Szimbólum-hidak a gyermekek terápiájában Gyimesné Markó Etelka
„…A MEGVÁLTÁS BELÁTÁS, MEGÉRTÉS. Keresd tetteid értelmét, mi, mire jó, hová vezet, minek mi csínja, miképpeg verázsolók, tudók titok zárait feszegetik. Amibe belelátsz. Aminek természetét megösmered, Attól nem kell félned, azzal bánni tudsz.” (Máté Imre, Yotengrit I.)
Munkám, életem során folyamatosan keresem tetteim értelmét, és azt is, hogy mi, mire jó, és vajon hová vezet. Ami mostanában leginkább elgondolkodtat, az az a tény, hogy ez alatt a közel két évtized alatt, mióta gyógypedagógusként és pszichológusként gyermekekkel foglalkozom, mennyi kutatási eredmény és milyen sok új módszer látott napvilágot. Ennek ellenére nem csökken, sőt, inkább nő a különféle problémákkal küzdő gyermekek aránya, a megjelenő nehézségek összetettsége, súlyossága. Mi lehet ennek az oka?... Paul Watzlawick gondolata jut eszembe a problémák keletkezéséről és megoldásáról:1 nehézségek természetszerűleg mindig vannak, és ezek megoldásához változásra, változtatásra van szükség. A változást a gyakorlatban az hozza, hogy a problémát világosan, konkrét fogalmak segítségével megfogalmazzuk. Vagyis, a titkok zárait kezdjük el feszegetni. Watzlawick gondolatmenetét folytatva, bizonyos körülmények között a problémák éppen úgy állnak elő, hogy egy létező nehézséget rosszul próbálunk megoldani. Azt hiszem, ez lehet az egyik magyarázata annak, miként válik, „fejlődik” oktatási, nevelési intézményeinkben a nehézség problémává. Hogyan válik maga a „megoldás” – problémává. Nos, lépjünk egy watzlawickosat, hagyjuk el a rendszert, és igyekezzünk megösmerni a probléma természetét. A tanulási, magatartási zavar témáján gondolkodva újra meg újra egy szó bukkant fel bennem: a KÉPTELENSÉG. Gyakran elhangzik, de a valódi tartalmát, jelentését mégsem ismerjük eléggé. Legyen most vizsgálódásunk tárgya ez a fogalom! Kapjunk képet a KÉPtelenségeinkről! Mi is a képtelenség? Lehet a gyerekeknél tanulási probléma DYS-es formája (olvasási-, írási-, helyesírási-, számolási képtelenségek), a magatartás-, viselkedés-, beilleszkedésképtelensége. De ott van a hétköznapi kommunikációnkban is: képtelen vagyok…kapcsolatot teremteni, elengedni, elmenni, megtenni, szeretni, megoldani, megvalósítani, megérteni, elfogadni, megcsinálni, élni, túlélni… stb. Bár a közel 20 év alatt sokszor és sokféleképpen próbáltam a képtelenségből képességeik kibontakoztatásával képessé tenni a hozzám fordulókat, mégis az utóbbi 3-4 év szimbólumokkal, képekkel való munkája tett képessé arra, hogy magát a fogalmat kibontva induljak el egy könnyedebb, képlékenyebb gondolati játékkal a képességek és képtelenségek megértése felé. 1
Paul Watzlawick, John H. Weakland, Richard Fisch: Változás : a problémák keletkezésének és megoldásának elvei. Animula, 2008.
A nyelvi elmélkedéshez kitűnő alapot nyújt Varga Csaba HAR című könyve2 „..ha mindegyik szavunk képet fejez ki, akkor maga a kép szó is egy kép kifejezése, benne ugyancsak egy kép rejtezik.” (Varga i.m. 163.o.) A kép szavunk Varga Csaba szerint a „ kap (=kep) szó é-vel ejtett változata….. Az a kép, amit elkapunk.” „Kép: elkapott látvány, elkapott valóság. Az a kép, amit kikapunk, elkapdosunk a világból. A kép készítője igyekszik elkapni valamit, ha kész, akkor pedig végleg elkapott, megfogott valamit. Végül is: aki rajzol, fest, fényképez, az épp úgy (el) kap valamit a futó, változó világból, mint ahogy elkapja a lepkegyűjtő is a körülötte pillogó lapkákat. (Lepkelapka)” (Varga i.m. 165.o.) Varga Csaba képletes szavai máris beindítják az elme képi játékát. Mi is kell a képek megragadásához, elkapásához? Gondoljunk el egy fotóst, aki nyitottan, érdeklődve, a jelen pillanatát szemlélve, megélve elindul kezében egy fényképezőgéppel. Felfigyel helyzetekre, pillanatokra, történésekre, és megvan az a képessége, hogy azokat képi formában megragadja. De vajon milyen az, aki képes? Mit jelent képesség(ek) birtokában lenni? „..hogy mit jelent a képesség. Ez a kép nem közvetlenül azonos a rajzolt képpel, hanem a kettő a kaposásban, azaz az alapgondolatban azonos. Aki képes, annak valójában nem képe van…..hanem sikeres kaposó. Képesség tehát kaposság. Az képes, aki kaposásra alkalmas: jó kapó.”(Varga i.m. 165-166. o.) A hétköznapok során mily gyakran mondjuk: Elkaptam, megcsíptem – megértettem Megfoghatóvá tette számomra – érthetővé vált számomra Csak kapkodok, de semmire sem haladok: nem vagyok képes megfogni, megragadni egy képet, szálat, folyamatot Elkapható – megérthető Kaposás – gondolkodás, észre vevés Kapóra jön – elkapható Kapva, kapunk utána, mint az utolsó szalmaszálba –megragadjuk Ha valamit nem tudunk megragadni, megfogni, elkapni, akkor mondjuk, hogy az képtelenség. Tehát a képtelenség, vagy a képesség hiánya, ezek szerint nem a kép hiányát, hanem a képek elkapására való alkalmatlanságot jelenti. „Képtelenség = kaphatatlanság = elkaphatatlanság” Ahhoz, hogy képessé váljunk, szükségünk van a képzésre, ami nem más, mint: „képezés = kapozás = kapolás, vagyis tulajdonképpen a képzés a kaposás tanítása” És mikor képtelenek vagyunk valamit megfogni, megragadni, és csak kapkodunk, kapálózunk, sokat segít, ha van egy kapaszkodónk, egy kapocs a képpel, hogy minél jobban kapossuk a képeket, hogy képesé váljunk annak megragadására.
2
Varga Csaba: HAR avagy Európa 45.000 éves szellemi és nyelvi öröksége. Fríg, 2004.
Gondolataimat a gyermekek képtelenségei felől indítottam. Nézzük, hogyan is alakul, fejlődik születésünk pillanatától a képek elkapásának képessége. Mi segíti, mi nehezíti azt. Ehhez szükséges a fejlődés szakaszokban való áttekintése. Jelen előadásom szempontjából az első 7év alakulását tartom kiemelten fontosnak. Sokféle felosztása lehet az életszakaszoknak. Én az eriksoni szakaszolást helyeztem be egy olyan rendszerbe, amely képletesen szemlélteti a megismerési folyamat sajátosságait. A 0-7 év szimbolikáját tekintve olyan, mint a Hold arcainak egyike, az újhold szakasza. 0-7 év a Hold szakaszait tekintve ez az újhold – növő hold szakasza Ebben az időszakban kapjuk meg fő lenyomatunkat, és ekkor tanuljuk meg a legtöbb készséget, amit később használni fogunk a társadalomban. A sötét, tudattalan tartalmaknak a dominanciája jellemzi ezt a szakaszt. Befelé fordulás. Erre példa a néphagyományunkban a Boldogasszony ágya körüli vizuális élmények. Jobb agyfélteke működése, azaz a női energia elsődlegessége jellemzi. Központi témái: család, otthon, lágyság, befogadás, zene, zenei hangok észlelése, tánc, festészet, szimbólumok; a gondolkodás holisztikus, globális volta, téri-orientáltság, kíváncsiság; játszadozás, szabályok megszegése, szabadság, fantáziálás, szubjektivitás, ösztönösség. Ez a legfontosabb időszak a képességek alakulása, azaz a „kaposás” szempontjából. Ha azt mondjuk, hogy a jobbféltekés működés dominál (és nem a beszédes bal félteke!), akkor a világ megismerése a fent említett sajátosságok szerint történik. A megismerésben ekkor legfontosabb lenne a passzív figyelem. Elmerülni, észrevenni, ahogyan a dolgok küldik a jeleket legbelsőbb lényegükről. Mily közel is van még a gyermek ehhez a világhoz. Elég egy dallam, egy ritmus, mese, mondóka és máris benn van e kifogyhatatlan képi világban. De, ha most kívülről rátekintünk arra a rendszerre, amiben a gyermekek világunkban felnőnek, megállapíthatjuk, hogy a passzív koncentrációt nem nagyon engedi neveltetésünk. Az aktív figyelem, az idővel való versengés inkább a jellemző. Túlzott hangsúly kerül a verbalitásra, holott a szavak (bár két éves kortól igen nagy mennyiségben sajátítja el, és használja a gyermek) valójában nagyrészt még üresek. Nincsenek feltöltve azokkal a tartalmakkal, melyek a megélt élmények, tapasztalatok által jönnek létre. A szavak tehát üresek és tartalom nélküliek még. Ha nem a szavak, akkor mi a gyermek kommunikációs eszköze? A szimbólumok. Mi a szimbólum? Kép, jelkép, mely metafizikai, azaz „természeten túli” igazságokhoz vezet el; az emberi tudat olyan állapotai és lehetőségei, amelyekre nincs szó, legfeljebb kép, jelkép; kifejezi a tudatosan megtapasztaltat, de másképpen kifejezhetetlent; megértése már kulcs is lehet a megtapasztaláshoz. Ha meg akarunk érteni egy gyermeket, a benne lezajló, szavakba nem önthető történéseket, illetve, ha közölni szeretnénk vele valamit, segíteni annak a megértését, ami a verbálison túl mutat, akkor a szimbólumok tárházához kell nyúlnunk. Eszközeink a rajzok, képek, mesék, mítoszok. Ezt a gondolatomat Dr. Csirszka János szavai támasztják alá leginkább:
A gondolat leképezése a szó, a szóból alkotott mondat, és azok sokasága a könyv; annak ősszülője a lélek. Az ember feladata a szavaknak és más jeleknek az értelmezése. Jelentésüket meg kell keresni, és fel kell fedni. Ahogy ezt végezzük, láthatjuk, hogy a jelentés nem fér bele a szavakba. Hogy a szavak és sorok között is van olvasnivaló. A jelek egyszerre emlékeztetők és figyelemirányítók. Előadásom címe: Szimbólum-hidak a gyermekek terápiájában. Kiemelt jelentősége van munkámban a HÍDnak mint szimbólumnak, aminek jelentőségére éppen a gyerekek hívták föl a figyelmemet. A terápiás szobában hatalmas műgonddal válogatják össze az aktuális híd elemeit, bontják és építik, rendezik mindaddig, míg meg nem történik a belső rendeződés, létre nem jön a belső békét hozó kapcsolat. Mi is a híd? A valamely terepakadály, pl. szakadék fölött ívelő építmény. Feladata a két part összekapcsolása; két világ közötti összeköttetést szimbolizál. Ha hidat építünk, azon átkelhetünk, és ez megadja a lehetőséget a kommunikációra, a személyes találkozásra. Összekötés az egyesítés érdekében. A megépített híd nem csak összeköt, hanem a hídon zajlik a forgalom; a közlekedés maga az élet. A hídon zajlik a kommunikáció, a szeretet értékcseréje. A „hídverés” első lépése, mikor meghallom a másik lény, jelen esetben a gyermek hangját, sóhaját. Az első híd a bizalom (HIT) építése. Ha kialakult kettőnk között a híd, akkor következhet a hídépítés a gyermek és belső-, majd közte és külső világa között. Ebben van segítségünkre a gyermekekkel folytatott relaxáció és meditáció, melyen keresztül megtapasztalja a hídépítést, a hídon járás élményét. A terápia lépései: Test ellazítása, saját test működésének élménye. Relaxációs technika. Testi tudatosság. Sokféle testérzet megélésével a lehetőségek végtelenségének élménye, majd a belső figyelem kifelé irányítása a környezet felé. Alap szimbólumok és belső utak változatos alkalmazása, a gyermekek belső változásainak figyelembe vételével. Ezeket az elemeket – a gyermekek sajátosságait figyelembe véve – a magyar népmese elemeivel, szimbólumaival ötvözve alkalmazom a terápia során. A későbbiekben majd fontosnak tartom jelen írásomban még csak érintett híd szimbolikájának mélyebb kibontását, a gyermek belső híd képeinek, híd rajzainak, a hidas játékoknak, meséknek értelmezését. Mivel, tapasztalatom szerint, a gyermekek öngyógyító mechanizmusának is kedvelt szimbóluma, hatékony eszköz lehet a terápiás helyzetekbe történő tudatos beépítése is. Egy eset bemutatása R. Ákos. Az 5 éves szűrővizsgálat eredménye alapján egy szorongó, nagyon zárkózott kisfiú képét mutatta. Tenyere izzadt vizsgálat alatt. Nehéz volt vele kapcsolatot teremteni. Részképesség vizsgálatának eredményei életkora alatti értéket mutattak: téri tájékozódás, testsémán való tájékozódás, vizuális és auditív differenciálás, diszkrimináció és memória terén egyaránt. Fejletlen ábrázolás, finommotorika és grafomotorika jellemezte. Nem volt alkalmas 4 soros versike megtanulására sem. Óvónői szerint került minden olyan helyzetet, ahol meg kellett volna mutatnia magát. Kevert dominancia jellemezte (Jobb kéz, bal szem).
Mivel óvodai keretek között csak a gyermek érhető el a terápiában, a családi háttérről igen kevés az információ. Édesanya aggódó, szorongó személyiség. A szülők vállalkozók, sokat dolgoznak. Gyakran feszültek. A báty 2. osztályos, tanulási problémával küzdő kisfiú. A foglalkozások 2-3 fős kiscsoportos keretek között zajlottak.
Ákos első rajza. Szabadrajz. Önmagát ábrázolta. Az első lépés mindig a lazulás és feszítés élményének megtapasztalása; ellazult állapotban a saját test élményének megélése. Ákos, mikor először megtapasztalta saját szívének dobogását, elsírta magát. A sokféle testélmény megtapasztalása után elkezdődtek az „ébren álmodások”, vagyis ellazult állapotban a vezetett képi élmény követése, a 3-4 alkalommal. Barlangból egy kis drágakő a víz sodrásával kikerül egy mező melletti patakmederbe. Ott a kövecske kívánsága, hogy megismerhesse a vízen túli világot, teljesül abban, hogy átváltozik egy gyermekké. Megjelenik egy segítő állat, aki kíséri az útján.
Ákos aktívvá vált. Először ekkor jelentek meg a rajzon a színek. A segítő állat egy malac lett. Gyakran kérte az ébren álmodást. Ekkor még csak rajzolt, de nem számolt be a képeiről, élményeiről
A fiúvá vált kövecske megismerkedett a mezővel, heggyel. Közben segítő, erőt adó eszközöket gyűjtött. Élet vizét, kardot, gyümölcsöt, stb. Segítő állata, a malac mindvégig mellette volt. Ekkor már mesélt a közös beszélgetések során. Megfogalmazta az otthoni történéseket, és azt, hogy mi volt neki jó, vagy rossz adott helyzetekben. Képéről néhány szavas mondatokban mesélt. Az óvodai csoportban is kitartó mese és vers hallgató lett, és 1-2 társával együtt már szerepelni is mert.
Folytatódtak a kalandok. Miközben tárgyakat, eszközöket gyűjtött, megismerte a fa, a víz, a szél, a nap, stb. elemek tulajdonságait. Első képe, ahol megjelenik az arca.
Rajzain egyre több szimbólum jelenik meg. Kerek, egész történeteket mesél az „ébren álmodás” képi élményeiről. Ekkor már a konkrét feladathelyzetekben is határozottan, életkorának megfelelően, jól teljesít.
A begyűjtött eszközeivel megküzd bátran a sárkánnyal is a királylányért. Mire a királylány kezét elnyerte (6 hónap), a vizsgálatok alapján Ákos iskolaérett kisfiúvá cseperedett.
Ákos esete, és a többi, nagyszámú gyakorlati tapasztalatom igazolja számomra, hogy a gyermekek terápiájában a szimbólumokkal történő munka igen hatékony. A belső világunkba tett „séták” és a közben elkapott képek, élmények, ez az úgynevezett belső „kaposás”, és az így megragadott élmények kivetítése bármilyen alkotásba (rajz, festés, mese, versírás, stb.) valóban létrehozzák, alakítják, finomítják képességeiket, mindez pedig növeli kompetenciaérzésüket az élet minden területén.