KEMECSEI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET LAPJA
Kemecsei Helytörténeti Krónika MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE
2007. III. évfolyam 4. szám
Páncélosok a Tiszántúlon Az alföldi páncéloscsata 1944 októberében „Levéltári dokumentumok, egykori naplók, visszaemlékezések, és könyvészeti források felhasználásával készült összefoglalás a szovjet 2. ukrán Front „debreceni támadó hadműveletének” részletes történetét dolgozza fel. Az „alföldi páncéloscsata” krónikájából kiderül, hogy 1944 októberében a keleti front déli szárnyán jelentős összecsapás zajlott a Kárpát-medence birtoklásáért. A német és szovjet páncélosok a döntő ütközeteket azonban – a KORÁBBAN SUGALLTAKTÓL ELTÉRŐEN - nem Debrecennél, sokkal inkább Nagyváradnál, Szolnoknál s mindenekelőtt Nyíregyházánál vívták meg. A csaknem egy hónapos hullámzó küzdelem városunkat, Kemecsét is érintette. Az alföldi páncéloscsata nyírségi szakasza (1944. október 20.-28.): Malinovszkij Marsall parancsára Plijev altábornagy lovasgépesített csoportját megerősítették Gorskov 23. harckocsi és 5. gárda-lovashadseregével. Az öt legyengült hadtestből álló gyorscsoport azt a parancsot kapta, hogy október 21.én estig foglalja el Nyíregyházát, és onnan vonuljon előre Gáva-Nyíregyháza-Berkesz terepszakaszra. Plijev altábornagy elbizakodott módon úgy döntött, hogy erőivel ezt még 20.-án végrehajtja. Elhatározásában jelentősen lebecsülte a németeket, valamint azt a tényt, hogy a fáradt orosz katonáknak 45-50 km-t kellett harcolva megtenni, és azt hogy a szovjet csapatok útjában legalább 9-10, támpontként kiépíthető település feküdt. Az 5. gárda-lovashadtest 21.-én Nyírtét, Demecser felé támadt, délig el kellett foglalnia Berkeszt, Demecsert, Nyírbogdányt. A 23. harckocsihadtestnek 21.-én reggel Nyírpazony és Nyírtura felé kellett vonulnia. Az 5. gárda-lovashadtestnek még 21.-én este ki kellett jutnia Nyírtura – Kemecse – Székely – Berkesz – Demecser terepszakaszra, ahol biztosítania kellett a főerőket észak-keletről. Forrás: Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon
Tartalomból Páncélosok a Tiszántúlon* Harc színtér és katonai áldozatok Kemecsén 1944. őszén * Dr. Pásztor Benjámin főállatorvos (1934-2007) * Vasmegyeri Megyery-család * Vasutas emlékek és képek (2. rész) * Hajdu Anna énekesnő * Kemecsei tantestület 1955-ben
2.
2007. 4. szám
Harc színtér és katonai áldozatok Kemecsén 1944. őszén 1944. december 4.én keltezett, a Kemecsei Helytörténeti Gyűjteménynek adományozott négy oldalas kézzel írott levél erről így emlékezik: „október 22.-én vasárnap volt, amikor az oroszok bejöttek. Négy és fél napig tartott, október 27.-én bejöttek a magyar csapatok. Megvolt az öröm, de kevés ideig tartott. Öt nap múlva ismét jöttek az orosz és román csapatok, azóta állandóan itt vannak. November 3.-4.-én két harctér között éltünk. A németek voltak a nagy kanális túlsó oldalán, az oroszok a vasút vonal mentén. Márton György, aki a hídnál lakott a slapnertől meghalt Orosz bácsi, Fekete Péter, Márton Antal, Puskás Jóska megsebesültek. Szólt az ágyú, hullott a gránát.” Varga Gyula bácsi fiatal fiúként szabadon mozgott és érdeklődő gyermekként a következőket élte állt: „A németek a Dán- a Moravszky- a Vén- a Leskó tanya környékén állították fel lövegeiket. A turai utat pontosan bemérték és a Dobos-kastély utáni erdőszélig, a legelőig előrenyomuló oroszokat, románokat nagy össztűzzel fogadták. Nagyon sok katona esett el ott. A románok a mai lakóházunk helyén az ősi Varga portán két löveget állítottak fel és a lakóházunkban laktak. Édesanyám, én és Irma nővérem Kenderes József portáján kaptunk szállást, csak a jószágok etetésére mehettünk haza.” A turai erdő mentén, a csata színhelyén szántó és gyümölcsös, almás kert volt. A mintegy 50 ha almás és szántó 1945 után a kemecsei Állami Gazdaság tulajdonába került. Régi tulajdonosaik az akkori ifj. Szitha Albert, idős Szitha Albert volt és a Terhes és Sinka-féle gyümölcsösök alkották. A 150 embernek is munkát adó almáskert területvezetője id. Szenpéteri József volt. Az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején az almáskert kiselejtezését engedélyeztetni kellett. A szakmai hozzájárulást megyei főkertészként ifj. Szentpéteri József adta. A történtekről ő is később halott. A fák kiforgatásakor a gyökerek sok emberi csontot, csontvázakat hoztak fel. A csontokat akkor összeszedték és elvitték. A csata helyére búzatábla került, az emlékezet elhalványult. Történelem tanárként, negyedik évtizede Kemecse története iránt érdeklődő cselekvő közéleti emberként a Krónika szerkesztője sem hallott e részletekről. Kozma Sándor nagy értékű Kemecse című könyve sem részletezi az eseményeket. A futóhomok a csontdarabokat, a megújuló hadtörténelem, helytörténet a harci eseményeket újra felszínre hozta. Városrendezési Tervünk régészeti lelőhelyként jelöli e területet. A bronz-kori, Árpád-kori régészeti leletek után a legújabb kor, az 1944. októberi-novemberi világháborús csata színhelye.
Emberek, áldozatok kegyeleti helye, elesett katonák örök nyughelye. Városunk fogadja őket méltó emlékezetébe. Adalékok Kemecse történetéhez
2007. 4. szám
3.
Dr. Pásztor Benjámin főállatorvos (1934-2007) Kemecse város lakossága, a kistérség vezetői, képviselői, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye állatorvosai és a volt Megyei Állategészségügyi Állomás dolgozói megilletődve búcsúztak a nagyszerű kollégától, volt vezetőtől és embertől, aki négy és fél évtizeden keresztül kiemelkedő, aktív, színes állatorvos egyénisége volt a megyének. Részese és formálója volt az elmúlt négy évtizedben azoknak az eredményeknek, amivel az állatorvosi szakma, a megye és a magyar állattenyésztés hősies küzdelemmel elért. Ugyanakkor együtt szenvedték el azokat a veszteségeket, melyeket a rendszerváltás idején a szakmában és az állattenyésztésben világháborús veszteségekhez lehet hasonlítani. Bár szakmai pályafutása, társadalmi tevékenysége egy településhez és annak közvetlen környezetéhez, Kemecséhez kötődött, szakmai kiállása, társadalmi aktivitása révén tevékenysége túl nőtt szűkebb pátriáján, kihatott a megye állatorvosi társadalmának egészére. Szakmai kiállását, aktivitását és agilitását nemcsak munkahelyi vezetői, hanem kollégái is széles körben elismerték és méltányolták. Ennek köszönhető, hogy a rendszerváltás nehéz és kritikus időszakában a szakmai önigazgatás új szerveződésének az Állatorvosi Kamara első elnökének választották, melyet hat éven keresztül látott el. Jelentős érdemei voltak abban, hogy ez új, még jogszabályban sem kellően szabályozott szervezet a megye állatorvos társadalmának érdekeit és javát szolgálta a nehéz időszakban. Gyermek és ifjúkor Dr. Pásztor Benjámin Tiszadadán született 1934-ben. Úgy ismerte gyermekkora óta e tájat, mint a tenyerét. Az Andrássyak léte Tiszadobon hatással volt a környező falvakra. Nem csak fizikai munkával lehetett náluk kenyeret keresni, hanem értelmesebb emberek különféle beosztásba kerülhettek a kastély területén. Így lehetett Mészáros Benjámin nagypapa kulcsárnok az Andrássyaknál – emlékezett az unoka, Dr. Pásztor Benjámin.
Édesapját Pásztor Albertnek hívták, ki jó gazda családban született. Feleségül kérte Mészáros Zsófiát. Házasságukból két fiú született, Albert és Benjámin. A felvilágosult szülők hittek a föld eltartó képességében, de azt is tapasztalták, ha gyermekeik továbbtanulnak, még könnyebben élhetnek. Albert bányamérnök lett Ormosbányán. Merész pályaválasztás volt egy sík vidéken született gyermeknek. Nem bánta meg. Családot alapított és egy fiuk, Albert született. Benjáminhoz a mezőgazdaságon és az állattenyésztésen túl az állatok betegsége és gyógyítása állt igazán közel. Pásztor Benjámin mire ötödik osztályt elérte, a második világháború befejeződött. A nyolcadik osztály elvégzése után Nyíregyházán, a Kossuth Lajos Gimnáziumban tett érettségit. A katonaság késleltette a tanulásban. Szívós kitartással csak az állatorvosi pályára összpontosított. Lelkesedése lendítette, és érett fejjel, több tapasztalattal kezdte meg tanulmányait. Pályaválasztás, élethivatás Megbecsülte a lehetőséget, szorgalmasan tanult, és 1963-ban állatorvosi diplomáját kézhez kapta. Tiszavasváriban kapott állást, majd az év októberétől a kemecsei Állami Gazdaságba helyezték, ahol 1968-ig állatorvosként dolgozott. Ezt követően 1973-ig az állatorvosi munkakör mellett a főállattenyésztői feladatokat is ellátta. Még ez évben a gazdaságból a kemecsei állatorvosi körzetben körzeti állatorvosnak nevezték ki. A háztájiban a fellelhető állatok mind megtalálhatók, míg a gazdaságok specializálódtak. A fejlődés így a körzetben jobban biztosított, és érzékenyebb a veszteség. Itt egy tehén, egy ló, egy sertés elhullása a szegénységbe vihette a családot. De ha ezt egy állatorvos gondos gyógyító munkája megmenti, akkor az örömet, a boldogságot adta vissza a családnak. A visszajelzés, az őszinte köszönet néha többet ért, mint a kezelési díj. Négy község tartozott hozzá.
Adalékok Kemecse történetéhez
4. Amellett a kerület főállatorvosa volt öt körzeti állatorvoson keresztül, tizennégy község felelőssége nyugodott a vállán. Nyugdíjazása után különböző formációkban ugyan, de körzeti állatorvosi munkáját néhány hét kivételével haláláig ellátta. Kikapcsolódni a kis háztáji gazdaságban tudott igazán. A különféle apró jószágok, kutyái, két lova és a nyulak az udvarán egy gazdának is dicsőségére váltak volna. Állattenyésztőnek is érezte magát.
2007. 4. szám pályafutásáról. Felemelő hallgatni, amilyen szeretettel beszélnek róla volt tanítványai, kollégái. Két fiuk született, László, aki villamosmérnök és számítógépes programozó. Budapesten laknak és két gyermekük, Bernadett és Ádám sok örömet nyújt a családnak és a nagyszülőknek. Másik fiúk, Zoltán mezőgazdasági üzemmérnök. Náluk is három gyermek született Dávid, Myrtill és Panna. Emlékezet
Családszeretet A sokféle munka és a teendők mellett a legnagyobb megértést és segítséget a feleségétől kapta. Fodor Irmával Tiszadadán, az elemi iskola I. osztályában ismerkedett meg és 20 évesen házasodtak össze. A házasságuk alapja kitartó szerelmük volt. Irmuska néni Kemecse köztiszteletben álló nyugdíjas tanítónője. Az általános iskolában leginkább az elsősöket tanította betűvetésre. Ma is élmény hallgatni, ahogy lelkesen beszél a pedagógusi
Munkáját mindig nagy odaadással és lelkesen végezte, emellett lakóhelyének és munkahelyének társadalmi életében aktívan és sokszínűen kapcsolódott be. Szakmai munkájának elismeréséért több munkahelyi és miniszteri kitüntetésben részesült, illetve 1995-ben „Kemecséért” kitüntető díjat kapott. Halálával egy nagyszerű szakembert, egy jelentős állatorvos egyéniséget vesztett Kemecse és megyénk.
Ne sírj értem, ha már nem leszek, Hisz a túlvilágon is a barátaim közt leszek. Minden kis jószág, kit eddig gondoztam, Eljön hozzám, ha üt az óra. Dörömböl ugat, örömmel fogad, Én megölelem őket szorosan… Milyen nagy nap lesz ez, Amikor barátaim üdvözölnek.” Gloria Stadtner Kedves Béni! Emléked megőrizzük! Nyugodj békében! Forrás: Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet Dr. Hajdú Bertalan Megyei Állategészségügyi Állomás igazgató emlékbeszéde
Adalékok Kemecse történetéhez
2007. 4. szám
5.
Vasmegyeri Megyery-család Az egyik legrégebbi kemecsei nemesi família a vasmegyeri Megyery-család volt. A család több ágon is virágzik; van dunántúli, ugocsai és szabolcsi ágazatuk. Szabolcs vármegye területén ütötték fel ezelőtt több mint 1000 esztendővel sátrukat a Megyeryek. Az egész Európát lovon beszáguldozó honfoglaló magyarok között a Megyeryek ősei is segítették a magyar történelmet alakítani. Az első okleveles említésük 1294-ből való. Egyik ősük, Mihály 1394-ben egy oklevél szerint Megyer birtokosa. 1441-ben Hene, 1466-ban Jéke birtokában találjuk. A család Kis- és Nagymegyer, valamint Kék községekben bírt földesúri joggal. Tagjai közül kiemelkedik Imre, az 1608-ban működött egyházi bizottság tagja és Tamás (1696) szabolcsi alispán. A történelem sok Megyery nevét jegyezte föl, akik mind igen fontos szerepet töltöttek be. Megyery Ferenc Báthory Zsófiának, egy másik Megyery Zrínyi Ilonának volt titkára; Megyery Ferenc II. Rákóczi György erdélyi fejedelem nejének hatására rekatolizált. Megint egy másik Megyery II. Rákóczi Ferenc fejedelem bizalmasa, mezei hadainak ezredes kapitánya volt. A család szabolcsi ágának története erősen összeforrott a megye történelmével. Évszázadokon át Vasmegyeren volt a fészkük. Onnan kerültek közülük sokan az ország és a vármegye történelmébe, mint kisebb és nagyobb funkcionáriusok, és váltak Kemecse kiemelkedő személyiségévé. Az 1896-os millenniumi rendezvényen a néprajzi kiállításon szerepelt a közép-szabolcsi kemecsei kisnemesi kúria legszebb példányaként a Megyery Gábor (1813-1897) által építtetett kúria fényképe. Ez a Móricz Zsigmond utca 31-41. számú házak telkén állt. A háromtornácos kúriában Móricz Zsigmond író is járt. A kúria utolsó lakója Benedek János ny. őrnagy volt, unokája az a Benedek Gábor, aki az 1950-es években többször öttusa országos,
világbajnok, 1952-ben Helsinkiben olimpiai bajnok. Testvére szép versekben örökítette meg a kemecsei emlékeit. Ezt a kúriát és melléképületeit 1950-ben lebontották, anyagából a kemecsei és nagyhalászi Petőfi tsz tyúk- és kacsaólakat épített. Megyery Gábornak, a Tiszavölgyi Társulat tagjának és Kriston Máriának (1822-1885), Kriston András és Répásy Rozália leányának házasságából született dr. Megyery Géza (*Kemecse, 1846. szeptember 20. †Budapest, 1930. május 12.) felsőházi tag, kúriai bíró, a nyíregyházi kir. törvényszék évtizedeken át elnöke, a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat alelnöke, a Nyírvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatóságának elnöke (annak megalapításától), a Szabolcs megyei Gazdasági Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke, a magyar jog és az igazságszolgáltatás külföldön is elismert szaktekintélye. Feleségétől, Katona Amáliától (†Nyíregyháza, 1909. augusztus 10.) egy lánya született, Celeszta (*Nagykálló, 1873. október 18. †?), akit először dr. Horváth József vett nőül. Második férje Saáry István volt. Megyery Géza unokái: Horváth Mária, Dobos László kemecsei földbirtokos neje és Horváth András besztereci földbirtokos; dédunokái: Horváth László, András és József. A magyar bírói kar doyenje középiskoláit Debrecenben, Kassán és Nagyváradon végezte. Matura után jogász lett. 1869-ben tett ügyvédi vizsgát. 1872-ben már Nagykállóban szolgál, mint aljárásbíró. 1876-ban Nyíregyházán nevezték ki kir. törvényszéki bíróvá. Kiváló judíciuma, széleskörű és alapos képzettsége, gyors felfogó- és áttekintőképessége, erélyes, mindig a törvényes korlátok között mozgó cselekedeteiben mély emberszeretet nyilvánult meg. Soha nem üldözött senkit, ellenben mindenkin igyekezett segíteni az igazság sérelme nélkül. 37 éves volt, amikor az igazságügyi miniszter igen fontos vizsgálati cselekménnyel bízta meg a tiszaeszlári vérvádperben, akkora bizalommal voltak rendkívüli képességei iránt. A tiszaeszlári per főtárgyalási elnöke Kornis Ferenc törvényszéki elnök után Megyery lett a nyíregyházi törvényszék elnöke 1885-ben. Tulajdonképpen neki és Graefl József főispán helyzetfelismerésének köszönhető, hogy a megyében nem követtek el atrocitásokat a zsidó lakosok ellen.
Adalékok Kemecse történetéhez
6.
2007. 4. szám
Megyery kúria Kemecsén A magyar bírók mintaképe volt. Agilis, sokoldalú ember, aki a közügyekben is aktívan részt vett; hat évtizeden át tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának. A megyegyűléseken gyakran hallatta szavát, amely mindig nagy súllyal bírt. A közügyek terén kifejtett munkásságára és az azok iránt tanúsított érdeklődésére volt jellemző, hogy nyolcvanon túl is megjelent a megye törvényhatósági bizottsági ülésein ősz fejével, példát adva fiatal képviselőtársainak. 1894-ben megkapta az uralkodótól a kúriai bírói címet és jelleget. Magas kora dacára fiatalos energiával osztotta az igazságot, dacolt a korral. 1908-ban vonult nyugalomba; ez alkalomból tüntette ki I. Ferenc József király a Lipót Rend lovagkeresztjével. 1929. november 23-án Erdőhegyi Lajos főispán beiktatása alkalmával a törvény-hatóság nevében ő üdvözölte az ünnepeltet. A felsőházi tagok választásánál a vármegye négy delegáltja közül az egyik – életművének elismeréseként – Megyery Géza lett, aki állandóan feljárt Budapestre az Országházba a felsőházi ülésekre; azt mondhatjuk, hogy ennek a buzgalmának, hivatásának lett az áldozata: 1930. május 4-én az Erzsébet körút 19. számú ház előtt elgázolta a villamos a 84 éves matuzsálemet. Május 13-án hunyt el. Földi maradványait 1930. május 15-én szentelték be
a Kerepesi úti temető halottasházában, majd másnap Kemecsén. A római katolikus templomban ravatalozták fel, amely igencsak kicsinek bizonyult a gyászolók nagy száma miatt, hiszen „egy egész vármegye vett búcsút nagy halottjától.” A gyászmisét a rokon Kriston Endre egri püspök celebrálta Énekes János nyíregyházi pápai prelátus és Molnár Kálmán kemecsei esperes-plébános segédletével. Gyászbeszédben Lipthay Béla, Virányi Sándor, Bónis Ferenc és Mikecz Ödön búcsúzott „mindenki Géza bácsijá”-tól; „akinek halálával a magyar közélet egyik kipróbált, erős oszlopa dőlt ki, akinek idealizmusát Széchenyi szelleme nevelte. A magyar bíró jellemét a Megyery Gézák szelleme acélozta meg.” „A temetőben az ég barna felhői néhány percre szétnyíltak, mintha kaput tárnának a halhatatlanság örök birodalmába egy szárnyaló léleknek, míg lent dübörögve omoltak a mély sírba a rögök.” A Megyeryek sírkertje a régi római katolikus temetőben Répásy Mihály tábornok sírjától egy karnyújtásnyira van. A családi sírkertben nyugszanak: Megyery Gábor, neje Kriston Mária, fiuk, Megyery Géza, és egy oszlop nélküli sír. A Megyery-kúriát a háború után lebontották, pedig meg lehetett volna menteni, így mentve meg a pusztulástól. Komiszár Dénes Sz.-Sz.-B. Megyei Honismereti Egyesület titkára
Adalékok Kemecse történetéhez
2007. 4. szám
7.
Vasutas emlékek és képek (2. rész)
A Helytörténeti Krónika 2006 évi 2. számában a 19.-20. század fordulójából közöltünk emlékeket és képeket a kemecsei vasutasokról. Most Demeter Lajosra emlékezünk. 1886-ban született Hatvan városában. Kemecsén volt állomásfőnök 19241932 között. A Magyar Királyi Államvasutak 1941. január 1.-jén kiállított és 1947-ben érvényesített arcképes igazolványa látható a fenti képen. A neves vasúti szakember 1957-ben Debrecenben hunyt el. Leszármazott családtagjai a Móricz Zsigmond utcán a Helytörténeti Gyűjtemény előtti házban laknak.
*** Hajdu Anna énekesnő Hajdu Anna 1899. október. 13.-án Kemecsén született, 1988. november. 15.-én Budapesten hunyt el. Hangverseny énekesnő, énektanár volt. Mint Szabolcs megye ösztöndíjasa, zenei tanulmányait Jakoby Antalnál végezte. A műdal és egyházi éneken kívül hivatott előadója volt a magyar népdaloknak is. Első nyilvános hangversenye 1939-ben volt a Zeneakadémián. Ezt követően számos önálló estet adott Budapesten és vidéken. A Magyar Rádió gyakori szereplője volt már 1939-től. Megtanult cimbalmozni is, s népdalhangversenyein saját kísérete mellett énekelt. Hivatásos működésének befejezése után a fiatal énekesek hangképzőjeként vált ismertté. Forrás: Életrajzi Lexikon
Adalékok Kemecse történetéhez
8.
2007. 4. szám
Kemecsei Tantestület 1955-ben
Balról jobbra az alsó sor: 1. Borbély Gyuláné tanítónő, 2. Molnár Lórántné tanítónő, 3. Zombor Józsefné tanárnő, 4. Dávid Béláné tanítónő, 5. Avexlovits Károlyné tanítónő, 6. Zemenszky Ferencné tanítőnő, 7. Toma Lászlóné tanárnő, 8. Sefcsik Antalné tanítónő, 9. Balog Jánosné tanítónő, 10. Radocsai Ilona tanárnő, 11. Kácsor Erzsébet gondnok. Balról jobbra a felső sor: 1. Molnár Zsigmond tanár, 2. Zombor József tanár, 3. Kozma Sándor tanár, 4. Zsurkainé óvodai szakácsnő, 5. Juhász Lajos tanító, 6. Ónodiné Linter Anna óvodai dadus, 7. Kozma István iskolaigazgató, 8. Kozma Istvánné tanítónő, 9. Könczey Albert tanító, 10. Alíz óvónő, 11. Zemenszky Ferenc tanító, 12. Bőgős István tanító volt római katolikus kántor, 13. Balog János tanár, 14. Csontos Antal később Reszler Antal Körmendi tanyai tanító. 1955-ben a tanulólétszám 669 fő volt. A 19 tanulócsoport 10 tanteremben délelőtti, délutáni váltásban tanult. A nevelők létszáma 20 fő volt. A belső berendezés új padokkal bővült, volt iskolarádió és hangosfilmvetítő is. Övezze tisztelet és hála a korszak e kiváló, nagy tekintélyű pedagógusait, kik mai is joggal lehetnek példaképek.
Felelős szerkesztő: Lucza János E-mail:
[email protected] Letölthető: www.kemecse.hu Technikai szerkesztő: Lucza Viktor Kiadja: Kemecsei Városvédő Egyesület Nyomdai munka: Sz-Sz-B Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézet nyomdája
