Tartalom MAZSOLÁZÓ... 3

Tartalom MAZSOLÁZÓ

............................................ 3

HÍREK, ESEMÉNYEK Az élelmiszerláncok hatalmi visszaéléseinek vizsgálatát kezdeményezi az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Termeljünk több kukoricát! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I. Budapesti Mangalicafesztivál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Hagyományos kultúrnövényeink megôrzése kulcsfontosságú feladat A nemzeti agrárjoganyag egyszerûsítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

EU AGRÁRIUM ÉS PIACSZABÁLYOZÁS Magyarország 2009-ben tér át az SPS rendszerre . . . . . . . . . . . . . . . . – Az SPS rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . – Vélemény az SPS rendszer tervezett bevezetésérôl (MOSZ) . . – Vélemény az SPS rendszer tervezett bevezetésérôl (AGRYA) Élelmiszert, takarmányt vagy (bio)üzemanyagot agrártermékekbôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Telepítsünk erdôt! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A tejkvóta növelése nem okozhat gondot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Gondok az olasz agrárkivitelünk kapcsán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ANUGA 2007 – Visszapillantás – mának szóló üzenetekkel . . . . . . . . Miért hallgatnak a magyar gazdálkodók? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4 5 6 6 7

8 8 12 13 15 17 17 18 20 22

BRÜSSZELBE JÁRUNK Az agrárminiszterek februári tanácsülésérôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 A Közös Agrárpolitika felülvizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

ARCKÉPCSARNOK Paolo De Castro olasz mezôgazdasági miniszter . . . . . . . . . . . . . . . . 26

RIPORT Mezôgazdasági szakkönyvkiadásról – Dr. Lelkes Lajos, Mezôgazda Kiadó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Pislákoló remény – Bolyki István, Agroinform Kiadó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

KÖZLÖNY . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Az Európai Unió Agrárgazdasága 2008. 13. évfolyam 3. szám A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közremûködésével és támogatásával havonta megjelenô kiadvány. Kiadja az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Felelôs kiadó: Lükôné Örsi Gabriella – fôigazgató Szerkesztôség címe: 1012 Budapest, Attila út 93. Postacím: 1253 Budapest 13, Pf.: 15. Tel.: 489-4910 Fax: 489-4976 E-mail: [email protected] Fôszerkesztô: Tamás Enikô Fôszerkesztô-helyettes: Siadak Balogh Beáta Szerkesztôbizottság: dr. Vajda László, Pallóné Dr. Kisérdi Imola, Schütz Nándor, Lükôné Örsi Gabriella, Román Zoltán Készült: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. 1149 Budapest, Angol u. 34. www.agroinform.com 2008/53 HU-ISSN 1416-6194

BORÍTÓ 2

Nézzünk szét a házunk táján!

BELSÔ SZÍNES 1–2

I. Budapesti Mangalicafesztivál

BELSÔ SZÍNES 3–4

Barangolás Pest megye keleti peremén

BORÍTÓ 3 BORÍTÓ 4

A címképterv Horváthné Fejes Ágnes munkája Címképünk:

Itt a tavasz Lükôné Örsi Gabriella felvétele

Könyvajánló

2008. 13. évfolyam 3. szám

1

Contents BROWSER . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . NEWS, EVENTS Investigations about the misfeasance of food chains are initiated by the European Parliament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Let’s produce more maize . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Mangalica Pig Festival in Budapest . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Preservation of traditional crop plants is essential . . . . . . . . . . . . . . . Simplification of the national agricultural law . . . . . . . . . . . . . . . . . .

3 AgraEconomy of the European Union Volume 2008/13., Issue 3.

4 5 6 6 7

EU AGRICULTURE AND MARKET REGULATION Hungary joins the SPS system in 2009 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 – The SPS system . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 – An opinion about the planned introduction of the SPS system (MOSZ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 – An opinion about the planned introduction of the SPS system (AGRYA) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 What to produce from agricultural products — food, fodder or fuel? 15 Planting woods . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Increase of milk quote may not cause a problem . . . . . . . . . . . . . . . 17 Problems in the field of Hungarian agro-export to Italy . . . . . . . . . . 18 ANUGA 2007 – Review – with consequences . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Why do Hungarian farmers keep quiet? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

ATTENDING BRUSSELS About the February meeting of agricultural ministers . . . . . . . . . . . 24 The review of CAP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Monthly publication, published out with the assistance and support of the Ministry of Agriculture and Rural Development. Published by the National Agricultural Library and Documentation Centre Responsible Publisher: Lükôné Örsi Gabriella Address of the Editorial Office: 1012 Budapest, Attila út 93. Postal address: 1253 Budapest 13, Pf.: 15. Tel.: 489-4910, Fax: 489-4976 E-mail: [email protected] Editor-in-chief: Tamás Enikô Vice Editor-in-chief: Siadak Balogh Beáta

PORTRAITS Paolo De Castro, the Italian Minister of Agriculture . . . . . . . . . . . . . 26

REPORT About the edition of agricultural books – Dr. Lelkes Lajos, Mezôgazda Kiadó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 White hope – Bolyki István, Agroinform Kiadó . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

BULLETIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Editorial board: dr. Vajda László, Pallóné Dr. Kisérdi Imola, Schütz Nándor, Lükôné Ôrsi Gabriella, Román Zoltán Printed in: AGROINFORM Publishing and Printing Co. H-1149 Budapest, Angol u. 34. www.agroinform.com HU-ISSN 1416-6194

COVER 2

Let’s look around in our homelands

INNER COLOURED 1–2

I. Mangalica Pig Festival in Budapest

INNER COLOURED 3–4 COVER 3

Wandering in the eastern parts of Pest county

COVER 4

Recommended books

2

Cover designed by Ágnes Horváth-Fejes Front Cover: Frosty weather Front Cover: Spring arrived photo by Lükôné Örsi Gabriella

AZ EURÓPAI UNIÓ AGRÁRGAZDASÁGA

Mazsolázó

v Óriási sikert aratott az elsô mangalicafesztivál Budapesten. Ez az ôsi magyar sertésfajta elôretör. A kocalétszám az utóbbi években hatvanszorosára nôtt. A mangalicazsír kedvezô zsírsavösszetétele folytán fogyókúrázóknak is ajánlott, húsa vérszegénység ellen véd, vastartalma miatt. Az edzett, kiváló fajtát külterjes körülmények között tartják, jobbára biogazdaságokban, ahol az állatok kedvükre dagonyázhatnak. (Mangalicafesztiválról készült képösszeállításunk a 5. oldalon) v A világ agrárgazdaságának meghatározó növénye a kukorica, jelentôsége még tovább nô a jövôben, összefüggésben a fél kontitensnyi országok (Kína, India) emelkedô húsfogyasztásával. A lebomló csomagolóanyagok és a biodízel egyik alapanyaga szintén a kukorica. (Bôvebben a 6. oldalon) v Mariann Fischer Boel agrárfôbiztos örül a gabonapiacokon végbement árrobbanásnak. Megrótta a médiát a fôbiztos asszony, hogy szerinte túlzottan és egyoldalúan mutatta be az áremelkedést a gabonapiacon. Kifejezte abbéli reményét is, hogy a fejlett országokban a mezôgazdaság támogatásigénye csökkenni fog. A fôbiztos asszony szerint elérhetô a 10%-os bioüzemanyag-arány 2020-ig. (Bôvebben a 15. oldalon) v Az élelmiszerláncok piaci erôfölénnyel való visszaéléseinek vizsgálatát kezdeményezi az Európai Parlament. 2005-ös adatok szerint a francia Carrefour, a német Metro és Rewe, valamint a brit Tesco élelmiszerláncok rendelkeztek a legnagyobb piaci részesedéssel. A szupermarketek a környezetre is negatív hatást gyakorolnak. Itt az ideje annak, hogy tevékenységüket európai szinten szabályozza az Európai Közösség. (Részletek a 4. oldalon.) v Most érdemes erdôt telepíteni! Kedvezô a hazai erdôtelepítés az uniós és hazai támogatás miatt. Létfontosságú az erdôtelepítés a klímaváltozás negatív hatásainak kiküszöbölésére. A támogatás összege függ a fafajoktól, de a terület lejtésszöge is befolyásolja. (Részletek a 17. oldalon) v Magyarország 2009-ben tér át az SPS rendszere, ennek kapcsán a termelés és a támogatás különválik egymástól. A lap hasábjain élénk vita olvasható e fontos témában. További véleményeket is várunk. (Részletek a 8–14. oldalon.) v Az olasz agrár-külgazdasági stratégia fontos eleme a minôségi élelmiszertermelés. Az EU földrajzi árujelzôs élelmiszerek 8–10%-át az olasz élelmiszertermelés zászlóshajói alkotják. Figyelemre méltó, hogy a 788 uniós földrajzi árujelzôs élelmiszerbôl 166 olasz. Az olaszok ügyesen összekapcsolják a hazafias érzést a hazai élelmiszerek fogyasztásának növelésével. Jók a magyar-olasz agrárkülkereskedelmi kapcsolatok. Ugyanakkor, mi fôleg alapanyagokat és kukoricát szállítunk az olaszoknak. A magasabb feldolgozottságú magyar élelmiszerek kivitelét is számottevôen lehetne bôvíteni, hiszen az olaszok szívesen járnak turistaként hazánkba, de az itt megismert és megszeretett magyar élelmiszereket otthon hiába keresik! (Bôvebben a 18. oldalon) v A nemzeti agrárjoganyag egyszerûsítése napirenden van. Nem lehet tovább fokozni a termelôk adminisztratív terheit. Szükség van arra is, hogy a termelôk magasabb szintû szolgáltatást kapjanak a közigazgatási szervektôl. Hatékony párbeszédre van lehetôség. (Bôvebben a 7. oldalon.) v Szakkönyvkiadásunk derekasan megállta helyét az utóbbi 17–18 évben is. Hogyan hat az információrobbanás és az internet a szakkönyvkiadásra? Kik vásárolnak fôleg szakkönyvet? Milyen volt a szakkönyvkiadás támogatási rendszere az utóbbi években? Miért értékesebb a jó hazai szerzôk által megírt, szaklektorok által ellenôrzött könyv, mint az internetrôl letölthetô anyag? (Interjúk a 27. oldaltól)


3

Hírek, események

Az élelmiszerláncok hatalmi visszaéléseinek vizsgálatát kezdeményezi az Európai Parlament Ki ne vásárolna idônként nagy élelmiszerláncokban? Valószínûleg nagyon sokan, mivel ott mindent meg tudunk venni egy helyen, sokszor igen kedvezô árak mellett. Európában egyre inkább fejtörést okoznak azonban a piaci erôfölényükkel visszaélô szupermarketek. Az Európai Palament (EiP) legutóbbi strassburgi plenáris ülésén errôl fogadtak el nyilatkozatot a képviselôk, vizsgálatot sürgetve a jelenségnek a kisvállalkozásokra, szállítókra, munkavállalókra és fogyasztókra gyakorolt hatásáról. A 2005-ös adatok szerint a francia Carrefour, a német Metro és Rewe, valamint a brit Tesco élelmiszerláncok rendelkeztek a legnagyobb piaci részesedéssel Európában. Németországban, Franciaországban, Írországban és Svédországban az öt legnagyobb kiskereskedés fedte le az élelmiszerpiac 70%-át. Az EiP február 18-ai plenáris ülésén Hans-Gert Pöttering házelnök bejelentette, hogy az EiP-képviselôk többsége aláírta azt az írásbeli nyilatkozatot, amely „az Európai Unióban mûködô nagy élelmiszer-áruházak hatalmi visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslásáról” szól. Mivel a 785 képviselô több mint fele, 439 aláírta a szöveget, az az EiP hivatalos álláspontjának tekintendô. A nyilatkozat aláírói úgy vélik az élelmiszerláncok gyakran operálnak alacsony árakkal néhány látványos terméknél, hogy leplezzék az olyan kevésbé látványos termékeik magas árait, mint pl. a készételek.

EiP-nyilatkozat A szövegben többek között az áll, hogy „a kiskereskedelmet mindinkább néhány élelmiszeráruház-lánc uralja az EU egész területén”. Ezek az élelmiszerláncok pedig „gyorsan válnak olyan »kapuôrökké«, akik ellenôrzésük alatt tartják a gazdálkodók és más beszállítók egyetlen valódi hozzáférését az EU fogyasztóihoz”. A nyilatkozat megállapítja továbbá: „a bizonyítékok arra utalnak, hogy a nagy élelmiszeráruházak azért élnek vissza vásárlóerejükkel, hogy az EU-n belüli és a tengerentúli szállítók számára kifizetett összegeket erôszakkal tarthatatlan szintre csökkentsék”. A szöveg szerint a „szállítókra nehezedô nyomás negatív továbbgyûrûzô hatást gyakorol mind a foglalkoztatás minôségére, mind pedig a környezet védelmére”.

4

Vizsgálatot sürgetnek a képviselôk A nyilatkozatot aláíró képviselôk bizottsági vizsgálatot sürgetnek az EU élelmiszeráruház szektora koncentrációjának a kisvállalkozásokra, szállítókra, munkavállalókra és fogyasztókra gyakorolt hatásáról, különös tekintettel a vásárlóerôvel való visszaélésre. Felkérik továbbá „a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelô intézkedéseket és hozzon rendeletet a fogyasztók, dolgozók és termelôk védelmére”. 2007 októberében a parlament az élelmiszerés takarmányárak növekedésérôl fogadott el állásfoglalást, amelyben leszögezi: „a kiskereskedelmi élelmiszerárak nem tartottak lépést a megélhetési költségekkel, és a termelôi árak nem tudták felvenni a versenyt a kiskereskedelmi árakkal”. A nagy élelmiszerláncok visszaélnek erôfölényükkel Janusz Wojciechowaki, a Nemzetek Európájáért Unió képviselôcsoportjának lengyel képviselôje, az EiP mezôgazdasági és vidékfejlesztési szakbizottságának alelnöke és a nyilatkozat egyik aláírója, úgy véli: „Hatalmas különbség van a között, amit a szállítók kapnak és a között, amit a fogyasztók fizetnek az üzletekben”. Caroline Lucas (zöldpárti, brit), szintén a nyilatkozat beterjesztôje, a szupermarketek környezetre gyakorolt hatása miatt aggódik: „a nagyipari lépték, valamint a fenntarthatatlan gyakorlatok alkalmazása a fosszilis tüzelôanyagokon alapuló közlekedéstôl, a mûtrágyáktól és a rengeteg csomagolóanyagtól való függést jelenti”. „Sokáig azt gondoltam, hogy a nyugati élelmiszerláncok tisztességtelen gyakorlata Magyarországon az új tagállamok törvényei iránti kisebb tiszteletbôl adódott. Rájöttem azonban, hogy a nyugat-európai országok is hasonló panaszokkal néznek szemben. Éppen ezért szükséges európai szinten szabályoznunk e tevékenységeket. Ha a szupermarketekre ugyanazon belsô vállalati szabályok vonatkoznak, akkor ugyanazon jogszabályoknak kell rájuk vonatkozniuk” – Hegyi Gyula (szocialista), maga is a szöveg egyik beterjesztôje. S.N. Forrás: Európai Parlament


Hírek, események

Termeljünk több kukoricát! A Szekszárdi Növény Zrt., a Magyar Agrárkamara Növénytermesztési Osztálya, a Gabonatermesztôk Országos Szövetsége és az Agrofórum a „Beszélô csövek” kiállítás és szakmai tanácskozássorozat záró rendezvényeként „Termeljünk több kukoricát!” címmel kiállítással egybekötött konferenciát tartott január végén az FVM színháztermében. Vancsura József elnök (Gabonatermesztôk Országos Szövetsége) bevezetô gondolatait követôen Molnár József fejlesztési vezetô a Szekszárdi Növény Zrt. üzletágait mutatta be. Kiemelte, hogy a növényvédô szer, mûtrágya és vetômag nagykereskedelmével foglalkozó cég filozófiájának meghatározó alapgondolata az, hogy a kereskedelmi tevékenységen túl az üzleti partnerek számára tegyék elérhetôvé a lehetô legfrissebb szakmai információkat, tapasztalatokat a minôségi termelés érdekében. E tevékenység szakmai fórumok, kiállítások szervezése, különbözô kiadványok elkészítése révén valósul meg. Ezt támasztja alá, hogy 2007-ben 22 alkalommal különbözô helyszínen, más-más témában összesen 1000 vendég részvételével zajlottak a rendezvények. Rácz József (Szekszárdi Növény Zrt.) mutatta be a mindenki számára érdekességeket tartogató „Beszélô csövek” címû kiállítást. A tablókon 2007ben termett kukoricacsövek láthatók. A táblák tavaly rendkívül heterogén képet mutattak az aszályos idôjárási körülmények következtében, ennek megfelelôen a kukoricacsövek között is nagy eltérések vannak. Érdekes összehasonlítani a különbözô vízellátottságú területekrôl (domb teteje és alja), a más-más tápanyag-ellátottságú táblákról származó csöveket. A vetésidôbôl adódó különbségekre és a talaj vízgazdálkodásából származó eltérésekre is láthattunk példát. Horn Péter akadémikus (Kaposvári Egyetem) elôadásából arra a kérdésre kaphattunk választ, hogy miért termeljünk több kukoricát. A világ agrárgazdaságának meghatározó növénye a kukorica, melynek jelentôsége a jövôben tovább növekszik. A Föld egyre szaporodó népességének, az emelkedô életszínvonal és a növekvô bioenergiaigény következtében több és jó minôségû termésre lesz szüksége. A világ takarmánykereskedelme várhatóan megötszörözôdik a Kínában és Indiában emelkedô húsfogyasztás, az állati termék megnövekedô kereslete miatt. Mindez 175 millió ha takarmánytermô-terület igényt von maga után. A kukorica iránti keresletet tovább


növeli a „bio” jellegû csomagolóanyagok elôtérbe kerülése, valamint a gyógyszeriparban végbemenô változások. Egy évtized múlva a gyógyszeripar alapja nem a kémiai, hanem a biológiai ipar lesz. Súlyos gondot okoz a tengerek halállományának drasztikus csökkenése. Nagy fejlesztések tapasztalhatók világszerte a tengeri hal tenyésztésének kidolgozása, takarmányozásuk kialakítása terén, melyben a kukoricának fontos szerepe lehet. A csökkenô termôföldkészletek, az egyre kisebb mennyiségben rendelkezésre álló öntözôvíz és a klímaváltozás hatásai mind befolyásolják a jó minôségû kukorica iránti igényt. Nagy János professzor (a Debreceni Egyetem Agrár- és Mûszaki Tudományok Centrum) elôadásában a hogyan termeljünk kukoricát témakörét járta körül egy Európában egyedülálló, Debrecenben található kukorica tartamkísérlet eredményeibôl létrehozott adatbázisra alapozva. A hibridválasztással kapcsolatban elsô helyen említette a saját termôhelyen nyert tapasztalatok fontosságát. Új hibridek tesztelésére, kipróbálására érdemes a termôterület 1/3-át, 1/4-ét felhasználni. Az utóbbi évek aszályos idôjárása következtében a nedvességmegôrzô talajmûvelés a kukoricatermelés egyik sarkalatos pontja. Nagy kincs a talajban levô, növény által hasznosítható víz. Ennek szem elôtt tartása legyen minden technológiai folyamatban az elsô. A tôszám beállításánál figyelembe kell venni a fajták közötti különbségeket. A termesztési célnak és a termôhelyi adottságoknak megfelelô hibridválasztással, kiegyensúlyozott tápanyag- és csapadékellátás mellett, a termesztéstechnológia egyes lépéseinek precíz megválasztásával érhetôk el magas terméshozamok a kukoricatermesztésben. Polgárné Balogh Eszter

5

Hírek, események

I. Budapesti Mangalicafesztivál A Mangalicatenyésztôk Országos Egyesülete (MOE) szervezésében 2008. február elsô harmadában rendezték meg az elsô mangalicafesztivált a városligeti Vajdahunyad várban. A MOE 1994 óta foglalkozik a mangalica törzsállomány gyarapításával, tenyésztésével és génmegôrzésével. Az egyesület a mangalica sertés államilag elismert hivatalos tenyésztô szervezete, 2003 óta hivatalos fajtafenntartója is. Munkájuk eredményeképpen hazánkban az elmúlt években harmincszorosára nôtt a mangalicatenyészetek száma, a kocalétszám pedig mintegy hatvanszorosára. A hagyományteremtô fesztivál célja a mangalica fajta és a belôle készített termékek minél szélesebb körben való megismertetése volt. A fesztivált megnyitó beszédében Gráf József földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter kiemelte, a Magyarországon ôshonos mangalica sertésfajta nagy lehetôség a hazai élelmiszeripar számára, miután a belôle értékarányos áron elôállított jó minôségû termékeknek nagy felvevôpiaca van. A mangalica húsa kiemelkedô minôségi élvezetet nyújt a fogyasztóknak, élvezeti értékét és húsminôségét tekint-

ve egyaránt prémium terméknek számít Európában. Napjainkban az egészséges táplálkozás elôtérbe kerülésével fontos szempont a mangalicazsír kedvezô zsírsav-összetétele, illetve húsának jelentôs vastartalma, mely a vérszegénység megelôzésében jelentôs szerepet tölthet be. Élelmezésügyi szempontból a mangalicazsír külön elônye, hogy nehezebben avasodik, ízanyagai különleges aromát adnak a termékeknek. Az állatok tartásmódja természetközeli, így húsából és zsírjából szermaradványoktól mentes biotermékek is elôállít-

hatók. A három nap során az érdeklôdôk kedvükre kóstolhatták, valamint helyben megvásárolhatták a hagyományos füstöléssel készített és magyaros fûszerekkel ízesített mangalicatermékeket (sós és füstölt szalonna, páros kolbász, vastagkolbász, csemege debreceni, füstölt tarja, disznósajt, kenômájas, tepertôkrém stb.), illetve a belôlük készült ételeket. A nagysikerû fesztivál programjában kolbász- és hurkatöltô verseny, illetve bográcsban készült ételek versenye is szerepelt. Papp Mónika

Hagyományos kultúrnövényeink megôrzése kulcsfontosságú feladat Napjainkban a táplálékunkként szolgáló növények változatosságának csökkenése komoly veszélyforrás, ezért nagy szükség van ezeknek az értékeinknek a felismerésére, illetve számontartására. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2007. május 22-én, a Biológiai Sokféleség Világnapján hirdette meg „Nézzünk szét a házunk táján!” címmel országos pályázatát az

6

általános és középiskolás korosztály részére. A diákoknak a saját lakókörnyezetükben kellett összegyûjteniük, hogy milyen régi gyümölcs- és zöldségfajtákat termesztenek a konyhakertekben, mely fajták találhatók meg a településükön az utak szélére ültetve, illetve a külterületi gyümölcsösökben vagy a piacon. A pályázatra több mint 60 diák egyénileg, illetve 2–5 fôs csapatok-


Hírek, események ban dolgozva nyújtotta be pályamûveit. A bíráló bizottság a két korcsoport szerint értékelte a 3–3 legjobb munkát, valamint két további különdíjjal jutalmazta a legaktívabb iskolát, illetve a legkiemelkedôbb csapatmunkát. A pályázatra sok színvonalas, illetve tudományos értékû pályamû is érkezett. A pályázat sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepélyes díjkiosztójának a Mezôgazdasági Szakigazgatási Hivatal tápiószelei Agrobotanikai Központja adott otthont. A megjelenteket Lukács László, a Mezôgazdasági Szakigazgatási Hivatal elnöke, valamint dr. Holly László, az Agrobotanikai Központ vezetôje köszöntötte. Haraszty László természet- és környezetvédelmi szakállamtitkár üdvözlô beszéde után dr. Rodics Katalin, a Biológiai Sokféleség Egyezmény összekötôje adta át a nyerteseknek az értékes díjakat. A rendezvény keretében a résztvevôk a világ 13. legjelentôsebb mezôgazdasági génbankjaként számon tartott Agrobotanikai Központ génmegôrzô tevékenységével is megismerkedhettek, ahol mintegy 1820 taxon összesen 85 ezer tételét ôrzik. (Taxonnak nevezik az élôlények egyazon

kategóriába sorolt és közös gyûjtônévvel ellátott fajcsoportját, illetve egy adott faját). P. M.

Nemzeti agrárjoganyag egyszerûsítése A termelôk és szakmai szervezetek véleményére is kíváncsiak az FVM munkatársai a nemzeti agrárjoganyag egyszerûsítésével kapcsolatban. Írásban, interneten vagy személyesen, fórumokon lehet hozzászólni, javaslatot tenni a témában. A munka félidônél tart, és ennek eredményeképp elkészült az ún. Zöld Könyv, amely összefoglalja az eddig megvitatott változtatásokat. A túlszabályozottság és a túlzott adminisztráció megszüntetésére a teljes közösségi joganyagot kívánja egyszerûsíteni az Európai Unió. Ez természetesen a Közös Agrárpolitika egyszerûsítését is jelenti, ahol már lényeges elôrelépések történtek. A 2003-2004-ben elvégzett deregulációs felülvizsgálat során 520 feleslegesnek mondott jogszabályt töröltek, a megmaradók közül pedig sokat egyszerûsítettek. További törekvés az agrártermelôk adminisztratív terheinek csökkentése és harmonizációja, a kölcsönös megfeleltetés rendszerének bevezetése, valamint a KAP 2008-as politikai felülvizsgálata. Hazánkban az államreform részeként az unióshoz hasonló deregulációs program indult, ezzel összhangban az FVM is munkálkodik a nemzeti agrárszabályozás egyszerûsítésén. Az agrárigazgatás korszerûsítésével javítani kívánnak a gazdák részére a közigazgatási szervek által nyújtott szolgáltatások


színvonalán. Cél az ügyfélhatékonyság, az anyagi és idôbeli egyszerûsítés, az elektronikus hatékonyság, amelynek alapja a közös adatbázishasználat. A Zöld Könyv jelenleg 49 intézkedést tartalmaz az élelmiszer-biztonság, az ingatlan-nyilvántartás, a földügy, a növénytermesztés, az agrárpiaci szabályozás, a mezôgazdasági szakigazgatás, az agrártámogatás, az erdészet, a halászat, és a vadászat témakörében. A gazdálkodók és az FVM közötti hatékony párbeszédet mutatja, hogy ez a félszáz intézkedés mindössze fél év alatt született meg. Ám a munka tovább folytatódik, várják a javaslatokat, és azt is vállalja az FVM, hogy továbbküldi, ha az a feladat más minisztérium hatáskörébe tartozik. Legutóbb Gödöllôn tartottak ilyen fórumot január közepén, ahol a szép számú közönség és az elôadók között hatékony szakmai párbeszéd folyt. Remélhetôleg az ott felvetett javaslatokból is hamarosan intézkedések születnek. További információ elérhetô: http://www. agraregyszerusites.fvm.hu/, ahol az egyszerûsítés keretében tervezett intézkedéseket tartalmazó Zöld Könyv letölthetô, és javaslatok is tehetôk. Kripner Vera

7

EU Agrárium és Piacszabályozás

Magyarország 2009-ben tér át az SPS rendszerre Magyarország 2009-ben áttér az összevont területalapú támogatási rendszerre (angolul: Single Payment Scheme–SPS) az agrártárcánál készülô törvényjavaslat szerint – mondta Gôgös Zoltán államtitkár, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón. Az áttérésre azért van szükség, hogy a magyar gazdák közel azonos versenyfeltételek mellett tevékenykedhessenek, mint a régi tagállamokban gazdálkodók – tette hozzá. A jelenleg regisztrált 200 ezer gazdálkodó, aki most is kap támogatást, az SPS rendszerre való áttérés után is jogosult lesz erre. Az SPS rendszer lényege, hogy a termelés és a támogatás különválik egymástól, az utóbbi vagyoni jellegû jogosultsággá válik és forgalomképes lesz. Ezzel kapcsolatban – azaz hogy a támogatást vagyoni jogként lehet adni-venni – az államtitkár megjegyezte, hogy az agrár-kormányzat az SPS rendszerrôl készülô törvényi szabályozásban szeretne garanciális elemeket arra, hogy a földhasználat és a támogatás ne váljon el egymástól. A földhasználat és a támogatás elválása Gôgös Zoltán szerint ésszerûtlen, mert a támogatás nélküli föld értékcsökkent lesz és azt nehezebb, szinte lehetetlen lenne eladni. Emellett azokat, akik mégis eladják a földhöz tartozó támogatást, várhatóan szankciókkal sújtják. Mindez azt jelenti majd az agrárminisztériumi vezetô szerint, hogy az így keletkezett jövedelmet jelentôs mértékben, esetleg 30–50 százalékos arányban megcsapolják.

Gôgös Zoltán arról is beszélt, hogy a jelenleg regisztrált mintegy 200 ezer mezôgazdasági termelô kétféle módon jut majd támogatáshoz az SPS rendszerben. Az egyik támogatási forma az úgynevezett regionális komponens lesz, amely a támogatás nagyobbik hányadát, mintegy 70 százalékát teszi ki. Ez a jelenlegi számítások szerint hektáronként mintegy 30–32 ezer forint körül lehet. Alkalmazni fognak egy úgynevezett történelmi alapon kiszámított pénzügyi támogatási formát is. Amennyiben egy adott évben a mezôgazdasági termelô mezôgazdasági tevékenységet folytatott – ez jelen esetben a 2006-os év lehet –, úgy tevékenysége után további támogatásra lesz jogosult. Ahhoz azonban, hogy a gazdálkodók támogatást kaphassanak, eleget kell tenniük az úgynevezett kölcsönös megfeleltetési követelményeknek is, amelyeket az Európai Unió elôír. Amennyiben ezeknek a feltételeknek nem tesznek eleget, úgy az egyes gazdaságokra szabott támogatásokat csökkenteni kell. Az államtitkár szerint az SPS rendszert azért kell bevezetni Magyarországon, mert ha ezt nem teszi meg az agrár kormányzat, úgy a magyar gazdálkodók a fejlett országok agrár-támogatásának csupán a 60-65 százalékához juthatnak a továbbiakban. Az SPS rendszerre való áttérés ezt az arányt 80 százalék fölé emeli a kezdeti idôszakban. PM

Az SPS-rendszer 1. Mi az összevont területalapú támogatási rendszer (SPS) lényege? – a közvetlen agrártámogatások döntô része termelési kötelezettség nélkül jár; • az SPS bevezetése – a jelenlegi SAPS-hoz képest – e tekintetben nem jelent lényegi változást – a termeléstôl függetlenített támogatások az egyes üzemek számára megállapított ún. jogosultságokkal hívhatók le, amelyek forgalomképes vagyoni értékû jogokat testesítenek meg;

8

• az SPS bevezetése e tekintetben jelent lényegi változást – ezek címzettjei az uniós jog szerint a földhasználók (nem a földtulajdonosok); • ha a jog mégis lehetôvé tenné, hogy a támogatási jogosultságokat a földtulajdonosok kapják, az Magyarország számára nem lenne kedvezô, hiszen forráskivonást idézne elô; – a támogatási összeg lehívásának két feltétele van: 1. a támogatási összeg akkor hívható le, ha a jogosultság tulajdonosa – a meg-


EU Agrárium és Piacszabályozás adott idôpontban – jogosultságainak megfelelô hektárszámú területet használ; 2. a kölcsönös megfeleltetés elôírásainak betartása (ellenkezô esetben az MVH szankciókat léptet életbe). 2. Miben áll az Összevont Gazdaságtámogatási Rendszer (SPS) elônye? A rendszer a termelôk, fogyasztók és földtulajdonosok számára egyaránt elônyökkel szolgál. Tágabb értelemben a gazdaság és a társadalom egésze profitál a rendszerbôl. a) Támogatja a fennálló üzemgazdasági rendet, ezért elônyös annak a 200 ezer üzemnek1, akik a közvetlen támogatási rendszerben(SAPS-top up) a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól támogatást igényeltek. Elônyös számukra azért, mert középtávra kiszámíthatóvá teszi számukra a támogatások alakulását, finanszírozását, és stabilizálja az üzemeket. b) A rendszer mûködése egyszerû, mivel a támogatások igénylését, nyilvántartását leegyszerûsíti, hiszen az eddig elkülönített támogatási jogcímek és a hozzájuk szükségesnek ítélt termelési adatok évente történô összehasonlítására nincs szükség. Az üzem az év egy meghatározott részében egy összegben kapja meg a számára kiszámított támogatást. A gazdálkodásában ezzel az összeggel biztosan számolhat, versenyképességét növeli. c) Hozzájárul a magyar mezôgazdaság európai szintû versenyképességéhez. Világosan látni kell, hogy az európai közösségi egységes belsô piacon, amely eddig még piacvédelem mögött, de azon belül szabad verseny szerint mûködô gazdálkodók nyerhetnek, illetve veszíthetnek. A magyar agrárpolitikának fô stratégiai célja, hogy a magyar mezôgazdasági üzemek versenyképesek legyenek, befolyásukat, a részesedésüket az egyes ágazatokban külön-külön és összességében is erôsítsék, bôvítsék. d) Fogyasztói, társadalmi érdekeket szolgál. A támogatások a versenyképesség növelése mellett, a biztonságos élelmiszerellátás megteremtésére, az olcsóbb magyar élelmiszerek elôállítására irányulnak. Történelmi felelôsségünk, hogy a magyar élelmiszerellátás biztonságáról gondoskodjunk, hogy az élelmiszer

egészséges, biztonságos legyen, és elérhetô áron kerüljön a fogyasztókhoz. A magyar agrárpolitika három célszegmens érdekei szerint épül fel, és a prioritásokat a sorrend is kifejezi. Legnagyobb érdekcsoport, amelyet a mezôgazdasági politikánknak szolgálni kell, a 10 millió magyar élelmiszerfogyasztó érdeke, akit olcsó, egészséges és biztonságos termékkel kell ellátni. e) Segíti a fenntartható és többfunkciójú európai mezôgazdaság magyarországi magvalósulását. A támogatások a teremtô erôt, a teremtô embert, a fejlesztô embert, azt a vállalkozást segítik, amelyik gondozza az ország termôföldjét, óvja a környezetet, fenntartja a magyar tájak megszokott arculatát, „hazánkat gondozza”, megújítható energiát állít elô, foglalkoztatást teremt, és biztonságos élelmiszert állít elô, elérhetô áron. f) Jövedelem kiegészítést biztosít mintegy 1 millió magyar földtulajdonosnak, akik nem kívánnak termelni. Harmadik célcsoportja a magyar agrárpolitikának a földtulajdonosok közössége. Az agrárpolitikának szavatolnia kell, hogy a magyar földtulajdonosok használatba adott földtôkéjük után földtôke jövedelmet élvezhessenek. Ennek eszköze a földbérleti díj. Az európai agrárpolitikai rendszer alapvetôen földbérleti rendszer. Franciaországban, az Egyesült Királyságban a földterület 70–75%-a bérlet formájában hasznosított. Ennek ellenére a támogatást az üzem kapja, a jövedelem osztozkodás az üzem vezetôje a gazda és föld tulajdona között a földbérleti díj révén valósul meg. Mivel föld nélkül a jogosultság alig ér valamit, a rendszer erôsíti a tulajdonos alkupozícióját. Az SPS magasabb bérleti díjakat tesz lehetôvé mint a SAPS rendszer, mely akár több éven keresztül is tervezhetô jövedelmet eredményez (a tervezett SPS törvény a minimális bérleti idôt, 6 évben rögzíti). g) A rendszer a földhasználók és földtulajdonosok értelmes megegyezésére épül, mert a támogatási jogosultság föld nélkül alig ér valamit, míg a föld jogosultság nélkül sem olyan értékes. A két vagyonelem feltételezi, „keresi” egymást. A kettô együtt egy egész. h) Az európai jogrend szerint a mezôgazdasági földtulajdonos is lehet közvetlen címzettje a támogatásnak, amennyiben maga is mezôgazdasági vállalkozóvá kíván lenni. Ez azonban minden egyes magyar földtulajdonos sze-

1 (Üzemnek kell tekinteni mindazokat a vállalkozásokat, kezdve az 1 ha nagyságú ôstermelôi vállalkozással, a családi gazdaságon, az egyéni vállalkozáson, illetve a különbözô jogi személyiségû társaságokon át egészen a nagygazdaságokig)


9

EU Agrárium és Piacszabályozás mélyes felelôssége, hogy amennyiben gazdálkodni kíván 2009-ben jelentkezzen be a rendszerbe. Azonban jelezni kell számukra, hogy a vonatkozó európai rendelet nem tartja elfogadhatónak a csupán „spekulatív” célú bejelentkezést, mivel az ilyen vállalkozás kimeríti a mesterséges üzem fogalmát, amelyet azért hoztak létre, hogy a támogatást lehívják. A tulajdonosnak vállalkozóvá kell válnia, a gazdálkodás kockázatát és költségét is vállalnia kell ha a támogatást közvetlenül le kívánja hívni. i) Az SPS növeli a vállalkozások vagyonát. A vállalkozások „kétszer” kapnak. Elôször egy vagyoni értékû jogot, ami az üzemi vagyon része, másodszor pedig az éves támogatási összegeket. Az SPS jogosultság tervezhetô vagyonelem, s mint ilyen fedezetként is szolgál, a termelés és a beruházás finanszírozhatóságát erôsíti. j) A rendszer a spekuláció ellen hat, mert bár a földhasználó (aki többnyire bérlô) kapja a támogatási jogosultságot, megfelelô nagyságú földterület nélkül a támogatást nem tudja lehívni, ugyanakkor a földtulajdonos hiába veszi vissza a bérbe adott területet, ha nincs támogatási jogosultsága, támogatáshoz nem jut. k) Megnehezíti a magyar föld olcsó felvásárlását. A 2011-es földpiaci nyitási kényszer miatt célszerûbb a jogosultságok 2009-ben történô kiosztása, hiszen a földet vásárolni kívánó külföldi és jogi személyek számára a földet a jogosultsággal együtt kellene megvásárolni. A vagyoni értékû jog értéknövelô tényezô, beépül a föld, az üzem árába is, 2011 után a külföld számára nem leszünk olyan „olcsók”. l) A rendszer késôbbi belépôk számára is nyitott. Az ún. nemzeti tartalék intézménye lehetôvé teszi, hogy a késôbbiekben azok is kapjanak jogosultságot, akik még 2009-ben nem léptek be a rendszerbe (pl. fiatal gazdák). A nemzeti tartalék alkalmas számos egyedi és speciális eset kezelésére, érdeksérelem utólagos reparációjára.

3. Miért vezetjük be 2009-ben? a) Az SPS bevezetésének legalkalmasabb idôpontja 2009, mivel ez az utolsó olyan év, amikor ezt az átállást még meg lehet és érdemes megtenni. Számoljunk visszafelé. 2011-ben a jelenlegi uniós jogszabályok szerint, és az általunk megkötött Koppen-

10

hágai Megállapodás értelmében a mezôgazdasági földpiacot fel kell szabadítanunk, és mezôgazdasági földet vásárolhatnak külföldi magán és jogi személyek egyaránt. 2010-ben választások lesznek, és a szabályozáshoz elengedhetetlen kormányzati mûködés néhány hónapig szünetelhet, ezáltal 2010-ben az SPS rendszer bevezetése nem elképzelhetô. 2009 az egyetlen olyan év, amelyben az átállás elôkészíthetô, és a siker reményében elvégezhetô. A 2009 elhalasztása valójában a 2012-ig történô elhalasztást is jelentené, mely súlyos károkat okozna a magyar agrárgazdaságnak. A 2009 az utolsó olyan év, mely Magyarország esetében kézzelfogható hasznot hozhat. b) Magyarország jelenleg az egyszerûsített kifizetési rendszert alkalmazza, amely áll egy EU-forrásból finanszírozott területalapú átalánytámogatásból (SAPS) és számos, nemzeti forrásból finanszírozott ágazatspecifikus kiegészítô támogatásból („topup”). Ezen utóbbiakat a Koppenhágai Megállapodás értelmében 2011–2013 között le kell építeni, tehát a differenciálás lehetôsége megszûnik. Az átállás halogatásának elsôdleges vesztesei lennének a gabona, az olajosmagvak, a fehérje- és rostnövények termelôi, de súlyos veszteség érné a tej, a szarvasmarha, a juh, a rizs, a dohány, a bor-szôlô, az ipari zöldség-gyümölcs és a cukor ágazatot is. A fentieken túl veszítene a jelenleg csak SAPS-ra jogosult földhasználó is, aki pl. burgonyát, szántóföldi zöldségeket, gyümölcsöt és energianövényeket termel, vagy éppen nem termel semmit, csupán a földjét jó kultúrállapotban tartja, fékezve a parlagfû és egyéb gyomok terjedését. c) Az SPS lehetôséget ad az EU-források egy részének ágazatok közötti differenciálására, így fontos agrárpolitikai célok (pl. állattartás ösztönzése) megvalósítására (gyakorlatilag a jelenlegi nemzeti kiegészítô támogatások EU-forrásból finanszírozott támogatássá alakíthatók). A támogatási rendszer legalább 2009-2013 között viszonylag hosszabb idôre stabillá, kiszámíthatóvá tehetô. 4. Milyen a magyar SPS-modell? – a támogatási jogosultság minden üzemnél két részbôl tevôdik össze:


EU Agrárium és Piacszabályozás Magyarország brüsszeli közvetlen támogatási forrásainak tervezett felosztása (2009)

0,5% Összevont területalapú támogatás regionális komponense

5,3%

Összevont területalapú támogatás történelmi komponense

37,1% 57,1%

Termeléshez kapcsolt támogatások Nemzeti tartalék új belépôknek

1. regionális (területalapú, átalányjellegû, tehát üzemenként nem differenciált) komponens, amelyet az üzem által 2009-ben használt és bejelentett hektárok száma alapján állapítanak meg; 2. történelmi komponens, amelyet egyes 2006. évi nemzeti kiegészítô támogatási jogosultságok (vagyis egyedi, múltbéli teljesítmény) alapján állapítanak meg, e komponens tehát üzemenként differenciált; Fontos, hogy A 2003-ban létrehozott SPS rendszer, az EU-15 vonatkozásában is visszamenôleges 2000–2002 évi bázisokat használ. Jövôbeli bázis elôzetes bejelentése spekulációs hullámot eredményezne. (A Jegybank sem közli elôre a kamatvágást.) Uniós jogszabály rögzíti, hogy 2007tôl a top up is csak az SPS elvei szerint nyújtható (vagyis számos jogcím esetén múltbeli bázis alapján), de a 2006. évi bázis mellett, nyitottak vagyunk a 2007. évben bekövetkezett változások figyelembevételére; – ez egy ún. vegyes vagy hibrid SPS-modell, amelyre több példa is van a „régi” tagállamokban; – a termeléstôl függetlenített támogatások mellett, a tervek szerint, néhány támogatás termeléshez kapcsolt szubvenció marad, ilyen többek között • a húshasznú tehenek tartásának támogatása; • az anyajuhtartás támogatása; • a fehérjenövények termesztésének támogatása;


• a héjas gyümölcsök termesztésének támogatása; • az energianövények termesztésének támogatása. 5. Melyek a támogatási jogosultságok átruházásának szabályai? – támogatási jogosultság területtel vagy terület nélkül eladható, de csak területtel adható bérbe; – támogatási jogosultság terület nélküli eladásának feltétele legalább egy alkalommal az üzem összes jogosultsága 80%-ának aktiválása, vagy az elsô évben kihasználatlan jogosultságok felajánlása a nemzeti tartalékba; – támogatási jogosultság átruházása (eladás, ajándékozás, csere, tartási szerzôdés) esetén az állam a támogatási jogosultságok számának vagy értékének meghatározott százalékát elvonja („visszatartja”) az új belépôk számára elkülönített nemzeti tartalék növelésére: o támogatási jogosultság földterület nélkül történô átruházása esetén az üzem jogosultságainak számát vagy névértékét 2011. december 31-ig 50%-kal, 2012. január 1-tôl 30%-kal csökkentik; – a visszatartás nem alkalmazható a támogatási jogosultságok tényleges vagy várható öröklése esetén, valamint olyankor, amikor a jogosultságokat mezôgazdasági tevékenységbe kezdô személynek adják el. Forrás: FVM Sajtóiroda

11


VÉLEMÉNY Az SPS rendszer tervezett bevezetésérôl (MOSZ álláspontja) A MOSZ álláspontja szerint a magyar mezôgazdaságnak az érdeke, hogy mielôbb lezárja a 2004. évi csatlakozáskor az új tagállamok részére „kitalált” földalapú támogatási rendszer alkalmazását és áttérjen a régi tagállamokban a 2005–2007. években már bevezetett összevont gazdaságtámogatási (SPS) rendszerre. Ezzel mérséklôdik a feltételek közötti különbség a magyar termelôk és a régi tagállamok gazdálkodói között (akikhez képest a támogatási szintünk még mindig jóval alacsonyabb). Az új rendszer a növénytermesztésben a termelési megkötöttségek megszüntetésével lehetôvé teszi a rugalmas alkalmazkodást, gyors döntéshozatalt, ugyanakkor nagyobb esélyt ad az állattenyésztési ágazatok érdekei megóvására. Ezért a MOSZ kezdettôl fogva támogatja az agrárkormányzat kezdeményezését az SPS rendszernek a lehetô legkorábbi a 2009. évben való bevezetésére. Ezt az indokolja, hogy így valósítható meg legbiztosabban az eddigi ágazati (köztük az állattenyésztési) támogatások üzemsoros rögzítése és az új rendszerbe való beépítése. Az EU Bizottság a Közös Agrárpolitika napirenden lévô felülvizsgálata során az átalányalapú támogatási rendszer felé tolná el a támogatási rendszert, ami nem tenné lehetôvé az eddig alkalmazott ágazati preferenciák továbbvitelét. A MOSZ egyetért azzal, hogy olyan hibrid (földalapú és ága-

12

zati) modell bevezetésére van szükség Magyarországon, amely biztosítja az ágazati támogatások továbbvitelét, vagyis azt, hogy a támogatásokból azok részesüljenek, akik eddig is termeltek (és várhatóan termelni fognak), vállalva annak a kockázatát és terheit. Ez egyben a biztosítéka annak, hogy az így kiosztott támogatások az ágazaton belül maradjanak és 2013-ig a most rögzített feltételek szerint legyenek elérhetôek. Az ún. „történelmi jogosultság” nem csak idôrendre utal: elismerése annak, amivel az ilyen jogosultság birtokosai a magyar mezôgazdaság fenntartásához hozzájárultak! Egyetért a MOSZ azzal, hogy a rendszer a támogatási jogosultságok vagyonértékû jogként való kiosztásával erôsíti a gazdaságok pénzügyi helyzetét, hitelképességét és az egyösszegû kifizetéssel a likviditását is. Üdvözli azt, hogy az új rendszert szabályozó törvényben végre sor kerül a haszonbérleti szerzôdések minimális idejének meghatározására, amit a MOSZ már régóta igényelt. Ez megfelel az európai gyakorlatnak és hozzájárul a termelés, fejlesztés biztonságához. Az érdekképviselet vitatja az FVM-nek azt az állítását és szabályozási törekvését, hogy szükség lenne a földhasználat és a jogosultság „egy kézben tartásának” biztosítására. A jórészt haszonbérletre épülô magyar mezôgazdaság esetében ez a földhasználók kiszolgáltatottsá-

gához, terheik növeléséhez vezethet. Ezért nem ért egyet azzal az állítással sem, hogy az SPS rendszernek szükségszerûen a bérleti díjak növeléséhez kell vezetnie. A támogatási jogosultság rögzítésének éppen az a lényege és elônye, hogy önálló forrást jelent a gazdálkodásban, ami rugalmasabb alkalmazkodást tesz lehetôvé a változó piaci igényekhez. Ezért a MOSZ vitatja a földterület nélkül való forgalmazás esetén a „büntetô” mértékû elvonás indokoltságát. Mindenképpen differenciált elvonást tart szükségesnek azokban az esetekben, amikor a támogatás jogosultja önhibáján kívül nem tud az érvényesítéshez szükséges fölterületet biztosítani. Nem értene egyet a MOSZ az ún. „történelmi jogosultság” egyszer már rögzített bázisának az utólagos – 2007. évre is kiterjedô – módosításával, ami sértené a jogbiztonságot és a szabályozás kiszámíthatósága iránti bizalmat. A spekuláció megelôzésére gyors és megfontolt döntést tart szükségesnek a MOSZ a támogatásnak a gyepterületekre való kiterjesztésérôl. Szükségesnek tartja annak biztosítását, hogy az állattartással vagy az állatok számára tömegtakarmány elôállításával hasznosított gyepterületek kiegészítô támogatásban részesüljenek, ugyanakkor a nem hasznosított területek bevonása ne csökkentse a többi területre jutó támogatást. Forrás: MOSZ



VÉLEMÉNY Az összevont gazdaságtámogatási rendszer tervezett bevezetésérôl, Fiatal Gazda Klub rendezvény sorozat értékelése (AGRYA álláspontja) Az összevont gazdaságtámogatási rendszer (SPS) bevezetését kiemelkedô jelentôségûnek ítéli a Fiatal gazdák Magyarországi Szövetsége – AGRYA. Emiatt döntött úgy, hogy a 2007. december 4. – 2008. február 15. közötti Fiatal Gazda Klub rendezvénysorozatán fô témaként tárgyalja az SPS bevezetését. A 14 megyei szinten szervezett eseményen 1074 gazdálkodó vett részt, így mindenképpen sikeresnek ítéli azokat. Külön köszönet az FVM azon munkatársainak, aki elôadóként részt vettek az eseményeken. A rendezvények regisztrált résztvevôinek kiküldtünk egy értékelô kérdôívet. Ebben a rendezvény lebonyolításán túl az SPS rendszerrel kapcsolatos véleményekre voltunk kíváncsiak. A visszaérkezett közel 300 kérdôívet földolgoztuk. A tapasztalatokat az alábbiakban foglaljuk össze: Az SPS bevezetését, annak szükségességét a megszólított, elsôsorban családi gazdálkodói kör döntôen kétségesnek ítéli, több okból is. Az egyik legalapvetôbb, hogy nem világos, hogy miért igyekszik Magyarország a kötelezô határidô elôtt lépni a bevezetéssel. A hivatalos kommunikációban hangsúlyozott érvek, miszerint a „régi” tagországok rendszerével azonos rendszerben mûködtetni a közvetlen támogatásokat feltehetôen elônyt hoz majd. Sajnos ez csak a globális agrárpolitikai döntések meghozatalát részleteiben látó szakemberek számára értelmezhetô. Az „átlag” gazda számára ennél jóval egyszerûbb, okszerûbb magyarázat lenne meggyôzô. Tehát a kapcsolódó kommunikációban az alapkérdésre, a „miért”-re is más, életszerûbb válaszokat kell adni.

Kinek jó a SPS? A másik lényeges elem a gazdálkodói vélemény kialakításakor, hogy mennyiben érzi nyertes, vagy vesztes pozícióban saját magát a gazdálkodó az új rendszer bevezetésével. A résztvevôk döntô többsége számára az SPS bevezetése – hangsúlyozottan a rendelkezésre álló informáci-


ók alapján – gondokat okoz majd a gazdaságuk fejlesztésében. Itt elsôsorban a földbirtok viszonyokra gyakorolt hatás az, amelyet komoly kockázati tényezônek ítélnek az érintettek. Jellemzô vélemény, hogy az SPS akkor lenne pozitív hatással, ha már Magyarországon is letisztult és stabil földbirtok- és tulajdon viszonyok lennének. A támogatási jogosultságok földhasználattól elkülönülô forgalma lehetôvé teszi a spekulációt, illetve indokolatlanul elônyös helyzetbe hozhat nagy bérelt területekkel rendelkezô gazdálkodókat. Ehhez kapcsolódik, hogy a 2006-os esztendô, mint bázis év komoly érdeksérelmeket okoz az elmúlt években földet vásárló gazdálkodók körében, hiszen a területeik egy részével – elképzelhetôen – csak csökkentett támogatásban részesülnek majd 2009-tôl. A 2006-os év belvízkárokban bôvelkedô év volt. A jogkövetô gazdálkodók, ha bejelentették a belvízkárt, akkor elestek a SAPS nemzeti kiegészítésétôl. Ez a jogkövetô magtartás az SPS bevezetésével hátrányt okozott számukra a támogatás kiszámításakor. A 2006-os bázis év meghatározása különösen hátrányos a fiatal gazdáknak, hiszen az ô gazdaságaik jellemzôen évrôl évre fejlôdô gazdaságok. Így az SPS bevezetés nemhogy segítené, hanem

13

EU Agrárium és Piacszabályozás pontosan gátolja a fejlôdésüket, versenyhátrányt okoz, derült ki a fölmérésbôl. A 2006-os bázisév tehát ez egyik leginkább konfliktusos eleme az SPS-nek. Ezt megerôsíti a 2008. évi SAPS nemzeti kiegészítéssel kapcsolatos egyre jobban tapintható feszültség az azóta földet vásárló gazdálkodók részérôl. Méltánytalannak és igazságtalannak érzik mindazt, ami velük, akaratuk ellenére történik. Ezek az ügyek elôre vetítik azokat a konfliktusokat, amelyek a 2009-es bevezetéssel csak felerôsödhetnek! A rendezvényeken többször elôkerült a nemzeti tartalék ügye is. Az ehhez kapcsolódó részletszabályok ismerete nagyban segíthetné a változás elfogadottságát. Ezen túl a nemzeti tartalék lehetôséget nyújt a nyilvánvaló érdeksérelmek orvoslására is. Itt kiemelten fontos, hogy a fiatal gazdálkodói kör mind a bevezetéskor, mind a késôbbi mûködtetéskor megkapjon minden lehetséges kedvezményt és támogatást. A nemzeti kiegészítés lehet az eszköz az AKG támogatásban részesülô gazdálkodók számára is. Hiszen ôk kötelezôen kellett, hogy vessenek olyan növényt, amelyhez nem járt nemzeti kiegészítés. Ez hátrányosan érintette ôket a támogatás kiszámításakor. A támogatási jogosultságok forgalmát szintén megkülönböztetett figyelemmel kísérték az érintettek. A földhasználattól, tulajdontól elkülönülô értékesítés lehetôsége okozza az egyik legnagyobb gondot a gazdálkodónak. A korábban említett, a 2008. évi SAPS nemzeti kiegészítéshez kötôdô problémák ezeket az aggályokat csak fölerôsítették. Itt a visszaélések, spekulációk lehetôségét indokolatlanul nagynak látják. Jellemzô volt még, hogy a gazdálkodók kevésnek és elvontnak ítélik az SPS-sel kapcsolatos információkat. Ezen az egyes gazdaságtípusok támogatásának változását bemutató modellekkel lehetne segíteni.

Javaslataink az eddigi rendezvények tapasztalatai alapján 1. A történelmi komponenshez kapcsolódó bázis idôszak kerüljön minél közelebb a bevezetés évéhez. Ezzel lehet leginkább követni az elmúlt évek változásait a földbirtok viszonyokban. 2. Ne legyen lehetôség a támogatási jogosultság földtulajdontól, földhasználattól elkülönülô értékesítésére. Ezzel a jelenlegi SAPS rendszerhez hasonló környezetet lehet létrehozni mindazoknak, akik fejleszteni, földbirtokot növelni szeretnének.

14

3. A nemzeti tartalék segítségével az indulás évében kapjanak valamilyen mértékû történelmi komponenst azok is, akik egyébként ebbôl kiesnének a bázisidôszak meghatározása miatt. 4. A nemzeti tartalékra vonatkozó szabályok tegyék lehetôvé, hogy a fiatal gazdálkodók automatikusan hozzájussanak a támogatáshoz, ha e nélküli földterületet vásárolnak, vagy használnak. Az indulás éve ebbôl a szempontból különösen fontos, hiszen ezzel a megoldással nem törne meg az elindult fejlôdése a gazdaságoknak. 5. A nemzeti tartalékra vonatkozó szabályok kompenzálják a belvízkárok, vagy más elemi csapások és az AKG szabályok miatti esetleges támogatás kiesést. 6. Az SPS rendszerrôl szóló kommunikációban hangsúlyosabban jelenjenek meg egyszerû és gyakorlatias példák, amelyek lehetôvé teszik az SPS elôtti és utáni támogatási mérték összevetését. 7. A kommunikációban hangsúlyosabban és kiegészítve jelenjen meg a tervezett változás indokoltsága. Rövid összefoglalónk és javaslataink elsôsorban arra irányulnak, hogy az SPS rendszer bevezetéséhez meglegyen az elegendô szakmai támogatás az érintett családi, egyéni gazdálkodói kör részérôl. Maximálisan egyetértünk azzal az elvvel, hogy ne legyen senki a vesztese a tervezett változásnak. Az SPS bevezetésével egy idôre – ez lehet rövidebb és hosszabb egyaránt – a magyar agrárstruktúra megmerevedik. A cél csak az lehet, hogy ez az állapot a lehetô legrövidebb ideig maradjon fenn és a változásnak ne a fiatal gazdálkodók legyenek ismét a vesztesei. Megéltük ez utóbbit a ’90-es évek elején, mostanra talán az akkori hátrányokat ez a réteg kiheverte és elindult a fejlôdése a fiatalok gazdaságainak is. Egy újabb vesztes fiatal gazda pozíció beláthatatlan következményekkel járhat a magyar mezôgazdaság, ezen belül is a családi és egyéni gazdálkodó réteg fennmaradására. Az FVM az elmúlt években megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott a generáció-váltás ügyével. Bízunk abban, hogy az SPS bevezetése kapcsán is hasonlóan jó közös szakmai munkát tudunk majd fölmutatni. Ehhez az AGRYA a maga eszközeivel minden segítséget és együttmûködést felajánl. Forrás: AGRYA



Élelmiszert, takarmányt vagy (bio)üzemanyagot agrártermékekbôl Marian Fischer Boel, az EU agrárbiztosa rendkívül aktív a KAP újabb reformfordulót, vagy felülvizsgálatot megalapozó Állapotfelmérés publikálása óta. Csak az idén már a kilencedik elôadásánál tart. Ezeken a legkülönbözôbb fórumok elôtt tartott prezentációkon fegyelmezett politikusként az Állapotfelmérésben publikált agrárpolitikai célok helyességét bizonygatja, összefüggéseire világít rá. Ezt tette a Grüne Woche, az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb európai fogyasztói vásárhoz kapcsolódó rendezvénysorozat keretében a német élelmiszer-feldogozók elôtt elmondott 2008. január 18-i berlini elôadásában is. Az elôadás a következô figyelemfelkeltô címet viselte: „Élelmiszert, takarmányt vagy üzemanyagot: kiszámítható politika a mezôgazdasági piacokon”. Ez a beszéd azonban szinte az összes fontos nemzetgazdasági jelentôségû agrárpolitikai kérdést érintette. Ezek közül az elsô a gabona-világpiacokon végbement árrobbanás gazdaságpolitikai értékelése volt. Boel agrárpolitikusként és gyakorló mezôgazdászként is egyértelmûen pozitív fejleményként értékeli az áremelkedést. Elôadásában arra hívta fel hallgatósága figyelmét, hogy ez az áremelkedés a világpiacon az évtizedeken keresztül folyamatosan romló agrár-cserearányokat részben korrigálja, és ennyiben a növénytermesztôket sem hozza rendkívül kedvezô pozícióba, miközben az állattenyésztésben súlyos helyzetet idéz elô. A közvetlen mezôgazdasági, termelôi hatásokon kívül az elôadó azt látja, hogy a folyamat eredményeként a fejlett országokban csökkeni fog a mezôgazdaság támogatásigénye. (Ez elsôsorban igaz az EU-ra, ahol elsôsorban a növénytermesztést támogatják, és a sertés-baromfi fô takarmányfogyasztó ágazatok a gyengén szabá-


lyozott piacok közé tartoznak. – Sz. Gy.) Ezek után az áremelkedéssel összefüggésben Boel megrótta a médiát, amely szerinte túlzott módon és egyoldalúan mutatta be a gabona-áremelkedés hatását. Erre Boel számpéldát hozott: A kenyér árában a gabonaár nem több mint öt százalékot tesz ki. Ezért – jelentette ki – az öt százalékot kitevô alapanyagnak akár az 50-80 százalékos emelkedése sem fenyeget kezelhetetlen inflációval, mint ahogy azt a média alaptalanul sugallta, sugallja. A gabona-áremelkedéstôl megítélése szerint sem a feldolgozóknak, sem a fogyasztóknak nem kell félniük. Ugyanakkor az agrárpolitikai vonatkozásra visszatérve az agrárbiztos nem látja indokoltnak, hogy a jelenlegi élelmiszerpiaci helyzet megváltoztatása érdekében az EU agrárpolitikája további lépéseket tegyen. Álláspontja szerint az „agrárpiacok stabilizálása” érdekében az eddig meghozott intézkedéseken túl – a gabonavámok, illetve a 2008. évi kötelezô ugaroltatás felfüggesztése – további intézkedésekre nincs szükség. A gabonapiaci árrobbanás elfogadtatása melletti érvelés után Boel beszédét a német kormány a Bizottság által javasolt tejkvóta-emelést ellenzô álláspontjának kritizálásával folytatta. Célja az volt, hogy a német álláspont megváltoztatására a fontos lobbycsoport, a német élelmiszer-feldolgozók támogatását megnyerje. Feldolgozói szempontból az elôadó meggyôzôen érvelt a német álláspont ellen, amely oda vezetne, hogy az európai tejfeldolgozó-ipar a tejtermékek világpiacán jelenleg tapasztalható keresletnövekedésbôl alapanyaghiány miatt nem tudna profitálni. Ezért minôsítette elfogadhatatlannak a német kormánynak a tejkvóta két százalékos emelkedését elôirányzó bizottsági javaslattal szembeni elutasító álláspontját.

15

EU Agrárium és Piacszabályozás Az elôadásban érintett harmadik közérdeklôdésre számot tartó téma az EU bioenergia-politikája volt. Az elôadó teljes mellszélességgel megvédte ezt a politikát, amit ez a hallgatóság valószínûleg már nem fogadott olyan egyértelmû helyesléssel, mint a tejkvóta devalválására irányuló uniós törekvéseket. Boel elérhetônek minôsítette az EU célkitûzését, miszerint az unió 2020-ig 10 százalékosra növelné a közösség üzemanyagfogyasztásán belül a bioüzemanyag felhasználását. Az elôadó nem gondolja, hogy az elôbbi cél elérése az agrárpiacokon komolyabb feszültségeket okozna. Boel szerint ez a cél környezetvédelmi és energiapolitikai szempontból is abszolút jogos, ugyanakkor mezôgazdasági-termelési oldalról pedig kivitelezhetô. Forrás megjelölése nélkül arra hivatkozott, hogy a Bizottság számításai szerint a 10 százalékos arány eléréséhez szükséges biozüemanyag megtermeléséhez az EU szántóterületének mindössze 15 százalékára van szükség. Ez pedig nem elérhetetlen arány, ha figyelembe vesszük a következôket: • A 2008-ban feloldott 10 százalékos kötelezô ugaroltatást véglegesen is el lehet törölni; • Az unió megszünteti az energianövények 45 euró/ha támogatását, ami bioüzemanyag termelésre szintén további területet szabadít fel;

• Perspektivikusan növelni lehet a bioüzemanyag-gyártás hatékonyságát, oly módon, hogy az elsô generációs technológia helyett át lehet térni a hatékonyabb második és harmadik generációs gyártási technológiára; • És végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy az unió bioüzemanyag-igényének 20 százalékát importból kívánja fedezni. Boel elôadásában az utolsó érintett agrárpolitikai téma a GMO-kérdés felvetése volt. Az elôadó szerint az EU-nak egyszerûsítenie kellene a GMO termékek jelenlegi túlságosan bürokratikus engedélyeztetési folyamatát. Boel asszony elfogathatatlan tartja, hogy az USA-ban egy GMO termék engedélyeztetésére mindössze 15 hónapra, az unióban pedig több évre van szükség. Szerinte abban az esetben, ha egy adott GMO termék egészségügyi szempontból zöld utat kap, akkor annak az engedélyeztetési eljárását is radikálisan le kell rövidíteni. Ha ezt Európa nem teszi meg, húzta alá, akkor saját mezôgazdaságát és élelmiszeriparát egyaránt súlyos versenyhátrányba hozza a nemzetközi versenytársakkal szemben. Az ismertetett négy fontosabb agrárpolitikai vonatkozás közül a feldolgozói fórum elôtt az agrárbiztos valószínûleg a mezôgazdasági áremelkedés elfogadtatását tekintette elôadása legfontosabb céljának. Erre utal, hogy elôadása zárszavában erre tért vissza, amikor azt hangsúlyozta, hogy csak a megfelelô árszint képes szavatolni az élelmiszeripar zavartalan nyersanyagellátását, és megismételte agrárpolitikai krédóját. Eszerint a jelenlegi helyzetben nem az az agrárpolitika feladata, hogy a mezôgazdasági termelôk „piaci árjelzését” tompítsa, ellenkezôleg, ebben a helyzetben az a cél, hogy a „piaci árjelzés lehetôleg torzítás nélkül jusson el a mezôgazdasági termelôkhöz”. Boel asszony a jövôben is, ahogy eddig („liberális farmerként és agrárpolitikusként” – Sz.Gy) azon fog dolgozni, hogy ez így legyen… Dr. Szôke Gyula agrárközgazdász

16


gazi népünnepélynek lehettek tanúi azok, akik februárban ellátogattak a háromnapos mangalicafesztiválra a budapesti Vajdahunyadvárba. A mangalicaállomány az utóbbi években látványosan bôvült, mivel húsa, zsírja és a belôle készült finomságok keresettek a hazai és külpiacon is. Az állomány felfutásában elévülhetetlen érdemeket szerzett a Mangalica Tenyésztôk Országos Egyesülete, munkájuk eredményeként harmincszorosára, nôtt a mangalicatenyészetek száma, a kocalétszám pedig hatvanszorosára emelkedett az elmúlt években. A bioállattartók elôszeretettel foglalkoznak a mangalicával, amely a külterjes körülményeket, a jó legelôket, és dagonyázó helyeket zamatos és egészséges húsával hálálják meg. TE Papp Mónika felvételei

I

Méltó helyet kapott a Vajdahunyadvár parkjában a mangalicafesztivál

Tömegeket vonzott az esemény, a levegôben sült hurka-kolbász illata szállt

Idôseket és fiatalokat egyaránt vonzott a fesztivál

Mi szem, s szájnak ingere

Hangolnak a zenészek

Hurka, kolbász, töltelék, sonka

Sokan álltak a Tarnamenti Zrt. Standja elôtt is

Talpalávaló zenét is hallgattak az ide látogatók

Szabad tûzön fô a tányérbavaló

Börzsönytôl az Alföldig vezet egy piros jelzésû turistaút, közel 250 km-en keresztül. Elnevezése: Pest megyei piros vagy Pest megye turistája, célja Pest megye keleti részének bemutatása. Kell egy kis akaraterô ahhoz, hogy az ember belevágjon ennek az unalmasnak tûnô útnak a bejárásához. Ugyan ki gondolná, mennyi érték, szépség rejlik a fôváros közeli agglomerációban? Pedig van bôven természeti és kulturális látnivaló, és kellemes, kirándulásra csábító táj is. Verôcétôl indulva elôször a Fenyves-hegyi, Dunára nyíló kilátás ejti ámulatba az embert, majd a Katalinpuszta mellett található Gyadai tanösvény végigjárása ad élményt. Ezután a Gödöllôi-dombságban folytatódik az út, amelyrôl a vácrátóti botanikus kert csodás növényvilágáért érdemes kitérni. Szántóföldek, nagyobb gazdaságok, ligetes erdôk váltogatják egymást, egyben az út legmagasabb pontját, a 344 m magas Margitát is megmászva, érkezünk Gödöllôre. A park és a kastély megcsodálása után a Bolnoka gerincén, kis ösvényen haladva eljutunk Isaszegre, ahol kitérhetünk a 1848-as emlékûhöz. Késôbb erdei üdülôövezetben Pécel legmagasabb pontjához, a Bajtemetésre érkezünk. Ez a sejtelmesen szomorú név megtörtént eseményre utal. Úgy tartják, hogy egy Bay nevû pásztort valóban itt ért a halál.

A

A Gyadai-tanösvény hívogató bejárata

A gödöllôi egyetemi lakótelep egyedi víztornya

A Ráckevei-Duna partján

A fotókat készítették: Farkas Ferenc, Kripner Vera és Szilágyi Anita

A messze földön híres ócsai szôlôspincék

Apajpusztai hangulatkép

Nádszárítás az apaji pusztán ovább Gyömrô, Péteri, Csévharaszt felé homokos, füves, cserjés, akácos tájon haladunk, majd természetvédelmileg értékes területen, fenyvesek, borókások között visz az út. Ócsán nevezetes látnivalók az egyedi építésû, ma is használt pincesor és az eredetileg román kori református templom. Aztán belépünk a Kiskunságba: homok és csatorna, majd közeledünk a Dunához, a délegyházi bányatavak között átvágva végül a Ráckevei-Duna partjára jutva hosszan bandukolhatunk a víkendházak és szeméthalmok között. Elkeserítô, hogy láthatóan ezt mindenki jóváhagyja: az ottlakók, a szemétszállító cég, a hatóságok. A Csepel-sziget belsejébe tett kitérô után a gyöngyszemnyi Ráckevét csodálhatja meg az ember, majd újra csatornák és homokos táj, puszta következik. A nádas, szikes pusztán hangos madárvilág fogad, fel-felröppenô madarak között érünk be a túra végpontjára, az apajpusztai gazdaság központjába. Aki nem hiszi, járjon utána! Kripner Vera

Az ócsai pincék között

T

Dimbes-dombos vidék Kéripusztánál

Iskolások festették a máriabesnyôi vasútállomás aluljárójának falára

Kilátás a Margitán lévô geodéziai toronyból

Itt van a piros út vége, Apajpusztán

Kora tavasszal a vácrátóti botanikus kertben

EU Agrárium és Piacszabályozás Jelenleg hazánk területének mintegy 20%-át borítja erdô. Az ország felszínének még 7%-át lehet fásítani, így az erdôterület 27%-ra nôhet. A csaknem egymillió hektár parlagon heverô föld erdôvel való betelepítése többszörösen megéri, hiszen a környezeti elônyök mellett most uniós támogatást is igénybe vehetünk. Az erdô telepítése, illetve ápolása után pénz jár, valamint jövedelempótlás is megilleti a gazdát. Az elsô évben mindehhez kiegészítô forrás járul, hogy a szükséges mûszaki beruházásokat (vadvédelmi kerítés, villanypásztor, a talajelôkészítéshez szükséges padkázás, bakhátak) ki lehessen alakítani. A vállalkozó szellemû birtokosok 5–10, illetve 15 évig kaphatnak támogatást. A támogatás összege a talajtól és a fafajtól függôen is változik. Sík terület esetében akácosításnál 810, fenyôtelepítésnél 670, bükkösítésnél pedig 1520 euró jár hektáronként. Amenynyiben a terület lejtése a tíz fokot meghaladja, 970 és 1830 euró

Telepítsünk erdôt!

közé emelkedik a díj. Az ápolási és fenntartási támogatás 5 évig illeti meg a birtokosokat. Ennek összege is attól függ, hogy sík vagy lejtôs terepre ültettéke a növényeket. Fenyônél 192 vagy 230, akácnál 192 vagy 230, míg tölgynél 236 vagy 284 euró jár évente egy hektár után.

Ezt egészíti ki a jövedelempótló támogatás, amelyet hektáronként fizetnek. Ennek értéke 92 és 240 euró között mozog attól függôen, hogy gyepet vagy szántót alakítottak át, illetve hogy az igénylô mezôgazdasági termelônek vagy egyéb foglalkozásúnak számít. A program népszerûségét bizonyítja, hogy évente átlagosan tízezer hektárnyi termôföldet ültetnek be, többnyire ôshonos fafajokkal. 2004–2006 között mintegy ötezer gazda kapott támogatást csaknem negyvenezer hektár erdôsítésére. A 2007-tôl 2013-ig tartó idôszakra 257 millió euró (66,3 milliárd forint) áll rendelkezésre, mely összesen hetvenezer hektár beültetését teszi lehetôvé. Az összeg 75%-át uniós, míg a fennmaradó részt nemzeti forrásból biztosítják. Az erdôtelepítéssel kapcsolatosan további információk találhatók a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal honlapján (www.mvh.gov.hu). P. M.

A tejkvóta növelése nem okozhat gondot Az Európai Bizottság 2007. december közepén fogadta el a tejkvóta 2008 április 1-jétôl való 2%os növelésérôl szóló javaslatot. A javaslat hátterében az áll, hogy az uniós és a világpiacon egyaránt növekszik a tej iránti kereslet. A rendelkezésre álló, összesen 2,84 millió tonnát kitevô készletet egyenlô arányban osztanák fel a 27 tagállam között. Az intézkedést a KAP felülvizsgálat keretében jelenleg zajló tejpiaci helyzetfelméréstôl függetlenül kívánják bevezetni. A Bizottság a kvóta fokozatos növelését tervezi 2015. március 15-ig, amíg a szabályozás hatályát nem veszti. Ezzel egyidejûleg az uniós tejágazat kilátásairól elkészült egy jelentés is, melybôl kiderül, hogy 2003 és 2007 között lényegesen megnôtt a tej iránti kereslet, és 2014-ig elôreláthatólag további növekedés várható. A világpiacot tekintve mind a kereslet, mind pedig az árak tekintetében egyaránt jók a kilátások. 1968 óta


most elôször ürültek ki az intervenciós készletek, valamint exportvisszatérítésre és belsô exporttámogatásokra sincsen már szükség. Az uniós adatok szerint 2003 és 2007 között 5,5 millió tonnával több tejet használtak fel, miközben a tejtermelés összességében azonos szinten maradt, ezért a kiviteli mennyiségek csökkentek. 2007 és 2014 között 8 millió tonnával több tejre lesz szükség a növekvô uniós kereslet fedezésére, amely elsôsorban a sajtokat érinti. Mindezt figyelembe véve indokoltnak látszik a tejkvóták növelése. Amennyiben Brüsszel 2008. április 1-jétôl be akarja vezetni a kvótaemelést, gyors döntésre lesz szükség. A Német Parasztszövetség teljes mértékben ellenzi a kvótaemelést. Fordította: Papp Mónika Forrás: Dlz agrarmagazin 2008. január

17


Gondolatok olasz agrárkivitelünk kapcsán A 2007-ben az agrár- és élelmiszer-külkereskedelmi statisztika szerint a magyar mezôgazdasági termékek és élelmiszerek második legnagyobb exportpiaca Olaszország volt. Több hónapra, ideiglenesen, átvette a vezetô pozíciót Németországtól, amely évek óta a magyar agrártermékek legfontosabb célországa. Ez a tény természetesen megérne egy részletes elemzést, ez az írás viszont csupán néhány fontosnak ítélt háttértényezôre, illetve megfontolandó olasz tapasztalatra szeretné felhívni a figyelmet. Az Olaszországba irányuló kiemelkedô exporteredményekben legfontosabb szerepet a 2007. év elsô felében megugrott gabonaszállítások (kukorica, búza) játszották. Emellett továbbra is nagyon fontos az élô állat (bárány, szarvasmarha) valamint a tej, a darabolt sertéshús, a hordós méz, valamint más, hasonlóan alacsony feldolgozottságú termék kivitele. Ezek a termékek teszik ki az Olaszországba irányuló agrárexportunk túlnyomó részét, míg a nagyobb hazai hozzáadott értéket tartalmazó feldolgozott élelmiszerek aránya évek óta meglehetôsen alacsony. (Talán nem ilyen mértékben, de hasonló arányok és tendenciák jellemzôek a teljes magyar agrárkivitelre.) A gabona világpiacon (az aszály, egyes ázsiai országokban a kereslet növekedése, valamint a bioetanolprogram és egyéb tényezôk hatására) bekövetkezett változások miatt a gabonaexportunk idén visszaesik, egyszerûen az árualap hiánya miatt. Hosszabb távon

18

az élô állat és darabolt húsok, valamint a nyers tej exportját illetôen is lehetnek bizonytalanságok, részben a csökkenô árualap, részben a nem mindig megfelelô versenyképességünk miatt. E kedvezôtlen folyamatok hatása várhatóan a legtöbb exportpiacunkon érzékelhetô lesz, de különösen negatívan érinti az Olaszországgal elért pozitív szaldónkat. A rekord agrárexportra, mezôgazdasági termékeink kiváló minôségére és keresettségére méltán lehetünk büszkék. A mezôgazdaságunknak rendkívül fontos a szerepe az ország exportbevételeit illetôen is. Ugyanakkor több kérdés feltehetô az elôzô gondolatok alapján, amelyekre a válaszok egy sürgôsen kidolgozandó, új magyar agrár-külgazdasági stratégiához alapvetôek. Például: • Helyes-e az alapanyagoknak (gabona, élô állat stb.) a feldolgozott termékekhez képest magas aránya agrárexportunkban? • Elfogadható-e stratégiai célkitûzésként a nagyobb magyar hozzáadott értéket tartalmazó feldolgozott élelmiszerek exportjának növelése? • Melyek azok az ágazatok (valamint konkrét termékek, termékcsoportok), amelyekre e stratégia tartósan és perspektivikusan alapozható? (Stabilan kiváló minôség és megfelelô menynyiségû exportárualap a rendszeres szállítások biztosítására.) • Melyik országokat tekintjük stratégiailag fontos piacoknak az EU-n belül és azon kívül?

• Milyen hazai (állami, ágazati, vállalati) és EU-s források mozgósíthatók a megfogalmazott célok elérésére? Az egyszerûnek látszó kérdésekre a megfelelô válasz megadásához sok tényezô mérlegelése szükséges. Ezek közül alapvetô az EU agrárpolitikájának a változása, amely a mezôgazdasági termelés mennyiségi növelése helyett mind nagyobb hangsúlyt helyez a táj és a környezet kímélésére, valamint a vidéki lakosság részére jobb megélhetés biztosítására. Más országok által követett modellek egyszerû másolása nyilvánvalóan a tévedések veszélyeit hordozza, viszont a hasznosítható, a mi viszonyainkra adaptálható tapasztalatok átvétele számunkra is értékes segítség Olaszországban az elmúlt évtizedben létrejött egy agrárkülgazdasági stratégia, összhangban az EU agrárpolitika és a támogatási rendszer változásaival. Kialakulását és folyamatos formálódását komoly szakmai viták kísérték és kísérik ma is. Az agrár-külgazdasági stratégia azon kérdések közé tartozik az olasz belpolitikában, amelyekben nemzeti konszenzus alakult ki. A politikai pártoktól nagyjából független módon, alapvetôen szakmai alapon folyt a vita. Az olasz agrár-külgazdasági stratégia egyik legfontosabb eleme, fô prioritása a minôségi élelmiszertermelés. A kiváló minôség egyre inkább alapkövetelmény, amelynek része az élelmiszer-biztonsági megfelelôség és az érzékszervi tulajdonságok (szín, íz stb.) mellett az egészséges táplálkozás


EU Agrárium és Piacszabályozás szempontja. Ezen túl (a fogyasztók egyre nagyobb részének értékítéletében) a minôség fogalma szorosan kötôdik a termék származási helyéhez. Ennek megfelelôen a stratégiában ugyancsak kiemelt szerepet kapnak az EU földrajzi árujelzôs (Protected Designation of Origin–PDO és Protected Geographical Indication–PGI) élelmiszerek. Ezekhez a kategóriákhoz tartozik az olasz élelmiszerek forgalmának mintegy 8-10%-a, s ezek az olasz élelmiszer-termelés „zászlóshajói”, mind belföldön, mind az exportpiacokon. Az olaszok a földrajzi árujelzôs termékek brüsszeli regisztráltatásához, a minôsítô és ellenôrzô rendszerek kiépítéséhez, valamint különösen az ilyen termékek hazai és külföldi promóciójához nagyon sok EU-s forrást is felhasználnak. (Az EU által elismert, a földrajzi árujelzôs logo használatára jogosult termékek száma Európában jelenleg 788, ebbôl 166 olasz. Ide tartoznak pl. a Parmiggiano, a Grana Padano, a Gorgonzola és a Bivalymozzarella sajtok, a Pármai és a San Daniele sonka és sok más, kiváló olasz termék. Az új tagországok közül Csehország 11, Lengyelország Szlovénia és Ciprus pedig 1-1 regisztrált földrajzi árujelzôs termékkel rendelkezik.) Olaszországban létezik továbbá egy olyan kategória, amelyhez szintén kiváló minôségû élelmiszerek tartoznak, de nem felelnek meg a földrajzi árujelzôk szigorú alkalmazási feltételeinek. Ez a „Made in Italy” gyûjtôfogalom, amely a mi


„Kiváló Magyar Élelmiszer” kategóriánk hozzávetôleges megfelelôje, annál azonban lényegesen szélesebb kört ölel fel. (A „Made in Italy” fogalom definícióját illetôen elég komoly nézetkülönbségek vannak Olaszországban. Részben politikai okokból, egyes agrár-érdekképviseletek részérôl tapasztalható törekvés például arra is, hogy a „Made in Italy” feliratot csak azokon a termékeken lehessen feltüntetni, amelyek elôállításához kizárólag olasz alapanyagot használtak fel.

Ennek alapján a híres olasz kávék, a Barilla és más olasz tészták - részben import durumbúzát használnak - és sok más termék esetében sem lenne megengedett a jelzés használata. A Federalimentare, az olasz élelmiszeripari termelôk szövetsége viszont elegendônek tartja a „Made in Italy” név használatához, ha csak az alapanyagok egy része és a feldolgozás utolsó fázisa olasz.) A korábban említett földrajzi árujelzôs termékek és a „Made in Italy” élelmiszerek hazai és külföldi promóciója áll az olasz agrármarketing-tevékenység középpontjában. E célt szolgálja a nemzetközi élelmiszervásárokon való részvétel, valamint a nagyobb marketing és promóciós akciók szervezése is. A megfogalmazott prioritásoknak érvényt szerzô politika

következményeként ma Olaszország agrár-élelmiszer exportjának túlnyomó részét (77,5%) a nagy hányadú hozzáadott értéket tartalmazó feldolgozott élelmiszeripari termékek adják. Olaszországban a mezôgazdasági termékek (alapanyagok) importja jelentôsen meghaladja azok exportvolumenét. A „Made in Italy” kampány eredményeképpen pedig évrôl évre növekszik a tipikus olasz élelmiszerek kivitele. Az export „toplistát” a minôségi, eredetvédett borok vezetik, ezt követi a száraztészta, a paradicsomkonzervek, az olívaolaj, a sütô- és édesipari termékek, valamint a sajtok és sonkafélék kivitele. A minôségi, ezen belül is a földrajzi árujelzôs és a „Made in Italy” élelmiszerek termelésének és fogyasztásának az ösztönzése tehát központi kérdés. Ezt tartják a külföldi, fôleg harmadik országokból származó olcsó és idônként gyenge minôségû tömegáruval való verseny hatékony eszközének. Szakértôk szerint az olasz termelôk fennmaradásának, versenyképességük fenntartásának ez az egyetlen esélye. A „hazai”, olasz, régiókhoz, tájegységekhez kötôdô élelmiszerek fogyasztásának ösztönzését jól szolgálja a falusi turizmushoz való szerves kapcsolódás. E kölcsönösen elônyös együttmûködés erôsíti a helyi termékek fogyasztását, és hozzájárul a falusi turizmus fejlôdéséhez is, a multifunkcionalitás kiváló gyakorlati példájaként. Az olasz és magyar mezôgazdaság és élelmiszertermelés

19

EU Agrárium és Piacszabályozás között vannak ugyan kardinális különbségek, de nagyon sok a hasonlóság is. Így nem véletlen, hogy például az EU és a WTO fórumain a két ország az élelmiszer-minôség és az eredetvédelem kérdéseiben hasonló álláspontot képvisel. Az olasz és magyar élelmiszergazdaság hasonlósága bizonyos mértékben konkurenciát is takar, ez azonban nem jelenti azt, hogy a speciális „nemzeti termékeket” (pl. „Made in Italy”, illetve „Hungarikum” élelmiszereket) ne lehetne egymás piacán sikeresen értékesíteni. Épp ennek az ellenkezôje az igaz, ezt bizonyítja számos olasz specialitás sikeres magyarországi forgalmazása. Továbbá ezt támasztja alá például az a tény is, hogy ugyan Olaszországban több tucat különbözô “amaro”-

t, alkoholos keserû italt gyártanak és forgalmaznak, mégis a magyar Unicum legfontosabb és legnagyobb külföldi piaca éppen Olaszország. Hasonló példák más területekrôl is felhozhatók. Olaszországban a kiváló minôségû feldolgozott élelmiszerek elôállítása szoros kölcsönhatásban áll az ilyen termékek iránti belföldi kereslettel, elsôsorban arra épül. Adott tehát egy igényes, a minôségi élelmiszerek fogalmát jól ismerô piac, komoly igényes fogyasztói réteggel. S ezen az igényes piacon a kiváló minôségû, speciális magyar élelmiszereknek is helye lenne. Ezt megerôsítik többek között az örvendetesen nagy számú magyarországi olasz turista visszajelzései is, akik hazatér-

ve keresik (de csak elvétve találják) a magyar specialitásokat. Tény, hogy a minôségi élelmiszerek exportpiacainak a megszerzése (és megtartása) nem egyszerû feladat. A kiváló minôségû, megfelelô mennyiségû és versenyképes árualap mellett szükség van komoly befektetésre a marketing és reklám, a kereskedelem-fejlesztés, a promóció területén. S ehhez nem egyedi, elszigetelt akciókra, hanem a kidolgozandó agrár-külgazdasági stratégia alapjaira épülô, összehangolt fellépésre van szükség, a vállalati, ágazati, állami és EU-s források leghatékonyabb felhasználása érdekében. Kálmán Zoltán mezôgazdasági attasé

ANUGA 2007 Visszapillantás – mának szóló üzenetekkel 2007. október 13–17. között, immár 29. alkalommal rendezték meg Kölnben a világ egyik legrangosabbnak tartott élelmiszeripari nemzetközi vására, az ANUGA. A 6607 kiállító a világ 95 országból érkezett azzal a céllal, hogy a szakmai látogatók számára bemutassa legújabb termékeit, technológiai berendezéseit és eljárásait. A kiállítást igen nagy érdeklôdés övezte, amely a látogatók nagy számából is látható. 175 országból 163 ezer szakember kereste fel a pavilonokat, vett részt a kísérô rendezvényeken. A szervezôk és a velük szoros munkakapcsolatban lévô német élelmiszeripari szövetség nem titkolt célja volt az is, hogy a vásár helyszínül szolgáljon az élelmiszeripar, a kereskedelmi láncok és a vendéglátó ipar döntéshozóinak a szakmai egyeztetésekre, vélemény cserékre. A német élelmiszeripar számára presztízskérdés volt, hogy a lehetô legátfogóbb képet nyújtsák a hazai és a nagyszámú külföldi szakember számára. Kiváló alkalom volt ez a bemutatkozásra. Október 13-án került sor ’A Német Kereskedôk Estéje’ elnevezésû rendezvényre, amelyet a Szövetségi Mezôgazdasági, Élelmezési

20

és Fogyasztóvédelmi Minisztérium, a Német Élelmiszer- és Italszövetség valamint a CMA, német agrármarketing szövetség közösen szervezett. A minisztérium és a szövetség vezetôi elôadásaiknak a következô címet adták: Kiváló minôségû termékek a nemzetközi kereskedelem számára – A német élelmiszerek export lehetôségei. Rendkívül érdekes és elgondolkodtató volt a záró elôadás a Rabobank képviselôjétôl, amely az élelmiszerpiac globális trendjeit vázolta fel. Az elôadásokat követô, a német élelmiszeripar termékeibôl elkészített pompás vacsorán a külföldi cégek, hivatalok, minisztériumok képviselôinek lehetôségük volt a kötetlen eszmecserére. A látogatóknak 10 szakkiállítást volt alkalmuk megtekinteni egy fedél alatt: Delikát és egészséges élelmiszerek (Fine food), Italok, Hûtött élelmiszerek, Húsok, Fagyasztott élelmiszerek, Tejtermékek, Kenyér-, pékáru és forró italok, Organikus termékek, Élelmiszerszolgáltatás – Catering, Kiskereskedelmi technológia. A vásárrendezôk kiemelt helyen kezelték az innovatív termékeket, a díjnyertes termékek szá-


EU Agrárium és Piacszabályozás mára külön kiállítóhely biztosításával. Közel 500 vállalkozás 1100 termékét nevezte be a ’Taste 07’versenybe. Feltétlenül be kell számolni az innovatív termékek versenyében díjazott Balatoni Hús sikerérôl. A gyártó Fructa salami néven forgalmazott terméke rangos mezônyben érdemelte ki az elismerést. http://www. balatonihus.hu/taste.html Elsô alkalommal és igen nagy sikert aratva voltak jelen a vásáron az ökológiai gazdálkodásból származó ún. organikus termékek. Németország igen fontos piaca ezeknek a termékeknek, amit a kiállítók és érdeklôdôk nagy száma is alá támasztott. A szervezôk a vásár tematikájának összeállításakor az életmódunk és táplálkozási szokásaink változásait leíró trendekre igyekeztek alapozni. Ezek közül csak néhányat kiragadva: • növekszik az 1–2 fôs háztartások száma, ami a kisebb kiszerelésû termékek iránti igény növekedéséhez vezet, • rohanó világunkban csökken a hagyományos háztartások száma, amelyben a háziasszony naponta friss ételt készít: gyorsan és könnyen elkészíthetô félkész és késztermékek iránti kereslet rohamosan növekszik, • az étkezések idôpontja, helyszíne változik: könnyen nyitható, jól szállítható csomagolási technikákra van szükség, • fontos trend a ’ Természetes és egészséges” élelmiszer, • világszerte növekszik az átlagéletkor, a föld lakosságának egynegyede 60 év fölötti életkorú: életkorhoz igazodó tápanyagösszetételû élelmiszerek fizetôképes keresletét kell kiszolgálni, • növekszik a friss termékek iránti kereslet, ami a technológiai fejlesztés irányait befolyásolja: fogyaszthatóság idejének megnövelése, hûtéstechnológia technikai feltételeinek biztosítása. Az ACNilsen a vásáron ismertette az organikus termékek és a funkcionális élelmiszerek fogyasztását bemutató fogyasztói felmérését. A felmérés helyszínei: Latin-Amerika, ÉszakAmerika, Ázsia, Európa. A felmérés azt mutatja, hogy az organikus termékek fogyasztásában Európa elmarad Észak-Amerikától. A funkcionális élelmiszerek fogyasztásában is hasonló a helyzet. A felmérés az alábbi termékkörökre terjedt ki: probiotikumok, teljes kiôrlésû gabonát


tartalmazó készítmények, kalciummal vagy folsavval dúsított kenyér, jódozott só, szójatej, vitaminnal dúsított termékek. Két kérdést tettek fel a fogyasztóknak: milyen gyakran vásárolják ezeket a termékeket, illetve miért NEM vásárolják ezeket. A válaszokból kitûnik, hogy a termékeket elutasítóknak két fô indokuk van: túl magas az ára ezeknek a termékeknek, és nincsenek meggyôzôdve arról, hogy az egészségükre jótékony hatással vannak ezek az élelmiszerek. Rögtön adódik a kérdés, hogy mi az oka az európai és az amerikai fogyasztói magatartások közötti különbségnek, valamint a termékeket elutasítókat mi motiválja vagy mi nem készteti a fenti típusú termékek vásárlására? A felmérés összefoglalója az alábbi weboldalon olvasható: (ANUGA final report) http://www.anuga.com/wEnglisch/anuga/pr esse/virtuelles_pressezentrum/nielsenW3Dnavi dW26113.shtml A kiállításon látottak és hallottak alapján a magyar élelmiszeripar szereplôinek azt javaslom, hogy kiállítóként vagy csak látogatóként, de két év múlva vegyünk részt ezen az élelmiszeripari világtalálkozón. Szegedyné Fricz Ágnes fôosztályvezetô-helyettes FVM, ÉBÁN Élelmiszeripari Osztály

21


Miért hallgatnak a magyar gazdálkodók? Marian Fischer Boel EU agrárbiztos rendkívüli aktivitása nemcsak nagyszámú nyilvános beszédében, de internetes blogjában is kifejezésre jut (http://blogs.ec.europa.eu/fischer-boel/). Beszédesek a számok, a biztos blogjának elindítása: 2007. január elseje óta több mint egy tucat agrárpolitikai témát vetett fel internetes fórumán. Ezek közül mind tartalmát, mind a hozzászólások nagy számát tekintve (2008. február 21ig 77 hozzászólás) kiemelkedô jelentôségû „A KAP Állapotfelmérés–várom a gondolatait” címû 2007. január 29-i vitaindító, ezért a következôkben ebbôl adunk ízelítôt. A hazai szakemberek figyelmét fölhívjuk arra, hogy ôk is éljenek a kínálkozó lehetôséggel. Áttérve a blog ismertetésére, az agrárbiztos – ahogy az a technika jelenlegi szintjén elvárható – témafelvezetôjéhez közvetlenül hozzákapcsolja a legfontosabb agrárpolitikai dokumentumokat. Egy klikkelés és máris olvashatjuk az „Állampolgári összefoglaló a Közös Agrárpolitika Állapotfelmérésérôl” címet viselô iratot (http://ec. europa.eu/agriculture/ healthcheck/ sumnote_en.pdf), amely, mint a következôkben utal rá, egyben személyes álláspontját is tükrözi. Azt is sugallja egyúttal bár ezt direkt módon nem mondja ki , hogy a hozzászólók elsôsorban az ebben a dokumentumban felvetett agrárpolitikai kérdésekrôl mondják el gondolataikat. Melyek ezek a kérdések? – A KAP legnagyobb finanszírozási tételét jelentô közvetlen támogatások lehetséges átalakítása; a piacszabályozás új szerepének meghatározása. Ehhez a második témához engedtessék meg egy közbevetô kiegészítés: ez alatt Boel asszony azt érti, hogy a piacszabályozást áralakító tényezôbôl ismét a piaci szereplôk piaci biztonsági hálójává kellene tenni. Végül a harmadik kérdéskör a kor leg-

22

fontosabb agrárpolitikai kihívásait, a klímaváltozást, a biozüzemanyag kérdését, az európai vízgazdálkodás menedzselésének csomagját, valamint a biológiai sokféleség védelmét tartalmazza. A következôkben nagyon tanulságos, hogy az „európai közvélemény” (hozzászólók) milyen agrárpolitikai kérdésekhez és hogyan szólnak hozzá. Ezért ajánlanám mindenkinek, aki angolul tud, vegye a fáradságot és tanulmányozza át a teljes szöveget, és fejtse ki mondanivalóját, ha a kérdéskörben mondanivalója van, mert fontos lenne konkrét magyar mezôgazdasági problémákat is felvetni. Ha mi nem tesszük meg, megteszik helyettünk mások! Ez az oka annak, hogy köszönhetôen a Greenpeaceaktivistáknak a felvetett témák közül az elsô helyen a GMOprobléma áll. Olyan formában, hogy a tartalmi-szakmai érvelést – tisztelet a kivételnek – mozgalmár hévvel igyekeznek pótolni, már amennyire ez pótolható. Mindenesetre az ebbe a kategóriába tartozó hozzászólások többségét nem lehet objektív véleménynyilvánításnak nevezni, inkább tekinthetôk egy központi propagandaszervezet irományának. A mondanivaló lényege egy mondatban megfogalmazható: aggodalom a GMO következményeit illetôen, nehezményezése annak, hogy az agrárbiztos liberális állásponton van a GMO-kérdésben, és – mint egy pozitív ellenpontra – utalás Stavros Dimas környezetvédelmi biztos GMO-t elutasító álláspontjára. Boel blogját olvasva némi iróniával azt lehet állítani, jelenleg a KAP legnépszerûbb európai politikusa Stavros Dimas EU környezetvédelmi biztos... Ha maradunk az eddigi megközelítésnél, és továbbra is a hozzászólások számát vesszük alapul egy-egy témánál, akkor a GMO után az


EU Agrárium és Piacszabályozás ismertetésben a következô téma mindenképp a közvetlen támogatások kérdése. Ez két vonatkozásban kerül elôtérbe. Elôször több északír törpebirtokos is kifogásolja, hogy esetükben az összevont gazdaságtámogatás megállapításánál nagyon alacsony bázist vettek figyelembe, és emiatt kevés a támogatásuk. Ebben az összefüggésben több érintett ír hozzászólótól is nagyon negatív megítélést kapott az Ulster Farmers’ Union (UFU), mint olyan szervezet, amely állítólag csak a nagyüzemi lobby érdekeit képviseli. A közvetlen támogatások másik vonatkozása, amit a legtöbb hozzászóló felhozott, a közvetlen támogatási kifizetések összegének tervezett korlátozása volt. A „blogközvélemény” az eddigi hozzászólásokból ítélve, többségében ellenzi a nagy kifizetések korlátozását. A témakörrel foglalkozó számos hozzászólás közül kettô ragadta meg a figyelmemet. Az egyik, Simon Ward (nyilván angol) 10 hektáros részidôs farmer (part time farmer, negyedik hozzászóló) bejegyzése. Ward úr annak ellenére, hogy mindössze 10 hektáron gazdálkodik, teljes mellbedobással támogatja a mezôgazdasági nagyüzemeket, és elfogadhatatlannak tartja, hogy azokat, „akik a legtöbbet nyújtják, a leghatékonyabbak, akiknek az egész agrárfejlôdés köszönhetô”, ilyen igazságtalanság érjen. Van azonban más hang is, amely hitelesebben lépett fel a korlátozások ellen. Közéjük tartozott a 75-ként hozzászóló Hilmar Hempp keletnémet nagyüzemi gazda. Hempp úr közvetlenül bemutatkozása után azzal a szabadkozással folytatta, hogy mint keletnémet termelônek hiányos az angol nyelvtudása, ezért németül folytatja. Nos, folytatta... Írásából megtudhattuk, hogy Kelet-Németországban Brandenburg tartományban 5069 hektáron gazdálkodnak. A nagyüzemi szántóföldi növényeken kívül van 470 tehenük és egy évi 5600 darabos sertéshizlaldájuk a hozzátartozó tenyészállománnyal. Azonban, mint bejegyzésében írja, ô ennek ellenére nem sorolja magát és társait az agrártámogatásból élôsködô „gazdag parasztok” közé. Nemcsak azért nem, mert a vagyon 18 résztulajdonos között oszlik meg, hanem azért sem, mert 94 bérmunkásnak adnak kenyeret, és ezen kívül 11 mezôgazdasági tanulót is foglalkoztatnak (tanítanak?) üzemükben. Hozzászólásából az tûnt ki, hogy jövedelmük nagy részét visszaforgatják a mezôgazdaságba. Mint utal rá, esetükben a közvetlen támogatás csökkentése súlyos és szerteágazó következménnyel járna. Ha ez megtörténne, az egy foglalkoztatottra jutó jövedelmet oly mértékben kellene visszafogniuk,


hogy emiatt mintegy 70 család jövedelemét szociális segélybôl kellene kiegészíteni, de nem tudnának áldozni a településük óvodájának, tûzoltóságának és sportegyesületének támogatására sem. (Arról nem ír, hogy ez utóbbi jótékonykodások mennyire jellemzôek a keletnémet nagyüzemekre.) A nyelvi nehézségeket – a blog nyelve angol – nemcsak Hempp úr, de francia, cseh, litván, spanyol stb. hozzászólók is kifogásolták. Mint írták, ôk nem tudnak olyan szinten angolul, hogy hozzászólásukat ezen nyelven kifogástalanul meg tudnák fogalmazni. Erre a felvetésre a honlapgazdától azt a megnyugtató válasz érkezett, hogy a 27 tagállam bármelyikének hivatalos nyelvén hozzá lehet szólni. Tehát mindenki elôtt nyitva a pálya, és miután ez a nyilatkozat elhangzott, többen éltek is a kínálkozó lehetôséggel. Hozzáteszem, mivel az angolon és németen kívül más idegen nyelvû hozzászólást nem értek, ezért ezek az ismertetôben sem szerepelhetnek. Természetesen ismerem még a magyart, az anyanyelvemet. Azonban magyarul eddig a 77 hozzászólás közül még egy sem íródott. Ha más miatt nem (dehogynem!) legalább ezért kérem, sôt biztatom a lap olvasóit, éljenek a kínálkozó lehetôséggel, és mondják el véleményüket, ne hagyják, nem tesz jót a magyar agrárérdeknek (sem), ha a KAP agrárpolitikáról, az agrárbiztosi blogban, túlnyomórészt Greenpeace-aktivisták értekeznek. Még egyszer a honlap címe, ahol magyar gazdálkodók magyarul is „egyenesben” megírhatják a „KAP állapotfelmérése” kapcsán álláspontjukat: http://blogs.ec.europa.eu/fischerboel/the-cap-health-check-your-thoughtsplease/. Elmodhatják a közös agrárpolitikáról szerzett eddigi tapasztalataikat, és megismertethetik az európai közvéleményt (is) a magyar gazdálkodók gondjaival. Például azzal, hogy egy hazai gazda milyen mértékû uniós támogatást kap, milyen egy hazai mezôgazdasági üzem felszereltsége egy nyugat-európaival összehasonlítva, stb. Azonnal hozzáteszem, természetesen ezek csak gondolatébresztô „tippek”. Nem lenne jó, ha úgy járnánk, mint az angol nagyüzemeket támogató részmunkaidôben dolgozó farmer… A legjobb és legéletszerûbb, ha maguk az érintettek szólalnak meg. Erre még van egy kevés idô a tavaszi munkák megkezdése elôtt. Aztán (megint) jönnek az aktivisták… (Tehát sietni kellene!) Dr. Szôke Gyula agrárközgazdász

23

Brüsszelbe járunk

Az agrárminiszterek februári tanácsülésérôl Az unió legtöbb agrárminiszterre fokozatos tejkvótaemelést szeretne a kvótarendszer 2015. évi megszûnéséig. Miniszterek egy csoportja a tárgyalások folytatását szorgalmazta a WTO-val. Szó került az 5 új genetikailag módosított kukoricafajtáról is, beleértve a GA21-es GMO kukoricafajtát, amelyet Argentínában már vetnek ebben az évben. Mariann Fischer Boel szerint a GA21-es GMO kukoricafajtáról pozitív a vélemény, mivel ez a fajta tenné lehetôvé az olcsóbb sertéstakarmányt a kutatók véleménye alapján. Sajnálatát fejezte ki az unió zéró tolerancia politikájával szemben a nem elfogadott genetikailag módosított fajtákkal kapcsolatban. Szorgalmazták a sertésszektor nagyobb támogatását is a miniszterek. A fôbiztos egyetértett a magántárolási támogatás további 3 hónapos meghosszabbításával. A miniszterek két és fél órán keresztül vitatkoztak a KAP-felülvizsgálat fôbb prioritásain. A vélemények hasonlóak voltak a korábbiakhoz. Egyes tagországok valószínûsítetteték az SPS modelljének megváltoztatását 2013 elôtt, míg az új tagállamok ragaszkodtak a SAPS alkalmazásának 2013-ig történô kiterjesztéséhez. Számos régi tagország a kölcsönös megfeleltetés szabályainak enyhítését szeretné elérni. Kérték, hogy a támogatások részleges termeléshez kötésére továbbra is legyen lehetôség a különösen érzékeny területeken, illetve kultúrák esetében (tej, dohány, banán, olajbogyó, rizs). A 1782/2003 tanácsi rendelet 69. cikkelye alapján a tagállamoknak szabad választása van SPS borítékuk új mederbe terelésére, különös tekintettel a közvetlen kifizetésekre. Erre hivatkozva több tagállam a szabályok alkalmazásainak megkönynyítését, a rugalmasság fokozását kérték, sôt a holland agrárminiszter Gerda Verburg szorgalmazta, hogy ennek a borítéknak több mint 10 százalékát szabad fölhasználásra lehessen engedélyezni. A közösségi intervenció fenntartását szorgalmazták, noha elismerték, hogy ennek

24

mértékét csökkenteni szükséges. A válságkezelésrôl is szó esett, különös tekintettel a klímaváltozásra, az állatbetegségekre. Számos delegáció az elsô pillér hozzájutása biztonságának növelését kérte. Belgium volt az egyetlen tagország, amely szorgalmazta a területpihentetés 2013-ig való megtartását. A holland mezôgazdasági miniszter Gerda Verburg Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság támogatásával, felhívta a figyelmet az illegális trópusi faszállításokra, különös tekintettel veszélyeztetett növényés állatfajok Nemzetközi Kereskedelmi Konvenciójára (CITE), amely veszélyeztetettsége okán védi a trópusi növény- és állatvilágot. A Bizottság elismerte a felszólalás jogosságát, mivel az Európai Közösség egyetért azzal, hogy egész Földünkre kiterjedô erôfeszítéseket kell tenni az illegális trópusi kereskedelem megakadályozására. Sabine Laruelle, belga mezôgazdasági miniszter – francia támogatással – arról tudósította a Bizottságot, hogy az Észak-Európában kitört kéknyelv betegség komoly anyagi károkat okozott a kényszervágások miatt az ottani farmereknek. Szükség lenne anyagi segítségre. A válasz elutasító volt, mivel nincs kárenyhítési kötelezettsége a Bizottságnak a kényszervágott állatok kapcsán, amennyiben a betegség nem veszélyezteti az emberek egészségét. (Nincs meg a veszélye az állatról emberre terjedésnek.) Több mint 20 miniszter interpellált a Dohai Forduló dokumentumainak kiegyensúlyozatlanságára panaszkodva. Különösen a mezôgazdasági és nem mezôgazdasági megközelítés váltott ki vitát. Visszalépésnek minôsítette a Dohai dokumentumot Michel Barnier francia mezôgazdasági miniszter, akinek elhíresült mondása rávilágít a lényegre (rossz alkunál jobb, ha nincs alku…), mármint az Európai Unió és a WTO között. Tamás Enikô (Forrás: AgraFacts)


Brüsszelbe járunk

A Közös Agrárpolitika felülvizsgálata Két héten át intenzív szakértôi egyeztetés folyt a Horizontális Mezôgazdasági Kérdések – KAP felülvizsgálata munkacsoport ülései keretében a Bizottság „Felkészülés a KAP-reform állapotfelmérésére” közleményérôl. A Bizottság elismerte, hogy közleménye a KAP felülvizsgálatáról nem olyan részletes mint kellene, nem tér ki mindenre, amirôl vitát kell folytatnunk. A hatástanulmány ennél sokkal részletesebb lesz, kitér majd piaci helyzetelemzése mellett, gazdasági, szociális és környezeti hatások elemzésére is. A Bizottság felhívta a figyelmet, hogy az elemzést csak óvatosan szabad nemzeti szintre vetíteni, mivel az csak globálisan összegzi a folyamatokat. A részletes elemzést (nemzeti, regionális) minden tagállamnak magának kell elvégeznie. A felülvizsgálat a 2009–2013-ig terjedô idôszak kiigazításáról szól, erre az idôszakra dolgoz ki tennivalókat. Az a törekvése, hogy egyszerûsítés semleges hatással járjon a tagállamokra. A Bizottság ismertette 2020-ig terjedô piaci kitekintését. A gabona és olajnövények esetében egyértelmûen pozitív tendenciákat jelez prognózisa, a tej esetében szintén pozitív az üzenet, míg a hússzektorban kedvezôtlenebb folyamatokra kell felkészülni, különösen a marhahúsnál. Valamennyi tagállam várja a Bizottság részletes hatástanulmányát. Az érdemi vitát csak ennek alapján lehet lefolytatni, majd a döntéseket megalapozottan elôkészíteni.

A közlemény egyes pontjait illetôen Tejrendtartás A Bizottság elemzését illetôen megoszlott a tagországok véleménye. A tagállamok várják a részletes elemzést, amely pontosít, kitér az érzékeny területekre is. Kérésként merült fel, hogy legyen külön elemzés a tagállamok 2007-es kvótakezelésérôl. A kvótarendszer megszüntetésével a tagállamok többsége egyetért, de a kvóták megemelése mellett kiegészítô intézkedésekkel együtt kérte a változtatást. A kvótarendszer megszüntetésének negatív hatásait is kérik bemutatni. Ugaroltatás–Intervenció A gabonapiaci helyzetre adandó válaszként a Bizottság az ugaroltatás megszüntetését a környezeti elônyök megôrzésével javasolja, valamint az intervenciós rendszer kukorica modell mintájára történô átalakítását. A tagállamok döntô többsége egyetért az ugaroltatás megszüntetésével. Az intervenciós rendszer átalakítását körültekintôen kérik, egyesek megszüntetnék, mások a védôháló megtartása mellett álltak ki, és több gabonafélére megôriznék.


Az összevont támogatási rendszer (SPS) egyszerûsítése A Bizottság az igazságosságra hivatkozva a regionális rendszerre történô átállást szorgalmazza. Javasolja a jogosultságok, a 1782/2003 tanácsi rendelet 69. §-a alkalmazásának felülvizsgálat, a vidékfejlesztési lehetôségek figyelembe vételét. A tagállamok több és részletesebb információt várnak a döntéshez és külön ülést szorgalmaznak a további vitára. A regionális rendszerre javasolt átállást illetôen megoszlanak a vélemények. Egyesek kérik a tagállamok eredeti döntésének tiszteletben tartását, vagy fakultatív választását javasolják, de csak 2013 után. A 69. § felülvizsgálatát támogatják, de a részleteket illetôen (mértéke, felhasználása, forrása, valóban szükség van-e rá, a SAPS-ot alkalmazók is élhessenek vele stb.) megoszlanak az álláspontok. A támogatások további szétválasztását (dohány, tej, rizs, dúrumbúza, vetômag) illetôen ugyancsak megoszlanak a vélemények. Az északi államok a teljes elválasztást szorgalmazzák, mások körültekintô döntést kérnek, esetenkénti felülvizsgálatra alapozva. A támogatási felsô határ bevezetését a tagállamok jelentôs része elutasítja. Kölcsönös megfeleltetés A tagállamok gyakorlatias eredményeket várnak el, valódi egyszerûsítést. A megterhelés mind a termelôket, mind a közigazgatást illetôen csökkenjen. A 1782/2003 EK rendelet III. és IV. mellékletét kérik vizsgálni és egyszerûsíteni. A IV. mellékletet (HMKÁ) példatárnak javasolják tekinteni, amibôl nem kötelezô minden elem, hanem sajátosságai szerint minden tagállam maga választhasson. Az ellenôrzésekrôl (egyszerûsítés, költségei-eredményei, számuk csökkentése) tovább kell folytatni a vitát, de inkább egy arra szakosodott munkacsoportban. Az új kihívásokról szóló bizottsági elemzés helytálló. Indokolt a meglévô intézkedéseket is megvizsgálni, különösen a vidékfejlesztésnél. A kockázatkezelésre nehéz lesz közös nevezôt találni, de a többség megítélése szerint védôhálóra szükség lesz a jövôben is. A moduláció esetében számos kérdés tisztázatlan. (Indokolt-e növelni? Más források is lehetnek a megtakarításokból, a le nem hívott pénzekbôl – pl. I. pillér, ezért több tagállam nem támogatja a további kötelezô modulációt, helyette más megoldást szorgalmaz). A Bizottság 2008 májusában tervezi megjelentetni konkrét javaslatait. A politikai megállapodást pedig 2008. II. félév végére (a francia EU elnökség alatt) szeretné elérni. Schütz Nándor FVM

25

Arcképcsarnok

Paolo De Castro olasz mezôgazdasági, élelmezési és erdészeti miniszter 1958. február 2-án született az olaszországi San Pietro Vernoticoban. Nôs, két gyermek édesapja. 1980-ban kitûnô eredménnyel végzett a Bolognai Állatorvosi Egyetemen az agrártudományok területén. 1996–1998 Romano Prodi miniszterelnök és Michele Pinto mezôgazdasági és erdészeti miniszter gazdasági tanácsadója. 1998. október 21-tôl 2000. április 25-ig a Massimo D’Alema által vezetett kormány mezôgazdasági és erdészeti minisztere. 2000. június 1-jétôl 2000. december 31-ig az Európai Bizottság elnökének különleges tanácsadója. 2000 novemberében Carlo Azeglio Ciampi elnök kitüntette az „Olasz Köztársaság Érdemrendje Nagykeresztjének Lovagja” (Cavaliere di Gran Croce al merito della Repubblica Italiana) érdeméremmel. 2001. január–2004. május között a „Nomisma” Közgazdasági Tudományok Intézet vezetôje. 2006. április 9–10. között az Apuliában tartott választásokon képviselônek jelölték az „Olajfa” (Olive Tree) listán, és a XV. törvényhozási ciklusban megválasztották. 2006. május 17-én nevezte ki a Romano Prodi által vezetett kormány mezôgazdasági, élelmezési és erdészeti miniszterré. Elôdje Gianni Alemanno volt. Jelenleg a Bolognai Állatorvosi Egyetemen agrárközgazdaságtant tanít. A bolognai Mezôgazdasági Akadémia, a firenzei Georgofili Agrárközgazdasági Akadémia, a pesaroi Mezôgazdasági Akadémia és a trejai Nemzeti Akadémia professzora. A Qualivita Alapítvány vezetôje, valamint a veronai Informatore Agrario által szerkesztett Nemzetközi Agrárpolitikai Magazint irányítja. A párizsi székhelyû Mediterrán Agronómiai Tudományok Nemzetközi Központjának (CIHEAM) tudományos koordinátora. A Genio Rurale Magazin tudományos igazgatója, mely a mezôgazdasági és élelmiszeripari javak értékelésével és területfejlesztéssel foglalkozik. Az Olaszországi Agrárközgazdasági Társaság (SIDEA) és az Európai Agrárközgazdasági Egyesület (EAEA) tagja. Paolo De Castro véleménye szerint a KAP jövôje nagyrészt azon múlik, sikerül-e közösségi szinten elfogadtatni, hogy nemcsak az európai agrárágazatról, hanem az unió teljes népességének táplálkozásáról és egészségérôl van szó. A miniszter szerint mindenképpen szükség van közös uniós agrárköltségvetésre, többek között azért is, mert ennek hiányában az egyes tagországok saját nemzeti agrárpolitikájának kidolgozása lényegesen többe kerülne. A KAP-nak a jövôben továbbra is szem elôtt kell tartania az európai termékek védelmét a harmadik országokból származó termékekkel szemben, illetve az

26

európai termelôk számára biztosítania kell az egyenlô versenyfeltételeket, a fogyasztók számára pedig a biztonságos és a környezeti elôírásoknak megfelelô minôségi termékeket. Az olasz élelmiszeripar helyzetérôl és kilátásairól 2007 végén elkészült jelentés kapcsán a miniszter elmondta, a fogyasztói árak nagymértékû növekedése a jövôben sem valószínû, miután az olasz élelmiszeripari vállalatok garanciát vállaltak arra, hogy az élelmiszerárak átlagos növekedését az infláció szintje alatt tartják. A hatóságok fokozott ellenôrzései egyébként is kiszûrik a spekulációs áremelkedéseket. Paolo De Castro az olasz élelmiszeripart sikeres ágazatnak tartja, miután a kivitel 2007-ben tovább nôtt, értéke megközelítette a 24 milliárd eurót. Megítélése szerint a jövôben továbbra is a kivitelre és a minôségi termelésre kell hangsúlyt helyezni, miután a belföldi piacon a lehetôségek korlátozottak. A kivitel növelése terén fontosnak tartja a marketing- és a promóciós tevékenységet, illetve a multinacionális kereskedelmi vállalatokkal való együttmûködés javítását. Kijelentette, az európai fogyasztóknak világos és átlátható információkat kell kapniuk a forgalomban lévô termékekrôl, ezért támogatja a földrajzi árujelzôk használatát. A harmadik országokból származó árukat pedig olyan megjelöléssel kell ellátni, mely az európai gyakorlatnak megfelelôen garantálja ezek minôségét. Papp Mónika


Riport

Mezôgazdasági szakkönyvkiadásról A szakkönyv az ember jó barátja. Biztos támasza a piacra termelô gazdának éppúgy, mint az ôstermelônek, az egyetemi hallgatónak, vagy a kertjét mûvelô embernek. A hazai mezôgazdasági szakkönyvkiadás az elmúlt évtizedek során jó és szép könyvekkel örvendeztette meg a hazai olvasókat éppúgy, mint a határon kívül élô magyar olvasókat. Kitûnô hazai szakíró gárda és gondos szerkesztôk együttesébôl nagyszerû mûvek születtek. A könyvek megszületésénél a hazai szakkönyvkiadást erôsítô támogatási rendszer igen nagy segítséget nyújtott, különösen a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Kérdéseinkkel megkerestük a két legnagyobb hazai mezôgazdasági kiadó igazgatóját, Dr. Lelkes Lajost, a Mezôgazda Kiadótól és Bolyki Istvánt, az Agroinform Kiadóháztól. – Az információrobbanás milyen új nehézségek és feladatok elé állította a szakmai könyvkiadókat, kérdeztem Dr. Lelkes Lajost. – Valóban létezik a világban információrobbanás. Ez kihatott a mai kiadói tevékenységünkre is. A mezôgazdaság szerkezete és tulajdonviszonyai alapvetôen megváltoztak. Más ismeretekre van szükség, mint korábban, de ez nem mindig jelenik meg a szakkönyvpiacon és a szaklapokban. A szocializmusban óriási példányszámok voltak. A 25 ezres példányszám sem fogyott el. Némi iróniával azt mondhatom, hogy egy raktári csôrepedés megoldotta a problémát… Napjainkban a példányszámok erôsen lecsökkentek, de nôttek az elôállítási költségek. A mezôgazdasági könyveknél a színes ábrák folytán az elôállítási költségek lényegesen magasabbak, mint a szépirodalomban. Az is igaz, hogy minél speciálisabb egy szakkönyv, annál kisebb a példányszáma. Szûkül, egyre szûkül a példányszám, amit még csak fokoz a speciális magyar nyelv, amelyet a világon mintegy 15 millió ember beszél. Mindezek miatt tetemesen nôttek a szakkönyvkiadás költségei. – Kik az olvasók? Kik vásárolnak Magyarországon szakkönyvet? – Magyarországon a 700 ezer agrárvállalkozóból jóval kevesebb, mint a fele regisztráltatta magát, de ebben benne van a Mezôgazda Kiadó is. A mezôgazdasági szaklapoknak 100–110 ezer olvasója van. Aki nem olvas szaklapot, szakkönyvet sem nagyon vesz. Az átlagos példányszám napjainkra az ezret sem éri el. A példányszámot emelni nem lehet, hiszen könyveket nem azért adjuk ki, hogy azok megtöltsék a raktárakat! A határon túli magyarság sajnos nem vásárlóerô.


A szlovákiai magyarok inkább vesznek szakkönyvet. Még nagyobb baj, hogy a határon túli magyarság a szakmát nem anyanyelvén tanulja. A szlovákiai Nyitrai Egyetemen nincs magyar nyelven folyó képzés! Kárpátaljára, Vajdaságra is érvényes, hogy komoly vásárlóerôt nem képviselnek az ott élôk. Érdekes megjegyezni, hogy a szomszédos Ausztria komoly erôfeszítéseket tesz nemzeti szakkönyvkiadása megôrzéséért. Holott az osztrákok és a svájci németek is kitûnôen tudják használni a német szakkönyveket is. Mégis megéri Ausztriának a hazai szakkönyvkiadás megôrzése. Ez politikai döntés is. A nemzeti összefogást, a nemzeti önérzetet erôsíti az, hogy osztrák szakírók munkáit olvassák az osztrák olvasók. Egyébként is, a klímaviszonyok különbözôsége okán is megôrzik az osztrák szakkönyvkiadást, mert más a klíma Ausztriában és más Németországban. – Beszéljünk egy kicsit a múltról. Jól mûködött az FVM 1994-ben létrehozott kiadói támogatási rendszere. Hogyan emlékszik vissza erre az idôszakra Igazgató Úr? – Az agrártárca létrehozott egy nagyvonalú és olajozottan mûködô támogatási rendszert. A gazdálkodást segítô kiadványok kiadási költségeinek 50%-át állta. Ez olyan segítséget adott, hogy újdonságainkat ki tudtuk adni, és ugyanakkor tartani tudtuk az alacsony árakat. Ez a kezdeti 50%-os támogatás az évek során 30%ra olvadt le, de még így is óriási segítség volt. A támogatás összességében 1994. és 2006. december 31. között több mint 1 milliárd forint támogatási tôkét jelentett. Noha az Európai Unió „beszabályozta” a szakkönyvkiadást is, de a szomszédos ország,

27

Riport Ausztria példáját látva, van mozgástere a nemzeti szakkönyvkiadás támogatásának. Mûködött a támogatási rendszer jól, a kormány színétôl függetlenül. Összességében évente 1000–1200 mû megjelenésére volt lehetôség a 12 év alatt. 1996-ben az Oktatási Minisztérium 400-600 millióról évi 100 millió forintra csökkentette a támogatást, de még így is csurrant-csöppent, és a tankönyveket olcsóbban vásárolhatták meg a diákok. Így tudott megmaradni, sôt fejlôdni a több lábon álló szakkönyvkiadás, amely valójában kettôs támogatás volt. Köszönjük a szakma nevében, így utólag is. – Nem volna kézenfekvô a jó angol nyelvû szakkönyveket egyszerûen lefordítani? És hogyan tovább a hazai szakkönyvkiadással? – Semmiképpen. Noha akadnak kitûnô angol nyelvû szakkönyvek. De ugye azt senki sem gondolja komolyan, hogy például egy angol nyelvû rózsatermesztési szakkönyvet haszonnal forgathat a magyar rózsatermesztô? Más a klíma, mások az igények, egészen más az ízlés. A kérdése második részére szeretnék biztos választ adni, de aligha tudok. Tetemesen csökkent a hallgatói létszám, így még kevesebb könyvet vásárolnak a diákok. Nem túlzok, ha azt állítom, erôsen hígult az agráregyetemekre jelentkezôk összetétele is. Míg korábban a mezôgazdaságban dolgozók gyermekei közül sokan választották az agráregyetemeket, fôiskolákat, ma már a mezôgazdaságban dolgozók nem mindig biztatják gyermekeiket, hogy lépjenek mezôgazdasági pályára. Nincs presztízse a mezôgazdasági végzettségnek. Ez nagy baj. Nincs ez mindenütt így az Európai Unióban. Franciaországban sikerült megôrizni a mezôgazdasági szakmák presztízsét, de a szomszédos Ausztriában is. A kistermelôk a túlélésért küzdenek, nem vesznek könyveket. Ezek az emberek nem járnak könyvesboltokba. Sajnos van egy növekvô réteg, amely a TESCO-ban és a többi nagyáruházban vásárol ilyen-olyan könyvet. Így a gazdaboltokba kell bevinni a szakkönyvet is. Az erôs mezôgazdasági vállalkozói réteg, amely kiállításokra, szakember-találkozókra jár, az vásárol egyszerre 5–6 kötet könyvet is, és számlát kér természetesen. Ugyanakkor borzasztó gondot okoz, hogy éppen vidéken, a mezôgazdasági termelés színhelyén nincsen szakkönyv (Kecskeméten, Hódmezôvásárhelyen, a nagyobb megyei városokban). Ha igaz, márpedig igaz, hogy a boltokból kiszorult a szakkönyv, igen nehéz elérni a vásár-

28

lót. Az orvosképzés, amely az ország 4 nagyvárosában folyik, 4 szakkönyvesbolttal el tudja érni a vásárlót. Ugyanakkor 16 városban kellene mezôgazdasági szakkönyvet árusítani, 16 szakboltot kellene fönntartani. Ez szinte lehetetlen. A Könyvistálló 16 egyetemi városban mûködik. A költségeket azonban nem tudja elviselni a szakkönyvkiadás támogatás nélkül. – Végül is a digitalizálás nem hozna megoldást? – Minden jel arra mutat, hogy a digitális információ meg fog erôsödni a szakmai területeken. A Mezôgazda Kiadó erre föl van készülve. A vidék ellátását ez hosszú távon megoldhatja, de ez nem lesz olcsóbb. A könyvet ugyanis meg kell íratni, a fotókat ki kell fizetni, a lektorokat ugyancsak. Tehát a szellemi alkotómûhelyt fönn kell tudni tartani. – Jelenleg hány könyvet adott ki digitális formában a Mezôgazda Kiadó? – A 800–1000 szakkönyvbôl 30 digitális formában is elérhetô. – Mi a megoldás? – A különbözô helyekrôl letölthetô tudásanyag közel sem olyan megbízható, mint a jól megírt, igényesen szerkesztett és lektorok által gondosan ellenôrzött szakkönyv. Olvassanak angol szakkönyveket a fiatalok? Ez sem lehet végcél, hiszen a nyelv erodálódása a szaknyelv csökevényesedésével veszi kezdetét. Jó választ úgy adhatunk a kérdésre, ha a szakkönyvkiadást megôrizzük. Megtartjuk a kitûnô hazai szakkönyvírókat úgy, hogy munkát adunk nekik. – Milyen arányban használják a modern technika vívmányait a gazdák, a mezôgazdasági vállalkozók? – Magyarországon 208.000 regisztrált gazdálkodó van. Ebbôl 25–30 ezer (15–20%) az árutermelô. Nekik létérdekük a modern technika használata, új technológiák megismerése, szakkönyvek forgatása, vásárlása. Magyarországon a szaklapokat 100–120 ezer ember olvassa. Aki szaklapot járat vagy olvas, az szakkönyvet is vásárol. A terjesztésre, a kedvezményes szakkönyvvásárra még a talpon maradt kiadóknak is iszonyú energiája és sok pénze megy el. Szakkönyvhálózatot önmagában nem lehet fönntartani. A kereskedô jutaléka a szakkönyv árának 40–50 százaléka. Így minden lehetôséget meg kell ragadni arra, hogy a szakkönyveket olvasó ember minél


Riport könnyebben, egyszerûbben hozzájusson a könyvhöz. Az úgynevezett „topon” lévô réteg eleljár egymáshoz, tenyészállat bemutatókra. Ez mintegy 100 ezer ember. Ôk könyvet is vásárolnak. – Van-e szerepe a divatnak a példányszámok alakulásában? – Határozottan. A divat az adott szakkönyv sikerét is befolyásolja. A borászati könyvek keresettek. Ezeket akkor is megveszik, ha a termelô csupán 3 demizson bort állít elô. Ilyen divat a lovaglás, lótartás. Ehhez bizony jómód kell. A díszkertekkel kapcsolatos könyvek is kelendôk. Ezen területen óriási az angolból fordított

könyvek aránya, de ennek megvannak a hátulütôi is. Az is igaz, ha nincs újdonság, romlik az árbevétel. Véleményem szerint nem kell pánikba esni a digitális technikától. A DVD, a videó terjedése nem tette tönkre a színházakat. Ezért is bizakodom. Van, volt és lesz is szakkönyvkiadás. Én bízom a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium második negyedévben megjelenô könyvkiadás-támogatási pályázati rendszerében. – Igazgató Úr! Köszönöm az interjút. Tamás Enikô

Pislákoló remény Kíváncsiak voltunk Bolyki István, az Agroinform Kiadó igazgatójának véleményére is a szakkönyvkiadás helyzetének várható alakulásáról. – Igazgató úr, az információrobbanás milyen új feladatok, nehézségek elé állította a szakmai könyvkiadókat, különös tekintettel az Agroinform Kiadót? – Mindannyiunk számára kellemes és egyben kellemetlen helyzetet idézett elô az Ön által is említett információrobbanás. Kellemes abból a tekintetbôl, hogy több anyagból válogathatunk, nagyobb a merítési tartományunk. Kellemetlen viszont azért, mert manapság a szaktudáshoz már nem csak a jó, sôt állíthatom kiváló szakkönyvekbôl juthat hozzá az érdeklôdô. Az interneten szinte minden fellelhetô, bár azt meg kell jegyeznem, hogy az ott rejtezô információk szerkesztettsége, értelmezhetôsége közel sem képvisel azonos értéket egy remekül szerkesztett, jól átlátható könyvvel. A korral azonban haladnunk kell, s szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy manapság a miénk az egyik leglátogatottabb mezôgazdasági portál. Egyelôre még jól megfér egymás mellett a hagyományos és az elektronikus piaci szerep, ám, ha években, évtizedekben kell gondolkodnom, akkor – sajnos – predesztinálható, hogy a Guttenberg és Bill Gates közötti küzdelem elôbb vagy utóbb, de Bill Gates javára dôl majd el. Ami számomra azért szomorú – s talán nem tûnik csak egy középkorú, könyvhöz szokott férfi sirámának –, mert megítélésem szerint a könyv és az emberi közötti kapcsolatot, az olvasással eltöltött órákat semmi sem pótolhatja.


– Hány új szakkönyvet sikerült kiadni 2007-ben összehasonlítva például a 2005–2006-os évvel? Amennyiben új szakkönyvet nem volt lehetôsége az Agroinform Kiadónak kiadni, mi ennek az oka? – Talán szerencsésnek mondhatom magunkat, hiszen a 2007-es évben, csakúgy mint 2006ban és 2005-ben is adtunk ki új könyveket, s a könyvkiadás mellett jelentôs a szerepünk a szaklapkiadás piacán is. Persze nem titok, hogy egyre nagyobb és nagyobb erôfeszítések árán sikerül egy-egy kiadványt „tetô alá hozni”. Jól példázza ezt, hogy míg 2005-ben tizenhét szakkönyvünk jelent meg, addig 2006-ban összesen tizenkettôt állt módunkban kiadni. Ami talán egy kis pislákoló fény, vagy reménysugár, az az, hogy tavaly már tizennyolc kiadványunk jelent meg. – Tudomása szerint a szakkönyvkiadás támogatása hogyan valósul meg az Európai Unió régi és új tagállamaiban? – Sajnos a szakkönyvkiadás helyzetét is egyre inkább az üzlet és a kôkemény üzleti szemlélet

29

Riport – Közlöny határozza meg. Épp a minap hallottam egy elôadást arról – s persze ezt a saját bôrünkön is érezzük –, hogy kiapadtak a támogatási források. Ismereteim szerint az FVM-ben is keresik a megoldást arra, hogy miként lehetne újból egy kis életet lehelni a szakkönyvkiadásba, de a választ csak a 2008-as esztendô második negyedévére ígérik. – A digitális változatok költsége, szemben a nyomdai kivitelezéssel, hogyan alakul százalékosan? – Nehéz lenne százalékosan meghatározni ezt az összeget, már csak azért is, mert manapság még elenyészô számban jelennek meg digitális változatban a kiadványok. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy a digitális kiadványoknál ugyan nem kell számolnunk közvetlen nyomdaköltséggel, ám ez koránt sem jelenti azt, hogy sokkal kevesebbe kerülne az elôállításuk. Amíg a könyvnél a papír az adathordozó, addig a digitális formában a CD, vagy az e-könyv. Csakhogy szerkeszteni mindegyiket kell, s az igényes szerkesztésnek bizony ára van. – Az olvasói tábor – mezôgazdasági szakkönyvolvasókra gondolva – vajon ma, Magyarországon milyen arányban képes és van lehetôsége digitális úton jutni a szakismerethez, továbbképzéshez? Érzésem szerint ez legjobb estben is csak 18–20%. – Az érzései nagyjából fedik a valóságot, bár pontos számadatok szerintem egyetlen kiadó birtokában sincsenek. Jómagam is csak a portálunk, a www.agroinform.com látogatottsági statisztikái alapján tudom azt mondani, hogy a digitalizált formátumok iránt egyre növekszik az

érdeklôdés. Elég csak annyit említenem, hogy míg egy évvel ezelôtt napi egy-két ezren látogatták meg az oldalunkat, addig ma már az számít ritkaságnak, ha napi tízezer alatt van a látogatottság. – Melyik volt a kiadó legsikeresebb éve új szakkönyvkiadás tekintetében? – Ha csak a számokat tekintem, akkor az elmúlt éveket tekintve a 2007-es évet kell kiemelnem. Azonban nem minden a mennyiség. Mi, az Agroinform Kiadónál arra törekszünk, hogy mindig minôséget adjunk az olvasók kezébe, s ebbôl a szemszögbôl nézve számunkra minden egyes elkészült könyv siker. Siker azért, mert ebben a nehéz, már-már lehetetlen gazdasági helyzetben is tudunk alkotni, minôséget szolgáltatni, s nem utolsó sorban ezen a valóban nem könnyû pályán életben maradni. – Milyennek látja a szakkönyvkiadás jövôjét Magyarországon? – Alapvetôen nem vagyok optimista a jövôt tekintve, bár az eleve elrendeltetett pesszimizmus sem kenyerem. Így csak bizakodni tudok abban, hogy a most már lassan két évtizedre visszanyúló munkánkat tudjuk folytatni. A jelek nem kedvezôek, kár lenne magunkat azzal áltatni, hogy a szakkönyvkiadás ma sikerágazat a könyvkiadáson belül. Ám, a hit, a remény, az olvasók és az ágazat iránt érzett felelôsség valahogy mindig erôt ad számunkra, hogy belefogjunk egy-egy újabb kiadvány elôállításába. – Igazgató Úr, köszönöm az interjút. Tamás Enikô

Az Official Journalban megjelenô rendelkezések Az alábbiakban felsorolt EU rendelkezéseket az Official Journal L sorozatának 2008. februárjában megjelent számaiból válogattuk. A lista teljesség igénye nélkül szelektálja a mezôgazdasággal és élelmiszeriparral foglalkozó rendelkezéseket. Az Európai Unió teljes magyar nyelvû joganyaga elérhetô az Európai Unió Hivatalos Lapjának különkiadásában. Halászat A Tanács 2008/150/EK határozata (2008. február 12.) az Európai Gazdasági Közösség és a Seychelle Köztársaság közötti, a Seychelle-szigetek partjainál folytatott halászatról szóló megállapodásban elôírt halászati lehetôségek és pénzügyi hozzájárulás 2005. január 18-tól 2011. január 17-ig terjedô idôtartamra történô megállapításáról szóló jegyzôkönyv módosításáról szóló levélváltás formájában létrejött

30

megállapodásnak az Európai Közösség nevében történô aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L48, 2008. február 22. 31. oldal A Tanács 2008/151/EK határozata (2008. február 12.) az Európai Közösség és az Elefántcsontparti Köztársaság közötti, az Elefántcsontpart halászati övezeteiben folytatandó halászatról szóló halászati


Közlöny történô módosításáról (az értesítés a C(2008) 555. számú dokumentummal történt) Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L50, 2008. február 23. 65. oldal A Bizottság 169/2008/EK rendelete (2008. február 25.) a balti-tengeri tôkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló 1098/ 2007/EK rendelet értelmében az ICES 27 és 28.2 alkörzetnek a 2008-ra vonatkozó egyes halászati erôkifejtési korlátozások és adatrögzítési kötelezettségek hatálya alól történô kivonásáról Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L51, 2008. február 26. 3. oldal partnerségi megállapodásban elôírt halászati lehetôségeknek és pénzügyi ellentételezésnek a 2007. július 1-jétôl 2013. június 30-ig terjedô idôszakra történô megállapításáról szóló jegyzôkönyv ideiglenes alkalmazásáról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötésérôl Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L48, 2008. február 22. 37. oldal 2008/151/EK Megállapodás levélváltás formájában az Európai Közösség és az Elefántcsontparti Köztársaság közötti, az elefántcsontpart halászati övezeteiben folytatandó halászatról szóló halászati partnerségi megállapodásban elôírt halászati lehetôségeknek és pénzügyi ellentételezésnek a 2007. július 1-jétôl 2013. június 30-ig terjedô idôszakra történô megállapításáról szóló jegyzôkönyv ideiglenes alkalmazásáról Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L48, 2008. február 22. 39. oldal 2008/151/EK Halászati partnerségi megállapodás az Elefántcsontparti Köztársaság és az Európai Közösség között Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L48, 2008. február 22. 41. oldal 2008/151/EK Jegyzôkönyv az Európai Közösség és az Elefántcsontparti Köztársaság közötti, az elefántcsontpart partjainál folytatandó halászatról szóló megállapodásban elôírt halászati lehetôségeknek és pénzügyi ellentételezésnek a 2007. július 1-jétôl 2013. június 30-ig terjedô idôszakra történô megállapításáról Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L48, 2008. február 22. 46. oldal A Bizottság 2008/156/EK határozata (2008. február 18.) a 2006/766/EK határozatnak a harmadik országok és területek – amelyekbôl halászati termékek emberi fogyasztásra alkalmas bármilyen formában behozhatók – jegyzékének tekintetében


A Bizottság 193/2008/EK rendelete (2008. február 29.) a Franciaország lobogója alatt közlekedô hajók által az ICES VIIIc, IX és X övezetben, valamint a CECAF 34.1.1 övezet közösségi vizein folytatott, ördöghalfélékre irányuló halászat tilalmáról Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L57, 2008. március 1. 12. oldal Állategészségügy, takarmányozás, növényvédelem A Bizottság 2008/97/EK határozata (2008. január 30.) a 93/52/EGK határozat Olaszország egyes közigazgatási területeinek hivatalosan brucellózismentessé (B. melitensis) nyilvánítása, valamint a 2003/467/EK határozat Olaszország egyes közigazgatási területeinek hivatalosan szarvasmarhatuberkulózistól és szarvasmarha-brucellózistól mentessé és Lengyelország egyes közigazgatási területeinek hivatalosan szarvasmarhák enzootikus leukózisától mentessé nyilvánítása tekintetében történô módosításáról (az értesítés a C(2008) 324. számú dokumentummal történt) (1) Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L32, 2008. február 6. 25. oldal A Bizottság 2008/103/EK ajánlása (2008. február 4.) a gabonafélékben, valamint egyes egyéb növényi eredetû termékekben és felületükön található megengedett növényvédôszermaradék-határértékre vonatkozó elôírásnak való megfelelést biztosító 2008. évi összehangolt közösségi ellenôrzési programról és a 2009. évi nemzeti ellenôrzési programokról (az értesítés a C(2008) 369. számú dokumentummal történt) (1) Hivatalos Lap, 51. évfolyam, L36, 2008. február 9. 7. oldal Készítette: Román Zoltán, EU információs koordinátor FVM, Agrár- vidékfejlesztési Fôosztály Az itt felsorolt jogszabályokról érdeklôdni lehet a 301-4055-ös telefonon és a [email protected] email címen. További jogszabályok megtekinthetôk a http://eur-lex.europa.eu oldalon.

31

Tájékoztató Az Országos Mezôgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ

EURÓPAI UNIÓ GYÛJTEMÉNYE • A gyûjteményt az Országos Mezôgazdasági Könyvtár olvasói használhatják.

• A szabad polcokon elhelyezett mintegy 1500 könyv- és 50-féle folyóirat-állomány helyben olvasható. Egyes anyagrészekrôl olvasóinknak igény szerint fénymásolatot készítünk a szerzôi jogvédelmi szabályok figyelembevételével.

• Az Európai Unió statisztikai és jogi CD-ROM adatbázisainak használatához szükség esetén térítésmentesen segítséget nyújtunk. Az adatbázisok anyagának nyomtatása, ill. adathordozóra mentése azonban térítésköteles.

Megjelent a 2006-os MAGYAR MEZÔGAZDASÁGI BIBLIOGRÁFIA A CD-n megjelent bibliográfia teljes áttekintést ad a hazai mezôgazdaságnak és határterületeinek szakirodalmáról. Mintegy 200 folyóirat feldolgozásával készül, évente több ezer bibliográfiai tételt tartalmaz. A mezôgazdaság szakterületei szerint rendezett, katalogizált kiadvány használatát külön tárgy- és névmutató könnyíti meg. A Word-formátumban feldolgozott címanyag egészben és részenként is kinyomtatható, ill. saját publikációk, tudományos dolgozatok, szakdolgozatok és pályázatok irodalomjegyzékébe tetszôleges válogatással közvetlenül átmásolható (átemelhetô). Segíti továbbá a könyvtárban való célirányos tájékozódást is; elôzetes (otthoni) használatával már elôre tervezhetô, hogy a könyvtárban melyik szakanyagot kérjük ki. Megrendelhetô telefonon: 06-1-489-4910 és e-mail-en: a [email protected]

AGRÁRKÖNYVTÁRI HÍRVILÁG Könyvtárunk koordinációs központi feladatából következôen rendszeres tájékoztatást adunk szakmai munkánkról, tudományos tevékenységünkrôl, szolgáltatásainkról, terveinkrôl, rendezvényeinkrôl a hazai és nemzetközi eseményekrôl az agrárágazat könyvtárosai és az érdeklôdôk számára. Megjelenik negyedévente az OMGK honlapján.

SZAKIRODALMI SZOLGÁLTATÓHÁZ Szaklapok és folyóiratok, magyar és idegen nyelvû szakkönyvek, tankönyvek, elektronikus adathordozók és dokumentumok értékesítése a hazai szakkönyvkiadók teljes választékával. A Szolgáltatóházban mûködik az elsô hazai mezôgazdasági szakkönyv-antikvárium.

BUDAI TELEHÁZ Szolgáltatásainkból: számítógép-használat, nyomtatás, fénymásolás, faxolási lehetôség, CD-írás, szkennelés és Internet-használat. Számítógépes programok használata: szövegszerkesztés, táblázatkészítés, adatbázis-kezelés stb. Internetes könyváruház. Telefon/fax: 06-1-489-4974, e-mail: [email protected], honlapunk: www.budaitelehaz.gportal.hu

ORSZÁGOS MEZÔGAZDASÁGI KÖNYVTÁR ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT 1012 Budapest, Attila út 93. • 1253 Budapest 13, Pf.: 15 • Telefon: 06-1-489-4900 Pénzforgalmi jelzôszám: MNB 10032000-01494532

32


Tartalom MAZSOLÁZÓ... 3

Recommend Documents