SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE
23
BUDAPEST 1987 A MAGYAR SZÍNHÁZI INTÉZET ÉS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA SZÍNHÁZTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK FOLYÓIRATA
SZimAZTlïDOMAHYI SZEMLE 23
Budapest
1987
A Magyar Színházi Intázet ás a
Magyar Tudományos Akadémia
Színháztudományi Bizottságának folyóirata
Sorozatszerkesztő: Főidényi F. László
ISSN
I 133-9907
A kiadásárt f e l e l a Magyar Színházi Intézet igazgatója* felelős szerkesztő: Főidényi P* László Készült a Magyar Színházi Intézet sokszorosító üzemében* /Budapest. I * K r i s z t i n a k r t . 57*/ Felelős vezetőt Kardos Gyula gazdaaági igazgató
TARTALOM
Tarján Tamás: Magyar abszurd
ás g r o t e s z k drámák
a h a z a i szinpadon /1957-1982/
5
K o l t a Magdolna: A k l a s s z i k u s vigjátéki d r a m a t u r g i a kihalása. A vigjáték h e l y z e t e 1957-1982
41
K i s s E s z t e r : Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982 között...,75 Dévény1 Róbert: Magyar színház - magyar egyfelvonásosok napjainkban Mészáros Tamás: Rendezői új hullám a h e t v e n e s években
«109 127
Tarján Tamás: Magyar abszurd ás g r o t e s z k drámák a h a z a i színpadon /1957-1982/
"Hogy j o b b a n megértsük egymást..* - a d j u n k nevet a d o l g o k n a k " ' - valószínűleg célszerű e z z e l ez Örkény Istvántól v e t t /s Így a tárgyhoz ±116/ idézettel kezdenünk témánk kidolgozását. -Annál l s Inkább, m i v e l a két f o g a l o m végleges tisztázásával még adós az esztétika tudománya, a ha e g y i k n e k , i l l e t v e másiknak a leírásában ért i s e l jelentékeny eredményeket, a kettő egymáshoz való viszonyát egyelőre nem t u d t a pontos arányában megragadni. Ezért, s a j n o s , a terminológiai z a v a r r a l e l e v e , s kikü szöbölhet etlenül számolnunk k e l l , mert ez utóbbi két-három évtized h e z e i színikritikaja, de irodalomtörténetirása l a szemrebbenés nél kül használta, használja szinonimaként a két szót, s ez nem l s min d i g e bírálói slendriánság, fölkészületlenéég következménye, hanem ez e m i i t e t t jelentésbizonytalanságé. Ráadásul az "abszurd" ás a "groteszk** egyaránt használatos melléknévi és főnévi funkcióban /példáult abszurd dráma - a I I . világháború utáni évektől számított drámatörténeti i s k o l a ; az abszurdok - I o n e s o o , B e c k e t t éa társaik, vagy akár a müveikj g r o t e s z k látásmód - egy b i z o n y o s világszemlé l e t ; Örkény g r o t e s z k j e - az iró v a l a m e l y i k müve a t b . / A problémák megoldását a d o l g o z a t k e r e t e i között semmiképp sem Ígérhetjük, h i s z e n célkitűzésünk történeti, nem elméleti természetű*
/2/ Két korábbi saját vázlat' * alapján - a természetesen a l e g i s m e r tebb s z a k i r o d a l o m ^ ^ és az újabb összegzések^^ figyelembevételé v e l - megpróbáljuk nagyjából világosan elhatárolni egymástól a két fogalmat* Véleményünk s z e r i n t az abszurd és a g r o t e s z k közös lényege az egyes ember éa az egész emberi nem létére ránehezedő katasztrófa fölismerése, t u d a t a és tudatoaitáaa. A személyes élet kivédhetetlen vége, e halál, i l l e t v e a történelmi f o l y a m a t kivédhetetlennek tűnő vége, a világpusztulás a döntő élmény az a b s z u r d és a g r o t e s z k mű velői számára* Ez a szembenézés többféle attitűdből történhet / l e h e t például t r a g i k u s vagy komikus, t r a n s z c e n d e n s vagy a t e i a t a a t b * / , de ez közös, nem p e d i g elválasztó j e g y * Az abszurd két abszolúte össze nem illő d o l o g viszonyából k e l e t k e z i k . E végletes szakadás mögött mintaként az embernek ás lé tének v i s z o n y a húzódik meg. M i v e l a k i e m e l t a b a z o l u t öaaza nem I l lők közötti szakadék áthidalhatatlan, az a b s z u r d szükségképpeni jellegzetessége a mozdulatlanaág /csak a biztonság kedvéért u t a l u n k B e o k e t t Qodot-ra várva cimü darabjának két főszereplőjére, a k i k
m i n d i g menni akarnak, a tudvalevőleg m i n d i g - maradnak/. A mozdu latlanság nem a k r i t i k a , hanem a tagadás állapotát a t e l j e s e l u t a sításé. Természetszerű azért, hogy az a b s z u r d /dráma/ ad k o n f l i k t u s t , de o l y monumentálisát, hogy az e m b e r i l e g a maga teljességében föl f o g h a t a t l a n , átélhetetlen, ezért s z i n t e osak virtuális k o n f l i k t u s nak tekinthető} a k a t a r z i s p e d i g minden e s e t b e n elmarad, h i s z e n nem f o l y a m a t o t , csupán állapotot látunk* Am amennyire a radikális k o n f l l k t u s kevesebb önmagánál /fölnagyitottaága m i a t t / , a t e l j e s k a t a r zishiány a n n y i v a l több önmagánál /hiányában válik katarzissá/. M i v e l minden végletesség, s főként a végletek egymáshoz valő - g y a k o r l a t i l a g l e h e t e t l e n - v i s z o n y a p a r a d o x o n t hordoz magában, az a b s z u r d i s fölfogható paradox mozzanatok egymásutánjának. Bz a megállapítás - gondolatmenetűnk s z e r i n t - a g r o t e s z k r e i s i g a z , osakhogy mtg i t t , az abszurdban az e g y i k mozzanat a másikat csupán isme t l i - v a riál j a nyomatékoaitja, a d d i g o t t , a g r o t e s z k b e n a s o r o n levő árnyalj a-móaosltja-továbbviszi az előzőt* Az abazurd döntő sajátszerűsége, hogy modellálja a világot* Ellentmodást nem tűrve - azaz nem i s m e r v e , és nem i s m e r v e e l - mond j a k i t a világ i l y e n , m i n d i g i l y e n , és szükségképp i l y e n . így a cél talanság, reménytelenség kifejezője. S nam azért, mert pusztulást, kimúlást, vegetálást ábrázolt Ha az eufórikus örömnek, gyönyörnek adna h a n g o t , nem kevésbé l e n n e céltalan, reménytelen. Az a b s z u r d oéltelanaága, reménytelensége a változás kizárásában van* Az abszurd ábrázolásmód tehát minden t e k i n t e t b e n radikális. Belátható, hogy a maximálishoz, a végleteshez, e kizárólagoshoz, a véglegeahez való tántoríthatatlan rageszkodás morális téren h o z h a t j a a legtöbb eredménytt kíméletlen következetességével a k k o r l s t i s z t e l e t e t p a r a n c s o l , ha egyébként nem i s t u d j u k , nem i s a k a r j u k e l f o g a d n i dogmaszerűen merev tételeit. Az a b s z u r d müvek hatásmecha nizmusának paradoxoné, hogy mozdulatlanságukkal és mozdíthatatlan ságukkal akár földrengésként ható erkölcsi élményt, megrázkódtatást képesek kiváltani a nézőből, olvasóból. A l i g h a n e m ez e legfőbb ér tékűk. A g r o t e s z k ugyancsak két össze nem illő d o l o g viszonyából k e l e t k e z i k , e kettő jellemzője azonban nem az abszolút össze nem i l lés, s t e l j e s elütés, hanem az erős, de osak részleges diszharmónia. M i v e l a k i e m e l t össze nem illőknek marad terük a mozgásra /akár a távolodás, akár a közeledés formájában/, a g r o t e s z k szükségképpeni jellegzetessége a mozgás /csak a biztonság kedvéért u t a l u n k Örkény
Macskajátékának befejezésére, amelyben az ugyan tolószékhez lánoolt Giza haza1átogatásáve1 l e l k i l e g , beplsllésével pedig t e l j e s bioló g i a i személyiségében megmozdul, sőt a gyermeki állapotba v i s s z a mozdul - s e z z e l óriásit mozdul e l ő r e ; s az egész kergetőzős macskajáték tragikomikus lényege a dinamikus mozgás/. Az állandó változás, a forgandóság a k r i t i k a egyik formája. K o n f l i k t u s n a k éa k a t a r z i s n a k egyaránt h e l y e van a groteszkben, a z alkotás folyamata, a cselekmény menete s t b . e r r e lehetőséget teremt. A groteszk müvek "nagyságrendje" többé-kevésbé emberszabásúi sem nem annyira h a t a l mas, sem nem annyira k i c s i n y , hogy a z z a l megszüntetné a v e l e való eleven értelmi-érzelmi k a p c s o l a t o t , átélhetőséget. Ez e vonása f e l e s e l ez abszurddalI az monumentalizál, vagy e l t i p o r * A groteszk döntő sajátszerűsége, hogy analizálja a világot* Továbbgondolást, közreműködést várva, igényelve mondja k i t a világ i l y e n i s l e h e t , most épp i l y e n , de nem szükségképp mindig i l y e n , sőt. Nem célgazdag a nem reménydús ettől, de a célt és a reményt l s "bekalkulálja" a lehetőségek közé. Célorientáltaága, reménnyel-szinezettsége e változás hangsúlyozásában van. Az abszurd ábrázolásmód tehát minden t e k i n t e t b e n , a szó legjobb értelmében kompromja s zumos. Nem megköti, csak kipróbálja a jó ás a r o s s z kompromisszumokét i s . választási esélyeket kínált a kompro misszumok közötti választást, vagy a kompromisszum-nélküliség vá lasztását. E z a rugalmasság bizonyos e t i k a i értéket i s , és bizonyoa l o g i k a i értéket i s hordoz, vagy akár másfélét - páldául p o l i t i k a i t i s . A groteszk kiváltotta élmény, ellentétben a z abszurddal, nam egyetlen epicentrum köröttl hatalmas földmozgáshoz hasonlítható, ha> nem a l e l k i Richter-skálán csak közepes körüli erősséget mutató, de több központú földmozgásokhoz. Ezek a benyomások, összeadódva, lega lább olyan hatást tehetnek, mint az egyoentrumú abszurd müvek* S ál t a l u k nem föltétlenül, s nem t e l j e s e n dől romba a világ* Az abszurddal és e g r o t e s z k k e l k a p c s o l a t o s l e g f r i s s e b b h a z a i s z a k i r o d a l m i állásfoglalás S z e r d a h e l y i István tollából származik* Az esztétikai érték oimü rendszerező munkája a szabadsághoz, i l l e t v e annak ellentétéhez, e korlátozottsághoz vsló viszonyukben tárgyalja az esztétikai minőséget. Vizsgált kategóriáinkat "A l e l e p l e z e t t korlátozottság képei" oimü a l f e j e z e t b e n i r j e l e . A komikum válfaJal,nak Ítéli mindkettőt, elfogadva e z z e l az általánosan uralkodó néze t e t /az abszurdot s s z a t i r i k u s s a l , a g r o t e s z k e t a f a n t a s z t i k u s s a l s z i n t e valamennyi szerző összefüggésbe hozza, de ismeretesek egyéb, az iróniával s t b . élő elemzések i s / . Mivel S z e r d a h e l y i megállapltá-
tásai egyelőre nem t e r j e d h e t t e k azét széles körben, k r i t i k a i v i t a tásuk i s ezután következik majd, magvuk i t t nem nélkülözhető. Abszurd h e l y e t t abszurdságot mond, s i g y summáz: "..., az ab szurdság a/ érzéki formája v a l a m i l y e n , a k o r v i s z o n y a i között át l a g o s mértékű szabadság jegyében fellépő jelenséget állit elénk úgy, hogy b/ váratlan osattanéval lelepleződik ennek i g e n nagy mértékű. társadalmilag súlyosan veszélyes korlátozottsága, c/ s a l e l e p l e ződés következményei nem haladják meg a korlátozottság mértékét, a k o r embere tehát kívülálló, szánalom nélküli fölénnyel, de nem de rűsen, hanem haragos gúnyérzéssel éli át az élményt." Később - Eugene I o n e s c o A kopasz énekesnő és Samuel B e c k e t t A játszma vége cimü d a r a b j a i r a futólag u t a l v a - hozzáteszi: "Valójában ez abszurd dráma semmit nem talált f e l , h i s z e n a több mint két évezreddel e z e /6/ lőtt élt Arisztophanész komédiái u g y a n i l y e n abszurdak..."' M i n t e g y kiegyensúlyozásképp v i s z o n t a z t i s állítja: "Az abszurdság minden s z a t i r i k u s ábrázolásban szükségszerűen j e l e n ven, h i s z e n a szatíra legfőbb ismérve a z , hogy a társadalmilag súlyosan veszélyes, a fejlődés érdekeivel szögesen ellentétes jelenségekről rántsa l e a /7/ l e p l e t a komikum eszközeivel." A g r o t e s z k h e l y e t t a groteszkség szavával élve, Wolfgang Kayser nyomén e r r e a konklúzióra j u t : "... a bizarrsággal r o k o n , egyben p e d i g v e l e ellentétes esztétikai minőség: a/ érzéki formája a maga korából kiemelkedő, fenséges vagy magasztos szabadság jegyé ben fellépő jelenséget állit elénk úgy, hogy b/ váratlan csattanó v a l lelepleződik ennek szélsőséges, a l a n t a s vagy borzalmas korlátozottsága. s a lelepleződés következményei c/ nem haladják meg a korlátozottság mértékét, a k o r embere tehát kívülálló, szánalom nél küli gúnyérzéssel, egyben azonban többé-kevésbé r i a d t , szorongó ér/ A/ z e l m e k k e l éli át az élményt." Ehhez még a n n y i t t e s z hozzá lényegi kiegészítésként - M i h a i l B a h t y i n r a i s támaszkodva -, hogy "... mióta művészet létezik, léte/9/ z i k a g r o t e s z k ábrázolása i s . . . " ' Érzésünk s z e r i n t az abszurd/ság/ és a groteszk/ség/ elkülöní tése Szerdahelyinél sem precíz. Az előbbi esetében túlzott nyomaté k o t teáz a társadalmiságra, i l l e t v e nem j e l z i , hogy az abszurd konk rét társadalmi formáktól függetlenül, alapvető létérzésként i s elő f o r d u l h a t , sőt g y a k o r t a előfordul. Kétséges, hogy például A játszma vége v a l a m e l y kitűnő előadását "szánalom nélküli fölénnyel", "ha ragos gúnyérzéssel" szemlélnénk. Sőt, mintha inkább a g r o t e s z k r e v o n a t k o z t a t o t t befogadói élmény - "többé-kevésbé r i a d t , szorongó ér-
10
zelmek" - kívánkoznának az abszurdhoz / s a "-kevésbé" nélkül/, mig a "haragos gúnyérzés", m i n t cselekvő düh inkább társulhatna a g r o t e s z k h e z . E vitatható pontok abból e r e d n e k , hogy S z e r d a h e l y i nem csak - j o g g a l - magasabb rendű emberi minőségnek / e m b e r i lényegnek/ f o g j a föl a szabadságot a korlátozottsággal szemben, de tételezi, hogy az egyes ember m i n d i g , minden körülmények között a szabadság nevében választ, v i s z o n y u l . Az esztéta a korlátozottság érzéki ké p e i t i s a szabadság felől k e l l megítélje, ám a korlátozott v i s z o nyok közt élő egyén nem b i z o n y o s a n képes a m a j d a n i szabadság szem szögéből Ítélni. S z e r d a h e l y i eszmekörében nem s z e r e p e l a l e l e p l e z e t t szabadság fogalma, p e d i g - kéretlen tanácsadóként Így talál j u k - ha legalább föltételes módban e r r e i s k i t e r j e s z k e d n e kitűnő elmeéllel és remek s t i l u s a a l m e g i r t müvében, közelebb j u t h a t n a épp az abszurd és a g r o t e s z k lényegéhez. Az a b s z u r d u g y a n i s - minden vá z o l t jellemzőjével e r r e próbáltunk u t a l n i - az emberi azabadaág f i k cióját l e p l e z i l e , t a g a d j a meg. A g r o t e s z k a korlátozottságot t a g a d j a , de t a g a d j a a z t i s , hogy a szabadság l e h e t t e l j e s , korlátozatlan, l e l e p l e z i a szabadságot és l e l e p l e z i a korlátozottságot i s * Ha nem i s a megoldására - de a kérdéskör bonyolultságának ér zékeltetésére talán elegendő e n n y i . A magyar abszurd és g r o t e s z k dráma egyébként i s jobbára az eaztétikai elmélet elepos i s m e r e t e nélkül, a világirodalmi g y a k o r l a t sajátságos-megkésett utánzásaképp, vagy ösztönösen, i l l e t v e a tehetség egyéni törvényei s z e r i n t kelet kezett. A b l a k n v i t a s a világirodalomrai az a b s z u r d éa a g r o t e s z k megjelenése a h a z a i szlnikultúrában, Megkéaés... K i t u d j a , mióta bukkan föl újra meg újra ez a szó a magyar történelemmel, művészettel, kultúrával k a p c s o l a t b a n . A n n y i b i z o n y o s , hogy az a b s z u r d d a l és a g r o t e s z k k e l való összefüggésben ugyancsak v a n létjogosultsága a kifejezésnek. Ha az a b s z u r d drámát a továbbiakban szűkebb jelentése s z e r i n t értjük - a kétezer éves arisztophanészi előzményeket vagy az évszázados J a r r y - i előzménye k e t f i g y e l m e n kivül hagyva -, azaz tehát ha az 1949-ben k e l e t k e z e t t A kopasz énekesnő és az 1952-ben Íródott Godot-ra várva közötti negyvenes-ötvenes évtizedfordulótól eredeztetjük e z t az irányzatot, magyarországi térhódításában tizenöt-huszonöt-harminc éves késéssel k e l l számolnunk. A sokáig osak idézőjelben e m l e g e t e t t " a b s z u r d drá mával", ez "úgynevezett" a b s z u r d színházzal szemben i g e n sokáig t a r t o t t a magát e merev kultúrpolitikai ellenállás, a nagyközönség pe l l
d i g - fordítások híján - jószerivel osak hallomásból sem sokét t u dott erről a s újmódi Iskoláról. Mellőzve az ötvenes évek első f e l e magvar kultúrpolitikájának, ellentmondásos folyamatának i d e nem tartozó elemzését, s mellőzve a z 1956 utáni, öt-nyolc esztendőn át tartó konszolidációs, föllélegeztető periódus leírását, ez a b s z u r d d a l - annak világképével és formai megoldásaival - való hadviselés indokéit egy 1963-as s z o v j e t cikkből vesszük. L. S o s e p i l o v a Írása A korántsem a legkonzervatívabb szakfolyóiratban j e l e n t me nak számító szerzőnő két f r i s s párizsi Ionesco-premier nyomán Így fogalmazottI "Az ún. abszurd színház ugyanazon a t a l a j o n nő f e l , mint ez a b s z t r a k t képzőművészet vagy az ún. konkrét zene - a bur zsoá kultúra bomlásából nő, kihalásának, előrehaladott s z e l l e m i e l szegényesedésének egyenes bizonyítékaként. Talán éppen az ún. ab szurd színház a z , ahol a legvilágosabban észlelhető a legújabb bur zsoá művészet legnagyobb illúziójának klsértetiessége: remény a r r a , hogy a belső romlásból, a gondolatok szegénységéből, ez érzelmek silányságából k i l e h e t gyógyulni f o r m a l i s t a kísérletezgetések révén áltelában a müvek ellenformáját hozva létre, ellenformáját azoknak a müveknek, melyek a művészet fejlődése folyamán k i a l a k u l t a k a v a lóság megismerésének és formálásának eszközeként. Mintha a beteg, e kiről az orvostudomány már lemondott, a kuruzslóktól és s a r l a tanok tól várná megmentését."' ' 11
Sosepilova több szempontból l s h e l y e s e n tárja föl az abszurd ábrázolás sajátszerűségét, de t e l j e s elutasítással szól róla, és c s a k i s a burzsoá kultúrával hozza összefüggésbe. Természetesen ez a /meg k e l l ismételnünk: akkoriban v i s z o n y l a g toleráns/ nézet ma már nem időszerű a s z o v j e t irodalom- és színházesztétikában: ha nem i s békülékenyaégre, de a megértésre és az óvatos közeledésre mutató sajtó-jelek bőven akadnak. Az újrafölfedezett bulgakovl életmű, a szinházkultúre megújhodása s t b . egyként biztosították a n y i t o t t a b b megítélés, sőt alkalmanként a v i s z o n y l a g o s be- vagy elfogadás művé s z e t i lehetőségeit. A hatvanas évek elején azonban még mértékadó v o l t a magyar ideológiai, i r o d a l o m k r i t i k a i gondolkodás számára - nem S o s e p i l o v a személye természetesen, hanem az a fölfogás, amit p l a s z t i k u s a n k i f e j e z e t t . Nyilvánvaló, hogy az irodalomértők, szakemberek egy szűk rétegének külföldi llteratúrákban való tájékozottsága már ekkor i s túllépett ezen a szélsőségesen elitélő vélekedésen, h i s z e n például Kolozsvári Grandpierre Emil 1965-ös Godot-fordítása. Mihályi Gábor, Szabó György és mások a hatvanas évtized derekán Írott tanulmányai 12
nem a semmiből nőttek kl« A k o r a b e l i l a p o k , folyóiratok átpörgetése azonban kétségtelenné t e s z i , hogy a hallgatás vagy a kiátkozás T o l t az uralkodó. Az egyéb vonatkozásokban és az a b s z u r d dolgában i s - mintegy kivételként - szemnyitogató Nagyvilág cimü folyóirat 1965* évi 8« számában t e t t e közzé a Godot-ra várva
magyar szövegét, mentegető,
mégis pártfogoló előszótól vigyázva* A dráma fordítás nyomában b o l y d u l t föl a polémiákban egyébként i s gazdag évtized e g y i k legádázabb, legemlékezetesebb vitája. Szerencsére ennek e sokoldalú, sokfelé sebző párbeszédnek nem k e l l e t t megmaradnia a folyóiratok, l a p o k h a aábjain
/ 1 2 /
.
1965
13
októberében^ '
a Thália Színházban, K a z i m i r
Károly és Léner Péter közös rendezésében s o r került a d a r a b bemuta tójára i s . A magyar színház e k k o r már túljutott a k k o r legutóbbi "traumáján", B e r t o l t B r e c h t munkásságának elfogadásán és e l f o g a d t a tásán /már ami az első lépéseket i l l e t i / . Az évtizedközép, amely a Szegénylegények címerét h o r d v a a magyar f i l m nagyivü föllendülésé v e l ajándékozott meg, k i f u t t a t t a - a Húsz órával, a Rozsdatemetővel, a H i d e g n a p o k k e l s t b . - az ún. kisregény-hullámot, életre hívta Nagy László Menyegzőjét
T
Juhász Ferenc monumentális verakompozioiólt,
forradalmasította a képzőművészeti gondolkodást, s általában i a el e k t r o m o a fesztlltaéggel töltötte föl e s z e l l e m i közéletet - ez az évtizedközép a világirodalmi ablaknyitásnak i s k e d v e z e t t . Végre be áramolhatott az a b s z u r d dráma a k k o r már nem i a o l y e n f r i s s ,
de szá
munkra erős h u z a t a . Végre szemtől szembe, színről színre derült k i , ml benne ez érték, s mi nem a z . Az igazsághoz t a r t o z i k , hogy a "szelídebb" abszurd szerzőkkel, a Ionesoo-Beckett-féle "alapitó nemzedék" nyomán föllépő "második generáció" egyes t a g j a i n a k müveivel már korábban próbát t e t t a ma g y a r színházművészet. Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása cimü da rabjának 1959. júniusi, Kazán István r e n d e z t e bemutatóját említhet jük példaként, vagy Max Frischtől a Biedermann és a gyujtógátokat: e z t I 9 6 0 , márciusától játszották a Katona József Színházban, Marton Endre rendezésében. Ám i g a z az i s , hogy ezek inkább a g r o t e s z k köré be sorolhatók, és ez e g y k o r i k r i t i k a
tanúsága
szerint groteszk v o l
t u k a t i s a hagyományos r e a l i z m u s fölerősitésével
i g y e k e z e t t bújtat-
g a t n i a h a z a i interpretáció. Az abszurd, pontosabban a Godot
térnyerésének
k i örült, k i
nem. Hegedűs Géza dühödt elutasító pamfletjére, Szabó György
tapin
t a t o s , de határozott ellenvéleményére még ma i s sokan emlékeznek. V i t a i d e , v i t a oda - 8 térnyerésből nem l e t t
áttörés. Egyes szinhá-
zakben, alkalomszerűen tünedeztek esek föl ahszurd darabok, az alapmüvek pedig egyre késtek. Csak néhány példára u t a l v a : A l b e r t Camus az abszurd előtörténete szempontjából mellőzhetetlen, már nyílegyenesen az irányzat felé mutató Caligulája csak 1976 január jában f o g színre kerülni Pécsett /rendező Paál István/. Jean Genettől a Cselédek 1978 novemberéig várat magára, ekkor mutatja be I g lódi István a Józsefvárosi Színházban. Harold P i n t e r müvei közül az 1960-as Gondnokot ragadva k i találomra: 1978 áprilisában r e n d e z i meg Egerben Illés István. A s o r Witold Gomrowicz-csal, Tadeusz Rózewicz-csel és másokkal folytatható. Megkésés, akár több évtize des, természetesen a világirodalom más alkotásaival i s előfordulhat na - i t t a megkésés egy egész irányzatot érintő "egységessége" a föltűnő. E megkésés - melybe belejátszott a kultúrpolitikai i n t e n ciók okozta késleltetés, visszafogás - a z z a l a veszteséggel járt a magyar dráma és színház számára, hogy mint már nemegyszer, a XX. század jelentős i r o d a l m i törekvéseinek egyike megint osak perifériá l i s a n , s nem a legalkalmasabb p i l l a n a t b a n érintette meg. Az abszurd mint forma fölött kissé elszállt az idő, vagy legalábbis nem h a t o t t az újdonság varázsával, villanyütésével a hetvenes évek végére /hogy nem, arról részben a g r o t e s z k előretörése, árnyékvetése gon doskodott/. A hatásokat, inspirációkat t e k i n t v e azonban ne s z a l a d j u n k túl ságosan előre. Gombrowioz, Rózewioz nevének említése egyébként i s új kérdést v e t e t t föl: az ún. közép-európai, kelet-európai abszurd kérdését. A hatvanea évek végére nyilvánvalóvá l e t t , hogy ez a sokat oatorozott mütipua egyrészt bármiféle társadalmi talajtól függetle nül, egyszerűen a változhatatlannak tételezett világállapota sivár földjén i a fölnövekedhet; másrészt pedig s s z o c i a l i s t a társadalmak ban i s előadódhatnak olyan válságjelenségek, amelyek az abszurd áb rázolás felé biztatgathatják a z Írókat. Példának okáért: az abszurd, mint mondottuk, ember és léte t e l j e s diszharmóniáját f e j t i k i - s létben való otthontalanságot. Az otthontalanság azonban e végső meg szorítás nélkül i s a XX. századi ember e g y i k súlyos létkérdése, s többek közt az emigráció kényszerében, e száműzetés csapásában, a vendégmunka-vállalás keserűségében s t b . i s kifejeződhet. Mrozek Emigráns ok j a o t t csírázik már a l e n g y e l irő k e z d e t i , még odahaza i r o t t müveiben. Tengő cimü remeke pedig általános létmodell, esek a n n y i r a oltva be l e n g y e l aajátságokkai, amennyire a Ionesooéi r o mánná l - f r a n c iával, Beckettéi irrel-angollal-franciával, és Így t o vább. 14
SJÍawomir Mrozek három egyfelvonásose - a Bűbájos éd. a N y i l t tengeren éa a Károly - egyébként ugyancsak a T hál le Színházban / 1 9 6 6 . április, rendeső Léner Péter/. A fénykorát élő - induló évti zedében s i k e r t s i k e r r e halmozó - Thália, K a z i m l r Károly művészeti vezetésével a hatvanas évtizedben ez abszurd és a v e l e rokon törek vések legfontosabb, legeredményesebb, legizgelmasabb h e z e i műhelye v o l t . Kazimlr 1963 októberében P r i a o h Andorráját rendezte, 1964 szeptemberében Jean-Paul S a r t r e Az ördög és a Jóisten oimü - erős "abszurd áthallása" - drámájával n y i t o t t a az évadot, 1965-66-ban e már e m i i t e t t B e o k e t t - t e l és Mrozekkel szolgált - és e z t az "alapo zást" követően áttérhetett a " h a z a i anyagra". 1967. február 24-én következett K a z i m l r Károly irányításával Örkény István mérföldkőnek tekinthető g r o t e s z k j e , a Tóték. 1968 januárjában, Léner Péter e l gondolása s z e r i n t B o r s i Istvántól a Sflrkó és kakaó, a l i g egy hónap ra rá, Kazimlr rendez é a ében a Komámasszony, h o l a s t u k k e r ? . Görgey Gábor tollából, majd 1969 februárjában újabb két Görgey-darab, két egyfelvonásos! az ugyancsak K a z i m l r rendezte Népfürdő és a Hírnök jő. Ha vékonyodott i a , pár e s z t e n d e i g még nem azakadt meg a Tháliá ban ez a szál. Egy majdani magyar színháztörténet nem h a l l g a t h a t j a majd e l K a z i m l r Károly drámatörténeti érdemeit, melyeket abban az időben e r e d e t i , új hangú magyar darabok inspirálásaval s z e r z e t t /Örkény, Görgey, Eörsi szomszédságában o t t találhatók a más hangvé telű P e j e s Endre-drámák i s / . A hatvanas évek végén a bemutatkozó P e s t i Színház - a z anyaszinházzal, a V i g g e l szemben - szintén hajlandóságot mutatott az ab szurd és groteszk kísérletek fölkarolására. Meghatározó érvényű l e h e t e t t , hogy ez e kamaraszínház S y l v i e Luneau és Roger Coggio - Czimer József által magyar színpadra alkelraazott - Egy őrült nap lója-adaptációjával n y i t o t t a meg kapuit / 1 9 6 7 . október 3 0 . , rende ző Horvai István/. Első szerzője tehát Gogol v o l t , a " f a n t a s z t i k u s r e a l i z m u s " nagymestere, a g r o t e s z k ábrázolás ez orosz és s z o v j e t irodalomban Erdmanig, Bulgakovig, Vampilovig és tovább vezethető e l indítója, A revizor-típusú tragikomédiával az utóbbi két évszázad komikus hangoltaágú drámairodalmának egyik legfontosabb mintaadója. Egy héttel az első premier után már a másodikat l s megtartották a ^ e s t i b e n : Romain Weingarten A nyár cimü nagyaikerü - később fölújitott - l i r a i g r o t e s z k j e következett /rendezte Várkonyi Zoltán/. 1968 márciusában Dóczi L a j o s A csók cimü nevezetes, de öreg vígjá tékának leporolásával-átpofozásával Marton László rendező adta pél dáját, hogy a maszkok karikirozásával, a torzított koreográfiával
s t b . miként l e h e t a g r o t e s z k e t m i n t szemléletet b e l e v i n n i alapvetően más természetű i r o d a l m i matériába. 1968. októberében Eörsl István tól a Hordók / H o r v a i István/, 1969 ápriliaában Szabó Györgytől e Szekrénybe zárt s z e r e l e m / M a r t o n László/ tanúskodott arról, hogy külföldi abszurd és g r o t e s z k darabok kiasé b i z o n y t a l a n körvonalú kaptafájára húzott, de tetszetős h a z a i a b s z u r d j a i n k és g r o t e s z k j e i n k i s megérdemlik a színpadot. A V i g , i l l e t v e a P e s t i a későbbiekben i s hü maradt ehhez az ág hoz, főleg ami a magyar szerzőket i l l e t i . Örkény látván müveinek aorával megüttötte az adu ászt, Csurka ^stván g r o t e s z k k e l színezett r e a l i s t a müveiben i s f o l y t a t n i t u d t a a v o n a l a t , a még o l y a n v i s s z h a n g t a l a n a b b alkotásáéi sem v a l l o t t szégyent, m i n t Szabó György Napóleon éa Napóleonja v o l t . A hetvenes évekbe átlépve egyelőre nem részletezzük a teatrográfiát - ez már az egyes Írók portréihoz t a r t o z i k . Örkényéhez, Görgeyéhez, Gyurkovicsóhoz, másokéhoz. A Thálla éa a P e a t i / V i g / m e l l e t t a h e t v e n e s évek elejéig n i n c s o l y a n színházi műhely, amely a l k a l m i kísérleteken túl, v i s z o n y l a g koncepciózusén törődne az a b s z u r d d a l és a g r o t e s z k k e l . A kaposvári C s i k y Gergely Színház ás a a z c l n o k i S z i g l i g e t i Színház karakterének ilyatán alakulása a legutóbbi évtized fejleménye l e s z . A világiro d a l m i ablaknyitogetást bőven v o l t és v a n módjuk f o l y t a t n i - de az első mozdulat a h a t v a n a s esztendők közepe táján tőrtént. Az abszurd h a z a i színpadjainkon, i l l e t v e közgondolkodásunkban való megjelené sét nagyjából p o n t o s a n datálhatjuk, a Godot-ra várva 1965-ös p u b l i kálásával, i l l e t v e bemutatásával. A későbbiekben i s pontszerűen, m i n t e g y s z a g g a t o t t v o n a l a t képezve v a n j e l e n . Az abszurd érkezte b i z o n y o s - a groteszké b i z o n y t a l a n a b b . Ahogy különböző szellemisé gűk, a l k e t u k l s diktálja, a g r o t e s z k s z i n t e észrevétlenül, de v i s z s z a s z o r l t h a t a t l a n u l szivárgott be. Mire észrevettük, i t t v o l t , és foltszerű, állandósult jelenléttel, egyre kiterjeszkedőbben b i r t o k o l t a terepét. A kulcsfontosságú életműi Örkény István drámairól munkássága L a s s a n - l a s s a n két évtized távolából v i s s z a p i l l a n t v a a Tótékra. s annak nyomvonalán végigkövetve a kéaőbbi színmüvek sorát, ma már egyértelműnek mondható, hogy Örkény István munkásságában v o l t a legnagyobb s z e r e p e a g r o t e s z k látásmódnak - i l l e t v e hogy ő t u d t a a legtermékenyebben, l e g e g y e d i b b e n beépíteni az újabb magyar i r o d a i o m 16
ba a g r o t e s z k e t . S bár bizonyos abszurd törekvések jelentkezése né hány esztendővel megelőzte színpadjainkon Örkény g r o t e a z k j e l n e k f e l tűnését / S a r k a d i Imrével, Görgey Gáborral kapcsolatban erről még szólunk i s / , kérdéskörünket tárgyalva mégis, feltétlenül Örkény I s t ván neve kívánkozik az első h e l y r e . Darabjainak vagy más alkotásai nak r e n d s z e r e s áttekintésére e h e l y t n i n c s mód, n i n e s szükség sem. A cél e z , hogy a groteszkről való vélekedését vázoljuk, s analizál juk, általában milyen eszközökkel hozta működésbe - drámaíróként a groteszket. Szerencsénk van, h i s z e n az Író évek folyamán egész kötetre rú gó fejtegetést, meditációt, dialógust, esszét t e t t közzé a g r o t e s z k u j r e éa újra körüljárta, h o l fogalmilag, h o l metaforikusén ről y * / 1
i g y e k e z e t t megragadni lényegét. Gondolatainak, terminusainak soka ságából l e g jellemzőbekként az alábblakat emelhetjük k i : " F u r c s a do log, hogy bár groteszk Írásokat i r o k , ninos k i f o r r o t t elméletem ró luk. Nem vagyok t e o r e t i k u s . P e r s z e , törtem r a j t a a fejem, hogy ml a groteszk, de sajnos nem j u t o t t a m semmiféle megnyugtató eredményre, ügy gondolom, a g r o t e s z k tulajdonképpen a 20. század válasza a 19. századra és az e z t megelőző időkre. A múlt században az ember büsz kén v a l l o t t a , hogy olyan világban él, amit minden izében ért és meg tud megyarázni, s hogy olyan erkölos jegyében t e l i k az élete, amely idegen a bűntől, idegen az ocsmány ságtói és aljasságtól, és idegen az ösztönök sötét erőitől. Ebben a nagy optimizmusban élt és virág z o t t az emberiség évszázadokon át. A 19. században, a nagy i p a r i fellendülés és a nagy találmányok korszakában, amikor a betegségek tömegével eltűntek, és veszélytelenekké váltak, ez ember megtelt 1szonyatoa önbizalommal. S erre a határtalan önbizalomra kaptuk azo kat a r e t t e n e t e a élményeket, amelyekkel nekünk ez a század szolgált: két világháborút, Ausohwitzot. Auschwitz esetében nem konkrét, ha nem jelképes dologra gondolok. Az ösztönvilág felszabadulására, amiről a z t hittük kordában tartható. Tehát - ha e z t e mondatot vá l a s z t o t t a ^ ^ - valóban a r r a jöttünk rá, hogy minden mozdulatunk felemás, és minden lépésünkkel reszkírozzuk a h a s r a esést. Már nem állunk b i z t o s a n a lábunkon, éa nem megyünk sehova, legalábbis a z z a l a tájékozódással, amit a 19. század nyújtott, nem jutunk sehova. /.../ A groteszk egy valószínűtlenség valószínűsítése. Előáll egy képtelen fölvetéssel, s a z t a reális világ törvényszerűségeihez ha sonló szigorúságú törvényeknek r e n d e l i alá. Tehát szuverén világot teremt, ahol például a gravitációs erő érvényben van ugyan, de e s e t l e g fordított előjellel. A l e e j t e t t tárgy nem l e e s i k , hanem föl, de 1
17
ugyanolyan következetesen, mintha l e e s n e . Ez tehát valójában egy a l k a l m i koordináta-rendszer, ami egy új megközelítést ad annak a hősnek, a k i ebben e r e n d s z e r b e n él. Mást, újat, néha többet t u d meg róla i g y , m i n t a ,realitás* dimenzióiban. Mindezek persze a a z a t i r e r a i a érvényes megállapítások, de a kettő nem ugyanaz. A g r o t e s z k a l k a l m a z z a ugyan a szatíra eszközeit, de hősének sorsát m i n d i g b e lülről éli át* Magyarázat h e l y e t t a l e g i s m e r t e b b példát hozom fölt C h a p l i n t * Mi m i n d i g v e l e érzünk. Vállaljuk csámpás járását, ólhetet lenségét, b a l k e z e s emberszeretetét. Ügyefogyott s z e r e l m e i t , sorsá nak e l e v e e l r e n d e l t tragikumát. Más szóval: a g r o t e s z k hőssel a z o n o s u l u n k , e g y s z e r r e kinevetjük és szeretjük. Mintha e z t egy matema t i k a i egyenletben i s k i lehetne f e j e z n i : /16/ groteszk • szstira + l i r a . " Terjedelemes már az első Örkény-idézet i s , ám nem csupán az Író iránti köteles t i s z t e l e t p a r a n c s o l t a ránk, hanem többszörös haszna. A felemásság szavával sikerül elválasztani a g r o t e s z k e t az abszurdtól - azaz a t e l j e s és végleges másság felfogásától, ábrá zolásmódjától* A történeti alapozás I n g a t a g a b b , h i s z e n végülis a művészet minden periódusa valamiképp "válaszol" az előző/ek/re, éa épp az előző/ek/re válaszol. Az "iszonyú önbizalomnak" éa elveszté sének fölemlitése azonban döntően f o n t o s , es A u s c h w i t z helyiségnév tömörítő, súlyos szimbolikájával p e d i g j e l z i , hogy a régesrég léte ző g r o t e s z k új - a I I . világháború utáni - ága és az abszurd e r e d e te között s z o r o s az o k o z a t i összefüggés, csak éppen "Auschwitz meg történtének" tényéből ez abszurdnak, i l l e t v e a g r o t e s z k n e k elköte l e z e t t Író más-más következtetést v o n l e . ^ ^ Lényeges észrevétel a belűlről-átéltségé i s t e z z e l szemben ez a b s z u r d valóban kívülről néz /ez a különbség az analizálás i l l e t v e a modellálás korábban mondott ellentétéből f a k a d / . Frappáns, s nem tanulság nélkül való a "képlet", amely bújtatottan a g r o t e s z k humanizmusát s u g a l l j a . A g r o t e s z k h e z vezető útjáról i s szólva, másutt i g y v a l l az Író "... egészen f i a t a l o n , húsz-egynéhány évesen éa nyilván ösztönösen rátaláltam a saját hangomra, amihez eztán nagyon sok okból hűtlen l e t t e m , és harmincévi bolyongás után k i m o n d h a t a t l a n örömmel f e d e z tem föl, hogy annak a húszéves kezdőnek v o l t i g a z a , és nekem az a k k o r i g r o t e s z k szemlélet az e g y e t l e n , a m e l l y e l igazán k i tudom f e j e z n i magamat. /•••/ ... abban sem értek egyet a k r i t i k u s o k k a l , hogy ón v a l a m i újat, v a g y i s e d d i g nem létezőt hoztam v o l n a létre. Az a g r o t e s z k , amiről f e n t e b b már beszéltünk, ősi jelensége e művészet nek* Én legföljebb a n n y i t t e t t e m , hogy e z t ez örökséget a mai ma is 1
g y a r valóság közegében szólaltattam meg, tehát alkalmaztam e r r a a k o r r a , amelyben álek, a r r a az országra, amiben születtem. De ennek a forrásait nagyon pontosan meg tudom jelölni. A g r o t e s z k e t ón nem tartom se stílusirányzatnak, ae művészi formának, hanem egy emberi látásmódnak, amely, úgy érzem, a magyar népnek ősidők óta sajátja. / P e r s z e b i z t o s vagyok benne, hogy ez e vonás nemcsak magyar vonás, hanem más népeknél éppolyan hagyomány, mint nálunk, de én ebben a /18/ hagyományben születtem, és ebben nőttem föl./"' ' Örkény ezek után egy k a l a p alá hozza a népdalok, népmesék "évődő, játékos hangját", a vasúti beszélgetések furcsaságait, a p e s t i a s z f a l t v i c c e i t - a szerző nélküli, e s e t l e g osak a l k a l m i alkotások /vagy: "alkotások"/ mindenkori groteszkségét. Ebben újra metaforikusán "nagyvonalú", de egyes müvei - főleg Egyperces novellái - forrásait, szemléleté nek eredetét pontosan térképezi föl. Az ember törekvése természetszerűleg általában a - nevezzük igy jobb szó híján - normális élet élésére irányul. Normális éle ten e semmilyen korlátozó körülménytől nem gátolt, érett, e r e j e t e l jében levő, saját legjobb lehetőségeivel adekvát létet érthetjük. A már nem gyermek, de még nem agg ember társadalmilag szabad, be tegségektől nem gátolt, harmonikus önmegvalósítását. Ez a z ideállá állapot a lehető legritkábban és legföljebb csak átmenetileg követ k e z i k be. A művészet egyik mindenkori tárgya a normális élet külön féle okokból való kizökkenése. A groteszk valószínűleg abban i a kü lönbözik más ábrázolásmódoktól, hogy e kizökkenést nem elsősorban regisztrálja, leképezi, és nem i s megszüntetni, " h e l y r e t o l n i " a k a r j a elsősorban. Nem, e g r o t e s z k h i p o t e t i k u s úton előállítja a kizök kenést, és nem annak fölszámolása, hanem lehetséges mértéke érdekli. Ahogy Hankiss Elemér i r t s , ez Egypercesek Örkényéről szólva, de a z egész 1965 utáni pályaszakaszra érvényesen*. "... még a tűznél i s veszélyesebb v a l a m i v e l kísérletezik. Egyperoes novellái ugyanis a következő recept s z e r i n t készülnek. Először i s vesz egy kiskenállal abból a bizonyos antianyagból; aztán körülnéz, s gondos mérlegelés után, p a t i k u s l pontossággal beleosöppentl a mi jó öreg mindennapi valóságunkba; majd némi kajánsággal, ha ugyan nem szorongással f i g y e l i e hatást. F i g y e l i és regisztrálja, hogy mi történik, ha a meg szokottba beleosöppen, belerobban a S z o k a t l a n , a mindennapokba a Nem-mindennapi, a nemlétbe a Lét, a jelentéktelenbe a Jelentős, éle tünk mindennapi történéseibe a Történelem. F i g y e l i , ahogy egyetlen parányi porszemtől csikorogva leáll, e l e k a d a világ gépezete - vagy épp ellenkezőleg: ahogy a világot megrázkódtató robbanást se v e s z i
19
észre s e n k i . " ' Örkény István d a r a b j a i - m i n t erről többször, hangsúlyosan v a l l o t t , s amint e r r e az iménti, tőle v e t t idézetek céloztak - a Határa magyarság a magyar nép természetéről szőlő d a r a b i n k o n messze túli s i k e r e k e t v i s z o n t nyilván azért / i s / a r a t h a t t a k /részben az Író őszinte meglepődéséra/, mert bennük, a magyar közeg specifikumában, a normállá élet fölborulása fejeződik k i egyfelől, s egy tán ennél i a lényegesebb p r o b l e m a t i k a másfelőli micsoda s e bességgel h i t e t i e l önmagával az ember, hogy fölborult élete - nor mális élet! Csak példákat hozva s Tóték minden határon túl átveszik az Őrnagy szabta agyalágyult forma kötelmeit. A KulcakereaÓk s z e replői o t t h o n o s a n berendezkednek a b e r e n d e z e t l e n , vakaötét, csak kívülről nyitható lakásban. P i s t i szülei m i n t csecsemőhöz gügyög nek e vákuumhoz. A megértés, a belenyugvás pontját t e s z i k k i az él e t n y e r s , váratlan kijelentő m o n d e t a i után. Nem érzékelik, hogy a kizökkenő élethez c s a k a kérdőjel lenne méltó, a rákérdezést miért történt i g y ? Az Örkénytől v e t t "Éljen a kérdőjel, vesszen s p o n t " gondolatát f o l y t a t v a ! a változtatás f o r r a d a l m a s felkiáltójele p o n t r a soha nem, m i n d i g o s a k kérdőjelre következhet. A drámaíró Örkény, úgy véljük, kísérletei során három uralkodó módszerrel csempészi be az a n t i a n y a g o t a normális létbe / i l l e t v e ab ba a létbe, amelyet megélői normálisnak h i s z n e k . Érdemes m e g f i g y e l n i t derabkezdései tiszták, racionálisak, biztatóak, i d i l l i e k . Tóték mátrai otthona fölött háziáldás r a g y o g , az I s t e n i s mintha erre a falucskára mosolyogna. Póriaék a Kuloskereaőkben végre révbe érnekt lakást k a p t a k . A Forgatókönvvben nagy ünnepség Ígérkezik. A Vérroko nok figurái ebban a mulatságos őrületben élnek, ami számukra nagyon i s m e g f e l e l , m i n t normalitást minden további nélkül o t t h o n o s a k ben ne. A Macskajáték Orbánnája és Gizája i s éppen úgy él, ahogy a l k a t a s z e r i n t élni kedve vant Orbánná agresszív, életteli nyüzsgésben, Giza a bénaság téli álmában - e z t , bármily f u r c s a , s z e r e t i , h i s z e n m i n d i g i s félt a hidegtőlt a meglepetéseket tartogató e l e v e n élet től/. A három módszert a fatális, az i n f a n t i l i s és a triviális be l e játszatása a /vált/ normálisba. Vagyis vagy a normális élet b i r t o k o l t alekitását, vagy 8 normális élet normális korát, vagy a nor mális élet külső, egyezményes képének konvencióit f o r g a t j a föl. A Forgatókönyv fatelitások sorozataként i s fölfogható. A Tétekben fatális, hogy az Őrnagy a távozta után v i s s z a i a tér rögtön, és fatális, hogy első jötte előtt egy másik őrnagyban, az Elegáns ban gyanították őt. Tót menekülési kísérlete - e s z t a l alá, r e v e r e n -
da elá - éppúgy i n f a n t i l i s , ahogy I n f a n t i l i s locsogókká, gyermekes álmok rabjaivá válnak a Kulcskeresők fatális fogságba s z o r u l t a l a k j a i * Triviális a l a j t tulajdonosának szakszerű előadása a pöcegödörtisztitásról, vagy részben a b u d i - j e l e n e t i s a Totókban. Amikor a Macskajáték befejezésében e hazalátogató Giza már fölemiitett bepisilése megtörténik, egyesül a fatális, az i n f a n t i l i s és a triviá l i s /Giza váratlan megérkezése, közvetlenül Orbánná botcsinálta ön gyilkossága után; a kisgyermeknek i s szégyenére váló esemény; s az, hogy éppen az ápolt, kényes matróna "követi e l " / . Örkény a l i g h a n e m az i n f a n t i l i s t t a r t h a t t a a l e g f o n t o s a b b n a k . Magát a g r o t e s z k e t i s s o k s z o r h o z t a összefüggésbe énünk b i z o n y o s g y e r m e k i vonásaival, ál talában az emberi nem éretlenaégével. Almás! Miklós - részben a k a r a t l a n u l i s p e r l e k e d v e Hankies E l e mérrel - úgy találja, hogy Örkény m i n d i g i s tisztában v o l t normális életünk abszolút illuzórikus voltával: "Sokféle i n d u l a t , illúzió, csalódás v a l a m i történelmi megértéssé - és egyben leleplező i g a z mondássá t i s z t u l t benne. Csak egy nem változott : a csipkelődni aka ró, már-már a n a r c h i s t a lázongás a normális hétköznapokkal / e z z e l az Örkény szemében l e l e p l e z e t t bolondokházával/ békét kötő olvasó ön/21/ teltsége e l l e n . " ' Ugyanő mutat rá leghangsúlyosabban, mindjárt a tanulmánya elején idézett egyperces Apróhirdetéssel az "ugyanar r a cserélés" motivumára. V a g y i s hogy a kizökkenést helyretoló ember nem csinál mást, m i n t újre ugysnazt a kizökkenést választja /a l a kást cserélő lakásáért a saját lakását kéri cserébe/.^ / A c s e l e k e d n i - és változtatni-képtelenség, v a l a m i n t az egymás értését már nem szolgáló, nevetségesen kiüresedett kommunikáció valóben g y a k r a n kap kifejezést ebben a motívumban. Örkény d a r a b j a i azonban a n n y i b a n sem abszurdak - a Tóték bemutatója után még jó i d e i g abszurdnak titulálták az irót sokan -, hogy az u g y a n a r r a cserélés motívumával együtt i s állítják: az élet előtt m i n d i g állnak alternatívák, az ember m i n d i g választhat. Erkölcsi értelemben a r o s s z és a r o s s z s b b közötti döntés sem lényegtelen. Mindezt a Kulcakeresők hazautazó, de rögtön v i s s z a i s repülő földühödt tudósa mondja k i l e g n y i l t a b b a n . A külföldre szakadt magyar, a k i n e k csak hangja " j e l e n i k meg" a színen. Árulkodó és i g e n f o n t o s , hogy a s z o l n o k i ősbemutatón, Szé k e l y Gábor rendezésében - 1975. október - maga Örkény "játszotta" a hangot. Legelőnyösebb, l e g t e l j e s e b b a l a k j u k a t nyertók-e e l Örkény drá mái a magyar színpadon? E r r e a kérdésre osak részleges i g e n n e l f e lelhetünk. A K a z i m l r r e n d e z t e Tóték kitűnő előadás v o l t , a z z a l a 22
"magyaros otthonossággal, ismerősséggel", amit s e m e l y i k más, külföl d i p r e m i e r nem nyújthatott. A s z a t i r i k u s elem m e l l e t t ebben tényleg o t t l e b e g e t t a l i r a i i s . A máig emlékezetes s i k e r t nem negálja, de a rendező és a társulat visszaesését m u t a t j a a jő évtizeddel későbbi felújítás kudarca / a m i t nem L e t i n o v i t s Zoltán és más szereplők hiá nya magyaráz elsősorban, hanem a mü újragondolásának hiánya/* Ugyancsak újabbkor! színháztörténetünk legfényesebb l a p j a i r a kíván k o z i k a Macskajáték: az 1970/71-ea évadban Székely Gábor e z t S z o l n o k o n és a P e s t i Színházban l s remekül állitotte színpadra, p o n t o san beletalálva az ekkortól k e l e t k e z e t t Örkény-darabok legtöbbjének deklarált követelményébe: az e g y e t l e n képlékeny t e r e t bejátszó, szünetektől és változásoktól nem s z a b d a l t folyamat-dramaturgiába. Újfent tanulságos v i s z o n t , hogy a rendeső a Kulcskeresőkkel nem s o k a t t u d o t t k e z d e n i , s ugyané darab M a j o r Tamás pályáján i s b a l s i k e r . Várkonyi és K a z i m l r dokumentumokban l a fönnmaradt munka ka pes o/2.%/
lata' " nem v o l t o l y a n termékeny, m i n t as e g y s z e r i összetalálkozás K a z i m l r r a l * Persze osak találgathatjuk, milyenné k e r e k e d i k a P i s t i , ha 1979 elején nem épp e próbák közben v e r i l e lábáról Várk o n y i t a halálos betegség. Valló Péter nem feledhetően nagy érdeme az I n memóriám Ö. I . összeállítása és bemutatása 1980-ban. Ez a szabálytalan e a t a z z a l i a jellemző v o l t a szerzőre, hogy szabályta lanból nem v o l t hajlandó szabályossá visszaváltozni: nem v i s e l t e e l , hogy speciális játszási körülményei közül átköltöztessék a hagyo mányos nézőtér elé, e hagyományos színpadra. S a j n o s , es a remeklés nem segítette hossá Vallót, hogy megbirkózzon a Portatókjjnyj e l v i és d r a m a t u r g i a i kérdéseivel. Summa summárum: Örkény drámáinak több sége még várjs i g a z i rendesőját* M i n t e z t a b u d a p e s t i vendégjáték alkalmával i s sokan láthatták, G e o r g i j Tovsstonogov TótékJában. as idavágó j e l e n e t b e n az elgyötört, álmos tusoltóparanosnok a z Őrnagy utasítására egy villanykörtét v e t t a szájába, ásítás e l l e n . /Nem "csipogó" sseblámpáoskát, a m i t a szöveg Ír elő, hanem a osillárból akkurátusan k i c s a v a r t v i l l a n y körtét./ G r o t e s z k h e l y z e t , nevetséges: egy m e g l e t t , termetes férfi bambán álldogál, éa egy százas Izsót szopogat. Két másodperc telté v e l a azinéss arcán megvilágosodás f u t o t t végig. Határozott mozdu l a t o k k a l b e c s s v a r t a szájába a körtét, a összeszorított ökléből mu tató- és k i s u j j át villaszerűén k i d u g v a , k o n n e k t o r t k e z d e t t k e r e s n i . Meg a k a r t a gyújtani magát. Caak egy p i l l a n a t r a tűrte fölborított normállá létének abnormelitását, a körte értelmetlen szopogatását. V i s s z a e m e l t e , v i a s z a h i t t e magát a normális életbe, amely most már 22
nem egy ember, hanem egy lámpa normális élete l e t t v o l n a . Talán az Összes - látott és nem látott - Örkény-bemutató valamennyi epizód j a közül ez e villanás világította be legélesebben a z Örkény-1 groteszk működésének és erkölosiségének lényegét. Azt, hogy ez az Író t e l j e s egészében és mélyről - belülről és Ifjúságból - fakadó módon a g r o t e s z k szemlélethez r e n d e l t e hozzá Írói pályájának u t o l só, mintegy két évtizedes szakaszát. Nem t a n u l t a , átvette, utánozta, gyakorolta a g r o t e s z k e t /és kisebb részben az abszurdot - h i s z ab ból i s o k u l t / , hanem élte, h i r d e t t e , v a l l o t t a . A "lappangó" magvar abazurd
éa g r o t e s z k *
S a r k a d l Imre. Weöres Sándor éa P i l i n s z k y János szerepe Örkénynél a g r o t e s z k kiteljesedésében a tudatosan tájékozódó szán dék és a végre szabadjára engedett a l k a t , adottság szövetkezett. Az a k a r t és az ösztönös tehát. Az Író - részben fölényes mesterségbe l i tudású dramaturg-felesége, Radnóti Zsuzsa jóvoltából - jól i s merte, nemegyszer eredetiben l s o l v a s t a a z abszurd és a groteszk iskolateremtő müveit /erről személyes beszélgetésekben i s v o l t mó dunk meggyőződni/. Pontosan ismerte szokat a szálakat i s , amelye ken drámairól munkássága a h a z a i avantgárd szerény hagyományába kö tődhetett. Mint Dóry T i b o r barátja, a Négykezes regényben alkotó társa i s , nagyra becsülte Az óriásosecsemőt. e z t az 1926-ban, Perugiában i r t , a magáéi közül Déry által i s legjobbnak t a r t o t t színmü v e t . Világosan látta a z t i s , hogy Püst Milán k o r a i n a t u r a l i s t a és s z i m b o l i s t a törekvései a színházi áthangolásban épp abszurd éa gro t e s z k vonásaikkal, elemeikkel tűnhetnek k i . Örkény tehát nemcsak tehetségének teljében, de történeti és esztétikai ismeretek b i r t o kában i s a l k o t t a nagy müveit. K i l e n c esztendővel f i s t a l a b b , s oly korán elhunyt drámaírókortársa, S e r k e d i Imre a magyar l i t e r a t u r e Móricz Zsigmond-i, Németh László-i örökségéhez vonzódott, igy őt az nem az avantgárd, hanem a k r i t i k a i , i l l e t v e lélektani realizmus érintette meg. Világirodal mi olvasottságáról n i n c s pontos információnk a szakirodalomból, de valószínűsíthető, hogy az Ötvenes-hatvanas évek fordulóján csak szerény, s főként közvetett i s m e r e t e k k e l r e n d e l k e z h e t e t t a z abszurd drámáról, a csírázó groteszkről. Amikor tehát 1960/6l-ben papírra v e t e t t e tárgyunk szempontjából e l h a g y h a t a t l a n Oszlopos Simeon cimü darabját /melynek előzményei i s vannak munkásságában/, jobbára ösz tönösen c s e l e k e d e t t . Mint f i a t a l k o r i novelláitól kezdve klmutetha-
23
tő, mindig i s vonzódott a morbiditáshoz, extremitáshoz, a szituációk és j e l l e m e k szélsőségeihez, 1956 őszének eseményei esztendőkre igen fölzsklatott állepotba kergették /egy utalás nyomén az Oszlopos S i meonból i s kikövetkeztethető, hogy az éppen október 22-én és 23-án játsz ó d l k / . E z z e l kommentár nélkül i s a k o r t vonja felelősként K i s János tragédiájának, egy értelmiségi létforma csődjének hátte rébe. Hasonló időzítéssel és érveléssel él Csurka István, akinél mü vek során keresztül érzékelhető a z Oszlopos Simeon hatása: ő a K I l e s z a bálanya? oimü darabját 1959-ben, az Ignác napjára virradó éjszakán játszatja. Vagyis az október 22-ről 23-ra virradó éjen/, 7 2 4
S a r k a d i a "Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten" nevezetes mottója jegyében a r o s s z a t még rosszabbra fordítani akaró szándékot mutatja be. Az őt ért gondok, bajok miatt gonosszá ingerült K i s Já nos festő és rajztanár, az e l t e r v e z e t t Rossz, és takarítónője, a p r i m i t i v zsenialitással gonosz Vinczéné, a született Rossz hallgatóla gosan megpecsételt démoni szövetségben fog össze. Mindent a velejéig megrontanak maguk körül. A pusztulás és a pusztítás kiprovokált és fölgyorsított folyameta a K i s Jánosra jogosan lesújtó bosszúval ér véget, s a szöveg s z e r i n t az életveszélyesen megsebesített főhősnek még v a n i d e j e a r r a , hogy döntésének és t e t t e i n e k hibás, értelmetlen voltát belássa. Ha más nem, akkor ez a befejezés k i r a g a d h a t t a volna a müvet az abszurd drámák vélt köréből. Mert kisebb-nagyobb megszorításokkal ugyan, de hamarosan oda sorolták. A gonoszság drasztikuma, ördögisége, e büdösbogaraknak - az abszurd kedvelt féreg-motivumaira emlé keztető - eltaposáse s t b . mondatta a bírálókkal, hogy e z : abszurd dráma. Pándi Pál s z i n t e mentegetni i g y e k s z i k a z irót - 1967-ben, a Pártos Géza rendezte, Madách Szinház-i ősbemutató után -, amikor úgy véli: S a r k a d i c s a k i s i t t " h e l y e z i dramaturgiája gerincébe ez abszurd m e g o l d á s t " / ' Pár évvel később az életrajzíró Hajdú Ráf i s óvato sabb: "az abszurd felé közelítő, morbid humorú, e g z i s z t e n c i a l i s t a vonásokat hordozó" alkotásnak látja K i s János v e s s z ő f u t á s á t / ^ Pályi András a z z a l kontrázik, hogy s z e r i n t e "még osak véletlenül sem k e l t i a nézőben /•••/ az abszurd színház benyomását"/ ^/ 25
2
2
Bizonyára Pályinak van i g a z a /az emlékezetes sikerű 1977-es kaposvári és kecskeméti előedások, Gazdag Gyula és Gábor Miklós r e n dezései i s r e a l i s t a drámát v i t t e k színre/. Az esztétikai megítélés éa a történeti funkció azonban nem egészen azonos egymással. S a r k a d i Oszlopos Simeone - részletesebb elemzés világosan igazolhatná - nem abszurd dráma, ám szemléletének radikális v o l t a és bizonyos külső 24
j e g y e k /e büdösbogarak; a beszélő nedvek r e n d s z e r e ; a b i b l i a i utalá sok b i z o n y o s asszooiáciői s t b . / az a b s z u r d o t a hatvanas évek közepeig-végéig s z i n t e teljességgel nélkülöző színházi kultúránkban önma gánál s o k k a l abszurdabbnak, a magyar abszurdnak láttatták. Ami nem árt a műnek, de v a l a m i t használt a színháznak. /28/ Weöres Sándorról - több róla szóló monográfia alapján i s ' elég széles körben t u d o t t , hogy a létről való gondolkodása k e t a s z t rófacentrikus: ... a költészet eredetét az o r p h i k u a k e z d e t b e n lát j a , abban a határhelyzetben, a m i k o r az ember elveszítette e t e l j e s fényű léttel való összeköttetést, a m i k o r az egész részeire a z a k a d t . /.../ A t r a g i k u m abban gyökerezik, hogy az időt nem l e h e t megállí t a n i , az e r e d e t i állapotba nem l e h e t visszatérni. A huszonnegyedik óra után nem e huszonötödik következik, az idő az elsőbe f o r d u l , s már mást mér, mint v o l t e l ő b b . " Weöres magát a születást l s katasztrófának t e k i n t i , kiszakadásnak a z öntudatlan őségésaből. A katasztrófa fölismerése azonban nem kétségbeesésre h a n g o l j a , hanem mosolyra áa játékra i n g e r l i t ha már m e n t h e t e t l e n e k vagyunk, legalább hányjunk f i t t y e t n e k i . Nála a pusztulásnak i s optimizmusa v a n , amint e z t az Octopus "Ha minden rom, hát építsünk romokból* mondata j e l e z heti. M i v e l Weöresnél a személyes lát tárbeli és időbeli kötöttsé g e i n e k legyűrése f o n t o s s z e r e p e t k a p /ha a mutatvány sikerül, tör l e s z t e t t v a l a m i t a saját terünkbe-időnkbe oövekelő megszületés k a tasztrófájának/. A játék és e szerepjáték, a atilváltogatás éa az a l a k c s e r e mindvégig jelenlevő művészi tényező. Ez a műfaji határokat fölrúgó szuverén poézis kezdettől b i z t a t a drámai münemmel i a . Min den d r a m a t u r g i a i megfontolást, szabályt e l v e t v e vagy elháritva^ ^ i r t a színmüveit /melyeknek sorát j e l e n l e g véglegesen lezártnak t e kinti/. D a r a b j a i sem nem abszurdak, sem nem g r o t e s z k e k , v a l a m i olyasféle e l e g y u r a l j a őket, ami a még m i t o l o g i k u s népmese n a i v tör vényszerűségeiből és a S h a k e s p e a r e - i reneszánsz dráma p o l i t i k u s k a vargásából k e v e r e d i k . M i v e l azonban tér és idő ellehetetlenülése, téréa Időélményünk végső f o k o n fölfoghatatlan abszurditása, terünk éa időnk korlátozottsága Weöres számára alapélmény, e t e k i n t e t b e n u gyancsak közel kerül az abszurdok élményforrásaihoz. S nála i s meg j e l e n i k az u g y a n a r r a cserélés motívuma, o l y formában, hogy e világ ban n i n c s e n e k lényegesen különböző minőségek, minden k a p c s o l a t b a n , v i s z o n y b a n - szövetségben vagy ellentétben - az e g y i k t i z e n k i l e n c , e másik egy híján húsz. D a r a b j a i közül ezért az 1965-re datált Qotopus és h o l 1968-ra, h o l 1972-re k e l t e z e t t Kétfejű f e n e v a d kétsógtelen
/ 2 9 /
30
nül matat a b s z u r d éa g r o t e a z k beütéaeket, amelyek azonban nem hatás, átvétel, hanem saját, e r e d e t i szemlélet nyomai. Hozzájárul ehhez, hogy Weöres kísérletezik legtöbbet líránkban a b l a b l a - n y e l v v e l , az értelmetlennek tetsző, s csak r i t m i k u s s t b . szövegekkel, ezért drá mái - és egész munkássága - néha az abszurdéval r o k o n kommunikációs kérdéseket t e s z n e k föl. P i l i n s z k y János életművének rugói i a meglehetősen i s m e r t e k az érdeklődők előtt. A kataaztrőfa-élmény végigkísérte életén. Az *én nem kívántam megszületni, / a semmi szült éa s z o p t a t o t t . . . " k o r a i élménye még inkább a f i a t a l e m b e r i mélabú, céltalanság és dao kikiál tása, túlaágig e l f o g a d o t t i r o d a l m i minták nyomán. A kissé megját szott-túljátszott érzést azonban a háború, a katonáskodás, a fogság vad realitássá t e t t e . Végül, a Szálkák címerét viselő utolsó pálya szakaszában a háború konkrét élményét lételméleti s z i n t r e fordítot t a át P i l i n s z k y . Mlg Weöres komikus választ ed s katasztrófára, és a halálban az életkatasztrófa föloldását - a z öntudatlan ősegészbe v a ló visazaforrást - látja, P i l i n s z k y válasza egyértelműen t r a g i k u s . A lát lezárása számára nem a halál, hanem a végitélet, a az i s t e n i döntésre, megitéltetésre gondolva m i n d u n t a l a n a rettegés, s b i z o n y talanság, a kétségbeesés érzete tölti e l t túlvilág és megváltás v a n , de v s j o n van-e ápp az ő számára? Dísztelen, tömör lírája legföljebb osak izzásával Ígért drá mát. KZ-oratóriuma, mely az ötvenes évek végén k e l e t k e z e t t , e d i a l o g i k u s forma iránti a l k a l m i érdeklődést tanúsította. A színház v i s z o n t m i n d i g i z g a t t a , rövid j e g y z e t e i b e n a o k s z o r i r t i s róla pár mondatot, reflexiót. H i n t Radnóti Zsuzsa rögzíti, három rövidebb lé legzetű színjátéka /Élőképek. Síremlék. U r b ! e t o r b i / és egy három részes színműve /Gyerekek és katonák/ megírására egy Párizsban lá t o t t Robert Wilson-előadás fölkavaró hatása k é s z e t / W i l s o n t sűrűn említi a művészet történetének e g y i k legnagyobb alakjaként, például D o s z t o j e v s z k i j társaságában/. A négy közül s l e g t e r j e d e l m e sebb a legfigyelemreméltóbb. A hagyományos dráma hármaaegységének még e nyomait i s e l h a g y v a , az áttekinthető jellemzéssel és j e l l e m s z e r k e z e t t e l m i t sem törődve hozza létre az e l i g megfejthető, de r o p p a n t szuggesztív látomást. A t e r e t és az időt "kirántja szereplői nek lába siói", t e l j e s bizonytalanságba aüppeazt, h o l vagyunk éa m i k o r vagyunk / i g y már az aem egyértelmű, k i k vegyünk/. Egy b i z o n y o s a végső fenyegetettség, ami a háborúban fejeződik k i . A Végkifejlet - az A p o k r i f tömör, háromsoros párjának i s tekinthető végltéletv e r a - bizonytalanság-bizonyosság ellentéte s i k o l t i t t i a /"Magam 2«
talán középre állok./ Talán e s t e van« Talán a l k o n y a t * / Egy b i z o n y o s t későre jár."/ A katonákban « és a d a r a b más g y i l k o s a i b a n « a lát ag réa SZÍT, mllitána, pusztító " f e l e " , a gyerekekben - főként az oltáriszentséget fölmutató gyermekben - a lét ártatlan, kiszolgáltatott " f e l e " ölt a l a k o t * Van egy p i l l a n a t ,
midőn a g y e r e k e k
- a katonák
ölében ülnek*.. P i l i n s z k y azürrealisztikus d a r a b j a sem az elődöket, az a v a n t gárd lehetséges mintáit követi: saját lelkületének összeoserélhetét l e n kivetülése. O l y a n n y i r a saját, egyéni, hogy aem a s z e l l e m i társ nak t u d o t t Ha ár Gyula 1977-as, várszínházi Síremlék-rendezése, s e a a fogékony, f i a t a l Vándorfi László 1980-as, E g y e t e m i S z i n p a d - i Élő képek j e nem t u d o t t felnőni a szöveghez. Illusztrációra, vagy
teljes
elkanyarodásra kényszerültek. A Pilinszky-színjátékok sajátos terré numa egyelőre meghóditatlan. S a r k a d i és P i l i n s z k y - tökéletesen más módon ás más nagyság rendben - e legvégsőbb létkérdésekre k e r e s i a választ /vagy n y i l a t k o z t a t j a k i , hogy nemcsak a lét, de e válaszkeresés l s értelmetlen, reménytelen/. Az a b s z u r d
természetszerűleg m i n d i g a "legvégsők" má-
glkumában s a r j a d . A szemléleti közelítés ezért i s r o k o n l t j a
említett
d a r a b j a i k a t az abszurd drámával. Weöresre inkább a groteazkség
jel
lemző. Egyes j e l e n e t e k b e n egészen közel érezzük Örkényhez /az O c t o pus vége i s egy beplsllés.•./ A "honosított" magyar a b s z u r d éa g r o t e s z k t Görgey Gábor. Páskandi Géza. B o r s i István. S z a k o n y i Gyurkovios
Károly.
Tibor
A mai magyar i r o d a l o m derékhadának néhány képviselője e
hatvanas
évek közepén-végén s o k a t és t u d a t o s a n kísérletezett az a b s z u r d d a l és a kor
g r o t e s z k k e l . Ez a müvelet nem i s v o l t egészen veszélytelen ez a k harmincas éveikben járó irÓk számára. Görgey Gábor például, a-
k i t elsőnek emiitünk a s o r b a n , sokáig próbálta " l e v a k a r n i " magáról az "abszurd drámaíró" s z e r i n t e p o n t a t l a n u l , leszükitően minősítő o i m kéjét'
J
.
ATB poeticáját i g y f o g l a l t a
össze, az a b s z u r d o t Így hatá
r o z t a meg: "Az abszurd nálam nem cél, hanem eszköz. /•••/ Ez az 1 rányzat n i n c s meghatározott filozófiához kötve. Az abszurd? a drámai anyag sajátos kezelési módja, sajátos szemlélet - de nem világszem lélet, hanem dráma s z e m l e l e t .
/•••/
Az oloső és v a s k o s szóvicceket,
poénokat, kabaréelemeket én nem azért használom, hogy a közönséget egy
szórakoztatás-forma hamis illúziójába ringassam*
Az i l y e n elemek 27
funkcióját mindig az a h e l y z e t határozza meg, amiben elhangzanak. Egy vioo más jelentést kap a bitófa a l a t t éa mást egy kávéházi a s z talnál. Én e v e g y t i s z t a v i c c e l l e n dolgozom. Az a célom, hogy a l e h e t e t l e n helyzetben elcsattanó v i c o rádöbbentse v a l a m i r e a nézőt. /•••/ A közép-európai a b s z u r d nem a lét abszurditását, nem az embe r i l e g nem alakitható élet p e s s z i m i s t a filozófiáját h i r d e t i . Nem az ember m e t a f i z i k u s elveszettségének tragikumáról szól, hanem törté nelmi és társadalmi abszurditásról. Nem a lét érdekli, hanem a hogy-lét. Nem az elvont, hanem a történelem szorításában vergődő ember. Ami Párizsban nemes anyagú spekuláció, az i t t , Közép-Európá ban gyötrő realitás. Ami a nyugati közönségnek intellektuális játék az I t t történelmi élmény. E z a drámatipus nem azonos tehát a n y u g a t i abszurddalt sajátos kelet-európai t a l á l m á n y J J f
A nyugat- és kelet-európai abszurd mindinkább fölismert különb aégének karakterizálása Görgeynél a legpontosabb. Annyit p o n t o s i t a nánk r a j t a t amikor az általában v e t t létről a történelemre kerül nyomaték, a z abszurd i s átvált - kisebb-nagyobb mértékben - gro teszkbe. A kettőnek létezik egy olyan közös határsávja, amelyet él e s határvonallá átrajzolni mai tudásunk birtokában nem vagyunk ké pesek. S a lokális, a n y e l v i tényezők szerepe i s f o n t o s a megíté lésben. Mrozek Tangója a - mondjuk - angol nézőnek abszurd, jobbára a magyarnak i a az; a l e n g y e l n e k nem. A Tóték nekünk nem abszurd, a lengyelnek jobbára, az angolnak egyértelműen a z . A döntő eltérés tehát nem a magyar és a l e n g y e l /vagy más közép- és kelet-európai/ között, hanem - mint Görgey l s rámutat - a magyar, l e n g y e l - i l l e t ve az angol /általában nyugat-európai/ között v a n . Görgey t i l t a k o z i k a z e l l e n , hogy egy-egy tételhez illusztráció ként, műfaji stílusgyakorlatként készülhetne egy-egy darab. E z t nyilván szent meggyőződése s z e r i n t állítja. Be a hatvanas évek vé gén Írott színmüveinek és egyfelvonásosainak nem i s a "tételdúsitás a fogyatékossága, hanem a z , hogy a nyugat-európai abszurd mintát nem merte vagy nem tudta valóban kelet-európai abszurddá t e n n i . A Hírnök jó például a Weöresnél i s említett, az e g y i k /nagyhatalom/ t i z e n k i l e n c , a másik egy híján húsz-szkepszis illusztrálása. A Nép fürdő a végsőkig elnyújtott, hátborzongató e l l e n - v i o o , de /sokáig félreismert-félreismertetett/ álla potszerűsége m i a t t nem dráma. A legjelentékenyebb, a Komámasszony, h o l a stukker? n y e l v i l e g i s s z e l l e m e s , jól s z e r k e s z t e t t , a krimi-szerű csapda-dramaturgiának engedelmeskedő játékot játszik - de osak a történelem levitézlett figuráivei. A s z e n i l i s d z s e n t r i n , e müparaszton könnyen nevetünk.
28
A kézről kézre járó s t u k k e r r e l mindig egy l e s z e r e p e l t f i g u r a b i r t o k o l j a átmenetileg a véletlenül jött h a t a l m a t . A múltidejüség okán a darab nyugat-eurépei típusú abszurdnak, létmodellnek som elég f e szült - kelet-európai abszurdnak, hogy-létanalízisnek padig érdakteJ l e n . h l a s e n a z eltűntnek, letűntnek n i n e s állapota. Odáig Tiazont Görgey nem merészkedett, hegy a hatalom birtokosát, a proletárt i s fölléptesse. Bármilyen f i g u r a lenne ás bármit tenne l a ,
a képlet
öaazatörne általa. S ebben a z a z érdekes, hogy tehát a darab - v a lóban képlet oaupán. Görgey majdnem egy évtizedig időzött a z ab s z u r d d a l való kísérleteknál, ás történeti érdeme nem csekély abban, hogy ez a z ábrázolásmód polgárjogot n y e r t színpadjainkon. A Bulvár. a Q a l o a n a Vérmezőn
már a groteszk, i l l e t v e a középfajú dráma kép
viseletében készült. Páakándi Gáza i s a drámaazemléletbea l e l t e mag a z abszurd fő jelentéaét, és Görgey kissé mechanikus
sémáinál gazdagabb, élete-
sebb művekben f e j t e t t e k i g o n d o l a t a i t . Egy, az abszurd ás a g r o t e s z k között áthidalónak tetsző terminust i s b e v e z e t e t t ! a z abazurdoid termlnuaát. " A z abszurd jelenság, a képtelenség, a z észellenesség, a véletlenek uralma e t t van a világban, a múltban, a j e l e n b e n , aőt a jövendő történelemben l a , mint fájó, eszünket bontó lehetőség. Bzt a jelenséget szeretném a leható legpontosabban körülírni, mert s z e r i n t e m a pontosság esztétikai kategória. Én nem Igenlem a z ab s z u r d o t , nem l a kerget kilátástalanságba, de tudomásul vessem a z t l s , hogy e g y e t l e n fegyverem v a n e l l e n e i a precizitás, az értelem i n d u l a t a . /•••/
Az a f a j t a színház, amit én szeretnék, nem abszurd, sok
k a l inkább a b a z u r d o i d . « ^ 4 /
jiágylt, e n y h i t az abszurdot
ftbszurdoid-
dá gömbölyítő - o l d végződés. Páakándi színházat -azerű. Páakándi abszurdját a " g r o t e a s k abszurd." csuka f o g t a róka" dramaturgiájának
Dramaturgiája a "róka f o g t a csuka, nevezhető. Az őrző éa az őrzött
ugyanakkor őrzött és őrző i s . Nemcsak a Vendégség
a l a p u l ezen a
szituáción, de sok más Páskandi-derab i s . Ezek a p a t t h e l y z e t e k az a b s z u r d drámában f e l o l d a t l a n o k átáradnának. Páakándi a b s z u r d o l d j a m e g k e r e s i a z t a történeti vagy erkölcsi értelmet, ami föloldja a p a t t o t /Dávid Perenc morálisan győz Soclnón s t b . / . A magyar n y e l v nagyszerű mesteréről lévén szó, a stiláris s z i n t , a kommunikáció főleg a Páskándi-komédiákban válik abszurdoidjdá, de például a Ven dégség
állandó hármas ismétlésen alapuló dialógus-rendje i s l e g a
lább a n n y i r a a b a z u r d o i d , m i n t amennyire a r c h a i k u s . /Az Író n y e l v i értelemben l e g a b s z u r d a b b müve nem dráma, hanem A sárikás enyóa c i m ü , a k e r e s z t n e v e k garmadájával operáló "elbeszélő költemény"./
S o r a i Istvánt a személyéé életút jából lèvent p o l i t i k a i szkeps z i s , a kivételes dramaturgiai érzékenység, a B r e c h t e n iskolázódott színpadi otthonosság, a fordításokból merített i h l e t , a p u b l i c i s z t i káé s ágból kinövő közvetlen szólás igény v i t t e e drámához. Jobb kom mentáló, m i n t a m i l y e n drámaíró, jobb átÍró, m i n t a m i l y e n irÓ, j o b b Ötletmester, gagman, közreműködő, újrafordító, belejavító, m i n t em i l y e n e r e d e t i alkotó. D a r a b j a i t következetesen osak tragikomédiá nak n e v e z i . Az a b s z u r d o t pedig - magának a realitásnak: "A t r a g i komédiák e l l e n a nézők r e n d s z e r i n t mozgásba hozzák önvédelmi appa rátusukat: nem akarják f e l i s m e r n i a aaját, különbéjáratú, k i s s t a bilizációjukét', és ezért mindent elkövetnek, hogy osak a szomszéd j u k r a vonatkoztassák, vagy egyáltalán mag aa értsék a d a r a b o t . E z t a saját bőrömön i s tapasztaltam. Abszurdnak k e r e s z t e l t e k realitáso k a t , csakhogy ne k e l l j e n rájuk i s m e r n i . Némelyek, a k i k beletörődtek már saját elidegenedett hordólétükbe, ez e l l e n Írott darabomból a hordó-lét a b a z o l u t éa elkerülhetetlen mindenhatóságának védelmezését olvaaták k i . . ."^'^ B o r s i sem annyivei a saját - megkésve b e m u t a t o t t , vagy be aem mutet o t t - müveivel, inkább az abszurdra, g r o t e s z k r e f o gékony s ze Hernie égével, drematurgi-eiemzői minőságében, s f o r d i tókén t-dalszövegíróként t e t t sokat a s abasurd ás a g r o t e s z k e l f o g a d tatásáért. Tan szeme ahhos, hogy a l i g i s gyanított előfutárokban - például Ödön von Horvátkban - l s fölfedezze, megértesse, a m i ebbe az irányba mutat* A S i r kő éa kakaó pedig nem felejthető r e k v i z i t u m , az első kerekded magyar abszurdok egyike, t i p i k u s a n h o n i v i s z o n y o k közá a da pt a l v a * S z a k o n y i Károly először hangjátékban kacérkodott az a b s z u r d d a l /az 1969-os J J Ü T ««obaban a s egymás m e l l e t t i értelmetlen elbeszé lés i s m e r t technikáját alkalmassá/, majd inkább a megbocsátó h a j l a n dóságához, nagyobb k o n f l i k t u s o k a t kerülő szemléletéhez lllőb g r o teszknél kötött k i /másik műfaja a melodráma/. Az Adáshibával 1970-ben a P e s t i Színház mutatta be, Várkonyi Zoltán r e n d e z t e - két ségtelenül sikerült megfognia az I s t e n lábát. S nem azért, mert Emberfi személyében mai K r i s z t u s t v i t t színpadra. Az alapötlet d i cséri őt, az alapötlet, amelyet aztán s z i n t e osak h a g y n i k e l l n e k i lódulni: a televíziókészülék beiktatása a játszók és a nézők közé, A tévé elé béklyózott, a tömegkommunikációtól csőbe húzott kisembe r e k g r o t e s z k tragikomédiája b o n t a k o z o t t k i . A Bódog-család egy e s téjében - a megbódultság. Ezek a z élni létszó szereplők h a l o t t a k - a képernyő előtt b o l d o g u l t a k meg. Vagy b o l o n d u l t a k meg. A n e v e t t e tés és az elgondolkodtatás gépezetét a fölcserélés működteti: a c s o -
30
dán s e n k i sem csodálkozik /a szomszéd Szűcs úr észre sem v e s z i , hogy nem béna, t u d járni; később szolgálatkéssen visszaül tolészékébe: visszabénul/, a hétköznapit, a t a l m i t , a jelentéktelent v i s z o n t cső dének nézik /a televízió i l y e n - o l y a n adáséit/. S z a k o n y i remek ötle t e v o l t , hogy a szinpadnyilás határolja a osak képzeletbeli képer nyőt, tehát a színészek a közönséget bámulják, fölkeltve e kölcsö nösség feszélyező érzetét. Várkonyi - és nyomában a többi rendező, az általunk látottaknak valamennyié - r a g a s z k o d o t t a színpadra ál lított i g a z i készülékhez. V e s z t e t t e k a vámon, de n y e r t e k a réven: e szürke a g y s e j t j e i n k nemigen fantáziálhattok, ám a l a p o s a n r e g i s z t rálhatták a mindennapi, ismerős "klsvalóságot". G y u r k o v i c s T i b o r az értelmetlenságig kiüresedett párbeszédek, lecsupaszított dialógusok technikájával érte e l a legtöbb s i k e r t Az Öreg /• S z e r e t e t o t t h o n / , H e g y v i z i t . A Csóka-család /• őszinte részvétem/, I s t e n bokrétája /• Magyar menyasszony/ oimü tragikomé diáival, melyek 1970-tŐl főként a P e s t i Színházban /Kapás Dezső r e n dezésében/ a r a t t a k s i k e r t vagy b u k t a k meg. Az öreg két mellékalakja például i g y replikázott, a l a k o n i k u s kurtasággal kabaréban i s s z o k a t l a n nevetéshullámot váltva k i : "Játszik? - M i n d i g . - U l t i ? Z s i r . - Nyer? - V e s z t e k . - Ihatnánk egy k o r t y o t , i g a z ? - Rálocsol h a t u n k . - M i r e ? - A májra. - Páj? - M i n d i g , - Erősen? - Közép. Orvos? - Kontárok? - Élet? - Öt év. - Boldog? - Hogy érti e z t ? " A " m i n d e n k i mondja a magáét" kipróbált fogáaa ekként válik be a Magyar menyasszony - az első szövegváltozat - Mari-Postás j e l e n e tében, amelyben a csak néhány perce b e t o p p e n t kézbesítő és a lány hamarosan egymáséi l e s z n e k /a vőlegény, Gyuszi m i t sem s e j t v e h o r t y o g a s a r o k b a n / : POSTÁS : "Tényleg gyönyörű e m e l l e d . • • Én átképzőm magam... Vidékre megyek. MARI* Ne m e n j ! M a r a d j ! Csak együtt! - M i t szólsz e parasztsághoz? - A disznók, nem tudom, a disznók..• /köz ben fogdossa M e r i t / - I g e n . . . Nem szolgáltatják be a disznókat*.• R e j t e g e t i k a disznókat.•• / M a r i elalélva:/ - J a j . . . A disznók... Kézbe k e l l v e n n i a mezőgasdaságot..• A ludállományt! / f o g d o s / - Hát vedd kézbe! Vedd kézbe! - Ugye t e i s akarod? De h o l ? H o l kéne kezde n i ? /combtájon t a p o g a t / Értsd meg... Csak legelulról kezdhetjük... abban a közegben.». ami még ártatlan! M i l y e n kölni ez? - Nem t u dom.. • Apám használja... - Honnan v a n es a kölni?! - Nem tudom. Régről. A z t hiszem, Belgrádból k a p t a as apám, egy rokonától. Rossz? Ml a b a j ? Ne menj e l ! Várj! - Külföldi kölni! Végem van! Jugoazláv kölnit" Ez a részlet erősen átírt második változatban l s nagyjából ugyanígy található. Gyurkovicsnál a g r o t e s z k n e k a l i g v s n filozófia-
j a , világaaemlélete. Inkába oaak érzelmi rázkódás, a k r i s z t i a n i s m u a , a s őrjöngés ás a melankólia végletei közt, ingetag szerkezetű dara bokban. Néhány navre1 aág bizonyára folytatható volna a aor, a említést érdemelnének esők a s Írók l a , a k i k oaak bizonyos részletekben, a l kalmakkor húznak az abszurdhoz, groteszkhez. Például Hubay Miklós oeuvre-ját i s fői lehetne tárképezni ennek alapján. Ez azonban lá ny egesen nem azinezná a h a z a i abszurd ás groteszk kísérletek nagy jából 1969 ás 1975 közötti, v i s z o n y l a g o s föllendülésének korszakát. A " s z e r v e s * magyar abszurd ás g r o t e s z k t T o l n a i Ottó. Cselányi Bála. Spiró György. Nádas Péter. Bereménvi Qása As előző f e j e z e t b e n bemutatott Írók munkásaágénak osak egy részét ás osak egy ldőasakát f o g j a át a s abszurd vagy a groteszk. Egyikük earn e szemlélet jegyében kezdte pályáját /talán oaak Páakándi l e h e t ne kivétel, erőa megszorításokkal/. Életkorukból eredően k o r a i , meg hat árazó élményeik, és k e z d e t i lehetőségeik sem ebbe a s irányba sürgették őket. A náluk v a l a m i v e l f i e t a l a b b irógeneráoió, amelynek t e g j e l akkor válnak első müveikkel jelentkező fiatalemberekké, ami kor Görgey, Páakándi és a ttfbbiek az abszurd, a groteszk lét jogáért küzdenek, már sajátjának tudja mindkettőt. Kultúrpolitikai vagy esztétikai ellenállásba Ők már kevésbé ütköznek. Örkény, Weöres, Páakándi már akár ihlető l a l e h e t számukra. Köztudott, hogy a jugoszláviai magyar irodalom avantgárd h a gyománya i g e n erős. Az 1940-es születésű T o l n a i Ottó e z t az o t t t a lán legfontosabb örökséget követve, e z ún. Symposion-kör tagjaként a r a t t a első, feltűnő költői s i k e r e i t 1963 táján. Szövegei nem nagyon tűrik a műfaji korlátokat, a s z a v a l t , az énekelt, a párbeszédes v e r s l a érdekli, képzőművészeti kötődéaei a potenciállá dráma v i r tuális díszletét i a megteremtették műhelyében. Egész munkásságát átjárja a s avanatgard /a szürrealizmus és különféle modern kísérle t i irányzatok/, de szemérmes hűséggel mindig látni hagyja a szöveg különös burka a l a t t a z t a s egyszerű, Ismerős, otthonos valóságot, amelyből k i i n d u l . Magyarországom dramatikus ssövegei, drámái közül kettő vált ismertté. A Végeladást.pár érrel a s újvidéki előedás után, a k e c s keméti Kelemen Léssió Sslnpad mutatta be, 1980 októberében, Tömöry Páter rendezésében. Játék térképpel, négy részben - mondja a s z e r 31
5
ző. "Modem m e t a f i z i k u s bohózat" - mondja a k r i t i k u s ' - ' , igy ér v e l v e : "...drámai magja - egy báoskai kisember hosszú és kinos h a l doklásának története - nehezen irható l e egyértelműen, annyi azonban bizonyos, hogy j e l l e g e s z e r i n t síig drámai* A l i r a i részletek i a tévútra vezethetnek, bár t a g a d h a t a t l a n , hogy a darabot a költő, a modern magyar költészet jelentős képviselője i r t a . A , l i r a i * T o l n a i esetében groteszk-elemző művészi beszédet éa egy sajátos m e t a f i z i k a i faktúrát j e l e n t * A dráma egész koncepciója a z t s u g a l l j a , hogy groteszk hangvé telű visszaemlékezésről van szó* A visszaemlékezés groteszk, önma gát megkérdőjelező, önmagát eltűntetni akaró, mert e l v e s z t e t t e tár gyát: a történelmet* Csömöre /a főszereplő, T.T./ sorsélménye: a lélek káosza. Az Ő személyes történelme a z , hogy mindig a történelem m e l l e t t menetelt - gyalogosan! A spontán históriai káoszból menekült most e racionális rend: a halál felé. Eletében számára osak e g y e t l e n racionális dolog létezett, létezik: a halál. Több mint ötven éve Csömöre halálos beteg* Halálát: élete értelmét t e r v e z i meg ez a közép-európai kisember, amikor mindennapi tárgyalt szétosztogatja. Minél nagyobb l e s z az üresség körülötte, annál közelebb kerül az e l múláshoz* S mivel a tárgyakhoz a történelmi / a z a z ,történelmi'/ lét nyomai, emlékei kapcsolódnak, egy süvegcukor, egy gyúródeszka távoztával, a ,történelemtől* való végleges és t e l j e s elidegenülés is l e z e j l i k . " / 3 7 /
Az egyik abszurd alapmintára, A játszma végére épül T o l n a i vég-játéka, melyben egy szinésstrupp közreműködésével valóban ját szanak i s . Az öregember, a k i Eurázsia térképén terül e l majd h o l t a n , lábfejét talán Szibérián, koponyáját Párizson p i h e n t e t v e , j e l l e g z e t e s e n a közép- s nem a nyugat-európai abszurd halálraítéltje. Egéaz élete a lehető legalaposebben, történetileg maghatározott, e térség be belenőtt /például a z t a gyúródeszkát védekezőn a f e j e fölé t a r t va vészelte át Budapest ostromát, a gyúródeszka pajzsát maga elé t a r t v a j u t o t t haza Bácskába s t b . / . A Godot-ra várók általában, szük ségképp és végérvényesen nem u r a i létüknek. Csömöre báosl a közép- éa kelet-európai történelem XX. századi földmozgásai miatt nem az; és halála pillanatáig az a hiábavaló, de mélységes erkölcaü szándék v e zérli, hogy legalább az életét - valóban évtizedekig tertó halálos betegségét! - összegző p i l l a n a t , a halála az övé legyen / e z t a Csö möre-Borbély dialógusok világítják meg/. A B a y e r - e s z p l r i n cimü monodráma, amelyet Jancsó Miklós rende z e t t meg Ladik K a t a l i n n a l 1981-ben, csak "vendégeskedni" v o l t eddig
Magyarországon. Kár: hisztérikusaágában i s m e g f o n t o l t beszámoló a r ról ez állapotról, amikor már nem a gyógyszer van az emberért, h a nem az ember a gyógyszerért; amikor már nem a gyógyszer termelése, hanem e betegség termelése a f o n t o s . A határon túli magyar i r o d a l m a k képviseletében csak Jugosz láviáig v a n módunk t e k i n t e n i . A Nyugat-Európában és még távolabb élő magyar Írók szépszámú, do s o k s z o r b i z o n y t a l a n színvonalú abszurd és g r o t e s z k d a r a b j a i , szövegei u g y a n i s osak töredékesen, e s e t l e g e sen állnak rendelkezésünkre, s közülük t u d t u n k k a l még e g y e t l e n e g y e t sem a d t a k elő magyar színházban. Határ Győző, Hagy Pál és má sok d r a m a t i k u s müveit j e l e n l e g nem Ítélhetjük meg érdemben. A köz v e t l e n szomszédságra v i s z o n t érdemes még egy pillantást vetnünk. A Csehszlovákiában élő Tóth László, a jugoszláviai - a g y k o r i - "sympozinlsták", s kolozsvári Geál Gábor Kör egyes kísérletezői egy r e több f i g y e l m e t kérnek, Képviseletükben ez 1955-ös születésű Cselényi Bélát említjük, noha neve l e g f e l j e b b oaak formabontó v e r s e k fölött j e l e n t meg e d d i g nálunk nyomtatásban. A háromnyelvű k o l o z s vári diáklapban, az Echinoxban 1978-ban publikálta / 1 0 . , 1 1 . , 12. szám/ A cirkusziéta halála oimü darabját. Vég-komédia, mely erős hatású, érdekes asszociációkat k e l t h e t mondjuk Örkény Forgatókönyve éa T o l n a i Végeladása szomszédságában. K e l t h e t n e , egy o l y a n s z l n házkultúrában, a h o l e társulatok nem csak e s e t l e g e s e n , és nem éven te-kétévente l e g f e l j e b b e g y s z e r játszanának hasonló szélsőségesen újszerű d a r a b o k a t , s a h o l az abszurd és a g r o t e s z k k l a s s z i k u s a i hosszabb i d e i g éppen úgy nem hiányoznának a színpadokról, m i n t ahogy a nagy drámatörténeti k o r o k reprezentánsai nem hiányoznak. S p i r o , Nádas, Bereményl - e legújabb magyar dráma ebbe e v i s z o n y l a g f l e t a l Íróba v e t i legtöbb reményét. Spiró " h a t a l m a s , őr jöngő, tébolyult l á t o m á s a i " Weöres ás Örkény felől érthetők meg, és Spiró világirodalmi v o n z a l m a i /Dante, Shakespeare, a l e n g y e l dráma, K r l e z a s t b . / felől. Nála az a b s z u r d és a g r o t e s z k ezeket a végletes határokat dúsítja föl. íróként, az ábrázolásban k e g y e t l e n kedésre éppúgy h a j l i k , m i n t érzelgősságre. Nagyszabású, sokszerep lős müveit egyelőre nem próbálhatta k i színpadon - ez ezekhez képest kamara jellegűeket maga l s l e - és megtagadja. Mintha Az I k s z e k cimü pompás regényéhez fölérő dráma megszületése arányok kérdése v o l n a /s pontosan Az i m p o s z t o r az e d d i g i legaranyosabb, mely e regény eg y i k epizódja nyomán készült, és 1983 telén Zsámbéki Gábor m u t a t t a be a Katona József Színházban/. Spiró nem új dramaturglát kívánna t e r e m t e n i , hanem egy régit - a Shakespeare idején delelő, de a XX. /38/
század kezdetéig valahogy megőrzött "vásárit". Ez a karnevális ággal i a r o k o n vásáriság a g r o t e s z k B a h t y i n - 1 értelmezését t e s z i s l e g gyümölcsözőbbé Spiró esetében. Nádas Péter új d r a m a t u r g i a létrehozásra tör. Őt P i l i n s z k y f e lől érthetjük a l e g j o b b a n . M i n t P i l i n s z k y r e , rá i a h a t h a t o t t Wilson - de nemcsak a f i z i k a i és l e l k i mozdulatok lelassításánakt fölgyor sításának i a értelmét látja. Mlg S p i r e a maximálisra növeli, Nádas a minimálisra csökkenti szereplői számát. Az életet f o l y a m a t o s r e dukciónak itéli,, tehát dramaturgiájában i a redukál. Tere a lehető legegyszerűbb, e g y s z e r r e valóságos és s z i m b o l i k u s . Dialógusa szag g a t o t t , kihagyásos: közei, szünetei a f o n t o s a b b a k . Történetileg konkrét, de a k i e m e l t , motiváló eseményt a história a sok közül eg y i k elkerülhetetlen megnyilvánulásának t a r t j a . D a r a b j a i v a l kapcso l a t b a n z e n e i szervezettségről beszél. A Takaritáa /1977, Győrben megrendezte S z i k o r a János, 1980/, a Találkozás /1979/ ás a Temetés /1980/ o p e r a i méltőságúak - elnémuló szereplőkkel. Bereményi Géza rugalmasabb egyénisége kerüli a Spiró vagy Ná das k e d v e l t e szélsőségeket. Nem véletlen, hogy n e k i - ellentétben velük - s z i n t e v a l a m e n n y i darabját előadták, forgatókönyvét l e f o r gatták, dalazövegót lemezre vésték. /A Kutyák csak a rádióban hang z o t t e l , mert színpadi előadásának komoly t e c h n i k a i akadályai van nak./ A színpadi figurák nála a legelőbbek, a beszédmóddal ő j e l l e mez a legszemléletesebben. A "hályogkováos-dramaturgia'*^ ^. v a g y i s az ösztönös derabirás nem eredmények nélkül való korszaka után j e lentékeny müvek remélhetők tőle. Tárgya nem a n n y i r a az e m b e r i k i szolgáltatottság, m i n t Inkább a tanácstalanság. Spiró a l e k j a i csör t e t n e k , Nádaséi sóbálvánnyá merednek, Bereményié c s e t l e n e k - b o t l a n a k . 3
A harmincasok nemzedékéből feltétlenül említendő még K o r n i s Mihály neve. Beszédes, hogy Büntetések oimü "látványos attrakcióit" épp Kafka emlékére i r t a /1961/. H a l l e l u j a cimü komédiáját Zsámbékl Gábor r e n d e z t e meg a Játékszín 1980/81-es évadában a Nemzeti vendég játékaként. Nála i s az abszurd és a g r o t e s z k e r e d e t i keverékét, a közép-európai g r o t e s z k egy fajtáját remélhetjük k i f o r r n i . Barna Róbert, K o l i n Péter, Wehner T i b o r éa mások - a legutóbbi évtizedben k e l e t k e z e t t , eléggé n y o m t a l a n u l publikált - a b s z u r d j a i különösebb Invenció nélküli utánzatok. Boldizsár Miklós, Juhász I s t ván számos d a r a b b a l i s csak szerény eredményig j u t o t t . Vámos Miklós nem kellő eréllyel alakította tragikomédiáit, Verebes István "fél kézzel" i r t a őket számos egyéb tevékenysége m e l l e t t . Nagy András müveiben v a n fantázia, Schwajda György egyszer osak beváltja azokat
a reményeket, melyekkel önmagának l a adósa. Groteszknek l e n n i ma már nem újdonság - természetszerű dolog. Abszurdnak l e n n i - k i o s i t i d e jétmúlt/ 4 0 7
Az abszurd és a g r o t e s z k h a z a i rendezői Jelentékenyebb színházi rendezőink között a l i g v a l a k i t találhatnánk, a k i valamilyen formában ne k e r e s t e volna legalább egyszer-kétszer a találkozást az abszurd és g r o t e s z k müvekkel. Nagyon kevesen vannak azonban, akik elkötelezték volna magukat ezen irányzatok /műfajok, szemléletek/ m e l l e t t . Pa ál István közéjük t s r t o z i k /mint s z amatőrmozgalombői i n d u l tak többsége - például Árkos! Árpád, Pinozós István i s / . Az óriáscsecsemő, s C a l i g u l a , a Tangó, az Übü király, a Születésnap. Az ör e g hölgy látogatása ragadható k i abból a váltakozó sikerű, de t e r mékeny s egyes d a r a b j a i b a n maradandó sorból, amely még Az ember t r a gédiáját. a Hamletet i s majdhogynem abszurd drámaként asszimilálta! /Paál valóban a "XIX. századi abszurdot" f e j t e t t e k i a Tragédia hét szereplős, a h i r e s utolsó s o r t elhagyó változatából.../ S z o l n o k i fő rendezői működése óta ebben a színházban a legnagyobb arányú az ab s z u r d és a g r o t e s z k jelenléte, azobaszínházuk s z i n t e c s a k i l y e n drá mákra specializálódott. Szikore János i s hosszú esztendőket töltött egyetemi amatőr együttesben. Az abszurd és a groteszk nála i s dominál, bár nem o l y mértékben, mint Pa álnál. Ő" i s megrendezte /Pécsett, 1978-ben/ Az óriáscaeoaemőt; érdeme a Takarítás minden nehézség ellenére kiküzdött p r e m i e r j e . A Kafka A peréből készült dramatizálás színrevitele e g y i k legemlékezetesebb munkája. Győri szinházvezetésének rövid időszaká ban Hrabal-bemutatóval /Táncórák.../ f e j e z t e k i ezirányú elkötelezettsógót. Ascher Tamás repertoárján i s abszurdok, groteszkek - és "abBzurdizált" darabok s z e r e p e l n e k elsősorban. Hogy a szemléleti és stiláris eltérések, különbségek ellenére i s mily erős a s z e l l e m i r o konság a f i e t a l a b b rendezőgárda néhány t a g j a között, a z t i g a z o l h a t j a , hogy ő l s úgy rendezte meg a Hamletet, mint Brecht, Beckett, P i n t e r és mások pecsétjét magán hordó e századi azinmüvet. Csiszár Imre, Gothár Péter, Valló Péter mutet még erős, rend s z e r e s és átgondolt érdeklődést. Csiszár inkább ez abszurd, Gothár és Valló a g r o t e s z k iránt. A rendezők futó - nem t e l j e s - körképe a z t mindenesetre
igazol-
h a t j a , hogy a s abszurd és g r o t e s z k első nagyjából t e l j e s jogú b i r tokosa a h e t v e n e s évek közepe tájától porondon levő. f i a t a l a b b nem zedék* flypm» h e l y e t t t Örkény István válaszol Hádaa Péternek NÁDASt
B e a t e l n e erről az öaszefüggéaről, amely ez Író élete és mü v e i közt fennáll? A r r a kérném tehát, hogy életének azokról a maghatározó pontjairól beszéljen, amelyek szükségszerűen vezették s g r o t e s z k felé.
ÖRKÉNY. I l y e n összefüggés n i n c s . De úgy látszik, van o l y a n Írói a l k a t , mely előbb-utóbb ráeszmél, hogy az élet egyes nyéket komolyan produkál, másokat v i s z o n t komikus vagy t r a g i k o m i k u s vagy g r o t e s z k beállításban hoz létre. Maga i s em lékszik rá, h i s z e n a minap történt, hogy egy f u t b a l l m e c c s b e b e l e c s a p o t t s villám. Az esemény t r a g i k u s , h i s z e n az e g y i k játékost agyonsújtotta, de ugyanakkor t r a g i k o m i k u s i a , h i szen a nézők e z r e i , a k i k oaak jó f o c i t s z e r e t t e k v o l n a lát n i , e g y e z e r oaak a z t látták, hogy a pályán megnyílt előttük létünk legmélyebb szakadéka. Az Író e z t leírhatja t r a g i k u s a n , de leírhatja tragikomikusán l s , s z e r i n t e m s s utóbbi válto zat a többet mondó és s f o n t o a a b b . ^ * ^ 1
Jegyzetek 1. 2.
Örkény István: Interjúk, öninterjúk. Kortára, 1980. 4 « , 6 3 3 . 0 . Tarján Tamás: Realizmus, pártosság, népiség a m a i magyar drámá ban, i n : A r e a l i z m u s az i r o d a l o m b e n . S z e r k . S z e r d a h e l y i István. 1979. 2 5 9 - 2 6 6 . 0 . ; Tarján Temas: Éljen a kérdőjel, vasasén a p o n t i - Örkény látván, i n : T. T.: Kortárai dráma 1983* 5 6 - 6 0 . 0 .
3.
M a r t i n S a a l l n : The T h e a t r e o f t h e A b s u r d 1 9 6 1 . t Eugene I o n e s c o : On t h e T h e a t r e 1 9 6 4 . ; Jelenlét - a s ELTE Alkotókörének időszaki kiadványa 1 9 7 4 / 3 « Vázlat a groteszkről. S z i l á g y i Ákos tanulmányával és válogatott bibliográfiajáva1j N l o o l a e B a l o t a : Abszurd i r o d a l o m 1979*1 M i h a i l B a h t y i n : F r a n c o i s R a b e l a i s művészete, e középkor és a 37
4.
5. 6. 7. 8. 9* 10. 11. 12.
renéssánas népi kultúrája 1932* B n o i o l o p e d i a d e l t e e t r o d e l '900 1980.»
Szerk. Antonio
Attisanl.
Conn Ruby: Baok t o Samuel B e o k e t t 1973*} Robert W i l s o n i A L e t t e r f o r Quaen V i c t o r i a . • • 1 9 7 7 . ; S z e r d a h e l y i Istvánt Az esztétikai érték 1984. S z e r d a h e l y i t i . m. 173*0. S z e r d a h e l y i t 1 . m* 174* o. S z e r d a h e l y i t i . m. 1 7 4 - 1 7 5 . 0 . S z e r d a h e l y i t 1 . m. 176-177*0* S z e r d a h e l y i t 1* m* 177*0* L, S o s e p i l o v a : T cársztve k r i v l h z e r k a l . T y e a t r , , 1 9 6 3 / 9 . L. S o s e p i l o v a t 1 . m* 6 7 . o * Pontosabb Írások: H/lhályl/ Q/ábor/i A Godot elé. Nagyvilág, 1965/8.; Hegedűs Gézát Godot-t újraolvasva. Nagyvilág, 1 9 6 5 / 1 0 . ; Szabó* Györgyt Egy másik nézőpontról. Nagyvilág, 1 9 6 5 / 1 0 . ; Mátrai-Betegh Béla: A néző szemével a Godot-ról. Nagyvilág, 1965/12*; Veráírnay Aurélt Godot m e l l e t t , B e c k e t t e l l e n . Nagy világ, 1 9 6 5 / 1 2 . ,
13*
Mihályi Gábort B e o k e t t Godot-ja éa as elidegenedéa mitológiá j a . H i d , 1 9 6 6 . ápr. 4 « ; Varga Lászlót B e o k e t t éa a korszerűség. K r i t i k a , 1 9 6 6 / 5 . ; Kéry László: A mozdulatlanéág drámája. Nagyvilág, 1 9 6 6 / 7 . A különféle l e x i k o n o k , teatrográfiák h o l október 15-öt, h o l
14*
október 3 1 - e t , h o l november 1-et Írják a bemutató napjaként* Párbeszéd a groteszkről. Beazélgetések Örkény Istvánnal 1 9 8 1 .
15.
Mármint e beszélgetőpartner H o r n y i k Miklós s Nászutasok a légy pap i r o n cimü Örkény-novella e g y i k mondatát: "Az ember, ha még o l y b i z t o s a n áll i s e lábán, reszkírozza a hasra esést."
16. 17.
1 . m. 2 4 8 - 2 4 9 . 0 . Az abszurd s cselekvésképtelenség, a g r o t e s z k cselekvés, mint végső esély válaszát,
18*
1 . m* 2 8 1 . 0 .
19*
Hankiss Elemér: Lét- és nemlét-elméleti g y a k o r l a t o k . U j írás, 1978/12. 97*o* Lásd erről s Párbeszéd.• .-kötet "Magyarország k i s nemzet, nagy i r o d a l o m m a l " cimü fejezetét.
20. 21.
Almás! Miklóst Örkénytől - Örkényig, i n . : A.M.: Kényszerpályán 1977. 353. o*
22.
Lásd mégi Szabó B. létrán! A g r o t e s z k magyarsága éa humanizmu sa. UJ írás. 1 9 8 3 / 8 .
23. 24.
Örkény latrán. Drámák I - I I I . 1982. I I . köt. 4 6 9 - 6 2 3 . 0 . Erről bővebben: Tarján Tamás: A szabad a k a r a t válaszútjai, i n . : T. T.: Kortársi dráma 1983. 3 8 . o . Pándi Pál: S a r k a d i I m r e : Oszlopos Simeon. I n . : P. P.: K r i t i k u s ponton 1 9 7 2 . 6 6 9 . o. Hajdú R a f i a : S a r k a d i Imre 1973. 1 4 6 . 0 . Pályi Andráa: Abszurd színház - magyar módra? Színház, 1 9 6 9 / 6 . 5 3 . o. Tamás A t t i l a : Weöres Sándor 1 9 7 8 . ; Beta I m r e : Weöres Sándor közelében 1 9 7 9 . ; Kenyeres Zoltán: Tündérsíp 1983. Bata 1 . m. 2 2 9 . 0 . Bata i . m. 3 5 8 . 0 « : Weöres még Gzlraer József fölajánlott drama t u r g i szakértelmét i s "szelíd s z e r e t e t t e l utasította e l " . Radnóti Zsuzsa: Gyerekek és katonák. P i l i n s z k y János, a drámaÍró. Kortárs, 1 9 7 9 / 1 . Vinkó József: Abszurd-e ez abszurd? Színház, 1 9 7 9 / 4 . 3 7 . o . Vinkó i . m. 3 8 . o. Vö.: Tarján i . su 160- o. Eörsi István: Tragikomédiák. 1969. 7 . o. Végei László: A történelem m e l l e t t - g y a l o g o s a n . Színház, 1 9 8 1 / 7 . ; dráma melléklet 1 . o. Végei 1 . m. 1 . o. Vö.: Tarján i . au 405-424. o. Vö.: Tarján i . su 430-442. o. Bibliográfia, teetrográfia és eligazítás a legújabb nemzedék ről: Hiánydramaturgia S z e r k . Vinkó Józaef, 1982.
25. 26. 27. 28.
29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41.
Párbeszéd..., 258. o.
Kolta Magdolna: A k l a s s z i k u s vígjátéki dramaturgia kihalása A vígjáték h e l y z e t e 1957-1982
A magyar vígjáték 1 9 5 7 utáni helyzetének vizsgálata elsősorban általános, jellemző f o l y a m a t o k r a
koncentrál. Nem egyes kiemelkedő
irók pályaképét /Örkény, Csurka/ r a j z o l j a ; nem sokat e l e m z e t t és negy k r i t i k a i v i s s z h a n g o t
kiváltó előadások s o k a d i k
drámák
felemlegetéae
e célja. Inkább kevéssé i s m e r t müvek világszemléleti összetevőit, i l l e t v e e t a r t a l m i elemek d r a m a t u r g i a i megvalósulásait e l e m z i , e mü vek formavilágának éa a magyar szinházkultúrának találkozási, vagy ütközőpontjait e m e l i k i . Az alapvetően két szakaszra o s z t o t t
korszak
- j o b b híján - a 6 0 - a s és 70-ea évek elnevezéat v i s e l i . Ezek nem év számokkal lefedhető szakaazok, inkább szemléleti, vagy d r a m a t u r g i a i módszer révén összetertozó d a r a b o a o p o r t o k a t
jelölnek. A 6 0 - a s évek
Caurkája, Eörslje e szemléleti téren inkább a 70-ea évek kategóriá jába, m l g a 70-ea évek bulvárdarabjai a korábbi azakaszba sorolhatók. P o l i t i k a i és közönségigénvek a 6 0 - a s években: Az 1 9 5 6 utáni konszolidáció a p o l i t i k a i elvárásokat és a közön ség igényelt egyaránt módosította. P o l i t i k a i szempontból a kincstári optimizmus szelidülése h o z o t t változást. Az átpolitizáltság, e bíráló szemlélet h e l y e t t i álkonflik t u s o k helyébe tágebb műfaji struktúra léphetett. Nem puaztán t e r m e lési darabok, üzemi vígjátékok születtek, visszakerülhetett a szín padra a s z e r e l m i , házessági bonyodalom, és a 6 0 - a s évek elejére szám szerű gyarapodás l s m u t a t k o z o t t . Ha a s z o c i a l i s t a álomvilág "szerapontdrameturgiája" e l i s tünt, nem szűnt meg a színházak megítélésének p o l i t i k a i s z e m p o n t j a . A s z o c i a l i z m u s paradicsomának erőszakos hirdetése h e l y e t t közvetetten ap o l o g e t i k u s darabok k a p t a k
zöld u t a t . ^ ^
Másrészt az 50-es évek nyomása, 5 6 tragédiája után az oldódás s közönség Igényét l s a nevetés, a könnyed, p o l i t i k a m e n t e s darabok f e lé fordította. A "kikapcsolódás", a szórakoztató művészet igénye a könnyű műfaj új virágzása természetszerűleg a komraercializálódáa f e lé t o l t a a vígjáték-irodalmat. Termékeny elkülönítés l e h e t különböztetése,
/ 2 /
a komikum
és a könnyű műfaj meg
és a 60-as évek a p o l o g e t i k u s vigjátéktermését az
utóbbi kategóriába s o r o l j u k . Az i g a z i komikum soha nem e s e t l e g e s ténetet érint, nem a n e k d o t i k u s ,
nem merül k i puszta
tör
gúnyolódásban,
könnyű furcsaságok felsorakoztatásában, hanem egy-egy történetileg j e l l e g z e t e s f o l y a m a t válik benne gúny tárgyává. Az a p o l o g e t i k u s mü43
•ászét v i s z o n t épp a belső törvényszerűségek ábrázolásátél ódzkodik, e h e l y e t t esetlegessé fokozza l e e negatívumokat' . A könnyű műfaj a komikummal szemben éppen e könnyed, szórakoztató, fejcsóváló k r i tikát vállalja f e l . Jő szemmel láttat meg fonákságokat, visszás j e lenségeket a mindennapi életben, s e z t feldúsítja egész estét betöl tő vígjátékká, mely a közönséget a ráismerés szelíd örömével gazda gítja. A 60-as évek vigjátéktérmésének zömét e p u b l l o i s z t i k u s i g a z ságú, de általános szemléletében nem szatírái, hanem könnyed humor j e l l e m z i . Nem e g o g o l i szatírát, nem a m o l i e r e - i jellemábrázolást, még esek nem i s e népi komédiát t e k i n t e t t e példának. A magyar drá mai, színházi Óa emögött húzódó társadalmi hagyomány kijelölte úton, a bulvárkomédia útján h a l a d t . Formálta, alakította a közéletet, c s a k épp nem felkaveró módon, h i s z e n o b j e k t i v funkciója éppen a csendes konszolidálás v o l t . Az új p o l i t i k a i megszilárdulásának éveiben nem e mélyre ásó szatíra, hanem az alapvető egyetértés v o l t a p o l i t i k a i kívánalom, ami egybeesett - mint említettük - e közönség nyugalomra vágyásával. A tekintélyes részben k r i t i k a i hangvételű vígjátékok " b i r t o k o n belüli" pozioióből bíráltak. A gúny tárgya a kispolgári szemlélet, elmaradottaág, s t b , ^ Voltak, a k i k fenntartásáéi fogadták a min dent megértő, mindenféle szempontot egyforma elnéző fejcsóválással kisérő, derűs hangot, melyre még c s a k árnyékot aem v e t semmiféle s z a t i r i k u s k e d v . ^ ^ Ha a szlnházüzem felől nézzük a kérdést, ez a természetes. Ahhoz, hogy s néző bejöjjön a színházba, szükséges v o l t , hogy ne emlékeztesse semmi e reakciósok, szabotőrök elitélésé nek 50-es évekbeli d r a m a t u r g i a i sémáira. Lehet kedveaen, vagy játé kosan, akár c i n i k u s a n élcelődni, de g y i l k o s a n sohasem. H i s z e n a z él e t b e n együtt k e l l élnünk "reakciósokkal", "be nem i l l e s z k e d e t t e k k e l " , vagy akár dogmatikusokkal i s . Az " a k i ninos ellenünk, ez v e lünk van" jelszó a színházban nem a szatírát, a megsemmisítő ne vetést, a társadalmi purifikálás műfaját igényelte. A 60-as évek s z i n t e egyetlen - s törvényszerűen hatástalanul maradt - szatiraigényü darabja Németh László Az utazás cimü drá mája, mely e manipulációt, sőt a konszolidációs folyamatot bírálja. A konszolidáció által igényelt "megtért mintaemberek" "kreálását", v a g y i s e c i n i k u s manipulációt, a korazak kínálta integrálódási s t r a tégiákat láttatja meg. Gondolati igényessége, könnyedség h e l y e t t vádló iróniája - viaszhangtalenaága ellenére i s - jelentőssé t e s z i k .
A "vigszloházi s t i l u s " meghatározó szerepet A bulvárba gyományt követő, nem alapvető kérdésekkel szembenéző dráma termés színpadi megfelelője a "vígszínház! s t i l u s * . 1
Ez s sokat, sokféle hangsúllyal emlegetett formanyelv nem kötő dik egy színházhoz, inkább szemléletet j e l e n t . A vigazinházl stílust jellemző jegyek közül i t t esek néhány, a vígjátékot érintő szempont ról l e h e t szó. Azok a drámai és színházi hagyományok, melyek a s ál talános magyar színházi köznyelvet meghatározták* a S zigIige t 1-C s iky a t l l u s v o n u l a t , i l l e t v e a "jól megosinált darabok", éa ezek magyar változata, a Molnár F e r e n o - i dramaturgia. A magyar polgári közönság igénye a azlnpaddal szemben nem a gondolkodtatás, az alapvető lét problémák vagy társadalmi kérdések feszegetáse, hanem a gondűző e s te, a mindennapi élet nehézségeire adott r e c e p t , a z enekdota, az "életszagú", vagy az életproblémákból t e l j e s e n kikaposoló /revü, atb./ színház. Ennek az igénynek - koronként változó g e s z t u s r e n d s z e re dacára - alapvető állandóságát a hamvukba h o l t avantgárdé kísér l e t e k , ez elvetélt áttörési kísérletek j e l z i k . Az Ibsenből, a naturalizmusból, s f r a n c i a bohózatból, a magyar anekdota-humorból gyúrt színpadi ideál sértetlenül élte túl a s 50-es évek vákuumát éa a 60-as évek elején a s z o c i a l i s t a szalonvigjáték zökkenőmentesen f o g l a l t a e l régi helyét s közönság szeretetében. A színpadi humor ebben a drámai mintában kétféle l e h e t . Egyrészt azellemességt könnyed társalgási csevegés, kulturált "elbeszélgetés" s mindennapok furo aa a ágairól. E z a mindennapi humor nagyban ápit a közönság helyzetismeretérej azokat a azltuáoiókat, figurákat s z u r kálja meg, amelyekkel a néző e boltban, a v i l l a m o s o n , rokonai, e l lenségei között számtalanszor találkozik. Z s u m a l i s z t i k u s jellegű, egy ez egyben átveszi az élet közegát, e h e l y e t t , hogy önálló drámai közeget teremtene. E z a humor, természetéből következően, nagyrészt verbálist gegek, ötletek éltetik. A "bemondások" vagy j e l l e m híján karakterizálnak egy figurát /az Enyhítő körülmény oimü T a b i vígjá ték bugyuta rendőrtizedeaének lehetőséget ad a közönség kegyelnek elnyerésére az a visszatérő mondása, m i s z e r i n t "Majd kiderül, H a kiderül"/} vagy s z e l l e m e s r l p o s z t o k ; vagy pedig s kabarépoénok mechanizmusa s z e r i n t k a c s i n t a n a k öaase a nézőveit "merész" p o l i t i k a i célzásokkal e j t i k jólesően bizsergető ámulatba, i l l e t v e szexuá l i s kétértelműségekkel mozgatják meg a fantáziáját. A gegek "eladásához" v i s z o n t a azlnészegyéniség népszerűsége e l -
engednetétlen. A magyar színjátszás e g y i k legélőbb hagyománya a nagy komikusegyéni3egek szinházfenntsrtő népszerűsége. A bevált d r a m a t u r g i a i r e c e p t s z e r i n t egy-egy ötletes komikus csetlés-b^ása, "bemondásai" p r o f i l t a d h a t t a k egy-egy színháznak. A bohézati cselekményvezetés u r a l m a , népszerűsége töretlen s 60-as években, s ez e f r a n c i a masinéria r u t i n o s , g y a k o r l o t t szí nészeket, sőt, lehetőség s z e r i n t sztárokat kivánt. A komikusok népszerűségét a d d i g nem i s m e r t módon lendítette f e l a televízió. A különféle kaberémüsorok főszereplőire irányuló f i g y e l e m t e t t e p l . lehetővé, hogy e Vidám Színpad, i l l . a K i s Színpad csaknem k i zárólag szlnészcentrlkus müsorpolitikát f o l y t a s s o n . Például A s z e r e l e m mellékes, vagy a Fő a csomagolás botcsinálta d e t e k t i v j e i , e Majd a papa kópés öregembere Kabos Lászlóra v o l t a k szabva, A ló másik o l d a l a L a t o r k a Rezsőjeként Rozsos István r e m e k e l h e t e t t . Épp így e többi népszerű komikus /Salamon Béla, Kazal László, Klbédi E r v i n , K e l e t i László/ számára i s népszerűségüket növelő szerepek jutottak. Természetesen az igénytelen bohózatok m e l l e t t a többi vígjáték l s szükségszerűen élt a színészi megformálás többlethatásával. A S p a n y o l u l t u d n i k e l l kritikái s z e r i n t a s i k e r oroszlánrésze S u l y o k Mária nagyasszony1 előkelő finomságának és P e l e k i K a m i l l bájos osetlós-botlásának köszönhető. Éppígy a Ha elmondod, letagadom ör dögi Zsabkája Márkus László egyéniségére, Az idő v a s f o g a svlhák markecolója Darvas Ivánra a l a p o z t a sikerét. A színpadi humor egy másik forrása a h e l y z e t k o m i k u m . Ez a tár g y a l t időszakban nagyrészt a szokványkergetőzések, féltékenységek, félreértések területén marad. E k o m i k u m f a j t a különös változatát, a h e l y z e t e k k e l f o l y t a t o t t játékot valósította meg Gyárfás Miklós. Ötlettechnikája elsősorban Ízlésességével, kulturáltságával emelke d i k k i az átlagtermésből. Módszerének lényege, hogy k o r s z a k o k a t el e g y i t . Szent Johannát, vagy Petőfit ás A r a n y t játszatja e l mai f i a t a l o k k a l és i g y próbál analógiákat k e r e s n i a különböző k o r s z a k o k fanatizmusról, szerelemről, forradalomról v a l l o t t nézetei között. Gyárfás játékai nem t e t s z e l e g n e k a szatíra, a társadalomiormálás álruhájában, vállalják lényegüket, a játékos szórakoztatást, c s i p kelődést.
A vígjátékok tükrözte szemléleti konszolidációt A 60-as évek vígjátékaiból kirajzolódik egy eléggé határozott értékrend, m e l l y e l a k a r r i e r h e z , vezetői hibákhoz, az IKKA nénik hez, maszekokhoz, ez életszínvonal emelkedéséhez v i s z o n y u l t a ma g y a r színház. Ennek l e g f o n t o s a b b meghatározója a szemléletbeli konszolidáció. A kívánt, sürgetett f o l y a m a t n a k l e g j o b b a n sűríthető cselekménysora v a l a m e l y , a régi rendszerből i t t r a g a d t úr megtérése, beilleszkedé se a s z o c i a l i z m u s v i s z o n y a i közé. A "rekciósság" kérdésének vígjá téki feldolgozása már Önmagában i s jelentős oldódás v o l t az 50-es évek hadiállapotához képest. Nagypolgári o t t h o n o k r o m j a i b a t e k i n t h e t e t t be a nézőt a az úriasszonyokat munkára f o g v a , a régi u r a k a t a n a k r o n i s z t i k u s életidegenségük foglyaként láthatta. Mindez a l k a l mas v o l t a furcsaság, tehát a nevetségesség érzetének felkeltésére. Szinetár György Fogad 3 - ^ - i g oimü d a r a b j e e t i p u s j e l l e g z e t e s példánya. Nemesi rangú főszereplőnél nem a d j a alábbt a báró úr elő ször szórakozásból v e t kártyát hiszékeny szomszédainak, később a házmester tanácsára jósszalont n y i t . Neje körömszakadtáig r a g a s z k o d i k az úri élethez, s a svlhák unokaöccs i s o t t sürgölődik a szín padon - jószerivel csak ezért, hogy mihasznaságát felvonásról f e l vonásra bizonyítsa. E vígjátékiajta Íratlan szabálya s z e r i n t az I f j a b b generáció zökkenő nélkül, már a játék kezdete előtt b e i l l e s z k e d e t t ez új r e n d b e , s e játék folyamán ellenpontként s z e r e p e l , d e rűs, öntudatos, dolgozó fiatalként. A báró lányának tehát i t t i s kenyérkereső foglalkozása v a n t gépirónőként d o l g o z i k . A báró meg térésének apropója, hogy jósszalonját leleplezendő, újságíró érke z i k hozzá k l i e n s n e k álcázva magát^ . Az Ifjú r i p o r t e r és a b a r o nessz természetesen egymásba s z e r e t és ez megadja a bonyodalmakon át töretlenül közelgő végkifejlet lehetőségét. A leleplező c i k k u g y a n i s arról szól, hogy m i l y e n nagy pazarlás a híres d i n n y e t e r mowKtő szakembert - a sa s a báxúi - éj jelióricént f o g l a l k o z t a t n i , m i közben a dinnyetermelés válsággal küzd. A báróból b o l d o g agronőmus l e s z , a f i a t a l o k egybekelnek. M i v e l e színpadot e m e l l e t t a jósda vendégeinek h u m o r o s - s z t e r e o t i p figurái - a lottózó, a csapodár fér jére féltékeny feleség, a maszek - töltik meg, kész a r e c e p t t a h a gyományos h e l y z e t k o m i k u m d r a m a t u r g i a és a konszolidálódó hős páro sítása. Konszolidálódni, megszabadulni a régi hibáktól természetesen
nemcsak a reakciósoknak, de e s z o c i a l i s t a erkölcsöt r o s s z u l értelme zőknek i s szükségest ennek jó példája a Különleges világnap és az Esküvő Zsendája, a k i n e k merevságén éppúgy túljár az idő - azaz a f i a t a l o k régi oaztályellenségeskedésére f i t t y e t hányó s z e r e l m e és felszabadultságe, m i n t ez épitószprofesszor úri előítéletein. A megtérés, megjavulás erkölcsileg ham eléggé f e j l e t t embereket l a érinthet. A M i n d e n t a mamáért s u g a l l a t a körülbelül úgy f o g l a l h a tó össze, hogy a r o s s z a k m e g j a v u l n a k , a szűkölködők nem szűkölköd nek többé, a haragvók kibékülnek, a szerelmesek p e d i g boldogén él nek, mi g meg nem h a l n a k . A derék munkásözvegy düledező házban l a k i k füstölgő tűzhelyen főzi az ebédját, három gyermeke f i k a r c n y i t sem törődik v e l e . i m a f u r f a n g o s szomszéd s u s z t e r rábeszéli ifjú újság író berátját, hogy Írjon leleplező c i k k e t a g y e r m e k i hálátlanéágá ról. A leleplező cikkből dicsérő lelkendező, elérzékenyült c i k k l e s z a g y e r m e k i jóa ágról. Ez - n o meg egy kevés főnöki odahat ás meggyőzi Láng L a j o s t , a hálátlan gyermeket, hogy meg k e l l f e l e l n i e e hírnévnek, a rábeszéli testvéreit a n y j u k támogatására. M i v e l ez öreg s u s z t e r még egy T V - r i p o r t c t i s beigér, e gyerekek saját jósá guktól meghatva r e n d b e t e s z i k a n y j u k életét. Az újságíró feleségül v e s z i a l e g k i s e b b leányt, aőt a s u s z t e r i s kibékül Kanadában élő de o t t i s becsületesen dolgozó - fiával. Hogy az aszkézis i s boldogíthat, arról az Élni t u d n i k e l l cimü Kállai látván vígjáték győzte meg a kételkedőket! K e r t e s A n t a l , a tehetséges olajkutató mérnök nem érvényesülvén találmányával, e l v o n u l t egy dunántúli f a l u b a müanyagfelvédő-gyártó k i s i p a r o s n a k , a me sés gazdagságban, g o n d t a l a n u l éli világát. Mígnem egy némileg erő szakos ifjú riporternő k i nem nyomozza, hogy a d i s s z i d e n s n e k h i t t K e r t e s találmányát Ausztráliában megvalósították. Sok bonyodalom és félreértés után természetesen egymásba s z e r e t n e k , és K e r t e s o t t hagyva minden jómódot, visszatér csekélyke f i x fizetéséhez és t u d o mányos munkájához. A személyi k u l t u s z meghaladásának jószerivel e g y e t l e n kísérlete az Egérút gúnyolódása a f o n t o s beosztásban tevékenykedő főnökét r a j o n g v a tisztelő, annak beszédmódorát, mondásait majmoló sofőrön. Ezt az ájult t i s z t e l e t e t - a m i r e egyébként maga a bálványozott fő nök a legkevésbé sem t e r t igényt - kispolgáriságnak, merevségnek bélyegzi e darab, a fő hangsúlyt azonban a s z e r e l m i bonyodalom kap j a , e z a p r o b l e m a t i k a tehát háttérbe s z o r u l . Az Egérút e g y i k i g e n hálás szerepe Tóni nénié, az életvidám idős hölgyé, a k i a külföldön élő, ifjúkori szerelmeitől k e p o t t r e n d s z e r e s és busás támogatásból
48
él* A régi úriasszonyok, sőt prűdnek nem nevezhető hölgyek i s kap h a t t a k toleráns, sőt a közönság o s z t a t l a n rokonszenvét kivivő ábrá zolást. Tóni néni moziba, színházba, s t r a n d r a , cukrászdába jár, m i n t h a hangsúlyozná, hogy m i l y e n kellemesen, érdekesen i s l e h e t él n i Budapesten. K a r r i e r e k éa kiskirályok: A 60-as évek drámairodalmának e g y i k legfőbb kérdése s k a r r i Hogyan l e h e t b e f u t n i , b o l d o g u l n i , m i k a s i k e r e s élet morális konzekvenciái, l e h e t - e megalkuvások, önfeláldozások nélkül elérni v a l a m i t . A vígjáték számára ez a p r o b l e m a t i k a egyértelműen a j e l l e m komikum maga aiskolaját kínálná, h i s z e n , a m i a drámában morális probléma, az a komédiákban leleplező, könyörtelen szatíra l e h e t n e törtetők, talpnyalók, zsarnokok típusairól, a i g y természetesen a r ról a környezetről l s , mely i l y e s f a j t a erényeket j u t a l m a z * A könnyű műfaj azonban nem j e l l e m e k k e l d o l g o z i k : jópofa, súly t a l a n figurákkel népesiti be a színpadot. Szak az a l a k o k a gegek, e társalgási humor szintjén nevetaégeaek, de nem szembesít odván sem m i v e l , tartalmatlanságuk nem l e h e t valóban komikus* A 60-as években született vígjátékoktól tehát lényegileg i d e g e n lévén a j e l l e m k o m i kum; a szatírának szánt karriertörténetekből i s r e n d r e kimaradnak a szatirizálandó j e l l e m e k * A Ha elmondod, letagadom tudományos kutatóintézete Gogol nyo mán mintázott panoptikum, jószándákú, de megtévesztett, megfélemlí t e t t emberekkel* A főszereplő Igazgató, Zaabka, maga a sátán - a bár a darab szándéka s z e r i n t Zsabka környezetének szatírája l e n n e , mágia a z t érezteti, hogy nem a közhangulat, nem e társadalom bűnös, hanem csak a szórványos ás leleplezhető "kiskirályok". H i s z e n egyéni v a rázsával, charme-jávai magyaráztatik meg, hogy miért t u d j a megté v e s z t e n i a világot, miért t u d tömegkapcsolatokat t e r e m t e n i , demok r a t i k u s modort m u t a t n i , alattomosságát nyíltság mögé r e j t e n i * Zaabka módszerét t e l j e s e n személyre s z a b o t t n a k , e g y s z e r i n e k m u t a t j a az Író nő: a háttérben - személyi k a p c s o l a t a i t kihasználva - útjában álló személyeket feketít be, tehát úgy tűnik, m i n t h a pusztán személyi kérdésről lenne szó* Noha Zsabka középponti a l a k j a , a oselekmóny lé nyege az ő mesterkedéseinek kiderítése, jelleméről, indítékairól mégsem tudunk meg semmit, t e l j e s e n ágyneműén áll előttünk; m i n t h a kiskirály lévén nem l s s z o r u l n a magyarázatra figurája. Ennek megfe lelően, a m i k o r Zabkát a darab végén megüti a g u t a , i g y egycsapás49
r a megszűnik a probléma l s * Zsabka leleplezésével az intézet kivirágzik, m i n d e n k i f e l e m e l i a fejét, s most már akadálytalanul érvényesülhet a pozitív p o l i t i k a i v o n a l * Az Srdtfgi főnök leleplezésének végrehajtója a beszélő nevü Kele Viktória doktornő, a k i a tündérjátékok gépezete s z e r i n t dérit fényt Zsabka üzelmeire* Viktória lélektani vizsgálatok ürügyén k i s z e d i a munkatársakból az igazságot e l s i k k a s z t o t t találmányokról, tönkretett, "négerként" használt, vagy alkoholistává züllesztett szakemberekről* Az o r v o s ábrázol ás érzelmes lektUreszközei és a tün déri leleplezés m e l l e t t a minisztériumból érkezett elvtára tisztán látása v a n as Író segítségére, hogy Zsabkát és v e l e a még meglévő hibákat eltakarítsa az útból* Ugyanígy a leleplezés áll a Lyuk az életrajzon középpontjában i a , azonban i t t o l y a n igazgatót távolítanak e l , a k i egy személyben s z i m p l e b i g a m i s t s szélhámos, f a s l s z t s háborús bűnös és a személyi k u l t u s z meggyőződéses h i v e * Vsnek Ernő, ez abazolút k i s e m b e r köszön tő beszédet i r igazgatója ötvenedik születésnapjára, és adatgyűjtés közben rájön a szélhámosságokra. Ennek során mulatságos lecsúszott egzisztenoiákkal találkozik, a állandóan növekvő félelme dacára ő l e a z a megújulni vágyó m u n k a h e l y i kollektíva reménysége* Vének Ernő p e d i g sem fenyegetésre, sem Ígérgetésre nem h a j o l v a , az ünnepi be szédben l e l e p l e z i a bűnös Igazgatót, a a minisztériumi államtitkár támogatásával a 45 előtti bűnök, az 50-es évekkel együtt, e g y s z e r r e söpörtetnek l e a színről. A múlton a r a t o t t fölényes győzelem meg n y u g t a t j a a nézőt, hogy szerencsére ma már nem i g y v a n , és ismét c s a k e g y e d i esetként könyveli e l a látottakat* A hibákra rávilágító vígjátékok nem nélkülözhetik a p o l i t i k a i v o n a l helyességét bizonyító szereplőket. Minisztériumi vezetők, ál lamtitkárok, vezérigazgatók, főnökök, de legalábbis aranyszívű r e n dőrök képviselik a m e g t i s z t u l t h a t a l m a t . Ezeknek az a l a k o k n a k e g y i k fő jellemzője, hogy állhatatosan h a r c o l n a k a megtévesztés, félreve zetés e l l e n , soha nem dőlnek be személyes varázsnak, talpnyelásnak. Másik alapvető vonásuk megközelíthetőségük. A néptől e l i d e g e n e d e t t h a t a l o m h e l y e t t ez emberek boldogulását szivükön viselő, a t y a i a n viselkedő embereket láthatunk a színpadon. Az Egérút szoborként t i s z t e l t f o n t o s embere p l . időt s z a k i t a r r a , hogy gépkocsivezetőjé nek leendő menyét, a minisztérium ledér erkölosü presszóslányát mun kaidő után magához h i v a s s a , erköloseit meggyőző s z a v a k k a l megnemesitse, a öntudatos s z o c i a l i s t a h a j a d o n t n e v e l j e n belőle. A Mindent a mamáért m i n i s z t e r e Láng L a j o s leendő főosztályvezetőt szelíd f u r f a n g 50
g a l ráveszi, hogy pénzzel, segítséggel támogassa idős édesanyját, h i s z e n leendő pozíciójának ez e példás élet i s feltétele. A rendőrök általában f l e t a l o k és derűs humorral f e d e z i k f e l és l e p l e z i k l e a családi bonyodalmakat /Enyhítő körülmény/, vagy az irói válságok szülte enyhe szélhámoskodásokat /Susmus/. A termelési vígjáték nem v e s z e t t k i egycsapásra, osak módosult. A nehézségek i t t i s megoldódnak; a megtévedt felelőa megjavul, e h i bák okozta bonyodalom magától e l s i m u l , a z ellenségek kibékülnek. Kállai István Férjek a küszöbön cimü darabjában az ellenségeskedő építészek vitája végül az együttműködés Ígéretével zárult a f i a t a l generáció i s t e r e t , lehetőséget kap a jövőben, s az idősebb mérnök sem fog mereven elzárkózni az újítás lehetőségétől. Ami a termelési témát átmenti 1963-ra, az a jól megcsinált darabok masinériája. A k o n f l i k t u s b a a két feleség l s bekapcsolódik, a részben épp ez ő f u r fangjuk hozza létre a megegyezést. A mondanivaló tehát szerelemmel, féltékenységgel, félreértésekkel, bohózat 1 kergetőzésekkel dúsul. Az Ugorj k i az ablakon még messzebb megy, mikor a r o s s z útre tévedt vezetőt emlékezetvesztéssel sújtja, és v e l e magával téteti rendbe a szétzilálódott munka- és magánéleti erkölcsöket. Vígjátéki p u b l i c i s z t i k a Fehér Klára és Tabi László vígjátékainak nagy része hírlapi tárcák, krokik színpadra állítását, e g y f a j t a aktuális kabarétréfa színjátékba építését kísérelte meg. Ha éppen nem az átfogó szemlé l e t i változás irányába hatnak, akkor b i z t o s , hogy a vígjátékok a Patyolatról, a zsúfolt buszokról, az ügyintézés lassúságáról, az áruellátásról, az IKKA kétes hatásáról élcelődnek. A teremtés koronája második felvonása egy SZTK váróteremben játszódik, ahol semmi nem történik azon kivül, hogy a várakozóknak módjuk van a t e l e f o n t , az SZTK-t és egyéb közintézményeket s z i d n i , s z t o r i k a t mesélni saját és szomszédaik életéből. Hasonló funkciójú zsánerfigura Tabinál a Nagy mutatvány Vilma nénije, a k i v e l remekül illusztrálható az IKKÁ-ból élő idős hölgyek kétes üzletelése. Gyü mölcsöző dramaturgiai ötlet az i t t h o n i visszásságokat egy külföldi hazánkfia szemével láttatni, h i s z e n ilymódon a p u b l i c i s z t i k a e l e gyíthető a disszidens-kérdés megnyugtató taglalásával. Az élet kirá l y a például egy 48-as d i s s z i d e n s svájci mérnök hazalátogatásának történetével t e s z h i t e t a külföldi gazdasági kapcsolatok gyümölcsöző 51
v o l t a m e l l e t t . Egyben módot talál a r r a , hogy a nyugatImádatot óa a magyar gazdasági ügyintézést - lazaság, lassúság, aktatologatás kigúnyolja. A vígjátékok e g y i k leghálásabb vitatémája a nők h e l y z e t e . A probléma újdonsága - a nők munkába állása, értelmiségi nők a n y a s z e r e pének s z i n t e m e g o l d h a t a t l a n nehézségei - nagy közönsógfigyelemre számot tartó téma v o l t . A háztartáson belüli női egyenjogúság ezen kivül az o t t h o n i zűrzavar, a fejetlenség bohózeti h e l y z e t e i v e l a l k a l m a t a d a nevettetáare. A teremtés koronája e vezető pozicióben lévő asszony o t t h o n i és m u n k a h e l y i státuszának összeegyeztetne tét lenségét választja témául. Ennek párdarabja a Nem vagyunk angyalok, amely ugyanezt a kérdést a kihasznált nagymama szemszögéből ábrázol ja. Számos vígjátéknak ad jól bohózatositható ötletet Ifjú hölgyek agilitása e férjvadászat területén. A bulvárdarabok e g y i k örökzöld témája /ledérség, házassági hűtlenség, férjhezmenési t e r v e k / az 5 0 - 0 8 ávek szünete után részben e z z e l a t a r t a l o m m a l került v i s s z a a színpadra. Az idős és gazdag, vagy külföldi férj után f o l y t a t o t t - néhol meglehetősen erkölcstelen - küzdelem, ami egyébként a l k a l m a t ad az Ifjúság osellengésének, a nyűge t i életforma utáni vágyódásának megosipkedésére i s - általában i g e n s i k e r e s e n zárul. A Kalózkisaazs z o n y t végül Volvós anyagbeszerző v e z e t i oltárhoz, a S p a n y o l u l t u d n i kell bártündére dél-amerikai férjet talál. A l e g r o s s z a b b , ami meg eshet velük, hogy megjavulnak. /Egérút/ F orma b o n t ás a magvar színpadon: 1968 körül próbál meg először kitörni a magyar dráma éa színház a bulvárhagyomány uralma alól. M e g j e l e n i k az abszurd dráma, a para b o l a , intellektualizálódni próbál dráma és színház egyaránt. Ennek a formabontó kísérletnek e g y i k első példája Az édent bezárták cimü já ték. A játékot irányító Bohóc és Műértő beszélgetésével induló c i r k u s z i "szentségtörés" hozzászólás a m i n d e n k o r i vitához a művészet szentságérői. A Tiszták és Tisztátalanok világtörténelmi meccsét, mely a /vér/özönvízzel, azaz az I . világháborúval kezdődik, hálásan, éa néha önértékénél többre becsülve f o g a d t a az újdonságra kiéhezett színházi közvélemény. "Komlós kísérlete a példa, hogy színházaink immár kitárták k a p u i k a t a s z o c i a l i s t a eszméket érvényesítő /sőt az e l v o n t a b b h u m a n i s t s / avantgárdé törekvések előtt i s . " ^ ^ A történe l e m p e r a b o l i s z t i k u s feldolgozása i t t még pátosszal, hevülettel b i 8
52
z o n y g e t j a , hogy n i n c s kommunista csodavilág, csak az, a m i t magunk megteremtünk a bennünk, körülöttünk élő visszahúzó erők ellenére. Komlós nagyformátumú kiaérlete az avantgárdé, főként Majakovsz k i j felé tájékozódva próbálta meg áttörni a bulvárhagyományokat. Az útkeresés azonban e g y s z e r i maradt, sem az ő pályáján, sem a vígjátéktermésben nem l e t t folytatása. A történelmi p a r a b o l a műfaja sem b i z o n y u l t járható útnak, Feke t e Sándor Őserdei szümpozionja már hiába kísérletezik a fejlódéa hiábavalóságának e l v o n t ábrázolásával egy kannibál törzs példázatá nak segítségével; a humor - némi erőltetettséggel - osak abból szár mazik, hogy a szereplők Shakespeare-tői Madáchlg végigidézik a v i lágirodalom t e l j e a szállóigekincsét, s e z z e l mintegy a társadalom fejlődésének paródia történetét nyújtva.^^ 1967, a Tóték s i k e r e után a Thália Színház magára vállalta az abszurd gondját, és a többi színház i a megpróbált ezekben az években k i m o z d u l n i az e d d i g i sémákból.^ ^ A V i g b e n p l . bemutatják a Napó l e o n és Napóleon cimü intellektuális játékot, mely Létay Vera k r i tikája s z e r i n t még fiaskó a színházi megújhodás terén. A két én - e császáré és e f o r r a d a l o m szolgálatában álló tábornoké - azaz a két történelmi koncepció skizofréniája h e l y e t t bohőzatl személycserét ábrázolnak csak. A főszereplő Bárdy György szerepfelfogása m u t a t j a leginkább a váltás nehézségeit. Ő u g y a n i s az e d d i g i időazak jól be vált sémáinál maradva, komikus sztár és közönség össsekacs futásaival /11/ 10
megelégedve, Napóleon h e l y e t t inkább Gugyerákot alakítja.' Abszurd és g r o t e s z k komédiák A b s z u r d o t és g r o t e s z k e t általában együtt szokás e m l e g e t n i , s Örkényt, főleg a Totókat a k o r a b e l i k r i t i k a e két kategória valame lyikébe, e s e t l e g e g y s z e r r e mindkettőbe b e s o r o l t a . P e d i g a magyar abszurd dráma i g e n rövidke pályafutást mondhatott magáénak, éa Szabó György két félig sikerült kísérlete m e l l e t t Görgey Gábor és részben Eörsl István próbálkoztok csak az abszurd humor elismertetésével. E g y s z e r r e i n d u l n a k : Rokokó háború és a Sírkő és kakaó egy minisztériumi drámapályázatra születik, majd a Thália s o r o z a t b a n m u t a t j a be a Sirkő és kakaót /1968/; a Komámasszony, h o l a a t u k k e r - t /1968/, a Népfürdő és a Hírnök jó Görgey-egyfelvonásosokat /1969/. Anélkül, hogy az abszurd komédia mibenlétére, általános j e l l e m zőire kitérhetnénk, elemzésre s z o r u l két dráma. Az e g y i k a Komáméaz-
agony, h e i a s t u k k e r ? . azért, mart talán ez a legtisztább - áa arány l a g a l e g j o b b a n sikerült - abszurd kísérlet a magyar vígjáték törté netében, A másik a Sírkő éa kakaó, mert ez jól példázze a z t a köztes zónát, mely abszurd áa g r o t e s z k között húzódik. Görgey próbálkozása - bár a Hírnök jő-ben nyíltan B e o k e t t út ján h a l a d t éa a Noé, a Cápák a k e r t b e n l s e z t s v o n a l a t f o l y t a t t a kísérlet maradt, sem g o n d o l a t i l a g , sem a színpadi f o r m a n y e l v r e gya k o r o l t hatásában nem termékenyítette meg a drámairodalmat. " V i s z o n y l a g o s modernségét, színházainkban s z o k a t l a n hangját annak köszönhet t e , hogy es abszurd dráma m i n d a d d i g nem n y e r t polgárjogot a h a z a i színházi kultúrában, ő v i a z o n t merészen az a b s z u r d r a a l a p o z t a müveit. Hem az a b s z u r d világszemléletre, hanem az a b s z u r d dráma s z e m l e l e t r e : /12/ nem s filozófiát v e t t e át, hanem a teohnlkát." ' A Komámasszony, h o l a a t u k k e r ? abszurd módra körkörösen s z e r k e s z t e t t darab /a p i s z t o l y körbejárva a szereplőket, végül v i s s z a érkezik C u k i kezébe/. Szereplői - szintén az a b s z u r d módjára - nem egyénitettek, hanem osupasz társadalmi státuszukban j e l e n n e k meg / a r i s z t o k r a t a , értelmiségi, kispolgár, p a r a s z t , lumpen/. A b s z u r d , - azaz zárt, a b l a k t a l a n , jelképes k u l c c s a l ellátott - helyiségben, a b s z u r d időtlenségben k e r g e t i k a s t u k k e r t . M i l y e n g o n d o l a t t e s z i l e hetővé az abszurd kellékek i l y bőséges felvonultétását? Példázatot látunk a hatalomról, pontosabban arról, hogy m i n d e n k i azonosan v i s e l k e d i k , ha kezébe k a p j a a h a t a l o m lehetőségét, és akkor i s , ha őrá szegeződik a p i s z t o l y . Az emberi nemnek e h a t a l o m , a f e g y v e r árnyé kában megvilágosodó, társadalmi státuszokon túllépő azonosságára f i g y e l m e z t e t a d a r a b , " . . . ' s t e r i l * gondolatisága nem e n g e d i , hogy túljusson a ' f e g y v e r e k kritikája, m i n t u l t i m a r a t i o * szentenolaszerü általánosságon e konkrétan érvényes összefüggésekben szóljon h a t a l o m és erőszak, félelem éa kiszolgáltatottság m a i természetéről."^ ^ A g o n d o l a t már osak ezért l s s t e r i l , mert sem a nem ábrázolt " k i n t " , sem s panoptikumjellegü " b e n t " - reális h e l y z e t b e n soha együvé nem kerülő a l a k j a i v a l - nem j e l e n t a néző számára semmi gondo l a t i i z g a l m a t . Nem kep mást, m i n t jó színpadi ötletet - j o b b i k e s e t ben színvonalas, Ízléses megvalósításban. Kát tényező még erősiti l s a színpadnak e z t a gondolkodás e l l e n ható primátusát. Az e g y i k , hogy a figurák humora nem az a b s z u r d ha landzsáit mintázza, hanem a "mélymagyar" Márton a l a k j a egyszerű nép színmű- paródia. K. Müller g o n d o l e t i l e g ez örök kispolgár, a h a t a l o m gerjesztője, a k i saját kiszolgáltatottságát, m i n d e n k o r i s z o l g a s z e r e pét t e r m e l i . Az ő alakjában i s e l m o z d u l ezonban az a b s z u r d ötlet e 1
54
verbális humor felé; hátborzongató kispolgáriság h e l y e t t szimpla gúnyolódást kapunk telpnyaláaról. elvtelenságról* A színpadi előa dás e z t az entilntellektuelizáló hatást erősítette, mikor vezénysza v a k k a l , Hitler-szöveggel, fegyverropogással konkretizálta a h e l y e t * A z z a l pedig, hogy a játék elején a szereplők b e t e r e l t e t n e k a szobába i l l e t v e a végén kimennek, az örökkévaló szituációt, a kezdet és vág, hely és cél nélküli körforgás érzetét s e m m i s i t i meg. A Sirkő és kakaó műfaja s z e r i n t tragikomédia; alcime s z e r i n t "Traktátus a nyara polgárság végleteiről". Eörsi a következőket Írja a tragikomédiáról: "A tragikomédia a patt-helyzetekből s a r j a d . Olyan korok kedveznek n e k i , mikor boszorkányosan áthatja egymást a jő ás a r o s s z , az i g a z és a hamis. Különösen a konszolidációk benzingőzös l e vegőjében v i r u l , A mi k i s stabilizációnkban, hogy a remek Tadeusz Rózewicz egyik darabjának elmével éljek. A tragikomédia létfeltétele hogy a hétköznapi élet tömegével lökje felszínre e már-már abszurd nak látszó, de hideg ésszel mégis megfejthető, groteszk h e l y z e t e k e t és j e l l e m e k e t . . . A r o s s z , vagy felemás végletek között, a négativi tés mozgásterével szemben a tragikomédia Írója a nézőben a k a r j a k i a lakítani a pozitív pólust: a tiltakozást éa az önvádat* E z t a hatást persze nehezebb érvényesíteni, mint a tragédia, vagy a komédia k e t a r z i s a i t . A tragikomédiák e l l e n a nézők r e n d s z e r i n t mozgásba hozzák önvédelmi apparátusukat, nem akarják f e l i s m e r n i a saját, különbejáratú ' k i s stabilizációjukat' és ezért mindent elkövetnek, hogy csak a szomszédjukra vonatkoztassák, vagy egyáltalán meg sem értsék a da r a b o t . . . Abszurdnak k e r e s z t e l n e k realitásokat, csakhogy ne k e l l j e n rájuk i s m e r n i * " / 1 4 /
Az idézet két tanulsággal szolgál. Az egyik a tragikomédia e l határolása az abszurdtól, mely a mindennapiság értelmetlenségét növe 11 fantasztikussá. E z z e l szemben e tragikomédia - i l l * a v e l e azonoE lényegü - g r o t e s z k - a r r a a társadalomra kérdez rá, amelyben a f a n t a s z t i k u m mindennapiságként j e l e n t k e z i k . ^ * * ^ 1
P i t i L a j o s és Bóvli Lujza a l a k j a megkérdőjelezi a ml k i s s t a b i l i zációnk, a mindennapi megalkuvások, félelmek, végig nem v i t t láza dások üdvözítő voltát. PITIMÉI Jó, hogy ő él. PITI: Nagyon jó. PITINÉ: PITI:
Valahogy biztonságot a d . Amíg ő van, tudjuk, ml a dolgunk. Addig körülvesznek a kötelességek. Hern k e l l gondolkodnunk.
Az "ő" helyébe özv. Tornyainót k e l l behelyettesítenünk, a mindenkit 55
"túléldeső", 99 éves Öregasszonyt, akinek gyermekei között egyaránt vannak kuplerosnők, világforradalmárok, atomtudósok. Mivel Özv, To rony ná ugyanakkor fekvőtárna azokat csinál ós fél l i t e r kakaót regge l i z i k minden nap tejszínhabbal} nem nehéz f e l i s m e r n i , hogy e játék két s z i n t e n z a j l i k . Az egyiken mindenki azonos önmagával, a darab /16/ pusztán a z eltartási szerződések mindennapi furcsaságáról s z ó l / ' A másik s z i n t v i s z o n t példázat - l e h e t e t l e n észre nem v e n n i Dürren matt és Brecht, v a l a m i n t az abszurdok hatását - arról a hatalomról, melyet egyaránt táplálnak teatvórgyérmekéii e gésshálőzat és a világ forradalom. Ez a hatalom mindenki fölött áll, mert ha Pitiók p i t i lázadásba kezdenek, a z i s osak szórakoztatja a z öregasszonyt és e z z e l osak vitalitását növeli. P i t i és Pitiné gyáva, alattomos lázadása vágül a z ő halálukkal végződik, A darab megengedi a z t az o l v a s a t o t , hogy haláluk oka tévedésük; a z t h i s z i k , sikerült megölniük özv. Toronynét. Mint gyámolukat és jótevőjüket sirathatták e l , megbánhatták bűneiket, de ez öregasszony feltámad, virgonoabban, mint v a l a h a . E z z e l pedig elfogynak az alternativákt Pitiék önkéntea örömmel vég z e t t szolgálata az " i n c i d e n s " után nem megbízható, lázadásaik szem látomást eredménytelenek, n i n c s több út, még a megalkuvásra sem. Az abszurd eszközét kölcsönvéve újebb L a j o s és L u j z a érkezik, i g y a kép l e t változatlan marad. Hibája-e Eörainek, hogy szövege " p u b l i c i a z t i k u s a n egyenes vona lú marad" hogy szándékoltan a "tiltakozást és az önvádat" akar ja f e l k e l t e n i a nézőben? Természetesen szerencsésebb v o l n a , ha a drá mai életszerűség, a színpadi elevenség segítségével sikerülne példá z a t a i t előadnia. De - és ez e második tanulság - ha összehasonlítjuk az ő publlcisztikusságát s 60-as évek elejének hasonló irányú darab j a i v a l } feltűnő a különbség. A korábbi vígjátékok publloisztikussága a nézők gondolkodása, asszoclálókészsége, k a t a r z i s igénye ellenében h a t o t t , mintegy a z t semlegesítette, mikor a mindennapok látványát kínálta a színházban i s . Eörsl egyenesvonalúsága épp a néző gondol kodását, ráismerő és asszociációs készségét provokálja. Ebben a gesz tusban fedezhető f e l e magyar vigjátékirodelom f o r d u l a t a , h i s z e n a 70-es évek nagy élménye, a g r o t e s z k , éppen ezen az úton jár, a pátosz helyébe s z iróniát, ez automatikusan e l f o g a d o t t receptek elégedettsé ge helyébe s f i n t o r o s kételkedést állítja, " / a groteszk/ megingatja a végérvényest, de nem állit egy másik érvényességet a helyébe. Pont h e l y e t t kérdőjeleket t e s z , tehát nem lezár, b e f e j e z , hanem elindít, u t a t n y i t , n y i t v a hagy... Éljen a kérdőjel, v e s s z e n a p o n t . " ^ ^ 18
A groteszk A g r o t e s z k Kelet-Európában k r i t i k a i igényű, az a b s z u r d d a l ellentét ben nem lételméleti ebszolutumokben, hanem társadalmi konkrétumokben g o n d o l k o d i k . Nem a filozófiai általánosítás szintjén mozog, hanem céllal d o l g o z i k , nem tagadván a változhatóság lehetőségét/ -*/ A g r o t e s z k világlátás felszabadító e r e j e e s z o c i a l i s t a társadalmakban nem egy divatjelenség zsilipnyitó szerepével, a sematizmus, a köte lező téma- és szemléletbeli sivárság alóli felszabadultsággal magya rázható/ / 1
2 0
A roaaz a szœoalista társadalom k e z d e t i szakaszában kizárólag külső hatalomként, kívülálló szabotőrként értelmeződött, belső harc feltételezését a p o l i t i k a i elvárásrendszer nem engedélyezte, h i s z e n belsőleg t a g o l a t l a n n a k és egységesnek állította a világot. A s z o c i a l i s t a társadalom önapológiája visszaszorította az önismeretet, ön kritikát, s társadalmi g y a k o r l a t immanens ellenmondásainak számonké rését. A g r o t e s z k vállalta f e l a jó-roasz, haladás-visszalépés d i a l e k t i k a tudatosítását. "A társadalmi berendezkedés nem úgy r o s s z , hogy v e l e szembe 'józan ész' alapján jó berendezkedést szegezhetünk. A szatíra, m i n t erkölosrsjzi s z i n t ezért hiányzik a groteszkből..." Tehát a magyarországi g r o t e s z k nem a 60-as évek vákumát tölti be, nem a bulvárvigjáték h e l y e t t i g y i l k o s , mélyreásó szatírát t e r e m t i meg, h a nem ez " a b s z u r d o l d o t " , azaz a társadalom a b s z u r d jelenségeinek k r i tikáját, nem a S w i f t , Gogol-féle szatírát, hanem újfajta k r i t i k u s látásmódot. Örkény életműve - a magyar g r o t e s z k csaknem egyedüli példája alapján csak e g y e t l e n szempontra l e h e t rávilágítani, mégpedig Tóték kapósán. "... a f i n t o r él benne, az az írói g e s z t u s , mely j e l r e n d s z e rét e 'találd k i * önkényességével, játékos abszurditásával alakítja k i . " / / E z t a nézőre kényszeritett munkáikod áa 1 1 a filozófiai, szo ciológiai implikációk felismerésének sürgetését Almás! a szatíra k o r szerű látásmódjának, a a z a t l r a megújítása eszközének mondja. A Tóték vitát k a v a r t i az alkotók által i a kételkedéssel várt bemutató/ / után m e g i n d u l t polémia kaposolódott a magyar drámairodalomban, f i l m művészetben ekkortájt amúgy l s i g e n hangsúlyosan j e l e n levő h a t a l o m egyén problematikához. 2 1
22
A 70-os évek v j g j át ékir oda Imának újdonságai A 70-ea évek vlgjátéklrodalmának summázata i g y szólhatnál A szatíra megújítása, korszerűbb formanyelvének kialakítása a g r o t e s z k útján ment végbe, de felemásan, félsikerekkel, k u d a r c o k k a l , a g r o t e s z k e t g y a k r a n c s a k " i r o d a l m i a s játékként" használva, s a színházi n y e l v e z e t gyökeres megújítása nélkül z a j l o t t l e , Almáal Miklós 1965-68-ra t e a z l a modus v i v e n d i megtalálását, az új drámairól lendület éa a színházi invenció egymásra lelését és új fénykor b e k ö s z ö n t é t / ^ Inkább 1968 után teendő ez új k o r s z a k i a 2
/24./ Thália kísérleti színház jellegének vezető szerepe' *' után a P e a t i Színház a r a t j a l e az új drámaíró nemzedék s i k e r e i t . S z a k o n y i , Gyurk o v i c s , majd a l e g j o b b Csurka d a r a b o k és a Vígszínház találkozása f u r o s a modus v l v e n d i t h o z o t t . 25/
A 70-es évekről két d o l o g épült be a k ö z t u d a t b a / Az e g y i k , hogy a 60-as évek közéletiségével szemben a 70-ea évtized a privát szférába, k i s c s o p o r t o k , osalád melegébe való viaazahúzódást h o z t a . Az egyén f i g y e l m e a társadalomtól önmaga felé f o r d u l t . E z t e p r i v a tizálódást, a közhangulat depolltizálődást általában a z z a l magyar rázz hogy megváltozott a társadalmi velóság és e művészet kö zötti k a p c s o l a t j e l l e g e . A 60-as évek elejének szinkronitásával szemben a társadalom átalakulásai a 70-ea évek elejére r e j t e t t e b b e k , l a s s a b b a k l e t t e k , a k o n f l i k t u s o k áttételesebbekké, f i n o m a b b struktú r a júakká váltak. Ehhez a magyarázathoz azonban hozzá k e l l t e n n i még v a l a m i t . A konszolidáció gyümölcse 1968-ra beért. "A konszolidáció o l d j a és skadályozza az ellentétek n y i l t megütközését és a nyomában kialakuló társadalmi légkör - pozitív i n d u l a t i töltettel - maga l a természetesiti az ellentétek, az ellentmondások n y i l t megjelenésének, megütközésének e l f e d é s é t . " /27/
A hagyományos dramaturgiájú, "megértő" vígjátékokat a s t a b i l i zációs légkör éltette, ezek l a a konszolidáció támogatását tűzték k i célul - a f o l y a m a t lezajlása után, a külföldi példák megismerése nyomán szükségszerűen k e z d e t t f e s z e n g e n i , r o s s z lelkiismeretűvé vál n i a színházi közélet. A Vidám Színpadon kívül - amely ózonban e l veszítette jelentőségét - nem i s i g e n találunk már a korábbi k o r s z a kéhoz hasonló vígjáték-termést. Uj s t l l u s m o d e l l , a g r o t e s z k lép a Molnár F e r e n o - i d r a m a t u r g i a helyére. Ez e színházi váltás első p i l lantásra, mintha megfelelője l e n n e annak a szélesebb körű átalaku58
1ásnak, a m i t Szilágyi Ákos Így fogalmaz megi "A neoavantgarde p a t e t i k u s , erősen p o l i t i k u s , utópisztikus tiltakozási formái helyére a 70-es években az irónia, a játék, az o r n a m e n t i k a , a g r o t e s z k a n t i pátosza, r e l a t i v i z m u s a , jövőtlensége, komor, vagy felszabadító n e vetése, Üres szórakozása, esztétizált önélvezete lép. '/ /A magyar drámairodalom fejlődésének felemásságát épp az magyarázza részben, hogy e g r o t e s z k nem a neoavantgarde maraványaira - vagy akár megta gadására épült, hanem a vígszínház! stílusra, a bulvárhagyományra. I g y a g r o t e s z k valóban maradandó, egyedüli i r o d a l m i jelentőségű kép viselője maradt Örkény, e többiek l e g f e l j e b b megközelíteni tudták e z t e látásmódot. 1
28
A Színház 1 9 7 1 / 5 . számában v i t a i n d u l t "Hagyományos vagy új d r a m a t u r g i a " cimmel. Pályi András Színpadi hatás és k a t a r z i s oimü tanulmánya ennek keretében az Adáshiba h i h e t e t l e n közönségsikerét épp e vígszínház! s t i l u s töretlenségével magyarázza. Az előadás h i bájául rója f e l , hogy nem i s m e r e t l e n , nem várt áramkörbe k a p c s o l j a be e nézőt, hanem a színészek remek tudására építve, m i n d e n k i meg m u t a t h a t j a , m i t t u d , a nézők p e d i g , elsősorban Páger A n t a l játéká tól elbűvölve, u d v a r i a s a n t a p s o l n a k . A színház f e l a d a t a Pályi s z e r i n t nem az elbüvölés és a szórakoztatás l e n n e * A /vig/szinházi stílus "nem t a r t a l m a z o l y a n eszközöket, ami a puszta vígjátéki, g r o t e s z k , vagy a b s z u r d meghökkentésnél mélyebben h a t n a . Ami elemien, e g z i s z tenciálisan érintené..." Balassa Péter i s k i e m e l i e P i s t i a vérzivatarban
elemzésekor, hogy
a színpadi megvalósítás kávéházi stílben t a r t o t t a az egész d a r a b o t , i g y a társalgási színmű és a történelmi paródia elegáns keverése /29/ születhetett csak meg. *' A korszak jellemző d a r a b j a x az Adáshiba A depolitizálódás másik fő serkentője épp maga a színház. "A s t a b i lizációt, majd a 60-as évek színházi politikáját szolgálta az az e l v , emely - k i i n d u l v a abból a feltételezésből, hogy a színpadról e l h a n g z o t t szó közvetlen p o l i t i k a i értelemben i s 'robbanóanyagot* h o r d o z h a t - többszörös szűrőt, óvatossagot, megfontolást igényelt a szín padra állit ás g y a k o r l a t i munkájától."'^ / Tehát nem született meg az az újfajta szatíra, újfajta s z a t i r i k u s látásmód, ami a Tóték után remélhető v o l t . E h e l y e t t v i s z o n t megszületett a 60-as évek mégiscsak közéleti tárgyakon zsumalizáló kritikája h e l y e t t a privátszféra, a magánélet, az egyéni életstartégiák kritikája. A kispolgáriság-kriti0
ka a 60-as években a s z o c i a l i s t a szemlélet hiányát o s t o r o z t a , a 70-es évtizedben v i s z o n t jövőtlenül, az "ez v a n " gesztusával nyúl a k i s polgáriság témájához. Almási k i e m e l i a 70-es évek e l s 5 felének elem zésekor, hogy a k o n f l i k t u s o k bagetelllzálódnek, k i s ügyek állnak e l 5 jellemző élettényként, a társadalmi változások, p o l i t i k a i f r o n t v o n a l a k jelzése fölé kerülnek ezek a k i s ügyek. Sziládi ugyanekkor a z t állitja, hogy a j e l e n k o r t a maga közvetlenségében vállald drámák eltűnte után a fedezetlenül m a r a d t társadalmi funkolőt vállalta f e l a vígjáték. A kettő együtt i g a z . A 70-es évek mai tárgyú drámája épp a privatizálódást reagálja l e . A hétköznapiság kritikáját a d ja • Tehát nem a n n y i r a kispolgáraág-ostorozás ez, m i n t a bana litásokban elvesző, korlátolt típusok felvonultatása, ezeknek a f i guráknak szellemi-erkölcsi leértékelése, k i gúnyol ás a i s . Így l e h e t e t t az Adáshiba, egy kispolgári família tévénézésének, vacsorázá sának, semmitmondásának története korszakjellemzővé, ezért n e v e z h e t ték a k o r s z a k adekvát vigjáték-szatira ötvözetének ' ^ ^ * Az Adás hiba, legalább o l y a n erős meghatározója a 70-es évtizednek, m i n t Ör kény, csak más irányban. 2
A d a r a b o t a közönség és k r i t i k a csaknem o s z t a t l a n örömmel, de nem v i t a nélküli tetszéssel f o g a d t a . H i t e l e s vígjátéki groteszkként üdvözlik^-^, fegyverténynek, a magyar dráma fordulópontjának látde ^ermann István s z e r i n t a tévékészülék színpadravitelének d r a m a t u r g i a i ötleténél nem hoz több újdonságot, é r d e k e s s é g e t ^ ^ Az Adáshiba alapmotívuma a közöny. Az ábrázolás módszere i t t i s / m i n t később Gyurkovlcanál/ Csehov egymás mellé beszélő monológ j a i n a k alkalmazása, az elidegenedés gondolatának vulgarizált megje lentetése, v a l a m i n t a közöny adekvát rétegének, a kispolgárságnak ironizált megjelenítése. Olcsó, kisszerű eseményeket, voltaképpeni eseménytelenséget látunk. Ez az eseménytelenség s z t e r e o t i p g o n d o l a t o k b a n , s z t e t e r o t i p cselekvésekben j e l e n i k meg. A társadalmi státusz s z e r i n t i cselekvés lecsupaszitottsága, egyéniségmentessége, a társa d a l m i státusz megszabta s z e r e p e k gondolkodásmentes felöltése j e l l e m z i a Bódog család egymásra nem figyelő t a g j a i t . A g y e r e k n e k "Így k e l l " v i s e l k e d n i e , az élethez " k e l l e n e k " a hagyományok, csak éppen a rituális születésnapi cigarettakinálás a l e g t e l j e s e b b mértékben üres hagyomány. Valamennyi előadás küzdött K m b e r f i a l a k j á v a l ^ ^ ; vagy K r i s z t u s jellegét, vagy m a i h i p p i mivoltát emelték k i , a kritikák p e d i g s z i n t e egyöntetűen m e g o l d a t l a n figurának, vagy f e l e s l e g e s n e k nevezték/-^ E m b e r f i c s a k i s a tévével párhuzamosan értelmezhető. Az a l a k n a k csak
g o n d o l a t i jelentősége van, színpadi jelenléte valóban nem eléggé súlyos. Emberfi révén tágul k i Bódogék egymás iránti közönye a v i lág iránti közönnyé. Nemcsak az egymásra nem figyelés tükre l e s z s darab, hanem annak bizonyítása l s , hogy a világ befogadása i s s z t e reotipiákra, közhelyekre épül. Emberfi és a televízió egymás e l l e n t e t t j e i , a tévé adekvát formája, sót táplálója a világhoz való Bódog féle viszonyulásnak, Emberfi v i s z o n t nem i l l i k b e l e a világ tényei re 1 a l k o t o t t közhelyrendszerbe, Az Adáshiba egyik nagy hatású formai újítása tehát az esemény t e l e n , közönyös életvitel színpadraállítása, a másik, hogy dialógus technikájában Szakonyi az első, a k i tudatosan alkalmazza a közhely áradatot, mint ábrázolandó valóságanyagot* A b a g a t e l l , klszerü, p r i vát élethelyzetek ábrázolása a 70-ea évek drámáinak egyik fő vonala. Leghálásabb eszközének pedig a közhelyéletforma ábrázolása tűnik. Az eszköz azonban veszélyes. Koitál Tamás kritikája s z e r i n t p l . már az Adáshiba sem több, mint közhelygyüj temény a közhelyéletformáról, azaz a darabból s z e r i n t e nem olvasható k i más, mint a l e i r t mondatok összessége./-' ' A közhelyek nivelláló hatása, lényeges és lényegte l e n tökéletes egybemosódása majd az évtized második felében, Schwajda /39/ Verebes, K o m i s müveiben l e s z egyeduralkodó formateremtő elvvé.' Az Adáshiba megvalósítása a P e s t i Színházban a darabban rejlő általánosabb k r i t i k a i hangvételtől /általában a privátszféra k r i t i kája/ inkább a kispolgárság-ábrázolás felé v i t t e ez értelmezést, méghozzá a Vígszínház legjobb hagyományainak megfelelő eleganciával, nagyvonalúsággal enyhítve a leleplezést IMJ^^ A társadalmi státuszoknak való önkéntes - bár korántsem tudatos alávetettségüket, a társadalmi elvárások és a z egyéniség spontán igényei közti egyenlőtlen harcot ábrázolja - szintén a kispolgárik r i t i k a álöltözetében - Kertész Ákos Névnapja. Sajnos nem kevéssé didaktikusán, az eszmei mondanivaló verbális megjelenítésével i s meg támogatja a szituációt, azaz az emberi kapcsolatok szépségének és poézisének szükségszerű megtagadását a "nem i l l i k " parancsára. A Név nap pontosan mutatja a kisszerű közhelylét ábrázolásának egyik d r a m a t u r g i a i nehézségét, a kritikák "szecessziós n a t u r a l i z m u s t " , kevés/A1/ sé koncentrált környezetrajzot rónak f e l hibájául. Ennek a módszernek - a bírálandó magatartás közvetlen bemutatá sának fordítottját műveli Örkény a Macskajátékben. Magiamé t e l h e t e t l e n bravúrral a társadalmi státuszok megtagadhat óságát, nem mindenható voltát b i z o n y l t j a . Örkény nem a státusz ok * s z e r i n t rendeződő életen ironizál, hanem bemutat egy olyan öregasszonyt, a k i kínosan nem h a j 8
4
l a n d 6 státusza s z e r i n t öregasszonykodni, hanem hatvan évesen, dagadt lábbal képes s z e r e l m i , féltékenységi történetbe bonyolódni. A néző kénytelen f e l i s m e r n i e társadalmilag e l f o g a d o t t paneleken kívülálló f i g u r a létjogosultságát, t i s z t e l n i a p i t i és k i n o s esendőségek mögöt t i t o r z hősiességet, egyedül v i v o t t szabadságharcot a nem előítéletek megszabta, öntörvényű életvitelért/* ^ 2
"•• . k e g y e t l e n és keserű ez a látásmód. A g r o t e s z k világlátás legtöbb művelőjének szövegéből hiányzik ez e kesernyés, kíméletlenk e g y e t l e n hang. Örkény az élet g r i m a s z a i után k u t a t v a c s a l h a t a t l a n biztonsággal érzi meg, h o l bukkannak f e l ezek a nevetségbe b u r k o l t tragédiák, és e maga kíméletlen pontosságával szépen körülvágja e z t az életdarabkát.• • Bár t u d j a , hogy h o l ér véget ez élet f i n t o r a és h o l kezdődik e tragédia, m i n t Író, nem v e h e t tudomást róla - ... £ nélkül e kegyetlenség nélkül azonban nem születhetne meg a húsba vágó g r o t e s z k , az a műfaj, m e l y e t ma osak ő t u d . E kegyetlenség nél kül a g r o t e s z k Írásmód o r csupán i r o d a l m i a s játék."/* / 7
Gyurkovlos T i b o r e z t a "húsba vágó g r o t e s z k e t " h e l y e t t e s i t ! lí rával. Drámáinak elemzői mind k i e m e l i k az iró U r a i viszonyát hősei hez, ez együttérzés, a s z e r e t e t parancsának hirdetését. A l i r a Az öreg-ben és a N a g y v i z i t - b e n i g e n könnyen átcsúszhat érzelgősségbe a s z e r e t e t fontosságáról, a segítségnyújtásról és önzésről szóló melo drámába. A közhelyes kispolgáriság-ábrázolásnak e g y i k lehetséges módsze rét - az egymás mellé beszélő dialógust - Gyurkovlos kizárólagos formateremtő eszközzé e m e l i és t e l j e s következetességgel végigviszi. Csakhogy bármily ügyes kézzel szerkessze i s össze e figurák egymás iránt közönyös sürgés-forgását a Csóka-osalád-ben. az abszurdból kölcsönzött t e c h n i k a , az elidegenedettség e l l e n i felszólamlással együtt /a félelem e l l e n s z e r e nem gyógyszer, hanem csak t a r t a l m a s em b e r i k a p c s o l a t / sem több közhelynél. Hiába mondjuk tragikomédiának G y u r k o v i c s d a r a b j a i / * * / , az Eörsi-féle tragikomédiához, a g r o t e s z k világszemlélethez n i n c s e n közük, l e g f e l j e b b t e c h n i k a i l a g rokonok vagy előadásonként rokonithatók - v e l e . A g r o t e s z k k r i t i k u s , közönség-felrázó, s z a t i r i k u s gesztusát külsőségekkel pótolja /a k r l p t a k u l o s elvesztése, e családtagok sorbafektetése a sirhelymérés művele téhez, s h a l o t t ruhájának elcserélése./
A társadalmi dráma helyébe e 7 0 - e s években az ún* " k e s e r v e s vígjáték" lép. Ez e v o n u l a t a tragédia éa a komédia határán l e b e g , sokazor
elmondták már, hogy e g y e t l e n változtatással a Bölcsek a
fán, a Kulcakeresők. az E r e d e t i helyszín akár tragédia i s l e h e t n e , e h e l y e t t az i r o n i e , a g r o t e s z k lehetővé t e s z i , hogy távolságtartás sal,
az elemző szemű megfigyelő gesztusával kritikát a d j a n a k * Ez a
távolságtartás azonban kétélű f e g y v e r , e színpadraállítás akár
a
megnyugtatás érzését i s k e l t h e t i a nézőben, m i n t h a tőle mindez tá vol
állna, rá nem vonatkozna* Kérdés, hogy ez a "keserves vígjáték" hogyan módosította a pub
l i c I s z t i k u s , konszolidációs vígjátékokban megjelenő értékrendett mit
v a l l o t t a karrierről, a társadalmi g y a k o r l a t hibáiról, Noha még
a hatvanas években születtek, Csurka e l a d vígjátékainak semmi közük ahhoz ez optimista-pozitív értékrendhez, end a hatvanas évek
kar
r i e r - vagy kiskirály - ábrázolásait irányította* Az idő v a s f o g a
dramaturgiája, ötletei j o b b a n kötődnek a bulvár-
vigjátékhoz, Kenéz Fái p e s t i markecoló története
azonban a z t az
általánosabb kérdést f e s z e g e t i , kiből m l l e s z - m i l e h e t - Magyar országon? A választ nem ez, ami l e h e t n e ; - a Szájhőssel párba ál lítva n y e r i e l keserű tanulságátt a fényes tehetség élőhalottá züllik,
a zsebmetszőből vezérigezgató l e s z . Ez p e d i g o l y a n mélyebb
kérdéskört, a szemhunyáson alapuló életformát érinti, mely szöges ellentéte a konszolidáció értékrendjének, s csak a 7 0 - e s évek végén j e l e n i k meg újra. /Kenéz hiába j e l e n t e t i f e l magát a minisztérium ban, kiderül, hogy a felsőbb s z e r v e k mindent
t u d n a k a vezérlgezgató
múltjáról, csak éppen s e n k i t nem z a v a r . / A k a r r i e r kérdésköre rögtön a kezdetnél összefonódik Csurka központi témájával - az értelmiségi önfeladásának, öneladásának problámájával.
/45/
A szájhős Dékány L a j o s b a n az az értelmiségi lép először szín padra, a k i önkinző, saját magát, családját agyonbeszélő hősként áldozata és élvezője korának. Tetszelgő örömét l e l i önmaga megveté sében, tartását "dumával" helyettesíti, a m e l l y e l reflektáltságot, önkritikát h a z u d i k . A k o r s z a k vigjátéktérméséből részben k e s e r v e s , nem könnyeden nevettető voltával r i t t szellemiségébe sem i l l e t t .
ki,
részben p e d i g a k o r s z a k
/Ha összehasonlítjuk az - I g e n színvo
n a l a s - Homokóra Haynaljávai, a Meddig l e h e t a n g y a l v a l a k i Borbiró-
jávai, as értelmiségi egyértelmű lelepleződése, kicsúfolása, as esetlegesség megnyugtató érzése h e l y e t t , egyén és a k o r s z a k kap csolatát először Csurka látja d i s z h a r m o n i k u s n a k , ml több, e d i s z harmóniát h a j l a m o s a k o r s z a k hibájának fölróni. Nem mintha f e l mentené Dékányt, vagy a K i l e s z a bálanya pókerpartiját, de nem t a g a d j a e l a történelmi fejlődés torzító voltát./ Tanulságos módon a k r i t i k a nem e z t érezte k i belőle. Pándi P á j / ^ s z e r i n t e l e g nagyobb h i b a , hogy k l i n i k a i keresetté s z U k i t i l e a reálisan indí t o t t drámát, melynek kibontása a z t ábrázolhatná, hogy "még nem elég szilárdak a belső k o n t r o l l m e c h a n i z m u s o k , nem elég e l v - és szak szerűek e minőségi ellenőrzési p o n t o k " . 4
A K i l e s z e bálanya és a D e f i c i t szintén nem konszolidációs célzattal tükrözi a h a t v a n a s évek valóságát. A Bálanya 1969-ben / 7 évea késéssel/ került a Thália színpadára, a D e f i c i t 1979-ig / 1 2 évet/ váratott magára. Csurka l e g j o b b darabjának tartják a K i l e s z a bálanyát. A l i g h a n e m ez az e g y e t l e n drámája, a h o l "szemben a hagyományos d r a m a t u r g i a 'jellemző* módszereivel - m i n d e n f a j t a d i r e k t , vagy i n d i r e k t jellemzéstől tsrtózkodik, a l a k j a i - vallomá s a i k b a n éppúgy, m i n t m a s z k j a i k b a n - csupán megnyilvánulnak.... e g y e t l e n e g y s z e r sem kerül szóba az a belső lényeg, ami vezérli őket, sem múltjukként, sem jelenükként, sem jellemük, sem moráljuk nem 'fogalmazódik meg*: még osak egymást sem j e l l e m z i k " . / 4 7 / Ennél az összefogott drámaiságnál i s f o n t o s a b b az a "szociológiai tény", hogy négy ember különböző egyéniségében azonos motívumot látott meg: "a darab g r o t e s z k r e k v i e m azért a generációért, mely 1956 válságában v e s z t e t t e e l önmagát, és aztán már nem t u d o t t v i s s z a t a lálni sem magához, sem a társadalmi regeneráció erővonalaihoz... A trauma, a sebesülés azonban valóságos v o l t , életüket nem pusztán az akaratgyengeaég váltotta holtvágányra." Egyedülállóvá az t e s z i e z t az értelmiségi szemléletet, hogy a konszolidáció eufóriájában mondja k i , hogy vannak kallódó, u t a t nem csak saját züllöttségük m i a t t nem találó emberek, j o g o s u l t n a k tételezi a pótcselekvések létét. A D e f i c i t ennek - szintén s z o c i o lógiei - párdarabja. I t t i s négy ember - ezúttal két házaspár kallódik a színen: 1965 körül a nemtörténéa n y o m a s z t j a Őket, az eseménytelenség. "... a k o r p a r a n c s o k a t o s z t o g a t o t t , egy részüket később v i s s z a v o n t a és ellenkezőekkel h e l y e t t e s i t e t t e , de a személy szabad és társadalmilag hasznos, alkotó és örömteli kibontakozásá r a nem a d o t t módot."/*-'/ Nem s z o r u l hosszes b i z o n y gátasra, hogy a k o r s z a k i l y e n jellegű felfogása, ennek morális konzekvenciával 64
való küzdelem, hasonlóképpen nem a konszolidációs légkör sajátja volt, A h e t v e n e s évek első Csurka d a r a b j a a Döglött aknák, Paáltól, az ötvenes évek kiskirályától Csurka s z e r i n t mégsem s z a b a d u l h a t u n k o l y a n könnyen, ahogy a konszolidáció korszaka h i r d e t t e , Csurka a z t Írja egy helyütt, hogy egy jelenség s z a t i r i k u s ábrázolása a k k o r szükséges, m i k o r a t e g n a p i téveszmékre ráismerünk ugyan, de ez nem j e l e n t a u t o m a t i k u s legyőzést i s / / A kritikák s z i n t e egyöntetű en elitélték, hogy azonos s z i n t r e került a múlt két fázisa. Ez gon d o l a t i l a g t a g a d h a t a t l a n u l nem eléggé k i d o l g o z o t t ötlet, csak éppen azért, mert Moőrt és Paált nem azonos módon, mélységben t a g a d t a meg az utóbbi 25 év fejlődése, 5
0
A h e t v e n e s évek értelmiségi ábrázolásainak, problémaköreinek mintegy sűrítménye az E r e d e t i helyszín, A kontraszelekció, a k a r r i erszerzés cinizmussá válása, a szemhunyásra alapított életberende zés kétessége mind o l y a n kérdések, melyek Csurka e darabján kívül a hetvenes évek többi k e s e r v e s vigjátékábsn l s f e l b u k k a n n a k , A reprezentatív értelmiségi s h e t v e n e s években már nem a tanár /nemzetnevelő/, sem az o r v o s /társadalomgyógyitő/, hanem e művész./51/ művész mindenféle osztály ás rétegkarakteren kivül áll h a t /e szempontból analóg az életmód ürességének kritikájával, a h o l a kispolgárjaág nem ruháztatik f e l semmiféle munkás, vagy p a r a s z t , vagy tisztviselő k a r a k t e r r e l , tehát nem ezeknek e státuszjegyeknek a kispolgárivá torzulását célozza/, A művész ezen kivül az az ér telmiségi, a k i a l e g t e l j e s e b b belterjességében él, egyáltalán nem konfrontálódik, nem érintkezik a társadalom más rétegeivel. Ez a belterjesség p e d i g a k a r r i e r sűrített ábrázolását kínálja, a h o l minden felmentéstől, magyarázkodástól, megideologizálástól mentesen, tisztán morális kérdésként merül f e l az érvényesülés kérdése. A
"...ha a szakma e g y i k tehetségtelenjéről kiderülne, hogy n i n c s e n semmi t a l e n t u m a , s v a l a m i l y e n módon meg i s válna a pályától, a z z a l maga a szakma - i l l e t v e benne e tehetségtelenek, meg e tehetségte lenekből művészt faragók - i s lelepleződnének."' E z z e l tehát e k a r r i e r más értelmezést n y e r . Egyrészt a tehetségek integrálásának, másrészt a tehetségtelenek felszínen maradásának kérdésévé a l a k u l . Az E r e d e t i helyszín a s s z i s z t e n s e , S z e r d e h e l y i K i s a szemünk láttá r a válik kebelbélivé. I g a z , S z e r d a h e l y i c i n i k u s karrieristává a l a kulása nem elég motiváltan történik, a változás tehát csak s u g a l l j a , hogy a művészetről szóló t a g a d h a t a t l a n u l szép g o n d o l a t a i t e l j e sen h a s z o n t a l a n o k az érvényesülés versenyében. S z e r d a h e l y i utódja
Csurka önpusztító, tetszelgóen t u d a t o s hőseinek, h i s z e n pontosan felmóri, hogy "a világ legjovlálisabb nagyhatalmával", a k o n t r a szelekcióval v a n d o l g a * Az integrálódás n e g a t i v a át i r t a meg Páakándi a Diákbolonditóban. Nagy kár, hogy elnehezítette, sokszálúvá, ezért nem elég cél irányossá t e t t e a történet példázatoa magvának kibontását, m i l e h e t a sorsa az integrálódni nem hajlandóknak, i l l e t v e m i l y e n módszerek k e l védik meg az i s k o l a tanárai fölényüket a szabadabb légkör e l l e nében* Célirányos rendezés - ez a d e b r e c e n i előadáson nem s i k e rült - segíthet a túlírtságon, s a p a t e r n e l i z m u s e l l e n i reflektá l a t l a n lázadás hiábavalóságát k i e m e l v e , stilizáltságában g r o t e s z k kritikává t e h e t i a drámát* Az E r e d e t i helyszín, a kontraszelekción, egymás hibáinak, bű n e i n e k szemhunyó elfogadásán, a saját r o s s z lelkiismeretünk e l h a l l gattatásán alapuló közmegegyezés komédiája i s . Csurka következő darabjában a Nagytakarításban. Dékány L a j o s utódja, Lovass, a "de fenzív vezetés" elméletével saját bűneit, korruptságát, " b u l i j a i t " , csalásait levezető, a lelepleződést győzelembe forditő hős, szintén e g y f a j t a életberendező stratégia megvalósítója. A Hongkongi paróka által ábrázolt problémákon mérhető leginkább a hatvanas évek esetlegességet sugalló kritikájának tévessége. K i derül u g y a n i s az a k k o r i vígjátékok könnyed m o z d u l a t t a l elsöpört erkölcsi halottjáról, hogy él, v i r u l , e l f o g l e l t , k a r r i e r t b e f u t o t t emberként, szeretővel, d u n a p a r t i villával f e l s z e r e l v e v i v j a a f e l színen maradás harcát. Alakoskodással, az okvetetlenkedő f i a t a l mérnökök lehengerlésével, fúrással, majd az e l l e n f e l e k Időleges kiegyezésével, telpnyalással. A rendezés által i g e n jól kihasznál ható f o r m a i ötlet e két munkás szerepeltetése, a k i k szerencsére nem túlbeszélve, nem tolakodó didaktikussággal biztosítják a r e f lektáltságott a h a t a l m i h a r c "rókatörvényeinek" szembesítését a társadalom által h i r d e t e t t értékekkel, s l e l e p l e z i k a stabilizáció kétes alapját* "... a m a i fejlődéssel a munkásság elégedetlen u gyan, de semmiképpen nem kockáztatná e z t a fejlődést, mert mégis érzi saját felemelkedését. V i s z o n t a f i a t e l értelmiség, a még nem "beérkezett" értelmiség fölháborodott, de n i n c s f o r u r a a . " / * A lát ványos igazságosztó leleplezés nem i s az ifjú értelmiség, hanem a sértett szerető szájából h a n g z i k e l , i g y hát e l m a r a d az optimizmus hirdetése a darab végéről* 5 3
7
Természetesen a társadalmi méretű szemhunyás, az e l nem inté z e t t számlákkal velő együttélés i s tisztázásra, feltárásra s z o r u l 66
n e t e téren kétféle kísérletről számolhatunk be. Egyrészt s Bulvár próbálkozott meg e kérdés tárgyalásával, m i k o r a főszereplő Író és a darabját színre hozó színigazgató kapcsolatát o t t r a g a d j a meg, hogy az igazgató v e r t e agyon az ötvenes években az Író apját. Az amúgy i s mellékszálként tengődő g o n d o l a t - mely i t t - o t t megdöbben tően Ízléstelenül v a n p o e n t l r o z v a - szavalatként adja elő a múlt rendezetlenségének nyomasztó légkörét* " B a k o n y i t A mi alapmagatartásunk e honban, úgy csinálni, m i n t h a ! Érted! Mintha mindent elintéztünk v o l n a egymással. Mintha minden n e l szembenéztünk v o l n a * Mintha kifizettük v o l n a a számlát* M i n t ha* •• mintha, ••• m i n t h a . • • Hogy t e v a l a m i k o r az apámat v a l l a t t a d ? Na és! Ha egyszer színigazgató l e t t belőled, akitől függ, hogy be mutatják a darabomat.•• m i t számit ez a k i s apróság! Apám a föld a l e t t , m i p e d i g i t t b r a t y i z u n k . Egészségedre !" A másik kísérlet a " f i a t a l drámairőnemzedéké", a k i k a félmúlt éa a j e l e n erővonalainak tisztázatlanságában próbálnak r e n d e t t e remteni. Verebes István Üzenet cimü d a r a b j a például az önmegnyugtatáat választja témájául. A h i v a t a l i zsargonból, szóvirágokból gyúrt fráz i a - z u h a t a g b a n megjelenő, szivén lőtt hírnök közlit " K o s s u t h L a j o s a z t üzente, e l f o g y o t t a r e g i m e n t j e " . A négy "önagyonülésező" elő ször nem t u d m i t k e z d e n i a jelentéstartalommal, majd l a a s a n b e i n d u l n a k a védekező mechanizmusok, a szöveget megőrlik, s megtalálják az elhárító módazertt a hírnököt l e l e h e t t a g a d n i . Kossuth L a j o s csak üzenjen még egyszer. "... és ha még egyszer a z t üzeni, a k k o r mindnyájunknak meg k e l l t e r e m t e n i a h e l y i l e g kiaknázható lehetősé g e k e t ! A k k o r már h o l t b i z t o s ! A k k o r m i megtárgyaljuk, és..." A tár sadalom i l y e n jellegű önhazugaágai, m e l y e k k e l cselekvésképtelensé gét pelástolja, párosul e drámákban egy újfajta társadalmi elköte lezettséggel! értelmiségiek morális kérdései, b e o s t e l e n igazgatók bírálata h e l y e t t ez a generáció a hátrányos helyzetűek felé f o r d u l . A Segítség, a Csoda, a M a r i , a M e s e b e l i János. Spiró Kalmárbélája. Czakó Gangja, egyaránt a társadalom pereméről beszélnek. A brigád, a l e g k i s e b b termelő egység az a h e l y , a h o l ezek a figurák érintkez nek e társadalommal, az irányító konvenciórendszerrel. A társada l o m k r i t i k a eszközévé válik a brigádok álnyüzsgésének, felülről s u g a l l t önkéntes mozgalmainak, g o n d o l a t t a l a n , érzéketlen segíteniekaráaának leleplezése. M i v e l ez egész társadalmi fejlődés áttekint h e t e t l e n , a f i g y e l e m nemesek hogy az egyes ember sorsára irányul, hanem a társadalomábrázolás l s a k i s egységeken keresztül történik.
T a r t a l m i l a g Schwajda Segítség cimü d a r a b j a I g e n határozott, néhol a demagógiát súroló szociális szemszögből láttatja meg egy házaspár kálváriájában a munkások elhagyatottságát, a társadalom közömbösségét t a g j a i n a k minőségi, s z e l l e m i igényeivel szemben, mely közömbösségét formális segítőkészség mögé r e j t i . Az élet minőségé ről szól ez a d a r a b . A z t példázza a megbélyegzett család megalázá sának történetével, hogy a formális társadalmi jellegű segitőakciók /a tanácsi úr, a vöröskeresztes, a tévé, a gyámhatóság, a brigád/ l e g f e l j e b b lealázhatják az embereket, emberségüket törhetik meg. Minden eddiginél keservesebb vígjátékot i r t Schwajda, az Ismétlődő kihagyásos párbeszédek a házaspár között, már kizárólag g r o t e s z k iróniát s u g a l l n a k , f e l s z a b a d u l t nevetésre n i n c s a l k a l m u n k . A brigádhoz hasonlóan, a osalád i s m i n t l e g k i s e b b egység kinél témát az új nemzedéknek, e társadalmi m o d e l l t a családra szűkíti l e , ebben k e r e s i k a mintát, a hagyományt. H a l m i , Kalmárbéla, Lebov l o a a z t mutatják, hogy a felnőttség, azez az apák nemzedékének tör vényei, a hierarchián, előítéleteken, szerzésvágyon, szemhúnyáson alapuló létforma nem vállalható. A vígjáték a hetvenea években a z t a f a j t a társadalomábrázolást vállalta, mely a j e l e n k o r t nem a maga közvetlenségében állítja színpadra. Az új generáció a történelmi félmúlt fehér f o l t j a i t , ezek j e l e n r e g y a k o r o l t hatását, a különböző társadalmi mechanizmusok továbbélését, tisztázását i g y e k e z e t t f e l tárni. Ez e családból kiinduló identitáskeresés annak a privatizáló dásnak a végpontja, melyet a hetvenes évekre jellemzőnek mond t u n k / * / Ha t a r t a l m i l a g nézzük e z e k e t a d a r a b o k a t , úgy hihetjük, semmi közük e nevetéshez, a humorhoz. D r a m a t u r g i a i felépítésük révén, a néző asszociációs képességeit megindítva - mégis f e r g e t e g e s e n mulatságos sá l e h e t n e k . Csaknem általánosnak mondható jellemzőjük a n y e l v d r a m a t u r g i a . Ezekben a darabokban a n y e l v nem a mondanivaló hordozójának tűnik, hanem ő maga a mondanivaló./- / Ez a n y e l v tömény n a t u r a l i z must áraszt: közhely közhely hátán halmozódik, vagy - m i n t a Hallelujában - kombinálódik az elmúlt h a r m i n c év hirlapirásának, slágereinek, városi folklórjának a vegyülékével. 5
55
A Kettősünnep ebből a szempontból az Adáshiba egyenesági l e származottja, végletekig h a j t o t t változata. Egységes drámai s z e r k e z e t hiányát pótolja a nyelvi-stiláris eszközökkel. A húsvéti l o c s o l kodást, e kínos feszengéseket, áthidaló elbeszélgetéseket a p o k a l i p t i k u s káosszá növeli, a közhelyek i t t i s /csakúgy, m i n t Verebes má s i k darabjában, az üzenetben/ lélegzetelállító mennyiségben ömlenek 68
a nézőre, A nézőre, a k i t ez az újfajta d r a m a t u r g i a játszótárssá a v a t , h i s z e n az asszociációs láncnak a közhelyek mögötti zónára k e l l rávezetnie a befogadót. Kétélű f e g y v e r ez, mert felszínes kabaréh a n g u l a t b a i s r i n g a t h a t j a a nézőt, a r l g m u s o k k a l az Ismertség érzé sét k e l t v e , nem e l g o n d o l k o d t a t j a , hanem elandalítja. Természetes, hogy ez a n y e l v d r a m a t u r g i a újfajta szín játszás k u l túrát i s követel, t e l j e s egészében i d e g e n lévén a magyar d r a m a t u r g i a i hagyományoktól. Azóta, hogy az egyén társadalmi h e l y z e t e sze r i n t különböző státuszok betöltője, és nem egyénisége p a r a n c s a i , hanem e státuszok általánosan e l f o g a d o t t törvényei s z e r i n t c s e l e k s z i k , fontossá l e s z e m i t t e s z m e l l e t t a hogyan t e s z i kérdése i s . Ez p e d i g a színház szempontjából a színészi játék, e rendezői kon cepció szerepének erősödését eredményezi a drámai szöveggel szemben, minden k o r b a n más és más ••• g e s z t u s r e n d s z e r társul egy a d o t t j e l l e m h e z , emberi h e l y z e t h e z , szociológiai státuszhoz, érzelem hez*"/* ^/ Ez a társalgási drámára i s i g a z , csakhogy o t t - meghatá r o z o t t szerepkörök meghatározott hagyományai s z e r i n t - illusztrálták a szöveget, szövegalatti t a r t a l m a k nem léteztek, A hagyományos sze r e p d r a m a t u r g i a , a játékos elhitető erejére, egyéniségére ápitő Írói módszer helyébe ebben a szövegdramaturgiában - s annak legmagasabb szintű megvalósulásában, - a Hallelujában - o l y a n iról igény lép, mely a színjáték tartalmát nem "cselekménybe ágyazottan szituációk g o n d o l a t i összefüggéseiben"/* / tételezi* Ha ehhez hozzátesszük, hogy e K o m i s , Spiró, Beremenyi, Nádas müveiben a dialógusok kollázsszerűen egymás m e l l e t t f u t n a k , a színpadi tér nem Illusztráló díszlet, s e dráma nem a néző g o n d o l a t a i h o z , értelméhez, hanem totá5
57
/ c g /
l i s egzisztenciájához k i v a n szólni , a k k o r nem tűnik túlzottnak a reménykedés, hogy ez ilymódon követelt színházi köznyelv-váltás o l y a n újfajta lehetőségeit hozza meg iróniának, szatírának, ami nem a magyar drámát, hanem ez egész magyar színházi kultúrát - éa kö zönségét - átalakítja, meghozza az új modus v i v e n d l t * Jegyzetek 1* 2* 3*
Az a p o l o g e t i k u s művészetről lásd? Hauser A r n o l d : A művészet szociológiája Bp* 1982* 6 7 9 . o . Hermann István: Komikum és "könnyű" műfaj i n . : Szent Iván éjje lén Bp. 1969. 35-55.0* Hermann Istvánt Az a p o l o g e t i k a t a színpad halála, i n * t Évadok tanúsága Bp. 1976. 2 8 9 - 3 0 0 . o .
4«
v ö t Páakándi Gázát Magyar vígjáték, m a i vígjáték. N a p j a i n k
5.
p l . Osváth Bélát A magyar vígjáték két útja i n . : Türelmetlen dramaturgia Bp. 1 9 6 2 . 1 0 3 - 1 0 5 . o. Hermann Istvánt Komikum és "könnyű" műfaj i n . : i d . h e l y . Az újságíró figurák a 6 0 - a s évek vígjátékaiban egyértelműen a közvélemény nevében cselekszenek, leleplező, vagy felkavaró o i k k e k szerzői, melyek beindítják a cselekményt. A Száz nap házasság újságírónője a f i a t a l k o r b a n kötött házaaság könnyel műségét l e p l e z i l e dörgő r i p o r t b a n , s e z z e l m e g r o n t j a a f i a t a l pár életét. A Mindent a mamáért újságírója a magányos, e l h a n y a g o l t özvegyasszony gyermekeiről dicsérő c i k k e t Írva, rá kényszeríti őket, hogy m e g f e l e l j e n e k jó hírüknek. Az újságíróf i g u r a másrészt k o t n y e l e s , öntelt, szószátyár kékharisnya i s l e h e t , a k i a z z a l indítja e l a bonyodalmat, hogy valótlanságo k a t , vagy féligazságokat i r v a , félreértésekre ed o k o t . /Görgey: Bulvár: Szinetárt Sua ima/ Kisérő motívumként számtalanszor f e l b u k k a n a k a r r i e r kérdése más témájú vígjátékokban i s . P l . Németh Lászlót Az utazás; Hubay Miklóst A n t i p y g m a l i o n ; T a b i László: A nagy mutatvány; Kállai Istvánt Férjek a küszöbön.
1977/7-9.
6.
7.
8.
Pándi Pált Komlós Jánost Az édent bezárták i n . : K r i t i k u s pon t o n Bp. 1 9 7 2 .
9.
v ö : K o l t a i Tamás kritikája i n . : Magyar drámák színháza
10.
P e s t i Színházt 1 9 6 8 : Eörsi István: Hordók; 1 9 6 9 1 Szebó György: Szekrénybe zárt szerelem; Madách Kamara Színházt I 9 6 8 : Hubay Miklóst Néró játszik;
11.
Lótey Vera kritikáját lásdt I g e n t és nemet mondani
12.
Tarján Tamást Csongor és J u l i s k a i n . s Kortársi dráma 359.0.
174-176
p.
1 9 6 8 t K a r i n t h y Ferenot
Gőz. Bp. 1 9 7 2 . Bp. 1 9 8 2 .
13*
K o l t a i Tamást l.m. 1 6 9 . 0 .
14.
Eörsi Istvánt Néhány szó a tragikomédiáról i n . 1 Tragikomédiák Bp. 1 9 6 9 .
15. 16.
Szilágyi Á k o s t Vázlat a groteszkről. Jelenlét 3 . I g y értelmezi p l . a d a r a b békéscsabai bemutatóját /1979.
III.
1 5 . / Szekrényessy Júlia a Színház 1 9 7 9 / 6 . szemé
ben. 17.
36.o.
Tarján Tamást 1 . m. 3 8 3 . o .
18« 19* 20. 21. 22. 23. 24. 25* 26.
27* 28. 29* 30. 31. 32*
33. 34* 35. 36«
37*
38. 39.
Örkény Istvánt Idézi Tarján Tamási 1 . m* 5 7 . o . S akár os i Bndre: A groteszkről éa társairól. Jelenlét 4 - 5 . A kelet-európai groteszkről mondottak a l a p j a i Szilágyi Ákos> Vázlat a groteszkről. Jelenlét 3* 19-65. o. Almási Miklóst Örkénytől Örkényig i n . i Kényszerpályán Bp. 1977. 338. o. A bemutató körülményeiről lásd. Tarján Tamást i.m. 6 l . o . Almási Miklós : Tizenöt év magyar i r o d a l m a . A dráma 1 9 5 7 - 7 2 . L i t e r a t u r e 1974/1* vöi K o l t a i Tamást Sándor Istvánt K v a r t e t t , i n . t Magyar drámák színháza 272. o. vöt Szilágyi Ákost Két szék között a pad a l a t t - Vázlat a 70-es évek konzervativizmusáról. Jel-kép 1 9 8 0 / 3 . 2 1 - 3 3 . o . p l . Almási Miklóst Színházművészetünk öt éve / 1 9 7 0 - 1 9 7 5 / . Társadalmi Szemle 1 9 7 7 / 3 . Sziládl Jánost Történelmi drámák - mai vígjátékok i n . t A h e t venes évek magyar irodalmáról 2 1 6 - 2 4 1 . o« Szilád! Jánost i.m. 216.0* Szilágyi Ákost Két szék közt a pad a l a t t . . . 2 7 . o . Balassa Pétert A réazvét g r i m a s z a i /Örkény I . művészete éa a P i s t i a vérzivatarban/. Kortára 1 9 7 9 / 9 . Almási Miklóst Színházművészetünk öt éve... vöt Almási Miklóst A hétköznapiság kritikája i n . t A hetvenea évek magyar irodalmáról 210-216*o. Almási Miklóst Tizenöt év magyar i r o d a l m a . • • Ő idézi az Adáshiba 1970-ea 106.000-a nézőszámát i s , szemben a szórakoztató művek 60-80.000-s átlagával. Agárdi Pétert S z a k o n y i Károly első évtizede. Kortárs 1976/5 O s z t o v i t s Leventét S z a k o n y i Károlyt Adáshiba. Társadalmi Szemle 1 9 7 0 / 7 . Hermann Istvánt Lesz-e a káoszból kozmosz? Színház 1970/8* lásd. Pályi Andrásnak a kecskeméti /Huszt József/, a m i s k o l c i /Zsámbéki Gábor/, és a d e b r e c e n i /Fényes Márta/ rendezésekről i r t kritikáját. Színház 1 9 7 1 / 6 . O s z t o v i t s Levente idézett kritikája f e l e s l e g e s , d i d a k t i k u s figurának t a r t j a , Hermann István az Idézett h e l y e n enyhén idiótának minősíti. K o l t a i Tamást S z a k o n y i Károlyt Adáshiba. Színház 1970/9. Bat a dialógus technikát e m e l i k i Szántó Erikát Tévé a szín padon c. kritikája. Színház 1 9 7 0 / 9 .
40. 41. 42.
Vöt K o l t a i Tamás kritikája. Színház 1 9 7 0 / 9 . p l . Hermann Istránt Szkizofrén színház i n . t Évadok tanúsága 98-112.0. Vöt Almási Miklóst Örkénytől Örkényig i n . : Kényszerpályán 342-344.0.
43.
uo. 3 5 1 . 0 .
44. 45. 46. 47.
e z t t e s z i Tarján Tamás i d . müvében Vöj Tarján Tamást i . m . 2 3 9 - 2 6 8 . 0 . Fándi Fái kritikáját K r i t i k u s p o n t o n Bp. 1 9 7 2 . Vöt Almási Miklóst G r o t e s z k r e k v i e m : Csurka István i n . t Kényszerpályán 3 6 9 - 3 8 2 . o.
48. 49. 50. 51.
u o . 3 7 4 . o. Tarján Tamást 1 . m* 2 6 5 . 0 . Csurka Istvánt A szatíráról. Magyar Nemzet 1 9 7 7 . I I . 6 . Tarján Tamást R e a l i z m u s , pártosság, népiség a m a i magyar drá mában i n . t A r e a l i z m u s az i r o d a l o m b a n Bp. 1 9 7 9 . 2 8 2 . 0 . Tarján Tamást Kortársi dráma 2 5 5 . o. Hermann Istvánt Arnyak, maszkok, parókák i n . t Évadok tanúsá ga 127.0. Mészáros Tamás a Mozgó Világ 1979/2* számában e l e m z i Beremén y l Géza Légköbméter o. darabját, melynek a l a p g o n d o l a t a , hogy a lakás, melyért a K l s k a t o n a s z o k a t l a n u l céltudatosan, a m b i ciózusan küzd, n i n c s felruházva semmi, a lakáson túlmutató céllal, semmit nem sürlt, semmit nem szimbolizál*
52. 53. 54.
55* 56* 57* 58«
Vinkó József t Hiánydramaturgia* i n * : Hiány d r a m a t u r g i a Bp* 1 9 8 1 . 113-130. o. Béosy Tamást Az Írott szövegek és a színjáték. Színház 1 9 7 9 / 1 . Mészáros Tamást A hősnek hűit h e l y e i n . t Hiány d r a m a t u r g i a 1 4 4 - 1 6 1 . o. Vinkó Józseft i.m*
A részletesen tárgyalt előadások* említésük sorrendjébent Abay Fáit A s z e r e l e m mellékes, zenés bohózat 2 részben Kla Színpad 1963. X * 4 . rend«t Kalmár T i b o r Urban Ernőt Fő a csomagolás, szatíra 3 felvonásban Vidám Szinpad 1 8 7 1 . I I * 12* r e n d i Horváth T i v a d a r Kállai Istvánt Majd a papa, zenés vígjáték 3 felvonásban K i s Szinpad 1958* I . 1 1 . r e n d : Hegedűs T i b o r
Szinetár György: Fogad 3 - 5 - i g . zenés vígjáték két részben K i s Szinpad 1963. X I I . 2 0 . r e n d i Kalmár T i b o r T a b i László: Különleges világnap, vígjáték 3 felvonásban Madáoh Színház I 9 6 0 . I V . 8 . r e n d : B o t h Béla T a b i László: Esktivó. vígjáték három felvonásban Madáoh Színház 1 9 6 1 . X. 2 7 . r e n d . : B o t h Béla B e r t o s Fereno-Baróti Géza: Mindent a mamáért, zenéa vígjáték 3 f e l v József A t t i l a Színház 1 9 6 1 . V. 19. r e n d t Benedek Árpád Kállai István: Élni t u d n i k e l l , vígjáték 3 felvonásban Madách Kamera Színház 1963* X I I . 15. r e n d t B o t h Béla Gyárfáa Miklóst Egérút, v i g o p e r a prózában József A t t i l a Színház 1965« I X . 18. r e n d t Fethes György Gáspár M a r g i t t Ha elmondod, l e t a g a d o m , s z a t i r i k u s játék 2 részben Medách Kamara Színház 1967. V. 5. r e n d t L e n g y e l György Gádor Bélát Lyuk az életrajzon, vígjáték 3 felvonásban Katona József Színház 1958. X I I . 1 9 . r e n d . : Apáthi Imre Kállai Istvánt Férjek a küszöbön, vigjáték 3 felvonásban József A t t i l a Színház 1963. II« 16. r e n d . : Kazán István Kállai István: U g o r j k i az a b l a k o n , vígjáték 3 felvonásban József A t t i l a Színház I 9 6 0 . I . 2 7 . r e n d t E g r i István T a b i László: A nagy mutatvány, vígjáték 3 felvonásban Katona József Színház 1962. X I . 30. r e n d t Szendrő József T a b i Lászlót Az élet királya, vígjáték 2 felvonásban Madách Kamara Színház 1965. X I I . 8. r e n d i Lengyel György Fehér Klárát A teremtés koronája, vígjáték 3 felvonásban Jókai Színház 1959. I I . 14* r e n d t Pauló L a j o s Fehér Klárát Nem vagyunk angyalok, vígjáték 3 felvonásban Madáoh Kamara Színház 1958. I I I . 20. r e n d t Pártos Géza Kolozsvári G r a n d p i e r r e E m i l t Kalózkisasszony, vígjáték 3 f e l v * Vidám Szinpad 1972. I * 1 4 . r e n d t Kalmár T i b o r T a b i Lászlót S p a n y o l u l t u d n i k e l l , vígjáték 3 felvonásban Vígszínház 1968. I X . 2 6 . r e n d t Marton László Komlós János: Az édent bezárták. Szentségtörés 2 részben Nemzeti Színház 1967. V. 2 0 , r e n d t M a j o r Tamás Fekete Sándort Őserdei szümpozion / v a g y i s lakoma 2 teritékben/ r e n d t G o s z t o n y i Jánoa Thália Színház 1970. X I . 2 8 . Szabó Györgyt Napóleon és Napóleon Vígszínház 1970. V. 2 1 . r e n d t Marton László Görgey Gábort Komámasszony, h o l a s t u k k e r ? komédia 2 részben Thália Színház
1968.
I I . 23«
Rend: G o s z t o n y i János
Eörsi Istvánt S i r k 5 és kakaó, komédia 2 részben Thália Színház 1968, I« 3 . r e n d i Léner Péter Örkény Istvánt T o t ó k , tragikomédia 2 részben Thália Színház 1967« II« 24« r e n d t K a z i m l r Károly Kertész Ákost Névnap, komédia 2 részben József A t t i l a Színház 1973« III« 10« r e n d t Berényi Gábor Örkény Istvánt Macskajáték P e s t i Színház 1 9 7 1 . III« 6« r e n d t Székely Gábor Csurka Istvánt Szájhős, szánalmas komédia 3 felvonásban Vígszínház 1964« X. 3« r e n d t B o t h Béla Csurka Istvánt Az idő v a s f o g a , komédia 3 felvonéaban Ódry S z i n p a d 1965. 2 « 1 5 . r e n d t Várkonyi Zoltán Caurka látvánt E r e d e t i helyszín P e s t i Színház 1976. I . 2 2 . r e n d t H o r v a i István Páskándi Gézát Diákbólondltó. v a g y i Sok lúd disznót győz, avagy finomabban: bábuk közt egy e l e v e n . Bájkeserves komédia és me sés bohózat 3 felvonásban D e b r e c e n i Csokonai Színház Csurka Istvánt Nagytakarítás.
1978.
IV« 1«
r e n d t Kertész Gyula
József A t t i l a Színház 1977. I X . 2 4 . r e n d t Benedek Árpád S z a k o n y i Károlyt Hongkongi paróka, szabálytalan komédia 2 részben M i s k o l c i Nemzeti Színház 1973« X« 1 2 . r e n d t Illés István Katona József Színház 1973. XII« 22« r e n d t Illés István Görgey Gábori Bulvár. Kecskeméti Katona József Színház 1980« XI« 14« r e n d t Sándor János Verebes Istvánt üzenet. Értekezlet 1 felvonásban Radnóti Miklós S z i n p a d 1979. I V . 1 0 . r e n d t Bencze Zsuzsa S z o l n o k i S z i g l i g e t i Színház 1979« X I . 3« Rendt S z u r d i Miklós Schwajda Györgyi Segítség, komédia 2 részben M i s k o l c i Nemzeti Szinház 1978. I V . 2 8 . Verebes Istvánt Kettósühnep ódry Színpad 1 9 8 1 . I . 1 6 . rendezőtanárt K a z i m l r Károly
/
Kiss Eszter:
Adaptációk a magyar színpadon 1957-1982
között
Ag adaptációt megoszlása a/ színházak ás előadástípusok s z e r i n t N a p j a i n k b a n e l s z a p o r o d t a k az adaptációk színpadainkon. De szinrevitelük már s o k k a l előbb i a színházművészetünk e g y i k jelentős ágát a l k o t t a ; oaak éppen most. a 80-as évek elején k a p o t t nagyobb nyilvánosságot ez a jelenség az új magyar dráma és a színház körüli vitákban. Elemzésünk megpróbál áttekintést nyújtani az adaptáoiők színházi életünkben betöltött súlyáról és tendenciáiról az 1957-től 1 9 8 2 - i g terjedő időszakban, majd néhány k i e m e l t példán a z t vizsgál j u k , hogy m i l y e n problémákat v e t föl ez a téma, s művészi- színház esztétikái szempontból hogyan értékelhetők teljesítményei. A pontosság kedvéért mindenekelőtt l e k e l l szögeznünk, hogy adaptá ciónak azokat a színházi produkciókat tekintjük, melyek nem e r e d e t i drámák szinrevltelével, hanem más münemü /tehát e p i k u s vagy lírai/ m
műalkotások színpadra alkalmazása alapján születtek. S ezek közül i s osak a z o k k a l f o g l a l k o z u n k , melyek színpadi átdolgozását magyar szerzők vagy színházi szakemberek végezték, v a g y i s magyar d a r a b o k , drámák születtek belőlük. S ezekből i s c s a k a prózai színház p r o d u k t u m a i t vesszük számba, az o p e r e t t , m u s i c a l , daljáték a egyéb énekes-zenés műfajok, a báb- és mozgásszínház vizsgálódásunk körén kivül esnek* Ha áttekintünk az elmúlt huszonöt éven, első látásra a z t állapithatjuk meg, hogy az adaptáoiők - a többi színházhoz ké p e s t , és e színházak saját műsorán belül l s - túlsúlyban v o l t a k i az Állami Déryné Színházban; a Thália Színházban; a gyermek- áa ifjúsági profilú színházakban, a ezen kivül a többi színház gyermek' és Ifjúsági előadásai között. Ez a megoszlás nagyon i s érthető az említett színházak meghatározott szerepét t e k i n t v e . Az Állami Déryné Színház /mely az 1977/78-as évadtól kezdve a Népszínház részeként működött/ természeténél fogva népművelő, közművelődési funkciót töl tött be, s i g y feladatkörébe b e l e t e r t o z o t t a magyar- ás világiroda lom k l a s s z i k u s a i n a k bemutatása, megismertetése, "népszerűsítése" az ország egész területén. Minden évedben találhattunk a Déryné r e p e r toárján Móricz, Mikemath vagy Jókai-regényből, -novellából készült d a r a b o t ; Molnár Peren©t A Pál u t c a i fiúk cimü regényét; játszották Petőfi színpadra átirt elbeszélő költeményét Az a p o s t o l t l s , K o s z t o lányi Édes Annáját. Dickens és Mark T w a i n regényeiből készült dramatizálásokat - hogy csak a l e g g y a k o r i b b a k a t , l e g i s m e r t e b b e k e t e m l i t -
sük. Csupán Jókaitői színpadra állították Az aranyembert, a F e k e t e gyómántokat. a Rab Rábyt. az Éa mágia mozog a föld-et. Az új föl d e s u r a t . A s z e r e l e m b o l o n d j e l t 1 9 5 7 - 1 9 8 2 között. A Thália Színház / I l l e t v e a Körszlnház/ műsorán e l v i . okokból találhatók o l y nagy számban adaptációk.
T
konoepclóbell
t t - szemben a
Déryné Színházzal - nem a n n y i r a a magyar k l a s s z i k u s o k túlsúlya f i gyelhető meg, hanem többságben vannak a világirodalom "modernebb" k l a s s z i k u s a i / p l * A j t m a t o v , Graham Greene, B u l g a k o v , Solohov, F a l l a d a s t b * müvei; bár Dante, R e b e l a i s vagy M i l t o n
még I g e n c s a k a
"régi" k l a s s z i k u s o k közé számítanak/. A színház műsorából
kirajzo
lódó másik erővonal p e d i g nem i s a világirodalom, hanem, mondhat nánk, a "világkultúra"
k l a s s z i k u s műveinek bemutatása* / I d e t a r t o
z i k a K a l e v a l a , az É n e k e k éneke, az Ezeregy á *| szaka, a Rama j ana, Gilgameaből dramatizált
a
Agyagtáblák üzenete s t b * /
A gyermek ás ifjúsági színházak /az 1 9 4 9 - t ő l 1 9 6 0 - i g működő Ifjúsági Színház, mely 1 9 5 4 - t ő l Petőfi Színház néven működött; a Bartók Gyermekazinház, a az 1 9 7 3 / 7 4 - e a évadtól p e d i g a B u d a p e s t i Gyermekszínház/, i l l e t v e előadások körében p e d i g a dramatizálások nagy szá ma a z t j e l z i , hogy egyrészt nagyon kevés az e r e d e t i gyermek- és I f júsági dráma, másrészt a g y e r e k e k által i s m e r t ás s z e r e t e t t mesék bő választékot adnak az i l y e n profilú színházak éa produkciók szá mára, s egyben vonzerőt l s j e l e n t e n e k . / G y a k o r i a k v o l t a k a Grimmtestvérek és Andersen k l a s s z i k u s
meséinek feldolgozásai, a népmese
átírások; 1 9 7 4 - 1 9 7 9 között p e d i g C o l l o d i Pinokkiója. szintén 1 9 7 4 től egészen 1 9 8 1 - i g Baunu Óz. a nagy varázsló cimü meseregénye özönlötte e l a gyérmekszlnpadókat; újabban Lázár E r v i n meséi örven denek nagy népszerűségnek*/ S éppen a színház /a gyermek- és ifjú sági színház/ az a h e l y , amely a l k a l m a s l e h e t az i r o d a l o m , s ezen belül az ún* kötelező olvasmányok megismertetésére,
megszeretteté
sére i s * I g y a l e g g y a k o r i b b v o l t Jókai, Mikszáth, Móricz, Gárdonyi, Móra Ferenc regényeinek adaptációja, a világirodalomból D i c k e n s , M a r k Twain, V e r n e , A* Dumas, K a t a j e v müveinek színpadi átdolgozása./
b/ Adautáció-tinusok Ha rátérünk az adaptációk fajtálra / m i l y e n eredetű müveket d r a m a t i záltak/, a z t látjuk, hogy a 7 0 - e s évek elejéig-közepéig az összes színházra jellemzően l e g g y a k o r i b b v o l t a magyar k l a s s z i k u s e p i k u s o k színpadra alkalmazása /Móricz, Mikszáth, Jókai, Gárdonyi s t b * / ,
s ennél v a l a m i v e l kevesebb számú az i d e g e n k l a s s z i k u s regények, i l l e t v e novellák dramatizálása / B a l z a c , T o l s z t o j , D o s z t o j e v s z k i j , Mark Twain, D i c k e n s , A . Dumas s t b * / * A 70-es évek közepétől v i s z o n t megszaporodott a felszabadulás utáni magyar i r o d a l o m , s a kortárs magyar irók e p i k u s müveinek adaptációja* /Szabó Magda, Fe j e s Endre, Örkény István, S a r k a d i I m r e , Déry T i b o r , Sánta Ferenc, Polgár András, Kertész Ákos, Kertész Erzsébet, Zára T i b o r és mások müvei./ S ezek között s o k s z o r előfordult, hogy maguk az irók ké szítették e l regényük, novellájuk színpadi változatát / P l . S a r k a d i , Örkény, Sánta Ferenc, F e j e s Endre, Szabó Magda, Kertész Ákos, P o l gár András, Zám T i b o r / . Ez a t e n d e n c i a a z t m u t a t j a , hogy a 70-es években megnőtt az érdeklődés n a p j a i n k problémái, azok értékelése, közvetlen feldolgozása iránt; a felerősödött az az igény, hogy kö zelmúltunk f e l d o l g o z a t l a n u l lappangó, de a társadalmi t u d a t b a n mé l y e n gyökerező kérdéseit felszínre hozzuk, megpróbáljuk közgondol kodásunkba integrálni, árnyaltabban értékelni és a súlyuknak meg felelő h e l y r e t e n n i őket. /Magyarország s z e r e p e , sorsa a második világháborúban, a s z o c i a l i s t a épitéa k e z d e t i szakaszának társadal m i és e m b e r i vetületei, ez ötvenes évek, a konszolidáció k e z d e t e s t b . / E problémák feldolgozása még ma i s t a r t , s nemcsak a színház, i l l e t v e a színházi adaptációk terén mutatkozott-mutátkozik meg; g o n d o l j u n k caak a Tények éa tanúk cimü s o r o z a t memoárirodalmára vagy " f i a t a l " Íróink gyermekkoruk i l l e t v e m a i társadalmunk közel múltja felé fordulására. És az "idősebb" irók közül p l . Cseres T i bor munkásságárat a H i d e g napokra / 1 9 6 4 / vagy a Parázna s z o b r o k / 1 9 7 9 / oimü regényére /ez utóbbinak egyébként 1983-ben a Thália Színház m u t a t t a be dramatizált változatát/, melyek Magyarország, a magyarság második világháborúban betöltött szerepének értékelé sével f o g l a l k o z n a k . Ugyanezt látjuk filmművészetünkben i s , melynek példáiként az A n g i Vera / 1 9 7 9 / , a Megáll az idő / 1 9 8 2 / és a Sze rencsés Dániel / 1 9 8 3 / cimü f i l m e k e t említhetnénk. Hem kivétel a televízió sem, a m i t j e l e z a Századunk i l l e t v e a Krónika /a 2 . ma g y a r h a d s e r e g a Donnál/ cimü s o r o z a t . E z t az általános igényt t e r mészetesen tükrözi, e r r e reagál a színház, s nem véletlen, hogy a rendezők mondanivalója, irányultsága az i l y e n témájú müvekben t a lálja meg kifejeződését.
c/ Az alapművek i r c S i Érdekes végignézi még az adaptációk Írók s z e r i n t i megoszlását az egyes korszakokban* A l e g g y a k r a b b a n játszott Írók, v a g y i s a k i k e p i k u s müveinek színpadi adaptációja r e n d s z e r e s e n , majdnem minden évadban előfordult legalább egy-két, de általában tb'bb színházunk műsorán, a következők* Első h e l y e n Móricz Zsigmond regényeinek színpadi vál t o z a t a áll, részben azok, m e l y e k e t maga Móricz I r t át szinmü formá ba / P l . U r i m u r i . Betyár. Légy jó mindhalálig. Csibe. Nem élhetek muzsikaszó nélkül/, részben p e d i g a mások által színpadra i r t regé n y e i * Móricz Virág és Thurzó Gábor dramatizálta a Rokonokat, m e l y e t újra és újra játszottak Budapesten és vidéken egyaránt* Szintén Móricz Virág adaptálta a Kivilágos k i v i r r a d t i g cimü elbeszélést, Gyökössy Z s o l t átdolgozásában került a z i n r e a Pillangó, az U r i m u r i nak p e d i g Nagy András László i s elkészítette színpadi változatát* A másik l e g g y a k r a b b a n és r e n d s z e r e s e n játszott e p i k u s szerző Jókai Mór, a k i n e k több m i n t t i z regényét, elbeszélését alkalmazták színpadra és játszották állandóan 1957-1982 között* Néhány regényé nek több változatát i s előadták a huszonöt év a l a t t , i g y Az a r a n y embert O r s i Pereno, majd Parage György - Kárpáthy Gyula átírásában; A kőszívű ember f i a i s z i n r e került a Pöldea Mihály- és,a Hevesi Sán d o r - Kardos György féle átírásában i s ; a Fekete gyémántoknak i s előadták mind H e v e s i Sándor, mind a Török Tamás által készített adaptációját* A harmadik l e g g y a k r a b b a n játszott Író Mikszáth Kálmán / c s a k 19751978 között szünetelt müveinek előadása/* Több müvét adaptálta Bondy Endre /Az eladó b i r t o k ; T a v a s z i rügyek; A nagyerejű Mácsik/; a Különös házasságot Örkény István - Gyárfás Miklós átdolgozásában játazották* A Noazty fiú e s e t e Tóth M a r i v a l cimü regényt Benedek András - K a r i n t h y Ferenc i r t a át* A 70-ea évek elejétől országszerte megsokasodott Örkény István mü v e i n e k előadása, melyek e r e d e t i l e g kisregénynek Íródtak, s később maga Örkény i r t a meg dráma-változatukat. /Tóték. Macskajáték/ 1974-1978 között nem játazották, egyébként v i s z o n t r e n d s z e r e s e n a Gárdonyi-müvek nyomán készült dramatizálásókat. Legtöbbször az I d a regénvét /Ernőd Tamás - Török Rezső átírásában/; Török Tamás átdol gozásában A láthatatlan embert s a Kárpáthy Gyula által adaptált Az egri csillagokat. 1974-től állandósult az Óz. a nagy varázsló előadása Baum regénye nyomán Sohwajda György feldolgozásában, ás a L i t v a l H e l l ! által
O o l l o d i nyomán színpadra I r t P l n o k k i o . m e l y e k e t már előbb l s e m i i tettünk. Az előzőeknél ritkábban, de m i n d i g újra f e l - f e l b u k k a n n a k D o s z t o j e v s z k i j /Karamazov testvérek: Kát férfi az ágy a l a t t : A fél kegyelmű/. Mark T w a i n /Tom Sawyer k a l a n d j a i áa más müvek/, Fejes Endre, 1971-től Kertász Ákos, 1973-től A j t m a t o v müveinek adaptáoiói. Ez az összkép tehát az egész k o r s z a k r a érvényea, érdemes azonban rövidebb időszakokra l e b o n t v a i s megnézni a gyakoriságot. 1957-1970 között Móricz és Jókai "vezet**, v a l a m i v e l keveaebb adaptá ciót m u t a t t a k be Mikszáth müvei nyomán; a világirodalomból T o l s z t o j , D o s z t o j e v s z k i j és Mark T w a i n müvei a l e g g y a k r l b b a k . 1970-től válto zatosabb a káp, 1 9 7 5 - i g még m i n d i g a Móricz-raüvek adaptációinak előadáaa a l e g g y a k o r i b b , utána következik Örkény, majd Kertász Ákos, ás Gárdonyi. 1975-től 1 9 8 0 - i g - gyakorisági sorrendben - a l e g g y a k rabban játszották C o l l o d i , Móricz, A j t m a t o v , Baum ás Jókai müveinek színpadi változatalt. 1980-1982 között Móricz, Örkény és B r i c h Kästner nevével találkozzunk a legtöbbet az adaptáoiők között*
d/ A dramatizálok Sem h a g y h a t j u k említés nélkül a színpadra alkalmazókat sem, h i s z e n Ők egy-egy produkció elkészültének folyamatában legalább a n n y i r a alkotók, m i n t maguk az e r e d e t i Írók, vagy rendezők. Most osak azokat említjük, a k i k több mü adaptációját elkészítették, i l l e t v e a k i k n e k nevével r e n d s z e r e s e n találkozunk az e l e m z e t t időszakban. Szóltunk már Móricz, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, C o l l o d i éa Baum müveinek adaptálóiról. Tolsztoj-regények magyar adaptációja - m e l y e k e t ebben az időszakban játszottak - Székely Júliától származik / K a r e n i n a Anna. Feltámadás/. A K a r e n i n a Annát H o r v a i István dramatizálásában i s b e mutatták / 1 9 6 4 « Vígszínház/; s K r e u t z e r szonátát G y u r k o v l o s T i b o r a l k a l m a z t a színpadra /1976-ban mutatták be a F e s t i Színházban, egyebként a világon először/. D o s z t o j e v s z k i j Karamazov testvérek oimü regény át Müller Féter - Ka pás Dezső dramatizálásában játszotta a Vígszínház / 1 9 6 5 . / . A Kát férfi az ágy a l a t t cimü elbeszélést p e d i g többször előadták az o r szágban kétféle változatban! Szántó Armand - Szécsény Mihály feldől gozásában, ás Láng György átírásában l s . A félkegyelmünek Száraz György által i r t változata került színre. A színpadra alkalmazók közül K a z i m l r Károly nevével találkozunk a leggyakrabban; de nemcsak ő adaptálta a legtöbb epikus müvet néhány
év
a l a t t , hanem I g e n jelentős adaptációk fűződnek nevéhez. I l y e n e k
v o l t a k például, a RamaJana / 1 9 7 1 * Körszinház/, a K a l e v a l a / 1 9 6 9 . KörszrLnház/, Graham Greene t Csendea a m e r i k a i oimü regénye / 1 9 7 3 . Thália Színház/, R a b e l a i s Î Gargantua éa P a n t a g r u e l / 1 9 7 7 « ház/,
Aörszin-
hogy osak a legemlékezetesebbeket említsük. A dramatizáláaban
többször társa v o l t
K a z i m l r Károlynak E l b e r t János / B u l g a k o v i Szín
házi regánv 1 9 7 7 « Thália Szinház;
B u l g a k o v : A Mester és M a r g a r i t a
1 9 7 9 « Thália Színház; T h v l U l e n s p i e g e l . C h a r l e s de C o s t e r müve, régi népkönyvek, Hans Sechs
és mások szövegel alapján -
szinhás/ és Ungvári Tamás / D i d e r o t : Fecsegő ékszerek 1 9 7 4 «
1 9 8 0 « KörThália
Színház; Graham Greene: Komédiások 1 9 7 9 . Thália Szinház/. Ungvári Tamás nevéhez fűződik Horaoe Mo C q y i A l o v a k a t lelövlk
f
ugy«? oimü
regényének kitűnő adaptációja i s , m e l y e t a Népszínház 1 9 8 0 - b a n mu t a t o t t be nagy
sikerrel.
I g e n s o k mű színvonalas színpadi átírását,köszönhetjük Török Tamás nak* Jókai, Mikszáth, Gárdonyi müveken kivül ő a l k a l m a z t a színpadra P, W e r f e l i A Muaj Pag negyven napját / 1 9 7 0 . Győri K s f a l u d y Szinház/, Kemény Zsigmond: A Rajongók cimü regényét 1 9 8 1 * Ódry S z i n p a d / . Kárpáthy Gyula nevéhez aem oaak a magyar k l a s s z i k u s o k dramatizálása fűződik, hanem az ő átdolgozásában játszották többek között Cooper: Az utolsó mohikánját /Bartók Gyermekezinház 1 9 6 7 * / , Diokena T w i s t Olivérjét / 1 9 6 9 * pécsi Nemzeti Színház Kamara színháza/, és a Koldus és királyfit
Mark Twaintől / 1 9 8 1 * Kecskemét, Katona József Szinház/.
T a r b a y Ede neve aok meseadaptációnál tűnik föl népmeséktől kezdve Grimm és H a u f f mesékig* Benedek András a l k a l m a z t a színpadra A Thibault
osaládot / 1 9 7 0 . Thália Szinház/; 1975-ben az Állami Déryné
Szinház játszotta Benedek E l e k meséjéből a Többsinos királyfi adap tációját; s a Bartók Gyermekezinház közönsége az ő feldolgozásában láthatta Móra F e r e n o : Rab ember f i a i oimü regényének színpadi válto zatát / 1 9 7 1 . / . Török Sándor szintén ifjúsági előadásokhoz készített adaptációkat /Pál u t c a i fiúk 1 9 6 3 . győri K i s f a l u d y Szinház; Tóth Esz t e r t C s i l i Csala csodái 1 9 8 0 . Józsefvárosi Szinház/.
Romhány1 Jó
z s e f jóvoltából láthatták v i s z o n t a g y e r e k e k a színpadon Hamupipőkét éa Csipkerózsikát. Több A j t m a t o v müvet a l k a l m a z o t t színpadra Komlós János /Az első v a dászat 1 9 7 9 . Mikroszkóp S z i n p a d ; Fehér ha jó 1 9 7 6 . Mikroszkóp S z i n pad;
A versenyló halála 1973* Mikroszkóp Színpad, 1 9 7 7 * Népszínház/.
S végül szólnunk k e l l még azokról a már e m i i t e t t Íróinkról, a k i k ma guk
Írták e p i k u s müveik színpadi váltokatát. S a r k a d i I m r e /Oszlopos
Simeon/ és Örkény István /Tóték. Maoskajáték/
kisregény-változat után i x t színpadi müvei a magyar drámairodalom kiemelkedő alkotásaivá váltak. Fejea Endre: Rozsdatemető. Vonó Ignáo, Jó eatét nvár. jó estét szerelem. Az ángyalareú oimü Írásainak lát h a t t u k drámai változatát. Sánta Ferenc maga dramatizálta Az áruló cimü müvét /Éjszaka/, a Húsz óra és Az ötödik pecsét cimü regényeit /az előbbit Jósvay György segítségével/* Színpadra kerültek Kertész Ákos : Makra és Névnap cimü regényei! Szabó Magda Régimódi történet cimü regényét öntötte drámaformába; Polgár András Apuka oimü regé nye elapján született A szembesítés eredménytelen cimü d a r a b j a ; a a Csak egy nap a világ cimü drámájának szintén regény-előzménye van* I t t k e l l még említenünk, hogy a vizsgált periódusban többségben v o l t a k a magyar epikus müvek adaptációi. Ez eleve következik abból a tényből, hogy a világirodalom e p i k u s alkotásai közül a legtöbbet - melyeket nálunk i s játszottak - már külföldön színpadra a l k a l m a z ták. I l y e n p l . - csak a l e g i s m e r t e b b e k e t említve - a Háború és béke A l f r e d Neumann - E r v i n P i s o a t o r - Guntram Prüter-féle átdolgozása* m e l y e t több színházunk l s b e m u t a t o t t ; az 1967-ben a F e s t i Színház ban bemutatásra került Egy őrült naplója, melyet S y l v i e Lunean és Roger Coggió a l k a l m a z o t t színpadra Gogol novellája nyomán; a Víg színházban 1978-ban L j u b i m o v rendezésében színre került h i r e s Bün as bűnhődés, m e l y e t J* F* K a r j a k i n és J . F. Ljubimov adaptált; vagy Ken Kesey nagysikerű regényének bemutatása a Vígszínházban 1977-ben B a l e Wasserman adaptációja alapján Kakukkfészek címmel*
II. A következőkben t e m a t i k u s áttekintést szeretnénk nyújtani a tárgyalt időszak adaptációiról. De mielőtt e r r e rátérnénk szükségesnek lát s z i k a vizsgálódási szempontok elméleti megalapozása, m i v e l maga a színházi adaptáció g y a k o r l a t a r e n g e t e g esztétikai, műnem- éa műfaj elmélet 1 problémát v e t föl, melyek mérlegelésén vagy elhanyagolásán múlik sokszor egy-egy előadás s i k e r e vagy bukása. A l e g f o n t o s a b b u g y a n i s , hogy az epika és a líra /ez utóbbi adaptációja elvétve f o r d u l elő, ezért a későbblekben csak e p i k a i müvek drama tlzáláaaival f o g l a l k o z u n k / más művészeti ágba - az I r o d a l o m körébe - t a r t o z i k , m i n t a szinház. Ebből következik, hogy más-más törvényszerűségekkel, tükrözési móddal, létformával r e n d e l k e z n e k , a hogy a színházban célt téveszt, nem funkcionál az a műalkotás, mely nem s z a b a d u l meg az i r o d a l o m kifejezési eszközeitől, törvényszerűségeitől, létformájától, hogy elsődlegesen színháziaknak adja át helyét.
Termés se t e s e n a dráma i a i r o d a l m i mUnem Da a dráma - m i n t i r o d a l m i műalkotás - és a szinház - m i n t a testmüvészet e g y i k műfaja - között lényegbeli megfelelések vannak, s e megfelelések t e s z i k lehetővé, hogy a dráma a színházi produkcióba beépülve annak releváns része l e h e s s e n * Az e g y i k leglényegesebb I l y e n megfelelés az, hogy az a l k o tói s z u b j e k t u m nem j e l e n h e t meg közvetlenül sem a drámában, sem a színjátékban /szemben a lírával éa az epikával/, hanem az a l a k o k és h e l y z e t e i k " d i r e k t " megjelenítése ániti föl a müvilágot. E z z e l szem ben az e p i k a i müveknél az Író közvetít az ábrázolt valóság és a be fogadó között, közvetlenül szólal meg* Tehát a világ egynemüsltését az t e r e m t i meg, hogy a müvilág az Író általi elbeszélésben n y e r lé tezést. /Természetesen t e l j e s létjogosultságuk v a n a "keverék" mű f a j o k n a k i s , de ezekre most nem térünk k i . / A másik alapvetően kö zös sajátosság az, hogy a dráma és a színjáték világa egyaránt előt tünk, a j e l e n b e n változó, emberek közötti v i s z o n y r e n d s z e r bemuta tásából épül föl. Csak m i g a drámában az a l a k o k a t és megnyilvánulá s a i k a t , v i s z o n y a l k a t a nevek, i l l e t v e a dialógus hordozza, a d d i g a színjátékban a színészek t e s t e , i l l e t v e a verbális kommunikáción túl /amivé a dráma d i a l o g u a s válik a színjátékban/ a metakommuniká ció, a az ehhez rendelődő többi látványelem tölti be e z t a s z e r e p e t * Mindez nyilvánvalóan meghatározza e z t i s , hogy m i v e l a dráma ás a színjáték a valóságot emberek közötti vonatkozások tükrözésé v e l képezi l e , i g y az egyetemesság érzékeltetését az a d o t t k o r b a n a társadalmi mozgások totalitásának megmutatásával érheti e l , szem ben a z e p i k a lehetséges tárgyi teljességével* A dráma és a színjáték megfeleléseinek ismertetésével már meg i s mondtuk, m i az, amiben e kettőtől gyökeresen eltér az e p i k a müneme, v a g y i s melyek azok a tényezők, melyek megnehezítik az adaptációt* E különbségeket összefoglalva e z t mondhatjuk, hogy eltérő művészeti ágba tartozó voltukból következően más és más a színjáték ás a z ep i k a müvilágot homogenizáló eazköze - lukácsi terminológiával élvet egynemű közege - éa annak hordozója, anyaga* Az előbbinél e z t a s z e r e p e t elsődlegesen s színész jelként f u n k c i o náló t e s t e /összhangban a többi vizuális és a k u s z t i k a i elemmel/, az utóbbinál p e d i g - m i n t h o g y i r o d a l m i münemről v a n szó - a n y e l v tölti be* /Tévedés ne essék, a dráma szövege m i n t n y e l v i képződmény szintén osak egy eleme, tartozéka l e h e t a színjátékban a színészek által létrehozott h e l y z e t e k n e k . /Ez a z t j e l e n t i , hogy a színjáték ban - s i g y az adaptációknál i s - veszélyes l e h e t a túlzott v e r b a u t áa, az elsődlegesen n y e l v i közegnek való alárendeltség* E z t ezért
f o n t o s kieme l e n i , mert sok színpadi adaptációnál - főként k l a s s z i kus regények átültetésekor - g y a k o r i ez a megoldás, hogy az előadás a n y e l v i alapanyag illusztrálására korlátozódik. S z l n p a d i a t l a n és alapvetően i r o d a l m i / a a / marad az előadás a k k o r i s , ha az adaptáció megmarad az elbeszélő alapállásnál / p l . ha narrátor f o g j a egybe 8 színpadi történéseket vagy a szereplők emlékező, múltidejű elbeszé lései/, s nem h e l y z e t e k b e n , az a l a k o k előttünk, a j e l e n b e n változó, bonyolódó viszonyrendszerében r a g a d j a meg ez alapmű történéseit. Érdemes i t t idéznünk S z i g e t h y Gábor később említésre kerülő tanulmá nyából /Irodalomtörténet 1971/2./t "Az elbeszélés dramatizált vál t o z a t a c s a k a k k o r l e s z öntörvényű műalkotás, ha az Író - azonos c s e lekmény esetén l s - másképp ábrázolja a valóságot, mert a valóság más kérdéseket v e t f e l a totalitás mozgásának szintjén, m i n t a moz gás totalitásának szintjén." Mindebből következik, hogy bármilyen élettény nem ábrázolható Igazán színpadi módon / c s a k amelyek helyzetekként, az emberek közötti szférában j e l e n h e t n e k meg/, s Így nem minden e p i k a i /s főként lí r a i / mű ültethető át színpadra úgy, hogy o t t l a a u t e n t i k u s műalko tássá váljék. S végül nem feledkezhetünk meg a színpadi és az I r o d a l m i tér- és Időviszonyok eltérő szerepéről, strukturálódásáról sem / a m i az i r o d a l m o n belül l s müneménként, a p e r s z e müvenként i s különböző/. Ez szintén o l y erősen ható, s a mü létformáját meghatá rozó tényező, ami eldöntheti egy adaptáció színházi életképességét. Az e d d i g i e k m e l l e t t nem elhanyagolható kérdés sz sem, hogy az adap tációval m l az átíró éa a rendező/színház célját az e r e d e t i müvet akarják-e m e g i s m e r t e t n i , népszerűsíteni; netán egy merőben ú j , ön álló drámát szándékoznak s z i n r e v i n n i az e r e d e t i nyomán; vagy a r e gényt / e p o s z t , mesét s t b . / értelmezni, e s e t l e g aktualizálni; vagy egy saját koncepciót, világlátást b e l e v e t i t e n i s t b . Az azonban b i z o n y o s , hogy egy, az alapmüvei adekvát értékű, ugyanak k o r öntörvényű és életképes színjáték e k k o r jöhet létre, ha az át dolgozandó műalkotás megszabadul az őt elsődlegesen az i r o d a l o m h o z kötő törvényszerűségektől, s a színjáték e m i i t e t t .ontológiai tör vényszerűségeit v e s z i föl. Műfajok, témakörök, keletkezési Idő és egyéb szempontok s z e r i n t jól elkülöníthetők az elmúlt huszonöt évben előadott dramatizálások l e g jellemzőbb c s o p o r t j a i , fajtái. E c s o p o r t o k o n belül megpróbáltunk k i e m e l n i o l y e n produkciókat, i l l e t v e müveket, melyek részletesebb elemzése segítségével rámutathatunk az a d o t t tipusú adaptációkra
f
egészében kiterjedő miinemi -, műfaji-, színházesztétikái problémák r a . E r r e a célra azokét a - k r i t i k a i és általános - közvéleményt l s megmozgató produkciókat választottuk k i , melyek reprezentálhat ják az a d o t t fajtájú adeptáoiók csoportját, s azon belül a l e g j e l lemzőbb megoldási módokat.
K l a s s z i k u s nagyregény színpadon
V K l a s s z i k u s nagyregények dramatizálása - m i n t emiitettük - a 70-es évek közepéig a s z i n r e v i t t adaptáoiők között a l e g g y a k r l b b v o l t , de - bár k i s e b b aúllyal - egéazen n a p j a i n k i g j e l e n van, a valószí nűleg sohasem f o g eltűnni a színházak repertoárjából. Most két mű - egy magyar és egy világirodalmi - adaptációjával f o g l a l k o z u n k részié teaebben. Móricz Zsigmondi U r i m u r i és Gogol i H o l t l e l k e k c. regényének drame tizáláaaival. Mőriczot egéae életében v o n z o t t a , f o g l a l k o z t a t t a a szinház, és s o k regényét, elbeszélését maga dramatizálta. Ezek bemutatásának s i k e r e vagy kudarca a mindékor! közhangulaton, közönség-igényen és Í z lésen, a színjátszás! szokásokon és hagyományokon i s múlott; s z azonben b i z o n y o s , hogy ezek a drámai változatok esztétikai értékben, i r o d a l m i súlytikban nem v e h e t i k f e l a v e r s e n y t e p i k u s eredetijükkel, a ahogy az Író e g y i k monográfusa, Nagy Péter i s m e g j e g y z i , a drámák elhanyagolható jelentőségűek az életmű egésze szempontjából.^^ Az U r i m u r i ez 1957-1982. közötti periódusban az e g y i k l e g g y a k r a b ban játázott Móricz-szinmü. A regény 1927-ben j e l e n t meg először folytatásokban 8 P e s t i Naplóban, s ugyanebben az évben elkészült a dráma-változat i s , m e l y e t 1928-ban már b e m u t a t o t t a Vígszínház. Ez a bemutató Móricz számára némileg fájdalmas l e h e t e t t , nemcsak a mér sékelt s i k e r m i a t t , hanem mert o l y a n változtatásokra kény szerűi t , melyek i d e g e n e k v o l t a k mind a regénytől, mind az e r e d e t i drámavál tozattól. Többek között happy-endes befejezést kívánt tőle Jób D á n i e l , 8 Vígszínház a k k o r i igazgatója. Móricz érezte a befejezés h a misságát, s halála előtt, 1942-ben megírta a véglegea változatot, mely viaszatér a regény t r a g i k u s befejezéséhez. Színházaink azóta ezt a variánst játsszák, vagy -, legújabban - magához a regényhez nyúlnak v i a s z a a színpadra állításkor. Sokan f e l f i g y e l t e k a r r a , hogy mennyi drámaiság r e j l i k a regényben, a színmű v i s z o n t - nagyrészt éppen a d r a m a t u r g i a i megoldások m i a t t sokat v e a z i t e t t ebből a drámaiságból, súlytalanabbá vált. Móricz i -
86
dob en sűrítette a cselekményt, e dráma egy nap és egy éjszaka ese ményeit jeleníti meg. E z z e l együtt természetesen m e g f o s z t a t i k e t tél, a m i t az e p i k u s ábrázolás lehetővé t e s z , v a g y i s a miliő, a r e gény tárgyi gazdagsága, a környezet bravúros r a j z a , ami a regény lé nyege, nem ültethető át a drámába. P e d i g a regénybeli drámai hatást /ami nem azonos a drámai mUnem törvényszerűségeivel/ paradox módon éppen ez e f a j t a , alapvetően e p i k u s ábrázolás biztosítja. Annak meg mutatása, hogy ez a környezet hogyan f o j t j a meg, o l d j a föl magában az újító szándékot, s o d o r j a a bukás felé szükségszerűen Szekhmáry Zoltánt. E z t a regényben nem ekciők bemutatásával éri e l Móricz, h a nem a " n e g a t i v cselekvés" ábrázolásával, a magyar u g a r cselekvést megölő levegőjének érzékeltetésével. Ennek az ábrázolásnak lényege tehát az analizálás, az " e p i k u s levegőben" és térben válik élővé, tárulkozik k i ez a móriozi világ, az anyag ellenáll a stilizálásnak, koncentrálásnak. Ezért v a n az, hogy a dráma-változat csupán az ese ményeket sűrítette a drámai szerkesztés f o r m a i szabályai s z e r i n t , de az ábrázolt világ minemüségét, működésének törvényszerűségeit nem t u d t a magába tömöríteni. A drámában e z t az atmoszférát, életvitelt a m u r i j e l e n e t e i érzékitik meg, de lényegesen szegényesebben, m i n t a regény a n e k d o t i k u s bőségében, s i g y a környezet, ez a haláltáncát járó dzsentri-világ e l v e s z t i a tragédiát motiváló jelentőségét, s z i n t e háttérré válik. A dráma u g y a n i s a z t s u g a l l j a , hogy Zoltán a zért b u k i k e l , mert felesége nem Írja alá a kölcsönhöz szükséges váltót, nem p e d i g azért mert lehúzzák a tradíciók, az energiáit t i vornyákba fojtó dzsentri-környezet. Az öngyilkosság motiválatlansá gának másik oka - ami szintén szegényiti Zoltán jellemét i a - a Rozika-szál súlytelanitása. Zoltán és Rozika k a p c s o l a t a k i s k a l a n docskává törpül. A drámában nem egy másfél éves t i t k o l t s z e r e l e m végső stádiumát látjuk. Zoltán a m u r i napján i s m e r i meg Rozikát, a k i még aznap e l i s tűnik Lekenczeyvel, s a k i n e k i g y beszűkül s z e r e ~ pe, és e l v e s z t i e regényben o l y meghatározó s z i m b o l i k u s dimenzió ját i s , e m i t Sőtér István i g y fogalmaz meg: "Szakhmáry t e r v e z e t t p a radicsoma összezsugorodik Rozika hálószobája köré; melyben f o g o l y l s marad a férfi, a k i az alkotás, cselekvés tágas térségeire vá g y o t t . .."'^ I g y e regénynek ez a szála i s a magyar u g a r lehúzó erejét, a kitörés lehetetlenségét m u t a t j a , árnyalja. S kétségtelen, hogy e regényben Zoltán tragédiájához hozzájárul ez a végzetes sze r e l e m i s . Az egynapos k a l a n d m i n t az öngyilkosságot motiváló ténye ző, nem meggyőző. A darabban nem ismerhetjük meg Zoltán nevelési, erkölcsi eszményeit sem, amelyek összetett jellemének gerincét a l -
kotják, a caak extenzíven ábrázolhatók* A regény egy máaik kulcsfigurájának, Lekenczey Mukinak l s a l i g v a n d r a m a t u r g i a i funkciója a darabban* E p i k u s rezonőr-szerepe, ami t e r mészetesen i l l e s z k e d i k a regényvilágba, a drámába nem v o l t átmenthe tő* Szintén p r o b l e m a t i k u s a drámában a o s u g a r i e k hármasa, a k i k i t t nem a munkabérükből k i s e m m i z e t t szegényparasztok, inkább egy nép színműbe illő komikus betét jelenetük; megtréfálásuk inkább kárörömöt vált k i , m i n t erkölcsi felháborodást. Összefoglalva tehát a z t mond h a t j u k a Móricz által i r t drámaváltozatról, hogy az iró elvégezte u g y a n e drámai sűrítést, de c s a k f o r m a i s z i n t e n ; h e l y z e t e k e t jelení t e t t meg, de nem drámai akciókat; a t r a g i k u s végeredményt m u t a t j a meg, de nem ábrázolja a drámai küzdelmet, ezért ez i g a z i drámaiság hiányzik a műből* Ebből adódik, hogy bár az etmoszférát - s m u r i életképében - ábrázolja, a környezet, a m e g j e l e n i t e t t világ mégsem k e l t i a tragédia szükségszerűségének benyomását. A cselekmény ugya n i s nem drámai szituációból k i b o n t v a realizálódik, azaz n i n c s egy - a dráma
k e z d e t i pillanatában k i a l a k u l t - h e l y z e t , mely szükség
szerűvé tenné az a l e k o k viszonyéinak meghatározott irányú változását, lehetetlenné s z előtte meglévő v i s z o n y r e n d s z e r fennmaradását* Az U r i m u r i t 1957-től 1 9 8 2 - i g mintegy tizennégyszer mutatták be* Mindenütt más-más értelmezéssel, más-más céllal és eszközökkel tör tént e színpadra állítás* Egyes rendezők a végleges drámai változat t a l d o l g o z t a k , mások átírták a z t , vagy maguk dramatizálták újra a r e gényt* De a bemutatókat m i n d i g rendkívüli várakozás előzte meg, h i s z e n ez e g y i k legnagyobb magyar k l a s s z i k u s s a l találkozunk szor
mindannyi
a színpadon, e m e l l e t t a színpadra állítás m i n d i g erőpróbát j e
l e n t a szinház számára. H i s z e n akár a regény, akár a mőriczi dráma változat ez a l a p , a d r a m a t u r g i a i problémák megoldása, az üzenet h i t e l e s tolmácsolása nagy felkészültséget kíván* Tárgyaljuk konkrétab ban - néhány bemutatót k i e m e l v e - a lehetséges megoldási módozatokat* A keoskeméti Katona József Színház
1 9 5 8 . október 1-én d r . Németh
A n t a l rendezésében m u t a t t a be az U r i m u r i t . Az utolsó / 1 9 4 2 - b e n
irt/
változatot vitték színre* Szakhmáry Zoltánt Simon György, Csörgheő O s u l i t Tompa Sándor /vendégként/, Rhédey E s z t e r t Dévai K a m i l l a , R o z i kát Medgyeai Mária játszotta. A rendező hü maradt a mőriczi s z e l l e m hez,
elávetette magát az irói szándéknak, a nem törekedett öncélú h a
táskeltésre vagy erőszakos aktualizálásra. Az előedás egységét a já tékstílus r e a l i s t a egysége t e r e m t e t t e meg, e rendező a két fő figurát /Zoltán, C s u l i / úgy állította középpontba, hogy körülöttük érzéklete sen f e l v o n u l t a t t a a
88
kisváros egész világát* A k r i t i k a egyöntetűen az
előadás atmoszférateremtő erejét t a r t o t t a e legfőbb erénynek, a h a n g u l a t , a légkör kitűnő éreztetéséből f a k a d t a produkció meg rendítő hatása* A k r i t i k u s o k e négy főbb szereplő h i t e l e s játékán kivül k i e m e l i k még a o s u g a r l a k a t alakító Karoza Béla, F e k e t e T i b o r és Tánczoa T i b o r jellemformáló erejét, a k i k a Móricz által osak vázlatosan j e l z e t t figuráknak hús-vár életet, erőteljes k a r a k t e r t a d t a k . A produkció célja tehát a mőriczi világ, az "úri p o c s o l y a " világának r e a l i s t a közvetítése v o l t , a m i t színvonalasan meg i s v a lósított; e z t tükrözi, hogy a méltatok az előadás "közönség-ne velő" erejéről beszélnek, sőt az e g y i k bíráló e z t a kecskeméti felújitást évek óta az e g y i k l e g j o b b vidéki előadásnak t a r t j a . A h a t v a n a s években a Nemzeti i s felújította az U r i m u r i t E g r i I s t ván rendezésében /1965/. Az előadásnak sokan i g e n s z k e p t i k u s a n néztek elébe, m i v e l a Nemzetiben az 1948-as Gellért Endre-féle r e n dezés v o l t a mérce, ennek a f e l e j t h e t e t l e n előadásnak az emlékével k e l l e t t megküzdenie E g r i Istvánnak és a társulatnak. A produkció nem k a v a r t v i h a r t , de mértéktartóan elismerő fogadtatásban része sült. E g r i István szintén r e a l i s t a módon f o g a l m a z t a újra a drámát, s a h o l koncepciójába i l l e t t , átvett néhány e l e m e t , eszközt Gellért Endre rendezéséből. Ez néhány szerepfelfogásban i s tükröződött, ezért f i g y e l t f e l e k r i t i k a és a közönség egyaránt Törőosik M a r i újszerű Rozikajára. A korábbi alakitások vagy a p a r a s z t i naIvaként vagy rafinált, számító lápvirágként formálták meg a lányt. Törőosik M a r i l e r o m b o l t a az a d d i g i Rozika-képet, árnyaltabb j e l l e m e t d o l g o z o t t k l izgalmas ritmusváltásokkal, e g y s z e r r e v o l t n a i v a n r o m l o t t , hamvaa, céltudatos és sajnálatra méltó. Ez a szerepfelfogás - a k r i t i k a s z e r i n t - modernebbé t e t t e az a l a k o t , s közelebb h o z t a Z o l tán tragédiáját i a . Kimagasló teljesítményt nyújtott Kállai Ferenc l s Zoltán szerepében, a k i - Fándi Fái s z a v a i v a l - e g y s z e r r e m u t a t t a meg a környezettől megkülönböztető emberi többletet és a valóságos /3/ kiemelkedésre való képtelenséget "7 . Kevéssé e l r a g a d t a t o t t bírá l a t o t k a p o t t Bara M a r g i t , a k i inkább Rhédey E s z t e r külső h i d e g szépségét m u t a t t a meg, mint belső i n d u l a t a i t . Az előadás lassanként, csak a h a r m a d i k felvonásra i v e i t f e l a t r a gédia magaslatáig. A halványabb első felvonás állóképe után i z g a l masabb, feszültebb l e t t a második, s a befejezés töltődött f e l ma gasfeszültséggel, e k k o r r a ért be a rendezői koncepció. A h a r m a d i k felvonás az úri Magyarország haláltáncának megrendítő képe v o l t . A rendező Zoltán és R o z i k a köré egy bomló, e l i d e g e n e d e t t világot állított, s i g y színházi eszközökkel motiválni t u d t a az öngyllkos7
Ságot; meggyőzővé t e t t e , hogy az alkotásra vágyó embernek I t t e l k e l l buknia. Iamát Kecskeméten láthatjuk az U r i m u r i t az 1979/80-aa évadban, most az Illés István r e n d e z t e s i k e r e s előadásban, m e l y e t K a r i n t h y Peron© forró, fölkavaró estének n e v e z e t t kritikájában'* '. Észrevehető, hogy a közönség, a k r i t i k a , a maguk a rendezők i s a 70-os évek végétől egyre inkább a mának szóló üzenetet, f i g y e l m e z tetést, a mai s z o c i a l i s t a Magyarországon tovább élő szemlélet- és magatartástípusokat k e r e s és vél megtalálni az U r i m u r i b a n /annak dramatizált változatában/. Háttérbe s z o r u l a r e a l i s t a történelmi "tablóként", a letűnő dzsentrivilág képeként való értelmezés, ami a korábbi előadásokat j e l l e m e z t e . A kecskeméti előadásban Sinkó Lász ló l s /meghívott vendégként/ egy i l y e n ma i s köztünk élő típust formált meg Szakhmáry Zoltánként, a k i egyesíti magában a tehetséget, a világmegváltó h i t e t és az önpusztító erőket. Szakhmáry figurájá nak merőben új értelmezéséről árulkodik, hogy a rendező Sinkó Lász lóra o s z t o t t a a s z e r e p e t , a k i alkatánál f o g v a közelebb áll a fásult, kiábrándult és érzékeny értelmiségi típusához, m i n t a tivornyába menekülő gazdák világához. Mészöly Dezső jellemzése s z e r i n t ^ Szakhmáry Zoltán szenvedélyét sokan ábrázolták kitűnően, de szenve dését átéltebben s e n k i nem ábrázolhatja, m i n t Sinkó. Ebben a meg állapításban megbújik egy mögöttes t a r t a l o m , mely az előadás drama t u r g i a i arculatáról árulkodiki a szenvedély szó u g y a n i s cselekvés s e l , aktivitással társul, m i g a szenvedéssel passzivitás, befelé f o r d u l ás asszociálódik. Ebből a játékmódból, s az előadás egész megkomponáltságából következett, hogy Zoltánt m i n t e l e v e erőtlent, kiszolgáltatott embert láttuk. Akaratgyengesége vált hangsúlyossá, i g y a l a k j a háttérbe került, s a környezet nyomult a középpontba, élén CsörgheŐ C s u l i egyre groteszkebbé, félelmetesebbé váló figurá jával /Fekete T i b o r alakítása/. V a g y i s a m u r i , a környezet, mely az e d d i g i előadásokban Inkább csak háttér v o l t a főhős tragédiájához, most önállósult, m i g a főhős e g y r e jelentéktelenebbé vált. Az előadás egy másik méltatója, Zappe László ebban látta a rendezés aktualitását, hogy Illés István az érzelmek barbárságát, középkori voltát hangsúlyozta.^ ^ S i g y megmutatta a z t , ami u g y a n a társa d a l m i v i s z o n y o k tekintetében már elmúlt, de az érzelmek, szokásaink szintjén még nagy on i s élő - s n a p j a i n k b a n i s megnyilvánuló feudá l i s r e f l e x e k e t . Ez a mondandó - a m i t leginkább a m u r i j e l e n e t e l közvetítenek - szükségszerűen erősödik föl a főcselekmény, s a fő hős szerepének rovására. Legjobban példázza e z t Fekete T i b o r játé7
6
90*
ka, a k i C a u l i visszataszító durvasága m e l l e t t megmutatta e figurá nak a nagy k a n iránti g r o t e s z k érzelmeinek őszinteségét i s * Illés István jelentős d r a m a t u r g i a i munkát i s végzett* a mőriczi drámaváltozattal d o l g o z o t t , de úgy, hogy egyes részeket k i h a g y o t t , húzott belőle, több h e l y e n p e d i g hozzátoldott a regényből, de mindvégig hü maradt Móricz szövegéhez. K i h a g y t a Zoltán és Rozika megismerkedésének jelenetét, s i g y a régóta r e j t e g e t e t t s z e r e l e m belekerülhetett a darabba, visszacsempészve a drámaiságot, súlyt adva a tragédiának. Mert i g y Rozika szökése valóban drámai akció vá vált, Zoltán számára új felismerést j e l e n t e t t / k a p c s o l a t u k a t és a külvilágot illetően i s / , életében fordulópontot h o z o t t * Illés István átdolgozásában a dráma élesebben r a j z o l t a k i az a l a k o k v i szonyrendszerének szövedékét, egy-egy apró m o z z a n a t t a l j e l e z n i t u d t a a j e l l e m e k e t , e világ erőviszonyait. Az első képben p l * nem azért gúnyolják Zoltánt, mert szeretője v a n , hanem azért, m e r t o~ l y a n komolyan v e s z i , hogy n e v e l i , taníttatja* Kimaradt a c s u g a r i a k becsapása, az a j e l e n e t , amikor Rhédey E s z t e r a váltókra Önti a tintát; ugyanakkor belekerült a regényből a drá mába Wagner zenetanár és a főügyész figurája. Rhédey E s z t e r és Z o l tán, a feleség és férj összecsapása i s valódi drámaiságot, akciót hordozó jelenetté nőtt, az előadás e g y i k csúcspontjává válva. E szöveg-elekitás nemcsak a szöveg drámai súlyát növelte, hanem egységesebbé t e t t e a kompozíciót, motiváltabbá a tragédiát, s kö zelebb h o z t a a regény valódi mőriczi világát i s , anélkül, hogy e p i zálődott v o l n a * 1981-ben Hagy András László - m i n t rendező ás d r a m a t u r g egy s z e mélyben - a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban már a drámát félretéve egyenesen a regényből állította színpadra az U r i m u r i t . A dramatizálás célja nem egy önálló új dráma létrehozása v o l t , ha nem a regény tartalmának felidézése, megjelenítése, a regényben ábrázolt világra jellemzőnek Ítélt epizódok eljátszása. A színlap " j e l e n e t e k Móricz Zsigmond regényéből" alcímmel h i r d e t t e az előa dást, e z z e l i s j e l e z v e a rendezői szándékot. S az előadás valóban megmaradt az e p i k u s t a l a j o n , s az ötletes színpadkép és szimultán jelenetezés segítségével közvetítette a regény atmoszféráját. Ez az epikus szinház a regény képeit nem kényszeritette attól i d e g e n s z e r k e z e t b e , meghagyta önállóságukat. A produkciónak azonban még sem v o l t erőteljes hatása, mert éppen az e p i k u s szerkesztés g y e n gítette a szinpadszerüséget. A m u r i l e t t a "főszereplő", a szín padot az előadás egész tartama a l a t t a múlatás j e l e n e t e i töltötték
be, s a színpad kát oldalának előterében játszódott maga a törté n e t , i t t gördült előre a cselekmény* I t t z a j l o t t a k Szakhmáry Zoltán kitörési kísérletei. A s z i n p a d b a l sarkán Rhédey E s z t e r r e l és Ro zikával v i v t a harcát, jobb o l d a l o n p e d i g a m i n t a gazda s ágért f o l y t a küzdelem. A k r i t i k a leginkább az aránytévesztést kifogásolta, a z t , hogy a tivornyázó d z s e n t r i k totálképe háttérnek jól h a t o t t v o l n a , azonban Önmagában, m i n t a produkció tartópillére, nem v o l t képea kitölteni egy egész előadást. Zoltán a l a k j a v i s z o n t /Bárány F r i g y e s / i g y mellékszereplővé degradálódott, a t r a g i k u s zárójele n e t súlytalanná vált. A színészek többségének p e d i g az egész estét betöltő f o l y a m a t o s múlatás j e l e n e t e i b e n nem v o l t a k eszközei a j e l lemábrázolásra, ezért népszínműbe illő megoldásokkal, külsődleges eszközökkel i s éltek, ami m e g b i l l e n t e t t e az egyensúlyt. A környe z e t jelentősége nemcsak a jelenetezés folytán nőtt meg, hanem Barátb József jelzésszerű s egyben hangulatfestő díszlete által is. 1982-ben a Vígszínházban Harag György, a Kolozsvári Állami Szinház főrendezője v i t t e színre a színműt. A bemutatót megelőző rendkívü l i várakozás ellenére nem született kimagasló produkció. Harag György az e r e d e t i színműhöz tért v i s s z a , a koncepcióját inkább a látvány megkomponáltságával, mintsem a szöveg alakításával próbál t a érvényre j u t t a t n i . A d a r a b mondandóját ő l a a mához közelitette és általánosabb s z i n t r e e m e l t e . Értelmezésében az U r i m u r i nem a dzsentri-réteg bukását festő életkép, hanem sorstragédia. A nagyot akaró, jobbító szándékú, de akaratát megvalósítani nem képes ember tragédiája. E felfogásáéi függ össze a z , hogy Harag nem d z s e n t r i típusokat a k a r t eljátszatni, a figurák nem m i n t osztályuk r e p r e zentánsai, hanem m i n t magatartás-típusok j e l e n t e k meg, több-keve sebb színészi átéltséggel. Egyöntetűen dicsérte a k r i t i k a Besse n y e i György kiváló Csörgheő C s u l i alakítását; a Szakhmáryt megje lenítő Koncz Gábor v i s z o n t nem k a p o t t i l y e n elismerést, nem talált rá a szerep i g a z i hangjára. /Később Szakácsi Sándor váltotta f e l , ő v i s z o n t a l k a t a s kora m i a t t idegenül h a t o t t a szerepben./ A r e n dezésre a stilizáltság, e s z i m b o l i k u s fogalmazás v o l t jellemző, a m i leginkább a díszletekben, térkezelésben j u t o t t kifejezésre, v a g y i s a képi megfogalmazásban. Néhány k r i t i k u s v i t a t t a a B o t h András /meghívott vendég/ t e r v e z t e s z i n t e már szürrealisztikus lát vány fokcióját , s a szimbólumokat túlzottan egyértelműnek, képletszerűnek tartották. Más vélemények s z e r i n t p e d i g ellentmondásba került egymással a stilizált, jelképes látvány és a hagyományos,
92
r e a l i s t a játékstílus. /A díszlet fő eleme két magas, szűkülő t e r e t alkotó, fehér d e s z k a f a l v o l t , bezártságot, fojtogató levegőt érzé k e l t e t v e , m e l y e t egy f e s t e t t szénaboglya zárt l e ; efölött egy gé meskút kolonca.lógott, melyre csillárt e k a s z t o t t a k két világ kibékithetetlenségét j e l e z v e ; s a befejezéskor az úri világ tárgyi szimbólumait emészette e l a tüz./ Az előadás tehát egészében k i egyensúlyozatlan v o l t , de jól m e g o l d o t t részletekben bővelkedett. I l y e n m e s t e r i e n k i d o l g o z o t t g r o t e s z k részlet v o l t a o s u g a r i a k e p i zódja, a k i k az otthonról h o z o t t i z e s elemózsiáról beszéltek, m i közben száraz k e n y e r e t m a j s z o l t a k . Harag György e z z e l az ötlettel f e l o l d o t t a a j e l e n e t ellentmondásosságát, igézi szegényparasztok tréfájaként m u t a t t a be. Az adaptációknak ebbe a típusába t a r t o z i k a legtöbb k l a s s z i k u s magyar nagyregény dramatizálása / p l . Jókai, Mikszáth, Gárdonyi mü v e i / , melyek színházi utóéletében i s hasonló tendenciák f i g y e l h e tők meg. Kezdetben az e r e d e t i t a r t a l o m és mondandó r e a l i s t a közve títése, újabban m a i t a r t a l m a k megjelenítése általuk, e l v o n t a b b eszközökkel. Következő példánk a világirodalom e g y i k k l a s s z i k u s nagyregényének, Gogol: H o l t l e l k e k o. müvének dramatizált változata. A regényből világszerte r e n g e t e g adaptáció készült, a legkiemelkedőbbeket Bulgakov és Adamov neve fémjelzi. A magyar színpadi változatot S z a k o n y i Károly i r t a . Nem egyszerűen színpadra a l k a l m a z t a a regényt, hanem - n y i l a t k o z a t a s z e r i n t - a z t élményanyagként k e z e l v e i r t be lőle egy új, mai drámát, mert úgy érezte, közel áll hozzá a g o g o l l világkép, a g r o t e s z k szemléletmód. S valóban, főként a dráma máso d i k részében, kiérezni belőle a mának szóló figyelmeztetést, a z t , hogy maga S z a k o n y i szólal meg, bár Gogol szelleméhez h i v e n . A k l a s s z i k u s regény mai t a r t a l m a k k a l telítődött. A regényhez képest megnőtt a drámában az Ügyész szerepe, s i g y meg változott a mü végkicsengése. A regényben az Ügyész jelentéktele nebb, b e l e o l v a d a többi f i g u r a panoptikumába, a drámában v i s z o n t magányos hőssé e m e l k e d i k . Szintén Szakonyi találmánya az öngyilkos ság /a regényben az Ügyész "egyszerűen" meghal/, s az, hogy halála kapóra jön a város vezető h i v a t a l n o k a i n a k , hogy az e g y e t l e n i g a z emberből bűnbakot csináljanak a főkormányzó előtt. Ugyanakkor má nak szóló t a r t a l m a k k a l telíti a drámát az i s , hogy hangsúlyosabbá vált benne a közéleti v i s z o n y o k r a j z a , mert S z a k o n y i m e g j e l e n i t e t t e az érdekviszonyok alakulását, a m i t Gogol inkább csak j e l z e t t . S e t a r t a l m i áthangolások a dráma münemi törvényszerűségeit i s s e g i t e t -
ték érvényre j u t n i . M i v e l a társadalmi környezet r a j z a Így nem ep i k u s a n b o m l i k k i , hanem C s i c s i k o v megjelenése váltja k i a z t a s z i tuációt, melynek hatására feltárulnak, nyilvánvalóvá válnak az ad d i g r e j t e t t , látszattal b u r k o l t v i s z o n y o k , s változásra kényszerűi nek, m i g végül v i s s z a nem térnek a "rendes kerékvágásba" a k e l l e m e t l e n tényezők /Ügyész, C s i c s i k o v / kiküszöbölése után. Szintén a drámai szükségszerűség irányában h a t a cselekmény egy má s i k elemet a város h i v a t a l n o k a i , a k i k a szélhámost megfélemlítették, maguk i s félni kezdenek tőle. Ez a mozzanat i s j e l e n v a n a regény ben /feltételezik, hogy C s i c s i k o v "álcázott" r e v i z o r / , de k i s e b b nyomatékkal; e drámában v i s z o n t ez a kölcsönös félelem és k i s z o l gáltatottság válik a szituáció mozgatójává. I g y C s i c s i k o v bebörtön zése és pénzárt v e t t szabadsága nem egy újabb k a l a n d , hanem - Föl des Annát láézve^f - "a társadalmi anomáliák törvényszerű m e g j e l e nítő formája." A k r i t i k u s o k és irodalomtörténészek eltérő véleménnyel vannak arról, hogy a H o l t l e l k e k /melyet Gogol trilógiának szánt, de c s a k az első rész kéazült e l / mennyiben a l k a l m a s a dramatizálásra. Egyesek sze r i n t egyenesen kínálja magát a színpadi átdolgozásra, mások s z e r i n t p e d i g anyaga ellenáll e drámába kényszerítésnek. Egyet azonban nem szabad e l f e l e j t e n i - a minden mérlegelésnek ez l e h e t ez a l a p j a -, hogy a H o l t l e l k e k münemét t e k i n t v e vérbeli e p i k u s mü, műfaja sze r i n t l e t a g a d h a t a t l a n u l nagyregény, a XIX. századi Oroszország tár s a d a l m i - tudati-morális v i s z o n y a i n a k e p i k u s eszközökkel, az elbeszé lés homogenizáló közegében ábrázolt komplex képe. S ez a z t i s j e l e n t i , hogy nemcsak megformálásában, hanem világszemléletében i s e p i k u s jellegű, azaz az Író és a megformált világ viszonyában. S ahhoz, hogy drámai művé adaptálódjék, de c s a k a regény illusztrá ciója maradjon, nem v o l t elég pusztán disloglzálni a cselekményt, ahogy ez már az eddigiekből l s kiderült. S z a k o n y i hü maradt az események menetéhez, átemelte a szereplők párbeszédeit, nem hamisí t o t t a meg a regényt, de sajátos tömörítési, szerkesztési eljárást a l k a l m a z o t t . Először egy t e l j e s e b b változatot készített a regény ből, mely minden lehetséges drámai h e l y z e t e t k i b o n t o t t , hogy e gaz dag jelenetsorból koncentrálhasson a lényegre. S hogy i g y , az e r e d e t i szöveg lehetőségeit végigjárva kibontakozzék az elemek, motí vumok t a r t a l m i és funkolonális k a p c s o l a t a . A regény egy szálra f e l fűzött l a z a epizód-sora i g y vált a végleges dráma-változatban egységes cselekménysorrá, melyben ez e r e d e t i l e g epikusán közölt mo tívumok, részletek l s m e g j e l e n i t e t t e k , p l a s z t i k u s a n k i d o l g o z o t t f i 94
gurák hordozzák őket. Az irói szemlélet által közvetített, s köz vetlenül abban megjelenő világ a drámában másként tükröződik: a C s i c s i k o v belépésével létrejött drámai szituáclőban meglévő l e h e tőségek realizálódásaként. A Madách Színházban 1976 deoemberében sörre kerülő, bemutató után több k r i t i k u s kifogásolta, hogy a dráma szegényebb l e t t a g o g o l i próza zamatát adó h a s o n l a t o k híján. Vánosa István s z e r i n t például eltűnésükkel lemaradt a könyv f e l e , m e r t Gogol e g y e t l e n hasonlatá ban benne v a n a fél Oroszország.^®' Lehet, hogy i g y v a n , osak e g g y e l nem számol ez a vélemény, mégpedig a z z a l , hogy a m i t a darab a h a s o n l a t o k és a leírások utalásrendszerének természetszerű k i m a radásával v e s z t e t t , a z t v i s s z a n y e r t e a figurák színpadi megjelení tésével. S a Madách Szinház előadása e z t nemcsak a színészi játék k a l , hanem a maszkkal / B a j k a i István munkája/ s a j e l m e z e k k e l /M1a l k o v s z k y Erzsébet/ o l d o t t a meg bravúrosan. Ezek az eszközök nem csak az a l a k o k pontos jellemzését szolgálták, hanem kifejezték a világ groteszkságét, fantasztikumát, s e z z e l egyben e l i s idegení t e t t e k tőle. Egyúttal i g y az előadás a z t az atmoszférát i s megte r e m t e t t e /Fehér Miklós színpadképével együtt/, ami hitelessé t e t t e a történetet, v a g y i s megmutatta, hogy egy e l t o r z u l t , fonák világ szükségszerűen k i t e r m e l i a maga c s i c s i k o v j a i t , a k i k " k a r r i e r t " f u t h a t n a k be ebben a közegben. Lengyel György rendezésének alapmotívuma, melyre az egész előadást felépítette, az a paradoxon v o l t , hogy ebben a világban a h o l t a k eleveneknek számítanak, s a h o l t l e l k e k az élők. /Ez egyébként a regénynek i s lényegi mozzanata./ Ez a motívum a p a n o p t i k u m o t , enyészetet idéző, árnyékképeket láttató díszleten kivül a beállítá sokban, a szereplők mozgatásában i s állandóan j e l e n v o l t . A forgó színpad alkalmazása a cselekmény egységét, és tökéletes r i t m u s t biztosított, s a h a t a l m a s szereplőgárda pontos mozgatása, a karikí rozó hanghatások l s hozzájárultak az élmény teljességéhez. A já tékstílusban kettősség érvényesült, a m i t egyes bírálatok nehezmé n y e z t e k l s , következetlenségnek éreztek. A főbb s z e r e p e k e t játszó színészek - s k i k egyébként ragyogó alakítást nyújtottak - karikí rozó, stilizáló, elidegenítő játékmóddal éltek /Dayka M a r g i t m i n t Korobócska, Márkus László m i n t S z o b a k e v i c s , Körmendi János m i n t P l j u s k i n / . Haumann Péter p e d i g r e a l i s t a játékstílusban elevenítet t e meg C s i c s i k o v o t . Ez azonban mégsem szült ellentmondást, hanem a dráma /s a regény/ tartalmaiból következett. Ugyanis ha Haumann C s i c s i k o v o t karikírozva, c s a k n e g a t i v tulajdonságait kiélezve mu-
tattá v o l n a be, e l i d e g e n e d e t t v o l n a a hőstől, s i g y a dráma egy lé n y e g i jelentés-sikja v e s z e t t v o l n a e l . Annak megéreztetése, hogy ennek az embernek e r e d e t i tehetségét és szorgalmát egy t o r z világ e m b e r t e l e n , tehetségnyomoritó törvényei fordították a visszájára, m e r t i t t csak i g y l e h e t érvényesülni. Jogosan Írhatta l e tehát Föl des Anna kritikájában, hogy a néző "nem Gogol-pőtlő, hanem aktuális társadalmi szatírát, élő színházat k e r e s - és talál! - a Madách Szinház színpadán."'^ Több-kevesebb s i k e r r e l és különböző eszközökkel sok hasonló szemlé letű adaptáoió született a világirodalom k l a s s z i k u s nagyregényei ből. I l y e n v o l t p l . a H o r v a i István r e n d e z t e K a r e n i n a Anna /1964, Vígszínház/; B u l g a k o v : A Mester és M a r g a r i t a dramatizálása /1979. "Thália Szinház/; több B a l z a c - , D o s z t o j e v s z k i j - és a Dumas-regény színpadi változata.
A felszabadulás utáni magyar e p i k a és a s z i n p a d A felszabadulás utáni magyar e p i k u s Irodalomból szintén két r e p r e zentatív példával f o g l a l k o z u n k , melyek közül az e g y i k színpadon i s e p i k u s jellegű maradt, a másik dramatizált változata v i s z o n t dráma i r o d a l m u n k b a n i s korszakváltást j e l e n t e t t . Először Szabó Magda: Régimódi történet c. müvéről l e s z szó, melyet az Írónő maga adaptált azonos cimü regényéből, s m e l y e t a Madáoh Színház 1977-ben m u t a t o t t be, majd 1979-ben a d e b r e o e n l C s o k o n a i Szinház. A Régimódi történet sikerregény v o l t , ás o l y a n n y i r a e r e dendően e p i k u s mü, hogy lényegi jellemzői /tehát amelyek a müvet azzá tették, a m i / a legellenállóbbak a drámai formával szemben. A regény egy korképet, egyúttal társadalmi körképet mutat be, a szá zadforduló társadalmának minden lényeges jelenségét tükrözve. E z t háromszorosan i s e p i k u s homogenizálással biztosítja. Először i s a regény d i a k r o n építkezésével /nemzedékeket felölelő családtörté n e t / ; másodszor ezen belül egyes k o r s z a k o k s z i n k r o n lebontásával; harmadszor a dokumentatív j e l l e g g e l és az e z z e l együtt járó szemé l y e s irói jelenléttel. Először vegyük az első két jellemzőt: t e r mészetszerűleg mindkettő analízist, extenzív teljességet követel, meg. A történeti teljességen belül ez egyes szakaszok horizontális teljessége tablőszerű szerkesztéssel jár együtt, ez a z t j e l e n t i , hogy a mű szövete összefüggő, de mégis önálló epizódokból áll, me l y e k középpontjában r e a l i s t a portrék, e p i k u s j e l l e m e k állnak. Ez
lehetővé t e s z i , hogy a j e l l e m e k e t teljességükben ábrázolja a mü, fölfedve külön-külön mindegyikük sorsát /ezekben a sorsokban föl fedezhetünk társadalmi k o n f l i k t u s o k a t láttató egyéni tragédiákat, de ettől még nem drámai j e l l e m e k / * Ez az ábrázolás nem e n g e d i az a l a k o k drámai l o g i k a s z e r i n t i elhelyezését, s i g y a dráma l s megő r i z t e az e p i k a i jellemábrázolást. A színpadi műben i a megmaradt az e p i z o d i k u s szerkesztés, a j e l l e m e k n e k portréláncban megvalósuló életképszerü bemutatása. Ezen kivül nem történt időbeli sűrítés sem, a drámaváltozat nem sűrített, tömöritett cselekményü, hanem az Írónő átemelt a regényből egy rövidebb időszakaszt. A drámavál t o z a t b a n - szemben a regénnyel - az a l a k o k és v i s z o n y a i k nem a társadalmi szükségszerűségek hordozói és beteljesítői, hanem i l lusztrációi. S e m i a t t a dramatizált mű l s elbeszélés maradt, nem váltotta f e l a dráma a b s z t r a k t a b b , "modellező" intenzív világa* Az a l a k o k egymás mellé s o r a k o z t a t o t t tragédiái nem zárt dráma-világot a l k o t n a k , hanem inkább novellák láncolatát. /Jellemzően ebbe a "szinpadra-jelenetező", e p i z o d i k u s szerkezetű adaptácló-típusba t a r t o z n a k p l . F e j e s E n d r e t Rozsdatemető és Mocorgó oimü e p i k u s előzményü drámái, melyek ősbemutatója a Thália Színházban v o l t 1963ban, i l l . 1966-ban./ Ugyanakkor a regény eztenzivitásával időben i s túlmutat önmagán, a jövőbe f o l y i k ; a színpadi változat v i s z o n t e r r e kevésbé képes a drámai erővonalok kirajzolódásának hiánya m i a t t . Áttérve a regény harmadik jellemzőjére, a z t mondhatjuk, hogy az érezhető személyes irói jelenlét létrehozta a mű-egész egységét, ho mogenitását, m i g a dokumentatív j e l l e g , a tényfeltáró irói módszer e személyességből általános érvényre emelte a regényvilágot, megte r e m t e t t e hitelességét* A színpadi változat e l v e s z t e t t e e z t a két egymást kiegyenlítő dimenziót, s e z z e l együtt a regény sajátos mű vészi minőségét l s * I g y a ragyogó e r e d e t i műből nem l e t t dráma, h a nem egy e p i k u s s z e r e p d a r a b * Mert kétségtelen hogy ez a f a j t a széles spektrumú jellemábrázolás kiváló színészi alakitásokre nyújtott lehetőséget* A Madách Szinház előadását emlékezetessé t e t t e a különleges személyiségű R l o k l Mária figurája S u l y o k Mária alakításában; a a Gacsáry Emma, majd J a b l o n czey Lenke eltérő egyéniségét megformáló Almási Éva* Szintén reme k e l t Márkus László Jablonczay Kálmán szerepében és Sohütz H a m i n t a f a n y a r G i z e l l a . De a kiemelkedő teljesítmények a nagyszámú szereplőgárda /mintegy ötven színész/ homogén összjátékában t e l j e s e d t e k k i . A sokszólamú, n o v e l l i s z t i k u s s z e r k e z e t e t Lengyel György rendező szigorú egységbe f o g l a l t a , s t e l j e s biztonsággal komponálta 97
meg a beállításokat, mozgatta a szereplőket* /Ebben segítségére v o l t L i g e t i Mária koreográfiája*/ S z i n t e Gábor színpadképét a k r i t i k a nem t a r t o t t a túl szerencsésnek, m e r t időnként akadályozta a cselekmény f o l y ma tos gördülését a bírálók s z e r i n t * Be a már e m i i t e t t nagyszerű színészi játék f e l e d t e t t e és élménnyé a v a t t a az előadáat* A d e b r e c e n i Caokonai Színházban szintén Lengyel György r e n d e z t e meg a d a r a b o t , a társrendező Balogh Gábor főiskolai hallgató v o l t * Az előadás nagy érdeklődést váltott k i , h i s z e n a cselekménye fő színhelyén játazották most a d a r a b o t * Ugyanakkor a rendezésben n e hézséget j e l e n t e t t , hogy a l k a l m a z k o d n i a k e l l e t t egy más arculatú közönséghez és társulathoz i a * A produkciókhoz sok vendéget hívtak, i g y a színészek közül például az Emmát és Lenkét játszó E g r i Már tát /másik szereposztásban Újhelyi Olgáé v o l t e s z e r e p / ; meghívott vendég v o l t a koreográfus L i g e t i Mária, a díszlettervező Csányi Árpád i s * A rendezés i t t a darab e p i k u s azerkezetét v e t t e a l a p u l s h a g y t a h a t n i ; az egyébként d i a z l e t t e l e n térben néhány bútor j e l e z t e a vál tozó helyszíneket, s ahogy az előadás e g y i k k r i t i k u s a , Ca« Nagy I b o l y a i r t a : "...ebben a színpadi műteremben lényegileg egy-egy fényképpé rögzül a cselekmény-folyam epizódja: felkínálva, l a p o z g a tásra a n é z ő k n e k , " /10/
Hogyan lehetséges, hogy Örkény István: Tóték című drámája / 1 9 6 7 « / , mely e r e d e t i l e g kisregénynek Íródott / 1 9 6 4 « / , az új magyar dráma i r o d a l o m korszakalkotó jelentőségű müvévé válhatott? Örkénynek lát szólag könnyű dolga v o l t , h i s z e n a kisregény erősen dlelogizált éa stilizált; rövid éa tömör, nélkülözi a nagyregények extenzív ára dását, cselekménye egyívűén fejlődik a végkifejlet felé. Mégsem l e t t v o l n a belőle "valódi" dráma, ha oaak "egyszerű" színpadra 1 rása, párbeszédbe szedése történt v o l n a meg. A kisregény és a dráma cselekménymenete, időbelisége i s nagyjából azonos, mi hát a n y i t j a e talányos átalakulásnak? S z i g e t h y Gábor f o g l a l k o z o t t ebből a szem pontból a Tóték két változatával, kitűnő tanulmányában e g y b e v e t e t t e a két eltérő alkotói f o l y a m a t o t , i g y hát részben az ő eredmé n y e i r e hagyatkozunk. ^^•^ A l e g f o n t o s a b b tényező, a m i a dramatizálás sikerét, öntörvényű drámai műalkotás létrehozását biztosította, az, hogy a drámai vál t o z a t Írásánál nem egyszerűen az irói módszer, a t e c h n i k a változott meg, hanem alapvetően a szemlélet i s . Vagyis az e r e d e t i l e g e p i k u s 98
téma e m b e r i , eszmei t a r t a l m i n a k drámai újragondolását m u t a t j a /ez a mozzanat hiányzik a legtöbb adaptációbői/.
a mti
S z i g e t h y felhívja a f i g y e l m e t a r r a , hogy Örkény kát lényeges p o n t o n változtatta meg e mü egészét, ami a z z a l a következménnyel járt, hogy az egyes t a r t a l m i mozzanatok egymás közötti v i s z o n y a i megváltoztak a drámában; más értékrendben kapcsolódnak egymáshoz, m i n t az e p i k u s miiben, tehát nem pusztán színpadi egyszerűsítésről v a n azé. Ezek a változtatások apróságoknak tűnnek, mágia jelentőaek: ez e g y i k a Postás alakjának s z e r e p e , a másik a drámában a fiú halálhírének késleltetett bejelentése. A Postás, a k i n e k az elbeszélésben k i s e b b jelentősége v a n /csupán a z t i g a z o l j a , miért nem kapják meg Tóték f i u k halálhírét/, a drámában kettős d r a m a t u r g i a i funkciót kap. Egy részt a drámai akció / e g y i k / hordozója l e s z , - zavartaága, kiszá míthatatlan t e t t e i a megjelenő világ bizonytalanságát, kuszaságát f e j e z i k k i , léte az egész dráma légkörét j e l l e m z i és meghatározza. Ugyanakkor a Postás a l a k j a hozza létre a drámai kompozíciónak a z t a jellemzőját, melyet S z i g e t h y Gábor z e n e i műszóval politonelitásnak nevez. Hogy e z t megértsük, v i s s z a k e l l u t a l n u n k Ismét az elbeszélés r e , melynek rögtön az elején t u d a t j a velünk az irő Tőt Gyula zászlós halálhírét / p e r s z e a Postáson kivül a szereplők sem ez elbeszélés ben, sem e drámában nem tudnak róla/, i g y tudatosítva az olvasóban, hogy minden, ami a külvilágban, a háborúban történik, Tóték életé nek körén kivül e s i k * A kompozioió tehát a z t s u g a l l j a , hogy i t t " k i s éa nagy világ t r a g i k u s a n elkülönült, kölcsönhatásukat a világ történelem felfüggesztette." A drámában v i s z o n t nem különül egy egymástól " k i s ás nagy világ", hanem az egynemű világon belül j e l e n i k meg e drámai alapkérdés, a mű a l a p k o n f l i k t u s a , m e l y e t a Postás figurája h o r d o z . Tóték ás sz Őrnagy ellentéte u g y a n i s osak egy része ennek a k o n f l i k t u s n a k , az " i g a z i nagy háborúnak az elembertelenedés e l l e n . . . " . I t t tehát Tóték / i l l e t v e a f a l u / k i a világa nem elkülönült, hanem magában f o g l a l j a , felszívja a "nagy világ" "esszenciáját", törvényszerűségeinek t o r zulásalt. Ez utóbbit t e s t e s i t i meg ás létével s z e r v e s i t i a f a l u és a dráma közegébe a Postás. Az egynemű világon belül e két különnemű pólus összeosengetése a d j a az e m i i t e t t p o l i t o n e litást, a többszóla múság disszonáns egységét, ami a drámai mozgás továbbgördltője. Mindehhez hozzájárul még, hogy e kisregényben ábrázolt f a l u b e l i e k tömegének szerepét a drámában kevesebb f i g u r a v e t t e át, de ezek k a r a k t e r i s z t i k u s a b b a k , cselekvők, j e l z i k a drámai mozgást az egyes tí pusok magatartása által. S egyúttal elmarad a részletes környezet
sz
r a j z i s . Az elbeszélés extenzív világát a dráma intenzív világa váltotta f e l . S e cselekmény azonosságának ellenére megváltoztak a cselekvések motiváciéi a drámában. Jól érzékelhető ez Tőt a l a k jában, a k i t az elbeszélésben kiszolgáltatottsága bénít meg, a drá mában p e d i g éppen szembenállása. Mindebből látazik, hogy az e p i k a i és drámai mü nemcsak megjelenési formájában, hanem kérdésfelvetésében l s különbözik. Mindkettő más képp látja-láttatja a valőságot, a i g y a befogadőt i s más-más v i szonyulásra készteti. "Az elbeszélés az emberi értékek veszendőbe menésének e p i k u s folyamatát r a j z o l j a meg. a dráma az emberség e l vesztésének végső pillanatát; az elbeszélés egymás m e l l e t t létező, de egymás szavát nem értő, különnemüvé l e t t világok összeegyeztethetétlenségét, a dráma az egynemű világon belüli értetlenséget, emberi disszonanciát. Az elbeszélés egy megmásithatetlanul lezárt f o l y a m a t tanújává teáz /.../ A dráma az összeomlás pillanatát idé z i meg..." - Írja S z i g e t h y Gábor. S ez münemi szempontbői a z t j e l e n t i , hogy a drámában az Őrnagy meg jelenésével /már ekkor, a m i k o r még osak beszélnek róla/ létrejön drámai szituáció, mely a későbbiek során manifesztálódó c s e lekményt, akciókat p o t e n c i a U t a s k é n t t a r t a l m a z z a . Tóték és az Őr nagy v i s z o n y a a drámai szituációban meglévő szükségszerűségként ha l a d a meghatározott irányba. /Hasonló alkotói szemlélet-változást figyelhetünk meg S a r k a d i Imrénél i a , a k i a jóval korábbi, gyengébb elbeszélés-előzmény után i r t a meg erőteljes drámáját, az Oszlopos Simeont./ 8
2
a
A Tóték dráma-változata - Magyarországon kivül - bejárta a világ színpadait a Szovjetuniótól az Egyesült Államokig. Az 1967-ea ős bemutató a Thália Színházban színháztörténeti jelentőségű v o l t . Egyrészt ezért, mert a dráma a Thália Színház rendezője, K a z i m l r Károly ösztönzésére született meg; másrészt ezért, m e r t e magyar színjátszásban új f o r m a n y e l v e t honosított meg m i n t a g r o t e s z k szinház első magyar megnyilvánulása, s ez - lévén nálunk hagyomány nélküli - nemcsak a társulat s a színjátszás, hanem a közönség számára i s újdonság v o l t . Újfajta színházi gondolkodásmód és b e f o gadás a l a p j a i t r a k t a l e a ragyogóan sikerült ősbemutató, melyet L a t i n o v i t s Zoltán neve fémjelzett. Örkény egy n y i l a t k o z a t a s z e r i n t ^ ' L a t i n o v i t s a z t játszotta e l , ami az iró víziója v o l t az őrnagy alakjáról, nem elégedett meg a szövegben rejlő evidenciák k a l . K a z i m l r Károly rendezésének középpontjában az Őrnagy figurája állt, s az előadás mondanivalójának hangsúlya a f a s i z m u s és a k l s 1 2
/
ember viszonyának ábrázolására e s e t t . Tehát történelmileg k o n k r e tizáltabb, h e l y h e z kötöttebb v o l t ,
mint t i z e n e g y évvel későbbi f e l
újítása a darabnak ugyenebben a színházban. H i s z e n az a k k o r i közön ség jó része átélte e z t a k o r s z a k o t , s több történelmi változást, saját közvetlen élményeik
visszacsengését láthatták az előadásban.
L a t i n o v i t s démoni Őrnagyot formált, s z i n t e e m b e r f e l e t t i figurát, ak i b e n belső parancsként munkált az önpusztitás s mások megsemmisí tése. S meg t u d t a
m u t a t n i a z t az Őrnagyból áredó lenyűgöző erőt,
ami Totókat megbabonázta, hatalmába
keritette.
1978-ban került újra s z i n r e a Tóték a Tháliában /közben több magyar országi bemutatója i s v o l t / , s e k k o r r a megváltoztak K a z i m l r r e n d e zésének súlypontjai, s már a drámával k a p c s o l a t o s világszínház! t a p a s z t a l a t o k a t i s megpróbálta beépíteni. A történelmi beágyazottság h e l y e t t a mü most inkább általánosabb jelentést k a p o t t , a m i t az i s magyaráz, hogy közben a közönség egy új generációja nőtt f e l , A hengsúly az Őrnagyról
áttevődött a Tót családra, a r r a , hogy az ő
u
s z e r v i l i z m u s k k e l t i életre az Őrnagyban 8 z s a r n o k o t , váltja k i az agresszivitását. Ebben az értelmezésben az Őrnagy i s inkább áldozat azaz hóhér-áldozat reláció viszonylagossá válik. Szt az előadás úgy érzékeltette, hogy Tóték engedelmeskedtek az Őrnagynak, de nem dé moni e r e j e m i a t t . Harsány! Gábor Őrnagyából hiányzott minden dómoniság, emberfölötti vonás, kisszerű a l a k o t m u t a t o t t f e l . Az előadás kezdetén a Tótot játszó Nagy A t t i l a p e d i g még életerős, magabiztos tűzoltóparancsnokot állitott elénk. A darab folyamán a két f i g u r a ellentétes irányú fejlődésen ment keresztül. Egymásnak kiszolgáltat va s egymást feltételezve e "fejlődésben" Tót a t e l j e s e m b e r i mega lázottság, kiszolgáltatottság irányába i n d u l t
e l , egyre töpörödött;
az Őrnagy p e d i g növekedni k e z d e t t . E z t az előadást egyébként az ő s bemutató g r o t e s z k , t r a g i k o m i k u s látásmódjával szemben realistább játék, s inkább vigjátéki s t i l u s j e l l e m e z t e , s bár átgondolt
mun
kával készült, mégsem t u d t a elhomályosítani az e r e d e t i bemutató em lékét. Mese és s z i n p a d ^mlitettűk, hogy az 1957-82
közötti időszakban a gyermekei;inházi
produkciók között túlsúlyban v o l t a k e z adaptációk,
nir^edramatizá-
lások. /Csak az utóbbi években tűnik úgy, hogy némileg s o k a s o d o t t az
e r e d e t i gyerekdarabok bemutatása./ I t t az adaptálás nehézségeit
megsokszorozzák a gyermekprodukciók közönségének életkori sajátos101 •
ságai. E m e l l e t t a legalapvetőbb buktató, hogy meseolvasáskor vagy -hallgatáskor a mesevilág a befogadás folyametában t e l j e s e d i k k i , realizálódik, a gyermeki fentázia építi f e l a z t . E z z e l szemben a mese megjelenítése rövidre zárja e z t a folyamatot, k i i k t a t j a /ha nem i a t e l j e s e n / a fantázia aktivitását, a gyermek egy kászen k a p o t t , lezárt világgal találkozik. Ezért a színpadra állításakor megvan annak a veszélye, hogy az epikus mese éppen lényegétől, az epikum nyújtotta "Örömöktől" fosztódik meg; megszűnik a mesevilág ba való beavatkozáa, az alkotó befogadás lehetősége. E z t persze k i l e h e t küszöbölni, más módon i s pótolhatják a veszteséget a drama tizálok éa színházi alkotók, de i l y e n produkció ritkán született a tárgyalt huszonöt év a l a t t . Mert az adaptált gyermekdarabok túl nyomó többsége a felmutatás gesztusával élő hagyományos "kukucská ló szinház" előadástípusába t a r t o z o t t . Igy a mesevilág elkülönül a gyerekektől, s a z előadás kevéssé épit az életkori sajátosságokr a . A sok közül e r r e példa C o l l o d i k l a s s z i k u s meséjének a Pinokkió nak színpadi változata, melyet L i t v a i H e l l ! dramatizált, s amelyet állendóan játszottak országszerte 1974-80 között. /A legkiemelke dőbb a z Ascher Tamás rendezte Pinokkió v o l t a kaposvári C s i k y Ger g e l y Szinház előadásában 1978-ban./ L i t v a i N e l l i megőrizte a meseregény fő cselekményszálát, bár nem követte s z o l g a i a n a mesét. Enyhített a történet szadizmusán, ke gyetlenségén, de megmaradt a d i d a k t i k u s mondanivaló, amit a képze l e t megkötöttsége miatt legföljebb a figurák mókás színpadi megje lenése ellensúlyozhatott. E z a f a j t a dramatizálás: az epikus mesé nek dielogizált mesejáték-formába öntése / a "felnőtt" darabok min tájára/ kézenfekvőnek és s z i n t e egyeduralkodó módszernek tűnik. Pe d i g természetesebb lenne, ha az alkotók a gyerekek képességeiből, hajlandóságaiból, tulajdonságaiból indulnának k i . A gyerekek /bár természetesen nem tekinthetők homogén tömegnek/ alapvető élette vékenysége s játák, ami számukra összefonódik a megismeréssel. Ösz szefügg e z z e l fogékonyságuk, a felnőttekénél nagyobb mérvű érzé kenységük ás rugalmasságuk, s h a l l a t l a n azonosuló-, beleérző-képes ségük. E m e l l e t t elvárják, hogy partnernek tekintsék őket, nem s z e rétik, ha leereszkednek hozzájuk. A p e r t n e r i k a p c s o l a t pedig közös játékot, közös cselekvést, részvételt j e l e n t . A gyerekek nem a z t várják, hogy játsszanak nekik, hanem ők maguk akarnak játszani / s ez megfigyelhető a "hagyományos", tehát a színpad/közönség közé határvonalat húzó gyermekelőadások közönségének reagálásaiban i s . /A mesedramatizálások legtöbbjénél azonban a passzív befogadás me-
merevségeit esek o l y a n rendezői ötletek próbálták o l d a n i , m i n t s cukorka-szórás a nézőtérre vagy a gyerekekhez intézett, aktivizá lónak szánt kérdések, tanító jellegű kiazólások a műből. / P e d i g ha e gyerekek nem v e h e t n e k részt v a l a m i b e n , osak kívülről, p a s s z i vitásra Ítélten k e l l figyelniük, hamar b e l e u n h a t n a k . S a z t tudják magukévá t e n n i , f e l d o l g o z n i , amiben résztvesznek, e m i t belsőleg azonosulva átélhetnek. E m e l l e t t a g y e r e k e k c s a k ahhoz e felnőtthöz vannak b i z a l o m m a l , attól fogadnak e l bármit i s , a k i t önmagukkal egyenrangúnak, játszótársuknak t e l i n t h e t n e k . S nem szabad megfe ledkeznünk Intenzív szereplésvágyukról sem, ami készséges közre működésüket biztosítja, de egy beavatkozást nem tűrő közegben az unalom vagy a szorongás elűzésére használják f e l . / Az adaptált mesék legtöbbjénél a d r a m a t u r g i a i sutaság i s gátolja a beleélést, mert legtöbbször e l n a g y o l t típusok, fekete-fehér j e l l e mek tűnnek föl; a h e l y z e t e k és akciók h e l y e t t s o k s z o r osak a pár beszédek elmesélő részleteiből vagy e p i k u s narrátor tájékoztatásá ból b o m l i k k i a cselekmény. Kivételek ezok a müvek, melyek e r e d e t i j e , ez e p i k u s mese i s lényegileg jellemekből, s e j e l l e m e k a l a kította helyzetekből építkezik / p l . t A.A. M i l n e t Mioimaokó c. müve, m e l y e t K a r i n t h y F r i g y e s fordítása alapján K a r i n t h y Pereno i r t színpadra, a 1958-ban az Ifjúsági Színházban m u t a t t a k be; Lázár E r v i n t A hétfejű tündér cimü mesekönyvének dramatizált változata, mely a Thália Színházban került s z i n r e 1981-ben./ Igazán igényes és ú j , gyermekközpontú szemléletű dramatizálás éa előadás példája az 1982-ben b e m u t a t o t t Maoaka m e s t e r avagy a C s i z más Kandúr, mely a gyermekszinjátszás új távlatait n y i t o t t a meg. Tömöry Márta i r t a az i s m e r t magyar népmeséből, Sirkó László éa Cs. Szabó István állította színpadra, s a B u d a p e s t i Gyermekszinház társulata m u t a t t a be a Móra Kiadóban. A feldolgozásban az v o l t a nagyszerű, hogy a közös játékból építkezett /óvodáskorúaknak szólt a produkció/, s e z z e l át t u d t a h i d a l n i a közönség és a mesevilág közötti szakadékot, s újra nyitottá t e t t e a müvet az aktivitás szá mára. Az alkotó befogadást a fantázia beavatkozásával, - a m i t a megjelenítés során e l v e s z t e t t az e r e d e t i l e g e p i k u s mű, - v i s s z a n y e r t e a játékkal, a mese alkotó alakításának lehetőségével, s e mesevilág lezártsága, merevsége i s megszűnt. Ebből következően nem egy végérvényes, megcáfolhatatlan értékrendet diktált /ahogy e z t e legtöbb d i d a k t i k u s mese-feldolgozás t e s z i / , nem hagyta, hogy a gye r e k e k maguk alakítsák a játék során az általuk i s használható ér tékrendet. Nem maga a történet v o l t i t t a lényeg, hanem a színészek
és a gyerekek együttes, örömteli játéka. A mozgáara, szereplésre való a l k a l o m , az élénk tempó i s biztosította figyelmük lekötését. / P e r s z e ehhez megfelelő tér i s szükséges, amely ma legtöbb színhá zunknak nem áll rendelkezésére, nemhogy huszonöt évvel ezelőtt./ A mese, a játék folyamán az "előadás" észrevétlenül i s "szinházra tanította" közönségét. A g y e r e k e k végigélték a kellékek kiosztását, m e l y e k e t ők i s használhattak a közös játékban; ők döntötték e l , m i l y e n jelmez kerüljön az egyes szereplőkre, s együtt alakitották a történetet, ők maguk i s szereplők v o l t a k . Valódi aktivitással és átéléssel v e t t e k részt a gyerekek a produkcióban, amely megmutatta, hogy a k i c s i k közönsége számára i s létrejöhet a "szinházi csoda". S e z t ez i s tanúsítja, hogy sok k i s g y e r e k többször i s elment az előadáara.
Eposz, mítosz - színpad Eposz ás mítosz, ez a két szó az újabb magyar színháztörténetben K a z i m l r Károly nevéhez fűződik. Munkássága során m i n d i g l s v o n z o t t a az epikus színház, s e z z e l k a p c s o l a t b a n "hármas eszmény" v e z e t t e útján: e népművelő színház, az újító azaz m i n d i g új f o r m a n y e l v e t , friaaitő forrásokat kereaő, a belterjeaséget kerülni vágyó szinház, a az értékmentő szinház eszménye. Utjának o l y a n állomásai j e l z i k e z e k e t a törekvéseit, mint Dante I s t e n i színjátéka /Thália Szinház, 1968./, a K a l e v a l a /Körszinház, 1969./, M i l t o n : E l v e s z e t t P a r a d i csom c. eposza /Körszinház, 1970./, a Ramajana /Körszinház, 1971./, a Gilgames-eposz feldolgozása /Agyagtáblák üzenete. Körszinház, 1975./ és az Snekek éneke /Körszinház, 1979./ - hogy témánkhoz hí v e n csak az e p o s z i ihletésű és m i t o l o g i k u s müvek körét jelezzük K a z i m l r Károly dramatizálása! és rendezései sorában. Ezek között az e g y i k kiemelkedő, reprezentatív produkció a Ramajana v o l t , a m e l y i k egyaránt tükrözi K a z i m i r törekvéseit és alkotói mód szerét. A több e z e r éves, h s t a l m a s i n d i a i eposz szinjátéki m e g j e l e nítésének Indiában régi hagyományai vannak. Meg ma i s minden évben eljátsszák f a l v a k b a n , városokban a harminc n a p i g f o l y a m a t o s a n tartó ún. Ramajana-játékok formájában. / D e l h i b e n p e d i g t i z n a p i g tartó rövidített változatot adnak elő./ A közönség természetesen elejétől végig i s m e r i a cselekményt, s i s m e r i a mitológiát, melyből épitkez i k a mű. A Ramaj8na-játékok nézőit tehát összeköti az a közös m i t i k u s világkép és felhalmozódott kulturális örökség, m e l y e t az o t t 104
élők köznyelvi s z i n t e n "beszélnek", s mely ez európai ember számá r a i s m e r e t l e n és érthetetlen. Ml i n d o k o l t a mégis a miinek más k u l túrkörbe való adaptálását, a h o l sem gyökerei, sem k i a l a k u l t kód r e n d s z e r e , csatornái nincsenek? E kérdésben K a z i m l r Károlyt idézzük, a k i a Ramajanáról szólván a következőket i r t a t "A hősköltemények, n a i v eposzok a l e g e l e m i b b , legfájóbb, legtisztább g o n d o l a t o k és ér zések kisugárzásai... A legmagasabbrendü művészeti emlékei ősködbe tűnő k o r o k n a k / Ez tehát a z t j e l e n t i , hogy K a z i m l r a számunkra érthetetlen és távoli kultúra k i n o s e i b e n nem az i d e g e n t , hanem a közösét, az általános érvényűt látja, s véli transzponálhatónak. Ugyanakkor az i s f o n t o s számára, hogy megmentse az emberiség közös kincsét az új generációk számára - a saját eszközeivel. M e g j e g y z i még ebben az Írásában, hogy a Rama Jenának o l y a n felmérhetetlen h a tása v o l t a h i n d u művészetre, m e l l y e l Európában csak az Iliász és az Odüsszea hatása mérhető össze* S végül a h a r m a d i k okt "Az egye temes színjátszás új erőre kap, ha e forrásokhoz járul /.../ az európai színházművészet önmagát szegényIti, a m i k o r a megújulás nagy talizmánját újra és újra saját körén belül k e r e s i . " ^ ^ Mindebből nyilvánvaló, hogy K a z i m l r nem az e g z o t i k u m o t k e r e s i ezen az úton, melyen több-kevesebb s i k e r r e l i s járt. 1
A Ramajana előadásában tettenérhető alkotói módszerének leglényege sebb jellemzője az, hogy nem elsődlegesen i r o d a l m i megközelítéssel nyúlt az eposzhoz, hanem átfogóbban, a k e l e t i kultúra felől közelí t e t t : az i n d i a i szinház! f o r m a n y e l v /mozgás- és g e s z t u s n y e l v / áttranszponálásával próbálta sz i n d i a i eposzt megérteni, megjeleníté sét hitelesíteni. Ez nem a z t j e l e n t i , hogy az i n d i a i színház f o r m a nyelvét "lemásolta", közvetlenül átemelte az e r e d e t i j e l r e n d s z e r t , h i s z e n az a magyar - s általában az európai - közönség számára dekódolhatatlan lenne /s a színészek számára i a m e g t a n u l h a t a t l a n / . Az i n d i a i szinház tanulmányozása során színészei egy az e r e d e t i konk rét jelentésvilágtői e l v o n a t k o z t a t o t t , stilizált mozgás- és g e s z t u s n y e l v e t sajátítottak e l , s ehhez járultak az előadás tárgyi szimbó l u m a i . S i g y , bár az elvonatkoztatás v i s s z a u t a l az e r e d e t i k o n t e x t u s r a , mégis az általánosításnak ez már egy o l y a n s z i n t j e , mely e l térő közegben i s értelmezhető. Hasonlóképpen járt e l K a z i m l r Károly az i r o d a l m i anyag dramatizálásakor i s : megkereste az eposznsk a z t a magvát, amely egyréazt drá maisága folytán szinpadképessé, másrészt általános érvénye által számunkravalóvá t e t t e a müvet s t a r t a l m a i t . K a z i m l r az eposz egészéből /Jánosy István fordította/ k i f e j t e t t e
a z t a szálat, mely drámai cselekményt h o r d o z , s osak azokét az e p i zódokat hagyta meg, melyek funkcionálisan kapcsolódnak ehhez a szél hoz. Az események menete röviden a következő: Ráma királyfit a p j a e l U z i , megtagadva tőle a trónt, de nem belaő meggyőződésből t e s z i e z t , hanem felesége kérésére. Ráma ellenvetés nélkül számkivetésbe v o n u l feleségével, Szitával, s öccsével. Vándorlásaik közben Szitát e l r a b o l j a Rávana, a rákaaazák királya. Végül Ráma kiszabadítja őt Hanumán m a j o m - m i n i s z t e r segítségével, s hazatérhetnek. Idáig a mesés, e p i k u s történet, melyben a jó e l n y e r i jutalmát, a r o s s z p e d i g büntetését. De K a z i m l r m e g t o l d o t t a e z t az eseménysort a Válmlnkl-féle változat V I I . könyvének epizódjával, amely S z i t a e l taszitását beszéli e l hazatérésük után. Ráma alattvalói u g y a n i s ké t e l k e d n e k abban, hogy S z i t a Rávana rabságában megőrizte tisztaságát, ezért Ráma - m i v e l királyként f o n t o s számára a közvélemény - meg győződése és érzelmei ellenére megtagadja feleségét. S i g y bontako z i k k i visszamenőleg l a a drámaiság: Ráma ugyanazt a bünt követi e l , m i n t egykor e p j e v e l e szemben. T u d j e , hogy m i t k e l l e n e t e n n i e , mégis annak ellenkezőjét t e s z i , e z z e l pusztulásra Ítélve szerelmüket, b e teljesítve s tragédiát. /Bár később Ráma megbánja tettét, S z i t a még sem tér v i s s z a hozzá, hanem e l n y e l i a föld, az asszony erényességót bizonyítandó. S bár a túlvilágon a házastársak újra egyesülhetnek, a nézőben mágia a tragédia csapódik l e . /S Így az adaptációnak s i került egy abszolútnak vélt erkölca- és értékrend drámai inverzió ját megjelenítenie. A dramatizálás másik erénye v o l t , hogy az eposz d e t e r m i n i s z t i k u s világképével szemben a t e t t e k e t az a l a k o k akaratá nak, döntéseinek megnyilvánulásaiként láttatta. A nagyszabású vál lalkozás persze együtt járt b i z o n y o s egyenetlenségekkel i s p r o d u k cióban. A színészi játékban például V e n c z e l Vera a megtestesült S z i t a v o l t , árnyalt játékával hitelesíteni t u d t a a megjelenített világot. Esztergályos C e c i l i a i s e l e v e n figurát t e r e m t e t t Hanumán szerepében. De mellettük a legtöbb színész - talán éppen a stilizáció következtében - megelégedett általánosságok jelzésével, élette l e n jelképek megtestesitésével. A k r i t i k u s o k többsége erőltetettnek érezte ez aktualizáló, modernizáló e f f e k t u s o k a t , jelképeket i s . Ennek ellenére sem l e h e t e l v i t e t n i K a z i m l r Károly és az egész a l k o tógárda /nagyrészt a Thália Szinház társulata/ érdemeit, s a vállal kozás sikerét. Mert ez az előadás arról tanúskodott, hogy K a z i m l r Károly f e l i s m e r t e u g y a n a z t , amit B a r t a András i g y i r l e M i c h e l T o u m i e r mitosz-felfogását megfogalmazva: " /.../ I g y elbeszélve a mítosz csupán gyermekmese, egy árnyjátékkal tűzdelt bábszinházi e106
lőadas leírása. De magasabb f o k o n már a megismerés elmélete, még egy
e m e l e t t e l följebb
stb.,
erkölcstan, majd m e t a f i z i k a , aztán ontológia
mégpedig anélkül, hogy az alaptörténet megváltoznék."^"^
3 ezért lehetséges, hogy e térben és Időben távoli kultúra p r o d u k tuma hozzánk i a szólhat. X à
X
X
tanulmány első réazében megpróbáltunk áttekintést nyújtani h u
szonöt ÓT színházi adaptációiról, második felében p e d i g e k o r s z a k ra
legjellemzőbb adaptáció-típusokat b e m u t a t n i egy-egy k i e m e l t pél
da
alapján. /Kisebb gyakoriságban természetesen más típusok l s t a
lálhatók a vizsgált Időszakban./ A "típus" fogalma azonban i t t n a gyon tágan értelmezendő. H i s z e n a különböző
alkotói fázisokban
i l l e t v e s z i n t e k e n l e h e t n e k átfedések vagy eltolódások az eszközök ben,
látásmódban, megjelenítésben. I g y nem állítjuk a z t ,
hogy v a l a
mennyi adaptáció hiánytalanul "besorolható" v a l a m e l y i k általunk b e m u t a t o t t t l p u a b a - ezért i l y e n téren nem törekedtek teljességre -, az
elemzésekkel inkább tájékozódási p o n t o k a t , irány jelzéseket s z e
rettünk v o l n a a d n i , melyek a e g i t e n e k e l i g a z o d n i színházművészetünk » nek
ezen a területén.
Jegyzetek 1.
Vö. Nagy Pétert Drámai arcélek
2.
Magyar Nemzet, 1952. szeptember 1 2 .
Budapest, 1978.
3*
Népszabadság, 1965« szeptember 25.
4.
U j Tükör, 1980. január 13.
5é
F i l m Szinház Muzsika, 1980. február 16.
6.
Népszabadság, 1980. január 5.
7.
Szinház, 1977. március
8.
F i l m Szinház Iviuzsika, 1976. december 25.
192.0.
9.
Szinház, 1977. március
10.
Hajdú-Bihari Napló, 1979. április 15.
11.
S z i g e t h y Gábor: Tóték - Epika és dráma. Irodalomtörténet,
12.
F i l m Szinház Muzsika, 1970. május 9.
13.
Magyarország, 1971/6. 27.o.
14. 15.
uo. 27.o. Utószó. M i c h e l T o u r n i e r t A Rémkirály Budapest, 1983.
1971/2.
447.0. 107
Dévényi Róbert: Magyar szinház - magyar egyfelvonásosok n a p j a i n k b a n
Köztudott, hogy az I r o d a l m i dráma számos d r a m a t u r g i a i ás f o r m a i j e g y e valamiféle g y a k o r l a t i meghatározottság nyilvánvaló l e n y o m a t a . Ugy i s fogalmazhatnánk, hogy a dráma struktúrája tükrözi az előadás vélt, vagy valóságos létfeltételeit, akár számol e z z e l t u d a t o s a n a azerző, akár nem. Ez alól a formátum, a dráma t e r j e d e l m e sem k i vétel. Az egyes k o r o k közönségének szabadidő-struktúrája alapvetően más és más. I g y más a d t a meg a "miiegész" érzetét az ünnepi k u l t u szokhoz kapcsolódó drámai versenyprogram, e középkori többnapos v a l lási színjáték, majd a Zhemzén túli délutáni kirándulásra időzített Shakespeare! produkciók esetében. De a s o r t természetesen f o l y t a t hatjuk az "egész estét betöltő" drámáig, amely már az u d v a r i , i l l e t ve polgári színház közönségének színházjáró szokásaihoz alkalmazko d o t t . Hasonlóan a praktikumban kereshetjük az u . n . "rövid lélegzetű" darabok divatjának indítékait i a . Önállóságra ez a forma a szinház polgárosodásával j u t , amikor i s az "egész estét betöltő" dráma já tékidejében egymásnak mellérendelt egyfelvonásosok i s műsort a l k o t hatnak. És e z z e l felmerül az egyfelvonásos egyenjogúságának problemati kája i s ! Különösen századunk fordulójától kezdve figyelhető meg v a l a m i féle k o n f l i k t u s o s szembeállítás, amely a t e r j e d e l m i meghatározásnak egyben értékelő mellékzöngéi kölcsönöz. Pozitív és negativ Irányban egyaránt. Az egyfelvonásos egyfelől s többfelvonásosnál mozgékonyabb, életközelibb, h i s z e n a vegyes műsorokra épülő modern nagyvárosi k a baré játékanyaga. / I t t természetesen k i f e j e z e t t e n az i r o d a l m i igé nyű kabaréra gondolok./ Másfelől számos kiváló prózaíró drámai vé nájának próba-terepe, az üzleti-konvencionális szinház megkötöttsé geitől szabadulni vágyó i r o d a l m i e l i t alternativ-kinálata. E z z e l kapcsolatos, hogy az egyfelvonásos gyakran olvasásra szánt költői alkotás, vagy legalább i s avantgárd, 8mely egyre halmozódó adósság ként gyakorol nyomást - a virtualitás erejével - a szinházkultúrára, Ez a szituáció a magyar szinházkultúrának i s jellemzője. Súlyos tehertételekkel! Egyfelől a budapesti kabaré csak egy rövid időszak ben - születése körül - v o l t a megújuló i r o d a l m i igények fóruma. /Móricz, Molnár, Karinthy, Ernőd, H e i t e l s t b . / . A kabaré közönsége csakhamar elpártol az irodalmiságtól és a silányszövetü, poénkodó j e l e n e t e k vonzását a színésztől és nem az Írótól várja. Az avantgárd egyfelvonásosok pedig e l e v e esélytelenül i n d u l t a k . Olvaaórétegük
111
i g e n szűk, színházi értelemben számottevő közonaégbázlet nem j e l e n t e t t e k . De modernizmusuktól függetlenül 1 s t a h a z a i színházi előíté l e t e k e l e v e leértékelték az egyfelvonásost, a közönség a redukált t e r j e d e l e m mögött redukált élményt sejdített. Az üzleti kockázat o l y nagy, hogy csak néhány vakmerő kísérlet töri át a vesztegzárat. I g y hiába születik számos nagyértékű egyfelvonásos például B a b i t s , Kosz tolányi, Füst Milán, Kassák, Déry, Balázs Béla s t b . tollából, s z i n t e e g y i k n e k sem sikerül e könyvek és kéziratok lapjairól e l e v e n színházi közegbe plántálódni. A legtöbb egyfelvonásos asztalfiók dráma l e a z , elvetélt kísérlet, botlás, a m i t jobb minél előbb e l f e l e j t e n i és a témával egy plauzibilisabb I r o d a l m i münemben - novellá ban, kisregényben - j e l e n t k e z n i . A z t hihetnők, hogy a kommerciális szinház leáldoztával, tehát az államosítással gyökeresen j a v u l t az egyfelvonásosok szinrekerü lésének esélye. Nem i g y történt. E l v i l e g ügyen az i r o d a l m i értékre orientált s z o c i a l i s t a szinházkultúrának nem l e h e t e t t kifogása az egyfelvonásos e l l e n . A g y a k o r l a t b a n egyedül a Nemzeti Szinház műsor rendjén találkozunk egyfelvonásos újdonságokkal.''^ A választék bő vülését erősen korlátozta a színházak vészesen uniformizált műsorpolitikája. Az "egész estét betöltő" d a r a b egyben §_ reprezentatív drámai forma, amely mintegy terjedelmével I g a z o l t a a " m a i téma" f o n tosságát. S z i n t e semmit sem törlesztett ez az időszak a f e l s z a b a d u lás előtti évek edósságábóli minthogy a magyar színházi avantgárd n a k az egyfelvonásos-irodalom v o l t a melegágya, u g y a n o l y a n kiközö sítésben, sőt, síri feledésben v o l t része, mint a két világháború között. Még a hiány nyomásáról sem beszélhetünk. A h e l y z e t csak az 1960-as évek elején változott, és akkor i s i g e n v o n t a t o t t a n , mondhatni észrevétlenül. A módosulás o l y a n új mű h e l y e k létesülésével v o l t k a p c s o l a t b a n , amelyekben az egyfelvonásos, vagy általánosabban: a rövid lélegzetű dráma több ok közrejátszásá v a l k i s z a b a d u l t marginális helyzetéből és a tulajdonképpeni a l a p szükségletté vált. Ezek a műhelyek k e z d e t b e n kivülestek a szinház területén. 1961-ben m e g i n d u l Magyarországon a televíziós műsorsu gárzás. Igény támad e r e d e t i televíziós játékokra. A kialakuló tévé nézői szokásoknak a 60-70 perces időtartam a legmegfelelőbb, ez pe d i g azonos a nagyobb egyfelvonásosok játékidejével. A külsődleges megegyezés erősebbnek b i z o n y u l a két művészeti ág elkülönülő t e n d e n ciáinál. Még a filmépltkezésü tévéjátékok i s átformálhatok e g y f e l vonáaosoknak. És fordítva: az e r e d e t i egyfelvonásosok i s tévéjáté kosithatók. Hasonló próteuszi alakváltozásra a l k a l m a s a rádiójáték 112
I s * .A t i p i k u s időtartam a hangjáték esetében i a j e l e n e t , vagy egyfelvonásosnyi. És noha a konvertálás jóval p r o b l e m a t i k u s a b b , s i k e r r e l kecsegtető l e h e t , Az egyfelvonásos i r o d a l o m élénkülésében s z e r e p e t játszott a k u l turális élet liberalizálódása i a , A hatvanas években külföldön, i g y Nyugaton, de Lengyelországban és Csehszlovákiában kibomló i n t e l l e k tuális abszurd irányzatnak p a r e x c e l l e n c e formája az e g y e t l e n zárt szituációra épülő egyfelvonásos, / I o n e s c o , B e c k e t t , Mroáek,/ Az alapvető müvek publikussá váltak és az ideológiai neheztelásek e l l e nére o l y a n erővel vonzották a f i a t a l a b b drámaíró nemzedéket, hogy még az asztalfiők-szituációt i s vállalták. /Aminek veszélye egyéb ként évről-évre csökkent./ Az egyfelvonásosok irói, i l l e t v e színházi intézmény-rendszerén kivüli felértékelődésével nagyjából egyidőben m e g i n d u l t színházkultúránk differenciálódása, 8 réteg-szlnházi p r o f i l o k szorgalmazá sa. I g y a b u d a p e s t i I r o d a l m i Színpad műsorkoncepciójában Önálló feladatként j e l e n t k e z i k e k l a s s z i k u s és modern egyfelvonásosok istápolása. Hasonló funkciót vállalt magára egy s o r nagyszínházi stúdió, mintegy önálló, kísérleti p r o g r a m o t t e r e m t v e . /Az úttörők közé szá míthatjuk a Thália Színházat, majd hasonló törekvésekkel találkozunk a vidéki színházak programjában, és n a p j a i n k b a n a színházi magán vállalkozások egynémelyikében i s . / E formációk e g y i k jellegzetessé ge, hogy a közönség k o m p l e t t programnak f o g a d j a e l ez egyfelvoná s o s t , v a g y i s nem számit színházi torzónak e kurtított, 50-70 perces játékidejü darab önmagában sem. Különösen jellemző ez az amatőr produkciók befogadására, A h a t vanas évek végétől alapvetően módosult az amatőr színjátszó mozgalom tájékozódása. Megszűnt az egész estét betöltő, szinházutánzó p r o dukciók létjogosultsága. A játékhely e művelődési házak színházterme h e l y e t t a klubszoba l e t t , a játékalkalom az Ifjúsági k l u b o k program jához i l l e s z k e d e t t . A k i a l a k u l t formák - pldául, hogy a színi ese ményt beszélgetés, v i t a , vagy egyszerűen tánc követte - megintosak a rövidebb lélegzetű egyfelvonásősöknek k e d v e z e t t . Az igény h e l y e n ként közvetlen k s p c s o l a t o t t e r e m t e t t néhány együttes és f i a t a l drá maíró között / p l . Stúdió K - Bereményi Géza/ éa publikációs lehető séget biztosított a Népművelési Propaganda I r o d a Színjátszók K i s könyvtára s o r o z a t b a n . Az 1965-től 1972-ig fungáló Újdonságok a n t o lógiák jelentős számú f i a t a l Írót a v a t t a k szerzőkként. Ugyancsak a j e l z e t t időszakban vált némileg szalonképessé a drámai kézirat a folyóiratokban i s . Könyv- és folyóirat kiadásunk
ugyanis korábban egyenlrányúsitotta a publikációs u t a t : csak a színházban már bemutatott darabok láttak nyomtatásban i s napvilágot. /Természetesen akadt néhány, az író preaztizsével védett kivétel is./ Különösen s Mozgó Világ i g y e k e z e t t a z Intellektuális e g y f e l vonásos hiányjelenséget, s z előadható dráma k e r e t e i t feszegető "új hullám" publikációvalenyhíteni. /Horváth Péter, Hajnóczy Péter, Wehner T i b o r a t b . / Hangsúlyozni k e l l ugyanakkor, hogy a műhelyek sokasodása távol ról aem járt együtt a z egyfelvonásosok színházi emancipálódásaval. A felélénkülés ellenére az egyfelvonásos marginális, mondhatni má sodrendű besorolása változetlen maradt. E r r e mind a mai napig u t a l "kihelyezettsége" a színházak kísérleti programjába, i l l e t v e ez a matőr mozgalomba, a melléktermék címke, amely csökkenti versenyké pességét e nagyformátumú színházi esemény árnyékában. Természetesen ez egyfelvonásos nem esztétlksi kategória, nem minősiti e l e v e po zitívan. A baj az, hogy hátrányos helyzetű, n e g a t i v képekkel terhes, és e z z e l egyrészt i n s t a t u n a s c e n d i deformálja az irói t e r v e t , ne hezíti forma és t a r t a l o m adekváciőját /sok többfelvonásos csak felhígított egyfelvonásos/ másrészt nyilvánvaló színházi értékek integrálását akadályozza az utóbbi 30 év dráma terméséből i s . E három évtized egyfelvonásos irodalmának értékképző folyamatát igyekszem a továbbiakban d i a k r o n i k u s módszerrel megvilágítani. X
I
X
A sematizmus évelnek egyik lejáratott műsorpolitikai kategó riája a "mai téma", amely e r e d e t i l e g helyeselhető közönségformáló e l v e t v i t t az abszurditásig; nevezetesen, hogy a kortársi drámá nak elsősorban a nézők közös történelmi-társadalmi élményeinek f e l dolgozásához k e l l segítséget nyújtania. Nyilvánvaló, hogy Így a maiság k i t e r j e d t a I I . világháború, a felszabadulás, i l l e t v e az első magyar s z o c i a l i s t a állam kísérletének éa a Horthy-fasizmus éveinek ábrázolási igényére i s . A történeti sorsfordulók lakkozása, a színházi eszközök adminisztratív elszegényitése következtében értékálló dráma e l i g született. Még a legjobbak i a megrekedtek a drámai p u b l i c i s z t i k a szintjén. A kivétel Hubay Miklós két " f e l s z a badulási" egyfelvonásosa a C ' e s t l a guerre! /Három csésze t e a / ás a Felismerés és búcsú. Méghozzá nem i s a témakezelésben. Mindkettő figura-galériája látszatra szokványos /katonaszökevény, n y i l a s t i s z t s t b . / . De meghökkentően erőteljesek Hubay stilizálás! módszerei,
mindenekelőtt a szituációk t r a g i k u s kiélezettsége, a p o l i t i k u m g r o t e s z k , pszichológiai túlmotiváltsága* Az e tárnában k e l e t k e z e t t drá mai p u b l i c i s z t i k a többnyire fecsegő, a szereplők a történelmi-drá mai szituációt d e k l a r a t i v e n véleményezik, Hubay e végletekig k i a k názza az egyfelvonásos sűrítési kötelezettségeit. Mindkét dráma o l y m e s t e r i e n s z e r k e s z t e t t , hogy a l a k o n i k u s szöveg minden szava akcióértékü a k o n f l i k t u s erőterében, / I t t jegyezném meg, hogy emlg Hubay többfelvonásosalnak s z e r k e z e t e g y a k r a n túlbonyolított, laboratóriu mién mesterkélt, egyfelvonásosai - i g y például a f e n t i e k szomszéd ságában született B e r l i o z - d a r a b , az Ók tudják m i a s z e r e l e m éppen arányos, makulátlan müvességgel k e l t elismerést, A C'est l a g u e r r e I F e t r o v l c s E m i l operája révén ma i s s z e r v e s része szinházkultúránk nak, de élünk a gyanúperrel, hogy a "prózai" változat, v a l a m i n t a Felismerés és búcsú csak a lejáratott t e m a t i k a i védjegy / f e l s z a b a dulási dráma/ következtében nem kap mai érdeklődést. K l a s s z i k u s egyfelvonásos formát ölt Thurzó Gábor Az oroszlán t o r k a cimü kamara játéka i s * A háborús főbünös m i n i s z t e r ás gyón ta tópapj ának végelszámolása a siralomházban b i z a r r u l i z g a l m a s lé l e k t a n i drámát igér. Sajnos a dialógusok h i t e l t e l e n e k , e két f i g u r a egy alapfokú szeminárium szintjén i s m e r i f e l útvétéseit, i g y a da rab megreked a hálás szerepek, a b e s t s e l l e r szintjén, A I I , világ háború témakörében találunk még néhány említésre méltó egyfelvoná s o s t , de ezek sem t u d n a k megszabadulni a poszt-sematizmus kliséi től/^ Ne felejtsük e l , hogy a H i d e g napok és s Tóték regényváltozatának megjelenése idején vagyunk. A próza tehát jóval messzebb t a r t m i n t e dráma, és ezen belül az egyfelvonásos. Ugyanez mondható az egyéb történelmi-társadalmi mozgásokat elemző darabokról l a / ^ A közvetlen j e l e n társadalmi mozgásainak tükrözése ugyancsak p r o b l e m a t i k u s , A nehézségek a köz- és magánéleti cselekvés-motivá ciók egyensúlya körül sűrűsödnek* Érdekes i l y e n szempontból a s i kerültebbek közül Vészi Endre - e r e d e t i l e g rádiójátéknak készült Statlsztikáját szemügyre v e n n i . A közéleti szálban a szubordinált a l o r v o s ingerült nonkonformizmusa ütközik a kórház vezetőinek ember t e l e n , látszateredményékkel operáló elégedettségével. Sajnos as e k o n f l i k t u s b a n kötött személyek érvrendszere nem i g e n különbözik 8 rosszemlékezetű termelési drámákétól. Párhuzamosan f u t egy s z e r e l m i szál, amely l e g f e l j e b b katalizálja, de nem módosítja a drámai f o l y a matot, a mélyebb pszichológiai jellemzés mintegy önállósul, leválik a közéletitől. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az egyfelvonásos e l i n d u l a privát-
szféra ábrázolása felé. A társadalmi érvényű cselekvés bemutatását felváltja a közérzeti tükrözés. E típusban az egyfelvonásos t e r j e d e l m i korlátozottsága hasonlé előnyt nyújt, m i n t a novelláé az i r o dalomban. Lehetőséget ad a cselekmény redukálására, nagyobb s z e r e p hez j u t t e t h a t j a a U r a i vagy éppen portretizáló m o z z a n a t o k a t . ' ^ E közérzeti drame típust vállalja f e l az a f i a t a l iró-generáció i s , emely e k k o r áll a próza- és drámaírás válaszútján. A szárnypró bálgatások közös jellemzője a vallomásosság, törekvés a nemzedéki önarckép megfestésére, amely általában a felnőtté válás adaptációs k o n f l i k t u s a i b e n kap kifejezést. Be az ön-itélőszék j e l l e g érvénye sül azokban az ifjúsági problematikájú müvekben i s , emelyek v a l l o másos s ága távolságtartóbb, ez irói a s p e k t u s inkább k é p v i s e l e t i / ^ Az e m i i t e t t egyfelvonásosok zöme - jórészt a pályakezdő irók al a o s o n y presztízse m i a t t - nem került a hivatásos színházak műsor rendjére. Egynéhányát a televízió és a rádió m u t a t t a be, de többsé gükkel az amatőr színjátszók próbálkoztak. M i n t már említettük e h a t v a n a s évek végén az amatőrmozgalom átrendeződött. A befogadó és alkotó közeg nagy mértékben homogenizálódott, akár a beat-zene t e rületén. I g y , bár közös iról-szinházi műhelyek osak szórványosan jöttek létre, a mozgalom "hangvétele" sokban hasonlított a f i a t a l Írókéhoz, Mindkettő a hagyományos színháztól elkülönböző másik szín ház /réteg-színház/ létrejöttét s z o r g a l m a z t a , és e r r e e közönség igényre caaknem egy évtizeden át, a mozgalom ú.n. "nagy korszak"-ában, 1968 és 1978 között, l e h e t e t t számítani. Az ifjúsági rétegszinház mindenekelőtt i g y e k e z e t t közelférkőzni a valósághoz, a színjátékot a társadalmi cselekvés, a beavatkozás igényével h o z t a létre. Ennek jegyében k e p t a k amatőr-fórumot tömege s e n a dokumentum j á t é k o k . M e g j e g y z e n d ő , hogy javarészük drama tizálás, vagy ú.n. pódiumjáték, tehát egy féldráma l-félepikai f o r m a , amely hajlékonyan képes közvetíteni a nem színpadra szánt szövega n y a g o t i s . /A pódium! változatot többnyire nem i s az iró, hanem a rendező készítette. Kiugró országos s i k e r e v o l t Végh A n t a l Bekötőút cimü szociográfiai riport-játókának. Érdekes, hogy amíg a párhuzamos dokumentärista f i l m e s kísérletek a magyar kultúra kétségbevonhatat l a n értékeit alkották, 8 hivatásos színházak semmiféle fantáziát nem láttak a műfajban. Tudtommal csak a Bartók Gyermekszinház pró bálkozott - nem i s sikertelenül - két egyfelvonásos dokumentum-já tékkal az 1981/82-ea évadban. I t t említeném, hogy a valóságközeliség vonzatában számos közéleti, de nem dokumentatív pódiumjáték i s született Császár István, Rákosy G e r g e l y , Moldova György novelláit
szatíráit közelítve az egyfelvonásosokhoz* K e d v e z e t t s z új egyfelvonásosok születésének a mozgalom másik célkitűzése, a popularitás, a tömeghatás lehetőségeinek úttörése is. A szinházutánzé amatőr mozgalom a tömegigényt az Ötvenes évek második felében könnyű zenés vígjátékokkal, i l l e t v e idétlen kabaré műsorokkal i g y e k e z e t t f e l k e l t e n i . A h e t v e n e s évek megújuló mozgal ma v i s z o n t az érdeklődést a popularitás k l a s s z i k u s értékei felé t e r e l t e * Lope de Vege, C e r v a n t e s , Hans Sacha» T a b e r i n és a magyar k l a s s z i k u s o k népi komédiái, Iskola-játékai, az ú.n. vásári komédiák alkotják e k k o r a f a l u s i és diákszinjátszók műsorrendjének gerincét. B e r a n y i Ferenc A lónak vélt menyasszony cimü verses bohózata, ame l y e t e r e d e t i l e g a békéscsabai Jókai Szinház játszott s Magyar E l e k t r a előadása előtt, az utóbbi harminc év legtöbbet játszott egyfelvonásosa. Be valóságos epidémiaként t e r j e d a már e m i i t e t t Tűvétevők, vagy számos Hubay Miklós magyarította f r a n c i a f a r c e . /A s o r t valószínűleg Kolozsvári G r a n d p i e r r e E m i l Förgeteges me nyasszonya n y i t o t t a meg./ A k i f e j e z e t t e n kommersz vagy kabaré igényeket i s , v a g y i s a szó rakoztatást a századeleji hagyományokhoz kapcsolódva a s z a t i r i k u s bohózat elégíti k i . A szórakoztatás ostyájába többé-kevésbé kemény, o l y k o r g r o t e s z k , intellektuális, f e k e t e humorú társadalom-kritika /8/ csomagolódik. Javarészüket már nehéz leválasztani a 60-70-ea évek fŐáramlátáról, az abszurdoktól éa abazurdoidoktól. A magyar szlnházkultúra sokáig sommásan zárt ajtót m u t a t o t t e szerteágazó, és közös nevező r e nehezen hozható irányzatnak, amely fő kifejezési formáját éppen az egyfelvonásos s z e r k e z e t b e n találta meg. Noha természetesen bőven találunk reprezentáns, egész estét betöltő abszurdot i s . / P l . Godotr e várva/ Mégis éppen B e c k e t t drámai törekvéseit j e l l e m z i az ab szolút, mozgástér nélküli véghelyzet, amely nem igényel k i t e r e g e t hető történetet és amely az abszurd meghatározó prototípusa l e t t . Hasonlóan a s z e r k e z e t i zsugorítás irányába h a t o t t a legtöbb abszurd példabeszéd / p a r a b o l a / j e l l e g e i a . Kétségtelen, hogy az a b s z u r d megjelenése e d d i g nem t a p a s z t a l t mértékben virágozta t ta f e l a magyar egyfelvonásos i r o d a l m a t . Temér dek próbálkozás született. Drámairók t u c a t j a i n a k neve bukkant f e l az Ismeretlenségből, vagy már neves költőinkről-iróinkról derűit k i , hogy ez e természetes kifejezésmódjuk. A termés egyre halmozódott, h i s z e n a színházak a l i g m u t a t t a k érdeklődést, a felvevő p i e o hosszú
éveken keresztül s z i n t e esek as amatőr mozgalomnak l s egy szük - bár jelentős! - rétegéra. az e g y e t e m i Ifjúságra szorítkozott. Képmutatás l e n n e e l h a l l g a t n i , hogy e viaazáa h e l y z e t a kultúr p o l i t i k a azükkeblUségének következménye. A hatvanas években a szín házi idéologie éppen az abszurdoknál e r e s z t e t t sorompót. Az a b s z u r d a s z o c i a l i s t a humánumot tagadó perspektívátlan életérzés b a o l l u s gazdájának bélyegeztetett. Még e f o r m a l a gyanakvást k e l t e t t i a pa r a b o l a ezldőtájt a e z e l átkoztatik k i , hogy túláltalánosító, az es e t l e g e s torzulásokat abazolutizálja, éa ezért összeférhetetlen e "méltányosan" kiegyensúlyozott r e a l i z m u s s a l . És a főváds az a b s z u r d csempészáru, efemer d i v a t o l k k , amelynek ma j mol ás a méltatlan a ma g y a r színházhoz. Nem vitást a jelentkező magyar abszurdben l e t a g a d h a t a t l a n az epigonizmus. Néhánya nem l s több, m i n t v a l a m e l y i k közkeletű m i n t a szándékos / G o s z t o n y i Jánost A néma énekesnő/ vagy szándéktalan /Handket Közönséggvalázás - K o l i n Pétert Pablo Neruda éa az I C / p a r o d l a z t l k u e leképzése. /Csak megjegyzem, hogy Reményi Bélát Bodora várva oimü egyfelvonásosa már a h a t v a n a s évek legelején B e c k e t t átplántálásaval kísérletezik./ A dialógus-technika nem e g y s z e r megtévesztőén hü Imitáció. /Például Oláh János vagy Wehner T i b o r p i n t e r iád álban, /Mégis úgy vélem, hogy a magyar valóság s z e i z m i k u s f o l y a m a t a i markáns megfogalmazásukat éppen az abszurdokban - és i g y az egyfelvonáaoaokban - kapták meg./ Hogy az a b s z u r d o i d g r o t e s z k e r r e eminensen alkalmáé, a z t , hála Örkény Istvánnak, nehéz l e n n e t a g a d n i . Az a b s z u r d reagált az elsők között a konszolidációs f o l y a mat ellntézetlenségeire, a torzulásokkal való leszámolás megtorpa násaira az új mechanizmus d e m o k r a t i k u s perspektíváinak v o l u n t a r i s z t i k u s beszükitésére, összefoglalóan a r r a a sajátos s z o c i a l i s t a vál sághelyzetre, amely a közvéleményben csak n a p j a i n k b a n kezd t u d a t o s o d n i . Tegyük hozzá, hogy a magyar abszurd ezen a szemüvegen k e resztül láttatta az általános, világméretű krizis-jelenségeket i s . Mindebből következik, hogy a magyar a b s z u r d egyfelvonásos i r o dalom inkább a történelmi-társadalmi paradoxonokat modellálja /lásd: Dürrenmatt, Mrozek, D o r s t / m i n t a lét ú.n. végső kérdéseivel v i a s kodó m e t a f i z i k a i t . / B e c k e t t / Ez utóbbira hamarjában csak két darab ajánlkozik példának, i g a z , mind a kettő a m a i n a p i g remekműnek tű n i k : az e g y i k Görgey Gábort Ötórai tea, a másik P. Horváth László: A m e z t e l e n c s i g a oimü egy felvonás osa. A zömben a m o d e l l nagyon i s életközeli. Ez a l i g h a n e m a hordozó-közeg, az amatőr együttesek és szélesebben az értelmiségi ifjúság sajátos töltésének következménye.
Különösen ez 1968-es szituáció a d o t t szoknak a parab o l a - e g y f e l v o násosokanak esélyt, amelyekben a spekuláción, az e l v o n t modellen átütött e konkrét történelmi-társadalmi t a p a s z t a l a t * / E z z e l v i s z o n t a fejükre vonták a sandaság, ez "áthallás" vádját*/ L e h e t e t l e n természetesen valamiféle t e m a t i k a i leltározásra vál l a l k o z n i , de az talán érzékeltethető m i l y e n kérdések körül örvény l e n e k e h a z a i abszurd egyfelvonásosok* A l e g g y a k o r i b b személyi k u l t u s z , a dogmatizmus működésének modellizálása. Ezen belül hangsúly t kap a közélet agresszív betelepülése* /Mészöly Ablakmosója nyomán/ Frekventált téma a közösségi ideálok értékkopása, i l l e t v e ennek f o nákjaként a kispolgári mentalitás fertőzete* Több egyfelvonásos az elidegenedés kelet-európai a1páriasságára, a magánkapcsolatok e l s i váro80dáss, vagy a személyiség a társadalmi azerep identifikációs z a v a r a i r a reagál. Gyakran öltöztetik a morbid bohóctréfa formájába a világmegváltó szólamok kiUrültségát, a h a t a l m i mechanizmus hüdött r e f l e x e i n e k , a manipulációnak bemutatását, s t b , ^ ' Természetesen szó s i n c s arról, hogy az abszurd stílusjegyeket mutetó egyfelvonásosok azonos értákszintet képviselnének. Vannak közöttük remeklések, amelyek világszínvonalon i s versenyképesek az ötlet eredetiségében ás a megírás technikájában egyaránt. Mások nem j u t n a k túl ez alapötleten, e s z e r k e z e t sematikus, a dialógusok vér szegények, s z e l l e m t e l e n e k , a parabola séma nehézkesen illusztrálja a g o n d o l a t o t . A b a j az, hogy az irányzat a hivatásos magyar szín házi kultúra sommás elutasításában részesült. Az amatőr bemutatók csak egy sztik közönségréteg előtt nyújtottak vizagalehetőségét. E közegben a s i k e r egyértelmű v o l t . Különösen az Universités, e s ELTE színpada vált - igaz, állandó veszélyeztetettság súlya a l a t t jelentőé góccá. De az underground centrumokból nem v e z e t e t t h i d « hivatásos terület felé. Ha mégis tapasztalható v o l t némi nyitási készség, a próbálkozások nem Igazolták magukat. Szemléltetésképp elég talán a Thália Stúdió v i s s z h a n g t a l a n , csendes bukásaira h i v a t k o z n i . Ugyanazok e darabok, amelyek a maguk Ifjúsági közegében v i haros tetszést a r a t t a k , a Tháliában bosszantóan untatták a közönsé g e t . A hivatásosoktól az Intellektuális abszurd a színészi eszköz tár megújulását, a konverzációs s t i l u s meghaladását igényelte v o l na. Ennek hiányában az előadások erőtlenedtek, / G o s z t o n y i János: Néma énekesnő/ vagy az óvatosság, a rendezői körülbástyázottság á p o r i t o t t a meg levegőjüket. Jellemző ebből a szempontból Görgey Gá b o r Népfürdőjének s o r s a . Hogy szalonképessé tegyék a j e l l e g z e t e s e n abszurd poént egy agyonkonkretizált n e t u r a l i s t a záradékkal f e j e l -
ték meg, A gázkamrába terelő p a r a n c s o t a felszabadító hadsereg győzelmének jelzése " t e t t e a helyére"• V a g y i s a z t k e l l mondanunk, hogy a magyar a b s z u r d egyfelvonáso sok hulláma megtorpant a hivatásos színházak k a p u j a előtt. Hatása mintegy közvetett v o l t csak. Ráirányította a f i g y e l m e t a magyar szinház lépéshátrányára, stiláris begyepésedéttségére, a n t i i l l e k tualitására, v a g y i s a r r a , ami végzeteaen leértékelte a f i a t a l ér telmiségi közönség szemében. /Ezért tűnt úgy a h e t v e n e s évek d e r e kán, hogy az amatőr avantgárd a magyar színházi törekvések megúju lásának i g a z i t e r e p e . Ez k a p o t t megfogalmazást Molnár Gál Péter vagy Mihályi Gábor kritikáiban. /Kétségtelen szerepe v o l t egy több rétegű, a g r o t e s z k r e a l a p o z o t t színházi látásmód érvényre j u t t a tásában, amely áttételesen m e g n y i t o t t a ez u t a t a s z o c i a l i s t a a v a n t gárd hagyományok, a " k l a s s z i k u a modernek" előtt. P l . Déry T i b o r óriáaosecsemő/ De talán a l e g f o n t o s a b b hatásnak a meghaladás igé nyének felbuzgása minősíthető. A f i a t a l magyar rendezők élgárdája: Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Ács János, S z i k o r a János, Pa ál I s t ván, Aaoher Tamás s t b . válaszolt az abszurd kihívására a z z a l , hogy beépítve törekvéseibe egyben túl i s lépett r a j t a , kévéseivé s parabola-illusztrálás egysíkúságát. E meghaladva megőrzés ragyog t a t t a f e l a Nádas Péter trilógiájából b e m u t a t o t t két egyfelvonásos értékeit. /Takarítás - Győri K i s f a l u d y Szinház, Temetés - Szkéné társulás/ Ugyanakkor az integráció lehetetlenülése súlyos károkkal i s járt. Az avantgárd egyfelvonásos c s a k i s külön csatornán értékesít hető kényszerpályára s z o r u l t . A k i a l a k u l t h e l y z e t kísértetiesen emlékeztet a r r a , a m i t B r e u e r János z e n e k r i t i k u s észlel a modern ma g y a r komolyzene f i a t a l alkotóinak, i l l e t v e műhelyeinek működés-za varaként. Idézem: " N a p j a i n k b a n megnövekedett a zárt tematikájú kon c e r t e k aránya. P i a t a l zeneszerző hovatovább nem i s álmodhatna a r ról, hogy szimfóniája a megszokott közönség elé kerüljön. Alighanem ez a fő oka annak, hogy a f i a t a l o k többsége nem i s i r hangverseny terembe szánt müveket, inkább o l y a n műhelyekbe zárkózik, amelyeknek speciális érdeklődésű hallgatósága v a n . Idősebbek e z t az u t a t n y i l ván nem járhatják, számukra hovatovább t e l j e s e n megszűnik a b e f o g a dóval f o l y t a t o t t párbeszéd lehetősége." /Népszabadság, 1983. V I I , 27. J e g y z e t e k a hangversenyévadról,/ Az analóg f o l y a m a t a magyar szinházkultúrában a h e t v e n e s évek derekán tetőzött. Következmény képpen a szerzői gárda " e l h a g y t a a pástot", elpártolt a színháztól, nem egyszer az irodalomtól i s . Egy o l y a n populáció vérzett e l i g y , 120
amely éppen az egyfelvonásost t e k i n t e t t e fő kifejezési formájának, és amely kellő s z i n p a d i t a p a s z t a l a t - és színházi k a p c s o l a t - b i r tokában a l i g h a n e m túlfejlődött v o l n a abszurd alkotó korszakán és jelentősen hozzájárulhatott v o l n a a magyar drámai termés gazdagí tásához. Pontos m e g j e g y e z n i , hogy az abszurd szinház avantgárd tö rekvései nem k e z d i k k i az i r o d a l m i a l a p o t , megmarad i r o d a l m i szín háznak, a produkció az irói teljesítmény tolmácsolására vállalko z i k . Ugyanakkor századunkban számtalan színházi irányzat a l a k u l t k i , amely játékidejét és szerkezetét t e k i n t v e egyfelvonásos, de csak részben támaszkodik i r o d a l m i a l a p r a . A mondandó hordozója ez e s e t b e n vagy a rögtönzött színészi játék, vagy a rendezőileg s z e r v e z e t t , öntörvényű s z i n p a d i látomásban k i f e j e z e t t esemény. A külön böző n e m - i r o d a l m i - jobbára ú.n. totális - színházi útkeresések ugyancsak az amatőrök már e m i i t e t t műhelyeiben bizonyították lét jogosultságukat.'^ ^ Ugyanosak i t t a l a k u l t a k k i a mozgásszínháza s, hepening jellegű, vagy képzőművészeti p r o j e k t e k , amelyek már a szinház interdiszciplináris ha tárterület a i r e e s t e k . / Na j mányi Lász ló színháza/ 0
A totális szinház o l y k o r éppen i r o d a l m i oldalról k a p o t t f i g y e lemre méltó ösztönzést. Az i r o d a l m i anyag ez e s e t b e n eleve egy mo d e r n i s t a színházi stílusirányzat verbális kötőszövetének készült, szétválaszthatatlan egységben e megjelenítés komplex eszközeivel^ ' Tisztában vagyok v e l e , hogy meritőhálőm házagjel meglehetősen nagyok. Csak azokat az egyfelvonásosokat e m i i t e t t e m , amelyek gon dolatmenetemhez i l l e s z k e d t e k . Ez egyáltalán nem j e l e n t i a z t , hogy ez e m l i t e t l e n e k között nem találhatók jelentőé alkotások. Az e g y felvonásosoknak különösen az a fertálya járt mostohán, amely a tárgyalt időszak kezdetéhez, vagy végéhez nem v o l t s z e r v e s e n k a p csolható. /Például K e s z i Imre Park cimü játéka, amely az e x p r e s z s z i o n i s t a v o n u l a t j e l e s terméke./ T e r h e l i l e l k i i s m e r e t e m e t az 11
I r o d a l m i Szinpad sommásan akadémikus irányzatú bemutatóinak a l a p o -
/12/ sabb elemzése.
'
Nem sikerült h e l y e t jelölni a legközvetlenebb /13/ j e l e n produktumainak. Es végül, de nem utolsósorben a számve tést nem t e r j e s z t e t t e m k i a szomszédos államok magyar nyelvű drá*^ meirodalmának egyáltalán nem elhanyagolható jelentőségű e g y f e l v o nás o s a i r a .
A vizsgálódásba v o n t , de e l m s z e r i n t említetlen egyfelvonásosok jegyzéke? 1./
Déry T i b o r i Talpsimogató Illyés Gyula X Tűvétevők Nagy L a j o s : U j vendég érkezett Urban Ernő: Párbaj
2. /
Gáspár M a r g i t : Az égbolt nem f e l e l Kamondy László: Körözés egy csütörtök körül Őrsi Ferenc: E p e i o s z akció Őrsi Ferenc: A pékinas lámpása
3. /
Fehér Klára: Furcsa éjszaka Sándor Iván: Faragd meg e fejfád1
4. /
Fehér K l a r e : A csónak Illyés Gyula: Tüz és v i z Gyárfás Miklós: G s end óra Ketkó István: Vándorórás
5./
K a r i n t h y F e r e n c i Gőz K a r i n t h y F e r e n c i Bőeendorfer K a r i n t h y F e r e n o t Dunakanyar Zolnay V i l m o s t h a l l a s s engem, szivem?
6. /
Agárdi Pétert Társasjáték Békés Józsefi Villanypóznák Orfeusza Benedek K a t a l i n t I d e g e n utoában Boldizsár Miklóst Szerelmesek a város f e l e t t Gzele Györgyt Műkedvelők Hámori Ottót Megmérettél Horváth Pétert Határszélen Kamondy Láazlót Szerelmes ateisták /Egyfelvonásos vált./ Katkó Istvánt Illetéktelenül Müller Pétert A semmibe támasztott létra Hyerges Andrást Szakítószilárdság Sipkay Barna: K e t t e n a századok e l l e n
7. / 122
Ágh István: Fáklya Tengelicén
7#/
Brády Zoltán: Terhes jegyesség Fábián László: Gangok H. B a r t s L a j o s : Békesség, amen! H, B a r t a L a j o s : Rekviem két csecsemőért Rózsa Endre: Tüzeset következtében
8, / E témakörben érdemes a forrásokat i s megjelölni: Brády Zoltán: Postás a f r i d z s i d e r b e n /bemutatlan tévé játék, majd műsorfüzet/ Czakó Gábor: Gang /Thália Színház/ Dévényi Róbert: Mint a madár a fán /Bemutatlan tévéjáték*, majd műsorfüzet,/ Dévényi Róbert: Szívós és S z i v e s d k y /Bemutatlan tévéjáték^ majd műsorfüzet,/ Gosztonyi János: T i g r i s a Bégmezőn. /Műsorfüzet, majd rádiójáték./ Gyárfás Miklós: Mizantróp 68. / I r o d a l m i Szinpad/ K o l i n Péter: Gonget ás a gangon / E r e d e t i l e g Thália Szín ház, de a Szinház viaszalépett, igy először műsorfüzetben publikálták/ Miklós Zsuzsa: Éljen a Banánköztársaság! /műsorfüzet/ Müller Péter: A halál f e k e t e angyala /Tévéjáték, majd műsorfüzet/ Nyergea András: A Bencéik módszer. /Rádiójáték, majd mű sorfüzet/ Orbán Ottó: A világ teremtéae /Folyóirat/ Schwajda Györgyi Palamédesz. /Színművészeti Főiskola, majd több vidéki szinház i s . / Schwajda Györgyi Csoda. /Színművészeti Főiskola, Irodalmi Szinpad/ Tarbay E d e i Koszorúkat a drágáknak /Műsorfüzet/ 9. /
Apostol András: Medvetánc Apostol András: A tizenharmadik f a l a d a t Boldizsár Miklóst Van-e objektív akadálya annak, hogy az ember Mátyás király vadaakartjában oroszlánra vadásszon? Barna Róbert: Dilettánsok Czakó Gábor: Disznójáték Ébert T i b o r : Játék Ébert T i b o r : H o t t e n t o t t a passió
9. /
Eörsi István: Bohóc a h i d o n Gáli József: Künn a bárány G o s z t o n y i János: A nagy l e h e t e t l e n Görgey Gábor: Hírnök 3 5 Görgey Gábor: Nyugalmas ház Gyárfás E n d r e : A vízcsap Horváth Péter: Porond Hubay Miklós: Z s e n i k iskolája Katkó István: Az egyeztető Katkó István: Panoptikum Maár Gyula: G y i l k o s a padláson Mezey K a t a l i n : Hely és idő Molnár Gál Péter: T i g r i s a fürdőkádban K o l i n Péter: S z i s z i és P u s z i Nemes György: Csendes beszélgetés Nyerges András: Disznók P. Horváth László: Sajnálatos e s e t Páskándi Géza: Egyfelvonásosok Roób Gusztáv: Átmeneti h e l y Roób Gusztáv: A gázóraleolvasó Szabadi Sándor: Hangszórók Szakonyi Károly: I t t h o n maradnál Szakonyi Károly: ítéletnapig Vámos Miklós: Létra Verebes István: Üzenet V/ehner T i b o r : K i a k a r i t t éjszakai portás l e n n i ?
10. /
11./
Halász Péter: L a b i r i n t u s Halász Péter: M i n d e n k i csak ül meg áll Stúdió K: V u r s l i Stúdió K : B a n k e t t Stúdió K : Lakótelep Stúdió K i P a t y o l a t Utcaszínház: Ez-sem-mi-sem Utcaszínház: Lekvár Utcaszínház: Pél v a n Utcaszínház: Mümama K i s s Anna: Járatlanok K i s s Anna: Kék ökör
124
11. /
P i l i n s z k y János: Gyerekek és katonák P i l i n s z k y János: Síremlék P i l i n s z k y János: U r b i e t o r b i P i l i n s z k y János: Élőképek Weöres Sándor: Teomachia
12. /
D e v e c s e r i Gábor: Odysszeusz s z e r e l m e i Hegedűs Géza: Régi szép idők Mezei András: Messziről érkezett virág Rónay György: Születésnap
13. /
Pábri Péter: Az üzlet Harsány! Gábor: Börtönszinház
Mészáros Tamás: Rendezői
új hullám a hetvenes években
A e l m egy állítás, és feltételez egy igazságot. Nevezetesen a z t , hogy a hetvenes évek magyar szinházában csakugyan f e l b u k k a n t egy "új hullám", o l y a n rendezők c s a p a t a , a k i k v a l a m i mást és más ként képviselnek, m i n t elődeik. B i z o n y o s - e , hogy i g y történt, hogy erről az új generációról esztétikai értelemben i s beszélhetünk, s nem csupán úgy, m i n t nemzedéki jelenségről? Természetesen jómagam h i s z e k abban, hogy a hetvenes évek meg teremtették egy másfajta szinház lehetőségét és alkotóit, s a kü lönbözőség közöttük és az előttük járók között nem pusztán életko r i eltérést mutat. A bizonyítási eljárást azonban l e k e l l f o l y t a t n i , annál i s inkább, mert ez az állítás ma még korántsem kétségbe v o n h a t a t l a n e v i d e n c i a . Sokan és s o k s z o r próbálták úgy beállítani a vidékről i n d u l t megújhodási f o l y a m a t o t , m i n t egyszerű nemzedéki támadást az "öregek" színháza, i l l e t v e pozíciói e l l e n ; mondván, hogy ez a szinház voltaképp nem képvisel újdonságot, l e g f e l j e b b f r i s s e b b e n tálalja a régit, m o n d h a t n i kócosabban kissé. Követke zésképp i t t nem stílusról, vagy világszemléletről k e l l beszélni, csupán modorról, kordivatról, amely múlandó f o r m a , valódi minőség híján. Ezek a gáncsoskodások m e g a l a p o z a t l a n o k ugyan, de több szempont ból i s ügyesen, megtévesztőén kepcsolhatók az "új szinház" j e l l e m zőihez. Mindenekelőtt azért, mert az új hullám csakugyan nem h o z o t t f o r m e n y e l v i robbanásokat a h a z a i színházban; s o k k a l inkább t e k i n t hető csendes reformmozgalomnak - ha egyáltalán beszélhetünk mozga lomról o l y a n esetben, araikor a résztvevők egymástól meglehetősen e l s z i g e t e l t e n , m i n d e n f a j t a s z e r v e z e t i összetartozás nélkül, különkülön végváraikban vívják a maguk h a r c a l t . A n n y i b i z o n y o s , hogy Kaposvár, Szolnok és Kecskemét fellendülése - éppen a m e g f o n t o l v a haladás eszménye m i a t t - nem j e l e n t e t t egyszersmind /legalábbis k e z d e t b e n / feltűnő stiláris revelációt, semmiféle avantgárdé ano máliát. A lényeg mélyebben húzódott, a s i k e r e k nem felszínesek v o l t a k , a ezért a látszatot csakugyan l e h e t e t t úgy manipulálni, hogy voltaképp minden új eredmény " v o l t már", v a g y i s semmi sem e r e d e t i . Ezek a f i a t a l színházak a maguk " f o r r a d a l m i " törekvéseivel e l sősorban a szinészi munkára, mégpedig annak hitelességére kívántak h a t n i , meg a rendezői szemléletmód g o n d o l a t i megalapozottságára, korszerűségére. Tehát a t a r t a l o m felől i n d u l t e l minden, nem az elszánt formabontások kergetésétől. I l y e n értelemben s z i n t e megle pően "felnőtt" új hullám v o l t ez: kamaszos vadhajtások, szélsőségek, túlzások nélkül való.
Ez nyilyánvalóan b o s s z a n t o t t a a konzervatív ellenzéket. H i s z e n m e n n y i v e l könnyebb l e t t v o l n a n e k i s z a b a d u l t kóklerekről szónokolni, és aggodalmasan óvni tőlük a közízlést. Dehát Ruszt Shakespearerendezései, vagy Zsámbóki kaposvári K l e i s t j e és Sütője, Székely Molièreje avagy Csehovje nem a d o t t a l a p o t a közfelháborodásra. Néhányan mégis, mindennek ellenére, megpróbálták az avantgárdé rémét h u h o g t a t n i , összehordtak h e t e t - h a v a t a k e g y e t l e n színházról, meg a kisértő antihumanizmusról - mégpedig l e g g y a k r a b b a n azok, a k i k nem i s látták az inkriminált előadásokat. Feltehetően sok köszönhető az új hullám mellé álló k r i t i k u s o k kitartóan h i g g a d t érvelésének, am e l l y e l nem engedték e z t a hamis hisztériát k i b o n t a k o z n i , i l l e t v e legalábbis következetesen rámutattak: vidéken nem experimentális színházat csinálnak, nem sarkából forgatják k l a világot, hanem józanul és l e l k i i s m e r e t e s e n próbálnak szembenézni a k o r valóságá v a l . A vidéki színházak időszakos p e s t i vendégjátékai i s nagyban hozzájárultak aztán a locsogó vádaskodások hitelvesztéséhez. V é gül több százan láthatták Budapesten i s magukat az előadásokat, és felmérhették, m i i g a z az időnként vagdalkozva nyilatkozó fővárosi szinházvezetők szólsmaiból. Kiderülhetett, hogy saját p r o v i n c i a l i z musuk és tájékozatlanságuk védelmében provinciálisán és tájékozat l a n u l támadnak egy másfajta Ízlést, m e r t nem járták k i - h o l i s járták v o l n a ? - a t o l e r a n c i a iskoláját. Ezért - a lejárató legendák szertefoszlatásával - v o l t kényte l e n taktikát változtatni a h a z a i szinház "akadémiája"; ezért k e z d t e t e r j e s z t e n i , hogy az új hullám voltaképp semmi újat nem csinál. Hogy például a kaposvári r e a l i z m u s nem más, mint madáchszinházi r e a l i z m u s , csak kevésbé jó színészek, k i s e b b egyéniségek részvéte lével. E k k o r kezdték a z z a l viádolni a vidéki élenjárók p e s t i közön ségét, hogy az csak a tüntető g e s z t u s kedvéért csinál felhajtást a vendégjátékok körül. Hogy ez a megnyerő okfejtés nem éppen l o g i k u s , az persze nem z a v a r t a a z o k a t , a k i k n e k ebben h i n n i kényelmesebb v o l t , mint szembe nézni a tényekkel. A z z a l például, hogy a l ' a r t pour l ' a r t "tünte tők" még véletlenül se a győri vagy a d e b r e c e n i , netán a s z e g e d i vagy a békéscsabai szinház előadásait használták f e l "ürügyként". Mielőtt tehát megkísérelnénk konkrét előadásokra és alkotókra h i vatkozva megfogalmazni ennek a Kaposvár-Szolnok-Kecskemét három szögből k i i n d u l t szinházi reformációnak tényleges jelentőségét, s mibenlétét, próbáljuk meg áttekinteni, hogyan i s kezdtek a h e t v e nes évek elején a f i a t a l o k , i l l e t v e m i l y e n körülmények összejátszá130
sa t e t t e lehetővé az új hullám jelentkezését? E l e g e t használtuk már a különböző fedőneveket. Ne beszéljünk most nemzedéki háborúságról, Pest-vidék ellentétekről, sőt: P e s t Pest ütközetekről sem. Mondjuk k i végre, hogy az utóbbi években természetes fiatalodási f o l y a m a t z a j l o t t a színházi életben, h i szen ez a d o l g o k r e n d j e . A lehető legkomolyabb véleményem, hogy valóban erről van szó; a szinházvezetői p o s z t o k o n történt változá sokat nem a n n y i r a s z e r v e z e t i megfontolások és e l v i szempontok hoz ták létre, m i n t inkább az a kényszerítő tény, hogy a h e t v e n e s évek elejére a magyar szinházvezetői gárda létszáma kevésnek b i z o n y u l t , s némely pozíciót - t e t s z e t t , nem t e t s z e t t - c s a k f i a t a l o k k a l l e h e t e t t betölteni. Miért o k o z t a k mégis akkora megrázkódtatásokat a s z e l l e m i közé l e t b e n ezek a szükségszerű változások? Mert a nagynehezen m e g i n d u l t generációs áramlás /melynek m i n d i g f o l y a m a t o s n a k és sohasem kampányszerűnek k e l l e n e l e n n i e / k o rábban természetellenesen megrekedt, a soros nemzedékek felzárkó zása nem ment végbe a maga helyén és idejében. Azok, a k i k az ötvenes évek második felében, néhány esztendő leforgása a l a t t a h a z a i szinház! élet vezető pozícióiba kerültek, méltó történelmi székfoglalásuknak tekintették kinevezésüket, ol y a n esedékes és i n d o k o l t őrségváltásnak, amely " h e l y r e t o l t a a kizökkent időt", megérdemelt j o g a i b a ültetve egy t i s z t a l a p p a l i n duló nemzedéket. Es valóban: következett majd egy évtizednyi f e l lendülés - mondjuk a h a t v a n a s évek közepéig -; ebben az időben születtek például a Madách Szinház ma már s z i n t e legendás előadá s a i , ekkor v o l t i z g a l m a s műhely a Thália, f r i s s szemléletű a Nem z e t i , a József A t t i l a Szinház i s a k k o r élte l e g j o b b periódusát, és a megbizható Vigszinház m e l l e t t feltétlenül megemlítendő a s a j n o s kérészéletű, de néhány i g e n f o n t o s előadást létrehozó Petőfi S z i n ház. Csakhogy: az a k k o r i szinházvezetők köre meglehetősen szűk v o l t ; lényegében a fővárosi nagyszínházak /anyaszinház + kamara/ j e l e n tették a szinházi életet. A vidéki főrendezői-rendezői-igazgatói k a r pedig l a s s a n kiöregedett. Előrelátható v o l t , hogy néhány éven belül majd az egész országban szakemberhiány m u t a t k o z i k . Ha másért nem, márcsak azért i s mihamarabb gondoskodni k e l l e t t v o l n a az után pótlásról, nyilvánvalóan a főiskolai osztályok határozott, azaz át g o n d o l t p r o g n o s z t i k a i szempontoknak megfelelő szaporításával. Mert még a szinésznevelés i s rövidlátó elképzelés s z e r i n t f o l y t : a szak-
mának ez a l e g f o n t o s a b b része i s vékonyan csörgedezve k a p t a a frissítést, miközben látnivaló v o l t , hogy a televízió, a rádió, a filmgyár és a s z i n k r o n igényei nőttön nőttek. A h e l y z e t e t azonban - úgy tühik - s e n k i nem mérte f e l igazán, várható, késői következ ményeivel együtt. I g y azután az ország színházaiból vagy másfél év t i z e d e n át hiányoztak az egymás nyomába Lépő generációk. I l y e n körülmények között p e d i g szó sem l e h e t e t t egészséges "pályaalkalmassági" kiválasztódásról. A h o l a k e r e s l e t huzamosan nagyobb a kínálatnál, o t t a l e g r o s s z a b b minőség i s eladhstó. Nehéz v o l n a megállapítani, hogy ez a hiánygazdálkodás átgondolt t e r v e k jegyében, vagy spontán a l a k u l t k i , anélkül, hogy bárki bármit i s t e t t v o l n a . A n n y i m i n d e n e s e t r e b i z o n y o s , hogy az illetékesek vagy nem r e n d e l k e z t e k a koncepcionális előrelátás képességével, vagy nem alkalmazták a z t a g y a k o r l a t b a n . A színházi vezetőket például - akikről mégsem hihető, hogy ne vették v o l n a észre, mennyire hiá n y o z t a k mellőlük a f i a t a l o k - a saját helyzetükből adódó b e l h a r c o k kötötték l e . A színházakban u g y a n i s ekkortájt kettős vezetés v o l t : főrende zők és igazgatók "konzulátusa" irányított. Az elérendő - egyébként h e l y e s - közvetlen cél az igazgatói-főrendezői p o s z t o k összevonása l e t t . /Helyesnek azért nevezhető, mert az a d o t t személyi párosítá sokban messze nem azonos képességű szakemberek kerültek össze./ Ez a manőver a hetvenes évek elejére rendben l e i s z a j l o t t , s t o vább szilrádultak a főváros - most már csakugyan egy-egy kézben t a r t o t t - teátrum-birodalmai. S ebben az időben már a szinházi él e t v a l a m e n n y i intézménye, s z e r v e z e t e , fóruma élén egyazon m a r o k n y i c s a p a t állt. A túlzott centralizálás p e d i g bármelyik szakmában azonos követ kezményekkel jár. V a g y i s : kizárólagossá l e s z e g y e t l e n Ízlésvilág, a belülről érkező k r i t i k a mind lehetetlenebbé válik; a külső bírá lók látóköre p e d i g beszűkül, i l l e t v e képviselői kisebb-nagyobb mér tékben különféle klikkérdekek kiszolgálói l e s z n e k . Törvényszerű, hogy az a d o t t szakma fiatalsága előbb-utóbb nyug t a l a n k o d n i kezd, h a l l a t n i a k a r j a a saját hangját, és lehetőségeket igényel esztétikai oppoziciójának g y a k o r l a t i kifejezésére. Már ha létezik szakmai fiatalság. Mert láttuk: az i s megoldás, hogy nem "termelünk" f i a t a l o k a t . Ebben az összefüggésben érthető meg, hogy a h a t v a n a s évek vé gén sokak s z e r i n t o l y h i r t e l e n fellendülő avantgarde-amatőr mozga lom, mint j elens ég, nem választható külön a hivatásos pzinház f e j 132
lődésl rendellenességeitől. A f i a t a l o k n a k az a hulláma, amelyet a főiskoláról sokáig s z i s z t e m a t i k u s a n távoltartottak - tehát a k k o r sem vállalhatta a p r o f i - k e r e t e k e t , ha a k a r t a - kénytelen v o l t más t e r e t k e r e s n i magának. E z t p e d i g egyedül az amatőrmozgalom kínálta f e l . Ám figyelemreméltó, hogy - a mégoly ellenkező vélekedésekkel szemben - nem v a l a m i szükkörü, b e l t e r j e s fészkelődós v o l t ez; meg lehetős közönségbázisra épült. S éppenhogy egy f i a t a l közönség részvételére. Azokéra, a k i k a k k o r már jóideje nem jártak a hivatá sos színházba. Szakmai körökben köztudott /erről készültek felmé rések/, hogy az egyre " s t a b i l a b b " magyar színházak nézőtábora i s mind zártabb l e t t . Ez nemcsak a közönség foglalkozási rétegezettségében nyilvánult meg, hanem elsősorban korosztályi összetételé ben. A 16-35 közötti generációk s z i n t e kiköptek a nézőterekről. V i s z o n t éppenhogy ők adták az amatőrök táborát. S e z t a való ben spontán f o l y a m a t o t már nem l e h e t e t t nem észrevenni. Annál I n kább nem, mert az amatőröknek nem csupán f o r m a i újdonságaik m i a t t a k a d t a k szimpatizánsai. A t a r t a l m i okok legalább i l y e n f o n t o s a k v o l t a k . Szemben a hivatásos színházzal, amely ebben az időben mind inkább befelé f o r d u l , s elzárkózik a társadalmi kérdések elől, a " n y i t o t t " amatőröket elsősorban azok érdeklik. Megkockáztathatjuk, hogy a színházesztétikái "értéktermelés" másodlagos s z e r e p e t ját s z o t t a t a r t a l m i törekvésekhez képest. Hiszen a m i t a h a z a i amatő rök a f o r m a n y e l v b e n létrehoztak, az a l e g j o b b e s e t b e n i s s z i n k r o n ba került a hasonló világszinházi törekvésekkel. /Persze, ez a szinkronitás korántsem lebecsülendő, ha meggondoljuk, hogy a h i v a tásos magyar színháznak a d d i g i története során sohasem sikerült megvalósítania./ Az amatőrköntösben jelentkező, de a lényegét t e k i n t v e magában a színházművészetben erjedő megújhodni akarás még vékony szálakkal sem kötődött a hivatásosokhoz, tőlük semmiféle támogatást nem k a p o t t ; v i s z o n t meg-megújuló támadásaikat állnia k e l l e t t . Ugyanakkor a h a z a i , korlátozó gazdasági-szervezeti feltételek, egzisztenciális lehetőségeik, - i l l e t v e azok hiánya - m i a t t az amatőrizmusnak egy szerűen nem v o l t jövője. Huzamosabb időn át e g y e t l e n társulat sem t u d t a t a r t a n i l e g j o b b produkciói s z i n v o n a l a t . / I g a z : az ametőrszinházi a r a n y k o r nem s o k k a l később világszerte lezárult - de abban nem játszottak s z e r e p e t adminisztratív intézkedések./ Ennek o k a i külön tanulmányt kívánnának, elégedjünk meg ezúttal a végeredmény r e gisztrálásával: az amatőrmozgalom perspektivátlanságától elcsüggedt, kiábrándított f i a t a l o k előtt e g y e t l e n út állt - v a l a m i módon mégis-
c s a k b e j u t n i a p r o f i k közé, éa kísérletet t e n n i a színházi élet belülről, történő megváltására. Elmondhatjuk, hogy ez az átépülés, legelébb ami a személyeket i l l e t i , i l y e n - o l y a n csatornákon keresztül végre i s sikerült. Kérdés persze, miként lehetséges, hogy ezok a hivatásos várvédők, a k i k korábban o l y hatékonyan tartóztattak f e l minden új hullámot, egyszeresek e l v o n u l t o k a sáncokról. Több okot k e l l figyelembe venni. Egyfelől tény, hogy végre a hivatásos színházon belül i s feltűnt egy k i s c s o p o r t , immár szá mottevő f i a t e l . Azok, a k i k a hatvanas évek közepén kerültek a fő i s k o l a rendezői szakára, és az évtizedfordulón k e z d t e k színházat csinálni. Tegyük hozzá, ahhoz képest, hogy mekkora hatást gyako r o l t a k a magyar színházi életre, meglepően kevesen v o l t a k . Vidék r e kerültek, mert o t t k e l l e t t betölteni az üres státusokat. S ez l e t t a szerencséjük. Önállóan d o l g o z h a t t a k . Hamarosan szinházvezetők l e t t e k , és egy másfajta szinészetikát, szinházeszményt próbál tak e l f o g a d t a t n i . Ez a szinház ugyan távol állt az amatőrök f o r m a i próbálkozásaitól, a két szemlélet mégis meglehetősen közel került egymáshoz. I g y a hivatásos színháznak ez a vidéki szárnya mentőö v e t d o b h a t o t t jónóhány amatőrnek; amennyiben különböző szerződése ket ajánlott f e l számukra. Másokat a főiskola e n g e d e t t át k a p u i n . Hogy miért? Ennek i s elsősorban kényszeritő s t a t i s z t i k a i o k a i v o l t a k . Rohamosan csök k e n t a főiskolára jelentkezők száma. A szinészet és a rendezés megszűnt divatszakma l e n n i , s a főiskolának meglepetéssel k e l l e t t tudomásul v e n n i e , hogy a felvételizők száma évről-évre apad, miköz ben a színész- és rendezőhiány országszerte mind ijesztőbb. /Ma a szinpad, a f i l m , a tévé, a rádió, a s z i n k r o n és a különféle h a k n i műsorok között szaladgál az egyszer hivatásosnak nyilvánított ma gyar színész. A szinház csupán mellékkereseti lehetőségük - főként a fővárosiaknak -, ez a h e l y , a h o l a legkevesebb időt töltik, de mindenképp a legkevesebb energiát áldozzák. A szinészegyeztetés a fogalom e r e d e t i értelmében rég megszűnt: az irodák a z t e g y e z t e t i k , a k i éppen ráér, s nem a z t , a k i t a rendező felkér. Mig a vidéki színházak felfutásának e g y i k döntő tényezője épp ez v o l t , hogy színészeik, távol a fővárosi piactól, majd egész n a p j u k a t a szín házban töltötték; képesek ós hajlandók v o l t a k a műhelymunkára./ A főiskola tehát végűlis kénytelen v o l t t e l j e s i t e n i feladatát, utánpótlást n e v e l n i , mégpedig azokból, a k i k j e l e n t k e z n e k , s a k i k ben felfedezhető az adottság és a tehetség. I g y az amatőr együtte134
sek t a g j a i szépszámraal n y e r t e k felvételt különböző s z a k o k r a . A nagysokára meginduló természetes áramlást azonben nemcsak a szükség B e g i t e t t e elő - értve ezen a "felvevőpiae" növekvő igénye i t -, hanem az immár társadalmi jellegű feszültség levezetésének sürgető parancsa i s . Mert gondoljuk megt ez amatőrmozgalomban f e l gyülemlett energiák saját közönséget, saját Ízlésvilágot szültek, s z e r v e s e n beleépültek az úgynevezett ifjúsági rétegkultúrába - mi közben minden erőfeszítés ellenére sem szerveződhettek színházzá. Adott v o l t tehát a művészetből többé k i nem zárható, l e nem t a gadható tehetségek csapata, a k i k a hivatásosaágból k i r e k e s z t v e , i l l e t v e arról önként lemondva, létrehoztak bizonyos színházi érté keket, de nem válhattak alkotóvá a maguk teremtette k e r e t e k között sem. S mivel ezeket e k e r e t e k e t tágítani, módosítani, újragondolni az illetékesek nem akarták - szóba sem jöhetett például, hogy a Szegedi Egyetemi Szinpad s i k e r e i csúcsán önálló műhelyként elismer tessék -, legalább meg k e l l e t t n y i t n i a levezető z s i l i p e k e t a főis k o l a , i l l e t v e a hivatásos szinház felé. Az amatőrmozgalom élcsapatát /nevezhetjük-e avantgarde-nak?/ ilymódon l e s z e r e l v e , majd integrálva az "egy és o s z t h a t a t l a n " magyar szinházkultúrába, bizonyítást n y e r t , hogy a h a z a i színházi viszonyok között n i n c s másik út. Amatőrszinjátszásunk tehát mind érdektelenebbé l e t t - bár ez a tény természetesen nem zárja k i a mozgalom továbbra i s dicséretea önmüvelő szerepét. Mármost: megfelelő-e az egysávú pálya a f i a t e l o k számára, v a g y i s egészséges-e, hogy a színházi élet önnön megújulásának, a kí sérletezésnek i s csak ugyanazon s z e r k e z e t e n belül adhat h e l y e t , mint a konvencionális, üzemszerű működésnek? A színházművészet f e j lődését - jobb kifejezéssel: folyamatos regenerálódását - a j e l e n l e g i szinház! struktúrában legalábbis veszély f e n y e g e t i . Hiszen mégiscsak valódi stúdiók sem működnek; azok, amelyeket e z z e l az e l nevezéssel és céllal hívtak életre néhány évvel ezelőtt, szép l a s san elvetéltek, vagy lényegüket tekintve nem mások, mint kamaraszinpadok. Tehát nem kísérleti drámát és színjátékot fogadnak be, hanem kevésszereplős, "hagyományos" müveket, s azokat i s meglehe tősen s z o l i d válogatásban: századunk immár k l a s s z i k u s n a k t e k i n t h e tő egyfelvonásosai például máig i s csak kötetben ismeretesek. Félő, hogy a " f i a t a l o k szinháza" nemsokára kénytelen-kelletlen ugyanúgy elöregszik, mint elődeiké, mert az experimentális műhely munka feltételei ma semmivel sem jobbak, mint akár húsz évvel eze lőtt. S ugyancsak kérdés, hogy a j e l e n l e g rendelkezésre álló s z i n 135
házépületek - amelyek már méreteik m i a t t l s stabilizálásra kény s z e r i t i k a müsorpolitikát -, a l k a l m a s a k - e az újabb szinházesmsjények elfogadtatására a közönséggel? Mert ne feledjük, hogy a m i n d e n k o r i f i a t a l o k valóban " f i a t a l o s ' munkájának alapfeltétele a S8ját közönaégbázls megteremtése. Azok a rétegek, amelyek t e l t házakat biztosítottak kisméretű k l u b o k b a n , a 600-1000 személyes nézőtereket nem töltik meg. Az újakra h i v a t o t t művészeti v e z e t i k kénytelenek "népfrontos" műsort t e r v e z n i , ha nem akarnak látványos bukásokat. I l y e n körülmények között i s létrejöhetnek persze jó előadások, sőt, jó színházak i s . A papa színháza u g y a n i s éppolyan, akár a papa m o z i j a . Az új-hollywoodi i s k o l a a mesterség tökélyével f o r g a t a bé k e b e l i Hollywoodra erősen emlékeztető f i l m e k e t , nagyszerű színé s z e k k e l és rendezőkkel, de e filmművészet mégsem az ő stúdióikban újul meg, ők csak idővel beépitik a f i l m e s köznyelvbe azokat a meg oldásokat, amelyekért az úgynevezett müvészmozi kínlódik meg. A kérdés az, hogy h o l , m i l y e n feltételek m e l l e t t h o r d h a t j a k i a mi f i a t a l "müvész-szinházunk" a maga eredményeit? A filmnél ma r a d v a , a Balázs Béla Stúdió nélkül a l i g h a nőtt v o l n a f e l a magyar rendezők néhány jelentős nemzedéke. A szinház szabóistvánjai v a j o n h o l fogják elkészíteni "etűdjeikét"? A h e l y z e t azért ellentmondásos, mert a zárt gátak m e l l e t t azért f e l i s n y i l t a k z s i l i p e k . A f i a t a l színházművészek az utóbbi néhány évben h a l l a t l a n lehetőségeket k a p t a k . H a l l a t l a n - ebben a k i f e j e zésben remélhetően érződik v a l a m i f e l h a n g , ami rendellenességre u t a l . I g e n , i g y v a n : az elnéptelenedő színházakat túlságosan h i r t e l e n k e l l e t t feltölteni, és ez a kérlelhetetlen szívóhatás r e n d e l l e nes h e l y z e t e k e t i s t e r e m t e t t . A l i g száradt diplomával vidéki szín házak főrendezői p o s z t j a i t l e h e t e t t e l n y e r n i . S a h i r t e l e n v i z b e d o b o t t a k későn vették észre, hogy nem a tanuszodában tempóznak. Mert r e n d e z n i még csak-csak l e h e t t a p a s z t a l a t l a n u l , de szinházat v e z e t n i nem. Normális körülmények között a z idős mesterek m e l l e t t f o l y a m a t o s a n felnőnek a p e r f e k t , mesterségüket k i t a n u l t f i a t a l o k . És szép nyugodtan kiderülhet, k i m i t t u d . Aztán jöhetnek a k i n e v e zések. Nem tragédia, ha v a l s k i ;:iondjuk csak 35 éves korában l e s z felelős vagy félszáz szinész munkájáért, ambíciójáért. Mostanában azonban n i n c s idő a "beérésre". A szinházi élet kap kodó és b i z o n y t a l a n irányitási gyakorlatának következménye e z , s a k i a l a k u l t h e l y z e t m i a t t b i z o n y t a l a n és kapkodó a z irányitás. C i r c u l u s v i t i o s u s . Ami természetesen nem szül jó vért a szinházi 136
életben, nem javítja a színészek közérzetét, h i s z ők amúgyis, m i n d i g i s kiszolgáltatottnak t e k i n t i k magukat. A múlt mulasztásai most bumeráng módjára ütnek v i s s z a . S még v a l a m i t világosan k e l l látni. A nemrégiben P e s t r e plán tált vidéki eredményeknek semmi közük az a v a n t g a r d e - h o z , másképpen szólva a világszínház stiláris élvonalának legújabb törekvései hez. Szigorúan színházesztétikái alapról t e k i n t v e előadásaikra, azok eszköztára majdhogynem azonos az előttük járó korosztályokéval, csakhogy ezek a negyven felé közeledő " f i a t a l o k " mivesen, a valóaág kihívására érzékenyen, társadalmi őszinteséggel igyekeznek a z t a l k a l m a z n i . S ettől a minőségi realizmustól az esztétikai reatauráoió veszélye nélkül a l i g h a l e h e t visszalépni. M l többt e z t a már öre gedő fiatalságot, s kivált az utánuk jövőket, h i b a v o l n a a r r a kár h o z t a t n i , hogy ők l e g y e n e k a m i n d e n k o r i sereghajtők, a k i k l e g f e l jebb csak az esedékes felzárkózást segíthetik elő. A magyar s z i n ház kultúra e g y i k rákfenéje v o l t már a század első felében i a , hogy újdonságnak sohasem számíthattak a saját próbálkozások és eredmé nyek, mert l e g j o b b e s e t b e n i s a világszínvonallal való, megkésett lépéstartással v o l t u n k e l f o g l a l v a . S a m i k o r r a h a z a i I r o d a l o m m a l k e l l e t t és l e h e t e t t v o l n a modem azinházat csinálni, a k k o r e r r e a f e l a d a t r a szinház és közönsége Ízlésben egyaránt készületlen v o l t . A nagy erőfeszítéssel homogenizált, egységes magyar szinházi struktúra lényegében ma sem t e s z mást, m i n t megkísérli t a t a r o z n i a konvencionális színházat. Ami kétségkívül nagyon f o n t o s f e l a d a t . A konvencionális színháznak komoly missziója l e h e t , valóban b e töltheti közművelődési szerepét, ós természetes, hogy csak jól, és még j o b b a n szabad művelni. De ha a fiatalokról beszélünk, akkor végülis k i m o n d h a t j u k ! n e k i k a r r a v a n szükségük, hogy csakugyan f i a t a l o k l e h e s s e n e k . Hogy ne k e l l j e n provinciálissá merevedniök p u s z t a önvédelemből. Hogy próbálkozhassanak és megbukhassanak. O l y a n közszellemre és struktúrára v a n szükség, amely nem kényszeríti kéteshirü oppozícióba mindazokat, a k i k másként képzelik e l a szinhámat, mint az előt tük járók. X
A l i g h a n e m i d e j e , hogy meghatározzuk azok korát, a k i k nézetünk s z e r i n t a " f i a t a l színházat" létrehozták, ós máig képviselik. A név sor szűk aggképp lesákiti
a rendezők karát. És nemcsak azért, mert az
egészen f i a t a l o k , a csak nemrég pályakezdők nem t e k i n t h e t n e k sza o l y a n munkásságra, amelynek
visz-
alapján biztonsággal i d e s o r o l h a t
nánk őket, hanem azért i s , m e r t a k r i t i k u s o k sem egyeznek meg egy m i n d e n k i által e l f o g a d o t t listában. Elképzelhető, hogy másvalaki számára ez a névsor tehát hosszabb, vagy rövidebb. Én, R u s z t , B a b a r c z y , Zsámbéki, Székely, Ascher, Ács, S z i k o r a működését, i l l e t v e még néhány rendező - i g y például M a r t o n László, Valló Péter, Gazdag Gyula, Szőke István némely előadását s o r o l o m az "új hullám" tárgykörébe. V a g y i s o l y a n szinházi produkciók létrehozóit, amelyek
drámai
látásmódjukat, következésképp színészi eszközeiket t e k i n t v e , lénye g i változást h o z t a k a h e t v e n e s évek színházához képest. E s e z z e l a definícióval voltaképp elérkeztünk a r r a a p o n t r a i s , a h o l meg k e l lene
határozni a hatvanas évek színházát i s .
E z egyébként
nyil
vánvalóan nem a j e l e n d o l g o z a t f e l a d a t a ; mégis legalább utalássze rűén, kénytelenek leszünk f o g l a l k o z n i a kérdéssel: m i l y e n v o l t a h a t v a n a s évek, még pontosabban, az ötvenhat utáni idők magyar s z i n háza. B i z o n y o s s z e r v e z e t i
jellemzőire már u t a l t a m ,
fejtegettem a
stabilizáció buktatóit és b e l h a r c a i t . De karakterizálandó v o l n a e szinházi k o r s z a k művészi a r c u l a t a i s . Sajnos, átfogó tanulmányok, színháztörténeti munkák nem állnak rendelkezésünkre e témában. Hiányoznak a rendezői pályaképek és a szinházi műhelyek felmérései. Maradnak a k o r a b e l i magunk emlékei. Ám a kritikák még emlékeinknél
kritikák és a
i s viszonylagosab-
bak. Nem csupán azért, m e r t természetesen nem tükrözhetik a távla t o s megközelítést, azaz n i n c s összehasonlítási a l a p j u k a mából nézve. De ha e z t nem i s kívánhatjuk, elfogadhatnánk a k o r a h e l i vé leményeket, ha a z a k k o r i k r i t i k a
mércéi, viszonyítási p o n t j a i meg
felelőek l e t t e k v o l n a . De nem l e h e t t e k azok. Egyszerűen azért nem, mert amikor ötvenhat után a magyar szinház újraéledt, ennek a k o n szolidált nekibuzdulásnak immár vagy negyedszázada nem v o l t a k nem zetközi paraméterei. G o n d o l j u k meg, hogy legalábbis 1938-től kezd v e , a világra való kitekintés m i l y e n korlátok közé s z o r u l t /nem be s z e l v e arról, hogy p e r s z e korábban sem v o l t u n k éppen a z európai szinházi izlés fellegvára/, s nyilvánvaló: ami a szinikritikát i l leti,
annak elsősorban és hagyományosan i r o d a l m i fogantatását ez a
bezártság csak tovább erősitette. Magyarán: a h a z a i szinházet nem 138
önálló szinházeszménnyel rendelkező színikritikusok, hanem / l e g j o b b esetben!/ kiművelt literátorok Ítélték meg, a k i k az előadás ról óhatatlanul annak saját, tehát önmagáról szuggerált képét f o gadták e l . Az e s e t l e g e s elutasítások az i r o d a l m i Ízlésből táplál k o z t a k , a színészeket az egyéni szimpátiák, a t e t s z i k - n e m t e t s z i k mércéjével mérték. S hozzá k e l l ehhez még számítanunk a z t i s , hogy a szinházi előadásról, a korszerűségről szóló elméletek tökéletesen devalvá lódtak. Először mindent elvettünk, ami burzsoá eredetűnek, i l l e t v e felfogásúnak számithatott, tehát minden i z m u s t , mindazt, ami a módszert t e k i n t v e nem v o l t realistának nevezhető. Jött a S z t a n y i s z l a v s z k i j - r e n d s z e r u n o s - u n t i g szajkózása, annak lényegi i s m e r e t e és megértése nélkül, m i n t szemináriumi tantárgy. Amikor már nem v o l t kötelező k a t e k i z m u s , akkor sem h i t t benne s e n k i , s különben i s i t t v o l t az új pápa, B r e c h t , az ő elidegenítési effektusával. Sokáig őbenne i s afféle p o l i t i k a i d i v a t o t látott a szakma; a színészek pe d i g egyenesen közönségellenesnek tartották. A l i g h a járunk messze az igazságtól, ha a z t mondjuk, hogy a hetvenes évek elején a magyar szinház ösztönösen próbált megkapaszkodni saját gyökereiben, régi beidegzettsógeiben, amelyek a társalgási r e a l i z m u s és a patetizáló érzelmesség különös keverékét segítették elő. Végső s o r o n e g y f a j t a bizonytalanságot: Gellért Endre miniciózus, p e r f e k t előadásaihoz sem, a Jób Dániel-féle oldottsághoz sem a k a r t a k "egy-az-egyben" visszatérni, - elvégre ezek v o l t a k a meghaladni kívánt k o r s z a k o k ! - új fogódzók azonban nem álltak kézre. Legalábbis nem színháziak. I r o d a l m i ihletésre s z o r u l t a magyar színjátszás, i l l e t v e a z t ka p o t t az a m e r i k a i realisták jóvoltából, a k i k e t a kulturális enyhülés s z e l e ekkor fújt felénk. W i l l i a m s ós M i l l e r , majd A l b e e . Ők hozták a felvirágzás lehetőségét. Ők, az ötvenes évek Amerikájának drámairó-sztárjai. Nem véletlen, hogy d a r a b j a i k o l y a n n y i r a m e g f e l e l t e k nekünk. T a r t a l m i revelációt egyszerűen azáltal képviseltek, hogy elénk tár t a k egy e l a d d i g tőlünk elzárt világot. Stiláris szempontból p e d i g ideális igényeket támasztottak: épp a z t kérték a színháztól, amit a magyar s z i n p a d a d n i t u d o t t . P o s z t n a t u r a l i z m u s t , némi s z i m b o l l k u s ságot a szcenikában, és o l y a n színészetet, amely érzelmesen, szen vedélyesen, lényegében teátrálisan r e a l i s t a . Az a m e r i k a i a k tehát a háború előtt megszakadt polgári szinházeszmény kontinuitására adtak lehetőséget. Ezek az előadások és a mellettűk-hatásukra létrejött k l a s s z i k u s drámai bemutatók i s , m i n -
denesetre egy életteli, indulatoktél fűtött, emberi színházat hoztak létre a s z t a h a n o v i s t a darabok korszaka után. Romantikát ad tak, ami nem tűnt romantikusnak, k o n f l i k t u s o k a t , amelyek épp annyi r a v o l t a k stilizáltak, hogy üdvösen meghaladják az úgynevezett földhözragadt k i s r e a l I z m u s t * F u r c s a módon mégsem az a m e r i k a i mesterek v a l a m e l y i k darabja, hanem egy Shakespeare-produkció, a Madáoh Szinház kitűnő Vámos László rendezte, Gábor Miklós játszőtte Hamletje v o l t az a produk ció a hatvanas évek közepén, amely h i r t e l e n feltárta a magyar s z i n házi fellendülés alapvető megalapozatlanságát: másként: e l b i z o n y talanodását* A Hamlet kirobbanó s i k e r v o l t ; t a r t a l m i l a g a t e t t csapdájába eső értelmiség drámáját adta, amelyre akkor jelentékeny rétegek erősen reagáltak, formanyelvében pedig az elegáns, felszíni mo dernséget képviselte. Jellemző azonban, hogy Gábor Miklós szőke pa rókát v i s e l t , az öltözékek a reneszánsz m e l l e t t döntöttek. Mintha oaak az Ollvier-féle filmváltozat külsőségei elevenedtek volna meg; annak jóval korábbi korszerűsége azonban, akkor és i t t , felülmúlha t a t l a n u l modernnek t e t s z e t t . Egészen addig, amig a Royal Shakes peare Company Brook-rendezte L e a r királya meg nem érkezett európai turnéja során Budapeatre i s * Ekkor az angolok puritán szlnivilága, r u s z t i k u s bőrruházata egy p i l l a n a t a l a t t rombadöntötte a h a z a i , e l a d d i g önmagától e l r a g a d t a t o t t szinházi Ízlésvilágot. Mert mi történt? A Madách Szinház Hamletjét Brook hatására átrendezték. I l l e t v e : levették a műsorról, és rövid idő a l a t t átszabták a színészek ruházetát. Bőrjelmezeket kaptak ők i s , azután folytatták az előadássorozatot. Kérdezzük meg még egyszer, mi történt valójában? Hem egyéb, minthogy h i r t e l e n szemben találva magunkat egy keményebb, őszin tébb, és ezért a világgal adekvátabb, megrázóbb színházzal, úgy gondoltuk, hogy a külsőségekben sebtében pótolható a magunk lema radása. Hem a színészi megfogalmazásokban, nem a szituációk beállí tásában, nem az előadás belső hangsúlyain változtattunk, hanem a ruhákon. A szabómühelyben reméltük utolérni a világszinvonalat. Ez az eset mélyen jellemző a hatvanas évek h a z a i szinházfelfo gásának korlátaira, kapkodó bizonyitáskényszerére, a r r a , hogy az oly soká provinciális magyar szinházi gondolkodás mily elképesztő en önállótlan v o l t ; éppen ezért, mert oly sokáig nem adatott meg számára a kitekintés lehetősége, mert előbb nem v o l t mód, később pedig szándék, hogy megismerje és beépítse a század európai s z i n -
házának esztétikai t a p a s z t a l a t a i t * Próbáljuk meg, ha vázlatosan i s , áttekinteni, melyek v o l t a k azok a f o r m a n y e l v i eszköztárak, amelyeknek, m i n t pusztán mesterség b e l i arzenáloknak, a hatvanas-hetvenes évek fordulójára már kézre k e l l e t t v o l n a állniuk. Éppenséggel azért, hogy a rendezői és szí nészi kultúra természetes, magától értetődő e l e m e i l e h e s s e n e k , és alkalmazásukat ne a d i v a t o k , hanem a bemutatandó müvek, a közölni vágyott t a r t a l m a k stilusszükségletei szabják meg. Mert ha egy k i s sé provokatívan, "sarkítva" fogalmazunk, a z t l a mondhatjuk, hogy a színpadon m i n d i g osak eszközök vannak. Azok a b i z o n y o s kifejezési eszközök, amelyek közvetíteni h i v a t o t t a k a g o n d o l a t o k a t . I g e n való színű tehát, hogy a k r i t i k u s o k elsősorban e z e k k e l a művészi eszkö zökkel elégedetlenek, h i s z e n a nézőtéren ülve osak ezek hiányossá g a i t mérlegelhetik. A gondolat önmagában m e g f o g h a t a t l a n a színpa don, a h o l mégoly nagy gondolkodók i a e l s i k k a d h a t n a k - irók, r e n d e zők, színészek -, ha nem találják meg elképzeléseik megfelelő kö zegét. Azt a f o r m a n y e l v e t , amely pontosan és félreérthetetlenül v a * lósltja meg a rendezői koncepciót. Amikor tehát gondolatokat, állásfoglalást és magatartást kérünk számon a szinházi előadáson, g o n d o l j u k meg, hogy sportszerűtlenek vagyunk. Az előadástól csak az Írói müveket kiteljesítő eszköztá rat várhatjuk; a gondolatok kontónereit. És lehetségesnek tartom, hogy van dramaturgiánk és filozófiánk - csak nem m i n d i g j u t érvényre. A g y a k o r l a t i színház, szép szóval: a szinházcsinálás u g y a n i s a stilisztikánál és a technikánál, azaz a mesterségbeli tudásnál kezdődik. Brook e z t i g y fogalmazza meg: "... mindaddig, amig t i t o k b a n a z t hisszük, hogy a g r o t e s z k maszkok, a feltűnő smink, a súlyos kosztümök, a deklamáláa éa a baléttszerü mozdulatok önmagukban r e a l i s z t i k u s a k , következésképpen líraiak és mélyek - a d d i g nem keveredünk k i a hagyományos színházművészet sab l o n j a i közül," S e sorok természetesen nem a f e l s o r o l t eszközök elvetését h i r d e t i k , hanem a z t , hogy az egyes elemek "önmagukban", r e n d s z e r t e l e nül nem érnek semmit. A hagyományokon csak tudatos eszközrendsze r e k k e l l e h e t átlépni. A naturalizmusból - amely nálunk uralkodó ha gyomány - nem l e h e t egy-egy " b l i c k f e n g g a l " megújhodni. Önmagában nem megoldás a lemásolt egzotikum, a felmelegített neoromantika, az a n g o l vagy f r a n c i a bulvárstilus e g y e t l e n kelléke sem. Talán v a l a h o l Brechtnél k e l l e n e e l k e z d e n i . Hogy m e g t a n u l j u k végre a z t , amitől a n n y i r a irtózunk: az elidegenítést. A z t a r e n d e -
zői és színészi technikát, amely nélkül csak üres retorikát müvei hetünk. Sajnálatos, hogy egy uralkodó h a z a i hittétel s z e r i n t az elidegenítés oaak és kizárólag B r e c h t V-effektjével azonos. E z nem igaz. Mert az elidegenítés nem ellentéte, hanem kiegészítője a Sztanyiszlavszkij-módszernek. H i s z e n átélés nélkül n i n c s kívülál lás. A színész c s a k úgy mutathatja f e l játékában az idézőjelet, c s a k úgy állhat figurája "mellé", ha korábban az átéléssel megte r e m t e t t e ehhez az a l a p o t . Az elidegenítés voltaképp erre ez e l l e n pontrendszerre épül, ez előadás ritmusát elsősorban azok a váltá sok határozzák meg, amelyeken a színészeket /és a nézőt/ a rendező végigvezeti. S hogy a z átélés és elidegenítés váltakoztatása milyen forma kultúrák segítségével történik, a z t e c h n i k a i , i l l e t v e s t i l i s z t i k a i kérdéa. A század második felében iskolákat teremtő egyéniségek eszközhasználatának pontos analízise bővebb tanulmányt igényelne, a n n y i azonban bizonyos, hogy másként és másként, de mindegyikük alkalmazza az elidegenítés alapelvét. Ennek következetes és egyéni módszereit k i d o l g o z n i - ez v o l t a magyar szinház egyik s o r o n kö vetkező f e l a d a t a . He elfogadjuk, hogy az alkotás kényszerítő oka a spontán erő v e l kifejezést kereső, formáját kutstó tartalom, akkor nem hátrál hatunk meg a f o r m a i mondanivalónak mint önálló kategóriának elisme résétől. Tartalom és forma az alkotó folyamaton belül szuverén éle t e t élhetnek; a mü egyesülésük, egymásban való kifejeződésük ered ményeként születik meg. E z z e l nem tagadjuk a tankönyvek kopott frázisának igazságát, mert valóban "a t a r t a l o m határozza meg a formát". De a formaterem tés szabadsága érdekében e z t a kanonizált e l v e t az alkotó folyama tok összefüggéseiben k e l l értelmeznünk. Látnunk k e l l , hogy egyes f o r m a i megoldások, sőt, néha egész eszköztárak önállósulnak t a r t a l muktól, kötelező szakmai ismeretanyaggá; raktározható, v a g y i s po tenciálisan bármikor felhasználható kifejezőeszközzé válnak. Az 1 l y e n formakultúrák már nem tapadnak e r e d e t i - úgy i s mondhatnánk őstártaImáikhoz. Eüggetlenülnek az időben, variációk ós változások során át új meg új tartalmakhoz kapcsolódnak. S hogy egyazon t a r talom, ha úgy t e t s z i k , gondolat vagy mondanivaló, hányféle formai lehetőséget vonz? K i tudja? Lehet-e a z t állítani, hogy c s a k egyet lenegyet, s hogy e s z e r i n t az alkotónak valamiféle egyedül üdvözí tő, abszolút megoldásra k e l l rátalálnia? 142
Tartalom és forma /másként: anyag és forma/ kapcsolatát as a l kotó folyamaton belül B o r i s z Eichenbaum már 1919-ben a forma primá tusának szempontjából elemezte. S z e l l e m i elődeihez h l y e n . ő I s a tragédiáról i r t tanulmányában f o g l a l t a össze nézeteit: "A műrészét d i a d a l a mindig a megtévesztés egy sajátos formája: a nézőt a r r a szólítják f e l , hogy anyagot vegyen tudomásul, az anyagot azonban valójában megsemmisíti a forma, nem pedig harmóniába r e n d e z i , ahogy a tankönyvek előszeretettel h i r d e t i k . A néző nem annyira a hős szenvedéseit, mint inkább a szenvedés felépítésének, kifejlődésé nek folyamatát, motivumsorozstát k e z d i követni. A művésztől ezért nem magát az érzést várja, hanem azokat a sajátos művészi eszközö ket, amelyek e l ő h í v j á k . " ^ Eichenbaum kétségkívül nyersen, sarkítva fogalmaz, mint általá ban azok a t e o r e t i k u s o k , akik bár tudatában vannak nézeteik merész ségének, mégsem hajlandók törni magukat, hogy legalább a csomago lás tetszetős l e g y e n - ellenkezőleg: s z i n t e szándékosan k e r e s i k e provokatív megfogalmazásokat. Hogy "az anyagot a forma valójában megsemmisíti, nem pedig harmóniába r e n d e z i " , ez igy nyilvánvalóan túlzás. Ám tagadhatatlan, hogy a néző a színházban i s osak formá kon keresztül j u t h a t e l az anyaghoz, a tartalomhoz: v a g y i s a gon dolatok, eszmék, a megszokott közhellyel élve: a mondanivaló, f o r mai elemek közvetítésével j u t e l a közönséghez, A t a r t a l o m megsem misítése Eichenbaumnál a t a r t a l o m formává való át lényegülő sót j e lenti. Elméletét n a p j a i n k i g a század jónéhány kiemelkedő rendezőegyé nisége i g a z o l t a és f e j l e s z t e t t e tovább a gyakorlatban i s . Mégis, ha azokat a kísérleteket keresem, amelyeknek hatása túlnőtt a be mutatók időleges sikerén-botrányán, s amelyeket ma már az egyetemes szinházkultúra nélkülözhetetlen értékeiként, a további lehetőségek forrásaiként k e l l számba vennünk, akkor mindössze három elmélet- éa formarendszert tekintenék. Időrendben elsőkónt a V - e f f e k t e t , majd az abszurd szinház elméletét, végül pedig a p s z i c h o d i n a m i k a i irány-* zetot. Talán úgy tűnhet, önkényesen szűkítem a kört, de ha meggondol juk, nem kevés fér e l benne. H i s z e n Breoht felhasználta a német expresszionizmust s e p i s c a t o r i p o l i t i k a i szinház t a p a s z t a l a t a i t , az abszurdok a századelő f r a n c i a és olasz kísérleteit, a futuristák tenulságait, a pszichodinamikai módszer pedig Mejerhold és Arteud örökségével i n d u l t . Ha tehát az e m i i t e t t iskolák tanaiban kísérel jük meg nyomon követni Eichenbaum lényeglátó mondatainak érvénye-
sülősét - /"A néző nem annyira a hős szenvedését, mint Inkább a szenvedés felépítésének, kifejlődésének folyamatát, motívumait kez d i követni. A művésztől ezért nem magát az érzést várja, hanem azokat a sajátos művészi eszközöket, amelyek előhívják"./ - akkor valőjában majd az egész modern színháztörténetet áttekinthetjük, t a p a a z t a l v a , hogy ez az alaptétel elsődleges igényként, hatásprog ramként vonul végig mindhárom r e n d s z e r e n . Breoht 1940-ben publikálta a V-éffekt "rövid leírását", Martin EsslJLn Az abszurd dráma elméletét 1961-ben j e l e n t e t t e még, a p s z i chodinamlkua szinház e l v e i t pedig először 1963-ban fogalmazta meg Grotowski közvetlen munkatársa, Eugenio Bárba, Kísérletek színháza elmen. Munkáikban mindhárman szükségszerűen e l j u t o t t a k a r r a a pont r a , a h o l definiálniuk k e l l e t t d r a m a t u r g i a i e l v e i k e t . B r e c h t : "A V - e f f e k t u s célje, hogy elidegenítse a z t a társadalmi g e s z t u s t , a mely o t t van minden folyamat mélyén. Társadalmi gesztuson annak a társadalmi viszonynak mimikel és g e s z t u s b e l i kifejezését értjük, amelyben meghatározott korok emberei állnak egymással."^ ^ E s s l i n s "Az abszurd dráma a n y e l v radikális devalválására törekszik, olyen költészetre, amelynek e színpad konkrét és objektiválódott képeiből k e l l k i a l a k u l n i a . A s z i n p a d i történés túlnő a z alakok ált a l kimondott szavakon és gyakran e l l e n t i a mond azoknak". ~" Bérbei "A pszichodinamikus színház célja az a p s z i c h i k a i , sőt bru tális és erőszakos p s z i c h i k a i kísérlet, amelynek kényszerítenie k e l l a nézőt, hogy torzitó tükörben f i g y e l j e ö n m a g á t . " ^ 2
Mint látjuk, mindhárom színpadi a r s poetica megegyezik abban, hogy e l v e t i a polgári szinház hagyományát, a nézőtől-szinésztől egyaránt átélést, belefeledkezést igénylő produkciót. B r e c h t a "társadalmi g e s z t u s t " akarja elidegeníteni, E s s l l n "objektiválódott képekről" beszél, Bárba pedig a z t szeretné, hogy közönsége "torzitó tükörben f i g y e l j e önmagát". A közös cél érdekében igénybe v e t t f o r mai eazközök azonban lényeges eltéréseket mutatnak. B r e c h t epikus színházat csinál, az abszurdok és a pszichodinamikus ok v i s z o n t a " t i s z t a szinház" h i v e i . Mig tehát Brecht magyaráz ós mesél, addig ők megmutatnak. Ezért lehetséges, hogy bár az abszurd és a p s z i c h o dinamikus szinház alapvető szándékait illetően nem t a g a d h a t j a meg a b r e c h t i ihletést, mégis közelebb állnak egymáshoz, mint közös f o r rásukhoz. E z t a kérdést azért sem árt részletezni, mert a szélső séges vélemények a h a z a i kritikában i s bántóan e l u r a l k o d t a k . Az eg y i k végletes nézet élesen különválasztja Breohtet az ötvenes-hat vanas évek szinházi kísérleteitől, kókler Brecht-torzitónak t a r t v a 144
s legszívesebben k i r e k e s z t v e a színpadról az utána felnövekvő 1 rányzetokat. A másik éppen a lényeges különbségeket nem hajlandó tudomásul v e n n i , éa B r e c h t egyenes folytatásának t e k i n t mindent, ami munkássága óta a világszÍnpadon történt, ta végül vannak, a k i k B r e c h t e t idejétmúltnak, korszerűtlennek t a r t v a , egyszerűen e l t e m e t nék. A n n y i kétségtelen, hogy a hagyományos átélés t u d a t o s elvetélé sével együtt v a l a m e n n y i B r e c h t utáni t e o r e t i k u s átvett egy másik - ehhez s z o r o s a n kapcsolódó - tételt i s a sokat v i t a t o t t mestertől: "Minden érzelmi elemnek külsőleg l s meg k e l l nyilvánulnia, azaz gesztusokká k e l l f e j l e s z t e n i őket. A színésznek kézzelfogható, kül ső kifejezést k e l l találnia figurája érzelmei számára."^^ E s s l i n i s , Bárba i s magától értetődő természetességgel használ ják e z t az e l v e t , s t u d a t o s a n vagy " t u d a t a l a t t " egyre több színész és rendező v e t t e át n a p j a i n k i g , belátva, hogy a színpadon nem mű velhetünk i r o d a l m i , hanem c s a k i s cselekvő, tehát g e s z t u s o k r a épülő színjátszást. E n n y i b e n Brecht-tanítvány a század második felének v a l a m e n n y i jelentős szinházi embere, függetlenül attól, hogy látvá nyosan elkötelezte-e magát v a l a m i l y e n irányzathoz. Az abszurdok és a p s z i c h o d i n a m i k u s o k azonban, a b r e c h t i alapról legalább k i l e n c v e n f o k o s f o r d u l a t t a l eltérve h a l a d t a k tovább. Azo k a t a magatartásformákat és h e l y z e t e k e t , amelyeknek társadalmi I n dítékait a V - e f f e k t eszköztára okszerű összefüggéseikben i g y e k e z e t t láttatni és magyarázni, az a b s z u r d o k végletes logikátlanságukban, képtelenségükben mutatták meg. Az abszurd szerzőket s z e r e t i k úgy magyarázni, hogy azok nem h i s z n e k a jelenségek megmagyarázhatóságában, filozófikusabb szó használattal: a világ megismerhetőségében. A z t hiszem, közelebb ál l u n k az igazsághoz, ha a z t mondjuk, nem h i s z n e k a s z i n p a d i magya rázgatás szükségességében: v a g y i s bíznak az abszurd h e l y z e t e k rá döbbentő erejében, minden d i d a k t i k u s eszköz nélkül i s . S ez t e r mészetesen nem eszköztelenségét j e l e n t , hanem az eszközök változta tását, korszerűsödését. E s s l i n például ezeket s o r o l j a f e l : 1. A " t i s z t a szinház", t u d n i i l l i k a b s z t r a k t s z i n p a d i hatások, a m i l y e n e k e t jól ismerünk a cirkuszból vagy a revüből, zsonglőrök, akrobaták, torreádorok vagy pantomimesek fellépéséből. 2. Bohócszámok, bolondozás és "mad scenes" /őrült j e l e n e t e k / . 3. Verbális nonszensz. /Képtelen szöveg./ 4. Az álom és fantázia b i r o d a l m a , g y a k r a n erőteljes a l l e g o r i k u s izzel.
zek
Tény, hogy Brechtnél ilyesmikről sző sem e s i k . Be attől még eaz eszközök i s e l i d e g e n i t e n e k .
Amikor az ötvenes évek végén az abszurd drámairodalom kimerül n i látszott, ahogy a z már l e n n i szokott, megjelentek a buzgó ha rangkongat ók, és elparentálták az abszurd színházat. Meghalt a k i rály, éljen a királyi - az új uralkodót Grotowskinak hivták, rend szerét pszichodinamikus színháznak. Éltetői úgy hitték, v a l a m i s o hanemlátottnak jöttek a nyomára. Bárba i s i l y e n elfogultén l e l k e s propagandistája mestere vívmányainak, és szintúgy hajlamos megfe l e d k e z n i abszurd elődeiről, mint annak idején amazok Brechtről. Ám ebben az esetben sértőbb a feledékenység, mert B r b a suba a l a t t többet veaz át könyvében Essllntől, mint valamennyi abszurd eszté ta együttvéve a jó öreg V-effektből. Grotowski egyedülálló hatását nemcsak Barba könyve, hanem k i tűnően s z e r v e z e t t propaganda i s segítette, s i g y l e h e t , hogy a h a t vanas évek s z i n t e v a l a m e n n y i kísérlete Grotowskitól ihletettként ment át a szinházi köztudatba. a
A p s z i c h o d i n a m i k u s szinház az archetipális h e l y z e t e k elméle tére épit. Kern t i t k o l j a , hogy a f o g a l m a t a j u n g i pszichoanalitikából kölcsönzi, felhasználási módjára p e d i g a strukturalistáknál talál példát. /Az archetípus a mitoszkutatás állandó terminológiá j a , motivumnak és k o l l e k t i v képzetnek i s n e v e z i k . / A z t azonban e l f e l e j t i Barba megemlíteni, hogy e z t pszichológiából már i s m e r t f o galmat nem a G r o t o w s k i - i s k o l a , hanem i g e n i s az abszurdok a l k a l m a z ták először t u d a t o s a n a s z i n p a d vonatkozásában. E s s l i n i g y i r e r ről: "Hasonlóan alapvető az a b s z u r d színházban kimutatható ősi ha gyományok között a m i t i k u s , a l l e g o r i k u s és álomszerű gondolkodási módok használata a pszichológiai valóságnak konkrét formába való kivetítése. Mítosz és álom között u g y a n i s s z o r o s a k a p c s o l a t : a mí t o s z o k a t nemhiába nevezték az emberiség k o l l e k t i v álomképeinek."^' A k i n e k pedig ez sem elég, annak Ionesco, B e c k e t t Végjátokával kap c s o l a t b a n minden kétséget kizáróan nevén n e v e z i a gyereket: "Ez a mü az idő örvényén, a történelem tiszavirágéletű jelenségein át visszatalált egy kevésbé illékony, a r c h e t i p i k u s h e l y z e t h e z , egy alaptémához, amelyből minden más téma s a r j a d . " ^ ^ Márpedig B e c k e t t e t a l e g j o b b i n d u l a t t a l sem s o r o l h a t j u k a Grotowski-követők közé. Az abszurdok egyébként i s őszintébbek a p s z i c h o d i n a m i k u s oknál. Már Strindbergnél f e l f e d e z i k az archetípusok alkalmazásmódját, E s s l i n s z e r i n t ő az első, a k i a modern pszichológiai gondolkodás
szellemében állított színpadra egy álomvilágot, s kertelás nélkül k i j e l e n t i , hogy a Damaszkusz felé cimü Strindberg-darab a r c h e t i p i k u s alapokra épül, A pszichodinamikusok tehát l e g f e l j e b b o t t érezhetik magukénak az eredetiség jogát, a h o l az abszurd-eszköztár és a pszichológiai fogalmak részleges átvétele m e l l e t t valóban újdonságként dolgozzák k i a "gúny és apoteózis" dialektikáját egy-egy archetipális h e l y z e ten belül, "Amint maga a kifejezés i s feltárja, ezek a k o l l e k t i v képzetek nem azonosak az egyén korlátozott személyi t a p a s z t a l a t a i v a l , hanem p s z i c h i k a i a l a p o t alkotnak, és ez az a l a p - a személy pszichéjétől eltérően - egy adott kultúra minden egyénében közös. Valamely i s m e r t archetipális kép szabatos restaurálása egyenlő ez archetípus banalizálásával. Például a színész K r i s z t u s megszemé lyesítő jeként pontosan lemásolt k e r e s z t e t v i s z . Az archetípus nem vált k i reakciót a nézőkből, ha az általában e l f o g a d o t t közhelyek s z e r i n t rekonstruáljuk. Igy a néző nem látja meg benne a maga k o l l e k t i v önarcképét, A k e r e s z t súlya a l a t t meggörnyedő K r i s z t u s t lát j a , és nem önmagát. Ha azonban úgy állítjuk be az archetípust, hogy például K r i s z t u s a k e r e s z t j e h e l y e t t egy közönséges tárgyat / s e p rűt/ v i s z a vállán, és ha egy t r a g i k u s Don Q u i j o t e vonásaival r u házzuk f e l , a néző e profanizálás m i a t t nem I s t e n fiának a mártiromságát észleli, hanem a naivitás és egyben minden ember passió jának a csúfondáros önarcképét. I l y módon megvalósul az archetípus elidegenítési f o l y a m a t a . " / 8 /
Minden út Rómába v e z e t , A V - e f f e k t , az abszurd elmélet és a pszichodinamikus módszer találkozik az "elidegenítési folyamat" cégére a l a t t . Amikor tehát a hetvenes évek színházát a k a r j u k csinálni, l e g e lőbb a z t k e l l tisztáznunk, mi az, amit a rendelkezésünkre álló f o r marendszerekből felhaaználunk, Bizonyos, hogy előadásonként újra és újra válogatni k e l l , de megfeledkezni, tudomást sem v e n n i a körü löttünk élő irányzatokról - nem l e h e t . Mindent k i k e l l próbálni. Mert a neheze csak azután következhet: kialakítani "sajátos művészi eszközeinket", A divatok, a b a l u l végződő vagy eredménytelen kísérletek som más elitélése mindig s o k k a l egyszerűbb és kényelmesebb v o l t , mint e s e t l e g belebukni egy i l y e n kísérletbe, A tartózkodás és a szokványgyártás i s egy lehetőség. De nem l e h e t erkölcsi a l a p azok elitélésére, a k i k vállalják a kockázatot.
Természetesen az új hullám jelentkezése nem úgy képzelendő e l , hogy a hozzá tartozó rendezők egycsapásra és eltökélten színre v i t ték mindazt a szellemiséget, mindazokat az eszközöket, amelyekről nemzetközi v i s z o n y l a t b a n beszéltünk. Korántsem; h i s z e n többségük pályakezdő lévén, először színházi jártasságot a k a r t s z e r e z n i , s egyebként i s feltehető, hogy színházeszményeik csak munka közben a l a k u l t a k k i . Nem h a s z o n t a l a n felidéznünk, mit rendezett például Ruszt, Baberczy, Székely és Zsámbéki a hetvenes évek elején, bárha e dolgozat nem vállalhatja a repertórium szerepét. Mégis, alighanem szükséges az emlékeztető, mert éppen a k e z d e t i évek műsora v e s z e t t már a homályba. Nézzük tehát. 1969-70: O ' N e i l l Hosszú út az éjszakában cimü tragédiáját Ruszt Debrecenben, Székely Szolnokon v i s z i s z i n r e . Zsámbéki egy év v e l később Kaposvárott, és meglepően sokat d o l g o z i k : K n o t t krimijén /Várj mig sötét l e s z / és S h a f f e r : B l a c k Comedyjén t a n u l j a a szak mát, miközben O s z t r o v s z k i j t /A művésznő és hódolói/ ós G o l d o n i t /A kávéház/ rendez, majd M i s k o l c o n vendégként még ugyanebben az évadban Szakonyi Adáshibáját. A 71-72-es évadban Ruszt szintén jegyez egy Adáshibát Kecskemé ten, Debrecenben a G a l i l e i életét Brecht-tői, majd a Rómeó és Júli át ugyanott, hogy évad végén Kecskeméten a H a m l e t e t állítsa szín padra. Ugyanakkor mutatja be Székely Szolnokon Örkény Macskajátékát s Babarczy Pécsett gyorsan követi a maga előadásával. Ez az évad mindenképpen jelentős az évtized szinházi történetében. Székely, Zsámbéki és Ádám Ottó s z i n t e egyszerre mutatják be színházaikban a Sirályt. A három premier mindenképp fordulópont: "a színészi felfogások /és az életfelfogások i s / nyíltan konfrontálódnak. Immár l e h e t vá l a s z t a n i . Zsámbéki Sirálya kopogós, kemény, illúziótlan: semmi a t moszférikus lebegés, az előadás a tehetség pusztulásáról szól egy e l v t e l e n , önző és kisszerű közegben. Székely világa nagyon hasonló, de ő legalább Nyina tehetségében, életerejében, fiatalságában b i z a kodni próbál. Ádám fáradt, elgyötört, s z k e p t i k u s embereket m u t a t ; a z t tolmácsolja, hogy ne higyjünk a hőzöngő újitók buzgalmainak, h i s z e n amúgyis dilettánsok, vállalkozásuk tehát e l e v e reménytelen. Maradjunk meg az öreg rutiniék tapasztalatainál, a k i k legalább nem sodornak tragédiába.
Természetesen a három előadás • színészi hangvételei i s erősen különböznek. A vidéki játékmód érdes és szenvedélyes, akciókkal t e li,
játékközpontú. A Madáchban szenvelegnek, unatkoznak, semmit
tesznek. És még ebben az évadban r e n d e z i Major a Szecsuáni jéleiket a Nemzetiben, Tovsztonogov ugyanott vendégként a R e v i z o r t . pedig színre v i s z i a Vigben
Horvai
nevezetes Három nővérét, a karámszo-
bába hulló f a l e v e l e k k e l , amelyek szinházi vitát indítanak e l a s a j tóban. Valami tehát megmozdul a magyar színházi életben. És ez a mozgás egyebek között a r r a i s f i g y e l m e z t e t , hogy I t t valóban nem egyszerűen generációs hullámról van szó. Major B r e c h t és Shakespeare-produkciói, Horvai Csehov-előadásai j e l z i k , hogy az idősebbek között i s akad, a k i párbeszédet óhajt a valósággal. Ekkor, 1972/73 táján világosan látható /már annak a szemével, aki
látni a k a r j a ! / , hogy a konzervatív közízlés és k r i t i k a valójá
ban mennyire
retrográd* Zsámbékiók vidéken, Major és Horvai P e s t e n
erős ellenérzésre találnak, h o l o t t újításaik osak r e l a t i v e meré s z e k . Az elutasítások mégsem előadásaik tartalmát érik, hanem f o r mavilágát, játékstílusát. Imitálónak találtatik a " c s e h o v i " hangu l a t száműzése csakúgy, m i n t a bútorokat l a s s a n betemető f a l e v e l e k szolid
szimbolikája. Dehát legalább tudomásul l e h e t v e n n i : a h a r c o t
ezen a s z i n t e n
kell
megvivni.
És a z i s nyilvánvaló u g y a n e k k o r , hogy Pesten e r r e n i n c s lehető ség. Hiába r e n d e z M a j o r évadonként egyet a Nemzetiben, éa hiába
f o l y t a t j a Csehov-sorozatát kétévenkénti bemutatókkal Horvai. A szinházak, a m e l y e k b e n d o l g o z n a k , egész a r c u l a t u k k a l elütnek ezektől
a r i t k a előadásoktól. Olyan műhelyeket teremteni, amelyekben a szinház egésze képvisel egy új felfogást, csak vidéken lehetséges. És p e r s z e o t t sem mindenütt; h i s z e n még Kecskeméten sem sikerül úgy, mint S z o l n o k o n , és S z o l n o k o n sem a n n y i r a , m i n t Kaposvárott. Hogy értendő e z ? Egyszerűen arról v a n szó, hogy R u s z t lett
főrendező, k i a l a k i t j a
József, a k i Kecskeméten
a maga sajátos, celebráló-rituális szín
házát, és évadonként átlagosan egy bemutatóval képviselteti a z t a szinház műsorán. A produkciók zöme a z o n b a n
színházat manifesztál - leszámítva Szőke István
Kleist
tökéletesen másféle
egy rövid időszakot, amikor
és Hristic-rendezései felérnek R u s z t h o z . S z o l
nokon i a meglehetősen egyedül v a n Székely, bár o t t n i n c s akkora szakadék a "főrendezett" produkciók meg v
a többi között, mint K e c s -
p m é t e n . Mégis, Kaposvár a z a szinházi műhely, amely Zsámbéki irá-
nyitása a l a t t t e l j e s tevékenységét alárendeli egy szikáran igazmondó - gondolkodó, és még a zenés műfajban i s e z t az igényszintet tartó szinházi elképzelésnek. 1972/73-tól Kaposvár már v a l a m e n n y i bemu tatójáért vállalhatja a felelősséget. I t t debütál 72-ben Ascher Tamás Szép Ernő Patikájának r e v e l a t i v a n fájdalmas előadásával, majd Zsámbéki f e l f e d e z i K l e i s t Homburg hercegét, csaknem egyidŐben Szőke kecskeméti H e i l b r o n n i Katicájával. Székely Szolnokon Mölleret "po r o l j a l e " / V e r s a i l l e s - i rögtönzés és Dandin György/. Ruszt p e d i g a I I I . Richárddal és a T r o i l u s és Cressidával megtalálja és k i d o l gozza egyéni stílusát. Az évtized közepéig e három színházban z a j l a n a k l e a l e g f o n t o s a b b bemutatók. A teljesség igénye nélkül néhány darab és rendezőt Delaney:
T a r e l k i n halála Ahogy t e t s z i k Egy csePD méz
Szerelem Egy lócsiszár vlrágva s árnapj a Weaker: A konyha D o s z t o j e v s z k i j : Ördögök Don C a r l o s Schiller» János király Shakespeare: Három nővér Csehov: Örkény : Kulcskeresők Állami áruház Kerekes : Sakkhánsnők Euripidész:
Barte L a j o s : Sütő András:
/Szőke István/ /Zsámbéki/ /Babarczy/ /Ascher/ /Zsámbéki/ /Babarczy-Gazdag/ /Ascher/ /Ruszt/ /Ruszt/ /Székely/ /Székely/ /Ascher/ /Ruszt/
Ezek az előadások már felmérték és feldolgozták a világszlnházban élő és ható tendenciák javarészét. És rendkívüli előnyüknek tudható be, hogy m i n d i g a művek szolgálatában, soha sem öncélúan, magamutogatóan. E produkciók sohasem s z a k a d t a k e l a való világ áb rázolásától, m i n t esztétikai vezérelvtől. A r e a l i z m u s korábban egyedül üdvözítő stilus-módszerét azonban "beoltották" a stilizáció különféle változataival. H i s z e n Sütő Egy lócsiszár virágvasárnapja cimü drámájának előadásában éppúgy megfér a színészi alakítások lé l e k t a n i kimunkáltsága, az akciók és a szcenika " e m e l t " jelzésszerüségével, m i n t akár az Állami áruházban, vagy a T a r e l k i n halála ese tében. D o s z t o j e v s z k i j és Euripidész i s más-más formakoncepcióban, de egyként a kifejezőeszközök széles, s z i n t e e k l e k t i k u s skáláján szólaltak meg. És a lényeg mindvégig a színészi ábrázolás e l v e s z t e t t i n t e n z i -
tásának éa hitelességének visszaadása, sőt: fokozása v o l t . Annak a hitelességnek, amelyet a h a z a i szinházi üzemmenet - fővárosban és vidéken egyaránt - f e l v i z e z e t t , rutinszerűvé, modorossá ós p a t e n tirozottá t e t t . Világosan k e l l látnunk, hogy az új hullám elsősor ban egy úgynevezett "új hitelességet" h o z o t t a színészetbe; és min den egyéb törekvés e r r e a pedagógiai munkára épült. Ez az igény még a stilárisan egymástól o l y távol álló színházakat i s közös ne vezőre h o z t a , m i n t például Ruszté ós Zsámbékié, Mert még a r u s z t i szertartás-színház i s e z t k e r e s t e : a színészben rejlő intenzív és i g a z hatások lehetőségét. Néhány éve, pontosabban Makk Károly Macskajátékának, tehát a dráma filmváltozatának bemutatója után, egy interjúban arról f a g g a t t a m Dayka M a r g i t o t , hogy t u d a t o s a n játszik-e másként a kamera előtt, m i n t a színpadon. "Engem nem érdekel, hogy közelebbről vagy távolabbról fényképeznek, nekem mindegy, hogy mennyi látszik belő lem a képen. Okmánybélyeg méretben i s a tőlem telhető s z i n t e n ját szom." E l k e l l e t t hinnem, amit mondott - i l l e t v e e l h i t t e m : a l e g nagyobb magyar szinészek e g y i k e , a k i már az első h a z a i h a n g o s f i l m ben i s s z e r e p e l t , és a k i n e k mind ritkább színházi fellépései ese ményszámba mennek, csakugyan nem t u d arról, hogy eszköztárának kü lönböző r e k e s z e l volnának. A néző azonban megítélheti, hogy Dayka színpadon és f i l m e n egyaránt tapasztalható kivételes hitelessége - némelyek e z t az i n tenzív magától-értetődést s z e r e t i k eszköztelenségnek n e v e z n i mégsem t e l j e s e n egyforma. Mert i g e n i s másként játszik például a Madách Szinház H o l t l e l k e k előadásában, m i n t Huszárlk Szindbádfilmjében. S i t t nem egyszerűen arról van szó, hogy különböző mü vek és rendezők más-más jellegű szerepformálást, játékstílust igé n y e l n e k . Daykáról igazán elmondható v o l t , hogy majdnem azonos mó don játszott f i l m e n és színpadon, de nyilvánvaló, hogy ez a vitán felül korszerűen játszó színésznő i s belekalkulálta alakításaiba a közönség helyzetét. A z t , hogy a zsöllyéből figyeljük-e e g y e t l e n , változatlan méretű térben mozgó t e l j e s alakját, avagy a tőle másfél méterre leállított kamera szemével állapodunk meg a képmezőt betöl tő premier-plan-ján. A színész, ha netán nem f o g l a l k o z i k i s e z z e l a jelentős különbséggel, de feltétlenül érzékeli. A filmszínész bátrabban utánoz, bátrabban természetes, m i n t a s z i n p a d i szinész. A döntő ok, ami a színészt a színpadon b i z o n y o s fokú jelzésre készteti, hogy a kulisszák között, ebben a minden képp és nyilvánvalóan mesterséges világban, az e m b e r i a l a k feltét-
lenül valóságosabb a környezeténéi. Lényegében a legnaturallstább társalgási színmű szituációi i s teátrálisak - egyszerűen azért, mert kulisszák között j e l e n n e k meg, s egy sereg - e nézővel k i a l k u dott - konvenciót hoznak magukkal* A f i l m i környezet még akkor i s maga a realitás, ha tudjuk, hogy alaposan megtervezett velósághüség ez; s ráadásul a képmező, i l l e t ve a vágás úgyszintén manipulálja a látványt. Mégis: a színész v a lódi f l a s z t e r e n sétál. És a z ő számára ez a meghatározó. Ehhez a valóságszinthez k e l l igazodnia. Elképzelhetetlen, hogy egy f i l m r e n dező az "elidegenítési e f f e k t u s " alkalmazását kérje valamelyik szereplőjétől* Vagy a r r a b i z t a s s a , maradjon egy k i c s i t "kivül a f i gurán", s "láttaaaa némi kritikával". Az efféle brechtiánua szín házi megoldásokat - ha f i l m e n egyáltalán szükség van rájuk - átve s z i e színésztől e t e c h n i k a , például a világítás. A f i l m szereplő jének sohasem az a dolga, hogy stilizáljon, hogy úgy tegyen "mint ha". Neki a szinpad kvázivalóságával n i n c s mit kezdenie; az ő f e l a d a t a : pontosan úgy v i s e l k e d n i , mint az életben. Mennél pontosabban* /És ez a megállapítás nagy általánosságban még ekkor l s igaz, hogy ha ismerünk e x p r e s s z i o n i s t a kivételeket* ha tudjuk, hogy o l y k o r - például Bunuelnél, Pellininél vagy akár Sergmann ál - ez álmok éa látomáaok teremthetnek egy sajátos szlnpadiasságot./ Vagyis elmondható, hogy a modern s z i n p a d i játék fejlődésének - értve ezen a Sztanylszlavszkijtől n a p j a i n k i g tartó folyamatot fővonala egybeesik a z z a l a fokozott természetesség-Igénnyel, ame l y e t a f i l m ma színészeivel szemben támaszt. Azért k e l l a "fővonal" megszorításával élni, mert e szinházi avantgerde keres másféle u t a kat l s , és némelyek éppenhogy a szinószileg erőteljesen stilizált világ létrehozására törekszenek. Ebből a szempontból külön k e z e l e n dő például R u s z t munkássága, a k i erősen vonzódik a rítushoz, követ kezésképp a koreográfikus megoldásokhoz. Előadásainak részletea elemzéae azonban kimutathatná, hogy mindez alapvetően rendezői e f fektusként működik, mig a színészi munkában ő i s lényegében a pszichológiai r e a l i z m u s talaján áll. Mindenesetre elmondható, hogy a hivatásos s z i n p a d i színésztől manapság a szinház l s mind hason lóbb eszközöket vár e l , mint a f i l m , és ez a tendencia kétségkívül megkönnyíti egy e l l round-tipus "tömeges" kialakulását, azét a szí nészét, akinek korszerűsége egyformán alkalmazható f i l m e n és szin«» padon. Nem kerülhetjük meg tehát a kérdést: a színészet valóban szün telenül fejlődik? A színészi játék csupán egyre élethübb? Márpedig e z z e l szembe k e l l néznünk, ha meg a k a r j u k érteni a hetvenes évek
új hullámának lényegét. Érdekes módon, a szinéazeti kézikönyvek mindenkor a természe tességre és az élethűségre h i v a t k o z t a k , fundamentális elvként, /Már Seneca i s a valószerűség nevében utasította e l azokat a szí nészeket, a k i k minden szavukat külön g e s z t u s s a l támasztották alá, hogy Shakespeare Hamlet szájába a d o t t i n t e l m e i t ne i s említsük./ A századelőn például használatos v o l t a h a z a i színészpedagógiában egy olaszból fordított kiskáté: A színész művészete L u i g i Rasitól. A magyar átdolgozást végző Radó A n t a l egyenesen Jászai M a r i t kérte f e l munkájához "szaktanácsadónak". Ebben a könyvecskében például a következő tanácsot o l v a s h a t j u k : "Ha undorodást, borzadást akarunk k i f e j e z n i , k a r u n k a t , j o b b a t , vagy a b a l t , i g e n lágy m o z d u l a t t a l a r cunk elé emeljük és i n n e n kifelé fordított tenyérrel ama személy, vagy tárgy felé visszük, mely bennünk a z t az érzelmet k e l t i , a r c u n kat p e d i g az ellenkező irányba fordítjuk. Némely esetben kezünket vagy k a r u n k a t h i r t e l e n m o z d u l a t t a l eltávolítjuk az illető személy től vagy tárgytól, és a h e l y e t t fejünket visszük hozzá közelebb."'^ Tévedés v o l n e a z t h i n n i , hogy sz e g y k o r i színészet ilyesféle gesz t u s - s o r a i a mesterkéltség szándékából születtek v o l n a . Az idézett játék-instrukció pontos megjelenítésével éppenséggel g y a k r a n t a lálkozhatott még a némafilm közönsége i s - ós természetesnek t a r t o t t a . Mert a k k o r i b a n más v o l t a természetes, s kivált más v o l t természetes a művészetben, mint ma. De a számunkra üresnek - j o b b esetben csak p a t e t i k u s a n - ható színészi eszközök e g y k o r nemcsak a korizlésnek f e l e l t e k meg, hanem a k o r valóságának i s . Bármily f u r c s a , ezekkel a m o z d u l a t o k k a l és hangsúlyokkal a s z i n p a d i g e n i s az életet i g y e k e z e t t másolni, i l l e t ve j e l e n t e n i . M i t tegyünk, ha előző k o r o k viselkedés-mintái a mából nézve színpadiasak? V a g y i s , a színészi játék voltaképp éppúgy nem fejlődik, ahogyan az egyes korszakok emberi attitűd-váltásait sem l e h e t fejlődésként értékelni. A szinószi korszerűség semmi egyebet nem j e l e n t , mint lépéstartást az élet általános, f o l y s m a t o s s t i l u s V ál t o z ás áva 1. Tehát nem fejlődés, hanem változás. Mi több; alkalmazkodás. Ha i g y fogalmazunk, közelebb kerülhetünk annak a kérdésnek a meg válaszolásához, hogy miben r e j l e t t a hetvenes évek magyar s z i n p a d i színészetét az új hullámtól átható r e f o r m . Mert i g y nem a z t k e l l vizsgálnunk, hogy fejlődött-e ez a színészi kultúra, hanem a z t , hogy s e g i t e t t e - e a k o r t a r t a l m a i n a k igazabb kifejezését.
A színészi mesterséget ismét a valóságábrázolás szolgále tába állítani - i g e n , e r r e "esküdött f e l " a hetvenes évek vidékről i n d u l t színházi megújhodása. Kaposvár és S z o l n o k rendezői teljesít ményei egy rendkívül l e l k i i s m e r e t e s színész-pedagógia eredményeként születtek, a ez az irányzat v i s s z a a d t a a színészet becsületét, azaa kigyomlálta az eszköztárból a z o k a t a s a b l o n o k a t , amelyek már nem ül t e i t e k v i s s z a az életre. Minden n e v e z e t e s szinházi k o r s z a k r a éa minden színház n e v e z e t e s korszakára ez a törekvés jellemző. A vidé k i megújulás nem e színészi stilizáciő felé tört u t a t , - mint pél dául Ruszt munkássága b i z o n y o s részleteiben -, hanem lényegében a S z t a n y i s z l a v s z k i j - r e a l i z m u s t /amely ma már pepecselő n a t u r a l i z musnak tűnne/ i g y e k e z e t t "megemelni", anélkül, hogy szépelgésbe f u l l a s z t a n a ; m e r t épp e r r e a h a z a i szinházkultúra, a hatvanas években, komoly hajlandóságot m u t a t o t t . Azok a színészek, a k i k e v i déki műhelyekben d o l g o z t a k , l e g j o b b alakításaikban éppen a z t a t e r mészetességet találták meg, amely mégsem j e l l e g t e l e n életszerűség, mert e színészi személyiség nyomait v i s e l i . Ugyanakkor a színész óvakodik a p a t r o n o k kialakításától, attól, hogy önmagát egyszer megtalálva, kétlábon járó közhelyként v o n u l j o n át e g y i k produkció ból a másikba. X I t t a z o n n a l feltehető a kérdési ez a megélénkült szinházi vér keringés m i l y e n hatással v o l t a közönségre? Közönség nélkül u g y a n i s n i n c s szinház - ha a p u b l i k u m nem támogatja az újat, annak végső s o r o n n i n c s létjogosultsága. Egyenesen következne ebből az a k o n klúzió, hogy az új hullám átformálta a közönséget, vagy legalábbis kialakította a sajátját. A válasz nagyon nehéz. Bizonyos, hogy a szinház - m i n d e n f a j t a szinház - előbb-utóbb h a t nézőire, i l l e t v e kiválasztja azokat ma gának. I g y feltétlenül i g a z , hogy a vidéki eredmények és a későbbi, hasonlóan haladó szellemű p e s t i előadások köré odagyült egy érdek lődő, odaadó, bár kisebbségben lévő nézőtábor, főként fiatalokból és humán értelmiségiekből. Kaposvárott a h e l y z e t talán még jobb-: az e l t e l t , közel másfél évtized a l a t t már felnőhetett a szinház s a ját, új közönsége. Másutt azonban vidéken i s , P e s t e n i s , a z t t a p a s z t a l h a t j u k , hogy a szinházsk közönsége minden további nélkül t u domásul v e s z i a vezető- és eszményváltozásokat, legalábbis a pénz tári kimutatások nem j e l e z n e k lényeges eltéréseket. Ebből a r r a k e l l következtetnünk, hogy a t u d a t o s a n választó szinháznéző még m i n d i g 154
igen r i t k a ; a közönség - tömegében - a z t részi, amit kap. I l l e t v e : mindent megvesz. És e z z e l lényeges ponthoz érkeztünk. Megfogalmaz h a t j u k ugyanis a z t a tételt, m i s z e r i n t az elmúlt évtizedekben a ma gyar szinházi közönségszervezés létrehozott egy olyen szisztémát, amely mindenfajta változással szemben, de a változatlanság esetén i s , bombabiztosán működik. Másként: a közönség n i n c s abban a h e l y zetben, hogy valóban választóként lépjen f e l , és ezért a szinházi változások és reformtörekvések jobbára a nézők tudatos részvétele nélkül z a j l o t t a k l e . Nem i s akadályozták, nem i s támogatták azokat. Miként lehetaéges e z ? Tekintsük át a mi k i s színházi konjunktúránk természetrajzát. V o l t idő, amikor színházainkat jogosan vádoltuk a z z a l , hogy egyformák. Hogy műsoruk akár f e l i s cserélhető: a néző talán észre aem venné, hogy másikba váltott j e g y e t . S mivel a színházak mégis megteltek, a dologra c s a k e g y e t l e n magyarázat tűnt logikusnak. A közönségnek nagyjában-egészében homogén az Ízlése; épp olyan egy színű, mint az általános szinházi p a l e t t a - a k e r e s l e t és a kínálat egymásra talált. Holott a bevételi t e r v e k teljesítését - sőt: túlteljesítését tanúsító főkönyvek nyilvánvaló "szépséghibákat" t a k a r t a k . Például az úgynevezett fantomnézők számát, azokét, a k i k a megváltott j e g y gyei otthonmaradtak. S a z t i s észre k e l l e t t v e n n i , hogy mind többen fordítanak hátat a színháznak. Elsősorban a f i a t a l o k , akik a h a t v a nas évek második felétől eltűntek a nézőterekről éa átpártoltak az amatőrszinházakhoz, de a korábban érdeklődő értelmiségiek körében i s jellemző l e t t a rezignáció. A k r i t i k a időről-időre j e l e z t e e ba jokat, és a sajtóban l e f o l y t a t o t t z a j o s szinházi viták vógülis rá irányították a közvélemény figyelmét az úgynevezett strukturális kérdésekre. A hetvenes években, amikor a Magyar Játékszín kétségkí vül megélénkült, az egyes színházak határozottabb, aajátosabb pro f i l t alakítottak k i - némelyek p e r s z e egyszerűen esek azáltal, hogy elszánt változatlanságuk még feltűnőbb l e t t a többiekhez képeat. A nagy kérdés azonban az, hogy az a közönség, amelynek nevében és érdekében útjára i n d u l t a színházi reformmozgalom - de amely a l i g láthatóan v e t t részt a küzdelemben -, végülis átformálódott-e izlésszerkezetében legalább a n n y i r a , mint maga a szinházi élet? K i a l a k u l t - e valóban egy Ízlésében gazdagabban rétegezett nézőtábor, és lemérhető-e spontán érdeklődésén az egyes színházi felfogások vonzásköre? Tagadhatatlan, hogy színházi konjunktúra van. Mottója: Nincs az a színházjegy, amit ne l e h e t n e e l a d n i . És közben továbbra
i s h a l l a n i az ismerős p a n a s z o k a t . A bérletezés túlbiztosítja a színházakat, e l f e d i a bukásokat. E l a d o t t nézőterek konganak az ürességtől, miközben a pénztárakban nem l e h e t j e g y e t k a p n i . Hát ak k o r most változtattak-e v a l a m i t a változások vagy sem? Először i s l e k e l l szögeznünk; i t t minden gazdasági kérdésekkel függ össze. A z o k k a l p e d i g a legádázabb szinházi viták idején sem f o g l a l k o z t u n k - v a g y i s b o n c o l g a t t u k egy művészeti ág s z e r v e z e t i felépítését, de anélkül, hogy a n y a g i helyzetéről, szabályozóiról megemlékeztünk v o l n a . Csak e g y e t l e n példa: a polémiák r e n d r e e l i dőztek a színházi próbafolyamat kívánatos időtartamánál, b i z o n y g a t va, hogy az átlagosan h a t h e t e s magyarországi próbaidővel nem l e h e t kiérlelni a produkciókat. T a r t s a n a k a szinházak kevesebb, de j o b b minőségű bemutatót, a k k o r m i n d e n k i jól jár majd: a színész és a rendező l e l k i i s m e r e t e s munkája örömét, a közönség p e d i g a színvona lasabb eredményt élvezheti. Ez a jámbor óhaj több okból, - egyebek között a f e l d u z z a s z t o t t társulatok foglalkoztatási kényszere m i a t t - nem v o l t teljesíthető. Abból a prózai szempontból p e d i g végképp nem vizsgálta meg s e n k i a d o l g o t , hogy v a j o n mibe kerül a próbaidő meghosszabbítása? H o l o t t ez kulcskérdés. A próbaidő u g y a n i s drága. Jelentős összegekkel növelheti a produkció költsé g e i t , mégpedig egyszerűen s műszaki dolgozók szükségszerű túlóráz tatása m i a t t . T u d n i k e l l ehhez, hogy az úgynevezett "műszak" /világositok, disz létezők s t b . / v a l a m e n n y i színházunknál krónikus munkaerőhiányn y a l küszködik. A 44 órás kötelező munkahét h e l y e t t majd mindenütt 80-90 órát dolgoznak. A százszázalékos túlóráztatás következményei egyébként i s sokoldalú elemzést érdemelnének, nem utolsósorban a balesetveszély szempontjából, ám csak az anyagiaknál maradva: a megnyújtott próbaidő kényszerűen növeli a túlórák számát. Ezért némelyik gazdasági igazgató szembe i s száll a próbafolyamat-hoszszabbitási törekvésekkel, mert kényszeríti a körülmények h a t a l m a . Szabadabban, "bőkezűbben" a k k o r d o l g o z h a t a szinház, ha a mega d o t t , évadra b o n t o t t nézőszám-tervét túlteljesíti. Mert a túltelje sítésből származó bevétel negyven százalékát bérjellegű, i l l e t v e d o l o g i kiadásokra fordíthatja. S ezen a lehetőségen ma már a s z i n házi üzemmenet zavartalansága múlik. H i s z e n az áremelkedések az utóbbi években a színházat különösen sújtották: nemcsak a fűtés és világítás, hanem a hagyományos szinházi alapanyagok - f a t e x t i l - és festékáruk - drágulása révén. Ha ebben a "fokozódó" h e l y z e t b e n a gazdasági vezetés t a l p o n a k a r m a r a d n i - például premizálni i g y e k -
s z i k -,
akkor minden eszközzel küzdenie k e l l a bevételi t e r v mi
nél nagyobb arányú túlteljesítéséért. Másként: a konjunktúráért. A színház tehát a szervezői hálózat üzletileg egyre tökóletesebbedő, kockázatmentes
működésében érdekelt. Ennek pedig az üze
mi szervezés a legszilárdabb alappillére, a nem
a bérletrendszer,
amint e z t a szívós legenda t e r j e s z t i . Színházaink jegykészletüknek csak meglepően k i s részét kötik l e bérletbe. A legjobban prosperá ló színházban sem éri e l a bérlet a befogadóképesség húsz százalé kát. I l y e n arányú bérletakció még nem ellensége a spontán közön ségnek. Üzletpolitikai szempontból sokkalta meghatározóbb tehát a pénztári forgalom és az üzemi szervezés százalékaránya. A színházak nem ritkán jegykészletük 6 0 - 7 0 százalékát az üzemi hálózaton ke resztül értékesitik, mig a saját pénztári forgalom s e h o l sem halad j a meg a harminc
százalékot.
A szinházi közönség összetétele tehát döntően az üzemi s z e r v e zéstől függ. Felmerülhet persze a l o g i k u s , ám n a i v kérdés: miért baj
az, ha minden j e g y e t
"elszervezünk"?
Tudvalevő, hogy nálunk r e n d s z e r e s jegyvásárlók a s z o c i a l i s t a brigádok, a különféle társadalmi s z e r v e z e t e k , a fegyveres tek, leg
testüle
az oktatási intézmények. És vásárol persze a dolgozó egyéni - méghozzá g y a k o r t a - olyan j e g y e t i s , amelyről eleve t u d j a ,
hogy nem f o g j a felhasználni, de a "kettőt f i z e t , hogy a z t az egyet megkapja" - mozgalom előnyeit mindenki élvezi. Szinház és szervező mindenekelőtt, de persze a közönség i s , mert árukapcsolás nélkül nem j u t n a hozzá a s i k e r d a r a b o k j e g y e i h e z . Az árukapcsolás s z e r v e zői módszertana ma már rendkívül változatos, olykor egyenesen k i f i nomultnak
nevezhető; s mindenképpen úgy tűnik: segítségével a l a k u l t
k i és virágzik l a n k a d a t l a n u l a mesterséges - ám az egész szinházi struktúrát megtartó - konjunktúra. A színházjegyet tehát - bár áru -, mégis sikerűit m e g f o s z t a n i értékétől, éppen azáltal, hogy g y a k r a n manipulálnak v e l e , v a g y i s olyanoknak
juttatják, a k i k e t a szinház voltaképp nem érdekel. S az
eszmei elértéktelenedést s e g i t i ,
hogy a jegyárak v i s z o n y l a g mérsé
k e l t e k ; az állami dotáció jóvoltából. Ennek kultúrpolitikai indoka i s m e r t , ám ezért k a p h a t o t t lábra részint a könnyű kézzel o s z t o g a t o t t színházjegyek g y a k o r l a t a , részint ezért hajlandó a néző a szá mára fölösleges jegyek megvásárlásával e l n y e r n i a jutalékra d o l g o zó szervezők kegyét. Ne szépítsük a d o l g o t : a b u r k o l t korrupció e g y i k fajtájával van d o l g u n k . Ördögi kör ez. H i s z e n belátható, hogy a j e g y e k árának jelentős emelése a z o k a t "büntetné", a k i k - bár s z e 157
rétik a színházat - többe* nem engedhetnék meg maguknak. Senki nem t u d j a , hogyan l e h e t n e ebből az ellentmondáaból kitörni. Nem vélet l e n , hogy az utóbbi időben utópiák k e z d t e k t e r j e d n i az úgynevezett " s z o c i a l i s t a vállalkozásban", v a g y i s szövetkezeti formábsn vagy polgárjogi társulásként létrehozandó szinháztípusról, amely három szoros-négyszeres helyárakkal reméli magát f e n n t a r t a n i . A televí zióban egyszer az e g y i k b u d a p e s t i szinház igazgatója k i i s j e l e n t e t t e , hogy ő merné vállalni a kockázatot. A kérdés csak az: k i n e k a zsebére? Mert - csak a példa kedvéért - éppen az ő színháza évi 17 millió f o r i n t o s költségvetéssel szemben mindössze ötmillió f o r i n t bevételt t u d f e l m u t a t n i . A m i v e l túlteljesíti ugyan a tervét, - amelynek száz százaléka a nézőtér eszmei befogadóképességének 68 százalékában v a n megállapítva -, de még i g y i s 12 millió f o r i n t o s dotációt kap, azaz jegyenként 57 f o r i n t o t . És ez az összeg csak az üzemmenet költségeit f e d e z i - a felújítások, a komolyabb karbantartási munkák, a géppark-fejlesztés mind külön tételt képez nek. A színházat tehát a j e g y e k árának d r a s z t i k u s felemelésével - v a g y i s a dotációnak a nézőre való áthárításával - sem l e h e t n e "önfenntartani", nem beszélve arról, hogy i l y e n jegyárak m e l l e t t aztán e g y s z e r i b e n végeszakadna az árukapcsolási manővereknek. A 1 2 0 - 1 5 0 f o r i n t o s j e g y e k k e l működő, többszáz nézőt befogadó nagy színházak még m i n d i g támogatásra szorulnának, v i s z o n t műsortervük szükségképpen eltolódna a kommersz felé. Azok az újabbkeletü vállalkozások, amelyek kamaraméretekben f o l y n a k , szintén a z t bizonyítják, hogy a 1 2 0 f o r i n t o s helyárakból i s csak látszólagos önfenntartásra f u t j a : a nem jelentéktelen i n d u lótőkét és a produkciós költségek egy részét közvetve vagy közvet lenül állami s z e r v e k , i l l e t v e a kulturális kormányzat f e d e z i . A studióalapitásnak valójában o t t kedveznek a körülmények, a h o l ez a házon belül megoldható - magában a szinház épületében, netán egy művelődési házban - tehát o t t , a h o l az amortizáció, a t e c h n i k a b e építése és a terembér nem emészt f e l aránytalanul nagy összegeket. Ezeket a lehetőségeket felderíteni és kiaknázni mindinkább a h a z a i színházművészet, és a m i n d e n k o r i új hullámok létkérdése l e s z . A ma g y a r szinházkultúrának u g y a n i s alapvető gondja-meghatározója, hogy lényegében mindmáig nagy befogadóképességű helyiségeket használ a fővárosban és vidéken i s . A kamaraszínházak i s 3 0 0 - 4 0 0 személyesek, a nagyszínházakban hat-nyolcszáz, e s e t l e g ezer nézőt l e h e t leültet n i . /Az állami támogatás ennek megfelelően differenciált i s , nem b i z t o s azonban, hogy az arányok h e l y e s e k és méltányosak. Elképzel158
hető v o l n a például, hogy az állami * támogatás mértéke valamiképp függvénye l e g y e n a pénztári f o r g a l o m n a k . Ez a l i g h a n e m a r r a ösztö nözné a színházakat, hogy jegykészletüknek nagyobb részét vonják e l az üzemi szervezéstől; és e z t meg l s tehetnék, ha a dotáció i l y módon nem egyszerűen a j e g y e t , hanem egy kitüntetett előadási, avagy szervezési formát támogatna. És a szervezői apparátus módsze r e i n e k visszafogása, a szervezői jutalékok b i z o n y o s részének meg takarítása i s csökkentené a kockázatot./ A z t v i s z o n t , hogy a közönség spontán érdeklődését kevésbé l e hetne kiszámítani, m i n t a mechanikus jegyelosztás várható eredmé n y e i t , nos, a z t mi tagadás, vállalni k e l l e n e . Feltéve, hogy a s z i n ház nem a k a r j a tótlenül szemlélni nézőtábora elöregedését, leszű külését; feltéve, hogy nem elégszik meg a z z a l , ha produkcióit i l d o mos státuszszimbélűmként "fogyasztják".
A hetvenes évek második felében az új hullám még néhány évig - pontosabban: 1978-ig - töretlen. M i több: egyre inkább, e g y r e meggyőzőbben b i z o n y l t j a erejét. Körülbelül 76-tól újabbak c s a t l a koznak a "csapathoz"; ekkor i n d u l hivatásosként az e l a d d i g amatőr Paál István, s ekkor kezd d o l g o z n i önállóan színházban Gazdag Gyu l a , a filmrendező, e k k o r végzi e l tanulmányait S z i k o r a János, C s i szár Imre, Valló Péter és Ács János. Megszületik Szolnokon Székely Athéni Timonja és B o l d o g t a l a n o k j a . Kaposvárott Zsámbékitől az I v a n o v , Gazdag Gyula rendezésében az Oszlopos Simeon. Ács b e m u t a t j a Gombrowicz Esküvőjét. S z i k o r a Pécsett debütál az Óriáacsecaemőv e l , Paál a Caligulával, majd az Übü-vel a r a t s i k e r t , s Ruszt még megrendezi Shakespeare Periclesét, mielőtt eljön Kecskemétről. Ezek az előadások már egy európai szinházkultúrára v a l l a n a k . Érté k e i k e t általánosságban, leiró, konkrét elemzés nélkül a l i g h a érzé kelhetjük; próbáljuk hát megidézni néhány jelentős produkció s z i n pad- és világképét. Gazdag Gyula Kaposvárott megváltoztatja S a r k a d i Oszlopos S i meonénak befejezését. Az e r e d e t i b e n Z s u z s i "az a s z t a l o n heverő tőrrel" kétszer mellbeszúrja Jánost, a k i még ól, m i k o r a mentőor vos megérkezik, és erejéből f u t j a egy végső nagymonológ töredékei r e . Azután elszállítják. S l e h e t , hogy életben marad. Nem, a r e n dezőnek i g a z a van: ez a befejezés nem i l l i k S a r k a d i drámájához. Gazdag pontosan végigelemezte K i s János gondolatrendszerét és rá
k e l l e t t jönnie, hogy hősének "képpé merevült világát" esek a halál törheti szét. Be m i l y e n halál? Tőrszúrástői eredő, m i n t a r o m a n t i kában, avagy az a m e r i k a i realistáknál? K i s Jánosnak j o g a van a s a ját halálához. -A saját kellékelhez. Legalább utolsó percében a v a ló valósághoz. A szobában - a kaposvári stúdiószínpadot a színházépület mosó konyhájából alakították k i - valamennyi tárgy nagyon valódi. A o s i k k e k , a kiürült borosüvegek, a k o p o t t kárpitok, az áporodott ágynemű, és az a b l a k , amely csakugyan a szabadba nyílik. Mindezek nagyrésse p e r s z e más színpadon i s valódi l e n n e , de a néző nem ülne egy szobában K i s Jánossal*. I t t karnyújtásra áll előtte a hamutartó, érezheti a o s i k k e k j e l l e g z e t e s szagát. És a szünetben, meg az előa dás után e l k e l l mennie az a s z t a l m e l l e t t , mert a nézők kijárata azonos a szereplők bejáratával. A n a t u r a l i z m u s i t t meghatározó e s z tétikum. Z s u z s i tehát f e l k e p egy közönséges vasalót. És maga i s a halál r a s e b z e t t állat üvöltésével, e g y e t l e n kétségbeesett ütéssel öli meg a z t az e m b e r t , a k i bebizonyította n e k i , hogy n i n c s bizonyosság. Mert e z t nem l e h e t e l v i s e l n i . K i s János sem t u d t a , Z s u z s i sem t u d j a . T e h e t e t l e n e k és ölnek. L e l k e t és t e s t e t , önmagukat és másokat. Timon nagyúr előszobájában roskadásig m e g t e l t e k a fogasok, a szolgák a l i g t u d n a k h e l y e t szorítani az egybegyűlt látogatók köpe nyének. A vendégek mohón, habzsolásra készen érkeznek, és sietős, g y o r s léptekkel tűnnek e l a belső termekben, i z g a t o t t a n a rájuk vá ró lakoma igézetében. Túlságosan sokan vannak Timon vendégei és túlságosan lelkendezők, odaadok, választékosak. Ha j o b b a n m e g f i g y e l jük, egyszerűen s z e r v i l i s e k . Nem barátkoznak T i m o n n a l , hanem tör leszkednek hozzá. Szerveznek köréje egy világot, amely látszólag a barátság, a hűség magasztos eszményére épül. S ez a látszat o l y a n szép, hogy Timon mindenáron szeretné f e n n t a r t a n i . Hazudik magának, mert kényelmes a világot olyannak t u d n i a , a m i l y e n n e k látni s z e r e t né. Csakhogy Timon csődbejut. Hogy e r r e nem g o n d o l t ? Nem. Eltávolí t o t t magától mindent, ami valóságos, ami m e g r e p e s z t h e t t e v o l n a l o m bikvilágát. A lejárt váltóival n y i l t utcán rátörő uzsorás-küldön cök viselkedéséből kénytelen rádöbbenni a helyzetére. De aztán kö vetkezetességében naggyá nő. Es akkor már elutasít minden féligaz ságét, minden kibúvót. A s z o l n o k i előadás képi csúcspontja az u t o l ÉÓ lakoma - Székely László puritán, fénytelen-fémes díszletében, az ovális, sima a s z t a l o n tompa csillanású ezüstedények, Timon a szó szoros értelmében "fröcskölő" i n d u l a t a , amint a feltálalt t i s z t a v l 160
zet árulói arcába önti, a felugráló, pánikszerűen menekülő, ál szent - f elháborodott ábrázata a szinpad könyörtelenül hideg fényei ben; - az egész hibátlan, m e s t e r i ritmusú kompozíció. Timon Ítéletét Athén f e l e t t az előbb félreállított, majd a T i mon talált aranyából toborzott sereg élén győztesen visszatérő A l c i b i a d e s h a j t j a végre. Kissé eltérve Shakespearetői. Nála ugyanis a várfalak alá érkező hadvezért békeajánlattal fogadják a szenáto rok; már nem azok, a k i k Timont i s megtagadták. Az új testület tag j a i vétlennek mondják magukat elődeik bűneiben, s készséggel h a j landók kaput n y i t n i a lehiggadt, józan vezér előtt. A rendező nem ok nélkül gyanakodott e r r e a kiengesztelő befejezésére. Hiszen T i mon kiábrándultsága alapvetően azokból a társadalmi viszonyokból táplálkozik, amelyek a l i g h a változtak meg az athéni szenátorok garnitúra-cseréjével. A s z o l n o k i színpadon A l c i b i a d e s l e p l e z e t l e n u n d o r r a l f o r d u l e l a z újsütetű városatyáktól. Koncként v e t i oda ne k i k a kegyelmei, a békét, - most végre megértette Timont. Minek változtatni a felszínen? A díszlet e g y e t l e n felnagyított méretű, h l p e m a t u r a l i s t a f e s t ményre emlékeztető hózsarok, oldalán akkora eső- és szennyvízleve zető csövekkel, hogy Ubüék kényelmesen közlekedhetnek bennük. A járda vagy méteresre magasított, a szálén heverő c i g a r e t t a c s i k k k a m y i vastag, a lerágott almacsutka pedig inkább egy kidöntött, tömzsi fatörzs-osónkra emlékeztet. A s z i n p a d előterében két kanális-nyilás, a szereplők akár falkában i s átférnek r a j t a . A ruhák és a kellékek j e l l e g z e t e s urbanizációs hulladékanyagok: ágytoll ke v e r e d i k raüanyagfóliával, elhasznált, rozsdás fémalkatrészekkel. A osa torna-esztétikum minősiti Übüéket, s egyben látomásosan j e l z i ez Ubtiség veszélyét, amelynek lényege: a patkánymódra való szaporodás. Paál István h e l y e s e n t e t t e , hogy nem erőltetett konkrét történelmi párhuzamokat, nem "rendezte rá" kézenfekvő analógiákra J a r r y Übü királyát. A z z a l , hogy Übü apó a kanálisba került, egyszerre demlsztifikálódott, de érdekesebb i s l e t t . A történelem hasonszőrű s z e mélyiségeiről meglehetősen sokat tudunk. Mára a névtelen Übük műkö dési mechanizmusa azonban alighanem jobban érdekel bennünket, e márkás gyilkosokénál. És Paál s z e r i n t elsősorban e z z e l a mindenna pos csatornalónnyel k e l l szembenéznünk. Mert ha Übüék kibújnak a kanálisból, meglehet, egyszeresek minden a kanálishoz fog hasonlí t a n i . Túlzó látomás? Inkább csak merészen expresszív. A rendező er e d e t i színpadi léptékrendszerével egyszerre megfoghatóan valósá gossá és költőien abszurddá t e s z i a figurát.
A trójai Yár f a l a i egymásbanyiló betonbunkerek
már a l a p o s a n
m e g v i s e l t erődrendszerére emlékeztetnek. És az e g y i k mellvéd belső oldalán található egy régimódi /szoba-konyhás józsefvárosi lakások ban ma i s működő/, l e p a t t o g z o t t
zománcú, k o n y h a i falikút. A h a r c o
sok n a p i csatáik végeztével megoldják vértjeiket, benedvesítik zsebkendőiket, és a csapnál letörlik ábrázatukról a ráizzadt por nagyját. Megértem a trójaiakat, hogy f o n t o s v o l t n e k i k f e l s z e r e l n i a vízcsapot a bunkerben.
ezt
Valahogy o l y a n otthonossá t e s z i as e-
gyébként sivár erődöt. Babarczy Lászlónak és a tervező Pauer lának sem jön r o s s z u l
Gyu
a vízcsap - s e g i t közelebb h o z n i hozzánk e z t
az a n t i k történetet, T r o i l u s s a l , Gressidával, meg a háborúval. A h o l ismerős csapból v e s z i k a v i z e t , o t t talán a lényegesebb is
dolgokhoz
több közünk l e h e t . Korábban Kecskeméten, Ruszt József rendezésé
ben,
még h a z a i Shakespeare-szinjátszásunk hagyományai s z e r i n t , a
tiszta,
ártatlan, jóravaló ifjú hősök t r a g i k u s bukásának történe
tét követhettük egy álságos, ostoba és k e g y e t l e n világban. Babarczynál nem i l y e n egyértelmű a h e l y z e t . A keposvárl C r e s s i dának már a szeme sem áll jól. Ártatlan p e r s z e , de f a c t o
még ez,
de apró női t r ü k k j e l n e k raffinériája, szende magakelletése már egy r u t i n o s szinésznő kelléktárát előlegezi; a m i n d e n k o r i partnertől s z i n t e független érzékiség sugárzik róla. Amikor a görögök maguk kal
v i s z i k , ez a Cressida nem i s bánja nagyon a váratlan f o r d u l a
t o t . Alighanem u n j a már k i c s i t
a pelyhes állú, t a p a s z t a l a t l a n T r o i -
l u s t . Meg aztán kíváncsi a messziről jött görögökre. Ez az érdeklő dés a k k o r i s o t t ül a szemében, amikor a vezérek elé v i s z i k . És ez nem i s kerüli e l a figyelmüket. Úgyhogy a fejlemények előrelátásá hoz
nem k e l l nagy jóstehetség. És T r o i l u s sem f e l e l meg a f e g y v e r e k árnyékában turbékoló hős
szerelmes békebarát sémájának. A rendezés nyomatókkal hangsúlyozza, hogy Priamus és f i a i haditanácsában éppen ő az, a k i a leghatározot t a b b a n szembeszegül az ésszerű görög békeajánlat elfogadásával. Mégpedig kizárólag virtusból. A háború tehát tovább dúl, és épp T r o i l u s hősi becsvágya s e g i t tönkretenni a s z e r e l m e t . Ha ugyan az v o l t . Ez a T r o i l u s egy nőért, harcért egyformán lelkesedő, szemre való, de nem túlságosan eszes f i a t a l e m b e r .
Mintahogy
ambivalens
j e l l e m e k mindahányan, görögök ós trójaiak, f i a t a l o k ós öregek. Be lekerülnek egy r o s s z körforgásba, és f o k o z a t o s a n rohadnak e l , A c h i l l e s ugyan a l a t t o m o s a n lemészároltatja a pihenő H e k t o r t , dehát maga i s U l y s s e s csapdájába s z o r u l : f e l k e l l m u t a t n i a a h a d i t e t t e t , különben a sültbuta A j a x veszélyezteti a pozicióját, S H e k t o r , a 162
l o v a g i a s hős? Macska-egér h a r c o t
provokál egy nyápic k i s göröggel,
s levágja könnyedón, c s a k h o g y m e g k a p a r i n t s a s z o p Áldozatok? Nem,
fegyverét.
a z előadás m e g f o s z t j a ettől a rangtól
szerep
lőit. Mert nemcsak r a j t u k r o n t a világ, ők i s r o n t a n a k r a j t a . ha v a l a m i t r a g i k u s l e h e t
És
még egyáltalán, hát e z a körforgás b i
zonnyal a z . A Mesél a bécsi erdő
Marianne-ja
dásban. Része a kedélyeskedőn-ostoba sze,
sem áldozat a kaposvári előa világnak, m o n d h a t n i alkatré
s a r i d e g e n analizáló Ödön v o n Horváth, meg a rendező A s c h e r
Tamás könyörtelenül észre i s v e s z i b u t a beszükültségét, olcsón r o m a n t i k u s képzeteit életről és érzelmekről. M a r i a n n e mégis szánandó, mert kizsolgáltatott. E g y s z e r mer önző l e n n i a z életben, a m i k o r a számára k i s z e m e l t h e n t e s ,
Oszkár elől, a z ő szemében világfias
Alfrédhoz menekül. M a r i a n n e r o s s z u l választ - már ami Alfrédot leti
i l
-, de jók a z ösztönei, a m e l y e k t i l t a k o z n a k Oszkár e l l e n . A d e
rék h e n t e s maga 8 szelíd, kisfiús mosolyú, kétláboh járó erőszak. Oszkár t u d j a , tudja,
hogy M a r i a n n e reménytelenül
kiszolgáltatott n e k i , ós
hogy kénytelen l e s z megtörten visszatérni hozzá. És e r r e v a n
szüksége. E z t s z e r e t i M a r i a n n e - b a n . A megvertséget, Oszkár kissé o l d a l r a
hajtott
fejjel
megalázottságot.
nézi a fájdalomtól sújtott a -
nyát, leendő hitvesét, és szája körül o t t a z a b i z o n y o s ,
mindig
szolgálatra kész m o s o l y . Mint a k i t u d j a , hogy szüksége l e h e t
rá e
nehéz h e l y z e t b e n . És valóban. M a r i a n n e h i r t e l e n ocsúdva, ráront Alfréd "édes nagymamájára", a s z e n v t e l e n csecsemőgyilkosra. T a l á n agyonverné utolsó n e k i v a d u l t létben. De ő s z a k a v a t o t t hajlatába
szoritja
erejével, ha Oszkár nem állna
mozdulattal,
izmos henteskarjának könyök
M a r i a n n e fejét. A nagymama megmenekül, a lány
f u l d o k l i k . Amikor Oszkár végre e l e n g e d i a törékeny ne s z i n t e
készen
k a t a t o n állspotban támolyog,
testet,
Marian
szemében a semmi. Oszkár á -
zonban nem a z a z ember, a k i i l y e n k o r magára h a g y j a a nőt, a k i t s z e r e t . Azonmód l e t e p e r i a m a g a t e h e t e t l e n t , és megerőszakolja. Kiméletlen e z a z előadás, kíméletlen a piszkosszürke let,
dobozdisz-
a z egyöntetű erős megvilágítás. Kiméletlen a szereplők
s z o n y l a t a i n a k pőre őszintesége. A helyszínváltozásokat j e l e n t i k be, a m e l y e k e t egy szomorú, lesütött szemű cipel.
vi
feliratok
szendvicsember
A m i k o r a közönség távozik, ő o t t áll a 3 z o k o t t helyén, a
s z i n p a d szélén, de nyakában ezúttal m á r üre$s tábl8 lóg. És most sem e m e l i 8 fejét. Mint a k i szégyelli, a m i o t t történt. ozikors fogalmazta
pécsi óriáscsecsemő-rendezését
mintegy m a i passióként
s z i n r e . 3 e meghatározásban mindkét szó egyformán
fontos
163
A pécsi előadás ált alános s ága ugyanis konkrét, mai általánosság, miközben m e g t a r t j a a darab e r e d e t i nyitottságát, passlés örökérvényüségét i s . Tehát nem aktualizál szájbarágén, ám afelől sem hagy kétséget, hogy ez az általánoa L a j o s i ezúttal, a szinház i t t és most világában, m i vagyunk. Meghökkentően totális s z i n p a d a S z i k o ráé, nem túlzás, hogy belefér az egész élet. "Beleférnek" szegők, /a rendőr meg-megújuló türelemmel hagymás rántottát készít a kony hájában/, valóságos és képzelt helyszínek /például; robogó vonat WC-fülkéje éa az ötvenforlntos bankjegy lovas-jelenetének több sík ban f e l b o n t o t t képe/, kísértetiesen élethű bábok és kínosén bábszerü élők, operamuzsikás reminiszcenciák és a jövendő a r a k l i m p i rozása egy pianlnőn. A két s z i n t r e o s z t o t t s z i n p a d i tér mind a n y o l c rekeszében szimultán, megállás nélkül történik a dareb, s s látszólag különálló képek k a p c s o l a t a az előadás folyamán világoso d i k meg egy sajátos egymásra rimelés, i l l e t v e ellenpontozás révén. Az i r o n i k u s idézőjel és a szemérmes pátosz egyaránt jellemzője az előadásnak; a rendező e z t a kisszerűségében félelmetes átlagéletün k e t e g y s z e r r e minősíti g r o t e s z k n e k , és h e r o i k u s n a k . Ez a n a t u r a l i s t a elemeket éa szűrre ális-expressziv hatásokat elegyítő színpad meglehetős precizitással képezi l e a k o r éa honfitárs világát. A rendezői eazközök a világazinházi kelléktárból velők, mégsincs plá gium? az előadáa magabiztos, európai, de egyszersmind önálló s z i n házi n y e l v e n beszél a provincializmusról. Az emberről, a k i t e n n i s z e r e t n e v a l a m i értelmeset, nagylélegzetüt, v a l a m i ma gase t u d j and.csodát, mígnem elvész e mindennapokban, amelyek fölé e k a r t emelked n i . Az előedás végén a színpad felénk n y i t o t t , úgynevezett n e g y e d i k képzeletbeli falát valóságosan beépítik. Házgyári p a n e l e k r e emlé keztető, előregyártott elemeket i l l e s z t e n e k a színpadi r e k e s z e k r e . Kopácsolás h a l l i k - mintha egy dobozra azegeznék rá a f e d e l e t . Ruszt Periolea-elóadása r e t r o s p e k t i v rusztiáds - a Kecskemét től búcsúzó főrendező i t t felvonultétja s z i n t e v a l a m e n n y i , az évek során k i f e j l e s z t e t t eszközét. És ebben a gesztusban v e n némi j o g o s kérkedés. Mert Ruszt valóban a magyar játókazin legsajátabb, és leg következetesebben konstruált színpadát mondhatja magáénak. A l i g h a nem ő az e g y e t l e n a h a z a i rendezők között, e k i egy évtizeden át eg y e t l e n drámát, e g y e t l e n világot celebrált előadáaról-előadásra. E g y e t l e n Passiót, amelynek formakultúraja részben e k e g y e t l e n s z i n ház, jelesül főként G r o t o w s k i ihletéséből táplálkozik, tartalmában v i s z o n t s o k k a l t a történelmibb, ha úgy t e t s z i k , realistább, és középkelet-európaibb, m i n t a l e n g y e l laboratórium v o l t . 164
Ruszt, a k i Shakespeare-sorozatával és Schiller-interpretációival csakúgy a történelmi erejű viharokba v e t e t t emberről, a z egyéni éa társadalmi morál, a magán- éa a p o l i t i k a i szféra t r a g i k u s összebé kíthető tlensógéről beszélt, mint akár Solohov Csendes Donjának f e l dolgozásával, a P e r i c l e s - s z e l sem tagadja meg önmagáti a dialógu sokra bontott lovagregényt mai vízióvá, jelenldejü kataklizma-lá tomássá tágítja. A szinpad színes, /ismét a fekete-fehér-vörös hár mas határozza meg a képeket/ és mozgalmas /most i s a s z o k o t t emel vényrendszer a d j a a játékteret az ismerős alapkoreográfia egyik változata alá: párhuzamos éa keresztező mozgások, lasaú, hangsúlyoa vonulások váltakoznak s t a t i k u s csoportképekkel, kimerevítésekkel/; a mise, i l l e t v e ez oratórium-jelleg sohasem tűnik e l a R u s z t - r e n dezésekből. A látvány tehát látványos, csakúgy, mint a világ felü l e t i képe, ugyanakkor az egymásba átúszó szerepek, az újra meg újra ismétlődő, azonoa szituációk a z t sugallják, hogy mindez - v a g y i s a világ - valójában ijesztően örök és mozdulatlan* Mindazonáltal Ruszt rendezéseire sohasem v o l t jellemző a t e l j e s kiábrándultság, ó mindig i s k a t a r t i k u s előadásokra törekedett. Ezért i s kerülte e l makacsul a n a t u r a l i z m u s t , ezért alakított k i magának egy stilizáltságában rugalmasan változtatható passió-keretet, ezért történt az ő színpadán mindig i s szépen a borzalom. Puritán dekorativitása, ha szigorúan Ítéljük meg, végülia kissé esztétlzálővá szelídítette a kegyetlen színházat. De ez nem feltétlenül kárhoztatandó, mert a r u s z t i szinpad forma és szinkezeléae lényegében teátrális ugyan, ám csakúgy, mint ahogy például a cinquecento - például R a f f a e l l o valamely b l b l i e i tárgyú festménye, festői. Tehát fegyelmezetten, konvenciókba szorítóttan, pontos s z e r k e z e t b e n . Az e f a j t a , olykor zsúfoltnak tetsző képi harmónia képes e r r a , hogy a drámai o s e l e k mény brutalitásán mégiscsak átlüktesse a feloldás "mindennek e l l e nére "-remény ét. A P e r i o l e s záró totálképében a szereplők különbö ző szinü, méretű és fazonú paraplék a l a t t közlekednek, mintegy "ez élet v i h a r a i b a n " . Csak Cower, a krónikás c s u k j a össze tüntetően, csakazértls, tépett-kopott f e k e t e esernyőjét, hogy s z k e p t i k u s mo s o l l y a l intézze a nézőkhöz e befejező sorokét: "Számltok még tü relmetekre, várom. Éljetek boldogul, szívből kívánom." Csehov Ivenovj a korhadt fakéreg-rótegeken gázol keresztül Zsám béki Gábor kaposvári rendezésében, de sohasem sikerül kilábalnia erről az egyenetlen, Ingatag talajról; dolgozóezobáját éppúgy ez e rothadó növényi hulladék borítja, mint a k e r t e t , s amikor Lebegyevék szalonjába menekül, o t t s i n o s másképp - l e g f e l j e b b e gazdag
házban a személyzet kupacokba söpri e z t az elmúlás-szemetet. Pauer Gyula díszlete sajátosan ironizál. A szereplőknek minden egyes lá pésért meg k e l l küzdeniük ezen a terepen, csakhogy a lépések nem v e z e t n e k sehová, és s e n k i sem tud j e , hová i s akar menni. F e l e s l e g e s hétköznapi heroizmus} az emberek már abban kimerülnek, ha e l j u t n a k széktől-asztalig. Zsámbéki rendezésében az egész előadást meghatározó jelentősé get kap a Lebegyevék szalonjában játszódó második felvonás. I t t t a lálkozunk azokkal, akiktől Ivanov annyira különbözik. Közönséges, harsány, ostoba gyülekezet. Kétségbeejtő vidékiesség - jóllehet megejtően szórakoztató s z i n p a d i tálalásban. A néhánymondatos, vagy éppenséggel néma szereplők l s j e l l e g z e t e s figurák, a érdekes, hogy a Lebegyev-szalont ebben az előadásban főként f i a t a l o k töltik meg. Ivanovnál i s f i a t a l a b b a k . V a g y i s nem arról van szó, hogy a főhős nem találja a helyét az idősebb generáció begyöpösödött képviselői, az elöregedett, már koruk m i a t t i s konzervatív helybéli urak között Nem. Ebben a társaságban mindenki egyformán kiábrándító, a f i a t a l o k pedig egyenesen bambán e l b u t u l t a k . Szását, a "tevékeny s z e r e l e m " hivét i s csakhamar megismerjük: kitartása romantikus dac, lelkesedése inkább kiscserkészi póz, mintsem érzelem. Ivanov érti e z t , s lévén tisztessége az egyetlen bizonyos erénye, felmóri, hogy e z z e l a házassággal tönkretenné a lányt. Erejéből végülis e g y e t l e n t e t t r e f u t j a , az öngyilkosságra. Nem szánja e z t hősi gesztusnak, nem i s t u d j a szépen k i v i t e l e z n i ; sután, kapkodva d u r r a n t j a magát mellbe, s mint a k i erről az utolsó, végérvényes cselekedetről i s pontosan t u d j a , mit ér, vonaglásában még megpróbál eltűnni egy kéreghalom a l a t t , hulladék a hulladék kö zött. Eszünkbe j u t Wajda Hamu és gyémántjának hőse, a k i megfoszt va ez értelmes cselekvés lehetőségétől, a szemétdombon f e j e z i be haláltusáját. És meggondolandó, hogy ez a vég, ami a l e n g y e l f i l m remekben egy történelmi p i l l a n a t tragédiáját süritl, i t t , a kapos vári Ivanovban sem hat kevésbé megrázóan. Mert ma magánügyeink csődjében fedezzük f e l történelmünket. A Boldogtalanok alighanem szerzőjének, Füst Milánnak e g y s z e r i d i a d a l a a naturalizmus f e l e t t . És Székely Gábornak, meg a s z o l n o k i társulatnak köszönhető, hogy e z t felmérhettük. Ők t e r e m t e t t e k a tőés töredékmondatokból, félszavakból és felkiáltásokból izzó világot, o l y a n hőfokon, amelyen már minden "életszagú" pepecselés f e l o l v a d , s az egymásért, egymás e l l e n robbanó szenvedélyek minden egyes han got az adott szituáció értelmezésével töltenek f e l . A s z o l n o k i 166
színpadon a k i m o n d o t t szavak jelentését azok a szavak adják, ame l y e k h e l y e t t kimondatnak, Huber és I v a n o v között nem nehéz k i m u t a t n i a rokonságot. Zsám béki és Székely rendezői stílusa között sem, noha ez a k a p c s o l a t korántsem külsőséges, elsősorban a játékmód kialakításában, a r i t musé pitkezésben, az elemzés alaposságában nyilvánul meg. Székely színházé talán szenvedélyesebb, érzelmekkel t e l i t e t t e b b . K e d v e l i s fortisszimókat, a robbanó akciókat, és a csendes, " e j t e t t " részle t e k b e n i s nyomatékosítja a szövegmondást. A társalgási színjátszás lazasága sohasem szűrődik be rendezéseibe, s ez komoly eredmény, a m i k o r színházaink zömében a z t t a p a s z t a l j u k , hogy a legsúlyosabb müvek előadásában l s m i n d j o b b a n e l u r a l k o d i k ez a stílusnak kikiál t o t t felületesség. Egyébként i s minden a "helyén van" Székely rendezésében. De munkája s o k k a l több a mesterség diadalánál. Mert az előadásnak - vizuális kifejezéssel élve - erős aurája v a n . Hozzájárul ehhez természetesen Székely Lászlónak a n a t u r a l i s t a berendezettségen túllendülő, sötéttónusú színpadképe, a szűrt fények a r t i s z t i k u m a , amelyben a s z o l n o k i B o l d o g t a l a n o k szereplői, e kíméletlen szánan dók, s z i n t e sorstragédiai sodrásDe kerülnek. Az egész s z i n p a d i összhatás szorongató r e k v i e m érzetét k e l t i , Pieta-fájdalma aggodal mat az emberi lélekért, méltóságért.
Talán nem s z o r u l további bizonyításra, hogy ezek a produkciók minden t e k i n t e t b e n megváltoztatták a magyar szinház korábbi a r c u latát; hogy s o k k a l t a élesebb, határozottabb vonásokkal gazdagítot ták, immár valóban felhasználva-birtokbavóve a szinházkultúra k i f e jezőeszközeinek javát. S kidolgozták a maguk használatára a z t a rendezői és színészi technikát, amely a beleélés és a kívülállás d i a l e k t i k u s viszonyára épül. Ennek a munkafolyamatnak / m e r t a l i g hanem ez a l e g p o n t o s a b b kifejezés/, 1981-ben megszületett a s z i n t e tizáló, mondhatni összefoglaló eredménye - Ács János rendezésében a Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása. P e t e r Weiss-tŐl. Mielőtt azonban ennek az előadásnak á k o r s z a k o s jelentőségét méltatnánk, némi kitérővel u t a l n u n k k e l l a hetvenes évek második felében bekövetkezett, i g e n c s a k lényeges helyzetváltozásokra. 1978ban a Kaposvár-Szolnok-Kecskemót háromszög vezetői és vezető színé s z e i P e s t r e kerülnek. Zsámbéki és Székely a Hemzeti Szinház müvé-
szeti je.
irányitói l e s z n e k ,
R u s z t p e d i g a Várszínház e g y i k főrendező
Kaposvárott B e b a r c z y , S z o l n o k o n Paál v i s z i tovább a " s z e l l e m e t "
és e két színházban továbbra i s fenntartják a r é g i
szinvonalat.
Kecskemét a z o n b a n kivérzik Ruszték távozásával, elveszíti korábbi jelentőségét. És ráadásul R u s z t ,
színészeivel egyetemben, l e h e t e t l e n
cióba kerül a Gyurkó László-vezette,
átgondolatlan,
konglumerátumban, a h o l régebbi formájukat már nem
népszínházi
tudják tovább
f u t n i . R u s z t c s a k h a m a r f e l i s a d j a e z t a meddő h e l y z e t e t , S z e g e d r e , majd Z a l a e g e r s z e g r e " v o n u l t v i s s z a " ról f r i s s e n kikerült c s a p a t t a l ,
szituá
és előbb
- immár ú j , főiskolá
a z újrakezdés reményében. Zsámbéki
ós Székely a z o n b a n négy évadot végigharcolnak a N e m z e t i b e n .
És
j o b b színházat csinálnak i t t , m i n t a z utóbbi negyedszázadban
bárki
e b b e n a z épületben, mégha o l y a n jót nem i s , m i n t korábban Kaposvá rott.
Dehát e z természetes, a z "összevegyitett"
idő a l a t t rál.
nem f o r r t a k össze, nem a l a k u l t
társulatok
ennyi
k i egységes eszmény és
E s közben állni k e l l a z e g y r e több oldalról meg-megújuló
dásokat, h i s z e n a "népieknek"
e z a z európai müsorpolitika
mo
táma
nem
elég
n e m z e t i , a konzervatívoknak a z előadások világképe túl kemény, a színészek egy része nem egyszerűen félti a kényelmét. Végülis a t a nulság - bár szomorú, ám megszívlelendő: a társadalom együttesen o d a h a t n a k , hogy e z t a p r o v i n c i a l i z m u s t
erőviszonyai
széleslátókörü-
séggel felcserélő szinházst még a század h e t v e n e s éveiben sem f o gadják e l a N e m z e t i Szinház cégére a l a t t . és G r i f f i t h ,
G o r k i j ós O s z t r o v s z k i j ,
Mrozek és K o r n i s ,
S h a k e s p e a r e és Molière, Németh
László és Weöres S á n d o r i g y , együtt, s e z z e l kal
túlságosan i s o d a t a r t j a
Wesker
a szinpadi
hatásfok-
a tükröt a természetnek. Különösen jól
m u t a t j a a tűrőképesség határait Zsámbéki H a l l e l u j a A s c h e r Jövedelmező állás / O s z t r o v s z k i j /
/Kornis/
és
rendezésének a l l e r g i k u s f o
gadtatása. Mindkét előadás szinészi revelációkat hoz, rendezői eszközeikben a r e a l i z m u s t meg,
egészen bravúros expresszivitással
emelik
s a z irónia és a g r o t e s z k erős elidegenítési e f f e k t u s a i t
mű
ködtetik fájdalmasan átélt mondandójuk kifejezésére. Mindkét
előa
dás a z eszményeit v e s z t e t t
beszél
a
f i a t a l nemzedékek értékválságáról
t u d a t hasadásairól és zsákutcáiról. Törvényszerű, hogy ennek a
kritikai
szellemiségnek távoznia k e l l a Nemzetiből. A s c h e r már ko
rábban visszatért Kaposvárra, Zsámbéki és Székely p e d i g az
újjáépített, már önálló K a t o n a József Színházat.
történik, a z már nem
Ami
t a r t o z i k a z új hullám témaköréhez;
túl a negyvenen, k i a l a k u l t
és remélhetően stabilizálható
megkapják pedig
ott
Zsámbékiék, elképzelé-
seket v i s z n e k tovább. De térjünk v i s s z a a Marat halála produkcióhoz, amelyet imént már az új hullám törekvéseinek példaadó szintéziseként említettünk. Ezt az előadást egy o l y a n rendező h o z t a létre, a k i amatőr-szluesz ként i n d u l t , Paál István s z e g e d i e g y e t e m i együttesében, és még fő i s k o l a i tanulmányai előtt módja v o l t megismerni az úgynevezett n y i t o t t színházak nemzetközi mezőnyét, például a w r o c l a w i f e s z t i válokon. Ács munkájában végülis ezek az amatőr t a p a s z t a l a t o k ötvö ződtek a l e g j o b b kaposvári erényekkel, a színészi átéltség i n t e n zitásával, ugyanakkor e g y f a j t a b r e c h t l e s rálátással i s , amelyet például Ascher rendezései képviseltek u g y a n i t t . De Ács még b i z o n y o s újnaturalizmustól sem r i a d t v i s s z a a Marat-ban. A valóság felidé zése ugyanakkor korántsem egy precíz elmegyógyintézeti környezetet j e l e n t e t t ; a deszkapalánkos szinpadtér a s z e n v t e l e n megvilágítás tól, a ruhák jelenldejü hétköznapiságától, s egyáltalán attól a b i zonyos általános "kaposvári szürkétől" l e s z valódibb a realitás nál. A Marat halála produkció rendkívül erőteljes p s z l o h o f i z i k e i hatásokkal d o l g o z i k , amelyeket a színészek m e s t e r i technikával ér nek e l ; a t e l j e s , s z i n t e révült beleélés félelmetes pontossággal vált át narráciőba, reflektációba..• éa v i s s z a . Mégaines soha c s i nált s ág-érzete a dolognak, a szenvedélyesség mindent hitelessé t e s z ezen a színpadon. A b r e c h t i e s songok akciókká a l a k u l n a k , és Ács a k e g y e t l e n színháztól h o z o t t kemény hatásokat koreográfikus igénnyel a l k a l m a z v a , e g y s z e r r e brutális és költői. Előadása lénye gében k a t a r t i k u s forradalomsirató - s ennyiben tökéletesen hü Weiss-hez. Ami alapvetően önálló: az a rendezői felfogás, hogy a C h a r e n t o n i ápoltak nem különféle látványos elmekórtani e s e t e k e t adnak elő, h a nem az ügy mániákusait. Olyan embereket, a k i k azért kerültek i d e , mert valamennyien e megszállottságig átélték a f o r r a d a l m a t , b i z o n y o s s z e r e p e k e t a f r a n c i a f o r r a d a l o m b a n , amelyeket e l f o j t h a t a t l a n u l t o vább élnek annak bukása után i s , már Napóleonon i s túl, a restaurá ció idején. E z z e l színészi külsőségek h e l y e t t a belső koncentráció ra s z a v a z o t t Ács, és a játék átütő erejét épp e z z e l érte e l . A z z a l , hogy figurái nem őrültek, hanem egy történelmi esemény önmagukat túlélt tanúi. A játék rétegezettsége i s n y e r azáltal, hogy nem múltszázadi jelmezek, hanem különféle, eszázadi v i s e l e t e s ruhák kerülnek a sze replőkre, o l y a n o k , amelyek elsősorban a típusokat karakterizálják.
!
Az előadás ettől az amatőröktől I s m e r t csoportszínházi j e l l e g e t i s megidőzi; m i n t h a osak egy mai szlnházcsapat adná elő, hogy a c h a r e n t o n i intázet lekól előadják a f o r r a d a l m i eseményeket. És hát végülis nem i g y Tan? H i s z e n Weissnek i s épp ez a nézőpontja: a má ból láttatni a történelmet. Marat és Sade magatartásának d i a l e k t i káját. Ezért a l k a l m a z z a már ő l s a c h a r e n t o n l k e r e t e t , és a Króni kást, m i n t "elidegenítő e f f e k t u s t " . Amikor Ács e z t a kétrétüséget egy h a r m a d i k k a l tetézi meg, akkor felerősiti a darab távlatosságát. Figyelemreméltó, hogy ez a - bármily félve i s Írunk l e i l y e s m i t - tökéletes előadás, csakugyan o s z t a t l a n k r i t i k a i és közönség s i k e r t a r a t o t t . Nyilvánvalóan elsősorban kortársi fütöttsége m i a t t , de ez e s z e l l e m i - t a r t a l m i telítettség csak a hiánytalanul adekvát formában h a t h a t o t t i l y e n elementárisán. Ez az előadás éppen azért l e t t az új hullám eredményeinek e d d i g i betetőzése, mert modernsége a maradéktalanul "megemésztett", p e r f e k t módon a l k a l m a z o t t világ színház! eszköztár és a sajátos kelet-közép-európai történelmi té nyek adta látásmód egységéből táplálkozik.
Jegyzetek: 1. 2. 3. 4.
B o r i s z Eichenbeum: I r o d a l m i elemzés Budapest, 1974. 82.o. B e r t o l t B r e c h t : Szinházi tanulmányok Budapest, 1969. 178.o. M a r t i n E s s l i n : Az a b s z u r d dráma elmélete Budapest, 1967. 10.o. Eugenio Barba: Kísérletek színháza Budapest, 1965. 37.o.
5. 6. 7. 8. 9.
B r e c h t : i.m. 1 7 9 . o . E s s l i n : i.m. 82.o, uo. 21.o. Barba: i.m. 3 7 . 0 . L u i g i R a s i : A színész művészete. Fordította s részben átdolgoz t a Radó A n t a l . Budapest, é.n. 2 0 . o .
22,50 F t