SZŐCS KATALIN A TÉR-ELEM A SZER-ELEM

SZŐCS KATALIN

A TÉR-ELEM A SZER-ELEM

TARTALOM

1. Világunk és a tér ........................................................................................................................ 5 1.1. Az Egy tere és az Egység...................................................................................................... 5 1.2. A tér ürességében rejlenek a lét erői..................................................................................... 8 2. A TERemtő TERét a SzER-elem jellemzi................................................................................. 14 3. A tér tükörtermészete ............................................................................................................... 17 4. Az űrben kozmikus Rend uralkodik ......................................................................................... 23 5. A kozmikus rend hármassága ................................................................................................... 27 6. A lét örök örvénylése a térben .................................................................................................. 30 7. Egymásba fonódó rendezettség van a lét terében ...................................................................... 33 8. A tér-elem mértani jele a dodekaéder ....................................................................................... 36 9. A Nagy Anya ........................................................................................................................... 39 10. A Nagy Anya és a fehér szín ..................................................................................................... 44 11. A szerelem tér-elem ünnepe ..................................................................................................... 48 12. A tér- és a levegő-elem kapcsolódása ........................................................................................ 54 13. A tér energiái a Szóban ............................................................................................................ 56 14. A hang ereje ............................................................................................................................. 60 15. A hangok közti tér, félhangok .................................................................................................. 64 16. Testünk tere, az aranyalma ....................................................................................................... 65 17. A tér, a Föld és az ember .......................................................................................................... 69 18. A létezés áramlása: a tér és az érzelmek kapcsolódása ................................................................ 72 19. A tér erői ................................................................................................................................. 76 20. Az ünnepek nyolcada és az elemek szentelése ........................................................................... 79 21. Népi hagyományos rítusaink.................................................................................................... 81 22. A belső tér ............................................................................................................................... 85 23. Irodalom.................................................................................................................................. 89 24. Ábrák ...................................................................................................................................... 91


1. VILÁGUNK ÉS A TÉR „A tér nem határtalan. Angyalok és görbületek határolják.” (Tót Smaragdtáblái) 1.1. AZ EGY TERE ÉS AZ EGYSÉG Az élet egészében mozgás, ritmus, örökös változás. A lét térben nyilvánul meg. Tér nélkül nincs létezés. A tér végtelen, akár a kör. A végtelen szellemi erő egy végtelen létrendszert hozott létre. Minden a teremtő Egy végtelen körében található. A hindu bölcselet az égi gömbökről szól, melyek kivetülnek a világba (III. Stanza). A hunoknál „E teretlen-időtlen végtelen súlyú semmi-valami gömb alakú.” [43] Isten szellemi ereje hozta létre a világot. Ez az erő a térben fejti ki rend alapú törvényét. A tér az ötödik őserő, mely egybefogja a létben ható többi elemi erőt. Öt őserőről szól a hun, hindu, tibeti, egyiptomi, ausztrál, indián népek hagyománya. Minden a Tér energiáiban rejlik. Amint fent az égben van, úgy fejti ki hatását lent a földön is. A létezés egységes eredetű és egységes szerkezetű. Az élet eredője és fenntartója az Egy, a Teremtő. A teremtő szellemi erő mozgása végtelen, tehát körkörös. Az ókor szimbolikájában a kör anyai minőséget jelölt. A kör, a gömb a legtökéletesebb mértani forma. Az egész, az Egy, az Ég, a teremtő fény és szeretet tökéletes. Világunk fénytermészetű. Fény és tűz hasonló tartalmú információt jelent. Világunk nem más, mint a tűz lehelete (III. Stanza 11). A hunok szerint tűzgolyóból származik az élet. [43] Körrel jelölték a Teremtőt, a bölcsességet és a Napot. [25] Minden az EGYből származik, az Égből. Az Egy egész, tökéletes és örök, akár az Ég. Az EGY elemében van, harmonikus és meghatározhatatlanul végtelen. Végtelenségét körrel ábrázolták. A kör az Ősegység jele. Szokták tojással, almával vagy valamely más gyümölccsel is jelölni. A világ teremtésmondáiban a megjelenő új csíraállapotban létezik az Ős-egyben. Az emberi zigóta az ötödik napon az almához hasonló alakot vesz fel. A modern fizika bizonyítja, hogy az egész teremtés egységes és akár a fény, hullámtermészetű. A fény nem más, mint rezgés. A világmindenség egészében rezgés. Az egész világ 97 %-át tér képezi. A maradék 3 % tartalmazza a látható anyagi világot. Isten fénye a teremtő és fenntartó rezgés rendjét jelenti. A minket körülvevő világ éppen úgy, mint mi magunk. Minden fénytermészetű, tehát hullámszerű rezgő rendszert alkot. A XX. század fizikájának kezdeti korából bizonyított, hogy a körülményektől függően a fény hol elektromágneses rezgésként viselkedik, hol pedig anyagként. A részecskegyorsítókban az anyag parányai szintén hol hullámként, hol anyagként viselkednek. Az anyag maga egy alacsonyabb frekvenciájú rezgés. A rezgés egyik sajátos megjelenési formája az állóhullám, mely magának az anyagnak a sajátja. A Smaragdtáblákból [15] megtudhatjuk, hogy a világon minden rezgés, még maga az anyag is. Az ember is állóhullámok összessége. A szellemünk mozgatja hullámainkat, de anyagnak érezzük a többi állóhullámszerű dolgot és a saját testünket is. Az információt a létezés tere tárolja. A teremtő erő hullámtermészete érvényes mindenre a világon. Lelkünk-szellemünk is, amely fizikai testünkbe ágyazódott, hullámtermészetű. A fényenergia, a fizikai anyag és még a gondolataink is elektromágneses hullámokként viselkednek. Mind elektromágneses lények vagyunk. Világunkban a tér-elem jellegzetességei határozzák meg az anyagot is. A szellemi erő rezgésének csökkenése anyagként jelenik meg. Az anyagi és szellemi kapcsolódási erők a térben fejtik ki hatásukat. A tér

6


erői kötik össze az anyagi részecskéket. Az anyag parányainak pozitív és negatív részei gömbszerű alakzatban rendeződnek egymáshoz. Fizikai formánkat és egész lényünket egy értelem teremtette és tartja fenn. Az létezés összetartó ereje a tér energiáiban rejtőzik. Szokták mezőnek vagy mátrixnak nevezni. A kvantumfizikai kutatások szerint az anyagok több mint 97 %-át tér tölti ki. A tér energiái rendezik össze az atomokat, a kristályokat és mindent a világon. Térben hatnak a világot teremtő és fenntartó erők. A modern fizikai kutatások szerint a fizikai formákat többnyire a tér képezi. Hatalmas űr található az atomok belsejében és az univerzumban is. A legközelebbi galaxis, az Androméda 2,4 millió fényévre van tőlünk. Akárcsak a Biblia, az atlantiszi Smaragdtáblák is hasonló Egyet és Egy-séget írnak le: „Létezik Egy Első, kinek nincs vége és kezdete, Ki mindennek teremtője és mindent kormányoz.” [15] Minden a szellemi fényből származik, és a szeretet rendjén alapuló törvény szerint létezik. Az egységes tér által a lét egységes rendszerű. A tér a teremtő szellem megnyilvánulási helye, maga az Űr. A Teremtő a maga rendjét, törvényét oltotta be a tér által a világba. A valóság ég és föld kölcsönhatásában leledzik. A szellemi erő hatja át az anyagot is. Az élet eredője és fenntartója is az isteni fény, az Egy, a Teremtő. „Minden, mi létező, a fényből származik, És minden fény a Mindenségből. Minden, mi teremtett, a renden alapszik. Törvény uralja az űrt, melyben a Végtelen lakozik.” [15] A teremtő Egy nemcsak a kezdeti energiát jelenti, hanem az Egy-séget is. Az Egy tulajdonképpen nem is szám. Az Egy maga az egység, akár a pont, kör és gömb. A lét szerkezete is egységes. Ezért a világ is az Egyben egylényegű. A térben Egy-ségben létezik minden. Az Egyben minden Együtt rezeg. Az Egységben minden tökéletes, EGész, Egészséges, ÉGies. Az EGYség Óvó erőt jelent, mely a saját rendje által orvosolja a dolgokat. A tér maga ismeretlen, akár a Teremtő. A tér a kezdet, a Semmi. A hun bölcselet szerint: „Kezdetben Semmi sem volt. A Semmi magába foglalta a Valamit, a Nemlét a Létet.” [43] A kezdeti állapot neve KörÉg-Ős. Természete szerint anyai jellegű. A hindu bölcseletben a kezdeteknél a létezés egyetlen formája terült el határtalanul, végtelenül, ok nélkül, álomtalan álomban, és az élet öntudatlanul lüktetett az egyetemes Térben (II. Stanza). A kör maga a nagy anya, Maia. A görögök Sophiája a szűzi Szellem láthatatlan gondolatából származott, és megfogant tőle. [81] A lét terében minden együtt és egységben működik. A tér jellemzője az együttérzés, mely az anyai jellegű tulajdonságokhoz tartozik. A létezés tere minden információt képes tárolni. A tér maga a görög hitregék Akasája. Sophia pedig Akasa lánya. A hun bölcselet szerint a tér Vizeinek Ura maga a Kör-Ég-Ősnek nevezett szellemanyag. A Kör-Ég-Ős maga mint egy nőstény ősrost létezett. [43] A Teremtőt jelentő kör szavunk több nép istenének nevében megtalálható: a hindu Karana, a görög Kronosz, a vogul Korosz, a tibeti Choros. A Mandaka Upanishad szerint a világegyetem az elmúlhatatlan Egyből származik A világ hitregéi mind azt üzenik, hogy nemcsak a létezés kiindulópontja a szellemi erő, hanem az összetartó erő is egyben. [63, 81, 94] A hindu bölcseletben a tért a kozmikus tevékenysége előtt Anyának, illetve a Tér vizeinek, Egyetemes Anyméhnek nevezték. Ennek az anyai minőségű állapotnak a jele volt a kerék, neve pedig Anupadaka (Anu-pataka). A görögöknél a kezdeti Anya neve Sophia, a hunoknál Edda, a hinduknál Sephirot, a japánoknál Konton, a hébereknél En Soph. A tér vizeiben vagy az egyetemes anyaméhben történt a lét öntudatlan lüktetése. A teret a szellemi erő megmozdulása után vagy az újraébredés első fokán Atya-Anyának hívják (II. Stanza). A lét határtalan terében nyilvánul meg a Teremtő szellemi ereje. A Teremtő által létrehozott energiamező békés, harmonikus, óvó. Olyan, mint az anya méhe. A hindu bölcselet szerint a lét az anya-szellemtől származik (VII. Stanza 1). A káoszt átható gondolat mozgatta meg a teret és teremtésre kész állapotba hozta. A szellemi erő mozgása vezetett lényegében a szülő Tér minőséghez. Ezt az állapotot a Stanza úgy fejezi ki, hogy az anya

1. Világunk és a tér

7

megduzzad. „A sötétség világosságot sugároz, és a világosság egy magányos sugarat bocsát le a vizekbe, az anyamélységbe. A sugár átvillan a szűz tojáson, a sugár rezgésre készteti az örök tojást. A rezgés végig száll, gyors szárnyával érintve az egész világegyetemet és a csírát, mely a sötétségben lakozik.” (III. Stanza 3) A Teremtő terét a gondolat mozgatja cselekvővé, és létrehozza az istenfiúnak nevezett energiát. Ez a szeplőtelen fogantatás régi fogalmának alapja. A lét terében az Ég és Föld összekapcsolódásából keletkezett világ fraktális természetű. Az Egy gondolatának a letükröződésével alakult ki a mag, a kezdet. A világegyetem egy hatalmas végtelen hologram, akár egy feldarabolt mágnes. A magoknak nevezett kisebb részek leképezik az Egészet. A Visnu-purána szerint a szellemi erő hangja a durva elemekkel együtt tojást alkotott. A hinduk hitében a tojásból születik a négy elem, az ötödiken, a téren belül. A tojások nevei: Purusha, Élet szelleme, Mahat. Maga a világegyetem ura lakott benne Brahma szerepében. Ebben a tojásban voltak a szárazföldek, a tengerek, a bolygók, az istenek és az emberiség” (Visnu-purána, I. könyv, 2. fej.). A görögöknél ennek a teremtésre kész állapotnak a szakrális neve: Pistis, magyarul Füstös, tehát sötét. [81] A sötét erőből fénylett fel a világosság. Naprendszerünkben kell lennie egy hasonló fénytelen erőnek, mely bolygóinkat ellipszis alakú pályára kényszeríti. Az ókorban a Nap társát fekete Napnak (Santanya) nevezték. A bölcseletben és a díszítőművészetben található Nap–Hold együttes egyenlő energiára utal. Valójában nagy méretkülönbség van a Nap és a Hold között. Ilyen erőkülönbség esetén a holdsarló csakis a fekete Napot képjelezheti. A sötétség az Atya-Anya, a világosság a fiuk, mondja egy keleti közmondás. A tér maga a spiritualitás. Az ókor népe a teremtő szellemi erőnek anyai jelleget tulajdonított. A teremtő szellemi erő volt a Szűzi Szellem. Mezopotámiában, Egyiptomban madár-istennőként ábrázolták. A teremtő erőt kibocsátó fényrezgést Szűzi szellemnek tartották, mely a gondolattól termékenyült meg. [63, 81, 94] A skandináv Voluspa hőskölteményben a kezdetek csírája képezi a világtojást, mely a káprázat méhében mélyen pihen. Az indián hitrege szerint a világot a Világanya teremtette, akinek kilenc lánya van. Minden lány egy bizonyos földminőséget képvisel: homokos, fekete, vörös, agyagos stb. E földek emeletet képeznek a kozmikus tojáson. Mi az ötödik emeleten, a fekete földön élünk. A kozmikus tojás a Világanya méhe. [63, 81] Az élet magjának, illetve a csírának a tojáshoz hasonló alakja van. Az egyiptomiak hitében a világ-tojás a tér vizében, vagyis a női jellegű térben van elhelyezve. A világtojásnak anyai jelleget tulajdonítottak az indek, a hunok, az egyiptomiak, a görögök. Egyiptomban Re Teremtő és Összetartó energiáit kerekded formának vélték: „Re tojásában van”, aki „az isteni kilencség ura”. [104] A kogi indiánok szerint a világnak tojás alakja van és kilences szerkezetű. A teremtéskor a Világanyának kilenc lánya született. Az ógörögöknél a segítő múzsákat szintén kilenc nővér alkotta. A tojás az istennőkhöz tartozott. A hinduknál Visnu jön ki a tojásból lótuszvirággal a kezében. Az egyiptomiaknál Seb Föld-istennő tojta a tojást. A hunok Eddája költötte ki az aranytojást. A huindu Rigvédában az aranyszín szintén a megjelenő új lélekcsírához kapcsolódik. A szellemi erő, illetve a lélek szemléletes képjele a madár. A kis lélekcsírák olyanok, mint az aranymadarak. Színük a Teremtő fénye után az aranyhoz hasonló. Az aranymadarak az anyatermészetű térben szállnak, illetve a vízzel együtt vannak: „Éjsötét úton, vízbe öltözötten Arany madarak repülnek az égre.” (Rigvéda, I. 164, 47) A görög–római hitregékben Lédához kapcsolódik az aranytojás. Egyiptomban a tojás Ízisznek volt szentelve; Egyiptom papjai ezért nem ettek tojást. A tojás neve és helye a Khnoom (Kő-honom). Ugyanakkor Khnoom maga a lelki csíra, illetve a lelki Kő. Kőnek nevezte az ókor az istenfiút, illetve az ember lelkét. Khnoom az anyai jellegű tér megtermékenyülése után vált Ammon-ná, a monnyá, illetve tojássá. Kő szavunkhoz kapcsolódik a finnek teremtő tündére is. Neve Kave. A finnek Kalevalájában Kave égi tündér költi ki az élet tojását a térdén: „Vala íme egy szűz, ég leánya, Kave szép teremtő tündér.” (Kalevala, I. rúna)

8


A skandináv hitvilágban a világegyetem árnyszerű csírája a káprázat (Maya) kelyhében, a határtalan és üres mélységben (Ginnungagap) fekszik. Ez a magyarul Gúnár-gágogó névre hallgató erő az egyiptomiaknál mint a nagy Gágogó jelenik meg. A tojás vagy az életcsíra éltető cseppekké alakulása után jön létre a világ a hindu, egyiptomi és skandináv bölcselet szerint. Az ős-eredet maga a tojásszerű energia. Ab ovo, mondja a latin. Ez maga az origó, a kezdet, a semmi. O betűnk és 0 számunk ugyanezt a formát írja le. Nagyon régit jelent: ó, ó-szer, ó-don, Ó-szövetség stb. A hinduknál szent növény és jelkép a lótusz. A lótusz magja magában foglalja a jövendő növény tökéletes kicsinyített alakját. Ezzel a példával jelzi, hogy minden dolog szellemi ősképe megvan az anyagtalan világban, mielőtt még ezek a dolgok a Földön anyagot öltenének. Lényegében minden tökéletes virágú növénynek a magja egy kialakult növény-embriót foglal magában. A lótusz jelképes azért is, mert mint vízi virág leképezi a kezdeti teremtő víz–levegő közeget. Mint olyan összeköti az Eget mint szellemi létet a Földdel mint anyagi léttel. A világ egységében minden Egy-ként van jelen. Az Egységben minden kis rész tartalmazza az Egy jellegét, mert részeként mindenben jelen kell lennie. A teremtő Egynek a Földön van az Egy háza, az Egyház. Véletlen lenne, hogy van (volt) Szent Egyedtemplom itt a Kárpát-medencében kettő is: Enyeden és Bártfán? Enyed neve a régi templom nevéből ered. Moldvában valamikor Egyedhalma volt a mai Piatra Neamţ. A prágai Szent Egyed-templom ma Szent VITus nevét viseli, vagy az angliai megfelelője a Szent Giles-ét. Van nekünk ménhírre emlékeztető Egyeskőnk Erdélyben, van H-EGYES-halmunk és sokféle Egyházánk: Szentegyháza, Fehéregyháza, Veresegyháza, Kiskunfélegyháza stb. A lét során minden a térben nyilvánul meg. Köztünk és a környezetünk között, valamint köztünk és a tér között folyamatos interakció zajlik minden pillanatban. A kapcsolatot a hármas és ötös rendszerű rezgések alkotják. Minden egységben létezik. Világunk végtelensége a térben egy összefüggő rendszerben nyilvánul meg. A térben a dolgok egy rendszerezési folyamaton mennek át. Einstein egyesített mezőnek nevezte ezt az egységesen egymásra ható szerkezetet a Föld energiáiról szóló elméletében. Szerinte egyedül a mező irányítja a részecskék működését. A Föld mágneses terének szerkezete sajátos és változó az emberek tudatosságának megfelelően. Ezek összeköttetésben vannak. A teremtő energiák része maga az ember is. A kvantumfizika feltárja, hogy a láthatatlan energiamező hatásai sokkal fontosabbak, mint maguk az anyagi részecskék. Az anyag jellegzetességét végső soron a tér energiái határozzák meg. 1.2. A TÉR ÜRESSÉGÉBEN REJLENEK A LÉT ERŐI Az Egy-séget jelölő köridom maga végtelen és végtelenséget jelöl. Olyan, mint a kiinduló nulla, 0, a Semmi. Az ókor bölcseletében a kör, illetve a tojás a Teremtő Egy jele. A latin az örök kezdetet ab ovo-nak nevezi. A kezdetet Öregistennek nevezi a hun, görög, vogul, mordva, tibeti, indián hagyomány. Ez a kerekded mintázat jelképezi a nagy Kört vagy a Semmit, az Origot, 0-t, mely maga is szimbóluma a világegyetemnek és gömb alakú testjeinek. Az egyiptomi Ra napisten, épp úgy, mint a hindu Brahma is, a világegyetem tojásában érlelődik. A hun Yotengrit teremtő istennője volt a lét bimbója, a legelső Ige. [43] A voguloknál a Felső Ég ma az Öregisten felesége, a Nagyasszony. [20] A TERemtő Egy a maga hasonlatosságára a TÉR ürességében teremt. A befogadó jellegű ürességnek anyatermészete van. A tér a hinduknál az égi vizeket jelentette, a hunoknál az égi vizek voltak a mindenség anyaméhe, az egyiptomiaknál az égi óceánból származott az élet. A hindu Rigvédában kezdetben nem volt lét, se nem-lét, csak az üresség, ebbe izzott fel az életcsíra: „Üresség burkolta a létbe lépőt, Amint az EGY felkelt izzó erővel.” (Rigvéda, X. 129) A felfénylő szellemcsírát nevezik fénysárkánynak, kígyószellemnek, istenfiúnak, anyának; más neve: Azi, Ez, Isa. Molnár Edit tanítja: „A Teremtő kiárasztotta magából a semmibe önmaga egyik vetületét, megnyilatkozását, amiből lett az ő atyai kvalitásával feltöltődött anya természete, a létezés Méhe, az anya-világegyetem.” [26]


9

A tér energiája a Nagy Anyának felel meg a kínai, a tibeti és a hun bölcseletben. A tér ürességét a völgy szemlélteti a kínai és hun bölcseletben: „A völgy szelleme az üresség, mely örökkévaló. Ez a csodálatos asszony ég és föld gyökere.” (Tao Te King) A létezés a térben folyik. A tér természete szerint üres, szűzies, anyatermészetű. Önmagában leírhatatlan. Ő a völgy örök szelleme, a belső üresség otthona. A hindu Stanzák a világot szülő ürességet és az ember lelkét Alajának (Élője, Eleje) nevezik (I. Stanza 8). A hindu teremtéshimnuszban az ürességben rejtőzik a teremtő erő: „A világ az űrben rejtve volt, De belső tüze élt.” (Rigvéda, X. 129) A különböző népek teremtésről szóló hitregéiben a kezdeteket és a lét terét sötétség, üresség és vízszerű folyékonyság jellemzi. A víz jelenléte nemcsak összekötő erőt, hanem tükörképet is mutat. Anyai minőséget jelöl a víz, a szív, a sötétség jelenléte, akárcsak a tér-elemnek megfelelő csend, üresség, üreg vagy barlang. Az egyiptomi teremtő Ptah az ürességben a gondolataival és szívével teremti meg először a vizet majd a világot. A Nag Hammadi-szövegekben a szűzies hallgatás maga a csend-Atya, Sophia, mely kissé sötét, neve Pistis – magyarul Füstös. A mezopotámiai Nammu, a dogon Nammo a csendben az ősvizek ura. Az aztékok mítoszában az Üresség – Tonacatecutlipo, benne kút szavunk víz minőséget jelöl – életre kel és egyesül a női minőségével, Tonacacihutl-vel, amiből létrejön a napisten. A polinézeknél az elsődleges lény a nő, Vari-Ma-Te-Takere, aki nem más, mint a világtojás, és az óceán alatt él. Egy kenyai hitregében a sötétben az ősvizek felett az Üresség Ura ül és megteremti a hét eget. A guineai mítoszban a kezdeti sötét ürességet a kakas hangja oszlatja el a nap felkeltésével. A kafiri hindu teremtésről szóló regében az ősüresség, Espereg együtt található anyjával egy nagy vízesés alatti palotában. Egy másik hindu hitregében az ürességből Viraj hozza létre Purusát. A jávai teremtő, Nawang sötét színű és hattyútollakkal száll le az ősvízre. A gnosztikusok (Egyiptom, Nag Hammadi) teremtője az ürességben ülő Samael, a vakok tündére, akinek hangja beleharsan az ősvízbe, és létrejön a világ. Samael anyja Sophia, aki a káoszból és az ősvízből megteremti a hét eget. A mali bambara törzs hitregéjében az ürességben volt az élet, Fu, mely egy mag formájában leesett a földre és fehér fűzfa lett belőle a hét éggel. A pápua napisten, Dudugera a sötét ősvízben úszó nőtől született. A zunyi indiánok teremtője az ürességben élő Awanowilona, aki először létrehozza a tengert. A zairi teremtő, Mbombo az ürességben és az ősvízben él, az afrikai joruba törzs Olodumare istene az ürességben lakik, ahol csak víz van. A szibériai hitregékben a Tenger Öregasszonya teremti meg a világot. A borneói dajakok teremtője egy pók, aki először hálót szőtt, és utána jött létre a világ. Az afrikai zuluk Nagy istene a föld sötét üregéből jön elő és hozza magával a Napot és a Holdat. A hawaiak Kamapu’a istene a kozmoszi ürességből ered, és teremti meg a világot. [80, 81] A lét tere az ürességből származik, a szűzi szellemből, melyet az együttérzés jellemez. Az egyiptomi (Nag Hammadi) esszénus szövegekben a szűzi szellemet, Sophiát, a gondolat termékenyítette meg. Létrejött az istenfiú, Samael, Cristos, melynek hangja keltette életre a világot. [81] A héberek En Soph teremtő végtelensége maga az örök gondolat. Űr szavunkhoz kapcsolódik a hiátus, a semmi, a káosz. A Jordánszky által fordított kódexben (1519): „Ez feld kedeglen vala üres és hew.” A müncheni kódex szerint kezdetben „vacuum” volt. [72] A Smaragdtáblák szerint kezdetben Üresség volt, melyet a céltudatos gondolati erő töltött ki: „…Kezdetben Üresség volt, És a semmi, időtlen és tértelen. És a semmibe jött a Gondolat Célirányosan és áthatóan, Megtöltve az Ürességet. Nem volt anyag, csak erő, Egy mozgás, rezgő örvény, mely A céltudatos Gondolattól származott, És megtöltötte az Ürességet.” [15]

10


A tér-elem adja az űrt, ahol az élet erői hatnak. Az ember a szellemi letisztulásával a zavaró rezgéseket elengedi és megvalósítja a belső ürességet. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus az olajfák hegyén való belső szemlélődésnél kiüresítette önmagát. A belső ürességben nyilvánulnak meg az igazi szent és alkotó érzések. „Ahol megvalósul a teljes üresség, Ott a nyugalom tisztán megmarad, Minden növekszik a maga rendjén, Az örök áramlásban körbe halad.” (Tao Te King) A belső üresség, a pillanat elfogadásának békéje a megszentelt és tükrös természetű térbe vezethet. Ezért a pillanat mostjának szeretetteljes energiái szentek, a most maga az élet. A pillanat csendjében való érzékelés örömteli, friss, eleven. Ez a felébredés, az éberen levés, a nem elalvás állapota. A jelenlevésnél, az elcsendesedésnél az elme-egó félreáll. Az ember ilyenkor belép a tudatosság terébe. Csendmeditációban önvalónkhoz közeledünk, anyatermészetünk örökéhez. „Tégy mindent jól, amire képes vagy. És ezt tedd olyan csendben, Ahogyan csak lehetséges.” (Charles Dickens) Lelkünk-szellemünk terét nyugalom, béke jellemzi. A térre az üresség a jellemző. Ez az igazi Út a belső szemlélődéshez. „Az út üres, de működését abba sose hagyja. És mélységes, mindennek ősatyja. Élet tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba. Megfoghatatlan és mégis van.” (Lao Ce: Tao Te King) A belső Rendhez az anyai jellegű ürességen át lehet eljutni. A tér lényünk anyatermészetéhez hasonló: „Az ég és föld közötti tér, akár a fújtató, üres és nem szakad be, mozog és egyre több száll belőle: kell rá szó, ezernyi; jobb némán befelé figyelni. Csodálatos asszonynak hívják: ő a völgy örök szelleme.” (Lao Ce: Tao Te King) A most energiája a Teremtő terével, a Örökkévalóval, az Eggyel van kapcsolatban. Ilyenkor nemcsak az öröm érzése honol bennünk, hanem testi érzékelésünk is jelzi a tér ürességével való kapcsolódásunkat. „Megtapasztalod a teljes semmit, azt a belső csendet, ahol minden úgy ér össze egy pontba, hogy egyszerűen abban benne van a minden és semmi egyszerre, egyé válsz mindennel és közben megszűnsz teljesen. Ez egy olyan tapasztalás, aminek nem vagy a tudatában, mikor megéled, benne vagy a megsemmisülésben. Mikor újra a tudatos tudatodnál vagy, akkor tudod magad számára megfogalmazni, hogy mit is éltél meg, talán, nagyjából, amennyit a szavak korlátai engednek. Ott van az a belső csend, ott van az a végtelen szeretetérzés, amibe bármikor belehelyezkedhetsz és egyé válhatsz vele, ha teljesen elengeded minden meghatározási pontodat, teljesen eggyé válsz önmagaddal és a világgal.” [92] A teret együttérző természete révén nevezik a Nagy Anyának. Belső szemlélődéssel az anyatermészetű bensőnkbe jutunk el az ürességen keresztül.


11

„A benned található világok kulcsát egyedül magadban leled, mert az ember a titok kapuja, s a kulcs is egyben.” [15] Az emberből kibocsátott rezgések kölcsönhatásba kerülnek a tér más elemeivel. Az ember teste és szelleme egyfajta kommunikációban van az energiamezővel. A kapcsolat a kibocsátott rezgéseken és azok kölcsönhatásán keresztül valósul meg a belső ürességben, a semmiben: „Batyum: a legsúlyosabb Nincsen, Utam: a nagy Nihil, a Semmi, A sorsom: menni, menni, menni S az álmom: az Isten.” (Ady Endre: Álmom: az Isten) Minden dolog a Nagy Anyában létezik, tartja a tibeti bölcselet. A Nagy Anyához tartozik a négy őserő, a négy elemi energia és a tér is, amiben az anyag és az erő megnyilvánul. Ebben mozog az élet eredője, az őrláng, tibeti nyelven a rlung, a kínaiak lingnek hívják. Az életszelet a ló szimbolizálja a hinduknál is. A mozgó őserőt a tibetiek életszélnek nevezik, akárcsak mi. Archaikus imáinkban forgó keresztekként jelenik meg. Mondáinkban, meséinkben a tündérek körtánca révén elevenedik meg az életenergia. A világot teremtő és behálózó energia az őserői elemeknek megfelelő kapcsolódási vonalakkal rendelkezik. Lényegében minden létezőnek sajátos szerkezete és rezgése van. A rezgések szerkezete a négy elemi erőn alapul. A világot fenntartó elemi energiák hullámainak kapcsolódási vonalai a szabályos mértani testek alakját veszik fel. A kínai hitregék az eget körnek, a földet pedig négyszögűnek tartják. Az égboltot a földről egy tartóoszlop tartja fenn, ezért a földi létezés ötös szerkezetű. Öt égtájról és öt őserőről beszélnek a hindu hitregék is. Akárcsak a keleti népek ismereteiben, a magyar bölcseleti hagyományban is öt őserő és öt égtáj létezik, a hunok Zöld Bibliájában. [43] A magyar népi gyógymódok szerint testünk a négy őserőnek megfelelő négy elemből – föld, tűz, víz, levegő – szövődött. [46] Mindenik őserői energiának sajátos szín felel meg: a föld-elem vörös, a tűz-elem sárga, a víz-elem kék, a levegő-elem zöld és a tér-elem fehér. Ugyanakkor mindegyik egy-egy égtájhoz kapcsolódik. Az őserők az égtájak szerint párosával rendeződnek. Kettős besorolásban szoktuk a dolgainkat jellemezni: férfi és nő, Nap és Hold, jobb és bal, lenn és fenn, hideg és meleg, nedves és száraz stb. Például száraz a tűz- és a föld-elem, vizes a levegő- és a víz-elem. Meleg a tűz- és a levegő-, hideg a föld- és a vízelem. Amikor kettesével csoportosítjuk, akkor a tűz párja a víz, illetve egy tengelyt alkot az északi és a déli irány. A föld párja a levegő, illetve egy tengelyként kapcsolódik a keleti és a nyugati irány. A tér az égi iránynak felel meg és a szent középrészben helyezkedik el. Az elemek mellé a naprendszerünkből bolygók is rendelődnek: a tűz-elem bolygója a Mars, a víz-elem bolygója a Merkur, a föld-elemé a Szaturnusz, a levegő-elemé a Vénusz, a Szél bolygója. Az ókor bölcseletéből merítő alkimista ábrázolásoknál a teljes átváltozáshoz öt bolygó ereje képviseli a Nagy Anyát, a Királynő energiáit. Az ábrázolásokon az ötödik bolygó a Jupiter, mely valószínűleg a tér-elemnek megfelelő energiát jelöli. A Jupiterről tudjuk, hogy bolygóink közül méreteiben olyannyira a legnagyobb, hogy egész naprendszerünk könnyen beleférne. Térben helyezkedik el a szellem ereje. A létezés tere ötös szerkezetű. A különböző népek hagyományában az ötös az Ősanya száma. Sophia az élő harmónia ötöse, a hermetikában ő a filozofikus quinta essentia. A hunok Joli ősanyja az életfa ötödik emeletén lakik, az indeknél Purusa ötágú, az egyiptomi Ízisz-szentélyeket ötös csillag díszíti. Szerintük a tér Ízisz tudattalanja, a többi őserő összekötő energiájának óceánja. [63, 81, 95] E négy elemi erőnek, azaz a fizikai világnak megfelelő térszükséglete képezi az ötödik elemet, a teret. Ezt az alapelvet mintázza a piramis. Piramisba írható a természet alapelveinek érvényesítését biztosító spirális szerkezet. A hindu bölcseletben a fő ható erő, Fohat forgó szélkereket indít el, csigavonalakat rajzol (V. Stanza). A hunok segítő Istenfia a fa spirális szivárványhídján jön le a földre. [39] Geometriai szempontból a világ fizikai és szellemi szerkezete egy piramissal jelölhető. Az ember lelkét-szellemét szintén piramissal ábrázolják. [24] Az alapja a négy elem: föld, tűz, víz, levegő, a csúcsa pedig a tér. Minden elemi őserőhöz egy-egy égtáj rendelődik, meghatározott színnel és jellemzővel. Így a piramis alapja megfelel a négy égtájnak is. A piramis felső csúcsa az ötödik égtáj.

12


Hasonlóan négyes alapú és középponttal ötös szerkezetű mintázatok vannak templomok homlokzatán, ajtókon. A négy fiatornyos templomok tornyain a négy égtáj elemi erejéhez a központi nagy torony adja meg az égi iránynak megfelelő ötödik összetevőt és az ötös szakrális szerkezetet. A négy sarokponthoz viszonyítva a tér-elem képezi a központi helyet. A különböző népek hitregéiben ennek a központi helynek a neve Paradése az óindeknél, Paradesa a hébereknél, Paradis a latin népeknél, Pardes a káldeusoknál, Paradicsom nálunk. Másik neve Tula, mely megtalálható az ázsiai népeknél, görögöknél, óindeknél, Mexikóban. Az ókori szövegekben a központi paradicsomi helyet Agartának nevezik. A görögöknél a világ központja egy szent kő, maga Omphalosz, mely köldököt jelent. Ez a központi hely olyan, mint a kerékagy. Olykor a szent hely egy hegy, mint az óindek Meruja. Szerintük az égbolt azért kék színű, mert a Meruról visszaverődő fény is az. A muszlimok szent hegye a Kaf. [68, 63] A négyes szerkezetű szakrális helynek központi elemét nyugalom és öröm jellemzi. A nagy Kerék a vízhez hasonló, a Menny Folyóinak lakhelye, a hindu Visnu (Víznő) vagy a tér folyói. Ez maga az anyatermészetű tér: „Belőle erednek a Menny Folyói, Azok táplálják a négy égtájat. Belőle árad szét a Szó, S a mindenséget élteti.” (Rigvéda, I. 164, 42) A sumereknél a napkerék közepe volt a központi erő. Az óind teremtésmítoszban a világ kerekének öt küllője van: „Rajta e forduló ötküllős Keréken Valamennyi világ s minden teremtmény.” (Rigvéda, I. 164, 13) Kínában felszentelési szokás volt az öt égtáj földjéből egy piramis alakú dombot rakni a királyság központjában új király avatásakor. Az íreknél is hagyomány az új vezér kövének nevezett piramis alakú domb készítésének szokása. Az írek az országot is négy részre osztották, és egy középső rész, Meath (Mide) vezette a négy részt. Középre ők egy nagy követ helyeztek, és minden tavasszal összegyűltek egy közös rituáléra. [80, 81] A tibeti hagyományban a lét öt sarkalatos pontját őrzők védik. Az őrzők a térben öt párban jelennek meg. Öt őrző Nemzetségnek nevezik. Az alsó nemzetséget, illetve a Négy tudást az ötödik fogja össze és egyesíti. A Négy Tudás az égtájakkal és a megfelelő őserőkkel egyezik. A víz-elemnek és északnak megfelelően a tükörszerű tudáshoz a kék magcsepp társul. A déli iránynak és a tűz-elemnek az egyenlő lényegű tudás és a sárga magcsepp felel meg. A föld-elemhez és a nyugati irányhoz az értő tudás és a vörös magcsepp társul. A levegő-elemhez és a keleti irányhoz a cselekvő tudás és a zöld magcsepp rendelődik. A négy egyesítésével jön létre a Törvény Terének Tudása, illetve a fény. Színe a fehér. A fény az ürességgel és a Törvénnyel kapcsolatos. A tér őre az Egyetemes Jó, aki maga az Ég Úrnője, illetve a Tér Úrnője, az Egyetemes Jóság. Az Egyetemes Jóságnak van férfielvű és női elvű oldala. Ő egyben a Fényhozó is. [45] A hun és a tibeti bölcselet szerint a földi négy égtájhoz kapcsolódik az égi irányultság mint ötödik égtáj. Az őserők eloszlásában ez a tér-elemhez rendelődik. Középen a tér-elem energiáihoz a Völgy szelleme (Tao Te King) tartozik, illetve a hunoknál az Égi szent Anya. [43] A tibetiek az Ég Úrnőjét vagy a tér Úrnőjét mint legfőbb segítőt tisztelik. Ő adja a szellemi segítséget az ember lelkének. Fehér ruhában ábrázolják. Ő a Gyémántszellemű, a Fénynek alkotója, a Kincset termő, a Végtelen világosság, a Fényhozó. Öt fejjel vagy ötödmagával és hat kézzel ábrázolják. A négy őserőt összefogó ötödik erő maga a Törvény Terének Tudása a fehér magcseppel. [45] A tér szellemi erejének ötös szerkezete a hun hagyományban is ismert. Nemcsak a fizikai létben, hanem a lelkek világában is a térben rejlő szellemi erőt az ötösség jellemzi: „A halott emlékére, őt átkísérendő, Szalmából meg nemezből bubákat készítenek… Meg öt kutyát szalmából, Őt az öt égtáj felől őrizendő. Ezeket temetéskor elégetik.” [43]


13

A hun bölcseletben az őrszellemek öten vannak, akár a tibetieknél. A kutya jelenléte is a szellemvilág érzelmi jellegére utal. A szalmakutya elégetésének máig megőrzött hagyománya a régi dolgok szalmabábuként való elégetése a farsangi időben. Az afrikai bennszülöttek hitvilágában az istennő kutyája hozta el a tüzet az embereknek, hogy az élet fenntartásában segítsen. [1] A kutya a víz-elem megtestesítője. A térés a víz-elem jellege fedezhető fel a vogul hitregében, hogy a teremtő Nagyasszonynak, Numi Tarémnek tíz foga van. [20] Nemcsak a keleti népek, hanem a magyar népi hagyomány is egy-egy angyali lényhez kapcsolja az elemi erőket. Mondáinkban, népmeséinkben van Víz Angyala, Szél anyja, Föld-anya, Nap anyja, a Mindenek anyja, az ősz öreg asszony, az Ég anyja stb. Az égi irány arkangyala Metatron. A káldeusoktól származtatott Metatron égi közvetítő és segítő, akárcsak Mihály arkangyal. A keletiek és a természeti népek Fehér és Nagy Anyja nálunk a Nagyboldogasszonynak felel meg. Az ókor bölcseletében a Föld-anya volt a mindenek létrehozója. A négyszög alakú várak közepén az istennő kútja állott. A négyszög a középponttal az ötpontú szimmetriát hozza létre. A víz, a kút a Boldogasszonyhoz tartozott, akárcsak a kutya. Régi imáinkban a lét közepén maga a Boldogasszony áll: „Áll a rózsa középmezőn, De nem a rózsa, Hanem a Boldogasszony…” [49] Az ötödik égtáj az égi irány és a közép, a tér-elemnek felel meg. A tér-elem istenanyai jelleggel bír. Egy veszprémi archaikus imánkban a szoba közepén a Boldogasszonyfa helyett kőláb szerepel. A kőlábhoz a Szűzanya rendelődik: „Az én szobám közepén Kőláb kőlábon, Aranyág aranyágon Kerülj körül, Szűzanyám …” [40] Az égi irány és a szent közép a szeretet istennőjéhez rendelődik. A létezés méhe a teremtő Anya. Anya és anyag szavunk hasonló gyökerű. A Smaragdtáblák [15] szerint a létezés kezdetén az elsődleges anyag, az Egyetemes Anya a térben formát ölt. A természeti népeknél a tavaszi napéjegyenlőség idején van a tér ünnepe. [63] A germánok ilyenkor tartották Ostara-Eastara ünnepét, a tavasz istennőjének tiszteletére. A hunoknál szintén a tavaszpont idején volt a tér és teremtés, a Boldogasszony ünnepe. [43] Térben fejtik ki hatásukat az őserői elemek. Az elemek és a nekik megfelelő energiák nincsenek elkülönülve. Minden elem tartalmazza a többit is, ugyanakkor együttműködnek. Az együttműködés eredménye lehet egymás felerősítése, de egymás kioltása is. A tüzet segíti a levegő, de kiolthatja a víz és a föld. Ötös szerkezetet mintáz egy négyszög közepén lévő ötödik elem is. Az egyenlő szárú kereszt a középponttal együtt szintén ötpontú szimmetriát képez. Ilyenszerű mintázata van Lisszabon, Székelyudvarhely, Grúzia és az örmények címerének is. A középpontban összefutó négyes mintázatok megtalálhatók kapuink, kerítéseink, templomaink díszítőelemeiként is. Az Ószövetségben a templom terének kialakításában az öt vagy annak sokszorosa, a húsz könyöknyi mérési hossz jelenik meg. Ezékielnél a fő tér mérete 500×500 könyök (Ez 42,15–20). A templomtér mérete 100×100 könyök (Ez 40,47). A templom előcsarnokának mérete 5×5 könyök (Ez 40,48–49). A templomtér az ötös és a húszas szorzatának megfelelő méret: 100×100 könyök (Ez 40,47). A templom szentélyének bejárata 5×5 könyök, a szentély szélessége 20 könyök, hosszúsága ennek kétszerese, illetve 40 könyök (Ez 41,1–3). A Szentek szentélye előtti tér 20×20 könyök, melyhez a hét tudatossági szintnek megfelelően hét lépcsőn lehet feljutni (Ez 41, 3–4). A szentek szentélyének tere 7×7 könyök. Isten trónjának alapzata 14×14 könyök. Az egyiptomi Nag Hammadiból származó tekercsek szövege szerint az anyai jellegű Ős-szellemből származik az élő ötös szerkezetű örök élet: „…a szűzi Szellem láthatatlan gondolatából származott … a korszakok Atyjának ötöse, aki az első ember, a láthatatlan Szellem képe; ez az előgondolat, mely Barbelo, és a gondolat és az előtudás; és a megsemmisíthetetlenség és az örök élet és az igazság.” [63]

14


Az ember rezgő rendszere lehetővé teszi, hogy érzékszerveinkkel felfogjuk a külvilág hullámait. Az érzékelhető hullámokat regisztráljuk, illetve rezonanciába léphetünk a külső jelekkel. Öt érzékeléssel vagyunk megáldva. Az embernél a tapintás, a szaglás, az ízlelés, a hallás, a látás mind rezgések érzékelése. Csak azt tudjuk érzékelni, amivel kapcsolódunk, amivel kompatibilisek vagy amihez hasonlóak vagyunk. A kölcsönhatás a rezonancia elvén működik. Harmonikus kapcsolódás, illetve rezonancia csak két hasonló rezgés között jöhet létre. A makrokozmosz energiamezői mindig sugároznak az ember felé, és annyit fogadhat be, amennyit csak befogadni képes. Az ember rezgő rendszere olyan kozmikus rezgésekkel képes kapcsolatba lépni, amelyek frekvenciája az övéhez hasonló. Amivel nem tudunk kapcsolódni, az idegen számunkra. Nem tudunk átmenni a falon, ugyanakkor a rádió, televízió, mobiltelefon jelei akadály nélkül átmennek. A létezés tere szeretetből áll. Az érzelmekhez kapcsolódó víz-elem is a szeretet háromszögeiből áll össze. Az ember öt érzékén keresztül tapasztalhatja meg a belső teret. Mindenki másként érzékeli a tér megszentelt állapotát. Van, aki különös színeket lát, testrészei bizseregnek, a teste felmelegszik, zenét hall, illatot érez. A letisztult szellemű emberre jellemző az isteni kreativitás. A tudatos pillanatnyi jelenlét a szent belső tér állapota. Az igazi kreativitás a belső térből származik, mely az Örökkévalóval, az Eggyel van kapcsolatban. A most elfogadó állapotában belső csend, béke, szeretet, öröm, éber tudatosság szövi át a teret. A tér a vízhez hasonló. Nem véletlenül nevezték az ókorban a tér vizeinek.

2. A TEREMTŐ TERÉT A SZER-ELEM JELLEMZI „Te kegyes Szeretet, Mutasd meg a Spirituális Igazságot A Te kozmikus Rendeden keresztül.” [25] A világ léte egy rend alapú rendszeren alapszik. A valóság egy olyan nagy rendszer, melyben minden kapcsolatban áll egymással. A lét isteni Rend-je a SZEReteten alapszik. A kozmikus REND a SZERetet. Ha a REND hiányzik, SZERt kell tartani. A SZER a rend felé visz a rendezetlenségben. A rendezetlenséget a szakrális SZERen kell ETETni, ami maga a SZERETET. A földi létben a Teremtő rendje uralkodik. A Rend szerint összhangban, illetve egységben létezik a Föld és az ember. A Föld energiáit a geometriai rendszere végett kristályenergiáknak nevezik. Az ember a Föld erőivel lévő kapcsolatában törekszik az összhangra. Az igazi SZERtartás lényegében összehangolódást jelent. SZERtartást tartottunk régen és ma, ha valami nehezen ment, vagy azért, hogy továbbra is jól menjen. Az évközi ünnepeket a megfelelő nap- és holdenergiák után osztották be. Az ünnepeken kívül eleink SZERT tartottak, ha úgy észlelték, valami kikerült az összhangból, vagy azt valami fenyegeti. Veszély esetén megtudták, mit kellett tenniük az egység érdekében. SZERtartásokat tartunk ma is Jézus SZERetet törvénye alapján és segítséget kérünk. Az őserői Szer-elemekből áll össze a lét. Isten SZERelméből keletkezett a világ. Az ő SZERelmetes fia Jézus. SZER-elem tart mindent össze. Ahol ez nincs meg, ott szer-telenség uralkodik. Lényünk alkotója a szeretet. Életünk a szeretet és szeretetlenség kapcsolódásaiból fakadó kölcsönhatáson alapszik. A szentnek tartott TÉR-en tartjuk SZERtartásainkat. A SZER, illetve a SZERtartás tudatos hála, az ég felé szálló fohász, a bölcsesség keresésének útja a Téren keresztül. A SZERnek száma is volt, mely a SZERszám szavunkban őrződött meg. Ez egy jól meghatározott mennyiség volt, a RENd száma. A TÉRben Rend uralkodik. A rendezetlenség végtelenjének se SZERi, se száma. A nagy ünnepi vagy döntéshozó SzEReken mindig az őserői energiák segítségével végezték a SZERtartást. Télen víz volt a SZER eleme, nyáron tűz, ősszel a föld-elem, tavasszal a szellemhez kapcsolódó levegő-elem. A nagy tavaszi SZERtartásokon, a tér-elem ünnepén mindenik őserői elemet megszentelték.

2. A TERemtő TERét a SZER-elem jellemzi

15

A szeretet igazsága maga a SZER-elem, melyből meg kell hozni a döntést. A Szer-elem a mindenek javát szolgálja. A SZER-elem a szív igazságán alapszik. A tiszta szellemből jövő érzelemmel kell a létet táplálni, etetni. Ez a SZERetet. A szeretet a sumer jelrendszerben maga a kozmikus harmónia. Jele a háromszög. Létünk TÉRben helyezkedik el. A Térben hat a SZERetet. A SZERetet lényünk anyai oldalához rendelődik. Ő a bennünk működő együttérző istennői minőség a TÉRben. Nyelvünk alapjaiban információt hordozó közeg. A TERemtés gyökereitől ismereteket őrzött meg. Földből TERemtődtünk. Testünkben a föld-elem, illetve a Szaturnusz fennhatósága a TÉRdünkhöz kapcsolódik. TÉRdünk segítségével teszünk SZERt járásra alkalmas mozgóképességre, illetve a TERemtő munkájának folytatására. A Szaturnusz a földi életünk során tanít minket TüR-elemre. A térd a Bak jegyhez tartozó testrész. A Bak hónapjában születik meg az istenfiú. Nem lehet véletlen, hogy latinul a térdet genunak hívják, születni, nemzeni pedig úgy mondják, hogy geno, az Istenanya és a Bak havának megfelelő január pedig genario. A TERemtésről szóló egyes hitregék TÉRd szavunkkal kapcsolatosak. A hunok nagy ősanyját, Anahitát, kiemelt térdekkel ábrázolták a bronzkori szobrokon. Térdén Isten szeme látható. A világot létrehozó Istenanya TÉRde és a forgástest alakú tojás a különböző népek teremtéssel kapcsolatos mondáiban összekapcsolódik. A finn Kalevalában az ősanya térdén költi ki a kacsatojást. A tojás két feléből keletkezett a világ, akár az óind mondában. A térd és a teremtés nemcsak a Kalevalában tartozik egybe. Az egyiptomi Nagy Gágogó tojását az istenanya térdére tojta. Az ausztronéz szigetek (Ivata) őslakosainak hitregéiben az első lény térdéből születtek az emberek, mely térd kerekre, tojás alakúra nőtt fel. A bal térdéből jöttek elő a nők és a jobb térdéből a férfiak. A tojás az istennő terében (térdén) hétszáz évig vár a Kalevalában, hét örökkévalóságon át a hinduk hitregéiben. A finn, egyiptomi és ausztrál mítosz szerinti kevert világ keletkezése és az ősanya TÉRdének említése nem véletlen. A teremtéssel, a születéssel a Hold és a Szaturnusz bolygó van összefüggésben. A Szaturnusz a Bak bolygója, a Bak jegy tere pedig a TÉRd. Nem véletlen, hogy a magyar nyelvben egy tőből ered a teremtés és a térd szavunk. A teremtéssel megjelenik a fizikai világban a téridő rendje. Ez a rend egész sor korlátot eredményez. A Szaturnusz megfosztottságot, korlátot, a nagy szabadság után béklyókat hoz. A szellemi világ szabadságából a megszületéssel az anyagiság korlátaiba esik bele az ember. A Szaturnusz a nehézségeken keresztül tanulásra ösztökél. Ahogy a teremtés és a születés az ősanyához kapcsolódik, úgy a Szaturnusz jele is az ősanyához hasonlóan a fehér ló, illetve a Hold. Az ősanyag, az ősanya térde és a testbe zárt szellem tere között többszörös kapcsolat létezik. Térd szavunk gyökere a TÉR, akárcsak TERemtés, TERmészet, TERem szavainknak is. A TERemtés gyökere a SZER-elem, a mindenek SZERetete. Nemcsak a TERemtés kapcsolódik a Térhez, hanem minden a TÉRben helyezkedik el. A TEREM elhatárolt TÉR. Valószínű, hogy rovásírásunk Toremje innen ered, akárcsak a teremnek a védelmet nyújtó sajátossága révén a Smaragdtáblák Amenti TERme, valamint az égboltunk TERemburája. A TERemtő munkája a teremtés. A TERemtő a MAGa hasonlatosságára a TÉR ürességébe teremt gyümölcsöt, létrejön a paradicsomi világ. A gyümölcs maga a TER-més. A gyümölcs és a mag a forgástest alakú TóRusz. Beszédünk képi megjelenítésekkel van tele. Kép nélkül képtelen az ember közelebb kerülni a TERemtés misztériumához. A TERem alakja inkább kockához hasonlít. A Föld-anya jele a kocka. A térerők forgó mozgásukban tórusz alakot vesznek fel, mint az aranyalma. A TÉR tudatos építmény, olyan, mint az Építő: a Ten, Ten-magad. A TERemtő és a TERemtés határtalan, akár a TÉR, a ten-ger vagy ten-magad. A tenger, azaz a ten-kör a tér végtelenségéhez hasonló. A ten-magad képezi a teremtés magját. A SZERtartásainknál a TERemtő munkáját háláljuk és idézzük meg. A Szer-tartásban több ember vesz részt. A közös imát közös agapé kíséri, valószínűleg Agaba bölcsünk ránk hagyományozott SZERtartása szerint. Ez maga a SZER-elem SZERetete, mely fizikai síkon élelem formájában is kifejti hatását. Szerelmetes a szeretettel gondoskodó. A SZERetet mindig nő, sohasem fogy.

16


„Az egy örök Isten, Ki orcáján nappal ékes Gönüz Ég-Isten atyánkban, És homlokán holddal ékes, Ukko Föld-isten anyánkban Szellemtestet ölte, Mindent önnön szellemanyagából teremtett. És teremt tovább, és mégsem fogy, Mert ami általa-belőle – az benne.” [43] A lét egységének helyreállítása a közösségben Szertartás formájában valósulhat meg. A szertartás a lét törvényes állapotába való visszatérést készíti elő. Hozzátartozik az áldozat, a közös játékok, a közös lakomák, az ünnepek, a fürdők, a házasság, a születés, a halál szabályai és szertartásai. Minden szertartás régi misztériumra épül: a lét egységét helyreállítani. Spirituális erők szabadulnak fel a misztériumokban, a közös énekben, a szakrális játékokban. A spirituális erőt a hellenisztikus görögség théleszmának hívta. Hermésztől tanulták el: „Az egész világ minden dolgának apja a théleszma”, szól Hermész Triszmegisztosz. [94] A szertartások alatti szellemi együttlét és ima gyarapítja a népszellemet. A teremtő szellemből eredő emberi lelkek összeadódnak. A közös óhaj teremtő erővel bír: „Az isteni eredet minden porcikája istenség. Teremthet bármit, amire ereje futja.” [43] Őseink Szere képezi mai Szer-tartásaink eredetét. A hunok húsz-, illetve százévenként tartották a nagyobb Szer-eiket, amikor az egymástól távol élő törzsek kicserélték tapasztalataikat. Szer-t tartottak ínségben, szükség esetén, járványbetegség, hadi fenyegetettség alkalmából. A madéfalvi veszély idején is az erdei gyülekezőhelyen tanácskoztak. Ez ekkor épp egy fa volt, de a történetírók rendszerint fás ligetekről számolnak be. A szertartásokat ünnepi vetélkedők, játékok, közös lakomák kísérték. [39] Ahogy a tér-elemnek a föld felszínén dombhajlat vagy völgy felelt meg, úgy az égi irányt a fa képezte le. A fa emeletei képjelezték az égi irányhoz kötődő szellemi tartalom szintjeit. A kínai hagyományban a négy őserő – föld, tűz-érc, víz, levegő – mellett a fa-elem képjelezi a tér-elemet. Őseink „völgynek” nevezték a szakrális dombhajlatot [43], akárcsak a Tao Te King. Szent fájuk és ligetük a hunoknak volt, de később más népeknél is megtalálható. Őseink hitében a vén tölgy egyben jósfa is, amelyen a tündérek közvetítik sugallataikat. A segítséget adó aranygyapjú is a tölgyfán lógott. A finneknél a világ jósfája szintén tölgyfa volt, akárcsak a keltáknál. A dodonai jóshelyen a tölgyfa susogta a papnő fülébe a kérdésekre adott válaszokat. [1, 12] A Bírák könyve is említi a „jósok tölgyfáját”, amely alatt először választottak királyt az izraeliták (Bír 9,6,37). A királyt választó helység neve a mi szék szavunkkal rezonál. Neve Szichem. Szerintük Szichem volt az ország közepe és a Föld köldöke. A tölgy héber neve: elah, allah, allon egy tőből ered az Isten jelentésű él, élohim, allah szavakkal. Bétél (Él háza), az egyik legfőbb izraeli vallási központ tölgyfaliget volt (Ter 35,7,8). A tölgy héber nevében az él szavunk ismerhető fel. Emellett tölgy szavunk régi alakjai: a tül, töl kapcsolatosak lehetnek a tej, túl, teljes szavainkkal. Keleméren máig élő hagyomány fűződik egy vén tölgyfához, amelynek gyógyereje volt és Kisasszonyfának nevezték. Az öregek szentnek tartották, amit senkinek sem szabadott bántania. [9] Az Attila tölgyfái monda is a Palóc herceg országának szent fáiról szól. [83] Szent fájuk volt a csángóknak Bálványospatakán. A fa alatti forrásnál tartották régi szent rítusukat. [84] Zobor vidékén a napkeleti rítushoz a „pogányok áldozó helyén” egy ÜGY-fához jártak ki. [85] Sárréten a szent istenfát EGY-fának nevezték. [86] Egy dozmati ember mondta el 1951-ben: „A Hosszú réten a patak partján állott egy hatalmas tölgyfa. A gyökere a főút közepéig ért, az ágai meg az égbe. Ez alatt a fa alatt áldoztak fehér lovat őseink.” [9] Csíksomlyó közelében is volt egy szentnek tartott fa, ahová kijártak a környék lakói. [87] A temető közepén régen szokás volt a fő helyre fát ültetni. Ez alá teszik ma is a finneknél ki a tojást, tejet, magokat a halottak szellemeinek. [89] Nálunk Erdélyben is szokás a halott sírjára a temetőbe tojást, élelmet kivinni.

3. A tér tükörtermészete

17

A hun bölcseletben megtalálható az őserői elemek tisztelete. Őrszelleme volt a vizeknek, völgyeknek, hegyeknek, erdőknek. Elődeink rítusaikat ezek tiszteletére épített emlékoszlopoknál végezték: „Emelj ORU-kat Vasból, kőből, fából, Állítsd őket magaslatokra, Állítsd őket völgyekbe, Istenekre, Ördögökre, Vizek, mezők, erdők Völgyek, hegyek szellemeire Emlékeztetendő… Határodban álló minden ORU meg kép előtt Gyújts tüzet Ispiláng hetében.” [43] Az ünneplés megnyugtat és segít ráérezni az ember igaz vágyaira: „Legyenek szünnapjaid, legyenek ünnepeid! Rívass hangszeren… Dalokat vágyról, szerelemről, Kívánalmak minden fajtájáról… Mert művészet az élet harmata.” [43] Ünnepeink az őserőkhöz kötődnek ma is. Mindig az egyik elemi erőre tevődik a hangsúly, de rendszerint több elem jelen van. A Nagy Anya egyes aspektusai, mint a víz és a tűz, rendszerint minden ünnephez hozzátartoznak.

3. A TÉR TÜKÖRTERMÉSZETE „A test, tér és könnyűség érzése kapcsolatában a levegőbe emelkedés képessége áll elő.” (Joga-Szutra, III. 42) Régi bölcseleti tudás, hogy minden a teremtő Egyből keletkezett. A régi hitregékben két Egy van. Az egyik maga az örökkévaló és a végtelen. A letükröződött második Egy szintén fénytermészetű. A második Egy az elsőnek a visszatükröződése és a változás jellemzi. Minden létezés a végtelen teremtő energia gondolatának letükröződése. A földiek az égi dolgok másolatai. A magas frekvenciájú szellemi rezgés alacsonyabb frekvenciára vált át az anyagban. A hindu bölcseletben minden a fényből származik. Az újonnan létrejött teremtés fénye tükörként viszszasugározza az elsődleges fényt (III. Stanza 12). A hermetika és az ókor bölcselete közös gyökerű tudásból merített. Ábrázolásaik jelentéstartalma ugyanaz, mint az óind vagy egyiptomi tudóké. A teremtő erő letükröződéssel hozta létre a világot és az embert. A szellemi erő köre lent is megtalálható a fizikai világban. Egyik a másiknak tükörképe. Az égi világos kör letükröződve létrehozza a földi sötét kört. A sumer jelrendszerben a kör a teremtő fényének és a bölcsességnek a képjele. [25] A ló mint holdállat az anyatermészetet képviseli. A hinduk szerint világunkat egy ló jeleníti meg. Az egyiptomi, magyar, germán és szláv hagyományban az égi erőt fehér ló képjelezi, a földnek fekete ló felel meg. Zrínyi költői képében a hajnali fény a fekete lóból jön elő. A hun bölcselet szerint a teremtéskor jött létre a Teremtő által „az önmaga ellenkezője”. A kezdeteknél a Kör-Ég-Ős „magamaga anyagából készített nyílával lukat ütött az önmagában végtelen és mégis kicsi Semmin, mely egyben a Valami is volt. Az pedig átcsorogván önmagán, ketté vált Létre és Nemlétre, Valami ellenkezője Semmire, meg Semmi ellenkezője Valamire.” [43] A teremtő Egy a letükröződéssel saját visszhangjává válik a létben. Létrejön az első OK. Az eredeti Egyből keletkeznek az istenfiúk: Eg, Ago, Achat. A hang beleütközik a Kő-be, és visszatükröződik. A teremtő hangjából Echo lesz az anyagban és kialakul az Ego. A szilikátok tükrös szerkezete ezt szemléletesen mutatja. A világon minden az ok és okozat elve szerint működik. Minden okozat mögött egy teremtő ok áll, aminek az akarata egy újabb okozatban nyilvánul meg.

18


A kiindulás az alfától, az első Fiútól, az első letükröződéstől kezdődik. Az Ős Ok maga az istenfiúi erő. Erről tanít a Smaragdtábla. „A Kezdet kezdete volt az Ős ok, Amiből minden létező keletkezett. Te magad vagy az okozat És egyben oka is a következő okozatnak.” [15] A gondolata az embert mindig előre hajtja, egy újabb okozat felé. Az, ami volt, mindig összefügg azzal, ami lesz. A rejtett ismeretlen ok okozatát véletlennek nevezzük. Az ember szelleme a térben hat, akárcsak a kezdeti erő és az általa létrehozott ok is. Az ember lelki felemelkedésével fizikai anyagot alakít át szellemi energiává. Ezáltal gyarapítja a világ szellemi részét. Az ember lelki-szellemi fejlődése érdekében áll nemcsak az embernek, hanem az isteni szellemvilágnak is. Az eredeti Egy kisugárzó gondolatát ősképeknek, archetípusoknak nevezik. A nagy ókori gondolkodó, Hérakleitosz szerint a létezés formáinak gyökerei az ősképek. A hermészi fő gondolat szerint minden gondolat a szellemi erőből, azaz az ősképből származik, minden az archetípus másolata. A földi dolog a menny tükörképe. Mindennek megvan a szellem világában az ősképe. Az idea, a gondolat képi megfogalmazása az elsődleges. A létezés látható formái a gondolatból, az ősképből keletkeznek. A lét tükörtermészete biztosítja az egységet a szellemi és fizikai világ között. A Tót–hermészi tanokat magába foglaló Smaragdtábla az őskori egyetemes elveket írja le. A világ látható részének szerkezete olyan, mint a láthatatlan részé. Minden, ami fent van, olyan, mint ami lent van. [15] Amint a mennyben, úgy van a földön is. Mindkettő a térben egységes rendszert képez. A Teremtő tere az Űr, mindenek forrása és a mindenség összetartó ereje. A tükörtermészet a kezdeti Egybe, a 0-ba visszafordulást, illetve egységet jelent. A hindu bölcselet az eredeti Egyet Visnu (Víz-nő, a Tér Vize) istennő körének nevezi és az önmagába visszatérő állapotot Zeroana-nak (Zéro-hona). A világ Anupadaka (Anu-pataka) ruhájában visszatükröződik. A felső ég ura a hun és finn regékben Ukko istennő, a voguloknál az Öregisten felesége, a mordváknál a Nagyasszony, az indiánoknál és maoriknál a Nagy Istennő. A babiloni agyagtáblák rajzolatain Inannával ábrázolták az anyaelvű lét terének tükörtermészetét. Inanna jobb és bal oldalán ugyanazok az emberek és állatok sorakoznak fel. Inanna mondja magáról: „A jobb oldalt ballá teszem. A bal oldalt jobbá teszem… A feketét fehérré teszem, a fehéret feketévé teszem.” [73] A tér állapota végtelen és anyai természettel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az anyai jellegű érzelmekkel lehet beleérezni és belelátni a lét terébe. A teremtő szellem letükröződésének megfelelő fizikai létet az áramlás jellemzi. A létezés egy örök áramlás. Az őserők közül a levegő és a víz képes az áramlásra. A szellemi erőhöz, illetve a levegő-elemhez tartozik a gondolat, mely sebesebben halad, mint a fény. Az éginek tartott szellemi erő földi letükröződésével és a rezgés csökkenésével az érzelmek helye jön létre. Az érzelmekhez a víz-elem rendelődik. A földi létet az érzelmek és gondolatok áramlása jellemzi. Létünk anyatermészetű. A tér tükörtermészete megkönnyíti a beleérzést, az együttérzést. A teret nevezik energiamezőnek, morfogenikus mezőnek, kollektív tudattalannak, kozmikus tudatnak, világléleknek vagy Akasha krónikának. Az ősgondolat letükröződik a Földre és érzelmek társulnak hozzá. Ég és Föld viszonyában a Hold a Földet képjelezi. A Hold az anyai oldalunk, az érzelmek égitestje. A Föld az érzelmek felerősödésének helye. A természetfeletti ősgondolat letükröződik a természetesbe, és az érzelmek különös hatással lesznek rá. Szellemünkkel és érzelmeinkkel visszahatunk a térre. A lét eredője és fenntartója az Ég és a Föld nászából született energiahullámzás. Az ókor bölcseletében világunkat a kettősség uralja. A szellemi erőhöz társult levegő-elem lent a földön az érzelmekhez tartozó víz-elemmel együttesen áramlik. A hun bölcselet szerint a létben víz–levegő áramlás uralkodik, azaz két vízörvény, két forgószél. [43] A Bibliában szintén a lélek és a víz-elem együtt képezi a lét elindítóját és működésének alapját. Isten lelke lebeg a vizek felett. Ugyanez a két elem található meg a természeti népek hitregéiben: alul a víz mint befogadó közeg és felette a levegő mint szellemi erő.


19

Az őserői víznek színe kék, a levegő-elem színe zöld. A teremtéssel kapcsolatos hitregékben a földi vizes létbe – kék – felülről rászállt a levegős szellemi – zöld – erő. A földön a színek fordítottak: alul a füvek-fák zöld színe és fent a kék ég. A telehold az Istennő tükre. Népi hagyományunkban az égi és földi világ, illetve a fényes és fénytelen Tündér Ilonánk tükrének jellemzőiben jelenik meg. Az aranytükör, illetve a gyöngyszínű tükör a valóság tükör- és anyai jellegű természetére utal. Gyakori szkíta lelet a tükrös madonna. A hinduk a Fehér Tarának nevezett felső égi lényt szintén tükörrel a kezében ábrázolják. A tükör visszája a fénytelen állapotot, a Holdat jelenti, az érzelmek világára utal. Ez meséink fekete képű leánya, fekete rózsája, farkasa, boszorkánya. A sötét víztükör a Holdat képviseli a mezőségi cseberbe nézés szokásában. A Hold a víz-elem képviselője, a víz pedig a tér-elemmel tud kapcsolódni. A víztükörben látják meg a lányok a szükséges információt. [105] Több szkíta leleten tükröt tartó Istennőt láthatunk. Tündér Ilonának is volt egy varázstükre, amiből mindent megtudhatott, és amelybe az egész világ belefért. A mesehős hét napig kellett böjtöljön, az égig érő fára kellett felmásszon, hogy a tükröt megtalálja. [101] A hermetikában az Istennő maga a Tükör anyja: „Föld, Hold, Mars forrása vagyok, Szaturnuszt fékezem, Vénuszként ragyogok, Legfőbb hercegasszony, királynő királyok fölött, A Tükör anyja, fénybe öltözött, Sugárzó szépség szépségek között.” [44] A felkelő Nap vagy a Hold is olyan, mint a tükör. A tibetiek szerint a Nap és a Hold a Mindenható tükre. A boszorkánypereken olyan vallomásokra került sor, ahol a vádlott a Holdba bámult és úgy találta meg az eldugott tárgyat. A sámán kellékei közé tartozott egy fényes fémdarab, ami szintén ezt a célt szolgálhatta. A tükör, a kerek vízfelület, a felkelő Nap vagy a telehold mind a belső szemlélődést, a lelkünkkel való egyesülést, az elrévülést segíti elő. A tükör és a hét nap böjt megtalálható a Gilgames eposzban, a hindu Csándogja-Upanisadban és Goethénél is. A belső szemlélődés, a meditálás az önmegismerés egyik módszere. A kerek tükröző felületek, akár a Nap vagy a Hold, visszatükrözik énünket. A hét nap tisztulás is segít kapcsolatot létesíteni felsőbb énünkkel, a világlélekkel. Onnan mindent meg lehet tudni. Ez lehet az alapja a Mezőségen hagyományos cseberbe nézésnek is, amikor a fiatal lányok bizonyos rítus betartásával a tükröző vízfelületen meglátják a választ a feltett kérdésükre. A Világszép nádszálkisasszony című mesénkben a királyfi a Nap pitvarában tükörbe nézett, amikor szélvész támadt és beleesett a sötét lyukba. [42] A tér tükörtermészetébe való belelátás magas szellemi képességre vall. Az egy szem motívuma a szent közép, a teremtő harmónia eléréséhez kapcsolódik. A hitregékben a mindenen átható tiszta látás a homlokon lévő szemhez rendelődik. Az ún. harmadik szem a természetfeletti képességekhez tartozik. Meséinkben az egyszemű igazítja el a keresőt. A Kalevalában a hős egy szemmel függ az életfán, amikor látni tudja a rejtett dolgokat. Az egyiptomi mitológiában a szem feladata Ízisz gyógyító erejéhez kapcsolódott. A hindu Sivát a homlokán szemmel ábrázolták. A hindu bölcseletben a szem az utolsónak kifejlődő érzékeléshez kapcsolódik. A szemmel teljes az ember. [63] A különböző népek hitregéiben valóságunk a fény letükröződése által alakult ki. Meséink Egyszeműje belelátott a tükörbe. A tobozmirigy aktiválásával megnyílik a harmadik szemünk. Belelátunk a világba. A skandináv Odin, illetve a germán Wotan a kútból egy szemmel ivott és bölcsességre tett szert. Fejjel lefelé lógott az életfán. Ez azt jelenti, hogy világunk fordított helyzetben leledzik. A világ a teremtő erő tükörképe, a szellemi oldal fordítottja. Amateraszu japán istennő az isten szeméből született, és tükörrel a kezében ábrázolják. Az afrikaiak istennője, Mama-Wata a kezében szintén tükröt tart, akár a mi tükrös madonnánk, illetve Tündér Ilonánk. Az ír Lugh fényisten átváltozott egyszemű istennővé, gyógyított. [51, 81, 95] A létezés tere az isteni renden alapszik: végtelen, fényes és tiszta. Maga az abszolútum, a természetes állapot. Egyensúly, éberség, kettősség nélküliség, együttérzés jellemzi. Isten tere fenséges, lelkesült állapotú, felszabadult. Csak van, mint a hegy, teres, mint a völgy, hatalmas és mély, mint az óceán. Tükörtermészete által fényes, nyílt és tiszta, megfoghatatlan.

20


A Nag Hammadi-szövegekben János evangélistától maradt ránk a tér tükörtermészete, mely maga a tiszta fény: „Ő tiszta, mérhetetlen tudat… Ő az, aki az őt körülvevő fényben tekint önmagára, … ki felnéz az ő képére, melyet a Szellem forrásában lát. Ő az, aki csodálattal adózik az ő visszfényének, mely az őt övező tiszta vízfény forrásában található.” „Az ő isteni személyisége elpusztíthatatlan, nyugalomban van és a csendben létezik, nyugalomban van (és) mindenek fölött áll.” [63] Isten szellemének rendje szerint tótágast áll a világ: „Ismerje meg bárki igazán az atyát, A fenti és lenti helyet cserélnek.” (Rigvéda, I. 164, 18) A letükröződés által minden Egységben létezik, akár egy körben. A létnek matematikai, azaz geometriai szerkezete van. Püthagorasz szerint a geometria nagymestere maga Isten. Világunkban egy rendezőelv szerint minden összefügg. Az egységes alapelvű lét lehetővé teszi, hogy a valóság fizikai és szellemi része felfogható legyen az ember számára. A természetfeletti ősgondolat tükröződik a természetesben. A szellemi erő természetfeletti hatása a természetesben megtalálható: „Mint tükörben a tükör tükörképe: végtelen arc fonódik egy füzérbe; melyik vagy te? és én melyik vagyok? Én adok fényt neked, te fénylesz bennem, s bennünk a világ. Vagy a végtelenben valami még nagyobb.” (Keresztury Dezső: Mindig velem vagy) A környezet visszatükrözi az embert. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Szavaink még nagyobb hatást váltanak ki. Minden egyes gondolatunk és szavunk megváltoztatja sorsunkat, sikert vagy sikertelenséget, betegséget vagy egészséget, szenvedést vagy örömet von maga után. „Köztem és köztem ott áll a világ, mint a tükör arcom és mása közt. Ha rámosolygok, ő rám: sírni ránt. Örömet búra, bút örömre föst. Telet játszom: hajamat behavaztam, de velem szemben a tükörben tavasz van.” (Bella István: Köztem és köztem) Amit kibocsátunk magunkból, az lép kölcsönhatásba a térrel és az jön vissza hozzánk. A jó gondolatot jó szó és jó tett követi. Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözni. Világunkban minden fordítva történik: „Arra mondják, múlt, ami eljövendő, S jövőnek mondják, ami már a múlté.” (Rigvéda, I. 164, 19) A gondolat vagy szellemi erő letükrözésével kettősség jön létre. A tükörkép maga az alsó világ, mely alacsonyabb rezgésű, sötét. Az égi erő fénye a fa tetejében van. A földi erő sötétjébe hatol be a fa gyökere. A tükörképet a kígyó és a fa együttesen képjelezi. A hitregékben és a régi ábrázolásokon a kígyó és a fa együtt alkották a lét tükörkép jellegét. A fa lefelé volt fordítva, gyökerei az égből eredtek, a kígyózó vonal mentén a korona lefelé terjesztette ki ágait. A hindu bölcseleteben a létezés fájának gyökerei felfelé és ágai lefelé nőnek (Bhagavad-gitá, XV). A fa teteje a fénnyel az anyagi világba hatol be. Az anyag sötétjében van a szellem fénye elrejtve. A tükörkép a hermetikában is megtalálható. A hermészi tanokban az ideálisan átváltozott anyag fekete, melyből az anyag lelke fel tud szabadulni. Az anyag lelke, illetve tükörképe maga a lélekmadár vagy a szellemfiú, a fényes, a hírhozó, a magcsepp, a rombusz, a háromszög. A letükröződött világ változását a földinek és éginek nevezett kettősség biztosítja. Az anyagba ágyazott létezés energiáinak körmozgásában kettős erők vesznek részt. A mozgatórugót képjelesen az éginek tartott Naphoz és a földinek megfelelő Holdhoz rendelhető erők alkotják. Ugyanakkor a létezést több kettősség


21

kíséri: fent–lent, fényes–fénytelen, jobb–bal, hideg–meleg, négy őserő, négy hatás. A fenti világhoz hasonló állandó visszatérés körfolyama a fizikai világban a négyes szerkezettel együtt létezik. A sumer és esszénusok jelrendszerében a teremtő kozmikus rendje volt a Nap–Hold–Csillag hármasából alkotott szeretet mintázata. A harmonikus hármas szellemi erő letükröződik a földre. A láthatatlan hármas erő nemcsak beágyazódik az anyagba, hanem mindennel egységes működést tesz lehetővé. Ez a hármas szellemi gyökerű erő fogja össze világunkat. Két egyenlő oldalú háromszög egy négyzetet alkot, mely egy nagy erejű alkotóhoz hasonlatos teremtő erőt képvisel. A törvény Rendje a térben a szeretet igazságán alapszik. Szerkezete hármas, illetve ötös. Tornyaink mintázata ezt a ritmust írja le. A négyszögű alap minden oldalán egy-egy háromszögű elem található, akár a piramisnál. A négy égtáji irányt és az azoknak megfelelő arkangyali erőket olykor négy fiatorony hangsúlyozza. A négyszög közepén kiemelkedik a szent középként megjelenő ötödik égtáj, illetve az égi irány. Az őserők két csoportba oszthatók: lágy, illetve nőies, jin jellegűekre és ható erővel rendelkező férfias jellegűekre. Az őserők jellege és égtájak szerinti elhelyezkedése aszerint különbözik, hogy égi vonatkozásban vagy földi létben találhatók. Az égi szférában a levegő a ható jellegű a vízhez mint anyai befogadó közeghez viszonyítva. A földi létben a levegő lágy, női jellegű, akárcsak a víz. Az égi szférában a tűz ható erővel rendelkezik a befogadó föld-elemhez viszonyítva. A földi létben a tűz és a föld is hatóerőt képvisel, mindkettő jang jellegű. A négyszög közepe képezi az ötödik pontot, a tér-elem középső és összekötő szerepét. Ilyen szerkezetet mutatnak a piramisok a csúccsal, a fiatornyos templomok. Az árokalji Bethlen-kastélynak is ilyenszerű öt tornya van. A kambodzsai khmer templomok elhelyezésének is hasonló a szerkezete. Négyszögű keretben öt templom és tó, az ötödik a négyszög közepén helyezkedik el. Világunk egy nagy hologram, illetve fraktál jellegű. Az amint fent, úgy lent elvének megfelelően a mikro- és makrokozmosz egymáshoz hasonló. Az alap az égi hármas fényerő. Az ember a makrokozmoszhoz hasonló energetikai szerkezettel rendelkezik. Az égi hármas fényerő a térben tetraédert alkot. Az ember erőterét két tetraéder képezi le. Egy nap- és egy föld-tetraéder. A két tetraéder együtt egy csillagtetraédert alkot. A felfelé irányuló tetraédert nap jellegűnek, az alsót pedig hold jellegűnek mondják. Férfinál a nap-tetraéder csúcsa előre irányul, a nőknél hátrafelé néz. Hasonló mintázatú a keleti népek szakrális jele. A sumer táblákon is megtalálható a ma Dávid-csillagnak nevezett mintázat. Régi tudást tár elénk. A csillag-tetraéder lényegében a Nap- és Hold-erő egységét a szent középnek nevezett csillag-erővel hozza harmóniába. A halhatatlan gyermeki lélekmag erejével rendelkezik. A bibliai Dávid a mezopotámiai kultúrának ismerője volt. Seregének jelmondata: Mogendovid (Mag-a támad), hadvezére a Jó szavunkat rejtő Joab (Jó-aba). Mint a régi tudás hordozóját, Dávidot Salamon eltüntette egész seregével együtt. A hármas szellemi erő letükrözéssel hozza létre a piramis típusú szerkezeteket, a földi létben pedig a hetes tagozódású rendszert. A földi hetességet szintén az égi harmonikus hármas erő irányítja. A letükröződött világ szerkezete hetes. A létezés energiái a hetes lépcsőzet szerint állandó változásban vannak. A hetes szerkezetet hét női lénnyel, hét őserővel vagy hét fával ábrázolják: „Az Egykerekű kocsiba bekötnek Heten egy lovat, hét neve van ennek. Minden létező rajta a keréken, Agya három van, nem vénül, nem áll meg.” (Rigvéda, I. 164) A földi létben ható erők szerkezeti alapja a szakrális hármas. A harmonikus hármas szellemi erő letükröződve a földre nemcsak beágyazódik az anyagba, hanem mindennel egységes működést tesz lehetővé. Ez a hármas szellemi gyökerű erő fogja össze világunkat. Minden őserői mintázat tartalmazza a háromszöget. Az égi Nap–Hold–Csillag által képjelezett harmonikus erő a tükör törvénye szerint levetül a földre. A két égi hármas erő egy négyes szimmetriát alkot. A négyszög két háromszögből tevődik össze. A Nap– Hold–Csillag megkettőzésével kialakul a földi négyes irány. Világunkban a négyes erő működése adja az évkör irányait, jegyeit, napszakait. A négyes erőkör a két hármas összeadódásából jön létre. A négyes szerkezet a Föld-anya jellemzői közé tartozik. Az őserői elemek az égtájak szerint sorolhatók be.

22


Ég és Föld viszonyában a Nap az Eget, a Hold pedig a Földet képviseli. A Csillag képezi a középpontot, a tükröt az udvarhelyi Szent Miklós-templom oltárának díszítésén is, a Napot a déli irányban az oroszlánnal megjelenített Márk evangélista, a Holdat az északi irányban a bikával együtt ábrázolt Lukács evangélista alakja. A középen elhelyezkedő két csillag lényegében a nagyobb szellemi irányt képviselő keletet – a madaras Máté evangélista – és nyugatot – az emberrel ábrázolt János evangélista – képjelezi. János másik képjele a madár vagy a szárnyas angyal. Az égi és a földi irányok egymásnak tükörképei. Hasonló tükrös szerkezetük van az optikai izomériát tartalmazó komplexeknek, melyek fontos szerepet játszanak az élővilág szerkezetében és a DNS-ünkben. A piramis öt csúcsa az ötös rendszerű térszerkezetet képjelezi. Ez az öt őserőnek megfelelő mintázat lényegében szimbólum. Minden piramis kettős, a földben is található a fenti rész megfelelője. A kettős piramis vagy az oktaéder a levegős lélek-elem mértani megfelelője. A levegő-elem könnyen kapcsolódik a térhez. Nem véletlen, hogy a piramisok hanggal aktiválhatók. A kettős piramisnak már nem öt, hanem hét pontja létezik. A hindu Stanzák hét őserőről beszélnek, akárcsak az ausztrál bennszülöttek bölcselete: föld, tűz, víz, levegő, fent, lent, bent. A Föld-anya kockájára is a hetesség jellemző: hat lap és a köztük lévő tér. Isten szellemének csendje tükörtermészetű, és gyógyító erőt képez. A gyógyító ráolvasások során gyakran előfordul a fordítva végzett cselekvés. [99] Bal felé megkerülve a beteget a ráolvasás így kezdődik: „Szombat, péntek, csütörtök…” [100] A körbekerülést háromszor végzik. Az ember maga a szellemi erő és annak tükörképe. Az ember tükrös szerkezetében szintén négyes. A homlokközpont az ötödik pont, mely az élőlények jellemzője. Az emberben megtalálható az égi hármas erő a fejben. A jobb agyfélteke az érzelmi oldalnak, a holdsarlóval jelzett anyai oldalnak felel meg. A bal agyfélteke a ható férfias oldal szerve, melyet a nap képjelez. A homlokközpont az ötödik pont, mely a tér nyugalmának semleges erőihez kötődik. A homloklebeny irányában található a tobozmirigy, mely a két oldalunk harmóniáját mérő gyermeki és halhatatlan lelkünk jelzője. A testünknél a Holddal képjelezett érzelmi oldalhoz tartozik a bal oldal, bal láb, bal kéz. A Nappal képjelezett ható oldalhoz a jobb oldalunk: a jobb láb és jobb kéz. Az ember az égi hármas erő tükörképe. A Nap az apai oldalnak megfelelő agyféltekét és a jobb alsó testrészt jelzi, a Hold az anyai oldal jobb agyféltekéjét és a bal testrészt. A háromszögek letükröződésével az embernél a balból jobb oldal lesz. A hunok Zöld Bibliájában ez áll: „Ki-ki az Istenség átellenes felének. Mert mi e világban bal, Szellemek világában jobb, Mi ott jobb, itt bal. Mintha a Szellemek Meg a húsból-vérből valók világa Egymás tükörképei volnának.” [43] Nő és férfi egymáshoz való elhelyezkedése is a tükör törvénye szerint történik. Az életben a nőnek a férfi jobbján van a helye. Más alkalmakkor ez fordítva történik. Az éginek tartott szellemi szférában a nő vagy anyai oldal a férfi balján található. A népi faragásokon és festett darabokon, a székelykapukon a holdsarló a Nap baljára került. Ugyanez van a régi és mai életfa-ábrázolásokon. Esküvőkor a nő a férfi balján helyezkedik el. Ezt a szokást ma is tartják a Székelyföldön. Ugyanígy temetnek ma sok helyen, ahogy László Gyula is leírta a régebbi sírokról. A Szentcsalád ábrázolásain szintén József balján foglal helyet a Kisjézus és Mária. A kolozsvári Szent Mihály-templom ablakain megfigyelhető mind a szellemi régióban, mind a fizikai létben a bal–jobb oldal elhelyezése. A déli ablakon a hármas angyallal jelzett égi résznél Mária a József balján foglal helyet, köztük a Kisjézussal, a keleti ablakon Mária a József jobbján, köztük van Jézus és mellettük négy aura nélküli ember. A létezés terében minden a fény hullámtermészete szerint történik. A létezés rendalapú rendszerének köszönhetően a természetfeletti hatás a földinek mondott természetesben is fellelhető. A tér tükörtermészetéből adódóan az embert érő külső hatás valójában az emberből fakad. Amit az ember kisugároz magából, azt tükrözi vissza a világ neki.

4. Az űrben kozmikus Rend uralkodik

23

A tükör törvénye érvényesül az ember és a környezete között. Minden, ami történik, az emberből indul ki. Az ember maga az ok. A történések visszatükrözik az okozatot. A dolgokhoz való viszonyulásban benne kell legyen az a tudás, hogy én magam te vagy. Mindent, amit a másikban szeret az ember, az benne magában van meg. A másikban felismeri önmagát. Amikor az ember a más szemében meglátja a szálkát, akkor saját magába lát bele. Minden, ami másokban vagy a világban zavaró, az őbenne van. A kritikát nem bíró és sértődékeny embernek kevés az önismerete. Saját viselkedési problémáját és önmagát nem valósan ítéli meg. Amikor mások kritikája nem érinti-sérti az embert, akkor az nem az ő problémája. Ilyenkor a másik kritikus fél nem ismeri önmagát. A térben találkoznak a különböző irányból jött rezgések, ahol az emberiség összeadja lényének belső rezgéseit. A világ olyan, amilyen az emberiség. Mindenki hozzáadta eddigi magát. Mindent mi emberek hoztunk létre magunknak.

4. AZ ŰRBEN KOZMIKUS REND URALKODIK „A tiszta lánggal égő Szellem nem más, A bölcsesség és a szeretet Ikerlángja.” [43] A tér maga a teremtő Egy, és a tér ürességében rejtőzik az isteni rend. Az ókor bölcseletében az Egy szellemi ereje anyai jellegű. Az ókor szemléletében teremtő istenanya volt a mezopotámiai Inanna, Tiámat, az egyiptomi Nut és Ízisz, a hun Yotengrit és Körégős, a skandináv és hun Edda, a görög Sophia, a finn Kave, a hindu Brahma és Varuna. Ők a tiszta, szűzies teremtő szellemet képviselték. A szellemi erő végtelen, akár a kör. Az ókor bölcselete a kört és a teret anyai jellegűnek vélte. A térben rejlik a szellemi erő. A világot alkotó alap őserők a tér ürességében fejtik ki hatásukat. A Smaragdtáblákon olvasható, hogy az űr ürességében a Törvény Rendje uralkodik: „Minden, mi teremtett, a Renden alapszik. Törvény uralja az űrt, melyben a végtelen lakozik.” [15] Az esszénus–hun hagyományban a világban kozmikus törvények uralkodnak: „Először megteremtetted a kozmikus erőket, És feltártad a kozmikus Törvényeket. Aztán nekünk adtad a Te saját Szellemedből fakadó Értelmet, És megalkottad testi életünket, Amelynek során befolyásoltad A Te Hatalmaddal minden cselekedetünket.” [25] Az isteni rend törvénye mindenben jelen van: „A Törvény az Élő Isten élő szava. A törvény bele van írva mindenbe, ami élet. Megtalálható a füvekben, fákban, a folyókban, A hegyekben, az ég madaraiban, az erdei Teremtményekben és a tenger halaiban, De legfőképpen megtaláljátok magatokban.” [25] A Smaragdtábla szerint minden a fényből származik: „Minden, mi létező, a fényből származik, És minden fény a Mindenségből.” [15] A sumer jelképrendszerben a fény körével jelölik a Teremtőt, a bölcsességet és a Napot. A szellemi és fizikai léthez szükséges erő képjele a négyzet. A szeretet jele a fény háromszöge volt. A kör, háromszög és négyszög az ókor szent mértani idomai. A Smaragdtáblák szerint a Teremtő erő belső kettősséggel rendelkezik: bölcsességből és szeretetből áll. [15] Ez maga a körbe írt háromszög. A hun hagyományban a tiszta szellemet jelölték így, és úgy nevezték, hogy a bölcsesség és szeretet ikerlángja. [43]

24


A hun–esszénus tanításban a Kozmikus Rend maga a Szeretet: „Te kegyes Szeretet, Mutasd meg a Spirituális Igazságot A Te kozmikus Rendeden keresztül.” [25] A körbe írt háromszög, a szeretet szimbóluma a platóni szakrális geometria természetes és harmonikus eleme. Minden más szabályos mértani forma háromszögekből épül fel. A hindu bölcselet szerint: mikor az Egy kettő lesz, megjelenik a háromszoros. A három egy (VII. Stanza 3). A három egylényegűsége hasonló harmonikus jelleget zár magába. Olyanok, mint három beleérző és tettre kész testvér. Az anyai jellegük révén inkább három nővérhez hasonlíthatók. Hármas fejjel jelennek meg a hitregékben és a hermetikai ábrázolásokon. Mértani szempontból három kör egymással való metszésénél kialakult mintázatnak felel meg. Így jelenik meg gótikus templomaink ablakán vagy hármas fülkeként a templomok szentélyében. Az Egy maga az atya–anya. A teremtés során az Egy ketté válik, és a Kettőből egy harmadik lesz, az istenember. Hármasság jellemzi az ember szellemi szerkezetét is. Az apai és anyai oldalunk között található az egyedi lélekesszenciánk, a halhatatlan részünk. A hindu bölcselet szerint a lét gyökere a háromnyelvű láng, melyek a Hold sugarai (VII. Stanza 4). A Holddal képviselt apa–anya hozta létre a magot, az embert. Földünk az érzelmek helye, anyatermészetű. Az érzelmi oldalhoz tartozó szeretet teremt és tart össze mindent a világon. A szeretet képjele a háromszög. A háromszög a körrel négyes jelleget alkot. A körbe rajzolt háromszöget templomainkban Isten szemének nevezzük. A hindu bölcselet a körbe írt háromszöget négyességnek tartja (IV. Szanza 5). A lét fényeredetének és szerkezetének alapvető jellege a tűz-elem mértani alakjában megtalálható. Ugyanez a mintázat az egyszerű anyagokban is fellelhető: víz, szén-dioxid stb. Négy háromszög alkotja a háromszög alapú piramist. A tetraéder az elemi energiák közül a fényhez, az életfa felső részéhez, a tűzelemhez kapcsolódik. A tetraéder is megtestesíti ugyanazt a harmóniát, mert minden sarka azonos távolságra van a többitől, és a kiegyensúlyozott nyugalmi állapot jellemzi. A tetraéder négy háromszögű síklappal rendelkezik. Ilyen tetraéderszerű szerkezete van a víznek, mely érzelmeinkhez rendelődő őserő. Anyai jellegű nemcsak a teremtő szellemi erő, hanem annak anyagba ágyazódásával is befogadóvá válik a keletkezett lét. Az anyag maga anyaölként jelenik meg, Maiaként. A hindu bölcselet úgy fejezi ki, hogy a három a néggyé válik Maia ölében (II. Stanza 4). Az isteni hármas Apa–Anya–Fiú vagy Atya–Fiú–Szentlélek (Anya) az anyagba ágyazva négyes jellegű lesz. A négy az anyag száma. Az élő megnyilatkozás maga a négyesség. A szent hármas a Földön tökéletes négyzetté, illetve négyzetes lapú kockává lesz. A négyes jellegű lét maga a Föld-anya fogalmában jelenik meg. Az isteni Gondolat fogékonnyá válásával a három néggyé alakul át. Ez a szeplőtelen fogantatás régi fogalmának alapja. A harmonikus energia terjedési módja a négyszögű piramis szabálya szerint történik. Az energia spirálja a piramis geometriájának megfelelően rezeg és terjed minden irányban. A harmonikusan növekedő spirál egy logaritmus görbének felel meg. Ez a görbe kettős háromszögekkel, illetve négyszögekkel írható le. Számokkal kifejezve a Fibonacci-számsort adja: 0, 1, 1, 3, 5, 8, 11 stb. A filozófia és a modern fizikai mérések egyértelműen bizonyítják, hogy a különböző energiarezgések a szabályos mértani testek alakját mintázzák le. A hindu bölcseletben a létezésben a kör, háromszög és négyszög a hét isteni anya szikrái (III. Stanza 12). A középkorban a matematika nyelvén fogalmazták meg a bölcseletet: „A filozófiát abban a könyvben írták meg, amely kinyitva fekszik a szemünk előtt: a világegyetem… A matematika nyelvén fogalmazták meg és betűi a háromszögek, körök és a mértani alakzatok” – mondta Galilei. [23] A sumer jelrendszerben az embert körrel, háromszöggel és négyszöggel ábrázolták. A kör a Teremtő, a bölcsesség és a Nap képjele. A szeretetet háromszöggel és az erőt négyszöggel jelölték. Ugyanezen mértani idomokból áll össze az ember képjele is. Az ember lénye a szellemi erőhöz tartozó bölcsességből, szeretetből áll, mely beágyazódva a fizikai anyagba, létrehozta a munkához való erőt. [25] Az anyai jelleghez tartozik a kör, háromszög és négyszög is. A lét terét a mértani idomokkal leírható őserők töltik ki. Az őserők mindenike a Föld-anya kockájába írható.

4. Az űrben kozmikus Rend uralkodik

25

A tér együttérző, tehát anyai természetű. Az egyiptomi Nag Hammadi-szövegekben a Teremtő tere maga Sophia: „Ő életadó élet. Ő áldásadó áldott. Tudásadó tudós. Jóságot adó jóság. Ő irgalmas és megváltás-adó irgalom.” [94] A tér minden fizikai forma anyaméhe. A kvantumfizika szerint az anyag jellegzetességét végső soron a tér erői határozzák meg. A létezés rendszere hologramként értelmezhető. Minden kapcsolatban áll egymással. Mind egy közös erőtér részei vagyunk. Nevezik Világléleknek, Istennek, kollektív tudatalattinak, Akasha-krónikának. A tér információt hordozó és közvetítő közeg. Megfigyelhető a halrajok vagy a madársereg csodálatos irányváltása. Minden madár vagy hal a seregben azonnal, egyidejűleg vált irányt. Ez csak a mezőknek a segítségével lehetséges. A tér erőit és a térben zajló energiaáramlások kapcsolódásait a modern fizika hálózatnak, behálózásnak nevezi. Ez a térhálózat lényegében információs rendszerként működik. Az áramlást teremtő energiák hozták létre, akárcsak az ember létrejöttét és az egész lét rendszerének változását. A tér energiáiban rejlik a tudatváltozások lehetősége, valamint a fajok, népek genetikai állományának lényisége. A tér hálózata foglalja magában azokat a lehetőségeket, amelyekben kibontakoztathatja az egyén vagy a csoport a saját tudását, akaratát. Az egyén teremtő erejének kibontakozása a saját tudatossága szerint történik. A tudatosság szerint alakul a gondolat- és érzelemvilág. Ez a tudatossági rezgés megjelenik a DNS rendszerében és a földben is. A tudatosság kapcsolatban van a Földdel. A Föld középpontjában lévő magenergia határozza meg a térháló rendszerét. Az ember szelleme a Földdel hasonló energiákon alapszik, és állandó kapcsolatban állnak egymással. Az emberek tudatosságának növekedése befolyásolja a Föld és az ionoszféra közötti rezonanciát. Ezt mutatja a Schumann-rezonancia növekedése. A kollektív tudatállapotot a pszichológia kollektív tudatalattinak nevezi. A térnek nevezett morfogenetikus mezőben minden egységben hat egymásra. Az emberi tudatok a Földre és egymásra tudnak hatni. Minden ember előtt nyitva áll a tanulás, a tudatosodás lehetősége, ha összhangba kerül magán belül a szeretet törvényével. A térben egymással találkozhatnak távol élő emberek vagy kozmoszi lények tudatai. Csoportok, népek szellemi ereje is ott kapcsolódik össze. A tér hálózatát a szellemi energiával lehet befolyásolni, ha a tér törvényének megfelelő mederben haladnak. Ugyanakkor a tér törvényszerűsége által jellemzett hálózatot meg lehet változtatni nagy-nagy hittel és odaadó szeretettel. Az összekapcsolódottság a Rend szabályai szerint egyféle programozottságot jelent. Helytelenül ezt értelmezik meghatározott sorsnak vagy determináltságnak. A determináltságot a földi lét anyagisága és a tudatosságba való eljutás képezi le. Az égi-földi Rend olyan meghatározottságot jelent, ahol a szeretetszeretetlenség általi determináció törvénye működik. A szabad akaratban a lélek és az érzelmek impulzusai jutnak kifejeződésre. Hatásuk a Rend törvényeinek megfelelően jön létre. A szabadság a szabad akaratban érvényesül, mely a tudatszinttől függ. A tudatszint szerint történik a választás és a döntések sora is. A földi létben alakul ki a tudatosság, azaz a Rend ismerete. A tér Rendjének megfelelő programozottságba a szabad akarattal be lehet lépni, ha az a szereteten alapszik. A szeretet Rendjének értelmében lehet a hálózatra hatni. Az egyén esetében a földi lét korlátozottságát és az abból való szabadulás lehetőségének birodalmát a gének határozzák meg. A gének mintázatában benne rejlik az éginek nevezett szellemi erő és a földi lehetőségek kapcsolódása. Az ember a tudatosságának megfelelően hasznosítja a szellemi törvényt, azaz a tér Rendjét. A Rend tudása és a szabad akarat egymáshoz kapcsolódva hozza létre az újat és a tanulnivalót is. A térben való összekapcsolódások teszik lehetővé, hogy az ember vagy a nép esetében beszélünk sorsról, karmáról. A sors vagy a karma a törvényszerűség műkodésének folyamatát képezi le. Az ember több tudatossági fokon működik egyazon időben. Ezt mutatják az agyhullámoknál mért értékek. Általában tudatos állapotnak nevezik a 14–28 Hz közötti frekvenciájú rezgést. A féléber állapotnak 7–14 Hz-cel jellemezhető agyhullám felel meg. A meditációnál ezt nevezik alfa állapotnak. Az alvásnak 4–7 Hz a jellemző frekvenciája (beta állapot), a mélyalvásnak 0–4 Hz (teta) felel meg. Az ún. indigó-, kristály- vagy csillaggyerekek vagy lények egyszerre tudnak kapcsolatot teremteni e tudatossági fokokon. Ez egy kvantumállapotnak nevezett életminőséget jelent. A tér Rendjének megfelelő tudatállapot segítségével lát be a léttel kapcsolatos múltba vagy a jövőbe a látó ember.

26


A lét terében a kozmikus Rend a szereteten alapszik. A szeretetben való létezésben megnő az információkhoz való hozzájutás lehetősége. A szeretetben rezgő embernek nő az érzékelése, kémiai szemmel csökken az entrópia, a Rend visszahat rá. A Renddel való harmóniában tud kiteljesedni az ember. Az ember a Teremtő hasonmása. Az élet az emberben a Rend megnyilvánulása kell legyen. Az ember saját maga békéjét csak olyan belső egyesüléssel érheti el, amely során a Rend útját követi: „Tudd meg, hogy az egész Űr rendezett, És csak a Rend által lehetsz a mindenséggel egy.” [15] A világmindenségben rend van. Az emberben letükröződött fény rendezetlenséget hozott létre. Rendet először mindenki magában kell teremtsen. Ha az emberben belül rend van, akkor megjelenik kisebb, majd tágabb körében is a rend. Először ne a világot akarjuk megváltani, hanem saját magunkat hozzuk egyensúlyba. Ez a kiegyensúlyozott és boldog élet feltétele. Az ember a világ egy fraktálja. Világunk egy nagy hologram, illetve fraktál jellegű. Az amint fent, úgy lent elvének megfelelően a mikro- és makrokozmosz hasonlósága a rezonancia elvén alapszik. Az emberben lévő rezgéssávok megfelelnek a világban lévő hullámok rendszerének jellegzetességeivel. Ezért jöhet létre a kölcsönhatás, az el-vissza működés. A kölcsönhatás a rezonancia elvén alapul. A rezonancia törvénye alapján ami az emberben történik, az fog megjelenni körülötte is. Azokat az életkörülményeket és embereket fogja magához vonzani, akikkel együtt kölcsönhatásba tud lépni. Mindenhez, ami történik, az ember hozzájárul. A térben Isten csendje és rendje uralkodik. A tér állapota szeretettel jellemezhető. A tér békéjében rejlő örömhöz kapcsolódunk, amikor egybeolvadunk magunkkal. A lét természetes állapota az öröm. Az öröm belül található és nem magunkon kívül. Az öröm a lét esszenciája. A térre az ötös szerkezet jellemző. A tudatos jelenlét, illetve a most pillanata a belső tér állapota. A maják szerint a most energiáinak ikozaéderes, illetve húszas szerkezete van. Ez a béke és az öröm rezgése, ez édes. Amikor tudatosan jelen vagy, eggyé válsz a helyzettel. Az igazi öröm és kreativitás a belső térből származik. A térben rejlik az emberi lét pillanatának érzékelése, a most jelenlétének állapota is. A jelen pillanat a tér csendjébe engedi be az embert. „Még mielőtt tovább mégy, önmagadba térj meg. Ki legyűrte önmagát, az el sohase vesz. Annak mindenki már alattvalója lesz.” (Paul Fleming: Ne csüggedj) Az öröm állapotára jellemző a leegyszerűsítés. A tér bensőséges öröméhez képest nekünk a kinti Sok kevésnek tűnik. Belső űrben található meg az igazi otthont adó Egy állapota: „Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. A tömeggel alkudni ha kell, az igaz mint hamu porlik el; a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik: álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait!” (Szabó Lőrinc: Az Egy álmai) A tér harmonikus állapotába a szeretet kozmikus rendje segítségével lehet bejutni. A szereteterő áramlásában egyik akadály a nagy akarás. Mindenkinek saját magával kell foglalkoznia és dolgoznia saját magán. Ne hibáztasson senkit. Induljon el befelé, és minden az övé lehet. Weöres Sándor írta, hogy az Élet bevásárlócsarnokának felirata: „Mihelyt NEM KELL: mindenem a Tiéd.” Az emelkedett lélekerő békéje és öröme kizárólag a szeretet, hála és ítélkezésmentesség állapotában tartható fenn.

5. A kozmikus rend hármassága

27

5. A KOZMIKUS REND HÁRMASSÁGA Az ókor embere a teremtő szellemi erőt anyai jelleggel ruházta fel. A szellem olyan erő, mely létre tud hozni Napot, Holdat, csillagokat és mindent a világon. Az ókorban háromszöggel ábrázolták az Istennőt és a szeretetet. A nagy istennő energiái a szeretet háromszögében léteznek, mely Isten szemeként jelenik meg oltárainkon. A kozmikus rend a hármasság, melyet a hun–esszénus vonalon szeretetnek neveznek. [25] A teremtő szeretet frekvenciáihoz bölcsesség társul. A szeretet háromszöge és a bölcsesség köre együtt adja a Teremtő erő képjelét, a körbeírt háromszöget. A rábaközi tudók hagyatékában a lét teremtő szellemi erejét képezi a „szeretet és bölcsesség ikerlángja”. [43] A három a teremtő harmóniával kapcsolatos. Az egyiptomiak a mindenség természetét a körbe írt háromszöghöz hasonlították. Az ókor hitében a körbe rajzolható egyenlő szárú háromszög a ható szeretet szimbolikus képe. Kínában minden olyan helyre felrajzolták, amelynek köze van az ember lelkéhez: oltárok, temetkezési tárgyak stb. A teremtés spirituális gyökere a hármas szerkezetű szellemi erő. A térben a különböző rezgések hármas szerkezetek szerint kapcsolódnak össze. Minden őserő a hármas szerkezeten alapszik. Minden szabályos mértani test legkisebb alkotóeleme a háromszög. A köztük lévő kapcsolódás lehetőségét a háromszögű alapszerkezet teremti meg. Minden az isteni Törvényen, a szereteten épül fel és egységesen működik. A hármas harmónia az alapja az igazi útnak, a Taónak. „A Tao szülte az Egyet, az Egy szülte a Kettőt, a Kettő szülte a Hármat s a Három szülte az összes létezőt.” (Tao Te King) Az óindek bölcseletében Visnu istennő három alakja képezi a szellemi teret. A hindu teremtésmítoszban a világot a hármas szerkezetű agy irányítja: az Egykerekű kocsi kerekén minden létező rajta van és „Agya három van, nem vénül, nem áll meg” (Rigvéda, I. 164). A teremtő energia belül harmonikus kettős, de a létben hármassággá változik át. A kettő között a kapcsolódást egy harmadik elem vagy a közös részt képező mag biztosítja. A hindu bölcselet szerint: „Mikor az Egy kettő lesz, megjelenik a háromszoros. A három egy.” (VII. Stanza 3) A Smaragdtáblák arra tanítanak, hogy mind a sötét, mind a világos oldal ugyanazt az eszközt használja, csak más-más cél érdekében. A fény előnnyel bír, mert a sötétség nem más, mint a fény hiánya. Ahol megjelenik a fény, ott nem lehet sötét, de ahol megjelenik a fény, ott megjelenik az árnyék is. [15] Két oldalunk szeretetteljes együttműködésével a pillanatban, a mostban a test–lélek–szellem hármas kapcsolódásába kerül az ember. Ebben az egységben a dualitás egyenes vonala háromszöggé alakul, amit hármasságnak nevezünk. Ez az állapot kapcsolódást hoz létre a felsőbb énnel, illetve a mindenséggel. Az egyesülés létrehozza a belső teljesség állapotát. A most állapotában az ember szelleme a térrel kapcsolódik, illetve kiterjed a végtelenbe lágyan, könnyedén. A magyar hitregében a teremtésről szóló fejezetekben gyakran hangsúlyt kap az Egy és a Kettő együttesének, a hármasnak a fontossága: „Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy, Ez az élet Varázsigéje.” [43] A kettő meg egy hármat alkot. A teremtő erőt hármasság, azaz harmónia jellemzi. A résztvevők mindenike önmagában harmonikus. A szent három harmonikusan együttműködő és anyatermészetű. Több nép hitregéjében a hármas szerkezetű harmónia az érzékfeletti világgal kapcsolatos és anyaelvű. Erre vonatkozik a kelták regéiben a Hármas istennő és a hunoknál az emberi lelket segítő, valamint a lelkeket kísérő Három szent Asszony. A görög moirák és a latin párkák a sors fonalát fonják, akárcsak az indiánoknál a póklányok és az északi népeknél a három tündér. Meséinkben a Nap–Hold–Szél-tündérek fonják az élet szövetét, illetve a boszorkány három lánya, vagy a három lány a vízparton ülve. Az ókori népek hagyományában a szellemi erő hármas szerkezete az istenanyákhoz kapcsolódik. Hármas személyben jelenik meg a hold-istenek és -istennők egész sora: Neftisz vagy Neith, Proserpina, Melitta, Kübelé, Ízisz, Astarte, Venus és Hekaté, másrészt Apollón, Dionüszosz, Adónisz, Bacchus, Ozirisz,

28


Attisz, Tammuz. A görög Sophia háromszorosan hatalmas, a hindu Visnu és Sephirot hármassága tölti be a térerőket. „Krisna (Teremtő Szellem) teljes értékű kiterjedése a három Visnu (Istennő) formában nyilvánul meg.” (Bhagavad-gitá, VII. 4). Visnu (Bhagavad-gitá) három lépésben jár a világban. Kwan-Jin (VI. Stanza) hármassága maga a hang, a törvény. Kwan-Jin maga a Logosznak az „Anyja, Felesége és Leánya”. A későbbi teológiai fordításokban ő lett az „Atya, Fiú és (a nőnemű) Szent Lélek”, a háromnak a Lényege (VI. Stanza 1). A tibetieknél a fehér Ég Úrnője hozza a Törvényt. A Törvény maga a Tudás Hármasához kapcsolódik. [45] A gnosztikusok fő urából, a Mindenek Urából három erő származik: az atyai fény, az anyai égura és a Cristos fiú. Az óind teremtő Imra hármas vezetéssel kormányozza a világot. A mezopotámiai Inannát, az egyiptomi Íziszt három koronával ábrázolták. [90] Hármas korona van a Sarlós Boldogasszonyok fején Csíksomlyón, Szombathelyen, Futásfalván, Krakkóban. Tót Smaragdtábláin a tér Rendjében „Háromsarkú ösvény” található. [15] A hun bölcseletben a lélek három létszintjén kell áthaladjon. [43] A hinduk hármas tündérként ábrázolják Brahmát, Krisnát és Sivát. Ők a Trimurtik. A finnek Kalevalájában szintén három segítő istennő szerepel. A kelta Brigidet is ábrázolták hármas istennőként. Ugyancsak a kelta Olwen istennő neve Fehér út, kinek útjában háromlevelű lóhere termett. Hármas istennőként ábrázolták az inkák Föld-anyját, Pachamamát. A maoriknak is van hármas istene: Rangi, Paptuanuku és Tana Mahuta. [49, 63, 95] A keltáknál ezt a hármas erőt képjelezte a Hármas Istennő, nálunk archaikus imáink szerint Szent Anna harmadmagával vagy a Három Mária. A hermetikában a teremtő erő világos színnel jelzett körébe három tündér kerül. Az Égi Anya hármasának képjelei közé tartozott a hármas korona. Hármas koronával ábrázolták a sumer Istárt, illetve Inannát, akikhez hét világon keresztül lehet bejutni. A görög Hekatét három karral vagy három fejjel jelenítették meg. Egyik kezében a rendfenntartó tőr, a másikban az ostor a lelkivilág kutyáinak terelgetéséhez, a harmadikban pedig fáklya az alvilág bevilágítására. Hármas szárnnyal vagy bottal a kezében ábrázolták a görög Démétért, a római Cerest és Inannát is. [63] A kínai hármas istenekhez a szellemi tisztaság kapcsolódik. Nevei: Jin, Jang, Juhuang. A kínaiaknak van a „Boldogság három csillagistene”. Sou-hszing darut, őzet és gombát tart a kezében, Lu-hszing virágkosarat és gyerekeket, Fu-hszing a boldogság jogarát. [95] A Szentháromságot három női lény jeleníti meg a zsigrai Szentháromság-templom szentélyében. A Szentháromság-oltáron három női lény látható Kosztomán, Ravennában, Novgorodban. Az egyik Boldogasszony-énekünk örök Szentháromságnak szólítja meg a Mennyország Királynéját. A 232. énekünkben, mely így kezdődik: „Angyaloknak nagyságos asszonya…”, az 5. versszak így szól: „Dicsértessél örök Szentháromság, Kitől árad reánk minden jóság. Tiszteltessék tündöklő asszonyság, Mindenek közt legnagyobb méltóság.” Három őstől származunk, és a három az élet varázsigéje a magyar táltos tudók hagyatéka szerint. A lelkek birodalmát Három szent Asszony vigyázza fel, akik együtt alkotják az Égi Anyát. A három segítő anya ruhája különböző színű. Egyiküknek a vállkendője fehér, a másikénak fekete, a harmadiké pedig zöld. „Érted kiáltok hangtalan, Téged szólítalak szótalan, Színeváltó Örök Szent Bába! Fekete bába, zöld bába, Fehér bába, három színben… Mert te vagy az élet, a szeretet, A boldogság Égi Őre, Tebenned bízunk, ÉGI Szent ANYA.” [43] Archaikus imáinkban gyakran megjelenik a három őrzőangyal az ember mellett, vagy mennyei segítő [39, 40, 41]: „Engem őriz három angyal, Egyik őrzi testemet, Másik őrzi lelkemet,

5. A kozmikus rend hármassága

29

Harmadik őrzi végórámat. Szent keresztek, forogjatok, Szent kerekek, áramljatok…” [40] A Képes Krónikában a Szent István születését leíró képen hátul három női lény látható. A szent három fogalma Jézus gyermekkorával is kapcsolatban van. Egyik Tolna megyei karácsonyi imában a Kisjézussal három szűz játszik: „Fehér rózsa Mária, Ma születik Krisztus urunk… Három szűz jáccik vele.” [40] Archaikus népi imáinkban gyakori a „Fejem felett három angyal” vagy „Előttem Jézus, / hátam megett három Mária” kijelentés. [41] A kereszténységben a segítő Szüzek szerepe Máriára szállt át. Egy Tolna megyei „Szentlélek…” kezdetű imában a segítők helyett szintén három Mária szerepel: „Szentlélek, szentlélek, Szenteld meg lelkemet… Előttem van Boldogasszony, Fejem felett három Mária, Körülöttem ezer angyal.” [40] Templomaink freskóin olykor három női lény látható a keresztre feszített Jézus ábrázolásainál. Az Ungvár melletti Gerény-rotunda régi freskóin a Jézus keresztje mellett a fájdalommal teli Máriát három angyal veszi körül. A kolozsvári Szent Mihály-templom egyik déli ablakán a Boldogasszonyhoz társul a háromszög és a három kis angyali lény. Meséinkben Tündér Ilona a nagy istennő, az égi anya megfelelője. Archaikus imáinkban a kis Jézust Szent Ilona gyógyítja meg. Szent Ilona segítő szerepe gyakori a reggeli és esti imákban is. Névtorzulás révén régi imáinkban (Somogy megye) olykor három Léna jelenik meg segítő erőként. „Nyitva látom mennyország ajtaját, Kívül aranyos, belül irgalmas, Ott van hét szent oltár, A hetediknél Léna, Léna és Léna.” [40] A magyar nép Boldogasszony tisztelete annyira mély és régi, hogy sok énekben magasztalják és kérik a segítséget az égi anyától. Ezek a Boldogasszony- vagy Mária-énekek. A 285. énekben, a „Magyar hazánk, te jó anya…” kezdetűben megtalálható a Hármas Egy Isten fogalma: „Imádás legyen, tisztelet Néked, Hármas Egy-Istenünk.” A 248. Boldogasszony-énekben Máriát a Szentháromság választotta ki magasztos feladatára. A „Dicsértessék…” kezdetű énekben ez található: „Köszöntünk, Mária, nefelejcsvirág, Mert téged választott a Szentháromság.” Az égi hármas szellemi erő teremtette a világot. Nem véletlenül szerepel épp egyik Boldogasszony-énekünkben a teremtés hozzá kötődő műve. A 219. számúban az égi anyához kötődik a Szentek szentje kifejezés is: „Ó, dicsőséges Asszonyság, Nap-szépen fénylő tisztaság, Kit illet mennyben boldogság És égben, földön méltóság. … Dicsőség szentek Szentinek, Ki alkotója mindennek.” A magyar hagyományban gyakran szerepel a hármasság. Az ideális kezdeti szent hármas állapot megteremtésének mozzanatára utal régi népszokásunk. Honfoglalás kori sírokban találtak három-három tojást. Gyerekkoromban tavasszal Gergely napján három tojást adtunk a tanítónknak, házszenteléskor pedig a papnak Gyergyóújfaluban.

30


Meséinkben gyakran három tündér, három fehér hattyú, három kívánság vagy próbatétel, három királyfi stb. szerepel. Van Hármasbarlangunk, Hármasmezőnk és Hármaskutunk a Pilisben, Hármasfalunk Erdélyben stb. A lét alapja a hármasság. A három együttműködő teljesen szuverén lény jellemzői különbözők lehetnek. Ezeket a jellemzőket nevezzük ható, befogadó és semleges elvűeknek. Így jelenik meg a Nap–Hold– Csillag hármasságában is. Az őserőknél is ilyen ez a hármas jelleg. Ható, jang jellege van a tűz- és földelemnek. A levegő-elem és a víz-elem befogadó elvű közeget hoz létre. A lét terének megfelelő tér-elemet pedig semlegesség, nyugalom jellemzi. A hármasságot a Nap–Hold–Csillag együttese is leképezi. Ilyen megközelítésben a hármasság mindegyik tagja sajátos karakterrel rendelkezik. Tulajdonságaik könnyebben megismerhetők az őserők segítségével. Mindenikhez egy-egy őserő kapcsolódik. Az első három őserő a tűz, víz és a levegő. A tűz-elemet a Nap, illetve a fény képviseli. A tűz-elemhez rendelődő gondolat létrehozza a földi folyékony közeget. A folyékonyság egyik eleme a víz, a másik a levegő. A víz-elem égitestje a Hold, a levegő-elemnek a Csillaggal jelzett erő felel meg. A víz-elemhez tartozik a munka, a cselekvés. A levegő-elem a szó erejéhez társul. A szellem lehelete, a gondolat és szó egysége, a további teremtésben együttműködik a vízzel és megalkotja a föld-elemet. Az ember földi létét a gondolat, szó, tett hármassága által akotott szövedék határozza meg. A hun–esszénus tanításokból tudjuk, hogy mi a dolgunk: „Halhatatlanságot és a Kozmikus rendet Adományoztad mindenkinek A Szent Tettek, Szavak és Gondolatok révén.” [25]

6. A LÉT ÖRÖK ÖRVÉNYLÉSE A TÉRBEN „A kozmosz csodálatos elrendezése és harmóniája csak egy mindenható és mindentudó lény tervében születhetett meg.” (I. Newton) A létezés szellemi eredetű. A lét elsődleges tényezője maga a szellem, mely mozgásba lendül. A teremtő által létrehozott energiamező szeretetből áll össze. A világ fényből, illetve szeretetből szövődött. A kozmikus rend képjele maga a szeretet háromszöge. [25] A Nap–Hold–Csillag alkotja a fényháromszöget. A kozmikus rendet a szeretet hármassága jelenti. A Biblia szerint a Teremtés negyedik napján állott helyre a kozmikus egyensúly, amikor a Nap, Hold és csillagok fényeskedtek az égen. A földi lét mozgató erejét adó kettősséget a fényhármasságból a Nap és a Hold képviseli. Az ókortól fogva a Nap és a Hold a páros teremtő erőket szimbolizálja. Ég és Föld kapcsolódásánál a Nap az égi erőnek, a Hold a földi erőnek felel meg. A ható elvet a napkoronggal, a befogadó, illetve érzelmi elvű erőt a holdsarlóval jelölik. Kettős erő adja meg a lét nyomatékát. A kettős teremtő erő csak egységben tud működni, azaz együttműködéssel. A két különböző erőt egy harmadik kötheti össze. Az apai oldalnak megfelelő résznek és az anyai minőségnek kell legyen egy közös átfedési része. Ez a közös rész egy harmadik minőséget képvisel, akárcsak apa és anya között a gyermek. A két erő kapcsolódási része harmadik tényezőként jelenik meg. Együttműködéssel a három erő lényegében Egy-ként nyilvánul meg. A három magába rejti a két ellentétes fél közös vonásait és a szeretetben való viszonyulását. A kettő a háromban lesz újból egész, akár a teremtő Egy. A harmóniában együttműködő hármas erő Egy-ként viszi tovább a teremtést. Az energia mozgásához és megnyilvánulásához geometriai erővonalak rendeződnek. A tér körkörös rendszerében az irányító erő hármas szerkezetű. A Teremtő erőt hármasság jellemzi és anyai jellegű. A babiloni időkben Inannához hármas mintázatot kapcsoltak. Hekaté kereke hármasságon alapszik. A hindu teremtésmítoszban a világ kerekét egy hármas szerkezetű agy forgatja (Rigvéda, I. 64). A fizikai létben a fő ható erő szintén a szellemi erő. A hármasság és az anyai jelleg nemcsak a szellemi erőhöz kapcsolódik. Az anyai jelleg érvényes a világra is. A létben az anyai jellegű szellemi erő a fizikai anyagba ágyazódott be. Maga a fizikai anyag befogadó voltánál fogva szintén anyai jellegű. Az anyagba

6. A lét örök örvénylése a térben

31

való beágyazódásával a szellemi erő a fizikai létben lényegében egy négyes szerkezetet hoz létre. „A három a négybe esik” (III. Stanza 4). Az egyiptomi Nut teste feszül ki az égbolton. A mi Tündér Ilonánk is maga a Tejút. Ott lakik az égig érő fa tetején. Mindketten a mennyet, a fát, világunk anyatermészetét képjelezik. Nemcsak a teremtő szellem anyatermészetű. A gondolattól megtermékenyült szellem által alkotott létnek a tere is az. A hunok bölcseletében szellemanyagból jött létre a világ. A szellemanyag anyai jellemzővel bír, ő maga a Boldogasszony. A teremtő szeretet is lényünk anyai oldalához tartozik. Testünk és világunk terét egy szellemanyag képezi, melyet a teremtő Egy akarata irányít: „A mi istentestünk világokra terjedő, Szitáló ködnél finomabb szellemanyag, Egy akarat irányítja cselekedeteinket mégis Az ÖRÖK ÖRVÉNYLÉS csigavonala mentén.” [43] A létet kettős energiaáramlás jellemzi. Két erő játéka és egyensúlya járul hozzá a teremtéshez. „Két erő forgataga teremtés”, tanítja a hun bölcselet. A teremtés fő mozgatója az Örök Örvénylés, a „szeretet és bölcsesség ikerlángja”. [43] A spirális energia az indek teremtésmítoszában mint kígyóostor jelenik meg, a rábaközi tudók hagyományában ikerörvénylésként ismeretes. A növények növekedése, a felhők alakzatának változása mind spirális energiamintázat alapján történik. A lét energiái spirális áramlásban vannak. A térerőket piramisba írható spirállal ábrázolták a hetérák, az egyiptomi tanítók. [24] Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint a létezés terének spirális görbületei vannak. [15] Az ember lelki emelkedésében a spirál köreiben halad a szellemi szintek között. A piramis csúcsa a tér szent közép energiáinak képjele. A piramis a testbe zárt szellem, az ember tudatosságának mértani megfelelője. Jelképesen benne megtalálható mind az ember mikrokozmoszának szerkezete, mind a világ makrokozmosza. A piramis oldalait a szeretet háromszögei alkotják. Mindenik őserőnek megfelelő rezgés mintázata háromszögekből áll össze. A piramis alapját a négyesség jellemzi, akárcsak a fizikai létet. Piramisszerű gúla alakúak a mezopotámiai zikkuratok, az indiánok templomai, a távol-keleti népek kultikus helyei. Itt a Kárpát-medence táján is vannak piramis alakú hegyek. A tornyok gyakran a piramis alakját mintázzák le. A régi háztetők nagy dűlésszöge a piramist utánozta. A piramis az istenember, a harmonikus szellemi erő szimbolikus mértani megfogalmazása. A fényhez hasonlóan a szellemi erőnek és a hangnak is van rezgési iránya. Az óramutató járásával megegyező irány jellemzi a ható apai oldalnak megfelelő energiát. Az anyai befogadó oldal erőinek rezgési iránya az óramutató járásával ellentétes. Az ókori Egyiptomban piramisba írható balspirállal ábrázolták az ember szellemének jellemzőit. Az ókorban Hekaté kereke is balra való elmozdulást jelöl. A balspirál szerint nőnek nemcsak a fák levelei, hanem ágai is. Fa-anyaként ábrázolták az egyiptomi nagy teremtő istennőt, Nutot. A hermetikai tudást követő alkimistáknak szintén volt szent fájuk. Az alkímiának királynéja volt, akit szintén fa-anyaként ábrázoltak. Az életfa jelentéstartalmában a levegőmozgáshoz és annak szerkezetéhez hasonlít. A keleti népek fa-eleme a levegő-elemnek felel meg. A levegőmozgás adja a hangot. A hindu bölcseletben a Szó ereje tartja fenn a létet. Az egyiptomi hitvilágban a Szó erejének anyai jellege van. A szó a Su istennőhöz kötődik. A Szó ereje hat a négy égtáj felé, és az ennek megfelelő erőket a menny folyóinak nevezik, a menny folyói pedig a térrel kapcsolatos bölcseletben jelennek meg. Világunk és az ember szellemi eredetű, illetve anyatermészetű. Balspirális mozgása van Galaktikánknak, az ember erőterének. A hindu Rigvéda teremtéshimnusz szerint az igazi ős, Purusa, az életfa, az ember belsejében él alvó állapotban és betölti az egész kozmoszt. Csak akkor ébred fel, ha az ember felismeri őt. Az ember szellemének csak egyharmada ágyazódott be fizikai testébe. Szellemének háromnegyed része rajta kívül található a nagy Egésszel együtt. A hármas szellemi erő letükröződésével létrejön a látható világ. A fizikai világ a szellem beágyazódásával egy összetettebb szerkezettel rendelkezik. A keleti bölcselet jin-jang mintázata a sötét és világos egyensúlyába rejti el a hármasságot. A sötét jin oldal közepén egy kis fehér pont jelzi, hogy a harmadik összetevő ott rejtőzik érzelmi oldalunkban. Érzel-

32


meink tisztításával férkőzhetünk gyermeki lelkünk közelébe. Isten fénycseppjének megtalálása maga a megvilágosodás. Az anyagok sajátosan egyedi térből állnak. Kettős erők adják meg a mozgáshoz szükséges erők nyomatékát. A belső kettősség lényegében a maga hármasságában nyilvánul meg: Háromból alakult ki a Világ. A Smaragdtáblán ez áll: „Kezdetben három egység létezett.” [15] A három az intelligencia szakrális száma. Bolygója a Merkur. Az egyiptomiak tudója a Háromszor Magasztos, Hermész Triszmegistosz. A rómaiaknál ezt a szerepet Merkur istenség vette át. A hármas szám jellemzői a mozgékonyság, az áramlás, az összefogás, a teremtés. A hermészi tanok szerint a kettősség egyesüléssel hármas szerkezetű Egy-et ad. Az újonnan létrejött vagy kibontott istenfiú szeretetrezgése, az apai és anyai oldallal együttes hármasban, az Egy-hez hasonló. A csillag a kettősségben a harmonikus középet jelöli. A csillagot a néphagyomány az emberi lélekhez köti. Az ókori ábrázolásoknál gyakori a napkoronggal jelölt apai erő, a holdsarlóval jelölt anyai erő és a lélekcsillag vagy lélekmadár. A hermetikában az anyag lelkét jelölték a csillaggal. Ugyanakkor az anyag átalakulását egy szent menyegzőnek képzelték el, amiből megszületik az istenfiú, a bölcsek köve. Latin nevén a szűz köve, piatra genetrix. Az ábrázolásoknál mindig a csillaggal jelzik az új anyag létrejöttét. A régi hitregékben a holdsarlóval jelzett erő hozza létre a csillagokat, a Föld-anya, illetve a Holdistennő pedig az istenfiút. A Hold adta a lét magját. A hitregékben ő az istenfiú. Az istenfiú a Hold gyermeke. A hinduk Dyani Chohánoknak nevezik, a gnosztikusok Samaelnek, a héberek Elohimnek. Az anyatermészetű világunkban az istenfiút szintén a szeretet jellemzi. Érzelmi oldalunk a Hold fennhatósága alatt áll. A létben mozgó erők spirális áramlásukban két irányt vehetnek fel. Az ember életereje a fizika törvényének megfelelően egy kettős energiaörvény. Az egyik ható s a másik befogadó jellegű erőt képvisel. Az áramló szellemi erő felveszi a két különböző rezgési, forgási irányt, a nőies balra forduló és a férfias jobbra forduló mozgást. Az összekapcsolódást képező harmadik ősösszetevő erőnek az egyikhez csatlakoznia kell. A fejlődő emberben 2/3 arányban túlteng a férfias vagy a nőies tulajdonság. A kettősségben a billegő kiegyensúlyozás energiamozgást eredményez. Lényünk befogadó és ható része egymás mellett teszi meg útját, ellentmondásokba keveredve egymással. Fizikai szemmel nézve egy energiaingázás megy végbe a két fél között. A túltengő féllel aktiválja az ember a tér erőit. Érzelmeink és gondolataink tisztításával a két oldal egyensúlyba kerül. A kialakult harmónia behozza a lélekhez tartozó békét és örömet. Lényünk harmóniáját a tobozmirigy méri. A szeretettel telített tiszta szellemű embernél a lélek az anyai oldalhoz csatlakozik. Az egyensúly kialakulásakor a lélek közép-energiáiban lévő tobozmirigy jelez. Az ember halhatatlan része az anyai oldallal együtt rezeg. Lelkük rezdülései anyai oldalunkhoz, illetve érzelmeinkhez kapcsolódnak. Földünkön az anyagok atomjainak szerkezetében megjelenő három összetevő hasonlóan kapcsolódik egymáshoz. Az atomok szerkezetében az elektron képviseli az anyai oldalt. A részecskegyorsítókban balspirál szerint áramlik a negatív töltésű elektron. A bölcseleti csillaggal jelzett szent közép a neutronnak felel meg. A semleges neutronnál érdekes dolog történik. A kobalt béta radioaktív bomlásánál a neutrinó útja szintén balos spirális áramlást képez le. A hermészi tanok művelői szerint az ember esetében a harmadiknak megjelenő lélekerő az anyai fél szerinti rezgést veszi fel. Ők is fehér-fekete kettős oldalba rejtik a létben működő erőket. Az anyai oldal holdja mellé társul a szárnyas lénnyel jelzett lélekmadár. A hermetikában csillaggal ábrázolt lélekerő az anyai oldalra jellemzően sötét színű madárnak látszik. Apai oldalunknak a jobb oldali világos és nappal jelzett pajzs felel meg. Az egylábú pár ugyanezt a tudást közvetíti felénk. Az anyai fél két lábon áll, az apai oldal egy lábon. A babiloni ábrán az életfa bal oldala a holdoldalnak megfelelő jelleget mutat. Az anyai fél oldalán kettősfejű lény látható, míg a ható oldalt egy oroszlán jeleníti meg. A keleti és indián bölcseletben a lélekerő áramlásában az anyai oldalnak megfelelő energiát képvisel. A lelket Mianyánknak hívják. Az ókor hitregéiben az Istenanya és fia hasonló természetű erő. Mindkettőt holdsarlóval vagy csillaggal ábrázolják. Lelkünk magvával a tobozmirigy működik együtt. A tobozmirigy a páros erőket magként fogja össze, akár a caduceus bot.

7. Egymásba fonódó rendezettség van a lét terében

33

Hermész caduceus botján kettős spirálban kígyó tekeredik. A két spirális áramlás fent a bot vége felé találkozik két szárnnyal egymással, és egy toboz formájú fejben egyesül. A tibetiek is így ábrázolják az ember szellemének fejlődését. Ezt az áramlást jeleníti meg az életfa spirálja, a fára felkúszó kígyó testének csavarvonala. Létünk anyatermészetét képjelezi a fa is. Ezt a tudást mintázzák a kígyós istennők, a templomok csavarvonalas tornyai, oromzati díszeink és a caduceus bot. Kettős spirál jellemzi sok növény külső mintázatát vagy magjainak elhelyezkedését: tobozmirigy, napraforgó, ananász stb. Ebben az áramló rendszerben mozgó erők biztosítják a változást, a fejlődést.

7. EGYMÁSBA FONÓDÓ RENDEZETTSÉG VAN A LÉT TERÉBEN „A valóság alapvető építőköveit, az anyag és az energia helyett, az információt hordozó mintázatok képviselik.” (Stephen Wolfram) Világunkban a végtelen Egy rendje és szabályszerűsége működik. A teremtő erő a saját rendjét oltotta be a világba. A lét rezgéseinek kölcsönhatása az isteni Rend törvényein alapszik. Az Egy hármassága harmóniát és teremtő nyugalmat jelent. A hun bölcselet szerint az Egy Ős Ég örök nyugalomban létezik mindaddig, amíg osztatlan állapotban van. Osztódottan töméntelen erő lesz belőle: „Egy csak Ős örök Egünk, Ős szellem ős testben, Ős test ős szellemben. Osztatlanul örök nyugalom, Osztódottan töméntelen erő.” [43] Az egység osztódásával egy végtelen rendszer jött létre, mely mégis egységesen működik. A végtelen nem egyenes, hanem egy önmagába forduló rendszer. Apró és összefüggő részekből áll, akár a hologram. A kisebb eredeti részek visszatükrözik az egészet. Ez a fraktálokon alapuló rendszer az eredeti modellnek megfelelően megismétli önmagát. A világunkban nagy számban előforduló szerkezeti minta és azok összetétele jól meghatározott elv szerint működik. Világunk halmazában nincs egy előre megtervezett rend. A részek kapcsolódása inkább egy mágneses alapú rendhez hasonló, amelyben minden elem viszonylagos szabad mozgással rendelkezik. Mindennek az egységben meghatározott helye és szerepe van. József Attila találóan jellemzi világunkat: „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, s így mindenik determinált.” Minden mindennel összefügg, minden rezgés egyszerre ok és valamely korábbi okozat. A térben hatnak azok az erők, amelyek sejtjeink anyagát képezik, és szellemünk erői is. A térben található az emberiség értelmi-érzelmi-lelki szövete. Ebbe rezgünk bele napi gondolatainkkal, érzésvilágunkkal. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. Viszonyulásunk, viselkedésünk meghatározza a körülményeinket. A mértani testek alakja az energia áramlásával és a térben ható erők összekapcsolódásával van összefüggésben. Maga a létezés, akár a szellemi áramlás, egy körkörös, önmagába visszatérő folyamat. A létben a szellemi erő kivetült és beágyazódott a fizikai világba. Minden az Egy köréből alakul ki, amikor a teremtés során az megtöbbszörözi önmagát. A teremtő Egy fehér köre hét lépésben valósítja meg a kivetítéssel való osztódást. Először két kör metszi egymást, és a szeretet hármasságában a mandorlában kapcsolódik össze. A további teremtési lépéseknél, egy-egy újabb kör kivetítésénél újabb metszési zónák keletkeznek. Minden metszésnél egy-egy osztódással a körök száma kétszer több lesz. Ugyanígy történik a sejtek osztódásánál is. Az eredeti egy sejtből kettő lesz, a kettőből négy, négyből nyolc, azután tizenhat, harminckettő, majd hatvannégy stb.

34


A különböző térrészek a spirális áramlásban gömbszeleteken át kapcsolódnak egymáshoz. A kapcsolódási körszeletek jellemzője a szakrális háromszög. A különböző rezgések találkozásából eredő rezonanciavonalak mértani testek alakját veszik fel. Az anyag parányai is mértani formák szerint helyezkednek el. A természettudomány a molekulák ligandumterét kristálytérnek nevezi és elektromágneses erőknek tulajdonítja. A tér foglalja magában a lét rezgéseit. A lét terét a hármasságból összeadódó ötpontú szimmetria jellemzi. A földi élővilág szerves rendszerében szintén az ötös kapcsolódású ligandumok képezik az alapot. Az ötös rendszerekhez kapcsolódnak a kettős áramláshoz sorolható információt hordozó gyökök. Hármas szerkezetből áll össze az érzelmekhez rendelődő víz-elem tetraédere és ikozaédere. A tér-elemet háromszögű idomok alkotják. A hármas szerkezetből alakul ki az élő ötösség. Az érzelmek ereje a vízelemmel kapcsolatos. A kémiából ismeretes, hogy tiszta állapotban öt molekula víz egy csoportba rendeződik. Ötpontú szimmetria érvényes a tér- és víz-elemre is. A világ energetikai szerkezetét az őserők által képviselt mintázatok képjelezik. Az öt őserő égtájak szerint rendeződik. A piramis öt csúcsa szerint mintázható le az összerendeződés. Ötpontú jelleggel rendelkezik a piramis is. Az öt csúcshoz rendelődik az öt őserő. A piramis csúcsa az égi iránynak, illetve a hitregékben a nagy Fehér istennőnek felel meg. Az egyiptomi falirajzok szerint Nut istennő teste alkotja a világegyetemet és fája tartja az eget. A kínai világképben a négy elemi erő közepén lévő oszlop tartja fenn az égboltot. A tibetiek hitében a Gyémántjogar nevő fő hatóerő tartja fenn a világot. Az oszlop, bot vagy életfa a teremtő erőkhöz és az istennőkhöz kapcsolódik. Világunk anyatermészetű. A világmindenség fraktális jellege a Rend alapján nyilvánul meg. Az atlantiszi Smaragdtáblák szerint a kozmoszban Rend uralkodik, és a tér harmóniájában állandó mozgásban van. A legnagyobb Rend több rendezettséget foglal magába. Különböző egymásba fonódó terek léteznek. „Minden térben világokkal teli világok rejlenek, egyik a másikban, egymástól törvény által elválasztva.” [7] „Hogyha egy lelket százfelé hasítasz, mint egy hajszálat, s megint százfelé s e századrészt is százfelé hasítod és eljutsz a végső határ elé s tovább hasítani már képtelen vagy, ami maradt, még az is végtelen nagy. … Ha szétmorzsoltál százszor száz felé és tovább gyilkolni már képtelen vagy, ami maradtam, az is végtelen nagy, mert belőlem egy örök óriás szól, kit száz bilinccsel húzott lefelé: eltemettél, mégis újjászülettem s mosolyogva állok színed elé: egy hajszálam felfogni képtelen vagy, istened vagyok, egy és végtelen nagy.” (Szabó Lőrinc: Az óriás intelme) A szellemi erő teremtette és tartja össze a világot. A valóság a szellemi és fizikai világ kölcsönhatásán alapszik. A lét szellemi része olyan, mint egy mindent összekötő és rendező mágneses folyékony közeg. A folyékonyság a víz-elemre és a levegő-elemre jellemző, melyek az érzelmekhez és a lélekhez társuló őserők. Létünk anyatermészetű. Világunkat anya-világegyetemnek nevezik. Létezésünket az érzelmek hatják át. Minden létezési forma számára az energia a térben csak van mint egy lehetőség. Benne az isteni rend működik. Ez az érzelmek szintjén a szeretet igazságát jelenti. A Teremtő által létrehozott energiamezőt együttérzés jellemzi. Anyatermészetű. Az embert is érzelmei vezetik. A világok közti átjáráshoz a kulcs az ember érzésvilágában lelhető meg. Az út a csendes magunkba mélyülés:

7. Egymásba fonódó rendezettség van a lét terében

35

„A csendben mélyen időzz, Mígnem minden kívánságod eltűnik. Vágyakozástól mentesen beszél a csend És legyőzi a szó igáját. Ételtől visszakozva legyőzöd az étel kívánását, Mely a lélek kötődése.” [15] Az érzelmeken alapuló tudatosság egy-egy rezgése minden lélek. Az ember saját maga életének alakítója: „Mi törjük el, repesztjük ketté, mi egyedül és mi magunk azt, ami egy és oszthatatlan.” (Pilinszky János: Egy életen keresztül) A tibeti bölcselet öt halmazba sorolja az emberi elme működésének összetevőit: érzékszervek, érzékelés, észlelés, cselekvő buzgalom, tudatosság. Szerintük ötféle tudás van, öt erős lélek-méreg, öt ismeretőrző és öt nemzetség az érzékfeletti világban. A tér rendjére a csend és béke öröme jellemző. „Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet.” (Osho) „Egyetlen örökkévaló, aki dalolsz nekünk a csendben, aki egymás által tanítasz bennünket, vezérelj engem erőre és bölcsességre. Jártomban-keltemben hadd tanuljam tisztelni mindenkinek a célját. Segíts kezemnek, hogy tisztelettel fogjon, nyelvemnek, hogy lélekből szóljon, engedd, hogy figyeljek, de ne ítéljek. Engedd, hogy ne bántsak, és maradjon zene, szépség a látogatásom után, amikor visszatérek az örökkévalóságba.” (Ausztrál bennszülött imádság) Az öt őserői elem és az öt égtáj ötféle alapelvet jelent. Mindenik elvileg valamelyik bolygóhoz kapcsolódik és mindenik további részekre tagolódik. A részek közötti egyensúly az ember boldogulásának alapja. A létezés rend alapú rendszerében mindenik elem megtalálható. Egymáshoz való kapcsolódásukkal alakul ki az emberben a gondolat, szó és cselekedet sora. A rábaközi magyar táltos hagyatékban ez áll: „A szellemek sugallnak, de tollba nem mondanak. Akinek pedig sugallnak, az saját lelkén szűri azt át. A mi Törvényünk is ember törvénye, Istenek sugallatára. Egek nevében alkotott IGA emberért, Állatért, erdőért, mezőért, Vizekért, szelekért, tüzekért, az öt égtájért. Őseink hagyták ránk, Kik e törvénnyel békében éltek. Régi Törvény ez, Két Örvény malmán őrölt REND.” (Yotengrit, 43) A világmindenség különböző frekvenciájú rezgésekből áll össze. Két vagy több rezgés találkozásánál egymásra hatás, illetve energiacsere jön létre. Egyes rezgések egymást erősítik, mások gyengítik vagy kioltják egymást. Ez az egymásra hatás lényegében információátvételt is eredményez. A rezgések találkozásának mindig van egy eredője, mely további kölcsönhatásokban vehet részt. A különböző rezgésszámú mezők közötti áthangolódás összhangot hoz létre a térben. Gondolataink teremtő erővel bírnak. Kibocsátott gondolatainkkal, szavainkkal a térbe hatolunk be. Az embert alkotó fraktálok is visszafordulnak önmagukba. Gondolataink és érzésvilágunk visszahat fizikai testünkre. Ugyanakkor egész lényünk hatással van a tér nagy hologramjára. Ha az emberből kiáradó érzésvilág erői elég energiamozgást teremtenek, akkor az egész fraktálrendszer átrendeződik. Állandóan ezzel a mezővel lépünk kapcsolatba. Az ember magából sugároz ki jeleket, akár egy radar. A közös tudat-mező egy információs közeg, melyen keresztül energiaminták, gondolatok és érzelmek találkoznak. Minden rezgés a térben léphet kölcsönhatásba. A tér olyan, mint az emberi faj közös számítógépe. A rádió és tv, azaz az elektronikus média jó eszköz lehetne arra, hogy az emberek tudatosságát megváltoztassa. Minél több ember foglalkozik az együttműködésen alapuló dolgokkal, a valóság annál hamarabb fogja ezt a gondolati mintát követni.

36


8. A TÉR-ELEM MÉRTANI JELE A DODEKAÉDER „Az, aminek nincs neve, az ég és föld kezdete. Aminek neve van, az minden dolog anyja.” (Tao Te King) A teremtő és fenntartó erő maga az örök és végtelen tér. Tér nélkül nincs létezés. A létezés lényegét kifejező folyamatos áramlás feltételezi a teret. A térben, akár egy gömbben, áramlik az élet. Az életerő mozgásában és áramlásában geometriai erővonalak szerint rendeződik. A lét erőinek kapcsolódásával kialakult metszési vonalak geometriai alakot vesznek fel. A világot alkotó négy őserő a térben nyilvánul meg. Mindenik őserő jellegzetes geometriai vonalakat képez le. A platóni geometria az elemeknek megfelelő őserőket körbe írható szabályos mértani alakzatokkal ábrázolja. Minden őselem egy-egy szabályos mértani testnek felel meg. Az ókori bölcseletből maradt ránk, hogy Platón mértani testeknek látta az elemek részecskéit. A tűz-elem háromszögekből álló tetraéder, a föld-elem szintén a hármasságra bontható kocka alakú, a víz-elem háromszögekből álló ikozaéder, a levegő háromszögekből álló oktaéder. A négy őselem a szintén háromszögekre visszavezethető dodekaéderrel jelzett térben – éterben – tartozik egybe. A tér-elemnek megfelelő dodekaéderben benne foglaltatik a háromszögű, a négyszögű, az ötszögű és a hatszögű forma is. A négyes szerkezetű kockába, illetve hexaéderbe írható minden szabályos mértani test. Mértani szempontból mindenik őserő hármasságra épül. Mindenik őserői elemnek megfelelő szabályos mértani test háromszögekből áll össze. A szabályos mértani testek közös eleme a háromszög. A hun– esszénus tanításban fennmaradt, hogy a szeretet fényháromszöge egyben a kozmikus rend. Archaikus imáink gyűrűjének pecsétje talán épp a szent hármassággal kapcsolatos. Az őserői elemek nemcsak a természetben található ismerős elemekhez kapcsolódnak, hanem a fizikai világon túli fogalmakat is jelentenek. A tűz jelenti a Nap életet adó energiáját, testünk melegét, de jelenti érzelmeink hőjét, a föld-elem pedig testünk szilárdságát, a csontozatot. Ugyanakkor ennek az elemnek az energiája adja lényünk megalapozottságát, magabiztosságunk érzését. A víz-elem nemcsak testnedveinket biztosítja, hanem érzelmeink egyensúlyát is befolyásolja. Érzelmeik bolygója maga a Föld. A levegőelem biztosítja a lelkünk testbe való ágyazását, a lélegzetünket, de ugyanakkor rugalmasságunkat, nyitottságunkat és fejlődőképességünket, a tér-elem pedig testünk-szellemünk tereit és a tudatosságunkat. A tér-elem mértani jele az ötpontú szimmetrián alapuló pentagon, illetve a dodekaéder. A tér-elem az őserők egyike a tűz-, víz-, levegő- és föld-elem mellett. A keleti népeknél a fém jegyhez kötődik a tér-elem. A tér energiáiban rejtőzik a teremtő szellem ereje. A modern fizikai mérések szerint minden anyag jellemzői a szubatomi részek közötti térben működő erők természetének felelnek meg. Minden anyag jellegzetessége a tér energiaáramlásában rejlik. A részecskegyorsítókban áramló elektron tudja, milyen térből, illetve milyen anyagból származik. A matematika nyelvén fogalmazva a tökéletes ember négyesség és hármasság vagy négy anyagi és három nem anyagi alkotórészből áll. A piramis képezi le az élő négyességet és hármasságot együtt. A három szellemi részt vagy elemet ugyancsak megtaláljuk az ötben, mely az anyagra vonatkozó kettősséget is magában rejti. Ez a kvintesszencia, az emberben élő éltető fluidum. Az ókor népe a világ szerkezetét őserőkhöz kötötte. Az öt őselem: a tűz, víz, föld, levegő és tér őserői szimbólumok. Az ismertebb mintázatok közül a piramis alakjához kapcsolható az öt őserő. A piramis magassága adja az ötödik őserőt, a tér-elemet a négy őserő létezéséhez. A világ és az ember szellemi szerkezetét a háromszögű oldalakból álló és öt csúccsal rendelkező piramis mintázza le. A piramis körbe írható. A tér-elem ötös szerkezete is háromszögekből áll. Egy másik szempontból az ötös szám energiája magában foglalja a földi világ négyesét és az égi irányt is. A tér energiáira az ötpontú szimmetria jellemző. Az ötpontú szimmetriával rendelkező mintázatokat az ókortól szakrális képjeleknek tartották. Az ötszög méreteinek aránya közelíti meg legjobban az isteni arányszámot, az 1,618 Fibonacci-féle számot. Nem véletlen, hogy Püthagorasz az emberi mikrokozmosz tökéletes számának tartotta az ötöt. A szellemi erő mértani megfelelője a négyszöges piramis háromszögű oldalakkal. Az ember fizikai anyagba ágyazott szellem. Az ötös szám a kettősség és hármasság összetétele. Az az ember, aki gondolataiban, szavaiban, tetteiben az isteni teremtő erőt hagyja megnyilvánulni, olyan megmunkált kockának te-

8. A tér-elem mértani jele a dodekaéder

37

kinthető, amelynek sarkai kifelé fordulnak, és belső isteni háromszögei láthatóvá válnak. Így alakul ki a piramis, mely a négyes földi alapon a felfelé irányuló szellem erejét zárja magába. Az isteni szellemet az anyagot jelölő négyszögű lap tartja fenn a piramis alakjában. [24, 5] Az öt az anyag négyeséből alakul ki az Egy-nek nevezett teremtő erő hozzáadásából. Az így kialakult és teremtő szellemet tartalmazó anyag maga is teremtő erővel rendelkezik. Ez a hunok által szellemanyagnak nevezett lény már megnyilvánulásában teremtő erőt képvisel. A hun bölcselet szerint ez a szellemanyag maga az ősanya. Az ősanyai energia jele az ötszög és a négyszög. Az ötszög a karácsonyi időkhöz kapcsolódó egyik képjel. A négyszög a karácsonyi föld-elem jele. A négy alap elemi erő a térben kapcsolódik egymáshoz. A tér szerkezete a piramis csúcsának irányultságában fogható fel. A négy elem, illetve a vízszintes négy égtáj – észak, dél, kelet, nyugat – mellé van a függőleges irány, az ég felé, a felfelé irányultság. A piramis csúcsa az égi irány, amely a tér-elemnek felel meg. A hindu bölcselet ezenkívül számon tartja a lefelé irányuló piramis alsó pontját mint a földi irányt és a belső középpontot. A piramis lehet a népek hitregéiben a Nagy Hegy. [68] Az ember lelkét-szellemét szintén piramissal ábrázolják. A piramisnak öt kiemelkedő szöge, csúcsa van. A teremtett élővilág ötös szerkezetű egységek működésén alapszik. A térre jellemző az ötösség és az anyai jelleg is. Az ötszög a teremtő istenanya jele. Nem véletlen, hogy az év ötödik hónapjában, májusban van az anyák napja. Május a tér ünnepe. Ilyenkor a világ minden népe ünnepel. A szabadtéri népi sokadalmakat majálisoknak nevezzük. A kínaiak a teremtést idézik fel az ötödik hónap ötödik napján tartott ünnepsoron. Ilyenkor tartják a sárkányhajók versenyét is. Ugyanekkor ünnepeltek az ógörögök a vízen úszó bárkákkal. A Hold alakját leképező bárkák szintén az istenanyai oldalunkhoz rendelődnek. A rómaiak ilyenkor tartják a Rozália-ünnepsort, virággal díszítve a lépcsőket. Az ötös szerkezet olykor a teremtésről szóló regékben is megjelenik. A joruba afrikai törzs eredetmondájában az istenanyának egy tyúk segített felhordani a földet a vízből, amelyen az élet megfogant. A tyúknak öt lába volt. Az ír Manannan teremtő istenséghez öt kis patak tartozik, amelyben öt lazac úszkál. A kínai ősanya, NU-Kua öt különböző színű kővel hozta létre vagy javította meg az eget. A kozmológiai szent számuk is ötös: négy a négy égtájnak felel meg, az ötödik az ég tartóoszlopa, az ég felé tartó függőleges irány. [63, 80, 81] A hun teremtéstörténetben is szerepel a világot létrehozó istenanya mellett az ötös szám. A rovásos történetírás szerint a Föld-anya, akitől a világ származik, az életfa ötödik emeletén lakik. Neve Jól, Jó, Joli, Ilona. [39] Az ókor hitében az Istenanya volt a népek védője, hozzá fohászkodtak. Boldogasszony-énekeink élő tanúk erre. A régi váraknál a védelemre épített szögeleti bástyák ötszögűek. Egyes várak alaprajza ötszöget ír le: például Várad, Arad. Imáinkban a szegeletkő Jézushoz kapcsolódik. A 114. húsvéti énekünkben, mely így kezdődik: „Nagy jóvoltát hirdessétek most a Teremtőnek”, ez olvasható: „félredobott terméskövet állít szegletkőnek”. A Biblia szerint Jézus az „a kő, melyet az építők megvetettek”, mely „a szegelet fejére” lett teremtve (Lk 20,17). Ugyancsak Ő „a lelki kőszikla, melyből az élet vize fakad”(1Kor 10,4). Az ókori hagyományok továbbélését mutatja, hogy védelemért az istenanyához fordulnak ma is. Az ősi Istennő ötszöge megőrződött több címerben. Ötágú csillag Veszprém régi kőcímerében és Sopron címerében, ötszirmú virág Csongrád megye címerében, ötvirágú koszorú a Broderics-címerben (1517), ötcölöpös sáncoszlop Vasvár címerében, öt szív a pannonhalmi apátság címerében, öt kör vagy kereszt pedig Udvarhely, Lisszabon, a grúzok és az örmények címerében. Leonardo da Vinci keresztjének közepén is ötszögű csillag található, akárcsak a tibetiek gyertyatartóján. A tér-elem, illetve a tudatosságunk ötös szerkezetű. A hun bölcseletben ez öt égtájban fejeződik ki. Minden égtáj felől őrszellemek vigyáznak az ember lelkére. Az őrszellemek a halottat is segítik, hogy rátaláljon az Örök Fényre. [43] A Smaragdtáblák szerint hat őrszellem vigyázza fel a létezés terét: kettő-kettő a keleti és nyugati irányban és egy-egy észak és dél irányában. [15] A tibeti bölcselet Hat nemzetségről, Hat Igéről, Ha Győzelemmel túljutott Hatalmasságról és Hat Köztes Létről beszél, amikor az ember fejlődéséről és halála utáni útjáról van szó. [45] A négy elemmel és a térrel a piramis az ötös ritmust zárja magába. Ez az ötösség lehet az alapja a tibeti öt tiszta fénynek, a kínai, hindu, ausztráliai öt őserőnek, a mi öt kapubálványunknak. Meséinkben egy ötszögű tojásból kel ki a táltosló, melyet a hős hét évig a hónaljában melengetett. [20]

38


A hun bölcseletben a térnek megfelelő szellemi erő ötös szerkezete nemcsak az ég ötbálványú kapuján, hanem az öt égtájban is kifejeződést nyer. [43] Ötágú fával a kezében ábrázolják a mezopotámiai Nimród ősapánkat. A szkíta süvegdíszen szintén ötosztatú életfa látható. Írásos terítőinken, párnáinkon gyakori a kettős keresztet lemintázó ötszárú életfa. Az ötös szerkezetű elemek forgásukban almaszerű tóruszt képeznek le. A technikában is érvényesül az almaszerű tórusz, az ötös szerkezet energiája. A nagy erőt igénybe vevő műveleteknél a tórusz alakú szerszámok a legjobbak. A fémek megmunkálásánál az ilyen maró bírja a legnagyobb megterhelést és használata a leggazdaságosabb. [36] A kerámiagyártásban a legjobb jellemzőket a tórusz alakú présfej adja. [37] A kémiai Nobel-díjat 2011-ben Shechtman az ötös szimmetriával rendelkező kvázikristályokért kapta, melyek fontos összetevői a Fe-Mo-B alapú kopásálló fémeknek és a Ni-P-B alapú kemény acéloknak. Nagy hatásfokú motorok gyárthatók a pentagonos mintázatú elemek elforgatásával. [93] Geometriai szempontból a hármas és ötös szerkezet összeilleszthetőségét hasonló felépítő elemeik adják. Az ötös szerkezet is hármasokból áll. Átvitt értelemben maguk a számok is hasonlóságot rejtenek magukban. A szent hármas ősjellemzője, archetípusa az intellektuális. A belőle kialakult ötös ősképe a szerencse fia. Mindkettő aktív, férfias, áradó, mozgékony, rugalmas. Hasonló jellemzőik révén a hármas jellemű víz-elem könnyen kapcsolatba lép az ötösséget magába rejtő tér-elemmel. A tér-elem energiájában, mint minden őserőben, létezik egy egyensúly. Tudatosságunk egyensúlya a tér-elem energiájában fejeződik ki. A tér-elem a hajnali órákban fejti ki erőteljesebb hatását. A szabadban végzett hajnali meditálás legalkalmasabb az egyensúlyunk kialakításához. A tér-elem energiájának egyensúlyára a semleges üresség jellemző. Az ürességben bármi megvalósítható, ami a lét rendjébe tartozik. Az ürességbe jön be az öröm, a megoldások. A tér-elem nem üres semmit jelent, hanem a többi őserőket a maguk összességében. Az üresség egyfajta megelégedettséget is jelent. Ilyenkor csend jön létre. Ebben a szellemre jellemző egyensúlyi helyzetben kapcsolatban állunk a szívünkkel, örömöt és békét sugározunk ki magunkból. Türelmesek, befogadók vagyunk mások és a világ problémái iránt. Nem ragadunk bele a negatívumokba, elegendő időnk van mindenre. Fájdalom nélkül tapasztalunk, könyörülettel szemlélünk. Mindent csak tapasztalatként kezelünk, mely a térből merül fel. A sok tér a tudatosság hiányát eredményezi. Mintha felhígulnának a tér energiái és nehezebben tudnánk kapcsolódni a többi elemhez. Felszínessé válunk kapcsolatainkban, elszállunk, eltávolodunk a lényegtől. Nem tudunk másokra és a munkánkra figyelni. A munka nem fontos, és minden távol áll érdeklődési körünktől. A túl kevés térben nő az energiák töménysége. Minden nagyobb hatással van ránk, és hajlamossá tesz minket, hogy minden problémába beleragadjunk. Minden áthatolhatatlannak látszik, és akármelyik elem kis túlsúlya elsöpörhet. A munka túl soknak, túl nehéznek tűnik, vagy a gyerekek nagy terhet jelentenek. Nincs idő a gyerekekre, nincs idő főzni vagy pihenni. Állandóan másokat hibáztatunk a problémákért. A tér-elem vagy fém típusú ember kapcsolataiban hűvösen viselkedik. Nem aggodalmas, nagyvonalú, életenergiája túlteng benne. Az erős szőrzet jellemző rá. A hagyományos kínai orvoslásból tudjuk, hogy a haj a szív és a vese túltengése. Ha a szív rendben van, az érzelmek pozitívak, akkor a haj is erősebb. A térelem, illetve a fa folyékony állapotát a sas képjelezi. A szellemet képviselő sas képes magasan repülni, mindent belátni, a részleteket megfigyelni. Éber, csendes derű jellemzi, szinte láthatatlan. A kínai és japán regékben egy érctojásból alakult ki a világ. Az életfa az égbe nyúlik fel, mely maga a Tejút. A Tejút tetején az Északi csillag található. A szibériai nomád népek az Északi csillagot Vastuskónak, a törökök Vaskarónak nevezik. [20] A keleti bölcselet a fém-elemet köti a tér-elemhez. A tér-elemre csend és üresség jellemző. Akiben nagyon erős fém, illetve tér-elem hatás van, mindenben észreveheti az ürességet. A csendmeditációban a belső tér ürességét érzékelni lehet. A tér-elem anyai jellegű, és a megértésen keresztül fel nem fogható. A térbe az érzelmeken keresztül lehet behatolni. A térben bontakozik ki a meditáció intuitív világa. A tér-elemhez való bejutás túl van a racionális módszereken. Nincs benne semmi csalafintaság. Az ember egyszerűen elhatározza, hogy nem gondol semmire, vagy csak a legjobb érzelmeit hajlandó elfogadni. Ha azon veszi észre magát, hogy gondolatai jöttek elő, hagyja őket elmenni és figyeli elmenésüket. Ha elragadták az érzelmei, egyszerűen a beleérzés után elengedi azokat, mintha ott sem lettek volna.

9. A Nagy Anya

39

A tér szeretetenergiáihoz a most pillanata kapcsolódik. A tér megszentelt energiáival a pillanat elfogadó békéjének segítségével vehetjük fel a kapcsolatot. A most energiája magával a létezéssel van összekötve. A jelen pillanat elfogadásával a szent terünkre hangolódunk, mely egyensúlyt, örömet, békét hoz az életünkbe. A most pillanatának csendjében a körülöttünk lévő világ frissnek, elevennek tűnik. A most pillanatának terében nagy mélység érzékelhető. A most mindig szent, a most magát a létezés örömét adja. A létezés igazi érzelmei a béke, a bizonyosság, a szeretet. Ilyenkor jön elő az igazi kreativitás, az isteni döntés lehetősége. A maják szerint a most pillanatának energiái az érzelmi oldalunkkal, a szeretethez kapcsolódó öröm érzésével van kapcsolatban. Érzelmeinkhez pedig a víz-elem, illetve az ikozaéder 4×5-ös, azaz húszas szerkezetének rezgései rendelődnek. A maják szerint a pillanat elfogadásából eredő béke és öröm érzése ötös, ikozaéderes szerkezetű. Az ikozaéderben a szeretet háromszögei ötszöges formába rendeződnek. Ugyanez az ötös szerkezet jellemző a tér energiáira is. Az igazi kreativitás a belső térből származik. Harmonikus teret teremt az emberben az is, ha a környező tárgyakat vagy a teste mozgását gondolatmentesen figyeli, ha a légzésre figyel. Amikor az ember tudatosan jelen van és eggyé válik a helyzettel. Nem szegül szembe a történésekkel, hanem beleolvad és teszi a dolgát. Ilyenkor teremtődik meg az egység a belső isteni lénnyel, az Egésszel. Ahogy Jézus mondta: „Legyetek hát egészek, amint mennyei Atyátok egész” (Mt 5,48). Az esszénusok egyesülésnek nevezték a csendes elmélyedést. Ilyenkor eltűnik a múlt és a jövő aggodalma. A belső önvalónkkal való egyesüléssel válunk igazán saját magunkká. Bensőnk megszentelt tere a most pillanatában van elrejtve. A pillanat csendjében való érzékelés békés, örömteli, édes. Ez a friss elevenség maga a felébredés, az éberen levés, a nem elalvás állapota. Ezért dorgálta meg Jézus a tanítványokat. A mostban a jelen pillanaton keresztül hozzáférünk a létezés forrásához, a világmindenség hajtóerejéhez. Ilyenkor az Egész szellemének megfelelő cselekvés jön létre. Számos tanítás javasolja, hogy eresszük el félelmeinket, bocsássunk meg, üresítsük ki önmagunkat a zavaró érzésektől, gondolatoktól. Megérteni és megérezni kell, hogy az ember szerves egységben él a földön élőkkel és a földdel, átalakulásával nemcsak saját magán segít, hanem minden létezőn. A hinduk ezt nevezik megvilágosodásnak, a keresztények megváltásnak, a buddhizmus a szenvedés végének. A most jelenlétének szent érzése mély békét és nyugalmat ad. Erről fogalmazhatta Szent Pál: „Isten békéje, mely minden értelmet meghalad” (Fil 4,7). A tér és az érzelmek mellett az emberi szó is a torokközpont ötös szerkezetéhez rendelődik. Az ember erőterében a torokközponthoz a tér-elem kapcsolódik. A kimondott szó megtöri a tér csendjét és abba be tud hatolni.

9. A NAGY ANYA „Az ötödik egyesülés az Élet Angyalával, Aki az erőt és az energiát adja az embernek.” [25] A lét tere magába rejt mindent. A térnek, akárcsak a szellemi erőnek, az ókori nagy népek anyai jelleget tulajdonítottak. A térerők közös eleme a háromszög, mely a szeretet képjele. A bennünk lévő összekötő tér-istennő nem más, mint együttérző szeretet. A tér az ötödik őserő, a piramis csúcsa, a szellem energiája, a Nagy Anya. A Nagy Anyát vagy Nagyaszszonyt imádják afrikai, szibériai és ausztrál bennszülöttek. Az indiaiak Fehér Tarának nevezik. Népi hagyományunkban ő az Élet anyja és a hozzá kapcsolódó erő az Élet angyala. Az Ég Királynőjeként szerepel énekeinkben. Öt őserőről tudnak a kínai, tibeti, indián, hun, ausztrál hagyományban. Az indiai Stanzák hét őserőről tudósítanak. Minden, ami a fizikai és szellemi világban működik, ezekből az őserőkből tevődik össze. Az őserők a térben együtt fejtik ki hatásukat a Nagy Anyában. A tibeti rítusoknál Anya-tantrának nevezik az elemekkel való harmonizáló gyakorlatokat. Népünk az égi csillagösvényt a tej fehér színéről Tejútnak nevezi. A palócok a Tejútat Fehér ároknak vagy Fehér köznek is hívják. [20]

40


A tér-elem iránya az égtájak közül az égi irány. A hozzá kapcsolódó szín a fehér. A különböző népek hitregéiben a Nagy Anyát Ég Anyjának, Nagy Fehér Anyának, Fehér Istennőnek nevezik. A hunok Zöld Bibliájában is megjelenik a szeretet istenanyja, az Égi Szent Anya: „Te vagy az élet, a szeretet, A boldogság ÉGI ŐRE, Tebenned bízunk, ÉGI SZENT ANYA!” [43] A fizikai világegyetem a láthatatlan égi Egynek a kisugárzása. Neve Anya-világegyetem. Anya-természettel rendelkezik. Találóan egy tőből ered anya és anyag szavunk. Minden, ami létezik, az anya-világegyetem része. A létezés méhe a teremtő Anya. A Smaragdtáblák [15] szerint a létezés kezdetén az elsődleges anyag, az Egyetemes Anya a térben formát ölt. A tér maga a Nagy Hegy, a Nagy Anya. Rendeltetése és jellege hasonló az életfa jelentésköréhez, az égbe nyúló oszlophoz, a piramis csúcsához vay a hegy tetejéhez. Az elemi őserők együtt adják az Ég Anyját, amiből származunk. A tér-elem szellemi ötöse a négyes szerkezetű anyagban jelenti a hét- vagy kilencszintű életfát. A mezopotámiai pecséthengeren az istennő ölében tartja fiát egy ilyen életfa mellett. Egyiptomban Ré napisten a Kilencség Ura, aki a fehér hegyen hozza meg döntéseit. A térre jellemző ötösség oszlopok és színek változataiban maradt fenn. Az egyiptomi szentélyeket ötszögű oszlop vagy öt oszlop választotta el a hívőktől. A tibetiek öt színnel jelzik a Buddha-Anya imamalmok helyét. A hun bölcselet jelképesen öt égtájat és öt kapubálványt ismer. Az öt őserői princípiumot ötbálványú kapunak nevezték, mely a Boldogasszonyhoz vezet. Ez pedig nem más, mint anyai jellegű létünkből eredő szeretet, illetve a pillanat elfogadó energiáinak felel meg. „Boldogok, kik engednek, mert beengedtetnek Az Ég Ötbálványú Kapuján És Boldogasszony simogató tenyerébe lapulhatnak.” [43] Az ötös kapu az ősanyai jellemző, a szeretet istenanyjának megfelelő oldala. Egyiptomban Szentek szentjének nevezik nemcsak a szakkarai piramisok, hanem a karnaki templom szentélyét is. Mindeniknél a mennyezeten az Istenanya ötágú csillagai díszítik kék mezőben a mennyezetet. A berberek életfája az öt madárral az ötös rendszerhez tartozik. Ez a bizonyítéka annak, hogy a régi egyiptomi hitvilág egyik jellemzője az Istenanya-imádás volt. Az Ég Anyja maga a szentek szentje, a szépek Szépe: Shabavat és Sephirot a hinduknál, Sepher és Sephirot a hébereknél. A keresztény énekek Sabaot istenfia is szép szavunkkal kezdődik. Nem véletlenül található meg épp egyik Boldogasszony-énekünkben, a 219. számúban a Szentek szentje kifejezés: „Ó, dicsőséges Asszonyság, Nap-szépen fénylő tisztaság, Kit illet mennyben boldogság, És égben, földön méltóság… Dicsőség szentek Szentinek, Ki alkotója mindennek.” Meséink égig érő fája képjelezi szellemünk összetevőit. Az életfa maga a fa-anya, illetve az istenanyai jellegű lét fokozatai. Az erénylétrán a szeretet igazsága vezethet felfelé. Az életfa magát az erénylétrát képjelezi, melynek szerkezete hetes, akár a hangé, illetve a mozgó levegő hangfrekvenciáié. Tudatosságunk lépcsőfokain, illetve az erénylétrán úgy haladhatunk felfelé, akár az életfán. A tetején van a fény, a harmonikus állapot, mely bódulathoz hasonló. Belső terünk energiáinak van egy szent közepe. Lényünk belső békéjét keressük, mely imáink szerint örömteli és édes. Belső szemlélődéssel, meditálással önvalónkhoz közelebb kerülünk: „Az Égig Érő Fa, mely valahol Ma is a Szangir hegyekben virul, Hágcsó mindmáig ÉG meg FÖLD között. Ott teremték ők az első fügefát is. A bódulat mindmáig szerelmes szédülés.” [43]

9. A Nagy Anya

41

A tér energiáiban rejlő önvalónk kapcsolatban van az anyai jellegünkkel. Érzelemből teremtődtünk, a szeretet istennői oldalából. Az önvalónkkal való kapcsolat felvételénél az erénylétrán csak az elfogadó szeretettel haladhatunk felfelé. Az anyai jellegű térhez a reggeli órákban lehet bejutni. A szellemi erőhöz rendelődő levegő-elem és a reggel kapcsolatban állnak anyai oldalunkkal. Archaikus imáinkban a piros hajnalban Mária nyugoszik. Vele együtt van az aranyos kápolna, valamint az erénylétra is: „Én fölköttem szép piros hajnalba, Feltekintek fényes mennyországba, Nyitva látom mennyország kapuját, Azon belül egy vigasz lajtorját.” [40] A kristályvonalak szerint rendeződő tér energiái úgy fogják át a világot, akár az életfa. Régi ráolvasó imáinkban az életfát aranyfának, rutafának, rózsás bárkának, rózsafának, gályafának hívják, mely „a tengeren is átalhajladozik”. [9] A nagy istennőhöz rendelődik az életfa csúcsa és az élet virága is. Mindkettő hetes szerkezetű. Az élet virágának megfelelő hatágú csillag a középső részével hetes szerkezetet mutat. Ez a hétpontú csillag az élet hét nagy sugarának felel meg. A szellemi erő hét sugara az Isten trónusa mellett helyet foglaló hét angyaltól érkezik. Ezek kapcsolódnak a hét planetáris erőhöz, az ember hét erőközpontjához. A tér-elem foglalja magában a négy őserőnek megfelelő erőközpontjainkat. Az ember első erőközpontja a föld-elem energiáiban az önfenntartást biztosítja. A második energiaszint a víz-elem felségterületéhez tartozik és az érzelmekhez, az öröm, a félelem és a fájdalom síkjához rendelődik. A harmadik a tűz-elem hatalmi síkja. A negyedik a szerelem érzésének szintjét támogatja, mely a szívközponthoz rendelődő levegő-elem uralmát jelenti. Az ötödik a tér-elem területe, a hanggal kifejeződött szerelem síkja. A felső két erőközpont több elemi erőt foglal magában. A hatodik az életben megértett isteni erő szintje. A hetedik az Én vagyok fenséges síkja. Archaikus imáinkban az égi életfától származik Anna, Mária anyja. A rovásos történetírásból tudjuk, hogy Anna hun törzs sarja. Az égi magot pedig a Kaltes Asszony bolygójáról hozták le a Földre. „Ég szülte fáját, Fája szülte bimbaját, Bimbaja szülte Annát, Anna szülte Máriát, Mária szülte a világ megváltóját.” [40] A népi hit Szent Annát a Nagyboldogasszonyhoz sorolja. Eleink Szent Annát, Mária édesanyját égi származásúnak tartották, aki az égi életfa vonalán sarjadt. Archaikus imánkban Anna neve mindannyiunk anyjával összecseng, aki az Ég Királynője. Őt kérjük, hogy jöjjön segítségünkre harmadmagával. A Kárpát-medencében nagyon sok az Anna imádatára szolgáló hely, Szent Anna-oltár. Nem véletlen, hogy az Anna névnap a nyári Nagyboldogasszony nyolcadába esik. Rovásírásos emlékeink az ősi Szűzanya-tiszteletről beszélnek. Ünnepe augusztus, amikor a szentnek tartott tüzet kapta tőle az ember. Évezredek óta augusztusban tartották a hosszúra kinyúlt nyári ünnepeket leányvásárral egybekötve. [39] A Boldogasszony volt „ősatyáink nagy Istene”. A templomainkban ma is énekelt Boldogasszony-énekben megőrződött a régi ünnepekre való utalás. A 276., „Köszöntsünk most…” kezdetű ének 5. versszaka így szól: „Szent ősatyák nagy Istene, Magasztal minden nemzedék. Zarándok létünk útjain Vedd most a haza énekét.” A nagy népi ünnepek ideje a nyári idő. A hosszú napok és a meleg nyári idő mindig alkalmas volt sokadalmakra, ünneplésre. Ilyenkor vannak ma is a hagyományos népünnepélyek. Nyáron tartják ma is legtöbbször Portugáliában a zöld természet ölén a falunapokat, a környező magaslatokon a települések ünnepeit. A Boldogasszonyhoz fordulunk ma is áldásért. A 328., „Üdvösség szerzője…” kezdetű Boldogasszonyénekünkben ez áll:

42


„Áldd meg a gabonát sok bő terméssel, Szőlőnket, fáinkat szép jó gyümölccsel.” A település környéki szakrális helyeket az elemi őserőknek megfelelően képezték ki, ahová ajándékot helyeznek: „Magaslatok, Völgyek, Források, Folyók Őrszellemeinek Ilyenkor ajándékot visznek.” [43] A nagy istennőhöz kötött nyári ünnepek a napfordulóval és napfigyeléssel kezdődnek. Az ünnep előtti és utáni nyolcadban történt a búzaszentelés, a források, patakok szentelése, a határkerülés, a körmenet, akkor van az új kenyér ünnepe. Régen a Sarlós Boldogasszony-ünnep utáni nyolcadban tartották az új termés ünnepét. Ma új kenyér ünnepének nevezzük, és Nagyboldogasszony ünnepéhez kapcsoljuk: „Erdő, mező vadjainak Ekkor eledelt raknak ki – Mert részük van a termésből – Isten rendelése szerint.” [43] Az Őrszellemek oszlopainál, faragott köveinél, ORU-inál szertartást tartanak: „Ahol képet, ORU-t állítottak nevüknek, Ott termékeket áldanak nevüknek. … Nemzetünk, népünk tagja vagy, Serényen őrködő Szellem-testvérünk, Íme, részed legyen termésünkből.” [43] A Boldogasszony volt a Babba, a szépek szépe: „Ó, áldott Szűzanya, mennyei szép rózsa, Boldog mennyországnak drága gyöngyvirága.” (234.b. ének) A Boldogasszony nemcsak a szépek szépe, az egek ékessége: „Egek ékessége, földnek dicsősége, Magyarok asszonya, királynéja.” (300. ének, Dicsérjétek az Urat, 1998) Ő az Ég Királynéja. A „Túlcsordul a lelkünk…” kezdetű 252. énekünkben ez áll: „Királynénkra nézünk, Szent örömet érzünk”. Egyes helyeken szokás virággal, zöld ággal feldíszített kapukat, úgynevezett díszkapukat emelni. Ezek valamikor napfigyelő kapuk is lehettek, amilyen Stonehenge, Sarmisegetuza. Az ókor népe a négy fontosabb napállásnak négy nagyobb kaput állított. Ezenkívül léteztek más megfigyelő kapuk is a Nap és a Hold állásának követésére. A megalitikus körépítmények négy felében kettős kőoszlopok között megjelenő Nap és árnyéka jelezte a nap évi járásának fontosabb idejét. Ázsiai nomád rokonaink ma is kidíszített kapuval ünnepelnek. A díszkapu a székelyeknél is szokásban van. Gyerekjátékainkban a fénykapu ma aranykapu, mintegy utalva a kapu és a Nap, illetve a szellemi fényhez hasonló harmonikus kapcsolatra: „Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, hadd bújjatok benne.” A kapu egy figyelmeztető, mely a lét láthatatlan oldalára vonatkozik. A kapu és a híd fényátjáró, ahová szerető beleérzéssel és egymással való összefogással lehet bejutni: „Virágos kapukat is állítanak fel ilyenkor, Születés meg halál értelmére figyelmeztetendő. A születés kapuját piros virágokkal, A halálét fehér virágokkal díszítik, Mert fehér a halál színe, a gyászé is.” [43]

9. A Nagy Anya

43

Ma is sok ünnep van augusztusban: Havas Boldogasszony augusztus 6-án, a kelta őszkezdet idején, Nagyboldogasszony augusztus közepén, Diana, Vesta, Inanna, Consus, Illés, Héliosz ünnepén. Augusztus 18-án van Ilona napja, az ősi hun istenanya ünnepe. Emléke ma meséinkben él. Ő a mi Tündér Ilonánk. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a Magyarok Istenének ünnepe békeidőben az Oroszlán és a Szűz csillagkép találkozóján van. A Szűz csillagkép Boldogasszonyunk égi mása, ORU-ja. [43] Ez a csillagjegytalálkozás augusztus 21-re esik. Ez a nap a mai Nagyboldogasszony hetébe esik. Talán ez az eredete a Nagyboldogasszony-ünnepnek. Ekkor ajánlotta fel Szent István a koronát az Ég Királynőjének, és ekkor ültek törvényt eleink. Az Árpád-házi királyok is ekkor ítélkeztek a bűnösök felett. Ma is ez Háromszéken a perkői búcsú ideje. A tér-elemben létező tűz-elem energiáiban, a napkirály jegyében fogant a nyári Nagyboldogasszonyünnepünk, aki ma is az Ég Királynője. Régen és ma is népünk különös tisztelete övezi alakját. Az ősi kultikus képekben a Nagyboldogasszony egyesíti a Nap és a Hold szerepkörét. A holdsarlón állva ábrázolják, és alakját a nap sugarai övezik. A tér-elemnek megfelelő égi erő egyik állat-megfelelője a fehér ló. A ló mint holdállat anyai minőséget zár magában. A hinduk és a hunok szerint a teremtő erő és az anyavilág egy lóval szemléltethető (Rigvéda, I. 164). Őseink istenének neve Mén, és a fehér lóhoz kapcsolódik. A Magyarok Istenének neve MÁ vagy Mén, fehér lovon ül. A fehér lónak szarva volt. „A lovak szent égi ördöge szép, tündöklően fehér ló volt, homlokán kék lángú szarvval.” Má, miután legyőzte a lovak szellemét, megragadván szarva által, átváltozott a lovak földi őrévé. A lovak fején egy bütyök tanúsítja, hogy volt szarva valamikor. Attól kezdve az emberek lovakat terelgettek és használták őket a földi megélhetéshez. Hadak járása idején őseink Mának áldoztak. [43] „Ő a mi oltalmazó Istenünk, kinek körmenetekben Megáldozott fehér lovat vezetnek, Veretes nyergű, szövött takarójú, Ékköves szerszámú fehér mént. Nevesembiztos fejedelemhős atyánk volt ő valaha. Egyik így mondja: MÁ, amaz MAR-t vagy MÉN-t. Nemzetünkre ügyelő, a Kettős Világörvény Körein Minket szemmel tartó Őrszellemünk Egekből vigyáz ránk, mint kotlós csibéire.” [43] A Magyarok Istene erejét képjelezi az a rege, hogy legyőzte az egyszarvút. A magyarok lovas istenétől féltek a keleti népek. Nagy hatalommal bírónak és igazságosnak tartották. A rovásírások szerint eleink augusztust Aranyasszony hónapjának is nevezték. A hagyomány szerint ebben a hónapban kapta meg az ember a szentnek tartott tüzet az Istenanyától kb. 13 000 évvel ezelőtt. A régi korok embere ennek emlékére ebben a hónapban hosszú ünnepségeket tartott, vetélkedőkkel és leányvásárral egybekötve. Nevezték Nagyszalának vagy Körszalának. [39] Augusztust régen az Aranyaszszony [39], illetve Boldogasszony [43] hónapjának hívták, ő volt az ókorban az Ég Királynője, akit imádtak és templomokat emeltek neki. A különböző népek tudatában a Teremtő Istennő a Nagy Anya, a Fehér Istennő, a Tejút-istennő, az Ég Királynéja. Ő a mi Nagyboldogasszonyunk. Fő színe a fehér. Ez a szín kapcsolódik mindenhez, ahol a világot teremtő és fenntartó istennői energia megnyilvánul: a hajnali fényhez, a Holdhoz, a Csillaghoz. Van nekünk több Fehérvárunk, amelyek az ő imádatának helyei. A Nagyboldogasszony-ünnep a kereszténység előtti népi hagyományokból került be a keresztény ünnepek sorába. Nagyboldogasszony az az ünnepünk, amelyhez legtöbb nemzeti emlékünk csatolódik. Nagy ünnep volt már Szent István idejében is. Elnevezése: Boldogasszony napja, „kit nagyasszony napjának hívnak parasztul” (Lányi-kódex). Ilyenkor különböző helyeken különböző fajta növényeket ajánlottak megszentelésre. Ma szentjánosi, illetve szentiváni tűzijátékoknál él tovább ez a szokás. Az utód nélkül maradt Szent István király országát és népét a „Mennyei királyné”, „Ég királynője”, „mennyeknek királyné asszonya, Istennek szent anyja” oltalmára bízza. Az őskorban gyökerező Boldogasszony-imádat nem veszett ki, hanem újraéledt az ő felajánlásában. A reménytelenségben egyetlen út léte-

44


zett a magyarság számára, azaz a Boldogasszony oltalma. Szent István királyunk utolsó szavait így örökítették meg: „Ég Királynője, e világ jeles ujjászervezője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel-papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet a te kezedbe ajánlom.” (Hartvik püspök legendája) „Mennyei királyné, megváltásunk dicső eszközlője! pártfogásod alá legyen bízva végső esdeklésemmel az ország egész népével együtt.” (Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezeréves története. Budapest, 1882.) Sok Boldogasszony nevű gyógynövényünk van. Régen az augusztus 15-én szentelt virágot tűz- és villámcsapás ellen tartották a háznál. Az állatok védelmére az istállóban a jászol mögé tűzik. Nagy vihar idején vészelhárítás céljából tűzbe vetik. Magukkal hordják védelemül mindenféle veszély ellen. Keresztelő után a gyermek mellé rakják a kiságyba. Ez a „Boldogasszony füve”, amit a szentelt gyertyával, az úrnapi virággal és a búcsúról hozott zöldággal együtt a lakóházban tartanak. A Nagy Királynő az egyiptomi és hermetikai hagyományokban is ismert. Nut teremtő istennő testét képezi maga az égbolt is. Az ókor bölcseletére alapozó alkimisták quinta essentiának nevezték a mindent átalakítani tudó titokzatos anyagot, az elixírt. Minden műveletüknél a Nagy Királynőjük segítségét kérték.

10. A NAGY ANYA ÉS A FEHÉR SZÍN A Teremtő akarata a Törvényben fejeződik ki, a Rendben. A kozmikus Rend maga a szeretet. A szeretet színe pedig a fehér, akár a hóé. A karácsonyi énekünkben a Kisjézus a szeretet fehér színén száll a földre le. Az égtájak közül a fehér az égi irány színe. A világ szerkezetét lemintázó piramis csúcsából kiáradó sugár a fehér sugár. A fehér Isten fénye, az uralkodó tiszta szellemé. A fehér az isteni Rend fénye. Benne rejlik az egyensúly ereje, a teremtő, tanító, összetartó erő. A fehér Krisztus fényének színe. Jézus a fény fia. Isten segítői a fehér angyalok. Jézus angyalai a fehér fény angyalai. A megújulásnak és a feltámadásnak a színe, a fehér ruhás Jézusé. Isten kegyelme e szín erején keresztül érint meg mindent. A mítoszokban a fehér szín a teremtő Nagy Anyához, a Fehér Istennőhöz, illetve a Hármas Istennőkhöz kapcsolódik. A tér-elem a piramis csúcsa, a Nagy Hegy, színe a fehér. Nemcsak a természeti népeknél, hanem több nép hagyományában létezik a Nagy Fehér Anya. Kailas a tibetiek szent hegye, melyet a teremtő Istennő színéről fehér piramisnak hívnak, és a világ közepének tartanak. Az egyiptomi hitregékben a döntéseknél RÉ napisten a fehér hegyen ül az Igazság Csarnokában. A fehér szín a központi paradicsomi helyhez rendelődik, melyet a különböző népek boldogok honának, az élők földjének vagy a szentek földjének neveznek. A tolték indiánok a szakrális központi helyet Tulának hívták. Tulát fehér szigetnek is nevezték, akárcsak az indek (Svéta-dvipa). A fehér hegy maga a naphegy, akárcsak az indek Meru nevű üdvhegye, ahová a szenvedélyek tengerén áthaladva lehet eljutni. A Meru oldalán található hét világ, amelyen át kell haladni, a szivárvány színeinek felel meg. A legfőbb égi segítőt Fehér Tarának nevezik, akinek madara a holló, kígyókkal és tükörrel ábrázolják. Meséinkben a fehér hegy szelleme szélméneken jár. A tibeti Köztes Lét könyvében az ember szellemének őrzője a napkeltei Fehér Égi Anya. A tibetiek hite szerint a Fehér istenanyai erő hozza a törvényeket. Az égi anya maga a Fényhozó. A Fényhozónak Hét Törvénye van. Úgy is mondják, hogy a Gyémántjogar Hét Törvénye. [45] A tér legfőbb természetéhez az együttérzés tartozik, mely anyai jellegű. Az ember önvalója anyatermészetű. Bensőnk az Ég Anyjával kapcsolatos. Fehéregyházánk, Fehérvárunk, Gyulafehérvárunk elnevezése nagyon régi istennő-hittel magyarázható. A különböző népek hagyományában fellelhető a fehér vagy a Nagy istennő. Ilyen teremtő anya a hinduk Fehér Tarája és Kálija, a kelta Hármas Istennő, a fehér lovon vágtató walesi Rhiannon, a görög Sige, az egyiptomi Szehmet. Istenek ősanyja volt a kelta Danu és Nemetona, mindenek anyja a kínai Kuan-Jin. Fehér hattyú társult a hindu Szaraszvatihoz, a kelta Hármas Istennő volt a Fehér Egy vagy a Fehér Szellem maga. A mordvák Ég-istene ezüst hegyen ül. A fehérhez kapcsolódik az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja. A fehér ló nemcsak a Magyarok Istenének állata, ha-

10. A Nagy Anya és a fehér szín

45

nem a hindu Visnu istennőhöz is odatartozik. A fehér szín az ártatlanságot jelképezte Athénban, ahol az Areioszpagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett. A tér erői a napszakok közül a reggelhez kapcsolódnak. Több archaikus imánk úgy kezdődik: „Fehér rózsa, Mária”: „Fehér rózsa, Mária, Krisztus engem talála, Szent vérével megjegyez, Gyűrűjével pecsétez…” [40] A Szent Asszonyunkhoz rendelődő szín a fehér. Archaikus imáinkban a fehér kőkápolna tartozik hozzá: „Én felkelek szép piros hajnalban, Kimenék ajtóm elejibe, Feltekintek napkeletre, Ott vagyon fehér kőkáponya, Küjjel aranyos, belöl irgalmas. Abba üle szent asszonyunk Szent urunk székibe, Szent haja leeresztve…” [40] A fehér a tisztaság, az isteni jóváhagyás fénye. Tisztító erővel rendelkezik. A lunáris színekhez tartozik mint a női elvűség szűzi jellegét jelölő szín. Az egyszerűséget és a tökéletességet is a fehér szín jelzi. A fehér át tudja változtatni a sötétséget. Amihez a fehér hozzáér, az megvilágosodik. Mindenben képes azonosítani a dolgokat, feloldani az ismeretlent. A hunok vízililioma és a keleti népek lótuszvirága nem véletlenül fehér színű. „Isteni Tisztaság, ölelj körbe Engem, Hozd egységbe lelkem igaz Szellememmel, Áradó Fényesség járja át a testem, Tisztaság angyala karjába zár Engem, Egy vagyok a Fénnyel és a Tisztasággal, Harmónia rezeg ebben a Világban, Árad belőlem, megtisztít most mindent, Mivel utam során kapcsolatba lépek, Hogy tisztuljon eggyé a Szent Létezésben Mit Atyám átölel tisztító Fényével, Ezért befogadlak, Tisztaság Ereje, Teljesedj, sugározz, ragyogj a Szívemben!” (Pusztai Orsolya: Tisztító ima) A fehér kapcsolatban van a lét körforgásával: a halállal és a teremtéssel. A hinduizmus kozmikus tojásának színe, amely az örökkévalóságot képviseli. A szellemi erő végtelen és örökkévaló. Ezért a fehér szín szoros kapcsolatban áll a halállal és a hozzá kapcsolódó rituális tárgyakkal (halotti lepel, gyertya). Kínában a gyász színe is fehér, akárcsak a hunoknál. A fehér ló a tavaszhoz, illetve a megújuláshoz kötődik, a fehér tigris az őszre, a természet elhalására utal. A fehér virág az európai hagyományban a gyermekáldást jelenti, a fehér ruha a tisztaságot, a szüzességet, a lélek győzelmét az anyag felett. A keresztény hagyományban a fehér szín az öröm és a vigasság hordozója. A fehér liliom a szentséghez és szűziességhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe. A fehér az égi harmónia akaratát közvetíti. Ezt jelzi a békekövetek fehér zászlója. A költői lélek az ég felé magasló hegy felett az égi fehér színt látja: „Egy erős szellem terjesztette szét A hegyek fölött nagy, fehér kezét. Tekintetének fénye rám mered, De én nem félek: nem bánt engemet.” (Hermann Hesse: A magány)

46


A fizikából ismeretes, hogy a fehér a töretlen fény színe. Ez a Fény tartalmazza az összes többi szín együttes erejét. Mozgékonyság jellemzi, nagyon magas frekvencián rezeg. A fehér lényegében egy dinamikus állapotot fejez ki. A fehér szín felbontásával a szivárvány színeit kaphatjuk meg, melyre a hetes tagozódás jellemző. A fény áramlásában csavarvonalas mintázatot követ. Az ember erőterének szerkezete és megnyilvánulásának módja a fény áramlásával kapcsolatos. A szivárvány színeiben leledzik az ember erőtere. Az ember életereje, belső örvénye spirálisan körpályát ír le. Hármas és ötös szerkezetű. Az ember erőspirálja ugyanolyan jellemzőkkel bír, mint a fény és a hang terjedési örvénye. Az energiaközpontok között futó életerőnek öt fő összetevője van. Az emberi életerő a gerinc mentén halad, és összetevő csatornái a spirális haladásukban időnként csomópontokban összetalálkoznak. Ezek a találkozási helyek az ember erőközpontjai. A keleti bölcseletben ezek a csakrák. A magyar nyelvben nagy kifejező erejű szó van mindenik erőcsomónkra: farközpont, hasközpont, köldök, napfonat, szívközpont, torokközpont vagy beszédközpont, homlokközpont vagy harmadik szem és a fejtető. Az öt csatorna vezeti az ember energiáit felfelé. Föld anyánktól kapjuk az erőt, akitől származunk. „Ez az öt csatorna férfi vagy női módon tekeredik a testben felfelé. Felülnézetből a férfienergia az óramutató járásával megegyezően, a női pedig azzal ellentétesen hat.” [4] A hét erőközpont a hét teremtési lépésből kialakult élet virágára is ráhelyezhető. A felnőtt és a gyerek erőcsatornáiban szintén hét belső örvény található. Erőterünkben az életerő spirális áramlása két egymásra merőleges helyzetet, illetve keresztet alkot. Minden két erőközpont között erőörvényünk elülnézetből 90 fokot fordul el. A spirál összetevői alulról felfelé haladva négy elfordulás után egymásra merőleges helyzeteket vesznek fel. A merőleges helyzetekben erővonalaink megalkotják erőterünk keresztjeit. A két egymásra merőleges irány kereszt alakban öszszekötődik. Az összekötés erőcsokra a szívközpontnál és a fejközpontnál alakul ki. „Fejem felett szentség, Szentkereszt a szívemnél, Szentkereszt a fejemnél…” – sorolja egyik régi imánk. [40] A szívnek megfelelő energiacsokor a testünk közepén található. A szívközpontnak nagy szerep jutott. Ez a geometriai középpont átvitt értelemben is központi szerepre utal. A szeretet a szívközponthoz rendelődik. Anyagi világunk, a világmindenség összetartó ereje a szeretet. Az emberi erőtérhez hasonló szerkezet van az életfa, oszlop, hegy, piramis jelentéskörében. Ugyanilyen szerkezetű a fa és az oszlop is. A különböző népek hitregéiben olykor a fa vagy a hegy köti össze az eget a földdel, máskor a szivárvány szerepel mennyei híd gyanánt. A mi Tündér Ilonánk is az égig érő fán lakik, és a szkíta ábrázolásokon tükörrel a kezében jelenik meg. A görög hitregékben Irisz jár le a szivárvány színeiben a földre. A hinduknál a Meru szent hegyére felvezető hét világ a szivárvány színeiben jelenik meg. A skandináv, héber, perzsa, afrikai népeknél a szivárvány maga egy híd az anyagi és a felső világok között. A zsidóknál a szivárvány az Istennel kötött szövetség szimbóluma. Az inkák magukat a szivárvány népének tekintik. Nekik volt Hét sugár nevű templomuk. A muszlimok a hegy és a kő között hétszer teszik meg az utat. A vogulok istenfia hétfokú ezüstlétrán jár le az égből a Földre. A hunok hitregéjében az emberekhez jön le a segítő Istenfiú – a hét fivér közül – az égből az életfán. Ő a Föld-anya legkisebbik fia, és az életfa szivárványhídján jár le és fel az égbe fehér lován. [39] Az életfának hét emelete van. A hét fehér színű hattyú képjelezi az égi utat a Yotengritben. A hun teremtésmondában a Boldogaszszony „hét hattyú vontatta szekéren vitte fel az égbe a Napot.” [43] A hindu Stanzákban az istenfiú neve Rudra, Aditi vagy Fohat, a hét fivér egyike. Ő is lovon jár a forgószél nyomán. Hármat, ötöt és hetet lép. Fohat teremt, gömböket alkot és életet ont magából (VI. Stanza 4). Balspirál szerint rendeződnek és áramlanak a Tejút rendszerébe tartozó égitestek. A tér természetét képjelező életfa szivárványhídja balra tekeredő spirált képez, akár a fa erőtere. Ez az anyai oldal energiáinak rezgési jellemzője.

10. A Nagy Anya és a fehér szín

47

A fehér ló a különböző népek hitregéi szerint a Nagy Istennőhöz társul, akárcsak a fehér lónak megfelelő Hold vagy a napkerék, mint a kocsi kereke. A hindu teremtésmítoszban a világ Egykerekének szerkezete hetes, melyet egy hármas agy irányít. Világunk anyatermészetű, a holdjegyű Ló jellemzi: „Az Egykerekű kocsiba bekötnek Heten egy lovat, hét neve van ennek. Minden létező rajta a keréken, Agya három van, nem vénül, nem áll meg.” (Rigvéda, I. 164) A hinduknál a fehér ló az uralkodóhoz kapcsolódik. Náluk is megtalálható a fehér színhez rendelődő Fehér Tara és Krisna a fehér ló vontatta szekéren. A Bhagavad-gitá-tan ábrázolásain, akárcsak a Mahábháratában, a fehér lovas hintót maga Krisna vezeti. Az indiánoknál a lovat fehér bölény helyettesíti. A fehér bölény a szellemi erőhöz, illetve a lányokhoz kapcsolódik. A Fehér Bölény Szűz adta a sziú indiánoknak a szellem pipáját. A lányok az ő oltalma alatt állnak. Az eljövendő aranykorban a szellemi erő jelképes visszatérése fehér lovon történik. A hinduk hitében Visnu fehér lovon tér vissza. A Bibliában Isten Igéje fog visszatérni: „És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme, vala egy fehér ló, és aki azon ül vala… Isten Igéjének neveztetik.” (Jel 9,13) Fehér a papi ruhák színe is. Aaron, az egyiptomi pap ugyanúgy ezt viselte, mint a sumer papok, indiai guruk. A magyar alapítású Pálos rendet a nép fehér barátoknak, illetve fehér táltosoknak hívta. A fehér színnek egyensúlyozó hatása van az ember testére-szellemére. Az ember elektromágneses alapú, akárcsak a fény. A fehér fénynek harmonizáló hatása van a maga tisztaságot, megbocsátást sugárzó erejével. A fehér fény kiegyenlíti az ember belső erőáramlását, a csakrákat. A fehér fényt ezért gyógyításra is használják, az emberi testet megtisztítja a fájdalmas blokkoktól, csökkenti az érzelmi feszültséget, csillapítja a vérzést, csökkenti az allergiás reakciókat. Metatron, a tiszta, isteni idea arkangyala a fehér fény tiszta sugarával dolgozik. A káldeus hitregékből származtatják. Égi közvetítőnek tartják, hírhozó, illetve az égi szellemi erő tükörképe. Ő a gondolatok arkangyala. Fontos dologban segítheti az embert. Semmi nem ölt testet úgy, hogy előbb ne jelent volna meg gondolatként. A kiindulásnál nagy segítségünkre lehet. Segít megtisztítani gondolatainkat és az igazság befogadására alkalmassá tesz bennünket. Az ég színe a fehér. A Teremtés a Nagy Anya műve. Évszaka a tavasz, amikor elég Fény van. A hunok a tavaszi napéjegyenlőséget tartották a teremtés ünneplése idejének. A Húsvét utáni hetet Húsvét fehér nyolcadának nevezték, fehér ruhát viseltek. A Húsvét utáni vasárnap neve Fehér vasárnap. [75] Meséink királynőjéhez is a fehér szín kapcsolódik. A tej fehér színe a Tejútban is megtalálható, mely a Nagy Égi Anya, a mi Tündér Ilonánk. Tündér Ilonánk lakhelye a tejtó mellett van. A hindu mitológia szerint egy tejtengerből ered az élet és minden jó forrása. Egy fulani (Afrika) ének is így szól: „Kezdetben volt egy hatalmas nagy tej”. [9] A magyar hagyományban tejtó vagy tejkút szerepel tejtenger helyett. A tej, amely a túlvilágról ered és az életfából folyik, nemcsak fiatalító, hanem erőt adó és gyógyító is egyben. A tej fehér színe a hitregék istenanyjához rendelődik. Az indiánok és a keleti népek a Nagy Fehér Anyától származtatják a világot. Az elemi őserők együtt adják az Ég Anyját, amiből származunk. A népek tudatában ő a Nagy Anya, a Fehér Istennő, a Tejút-istennő, az Ég Királynéja. Ő a mi Nagyboldogasszonyunk. Fő színe a fehér. Ez a szín kapcsolódik mindenhez, ahol a világot teremtő és fenntartó istennői energia megnyilvánul: a hajnali fényhez, a Holdhoz, a Csillaghoz. A fehér színű nyírfa a szibériai népeknél szent fának számít. Nyírfából készül a gyógyításra is használt sípszerű hangszer és a védelmet nyújtó kapu. Nyírfát ültetnek az elhunyt sírjára is. A fiatal párok eskütételénél a „holtomiglan, holtodiglan” helyett az ígéretben az van: „elkísérlek a nyírfáig”. Az afrikai bambaro törzs teremtésről szóló regéjében a kezdeti ürességben lévő élet neve Fu, mely miután leesett az égből, fehér fűzfa lett belőle, és abból jött létre minden. [81] A fehér fa tiszteletét a magyar hagyomány is megőrizte. A nyírfa talán a fehér kérge miatt a csíksomlyói zarándoklat szent fája. A zarándoklatról hazavitt nyírfaágnak segítő, bajelhárító erőt tulajdonít a nép. A

48


nyírfa nedvét a hagyományos népi gyógyászat is felhasználja, tisztító hatása van, ivókúrákra javasolják. A nyírfából kifolyt tejszerű folyadék ízletes innivaló. A lélek a szellemek világosságába távozik. A fehér hegy a mesékben ég és föld találkozási helye. A fehér a hunok segítő angyalának a színe, a Fehér Vállkendős Asszony, aki a test halála után jön vezetni a lelket. A hun bölcseletben a túlvilágon a Fehér Vállkendős Szent Asszony feladata kivezetni az elhunytat a fizikai világból és a gyászolók lelkét az égiek felé fordítani. [43] Ezen tudásból alakult ki az a nézet, hogy a fehér a halál színe. Aki fel akar támadni, előbb meg kell halnia. Egyes helyeken a temetés színe a fehér. A szemfedő ma is csak fehér lehet. A hunoknál a gyász színe fehér volt régen, akárcsak a kínaiaknál és az egyiptomiaknál. Volt úgy, hogy a menyasszony fehér ruháját eltették, hogy majd abba temessék el. A Nagyboldogasszonyhoz rendelődő szín a fehér. A templomokban szoktak a fehér mellé lila színű virágot is tenni. A hunok ősi istenanyját Ilonának hívták. Nem lehet véletlen, hogy neve napja augusztus 18-án van, a Nagyboldogasszony hónapjában. Népmeséink Tündér Ilonája őrzi a nevét. Ilona ősanyánk neve népünk hagyományában a népmeséken kívül is felbukkan. A gyógyító ráolvasó imákban a beteg Kisjézust Szűz Ilona gyógyítja meg. [38] Meséinkben gyakran szerepel fehér hattyú vagy fehér galamb, fehér ló és fia. A fehér ló és az anyatermészetre való emlékezés a Fehérlófia mese témája, mely egyenesen a fehér lótól származtatja az embert. Amikor valaki meghal, azt mondjuk: megrúgta a fehér ló. Úgy tartjuk, hogy a fehér ló révén egymással rokonok vagyunk. A Magyarok Istene fehér lovon ül. Körmenetekben és szertartásaikban a megáldott fehér lovat vezették. [43] A tavaszi fehérfarsangnak nevezett idő végén lóáldozatot mutattak be őseink az Ég Istenének: „Ég Istene, naporcájú Yotengrit atyánk tiszteletére Fehér lovat vágtak és ettek őseink…” [43] A lélek pünkösdi ünnepe, Ispiláng a nagy lófuttatások ünnepe. A versenyben győztes lovat megáldozzák, és az év többi ünnepén azt vezetik a körmenetekben. Aki gondozta és nyergelte, az a Pünkösdi Király: „Ispiláng a nagy tűzgyújtások hete is. Ősei áldomását rendezi ki-ki ekkortájt. Ez a nagy lófuttatás ideje is. Ekkor döntik el versenyben, melyik ló áldoztatik MÁ-nak, a Magyarok Istenének. Azt a lovat megáldozzák és attól kezdve Azt vezetik körmenetekben.” [43] A magyar hagyományban a fehér lóról szóló monda több változatban maradt meg. A Thuróczy-krónika szerint az Árpád vezette magyarok a szláv hercegnek aranyozott lószerszámos fehér lovat küldtek. Amikor a herceg mégis a magyarok ellen vonult, a Dunába veszett. [48] Anonymus egyik elbeszélése szerint a magyarok ellen vonuló görögök és bolgárok szintén folyóban, a Tiszában lelték halálukat. A Tisza és a fehér ló kapcsolatát egy iráni-óind rege is tartalmazza. Tistrja, illetve az óind Tiszja, az eső istene, a Szíriusz csillag megtestesítője, az éjszakai égbolt vezére egy csodálatos aranyzablájú fehér ló alakjában harcol. [79] A Szíriusz csillag jele a fehér ló, ugyanakkor a Kárpát-medence szimbóluma is. [80] Népünk életében nagy szerepet játszott a ló. A honfoglaló magyarságnál szokás volt a lovas, valamint a folyóba való temetkezés. A szkíta fejedelmi sírok lótetemei a régi lókultusz tanúi. A sírokba többnyire a ló koponyáját és patáit tették bele. A székelyeknél a nemzetségfőket „lófők”-nek nevezték. A trákoknál és a magyaroknál a fehér ló az uralkodó jellegzetes állata volt.

11. A SZERELEM TÉR-ELEM ÜNNEPE A tér ünnepe a szeretet, szerelem ünnepe. A térhez a szeretet fehér színe kapcsolódik. A szeretet kozmikus rendje hatja át a teret. A fehér az összetartozásban az állandó újrakezdés erejét sugározza.

11. A szerelem tér-elem ünnepe

49

A tavasz a megújuló földi idő első évszaka. Az újrakezdés és a teremtés a tavaszhoz kapcsolódik. Az állandó újrakezdés és újrateremtés a lét körforgásában létrehozza a fejlődést. A földi napok körforgásában a tavaszban és a reggeli órákban rejlenek a megújító erők. Innen eredhet az a régi tudás, hogy a tér ünnepe a tavaszhoz kapcsolódik. Az összetartozás, az egységbe hozás a tér-elem sajátja. Az összetartozás és az újrakezdés ideje a reggeli óra, a keleti irány és a tavasz. Az ókor legnagyobb ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség ideje, mely a tér energiáihoz kötődik. Ez volt valamikor az Ünnepek Ünnepe, a Solemnitas Solemnitatus. [75] A germánok Ostara-ünnepe szintén a tavaszponthoz kapcsolódott. Ma ekkor van Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. A hitregékben emlegetett völgy szelleme a tér-elemmel van kapcsolatban. Ez a naptári évben a termékenység ünnepe. Az ókor termékenység-vallása kapcsolódik hozzá. Az év legnagyobb ünnepe a tavasz ünnepe a hunoknál, akárcsak a kínai, tibeti és indián bölcselet szerint. Ez a tér-elemnek megfelelő Nagy Anya ünnepe. A tavaszi energiák hatása érvényben van egész Pünkösdig. Míg a fizikai világ szerkezete hetes, addig a szellemi erőhöz a kilences lépcsőzet társul. A szellemi erőhöz kapcsolódó tavaszi ünnepnek nem nyolcada, hanem tizede van. Míg Karácsony előtt és után hét hét az ünnepsor és felkészülés, addig a tavaszi Húsvétot kilenc hét előzi meg és követi Pünkösdig. A hun bölcselet szerint a teremtés látható műve a tavaszi napéjegyenlőséghez és a további tavaszi időszakhoz kötődik. [43] A tavaszi teremtés és újjáéledés ünnepe a Gyümölcsoltó Boldogasszony napja (március 25.). A hun bölcseletben a tér-elem, illetve a tavasz a teremtő Istenanyához tartozik. [43] Ő a völgy szelleme, akár a kínai Tao Te Kingben. A völgy szelleme örökkévaló, tartja a hun és a kínai bölcselet. A „völgy szelleme” maga a teremtő Istenanya egyik aspektusa. Ilyenkor kiáltották az égre táltosaink, hogy örökkévaló a tér energiája: „Elévülhetetlen, elnyűhetetlen a völgy szelleme.” [43] A kínai bölcselet a „völgy energiájának” nevezi a Nagy Anyának megfelelő teret. Ő szüli meg a világot és ő is tartja egyben. Ez a kapcsolódás végtelen és örökkévaló: „Örökkévaló a Völgy energiája. Ő a titokzatos Nő, ég és föld gyökere. A nagy Szülőanya örökkévaló, És magában rejt mindent.” (Lao-Ce: Tao Te King) Egy Somogy megyei népi ima a reggeli órákban említi Isten szállását: „Úr szünete, szünete, Nap kelete, kelete, Pokol tőle távozik, Ott Istennek szállása, Angyaliknak gyűlése.” [40] A tavaszi hajnali napkeltéhez színek és őserők kapcsolódnak. A tér-elem színe a fehér. A napfelkeltekor végzett imáinkban megjelenik a fehér rózsa mint az istennő kísérő jegye. A reggeli archaikus imákat keletre fordulva végzik: „Fehér rózsa, Mária, Engem Jézus találjon, Szent igével igézzen, Gyűrűjével pecsételjen.” [40] A tér-elemhez tartozó szín a tavaszi ünnepek hagyományában fennmaradt. A tavaszhoz kapcsolódó ünnepeken a nép fehér ruhában jelent meg. A fehér szín a keresztények Húsvét ünnepénél is megtalálható. A Húsvétot követő vasárnapot ma is Fehér vasárnapnak hívják. A tibeti Köztes Lét könyvében az ember szellemének őrzője a napkeltei Fehér Égi Anya. A hinduk Fehér Tarája a mi Nagyboldogasszonyunknak felel meg. A felkelő nap idejéhez kapcsolódik a lélek energiájának megfelelő levegő-elem is. Archaikus reggeli imáinkban megjelenik a zöld fa az istennő mellett. Régi népi imáinkban az istennő szerepét Mária veszi át. Mária a zöld ággal jelképezett hajnal-istennő vagy fa-istennő mása. A felkelő naphoz rendelődő energia színe a levegő-elemnek megfelelően a zöld:

50


„Én kilépek ajtóm elejbé, Ott vagyon zöld ág, Abban vagyon szép Szűz Mária, Kezében van kis oltárka, Nyakában van kőolvasó.” [40] A hajnali nap figyelése, tisztelete, a hajnali elmélkedés, meditáció kell ezen imák mögött álljon. A tér-elemhez tartozó fehér szín és a levegő-elemhez kötődő zöld szín a reggelhez és a kelethez kapcsolódik. Régi imáinkban napkeltekor jelenik meg a fehér rózsa mellett a „leveles színű Szent Anna” is. [40] A hitregékben a tér Fehér istennőjéhez tartozik a hajnal-istennő is. Hajnalka, illetve meséink Aranyhajú Ilonája volt a mi ősi hajnal-istennőnk. A görögöknél Éósz, a hinduknál Visnu, a közel-keletieknél Astarte jelenítette meg. Mindeniknek hosszú aranyszínű haja volt. [81, 63, 100] A Hajnalka a keletről felkelő Nap, a Hajnalcsillag, a Vénusz, a Szél, az Istenfiú, a Szent Szellem, a Szent Lélek. A hinduk és az egyiptomiak szerint a kelet, illetve a hajnal a mennyei léthez való emelkedés ideje. Az egyiptomi regékben a napisten neve: Ra-kel vagy Kaleti. A keletről származó kelta nép nevei: kelti, ketai, keltoi, Caleti, Caledoni, Galati, Galii, Galata, Calabra stb. A kelet és a tavaszi reggel a szellemi erő erőteljesebb kifejeződésének iránya és évszaka. Mesehőseink is hajnalban kell hogy elinduljanak a csodafát megmászni és Tündér Ilona honába jutni. A 34. Mária-énekünk „szép hajnalnak” nevezi a Boldogasszonyt: „Ó, fényességes szép hajnal, Kit így köszöntött az angyal: Üdvözlégy teljes malaszttal.” A Boldogasszony-énekek közül a 233., „Ó, dicsőséges…” kezdetű templomi hálaénekben az Istennő maga a hajnali Nap sugara, az Úr fényének fakasztója: „Hajnal nyílása, éltünk világa, Nap dicső sugára, Úr fényt fakasztál Üdvünk borújára.” Az esszénus tanítás a reggeli egyesülésekre, imára és meditálásra hívja fel a figyelmet: „A fény gyermekei a Törvény szolgálói. Pirkadatkor csodálja a felkelő Napot, Beszívja az illatos levegőt, És örömmel üdvözli a Föld-anyját.” [25] A virágok a Nagy Anyához tartoznak. A japánok virágkultusza régi sajátos szellemi gyökerekre utal, a tavaszi életteremtéssel kapcsolatos. A cseresznyefa virágzásának ünnepe minden japán lélekben a boldog tavaszi álomra való visszaemlékezés örömét idézi fel. A napkelte iránya kapcsolatban van a napnyugta irányával. A fényhármasság letükröződésével kialakult világban a lélek csillaga a reggelhez és az esthez rendelődik. A lélek csillaga és a lélek madara egyazon tartalmat rejt magában. A reggeli órákon kívül a másik madárral jelzett erő a nyugati iránynak, illetve az estnek és az ősznek felel meg. Itt a föld-elem uralkodik. A reggeli és az esti fényben különös szellemi erő rejtőzik. A napszakoknál a reggel és az este, illetve a napkelte és napnyugta bír a nagyobb szellemi erővel. A lélekhez a levegő-elem kapcsolódik, melyet madárként vagy szárnyas lényként ábrázoltak. A reggeli és esti órák minősége az évszakok közül a tavaszhoz és az őszhöz kapcsolódik. Nem véletlenül repülnek ilyenkor a vándormadarak. Tavasszal és ősszel a napéjegyenlőség idején szállnak a vándormadarak. Minden reggel és este csapatokban köröznek a települések felett. Reggel énekükkel köszöntik a napfelkeltét, és a keleti irányba veszik útjukat. Estefelé csoportokba vagy családokba gyűlve csiripelnek és csapatban a település nyugati irányába repülnek. A napkelte és a naplemente energiáihoz az egyiptomiak mindig madarakat társítottak. Az ókorban a naphozó és a világot teremtő istennőket szárnyakkal ábrázolták: Inanna, Anahita, szkíta Boldogasszonyok. Ugyancsak szárnyakkal ábrázolták a reggeli napkeltéhez kötött hajnal-istennőt és az esti fényhez tartozó Nüxot vagy Astartét. Egyes régi rítusok a lemenő napot használták fel belső szemlélődésre. Ennek a rítusnak a jelei tükröződhetnek az Estúr, Iszter, Astur, Astarte szakrális nevekben. Esztergom is régi Boldogasszony-kegyhely


51

lehetett. Régi istennők kapcsolódnak e szóhoz: a babiloni Istár, a sumer Inanna, Astarte, Attar, Ashtar Mezopotámia vidékein, Astor Abesszíniában, Astharte, valamint Artemisz a görögöknél, Ízisz Egyiptomban, Visnu Indiában. A tér-elem öleli át a létet és rejt magában mindent. Az egyiptomiak, kínaiak, hunok és a hinduk hitében a tavaszi napkeltekor volt a találkozás a levegő, a föld és a tér energiáival. A tavaszi napéjegyenlőség körüli idők energiája a létet öleli át. A tér-elem és szerelem ünnepe a tavasz és a reggel. A reggeli és esti, illetve a keleti és nyugati irány erőit a tér kapcsolja össze. Különösen tavasszal a reggeli napfelkelte a legmegfelelőbb idő a tér együttérzéssel teli energiáiban megtisztulni. A tér-elem egységbe tudja hozni a lét különböző rezgéseit. A napkelte energiái kapcsolatban vannak a szellemi erőkkel, a napnyugati föld-elemmel és a déli irányhoz rendelődő tér-elemmel. Az egyiptomiak hitében a tavaszi napkeltének felel meg a legjobb idő, amikor találkozhat a levegő (Su)- és föld-erő (Atum) a Ré istenség által képviselt térnek megfelelő energiával. A hinduknál Visni istennő három régiót kötött össze: a hajnalt, az esti föld-erőt és az éginek megfelelő déli irányt. Az egyiptomiaknál a teremtő istennőhöz rendelődő reggeli levegős jegyű Su színe a zöld, akárcsak a hinduk Zöld Tarája. Az esthez és a nyugathoz kapcsolódó földjegy színe a vörös, mint Atum, illetve Varuna. A világot behálózó mező energiáihoz a fehér szín rendelődik, mely az égi irány felé mutat. A három időpontnak megfelelő erők és őserői elemek a nemzeti színeinknek felelnek meg. A kelethez rendelődik a fehér és a zöld, a nyugathoz a vörös szín. A fehér-vörös sávok a zölddel együtt a térnek megfelelő szellem, illetve a Nagy Anya, a Nagyboldogasszony színei. A hajnali órákban tűnik elő a zöld leveles faistennő. Régi imáinkban napkeltekor jelenik meg az „aranyág a zöldességgel”, a „leveles színű Szent Anna” is. [40] A föld-elem energiáihoz rendelődő égtáj a nyugat, színe pedig a vörös. Ez imáinkban a „piros rózsa, Mária”. [40] Az égi irányt a szeretet fehér színe jellemzi. Az őserők beosztása az égtájak erőnek megfelelően történik. Keletre található a levegő-elem oktaédere, melynek a zöld szín felel meg. Nyugatra helyezkedik el a föld-elem kockája, melyhez a vörös szín társul. A szent középet a tér-elem uralja és fogja össze az őserőket. A tér-elem színe fehér, mértani megfelelője a dodekaéder. Az Ég Anyja színe a tér-elemnek megfelelően magában foglalja a reggeli zöldet, a déli fehéret és az esti vörös színt. A hun bölcselet szerint segítségért hozzá kiáltanak: „Érted kiáltok hangtalan, Téged szólítlak szótalan, Színe-váltó Örök Szent Bába!” [43] Weöres Sándor ezt így fejezi ki versében: „Erős ház, szép zászló, jó anya”. Nálunk a nemzeti színek képezik régi rítusaink hagyományát. Arkangyalunk ruháinak színe is ennek felel meg. A kolozsvári Szent Mihály-templom főoltára felett Mihály arkangyal ruhája felül fehér, középen zöld és az alsó része piros, akárcsak Jézus ruhája. A tér egységbe hozó erőihez való bejutáshoz a hajnali idő jó lehetőséget kínál. A tér a végtelen szellem birodalma. A kelő-menny ideje megfelelő alkalmat ad lelkünk közelségébe kerülni. Nem véletlen, hogy sok régi szentély keletre áll. A régi települések sok helyen magaslatra épültek. Valószínű, hogy már a hely kijelölésénél figyelembe vették a domborzati formákat. A napfigyeléshez legalább egy kis magaslatra volt szükség. Ez biztonságot is jelentett az ott lakók számára. A Kel-e(ő)-menny fontos volt az ember számára. Az a kiemelkedés vált szent hellyé, ahonnan az ember láthatta a napfelkeltét és a napnyugtát. Talán épp a régi rítusok emlékeként sok Kelemen (Kelőmenny) nevű hegy vagy domb van a Kárpátmedencében és világszerte. A reggeli napkeltét belátó helyeken számos kolostor vagy épp város épült. Kel szavunk található sok név gyökerében: Kolos, Caléch, valamint több mint 300 Cal-, Cel-, Chel-, Kal-, Kel- kezdetű helynévben. A természeti népek hitregéiben a teremtés a keleti égtájhoz és a tavaszhoz tartozó szellemrész műve. Az év legnagyobb és leghosszabb ünnepének tiszteletére építhették a sok keletre néző templomot. A római elvek kötelezővé tétele után is a templomok szentélye keletelt lett, de a megfelelő szent napja szerinti keleti iránynak felelt meg.

52


A tavaszhoz és az őserők – levegő-, tér-, föld-elem – kapcsolódásához kötődik a bennünk működő halhatatlan szellemi erő. Lelkünk, mint az erénylétra vagy égig érő fa, összekapcsolja az embert az égi iránnyal, a természetfelettivel és a kozmosszal. A magyar nyelv szemléletesen fejezi ki, hogy a tavaszi hármas egység három erőminőséget jelent. A kelet a megújulásra való ébredést, a sötétből a fényre való kikelést jelenti. Az alvásból felkel, vagy a szunynyadó állapotból felébred. Kel, keletkezik igénk valami új létrejöttét mutatja. A dél a tel, teljes igék tartalmát hordozza. Szép ragyogást jelent, melyet a deli, daliás szavunk találóan fejez ki. Ilyenkor teljesedik ki a Nap fénye, Délben van a földi lét a fénnyel tele. Ez a délibáb ideje. Az éltető fényerő feltöltődése a déli égi irányban, a tér égi irányában történik. A nyugat nemcsak a megnyugvásra utal. Jelenti a fény csökkenésének teljes elmerülését a sötétségbe, az anya-kútba. A naplemente energiája betakar és megnyugtatva körülölel. A bolygók közül az összekötő erőt a Vénusz képjelezi. A Vénusz a Nap körüli pályáján az emberi magzat kifejlődési idejének megfelelően jelenik meg az égen. Változó fényű, akár a Hold. Változásában a teleszkópon holdsarló alakban látható. Tavasszal a reggeli órákban jelenik meg teljes fénnyel, mint Hajnalcsillag. Ősszel az esti órákban ragyog mint Estcsillag. A Vénusz összeköti a tavaszt és az őszt, a reggelt és az estét. Az Esthajnalcsillag az istennőkhöz kötődik, akárcsak a Hold. A Vénusz a kozmikus anya csillaga, Ister. Megtalálható az Astarte, Aster, Eszter(gom) nevekben is. A magyar hagyományban Vénusz szintén a Boldogasszony csillaga. A reggelhez, az égi irányhoz és az esthez is istennői erők kapcsolódnak. A levegő, a tér és a föld az anyai oldal együttérzésének megfelelő tulajdonságú. Az egységbe hozó tér-elem a Nagy Anya. A reggeli Boldogasszony-képzet és az esti Földanya-képzet anyai oldalunk és lelkünk kapcsolatának fontosságára hívja fel a figyelmet. A reggelhez kapcsolódó levegő-elem a Föld-anya szent hírvivője vagy a hajnal-istennő. Az esthez a föld-elem által a Föld-anya kapcsolódik. Az ókor gyógyítója és védelmezője az Ősanya, a Fa-anya, a Föld-anya, a Boldogasszony, az Istenanya volt. A három istennői-anyai erő egymástól különbözik. Míg a reggeli hajnal-istennői energiák nőiesen lágyak, addig naplementekor erősebbek. Az indiánok szakrális kunyhóiba a nők a keleti ajtón mennek be. A naplementéhez a föld-elem társul, melynek erős, ható természete van. Ezt a vörös szín is jelzi. A nyugat évszaka az ősz és a föld-elem társítható hozzá. A föld-elem kockája egyben az erőt is jelképezi. Az indiánoknál a kultikus házba a férfiak a nyugati ajtón jönnek be és a nyugati részen ülnek le. A tavasz a tér-elem által magában hordozza a levegő-, föld-, víz- és tűz-elem energiáját is. A természeti népek tavasszal áldják meg az elemeket, és ilyenkor ünneplik a teremtést és újrakezdést. A húsvéti szertartásban az őserői elemeket mi is tavasszal áldjuk meg. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe a víz világnapjához, március 22-éhez van közel. Ugyanakkor a Kos hónapjának megfelelően a teremtéskor, az újraéledéskor a tűz-elem fontos szerephez jut. A tér-, a tűz- és a víz-elem kapcsolatban van a Föld-anyával. A Föld ünnepe szintén tavasszal, április 22-én van. A Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepében benne rejlik a tér mellett a tűz-elem, víz-elem, levegőelem, föld-elem energiája is. Az univerzum mérőpálcájának tartott 12-es szám megtalálható a levegő-elem oktaéderénél, a föld-elem kockájánál, a víz-elem ikozaéderénél és a tér-elem dodekaéderénél is. A lét terét az ötös szerkezet jellemzi. A tér-elem mértani megfelelője a dodekaéder. Ilyen pentagon mintázatra épült több várunk: Nagyvárad, Sárvár, Ungvár. A térben fejtik ki hatásukat az őserői elemek. Valószínű, hogy eleink a tavaszi tér-ünnep alkalmával a négy őserői elemmel is foglalkoztak. Az irántuk érzett tiszteletadás rigmusa ismert. Bizonyára szentelési rítusuk is volt. Máig fennmaradt az őserői elemek megszentelésének aktusa a Húsvét éjszakáján végzett rituálén. A hunok völgyekben, domboldalak fái körül tartották ünnepeiket. Az őserői elemek tiszteletéről szól a rábaközi tudók hagyatékában az őrszellemekről szóló versszak: „Tiszteld nemzetséged őseit, Őrszellemeit, Tiszteld tájad magaslatainak, völgyeinek, Folyóinak, forrásainak Szellemeit, Őreit, Áldomással ajnárold őket.” [43] A léthez tartozó őserőkhöz kötődik minden, ami a világban megnyilvánul, és az is, ami megnyilvánulatlan marad.


53

A régi hitregék a Holdhoz kapcsolták a teremtést. A Hold adta az élet magját, és biztosította szükség esetén a védelmet is. Ég–Föld kapcsolatában a Hold képviseli a Földet, a Nap pedig az Eget. A holdsarló az ókor teremtő Föld-istennőinek kísérő jegye. A hunok Föld-anyja „homlokán holddal ékes”. [43] Így ábrázolták a kolozsvári Bánffy-palota szobrán. A Boldogasszony mellett kutya látható. A kutya szintén a Holdhoz kötődő állat. A Boldogasszony kútja és a kutya kapcsolatban állnak egymással. Napnyugat szavunkban rejtőzik anya és kút szavunk is. A szertartásokban a tavaszi energiáknál a Hold nagy szerepet játszik. A növekvő Nap mellett a Hold erőinek maximumát is ki kell várni. Ezért kötődik a tavasz mai nagy ünnepe, a Húsvét a holdfázisokhoz. A régi hunok a Gyümölcsoltó Boldogasszony mellett ezt is megünnepelték. A világ több eredetmondájában a Nagy Anya mellett szerepel a tojás motívuma. A tavaszi teremtéshez kapcsolódik a mi Húsvétunk is. Húsvétot egy 1300 körül származó rovásos botnaptáron Boldogasszony-ünnepnek jelölték meg. [65] A tér tavaszi erőiben összekötődik a levegő-elem szellemi ereje a föld-elem erőteljes hatóerejével. Ilyenkor rezdül a lélek. A reggel és az este az ima, illetve a belső szemlélődés ideje és iránya. Az imára és hálaadásra a reggeli és esti órák alkalmasabbak. Ezek az órák felelnek meg jobban a csendes magunkba mélyedésnek. A reggeli és az esti fényt a nappalon átívelő tér energiája kapcsolja össze. A szabadban végzett hajnali és naplementei meditálás a legalkalmasabb módszer az egyensúlyunk kialakítására. „Te adsz az embernek örök életet, hogy dicsérje Hajnalban és este a Te munkádat és csodáidat Örömteli énekben.” [25] A reggeli óra segít a tiszta érzelmekhez és gondolatokhoz vezető úton. Mint ilyen anyai jellegű, illetve istennői tartalma van. Az est a jövő előkészítését és a számvetés erőit zárja magába. Meséink őrzik régi tudásunk foszlányait. A mindent járó malmocska című mesénkben a napkelte királyának lánya van, a napnyugta királyának pedig fia és ökröcskékkel játszik. A fiú és a föld-elemhez rendelődő ökrök szintén a jang jelleget húzzák alá. Az esszénusoknál a reggeli órákban a Föld-anyához imádkoztak és egyesüléseket végeztek, az esti órákban került sor az Ég-atyával való egyesülésekre. [25] „A ránk virradó nappal átölelem Anyámat, Az eljövendő éjszakával csatlakozom Atyámhoz, És a tovatűnő estével és reggellel Belélegzem törvényeiket, És nem fogom megszakítani az Egyesüléseket Az idők végezetéig.” [25] A levegő–tér–föld hármas harmóniája a szent közép örömteli állapotát hozta létre. A szent közép a szeretet fénye, az pedig a fehér színhez kapcsolódik. A létbe beleágyazódott fényerő a Forrás fényéből jön. A hálaadás a Forrástól jövő fénnyel teljesebb: „Magasztalom alkotásaidat A hálaadás énekeivel Állandóan időről időre, A Forrástól jövő fénnyel, Az este homályba való borulásával És a sötétség megszűnésével virradatkor.” [25] Népi hagyományunk szerint nemcsak a kelő, hanem a lenyugvó nap idején végzett ima és meditáció is jótékony hatású. A világ különböző részein élő törzsi népek hagyományában kelet a sötéttel jelölt istenséghez rendelődik, akárcsak a tavasz. Sötét a jele a Föld-anyának, a Hold-víz-anyának, az anyai oldalhoz tartozó érzelmeknek. A keleti szellemrészt az indiánoknál az életfa vagy a kereszt képjelezi. A tupi indiánok szerint a keleti szellemrész, a „Mianyánk” minden emberben benne rejlik. A tavaszi napéjegyenlőség idején a fény tekintetében egyensúly van: annyi ideig van nappal, mint ameddig éjszaka. Ilyenkor a létben a fényes és a fénytelen erők egyensúlyban vannak. A tavaszpont környékén a sötét és világos oldal egymást könnyebben mérlegeli. A napéjegyenlőség előtt van Fekete vasárnap, Húsvét után pedig Fehér vasárnap. Ebben az időben valósulhat meg a földi fényerőben a mérlegre

54


tevés és a harmónia egyensúlya. Könnyebben mérlegre tehetjük, mit akarunk világosabbá tenni az év folyamán. Szándékunk megvalósulását segíti, ha megnevezzük és át is érezzük mindezt. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján van a Keresztény Élet Közösség világnapja. A KÉK tevékenységének szellemi köre Loyolai Szent Ignác nevéhez fűződik, akinek kiteljesedése a spanyolországi Salamancában valósult meg. Ott alakult ki Európa egyik legrégibb szellemi – oktatási – központja. A város nevében benne van a hun hagyományból átöröklött Szala, a régi szellemi vetélkedők és lovas versenyek neve. [39] Szent Ignác szellemi segítsége a golgotavirággal való gyógyításhoz is kapcsolódik. A latin népek marakujának hívják. Szirmainak szerkezete ötös: a virág belső körében található öt bibe. Az indiánok ezzel gyógyítanak lelki betegeket. A brazíliai Joao gyógyítása a szeretetenergia kisugárzásán alapszik, akárcsak Braco gyógymódja. Nemcsak ötpontú szimmetria jellemzi a golgotavirágot, hanem Joaót is öt lény segíti. Gyógyító erejét a maga istenfiúságának köszönheti. Őt a szeretet ereje, az istenfiú, Jézus öleli át. Ott van mellette a pálos-jezsuita szellemiséget felújító Szent Ignác is. [77]

12. A TÉR- ÉS A LEVEGŐ-ELEM KAPCSOLÓDÁSA „Isten országa bennetek van” (Lk 17,21). Szoros kapcsolat létezik a tér- és a levegő-elem között. A hullámzó levegőhöz kapcsolódó spirális mintázat a világmindenség energiáinak szemléletes kifejeződése. A tavaszi újjáéledést a szellemi tér kerekének forgása foglalja magában. A tavasz ősrégi ünnepe a tavaszi napéjegyenlőségkor volt, mely a tér energiáihoz kötődik. A tavasz energiái ugyanakkor a levegővel, illetve a szellemi erővel kapcsolatosak. A levegő-elem össze van kötve létünk energiamezejével, Isten szent terével. Mindaz, amit elgondolunk, kimondunk és átérzünk, könnyebben összekapcsolódik és megnyilvánul a létezés terében. A levegő a négy elem közül a legképlékenyebb erőt képviseli. Szinte végtelenül képes kitágulni és öszszezsugorodni. A levegő az őserők közül a legkönnyebben be tud hatolni bárhová. Saját látható alakja nincs. Behatolásában nem függ formától és mérettől. Az új közegben nyugalomban is tud létezni, de ha kell, erő kifejtésére is képes. A levegőszerű tudati mozgás körkörös, akár a létezés. A világegyetem létezésének megnyilvánulását a hindu Stanzák úgy vázolják mint a Nagy Lélegzet ki- és belehelését. A Nagy Lélegzet örökkévaló, mert az EGY mozgását jelenti. A Teremtő Egy pedig végtelen, örökkévaló (I. Stanza). A lét hullámtermészetét a levegőörvény szemléletesen képviseli. A tavaszi újrateremtés velejáró mintázata a spirál vagy a kígyózó csavarvonal, az ostor suhogtatása. A spirál mintázata a természet része. A teremtés fő mozgatója az energiaörvény, az „Örök Örvénylés”, az „Ikerörvénylés”, a Kör-Ég-Ős, a kozmikus kígyó. A teremtésmondákban a kígyót mindig a teremtéssel, az Istenanyával, a fa-anyával hozzák kapcsolatba. A kígyó vagy a sárkány az ősanya-fa, az életfa kísérője. Olykor a sárkánykígyó a hitregékben legyőzendő gonoszként jelenik meg. Az istenanyák kezében az élet kettősségét és annak harmóniáját jelképezi. A hindu Rigvédában az ostor mint teremtő erő jelenik meg. A rábaközi tudók hagyományában az ostort a teremtő Istenanya használta a rossz kiűzésére. Az ostor néphagyományunk egyik gyakori és kedvelt eszköze. Ünnepeink díszét képezi az ostorcsattogtatás. Különösen a tavaszváró ünnepekkor használják. A farsangi népi játékoknál, a télbúcsúztató és szalmabábu-égető menet elején nélkülözhetetlen. A menetet mindig az ostorcsattogtató legények vezetik be a faluba. Az ostor mozgása a kígyózó energia útját mintázza le. Teremtő erőt jelenít meg. Nem véletlen, hogy a kígyózó mintázat a teremtéssel kapcsolatos rítusokhoz tartozik. Szimbolikus harmónianövelő hatást tulajdonítanak neki, jóvarázslásra használják. Ezek a régi hitregék lehetnek az alapjai a korbácsolás és a kihajtott faágakkal való megcsapkodás termékenységnövelő szokás-hitének. A pásztorok tavasszal kizöldült ágakkal hajtják ki az állatokat a karámból ostor helyett. Szent György-napkor szokásos a zöldágas határkerülés, ugyancsak jótékony hatáskeltés céljából. A virgácsot fűzfából vagy erősebb nádból fonják. Innen származhatnak a „nádi hegedű” vagy a „meghegedülés” kifejezéseink. Ugyancsak Katalin-, Borbála- vagy Luca-napi kirügyezett ágakkal látogatták

12. A tér- és a levegő-elem kapcsolódása

55

meg eleink a rokonokat vagy csapkodták meg állataikat. A virgácsolás a téli napforduló ünnepén a jókívánság, a lelki tisztulás útjának a kifejezője. A világot szintén a hullámtermészetű energia hatja át. A hangzás törvénye szerint nyilvánul meg a lét. A lélegzés levegőmozgása biztosítja a tudati mozgást, illetve az anyaghoz kapcsolódó szellemi erő jelenlétének érzékelését. Lélegzésünknek köszönhetően hangot tudunk kiadni, képesek vagyunk beszélni. A létezés a Teremtő lehelete. A fizikai létben a levegő mozgása adja a hangot. A fizikából ismeretes, hogy a fény és a hang terjedése szigorú szabályokat követ. A hullámtermészet lehetővé teszi, hogy a levegőörvény is, akár a fény, behatolhasson a térbe. A mozgó levegő által képzett hang kölcsönhatásba lép a tér egyensúlyával, nyugalmával. Akárcsak a jelen állapot tudatossága, a hang is új términőséget hoz létre. Ebben a térképzésben megvalósulhat az üresség, a béke, a nyugalom, az együttérzés teremtő jellege. A légzés sajátossága a levegő áramlás alatti rezgése. Energiamozgás által jön létre a fény és a hang is. Összekapcsolódásuk alapja a rezonancia elve. Minden hangként terjedő őserőnek van egy maghatározott rezgésállapota, intenzitása, terjedési dinamikája. Ez a szünetekkel beiktatott mozgás hat a térre és a téren keresztül az érzelmekre. A tér és az érzelmek hasonló szerkezetük által egymással könnyen rezonanciába lépnek. Az elindító és besegítő a légzés, illetve a levegő-elem. A hangvilla által keltett levegőrezgések mintázata mérhetően kimutatható. Jedlik kísérletei szerint a hangok kölcsönhatásából a levegő-elem rombuszos mintázata jön létre. [91] Rendszeres és szakszerű légzéssel egész fizikai testünket kitisztíthatjuk. A pránalégzés végigvezethető a fejtetőtől egészen a talpig. Az ilyen figyelemmel követett légzés megmozgatja a test energetikai szerkezetét és az egészség felé tereli az erőket. A légzésünkkel valósul meg a testbe zárt szellemünk tere és megnyilvánulási módja. Ki-belégzés nélkül nem élhetnénk csak pillanatokig. A tér Nagy Istennőjéhez való bejutás, illetve az isteni szellemünkkel való kapcsolat lehetősége a belégzés és kilégzés között levő térben rejtőzik. Az Istennővel való belső kapcsolat felvétele a levegő-elem segítségével a belégzés és kilégzés között valósulhat meg: „Az a levegő, amit belélegzünk és amit kilélegzünk, És a belégzés és kilégzés közötti pillanatban Rejtőzik a Határtalan Kert összes misztériuma.” [25] A légzéssel együtt működik bennünk a Teremtő leheletéből származó lelkünk. A lélek lélegzete a szívközponthoz rendelődik. Lélegzetünk ritmusát érzelmeink befolyásolják. A tér erőinek egységbe hozó szerepe van. Amikor egységbe kerülünk magunkkal, a tér erőibe érzünk bele. Az érzelmi oldalunk békét, örömet jelez. Ez azért történhet meg, mert a tér-elemhez hasonló pentagonos szerkezete van a víz-elemnek. A víz az érzelmekhez kapcsolódó őserő. A levegő és a légzés csak elindítja a folyamatot. Az esszénusok egyesülésnek nevezték az önvalónkkal való kapcsolatfelvételt. Belső szemlélődéskor, a légzésünkre való figyeléssel fel tudjuk venni önvalónkkal a kapcsolatot: „Teremtsd meg a nagy rezgést, Mely az Egésszel egyesít. Egyesülj a kozmosszal, Legyél a fénnyel egy.” [15] A hun bölcselet szerint a Forgószélből jött létre Ukko föld-anya. A teremtéssel kapcsolatos rovásos hun mondákban az Élet Anyja lehelt lelket az általa alkotott emberbe. A lélegzet, lehelet és a lélek egylényegű fogalmat takar. A yaki indiánok szerint a Teremtő énekével keltett széllel tartja össze a világot. A kínaiak nagy teremtője, Pan-ku leheletéből keletkezett a szél. Az indiánok Quetzalcoatlja a Szél istene. A maoriknál az istenfiú Tawirimatea, a Szél ura. Az egyiptomi Ptah teremtő isten a szívével és szavakkal teremtette a világot. A görög Sophiának fia szavával teremt. Samael istenfiú hangja kelti életre a világot. A muskogén indián hitregében a kezdeti ősvízbe belefújt a szél és megindult az élet. A hindu Imra tündére a lélegzés erejével hozza létre a világot, illetve az embert. Az irokéz indiánok hitregéje szerint a teremtő Nagy Anyát, Avenhait a szél termékenyítette meg. Lusitániában a szél termékenyíti meg a lovakat. [81] A rovásos történetírás szerint a hunok eredetmondájában az ősi Szél termékenyítette meg az Edda nevű istenanyát. A hetedik mennyországban az aranypalotában Edda tojta az aranytojást, és abból az élet lángja segítségével kikeltette a Napot. Ugyancsak a Széltől megtermékenyülve tojta az ezüsttojást, amiből kikelt a Világosságot adó csillagot. [39]

56


A szél a lélegzethez hasonló mozgó levegő. A tibeti hagyományban az ember lelkét Anya-szélnek nevezik. A csángók hiedelemvilágában az ember életét befolyásoló szélszerű behatásokat a Szélanya vigyázza fel. [38] Meséinkben a levegő energiája Szél anyjaként jelenik meg.

13. A TÉR ENERGIÁI A SZÓBAN „Kezdetben volt az Ige” (Jel 1,1). A térhez a levegő mozgása könnyíti meg a bejutást. E két őserő az állandó teremtésben összekapcsolódik. A hang belerezdül a térbe és betölti azt. A teremtést és újrateremtést a fény által gerjesztett levegőmozgás segíti elő. A teremtés hangjának a felcsendülése volt az elindulás a létbe. A létezést elindító hang kiváltja a fizikai anyag sűrűsödését, vallja a hindu bölcselet. A szelet a mozgó levegő képezi le. A mozgó levegő teremtő erővel bír. A hang a fény, illetve a gondolat következménye. Mindenik hullámtermészetű. A gondolatból ered a Szó. Amilyen a gondolat, olyan a hangja. A Jó gondolat és Jó szó Jó tettet teremt. Talán ez a nagy Igazság az oka annak, hogy az imaként elmondott vagy elénekelt szavak egy magasztosabb erőt hívnak elő. A kimondott szó és a légzés segíthet az önvalónkkal való kapcsolat felvételében. A hang a világ kerekének megmozdítója. A természettörvények az isteni renden alapszanak. A hang a térrel kölcsönhatásba lép, szakszóval úgy mondjuk, hogy rezonál. A szó belehasít a térbe, új términőséget teremt. A tér és a levegő közül a ható erő a levegő-elemhez kapcsolódik. Míg a Tér az Anya, a mozgó levegő, a SZÓ maga a Fiú. A Szó teremtő erővel rendelkezik. Az egyiptomi levegő-elemnek megfelelő SU ereje maga az istenfiú. Ugyanakkor SU ereje Íziszhez is kapcsolódik. Nem véletlenül a tavaszi levegő-elem felségidejében van a tér ünnepe is. A tér-elem energiáihoz a levegő-elem segítségével lehet könnyebben bejutni. Lélek és légzés szavaink hasonlósága rejti ezt a tudást. Mindkét elemnek megfelelő mértani alakzat háromszögekből áll össze. Mindkettő mértani összetevőinél megtalálható a 12-es szám. A mozgó levegő adja a hangot. A létben a hang a leghatásosabb közvetítő. Olyan fizikai erő, mely megnyitja azt a kaput, melyen át a látható világ a lét láthatatlan régióival kapcsolatba kerülhet. A térbe a hang könnyen be tud hatolni. A hangrezgések a lélek-anyagban megmozgatják a teret. A téren keresztül áthullámzó levegőrezgéseket érzékeli az is, aki énekel vagy a mantrát mondja, és mások is, akik körülötte vannak. A hang hatalma nagyon nagy és csodálatos valami. A hangzás minden lépés teremtésének kezdete, áradása, terjedése. A hang felharsan, akár a harsona. A kezdetekkor az első volt az Ige. A hang belerobban a térbe. Így érthető, hogy mit jelent ez a Teremtő Ige. A Teremtő szólt és meglett. A sötétségbe rejtett Örök Gondolat mint a Teremtő Ige lép elő. A hang hetes oktáv szerint terjed, az érzelmeinkre hat, az anyai oldalunkat érinti meg. Anyai jelleggel rendelkezik a hangot adó levegő-elem és a tér is, amiben a hang terjed. A hindu bölcselet a Bölcsesség hét lélegzetének nevezi a teremtést. A szellemi erő szelét hat kerék alkotja, középen a hetedikkel (V. Stanza). A teremtéskori Hang Serege nem más, mint a Hét isteni anyja. A hét szikrái alárendeltek, és szolgái a hét elsejének, másodikának, harmadikának, negyedikének, ötödikének, hatodikának és hetedikének. Ezeket hívják köröknek, háromszögeknek, kockáknak, vonalaknak és alakítóknak (IV. Stanza 4). Már az ókorban a görögök hirdették, hogy a világegyetemre és a zenei hangra ugyanolyan geometriai szerkezet jellemző. Harmonikus arányt és harmonikus hangzást csak az egész számokban kifejezhető törtek adnak. A zenében a húr hosszának megfelelő csökkenésével következnek a hangsorok, a zene építő kövei. A legkisebb harmonikus hangzás a terc. Püthagorasz ezért tartotta szentnek a háromszöget és az egész számokat. A dióshalmi templom mennyezetén az istenfiú mellé rajzolt hét gyertya Su ábrázolásaihoz hasonló mintázatot képvisel. A hangnak hetes oktávja van.

13. A tér energiái a Szóban

57

A tér köti össze az eget és a földet. Az égi létra fokai a tér szerkezetében is megtalálhatók. A lét hetes, illetve kilences szerkezetét az életfa jelentéskörében lehet felfedezni. Az életfa szintén a Boldoganya megfelelője, akárcsak a tér. Az életfa, a kereszt és az erénylétra ugyanazon lényegiséget rejt magában. Mindenik hetes szerkezettel rendelkezik, akár a mozgó levegővel képzett hang. A világ alapját képező teremtő fény energiaáramlása a rezgés zenei frekvenciája szerint történik. Így a létezés ősformája a hang is lehetett, illetve a kimondott Szó. A Bibliában is ez áll: „Kezdetben volt az Ige” (Jel 1,1). Az Ige Isten szava. Minden szava igaz. Ő az Igazság fénye. Az Ige maga a teremtés. Az Ige magában hordozza az Ég értelmi erejét, az Ideát és az anyag átalakíthatóságát. A fizika tudománya szerint a világmindenségben minden különböző frekvenciájú rezgésekből áll össze. Ahogy változik a rezgés frekvenciája, úgy a részek természete is megváltozik. Két vagy több rezgés találkozásánál egymásra hatás jön létre. A rezgések a térben találkoznak, és információkat adnak át a térnek. Egyes rezgésű hangok összhangba kerülnek egymással, mások áthangolódnak a térben. A hang és a fény hasonló őserőket jelentenek. A kezdeti fénytelen állapotot a hang mozgatta meg. A fénytelen rendezett formája a fény, a hang letisztult formája maga a tér csendje. A levegős lélek-elem mértani megfelelője az oktaéder vagy síkban nézve rombusz. Az oktaéder egy kettős piramisnak felel meg. Piramisba vagy rombuszba írható a szellemi erő spirálja és azok szintjei. Az életfa hetes szerkezetében mintázódnak le a spirál hetes-kilences körei. A hetedik szint az istenfiak szintje. A hangok sora hetes, akár az életfa szerkezete. A hun teremtésmondában összekapcsolódik az emberi hang ötödik sora és az életfával jelölt emberi lény. A világot teremtő Istenanya az életfa ötödik emeletén lakik. Fia a hetedik istenfiú, aki időnként lejön a földre a fa szivárványhídján megsegíteni az embereket. [39] A tér hangjának hetes rezgése az ókor szimbolikus gondolkodásában megjelenik. Hétszarvúnak látja az istenfiú energiáját Dániel, a felkelő naphoz, illetve a keleti égtájhoz rendelődve (Dán 7,2–8). János Jelenéseiben a Báránynak van hét szarva és hét szeme (Jel 5,6). Ezékielnél az Istenfiú trónjának alapzata 14×14 könyök méretű, a lépcsők keletre néznek (Ez 43,13–17). Az Ige a kimondott szóval azonos értelmet tartalmaz. Az Ige, a Hang őserői princípium a legrégibb teremtésmondákban is. „Legelső kezdete volt a Szó-nak…” (Rigvéda, X. 71). Ugyancsak a hindu Szóma istenség volt az „égi röppenő sas”, aki a négy égtáj fölött az égi irányt képviselte (Rigvéda, VII. 100, 8). Az egyiptomi Nag Hammadi-szövegek szerint a teremtés a Sophia istennő fiának szava által kezdődött. „És a cselekedet megjelent… a láthatatlan Szellem szava által. És a szándéka tetté vált és a tudattal együtt jelent meg; és a fény dicsőítette. És a szót szándék követte. Mert a Szó miatt Krisztus, az isteni Önteremtő hozott létre mindent.” [63] Az atlantiszi Tót Smaragdtábláin a Szó magát a fényt, a rendet, a törvényt, az életet jelenti. A világ alapját képező teremtő fény, az energia áramlása a sötétből indult. A fény lényege a sötétben rejtőzik. Mindkettő Isten része. A fény rend, a sötét pedig rendezetlenség: „Fényt kibocsátó rend a Szó, És Szóból lesz az élet, És minden, mi létező. A benned levő élet a Szó. Találd meg magadban az életet, És erőd legyen használni a Szót.” [15] A rendezetlenség legyőzésére való igyekezetünk közelebb visz a Szóhoz. Érzelmeink egyensúlya fényt hoz életre, mely a Smaragdtáblák szerint gerjeszti a Forrás Szavát. [15] Belénk van oltva a felhúzó Szó-erő. Az Isten Útjához vezető rezgési erő a rend. A bennünk lévő rend vezet az igaz Szóhoz. A Rend előhozza a teremtő Szót. A hangképző torokközpontunknak a szolmizációs skálán a szo hang felel meg. A hang, az emberi szó keltette rezgésekkel lehet a mező energiáit ellazítani és beléhatolni. A Lét Ura, Harlet (Úrlét) a Szó erejével épít és kormányoz. [15] Szó szavunk több teremtésmonda istenének nevében megtalálható. Az egyiptomi mitológiában egy Su nevű istenség – Nut istennő egyik formája – segítette az ember szellemét a felemelkedési útján. Az afrikaiak Er-Su földistennőt imádnak, Kubában E-Su a teremtés ura. Az egyiptomi gnosztikus hagyományban Sophia (Szó-fia) istennő lehelte a lelket az emberbe, akárcsak a hunoknál. A kínai SU tudást jelent. A guineai hitrege egyik teremtőjének neve Sa, akihez a kakas társul, és hangja a nap első felkelését jelezte. Az

58


óind Siva istenség is a hang erejéhez kapcsolódik. Ugyancsak a Rigvéda szerint az óind Szoma volt a levegőben röppenő sas. A kínai istenfiú, Juhuang maga a jó hang. A kibontakozott fizikai valóságot az őshang visszhangjaként is fel lehet fogni. Az ember lényegében a Szó Fia. A Sophia és szufi szavak e tudásnak lennének az utórezgései? „A lélek varázslatos gyógyítója a szép szó.” (Szókratész) A lelkünk létrájának fokait jelképező fán a felfelé haladást a szó elősegítheti. Az esszénusok imáiban ez áll: „Te szent Növény… …Növekedjél minden száradban, ágadban, Minden hajtásodban és indádban, Növesszenek Téged szavaim is.” [25] Az esszénus–hun tanításban is megjelenik a szent Szó: „Aki szomjúhozza a tudást, Annak tanítsák a szent SZÓT, Amikor a hajnal hasad, És végül, amikor a Nap nyugovóra tér. Így tökéletesedik majd szelleme Összpontosításban és egyesülésben.” [25] Az ötpontú szimmetria jellemzi a Szót és a piramist is. A hanghoz rendelődő levegő-elem mértani megfelelője a kettős piramis alakú oktaéder. A geometria segítségével kimutatható a Szó híd szerepe. A piramisba írható spirál egy tudati, szellemi réteget jelöl. Ha az erőspirálokat fentről nézve sematikus körökkel ábrázoljuk, minden kör köré négyzeteket rajzolhatunk. Hét fő tudatossági lépcső van. A tudatossági lépcsőknél minden kör alakú spirálhoz egy-egy négyszög rendelődik. A negyedik és a hetedik a harmonikus szint, melyeknél a méretek aránya megközelíti a Fibonacci-számot. Egyetlen helyzetben köthető öszsze az ábrán egy kör a harmonikus helyzetű hetedik körrel. Ez éppen az ötödik körnek megfelelő négyzet elfordításával valósul meg. Az összekötő elem az alsó és a felső szint között az ötödik szint. Mértani szempontból az ötödik szintnek megfelelő négyzet elforgatásával érintkezik az alsó és felső szinttel. Az ötödik kör és a negyedik négyzet a torokközpontnak felel meg. A torok a szent tér energiájához rendelődik. A térhez lelkünkkel, szellemünkkel kapcsolódunk. A torok lélegzésünk fontos szerve, mely befolyásolja a szívünk lüktetését is. Az egyiptomi Su egy négy + három, illetve hetes lépcsőzetű szellemi rétegen segíti át a lelkeket. A segítség mégis az ötös rendszerben érvényesül. Az ötödik lépcső köti össze a négy + hármat. A teremtő energia piramisba írható spirálján két szint közel van a harmonikus arányhoz: a négyes és a hetes szint. Az ötödik spirálnak megfelelő négyzet elfordításával összeköthetők a szintek. Négy hármas oldala van a piramisnak, és a négyszögű alappal ötszöget alkot. Az ötös szerkezet a tér-elemre jellemző. A torokközpontunknál a tér-elem energiái működnek. Színe világoskék, akár az ég. A torkunk a hangképző szervünk. A hang a lélegzettel a levegő rezgésén keresztül keletkezik. A hangon keresztül a levegő-elem és a tér-elem összekapcsolódik. Mindkettőre jellemző az ötös szerkezet, akárcsak az érzelmi oldal víz-elemére. Az ember ötödik erőcsokra a toroknál van. Az ötös szerkezetű torok a szó őrzője. A torokközpont az emberi test erőterében a tér-elemnek megfelelően az ötödik energia-csomópont. A Szó mint mozgó levegő teremtő erővel bír. A teremtés évszaka a tavasz. A májust a magyar hagyományban a Szél hónapjának nevezték, ahogy a Vénusz a Szél csillaga. Hagyományainkban régi tudást őriztünk meg. A tavaszhoz kapcsolódó újrateremtésben a különböző bölcseleti tanításokban a Szó kiemelt fontossággal bír épp májusban. A beszéd testi szerve a torok. Az állatövi körön belül a torok a Bika jegy energiáiban rezeg. A Vénusz a Bika jegy bolygója. A tavaszi napéjegyenlőségnél újra lehet és kell gondolni a teendőinket. Májusban ki kell mondani azt, amit megvalósultnak akarunk látni. A kimondott szó hangrezgést hoz létre. A kimondott szónak májusban van a legnagyobb ereje, a Bika jegyében. Érzelmeink, szellemünk és a tér energiái hasonló szerkezetük révén könnyen kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik szkíta ábrázolás összefoglalja az anyatermészetű energiáink kapcsolatát. A sólyom fogja a szarvast, melynek fejénél lévő mandorlaszerű glória a bennünk lévő isteni szikrát vagy az istenfiút jelzi. A karácsonyi idő épp ennek kitisztítására, kibontására, megszületésére alkalmas időszak. A karácsonyi idők-

13. A tér energiái a Szóban

59

ben a hang a mennyországból hallatszik régi imáink szerint. A regös énekeinkben a kakas és a szarvas hangja adja meg a jelt. A madár hátánál lévő ötös síp egyértelműen a szent Szó hangjának felcsendülését jelöli. A szkíta sisakon a lélek madara ötfokú létrán repül felfelé. A modern fizikai mérésekből tudjuk, hogy a csillagoknak és a sarki fénynek is van hallható hangja, sajátos zenéje. A hang, a zene, a dal az emberiség közös nyelve. Isten dala maga a létezés megnyilvánulása. A természet hangjainak is jellegzetes hatásuk van. Egyes hangok soros hullámzásként hatnak. A zivatar cseppjei a lelki egyensúly felé élénkítenek lebegő színsávjaikkal, akárcsak a tenger csendesebb hullámverése vagy az erdő és a szél suhogása. A madarak hangja színes láncként csilingel. Minden hang saját rezgéssel rendelkezik és sajátos hatása van érzelmeinkre. Templomaink harangjának hangja többféleképpen hat ránk és világunkra. A harang is harmonikus hangot hallat. Belekondul ugyan a térbe és megmozgatja az erőket, de sorozatosan harmonikus hatást továbbít a tér minden elemébe. Hangjában benne rejlik az áldásakor elmondott szándék is. Harangzúgáskor a térbe ez az áldás is bekerül, mint illat a levegőbe. A csengő hangja szintén rezgések sorozatából áll. A harang és a csengő is bizonyos hangmagasságra van hangolva és hatásuk ettől is függ. Mindkettő a spirituális eszközök közé tartozik. Több természeti törzsnek van ehhez hasonló sajátos zeneszerszáma. A keleti népeknél az Ég Úrnőjéhez vagy a Fehér Tarához tartozik a csengő, a szibériai népeknél a falu segítő sámánjának a kelléke. Egyes hangok nem kellemesen hullámzóak, hanem belehasítanak a térbe mint egy hegyesszögű idom. Ilyenszerűen hat a kutya ugatása, a vonat fütyölése, a kocsik dudálása, a repülő zaja. A tér ötös rendszerében mozgó levegőből eredő hang hatja át az ember világát. Egyes légzési technikákra szintén az ötösség jellemző. Az öt az anyai oldalhoz kapcsolódó érzelmekre is jellemző. Az ötös szerkezet által kötődik össze a levegő ritmikus vételével a légzés figyelése és az érzelmi oldalunk Su istennői energiája. Az ötös rendszerből eredő hang hatja át az ember világát. Az emberi hangot az ötödik csakrához tartozó torok képzi. Még a magyar népzenében is uralkodik a pentaton hangzás. Nem véletlen, hogy a szkíta emlékeken fellelhető az ötös síp. Ötszirmú rózsát énekel a madár népi kézimunkáinkon. A kovács-istenségek ötös csillaga megjelenik a fémtárgyainkon. A nagy tudású kovács-istenség a hun regékben Jol istennő férje. Ők az életfa ötödik emeletén laknak. [39] Az ötszög a kovácsok és zenészek egyik díszítő képjele. Az éneklő istenek-kovácsok több népnél ismertek. Az istenanya párja volt a mindentudó kovács, Tupa, Keve, Gu, Bangó, Apollón, aki a földi megélhetéshez szükséges mesterségekre tanította az embereket. Teremtő és éneklő volt az egyiptomi Ptah, a yuki indiánok Taikomolja, a maiduk indiánok Wonomija. A Teremtő fia volt a hun Pán, a berberek Eshuja, az egyiptomiak Khonsuja, a gnosztikusok Samelje, a hinduk Szómája, a tibetiek Damkanja, a babiloniak Kiosz istenfia, a görögök Apollónja, aki nemcsak a földi megélhetés mesterségeire, hanem énekelni és zenélni is tanított. A természeti népeknél a Teremtő, az európai népeknél az istenfiú kapcsolódik a zenéhez. Ők az Istennő, a Föld-anya mindentudó gyermekei. Az istenfiú ért az építészethez, szentélyek emeléséhez, tánchoz, versmondáshoz és nem utolsósorban a gyógyításhoz. A világ több részén az ókorban úgy tartották, hogy a kovács az ÉG Urának a fia. Egy közel-keleti monda szerint Baál kovácsának neve Kaszir, illetve Chosur, aki olyan munkákhoz is értett, mint az építkezés, földművelés, zene, szentélyek berendezése stb. A szibériai népeknél a kovácsot a dalnokokkal és költőkkel azonosítják. Az Indus-völgyben Domnak hívják az éneklő kovácsokat, akárcsak Szíriában. Ez a dem, tem vagy töm szavunkkal rokon hangzás megtalálható a mezopotámiai Tiámat és az egyiptomi Atum istennők nevében is. A szanszkrit szövegekben a kovácsokat és a zenészeket az érintetlenekhez sorolják. Az ógörögöknél a fémművesek szerveződtek titkos társaságokba, ahol szokás volt a rítusos éneklés és tánc. A görög chorisek körtáncot jártak, akárcsak a természeti népek ma is. Talán az ókor mitikus Pán nevű zenészéhez valami kapcsolat fűz minket. Pannónia lehetett Pán hona. Pánt az ókor a teremtéshez és a bolygók közül a Szaturnuszhoz kapcsolta. Kecsketesttel és emberfejjel ábrázolták, mint az istenfiúkat. A rege szerint ő tanította meg az embereket méhészetre, borászatra, állattartásra, kikapcsolódásra. Mindenek fölött az volt leginkább jellemző rá, hogy síppal szórakoztatta az embereket. Ugyancsak szaturnuszi istenség volt Janus is. Orpheusz hárfadala olyan szeretetet sugárzott, hogy az állatok békésen vették körül, még azok is, amelyek egymás ellenségei voltak azelőtt. Furulyával ábrá-

60


zolják a nigériai joruba törzs istenét, Eshut, az Őst. A hinduk bölcs Szaraszvati istennőjének jelképe a vina hangszer, akihez társítják a zenét, a táncot, a lélekpihentető beszédet vagy szórakozást. Nem véletlen, hogy ötös csillaggal jelölik Verona zeneakadémiáját. Lényünk alsó négy tudatossági szintjét az ötödik, a torokközpont köti össze. Ide rendelődnek a tér energiái. A tér-elem erőihez kapcsolódik a most pillanatának érzékelése. A légzés közbeni levegőmozgás követésével a pillanat erőihez kerülünk közelebb. A pillanat erői a tér-elemhez és víz-elemhez hasonlóak. A most pillanatának érzékelésében a tér csendjét az öröm érzése tölti be. Amikor a mostra figyelünk, eltűnnek a múlt fájdalmai és a jövő aggodalmai. A mostban kikapcsolható az agyi mentális zavar. Ilyenkor egységbe kerülhetünk önmagunkkal. A pillanat energiái szintén ötös, illetve húszas szerkezettel rendelkeznek. A légzés, a szeretet és a pillanatra figyelés mind ötös, illetve húszas szerkezetű. Ezért a légzéstechnikák segíthetnek nemcsak egészségünk megőrzésében, helyreállításában, hanem belső harmonikus lelki egységünk létrehozatalában is. A tér energiáinak megfelelő torokcsakrára jó hatással vannak a kékes színű vagy színtelen kristályok: zafír, celesztin, akvamarin, kalcedon, türkiz, az igazgyöngy. Ezeken kívül a pajzsmirigy-rendellenességeket eredményesen gyógyítja az ötpontú szimmetriával rendelkező azurit kristálya, a lapis lazulit és a füst kvarc is.

14. A HANG EREJE „Az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerűen játsszák, mintsem szabályok szerint”. [21] A látható világ a teremtő hangból keletkezett, és a lét részei a hang hullámzásához hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz. A rezgés maga az élet. A rezgésszámok hetes csoportokat alkotnak. Az ásványi anyagoknál hétféle kristályrács létezik, hét periódusba tömörülnek az atomok, hét szintje van az életfának. A hangok sora is hét, amiket a zenében oktávoknak nevezünk. Az oktávok kisebb részei a tercek és a kvintek. A zenében az egész számokkal kifejezhető törtek alkotják a hangsorokat. A hangok, akár a háromszög arányai, nem egyenlő közökkel követik egymást. Három hang harmóniája adja a tercet. A kisterc alkotja a moll hangsort. A tercből keletkezik az ötös hangzás, a kvint. A zenei hangok szerkezete lényegében a 12-es számrendszeren alapul. Van hét alaphang és közöttük öt félhang. Matematikai számokkal ezért nem szokták leírni. Könnyebb geometriai szerkesztéssel kimutatni vagy a rezgés frekvenciáját mérni. Az ember erőterében a beszéd központja a torok, mely az ember energetikai rendszerében az ötödik helyet foglalja el. A torokközpontunk a tér-elem ötös szerkezetéhez kapcsolódik. A tér energiáiban kapcsolódnak össze az elemi őserők. A torkunkhoz a zenei skálából a szo hang rendelődik. Fizikai szemmel nézve a szo hang rezgésének frekvenciája a tér-elem rezgésével harmonikus hangzást kell adjon, amely gyógyító hatású. Régi népdalaink éppen G-dúr hangzásúak. A fény és a hang erejéből adódóan a természetgyógyászat egyik fajtája a rezgésterápia. Az ember erőterére és annak egyes részeire a különböző frekvenciájú rezgés nagy hatással van. A hangok jó értelemben vett kultusza alakult ki a tibeti kolostorokban a közös ima és éneklés alatt. Fő énekhangjaik a gyökérközponthoz rendelődő do és a szakrális központunkhoz rendelődő re hang. A zeneterápia nagyon régi magyar hagyomány lehet. A „Gólya, gólya, gilice…” kezdetű mondóka is emlékeztet rá: „Török gyermek elvágta, magyar gyermek gyógyítja síppal, dobbal, nádi hegedűvel.” A zenei skálán a do a legmélyebb, az első hang. Régen a do neve ut volt. A feltevések szerint így vette át Európa az ókori görögöktől. A hangsor elnevezése akkor ut, re, mi, fa, szo, la, ti volt. Ugyanezt a hangsort még jelöljük C, D, E, F, G, A, H, C-vel. A do vagy a C hangzás erős jellegű alaphangot, ún. dúr hangzást ad. A C-dúrban írt zenedarabok jellemzője a stabil állapot.

14. A hang ereje

61

A mezopotámiai és egyiptomi hitregékben a napisten neve Utu. A napisten születésének ideje az istenfiak hónapjának nevezett december vége, a mai Karácsony ideje. A passiókban Jézus hangját mindig egy mély bariton hangú énekes énekli. Jézus maga az Út, Igazság és Élet. Az ember erőterének legalsó csomópontja a föld-elem jegyében maga a farközpont. Ez az erő a Szaturnusz fennhatósága alatt áll. A kristályok tartoznak hozzá, illetve a köbös kristályhoz tartozó rezgésű erők. A kockával képjelezett rezgések magukba zárnak mindent: életerőt, félelmeket, fényt és haragot stb. Bensőnkben van elrejtve az igazi dal, a hang serege. Hét tudatossági lépcső vezet el hozzá. A lélekerő az alsó erőközpontokhoz kapcsolódik, de a hetediken jelenik meg. A Szék-úr fennhatósága alatt található lényünk lényege. A japánok harmonikus zenét adó hangszere a Sakuhacsi fuvola. A zoroaszturiánusok Ahura istene a Dal Házában lakik (Zend Aveszta, Jaszt 124). Az ember erőterében a gyökérközpont rezgési zónája a legalsó csakrának felel meg. A zenei hangskálán a gyökérközponthoz a do, illetve a C hang rendelődik. A gyökérközpont jele a körbe írt négyzet. Az őserők közül a föld-elem rendelődik hozzá, mely elem a ható – jang jelleggel rendelkezik. A keleti bölcselet képjelrendszerében a gyökérközpont jele a körbe írt négyzet. A kör és a négyzet a Tao Te Kingben az igaz utat jelentette, mint a japán jelrendszerben. A sumereknél a kör és a négyzet a megvilágosodás jele. A megvilágosodás pedig nem más, mint a Jó Gondolatok, Jó Szavak, Jó Cselekedetek egysége. A fizikai anyagba ágyazott szellem a négyes jellegű szerkezetbe hatol be. A C-dúr hangzású dalok a gyökérközpontot mozgatják meg: könnyítik a fizikai világ megéléséhez kapcsolódó gondolatok súlyát. A második erőközpontunk az érzelmekre vonatkozik, és a köldök alatti szakrális csakrához tartozik. A zeneskálán a második hang a D vagy a re. A szakrális csakra a víz-elem energiáihoz kötődik. A víz-elem lágy, női jellegű. Nem véletlen, hogy a D hangzású zenék nagyobb érzelmi hatást váltanak ki. A D-moll hangzás a szakrális központunkra van erőteljes hatással. Valósággal feléleszti az örömmel és reménnyel kapcsolatos felemelő érzéseket. Segít túllépni a fájdalmakon, félelmeken. A D-moll lágyan hullámzó zenét ad, akárcsak a víz áramlásának csobogó hangja. Az emberi kapcsolatokhoz kötődő megrekedt félelmekkel lezárt energiákat a D-dúr zene segít felnyitni. A D hangzású zenék felét képezik a dúr és felét a moll hangzások. A harmadik hang, az E vagy a mi hang az ember erőterében a napfonathoz rendelődik. A napfonat a tűz-elem energiáiban fürdik, és ható jellegű impulzusokkal van tele. Geometriai szempontból a tűz-elem tetraédere mint egy nyílvessző hatol be az árnyékba. Háromszögei pedig minden mértani idomokkal leírható rezgéssel összekapcsolódhatnak. A félelmek bizonyos mértékben megakadályozhatják az embert a cselekvési impulzusaiban. Nem véletlen, hogy a napfonathoz kötődő megrekedt akarati energiát az E-dúr hangzású zene oldja és segíti a kezdeményezésben. Az E-dúr fríg típusú zene, mely fél lépéssel indul. Erőteljes hangzás, mely mindenbe behatol. Ritkán írnak E-dúrban zenét. Azért jelenik meg ritkábban az E-dúr, mert a hangszerek ráhangolása nehézkesebb. Annyira erősen rezegteti a hangszereket, hogy behangolási gondok adódnak. Ezért az ilyen zeneműveket ritkán játsszák. Az E-moll hangzású zenét kissé gyakrabban szólaltatják meg. Az F hangzású zene a szívközponthoz rendelődik. A szívközpont nagyon fontos és érzékeny energiazóna. Az őserők közül a levegő-elem kapcsolódik hozzá. A szívcsakra a lelki-szellemi erő központja. A levegő a rezgés eredője és továbbítója. Ezért a zeneszerszámok annyira átveszik a dallam szárnyalását, hogy az F hangzású zenedaraboknál is gyakori követelmény a hangszerek hangolása. A levegő-elem ható természete érződik az F-dúr zene gyakoriságában. Az F-dúr szimfonikus zenét pasztorálisnak nevezik. Ilyen például Beethoven VI. szimfóniája. Az F-moll a líd típusú zenében fordul elő. Ilyen zene az egyházi énekekben nem létezik. A G, illetve a szo hangzás a beszéd központjára van hatással, a torokcsakrához rendelődik. A G hangzású zene ható, domináns állapotra jellemző rezgéseket ad. Ez az ötödik központ az ember erőterében a tér-elemnek megfelelő erővel kapcsolatos. A G hangzású zene könnyen behatol a térbe, és mindennel kapcsolatba léphet, kiegyensúlyozva az elemi erőket. A tér-elem mindent átfogó és semleges voltából adódóan sok G-dúr és G-moll zene létezik. A G hangzás a pentaton területe. A régi magyar népdalok G-moll hangzásúak. Nagyon sok kedvelt zenedarabot ebben a hangzásban írtak. Példa rá Mozart 40. szimfóniája. A G-dúr hangzású zene a derűsebb, a megmozgató. Az újabb magyar népdalok ebben a hangzásban szólnak hozzánk.

62


Az A hangzású zenénél is találkozunk moll és dúr hangzással is. Az A-moll gyakrabban jelenik meg a szimfonikus művekben. A H, illetve a ti (szi) hangzású zene nagyon-nagyon ritka. A hetes dinamika bizonyítja, hogy a hang terjedése kapcsolatban van a térrel, illetve a morfogenikus mezővel. A hang rezgésével elindított folyamat terjedése nem lineáris természetű. A hangrezgések frekvenciája a Fibonacci-spirált követi. Még az atomi részecskék is növekvő spirális úton haladnak, akárcsak a fény és a hang. A zenei hangok harmóniája, akár a világ mintázatainak összhangja, a geometriai arányokkal adható meg. A világban működő energia áramlása és összhatása geometriai vonalak és arányok szerint történik. Ezeket ma fraktáloknak nevezzük. A zene legkisebb fraktálja a három hangot összekötő terc. Ma a fizikai kísérletekből tudjuk, hogy a zenei hang a szabályos mértani testek alakját veszi fel. Még akkor is, amikor az egymást követő hangok nem harmonikusak. Minden elektromágneses rezgésre érvényes a rezonancia törvénye, mely szerint az egymás környezetében levő rezgések egymásra hatnak, összeadódnak vagy kioltják egymást. Tudunk a zenei hang frekvenciájáról, harmonikus és diszharmonikus voltáról. Az univerzális energia örvénylése ugyanazokat a spirális jellemzőket követi, mint a fény és a zene. A fény színeinek is frekvenciasávjai vannak. Hegyikristállyal vagy üvegpiramissal a fehér fény a szivárvány színeire bontható. Minden színnek más a rezgése. A legkisebb frekvenciája van a piros színnek, legnagyobb a másik szélen lévő kék fénynek. A földhöz viszonyítva elmozduló testeket is a színfrekvencia alapján ismerik fel. A közeledő tárgyak piros, a távolodók pedig kékes színben jelennek meg. A fény és a hang szintén hullámtermészeténél fogva sajátos frekvenciával rendelkezik. A modern fizikai mérésekből tudjuk, hogy a csillagoknak és a sarki fénynek is van hallható hangja, sajátos zenéje. Míg a hangot mérni tudjuk, a színek nem kézzelfoghatók. A színeket csak a fényük alapján tudjuk megítélni. A tárgyakról visszavert színben benne van a fény ereje is. A hang, a zene, a dal az emberiség közös nyelve. Isten dalának fénye és színe maga a létezés megnyilvánulása. Csodaszarvasunk dalával oszlatja a sötétséget és fényt teremt. A világmindenség dele a fény. A fényburokra használjuk a deleje szót. A teremtő erő dalos és daliásan ékes, színes. Dal szavunk a levegő szárnyán indul, mint meséink dalimadara. Van dalos táltosunk is, mely érzékeli a delejes fényeket. A hangokat és színeket csak egy bizonyos frekvenciasávban érzékeljük. Különleges érzékkel megáldott emberek ezen a sávon kívül eső hangokat is tudnak hallani, vagy az ember erőterének színeit is látják. Úgy mondjuk, hogy ők érzékeken felüli képességgel rendelkeznek. Az érzékelő képesség növelhető az ember szellemének tisztulásával, odafigyeléssel és tanulással. A zenét keltő szerszámaink nagy része áramvonalas, díszítőelemeik a fényhullámok – a kígyózó spirál – alakját utánozzák. Orgonáinkon nemcsak a kígyózó díszítő vonal látható, hanem a vízjegyű állatok képe is. Mind a kígyózó vonal, mind a vízjegyű állatok a hangnak az anyai oldalunkhoz való rendelődését vagy nagyobb hatását jelzik. Anyai oldalunk teremtő jellege a legtisztább érzelem: a szeretet, melyet épp a levegő-elem piramisának háromszöge jelenít meg. Zenénk pentaton hangzású. A harmonikus hangok, különösen a mélyebb tónusúak, harmóniát keltenek bennünk. A hangok jó értelemben vett kultusza alakult ki a tibeti kolostorokban a közös ima alapjaként. A csoportos és hangosan mondott ima erősebb. Erőtereink, rezgő köreink összeadódnak, és ezáltal egy felerősödött energiahullám száll a szárnyán. A harangokat a templom tornyába helyezik el. Mindkettő az Istennőhöz rendelődik. A zenét harangokkal vagy épp dobpergéssel hozzák létre, az illatot pedig virágokkal. A mohamedán magas tornyok, a minaretek is a müezzin imára hívó énekének kikiáltó helyei. Az emberi hang az ötös erőközpontot képező torokból származik. Az ötösség ugyanakkor a belső érzelmi oldalunkhoz rendelődik. A levegő mozgásából keletkezett hangok anyatermészetű energiákkal kapcsolódnak, ezáltal gyógyító hatásúak. Érzelmeinkre a ritmusos levegőmozgás nagy hatással van. A dallamos hangok alkotják az éneket. A kisalföldi mintázaton látható madár énekére az ötösség jellemző: torokból jön és talán pentaton. Az éneklés mint ritmikus és kellemes levegőmozgás adta hang szintén a tér harmonikus energiáihoz segít közelebb kerülni. Érzelmeinkre a ritmusos levegőmozgás nagy hatással van. A szellemhez kapcsolódó tér érzelmi jellegű.

14. A hang ereje

63

A finn Kalevalában énekkel teremtődik a világ, akár az indiánok hitregéi szerint. A maiduk indiánok szerint a Legfelső Lény, Wonomi csónakban ül, és énekével teremti meg a világot. [68] „Az Úr áldjon meg téged! Töltse el lábaidat tánccal, Karjaidat erővel.” (Kongói ima) Az éneklés és a tánc a levegőhöz rendelődő energia mozgatásával jár. A levegővel szárnyal a láthatatlan és a szellemi részhez tartozó gondolat, érzés. A szellemi mozgás terében szerepet kap az emberi test összjátéka. Légzésünkkel, szavainkkal, kéz és láb segítségével mozgatjuk a tér energiáit és a levegőt. A levegő, a kéz és láb ritmusa együtt rezeg a mindenséggel. A lélegzetvétel és a test ritmusa szakrális mozgató erő. A ritmikus légmozgás és a tánc a mindenség ritmusába hatol be és azzal rezonál. A körbe pörgés a négy égtáj energiáját köti össze, akár a szélrózsa. Nem véletlenül van a táncoló Sivának négy karja. Ez az áramlási módozat nemcsak a teremtéskori állapotra utal, hanem a világot átszövő szellemi energia mintázata is egyben. Ez az életenergia kering az emberben és a világban is. A tánc által a térbe rajzolódik ki a szent energiák mozgása. A pörgő tánc vagy a körtánc a bennünk működő istenséggel kapcsolatos energiákat mintázza le. Ezekkel tud kapcsolatba lépni. Az élet ura maga a „tánc ura”. A természeti népek éneklő kovács-istenei mind a szent rítusaikba foglalták a táncot. Buddha is a tánc ura volt. Tibetben a temetői szent táncot az érzékfeletti világgal való kapcsolatfelvételre járták. Platón szerint a ritmus és a forgás isteni eredetű jelként alakult ki. A jel mintázata változott át tánccá. A görög menádok vagy a perzsa dervisek táncuk és forgásuk közben azonosultak szellemükkel. A forgó tánc egy középpont körül történik, mely segít a harmóniába való jutáshoz. A görögöknél labirintus-táncokról is beszámoltak, melyeket Perszephoné, Kóré és Aphrodité tiszteletére jártak. A kitáncolásnak volt információt hordozó tartalma is. Az indiánoknál az égitestek mozgását mintázó tánccal is találkozhatunk. Az ókor népe a kör kerületének megfelelően járta a körtáncot, az Úrét, a h-Órát, a napkelte és napnyugta órájának táncát. A körtánc, a körmenet mind az ősi szokások máig fennmaradt hagyományai. A körmenet és a körtánc a régi felszentelési rítusok utórezgése. A Bibliában a Bírák könyve említ egy olyan ünnepet, ahol a szőlők mellett körtáncot jártak Siló lányai. Közülük vettek feleséget Benjamin fiai (Bír 20,19–21). A természeti népek nemcsak a teremtéssel kapcsolatos rítusoknál, hanem esőért, termékenységért és védelemért is járják a körtáncot. Régi rítusok emléke, hogy szóhasználatunk szerint ma is táncra kerekedünk. Nyelvünk emlékezik, mindent elraktároz. „Körbe, körbe, karikába fogózzunk mi össze…” – szól a gyerekek nótája a körtánckor. Gyerekeink járják az Eszter-láncot, meséink tündérei a hajnali körtáncot, lakodalomban járják a szertartásos menyasszonytáncot. A híd is egy körhöz kapcsolódó átívelés. A hídon való átmenés jelképezi a szellemvilágba való feljutást. A körtánc megtisztulási rítus, mert úgy énekeljük, hogy: „Falu végén, padló végén karikás táncot járnak…” Meséinkben Tündér Ilonához is egy aranyhíd vezet fel. A zene átalakító erővel rendelkezik, mert érzelmeket ébreszt bennünk. Weöres Sándor „égi kémiának” nevezte Bartók zenéjét, amelyben megtalálhatók a fennkölt és a disszonáns hangok együtt, akár kevert világunkban. Meséinkben a világ zengő fájának nevezik azt a fát, amely a boldogulást, a törvény szent szavát hirdeti. Ezt a szerepet olykor átveszi a világ szépen szóló madara vagy a csengő. Az aranycsengő harmóniát teremtő hangjára meggyógyul a beteg. Ezért a gyógyító sámánok egyik kelléke a csengő. A tibeti hagyományban az áldozati ének a lélek fejlődésének szükséges velejárója. Az ének, az illat és a csengő az Ég Úrnőjéhez rendelődik. [9, 45] A természeti népek nemcsak a szent fa mellett tartják rítusaikat, hanem a sámán dobja is szent fából készül. A segítő sámán képletesen az életfán halad felfelé saját szellemének rétegein, melyet a fadob által kibocsátott hangrezgés segít. A fa hangja, csengése fontos tényező a szerszámkészítésnél is. Fontos a fa kiválasztása kopogtatással, a sajátos csengésének megállapításáért. A fát sosem teleholdnál vágják ki, inkább újholdhoz közel eső napokon. A levegő rezgése által keltett hangnak nagy szerepe van a lelki-szellemi utakon. Ugyanez elmondható a hang, a zene hatásáról az ember lelkületére.

64


A hangok ritmusa nemcsak a zenében, hanem a beszédben is átalakító erővel rendelkezik. Nemcsak a szavak értelme, hanem a beszéd tónusa, szólásunk indulattartalma is nagy hatással van ránk. Minden nyelvnek egyedi ritmusa van, vagyis saját energiával rendelkezik. Anyanyelvünk sajátos rezgése által nagy kincs birtokában vagyunk. Az Arvisura [39] szerint eleinket huszonnégy bölcs vén irányította. Nyelvünk harmóniájáról és Jézusról szól egy kárpátaljai régi ima, amelyet védelemért szoktak elmondani: „Ösztönöm a szentháromság A huszonnégy vénekkel, A mennyország általuk Zeng gyönyörű énekkel. Csillagai az égnek Mivelünk énekelnek. Az Istenfia nyelvének Legelső szava volt ének…” [40]

15. A HANGOK KÖZTI TÉR, FÉLHANGOK „A zene lényege nem a hangokban, hanem a köztük lévő szünetekben rejlik.” (E. Tolle) A hangot a levegő hullámzó mozgása hozza létre. A hangra a hetes törvény érvényesül. A hang frekvenciájának változó lépéseiben periodikusság lelhető fel. A zenei hang akkordját hármas tercek és ötös kvintek jellemzik. A hangok közti tér határozza meg a hangzás minőségét. A hangzás, illetve a zenei hangsor a spirális áramlás szerint bizonyos hangszünetekkel rendelkezik. Világunk láthatatlan részének energiái különös és szent szabályokat követnek. A tér természetének megfelelően a zene lényege nem a hangokban, hanem a köztük lévő szünetekben rejlik. Az egész hangok közti félhangok vagy azok hiánya adja meg a zene szakrális terét. Ettől függ a dallam egész lényege. A félhang jelenléte vagy hiánya adja a dúr- és a moll-hangzást. A hangskálán az egész hangok között félhangok töltik ki a teret, vagy a helyettük lévő szünet. A hang letisztult formája maga a csend, a hangok közti szünet. A csend a térrel rezonál. A tér energiái anyai oldalunkhoz, az érzelmeinkhez szólnak. A tér volt az ókor népe hitregéiben a teremtő Anya, az Élet Anyja, az Ég Anyja. A hangok és felhangok fényhatást is előidéznek. A látó számára a zenét színek kísérik. A színek rendszerint a térben kiemelkedő formákhoz kapcsolódnak. A modern fizikai eszközökkel ezek a frekvenciaformák kimutathatók. A zene által teremtett térbeli hatás formája függ a zeneszerzőtől és az énekesektől. Más térbeli formája van Bach zenéjének, más a hegedűre vagy zongorára írt műveknek. Ezekben a formákban benne rejlenek a zeneszerző érzés-gondolatformái. Egy harmonikus zene hangjainak hullámzása jó hatással van a környezetben lévők érzésvilágára. Az anyagi világban elindított hangerő a hétfokozatú hangsor rezonancia-törvénye alapján megy végbe. Végigmegy a hangsor hét hangtartományát jelentő do – re – mi – fa – szo – la – ti – do rezgéstartományán. A mi–fa és a ti–do hangközökben a folyamat lassulása, vagy éppenséggel a gyorsulása következik be. Ezek között a hangok között nem helyezkedik el az a félhang, mint a többieknél. A félhang helyett hiány található. A hangok és félhangok vagy hangközök frekvenciájának dinamikája a létezés dolgainak változásával kapcsolatos. Az egyes hangok közötti rezgéstartományok vibrációja különböző. Ez a változó anyagrezgés együtt vibrál a léttel, a fejlődés minden lépésével. A rezgések kötődnek többek között az ember erőterével és fejlődésével. Ezzel együtt a társadalmi fejlődés kereteivel is kapcsolatba kerülnek. Épp a hiányzó félhangok helyén lévő frekvenciasáv engedi meg bejönni a külső hatásokat. Az ember a külső hatásokkal kapcsolatos érzésvilágával ennek megfelelően bocsáthatja ki magából az impulzust. Az a rezgés, amelyet a hang indít meg, hat az ember különböző energetikai részeire. A hang spirális terjedésének természetéből adódóan a harmadik és a hetedik körnél fél lépéshiány található. Az ember erőrendszerében ez a napfonatnak és a fejtetőnek felel meg, ahol az erővonalak a kiin-

16. Testünk tere, az aranyalma

65

dulási irányra merőlegesen helyezkednek el. Ez azt is jelenti, hogy érzelmi és gondolkodási úton érhetnek a legnagyobb behatások kívülről és saját magunkból is. A fény, a hang, a zenei skála ősi bölcsességet követ. Az energia rezgési körében fellelhető félhanghiányok nem véletlenek, hanem a szellemi fejlődésünk lehetőségének tartozékai. Itt léphetnek érzelmi életünkbe olyan rezonáló behatások, melyek előre visznek, vagy visszahúznak minket. Ezért válthat ki bennünk a zene nagyobb érzelmi reakciókat. A zenei hangoknak megfelelően nagyobb behatás az embert a harmadik és a hetedik szellemi fokozaton érheti. Felülnézetből energiaörvényünk a napfonatnál és fejtetőnél egymásra merőleges helyzeteket vesz fel. Itt rejtőzik a külvilággal való kapcsolataink felvételének lehetősége. Itt van a hangskála két félhangja. Itt fogadjuk magunkba a külvilágból kapott energiát és itt manipulálunk másokat is. Ugyanakkor itt veszíthetünk saját energiánkból. Minden rajtunk múlik. Az ember erőterében a napfonatnál és a homlokközpontnál lévő félhang hiányának tere teszi lehetővé a kapcsolatot a külvilággal. Itt valósul meg az az energiaáramlás, mely a világ és az ember kapcsolatában állandóan jelen van. Ha a zenei hangsort ráhelyezzük az ember erőterére, az első félhanghiány a mi–fa hangzás között a napfonatnál áll elő. Ez az embernél a teremtő akarat kifejeződésének központja. Itt manipulálnak mások minket és mi is a környezetünket. A harmadik tudatossági fokon az ember anyagias és ítélkező. A hetedik fokon, az istenfiak szintjén a sötét erőktől éri a támadás. A második félhang a fejtetőnél található. Ez a logika központja. Az ember mindent meg tud érteni és minden ostobaságot meg tud magyarázni. Az ember erőterében a napfonatnál és a homlokközpontnál lévő félhanghiány tere teszi lehetővé az energiaáramlást a külvilág és az ember kapcsolatában. Ezt a lépésrendszert a hét napjaira lefordítva a kedd és a péntek bizonyul érzékenyebb napnak. A keddhez a bolygók közül a Mars tartozik, mely a napfonat tűz-elemének felel meg. A péntekhez a Vénusz kapcsolódik mint az istenfiak és az ötös szám bolygója. A csángók ezért úgy tartják, hogy gyógyításra a legmegfelelőbb nap a kedd és a péntek. Ilyenkor vetnek a „hétszer szentelt” vízre szenet és gyógyítanak vele. Szerintük ezen a két napon új házimunkának nem szabad nekifogni, még szövőt sem szabad elkezdeni, mert összegabalyodik. Ezeken a napokon a gyógyító szándékú imát hétszer vagy kilencszer kell megismételni. [34] Erőterünk állandó kapcsolatban áll a lét terével és minden földhálóra ható erővonallal. Úgy simulunk bele a világba, mint Isten kezébe.

16. TESTÜNK TERE, AZ ARANYALMA „Amit magunk mögött hagytunk és ami előttünk áll, mind apróság ahhoz képest, ami bennünk rejlik.” (P. W. Emerson) Világunk felépítési elve a geometrián, a matematikán alapszik. Ezt vallották az ókor és az újkor nagy filozófusai. Az öt őserő ötös szerkezetét és a tér különleges harmóniát adó képességét az ötszög adja vissza. Az ötszög tartalmazza a legharmonikusabb méretű háromszögeket. Az ötszögű csillag az ókor hitében a világot létrehozó „szellemanyagnak”, az Istenanyának a jele. Gyakran látható templomaink díszítőelemeként, az Istenanya ruháján, az ablakok formavilágán stb. A tér-elem mértani mintázata a dodekaéder. A pentagon mértani szempontból a legarányosabb méretekkel rendelkezik. A Föld hálójára a pentagon szerkezet jellemző. Platón Phaedo című előadásában kijelenti, hogy „a Föld, ha felülről látnánk, úgy nézne ki, mint a tizenkét darabból varrt bőrlabdák”. Az ötszögű részek alkotják a dodekaédert. A dodekaédereknek megfelelő erővonalak érvényesülnek Földünk bolygóhálóján. A hindu teremtéshimnuszban a Teremtő energiái is ötös szerkezetűek. A Teremtő a tökéletes Egy, melyre a kerek tizenkettő a jellemző: „Mondják, az eget távol mind betölti Ő, Az ötágú, tizenkét alakú Atya.” (Rigvéda, I. 164)

66


Az egyiptomi Nag Hammadiból származó tekercsek szövege szerint az anyai jellegű Ős-szellemből származik az élő ötös szerkezetű örök élet: „…a szűzi Szellem láthatatlan gondolatából származott … a korszakok Atyjának ötöse, aki az első ember, a láthatatlan Szellem képe; ez az előgondolat, mely Barbelo, és a gondolat és az előtudás; és a megsemmisíthetetlenség, és az örök élet és az igazság. Ez az istenek androgin ötöse, mely az istenségek tizede…” [63] A Biblia szerint az ötödik napon teremtette meg Isten a fejlettebb élővilágot. Ekkor jelent meg a szellem az élő anyagban. A teremtő Föld-anya az életfa ötödik emeletén lakik. Az ötágú csillag a testbe zárt szellem, az ősanya szimbóluma. A föld alakja is az ötszögű rendszerek geometriai mintáját veszi fel. Ezért anyaföld, a természet Gaiája. Az ötszög egy harmonikus geometriai mintázat. Az ötszöget a mandorla háromszögei alkotják. Az ötszög minden szakaszának aránya harmonikus arányszámot képez. Méreteinek aránya megközelíti a Fibonacci-számot. Harmonikus voltából kifolyólag legkönnyebben rezonál hasonló frekvenciájú hullámokkal. Az ötszög külső szögei 144 fokosak, mely szakrális szám. Az ötszög a benne lévő háromszögek harmonikus energiáját tartalmazza. A teremtő Egy körének ötödik metszésénél keletkezett harmonikus arány maga az ötszög. Az ötszög ősidők óta használt bajelhárító, mágikus jel. Megtalálható Tell-Aszmar (Irak) sumer kerámiáin, Salamon pecsétjén, a görög harcosok pajzsain. A középkorban is a tökéletesség, a beteljesülés jeleként tartották számon. Minden időkben a tudás jelképe volt. A pentagon derékszögű háromszögei alkotnak minden platóni mértani testet. A földi élővilágot az ötös szerkezet jellemzi. Az ötös mintázatú sejtrészeket az anyagba lejutó fény hullámvezetőjének tartják a genetikusok. A szervetlen anyagok ritkán alkotnak a pentagonális geometrián alapuló alakzatokat. A pentagonális szerkezet a biológiai rendszerekben gyakran megjelenik. Ennek a szerkezetnek segítségével vezetődik az életerő az élő szervezetekben. A legújabb kutatások szerint a sejtbiológiában a folyadék-kristályos rendszerek biztosítják az életet. A DNS kettős csavarvonalához dodekaéderes szerkezetű ligandumok kapcsolódnak. Az anyagok közül a ciklopentán rendelkezik szabályos pentagonos szerkezettel. Az élővilágra – növényekre, állatokra, emberre – nagy hatással vannak a ciklopentánból származó termékek. Belőle gyártanak nagy hatású gyógyszereket is. A tér energiái ötpontú szimmetriájú rezonanciavonalak szerint helyezkednek el. Az ötszöges rendszerbe sorolható energiájú dolgok örvénylő mozgásukban almaszerű tórusz alakot vesznek fel. Hasonló alakja van a paradicsomnak is. Az alma a mikro- és makrokozmosz hasonlóságának jele. Az almafa gyümölcsének magháza ötágú csillag alakú. A makro- és mikrokozmoszban is megtaláljuk az alma alakját. Gömbszerű alma alakja van Földünk mágneses terének és az ember erőterének. Az ember a Föld-anya szellemanyagából szövődött. Almaszerű tórusz alakú a Genezis ötödik lépésében keletkezett lény. A biológusok számára ismert, hogy az emberi zigóta az ötödik osztódás után almaszerű alakot vesz fel. Ez a tórusz mint forgástest az almához vagy paradicsomhoz hasonlít legjobban. A két ellentétes oldalon vagy legalább egyik oldalán behorpad. Ilyen alakú az ember erőtere és a Föld mágneses mezeje is. Az ember belső energiaközpontjainak erőtere is tórusz alakú. A gerincoszloppal párhuzamosan felfelé haladó életerőhöz kapcsolódnak a csakrák tóruszai. Alma alakját veszi fel a szív erőtere is. A keleti népek hagyományában a szívközpont jele az ötszirmú csipkerózsa. A tibetieknél a lótusz a szív virága. A keleti kultúrákban állandó imaként vagy mantraként mondják: „Om mani padme hum”, melynek jelentése: „a szívlótusz ékköve”. A különböző népek hagyományában a tér pentagonja és az ötös szerkezetű energiaáramlás alma alakja összeköttetésben van. A tér örökkévaló, elmúlhatatlan, akár a Teremtő. A héber ólám örökkévalóságot jelent. Az ausztrál bennszülöttek az élet forrását „örök álomidőnek” nevezik. Álmos ősszülőnk és alma szavunk hasonló. Álmos ősszülőnk nevének rezgése valami szent tudásra és nagyon régi eredetre enged következtetni. A kelta mitológia szerint az alma a másvilág, a termékenység és a házasság gyümölcse. A kelták az almafaágnak mágikus erőt tulajdonítottak. A kínai kultúrában az alma a béke és a harmónia képjele. Az Ószövetségben a termékenység és az újjászületés szimbóluma (Kir 28, 33–34). A termékeny örökkévalóság, a paradicsom pedig Isten melletti hely.

16. Testünk tere, az aranyalma

67

Ünnepeinknél a tér-elem és az alma alakja összekapcsolódik. A tér-elem ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején van. Nem véletlen, hogy ünnepeink közül a Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) kapcsolódik az almához, a termékenységhez, az újrakezdéshez. A tavaszi és a napkeltei időben a tér összefogó erői jobban érvényesülnek. Nem véletlen, hogy archaikus imáinkban az életenergia virága és a piros alma a napkeltéhez kapcsolódik: „Piros alma hasadozik, Teljes virág virágozik, Reggel, mikor felkelek, Napkeletre tekintek…” [40] Népmeséinkben ezt a örvényléstípust leíró mértani alakzat úgy jelenik meg mint Tündér Ilona aranyalmája. Ott terem az égig érő fa tetején. Oda csak a megigazultak juthatnak fel és érhetik el az aranyalmát. Lelkünk létráján nem könnyű a felfelé haladás. Csak a szeretetben növekedőknek sikerül az önvalójukkal való találkozás. A lét tórusz-szerű örvénylő energiáinak jellegét testesíti meg a gránátalma is. A meleg égövi Kis-Ázsiában az alma megfelelője a gránátalma. Sok magja és piros színe a termékenység kifejezője. Az emberi zigótára, illetve az istenfiúra jellemző az ötösség és az alma kifejezés is. Attisz napisten gránátalmától fogan. Dionüszosz kifolyt véréből gránátalma sarjad ki. Hadész csak úgy engedi fel tavaszonként lányát, ha almamagot eszik. A kánaáni gránátalma-isten neve Rimon: Úrmony, Úrmeny. Mony szavunk tojást jelent. A tojás alakja hasonlít az almához. [40] Az alma vagy almafa mint jelkép több nép hagyományában megőrződött. Egy udmurt dalban az édes almát termő almafa a hegyen van: „Magas hegy tetején almafa. Azon az almafán egy alma van. Édesnek mondják azt az almát.” [9] Számos énekünk, mondánk szól az almáról, almafáról. Egy csángó dal így szól: „Itt es kerekedik Egy kerek dombocska, S azon nevelkedik Egy édes almafa.” Az almafa élet-anya, illetve családfa szerepét sugallja egyik közmondásunk: „Nem esik messze az alma a fájától.” Egy nagyszalontai János-köszöntő így szól: „Mennyország piaca gyémántból van rakva, Annak közepin egy aranyalmafa: Pirossal bimbódzik, zölddel leveledzik, Annak a bimbóját az angyalok szedik. Angyalok szedik, bokrétába kötik. Szent János fejére ajándíkul teszik.” [9] Népünk hagyományában az almafa jelképként való megjelenítése igen gyakori. Meséinkben Tündér Ilona aranyalmája ősi tudást rejt magában. Ahol az aranyalma terem, ott van a világ közepe, az öröm harmóniája. Aki szerelmi eksztázisba esik, körbejár a központ felé haladva. A lelki paradicsomba eljutni az igazi beteljesülés. Az út sötét és ismeretlen. Hófehérke almája jelzi, hogy az út veszélyes. A sötétben kell keresni a keskeny kijáratot, melyet a jó pásztorfiúnak a lélek (kecske) hangja jelez. A sötétben meg kell találni az utat a lélek erénylétrájához. A hét fok megtételéhez pedig le kell győzni a hétfejű sárkányt, jól kell dolgozni, akár Hófehérke. Önvalónk tisztasága és a lelki egyensúly hatalmas örömet és erőt hoz be. A saját lelki létránkon kell felfelé haladnunk. A hatodik csokornak megfelelő homlokközpont hat-almás segítségével juthatunk el a saját mennyei paradicsomunkba. Fel kell emelkednünk a hatodik erőcsokor tobozmirigyéhez, amely nagyon moz(o)g-almas erőtérrel rendelkezik. Hatalmas a hat-almás ereje. A segítséget a szeretet igazsága jelenti. Nem véletlen, hogy a közép harmóniáját jelentő aranyalma és a szeretet háromszögének megfelelő víz együtt szerepel népi hagyományainkban. Meséinkben az aranyalma egy kútnál esik le. [61] A víz az istennők kísérője. Meséinkben a tündéreknek és a szépasszonyoknak mindig van kútja.

68


A kút a tér-elem egyik képjele. A kút az ötödik elem a négyszögben kiképzett térben. A Föld-anya négyszögű rendszerében a szent középen helyezkedik el a régi várak, templomok udvarán. Olyan, akárcsak a piramis csúcsa felülről nézve a négyszögű alap közepén. Ilyen mintázatot alkot a négy égtájhoz tartozó négy őserő, a tér-elemmel a közepén. Így jelennek meg a fiatornyos templomok tornyai. Ez az ötös mintázat megtalálható a Szent Koronán Jézus kezében, a jáki templom szószékén, a kőszegi és kiscelli templom díszítőelemeként. A Képes Krónikában a Hét vezér pajzsán hasonló rajzolat domborodik ki, a négy pont közepén az ötödik helyett egy holló látható. A négyszög közepén lévő elem az ötödik pont, maga a szent közép. A paradicsomi állapot harmonikus és teremtő erővel bír. Olyan, mint az istenfiú vagy az ember gyermeki lelke. A szívközpont maga a világ közepe. Ott van az aranyalma vagy a paradicsom harmóniája. A kelták az ember harmonikus középponti állapotát a tökéletesedés középpontjának nevezték. [12] Népünk hagyományában a világ közepe szent hely, a világ legszebb része, ragyogóan tiszta. Ez maga a paradicsom. Ott jólét van, békesség és öröm jellemzi. Népdalunkban az igaz szerelem és az aranyalma a fa tetején terem. Másik népdalunk pontosan megjelöli, hol van a világ közepe: „Szeretőm ölébe megyek, hogy a világ közepén legyek.” Az ember ötágú, akár az Ősanyához rendelt energiamintázat. Az emberi test esetében az őserői ötösség megtalálható. Testünk öt részből áll: két kéz, két láb és a fej. Mindenik további öt része: öt ujj, öt lábujj és öt érzékszerv. A keleti népek hagyománya szerint az elemek az ujjainkhoz is rendelődnek. A kisujjunk a föld-elemnek felel meg, és a szív rendelődik hozzá. A gyűrűs ujj a víz-elemre és a vesék energiáira vonatkozik. A tüzet és a beleket a középső ujj jeleníti meg, a levegőre és a tüdőre a mutatóujj vonatkozik. A tér (éter) és az emberi agy erőit a hüvelykujj szimbolizálja. Archaikus imáinkban megjelenik az ötös jellegű gyógyítás. Egy Zala megyei esti ima így szól: „Én lefekszem én ágyamba Minden esti koporsómba, Őrizzetek, szent angyalok, Forogjatok, szent keresztek. Vezír, támassz Öt ujjamma(l), Öt angyalla(l), Úr vírivel, Benedek szárnyával…” [40] DNS-ünk szerkezete szintén az ötös rendszerbe sorolható. Az ókori ábrázolások és a régiek bölcselete az ember lelkéhez-szelleméhez is az ötös rendszerű hatást társította. A hermetikában az emberhez öt csillag erejét társították. Az ókortól kezdődően nagy gondolkodók foglalkoztak a bolygók és az ember kapcsolatával. Leonardo da Vinci Platón híveként tanulmányozta az ember és a kozmosz közti kapcsolatot. Az ember alakja adja az öt elemet. Az ember testrészeihez egy-egy bolygó rendelődik. Az ókor bölcselete szerint a bolygókhoz egyedi elemek, fémek kapcsolódnak. Mindenik egy-egy fizikai és lelki tulajdonságot jelöl. A test felépítése és a hozzá rendelt bolygók átvitt értelemben is jellemzik az embert. A fejnek megfelelő gondolati munkánk aktívan férfias. A fejhez rendelődik a Mars, illetve a tűz energiája, a sárga színű kő. A gyökérközpontunk, illetve a vörös színű kő testünk fizikai erejét és megalapozottságát adja a Hold-szimbólumnak megfelelően. Az ember életerejének megnyilvánulásához geometriai vonalak rendeződnek. Az elemek elvi megértése alkotja a gyógyászat és a pszichológia alapját. Ha elfogadjuk azt az elképzelést, hogy világunk egy öszszetett erőtér, egy bonyolult energiahullám, akkor kezdjük megérteni a természetgyógyászat sokféle módszereinek szükségszerűségét. Minden kristály sajátos rezgési jellemzőkkel rendelkezik. A frekvencián kívül a rezgési sajátosságok egyike az erővonalak geometriai formája. Ezek az erővonalak határozzák meg az interferenciasávokat. A gyógyító hatás épp ezen hullámvonalak összecsengése vagy kioltása által létrejött interferenciasávok szerint lép fel.

17. A tér, a Föld és az ember

69

A természetgyógyászat a gyógyítás érdekében felhasználja az emberben működő erővonalakat. Kiegyensúlyozatlan erőtérnél alvászavarok, idegesség stb. lép fel az embernél. A kristályok erejével próbálja erőterünk kiegyensúlyozását. Fokozott stressz vagy harag stb. esetén az emberben valami zárlat vagy erőterében lezárás alakul ki. Ha az erőáramlás lelassul, az ember energiája megreked. A kristályok átveszik a kozmikus erők áramlását és azokat felerősítve eljuttatják az ember erőterébe. Az egyik módszer szerint a csillagtetraéder szerint rakja le az ember körül a kristályokat. Ezt a módszert a kiegyensúlyozatlan emberek gyógyítására használják. Olyanoknál, akiknél az érzelmi és logikus oldal teljesen kibillent egyensúlyából. Például a túl nőies típusú embereknél. Alkalmazható félénk, bizalmatlan embereknél, hogy képesek legyenek személyiségüket érvényesíteni. Azoknak, akiknek a férfi oldaluk az uralkodó és nagyon agresszívekké válnak, a módszer szintén jót tesz. Egy másik eljárás a két tetraédert helyettesítő két kör szerint egyensúlyozza az erővonalakat. Ezt akkor alkalmazzák, amikor a kiegyensúlyozatlanság mellett az erőközpontjaik közötti kapcsolat is nehézkes. A természetgyógyászat felhasználja az ötös csillagnak megfelelő mértani alakzatot terápiás célra. Általános gyógyításkor ötszögben rakják ki a kristályokat. Feszültség oldására az ember körül különböző kristályokat és marokköveket raknak ki a harmonikus ötszögű rendszernek megfelelően. A tan alapján a kristályok felerősítik az univerzum hullámait a maguk erővonalai szerint, és azt felerősítve átadják testünknek. A harmonikus sugárzás hatására a testünkben felgyülemlett stressz okozta energiablokkok feloldódnak. A kristályok hatására előbb-utóbb megszűnik szorongásérzetünk, fej- vagy gerincfájdalmunk. [55] Az alternatív gyógyászatban az ember erőterének kiegyensúlyozására használják a kristályok erejének jótékony hatását.

17. A TÉR, A FÖLD ÉS AZ EMBER Minden maga a tér. A tér a teremtő és az összetartó erő, valamint a részek kapcsolódásának rendjét meghatározó közeg. Az univerzális erő, a tér energiája az ókor hitében maga a völgy szelleme mint Szülőanya: „Örökkévaló a Völgy energiája. Ő a titokzatos Nő, ég és föld gyökere. A nagy Szülőanya örökkévaló, És magában rejt mindent.” (Lao Ce: Tao Te King) A tér Nagy Anyjától származunk: „Az, aminek nincs neve, az ég és föld kezdete. Aminek neve van, az minden dolog anyja.” (Tao Te King) A hun bölcseletben is, nemcsak a kínaiban, a „völgy szelleme” maga a teremtő Istenanya egyik aspektusa. [43] A völgy szelleme a tér-elemmel van kapcsolatban. Ez a naptári évben a termékenység tavaszi ünnepéhez kapcsolódik. A világ minden létezője része ennek az univerzális erőnek. Modern fizikai mérésekből tudjuk, hogy erőterünk alakja a Föld erőterével megegyező. Az ember erőterének forrása a Földből ered. Az ember lelki egyensúlya fontos, mert akkor a földdel való kapcsolatában is egyensúly áll fenn. Tót Smaragdtábláin olvasható: „Szellemed forrása a föld szívéből jön, Mert alakodban egy vagy vele. Ha megtanulod magad egyensúlyban tartani, A Föld egyensúlyával leszel egy.” [15] Belső harmóniánk és a Föld egyensúlya kapcsolatba lép egymással. Minden a tér Rendjének törvénye szerint működik és erővonalaink a környezetünkre is hatnak. Az információ átadása a rezgéseken keresztül történik. Ismeretes, hogy mindennek sajátos rezgése van. Ez érvényes a molekulákra, a sejtekre, az ember szerveire, de még az érzés- és gondolatvilágára is. A nyelvünk

70


is ezt fejezi ki, amikor azt mondjuk, hogy nem vagyunk azonos hullámhosszon valakivel. A rezgési jellemzők közé tartozik a hullámhossz, a frekvencia, az interferencia és frekvencia sávok stb. A rezonancia elvének érvényesülésével mindennel kapcsolatban állunk. Az ember egy energiacsomag, és állandó adás-vevésben van. Fizikai testünk és szellemünk állapota a döntéseinken és érzésvilágunkon keresztül egy összetett erőáramlás része. Tudatunkon kívül láthatatlan szellemi erőterek és látható biológiai rendszerek hálózata kommunikál egymással. Tudatos összefüggések is léteznek ezek között. A rendszerek közötti összefüggések száma igen nagy, mivel mindennel minden kapcsolatban áll. A tér-elem maga a szerelem. Minden hármasokból épül fel. A valóság hármassága teremti meg az élő ötösséget. Ahogy elektromágneses erők kapcsolják össze az atomi részecskéket, úgy kötődik össze az ember és a Föld erőtere. Az összekapcsolódásban minden energia a pillanatnyi tudatosság megjelenítését jelenti. Az ember erőtere és a Föld erőtere hasonló mintázatú energiafolyam. A kettő kölcsönösen egymásra hat. Az ember szándéka és érzelmei által kibocsátott hullámok a térben energiamintázatokat hoznak létre. Ha az ember lénye összhangban van a tér Rendjével, akkor a Föld erőterével pozitív rezonancia jön létre, és saját javára szolgál minden cselekedete. Az ókorban tudtak a Föld erőteréről. A Tót és Hermész-vonaltól maradt ránk az „Amint lent, úgy fent” bölcsessége. Ahogy az ember testében vannak ma már kimutatható erővonalak és energetikai csomópontok, úgy a Föld esetében is kell létezniük ezeknek. A piramisok és a Stonehenge-hez hasonló megalitikus kőépítmények nem véletlenszerűen kerültek arra a helyre, ahol ma is láthatók. Már az ókorban a rítusokat olyan helyeken végezték, vagy oda építettek templomot, amelyek különleges elvárásoknak feleltek meg. Figyelembe vették a tájolást, a Föld energiavonalait és az arányokat. Ezt ma inkább a feng shuihoz soroljuk. E tudás eredete jóval régibb. A világon egymástól távol eső népek kultúrájában jelen van ez az igény. Mi a görögöktől vettük át a harmonikus arányok fontosságát, melyet ők szentnek tartottak. A szakrális arányok megtalálhatók az emberi testnél is. Úgy tartották, hogy aki nem ismeri az emberi test arányait, nem is lehet jó építész. Ezek a harmonikus arányok érvényesülnek a biológiában a sejtek növekedésénél és a növekedés spirális szerkezeténél, a kristályoknál stb. Geometriai arányok adják meg a világ mintázatainak összehasonlítási alapját. A görög geometria szó azt jelenti: földet mérni. Ehhez a tudásterülethez tartoznak az építéssel és a tájjal kapcsolatos mérések. Mindent, amit megfigyelünk, a Földhöz vagy a testünkhöz viszonyítunk. Az organikus építészeti stílus is a harmonikus arányokból építkezik. Mérni lehet a látható fizikai Földet és annak az erőterét is. A Föld erőterének rezgéseit az ionoszféráig a finomfizikai módszerekből az ún. Schumann-rezonanciával mérik. Az ionoszféra és az alatta lévő rétegek térfogata sokkal nagyobb, mint a szilárd Föld. A Földet egy jellegzetes erőtér veszi körbe, melyben a rakéták is csak bizonyos szögben közlekedhetnek. Az információ tárolásában a föld-elemnek nagy szerepe van. A föld-elem, illetve a Föld-anya tárolja a földi élethez tartozó rezgéseket. A kövek, ásványok, kristályok mind információtárolók. Geometriai szempontból a tér-elem dodekaédere a Föld-anya kockájába írható. A történettudomány úgy tartja, hogy a Földdel kapcsolatos információkat a görögök is a hunoktól vették át. Talán a GEO, GEEA a hun Kőjó, illetve KE istennő és a későbbi Gaia, Pangajo, Gajomart, Kajani, Kogajon, Ukko nevű Föld-istennőtől származik. Az ókor népe a köveket tartotta a Föld-anya csontjainak. Az ember gyökérközpontját, akár a köveket, a köbös szerkezetű kockával ábrázolták. A Föld központi magva határozza meg a létezési formákat. Ezt a központi erőt a Smaragdtábla [15] élet virágának nevezi. Az élet virága elnevezés a földi létezés energiamezejével kapcsolatos. Ez régi képjel, egy információt hordozó mintázat. Az atlantiszi Smaragdtáblák tanítása szerint a szellem forrása az élet virága, illetve ennek rezgési mintázata. Ez a központi erő határozza meg a földi lét formáit. „Mélyen a föld közepén van a virág, A Szellem forrása, mely megköt minden alakzatot.” [15] Az élet virágának nevezett belső magerőnek felel meg az ember szellemi lényege is: „Az Élet Virága hasonló a benned levő Szellemhez, És úgy terjed szét a Földben, Ahogyan a te Szellemed tölti be egész testedet.” [15]

17. A tér, a Föld és az ember

71

Az élet virága a földi életet átszövő energia alakzata, az anya-világegyetem szimbóluma. Ezért volt olyan nagy jelentőségű és teremtő erővel bíró az ókor Föld-anyja. Testünk anyagból van felépítve, ugyanakkor az erőterünkön és szellemünkön keresztül az anyagi világgal össze van kötve. Tudatalattink tartalmazza mindazt, amin évmilliók során átmentünk. Lényünk öszszeköttetésben áll a Földön található összes élőformával. Tudatalattink tudja azt is, mit tartalmaz a jövő. Tökéletes adattároló. Alsóbb lényünk egy élőlény, aki kommunikál velünk. Kapcsolatot tart velünk az elemeken keresztül, az élő energiákon keresztül. Az alsóbb énünk maga a Föld anyagainak energiamintázatában van elrejtve. Kapcsolatban van minden földön élővel. Az energiamintázatok a szabályos mértani testek alakját veszik fel, akár az ásványok egy részének kristályformája. A föld-elemhez és az ember gyökérközpontjának energiájához szintén kocka rendelődik. Az őserői elemek közül a föld-elemhez kapcsolódik az ember csontváza. A föld-elemű gyökérközpontnak a bolygója a Szaturnusz, akárcsak az ásványoknak. Népünk hitvilágában az emberi csontok szentek a halál után is. A burjátok úgy tartják, hogy az embernek három lelke közül az egyik lélekrész a csontokhoz kapcsolódik. Ez a lélekrész a csontokban marad örökre. Temetéskor visszaadjuk a Földnek. Az ókor embere a köveket a Föld-anya gyermekeinek nevezte. A kő kialakulásának első fázisát, az új kő megszületését embrionális állapotnak, illetve fiúszületésnek képzelték el. Ez a születési mítosz lett az alapja a Földön egymástól távol eső kultúráknak. Rítusaiban minden természeti nép az Istenfiú születését az év legsötétebb időszakában, télen adja elő. A Karácsony a föld-elemű Bak jegyébe esik, amikor Szaturnusz van erőben. A hawaii bennszülöttek kisgyermeknek tartják tudattalan lényünket. Nekünk szeretnünk és gyermekként kell léteznünk ahhoz, hogy fel tudjuk vele venni a kapcsolatot. Egy kisgyermek, amikor kimegy az ajtón, elcsodálkozik a napkeltén, a zöld gyepen, a felhőkön és mindenen, ami mozog a földön. Nem a jövőn jár az esze. A jelenre figyel, a jelenben él. A valódi spirituális élet a gyermeki lélekkel kezdődik. Csakis a szeretet és a türelem vezet el minket a jó irányba. Ehhez az út a mostban való élés, a türelmes szeretet. Ez az állapot a teremtő képzelet melegágya, maga a kreativitás. A gyermek a jelen pillanatban él. A maják szerint a jelen pillanat energiái ikozaéderes szerkezetet vesznek fel, illetve 20-as osztásúak. Ötös mintázata van a tengeri csillagnak, a karácsonyi mézeskalácsnak, az ógörög érmének stb. A Föld-anya a gyermeki lelket szereti. Jézus is azt mondta, hogy Isten országát úgy kell fogadni, mint a gyermek. Az ókortól ismerték a Föld mágneses erővonalainak alakját. Az ókor bölcseleti tudása kapcsolatban áll a fizikával, a biológiával, a geológiával, az asztronómiával és nem utolsósorban a matematikával. Phaedo című értekezésében Platón kijelenti, hogy „a Föld, ha felülről látnánk, úgy nézne ki, mint azok a tizenkét darabból varrt bőrlabdák”. A tizenkét bőrdarabból varrt labda dodekaédereket tartalmaz. Ezt a Platón idejében titkos formának tekintették. Pentagon alakú a Föld erőterének geometriai hálója. A bolygóháló ötszöge is háromszögekből épül fel. Feljegyezték, hogy Platón Timaiosz című munkájában a háromszöget a teremtés elsődleges komponensének tartotta. Az ókorból származhat az a tudás is, amely szerint ismerték a bolygóhálót. Egy az alexandriai könyvtárból származó térkép másolatán a földhálót alkotó derékszögű háromszögek találhatók. A XVI. századra datált térkép pontos részleteket tartalmaz a dél-amerikai partvonalról és az Antarktiszról, amit a modern tudomány 1958-ig nem ismert. [22] A megfigyelések és mérések a földsugárzás nagyobb értékeit találták bizonyos mértani idomokat leíró szakaszoknál. A földsugárzás hálójában az ötszögeknek és az azokat alkotó háromszögeknek metszési pontjai különös energetikai helyek. Az egyik csomópont az amerikai kontinens felől épp Bermuda térsége. Euro-Afrikában ez az erőpont Algériába esik. A csomópontok mágneses anomáliákról és földrengésekről ismeretesek. A nagy ötszögön belül léteznek a főbb háromszögek és azok kisebb, mértanilag hármas szerkezetei. Ezek metszéspontjai szintén nagyobb energetikai csomópontot jelentenek. A szabályos mértani testek szintézisét és a Földdel való kapcsolódását Egyesített Vektorgeometriának nevezik. (Angolul UVG.)

72


A mérések szerint az északi féltekén az UVG-csomópontok a 31,72 szélességi fokon kezdődnek. Az Észak-Afrikába eső első pont kb. 2160 mérföldre fekszik az Egyenlítőtől, ami megegyezik a Hold átmérőjével és az UVG-háromszögek hosszabbik oldalának méretével. Itt feküdt az ókori nagyváros, Héliopolisz. Ehhez a helyhez közel volt az Alexandriai Könyvtár, a Gázai Nagy Piramis. Az is érdekes, hogy az első pont a Föld egész földterületének központjában van. A Föld erőtere, akár a világon minden, állandó mozgásban, vibrálásban van. A rezonancia következtében épp a háló metszési pontjaiban gyakoribbak az orkánok, a földrengések vagy nagyobbak a Föld mágneses terének változásai. A pentagon rendszerű bolygóhálón kívül földünkön más földsugárzási vonalak is találhatók, mint a jó hatású Szent György-vonalak és a sok problémát okozó Hartmann-csíkok. Világunk szerves anyagból áll, mely ötös rendszerben működik. A bolygóhálóhoz hasonlít a vírusok membránburka. Az újabb mikrobiológiai kutatásokból tudjuk, hogy a vírus mint a legegyszerűbb biológiai forma is ötös alakot vesz fel. [22] A térinformatika számára a területméréseket háromszöges rendszerben végzik, amelyek gyakran ötszöget alkotnak, mint az ikozaéderben. A lakóterület kiválasztása és a régi építkezések a földsugárzásokkal kapcsolatosak. Régen építkezés előtt a földrajzi hely kijelölésénél rejtett tudás érvényesült. A városok építőihez valami ősi szakrális földrajzi tudás kapcsolódott. A templomok és várak helyének kiválasztásánál ebből a régi tudásból merítettek. Olykor a helyi erőkhöz hozzákapcsolódott valamely nagy szellemű ősnek az élete. A szentek ereklyéi szintén a helyi szellemi erőkhöz járultak hozzá. Az igazi ereklyének van kisugárzása. Enélkül is növekszik a helyi erősugárzás az odajáró emberek gondolatmintáival. Az odalátogató emberek beleérzésükkel erőt adnak a helynek.

18. A LÉTEZÉS ÁRAMLÁSA: A TÉR ÉS AZ ÉRZELMEK KAPCSOLÓDÁSA „Az intuíció és a józan ész, a megtapasztalás és a tudás összeegyeztetése nélkülözhetetlen.” (J. Salk) A létezést egy rend alapú rendszer működteti. A kozmikus rend maga a szeretet. A szeretet az anyai oldalhoz tartozó érzelmek királynéja. A sumer képjelekben ezt háromszöggel ábrázolták. Hármas szerkezete van a víznek is. Nem véletlen, hogy a víz az érzelmekhez kapcsolódó őserő. A világot fenntartó Rend maga a szeretet. A szeretet mint az igazi Út a vízhez hasonló: „A legfőbb jó a vízhez hasonló, Mindennek hasznos, de nem harcos. Az alantasban is jelen levő, A víz az ÚT-hoz hasonló.” (Tao Te King) A víz a Tao, az igazi út, az örök a lét TERében, a TÉRelemben, a SZERelemben. A víz-elemhez kapcsolódó változás állandóan valami újat teremt és valamit megszüntet. Majd állandóan visszatér eredeti helyére. Életerőnk alapja anya(g)i eredetű, anyai jellegű. A szeretet a nagy szülőanya–atya. A hun–esszénus tanításban a szeretet útja anyai jellegű: „Nincsen rossz út, csak úttalanság van. Minden út őhozzá vezet, Istenanyánkhoz, Akiben Istenapánk is foglaltatik A nagy nyugalomban.” [25] A víz-elem áramlása a változást képezi le. Az emberi lét lényege maga a változás. A változás isteni törvény. A változás a lét útjának sajátja, maga a Tao. Ezáltal a tér energiái állandó változásban vannak. A tudatosság és az érzelmek változása rendeli magához a körülményeket, a benyomásokat. Érzelmeink istennői az öröm, boldogság, szeretet. A boldogság az állandó változás állapota. A tudatos jelenlét pillanata a változás elfogadásával hozza be az örömet az életünkbe. Ilyenkor a belső béke megízlelésével az Örökkévaló közelségébe kerülhetünk. A tibeti, a kínai és a hun bölcseletben a tér energiája nem más, mint a titokzatos anya, mely örökkévaló. Az anyai jellegű térben rejlik a gyógyító erő is. Az egyiptomi hitregében Ízisz istennő hatalma és tudása gyógyítja meg Ré napistent.

18. A létezés áramlása: a tér és az érzelmek kapcsolódása

73

A legnemesebb érzelem a szeretet. A szeretetnek nincsen polaritása. Színe a fehér, akár a tér-elemé, illetve a szerelemé. A szerelem–szeretet az az erő, amelyet az anyag magába tud fogadni. Az élővilág ötössége ötszörös szeretetre épül. A gyógyító erő maga a szeretet. A szeretet nem csak át tudja alakítani az anyagot, hanem meg is tudja azt teremteni. A szeretet mindenható erővel bír és mindent Egységbe tud hozni. „Az ég az Egység révén lett tiszta. A föld az Egység révén lett rendületlen. A szellem az Egység révén jutott öntudatra. A völgy az Egység révén lett tele, S minden létező az Egység révén született.” (Tao Te King) A hindu bölcseletben a lét tere, a nagy Kerék a vízhez hasonló, a Menny Folyóinak lakhelye. Ez maga az anyatermészetű tér: „Belőle erednek a Menny Folyói, Azok táplálják a négy égtájat.” (Rigvéda, I. 164, 42) A holdsarló a víz-elem, illetve az érzelmek égitestje. Holdállat a ló és a kutya is. Anya-világegyetemben élünk, és az embernek is anyatermészete van. Az ember bioritmusa is a Hold járásához kötődik. A koronázási paláston és a szilágylompérti kazettán látható világmodell ezt hangsúlyozza ki. Mind a négy irányt egy-egy holdsarló jelzi. Meséinkben a szél négy paripán jár, a tündér kocsiját négy kutya húzza. [20] A szerelem–szeretet igazságához az ember a tapasztalatok és tanulás útján jut el. Világunk anyatermészetű, mert benne a víz-elem és a tér-elem együttműködik egymással. A matematika nyelvén egymással kompatibilis. A tér-elem és a víz-elem hasonló szerkezetet jelenít meg. A harmonikus háromszögek ötszögekben csoportosulnak. A kerek világot, az Egy-séget jelentő 12-es szám megtalálható a levegő-elem oktaéderénél, a víz-elem ikozaéderénél és a tér-elem dodekaéderénél. Az ember a Földhöz hasonló, nemcsak erőterének alakjában, hanem tartalmában is. Az ember és a Föld 79 %-át víz képezi. Az ember biológiai szerkezete a víznek köszönhetően lényegében elektromágneses hatások felvételére alkalmas. Az ember és a Föld erőtere is elektromágneses mezőhöz hasonló tér. Minden energiaformának a matematikai alapja a hármasság. A tökéletes gömbformához legközelebb álló hármas szerkezetű poliéder az ikozaéder. Ez a víz-elem energetikai konfigurációja. Mivel az ötös szerkezetű dodekaéder is ebből áll, azt mondhatjuk, hogy a Föld és az ember erőtere a víznek, illetve az istennői oldalhoz rendelt szeretetnek megfelelő tulajdonságú. A víz a jellegzetes szerkezete által továbbítja a lét rezgéseiről az információkat. A Föld kristályvizei szintén a víz-elem ezen szerepében vesznek rész. A lét terében a víz-elemhez kapcsolódó érzelmek hatnak. A víz-elem mint őserő mértani alakja szerint háromszögekből áll. Az érzelmekhez rendelődő víz-elem és a szellemhez rendelődő tér-elem könnyen tud egymással kapcsolódni. A tér energiáit a szakrális geometriában a dodekaéder jelöli. A víz-elem mértani jele az ikozaéder. A dodekaéder és az ikozaéder is a szeretet háromszögeiből áll össze. Az ember a létezés teréhez csak szeretettel kapcsolódhat. Lényünk és a világ a geometria alapján maga a szeretet. Minden a hármasságból épül fel. A szeretet a teremtés forrása. A teremtés energiáiban a vízelemnek nagy szerep jutott. Erről szólnak a világ teremtésmondái. A valóság hármassága teremti meg az élő ötösséget. Ahogy elektromágneses erők kapcsolják össze az atomi részecskéket, úgy kötődik össze az ember és a Föld erőtere. Az ember erőtere és a Föld erőtere hasonló mintázatú energiafolyam. A kettő egymásra hat. Együtt rezegnek a tiszta szeretet alapján. Az ember szándéka és érzelmi életéből származó tettei erőterében energiamintázatokat hoz létre. Ha az ember lénye összhangban van a közjóval, akkor a Föld erőterével pozitív rezonancia jön létre, és saját javára szolgál minden cselekedete. Az ember csak akkor léphet tovább a magasabb tudatosság felé, amikor a szeretet leckéjét megtanulta. A szeretet útja az igazságon keresztül vezet a helyes irányba. Mindenik őserő a szeretet háromszögéből áll össze. A tér energiái szereteten alapulnak. A tér-elem maga a világot létrehozó, befogadó és fenntartó Ég Királynője, az Istenanya. Az istenanya ábrázolásai gyakran a Föld-anyához és a Fa-anyához vagy világoszlophoz kötődnek.

74


A Fa-istennő mellett gyakran víz is található. Világunk terének szerkezetét az Istenanya-fával, az életfával jelölik már évezredek óta. Az életfa vagy az ég oszlopa tartja fenn a világot. A fa gyökereivel a földbe hatol, és az onnan felszívott ásványok segítségével tartja fenn lombozatát. Onnan szívja fel a szükséges nedvet is. Az ember a földi és a vízi erőkből nyeri testi szilárdságát, létnedveit. A magyar hagyományban az életfa Tündér Ilonához kapcsolódik. Több mesénk is őrzi annak emlékét, hogy Tündérszép Ilonánk az égig érő fán lakik. Hálószobájában van az élet és halál vize. Az örök élet vizéből csak az ihat, aki telve van szeretettel. A tér-elem semlegességére és a víz-elem összekötő szeretetére a legjobb példák a fák, növények. A növények együtt rezdülnek a léttel aggódás, szorongás nélkül. Önként odaadják magukat a létnek. Mítoszainkban, meséinkben az életfa és a víz összetartozik. Az életfa a hitregékben mindig a föld-elemen – szigeten, hegyen – áll, melyet víz vesz körül. A víz és a Föld-anya, illetve az életfa kapcsolata jelenik meg az esszénusoknál. A gyógyító erőket tartalmazó élet fája a hun–esszénus tanításban egy sziklaszigeten áll az örök óceán közepén. [25] Az emberben működik az égi hetes (kilences) erő, mely az életfához kapcsolódik, és a földi élő ötös szerkezetű erő. A tér- és a víz-elem a tavaszhoz köthető teremtéssel kapcsolatos. A tér ünnepe tavasszal van, Gyümölcsoltó Boldogasszonykor (március 25.). Ez az ünnep a víz világnapjához (március 22.) van közel. A föld- és a víz-elem a tulajdonképpeni földi erőket, a földszellemeket képezi. A víz és a föld együtt alkotják az ún. vízerőket, melyeket a keleti népek sárkányerőknek neveznek. A sárkányenergiák bennünk és a világban is kifejtik hatásukat. A sárkányerőkhöz tartozik a Föld felszínének a mintázata is. A földfelszín mintázata, kiemelkedései szintén hatással vannak az emberre. A településeket a hegyektől vagy domboktól északra vagy északnyugatra kell elhelyezni, tartja a feng shui. A keleti népek ma is figyelembe veszik a sárkányerőket a települések és az épületeik elhelyezésénél. A Föld belső üregeiben folydogáló vízerek a felszínen éreztetik hatásukat. A vízerek az ember erőterét és ezzel együtt az egészségét is befolyásolják. A hosszas vízérben való tartózkodás káros az egészségre. Munkaszéket vagy ágyat nem szabad a vízérre helyezni. Az ókor hagyományában a sárkányerők igazságosak, ezért büntető jellegűek is. Ilyen jelleggel rendelkezett a babiloni Istár, akinek számos megfelelője volt: Mezopotámiában Asthar, Attar, Ashtarte, Abesszíniában Astar, a görögöknél Astarte, a Közel-Keleten Artemisz. Ugyancsak a teremtő igazságos és szerető anyaistennők közé tartozott Inanna sumer istennő és Ízisz egyiptomi istennő, valamint Kama az indeknél. A víz–föld erők az emberben az érzelmekhez és a vér-csont-képzéshez kapcsolódnak. A víz mint az érzelmeinkhez tartozó őserő hat ránk, a föld-elem csontjaink, vérünk alakításában játszik szerepet. A víz mint az érzelmekhez tartozó őserő a sötéttel jelzett erőkhöz kapcsolódik, akár a föld-elem. Testi egészségünk érzelmeink és gondolataink tisztaságától függ. Ha érzelmeink és gondolataink tiszták, a jót vonzzák be életünkbe, ha félelemmel vagy haraggal keveredik, akkor a büntetést vonjuk magunkra. Az elemi erőkön és különösen a vízen keresztül minden összefügg egymással. A világ szellemi szerkezetében a föld-elem az asztrális síkhoz tartozik. A nagy földmozgások és a vulkanikus kitörések rendszerint az elemi erők változását jelentik. Ilyenkor régi sűrű energiák szabadulnak fel, melyek kijönni igyekeznek. A Föld szilárd és folyékony belső rétegei megváltoznak, újrarendeződnek. A földi mozgásokkal együtt a térben erőcsoportok mozdulnak el. A földszellemekhez legközelebb állnak a vízszellemek. A víz-elem áramló erőinél nem lehet olyan határozott fokozatokat megkülönböztetni, mint a földszellemeknél. A vízek nem szakadnak el egymástól sem a légköri nedvességet adó kőzegben, sem a tengerekben vagy a föld alatti járatokban. A vízerek összefüggőek és átszövik a földet. Geometriai szempontból a víz- és a tér-elem különös hasonlósággal bírnak. A víz-elem jele az ikozaéder, a tér-elemé a dodekaéder. A víz- és a tér-elem mértanilag összekapcsolható. Az ikozaéder háromszögei leképezhetik a dodekaéder ötszögeit. Geometriai hasonlóságuk alapján a víz-elem át tudja adni szellemünknek a kívülről felvett információkat is. Az ikozaéder és a dodekaéder fontos erővonalak és rezonanciák alakzata. A víz-elem háromszögei olyan ötszöget alkotnak, mint amilyenek a tér-elem energiáinak interferenciavonalai. Életerőnk mindkettő energiájától függ. A térnek megfelelő energia adja tudatosságunkat, és a víz-elemnek megfelelő energia biztosítja biológiai életerőnket, érzelmeinknek megfelelően. A hasonlóságukból eredően a tudatosságunkban elrejtett életerőnk és a víz-elem energiái könnyen kapcsolatba léphetnek egymással. Ez a kapcsolat a rezonancia elvén oda-vissza működik. A testünket al-

18. A létezés áramlása: a tér és az érzelmek kapcsolódása

75

kotó állóhullámok együtt rezegnek a Földdel, egymásra hatunk. A legkisebb rezonanciaalakzat a legegyszerűbb geometriájú háromszögnek felel meg. Háromszög a képjele a víz-elemnek megfelelő szeretetnek. A víz- és tér-elem hasonlósága teszi lehetővé a térbe való belátást a cseberbe nézésnél. Ezt a módszert a Mezőségen használják bizonyos történések megtudásához. Tiszta és tükröző vízfelület szükséges hozzá. A vizet tiszta helyekről, hét-kilenc kútból a reggeli órákban kell összegyűjteni. A reggel a tér órája. Jó a kedd, illetve a pénteki nap. A kedd a Mars bolygó ideje, illetve a tűz-elem köridomja a cseber kerek vízfelületéhez kapcsolódik. A péntek a Vénusz, azaz az istennőkhöz tartozó érzékenység bolygója és ideje. A letakart kerek és sötét vízfelületet hét fiatal lány nézi, A lányok és a víz az érzékenységet, a testi érzékelést segítik. A vízfelület tükörként adja vissza a tér természetét és a történések sorát. [105] A geometria szerint a világot az érzelmek energiája, a szeretet tartja fenn és hatja át. A háromszög – az Istennő jelképeként – az ember életerejének energiamintázatát adja. Átvitt értelemben fizikai világunkban minden érzelemből áll, minden szeretetből szövődött. Széteső világunkat csak a szeretet tartja fenn. „Aki tudja, mi a férfiasság, mégis megőrzi nőiességét, az hegyi patakká lesz az égalatti számára. Aki az égalatti hegyi patakja lett, azt nem hagyja el az örök erő.” (Tao Te King) Életerőnk növekedéséhez járul hozzá, ha növeljük szeretetünket és könyörületünket mások és a természet iránt. Az igazi örömet nem a logikánk csiszolásával, hanem anyai, érző oldalunk kifejlesztésével érhetjük el. „Az igazságosság szeretet nélkül keménnyé tesz. A hit szeretet nélkül fanatikussá tesz. A hatalom szeretet nélkül erőszakossá tesz. A kötelesség szeretet nélkül kedvetlenné tesz. A rend szeretet nélkül kicsinyessé tesz.” (Lao Ce) Mind egy egységes erőáramlásban vagyunk. A vonzás, illetve az energiák interferenciája által megvalósul mindaz, amit kibocsátunk magunkból. Ha jóra vágyunk, jó lesz. Érzéseinket, gondolatainkat arra kell irányítani, amit szeretnénk. Az állandó változásban az a jó, hogy bármikor változtathatunk hozzáállásunkon. Előbb a belső örömöt és szeretetet kell megteremtenünk, hogy jót vonzzunk magunkhoz. Duális világunkban a kettős logikus–érzelmi oldalainkból a beleérző oldalunknak nagy jelentősége van. Az érzelmi oldal szeretete teremt és tart össze mindent a világon. Püthagorasz (i. e. VI. század) a krotoni beszédében mondja: „Az asszonyok szerepe fontos az államéletben, mivel a nő fogékonyabb az istenire, mint a férfi. Ezért az istenek szeretete és a velük való kapcsolat ápolása az ő feladatuk.” Anyai oldalunk zárja magába nemcsak érzelmeinket, hanem beleérző képességünket is, melyek tettekre ösztönöznek. Az ember beleérző képessége a döntések meghozatalánál nagy segítség lehet. A hun bölcselet szerint: „Ahol a nőket kizárják a döntésből és cselekvésből, a köz megfosztatik a cselekvések felétől, az értelem kétharmadától és a sejtések háromnegyedétől.” [43] Az anyai oldalhoz tartozó szeretet tisztább lelkületet alakít ki nőben vagy férfiban egyaránt. Madách ezt inkább a nőkben látja meg. Az ember tragédiájában a világi zűrzavarban a segítő szerepet a nő játssza: „S ha tettdús életed Zajában elnémul az égi szó, E gyönge nő tisztább lelkülete, Az érdekek mocskától távolabb Meghallja azt és szív erén keresztül Költészetté fog és dallá szűrődni.” Az érzelmeinknek megfelelő víz-elem energiája alkotja a háromszögekből az ikozaédert és a tudatosságunknak megfelelő dodekaédert. Nem lehet véletlen, hogy a Szíriusz bolygóról felénk sugárzott kozmikus hatás ikozaéderes és dodekaéderes szerkezetű. [70] A hun rovásos történetírás szerint a történelem előtti időkben onnan jöttek tanítani az embereket a földön való megélhetés munkálataira, onnan hoztak gabonamagvakat is. [39] A jókívánságainkat koccintáskor a víz-elemnek adjuk át. Ugyanakkor az információ továbbításában a kimondott szóval a levegőn át a tér-elem is részt vesz. A víz-elem közvetetten veszi át a rezgéseket. A jókívánság elhangzása után a pohár tartalmát megisszuk. A tér-elemen keresztül továbbítódik hangunk is. Ilyen módon hármas hatás érvényesül a tér-, levegő- és víz-elem segítségével.

76


A történeti korokból feltárt rituális helyeken a régi kolostorok négyszög alakú udvara közepén mindig kút állt. A kút a négy kiemelkedő saroképülettel az ötös szerkezetet mintázza le. Ez a mintázat olyan, mint egy felülről látható piramis öt kiszögellése. Ilyen ötös szerkezetűek a régi várak, közterek stb. Az ókor Kutige fája is a tér közepén állt. A kutya pedig a Nagy Istennő kísérő állata. Ötágú csillag található Veszprém régi címerében, ötszirmú virág Csongrád címerében, ötvirágú koszorú a Broderics-címerben (1517), ötcölöpös sáncoszlop Vasvár-Szombathely címerében.

19. A TÉR ERŐI Minden ősi kultúra és minden természeti népcsoport az univerzumot egy egységnek, egy körnek képzelte el. Ennek a világnak a közepén állt az ember. A lét fénytermészete egységes szerkezetű teret alkot az emberben és a világban is. Az ember kölcsönhatásba lép ezzel a mezővel. Az élővilág szintén kapcsolódik ehhez a mezőhöz. A vándormadarak vagy a bálnák az észak–déli irányt a tér energiáiban lelik meg. Egy halraj úszás vagy egy madársereg repülés közben egyidejűleg vált irányt. Ez csak a mezők segítségével lehetséges, mivel a mezők képesek arra, hogy információveszteség és késlekedés nélkül közvetítsenek. A régi templomokban a csend kézzelfogható élményt jelent. Békés harmónia tölti be a teret. Az oda betérő emberek emelkedett szellemisége beleivódik a falakba. Az imával és belső szemlélődéssel elért belső csend átsugárzik a falakban lévő kőzetekbe. A templom rejtekeiben tiszta lelkű emberek porait és lelki lenyomatát is őrzik a falak. Ezek az erők visszasugárzanak azokra, akik belépnek ide. A hun bölcselet szerint a létben a kettős szellemi erő érvényesül: „a bölcsesség és szeretet ikerlángja”. [43] A létezés mozgatórugója a kettősség, melyet a Hold és a Nap szimbolizál. Ez a kettősség megtalálható mind a szellemi részhez tartozó gondolatban, mind a fizikai világban. A napkorong az éginek nevezett teremtő fénynek felel meg, a holdsarló a földi régiónak. Az égi szellemi erőt fehér körrel, a földi lét erőit sötét körrel ábrázolják. E két különböző energia öszszekapcsolódásából hármas szerkezetű lényiség alakul ki. A hermetikai ábrán három angyali lény uralja a felső mezőt. Mindenik női lény mellett fa áll. Regéink életfája a mennyből ered, és a mennyei égi régiót az istennői hármas uralja. A felső szellemi hármas köre levetítve létrehozza világunk alsó körének hetes szerkezetét. Ez tükörkép és mégis más. Mindkettő teljes egészet alkot. A lét kozmikus rendje a szeretet [25], mely a háromszögnek felel meg. A mozgató erő a bölcsesség és szeretet [43], mely nem más, mint a sumereknél a körbe írt háromszög. A hermetikában az égi erőt három istennő képezi. A hindu Stanzákban az égi hármasságot Sephirot istennő alkotja, a Bhagavad-gitában Visnu hármas alakja tölti be az égi teret. A szellemi teremtő hármasság kisugározza Fohat istenfiút, aki létrehozza az alsóbb hétrétegű világot (VI. Stanza 1). A hermetikai ábrán az angyali lények körbe írt háromszögeket tartanak kezükben. Az ókor jelrendszerében a körbe írt háromszög a teremtő erőhöz tartozó bölcsességnek és szeretetnek együttes képjele. A kör a bölcsességet jelölte. Az ókor szimbolikájában a víznek megfelelő érzelmeket, a szeretetet s a fényhez kapcsolódó energiát ábrázolták háromszöggel. A fényháromszög a fenti szellemi, a vízháromszög a lenti anyagi világot is képjelezi. A kettő egyenlő hatásának harmóniája adja a szent középet, a csillagtetraédert, melyet a középső angyali lény tart a kezében. E hatás–visszahatás elve érvényesül a világban mindenre, a szelleminek és az anyaginak nevezett részre is. A létezésben lényegében több hatás érvényesül. A három a Teremtő szellemének száma. A harmonikus hármas szellemi erő letükröződik a földre. Ez a hármas szellemi gyökerű erő fogja össze világunkat. A négyszög két háromszögből tevődik össze. A felső szellemi világhoz hasonló állandó visszatérés körfolyama a fizikai világban a négyes szerkezettel együtt létezik. A négyesség központi eleme az égi iránynak megfelelő tér. Az isteni hármas erő az anyagba ágyazva négyes jellegű lesz. Az élő megnyilatkozás maga a négyesség. A szent hármas a földön tökéletes négyzetté, illetve négyzetes lapú kockává lesz. A földi létben az alapszerkezetet a négy fő őserői elem kapcsolódása adja meg. Négy fő őserő szövi be a lélet. Úgy is mondhatjuk, hogy több ellentétes irányú energiaáramban létezünk. Az őserők közül a ható jellegűek a napkoronggal jelzett oldalon találhatók: tűz- és föld-elem. Az ún. lágyabb jellegű erők, a víz- és levegő-

19. A tér erői

77

elem a holdsarlóval jelzett oldalon helyezkednek el. A zunyi indiánoknál a négyes szerkezet a két ellentétes fél együttműködéséből jön létre. A hatónak nevezett Nap-oldalon van a gyíkkal jelzett tűz-elem. Ugyanezen az oldalon helyezkednek el a föld-elem jang energiái. A holdsarlóval jelzett anyai jellegű oldal a helye a levegő-elemnek, melyhez az anyagba ágyazódott szellemi rész rendelődik. Három kis angyalarc képezi le a levegős lélek-elemet. Itt is jelen van a hármasság. A holdsarló oldalán található a víz-elem is. A létezés körének alsó része sötét, mely a megnyilvánult világra utal. Testünkbe zárt szellemünk a teremtő szent Hármasából hét rétegzettséget mutat. A hét női alak lényünk anyatermészetére utal. Anyai oldalunkhoz az érzelmeink tartoznak. Az istennői érzelem pedig a szeretet. Az anyafák létünk anyai jellegére utalnak. Az élet szent és állandóan változó, akár a fa. Innen ered a fa-istennő képzet. Az ember erőterében a fának megfelelő spirálisan örvénylő életerőnek is hét csomópontja van. A létezés köre a tér-elem energiáiban a négy őserői elembe ágyazódik és fogja össze azokat. A tűz, víz, föld, levegő őserői elemek mint négyes ritmus zárják magukba a szellemi erő körét. Minden őserő egy-egy égtájhoz rendelődik. A négy őserői hatást a tér zárja magába. A tér-elem a szent középnek megfelelő égi erőkkel kapcsolatos. A tér harmonikus erőit a középen elhelyezkedő öt csillag jelzi. A hindu Rigvédában a térből indulnak a Menny Folyói, melyek a négy égtájat táplálják. Innen árad ki a Szó, mely a mindenséget élteti. A Szó maga a mennyei madár, az ötödik égtáj megfelelője, Szoma istenség neve társul hozzá. Délre van a tűz-elemű Agni, északra Indra, nyugatra Varuna, keletre Mitra, az ég irányába a mennyei madár: „Négyféle részre oszlik a szent Szó… Mert ő Indra, Mitra, Varuna, Agni. A mennyei madár szálldos az égen.” (Rigvéda, I. 164, 45–46) A szibériai rokon mordvák Teremtő Nagyasszonyának négy lánya és négy fia van. A hindu bölcseletben a menny folyóiból, illetve az égi irányból jön a szent Szó, mely táplálja a négy égtájat: „Belőle árad szét a Szó, S a Mindenséget élteti.” (Rigvéda, I. 164) Az ókor hitében a föld, víz, tűz, levegő és tér szellemerői tartják egyensúlyban az egész világot. Mindenik őserő egy-egy égtájhoz rendelődik. A hindu bölcseletben maga Fohat istenfiú hozza mozgásba a saját forgószelével a négy kereket (V. Stanza 3). A kerékmotívum a Bibliában Ezékielnél és Zakariásnál is megtalálható. Ezékielnél négy őrzőlény áll a világ négy sarkán. Az őrzőlények lelke kerékként jelenik meg (Ez 1,6–27). Zakariásnál négy kocsi jön a négy égtáj felől (Zak 6,1–6). Archaikus imáinkban a házunk négy szögletén szent kerekek forognak. [40] Felvidéken a szentjánosi szokások egyik eleme a tűztevés: „Tüzét megrakoljuk, négy szögre rakoljuk. Egyik szögén ülnek szép öregemberek, Másik szögén ülnek szép öregasszonyok, Harmadik szögén ülnek szép ifjú legények, Negyedik szögén ülnek szép hajadon lányok.” [20, 72] Nemcsak a hunok és hinduk tartanak számon öt őserőt, hanem a kínaiak, tibetiek, indiánok és ausztrálok is. Az öt őserő a földi négyes szerkezetben fejti ki hatását. A láthatatlan hármas erő nemcsak beágyazódik az anyagba, hanem mindennel egységes működést tesz lehetővé. Az egész mindenség az öt csillaggal jelölt térben leledzik. A tér fogja össze a poláris erőket. Ezt a megjelenítési módot az ókor filozófiáján alapuló alkímia átvette és az őserőkre alkalmazta. A négy alap őserő a képek négy sarkán jelenik meg, középen a térnek megfelelő körrel vagy heggyel. Az alkímia Királynője az öt őserőn áll. A gyógyító cseppekhez használt lepárló lészülék hétemeletű. A hindu Stanzák hét őserőről tudósítanak, de ötöt neveznek meg (VI. Stanza 1). A hermetikában a földi létben ható hét erőt hét bolygóval jelenítik meg.

78


Hét vár van Erdély címerében, a munkácsi vár árpádsávos zászlaján hét sáv. A hun, kínai, tibeti, indiai, ausztrál hagyományban a keleti irányhoz az őselemek közül a levegő rendelődik, a déli irányhoz a tűz-elem, a nyugatihoz a föld-elem és az északihoz a víz-elem. A levegő-elem színe zöld, a tűz-elemé sárga, a föld-elemé vörös vagy fekete, a víz-elemhez pedig a kék szín rendelődik. A keleti Ájurvéda szerint a tűz–víz együttese a pitta, mely északi és déli irányban fejti ki nagyobb hatását. Olyan, mint nálunk a víz és tűz-elem. A Rigvédában tűz és víz az élet teremtő erői. A levegő- és tér-elemet tartalmazó vata a zöld színnel van jelölve, kelethez és nyugathoz kapcsolódik. A víz- és föld-elemet magába záró kapha vörös színnel jelenítődik meg. Keleten és nyugaton a föld, levegő és a tér erői hatásosabbak. A tibetieknél az égi irány az ötödik égtáj, illetve a tér ereje. A tibeti hagyományban a szellemi segítő az Egyetemes Jó, aki maga az Ég Úrnője, illetve a Tér Úrnője. Az Egyetemes Jóságnak van férfielvű és női elvű oldala. Ő egyben a Fényhozó is és a térben öt párban jelenik meg. A tibetiek őket az Öt őrző Nemzetségnek nevezik. Az alsó nemzetséget, illetve a Négy Tudást az ötödik fogja össze és egyesíti. A Négy Tudás az égtájakkal és a megfelelő őserőkkel egyezik. A víz-elemnek és északnak megfelelően a tükörszerű tudáshoz a kék magcsepp társul. A déli iránynak és a tűz-elemnek az egyenlő lényegű tudás felel meg és a sárga magcsepp. A föld-elemhez és a nyugati irányhoz az értő tudás és a vörös magcsepp társul. A levegőelemhez és a keleti irányhoz a cselekvő tudás és a zöld magcsepp rendelődik. A négy egyesítésével jön létre a Törvény Terének Tudása, illetve a fény. Színe a fehér. A fény az ürességgel és a Törvénnyel kapcsolatos. [28] Az öt égtájat és az öt elemi erőt az aztékok is ismerték. Középen helyezkedik el a tér-elem, akárcsak a piramis felső csúcsa. Az aztékok a napkörükön a víz-elemet ötös jelekkel ábrázolják: a tüzet az északi, a vizet a déli irányban. A tűz-elemet a napkör közepén lévő fej tetején hármas szerkezetben jelenítik meg, mely mellett kis hüllő teste – százlábú, gyík, szalamandra – rajzolódik ki. A keleti és nyugati irányban lévő levegő- meg föld-elemet hasonlóan hármas és négyes mintázatokkal jelölik. A külső körben 20 kis ábra látható. Ez a húszas szám a tér-elem dodekaéderére és a víz-elem ikozaéderére jellemző. A külső körön nyugati irányban a föld-elem mellett kígyó- és sárkányfej, míg a keleti levegő-elemnek megfelelő irányban madár feje rajzolódik ki. A négy égtájat olykor Nap és Hold helyett azok képjeleivel vagy az őserői elemeknek megfelelő állatjelekkel ábrázolták, az északi Holdat bikaszarvval, a Napot oroszlánnal, keletet és nyugatot szárnyas lénynyel. A vogulok rítusaiknál mondják: „Öregisten, Napisten, Holdisten, irgalmazz nekünk. Nagyasszony, legszentebb istenszülő, hozz termésünkre fényt, harmatot!” „Földisten, Esőisten, Napisten, Szélisten, adj bő termést!” [20, 72] Egyiptomban az északra eső Felső Birodalmat bikával, a déli Alsó Birodalmat oroszlánnal ábrázolták. A Völuspa három ógermán hitregében az űr déli részén áll a tűz, az északi oldalán köd jelenik meg. [20] A Bibliában is megtaláljuk ezt a szimbolikát Ezékiel, János és Dániel próféta látomásaiban. Az Apokalipszis írója szép szimbólumokban tárja elénk az őserői elemeket: „…És vala a szék előtt üvegtenger, hasonlatos a kristályhoz: és a szék körül négy lelkes állatok, melyek szemekkel teljesek valának mind elöl-hátul. Az első lelkes állat pedig hasonlatos vala az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonlatos vala a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak orcája vala mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonlatos vala a repülő sashoz. És a négy lelkes állatnak, külön-külön mindegyiknek, köröskörül hat-hat szárnyok vala és belöl rakva valának szemekkel, kik éjjel és nappal szüntelen mondják vala: Szent, Szent, Szent az Úr, a mindenható Isten, ki vala, ki vagyon és ki eljövendő…” (Jel 4,6–8.). Ezékiel így írja le: „Négy élőlény alakja volt ott. Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt, de mindeniknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt. Lábaik egyenes lábak voltak, de lábfejük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz. Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai. Nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, mindig előre nézve tudtak menni. Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaarca is mind a négynek balról, és volt sasarca is mind a négynek (Ez 1,5–10). Az ószövetségi Ezékielnél egy másik látomásban a négy őrzőlény lelke kerékként jelenik meg. Mindenikhez egy-egy lélekkerék rendelődik. „Egy-egy kerék volt a földön az élőlények mellett, mind a négy mellett… Amikor az élőlények mentek, a kerekek forogtak mellettük, és amikor felemelkedtek, a kerekek

20. Az ünnepek nyolcada és az elemek szentelése

79

is velük együtt emelkedtek fel… mert az élőlények lelke volt a kerekekben.” Fejük felett zafírkék színű a tér. A térben egy trón van, amelyen egy ülő lény a szivárvány színeiben pompázik (Ez 1,6–27). János Jelenéseiben az Isten trónja körül négy szárnyas lény tűnik elő: oroszlánarcú, bikaarcú, emberhez hasonló és egy sashoz hasonló (Jel 4,5–6). Dánielnél az ég négy szélén jelenik meg a négy szellemlény: oroszlán, medve, párduc és egy nagyméretű szarvasféle. Az oroszlánhoz hasonlító lénynek volt szárnya. Az északi irányhoz sorolnám a medvét. A négyfejű és négyszárnyú párduc a föld-elem jegyében található és a nyugati irányhoz rendelődik. A hétszarvú állatnak volt egy nagyobb szarva és szeme, a levegő-elemnek megfelelően a kelethez, az istenfiúhoz tartozik (Dán 7,2–8). Jánosnál a Báránynak volt hét szarva és hét szeme (Jel 5,6). Zakariásnál is megjelenik a négy földi iránynak megfelelő négy szarv és négy kovács (Zak 2,1–4), ugyanakkor négy kocsi is a négy égtáj felől (Zak 6,1–6). János leírásában a négy égtáj angyalán kívül napkeletről látszik az ötödik angyal, aki megjelöli az Isten szolgáinak homlokát: „Láték négy angyalt állani a Földnek négy szegeletin, kik a Földnek négy szeleit tartóztatják vala, hogy a szél ne fúna a földre, se a tengerre, se semmi élő fára. És láték más angyalt feljőni napkelet felől, kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; ki nagy felszóval kiálta a négy angyaloknak, kiknek adatott vala, hogy ártsanak a földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünknek szolgáit az ő homlokukon…” (Jel 7,1–3). Ugyanakkor a hermészi hagyományban is találunk az őserői elemekre utaló állatképjeleket. Hermész városának mérete az univerzum mérőpálcájának megfelelő 12 mérföld volt. A négyszögű térre négy kapun lehetett bejutni. A keleti kapura sas képe (levegőjegyű), a délire oroszlán képe (tűzjegyű), a nyugatira bika képe (földjegyű), az északira pedig kutya képe (vízjegyű) rajzolódott. [82] Az égtájaknak megfelelő őserői elemek szerint sorolhatók be az evangélisták is. A kolozsvári Szent Mihály-templom szentélye négyzet alakú. A sarkok egy-egy égtáj felé néznek. A kelet és a nyugat a madárral jelzett szellemi erő iránya. A négy égtáj felé a négy evangélista képjele látható az oszlopokon. Máté a kelethez, János a nyugathoz rendelődik. Mindkettőhöz madarat vagy szárnyakat társítanak. A napjegyű és oroszlánhoz kötött Márk a déli irányhoz tartozik. Mark oroszlánarcú. A holdsarló alakját leképező bikaszarv, mely Lukács képjele, az északi iránynak felel meg. Lukács bikaarcú. Ilyen ábrázolási mód látható Szécsényben, Kassán a bencés kolostor kerek kápolnájában, a krakkói vártemplomban. Két égtáj, a nyugati és északi irány jelzéseinél többféle szimbolikát találunk. Szécsény ferences templomában az északi irányt a bikafej mellett a kutya képjelezi, a keleti irányt a bárány, a nyugati irányt olykor kis ember vagy gyerekarc a madár helyett. Kis ember található Udvarhelyen a Szent Miklós-templom főoltárán János evangélista mellett, valamint a dubrovniki ferences zárda nyugati oszlopán. Kis gyerekarccal ábrázolják a nyugati irányt a zsigrai templomban, fiatal férfiarccal és három liliommal jelenítik meg az északi irányt. A déli irányban körbe rajzolt férfiarc, a keleti irányban ötös csillaggal díszített női arc látható. A déli irányt a napkörével kihangsúlyozott felnőtt férfiarc jelzi több székelyföldi templomban. A kolozsvári unitárius templom asztalánál a nyugati irányt könyvet tartó fiatal férfi jelzi, az északit kisgyermeket tartó anya, a keleti irányt napot-tüzet tartó idősebb nő jeleníti meg, akárcsak a felvidéki rigmusban.

20. AZ ÜNNEPEK NYOLCADA ÉS AZ ELEMEK SZENTELÉSE A lét terében hét, illetve kilenc szellemi lépcső található. A világ különböző részein élő népek hagyományában a lelki-szellemi fokokat az életfa, a kereszt, illetve az erénylétra képjelezi. A tér szerkezetét lemintázó életfa hét emeletének a lelki fejlődés hét útja felel meg. Fizikai és szellemi létünk örvénylő energiái tapasztalataink során állandó változáson mennek keresztül. Célunk a szellemi megvilágosodás felé való haladás. „Az Örök Örvénylés csigavonala mentén Oltsuk be teremtményeinkbe ne csak a Lét, Hanem a Változás Hét szent igéjét is, Az Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy varázsigét hét alakzatban” – áll a rábaközi tudók hagyatékában. [43]

80


Az égi iránynak megfelelő szellemi hetes, valamint kilences lépcsőzet szintén megtalálható hitbeli rítusainkban. Az ünnep oktávjának nevezték az ünnepet megelőző és az utána következő hét hetet. Az oktávok törvénye a Hetes törvény. A Hetes törvény kimondja, hogy minden anyagi és szellemi megnyilvánulás a rezgés frekvenciájának oktávja szerint történik. A világ úgy van megalkotva, hogy az energia minden formája körkörös mozgást végez, mely irányultságában spirálisan örvénylő alakot vesz fel. A lélek fejlődésében így a felfelé haladó spirál vonalát követi a hétrétű égen át. A hetes felosztás az ünnepeket megelőző és meghaladó időkre vonatkozik. A régi magyar hitkönyvek tartalmazzák megtalálható a nagy ünnepek előtt a hetvened, hatvanad, ötvened vasárnap bejegyzést. Még a XX. század közepén is tartottuk a hetvened vasárnapot az ünnepek előtt és után. Régi imakönyveink mind őrzik ennek az emlékét. A Karácsony előtti hetvenedik vasárnap Szent Márton napja körülre esett. Ekkor kezdődött el a téli ünnepre való felkészülés. Nem véletlen, hogy Szent Márton idején is – november 11. – madár, illetve liba a jellegzetes étek, Karácsonykor szintén a madarat szimbolizáló pulyka. Az utolsó négy hét a fontosabb lelki előkészülést, a böjti időszakot ölelte fel. Ezt Karácsony nyolcadának nevezték. A hetvened vasárnap után jött a hatvanad, majd az ötvened vasárnap. A böjt csak ezután következett a mai advent idején, illetve az utolsó négy héten. A Karácsony utáni hét hét Gyertyaszentelő Boldogasszonykor zárul. A fény jelképes behozataláról szól a Karácsony és a gyertyák szentelése is. Ez a nyolcadhoz rendelődő módszer hasonló a zenei hangsor hét hangjának oktáv megnevezéséhez. Az első hang, illetve első vasárnap ismétlődik a második oktávnál, illetve nyolcadnál. Az ünnepekhez kis és nagy nyolcad is kapcsolódott. A nagy nyolcad hét hetet ölelt fel, a kis nyolcad hét napot. Karácsony kis nyolcadának utolsó napja volt az újév, a Kiskarácsony. Míg Karácsony a földi születéshez kapcsolódik, addig Húsvét a szellemi létről szól. Húsvét után kilenc hétre van Pünkösd. Pünkösdtől Nagyboldogasszony szintén a kilencedik hétre következik. Nagyboldogasszony nyolcada pedig Sarlós Boldogasszonnyal kezdődik. Több elem átöröklődött a keresztény rítusokban a régi szokásokból. Régen a tavaszi teremtés ünnepéhez a tér-elem erői tartoztak, melyhez a fehér szín rendelődik. Húsvét kis nyolcadában fehér ruhát viseltek még a XX. század közepén is, és a Húsvétot követő vasárnapot Fehér vasárnapnak nevezték. [75] Istentiszteleteink, miséink olyan elemeket is tartalmaznak, amelyek régi kultikus szokásra utalnak. Az áldozás és az Úrasztala, az Úrvacsora vétele megtalálható több nép hitregéjében. Nálunk magyaroknál őseink szakrális szokásait lehet felfedezni a rábaközi hagyatékról leírt Yotengritben. Miután az ősanya imáiban Istent az „Ég kerekének” nevezte, az ősapa azon töprengett, mit ajánljon fel az Egek Urának. Úgy döntött, hogy asztalt terít neki. Levágta harmadfű fehér csikóját és bort tett az asztalra, híván az Ég Urát. Egyszerre csak a Hétrét-Ég szent madara, egy sólyom szállt alá és mondá: „Isten éhező szája az éhező, Isten szomjazó szája a szomjazó… Etesd ezért az éhezőt, Itasd a szomjtól gyötörtet… Mit emberrel cselekszel, Istennel cselekszed azt… Ég harasztján… csak tetteid hagynak nyomot!” [43] Azután az Ég Istene tiszteletére közös lakomát rendeztek őseink. A keleti népek, hinduk, buddhisták, természeti törzsek ma is mindig visznek valami áldozati ajándékot a közös együttléti rítusaikhoz. Az ősegyházban és az esszénusoknál este volt a szakrális együtt imádkozás, amit mindig egy kis agapé – közös étekvétel követett. Minden szakrális rítusnak egyik fontos mozzanata a felajánlás. A római történetírás szerint a misének a legrégebbi neve az Úr asztala, mely nem más, mint megemlékezés az Úrról. [75] Az apostolok kenyértörésnek nevezték (ApCsel 2,42). Az I. században Didache áldozatnak, Tertullianus misztériumnak mondta. A II. században a bujdosó hívek eucharisztiának, hálaadásnak hívták. A leírások szerint az áldozati adományok lehettek tárgyak, illetve az ember életerejének fenntartására szolgáló étel vagy bor. „Az adományok a szentmisében egyúttal szimbólumok is, az áldozatot bemutató egyénnek és közösségnek személyét jelző szent jelek.” [75] Még Malakiás próféta jövendölte meg, hogy ez „tiszta áldozat”, maga Jézus is ezt ígérte. Az elemi erőket régen tavasszal szentelték meg. A tér-elemben rejtőzik a négy őserői elem, a tűz, víz, föld, levegő. Ezen őserők együttese a tavaszi teremtés ünnepéhez tartozott és tartozik ma is. Szent Ambrus leírja, hogyan szentelték meg őket az ő idejében, a III. században. Ezt a szakrális rítust ma is elvégzik

21. Népi hagyományos rítusaink

81

a Húsvét-éjjeli liturgián. A tüzet kovakővel csiholták és gyújtották meg a hét fából előkészített máglyán. A tűz megáldása után ezzel meggyújtották a gyertyákat. A vizet a keresztkútba tették. Ott történt a vízszentelés vagy a kútszentelés. Ennek során a pap kezét a vízbe merítette és a vizet négy részre osztotta négy irányban. Utána ugyancsak kereszt alakban rálehelt háromszor a vízre Isten áldásának jeléül, hogy az a víz felett szétáradjon. Ez egyben levegőszentelés is. A meggyújtott húsvéti gyertyát a pap háromszor vízbe mártja és mondja: „Szálljon le a kút teljébe a Szentlélek ereje”. Majd beállítja a kútba a gyertyát és a vizet kereszt alakban megáldja. Ez a szenteltvíz, mellyel meghinti és megáldja a híveket. [75] Az Istenanya, illetve az Istenfiú és a szent kő motívuma a mi vallási rítusainkban is ismert. Jézust az oltárkő jelképezi. A felajánlás előtt a pap megcsókolja az oltárkövet. A régi római kiadású Misszáléban ez áll: „A pap alázatosan meghajolva néhány könyörgést mond, majd felmegy az oltárhoz és megcsókolja az oltárkövet, közben bűnbánatért esedezik… Krisztus misztikus testének vagyunk a tagjai. Maga az oltárkő pedig a szentek királyára, az Úr Jézusra figyelmeztet. Őt jelképezi az oltárkő… És ezért kell minden oltár előtt tisztelettel fejet hajtanunk… Az oltárba zárják el a szentek ereklyéit is… Ez a csók a hívőknek Krisztussal és a szentlélekkel való egységét jelenti.” [75] Az oltárkő maga az Úr asztala. Az egyiptomi hitregékben Ízisz istennő kovakővé változik át. Az Új Jeruzsálem is a Föld-anya színeiben pompázott: úgy ragyogott, mint a jáspis (Jel 21,9–18). Négyszögű fala volt, négy kapuval a négy égtáj felé és minden kapunak három-három bejárata. A város fala jáspisból volt kirakva, a kövezet pedig különféle színű drágakövekből: jáspis, zafír, kalcedon, smaragd, szárdom, karneol.

21. NÉPI HAGYOMÁNYOS RÍTUSAINK A körmenet és az elemek szentelése máig megőrződött népi hagyományunkban. A Teremtő Egy körét az ember lemintázta itt lenn a földön is. Az ókorban a településeket, a várakat kör alakúra építették. A település körét az égtájak szerint felosztották, útkereszteződésekkel választották el őket, melyek kereszt alakban futottak. Négy negyed alakult ki a négy égtáj felé. A négyszögű térnek volt egy központi eleme: kút vagy oszlop. Mindkettő az Istenanyához tartozott. Nemcsak a települések körvonalazásánál található meg a Teremtő jele, hanem a település és határainak kijelölésénél is. A régi térképek a lakóterületet is kör alakban tüntették fel. Az ókorban úgy tartották, hogy az ember által lakott vagy megművelt területnek van égi előképe. Az égi előkép a Teremtő energiáinak alakját mintázza le. Egy új terület kijelölése a teremtéshez hasonló cselekedet. Ezért a terület elfoglalása előtt a teremtéshez hasonló rítusokat végeztek. Minden előkép a maga utánzásától válik valóságossá. [47] A tavaszi határkerülés is az új terület, illetve az új év teremtési munkáját szenteli meg. A hindu őstörténetben leírás őrződött meg erről. A Satapata-brahmana (VII. 1,1,1–4) leírja, hogy csak az oltár és a mellette végzett rítus után telepedhettek le egy adott területre. Az oltáruk – garhapatja – nevének eleje kör szavunkkal rezonál. Ez a tűzoltár később kőoszlop, virág vagy kereszt formájában az egész világon elterjedt. Az új épületek sarkára ma is virágcsokrot vagy keresztet helyeznek el a befödés után. A földi rend a teremtő körének vetülete, illetve mintázása. Az egyiptomi Duat Könyvében is szerepel a teremtő körének jelentősége, illetve e jelnek földi megjelenítése. A könyv szövegét III. Tutmózisz fáraó (i. e. 2425–1479) sírkamrájára írták. Arra inti a fáraót, hogy készítse el a földön Duat rejtett körének a másolatát, mely védelemként szolgálhat. A teremtő körének járása a körmenetben a teremtő fény felé emeli a közösséget. A népszellemben teremtő erő lakozik. Az erő annál nagyobb, minél többen ápolják a hitükkel: „Minden Isten olyan erős, Mint amennyire hisznek benne, Mint amennyire szítanak hozzá népei!” [43] Az összefogás és a közös akarat egy népnek teremtő képességet kölcsönöz, akárcsak a rá készen álló embernek: „Hiszen ők is Istenből vannak, S a szellemanyagukból Sokat eggyé olvasztanak,

82


Abból istenség támadhat. Ez az eszmék jó vagy rossz, De nagy erejének magyarázata. A vakhitek rontó erejének titka is ez.” [43] A csoportos imának és körmenetnek nagy ereje kell hogy legyen. A körmenet nem maradt fenn minden nép hagyományában, de az égi szellemi erő figyelmeztetésére hivatalosan is újrakezdték. Az úrnapi körmenetet egy látomás alapján vezette be IV. Orbán pápa 1264-ben, miután 1263-ban járt Orvietóban (Bolsana). Kiadta a „Transiturus” kezdetű bulláját, és elrendelte benne az egész világ számára, hogy Pünkösd nyolcadának csütörtökén minden évben Úrnapját kötelező ünnepként ünnepelje. Egy szerény apácát, Lüttichi Szent Juliannát választotta ki az Úr arra, hogy az ünnep úttörője legyen. Az apáca egy fénylő kört látott, amelyben volt egy fekete pont. Az Úr a kérdésére azt válaszolta, ez annak a jele, hogy az egyházi gyakorlatból hiányzik az Oltári Szentség ünnepe. A következő alkalommal azt látta, hogyan kell megünnepelni. Mindent megtett, hogy bevezessék ezt az ünnepet. Hasonló látomás volt 1239-ben a spanyolországi Darocában. [78] Körmenetet tartanak a természeti népek ma is nagy ünnepeiken. A minden ünnepükkel együtt járó körtáncuk lényegében a hely és alkalom megszentelését szolgálja. A közös éneklés imaként hozza létre a közösség számára a védelmet, az örömöt, és az élet további éléséhez szükséges kapcsolatot erősíti. Írásos emlékek vannak arról, hogy az egyiptomi papok, neofiták kezükben tartva Hermész könyvét járták a körmenetet. [82] Az ókor vallotta a világ négyes szerkezetét. A kereszténység átvette az ókor tudását. A Bibliánkban ez áll: „Láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva” (Jel 7,1). Archaikus imáinkban ez a tudás a ház négy sarkában „négy angyal”-lal és négy kerékkel jelenítődik meg. [10] Minden égtájhoz egy-egy szellemi erő rendelődik. Szent Ágoston angyali erényeknek, illetve szellemeknek nevezte őket. Gábor és Mihály arkangyal a kelethez és a nyugathoz, Uriel arkangyal a délhez és Rafael arkangyal az északhoz rendelődik. Világunk kör alakú horizontjához négy égtáj kapcsolódik. A földi négyes szerkezet két hármasságból tevődik össze. A szellemi erő hármasa kivetülésével egy négyes jellegű földi lét jön létre. Az évkör négy égtájból, négy évszakból, négy napszakból áll össze. Mindegyik irányhoz egy-egy őserői elem rendelődik: a kelethez a levegő-, a délhez a tűz-, a nyugathoz a föld- és az északhoz a víz-elem ereje. A négy égtájhoz tartozó erők az égi irányban olvadnak eggyé. Az égi irány az ötödik égtáj, illetve a tér energiáinak megfelelő szent közép. Ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idejéhez kötődik. Az őserői elemek nemcsak az égtájakhoz, hanem az évszakokhoz is kapcsolódnak. Mindegyik évszak egy-egy égtájhoz rendelődik. A tavasz a kelethez, a nyár a délhez, az ősz a nyugathoz, a tél az északhoz. A napszakokból a reggeli óra a levegő-elemhez, a déli a nap-elemhez, a napnyugta a föld-elemhez és az éjfél a víz-elemhez rendelődik. Mindegyiknek más a fényminősége és az életre gyakorolt hatása. A régi bölcselet szerint a tér-elemnek megfelelő égi erőkhöz napfelkeltekor kelet felé fordulva és tavaszszal könnyebb eljutni. Ez a tudás állhatott a régi szertartási szokások mögött. A tavasszal végzett határszentelő, búzaszentelő körmeneteknél a kiindulás vagy az első megállás a keleti irányhoz kapcsolódik. Az ókorban a négy égtájat olykor a Nap és a Hold helyett azok képjeleivel vagy az őserői elemeknek megfelelő állatképjelével ábrázolták. A víz-elemnek megfelelő holdsarlót képezi le a bikaszarv. A kutya képjele is a víz-elemhez tartozik. Az oroszlán és a kör a tűzjeggyel, illetve a Nappal kapcsolatos erőket jelöl. A keletet és nyugatot szárnyas lénnyel ábrázolták, Egyiptomban az északra eső Felső Birodalmat bikával, a délit Alsó Birodalmat pedig oroszlánnal. A tibeti hagyományban is léteznek az égi tájak őrzői. A keleten, nyugaton, északon és délen kívül őrzőszellemeik vannak a köztes égtájaknak, délkelet, délnyugat, északkelet és északnyugatnak is. A nyugati égtájhoz rendelődik a vörös Lófejű, az északihoz a Bikafejű, a délihez a sárga Tigrisfejű, a keletihez a zöld Szarvasfő vagy Kányafő. [45] Az égtájaknak megfelelő őserői elemek szerint sorolhatók be az evangélisták is. A kolozsvári Szent Mihály-templom szentélye négyzet alakú. A sarkok egy-egy égtáj felé néznek. A négy égtáj felé a négy evangélista képjele van az oszlopokon. Máté a kelethez, János a nyugathoz rendelődik. Mindkettőhöz madarat vagy szárnyakat társítanak. A napjegyű és oroszlánhoz kötött Márk a déli irányhoz tartozik.

21. Népi hagyományos rítusaink

83

Márk oroszlánarcú. A holdsarló alakját leképező bikaszarv, mely Lukács képjele, az északi iránynak felel meg. Lukács bikaarcú. Ez az ábrázolási mód sok templom szószékén megjelenik. Így van nemcsak Kolozsváron, hanem a szécsényi ferences templom sekrestyéjénél, az udvarhelyi Szent Miklós-templom főoltárán, a krakkói vártemplom rotundájában és szentélyénél, a krakkói bencés kolostor rotundájánál, a betléri Andrássy-mauzóleumban stb. A nyugati irányt olykor kis ember vagy gyerekarc képjelezi a madár helyett. Kis ember látszik Udvarhelyen a Szent Miklós-templom főoltárán János evangélista mellett, valamint a dubrovniki ferences zárda nyugati oszlopán. Kis gyerekarccal ábrázolják a nyugati irányt a zsigrai templomban is. A kolozsvári unitárius templom asztalánál könyvet tartó ifjú jelenik meg. Az udvarhelyi Szent Miklós-templom főoltára felett őrződött meg az égtájak, illetve az őserői erők képjeles ábrázolása. Máté evangélista mellett sas, Márk mellett oroszlán, Lukács evangélista mellett bikaszarvas állat, János mellett ember látható, akárcsak János Jelenéseiben (4,5–6). A napjegyű déli irány jelei a kör vagy az oroszlán. Az oroszlánhoz kötött Márk evangélista a déli irányhoz tartozik. Márk oroszlánarcú vagy oroszlán áll mellette. A zsigrai templomban a déli irányt egy körrel kihangsúlyozott felnőtt arca képjelezi. Hasonló ábrázolási mód található meg több székely falu templomának déli oldalán. Szóhasználatunkban a nyárnak azt mondjuk: öreg nyár. Az északi irány a víz-elem felségterülete. A víz jele a holdsarló, a hármasság vagy a kutya. A holdsarló alakját leképező bikaszarv, mely Lukács képjele, az északi iránynak felel meg. Lukács bikaarcú. A zsigrai templomban az északi irányt egy ifjú arccal és három liliommal jelzik. A szécsényi ferences templomban az északi irányt kutya képjelezi. Az egyiptomi hermészi hagyományban az északi irányt nem a bikafej jelzi. Hermész városának mérete az univerzum mérőpálcájának megfelelő 12 mérföld volt. A négyszögű térre négy kapun lehetett bejutni. A keleti kapun sas képe (levegőjegyű), a délin oroszlán képe (tűzjegyű), a nyugatin bika képe (földjegyű), az északin pedig kutya képe (vízjegyű) volt látható. [68] A kereszténység átvette az ókor rítusait. A tavaszi határkerülés, a búzaszentelés, az úrnapi körmenet megőrzött valamit régi szent rítusainkból. A körmenet során négy megállás, ún. stáció van, amikor a menet megállva imádkozik. Mind a határkerülésnél, mind a búzaszentelésnél a megállások a négy égtájjal függnek össze. A búzaszentelési körmenetnél az is fennmaradt, hogy a nép az égtájnak megfelelő ima elmondása során az illető égtáj felé fordul. A körmenetben az első megállás a kelet felé való fordulással kezdődik, utána jön a déli, a nyugati, majd az északi irányba való fordulás és a megfelelő ima. Minden égtájnál a megfelelő evangéliumból olvasnak fel. Az égtájaknak megfelelő őserők és az evangélisták jelrendszere közös gyökerű. A kolozsvári Szent Mihály-templom szentélyének faragott oszlopán keletre Szent Máté szárnyas alakja látható. A körmenetben az első stációnál a keleti irányba fordulva Máté evangéliumából olvasnak fel. A keleti irány arkangyalai Mihály és Gábor. Továbbhaladva következik a déli irányba való fordulás, illetve az oroszlánnal képjelezett Szent Márk evangéliumából való felolvasás. Ez a második stáció. Uriel arkangyal kapcsolódik hozzá. A déli irányhoz a tűz-elem, illetve a Nap kötődik, és színe a sárga. A Szent Mihály-templom szentélyének déli falán Márk evangélista képjele látható. A tűz ünnepe a legnagyobb naperőhöz kapcsolódik, a nyári napfordulóhoz és a napszakok közül a délhez. Uriel arkangyal kötődik hozzá. A nyári napfordulókor délben van a Nap a zeniten a legnagyobb ragyogásában. Nyári délben a legerősebb a fény világunkban, a leghosszabb a nappal. A növények és az ember ilyenkor szívja legjobban magába a naperőt. Az önfeledt öröm megélésének ideje ez. Ez az időszak alkalmas egy fény-egyesülésre, amelynek megjelenítője a tűz. Nem véletlenül teremtődött meg és maradt fenn a Szent Iván-, illetve Szent János-napi tűzzel képzett ünnep. Ilyenkor van a hagyományos tűztevés és a virágok, gyümölcsök tűzbe dobálása, valamint a tűzön való átugrás szokása. A virágfüzér, a virágkoszorúval kapcsolatos jóvarázslások hagyománya is Szent Jánoskor vagy utána őseinktől maradt ránk. A Dés környéki falvakban virágkoszorúkat dobálnak fel a házak, épületek tetejére, hogy azokat megvédjék a kártól. [66] A borivás után a pohárból a földre loccsintanak a Boldogasszony nevében. A tűzbe virágokat, füvet dobnak és átugrálnak rajta, majd a parazsat is vízzel öntik le. [43] Ilyenkor az ember testközelségbe

84


kerül a tűzzel, a fénnyel. Az emberi és isteni világ összekapcsolódik. Az ember beavatódik a fény áldó és égési sérüléseket okozó világába. Ennek során átértékeli, átalakítja viszonyulását és új utakra indul. Régi napfigyelés és ahhoz kapcsolódó rítusok hagyományaként alakulhatott ki a Sarlós Boldogasszonyhoz kapcsolódó ünnepsor. A körmenet harmadik stációjánál a nyugati irányba való fordulás és János evangéliumából való felolvasás következik. János a nyugathoz rendelődő földjegyhez sorolódik be a Szent Mihály-templom szentélyének oszlopán is. A nyugati irány védangyala Gábor arkangyal Mihály arkangyallal együtt. Az ősz a betakarítás, az aratás és a szüret ideje. A tavaszi napéjegyenlőség idején elvetett magot most learatjuk. A tavasszal ültetett és gondozott fákról leszedjük a gyümölcsöt. Amit elindítottunk magunkon belül vagy kívül, most láthatóvá válik. Az őszi napéjegyenlőség a Föld-energia pontja. Gábor arkangyal kapcsolódik hozzá. A begyűjtött termést és tapasztalatot elraktározzuk. Abból táplálkozunk és abból merítünk erőt a téli elmúlás idején a következő hónapokban. Ahogy a külső fény csökken, úgy fordulunk a belső munka felé. Ilyenkor megláthatjuk, milyen elindított energiák tértek vagy térnek vissza hozzánk. Felismerhetjük tudatos vagy öntudatlan teremtéseinket, amelyek visszatértek hozzánk. Ősszel vagy napnyugtával tudatosabban elengedhetünk dolgokat az életünkből, melyek visszatérnek okulni általuk. Ilyenkor elhagyhatjuk idejétmúlt módszereinket, avitt elképzeléseinket, kinőtt ruháinkat és életvitelünket. Esténkénti belső szemlélődéssel könnyebben megszabadulhatunk félelmeinktől, rögeszméinktől. Az utolsó stáció az északi irány és a Szent Lukács evangéliumából való olvasás. Az északi irányhoz a víz-elem rendelődik, melynek képjele a holdsarló vagy az ötös csillag. Szent Lukács képjele a holdsarlót mintázó bikafej. Az északi irány a nap idejéből az éjszakának felel meg. Nem véletlen, hogy a karácsonyi és húsvéti éjszakai szertartásnál épp Lukács evangéliuma van soron. A régi magyar leírásokban, imaszövegekben a körmenet szertartásánál előírták a keletre, illetve az égtájak felé való fordulást, és a sorrend is jó volt. [74] A később leírt rítusokban olykor felcserélődik János Mátéval. [76] Mindkettő a nagyobb szellemi erővel rendelkező égtájhoz tartozik, a kelethez és a nyugathoz. A Rómában kiadott Misszálé szerint a rómaiak is tartottak búzaszentelő körmenetet régen Robigus mezei istenség tiszteletére. Utána valószínűleg megszűnt ez a hagyomány. A mai körmenetet az északi irányban kezdik el a Lukács evangéliumából való felolvasással. [75] Az északi irány az éjszakai szertartáshoz rendelődik, a víz-elem jegyében. Régen Húsvét éjszakáján szentelték meg az elemeket. Az egyházi rítusokban szokás a négy égtáj felhasználásával az elemi erők szentelése nemcsak Húsvétkor, hanem új templom vagy terület felavatásánál is. Templom szentelésekor a püspök megkeni szent olajjal – krizmával – az oltár négy sarkát és a közepét is. Kezében gyertyát tart az égi irány és a tűz szentségének megfelelően. Nem véletlen, hogy mindegyik nagy ünnepnél Szent Lukács evangéliumából olvasnak fel. A holdsarló anyaföldünk, anya-világegyetemünk, anyatermészetünk jele is. Koronázási leplünk részlete talán szintén ezt jelképezi. A holdsarló, illetve a víz-elem érzelmeink istennőjéhez, a szeretethez rendelődik. A vízelem, illetve a szeretet energiája napi idő szerint az éjszakához tartozik, mert a Hold a jele. Az ősegyházban a közös imát és a fő szakrális rítust este tartották, akárcsak az esszénusoknál. A víz-elem évszaka a tél, napszaka az éjfél, színe a kék, az észak, illetve az éjszaka közepe tartozik hozzá. Ilyenkor a Tejút újra metszi a nappályát, mely újabb felismerést, beavatást segít elő. A nyári napfordulónál való metszésnél a fény a fejen keresztül a deli fénnyel jutott be képletesen az emberbe. A téli beavatásnál a fény az alsó gyökércsakránál jelenik meg erőteljesebben. Gyökérközpontunk a föld-elem energiához tartozik. A sötét fogadja magába a fényt. Az egész téli időszak ezért befogadó minőségű, az istenanyához tartozó energiákat tárolja. Nem véletlenül ma is Szűzanya hónapja a január. Télen az istenanyai energiák közül is a víz-elemhez tartozó mély érzelmi szeretetminták részesednek előnyben. Ez a mély magunkba merülés nem más, mint egy beavatódás az ősemlékezetbe. Bensőnk tisztításával megjelenik a fénycsíra a sötétben. Kint gyertyát gyújtunk. Megszületik az istenfiú. Karácsony a legrejtettebb dolgok feltárásának az ideje. Rafael arkangyal kapcsolódik hozzá. Régi tudás rejlik mai hagyományainkban. A karácsonyi éjféli misék és a gyertyás körmenet szép példái az emlékezésnek.

22. A belső tér

85

22. A BELSŐ TÉR A modern fizikai kutatások kimutatták: minden anyag közös jellemzője, hogy nagyobbrészt térből állnak. Kis atomi részecskéik ugyanolyanok és a térhez viszonyítva elenyészőek. A tér energiái viszont nagyon különbözőek egyik anyagtól a másikig. A tudomány kimutatta, hogy az atomok és ionos térerővel rendelkező atomcsoportok egymással az elektrosztatikus terük által kapcsolódnak. Ez az irányított energiájú tér a belső elektromágneses téren kívül érzékelhető erőnek felel meg. A modern fizikai és kémiai kutatások kimutatták a vegyületek kötési terének jellegzetességeit. Ezt a ligandumteret kristálytérnek nevezik. Valószínű azért, mert mértani testek alakját veszi fel. Az anyagi részek külső formája a belső szerkezettel függ össze. A kristálytanból tudjuk, hogy a kristályok zavartalan növekedésük közben a belső szerkezet szerinti formákat veszik fel. Az anyagi részecskék közötti kötőerők határozzák meg, hogy a kristály melyik rendszerbe sorolható. A fizikából és a kémiából tudjuk, hogy az anyagok különbözősége az atomok egymással való kölcsönhatásának következménye. A kristálytérben az elektrontöbblettel rendelkező negatív töltésű tér része vonzza a pozitív energiájú anyagrészecske terét. A vonzerő nagyságától függ, mennyire stabil vegyület keletkezik. Az atomok egymással nemcsak a szabad elektronjaik segítségével vegyülnek. Lazább kötéssel is tudnak egymással kapcsolódni. Ezeket a gyenge kölcsönhatásokat nevezzük hidrogénkötésnek, Van de Waalskötésnek, fémes kötésnek, szerves ligandumoknak stb. Nem minden ligandum rendelkezik szabályos kristálytérrel. A szabályos mértani testekre jellemző rezgéseken kívül létrejönnek más molekuláris erőterek is, akár a geológiában ismert különböző kristályosodási formák. Itt is érvényesül az amint lent, úgy fent elv. A molekuláris részecskék olyan alakú erőterek szerint rendeződnek el, akár a látható kristályok. Nem véletlen tehát, hogy a tudomány a molekulák rezgési módjának megfelelő erőteret kristálytérnek nevezi. [56] A természetben található kristályos kőzeteknél találhatunk szabályos és torzult kristályosodási formákat. Az ásványoknál látható anyag mutatja a kristályos formációkat, melyek molekulák milliárdjait foglalja magába. A molekulák elektronfelhője adja meg nemcsak az anyagrészecskék erőterét, hanem a kristályok alakját is. Az ötpontú szimmetria jellemző a térerőkre és az érzelmekhez kapcsolódó vízre is. Az atomon, illetve az ionokon belül lévő elektromágneses erő nagyobb lehet egy-egy elem körül. Ezeken a helyeken a vonzás–taszítás törvénye alapján többféle kapcsolódás jöhet létre. A kialakult ligandum a kapcsolódó részek erőtereitől függ. A térelmélet szerint az elektronok forgási irányának megfelelő spin is fontos szerepet játszik a térerő irányultságában. A térerőknek megfelelő elektronok vagy ionok szintén a legkoncentráltabb energiájú kör gömbje szerint rendeződnek. A negatív töltésű részek egy gömbfelületen csoportosulnak a pozitív töltésű rész köré. A vízmolekulák mértani idomok formájában csoportosulnak. A vízmolekulában a két hidrogén alkotja a pozitív pólust és az oxigén a negatív oldalt. A vízmolekula szerkezetének erőtere egy háromszög szerint rendeződik. Az oxigénhez közelálló molerőtér pozitív töltettel rendelkezik, és magához tud vonzani a másik vízmolekulában található hidrogén felőli erőteret. Az erőterek kapcsolódásának köszönhetően a víz dipóljai többszörös csoportosulásokban tömörülnek, legtöbbször öt molekula alkot egy fürtöt. Ilyen ötös szerkezete van a víz-elem ikozaéderének. Nem véletlen, hogy az ókorban a víz-elemet mint őserőt a háromszögekből álló ikozaéderrel jellemezték. A különböző jellegű elektrosztatikus erőkkel rendelkező részek kapcsolódásukkal egy közös erőteret hoznak létre. Mindegy, hogy ionos, kovalens vagy gyengébb típusú kötésről van szó, a molekula vagy anyagrészecske erőteréhez hozzájárulnak mind a kötést létrehozó elektronok, mind a kötésben nem direkt részt vevő szabad elektronok. Az újonnan kialakult ligandum kristálytere függ a kapcsolódó részek jellegétől és számától. A molekulák erőtereinek jellemzői a kapcsolódó részek számától függően vesznek fel tetraéderes, oktaéderes vagy dodekaéderes szerkezeteket. A háromszögekből álló piramis nem véletlenül képjelezi az embert és világát. A mérések azt igazolják, hogy a legstabilabb erőteret a kettős piramisnak megfelelő oktaéderes szerkezet biztosítja. Az őserők kö-

86


zül az oktaéder a levegő-elemhez kötődő mértani alakzat. Ez a szellemi erő rezgésének, áramlásának geometriai formája. Az ilyen szerkezetű ligandumoknál jelenik meg a kettős csavaros erőtér. Az oktaéderes típusú rezgés egy meghatározó erőáramlást jelent. Azt jelenti, hogy egy külső szellemi eredetű oktaéderes vázú energia hatást gyakorolhat a belső biológiai folyamatokra. Ugyanakkor a biológiai folyamatokban részt vevők visszahatnak a lélek oktaéderes erőtérre és újabb munkára késztetik. A komplex vegyületek nagy része oktaéderes erőtérrel rendelkezik. A ligandumok kristálytere csak akkor veszi fel szabályos mértani test formáját, amikor alkotórészei a gömbszimmetria szerint csoportosulnak. A magrezonanciás vizsgálatok kimutatták, hogy nem mindig alakul ki a különböző kapcsolódási rendszereknél vagy vegyületeknél a gömbszimmetria. Az erőterekben részt vevő pozitív és negatív jellegű erők olykor torzult formát eredményeznek. A ligandum kristálytere az elektronok spinjétől is függ. Az egyszerűbb vegyületeknél kimutatható a kötésben részt vevő elektronpárok számának megfelelő erőtér alakja. Az ionos és kovalens kötéseknél, ahol a külső héj s elektronjai és az alatta lévő második héj p elektronjai egyszerűbb háromszöges szerkezeteket hoznak létre. Rezgési jellemzőik közel állnak a vízhez. A belső harmadik és negyedik elektronhéjról kötő d elektronok bonyolultabb szerkezetű erőtereket alkotnak. Itt már kialakul a szabályos és torzult trigonális bipiramis (oktaéder), a szabályos és torzult oktaéder és a pentagonális bipiramis alakú erőtér. Ha az egyszerűbb vegyületeknél ennyi torzulás fordul elő, feltételezhető, hogy a szerves ligandumoknál még több. A magrezonanciás mérésekből egyértelműen következik, hogy a szabályos kristályterekkel rendelkező ligandumok stabilabbak. A belső mágneses térben fellépő elmozdulások torzult erőterekhez vezetnek. A molekula mágneses erőtere külső hatásra változhat meg. Ez lehet szellemünk hatása vagy külső mágneses erőtér. A külső erőtérbe koncentrálódik a Föld erőterének, a bolygó élővilágának és az égitesteknek a hatása is. A háromszöges bipiramisos rendszer torzulással adja a négyszöges bipiramis alakú erőteret. Az oktaéder torzulásával jön létre az ötszöges dodekaéderes szerkezet. A fenti kristály alakú erőtereket a kötésekben részt vevő és a szabad elektronok hozták létre. Ezek az alakzatok a molekulák és ligandumok egyes rezgési jellemzőinek felelnek meg. A mérések a szilárd anyagoknál is eltérést mutattak ki a gömbszimmetriától. A fémeknek szintén kristályszerkezetük van. A fémes kötéseknél a kristályrácsokban már nem elektronokat találunk, hanem atomokat, illetve molekulákat. Biológiai összetevőink szerkezeti felépítését az ötösség jellemzi. A fizikai kísérletek bizonyították, hogy az ötös szerkezetű kristálytér szintén csavarvonalas energiaörvénnyel jellemezhető. Az élő sejtekben található ligandumok szerkezeténél gyakori az ötpontú szimmetriával rendelkező szerkezet. Az ember testének és lelkének jellemzői a nukleinsavakban vannak elrejtve. A DNS szerkezetét aminosavaink és rokon vegyületei: fehérjéink, a szteroidok stb. összetétele határozza meg. Ligandumaink összetételén kívül azok térszerkezete nagyon fontos tényező. Tudjunk, hogy biológiai összetevőink ötös szerkezeteket rejtenek magukban és legtöbbjük csavarosan hurkos. A tér energiái rendezik a sejtek metabolizmusát, a géneket. A lélek, illetve a tér-elem hélixe hozza létre a gének csavarvonalas szerkezetét. A gén egy lenyomat, ami lényegében arra szolgál, hogy fehérjét állítson elő. A gének csupán lehetőséget jelentenek. A DNS olyan, mint egy könyvtár, az összes lehetséges fehérje gyűjteménye. A testmező az, amelyik dönt afelől, melyik információt veszi ki a DNS-ből. Az emberi test egy energiamező, mely elektromágneses tulajdonságokkal rendelkezik. A test tere vagy a testmező egy információ-mintákkal telített energiamező az izomerek által. Testünk minden szerve a saját specifikus mezőjét hozza létre és végzi feladatát. A különböző szervekhez tartozó mezők egységben működnek, holisztikusak. A fő irányító a szívdobogás ritmusa. A szív állandóan nyomás-hullámokat és elektromágneses jeleket bocsát ki. Szívdobogásunk szorosan az érzelmeinkhez kapcsolódik. A szív ritmusának megfelelően működnek szerveink, nyirokrendszerünk. Testünk terét lelkünk-szellemünk a saját törvényei szerint rendezi és kapcsolja részeiben össze. A lélek rezdülései a szellem erejét és impulzusait közvetítik a fizikai test felé. A mindenség és az ember energetikai rendszere lényegében egy fraktálrendszerként működik. Az ember és a világ olyan, mint egy hologram. Ha egy mágnest darabolunk fel, akkor függetlenül attól, hogy hány darabra vágjuk, minden darab teljes mágneses mezővel fog rendelkezni.

22. A belső tér

87

Testünk terének mágneses hullámai garantálják, hogy minden sejt tudja, mit is csinál a másik sejt az adott pillanatban. A testmezőben az információ egyik hordozója a spirális DNS hurokban a fényfotonokat különböző irányban forgató cisz és transz külső ligandumok. Ezek térbeli elhelyezkedése információtárolást tesz lehetővé. A sztereokémia a molekulák térszerkezetével foglalkozik. Ugyanazon részecskékből álló ligandumok esetében a külső járulékos tagok térben különböző helyzeteket vehetnek fel. Ismeretes a két helyzeti izomér: a cisz és a transz. A ligandumok térerői által alakulnak ki az információt hordozó cisz-transz kötések is. Az élő sejtekben ezek gyakran a pentán csoporthoz kapcsolódnak. Egyik fontos alkotóelemünk a ferocének. Ötös szerkezet jellemzi és egymással a vas kapcsolja össze őket. Ez azért lehetséges, mert a vas kristályterére is az ötpontú szimmetria a jellemző. [56] A térbeli viszonyok a diklór-ciklopentán esetében a pentagon alakú kötés körül alakulnak ki a hidrogén és a klór, illetve a savgyök segítségével. [57] A cisz és a transz elhelyezkedés a csavarvonalak külső kötőtagjaira vonatkozik. A polipeptidek és nukleinsavak csavarvonalait a sztereokémiában hélixnek nevezik. Vannak jobbra (P) és balra (M) csavarodó hélixszel rendelkező ligandumok. A tudomány az oktaédertől eredezteti a mágneses mező elfordulását, a csavarvonalat. Tudjuk, hogy az oktaéder a négyzetes bipiramis. Ez a szabályos mértani test a lelkünk-szellemünk beágyazódását elősegítő levegő-elemnek felel meg Véletlen lenne ez az egyezés? Lelkünk impulzusai, pillanatnyi beprogramozottsága adja a ráhatást a DNS szerkezetére. Lelki-szellemi hatásra működik a sejtjeink biológiájának megfelelő mechanizmusok összessége. A DNS csavarvonalaira a pentagon rendszerű ligandumok épülnek rá. Az ötös szerkezetre ráépült térizomereket a vas köti össze. Az így kialakult ligandumok a térben újabb izomereket képezhetnek. Az ember szervezetében a vasat tároló fehérjéknek nagy élettani szerepük van. A ferrocénoknál az ötös szerkezet irányítottsága izomerként térhatású. Az ötös szerkezettel a vas azért tud kapcsolódni, mert kristálytere is ötösséget rejt magába. A vas köbös kristályrács szerint rendeződik, de a kockák térben vagy lapban centráltak. Ez azt jelenti, hogy úgy alakul ki az ötös szerkezet, hogy a négy vasmolekula közé a kocka lapjában beékelődik az ötödik molekula. A tércentrált rácsnál a kocka közepébe ékelődik be az ötödik molekula. Az így kailakult ötös szerkezet már kapcsolódási erőként szolgálhat a lét terével és az érzelmekkel. A röntgendiffrakciós mérések érdekes szerkezetekre derítettek fényt. A rendszerint ötös szerkezetű ligandumok izomerjei a térben háromszögekre bontható alakzatokat vesznek fel. A sztereokémiában szék meg kád alakzatoknak nevezik őket. [57] A ligandumok háromszöges szerkezete teszi lehetővé biológiánknak, hogy a sejtjeinkben lejátszódó fizikai-kémiai folyamatok érzelmeinkkel kapcsolódhassanak. Az ember biológiai felépítésében nagy szerepet játszanak az optikailag aktív sztereoidok. E ciklopentánt tartalmazó szerves ciklikus anyagok perspektivikus ábrázolásánál szintén fellelhetők a háromszöges szerkezetek, valamint a háromszögre bontható négy- és ötszögű ligandumok. [58] Több ötös szerkezetű szerves molekulákat tartalmazó ligandum fontos szerepet játszik sejtjeink biológiájában. Az ötös szerkezetű hetero-ligandumok képezik DNS csavarvonalunk külső antennáit. A biológiában az élő sejtrendszerek a pentagon hálójának felelnek meg. A nukleinsavak és a DNS is ilyen szerkezetű. A DNS kettős spirálban felcsavarodott pentagramok sorozata. Ezeket a négy szénatomot és egy oxigénatomot tartalmazó ötös szerkezetű szerves láncot sztereoizomerek hálózzák be. A nukleinsavak a sejt átöröklő anyagai, olyan genetikai információ hordozói, mely az egész életműködést irányítja. Az öröklődésben alapvető fontosságú DNS molekuláinak szerveződése többszintű. Tudjuk, hogy a polinukleotid lánchoz nitrogénalapú bázisok kapcsolódnak. A mikrobiológia felfedezései látványosak az utóbbi évtizedben, de még nem ismerjük a DNS pontos szerkezetét. Amit biztosan tudunk, az, hogy a kettős spirál a két ötös szerkezetnek megfelelően tízes szerkezetű. A DNS 12 fonálból áll. Minden DNS-fonálnak két fő egyensúlyozó szerepe van. Ezért összesen 24 attribútum van belekódolva. A DNS tizenkét fonala egy kockában áll össze, mely egyben csillagtetraédert alkot. DNS-csomagunk olyan, akár az ember erőtere. Az első fonál láncának biokémiai szerep jutott. Ezt vizsgálják a mikrobiológusok a mikroszkóp alatt. A kettős számú fonál az érzelmi láncszemet képezi. Ez hatni tud a biológiai testünkre. Testünk biológiáját érzelmeink irányítják. Egy régi babiloni pecséten a DNS hurkaihoz hasonló ábrázolást láthatunk.

88


A hármas számú spirál a katalizátora az első két láncszemnek. Ez a harmadik áll legközelebb a szellemünkhöz. Négyes szerkezetű. Benne kódolva van létünk minden tapasztalata. A DNS harmadik spirálja kapcsolatban van a tobozmirigyünkkel. Lelki-szellemi impulzusaink hatnak a tobozmirigyre és az tovább hat az első két spirálunkra. [51] Descartes vallotta, hogy a tobozmirigyben találkozik a test és a szellem. A tobozmirigy fejlődésével jobban megnyílik a másik három erőközpontunk. A homlokközpont, illetve a harmadik szemünk együtt vibrál a koronacsakrával a kettőjük között elhelyezkedő új központtal együtt. Melchizedek mindeniket erőcsokornak nevezi. [4] A lét frekvenciáinak növekedésével egyre jobban aktiválódik harmadik DNS-szálunk. A mezopotámiai cseréptöredékeken az istennő és fia mellett hármas hurok látható. Ugyancsak hármas DNS hurok van a bánffyhunyadi templom kazettáján, a varesei kőfaragáson. A homoródoklándi unitáriustemplom mennyezetét 1770-ből származó freskók díszítik. Veres Péter leírása szerint Elekes András székely mester munkái. Véletlen lenne, hogy az ismeretlen tudós a kozmikus naptárán a három DNS-láncunkat tette fel akkor, amikor a mikrobiológia mint tudomány még nem is létezett? [53] Ötös szerkezetük van a növényi sejteknek, a gyümölcsök – alma, körte – magházainak. A nukleinsavak fontos alkotórésze az ötös spirol és a prolin. A tiamin egyik fontos vitaminunk molekulájának alapját képezi. A lélek rezdülései működtetik szívünket. Apáczai Magyar Encyclopaediájában az emberi lélekről így ír: „A lélek olyan folyó rész, amely a vérnek a legvékonyabb leheletéből áll.” Vérünkben az ötös rendszerek biztosítják a lélek impulzusainak közvetítését. A hemoglobin vérünk és létünk egyik alapeleme. Központi eleme a vas, mely erőterével összetart öt darab ötös szerkezetű ligandumot. Négy pentamin egy síkban helyezkedik el, akár a piramis négy alsó sarka. Az ötödik pentamin rájuk merőlegesen középen található a piramis felső csúcsaként. Geometriai alakja négyszöges piramishoz hasonló. Ez a mértani alakzat a levegő-elemmel kapcsolatos. A szívközpontunk is a levegős lélek-elem energiáiban leledzik. A hemoglobin a vas oxigénnel szembeni affinitása révén a tüdőben leköti az élethez szükséges oxigént. Ugyanott leadja az oxigén elhasználódott formáját, a szén-dioxidot. A hemoglobin a piramisra jellemző alakjával lelki impulzusokat is képes átadni. A szív a negyedik energiaközpontunk lelki impulzusait hozza be a levegő-elem energiáival. A Lélek lélegzik. Levegő nélkül csupán pillanatokig tartózkodhat lelkünk testünkben. Ez az alapja annak a megfigyelésnek, hogy a légzésre való tudatos figyelés nyugtató és gyógyító hatással rendelkezik. Gondolataink lelkünkből, tudatosságunkból fakadnak. A Jó Gondolatok jó felé húznak minket és azt tükrözi vissza számunkra a világ. Az ember erőtere egy nagy információs rendszeren alapszik. A teljes szervezet és minden sejt tényleges szabályozása ezeknek az elektromágnesességen alapuló információmezőknek a segítségével lehetséges. A szívnek a lélek impulzusa ad jelt. Az információ érzelmi jel. Érzelmeink a víz-elem energiái szerint áramlanak. A hemoglobin a lehelet, a lélek egyik közvetítője. A lélek impulzusai a hemoglobin piramisának minden sarkában fellelhető ötös szerkezetű ligandumoknak köszönhetően az érzelmeinkhez kapcsolódnak. Az érzelmek az ikozaéderrel képjelezett víz-elem energiái szerint áramlanak, mely ötös szerkezetű. Ötös szerkezet jellemzi a víz energiáinak megfelelő érzelmi oldalunkat és a léleknek megfelelő piramist is. Testünk több mint 60 %-a víz. A szeretet háromszögei alkotják felsőbbrendű érzelmeinket és lelkünk piramisát is. A szeretet szüli és megerősíti a Jó Gondolatokat. A lelki impulzus, a lélegzés az érzelmekkel és a testmezővel teremti meg a kapcsolatot. Testünk erőterében az ötödik erőközpont a torokközpont. A Szóban a tér energiái működnek. Szavaink a mezőben vibrálnak. Meglazítják a mező energiáit és beléjük hatolnak. Beszédünk, kimondott szavaink a pillanat energiáival hatnak. Amikor a beszéd a szeretet energiáival van átitatva, Jó Szavakban fejeződik ki. A kínai istenfiú, Juhuang nevében mindez megtalálható. A szív működése lelkünk rezdülései szerint történik. A szív lelkünktől kapja az információt. Lelkünknek megfelelően léleKzünk. A lélekhez a levegő-elem kapcsolódik, különös erővel a kimondott gondolat, a szó, cselekedet. „És a cselekedet megjelent… a láthatatlan Szellem szava által” az egyiptomi Nag Hammadiból származó tekercsek szövege szerint. [90]

23. Irodalom

89

Ugyanakkor ötös ritmus, illetve ikozaéderes szerkezet jellemzi a most pillanatában kiváltott impulzusokat. A mostra figyelés, az azzal való összeolvadás szintén ötös szerkezetű, ikozaéderes – vallják a maják. A pillanat döntései szeretettel átitatva vezetnek a Jó Tettekhez. A hemoglobin csontjainkban képződik. Vérképző központunk a gyökércsokor energiáiban rejlik. Ide sorolhatók csontjaink és a vér. A gyökérközpontunkhoz a föld-elem energiái rendelődnek. A vérképző csontjainkban van elrejtve istenségünk. A Jó Gondolatok, Jó Szavak és Jó Tettek egysége a bennünk működő szent energiához, az isteni szikra kibontásához vezet el. Erre utal a legrégebbi tudás, amit a Smaragdtáblák rögzítettek nagyon rég. Arra tanít, hogy a sötétből kell kibontani a Fények Fényét. A hemoglobinhoz hasonló szerkezettel rendelkezik a B12 vitamin. A hármas szerkezetű ligandumok alapanyagul szolgálnak a bonyolultabb szintetikus szerek gyártásához. Ilyen például a víz, metán, ammónia, ciklopropán stb. A legfontosabb gyógyszereink tartalmaznak öttagú heterociklikus vegyületeket, mint a tetrazol, tiazol (szulfatiazol), pirazol (piramidon), imidazol, hidantoin. A pirrol nevű ötös szerkezetű ligandum egyik legfontosabb szívgyógyszerünk hatóanyagát képezi. Gyomirtószerekben használják a szintén ötös szerkezetű furánszármazékot, a maleinsavat. Festék készítésére alkalmasak a rodamin- és az oxazol-származékok, valamint az indigó és indacén ötös szerkezetű liganduma.

23. IRODALOM 1. Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy.: Jelképtár. Helikon, Gyula, 2000. 2. Székely E. B.: Zarathustra. Zend Avesta. Élő Föld Kiadó, Érd, 2000. 3. Márton V.: A sumer kultúra története. Miskolci Bölcsész Egyesület, 2000. 4. Melchizedek D.: Az élet virágának ősi titka. I–II. Mandala Véda, Budakeszi, 1999. 5. Haich E.: Beavatás. Édesvíz, Budapest, 1997. 6. Doppelfield B. OSB: Szimbólumok. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 1998. 7. Badiny Jós F.: A káld–pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása. Budapest, 1999. 8. Varga G.: A székely rovásírás eredete. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998. 9. Bíró L.: Kerek Isten fája. Szerzői kiadás, Eger, 2001. 10. Falvay K.: Boldogasszony. Tertia, Budapest, 2001. 11. Varga G.: A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2001. 12. Pál J., Újvári E.: Szimbólumtár. Balassi, Budapest, 2001. 13. A művészet története. Magyar Könyvklub, Budapest, 2000. 14. Faragó J.: Balladák földjén. Bukarest, 1977. 15. Doreal: Az atlantiszi Toth smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi, 2001. 16. Pandit Cs.: Indiai bölcsességek könyve. Mandala Véda, Budakeszi, 2002. 17. Szabó J.: A fénytest. Szerzői kiadás, Budapest, 2000. 18. Meszlényi R. I.: A vallásalapító ősmagyarok kéklilioma. Budapest, 2002. 19. Durant I.: Das Gedichte der Zivilisation. Bern, 1952. 20. Kandra K.: Magyar mitológia. Magyar Ház Kft., Budapest, 2006. 21. Mello de A.: A madár dala, A szív ébredése. Korda Kiadó, Kecskemét, 1999. 22. Daneley R.: Az örvényen túl. Mandala Véda, Budakeszi, 2001. 23. Benedek I.: A tudás útja. Gondolat, Budapest, 1972. 24. Kenyon T., Essene V.: A Hathorok. Mandala Véda, Budakeszi, 2000. 25. Székely E. B.: Az Esszénus Béke Evangélium. Élő Föld Kiadó, Budapest, 1999. 26. Molnár E.: Az Úr Evangéliuma. Szombathely, 1997. 27. Berze Nagy J.: Égig érő fa. Pécs, 1961. 28. Daczó Á.: Csíksomlyó titka. Csíkszereda, 2000. 29. Hamvas B.: Silentium. Medio Kiadó, Budapest, 2006. 30. Saint-Germain: Legszentebb Trinozofiája. Biblioteca Hermetica, Miskolc, 2000. 31. Easwaran E.: Meditáció. Édesvíz, Budapest, 1999.

90


32. Jankovics M. A Nap könyve. Csokonai, Debrecen, 1996. 33. Jankovics M.: A fa mitológiája. Csokonai, Debrecen, 1998. 34. Takács Gy.: Megindula Szent Antal. Polár, Budapest, 2000. 35. Kryon tanításai. II. Mandala Véda, Budakeszi, 2000. 36. Kismihály J.: Nagy sebességű és nagy teljesítményű marási eljárások és szerszámok. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben, EME, Kolozsvár, 2004. nov. 19–20. 37. Kocserha I., Gömcze L.: Kerámiaipari extruderfejek összehasonlító vizsgálata. BKF Konferencia, EMT, Petrozsény, 2004. május 20–23. 38. Antal M.: A gyímesi csángómagyarok hiedelmei, General Press Kiadó, Budapest, 2004. 39. Paál Z.: Arvisura. Püski, Budapest, 2002. 40. Erdélyi Zs.: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Kalligram, Pozsony, 1999. 41. Tánczos V.: Csapdosó angyal. Pro-Print, Csíkszereda, 1999. 42. Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág. Budapest, 1989. 43. Máté I.: Yotengrit. I–II. Palatia, Győr, 2004–2005. 44. Gilchrist C.: Az alkímia. Édesvíz, Budapest, 2000. 45. *** A köztes lét könyvei. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Zalaegerszeg, 1998. 46. Bernád I.: Egészségünkért, Uránia, Sepsiszentgyörgy, 2002. 47. Roheim G.: A bűvös tükör, Budapest, 1980. 48. Thuróczy J. A.: A magyarok krónikája. Budapest, 1980. 49. Eliade M.: Vallási hiedelmek és eszmék története. Osiris, Budapest, 2006. 50. Popescu A.: A géta-dák kultúra. Bukarest, 1987. 51. R. et R. Shepherd: 1000 jelkép. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 2004. 52. Tenzin Wangyal R.: Gyógyítás formával, energiával és fénnyel. Magyar Könyvklub, Budapest, 2003. 53. Veres P.: Homoródoklándi mennyezetfreskók. Naptár, 2005. 54. Szatmáry L.: Magyar alkimisták. Természettudományi Társulat, Budapest, 1928. 55. Sheldrake M.: Kristálygyógyító. Édesvíz, Budapest, 2004. 56. Lakatos B.: Bevezetés a komplex vegyületek kristálytér- és ligandumtér-elméletébe. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. 57. Nógrádi M.: Sztereokémia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 58. Erdey-Grúz T., Csányi P.: A szteroidok elnevezésének szabályai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 59. Masaru E.: A víz rejtett bölcsessége. Édesvíz, Budapest, 2005. 60. Lao Ce: Tao Te King. Tericum Kiadó, Budapest, 1994. 61. Drösszler R.: Amikor a csillagok istenek voltak. Budapest, 1986. 62. Eliade M.: Kovácsok és alkimisták. Budapest, 2004. 63. Eliade M.: Vallási hiedelmek és eszmék története. Osiris, Budapest, 2006. 64. Szántai L.: A két hollós. Budapest, 2001. 65. Für Z.: A magyar rovásírás ABC-s könyve. Püski, Budapest, 2004. 66. Kádár J.: Népi történetek, hiedelmek és szokások. Pro-Armenia, Szamosújvár, 2000. 67. *** A köztes lét könyvei. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Zalaegerszeg, 1998. 68. Eliade M.: Az eredet bűvöletében. Fríg Kiadó, Budapest, 2002. 69. Szabó. T. A.: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. VII. Kriterion, 1995. 70. www.adamus-saint-germain.hu 71. E. Tolle: Új Föld. Budapest, 2006. 72. Ipolyi A.: Magyar mythológia. Heckenast Gusztáv kiadója, Pest, 1854. 73. Kabay L.: A táltos színeváltozása. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005. 74. Erdélyi imádságoskönyv. Gyulafehérvári Egyházmegye, 1948. 75. Misszálé. Szent István Társulat, Budapest, 1933. 76. Preorátor. Gyulafehérvári Egyházmegye, Gyulafehérvár, 2003. 77. www.joao.hu 78. Hasele M.: Az Oltáriszentség csodái a világ minden táján. Libra kft. nyomda, 1998. 79. Mitológiai enciklopédia, Budapest, 1988. 80. Berta T.: Az időkód. Budapest, 2002.

24. Ábrák

91

81. Jordan M.: Din miturile lumii. Enciclopedie tematică. Humanitas, Bucureşti, 2002. 82. Hancock G., Bauval R.: Titkos jelek. Alexandra, Pécs, 2005. 83. Finnugor–szamojéd regék és mondák. II. Budapest, 1984. 84 Magyar Z.: A csángók mondavilága. Budapest, 2003. 85. Magyar Z.: A minden tudó fű. Dunaszerdahely, 2002. 86. Bíró L.: Magyar halottaskönyv. Fríg Kiadó, 2006. 87. Ferencz I.: Anonimus világa és a magyar erdőkultusz. Művelődés és Hagyomány, 1960. 88. Zakar A.: A sumer hitvilág és a Biblia. Turn Printing, USA, 1973. 89. Krobin Gy.: A finnugor népek pogány istentisztelete. Budapest, 1908. 90. Biedermann H.: A mágikus művészetek zseblexikona. Kentaur Könyvek, Budapest, 1973. 91. Ferenczy V.: Jedlik Ányos élete és alkotásai. ’98 Kiadói és Nyomdai Bt., Győr, 2000. 92. http://www.szivkozpont.eoldal.hu 93. Katona M., Veress E.: Kémiai Nobel-díj, Kvázikristályok. Papp I.: Forgódugattyús motorok fejlesztéséről. EME–KAB: Magyar Tudomány Napja Erdélyben. Kolozsvár, 2011. november 25–26. 94. Hamvas B.: Scientia sacra. II. Medio Kiadó, Szentendre, 2000. 95. Shepperd R. et R.: 1000 jelkép. Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 2004. 96. Biedermann H.: A mágikus művészetek zseblexikona. Kentaur Könyvek, Budapest, 1973. 97. Szatmáry L.: Magyar alkémisták. Természettudományi Társulat, Budapest, 1928. 98. A sárkányölő vitéz. Budapest, 1957. 99. Oláh A.: Új hold, új király. Budapest, 1986. 100. Diószegi V.: A pogány magyarok hitvilága. Budapest, 1978. 101. Zöld Vitéz és Virág Péter. Budapest, 1985. 102. Jung C. G.: Titokzatos jelek az égen. Kossuth, Budapest, 1993. 103. Jung C. G.: Az alkímiai konjunkció. Kötet Kiadó, Nyíregyháza, 1994. 104. Kemp B.: Az egyiptomi Halottak könyve. Corvina Kiadó, Budapest, 2007. 105. Keszeg V.: Hiedelmek, narratívumok, stratégiák. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2013. 106. Pozsony F.: Erdélyi népszokások. KJNT–BBTE, Kolozsvár, 2006. 107. Tánczos V.: Folklórszimbólumok. KJNT–BBTE, Kolozsvár, 2006. 108. Cockren A.: Alchimia. Herald, Bukarest, 2005.

24. ÁBRÁK 1.1. A kör az Egy és egység képjele mint díszítőelem: Kolozsvár, Munkács, Krakkó, Tordaszentlászó 1.2. A teremtő Egyből felfénylő csíra 1.3. A kettős erő együttműködése 1.4. Az együttműködésből kialakult őserőkhöz kötött szerkezet 1.5. Az őserőket a tér fogja össze, mint a piramis csúcsa 1.6. Az anyai jellegű tér és a négy elem, az Istennő a négy lénnyel, Kolozsvár, Szent Mihály-templom 1.7. Az őserőkhöz rendelődő mértani idomok: tetraéder (tűz), oktaéder (levegő), hexaéder (föld), ikozaéder (víz), dodekaéder (tér) [22] 1.8. Maja piramis 1.9. A zetelaki piramishegy 1.10. Templomi ablak, Lousanne 1.11. Lisszabon címere 1.12. Székelyudvarhely címere 1.13. Fiatornyos templomok a négy égtájjal és az éginek megfelelő középső toronnyal: Lukafalva, Makfalva, Gernyeszeg, Kolozsvár, Nyárádkarácsonyfalva, Domokos (Máramaros) 2.1. Csíksomlyói zarándoklat, 2013 2.2. Mátyás király szobra, Kolozsvár 2.3. Kopjafák, Erdőszentgyörgy 2.4. Orgona díszítőeleme, Kolozsvár

92


2.5. Ötös szerkezetű díszítőelemek, Kolozsvár 3.1. A szellemi erő a „szeretet és bölcsesség ikerlángja” [43] 3.2. Az éginek tartott szellem és a földinek tartott anyag egymással való kapcsolódása. A fejlődő teremtés [26] 3.3. Az égi erő letükröződésével jön létre a földi lét 3.4. A kozmikus rend fényháromszöge 3.5. A fényháromszög a tükörképével együtt 3.6. Az égtájak a fényháromszögből kialakuló energiaminőségekkel 3.7. Az erőspirálok (ég–föld) kapcsolódásával kialakuló rombusz mint a levegő (lélek) képjele 3.8. A földi lét az égi erő tükörképe 3.9. A fényháromszög tükörképe a csillaghoz viszonyítva 3.10. A szilikátok az égi erő (szellemháromszög) tükörképei 3.11. Az ember maga is a hármasság tükörképe 3.12. Az embernek megfelelő szerkezet, gernyeszegi kőtár 3.13. Akár az ember, szíriuszi, Izsáky írásjele 3.14. Az embernek megfelelő erők, hermetika [108] 3.15. A fényhármasság másik tükörképe 3.16. Az égi–földi erők ábrázolása templomi ablakon, Kolozsvár 3.17. Az ember ábrázolása Leonardo által, debreceni kiállítás 3.18. A két hármasság, válaszúti templom 3.19. Fafaragás mintázata (Kabay L.) 4.1. A kör a Teremtő képjele [25] 4.2. A háromszög a szeretet kozmikus rendje [25] 4.3. A négyszög az erő [25] 4.4. Az ember a teremtés folytatója [25] 4.5. A teremtési lépések és a kialakult világ mértani szerkezete 4.6. A letükröződött világ hetes szerkezetű 4.7. Díszítőelemek kapun 4.8. Négyes és ötös elemek: Kolozsvár, Técső, Szászsebes 5.1. A fényhármasságból a Naphoz a tűz, a Holdsarlóhoz a víz, a Csillaghoz a levegő rendelődik 5.2. Az ókor Hekate istennő kereke [1] 5.3. Két különböző energia együttműködésével hármas erő jön létre, azaz a szellemi erő háromszöge 5.4. A hármasság minden dolog alapját képezi 5.5. A minorita templom címere, Kolozsvár 5.6. Templomablakok: Gyulafehérvár, Sopron, Kassa 5.7. Ajtódísz, Kolozsvár 5.8. Szélkerék templomon: Szászrégen, Sopron 5.9. Templomi hármas fülkék: Kajántó, Kassa, Nagyszőllős, Szászfenes, Szécsény 5.10. Boldogasszony a hármas lénnyel, Kolozsvár, Szent Mihály-templom 6.1. Hármas teremtő erő, Nap–Holdsarló–Csillag vagy gondola–érzelem–lélek 6.2. Fényhármasság: Nap–Holdsarló–Csillag 6.3. A napkirály, a királynő és a lélekcsillag-galamb, hermetika [34] 6.4. Két erő egyensúlyában a lágy (jin) erőnek nagyobb rész kell jusson [103] 6.5. Ókori ábrák, a holdas oldalon kettős vagy szárnyas erő [1, 33, 34] 6.6. Az ember ható (Nap) és érzelmi (Holdsarló) oldalának megfelelő agyféltekéje között a tobozmirigy képezi a kapcsolatot 6.7. Anyavilágegyetem, egyiptomi világkép [33] 6.8. Az energia spirálja [24] 6.9. A fa növekedése a spirál törvénye szerint 6.10. Hermeszi életfa [33] 7.1. Az őserőknek megfelelő mértani testek, megfelelő színük és az égtájak szerinti elhelyezkedésük 7.2. Egyiptomi világkép, Nut istennő teste a Tejút [12]

24. Ábrák

93

7.3. Világunkban működő erők összefonódása, hermetika [108] 7.4. Budai anyaszentély, az öt tibeti színnel, Tar 7.5. Templomi díszlet, Krakkó 7.6. Templomajtó, Nagyenyed 7.7. Templomablakok: Krakkó, Szászsebes 7.8. Mennyezeti freskó, Kisárva 7.9.Templomablak, Kolozsvár 8.1. A térelem mértani jele a dodekaéder 8.2. Platóni testek és mértani jellemzőik 8.3. A dodekaéder az élet virágán [22] 8.4. Az őserők jellege: ható (Nap), anyai (Holdsarló) és semleges (Csillag) 8.5. Az anyagok szerkezetében az ötös kristálytér csavarosan hurkos erőtérrel rendelkezik [56] 8.6. Ötös díszítőelemek: Krakkó, Kolozsvár, Kisárva, Szászsebes 8.7. Templomi ablakok: Nagyenyed, Krakkó 8.8. Templomajtó 8.9. A várak ötszögű védőbástyái: Marosvásárhely, Radnót, Torda 9.1. Babiloni ábra a Nagy istennővel [10] 9.2. A tibeti Fehér Tara [67] 9.3. Az Ég Úrnője, Tibet [67] 9.4. Az istennő és az ötös karika, ferences templom, Kolozsvár 9.5. Avalokitesvara öt fejjel, hindu Tara 9.6. Hermetikai életfa [33] 9.7. Tornyok, Kolozsvár 9.8. Hétfalu címere 9.9. Oromzati palmetták 9.10. Ötszögű várak: Kanizsa, Nagyvárad, Sárvár, Ungvár 9.11. Oromzati toronyelemek 10.1. Energiaszintek a levegő rombuszába ábrázolva, frekvencia szerint, meséink három világának felelnek meg [26] 10.2. A színek növekvő frekvenciája. Legkisebb a vörös 10.3. A fehér színt alkotó színek 10.4. Az emberi energiacsomók színei a színskálának megfelelőek 10.5. A karácsonyfa színei 10.6. Az ember energiacsatornái [4] 10.7. Templomi varrottas, Válaszút 10.8. Az élet forrása, Ros. Phil. 1550 [97] 10.9. Fiatornyos templomok: Dióshalom, Makfalva, Kolozsvár 11.11. A fényhármasságban a levegő (lélekerő) a csillaghoz, madárhoz rendelődik 11.2. A fényerő letükrözésével a lélek szellemi ereje kelethez (reggel) és nyugathoz (este) rendelődik 11.3. Az őserők közül a levegő és a zöld szín a reggelhez (kelethez), a fehér a térnek megfelelő égi irányhoz, a vörös a földhöz és a nyugathoz rendelődik 11.4. Tavaszi varázsok 11.5. Március 15., Kolozsvár, 2011 11.6. Iráni zászló 11.7. Boldogasszony-szobor, Kolozsvár 11.8. Keletre és nyugatra a szárnyas lények, Kolozsvár, Szent Mihály-templom 11.9. Mihály arkangyal és Jézus ruhái a tavaszi rítusokra utalnak 11.10. Fehér liliom és Szent Imre, Kisárva 11.11. Szószék Hajnalistennője, Ják 12.1. A víz-, levegő- és tér-elem kapcsolódásának mértani elemei [22] 12.2. Az ember erőterének átjárására és felfissítésére jó eszköz a légzés-meditáció

94


12.3. Az emberi erőtér működése a Fibonacci-spirál szerint történik. A hangzás egy-egy hangja az energiacsomópontoknak felel meg 12.4. A hangvillák által keltett rezgések alakja a levegő mértani megfelelőjével egyezik [91] 12.5. A fémgyártók ötszöge mint a kovácsistenség régi képjele 12.6. A zenészek ötszöge mint az éneklő kovácsistenségek régi képjele 12.7. A tér-elem az ember erőterében a torokközponthoz rendelődik 13.1. Az energia frekvenciájának szintjei a földtől távolodva a szellemi rétegek felé [26] 13.2. A testi-lelki-szellemi rétegek között az összekötő erő az ötödik erőcsomópontnál van [4] 13.3. Oltár, Kiscell 13.4. Templomi képjel, Kőszeg 13.5. Mennyezeti freskó, Jézus a hét gyertyával, Dióshalom 13.6. Egyiptomi napbárka, középen Heper az istenfiú [32] 13.7. Szkíta aranysólyom [1] 13.8. Szkíta ötös szarvasagancs, Issyk, Debrecen, 2010 [1] 13.9. Énekesmadár ötös virággal [1] 13.10. Templomi kazetta, kakas az ötös virággal, Szilágylompért 13.11. Március 15., Kolozsvár, 2011 14.1. Templomi kazetta, Szilágylompért 14.2. Szkíta ivókürt, Issyk, Debrecen, 2010 14.3. Dordogne-i ősanyaszobor [1] és szilágylompérti templomi kazetta 14.4. Templomi kazetta, Bánffyhunyad 14.5. Az ember energiacsomói és a hangjegyek 14.6. Erőcsokrok és az ember [4] 15.1. Orgona, Kolozsvár 15.2. Hangok és félhangok [4] 16.1. Az élővilág megjelenése az ötödik lépésben és szerkezete 16.2. Alma és paradicsom tóruszos alakja 16.3. Az alma és a paradicsom magháza hármas és ötös szerkezetű 16.4. A Föld és az ember mágneses tere tórusz alakú [22] 16.5. A Föld forgása balos anyai jellegű [22] 16.6. Írásos párnák és kapu gránátalmával 16.7. A teremtő erő öt bolygója [108] 16.8. Az ember és a bolygók hatásai, Leonardo, debreceni kiállítás, 2009 16.9. A kéz és az őserők 16.10. Marokkó címere 16.11. Fiatornyos templomok, Cserfalva, Eperjes, Nagybánya, Kibéd 17.1. Egységben Föld és ember [24] 17.2. A dodekaéder kockába írható 17.3. Az ember kockába írható, Leonardo, debreceni kiállítás, 2009 17.4. A földháló Amerika oldalán [22] 17.5. A földháló fontosabb pontjai [22] 18.1. A víz és a tér kapcsolódásának mértani kifejeződése [24] 18.2. A négyszög alakú udvar közepén a kút az ötödik pont: Szécsény, Herend, Krakkó 18.3. Szív alakú díszítések kapun, templomi faliszőnyegen, Kolozsvár 18.4. Anyavilág, templomi kazetta, Szilágylompért 18.5. Koronázási palást részlete [11] 18.6. A négy erő együttáramlása 19.1. A kozmikus hármasság 19.2. Az égtájak és a hozzájuk rendelt égitestek és őserők 19.3. Az égi hármasból lent hetes szerkezetű lét jön létre, négyes szerkezetbe ágyazva [97] 19.4. Arad címerében a hét vár 19.5. Rákóczi-zászló a hét sávval, Munkács

24. Ábrák

19.6. Farkas utcai látkép, Kolozsvár 19.7. Templomi égtájjelölések: Dubrovnik, Ják, Kolozsvár, Szécsény, Krakkó 20.1. Templomi szentély oszlopfői, Kolozsvár 20.2. Székelyudvarhely, Szent Miklós-templom oltára 21.1. Szent László-körmenet, Nagyvárad 21.2. Sétatéri szökőkút, Kolozsvár 22.1. Anyagi részek (elektronok) kapcsolódása 22.2. Vonzás–taszítás az anyag parányai között [56] 22.3. Az anyagok parányainak kristálytere [56] 22.4. Kristály- vagy ligandumterek s és p elektronokkal [56] 22.5. Kristályterek d elektronokkal [56] 22.6. Ferrocének szerkezete a vas összekötő erején alapszik [58] 22.7. A szerves komplex vegyületek mértani alakja 22.8. A sztereoizomérek: cisz, transz [58] 22.9. A vas szerkezetére az ötösség jellemző 22.10. Gyógyszerekre jellemző szerkezetek [58] 22.11. A hemoglobin szerkezete 22.12. A DNS-láncra pentagonos ligandumok kapcsolódnak [58] 22.13. A DNS-lánc oldal- és felülnézetből 22.14. A DNS-rétegek egy kockában kapcsolódnak össze [70]

95

96


24. Ábrák

97

1.2.

3.1.

1.7.

3.4.

3.5.

3.6.

3.7.

98


3.10.

3.9. 3.14.

3.15.

3.19.

3.17.

4.5.

4.6.

24. Ábrák

99

4.1.

4.2.

4.3.

4.4.

100


5.2.

5.3.

5.4.

6.3.

6.4.

6.2.

6.8.

6.5.

6.6.

24. Ábrák

101

6.10.

6.7.

7.2.

7.3.

8.1.

8.8.

8.3.

102


8.2.

8.5.

9.2.

24. Ábrák

103

9.6.

9.3.

9.1.

10.1.

10.8.

104


11.1.

12.1.

12.2.

12.4.

12.7.

24. Ábrák

105

13.9

12.3.

13.6.

13.2.

13.7.

13.1.

106


14.2.

16.1.

14.5.

24. Ábrák

107

14.6.

15.2.

108


16.5.

16.4.

16.7.

16.9.

16.8.

17.2.

24. Ábrák

109

17.5. 17.1.

17.4. 18.1.

18.5.

19.1.

110


18.6.

22.2.

19.3.

24. Ábrák

111

22.3.

22.4.

112


22.5.

22.6.

22.13.

24. Ábrák

113

22.7.

22.8.

22.10.

114


22.11.

22.14.

22.12.

24. Ábrák

115

1.1.

1.3. 1.4.

1.6.

1.5.

1.8.

116


1.9. 1.10.

1.11.

1.12.

1.13.

24. Ábrák

117

2.1.

2.2.

2.3.

2.5.

3.2.

3.3.

2.4.

118


3.8.

3.12.

3.11.

3.13.

3.18.

3.16.

4.7.

24. Ábrák

119

5.5.

4.8.

5.1.

5.6.

120


5.7.

5.8.

5.9.

6.1.

5.10.

6.9.

24. Ábrák

121

7.4.

7.1.

7.5.

7.6.

7.8.

7.7.

122


7.9.

8.4.

8.6.

8.7.

24. Ábrák

123

8.9.

9.4.

9.5.

9.7.

124


9.8. 9.9.

9.10.

24. Ábrák

125

9.11.

10.2.

10.3.

10.6.

10.4.

10.5.

126


11.2.

10.7.

11.3.

11.5.

10.9.

11.7.

24. Ábrák

127

11.4.

11.6.

11.8.

128


11.10.

11.9.

12.5.

11.11.

12.6.

24. Ábrák

129

13.4.

13.3.

13.8.

13.5. 13.10.

13.11.

14.1.

130


14.3.

14.4.

16.2. 15.1.

16.3.

24. Ábrák

131

16.2. 16.10.

16.11.

132


17.3.

18.2.

18.4.

18.3.

22.9.

24. Ábrák

133

19.4.

19.5.

19.2.

19.6.

20.1. 20.2.

21.2. 21.1.

22.1.

134


19.7.

SZŐCS KATALIN A TÉR-ELEM A SZER-ELEM

Recommend Documents