Szabolcs-Szatmári G A Z D A S Á G I.TÁ R S A D A LM I ÉS K U LTU R Á LIS FO LYÓ IR AT

Szabolcs-Szatmári

G A Z D A S Á G I.T Á R S A D A L M I ÉS K U L T U R Á L IS F O LY Ó IR A T

1

“

A Szabolcs-Szatmári Szemle 1990. (XXV.) évfolyamának tartalommutatója

T A N U L M Á N Y O K

jában

BÓDOR SÁNDOR: Rákosi Má­ tyás és Mindszenty József — 1 32

— — — --------------- 2.175

NÉMETH PÉTER: A szabolcsi főesperesség a középkorban 2 133

CSORBA CSABA: A soknem­ zetiségű Románia, I. rész — 1 5

N. SZABÓ JÓZSEF: A Függet­ len Kisgazdapárt értelmiségi politikája a politikai plura­ lizmus kiépülésének idősza­ kában (1945)-------------------- 2/181

CSORBA CSABA: A soknem­ zetiségű Románia, TI. rész — 2/161 FÜRJ ZOLTÁN: Egy püspök­ választás történetéhez — — 2 186 KOVÁCS ILONA: Részvény­ társaságok működése Nyír­ egyházán a két világháború k ö z ö tt----------- ------ ----------- 127

TAKÁCS PÉTER: Adalékok Szatmár megye 18. század végi vásáraihoz és a szatmári adózó nép vásározási szoká­ saihoz ----------------------------- 2/150

LÁCZAY MAGDOLNA: A tár­ sadalmi haladás a szabolcsi szabadkőművesség program­

VINNAI GYŐZŐ: Szabolcs vár­ megye és a gazdasági világ­ válság -------------------- — — 113

t a n u l m á n y o k

K

ö l c s e y

F

e r e n c r ő l

MANKÓ MÁRIA: Kölcsey, 1990 3/332

ÁGOSTON ISTVÁN: Ahol a Himnusz született — — — 3 325

MARGÓCSY JÓZSEF: Kölcsey Ferenc és a „Huszt” ----------- 3/295

CSORBA SÁNDOR: Levelek a csekei udvarházbéli életről 3 305

PÁL GYÖRGY: Kölcsey mun­ kásságának tanítása száza' dunk néhány iskolatípusá­ ban — — — — -— — — — 3316

JÁNOS ISTVÁN: „A dalköltőn fekszik átok” — — — — — 3/282 JÁNOSI ZOLTÁN: Kölcsey Fe­ renc sz ív e ------------------------ 3/262

UJSZÁSZI ZSUZSANNA: Kölcsey-versek a kortárs angol fordító, John Bowring anto­ lógiájában — ----------- — — 3/300

Kölcsey koszorúja (összeállí­ totta Koraknay R ó za )-------3,2C3 HAGYOMÁNY

—

FORRÁS

zott honvédtiszt levele (1850) 2/3.S9

BENCSIK JÁNOS: Egy taktaközi falu prédikátorának ter­ mészetbeni jövedelme (Prügy, 1792—1 8 2 9 ) -------------------- 2/195

HORVÁTH LÁSZLÓ: Vadászok és orvvadászok a dualizmus kori Szabolcsban----------- — 1/43 MARGÖCSY JÓZSEF: Ököritó és „környéke” — — — — 1/43

BENE JÁNOS: Az osztrák had­ seregbe kényszerrel besoro­ 3

K O R

BARTA GÁBOR: Trianon

J E L Z Ő

— 4 400

Pócspetriről — — — — — 4/435 KERÜLŐ JUDIT: Szegények, ínségesek, munkakerülők (Nyíregyháza, 1930—36) — 4 '440

DUDÁS BERTALAN OSBMtartományfőnök: „Közös örök­ ségünk” (Németh Péter inter­ júja) ------------------------- — 4/407 FÚRJ

ZOLTÁN:

VIRÁGH FERENC: Egy sza­ bolcsi kisbirtokos a politikai változások kereszttüzében —• 4 420

Adalékok

K ö Z I G A Z G A T A S

BENE JÁNOS: Képviselő-vá­ lasztás Szatmár megyében 1 8 4 8 -b a n ------------------------ 4/3ÍI1

rendszer kiépítése Szabolcs és Szatmár m egyében-------4/384 VINNAI GYŐZŐ; Választások Szabolcsban a két világhábo­ rú k ö z ö tt------------------------ 4 392

CZÖVEK ISTVÁN: A dualista K Ö Z M Ü V E

L ő D É 8

Átváltozások (Mankó Mária)— 1. 61

Művelődésügy és pornósztár (K. E.) — ------------------------ 1 60

Megcsalva, elfeledve és elhaSZÍNHÁZ-

gyatva (Nagy F eren c)-------1/G2

ÉS

FILMBEMUTATÓK

KARÁDI ZSOLT: Figaró itt, Figaró o t t ------------------------- 2/219

KISS TIBOR: Egy újabb tiszaeszlári verzió--------------------3/348

KARÁDI ZSOLT: A terror ter­ mészetrajza --------------------3/342

G. TARI ÁGNES: Csehovi lát­ lelet: Ivan ov -------------- ------2/222

M Ű V É S Z E T

BŰGEL JÓZSEF: A Móricz Zsigmond Színház hat éve — 4/450 Sz. KÜRTI KATALIN: Az Alföld szerelmese: Boross Géza

(1908—1 9 7 1 ) -------------------- 4/461 PAPP TIBOR: Tizenegy Pál G y u la - r a j z -------------------- 4/468

E S Z M E C S E R E

MIKLÓS ELEMÉR: Valóságban gyökerező r e m é n y e k -------2 210

V. NAGY ISTVÁN: Mag kövek között (Hársfalvi Péter em­ lékkötetéről) — — — — —2/202

M E G E M L É K E Z É S

MARGÖCSY JÓZSEF: Egy példamutató pedagógus emléké-

re (Id. Marssó József) — — 1/88 — 4 —

I R O D A L O M

ANTAL ATTILA versei (Vidé­ ki színésznő monológja; Pos­ táskisasszony) ------- - — — 1 7 1

gyek templomában; Möbius beszélgetése Salamonnal) ■ — 1 06

BORISZ MOZSAJEV: Muzsi­ kok (Ford.: Antal Miklós) — 1/80

OLÁH ANDRÁS versei (belül vagy minden körön; psal­ mus, számvetés helyett, hiá­ ba) -------------------- ------------- 1/70

CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR versei (Eszméink; Faekével; Minden mindennel) — — ■ — 1 85

ÜJSZÁSZI ZSUZSANNA: Czóbel Minka „Éji ének” című verse W. Kirkconnell antoló­ giájában — 1/71

NAGY ISTVÁN ATTILA ver­ sei (Ködszitáló éjszakák. He-

8 Z !M L E BALASSA IVÁN: A határain­ kon túli magyarok néprajza (Ism. Páll I s t v á n ) ----------- 2 225

Gömör néprajza, (Egy sorozat margójára.) — (Ism. Takács Péter—Udvari Istv á n )------- 3 '357

Egy szabálytalan várostörténet (Margócsy József: Utcák, te­ rek, emléktáblák III. Nyír­ egyháza, 1989.) (Ism. Balogh I s t v á n ) ------------------------ 2 231

A kárpátaljai magyar irodalom antológiája (1953—1988.) (Ism. Futaky L á s z ló )---------------- 4 493 KONDOR JENŐ: Csillagkérés (Ism. Kállai Ján os)----------- 4/436

Emlékképek Fábián Zoltánról (Az irodalom mindenese: Fá­ bián Zoltán. Nyíregyháza, 1989.) — (Ism. Miklós Ele­ mér) -------- -------------------- 1 107

„Kínjaiddal váltod meg a vilá­ got” (Mester Attila posztu­ musz kötetéről — (Ism. An­ tal Attila) — — — — — — 3 365 A lektor recenziója (Cselényi István Gábor: A hit párbe­ széde c. kötetéről) — (Ism. Csermely T ibor)---------------- 2/242

Erdélyi magyar olvasókönyv (Ism. János István)---------- 1, 01 1956 októbere megyénkben (Ism. Reszler G á b o r ) ------ 1/100

Magyar József verseskönyvei­ ről (Ism. Gyüre Ágnes) — — 4/403

Fiat iustitia . . . (Fazekas Ár" pád: Az eszlári per orvosi vonatkozásai. Nyíregyháza, (1989.) — (Ism. Simkovics G yula)-----------------------------2/237

Magyarország haldoklása és a Román Birodalom megszüle­ tése (Töprengések Raffay Er­ nő két könyve kapcsán) — (Ism. Takács P éter)----------- 3/354

Egy megdöbbentő könyv olva­ sása közben. (Gondolatok Fa­ zekas Árpád: Elhurcoltak cí­ mű művéről. — (Ism. Ka­ tona B éla)-------— —------ • — 1102

-

Móricz Zsigmond lírai breviá­ riuma (Magyar hegyibeszéd — magyar költők Móricz Zsigmondról. Nyíregyháza, 5

A szigetmagyarság őriző pász­ tora (Nagy Károly: Magyar­ szigetvilágban ma és holnap) (Ism. Csermely Tibor) — — 1103

1989.) — (Ism. Margócsy Jó­ zsef) -----------------------------3.383 Az Osztrák—Magyar Monarchia (Történelmi dokumentumok) (Ism. Takács P éter)----------- 1/96

Társasági Füzetek (Bessenyei György Irodalmi Társaság — Kölcsey Társaság) (Ism. Karádi Z s o l t ) --------------- — 1 110

RAFFAY ERNŐ: Erdély 1918— 1919-ben (Ism. Vinnai Győző) 1. 91 Remény s Emlékezet (Ism. Ha­ mar Péter)----------- — — — 4 481

Végrendeletek és hagyatéki lel­ tárak Nyírbátorból (Ism. Sza­ kállas Sándor) — — — — 2 233

Sík Sándor emlékezete (Ism János István)-------— — — 2 239 Szabolcsi jobbágynevek a XVI. században (Ism. Mező And­ rás) — — — — — — — — 2'223

•A vitapontok pedig ismétlőd­ nek (Ism. Földiák András) — 4 496

A szabolcs-szatmári helytörté" netírásról (Ism. Dankó Imre) 4 491

A zsidók Mátészalka társadal­ mában (Ism. Bene János) — 2 234

B I B L I O G R Á F I A

Szabolcs-Szatmár megye irodal­ ma: 1989. október 1.—decem­ ber 31. (összeáll.: Orosz Szi­ lárd) -----------------------------1/113

Szabolcs-Szatmár megye irodal­ ma: 1990. április 1.— május 31. (összeáll.: Gombás Sán­ dorné) ----------- ■-----------------3 367

Szabolcs-Szatmár megye irodal­ ma: 1990. január 1.— már­ cius 31. (összeáll.: Gombás Sándorné)------------------------ 2 244

Szabolcs-Szatmár megye irodal­ ma: 1990, június 1.— szep­ tember 30, (összeáll.: Gombás Sándorné)----------- ----------- 4 502

E S E M É N Y N A P T Á R

Szabolcs'Szatmár megye poli­ tikai, gazdasági és kulturális eseményei: 1989. októberi.— december 31. (összeáll.: Orosz S z i l á r d ) ------------------------ 1/123

Szabolcs-Szatmár megye poli­ tikai, gazdasági és kulturális eseményei: 1990. április 1.— május 31. (összeáll.: Orosz S z i l á r d ) ------------------------ 3/372

Szabolcs-Szatmár megye poli­ tikai, gazdasági és kulturális esményei: 1990, január 1.— március 31. (összeáll.: Orosz S z i l á r d ) ------------------------ 2/253

Szabolcs-Szatmár megye poli­ tikai, gazdasági és kulturális eseményei: 1990. június 1.— szeptember 30. (összeáll.: Orosz S z i l á r d ) ----------------4, 507

— 6 —

KÉPEK

ÉS

ILLUSZTRÁCIÓK

H. Németh Katalin grafikus­ művész alkotásaiból váloga­ tás ----------------------------------- 1/50, 1/70, 1/126, 1/127 Kölcsey Ferenc: Rákos nimfá­ jához (vers kézirat)----------- 3 'II. 200 éve született Kölcsey Fe­ renc (arckép)--------------------- 3/261

Kazinczy Ferenc (1759—1831) arcképe---------------------------- 3/341 Toldy Ferenc (1805—1875) arc­ képe ----------------------------- 3/341 Kölcsey Ferenc kézirata — — 3 '353

Bajza József (1804—1858) arc­ képe -----------------------------3/206

Kölcsey Ferenc szék e-----------3/III.

Pap Endre (1817—1851) arc­ képe ----------------------------- 3 26 6 Szemere Bertalan (1812—1369) arcképe------------------------------3/232 Wesselényi Miklós (1796—1850) arcképe---------------------------- 3 252 Ormós Zsigmond (1813—1894) arcképe---------------------------- 3/294

Kállay Ferenc (1790—1861) arcképe------------------- --------- 3/294

Boros Géza festőművész alkotá­ saiból válogatás--------------- 4/464, 4 465, 4/466, 4/467 Pál Gyula festőművész rajzai 4;466, 4 470, 4/471, 4/472, 4/473, 4/474, 4/475, 4/477, 4/478, 4/479, 4/480

— 7 —

SZABOLCS-SZATMÁR MEGYE IRO D ALMA

1990

MUTATÓK

NYÍREGYHÁZA

1992

Ü TM U T A T Ö A H A S Z N Á L A T H O Z

A név- és tárgymutató a cikkek tételszámára utalva feltárja a szerzőket, közremű­ ködőket, tárgyalt szem élyeket és a tartalomra utaló tárgyszavakat. A névmutatóban nagybetűvel szedett családnevek a cikkek szerzőire utalnak, a dőlt betűvel szedettek azokra az írásokra hivatkoznak, melyek az illető személyről, illetve munkásságáról szólnak. A névm utatót és tárgymutatót földrajzi mutató egésziti ki. A visszakeresés m eg­ könnyítése érdekében az alábbiakban közöljük a Szabolcs-Szatmári Szemle egyes számaiban közreadott bibliográfiai leírások tételszám ait: 1990. 1990. 1990. 1991.

2. szám: 1090—1337-ig. 3. szám: 1338—1487-ig. 4. szám: 1488—1637-ig. 1. szám: 1— 124-ig.

— 1 —

N É V - ÉS T A R G Y M Ü T A T Ö

ABA Judit 35 acélárugyár 1144 AGÁRDY Sándor 1189 ÁGOSTON István 1407, 1594 agrárpolitika 1139, 1231, 1247, 1254, 1538 agrártörténet 1097, 57 alapítványok 1310, 1380, 1403, 1433, 1635, 119 állami gazdaság 1261 alm aterm elés 1336, 1616, 1629, 19, 72 általános iskola 1115, 1127, 1551, 1564 altam ativ mozgalmak 1106 Amos Imre 35 Angolkisasszonyok Leánynevelő Inté­ zete 1619 ANGYAL Gyula Árpád 1177 A ntal Miklós 1486 ANTALL István 1133, 76 Anyanyelvi Konferencia 18 APÁTI Mikóls 1440 aranyművesek 1465 Árpád-kor 1104 árvíz lásd Tiszai árvíz ART-stúdió 1224 Átképzési Központ 1381 atlétika 1152, 1613 (avar) 1629, 19 BACHÁTH László 1128 Bagoly Dániel 1538 BAJAI Ernő István 1286 B ajcsy-Z silin szky Endre 85 BAKAJSZA András 31 BAKOS Pál 27 BALASSA Iván 11 Balázs Ferenc 1368 BALÁZS Gusztáv 11 BALÁZS István 1138 balesetek, közúti 1233 balét tmüvészet 1519 BALOGH 1284, 107 BALOGH Béla András 1562 BALOGH Géza 1183, 1298, 1554. 1555 BALOGH István 1107 BALOGH Jolán 1608 BALOGH József 1187, 1323, 1475, 65 BALOGH László 1268, 1466 BALOGH Lászlóné 51 Bán Ferenc 118 BANKI M. Csaba 1572, 1628 BÁNSZKI István 1275, 7 baptisták 1361 BARAKSÖ Erzsébet 1156, 1443, 1534, 73, 101 BARÖT1 Dezső 1342 BARTHA Andrea 1173, 1180, 1188, 1218, 1251, 1324 Batári László 1363

Báthori István Múzeum 1090, 1347 BECKER Gábor 1485 Békefi Benő 1416 Benczúr Gyula 1411, 1559, 1560, 721 Benczúr Gyuláné 1559 BENE János 1000, 1250, 1299, 1311,1338, 1393, 1417, 1425, 1431, 1434, 1581, 1, 53 BÉNYEI József 1099 BERECZ József 1166 Bereg-szálló 1284 Beregi Ünnepi Hét 1418 Béres-csepp 1110, 1199, 1213 Béres József 1194, 1295, 1605 Bessenyei G yörgy 1159, 1377, 7, 94 Bessenyei György Tanárképző Főiskola 1092, 1132, 1173, 1315, 1387, 1036, 12. 92 Bessenyei Társaság 1105. 1245, 1275 betlehem es Játék 96' Bihari L ajos 1272, 6 BIHARI Tamás 1421 bíróság 1218 birtokviszonyok 1097, 1586 (bodnár) 1401 BODNÁR István 1220, 1228, 1312, 1366, 1412, 1523, 23 BODNÁR Zsuzsanna 11 BODÖ Ilona 1514 BODÓ Sándor 1514, 24 BODOR Sándor 1125 BOJTÉ Gizella 1204, 1293 BORBÁNDI Gyula 1500 BOROSS Sándor 1614 boszorkánymesék 1198 Bowring. John 1591 BÖGEL József 60 Bujtosi Szabadidő Csarnok 1312 BURGET Lajos 1173, 1334, 1540, 1582, 1584, 62 Bűnmegelőzési Alapítvány 119 bűnözés 1432, 1570 Büntebésvégrehajtási Intézet 1330 BUDA Ferenc 1131 „CAC” kutyakiállítás 1372, 1496 CANTEMUS-kórus 1380, 1394, 1406, 1539, 112 Cégbírósági jelentés 1520 cigánykérdés 1108, 1109, 1371, 1630, 100 Cigány—Magyar Pedagógiai Társaság 1109 CZIGÁNY István 90 Czine M ihály 18, 32 CZÖVEK István 54 Családsegítő Központ 1319 (császár) 82 CSÁSZÁR László 1637 CSATÁR Imre 1148 CSELÉNYI György 1217 2 —

CSELÉNYI István Gábor 1339, 1397, 1509 CSENDES Csaba 1422 c ser kés zmoz aalom 1320 CSERVENYAK Katalin 1191, 1316. 1404, 1537 CSERVENYAK László 1092, 11 CSIK Ibolya 1151 Csíkos Sándor 1274, 1304, 1364 CSISZÁR Ákos 122 CSISZÁR Árpád 11 CSOKONAY István 1354, 1519 „Csonka-Bereg” 1148, 1543 „Csonka Szatmár várm egye” 1181 CSONKARÉTI Károly 1483 CSORBA Győző 1608 CSORBA József 1492 CSORBA Péter 123 CSORBA Sándor 1342. 1532, 7 DAJKÖ Béla 1614 DAM László 11 DANKÚ Imre 11 DANKÖ Mihály 1294, 1325, 1532, 115 □ ante-biennálé 1460 DÁRDÁI Zsuzsa 1371 Darvas Józsej 1180 demográfia 1097, 1422 DESSEWFY György 1097 DEZSŐ László 43 diáik: kisszövetkezetek 1387 diákszínjátszás 69 Dienes Balázs 1268 DIENES István 1158 díszpolgárok 1321, 1405 Dohányfermentáló Vállalat 1995 Dohánykutató Intézet 1178, 1326 DOMBI Margit 1428 DORGAI László 1531 DOSZLOP Miklós 1391, 1545 DÖRNYE1 László 1159 DRÓTOS András 1127 dualizmus 1240, 54 Dudás Bertalan 56 egészségügy 1091. 1172, 1234, 1302, 1354, 1357, 1403, 1430, 1437, 1488, 1489 Egészségügyi Dolgozók III, kongresszusa 1489 EGRI Sándor 1522 egyesületek, társaságok 1100, 1109, 1201, 1221, 1245, 1342, 1397, 1398, 1415, 1481, 1600, 1621, 27 egyházak 1138, 1234, 1247, 1251, 1289, 1302, 1361, 1401, 1413, 1410, 1430, 1437, 1448, 1451, 1494, 1562, 41, 123 egyházi iskolák 1401 egyházi könyvesbolt 1448 elbeszélések 1597, 1598, 1623, 1633 Elek Judit 1576 Élelmi szer-ellenőrző Állomás 1331 elhurcoltak, kitelepítettek 1301, 1094, 1180, 1294

Elme- és Ideggyógyintézet 1357, 1572 em lékkönyv 1092 emlékmű, em léktábla 1160, 1368, 1446, 1565, 38, 78 építészet 1366, 1466, 1501, 11, 77. 117, 118 ERDÉLYI Béla 1626 ERDÉLYI Tamás 1539, 112 ERDÉSZ Gyula 78 Erdész Sándor 11 erdő 1189, 1349 értelm iség 1116, 1117, 1530 ÉSIK Sándor 1147 évkönyv 1127 FÁBIÁN Béla 1104 Fábián Zoltán 1244 falvak 1579, 1627. 11. 97 FARKAS József 1384, 2, 11, 102 farsang 1208 FAZEKAS Árpád 1094, 1097, 1314, 1340, 1398, 1455, 1488, 1834, 3, 29, 106 FAZEKAS János 1599 Fazekas Valéria 1228 FEDOR Mihály 1132, 1564 FEJŐS László 1499 feketepiac 1504 FELHŐS Szabolcs 1112 FELHŐSNÉ Csiszár Sarolta 11 felnőttoktatás 1287, 1477, 1509, 1510 felsőoktatás 1118, 1132, 1146, 1158, 1237, 1315, 1402. 1425, 1431, 1434, 1523, 1036, 7, 12 FILEP János 6 film 1148, 1215, 1222, 1543, 1570 foglalkoztatás 1462, 1505 Foglalkoztatási Központ 1141, 1157, 1285 FÖNAY Mihály 1116 forradalom „1956” 1388, 1423, 4, 29, 34 fotóm űvészet 114 földfoglalások 1472, 1474 földhasználati jog 1428 FÖLDI László 1341 földosztás 1305, 1362. 1396, 1528, 1548, 1610 földrajz 1126, 1129 Fráter-kúria 1538 FRICK László 1583 FR1SNYÁK Sándor 1104, 1126 FULLAJTÁR András 1471 FUTAKY László 1105 Fügedi Á gota 1552 FÜRJ Zoltán 1410, 58 GAGY1-BÁLLÁ István 18 GALAMBOS Béla 1396, 1609 Galambos Lajos 1120, 1512, 1558, 1597 GARTNER Lászlómé 1501 gazdasági együttműködés 120 gazdasági társaság 1520 gazdasági világválság 1238

a—

gazdaságtörténet 1097, 1104, 1238, 1239, 1414, 1586, 6, 11, 59 gépjárműoktatás 1526 GEBRI Péter 1178, 1326 GÉCZI Ferenc 1124 GÉCZI Lajos 1095 GÉGÉNY Zoltán 1118 GIANPIERO Cavaglia 48 GIBÁNÉ GUTHY Judit 1490 Göncz Árpád 1635 GÖNCZI Mária 1205, 1209, 1321, 1399, 1402, 1533 GÖRBEDI Miklós 1382 G öröm bei Péter 1289 GURBÁN György 1237 Guszev lakótelep 1556, 1569 GYARMATHY Zsigmond 1097, 1104, 1624, 5, 6 Gyermek- és Ifjúságvédelmi Alapítvány 1309 gyermekfalu 1251, 1630 gyermekkönyvhónap 1390 G yerm án László 1096 Gyógyszerész Egylet 1398 GYÜRKE László 1175, 1270. 1331, 1360, 1528, 1572, 81 HÁBEL György 24 háborús emlékművek 1565, 38 HADHÁZI Lajos 1146 hadifoglyok, elhurcoltak 1169, 1382, 1479, 1545, 1549 Hadik András huszárezred 1581 hadtörténet 1250, 1417, 1581, 1, 90 HAJDÚ Bertalanná 1248 HAJDÚ Gabriella 1504 hajdúk 1097 HAJNAL Béla 1226 hajómodellezés 1130 HALASI Gyula 1450 HAMAR Péter 1561, 1621 (hankó) 1479, 79 HANUSZ Árpád 1104 HARCSA Tibom é 1123 H ársfalvi T ibom é 1092 „Határ-Szél” 1517, 8 HÁZI Zsuzsa 1369, 1392, 1516, 1525, 1568, 108 Hazafias Népfront 1395 HÉCZEI Béla 1114 HEGEDŰS Imre 1374 H elm eczy László 1203 helytörténet 1097, 1100, 1, 6, 11 HERCZKU Tünde 1526, 1571, 1578 Himnusz 1207, 1594, 1607 Hittudományi Főiskola 1523 HORPÁCSI Sándor 49 HORVÁTH Csaba 1550 HORVÁTH László 1240 HORVÁTH Mária 1194 Hungária Biztosító Székház 1257, 117, 118 huszárlaktanya 1250

idegenforgalom 1497, 1574 idegennyelv-aktatás 1557 ifjúsági mozgalom 1096 ILLÉS Balázs 1106 Ilosvay Lőrinc 1417 infrastruktúra 1293 ingyenkonyha 1325 ipari m űemlékek 1137 Irányi Dániel 1182 irodalom 1091, 1099, 1104, 1105, 1111, 1120, 1122, 1131, 1159, 1275, 1346, 1370, 1409, 1503, 1507, 1512, 1515, 1558, 1588, 1589, 1590, 1591, 1592, 1600, 1607, 1611, 1623, 1633, 7, 27, 44, 88 irodalmi presszó 1220 iskolai értesítők 1560 iskolamúzeum 70 iskolaszékek 1563 iskolaszövetkezet 107 ISTVÁNOVITS Eszter 1104, 1134 (jálics) 1364 JÁNOS István 1589 JÁNOSI Zoltán 1120, 1512 JÁSZFALVI Katalin 1356, 1434 Jehova Fanni 1335 JENEYNÉ FRÁTER Zsuzsanna 8 Jobbágykérdés 1342 Jósa András Kórház 1488 Jósa András Múzeum 1136, 1311, 1393, 1591, 11, 38, 86 Jósa M iklós 1210 JUHÁSZ József 1216 Juhász Lajos 1258 Jurankó Pál 1512 Jurányi Lajos 1550 KAKUK György 1547 K állay K ristó f 1358, 1407, 1473, 1502, 36, 86 Kálvineum Református Tanítóképzője 1146 K apfinger András 1142 KARÁDI Zsolt 1419, 1558 KARTKÖ T. Tibor 1435, 1448 KATONA Béla 66 KÁVÁSSY Sándor 1092, 1097, 1104, 1631 K épes Géza 111 K elem en D idák 106 kereskedelem 1284, 1608, 1616, 1617, 1442 KERESKÉNYI Miklós 1097 KERESZTÉNY Gabriella 1231. 1547, 1625, 1630, 25, 83 Keresztény Népfőiskola 1509 Kertbarát Szövetség 1469 KERÜLŐ Judit 59 KÉZY Béla 1176, 1202, 1330, 1361, 151B, 100

kiállítások 24, 35, 76, 114 K irály Sándor 75 Kis Újság 1631 4 —

kisgazda-demonstráció 27, 63 KISS Domokos 1097 KISS Gábor 1289 Kiss Lajos 1211 Kiss Sándor 1315 KISS Zoltán 1450 kistelepülések 1627 kitelepítések 1180, 1301 KÖKAY György 1377 koncepciós perek 1475 KONCZ Mária 1253 K oncz Zoltán 23 KONDOR Jenő 1491 KOPKA János 1190, 1192, 1318, 1451, 1565, 1620 KOREK József 11 KORMÁNY Margit 1198, 1225, 1272, 1383, 1408, 1439, 1585, 21, 30, 80, 87 KOROKNAY Gyula 1104, 1210, 91 KOROKNAY Róza 1538 KOSA Ferenc 1200, 1426 KÖSÁNÉ OLÁH Júlia 1557 Kossuth Lajos Gimnázium 1125, 51 KOVÁCS Dezső 1601 KOVÁCS Éva 1163, 1219, 1229, 1234, 1258, 1319, 1403, 1454, 1473 KOVÁCS R, 1477 K ovács Tibor 1365 KOZÁK Albert 1422 Kozák-szobor 1399 KOZMÁNÉ VÁRADI Katalin 1180 KŐBÁNYAI György 1459 KÖDMÖN József 1618 Kölosey-alapítvány 1184. 1635 K ölcsey Ferenc 1106, 1176, 1184, 1201, 1409, 1588, 1589, 1590, 1591, 1592, 1593, 1595, 1604, 1606, 1607, 1611, 7, 26. 44, 64, 88, 89, 93, 95, 124 Kölcsey-pályázat 1171 Kölcsey Társaság 1201, 1245, 1342, 1621 Költészet Napja 1379 Kölyökvár 1568 könyvism ertetés 1158, lia 9 , 1209, 1377, 46

könyvtárak 1125, 1164, 1184, 1351, 1352, 1353, 1379, 1390, 1410, 1499, 1612, 73 Könyvtári Híradó 1350 Könyvtári Minerva 1612 Könyvtári Napok 1478 környezetvédelem 1332, 39, 42 KÖVÁGÖ Sarolta 1159, 26 Közbátorsági Választmány 1299 közigazgatás 1190, 1281, 1318, 1336, 1467 középiskolák 1091, 1255, 1265, 1369, 1380, 1562 közművelődés 1105, 1135, 1242, 1243, 1274, 1426, 6 közrend, közbiztonság 1217 KRASZNA1 1213 KRÜDY Gyula 1503, 1623, 1633, 28, 48 Krúdy-emlékérem 32 KUKNYÓ János 1104, 1510 Kulcsár Attila 1366, 1501

kultúra 1135, 1274 KURUCZ Gyula 1543 KURUCZ Katalin 1104, 1211 kutyakiállítás 1372, 1496 LÁCZAY Magdolna 1415 LACZKÖ András 1346 LAKATOS Pál 1610 lakástámogatási alap 1453 Lakástulajdonosok Egyesülete 1174 LAKOS János 6 LÁNYI Botond 1389, 1521, 1556, 1569, 1577, 1687, 109 LÁSZLÓ Béla 1104, 1201, 1342 Lázár Hend 1437 LEKLI Béla 1097 L effler 7 LELE József 80 lelkiism ereti és vallásszabadság 1186 lelkisegély-szolgálat 1197 LENGYEL István 1257 levéltárak 1090, 1452 Levéltári Napok 1348 levéltárosok 6 Listván Lajos 1312 lótenyésztés 1337 LORINCZY Gábor 1104 LUKÁCS Dezső 1550 LUKÁCS László 11 LUKÁCSY Sándor 1342, 1607, 124 LUKUCZ András 1313 MADÁR János 1098, 1491 MÁDI László 1149 MAGYAR József 1493 MAGYAR László M. 1320, 1580 „Magyar Nem zet” 1503 Magyar Nyelv Hete 1128 Magyar Pedagógiai Társaság 1109 Magyar Szívalapítvány 1234, 1403 Magyar Tudományos Akadémia 1324 Magyar Természettudományi Társulat 1634 Magyar Videoszemle IV. 1386, 1561 MAJOR Ottó 1111 MAKAY Béla 1208 Máltai Szeretetszolgálat 1234, 1403 Máltai Lovagrend 1358, 1403, 1473, 1502, 86 MÁNDY Ferenc 1144 MANKÓ Mária 1243, 1595, 9 Március 15-e története 1296 MARGÖCSY József 1097, 1100, 1104, 1182, 1235, 1241, 1563, 1590, 1615, 7. 77 MARGÖCSY Klára 1121 MARIK Sándor 1203, 1233, 1529, 1553 MÁRKUS Ferenc 98 MARÖTI István 1635 MARTON László 1602 MÁRTON Zsolt 1118 MÁSÍTS László 1342 MÁTHÉ Csaba 1221, 1419, 1468, 1544 MATURICZ Anna 1487 5 —

MATUZ Gábor 121 (mátyás) 1513 Mécses-klub 1124 megyeháza 1447 Megyei Alkotói Díj 1295 Megyei Levéltár 1097, 1340, 1452, 6 Megyei Népzenei Fesztivál 1534 Mehlhause G ottlieb Johann 1615 m enekültek 1454 m entőszolgálat 1354 Méreiné Juhász M aróit 105 MÉRVŰ Zoltánná 6 Meskó-ház 1182 MEZŐ András 1104 MIKLÓS Elemér 1244, 1418 MIKOLÁS Tibor 1375 MIKSA Lajos 1247 M ikszáth K álm án 1559 MOCSÁRI Antal 64 MOGYORÖSI Sándor 11 MOLNÁR János 1336 MOLNÁR Károly 1476 M óricz Zsigm ond 1099, 1122, 1470, 1598, 1599, 1600, 98 Móricz Zsigmond Könyvtár 1350, 1352, 1365, 1390, 1410, 1612, 73 Móricz Zsigmond Kör 1600 Móricz Zsigmond Színház 1121, 1145, 1166, 1193, 1236, 1262, 1333, 1334, 1364, 1400, 1419, 1420, 1440 1601, 50,60 Mozgáskorlátozottak Megyei Egyesülete 1453 munkaerőpiac 1487 munkanélküliség 1157, 1167. 1522, 20, 68, 81 Munkás Vadásztársaság 1263 MURAKÖZI Ágota 1104 MURÁNYI István 1206, 1636 múzeumok 1090, 1102, 1136, 1311, 1347, 1393, 1581, 11, 36, 86 műemlékek 1137, 1209, 1343, 1483, 1636, 40, 62, 71, 74, 116 MÜLLER Veronika 6 művészet 1136, 1224, 1228, 1271, 1366, 1411, 1460, 1465, 1501, 1514, 1519, 1566, 23, 61, 76 Művészeti Szakközép Iskola 1380 NÁBRADI Lajos 1427, 1524 NADASI Zoltán 1381 NAGY Erika 1117 NAGY Ferenc 1242, 74 NAGY István Attila 1145. 1165, 1193, 1236, 1274, 1304, 1385, 1535, 50 NAGY János 95 NAGY Katalin 20 Nagy Sándor em lékülés 1469 nemesség 1097 NÉMETH G. Béla 93 NÉMETH Péter 1104, 1413, 11, 56 NÉMETH P étem é 6 NÉMETH Zoltán 1586 Nemzeti Kutyakiállltás 1372

Nemzetiségi Színházak Kisvárdai Találkozója 1119, 1380, 1461, 1535, 1541 Nemzetközi Éremművészeti éis Kisplasztikái Alkotótelep 1153 Nemzetközi Környezetvédelmi Szakmai Napok 52 népfőiskolák 1287, 1477, 1509 néphagyományok 1198, 1208, 1225, 1272, 1383, 1408, 1439, 1585, 21, 30, 80, 87 népi építkezés 11 népkonyha 108 népmese 1095 néprajz 1102, 1136, 1445, 1579, 11 népszám lálás 42 Népzenei Fesztivál, lásd Megyei nevelőotthon 1216, 1583 Norm antas Paulius 114 NOVAK Gábor 1347 növényvédelem 1603 N yárády M ihály 11 NYÉKI Károly 1181, 1227, 1276, 10 NYILASY Balázs 1370 Nyírbátori Zenei Napok 1582 Nyíregyházi Családsegítő Központ 1319 Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat 1495 Nyíregyházi Művészeti Heteik 1271 Nyíregyházi Nyári Egyetem 1424 Nyíregyházi Papírgyár 1429 „Nyíri Futár” 1269, 1322, 1587 NYlRPRÉM 1329 Nyírség Konzervipari Vállalat 1609 Nyírség Táncegyüttes 1202, 1435, 104, 115 NYlRTERV 1524 Nyírtrade Kft. 1463 NYVSC 1152, 1449 oktatásügy 1091, 1093, 1000, 1112, 1113, 1115, 1132. 1165, 1255, 1265, 1369, 1401, 1445, 1468, 1498, 1510, 1516, 1523, 1557, 1562, 1563, 1564, 1618, 12, 47, 51 OLÁH Gábor 1309 O lchváry Pál 1624 Operaház 1596 ORBÁN András 1573 OROSZ Szilárd 1445, 1560 Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 1367 Orvos-Gyógyszerész Egylet 1398 orvostörténet 1398, 1634 (os-ha) 1368 óvodamúzeum 82, 101 ököritói tűzvész 1241, 1313 ő sz i Tárlat 76 PÁLL István 11 PÁLL Géza 1365, 1410, 1452, 1454 PÁL György 1593 PÁL Gyula 7, 61 PÁLFALVI Dorottya 1552

— 6 —

PÁLOSI Judit 1153 Pályaválasztási Tájékoztató 13 pályázatok 1091. 1093, 1102 PANCSÁK László 1378 Pankász János 85 PANTA COOP Kisszövetkezet 1392 PAPP Dénes 1196, 1249, 22, 63 PAPP Tibor 7, 61 pápalátogatás 83 parasztság 1472, 1474, 1475 PÁROS György 1506 pecsétgyűjtem ény 1311 PÉCSI Krisztina 1214 pedagógusok 1114. 1117, 1123, 1124. 1230, 1508, 1620 PELLE János 1327 PERTICS István 1484, 1506 Péter Gábor 1214 PETHES József 67 POLGÁR László 1255 polgári védelem 1567 polgárőrség 1544, 119 politikai élet, politikai pártok 1143, 1149, 1181, 1185, 1186, 1190, 1204, 1259, 1317, 1327, 1335. 1389, 1395, 1447, 1472 POLJAKOV, JuriJ 1486 posta 1463 Pregun István 1180, 1247, 1295 Prielle Kornélia 1278 PRIMAVERA balettcsoport 1380, 1519 püspökválasztás 1416 RADI István 1261 RÁKÓCZI András 1373 Rákóczi-szabadságharc 1097, 1007 Rákosi-diktatúra 1150, 1170, 1196, 1203, 1214, 1475. 58 Ratkó József 1131. 1314, 1346 RATKÓ Lujza 11 régészet 1134 rehabilitáció 1427 rendőrség 1179, 1188, 1217, 1307. 1391 repertórium 1350 repülés, repülőterek 1441, 1459, 1484, 1547 részvénytársaságok 1239 RÉTI János 1546 Riczu Zoltán 1297 Riedt Lászlóné 1620 ROZGONYI Tibom é 1096 Rózsa Sándor 110 sajtó 1181, 1269, 1322, 1517, 1587, 1013 SALLAI Pál 1603 SÁMATHY Tamás 1000 SÁNTA Antal 1320 SAS György 103 SASVARI Gyula 1288 Schlanger András 1304 SEBESTYÉN Árpád 1104 Sebestyén Sándor 1400 Serepi István 1353

Sharif M ohamedné 1507 Sipkay Barna-szobor 61, 66 SÍPOS Ferenc 1097, 1101 SÍPOS László 1603 SIVADÓ Sándor 1511 SOLT Otília 1627 SOLTÉSZNÉ PA d AR Ilona 11 Soros-alapítvány 1380 Sós László 1545 Sóstói Játékok 1578 SPIRIEV Attila 1152 sport 1102, 1221, 1449, 1450, 1471, 1613, 1632, 110 sportcsarnok 1256 SPRECHER Ildikó 1246 statisztika 1248, 6 Statisztikai Hivatal lásd Szabolcs-Szatmár megyei STEINER István 1548 Sütő András 1310 svábok 102 szabadkőművesség 1415 SZABÓ Ambrus 1287 SZABÓ Ferenc 6 SZABÓ Géza 12 SZABÓ G. Zoltán 1342 SZABÓ Gyula 1102 SZABÓ József 1113, 1424 SZABÓ László 1115 S 2abó Lőrinc 1492 SZABÓ Margit 1358 SZABÓ Sarolta 1104, 11 Szabolcs-Szatmár megyei Statisztikai Hivatal 6 Szabolcs-Szatmári Szem le 1350 szakszervezetek 1155, 1283, 1430 Szalay Zsigm ond 1500 SZALGÁNÉ TRÖZNAY Éva 1096 számítástechnika 1564, 1618 SZÁRAZ A ttila 1449. 110 SZASZl Ferenc 1097 Szatmári béke 90 Szatmári Irodalmi Napok 1507 szegénység 59, 1176 SZÉKELY István 1032 SZEKERES József 1254 SZEKERES Judit 1302 SZELI István 44 Szem ők János 1264 Szent Basil monostor 41 SZENTESI Margit 1137 SZÉPLAKI Sándorné 1508 szerzetesek 41, 106 SZIGETI ERNŐ 97 SZILÁGYI Imre 1104, 6 SZILÁGYI Józsefné 17 Szilágyi László 78 Szilágyi Sándor 1444 SZILAGYI Zsuzsanna 1273, 1357, 1437 SZILAS Zoltán 72 SZILVASI Csaba 1122

1—

színházi élet 1119. 1121, 1145, 1166, 1193 1230, 1262, 1333, 1334, 1364, 1380 140o' 1419, 1420, 1440, 1461, 1535, 1541,’ 1601,’ 50, 60 SZITHA Mária 1411, 1559, 1566, 1619, 75, 94, 105 Szívalapítványok 1302 szociális munkások 1237 szociálpolitika 113 szovjet csapatkivonás 1328, 1360 SZŐKE Judit 1169, 1252, 1297 SZŰKE Sándor 1604 SZUCHY József 77 SZUNYOGHNÉ RÉVBÍRÓ Judit 52 SZŰCS Katalin 1262 SZŰCS Sándor 1423 táborok 1477, 43, 47 Tahin Gyula 1103 tájvédelmi körzet 1436 TAKÁCS Péter 1104. 1207, 1338, 1342 1414, 6 tánctábor 43 TAPOLCAI Zoltán 1315 Tarczai Zoltán 1321 TARI Ágnes 1420 TÁRNÁ VÖLGYI György 1174, 1283, 1307, 1332, 113 TASNÁDI Attila 1363 Tasnddi Frigyes 1549 TASSY Tamás 1302 TAXNER-TÖTH Ernő 1342, 1409 távfűtés 109 tehetséggondozás 1112, 1551 temetők 3 templomok 1104, 1209, 1343, 1485 1615, 1637, 40, 41, 62, 106, 111, 116 térképek 1126 termelőszövetkezetek 1231, 1538, 1573, 1615, 6 természetvédelem 1571, 1580 területfejlesztés 1220, 1210, 97 THORDAY Zoltán 1574 T1LL Arán 79 TILKOVSZKY Lóránt 40 Tisza Trade Rt 1577 tiszaeszlári vérvád 1215, 1222, 1340, 1576 tiszai árvíz „1970-es” 1104, 1439, 1444, 1440, 1484, 1506, 1527, 99 Tiszántúli Református Egyházkerület 1410 „Tiszta Szívvel” füzetek 1515, 15 Tom asovszki András 78 TÓTH Kornélia 1212, 1335 TÓTH Lajos 1265 TÓTH László 69 TÓTH László 1536 Tóth Sándor 1224, 1514 TÓVÁRI Judit 1350 Tőkés László 1232 történelem 1097, 1104, 1454, 6, 53, 54, 55, Történelmi Igazságtétel Bizottság 1443 történetírás 6

tudományos élet 1203, 1345 Turányi Imréné 1123 Túri Sándor-gyűjtemény 70 turizmus 1521 tűzoltóság 1356, 10 UDUD István 1344 UDVARI István 1494, 1575 Új Idő Kft. 1622 Űjszászi Zsuzsanna 1591 ÚJVÁRI Zoltán 11 utcanevek 1404 VÁCI Mihály 1370, 1385, 1456, 31 VÁCI Mihály Irodalmi Kör 27 vadászat 1240 VÁGVÖLGYI János 1488 választások „1990-es” 1143, 1154, 1195, 1260, 1266, 1267, 1277, 1282, 1291, 1292, 1303, 1300, 1335, 6, 22, 53, 55 vallás 1371, 7, 123, 136 vallási irodalom 1448 vallásoktatás 122 VARGA Istvánné 1144 VARGA Klára 1551 VARJŰ Frigyes 1617 városfejlesztés 1187, 1235, 1438, 1577 városi bíróság 1218 Városi Galéria 1525 Városi Tv 1191, 1206, 1513 Vásárosnaményi Értelmiségi Kör 1530 VASS Lajosné 1345, 1498 vasút 1388 Vasvári Pál 1338, 1397, 1575 Vasvári Pál Társaság 1397, 1481 VÉGH Antal 1622, 1631, 103 VELIKY János 89 Vendéglátóipaji Szakközépiskola 1205 véradás 1219 Veres Péter 1287 Videoszemle lásd Magyar Videoszemle Vigadó Galéria 35 világháborús em lékm űvek 1160, 1505, 38 világkiállítás 1468 , 65 VINCZE Péter 1355, 1461, 65 VINNA1 Győző 1238, 55 VIRÁG F. Éva 1200 VIRÁGH Ferenc 57 VITÁNYI Béla 1126 VITÁNYI György 1129 vízellátás 1192 VÍZI Éva 1348 VOLLY István 90 (Vödrös) 1447 VRAUKÓNÉ LUKÁCS Hona 1351, 1425. 92 Vulkán Öntödei Vállalat 1332 Ybl-díj 1501 zeneiskola-építés 1466 ZSELINSZKY Lászlóné 1353 zsidóság 1384, 11, 17 ZSIGMOND Mária 1527 (zsoldos) 145B

F Ö L D R A JZ I M U T A T Ó

Nagyar 71 Nagycserkesz 1421 Nagydobos 1458 Nagyecsed 11 Nagygéc 1343 Nagykólló 1097, 1289, 1335, 1357, 1369, 1441, 1459, 1547, 1572, 1629, 19, 35, 43, 91 Nagykálló-Harangod 1378, 1477, 1480 Nagyszekeres 111 Napkor 1007, 1610 Nyírbátor 1090. 1428, 1531, 1544, 1573, 1582, 11, 106, 111 Nyirbáltak 1534 Nyírbogát 1163 Nyírbogdány 1098, 1251, 1630 Nyíregyháza 1094, 1100, 1105, 1106, 1109, 1115, 1118, 1121, 1123, 1124, 1125. 1132, 1141, 1142, 1145, 1146, 1152, 1156,1160, 1166, 1172, 1173, 1174, 1176, 1178,1182, 1187, 1188, 1190, 1191, 1192, 1193,1197, 1206, 1208, 1219, 1220, 1221, 1224,1228. 1235, 1236, 1237, 1239, 1250, 1256, 1257, 1260, 1262, 1263, 1264, 1280, 1209,1271, 1283. 1285, 1302. 1304, 1311, 1312,1315. 1318, 1319, 1321, 1322. 1324, 1325, 1326, 1328, 1330, 1331, 1333, 1334, 1380,1304, 1367, 1372, 1379, 1381, 1380, 1387, 1390, 1393, 1399, 1400, 1402, 1403. 1404, 1405, 1410, 1419, 1420, 1424, 1425, 1429,1434, 1437, 1440, 1448, 1449, 1451, 1452,1463, 1464. 1465. 1466, 1488, 1489, 1495, 1490, 1501, 1509, 1516, 1518, 1523, 1525,1550, 1551, 1552, 1556, 1561, 1565, 1568, 1569, 1581, 1586, 1587, 1596. 1601, 1609,1612, 1013, 1615, 1618. 1619, 1620, 1636, 3, 12, 29, 37, 50, 51, 59, 60, 61, 63, 73, 76, 77, 78, 81, 82. 86. 92, 101, 108, 109. 110, 112, 113, 114. 117, 118, 119 Nyíregyháza-Sóstó 1130, 1153, 1323, 1578 Nyírjákó 1212 Nyírkáta 1240, 1336 Nyírlövő 1189 Nyírlugos 1511 Nyírmada 1261, 1310 Nyírmihálydi 111 Nyírpazony 1363, 1392 Nyírszőlős 27 Nyírtass 1337, 1359 Nyírvasvári 1298

Álmosd 1004 Alsónyék Baktalóránthaza 1278, 33, 72 Bátorliget 1412, 1540 Benczúrfalva 121 Bereg 1418, 11, 4fi, 116 Beregdaróc 1168 Berkesz 1216 Butyka-tanya 1537 Bűdszentmthály 23 Csaroda 1436, 111, 116 Csenger 1254, 1351, 1467 Dombrád 1528 Don 1626 Ecsedi-láp 11 Egyesült Államok 24 Epreskert 1235 Erdély 1097, 1454. 46 Érpatak 11 Fehérgyarmat 1104, 1166, 1255, 1292, 1300. 1342, 1506, 1513, 1608 Felső-Tisza 1136 Füiesd 1208 Gégény 1362, 1396 Gulács 39 Gyulaháza 1139 Harangod, lásd Nagvkállő Hodász 1336, 1371. 107 Ibrány 1116, 1134, 1462, 1536, 74 Jánd 1249, 39 Jánkmajtis 40 Kalifornia 1431 KáHósemjém 1160 Kálmánháza 1485 Kárpátalja 1164, 1270, 64 Kemecse 1251 Kisvárda 1355, 1373, 1374, 1375, 1376, 1438, 1461, 1467, 1535, 1541, 7, 89, 122 Kocsord 1287, 11 Kőtaj 1536 Levelek 25, 67 Lónva 1418, 1584 Lövöpetri 1183, 1305, 1548 Mándok 17 Máriapócs 1138, 41, 83 Marokpapi 116 Mátészalka 1172, 1327, 1368, 1384, 1388, 1482, 2, 10, 24, 25, 84 Mérk 1229, 1546 Munkács 1494

Ombód 1147 Ököritó 1241, 1313 Pátroha 1542 Paszab 70 Penyige 80 Pócspetri 1150, 1151, 1170. 1196, 1203, 1214, 58 —

9

—

Prága 1262 Rakamaz 1301 Sástó, lásd Nyíregyiháza-Sóstó Szabolcs-Szatmár-Bereg 1103, 1140, 1476, 1497. 1553, 6. 11, 34, 53, 54 Szabolcs várm egye 1097, 1107, 1126, 1238, 54, 55 Szabolcsbáka 1316 Szamosköz 1104 Szamosszeg 1268, 24 Szatmár 1225, 1444, 1455, 21, 102 Szatmárcseke 1207, 1252, 1594, 38, 96 Szatm ári-síkság 1104 Szatmárnémeti 1310 Szatmár várm egye 1097, 1107, 1126, 1398, 1414 Szenke 1408 Szentendre 1600 Tákos 116 Tarpa 1102, 1137 Tímár 1231 Tiszabecs 1574 Tiszadada 79 Tiszadob 1129

Tiszaeszlár 1215, 1222, 1340, 1576 Tiszakanyár 123 Tiszakerecseny 1533 Tiszalök 1382, 1479, 1545 Tiszarád 1177 Tiszaszalka 1144 Tiszavasvári 1223, 1391 1462, 1555, 52, 100

Tivadar 1574 Tornyospálca 1189 Tyúkod 1500 Ojfehértó 1097, 1101, 1175 Újkenéz 1189 Vaja 1462, 1615, 72 Vámosatya 116 Varga-bokor 1532 Vásárosnamény 1167, 1265, 1273, 1284, 1438, 1530 Vasmegy er 1177 Záhony 1423, 1432. 1438, 1442. 1467, 1627, 120 Zajta 1290 összeállította: Gombás Sándorné

— 10 —

Szabolcs-Szqtmári Szemle XXV. ÉVFOLYAM

1. SZÁM

t

i \

NYÍREGYHÁZA, 1990

s z a b o l c s - s z a t m Ar i s z e m l e

a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirata

Felelős szerkesztő: MEZŐ ANDRÁS Szerkesztőság: Nyíregyháza,

K iadja:

a

Móricz

Szabadság

t é r 2. T e l e l ő n :

13-255

Z s l g m o n d M e g y e i és V á r o s i K ö n y v t á r , N y í r e g y h á z a , S z a b a d s á g t é r 2. Felelős k ia d ó : K ovács Ti bor igazgató a N y í r s é g i N y o m d á b a n , N y í r e g y h á z a , A r a k u. 15. Felelős vezető: J á g e r Zoltán 90. — 12064

Készült:

Indexszám: 25 923—ISSN 0133—2465

SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Csermely Tibor, Cservenyák László, Fazekas Árpád, Futaky László olvasó­ szerkesztő, Klenczner Imre, Kopka János, Margócsy József, Merkovszky Pál, Nagy László, Pataki József, Simkovics Gyula, Szilágyi Imre, Tóth Sándor, Varga Lajos

T e rje s z ti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly h lrla p k é z b e s ítő p o s ta h iv a ta ln á l, a p o sta h ír ­ la p ü z le te ib e n é s a H irla p e lő fiz e té si és L a p e llá tá si Iro d á n á l (HELIR) — B u d a p e st X III., L e­ h e l u . 10/A. —, k ö z v e tle n ü l v ag y p o sta u ta lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a H ELIR 215—96 162 p é n z fo rg a lm i je lz ő s z á m ra . E lő fizetési d íj egy é v re : 88,— Ft. B e fiz e té s k o r m in d e n e s e tb e n k é r jü k f e ltü n te tn i a fo ly ó ira t n e v é t.

SZEMLE

szabolcs -szatm Abi

Gazdasági, társadalmi és kulturális folyóirat

1990. FEB RU Á R XXV. ÉVFOLYAM . 1. SZÁM

Tartalom TANULMÁNYOK CSORBA CSABA: A soknemzetiségű Románia, I. rész — VINNAI GYŐZŐ: Szabolcs vármegye és a gazdasági világválság------------------------ -----------------------------KOVÁCS ILONA: Részvénytársaságok működése Nyír­ egyházán a két világháború k ö z ö t t -------------------BŐDOR SÁNDOR: Rákosi Mátyás és Mindszenty József

5 18 27 32

HAGYOMÁNY HORVÁTH LÁSZLÓ: Vadászok és orvvadászok a dua­ lizmus kori Szabolcsban--------------------— ------------ 43 MARGÓCSY JÓZSEF: ököritó és „környéke” ----------- 48 KÖZMŰVELŐDÉS Művelődésügy és pornósztár (K. E . ) -----------------------Megcsalva, elfeledve és elhagyatva (Nagy Ferenc)-------62 Átváltozások (Mankó Mária) — -------— — -------- — —

60 64

IRODALOM ÜJSZÁSZI ZSUZSANNA: Czóbel Minka „Éji ének” című verse W. Kirkconnell antológiájában —— — ---------------71 ANTAL ATTILA versei (Vidéki színésznő monológja; Postáskisasszony)---------------------------------------------78 OLÁH ANDRÁS versei (belül vagy minden körön: psal­ mus, számvetés helyett, hiába)---------------------------79 BORISZ MOZSAJEV: Muzsikok (Ford.: Antal Miklós) — 80 CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR versei (Eszméink; Faeké­ vel; Minden mindennel) — — — ----------- — -------- 8ö NAGY ISTVÁN ATTILA versei (Ködszitáló éjszakák; Hegyek templomában; Möbius beszélgetése Salamon­ nal) --------------------------------------------------------------86

MEGEMLEKEZES MARGÖCSY JÓZSEF: Egy példamutató pedagógus em­ lékére. (Id. Marssó J ózsef)---------------------------------

Cd

SZEMLE Raffay Ernő: Erdély 1918—1919. (Vinnai Győző)— — — 91 Erdélyi magyar olvasókönyv (János István) — — — — 94 Az Osztrák—Magyar Monarchia. (Történelmi dokumen­ tumok (Takács Péter) — ----------------96 1956 októbere megyénkben (Reszler G ábor)--------------------- 100 Gondolatok Fazekas Árpád: Elhurcoltak című művéről (Katona Béla) — -----------------------------------A szigetmagyarság őriző pásztora (Csermely Tibor) — — 105 Emlékképek Fábián Zoltánról (Miklós Elem ér)-----------------107 Társasági Füzetek (Karádi Zsolt) — -------— -------------110 Szabolcs-Szatmár megye irodalma (O. S z .) -----------------113 Eseménynaptár------------------------------------------------------------ 123 M. Németh Katalin grafikái: 59, 70, 126, 127

102

Tanulmányok CSORBA CSABA:

A soknemzetiségű Románia Mikó Imre emlékének I. rész

A magyarországi köztudatban a romániai nemzetiségi kérdés román—magyar— német háromszöget jelent. A való helyzet ennél jóval összetettebb. Románia soknemzetiségű ország.1 A szocialista államok közül e tekintetben csak a Szov­ jetunió múlja felül. Románia az 1968-as közigazgatási rendezés óta 39 megyére oszlik; korábban a főváros, Bukarest mellett 16 tartomány alkotta az országot. 1968 előtt a nem­ zetiségi vidékek közül egyedül a székelyek lakta terület élvezett bizonyos köz­ igazgatási Önállóságot; a Magyar Autonóm Tartomány 1954-ben alakult meg a Szovjetunió autonóm területeinek mintájára. 1960 decemberében a Magyar Autonóm Tartományt úgy alakították át, hogy a magyar lakosságú Háromszékei Brassó tartományhoz csatolták, a Maros és a két Küküllő völgyének alsóbb sza­ kaszait — jelentős számú román lakossággal — viszont a megmaradt székely területekhez kapcsolták (növelve ezzel a románság — s részben a németek — részarányát a magyarság rovására); a változtatást a közigazgatási egység nevé­ ben is kifejezésre juttatták — az új név: Maros Magyar Autonóm Tartomány. 1968-ban ezt az autonóm területet is megszüntették, helyén három megye: Maros, Hargita és Kovászna alakult. Az autonóm tartomány területén a román mellett a magyar volt a másik hivatalos nyelv, 1968 után az egész ország terü­ letén egyetlen hivatalos nyelv maradt csak: a román. Az autonóm tartomány területén a helységek országúti névtáblái kétnyelvüek voltak, azóta viszont fo­ kozatosan valamennyi névtáblát román nyelvűre cserélték az egész ország terü­ letén. A román hivatalos helységnévtár csak a román hivatalos névformákat tartalmazza, nincs olyan kiadvány vagy térkép, amely az országban élő nem­ zetiségek nyelvén is feltüntetné az egyes települések nevét. Ma már a magyar nyelvű sajtó is csak a román hivatalos névformákat használhatja. Románia településeinek egyre nagyobb hányada éri el a városi rangot. Míg 1966-ban 238 város (municipium és oras) volt, addig 1977-re számuk 53-mal emelkedett, tehát 291 lett. Azóta csaknem elérte a háromszázat. A városi lakosok száma 1966-ban 7 305 714 (38,2%), 1977-ben már 10 236 846 (47,5%). Egyes vá­ rosok (mint pl. Jászvásár — Iasi, Constanta, Ploesti, Marosvásárhely, Nagybá­ nya) — szinte megkétszereződött. Pitesti népessége egyetlen évtized alatt csak­ nem megháromszorozódott! Nemcsak az ország települési szerkezete alakult át az utóbbi fél évszázad­ ban, hanem a települések neve is. 1918 után az új országhatárok között vala-

5

mennyi településnek román nevet adtak hivatalos névként: vagy a régóta hasz­ nálatos román elnevezést, vagy hirtelenjében gyártott új müneveket. 1944 után kezdődött az új névadási hullám: ekkor keletkezett Erdélyben Vörös Acél (Otelul Rosu) iparváros, Brassót Sztálinvárossá keresztelték stb. Romániában nem volt a magyarországihoz hasonló településnév-rendezés, így ma is igen sok a teljesen azonos nevű falu, sőt város. A legújabb helységnévtár az ország kü­ lönböző részein pl. 10 Alunist, 13 Albestit, 11 Aninoasat, 17 Atirnatit, 19 Buda-t tüntet föl. A -fürdő (Baile...) összetételű nevek száma 23, a -hegy (Dealu, Dealul) összetételűek százhúsznál is többen vannak. A Baia nevű helységek száma 14, a Lunca — összetételeivel együtt — eléri a százat, sőt a Valea (völgyj összetételű félezerre rúg. Ebben a névhalmazban csak a néhány éve bevezetett postai irányítószám-rendszer teremt némi rendet. Az utóbbi évtizedek terméke a sok puszta személynév alakú új helységnév. A román történelem, irodalom, tudomány elhunyt nagyjainak szülőhelyét álta­ lában róluk nevezték el. Neveztek el falvakat fejedelmekről, pl. Alexandru cél Bún, Alexandru Cretu, Alexandru I. Cuza (kettő is van). Vannak, akiknek nevét két (pl. Andrei Saguna), három (Aurél Vlaicu), öt (Avram láncú, Mihai Viteazul), nyolc (Stefan cél Maré), kilenc (Mihai Kogalniceanu) helység vette föl. De vala­ mennyin túltesz Nicolae Balcescu (12). Magyar név egyetlen akad: Ady Endre (Érmindszent, Ady szülőfalujának új neve). Romániában van a világ egyetlen doktori címmel büszkélkedő települése: dr. Petru Groza. Ünnepekről is nevez­ tek el településeket: két-két 6 Martié és 30 Decembrie, öt 23 August szerepel a helységnévtárban. A névadás legújabb hullámában — a dákoromán misztika kifejezőjeként — Kolozsvár „Napoca” utónevet kapott (a valaha itt állt római település nevét). A nemzetiségi kérdés fő általános jellemzői A „nemzetiség” meghatározása még ma sem egységes a nemzetközi jogban, kuszák a nemzetiségi élet egyes vetületeinek jogi vonatkozásai is. Előrelépés ezen a téren csak az utóbbi évtizedben tapasztalható. Kulturális tekintetben elfogadhatjuk Deme László megfogalmazását: „ . . . a nemzetiségi kultúrák önálló mikrokultúrák, éppúgy, mint a nemzetiek, csak éppen több előnnyel és több hátránnyal”.2 A kisebbségek (nemzetiségek) lehetnek nyelvi, etnikai, vallási kisebbségek. Az ENSZ 1974-ben tartott ohridi kisebbségi szemináriumán elfogadott doku­ mentumokban a kisebbségi lét több lényeges vonását megfogalmazták: 1. Mennyiségi szempont: nem mindegy, hogy adott kisebbség mekkora lé­ lekszámú. így Romániában egészen más szerepe és igénye lehet a kétmilliós nagyságrendű magyarságnak, mint a félmilliónál is kevesebb németségnek, vagy a 20—30 ezres lélekszámú nemzetiségi csoportoknak. 2. Elhelyezkedés, település: nem mindegy, hogy határ menti, vagy a határtól távol eső területen él adott kisebbség, ill. szórványosan, vagy tömb(ök)ben te­ lepült. 3. Kisebbségi állampolgárság: ma már a szocialista országok viszonylatában ez nem gond, de a két világháború között Romániában például a zsidók sokáig nem kaptak állampolgárságot, s a romániai magyarok egy részének is voltak állampolgársági gondjai. 4. Az állam nemzeti jellege: nem közömbös a kisebbség számára, hogy nem­ zeti államban, vagy többnemzetiségü államban él. Utóbbi esetben általában 6

a nemzetiségek jogait általában jobban, következetesebben biztosítják (lásd Ju­ goszlávia példáját). 5. Lényeges kérdés az, hogy milyen körülmények között került adott nem­ zetiség adott állam fennhatósága alá: külső erőszak, kényszer útján, vagy ön­ kéntesen. 6. A nemzetiség eredete: a nemzetiség jelenlegi lakhelyére odakerülhetett már az állam megalakítása előtt, vagy az állam megalakítása után. 7. A nemzetiségi politika és a nemzetiségi lét alakulása szempontjából igen fontos, hogy adott kisebbség teljesen, vagy csak részben tartozik adott állam fennhatósága alá: tehát van-e adott kisebbségnek ún. anyaállama. 8. A nemzetiségi törekvések jellege is különböző lehet: a) adott nemzetiség adott államon belül csak megkülönböztető jegyeit akarja megőrizni; b) önkor­ mányzatra törekszik; c) függetlenségre, elszakadásra törne. 9. A kisebbségi kérdés lényeges eleme az, hogy adott állam adott népcso­ portot kisebbségnek (nemzetiségnek) ismeri-e el, vagy sem. Mivel erre vonatkozó nemzetközi megállapodások nincsenek, ez az adott állam belügyének tekinthető. A nemzetiségi politika egyik döntő meghatározója az adott nemzetiség lélekszámának alakulása. A nemzetiségek népszámlálási adatait az egész világon fenntartásokkal fogadják. Az I. világháború előtt a monarchia nemzetiségei sé­ relmezték a hivatalos népszámlálások módszereit és adatait, Trianon után pedig az új államokba került nemzetiségek háborogtak — mindkét esetben joggal. A népszámlálási és becsült nemzetiségi népességi adatok eltérési arányait illetően jó példával szolgálhat Magyarország: az 1970-es népszámlálás szerint Magyarországon német nemzetiségi állampolgár 35 594; az illető nemzetiségi szövetség becslése szerint viszont 220 000 lehet. Ugyanez a számpár a délszlávoknál 39 049, ill. 100 ezer; szlovák viszonylatban 21 176, ill. 100 ezer; románok­ nál 12 624, ill. 25 ezer. Tehát míg a hivatalos magyar statisztika összesen 103 443 nemzetiségi állampolgárt mutat ki, addig a nemzetiségi szövetségek becsléseinek összege 450 ezer.123 A nemzetiségi lét lényeges kérdése az asszimiláció. Ennek válfajai a követ­ kezők 1. Gazdasági asszimiláció: a központi gazdasági döntések a nemzetiségek szétszórására, értelmiségük elvonására irányulnak. Romániában pl. 1918 után fél évszázadon keresztül a Székelyföldre — ahol a legnagyobb összefüggő ma­ gyar tömb él — alig telepítettek ipart, ami jelentős elvándorlást eredményezett Mintegy évtizede megindult az ipartelepítés és az erőteljes városiasítás, ami a kényszerű elvándorlást a munkások viszonylatában jelentős részben megszün­ tette (az értelmiség vonatkozásában éppen ellenkező tendenciával találkozunk). Az ipartelepítés és gyors ütemű városiasítás pedig olyan nagyarányú román betelepítéssel párosult, amely az addig egységes magyar nemzetiségi tömböt egyre több helyen fellazította. 2. Társadalmi asszimiláció: a kisebbségek számára a társadalmi felemelke­ dés előfeltétele a nemzeti asszimiláció — elsősorban értelmiségi szinten jelent­ kezik. Az asszimilációnak ez a fajtája csak burkoltan jelentkezik. 3. Demográfiai asszimiláció: legjellemzőbb mutatója a kényszerű kivándor­ lás. Romániában legnagyobb arányú a németek kivándorlása. A magyaroknál ez jelentős részben Magyarországra történő házasodás formájában jelentkezik. A romániai zsidók Izraelbe vándorlása is állandó jelenség: a többi romániai nemzetiség kivándorlása egészében nem számottevő.

7

4. Területi-adminisztratív asszimiláció: az autonómia formálissá tétele, majd fölszámolása (Romániában erre a magyar autonómia említett története példa). 5. Politikai-választói asszimiláció: a többségi választói elv antidemokratikus alkalmazása (szocialista viszonyok között nem jellemző). 6. Nyelvi-kulturális asszimiláció: az iskola, a hadsereg, a sajtó és a tömeg­ kommunikációs eszközök, az adminisztráció, a városnevek, településnevek, utca­ feliratok az állam erőteljes asszimilációs eszközei (a felsorolt tényezők vala­ mennyien érvényesülnek Romániában). 7. Környezeti asszimiláció: azoknak a környezeti (építészeti, népművészeti stílusjegyek és emlékek) jellegzetességeknek megtartásával kapcsolatos, amelyek adott nemzetiségi területre jellemzők. Romániában elsősorban a magyar és a német nemzetiség múltjához kapcsolódó építészeti műemlékek helyzete nyug­ talanító. A nemzetiségi területen emelt újabb középületek, idegenforgalmi léte­ sítmények stb. általában kifejezetten román jellegűek. 8. Pszichológiai asszimiláció: a kisebbségi helyzet pszichológiailag is hátrá­ nyosan hat. Nemzetiségiek sorában — nyugati szociológiai felmérések szerint — különösen gyakoriak az idegrendszeri betegségek, feltűnően magas az öngyil­ kosságok száma (alátámasztják ezt a romániai magyarság köréből származó adataink). A nemzetiségek helyzete szempontjából az sem közömbös, hogy fejlettségi szintjük hogyan viszonyul a velük együtt élő többségi nemzethez. Románia viszonylatában a magyarok és németek kulturális és gazdasági fejlettségi szintje egészében felülmúlta a románságét, míg más nemzetiségek (lipován, rutén) szintje a románokét nem érte el. Ezek a különbségek napjainkban lassan a ki­ egyenlítődés felé tendálnak. A nemzetiségek helyzete államhatalmi szempontból is különféle lehet. Né­ hány példa: Csehszlovákia 1968 óta — az új alkotmány szerint — a csehek és szlovákok közös állama. Finnország a finnek és svédek közös állama (annar; ellenére, hogy a svédek a finnekhez viszonyítva törpe kisebbséget jelentenek részarányuk 7%). A román alkotmány a nemzetiségeket nem tekinti állam­ alkotónak, csak a románságot. A nemzetiségek helyzetét jelentősen befolyásolja az ország hivatalos nyelvének (nyelveinek) megállapítása. Az előző példához visszatérve: Finnországban a finn mellett a svéd is hivatalos nyelv! Romániában egyetlen hivatalos nyelv a román — a magyar autonómia felszámolása óta. Nyugat-Európában az utóbbi évtizedekben fokozódott a nemzetiségek kö­ rében a területi autonómiára való törekvés. A szocialista országok közül az autonómia rendszere legjobban a Szovjetunióban és Jugoszláviában fejlődött ki. A nemzetiségek helyzetét jelentősen megnehezíti a többségi nemzet részéről irányukban megnyilvánuló bizalmatlanság, különösen anyaországi állampolgá­ rokkal való rendszeres kapcsolattartás esetén, elsősorban kulturális vonatko­ zásban. Viták forrása lehet a nemzetiségi névhasználat is. Általánosan jellemző sok nyugat-európai országban — és a szocialista országokban is — a nemzetiségi személyek nevének (mind családi, mind a keresztnév) a többségi nemzet nyelve, helyesírása szerinti írásmódja, esetleg a név lefordítása. Romániában csak az utóbbi években engedélyezik a nemzetiségiek személynevének az illető nemze­ tiség anyanyelve szerinti írásmódját (pótlólagosan kérhető a korábban románosan írt név más módon való bejegyzése is).

8

Általános tendencia a település- és földrajzi nevek megváltoztatása is. Nyugat-Európában vannak ennek a folyamatnak visszafordítására törekvő nemzeti­ ségi mozgalmak is (okszitánok Franciaországban, walesiek Nagy-Britanniában). „Nyelvében él a nemzet" — s nyelvében él a nemzetiség is. Az anyanyelvi nevelés a nemzetiségek szempontjából kulcsfontosságú. Nem mindegy, hogy va laki csak konyhanyelv szintjén sajátítja el anyanyelvet, s esetleg anyanyelvén írni nem tanul meg (mint Komániában százezernyi csángó magyar Moldvában) vagy egyetemi szintig tökéletesítheti nyelvtudását. Romániában vannak olyan kisebb nemzetiségek, amelyeknek még általános iskolai fokon sem biztosított nyelvtanulásuk (pl. lipovánok). A nagyobb létszámúaknal általános iskolai fokoi. biztosított, középiskolai fokon azonban nem, vagy az igényekhez képest kis mér­ tékben. Egyetemen a nem román anyanyelvűek közül a gyakorlatban jóformán csak az tanulhat anyanyelvén, aki nemzetiségének megfelelő nyelv- és irodalom szakra jelentkezik. Nem lehet az közömbös, hogy a matematikától a fizikáig, a testneveléstől a biológiáig a nemzetiségi iskolákban tanító szaktanárok nem az anyanyelvükön sajátították el az egyetemen uktatott ismeretanyagot, tehát adott szaktárgy tekintetében nyelvismeretük megközelítően sem egyetemi szintű, ami oda vezet, hogy nyelvileg helyesen csak az illető nemzetiség nyelv- és irodalom­ óráján hallhat előadást a tanuló. A művelődés és a tömegkommunikáció nemzetiségi vonatkozásai közül a következőkre hívjuk föl a figyelmet: a tömegkommunikációs eszközök adás­ idejük döntő többségében a többségi nemzet nyelvén szólalnak meg, annak kul­ túráját közvetítik a hallgatókhoz, nézőkhöz, olvasókhoz. Az anyaországból ér­ kező művelődési és tömegkommunikációs hatások ezt teljes egészében nem ellen­ súlyozhatják, amihez hozzájárul az is, hogy a többségi nemzet többnyire ezeket a hatásokat igyekszik kiszűrni, tűri, de többnyire nem támogatja. Az UNESCO megalakulása óta szorgalmazza a nemzetiségek számára szóló rádió- és tv-adások számának és adásidejének növelését. Ezen a téren azonban eddig nagyon sze­ rények az eredmények. A rohamosan fejlődő tömegkommunikációs rendszerek az asszimiláció egyik leghatásosabb eszközévé váltak. A nemzetiségi csoportok társadalmi összetétele, réteghelyzete többnyire tor­ zult, a többségi nemzethez képest nem egészséges — a harmonikus fejlődést gátló objektív akadályok miatt. A nemzetiségi lét jellegzetes figurái a „min­ denes emberek" — ilyen volt Romániában a két világháború között Kós Ká­ roly —, akik mindig azon a poszton igyekeztek helytállni, ahol éppen hiány mutatkozott. A nemzetiségi kultúra sajátos torzulásának tudható be a romániai magyarság körében felismert ún. irodalomközpontúság is. A nemzetiségeket nemcsak a nyelv, hanem a közös múlt, annak írott és tárgyi emlékei tartják össze. Az iskolákban viszont — általános iskolától az egyetemig — a nemzetiségi állampolgár csak az állam általános történetét (vagy­ is a többségi nemzet történetét) tanulja. A sajátosan nemzetiségi vonatkozású történeti események csak kis számban, jelentős részben torzultan szerepelnek a tananyagban, s olyan formában, ami lehetővé teszi, hogy a többségi nemzet múltjába integrálják. A nemzetiségek múltjához kapcsolódó történelmi évfor­ dulók megünneplésére viszonylag ritkán adódik lehetőség, szemben a többségi nemzet látványosan megült ünnepeivel. A nemzetiségek szempontjából létfontosságú, hogy anyaországban élő nyelv­ testvéreikkel milyen kapcsolatot tarthatnak fönn. A nemzetiség számára — szo­ cialista országban — nem közömbös, hogy az anyaország a szocialista tábor része-e vagy sem. De nemzetiségi tekintetben még a szocialista országok kap9

csolata sem kialakult részleteiben. Románia viszonylatában a romániai nemze­ tiségekre is érvényes külföldi utazásokra vonatkozó korlátozások (kétévenként utazhatnak külföldre, és részükre csak minimális mennyiségű valutát biztosíta­ nak), a közel másfél évtizede hozott szállásrendelet a nemzetiségek és anyaor­ szágiak kapcsolatait jelentősen megnehezítette. A postai küldemények kérdésében is vannak megoldásra váró feladatok, főleg adminisztratív vonatkozásokban. Romániai nemzetiségek számára az anya­ országi sajtó újságárusi forgalomban gyakorlatilag hozzáférhetetlen, az előfize­ tési lehetőség az igényekhez képest minimális, a külföldön megrendelt sajtó és könyv pedig többnyire hiányosan jut el a címzetthez (sót újabban egyáltalán el sem jut). A könyvimport az igényekhez és lehetőségekhez képest minimális, elsősorban gyermekkönyvekre, világirodalomból készített fordításokra, ipari szakkönyvekre, ipari szaklexikonokra terjed ki. A következőkben bemutatjuk Románia népeit-nemzetiségeit, természetesen csak vázlatos képet adva a jelenlegi helyzetről, különös tekintettel a kulturális vonatkozásokra. 1. Románok Lélekszámúk az 1977-es népszámlálás eredményei szerint 19 001 721 — az ország lakosságának 88,137%-a. Hozzájuk kell számítani 644 arománt (0,003%) és 1179 macedorománt (0,005", o). Az arománok román eredetű nép, a Balkán déli részén élnek: Jugoszláviában, Albániában, Görögországban. Általában or­ todox vallásúak, kis részük — Albániában — mohamedán. A macedoromán voltaképpen az aromán név szinonimája. Élnek még románok Románián kívül a Szovjetunióban (a Moldván SZSZK-ban), Magyarországon, az USA-ban, Fran­ ciaországban stb. A nyugati román emigráció viszonylag kisszámú. Románián belül a románság számaránya a havasalföldi, moldvai, bukovinai és dobrudzsai megyékben a legnagyobb, a legalacsonyabb a Székelyföldön és a Magyarországgal szomszédos megyékben. Erdélyben 1918 előtt — Naszódot és Balázsfalvát leszámítva — nem volt román többségű város; ma viszont — né­ hány székelyföldi várost leszámítva — valamennyi erdélyi városban meghaladja a románság részaránya az 50%-ot (hozzá kell tennünk, hogy ez csak becslés, mert a hivatalos adatok titkosak). A nemzetiségi arányok változására jó példa Brassó városa: a századfordulón Brassó 30 000 lakosának 30—30",o-a volt szász, magyar ill. román. Ma Brassó negyedmilliós város, ahol a szászok és magyarok abszolút száma a régihez képest keveset változott, a románság létszáma viszont — jelentős részben Erdélyen kívüli beköltözők révén — hússzorosára emel­ kedett . . . A román kiadványok úgy tüntetik föl a román népet, mint egységes egészet. Íme egy tipikus megfogalmazás (Victor Tufescu: Románia. Natura, om, economie. Bucuresti, 1974): „A románok egy egységes etnikai csoportot alkotnak... egységes nyelvet beszélnek dialektusok nélkül, Máramarostól egészen a Dunáig, ugyanazok a hagyományaik és szokásaik vannak, ugyanaz a népművészetük és azonosak népi ünnepeik.” Valójában azonban még ma is jelentős különbségek vannak a moldvai, havasalföldi, az erdélyi és bánsági román nyelvjárások, ha­ gyományok stb. között, ami — ismerve a múltbeli területi széttagolódást — ter­ mészetes is. A román művelődés rendszere az utóbbi egy-másfél évtizedben sokat vál­ tozott. A művelődés egyes részterületein egymás után tartották 1966 óta az or~

10

szágos jellegű konferenciákat, amelyeken általában az RKP főtitkára által mon­ dott beszédekben fogalmazódtak meg az elkövetkező idők új követelményei és elvárásai, s az ezeknek megfelelő új intézményi és munkarend. Az iskolai oktatás legnagyobb eredménye, hogy az 1944 elölt még nagy­ arányú analfabétizmust jórészt fölszámolták. Jelenleg — a 70-es években vezet­ ték be — kötelező a tízéves oktatás, ami nyolc általánost és két év középiskolai (líceumi) képzést jelent. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a szaklíceu­ mok száma. 1977 ősze óta megyénként alig néhány humán líceumi osztály ma­ radt, Az érettségi utáni posztlíceális képzés egy-két éves. Az 1975 76-os tanév­ ben 95 ilyen iskola volt az országban, amely 44 szakot foglalt magába (nappali, esti és levelező tagozatok). A felsőoktatás hét egyetemet, 136 fakultást számlál, 13 helyen működik üzemmérnökképző 46 szakkal (nappali, esti és levelező ta­ gozatok). Az egyetemeken kívül jelenleg 42 egyéb felsőoktatási intézmény van A könyvkiadás rendszere az 1960-as évek második felében történt átszer­ vezések után a magyarországihoz sok tekintetben hasonló. A romániai központi könyvkiadók a következők (tevékenységi körük részletes leírására nem vállal­ kozhatunk, a tájékoztatást azzal könnyítjük, hogy valamennyi román kiadónál megadjuk, hogy melyik magyarországihoz hasonló leginkább a tevékenysége): Az Gditura Politica megfelelője nálunk a Kossuth Könyvkiadó. Az Editura Academiei a magyar Akadémiai Kiadóval rokon; az Editura Enciclopedica Ro mana enciklopédiák, lexikonok, szótárak s külföldnek szóló referens kiadva nyok megjelentetője; az Editura Eminescu a román szépirodalom klasszikusai­ nak és mai alkotásainak közreadója, a magyar Szépirodalmi Könyvkiadóval rokon; az Editura Minerva feladata az előzőéhez részben hasonló, ezenkívül a folklór gazdája s a román „olcsó könyvtár’’, a Biblioteca pentru toti (mindenki könyvtára) megjelentetője; az Editura Cartea Romaneasca a romániai írószövet­ ség kiadója (leginkább a mi Magvetőnkkel rokonítható); az Editura Albatros magyarországi megfelelője a Kozmosz Könyvkiadó (ifjúságnak szóló szépirodal­ mi és ismeretterjesztő művek megjelentetője); az Editura Junimea nem a fővá­ rosban, hanem Iasiban székel, román és külföldi szépirodalmat, művészeti, tudo­ mányos, technikai könyveket jelentet meg; az Editura Dacia kolozsvári könyv­ kiadó, kül- és belföldi szépirodalmat, ismeretterjesztő és tudományos kiadvá­ nyokat ad közre román, magyar és német nyelven; Editura Univers — az Euró­ pa Könyvkiadó megfelelője (külföldi szépirodalmi, irodalomtörténeti, esztétikai művek gondozója); Editura Kriterion (központja Bukarestben, fiókszerkesztő­ sége Kolozsvárt) a nemzetiségek kiadója, 1969-ben létesült, magyar, német, ro­ mán, szerbhorvát, ukrán és jiddis nyelvű köteteket ad ki; a felsorolt nyelveken eddig összesen több mint 1500 kiadványa jelent meg; igazgatója megalakulásá­ tól kezdve Domokos Géza, kolozsvári szerkesztőségének vezetője Mikó Imre, majd Dávid Gyula. Editura „Scrisul Romanesc” craiovai könyvkiadó, vegyes profillal; Editura Meridiáné — leginkább a magyarországi Panorámával és a Corvinával együttesen rokonítható (művészeti, turisztikai, idegenforgalmi kiad­ ványok, albumok gondozója román és idegen nyelveken); az Editura Technica a Műszaki Könyvkiadó testvére; az Editura Didactica si Pedagngica a Tan­ könyvkiadó; az Editura Stiintifica tudományos kiadványokat jelentet meg több nyelven; az Editura Medicala rokona a Medicina Könyvkiadó; az Editura Miiitara magyarországi megfelelője a Zrínyi Katonai Kiadó; az Editura Ceresé a Mezőgazdasági Könyvkiadó; az Editura Muzicala a Zeneműkiadó megfelelője: az Editura Stadion, az Editura pentru Turism (újabb nevén Sport-Turism) sport-, ill. turisztikai könyvek, túrakalauzok kiadója, megfelelője a Medicina 11

Könyvkiadó Sportszerkesztősége; az Editura Ion Creanga a gyermekkönyvek gondozója, a magyar Móra Könyvkiadó testvére; az Editura Litera szépirodalmi könyvkiadó; új kiadó — az 1970-es évek első felében alakult — a temesvári Facla, amely vegyes profilú, román, magyar és német nyelvű könyvek megjelentetője. A legtöbb romániai kiadónak van magyar lektorátusa (lektora), s a nagyobb kiadók évente néhány könyvet magyar nyelven is megjelentetnek részben eredeti műveket, nagyobbrészt azonban fordításokat. A felsorolt kiadó­ kon kívül a megyei művelődési központoknak, múzeumoknak szintén vannak kiadványaik (magyar nyelvűek is), iskolák is jelentetnek meg (többnyire nem rendszeresen) évkönyveket és folyóiratokat (akad köztük magyar nyelvű is). Az egyházaknak is van kiadói joguk, különösen a görögkeleti érsekségek kiadványai figyelemreméltóak. A magyar egyházak és a német evangélikus egyház köny­ veket nem jelentet meg, csak folyóiratokat, évi naptárakat (falinaptár) s olykor évfordulós kiadványokat. Romániában a könyvek ára a magyarországinál általában jóval mérsékel­ tebb. 50—60 lejnél drágább kiadvány kevés akad, legfeljebb különleges színes albumok. A tudományos könyvek ára különösen olcsó. A kötetek két — fűzött és kötött — változatban jelennek meg; előbbi természetesen olcsóbb árban. A könyvek minősége — papír, kötés, nyomás, főleg a színes nyomás — a közép­ európai átlag alatt marad. A könyvek nyomdai átfutása a magyarországinál rövidebb, viszont a megjelentetéshez szükséges időt sok esetben igen meghosszab­ bítja a központi ill. újabban decentralizált ellenőrzés. A másod-, harmad- stb kiadások általában ritkák, még sikerkönyvek esetében is. A sajtó szerkezete igen sokban hasonló a magyarországihoz. Az RKP köz­ ponti napilapja az 1944 óta megjelenő Scinteia; a Szocialista Egységfront — a Magyar Hazafias Népfront megfelelője — orgánuma a Románia Libera c. napi­ lap (megjelenik 1943-tól). A szakszervezetek központi napilapja — a magyar Népszava megfelelője — 1944 óta a Munca. A KISZ napilapja — a 60-as évekig hetilap — a Scinteia Tineretului (1944 óta adják ki). A román főváros „Esti Hír­ lapja” az Informatia Bucurestiului. Valamennyi megyének van saját napilapja. A központi irodalmi folyóiratok (Románia Literara, Luceafarul, Astra stb.) m e l­ lett sok megyei irodalmi-kulturális folyóirat van; néhány ezek közül: a nagy múltú nagyváradi Família, a kolozsvári Tribuna, a marosvásárhelyi Vatra stb A „Magyarországhoz” hasonlítható leginkább a Lumea és a Contemporanul c. országos hetilap. Világirodalmi folyóirat a Secolul 20 (évkönyvet is ad ki); év­ könyvet jelentet meg ezen kívül a Scinteia, a Tribuna, a turisták évkönyve az Almanah turistic stb. Turisztikai folyóirat az 1970-es évek eleje óta jelenik meg (Románia Pittoreasca címmel), van német, francia, orosz nyelvű megfelelője Szatirikus lap az Urzica; a román „Nők Lapja” a Femina; a képeslapok közül az Uj Tükörhöz hasonlítható a Flacara stb. A rádió műsorában túlsúlyban van a zene, elsősorban román népzene, né­ pies műzene és könnyűzene. Két nemzetiség — a magyar és a német — nyelvén van adás a bukaresti stúdióból és vidéki stúdiókból. A televíziónak két csatornája van, viszont a második adás az országnak nem minden részén fogható. Színes közvetítés nincs, még a kísérlet szintjén sem. A román tv nem tart szünnapot, eltérően a magyarországitól, de takarékossági okokra hivatkozva az utóbbi időben a műsoridő erősen lecsökkent. Könyvtárak: 1944 után a könyvtári hálózatot átszervezték s jelen formá­ jában a közművelődési könyvtárak rendszere a magyarországihoz hasonló. Az erdélyi régi híres egyházi és kollégiumi s egyéb egyesületi könyvtárak közül

12

többet összevontak, államosítottak. Az összevonások révén duzzadt több milliós­ ra a bukaresti Nemzeti Könyvtár és a kolozsvári Akadémiai Könyvtár. A pe­ riodikák gyűjtése terén az utóbbi években sajátos korlátozásokat léptettek élet­ be — takarékossági okokra hivatkozva. A tudományos és közművelődési könyv­ tárak alig tucatnyi újságot és folyóiratot járathatnak ennek értelmében. A ro­ mán könyvtárak nem gyűjtik rendszeres módon az aprónyomtatványokat sem. A magyar vonatkozású romániai aprónyomtatványok legteljesebb — bár így is erősen hiányos — gyűjteménye Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtár­ bán van. Múzeumi vonatkozásban — hasonlóan Magyarországhoz — jelentősen meg­ nőtt 1944 óta a hálózat, sok kis emlékmúzeum és falumúzeum is alakult a városi­ megyei múzeumok mellett. A múzeumi szervezet egészében a magyarországihoz hasonló: országos, megyei és megyei múzeumok alá rendelt kisebb egységekből áll a hierarchia. Erdélyen belül kiemelt — az egész országrészre kiterjedő hatás­ körű — a kolozsvári történeti és néprajzi múzeum. A múzeumi kiállítások vi­ szonylag szerény kivitelűek. A múzeumlátogatók száma abszolút számokban és arányaiban nézve is kisebb, mint Magyarországon. A múzeumok és kiállító­ helyek száma meghaladja a háromszázat. Egyre több helyen létesítenek szabad­ téri néprajzi múzeumot. A bukaresti még 1944 előtt megalakult, a világháború után épült ki a kolozsvári Héja nagy múzeuma, jelentős még a nagyszebeni, a temesvári stb. A román műemlékvédelem az utóbbi évtizedekben elsősorban a kolostorok helyreállítására és állagvédelmére s néhány középkori román fejedelmi központ és vár feltárására és állagvédelmére fordított súlyt. Erdély tízezret meghaladó műemléki értékű épületének nagyobb többsége — főleg a várak és kastélyok — nagyon elhanyagoltak, még olyan reprezentatív emlék, mint a vajdahunyadi vár sem látogatható jelentős része — életveszély miatt. A közművelődés rendszere és szervezete is a magyarországihoz hasonló. Jelentős az amatőr művészeti mozgalom, mind a románság, mind a nemzetisé­ gek körében sok amatőr tánc- és színjátszó csnoort. kórus és zenekar működik. Az amatőr művészeti mozgalom eddigi legnagvobb országos seregszemléjét 1977 tavaszán tartották, a , Megéneklünk Románia” fesztivált (Cintarea RomanieiV Ez a mozgalom azóta is folytatódik, bizonvos vonatkozásokban a mi . Repülj páva” mozgalmunkhoz hasonló. A közművelődést és az amatőr művészeti moz­ galmat szolgálja a román Cultura c folyóirat, a magyar nemzetiség vonatkozá­ sában a Művelődés, melynek német társa a Volk und Kultur. Jelentős hagyo­ mányai vannak az ismeretterjesztésnek, a József Attila Rzabadpgvetemhez ha­ sonló közművelődési forma a Népi Egyetem, melvnek néhány helyen magyar, 111. német tagozata is van. A román zenei élet az utóbbi fél évszázadban lendült föl igazán. A buka­ resti operaházat 1921-ben államosították, a kolozsvári román ónéra — a korábbi magyar opera épületének kisajátításával — 1920-ban alakult. A román zene két nagy klasszikusa Enescu és Pnrumbescu Eneseu emlékezetére hároméven­ ként Bukarestben nemzetközi zenei fesztivált tartanak. Mind a bukaresti, mind a kolozsvári operának nemzetközileg ismert és elismert művészgárdája van. néhány világhírű szólistával. A madrigálkórus (bukaresti), egyes zenekarok, s □ bukaresti balett is sok emlékezetes sikert ért el eddig. A zenéhez kapcsolódik témakörben a román hanglemezkiadás is. Röviden azzal jellemezhetjük, hogy a román népzene, népies műzene és könnyűzene mel­ lett a komolyzenei anyag igen szerény, s ilyen vonatkozásban az importlemezek

13

száma is minimális. A lemezpréselés színvonala közepesnek mondható, viszont a hanglemezek ára is szolid. A román színházi élet hagyományai viszonylag nem régiek. Az első román nyelvű színházi előadások nem a fejedelemségekben, hanem az erdélyi Balázsfalván voltak (1755). A két fejedelmi központban (Iasi ill. Bukarest) csak 1816 ill. 1819 óta vannak színházi előadások. A román színpad klasszikusa I. L. Caragiale. Mind a klasszikus, mind a mai román drámák és vígjátékok a magyar­ országi közönség előtt ismeretlenek. Az utóbbi évtizedekben a bukaresti szín­ házakban igen tehetséges színészi és rendezői gárda nőtt fel, amely világviszony­ latban is jelentős kísérletekről és eredményekről adhatott számot. Film vonatkozásában röviden a következőket foglalhatjuk össze: 1896-ban volt Romániában az első filmelőadás, 1912-ben forgatták az első román játék­ filmet. A filmgyártást 1948-ban államosították, központja Buftea. Az utóbbi év­ tized román filmtermésére jellemző a kalandfilmek, krimik, kémfilmek mellett a történelmi filmek nagy száma (Stefan cél Mare-ről, Mihai Viteazulról, Decebalról stb.), amelyek idealizálják a román múltat. A román filmek közül igen kevés jut a magyarországi nézőközönség elé. A román művészeti hagyatékban a középkori építészeti és egyéb emlékek száma viszonylag csekély, a legkorábbiak a XIV. századból valók. A fennmaradt műalkotások száma a XVI. századtól szaporodik meg. A középkori román épí­ tészet jellegzetes alkotásai a fallal körülvett kicsi kolostorok, kívülről is festett miniatűr templomaikkal; a XVI—XVIII. században épültek a toronyszerű ki­ csiny udvarházak (kulák), a fejedelmi paloták, fatemplomok. Az iparművészet figyelemreméltó emlékei a fafaragások s a szövés-fonás termékei. A román fes­ tészet és szobrászat csak a XIX. század közepétől szakadt el teljesen az egyház­ tól s kezdte meg öntörvényű fejlődését. A portré- és tájképfestés terén ösztön­ zően hatott rá a magyar Szathmári Pap Károly több évtizedes bukaresti tevé­ kenysége. A román festészet klasszikusa, a vidék, a paraszti életképek festője N. Grigorescu (1838—1908). Mellette elsősorban Ion Andreescu érdemel említést (1850— 1882). Mindketten francia iskolázottságúak, mint a román művészeti élet sok más képviselője. A modern román építészet igyekezett föléleszteni a bizánci hagyományokat, elsősorban külsődlegesen, dekorációnak alkalmazva azokat. A két világháború közötti művészek közül a festő Th. Pallady, C. Tonitza, C. Baba, Aurél Pop (utóbbi a nagybányai magyar iskola folytatója) és a Franciaországban élt és alkotott C. Brancusi érdemel említést. A román irodalom történetéről eddig nem született korszerű, magyar nyelvű összefoglalás. Pálffy Endre műve (A román irodalom története. Bp. 1961) adatai­ ban és szemléletmódja miatt is elavult. Ezzel szemben aligha van olyan nyelv, amelynek irodalmából annyit fordítottak volna magyarra (az irodalom nagysá­ gához mérten), mint románból. A román irodalom egyházi jellegű művekkel kezdődik, fordításokkal, majd — jórészt szerzetesek írta — XVII—XVIII. századi krónikákkal folytatódik A XIX. század közepe a modern irodalmi élet kezdete, amit N. Balcescu, V. Alecsandri, M. Eminescu, Ion Creanga és I. L. Caragiale, valamint I. Slavici neve fémjelez. A XX. század klasszikusai: a költő O. Goga (aki élete végén a fasiszta eszmék szószólója lett), M. Sadoveanu, aki Móricz Zsigmonddal rokonítható. Gala Galaction, a szerzetesből lett író, a költő T. Arghezi. az újabb generációból M. Beniuc, az írószövetség néhány éve elhunyt elnöke, Zaharia Stancu, Marin

14

Préda, T. Popovici, D. R. Popescu prózaíró és Marin Sorescu költő neve kíván­ kozik elsősorban említésre. A román tudományos élet első szervezete az 1867-ben alakult Román Aka­ démiai Társaság volt, amely 1879-ben szerveződött Román Akadémiává, amelyet 1948-ban megújítottak, majd 1969-ben három részre osztottak: Academie de Stiinte Agricole si Silvice (Mezőgazdasági és Erdészeti Akadémia), Academie de Stiinte Medicale (Orvosi Akadémia), Academie de Stiinte Sociale si Politice (Társadalmi és Politikai Tudományok Akadémiája — 1970-ben alakult). A társadalomtudományokban a történettudományé a vezető szerep, a ko­ rábban Európa-hírű szociográfiai iskola — D. Gusti és tanítványai révén — 1944 után elsorvadt, azóta sem érte el a régi színvonalat. A román történettudo­ mány különösen jelentős szerepet játszott az elmúlt fél évszázad politikájában: részben a politikai vonal ideológiai-történeti alátámasztása révén, részben úgy, hogy egyes történészek — mint Nicolae Iorga — egyben jelentős politikai sze­ mélyiségek is voltak. A román nemzeti öntudat alapjait Erdélyben rakták le. itt dolgozták ki a dákoromán eredet legendáját, amely napjainkra megtámadhatatlan dogmává merevedett. Románia történelme és művelődése alakulásában nagy szerepe volt a vallás­ nak. Az ortodoxia görög nyelve századokon keresztül gátolta az anyanyelv fej­ lődését, sokkal inkább, mint Európa más részein a latin. Meglehetősen nagy volt a kolostorok száma. A falusi papság, a pópák a parasztsághoz hasonló el­ maradott körülmények között s mélységes tudatlanságban éltek. A papság volt a potenciális értelmiség a román társadalomban, ezért döntő volt a román tár­ sadalomfejlődés szempontjából az, hogy az erdélyi és magyarországi románokat 1692-ben sikerült megnyerni a katolikusokkal történő uniónak. A magas szín­ vonalú katolikus iskolákban képzett. Rómát is megjárt unitus papok dolgozták ki a román nemzeti ideológiát, az általuk vezetett iskolákban tanult a jövendő modern román értelmiség, amely előkészítette ideológiai és politikai síkon Er­ dély és Románia egyesítését A román fejedelemségek lakossága megmaradt ortodoxnak (görögkeletinek). A románság vallási egységesítésére 1948-ban került sor — állami presszió eredményeként. Felszámolták a görögkatolicizmust. így minden hívő a görögkeleti egyházban egyesült, amelynek ma is nagy a tömeg­ befolyása. Az ortodox naptár eltér a Gergely-féle naptártól, ezért a görögkeleti egyházi ünnepek nem esnek egybe a katolikus és protestáns ünnepekkel. Ennek tud­ ható be, hogy Romániában sem a húsvét, sem a karácsony nem ünnepnap (fi­ zetett szabadnap). Munkaszüneti nap jelenleg az év 1—2. napja és augusztus 23. (az 1944. évi németellenes felkelés kitörésének napja). Az utóbbi években „mun­ kával ünnepük” május 1-ét s nem ünnep (munkaszüneti nap) november 7. sem. Napjainkban egyre nagyobb szerepet játszik egy-egy nemzet életében, kül­ földi megismertetésében a sport. Essék erről is néhány szó: 1912-ben alakult a Romániai Sportegyesületek Szövetsége: a következő évben létrehozták a Ro­ mán Olimpiai Bizottságot. 19247ben vettek részt első ízben román sportolók az olimpián (rögbicsapatuk második helyezést ért el). Az első aranyérmet azonban csak 1952-ben, Helsinkiben akasztották román sportoló, a céllövészetben indult Sirbu nyakába. A legnépszerűbb sportág — mint a többi európai országban is — a labdarúgás, de ebben még nem értek el említésre méltó sikert. Kézilabdában viszont korábban a válogatott többször nyert világ- és Európa-bainokságot. olimpiai érmet. Atlétikában világcsúcsok, olimpiai bajnokságok fűződnek több román sportoló nevéhez. Asztaliteniszben a nők — főleg Maria Alexandru révén

15

— jeleskedtek eddig. A tornában született eddig a legnagyobb román siker Nadia Comaneci, Ungureanu és társai révén (olimpiai és Európa-bajnokságok) A 15 éves Nadia Comaneci azóta mintegy Románia jelképévé vált a román köz­ tudatban, a körülötte kialakított kultuszra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy dalt írtak róla, pályafutásáról könyvek jelentek meg, az 1970-es évek végén több nyelven megjelent népszerűsítő, a román történelmet összefoglaló kötet borítóján is legfelül az ö alakja látható, míg a román történelem, irodalom, mű ­ vészet nagyjai a hátsó borítólapra szorultak . . . 2. Magyarok Számuk az 1977-es népszámlálás közzétett adatai szerint 1 705 810 — az ország lakosságának 7,912%-a. Ehhez még hozzá kell számítani 1064 székelyt (0,005%). akiket külön tüntet föl a népszámlálási összesítő. E megkülönböztetés­ nek az a magyarázata, hogy az 1977-es népszámlálás előtt olyan irányú agitáció folyt a magyar és német ajkú nemzetiségek között, hogy a nemzetiségi megje­ lölést tartalmazó rubrikába anyanyelvi csoportjuk neve helyett a szűkebb etni­ kai csoport nevét írják. így kerültek aztán külön csoportba összesítéskor a ma­ gyarok és székelyek, a németek mellett a szászok és a svábok. A nemzetiségek effajta megosztásával kapcsolatban szükségesnek tartotta Fazekas János, az RKP KB Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes A Hét 1977. 17. szá­ mában (10. o.) kifejteni, hogy: „ .. .társadalmi, gazdasági és katonai sajátossá­ gok ellenére, a székelyek nem alkottak külön nemzeti közösséget a magyarság keretében. Éppúgy, mint a svábok és a szászok együttesen alkotják a romániai német nemzetiséget, a székelyek a hazánkbeli többi magyarral egyetemben a romániai magyar nemzetiséget alkotják”. A magyarság lélekszáma az 1966. évi népszámlálás szerint 1 619 592 volt, az ország lakosságának 8.5%-a. 11 év alatt tehát — a népszámlálás adatai szerint — a növekedés valamivel több. mint 86 ezer, a százalékos arány viszont több mint 0.5%-kal csökkent. Figyelembe véve nemzetiségi tekintetben a népszámlálások — korábban már említett — szükségszerű pontatlanságait, reálisan a romániai magyarságot az ország össznépességének legalább 10%-ára, kétmilliót meghaladó lélekszámra becsülhetjük a moldvai csángó magyarokkal együtt. A magyarság területi megoszlására, az egyes néprajzi csoportok bemuta­ tására s teljes kulturális körkép leírására ezúttal nem térünk ki, mert az utóbbi időben bő irodalma van.5 Néhány területet ragadunk ki csupán, s elsősorban az utóbbi fél évtized változásait regisztráljuk. Az iskolázás jellemzője, hogy a magyar nyelvű iskolák száma fokozatosan csökken s egyes Iskolákon belül egyre kevesebb a magyar tannyelvű osztály. Különösen a középiskolák szintjén szembetűnő ez. Érzékeny veszteségnek szá­ mít, hogy 1979 őszétől nem indul új osztály a nagy hírű és nagy hagyományú nagyenyedi magyar tanítóképzőben sem. Az 1977. évi tanügyi reform óta a szak­ iskolává alakuló líceumokban a magyar nyelv oktatása jelentősen visszaszorult, egyes iskolákban csak a magyar nyelv és irodalom oktatása folyik anyanyelven. E tantárggyal kapcsolatosan nem közömbös az a tény, hogy a felszabadulás után az első magyar középiskolai irodalmi tankönyvek csak az 1970-es években jelentek meg, korábban csak szöveggyűjtemények voltak. A Tanulók Könyv­ tára sorozat nem biztosítja azt, hogy a magyar irodalom klasszikusai — a kö­ telező olvasmányok — évről évre eljuthassanak hiánytalanul a tanulók ke­ zébe. 16

Az iskolán kívüli művelődésben az 1970-es években alakult művelődési egyesületek nagy pezsgést indítottak meg, azonban az egyesületek működése — adminisztratív okok következtében — többnyire formálissá vált, Hl. megszűnt Virágzik viszont a kórusmozgalom. A hagyományos ditrói kórustalálkozókon nem ritkán ezer dalos is megjelenik. Méltán írhatta egy kitűnő romániai magyar újságíró, hogy „Erős várunk az ének”. A magyar nyelvű sajtó színvonala egészében az elmúlt fél évtizedben ha­ nyatlóban van. A megyei lapokban termelési eredményeken és munkafelhívá­ sokon s beszédeken kívül úgyszólván semmi mást nem lehet olvasni. A heti­ lapok és folyóiratok színvonala ingadozó. Van néhány jól sikerült kezdeménye­ zés. Ezek egyike az 1977 nyarán indult természettudományos ismeretterjesztő folyóiratot pótló TETT, A Hét ismeretterjesztő melléklete. Ma már nemcsak az Utunk ad ki évkönyvet, hanem egyre rendszeresebben a Korunk is és új szín­ folt A Hét két évkönyve. A megyei lapok közül a Hargita ad ki kalendáriumot, a nagyváradi napilap és a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör bocsát ki időközön­ ként mellékletet. Üjabb rendelkezések szerint a folyóiratok újság$rusi forgalomban csak a nagyobb városokban kaphatók, egyébként csak előfizetés útján szerezhetők be A bökkenő csak az, hogy hogyan értesüljön egy folyóirat vagy hetilap létéről a potenciális olvasó, mikor azt újságárusnál nem látja, napilapokban efféle előfizetési hirdetéseket nem talál, a könyvtárban sem leli többnyire, mert az újabb rendelkezések szerint erősen korlátozták a könyvtárak számára megren­ delhető sajtótermékek számát. A könyvkiadásban változás az utóbbi időben nem következett be. Továbbra is gondot okoznak a terjesztésbeli aránytalanságok, a papírhiány miatti kis példányszámok, a nyomás és kötés minősége. A megjelenő könyvek közötti el­ igazodásban nagy segítséget jelent A Hét Könyvbarát c. 1977 telén indult mel­ léklete, amely valamennyi könyvkiadó magyar és román. ill. német nyelvű új­ donságairól tájékoztat. A Művelődésben évről évre megjelenik a magvar köny­ vek bibliográfiája a Könyvtár c. mellékletben, amely a korábban önálló könyv­ folyóirat, a Könyvtári Szemle utódja. A hanglemezkiadást hosszú éveken át az jellemezte, hogy magyar nótákon kívül (többnyire kislemezek) mást nemigen lehetett kapni (Magvarországról igen kevés importlemez érkezett — a szükségletekhez képest). Az utóbbi fél évtized­ ben egvre több szép magyar népdallemezt jelentettek meg. s mellettük nem lebecsülendő szerepet kap a romániai magyar könnvűzene úi hulláma is. Las­ sanként megszaporodnak a meselemezek is. köztük Benedek Elek meséit. Konsza Samu háromszéki székely népmeséit tartalmazó nagylemezek különösen ér­ dekesek. A próza terén Illyés Kinga rempk Fagyöngv c. nagvlemeze törte meg a jeget (ezen próza dallal váltakozott), ezt követe Kovács Gvörgv színművész verslemeze A kor falára címmel, maid Banner Zoltán Petőfi a hídon c pompás Petőfi-válogatása. Varga Vilmos Adv-nagvlemeze, Boér Ferenc Mondi igazat c. albuma a Korunk költészetéből. A romániai magvar költészet klasszikusait bemutató lemezsorozat első darabja a nemrég kiadott Horváth Imre (költő) nagylemez. Varga Vilmos második nagylemeze Fminesou költészetét mutatja he A romániai magyar nemzetiségi kérdés alakulásában az utóbbi fél évtized­ ben döntő jelentőségű az addig egységes nemzetiségi tömbök föllazulásának (föllazításának) tendenciája. Az új magyar értelmiségi generáció jelentős része nem magyar lakta vidékre kerül (a pályázatok elbírálásánál az anyanyelv nem jelent kritériumot), ami természetszerűleg növeli a vegyesházasságok számát, s

17

az e házasságból születeti gyermekek nagyobb része egyáltalán nem tanul meg magyarul, vagy legfeljebb a konyhanyelv szintjén, iskoláit nem magyar nyelven végzi, ezért magyarul írni sem tud.

(Folytatjuk) JEGYZETEK 1. A r o m á n h i v a t a l o s á l l á s p o n t s z e r i n t R o m á n i a e g y s é g e s n e m z e t i á l l a m . E z z e l k a p c s o l a t b a n N. C e a u s e s r u 197 1 - b e n a k ö v e t k e z ü k e t j e l e n t e t t e k i : „ . . . m i m á r r é g e n b í r á l t u n k b i z o n y o s k o rábbi té zisek et . . . a m e l y e k sze rint R o m á n i á t s o k n e m z e ti s é g ű á l l a m n a k te kin te tt ék. Ez a tézis n e m felelt m e g a v a l ó s á g n a k , n e m vet te f ig y e le m b e , hogy az e g y s é g e s r o m á n n em zet i á l l a m m e g a l a k u l á s a o b j e k t í v s z ü k s é g s z e r ű s é g v o l t R o m á n i a f e j l ő d é s é b e n . . . Az a t é n y , h o g v R o m á n i a t e r ü l e t e n m a g y a r o k és n é m e t e k , v a l a m i n t m á s n e m z e t i s é g ű e k é l n e k , a t ö r t é n e l m i f e j l ő d é s e r e d m é n y e . . . ” ( Nir . nlae C e a u s e s c u : R o m á n i a a s o k o l d a l ú a n f e j l e t t s z o c i a l i s t a t á r s a ­ d a l o m é p í t é s e ó l j á n . B u k a r e s t , 1913. 817 —R1 a. ol d. ) 2. D e m e L á s z l ó : N y e l v i é s n y e l v h a s z n á l a t i g o n d j a i n k r ó l . M a d á c h K. B r a t i s l a v a , 1910. 32. o l d . A nem ze ti s ég i k é r d é s n e m z e t k ö z i jogi s z a b á l y o z á s á r a Ir án y u l ó a k c ió k a t r és zl et es en elemzi K ő v á g ó L á s z l ó ; K i s e b b s é g — n e m z e t i s é g . K o s s u t h K B p . . 1911. 3. H e r c z e g F e r e n c : A z M S Z M P n e m z e t i s é g i p o l i t i k á j a K o s s u t h K. B p . , 1916. 14. o l d . A h i v a t a l o s a d a t o k és a t é n y l e g e s h e l y z e t kö zt i e l t é r é s f e l t é t e l e z h e t ő e n R o m á n i á b a n s e m l e h e t j e l e n t é k t e ­ l e n , M i v e l a z 1911. é v i n é p s z á m l á l á s t e l e p ü l é s e n k é n t i n e m z e t i s é g i m e g o s z l á s a m i n d e d d i g n e m I s m e r e t e s , s az lHfifi. é v i n é p s z á m l á l á s h a s o n l ó a d a t a i t m i n d e d d i g n e m t e t t é k k ö z z é , a n é p ­ s z á m l á l á s o k ré s z l e te i k b e n n e m e l l e n ő r i z h e tő k A m e g y é n k é n t i össz esíté sek ilyen célr a szintén nem használhatók. Az ad a th ián y n e m újkeletű. Hasonlóról p anaszkodott a falvak nemzetiségi k é p é t a k é t v i l á g h á b o r ú k ö z ö t t k u t a t ó M i k ó I m r e Is. ( M i k ó I m r e : a z e r d é l y i f a l u é s a n e m ­ z e t i s é g i k é r d é s . C l u j - K o l o z s v á r , 1932. fii. o l d ) 4. J o ó R u d o l f ; N e m z e t i s é g e k á s n e m z e t i s é g i k é r d é s N y u g a l - E u r ó p á b a n K o s s u t h K . Bp . , 1977. 19— 20. o l d . 5. A m a g y a r n é p r a j z i c s o p o r t o k r a K ó s a L á s z l ó — F i l e p A n t a l ; A m a g y a r n é p t á j i - t ö r t é n e t i t a g o ­ zódása A k a d é m i a i K. B p . , 1975. k i t ű n ő m u n k á j á t a j á n l h a l j u k s a M a g y a r N é p r a j z i L e x i k o n eddigi két kötetét. A romániai m a g y ars ág — elsősorban kulturális szem pontú — helyzetképét m á r k o r á b b a n v á z o l t u k ( V a l ó s á g 1974. 10. s z . Gl —78. o l d ) , e z é rt a z o t t l e í r t a k a t l e h e t ő s é g s z e r i n t n e m i s m é t e l j ü k . E t a n u l m á n y n a k e g y é b k é n t Is e l s ő r e n d ű c é l j a n e m a r o m á n i a i m a . g y a r s á g b e m u t a t á s a , h a n e m a k e v é s b é i s m e r t t ö b b i n e m z e t i s é g s a r o m á n s á g m ú l t j á n a k és jelenének vázolása.

VINNAI GYŐZŐ:

Szabolcs Vármegye és a gazdasági világválság ( 1929 — a v á lsá g

1933 )

Ál t a l á n o s

é s m a g y a r je l l e m z ő i

Az első világháborút követő esztendők legfontosabb gazdasági törekvése volt. hogy a háború okozta gazdasági leromlást, nyomort és munkanélküliséget fel­ számolja. Az 1920-as évek első felében a legtöbb európai országban külföldi köl­ csönnel sikerült az államháztartást szanálni, a gazdaságot stabilizálni. Ezután a gazdasági teljesítmények mérsékelt fellendülése következett, amelyet rend­ kívüli hevességgel szakított meg az 1929-es tőzsdei összeomlás nyomán gyorsan elharapódzó világgazdasági válság. A válság pénzügyi válságként indult, amelynek alapvető oka volt, hogy a tőke spekulációs lépései, konjunktúrája 1929. október 24-re a visszájára fordult Vagyis a korábbi részvényfelvásárlásokkal ellentétben az értékpapír-tulajdono­ sok döntő többsége pánikszerűen igyekezett megszabadulni részvényeitől, amely18

nek „eredménye”-ként egyetlen nap alatt 12 millió értékpapír cserélt gazdát, méghozzá töredékáron.1 A nagyfokú tőzsdei bizalmatlanság a korábbi évek pénz­ ügyi politikájának fordított láncreakcióját váltotta ki, amely erőteljesen kiha­ tott a termelés és a piac szférájára is. A válság tehát a látványos tőzsdekrachhal indult, de hamarosan túltermelési és értékesítési válság lett belőle. Általános jellemzője volt, hogy világméretekben játszódott le, az egész gazdasági életre kiterjedt, a mezőgazdasági és ipari válság összefonódott, rendkívüli pénzügyi zavarokkal járt, kiélezte a társadalmi és szociális feszültségeket, s politikai ki­ hívást is előidézett a fennálló kormányzati rendszerekkel szemben. A válság Közép- és Délkelet-Európa minden országát, köztük Magyarorszá­ got is érintette. Az alapjelenségek Magyarországon is kimutathatóak voltak, de sajátos vonásokkal párosultak. Ilyennek tekinthető az agrárárak rendkívüli mértékű zuhanása a világpiacon, amely a korszerűtlen struktúrájú, technikájú magyar mezőgazdaságot rendkívüli módon sújtotta Emellett a nemzetközi tőke­ import elakadása a magyar nemzetgazdaság finanszírozását tette lehetetlenné, a korábbi pénzügyi rendszer összeomlott, s megszüntették a pengő kötetlen devizaátváltását.2 Ezen súlyos hatások következtében a magyar gazdaság mű­ ködési zavarokkal küszködött, a termelés visszaesett, az árak csökkentek, a külső piacokat elveszftette. belső piaca összeszűkült. A hagyományos exportágazatnak számító monokultúrás mezőgazdaság nem bírta a versenyt a tengerentúli gabonával. Az olcsóbb amerikai, argentin, auszt­ rál és kanadai búza szinte eladhatatlanná tette a magyar terméket. Az agrár­ termelőket tehát értékesítési gondok gyötörték, s az agrárolló kinyílása mialt a búzát nem Is igen viszik piacra. 1928—1932 között jelentősen megnőtt az adós­ ságteher, amelyet természetszerűleg tömeges elárverezés követett, főleg a pa­ raszti törpe- és középbirtokosok körében. Mielőtt az agrárárak önmagukat ker­ getve túlságosan mélyre zuhantak volna, a kormány energikusan közbelépett Az állami beavatkozás egyik formája az 1930 nyarán bevezetett hnlettarendszer volt. Ennek az volt a lényege, hogy a termelő a gabona eladásakor a kereskedő­ től vagy a fogyasztótól a forgalmi áron felül meghatározott értékű gnbonajegyszelvényt (a boletta egyik része) kapott, amelyet adófizetésre használhatott, il­ letve ha adóhátraléka nem volt, készpénzre beválthatott. Az a kereskedő, aki külpiacra vitte a búzát, a gabonalevél (a boletta másik része) ellenében vissza­ kapta a gabonajegyszelvény árát az országos gabonaértékesítő alapból. Az állami beavatkozás tehát igyekezett elősegíteni a külpiaci értékesítést, de ezt csak úgy érhette el, ha a belföldi árat a világpiaci ár fölé emelte s a különbözetet a bel­ földi fogyasztókkal fizettette meg. A mezőgazdasági termelés visszaesését 1930-ban követte az ipar „mélyrepü­ lése”. Magyarországon a válság elsősorban a termelőeszközöket előállító ipar­ ágakat sújtotta. A vas- és fémipar, a gépgyártás, az építőanyagipar és a faipar termeléscsökkenése a beruházási tevékenysége megbénulása miatt kb 50%-os volt.3 Kisebb mértékű visszaesést regisztráltak az élelmiszeripar területén, ame­ lyet az exportlehetőségek és a belső piac szűkülésével magyarázhatunk. A har­ madik csoportba tartoztak azok az iparágak, amelyeket a válság alig érintett Ide a textilipar, a vegyipar, villamosipar stb. sorolható, ezek az iparágak vagy fejlődőben lévő ágazatok voltak, vagy olyan szükségleteket elégítettek ki, ame­ lyeket korábban csaknem kizárólag importból fedeztek Megállapítható tehát, hogy a könnyűipari ágazatok viszonylag kedvező helyzetének két alapvető oka volt: a belső piac könnyűipari szükségletei és az állam védővámos politikája. 19

Az ipari és agrárválság mélypontján a nemzetközi pénzügyi rendszer össze­ omlása Magyarországot is elérte, s ez az ország fizetésképtelenségével fenyege­ tett. Az államcsőd elhárítására a magyar kormány 1931. július 13-án 3 napos bankszünetet rendelt el, amellyel egyidejűleg bevezették a kötött devizagazdál­ kodást. Az arany- és devizakészleteket zárolták, a pengő szabad átváltását meg­ szüntették, a deviza ki- vagy befizetéseket csak a Nemzeti Bank útján engedé­ lyezték. Ezekkel az intézkedésekkel a kormány több tőkés vállalatot mentett meg a nyílt csődtől.4 A gazdasági válságot a világon mindenütt a tömegek romló életkörülmé­ nyei, állástalanság, egzisztenciavesztés, ínség, nyomor kísérte. A bérből és fize­ tésből élők számára a reálbércsökkenés mellett a munkanélkülivé válás jelen­ tette a legfélelmetesebbet, amely nyomorral kezdődött, kilátástalansággal foly­ tatódott, s nem egy esetben öngyilkossággal végződött. Magyarországon az egyre elmélyülő válság kiélezte a társadalmi és szociális feszültségeket, megingatta — 1932-től több tekintetben meg is változtatta — az 1920-as évek elején kialakult kormányzati rendszert. Tömegmozgalmak, tüntetések, politikai pártalakulások jelezték, hogy a gazdasági bajok nyomában hihetetlen erősségű és hevességű politikai elégedetlenség is megnyilvánult. A baloldali mozgalmak elsősorban a várost igyekeztek forradalmasítani, de a szociáldemokraták nem hagyták figyel­ men kívül a falu gondjait, problémáit sem Felrúgva a Bethlen—Peyer-megállapodás falura vonatkozó részét, 1930 őszétől, 1931 elejétől megkezdték a párt falusi szervezeteinek kiépítését. A nyomor, az ínség kedvezett a radikális szélsőjobboldali eszmék elterjedé­ sének, s különösen fogékonnyá tette a politikailag iskolázatlan vidéki tömegeket a szociális demagógiával próbálkozó különböző nemzeti szocialista pártok iránt. Közülük az 1931-ben Böszörményi Zoltán által alapított Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt (más néven kaszáskeresztes mozgalom) játszotta a fő sze­ repet. Böszörményi misztikus elhivatottságú vezérként lépett fel, akire messianisztikus várakozással tekintettek a társadalom legelmaradottabb pauperelemei Féktelen szociális demagógiával, antiszemita uszítással igyekezett a tömegeket fanatizálni. Azt hirdette, hogy ha hatalomra kerül, 24 órán belül megoldja a válságot, s minden agrárproletárnak 15 hold földet ad.5 Ezzel szemben a valóság teljesen más volt, hiszen a válság felszámolásához évek kellettek, s a gazdasági fellendülés jelei csak 1936—1937-ben mutatkoztak. VÁLSÁGÉVEK KRÓNIKÁJA SZABOLCSBAN A vármegye gazdasági szerkezetéből, a mezőgazdasági termelés túlsúlyából, az ipar és a kereskedelem szerény méreteiből törvényszerűen következett, hogy Szabolcsban az agrárválság volt a legsúlyosabb. A válság első jelei már 1928 végén észlelhetők, s a helyzetet csak tovább rontotta a hosszan tartó hideg tél. A téli fagy óriási károkat okozott a vetésekben, a búzavetés 60%-át, a rozsvetés 15%-át. a szőlők 60—80%-át tette tönkre. A kedvezőtlen időjárás következmé­ nye volt az is, hogy a tavaszi munkák csak későn indulhattak meg, s ezt leg­ inkább a törpebirtokosok, napszámosok, cselédek sínylették meg, akik 6 hónapig voltak munka és kereset nélkül.8 A munkálatok beindulása és elvégzése után újabb és újabb nehézségekkel kellett szembenézni: az árak kétségbeejtően estek, ennek ellenére a terményt alig lehetett értékesíteni, s megszűntek a korábbi hi­ telek is. Ilyen körülmények között elsőként a paraszti törpebirtokok kerültek elárverezésre. Ahhoz, hogy ezt elkerülhessék és birtokaikat fenntarthassák.

20

kénytelenek voltak adósságaikat növelni, állataikat eladni, végső esetben ingat­ lanjaikat, földjüket igyekeztek áruba bocsátani, de egy 1930-ban keletkezett forrás szerint erre sem volt esélyük a vevők hiánya miatt.7 1931 februárjában a főispán levélben panaszkodott a miniszterelnöknek a vármegye mezőgazdaságának súlyos állapotáról. Felhívta Bethlen István fi­ gyelmét a katasztrofális tőkehiányra, s arra, hogy nem lehet megfelelő kama­ tozású kölcsönökhöz jutni, ha ez valamilyen csoda révén mégis sikerülne, akkor magas a kamat. Ráadásul a termelőket rendkívül magas helyhatósági adók nyomorgatták. Ezenkívül 1931-ben hosszan tartó szárazság volt, amely még tete­ mesebb veszteséggel járt, mint az 1928/29. évi fagykár. A közgazdasági felügyelő jelentése szerint a kár kb. 25%-os volt, amely elsősorban a gazdaközösséget érin­ tette, „akinek 1928 óta jó aratásuk, termésük nem volt”.8 A jelentésből azt is megtudhatjuk, hogy a gazdák 80%-a óriási mértékben eladósodott, s a kormány segítsége nélkül képtelen lesz talpra állni.9 A válság éveiből származó szabolcsi források tömege panaszkodik az expor­ tálás! nehézségekről. Ugyanis a magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződés 1930 decemberében megszűnt, s ez hallatlanul megnehezítette „az ország leg­ keletibb részein fekvő vármegyék értékesítési lehetőségeit”.10 Hiába nyílt meg a német piac a magyar agrártermékek előtt, Szabolcs gazdasági gondjain lé­ nyegesen nem javított. A nagy távolság miatt a szállítási költségek jelentős mér­ tékben drágították a különben is magas termelési költségeket. A vármegye szá­ mára fontos piac volt az ország fővárosa, Budapest, de itt is jelentkezett a vasúti szállítás drágasága, amely a termények értékének 25—30%-át emésztette fel A főispán a gazdák védelmében kormányzati beavatkozást sürgetett a szállítási díjtételek mérséklése terén.11 Az ügyben lépéseket tettek a vármegye képviselői is, akik a miniszterelnökhöz küldött felterjesztéseikben a helyi mezőgazdasági exportkontingensek felemelését kérték, s a szállítási költségek enyhítésére mél­ tányos kamatú hitelt követeltek. A szabolcsi agrárválság a gabona mellett a térség másik két fontos növé­ nyét, a burgonyát és a dohányt is elérte. Az alispán 1933. április havi jelentésé­ ből megtudhatjuk, hogy a burgonya ára minden korábbinál alacsonyabb lett, amelyet az alábbi táblázattal igyekszünk szemléltetni:

Nyári rózsa Őszi rózsa Ella rózsa Woltmann és Krüger

február

április

6—7 p 4,50 p 4,00 p 4,00 p

2,50 1,80 2,50 2,20

p p p p

p =■ p en g ő

A burgonyát az áresés miatt csak veszteséggel lehetett volna eladni, ezért inkább tárolták, aminek a következménye mintegy 3 millió mázsa eladhatatlan burgonya lett 1933 őszére. A készletek csökkentése érdekében igyekeztek a ter­ mőterületet szűkíteni, de ez nem jelenthetett igazi megoldást. A válságból való kijutás első szerény eredményei 1934—1935-re tehetők, s ezek több együttes tényező hatásának köszönhetők. Egyrészt a világpiaci árak

21

akkortól kezdve változást, javulást mutatnak, másrészt 1934-re Magyarország előtt megnyílt a több millió tonna gabonát felszívó német, olasz, osztrák piac, harmadrészt ettől az időtől kezdve egyre erőteljesebben érvényesült az állami beavatkozás konjunkturális hatása. Érdekes módon Szabolcsban nem 1934 a kedvező gazdasági változás kiindulópontja, hanem csak 1935 vagy még inkább 1936. Véleményünk szerint ez az elmaradott földművelési technikával, a helyi természeti csapásokkal s a piacoktól való nagy távolsággal magyarázható. Szabolcs iparának és kereskedelmének fejlettségi szintje mélyen az országos átlag alatt volt az 1930-as években. A statisztikai adatok vallatása arra enged következtetni, hogy a jelentős túlnépesedésben, a foglalkoztatási gondok meg­ oldásában az iparnak, kereskedelemnek kellett volna a főszerepet játszani, de ez nem történt meg, hiszen a fent említett gazdasági ágazatok nem tudták fel­ szívni a mezőgazdasági munkaerő-feleslegeket. Ha a kereső népesség foglalko­ zási megoszlásának számait böngésszük, egyértelművé válik, hogy a vármegye gazdasági szerkezete a legelmaradottabb volt az országban. Nevezetesen: a kereső lakosság kb. 70ü/i)-a a mezőgazdaságban dolgozott,12 míg az ipar, a kereskedelem és a közlekedés mindössze 17u/o-ban foglalkoztatta a keresőképes lakosságot.12 Jelentősebb ipari vagy kereskedelmi tevékenységről csak Nyíregyházán és né­ hány nagyobb településen beszélhetünk. Nagyiparról vagy több száz munkást foglalkoztató nagyüzemekről még ott sem. A források tanúsága szerint Sza­ bolcsban a vas- és fémipar, a ruházati ipar és az élelmiszeripar foglalkoztatta a legtöbb embert.1'1 Az ipari válság megyei méreteit jól jellemzi, hogy Nyíregy­ háza egyik legrégibb üzeme, a Majerszky-féle gépgyár is felhagyott a gyárüzemi termeléssel, s egyes iparágakat a kisipar keretein belül megtartva folytatta a munkát. Nagyon súlyos helyzetben volt az építőipar is, hiszen a válság évei alatt szinte minden építkezést felfüggesztettek. A megyeszékhelyen a legínségesebb esztendőnek 1932 számít, amikor is a mezőgazdaság rossz termése mellett teljes ipari és kereskedelmi pangás uralta Nyíregyházát. Több mint kétszáz esetben történt iparlemondás, s egy sor ipari üzem szüneteltette működését.13 Az ipari élet területén egy fokozatos termelési fellendülés csak 1937—1938-tól figyelhető meg, ez azonban már a háborúra való készülődés, a győri fegyverkezési prog­ ram meghirdetésének az időszaka. A tanulmány bevezetőjében említést tettünk arról, hogy az agrár- és ipari válság összefonódott a hitelélet válságával. Nézzük meg egy kicsit közelebbről: milyen pénzügyi gondok fojtogatták Szabolcsot 1929—1933 között. A mezőgazdaságban jelentkező problémák: fagykár, agrárolló, nehéz érté­ kesítés, magas adóhátralék a gazdák fizetési gondjait szaporították. Sokan fize­ tésképtelenné váltak, helyzetükön a vármegye nem tudott segíteni, ezért 1929 augusztusában a Közigazgatási Bizottság levélben kérte a kormány segítségét: „Községeink igen tekintélyes része megfelelő támogatás és segítés nélkül nem képes a reá háruló kulturális, szociális és más feladatok anyagi eszközeit elő­ teremteni . . . Ennek a példátlanul súlyos elemi csapásnak elmaradhatatlan kö­ vetkezményeképp a köztartozások oly nehezen, oly vontatottan folynak be, hogy a befolyó bevételek községeink és vármegyénk háztartásának mindennapi szük­ ségleteire sem nyújtanak fedezetet, s e nehéz gazdasági évben figyelemre méltó javulás nem következhet be. Községeink anyagi teljesítőképességének helyre­ állítása sürgős segítést és kormányzati intézkedést igényel.”11' Az adók behajtatlansága állandó költségvetési hiányt idézett elő, amely az adóhivatal mind erő­ szakosabb fellépését vonta maga után. 1930-ban a nyíregyházi adóhivtal 10 141

22

esetben foganatosított behajtási eljárást. De ez sem segített, hiszen a következő évben már a fizetésképtelenség veszélye fenyegette a várost, ugyanis az adó­ hátralék olyan nagy összegre rúgott, amely meghaladta az 1930-as bevételeket. Ilyen körülmények között előfordult, hogy a nyugdíjasok, közalkalmazottak illetményeinek idejében való folyósítását többször is elodázták.17 Ezért a város képviselőtestülete elhatározta, hogy a hiányzó pénzt kölcsön formájában teremti elő. Mivel a hiteleket alig-alig tudták törleszteni, a város állandó pénzzavarral küszködött, s így 1934 végére már több mint 6 millió pengős adósságot „halmoz­ tak fel”.18 A vármegye tartozásai is tetemes összegre rúgtak, hiszen a vármegyei háztartási alapba befolyó pénzek, az útadók, közmunkák, vasúti vámszedés be­ vételei oly szerények voltak, hogy a kiadások töredékét tudták csak fedezni A pénzügyi gondok mérséklődése, enyhülése csak az 1930-as évek második felé­ ben jelentkezett. A VÁLSÁG TÁRSADALMI-SZOCIÁLIS ÉS POLITIKAI HATÁSA Szabolcsban — hasonlóan az ország többi területéhez — a válság idején fokozatosan csökkentek a reálbérek, s ezzel szinte fordított arányban növeke­ dett a munkanélküliek száma. Az ipari munkások bérének visszaesése országcs szinten kb. 20—30%-os volt, s megközelítően ugyanilyen bércsökkenésről beszél­ hetünk Szabolcs esetében is. Ezt példázza a nyíregyházi festőmesterek sztrájkja, akik 1930 áprilisában azért szüntették be a munkát, mert órabérük 70—90 fil­ lérről 60—70 fillérre, vagyis 20—30%-kal esett vissza.19 Még rosszabb helyzet­ ben voltak azok az iparosok és alkalmazottak, akik elvesztették állásukat. Mun­ kanélküliségük következtében képtelenek voltak eltartani családjukat, éheztek, fáztak, nélkülöztek, segélyezési akciókra és ingyenebédekre szorultak. Az állam a kiéleződött társadalmi-szociális feszültségeket munkaalkalmak teremtésével, közmunkák meghirdetésével, ínségakciók megszervezésével igyekezett tompítani. Nyíregyházán maga a polgármester ígérte, hogy a városban „nagyobb arányú munkálatokat fognak lefolytatni”. A középítkezések megindulását jelzi, hogy a már elrendelt városi építkezéseket (városi gőzfürdő, Árpád utcai óvoda, Csillag utcai iparos tanonciskola) gyors ütemben folytatták.'0 A nagyfokú munkanél­ küliség enyhítésére a megyében is karbantartási munkálatokat, útjavításokat, építkezéseket rendeltek el. Ide sorolhatók a kállói, gávai, mándoki, kemecsei, tiszalöki járási székházak s melléképületeik átalakítási munkálatai.21 Jelentős állami segítséget kapott a vármegye a sóstófürdői földmunkákra (90 ezer pengő) és a repülőtér víztelenítésére (80 ezer pengő).22 A mezőgazdaságban dolgozók jelentős hányadát szintén teljes vagy részle­ ges munkanélküliség sújtotta. 1931 tavaszán a mezőgazdasági munkanélküliek száma közel 3000 volt, amely 1932-re 4515-re, 1933-ra 5531-re emelkedett. Az említett számokból és az Országos Munkaközvetítő Iroda adataiból megállapít­ ható, hogy a legnagyobb méretű munkanélküliség 1933 és 1934-ben gyötörte a mezőgazdasági munkásokat. Sőt az említett években országos szinten Békés és Szabolcs megyében volt a legnagyobb.23 A munkanélküliség növekedése mel­ lett a napszámbérek, munkabérek csökkenése tette szinte lehetetlenné a min­ dennapi élelem és az élet normális viteléhez szükséges egyéb cikkek beszerzését. Statisztikai kimutatás szerint Szabolcsban 1928-ban egész évi átlagban 2,35 pen­ gőt fizettek a napi munkáért, ezzel szemben 1933-ban már csak 60 fillérért ka­ páltak a vármegyében.24 Ebben az összefüggésben érthető az alispán 1933. évi jelentése, amely szerint a mezőgazdasági munkások „teljesen le vannak rongyo-

23

lódva, és a termények alacsony ára miatt a szükséges ruhaneműt és lábbelit be­ szerezni képtelenek”. Az életkörülmények romlását, az ínség megjelenését bizonyítják a külön­ böző segélyezési akciók. A segélyezésnek ötféle formája (ingyenebéd-akció, ter­ mészetben kiadott élelmiszer-akció, munka ellenében kiadott lisztsegély, termé­ szetben kiadott tüzelősegély, ruhasegély) és kétféle módja volt. Egyrészt a teljes munkaképtelenek ingyensegélyben részesültek, másrészt akik keresőképesnek minősültek, azok egyéves hitelre kaptak segélyt, vagy pedig közmunkák fejében juthattak liszthez s egyéb terményhez. 1930-ban Nyíregyházán a segélyre szoruló családok száma 822, családtagok­ kal együtt 2779 volt. A családok lisztet, szalonnát, burgonyát, szenet, kivételes esetekben lakbérsegélyt kaptak. A következő évre tovább növekszik az ínséges családok száma, a források szerint ekkor már 2179 családnak, kb. 8000 embernek adtak segélyt,25 s az ingyenebédet osztó konyha 57 317 ebédet adott ki. A nagy nyomorra való tekintettel a város képviselő-testülete felszólította a lakosságot, hogy 1931 telén „kerüljön minden fényes mulatságot, díszebédet, s az így meg­ takarított összeget juttassa a központi ínségenyhítő bizottsághoz, amely a be­ folyt összeget gazdaságosan beosztva sokkal nagyobb és komolyabb eredményt fog tudni elérni a segélyre szorulók nélkülözésének és nyomorának enyhítésé­ ben”.26 A gazdasági élet zavarai, a felhalmozódott társadalmi-szociális feszültségek mélyreható politikai erjedést indítottak el. A különböző politikai és tömegmoz­ galmak következtében megingott az a kormányzati rendszer, amelyet gróf Beth­ len István miniszterelnök épített ki az 1920-as évek első felében. Ez a kormány­ zati struktúra igyekezett a nagybirtok—nagytőke túlsúlyát biztosítani a tör­ vényhozásban, s a középrétegekre támaszkodni a végrehajtásban. A politikai őr­ ségváltást Gömbös Gyula — az úri középrétegek jellegzetes alakja volt — mi­ niszterelnöki bársonyszékbe jutása hozta, aki mint a „harmadik erő” embere, fo­ kozatosan törekedett saját osztályának erősítésére, a hagyományos uralkodó osz­ tályok hatalmának megnyirbálására. Gömbös a válságból való kilábalás érde­ kében meghirdette kormányzati programját, amely a híres-hírhedt 95 pontos Nemzeti Munkatervben öltött testet. Ezt a programot az országban az elsők kö­ zött éppen Nyíregyházán mondta el. Az 1933. január 30-i, szociális ígéretekben egyáltalán nem szűkölködő beszédét a megye és a város vezetése lelkesedéssel fogadta, bízva a gombosi reformretorikában, amelytől a gazdasági, társadalmi, szociális gondok enyhítését, sőt megoldását várták.27 Ezzel egy időben a válság hatására a baloldali, demokratikus mozgalmak is felerősödtek. Közülük a szociáldemokraták és a kisgazdák dolgoztak ki politikai programot, amelynek földet ígérő agrár része is volt. A szociáldemokraták agrár­ programjukat, sőt annak magyarázatát is eljuttatták a falvakba. Legfontosabb célkitűzéseik az alábbiakban foglalhatók össze: „A szociáldemokrácia nemcsak a dolgozó nép gazdasági nyomorúságát akarja megszüntetni, hanem politikai el­ nyomatását is. Azt akarja, hogy jogokban és kötelességekben egyenlők legyünk.” A továbbiakban rámutattak a munkásság és parasztság korábbi összefogásának nehézségeire, illetve a mostani közös harc szükségességére: „Ellenfeleinknek gondjuk volt rá, hogy a szociáldemokrácia igazságai el ne terjedjenek a nincs­ telen földművesek és kisgazdák között. Ugyanakkor pedig azt a rágalmat ter­ jesztették a falvakban, hogy a szociáldemokrácia ellensége a földműves nép­ nek . . . A dolgozó földműveseknek csatlakozniuk kell egy olyan párthoz, ame­ lyik még sohasem hagyta cserben a népet, amelyik az összes elnyomottakat

24

magához ö leli. . . ilyen párt azonban csak egy van, a szociáldemokrata párt.”28 A párt falusi szervezésének köszönhetően több szabolcsi községben (Büdszentmihály, Ibrány, Kenézlő, Rakamaz, Tiszabercel, Tiszalök stb.) megalakult az MSZDP helyi szervezete. Erős agitációt fejtett ki a szociáldemokrata párt a Nyíregyháza határában található bokortanyákon is (Borbánya, Királytelek-szőlő, Bedőbokor stb.). Nyíregyháza környékén több helyen már a társadalmi rend ellen „izgattak”, s terjesztették a kommunista nézeteket. Egy bizalmas rendőr­ ségi jelentés szerint Török János, az MSZDP egyik helyi vezetője „Nyíregyháza perifériáin titkos összejöveteleket rendez. Ezeken az elégedetlenséget szítja, és a nincsteleneket a kommunizmus felé hajtja”.29 A szociáldemokraták mellett a kisgazdapárt is igyekezett politikai befolyás­ ra szert tenni a falusi gazdák körében. A Független Kisgazdapárt 1930 decem­ berében Gaál Gaszton és Szijj Bálint vezetésével alakult meg, de soraiban olt található Echardt Tibor, Tildy Zoltán és Nagy Ferenc, sőt később Bajcsy-Zsilinszky Endre is. Az új párt lényegében a régi Nagyagyáti-féle követeléseket újította fel, s ezzel elérte, hogy a nyomor hatására radikalizálódó és demokrati­ zálódó falvak gazdatársadalma jelentős mértékben támogassa a párt politikai törekvéseit. A baloldali, demokratikus mozgalmak mellett szélsőjobboldali irányzatok is megjelentek a szabolcsi térségben. Források hiányában, pontosabban a téma­ kör feldolgozatlansága miatt eléggé nehéz megállapítani, hogy ígéreteikkel mi­ lyen bázisra tudtak szert tenni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az 1931-ben alapított Böszörményi-féle kaszáskeresztes mozgalom a parasztság legelesettebb, leghiszékenyebb, politikailag legiskolázatlanabb rétegeit, csoportjait vette célba. Néhány forrás pedig egyenesen arra utal, hogy az 1930-as évek közepén meg­ alakuló és megerősödő nemzeti szocialista-nyilas mozgalmaknak a Tiszántúlon egyedül Szabolcsban sikerült híveket toborozni. A nincstelen parasztság egy másik része vallási szektákba menekült. Egy 1934-es belügyminisztériumi nyilvántartás szerint Szabolcsban 21 féle szekta működött, de tényleges számukat ennél többre, mintegy 30-ra becsülhetjük.39 A vármegyében gyökeret vert és létező szekták közül az ismertebbek: nazarénusok, methodisták, adventisták, millenisták, Jehova tanúi, pünkösdisták, szom­ batisták, bibliatanulók, az ibrányi gyülekezet és (a ref. egyház kebelében) a bathanisták. Külön is említést érdemel az 1930-ban Ibrányban alakult felekezeten kívüli szekta, amely 10 évig (betiltásáig) működött, s kb. 140—150 tagja volt. A tagok 300 hold földjét, s még 200—250 holdat feles bérletben közösen művelték, sőt az állatállományuk is közös volt. Ezenkívül birtokoltak még 2 traktorekét és 2 cséplőgép-garnitúrát, amellyel bérben is dolgoztak. Az egész közösséget saját készítésű uniformissal látták el, életrendjük közös volt, saját pecséttel rendel­ kezve szinte „jogi személy” látszatát keltették. A szektára a hatóság is felfigyeli, s „állam- és társadalomellenes” tanaik miatt működésüket betiltották, a közös gazdálkodás megszüntetésére kötelezték őket.31 Visszatérve a válság idejének szabolcsi tömegmozgalmaira, a korabeli iratok alapján megállapítható, hogy két nagyobb megmozdulásra és összecsapásra ke­ rült sor a hatalom és a tömegek között, s mindkettőt országos felhívás hatására szervezték meg. Az egyik az 1930. szeptember 1-jei nyíregyházi tüntetés volt, amikor is mintegy 1000—2000 ember a városháza elé vonult, és némán menetelt a Kossuth-szobor körül.32 A tömegtüntetést a szociáldemokraták kezdeményez­ ték, küldöttséget menesztve a város vezetőihez, akiktől munkalehetőségeket és

25

magasabb béreket követeltek. A másik az ún. nyírturai sortűz, amelyre az 1932. április 7-i országos mozgósítás, ill. tiltakozó akció adott lehetőséget. A nyírturaiak mintegy 200-an gyűltek össsze az elöljáróság környékén, s képviselőik, Gerliczki Pál napszámos és öt társa át akarta nyújtani a község vezetőinek az MSZDP memorandumát. Erre a csendőrök Gerliczkit és társait lefogták, mire a tömeg ki akarta szabadítani őket. Az elkeseredett lakosság akciójára a csend­ őrök tüzet nyitottak. A lövések következtében Szabó Pál gazdálkodó meghalt, Szabó Antal és Bihari István pedig megsebesült.33 A csendőrsortűz a rendszer ellentéteinek kiéleződését és a politikai élet jobbratolódását jelezte. Ennek a jobbratolódásnak egyenes következménye volt a fegyverkezési program beindítása, amely gazdasági konjunktúrát hozott. Azon­ ban a válság ilyen módon történő felszámolásáért és a mérsékelt gazdasági fel­ lendülésért a nemzet drágán megfizetett: átélte a háború minden poklát, s az ország totális háborús veresége pedig maga alá temette a Horthy-rendszert. JEGYZETEK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23 24. 25. 26. 27. 2a. 29. 30. 31. 32. 33.

26

M a g y a ro rsz á g a XX. sz á z a d b a n . S z e rk e s z te tte : B a lo g h S á n d o r. B p., 1986. 166. B o rsá n y i G y ö rg y : V álság év ek k r ó n ik á ja (1929—1933). B p., 1986. 30—31. M a g y a ro rsz á g tö rté n e te U/l. F ő sz e rk e s z tő : R á n k i G y ö rg y . B p., 1984. 604. Uo. CIO—611. T llk o v szk y L ó rá n t: A k o rm á n y z a t sz é lső jo b b o ld a li e lle n z é k e az e lle n fo rra d a lm i M a g y a ro r­ szág o n . I n : Egy le tű n t k o r s z a k iu l, s z e r k e s z te tte : S á n ta Ilo n a . B p., 1981. 205—228. S z a b o lc s -S z a tin á r-B e re g M egyei L e v é ltá r (to v á b b ia k b a n : SzSzBM L) S zab o lcs v á rm e g y e k ö z ­ ig a z g a tá s i b iz o tts á g á n a k ir a ta i. IV. B. 404. XIV. 99/1929. Uo. IV. B. 404. X IV . 75,1930. Uo. IV. B. 404. XIV. 65/1931. Uo. IV. B. 404. XIV. 60,1931. S zászi F e re n c —V in n ai G y ő ző : Az e lle n fo rra d a lm i k o rs z a k (1919—1944). K ézirat. 22. SzSzBM L S zab o lcs v á rm e g y e k ö z ig a z g a tá si b iz o ttsá g á n a k ir a ta i. IV . B. 401. X IV . 65/1931. S zászi—V in n a i: 1. m . 66. A m u n k á s s á g és p a ra sz ts á g é le te és m o zalm ai S z a b o lc s -S z a tm á r m e g y é b e n 1919—1944. (A t o ­ v á b b ia k b a n : D o k u m e n tu m k tiie t 1919—1944.) S z e rk e s z te tte : G y a rm a th y Z sigm ond. N y íre g y ­ h á z a , 19B2. 276. S zászi—V in n a i: i. m . 70. Ez 68 o-ot Je le n te tt. SzSzBM L N y íre g y h á z a r. t. v á ro s m eg y ei p o lg á rm e s te ré n e k ira ta i. V. B. 1B6. 1932. SzSzBM L S zab o lcs v á rm e g y e k ö z ig a z g a tá si b iz o ttsá g á n a k ir a ta i. IV. B. 404. XIV. 550/1929. SzSzM BL N y íre g y h á z a r. t. v á ro s m e g y ei p o lg á rm e s te ré n e k ira ta i. V. B. 186. 1931. UO 1934. D o k u m e n tu m k ö te t 1919—1944. S z e rk e s z te tte : G y a rm a th y Z sig m o n d . N y íre g y h á z a , 19B2. 25B—260. és 261- 262. SzSzBM L S zab o lcs v á rm e g y e tö r v é n y h a tó s á g i b iz o tts á g á n a k ira ta i. IV. B. 402. 60D/1929. SzSzBM L S zab o lcs v á rm e g y e k ö zig azg atási b iz o ttsá g á n a k ira ta i. IV. B. 404. XIV. 77/1930. SzSzBM L N y íre g y h á z a r. t. v á ro s m eg y ei p o lg á rm e s te ré n e k ir a ta i. V. B. 186. 1930. S zászi F e r e n c : A m u n k a n é lk ü lis é g és a b é re k a la k u lá s a S zab o lcs m e g y é b e n a sz á z a d fo rd u ló ­ tó l a m á so d ik v ilá g h á b o rú ig . P á r ttö r té n e ti K ö zlem én y ek 1985/3. 158—159. S zászi F e r e n c : A k é tk e z i d o lg o zó k fe lsz a b a d u lá s e lő tti é le tk ö rü lm é n y e irő l. S z a b o lc s .S z a tm á ri S zem le 1984/4. 44. UO. 48. SzSzBM L S zab o lcs v á rm e g y e tö rv é n y h a tó s á g i b iz o ttsá g á n a k ira ta i. IV. B. 4D2. 606/1931. S zászi—V in n a i: 1. m . 117. D o k u m e n tu m k ö te t 1919—1944. S z e rk e s z te tte : G y a rm a th y Z sig m o n d . N y íre g y h á z a , I9B2. 325—328. SzSzBM L S zab o lcs v á rm e g y e f ő is p á n já n a k ir a ta i. IV . B. 401. 23/1931. B o tá r J ó z s e f: A S z a b o lc s -S z a tm á r m e g y e i p a ra s z ts á g ú tja 1945—1961. K a n d id á tu s i é rte k e z é s , 1974. M TA. 6041. 40. Uo. II. H o rv á th S á n d o r: Az e lle n fo rra d a lm i re n d s z e r 25 éve N y íre g y h á z á n , m : N y íre g y h á z a 191B—1951. S z e rk e s z te tte : ö r d ö g h J á n o s . N y íre g y h á z a , 1975. D o k u m e n tu m k ö te t 1919—1944. S z e rk e s z te tte : G y a rm a th y Z sig m o n d . N y íre g y h á z a , 1982. 339.

KOVÁCS ILONA:

Részvénytársaságok működése Nyíregyházán a két világháború között Napjainkban a változás igénye egyre sürgetőbben jelentkezik mind politikai, mind gazdasági téren is. A gazdasági életben olyan új szervezeti formák létre­ hozására van szükség, amely rugalmas, gyorsan alkalmazkodik a piac növekvő igényeihez, hosszú távlatokban képes gondolkodni, illetve a hibás döntéseit gyorsan képes korrigálni. A jogi szabályozás 1982-től lehetővé tette az új szervezeti formák létreho­ zását. Ilyenek a kisvállalatok, leányvállalatok, kisszövetkezetek, vállalati gazda­ sági munkaközösségek, az ipari szolgáltató szakcsoportok, valamint a PTK alapján szervezhető polgári jogú társaságok. Nemcsak országos viszonylatban, de városunkban is mind gyakrabban találkozunk a hitel — ipari — kereskedel­ mi életben a részvénytársasági forma térhódításával. Városunkban gazdag múltja van a részvénytársaságok működésének, tevé­ kenységének. Már a századfordulótól nyomon követhető a részvény-, közkere­ seti, korlátolt felelősségű társaságok létrejötte, de felvirágzásuk a két világ­ háború közötti időszakban következett be. Az első részvénytársaság az 1887-ben létrehozott Nyíregyházi Termény és Áruraktár Részvénytársaság volt, mely mindvégig megőrizte vezető szerepét az általános részvénytársaságok sorában. 1912-től Rakamazon tartott fent fiók­ intézetet, majd 1926-tól a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület érdekkörébe tartozott. A gazdasági élet bizonytalanságait mindig jól átvészelte, csak a II. vi­ lágháború utolsó évei tették tönkre.1 A másik, mindvégig a legjelentősebb rt. az 1897-ben megalakított Nyír­ egyházi Villamossági Részvénytársaság, hisz működtetése nélkül nem követ­ kezett volna be a város gyors fejlődése a századfordulón.A századfordulóig a két nagy rt. mellett elsősorban a hiteléletben indultak meg a vállalkozások, pénzintézetek egész sora jött létre a városban. Az első hitelintézet az 1862-ben megalakult Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület Részvénytársaság.3 A legjelentősebb, legstabilabb hitelintézete volt a városnak, s 1893-ban magába olvasztotta a csődbe ment „Iparbankot”. A gyors egymásután alakuló bankok közül kiemelkedett megbízhatóságával az 1872-ben alapított Szabolcsi Hitelbank Részvénytársaság.4 Az 1876-ban létrejött Nyíregyházi Ipar és Kereskedelmi Részvénytársaság, hogy a bukást elkerülje, 1893-ban beolvadt a Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület Részvénytársaság­ ba.5 Rövid idő alatt jelentős üzleti eredményt mutatott fel az 1892-ben alapított Nyíregyházi Gazdasági és Kereskedelmi Hitelintézet Részvénytársaság.6

27

A pénzintézetek egész sora jött létre a századforduló első évtizedében, s ezek egyre inkább kapcsolatba kerültek az ipar képviselőivel is. A századfor­ duló után létrejött pénzintézetek: Nyíregyházi Általános Hitelintézet Részvény­ társaság (1904), Szabolcs Vármegyei Népbank, mint szövetkezet (1906), Nyír­ egyházi Ipartestület Hitelszövetkezet, mint az országos központi szervezet tagja (1907), Nyírvidéki Takarékpénztár Részvénytársaság (1908), Kereskedők és Ipa­ rosok Hitelszövetkezete (1909), Szabolcsi Közgazdasági Takarékpénztár Rész­ vénytársaság (1910), Szabolcs Vármegyei Jegyzők és Gazdák Bankja Részvény­ társaság (1911) és a Népbank Részvénytársaság (1911). Ugyancsak nagy lendületet vett ezekben az években az iparban is a rész­ vénytársaságok alapítása. Az általános, kereskedelmi üzletekkel foglalkozó rt.-k mellett kimondottan ipari tevékenységet folytató vállalkozásokra volt szükség, hogy az egyre növekvő lakossági igényt nagy tömegű, jó minőségben készített termékekkel tudják kielégíteni. Az élelmiszeriparban 1903-ban kezdte meg működését a „Júlia” Gőzmalom Részvénytársaság, s majd csak 1926-ban olvadt be az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaságba.7 A bővülő vasúthálózat kedvező lehetőségét kihasználva jött létre 1905-ben a Nyíregyháza Vidéki Kisvasút Részvénytársaság. A társulás célja közt szere­ pelt: .......a mezőgazdaság és az ipar érdekeinek előmozdítása, egyidejűleg a mezőgazdaság és az ipar termékeit feldolgozó vállalatok létesítése”.8 Több rt.-t alapítottak az építőanyagot előállító iparban, mivel az egyéni és középítkezések felgyorsulása tartós fogyasztást jelentett termékeik iránt. A Nyíregyházi Gőztéglagyár Részvénytársaság 1906-ban, a Nyíregyházi Czementáruipar Részvénytársaság 1910-ben, a Nyíregyházi Czement-, Müáru- és Műkő­ gyár 1911-ben jött létre. Ez utóbbi azonban 6 évi működés után bezárta ka­ puit.11 A Nyíregyházi Czementáruipari Részvénytársaság, a Nyíregyházi Takarék­ pénztár Egyesület alapítása volt. Indulásakor Propper Samu cementgyárát vette át, s 1920-ban egyesült a Nyíregyházi Gőztéglagyár Részvénytársasággal. Egyike volt a legtöbb munkást foglalkoztató ipari vállalatoknak. Azonban a 20-as évek­ ben már nem tudta termelését növelni. Átvészelte a válság legnehezebb éveit, a válság után a város már nem volt képes fenntartani, 1934. december 31-én üzemeit beszüntette és a telepet bérbe adta.lu Még egy nagyobb rt. jött létre a faipar területén, 1907-ben a Nyíregyházi Ajtó-Ablak és Bútorgyár Részvénytársaság. A vállalkozást a háború évei tették tönkre, 1918-tól felszámolt s 1923-ban megszűnt.11 Az első világháború évei megállították a fejlődés lendületét, csupán két rt. alakult, mindkettő az élelmiszeriparban. A Nyírvidéki Takarékpénztár érdekkörében jött létre 1917-ben a Nyíregy­ házi Sertéshizlaló és Húsfeldolgozó Részvénytársaság. A társaság a Lichtman Dezső-féle sertéshizlaló telepet vásárolta meg a hozzátartozó húsfeldolgozó gyárral együtt. 1929-től az rt. az Üjfehértói Takarékpénztár érdekeltségéhez tartozott. Az rt. mindvégig stabil, biztos helyet foglalt el a város élelmiszer­ iparában. Kiemelkedően magas hasznot nem könyvelhettek el maguknak, de a vállalat működése zavartalan volt. A 30-as évek közepétől növényi olajok gyártásával és finomításával is foglalkozott.12 A Szabolcs Vármegyei Konzervgyár Részvénytársaságot elsősorban a város és környéke mezőgazdasági termékeinek feldolgozására hozták létre, így érthető az a cél, hogy az rt. tevékenységét a lehető legszélesebb körben akarták kiter­ 28

jeszteni. Azonban a gyár építése is nagyon elhúzódott, hisz azt még 1918-ban kezdték el és még négy év múlva sem fejezték be. A megvásárolt drága gépeket sem tudták munkába állítani, hiányoztak a szakemberek. Mindezek a nehézségek arra kényszerítették a város vezetőit, hogy az rt.-t eladja. Így az 1923-tól az „Óceán” Magyar Konzervgyár és Kereskedelmi Részvénytársaság tulajdonába került. A gyár termelése azonban továbbra sem volt számottevő, ezért 1931-ben megszüntették.13 A háború utolsó évében, de főleg az infláció időszakában felgyorsult az ipari, kereskedelmi életben a vállalkozások létrejötte. A részvénytársasági for­ ma segítette, hogy a vállalkozás nagyobb alaptőkével induljon. A befektetés gyors megtérülést, s viszonylagos biztonságot nyújtott a tagoknak. A társaságok célja elsősorban a kereskedelmi tevékenység előmozdítása volt, s emellett csu­ pán másodlagos szerep jutott az ipari üzemeknek. A megalakult vállalkozások elsősorban a mezőgazdaságok termékeit akarták közvetíteni, akár megtermelt, akár feldolgozott formában, Ezért elsősorban gyümölcsfeldolgozásra — főleg szesz alakjában —, valamint borkereskedelemre alakultak részvénytársaságok, de vállalkoztak ingatlanok közvetítésére, haszonbérietek, cimforgalmi üzletek kötésére, melyek gyorsabban biztosították a befektetett tőke megtérülését, mint egy bizonytalan ipari vállalkozás. Ennek ellenére ezeknek a kereskedelmi rt.-knek a működése nem volt tartós. Többsége csupán néhány évig volt élet­ képes, hamar csődbe jutott, a részvényesek befektetett pénzüknek csak töre­ dékét kapták vissza. Az 1918-ban alakult Gazdasági és Kereskedelmi Részvénytársaság üzlet­ körébe ingatlanok vétele, eladása és borkereskedelem tartozott. 1928-ban szűnt meg a vállalkozás.14 Nagyon rövid életű volt a Nyíregyházi Borkereskedelmi Részvénytársaság, 1918-tól 1920-ig működött.15 Nem mutatkozott tartósnak az 1918-ban alapított Szabolcs Vármegyei és Sóstótelepi Szövetkezet Bortermelők Részvénytársasága. Az rt. elsősorban borkereskedelemmel foglalkozott, de 1925ben ez a vállalkozás is megszűnt.16 A Nyírség Mezőgazdaság és Ipari Részvénytársaság 1921-ben jött létre, s tevékenységét gr. Dessewffy Kálmán hitbizományi ingatlanának bérlésére s az itt termelt mezőgazdasági cikkek forgalomba hozatalára terjesztette ki, A tár­ saság eredményesen működött 1937-ig, ekkor kezdte meg felszámolását, amit 1944-ben fejezett be.17 Nyíregyháza város területére korlátozta működését az 1920-ban létrehozott Nyírvidéki Mezőgazdasági Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság. Elsődleges célja a mezőgazdaság termékeinek kereskedelme és a mezőgazdasággal, állat­ tenyésztéssel kapcsolatos iparágak létesítése volt. A vállalkozás hatalmas terü­ letet ölelt fel, de céljait nem tudta megvalósítani. Az induló több, mint 4 millió koronás alaptőke 1926-ra 636 pengőre zsugorodott. Ekkor határozták el az rt. felszámolását, ami 1928-ban megtörtént.18 Hasonló célok megvalósítását tűzte maga elé az 1920-ban létrehozott Szabolcsi Gazdasági és Kereskedelmi Rész­ vénytársaság, de egy év múlva már csődbe jutott.13 Az általános rt.-k közül eredményesen tevékenykedett az 1922-ben meg­ alakult Szabolcs Vármegyei Gazdasági Szövetkezet Nyíregyháza elnevezésű vál­ lalkozás. Céljai között első helyen jelölte mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi vállalatok létrehozását, ipari cikkek előállítását, eladását. Az rt. 1933-ban szűnt meg. A válság nehézségei ezt a vállalkozást is tönkretették.20 Tartósan és eredményesen működött az 1924-ben megalakított Központi Szeszfőzde és Vegyipari Részvénytársaság. E vállalkozás főleg a város és kör-

29

nyékén termelt gyümölcsök feldolgozására — elsősorban szesz alakjában — épült, de foglalkoztak gyümölcs konzerválásával és vegyipari cikkek előállítá­ sával is. Csupán 1942-ben kezdték meg az rt felszámolását, addig komoly gaz­ dasági eredményei voltak e társaságnak.21 Ebben az időben csupán egyetlen egyéni cégből lett részvénytársaság. Ez az 1918-ban megalakított Kende Sándor Kereskedelmi Részvénytársaság, amely a Magyar—Olasz Bank és a Nyíregyházi Általános Hitelintézet érdekkörébe tar­ tozott. Kizárólag rum és likőr gyártására, illetve kereskedelmére rendezkedett be. Azonban 1928-ban meg is szűnt.22 Nyíregyháza város képviselőtestülete még 1921-ben megszervezte a város kezelésében levő üzemek irányítására, vezetésére az Üzemi Hivatalt. A nehézkes ügyvezetés, az adminisztráció a következő években egyre sürgetőbben vetette fel e forma felülvizsgálatát, s az eredményesebb munka érdekében egy más formában történő szervezését. Így jött létre 1924-ben a Nyíregyháza Városi Üzemi Részvénytársaság. Ezzel a lépéssel Nyíregyháza volt az első magyar város, mely üzemei önállósítását és központosítását megvalósította. A vállalkozás célja közhasznú üzemek létesítése és fenntartása volt. A város a meglévő üzemeit teljesen a saját kezelésébe vette át, vagy bérbe adta, de megmaradt az üzemek kizárólagos tulajdonosának, s ő rendelkezett a részvények nagyobb többségével A részvénytársaság megalakulásához, az üzemek új gazdasági irányításához nagy reményeket fűzött a város. Jelentős bevételre számított, mellyel újabb gazdasági termelőüzemek munkába állítására, a szociális, közgazdasági gondok pénzügyi megoldására nyílt volna lehetőség. Az rt. kezelése alatt álló üzemek voltak: a Téglagyár, a Köztisztasági Vállalat, Kertészeti és Faiskola, a Sóstó­ gyógyfürdő, a Gőz- és Kádfürdő, a Jéggyár. a Hirdetési Vállalat, a Mozgókép­ színház, a Temetkezési Vállalat, a Virágcsarnok, a Magkereskedés, a Kerámia Üzem és Kályhagyár, Ipari Üzemek. Teniszpályák, Cordatic bizományi lerakat. Az üzemeket két csoportba osztották, mint hasznot hajtó és mint szociális ter­ mészetű üzemeket. Az üzemek beindításához, eredményes működtetéséhez mint­ egy 474 millió koronára lett volna szükség. A város ezt a hatalmas beruházást önerejéből képtelen volt megvalósítani. A felvett kölcsönök, az üzemek korábbi adósságainak átvállalása olyan terhet rótt a város pénzügyi háztartására, mely nem állt arányban az üzemek jövedelmezőségével. Sikerek csak kezdetben mu­ tatkoztak, már a 30-as évek elején súlyos pénzügyi nehézségek akadályozták az rt. fenntartását. Így működésének 10. éve után a város újra visszavette az egy­ ségeket és főleg bérleti úton próbálta hasznosítani.23 Említésre érdemes a „Földes Márton” Gyógyáru Kereskedelmi és Vegyipari Részvénytársaság, mely 1923-ban jött létre és nemcsak a város, de a megye leg­ jelentősebb gyógyáru, illetve vegyipari cikkeket előállító üzeme volt.24 Kimondottan ipari tevékenységet folytató részvénytársaságok alig jöttek létre a 20-as években Nyíregyházán s nem is tudtak tartósan fennmaradni. Az 1922-ben alapítottt Szabolcsi Bőripari Részvénytársaság csupán néhány évig működött, 1926-ban a királyi törvényszék csődön kívüli kényszeregyezségi el­ járást indított ellene. 1928-tól felszámolt, s ennek befejezésével 1929-ben meg­ szűnt.25 1926-ban alakult a Villamossági és Ipari Részvénytársaság, amely indulásá­ tól kezdve a „Tröszt” érdekkörébe tartozott, így a gazdasági nehézségeket könynyen átvészelte. Tevékenységére utaló adatok azonban nincsenek.28 A 30-as években a részvénytársaságok visszahúzódtak e területről. Nagyobb üzemek, vállalkozások nem jöttek létre, inkább egy-két nagyobb tőkével ren-

30

delkező iparos társult, hogy ezáltal még biztonságosabbá tegye működését. Je­ lentősebb vállalkozás 1933-ban alakult társas alapon, a „Liskány" Betéti Társaság műszaki üzlete. Elsősorban rádió-, villany-, vízvezeték-szereléssel foglalkoztak A cég 1942-ben szűnt meg.-7 Nagyobb vállalkozásként indult, de csupán két évig működött a Szabolcsi Kerámia és Kályhaüzem, mint korlátolt felelősségű társaság. A társaság 193oban alakult 12 000 P alaptőkével, de 1938-tól már felszámolt és 1939-ben meg­ szűnt.28 Az általános ipari, kereskedelmi részvénytársaságok főleg az infláció idő­ szakában egyre szorosabb kapcsolatba kerültek a banktőkével, a hitelintézetek­ kel. Nyíregyházán 1924-ben már 12 hitelintézetnek volt érdekeltsége ipari és kereskedelmi részvénytársaságokban. A 20-as években nagyobb változás ment végbe a hitelintézetek működésé­ ben is. Egyes pénzintézetek tönkrementek, mások beolvadtak erősebb nyíregy­ házi vagy budapesti bankokba, de újakat is létrehoztak, vagy éppen a korábbi pénzintézet új név alatt folytatta tevékenységét. így a Kereskedelmi és Ipar­ bank Részvénytársaság 1929 februárjától Szabolcsi Központi Takarékpénztár Részvénytársaság néven szerepelt.2(1 Az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarék­ pénztár 1924-ben nyitotta meg nyíregyházi fiókját, majd 1928-tól ugyanez a pénzintézet új név alatt működött a városban: ..Budapest Székesfővárosi Köz­ ségi Takarékpénztár Részvénytársaság Nyíregyházi Fiókja”.

JEGYZETEK A ré s z v é n y tá rs a s á g o k a la p ítá s á ra , c é lja ira , a la p tő k é jé r e , ig a z g a tá s á g á ra v o n a lk ö z é a d a to k a t a S z a b o lc s -S z a tm á r M egye) B író sá g T á rs a s C ég je g y zék ei ő rzik 1—9. k ö te tig . S a jn o s ezek álla g a e g y re ro m lik , m e g m e n té s ü k rő l sü rg ő s e n g o n d o sk o d n i k ellen e. A m á s ik h a s z n o s íth a tó fo rr á s a N ag y M a g y a r C o m p ass (a z e lő tt M ih ó k -féle) k ö te te i, é v e n k é n ti le b o n tá s b a n , m in d e n é v fo ly am o n a II. ré sz I p a rv á lla la to k és p é n z in té z e te k cím a la tt. E zek b en az r t.- k a la p ítá s i éve, a la p tő k é je , az Ig azg ató sá g i ta g o k n ev e, s Id ő n k é n t a ré sz v é n y e k é rté k e k ö v e th e tő n y o m o n . M ivel a C o m p ass k ö te te i b á rk i sz á m á ra h o z z á fé rh e tő e k , a c é g je g y z é k e k a d a ta i v isz o n t n em á ll­ n a k m in d e n k i re n d e lk e z é s é re , m in t a le g b iz to sa b b , e re d e ti f o rr á s t, én e z e k e t je lö lte m d o lg o za­ to m b a n . I S z a b o lc s -S z a tm á r M egyei B író sá g (a to v á b b ia k b a n : SZSZM B) T á rs a s c é g je g y z é k ' I tk tsz . 1042 1 U o. 1. k. 1897. fe b r. 6. 1045 lk tsz . 191/1 1. Uo. 1. k. 1862 16/1 7752 lk tsz. 1211., 10978 lk tsz. 4 Uo. 1. k. 2538 lk tsz . VI S 6. T. I. »

U o. U o. Uo. Uo. U o.

1. 3. 3. 3. 3.

k. k. k. k. k.

k

1897

írrj aw

1893 4198 lk tsz . 14 » 18 és 95 lk tsz . 14/8 1903. d ec. 3. 9691 lk tsz . 219/1 1926. n o v . 7. Cg 54B/C CG 267/4 lk tsz . 446D 1906. d ec. 24. 276/1 lk tsz . 11419 1911. Cg. 531/1911 1911. Cg. 8354/1911

18. UO. 3. k. 1920. d e c . Cg-

— 276(8 11. Uo. 3. k. 1907. d ec. 27. 305/1 1178 3. 1923. á p r. 15. CG 252/2 481/1 13. Uo. 4. k. 1918. m á ju s 24. Cg

376/1 305/8

12. Uo. 4. k . 1917 Cg

184 492(1

S z a b o lc s -S z a tm á r M egyei L e v é ltá r N y íre g y h á z a V áro s L e v é ltá ra K ö zg y ű lések je g y z ő k ö n y v e V. B. 181. 1923. Kg. 790/1923 K 24758/1923 14. SZSZM B T á rs a s c é g je g y z é k 4. k . 191B. Jan . 29. Cg 15. C o m p ass 1919/1920. II. r. 221. o. 18. SZSZM B T á rs a s c é g je g y z é k 4. k . 1918. Jü n . 12. Cg

498/1 187 493/1

31

. Uo.

11

18.

5.

k.

S3S 661.1

1921. dee. 10. Cg

UO. 5. k. 1920. Jú liu s 1. Cg

19. UO. 5. k. 1920. jú liu s 12. Cg

270

3877 296

Mh

20. Uo. 5. k. 1922. C g -------— 1933. m á ju s II. Cg 308/2 632 1 21. UO. B. k. 1924. Okt . 22. Cg ----22. C o m p ass 1 922. II. rész 22520 23. SZ S Z M B ; T á rs a s c é g je g y z é k 8 k. 1924 aug. 22 Cg

298 i

Ml I

•w'í 1

24. Uo. E gyéni cég jeg y zé k 3. k. 1923. m árc. 3. Cg IM I S17/1 25. Uo. T á rs a s c é g je g y z é k 5. k. 1922. jú l. 2. Cg

1929. dec. 7. c g 431*5 26. C o m p ass 1927. II. k. 452 O. 27. SZSZM B T á rs a s cég jeg y zé k 9. k. 1933. szept. 2. Cg 439. 2 8 . UO. 9. k. 1936. aug. 15. Cg 292/3 29. Uo. 9. k. 119. lap 580 1 30 Uo. 8. k. 1934. Okt. 25. Cg 379. 1924. aug 5. Cg r ---1914 J ú n i u s 27.

31. UO. 3. k. 1924. á p rilis 7. Cg

4 0
694 'l

32. UO. 5. k. 1923. dCC. 30. Cg —- ---- 1928. j ú l . 6- Cg 484.

BODOR SÁNDOR:

Rákosi Mátyás és Mindszenty József (Részlet egy Rákosi Mátyásról szóló hosszabb írásból)

„A klerikális reakció, mely már eddig is szemben állt dolgozó népünkkel, és nem ismerte el a földreformot, a köztársaságot, az államosítást, szembeszállt az is­ kolák államosításával is. Emellett már jóval előbb, éveken keresztül visszaéltek a demokrácia türelmével és jóakaratával. Mindszenty József, aki a Horthyidőszak alatt Hitler és Mussolini magasztalója volt, az esztergomi érseki székből állt ki a nagybirtokosok és nagytőkések védelmére. Mindszenty demokratikus vívmányainkat megsemmisíteni igyekezett, az Amerikai Egyesült Államok részé­ re rendszeres kémszolgálatot végzett, összeesküvést szőtt a dolgozó nép hatalmá­ nak, köztársaságunk megdöntésére, és a magyar népet évszázadokon át elnyomó Habsburgokat akarta visszahozni. Terveit, levelezését sikerült az esztergomi pa­ lota pincéjében egy tokban elásva megtalálni. Mindszentyt, akit a magyar nép felelősségre vont tetteiért, a bíróság előtt töredelmesen bevallotta, többek között azt is, hogy az Egyesült Államok utasítása szerint cselekedett.”1 Alig két héttel a Maort-per lezárása után 1949. február elejének — kül­ földön és itthon — nagy szenzációja a Mindszenty Józsefet elítélő monstre per volt. Nem célunk a per részletes tárgyalása, mert a korabeli kiadott anyag erő­ sen propagandisztikus jellegű, önálló kutatást nem végezhettünk, így megelég­

32

szünk az események rövid leírásával, s részletesebben — a kérdéskörrel kap­ csolatban — Rákosi Mátyás véleményét ismertetjük. A legfrissebb Mindszenty-életrajz bevezetője így hangzik: „Joggal vetődhet fel az olvasóban a kérdés: hogyan került az 1945 utáni politikai élet jelentős személyeiről írott pályaképek sorába Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek, a magyar katolikus egyház első méltósága? Választ ad erre az a tény, hogy Magyarországon a katolikus egyház élén álló mindenkori prímás — a feudális korban több, a polgári korban kevesebb — állami funkciót is gya­ korolt, tehát hivatásánál fogva politikai szerepet töltött be. 1945 után az akkori hercegprímás, Mindszenty is érvényesíteni akarta közjogi funkcióit. Prímási tisztét legalább annyira politikai szerepkörnek, mint egyházi méltóságnak tekin­ tette.”2 E hosszú idézet végén állapítsuk meg Mindszentyről elöljáróban, hogy az idők szavát és a történelmi sorsfordulót nem ismerte fel. Mindszenty József (1892—1975) a felszabadulás utáni időszak legismertebb katolikus főpapja — az ellenzéki polgári pártok vezetői mellett — Rákosi Mátyás első számú nyílt ideológiai és politikai ellenfele. Mindszenty József saját világ­ nézetét keményen és harcosan képviselte. Nincs terünk és módunk Plutarkhosz módjára párhuzamos életrajzot írni — nem is az a célunk —, de néhány külső (véletlen) és néhány belső (szellemi-lelki) adottság alapján szinte önként kínál­ kozik a lehetőség bizonyos összehasonlításra Mindszenty és Rákosi pályájának vizsgálatakor. Az ötletet Nagy Kázmértól kölcsönöztük3 ehhez a hevenyészett összehason­ lításhoz, s így az ő feltevéseit gondoljuk, bővítjük tovább, azzal a megszorítás­ sal, hogy Mindszenty és Rákosi szereplése, valamint tevékenysége közé nem teszünk valamiféle egyenlőségjelet. Ezzel a gondolattal a Magyarországon szol­ gálaton levő külföldi diplomaták is foglalkoztak. „Az angol ügyvivő azt jelen­ tette kormányának 1945-ben: két jelentős politikus van Magyarországon. Rákosi és Mindszenty, kár, hogy Rákosi az okosabb.”4 Mindketten dogmatikusok: a' egyik a katolikus, a másik a kommunista dogma fanatikus híve: az egyik példa­ képe az antikommunista XII. Pius pápa, a másiké: Sztálin. Mindszenty egy ha­ talmát vesztett történelmi és társadalmi, politikai koncepció megszállottja, Rá­ kosi a hatalmat most megnyerő kényúr. Engedményre, toleranciára egyik sem képes, egyik sem hajlandó. (Feltételezhető, hogy Rákosi akkor sem „működött’’ volna együtt Mindszentyvel, ha ő lett volna a világ leghaladóbb gondolkodású egyházi méltósága. Talán elég feltevésünk igazolására megemlíteni az 1951-es Grősz-pert: hiszen köztudomású, hogy a kalocsai érsek hajlandó volt a meg­ egyezésre, elismerte a szocialista államot, de ő is Mindszenty sorsára jutott Mindketten ugyanabban az évben és hónapban születtek, mindketten magyaro­ sított nevet használtak, tanulmányaikat egy év különbséggel fejezték be: Rákosi 1914-ben, Mindszenty 1915-ben. 1919-ben már polárisán ellentétes oldalon talál­ juk őket: Rákosi a legfiatalabb népbiztosa a Tanácsköztársaságnak. Mindszentyt pedig ugyanaz a hatalom internálja. 1919 augusztusában Rákosi a vesztesek. Mindszenty a győztesek oldalán található. Rákosit 1941-ben a Szovjetunió szaba­ dítja ki a börtönből. Mindszentyt a szovjet csapatok engedik ki Szálasi börtönéből. Sopron felszabadításakor 1945. április 1-jén. Ugyanabban az évben lesznek or­ szágos méltóságok: Rákosi 1945 tavaszán lett a kommunista párt főtitkára, ugyanez év őszén Mindszenty esztergomi érsek. 1945—48 között állandó „ellen­ tét” jellemzi „kapcsolatukat”. 1949. február 8-án Rákosi a győztes. Mindszenty a vesztes, ekkor ítélik életfogytiglan börtönre, ugyanúgy, mint Rákosit 1935ben. 1955. július 17-én a sajtó hírül adja, hogy az igazságügyi miniszter engedé-

33

lyezle Mindszenty börtönbüntetésének megszakítását, egy kis községben haziörizetben van. Egy év múlva Rákosi Mátyás betegségére hivatkozva lemond, 1956 tavaszán már a Szovjetunióban van, Mindszenty pedig november 3-án be­ szédet mond a budapesti rádióban. Bár csak egy pillanatig: megint Mindszenty a győztes, Rákosi a vesztes. Utána következik Mindszenty 15 éves kényszerlartózkodása az amerikai követségen, ugyanannyi idő, amennyit Rákosi Horthy börtönében tölt. Rákosit 1962-ben kizárják a pártból, a magyar kormány kegyel­ met ad Mindszenlynek 1971-ben. Rákosi csak tervezte, Mindszenty megírta em­ lékiratait. S befejezésül: mindketten hatalmuktól megfosztva idegenben — a szomszédban, kegyvesztetten — fejezik be életüket: Rákosi a Szovjetunióban, Mindszenty Ausztriában. Mit nem helyeselt Mindszenty 1945—48 között? 1945-ben a földreformot rablásnak nevezte, az őszi választásokkal kapcsolatos pásztorlevélben a bal­ oldallal szembeni ellenállásra hívja fel híveit. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front öt pártja visszautasítja a pásztorlevelet, mert ezt a magyar demokrácia elleni példátlan és illetéktelen támadásnak minősítik. A nemzeti bizottságokat éppen úgy bírálta, mint a rendőrséget, sérelmezte a németek kitelepítését. 1945— 46 fordulóján igyekezett megakadályozni a köztársaság kikiáltását. 1946 elején prédikációja nyomán Budapesten, a nagykörúton hívei tüntetnek. Amikor 1946 júliusában Rajk László belügyminiszter — más egyesületek mellett — feloszlatja a Kalot-ot, Mindszenty tiltakozik a miniszterelnöknél. 1947 nyarán Kanadában és az USA-ban jár. „Itt kapta azt az ötletet, hogy a nálunk még Mária-kultusz felhasználásával szervezzen demonstrációkat a népi demokrácia ellen. így lesz 1947—48 a Boldogasszony éve — több száz ezres zarándoklatokkal”, ,,a hercegprímás akkor is visszaélt a bizalommal, amikor a kormány felhatalmazása nélkül tárgyalásokat folytatott az amerikaiakkal és Spellman bíborossal Szent István koronájának sorsáról. Mindszenty bíboros arra kérte Spellman bíborost, hogy Szent István koronáját ne adják vissza Magyarországnak, hanem helyezzék el Rómában”.'5 1948 közepén ellenzi az egyházi iskolák államosítását, és megtiltja a szerze­ teseknek, hogy állami szolgálatba álljanak, összegezésül állapítsuk meg: ha Mindszenty 1945 előtt antifasiszta volt, úgy 1945 után antikommunista lett. Rákosi Mátyás tisztában volt azzal, hogy a háború az egész Horthy-adminisztrációt elpusztította, csak az egyház és intézményrendszere maradt épen. Ka­ tolikus papjai és szerzetesei közül 96%-a maradt a helyszínen, csak 4n o-a me­ nekült el. Közülük sokan antifasiszták voltak, sokan segítették az üldözötteket, s életük kockáztatásával, vagy éppen életük feláldozásával tettek tanúbizony­ ságot hitükről és humanizmusukról. (Erről azonban akkor nem lehetett beszélni, mert az egyház — világiak és papok — csak a „klerikális reakció” fészke volt.) A klerikális reakció elleni harcról Rákosi Mátyás 1946-ban ezt mondja: „Fel kell vetnem még a reakcióval kapcsolatban a klerikális reakció elleni harcot. (Phuj! Le Mindszentyvel!) Meg kell vallanom, Elvtársaim, hogy ezen a téren eddig mi túlságos tartózkodást tanúsítottunk. (Ügy van!) Az eredmény az lett, hogy ezt a tartózkodásunkat gyengeségnek tekintették, és ettől még szemtele­ nebb lett a klerikális reakció. A demokrácia 15 hónapos tapasztalata alapján ki lehet mondani, hogy nem tudjuk felszámolni a reakciót, hogyha tűrjük a klerikális reakciót. Ez vonatkozik minden térre, különösen vonatkozik közokta­ tásügyünkre, ahol úgyszólván semmi változás az utolsó 15 hónapban nem tör­ tént. Ha alaposan neki akarunk támadni a reakciónak, akkor ebbe a támadásba beleesik a klerikális reakció elleni harc is, és ezen a téren változásokat követe-

34

lünk, és változásokat fogunk létrehozni. (Taps.) Annál is inkább, Elvtársaim, mert részben a klerikális reakció az, amelyik a demokrácia ellen minden esz­ közzel, az antiszemitizmussal, az álhírek terjesztésével, a demokrácia mocskolásával legkövetkezetesebben, és meg kell mondani, eddig a legbüntetlenebbül harcolt. Ha tehát az egész vonalon fel akarjuk venni a reakció elleni harcot, akkor itt sem hagyhatunk semleges teret. Meg kell érteni, hogy ezen a téren is változtatni kell eddigi politikánkon. (Helyes!)”6 Rákosi Mátyás a vallásos tömegben saját ellenségét látta. Gondoljuk el ha­ ragját. amikor Máriapócson 2500-an gyűltek össze meghallgatni Mindszenty prédikációját, nem volt hajlandó tudomásul venni Rákosi, hogy a tömegek val­ lásos meggyőződésből mennek a templomba. ,.Hogy hisznek Istenben? Hisznek a fenét. Ez politikai demonstráció.. .” mondta. Pedig 1948 végére, 1949 elejére a római katolikus egyház hajdani anyagi gazdasága és intézményei romokban hevertek. A földreform megfosztotta vagyonától, intézményeit betiltották, könyvkiadása elsorvadt, folyóiratai megszűntek, iskoláit államosították. Rákosi Mátyás, miután 1947 tavaszán és nyarán a Magyar Közösség-perrel együtt szét­ zúzta az ország addig legnagyobb pártját, a Független Kisgazdapártot, 194B közepén a két munkáspárt egyesítése révén megszüntette a Magyarországi Szo­ ciáldemokrata Pártot, 1949 elején Mindszenty félreállításával a katolikus egy­ házra is csapást mért. Rákosi Mátyás beszédeiben nem egy alkalommal foglalkozott az egyház és az állam viszonyával, a klerikális reakcióval és személy szerint egyes egyházi vezetőkkel. 1948. január 10-én a következőket mondta: „Végül a demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik. A szomszédos népi demokráciákban a döntő egyházak már min­ denütt megtalálták az állammal való együttélés módját. A fiatal magyar de­ mokrácia 3 éven keresztül mindent megtett, hogy a katolikus egyházat is be­ vonja a nemzet talpraállításának nagy munkájába. Meg kell állapítani, hogy siker nélkül. A magyar katolikus egyház vezetőinek többsége, Mindszenty Jó­ zseffel élén, még ma sem ismeri el a köztársaságot. Vissza kívánja állítani a régi úri nagybirtokot, ellenzi a hároméves tervet és a demokrácia minden egészséges kezdeményezését. S mint legutóbb tapasztalhattuk, elvakultságában még az 1848-as nagy idők nemzeti hagyományait is lábbal tiporja. A magyar nép, a magyar dolgozó nép. a magyar demokrácia áldozatos erőfeszítéseit és eredmé­ nyeit még az ellenséges külföld is elismeri, csak a mi főpapjaink süketek és vakok az újjáéledő nemzettel szemben. A magyar demokrácia békülékeny gesz­ tusait, bölcs politikai önmérsékletét és azt. hogy az egyes problémák felvetésé­ nek időpontját maga szabja meg, gyengeségnek tekintik ezek az urak, és ahol lehet, gátolják az újjáépítés menetét, csüggedést és elkeseredést igyekszenek kelteni, s ezzel növelik népünk szenvedését. A magyar demokrácia eddig minden problémát, mely elé a történelem állította, megoldott. Amikor napirendre tűzi, végezni fog azzal a reakcióval is, amely az egyház köntöse mellé búvik. Bizto­ síthatunk minden dolgozó magyart, hogy nem ismerünk tréfát az egyházzal sem, amikor a földosztás eredményeit, a földhöz jutott 700 000 magyar paraszt érdekeit meg kell védeni. És ugyanúgy biztosíthatunk minden magyar hazafit, hogy az 1848-as nagy nemzeti hagyományokat, amelyek mindnyájunk előtt szentek, még a bíboros hercegprímástól sem engedjük bemocskolni, meggyaláz­ ni. Azok a jóhiszeműek pedig, akik nem voltak tisztában eddig azzal, hogy hová 35

visz az út, amire Mindszentyék szerelnék lökni az országot, most megértik, hogy ezek az urak ha 1848-ban éltek volna — akkor Haynau és az osztrák zsoldosok oldalán küzdöttek volna Kossuth, Petőfi, a magyar nép megújhodása és fel­ emelkedése ellen. Ma, 1948-ban a demokrácia, a földosztás, a hároméves terv és a béke ellen küzdenek. Mert legyünk tisztában azzal: a reakciónak, köztük az egyházi reakciónak, tervei megvalósításához csak egy reménye van, a véres, pusztító háború, a magyar nép újabb százezreinek nyomora és pusztulása.’ s A két munkáspárt egyesülési kongresszusán a katolikus egyházról és Mindszentyről így vélekedett Rákosi Mátyás: „Ennek az ellenállásnak politikai és nem vallási okai vannak. A mi ellentétünk Mindszentyvel szemben abból szár­ mazik, hogy mi kiosztottuk 700 000 földnélküli között a grófok és püspökök földjét, ők pedig el szeretnék kergetni az újgazdákat, megint béreseket csinál­ nának belőlük, s a földet visszaadnák Esterházy hercegnek, meg önmaguknak is. Mi a gyárakat, bányákat átadtuk az államnak, ők meg a Habsburgokat siratják vissza. Mindszenty Horthy idejében fajvédő volt, és a nyilasokat támogatta, most pedig az amerikaiaknál és az angoloknál is közbelépett, s minden követ megmozgatott azért, hogy ezek a svábok itt maradjanak, és a földjük ne jusson a magyar nincstelenek kezére. Mindszenty, Shvoy és a többiek magasztalják Hitlert, Mussolinit, Horthyt. Dicshimnuszokat zengtek Imrédyröl, van Homanról, míg a demokráciáról, arról a hősi, áldozatos munkáról, melyet a paraszt, a munkás, az értelmiségi hazánk újjáépítéséért kifejtetlek, egy jó szavuk sincs Most tüntetnek, most buzdítanak ellenállásra, most fenyegetnek kiátkozással, de amikor az országot a németek és a nyilasok rabolták, amikor a büntetőszáza­ dokban, műszókban és egyéb mozgó vesztőhelyeken százezrével gyilkolták az embereket, amikor tízezrével hajtották el a leventegyerekeket, akkor ezek az urak helyeseltek vagy meglapultak. Helyeselt és meglapult Mindszenty is, aki nem átallotta egy másik nyilassal történt személyi torzsalkodását nemzeti ellen­ állássá áthamisítani. S helyeselt az iskolák államosításának 10 évvel ezelőtt Pehm József plébános korában a mostani Mindszenty, amikor egyházi iskolák helyett Zalaegerszegen államiakat létesítettek. Persze Horthy reakciós államáról vplt szó, nem a mostani népi demokrácia államáról.”9 Rákosi Mátyás — ugyan­ itt — hangsúlyozza az állam eddigi türelmét: „a magyar demokrácia nagy ön­ mérséklettel tűrte Mindszentyék garázdálkodásait, tűrte abban a tudatban, hogy a dolgozó nép érdekében kifejezett jó és eredményes munkája lassan és biztosan mindenütt — a katolikus hívők között is — megérleli azokat a feltételeket, amelyek lehetetlenné teszik a reakció működését és megindítják azt a demokra­ tizáló folyamatot, amely — ha vontatottan is, de — a protestáns egyházakban már megindult és amelyek jelei a katolikus hívők között is egyre inkább szapo­ rodnak”.10 Sürgeti az állam és egyház megegyezését, s hogy ez lehetséges, arra kül­ földi példát idéz. Hozzátehetjük, hogy lényegében hasonló megállapodás történt az elmúlt napokban a Csehszlovák Köztársaság és az ottani római katolikus egy­ ház között. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert ha a csehszlovák római katolikus egyház elfogadta, ez azt bizonyítja, hogy ilyen megegyezésnek nincsenek vallási akadályai. Ha tehát nálunk a római katolikus egyház vezetői hallani sem akar­ nak arról a mindkét felet kielégítő megegyezésről, úgy ennek nem vallási okai, hanem politikai reakciós okai vannak.11 Végül Rákosi Mátyás figyelmeztet, majd fenyeget. „Mi ezt a türelmes poli­ tikát a jövőben is folytatni akarjuk, mert biztosak vagyunk benne, hogy ennek a politikának az eredménye el nem maradhat, hogy a magyar nép minket fog 36

követni, akik boldogulásán, nyugalmán fáradozunk, s nem azokat, akik az ezer holdasokat, szolgabírákat, csendőröket akarják visszahozni. De hozzátehetjük, a demokrácia türelmének is van hátra, és aki ezt a határt átlépi, s a demokrácia mértéktartását gyengeségnek magyarázza, az hamarosan tapasztalni fogja, és nemcsak Pócspetrin, hogy aki a magyar dolgozó nép érdekei ellen vét, arra a demokrácia lesújt, még ha papi talárt visel is.” (Viharos taps.)12 Gergely Jenő szerint: „1948 nyarától egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az állam és a katolikus egyház megegyezésének a legfőbb akadályozója Mindszenty József bíboros hercegprímás politikai magatartása. A baloldal kezdeményezé­ sére Mindszenty ellen, általában az egyház ellen nagy erejű kampány bontako­ zott ki. E tömegakciók során nem kívánatos túlzásokra, atrocitásokra is sor került, amelyek már túllépték a prímás politikai tevékenységének elítélését. Az incidensek hatására a püspöki kar 1948 novemberében hűségnyilatkoza­ tot tett a prímás mellett. Ugyanakkor Rákosi Mátyás az MDP KV ülésén érte­ lemszerűen célzott arra, hogy elhatározott dolog Mindszenty eltávolítása. Az állam kezébe újabb hatékony ütőkártyát adott a többi felekezetekkel való meg­ egyezés. 1948. október 7-én a református és az unitárius, december 7-én az iz­ raelita és december 14-én az evangélikus egyházzal írták alá az egyezményeket. Ezek után inkább érthetetlennek tűnhetett a hatalom iránt lojális híveknek is a prímás elzárkózása.”13 Gergely Jenő a katolikus egyház alakulásáról írott könyvében ezt állapítja meg: „Az MDP politikájában, így a szövetségi politika részét képező egyház­ politikában is 1948 nyarától, pontosabban az 1948. június 30-i központi vezető­ ségi üléstől kezdve torzulások jelei mutatkoznak. Ezek összefüggésben voltak a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának Jugoszláviával kapcso­ latos határozatával. A problémák a szövetségesek kérdésében mutatkoztak leg­ inkább: a szövetséges pártok, a szövetkezeti politika és az egyházhoz való v i­ szony terén.”14 „1948 novemberében már valószínűleg konkrét elképzelések is voltak Mindszenty félreállításának módjáról. November 19-én letartóztatták tit­ kárát és »rossz szellemét", Zakar Andrást. Gerő Ernő november 21-i, még in­ kább Rákosi Mátyás 27-i beszédében már a vádirat tételeit is megfogalmazta. Rákosi az MDP KV 1948. november 27-i ülésén bejelentette: »a katolikus egyház reakciós fasiszta vezetőivel, elsősorban Mindszentyvel szemben . .. annak a tü­ relmi politikának, amely elnézőbben kezelte a papi vagy bíborosi talárban ga­ rázdálkodó kémeket, árulókat, valutacsempészeket és a Habsburgok visszahívóit, a fasisztákat és a régi rend híveit — ennek a politikának vége«. Az említett ülésen Rákosi bejelentette azt is, hogy „ha Mindszentyvel az egyház nem csinál valamit a legközelebbi hetekben, akkor majd csinálunk mi . . . a magyar demok­ rácia stabilitásának jele, hogy mit csinál ezzel az emberrel”.13 Mindszenty Józsefet 1948. december 28-án letartóztatják hűtlenség, a köz­ társaság megdöntésére irányuló bűncselekmény, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával. A Mindszenty-per előzményének, előkészítésének tekinthetjük 1948 közepének pereit: a pócspetri rendőrgyilkosság pere, Mihalovics Zsigmond és társai pere. Ezekben a perekben egyértelmű az utalás Mindszentyre, mint az ügyek szellemi vezetőjére, felbujtójára. Mindszenty József pere 1949. február 3-án kezdődött, s február 8-án hirdettek ítéletet. Az említett vád alapján Mind­ szenty Józsefet életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik. A többi vádlott: dr. B a­ ranyai Jusztin (15 év), dr. Zakar András (6 év), dr. Esterházy Pál (15 év), Nagy Miklós (3 év), dr. Ispánky Béla (életfogytiglan), dr. Tóth László (10 év) is börtön­ büntetést kapott.

37

Természetes, hogy a pernek kül- és belpolitikai vetülete volt egyszerre, A pernek rendkívül nagy volt a nemzetközi visszhangja. Rajk László külügy­ miniszter az MTI-nek adott nyilatkozatában, 1949. február 13-án elítéli a Mindszenty József-ügy miatt kirobbant világméretű hadjáratot. 1949. február 12-én a kormány jegyzékben kéri az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének Salden Chapin — visszahívását a Mindszenty-üggyel való kapcsolatai miatt. A követ február 17-én elhagyja az országot. Rákosi Mátyás az MDP KV 1949. máricus 6-i ülésén tartott beszédében fog­ lalkozott részletesen Mindszenty József ügyével. Először cáfolja azt a tévhitet és rágalmat, amelyet nyugaton terjesztenek, hogy Magyarországon vallásüldözés folyik. Mindszentyt politikai tevékenysége miatt tartóztatták le és ítélték el ,,A magyar demokrácia erőinek növekedését mutatja Mindszenty bíboros letar­ tóztatása és elítélése is. A nyugati imperialisták ezzel kapcsolatban természete­ sen vallásüldözésről beszélnek. A magyar demokráciának nincs szüksége arra, hogy ezzel a váddal szemben védekezzék. Az összes magyar egyházak, a római katolikuson kívül, püspökeik és világi vezetőik nevében éppen a Mindszentyüggyel kapcsolatban utasították el az ellenséges külföldnek azt a vádját, hogy Magyarországon vallásüldözés volna, hogy itt nincs vallásszabadság. A magyar demokrácia mindezekkel a vallásfelekezetekkel olyan kölcsönös megértésen és engedékenységen alapuló szerződéseket kötött, mely messze felülmúlja a vallás­ szabadság gyakorlása terén mindazt, amit Anglia, Amerika vagy a többi polgár! állam nyújt. Tudvalevő, hogy mi hasonló megegyezésre törekedtünk a római katolikus egyházzal is, és ezt a törekvésünket négy esztendőn keresztül türel­ mesen és messzemenő engedékenységgel igyekeztünk érvényre juttatni. Ha ez a törekvésünk nem járt olyan sikerrel, mint a többi egyházaknál, annak oka elsősorban abban keresendő, hogy a Vatikán teljes erővel az amerikai imperia­ lizmus szolgálatára és rendelkezésére bocsátotta befolyását. Az amerikai im­ perializmus pedig világuralomra törekszik. Amerikának Közép-Európára vonat­ kozó tervei között szerepel Bajorország, Ausztria és Magyarországnak összefo­ gása az 1918-ban elűzött Habsburg uralkodóház alatt. Ennek a tervnek volt fanatikus előharcosa Mindszenty. Ezekért a célokért szolgálta ki Mindszenty az amerikai imperialistákat, ezért kémkedett számukra, ezért szerkesztett olyan jelentéseket, amelyek növelték amerikai gazdáinak ét­ vágyát, ezért buzgólkodott azon, hogy a korona vissza ne kerüljön az országba, ezért szervezte Habsburg Ottó híveit, ezért sértette meg a magyar demokrácia minden törvényét, mely e tervet akadályozta. Az athéni pátriárka, mint állam­ fő, aki népét az angolszász imperialistáknak eladja, ez volt politikai ideálja.”lr> A per külföldi fogadtatásáról szólva először a szocialista tábor véleményét ismerteti. „Mindszenty leleplezésének és letartóztatásának természetesen nem­ csak a reakciós táborban volt visszhangja, hanem világszerte ott is, ahol az em­ beri szabadságért küzdenek. Ezeknek a táborában Mindszenty elítélése és le­ leplezése a legnagyobb helyesléssel találkozott. Ez a tábor, amely a Szovjetunió és bölcs vezére, Sztálin elvtárs vezetésével fáradtságot és türelmet nem kímélve küzd a béke megtartásáért a háborús uszítok ellen, lelkesedéssel támogatja a magyar népi demokrácia harcát, a reakció egyházi köntös mögé bújt képviselő­ jével szemben. Érzi és tudja, az a csapás, amelyet a magyar demokrácia ellen­ ségeire mértek, a világ reakcióját éri.”17 Két, Rákosi Mátyás által gyakran emlegetett, állandóan visszatérő sztereo­ típiájára hívjuk fel a figyelmet az előbbi idézetrészből: az egyik: hivatkozás 38

Sztálinra; a második: a Mindszentyre mért csapás az egész világ reakciósait sújtja. A nyugati államok magatartását a perrel kapcsolatban hosszan elemzi Elő­ ször az USA-ról szól: „Szeretnék itt néhány szót szólni a Mindszenty-ügy nem­ zetközi visszhangjáról. Az csak természetes, hogy az amerikai imperialisták óriási lármát csaptak. Nem valami boldogok, hogy közép-európai reakciós ter­ veikre ilyen fény derült, annak sem örülnek, hogy diplomáciájuk — enyhén szólva — szokatlan működése ilyen megvilágításba került. Mi megértjük, hogy szaladnak a pénzük és terveik után. A lármát tehát, amit Mindszentyért csaptak, természetesnek tartjuk. De ha a háborús uszítok vérgőzös, kardcsörtetö bandája mely a világ békéjét, családok százmillióinak nyugalmát, egész kontinensek ár­ tatlan gyermekeinek, asszonyainak életét fenyegeti, a vallásszabadság és az álta­ lános emberi szabadság védelmezőjének szerepében lép fel, úgy ezt megvetéssel utasítjuk vissza. A szabadságot és annak minden faját nem a municiógyárosok, nagytőkések, trösztvezérek, bankárok és bérenceik szokták védelmezni sem Amerikában, sem egyebütt a világon.”18 Különös részletességgel beszél az angol kormány magatartásáról. „Néhány szót akarok szentelni a Mindszentyvei kap­ csolatos reakciós hangverseny munkáspárti részvevőinek. Mi már hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy ahol az imperialistáknak lakájszolgálatot kell teljesíteni, ott nem hiányoznak a munkásság árulói. Ezúttal is így volt. Nem véletlen az, hogy egyetlen ország tartotta szükségesnek ezzel kapcsolatban hivatalos jegyzékben fordulni a magyar kormányhoz, és ez az ország Anglia volt, amelyet az úgyne­ vezett munkáskormány vezet. Mi tudjuk, hogy az angol munkáspártnak Mind­ szenty már régen gyengéje. 1947-ben Haely, az angol munkáspárt külügyi osz­ tályának vezetője — Bevin jobb vagy bal keze — a brünni szociáldemokrata konferencián és Magyarországon jártában követelte a magyar szociáldemokra­ táktól, hogy ne a kommunistákkal, hanem Mindszentyvel fogjanak össze. Haelynek ez a felfogása nagyon hasznos volt számunkra, mert kinyitotta a tétovázó szociáldemokrata elvtársak szemét. Viszont érthetővé teszi, hogy miért éppen Bevin sietett a Mindszenty-ügyön keresztül a magyar belügyekbe beavatkozni. Erre a beavatkozásra az angol kormány megfelelő választ kapott. Bevin még külön nehezményezi, hogy őt fasiszták között emlegették.”10 A továbbiakban a spanyol Pétain reakciósait említi, és a gyarmati politikát leplezi le: „Mi Marx, Engels, Lenin, Sztálin követői vagyunk, akik arra tanítot­ tak bennünket, hogy nemcsak a magánéletben, de a politikában és a pártoknál is tegyünk különbséget aközött, amit egy ember vagy egy párt hirdet magáról, és amit a valóságban tesz. Az angol munkáspárt hirdetheti magáról, hogy ő szocialista. De a Mindszenty-ügyben csakúgy, mint a Szovjetunió elleni politikai és rágalomhadjáratban egy sorban áll a spanyol kardinálisokkal, akik könyökig vájkálnak a spanyol munkások vérében, így Pétain tábornokaival, akik a háború alatt együttműködtek a fasisztákkal.”20 Rákosi Mátyás szerint a magyar nép megértéssel vette tudomásul a Mindszenty-pert. „Számunkra ebben a kérdésben a legjelentősebb volt természetesen saját népünk állásfoglalása. És itt érte a reakciót a legsúlyosabb vereség: a magyar dolgozó nép helyesléssel és megnyugvással fogadta Mindszenty letar­ tóztatását és perét. Hiába jártak a nyugati reakciós sajtó képviselői a tárgyalás utáni napon szerte a fővárosban és a templomokban. Semmi nyoma sem volt az általuk oly hőn óhajtott izgalomnak vagy éppen elkeseredésnek. Az a nyu­ galom és az a helyeslés, mellyel a magyar munkások, parasztok, a haladó értel­ miség az ítéletet fogadta, egyben mutatta, hogy a demokrácia négy esztendő

39

alatt milyen mély gyökeret eresztett, és mennyire megnyerte a dolgozók bizal­ mát és támogatását.” Majd így folytatja: „mi örülünk dolgozó népünk és a ha­ ladó világ helyeslésének, és újabb igazolását látjuk benne, abban, hogy jó úton jártunk, amikor Mindszenty garázdálkodásának gátat vetettünk. De még inkább igazolja lépésünk helyességét az imperialisták dühkitörése és gyülölethulláma. amely még jobban alátámasztja bennünk azt a szilárd meggyőződést, hogy helyes volt, amit tettünk, és hogy tántoríthatatlanul tovább kell mennünk a megkezdett úton. A reakció lármája és gyűlölete egy milliméterrel el nem fog téríteni attól a céltól, amelyet a magyar dolgozó nép, a nemzetközi proletár­ szolidaritás és a békefront érdekében helyesnek és követendőnek tartunk”.-1 Rákosi Mátyás mondanivalójának az a „legérdekesebb” része, amelyben Mindszenty magatartását elemzi, viselkedését a per alatt. „A reakció és a kül­ földi imperialisták súlyos veresége volt magának Mindszentynek letartóztatása. Ellenségeink folyton azt a nótát fújták, hogy a magyar demokrácia túl gyenge ahhoz, hogy ilyen lépést megtegyen, fokozódott a reakció dühe, amikor kiderült, hogy a letartóztatás egyben az egész nemzetközi reakció terveinek leleplezését jelenti. A legnagyobb dühöt azonban az váltotta ki náluk, hogy Mindszenty a tárgyaláson nem mint a reakció kemény előharcosa állt ki, hanem bevallotta bűneit, meghunyászkodott, mentegetődzött, sajnálkozott, javulást és jóvátételt ígért. Tudvalevőleg ezt a magatartását a reakció szerte a világon különböző vegy­ szereknek és kínzásoknak próbálta betudni. Mi, magyar kommunisták, eleget szenvedtünk a fasizmus kínzókamráiban, és rajtunk valóban kipróbálták a fa­ siszta kínzási technika minden vívmányát. Ennek ellenére, huszonötesztendős földalatti harcunk idején soha, egyetlen esetben nem akadt olyan kommunista vezető, aki a bíróság előtt megtagadta volna elveit. Tucatjával voltak olyanok, akiket vallatás közben halálra kínoztak, vagy akik a bitófa alatt is emelt fővel, szilárdan kitartottak kommunista meggyőződésük mellett. És ez nemcsak a ma­ gyar, de a többi országok kommunistáira és szabadságharcosaira is vonatkozik. Ha valaki, úgy mi tudjuk, hogy kínzással, fenyegetéssel, kémiai szerekkel vagy pszichikai behatással meggyőződést nem lehet megváltoztatni. Mindszenty maga­ tartásának megváltozásában nem kell semmiféle titkot keresni. Mindszenty ma­ gatartása megváltozott, mert a letartóztatás ténye — ahogy saját maga mon­ dotta —, a töprengésben eltöltött hosszú börtönnapok meggyőzték őt régi állás • pontjának helytelenségéről. Ez nem változtat azon, hogy Mindszenty pálfordulása a magyar demokrácia óriási erkölcsi győzelme, és a magyar és nemzetközi reakció súlyos ideológiai veresége.”22 Rákosi Mátyás 1952. február 29-án Népi demokráciánk útja címen tartott előadásában új motívumokkal bővíti a Mindszenty-perről alkotott koncepcióját, említi a „szalámitaktika” módszerét, kijelöli a perek sorában a helyét, a hata­ lom megszerzésének küzdelmeiben, majd szinte szó szerint ismétli 1949-es véle­ ményét. „A mi viszonyaink között komoly nehézséget jelentett különösen a pa­ raszti és kispolgári tömegek megnyerésénél — de helyenként az ipari munkás­ ságon belül is — az egyház palástja mögött megbúvó reakció elleni harc. Az egy­ házak vezetői zömükben az első perctől kezdve a demokrácia ellen foglaltak állást. Különösen éles volt ez az állásfoglalás a katolikus egyháznál, melynek birtokait a földosztás azonnal elvette. Az egyházak 1945-től 1948-ig szinte egye­ nesen küzdöttek ellenünk . . . Mindenekelőtt az egyházak reakciós egységfrontját bontottuk meg. A refor­ mátus és luteránus egyházban meglévő demokratikus lehetőségek felhasználá-

40

sával mozgósítani tudtuk a nekünk rokonszenvező hívőket, akinek követelésére 1948-ban a kölcsönös engedékenység és megértés szellemében olyan megálla­ podás jött létre, mely lehetővé tette a népi demokrácia és ezen egyházak békés együttélését. A katolikus egyházzal más volt a helyzet. Ennek az egyháznak vezetői a Vatikán utasítására szoros kapcsolatot tartottak az amerikai imperialistákkal Miután a kisgazda párt reakciós vezetőit, mint az amerikai imperialisták ügy­ nökeit lelepleztük, a szociáldemokrata pártot vezényelték az első arcvonalba, mikor hasonló sorsra jutottak az áruló szociáldemokrata vezetők, majd Pfeifferék is, akkor a katolikus egyház népellenes vezetőire került a sor: ők lettek az amerikai imperializmus legexponáltabb képviselői. Működésük különösen élessé vált 1948 végén, amikor — mint ez a Rajk-perben kiderült — fellépésük része lett volna annak a fegyveres betörésnek, melyet Tito és bandája a magyar mun­ kásmozgalomba beépült provokátorok segítségével akkor tervezett. A magyar népi demokrácia azonban résen volt, és Mindszenty bíborost bí­ róság elé állította. A bíróságon fény derült Mindszenty és társainak működé­ sére, arra, hogy az egyház leple alatt nemcsak a régi nagybirtokos tőkés rendel akarták visszaállítani, hanem még a gyűlölt Habsburg-uralmat is. A Mindszentyper rávilágított az amerikai imperialisták aljas terveire, és arra is, hogy hogyan használták dolgozó népünk ellen Mindszentyt. Ezzel kapcsolatban sor került a budapesti követ kiutasítására. A Mindszenly-per nagy csapás volt a katolikus egyház mögött megbúvó reakcióra, mert a demokráciához hű hívők jó részét meggyőzte arról, hogy népi demokráciánknak igaza van, s helyesen jár el. amikor ezekkel a kalandorokkal szemben felveszi a küzdelmet. Az amerikai követ kiutasítása, ebben súlyos presztízsvesztesége volt Európa-szerte a háborús gyújtogatóknak. Dolgozó népünk ezen a peren keresztül értette meg, hogy pár­ tunk és a népi demokrácia igazának tudatában jogosan, helyesen, kemény kéz­ zel tudja megvédeni érdekeit.”22 Rákosi Mátyás magatartásával szemben, amelyet beszédei is jól tükröztek, szinte naivitásnak hat Károlyi Mihály tiszta humanizmusa, aki egyedül próbálta „védeni-menteni” Mindszentyt, természetesen sikertelenül. Károlyi Mihály em­ lékirataiból világosan kitűnik, hogy Mindszentyt nem tartotta alkalmas politikai partnernek. „A papsághoz intézett pásztorlevelei közvetlenül és veszedelmesen támogatták a kormány agrárpolitikáját és közismert, hogy a falusi papok min­ dig a legeredményesebb propagandisták. A kormány már-már túlzott türelmet tanúsított irányában, végül azonban önvédelemből mégis erőteljesebb intézke­ désre kényszerült.. . Egyébként akkor még azt hittem, hogy a per szabályos, és tisztességesen fogják lebonyolítani — hiszen akkor még nem szoktam hozzá a Rákosiék által alkalmazott módszerekhez . . . írtam Rákosinak és Gerőnek, és minden szépítés nélkül tudomásukra hoztam, milyen katasztrofális hatása van a pernek a nyugati közvéleményre . .. Minden módon igyekeztem rábeszélni a kormányt, hogy a bíboros ítéletét változtassák át Rómába történő száműzetés­ re. Ez lett volna egyetlen mód a szégyenletesen lefolytatott per okozta károk orvoslására.”24 Gergely Jenő már idézett tanulmányában az egész kérdéskört a következőképpen foglalja össze: „ebben a propagandában, de sajnálatosan a hivatalos eljárásban is összekeveredett a valóság és a valótlan állítások. Már ön­ magában véve problematikus volt, hogy az egyházi reakció vezetőjének félreállitását egybekapcsolták a népi demokráciával együtt élni kész keresztény­ demokraták, haladó katolikusok teljes félreállításával, majd később törvénytelen meghurcolásával. Az akkor is világos volt, és ma is kétségtelen tény, hogy Mind-

41

szenty hercegprímás és elvbarátai ellenségei voltak a népi demokráciának, és mint ilyeneket, el kellett távolítani. A „hogyan” kérdésben azonban nem ez a fő cél dominált, hanem általában akartak csapást mérni az egyházra és tömeg­ befolyására. Ezért lett Mindszentyből fasiszta, imperialista ügynök stb. A lát­ ványosan megrendezett kirakatper — a propaganda, a vád megszerkesztése és a tárgyalás vitele — már elemeiben felidézte a rákövetkező tragikus koncepciós perek gyakorlatát. A Mindszenty-per és propagandája végül is sértette a hívők önérzetét és a lelkiismeret szabadságát. Ezért a belőle származó politikai (egyházpolitikai) elő­ nyök kiaknázatlanok maradtak. A megfélemlítés légkörében nehezen tudott ki­ alakulni olyan konstruktív viszony, amely hosszú távra megnyugtatóan ren­ dezhette volna a szocializmushoz hű, hivő állampolgárok lelkiismereti konflik­ tusait. Így azután az életfogytig börtönbüntetésre ítélt Mindszentyben sokan nem bűnöst, hanem áldozatot láttak.”2'1

JEGYZETEK 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25.

42

A m a g y a r n é p tö rté n e te . R övid á tte k in té s . B p. M űvelt N ép 1951. 507. 1. G e rg e ly J e n ő : M in d szen ty Jó z se f. T á rs a d a lm i S zem le 1983. 4. 80. 1. N agy K á z m é r: A m a g y a r p o litik a i e m ig rá c ió az 1970-es é v e k b e n . K ritik a 1982. 11. H a jd ú T ib o r : K é rd ő je le k R. M. h iá n y z ó p o rtré já h o z . E let és Iro d a lo m 1983 G. 3. 1. K á ro ly i M ih á ly : H it illú zió k n é lk ü l. B p. E u ró p a 1982. 375. 431. 1. R ák o si M á ty á s: V á lo g a to tt b esz é d e k és c ik k e k . Bp. S z ik ra 1950. 113—114. I B o ld iz sá r Iv á n : N é h á n y k e s e r-é d e s R M .-ről. K o rtá rs 1983. 3. 339. 1. R. M. 1. m . 266—267. 1. R. M. 1. m . 305—306. 1. R. M. 1. m . 306. 1. R. M. 1. m . 307. 1. R. M. 1. m . 306. 1. G e rg e ly J e n ő : A sz o c ia lista álla m és a k a to lik u s e g y h á z M a g y a ro rsz á g o n . (1848—1956) P ro p a g a n d is ta 1984. 7. 78. 1. G erg ely J e n ő : A k a to lik u s e g y h á z M a g y a ro rsz á g o n . B p. K o s su th 1985. 73. I. G erg ely J e n ő : i. m . 76. 1. R. M. 1. m . 368—369. 1. R. M. 1. m . 375. 1. R. M. 1. m . 373. 1. R. M. 1. m . 373—374. 1. R. M. 1. m . 344. 1. R. M. I. m . 375. 1. R. M. 1. m . 372. 1. R ák o si M á ty á s: v á lo g a to tt b e sz é d e k és c ik k e k . B p. S z ik ra 1952. 603—604. 1. K á ro ly i M ih ály 1. m. 374—376. 1. G erg ely J e n ő 1. m . 78—79. 1.

Hagyomány HORVÁTH LÁSZLÓ:

V a d á sz o k és o rv v a d á szo k a d u a liz m u s kori S zab olcsb an „IVIár m a g á b a n a v a d á s z a t m i n i l e g ő s i b b I n g l a l k n ? á s t ti
JÁNOS

<1921—1991]

A vadászat eleink és a ma emberének kiolthatatlan szenvedélye, létfenntartó szükségletek kielégítője, a természet és szabadság iránti vonzódás megtestesítő­ je. Az önkifejlesztés, a sikerek és győzelmek elérésének forrása, életforma, „fer­ tőző betegség’’, melyből „kigyógyulni" általában egy élet is kevés. Középkori elődeink még szabadon hódolhattak nemes szenvedélyüknek A Tiszán átkelt Szabolcs, Tas és Töhötöm vezérek népe még korlátozás nélkül űzhette a szép számú nyíri vadat. A bölény, szarvas, őz és a nagyszámú dúvad lakta erdők kimeríthetetlen forrásként szolgáltak.1 Szívesen és hosszan vadá­ szott itt a „nyíri föld fejedelme", Szent László is.'1504-ben II. Ulászló V. dekrétumának 18. cikkelyében3 eltiltotta a jobbá­ gyokat a vadászattól. Ettől az időtől a nemesek és az eltiltott nincstelenek vadá­ szati kultúrája más-más irányba fejlődött. Vadászíróink egyik legmarkánsabb alakja, Széchenyi Zsigmond így ir erről a jelenségről:1 „Megnyílott a rés, hatal­ mas szakadékká bővült, szembefordította, egymás örök ellenségévé pecsételte a vadászok két ellentétes fajtáját.’’ A nemesség a vadászatot szabadon, sport­ ként űzhette, a jobbágyság pedig kénytelen volt a titokban folytatható vad­ fogást alkalmazni. Az 1504-es törvényt követő vadászati törvények (1729. XXII. t. ez., 1802. XIV. t. cz.p rögzítették a kialakult kettősséget. A vadászatnak e dualitását mind a mai napig nem sikerült megváltoztatni. A múlt század második felének vadá­ szai az 1872. évi VI. t. ez. és az 1883. évi XX. t. ez. előírásai szerint vadászhat­ tak, az orvvadászok pedig félelmek és bujkálások kíséretében, de mint később látni fogjuk, tántorithatatlanul. Az 1820-as években Széchenyi István nyomán terjedt el Magyarországon a falkavadászati8 forma. Az első magyar falkavadásztársaság 1824-ben alakult.' Nem sokat késlekedtek megyénk vadászatkedvelői sem. 1842-ben megalakítot­ ták a Szabolcsi Agarász Egyletet,8 mely több mint ötven éven át szervezett ver­ senyeket! Podmaniczky Frigyes, aki unokatestvére volt a nyírbaktai birtokos Podmaniczky Gézának (mindketten elsőrendű sportemberek), Az alföldi vadászok ta­ nyája9 című művében részletesen ír egy falkavadászat lefolyásáról. Fülünkbe dübörög a vágtató vadászlovak patáinak hangja, a vadászok „Shee ho” kiáltása,

43

amint az üldözött vadat megpillantják, s végül a teljes nyugalom és csend pi­ hentet, mikor a vadászat végeztével oszlani kezd a „társulat”. Érdemes egy jel­ lemző részletet idézni a műből: ,,A közel fekvő kis ültetvényből, tán megérdemlette az erdő nevet, egész csoport fehérveres tarka kopó rohant ki egyszer­ re, nyilsebességgel hajtván az éppen most felfogott friss nyomot. Alig értek a karcsú, gyors ebek a szabadba, a lovasok kezdének kibontakozni a sűrűségből Huszonnégyen lehettek körülbelül, mind zöld egyenruhában, zömök virgoncz vadász lovakon. Nem tekintve sem árkot, sem bokrot, sem sövényt, követték a lármás csapatot. . . A szabolcsi falkászok főleg versenyek rendezésében jeleskedtek. Országos jellegű versenyeik előkészítése és lebonyolítása kialakult hagyomány szerint tör­ tént. A Nyírvidék rendszeresen tudósított e fontos rendezvényekről: „A szabolcsvármegyei agarász egylet 1893. február hó 12. és 13. napján tartotta versenyei és bálját. Elnökölt Gencsy Béla. A nagykállói tarlókon lefolytatott versenyre 14 agár nevezett. Az első nyúlra kitűzött ezüst billikumot Gencsy Bertalan »Kisasszony« c. agara vitte el.”1" A versenyt követő bálon reggelig rophatták a kis­ asszonyok és úrfiak a táncot az Európában. Talpalávalóról a neves prímás, Benczy Gyula gondoskodott. A falkavadászat üde színfoltnak tekinthető a szabolcsi vadászat palettáján. Az önkényuralom éveiben, mikor a fegyver használata még vadászati célra is tiltva volt, ez az angol mintájú, sportos vadászat hiányt pótolt, azonban 1867 után fokozatosan háttérbe került és a fegyverrel történő vadászati módok váltak uralkodóvá. Hogyan válhatott valakiből vadászember? A legkényelmesebb és egyben a legnagyobb lehetőséget nyújtó út az volt, ha valamelyik grófi (Andrássy, Dégenfeld, Lónyay, Forgách) vagy kisebb, de még mindig jelentős (Gencsy, Jármy, Liptay, Nozdroviczky) család tagjakénI nevelkedett a leendő vadász. Törvény szava szólt arról, hogy a „vadászati jog a földtulajdonnak elválhatatlan tartozéka”,11 így a 100 kalasztrális holdnál na­ gyobb földbirtokkal rendelkezők a szabályok megtartásával vadászhattak saját birtokukon.LHa az ifjú birtokos befizette szüleitől kapott fegyverére a fegyveradót és vadászjegyet váltott, már indulhatott is valamelyik csenderesbe, hogy első aprovadját meglője vagy valamelyik ismerős pagony mellé a kiváltó őzeket lesni. Aki nem rendelkezett önálló vadászterületet képező birtokkal, de vadászni óhaj­ tott, lehetősége volt saját vadászterületet bérelni. Bérelhetők voltak a községi, városi területek, és a 100, majd 200 holdnál kisebb földtulajdonok. A bérletet nyilvános árverésen lehetett elnyerni, több „árverelő”* esetén természetesen a legtöbbet ígérő kapta meg a vadászati jogot hat egymást követő évre. A terü­ letek a rajtuk tenyésző vadak minősége és mennyisége szerint változó áron vol­ tak bérelhetők. Az akkori árak mellett nem fizetett sokat L. Molnár Gyula, aki Levelek község 300 holdas területét bérelte 1885 és 1891 között,13 mert csupán 50 krajcár volt az évi bérleti díj. A szabolcsi illetőségű Plávenszky Béla, aki rakamazi

■ Az á r v e r é s r e je le n tk e z ő k e t je le n te tte a k o ra b e li h iv atal) n y e lv e n .

44

vadászterületet bérelt 1898-tól,11 az évente kifizetett bérleti díjból (216 frt. 05 kr.) akár községe tanítóját is pénzelhette volna, akinek évi fizetése aligha érte el a 200 forintot. A múlt század hetvenes éveiben az elsők között kértek vadászati jegyet gr. Dessewffy Aurél Szentmihályról, Somogyi Rezső Kisvárdáról, Virág Kálmán Nyíregyházáról.1'’’ Érdekességként említem, hogy a vadászjegyért folyamodók között találjuk idősebb Krúdy Gyulát16 is, a híres író édesapját, akinek nem kis része van abban, hogy fia műveiben időről időre megjelennek a vadászatból merített élmények. Vadásztársaságokban is lehetőség nyílt a vadászat gyakorlására A század­ fordulón már 8 társulat is működött a vármegye területén. Az elsők között ala­ kultak és jelentősek is voltak a nyíregyházi és a nyírbátori1' vadásztársulatok Milyen vadakra és milyen módon vadásztak a múlt századi szabolcsi vadászok? Az 1850-es években megindult nagy vízszabályozási munkák fontos ökoló­ giai változásokkal jártak együtt. A Kárpát-medence ármentesítése volt a cél. azonban vadászati szempontból a talajvíz leszállítása nagy károkat okozott. Rohamosan csökkenni kezdenek a nádasok. A századfordulóra 30° n-kal lesz ke­ vesebb a vízi vad élőhelye. Még mindig megtalálhatók a vadászható fontosabb récefajok (tőkés, böjti, kanalas stb ), a ludak, nagy- és kiskócsag, a vízicsibe, vízityúk, szárcsa, tavasszal pedig a szalonkák és lilék, ám számuk erősen meg­ csappan. Az összezsugorodott mocsári élőhely nem ad már otthont a farkas számára, a néhány megmaradt egyed az erdőkben keres menedéket, ahonnan rövidesen az ember pusztítja ki. Az utolsók között kéri jutalomdíját 1873-ban Nagy Ferenc ófehértói kerülő, aki három farkaskölyköt pusztított el az őrzésére bízott erdőben.18 A halban bővelkedő vizek lecsapolása megritkítja a vidrák számát is. Az 1850-es években még száznál is több vidrát lőttek a Rétközben,13 de századunk elejére ez a kedves kis halrabló is nagyon ritka zsákmány lett. Az egyénileg vadászók Diána kegyéből találkozhattak az apró ragadozók (görény, nyest. menyét és hermelin) valamelyikével, de nem kellett kivételes szerencse, hogy szárnyas ragadozó váljon zsákmányukká, mivel a vörös és kék­ vércse, a héja, a barna kánya, a sólyom- és ölyvfélék, továbbá a sokféle bagoly közönséges vadnak számítottak. Ráadásul a mai, teljes védelmüket biztosító törvény még tervként sem fordult meg az akkori fejekben. Nagy tömegben fészkelt a vetési varjú, de mindennapi volt a vadgerle, szajkó, szarka. A télen értékes bundájú vörös róka is ott bujkált minden nádas­ ban és erdőben. A hasznos apróvadak közül a fürj, a fogoly, a fácán és a mezei nyúl ké­ pezték az átlagos terítéket. Előbbiek kevesebb számmal, utóbbi pedig a vadász­ zsákmány zömét tette ki. Az arányokra jellemző a Nyíregyházi Vadásztársulat vadstatisztikája23 az 1894/95-ös vadászati idényből: nyúl 930 db, fácán 29 db, fogoly 92 db, fürj 5 db. haris 1 db, vadlűd 1 db, vadruca 220 db, szárcsa 118 db, erdei szalonka 11 db. vízi szalonka 54 db, róka 28 db, sólyom 1 db, bagoly 1 db, szarka 258 db, össze­ sen: 1652 db Jelentős apróvadvadászatok folytak a grófi birtokokon is. A mándoki Forgách László vadászatai híresen jól szervezettek és eredményesek voltak. Már csupán a részvétel rangot jelentett egy ilyen vadászaton, hiszen a hivatalos lap

45

is rendszeresen közölte a résztvevők nevét és a teríték nagyságát. 1899. január 12—14—16-án a szerencsés meghívottak 504 nyulat és 14 rókát ejtettek el.-1 Vadászati lehetőség nagyvadra a megye területén oly módon nyílott, hogy tehetős emberek vadaskertekben tenyésztették a dámszarvast. Jelentős kertje volt gr. Andrássy Gyulának Tiszadobon, de Mailáth József gr. perbenyiki kert­ jében is tartott ebből a királyi vadból. Nem csodálhatjuk, ha igazát kereste, midőn 1887. január 18-án egy gyönyörű lapátos bika a kerítést átugorva ki­ szökött, és a kenézlői határban Szabó Béla zsákmánya lett.22 Hiába protestált azonban a gróf a megyei alispánnál. Jármy Jenő, a dadai felső járás főszolgabírája (maga is szenvedélyes vadász) jóhiszeműnek ítélte Szabó Béla vadászatát és a kártérítés elmaradt. Nosztalgia motiválta báró Podmaniczky Géza nyírfajdtelepítési kísérletéi. A vadászok egyik kedvence, a „kiskakas” a megelőző időkben a Nyírségben szigetpopulációkat alkotva élt. Az 1870-es években a Nyírbátor—Vállaj—Fény— Nyírbéltek közötti területről az utolsók is kipusztultak.23 A nyírbaktai tulajdo­ nos saját erdejébe 1883 és 1888 között többször is hozatott fajdokat, de siker­ telenségbe torkollottak kísérletei. A vármegye flórája és faunája az egyéni és főleg a társas vadászati módok alkalmazását tették lehetővé. Általános volt a maihoz hasonló körvadászati for­ ma, ahol kevés számú puskás nagy létszámú hajtó segítségével érte el főleg nyűiből a komoly terítéket. A vadászatok hangulatát írásaiban jól érzékelteti Vay Sarolta.-'1 aki a kora­ beli társasági élet hű megrajzolásával aratta sikereit. Tudósításaiból kitűnik, hogy a vadászatokról nem hiányzott a humor, egymás ugratása és az elmarad­ hatatlan kvaterkázás a hajtások közötti szünetekben és a vadászat végén. Hogyan vadásztak a „szakadék” másik oldalára kerültek? A paraszti vadászatot elsősorban az élelemszerzés motiválta. Az értékes prémeket felhasználták ruhakészítésre, varrótűbe fűzték az elfogott apróbb ál­ latok inát, és díszítették magukat az elejtett kócsag, gém, daru tollaival.25 A többség a népi vadászat passzív módját alkalmazta, nevezetesen a vadász által kihelyezett eszközzel fogta meg a vadat. Ez az eljárás abban az esetben lehetett eredményes, ha a csapda tulajdonosa pontosan ismerte az elejteni kívánt vad szokásait, járását. Általában a hurkok különböző formáit használták, de vermeket is ástak és csapdáztak is borító, zúzó és szorító csapdák segítségével. Az említett módszerek megvalósítása kisebb kockázattal járt. mint a vadászat aktív formája, Ilyenkor a vadász maga ment a vad után. A szabolcsi erdőjáró és pákász nagyra becsülte akármilyen fegyver birtok­ lását. Lehetett az elavult elöltöltő, vagy házilag fabrikált kezdetleges mordály — mely a használóra nézve legalább akkora veszélyt jelentett, mint az elejteni kí­ vánt vadra —, a tulajdonos rejtegette és rendszeresen használta. Egy ismeretlen tárcaíró a Nyírvidékben26 egy puskás pákász vadászatát írta le, aki nagykócsa­ gokat zsákmányol, hogy tollúk eladásával pénzt keressen. „Lassan arcához il­ leszti az előrenyűjtott rozsdást, czéloz, aztán ha megfehérlik a cső végén a kócsaggallér, akkor következik egy irtózatos durranás a kurucvilági szerszámból, öt-hat, sőt néha több nemes madár marad ott. A rozsdás megtette kötelességét, noha gazdájának megmozdult a fél pofájában minden fog a rettentő töltéstől.”

46

Bárki csodálattal adózhat annak az utánkeresésnél megmutatkozó szakérte­ lemnek, ahogy pákászunk megtalálja a sérülten szárnyra kapó, de utóbb mégis leeső madarat a végtelen nádrengetegben. A csendőri eseményjelentésekben-' gyakran szerepelnek orvvadászatokról szóló jelentések. Ezekben az esetekben a vigyázatlan, engedély nélkül vadászók számára a csendőr őrszoba vált a kirándulás végpontjává. Büntetésük általában fegyverelkobzás és a szolgabírói hivatalnak történt feljelentés volt. A szabály­ talanságon ért vadász számíthatott nagyobb összegű pénzbüntetésre is. A tilosban járók általában vízi szárnyasra vagy nyúlra vadásztak, mint Molnár Ferenc „szőllőpásztor” a Pazonyi-tavon 1885. augusztus 25-én,28 vagy Bogár Venczel és Liptai János kemecsei lakosok29 a falu határában, amikor derült égből villámcsapásként váratlanul megjelent a csendőrjárőr, és kérte az igazolást a fegyver- és vadászati adóról. Csendőrnyelven általában így számoltak be a fenti esetekről: „Nevezettek orvvadászaton érettek, az adózás alól elvont fegyver elkoboztatott, és a szolga­ bírói hivatalnak átadatott.” Az általam tanulmányozott esetekben egyetlen alkalommal sem fordította fegyverét egyik fél sem a másik ellen. Ez a tény azt látszik bizonyítani, hogy erős a vadászszenvedély, de még erősebb a humánum fegyelme, és a múlt idők orvvadászai is tudatában voltak annak, hogy a vadász halált hozó fegyvert tart kezében, de ez a fegyver ember halálát sohasem okozhatja.

JEGYZETEK 1. E g e rv á ry G y u la : V ad ászat. In : M a g y a ro rsz á g fö ld m lv e lé se . B p. 1896. 736. 2. Szívós G éza : N y irv id ék , I n : AZ O SZT R Á K —M AGYAR M ONARCHIA ÍR Á SB A N ÉS K É PB EN . M a g y aro rsz ag . Bp. 1891 u . 345. 3. M a g y a ro rsz á g fö ld m iv o lésc . . . 737. 4. S z é c h e n y i Z sig m o n d : Ü n n e p n a p o k . Bp. 1965. 568. 5. CORPUS JU H IS H U N G A R IC I. B p. 1657—1740. 587. 1740—1B35. 266. 6. H o rv á th L á sz ló : F a lk a v a d á s z a t S zab o lcsb an . K e le t-M a g y a ro rsz á g 198B. á p rilis 16. 8—9. 7. Uo. 8. S z a b o lc s -S z a tm á r M egyei L e v é ltá r (to v á b b ia k b a n : SZSZM L) IV. B. 201. X. 9. P o d m a n ic z k y F rig y e s : Az alfö ld i v a d á sz o k ta n y á ja . Bp 1906. 72. 10. N y irv id é k XIV. évf. 1892. f e b ru á r 26. 11. CORPUS JU R IS . . . 235. 12. 1883 u tá n a XX. t. ez. sz e rin t a 200 h o ld n á l n a g y o b b fö ld tu la jd o n n a l r e n d e lk e z ő k v a d á s z h a tta k fö ld je ik e n . 13. SZSZM L IV. B. 411. 130. d. 1161884. 14. SZSZM L IV. B. 411. 378. d. 5852/1897. 15. SZSZM L IV. B. 411. 4149/1875. 16. SZSZ M L IV. B. 411. 31631876. 17. SZSZM L IV. B. 411. 150. d. 772/1885. 18. SZSZM L IV. B. 411. 17. cs. 3143 1873. 19. V e rtse A lb e rt: A N y írsé g á lla tv ilá g a . I n : S zab o lcs V árm eg y e. B p, 1939. 38. 20. N y irv id é k XVI. év f. 14. sz. 1895. á p rilis 7. 21. N y irv id é k XX. évf. 4. sz. 1899. j a n u á r 22. 22. SZSZM L IV. B. 411. 170. d. 9121/1887. 23. D r. S te rb e tz I s tv á n : A fa jd fé lé k . N im ró d X V III. évf. 4. sz. 1988. 24. K rú d y G y u l a : A te g n a p o k k ö d lo v a g ja i — cím ű m ü v é b e n e m lé k e z ik m eg az é rd e k e s sz e m é ­ ly isé g rő l, a k i fé rf ir u h á b a n já r t, S á n d o rn a k . D a rta g n a n n a k n ev e z te m a g á t és „ . . . tő r t h o r ­ d o tt a zseb éb en , h o g y fé rf in a k e s zéb e se ju s s o n n ő lsé g é re g o n d o ln i. S é ta p á lc á já n m a d á rfe j v o lt, a m e ly e n ftltty e n te n l le h e te tt lio n m ó d o n a m a h ö lg y e k u tá n . a k ik f á ty o lb a b u rk o ló z v a le s ü tö tt sz em m el sz a la d ta k el a H a tv a n i k a p u h e ly é n .” 25. L ásd b ő v e b b e n : M a g y ar N é p ra jz i L e x ik o n : 1979. n é p i v a d á s z a t a. 26. N y irv id é k X III. év f. 1892. o k tó b e r 23. 27. SZSZM L IV. B. 411. A lisp á n t M u ta tó k ö n y v 1885. 28. SZSZM L IV. B. 411. 149. d./18B5. 29. Uo.

47

MARGÓCSY JÓZSEF:

Ö k ö r itó és „ k ö r n y é k e ” ( 1 9 1 0 — 1 9 9 0 ) 1. Maguk a tények. Érdemes kiindulásul Sípos József szövegét idéznünk. Az írójuk (1867—1949) a tűz idején a milotai ref. gyülekezet lelkésze, majd túristvándi parochus, esperes. Már nyugdíjas korában készítette el történeti művét. Személyes emlékei is vannak a közeli falu katasztrófájáról. „A gyász és borzalom legfeketébb betűivel kellene írnunk ezt a dátumot: 1910. március 27. Ezen a napon, húsvét első napjának estéjén az ököritói ifjúság a lelkész tiltakozása ellenére, a főszolgabíró engedélyével, a csendőrség felügye­ lete alatt táncmulatságot rendezett egy nagy, régi és avult nádfedeles csűr­ ben . . . Hogy fizetetlenül senki be ne mehessen, beszögelték a nagy csűrkaput és egy szűk nyíláson bocsátották be a fizetőket. . . Mikor a rozoga csűr már zsúfolásig tömvev olt emberekkel, leginkább ifjakkal és leányokkal, mikor a kijáratok már el voltak zárva, egy lampiontól a pozdorja szárazságú padlás ki­ gyulladt és néhány pillanat múlva az egész épület lángba borult. A közel 400 főnyi, egymást taposó, ordítozó emberhalomból csak kevesen tudtak kimene­ külni, akik aztán mint eleven égő fáklyák futkároztak az utcán, — a többiek odaégtek.” A később állított emlékoszlopon 312 halálos áldozatot említenek: ezek túl­ nyomó része idevalósi, Sípos anyakönyvi kimutatása szerint 226-an; a többiek 17, környéki helységből jöttek a bálra s lelték itt halálukat. És legalább 100 olyan személyt említ a történetíró, akik sérüléseik nyomán életük végéig hor­ dozták a katasztrófa következményeit, nagyobb részük munkaképtelen nyomo­ rék gyanánt (172—4). Ismerős a báli meghívó, Fülöp János is közli (21). Eszerint ,,az újonnan ala­ kult 12 tagból álló fúvó-zenekar, saját költségének fedezésére” rendez „próba­ bállal egybekötött zártkörű táncestélyt”. A korabeli tudósítások szerint maga a tűz alig fél óráig tartott: ennyi elég volt a pusztuláshoz. Az életben maradtak szenvedése, a hozzátartozók gyásza életük végéig eltartott. Egyes hagyományok szerint a tűz oka egy huszárlegény kevély valakisága: tánc közben hetykén kihúzta kardját és virtusból a kemény dróton lógó lámpához (lampionhoz) vágott: az félig törötten meggyújtotta a szalmatetőt. Azonnal lángok csaptak fel sok helyen: ahová az égő petróleum odacsöppent, a száraz, poros szalma már égett is, főleg pedig sziporkázva hullott alá, — belekapva hajba, szalagba, ruhába, papírdíszbe, és akadálytalanul terjedt tovább. A kitört pánikban az áldozatok nagyobb részét előbb agyontaposták, a mind gyorsabban leszakadó tetődarabok fáklyái elégették a bezártan maradt élőket is. S mindez: röpke fél óra alatt. Magáért a tűzvészért sem akkor, sem később senkit nem vontak felelős­ ségre. A hagyomány szerint az a család, amelyiknek huszár fia szétverte a lám-

48

pát s maga is bennveszett, hamarosan elköltözött a faluból, nem bírván elviselni a szemrehányó tekintetek és a szóbeszéd vádját. (Megjegyzendő, hogy e tűzokozó tettesnek legalább három különböző nevével találkozhatunk az írásokban, szájhagyományban ) 2. Móricz Zsigmond Ököritó c. írása a Nyugat 1910. ápr. 16-i számában jelent meg. Ezt a tárcatanulmányt többnyire riportnak, riportszerű alkotásnak fogják fel. Pedig Móricz nem járt a helyszínen (talán máskor sem), tehát sem­ miképpen nem felel meg ez a néhány oldal a riport szokásos követelményei­ nek. Az Életem regényéből tudhatjuk, hogy az író nem sokkal a szörnyű ese­ mény után kapott meghívást a Szatmárba való gr. Teleki Sándorné Kende Júlia budapesti lakására, a Múzeum körúti irodalmi szalonba, ahol a Nemzeti Szín­ házban ez időtt sikerrel játszott Sári bíró szerzője számíthatott ,,kartársias” szíves látásra. Az említett kötet Kasztok küszöbén c. fejezetében áll a részletes beszámoló arról, hogy itt a társalgás egyik fő témája éppen a szatmári „szen­ záció”. Azt is megtudjuk: mi is háborította fel Móriczot és miként fogalmazó­ dott meg benne az elkeseredés: lám, a felelősök, a megyei vezetők és a minisz­ tériumi urak, az ottani földbirtokosok elbagatellizálják a 300 ember szörnyű ha­ lálát, egyszerű közigazgatási esetnek, leadminisztrálandó rutinügynek fogják fel itt, a Szikra néven prózát író háziasszony megszokott társaságában. Igen, itt csak ő az idegen, a nem oda való, aki nem tud „ezen a nyelven” udvarias for­ mulákkal beszélgetni. Hamar el is távozik, — s megírja nevezetes röpiratát, Ököritó címmel. A bevezetésben közli a szerencsétlenség tényét, néhány adatát, majd jel­ lemzi azt a szatmári vidéket, ahol Szatmárököritó megtalálható, az Ecsedi-láp szélén. A múlt történelmi adatait is idézgeti: utal az itteni élet mozdulatlansá­ gára és elzártságára. Majd az irodalmunk parasztábrázolására tér á t: „Akik a magyar parasztot megírták, Szentjóbi Szabó Lászlótól Gárdonyi Gézáig, azok mind ugyanabból a szögből nézték a szegényembert. A jólelkű űr szemével, akinek tetszik ez, a nála primitívebb emberállat, akit meg lehet figyelni, lehet kedvelni, s bármikor ott lehet hagyni a faképnél; de nem lehet szeretni és gyűlölni, nem lehet vele érezni, mert hisz annyira alattuk áll rang, mód és műveltség dolgában, hogy nem is juthat eszébe senki írónak, hogy egyenrangúnak érezze magát velük. Ezért látják csak a külsejét a parasztnak . . . Csupáncsak egy írónk van, aki teljesen keresztül-kasul ismeri, érti. méltányolja s egészen magához valónak veszi a parasztot: Arany János . . . Ha idegen ember kerül közéjük s csak látja őket. csak beszél velük, de semmi anyagi érdek nem hozza igazi viszonyba velük, akkor egészen a sablonos magyar parasztirodalom szemével látja őket. . . De ha úgy esik, hogy érdek, anyagi érdek, pénzkérdés hozza össze az idegent evvel a paraszttal, kellemetlenül és dühösen — örül, ha végül ép bőrrel szabadul közülük . . . A magyar nép olyan, hogy azzal lehetne valamit kezdeni, de az a baj, hogy a fölötte álló rétegek nem olyanok, amelyekből jó áradhatna lefelé. És ez mind oka annak, hogy Ököritón leégett egy csűr s benne negyedfélszáz ember.” A faluhoz, a parasztokhoz elért „kultúra” felszínét emlegeti; az megérke­ zett, de arra nincs ránevelve a nép. hogy ezzel kellően: okosan és hasznosan élni tudjon némi messzebbre tekintő szemmel. Hogy élni tudjon a már diva­ tossá vált „próbabállal”, a kapott zenei lehetőséggel, az uras lampionokkal stb. de ugyanakkor értse és ismerje ennek az élésnek a feltételeit, az óvatosság szer­ vezetten szükséges rendszabályait is. — Mérlegre teszi a tűz óta hozott intéz­

49

kedéseket, a közigazgatás sajátos mozgását: a felelőtlenséggel s az önelégült, magabiztos önigazolással együtt. És következik a summázás: „Az ököritói szerencsétlenségért felelős minden tanító, minden pap. minden szolgabíró, minden jegyző s minden vármegyei hivatalnok, — csak a főispánok nem felelősek semmiért. A főispánt nem azért küldte le a kormány a megyékbe, mert feltételezi róluk, hogy lelkűk van s a megyének hasznára legyenek, hanem azért, mert szép a nevük, mint egy lobogó és legalább olyan daliak, mint a vár­ megyei hajdúk: tehát nem dolgozni kell nekik, hanem reprezentálni! Ilyenfor­ mán Szatmár megyének most ideális főispánja van. S ez az úr két nevezetes dolgot jelentett ki: addig nem megy le Ököritóra, amíg el nem temetik a halot­ takat, mert ezt a látványt nem bírják az idegei, s hogy: ököritón nincsen szük­ ség segélyre, csak egy díszes emlékoszlopra. Bizony, bizony, akárhová nézünk, az ököritói tűz világa mellett csak szo­ morú látnivalók tűnnek szemünk elé.” 3. A főispánnak előbb idézett második jelentése sajátságosán tükrözi ököritói helyzet különlegességét. A korabeli újságok első híradásaival párhuza­ mosan máris közük a „megmozdult nemzet” részvétgesztusait. Afféle reflexeket: amelyek szokásosak, beváltak, ha természeti katasztrófa keletkezik valahol és szinte automatikusan meghozzák a közületek, képviselőtestületek a rutinhatá­ rozatokat, s utána mehet az akta „irattárba”. Igen ám, de a szokásos jótékonykodás, amely gyűjtés alapján általában ruhasegélyekben, élelmiszer-juttatásban nyilvánul meg, itt mihaszna, hiszen senki sem szorul felruházásra, ingyenkonyhára. A községben magában nem pusztított a tűz: házak, háztartások nem pusztultak el, éppenséggel használó személyek nélkül maradtak. Teljes családok vesztek el; olykor a karonülő gyerek lett örököse a háznak, földnek, ingóságoknak, mert a felnőttek odalettek. Még itt vannak a pénzadományok: ha ezek egyházi úton érkeztek, akkor az ököritói ref. egyházközség javára fordították, mivel a fenntartó, adófizető hívek haltak meg; ha közigazgatási csatornákon érkezett a pénz: a kórházi kezelési, temetési és egyéb hatósági, közköltségek fedezésére használták, szoros elszámolási köte­ lezettséggel. Ide kívánkozik néhány, rövidre fogott adat a szatmári alispáni iratokból. Megvilágítandó egyrészt a katasztrófa és az azt követő hivatali bürokrácia mé­ reteit, másrészt a közigazgatás egyéb reagálásait. A Pesti Napló — és más fővárosi, vidéki lap — állandó rovatot nyit és heteken át folyamatosan közük is a pénzbeli felajánlásokat, amelyek általában 20 fillértől 20 koronáig terjednek a név szerinti felsorolások szerint. — Őfelsége a király 30 ezer koronát küldött a szerencsétlenek „hozzátartozóinak”. — Három nappal a tűz után, március 30-án a mátészalkai járási vezetőség egy gyászemlék­ mű állítására hirdet gyűjtést. Egy április végi kimutatás beszámol az árván maradt gyermekekről: a 69 tizenöt éven aluli árvák kisebbik fele rokonsági eltartóra talált, a nagyobbik rész, 38 ilyen korú (köztük kéthónaposat is említenek!) közjótékonyságra szorul: eltartási, menházi vagy örökbefogadási formában. — Körülbelül száz személy nem azonosítható a testi maradványokból: eltemetik, holttá nyilvánítják őket, mert köztudomású, hogy részt vettek a bálon az adott időben, de többé nem látták őket élve, „egészben”. — A porcsalmai sebesültek nem hajlandók keze­ lésre járni; félnek, hogy majd behajtják rajtuk a magas kórházi költséget. — Április végén már nyilatkozik az illetékes államtitkár, hogy nincsen lehetőség mindenki esetében a kórházi költségek részben vagy egészben leendő törlésére, a

50

kezelés ingyenességére. Egyébként is sok a levelezés, hogy az üggyel kapcsolat­ ban „érdekelt-1 személyek adója elengedhető, törölhető-e és milyen indoklással A körorvosi jelentések élnek a speciális miniszteri engedéllyel: „Az ököritói tüzkatasztrófánál megsérültek ügyében” tett jelentések bélyegmentesek. — A megyei tiszti főorvos május elején jelenti, hogy a házi ápolást végző magán­ orvosok, ill. önkéntes nővérek igénybevétele, szolgálatukkal kapcsolatos téríté­ sek megszüntetendők: a tiszti orvosi, körorvosi hálózat és a kórházi apparátus minden igényt kielégít. Farkas Boriska esetében más a helyzet: állapota igényli a külön kezelést, házi gondozást, de mivel apja 150 holdas paraszt, vegye igénybe ő és fizesse ő a szükséges privát ellátást. — Az ököritói temető területét tanácsi határozattal meg kell nagyobbítani. mert a régi már nem fogadhatja be a két­ száznál több koporsót. És még egy: a tűzvésszel kapcsolatos „kincstári kinnlevőségek” behajtásával még évek múlva is foglalkoznak a pénzügyi hatóságok. Egy, talán kórházi keze­ léssel összefüggő, 10 koronánál alig nagyobb összeg esetében, változatlanul folyik a komoly hangú aktázás hét évvel a tűzeset után — nyakig a világháborúban —. még 1917 júliusában is. 4. Visszatérve Móricz kemény hangú társadalombíráló írására: az ebben fog­ laltak — különösen az idézett sorok — első megfogalmazásban adják azt, az ezen túl már az író életének végéig tartó művészeti hitvallását, amelyik az író feladatának az élet igaz ábrázolását ítéli a legfontosabbnak: a szépirodalomban éppúgy, mint a közéleti visszásságokat tükröző publicisztikában. Felfedezve az egyedi esetekben, előfordulásokban a nagyobb, országos összefüggéseket — an­ nak a bizonyos népnek a felemeléséért, boldogulásáért, az egész nemzet ér­ dekében. Maga a ..felismerés”, mint Móricz maga megírja, a Nemzeti Múzeummal szemben hajdan állt épületben. Teleki Sándorék szalonjában ..történt”. De segít­ hetett ebben a korabeli ellenzéki sajtó is, hiszen éppen országgyűlési képviselő­ választásokra készült az ország, és a kormány politikájával elégedetlen pártok és lapjaik igyekeztek ezt az esetet is az uralkodó rendszer ellen fordítani, fel­ használni. Cikkeikben elsősorban a községek elöljáróságát, értelmiségét hibáz­ tatják: a megyei és országos hierarchiában. „Csak ott pusztulhatnak ember­ légiók, ahol az állami gondoskodás a gyámságra szoruló emberek felett nagyon is mostoha”, — olvashatjuk a Szabolcs c lap márc. 31-i, Tömegpusztulás és po­ litika feliratú vezércikkében. — Az áprilisban indult fővárosi Az Est is ebbe a sorba áll be: ápr. 23-i számában Vádat emelek cím alatt sorolja fel a cikkíró lesújtó tapasztalatait, a közigazgatás mulasztásait, s a Zolától kölcsönzött jel­ szót refrénként ismétli egy-egy szakasz után. Más lapok is bőven idézik a kül­ földi tudósításokat: azokban is egyértelműen a közigazgatást teszik felelőssé az emberek kapzsisága, primitív eljárása miatt; a „borzalmas húsvéti báléj” sebesüljei is az elmaradottság miatt halnak meg sorra, hiszen nagy a vidéki orvos­ hiány, a közkórházak befogadóképessége kicsiny, a felszerelés hiányos, korsze­ rűtlen. Lám. ezek miatt most megint van alkalma és lehetősége a külföldnek, hogy gúnyolódjék rajtunk, nevetségessé tegyen bennünket. Egy Bellaágh Gizi aláírású cikk. helyszíni tudósítás márc. 31-i kelettel arról hoz hírt. hogy a rémes szerencsétlenséget követő napon, húsvét hétfőjén, a szom­ szédos Komlódtótfalun bált rendeztek, s „azon a pokolból megmenekültek egy része is megjelent”, hogy ott is, egy rozoga színben, hasonló petróleumlámpák mellett „szembenevessenek a halálnak”. Ugyanakkor a szintén közeli Tyúkodon is hálóztak: ott 15 fiatalembert szurkáltak össze legénykedésből. A cikk végén 51

a riporter által levont tanulság: „nem a virtuskodást, jókedvet kell kiölni, ha­ nem a vétkes gondatlanságot” ! Vádirat ide, leleplezés oda, — a hivatalosok nem sokat törődtek a cikkek­ kel, vádakkal. A június eleji választásokon egyébként is elsöprő győzelmet ara­ tott a kormánypárt, Khuen-Héderváry Károly változatlan kabinettel uralkodott tovább, még 1912 tavaszáig. Móricz Zsigmond azonban ezentúl is megmaradt ennél a szemléletnél, hanghordozásnál: azzal, hogy ő nem pártpolitikában, ha­ nem össznemzeti távlatokban gondolkozott és írt. 5. Az ököritói pusztulás önmagában, tényszerűségében is szörnyű hatását az újságírók igyekeztek fokozni, lényegében az olvasóközönség általános horror­ igényének kielégítésére. Az eddigi idézetekben is láthattunk erre néhány példát; ezek szaporítása helyett kerüljön ide egy mozihirdetés, a szabolcsi megyeszék­ helyen megjelenő Nyírvidék május elsejei számából: „Az ököritói halálbál képsorozata képezi az Apolló e heti szenzációját. A si­ került felvételek az eredeti helyszínen készültek és a nagy szerencsétlenséget követő napok eseményeit tárják elénk élethű képekben, melyekről fogalmat al­ kothatunk magunknak a katasztrófa borzalmas méreteiről A szenzációs műsort kiegészíti néhány egyéb művészi szám: Castro leánya, nagy történelmi dráma. Ugyanitt bemutatásra kerül a gyermekszépségverseny keretében több, mint száz, szebbnél-szebb, bájos gyermekarc.” Műsorpolitikai és hfrverési jellegzetesség Nyíregyházán, 1910-ben . . . Kétségtelenül ugyanilyen célból készültek az irodalmiasitott, 111. Jolklorizált feldolgozások is. Ezekről lesz szó a továbbiakban: a) Az első „vers” politikai napilapban jelent meg, közvetlenül az esemény Után, a Szabolcsvármegye c. lapban, április 1-jén, Molnár Jenő aláírással. HALALCSARDAS Elpattan a húr a cigány hegedűjén, Lángok duruzsolnak zenét cudarul, Iszonyat tombol a vigasság derűjén, Legényes kurjongás vad hörgésbe fúl. Ez a halálcsárdás. A sohse halunk meg Mámorán pokollá fűlik a bál. Utolsó szorítás és: együtt halunk meg. A vörös orcheszter recseg, muzsikál. Egymásra suhannak leányok, legények, Nincs se csók, se vér, se édes, tilos. Hervadták a szívek, lobbantak a fények, Csak az éji égnek pereme piros. b) Az OSZK Aprónyomtatvány-gyűjteményében található két, azonos szö­ vegű ponyvakiadvány: „Az ököritói borzalmas tűzkatasztrófa. Négyszáz ember pusztulása Szatmár megyében, Ököritó községben”. A 38/29. lelt. számú négy­ oldalast szerkesztette Tóth Sándor, Karcagon, nyomták Pap Józsefnél, Békésen Év nélkül, de még 1910-ben jelent meg. — (A másik Püspökladányban készült, Deutsch gyorssajtóján. Lelt. sz. 38'30.) — A következő szöveg az előbb idézett kiadás belső két oldalán olvasható: 52

Reszket a toll a kezembe, ha írom, Könnyeimmel áztatom papirosom, Hogy mi történt Ököritó községbe, Négyszáz ember tűzhalálát ott lelte. Szívet rázó volt az árvák sírása, Még szomorúbb az özvegy jajgatása, öszveégve szedték fel a testeket, Miket a tűz borzasztón elemésztett. Húsvét napján Ököritó községbe Bált rendeztek az iskola javára, Jöttek a népek vidékről is össze A nagy bálba Ököritó községbe. Hét órakor meg is kezdődött a tánc, Fiatalok jókedvvel is táncoltak. Mert nem tudták, hogy ez utolsó táncok S hogy ők mindnyájan itt meghalni fognak. Tűz van! egyszer ezt kiáltja valaki Es a népek kezdettek kiszaladni, De csak egy volt a kijáratnak útja Es százával mennek ki a szabadba. Ember ember hátán tolongott mostan, Futnának ők a szabadba, de késő, Mert leszakadt a nagy mestergerenda, Négyszáz ember szomorú halálára. Jaj Istenem, milyet tesz a mulatság, Jó kedvvel mentek szegények halálba. De nem tudták, hogy ez utolsó táncok, Húsvét napján a szomorú halálok. Borzasztó volt az ijedtségük nekik, Négy jó anya gyermeköket megszülik. Ijedtében összeroskad sok anya; Jaj Istenem a fiam égett oda! Potor János, a falunak bírája, Beleszaladt a rettentő halálba, Hogy kimentse gyermekeit, befutott, De ötét is megégették a lángok. Imádkozzunk négyszáz lélek üdvéért Es a saját magunk bűnös lelkűnkért, Hogy az ilyen veszélytől Isten őrizzen S ily szörnyű csapást reánk ne engedjen. Vége.

c) Jó harminc évvel ezelőtt, kárpátaljai útján jutott hozzá Molnár Mátyás egy cirill betűs fedőlapba burkolt iskolai füzethez. Amikor ezt elhozta hozzánk, elmondta, hogy a történetet egy gyerekkel adatták elő neki, amikor megtudták, hogy Móricz-emlékeket gyűjt, s mivel ez a leány régebben le is írta „tudomá­ nyát”, magát a füzetet is nekiadták. A „nép ajkán” elhangzott história leírt szövege: s z a t m á r v a r m e g y e ö k ö r it ö k ö z s é g b e n

történt 400 ember pusztulásának borzalmas históriája. Történt húsvét első nap­ ján, 1910. március 27-én tartott bálmulatságon. 1. Zöldülnek a fák, remény kél a szívekben Szatmár megye Ököritö községben. Elérkezett húsvét első reggele, Nem számították mi lesz a végzete. 2. Öröm gyűlt a fiatalok szívében Elérkezett a nagy ünnep reggelén: Felkészültek az ünnepi ruhába, Abban fognak elmenni ma a bálba. 3. Elérkezett húsvét első délután Itt van már a fúvóbanda és cigány, Megkezdődött a mulatság javába, Nem gondolták, mindnek itt lesz halála. 4. Kilenc órakor együtt a közönség, Hét-nyolcszáz körül lehetett már a nép, Több falukból sok vendégek eljöttek, Ököritón barátságot kössenek. 5. Tűz van! Tűz van! ezt kiáltja most a nép. Meggyulladt a terem, felettük már ég, A nagy petróleum lámpa eltörött. Tüzet fogott, az egész terem égett. 6. Menekülne mindenki, ha lehetne, De mindenütt el van zárva vesztükre. En Istenem, borzalom volt azt nézni, A sok népnek elevenen megégni. 7. A megrémült nép a fejét vesztette, A nagy füstbe nem tud menni semerre, Oda égett ifjún a nép eleje, Porrá égett, nem maradt meg senkise. 8. Szabadságra ünnepelni katonák Jöttek haza. Sírhattok már jóanyák.

54

Elvesztették életöket örökre, Letették őket egy közös gödörbe. 9. Menyasszonyok, vőlegények sok számmal, Elégett a fiatalok százával. Árvák maradtak az apró kicsinyek. Minden kincsük a hideg sírba nyugszik. 10. Alig képes az ember meggondolni, Négyszáz embernek ily hamar kimúlni, öreg apák, édesanyák sírhattok, Nincs meg már a kenyéradó fiatok. 11. Nem lehet jól elmondani, emberek, Milyen szomorú sorsa lett a népnek. Apák, anyák hideg sírba pihennek, És a fiatalok színe elveszett. 12. Négyszáz volt itt az áldozatok száma, összeégtek borzalmasan, rakásra. Tiz-tizenöt gombolyodott egymásra, Sírta körül a sok özvegy és árva. 13. Bálteremben iszonyatos volt nézni, Könnyes szemmel végignézni és látni: Szénné égve voltak egy nagy rakásba, Körül rajtok a sok özvegy és árva. 14. Ezer számra jöttek el a vidékről, Borzalmas volt meglátni messziről: Fel és alá futva, amint könnyeznek A sok árvák, tehetetlen öregek. 15. Eltemették, elhantolták örökre, Kilenc méter hosszú, mély sírgödörbe, A könny hullott minden ember szeméből, Midőn eltemették őket a földről. Reng a község szívettépő sírástól Búcsúzott a szülő-rokon egymástól. 16. örök emlék lesz a húsvét elsönap, Megemlékszik róla fiatal és agg. Szomorú hír, amit most elbeszéltem, Tanulhatnak ezen esetből, kérem. 17. Húsvét első napjának esti kilenc óra: Négyszáz embernek lett sírja megásva. Arra kérlek, kedves népek, titeket, Figyeljétek, mit elmondtam tinéktek.

55

18. Szent legyen nektek az ünnep, vasárnap, Kérjétek az Istent, mi jó atyánkat, Szenteljétek az ünnepet Istennek, Ne örüljünk a világi mindennek. 19. Ez a világ nemsokára elmúlik, Es a testünk hideg földbe elporlik. Végeztére arra kérlek titeket, Szenteljétek az ünnepet Istennek. 20. Imádkozzunk négyszáz lélek üdvéért, Kik meghaltak a mulatság kedvéért, Jaj de búsan szól a harang ököritó községben, Négyszáz roncstestet vittek a sírkertbe. 21. összeroncsolt ismeretlen tetemek, összeégve, darabokba szedték fel. Ügy temették négyszáz koporsóba el, Hogyan történt a megrendítő eset. 22. Húsvét első napján bált rendezett Ököritó Az újonnan alakult fúvószenekar javára. Nagyban feldíszítették e célra Vályogfal-nádfedeles épületet. 23. A kaput beszegezték, hogy senkise mehessen be, Csak aki fizetett. A kijáraton egy vagy két Ember tudott be vagy kijutni. Nyolc-kilenc órakor a terem megtelt. 24. Hét vagy 800-an volt a bentlévők száma, Ekkor a kijáratnál lévő petróleum lámpa Felrobbant, lángba borult és egy pillanat Alatt a terem égett mindenütt. 25. A nép fejét vesztve megrohanta a kijáratot, Kevesen kimenekültek az égő pokolból. Az ajtónál örült dulakodás volt, Borzasztó volt nézni, elevenen égni. 26. Kik kimenekültek segítség nélkül is összeégtek, 400 halott. Számos sebesültek, emlegetik A húsvét elsönapi bált örök időkre, Emlékezetes lesz az ököritói bál. 27. Sok özvegyek és árvák siratták, 18 család teljesen elveszett. Ünnep első napját szenteljük Istennek, Nem vigalmakra. Akik kimúltak, nyugodjanak 56

28. Csendesen a sírkertbe, lelkűk örök Dicsőséget nyerjenek fent az égbe. Az Ököritó község szomorú örökkön-örökké, Gyászos emlékére írtam bánatomba. 29. A jelentés szerint az ököritói tűzkatasztrófa áldozatainak száma a mai napig 325 halott és 99 sebesült. A halottak közül 238 ököritói, 9 pusztalaki, 1 csengerújfalusi, 1 gacsályi, tehát a csengeri járásbeli összesen 268, fehérgyarmati járásbeli 43, és szálkái járásbeli 14. A sebesültek közül kórházi ápolásban 8] részesült éspedig Nyíregyházán 21 . . . .. .30. Kezét fogja kicsi a nagyoknak Nem tudják mék sírba nyugszik annyok. Szív rásakodva (rázkódva) jajszóval zokognak Kelj fel, kelj fel, anyám a sírodból, Nincs ki gondoljon kis magzatodról. Leborulunk jó atyánk földedre, Adj csendes nyugvást kedves szülőnkre, Gyógybalzsamot a kesergő szívre. Vége. Irta Jakab Eliz, 1955. I. 10-én, Badaló A fenti, lehetőleg pontosan ide másolt szöveg az említett füzet 1—8. oldalán olvasható, ill. a 30. szakasz a következő, kilencedik oldalon. Látható is, a szöveg­ ből is kitűnik, hogy közben volt még szöveg, de ez kiszakadt, most nincs meg. Más a tinta is: az első nyolc oldalon lila, a záróversszak írása kék. Feltételezhető tehát, hogy a közben volt lapon (lapokon) folytatódott a prózai szöveg, ill. a záró versszaknak volt még verses előzménye is. Nincs itt helye a részletesebb szövegelemzésnek, de az világos, hogy lega­ lább kétféle előadásszöveggel találkozunk itt. Az 1—19. strófa befejeződik, le­ zárul; utána újra kezdődik másféle előadásban a történet, amelyik a 28. vers­ szakban befejeződni látszik. A 29-es számozású szakasz stílusa is arra utal, hogy azt a leíró kimásolta valahonnan, valószínűleg korabeli újság megmaradt példá­ nyából. Mivel pedig következik még egy verses szakasz: minden bizonnyal a hiányzó szövegrész egy harmadik előadásban számol be a szörnyű eseményről. Az is bizonyosra vehető, hogy ennek a szövegnek a kialakulásakor az előadó számára nem volt ismeretlen az előbb ismertetett ponyvafüzet verse. A vonalazott irkában más események, az Arany ábécé bői részletek olvas­ hatók Szalai Ida leírásában, 1957. január 12-i dátummal; vannak itt továbbá szövési adatok és süteményreceptek is. Az utolsó oldalon egysoros időjárási napi összefoglaló olvasható 1958. dec. 13-a és 24-e között (Luca-napi kezdettel!). Két­ szer szerepel Jakab József Badaló afféle gyakorló névírás, ceruzával. A szemé­ lyek összetartozásáról annak idején nyilván beszélt Molnár Mátyás, de nem je­ gyeztem fel, mára nem emlékszem. Valószínűleg parasztcsaládról, gazdálkodók­ ról van szó. Ezt erősíti egy állattartásra utaló bejegyzés is: „a tehén megfutott IX. hó 23-án”. Maga Badaló Bereg megyei kisközség, a század elején 8—900 lakossal. Tria­ non után — a Tisza új határvonalának közvetlenül a túlsó partján — Csehszlo57

vákiához tartozott, most pedig a SZU kárpátaljai (Kárpáton túli) területéhez. Ököritótól — légvonalban — 20—25 kilométerre fekszik. 6. A tűzvész idején, 1910-ben Ököritó, azaz Szatmárököritó a csengeri já­ rásban található Szatmár megyei község. A Borovszky-munográfia századeleji adatai szerint (kb. 1908-ban) 5300 kh határán belül 277 házban 1826-an laknak, leginkább református emberek. Szó van itt arról is, hogy a községet állandóan zaklatta az árvíz, ez elől menekülendő arrébb-arrébb költöztek, s 1804-ben ez már a harmadik hely, amelyen letelepedtek. Az 1920-i népszámlálás 1835 sze­ mélyt, az 1930-as 2060 lakost talál itt. 1960-ban már Ököritófülpös a neve: az összevonás következtében 2550 lakosról ír a lexikon, s ez az 1950-ben kialakított Szabolcs-Szatmár megyének mai mátészalkai járásában található. A község főútja mentén emelt emlékoszlopon a következő verses emlékezés olvasható ma is: E bús emlékkő varázsa Halált, jajszót rejt magába. Vésznek helye itt e tér: Égre lángolt tűzi máglya. Százak mentek a halálba. Aki jár itt, félve fél. Ne félj, imádkozz, ember, Nézz az égre könnyes szemmel: Ott vannak, kik porrá lőnek Szavára a teremtőnek, S vigaszunk hű csillaga Ott az Isten is, maga.

Megjegyzések a) Az újabb kori Szatmár megyei monografikus feldolgozások meglehetősen szűkszavúan írnak a borzalmas katasztrófáról. Ez talán azzal magyarázható, hogy a kötetek munkatársai, cikkírói között többen is akadtak olyanok, akik az annak idején erősen támadott közigazgatásnak, közéletnek is vezető szemé­ lyiségei voltak. (Szatmár és Bereg vármegyék fejlődés- és kortörténete, szerk. Dömjén Miklós, Bp. (1931). — Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék, szerkesztette Fábián Sándor, Bp. 1939.) — Az 1. fejezetbeli idézet forrása: Sípos József A Szatmári Református Egyházmegye 40 éves története 1895—1935-ig Bp. 1941. — Móricz „országjárásainak” egykori színhelyeit kereste fel Fülöp János és ezekről írt beszámolókat. Itt kapott helyet az ököritói kutatásainak eredményeiről szóló írás is. Ez sok beszélgetés, gondos adatgyűjtés birtokában foglalkozik a tűzesettel, a község egykori társadalmi helyzetével, mai gondjai­ val (Visszatérni jó. Bp. Szépirod. Kiadó, 1962). b) Az itt leírtak legfőbb forrása a nyíregyházi Levéltárban található szat­ mári alispáni iratok fondja. Erre Bodnár Sándor hívta fel figyelmemet, meg­ található a IV. B. 757. — 1910 — 5351—8977 (41) jelzet alatt. — A badalói is­ kolásfüzetet a vajai múzeumalapító néhai Molnár Mátyástól kaptam, amikor egyik kárpátaljai útjáról visszatért 1959-ben. — Az OSZK-beli aprónyomtatványponyva jelzetét Erdész Sándor írta ki és adta át számomra. — A korabeli hír­ lapokat a Kossuth gimnázium könyvtárának és a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár kedves munkatársai tették számomra olvashatóvá. Valamennyiüknek ezúton is kifejezem hálás köszönetemet.

58

c) A szakirodalom viszonylag kis figyelm e t fordít Móricz Ököritó c. írására: csak idézik, időben elhelyezik, em lítik szerepét a Fáklya c. regény k e le tk e z é s é ­ ben. A közéleti érdeklődés első jelentős m egn yilván ulásaként, szerepét az é le t ­ műben alig tartják számon.

H. Németh Katalin: Kiöntve reggel

59

Közművelődés M ű v e lő d é s ü g y és p orn ósztár a v a g y a m in C ic c io lin a sem tu d v á lto z ta tn i Nyíregyháza lakossága — az országban másodikként — visszautasította a mű­ velődési ház által kínált pornósztárműsort — nagylelkűen azt is felajánlva, hogy megtérítik a művelődési ház emiatt kieső 85 000 forintos bevételét. A művelődési ház nyilván lemond ezért az árért eredeti szándékáról, az egyház pedig elköny­ velheti, hogy szociális kiadásait ez egyszer nem a város szegényeinek testi táp­ lálékára, hanem a város gazdagabbjainak szellemi-lelki megóvására fordította. A tanulságos hir azonban ne maradjon szó nélkül: beszéljünk a művelődési házak anyagi kérdéseiről. Egy 1986. évi kiadvány közreadta 50 szórakoztató nagyrendezvény pénzügyi mérlegét: hagyományos kommersz műsorok, újhul­ lám, púnk, jazzkoncertek, operettestek, táncos-zenés rendezvények, diszkók, kabaréestek bevételeiről és árairól, illetve e kettő sajátos alakulásáról adva számot. E népszerűnek vélt műfajok 50 előadása közül 28 volt nyereséges és 22 veszteséges. A nyereséges és veszteséges szórakoztató nagyműsorok rendezőik szerint a következőképpen oszlanak meg: Rendező ŐRI Magánrendező Meg nem nevezett rendező IRI Interkoncert Művelődési házi saját rendezés összesen

Nyereséges műsor

Veszteséges műsor 6 8 7 1

2 7 9 —

1 10 28

—

— 22

Az elemzés közli az egyes rendezvények fellépőit, helyszínét, jegyárait, a műsorok árát és a bevételt is. Nem közli azonban az egyéb költségeket (terem­ bér, fűtés, takarítás, világítás, jegyszedő stb.). Így a bevételből levonva a mű­ sorok árát, csak annyi állapítható meg, hogy maradt-e pénze a művelődési ház­ nak egyáltalán, de hogy ebből mennyi a nyereség, az feltárhatatlan. A nyereséges rendezvények közül 27 átlagos bevétele 4240,— Ft, a 22 vesz­ teséges átlagos ráfizetése rendezvényenként 4988,— Ft. Egyetlen rendezvény (Edda koncert) hozott horribilis nyereséget, mert 5000 forintos hononrárium mellett 110 000 forint jegybevételt tett lehetővé, s éppen emiatt a kiugró be­ vételt — állítólag — a valószínűtlenül alacsony ráfordítás miatt nem számít­ hattuk a többi 49 rendezvény közé. Ez utóbbiak közül ugyanis a 27 nyereséges

60

esetében 15,— Ft és 18 000,— Ft között mozgott a többletbevételt, a 22 ráfizeté­ ses rendezvénynél pedig 673,— Ft és 16 000,— Ft közötti értékűek voltak a vesz­ teségek. Amellett, hogy tulajdonképpen a művelődési házra hárul a rendezvények és jegyértékesítés szervezésének jelentős munkája, saját költségvetési lehetősé­ geihez képest horribilis összeget kénytelen (?!?) ráfizetni egyes szórakoztató nagyrendezvényekre. A nyereséges műsorokból eredő bevétel fedezi a ráfizetéses műsorokat — mondhatnánk, — Megkérdőjelezhető azonban e vállalás helyessége, főként mert nem járatlanságból eredő hibákat fedez így, hanem pl. a preferált rendezőiroda majdnem kizárólag veszteséget okozó műsorait kell „eltartania”. A felsorolt műsorok közül például az ŐRI 8 rendezvénye közül hat műsor 60 000 forintos veszteséget okozott, két ORI-műsor 1260,— Ft „nyereséget” ter­ melt ki. A többi rendező esetében a sikeres rendezvények bevétele fedezi a veszteségesek ráfizetéseit, s habár az így kimutatható „nyereségmaradvány” végül alig hoz valamit a művelődési ház konyhájára, legalább saját veszteségei­ ket elvileg fedezik. De ismétlem: a kimutatásból számos járulékos költségtétel hiányzik, így az előbbi állítás is csak feltételesen igaz. Külső szemlélő számára tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért vág bele a művelődési ház olyan sok ráfizetéses programba, s még kevésbé érthető, hogy ha ugyanannál a rendezőnél 75%-ban ráfizetésesek a rendezvények, akkor azok számát miért nem lehet csökkenteni. Az sem világos, hogy ha ugyanaz a rendezvény az ŐRI rendezésében 23 000,— Ft műsorárba került (és ezzel csak 12 50,— Ft jegybevételt lehet el­ érni), miért kerül magánrendezésben ugyanez a műsor csak 10 800 forintba és hoz magasabb bevételt (13 500). Kintről természetesen nem Iái ni bele azokba a kényszerpályákba, amelyek a művelődési házak vezetőit ezekre az érthetetlen utakra, s a veszteségek ál­ landó vállalására, megújítására ösztönzik. Látva azonban az ötven nagyrendezvény problémáit, aligha feltételezhető, hogy egy pornósztárparádé kihúzhatná a művelődési házakat anyagi bajaikból, különösen akkor nem, ha esetleg azt is az ŐRI rendezné. (Az ŐRI példájának többszöri emlegetésére a műsorai többségének ráfizetéses volta miatt van jo­ gunk, de a kérdés általában is érvényes: köteles-e egy művelődési ház értéktelen programokat sorozatosan műsorra tűzni, azokra energiát fordítani és még a rá­ fizetéseket is vállalni? És kinek a parancsára cselekszik így? Gazdaságilag is megmagyarázhatatlan, hogy miért kötelezhető erre a művelődési ház, de az is, hogy feltételezhető csődjeit a tevékenysége globális átszervezése helyett miért Cicciolina műsorával szeretné korrigálni.

Ez a probléma felveti azt a kérdést is, hogy ki milyen kultúrpolitikát kép­ visel Magyarországon, és hogy a minőségérték vita tekintetében milyen követ­ kezményei vannak az elvtelenségnek. Magasszintű tudományos vitáink évtizedek óta nem képesek tisztázni a szocialista érték—minőség gyakorlati tartalmát. Filozófiai szférákban más meg­ világítású mindez, mint ott, ahol arról kell dönteni, hogy egy egyébként erősen elmaradt térség számára közvetítendő kultúrában milyen helyet foglaljon el egy olasz pornósztár. Elvi állásfoglalás hiánya miatt érte el a szórakoztatóipar 61

vagy az utolsó tizenöt év „következetes kultúrpolitikája”, hogy az elmaradott tömegeket hozzájuttatták olyan „élményekhez”, amelyektől a háború előtt tel­ jesen el voltak zárva: a Nagymező utcai mulatók nagypolgári rétegeknek szóló műsoraihoz. E helyzetnek csak az a hátulütője, hogy a nagypolgárság ugyan­ akkor — ha másból nem, sznobságból — járt operába és hangversenyre is, míg a mi alacsony kulturális kínálaton felnőtt tömegeink e kettős kultúrát már nem érhetik el, s még sznobságból is csak elutasítják. A kultúrpolitikai elvtelenség következményei messzehatóak, s társadaloromboló hatásukra most kezdenek azok is felfigyelni, akiknek hivatásuk lett volna az elvek kialakítása és érvényesítése. Kérdéses, hogy meg lehet-e és ho­ gyan állitani egy kocsit, amely 250 kilométeres sebességgel rohan lefelé a lejtőn, s amelyet még tudatosan taszítanak is ebbe az irányba. Éppen azok, akik az ellenkező feladat ellátásáért veszik fel a fizetésüket minden hónapban. Bp. 1989. II. 28. K . E.

M e g c sa lv a , e lfe le d v e és elh a g y a tv a ... a v a g y h e v e n y é s z e tt lá tle le t a k u ltú ra h ázairól Még a reformfolyamatok kibontakozása előtt, a Kádár-korszak utolsó hónap­ jaiban részt vettem a megyei művelődési központok igazgatóinak egyik országos értekezletén. Az értekezleten az intézmények kritikus gazdasági helyzetéről volt szó és azokról a müködésbeli gondokról, amelyek már akkor a tartalmi munka gyökeres átalakítását sürgették. A kiútkeresés közös és felelősségteljes munká­ jában villámcsapásként ért bennünket az Országos Közművelődési Központ egyik vezető munkatársának az a kijelentése, hogy az általunk képviselt mű­ velődési házak „posztsztálinista” intézmények és a kibontakozó társadalmi re­ formfolyamatban nincs helyük. Halálra vannak ítélve, mert az újonnan jelent­ kező közösségi igények kiszolgálására alkalmatlanok. A sommás véleménnyel nemigen vitatkoztunk. Nemcsak azért, mert nehe­ zen ocsúdtunk a meglepetésből, hanem azért is, mert nem voltak és ma sincse­ nek igazán ellenérveink az állítással szemben. Intézményeink nagyobbik része valóban korszerűtlen, kényelmében, kom­ fortfokozatában még az átlaglakások szintjét sem éri el. Kisebbik része sajnos nagyon is „korszerű”! Üvegből, betonból, acélból épült csodapalota, szemet gyönyörködtető, de a közművelődés napi gyakorlatában csaknem használhatat­ lan. A politika rátelepedése a kultúrára valóban felbecsülhetetlen károkat oko­ zott a szakmának, csakúgy, mint az egész országnak. A rendezvénycentrikus közművelődés pedig messze eltávolodott a lakosság valóságos igényeitől. Mégis, mindnyájan úgy éreztük akkor, hogy megcsaltak bennünket. Azok csaltak meg, akiknek feladatuk lett volna a „posztsztalinista” intézményhálózat kialakulásának, illetve továbbélésének megakadályozása. Azok, akik nem töre­

62

kedtek arra, hogy a Közművelődési Törvényből írolt malasztnál valamivel több is legyen Azok, akik a maradékelvüség sanyarú állapotát szocialista kultúrpoli­ tikaként hirdették meg. Akik ma már bölcsen elismerik és fennen hirdetik, hogy ez a kultúrpolitika valójában kultúraellenes volt. Az ominózus értekezlet óta lassan évek telnek el, és még mindig csak a fel­ ismerések és beismerések időszakát éljük, nem jutottunk túl a korábbi gyakor­ lat kritikáján. Nincs új ,.kultúrapárti” kultúrpolitika, és nagyon lassan kör­ vonalazódik az új koncepció a kultúra házainak sorsát, jövőjét illetően. Sőt úgy érezzük, hogy a közel húszezer népművelő sorsa, a több ezer művelődési ház jövője a művelődésügy egészén belül is a perifériára szorult. Már csak szűk szakmai berkekben hallani arról, hogy a halálra ítélt intézményhálózat bizony értékekkel is rendelkezik. Hogy ezeket az értékeket minden körülmények között meg kellene menteni, át kellene vinni a túlsó partra. Hogy a gazdaságosság ol­ tárán nem szabad feláldozni az amatőr művészeti mozgalmat, a működő kis­ közösségeket, művészeti együtteseket. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a reálértékben évről évre csökkenő állami tá­ mogatást saját bevételeinkkel próbáljuk pótolni. A saját bevétel szinte kizáró­ lagos forrása korábban a szórakoztatás volt. Amíg azonban a műsorközvetitő irodák (ŐRI, IRI) monopolhelyzetben voltak, az így képződött haszon nagyobbik hányada náluk maradt. Jutott ebből például azokra a ,.fekete kifizetésekre” is — tízezres kávépénzekre, utazási számlákra, fiktív állásokra vezető művészek hozzátartozóinak —, amelyekről egy véletlenül kipattant botrány kapcsán ko­ rábban a sajtó is beszámolt. A népművelő pedig a saját zsebéből fizette és fizeti ma is az ünnepelt művésznőnek átadott virágot, mert a pénzügyi szabályok nem teszik lehetővé, hogy költségként elszámolja. Amikor a szórakoztatóiparban megjelentek az egyéni vállalkozók, menedzse­ rek, magánirodák, már nem volt igazi kereslet a szórakoztató műsorok iránt Az életszínvonal folyamatos romlása miatt erről mondott le elsőként a la­ kosság. De az életben maradás kényszere nagy úr! A kommersz programok lassan belopták magukat a korábban kizárólag „szocialista értékeket” őrző falak közé is Horror- és szexfilmeket is nézhet már a házba látogató. Stílusosan „rongyosbolt” is működik a művelődési házban és jött volna Cicciolina is, de az elemi erejű tiltakozás még útját állta. A kényszerpálya görbéi, útvesztői azonban továbbra is kiszámíthatatlanok. A szórakoztatás a kultúrházak számára válságágazat lett, veszteséget, ráfizetést eredményez. Ezek esetenként százezres nagyságrendűek. Az óriási érdeklődés ellenére ilyen volt Nyíregyházán Lamberto Gardelli és Kobayasi Ken Ichiro kon­ certje is. Marad tehát látszólagosan kivezető útnak a különféle vállalkozás, mely a kibontakozó piacgazdaság révén a kultúrát is elérte. Ehhez azonban tőke kell! És itt a kör csaknem bezárult, mert alig néhány intézmény rendelkezik olyan fel­ tételekkel, hogy a pénztermelési kényszerben más utat is megpróbálhasson, mint a kommersz szórakoztatás. A többség elemi gondokkal küzd, pár tízezer forintos költségvetésből él, és egy elromlott tv javíttatása megoldhatatlan feladatot jelent számára. A szakmára, a szakma jövőjére nézve a legnagyobb veszélyt azonban még­ sem a gazdasági gondok jelentik. A legnagyobb veszély az, ha saját magunk is elhisszük, hogy a művelődés ügye, ezen belül a kultúra házának sorsa és jövője csupán pénzkérdés! A kísértés nagy, a társadalmi környezet a valóságos infor­ mációk hiányában hajlamos erre a megállapításra.

63

Valójában ezért volt káros a Cicciolina-ügy, mert ezt a hamis tudatot erő­ sítette. Pedig a szakma jövőjét illetően a pénzkérdés a kisebbik gond. Ettől sok­ kal fontosabb a közművelődési munka tartalmi megújítása. A megváltozott tár­ sadalmi környezethez való igazodás, mely magába foglalja a társadalmi önszer­ veződés különböző formáinak az el- és befogadását éppúgy, mint a politika­ mentességet vagy a piacgazdaság kikerülhetetlen hatásának elviselését. Ez a közművelődési munka eddigi gyakorlatának szinte teljes elvetését és egy új, nem tömegekben, hanem egyénekben gondolkodó népművelési gyakor­ lat kiépítését jelenti. Hamarosan kiderül, hogy fogékonyak vagyunk-e a szem­ léletváltásra. Képesek vagyunk-e a „bölcs tanító” álarcát levéve az önszerveződő közös­ ségek társává, partnerévé válni. A „felsőbb irányítás” kényelméhez szoktatott szemléletünk eligazodik-e a politikai pártok, mozgalmak néha egymásnak is ellentmondó igényei, elvárásai között. Ez a munka a népművelőkre vár, akik a megvalósításban a formálódó új társadalom ezernyi gondja között másra nem­ igen számíthatnak, csupán együttérzésre. Dr. Nagy Ferenc

Á tv á lto z á so k „Ennek a kis sztorinak négy szereplője van, név szerint: Mindenki, Akárki, Valaki és Senki. Akadt pedig egy fontos feladat, aminek a megoldására Min­ denkit felkértek. Mindenki biztos volt abban, hogy Valaki majd csak hozzálát egyszer. Bár Akárki elkezdhette volna, mégsem csinálta Senki. Valaki azután igen-igen mérges lett, mondván, hogy hát hiszen ez itten Mindenki feladata és mégsem történik sem m i. . . Mindenki azt gondolta ugyanis, hogy Akárki meg­ csinálhatná, de bizony Senki sem tett abban az ügyben, amitől Mindenki távol tartotta m agát.. BARRY DAY1 sztorija lehetne a manapság nem túl jól hangzó közművelő­ désnek nevezett képződményünk egésze, szereplői pedig a hivatalosan (mond­ hatnám: szakszerűen) közművelődési folyamat alanyainak deklarált állampol­ gárok, s a feladatteljesítésre szerveződött intézmények, s az ezekben dolgozók kettős, esetenként hármas szereposztásban is. Persze azt is gyorsan hozzátéve, hogy napjainkban egyre gyakrabban s egyre nyíltabban fölmerülnek a kérdé­ sek: fontos-e a Feladat? Kell-e hozzá Mindenki? Vagy csinálja csak Valaki? Gondozza azt Akárki? S ne csináljon ügyet belőle Senki? A Feladat megkérdőjelezésének miértjére különösen a közművelődés alap­ intézményeinek esetében divatosan hangzik úgy válaszolni, hogy egy ideológiai célok szolgálatára létrehozott sztálinista konstrukciótól vajon mi is várható7 Az vitathatatlan, hogy jelen formájában a „totalitáriánus szocialista korszak terméke, szándékainak megtestesítője a pártállam által irányított és fenntartott, a közösségi művelődésnek szinte kizárólagos színterévé lett a művelődési házak rendszere. Az országot behálózó rendszer deklarált célja a tömegek ideológiai

64

nevelése és „átnevelése”, valóságos célja azonban az öntevékeny közösségi-mű­ velődési szervezetek fölszámolása és a művelődési intézmények korábban sok­ színű, változatos világának az államosítása volt. Minden mozgalmat föl lehetett számolni és minden korábbi kezdeményezésnek elejét lehetett venni azzal, hogy a társadalmi aktivitás összes lehetséges szervezetét centralizáltan hozták létre és a szocializmus klasszikus korszakaiban megfelelő módon fenn is tartották. Magyarán: bárki, bármilyen közéleti szándékkal jelentkezett, azt lehetett mon­ dani javaslatára, ez fölösleges, hiszen már van erre célirányos szervezet, rá­ adásul sokkal jobb feltételekkel működik, mint amilyet egy laikus megteremt­ het. A lakóterületi önigazgatás helyébe a tanács, az ifjúsági mozgalmak helyére a KISZ. a munkásegyletek, körök helyére a szakszervezet állt. A művelődési öntevékenységet ki lehetett szorítani a művelődési otthonokból, vagy be lehetett terelni ezekbe az ellenőrizhető és irányítható intézményekbe”.2 De a „beterelt” öntevékenység is agonizál jelenleg, ahelyett, hogy folyama­ tos ösztönzését, gondozását megoldotta volna az intézmény. Ugyanakkor pa­ ragrafus írta elő Mindenki számára, hogy joga és kötelessége művelődni. A paragrafus születésének évtizedében Senki nem is kérdőjelezte meg a terület súlyát, szerepét, lázas igyekezettel keltette azt a látszatot Mindenki, hogy valóban fontos a társadalomnak, az intézménynek, az állampolgárnak is, hogy legyenek a nevelésnek, művelődésnek, közösségi létformáknak színterei. Az év­ tized végére azonban mintha kezdett volna ez a terület deklarált fontosságából egyre többet veszíteni Ha az intézményi tevékenységstruktúrát vizsgáljuk, úgy látszik, hogy az intézményi működés a pontosan megfogalmazott felülről érkezett elvárások ellenére (mellett) folyamatosan jelezte a társadalmi-politikai változásokat is. A nyolcvanas évek elején ugyanis az intézmények között azok maradtak látogatottak, amelyek azonnal, vagy legalábbis gyorsan alkalmazkodtak a „lent­ ről” is érkező igényekhez. Sajátos helyzet alakult így ki, hiszen az intézmény egyszerre igyekezett eleget tenni a deklarált elvárásoknak a fentről érkezőknek, s az ..alulról” tör­ ténő szorításnak is. Az ifjúsági szerveződések szolgálhatnak erre igazán jó pél­ dával. Az intézmények a közösségi élet. a színvonalas szórakozás keretét igye­ keztek biztosítani a hivatalosan is támogatott ifjúsági klubok működtetésével. Ugyanakkor az alapintézmény volt az is. amelyik a minden más intézményből kiutasított, eltanácsolt ifjúsági kulturális törekvéseket is felkarolta. Egy ideig tökéletesen megfért egymás mellett a fentről is támogatott kép­ ződmény. s a lentről bekérezkedő csoportosulás. Azután pontosan nyomon kö­ vethető az a folyamat, ahogyan az ifjúsági klubok elnéptelenedtek, s az alulról szerveződött csoportosulások tömegeket kezdtek vonzani. (Gondoljunk 1—1 ifjú­ sági zenekar magjára, s a hozzájuk kapcsolódó rajongók táborára.) Ok nem voltak jólfésültek, magasan kulturáltak, de volt külön véleményük a körülöttük zajló világról, s a maguk módján ki is fejezték ezt, visszautasítva, ha az intéz­ mény formális keretet akart ehhez kicsikarni. Az intézmény e fiatalok számára a mindent kimondás lehetőségét is jelen­ tette, s mindaddig maradtak is. míg szabályok közé szorításuktól tartózkodott. Mert lehetett-e felszabadítóbb, kielégítőbb a 80-as évek elején-közepén annál, hogy kiénekelte magából a környezet által elfojtásra ítélt érzéseket, gondolato­ kat? S lehetett-e nagyobb elégtétel annál, ha azt látta visszajelezve, hogy se érzéseivel, se gondolataival nincs egyedül? De hasonló változási folyamat színhelyei voltak az intézmények más vonat­

65

kozásban is. A brigádmüvelödés alkalmainak szorgalmas szervezése és gondo­ zása mellett a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején már azt is elfogad­ ták, hogy az állampolgárnak a hivatalosan kötelességévé tett művelődésen túl szabad akaratától vezérelve szórakozási igényei és szükségletei is vannak. A két­ féle szerepkör egy rövid idejű együttélése után a művelő-nevelő szerepkör lassú visszahúzódásával a szórakoztató funkció előtérbe kerülésének lehettünk tanúi. A művelődéspolitika elsősorban kulturálódási hangsúlyozó deklarátuma változatlanul figyelemre érdemes dolog volt az intézményi működésben. A mű­ ködés gyakorlati tényei azonban azt mutatták, hogy maga a kultúrpolitika sem vette egészen komolyan saját elvárásait. S ahhoz azt gondolom kétség sem fér, hogy a közművelődés egésze, s benne az alapintézmények úgy működnek, aho­ gyan elvárásokat közölnek velük (lentről, fentről egyaránt), s ahogyan meg­ finanszírozzák azt. A nyolcvanas évtized az alulfinanszírozott közművelődési szféra piacosítását (is) meghozta. Éppen a pénzügyi források beszűkülése miatt a szakma, az in­ tézményhálózat kénytelen volt kínálatát olyanná alakítani, ami feltételezése szerint nagy kereslettel találkozott. így következett be az az állapot, amikor a nyolcvanas évek elejétől egyre több alapintézmény a szórakoztatásra koncentrált (hiszen pénzt ez hozott). Mindezt azonban úgy tette (ahogyan az dokumentumaiból kiolvasható), hogy terveiben megmaradt a művelődéspolitikai elvárások teljesítésének szándéká­ nál, ugyanakkor év végi elszámolásaiban nem tervezett szórakoztató alkalmak túlsúlyát tudta kimutatni. Ez pedig olyan helyzetet szült, hogy ad hoc szórakoztató akciók sorozatá­ ban merült ki tevékenysége, annak a szándéknak a jele nélkül, hogy megpróbál­ jon egyfajta gondolati rendet teremteni akciói sorában. A piacosítás egyébként normális körülmények között gyors ütemű bővítési lehetőségeket eredményez. A művelődési otthonok esetében azonban ez nem következett be. Kinálatstagnálást vagy egyenesen szűkülést mutat a mindennapi gyakorlat. Az egyre csökkenő támogatás mellett a nyíltan felvállalt szórakoztatás nem vált egyértelműen belső tevékenységet jelentősen átstrukturáló erővé. Odáig pl., egyetlen alapintézmény sem ment el, hogy tiszta profillal csak szórakoztatásra rendezkedjen be. Még a „fellendülés” időszakában sem. Valójában nem is volt ideje rá, hiszen igen rövidnek bizonyult az az időszak, amikor azt gondolhatta az intézmény, hogy a szórakozási igény kielégítésével megkapaszkodhat, s meg­ próbálhat annak az elvárásnak is megfelelni, aminek létét köszönheti. Sőt, az 1980-as évek közepén már le is lehetett Írni, hogy az intézmények­ nek tudomásul kell venni az elemi erővel felszabaduló szórakozási igényt két okból is: először is azért, mert az állampolgár egyre kevésbé kezdett törődni a szórakozás „szükséges rosszként” történő minősítésével, s szórakozása nyil­ vános alkalmait hajlandó volt megfizetni is. S eközben egyre kevésbé vette ko­ molyan Valaki, hogy milyen kötelezettséget kapott jogszabály által is megerő­ sítve Mindenki. A művelődéspolitikai irányítás pedig most már teljes egészében csak a történések után kullogva kénytelen volt egy magára hagyó álláspontot kialakítani. Nemcsak azzal, hogy a szórakozási szféra „nemkívánatos” minősí­ téséről lemondott, hanem azzal a konkrét tettével, hogy gyakorlatilag megszűnt létezni. Másodszor pedig azért kellett az intézményeknek a szórakozási igényt ko­ molyan venni, mert nap mint nap módjában állt megtapasztalni, hogy az állam­ 66

polgár egyre zaklatottabb, hajszoltabb mindennapjaiban szinte természetszerűen veti bele magát a szórakozás sokszínű világába. Vetné ma is. de a nyolcvanas évek végére vonatkozó adataink szerint a szórakozási igény kielégítése egyre erőteljesebben vonul vissza a privát szférába, s ami még nyilvánosan megmarad, egyre intenzívebben ölt testet az olcsó (a szó pontos értelmében), pusztán kéz­ nyújtást ígérő gyors kielégülést eredményező örömkeresési módozatokban. A művelődési otthonok szórakoztatáskínálata a „fellendülés" időszakában a „szétszórjuk magunkat” koncepció uniformizált megvalósítása volt. ma kény­ telen szembenézni azzal a ténnyel, hogy a nyilvános szórakozási tevékenység kezd „ünnepivé" válni. S nem minősége, hanem ritkasága miatt. Sőt, a kere­ setek csökkenésével, a megélhetési gondok szaporodásával, a szórakoztató prog­ ramok árának erős felfelé kúszásával egyenes arányban nő azoknak a száma, akik az intézményes szórakoztatásra sem tartanak igényt. Nemcsak az intéz­ ményi művelődéskínálat elfogadásából vonulnak ki. hanem a szórakoztató tö­ rekvéseket sem tudják igénybe venni.1 Fergeteges gyorsan jutottunk el idáig. Egy tíz év elég volt a művelődési otthoni gyakorlatban ahhoz, hogy a kezdeti szemérmesen kezelt szórakoztatás­ tól eljusson — a nyíltan felvállalton át — egy csak gazdasági szempontokban érdekelt tevékenységstruktúráig, amelyben a szórakoztatás egyre kevésbé bír „húzóágazat” lenni. S minőségi kérdésekről még csak szó sem eshet. Ahogyan a szórakozó egyre intenzívebben igényli a még izgalmasabbat, s az új, még nem volt kellemes élményeket, az intézmények szórakoztatásgyakorlata is egyre ha­ tározottabban mozdul el az igények minden áron történő kiszolgálása irá­ nyába. Ez egyáltalán nem róható fel egyértelműen az intézmények hibájaként. Végül is mintegy tízéves intézményi szórakoztatásdokumentációt végignézve arról van szó, hogy pusztán alkalmazkodott, méghozzá folyamatosan és rugal­ masan az állapolgár döntéseihez. Mert az állapolgár döntött. Eldöntötte, hogy mindenféle magasztos, s társadalmi érdekként feltüntetett cél helyett elsősorban léte, jóléte érdekli, s a szabad idő és művelődés, sőt a szórakozás magas érték­ ként deklarált elemeit aszerint hajlandó csak elfogadni, amennyiben azok cél­ éréséhez szükségesek. Vizsgálataink azt bizonyítják/' hogy a művelődési otthoni működés a követ­ kezőkben nem hagyhatja figyelmen kívül azt az aprócska tényt, hogy a hasz­ nálók a kultúra, a művelődés kérdéseit aszerint ítélik meg, hogy mire használ­ ja, használhatja az intézményesen kínált tartalmat. Mert elvileg a művelődés­ sel kapcsolatban elfogadó szinte Mindenki. Az „eszményt” hajlandó elfogadni. Napi művelődési gyakorlatában azonban alig teszi Valaki ( — Tudják, de nem teszi). Erősen érvényesül az a nézet, hogy a kultúrának pusztán egyéni haszna van. A mindennapi életben a művelődés „haszontalan” pénzköltés terepe, s rá­ adásul a vele való foglalkozás el is von a mindennapos pénz utáni hajszától Ez lassan szállóigévé váló gondolatban is megfogalmazódik: „aki ma művelődik, nem ér rá pénzt keresni”. A művelődési házakat jelenleg igen érzékenyen érinti ez a helyzet, hiszen létüket alulról jövő nyomásként — a használók tömegeit megnevezve — iga­ zolni nem tudják. Ezért azonban újfent nem pusztán az intézmény, de még csak nem is az állampolgár az egyértelműen hibáztatható. Végül is ha belegondolunk, nem az igazolódik vissza nap mint nap, hogy csak addig kell elmenni a művelődési aktivitásban, amíg az a társadalmi bol­ doguláshoz megéri? 67

A müveit ember „megbecsültsége” ösztönöz-e többre, mint a „tudás-hata­ lom” deklarátum elvi síkra helyezésére, a gyakorlatban komolytalanná minősí­ tésére? Pedig az Európához csatlakozási szándéknyilatkozatok az általános kulturálatlanság közegében vágyálmok maradnak. Több éves leértékelő taktikák után csoda-e, ha most nem nagyon ébred Senki? De hát mitől is ébredne? Attól, hogy a kultúra egésze körül egyre szorul a hurok? Hogy az ágazat piacosítására egyre több területen készülünk, csak éppen a bérekbe felejtik el beépíteni a kulturális szolgáltatások igénybevételének lehetőségét? Mennél kevésbé tud majd az állampolgár jól élni, egyáltalán: élni, annál intenzívebben fog pótszer­ kellemeshez (is) nyúlni. Ennek a színterei azonban már nemigen a művelődési otthonok lesznek. Mi következik hát a művelődési otthonok „művelő”, majd „szórakoztató”, szol­ gáltató korszaka után? Egyáltalán: lesz-e számára tovább? A kérdés korántsem maradhat költői, hiszen a romló szakmai közhangulat jelzi, hogy erősen henne van a levegőben a válaszadás kényszere. Több szempontból, s többféle érdek­ alapról lehet az átváltozások következő állomásait elgondolni. A ma tapasztalható bizonytalanságot kétségkívül csökkentené, ha az intéz­ mények, s a tágabb közművelődési terület tudná, hogy milyen jövőt akar, ha valós szakmai válaszokat tudna adni a súlyos társadalmi gondokra. Az intéz­ ményrendszer jövőjének felvázolásához azonban nem lehet nem elgondolkodni a működést érintő társadalmi-gazdasági folyamatok fölött. Az előzőkben az intézményi alkalmazkodási stratégiáknál már érintett gaz­ dasági nehézségek mellett az alapintézményeknek számolniuk kell egy egyre növekvő elszegényedő és veszélyeztetett réteg állandó jelenlétével. Ok azok, akik akár művelődési, akár szórakozási szolgáltatások megfizetésére képtelenek lesznek Az intézmények szakmai tennivalói itt fognak sokasodni. Mert a máris jelenlévő szegénység — ki kell mondani — szellemi szegénység is. Fogalmazhat­ juk tájékozatlanságnak, butaságnak, tudatlanságnak, mindegy hogyan becéz­ zük, valamennyien tudjuk, hogy létező valóság. S az alapintézmények munka­ társai kénytelenek lesznek elvben a ma még éppen csak tudomásul vett „világ­ ban” is feladatot vállalni. Mégpedig klasszikusnak is nevezhető népművelési feladatot. Elgondolkodtató, hogy mennyit ment a világ előre, ha 1990-ben Hilscher Rezső szavai frissen csengenek. Ezek szerint:.......a kulturális képességek tervszerű ökonómiája: lendítőereje a társadalmi fejlődésnek. Ahhoz, hogy a szociálpolitika törekvései eredménnyel járhassanak, céltudatos, intenzív s az egész társadalmat átfogó kultúrpolitikai tevékenység szükséges. Etika és kultúra nélkül nincsen fejlődés. Etika és kultúra nagyobb gazdasági termelékenységet jelent, s evvel együtt: nagyobb szociálpolitikai lehetőséget. Az analfabétizmus, a műveletlenség társadalomellenes tény, egyben társadalnmellenes tény az olyan kultúrpolitika is, amely a kultúra kincseihez való hozzájutást anyagi lehetősé­ gekhez köti”.B A gondolatok 192R-ban születtek, s indítottak el olyan mozgalmat, amely­ nek nagyon jelentős népművelési (a szó szoros értelmében vett) feladatai voltak. Ezt a népművelői munkát olyan alapként értékelte, amely nélkül szociális mun­ kát végezni majdnem lehetetlen. ,.A népművelési munka a szociális munka el­ mélyítése és az eredmények teljessége érdekében úgyszólván nélkülözhetetlen.”R Ez talán azért cseng kissé idegenül ma még a szakma számára, mert elhitte, hogy jelentős eredményeket mondhat magáénak a kulturális forradalom mert elhitte, hogy nálunk már nincs analfabétizmus. Az egyébként is egyre szűkülő művelődési infrastruktúrában az alapintézményeknek ezt a feladatot komolyan 68

kell venniük. Persze nemcsak nekik. Ez tipikusan az a feladat, amelyet muszáj megfinanszírozni. Mégpedig úgy, ahogyan a feladatteljesítés történik. Itt ered­ ményt elérni csak akkur lehet, ha konkrét probléma komplex megoldásában vállal szerepet az intézmény. Nem arról van szó, hogy átváltozik szociális mun­ kává eddigi szerepköre, hanem arról, hogy saját szakmaiságát viszi a feladat­ megoldásba az orvos, a tanár, a lelkész, a szociális munkás mellett. A kon­ centrált ráhatások szervezőjeként válhat jelentős bázissá az alapintézmény. Ugyanez érinti a finanszírozás kérdését is. Az ágazatoK közötti egyeztetés nélkül a ma tapasztalható nagy pénztelenseg újra a pazarlás forrása lehet, ha minden szakterület apró, külun forrásaiból csak „bütykölni" képes a feladaton. Az intézményi múmia várható atvallozásainaK másik jelentős terepe lesz a környezetében élők aniotokeszsegének, érdeklődése alakításának feladatköre, amikor is környezetet sajat szellemi aktivitásának erősítésére, fejlesztésére ösz­ tönzi, s érdekeinek felismeréséhez segíti, érvényesítésére biztatja. Ezt hívja a francia szakirodalom csoport-, illetve közéleti animációnak. Ennek a feladatnak az ellátása is jelentős változtatást igenyel a szakembergárda munkamódszeréi illetően. E területen ugyanis nem lehet úgy dolgozni, hugy az irodában ülve várjuk a „megrendelőt’. A népművelés szakosok „Élő újság" programsora a bizonyítéka, hogy az allampolgárL közvetlenül érintő ügyek felkarolása, friss szemű észrevétele erősíti, szövi a kapcsolatot az intézmény s az állampolgái között,7 Az elkövetkezendő években az átlagintézmények, s különösen a kistelepü­ léseken találhatók szolgaitató tevékenysége a kívánatosnál erőteljesebben fog megyénkben visszaszorulni, ha a finanszírozás rendszere és gyakorlata változat­ lan marad. Ez adódik egyrészt a lakosság fizetőképes keresletének csökkenésé­ ből, másrészt a művelődési otthonaink objektív állapotából Ez utóbbiak olya­ nok, hogy átlagos igények kielégítéséhez sem megfelelőek. Belső környezetük egy szerény otthon lehetőségeit sem tudja biztosítani. S a kultúra munkásai, vagy leendő munkásai csak „kapkodják a fejüket”, amikor új lakónegyedekben az alagsorban berendezett játéktermekkel vagy minden kényelmet biztosító óriástársalgókkal találják szemközt magukat magánlakásokban terepmunkájuk során. A kultúra házainak nevezett objektumok állapota sok esetben szégyen­ letes. Külső gondozottságukkal, képükkel is inkább taszítanak maguktól. Nem érez kísértést az előLte elhaladó, hogy lenyomja a kilincset, alig van benne va­ lami emberi, csupán tárgyi környezetével is biztonságot ígérő, hívogató. Kis­ településeink objektumainak jó része, ha külső, látható környezetével nem tudja a kíváncsiságot, érdeklődést felkelteni maga iránt, hogyan legyen bizodalom az ilyen külsőségekkel tálalt tartalomhoz? Az átváltozások lehetőségeit, irányait biztos, hogy az adott társadalmi közeg kell hogy az eddiginél jobban befolyásolja. Biztos, hogy sokszínű kép lesz a köz­ művelődés egészének, s a konkrét alapintézmények tevékenységének képe a 90-es években. Az átformálás munkájához azonban nagyon időszerű hozzá­ kezdeni. A semmittevés irányába haladás a leginkább elfogadhatatlan, mert a Fela­ dat (ha alaposan átértelmezve is) változatlanul fontos, de ha azt akarjuk, hogy ne tartsa tőle távol magát Mindenki, pontosan megjelölt irányokkal, konkrét feladatvállalásokkal mondja végre sajátjának Valaki.

Mankó Mária

69

J E G Y Z E T E K

1- R e k l á m g a z d a s á g — 1368 12 — 1989 1 . 3. 1. ( S z e r k . : H a m b u g e r B é l a ) M a g y a r R e k l á m s z ö v e t s é g lap ja 2. F ö l d i á k A n d r á s : E g y h i v a t á s s z a k m a i e s é l y e i . V i t a i r a t a m ű v e l ő d é s r ő l . MÜK1 R p 1969. i . 1. 3. V ő .: L á t l e l e t a s z ó r a k o z á s r ó l I. ( N y í r e g y h á z a . 1939. 127. 1.) t a n u l m á n y a i v a l , a m e l y a T S l 3103. S2. k u t a t á s i t é m a e r e d m é n y e i r ő l s z á m o l n a k be. ■4. M a n k ó M á r i a —R á c z É v a ; a s z ó r a k o z á s i és m ű v e l ő d é s i a t t i t ű d m é r é s e : I n : L á t l e l e t a s z ó r a ­ k o z á s r ó l I. N y í r e g y h á z a . 1989. 51—99 1. 5. I d é z i : B a h p a p F e r e n c : A m a g y a r o r s z á g i s e t t l c m e n t t ö r t é n e t e o. m u n k á j á b a n . E s é l y 1989 2.65.1. 6. H i l s c h e r R e z s ő : A s e t t l e m e n t - m o z g a l o m . E s é ly i989 i. 63. 1. 7. Az o r o s i k é p z é s i k í s é r l e t k ö z é l e t i a n i m á c i ó s t e c h n i k á i n a k e l e m z é s e a 132 86. MM sz. k u t a t á s i m e g b íz ás a d a t tá r á b a n , dr. R ácz Éva e le m z é s é b e n o U a s h a tó

H, Németh K atalin: M adártávlat 70

Irodalom ÜJSZASZI ZSUZSANNA:

C z ó b e l M in k a „Éji é n e k ” c ím ű v erse W . K irk co n n ell a n to ló g iá já b a n Czóbel Minka verseinek elsősorban korabeli francia fordításai ismertek: a köl­ tőnő szellemi társa. íróbarátja, Justh Zsigmond párizsi irodalmi kapcsolatai ré­ vén jutott el költészete Melchior de Polignac műfordítóhoz. Polignac magyar­ barát beállítottsága, amely később a diplomácia területén is szerephez jutott, először saját fordítású magyar költészeti antológiában (Poétes Hongrois, Paris, 1896: Paul Ollendorff) öltött testet, amelyben Czóbel Minka tizenkét költemé­ nye is helyet kapott. Polignac később lefordította a költőnő Lélekvándorlás c. drá­ mai művét is (Lamigration de l’ame, Paris, 1897: Paul Ollendorff) Ismert még Czóbel Minka két versének német nyelvű fordítása, Iréné Hecht Cserhalmi tol­ mácsolásában (Ungarischer Dichterwald, Stuttgart — Leipzig, 1897). Később, ahogy népszerűsége csökkent és a progresszív irodalmi közéletből is kiszorult, versei már nem szerepeltek külföldi antológiákban. Az Éji ének (Night Song) Kirkconnell tolmácsolásában Czóbel Minka verseinek egyetlen XX. századi for­ dítása. Watson Kirkconnell (1895—1977) a The Magyar Muse címmel Kanadában 1932-ben megjelent angol nyelvű magyar költészeti antológia szerzője, fordítója és szerkesztője. Ez a 71 költő 121 versét és népköltészeti alkotásokat is bemutató kötet történeti antológiája, s a maga nemében sokáig a legteljesebb válogatása volt. Csak Kirkconnell második, kibővített antológiája Hungárián Helicon (Cal­ gary, 1986) és az MTA Kézirattárában is megtalálható, Thomas Kabdebo szer­ kesztette The Poetry of Hungary (1973) múlták felül, kiadatlan állapotában ez utóbbi azonban csak kutatók számára hozzáférhető kultúrtörténeti doku­ mentum. Kirkconnell széles körű, mintegy ötven nyelvet érintő műfordítói tevékeny­ sége1 soknemzetiségű közegben bontakozott ki. Winnipeg városa, ahol a 20— 30-as években az egyetem klasszika-filológia tanszékén tanított, az első világ­ háborút és forradalmakat követő európai kivándorlási hullám menekültjeit nagy létszámban tudta befogadni. Ukrán, lengyel, magyar, belga, ír kivándorlók tele­ pedtek itt le, és saját nemzetiségüket őrző kulturális közösségeket alkottak. Itt adták ki a csak 1976-ban megszűnt Kanadai Magyar Üjság c. hetilapot, amely­ nek kiadványaként látott napvilágot a The Magyar Muse is. Kirkconnell célja nemcsak az volt, hogy hozzásegítse a magyar irodalmat a goethei értelemben vett világirodalmi szerephez — műfordítói tevékenységében politikai elgondolás is vezette. Erről a The European Heritage (Az európai örökség) c. kultúrtörté­ neti áttekintést nyújtó könyvében írt: a népek, nemzetiségek közötti megértés, kölcsönös értékelés, tisztelet kiépítését szerette volna szolgálni.2 A magyar köz-

71

élettel való szoros kapcsolatát is ez az eszme vezérelte: személyes viszonyt ápolt nemcsak a legkiválóbb magyar költőkkel (Aprily Lajossal, Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Radnóti Miklóssal), de a politikai és kulturális élet olyan jelentős személyiségeivel is, mint a politikus Bethlen István és Teleki Pál, Rád > Antal műfordító, a PEN Club elnöke, vagy Szentkirályi József, a budapesti egyetem angol tanszékének professzora. 11132-ben a Petőfi Társaság, 1936-ban a Kisfaludy Társaság választotta tiszteletbeli taggá, s elnyerte a magyar PEN Club díszérmét. 1938-ban hathetes magyarorszagi látogatás keretében az Eötvös Kol­ légiumban és a Debreceni Nyári Egyetemen tartott előadásokat.5 A világháború után kialakult új politikai helyzetben már nem kaphatott Magyarországon el­ ismerést, de a magyar irodalom iránti érdeklődését élete végéig megőrizte. Egyéb magyar költészeti antológiái, folyóiratokban, napilapokban megjelent versfordí­ tásai, a magyar nyelvről, a magyar irodalomról irt tanulmányai, a Buda halála fordítása — mind arról tanúskodnak, hogy a magyar nemzet iránt elkötelezett, a nemzetek kulturális közeledését építő, progresszív, máig időszerű programot követő szellem volt. A The Magyar Muse c. antológiái a magyar költészet történetét áttekintu 12 oldalas tanulmány vezeti be. Czóbel Minkat itt Kirkconnell a „hagyományos műfajok" művelői között említi, Jakab Udön, Szávay Gyula, Sajó Sándor, Lampérth Géza, Bodor Aladár társaságába helyezve, csak a nép-nemzeti költői irányzat képviselőjét látja benne. (Itt említjük meg, hogy az antológia egyetlen felróható hibája a sok középszerű kortárs költő szerepeltetése, akik elsősorban korabeli népszerűségükkel és mint irodalmi társaságok ismert tagjai hívhatták fel magukra a fordító figyelmét.)'1 A válogatásban szereplő költők portréját a fordító a versek elé írt bemutatásban igyekszik egy-két életrajzi adattal külön is felvázolni, de csak néhány költőnagyság — Madách, Vörösmarty, Ady, Babits — esetében vállalkozik elemző pályarajzra. Czóbel Minkáról itt csak annyit tud meg az olvasó, hogy figyelemre méltóan népszerű költőnő, Szabolcs megyei földbirtokos lánya, a Petőfi Társaság tagja, aki többször járt Németországban és Franciaországban, fordított angolra és németre. Közli még versesküteteinek címét is, de csak az Opálok, 1903 c. kötettel bezárólag, Kirckconnell értékelésé­ ben némileg Czóbel Minka korabeli elfeledettsége tükröződik: míg a 90-es évek­ ben valóban egymás után jelentek meg újdonságnak ható verseskötetei, vers­ publikációi és egyéb írásai napilapokban, irodalmi hetilapokban, 20—30 év múlva, az újabb lírai nemzedékek és az új líraesztétikai értékek megjelenésével egyszerűen kiszorult az irodalmi köztudatból. Szerepet játszhatott ebben a köl­ tőnő akkor már konzervatívnak számító ismeretségi köre is, az a tény, hogy az újabb lírai irányok képviselőivel nem tudott személyes kapcsolatot kialakí­ tani. Csak Kirkconnell egész magyar vonatkozású tevékenységére kiterjedő filo­ lógiai kutatás keretében derülhetne fény arra, hogy pontosan milyen meggon­ dolások vezették az antológia kortársi anyagának válogatásában Ismeretes, hogy egy-egy fordítás elkészítése előtt levélben kérte az érintett költő véleményei a választott verssel kapcsolatban5 — Czóbel Minka levelezéséből ilyen levél mindeddig nem került elő. Meglehet, hogy először egyszerűen mint a Petőfi Tár­ saság nőtagja keltette fel Kirkconnell figyelmét (a bevezető tanulmányban ugyanis kiemeli, hogy Czóbel Minka egyike az ország kevés számú költönőinek). Kirkconnell fordítói módszeréről ismert, hogy nem korábbi antológiák vagy közvetitő nyelv segítségével dolgozott, fontosnak tartotta ismerni az eredeti köl-

72

teményeket. Mivel azonban nem tudott tökéletesen magyarul. Bácskai Payerle Béla, a Kanadai Magyar Újság szerkesztője és felesége, Lulu Putriik zongora­ művész látták el a költői szövegek prózai fordításával.1' Fordítói magatartásában az adekvát tolmácsolás próbakövének az eredeti költeménnyel való érzelmi azo­ nosulást tekintette.' Legsikeresebbek Arany- és Ady-fordításai, ahol a pontos és művészileg is hiteles interpretációt komoly filológiai felkészültség is támo­ gatta. Előfordult más esetben azonban, hogy nem őrizte meg a verssorok eredeti értelmét — Kirkconnell költő is volt (több saját kötete jelent meg), a fordítandó vers néhol ihletadó forrásként szolgált számára a téma újrateremtéséhez. „A leírás iparművészete — így jellemezhetjük a szecessziós lí­ rát .. (Halász Gábor)

Czóbel Minka Éji ének c. verse a Fehér dalok kötet bnszorkánydalai közül való. Boszorkánydalok címmel három kötetben jelentek meg, külön-külün cik­ lusba gyűjtve ezek a versek (Fehér dalok, 1894; A virradat dalai, 1096; Opálok. 1903), összesen harminc költemény, amelyek egy egységes életérzést, alkotójuk művészi alapmagatartását megjelenítve sajátos helyei foglalnak el az életmű­ ben. A költőnő újrafelfedezését jelentő, 1974-ben megjelent válogatott verses­ kötete erre az élményre utalva viseli a Boszorkánydalok címet — Czóbel Minka művészetének egyik legjobb ismerője, Poór Péter szerkesztésében. A boszorkányjelkép személyes élményt formál meg. így a költő életkörül­ ményei, egyéni alkata, személyisége felől is megközelíthető. Czóbel Minka pálya­ kezdésének és érett korszakának az irodalmi élettől távoli, Kisvárda melletti Anarcs község a színhelye, ahol a gyakori környékbeli vendégeskedések, később irodalmi ismeretségek és baráti kapcsolatok ellenére is a középszerűség nyo­ masztó hatása alatt telnek a hétköznapok. Gyakran vendégeskedik Forgách gróféknál Mándokon. ahol a vadászatok, mulatságok, a vendégekkel való tár­ salgás mindinkább a művészet magasabbrendű régiójának kontrasztját jelentik a költői pályán sikeresen induló Czóbel Minkának. Justh Zsigmonddal fulytatott levelezéséből ismert, hogy ebben a helyzetében a Művész és Élet diszharmóniáját tudatosítja: „ . . . i t t is imádják a középszerűt, még a vígság, a humor, a nonsense-nek sem szabad más formának lenni, mint középszerűnek" (1809 dec 3 ),' .......nagy baj nekik, hogy más érdek is van a világon, mint ló és szarvas. Pedig én igazán mind a két állatot szeretem, de hát azért Verlaine-t, Flaubert-t etc nem lehet a világról letagadni. Szóval: elégedetlenek velem, nem akarnak e z e n az úton sehogysem velem jönni, de másrészt azt még kevésbé akarják, hogy magam menjek. Pedig, hát szeretem őket, őszintén, igazán. Van még köztünk elég összekötő szál, de c s a k a Mándokizmusban már nem tudok élni." (1892 szept. 21.) „Ezen az úton" az irodalmi műveltséget, a művészetet érti a költő, amelyet erős elhatározással, tudatosan választ: „Megközelíthető-e az a magas­ lat, melyről álmodom? mert a középszerűség, — csak az nem!" (1890. jan. 8); „ . . . én nem író és pláne nem írónő — én művész akarok lenni . . . ezen az úton k e l l haladnom, mert ezen az úton megyek: feláldozni érte a nyugalmamat, megelégedést, elfeledni minden más örömet, s nem ösmerni csak az alkotás, a törekvés kínos gyönyörét. És mégis, minő gazdag ez az élet, az előbbi nyugodt megelégedéshez képest’’ (1890. jan. 18.). Az írás ilyen módon a középszerűség-

73

tői való elkülönülés, az értékesebb élet elérésének — egy eszményeket kitelje­ sítő valóság megteremtésének az eszköze számára. A művésziét és köznapi életforma kettőssége azonban feloldatlan marad (ennek lírai-dramatikus megfogalmazása Ikarus c. verse), költői élményköre alaprétegét látjuk benne: a magánnyal szemben csak a lélek szuverenitása nyújthat védelmet, s a kívülállás tudata az önmagába merülés lehetőségét kí­ nálja a szecessziós kor költőjének. Az élet filozófiai kérdéseire a hinduizmus, buddhizmus tanaiban keres választ — a szemlélődés, a „vágytalan boldogság” életelvvé emelésével tanul meg igazán élni a magányban, amelyet az egyetemes emberi élet alaptermészeteként érzékel. A személyiségválság modern élménye költészete csúcspontjait jelentő müvekben lírai megfogalmazást is nyer (Idegen vendég, 1894; Tört sugárban, 1894; Kik erre jártak, 189fi; Microcosmos, 1896; Magános úton, 1896; Az üvegfal, 1896; Ki volt? 1904; Tükrökről, szobákról, 1914). Emellett azonban a költő sajátosan szecessziós. Czóbel Minka-i megoldást is alkot: a tiszta költészet poétikája felé mutató mesei világot teremtve az Opálok (1903) néhány darabjában (Hókirályné palotája, Troubadourok, Lepkekirály. Királylányok holdvilágnál) és Az erdő hangja (1914) c. ciklus verseiben. A szem­ lélődés és a képzelet játékai ezek. amelyek a köznapi valóság eseménytelenségével szemben a harmóniát, a lélek költői idilljét valósítják meg, mintegy új világot teremtenek, ahol szabadon kiélhető a választékos hangulat-, ízlés- és ér­ zelemvilág. Találónak érezzük a szecesszió líraszemléletét elemző Poór Péter gondolatmenetét, amely szerint a szecesszió művészetét „a személyiségét tuda­ tosan átstilizáló lírai hős alkotja és éli át, ki képzeletével és akaratával törek­ szik — akár az objektív érzékelések ellenére — oly világot teremteni, mely új énjét visszatükrözi és kifejezi . . . minden igazi szecessziós vers a közös lírai hősnek a költő stilizált személyiségének allegóriája.",> „Nincs ugyan szárnyam, fájdalom, de ha volna, itt bizton elégetnének, mint boszorkányokat" — írja Czóbel Minka már idézett, Justh Zsigmondhoz szóló levelében (1891. nov. 8 ). A kincsről c. dalában (A virradat dalai, 1896) lírai esz­ közökkel fogalmazza meg, hogy mi az a tudástöbblet, amely miatt a hétköznapi jelenségvilággal szemben kívülállását és érzelmi fölényét kifejező jelképet keresa lélek szuverenitása („ösmerilek a látható világot De a léleknek titkos rejtekét, Fehér, csillámló, fényes boldogságát Nevetitek, mint hóbortos mesét") és a költői alkotásnak, egy új valóság teremtésének a képessége („Vegyétek a föld poros osztályrészét S hagyjátok nékem meg az álmokat!”). A boszorkány, a köznapiság szemszögéből származó csúfnév vállalása lesz az a jelkép, „önnön lényének minden másnál bensőségesebb, találóbb alakmása”,111 amelynek rész­ letező, három dalciklusban, változatokban szerteágazó kibontása teremt lehető­ séget az autonóm lélek témájának poetikus megjelenítésére. Jellegzetes szeceszsziós vonás, és nem a szimbolista líra árnyékában vizsgált életmű „hiányossága” hogy a boszorkánydalok között egy sem szintetikus igényű — a szecessziós mű­ vészi attitűd lényegéhez tartozik a részletek rajza, az ornamentális igényű vál­ tozatok létrehozása, a kedvenc téma többszöri újrafogalmazása. Czóbel Minka boszorkánya földig érő, a rét füvét seprő fehér vagy zöld ruhát, zöldesfehér bürökből font koszorút, és leomló fátyolt, fátyolszárnyat visel (Jelenség, Fátyol, A küldöttség). Magányos, bátor, büszke lélek, akit az emberek gyűlölnek, mert félnek szeme izzó füzétől, szíve láng melegétől, megbocsáthatat­ lan vétke: erkölcsi tisztasága (Visszahívás), magánya (Az ítélet), lelkének ereje mássága (A küldöttség). A dalok visszatérő témája a boszorkánylét kiszolgáltaottsága: az emberek sivár tekintetétől ereje elvész (Fátyol), felgyújtják a lak74

nelyét (A küldöttség), öt magát elégetik (Az ítélet). A köznapi valósághoz nem Kötődhet, mert a kapcsolat szétzúzza a lélek szuverenitását, véget vet a boszor­ Kánylétnek (A könny).

A Kirkconnell-féle fordítás egyik érdekessége az. hogy ezt a boszorkányjel­ Képet hangulatidézö, természetfestö képekkel elhomályosítja. ÉJI ÉNEK Fonjad, fonjad koszorúdat Táncra hí a csendes éjjel. Átlátszóan sötét hosszú Fátyol-szárnyad bontsad széjjel. Harmatos, virágos réten Elsiklik a hold sugárja Fénybogarak jönnek, szállnak A fehérlő holdvilágba. Csak nagy hosszú fátyol-szárnyad Ne kerüljön ember-kézbe. Ember keze durva érdes, összetépne ijedtébe. Hogyha egyszer összetépne, Mindig csak a földön járnál. Nincs szomoi-úbb szárnyatépett Földönjáró boszorkánynál. Fonjad fonjad koszorúdat Táncra hí a csendes éjjel Sima röptű, sötét hosszú Fátyol-szárnyad bontsad széjjel. NIGHT SONG Weave, ah iveave, thy dusky wreath, Call the quiet night to dance, Glimmering darkness, now unfold All thy shadowy wing's expanse! On the dewy-flower'd fields Moonbeams float in misty grace; Gloiv-worms lurk in jewell’d light Through the meadow’s moon-lit lace. Only keep thy shadowy wing Darkness, from the hand of mán! — Rough it is, and rude to rend All thy charm to fragments wan.

75

If thy wondrous wings were rent, Thou wert to the earth confin d ; All thy witcheries were gone, Sadly marr’d and weakly blind. Weave, ah weave, thy dusky lorcaih, Call the quiet night to dance, Hovering darkness now unfold All thy shadowy wing's expanse! Ismerve a boszorkánydalokban megjelenített jelképes alak életrajzi vonat­ kozását is, egyértelműnek látszik, hogy ki a megszólaltatott az Éji énekben. (Itt jegyezzük meg, hogy Czóbel Minka lírájában a jelképes alak nélküli, tiszta ön­ megszólító verstípus is megtalálható: Ultima ratio, 1893; Örökre, mindörökre, 1893; Az üvegfal, 1896). A költő a boszorkányt biztatja, hogy kezdje éji táncát, megrajzolja az éjjeli rét varázslatos világát, majd óvja a fátyolszárnyú alakot a durva emberi világtól. Kirkconnell fordításában a boszorkányjelképet egy természeti jelenség, az éjjeli sötétség („darkness”) megszemélyesített képe váltja fel. Itt a sötétség fon koszorút, ehhez kötődik a koszorú jelzője is: „dusky” ('sötét, homályos, fekete'). Nem a fátyolszárnyú boszorkány kezd táncba a csen­ des éj hívására, hanem az éji sötétség hívja táncba árnyat boritó szárnyait („shadowy wings”) kiterjesztve az éji világot. Míg a boszorkányszárny sejthe­ tően a köznapiságból kiemelő álomvilág, a költészet jelképe Czóbel Minkánál („Boszorkány leánynak legjobb társ a szárnya” — Boszorkányszárny, 1903), Kirkconnellnél a szárny a sötétség árnyas szárnya („thy shadowy wing ' Dark­ ness”). A harmadik versszak így nem a finomlelkü, költői álomvilágban élő alak és a köznapi emberi világ konfliktusát fogalmazza meg. Itt a varázslatos sötét­ ség az, amit az ember érdes keze durván tönkretenne: „All thy charm to frag­ ments wan” ('minden varázsodat sápadt darabokra’) — s ezzel a versszak utolso sorát a fordító saját költői ihletéből merített sor helyettesíti. A költemény reflexív jellegű, 3—4. versszakában azonban már-már értelemzavaró, hogy a fordító az eredeti versben csak a boszorkányra illő gondolatot az éji sötétségre vonatkoztatva is megőrzi: „If thy wondrous wings were rent / Thou wert to the earth eonfin’d" (’ha szárnyaidat széttépnék, a földhöz lennél kötve’). A földön járó, szárnyatépett boszorkány képe hiányzik, mégis így folytatódik az előbbi gondolat: „All thy witcheries were gone, Sadly marr’d and weakly blind” ('minden varázslatodnak vége lenne, szomorúan, tönkretéve, vakon betegen’) Bár Kirkconnell voltaképpen adós marad a boszorkányjelképpel, fordítása egészében mégis rokon Czóbel Minka költészetének képi világával. A második versszakban az éj megjelenítésével különösen remekül tudja tükröztetni lírája szecessziós arculatát. A Madárrepte c. költemény hangtalan fekete madara „álmatag éjjel titkos varázslatába” száll, a Kik erre jártak c. versben az „alkony fátyolszárnya’' terjed, amikor sötétedik, Az erdő hangja ciklus XII. versének is minden vers­ szakában szerepel „fénybogár”, fel-felcsillanó fénysugara a nyári éj dekoratív képének egyik eleme. Különösen a Harmathullás c. boszorkánydalban megje­ lenő „bűbájos éj” képe hasonló a Kirkconnell-féle értelmezéshez: az éjjel itt „árnyas éjszaka”, amelyben a földi élet „varázslatos homályba” merül, és az emberi lélek felett „az éj ezüstös fátyla” terül el. 76

Megfigyelhetjük, hogy az Éji ének fordításában az éjszaka képét festő má­ sodik versszakot különös gonddal, költői ihlettel formálta meg Kirkconnell. Az éj varázsát a fény és az árnyék mozgása teremti meg. „Glimmering darkness” ('piskáló, csillogó sötétség') szerepel már az első versszakban is (az eredeti csendes éjjel helyett), egyaránt felidézve a csillagokat és a földi szentjános­ bogarakat. A fények mozgását érzékeltető két ige sejtelmesebb, lágyabb mozgás képzetét kelti, mint az eredetiben: siklik — float 'lebeg', jönnek, szállnak — lurk 'rejtőzik, lapul, megbújik'. Ezt a sejtelmes hatást fokozza, ahogy a hold­ sugár mozgását jellemzi a fordító: in misty grace 'ködös, homályos bájjal’. Az éjszaka leírását az angol fordításban két gazdag szemléleti és hangulati értékű metafora bővili, amelyek az eredetiben nem szerepelnek: jewell’d light 'ék­ köves fény’, (a szentjánosbogarak fénye) és moon-lit lace 'holdvilágos csipke’ (a hold megvilágította réten a fény és árnyék játéka). Az a szókészlet, amellyel az eredetihez képest bővül a fordítás (grace 'báj, kellem’; jewel 'ékkő', lacc 'csipke'), szintén a leírás szecessziós dekorativitását erősíti. Kirkconnell fordítása a jelképesség helyett a hangulatot emeli ki. Az eredetitől eltérő fordítói interpretációban mindenekelőtt az játszhatott a szokásosnál nagyobb szerepet, hogy Kirkconnell költő is volt, aki a jó for­ dítás kritériumát abban látta, hogy értékes költői alkotást hozzon létre: „ki­ fejezések és képek szó szerinti fordítása érdektelen költészethez vezet, de ha a fordítót inspirálja az eredeti érzelmi tartalom, vagy azt még jobban erősíti is saját hasonló élményével, rábízhatja magát igaz és őszinte érzéseire, hogy értékes művet alkosson."11 Nem lehetetlen, hogy a fordítás során Kirkconnell szándékosan fosztotta meg a költeményt a boszorkányjelképtől, amelynek a tartalma igazán csak a nagyobb költői egységben, a versciklusban tárulna fel. A vers így jelentősen átformálva, ám mégis a Czóbel Minka-i szecessziós világ gazdag kifejezőjeként képviseli a költői oeuvre-t az antológiában Ez nem igazolja a bevezető tanul mány értékelését — a fordítás voltaképpen az eredeti költemény olyan voná­ sait erősíti fel, amelyek Czóbel Minkát a modern XX. századi magyar költé­ szethez kötik. A szecesszió elsősorban képzőművészeti stílusirányzat volt, de sajátságos stílusjegye, a dekorativitás — amelyet az utánzás elvén túlmutató, kiemelést és összefoglalást jelentő stilizációval hozott létre — a költészetben is jelentke­ zett. Hatása nemcsak a szimbolikus és a magyar költészet huszadik századi fénykorát megelőző időszak költői termésében játszott szerepet, jellemezte Harsányi Lajos pályakezdését, Lesznai Anna egész líráját, de a szépség költőinek, a legnagyobbaknak, Adynak, Babitsnak és Kosztolányinak a költészetét is, az­ után továbbélt a Nyugat nemzedékeinek művészetében.12 A szecesszió stíluselve — a stilizáló lényegmegragadással ötvözött dekorativitás — maradandóan gazdagította a modern lírát.

JEGYZETEK 1. Ö n é le tírá sa (W atson K irk c o n n e ll, A. S llce OI C an ad a. M e m o lrs, T o ro n to , 1967; U n lv e rslty of T o ro n to P re ss) fü g g e lé k é b e n m ű f o rd ítá s a in a k Je g y zék e is m e g ta lá lh a tó . 2. K irk c o n n e ll, T h e E u ro p e a n H e rlta g e , N ew Y o rk . 1920: C o w a rd M cC ann, V. 3. K irk c o n n e ll, A C a n a d la n M eets th e M a g v a rs. C a n a d ia n —A m e ric a n R eview Of H u n g á riá n S tu d ie s, V ol. I. N=> 1—2 IS p rin g a n d F a li 1974), 5—6. 4. L d. K orabeli rec e n z ió é r té k e lé s e : N y u g a t, 1933, TI. 90. 6. K irk c o n n e ll ily en , 1930-ban i r t le v elei B o d o r A la d á rh o z és S zász K á ro ly h o z m e g ta lá lh a tó k az MTA k é z ir a ttá rá b a n 6. S z e n tk irá ly i Jó z se f, M a g y a r k ö lte m é n y e k an g o l f o rd ítá s b a n . A ngol F ilo ló g ia i T a n u lm á n y o k , IV ., B p „ 1942, 223.

77

T fi

A S l i c . e O f C a n a d a . 71. A k o ltó le v e le ib ő l a? a lá b b i k ia d á s a la p já n id é z ü n k : M n rfió c s y J ó z s e f. E g v re e i u d v a r h á z u t o l s ó g a z d á i . N y í r e g y h á z a , íflfifi 9 P é r P e ie r , A z e u r ó p a i és a m a g v a r s z e c e s s z ió l i r a s z e m ié le le H e l i k o n . P p . , isfi9. l , 12(1. 1<] K u n A n d r á s , A U rai s liliz m u s k é t v á lto za ta a s z á z a d fo r d u ló m a g y a r k ö lté s ze té b e n S fu d ia L i t t e r a r i a , X X I . . n h , I9fl3. 157. 11 R é sz le t a fo r d ít ó n a k a K u r o p e a u E lc g ie s c. f o r r iit á s k ö t e t é h e z i r l e lő s z a v á b ó l Id é zi: K ir k e o n n e ll A S l i c c O f C a n a d a , 71 12. D i ó s z e g i A n d r á s , A s z e c e s s z i ó r ó l . l i k , t R p . , 196*2, ] l . i p a .

Antal Attila: POSTÁSKISASSZONY Arcán a meddő éjszakák elkapart pattanásait ma is egyre látom zárkózott volt pedig — nekem se szólt soha: gyere nézd van-e hajszál a ruhámon egyszer bekopogtam hozzá a hegyek erjedő hólé-szagától részegen a stemplizés helyett a túlóra-időt csavarogná el odafönn velem kezében megállt a kopott pecsét a haját hagyta lefolyni szemére de nem mondott se nemet se igent csak nézett mintha rácsok mögül nézne másutt eldúdolt esztendők után üveg-cellájában hírét se találtam hóolvadáskor azt képzelem azóta lucskos hegyek közt bolyong utánam

VIDÉKI SZÍNÉSZNŐ MONOLÓGJA Istenem! eltáncoltam sírtam kacagtam előttetek imádott szerepeim s ti az arcomba ásítottatok bambán és veletek ásítottak az üresen maradt székek a puszta karzat (elkelt pedig mindig valahány bérlet)

78

és adtam autogramot nektek nekitérdelve párkánynak padnak s ti motyogva s már haza-gondolva köszöntétek ha köszöntétek és mű-hajammal és műsorommal és harisnyámon igazi porral eltűntem aztán bántátok is ti hova merre: fújtátok a dohányfüstöt „soká tartott” — sóhajjal az ajtón besíró hidegbe

Oláh András:

számvetés helyett

belül vagy mindé körön (József Attilának)

szavakat gyűjtök halomba súlyozva mérlegelve kulcsot keresve a tegnapokhoz

belül vagy minden körön — kagylóba zárva a gyöngy —

előttem rozsdás emlékek hordaléka: csavargó álmaim romjai mindegy már: siker volt vagy kudarc — harminc év elaggott titkai nevetnek szemembe s én állok pőrén kesernyés álmok közt szorongva — emlékek félszeg bujdosója

hited börtönében élsz megbéklyóz legyőz a félsz suhan egy madárcsapat szellő viszi álmodat lágyan ring felhők között — csak a hallgatás örök némán is foganhat átok tagadd meg ezt a világot

hiába itt még sínek kísértik a költőt dünnyögnek mindennap új mesét holt eszmék tipornak fölöttünk kövek közé zárják a kőmíves asszonyát s mint foszló kötél a részeg harangozót megcsalja itt medrét a fo ly ó ----------

psalmus közénk feszül a csönd — üres kagylók tengere — csillagok hínárja burjánzik: rácsok mögött röpköd a szó a hold arcát pír futja be a távolban vérző szárnyú madár dalol — köszörűn sikolt így a kés

79

BORISZ MOZSAJEV:

M u zsik o k * Iván Nyikityics rosszul aludt, csak forgolódott szüntelen, s reggel felé gondolt egyet: elmegyek én a templomba, imádkozok egy kicsit. Istennel való kapcso­ latát nem titkolta: ha már imádkozik, akkor nyilvánosan, a templomban teszi azt, hogy mindenki tudja — Iván Nyikityics imádkozik. Nem mintha nem hitte volna, hogy az Isten szentlélek és láthatatlanul jelen van mindenütt, hanem, mert úgy gondolta: kettesben az imádságnak nincs meg a megfelelő cselekvő ereje; minden megbízható dolog attól tartós, hogy földiek közt megy végbe: itt minden buzgalom észrevehetőbb, minden fogyatékosság kirívóbb. A ková­ csolást is, a forrasztást is mások előtt végezte a műhelyben és kedvenc szavajárása volt: „más dolog a kemence mellett pepecselni, megint más a kovács­ tűzhely mellett gyűrkőzni. Ott a hasát kényezteti az ember, itt a társadalmat szolgálja”. Sebtében elrendezte a jószágot — a lovaknak moslék helyett vizet öntött a vályúba és fejükre akasztotta az abrakos tarisznyát, a teheneknek és a bir­ káknak szénát dobott a jászolba, a disznókhoz nem ment oda, főtt krumplit nyomkodott szét, összekeverte pelyvával és ráparancsolt Froszjára, hogy adja eléjük. Aztán hosszan és gondosan megmosakodott . . . Ünnep tisztességére felvette vörös zsinóros, álló gallérú, a szegélyén málna­ piros kakashímzésű fehér ingét, arra pedig a fekete seviotszövet kiskabátot, majd felhúzta és gyapjúkesztyűvel áttörölte lagos szárú csizmáját. A függő­ tükör előtt megállt egy kicsit, rőt bajuszát beretvával megigazította, kefével megborzolta s egészen az orrlikakig eltüntette benne nagy, húsos orrát. — A kopasz fejedet kend be faolajjal. Ragyogni fog, mint az ikonod. — Ne káromold az Istent, ostoba nöszemély — korholta szelíden Iván Nyikityics. — Templomba készülök. — Leöltözhetsz. Nem lesz istentisztelet. Elmarad. — Ki mondta? — nézett vissza ijedten a tükörtől Iván Nyikityics. Froszja látta, hogy nem az elmaradt istentisztelet ijesztette meg, hanem más valami, az a balsejtelem, ami aludni sem hagyta egész éjjel, s ami őt magát is felkeltette és a mécses elé vitte imádkozni. — Valami gyűlésfélét szerveznek — mondta nyugodtabban és szelídeb­ ben. — Igor Agafonics mondta. Tőlük már mindenki odaszaladt: Szanyka is, Vanyka is . . . És Iov is elment. Iov Agafonovics, a szomszédjuk, ráverő kovácsként dolgozott Kosztilinnál és aktíva volt. ö aztán biztosan tudta, miféle gyűlést szerveztek. Iván Nyikityics ettől a hírtől még sápadtabb lett, mint az éjszakai álmatlanságtól, valahogy ■ R é sz le t a k ö z e ljö v ő b e n , a M agvető K ia d ó n á l m e g je le n ő re g é n y b ő l.

80

egészen összement. Odament a fogashoz és hozzáfogott felvenni az elegáns posztózekét. A keze nehezen engedelmeskedett, sehogy sem tudta beakasztani a horgot a felső kapocsba. — A keresztet is akaszd a hasadra — szúrta meg dühösen Froszja, akár csak az imént. — Mondom, hogy elmarad az ünnep. Hát akkor mért cicomázkodol, mintha le akarnád vétetni magad? Hogy csúfot űzzenek belőled? De az is lehet, hogy megjegyeznek, mint ellenséges elemet. Vedd fel a daróckaftánt. — Jól van, jól van — dörmögte elpirulva Iván Nyikityics. — Csakugyan nem lenne jó beleakadni valakibe a járástól. Levetette gyorsan a zekét, felvette a kivörösödött kényelmes daróckaftánt, a küszöbnél keresztet vetett és meggörnyedve kiment. Az utcán, a templom téglakerítése előtt egész tömeg verődött össze. A ló­ kikötőállásnál, a zöld vaskapunál két könnyű kocsi — két tarantász — állt. Fekete hátuljákról, lakkcsillogásukról Kosztilin rögtön megismerte őket — a járási végrehajtó bizottságéi. Ügy látszik, csakugyan elmarad az ünnep, gon­ dolta. De mit csinálnak itt e z e k ? Csak nem a papért jöttek? Ez a balsejtelem végigborsózott a hátán, összerántotta a lapockáit — a nyitott kapun kék köpenyben, csillagos tányérsapkával a fején Kadikov rendőr lépett ki és ment határozott, öles léptekkel; mögötte az egyház elöljárója, Nyikogyim Szalazkin tipegett — alig tudott lépést tartani vele. Hosszú, hajlott háta és dülledt szeme miatt Tevének csúfolták. Átmentek az úton, egyenest a pópa nyárfákkal szegélyezett, magas téglaalapon álló piroscserepes házához. Kosztilin sapkáját kissé megemelve tisztelettudóan köszönt nekik; Kadikov hidegen bic­ centett, Nyikogyim azonban megállt, szomorú teveszemével ránézett és men­ tegetőzve mondta: — Vaszilij atya megmakacsolta magát — nem adja ide a templomkulcsot. Megyünk, hogy . . . szóval, jobb belátásra bírjuk. — Miért? — kérdezte Kosztilin. — A járástól jöttek . .. Gyűlést tartani a templomban. De Vaszilij atya megmakacsolta magát. Az Isten háza, azt mondja, nem Szodoma. — Mi az, Szalazkin, külön kérvényt nyújtsak be? — kiáltotta Kadikov egy pillanatra megállva. — Megyek, megyek! — kapott észbe Nyikogyim és sietve zsebre dugta a kezét, mintegy leszorítva zekéje szárnyait. . . A kerítés mellett némán tolongtak a férfiak, céltalanul fel-alá jártak, mint az ökrök az Hatónál. Az asszonyok szorosan körülállták a templomtornácot és hangosabban rikácsoltak, mint a harangtoronyról felriasztott csókák. Krómbőr csizmába bujtatott hosszú, vékony lábain, kék lovaglónadrágban úgy járkált fel-alá a templomtomácon Vozvisajev. mint egy daru. Hatásosan meg-megállt és törzsét ingatva, kezét hátravetve, könyökét oldalra hajlítva békítőén kér­ lelte őket: — Kedves polgártársnők! Ne hergeljék fel magukat ezzel a ricsajozással. Hisz tudomásukra hozták, hogy itt rendezvény lesz! Világos? Ez nem zsibvásár, hanem gyűlési — Menjetek a gyűlésetekkel az anyátok micsodájába. — Nektek a gyűlés — ordibálás, nekünk meg nincs hol keresztet vetni. — Kérdeztetek egy szóval is bennünket, az egyházközséget, mit csináljunk reggel óta? Imádkozzunk, vagy káromkodjunk? — Drága polgártársnők, mondom, hogy minden terv szerint történik, min­ dent egyeztettek. A maguk tanácsával. Tessék, mondja meg az elnök.

81

A tyimofejevi tanács elnöke, egy fiatal legény oldalzsebes posztózakóban és sportsapkában a templomtornác szélén állt; kezében egy frissen vágott botra erősített vörös zászlót tartott. Mikor meghallotta, hogy Vozvisajev a támogatá­ sát kéri, a feje fölé emelve meglengette a zászlót. Az asszonyok elnevették ma­ gukat : — Mit hadonászol? Tán a szúnyogokat hajtod? — Csss! Most tartja az istentiszteletet. . . — Rogyka, töröld meg az orrod! Nehogy elcseppenjen! Rogyion Kirjuskin a lábához eresztette a nyelet, mint egy puskát, és mu­ táló hangon, süldő kakas módjára rikácsolta : — Falubeli polgártársak! Elég volt a részeg mámorból és a templomi hó­ kuszpókuszból! Ma a forradalmi önkritika, a kollektivizálás napja és a termés ünnepe van. — Hát te mán betakarítottál? Isz’ napraforgómagot ropogtattál a ta­ nácson. — Részegeskedtetek, taknyos tanácsbeliek! Egy napból hármat csinál­ tatok. — Menjetek magatoknak a tanácsra, oszt ünnepeljétek az önkritikátokat. — Vetkezzetek pucérra, oszt kritizáljatok! Hahaha! — Nálunk viszont Mária Oltalma van . . . — Ne haragítsátok meg az Úristent. Nyissátok ki a templomot!. . . — Isz’ meg lett mondva magoknak — az istentisztelet máma elmarad — harsogta túl az asszonyzsivajt Rogyion. — Nemcsak minálunk marad el, hanem az egész járásban. — Ez önkényeskedés! Törvényellenes . . . — Ne dugd be a szánkat a járással. — Mért űztétek el Vaszilij atyát? — Oszt ha tikteket űznénk el? — Embere-ek! Verjétek félre a harangot! Félreverni a harangot! A férfiak, akiket megbabonázott a perpatvar, kezdtek elhúzódni a kerítés­ től, és komor abroncsként fogták körül a forrongó zsibvásárt. Kosztilin érezte, mint csap át ez a lármás asszonyi indulat, akár a tűz, a férfiakra, azok moz­ gásba jönnek, s egyenletes, tompa morajlással fognak tüzet, mint száraz fa a kályhában. Sokan taszigálni, tüzelni kezdték egymást, miközben szemmel tartották a templomtornácot, ahol olyan alacsonyra ereszkedett le a vészharang kötele, hogy kézzel el lehetett érni. Vozvisajev odament a karikához, amelyhez a harangkötél volt kötve, és eltakarta a hátával. Nyomban elkezdtek kiabálni rá: — Ne fogd el előlünk a világosságot! — Hé, te kancsal! Téged tán üveges csinált? — Kotródj a kötéltől! Te kötötted fel? —■ Vigyázz, nehogy te lógj rajta . . . — Hé, te üvegből való! Eredj onnét, ha mondják, különben kővel verik szét a fejed. Vozvisajevnek nyugtalanul járt a szeme ide-oda, mint farkasnak a kopó­ falkára, majd nadrágzsebéből előhúzta a forgópisztolyt és magasra emelte: — Aki a vészharanghoz merészkedik, azt leterítem, mint egy utolsó ellen­ forradalmárt. Távolabbról a forgópisztoly kicsinek, szinte játékpisztolynak tűnt, s a félre­ csapott tányérsapkában Vozvisajev sem látszott olyan félelmetesnek, hanem 82

inkább mulatságosnak, mintha pajkosságból célozna a pisztollyal valahová a harangtornyon ülő csókára. A tömeg fütyülni, kurjongatni kezdett, kiáltások harsantak: — Nézd csak, milyen bátor! — Hé, főnök! Tedd el azt a riasztót, mert még el tanálod veszíteni. — Fogjuk közre, fiúk, fogjuk csak közre! — Kerülj a sarok felöl!. . . Oldalról. No, ha valami csoda nem történik, gondolta Iván Nyikityics, akkor kutya­ szorítóba kerül. És megtörtént a csoda. — Pravoszlávok, térjetek észre! — hallatszott a kaputól Vaszilij atya min­ denki által oly jól ismert aggódó és parancsoló hangja. Kadikov és Nyikogyim előtt ment, könnyedén utat nyitva a tömegben, a férfiak gyorsan és fürgén utat engedtek, mint juhok a pásztornak, az asszonyok keresztet vetettek és könnyedén meghajoltak. Födetlen fővel lépkedett, magas­ ra tartva maga előtt az aranyozott keresztet, megáldva vele az elnémuló tö­ meget. Hullámos ősz haját és fekete reverendája bő ujjait fürge szellő cibálta. A néma, feszült csendben fellépett a templomtarnácra, odanyújtotta a templom kulcsait Vozvisajevnek s a néphez fordulva így szólt! — Pravoszlávok! Testvérek! Nincs olyan mérlegünk, amellyel megmérhet­ nénk bűneinket és megmondhatnánk, ki a bűnös és ki az igaz közülünk. Ez Isten ítélöszékére tartozik, ahol minden megbecsültetik és megmérettetik majd, s ahol nemhogy a tetteket, de a rejtett gondolatokat se lehet eltitkolni. Egyetlen kívánságunk, egyetlen életcélunk van: megigazulni Istennél. Ehhez pedig min­ den embernek — az igazaknak is, a bűnösöknek is — egyetlen útja van: az evangéliumi vámosé. Az emberek erejükben és dicsőségükben különböznek egy­ mástól. A farizeus csak arra törekszik, hogy gőgösen egekig magasztalja magát, másokat viszont rágalommal, szemrehányással megalázzon. A vámos ellenben szelíden bánkódva méltatlanságán, becsületben és dicsőségben mindenki mást felmagasztal. S a farizeus felebarátai ellenségévé, a vámos pedig felebarátai barátjává válik. És csoda-e, keresztény testvéreim, ha az Isten igazságos ítélő­ széke előtt a vámos inkább megigazul, mint a farizeus, s hogy az Ür itt a földön igen gyakran úgy rendezi, hogy mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztátik, aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik. Bízzunk hát, testvéreim. Isten akaratában, s az Ür megbocsájtja majd a hajlékát bemocskoló tisztátalan erővel szembeni megalázkodásunkat. Megalázkodásunk nem bűn, hanem me­ nekvés a belső gyűlölettől. Ne emeljetek hát kezet sanyargatóitokra! Miközben óvlak benneteket a lázadástól, egyszersmind arra kérlek, ne engedjetek az isten­ káromlásnak, ne lépjétek át becstelen szándékkal a templom küszöbét. Aki üdvözülni akar, az fog is üdvözülni . . . Vaszilij atya lelépett a templomtornácról s az elcsendesedett tömeg közé indult. Vozvisajev azonban megállította: — Ne siessen, Pokrovszkij polgártárs! Szovjetellenes prédikációjáért a tör­ vény szerint felelnie kell. — A lelkiismeret törvénye azt parancsolta, hogy nyugtassam meg a népet. Ugyan, mi ebben a vétek? Szóltam egy szót is a hatalom ellen? — kérdezte Vaszilij atya. — Az ügyészségen majd tisztázzák. Kadikov, tartóztassa le Pokrovszkij volt pópát! — S mielőtt az egyházközség megszeppent tagjai magukhoz tértek, felocsúdtak volna, harsogó hangon bejelentette: — A kollektivizálás napjának 83

tiszteletére rendezett gyűlési ezennel megnyitottnak nyilvánítom. A szó Zenyin elvtársé, a tyihanovói pártsejt titkáráé, akitől a beszámolót fogjuk hallani. Szenyecska Zenyin előbukkant a tömegből és két ugrással a templom­ tornácon termett. Egyik lábát térdben behajlította, a másikkal a lejjebb lévő lépcsőfokra lépett, s mintegy teljesen átadva magát a népnek, lekapta fejéről a szürke sportsapkát, majd apró markába szorítva s az emberek feje fölé nyújt­ va kiáltotta: — Elvtársak! Félre a siránkozókkal és a kishitűekkel. Egy szemernyit sem engedünk a vállalt ütemből! Közös munkára a közös földön! Ezek a mi jel­ szavaink a jelenlegi időszakra. Vége a gabonafeleslegek eladásának. Minden erőnket a gabonabeszolgáltatásra mozgósítjuk! A begyűjtő apparátus egyes munkatársainak ostobasága, mások szabotázsa nem csökkenti erőfeszítéseinket. Nem hiába nyilvánították az ötéves tervnek ezt az évét döntő évnek odafent. A gabonabeszolgáltatás meghatározó mozzanata pedig jelenleg a kulák elleni elszánt harc. Az önkéntesség elve, meg a tehetős kulák iránti bizalom oda ve­ zetett, hogy a terményfelesleg felét sem adták be. Itt az ideje, hogy megsar­ coljuk a terményeladás miatt a kulákokat, meg a lakosság tehetős rétegét. Amíg a kötelességét teljesítő szegényparasztsággal, középparasztsággal kapcso­ latban szükség van az együttérzésre és figyelmességre, addig a megsarcolandó csoportoknál szó sem lehet semmiféle elnézésről és haladékról. . . Iván Nyikityics dermedő szívvel hallgatta ezeket a fenyegető szavakat és rémülten érezte, hogyan verik azok bilincsbe gondolatait, mozdulatait, hogyan rohanják meg és fojtogatják, mint egy súlyos lidérces álom. Hát senki nem mond ellent neki, nem kiáltja oda: „Elhallgass, senkiházi! Mire bujtogatsz? Kit akarsz tenkretenni? Miért?!” De senki sem kiáltott, senki sem állította meg a szónokot; köhécseltek, az orrukat fújták, csoszogtak — és mindannyian hall­ gattak. Az pedig, szürke sportsapkájával fenyegetőzve csak dobálta, dobálta a tömeg közé ezeket a parázsként perzselő szavakat. — Iván Nyikityics! — súgta a fülébe és fogta karon valaki. Kosztilin felocsúdott és anélkül, hogy körülnézett volna, elrántotta a kezét, mintha valami forróhoz ért volna. — De isz’ én vagyok, a jóembered — súgta lov Agafonovics. — Mit akarsz? — kérdezte Iván Nyikityics. Amaz mellel nekidőlt és az arcába szuszogta: — Minek jöttél el? Megtiltották, hogy a jogfosztottakat a gyűlésre hívják. Vigyázz, mert megjegyeznek. Kerüld a bűnt! Menj a kovácsműhelybe. Elme­ gyek majd, oszt elmondom neked .. . Kosztilin megfogta lov Agafonovics vasmarkát, könnyedén megszorította és hátrálni kezdett a kapu felé; mint heréit lovat a meleg istállóból, úgy üztekorbácsolta egészen a téglakerítésig Szenyecska rekedt hangja: — Mint hömpölygő áradatot, úgy kell megszerveznünk a gabonabevételt, el kell hárítanunk az átvétel, a tárolás, a szállítás technikai nehézségeit. A komszomol — könnyűlovasság, új terménytárolókat fog felkutatni. A tyimofeji komszomolsejttől olyan indítvány érkezett, hogy a gabonagyűjtőhelyet a temp­ lomban nyissuk meg. Nem nézzük tovább közömbösen ezt a bolondokházát, a babona és a népbutítás melegágyát. Csakugyan — bolondokháza? A babona melegágya? De hát hol tisztultak meg ettől a babonától, ha nem a templomban? Most pedig gabonagyüjtőhely. Hombárt csinálni a templomból! S ml marad az embereknek? Ahol keresztet vethetnek, szentbeszédet hallgathatnak? Bolondokháza? Lám, az oktalan jó84

szág — még az is kimegy az istállóból a karámba, hogy együtt álldogáljon, rá­ nézzen egymásra. A jószág néma, de megérti — az istálló csak zabálásra való En, az ember viszont, ha nehéz a szívem, hová menjek? Hol nyerjünk lelki békét, hogy közös erővel csatlakozzunk a jó szóhoz? Mert mi mással vehetünk erőt a gonoszságon, mint a jöldijeink közt kimondott jó szóval? Különben a gonoszság és a kétely egyenként mindenkit megfojt. Az irigység mohóvá tesz és hamis váddal uszít testvért a testvér ellen. Jaj, jaj, jaj! Siilyosak a mi vét­ keink. Sötét idő nehezedik ránk. így gondolkodott Iván Nyikityics, miközben a falu alatti legelőn, a tóvá duzzadt patak mellett álló kovácsműhelyébe tartott. Még nem is a beszolgálta­ tás, a gabonafölösleg kipréselése keserítette el a legjobban, hanem a templom bezárása. Az öregek szerint állítólag Jurij rjazanyi fejedelem alapította a Tyemir kán fölött aratott győzelem tiszteletére. Hogy mikor élt ez a Jurij nevű feje­ delem és hol zajlott le a Tyemir kánnal vívott csata, azt senki se tudta, senki sem emlékezett rá, s úgy tűnt, hogy ez a templom öröktől fogva állt ezen a földön; szép kőtemplom, hagyma alakú fehér harangtoronnyal és zöld csúcs­ íves tetővel. Iván Nyikityicset ebben keresztelték, ebben esküdött s a szülei gyászszertartása is itt volt — mindent — az „örvendj, Ezsaiás” kezdetű el­ ragadtatott esküvői himnusztól az ünnepélyes gyászszertartást énekig —, min­ dent itt hallott meg, itt vésett emlékezetébe Iván Nyikityics, s mindent innen vitt el örök időkre a szívében. S lám, most mindezekből semmi sem lesz — sem az üdvözlő imádságokból, sem a halotti imákból, sem az esküvőkből, sem a keresztelésekből. . . De hát akkor mi lesz? Hogyan éljen tovább az ember? Főid. Antal Miklós

Cselényi István Gábor

Cselényi István Gábor:

ESZMÉINK

MINDEN MINDENNEL

Eszméink szálfa-rétegei egymásba vetülnek kollektív tudatalattink temetetlen álmokat őriz csontváz-hiteket

minden mindennel összecseng a húr a húrral összepeng a rím : szó szóval összezeng

őshüllő-akarások felgyűlő hordalékát ami holnap újra tettek olajkútja lehet

fiú a lánnyal egybékél fölöttük egy ég egy fedél szülő és gyermek összeborul az ég a földdel összesimul senki fiával össze ne tűzz közös emberségünk összefűz

85

C se lé n y i Istv á n G ábor:

FAEKÉVEL Műanyag-halmok árnyékában élsz, de beidegződéseid még tegnapelőttiek, integrál-jelek zuhatagába merülsz, de fogalmaid még kőkorszakiak, holnapi eszmék áramkörében állsz s tudatod még faekével szántja önös érdekek rögét.

Nagy István Attila: MÖBIUS BESZÉLGETÉSE SALAMONNAL Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, akit szeret az én lelkem, keresém őt, és meg nem találtam. Immár felkelek és eljárom a várost, a tereket és az utcákat, keresem azt, akit szeret az én lelkem: keresém őt, és nem találám. Engedj utamra, Salamon! Magamba kövülten állok előtted. Te ismered a szót és a csöndet is, a várakozás gyászát és örömét, csodáltál kettős kupolákat, letérdepeltél a források előtt. Engedd el a végső pillanatot! Értem már a természet titkait, minden dolgok összefüggéseit, de megbotlottam önmagámban, leolvadt elmebeteg arcom, görcsbe futnak bennem a mozdulatok. Engedj utamra, Salamon! Nem akarom megölni a lányt: hajában fészkel minden bánat, hitetlenség, félve mozduló öröm. Mégis csak ő lát engem, rácsok mögött elhaló lépteimet, kifosztott homlokomat. Halántékomat ujjaival elsimítja, megcsókol a délutáni csendben. Nem akarom megölni őt, Salamon. Ember szeretnék lenni, nem Möbius. 86

N a g y Istv á n A ttila:

KÖDSZITÁLÓ

é jsz a k á k

kéz a kézben láng a lángban folyton folyvást zuhanásban virradatban álom nélkül asztalomon papír szédül álom nélkül virradatban megvolt-hitem darabokban egyszer-egyszer úgy képzeltem nem gondoltam soha szebben tévelyegtem vándoroltam szabadultam elrohantam kibámulok ablakomon papír szédül asztalomon hallgatom a sötét fákat ködsziláló éjszakákat

Nagy István Attila: HEGYEK TEMPOMÁBAN Hegyek templomában homlokomat patak vizére ejtem, fenyőfák súgják az imát, hallgat bennem az ének. Képek a messze futó utak fölött: szomjas vándor behajol az éjszakába, a hold kapukulcsot keresgél, fehéren világít a házfal, az ajtóban árnyékos szempár közeledő lépteimet vigyázza. Hegyek templomában elhal a dallam, álmok settenkednek északnak, keletnek, elhullajtja terhét az éjszaka, világos udvarba tér a gondolat, színtelenné alázódik a látomás. Valahol havazik a zelnice meggy illatos virága.

\ 87

Megemlékezés MARGOCSY JÖZSEF:

Egy példamutató pedagógus emlékére Dr. Marssá József a délvidéki Zentán született 1901. március 6-án. Nagyapja az egyik Károlyi-birtokon gazdatiszt, így édesapja Nyírlugoson látta meg a nap­ világot; telekkönyvi tisztviselő betétszerkesztőként járta az országot, ahová a hivatal küldte. Így Marssó József igen sokfelé járta iskoláit, éppenséggel azokban a városokban, ahol apjának 1—2 éven át tartott hivatalos munkája. Gyakran éltek németlakta vidékeken: a fiatal gyermek korán jól megtanulta ezt a nyel­ vet is, s így szinte természetesen adódott, hogy érettségi után a budapesti egye­ temen magyar—német szakra iratkozott be. Tehetségét jól fejleszthette az Eötvös Collegium tagjaként; itt a magyarul nem tudó germanista Kleinmayr Hugó korán felfedezte tanítványának vonzódását a filozófiához, ezért elébe tette Hegel Vallásfilozófiájának eladdig leforditallan, eredeti szövegét. A fiatal filosz fejezetenként dolgozta fel a nehéz olvasmányt, írásbeli összefoglalásokat készített; ezeket tanára sorban elolvasta, s a legközelebbi alkalommal meg is vitatták a friss élményeket. Ilyen előzmények után Marssónak a filozófia is szaktárgya lett, s az 1923,24. tanévben nemcsak e tárgyból vizsgázott, hanem a bölcsészdoktori szigorlatot is letette, s megszerezte a középiskolai tanári ké­ pesítést is mindhárom szakjából. E tanév derekán került a nyíregyházi felső­ kereskedelmi iskolához, ahol három és fél évtizeden át tanított, s ehhez meg­ szerezte az akkoriban kötelező ún. gazdasági szaktanári képesítést is a közgaz­ dasági egyetemen. Azonnal bekapcsolódik a város közéletébe. Éppen akkoriban készülnek az örökváltság 100. évfordulójának méltó megünneplésére; az iskola igazgatójával együtt vezetik azt a nagyszabású vállalkozást, amelyik az 1924. évi ünnepség­ sorozatot egy országos kiállítással egészítette ki: így hívta fel széles körben a figyelmet fiatal városunkra. Ekkoriban házasodott is: a városi kislakásokban kaptak lakást, az ún. tisztviselőtelepen, ahol az épületeket nem számozták, ha­ nem a várostörténet kiemelkedő alakjairól nevezték el. így a fiatal házaspár az 1872-től 90-ig hivataloskodó polgármesterről elnevezett Krasznay házban kezdte életét. (Ennek a házcsoportnak több tagja még ma is látható a Moszkva és Ságvári E. utcában, a Rákóczi utca északkeleti oldalán.) Iskolája 1926 tavaszától kezdve minden húsvéti szünetben 10—11 napos nyugat-európai kirándulásra indult: ezeknek útimarsallja mindig a nyugati nyelveket jól ismerő fiatal tanár. 1928 áprilisában épp egy ilyen kiránduláson, Párizsban esett súlyos betegségbe, de a fiatal szívós szervezet megbirkózott a tüdőgyulladással — amelyet abban az időben még nem tudtak oly eredménye­ sen gyógyítani, mint manapság. Pedagógiai, közművelődési előadásokat tart a városban, s tanítványait is érzékennyé teszi az irodalom, a gazdasági élet friss, napi eredményei, kérdései iránt. Ilyen irányú iskolai nevelőmunkája elsősorban a 2—3 hetenként tartott 88

Snképzőköri délutánokon folyt. Itt a diákok tartottak ismertető előadásokat a kiosztott témákban, a hozzá kapott szakirodalom felhasználásával, s így nem­ csak szakmailag fejlődtek a fiúk, hanem előadókészségüket is tökéletesítették, kialakíthatták. A filozófiához sem lett hűtlen: eredeti nyelven meghozatott főbb művek alapján ír meg előbb egy általánosabb összefoglalást Korunk filozófiája (1937), majd A lélek mélyének bölcseleté címmel Martin Heidegger és Kari Jaspers német bölcselők munkásságáról nyújt jó áttekintést (1940). A szépirodalom is foglalkoztatta, párhuzamosan a nyelvtanítással. Így kap­ csolódott be a húszas évek második felében a La Fontaine Társaság itt szer­ veződő csoportjába, ahol a titkári teendőket is ellátta. (Erről éppen Szemlénk­ ben számolt be az 1987. évfolyam 3. számában). Jól tudta, hogy a vidéken élő embernek a pályázatok nyújtanak lehetőséget arra, hogy bekapcsolódhassanak az országos „vérkeringésbe”. Egy ilyen alkalom sikere a Királyi Magyar Egye­ temi Nyomdánál 1942-ben megjelent kötete, ez A titokzatos alagút, a nemes erkölcsiséget hirdető, érdekfeszítő ifjúsági kalandregény. Más regényeket is írt. ezek azonban, egyelőre, kéziratban maradtak. Már három évtizeddel ezelőtt ment nyugdíjba, de nem vonult nyugalomba. Aktív korában az iskolai követelményeknek felelt meg maradéktalanul: ha be vonultatták az angol tanárt, tanított angolt, sőt e nyelven kereskedelmi levele zést is; a háború után bevezették az oroszt, nem volt kéznél szakember, — erre ő tanult meg oroszul, hogy kisegíthesse iskoláját és diákjait. A nyugdíjas évek­ ben pedig egyre növekvő családjának igényeit elégítette ki, sok irányban je­ lentkező szellemi feladatok megoldásával. Fizikailag sem tétlenkedett: az orosi határban művelte hatalmas kertjét, s közben írt, papírra vetette történeti, vá­ rostörténeti tapasztalatait, emlékeit, az Eövös Collegiumban töltött idők be­ nyomásait: ezek közül több e Szemle hasábjain is megjelent. Hosszú élete során igen sok érettségi találkozón vett részt: a legtöbb tanít­ ványára név szerint is emlékezett (főleg a régebbiekre), s az olykor már nyug­ díjas hajdani diákok is vidáman, szeretettel emlékeztek Marssó tanár úr egy­ kori óráira, érdekes magyarázataira, szellemesen gúnyos megjegyzéseire, a külső szemlélő számára alig hihető következetes szigorára. Arra is szívesen emlékeztek, hogy irodalmat tanítva, a könyvtár kezelőjeként hogyan hívta fel a figyelmet a kortársi irodalom jeleseire, s hogy a könyv visszaszolgáltatásakor kikérdezte, megbeszélte az olvasmányélményt növendékeivel. Ezért olvastak szívesen a diákok: ez pedig nagy dolog volt egy ilyen, közgazdasági szakirányú iskolában. A szellem embere volt, aki vajmi keveset törődött a külsőségekkel. Az orosi szőlőjükből, lakásukról kerékpáron járt be — a hidegben is, hosszú téli­ kabátjában, hatalmas hátizsákkal. De ha megállt, leszállt biciklijéről és meg­ szólalt, beszélgetésbe fogott: mindjárt az értelem fénye aranyozta be kabátja kopottságát, és a szellem, a lélek igényessége, csillogása fényesítette külsejét, egész valóját. Jó ember volt: hosszú élete során sok bántás, méltánytalanság érte, mindenféle stréberek előzködése tolta háttérbe; korán küldték nyugdíjba is, mert a templomba járásról nem mondott le. Mindezt kellő életbölcsességgel nézte, fogadta, magyarázta meg, — ha éppen szóba került. Ö nem másokkal, hanem magával igyekezett elszámolni, békében élni. Viszont sohasem magáról beszélt, hanem mások, a beszélgető társ munkája, témája iránt érdeklődött, s ilyenkor mindig tudott valamilyen általánosabb szempontot adni a feldolgozás­ hoz, vagy éppenséggel szakkönyvekre, cikkekre hívta fel a figyelmet, mert mohó érdeklődéssel olvasta a szaklapokat, újságokat, — legfeljebb nem ment ki a 89

piacra, világgá kürtülni benyomásait, véleményét, javaslatait. De aki hozzáfor­ dult, annak kinyitotta a szívét, s a látogató meggazdagodva távozhatott; min­ denki úgy ment el tőle, hogy szinte máris szeretett volna vele újra találkozni, beszélgetni, hogy tovább gazdagíthassa szellemét, tudását. 1937 őszén, az akkor induló Képes Szabolcs c. havi folyóirat szerkesztője, Elek József kért valamilyen szépirodalmi Írást egykori tanárától. A 8. számban jelent meg Az ezüsthárfa muzsikája c tárcája. Visszaemlékezésen alapuló han­ gulatképet olvashatunk: ifjú korának egy emlékét; abból az időből, amikor a börzsönyi hegyek északi oldalán, az Ipoly völgyeben egy főúri családnál neve­ lőként vállalt állást. Itt látott, meglepetve, a parkban elhelyezett hárfadíszeket, amelyeknek ezüstösre festett acélpálcikái között sajátosan ..bűvös" hangot ad a kitett szerszám, ha fúj a szél. Erre visszaemlékezve írja, hogy azóta rájött: minden ember belső kiskertjében, életében rejtőzik egy-egy ezüstös szélhárfácska: érdemes figyelni ennek a hangjára, mert örömet okoz és megnemesíti az élet egyébként szürke hétköznapjait. Nagy baj, ha valaki nem hallja ezt a han­ got: valószínűleg berozsdásodtak a pálcikák, de ebbe nem szabad belenyugodni; mindent el kell követni, hogy újra működhessen a hárfácska, nehéz nélküle élni, hiszen ez a kis szerszám kinek-kinek a maga szélhárfája, „dalolja mindig újra és újra az örömnek a himnuszát”. Akik az 1990. január 2-án elhunyt Marssó Józsefet közelről ismerték vagy tanítványai voltak: érezhették ennek a tanításnak az igazát, valódiságát, még ha mesésen-misztikusan fogalmazta is meg mondanivalóját ebben a rövid Írásában. Mert ez volt az ő életének a gyakorlata: ennek igazságát sugározta magából környezetére. Bárcsak minél többünkben áradna tovább Marssó József tudós tanár úrnak, Jóska Bátyánknak ez a nemes, humanista példaadása, élete, ta­ nítása . . .

90

Szemle Raffay Ernő: Erdély 1918— 1919-ben Immár közel hetven éve, hogy az első világháborút lezáró párizsi békekon­ ferencia Romániának ítélte Erdélyt. Mindezt azért, mert Románia 1916ban szembefordult korábbi szövetsé­ geseivel, a Központi Hatalmakkal és átállt a későbbi győztes, az antant oldalára. Az antanthatalmak a buka­ resti szerződésben jelentős területe­ ket ígértek Romániának, amely ál­ lam még inkább fontossá vált szá­ mukra az 1917 októberében győze­ delmeskedő orosz forradalom után. Románia tehát kulcspozícióba került a bolsevizmus letörésére és elszige­ telésére irányuló politikájukban. Szövetségükért a latin eredetükre és francia nyelvrokonságukra büszke románok olyan területeket is kértek, amelyeket az etnikai viszonyok egy­ általán nem indokoltak. így fordul­ hatott elő, hogy a háború vérzivata­ ros évei következtében Kelet-Európában, a felhalmozódott társadalmi feszültségek mellett nemzeti-nemze­ tiségi ellentétek is felszínre törtek, s robbanással fenyegettek. A jogos nemzeti törekvések mellett jelentke­ zett a felkorbácsolt nacionalizmus, nemzeti kizárólagosságra való törek­ vés, s más népek lakta területek fö­ lötti uralomvágy. Mindezen történé­ sek szívszaggató erdélyi krónikáját mutatja be Raffay Ernő könyve, aki 1918 októberétől 1919 márciusáig te­ kinti át az eseményeket. Könyvét nehezen lehet folyamato­ san és érzelmektől mentesen olvas­ ni. Megállapításain sokszor és sokat kell töprengeni. Nemcsak azért, mert a hosszú hallgatás után szinte isme­

retlenként zúdulnak ránk az akkori nehéz hónapok, hanem azért is, mert az Erdélyben történtek fájdalmasak és nehezen felejthetök. Nemcsak ma­ gyar, de az egyetemes történelem fejlődése szempontjából is. Fájdal­ masak, mert Erdély népei (magya­ rok, románok, szászok, szerbek stb.) nem tudnak megegyezni a közös ha­ za jövőjét illetően. Mindenki csak a maga igazát hangoztatja, s még csak hajlandóságot sem mutat a másik el­ képzelésének meghallgatására. Az er­ délyi magyarok a társadalmi kérdé­ sek megoldására törekvő Magyaror­ szághoz kívánnak tartozni, amely gazdasági-társadalmi tekintetben jó­ val fejlettebb, mint a királyi Romá­ nia. Az erdélyi magyarok számára el­ fogadható a Károlyi—Jászi-féle nem­ zetiségpolitika, amely a wilsoni el­ vek alapján ígér autonómiát Erdély népeinek. Az erdélyi románok azon­ ban nem elégszenek meg ezzel, s el akarják szakítani Erdélyt, a nemze­ tek önrendelkezését valló polgári de­ mokratikus Magyarországtól. A kötet első tanulmánya a román irredentizmust tárgyalja. Sajnos mél­ tatlanul keveset tudunk e témakör­ ről, amelyért az elmúlt negyven év hibás nemzetiségpolitikája okolható. Napjainkra kiderült, hogy a hallga­ tás ezen a téren többet árt, mint hasz­ nál. Raffay Ernő alaposan áttanul­ mányozva az irredentizmusról szóló román és magyar nyelvű monográ­ fiákat és forrásokat (amit a fejezet jegyzetapparátusa is bizonyít), kitű­ nően mutat rá a lényegre. Azt írja, hogy a román irredentizmus megér-

91

tésáhez szükséges: történelemszemlé­ letük megismerése. Minden érvelé­ sük a román nép eredetéből indul k i: a dákoromán kontinuitás, az eredeti román őshaza gondolata, a társadal­ mi elnyomottság, a latin származás hite, s az ehhez kapcsolódó dicső múlt tudata adta a nemzeti méltóság érzését. A XIX. század kiemelkedő nemzeti eseményeit (1848, lö59, 1877J visszavetitették az egész román tör­ ténelemre, s ez a történelem a nem­ zeti egyesülésért vívott küzdelmeket jelentette számukra. Ebből a tételből nem is következhet más, mint amiL Raffay Ernő állít: a román irreden tizmus egyik legfontosabb jellemző­ je, hogy nem tudta összekapcsolni a haza és haladás fogalmait. Külföldi propagandájuk az 1890-es években mégis eredményes volt. A Román Kultúrliga irányítása alatt hatalmas mennyiségű propaganda­ anyag készült a nyugati világ tájé­ koztatására. Ebben kíméletlenül os­ torozták a dualista Magyarország el­ nyomó nemzetiségpolitikáját a ma­ gyarországi románok teljes jogfosztottságáról és megaláztatásáról pa­ naszkodtak. Propagandájuk különö­ sen Franciaországban volt eredmé­ nyes, ahol felismerték, hogy a román irredentizmus támogatásával az an­ tant külpolitikai céljai egybeesnek; nevezetesen mindkettő a hármas szö­ vetségtől akarta eltávolítani Romá­ niát. Nézeteik hatása szempontjából a szerző megemliti azt a fontos moz­ zanatot, hogy 1895-ben a Kultúrliga tiszteletbeli tagjává választotta Clemenceau francia politikust, aki egy negyed század múlva a párizsi béke­ konferencia elnökeként támogatja a román követeléseket. Raffay Ernő történészi alaposság­ gal követi nyomon az Erdély sorsáért folytatott magyar—román tárgyalá­ sokat. A megbeszélések 1918. novem­ ber 13-án Aradon kezdődtek. A ma­ gyar kormány tárgyalóküldöttségét

92

Jászi Oszkár nemzetiségi ügyekkel megbízott miniszter vezette, míg a román tárgyalódelegáció az erdélyi Román Nemzeti Tanács vezetőiből ál­ lott. Jászi az európai helyzetet ele­ mezve figyelmeztetett, hogy a mos­ tani katonai helyzet nem egyenlő a majdani békekongresszus döntésével. Ma már tudjuk: tévedett! Azt java­ solta, hogy svájci mintára kantono­ kat hozzanak létre Erdélyben, ame­ lyek önmagukat kormányozzak. Jászi végsőkig kitartott a tárgyalásos ren­ dezés mellett, mert azt remélte, hogy a győztes nagyhatalmak is hasonló rendezésben gondolkodnak Ezek csak remények maradtak. A könyv­ ből egyértelműen kiderül, hogy az er­ délyi román politikusok egy pillana­ tig sem bízlak a tárgyalások sikeré­ ben és Erdély egyoldalú elszakítására törekedtek. Már a tárgyalások megkezdése előtt felvették a kapcso­ latot az Erdély hágóinál állomásozó román királyi hadsereggel, amely hajlandó volt megszállni Erdélyt. Ezért egyáltalán nem meglepő Goldis (Román Nemzeti Tanács tagja) nyi­ latkozata, amely szerint Wilson üze­ netét úgy kell értelmezni, hogy „Er­ dély leszakad Magyarország testéről. Ez természetes is. Erdélyben a ro­ mánok többségben vannak, az a te­ rület tehát nem tartozhat máshová, mint Romániához”. Érvelése rádöb­ benti az olvasót, hogy Jászi keleti Svájc elképzelését nem vették komo­ lyan. A tárgyalások tehát a célok kü­ lönbözősége miatt zátonyra futottak, s a románok gyulafehérvári gyűlése 1918. december 1-jén kimondta Er­ dély Romániához csatlakozását. For­ málódóban volt Nagy-Románia, amely akkor Európa egyik legreakciósabb államának számított. Ez azonban a győztes nagyhatalmakat egy cseppet sem zavarta. Sőt, egy francia katonai bizalmas jelentés a Károlyi-kormány antantbarátságá­ ról szövögetett reményeket is szerte-

foszlatta. Ugyanis a gyulafehérvári proklamáció után, a korábban kötött belgrádi konvencióban (Károlyi köti az antanttal) megállapított demarká­ ciós vonalat sem tartják érvényes­ nek. megnyitva ezzel az utat a kirá­ lyi román hadsereg előtt Erdély egé­ szének megszállására. Kolozsvár román megszállásával és a román királyi hadsereg erdélyi be­ rendezkedésével kb. a könyv egyharmada foglalkozik. Fontos és jelkép erejű a kolozsvári történések ábrá­ zolása, mert a szerző érveléséből ki­ tűnik: ez volt az utolsó lehetőség a román csapatok feltartóztatására. A Károlyi-kormány ezt a lehetőséget nem ragadta meg. Ehelyett a magyar kormány megparancsolta: engedel­ meskedni kell az antant követelései­ nek. Újabb területek vesztek el, s he­ lyes Raffay Ernő megállapítása: „Most mutatkozott meg teljes nagy­ ságában a minden oldalról fegyverrel megtámadott polgári demokratikus forradalom katonai csődje; a hadve­ zetés képtelen volt a rosszul felsze­ relt román csapatokkal szemben azok egyötödét kiállítani.” 1918 december közepétől a kolozsvári események fel­ gyorsultak, s a románok karácsony­ ra birtokukba vették a várost, meg­ semmisítve a magyar államhatalmat és közigazgatást. Tanulságos és torokszorító a meg­ szállók erdélyi magatartása. Hosszú oldalakon olvashatunk a különböző atrocitásokról, amelyek egyéni tra­ gédiákat, az egész erdélyi magyarság kálváriáját bizonyítják. A megszállók felléptek a bányászok, vasutasok, pol­ gári lakosság ellen minden tiltako­ zást csirájában elfojtva. Ártatlan em­ bereket internáltak, a korábbi állam­ hatalmi intézményeket teljesen szét­ verték. Atrocitásaik ellen 1919 janu­ árjában sztrájkhullám söpört végig Erdélyen, de a helyzeten nem tudott változtatni

A kötet utolsó tanulmányában a magyar kormány új külpolitikai kon­ cepciójáról kapunk egy részletes elemzést. Nevezetesen arról, hogyan kerül előtérbe mind a politikai, mind a katonai vezetésen belül a fegyve­ res honvédelem koncepciója. Sajnos a fegyveres ellenállás gondolatának a felismerése túl késői volt. Ügy véljük, a kötetben két vezér­ gondolat fedezhető fel. Az egyik: ho­ gyan és milyen körülmények között került Erdély Romániához; a másik: Románia jogosnak feltüntetett nem­ zeti aspirációival, területszerzéssel akarta a társadalmi elégedetlenséget leszerelni és az erdélyi románságot megnyerni. Ez akkor sikerült, 71 év­ vel később azonban nem. Románia mostani dicsőséges forradalma fénye­ sen igazolja, hogy nacionalista, sovén nézetek szitásával, más népek elleni gyűlöletkeltéssel a belső gazdasági­ társadalmi feszültségeket nem lehet levezetni. Raffay Ernő kitűnő könyvet irt. Szakmai hitvallása, történetírói filo­ zófiája a sina ira et studio-ra épül; célja világos: Erdély szomorú histó­ riájának őszinte tisztázása 1918— 1919 fordulóján. Kérdései, elemzései, a források beszéitetése, a tettek mö­ götti mozgatórugók feltárása, a tör­ ténelmi folyamatok bemutatása szak­ mai igényességről tanúskodnak. A kiadvány tartalma és műfaja miatt nem könnyű olvasmány, hiszen a „kizökkent kelet-európai idő” forra­ dalmi és nemzeti törekvései, demok­ rácia és diktatúra, pacifizmus és militarizmus, menekülés és internálás, botbüntetés és kivégzés kavarognak benne. Mégis mindenkinek ajánlha­ tom, aki szeretne Erdély múltjáról, az ott élő népek történetéről többet tudni. (Szeged, 1987.) V ln n al Győző

93

Erdélyi magyar olvasókönyv Erdély melamorphosisa, századéven­ kénti avagy emberöltőnyi időszakon­ kénti átváltozása nem csupán a „náj módi” ellen dohogó Apor Péter uram szemében tűnt a múlt és jelen éles kontrasztjaként megélt változásnak; ez volt Erdélyország történelmi kül­ detése is, ez a permanens metamorphosis, mely a régit, a hagyo­ mányt szegezve a külső és belső el­ lenség ellen, mindig a jövőre tekint­ ve a legszerencsésebb történelmi pil­ lanatában Európába tudta vezérelni magyarságát. Az állandó megújulás mellett az értékmentés és -őrzés vi­ szonylagos stabilitását és szilárd ér­ tékrendjét feltételező és vállaló ma­ gatartása már önmagában is felér egy etikai hitvallással s történelmi küldetéssel. ..Erdély adta nekünk a napkirályt, Erdély szerezte a mohá­ csi veszedelmet, hogy megszabadul­ jon tőlünk. Neki volt Fráter Györgye, ki tudta, hogy kell a törökkel bánni, s távol tartani tarkónktól a simoga­ tó német kezet. És Erdély látott el­ sőnek mélyen be Európába. Jött a nagy égszakadás, jött a protestantiz­ mus, és Erdély érezte legjobban, hogy ez lesz az ötödik, hatodik, vagy nem tudom hányadik honfoglalás, de lesz. S odakapcsolta magát Európához, lei­ kébe engedett mindent, ami jött, s produkálta a legmerészebb s legma­ gyartalanabb produkciót: az egészen ú ja t.. .” Ady Endre sorai (Ismeret­ len Korvin-kódex margójára. 1905.) magyarság és európaiság szinkronját láttatják Erdély napjainkig is modell­ értékű históriájában, melyet mind a mai napig oly kevéssé asszimiláltunk nemzeti önismeretünk részévé. Pedig a szinte mindig tragikus sorsot meg­ élt Erdély történetét ideje volna ki­ venni a romantikus délibábos keser­ gők, avagy a nosztalgikus vágyálmok 94

köréből, s annak látni, ami: közel egy ezredév magyar történelmének, az egyetemes magyar kultúra elidege­ níthetetlen értékteremtő folyamatá­ nak. A három nemzet, a magyar, a ro­ mán és a szász sok évszázados együtt­ élése, kultúrájuk kölcsönhatása, s a közös történelmi sors folytonossága monográfiákért kiáltó téma. s szinte mind a mai napig bénítólag neheze­ dett ez az adósság nemzeti stúdiu­ mainkra. Csak a legutóbbi időben jelenhetett meg komoly tudományos értékű Erdély-monográfia (Erdély története. Szerk. Köpeczi Béla. 1987.), követvén ezt az erdélyi magyarság tragédiája nyomán kibontakozó ha­ zai érdeklődést kielégítő, szakmailag igényes tanulmánykötetek vagy ép­ pen rossz ízű kommerciális fércmun­ kák egész sora. A politikai konjunktúra áramában mindenesetre könnyű arányt és irányt téveszteni. Az objektivitás tör­ ténetileg is megalapozott módszerét sokak hangoztatták, ám oly kevesek valósították is meg, részint azért, mert többnyire a polémia eszközei­ vel kényszerültek élni, s azért sem, mert a romániai helyzet az utóbbi időkben elsősorban nem történelmi stúdiumokra inspirált. Már csak ezért is figyelemre méltó az a historikus vállalkozás, melyet az egészen frissen megjelent Erdélyi magyar olvasó­ könyv képvisel, közel nyolcszáz esz­ tendő történelmi-irodalmi szemelvé­ nyein keresztül mutatván be Erdélyt és az erdélyi magyarság történelmi múltját, nehéz jelenét, s e nehéz je­ lenben is megtartott, remélt szebb jövőbe vetett hitét. Az erdélyi élet hétköznapjai szólnak hozzánk e kötet lapjairól, olyan olvasmányok, melyek nem csupán a történelem auráját idé­

zik, sorstragédiáinak tremcndumát hordozzák, de felvillantják a szépség, a sorscsapásokkal szembeszegülő heroizmus és emberség szép példáját, vagy éppen — hellyel-közzel — a ne­ héz időkben is megtartó humor hang­ nemeit, gesztusait is. Nyolc évszázad dokumentumaiból válogatott a kötet szerkesztője, Pomngáts Béla. A középkori történet­ írás mestere, Anonymus kezdi a sort. majd a humanista történetírók, Oláh Miklós és Verancsics Antal következ­ nek, őket követi a három erdélyi fe­ jedelem: Bocskai István. Bethlen Gá­ bor és II. Rákóczi Ferenc egy-egv opusa, s a hősi korszak lezárásaként a „fejedelmi Erdély” hanyatlásának historikusai, Szalárdi János és Apor Péter. Nemzeti irodalmunk klasszi­ kusai közül Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Kriza János vannak képviselve egyegy rövid szemelvénnyel, míg a negy­ vennyolcas forradalmi nemzedék tö­ rekvéseit Kossuth Lajos, Bem József, Mikó Imre, Petőfi Sándor, Arany Já­ nos, Kemény Zsigmond. Jókai Mór és Gyulai Pál nevei fémjelzik. A hu­ szadik század Erdély iránti érdeklő­ dését (főként a Trianon utáni kor­ szakban) a nyugatnsok képviselik legnagyobbrészt: Ady Endre, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolá­ nyi Dezső, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes és Szabó Dezső, míg a szinte semmiből kisarjadzó új erdélyi irodalom megalapí­ tói közül Kós Károly, Áprily Lajos, Tompa László, Reményik Sándor, Nyíró József, Tamási Áron, Dsida Jenő és Balogh Edgár kaptak helyet az antológiában, míg az újabb magyar irodalom jelenségeit Illyés Gyula, Németh László, Cs. Szabó László, Radnóti Miklós és Jékely Zoltán kép­ viselik, a kortárs írók-költők közül Nagy László, Csoóri Sándor, Sütő András, Beke György, Kányádi Sán dór, Szilágyi Domokos, Király László

és Farkas Árpád szerepelnek egy-egy szemelvénnyel. A szemelvények döntően a minden­ napi életet tükröztetik, s talán eme lajstromszerű felsorolásból is kitűnik, hogy az erdélyi írók mellett tekinté­ lyes teret kaptak a magyarországi kulturális élet képviselői is. A szer­ kesztés tehát a magyarság kulturális­ szellemi egységét hangsúlyozza, hi­ szen — Pomogáts Bélát idézve — ,.az erdélyi magyar élet és művelődés nemcsak az erdélyi magyarság ügye, hanem az egész magyarságé: Erdély múltja a magyar történelem alkotó­ része, az erdélyi magyarság a magyar nemzettesthez, az erdélyi magyar kul­ túra a magyar nemzet kultúrájához tartozik. Meggyőződésünk szerint az erdélyi magyarságnak az az elkülö­ nítése a magyar nemzettől és kultú­ rától. mely az utóbbi évtizedekben történt, és amelyet a határ túlsó ol­ dalán érvényesülő erőszakos asszimi­ lációs politika is szorgalmaz, való­ sággal egy szellemi és erkölcsi Tria­ nonnal ér fel, s ezért mindenképpen elfogadhatatlan”. Ami politikailag elfogadhatatlan — bár most, a romániai forradalom győzelme után Pomogáts Béla sza­ vainak is megváltozott az aktualitá­ sa —, az történelmileg és regionáli­ san nagyon is karakterisztikus. Mert igaz. hogy az erdélyi magyar kultúra az egyetemes magyar kultúra része, továbbá az, hogy az erdélyi magyar szellemiség — mint azt Pomogáts egyik legújabb írásában kimutatta — „mindig kifejezésre juttatta azt a meggyőződést, hogy az emberi egye­ temesség igényét, az európaiság tu­ datát a nemzetiségi önvédelem prog­ ramjába is szervesen be kell építeni. Meggyőződéssel hirdette azt is, hogy az erdélyi népek és kultúrák egyet­ értésének, együttműködésének zálo­ ga a közös európai örökség és fele­ lősség vállalása tehet”. (Örökség és felelősség.) Az egyetemesség és euró­

95

paiság igénye mellett azonban vilá­ gosan kell látni az erdélyi magyar kultúra sajátosan egyedi, mással öszsze nem téveszthető karakterét, a genius loci ihletésében gyökerező jel­ legét, mely bizonyos mértékben szu­ verén létet él. s független a társadal­ mi-politikai status quok pillanatnyi aktualitásától, s legmarkánsabb jel­ lemzői közé tartozik a magyarorszá­ ginál jóval erősebb hagyományőrzés, az elődök kulturális-szellemi tradí­ cióihoz való folyamatos visszacsato­ lás — egyszóval mindaz, ami sajá­ tosan erdélyi szellemiség. (S hogy a hagyománynak, a szellemi tradíció­ nak milyen megtartó ereje lehet, ar­ ra éppen az erdélyi magyarság közel­ múltja a kézzelfogható példa.) A vá­ logatás így — érthető szempontjai ellenére — ezt a különbözőséget mos­ sa el, s ez még akkor is hiányérzet­ tel tölt el, ha tudjuk, hogy régi szá­ zadainkban Erdélyen keresztül veze­ tett Európába a magyarság útja. S ha beigazolódik Pomogáts Béla sej­ tése, akkor Erdély — hosszú idő után,

s egy más konstellációban ugyan — újra megnyithatná „a virtuális Közép-Európának történelmi távlatát”? Reméljük igen. Mint ahogy az Er­ délyi magyar olvasókönyv is olyan önismeretre vezérlő kis kalauzzá vál­ hat identitászavarban szenvedő ma­ gyarságunk kezében, mely talán kö­ zelebb vihet egy hajszálnyival tuda­ tunk metamorphosisához is. Mert talán ez lesz a legfontosabb Erdély legújabb átváltozása után a követ­ kező évtizedben. S ehhez kíván az Erdélyi magyar olvasókönyv „a tör­ téneti folytonosság jegyéb en ... fi­ gyelmeztetés és biztatás lenni, Figyel­ meztetni akar a múlt, a közelmúlt tanulságaira, és éppen e tanulságok nyomán biztatni szeretne annak a jö­ vőnek a megalapozására, amelyben az erdélyi magyarság is megtalálja a maga otthonát". (Erdélyi magyar olvasókönyv. Szerk. Pomogáts Béla. Magyar Világ Kiadó Kft. Bp., 1989.) János István

Az Osztrák— Magyar Monarchia (Történelmi dokumentumok) Nézegetem, olvasgatom ezt a „doboz­ nyi kiadványt”. Benne egy könyv, Alexander Sixtus von Reden lexikon­ szerű összeállítása a hajdani KözépEurópa fogalmát megtestesítő két központú államról, illetve a „Mo­ narchia” századfordulótól a világhá­ ború kirobbanásáig tartó másfél év­ tizednyi életéről. Lehet ezt a könyvet úgy is olvasni, mint egy regényt vagy egy monográfiát, s át lehet lapozni mellékleteit is lélektelen egymásutá­ 96

niságban — de nem érdemes. ízlel­ getni érdemes inkább, mint a jó fala­ tokat; kóstolgatni, mint a jobb minő­ ségű tokaji borokat. Egyszerre csak keveset fogyasztva belőle, de a „fo­ gyasztandó”, átnézendő, tanulmányo­ zandó anyagrészekben érdemes elmé­ lyülni, mint az életbe. Mert aki mo­ nografikus értékelést, esszészerű esz­ mefuttatást remél ettől a remek ki­ adványtól, az csalódni fog benne. Aki viszont az Osztrák—Magyar Mo­ narchia hétköznapi valóságában akar megmártózni, beleélni magát egy zág­

rábi egyetemi hallgató, egy lembergi vasutas, egy pesti kiskereskedő, egy dunai hajós egy bécsi úri család, egy hortobágyi pásztor vagy egy kolozs­ vári professzor életébe, kedvtelései­ be, lehetőségeibe, az jól teszi, ha meg­ veszi ezt az egy átlag magyar állam­ polgár pénztárcájából megfizethetet­ len dobozkát, s időről időre elővará­ zsolja belőle a „Monarchiát"’. Napok óta lapozgatom, kóstolgatom magam is, és nem tudok betelni vele. Nem Habsburg Ottó ,,Köszöntő”-je nyűgöz le, bár meg kell állapítanom róla, hogy korrekt és mértéktartó ajánlás ez a beköszöntő. Nem is Alexander Sixtus von Reden ,,Bevezető”-je vesz le a lábamról és kényszerít fölösen pazarolni elvégezni fontosabb dol­ goktól az időt, bár e bevezetőről is el kell mondani, hogy nosztalgikus múltszépítése mellett is olyan igaz­ ságokat tartalmaz, amilyeneket Közép-Európa minden népének illett volna megfogalmaznia már az Oszt­ rák—Magyar Monarchiáról , lega­ lábbis 1920-tól mindenképpen. De még Andrzej Kusniewicznek a Tri­ eszt melletti Duino kastélyban 1883 szeptemberében a Közép-Európa szimpóziumon elhangzott, s Reden által könyve előszavaként kölcsön­ kért nagyívű esszéje sem kábított el. Szép mondanivalója részben igaz, részben vitatható, de a vitát inspi­ ráló textusok sem söpörhetők le egy kézlegyintéssel, még akkor sem, ha elmúlt évtizedek nagyképű raciona­ litásmániája gyakorta elbizakodottá tett bennünket féligazságaink keresztülerőszakolásában. Akiket sért a meditatív töprengés, akik elrugasz­ kodnak a „mélabús sóhajok” valóság­ tartalmától, a társadalomtudomá­ nyokban az érzelmi mozzanatok be­ építésétől, a vallomásos történelem­ értelmezéstől, nyugodtan átlapozhat­ ják ezeket a szokatlanul felszaporo­ dott „köszöntőket”, „bevezetőket”, „előszókat”, s indíthatják kíváncsisá­

guk szekerét a 13. oldallal, a himnu­ szokkal, hogy aztán az „Áttekintés” két oldalnyi, vagy négy hasábnyi szö­ vegében adatokban bővelkedő ismer­ tetést kapjanak a „Monarchia"’ tény­ beli valóságáról. 676 615 négyzetkilométernyi terü­ letről, 51 390 223 lakosról, egy két központú alkotmányos monarchiáról, az osztrák—magyar közös középcí­ mer szimbolizálta, Európában azon­ ban a köznyelvben többnyire csak Ausztriának nevezett birodalomról szól a továbbiakban Reden könyve, a Ferenc József által „feloszthatat­ lanul és elválaszthatatlanul” birtokolt területekről, országokról és népek­ ről. Nem lenne most célszerű sorra venni a hajdani birodalom tartomá­ nyait, országait és egyéb rendű és rangú területi egységeit, az egyes te­ rületek népességi, gazdasági, termé­ szeti adottságait, azok számszerű mu­ tatóit. Olyan fejezetei ezek a könyv­ nek, melyek lexikonszerű szemlézést kívánnak meg nap mint nap, amikor bármilyen célból a „Monarchia” dol­ gaival kell vagy éppen kívánunk bí­ belődni. Alsó- és Felső-Ausztria, Salzburg Hercegség, Stájer Herceg­ ség, Karintia Hercegség, Krajna Her­ cegség, Osztrák Illír Tengermellék, Tirol Hercegesített Grófság és Vorarlberg Tartomány, Cseh Királyság Morva őrgrófság, Felső és Alsó-Szi­ léziai Hercegség, Galícia és Ladoméria Királyság, Bukovinai Hercegség, Dalmácia Királyság, Bécs, Budapest, a Magyar Szent Korona országai; Magyarország, a Horvát-Szlavón Ki­ rályság; Bosznia és Hercegovina kö­ zösen kormányzott tartomány. Mind­ ezek a tartományok, országok és te­ rületek gazdasági, pénzügyi, katonai, védelmi és egyre inkább kulturális közösséget is alkottak, melyek biro­ dalmi nagyságúvá és értékűvé tették a Monarchiát, s benne az alkotmá­ nyosságnak nemcsak látszata, tény­ 97

leges valósága is egyre meghatározottabban érvényesült. Népek és nyelvek, szokások és hagyományok, vallások és hitek, ideológiák és párt­ célkitűzések, jövőképek és lojalitá­ sok, összetartó és széthúzó erők, hu­ mánus segítőkészség és indulatos széthúzás, megannyi álom és meg­ annyi szegénység, megannyi gazdag­ ság és presztízs, megannyi nyomorú­ ság és harmónia keveredtek e biro­ dalomban a századforduló egyetemes nyugalmával és racionális hitével. Ekkor még csak kevesek lelkét zak­ latta a militarizmus és a világégés réme. Németek, szlávok — csehek, szlovákok, horvátok, szerbek, lengye­ lek, ukránok, szlovének, bolgárok —, románok, olaszok, latinok, friuliak, albánok, örmények, zsidók, törökök, cigányok, vallon franciák, magyarok küszködtek az identitástudat megőr­ zésével és az asszimiláció természe­ tes folyamatában identitásuk feladá­ sával. Nacionalizmus, olykor soviniz mus, nemzeti közöny vagy birodal­ mi tudat kínozta és örvendeztette a lakosságot. Visszaélések és kegyes humanizmus egyformán áthatotta a birodalom országait és népeit. Türe­ lem cs türelmetlenség, vágy és való­ ság, álom és realitás keveredéséből formálódott a birodalom lakosságá­ nak egyre gyarapodó két- és több­ nyelvűsége. Egy azonban tény volt: az állam nem tudott, nem is akart beavatkozni az emberek magánéle­ tébe, a családi létet egyház, helyha­ tósági autonómia, az egyesületek tarka serege óvta. védte a durva erő­ szaktól, és a sajtó nyilvánossága. A birodalmon belüli vámmentesség, utazási és munkavállalási szabadság tette lehetővé mindenki számára „birtokba venni” a Monarchia jogait, osztozni nyomorúságaiban és türel­ mes türelmetlenségében. Nemcsak etnikailag, nemzetiségi­ leg és nyelvileg volt kevert egyveleg a Monarchia. A vallások sokfélesége 98

is rányomta bélyegét az itt élő népek hétköznapjaira és ünnepeire. Kato­ likus, görög és örmény rítusú kato­ likus, görög és örmény keleti, evan­ gélikus és református, izraelita és mohamedán papok és lelkészek, babtista és egyéb szekták igehirdetői ter­ jesztették ideológiájukat, egyedül üd­ vösnek vélt hitüket, és hozták létre, vagy tartották fenn múltba gyöke­ rező egyházszervezetüket. Kimond­ hatatlan és megfoghatatlan tarkaság, sokszínűség és egyveleg jelképekben, rítusokban, hagyományokban, hitek­ ben, kötelezettségekben, kötelmek­ ben és szabadosságban. Fölöttük pe­ dig a császári és királyi udvar, mint az összetartozás szimbóluma, mely parancsolt a közös hadseregnek, mely védte és kényszerítette is ezt az egy­ séget, vagy annak látszatát. A himnuszok és pártok, a közigaz­ gatás és igazságszolgáltatás tarkasá­ ga egyformán szabdalta ezt az egysé­ get. de összetartották az utak. a vám­ közösség, a pénznem azonossága, a hadsereg. Es szimbolizálta az egysé­ get maga Ferenc József, akinek a képe ott díszelgett még a magyar pa­ rasztok viskóiban is, mindjárt Kos­ suth Lajosé mellett. Csoda volt ez a birodalom? Reali­ tás? Álom? Kényszer? Félelem tar­ totta össze? A népek akarata? Az uralkodó kegyessége? Megszokás? Tehetetlenség? Vitatkozunk róla tör­ ténészek létrejötte óta. Átkozzuk, di­ csérjük, közönyösen elemezzük, ku­ tatjuk titkait, széthullásának és létre­ jöttének kényszerét. Érvek és ellen­ érvek csatáznak e téma körül 1920 óta. Nem mentes ezektől a vitáktól Az Osztrák—Magyar Monarchia cí­ mű „doboz” sem. Érveit — pártoló szándékkal támogatva — esszéiben is megfogalmaztatta a szerkesztő és al­ kotó történész. A lényeget mégsem a beköszöntőkben, előszókban, aján­ lásokban hangsúlyozza elsődlegesen, hanem a könyv mellé csatolt, „dobo-

Zoli" dokumentumukban. Ezekből a mellékletekből a századelő emberei­ nek élete, a birodalom állampolgá­ rainak hétköznapja turul elénk. Je­ gyet váltunk egy dunai hajóra, s Mo­ hácstól felhajókázhatunk Bécsig, megcsodálhatjuk a birodalom gya­ logösvényeit, a falvak népviseletét, részt vehetünk egy esküvői lakomán, egy kiállításon, hangversenyen, meg­ hívott vendégei lehetünk egy mező­ gazdasági cseléd és gyári munkásnő egyházi esküvőjének. ízlelgethetjük a vendéglők, fogadások ételeit és ita­ lait, megdöbbenhetünk Ferenc Ferdinánd meggyilkolásáról szóló újság­ cikkeken. és vonatra szállhatunk Lembergben. hogy meglátogassuk Bangsban élő vagy dolgozó ismerő­ sünket. rokonunkat Énekelhetjük a császári himnuszt németül, szlovákul, héberül, románul, olaszul vagy len­ gyelül. Magyarul nem. mert a ma­ gyaroknak nemzeti himnuszuk volt már 1844-től, s ha egy zenekar a csá­ szári himnuszt játszotta őfelsége pesti látogatásakor, abból világra szóló botrány kerekedett. Ezt is sugallja az összeállítás. Hadd ne soroljam tovább, miként ad módot fantáziával áldott embe­ reknek ez a kiadvány, könyv és ,,cso­ mag” arra, hogy „visszaélje” magát bárki az 1900-as évek első másfél ti­ zedébe. A hétköznapi lét ez aprócseprő mozzanatai mellett is érezzük Musil, Freud és Kafka. Ady és Jászi Oszkár szellemét. Bíborosok és főher­ cegek. miniszterelnökök és koldusok antagonisztikus létezését. Ezzel együtt volt „kerek a Monarchia” világa. Ez­ zel együtt volt elfogadható, még ak­ kor is, ha felbomlása után annyi nemzet historikusai szidták és szid­ ják máig. Sokan még ma is csak a Monarchia felbomlásának eufórikus örömét haj­ landók beépíteni történelemszemléle­ tükbe, s a Monarchia államszervez.etét nem mint az integrációban rejlő

lehetőségek egyik megvalósulását szemlélik, hanem mint a népek bör­ tönét méltatják. Velük szemben fo­ galmazta meg tényszerű állítását Franz A. Blankart svájci diplomata a már említett duinói szimpóziumon: „Tény, hogy a kulturális Európa egy­ kori középbirodalmát peremvidékek­ re darabolták, melyek eltérő társa­ dalmi és gazdasági rendszereik miatt hátat fordítanak egymásnak, s ezzel — néhány esetleges kivétel ellené­ re — az a veszély fenyegeti őket, hogy marginalizálódnak . . . Mégis mindenki számára világos lesz, hogy Közép-Európa valóságos dolog, aki történelmi, esztétikai és legfőképpen emberi érzékenységgel megáldva Salzburg és Csernovic, Dubrovnik és Prága között utazgat. Elidegenítve ugyan, de az életérzésben továbbra is érezhető valami abból a liberális és kozmopolita pluralizmusból, ami talán nem utolsósorban elbukásával mutatja meg egy snrsközösség karak­ terét.” Talán nem nosztalgia ez. In­ kább egyre beláthatóbb történelmi igazság, ha elfogulatlanul és indula­ tok nélkül elemezzük annak a térség­ nek elmúlt 7 évtizedes történelmét, mely hajdan Osztrák—Magyar Mo­ narchia néven szerepelt a politikai dokumentumokban, diplomáciai iraínkban. Távol álljon tőlünk a poli­ tikai és monarchikus nosztalgia. Tá­ vol szeretném magamtól tartani a fe­ lületes behódolást, és a társadalom széles rétegei által emlegetett „bol­ dog békeidők” nosztalgikus túlzásait. Ezért hát nem a magam ítéletével, Ilanák Péter véleményével szeret­ ném zárni ezt a könyvismertetést Hanák Péter nem Reden könyvéről elmélkedett. Magáról a dualizmus ko­ ráról kísérelt meg értékelő véleményt alkotni. íme az összegzése: „Nagy adag elfogultság és mély gyökerű előítéletek kellettek ahhoz, hogy írók, tudósok, kiművelt elmék idézőjelbe tegyék a boldog békekor — a béllé 99

epoque — emlékét, negligálják ered­ ményeit, és legnagyobb civilizatorikus vívmányain és kulturális alko­ tásain a hullafoltokat fedezzék fel. És legalább annyi keserves tapaszta­ lat, sorscsapás és szívós tényfeltárás kellett ahhoz is, hogy feltárjuk, a szakmával és közvéleménnyel elfo­ gadtassuk a reális képet: a korszakos civilizációs eredmények és a korszak­

formáló kulturális alkotások tényét." Ajánlom hát mindazoknak ezt a do­ bozos könyvet, akik tényekre szere­ tik építeni ítéleteiket. (Széchenyi Kiadó Druckhaus Nonntal Bücherdienst, Budapest Salzburg 1989.) T a k á c s P é te r

1956 októbere megyénkben Több nyíregyházi alkotóműhely háza táját elhagyta 1989 nyarán a hír, hogy sajtó alá kívánják rendezni 1956 ok­ tóberének Szabolcs-Szatmár megyei dokumentumait. Az 1956. októberi események iránt megélénkült közér­ deklődés sarkallta a vállalkozó szel­ lemű szakembereket, hogy a legfon­ tosabb dokumentumok közreadásá­ val kielégítsék a széles olvasóközön ség igényét. Az érdeklődők kegyeiért vívott küzdelemből a vállalkozások farkastörvényei szerint egyetlen egy győztes kerülhetett ki. 1989 végén hagyta el a nyomdát a Vida István által szerkesztett, 1956 októbere Sza­ bolcs-Szatmár megyében című kötet, melynek anyagát Németh Petemé gyűjtötte, válogatta. A kiadást a Ma­ gyar Szocialista Párt Szabolcs-Szat­ már megyei és Nyíregyháza Városi Szervezete vállalta fel a Nyíregyháza Városi Tanács és a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár Megyei Tanácsá­ nak támogatásával. A történeti hűség kedvéért elöljá­ róban le kell szögezni, hogy SzabolcsSzatmár nem tartozott az 1956-os ese­ mények vidéki központjai közé. Az MDP megyei bizottsága és a megyei tanács 1956. október 23-a és 26-a kö­ 100

zött megtartotta irányító szerepét. Csak ezt követően következett be a fordulat: a széteső régi hatalmi ap­ parátus helyébe új hatalmi szervek léptek. A politikai törekvésekben je­ len volt a jogos nemzeti sérelmekre építő nacionalizmus, a kommunistaés szovjetellenesség. Az új hatalmi szervekben — nemzeti bizottságok­ ban, forradalmi bizottságokban, mun­ kástanácsokban — szerepet vállalók esetében — ismételten felteendő a „kik voltak, mit akartak” kérdés. A dokumentumok azt mutatják, hogy a demokratikus tömegmozgalom veze­ tő rétegében nem a volt uralkodó osz­ tályhoz, az úri középosztályhoz tar­ tozók voltak többségben, hanem fizi­ kai munkások, tsz-parasztok, egyéni gazdálkodók, közalkalmazottak, pe­ dagógusok, diákok. A megfogalma­ zott követelésekből az olvasható ki, hogy ez a tömegmozgalom indulása­ kor az állami tulajdon elsőbbségén nem akart változtatni, a gyárak, ban­ kok, nagybirtokok visszajuttatása egykori tulajdonosaiknak sehol el nem hangzott. A cél a Rákosi-féle despotizmus felszámolása, az ország függetlenségének helyreállítása, a szocializmus politikai rendszerének

demokratizálása volt. Az azonban e pár nap történései alapján nem tisz­ tázható, hogy a színre lépő politikai erők milyen irányban haladtak vol­ na, mit értettek valójában a ..szabad, független, demokratikus Magyaror­ szág” fogalmán. Érdemes és tanulságos nyomába szegődni annak, milyen okai, össze­ tevői voltak a kommunistaellenes hangulatnak. Ha kellő történelmi táv­ latból szemlélhetjük majd az esemé­ nyeket, alapos kutatással választ kell keresni arra, hogy vajon elsősorban a sztálinizmussá silányított formájá­ ban megismert baloldali eszme tűzzel-vassal való tagadásának szándé­ ka, vagy az ideológiát gyakorlatban lejárató karrierlovagokkal, az elhi­ bázott káderpolitika botcsinálta fi­ guráival szemben megnyilvánuló el­ lenszenv támasztotta a helyenként lincselésbe torkolló kommunistaellenességet. Az a közölt dokumentumok alapján is egyértelmű, hogy a „hite­ les személyek” hiánya nagy kárt oko­ zott a baloldal tekintélyének, a ká­ derkiválasztás torz szempontjai a tö­ megek előtt lejáratták a forradalmi baloldali ideológiát. Hogy a magyar társadalmat megrengető tizenkét nap sem volt elegendő a személyügy rossz, kontraszelektív mechanizmusának el­ vetéséhez, meghaladásához, arra ugyancsak találunk adalékot a doku­ mentumkötetben. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei pártelnöksége 1956. november 24-én tartott ülésén a jegyzőkönyv tanúsága szerint csak kínos-keserves önmarcangolás után jutott el a személyében népszerűtlen Varga Sándor, az MDP volt megyei első titkárának lemondatásáig. A demokratikus tömegmozgalom kommunistaellenessége természetsze­ rűen együtt járt az MDP politikájá­ nak tagadásával. A sztálinista állam­ berendezkedés jellegéből fakadóan a szocializmus politikai rendszerének demokratizálása végső fokon a kom­

munista párt kizárólagos hatalom­ gyakorlása — ma úgy fogalmaznánk, hogy a pártállam — ellen irányult. A november eleji fordulat után eze­ ket a törekvéseket tüntették fel a „nép állama” elleni támadásokként. Az MDP megyei vezetése október 23-a után megkísérelte szembefordí­ tani a párttagságot a megyei nemzeti bizottsággal. Ez a személyi érdekeket leplező taktikázás csak ideig-óráig lehetett eredményes. A Nyíregyházi Járási Pártbizottság Végrehajtó Bi­ zottsága október 30-án elhatárolta magát a párt és a tanács megyei ve­ zetőitől és támogatásáról biztosította a megyei nemzeti bizottságot. Ahogy a kötetben olvashatjuk, világossá vált, hogy „nem a pártot, hanem az ö személyüket kellett volna véde­ nünk, hiszen amikor a fegyvereket letettük, mindketten eltűntek. (Var­ ga Sándor első titkárra, Fekszi Ist­ ván megyei tanácselnökre céloznak — a szerk.) Azt is látjuk — bár ezc láttuk régebben is —, hogy nem a néptől kell félteni a pártot, hanem az olyan vezetőktől, akik még ma sem hajlandók megérteni, hogy csakis a népre támaszkodva lehet vezetni, nem pedig a nép ellenére ” 1956 októbere felszínre hozta a helyi önkormányzás, önigazgatás igé­ nyét. A széles körű levéltári kutatá­ sok alapján összeállított dokumen­ tumkötet a kisebb településekről is hoz erre vonatkozó példákat. A kis­ szekeres! forradalmi tanács még no­ vember 23-án (!) tartott nagygyűlé­ sén is hitet tett az új végrehajtó ha­ talmi szerv mellett. Elhatárolta ma­ gát a régi végrehajtó bizottságtól, amely „sohasem intézte a parasztság ügyes-bajos dolgait, ehelyett teljesen kiszolgáltatta a Rákosi—Gerő ki­ zsákmányoló kormánynak”. A de­ mokratikus hagyományok hiányában az önkormányzat szabályait a feszült helyzetben nehéz volt következetesen alkalmazni. Október 30-án is komoly 101

vitával járt Nyíregyházán a megyei és városi nemzeti bizottság ülésén a forradalmi bizottságok szervezeti és hatásköri elkülönítése. A kapkodás, az időnként tapasztalható fejvesztettség ellenére a dokumentumok tükré­ ben jól látható, hogy a megyei ta­ nács hatáskörébe lépő Megyei Nem­ zeti Bizottság egy sor fontos intéz­ kedést tett. Felállította a nemzetőr­ séget, kézbe vette a sajtó és a rádió irányítását. A rend és a nyugalom fenntartása érdekében szervezte a közellátást, szorgalmazta az őszi me­ zőgazdasági munkák elvégzését, véd­ te a tsz-ek vagyonát, elítélte az ön­ bíráskodást, a korábban elszenve­ dett személyes sérelmek megbosszulását. A demokratikus átalakulás, a forradalom tisztaságát féltők több­ ször szót emeltek az önbíráskodás el­ len. Dr. Babicz Béla orvos nyíregy­ házi értelmiségi gyűlésen intett min­ denkit a higgadtságra, a megfontolt, józan cselekedetekre. Lengyel Antal, a Szabolcs-Szatmár Népe felelős szerkesztője többek között a követ­ kezőket tanácsolta: ..Emberhajszát indítani tehát valaki ellen azért, mert

annak képe nekem nem tetszik, vagy mert irigye, ellenfele, riválisa voltam, nem szabad!" Hihetetlennek tűnik, hogy az 1957 végén lefolytatott per­ ben ezeket a gondolatokat is felfor­ gatásra való buzdításként, az ellen­ forradalmi terror szitásának bizonyí­ tékaként használták fel. A megyei nemzeti bizottság elnö­ ke, Szilágyi László és társai ellen folytatott per anyagával zárul a kö­ tet. A vádakat, a vizsgálati anyagot olvasva a jelennek szóló tanulság: a politikai küzdelemnek nem lehet cél­ ja az ellenfél fizikai megsemmisíté­ se. A kétszáz dokumentumot átolvas­ va összegzésül annyit, hogy a múlt­ tal való szembenézést jól szolgálja a kötet. A megjelentetést, mint vállal­ kozást minősítve egy megjegyzés: az ötven forintos vételár vásárlásra csá­ bító, az ötszázas példányszám lehan­ golóan kevés. Talán utánnyomással még növelhető, és így több olvasó­ hoz juthat majd el 1956 forró őszé­ nek szabolcs-szatmári krónikája. Reszler Gábor

Egy megdöbbentő könyv olvasása közben (Gondolatok Fazekas Árpád: Elhur­ coltak című művéről) Mint oly sok minden, évtizedekig ez is tabutémának számított. Nemcsak írni, még beszélni sem igen volt ta­ nácsos róla. A kevés túlélő és hozzá­ tartozóik mélyen eltemették maguk­ ban, mások pedig úgy tettek, mintha nem is tudtak volna a dologról, hi­ szen a valóság bármilyen fölemlege­ tése sem illett bele a győztesekről

102

mesterségesen kialakított, s bizony jócskán retusált képbe. Ellentétben az első világháború után hosszú időn át bőven patakzó hadifogolyélmé­ nyekkel, 45 után még a hagyományos értelemben vett hadifogságról is in­ kább hallgatni illett, a kényszermun­ katáborokba hurcolt civil áldozatok sorsáról pedig még azután sem volt ajánlatos beszélni, amikor Szolzsenyicin. Lengyel József és mások írá­ saiból lassan-lassan már elég sokat

megtudhattunk a lágerek és gulágok világáról. A csendet Sára Sándor: Csonka Bereg című filmje törte meg. s a se­ bek ily késői felszakadása szinte la­ vinát indított. A már-már örökre el­ vermelt fájdalmak szinte elemi erő­ vel törnek felszínre egyre többfelé. Kiderült, hogy Csonka-Bereg nem egyedi történelmet élt meg, máshon­ nan is sok-sok ezren indultak „mallenki robot”-ra annak idején, hogy túlnyomó többségük soha többé viszsza ne térjen. Hogy országosan mennyi lehet az elhurcoltak száma, ma még fölbe­ csülni sem tudjuk, s pontosan nem is fogjuk megtudni talán sohasem. A kérdéssel még a második világhábo­ rús emberveszteségeinket legátfogóbban vizsgáló Mennyi a sok sír­ kereszt? című tanulmány szerzője, Für Lajos sem foglalkozik igazán. Vagy azért, mert ez dolgozatának megírása idején még egyszerűen le­ hetetlen volt, vagy azért, mert az ilyen összefoglaláshoz nélkülözhetet­ len részletkutatások hiányoztak. Fa­ zekas Árpád könyve mindenesetre fontos mérföldköve ennek a kutatás­ nak. Olyan helytörténeti munka — s ráadásul a legelsők között! —, amely egész biztosan hamarosan része lesz egy országos történeti szintézis­ nek is. A könyv lényegében két fő részből tevődik össze. Egy jól tagolt, gazdag információs anyagot összefoglaló ta­ nulmányból, és az elhurcoltak ada­ tait tartalmazó névjegyzékből. Az el­ ső fejezetben rövid történelmi vissza­ pillantást kapunk Nyíregyháza hábo­ rús veszteségeiről a szabadságharctól a második világháborúig. Ezután idé­ zi fel levéltári dokumentumok és még élő szemtanúk emlékezete alapján a tragikus nap, 1944. november 2-a tör­ ténetét, amikor a megszálló csapatok katonái a szabadság 3. napján telje­ sen váratlanul mintegy kétezer férfit

fogdostak össze a városban, s hur­ coltak el kényszermunkára. Ismeretes, hogy a front közeledté­ vel a lakosság csaknem fele elmene­ kült Nyíregyházáról. Akik itt marad­ tak, többnyire valóban megkönnyeb­ büléssel fogadták a németek kiűzé­ sét, a szovjetek bevonulását. Gyanút­ lanul hitték, hogy számukra végre itt a béke, s hogy új világ jön, amely­ ben nem lesz többé rettegés. Sokan még akkor is bizakodtak, amikor a fegyveresek elvitték őket. Hittek ben­ ne, hogy két-három napi „kicsi ro­ bot” után visszatérhetnek családjuk­ hoz. A szerző aprólékos kutatómunká­ val gyűjtötte össze az elhurcoltakra vonatkozó adatokat, de saját kutatá­ sai mellett felhasználta a korábbi vizsgálódások, mindenekelőtt Hadházy Lajos ide vonatkozó úttörő jellegű munkájának eredményeit is. Leírásá­ ból megismerjük az elhurcoltak útját a nyíregyházi börtönudvartól, ahol az első éjszakát töltötték, a debrece­ ni pavilon laktanyában berendezett gyűjtőtáborig, majd a romániai Focsanin keresztül a különböző szovjet lágerekig, egészen a Kaukázusig és Szibériáig kit hova sodort a táborok mozgatásának kifürkészhetetlen sze­ szélye. Nem kevésbé érdekes és tanulsá­ gos, ahogyan a foglyuk sorsával pár­ huzamosan az itthon maradt hozzá­ tartozók helyzetét, s a szeretteikért folytatott elszánt küzdelmét bemutat­ ja a szerző, a feleségek tüntetését, a város és a megye vezetőinek próbál­ kozásait az elhurcoltak kiszabadítása érdekében. Kérvényeik a Fegyver­ szüneti Ellenőrző Bizottságig is elju­ tottak, de minden hiábavalónak bizo­ nyult. A több mint kétezer nyíregy­ házi polgári hadifogoly közül alig néhányan kerültek haza hírmondóként, azok is csak évek múlva. Rendkívül árulkodó az elhurcoltak foglalkozás és életkor szerinti vizs­ 103

gálata. Kiderül ugyanis, hogy zömmel vasutasok, gyári munkások, iparosok (mesterek, segédek, tanulók), napszá­ mosok, gazdasági cselédek szerepel­ nek a névsorban. Érthető ez, hiszen nyilvánvaló, hogy a kétkezi dolgozók közül sokkal kevesebben menekültek el. űk maradtak, mert úgy érezték, nincs félnivalójuk. Az életkor szerinti tagozódás lega­ lább ennyire megdöbbentő. 15 éves kortól 60 évesig minden generáció képviselve volt az elhurcoltak között. Mindez azt bizonyítja, nemigen válo­ gattak. Vitték, aki éppen útjukba esett, számukra csak a létszám volt a fontos. A szerencsés túlélők közül néhányan nemcsak nevükkel, személyi adataikkal vannak jelen a könyvben, hanem közvetlenül is megszólalnak Vallomásaikkal, élményeik elmondá­ sával nemcsak színesebbé, hiteleseb bé is teszik a művet, növelik annak forrásértékét. A könyv legmegrázóbb, legdöbbe­ netesebb része maga a névsor, az el­ hurcoltak adatainak felsorolása. A betűrendbe szedett nevek úgy sora­ koznak itt egymás alatt, mint akár egy telefonkönyvben, olvasás közben azonban mégis az a hátgerincborzon­ gató érzés jár át bennünket, amelyet talán csak a görög sorstragédiák ol­ vasása közben érezhetünk. Miért kellett elpusztulnia ennek a sok ártatlan embernek? Annak a sor­ sára, aki a fronton, egyenruhában, fegyverrel a kezében, valahol Ukraj­

104

na földjén, Voronyezsnél vagy másutt esett fogságba, még talán lehetséges valamiféle magyarázat — ha nem is mindig a hadifoglyokra vonatkozó genfi konvenció előírásainak megfe­ lelően bántak vele —, de védtelen ci­ vilek ilyen tömeges és tudatos elpusz­ títására egyszerűen nem lehet ment­ séget találni. De nemcsak megrázó, hanem na­ gyon tanulságos is ez a könyv. Ha ed­ dig nem tudtuk volna, most biztosan megérthetjük, miért maradt annyira hatástalan 45 esztendő minden látvá­ nyos propagandája, szemfényvesztő hazugsága. Lehetett-e hitele egy olyan barátságnak, amelynek mind­ járt a kezdet kezdetén ilyen volt az első bemutatkozása? Csoda-e, ha mi is, és velünk együtt minden kis nép, a lengyelek, a litvánok, lettek, észtek, örmények, grúzok, azerbajdzsánok, krími tatárak (és ki tudná még csak felsorolni is mind a kárvallott népe­ ket?!) — olyan elszántsággal próbál­ ják most magukat kiszabadítani a „nagy testvér” szorító öleléséből? Csoda-e, ha nem kérnek többé annak a birodalomnak a gyámkodásából, amely a kis népek és nemzetiségek sorsát oly hosszú időn át csak vagon­ kérdésnek tekintette? (A könyvet jól szemléltető fényké­ pek, dokumentummásolatok, diag­ ramok egészítik ki. A szuggesztív bo­ rítólap Nagymarczi László munkája. Határ-Szél Kft. kiadása. Nyíregyhá­ za, 1989.) K atona Béla

A szigetmagyarság őriző pásztora Magyarságunkért — az itthon és a határainkon túl élokért — egyaránt felelősséget érző olvasó ember egy­ szerre éli át az öröm és a büszkeség érzését, ha kezébe veheti Nagy Ká­ roly két kötetét, az 1984-ben Püski kiadásában a Magyar szigetvilágban ma és holnap, valamint a Corvin Ki­ adó gondozásában 1988-ban megje­ lent Szigetmagyarság és szolidaritás c. műveit. Őszinte örömet érezhet azért, mert a kötetek írásai keresik az egymás felé vezető utakat a közép-, kelet- és nyugat-európai, valamint a tengeren­ túli országok magyarjai között, s jo­ gos büszkeséget azért, hogy mindezt egy Nyíregyházáról indult szocioló­ gus, amerikai egyetemi tanár közve­ títi. Nagy Károly 1953 bán végezte el a tanítóképzőt szülővárosában. Ta­ nyán és falun tanított, s az 1956-os forradalom leverése után kényszerült elhagyni hazáját. A Rutgers egyetem pszichológia szakán szerzett diplo­ mát, s 1970-ben szociológiából dokto­ rált. Tanulmányai és cikkei 1965 óta jelennek meg könyvekben és folyó­ iratokban az USA-ban, Kanadában, Német- és Franciaországban, s az utóbbi időben egyre gyakrabban itt­ hon, Magyarországon is. Amikor az első, 1984-es kötet meg­ jelent, még nagyon is jogosnak érez­ hettük — amit a könyv fülszövege megfogalmaz —, hogy „sok még az elzárkózás, az egymás felé kinyújtott kezek sokszor ütköznek politikák diktálta falakba”. Azóta örvendetetesen a közeledés eredményei egyre számottevőbbek. Nagy Károly vilá­ gosan fogalmaz, a nyugati magyar­ ságmagatartás lényeges elemének és legfontosabb céljának a magyarság megtartását és továbbörökitését, va­

lamint a többi magyar csoport mun­ kájának kiegészítését és a magyar és nem magyar kultúrák közötti közve­ títést tartja. A világ magyar szigeteire egyre in­ kább eljutó hazai költők, írók, tudó­ sok, művészek tájékozódnak és tájé­ koztatnak egyszersmind. Annak pe­ dig különös jelentőséget tulajdonit, hogy a magyarság sorskérdései a vi­ lágnyelveken is megszólalnak. Ezek­ ben a megnyíló lehetőségekben Csoóri Sándor az érzelmi és gondolati plura­ lizmus lehetőségét ünnepli, olyan dip­ lomáciai tevékenységnek tekintve mindezt, amely a hazai magyar poli­ tika (akkori) taktikájától és közvet­ len érdekeitől eltér ugyan, de egybe­ vág a nemzet hosszútávú érdekeivel. A kötetben fellelhető számos kérdés­ körből — mintegy ízelítőül — ragad­ junk ki néhányat azzal a szándékkal, hogy érzékeltessük a sokrétű problé­ mafelvetést. Torzulás vagy gyarapodás-e a kül­ földi magyar kétnyelvűség? — teszi fel a kérdést. Tanítsunk magyar sorsközösség-vállalást! — szólít fel hatá­ rozottan. Czine Mihályt a magyarság tudat hűséges ébresztőjének, Csoóri Sándort sorskérdéseink szigorú kriti­ kusának, Fekete Gyulát jövőnkhöz való jogunk szószólójának nevezi. Amikor a világban való hírünkről tu­ dósít, történelmünk eltérő tudati je­ lenvalóságára és a magyar művészet különböző megítélésére is figyelmez­ tet. A szétszóródás fenyegető veszé­ lyét pedig csak a magyarságtudat őr­ szigetei védhetik ki — bizonyítja meggyőző erővel. Az anyanyelvi mozgalom, az anya­ nyelvi konferenciák izmosodásáról kapunk képet a kötet második részé­ ben, míg a harmadik fejezet a kül­ földi magyartanítás tartalmi és mód-

105

szertani kérdéseivel foglalkozik. Ezek közben érdemes felfigyelni arra a ta­ nulmányra, amely azt teszi szóvá, hogy a magyarországi általános isko­ lai tankönyvekből minden jelentős író hiányzik, „aki bizonyos földrajzi területen kívül lakik”. „A hatvanas évek második fele óta — mint írja — egyre köztudottabb tény: a vilá­ gon körülbelül tizenhatmillió magyar cl, tíz és fél millió Magyarországon, a többi azon kívül . . . a tankönyvek­ ből hiányzik több, mint ötmillió ma élő magyar ember alkotása, irodal­ ma, történelme, művészete, tudomá­ nya, kultúrája. A Magyarországot környező és a nyugati országokban kiadott magyar tankönyvekből pedig még több magyar emberé hiányzik.” Az említett második. 1988-ban meg­ jelent kötet szervesen építkezik a négy évvel korábbira, csak az írások­ ban még plasztikusabban érhetőek tetten az emlékezés, őrzés, valljuk és vállaljuk történelmi parancsai. Mert meg lehet cáfolni a történelmet, em­ lékeztet Váci Mihály szavaira — aki az 1970 óta élő Anyanyelvi Konfe­ rencia egyik kezdeményezője volt —, meg lehet és kell változtatni a köl­ csönös beidegződéseket, s újra és új­ ra a „jóra összeesküvők” küldetés­ tudatával keresni a kapcsolatot, erő­ síteni az összetartozás tudatát, pótol­ ni a hiányokat, komolyan foglalkozni az ellenérzések képviselőivel. Hitele­ sen mutatja fel, s ezáltal figyelmez­ tet is, hogy a Magyarországon kívül élő magyar származásúak kettős nemzettudata, annak vállalása, zava­ rai vagy hiánya a személyes kérdé­ sen túl jövőnk szempontjából köz­ üggyé válik. Nem véletlen már a kötet címében sem a szolidaritás hangsúlyozása, hi­ szen az írások többsége a hazai és a szórványmagyarság között az egyre gazdagodó — bár még korántsem fel­ hőtlen — együttgondolkodásról, együttműködésről, közeledő kapcso­ 106

latteremtésről, a szerencsésen fogyat­ kozó bizalmatlanságról mutat fel hi­ teles képet, nem titkolva el a gondok és problémák megkeserítő jelenlétét sem. Érdemes figyelni a Nagy Károly készítette mérlegre. Ami segít: vannak, akik vállalják az összmagyarság támogatását; egyre többen jelentősnek tartják a Nyugat magyarságának munkásságát: „köl­ tők, írók, tudósok, népiek és urbánu­ sok. demokratikus ellenzékiek, közép­ utasok. Hazafias Népfront-tagok, pa­ pok és párttagok, nyelvészek, törté­ nészek. filmesek, irodalmárok, zené­ szek, kritikusok, filozófusok, szocio­ lógusok és politológusok"; a nyugati országok legtöbbje eltűri, elfogadja, nem egy helyen jelentősen támogat­ ja a magyar szigetek kétkultúrájüsagál; egyre könnyebb az utazás és a kommunikáció, növelve az együttmű­ ködés technikai lehetőségeit. Ami hátráltat: a nyugati országok­ ban élő magyarok közönye, közöm­ bössége, a magyar nyelv és kultúra külföldi megtartásának, s gyermeke­ iknek átadandó magatartás a hiánya; egyes nyugati magyar szervezetek in­ toleráns, antidemokratikus, ellensé­ geskedő, dogmatikus magatartása; a Kárpát-medence magyar tömbjeit uralmuk alatt tartók türelmetlen, an­ tidemokratikus, néhol embertelen magatartása; a magyarság tömbjei és szigetei közötti kommunikáció korlá­ tozása, határokon könyvek, füzetek elkobzása, postai cenzúra; a szólás­ szabadság korlátozására törekvő ma­ gyarországi hivatalos gyakorlat. És ami sürget: megmenteni a ve­ szélyeztetett magyar tömböket (pl. a csángó magyarokat); a nyugati ma­ gyaroknak az a csoportja, amely ma hatásosan műveli a magyar kultúrát 20—30 éven belül kiöregszik, elmegy; a továbbéléshez szükséges, a mosta­ nit megközelítő utánpótlás biztosítá­ sa még megoldatlan; s a világban

élő magyarok közötti kommunikáció elégtelen volta. Világos beszéd Nagy Károly szava: hitele van és felelőssége. S ha annak idején Csőén Sándor egy hazai lap­ ban az első könyvről szóló ismertető­ ben hiányolja a gondolatokat mozga­ tó kritikát, minden bizonnyal a mi recenziónk is adós maradt ezzel. Mindezt, amit a könyvekről most el­ mondtunk — talán kitűnik a fentiek­

ből — nem ünnepi gesztusnak szán­ tuk, de mindenképpen a szerzőnek, az őriző pásztornak, szülőföld külde baráti ölelésnek. (Nagy Károly: Magyar szigetvilág­ ban ma és holnap. Püski. New York 1984. és Szigelmagyarság és szolida­ ritás. Corvin Kiadó, Montreal 1988.) Csermely Tibor

Emlékképek Fábián Zoltánról Kétszeres tisztelgésre vállalkozott Fábián Zoltán emléke előtt a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyv­ tár. Egyik, hogy emlékülést rende­ zett 1986. február 27-én az 57 éves korában elhunyt Fábián Zoltán szü­ letése 60. évfordulója alkalmából, s a másik, hogy az emlékülés szöveg­ anyagát gondos szerkesztésű kötetben közreadta. Irudalombarátok soha nem csökke­ nő erejű igénye egy általánosított ér­ tékrend gyarapítása folyamatában a múlt és jelen meghatározó esztétikai értékeinek olyan ötvözetét létrehozni, mely a kultúra jövőbeni gazdagítását alapozza, még ha ez mindenkinek sze­ mélyes, egyéniesített gyarapodást je­ lent, mert mégis túlmutat ezen, a kö­ zös felemelkedés irányába. Ilyen összefüggésben az utókor em­ berének, a túlélőnek visszatérő di­ lemmája, hogy miként lehetséges kö­ zelíteni egy — a sors által kegyetle­ nül félbeszakított — életműhöz, an­ nak közösségek által hasznosítható tartalmát miként képesek az egymást váltó nemzedékek birtokba venni Fi­ gyelmeztető tanulságként ugyanis egymás mellé helyezhetjük a példá­

inkat hajdan volt és lassan-lassan el­ feledett kortársakról éppúgy, mint a hivatalossá merevített, az elégtelen­ séget elfedő megemlékezésekről. Nem igaz, hogy csak a hiány emeli az alkotások, az életmű értékét! Egy életkoron, egy életpályán túlmutató értékek stabilizáló bázisa a figyelem gondos, az illendőség mértékét meg­ tartó, tehát a túlzásoktól is megóvó kritikai elemzés, aránytartó közvetí­ tés. Tulajdonképpen ez jelenti, jelent­ heti a szellemi birtokbavétel útkere­ sésének tisztelgő részét, mig a másik, megtartó eleme a kötelesség lehet. Magunk épülésére, szellemi művelé­ sére, mert sem egymást, sem környe­ zetünket nem szegényithetjük szán­ dékkal. Erre való tekintettel e kettős tisztelgés üdvözölni való, s bár „ol­ vashatósága" váratott magára, -Az irodalom „mindenese”: Fábián Zol­ tán« című kiadvány ismétlődő szel­ lemi épülést kínál. A késéssel össze­ függő „miért”?-en pedig hosszasan lehetne indulattal meditálni, ám az önfegyelem és a tapasztalat vissza­ tart. A falra szórt borsó tonnaszám sem képes elkoptatni a gondosan épí­ tett falakat a hazai (és tegyük hozzá:

107

a megyei) kiadványozás útjából. Ügy tetszik, sokáig velünk élő jelenség marad az az abnormális állapot, mely igen kevés reményt táplál arra, hogy valaha is a „köz1’ művelődésének igé­ nye elsősorban jusson kifejezésre a hazánkban érvényesülő költségvetési terror által erősített meghatározott­ ságban. Ami mégis megnyugtat, az sokak erőfeszítése és a megjelenő ki­ adványok bővülő száma, de egyálta­ lán a megjelenés ténye, továbbá, hogy a fiókmélyre került kéziratok nem áporodnak a végtelenségig (elég r i 3 év is), s a késedelem miatt még­ sem vetülhet árnyék a szándékra. Talán egyszer. . , megérhetjük, hogy e sokrétűség, a közös összefogás győ zedelmeskedik a financiális akadály fölött . .. Az emlékülés, s most e kötet han­ gulati intonációját megadó interjú­ részletet és Margócsy József Köszöntő-jét követő hét dolgozat lényegé­ ben egy életmű összegző értékelésé­ nek előmunkálata, mit a Zárszó, majd Fábián Zoltán vallomása és a terje­ delmes kiegészítő anyag (bibliográ­ fia, adattár, dedikációk) foglal keret­ be. Mindahány közös jellemzője és általa a kötet rendezőelve: Fábián Zoltán személyisége, munkássága. A tanulmányok sorát megnyitó írás Czine Mihály irodalomtörténész munkája, a kötet címadója („Az iro­ dalom mindenese”) a tisztelgő emlé­ kezésen túl pontos fogalmak közvetí­ tésével jeleskedve vázolja föl a 60. évforduló megölésének körülménye­ it és Fábián Zoltán pályaívét. Sok­ rétű munkássága elemeinek fölvillantása egyúttal értékítélet közvetí­ tése is az életmű egészéről, miközben törekszik oldani azt az ellentmondást, mely a fábiáni életmű két pillére, a viszonylag gyérnek mondott alkotá­ sai és a közéleti feladatvállalás ter­ hei között feszül. Az embert mutat­ ja meg, aki „sok mindent csinált”, író­ ként „a szegénység életrevaló embe­

108

reit rajzolta”, irodalomszervezőként „elégett más tehetségek istápolásában”. Tóth László „író és közéleti ember vol t. . címen a megyéhez sok szál­ lal kötődő színes egyéniség sokrétű munkásságát jellemzi. Nézeteket és véleményeket idéz emlékezetbe a ma­ gyar irodalom utazó nagykövetéről, s az elemzés igényével szentel teret annak érzékeltetésére, hogy Fábián Zoltán megyénkben összegyűjtött életemlékei, élményei miként tükrö­ ződnek irodalmi igényű alkotásai­ ban. Részletes és elemző dulgozat Kato­ na Béla „Egy pálya alapvonalai" cí­ mű tanulmánya. A címbeli vállalá­ sát a premisszában megerősíti, s a célkitűzése érvényességi határait rög­ zítve jelzi, hogy egy hiteles és ér­ vényes pályaképvázlat összeállítása „már” nem korai. Ezért az „alapvo­ nalak” fölrajzolása céltudatosan, a gondos kutatómunka elindításának szándékával történik. Az életrajz emiatt — a sorsfordító elemek kieme­ lésével — egy részletes pályaív, de nem az események kronologikus egy­ másutániságában, hanem azok társa­ dalompolitikai összefüggésekbe ágya­ zottan kerülnek ismertetésre azzal a tudatos megjelenítéssel, hogy az iro­ dalmi alkotásokban miként szolgál­ nak a konkrét mondanivaló táma­ szául. E ponton megjegyzésre feltétlenül érdemesül, hogy a fábiáni életmű ér­ tékeinek megmutatása és méltatása nem pusztán a pozitív emóciókat ki­ váltó személyiségjegyek felsorolása, hanem közelítést jelent a maradandóság elemeit is felölelő értékrend körvonalazásához. Mindannak fájdal­ mas ismeretében, hogy Fábián Zoltalán „ . . . Nem írhatta meg, amit tu­ dott, ami benne v o lt. . .' A „Bolyongó pásztortűz”-ről (pró­ zában és versben egyaránt) emléke­ zik a régi pályatárs egy, a mienkével

rokonítható sorsú regió irodalomba­ rátainak nevében. Közösségi fájdal­ mat panaszolva személyes emlékidé­ zéssel siratja „Tétova sorok”-kal Filadelfi Mihály. Előbb az irodalom bé­ kési viszonyairól (hallhattunk), olvas­ hatunk, majd arról a nekirugaszko­ dásról, mely Fábián Zoltán segítő munkálkodása nélkül aligha oldott volna az egyébként nyomasztó „Pestcentrikusság”-on. így arról, hogy 1972 után miként lehetett az ,,Űj Auróra’’ jellegzetességeivel is számon tartott műhely és folyóirat, továbbá, hogy az antológiák, az Auróra-füzetek szellemiségükkel miként jelezték, jel­ képezték a „vidék” ébredését, s ezen túl miként mutatták Fábián Zoltán keze munkáját, „aki tűz volt”. A köl­ temény, mi a tétova sorok alatt gör­ geti mondandóját — egy fájdalmas emlékkép messze mutató tapasztala­ taival —, tükörként, elevenbe vágóan érzékelteti a hiányt és a személyes fájdalmat egyaránt. Az ember és a táj, az ember és az ember kapcsolatának minőségtartal­ mait idézi meg Antal Miklós: Beregben otthon érezte magát című írása. Valóságos világunk e tenyérnyi szeg­ mentumán a közös munkálkodás a beregieknek és neki is kínált gazda­ godást. A Beregben élőknek a szelle­ miség minőségeit a moralitás tudat­ tartalmai közé történő illesztésben, neki pedig emberléptékű ismereteket egy távoli vidékről. így esett, hogy a hazai kultúra teljességében gon­ dolkodó személyiség emberséggel volt képes a távoli gondokkal azonosulni, s ha már a sokrétű elfoglaltsága mi­ att nem mindig volt módja alkotá­ sokban teremtően megmutatni, meg­ jeleníteni a táj változásait, akkor se­ gítő szándékkal ösztönzött helyieket az önerőre támaszkodásban. E meg­ oldási módozatokat ismertetve Antal Miklós jelzi, hogy Beregben számon tartják, hogy Fábián Zoltán miként segített könyvtárakat gyarapítani,

irodalomnépszerűsítő rendezvényeket (Beregi Ünnepi Hét, Váci-emléknap) szervezni, alkotóházat létesíteni, Bereg szellemiségét kiadványokban megmutatni. E párhuzamban épülő emberi kapcsolatok erősödését, meg­ őrzését Antal Miklós számadása tisz­ telgőén részletezi. Ma már veszteséglistáink növeke­ dését hitelesíti a később tragikusan eltávozott Ratkó József veretes szö­ vege. Talán azóta . . . elvitatkozgat­ nak egymással az illeniumi mezőkön, minket pedig Ratkó József prózai tiszteletadása „Barátot, Küzdőtársat vesztettünk” címmel felkavar és fog­ va tart. Fogva tart, mert az életmű egységes értelmezésének igényével a hivatását emberséggel teljesítő jóba­ rát életművének mindenességét hang­ súlyozva határozottan és indulatosan utasítja el annak fölosztását, a skizofrenitást sugalló kettőzést (az iroda­ lomszervező és alkotóművész tevé­ kenységi körének elkülönítését), mert: „ .. . nem az a lényeg, hogy a madár hányat ver a szárnyával” — kölcsönzi Pilinszky János gondola­ tát —, hanem hogy íveljen — re­ püljön . . .” Fekete Gyula gyászbeszéde (..Bú­ csú a sírnál”) újraolvasva is fájdalnmszövétnek egy országosan szétgvökerczett életről, a napra készen hajszás életstílusról, a könyvelhetetlen értékekről E közreadott dolgozatok utólagos olvasatában is helytálló az akkor és ott elhangzott zárszó egyik értékíté­ lete: „ . . . Az t hiszem, valamennyien azt éreztük a mai délután, hogy Fá­ bián Zoltánnak ezt a rettenetesen végződött, de igen szép életét ismer­ hettük meg közelebbről . . ." (Margőcsy József). Ma pedig e gazdag és ol­ vasmányos anyag — a szerkesztők vállalása szerinti értékminőségben — tisztelgés, a példa megismertetése mellett további ismeretszerzésre in­ dító. A már birtokba vehető ismere­

109

tek szerinti értékrend bemutatja az emberi tartás, a kiegyensúlyozottság, a valóságértelmezés szellemi forrá­ sait, s ezáltal a lelki tisztálkodás se­ gítője is lehet. Ugyanakkor — mint a befejezetlen életmű értékelésének kezdete — a megismert személyiség­ jegyekhez, az alkotások müértékéhez illeszkedő kíváncsiság, a mélyebb és összegzést igénylő ismeretek irányá­ ba is eligazít. Ennek ismeretében kö­ zösségi az óhaj, hogy az értékmeg­ őrzés a következőkben, a hétközna­ pokon is folytatódjon Támaszt is kí­ nál ehhez a közreadott anyag: terje­ delmes bibliográfiával (összeállította Gubicz Pálné), Fábiánnak kutatásra váró kéziratai jegyzékével, a mutatók-dedikációk sokrétűségével. Saj­ nálni való azonban, hogy az igényes munka anyaggyűjtése 1987. február

1-jén lezárult, a későbbi gyarapodás a várakozás időbeni labirintusában rejtett maradt. Kár, mert az elvég­ zett munka iránti tisztelet is fölkí­ nálhatta volna a ..naprakész” összeg­ zés lehetőségét. Szólni kell a kiadvány technikai ki­ vitelezésének bántó jellegzetességé­ ről is, mert az összképet rontja, s a tartalomhoz méltatlan technikai hi­ bák teszik nehezen kezelhetővé a ki­ adványt, — miként a sorozat többi tagjánál is tapasztalható ez. Közel tu­ catnyi kötet után a megújulás — a szükséges anyagiak előteremtésével — indokolt lenne. (Az irodalom ..mindenese”: Fábián Zoltán — Nyíregyháza, 1989; Szabol­ csi Téka 11. Sorozat- és kötetszer­ kesztő: Futaky László.) Miklós Elemér

Társasági Füzetek Az utóbbi néhány esztendő megyei szellemi életében sajátos helyet fog­ lal el az 1987-ben megalakult Besse­ nyei, s az 1989-ben szerveződött Köl csey Társaság. Programjaikat, elkép­ zeléseiket bízvást állíthatjuk a Ber­ zsenyi, az Áprily, vagy akár a Ka­ zinczy Társaság munkássága mellé. Bizonyság erre az a három kiadvány, amely az utóbbi hónapokban látott napvilágot. A Bessenyei Társaság létrejötte után nem sokkal a Hazafias Népfront megyei bizottságával és a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyv­ tárral karöltve meghirdette a Szelle­ mi elődeink című előadássorozatot, amelynek keretében a város, a me­ gye, s az egykori Bessenyei Kör éle­

110

lében fontos szerepet játszó szemé­ lyiségek életútját kívánta fölelevení­ teni. A szándék feltétlen elismerést érdemlő és nemes: helymeghatározá­ sunk a jelenben, identitásunk meg­ alkotása lehetetlen, de legalábbis csonka a múlt értékeinek számbavé­ tele nélkül. Az utóbbi csaknem két­ száz év alatt e régióban született, vagy ide kötődő, munkásságával e tájat, e nép emelkedését segítő elő­ dök alakját hozták elő a „bús feledékenységből” az előadók, akiknek mondandóját — rövidített formában — publikálta a Társasági Füzetek második és harmadik darabja. A zömében hat-nyolc oldalas írá­ sok a választott tudósok, pedagógu­ sok, írók, költők életének, tevékeny­

kedésének legfontosabb területeire összpontosítanak, kiemelve a szoro­ san vett megyei vonatkozásokat. Bánszki István Bessenyei életútját, pályaszakaszait vázolja, utalva a fel­ világosodás kiemelkedő gondolkodó­ jának legnagyobb műveire. Fazekas Árpád Jósa Andrásnak, a híres or­ vosnak. régésznek, újságírónak állít emléket. Szabó Géza alapos Pnpiniportréja emlékezetes képet ad Nyír­ egyháza művelődésének ..tragikus hőséről”, a ..nagy metamorfózisok emberéről”. Margócsy József Vietórisz Józsefet, a sokoldalú pedagógust, költőt, fordítót, közéleti embert mu­ tatja be. Az esszét gazdagítja a nyír­ egyházi evangélikus főgimnázium történetének vázlatos rajza. Losonezi Gézáról, a Bessenyei Kör­ ben szabadliceális előadásokat tartó, tág érdeklődési körű orvosról Mar­ gócsy Józsefné vall, míg Fehér Gá­ bort, a jeles pedagógust, novellistát és regényírót Katona Béla idézi meg, aki rámutat a Fehér Gábor i sors el­ lentmondásaira is. Ugyanis nem hall­ gatja el, hogy miközben Fehér leg­ jobb regénye, a Semmibe ívelő hidak Krúdy, Móricz, Kaffka Margit művé­ szetét idézi, addig — noha tanárként Adyhoz, Németh Lászlóhoz vonzódott — szépiróként többnyire Gárdonyi, sőt Vas Gereben népies anekdotizmusának folytatója. A Társasági Füzetek harmadik kö­ tetében, amely a Szellemi elődeink sorozat 1989. első félévi rendezvé­ nyein elhangzottakat közli, először Bánszki István a Bessenyei Györgyoeuvre-öt tekinti át három fejezet­ ben az Ágis tragédiájától a Tariménes utazásáig. A „bihari remete” alakját megörökítő gondolatokat Fe­ kete Károlynak a Lukács Ödönről, Nyíregyháza első monográfusáról szóló arcképvázlata követi. A város másik neves történetíróját, Geduly Henriket Ambrózy Géza mutatja be, pontokba szedve a szerző értékeit és

erényeit. Margócsy József Czóbel Minkát, az anarcsi költőnőt varázsol­ ja elénk. Azt a Minkát, aki Justh Zsigmond levelezőpartnere és barát­ ja, Ady kortársa, sőt még az 1945 után újraszerveződő Bessenyei Kör tiszteletbeli tagja is volt. Margócsy József közli Minka nyolcvanhét éve­ sen Írott alkalmi versét, amely a haj­ lott kor ellenére dicséretes szellemi termék, mint költemény azonban harmatgyönge. A nagykállói születé­ sű Lőrinczy Györgyöt, a rendkívül sokoldalú, de már régen elfeledett poétát, közéleti férfiút Pál György idézi meg. A kötetet Szitha Máriá­ nak a Méreiné Juhász Margitról szóló, kedvesen elfogult munkája zárja. (összbenyomásként rögzíthető, hogy a közölt mini esszék és tanul­ mányok többségére jellemző egy — jobb híján újabb sematizmusnak ne­ vezhető — krónikási magatartás, amely kizárólag dicsér, tömjénez és felfokoz. A tudományos szemléletnek azonban meg kellene látnia, mi az emberi, s mi az alkotói, művészi ér­ ték: a kettő nem mosható egybe. Elő­ deink nem feltétlenül héroszok. Jó volna megtalálni azokat a pontokat, ahonnan kiindulva meg lehetne ma­ gyarázni: a bemutatott alkotók iro­ dalmi munkássága miért és hogyan tűnt el a köztudatból. A jóhiszemű lokálpatriotizmustól vezéreltetve is □rányképzésre lenne szükség. És ob­ jektivitásra.) Egészen más természetű a Kölcsey Társaság Fehérgyarmaton kiadott Társasági Füzetek 1. című, könyv ter­ jedelmű kiadványa. Kölcsey Ferenc halálának 150 évfordulója adta az apropóját annak, hogy a Magyar Iro­ dalomtörténeti Társaság Gyarmaton tartsa meg soros vándorgyűlését, ahoi az alapítók bejelentették a Kölcsey Társaság, valamint az Irodalomtörté­ neti Társaság Szabolcs-Szatmár Me­ gyei Tagozatának megalakulását. E 111

három esemény dokumentumainak foglalata a Csorba Sándor által szer­ kesztett könyv, amelyben Anton Einsle 1835-ös Kölcsey-portréját kö­ vetően Kovács Sándor Iván Bevezető gondolatai nemcsak arra utalnak, hogy a könyvesboltok polcairól év­ tizedek óta hiányoznak a költő össze­ gyűjtött munkái, hanem arra is, hogy az ötvenes években Révai József Ko­ dállyal és Illyéssel új Himnuszt akart íratni, mert az eredeti az Isten szó­ val kezdődik. .. A füzet első fejezete, a Kölcsey és Szatmár című rész a vándorgyűlés keretében 1988. szeptember 23-án el­ hangzott előadásokat közli. A nyolc tanulmány közül Taxner-Tóth Ernő egy korszerű, hiátusoktól mentes Kölcsey-életrajz megírását sürgeti, míg Csorba Sándor a költő hivatali éveit elemzi. László Béla az ország­ gyűlési beszédekről szól; Szabó G. Zoltán Kölcseynek Szemere Berta­ lanhoz, Pulszky Ferenchez és Ormós Zsigmondhoz fűződő viszonyát tag­ lalja. Takács Péter Kölcsey és a job­ bágykérdés problémáját, Lukácsy Sándor a költő Mohács című prózai írását, mint az életmű egyik főmű­ vét mutatja be. Filológiai szempontból érdekes gon­

112

dolatokkal jelentkezett Baráti Dezső, aki kimutatta a francia folklórban az 1789-es forradalom után keletkezett, a holtak véréből kivirult szabadság­ fa motívumának jelenlétét az élet­ műben. A fejezet utolsó darabjában Matits László a Kölcseyről festett arcképek hitelességét gondolja vé­ gig­ A Társasági Füzet második egysé­ ge az Irodalomtörténeti Társaság me­ gyei tagozata megalakulásának kö­ rülményeit, s a Működési Szabályza­ tot tartalmazza. A harmadik fejezet a Kölcsey Társaság Alapszabályát, s az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvét közli. S végül olvasható a kiadvány­ ban Pozsgay Imrének (1988. szep­ temberében még az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának), államminiszter­ nek, a Kölcsey Társaság elnökének Otthonteremtésben veszünk részt cí­ mű beszéde. A Kölcsey-életmű „ta­ nulságait nem aktualizálni kell, ha­ nem aktuálisan megélni” — mondta az államminiszter. Mind a Bessenyei, mind a Kölcsey Társaság füzetei fontos periodikák, hiszen rögzítik az időnek, mi is tör­ ténik itt mostanában a nagy életmű­ vek árnyékában. K arád i Zsolt

Ára:

22,— R

KŐVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓL

SZABOLCSI FÖESPERESSÉG A KÖZÉPKORBAN

A POLITIKAI PLURALIZMUSRÓL

★

A LÍRIKUS KÖLCSEY

-k

SZATMÁR ÉS BEREG