aránya mutatja. Különösen figyelmeztetõek ezek az eredmények a 2000. évi országos felmérés eredményeivel összehasonlítva. Minden egyes tünet esetében jóval gyakoribb elõfordulást mutatnak az adataink. Az idegesség érzése a megkérdezetteknek pusztán 6 százaléka elõtt ismeretlen, 2000-ben 18 százalék volt ez az arány. Kedvetlenségrõl öt éve a válaszolók 69 százaléka számolt be, most 86 százalékuk.
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 103
Ifjúsák és környezet Fejfájásról korábban 74 százalék, most 82 százalék az említések aránya. A gyomor- vagy hasfájás elõfordulása 42 százalékról 77 százalékra nõtt. Tenyérizzadás korábban a válaszadók 38 százalékát, most 69 százalékát jellemzi. 2000-ben alvási nehézségei voltak a válaszolók 29 százalékának, 2005-ben 55 százalékának. A hányinger elõfordulása a korábbi 29 százalékról 47 százalékra nõtt.
A mi vizsgálatunk eredménye ezzel szemben azt mutatja, hogy a fiatalok többsége legalábbis részben fenntartásokkal kezeli a szülei értékrendjét. S ez a fenntartás a nem tanulók csoportjában a legerõsebb (66%) 6. ábra. Szüleid élete követendõ minta-e a Te számodra?*
17. táblázat. Milyen gyakran tapasztalod magadon a következõ tüneteket? SOHA VÁLASZOK ARÁNYA (%)
A fiatalok egészségügyi helyzetképe nem mentes némi ellentmondástól. Egyik oldalról emelkedik a különbözõ drogok kipróbálásának aránya és rendszeres fogyasztásának gyakorisága. Az alkoholfogyasztás a legelterjedtebb a fiatalok körében, de az alkoholfogyasztási szokásokat inkább az alkalmiság jellemzi. Kávét és cigarettát kevesebben fogyasztanak, de közülük több a rendszeres fogyasztók aránya. Van egy stabil réteg, akik már a középiskolában rendszeres kávéés cigarettafogyasztóvá válnak. Másik oldalról viszont emelkedést mutat a rendszeres sportolók aránya. A különbözõ pszichoszomatikus tünetek viszont drasztikusan megsokasodtak.
4.7. Értékek, vélemények Az ifjúság értékrendjével foglalkozó kutatások visszatérõ kérdése a szülõi értékrendhez való viszony. Az Ifjúság 2000 és 2004 országos felmérései azt mutatták, hogy a fiatalok egyre kevésbé kritikusak a szüleik értékrendjével szemben.
A fiatalok számára az életút során meghatározó, hol találnak maguknak megfelelõ munkahelyet. A megfelelõ munkahely kiválasztása soktényezõs folyamat. A következõ kérdéssorral a különbözõ választási szempontok fontosságára kérdeztünk rá. Az eredményeket 100 fokozatú skálára transzformáltuk és összevetettük az öt évvel ezelõtti eredményekkel. (0=egyáltalán nem fontos, 100=nagyon fontos) Az összehasonlítás határozott különbségeket mutat a két vizsgált év eredményei között. (7. ábra) Azt láthatjuk, hogy a 2000. évben valamennyi felsorolt szempont – kivéve a külföldi tulajdonú céget – többé-kevésbé fontos volt a válaszolóknak. A 2005. évi eredmények szinte valamennyi szempont erõsségének csökkenését mutatják. Kivétel ez alól a munka megbecsültsége, melynek értéke 72-rõl 87-re nõtt. (Bár fölmerül az a gyanú is, hogy a kérdezettek esetleg a korábbi vizsgálatban nem értették a „presztízs” szó jelentését, ezért nem tartották olyan fontosnak.) Öt év elteltével határozottan differenciálódtak a fiatalok munkavállalással kapcsolatos értékpreferenciái. A jó munkának tehát a fiatalok értékrendjében ezek az ismérvei: 1. egzisztenciális biztonságot ad (megfelelõ fizetés) 2. hasznos (van presztízse)
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
103
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 104
Ifjúsák és környezet 7. ábra. A munkahely kiválasztásában mennyire fontosak az alábbi feltételek? 100-AS SKÁLA
3. megfelel az érdeklõdési körnek (érdekes) 4. pozitív humán környezetben zajlik (jó munkahelyi közösség) 5. és az sem árt, ha szakmai elõmenetelre nyílik lehetõség. 2005-ben a szolnoki fiatalok értékvilágának jellemzõ ismérve, hogy szüleik életéhez kritikusan viszonyulnak. Az iskolarendszert kritikusan szemlélik, nem gondolják, hogy fölkészíti õket az életre. Munkavállalásuk során elsõsorban az anyagi biztonságot keresik, de majdnem ugyanennyire fontos az elvégzett munka társadalmi megbecsültsége is, és az, hogy örömet okozzon mind a végzett tevékenység, mind pedig a munkahelyi közösség.
4.8. Szolnoki identitás, közélet Kíváncsiak voltunk arra, hogy a megkérdezett fiatalok mire figyelnek fel, mit tartanak fontosnak a Szolnokról kialakított véleményükben. Nyitott kérdést tettünk fel, hogy minden felmerülõ lehetõségrõl visszajelzést kaphassunk. Azt kértük, hogy említsenek meg maximum
104
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
3-3 dolgot, amire büszkék, illetve amit szégyellnek Szolnokon. A nyitott kérdésekre mindig nehezebb válaszolni, mint a zártakra, ahol csak be kell karikázni egy elõre megadott válaszlehetõséget. Ennél a kérdésnél a válaszadók 24 százalékának nem jutott eszébe semmi olyan, amire büszke lenne és 17 százalékának semmi olyan, amit szégyellne Szolnokon. 12 százalékuk a kétféle kérdés közül egyikre sem válaszolt, szintén 12 százalékuk csak olyan dolgot említett, amit szégyell, 6 százalékuk csak olyat említett, amire büszke, és 70 százalékuk mindkét kérdésre írt legalább egy dolgot. A kapott válaszokat tematikus csoportokba rendeztük. A tematikus csoportokba rendezett említéseket összevetettük egymással. Az alábbi táblázatból egyértelmûen kiderül, hogy a fiatalok Szolnok vonatkozásában egyértelmûen büszkék a folyóinkra, az iskolákra és a sportra, valamint egyértelmûen szégyellik a környezetet, az embereket és a közlekedési viszonyokat. A programok, kultúra, szórakozással való elégedettség közel kétszer akkora, mint az ezzel kapcsolatos elmarasztalás, bár ez utóbbi is 250 említés fölött van. Érdemes azt is megnézni, mit takarnak az egyes – általunk létrehozott – kategóriák. A Tisza és Zagyva nem szorul bõvebb magyarázatra, a két folyó pusztán a jelenlétével és a hozzájuk kapcsolódó sétánnyal, parkkal, parttal nagymértékben növeli a városról pozitív véleményt alkotók táborát. A programok, kultúra, szórakozás egy nagyon sokféle dolgot összeolvasztó csoport. Akik büszkék valamire, azok közül sokan valamilyen konkrét élményt említettek: a kedvenc kocsmát, vagy például a 24 órás vetélkedõt. Ebbe a csoportba soroltuk a színház említéseket is, ami önmagában 170 eset. Több említést kaptak még a múzeumok (62), a különbözõ rendezvények (27), a szórakozóhelyek (27) és a könyvtárak (26). A negatív vélemények között kevesebb a konkrét élmény, itt fõleg a kevés és alacsony színvonalú programokról, szórakozási lehetõségekrõl esik szó. Hiányolják a pezsgõ turisztikai és kulturális életet. Az iskoláknál általában is többen említik pozitívan a város oktatási intézményeit, de sokan nevezik meg saját iskolájukat pozitív, kevesebben negatív példaként.
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 105
Ifjúsák és környezet A sport terén a dicsõséglistára fõleg a vízi sportok és a kosárlabda kerültek és általában a város sportélete. Negatív oldalon a pénzhiány, és a sportlétesítmények – különösen a Damjanich uszoda – állapota szerepel. Az üzletek pozitív szavazatainak felét a pláza kapta, és ezen kívül is a nagy áruházakat gyakran említik. A negatív oldalon ugyanezeken a fogyasztói helyszíneken kívül még az olcsó kínai piac is megjelenik, csak összességében sokkal kevesebb említéssel. A városkép: az egyes városrészek és épületek nagyon megosztotta a válaszolókat. Nem ritkán ugyanazok a dolgok jelennek meg egyik és másik oldalon negatív és pozitív elõjellel. A legtöbb pozitív említést például a parkok kapták, de a másik oldalon a legtöbb negatív vélemény szerint kevés park van. Valaki szerint szép a város, valaki szerint csúnya. Egyik oldalon szégyellik a régi, csúnya házak látványát, másik oldalon büszkék a szép új házakra. A városi környezet nagyon sokaknak negatív probléma. A szégyell említések között ez a csoport volt a leggyakoribb. Nagyon változatosan fogalmazzák meg a válaszadók azt, hogy a város koszos. A 641 említés mellett mindössze 31 esetben találkozhattunk ellenvéleménnyel. A város életéhez tartozó emberekkel nincsenek kibékülve a válaszadók. Nagyon sokan említik problémaként a romák, hajléktalanok, csövesek jelenlétét. A pozitív említések itt is inkább személyes élményhez köthetõk. A közlekedés helyzete is egyértelmû problémaként jelenik meg az említések között. A helyi tömegközlekedéssel és az útviszonyokkal egyaránt elégedetlenek a válaszolók. A pozitív említések inkább a vasútra vonatkoznak, azon belül is a sûrû vonatforgalomra. A munka világával kapcsolatban a munkalehetõségek hiánya merült föl leggyakoribb problémaként Az ellenvéleményen lévõk tábora nagyon kicsi. A közbiztonság megítélése a negatív oldalon egy általános érzést jelez. A negatív választ adók több mint fele, egyszerûen csak szó szerint ezt írta: közbiztonság. A városvezetés mindkét oldalról kapott – egyikrõl több, másikról kevesebb – kritikát. Általános benyomásként értékeltük azokat az eseteket, amik nem kötõdtek konkrét jelen-
séghez, hanem inkább a kiváltott érzésrõl szóltak. (unalmas, szürke, ronda, büdös, szegény, nyugodt, rendezett, normális, kulturált…). Sok ilyen említés volt, de nagyjából egyenlõ arányban mindkét oldalon. Az egészségügyre vonatkozó pozitív és negatív említések leginkább a kórházakra vonatkoznak. A következõ ábrán azt mutatjuk meg, hogy az egyes kialakított csoportokon belül milyen arányú volt a negatív és a pozitív említések aránya. Tájékoztatásul a csoportok nevei mellé zárójelben odaírtuk az adott csoportba került említések számát. 8. ábra. Büszke és szégyell válaszok száma és aránya az említések százalékában (%)
A következõ zárt kérdéssort a közösségi felmérés során felmerült problématerületekrõl válogattuk össze. A közösségi kiscsoportos munka során fölmerült problémákat teszteltük egy nagyobb mintán. „Ahhoz, hogy elégedett legyél az életeddel Szolnokon, fontosak-e a következõ dolgok?” Itt is 100-as skálára vetítettük az eredményeket. (0=egyáltalán nem fontos, 100= nagyon fontos) A kiértékeléskor az általunk összetartozónak ítélt kérdéseket csoportokba szedtük és hat problémacsoportot különítettünk el. A csoportok elsõ helyén szereplõ
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
105
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 106
Ifjúsák és környezet problémák 100-as skálán kapott pontszáma alapján állítottuk föl a következõ sorrendet: A teljes minta egyes csoportjaiban vastagon szedtük az átlagnál jóval magasabb pontszámokat. Általános tendenciaként azt figyeltük meg, hogy a nem tanuló csoport minden kérdésnek nagyobb jelentõséget tulajdonít, mint az iskolarendszerben élõk. Az elsõ problémakör a város infrastruktúrájával kapcsolatos igények, kiemelt helyen a köztisztaság állapotával. A köztisztaság minõségének (87) és a tömegközlekedés helyzetének (78) javítását minden csoport nagyon fontosnak ítéli meg. De nem kevésbé tartják fontosnak a bicikliutak fejlesztését (73) és a sportintézmények felújítását (72). A nem tanuló csoportnak a köztisztaság (97) és a bicikliutak (84) különösen szívügyük. 18. táblázat. Ahhoz, hogy elégedett legyél az életeddel Szolnokon, fontosak-e a következõ dolgok? INFRASTRUKTÚRA
Az önálló életet elkezdõknek elsõ számú szempont a lakáshoz jutás kérdése. A nem tanulók csoportjában 98 pontot ért ez a probléma. A fiatalabbak is tudják már azt, hogy ez döntõ szempont a város megtartó erejével kapcsolatban, 80-81 pontot adtak rá. A diákmunkát leginkább a középiskolások igénylik (85), de valamennyi korosztály bevonható lenne ilyen foglalkoztatásba (76–79). 19. táblázat. Ahhoz, hogy elégedett legyél az életeddel Szolnokon, fontosak-e a következõ dolgok? EGZISZTENCIA
Abban minden válaszadó egyetért, hogy az ifjúsági szórakozóhelyek fejlesztése javítani tudna a fiatalok Szolnokhoz való viszonyán.
106
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Hogy milyen szórakozóhelyre, milyen rendezvényekre van szükség, abban már valószínûleg megoszlanak a vélemények. Komoly igény van füstmentes szórakozóhelyre is. Valószínûleg a közéleti szerepvállalási kedv amúgy is alacsony volta miatt kevesebben igénylik egy fiatalok által mûködtetett Ifjúsági Klub létrehozását, de a nagy számú igénylõ között bizonyára akadna tevékeny szerepvállaló is. Talán a fogalmi tisztázatlanság is okozhatja, hogy az Ifjúsági Ház gondolata nem hozta lázba a válaszolókat. Feltûnõ, hogy az idõsebb korosztálynak kiemelkedõ igénye van az ifjúsági helyek és programok fejlesztésére, s õk határozottan támogatják az Ifjúsági Ház mûködését. Füstmentes szórakozóhelyre az általános iskolások és a nem tanulók vágynak leginkább, az idõsebb korosztály a programok színvonalának emelkedését várja. 20. táblázat. Ahhoz, hogy elégedett legyél az életeddel Szolnokon, fontosak-e a következõ dolgok? IFJÚSÁGI HELYEK
Az Európai Unióban már szlogenként használt participáció úgy látszik, valós igénnyel párosul. A fiatalok igénylik, hogy megkérdezzék õket saját ügyeikben, s igénylik a döntési folyamatokban való részvételt is. Határozottan fontosnak tartják, hogy az önkormányzat kikérje véleményüket a fiatalságot érintõ ügyekben (78), sõt hogy bizonyos területeken akár döntési jogkört adjon nekik (76). A vélemény nyilvánításra leginkább igényt tartó csoport azok, akik már nem tanulnak (84).
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 107
Ifjúsák és környezet 21. táblázat. Ahhoz, hogy elégedett legyél az életeddel Szolnokon, fontosak-e a következõ dolgok? PARTICIPÁCIÓ
(67–70). Egy rendszeresen megjelenõ városi ifjúsági újságot – mondjuk úgy – nem tartanának teljesen elhibázott ötletnek a fiatalok (54). 23. táblázat. Ahhoz, hogy elégedett legyél az életeddel Szolnokon, fontosak-e a következõ dolgok? INFORMÁCIÓ
A szabadidõs és kulturális lehetõségek szélesítésének, javításának igénye is minden csoportban, de legerõsebben az idõsebbeknél jelentkezik. A feltett kérdések közül a Tiszaliget nagyobb kihasználásának örülnének a fiatalok a legjobban (76). A sportolási lehetõségek kibõvítési szinte ugyanennyire fontos. A kulturális élet felpezsdítését és színvonalas családi rendezvények szervezését legjobban a nem tanulók igénylik. Könyvtárak és múzeumok fejlesztésében a fiatalok nem látnak akkora vonzóerõt, ami nem okoz nagy meglepetést azután, hogy tudjuk, átlagosan nagyon ritkán mennek ezekbe az intézményekbe. A hagyományos mûvelõdési terek fejlesztését is a nem tanulók csoportja igényli leginkább. 22. táblázat. Ahhoz, hogy elégedett legyél az életeddel Szolnokon, fontosak-e a következõ dolgok? SZABADIDÕ-KULTÚRA
Különbözõ információs fórumok lehetõségét vetettük fel, ezek közül legnagyobb igény egy ingyenes városi programfüzetre jelentkezik (67). Fõleg a nem tanulók csoportjában lehetne ennek nagy szerepe (80), õk ugyanis – ahogy a bemutatott kapcsolati jellemzõket láttuk – kevesebb és/vagy ritkább személyes kapcsolattal rendelkeznek, márpedig az információk leginkább ezeken a személyes csatornákon jutnak el az érintettekhez. Nyilvános internetes helyek létrehozásának gondolatát (63) az idõsebb korosztály jobban támogatná
A participációs kérdésekre adott válaszok tükrében fontos információ az, hogy mit gondolnak a fiatalok, hogyan születnek a döntések az õket érintõ ügyekben. Legtöbbjük szerint az önkormányzatnál egyáltalán nem (33%), vagy csak egy kicsit (52%) ismerik, hogy mit is szeretnének maguk a fiatalok. Azt azért nem gondolják, hogy teljesen figyelmen kívül hagynák a döntéshozók az õ igényeiket, de a „nagyrészt figyelembe veszik” válaszok alacsony aránya (7%) mindenesetre elgondolkoztató. Ugyancsak elgondolkodtató az öt év elteltével mindkét kérdésnél megmutatkozó tendencia, amely a bizalom csökkenését jelzi. Jelentõsen megemelkedett az „egyáltalán nem ismerik, nem veszik figyelembe” válaszok aránya (20-ról 33-ra az elsõ és 15-rõl 37-re a második kérdésnél). Ennél is nagyobb arányban lecsökkent a „nagyrészt ismerik, figyelembe veszik” válaszok aránya (30-ról 14-re az elsõ és 24-rõl 7-re a második kérdésnél). Egyik évben sem volt számottevõ csoport, akik úgy gondolták, hogy az önkormányzat „teljes mértékben” ismeri és figyelembe veszi problémáikat. Mindkét kérdés eredményénél azt láthatjuk, hogy a korábbi „nagyrészt” szavazatok számának csökkenése nem az engedékenyebb „egy kicsit ismerik, figyelembe veszik” válaszadók táborát növelte meg. A középsõ „egy kicsit” sáv szélessége nagyjából változatlan maradt (50, illetve 60 százalék körüli), a negatív szélsõérték viszont jelentõsen megnövekedett.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
107
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 108
Ifjúsák és környezet 9. ábra. Mennyire ismerik az önkormányzatnál, hogy mit szeretnének a fiatalok? (%)
10. ábra. És mennyire veszik figyelembe a fiatalok igényeit a döntésekben? (%)
Amikor azonban azt kérdeztük, hogy szeretnének-e beleszólni az ifjúságot érintõ városi ügyekbe, „csak” 60 százalékban kaptunk igen választ. A nem tanulók csoportja ennél a kérdésnél is aktívabbnak mutatkozik, ebben a csoportban 69 százalékos az igenek aránya. A közösségi felmérés során felmerült részvételi formákat alkalmazva, megkérdeztük azt is, mi lenne a legmegfelelõbb mód arra, hogy a fiatalok beleszóljanak az ifjúságot érintõ városi ügyekbe. Legtöbben az internetes fórum mellett voksoltak (47%), a többi felkínált lehetõség nagyjából egyenlõ arányú szimpátiát élvez: személyesen egy fogadóórán (17%), ki-
108
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
sebb ifjúsági csoporton belül (19%), nagyobb ifjúsági fórum keretében (17%). A Szolnokról alkotott véleményrõl és abban a saját élethelyzet értékelésérõl sokat elárul az a mutató, hogy a kérdezett fiatal választaná-e lakhelyéül ezt a várost. Az összkép legszembetûnõbb jellegzetessége, hogy nagyon nagy az „elvágyódók” aránya, akik azt válaszolták, hogy legszívesebben nem Magyarországon laknának (30%). Az összes válaszadónak mintegy 17 százaléka szavazott Szolnokra. Legnagyobb arányban az általános iskolások (34%), majd a nem tanulók (26%) jelölték meg Szolnok városát választott lakhelyül. Jász-Nagykun-Szolnok megyét az összes válaszoló 11 százaléka választotta, akik legnagyobb arányban a középiskolások (17%) közül kerültek ki (legtöbben Szolnok környékérõl naponta ingáznak). Budapestet minden tizedik válaszadó jelölte meg. Egy másik megyében élne a kérdezettek majdnem egyharmada (32%), legnagyobb arányban a fõiskolások (47%) (akik közül valószínûleg sokan származnak másik megyébõl) és a nem tanulók (45%). Az általános iskolások közül az átlagosnál (32%) kevesebben vágyódnak másik megyébe (19%) A két idõsebb csoport kicsit reálisabb gondolkodását jelzi, hogy kevesebben választották a „nem Magyarországon” lehetõséget. Másik oldalról viszont õközöttük vannak legnagyobb arányban a Magyarország más megyéjébe vágyók is. A sok külföldi említés valószínûleg inkább mutat egy általános elvágyódást, mint reális szándékot. Ha a Magyarországon belüli említéseket nézzük, Szolnok akkor is alul marad, még a szolnokiak körében is. (11. ábra) A szolnokiak és a nem szolnokiak pontosan ugyanolyan arányban választották Szolnokot és Jász-Nagykun-Szolnok megyét (27%). Pontosan ugyanolyan arányban Budapestet (10%) is. Különbség a „másik megye” és a „nem Magyarország” válaszok közötti megoszlásban van. A szolnokiak közül valamivel többen választották a külföldet, a nem szolnokiak közül valamivel többen választották a másik megye lehetõséget. Megkérdeztük azt is, hogy összességében Szolnok várost fejlõdõ vagy hanyatló településnek tartják-e a fiatalok.
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 109
Ifjúsák és környezet 11. ábra. Ha magad választhatnád meg lakóhelyedet, hol élnél legszívesebben?
Az öt évvel ezelõtti eredményekhez képest összességében csökkent a város általános megítélése. Akkor a középiskolások 40 százaléka gondolta úgy, hogy Szolnok fejlõdõ település, ma 23 százalékuk. Akkor 14 százalékuk vélte hanyatlónak, ma 26 százalékuk. A 2005-ben az életvitelszerûen itt élõ idõsebb, már nem tanuló csoport egyharmada (36%) gondolja úgy, hogy Szolnok fejlõdõ település, egynegyede, hogy hanyatló (25%), szintén egyharmada (32%), hogy egyik sem, és kis részük (7%) nem válaszolt erre a kérdésre. Az összes többi csoportban nagyobb a nem válaszolók aránya (átlag: 19%). Összességében a kérdezettek fele tudott határozottan állást foglalni, a másik fele stagnáló városnak látja Szolnokot. 12. ábra. Te hogy látod, Szolnok fejlõdõ vagy hanyatló település?
lenek a város nyújtotta lehetõségekkel, a szolgáltatások minõségével. A kutatás során alaposan feltérképeztük, hogy a fiatalok szerint mely területek fejlesztése tudná segíteni a városhoz való szorosabb kötõdés kialakulását. Láttuk azt, hogy ezeknek csak kisebb része speciális ifjúsági ügy. Nagyobb részben a város általános állapotát, így minden lakost egyaránt érintõ problémákat fogalmaztak meg. Hiszen a szolnoki fiatalok nem csak fiatalok, de a jövõjükre gondoló szolnokiak is.
5. Összefoglaló. Javasolt szempontok Szolnok Város ifjúságpolitikai koncepciójának aktualizálásához A kutatási beszámoló összefoglalása során a vizsgálat eredményeibõl azokat emeljük ki, amelyeket a városi ifjúsági koncepció aktualizálásakor javaslunk figyelembe venni. Ezeknek egy része olyan probléma, igény, vagy hiány, melyekre a megoldási stratégiák kidolgozása, az azokhoz való felelõs viszony kialakítása a mindenkori városvezetés részérõl véleményünk szerint elengedhetetlen. Másik részük a város adottságainak azon köre – egy adott feltételrendszer – melyen változtatni nem, vagy csak nehezen (és többnyire nem városi szinten) lehet, s amely ezért behatárolja a városi szintû ifjúságpolitika cselekvési terét.
5.1. Figyelembe veendõ feltételrendszer a városi ifjúsági koncepció aktualizálásakor 5.1.1. A fiatalok családi háttere Az életút kezdetén adott családi háttér – s ezen belül elsõsorban a szülõk iskolázottsága – alapvetõen meghatározza a fiatalok továbbtanulási és ezzel együtt késõbb a munkaerõ-piaci lehetõségeit. Az oktatás expanziója egyenlõtlenül érintette a különbözõ rétegeket. A legalacsonyabb iskolázottságú családi háttérbõl érkezõk még mindig elvétve jutnak felsõfokú iskolákba. A Szolnokon élõk Szolnokkal kapcsolatos identitásával kapcsolatban azt a képet látjuk kirajzolódni, hogy sok szempontból elégedet-
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
109
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 110
Ifjúsák és környezet 5.1.2. A fiatalok értékrendje A fiatalok ambivalensen viszonyulnak a szüleik (és általában is a felnõtt társadalom) értékrendjéhez, nem, vagy csak részben fogadják el, követnék az õ általuk nyújtott mintát. Magas azok aránya, akik messzire vágyódnak innen, szívesen élnének külföldön. Nem értékelik magasra az iskola által nyújtott szolgáltatásokat sem. Öt év alatt drasztikusan lecsökkent az iskolával szembeni elégedettségi mutató: elégedetlenségi mutatóvá változott. Ugyanakkor viszont magas a fiatalság önmegvalósítás igénye. Határozott elképzelésük van a jó munkahelyrõl, melynek csak egyik jellemzõje, hogy egzisztenciális hátteret ad; ugyan ilyen fontos az is, hogy a fiatal érdekes, megbecsült munkát végezzen, jó munkahelyi légkörben. A fiatalok érzelmi életében a legnagyobb szerepet az édesanya és a barátok játsszák. Az viszont figyelmeztetõ jel, hogy az erõs baráti kapcsolat speciálisan a tanulói státuszú életmód velejárója. Akik elhagyják az iskolarendszert, azok ki vannak téve az elmagányosodás veszélyének. Az õ körükben ezért különösen támogatásra találnak a különbözõ közösségi programok, rendezvények, s nagyobb eséllyel mozgósíthatók közösségi akciók során. Viszont nehezebb õket megtalálni, mivel – éppen a kevésbé intenzív kapcsolati háló miatt – kiesnek az információk áramlásának rendszerébõl. Ez a kép arra figyelmeztet bennünket, hogy ez az általános kiábrándultság az ifjúsági participáció gátjaként köszönhet majd vissza. A meghiúsuló participáció pedig a társadalmi demokrácia kialakulását a gyökerénél elvágja a fejlõdéstõl.
5.2. Milyen problémákat látunk körvonalazódni, amelyekkel városi szinten érdemes foglalkozni? 5.2.1. A fiatalok szabadidõ-struktúrája A fiatalok szabadidõ-struktúrájában tendenciózus változás történt az utóbbi öt évben. A szabadidõ eltöltésének a leggyakoribb és legkedvesebb módja a barátokkal való beszélgetés.
110
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Az úgynevezett beszédcselekvési helyszínek látogatottsága emelkedik, és komoly igény van kulturált szórakozóhelyekre, ahová „csak úgy be lehet ülni beszélgetni”.
5.2.2. A fiatalok életmódja, egészségi állapota A fiatalok életmódjában egyrészt hajszálnyi pozitív változást mértünk: A rendszeres mozgás egyre többeknek épül be az életritmusába és egyre nagyobb az erre való igény is. Másrészt viszont azt látjuk, hogy kialakulóban van egy rendszeresen kávézó-cigarettázó középiskolai réteg. Széles réteg vallja magát alkalmi alkoholfogyasztónak, és öt év óta ugrásszerûen nõtt a különbözõ pszichoszomatikus tünetek észlelése.
5.3. Javaslatok a városi ifjúsági koncepció célkitûzéseihez 5.3.1. Vélemény-nyilvánítás módja A fiatalság többsége szívesen hozzászólna az õt érintõ ügyekhez, ennek módja a legtöbbek szerint egy internetes fórum lehetne. Érdemes lenne kipróbálni, hogyan mûködne ilyen formában egy ifjúsági párbeszédrendszer.
5.3.2. Személyes részvétel A fiatalok nagyobb része nem zárkózna el egy közösségi akcióban való részvétel elõl, de fontos szempont az, hogy közösségben legyen megszólítva. Barátokkal együtt – kortárs közösségben – a fiatalok többsége rávehetõ akár egy városi nagytakarításra is.
5.3.3. Ifjúsági hely Határozott igénye van a fiatalság teljes vertikumának arra, hogy legyenek olyan szabadon használható helyek, ahová be lehet menni egy kötetlen baráti beszélgetésre. Errõl a helyrõl nincs azonos kép a fiatalok fejében. Érdemes lenne felkérni egy fiatalokból álló
uisz14-3 peterpetra.qxd
2006. 12. 01.
9:49
Page 111
Ifjúsák és környezet csoportot arra, hogy találjanak ki koncepciót egy ifjúsági hely mûködésére.
5.3.4. Információ-áramlás A fiatalok elsõsorban egymástól tájékozódnak a városi eseményekrõl, programokról. Ugyanakkor jelentõs részük rendszeresen figyeli a helyi médiák információit is. Egy fiatalok által készített, fiataloknak szóló mûsor, újság vagy idõszaki kiadvány kiinduló pontja lehetne egy komolyabb közéleti szerepvállalásnak.
5.3.5. További kutatások A fiataloknak a munka világába történõ beilleszkedését egy külön erre a célra irányuló kutatással lehetne föltérképezni. Külön idõmérleg-vizsgálat tárhatná föl a napi/heti/havi tevékenységek ritmusát, gyakoriságát, az egyes tevékenységekre fordított idõ nagyságát. Egy speciális életmód-kutatással pedig a testi-lelki állapotukról kaphatnánk pontosabb, részletesebb képet. A városi politikai vezetés a fiatalok szerint nem ismeri a korosztály problémáit és így nem is tudja figyelembe venni a döntéshozási eljárások során. Véleményünk szerint a városvezetés elõtt álló legközvetlenebb kihívás az, hogy integrálni tudja-e a fiatalok véleményét a rájuk irányuló döntések meghozatalába, hogy ehhez megfelelõ módszert választ-e, hogy tudja-e segíteni egy olyan ifjúsági közéleti struktúra kialakulását, amely a fiatalok széles rétegének igényeit és problémáit tudja közvetíteni folyamatosan a mindenkori városvezetés számára. Nem elfeledve azt a tényt, amit a tanulmány utolsó fejezetének végén már említettünk: a szolnoki fiatalok nem csak fiatalok, de a jövõjükre gondoló – és hamarosan felnõtté váló – szolnokiak is.
Jegyzetek 1 A kutatást a Humán Háló Fejlesztõ és Szolgáltató Betéti Társaság végezte. Az itt megjelenõ tanulmány a kutatási beszámoló rövidített változata. A kérdõív szerkezetét követve az egyes fejezetekbõl az általam izgalmasabbnak ítélt eredményeket mutatom be. 2 A kutatás során szakmai segítséget nyújtott Veresné Péter Judit szociológus. Neki, és a közösségi felmérést végzõ VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség elnökének, Korom Pálnak, valamint Szolnok Város ifjúsági referensének, Burai Istvánnak tartozom köszönettel a közös munkáért. 3 100=naponta, 75=hetente, 50=havonta, 25= ritkábban, 0=soha. Ebben az esetben, ha a megkapott 0–100 közötti értékeket visszavetítjük az eredeti gyakorisági egységekre, akkor a következõ értéktartományokat kapjuk: 0–12= soha, 13–37=ritkábban, 38–62=havonta, 63–87= hetente, 88-100=naponta.
Irodalom Szoboszlai Zsolt (1998): Ifjúsági életmód és szokásvizsgálat Jász-Nagykun-Szolnok Megyében. MTA RKK ATI (kézirat). Ifjúság 2000 Gyorsjelentés. szerkesztette: Laki László, Szabó Andrea, Bauer Béla (2001). Nemzeti Ifjúságkutató Intézet. www.mobilitas.hu Domokos Tamás–Kulcsár László (2000): Ifjúságkutatás 2000 – Nagyvárosi fiatalok az ezredfordulón – Szolnok. ECHO Oktatáskutató Mûhely (kézirat). Murányi István–Szarvák Tibor–Szoboszlai Zsolt (2003): Életmód és Drogfogyasztás a szolnoki fiatalok körében. Szociológiai háttértanulmány a Kábítószerügyi Egyeztetõ Fórum munkájához. Szolnok: Hét Nap ’98 Bt.–MTA RKK ATI. (kézirat) Ifjúság 2004. Gyorsjelentés. Szerkesztette Szabó Andrea és Bauer Béla, 2005.: Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda. www.mobilitas.hu Palotai Judit–Murányi István–Szarvák Tibor (2005): Jász-Nagykun-Szolnok megye ifjúságának helyzete, az ifjúságpolitikai koncepció aktualizálása. Szolnok: MTA RKK ATI. (kézirat)
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
111
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 112
Ifjúsák és környezet H o r k a i A n i t a – Va r g a I l o n a – Szabó István
„A fiatalok mindenre fogékonyak, csak kezdeményezni kell…” I F J Ú S Á G I H E LY Z E T K É P H A J D Ú N Á N Á S O N 2 0 0 5 – 2 0 0 6
A magyarországi ifjúságkutatások történetében – mint ahogy a társadalom- és kultúrakutatások történetében – fordulópontot jelentett a politikai-gazdasági rendszerváltás, ám nem módszertani szempontból, hanem az új tendenciák megjelenésére való érzékeny reagálás szempontjából. Ekkor fogalmazódnak meg elõször azok a problémák, melyeknek kiteljesedései nyomon követhetõk a kilencvenes évek folyamán: ezek a „poszt-szovjet” környezetben kialakuló demokrácia, és a fogyasztói piac kiépülése (Gábor, 1995). Közép- és Kelet Európában ekkor bontakozik ki az „ifjúsági korszakváltás” folyamata, melyet Gábor Kálmán szerint az ifjúkor meghosszabbodása, az ifjúsági státusz profeszszionálissá válása, és a közvetett ellenõrzõ intézmények uralkodása (tömegmédia, fogyasztói ipar) jellemez. (Gábor, 1993) Ha áttekintjük a magyar ifjúságra vonatkozó tudományos érdeklõdés példáit 1989-tõl, elkülöníthetõek jól körülhatárolható szakaszok, melyek követik az ifjúsági kultúrában (kultúrákban) végbement változásokat is. Az elsõ szakasz a rendszerváltás elõtt kicsivel kezdõdött, s körülbelül 1993/94-ig tartott. Ebben az idõszakban elsõsorban az ifjúság politikai aktivitására, annak mintázatára és értékrendjére irányultak a kutatások (Gazsó – Stumpf eds. 1992), illetve a rendszerváltás gazdasági következményeinek hatását vizsgálták az ifjúság különbözõ rétegeiben (Liskó, 1995; Mátay, 1995). 1994-tõl kezdve a korábbi politikai aktivitás eltûnik, az ifjúság körében egy másik generáció válik mintaadóvá. Ez az idõszak az alternatív ifjúsági szubkultúrák megjelenését és virágzását foglalja magában. Olyan ifjúsági csoportok a mérvadóak, mint például: darkok, rockerek, depeche-esek, new wave-esek, punkok, underground csoportok (szimbólum értékû szórakozó helyekkel: Fekete Lyuk, Tilos az Á), s persze a ké-
112
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
sõbbi átalakulást elõrevetítõ diszkósok; illetve mint egyetlen politikaszerû ideológiával rendelkezõ közeg: a skinheadek. Az ekkor készült ifjúságkutatások ezekre a szubkultúrákra s problémáikra irányultak: „agresszív ifjúságcentrizmus”, droghasználat, egymástól távolodó kulturális csoportok, „underclass” megjelenése, mely a felnõtt kultúrában egyfajta „morális pánikot” is kiváltott. (Rácz, 1995; 1996). Ez az idõszak nagyjából a kereskedelmi csatornák megjelenéséig – 1996/97-ig – tart Magyarországon. 1997-tõl az ifjúsági kulturális minták folyamatosan átalakulnak, s a nyugat-európai fogyasztói magatartásnak kezdenek megfelelni, melyben jelentõs szerepe volt a kereskedelmi médiának. Az ifjúságkutatások átalakulnak survey jellegû reprezentatív kutatásokká, melyek elsõsorban kulturális fogyasztást mérnek az életmód, illetve társadalmi státusz függvényében. A korábbi szubkultúrák átalakulnak, elvesztik underground jellegüket, kommersz divatirányzatokká válnak. Ismét új generáció válik mintaadóvá: „a középosztályosodott fogyasztó”. Olyan kutatások reprezentálják ezt az idõszakot, mint például az Ifjúság 2000©, a MOZAIK 2001©; „Elsõéves hallgatók szociológiai vizsgálata”(2001/2002); vagy a „Szigetkutatások” 2000-2002©. (Gábor, 2000, Gábor– Kabai–Matiscsák, 2003) Jelenleg ismét zajlik egyfajta érezhetõ átalakulás az ifjúságkutatások, és az ifjúsági kultúra körében. Az érdeklõdés középpontjába a kulturális kommunikáció, a jövõkép sajátosságai, illetve az „információs társadalom” paradigmájára épülõ technológiai eszközök kiváltotta kommunikációs változás, és az a kulturális szimbólumrendszer kerül, ami ezekre a folyamatokra reflektál. Ez a kutatásmódszertan tekintetében egy kvalitatív fordulatot eredményezett (Szapu, 2002), mert a korábbi survey
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 113
Ifjúsák és környezet
zet
kósok; illetve giával rendelor készült ifjúákra s problégcentrizmus”, ulturális se, mely a felot” is kidõszak nagyjáegjelenéséig –
minták folyaat-európai fok megfelelni, edelmi ulnak atásokká, meztást mérnek átusz függvéulnak, ommersz új generáció ályosodott fozentálják ezt júság 2000©, lgatók szociogy a „Sziget2000, Gábor–
rezhetõ átalaultúra ulsajátosságai, om” paradigzök kiváltotta ulturális zekre a folyaódszertan teatot eredméorábbi survey
jellegû vizsgálatok nem tudják megadni a „mit jelent” kérdésre a választ (Gábor–Kabai– Matiscsák, 2003). Az utóbbi években több regionális ifjúsági felmérés, vagy komplex alkalmazott kutatás készült, melyek megrendelõi önkormányzatok vagy ifjúsági civil szervezetek voltak. Gyöngyösön (Narancsik, 1995), Szabadkán, Székesfehérváron, Kõszegen hasonló regionális ifjúsági problémákat tártak fel.1 A leggyakoribb kutatási indíték sok esetben nem csak a helyi ifjúság, mint társadalmi és kulturális csoport jellemzése, megismerése; hanem az elvándorlás okainak feltárása. Azokban a közösségekben, ahol több a gyerek, kevesebb magán és közfigyelem jut rájuk. Ahol kevés, ott társadalmilag, és a magánszférában is nagyobb irántuk a gondoskodás. (Kozma, 1995:208) Ebbõl az következik, hogy a demográfiai adatok megmutatják egy közösségben az ifjúság iránti érdeklõdést, illetve a velük való bánásmódot. Ebbõl arra következtethetünk, hogy ha az ifjúság létszáma egy településen lecsökken, akkor a társadalmi érdeklõdés megnõ irántuk. Az oktatási expanzió következményeként azok a városok szembesülnek leginkább a fiatalság elvándorlásával, ahol felsõoktatási intézmény nem található, tehát a középiskolás korosztály van elsõsorban jelen. Egy Baranya megyére kiterjedõ ifjúsági felmérés egyértelmûen azt mutatta, hogy a továbbtanulás és a munkaerõ-piaci kényszerek idézik elõ a földrajzi mobilitást az ifjúság körében. (Csanaky–Gerber–Józsa, 2006) Ha a mobilitás okait nem megyére, hanem közepes méretû városra vonatkoztatjuk, akkor a kulturális fogyasztás korlátozott lehetõségei is bekerülnek az okok listájába. E korosztály kulturális igényeinek a városban meglévõ szórakoztató intézmények kínálatával kell beérnie. A gyöngyösi kutatás eredményeképp kiderült, hogy sok településen azzal küzdenek a fiatalok, hogy nincsen számukra megfelelõ közösségi hely, és így nincs szervezett információáramlás közöttük. A közösségi élet összekapcsolódik a fogyasztói kultúra sajátosságaival, így a kocsmákba, diszkókba és más szórakozóhelyekbe szorul. (Narancsik, 1995: 357) Ez jellemzi a kistelepüléseket, falvakat, községeket, de a kis- és közepes méretû városokat is.
2005-ben Hajdúnánáson az Okkal-MásOkkal Ifjúsági Egyesület megrendelésére és közremûködésével egy komplex kutatást végeztünk a városban lakó, illetve tanuló fiatalok körében, melynek célja a kulturális fogyasztás sajátosságainak és a jövõkép elemeinek feltárása volt. A jelenlegi szolgáltatások értékelése mellett rákérdeztünk igényeikre, és a szociális aktivitásukra is. A felmérés eredményeit egy helyi ifjúsági tér létrehozásához és fejlesztéséhez kívánjuk felhasználni. A kutatást az Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Tanács támogatta.
A kutatás módszerei A kutatás empirikus részének kialakítása az interjúvázlat és a kérdõív kérdéseinek megfogalmazásával-, majd a minta kijelölésével kezdõdött. Az interjúk lehetõséget adnak kvalitatív adatfeldolgozásra, mely elsõsorban a fogalmi keret feltárására irányul. A vizsgált fogalmakat a megkérdezettek széles szemantikai skálán értelmezik, ezek az értelmezések más megvilágításba helyezik a kvantitatív adatokat is. A kérdõív hagyományos módon került lekérdezésre és feldolgozásra, emellett egy online kérdezési és rögzítési eljárást is alkalmaztunk.2 A kitöltés önkéntes volt. A válaszokat a leíró statisztika eszközeivel értékeltük, amely kiterjedt a gyakorisági megoszlásokra és a többváltozós elemzésekre is. A kapott adatok alapján a hajdúnánási ifjúság sajátosságait igyekszünk feltárni, illetve az ezt a társadalmi csoportot jellemzõ összefüggéseket megfogalmazni. Érdeklõdésünk középpontjában a társadalmi változók szerinti jellemzés mellett kiemelt szerepet kapott a jövõkép, illetve a Hajdúnánáshoz való viszony. Itt rákérdeztünk a város szolgáltatásainak értékelésére, kerestük az elégedettségi mutatókat, és a hiányokat. Emellett javaslatot kértünk minden megkérdezettõl, arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne vonzóvá tenni a várost az ifjúság számára. A cél javaslatok megfogalmazása volt, amely Hajdúnánást a jövõkép fontos elemévé emelheti, illetve a helyi ifjúság sajátosságait figyelembe vevõ helyi közösségi tér kialakítására alkalmas.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
113
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 114
Ifjúsák és környezet A minta nagyságát egy elõvizsgálat nagyságában állapítottuk meg, 500 fõ kérdõíves és 10 fõ mélyinterjús megkérdezését végeztük el. A megkérdezettek mindegyike Hajdúnánással kapcsolatban álló fiatal. A minta kiválasztásánál a korcsoportok összetételére helyeztük a fõ hangsúlyt. Feltételeztük, hogy az eltérõ korcsoportba tartozás eltérõ csoportkultúra alakító hatással bír, mely erõsebb a nemek szerinti eltéréseknél. A mintába került korcsoportok elsõsorban az iskolai szakaszok mentén különülnek el, és arányaik tükrözik a Hajdúnánáson élõ, illetve a várossal kapcsolatot tartó fiatalok megoszlásának arányát. (1. ábra) A korcsoporti eloszlás arra utal, hogy a kitöltõk jelentõs része a középiskolás korosztályhoz tartozik a városban, tehát az ifjúságon belüli meghatározó fogyasztó réteg képviselõi. Ez a korosztály az, aki jelen van a városban, tehát a mindennapi igényei formálhatják annak kulturális arculatát. Az idõsebb korosztály elvándorlásának oka, hogy nem található felsõoktatási intézmény a településen. A Hajdúnánáson jelenlévõ ifjak nagy része középiskolás, de többségük valamely oktatási intézményhez kötõdik, elenyészõ részük dolgozik, vagy éppen álláskeresõ munkanélküli. Ebbõl az következik, hogy mint vásárlóerõ szülõi kontroll alatt álló egyénekrõl beszélhetünk, önálló egzisztenciával kevesen rendelkeznek. Az interjúalanyok mindegyike anyagilag függõ helyzetben van a szülõktõl. A kitöltõk több mint fele Hajdúnánáson lakik, de jelentõs azok száma is, akik közeli városból vagy községbõl bejárnak. Ez azt jelenti, hogy mivel a bejárók jelentõs része is középiskolás, az iskolai szünetek megváltoztatják a város fiataljainak összetételét. Hétvégenként és iskolai szünetekben csökken a középisko-
lások száma, és megnõ a fõiskolások és egyetemisták száma a településen. Mindez megváltozott igények formájában is jelentkezik, mivel a középiskolás és a felsõoktatásban részt vevõ fiatalok kulturális fogyasztása eltérõ mintázatokat követ. Fiataloknak tervezett programok szervezési stratégiájánál kiemelt jelentõséggel bír, hogy milyen a felhasználók korcsoporti összetétele. Nehezíti azonban ezt a tervezést az a tény, hogy a különbözõ iskolai szinthez kötõdõ korcsoportok között generációs különbségek jelennek meg, mely eltérõ csoportkultúrát jelent számukra, eltérõ ízlésvilággal és értékrendszerrel; melynek következménye, hogy nem szívesen keverednek egymással. Ebbõl az következik, hogy minden csoport igyekszik kisajátítani saját maga számára tereket a városban, s azokat mindinkább a saját arcára formálni. Mivel középiskolások vannak jelen többségében, ezért a szórakozóhelyek nagy része is az õ igényeiket elégíti ki, az idõsebb generáció tagjai számára ezek a helyek nem vonzóak, kevésbé érzik jól magukat a városban, nem találják helyüket. Az összehasonlítás alapja számukra általában Debrecen és Nyíregyháza szórakozóhelyei, amelyek mindkét város szempontjából sokkal inkább a felsõoktatásban jelen lévõ fiatalok arculatát tükrözi, mint a középiskolásokét. A fõiskolások, egyetemisták tehát sokkal kritikusabban értékelték Hajdúnánás szolgáltatásait, mint a középiskolások, akik sokkal inkább elégedettek a város kulturális szolgáltatásaival.
Az interjúk tapasztalatai Tíz mélyinterjú készült Hajdúnánással kapcsolatban álló fiatalokkal, melyek tapasztalatai alapján elsõsorban a városhoz való viszonyt,
1. ábra. A minta megoszlása lakhely és korcsoport szerint (N=492)
114
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
ások és egyeMindez megezik, sõoktatásban asztása eltérõ ak tervezett ánál kiemelt felhasználók
ést az a tény, thez kötõdõ különbségek ultúrát jegal és értékménye, hogy mással. Ebbõl soport igyeket a a saját arcára vannak jelen helyek nagy i, az idõsebb helyek nem at a városösszehasonlíDebrecen és melyek mindinkább a felarculatát tükolások, usabban értét, mint a köb elégedettek
aptapasztalatai aló viszonyt,
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 115
Ifjúsák és környezet illetve a korosztály sajátosságaira vonatkozó információkat emeljük ki. Az interjúkat az Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesület tagjai készítették, egy felkészítõ tréning után. Az interjúalanyok kiválasztásánál is arra törekedtünk, hogy minden korcsoportból kerüljön megkérdezett a mintába. Minden válaszadó készséges volt, és sok használható ötletet adtak, melyek megvalósításának lehetõsége aktivitásra is bírta õket. A tíz megkérdezettbõl ketten azóta részt vesznek az egyesület munkájában. A válaszok alapján megállapítható, hogy a városhoz fûzõdõ viszony negatív, amelyet a kérdõív nyitott kérdései is alátámasztanak. A negatív viszony elsõsorban az elvágyódásban fejezõdik ki, melynek fõ oka, hogy a város arculata nem felel meg e korosztály elvárásainak. „És hogy képzeled a jövõdet itt Nánáson? Nánáson nem nagyon tudom elképzelni… Akkor merre gondolod? Mindenhol máshol az az igazság… Miért nem Nánáson? Hát nem tudom, talán maga ez a városi közeg, hogy túl kicsi, végül is engem sokszor zavar az, hogy… jó én is meg tudom elsõnek szinte hogy még meg se…, meg se… még alig történt meg, én már tudom… Végül is a kisvárosi jelleg nekem nem jön be…” (18 éves lány) „Ezt nem tudom talán az is visszavezethetõ ez így, hogy meguntuk a várost, hogy nem szeretünk ebben lakni… vagy élni… egy szinten végül is mert nem teljesen… jó ez a város végül is csak meg vannak a maga problémái, ami minket már nem… ami a mi elképzeléseinket nem elégíti ki…” (18 éves fiú) Az elvágyódás nem jelenti azt, hogy minden kapcsolatot megszakítanának a várossal, többségük visszajárna, elsõsorban a szülõk és rokonok miatt. A barátok, illetve a kortárscsoport tagjai nem jelentenek visszahúzó erõt, mivel õk is elhagyják majd a települést. Így kialakul egy öngerjesztõ mechanizmus, ami az egymás közötti beszélgetések során az egyén motivációját is abban az irányban erõsíti, hogy más helyre tervezze a jövõjét. A szocializációs csatornák közül a legerõsebb megfelelési szándék mindig a kortárscsoport irányában jellemzi a fiatalokat, második helyen a család,
harmadik helyen az aktuális oktatási intézmény áll. A kortárscsoportnak való megfelelés életmódbeli sajátosságokat is magával von, ebbõl az következik, hogy a kedvelt, vagy követendõnek tartott viselkedési minták is kapcsolódnak ahhoz, amit egy város jellegérõl gondolnak. Ha érzésük szerint a város arculata eltér, vagy jelentõs mértékben különbözik e viselkedésmintáktól, illetve az ezek által közölt minõségektõl, akkor a település nem lesz szimpatikus a fiatalok számára. „Hát biztos, hogy visszajárnék. Nem is az, hogy nem szeretem, hanem egy kicsit pörgõsebb lehetne itt az élet, nem szeretem ezt a nyugodtságos légkört inkább olyan pörgõsebb legyen. Mindig menni, menni.” (21 éves lány) „Tehát az vagyok, lelkizõs, de csak a személyek iránt, így a hely iránt annyira… jó hely meg minden, de ha elköltöznék egy másik helyre, szóval azt akarom mondani, hogy nem tudok egy helyért annyira ragaszkodni, hogy ne tudnám ott hagyni. Szóval Nánást is itt tudnám hagyni simán, de azért visszamennék, meg kirándulnék itt, de nekem ennyi elég lenne… Mi volt a kérdés még valamit mondani akartam. Jaj igen… hogy fiatalok nem nagyon tartanak itt, a barátaim is elkerülnek majd.” (19 éves fiú) A település arculatának alakítása a helyi ifjúságpolitika része is kell, hogy legyen, amennyiben a település érdeke és célja a fiatal lakosság megtartása, visszacsalogatása. Az ifjúság, mint társadalmi csoport, ár-érzékeny fogyasztói réteget alkot, mivel javarészt nem rendelkeznek önálló egzisztenciával. Ezért a szórakozó helyek, kocsmák, és társadalmi életre alkalmas közösségi helyek közül az olcsóbb helyek kedveltebbek a fiatalabb generáció körében. Érdekes váltás figyelhetõ meg az életkor elõrehaladtával, ugyanis a saját egzisztenciával rendelkezõ fiatalok inkább az igényes helyeket preferálják, még akkor is, ha ezért többet kell fizetniük. Minél több rétegnek tud megfelelõ kulturális szolgáltatásokat nyújtani egy város, szocio-kulturális értelemben annál fejlettebbnek mondható. Az ifjúság, pszichikus sajátosságait figyelembe véve, érzékeny társadalmi csoport. Ha hiány-
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
115
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 116
Ifjúsák és környezet érzete van, akkor igyekszik valamivel pótolni a hiányokat, de jobban szereti, ha meghallgatják, és figyelembe veszik véleményét. A saját életét érintõ kérdésekben konkrét, kritikus véleménynyel rendelkezik. „Hm… hát… többször lehetne, mármint hogy nem csak ilyen ünnepekkor, pl. ilyen koncertek. Hanem… gondolom hát ezt nehéz összehozni, de az tök jó lenne, hogyha minden hónapban egy szombaton vagy egy péntek este lenne valami koncert vagy elõadás. És szerintem ez tök jó lenne, mert egy estére meg van a program. És nem az, hogy felmegyünk, hanem a szabadtérin.” (16 éves lány) „Hát én azt mondom, hogy Nánásra így 100 embernél többet még a környezõ emberek bevonásával sem lehet összecsõdíteni… szerintem… mert rossz helyen vagyunk… nem ezt nem tudom megindokolni… a fasz tudja. Most csúnyán beszéltem…” (18 éves fiú) „Mindenféleképpen, nem szeretem az olyan nagyon nagy helyeket, ahol tömeg van, hogy az ember mozdulni se bír. Hát meg legyen ott csocsó asztal meg biliárd, hogyha valaki nem táncolni akar, vagy.. meg egy olyan hely, ahova leülhet beszélgetni, minimum ennyi kell. Meg hát így szerintem az is fontos, hogy el legyen különítve a dohányzók meg nem dohányzóknak, engem leginkább ez szokott zavarni.” (18 éves lány) „Az az igazság, én azt az elvet vallom, hogy szerintem a fiatalok mindenre fogékonyak csak kezdeményezni kell. Ez olyan dolog, hogy minket, amikor elvittek színházba, akkor a Bánk-bán volt, és én akkor azt mondtam, hogy engem az viszont nem érdekel. És nekem egy olyan élményt adott, hogy én azóta imádom a színházat. Nem azt mondom, hogy egyfajta erõszak, de valahol kezdeményezni, egy kicsit lökdösni kell õket, hogy legalább próbálják ki. A fotó, amit mondtál, azt egyébként nagyon jó ötletnek tartom… tesóm barátnõit is érdekelné a fotózás, csak egyszerûen nincs arra lehetõség, hogy õk kihasználják, és akkor már ezzel összekapcsolódhatna egy olyan program, hogy na jó hát akkor fotózzunk a városban, jó akkor menjünk el túrázzunk,
116
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
fotózzuk a természetet. Valahol így kapcsolódnak a programok egymáshoz és egyfajta érdeklõdést… tehát felnyitni a gyerekek szemét, mert biztos vagyok benne, hogy a legtöbb gyerek azt mondja, hogy nem érdekli semmi. Biztos, hogy nem tudja, hogy mi érdekli, mert nem tudja, hogy mi érdekelhetné…” (21 éves lány) „Hát ezt onnantól kezdve, hogy általános iskolától elmegyünk osztálykirándulásra. Ott az iskolában programokat szervezni, az iskola mondjuk ezt nagyjából teljesíti és ez valahol szerintem város szinten is mûködnie kellene, vagy egy szervezet, aki mondjuk ezt összefogja vagy több szervezet akik együtt mûködnek.” (21 éves lány) „Hálójátékokat rendezni, hálópartit, összekötni a számítógépeket a Teleházban és számítógépes játék versenyt csinálni, valamelyik számítógépes bolt felajánlásával nyeremény is lenne, mondjuk egy pendrive, vagy vásárlási utalvány, játszanának egymás ellen, hálózati játékok, stratégiai játékok. Akár nevezési díj is lehetne, hetente vagy havonta lenne. A moziba is meglehetne, azt tesz, hogy több kategóriában lennének filmek hétvégente, egy nap akár 3 kategóriában is egymás után, hogy lehessen válogatni, meg hogy nem csak egy idõpont legyen. A 7-8-osokat nagyon könnyen be lehetne vonni, ilyen pályázati felhívások, egy ismerõsöm mesélte hogy, Miskolcon volt egy felhívás, hogy osztályok jelentkezhetnek, és akkor havonta kapnának feladatokat, hogy színdarabot mutassanak be, vagy bármilyen kreatív dolgot kellene nekik megoldani és végeredményként egy 2 napos üdülést, nyernének. Persze közben lenne nevezési díj is, minimális összeg. Az lenne a lényeg, hogy az osztályból bevonjanak minden havi feladatba. Tulajdonképpen 13-14 évesek vannak, akik nem tudnak itt semmit se tenni, és a szülõk nem is akarnak velük foglalkozni, mert egész nap dolgoznak, és ha hazamennek arra már nincs erejük, hogy foglalkozzanak velük. Nekünk 16-éves korunkban lehetett elõször fölmenni szórakozni, most meg azt mondják nekik, menjél csak nyugodtan addig sem leszel otthon.” (23 éves fiú)
apcsolódgyfajta érdekszemét, mert bb gyerek azt . Biztos, hogy rt nem tudja,
y általános isulásra. Ott az ola és ez valahol ellene, ezt összefogja mûködnek.”
partit, összezban és szái, valamelyik nyeremény is agy vásárlási llen, hálózati nevezési díj is
sz, hogy több tvégente, egy ás után, hogy em csak egy
n be lehetne , egy ismerõegy felhívás, or hay színdarabot kreatív dolgot redményként ersze közben
sztályból be-
vannak, akik , és a szülõk ni, mert egész nek arra már ak velük. Net elõször fölmondják neig sem leszel
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 117
Ifjúsák és környezet Érdekes jelenség, amely a korábbi ifjúságkutatásokban nem bukkant fel, mint probléma, hogy generációs különbségek vannak a különbözõ, egymástól nem túl távoli korcsoportok között. Ebbõl az következik, hogy nehéz õket egy helyre bevinni, és ott együtt tartani, mert az ifjúság, mint társadalmi csoport heterogén összetételt mutat, ahol a különbözõ csoportok között konfliktus is kialakulhat. Ez az ütközõfelület két szinten jelenhet meg: egyrészt a kortárs szubkultúrák mentén (de markáns szubkultúrák megjelenése nem jellemzi Hajdúnánás ifjúságát), másrészt generációk között (ami viszont annál inkább). (Horkai, 2004a; 2004b) „Hát, amit így legjobban szeretek, hogy nagyon jól ki tud az ember ruccanni esténként. De viszont, amit nagyon nem szeretek, hogy sok fiatal nem tudja magát lefoglalni. Az ilyen fiatalabbak.” (17 éves fiú) „A fiataloknak viszont nagyon kevés program van. Szerintem fõleg nyáron, és én amikor a fiatalokat mondom nem feltétlenül az én korosztályomat mondom, mert szerintem õk már elmehetnek fesztiválokra, elmehetnek bulizni tehát már vannak olyan nagyok, felnõttek érettek hogy elmehessenek, de azok a kis tizenévesek meg 12-13 éves kis gyerekek, akiknek a szüleik dolgoznak nyáron, velük nem lehet mit kezdeni. Jó az a gyöngyfûzés, aztán nem tudom mit szokott még a mûvelõdési ház szervezni, de ettõl egy kicsit több kellene nekik szerintem.” (21 éves lány) „Igazából én azt veszem észre, én nem érzem jól… ha elmegyek a klubba magam, mert 14 évesek vannak, és én nem bántom õket, mert én is voltam 14 éves. Csak én talán azért, mert fõiskolás lettem és ezért egy kicsit megváltoztak az igényeim és inkább egy olyan helyet keresnék, amilyen régen volt a klub, beülünk, beszélgetünk és ha van kedvünk táncolunk, tehát egy kicsit olyan pub-os hangulata legyen…és ez az ami nincs meg…” (21 éves lány) „Hát az idõsebbek nyilvánvalóan elsõsorban a mozit tudják, meg a Internetet, de szerintem a fiatalok sajnos, én úgy látom hogy kevés része, azok pedig, hát azok nem sokat
tudnak. Mondjuk ez nem a mozi hibája, mert azt sem mondhatom, hogy nincs reklámja. Mert ez nem igaz, mert van honlapja, szórólap, minden van… csak tudod én a suliban is tapasztalom, hogy ekkora bazi nagy plakáttal ki van rakva, meg ki van írva, és akkor jön oda, hogy figyelj már, nem tudod hogy-hogy meg mi… mondom nézd ott az a sárga nagy plakát az az. Csak el kellene olvasni… szóval nem csak a 20 év alattiak, hanem a 20 év felettiek is detto ilyenek, hogy így elõre, és semmere nem néznek. Tehát egyszerûen el kell nekik mindet mondani szájukba rágni, ez nem tom mér van…” (21 éves lány) „Hát szabadidõmet…hát Nyíregyházán általában bulizással, itt általában semmivel, mivel Nánáson valahogy nem lehet se szórakozni, se kikapcsolódni… nincsen egy olyan hely, ahova az ember be tudna ülni, kellene egy kávéház, ahol az ember leül olvasni, vagy ott vannak a barátai, dumálgatnak hasonló, vagy esetleg megnéznek egy filmet… Aztán meg bulizás itt Nánáson ne nagyon lehet, mert az emberek valahogy így, hát 18 felett szerintem, vagyis inkább 20 felett már így szúrja a szemét, hogyha ilyen 14-meg 13 évesek hajnal 4 órakor még ott vergõdnek bent. Ott táncolnak, mikor õ már 13 évesen már 10 órakor ágyban volt, mondjuk, ez lehet valamilyen irigykedés, de… olyan furcsa érzés hogy legszívesebben… megfojtanám õket.” (23 éves fiú) „A társaság, tudod ott, nem nincsenek enynyire idõsek, hanem mi vagyunk ott 15-16 évesek, hát meg vannak páran, akik idõsebbek, de úgy a mi társaságunk, tehát hogy a volt osztályom vagy mit tudom én…” (14 éves lány) „Hát õõõ, nekem úgy volt, hogy megyek Debrecenbe az Ady-ba drámára, mert oda szerettem volna menni, vagy megyek a Zrínyibe és tanulom a nyelveket és utána lesz, ahogy lesz és akkor emellett döntöttem, pedig az Ady-ba is felvettek volna valószínûleg, mert fontos volt az is, hogy ne koliba menjek, hogy ne zülljek el, és így bejárós leszek reggelente.” (14 éves lány) „Meg vagy elégedve az ifjúsági ház szolgáltatásaival?
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
117
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 118
Ifjúsák és környezet Nem igazán. De lehet, hogy csak azért, mert igazán azt sem tudom, mit csinálnak. De valamit biztosan rosszul, ha nem tudok róla.” (18 éves fiú) Az interjú tapasztalatai alapján fogalmaztuk meg a kérdõív kérdéseit, melyek eredményei megerõsítették az interjúkban megfogalmazottakat. A kérdõív eredményeinek elemzése után lehetõség nyílik javaslatok megfogalmazására, melyek élénkíthetik a város kulturális életét, s elsõsorban a fiatalok számára nyújtana kínálatot, amely jó alternatívája lehet egy nihilista, unatkozó, s ennek következtében a deviáns viselkedésformák irányába elmozduló szabadidõ eltöltési stratégiáknak.
A kérdõív tapasztalatai A kérdõívben elsõsorban a helyi fiatalok aktivitására, illetve aktivizálhatóságára is kíváncsiak voltunk. Erre a leterheltség szubjektív érzetébõl lehet következtetni elsõsorban. A kitöltõk durván 10%-a az, aki nem érzi megterhelõnek a meglévõ kötelezettségeit, tehát 2. ábra. Érzésed szerint mennyire terhelnek meg az iskolai / munkahelyi / egyéb kötelezettségek? (N=492)
szabadidõs tevékenységekben vagy önkéntes munkában aktivizálható, amennyiben a tevékenység az érdeklõdésének megfelelõ. (2. ábra) Ebben a 10%-ban nagyjából egyforma arányban vannak jelen fiúk és lányok, és többségük középiskolás, és Hajdúnánáson lakik. Õk többnyire sok szabadidõvel is rendelkeznek, így nem feltétlenül az oktatási intézményen keresztül, hanem a kedvelt szórakozóhelyen keresztül is megtalálhatóak. A válaszadók több mint fele néha kicsit soknak érzi a terheket, többségük még mindig középiskolás, de a fõiskolások és az egyetemisták felülreprezentáltak ebben a kategóriában. Ez az a csoport, akit irányítottan motiválni kell, hogy helyi közösségi életet éljen, illetve a rendszeres kulturális fogyasztás nem várható tõlük, mivel életmódjuk a felsõoktatási intézmény ritmusához igazodva idõszakos a településen. (3. ábra) A szabadidõvel való rendelkezés hasonló képletet mutat, illetve a leterheltség-érzéshez képest sok szabadidõvel rendelkeznek, amit el is kell tölteni. Az interjúk tapasztalatai alapján elmondható, hogy helyben a tartalmas szabadidõ eltöltés problémás, vagy nincsenek, vagy nem találják meg a fiatalok a lehetõségeket. Hiányolnak egy jól mûködõ mozit, egy kávéházat vagy pub jellegû szórakozóhelyet, amely nem diszkóként vagy kocsmaként funkcionál elsõsorban, hanem kereteket nyújthat tartalmas szabadidõ eltöltéshez. A leterheltség okait az iskolai elvárásoknak való megfelelésnek is tulajdoníthatjuk, és ha ez erõs iramot diktál, akkor jelentõs mennyiséget elvon a szabadidõbõl is. Meglepõ módon azonban a válaszadók 80%-a nem vesz igénybe iskolán kívüli, tanulást segítõ szolgáltatásokat. Felmerül a kérdés, hogy miért:
3. ábra. Szabadidõ és leterheltség érzet összefüggései (N=492)
118
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
agy önkéntes yiben a tevélelõ. (2. ábra) ól egyforma s lányok, és únánáson lavel is rendelktatási intézedvelt egtalálhatóak. ha kicsit sokmég mindig és az egyeteategóriában. ell, etve a rendszetó tõlük, mivel ny ritmusához
ezés hasonló tség-érzéshez eznek, amit tapasztalatai ben a tartalás, vagy ninfiatalok a lejól mûködõ ellegû szóraocsereteeltöltéshez. elvárásoknak hatjuk, és ha ntõs mennyiMeglepõ mó%-a nem vesz t segítõ szolhogy miért:
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 119
Ifjúsák és környezet vajon annyira jó a tanulmányi elõmenetelük, hogy nincs szükségük rá; vagy nincsenek az elvárásaiknak megfelelõ ilyen jellegû szolgáltatások. Ha ez utóbbi igaz, akkor egy ifjúsági közösségi tér a szabadidõ szervezési feladatok mellett a színvonalas képzési szolgáltatásokat is felvállalhatja tevékenységeként. További vizsgálódás tárgya lehet, hogy van-e igény egyáltalán a korosztályok között ilyen szolgáltatásokra, s azok mely területre terjednek ki. A pályaorientációs tanácsadás mellett lehet létjogosultsága az igényeknek megfelelõ oktatási szolgáltatások biztosításának is. 4. ábra. Jelenleg jársz magántanárhoz? (N=492)
Az aktivizálhatóság mellett kíváncsiak voltunk jelenlegi közösségi és társadalmi aktivitásukra is. Mindössze a megkérdezettek 7%-a vesz részt valamilyen ifjúsági szervezet munkájában, amelyek döntõ többsége iskolához, iskolai elfoglaltságokhoz (diákönkormányzat, sport) kapcsolódik. Emellett megjelentek olyan önszervezõdõ hobbi körök is, melyeknek egy helyi ifjúsági közösségi tér szintén otthont adhat, mind több érdeklõdõt vonzva ezzel a különbözõ korcsoportok tagjai közül (film, dráma). 5. ábra. Részt veszel valamely ifjúsági szervezet munkájában? (N=492)
A szervezeti tagság, vagyis a civil aktivitás elmarad az Ifjúság 2004 vizsgálat eredményeitõl is, 2004-ben, országos reprezentatív mintán mérve a 15–29 éves korosztály 84%-a nem volt tagja egyetlen szervezetnek sem, és nem vett részt azok munkájában. (Ifjúság 2004, Gyorsjelentés: 96) A társadalmi, politikai aktivitás mértéke szintén nem mutat eltérést az országos felmérések adataitól. Az Ifjúság2000 vizsgálat adatai alapján a kérdezett csoport politikai érdeklõdésének erõssége egy ötfokú skálán alig érte el az elégségest. (Gazsó–Szabó, 2002) Az Ifjúság 2004 vizsgálat során a válaszadók 63%-a mondta, hogy nem érdekli a politika (Ifjúság 2004, Gyorsjelentés: 93), a hajdúnánási fiatalok esetében ez az arány 75% választási évben kérdezve. Ez azt jelenti, hogy politikai célokkal és érdekekkel ezek a fiatalok nem aktivizálhatóak. A társadalmi élet és aktivitás elsõsorban a kortárscsoport tagjaival történõ együttlét kapcsán ragadható meg, amely a szórakozáshoz kapcsolódik. Az interjúk tapasztalatait kiegészítve a szórakozás tevékenységét a településen található szórakozóhelyek, kocsmák látogatottságához kötöttük. Ebbõl kiderül, hogy melyek azok a helyek, amelyek az ifjúság jelentõs részét vonzzák. Majdnem 8%-a a válaszadóknak nem jár szórakozni, illetve 30%-uk nem Hajdúnánáson jár szórakozni – közöttük a felsõoktatási hallgatók felülreprezentáltak. A Mûvelõdési ház, illetve a mozi nem jelenik meg kiemelt szórakozóhelyként, összességében kevesebb, mint 10% jelölte meg ezeket a helyeket. Ennek oka az lehet, hogy vagy idõszakos szolgáltatásokat nyújt az intézmény, vagy azok a szolgáltatások nem jellemzik, amelyek e korosztály szórakozóhellyel szembeni elvárásainak megfelelnek. Az interjúk tapasztalatai alapján a bulihoz hozzá tartozik a zene, a tánc, a beszélgetés, az alkoholfogyasztás és a dohányzás is. Ezeket a megállapításokat a kérdõív adatai megerõsítették. A zenei ízlés sokrétû, de a legkedveltebb a diszkó, és techno irányzatai, illetve a rock. Markáns zenei szubkultúrák megjelenése nem jellemzi a város fiataljait, amit alátámaszt a megjelölt kedvenc elõadók listája is,
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
119
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 120
Ifjúsák és környezet mely egyértelmûen az overground vonulatot tükrözi minden zenei irányzat esetében. A megkérdezettek fele nem dohányzik, mindez azt jelenti, hogy a másik fele igen. Mindez megdöbbentõ adat annak tükrében, hogy a kitöltõk jelentõs része középiskolás korú fiatal. (6. ábra) A dohányzás mellett hasonló eredményeket mutatnak a buli és alkoholfogyasztás kapcsolatáról vallott elképzelések. A megkérdezettek alig több mint 27%-a mondta, hogy a bulihoz nincs szükség alkoholra, inverz logikával mindenki más szerint igen. Többségük alkalmanként fogyaszt, de ebbõl arra következtethetünk, hogy olyan szórakozóhelyet, ahol nem fogyaszthatnak alkoholt, a megkérdezettek háromnegyede nem szívesen látogatna. (7. ábra) A helyi társadalomban létezés feltételez bizonyos információszerzési stratégiákat, amelyek az ifjúságnak is sajátjai. Az interjúk tapasztalatai alapján elmondható, hogy a médiafogyasztás jelentõs a megkérdezettek körében, hiszen a szabadidõs tevékenységeiket is többnyire ezek jelentik. Ebben a vi-
szonyrendszerben az érdekelt minket, hogy a helyi események iránti érdeklõdés, illetve a helyi média ismerete, fogyasztása mennyire jellemzi a hajdúnánási fiatalokat. Jelentõsebb az érdektelenség, illetve az informális csatornák használata az információszerzésre, mint a helyi média. Ebbõl az következik, hogy vagy a helyi média által közölt tartalmak, vagy az a forma, ahogyan ezeket a tartalmakat tálalja nem megfelelõ a helyi ifjúság érdeklõdésének felkeltéséhez. Ha hirdetési szemszögbõl tekintjük ezt a megoszlást, akkor azt mondhatjuk, hogy a helyi médiában közzétett információk és hirdetések csak a fiatalok alig 18%-ához jut el, tehát e csatornákon ennek a korosztálynak hirdetni pénzkidobás. (8. ábra) A városban lakó, és a várossal kapcsolatban álló fiatalok jelentõs része úgy érzi, hogy nincs a helyi ifjúságot összegyûjtõ közösségi hely. A válaszadók negyede, akik szerint van ilyen, arra a kérdésre, hogy ha van melyik az, a fent említett szórakozóhelyek, kocsmák valamelyikét jelölte meg. Az interjúk tapasztalataiból egyértelmûen kiderült, hogy igény ilyen típusú helyre a fiatalok részérõl lenne.
6 . ábra. A dohányzók megoszlása korcsoportonként. (N=492)
7. ábra. Az alkoholfogyasztók megoszlása korcsoportonként. (N=492)
120
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
et, hogy a dés, illetve a sa mennyire
letve az inforformációszerezik, ölt tartalmak, at ág érdeklõdészemszögbõl azt mondhattt információk jut orosztálynak
apcsolatban y érzi, hogy jtõ közösségi k szerint van an melyik az, ocsmák vajúk tapaszta, hogy igény szérõl lenne.
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 121
Ifjúsák és környezet 8. ábra. Érdekelnek a helyi, hajdúnánási hírek, események? (N=492)
A megkérdezettek 10%-a aktivizálható is lenne egy ilyen hely létrehozására, mûködtetésére. A maradék is használná, ha készen kapná a lehetõségeket. Több válaszadó véleményébõl kiderült, hogy az Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesület alkalmas lenne egy ilyen hely létrehozására, mûködtetésére, ha megkapná a szükséges külsõ támogatásokat. Minden ifjúságkutatás jelentõs része a jövõkép feltárása, amely segítséget nyújt az ifjúsággal kapcsolatos stratégiák tervezéséhez.
A válaszadók határozott jövõbeni képet adnak magukról, melyek elsõsorban a jelenkori vágyak kivetülései. Ennek tükrében a település ifjúságáról elmondható, hogy alapvetõen optimista: mindössze 5%-uk képzeli bizonytalan helyzetbe magát, a többiek valamely oktatási intézményhez tartoznak majd, de 43%uk dolgozni fog. Ez megint érdekes adat annak tükrében, hogy a kitöltõk jelentõs része a középiskolás korcsoporthoz tartozik. Az interjúk tapasztalatai alapján, illetve a kérdõív nyitott kérdései alapján elmondható, hogy a településrõl leginkább hiányolt entitás az a munkalehetõség, meglehetõsen nagyfokú elvándorlást jelez elõ a településrõl. (9. ábra) Ezt az elvándorlási szándékot erõsíti a következõ grafikon adatsora is. A megkérdezettek mindössze 18%-a jelöli meg tervezett lakhelyéül Hajdúnánást, többen képzelik külföldön az életüket, mint ahányan maradnának. (A nyelvtudásra vonatkozó adatok ennek azonban ellent mondanak.) Érdekes megjegyezni, hogy a korábbi évek kutatási eredményei alapján
9. ábra. 4–5 éves távlat korcsoportonként. (N=492)
10. ábra. Hol képzeled el az életedet 15 év múlva?
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
121
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 122
Ifjúsák és környezet a kelet-magyarországi vidéki fiatalok számára jelentõsen visszaesett a Dunántúl és a Fõváros vonzereje, ugrásszerûen megnõtt azonban a külföldé. Az ország idõleges vagy végleges elhagyása azonban elsõsorban a budapesti fiatalokat jellemzi, kevésbé a vidékieket. (10. ábra) Az adatok azonban azt mutatják, hogy olyan jelenséggel állunk szemben, amely mindenképpen megértést kíván, és a megértés tükrében ifjúságpolitikai stratégiák kidolgozását várja, melyek preventív megoldást jelentenének a vidéki helyi társadalom erejének megtartásához.
Összefoglalás A kutatás eredményeit áttekintve a hajdúnánási ifjúságról alkotott kép nem különbözik az Ifjúság 2004 vizsgálat során feltárt jellemvonásoktól, sem az egyéb regionális kutatások eredményeinek nem mond ellent. Bebizonyosodott, hogy szükséges egy komplex, településhez kapcsolódó ifjúságpolitikai stratégia kidolgozása, amelynek figyelembe kell vennie a helyi ifjúság sajátosságait. Ennek bázisa lehet egy a település ifjúságát összefogó közösségi tér, civil ifjúsági szervezet/ek koordinálásával. Az elvágyódó magatartásminta miatt a helyi aktivitásra motiválni kell az ifjakat, mely az oktatási intézmények, és a helyi ifjúsági civil szféra feladata lehet. A település ifjúsága heterogén szocio-kulturális jellemvonásokkal rendelkezik, ahol generációs ellentétek vannak jelen a különbözõ korcsoportok között. A programok és szolgáltatások szervezésénél ügyelni kell arra, hogy minden korcsoport megszólításra kerüljön. A különbözõ korcsoportok eltérõ idõszaki ritmusban vannak jelen a városban, a korcsoportok összetétele az iskolai idõbeosztás alapján változik. Hétvégenként és az iskolai szünetekben a felsõoktatási intézményekhez kötõdõ korcsoport felülreprezentált a városban. A civil szféra partnerei lehetnek az ifjúság mozgósításában a helyi középiskolák, szórakozóhelyek, a fürdõ, és a szabadtéri programhelyek is. A civil szféra feladata a 10% aktivizálható réteg felkutatása, és kortárssegítõvé történõ kiképzése. Õk hiteles kapcsolattartói a különbözõ életkori csoportoknak, és közve-
122
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
títõk a helyi társadalom és a helyi intézményrendszer között. Az ifjúsági közösségi tér feladata az ifjúságot segítõ szolgáltatások nyújtása, mint például oktatást/ tanulást segítõ szolgáltatások biztosítása, pályaorientációs tanácsadás, elérhetõ adatbázisok figyelése, amelyben partner lehet a Teleház. Emellett szükséges az önszervezõdõ hobbiköröknek kibontakozási lehetõséget biztosítani.
Jegyzetek 1 http://www.grunwald.hu/hir/tv/tv.php?misc=se arch&subaction=showfull&id=1083396726&ar chive=1086081985&cnshow=news&start_from =&go=search; http://www.mtt.org.yu/publikaciok/mtt_konyvsorozatok/05_Holnaplatok.pdf# search=%22alkalmazott%20ifj%C3%BAs%C3 %A1gkutat%C3%A1s%22; http://www.echosurvey.hu/_user/downloads/kutatasi_beszamolo/vszfvar2000.pdf?PHPSESSID=ff25ab54c88afd610c4c9dfdedab2bbc#sea rch=%22alkalmazott%20ifj%C3%BAs%C3%A 1gkutat%C3%A1s%22 2 A felmérés az NRSS (Navi ReSearch System) on-line kérdõívkészítõ és kiértékelõ szoftver segítségével készült.
Irodalom Andor Mihály (1998): Az esélyek újratermelõdése. Educatio, 7 (3): 419–435. Csanaky András–Gerber Géza–Józsa György (2006): Az ifjúság helyzete és jövõtervei Baranya megyében – 2005. Új Ifjúsági Szemle, 4 (3): 47–54. Gazsó Ferenc–Stumpf István [szerk.] (1995): Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón. Budapest: Ezredforduló Alapítvány. Gazsó Ferenc–Stumpf István [eds.] (1992): Youth and the Change of Regime. Budapest: Institute for Political sciences of the Hungarian Academy of Sciences. Gazsó Tibor–Szabó Andrea (2002): Társadalmi közérzet, politikához való viszony. In: Bauer Béla (szerk.): Ifjúság2000 Tanulmányok I. Budapest: Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, 240–261. Gábor Kálmán (1993): Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. Budapest: Oktatáskutató intézet (Kutatás közben).
yi intézményösségi tér feltatások nyújnulást segítõ yaorientációs ok figyelése, ház. Emellett bbiköröknek
.php?misc=se 083396726&ar ws&start_from anaplatok.pdf# %C3%BAs%C3
uedab2bbc#sea %BAs%C3%A
earch System) elõ szoftver se-
ratermelõdése.
gy (2006): i Baranya me4 (3): 47–54. esztedapest: Ezred-
outh apest: Institute cad-
ársadalmi közIn: Bauer Béla Budapest:
orszakváltás és u-
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 123
Ifjúsák és környezet Gábor Kálmán (1995): Az ifjúságkutatás irányai a kilencvenes években. Educatio, 4 (2): 191–207. Gábor Kálmán (2000): A középosztály szigete. Szeged: Belvedere. Gábor Kálmán–Kabai Imre–Matiscsák Attila (2003): Információs társadalom és az ifjúság. Szeged: Belvedere. Gábor Kálmán (2005): Fesztiválok ifjúsága és a drog. Szeged: Belvedere. Horkai Anita (2004a): Kultúrák közötti kommunikáció az iskolában. In: Gábor Kálmán (szerk.) Ifjúsági korszakváltás. Ifjúság az új évezredben. Szeged: Belvedere, 122–139. Horkai Anita (2004b): Kulturális kommunikáció a screenagerek mindennapjaiban. Kultúra és Közösség, 2004 (1): 89–100. Bauer Béla–Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2004, Gyorsjelentés (2005) Budapest: Mobilitás Ifjúságkutatási Iroda.
Kozma Tamás (1995): Ifjúság és oktatás. Educatio, 4 (2): 208–222. Liskó Ilona (1995): Akik a statisztikákból kimaradnak. Educatio, 4 (2): 223–234. Mátay Melinda (1995): Narancsízû citrom vagy citrom ízû narancs? Educatio, 4 (2): 246–264. Narancsik Ágnes (1995): Helyi társadalom és ifjúság. Educatio, 4 (2): 355–358. Rácz József (1995): Ifjúsági marginalizáció, ifjúsági szubkultúrák. In: Gazsó Ferenc–Stumpf István (szerk.): Vesztesek. Ifjúság az ezredfordulón. Budapest: Ezredforduló Alapítvány, 46–69. Rácz József (1996): Semmittevés. Lakótelep és szegénynegyed-mentalitás. Szociológiai Szemle, 1996 (2): 81–93. Szapu Magda (2002): A zûrkorszak gyermekei, Mai ifjúsági csoportkultúrák. Budapest: Századvég.
uisz14-3 hnanas.qxd
2006. 12. 01.
9:53
Page 124
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 125
Máder Miklós Péter
Életmód– élethelyzet
A szülõktõl való elszakadási dimenziók mentén létrejött alcsoportok Bevezetõ Jelen tanulmány Vaskovics László „A posztadoleszcencia szociológia elmélete” címû tanulmányára reflektál. A posztadoleszcens életszakaszban lévõ fiatal felnõttek még nem függetlenek teljes mértékben a szülõi háztól. A szerzõ a tanulmányban egy a fiatalok szülõi háztól való leválásán alapuló elméleti modellt mutat be. Az elszakadási folyamatot olyan dimenziókon vizsgálja, melyek jól elkülöníthetõ alcsoportokká tagolja a fiatalokat. A tanulmány elméleti síkon rendezi a fiatalokkal kapcsolatos dimenziókat, és kérdéseket fogalmaz meg a dimenziók által determinált alcsoportok méretének számszerûsítésére vonatkozóan. Ezen tanulmány arra az empirikus kérdésre igyekszik válaszolni, hogy az ezredforduló utáni Magyarországon hány fiatal is tartozik ehhez az életszakaszhoz, illetve a különbözõ alcsoportokhoz. Miért van erre szükség? Szociálpolitikai szempontból stratégiai jelentõsége van olyan prognózisoknak, melyek segíthetnek ex ante programok beindításában. A fiatalokkal foglakozó különbözõ szociálpolitikai jellegû intézkedéscsomagok, programok potenciális ügyfélkörének mérete mind a tervezési fázis, mind a programok futása során lényeges indikátor. A szülõi háztól való elszakadás Vaskovicsi interpretálása után ezen csoportokat különkülön elemezzük, empirikus eszközökkel mutatjuk be sajátosságaikat.
1. Posztadoleszcencia szociológiai elmélete A posztadoleszcencia Az ifjúságkutatás számára releváns kutatási csoport definíció a 14–29 éves kor közötti gyerekek, fiatalok, felnõttek, míg az ipari társadalmakban a fiatal kort egységes, homogén életszakaszként értelmezik. A fiatalok a kibocsátó és a nukleáris család között nem kerültek légüres térbe, a házasságuk elõtt a szülõk felügyelete alatt voltak, ez alól csak a szülõk aktív szerepvállalásával, irányításával létrejövõ újonnan alapított család jelentette a kiutat. A posztmodern társadalmak már sokkal likvidebb életvezetési mintákat tesznek lehetõvé, bizonyos, a felnõtt korra jellemzõ viselkedési formák már fiatal korban is megjelennek. A szexuális érettség és függetlenség valamint az anyagi-szociális függetlenség közötti idõtartam kitágult. Ezt az átalakulást ugyanúgy lehet a fiatalkor megszûnéseként, mint a fiatalkor kitolódásának látni. A húszas éveiken túli fiatal nemzedék már fiatal felnõtteknek tekinthetõk. A felnõttektõl magatartásuk, értékeik, mindennapi életük szerint erõsen eltérnek, viszont szociális, politikai és gazdasági státuszuk mentén már felnõttnek tekinthetõ. Ezt a 30 éves kor alatti életszakasz átstrukturálást, amikor is egy új, önálló életszakasz keletkezik, posztadoleszcenciának nevezik. A szexuális érettség és a szociális értelemben vett felnõtté válás idõpontja fokozatosan elkülönül egymástól. Kialakul egy olyan életszakasz, melyben a felnõtté válás aspektusai fokozatosan, egymáshoz képest részben elcsúszva jelentkeznek. A posztadoleszcens életszakaszban járó fiatalok pszichológiai értelemben már felnõttek, szociológiai értelemben
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
125
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 126
Életmód–élethelyzet viszont még nem. Nem rendelkeznek a felnõtt életvezetést meghatározó tulajdonságokkal, nem integrálódtak teljes mértékben a felnõtt társadalom szerkezetébe (Keniston 1968). „Gazdasági alapok nélküli nagykorúság.” (Gillis, 1980) A fiatalok magatartásmintázataira a carpe diem, a jelenorientáltság jellemzõ. Fogyasztási szokásaik nem állnak minden esetben összhangban az anyagi lehetõségeikkel, párkapcsolataikból sokszor hiányzik a megállapodás és biztonságra törekvés. Önmeghatározásuk részben a bürokratikus ellenõrzõ szervek, a felnõtt viselkedés mintázatok ellenpontozásával, valamint a hasonló korúakkal történõ azonosulással jellemezhetõ. A pszichoszexuális és az anyagi függetlenség ollójának kinyílása a posztadoleszcens szerkezeti feltétele. Az ebben a korban járó fiatalok körében megfigyelhetõ a szociális, morális, intellektuális, politikai, szexuális területeken egy önállósodási folyamat, annak ellenére, hogy az anyagi függõség továbbra is fennmarad. (Zinnecker 1982) A posztadoleszcens életszakasz a modern kor (új) életformája, (új) életstílusa. Önálló életszakasznak akkor lehet ezt a fázist tekinteni, ha alkotóelemei nem tartoznak egyértelmûen a felnõttek életstílusához. Ez a fázis önálló stílusjegyeket hordoz, amelyeket a fiatalok társadalmi csoportjukon belül saját maguk alakítanak. Ez az életszakasz, amelyet tehát túlnyomórészt a hosszabb képzési idõ és a kései munkavállalás miatt a felnõtt státusz jogainak és kötelességeinek késleltetett vállalása jellemez, a nagykorúság elérése és a felnõttkor közé önálló életszakaszként ékelõdik. A posztadoleszcens korban levõ fiatalok leginkább azzal jellemezhetõek, hogy némely szempontból még a fiatalokhoz, más szempontból azonban már a felnõttekhez tartoznak. Ez a társadalomszerkezeti inkonzisztencia jelentõs hatást gyakorol az individuális életkonstrukciókra. A még nem iparosodott társadalmakban nem volt éles határ a gyermekkorból a felnõttkorba való átmenet között. A gyermekeket a társadalom „kis felnõttjeiként” tekintették és szellemi, illetve fizikai képességeiknek megfelelõen felnõtt munkára kötelezték õket. Elõször az iparosodott társadalmakban ismerték el a fiatalkort a gyermekkor és a felnõttkor
126
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
között elhelyezkedõ önálló életszakaszként, a társadalom által meghatározott elvárásokkal. A posztadoleszcens életszakasz, mint társadalmilag releváns jelenség elõször a poszt-indusztriális társadalmakban alakult ki. Az egyes személyek az adott szakaszt – rövidebb, vagy hosszabb ideig – különbözõképpen élik meg. A posztadoleszcens életszakasz létrejöttérõl folytatott viták során elfogadott az a tézis, hogy e szakasz szempontjából maga a késleltetett és a részleges leválás a meghatározó.
A fiatalok szülõi háztól való leválásának dimenziói Vaskovics László a leválási dimenziók mentén öt eltérõ leválási formát különít el, ezek a jogi értelemben vett leválás, a közös fedél alóli leválás, anyagi és pénzügyi területen értendõ leválás, az önálló döntést eredményezõ, valamint az öntudatosulás. Mint a fenti felsorolásból is kitûnt Vaskovics László a felnõtté válás, illetve az ahhoz szükséges leválási dimenziók között nem említette a családalapítást, mint a felnõtté válás kritériumát. Nézetei szerint nem szabad eltekintenünk attól, hogy a szülõi házból való kiköltözés és az azzal együtt járó önálló háztartásvezetés és a családalapítás között egyre több idõ telik el, de esetenként a családalapítás be sem következik. A felnõtt státuszt sokkal inkább jellemzi az önálló, saját felelõsséggel vezetett háztartás. Ehhez társul még, hogy a fiatalok egyre jelentõsebb volumenû csoportja egyáltalán nem szándékozik családot alapítani. A fogalom hagyományos értelmében itt vetõdik fel az a kérdés, hogy a családalapítást a felnõtté válás kritériumaként kell-e egyáltalában tekintenünk. A családalapítást elodázó fiatalok csoportja miatt a családalapítás kritériumának létjogosultsága megfakult. Egyedülállók, élettársak, gyermeket nem akaró házastársak társadalmilag mára elfogadottak lettek. Vaskovics László által megnevezett leválási dimenziók jellemzõi Jogi értelemben vett leválás: A jogi értelemben vett leválás a korlátozás nélküli üzletkötési lehetõségek megszerzésével következik be, ez alatt az adott személyek által megkötött üzletek jogi érvényességét értjük. Egy jogi
aszként, a al. mint társadalr a poszt-inult ki. Az zt – rövidebb, õképpen élik asz létrejötdott az a tézis, aga a késlelte-
leválásának
enziók mennít el, ezek a közös fedél területen éreredményezõ, a fenti felsozló a felnõtté s leválási dicsaládalapíiumát. Nézeenünk attól, özés és az azsvezetés és a idõ telik el, e sem követkább jellemzi zetett háztaralok egyre jeyáltalán nem A fogalom hak fel az a kérõtté válás kritekintenünk. ok csoportja ának létjogok, élettársak, k társadalmi-
ezett leválási
küli üzletköezik által megkötjük. Egy jogi
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 127
Életmód–élethelyzet cselekedet véghezvitelének elõfeltétele a (kor szerinti) nagykorúság. Itt ér véget a szülõi gyámság és gondoskodás, a politikai életben való részvétel jogilag megengedetté válik. Ez Magyarországon 18. életév betöltésével veszi kezdetét. Közös fedél alól történõ leválás: A gyermekeknek a szülõi házból való kiköltözése és egy saját önálló háztartás vezetése a szülõi háztól függetlenül. Anyagi – pénzügyi leválás: Saját munkahely és saját kereseti lehetõség által az anyagi függetlenség és önállóság megteremtése. Önálló döntést eredményezõ leválás: Saját cselekedetek szülõi ellenõrzés nélkül történõ véghezvitelével valósul meg. A korlátozás nélküli üzletkötési lehetõségek feletti önrendelkezés megszerzése, önálló pályaválasztás, partnerválasztás és családalapítás. A lakóhely és a lakás önálló kiválasztása, önálló, felelõsségteljes részvétel a gazdasági, kulturális és politikai életben. A jogi értelemben vett leválástól az egyén szubjektív akaratának véghezvitele, illetve annak lehetõsége különbözteti meg, ebbõl a szempontból ez a csoport szofisztikáltabb, mint a kizárólagosan jogi értelemben vett leválás csoportja. Viszont a populációt tekintve szûkebb, hisz kizárja azokat, akik az önálló pályaválasztás, és partnerválasztás terén nem élveznek teljes körû szabadságot. Szubjektív leválási forma, öntudatosulás: Vannak olyan fiatalok, akik elérték ugyan a nagykorúságot de még nem érzik felnõttnek magukat, még akkor sem, ha már fennáll a az egzisztenciális, fizikális függetlenség. Vannak ugyanakkor olyanok, akik a jogi értelemben való felnõtté válást követõen rögtön felnõttnek érzik magukat. Az alábbi táblázat a fenti csoportbontást mutatja be olyan dimenziók szerint, melyek a csoportoknak indikátoraiként jelentkeznek, azaz milyen dichotomizált paraméterek mentén különíthetjük el a csoportba tartozókat, illetve azokat, akik nem részei a csoportnak. A jogi értelembe vett leválás az üzletkötési képesség szerint határozható meg, akik korlátok nélküli lehetõségeket élvez az már nagykorúnak tekinthetõ. A közös fedél alól törté-
nõ leválás a szülõkkel közös háztartás, illetve az önálló háztartás, saját lakás mentén különíthetõ el. Az anyagi – pénzügyi leválás egyik véglete az anyagi rászorultság, ennek komplemetere a pénzügyi önállóság. Különösen a partnerválasztás terén az önálló döntést eredményezõ leválás a szülõi ellenõrzés alatt történõ döntéshozatal, és az önmeghatározás, önkontroll mentén különíthetõ el. Legvégül az öntudatosulás indikátorai operaconalizálás szempontjából már meglehetõsen bonyolult feladat elé állítják a kutatókat, ugyanis az indikátorok a fiatal, illetve a felnõtt kategória meghatározását jelentik. Leválási dimenziók és az adott dimenzióhoz tartozó indikátorok
A tanulmány második felében a leválási dimenziókat mutatjuk be egy már lefolytatott kérdõíves vizsgálat adatbázisa adta lehetõségek mentén. Az elemzés utóelemzés, az önálló döntést eredményezõ leválás, és az öntudatosulás olyan fogalmak, melyek a kérdõíves vizsgálat során nem képezték az operacionalizálás tárgyát, így rájuk vonatkozó adekvát adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért tanulmányunkban mellõzzük e két dimenzió elemzését.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
127
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 128
Életmód–élethelyzet 2. Az elszakadási dimenziók mentén létrejött alcsoportok mérete Az adatbázis Vaskovics László a posztadoleszcenciát vizsgáló ifjúságszociológiai elmélete jól elkülöníthetõ alcsoportokra tagolja a fiatalokat. Az alábbi fejezet Vaskovics által determinált alcsoportok méretét és azok sajátosságait mutatja be. Ehhez az Ifjúság2004 nagymintás kutatás adatbázisát használtuk. Az adatbázis 8000, 15–29 éves fiatal válaszait tartalmazza. A nagy elemszám miatt a csoportmértetekre vonatkozó becslések meglehetõsen pontosak, a konfidencia intervallum ± 1 százalékpont.
Jogi értelemben vett leválás A jogi értelemben vett leválás: 83%. A jogi értelemben vett leválást fentebb a korlátozás nélküli üzletkötési lehetõségek megszerzése révén definiáltuk, ez a 18. életév betöltésével veszi kezdetét. Az alábbi táblázat korévenként mutatja a vizsgált 15-29 éves fiatalok arányát. A vizsgált populáció 17 százaléka még nem töltötte be a 18. életévét, azaz jogi értelemben még nem tekinthetõ érettnek. Korévenként a 15–29 éves fiatalok aránya 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29
évesek évesek évesek évesek évesek évesek évesek évesek évesek évesek évesek évesek évesek évesek évesek
az évenkénti csoportméret folyamatosan növekszik, 6 százalékról 8 százalékra. A demográfiai hullám csúcspontját az akkori – 2004ben – 28 évesek alkotják. Õk az úgynevezett „Ratkó” korszak gyermekeinek leszármazottai, mind a náluk idõsebb, mind a fiatalabb korosztályok a teljes magyar populációban kisebb hányadot képviselnek.
Közös fedél alól történõ leválás A közös fedél alól történõ leválás: 29%. A közös fedél alól történõ leválás alatt a gyermekeknek a szülõi házból való kiköltözését és a szülõi háztól függetlenül, egy saját önálló háztartás vezetését értettük. A vizsgált populációban a fiatalok kétharmada a szüleivel lakott. 2,8 százalék a házastársa, élettársa szüleinél, 1,6 rokonoknál, 0,2 ismerõsöknél lakott. Õket soroltuk a szülõkkel közös háztartásban élõk közé, arányuk 71%. Hol lakik az év nagy részében kérdésre adott válaszok Szüleinél lakik Házastársa, élettársa szüleinél lakik Rokonoknál lakik Ismerõsöknél lakik Önállók Saját lakásában lakik A saját házában lakik Házastársánál, élettársánál lakik Teljes lakást bérel magánszemélytõl Lakást bérel önkormányzattól Albérletben többekkel együtt Kollégista vagy Intézményben él (pl. gyermekvédelmi, egészségügyi, stb.) Egyéb
66,2% 2,8% 1,6% 0,2%
11,3% 5,5% 2,8% 2,3% 1,1% 2,6% 2,8%
5,92% 5,70% 5,71% 6,16% 6,13% 6,10% 6,09% 6,30% 6,18% 7,19% 7,50% 7,56% 7,42% 8,71% 7,33%
A különélõ önállók közé soroltuk a saját ingatlanban élõket, az albérletekben, az élettársnál lakókat, kollégistákat, és az intézményekben élõket. Közülük legnagyobb volumennel, a saját ingatlannal rendelkezõ fiatalok voltak. Arányuk a teljes mintában 17%.
A vizsgált korspektrum 15 évet fog át. Az évenkénti bontás vizsgálatkor látható, hogy
A közös fedél alól történõ leválás, az ebben az értelemben való önállóság a korral folyamatosan növekszik. A 27 évnél idõsebbeknél
128
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
0,1% 0,6%
amatosan nöra. A demogori – 2004úgynevezett leszármazotd a fiatalabb ulációban ki-
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 129
Életmód–élethelyzet már a fiatalok több mint fele önállóan él. A középiskola befejeztével, a 18. életév betöltésével indul a folyamat, és közel egyenletesen évente 4-5 százalékponttal bõvül az önállóak aránya.
lók aránya csökken, úgy növekszik az aktív keresõk részaránya, ez a folyamat 25. korévig tart, onnét az aktívak aránya stagnál.
s alatt a gyerkiköltözését y saját önálló
talok kétharalék a házasonoknál, 0,2 uk a szülõközé, arányuk
uk a saját inn, az élettársintézményekvolumennel, atalok voltak.
lás, az ebben orral folyaidõsebbeknél
Anyagi – pénzügyi leválás Anyagi-pénzügyi leválás: 45%. Anyagi – pénzügyi leválást a saját munkahely és saját kereseti lehetõség által az anyagi függetlenség és önállóság megteremtése jelenti. A vizsgálat adatai szerint a 15–29 éves fiatalok 39 százaléka dolgozik, 5,6 százaléka pedig dolgozik és tanul egyszerre, õk alkotják az anyagi – pénzügyi értelemben független csoport elvi lehetõségét.
Az alábbi ábra a közös fedél szerinti dimenziót mutatja az anyagi pénzügyi leválás függvényében. 20 százalék már önálló egzisztencia, dolgozik, illetve dolgozik és tanul, valamint már önálló háztartásban él. A 15–29 éves fiatalok 29 százaléka szülõkkel közös háztartásban él, de már dolgozik. Minden ötödik szülõkkel él és még tanul.
A fiatalok aktivitása aktív aktív és tanul inaktív tanul munkanélküli
39,0% 5,6% 10,2% 37,9% 7,3%
A korral ez a dimenzió folyamatosan változik, a tanulás a 25. életévig folyamatosan csökken, onnét kezdve elenyészõ arányú lesz. Az inaktivitás 20-21 éves kortól kezd el egyre nagyobb arányúvá válni, a 29 évesek között már közel minden ötödik fiatal tartozik ebbe a kategóriába. A munkanélküliség is az inaktivitáshoz hasonló tendenciát mutat. A legnagyobb átrendezõdés a tanulás és a munkába állás egymásnak komplementer trendjei mentén figyelhetõ meg. Ahogy a tanu-
Vaskovics László definíciója szerint azok a személyek nevezhetõk felnõttnek, akik 1. elérték a nagykorúságot (83%); 2. saját lakásukban, önálló háztartást vezetnek (29%); 3. anyagilag függetlenek (45%); 4. szülõi beleszólás nélkül hozzák meg az életútjuk szempontjából fontos döntéseiket, és saját magukat képesek felnõttként elfogadni.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
129
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 130
Életmód–élethelyzet Ha mindezen kritériumok teljesülnek, akkor feltételezhetõ, hogy az adott személy megfelel a felnõtti státusz követelményeinek. Ebbõl a definícióból az elsõ háromra képesek voltunk a kérdõív segítéségével válaszolni, a 4. pont olyan szubjektív állításokat tartalmaz, melyekre az Ifjúság2004 kérdõíve nem tért ki, emiatt nem tudtunk rá válaszolni. A 3 megválaszolt dimenzió közül a közös fedél alól történõ leválás a neuralgikus pont. A fiatalok 71 százaléka a szüleivel él. Sokuk kényszermegoldásként éli, élheti meg ezt. A többgenerációs családmodellek felbomlása, devalválódása természetesen sokuk számára jelent erõs push-hatást, növeli a különköltözés iránti igényt. Ezzel szemben elmondható, hogy a többgenerációs családmodell a gyermekvállalás szempontját tekintve, funkcionális szempontból sok esetben alkalmasabb megol-
dás, mint az önálló háztartás. (Medgyesi– Sági–Szivós, 1999)
Irodalom Gillis, J. R.: Geschichte der Jugend. Tradition und Wandel der Altersgruppen und Generationen in Europa von der zweiten Hälfte des 20. Jahrhunderts bis zur Gegenwart. Weinheim/Basel: Beltz, 1980. Vaskovics László: A posztadoleszcencia szociológia elmélete. Szociológiai Szemle, 2000/4. Keniston, Kenneth: Young Radicals. New York: Harcourt, Brace & World, 1968 Medgyesi Márton–Sági Matild–Szivós Péter: A harmadik kor: az idõsek jövedelmi helyzete és lakáskörülményei. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 13. 1999.
F
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 131
Életmód–élethelyzet (Medgyesi–
Ságvári Bence
Fiatalok kutatók helyzete Magyarországon
1
radition und enerationen in es 20. Jahrhunm/Basel: Beltz,
cia szociológia ork: Har-
A harhelyzete és laai
É L E T P Á LY A VA G Y PA R K O L Ó P Á LY A ?
1. Bevezetés A 2000-ben elindított, majd felülvizsgált, ún. lisszaboni-folyamat értelmében az Európai Unió 2010-re azt a stratégiai célt tûzte ki maga elé, hogy a térség a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon. A kezdeti nagy fogadkozások után, a jelenlegi helyzet egyre inkább azt vetíti elõre, hogy az Uniónak ezt – az eredeti célkitûzései szerint – nem fog sikerülni elérnie. Marad tehát a feladat az, hogy a hagyományosan gazdasági-tudományos nagyhatalom Egyesült Államok és a viharos sebességgel fejlõdõ Kína, és más távol-keleti országok „erõterében” az öreg kontinens pozíciói rövid távon ne romoljanak tovább látványosan, és megmaradjanak Európa esélyei arra, hogy hosszabb távon visszaszerezze globális pozícióit. A napjainkban zajló paradigmaváltás lényege, hogy a gazdaság jövõbeli növekedését és így a társadalmak jólétét egyre inkább a tudásintenzív iparágak és szolgáltatások teljesítménye fogja meghatározni, amelyek növekvõ mértékben igénylik a magas szinten képzett szakembereket is. Az ún. új növekedéselmélet által is hangoztatott tétel lényege, hogy az új rendszerben a kutatás-fejlesztés, szervezeti tanulás- és tudásfelhalmozás válnak a növekedés legfontosabb tényezõivé. E szakemberek között kitüntetett szerepe van (és lesz) a kutatóknak, akik a tudást, az új ismereteket létrehozzák, amelyek felhasználásával létrejöhetnek a gazdaságot lendületben tartó innovációk, új alkalmazási lehetõségek. Nemcsak Magyarországon, hanem Európában is probléma a fiatal kutatók helyzete, a kutatói utánpótlás kérdése. Mivel a köztudatban a tudományos kutatói pálya korántsem tartozik a legvonzóbb területek közé, a fiatal kutatók lehetséges jövõbeli hiányának veszélyére az EU már hivatalosan is felhívta a figyelmet.2
A tudományos kutatás, az innováció fontosságának hangsúlyozása immáron a mindennapi közbeszéd „divatos” részévé vált. Sajátos ellentmondás figyelhetõ meg azonban mind Európában, mind pedig Magyarországon. Általános tendencia, hogy a tudományos pályák lassú népszerûségvesztése következtében egyre kevesebb fiatal választja a tudományt hivatásául. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy milyen mértékû expanzió ment végbe a felsõoktatásban, fõleg a kelet-európai országokban az elmúlt másfél évtizedben. Az okok sokrétûek, kezdve attól, hogy a tudomány, a tudományos kutatás egyáltalán nem tûnik vonzó, kiszámítható területnek, egészen odáig, hogy a kutatóvá válás hosszú távú kitartást és jelentõs szellemi és idõbeli befektetést igényel. Az sem mellékes, hogy egyelõre az általános társadalmi környezet sem kedvez a kutatóvá válásnak, hiszen az elmúlt évtized slágerszakmái a gyors karrierlehetõséget, és biztos elhelyezkedést ígérõ, jogi, közgazdaságtani és menedzsment szakok voltak, illetve a felsõoktatás tömegével képzett (többnyire kimondatlanul) potenciális munkanélkülieket a valós piaci igényeket negligáló szakokon. Jelenleg az ezekkel a szakmákkal való telítõdés figyelhetõ meg a munkaerõpiacon, miközben továbbra is nagy az igény a magasan képzett mûszaki (elsõsorban informatikus) és természettudományos szakemberek iránt. A helyzet akkor sem túl bíztató, ha valaki már döntött, azaz elszánta magát és kutatóvá szeretne válni. Európával szemben a magyarországi helyzet ezen a téren még kedvezõtlenebb, jóval több aggodalomra adhat okot. Az elmúlt 15 év gazdasági szerkezetváltozásával együtt bár nem következett be a kutatás-fejlesztés súlyos válsága, ugyanakkor jelentõs javulás sem történt, ami a nemzetközi tendenciákat figyelembe véve egyelõre lassú, de folyamatos pozícióvesztésként jellemezhetõ.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
131
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 132
Életmód–élethelyzet Igaz ugyan az is, hogy soha nem látott mértékben nyíltak meg a nemzetközi mobilitási csatornák elsõsorban a fiatal kutatók elõtt. A szocializmus évtizedeire jellemzõ viszonylagosan zárt világ megszûnésével, majd legutóbb az uniós csatlakozással ma már lényegében ugyanazok a lehetõségek állnak egy magyarországi kutató rendelkezésére, mint nyugat-európai, vagy amerikai társa számára. Ez azonban csak az elvi lehetõséget jelenti. Tudomásul kell vennünk, hogy a világ K+F központja nem Magyarország. Az egy fõre jutó kutatók, szabadalmak számában, illetve a kutatás-fejlesztésre fordított összegek GDP-hez viszonyított arányában hazánk a fejlett világ (EU, OECD) utolsó harmadában helyezkedik el. A kutatók országok közötti „vándorlása” természetes, kívánatos és támogatandó jelenség. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy egy-egy kutató, különösen a pályája elején hol találja meg azt a helyet, amelyet bázisának tekint. Az ország jövõje, gazdasági fejlõdése, versenyképessége, a globális „szereposztásban” elfoglalt helyünk szempontjából kulcsfontosságú, hogy a külföldön tanuló, vagy dolgozó kutatók mind nagyobb számban kamatoztassák tudásukat itthon, illetve a kutatói életpálya által kínált hazai lehetõségek valós alternatívát kínáljanak számukra. Olyat, amely ösztönzõleg hat és megfelelõ választást jelent a legkiválóbb szakemberek számára, legyenek akár pályájuk elején, vagy már jelentõs hazai vagy nemzetközi tapasztalattal a hátuk mögött. Jelen tanulmány célja, hogy röviden áttekintse a fentiek megvalósulásának feltételeit, a rendelkezésre álló adatok tükrében röviden bemutassa a fiatalok érvényesülésének jellegzetességeit a magyarországi tudományos intézményi rendszerben.
2. A kutatás-fejlesztés helyzete Magyarországon Mielõtt részletesen elemeznénk a fiatal kutatók lehetõségeit, vessünk egy pillantást arra, hogy hol is áll ma Magyarország az innováció és kutatás-fejlesztés terén nemzetközi (európai) összehasonlításban. Nem lehet ugyanis fiatal kutatói életpályáról beszélni anélkül, hogy látnánk, hogy a tudományos kutatás le-
132
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
hetõségeit, potenciális eredményeit és anyagierkölcsi megbecsültségét egy olyan sokdimenziós tér határozza meg, amelyben minden egyes szereplõ, struktúra, intézményrendszer függ egymástól. A legutolsó European Innovation Scoreboard, az Unió hivatalos innovációs „barométere” alapján Magyarország az Unió 25 tagállama közül az utolsó harmadban – ám azon belül viszonylag elõkelõ helyen – található. Hazánk a közepes technológiájú és a feldolgozóipar high-tech szektorában foglalkoztatottak arányában, a GDP-arányos állami K+F finanszírozás mutatójában, a high-tech szektor hozzáadott értékének arányában, illetve az informatikai, kommunikációs technológiák GDP-beli arányában közelíti meg a tagállamok átlagos értékeit. (1. táblázat) Fontos azonban megjegyezni, hogy a viszonylag kedvezõ értékekkel rendelkezõ mutatóink kizárólag input jellegûek. Az outputot – azaz a valódi innovációs teljesítményeket – tekintve Magyarország lemaradása nem kétséges. Az 1. táblázat adataiból látszik, hogy különösen nagy a lemaradásunk az élet-, természet- és mûszaki tudományos végzettségûek arányát tekintve nemcsak a régi tagállamok átlagához viszonyítva, hanem a 25 tagú Unióban is. E mutatót tekintve a 25 tagország közül a 21. helyet foglalja el Magyarország úgy, hogy az elmúlt években is jelentõs mértékben romlottak pozícióink. Míg az államilag finanszírozott K+F ráfordítások tekintetében elérjük az uniós átlagot, addig a vállalkozások K+F kiadásai ettõl jóval elmaradva, az EU átlagnak csak 28%-át teszik ki. A magyar kutatásfejlesztést tehát döntõen az állam finanszírozza. A kutatók szempontjából ez annyit jelent, hogy az összes K+F-ben foglalkoztatottak 82%-a dolgozik olyan helyen, amely állami tulajdonban van, vagy jelentõs részben finanszírozza mûködését a költségvetés. E helyzeten az sem változtatott jelentõs mértékben, hogy 1995 és 2003 között a magyarországi K+F helyek száma 71%-kal, ezen belül a felsõoktatási K+F helyek száma közel 47%-kal bõvült. Ugyanebben az idõszakban a vállalkozások K+F helyeinek száma megháromszorozódott, amely ugyan jelentõs növekedés, ám azt sem nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek bázisát a rendszerváltozás utáni gazdasági helyzet egyik mélypontja jelentette. (ÁSZ, 2005: 18)
eit és anyagiolyan sokdiyben minden ményrendszer ropean Innotalos innováyarország az harmadban – helyen – találológiájú és a rában foglalányos állami , a high-tech rányában, ilikációs techözelíti meg a ona viszonylag mutatóink kiutot – azaz a et – tekintve
k, hogy külöélet-, terméégzettségûek i tagállamok 25 tagú Uniótagország köarország úgy, õs mértékben amilag finanntetében elérozások va, az EU átutatásfinanszírozza. it jelent, hogy ak 82%-a doli tulajdonban zírozza mûköaz sem változ1995 és 2003 elyek száma i K+F helyek gyanebben az helyeinek száugyan jelenzabad elfelejdszerváltozás ypontja jelen-
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 133
Életmód–élethelyzet 1. táblázat. Az European Innovation Scoreboard Magyarországra vonatkozó adatai (2004)
Forrás: European Innovation Scoreboard http://trendchart.cordis.lu/scoreboards/scoreboard2004/countries/pdf/HU.pdf
1. ábra. A K+F-ben foglalkoztatottak és a K+F GDP-hez viszonyított arányának változása 1991 és 2004 között
A K+F helyek esetében a K+F munkára fordított idõ arányában a teljes munkaidejû dolgozókra átszámított létszám alapján számolva. Az adatok forrása: KSH (2005), 8. oldal
Az 1. ábrán látható, hogy a rendszerváltást követõ közel másfél évtizedben – azzal együtt,
hogy végbement egy gazdasági szerkezetváltás – a K+F-ben foglalkoztatottak aránya lényegében alig-alig változott, azaz a foglalkoztatottak számának drámai csökkenése ellenére állandósult a kutatók aránya. Különösen aggasztó ez annak tudatában, hogy ezzel szemben Finnország, Spanyolország és Svédország 1991-hez viszonyítva megtöbbszörözte ezt az arányt. (ÁSZ, 2005: 21) Nem így a K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya, amely az 1991-es 1,1%-ról (amely leginkább még a tervgazdasági örökség rövid kifutásaként értékelhetõ), egy rövid fellendülést követõen 2004-re 0,88%-ra csökkent. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elmúlt másfél évtizedben a kutatásra költött összegek aránya folyamatosan hullámzó tendenciát mutat, amely – az állami újraelosztás túlsúlya miatt – erõsen kiszolgáltatott volt a mindenkori gazdaságpolitikának, illetve fiskális megfontolásoknak. A tõkehiányos kis- és középvállalkozások saját erejükbõl nem képesek, az itt mûködõ nemzetközi nagyvállalatok pedig
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
133
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 134
Életmód–élethelyzet a szervezetükön belüli globális munkamegosztás következtében csak korlátozott mértékben végeznek kutatási-fejlesztési tevékenységet, így a vállalkozói szféra összességében nem tudja megfelelõ mértékben a hullámzó állami forrásokat kiegészíteni. 2004-ben a 2520 magyarországi kutatóhelyen összesen (az átszámított létszámot tekintve) 14 794 tudományos kutató és fejlesztõ dolgozott, míg a K+F segédszemélyzet (technikusok) száma 4672 fõ volt.3 A kutatók esetében a 2003-as adatokhoz képest 386 fõs csökkenést regisztrálhattunk. Ezzel párhuzamosan viszont a kutatóhelyek száma 50-nel nõtt. A kutatás-fejlesztésben foglalkoztatott több mint 49 ezer fõnek 59%-a felsõoktatásban, míg 23%-a kutató-fejlesztõ intézetekben dolgozott. A vállalkozásoknál foglalkoztatottak létszáma mindösszesen 17% volt. 2. táblázat. A kutatóhelyek és a foglalkoztatottak száma (teljes munkaidejû dolgozókra átszámítva) a kutatóhelyek típusai szerint
A legutóbbi idõszak tendenciái (2000–2003 közötti változások) a vállalkozási kutatóhelyeknek az összes kutatóhelyen belüli arányának, illetve az itt foglalkoztattak arányának szolid növekedését mutatják. (2. táblázat) A fenti táblázatban egyben az is látható, hogy milyen nagymértékben eltér egymástól a kutatóhelyek, illetve a foglalkoztatottak aránya. Míg az összes kutatóhely közel kétharmada a felsõoktatásban található, az összes kutatónak csak alig több mint harmada dolgozik itt. Éppen fordított az arány a kutató-fejlesztõ intézetekben, ahol jóval kevesebb kutatóhelyen foglalkoztatnak közel azonos számú kutatót, azaz az átlagos kutatói létszám sokkal magasabb. További jellegzetessége a magyar K+F szektornak, a közép-magyarországi régió, ezen belül is Budapest nyomasztó túlsúlya mind a foglalkoztatottak száma, mind pedig a ráfordítások tekintetében. Minden második kutatóhely ebben a régióban van, itt dolgozik az összes
134
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
kutató kétharmada, és ide áramlik a teljes K+F ráfordítás 69%-a. Komoly, nemzetközileg is jegyzett intézményi alapkutatás csak a fõvárosban, illetve egy-két vidéki, nagy egyetemi központban létezik. A gombamódra szaporodó új felsõoktatási intézményekben egyelõre a tudományos eredmények helyett a tömeges képzés és kibocsátás van a középpontban.
3. Fiatalok a kutatásban 3.1 Az általános kutatói életút áttekintése A kutatóvá válás folyamatára elméletben nem jellemzõ túlságosan sokféle, egymástól eltérõ karrierút. Még inkább igaz ez a mûszaki- és természettudományokra, ahol a hosszabb „érési” folyamat és az általában szûkösen rendelkezésre álló kutatási infrastruktúra miatt különösebb „kreativitásra” nincsen lehetõség a végsõ cél (az érett kutatóvá válás) elérése során. A 2. ábra egy egyszerû áttekintése annak a folyamatnak, amely az alapképzésbe való belépéstõl a tudományos fokozattal és jelentõs gyakorlati tapasztalattal rendelkezõ kutatóvá válásig tart. Célja pusztán annyi, hogy bemutassa a kutatói életpályának azokat a jellegzetes állomásait, amelyeket a tanulmányban áttekintünk. Ez alól kivételt képez a külföldi képzés és munkavállalás, amellyel most nem foglalkozunk. 2. ábra. A kutatói életút sematikus ábrája
A
mlik a teljes emzetközileg s csak a fõváagy egyetemi ódra szaporoen egyelõre a tt a tömeges
méletben nem mástól eltérõ mûszaki- és a hosszabb zûkösen renuktúra miatt sen lehetõség válás) elérése tekintése anlapképzésbe ozattal és jeezõ sztán annyi, at et a tanulvételt képez a lás, amellyel
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 135
Életmód–élethelyzet 3.2 Meddig „fiatal” egy kutató? A kérdésre egyértelmû válasz nem adható. Természetes, hogy a kutató pályán – a hosszú tanulási idõszak, illetve a kellõ gyakorlat megszerzéséhez szükséges idõ miatt – a tapasztaltabb kutatóvá válás életkori határa más szakmákhoz képest jóval kitolódik. Ezzel együtt sem létezik azonban általánosan – mindenki által elfogadott – definíció. A pályázatokban, hivatalos dokumentumokban többnyire két meghatározással találkozhatunk. Az egyik – szakmai múlttól függetlenül – 35 évben határozza meg a fiatal kutatói korhatárt, míg a másik a doktori fokozat (esetleg diploma) megszerzésétõl eltelt idõt tekinti mérvadónak.4 A magyarországi pályázatokban az alábbi életkori megkötésekkel találkozhatunk: • Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatói státusz: be nem töltött 30, kivételes esetben 35 év • OTKA – Pályakezdõ (fiatal) kutatási pályázat: 8 éven belül megszerzett doktori fokozat • NKTH – az Irinyi János Programban elõnyben részesül az a pályázat, amely 35 évnél nem idõsebb kutató egyéni eredményén alapul
• Békésy György Posztdoktori Ösztöndíj – nincsen konkrét életkori korlát
3.3 Egy kis nemzetközi kitekintés 2003-ban a foglalkoztatottak teljes számához viszonyítva arányaiban a legtöbb fiatal kutató (25 és 34 év közötti természettudós, illetve mérnök, tehát a kutatók egy szûkebb köre) Finnországban, Írországban, illetve Belgiumban dolgozott. Arányuk mindhárom országban meghaladta a 10%-ot, míg ez a szám Magyarországon csupán 4% volt. Ezzel hazánk az európai mezõny hátsó felében – bár korántsem a sereghajtók között – helyezkedett el. (3. ábra) Amennyiben a felsõfokú végzettséggel rendelkezõ szakemberek és technikusok arányát vizsgáljuk, a helyzet ehhez hasonló. Európa legjobban teljesítõ országaiban (Belgium, Dánia, Finnország, Svédország) a 25–34 évesek aránya eléri, illetve meghaladja a 25%-ot, azaz minden negyedik munkavállaló felsõfokú végzettséggel rendelkezik és természettudományos, illetve mûszaki területen dolgozik. Magyarországon az arány ennek alig fele. (13,6%) A viszonyítási pontként tekintett Egyesült Államokban a 656 500 doktori fokozattal
3. ábra. 25–34 év közötti természettudományos- és mûszaki területeken dolgozó kutatók, illetve felsõfokú végzettségû szakberek és technikusok aránya a munkaerõ vonatkozó csoportjában (2003)
Adatok forrása: ’Who are Europe’s highly qualified human resources and where do they all work? Eurostat Statistics in focus, 2004/11.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
135
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 136
Életmód–élethelyzet rendelkezõ kutató 9%-a fiatalabb 35 évnél. A fiatalok aránya a legmagasabb az informatika és a matematika és a mérnöki tudományok területén. (NSF, 2001) Külön fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a kimagasló mutatókkal rendelkezõ országokban a fiatalok aránya nagyobb mint az idõsebb korcsoportoké (35–44 év, 45–64 év), azaz a kutatói korfa a kedvezõnek és kívánatosnak tekintett „piramis” alakra hasonlít. (3. táblázat) Magyarország esetében az arányok – azzal együtt, hogy európai mércével egyáltalán nem tekinthetõek magasnak – az egyes korcsoportokban is csak alig-alig térnek el egymástól. 3. táblázat. Természettudományos- és mûszaki területeken dolgozók aránya életkor szerint. Magyarország és az Európai Unió átlaga (2003)
teljesítményt is negatívan érintõ kutatóhiányt, míg a másik esetben jelentõs generációs feszültségeket és frusztrációt idézhetnek elõ. Magyarországon a fiatalok 25%-os aránya egyáltalán nem tekinthetõ magasnak. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben az életkorban még jóval nagyobb a valószínûsége a pályamódosításnak (a kezdeti szakmai kudarcok, egzisztenciális megfontolások stb. miatt), várható, hogy bekövetkezik bizonyos mértékû lemorzsolódás. Az 4. ábrán az is látható, hogy a 45–54 éves – tudományosan érett – korosztályban arányukat tekintve jóval többen vannak, mint a 35–44, illetve az 55–64 évesek csoportjában. Azaz ennek a korosztálynak 10-15 éven belül a kutatói szférából való kilépése egyben a fiatalabb kutatói generációk iránti kereslet növekedését is eredményezheti, illetve talán feltételezhetjük azt is, hogy a kutató összlétszám hosszabb távon szintén növekedni fog. 4. ábra. Kutatók életkori megoszlása (2003)
Adatok forrása: ’Who are Europe’s highly qualified human resources and where do they all work? Eurostat Statistics in focus, 2004/11.
3.4 A fiatalok aránya. A magyar kutatásfejlesztés korfája A 25–34 éves – azaz a hivatalos pályázatokon általában fiatal kutatónak tekintendõ – korosztály aránya a magyar kutatói társadalomban 25%. A tudomány világában még szintén viszonylag fiatalnak számító, azonban már a következõ adminisztratív kategóriába tartozó, 35-44 évesek aránya 21%. A 45 évnél idõsebbek a kutatók több mint felét teszik ki. (4. ábra) Ugyan nem létezik ideális kutatói korfa, ám egy-egy ország kutatói társadalmát tekintve mindenképpen kívánatos, hogy kellõ számú fiatal kutató legyen a pályáról kilépõ idõsebbek pótlására, azaz ne legyenek jelentõs szakadékok az egyes korcsoportok között. Ezek ugyanis az egyik esetben a K+F
136
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Adatok forrása: KSH (2004)
Az egyes magyarországi kutatóhelyek szerint igen nagy eltérések tapasztalhatók. Sokat hangoztatott kritika a magyar felsõoktatással szemben, hogy elöregedett az oktatói-kutatói gárda. Az adatok is ezt erõsítik meg, hiszen fiatal kutatókat a legkisebb arányban ezekben az intézményekben találunk: a teljes kutatói létszámnak itt mindösszesen 22%-a fiatalabb 35 évnél, míg a 45 évnél idõsebbek aránya 56%. Ezzel éppen ellentétes a helyzet a vállalkozási kutatóhelyeken, ahol a legmagasabb a fiatalok aránya (40%), amely ha kis mértékben is, de meghaladja az idõsebbek (45 év felettiek) arányát. (5. ábra) Emlékezzünk azonban arra is, hogy ez utóbbi kutatóhelyeken foglalkoztatottak döntõ többsége „csak” diplomás
utatóhiõs generációs zhetnek elõ. os aránya asnak. Ha fiorban sége a pályaudarcok, b. miatt), váryos mértékû z is látható, yosan érett – ve jóval töbtve az 55–64 oroszatói szférából utatói geneét is eredméhetjük azt is, szabb távon
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 137
Életmód–élethelyzet végzettségû, míg a tudományos fokozattal rendelkezõk aránya jóval kisebb mint az állami kutatóhelyeken. Ez azt jelzi, hogy az amúgy is korlátozott vállalkozói K+F szféra – sok tényezõ együttes hatása miatt – nem képes a PhD-t megszerzõk számára valós elhelyezkedési alternatívát nyújtani, amit tovább nehezít az ipari kutatások alacsonyabb presztízse is. (A lehetséges okokról a késõbbi fejezetekben még szó lesz.) 5. ábra. Kutatók életkori megoszlása az egyes kutatóhelyek szerint (2003)
Adatok forrása: KSH (2004)
Kedvezõ tendenciának tekinthetõ, hogy a tudományterületek szerint vizsgálva az életkori megoszlásokat a legtöbb fiatal kutatót (30–31%) a matematika, számítástechnika, természettudományok, a mûszaki, ipari és építõipari képzettségek, azaz a témánk – innováció, K+F – szempontjából fontos csopor-
tokban, illetve a mezõgazdasági és állatorvosi tudományok területén találjuk. Ezzel szemben az átlagosnál jóval kevesebb a fiatal kutató az oktatásban, illetve a humán tudományokban és a mûvészetekben (18-20%), azaz esetükben egyre inkább „elöregedõ” tudományterületekrõl beszélhetünk. (6. ábra)
4. Felkészülés a kutatói életpályára 4.1 Az alapképzés, graduális képzés Mint azt a nemzetközi innovációs mutatóknál láttuk, sajátos – az ország jövõbeli innovációs és K+F teljesítménye szempontjából negatív – tendencia, hogy a magyar felsõoktatásban, a nemzetközi összehasonlításokat tekintve alacsony az élet-, a természet- és a mûszaki tudományok területén tanulók aránya. Míg az 1990-1991-es tanévben a nappali tagozatos egyetemi hallgatók 22%-át képezték a mûszaki tudományokban, addig 2004–2005-re arányuk – természetesen a hallgatói létszám majdnem háromszorosára való növekedése mellett – 16,5%-ra csökkent. Ez arányait tekintve ugyan csökkenés és nemzetközi átlagban is alacsonynak tekinthetõ, de a konkrét hallgatói létszámot tekintve immáron ez a legnépesebb tudományterület a felsõoktatásban. (4. táblázat) A természettudományok terén a létszámot tekintve a növekedés közel négyszeres, ugyan-
6. ábra. Kutatók életkori megoszlása az egyes tudományágak szerint (2003)
óhelyek szeat lsõoktatással utatói meg, hiszen yban ezekben utatói %-a fiatalabb bbek aránya helyzet a vállegmagasabb a kis mértékbek (45 év feezzünk azonen sak” diplomás
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
137
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 138
Életmód–élethelyzet akkor az összes nappali tagozatos hallgató között az arányuk csupán egy százalékkal nõtt. (2,1%-ról 3,1%-ra). Az egyszerû statisztikák némileg elfedik a valóságot, hiszen a mûszaki- és természettudományokban tanuló hallgatók számának növekedése ellenére, az igazán nagy mértékû felsõoktatási expanzió elsõsorban az innovációs folyamatok szempontjából talán kevésbé meghatározó humán-, társadalom-, és jogtudományok területén ment végbe. 4. táblázat. A nappali tagozatos egyetemi és fõiskolai hallgatók megoszlása képzési területek szerint (1990–1991, 2001–2002, 2004–2005)
Forrás: OM, 2005, 16. oldal
Az egyetemi és a fõiskolai képzést különkülön vizsgálva láthatjuk azt is, hogy a mûszaki tudományok esetében különösen nagy jelentõsége az utóbbinak van. A mûszaki területen tanulók kétharmada jár fõiskolára, míg az egyetemeken mindösszesen „csak” 16 ezer hallgatót képeznek, amely a tudományterületek szerinti rangsorban a társadalom-, humán és jogi képzések után csak a negyedik helyet foglalja el. (5. táblázat) Ugyan általánosítani nem lehet, azonban jellemzõ, hogy céljaikat, képzési rendszerüket tekintve ezek az intézmények elsõsorban nem a tudományos kutatói pályára készítenek fel. A felsõoktatás átalakulásával maguk az egyetemek és a fõiskolák is új helyzetbe kerültek. Megszûnt a felsõoktatás – elsõsorban az alacsony hallgatói létszámnak köszönhetõ – korábban tapasztalt különlegessége, mármár elitjellege. Megjelent, illetve egyre inkább uralkodóvá vált egy olyan hallgatói attitûd, amely korántsem a kutatói pályát helyezi a lehetséges elhelyezkedési lehetõségek hie-
138
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
5. táblázat. Az egyetemi és fõiskolai hallgatók megoszlása képzési területek szerint (2003)
rarchiájának csúcsára. Azzal együtt is, hogy komoly elsõdleges szelekciós folyamatról van szó – azaz korántsem alkalmas mindenki kutatónak – sokakban a pozitív példák, a sikerélmények ismeretének hiánya miatt fel sem merül a kutatói életpálya, mint valós alternatíva a jövõvel kapcsolatban. A kutatói pálya népszerûsítésével kapcsolatban pozitív példák természetesen vannak, ilyen az elsõ ízben 2004-ben megrendezett fiatal tudós programsorozat, vagy akár az üzletiakadémiai összefogással, illetve jelentõs médiatámogatással létrejött Mindentudás Egyeteme. A „túlnépesedés” következtében a bensõséges és egyben szakmailag is gyümölcsözõ tanár-diák kapcsolat kialakítására egyre kevesebb lehetõséget biztosít a jelenlegi graduális képzés. Mindez azt is jelenti, hogy nagyobb az esélye annak, hogy egy-egy hallgató, akibõl kiváló kutató lehetne, a közvetlen kapcsolatokban rejlõ tudományos és emberi segítség hiányában elkallódik a rendszerben. Azok számára, akik idõben felismerve, a tudományos kutatás felé szeretnének orientálódni, a tudományos diákköri tevékenység (TDK) viszonylag jól mûködõ hivatalos kereteket biztosít. Ez a rendszer a magyarországi felsõoktatásban a tehetséggondozás egyik legjelentõsebb és hosszú hagyománnyal rendelkezõ formája. Az itt végzett tevékenység a doktori képzésre való felkészülés egyik legjobb terepe, segít abban, hogy a hallgatók belekóstoljanak az önálló kutatás ízébe. Számos statisztikai elemzés kimutatta már, hogy a késõbb tudományos karriert befutók körében igen magas azok aránya, akik az alapképzés során részt vettek a tudományos diákkör munkájában. Ugyanakkor a rendszer mûködésének „szívét” azok a tanárok (tutorok) jelentik, akik képesek megtalálni és motiválni a kutatói ambíciókat
yütt is, hogy yamatról van uermiatt fel sem valós alterna-
apcsoesen vannak, rendezett fiakár az üzletilentõs médiaás Egyeteme. en a bensõsémölcsözõ taeveegi graduális ogy nagyobb hallgató, akiapcsoberi segítség erben. Azok e, a tudomáientálódni, a ég (TDK) viet biztofelsõoktatásegjelentõsebb ezõ formája. tori képzésre terepe, segít óstoljanak az ai késõbb tudon igen magas s során részt munkájában. ének „szívét” akik képesek at
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 139
Életmód–élethelyzet dédelgetõ diákokat. A hallgatói létszám növekedésével párhuzamosan ugyanakkor „fajlagosan” egyre kevesebb idõ jut egy-egy hallgatóra, ritkul a személyes kontaktus, amely a gyakorlati oktatás és kutatás folyamatos csökkenését is jelenti. A TDK magas presztízsét jelzi az is, hogy diákkörökbõl kikerülõ legtehetségesebbek elismerésére létrejött 1989-ben a Pro Scientia Aranyérem. 1989 és 2003 között nyolc alkalommal összesen 329 fiatal részesült ebben a kitüntetésben. Az egyes tudományterületek szerinti megoszlásukat bemutató 6. táblázatban látható, hogy a legtöbben a mûszaki-, orvos- és természettudományok területén végzett kutatásaikért kapták meg az elismerést, azaz a felsõoktatás átalakuló szerkezeti struktúrájában továbbra is elõtérben vannak a közvetlen innovációt szolgáló tudományterületek. 6. táblázat. A Pro Scientia Aranyérmesek száma tudományterületek szerint (1989–2001)
Az ELTE TTK keretein belül mûködik a Bolyai Szakkollégium, amely a leendõ természettudósok számára kínál szakmai lehetõségeket. A BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának hallgatói a Simonyi Károly Szakkollégiumba jelentkezhetnek, míg elsõsorban a vegyészmérnökök számára kínál kurzusokat a Szent-Györgyi Albert Szakkollégium. Ezeken kívül a Semmelweis Egyetemen jött létre a Korányi Frigyes Szakkollégium. Nagy hiányossága azonban a magyarországi szakkollégiumi rendszernek, hogy a fenti pozitív példák ellenére, a természet- és mûszaki tudományokban igen kevés önálló szakkollégium jött létre, ráadásul mûködésük sem olyan intenzív és kialakult, mint néhány nagy hagyományú társadalomtudományi társintézménynél. Léteznek ugyanakkor univerzális szakkollégiumok, amelyeknek tudományterület szerinti megkötés nélkül lehetnek tagjaik a hallgatók, ám ezek „öszvér”-jellegükbõl fakadóan nem képesek biztosítani azt a szintû tudományos elmélyülést, amelyet az egységesebb, tisztább profillal rendelkezõ szakkollégiumok, bár kétségtelen tény, hogy az interdiszciplináris környezet olyan lehetõségeket kínál a szakmai és emberi fejlõdésben, amelyeket sem a tematikus szakkollégiumok, sem pedig az egyetemi képzés nem tud biztosítani.
4.2 Doktori képzés
Forrás: Réti Gabriella (2004) 239. oldal
A magyarországi felsõoktatási rendszer egyik üdítõ sajátossága az 1970-es évektõl kibontakozó szakkollégiumi rendszer, amely elsõsorban a társadalomtudományok iránt érdeklõdõk számára kínál pezsgõ szellemi és tudományos környezetet. Talán a legismertebbek az ELTE jogi karán mûködõ Bibó István Szakkollégium, (a budapesti Corvinus Egyetemen három szakkollégiuma [Rajk, Széchenyi, TEK], illetve az ELTE [elsõsorban] Bölcsészettudományi- illetve [másodsorban] Természettudományi Karának hallgatóit tömörítõ Eötvös Collegium)
A diploma megszerzése után a fiatal kutatóvá válás elsõ jelentõs – kifejezetten a tudományos pályára felkészítõ – állomása a doktori képzés. A hallgatók száma a 2004–2005-ös tanévben 7941 fõ volt. (7. táblázat) A 2000– 2001-es tanévtõl életbe lépõ törvényi változások következtében ugrott meg a számuk jelentõsen, és a növekedés azóta is tart, ám arányuk a felsõoktatás graduális szintjeinek folyamatos bõvülése miatt valamelyest csökkent. A kutatás-fejlesztés és innováció szempontjából a mûszaki- és természettudományok területén megvédett disszertációk az összes disszertáció 43%-át teszik ki. (8. táblázat) Ez – felidézve a graduális képzés létszámadatait – jelentõs strukturális eltérés, hiszen kimagasló a természettudományok (30,8%) és az orvostudományok (14,9%) aránya, jóval alacsonyabb
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
139
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 140
Életmód–élethelyzet 7. táblázat. PhD és DLA képzésben résztvevõk számának változása, illetve a hallgatók teljes számához viszonyított arányuk
Adatok forrása: OM, 2004
8. táblázat. Elfogadott doktori száma és aránya tudományterületenként (2005.11.15-i állapot szerint)
Forrás: Országos Doktori és Habilitációs Nyilvántartás
viszont a társadalomtudományok (9,6%) területén. Súlyosan érinti a doktori iskolák helyzetét, hogy a hallgatói létszám felduzzadását nem követte az oktatók számának bõvülése, így az egy oktatóra jutó hallgatói létszám növekedése a doktori iskolákat sem kerülhette el. Ugyan a helyzet korántsem olyan aggasztó, mint az alapképzésben, ugyanakkor a PhD képzés személytelenebbé, iparszerûbbé válásának a ténye nem kétséges. Az ezzel kapcsolatos kutatások legfigyelemreméltóbb eredményei is megmutatták, hogy a témavezetõvel való kapcsolattartás sok hallgatónál (és oktatónál) csupán kényszerû adminisztratív kötelezettség, amely semmiképpen sem nevezhetõ valódi tudományos párbeszédnek.5 Általános jelenség, hogy a fiatal kutatók ugyanabban a felsõoktatási intézményben
140
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
szerezték meg diplomájukat, amelynek késõbb doktorandusz hallgatóivá válnak. A doktori iskolák képzési rendszerének hiányosságai miatt azonban jellemzõ, hogy más néven, vagy kis eltéréssel, de lényegében ugyanazokat a kurzusokat (ugyanazoktól a tanároktól) kénytelenek újra felvenni, amelyeket már teljesítettek. Ha más intézményben szereztek diplomát, akkor ugyan új tanárokat, módszereket, tudást stb. ismerhetnek meg, ám még így sem mondhatjuk, hogy a képzés rendszere jól átgondolt, logikusan egymásra épülõ lenne. A legnagyobb hiányosság, hogy nem részei a képzésnek azok a gyakorlati ismeretek (kutatásmenedzsment, kommunikációs, vezetõi ismeretek) amelyek minden tudományágban elengedhetetlenek a magas szintû kutatói munkához. Ennek, és a kurzusokon alkalmazott „puha” követelményrendszernek a következtében a képzés (a kurzusok elvégzése, illetve a szigorlat letétele) inkább tekinthetõ egy olyan kötelezõ feladatnak, amit teljesíteni kell annak érdekében, hogy a doktori eljárás megindulhasson, mintsem a tudásszerzés vonzó lehetõségének. Doktori iskolánként különbözõ mértékben ugyan, de jellegzetes probléma a képzés atomizálódása, azaz a valódi tudományos közösségek kialakulásának hiánya. Ennek oka lehet részben az, hogy a doktori iskola „csak egy munkahely a sok közül”. Ennek hátterében elsõsorban az áll, hogy a doktori iskolában a hallgató témavezetõje, vagy más oktató által irányított kutatásokból, illetve a doktori ösztöndíjból megszerezhetõ jövedelem nem elegendõ egy biztos egzisztencia megteremtéséhez. Így sokszor elõfordul, hogy a doktoranduszok máshol is munkát vállalnak. Ennek a kutatói életpálya szempontjából kedvezõbb formája az, amikor a külsõs munka valamilyen módon kapcsolódik a jelölt kutatási témájához, vagy szûkebb tudományterületéhez. Az elaprózódás és a tudományos pályáról való elvándorlást esélyét növeli azonban az, amikor ezek a munkák vagy rutinszerû, minimális tudományos tartalommal bíró – ám jól jövedelmezõ – alkalmazott kutatásokhoz kapcsolódnak, vagy akár mindezektõl eltérõ, „hagyományos”, nem kutatói vagy nem is szakmai jellegû pénzszerzõ tevékenységek.
melynek kéá válnak. A zerének hiázõ, hogy más lényegében nazoktól a tanni, amelyentézményben at, hetnek meg, ogy a képzés an egymásra yosság, hogy orlati isommunikák minden tuek a magas
mazott „puha” eztében a tve a szigorlat lyan kötelezõ nnak érdekéindulhasson, hetõségének. õ mértékben a képzés atoányos közösa lehet ola „csak egy k hátterében olában a s oktató által oktori ösztönnem elegendõ Így toranduszok utatói zõbb formája amilyen mósi témájához, hez. Az elapól való elvánor û, minimális ám jól jöveapcsoeltérõ, „haagy nem is
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 141
Életmód–élethelyzet A doktorandusz hallgatók többsége (54%-a) diplomájának megszerzése után azonnal, vagy egy-két év kihagyásával válik a doktori iskolák hallgatójává. Így legnagyobb arányban a 25–30 éves korosztályból kerülnek ki. A posztgraduális képzésre azonban aligha jellemzõ csak a fiatalok részvétele, hiszen jelentõs arányban találunk doktori hallgatókat 30–34, 35–39, sõt 40 évnél idõsebbek korosztályában is. (9. táblázat) A 35 évnél idõsebbek esetében általános jelenség, hogy már több éves, évtizedes munka- és (nem feltétlenül) kutatási tapasztalat után válnak valamilyen doktori iskola hallgatójává, azaz általában rendelkeznek állással és egzisztenciával. A fiatalabbak azonban értelemszerûen még csak pályájuk elején járnak, így a családalapítás, az egzisztencia megteremtése számukra egybeesik az anyagilag kevésbé kifizetõdõ doktori tanulmányokkal. 9. táblázat. A hallgatók kor szerinti megoszlása a PhD, DLA képzésben
Forrás: OM, 2005
Mindezek ellenére, a korábbi kutatási eredményeket alapul véve a doktorandusz hallgatóknak a képzéssel, illetve a tudományos fokozat megszerzésével kapcsolatos motivációi egyértelmûen jövõorientáltságról tesznek tanúbizonyságot. (Fábri, 2002a, 2002b) Mind 2002-ben, mind pedig 1998-ban a legfontosabb motivációknak a szakmai érdeklõdés, a kutatási lehetõségek, illetve jövõbeli karrierkilátások bizonyultak, azaz a PhD fokozat megszerzését a tudományos-kutatói és munkahelyi karrier elengedhetetlen állomásának tartották. Kevésbé voltak azonban jellemzõ motivációk a különbözõ közvetlen, rövid távú egzisztenciális elõnyök, ám a hallgatók hosszabb távon anyagi elõnyöket (is) vártak a tudományos fokozat megszerzésétõl. Létezõ
stratégia természetesen az is, amikor a doktori tanulmányok csupán a diákélet meghoszszabbítását, a munkaerõpiacra való végleges kilépés elhalasztását szolgálják. A normatív állami ösztöndíj a doktori képzésben a 2000-es 45 ezer forintról 2004-re 79 200 Ft-ra, majd 2005-re 84 350 forintra nõtt.6 A jelenlegi (2005. szeptember) magyarországi nettó átlagkeresetekhez viszonyítva ez az öszszeg alig haladja meg a fizikai foglalkozásúak átlagát, és jelentõsen elmarad a szellemi foglalkozásúak 131 900 Ft-os átlagától. Szükség lenne tehát a doktori ösztöndíjak olyan szintre való emelésére, amely összeg alkalmas egy önálló, értelmiségi egzisztencia fenntartására. A normatív doktori ösztöndíj egyik nagy hátránya és hiányossága, hogy a hivatalos doktori képzés 36 hónapos idõtartamának letelte után a doktori fokozatukat még meg nem szerzõk (azaz a hallgatók döntõ többsége) semmilyen alanyi jogon járó támogatásban, ösztöndíjban sem részesülnek. Szólnunk kell még azokról a doktorandusz hallgatókról is, akik költségtérítéses doktori képzésben vesznek részt. Esetükben jelentõs megterhelést jelent a doktori ösztöndíj így kiesõ összegének pótlása. Amennyiben a felsõoktatási intézményükben nem tudnak kiegészítõ kutatási pénzekhez hozzájutni, kénytelenek a „piacról” megszerezni azt, ami viszont rengeteg idõt és energiát von(hat) el a magas szintû tudományos tevékenységtõl. A fenti problémára jelenthetnek megoldást a pre-doktori ösztöndíjak, amelyek ahelyett, hogy alanyi jogon hosszabbítanák meg az ösztöndíjas idõszakot, pályázati rendszerben egy-két éves idõtartamra nyújtanak támogatást. Így az arra leginkább érdemes, legkiválóbb hallgatók lehetõséget kapnak arra, hogy megfelelõ körülmények között fejezhessék be disszertációjukat. A normatív PhD ösztöndíj kiegészítéseként, ám nem pre-doktori ösztöndíj formájában többnyire helyi (egyetemi), illetve különbözõ kisebb szervezetek által kiírt – általában utazási vagy publikációs – pályázati lehetõségek állnak a doktoranduszok rendelkezésére. Ezek azonban csak némi „zsebpénzkiegészítést” jelentenek, illetve egy-egy konferenciarészvételt képesek fedezni.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
141
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 142
Életmód–élethelyzet Sok doktorandusz hallgató esik ki a rendszerbõl, azaz nem szerzi meg a fokozatát amiatt, hogy a három éves képzés, illetve az abszolutórium megszerzése után nem rendelkezik elegendõ idõvel és biztos anyagi hátérrel ahhoz, hogy megfelelõ színvonalon megírhassa disszertációját.
5. A tudományos fokozat megszerzése után, a kutatói (élet)pálya kezdetén 5.1 Az elhelyezkedési lehetõségekrõl A doktori fokozat megszerzése után a fiatal kutatók számára – bár sokszor azt már jóval megelõzõen – véget ér a hivatalos hallgatói korszak, és egyértelmû feladattá válik az álláskeresés. Egy 2002-es, 692 PhD végzettséggel rendelkezõ fiatal kutató részvételével lezajlott felmérés eredményei szerint a megkérdezettek döntõ többsége (88%) alkalmazottként dolgozott. Mindösszesen 4% volt azok aránya, akik saját vállalkozásukból, vagy szellemi szabadfoglalkozásúként dolgoztak. 10. táblázat. PhD fokozatot megszerzõk gazdasági aktivitása
Forrás: Fábri, 2002a 31. oldal
A legnagyobb munkaadók a fiatal kutatók számára az egyetemek voltak, itt helyezkedett el a végzettek több mint fele (53%). Ezen kívül 14%-uk kutatóintézetben, 9%-uk fõiskolán, míg 8% az üzleti szférában dolgozott. (Fábri, 2002a)
5.2 Elhelyezkedés az akadémiai szférában A doktori fokozat megszerzését követõen, optimális esetben a fiatal kutatók számára megnyílik a lehetõség a posztdoktori álláshelyek betöltésére, ösztöndíjak megszerzésére. Ezek
142
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
egyfajta átmenetet jelentenek a hallgatói lét és a teljes állású foglalkoztatás között. Az Oktatási Minisztérium által posztdoktori álláshelyek létrehozására elsõ ízben kiírt pályázat eredményeképpen 2003-ban 40 álláshely jött létre. 2004-ben ez a pályázat nem volt kiírva. 2005. szeptember 1-tõl pedig az eredetileg tervezetett 60 helyett végül – jelentõsen csökkentve a 2003-as számot – 28 fiatal kutató tudott elhelyezkedni valamilyen magyarországi felsõoktatási intézményben, amelyek közül 18 tartozott a mûszaki, élet vagy természettudományhoz. A posztdoktori állást elnyerõk az egyetemi docensnek megfelelõ (az egyetemi tanári fizetés 70%-a, megközelítõleg 280e Ft/hó) javadalmazásban részesülnek, legalább egy, legfeljebb három évig, illetve pályázhatnak (maximum 1 millió forintig) a kutatáshoz kapcsolódó támogatásra is. Az OTKA által kiírt posztdoktori pályázat keretében 2002-tõl évente 70, 2004-tõl pedig 90 fiatal kutató (öt éven belül megszerzett PhD fokozattal rendelkezõ) kapott támogatást fõállású kutatóhelyén. Az egy kutatóra (kutatásra) jutó támogatási összeg havi bruttó 225 ezer forint illetmény, illetve ennek járulékai voltak. Ezt egészítette ki 1,7 millió forint dologi kiadásokra költhetõ összeg (amelybõl 300 ezer forintot lehetett konferencián való részvételre fordítani.) 2004-ben a 148 beérkezett pályázatból 52-en nyerték el a posztdoktori ösztöndíjat, 38-an pedig a korábban elkezdett kutatásaikhoz nyertek további támogatást. A doktori fokozatukat megszerzõ fiatal kutatók számára további lehetõséget jelent a Magyary Zoltán ösztöndíj pályázat. Ez azonban még kevesebb kutató számára elérhetõ, hiszen 2005-ben mindösszesen hat fõ kapta meg az ösztöndíjat, amely egy vagy két évre biztosít havi rendszeres jövedelmet és kutatási támogatást. A Bolyai-ösztöndíjat szintén a fiatal (kezdetben 40, 2002-tõl 45 év alatti), tehetséges kutatók anyagi támogatására hozta létre a Magyar Tudományos Akadémia. Az 1998-ban indult programra eddig 3433 pályázatot adtak be, amelybõl 1411 esetben (azaz az elõzõ lehetõségekhez képest igen nagy számban) ítélték oda az ösztöndíjat. A 2005-ben havi bruttó 113 200 forintos támogatást nyújtó ösztöndíj 1, 2 vagy 3 évre nyerhetõ el, ugyanakkor ez
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 143
Életmód–élethelyzet hallgatói lét
posztdoktori ben kiírt pában 40 álláspályázat nem -tõl pedig az végül – jelenmot – 28 fiatal amilyen maényben, ameaki, élet vagy doktori állást ek megfelelõ a, megközelíban részesülm évig, illetve ió forintig) a
tori pályázat 004-tõl pedig megszerzett tt támogatást utavi bruttó 225 ai lió forint doamelybõl 300 án való részezett posztdoktori ezdett
uéget jelent a zat. Ez azonára elérhetõ, apta vagy két évre utatási
ezi), tehetséges ta létre a Ma1998-ban inyázatot adtak z az elõzõ lezámban) ítéln havi bruttó újtó ösztöndíj or ez
az összeg önmagában szintén alatta marad az átlagkereseteknek. A fenti ösztöndíj lehetõségeken kívül a felsõoktatásban való tudományos pálya megalapozását szolgálja a három évre elnyerhetõ Békésy György Posztdoktori Ösztöndíj is, amelyre kifejezetten ezen intézményekben foglalkoztatottak pályázhatnak. A teljes ösztöndíj összege az egyetemi tanári illetmény 70%-a, azonban a pályáztatás jelenleg szünetel, az utolsó pályázatot 2003-ban írták ki. Az alábbi két nemzetközi példa a posztdoktori ösztöndíj pályázatok „finomhangolásába” enged némi betekintést. Az elsõ esetben egyedi eleme a pályázatnak, hogy kutatóhely elõször pályázik, majd ha ez sikeres, akkor nyilvánosan hirdeti meg az adott álláshelyet. Ennek a módszernek az erõssége abban rejlik, hogy két ponton is versenyhelyzetet teremt, azaz mind a kutatóhely, mind pedig a kutató részt vesz egy minõségi szelekcióban. A másik példa a posztdoktori ösztöndíjból a teljes állású foglalkoztatásba való átmenetet segíti elõ azzal, hogy lehetõséget biztosít egy olyan kezdeti, átmeneti periódusra, amikor a fiatal kutató leendõ munkaadó intézménye és az állam együttesen finanszírozza a munkaerõköltségeket. Mindezek alapján látható, hogy a hivatalos, magyarországi finanszírozású posztdoktori álláshelyekre kiírt pályázatok csupán a fiatal kutatók igen szûk köre számára jelentenek – idõleges – megoldást.
5.3 Kutatás-fejlesztés a felsõoktatásban 2003-ban a felsõoktatásban 1628 kutatóhely mûködött, ezek több mint kétharmada (68%) tartozott egyetemekhez, míg a fennmaradó egyharmad fõiskolákhoz. (KSH, 2004) A felsõoktatási intézmények magyarországi tudományos kutatásban betöltött kiemelkedõ szerepét jelzi, hogy a K+F tevékenységet végzõk fele dolgozik ezen intézmények valamelyikében. Az elmúlt idõszakban a források jelentõsebb növekedése ellenére még mindig a felsõoktatásban a legalacsonyabb az egy kutatóhelyre jutó ráfordítások összege. A teljes idejû oktató, kutató dolgozókra átszámítva egy kutatóra 7,89 millió forint K+F ráfordítás jutott. Ennek részben
oka az is, hogy az ide beáramló pénzeszközök forrása elsõsorban a költségvetés: a felsõoktatási kutatóhelyek K+F ráfordításainak 85%-a származik innen, 10,6%-át a vállalkozások, míg 3,6%-át a nemzetközi források biztosítják. 11. táblázat. Felsõoktatási kutatás fõbb adatai
Forrás: KSH, 2004. 14. oldal + saját számítás
Általános jelenség, hogy a felsõoktatásban kutatási tevékenységet végzõk tudományos fokozat szerinti összetétele kedvezõbb, mint a nem felsõoktatási intézményben dolgozóké. Jól jelzi ezt, hogy a K+F szektorban dolgozók közül a diplomával rendelkezõk kétharmada, míg a PhD-DLA fokozattal rendelkezõk háromnegyede dolgozik valamilyen egyetemen vagy fõiskolán. (KSH, 2004:14) Ez egyben azt is jelenti, hogy a felsõoktatási intézményekben dolgozó kutatók 39%-a rendelkezik tudományos fokozattal, szemben a vállalkozási kutatóhelyekre jellemzõ 10%-al. (A kutatóintézetekben is magas, 37% a fokozattal rendelkezõk aránya.) Az egyetemi-fõiskolai kutatóhelyeken 2003ban 10 672 kutatási témával foglalkoztak, ami a magyarországi teljes témaszám felét tette ki. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egy kutatóhelyre jutó témák átlagos száma 6,56 volt, míg egy kutató átlagosan 0,56 témával foglalkozott. Az átlagos ráfordítás mértéke témánként 4,4 millió forint volt. (KSH, 2004) A fiatal kutatói életpálya kezdetén – bekerülvén egy felsõoktatási intézménybe, mint tanársegéd, vagy adjunktus – fokozott megterhelést jelent(het) a kötelezõ óraszám, amely sokszor rutinná, „iparszerû” tevékenységgé válva jelentõs erõforrásokat von(hat) el a kutatási tevékenységtõl. Ez elsõsorban a kutató egyetemekre jellemzõ, ahol az oktatás mellett kiemelt szerepe van a kutatásnak. Az egyetemeken foglalkoztatott fiatal kutatók legtehetségesebb, a kutatásaiban legtöbb
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
143
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 144
Életmód–élethelyzet eredményt elért tagjai számára létre lehetne hozni egy olyan „gyorsítósávot”, amelynek lényege, hogy a további tudományos céljaik elérése érdekében csökkenthetõek legyenek az óraterheléseik. Sajátos probléma az is, hogy a jelentõs kutatóegyetemek mellett számos új intézmény jött létre, vagy bõvült az elmúlt években. (Bár többnyire az üzleti, társadalomtudományi és bölcsésztudományi területeken.) Ezek többsége lényegében nem, vagy csak igen minimális mértékben folytat kutatási tevékenységet, így igaz ugyan, hogy a fiatal PhD-sek számára munkaerõ-piaci alternatívát jelentenek, ám csak igen korlátozottan képesek kielégíteni a (természetesen nem feltétlenül magától értetõdõ) kutatói ambíciókat. Míg Magyarországon az elmúlt idõszakban elsõsorban az oktatási tevékenység erõsödött meg, az Egyesült Államokban mindig is nagy hagyománya volt a (kutató) egyetemek közötti, különbözõ erõforrásokért folyó versenynek.
PhD-képzés az USA-ban Az Egyesült Államokban a felsõoktatásban látványosan elválik egymástól az elsõsorban oktató (teaching) és a kutató (research) egyetem. Az utóbbiak között éles verseny folyik a kutatási pénzekért, illetve a legtehetségesebb oktató-kutatókért, illetve diákokért. A versenyhelyzetet tovább erõsíti az is, hogy ellentétben a több európai országban folytatott gyakorlattal – ahol legalábbis papíron az egyes fokozatok értéke egymással egyenértékû – Amerikában rendszeresen rangsorolják az egyetemeket, amelyek alapján világos hierarchia alakul ki az akadémiai munkaerõpiacon. A rangsorok elkészítésének alapja elsõsorban az adott intézmény kutatási teljesítménye. Ugyan léteznek informális, szubjektív rangsorok Magyarországon is, de kívánatos lenne egy olyan – komoly és objektív szakmai eredményességi mutatókon alapuló, ám mégis elsõsorban kommunikációs célokat, a versenyre ösztönzést szolgáló – értékelési rendszer létrehozása, amely széles szakmai körökben ismertté válhatna. Az életpálya fontos kérdése, hogy az arra alkalmas kutatók képesek-e önállóan létre-
144
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
hozni valamilyen tudományos eredményt. Ugyan nem feltétlenül a legobjektívebb mérõszám, ám mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a jelentõs magyarországi egyetemeken szinte alig-alig találunk olyan fiatal kutatókat, akik önállóan vagy csoportosan bejegyzett szabadalommal rendelkeznének. A „kis számok törvénye” alapján ez természetesen érthetõ, hiszen nem csak a fiatal kutatók által benyújtott szabadalmakból van hiány, hanem általánosságban jellemzi a magyar felsõoktatást, hogy ez a fajta innovációs képesség nagymértékben hiányzik. Üdítõ kivételek természetesen akadnak (pl. a szegedi egyetem, ahol a 2005-ben benyújtott 5 szabadalomhoz kapcsolódó 14 feltaláló fele fiatal volt), ám ez egyelõre kevés a rendszerszintû javuláshoz. Az egyetemeken belüli saját, fiatal kutatócsoportok létrehozását lehetõvé tevõ pályázati lehetõséget kínál például a K+F terén hazánknál kedvezõbb mutatókkal rendelkezõ Észtország.
5.4 Az egyetem és az ipar között. Kutatófejlesztõ intézetek és egyéb kutatóhelyek A K+F struktúra háromosztatú rendszerében (felsõoktatás, költségvetési kutatóintézetek, vállalkozások) e csoport magját az állami kutatóintézetek adják, de ide tartoznak azok a közhasznú társaságok, levéltárak, múzeumok is, amelyeknek a kutatás-fejlesztés nem tartozik a központi tevékenységei közé. Általában a pályázati lehetõségek függvényében, alkalomszerûen végeznek ilyen jellegû feladatokat. Az itt dolgozók több mint fele rendelkezik felsõfokú végzettséggel, közülük 20%-nak PhD, DLA fokozata is van. (KSH, 2004) A teljes munkaidejû dolgozókra átszámítva egy kutatóra 11,6 millió forint K+F ráfordítás jutott. A kutatóintézetek és egyéb költségvetési kutatóhelyek 2003-ban összesen 5129 témával foglalkoztak, így az egy kutatóhelyre jutó témák száma 30,5 volt, míg egy kutató átlagban 0,88 témával foglalkozott. (KSH, 2004) A K+F ráfordításokat tekintve egy témára átlagban 10,74 millió forint jutott, amely jelentõsen meghaladja az összes kutatóhely átlagát.
eredményt. ktívebb mérõmes megemlíági egyetemeolyan fiatal oportosan benének. A „kis ermészetesen utatók által , hanem yar felsõoktaós képesség kivételek teredi egyetem, abadalomhoz l volt), ám ez
utatóevõ pályázati +F terén haezõ
rendszerében atóintézetek, uoznak azok a k, múzeumok és nem tartoé. Általában a -
ezik ük 20%-nak , 2004) A telurdítás jutott. költségvetési n 5129 témátóhelyre jutó utató átlagKSH, 2004) A témára átlagmely jelentõhely átlagát.
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 145
Életmód–élethelyzet 12. táblázat. A kutató-fejlesztõ intézetek és egyéb költségvetési kutatóhelyek fõbb adatai
5.5 Kilépés az akadémiából. A vállalati szféra által kínált lehetõségek 5.5.1 Vállalkozási kutatóhelyek
Forrás: KSH, 2004. 12. oldal + saját számítás
A fiatal kutatók számára az állami kutatóintézetekbe való bekerülés többnyire igen nehéz feladat. Kifejezetten a 35 évnél fiatalabb, akár még doktori fokozatuk megszerzése elõtt állók számára jelent lehetõséget az MTA fiatal kutatói pályázata. Ennek nyertesei saját kutatási témájuk megvalósításához egy, illetve további két évre kaphatnak közalkalmazotti kutatói státuszt. A rendelkezésre álló kutatói álláshelyek száma azonban minimális, hiszen évente csupán néhány (sokszor csak egy) helyet hirdetnek meg. Az intézetekbe bekerülõ fiatalok szakmai munkáját egy tapasztaltabb kutató felügyeli, aki az esetek többségében már a pályázat beadása elõtt is szoros szakmai kapcsolatban áll a jelölttel. Nem kifejezetten a tudományos életpályamodellt népszerûsítõ jellegzetessége azonban e pályázatnak, hogy azok számára, akik már megszerezték doktori fokozatukat, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény értelmében magasabb illetményt kell fizetni, ami viszont az intézeti költségvetéseket terheli meg, akaratlanul is abba az irányba torzítva a rendszert, hogy olyan fiatalokat vegyenek fel, akik még „messze vannak a PhD megszerzésétõl”. A három évig tartó státusz lejárta után többnyire megszakad a hivatalos kapcsolat az intézettel, hiszen általában nincsen lehetõsége arra, hogy önálló, teljes jogú kutatói státuszt hozzanak létre, és így foglalkoztassák tovább a fiatal kutatót. Kijelenthetõ az is, hogy a fiatal kutatói pályázatokkal kapcsolatban érdekeltté kell tenni az intézményeket, hogy ne kontraszelekciós elvek alapján válasszák ki jelöltjeiket, azaz ne kerüljenek hátrányosabb anyagi helyzetbe akkor, ha magasabban képzett, kvalifikáltabb fiatal kutatói vesznek fel.
Azon fiatal kutatók számára, akik nem tudnak, vagy nem akarnak az akadémiai szférában elhelyezkedni, és továbbra is kutatási feladatokkal szeretnének foglalkozni, a lehetõséget a piaci szférában való munkavállalás jelenti. (Ennek egy speciális formája a saját vállalkozás alapítása, amellyel most nem foglalkozunk.) 2003-ban 674 vállalkozási kutatóhely mûködött Magyarországon, ami az összes kutató-fejlesztõ hely 27%-át jelenti. A teljes munkaidejû dolgozókra átszámítva, egy kutató-fejlesztõre 14,4 millió forint K+F ráfordítás jutott. (A felsõoktatási kutatóhelyek esetében ez az összeg ennek alig fele, 7,89 millió Ft volt.) Jelentõs eltérés az állami kutatóhelyekhez képest, hogy a vállalkozási kutatóhelyeken dolgozók döntõ többsége, 60%-a felsõfokú végzettséggel rendelkezik, míg csupán 10%-a PhD fokozattal. (KSH, 2004) Miközben tudjuk, hogy a K+F hagyományos statisztikai mérõszámai sokszor elfedik, torzítják a valóságos helyzetet, ezeket természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A vállalkozások által kutatott témák száma 2003-ban 5571 volt. Egy kutatóhelyre átlagosan 8,27 téma, egy kutatóra pedig 1,01 téma jutott. Ami a ráfordításokat illeti, egy témára átlag 11,6 millió forint jutott. 13. táblázat. Vállalkozási kutatóhelyek fõbb adatai
Forrás: KSH, 2004. 15. oldal + saját számítás
A magyar gazdaságban végbement szerkezeti átalakulás fõ hajtóereje, azaz a gazdasági növekedés elsõdleges meghatározója az itt mûködõ külföldi tõke. A hazai tulajdonú vállalkozások sem tõkeerõben, sem pedig piaci
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
145
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 146
Életmód–élethelyzet pozícióikban nem képesek felvenni a versenyt a nemzetközi vállalatokkal. A magyar vállalkozások új tudásra alapozott innovációs tevékenységét leginkább ez utóbbi tényezõ hátráltatja: a hazai piac kis mérete csak kivételes esetekben teszi lehetõvé annak a termelési-szolgáltatási mennyiségnek az elérését, amellyel hosszú távon is fenntartható lenne a K+F tevékenység. A saját tõke hiányát pótolni, kiváltani hivatott kockázati tõkebefektetések Magyarországon (és többnyire a kontinentális Európában is) sajnálatosan még csak gyermekcipõben járnak. Jelenlétük nem vált a vállalkozói kultúra szerves részévé. A magyar KKV-szektor közel 30%-a nem rendelkezik alkalmazottakkal (vagy ismeretlen a dolgozói létszám), és jelentõs számban vannak jelen – az összes vállalat kétharmad része – a csupán néhány fõt foglalkoztató mikrovállalkozások. (KSH, 2004) Ez azt jelenti, hogy éppen azokból az életképes, közepes méretû vállalkozásokból van „hiány” a magyarországi vállalati struktúrában, amelyek az innovatív készségek és képességek – végsõ soron az ország versenyképessége – szempontjából lennének kulcsfontosságúak. A kutatók – de nem csak õk, hanem a magasan képzett szakemberek – vállalkozásoknál való elhelyezkedési lehetõségeit ez nagymértékben meghatározza. A munkavállalás szempontjából – a számos pozitív ellenpéldát természetesen nem feledve – a külföldi nagyvállalatok jelentik az elsõdleges alternatívát. Mindez a fizetésekben is megnyilvánul. Egy 2004. februári felmérés szerint a fiatal mérnökök jóval nagyobb keresetre számíthatnak a többségében külföldi tulajdonú cégeknél, mint az államiönkormányzati, vagy a többségében belföldi magántulajdonú vállalkozásoknál. Az egyetemi végzettségûek esetében a külföldi vállalatoknál átlagosan 70%-kal magasabbak voltak a fizetések mint a hazai vállalatoknál. (Hajdú Cs. et al, 2004b) Többé-kevésbé általános vélemény a nem ipari kutatásokkal) foglalkozók (azaz egyetemeken, kutatóintézetekben dolgozók) körében, hogy egy céghez valaki csak anyagi megfontolásokból, a kiszámítható, biztos egzisztencia – ugyan részükrõl is teljesen elfogadott – csábítása miatt megy el.
146
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Egy fiatal kutató azzal a döntésével, hogy az iparban keres magának állást, a jelenlegi helyzetben javarészt kijelöli a saját karrierútját, ugyanis általános vélemény – és a fiatal kutatók gyakorlati tapasztalatai is ezt erõsítik meg –, hogy (egyelõre) az iparból nem vezet vissza út az egyetemi-akadémiai szférába. Az ipari kutatás ugyanakkor másfajta szemléletmódot is jelent, hiszen jelentõs szaktudásra van ugyan szükség, ám a vállalatokhoz bekerülõ fiatal kutatók feladata általában nem más, mint az elõre meghatározott know-how-n nyugvó alkalmazott kutatások végrehajtása. Sokszor hiányzik tehát az a fajta kutatói szabadság és kreativitásra való lehetõség, amely az akadémiai szférát jellemzi. Ugyanakkor viszont a kemény pénzügyi korlátok, a piaci verseny által kikényszerített folyamatos output és teljesítménykényszer jelentõs pozitív – az akadémiai szférában hiányzó – motivációt is jelent. A két „világ” közötti különbséget jelzi, hogy a munkaadók (azaz a vállalatok) általános tapasztalatai szerint éppen a gyakorlatorientáltság, a vállalati szférában megszerzett szakmai tapasztalat hiányzik a friss diplomás, vagy frissen doktorált munkavállalók esetében. A BME (nem csak kutatói ambíciókat dédelgetõ) friss diplomásainak elhelyezkedési lehetõségeit vizsgáló, 2002-ben elvégzett kutatás azt mutatta ki, hogy a fiatalok 42%-a végzett munkahelyén tervezõ-fejlesztõ tevékenységet. Jól jelzi a vállalati szféra elvárásait az is, hogy (ugyan nem csak a kutató-fejlesztõ munkakörökrõl van szó) a munkáltatók számára a legfontosabb a pontosság, a megbízhatóság és a csapatmunkára való alkalmasság. (Hajdú Cs. el al, 2004a) A doktori képzés jelenleg, akár kimondva, akár kimondatlanul elsõsorban az akadémiai szféra számára képez kutatókat. A képzés során általában nem jelenik meg annak tudatosítása, hogy a vállalatoknál való (alkalmazott) kutatási tevékenység társadalmi hasznossága, presztízse nem más mint az elitintézményekben végzett (alap)kutatásé. Ennek oda elsõsorban abban keresendõ, hogy a doktori iskola tanárai maguk is (többnyire) az akadémiai szféra elsõdlegességében hisznek. Ez továbbra is jellemzõ kell, hogy maradjon, azonban ez nem mehet az ipari kutatások megítélésének rovására.
tésével, hogy t, a jelenlegi arrierút– és a fiatal s ezt erõsítik ól nem vezet
entõs szaktuvállalatokhoz ltalában nem know-how-n végrehajtása. utatói szaség, amely az or viszont piaci verseny utput és teljeadémiai
get jelzi, hogy általános taorlatorientáltrzett szakmai plomás, vagy
at déedési uatalok 42%-a ejlesztõ tevééra elvárásait utató-fejlesztõ káltatók szá, a megbízhaalmasság.
ár kimondva, adémiai képzés során tudatosítása, utatási ga, presztízse ekben végzett eárai maguk is sõdlegességéell, hogy u-
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 147
Életmód–élethelyzet 5.6 Az „arany középút”. Interszektoriális mobilitás A hosszú távú versenyképesség szempontjából korántsem mindegy, hogy milyen konstruktív kapcsolatok alakulnak ki az akadémiai és a vállalati szféra K+F tevékenysége között. A jól mûködõ együttmûködés alapvetõen fontos a tudástranszfer és az innovációs folyamatok elõsegítése érdekében. Ennek gyakorlati megvalósulása azonban még a mai napig gyerekcipõben jár. Ennek egyik oka az akadémiai kutatóintézetek, illetve kutatók féltve õrzött szabadsága és autonómiaigénye, amely elsõsorban az alapkutatások jellegzetességébõl fakad. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt években jelentõsen felerõsödtek azok a hangok, amelyek a gyakorlati hasznosságot, a gazdasági racionalitást szeretnék számon kérni az akadémiai kutatásokon, ugyanakkor továbbra is erõs ellenállással, lenézettséggel kell számolnia az alkalmazott kutatási projekteken dolgozóknak az akadémiai szférán belül. Az, aki az iparban helyezkedik el, az akadémiai társai szemében kevésbé sikeres pályát fut be, ugyanakkor az utóbbiak számára jelentõs frusztrációt jelent, hogy kereseteik jelentõs mértékben eltérhetnek egymástól. Mindezek alapján a hivatalos tudománypolitika és a kutatói képzés célja kell, hogy legyen az ipari kutatások presztízsének megerõsítése. A tudományos fokozatot szerzõk számának növekedésével értelemszerû, hogy nem jut mindenkinek hely a felsõoktatásban, vagy a kutatóintézetekben, így ezeknek a fiatal kutatóknak a vállalati szféra jelenti az elsõdleges elhelyezkedési lehetõséget. Az 1990-es évektõl kezdõdõen vált uralkodóvá az a szemlélet, amely a rendszerszintû – nemzeti innovációs rendszerekben – való gondolkodást helyezte elõtérbe. Lényege, hogy az innovációs teljesítmény nem az egyes szereplõkön, hanem a szereplõk összességén és a köztük kialakuló – termékeny és konstruktív – kapcsolatokon múlik, azaz az interaktivitás, az alapkutatás és a ipari szektor K+F tevékenysége közötti szoros együttmûködés, röviden a hálózatosodás jelenti a kívánatos fejlõdési modellt. Nem véletlen, hogy az interszektoriális mobilitás elõsegítése egyike lehet azoknak a beavat-
kozási területeknek, melyek segítségével növelni lehetne a kutatói életpálya népszerûségét. Európa azonban jelentõs lemaradásban van a kutatói mobilitás terén az Egyesült Államokhoz képest. A felsõoktatási és egyéb költségvetési kutatóintézetekben dolgozóknak évente csak 3-5 százaléka hagyja el állami munkahelyét és vállal munkát az iparban. Még ennél is kisebb, kevesebb mint évi egy százalék azok aránya, akik az iparban betöltött állásukat cserélik egy költségvetés által fenntartott kutatói helyre. (Mosoniné, 2005) Egy dániai program már a doktori képzés alatt lehetõvé teszi az ipar és az akadémia közötti kapcsolatok kiépítését. Magyarországon a helyzet korántsem kedvezõ, hiszen az ország versenyképességét nagy mértékben hátráltatja, hogy a hazai kutatást egyértelmûen a kínálati, és nem a keresleti oldal határozza meg. Mint már utaltunk arra, nincsenek nagy számban olyan vállalkozások, amelyek saját tevékenységükhöz igényelnék a kutatási eredményeket, vagy éppen képesek lennének azokból a piacon életképes terméket létrehozni. Ehhez mind a képzett munkaerõ, mind pedig a tõke hiányzik. További nehézségeket okoz, hogy a magyarországi tõkeszegény kis- és középvállalatok nem képesek megszerezni és megtartani azt a képzett munkaerõt, amely garantálhatná, hogy szülessenek kutatási eredmények. A zömmel külföldi tulajdonban lévõ nagyvállalatok szívóhatása egyértelmû, hiszen a KKV-k velük szemben aligha versenyképesek. Sem a munkakörülmények, és hosszú távú perspektívák, sem pedig a bérek területén nem képesek vonzó alternatívát nyújtani. Már megszûnt ugyan, de sikeres programnak volt tekinthetõ az egyetemi és vállalati együttmûködés elõsegítésére 2001 és 2004 között létrejött, öt magyarországi kooperációs kutatóközpont, amely elsõsorban inkább pilot-projektnek volt tekinthetõ. Kiemelendõ ugyanakkor a fiatal kutatók szempontjából, hogy az intézetek összesen 171 PhD hallgatót fogadtak, akik az újfajta, inspiratív környezetben a hagyományos egyetemi keretekhez képest kulcsfontosságú piaci szemléletet és alkalmazás-orientáltságot tudtak elsajátítani. Az interszektoriális mobilitást, és a vállalati és akadémiai szféra közötti különbségeket
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
147
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 148
Életmód–élethelyzet csökkenthetné, ha az egyetemeken, költségvetési kutatóintézetekben folyó oktatási, illetve kutatási tevékenységbe hivatalos csatornákon keresztül bekapcsolódhatnának ipari szereplõk. Így gyümölcsözõ kapcsolatok jöhetnek létre, megvalósulhat az a tudástranszfer, amely javítja a két szféra közötti átjárási lehetõségeket. A fordított esetben az akadémiai kutatók számára is lehetõséget kell biztosítani, hogy részt vegyenek ipari kutatásokban, vagy akár támogatni lehet azt, hogy üzleti ismereteket szerezhessenek. (pl. az angol modellhez hasonlóan, ahol a professzorok MBA kurzusait lehet finanszírozni) Az interszektoriális mobilitást hátráltatja az is, hogy a kutatók kétféle, egymástól nagymértékben eltérõ szocializációja ment végbe az elmúlt idõszakban. A közalkalmazotti rendszerben (felsõoktatási intézményekben, kutatóintézetekben) foglalkoztatottak „puha” munkaerõpiacán valódi versenyrõl nem beszélhetünk. A törvények által biztosított jogi védelem komolyan hátráltatja egy jól mûködõ értékelési, minõségbiztosítási rendszer kialakulását. Sokszor hiányoznak a valós követelményrendszerek is, az állások megszerzésére, odaítélésére nagy mértékben rányomja a bélyegét az a fajta „fél-feudalisztikus” kapcsolatrendszer, amely nem feltétlenül a minõségi szelekciót tekinti legfõbb vezérelvének. Az itt dolgozó kutatók sokszor nem az újdonságok, új kutatási eredmények, keresésével foglalkoznak, hanem a meglévõ eredmények – kevésbé hatékony és az innovációk szempontjából másodlagos – továbbfejlesztésével foglalkoznak. Mindezzel párhuzamosan kialakult a kutatók „kemény” munkaerõpiaca is. Ide elsõsorban a vállalkozási szféra szereplõi tartoznak, illetve azok a projekt-alapon foglalkoztatott kutatók, akik meghatározott feladat elvégzésére szerzõdnek – akár egy akadémiai intézettel. A nem megfelelõ minõségi, ellenõrzõ mechanizmusok miatt – fõleg az akadémiai szférában – könnyebben lehet eltölteni hosszabb idõt (akár éveket) anélkül, hogy valós, értékelhetõ teljesítményt nyújtott volna valaki. * * *
148
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Mint azt a tanulmány bevezetõjében említettük, a fiatal kutatók helyzete, a kutatói életpálya megbecsültsége a tudás alapú gazdaság egyik fontos „hõmérõje”. Nem lehet sikeres Magyarország (és Európa) akkor, ha nem fordít kellõ figyelmet a kutatói utánpótlás megteremtésére. Az új, felnövõ, fiatal kutatói generáció ugyanakkor nem folytathatja az elõdök „hagyományait” sem. A világ – és azon belül a tudományos kutatás környezeti feltételei – az elmúlt néhány évtizedben nagyot változtak. A tudományos- (egyetemek, kutatóintézetek) és a gazdasági szféra (vállalkozások) kapcsolatai, egymás igényeinek, képességeinek, gyengeségeinek-erõsségeinek felismerése alapvetõen meghatározzák azt, hogy a tudomány, a kutatás-fejlesztés mennyiben lesz sikeres – nem csak önmagában, hanem össztársadalmi szinten is. A jelen és a jövõ fiatal kutatóinak feladata elsõsorban az lesz, hogy hídszerepet töltsenek be a két szféra között.
Jegyzetek 1 Jelen tanulmány a Tudományos és Technológiai Alapítvány számára készült áttekintés szerkesztett, rövidített változata. 2 High level expert group on improving mobility if researchers. Final report. European Commission Directorate of General Research. 4 April, 2001 3 A számított és a teljes létszám között különbség lényege, hogy az elõbbi a teljes munkaidejû dolgozókra átszámított létszám, azaz a foglalkoztatottak kutatásra, fejlesztésre fordított idejének a teljes munkaidõhöz viszonyított arányával súlyozott létszám. 4 Nemzetközi programokban mindkét definícióra találunk példát. Az Európai Unió Marie Curie programjában a fiatal kutatóknak kiírt mobilitási pályázatokban – a korábbi, 35 éves korhatár eltörlése után – a kutatásban megszerzett tapasztalatot, illetve az abban eltöltött éveket tekinti irányadónak. A fiatalok a diploma megszerzését követõ elsõ négy évben „kezdõ”, majd ezt követõen „tapasztalt” kutatónak számítanak. Ezzel ellentétben az amerikai National Science Foundation (www.nsf.gov), a japán Japan Society for the Promotion of Science (www.jsps.go.jp) és az észt Estonian Science
uisz14-4 eletm h.qxd
2006. 12. 01.
9:57
Page 149
Életmód–élethelyzet
tõjében emlíutatói ás alapú gazNem lehet si, ha atói utánpótutaolytathatja az ilág – és azon yezeti feltéten nagyot válutatóinozások) , képességeik felismerése hogy a tudoyiben lesz sianem össztára jövõ fiatal az lesz, hogy
echnológiai esz-
ving mobility if an Commission
között különbaidejû azaz a foglale fordított ideszonyított ará-
két definícióra ió Marie Curie kiírt mobilitáorhatár megszerzett taet tediploma megezdõ”, majd ónak számítaNational gov), a japán on of Science onian Science
Foundation (www.etf.ee) is egyaránt a 35. életévet tekintik választóvonalnak. 5 Erre a jelenségre mutatott rá többek között a dr. Fábri György által vezetett kutatás. (Fábri, 2002a; 2002b) 6 A doktorandusz ösztöndíj havi összege a doktori képzésrõl és a doktori fokozatszerzésrõl szóló 51/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet értelmében a garantált havi egyetemi tanári illetmény 22%-a. A 2005. november 29-én elfogadott új felsõoktatási törvény szerint a doktorandusz ösztöndíj tizenkét hónapra számított összege nem lehet kevesebb mint a költségvetési évet megelõzõ második évre számított és a KSH által közzétett nemzetgazdasági bruttó havi átlagkereset hét egész öttizedszerese.
Irodalom ÁSZ (2005): Kutatástól az innovációig — a K+F tevékenység helyzete, néhány hatékonysági, finanszírozási összefüggése Magyarországon. Budapest: Állami Számvevõszék Fejlesztési és Módszertani Intézet. A Bizottság ajánlása a Kutatók Európai Chartájáról és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexérõl. (2005/251.EK) Elérhetõség: http://europa.eu.int/eracareers/pdf/C (2005)576%20HU.pdf, hozzáférés: 2005. november 10. A Bizottság közleménye. Európa szellemi tõkéjének mozgósítása:. tegyük lehetõvé az egyetemek teljes körû hozzájárulását a lisszaboni stratégiához! COM(2005) 152. Elérhetõség: http:// europa.eu.int/comm/education/policies/2010/doc/comuniv2005_hu.pdf, hozzáférés: 2005. november 10. Eurostat (2004): ’Who are Europe’s highly qualified human resources and where do they all work? Eurostat Statistics in focus, 2004/11. Elérhetõség: www.eustatistics.gov.uk/Download. asp?KS-NS-04-011-EN_tcm90-17369.pdf, hozzáférés: 2005. november 10.
Fábri György (2002a): Kutatási jelentés a PhD fokozatot szerzettek munkaerõ-piaci esélyeit feltáró kutatási programról. A mélyinterjúk elemzése és a kérdõíves felmérés tematikája. Kézirat. Fábri György (2002b): Kutatási jelentés a PhD fokozatot szerzettek munkaerõpiaci esélyeit feltáró kutatási programról. A kérdõíves felmérés összefoglaló elemzése. Kézirat. Hajdú Cs.–Fortuna Z.–Szabó I.–Veres G. (2004a): A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedési esélyei. Felmérés a BME-n 2002-ben végzettek körében. Budapest: BME Diákközpont. Hajdú Cs.–Fortuna Z.–Szabó I.–Veres G. (2004b): Mérnököket foglalkoztató társas vállalkozások vizsgálata, különös tekintettel a mérnökök jövedelmi lehetõségeire és a velük kapcsolatos piaci elvárásokra. Budapest: BME Diákközpont. High level expert group on improving mobility of researchers. Final report. European Commission Directorate of General Research. 4 April, 2001. Elérhetõség: http://europa.eu.int/comm/research/ fp5/pdf/finalreportmobilityhleg.pdf, hozzáférés: 2005. november 10. KSH (2004): Kutatás és fejlesztés 2003. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. Mosoniné Fried Judit (2005): Innováció és a mobilitás ösztönzése: állami programok. Kézirat. NSF (2001): Demographic characteristics of doctoral scientists and engineers, by field of doctorate: 2001, National Science Foundation. Elérhetõség: http://www.nsf.gov/statistics/nsf04312/ pdf/tab2.pdf, hozzáférés: 2005. november 25. OM (2005): Statisztikai tájékoztató. Felsõoktatás. 2004/2005 Oktatási Minisztérium. Elérhetõség: http://www.om.hu/letolt/felsoo/stat_ felsoo_2004_2005.pdf, hozzáférés: 2005. november 13. Réti Gabriella (2004): A Pro Scientia Aranyérmesek munkaerõ-piaci helyzete és részvétele a tudományos életben. Diáktudós, XVIII/1–2. szám, 237–264. Róna-Tas András (2003) A magyar doktori iskolák helyzete és jövõje. Budapest: Magyar Akkreditációs Bizottság.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
149
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 150
Összefoglalás Joó Adrienn Nemzetnevelés a Nemzetnevelésben A Nemzetnevelés címû katolikus pedagógiai folyóiratban megjelent cikkek tükrében nyújtok képet az elemi oktatás, a tanítóképzés és az iskolán kívüli népmûvelés témakörében kialakult különbözõ véleményekrõl, vitákról, amelyek a tanítóképzés és az elemi oktatás fejlesztése, valamint a honvédelmi törvény létrejötte során kialakultak a két világháború közötti idõszakban. Célom azt volt, hogy a lap általános képérõl, az általa képviselt katolikus tanítóság, illetve tanárság idõrõl idõre jellemzõ álláspontjáról adjak átfogó képet. Cikkemben a korszak népoktatáspolitikájával és a tanítóképzés reformjával kapcsolatos különbözõ nézõpontokat a Nemzetnevelés címû folyóiraton keresztül igyekeztem bemutatni, s ezáltal néhány hasznos adalékkal gazdagítani a Horthy-korszakbeli katolikus tanítóság reprezentatív nyilvánosságáról alkotható képet. Szoros kapcsolat figyelhetõ meg a tanítóképzés és az elemi népiskola reformja között, hiszen a nyolcosztályúvá bõvítés megkövetelte a tanítóképzés színvonalának emelését is, viszont a tanítóképzés nívójának emelésével a továbbiakban megnyílt a lehetõség a nyolcosztályú elemi népoktatás kiépítésére is. Az iskolán kívüli népmûvelés gondolata hamar összekapcsolódott a levente- és egyéb ifjúsági egyesületek (KALOT, KALÁSZ) létrehozásának gondolatával. Kulcsszavak: nemzetnevelés, iskolán kívüli népoktatatás, tanítóképzés, elemi oktatás, honvédelmi törvény, keresztény-nemzeti ideológia, ifjúsági egyesületek
ságról, ifjúságügyrõl s ifjúsági struktúráról sem. A cikkben áttekintjük azokat a korszakokat, ahol – ha még nem is a mai értelemben –, de valamilyen módon az oktatáson túl is megjelenik az ifjúság fogalma. Kirándulásunkat a dualizmus idején kezdjük: • megnézzük a századforduló ifjúságügyét az elsõ világháborúig; • barangolunk a két világháború közti idõszakban; • bejárjuk a második világégéstõl a rendszerváltásig terjedõ kort • és végiglépkedünk a rendszerváltás utáni 4 kormány idõszakán. Kulcsszavak: ifjúságügy története, elsõ világháború elõtt, két világháború közt, szocializmus évtizedei, rendszerváltás után
Rosta Gergely Ifjúság és vallás – 2004 A tanulmány az Ifjúság2000 és az Ifjúság2004 vizsgálat adatainak segítségével vizsgálja a 15-29 éves fiatalok vallásosságát. Az alapvetõ mutatószámok ismertetése után a vallásosságban tapasztalható eltérések szocio-demográfiai hátterét ismerteti a cikk. A harmadik részben pedig a magukat egyházi módon gyakorló vallásosnak vallók csoportja és a teljes korosztály közti különbségek kerülnek górcsõ alá az értékek, az anyagi és kulturális tõkével rendelkezés, valamint a társadalmi részvétel szemszögébõl. A 2004-es vizsgálat eredményei nagyban megerõsítik az Ifjúság2000 vallásosságra vonatkozó eredményeit, ugyanakkor árnyaltabb képet nyújtanak a „vallásos mag” csoportjáról. Kulcsszavak: ifjúság, vallás, vallásszociológia, értékrend, kulturális tõke, anyagi tõke, társadalmi részvétel
Nagy Ádám Az ifjúságügy története Magyarországon Szókratész több mint kétezer éve jegyezte meg, hogy az ifjúságnak rossz a modora, nem tiszteli az idõsebbeket, felesel a szüleivel, szereti a mámort és fecseg, ha dolgozni kell. Mégsem az ókortól beszélhetünk igazán ifjú-
150
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Benkó Krisztina Gyermekjogok a nemzetközi jogban Amikor az ember éhezõ, beteg gyereket lát összeszorul a szíve. Amikor az UNICEF segélyprogramjairól hall, reményt lát. Amikor azt a
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 151
szót hallja, hogy „gyermekkatona”, megdöbben. Mert napjaink gyermekei bizony nem csak a járványoktól, az éhínségtõl vagy éppen az idõjárás viszontagságaitól szenvednek, hanem sok millióan kényszerülnek arra, hogy katonaként, hordárként, szexuálisan kizsákmányolt rabszolgaként szenvedjék el a háborúk borzalmait. Mindezt nemzetközi gyermekvédelmi egyezmények ellenére, a fegyveres konfliktusok fenntartásához fûzõdõ gazdasági érdekek miatt, nem csak a fejlõdõ országokban… Kulcsszavak: gyermekek, fegyveres konfliktus, gyermekkatona,
Berényi Eszter Fiatalok nemzeti identitása Jelen tanulmány célja megvizsgálni, hogy a közeljövõ magyarországi társadalmának meghatározó szelete, a jelenleg 18-28 év közötti középosztálybeli fiatalok hogyan építik fel saját konstrukciójukat nemzeti identitásukról. Ennek feltérképezéseként a Mobilitás Ifjúságkutató Iroda összesen 39 db interjút készített 2005. augusztusában a Sziget Fesztiválon. Az általunk megkérdezett fiatalok közül többeknek elsõsorban valamilyen meghatározó külföldi élménnyel kapcsolatosan alakult ki elõször magyarsághoz kötõdõ identitása. A fiatalok felfogásában a nemzeti identitás a legritkább esetben tekinthetõ semleges, tárgyilagos fogalomnak, ahhoz vagy pozitíven, vagy negatívan viszonyulnak. A cikk igyekszik bemutatni, hogy milyen dimenziók mentén írják le a nemzeti identitásukat meghatározó büszkeségüket vagy éppen szégyenérzetüket a fiatalok. Mindehhez kapcsolódóan a cikk sorra veszi, hogy személy szerint kiket tartanak követendõ példának a fiatalok, kik azok, akik nemzeti identitásuk pozitív töltetéhez alapvetõen hozzájárulnak, és hogy mindezekbõl milyen következtetések vonhatók le. Kulcsszavak: Identitás, büszkeség, szégyenérzet, példakép, sztereotípia Szekely Levente A jövõ médiafogyasztói „A jövõ médiafogyasztói” a 15–29 éves korosztály
médiafogyasztási szokásait kívánja feltérképezni elsõsorban az Ifjúság2004 adatbázisára támaszkodva. A fiatal generációk megváltozó médiafogyasztásával hazai és nemzetközi tanulmányok, szakcikkek, egyaránt foglalkoznak. A kutatási tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az ismert médiastruktúra átalakulóban van. A televízió uralta médiavilág pozíciói meggyengültek, a változást a fiatalok eltérõ médiafogyasztási szokásai indukálják, ahol az internet szerepének növekedése elsõsorban a televíziónak, illetve az újságolvasásnak teremt komolyan veendõ konkurenciát. A magyar kutatások eredményeibõl is látható, hogy az 15–29 éves fiatalok egyrészt önmagukban heterogének és korcsoportok alapján jól elkülönülõ médiafogyasztási szokásokkal rendelkeznek, amelyeket egyaránt magyarázhatunk a családi és munkaerõ-piaci helyzet, valamint az infokommunikációs eszközök szocializáló hatásával. Kulcsszavak: ifjúság, médiafogyasztás, televízió, rádió, olvasás, új média, életkor, internet, ifjúság, Ifjúság2004
Péter Petra Szolnok város ifjúságának helyzete – 2005 A kutatás Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata megbízásából készült, azzal a céllal, hogy megalapozza „Szolnok Város Ifjúsági Koncepciójának” aktualizálását. A koncepció aktualizálásához szükséges volt a város ifjúságának körében az aktuális helyzetelemzés állapotfeltárás elkészítése. A kutatás célul tûzte ki, hogy ne csak a középiskolások, hanem a városban élõ 12-30 év közötti korosztály életminõségével, élethelyzetével kapcsolatos aktuális adatok is képezzék az elkészítendõ koncepció alapját. A kutatás közvetlen elõzménye a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség által elvégzett szolnoki ifjúsági közösségi felmérés volt. A közösségi felmérésrõl készült jelentés anyagának eredményei alapján több felmerülõ problémát kérdésként beépítettünk a kérdõívbe. Kulcsszavak: Szolnok, ifjúsagi kocepció, ifjúságkutatás
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
151
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 152
Horkai Anita–Varga Ilona–Szabó István „A fiatalok mindenre fogékonyak, csak kezdeményezni kell…” Magyarországon egyre több regionális ifjúságkutatás készül helyi politikai vagy civil szervezetek megbízásából, melyek célja a helyi ifjúság kulturális és társadalmi sajátosságainak a leírása, elemzése és megértése. A kutatási eredmények felhasználhatóak a fiatalok számára nyújtandó szolgáltatások és helyi ifjúsági közösségi terek tervezésénél és megvalósításánál. Számos közepes méretû város küzd a fiatalok elvándorlásának problémájával, melynek okait, a kulturális fogyasztás kérdéseit, illetve a jövõkép jellemzõit vizsgáltuk egy Hajdúnánáson végzett kvalitatív és kvantitatív módszereket is alkalmazó kutatás során 2005/2006-ban. A kutatás eredményeit áttekintve a hajdúnánási ifjúságról alkotott kép nem különbözik az Ifjúság 2004 vizsgálat során feltárt jellemvonásoktól, sem az egyéb regionális kutatások eredményeinek nem mond ellent. Bebizonyosodott, hogy szükséges egy komplex, településhez kapcsolódó ifjúságpolitikai stratégia kidolgozása, amelynek figyelembe kell vennie a helyi ifjúság sajátosságait. Ennek bázisa lehet egy a település ifjúságát összefogó közösségi tér, civil ifjúsági szervezet/ek koordinálásával. Az elvágyódó magatartásminta miatt a helyi aktivitásra motiválni kell az ifjakat, mely az oktatási intézmények, és a helyi ifjúsági civil szféra feladata lehet. A település ifjúsága heterogén szocio-kulturális jellemvonásokkal rendelkezik, ahol generációs ellentétek vannak jelen a különbözõ korcsoportok között. A programok és szolgáltatások szervezésénél ügyelni kell arra, hogy minden korcsoport megszólításra kerüljön. A különbözõ korcsoportok eltérõ idõszaki ritmusban vannak jelen a városban, a korcsoportok összetétele az iskolai idõbeosztás alapján változik.
kájára reflektál. Vaskovics egy a fiatalok szülõi háztól való leválásán alapuló elméleti modellt mutat be. Az elszakadási folyamatot olyan dimenziókon vizsgálja, melyek jól elkülöníthetõ alcsoportokká tagolja a fiatalokat. Ezen, tanulmány arra az empirikus kérdésre igyekszik válaszolni, hogy az ezredforduló utáni Magyarországon hány fiatal is tartozik ehhez az életszakaszhoz, illetve a különbözõ alcsoportokhoz. A szülõi háztól való elszakadás Vaskovicsi interpretálása után a tanulmány választ, becslést ad a csoportok méretére vonatkozóan. Ezt követõen az elszakadási dimenziók mentén létrejött alcsoportokat külön-külön elemezi, empirikus eszközökkel mutatja be sajátosságaikat. Kulcsszavak: posztadoleszcencia, szülõktõl való elszakadás, életszakasz, önállósodás
Ságvári Bence Fiatalok kutatók helyzete Magyarországon
Máder Miklós Péter A szülõktõl való elszakadási dimenziók mentén létrejött alcsoportok
A tudományos kutatás, az innováció fontosságának hangsúlyozása immáron a mindennapi közbeszéd „divatos” részévé vált. Sajátos ellentmondás figyelhetõ meg azonban mind Európában, mind pedig Magyarországon: általános tendencia, hogy a tudományos pályák lassú népszerûségvesztése következtében egyre kevesebb fiatal választja a tudományt hivatásául. Közismert tény, hogy Magyarország a kutatás-fejlesztés területén az Európai Unió gyengén teljesítõ országai között található, így kulcsfontosságú kutatói utánpótlás kérdése. Aligha kétséges, hogy az ország hosszabb távú gazdasági teljesítménye és jóléte szempontjából meghatározó jelentõséggel bír majd az a fiatal (elsõsorban mûszaki- és természettudományos) kutatói gárda, akik ezekben az években lépnek be, vagy éppen már ki a képzésbõl. A tanulmány a kutatóvá válás legfontosabb magyarországi helyszíneit, állomásait, az ezekhez kapcsolódó lehetõségeket és problémákat tekinti át.
Jelen tanulmány Vaskovics László „A posztadoleszcencia szociológia elmélete” címû mun-
Kulcsszavak: kutatás-fejlesztés, fiatal kutatók, felsõoktatás
Kulcsszavak: ifjúságkutatás, helyi ifjúságpolitika, jövõkép, kulturális fogyasztás
152
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 153
Szerzõink Benkó Krisztina 1982-ben, Békéscsabán született. A Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán 2003-ban német- és európai gazdasági szakjogász oklevelet, majd 2006-ban jogász diplomát szerzett. A nemzetközi jog területén ERASMUS ösztöndíjasként tanulmányokat folytatott a Potsdami Egyetemen is. Az Európai Hallgatók Egyesületének (AEGEE) szegedi alelnökeként számos nemzetközi csereprogramot, kulturális fesztivált stb. szervezett. Jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek dolgozik. e-mail:
[email protected]
Berényi Eszter 1975-ben született Budapesten, iskoláit is itt végezte, majd az ELTE Társadalomtudományi Karán diplomázott 2002-ben. 2003 és 2006. között az ELTE TÁTK Doktori Iskolájának ösztöndíjas hallgatója volt, jelenleg doktori disszertációján dolgozik, illetve a Mobilitás Ifjúsági Iroda munkatársaként dolgozik. Ezen kívül részt vett, illetve részt vesz az MTA Szociológiai Kutatóintézetének több oktatásszociológiai tematikájú kutatásában. Kutatási területei: oktatás- és ifjúságszociológia. e-mail:
[email protected]
Horkai Anita 1976-ban született Miskolcon. 1999-ben végzett a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakán, tanított középiskolában, jelenleg a Nyíregyházi Fõiskola adjunktusa. A Debreceni Egyetem Mûvelõdés- és Neveléstudományi Doktori programjában doktorjelölt. A Magyar Szociológiai Társaság tagja, kutatási területe az ifjúság kulturális sajátosságaira fókuszál, különös tekintettel a technológiai környezetváltozás okozta eltérésekre. On-line kutatás-módszertani lehetõségek tesztelésében, és fejlesztésében vesz részt. e-mail:
[email protected]
Joó Adrienn Joó Adrienn 1978-ban született Budapesten. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián 2005-ben részt vett. 2004-ben szerzett diplomát mûvelõdésszervezõ szakon az ELTE Tanító és Óvóképzõ Fõiskolai Karán. Szakmai gyakorlatát többek között az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnél, a Civil Rádiózásért Alapítványnál, valamint a Magyar Népfõiskolai Társaságnál töltötte. Tudományos tevékenységet folytatott a tanulmányai során. Angolul beszél. Jelenleg a Magyar Posta Rt. Oktatási Központjában dolgozik. e-mail:
[email protected]
Máder Miklós Péter 1972-ben Pécsen született. Az ELTE Társadalomtudományi Karán 2002-ben szerzett szociológusi diplomát. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Kar Doktori Iskolájának hallgatója. Az Ifjúságkutató Intézet kutatója, elemzõje 2002-2005 között. Részt vett regionális, országos ifjúság,- és drogkutatásokban. Résztvevõje a Mozaik2002, és Ifjúság2004 kutatásoknak, kiemelt érdeklõdéssel fordult az ifjúságkutatást érintõ nemzetközi összehasonlítások felé. Számos publikációja jelent meg az Új Ifjúsági Szemlében, a Statisztikai Szemlében. Szakterülete a társadalomtudományos kutatás módszertani anomáliái, az adathiányok kezelése e-mail:
[email protected]
Nagy Ádám 1972-ben született Budapesten. Villamosmérnök, közgazdásági, politológiai, jogi és tanári szakoklevéllel. PhD. fokozatát neveléstudományból szerezte. Az Információs Társadalom és Trendkutató Központ ügyvezetõje, az Új Ifjúsági Szemle társfõszekesztõje, a Civil Szemle fõszerkesztõje. e-mail:
[email protected]
Péter Petra 1976-ban született Szolnokon. Magyar–szociológia szakon végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1999-ben. Jelenleg vállalkozó. Az 1994 óta mûködõ Humán Háló Szolgáltató és Fejlesztõ Betéti Társaság tagja, amelynek keretében a megelõzõ idõszakban
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
153
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 154
oktatással, képzéssel, pályázatírással, civil menedzsmenttel foglalkozott. 2004-ben vezette A fogyatékosok társadalmi integrációja Jász-Nagykun-Szolnok Megyében a döntéshozók szemével kutatást. Jelen folyóiratban megjelent tanulmány a második önálló kutatási projektje. 1994 óta a VE-GA Gyermek és Ifjúsági Szövetség Szakértõi Kollégiumának tagja, ahol elsõsorban ifjúsági közéleti kérdésekkel foglalkozik. e-mail:
[email protected]
Rosta Gergely 1973-ban született Gyõrött. 1996-ban szerzett egyetemi diplomát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd 2005-ben szociológia doktorátust a Budapesti Corvinus Egyetemen. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének adjunktusa. Kutatási területe a vallásszociológia. Az Ifjúság2000, 2004 és a Mozaik 2001 vizsgálatok vallási kérdéseinek felelõse. e-mail:
[email protected]
Ságvári Bence 1977-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakán 2001-ben szerzett diplomát, jelenleg az egyetem doktori iskolájának PhD hallgatója. Londonban, a University of Westminster, illetve Bloomingtonban az Indiana University ösztöndíjas kutatója volt 2000-ben, illetve 2004-ben. Egyik alapítója az ELTE Információs Társadalom- és Hálózatkutató Központjának (ELTE-ITHAKA) A Mobilitás Ifjúságkutató Iroda és a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának (MTA-RKK) munkatársa. A nemzetközi World Internet Project (WIP) kutatócsoportjának tagja. Kutatási területei közé tartozik az információs technológiák társadalmi-gazdasági hatásainak, az értékek, attitûdök gazdasági vonatkozásainak, illetve a kutatás-fejlesztés társadalmi környezetének vizsgálata. e-mail:
[email protected]
154
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Szabó István 1980-ban született Hajdúnánáson. Az idei tanévben végez a Nyíregyházi Fõiskola kommunikáció-mûvelõdésszervezõ szakán. 2003-óta az Észak-alföldi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda fejlesztõ munkatársa. Az Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesület alapítója. 2000–2003 között az ifjúsági ház struktúrájának felépítésén dolgozott és a mûködtetésben vett részt napi szinten. Ezt követõen 2003-ban az egyesület elnöke lett. Az egyesület szakmai munkájának koordinálása, külsõ szakmai szervezetekkel, intézményekkel történõ partnerkapcsolatok ápolása, új stratégiai célok és irányok kidolgozása legfõbb feladatai jelenleg az egyesületben. e-mail:
[email protected]
Székely Levente 1979-ben született Kolozsváron. Végzettsége szociológus, az Információs Társadalom és Trendkutató Központ munkatársa, az Információs Társadalom konferencia rovatának és az Infinit internetes hírlevél „Tudomány és technológia” rovatának szerkesztõje, a Corvinus Egyetem doktori programjának hallgatója. Kutatási területei: kultúrafogyasztás, médiafogyasztás, új média, ifjúságügy, információs társadalmi fejlettség, felkészültség, valamint a kvantitatív módszertan, statisztika illetve a politikai pszichológia és a 20. századi diktatúrák. e-mail:
[email protected]
Varga Ilona 1983-ban született Hajdúnánáson. 2006-ban végzett a Nyíregyházi Fõiskola kommunikációmûvelõdésszervezõ szakán. Három éve tagja az Okkal – Más-Okkal Ifjúsági Egyesületnek, melynek munkájában program-koordinátorként és pályázatíróként vesz részt. Fõtevékenységként a nyíregyházi Kalamáris Ifjúsági Egyesületnél önkéntesként a városi fiatalok hasznos szabadidõ eltöltésével foglalkozik. Fotós, újságíróként a Hajdú-Bihar megyei Megyénk hetilapnál dolgozik. e-mail:
[email protected]
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 155
Summary
structure. In this article we will describe the youth policy in four period: before the first world war, between the two world wars, the time of socialismus and after the changing of the system.
Joó Adrienn National education in the “Nemzetnevelés”
Keywords: History of youth policy in Hungary, before the first world war, between the two world wars, the time of socialismus, after the changing of the system
Nemzetnevelés was one of the catholic pedagogical periodicals of Hungary in the inter-War period. The phrase “national education” was coined in the political era of Admiral Miklós Horthy following the Treaty of Trianon signed on 4th June 1920. By the term “national education” it was meant that pupils were to be educated in an ideological milieu preferable for long-term political objectives, such as keeping alive the idea of an Hungarian “rebirth” and the restoration of the country’s pre-Trianon borders. The so-called “national and Christian ideology” was closely related to the idea of “national education”. Debates and discussions appeared in the periodical’s articles on teacher training, elementary schools, extra-curricular education, and even remarks concerning the educational relevancy of the Act of National Defence. Nemzetnevelés was a forum to contrast the viewpoints of catholic educators and high school teachers. There was a close connection between teacher training, the proposed reform of elementary education (including the introduction of new extracurricular activities) and the ideological convictions of the political establishment carrying the responsibility for the school system. Since the project of eight-class elementary schools evidently entailed a growing need for teachers with better qualifications, it had particular implications concerning higher education as well as the social status of elementary school educators. Keywords: national education, extra-curricular education, teacher training, elementary education, Act of National Defence, national and Christian ideology, youth associations
Rosta Gergely Youth and Religion – 2004 The paper examines the religiosity of the youth between 15 and 29 on the basis of the ‘Youth 2000” and the “Youth2004” studies. After describing the basic figures it deals with the sociocultural background of the differences in the religiosity. In the third part the group of church-based committed religious young people is compared to the whole age-cohort on the grounds of value preferences, the possession of material and cultural capital, and social participation. The results of the “Youth2004” study are to a great extent in line with those of the “Youth2000” study, whereas it provides a more detailed picture of the “religious core”.
Benkó Krisztina Children rights in international law When people hear about starving, ill children, our heart is moves. When people hear about UNICEF programs, and see hope. We are appalled when we hear the word “child soldier”. Children our lifetimes are struggling not only from epidemics, starvation or the hardships of weather, millions of children are forced to live through the cruelty of wars as soldier, porters or sexual slaves. In spite of the many international conventions, just because of economic interest of wars, and not only in the developing countries… Keywords: children, war conflicts, young soldier
Ádám Nagy History of youth policy in Hungary In Hungary we can speake only 150 year long about youth policy, youth politics and youth
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
155
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 156
Eszter Berényi National Identity of Young People The aim of this article is to understand the national identity construction process of young middle class people. It is based on 39 interviews made with people between the ages of 18 to 28, during the Sziget Festival in 2005. One of the main general findings is that young people usually get their first impression on their own national identity by a trip to abroad, or any other kind of encounter with “the foreigner”. They never have neutral attitude toward “being Hungarian”, they are either proud or ashamed of it. The article tries to unfold the dimensions of these attitudes. It presents young people's most common stereotypes on being Hungarian, as well as it shows what kind of famous Hungarian people could become national icons for the youth and why.
Petra Péter Situation Report of Youth in the City of Szolnok 2005. This research was made on behalf of the City of Szolnok. Its aim is to support the updating of youth concept of the town. To achieve this aim it was essential to complete the current situation report of the young people of the town. The research aimed to examine the quality of life of not only the secondary school students but all the young people between 12-30 years living or studying in the town. The antecedent of the research was the Communal Survey made by the The Children and Youth Union of VE-GA. Issues which came up as a result of this communal survey were used in the questionnaire of the current research. Keywords: youth, research, Szolnok, youth concept
Keywords: identity, pride, shame, ideal, stereotype
Levente Székely Media consumption of the future This article would like to make a scope a media consumption of the youth, age 15–29 on the base of metodology of the youth research Youth2004. The changing of the media consumption of the young generations are concerned with a lot of publications in Hungary and worldwide also, and they declare, that this habit is changing as well. The television, as the king of the mediaworld is not the absolutely most importnet media, and this changing is indicated by the changing of the comsumption of the young generations, becouse in their activitymap the Internet make a real concurrence of the television and printed newspapers. The Hungarian researchs declare the same process, but there are different young media consumpter groups in Hungary indicated by a family, work, and infocommunications situation. Keywords: youth, media consupmtion, television, radio, reading, new media, age, internet, youth, Youth2004
156
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
Anita Horkai–Ilona Varga–István Szabó “Youth are susceptible to everything, only you have to initiate…” There have been more and more regional youth researches in Hungary lately established by the claims of local politics and NGO-s, in order to describe, analyze and understand the social and cultural specialties of youth. The outcomes of the research are usable for planning and organizing services and common places for youth. Medium-sized cities have the problem of the youth migration. We studied the reason of migration, patterns of cultural consumption and the vision of future among the youth in Hajdúnánás in 2005-2006, with qualitative and quantitative research methods. According to the outcomes we can say that the specialties of youth of Hajdúnánás are similar to any other youth communities in the country, and these outcomes are not contradictory to the results of Youth 2004 research. As it turned out, it is necessary to work out a complex local strategy of youth policy which has to take notice of the specialties of the youth who study or live in the town. The basis could be a local common place organized by NGO-s which joins with
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 157
youth, and motivate them for local activities. In Hajdúnánás there are different groups of youth, and they have different socio-cultural specialties, and there is a cultural gap between the generations. It is important to consider these distinctions to offer them appropriate services. Keywords: youth research, local youth policy, visions of future, cultural consumption
Máder Miklós Subgrouping of young by the separation form the parents The study’s aim is to reflect the sociological theory of postadolescence by Laszló Vaskovics. The young in the postadolescence lifesection are not wholly independent from their parents. Vaskovics’s theoretical model shows the separation form the parental care in steps. These steps are differentiating the mass of the young into subgroups. The study shows up the theoretical dimensions of the postadolescence, and makes claim on the numerical determination of the differently separated subgroups. The created subgroups are analyzed by empirical instruments, and statistically compared to each other.
Keywords: postadolescence, Laszló Vaskovics, the separation form the parental care, subgrouping
Ságvári Bence Situation of young researchers in Hungary The importance of scientific research and innovation became widely popularized even in our daily talks. However there is a remarkable contradiction in Europe and in Hungary: with the slow loss of scientific career in popularity less and less young people are choosing it as a profession. In the field of R&D Hungary is among the poor performers of the European Union, thus the question of the new researcher’s generation, i.e the “supply side” is of great importance. It is obvious that the young stuff of researchers (especially in the fields of natural science and engineering) will have a crucial role on the long term economic performance and the future wealth of the country. The aim of this paper is to look over the main stages of becoming a researcher in Hungary with all its possibilities and problems. Keywords: young researchers, Hungary, scientific career, institutions
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
157
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 158
Authors Krisztina Benkó She was born on the 1982 in Békéscsaba. She specialized her knowledge to the german and european economic law and got a certification in 2003 at the University of Szeged, Faculty of Law. In 2006 she took a juridical degree at the same university. Receiving ERASMUS scholarship she made research on the fields of international law at the University of Potsdam. As vice-president of the Europen Students Forum (AEGEE) she organised several international exchanges, cultural events, etc. Currently she works for the Agency of National Developement. e-mail:
[email protected] Eszter Berényi Eszter Berényi was born in 1975 in Budapest. She earned her degree at the Faculty of Social Sciences of ELTE in 2002. She was a scholarship student at the Doctoral School of ELTE’s Faculty of Social Sciences. She is currently working on her dissertation, and is working for Mobilitas Youth Office. Her research fields are educational- and youth sociology. e-mail:
[email protected] Anita Horkai Anita Horkai was born in 1976 in Miskolc, Hungary. She graduated as a cultural anthropologist at the University of Miskolc in 1999. She was a secondary school teacher, now she has been an assistant professor of the College of Nyíregyháza. She is a PhD student at University of Debrecen in Doctoral Program of Formal and Non-formal Education. She is a member of Hungarian Sociological Association, her research fields are youth culture especially among modern and post-modern technological circumstances. She takes part in developing and testing new on-line techniques of research methods. e-mail:
[email protected] Adrienn Joó Adrienn Joó was born in 1978. She presented at National Scientific Student Circle Conference (University of West Hungary). She gradu-
158
új ifjúsáki szemle
2007 / tavasz
ated from the Eötvös Loránd University (ELTE, Teacher Training College Faculty) as cultural manager in 2004. She acquired professional experience at the National Theatre History Museum and Institute, the Civil Radio Foundation and at the Hungarian People’s College Society. She continued her thesis research project following graduation. She speaks English. She works at Hungarian Post Office Limited Postal Training Centre now. e-mail:
[email protected]
Miklós Péter Máder Miklós Péter Máder was born in 1972 in Pécs. He earned a degree in sociology at the Faculty of Social Sciences of ELTE. Currently he is a student in the Doctoral School of the Faculty of Social Sciences of ELTE. Between 2002 and 2005 he was a researcher and analyst at the Youth Research Institute. He participated in regional, national youth- and drug research projects. He also took part in the Mosaic 2001 and Youth 2004 research projects, taking special interest in international comparisons in youth research. He is the author of several publications in Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review), and in Statisztikai Szemle (Statistical Review). His field of interest is methodological anomalies and dealing with insufficient data in social science research. e-mail:
[email protected]
Ádám Nagy Ádám Nagy was born in 1972 in Budapest. He is an electrical engineer with qualifications in economics, politology and law. He earned his PhD in Educational Sciences. He is the CEO of Information Society Research Institute, the co-editor-in-chief of Új Ifjúsági Szemle (New Youth Review) and the editor-in-chief of Civil Szemle (Civil Review). e-mail:
[email protected]
Petra Péter Petra Péter was born in 1976, Szolnok (Hungary). She graduated in Hungarian and Sociology from the University of Debrecen. Currently she works as a freelance social researcher. The study published here is her second independent research project. She is very interested in youth and public
uisz14-5 vege.qxd
2006. 12. 01.
10:03
Page 159
life issues, and is a member of the Expert College of The Children and Youth Union of VE-GA. e-mail:
[email protected]
Gergely Rosta Gergely Rosta was born in 1973 in Gyõr. He graduated in 1996 from the Budapest University of Economic Sciences, and obtained Ph.D. title in sociology in 2005 from the Corvinus University Budapest. At present he is an assistant professor at the Institute of Sociology of the Pázmány Péter Catholic University. His main research area is the sociology of religion. In the studies “Youth2000”, “Youth2004” and “Mozaik2001” he was in charge of the questions on religiosity. e-mail:
[email protected] Bence Ságvári Bence Ságvári was born in 1977 in Budapest. He earned his degree in sociology at the Faculty of Social Sciences of ELTE in 2001, and currently he is a PhD student in the Doctoral School of ELTE’s Faculty of Social Sciences. He won two research grants: in 2000 at the University of Westminster in London, and in 2004 at Indiana University in Bloomington. He is part of the international World Internet Project (WIP) research team. He is one of the founders of the Information Society and Network Research Centre at ELTE (ELTE- ITHAKA), and works for the Mobilitas Youth Research Office and the Regional Research Centre of the Hungarian Academy of Sciences (MTA-RKK). Among his fields of research are the study of the social-economic effects of information technologies and the economic aspects of social-cultural values and attitudes. e-mail:
[email protected] István Szabó István Szabó was born in 1980 in Hajdúnánás,
Hungary. He graduates from Communication and Cultural Management of the College of Nyíregyháza this year. Since 2003 he has been a developing manager of The Northern Great Plain Regional Youth Office. He is one of the founders of Okkal – Más – Okkal Juvenile Association. Between 2000 and 2003 he was working on developing a structure of a common place for youth. In 2003 he became the president of the Okkal – Más – Okkal Juvenile Association. His main responsibilities are to coordinate the work in the association, to keep contact with other institutions and partners, to develop new strategic goals.
Levente Székely He was born in 1979, in Kolozsvár. Sociologist, works for the Information Society Research Institute (ITTK). Editor of the Information Society periodical and the Infinit electronic weekly news. PHD aspirant of the Corvinus University. His main research topics: media consumption, new media, youth policy, information society readiness and kvantitativ metodology, political psyhology in the 20. century dictatorship. e-mail:
[email protected]
Ilona Varga Ilona Varga was born in 1983 in Hajdúnánás, Hungary. She graduated from the Communication and Cultural Management of the College of Nyíregyháza in 2006. She has been a member of the Okkal-Más-Okkal Juvenile Association for three years as a program-coordinator. She handles with the preparation of applications for tenders. She is a volunteer at the Kalamáris Juvenile Association, Nyíregyháza, where she organizes leisure time programs that benefit young people. She works as a journalist and photographer for the “Megyénk” magazine of Hajdú-Bihar County.
2007 / tavasz
új ifjúsáki szemle
159