A székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum Diáktanácsának (Szédita) lapja
5. évfolyam, 1. szám 2009. szeptember-október
S
ziasztok! Itt van az ősz, itt van újra, és már megint suliba kell menni – gondoltuk, de hát nincs mit tenni, ezt kell szeretni. És ha már van suli, akkor van Diáklapu is, aki lassan, de biztosan kezd hozzászokni a korai keléshez, a tanuláshoz, és végre már meg is jelenik az órákon. Belép az ajtón, szétnéz, látja, hogy változott a vezetőség, látja, hogy tanárok mentek és tanárok jöttek, de ő attól megy tovább, teszi a dolgát. És most itt van, hozott nekünk, neked egy kis rágcsálni valót, melyhez jó étvágyat kívánunk! Ja, és minél boldogabb, aktívabb, tartalmasabb évet mindenkinek!
Kézilabda-bajnokság A Bihar Megyei Kézilabda Egyesület, 18 év kihagyás után, ez év szeptember 26-án kilenc csapat részvételével megyei kézilabda bajnokságot indított oda-visszavágó rendszerben. A résztvevő csapatok: a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum, Ottomány, Szalacs, Érbogyoszló, a margittai Octavian Goga Kollégium, Kiskereki, a nagyváradi Határ, Élesd és Belényes. Az iskola csapata Raţiu Gheorge testnevelő tanár úr irányításával az eddigi 3 fordulóból A további menetrend: egyet megnyert, de sajnálatos módon kettőt elveszített. Október 23. péntek: Ottomány – Székelyhíd Tudni kell azonban, hogy az elvesztett meccseken az el- Október 30. péntek: Székelyhíd – Szalacs lenfél csapata volt hivatásos kézilabdázókból állt, és November 5. péntek: Kiskereki – Székelyhíd csak a nagyobb tapasztalatuknak köszönhetően nyer- November 19. péntek: Érbogyoszló – Székelyhíd tek, dicséretes, hogy tisztességesen helytálltak a „fiSok sikert! Hajrá Fiuk! aink”. Kozma Sándor Az őszi szezonból még hátralévő öt mérkőzésen bizonyíthatják a fiúk tehetségüket, rátermettségüket, és öregbíthetik iskolánk hírnevét az egész megyében. Mi van terítéken? A következő fordulóban október 16-án Margittára látogat a suli csapata, ahol az Octavian Goga Iskolacsoport Kézilabda bajnokság <1. oldal> csapata lesz az ellenfél. Piszkos vágyak <2. oldal> Az első két forduló után a következőképpen állnak a csapatok: Egy nap az állatokért <2. oldal> 1. Kiskereki 2 2 0 0 69 56 4 Szüreti bál <2. oldal> 2. Margitta 2 1 1 0 57 50 3 Sulikezdés, EMI-tábor... <3. oldal> 3. Élesd 1 1 0 0 41 22 2 Magyarságismereti mozgótábor <3. oldal> 4. Szalacs 1 1 0 0 22 17 2 Edzőtábor <4. oldal> 5. Székelyhíd 2 1 0 1 53 65 2 Gyermelyi edzőtábor <4. oldal> 6. Ottomány 2 0 1 1 42 47 1 Munkatábor <4. oldal> 7. Bogyoszló 1 0 0 1 27 32 0 Németország <5. oldal> 8. Belényes 1 0 0 1 29 37 0 Taizé és Európa körút <5. oldal> 9. Nagyvárad 2 0 0 2 49 63 0 Melitta-féle alkotótábor <5. oldal> Színről-színre tábor <5. oldal> Az irodában az egyik kopasz dolgozó megunja, hogy mindenki Vive la Belgique <6. oldal> a kopasz fején élcelődik. Egyik nap, amikor az egyik kolléga Un voyage Belge <6. oldal> megsimogatja a fejét, és így szól: „Pont olyan érzés, mintha Vándortábor ismét <7. oldal> a feleségem fenekét simogatnám”, cselekvésre szánja el Merjünk belevágni <8. oldal> magát. Ő is végigsimít a saját fején, és az mondja: + viccek, képek - Most, hogy mondod... Tényleg olyan, mint a feleséged feneke.
Diáklapu
2009. szeptember-október
2. oldal
Piszkos vágyak Íme itt az új tanév, S vele a sok-sok szemét. Minden diák leghőbb vágya, Hogy a kukászsákját megpakolva lássa. Ezért mindent elkövetnek, Szombat reggel összegyűlnek. Üres zsákjuk kézhez kapják, És a várost felforgatják. Szemét után nem kutatnak, Bárhol járnak, ráakadnak. Összegyűjtik szép sorjában, …majd vidám képpel tovább állnak. Ezt olvashattuk a plakátokon október 9-én pénteken, ha nem mentünk el mellette. Ugyanis szombatra egy kis rögtönzött szemétszedési akciót szerveztünk, hogy
megtisztítsuk az iskola környékét és a „járdát”, amely összeköt bennünket a központtal. Erre azért volt szükség, mert mi tagadás, a diákok szeretnek gyorsan és kényelmesen megszabadulni a szemetüktől. Nem is lenne ezzel baj, ha nem lennének olyan sokan, mivel csak erről a kis területről felszedtünk több mint húsz zsák szemetet. Ezen tessék kicsit elgondolkozni, ha lehet.
Egy nap az állatokért Október 6-án volt az állatok világnapja. Mi is rendeztünk egy kisállatkiállítást 9-én, pénteken a suli előtt. A résztvevők hoztak kiskutyát, nagykutyát, kiscicát, tengerimalacot, japán csirkét, teknősbékát, sündisznót meg kisdisznót. Sőt, még Hegyesi Viktor igazgató úr is elhozta kutyusát, Zénót, és Kozma Sándor tanár úr pedig a kölyök pincsijét. Állati buli volt. Emőke
Egyszer Móricka sétál a járdán és találkozik a doktor bácsival, aki megkérdezi tőle: - Nincs véletlenül egy felesleges tüdőd? - De van! Hazaszalad a tüdőért, majd vissza! A doktor bácsi megkérdezi tőle: - Honnan van ez a tüdő? - Az apukámtól! - És ő mit szólt hozzá? - Hhhrrrhrrhhhhhhh!!!
Szüreti bál Hát az meg mi? Mit kell ott csinálni? – kérdezték, mikor elkezdtük terjeszteni az információt a diákok közt. És szerintem jogosan, hisz nem volt honnan tudja a mai székelyhídi diák, mivel évek óta nem volt nálunk ilyesmi. Még a felnőttek is nagyot néztek, mikor meghallották, hogy nálunk lesz szüreti bál, és nem valamelyik környező faluban. Elszoktak tőle az emberek, megszűnt a hagyománya. Bizonyára ezért is jöttek el viszonylag kevesen október 3-án a bálba, de aki ott volt, az jól érezte magát. Erről gondoskodtak a szervezők, hisz volt töltött káposzta, élő zene és még humorest is a kolozsvári Szomszédnénik jóvoltából. No de kicsit előre szaladtam, hisz még a próbákról és a szekerezésről nem is írtam. Szóval meg lett hirdetve az iskolában, hogy lehet jönni táncolni, meg énekelni, meg szórakozni, így szép lassan kezdtek szállingózni az emberek a próbákra, melyek kimondottan jó hangulatban teltek. Az idő kevés volt, így csak a fontosabb énekeket tanultuk meg, és a táncot sem cifráztuk nagyon. Nem is baj, hisz pillanatok alatt eljött a nagy nap előtti nap, amikor a szüreti sátrat kellett felállítani a klubban. A fiúk ki az erdőre fáért, a leánykák meg uccu szőlőt és almát felkötözni, mert már a nyakunkon a bál, és még a szekeret is fel kell díszíteni, meg be is kell öltözni, s már fel is hangzott a Megérett a fekete szőlő. Elindultunk. Körbe-
jártuk Székelyhidat szekereken énekelve, táncolva, dobolva, nagy zajt csapva, hogy eljusson az emberekhez a szüreti bál híre. El is jutott, meg nem is, jöttek is, meg nem is, tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert jó volt és érdekes, de nem tetszett, mert te nem voltál ott. Hiányoztál. Ha többen lettünk volna, még érdekesebb lett volna a szőlőlopás, a tánc, az egész mulatság. De sebaj, majd jövőre – mondták a szervezők – mert már hagyománya lesz, mert már van egy mag, akik tanítják majd a többieket, akik tudni fogják, hogy eszik vagy isszák ezt az egészet, és jövőre már te is ott leszel. Lajaterra
- Mi a kommunista mese vége? - Aki nem hiszi, annak utána járunk.
Diáklapu
2009. szeptember-október
Sulikezdés, EMI tábor, ez lesz a paradicsom Még mielőtt belevágnék mondandómba, meg kell hogy állapítsam, hogy a suliban minden a feje tetejére állt. Legyen szó érettségiről, osztályés osztályfőnök cseréről, különböző pártok beavatkozásáról az iskola életébe... Mindig utáltam a politikát, főleg a romániait, mindig azon dolgozik, hogy elnyomjanak minket, ez már kicsit uncsi, nem gondoljátok? Szerintem kitalálhatnának valami újat... Na mindegy, nem akarok a nagyok dolgába beavatkozni, a bukaresti, illetve más városokba tartozó leonatyák és leonanyák biztosan jobban tudják, mi a jó nekünk, székelyhídi diákoknak, mint mi magunk. Na ennyit a politizálásról... Szóval miről is kell írjak??? Ja igen, az EMI táborról. Idén ötödik alkalommal is
Magyarságismereti mozgótábor Körülbelül január végén kaptam egy pályázati lehetőséget, Utazz, Tanulj, Ismerkedj címen, amit március végén kellett leadni. A táborban 135 résztvevő volt és 25 szervező. A résztvevőket három csoportba osztották és csak utolsó 4 nap találkozhattunk újra, mert három különböző irányba indultunk. Én csak a mi csoportunknak tudom az útvonalát, de ezt is elég volt megjegyezni, annyi szép, érdekes helyen jártunk. Az utunkat Gyomaendrődről indítottuk, ami egy nagyon szép kisváros, aztán Eger, késő délutánra pedig megérkeztünk Győrbe, az egyik főhelyszínre. Itt egy kollégiumban volt a szállás, ahol három éjszakát töltöttünk. Első este ismerkedő est a helyi szervezőkkel és persze egymással, aztán 23:00 – kor „takarodó”. Másnap a pannonhalmi apátságot néztük meg, délután városnézéssel és strandolással zártuk a napot Győrben. Következő nap Sopron, Nagycenk, Fertő és este ismét Győr. Aztán Székesfehérvár, Veszprém, Tihany, Balaton (fürdés)
megrendezték... megrendeztük... néztük, ahogy mások megrendezik helyettünk. Eleinte kicsit tartottam a tábortól, féltem, hogy túlságosan nacionalista hely ez nekem/nekünk. De nagyon kellemesen csalódtam e téren. Igazán jó volt látni a sok szép pirosfehér-zöld lobogót, az embereket, akik mind magyarul beszéltek, és nem volt ciki magyarnak lenni. Ugye milyen furcsa? Manapság már sajnos mifelénk is, ha nem hallgatsz manelét vagy legalábbis valamilyen román együttest, esetleg nem román a barátod, már nem is vagy menő... No nem tudom, ti tudjátok, biztosan okosabbak vagytok mint én... Hol is tartottam? Szóval ott, hogy kellemesen csalódtam... A napok koncertekkel záródtak. A rockzene kedvelőinek üzenem, hogy jókat lehetett pogózni, oszt gyertek ti is jövő nyáron meg minden. Persze csak ha mertek, mert jobb ha tudjátok, és este pedig megérkeztünk Pécsre, az új szállásra. Másnap Mohácsra indultunk a csata emlékműveit megnézni, majd Siklós, Máriagyüd és vissza Pécsre. Következő nap az úticél Kecskemét, az új szállás, de közben megálltunk Ópusztaszeren és Szegeden, így csak este érkeztünk meg. Aztán következő nap városnézés, Bugacpusztai lovas bemutató, Soltvadkert, Kiskőrös (Petőfi szülőháza), és vissza Kecskemétre. Másnap ismét hosszú úttal álltunk szemben, mert az uticél Miskolc volt, de megálltunk Debrecenben is egy kis városnézésre. Késő délután megérkeztünk Miskolcra, ahol mindenkinek este be kellett mutatnia valamit, egy „ki mit tud?”-szerű dolog volt ez. Következő nap voltunk a Diosgyőri várnál, az Aggteleki-csepkőbarlangnál és a Szerencsi várnál, este pedig Miskolcra mentünk vissza. Az este a tegnapi ki mit tuddal folytatódott, mert elég sokan voltunk, és ezért nem tudta mindenki egy nap bemutatni a kis produkcióját. Másnap Sárospatak és Tallya volt az úticél, Tallyán egy borkóstolós, táncos, zenés délutánt
3. oldal
ahogy a Tankcsapda is megénekelte, a pogó az nem egy tánc! :-) Fázni és ázni is lehetett jókat, érdekes embereket megismerni, érdekes felfogással... nagyon érdekessel. Annyit viszont be kell ismerni a táborról, hogy „enyhén” nacionalista, de éppen csak egy ici-picit.:) Apropó, azt hallottam volt, hogy esetleg Székelyhídon is indul EMI, érdeklődni a SC. Bertalan Hajni SRL-nél lehet, az első emelet utca 11c szám alatt. ( azaz hajni a 11c-ből, tudjátok??) Szóval szép volt, jó volt, vége volt, csajoknak üzenem, voltak jó pasik sötöbö. Na oszt tanuljatok, mert tanáraitok új kínzásokkal készültek az új tanév tiszteletére. Kellene valami drámai lezárás.... á, ami eszembe jutott, azt inkább nem írom... Viszontolvasásra! Én - Ki az abszolút szerencsétlen? - ??? - Aki beleül egy szénakazalba, és megszúrja egy tű. csaptunk. A következő nap már az utolsó állomás volt: Budapest. Késő délután érkeztünk meg, egy nagy kollégiumba, ami a Duna partján volt. Este indultunk városnézni, körülbelül 3-4 órát, ami elég fárasztó volt, de megérte, mert nagyon szép az éjszakai kivilágítás. A következő nap egy kicsit elromlott az esős idő miatt, de voltunk a Parlamentben, a Bazilikában, a Terror Házában és csak a strand maradt ki. Az este pedig táncházzal zárult. A következő nap már az utolsó előtti nap volt. Itt a szponzorok nagy részével is találkozhattunk, mert együtt voltunk Sétahajókázni a Dunán. Este mindhárom csapat bemutatta a kis előadását (énekek, versek), aztán kaptunk egy csomó ajándékot, és búcsúzkodás egész reggelig. Utolsó nap reggel 9-kor indultunk haza. (Ha megtetszett a tábor, és érdekel ez a pályázat, akkor szólj nekem Plés Dániel)) Dani
Diáklapu
2009. szeptember-október
Edzőtábor Mint minden évben, idén is meg volt tartva a Székelyhídi Phoenix Karate Klub hegyközszentmiklósi tábora. Ebben az évben ez nem egy sima edzőtábor volt, hanem néhányunk vizsgahelyszíne. No de ne ugorjunk ennyire előre! Elvégre az egész a megérkezéssel kezdődött. Amint megérkeztünk, egyből nekiláttunk a sátorverésnek, ami nem ment mindenkinek zökkenőmentesen. Pár perccel később már az illetők, akiket csak diószegieknek fogok említeni, meg is itták az első doboz energiaitalt, ami már este tíz órára fejenként tíz üvegbe lépett át. Nem tudom, hogy az energiaital, vagy csak ők voltak ilyenek, de az esti miccssütésnél már elkezdtek az illetők hallucinálni is. Láttak patkányt, ufót, sőt, mikor már elmúlt a takarodó, és mindenki a sátorban volt, az egyikük látni vélt egy kecskeembert is, aki a sátruk körül táncolt. Egész éjjel nem aludtak semmit. Egy illető, aki alvás terén eléggé érzékeny, óránként ébredt fel és ordibált velük. Az egyikük pedig annyira megijedt a kecskeembertől, hogy nem mert kimenni a vécére, és a kisdolgát egy üvegbe végezte el, amit később rendkívüli ügyességgel borítottak ki a sátorban. Egyszer mégiscsak eljött a reggel. Az egész tábor hullaként kelt a diószegiek miatt. Azután, hogy még jobban örüljünk, futás az erdőig, és tűzifával vissza. Egy fél órás pihenés után meg rögtön jött a reg-
4. oldal
geli edzés. Az illetők, akiknek az éjjel olyan sok energiájuk volt, addigra már estek össze. Attól fogva sohasem volt probléma az alvással. Aznap jött meg a tábor utolsó tagja, aki nem volt más, mint Borsó. Az estét a maradék miccsek és szalmakrumpli sütésével végeztük. Másnap a program körülbelül ugyanez volt, persze kivéve pár dolgot, ami a szabadidőben történt. Kerekes Zsuzsa mindenkire festett az illető kérése szerint. A kérések változóak voltak. Volt olyan, aki lángoló koponyát, sárkányt, vagy éppenséggel egy gigoló feliratot kért. Aznap az esti edzés volt a vizsga. Az eredeti terv az volt, hogy edzünk a vizsgára, és utána vizsgázunk, azonban az edzés végén sempai (ejtendő=szempáj) kijelentette, hogy az edzés volt a vizsga. Akadt olyan, aki meglepődött, de akadt olyan is, aki mindvégig tudta, de szerencsére mindenki átment. Másnap volt az utolsó nap. A reggeli edzés után még egyszer utoljára élveztük a strandot és kedvünkre szórakozhattunk. Mindenki talált magának elfoglaltságot, legyen az a nundzsaku, a dart, a festés, vagy az engedély nélküli medencébe ugrás, egy bedobott cipő után. Vegyes érzésekkel indultunk haza, mivel az edzések jól kifárasztottak, viszont a strandolás és más élmények visszahívtak. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem csak a vizsga, de a tábor is jól zárult. Mindenesetre az is biztos, hogy eddig ez volt a legzűrösebb tábora a Székelyhídi Phoenix Karate Klubnak. Flóra Beatrix
Gyermelyi edzőtábor
Munkatábor
2009. augusztus 10-15. között, immár második alkalommal szervezték meg a Gyermelyi fociedzőtábort. A tavalyi évhez hasonlóan, most is Székelyhíd és a szlovákiai Kürt ifjú focistái, valamint a házigazda Gyermely és a szomszédos falvak növendékei vettek részt a táborban. A székelyhídi diákokat idén is Kozma Sándor tanár úr kísérte el. Ahhoz képest, hogy a szervezőknek az idén sokkal szerényebb volt a költségvetésük, a táborozók mégsem panaszkodhattak az ellátás és a szervezés szempontjából. Most nem volt lehetőség annyi kirándulást szervezni, mint az elmúlt évben, ezért nagyobb hangsúlyt fektettek a focira, és ez nem is volt baj. A játékosok minden nap kétszer focizhattak: reggeli után egyből a kb. 2-3 órás edzés következett, majd délután egymás ellen focizhattak a csapatok, szintén 2-3 óra hosszat. Emellett a szervezők időnként különböző versenyeket, vetélkedőket is szerveztek. Az ifjúsági csapatnak egyik nap egy magyar élvonalbeli edző tartott egy igen színvonalas és élvezetes edzést. Pénteken, miután a kürtiek hazautaztak, a székelyhídi diákokat Budapestre vitték kirándulni, ahol körbevezették őket a Budai várban, ezután pedig a Mammut plázában költhették el maradék pénzüket. KSz
Sziasztok! Először is mindenkinek kívánok sikerekben gazdag új tanévet! Gondoltam, írok nektek egy keveset a meggyszedő táborról, amiben most először volt részem. Hú, hol kezdjem! A szálláshely Inárcson volt egy istállóban, amit első nap takarítottunk ki. Nem volt annyira szörnyű, én meg is lepődtem, mert rosszabbra számítottam. Egy nap háromszor kaptunk enni. Az ételek nem mindig voltak jók, volt amikor nagyon zsíros levest kaptunk, vagy nem lehetett érezni az ennivaló ízét, de végül is túl lehetett élni. A munka nem volt túlságosan megerőltető, de azért fárasztó volt. Általában reggel fél négy, öt fele keltünk, s délután 2-3 óra körül mentünk haza. Legtöbb problémánk az állványok cipelésével, jobban mondva húzogatásával akadt. Főleg a vasállványokéval, mivel jóval nehezebbek, mint az alumíniumok.Tizenkét literes vedrekbe szedtük a meggyet, amit minden ürítéskor az írnoknő beírt egy füzetbe. Egy veder után 200-250 Ft-ot kaptunk. Az írnokot, a mi esetünkben írnoknőt a csoportvezető választotta ki, aki szerencsére rendes és kedves volt. Na persze a bulizás sem maradt ki, a legjobb bulik az utolsó előtti és az utolsó volt, ugyanis egy Dj tartotta, így neki köszönhetően még szuperebb volt a hangulat. Ebben a táborban teljesült az ember négy álma: szerelem, szabadság, barátság és gazdagság (legalább is némi pénz) Aki valóra akarja váltani az álmait, az jöjjön el, mert ez a világon a legjobb munkatábor. Valaki Na sziasztok!
Diáklapu
2009. szeptember-október
5. oldal
Németország
Taizé és Európa körút
Testvérvárosi kapcsolataink révén iskolánkból két fiú és négy lány Meleg Beáta tanárnő kíséretével utazhatott Grenzach-Whylen-be. Székelyhídtól Budapestig négy keréken repesztettünk, a dombon lefelé a 120-at is felvettük. Tovább SWISS-el „szárnyaltunk” egészen Svájcig. A reptéren már vártak ránk, s onnan indultunk tovább. Délelőttönként a német nyelvvel ismerkedtünk, délután pedig érdekes programok vártak ránk. Bejártuk Baselt (Svájc), Lörach-ot és Freiburgot is. Megtanultunk áthágni minden akadályt, de inkább csak fára másztunk és lecsúsztunk azokról. Megtanultunk többek között kenuzni, ami nagyon nehéz volt, az esőben a sebes Rajnán a víz felett kellett maradni. Ezt nagyon élveztük, s még „be is nedvesedtünk”. Ne gondoljon senki rosszra, csak megmártóztunk a Rajnában. Pénteken Imrusból, a kisemberből végre nagy férfi lett, ne gondoljon senki rosszra, csak betöltötte a 18-at, és ezt egy bográccsal megünnepeltük. Szombaton elvittek minket go-kartozni, ahol a félelem a tetőfokára hágott, ha valaki hátulról meglökött. Este elmentünk partizni, ahol mindenki felettébb jól érezte magát, és ahol a parti végére szerelmek szövődtek. Vasárnap fájdalmas búcsút vettünk az ottani életünktől és szerető családjainktól, és visszatértünk kedves hazánkba, Romániába. Csenge és Imrus
Taizét nem lehet szavakban leírni vagy elmondani, azt át kell élni, és oda vissza kell menni még életedben legalább egyszer. Át kell élni azt az életformát, amit a testvérek folytatnak, a napi három imádságot, a közösséget, azt, ahogy egy helyre összegyűl több mint 5000 ember más és más országokból, a világ minden tájáról. Kiveheted a részedet a munkákból, segíthetsz önkénteskedhetsz, amit csak akarsz. Könnyen tanulhatsz nyelveket, és még könnyebben szerzel egy életre szóló barátokat. Az utazást és Taizé-s ottlétet nehezen választhatod szét, mert összefüggnek. A kettő együtt adja azt a fajta megtisztulást, amelyre szüksége van az embernek, és amely feltölti egy jó időre úgy testileg, mint lelkileg. Az utazást mindig más-más helyre szervezik, hogy minél több helyre juthassanak el az emberek. Minden második évben tenger vagy óceán is útba esik, ahol egy napra le is táborozik a nagy csapat. Nekem ilyen élményben még nem volt részem, amennyire féltem tőle, olyan nagyot csalódtam. Egyszerűen fantasztikus volt. A világ egyik legnagyobb buszán utazhattam Berlinbe, Amszterdamba, komppal át Londonba és hazafele még Münchenbe is. Talán az utazástól lesz olyan jó, hogy nem akarsz hazamenni, vagy a szép és kedves csajok miatt, de az biztos, hogy a Taizéi egy hetet és a körutat nem felejted el egy ideig. Imrus
Melitta-féle alkotótábor
Színről-színre tábor
Melitta és legénysége
Ezt a tábort a katolikus egyház szervezi minden nyáron a régi I-IV-es iskolánál. Itt nincs olyan, aki unatkozna. A kiváncsi kalandorokat csocsózás, ping-pong, tollaslabda és még sok más játék várta. Az sem lógatta az orrát, aki alkotni szeret, mivel lehetett festeni, anyagból képet ragasztani, rajzolni. Az elkészült alkotások a katolikus templomnál voltak kiállítva. Azoknak, akik inkább a csoportos játékokat szeretik, ott volt a számháború, szamurájos játék is. Zenéből sem volt hiány, minden nap szebbnél-szebb dalokat lehetett tanulni gitárkísérettel. Reggelente példabeszéd várta a kalandorokat, utána kincskeresés, szinészkedés és egyéb próbatételek tették színesebbé a napot. A rejtélyek jövő nyáron is folytatódnak. Mindenkit szeretettel várnak a Színről-színre táborba. Olivabogyó Az anyós olyan, mint a medve! Szőrös, büdös, ordít, és félni kell az ölelésétől.
Aki épp az unalomhegy tetején ült a nyáron, annak ideális ez a tábor. Nem kell hozzá művésznek lenni, „de a végére az leszel”. Melitta már lassan történelmet írhat táborával, volt aki ezáltal vált művésszé. Kezdetnek felfedeztük a fantázia országát, ahol a csendnek zaja van és a mélységnek mozgása. A nagy felfedezés után kapta magát a legénység és irány a festéktenger ecsetszirénekkel. Közben megküzdöttek a kartonsziget papírcsontvázaival. Még napnyugta előtt zátonyra futottak kerámiavölgyben. Hej!!! Lett volna ott baj, ha Ildikó nem jön karate harcosaival. Hőseink végül Japánban a cseresznyefákon bundáskenyeret rajzoltak. Úticéljuk a nagy puszta, hol csak lovaskalandra futotta. Itt a vége, fuss el véle! Melitta nyáron újra toborozza seregét, különösen V. osztálytól XII-ig, de a kisebbek sem aggódhatnak. A művek a székelyhídi napokon megtekinthetőek voltak. Olivabogyó
Diáklapu
2009. szeptember-október
Vive la Belgique! Marţi, 18. august 2009 La ora 13 eram cu toţi adunaţi în parc, gata de plecare. Mulţi dintre noi, nu ştiam ce ne aşteaptă. Bine…primisem programul înainte, dar nu ştiam cum va fi. Personal, eram foarte impacientată din cauza zborului cu avionul: ba că geamantanul îmi era prea greu, ba că avionul ne vă rezerva ceva surpize. Pentru a ajunge din Săcueni la Ecaussinnes am luat toate mijloacele de transport posibile: maşină, tren, avion, maşină şi …alta maşină (o bicicletă mai lipsea sau un skate, ori metroul). Am decolat la Bruxelles cu urechile infundate. Noaptea, la ora 12 am ajuns în Ecaussinnes. Nimeni pe strada. Răcoare. Dar în marea de linişte, am zărit într-o parcare un grup de oameni veseli, care ne aşteptau pe noi, cei din Săcueni. Eu şi Emőke am mai făcut 20 de km până în Casteau, unde locuia familia, la care am stat noi. Când să salutăm…”Bon soir!”, ce să vezi? Doamna era din Săcueni (yuuuupieeeee). În fiecare dimineaţa aveam cursuri de franceza la “Ecole St. Remy”din Ecaussinnes, după care urmă distracţia: plimbare prin Ecaussinnes (apropos…localitatea aceasta era de fapt un sat pentru belgieni, pentru mine era un orăşel foarte drăguţ - de zece ori mai mare decât un sat romănesc), vizită la Parlamentul European, vizită la Castelul Regal, plimbare pe străzile capitalei Belgiei. Cu aceasta ocazie l-am zărit şi pe Menneken Pis (literalmente “omuleţul pişolcos”, este o statuie de bronz din Bruxelles). Am fost şi
Un Voyage Belge Azaz magyarul: egy belga utazás. Azt, hogy ez mit is takar, a következő bekezdésekben kifejtem. Gondolom nem sokan tudtok arról, hogy Székelyhíd többek között belga Eccaussiness-szel testvérvárosi kapcsolatot tart fenn. Ennek köszönhetően minden nyári vakációban Ecaussinnes meghív 6 diákot és egy kísérőtanárt egy hétre
in oraşul Mons, unde am vizitat Biserica Sainte Waudru. În această biserică era o călească poleita cu aur. Tradiţia localnicilor este de a impinge “Car d’or”(un car poleit cu aur pe care se află sicriul Sfîntei Waudru) pe deal în sus, pentru a le aduce norocii belşug. De două ori însă încercarea localnicilor de a impinge carul până în vărful dealului a eşuat: atunci când a izbucnit Primul
6. oldal
Război Mondial şi atunci când a izbucnit cel de-al Doilea Război Mondial. N-au lipsit nici cumpărăturile ori un mic “grillparty”. Duminica…care pe unde: Paris, Namur, bowling, îngheţata, gofri, plimbare. Ultima excurie înainte de întoarcerea acasă a fost la Marea Nordului. Când am ajuns în staţiunea Knokke, un fel de Mamaia belgiana, ceva mai mică, apa la mare distanţa de faleză. Ne plimbăm în voie şi culegeam scoici pe acolo pe unde peste căteva ore urma să fie apa. Pe faleză era plin de biciclişti şi de turişti. Marea nu e tocmai albastră, are mai degrabă o culoare griplumburiu. Pescăruşii n-au lipsit, nici scoicile şi nici barcile cu vela. În utima zi a venit şi ploaia caracteristică climatului din Belgia. Pe durata sejurului „vraiment magnifiqe” vremea a fost foarte bună (de fapt cred că belgienii se bucurau de canicula), cea mai caldă perioadă din acest an. Ne-am luat rămas bun de la cei de acolo spunându-le că îi aşteptăm la Săcueni cu braţele deschise şi cu…pălincă. Atăt de mult pomeniţa şi lăudata de cei de acolo. Marţi, 25. august 2009. (de fapt cred că era miercuri, ora unu dimineaţa) Am ajuns la Săcueni. Acum că începe şcoala nu îmi rămâne decăt să vă las pe voi să le povestiţi colegilor voştri experienţele voastre de vacanţă şi a vă urez mult success în anul şcolar!... multă distracţie la balurile şcolii, spor la teze şi examene! A bientot!:) Diana
Belgiumba. Ez az élménydús utazás az idén is meg volt, augusztus 18 és 25. között. A legelső élmény - és egyben kihívás-, amivel az emberkék találkoztak, az a Belgiumig való eljutás volt: autóval, vonattal, buszszal, repülővel és ismét vonattal. Fárasztó, de rendkívül élvezhető. Aztán egy hétig az emberkéink franciául beszéltek - vagy próbáltak beszélni -, családoknál laktak, reggelente nyelvórákat vettek és külön-
böző, szebbnél-szebb helyekre látogattak el Belgiumban. A diákjaink hete ismerkedéssel, kevéske tanulással, jókedvvel, utazgatással, vásárlással és turistás, bámészkodós sétákkal telt. Körülnézhettek Ecaussinnes városában és megismerkedhettek kis történeteivel, tehettek egy sétát Mons és Brüsszel városában, és a belga tengerpart sem maradhatott ki. (Folyt. a 8. oldalon)
Diáklapu
2009. szeptember-október
Vándortábor ismét A székelyhídi iskola már másodjára szervezte meg a nagy népszerűségnek örvendő Geocaching vándortáborát. Az idén is augusztus elején volt megtartva a tábor, viszont ezúttal a Hegyköz vidékére tettünk látogatást. Ha valaki nem tudná, hogyan is zajlik ez a tábor, annak elmesélem. A tábort néhány tanár és diák szervezi, akik közül néhány tanár, jelen esetben három a tábor ideje alatt átminősül csapatkapitánynak. A három csapat játékos versenyek révén mérkőzik meg egymással izgalmas és drámai pillanatokat vonva maga után. A csapatnevek színek voltak, Kékek, Zöldek és Pirosak, akik közé jómagam is tartoztam. Egy héten (öt nap) keresztül gyűrték egymást a csapaPirosak himnusza – a Beatrice: Nyolc óra munka dallamára Süthet a nap, majd döröghet az ég, Hegyeken, völgyeken, erdőkön át, Jön a piros csapat, lelkes már, Csak porfelhőt hagy maga után.
A sátorban, ott van a nagy élet. A sok vízhólyagot kezelni kéne. A számháború, az igazi harc, Szakadnak a pólók, kék az arc. Sok volt a torna, kevés a pihenés, De főleg a dzsemes kenyér. De jó volt a tábor, de még jobb a csapatunk, És mi maradnánk még. Piros csapat, kéz a kézben, Leküzd mindent, bármi legyen. Lepke, labda, zsineg, mocsár, Piros az ász, bárhogy fáj. Sok volt a torna, kevés a pihenés, De főleg a dzsemes kenyér. De jó volt a tábor, de még jobb a csapatunk, És mi maradnánk még. De jó volt a tábor, de még jobb a csapatunk, És mi maradnánk még!
Ne vacakolj annyit, véget ér a küzdelem.
tok, mint már említettem, nagyon nagy izgalmak közepette. Na de nem volt fenékig tejfel az élet, hisz hosszú kilométereket gyalogoltunk nap mint nap, súlyos hátizsákokkal, sátrakkal és egyéb cipelni valóval. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Hegyközcsatárban kiraktak bennünket a buszból, és onnan kellett eljussunk utolsó napra gyalog Hegyközszentmiklósra. További részletekbe nem akarok belemenni, szerintem lényegtelen, aki ott volt, az tudja, milyen volt. Nem akarom untatni a kedves olvasót száraz adatottak meg véget nem érő felsorolásokkal. Aki kíváncsi, az kérdezze a barátait, akik ott voltak. Ja, a csapatok himnuszait érdemes elolvasni, nagyon jók lettek. Sziasztok, jók legyetek! Boti
Kékek himnusza – a Vukra Mi vagyunk a kékek, Bátrak és merészek, De mégsem nyerünk!
Sok volt a torna, kevés a pihenés, De főleg a dzsemes kenyér. De jó volt a tábor, de még jobb a csapatunk, És mi maradnánk még.
Zöldek himnusz – a Republic: Jó reggelt kívánok dallamára Jó reggelt kívánok! A zöld csapat készen áll! Óooóóooó, induljunk már! Nem várunk péntekig, legyőzünk mindenkit Óooóóooó, harcoltunk eleget!
7. oldal
Piros, zöld vadászok, Jobb ha jól vigyáztok, Mert jól megverünk. Mi a küzdelemtől meg nem ijedünk, Főzünk, játszunk, megyünk, sátrat verünk. Azt beszélik rólunk, Az utolsók mi vagyunk, De el ne hidd. Kék lett már az ég is, Jön a mi napunk is. Hajrá kékek! Rapszöveg: A kékek míg felkeltek, a lúzerek a sátorban fetrengtek. Nekünk ezért csak húsz pontot pengettek, Mert szerintem minket még a zsűrik sem szeretnek. Mi a Vukra nyomjuk a zenénket, Ezek meg itt öcsém, hót haláli meredtek. A mi főnökünk bakker, egy igazi fenegyerek, A két tanárnő mellette elveszhet A csapatával együtt, ha nyernek, A kékek akkor is tesó, vígan nevetnek..
Ne vacakolj annyit, minden pont kell nekem. Hajrá, hajrá, hajrá, így tovább! Ha jönnek a zöldek, mindenki félre áll. Hajrá, hajrá, hajrá, így tovább! A győzelemért soha ne add alább. Zöldek, zöldek, zöldek, zöldek, Zöld! Ha jönnek a zöldek, mindenki félre áll! Örömkiáltás
Diáklapu
2009. szeptember-október
Un Voyage Belge Aztán volt ott még uszoda, grill party és egyéb ínyencségek, amire ha kíváncsiak vagytok, kérdezzétek: Elekes Piroska tanárnőt, továbbá az idén részt vett diákokat : Bertalan Hajnit, Biró Orsit, Daróczi Dianát, Hajdú Emőkét, Mészáros Zsófit és
Merjünk belevágni! Sokszor hallom, hogy az emberek unatkoznak, nem érzik jól magukat a bőrükben, mert valami hiányzik. És vajon mi az? Az, amire azt mondjuk, hogy most nincs kedvem. Unatkozunk meg panaszkodunk, hogy nincsenek lehetőségek, nem lehet itt csinálni semmit, ahhoz képest mikor van valami, nem ragadjuk meg az alkalmat, nem élünk a lehetőséggel. Elintézzük azzal, hogy most nincs kedvem, nem érdekel, „ez hülyeség, kérem”. Pedig ha tudnátok, sokszor mekkora lehetőséget szalasztotok el! Persze ezt előre nem lehet tudni, de azért van a múlt, hogy tanuljunk belőle, és aszerint alakítsuk a jövőt. Például ha annak idején azt mondom, hogy nincs kedvem belépni a színjátszó csoportba, akkor valószínűleg még most is az a kis beszari, hallgatag, magányos okostojás lennék, aki még ötödikben voltam. De beléptem, így beindult egy láncreakció, egyik dolog következett a másikból, egyre
Major Lalit, aki hét napon át élvezhette a hölgykoszorú társaságát. Egyébként erre az utazásra úgy lehet bejutni, hogy a második félévben, amikor a diáktanácsból megjelenik valaki az osztályban „lehet pályázatot írni Belgiumra” felkiáltással, akkor előkaptok egy A4-es ívet. Erre a papírra felírjátok nevetetöbb mindenbe vágtam bele, s minden új gazdagított valamivel, hozzám tett valamit. És nem bántam meg semmit. Még ha valami nem is épp úgy sikerül, ahogy elvárod, nem szabad megbánni. Minek? Ha nem sikerült jól, nem baj. Majd legközelebb jobb lesz. A Sulimaraton 2 nem sikerült valami jól, de láss csodát, a Sulimaraton 3-on mindenki jól érezte magát. Ez így működik. Egyszer fenn, egyszer lenn. De mindig meg kell próbálni, és igent kell mondani, és merni kell belevágni, mert sosem végződik valami száz százalékos kudarccal, mindig kapsz valami kis pluszt. Ezért a kis pluszért legyen kedved, legyen kedvünk és merjünk belevágni! Bocs, ha valakit untatott a gondolatmenet, azt is megértem, ha valaki hülyeségnek tartja, de azért úgy éreztem, hogy ezt meg kell osztanom másokkal, hátha használ valamit. Lajaterra
Itt van az ősz, itt van újra - Fotópályázat Gondolom már hallottátok innen, onnan, hogy novemberben lesz egy úgynevezett Petőfi-hetek rendezvénysorozat. Ennek kapcsán indítunk egy fotópályázatot Itt van az ősz, itt van újra címmel. Tehát olyan képeket várunk, melyek most ősszel készülnek, készültek és a témájuk az ősz. A képeket digitális vagy analóg formában is elfogadjuk. Kinyomtatni nem kell, a nyomtatást az iskola állja. A képeket a könyvtárban lehet leadni november 6-ig. Egy szerző maximum öt képet adhat le. Jó fotózást, jó fényt mindenkinek! Faluról megérkezik Miska bácsi Budapestre, és a pályaudvaron leint egy taxit. Pont egy Mercit fog ki, és izgatottan érdeklődik a taxistól: - Mondja, és elől az a kör mire szolgál? - Na figyeljen! Ez arra való, hogy ha el akarok ütni valakit, akkor először ezzel veszem célba. Elindulnak, és a taxis becéloz egy gyalogost majd az utolsó pillanatban félrerántja a kormányt. Mire Miska bácsi: - Na látja, nem ér semmit a maga célkeresztje! Ha nem nyitom ki az ajtót, elhibázza.
8. oldal
ket, osztályt, előző évi és első félévi médiátokat illetve azt, hogy milyen iskolán belüli és kívüli versenyeken, rendezvényeken vettetek részt középiskolás korotok óta. Aztán a többi már az iskola vezető tanácsának dolga, ők döntik el, ki utazhat és ki nem. Tacskó Székely utazik a vonaton, de nincs jegye. Az ellenőr az első állomáson lerúgja a vonatról, de neki sikerül újra felkapaszkodnia. A következő állomáson megismétlődik a jelenet, majd mikor már vagy harmadszor rúgja le a vonatról, megkérdi az ellenőr: - Tulajdonképpen hova akar menni? - Brassóba, már ha kibírja a fenekem.
A székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum diáktanácsának lapja
Kiadja: a Scola Nostra Egyesület, Székelyhíd Főszerkesztő: Major Lajos Főmunkatárs: Kaszonyi Botond Munkatársak: Angyal Olívia Barta Imrus Biró Orsolya Flóra Beatrix Daróczi Diana Hajdu Emőke Erdei Csenge Kővári Szabolcs Major Zsuzsa Mészáros Klaudia Pap Gabriella Plés Dániel Arculat: Lajaterra Elérhetőség:
[email protected]
Észrevételeiteket, írásaitokat, rajzaitokat, verseiteket, fotóitokat, vagy amit akartok, a fenti email címre várjuk!
