SZÜLŐFÖLD MAGAZIN FROHE WEIHNACHT TÁJHÁZI BETLEHEMES. DECEMBER 18-án, szombaton KRIPPENSPIEL IM HEIMATMUSEUM

SZÜLŐFÖLD H E I M AT L A N D MAGA ZIN

Dunaharaszti Német Nemzetiségi Kulturális Lap • Haraster Ungarndeutsches kulturelles blatt • 2010/3

1 1. ÉMNÖSZ kultúrgála  Beszélgetés Ruff Istvánnal  Disznóvágás és bál  Még egyszer a tutajépítésrõl

FROHE WEIHNACHT

TÁJHÁZI BETLEHEMES

 Az új DNÖ

köszöntõje  Sváb szervezetek bemutatkozása  Bertalan atya adventi gondolatai

KRIPPENSPIEL IM HEIMATMUSEUM

DECEMBER 18-án, szombaton

HÍREK Német Nemzetiségi Tájház Ungarndeutsches Heimatmuseum 2330 Dunaharaszti Zöldfa utca 39. Húsvétig a ház telefonos egyeztetés alapján látogatható. Impresszum Szülőföld Magazin – Heimatland Magazin Kiadja: Heimatland Harast Alapítvány 2330 Dunaharaszti, Zöldfa utca 39. Szerkesztés és előkészítés: Német Nemzetiségi Tájház Ungarndeutsches Heimatmuseum Wágner László: 70/609 7230 Gyarmati Attila: 30/900 1843 E-mail: [email protected] www.svabhaz.hu Nyomda: Prodaction! Kft. Megjelenik negyedévente 5000 példányban postai úton terjesztve. Hirdetésfelvétel: Lehel Endre Tel: 06-70/225-0035 ISSN 1789-5758

A DUNAHARASZTI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ HÍREI ADVENT: hajnali misék december 23-ig reggel 6 órakor, hétfőn és kedden a Dunaharaszti nagytemplomban, szerdán és pénteken a Taksonyi templomban, és egyszer, december 18-án, szombaton a Kálvária Kápolnában. Advent 4. vasárnapján, december 19-én, délután 5 órakor gyertyagyújtás a Templomparkban, utána betlehemes játék. KARÁCSONYI PROGRAMOK: December 24-én, délután 3 órakor betlehemes játék a gyerekeknek a Szent István nagytemplomban. Éjféli mise éjjel 22 órakor a Ligeti templomban, és éjjel 24 órakor a Nagytemplomban. December 25-én, KARÁCSONY ÜNNEPE, szentmisék a Nagytemplomban reggel 7 és 10.30 órakor, Ligeten 9.30 órakor. December 26-án SZENT CSALÁD ÜNNEPE, szentmisék a Nagytemplomban reggel 7 és 10.30 órakor, Ligeten 9.30 órakor. Mise alatt a családok megáldása. A Családok éve kezdődik. December 31-én, Szilveszteri hálaadás, Ligeten délután 5 órakor, a Nagytemplomban délután 6 órakor. Január 1-én, szombaton, ÚJÉV, szentmisék a Nagytemplomban reggel 7 és 10.30 órakor, Ligeten 9.30 órakor, Taksonyban reggel 8.30 órakor. Este 18 órakor a Szent Anna templomban Újévi áldás. Január 2-án, VIZKERESZT ÜNNEPÉN, vasárnap délután 14 órától bejelentés alapján HÁZMEGÁLDÁST végzünk. Január 16-23-ig ÖKUMENIKUS IMAHÉT Taksonyban január 16-án vasárnap, Dunaharasztin január 17-23-a között, hétköznap este 6 órakor valamelyik templomban. Január 23-án, vasárnap este 5 órakor ünnepélyes befejezés a Baptista imaházban. Január 30-án, vasárnap délelőtt 10.30 -kor az ELSŐÁLDOZÓK BEMUTATÁSA. Március 6-án, Farsangvasárnap. Március 9-én, Hamvazószerda. Április 17-én, vasárnap, VIRÁGVASÁRNAPI PASSIÓ délelőtt 10.30 -kor a nagytemplomban a Szent Cecília kórus előadásában. Április 23-án, NAGYSZOMBAT, 15.30 -kor FELTÁMADÁSI KÖRMENET a nagytemplom körül.

Maskabál Maskenball

Farsang temetés és svábbál

Az NIHD és a Tájház közös farsangi svábbálja

A Dunaharaszti Német Önkormányzat szervezésében

Január 29.

Március 5.

József Attila Mûvelõdési Ház (Szántó)

József Attila Mûvelõdési Ház (Szántó)

Játszik a Szigeti Fiúk Zenekar

Játszik a Heimatklang Zenekar

Dunaharaszti Német Nemzetiségi Kulturális Lap • Haraster Ungarndeutsches kulturelles blatt

KÖSZÖNTÕ

Karácsonyi köszöntõ Weihnachtsgr üße „mint sztaniolpapírba csomagolt alma a karácsonyfa alatt” Nagy szeretettel köszöntöm a Tisztelt Olvasókat magazinunk idei utolsó, karácsonyi számában. Azt is remélem, – és most ne ijedjenek meg – hogy utoljára köszöntöm Önöket a Heimatland Harast Alapítvány lapjában, hiszen célunk az, hogy a négy éve elindított kétnyelvű magazinunk a jövőben a Dunaharaszti Német Önkormányzat hivatalos médiája legyen, lehetőséget adva még frekventáltabban településünk német civil szervezeteinek, intézményeinek, polgárainak képviseletére. Az idei ősz a választások kapcsán nem csak a honi politikában, a kistérségekben, a településeken, a szomszédok beszélgetéseiben jelentett változást, hanem a jelentős kisebbséggel rendelkező településeken – mint a miénk is – a nemzetiségi öntudat újra- és átgondolásában. Négy esztendővel ezelőtt alig érte el a kétszáz főt az maroknyi társaság, akik magukat Dunaharasztin német származásúnak regisztrálták és megválaszthatták az akkori német önkormányzat testületét. Ez azért volt szomorú tény, mert az itt élő őslakosság előtt nem titok az, hogy Harasztin a II. Világháborút követően körülbelül 4000 sváb nemzetiségű lakos élt és településünket – nagy szerencsére – nem érintette a kitelepítés borzalma! Miért volt ilyen kevés a regisztráltak száma? Talán az elmúlt évtizedek svábsággal kapcsolatos negatív megítélése, talán az akkori kitelepítési hullám megmaradt félelemérzete miatt? Ne taglaljuk tovább, inkább annak örüljünk, hogy az elmúlt években aztán valami elindult itthon. Legalább is az eltelt esztendők ezt mutatják, hiszen a 2010-es helyhatósági választásokon Dunaharasztin közel hatszáz, magát német származásúnak valló polgár járult az urnákhoz, hogy szabad lélekkel és elhatározással

hozzájáruljon településünk új, német nemzetiségi életéhez. A választók számának emelkedésébe nyílván belejátszott az elmúlt évek sokkal aktívabb német kisebbségi élete és az ebbe a turbolenciába 2007 nyarán bekapcsolódó Német Nemzetiségi Tájház. A ház színes forgatagként, egyik pillanatról a másikra kavart fel állóvizeket, programok, találkozók, több ezres látogatósereget felvonultató rendezvények helyszíne lett. Azután jöttek az elismerések, a múzeumi működési engedély, 2009 Év Tájháza díj, televíziós szereplések, műemlékké nyilvánítás. Viszont ez mind elhanyagolható ahhoz képest, ahogy kicsik és nagyok kezdtek vonzódni falaihoz, ahogy jövőkép, vízió nélküli, a sváb kultúrában, a hagyományokban erejüket vesztő arcok újból felemelkedtek, magukra öltötték ünneplő ruhájukat és egyszer csak ott álltak. Megfogták a kapu kilincsét és lenyomták….már nem volt visszaút: „No fiúk, már halottam erről a helyről, miről is van szó?” És a fiúk elmondták, csak mondták, mosolyogva, mert bíztak a saját szavukban, mert bíztak a kérdezőben, mert meggyőződéssel mondták, mert hittek a jövőben, az egységben. És ha már így alakult, elhatározták, hogy megbirkóznak a legnagyobb feladattal: ország-világ előtt hivatalosan képviselik azokat, akik megszorították kezüket, akik gratuláltak nekik, akik bíztattak őket. Mint sztaniolpapírba csomagolt alma a karácsonyfa alatt, úgy kaptuk ajándékba a dunaharaszti németségtől az október 3-i választás eredményét, mely során a „tájházasok” minden német képviselői pozíciót begyűjtöttek. Köszönjük Önöknek, köszönjük nektek! Ígérgetések helyett munkába lendültünk, azonnal elkezdtük az

egyeztetéseket a civil szervezetekkel, csoportokkal, iskolákkal, óvodákkal, az egyházzal és nem utolsó sorban a Polgármesteri Hivatallal. Polgármester Úr biztosított minket támogatásáról és az egységre való törekvése felől, így a megbeszéléseink biztos háttérrel kezdődtek. Két hónappal a választások után, folyamatos párbeszédeket követően a Dunaharaszti Német Önkormányzat közös kulturális, szervezeti és pénzügyi nyelvet beszél a már említett, összes, a németséghez kapcsolódó szervezettel, tehát létrejött az áhított egység. A továbbiakban ismerjék meg egy kicsit jobban az egyesületek, tánccsoportok, kórusok tagságát, elért eredményeiket, eddigi páratlan munkájukat. Nagy szeretettel kérem Önöket, segítsék a jövőben a Német Önkormányzat munkáját tevékenységükkel, megjelenésükkel, odafigyelésükkel, hasznos tanácsaikkal! Egyben Minden Kedves Olvasónknak Kellemes Karácsonyt és Békés Boldog Új Esztendőt kíván: a Német Nemzetiségi Tájház csapata és a Dunaharaszti Német Önkormányzat Wágner László, Kreisz Antal, Gerber Ferenc, Kaltenecker József, Gyarmati Attila


KISEBBSÉGI ÉLET

A Haraszti Fiatal Svábok Egyesülete

Egyesületünk 2007-ben alakult a Rosinen és Zipfelmütz tánccsoportok tagjaiból, a közös hagyományőrző munka tulajdonképpen az együttesek megalakulásával 1999-ben kezdődött. Mindkét csoport gyermek táncegyüttesként alakult 11 évvel ezelőtt, Zwick András és Versánszki Anna kezdeményezésére. A német kisebbségi önkormányzat támogatásával sikerült a csoportok működéséhez szükséges feltételeket biztosítani. Az első táncoktatóink Rötzer Viktória és Dudás Gabriella voltak. 2002-ben Pakó Zoltán vette át a Zipfelmütz szakmai vezetését, míg a Rosinen munkáját 2007 és 2010 között négy „Zipfel” táncos –Szeidl Klaudia, Kindlinger József, Szeidl Sándor és Versánszki Árpád – segítette. Az együttesek ma Fazekas József szakmai vezetése alatt dolgoznak, a Zipfelmütz mint fiatal felnőtt csoport, a Rosinen mint ifjúsági tánccsoport. Kezdetben az együttesek ismert hazai német néptánc feldolgozásokat mutattak be, majd 2004-ben született az első saját gyűjtésen alapuló koreográfia a Zipfelmütz számára, melyet Zwick András és Pakó Zoltán állítottak össze, Svábbálon címmel. A következő évi minősítő versenyen a tánccal a csapat ezüst minősítést ért el. 2006ban a Rosinen a Fuhrmannsmarsch és Annalina Polka (zene: Zwick András, tánc: Pakó Zoltán) című feldolgozásokkal ért el ezüst minősítést. A minősítő versenyek 3 évente kerülnek megrendezésre, alapfeltétel egy új

néptánc koreográfia és egy régi bemutatása élő zenére. A versenyekre történő felkészülés fontos pillérei a nyári tánctáborok. Ezek helyszíne 2006 óta Liptód község Baranya megyében. A kis település lakóival az elmúlt években szoros barátság alakult ki, kölcsönösen látogatjuk egymás rendezvényeit. A következő minősítésre 2008-ban került sor Törökbálinton. Itt a Zipfelmütz a Pest vidéki sváb táncok (zene: Zwick András, tánc: Pakó Zoltán) és a Ceglédberceli ugrós (Zene: Farkas Antal, tánc: Manninger Miklós), míg a Rosinen a Haraszti Arató ünnep (zene: Zwick A. tánc: Winhardt Ildikó) és az Újfalusi Körtánc (Kovács Lajosné) című koreográfiákat mutatta be. Mindkét együttes a legmagasabb besorolást, arany minősítést ért el. 2009-ben a Rosinen a Pest megyei Ki Mit Tud-on néptánckategóriában 2. helyezést ért el ezekkel a táncokkal. Ugyancsak 2009-ben ünnepelték az együttesek egy nagyszabású rendezvény keretében tízéves fennállásukat, melyen az Ágfalvi Patakugrók, a Bonyhádi Kränzlein Néptáncegyesület és a helyi Vidám Svábok együttes szerepeltek vendégként, de képviseltették magukat újfalusi, taksonyi, vecsési, solymári, törökbálinti néptáncos barátaink is. Kiemelt események az együttesek életében a külföldi fellépések. A Zipfelmütz háromszor szerepelt testvérvárosunkban Altdorfban (1999, 2006, 2009), míg mindkét együttes együtt

járt 2008-ban Ausztriában Mönchhofban és Niedersulzban, 2009-ben Mönchhofban, az idén pedig Mühlbachban Dél-Tirolban. Hazai fellépéseink közül kiemelkedőek Mátészalka (2001), Jánossomorja (2009, 2010), Lippó (2009), Tótvázsony (2002), Csolnok (2009), Solymár (2006), Szigetújfalu, Taksony, Pécsvárad, Vecsés, Soroksár, Csepel és sok, sok más település. A versenyeredmények alapján mindkét együttes szerepelt már az Észak-Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetsége gálaműsorain (2007 Törökbálint; 2008 Dunabogdány). Itthon Dunaharasztin nemcsak fellépéseken veszünk részt, hanem hagyományos rendezvényeket is szervezünk, mit pl. a májusfaállítás, májusfabontás, és eddig segítettünk a Nepomuki Szt. János ünnep lebonyolításában is. 2005-ben alakult három fiú táncosból (Kindlinger József, Versánszki Árpád, Weinber Gábor) egy kis énekes csapat, a Zipfelmütz-Trio. A fiúk sváb népdalokat énekelnek nyelvjárásban. A Zwick András gyűjtéséből származó énekeket Höchst János tanítja be. Az idei évben megrendezett énekkari versenyen a trió „arany minősítés kitüntetéssel” fokozatot ért el. Az eredmény alapján szerepelhettek októberben a hazai német nemzetiségi énekkarok országos gálaműsorán Ajkán, valamint az Észak-Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetsége éves gálaműsorán Budaörsön. Tánccsoportjaink számára a Haraster


KISEBBSÉGI ÉLET karöltve sikerült egy gyermekcsoportot indítani a művelődési házban Dudás Gabriella vezetésével. Szeretettel várjuk ide az 5-8 éves gyermekeket minden szerdán 17.00 órától a József Attila Művelődési Házba. Ha szeretsz táncolni és érdekel a sváb néptánc szeretettel várunk próbáinkon a Baktay Ervin Gimnáziumban minden pénteken, ha még nem vagy 20 éves, akkor 17.00 órától a Rosinen ifjúsági tánccsoport próbáin, ha elmúltál 20, akkor a Zipfelmütz próbákon 19.00 órától. Tagjaink:

Dorfmusik fúvószenekar biztosítja a zenei kíséretet, valamint közreműködik táncaink zenei összeállításában, hangszerelésében. A dunaharaszti Lustige Schwaben tánccsoporttal is régi az együttműködés, van egy közös koreográfiánk, Haraszti Hagyományos Táncok címmel (Schneeglöcklein Masurka, Schöne Mietzl Polka, Fesche Brüder Ländler), melyet a Zipfelmütz és a Vidám Svábok együtt mutatnak be. A Zipfelmütz Triónak szintén van helyi „együttműködő partnere”, a Blumenstrauss Quartett. A novemberi Émnösz gálán bemutatott műsorukon szerepelt két közös dal a Donauschwaben Kindeskinder (dunai svábok gyermekeinek gyer-

mekei) és a Korbflechter Lied (kosárfonó dal). Az együtteseink sikerei természetesen nem jöhettek volna létre a Dunaharaszti Német Kisebbségi Önkormányzat és a Dunaharaszti Önkormányzat támogatása nélkül. E helyen is szeretnénk köszönetet mondani érte. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek is megismerkedjenek a sváb néptánccal és táncjátékokkal. Tagjaink többször tartottak néptánc foglalkozásokat és táncházat a helyi iskolákban, például a Hunyadi János Általános Iskola Oktoberfest-jén Versánszki Árpád és Kindlinger József, Gulyás Zsuzsanna pedig a Körösiben. Az idei évben a Német Kisebbségi Önkormányzattal

Der Verein Junger Haraster Schwaben wurde von den Mitgliedern der Volkstanzgruppen Zipfelmütz und Rosinen gegründet, die beiden Gruppen entstanden noch 1999 als Kindergruppen. Seit den vergangenen 11 Jahren gehören sie zu den besten donauschwäbischen Trachtengruppen. Dies bezeugen zahlreiche Ehrungen und Urkunden, sowie die im 2008 erreichte goldene Qualifikationen beider Gruppen an den Tanzwertungen. Besonders hervorzuheben sind unsere Tänze aus eigener Sammlung und Choreografierung, mit denen wir die Erfolge erreicht haben: Schwäbische Tänze vom Pester Tiefland (Musik Andreas Zwick, Tanz: Zoltán Pakó), Haraster Erntefest (Musik: A. Zwick, Tanz: Ildikó Winhart). Die Gruppen sind dementsprechend gern geladene Gäste der ungarndeutschen Veranstaltungen in und ausserhalb der Region, aber auch im Ausland (Österreich: Mönchhof, Niedersulz; Süd-Tirol: Mühlbach; Deutschland: Altdorf)

Rosinen: Fürcht Fruzsina, Fürcht Flóra, Fürcht Fanni, Hommer Anna, Kátai Edina, Szendi Anikó, Korom Kitti, Voicsek Angéla, Csendes Eszter, Makra Mónika, Halmágyi Mátyás, Kátai László, Kátai Gábor, Zwick Attila, Sós Tibor, Sági András, Stark Dávid, Grajczár Balázs Zipfelmütz: Papp Erika, Kreisz Edina, Szeidl Klaudia, Zwick Nóra, Kaltenecker Katalin, Farkas Anett, Sípos Ildikó, Mészáros Edit, Herczeg Mónika, Bálintné Garai Anikó, Mészárosné Gulyás Zsuzsanna, Mészáros Ferenc, Weinberné Ady Annamária, Weinber Gábor, Scheuring Zoltán, Kindlinger József, Szeidl Sándor, Versánszki Árpád, Wágner Balázs, Wágner Bence Tóth Gábor, Őri József Zwick András

2005 entsand eine kleine Sängergruppe mit 3 Jungen, der Zipfelmütz-Trio, wo alte Volkslieder in der Mundart gesungen werden. An der heurigen Chorwertung haben die Burschen die Qualifikation Gold mit Auszeichnung erhalten. Neben dem Tanz haben wir auch eigene traditionelle Veranstaltungen, wie das Maibaumaufstellen und stürzen, und nehmen jedes Jahr am Nepomukfest aktiv teil. Um unsere Nachwuchs zu sichern, und den Kindern die Liebe und Spass am Volkstanz beizubringen, wurde im September eine Kindergruppe gestartet: Proben: • Kindergruppe: Mittwoch, 17.00 im Bildungshaus • Rosinen (Jugend): Freitag, 17.00 im Baktay-Gymnasium • Zipfelmütz (Junge Erwachsene): Freitag, 19.00 im Baktay-Gymnasium Alle die Spass und Interesse am Volkstanz haben, sind recht herzlich eingeladen.


KISEBBSÉGI ÉLET

Die Haraster san awer sehr guat A Haraster Dorfmusik fúvószenekar nemzetközi sikerei

Az idézet (a Harasztiak azonban nagyon jók) karintiai dialektusban egy kedves zenészkollegától származik az osztrák Fegerländer zenekarból (meg kell hagyni, ők is nagyon jók), miután az idén másodszor futottunk össze egy nemzetközi versenyen. Az elsőre Pünkösdkor került sor Ausztriában, Tirolban, Sillian községben 24 zenekar részvételével, 7 országból (A, D, CZ, B, NL, CH, H). Ez volt a 11. Fúvószenei Európa Bajnokság cseh-morva stílusban. A stílus a Nemzetközi Fúvószenei Szövetség (CISM) meghatározásában a hagyományos fúvószenét jelenti, vagyis a zenekarok polkákat, keringőket, in

dulókat játszanak verseny előadásban, legyen az cseh, osztrák, bajor, holland, vagy akár hazai német. A választható négy kategóriából a legnehezebb mellett döntöttünk, mivel zenészeink nagy része képzett muzsikus. Minden kategória számára adott volt egy-egy kötelező darab, 10 mű közül két kötelezően választható, és a kategóriának megfelelő két szabadon választott szám, de nem lehetett mind polka, legalább egy keringőt és egy indulót is kellett játszani az ötből. Így műsorunk a következők szerint állt össze: Musikantenstolz Polka, Prager Juwelen Marsch, Für Dich Walzer, Akrobatik Polka, Mährische Freunde

Polka. Május 21-én, pénteken este próba, utána indulás Sillianba. Szombat este egyórás koncert a község főterén felállított sátorban. Nagy volt a kíváncsiság a közönség és a résztvevők részéről, hiszen eddig Magyarországról nem vett még részt zenekar ilyen versenyen. Rá is csodálkoztak, hogy ezek a lányok és fiúk mennyire ismerik az osztrák közönség ízlését, a szigorúan szabott egyórás koncertből 80 perc lett a ráadásokkal. Igyekeztünk természetesen a hazai sváb és a magyar fúvószenét (történelmi indulók) is bemutatni. Másnap délután verseny, ráadásul a Haraster Dorfmusik lépett utolsóként a színpadra. Az előttünk zenélő cseh együttesnek gratuláltunk, ők sok sikert kívántak nekünk, és gyerünk fel. A zsűritagok – Freek Mestrini (D), Josef Vejvoda (CZ), Klaus Rappl (A), Franz Watz (D) rezzenéstelen arca nem árult el semmit, de a közönség ovációja jelentett valamit. Amikor beléptünk a helyi művelődési központba, hihetetlennek éreztük, hogy ez egy 2500 lakosú településé legyen. Kistérségünk „művházai” elférnének benne. Koncertterem, bálterem, ifjúsági klub, öltözők stb. A verseny végén gyülekező, felvonulás a sátorhoz és eredményhirdetés: A Haraster Dorfmusik 100 pontból 91,5-öt ért el profi kategóriában, míg az osztrák Pro Solysti együttes 92, 85-öt, így 2. helyezést értünk el. A következő megmérettetésre szeptember elején Olaszországban, Dél-Tirolban, Mühlbach községben (2300 lakos) került sor, 20 zenekarral (A, I, NL, CZ, B, CH, H), a rendezvény neve: 2. Dél-Tiroli cseh-morva stílusú Fúvószenei Fesztivál. Még a jelentkezés során kaptunk egy kedves visszajelzést az esemény főszervezőjétől, Dr. Rainer Stiassny-tól. Nagyon örült annak, hogy egy magyarországi német zenekar is részt vesz a fesztiválon, mivel családi szálak fűzik Magyarországhoz (édesanyját Mosonszentpéterről telepítették ki 1946ban). A további egyeztetések során a dunaharaszti Zipfelmütz és a Rosinen


KISEBBSÉGI ÉLET ta, Sárosi Júlianna, Újvári Zoltán Szárnykürt: Somorjai István, Vass Tibor, Toarniczky Richárd, Tóth Gergely, Vass István Gábor Trombita: Ambrus Szabolcs, Báthori János Tenorkürt: Kneitner József, Zehetmayer József Bariton: Szíjjártó Árpád, Tóth Ferenc Harsona: Varga István, Ronyecz József, Csapó Krisztián Tuba: Hommer Lajos, Simon Attila Dob: Zwick András (zenekarvezető), Tuboly Roland Harmonika: Kaltenecker Péter Zwick András

tánccsoportok is helyet kaptak a műsorban. A versenyfeltételek hasonlóak voltak az Európa bajnoksághoz, öt versenyszám a legnehezebb kategóriából. Indulás ismét péntek este, szombaton fellépés a tánccsoportokkal Mühlbachban, a Templom téren. Előadásunkkal sikerült egy fiatal pár esküvőjét is emlékezetessé tenni. Másnap verseny a helyi művelődési központban, hasonló érzésekkel, mint Sillianban. Ismét a végén kerül ránk a sor. A zsűriben két ismerős Sillianból, Freek Mestrini és Josef Vejvoda, valamint Hubert Plunger DélTirolból és Ivo Hounder Svájcból. Az eredményhirdetés alapján igen csak

szoros volt a verseny (itt is 100 pont volt a maximum): 1. Blaskapelle Machland, Ausztria, 92,675 pont 2. Blaskapelle Ceska Ried, Ausztria 92,575 pont 3. Haraster Dorfmusik, Magyarország 92,025 pont Az eredményhirdetést követően egyórás koncertet adtunk, ami végül másfélórás lett, mivel a két tánccsoporttal fergeteges hangulatot teremtettünk a sátorban. A zenekar tagjai: Karmester: Rainer Micsinyei László Klarinét: Várnai Beáta, Szarvas Beá-

A youtube videómegosztón az alábbi versenyszámokat tudják megtekinteni és meghallgatni: Akrobatik Polka: http://www.youtube.com/watch?v=ihdqEyNfNq0 Für dich Walzer: http://www.youtube.com/watch?v=ihdqEyNfNq0 Prager Juwelen Marsch: http:// www.youtube.com/watch?v=rGPSOby0eJM&feature=related Mährische Freunde Polka: http:// www.youtube.com/watch?v=nUccVU4vhY&feature=related h t t p: w w w.y o u t u b e.c o m / watch?v=qdTNSOXbeZ4 Jany Polka: http://www.youtube. com/watch?v=3MF2R--KqK4

Das Zitat im kärntner Dialekt stammt von einem Musikerkollegen aus der österreichischen Band, die Fegerländer (die sind auch sehr gut). Zu der ersten internationalen Werung der Haraster Dorfmusik kam es zu Pfingsten in Sillian in Tirol an der 11. Europameisterschaft der Blasmusik im böhmisch-mährischen Stil. Der böhmisch-mährische Stil bedeutet traditionelle Blasmusik, wobei in verschiedenen Kategorien Polkas, Walzer, und Märsche gespielt werden. Die Dorfmusik starte in der schwersten Kategorie, in der Höchststufe, und erreichte den 2. Platz mit 91,5 Punkten vom Hundert. Der Sieger Pro Solysti aus Österreich erreichte 92,85 Punkte. Die Wertungsstücke waren: Musikantenstolz Polka, Prager Juwelen Marsch, Für Dich Walzer, Akrobatik Polka, Mährische Freunde Polka. Anfang September fuhren unsere Musikanten wieder in Richtung Alpen, diesmal nach Südtirol, nach Mühlbach zum 2. Südtiroler Festival der Blasmusik. Die Wettbewerbskriterien waren denen in Sillian ähnlich, nur der Pflichtstück Musikantenstolz Polka sollte mit der Jany Polka ersetzt werden. In einer sehr knappen Punktenvergleich belegten wir diesmal den 3. Platz: 1. Blaskapelle Machland, Österreich, 92,675 Punkte 2. Blaskapelle Ceska Ried Österreich 92,575 Punkte 3. Haraster Dorfmusik Ungarn 92,025 Punkte Im Festzelt gab es noch ein Festkonzert der Haraster Dormusik, wobei die Volkstanzgruppen Rosinen und Zipfelmütz auch ihr können zeigten. Durch den Auftritt der Tanzgruppen und den pfiffigen Stil der Haraster Dorfmusik konnte eine riesen Stimmung erbracht werden


KISEBBSÉGI ÉLET

NIHD

A Német Ifjúsági Hagyományőrző Egyesület Dunaharaszti (NIHD) 1992 őszén alakult. Az egyesület alapítása Zwick András nevéhez fűződik. Célunk a városi, azon belül is elsősorban német nemzetiségi hagyományok őrzése, ápolása. Az egyesület jelenlegi elnöke Kroh István, munkáját négy alelnök segíti: Gulyás László, Kun Gergely, Schubertné Zwick Andrea és Strasser Gáborné. Az egyesületet több éven keresztül Gulyás László vezette, sok program, siker és a mai egyesületi forma elérése neki köszönhető. Az egyesület főként tánccsoportok működtetésével foglalkozik. Koreográfiáink legtöbbje Wenczl József, nemzetközileg is elismert koreográfus munkáját dicséri. A csoportok tanítá

sát egyesületünk olyan saját táncosai végzik társadalmi munkában, akik a pécsi Magyarországi Német Néptánc Hagyományok Ápolása Alapítvány által szervezett tanfolyamon német néptánccsoport vezetői és táncoktatói képesítést szereztek. Kezdetben egy, később két ifjúsági tánccsoporttal, mintegy tíz éve pedig tudatos utánpótlás neveléssel működünk. Mindezek eredményeképpen mára két gyermek és egy felnőtt tánccsoporttal büszkélkedhetünk. Az elsős-másodikos kisgyermekek Kun- Péti Erika vezetése és koreográfiái mellett sajátítják el a sváb tánc alapjait. Az idősebb gyermekcsoport munkáját Fibi Veronika irányítja. A korábbi ifjúsági korosztály már a felnőtt korcsoporttal együtt táncol, fejlődésükért Gulyás László felel. 2001ben alakult meg az egyesület Örökifjú tánccsoportja. Jelenleg Kroh István és Végh Kálmán tanítja táncaikat. Egyesületünk a lakosság minden korosztálya számára igyekszik lehetőséget teremteni a hagyományőrzésre és a kultúra ápolására. Jelenleg mintegy 50 aktív tagunk van, de a hagyományőrzésben résztvevő táncosok, és a nem táncoló, de a munkánkat segítő tagok száma meghaladja a 150 főt. A tánchagyományok őrzése mellett hangsúlyt fektetünk az autentikus népi viseletek felkutatására, illetve jelentősebb népszokások felelevenítésére. A gyermekek nagy örömére rendszeresen megrendezzük a Márton napi lámpás felvonulást és a városi adventet. Szintén évente rendezzük farsangi bálunkat, illetve az azt megelőző bemutató színpadot. Ennek keretében 1992 wurde der Deutsche Traditionsverein der Jugend in Dunaharaszti (NIHD) gegründet. Seine Traditionspflege äußert sich hauptsächlich in der Förderung von drei Tanzgruppen mit insgt. 50 Mitgliedern. Die Tanzgruppen nehmen jährlich an ca.10-20 Landeswettbewerben, sowie an 1-2 internationalen Wettbewerben im Ausland (Europeade) teil. Außerdem organisieren sie den Umzug zum Martinitag, das städtische Adventsfest und einen Faschingsball, und treten an diversen Veranstaltungen auf.

beszámolunk az egyesület munkájáról, eredményeiről, illetve táncosaink számot adnak tudásukról a szülők, barátok, és a város lakói előtt. Saját rendezvényeink mellett részt veszünk a város vagy egyéb egyesületek szervezésében megrendezésre kerülő eseményeken is. Igen jó kapcsolatot ápolunk a Heimatland Harast Alapítvánnyal, a Német Önkormányzattal, és a környékbeli német és más nemzetiségi tánccsoportokkal. Táncosaink évente 10-20 belföldi és 1-2 külföldi rendezvényen vesznek részt. Ezek közül kiemelhető az Europeade elnevezésű európai néptánc fesztivál, melynek az egyesület 2000 óta biztos, aktív résztvevője. A fesztiválnak köszönhetően táncosaink az elmúlt években megfordultak Dániában, Belgiumban, Olaszországban, Spanyolországban, Lettországban, Franciaországban, Svájcban és Litvániában. Jövőre meghívást kaptunk Lettországba is. Szoros kapcsolatban vagyunk Dunaharaszti város németországi testvérvárosával, Altdorffal, ahol szintén többször megmutathattuk tudásunkat. Egyesületünk a Magyarországi Német Nemzetiségi Országos Felnőtt Táncfesztiválon bronz-minősítést szerzett, a Martin György Néptánc Szövetség szervezésében megrendezésre kerülő Néptáncosok Országos Bemutató Színpadán pedig már két ízben „minősült” eredményt ért el. A tagok nemcsak a táncpróbákon, fellépéseken dolgoznak együtt. A sok éves közös munka eredményeképpen baráti társaságok alakultak ki, így ma már olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Az egyesület főként önkormányzati támogatásból, tagdíjakból, vállalkozói támogatásokból, illetve a magánszemélyek által felajánlott 1%-os SZJA felajánlásokból működik. Legnagyobb szponzoraink azonban az egyesület felnőtt tagjai, illetve kiskorú táncosaink szülei, akik a legértékesebbet adják: saját szabadidejüket. A tánccsoport kapuja nyitva áll mindazok előtt, akik csatlakozni szeretnének hozzánk. Próbáink nyilvánosak, szeretettel várjuk azokat, akik szeretnek táncolni és szívesen lennének tagjai egy jó közösségnek. Kaltenecker Mártonné és Kroh István


KISEBBSÉGI ÉLET

Dunaharaszti Sváb Dalkör

Dunaharaszti Német Kisebbségi Önkormányzat Baráti kör Kórusa 1996ban alakult. Az első kórusvezető Krizsák Éva néni volt, majd Hommer Zsuzsanna énektanárnő vette át a vezetést. Feladatunknak tartjuk dalainkkal a sváb hagyományok őrzését, továbbadását. Városunk nemzetiségi rendezvényein rendszeresen részt veszünk. • Minden év májusában Nepomuki Szent János ünnepén, aki a hajósok védőszentje, német nyelvű szentmisével emlékezünk meg az egykor hajóval bevándorolt őseinkről. Tudnunk kell, hogy honnan jövünk és hová tartunk, ennek szellemében ápoljuk szüleink örökségét. • Részt veszünk az évenként meg-

rendezett adventi hangversenyen is a Szent István templomban. • Ápoljuk a kapcsolatot a magyarországi német közösségekkel. • Minden évben 5-6 vendég kórus részvételével találkozót szervezünk. • Mi is évente 6-7 kórustalálkozóra kapunk meghívást. Közelebbi-távolabbi települések közösségeit ismertük meg. • Az évek során eljutottunk testvérvárosunkba, Altdorfba is. • 2003-ban Nemzetközi Kórusversenyen vettünk részt a Cseh Köztársaságban. Olmüc-ben, ahol bronzérmesek lettünk. Határtalan örömöt éreztünk, mikor a Sportcsarnokban meghallottuk: Baráti Kör Kórus, Magyarország, Dunaharaszti.

Der Schwabenchor der Ungarndeutschen Selbstverwaltung Dunaharaszti, der diesen Namen seit 2006 trägt, wurde bereits 1996 gegründet. Sie wollen durch die Wiederbelebung alter ungarndeutscher Volkslieder und Kirchenlieder zum Erfolg der ungarndeutschen Veranstaltungen beitragen. So wirken sie jedes Jahr am Fest des Heiligen Johannes von Nepomuk, sowie am städtischen Adventskonzert mit. Jedes Jahr organisiert der Chor ein Treffen mit der Teilnahme von 5-6 Gastchören. Auch werden sie sechs-sieben Mal pro

Jahr zu verschiedenen Wettbewerben und Treffen eingeladen. Sie waren zum Beispiel in der Partnerstadt Altdorf zu Gast. 2003 nahmen sie an einem internationalen Chorwettbewerb in Olmüc (Tschechische Republik) teil, wo sie die Bronzemedaille gewannen. Ebenfalls Bronze erhielt der Chor 2007 bei einem Wettbewerb im Budapester Palast der Künste, 2010 wurde daraus in Csepel allerdings Silber. Die 15 Mitglieder wünschen sich, dass auch junge Leute sich für die Volkslieder interessieren und im Chor mitmachen.

• 2006-ban Dunaharaszti Német Kissebségi Önkormányzat Sváb Dalkör lett a nevünk. • 2007-ben a Budapesti Művészetek Palotájában nemzetközi kórusversenyen vettünk részt. Bronzminősítést értünk el. A világ minden tájáról érkeztek csoportok. • 2010 júniusában Csepelen kitüntetéses „ezüst-minősítést” kaptunk. • Jelenleg kórusunk 15 fős. Tagjaink: Ambrus Jakab, Ambrus Jakabné, Dávidné Vajk Ildikó, Dudás Istvánné, Egertz Józsefné. Gellainé Mannheim Mária, Gráf Mátyásné, Haraszti Jenőné, Kaltenecker Gáspárné, Karl Józsefné, Koszta Gyuláné, Leéb József, Makó Istvánné, Pongrácz Györgyné, Weinber Jánosné. • Egy éve Bárkányi Gabriella énektanárnő a vezetőnk. Harmonikán Kassai Zoltán kísér minket. Hetente egyszer, kétórás próbával készülünk a két-három szólamban énekelt hagyományőrző sváb dalok, valamint hagyományőrző egyházi énekek előadására. • A kórust az éneklés öröme és szeretete, a barátság köti össze. Közösségünk mindenkit szeretettel vár, aki szívesen együttműködne velünk, aki szeret énekelni. Nagyon örülnénk annak, ha a fiatalság is érdeklődne, és lenne kinek átadni a megőrzött örökséget. Ambrus Jakabné


KISEBBSÉGI ÉLET

Blumenstrauss-quartett

DSE Dunaharaszti Svábok Egyesülete

Együttesünk trióként kezdett együtt énekelni 2008 februárjában. Egyetlen célunk, hogy hagyományos német nemzetiségi dalokat énekeljünk, mi több megismertessük és megszerettessük ezeket. Később quartetté bővültünk. Több fórumon is volt módunk azóta már énekelni. A 2010 júniusában tartott minősítőn Csepelen meglepetésünkre aranyfokozatot értünk el. Nagyon sokat készültünk, igyekeztünk olyan mûsorszámokat összeválogatni, melyek Dunaharaszti és környéke stílusos dalait mutatják be. Édesapám, Bauer Lőrinc gazdag dalgyüjteménye, valamint a tagok saját anyaga is megkönnyítette a dolgunkat. Tagjaink: Rábenspeck Lajosné (Erzsike), Palyóv Edit, Pilmayer Edit, valamint jómagam, Kettererné Bauer Mónika. Minden, ami a quartett müködését biztosítja, a mi vállunkon nyugszik, önellátók vagyunk minden tekintetAus der 2008 als Trio gegründete Formation ist mittlerweile ein Quartett geworden, das 2010 am Wettbewerb in Tschepele Gold gewann. Sie wollen ausdrücklich von jeglichen Organisationen unabhägig bleiben, arbeiten aber gern und oft mit anderen Musikern und Sängern für den Erhalt der ungarndeutschen Liederkultur zusammen.

10

ben. Nem tartozunk hivatalosan egy német nemzetiségi szervezethez sem, s terveink szerint ez a későbbiekben sem változik. Legutóbbi fellépésünk Budaőrsön volt (2010 november 13-án), ahol a minősítőhöz hasonlóan részt vett a Zipfellmütz trió két tagja, Weinber Gábor (ének) és Kindlinger József (gitár) is ezzel színesítve az előadást. Egyetlen célunk, hogy őrizzük a hagyományokat azokon a német nemzetiségi dalokon keresztül, melyeket még elődeink, apáink és nagyapáink ismertek. A dal varázsa egy és megismételhetetlen, függetlenül attól, hogy nemzetiségi-e vagy sem. A dal akkor él, ha éneklik, nem csak előadásokon, de a hétköznapokon is. A zene, a dal gyógyít, segít a hétköznapok nehézségeinek feldolgozásában. Abban a kivételes helyzetben vagyok és voltam, hogy gyerekként és fiatalként ezt nap mint nap élményként élhettem meg édesapám által. Azt, hogy ehhez partnerekre leltem a quartett tagjaiban és esetenként a Zipfelmütz trió tagjaiban, kivételes ajándéknak tekintem a sorstól. Köszönet a quartett tagjainak a kitartásért, s a szorgalomért, az önzetlenségért, mely biztosítja a próba helyszínét, a jó hangulatot. És nem utolsó sorban köszönet a toleranciáért, ami átsegít mindannyiunkat a váratlan nehézségeken. Kettererné Bauer Mónika

Dunaharasztin több mint egy évtizede működött egy sváb klub, melynek tagjai azért jöttek össze, hogy szabadidejüket kellemesen, tartalmasan töltsék egymás társaságában. Főleg a téli időszakban kártyázgatva, énekelve múlassák az időt. Az évek során egyre többen csatlakoztak hozzájuk a fiatalabb korosztályból is. Programjaik is színesedtek, sokszor tartottak közös névnapozásokat, kirándulásokat szerveztek, sőt több alkalommal az óévet is együtt búcsúztatták. A Dunaharaszti Svábok Egyesülete 2005-ben alakult. Céljaink a Magyarországi és helyi svábság hagyományainak őrzése, ápolása, megismertetése mind szélesebb körben, kultúrájának, népszokásainak továbbadása a fiatalabb generáció részére. A megalakulás másik oka az volt, hogy a következő (2006) évi választásokra – a választási törvénynek megfelelően – regisztrálhassunk a Német Kisebbségi Önkormányzat választói listáján. Alapítóink között vannak szép számmal a Sváb Dalkör tagjaiból, a Zipfelmütz tánccsoport tagjaiból, a Lustige Schwaben tánccsoport tagjaiból, a korábbi sváb klub jónéhány tagja és sokan csatlakoztak olyanok, akik az ügyünkkel szimpatizálnak. Az egyesületnek közel 100 tagja van. A helyi németség szép hagyománya a Szent János napi gyertyaúsztatás. 2006-ban elkészíttettük – az eredetihez hasonló – Szent János szobrot fából. A művet Dechant Antal, fafaragó művész készítette, aki a Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetségének tagja. Tiszteletdíját pályázati forrásból nyertük. Az öreg temető felszámolása kapcsán merült fel a gondolat, hogy őseink előtt tisztelegve, emléket állítsunk a Kegyeleti Parkban. Melyre az anyagi forrást ismét pályázaton nyertük. A gyönyörű fekete márvány sírkövet Eisenhoffer Lénérdné ajánlotta fel, a munkálatokat ifj. Fürcht Ernő végezte. A síremléket ünnepélyes keretek között 2008-ban szenteltük fel, és azóta is minden évben megkoszorúzzuk.


KISEBBSÉGI ÉLET 2009-ben felmerült az igény a régi Nepumuki Szent János oltárkép felújítására, melyet az Esztergomi Keresztény Múzeum restaurált. A költségekhez egyesületünk is hozzájárult, melyet szintén pályázat útján nyertünk. Az idén a Sváb Dalkőr és a Lustige Schwaben tánccsoport ének- és tánctáborához nyújtottunk be pályázatot. Az így elnyert összeg részben fedezte a költségeket, melyet nagyrészt a Német Kisebbségi Önkormányzat finanszírozott. A helyszín Tarján volt, az Országos Német Önkormányzat táborában. Az ott végzett lelkes és szorgalmas tanulás mindkét csoport további eredményes és színvonalas munkájához hozzájárult. A korábbi években egyesületünk szorosan együttműködött a Német Kisebbségi Önkormányzattal, hiszen hagyományainkban és céljainkban közös volt az út. A Fiatal Svábok Egyesületével és a Városi Önkormányzattal is mindig jó volt a kapcsolat. Szeretnénk a jövőben a megkezdett utat tovább folytatni, bár egyre nehezebb anyagi és dologi feltételek között kell működnünk. A NKÖ-tól várunk segítséget a helység biztosítására, ahol összejöhetünk havi rendszerességgel. Mannheim Lénárdné Der Verein der Haraster Schwaben wurde 2005 gegründet, aber bereits vorher hatte es einen Klub gegeben, wo Alt und Jung ihre Freizeit in guter Atmosphäre verbringen konnte. Der Verein zählt heute etwa 100 Mitglieder. 2006 ließen wir von Anton Dechant, Mitglied von VUdAK, die Skulptur des Heiligen Johannes von Nepomuk schnitzen. 2008 stellten wir ein Denkmal an der Stelle, wo einst der alte Friedhof lag, auf. 2009 wurde mit der Unterstützung des Vereins das alte Altarbild der Kirche (Nepomuk) im Christlichen Museum in Esztergom restauriert. 2010 finanzierten wir zum größten Teil für den Chor und für die Tanzgruppe Lustige Schwaben den Aufenthalt an einem Workshop in Tarian. Diesen Weg wollen wir auch in der Zukunft fortsetzen.

H.H.H. Alapítvány A Heimatland Harast Hagyományõrzõ Alapítványt és az azonos nevû egyesületet legtöbbször csak a „tájházasok”-ként emlegetik, hiszen tevékenységük sarkalatos pontja a tájház létrehozása és mûködtetése. Ennek történetét e lap hasábjain aligha kell külön részleteiben ecsetelni, csak emlékeztetõül villantjuk fel csokorba kötve a legjelentõsebb állomásokat. 2007 a tájház alapítása, a megnyitás szakmai elõkészítése, megnyitó ünnep. 2008 hivatalos mûködési engedély megszerzése, az éves programkínálat arculatának kidolgozása, a programok beindítása, német nyelvû helységnévtáblák kihelyezésének indítványozása. 2009 az évente visszatérõ események mellett a „sváb esküvõ” megrendezése, az „Év Tájháza” cím elnyerése, mûemlékké nyilvánítás. 2010 a Tutajos találkozó életre hívása, a Kegyeleti Emlékpark felavatása, a kisebbségi önkormányzati választásokon való részvétel és siker. A tájház azonban, központi szerepe Die Stiftung Heimatland Harast und der gleichnamige Traditionsverein wurde 2007 gegründet, um das Heimatmuseum einzurichten und fachgerecht zu betreiben, sowie um die Haraster Ungarndeutschen zu einer Einheit zu verhelfen. Sie möchten in ihrem weitausgerichteten Programmangebot jede Altersgruppe und jedes Interesse ansprechen, oragnisieren deshalb diverse Veranstaltungen und Treffen und wollen ein breitesn Kontaktnetz in der Region, in Ungarn und im Ausland ausbauen. Sie geben auch dieses Magazin heraus.

ellenére, csak egyik megnyilvánulása az alapítványi tagok szándékának. Legfontosabb céljuk a dunaharaszti svábság egységbe fûzésében, az évszázados hagyományok közös felelevenítésében és megélésében körvonalazható. Már a kezdet kezdetén és azóta is folyamatosan részletekbe menõ alapossággal ügyeltek és ügyelnek arra, hogy a felkínált programok minden korosztályt megszólítsanak és hogy minden itt mûködõ civil szervezetet bevonjanak a megvalósításba. Szerveztek találkozót, programot kifejezetten az idõsebbek számára, a tájházba csábították a középkorosztályt. Aktív kapcsolatban állnak az iskolákkal, óvodákkal, és különös gondot fordítanak a gyermekek foglalkoztatására, ismereteik bõvítésére. Mindegyik akció, indítvány mögül - még azt sem állíthatnánk, hogy rejtetten - elõtûnik, mint mozgató rugó, a svábság összekovácsolásának vágya. Ugyanilyen intenzitással figyelnek a kultúra minden ágának reprezentálására, s ez talán leginkább azon az újságon mérhetõ le, melyet Ön éppen a kezében tart, s mely szintúgy az Alapítvány gondozásában lát napvilágot. Az aktuális, helyi érdeklõdésre számot tartó témák mellett helyet kapott e lap hasábjain a történelem, a hely- és családtörténet, a zene- és dalmûvészet, a tánc, de még a sváb konyhamûvészet és a kortárs képzõmûvészet is. Végül meg kell említeni azt is, hogy az Alapítvány tevékenysége kiterjed Haraszti határain kívülre is, hisz szerepet vállal a régió kulturális életében, és kapcsolatokat tart fenn országszerte és külföldön is. Vélhetõen mindez sokat nyomott a latban az idei önkormányzati választásokon és meglapozta az alapítvány tagjainak elsöprõ sikerét. Misch Ildikó


11

KUTÚRA

Große Kulturgala Nord in Wudersch

In der Aula der neuen Sporthalle in Wudersch/Budaörs verzauberte die Wudersch-Kapelle die hereinströmenden Gäste aus den nordungarischen Komitaten, die zur 11. Kulturgala der Region Nord gekommen waren. Zu Beginn sang der Lyra-Sängerkranz der Gastgeberstadt, der 1983 auf Initiative von Matthias Szakály neugegründet wurde. Gesungen werden Lieder, die vom Gründer in Wudersch und Umgebung gesammelt und aufgezeichnet wurden. Der Chor, der von Frau Margit UdvarnokyKomjad geleitet wird, erhielt beim V. Landesfestival der ungarndeutschen Chöre die Urkunde in Gold (Akkordeonbegleitung: Tamás Knipf). Auf die beispielhafte Rolle der wenigen verbliebenen Deutschen im Stadtleben wies Bürgermeister Tamás Wittinghoff hin, deren Ahnen hier ein blühendes Gemeinwesen schufen. Wittinghoff lobte die ausgezeichneten Kontakte zur deutschen Partnerstadt Bretzfeld, wo die heimatvertriebenen Wuderscher die schwäbischen Traditionen - wie den Kiritog - pflegen. In der József Mindszenty RömischKatholischen Grundschule in Wudersch lernen alle Kinder ab der ersten Klasse intensiv Deutsch, sie lernen auch deutsche Gebete und deutsche Kirchenlieder. An Wettbewerben nehmen sie immer gerne und mit sehr gutem Erfolg teil. Schon seit Jahren belegen die Schüler auch bei Rezitationswettbewerben die besten Plätze. 12

Besonders stolz können sie auf die Leistungen beim Landesfinale sein. Letztes Jahr holten sie sich zwei 1. Plätze, einen 3., einen 5., und einen 6. Platz. Ihr jetziges Programm bestand aus Volksliedern und Marienliedern im Duo, Sextett und im Chor sowie aus zwei Gedichten. Der parlamentarische Beauftragte für Minderheitenrechte Dr. Ernô Kállai übernahm bereits früher die Schirmherrschaft über diese Veranstaltung. In seiner Rede hob er hervor, daß Ungarn schon immer ein mehrsprachiges Land mit zahlreichen Volksgruppen war. Nach dem Spiel des Akkordeonorchesters der György-Czifra-Musikschule in Werischwar/Pilisvörösvár (Leiter: Norbert Sax) sprach der Gastgeber Emmerich Ritter, Vorsitzender des Verbandes der Deutschen Selbstverwaltungen in Nordungarn, der dann zusammen mit dem Ombudsmann die Auszeichnung „Für das Ungarndeutschtum der Region Nord” 2010 an drei Persönlichkeiten übergab. Damit wird opfervolle Arbeit in der Pflege und im Bewahren der deutschen Kultur und Traditionen anerkannt. Die erste Auszeichnung ging an Dr. Josef Fehérvári, Vizevorsitzender der Budapester Deutschen Selbstverwaltung, Vorsitzender der Deutschen Selbstverwaltung Altofen-Krottendorf, Kontaktperson zwischen Budapest und dem Komitat Pesth. Er stammt aus einer Handwerkerfamilie in Tschip/

Szigetcsép auf der Donauinsel Tschepele. Er besuchte den ungarndeutschen Klassenzug des Leôwey-Gymnasiums in Fünfkirchen, die Matura machte er in Budapest im Josef-Eötvös-Gymnasium, später dann promovierte er an der Universität ELTE zum Doktor der Staats- und Rechtswissenschaft. Seit 1975 wohnt er zusammen mit seiner Frau (Deutschlehrerin) und Tochter (Diplom-Juristin und Ökonomin) in Altofen. Josef Fehérvári wirkte immer in verschiedenen lokalen, regionalen und Landesorganisationen der Ungarndeutschen aktiv mit. Dadurch hat er im ganzen Lande, aber auch bei den Donauschwaben im Ausland überall gleichgesinnte Freunde und Kollegen. Nach dem Systemwechsel in Ungarn war er Mitbegründer des Deutschen Kulturvereins in Budapest, des Sankt Gerhards-Werkes Ungarn, und 1993 gründete er in seinem Wohnort den „Braunhaxler” Verein zur Pflege der Deutschen Traditionen in Altofen-Óbuda. Bis 1998 war er Vorsitzender dieses Vereins und parallel ist er ab 1994 Vorsitzender der Deutschen Selbstverwaltung Altofen-Krottendorf/ Óbuda-Békásmegyer. In drei Wahlperioden war er Mitglied der Budapester Deutschen Selbstverwaltung und in einer Wahlperiode der Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen. Er ist in mehreren ungarndeutschen Vereinen und in zwei ungarndeutschen Gesangvereinen (Altofen und Tschip) aktiv und hält vielerorts Vorträge über die Geschichte der Ungarndeutschen, veröffentlicht Bücher, organisiert Programme und Studienreisen im In- und Ausland. Er ist die Kontaktperson zwischen Budapest und dem Komitat Peth, der Motor der Zusammenarbeit. Postum ausgezeichnet wurde Josef Schuszter aus Bogdan/Dunabogdány, die Auszeichnung übernahm sein Sohn Gergely Schuszter. Als Bürgermeister und als Ungarndeutscher hat sich Josef Schuszter immer um die Erziehung und Bildung der Jugendlichen bemüht. Er wollte, daß die zukünftigen Generationen nicht ihre deutschen Wurzeln vergessen und sie die Sprache, die Kultur und die Werte


KULTÚRA ihrer Ahnen erben. Er hat sowohl zum infrastrukturellen als auch zum organisatorischen Hintergrund der Möglichkeit des Erlebens der Identität beigetragen. In diesem Bereich hat er auch Mitmenschen gebeten, bei dieser noblen Arbeit zu helfen. Doch er setzte sich nicht nur für die zweisprachige Erziehung und Bildung in Kindergarten und Grundschule ein, sondern auch für die Errichtung einer seitdem landesweit berühmten Musikschule in Bogdan - die Musik bildete und bildet auch heute eine Brücke zwischen den Generationen. An erster Stelle standen immer das Bewahren und Weitergeben der Werte, Kultur und Sprache. In seiner Person können wir uns an einen agilen Bürgermeister mit sozialer Empathie und unglaublicher Tatkraft erinnern. Die dritte Auszeichnung ging an Ernô Endresz, Vizevorsitzender der Deutschen Selbstverwaltung in Ujfluch/Szigetújfalu, Organisator der Gedenktage der Verschleppung zur Zwangsarbeit, Forscher der Ortsgeschichte. Er gehört zu der Generation, die wegen ihrem Bekenntnis zum Ungarndeutschtum zur Zwangsarbeit in die Sowjetunion verschleppt wurde. Dort hat er sich viel Mühe gegeben, um das Leben der Zwangsarbeiter ein wenig verträglicher zu machen. Mit Rat und Tat stand er den Lagerbewohnern bei. Nach der Rückkehr in die Heimat hat sich die Gruppe entschlossen, jedes Jahr die Heimkehr zu feiern. Solange er das nicht öffentlich organisieren konnte, schrieb er die Erinnerungen und Daten dokumentierend auf. Daraus entstand ein Buch, zu dem auch der frühere Staatspräsident Árpád Göncz seine Anerkennung aussprach. Seit der Wende organisiert Ernô Endresz den Gedenktag immer für den 19. Oktober. Auch das Denkmal an die Opfer des Zweiten Weltkrieges auf der Hauptstraße ist ihm zu verdanken, zur feierlichen Einweihung lud er auch die in Deutschland lebenden Vertriebenen und deren Nachkommen ein. Er stellte die erste Liste der Zwangsarbeiter und der Vertriebenen zusammen, wo er nicht nur die Namen und Adressen festhielt, sondern auch Wohnort, Alter, Geburtsdatum - und bei vielen auch schon das

Sterbejahr - sowie auch vermerkte, wer zurückgeflohen ist. Auch am Entstehen einer Erinnerungstafel an die Vertreibung in der katholischen Kirche des Dorfes hat er mitgewirkt. Er arbeitet an Aufzeichnungen über die Geschichte der Ungarndeutschen im 20. Jahrhundert. Er schrieb über die Geschichte des Dorfes, hielt und hält Vorträge über die Zwangsarbeit. Die Festreden zu den Gedenktagen sind ebenso gesammelt wie die Vorbereitungen zum 50. und 55. Jahrestag der Vertreibung. Dem Ausgezeichneten ist zu verdanken, daß nach vielen Jahren wieder eine deutschsprachige Messe gelesen wird, und zwar zu den Gedenktagen. Er war der Erste, den die örtliche Deutsche Selbstverwal-

tung 2003 für seine Tätigkeit mit ihrer Auszeichnung „Für unser Schwabentum Ujfluch” ehrte. Im zweiten Teil der Kulturgala traten die Johann-Kamp-Kapelle aus Kalasch/Budakalász, der Ungarndeutsche Gemischtchor Werischwar/ Pilisvörösvár, das Schorokscharer Ungarndeutsche Volkstanzensemble, das Zipfelmütz-Trio und das Blumenstrauß-Quartett aus Harast/Dunaharaszti, die Tanzgruppe der Takser Schwaben, die Heimatklang-Kapelle aus Taks/Taksony unter der Leitung von Zoltán Kassai und die Jugendtanzgruppe des Vereins Takser Junge Donauschwaben auf. (Neue Zeitung, Budapest)

Az Észak-Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetsége nemrégiben Budaörsön rendezte meg a régió 11. Kultúrgáláját, melyet a vendéglátó város kórusa nyitott meg mûsorával. Magazinunkban közreadjuk a Neue Zeitungban megjelent tudósítást, de fontosnak tartjuk e rövid összefoglalóban az esemény haraszti vonatkozásait magyar nyelven kiemelni, akkor is, ha az összes szereplõ felsorolására nincs mód. Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere, Dr. Kállai Ernõ, a kisebbségi jogok országgyûlési megbízottja és egyben az ünnepség védnöke és Ritter Imre, az ÉMNÖSZ elnöke köszöntötte a kb. 900 fõs közönséget, majd három díjat adtak át Dr. Fehérvári Józsefnek, a budapesti, és Endresz Ernõ a szigetújfalusi NKÖ helyettes elnökének, valamint posztumusz a dunabogdányi Schuszter Józsefnek. A kitüntetetteknek meglepetésként a dunaharaszti Blumenstrauß Quartett és Zipfelmütz Trió külön erre az alkalomra megtanult dallal gratulált. Az együttesek a mûsor második részében újra színpadra léptek saját összeállításukkal. Szintén bemutathatta tudását a Taksonyi Svábok és a Taksonyi Fiatal Svábok egy-egy tánccsoportja, akik Harasztin is igen népszerûek. A tánccsoportokat a Heimatklang Zenekar kísérte - õket sem kell nálunk bemutatni -, akik emellett két önálló számukat is eljátszották. Végül újra a Blumenstrauß-t és a Zipfelmützt szólították, hogy intonálják azt a dalt, aminek refrénjét azután az egész csarnok közösen énekelte.


13

RIPORT

…és vannak a pékek. Beszélgetés Ruff Istvánnal

Véleményem szerint, egy mesterember számára büszkeséget jelenthet, a szaktudás, az emberek elismerésének visszaigazolása lehet az, ha családnevük a mesterség szinonimájává válik. Ahogy a budapestiek a Rózsavölgyirõl vagy a Kátayról beszélnek, még ha a névadónak már rég semmi köze nincs az adott zeneműbolthoz vagy vasáru kereskedéshez, vagy ahogy a Szamos név elválaszthatatlanná vált a marcipántól. A „még beugrok a Ruff-hoz” mondat hallatán Dunaharasztin is valószínűleg tudja mindenki minden további magyarázat nélkül is, hogy kenyérfélére lehet szükségem, hiszen ez a név egyet jelent a pékséggel. Mostani riportunkban e pékség tulajdonosát, Ruff Istvánt kérdeztem hivatásáról, családjáról. Schwarz Ildikó: Ruff úr, hogyan választotta ezt a szakmát? Ruff István: Tulajdonképpen a véletlenek sorozata eredményezte azt, hogy pékmester vált belőlem. Én nem Dunaharasztin születtem, hanem a Bakonyban, egy Mór melletti kis településen, Csatkán (Tschatkau).

14

Bár csak néhány száz lelket számláló kis falu ez, talán sokan hallották már hírét, hiszen ismert búcsújáró hely. Régebben a csatkai búcsú, a Balatonhoz hasonlóan, az egymástól elszakított családok találkozóhelye volt, de a rendszerváltás után is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az Irgalmasság Anyjáról elnevezett kápolnát Szentkút közelében a Zirci apátság építette 1862-ben, de a hely már a török idők előtt sok zarándokot vonzott. Szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján van a főbúcsú, amelyet általában az előtte való hétvégén tartanak, nem ritkán 40-50ezer ember részvételével. Sch.I.: De hát hova fér egy kis faluban ennyi ember? Hogy szállásolják el őket? R.I.: A legtöbben kint sátoroznak az erdőben a kápolna körül. Már szombaton jönnek mindenfelől a „proces�sziók”, a zarándok-menetek, néha 30-40 kilométeres gyaloglás után érkezve a kegyhelyre. Sokan egész éjjel fent vannak, virrasztanak a vasárnapi miséig. Sch.I.: A búcsújáró helyeket gyakran csodákról szóló legendák övezik. Így van ez Csatkán is? R.I.: Állítólag egy vak fiú meggyógyult a forrás vizétől, de a szülei nem hitték el, hogy lát, ezért újra megvakult, s csak akkor kapta vissza másodszor is a szeme világát, amikor a szülei is elhitték a csodát. A búcsúsok szerint a csatkai Szentkút vize elsősorban lábfájás gyógyítására, bénaság ellen jó. A zarándokok régen és ma is korsókban, üvegekben viszik haza a forrás vizét az otthon maradottaknak. Misék magyar és német nyelven voltak és vannak, de néhány évtizede ez a cigányok búcsújává vált. Az ország minden részéről és főként a dél-szlovákiai magyar falvakból érkeznek roma családok, így cigány nyelvű prédikáció is hallható. Többen ruhát is hoznak a Mária-szoborra, amely öltöztetős szobor. Sch.I.: No, de térjünk vissza a családjához. R.I.: A család Mórról, az ismert sváb

településről származik, ahol egyébként a Ruff név egyáltalán nem ritka. Dédnagyapám téglaégető mester volt és Csatkán remek agyagot lelt hozzá, ezért ideköltözött. Nagyapám valami módon folytatta a hagyományt, belőle kőműves lett. Apámnak viszont rossz sora volt, ő 18 évesen a frontra került tolmácsnak, és a háború után mindig el akarták vinni. De hát Csatka zsákfalu, hamar észre lehet venni, ha idegenek közelednek, így mindig volt ideje beszaladni az erdõbe. Ő azután egy útépítő brigádot vezetett. Anyai ágon a Pioker családból származom, és sokáig úgy hittem, ez valami lengyel név lehet, de nem, mert a Pichocker név változott-kopott az idők során Piokerré. Anyai dédnagyapám, aki Horty huszár volt és 34 évesen leszerelték, itt kapott néhány hold földet, cséplőgépet, állatokat, így hát itt kezdett gazdálkodni. Nagyapám viszont meglepő módon vöröskatonának állt a Tanácsköztársaság idején. Lehet ezt ifjúkori lázadással magyarázni, ideológiákat mögé gondolni, de ha kérdeztük, miért, csak annyit mondott: „ők többet fizettek”. Cserébe viszont emiatt pár évre Bécsbe kényszerült, de azután ő is hazajöhetett. Sch.I.: Nem bánom, hogy szó került Csatkáról és a családjáról, de tulajdonképpen a pályaválasztástól indultunk el. R.I.: Igen, igaz. Az általánosban elég jó tanuló voltam, főleg fizikából és matematikából, így azután némi kis segítséggel bekerültem az akkoriban nagyon népszerű autószerelő iskolába Tatabányára. De nem csak


RIPORT

én szemeltem ki ezt az iskolát magamnak, már elkezdődött a tanítás, amikor két „nagy fejes” csemetéjét is fel kellett venni. Én voltam azon két tanuló egyike, akiket két hét után kiraktak, csak hogy ezeknek legyen helyük. Bányagép-lakatosnak tettek minket azzal, hogy ha valaki kibukik, akkor visszajöhetünk. Én viszont azt mondtam, hogy „csak akkor leszek bányász, ha ablak lesz rajta.” Egyik nagynéném Pesten lakott, a Rottenbiller utcában, ide költöztem fel, mert felvettek a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakiskolába. Itt viszont már én választottam a pékmesterséget. Hét évig tanultam, mert a szakiskola után – már munka mellett – a technikumot is elvégeztem. Bár felvételt nyertem Szegedre, főiskolára, 20 évesen behívtak katonának a határőrséghez, így ez a terv meghiúsult, mert közben megnősültem és már nem volt kedvem újra felvételizni. Sch.I.: Jól sejtem, hogy a felesége révén kötött ki itt Dunaharasztiban? R.I.: Valóban, ő egy régi haraszti sváb családból, az Ambrus családból származik, így 1977-ben ide költöztünk. Amúgy én a Fővárosi Sütő-

ipari Vállalat Lágymányosi üzemében kezdtem dolgozni. 17 évesen én voltam a legfiatalabb műszakvezető, amolyan joker-szerepben, hiszen mindenhova, ahol szükség volt szakemberre, engem küldtek. Szerettem ott dolgozni, de amikor felépült itt Harasztin a Dunakenyér mégiscsak eljöttem ide, hiszen ez jóval közelebb van. Mindig azt mondom, hogy „vannak az emberek, és vannak a pékek”, hiszen ez a szakma pont ellentétes időbeosztással jár, mint ahogy az átlagember él. Mi pékek általában éjjel dolgozunk, és hajnalban fekszünk le aludni. Ennek ismeretében érthető, hogy egyáltalán nem mindegy, men�nyit kell utaznunk a munkahelyre. De nem bántam meg a váltást, mert a Dunakenyér is jó hely volt. Jó légkörben, jó technológiával dolgoztunk – de volt is híre a haraszti kenyérnek! Sch.I.: Mi vetett ennek véget? R.I.: A rendszerváltás után privatizálták a gyárat, még én is latolgattam, hogy esetleg banki hitelből megvenném, de azután másképp alakultak a dolgok. Az új tulajdonosok mihamarabb pénzt akartak látni a befektetésből, alig jutott fejlesztésekre és a piac is egyre inkább beszűkült, nem kedvezett a nagy- és középvállalatoknak. Úgy látszott, hogy a kisebb, a lokális igényeket kielégítő, flexibilisebb kisvállalkozásoknak vannak jobb esélyeik. Végül is 2002-ben belevágtam: egy eladott autó árából vettem kemencét és dagasztógépet, és a ház végében egy barátommal, no meg a feleségem és a lányom segítségével beindítottam a sütödét. Sch.I.: És hol tartanak ma? R.I.: Ez a pékség, ahol négyen kezdtünk dolgozni, továbbra is családi vállalkozásként működik, de most már húsz embernek ad munkát.

István Ruff, Inhaber der erfolgreichsten Bäckerei in Harast, erzählt in dieser Reportage über sein Heimatdorf, Tschatkau (Csatka), ein beliebter Wallfahrtsort. Er stellt uns kurz seine Familie vor und schildert, wie er trotz seiner anfänglichen Absichten, Automechaniker zu werden, dann doch Bäckermeister geworden ist. Wir erfahren, warum er hierher nach Harast zog, wie er sich hier fühlt und zurechtkommt. Wie sich seine berufliche Karriere entwickelt, und warum er 2002 eine eigene Bäckerei zu viert mit einem Freund und seiner Familie eröffnet hat. Stolz erwähnt er, dass von ihren 71 Produkten zumindest die Hälfte nach ihrer eigenen Rezeptur hergestellt wird – natürlich ohne Farb-, Konservierungs- und Zusatzstoffe, ohne künstliche Aromen und Geschmacksverstärker.

Megmaradt a ház végében felépített pékműhely is, de van ezen kívül még két mintaboltunk, melyekből az egyik szintén rendelkezik egy kis modell értékű sütöde-részleggel. 71 féle termékünk van, csak kenyérből 19 fajtát készítünk, ráadásul ezeknek legalább a fele saját fejlesztés. Annak az elvnek mentén dolgozom, hogy „én nem adhatok rosszat, mert tudják, hogy ki vagyok!” De félre a tréfát, nem csak azért szeretnék jó minőségű élelmiszert előállítani, mert a silányt esetleg a fejemhez vágnák, de meg vagyok győződve arról, hogy az a sok szintetikus adalék, ízfokozó és aroma, amit megetetnek velünk, árt az egészségünknek. Mi semmi ilyesmit, de még tartósítószert sem használunk. Sch.I.: Persze, minek is kellene tartósítószer ahhoz, ami úgyis pillanatok alatt elfogy. Végezetül már csak azt szeretném megtudni, milyen a kapcsolata az itt élőkkel? Mondhatjuk azt, hogy megszerette Dunaharasztit, választott otthonát? Nem vágyik vis�sza a Bakony hegyei közé? R.I.: Szeretek itt élni. Úgy gondolom, az alatt a több mint harminc év alatt, amióta itt lakom, sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a harasztiakkal. Szándékom szerint, ahol és amennyit tudok, szívesen segítek, és szívesen támogatok jó, értelmes és hasznos kezdeményezéseket, többek között a sváb tájházat is. Régebben még el-eljárogattunk svábbálba is, de ennek az éjszakázós életformának azért megvan a böjtje, így mostanában már kevesebbszer jut ilyesmire energiánk. Abban bízom, hogy elsősorban a munkámmal és a tudásommal, a mindennapi friss kenyérrel szolgálom az itteniek javát. Sch.I.: Ehhez kívánok – a „tájházasok” nevében is – további jó egészséget, erőt, szándékot, kitartást! Köszönöm a beszélgetést!


15

HAGYOMÁNYOK

Sváb gasztronómia: Disznóvágás

A betakarítások és a szüret elteltével azt gondolná az ember, hogy télen nincs nagyon teendő. Erre cáfolt rá a Heimatland Harast Alapítvány, ismertebb nevében a Tájház, hiszen november hatodikán tartotta hagyományőrző disznóvágását. A gyönyörű napsütéses idő, és persze a finom falatok lehetősége rengeteg embert kicsalt a rendezvényre. 16

Már-már nem is disznóvágáshoz illő volt a 15 fokos hőmérséklet. Azért vágtak régen a téli időben disznót, mert akkoriban nem volt még hűtőszekrény, így a kamrákban tárolták a húst, ehhez viszont a hideg igencsak elkellett. A program délelőtt 9 órakor indult a Tájház udvarán. A Kaltenecker József böllér irányításával és Kreisz Pali

bácsi segédletével megkezdődött a disznó feldolgozása. A szúrás után vérét felfogták egy edénybe, majd a malacot belerakták egy nagy fateknőbe, ahol forró vízzel többször leöntötték. Ezután a megfelelő eszközzel levakarták a szőrét, majd fellógatták a rémfára, ahol sötét színűre megperzselték. Aztán megint a tisztítás művelete következett, majd feldarabolták. A májból, és velőből egy tipikus sváb ételt, a paradicsomos velősmájat készítette Kaltenecker Erzsi néni. Aki evett belőle, mind a tíz ujját megnyalta utána, aki nem kóstolta, bánhatja! A fejhúst megfőzték, és fokhagymával kínálták, a pecsenyehúst meg jól megfűszerezték, majd megsütötték. Természetesen mindenből lehetett kóstolót vásárolni. A véres- és májas hurkát, kolbászt, töltött káposztát az esti bálra készítették, de azért szemtanúja lehettünk annak, hogy a bélbe hogyan is töltik bele a tölteléket. A kóstolóhoz Újszászi Csaba kínálgatott forralt bort és teát, meg persze a Tájházban elhíresült, szigorúan „alkoholmentes”pálinkát. Ha a gyerekek közben megunták a disznóságokat, akkor a sátorban a Hétszínvirág Óvodából két óvó néni segédletével lámpásokat készíthettek a Márton napi felvonulásra. Mondanom sem kell mekkora sikere volt a dolognak. A sok segítő kéz nélkül nehéz lett volna ezt a rendezvényt megvalósítani. Köszönet illeti meg: Kaltenecker Erzsi nénit, Wágner Nusi nénit, Frei Kati nénit, Réder Kati nénit, Újszászi Ferencet, Újszászi Csabát, Kreisz Pali bácsit, a Hétszínvirág Óvodától Ambrus Krisztinát és Koszta Gyulánét, az NIHD Örökifjú tánccsoportjából Rábl Annamáriát, Heincz Mártát, Annus Jánosnét, Kaltenecker Mártonnét és Sziron Tündét. Ismételten színvonalas, színes, és érdekes programot láthattunk, és megismerhettünk egy újabb hagyományt Dunaharaszti történetéből.


HAGYOMÁNYOK

... és bál A Heimatland Harast Alapítvány szokásos éves bálját november 6-án tartotta a disznóvágás után a Szántóban, azaz a Kultúrházban. A bálra vacsorával várták a vendégeket, akik véres és májas hurkát, kolbászt, és töltött káposztát kaptak. A káposztát, mely mennyei íz világba vitt el bennünket Bosnyákné Schivampl Erzsi néni készítette, a hurkát, kolbászt pedig Kaltenecker Józsinak köszönhettük, a tőle megszokott, igazi házias ízesítéssel. A porciózásban a „Tájházas”-ok és NIHD-Örökifjak segédkeztek Schivampl Erzsi néninek, az ételek kihordásában, pedig a Rosinen és Zipfelmütz tánccsoport fiai. Öröm volt részt venni egy ilyen egységes csapatmunkában! Hogy ez a bál nem csak egy hagyományos bál volt, abból is látszott, hogy nem csak a sváb konyha gasztronómiai világába vezettek be bennünket, hanem kulturális programokat is láthattunk a városban működő sváb Nach Ernte und Weinlese war das Schlachtfest einst ein Höhepunkt im Herbst, und so ist es auch im Heimatmuseum Jahr für Jahr. Die Mitwirkenden sind auch jedes Jahr beinahe dieselben – außer dem Schwein vielleicht – und man freut sich schon Wochen vorher, die leckeren Gerichte wieder probieren zu dürfen. Mit ebensoviel Freude bereitete man sich auf den Schlachtball am Abend vor. Er begann mit der Vorführung der jüngsten Tänzer des NIHD, gefolgt von den Choreografien der Tanzgruppen Rosinen und Zipfelmütz. Zuletzt kamen die „Lustigen Schwaben“ an die Reihe, bevor die Ballgäste das Parkett erobern und bis früh am Morgen tanzen durften.

tánccsoportok bemutatójával. A fellépések sorát az NIHD (Német Ifjúsági Hagyományőrző Egyesület Dunaharaszti) legifjabb táncosai nyitották meg, akik Kun-Péti Erika koreográfiáját mutatták be, melyet ő tanított be az apróságoknak. Elbűvölő előadást láthattunk, ahogy igyekeztek tudásukat megmutatni ezek az óvódás vagy alsó tagozatos iskolás-korú gyerekek. Ezután a Haraszti Fiatal Svábok Egyesületének két csoportja következett, a Rosinen és Zipfelmütz. A Rosinen tánccsoport a Rajna vidéki bajor polka című koreográfiát mutatta be, a Zipfelmütz pedig a Mars és Zeppelt. Mindkét csoport igen színvonalas, szórakoztató, felkészült előadással kápráztatta el a közönséget. Az este záróműsorában a DSE (Dunaharaszti Svábok Egyesülete) Lustige Schwaben csoportjának két, a báli hangulatot igencsak jól megalapozó polkáját élvezhettük, a Haraszti polkát és a Hier und her polkát. A talpalávalót, amely hallatán nemigen lehetett ülve maradni, a továbbiakban a Heimatklang zenekar szolgáltatta, akik hajnali fél 5-ig szinte meg sem álltak! Természetesen az éjfél eljöttével a tombola sem maradhatott el, amit a sok-sok értékes ajándék felajánlói nélkül nem tarthattak volna meg, ezért a következőket illeti köszönet: Höchst Zsolt éjjel-nappali boltja, Rötzer Viktória - Kincsestár HobbyDekor, Szappanos Zoltán keramikus, Kisduna Étterem, Kecskeméti Zoltán, Gyarmati György, Gerber Antal, GerKer ’98 Kft, Dunaharaszti Foltvarrók, Mannheim Lénárd, Zenner Hungária Kft, Kati Kreatív Kuckó Taksony, Mannheim Squash Club, Opel Molnár Kft, Strasszer Marcsi - Liget Virágüzlet, Pierrott Szépségstúdió, AAS Kaputechnika, Palyaga Zoltán - Mezőgazdasági bolt, Karl Zsolt - Marcella Cukrászda, Gergely Cukrászda, Horváth Zoltán, Wolf Éva fodrászata, Wolf Rita, Erika Virágüzlet. A fődíj egy liba volt a Tájház felajánlásában. Érdekes és igencsak élvezetes bált tudhatunk magunk mögött. Köszönet érte a szervezőknek! Papp Ágnes

Tájház Márton-napi lámpás készítés Ismét sor került a Márton-napi lámpás készítésre itt a Tájházban. Míg a felnőttek a disznóvágás szemlélői voltak, addig a gyerekeknek lehetőségük nyílt benn a sátorban a maguk kis lámpását elkészíteniük. Gondoltunk a kisebbekre és a nagyobbakra is, ezért kétféle technikát mutattunk be számukra. A nagyoknál elengedhetetlen volt a türelem, precízebb kézügyesség és pontos ollóhasználat. Határtalan kedvvel láttak hozzá a barkácsoláshoz. Kisebbeknek szüleik nyújtottak segítséget, de voltak ügyes kezű nagypapák is, akik örömmel beszálltak a munkába. Dolgos kezek mellé, vidám hangulat is járult. Hamar minden kellék gazdára lelt, örömmel távoztak a maguk készítette kis lámpásokkal a gyerekek. Jövőre még több alapanyaggal, ötlettel készülünk a gyerekek és kézműveskedni vágyó felnőttek számára. Közreműködtek a Hétszínvirág Óvoda óvónői: Ambrus Krisztina és Koszta Gyuláné Solange die Erwachsenen mit dem Schlachten beschäftigt waren, bastelten die Kinder im Festzelt Laternen für das nahende Martinsfest. Zwei Erzieherinnen waren ihnen dabei behilflich, aber handwerklich begabte Eltern und Großeltern machten auch mit. Man konnte zwischen einer einfacheren und einer komplizierteren, mehr Geschicklichkeit verlangenderen Laterne wählen.


17

RIPORT

Taksonyi tutajosok Beszélgetés Gyarmati Györggyel Az idei Tutajos Találkozó meglepetés-csapata Taksonyból érkezett. A rendezőség már korábban értesült arról, hogy a szomszédból majd táncosok vízre szállnak, de csak az utolsó pillanatokban derült ki, hogy egy korosabb társaság min töri a fejét, mit épít már hetek óta lázas készülődéssel. A haraszti tutajnak volt párja, egy taksonyi vízi alkalmatosság, megrak-

18

va ötletes, vidám, vagány fickókkal. Gyarmati Gyuri bácsival beszélgettem barátairól, az évtizedek óta elválaszthatatlan, szívükben még mindig gyermeki társairól. Wágner László: Gyuri bácsi, ha jól tudom te vagy talán az egyetlen a bandából, aki haraszti? Mikor alakult ki ez a barátság, hogy jött össze a társaság?

Gyarmati György: Nézd Laci, a társaság zöme törzsgyökeres taksonyiakból áll, szinte gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Azután baráti kapcsolatokon keresztül érkeztek a bandához vállalkozó ismerősök, így bővültünk és teljesedtünk ki. Biztos te is ismered őket nagyjából, de említsük meg a neveket: Végh Pityu, a társaság motorja volt, sajnos idén tavasszal eltávozott közülünk, Suhajda Jani, Ruff Józsi és Balogh Ernő ismert iparosok, csakúgy mint Glász Jakab festõmester, Fodor Miklós, „Mitya” volt az Aranyszamár étterem tulajdonosa, de komoly edzőként a taksonyi kézilabdát ő hozta fel NB II-es szintre, Hrisztov Laci könyvelő, Rácz Ernő repülés irányító volt, Surányi Sándor gépipari vállalkozó, ráadásul még kocsmáros is, aztán Pozsonyi Gyuri és Végh Gabi, akik a tájházas rendezvényeken sajnos még nem tudtak részt venni, de lesz idejük pótolni. WL: Olyan érzésem van, mintha egy klubot alkotnátok, nem? GyGy: Hát van is valamilyen alapja, hiszen az évek során megszokássá vált az, hogy a Surányi féle kocsmában minden csütörtökön totó-napot tartunk és hogy a sváb hagyományokat tovább ápoljuk, ezeken a napokon tátli-partikat játszunk. Már mond-


RIPORT tam nektek, hogy ilyen versenyeket a Tájházban is érdemes lenne rendezni. Szóval, a névnapokat közös főzéssel egybekötve, vacsorával szoktuk megünnepelni, még az is előfordult, hogy Végh Pityu az otthonában rendezett tátli-versenyt nekünk, a barátainak. Még most is őrzöm az ereklyét, amit a 4. helyért kaptam „II. Végh Tátli-kupa 2010.”. WL: Gyuri bácsi, azt értem, hogy Attila fiad miatt automatikusan kapcsolódsz a Tájház életéhez, de hogy tudtad a társaságot rávenni arra, hogy a rendezvényeinkhez csatlakozzanak? GyGy: Nézd, igazából a Sváb Esküvő volt az a program, ahol megjelentek a barátok. Tették ezt tiszteletből irántam, hiszen Attila és Anita újból megesküdött azon a csodálatos rendezvényen. Ahogy te is láthattad, gondosan ügyeltek az öltözékükre is, mindegyikőjük trachtot vett fel és roppant jól szórakoztak az est folyamán. A tutajos találkozónak pedig az adott apropót, hogy mi évek óta evezni is járunk. Már háromszor voltunk Tisza túrán úgy, hogy 100 km-t evezünk egyhetes turnusban, két kenuval. Legutóbb a két kenura ácsoltunk olyan deszkaplaccot, amin napközben kártyáztunk, ettünk-ittunk, éltük a vízi életünket, óránként állítottak meg bennünket kenus, kajakos csoportok és ámultak a „szerelvényen”. Kaptak egy-egy sonkás katonát és egy felest, aztán eveztek tovább. Ebből a megélt történetből kiindulva gondoltuk azt, hogy benneteket meglepünk egy saját magunk által épített tutajjal. Elképzelheted milyen elánnal, kedvvel és kreativitással készült el. Az ötlet nagyszerű, nagyon jól éreztük magunkat ott a vízen. A saját stílusunkat hoztuk, megterített asztal,

sör-bor-pálinka volt a felszerelés, miközben haladtunk befelé a holtágon, ugyanúgy kínáltuk a szomszédos evezősöket, mint anno a Tiszán… Viszont a Tájházhoz nem csak a szórakozás tartozik, hiszen emlékszel mikor a munkálatok elkezdődtek Suhajda Jani sokat segített az elektromos hálózat kialakításánál is. Szóval legyen az munka vagy szórakozás, ránk lehet számítani. WL: Eddig csak a férfiakról beszéltél, de a feleségeknek is jut helyük az általatok szervezett programokban? GyGy: Hát hogyne! Rendszeresen járunk minden évben Pünkösdkor kerékpárral túrázni az ország minden szegletébe, legalább három napra. Ilyenkor busszal elvitetjük a bringákat, 14-15 darabot, mert általában nyolc házaspár megy. Nagyon szeretünk a Fertő-tó környékén tekerni. Hazafelé általában beiktatunk egy kultúrprogramot. Kedveljük a síelést is, általában Ausztriába megyünk ki, idén Murauba tartunk. Nem minden-

Am Treffen der Flößer im Sommer 2010 nahm überraschenderweise auch eine Gruppe aus Taks mit einem Schiff teil. Der einzige Haraster unter den Freunden ist György Gyarmati, der in diesem Gespräch die Gruppe vorstellt, zu der minestens acht Ehepaare gehören. Sie treffen sich jede Woche beim Kartenspiel, feiern Geburts- und Namenstage gemeinsam. Jedes Jahr machen sie eine dreitägige Fahrradtour, gehen regelmäßig nach Österreich zum Schifahren, und schon dreimal paddelten sie an der Theiß-Tour (Tour auf der ganzen ungarischen Strecke des Flusses) mit. Die Männer gehen oft jagen und nehmen auch an Angelwettbewerben teil. Einige aus der Gruppe helfen dem Heimatmuseum schon von Anfang an, aber erst bei der Schwäbischen Hochzeit realisierten die meisten, welch eine tolle Unterhaltung hier geboten wird und sind seitdem oft mit dabei.

ki síel, van aki szánkózik, csúszkál, a lényeg az, hogy együtt legyünk, fogyjon a Glühwein és az Obstler… Viszont a vadászatokra, horgászversenyekre nem visszük az asszonyokat, pedig ezeket a sportágakat is sokan űzzük a társaságban. Általában az Ipolyságba, Diósjenőre és Tarjánba járunk. Felejthetetlen élményeink vannak, rengeteg fénykép, videofelvétel és a csodálatos emlékek őrzik az együttléteinket. WL: Gyuri bácsi, remélem a 2011-es Tutajos Találkozón is ott lesztek a barátokkal. Gratulálok az évtizedeken keresztüli összetartásotokhoz, baraátságotokhoz, mely ékes például szolgálhat sok más ember számára! Kívánok nektek jó egészséget, hogy még sok közös kalandban vehessetek részt együtt! GyGy: Laci, köszönöm a jókívánságokat és nektek is erőt, egészséget kívánok a munkátokhoz!


19

Advent

Valaki jön - de te nem veszed észre! Valaki közeledik hozzád - de te bezárkózol! Valaki kopog nálad - de te átalszod látogatását! Valaki belép hozzád - de te házon kívül vagy! Valaki nálad lakik - de te kidobod őt! Valaki feltárulkozik - de te a szavába vágsz! Valaki vár rád - de te hátat fordítasz neki! Valaki segítséget kér - de te megkeményíted szívedet! Valaki ajándékot ad neked - de te elásod azt! Valaki végtelenül ráér - de veled sosem lehet beszélni. Valaki nyugalmat hoz - de te szétszórt vagy! Valaki jön - de te csak magadat látod! Amíg jön - mindig megváltozhatsz!

Adventi gondolatok Képzeljük el azt, hogy egy szénbánya több száz méteres mélységében robbanás történik, és az omlás miatt egy üregben rekedünk. Nem látszik semmi remény! Iszonyú, elcsüggedt állapotban vagyunk ott a sötétségben… Sokan vannak így a föld felszínén is. Veszedelemben, félelmetes sötétségben élnek ebben a világban. Soksok ember hite elveszett, a reménnyel együtt. És egyszer csak a szénfalon át kopogás hallatszik… Egyre közelebb hallatszik a csákányütések hangja. Közeledik a szabadulás, az élet! Adventi hang szól felénk: „közeledik megváltásotok!” Ez a jézusi biztatás nekünk szól! Boldog reménység ez. Nem a vég,

a halál közeledik napról napra az idő múlásában, hanem a megváltásunk! Pontosabban: a Megváltó Krisztus! Kezdetét veszi a Karácsonyt megelőző időszak, a szent adventi idő. Várakozunk, készülünk, virrasztunk. A virrasztás pedig gazdag belső tartalmat hordoz. Tele van értékkel. A virrasztásnak számtalan arca van: Aki virraszt, az vigyáz valakire. Például az anya, aki virraszt a gyermeke betegágya mellett. Aki virraszt, az készenlétben áll, hogy segítsen. Az éjjeliőr virraszt így, amikor őrködik a város éjszakai nyugalma fölött. Aki virraszt, az vár valakit. Így várunk a pályaudvaron az éjszakai vonattal

érkező jó barátra. A keresztény ember számára a virrasztás annyit jelent, mint várni a Krisztussal való találkozásra. A döntő órában készen kell lenni. Erre a virrasztó várakozásra buzdít bennünket advent időszaka. Nagyon igaz az a mondás, hogy amilyen az advented (a készületed, a várakozásod), olyan lesz a Karácsonyod. Ha tevékeny és tartalmas volt, akkor az Ünneped is az lesz. Ha nem, akkor számodra csupán külsőség lesz, és egy program az évben, amit letudunk… Az adventi szent idő egy csodálatos várakozás, amely ahhoz hasonlít, amikor egy számunkra kedves, szeretett személyre várakozunk. Ilyenkor minden percben az óránkra nézünk, az ajtóra tekintünk, a közeledő lépésekre figyelünk. Ilyenkor az ember nem magára gondol, hanem arra, akit vár. Adventben ilyen sóvárgással és készültségben várjunk Jézus eljövetelére. Mert a tevékeny várakozás eredményeképpen az idei Ünnepen a te szívedben is meg kell születnie Krisztusnak! A róka mondta ezt a Kis Hercegnek: „Mindig mondd meg előre, mikor jössz, és én ünneplőbe öltöztetem a szívemet.” Mi már tudjuk, hogy Jézus érkezik, jön. Éppen ezért már most öltöztessük ünneplőbe a szívünket. Ámen. Úgy legyen. Berci atya

TÁJHÁZI BETLEHEMES - KRIPPENSPIEL IM HEIMATMUSEUM

DECEMBER 18-án, szombaton 15.45-kor ünnepélyes megnyitó és Láng András atya áldása

• Szent István Kórus énekel • Szent Cecília Kórus mûsora • Blumenstrauß Quartett és a Zipfelmütz Trió összeállítása • Dunaharaszti Sváb Dalkör fellépése • Dunaharaszti Zeneiskola növendékei muzsikálnak • Mese Óvóda gyermekeinek mûsora • Szigeti Fiúk Zenekar játéka • Heimatklang Zenekar összeállítása • Baktay Ervin Gimnázium tanulóinak programja • Hunyadi János Általános Iskola tanulóinak • Kõrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanulóinak és a • II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulóinak adventi mûsora • A Hunyadi iskola alsó tagozatosainak betlehemese Betlehem bábukkal és élõ állatokkal, kirakodóvásár, sült tök és gesztenye, sütemények, forralt bor és tea

Békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet k ívánunk!

SZÜLŐFÖLD MAGAZIN FROHE WEIHNACHT TÁJHÁZI BETLEHEMES. DECEMBER 18-án, szombaton KRIPPENSPIEL IM HEIMATMUSEUM

Recommend Documents