ts
l a Hivatala
Erkezett: 2004 NOV 150
EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM MINISZTER
Iktatószám: 1641-325/2004-2004PIT
Írásbeli válasz a K/12477 . számú kérdésre
Gusztos Péter országgyűlési képviselő úr részére
Budapest
Tisztelt Képviselő úr!
A Népegészségügyi Programmal kapcsolatos kérdéseire válaszul mellékelten megküldöm a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének szakvéleményét, illetve a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár Johan Béláról összeállított anyagát . A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének szakvéleménye alapján a továbbiakban a Népegészségügyi Program vonatkozásában nem használjuk Johan Béla nevét . Budapest, 2004 . november „~~„
~ .sz .
~le~Cl~t
Prof. Dr. Vizi E . Szilveszter elnök úrnak Magyar Tudományos Akadémia Feljegyzés Johan Béla politikai tevékenységéről
Tisztelt Elnök úr!
Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy az MTA Történettudományi Intézet alábbi szakvéleménye nem érinti Johan Béla : szaktudományos (bakteriológiai, közegészségügyi stb .) tevékenységét . Elsődlegesen azért, mert történészként nem tartjuk magunkat kompetensnek ennek megítélésére, másodsorban azért, mert a szakirodalom alapján Johan szaktudományos tevékenysége megkérdőjelezhetetlen (1920-hoz képest az 1930-as évek végére a 100 000 főre jutó orvosok számának megkétszereződése, az OKI felállítása, a tisztiorvosi, majd a községi orvosi szolgálat államosítása stb .). Látszólag a legalkalmasabb ember tehát arra, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Program a nevét viselje, csakhogy Johan politikai tevékenysége mind ez ideig jórészt kimaradt életművének értékeléséből . Erről a lexikonok, kézikönyvek csak annyit említettek, hogy 1935-1944 között a .Belügyminisztérium orvos-államtitkára volt, holott 1944 es"étében nemcsak a hónap és a nap fontos egyes események megítélésénél, hanem néha az óra is . Ennek következtében kerülhetett azután a Nemzeti Népegészségügyi Programról történő szavazáskor a parlamenti képviselők elé olyan életrajz, mely szerint Johan Bélát „1944-ben, a német megszállás után állásától megfosztották, majd internálták" . Kollégáim több hónapig tartó kutatómunkája során körvonalazódott, hogy - mint az vinhaO volt- 4ohan Bd1a- poj'f -wvékenységének két, egymással összefüggő knt` c~ús -területe van: az egyik az 1930-as évek végén a diszkriminatív 'intézkedések végrehajtásában játszott szerepe, a másik az 1944-es tevékenysége . Általánosságban elmondható, hogy Johan Béla orvos-államtitkári hatásköre messze meghaladta egy „átlagos" közigazgatási államtitkárét, hiszen vezetése alá tartozott a teljes egészségügyi szervezet . Johan Béla 1935 . március 4-től 1944. október 19-ig felügyelte orvosállamtitkárként a Belügyminisztérium XIII. (Gyógyszerészeti és fürdőügyi), XIV. (Egészségügyi igazgatási), XV/A (Járvány- és gyógyszerügyi), XV/B (Egészségvédelmi), XVI. (Általános egészségügyi és betegellátási), valamint XVIL (Gyermekvédelmi) osztályait . Az állami tevékenység e roppant széles és jelentős területét lényegében önállóan vezette, hiszen az egymást követő belügyminiszterek (Kozma Miklós, Széll József, Kersztes-Fischer Ferenc, Jaross Andor, Bonczos Miklós, Schell Péter) nem rendelkeztek orvosi végzettséggel . Az egészségügyre vonatkozó jogszabályokat (törvényeket, rendeleteket, utasításokat stb .) az ő vezetésével dolgozták ki, s azokat ő kiadmányozta „a miniszter rendeletéből" . E tevékenysége során konzekvensen végrehajtotta az 1939 :IV . törvénycikk, az úgynevezett „második zsidótörvény" előírásait a magyar egészségügyben és orvostársadalomban . Ez önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy elgondolkodjunk : viselheti-e a 21 . század elején egy országos közegészségügyi program Johan Béla nevét? (Szintúgy nem szerepel a korábbi értékelésekben, hogy 1940-ben [!] a német Sasrend csillagos érdemkeresztjével tüntették ki .) Csakhogy Johan Béla Magyarország német megszállása, 1944 . március 19 . után is hivatalában maradt . A Sztójay-kormány megalakulásakor (a miniszterekről nem beszélve) nyolc korábbi államtitkárt váltottak le, köztük a Belügyminisztérium másik két államtitkárát . Ekkor került a belügyi államtitkári székbe Baky László és Endre László, akik Jaross Andor belügyminiszterrel együtt alkották a „deportáló triót" . Johan Béla nem mondott le, s ezzel látensen szolidaritást vállalt főnökével és kollégáival . Sőt, továbbra is közreműködött az egyre szaporodó zsidóellenes jogszabályok végrehajtásában . Balatonlellén - ahová csoportrác 1944 .
'
Április végén a bombázások miatt kitelepítették - is bocsátott ki diszkriminatív intézkedéseket, például 1944 augusztusában külön elrendelte . a „zsidó vizsgázott fogászmesterek és magánbábák" tevékenységének korlátozását. Nevéhez nem fűződik semmiféle humanitárius gesztus, embermentő cselekedet, mint például Amóthy-Jungert Mihály, a külügyminiszter állandó helyettese, vagy Mester Miklós vallás- és közoktatásügyi államtitkár nevéhez, akik a Sztójay-kormány időszakában lépéseket tettek a zsidóüldözés enyhítése érdekében . Johan Béla egyéni motivációit lehet boncolgatni, magyarázni, de önmagában az a tény; hogy 1939 és 1944 között számos diszkriminatív rendelkezés fűződik a nevéhez, véleményem szerint alkalmatlanná teszi ezt a nevet arra, hogy a mai demokratikus Magyarországon egy országos program névadója legyen .
Johan Béla hivatali pályafutása 1944 . október 19-én ért véget, mikor a Szálasi-kormány belügyminisztere, Vajna Gábor rendelkezési állományba helyezte . 1945 júliusában a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának igazoló bizottsága mint címzetes rendkívüli tanárt állásvesztésre és előadási joga megvonására ítélte . Mindez - mint az elején már említettem - függetleníthető Johan tudományos teljesítményétől . Szerintem a tudós emlékét ápolja a szakmai utókor, de nemzeti program ne viselje a nevét .
Tisztelettel : (Pótó János) osztályvezető Legújabb kori osztály MTA 1 r_téiiettudományi Iníézeí. Budapest, 2004 . szeptember 2.
SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM, KÖNYVTÁR ÉS LEVÉLTÁR MUSEUM, BIBLIOTHECA ET ARCHIVUM HISTORIAE ARTIS MEDICINAE DE I . PH . SEMMELWEIS NOMINATA KÖNYVTÁR MÚZEUM '-BIBLIOTHECA MUSÉUM COMM. HIST . ARTIS MED. LEVÉLTÁR REDACTIO ARCHIVUM 1023 Budapest 1013 Budapest IL, Török u. 12 . . 1-3 . L, Apród u 851-165, 354-742 354-170 HUNGARIA
Egészségügyi,Szociális és Családügyi Minisztérium Dr .JAICAB Ferencné államtitkár asszonynak, BUDAPEST, V .ker ., Arany J . u .
Igen tisztelt Államtitkár Asszony! 2oo4 . február 25-én kelt megbízásának eleget téve mellékelten küldöm a Semmelweis Orvostörténeti M6zeum,Könyvtár és Levéltár g ~ ijteményeiben található Johan Bélára vonatkozó anyagok másolatát, bibliográfiáját és az összesítő tanulmányt, amely a dokumentumokból következtet .Amikor a Minisztérium .rohan Béla neve mellett .döntött népegészségügyi programjának elnevezésekor, jól határozott,mivel ezen tevékenység történeti -regalapozása Johan Bélához kötődik .Az időről időre "jelentkező" támadásokat illeti,t~3bbször mecalapozot .t :4_vekkel lett elhárítva . , :.' , :_itikus 1944 május-juniusi ese rrényekkel kapcsolatban az örveket "felsorakoztató" történészek sajnos nem ismerik a közigazgatási jogot,amire utalni szeretnék összefoglalomban .Az ira`_ok szerint is Johan le akart mondani,de nem fogadták el,hiszen Szakmai államtitkár volt . Igaz, feladatkörét alaposan "megnyír3álták",döntő - ebben az esetben a zsidó orvosok ügyei - kérdéseken "kiiktatták" .Ez igazolódott 1945/46 . évi igazolásánál,bántalom iem érte . Tudom,hogy jelentős számú iratot mellékeltem,de lényeges lokumentumokról lévén sző, .Sajnos beküldtem azokhoz a dokumentumok2oz,amivel Ungvári Krisztián és Karsai László "operálnak" iem jutottam hozzá,mivelvagy náluk vannak, vagy számomra ismeretlen Iyüjteményben őrzik . Bármikor állok szives .en rendelkezésükre,a továbbiak)an is gyűjtjük - ha ilyen felbukk - 7o.han Bélra vonatkozó anyalokat,arról a Minisztériumot=azo 0 t lp tatjuk . ludapest,2oo4 . március 17 .
.A.
A
-C
csókkal köszönti
r .xá.~rc~t1~Czay K főigázgatő
1 /
JOHAN BÉLA (1889-1983) Élete és szakmai munkássága Johan Béla 1889-ben született Pécsen, ahol apja városi tiszti orvos volt . Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, tanulmányait a budapesti orvosi karon folytatta . Medikusként - Genersich Antal mellett - anatómiai és kórbonctani demonstrátor volt, majd 1912-ben a Genersich által vezetett .Isz . Kórbonctani Intézet tanársegéde lett . Az első világháború alatt a 16.sz . helyőrségi Kórház laboratóriumát vezette, figyelme a fertőző betegségek felé fordult : bakteriológiai és szerológiai diagnosztikával és oltóanyag-ten neléssel foglalkozott, a hadsereg részére kolera- és tífuszvakcinát állított elő, hazánkban az elsrík között tenyésztett ki laboratóriumi körülmények között koleravibriót . 1917-ben - egyetemi állásának megtartásával - a fővárosi Szent István Kórház kórbonctani főorvosi feladatkörének ellátásával bízták meg, 1919-ben magántanári fokozatot szerzett kórszövettanból . Johan Béla 1922-ben - Korányi Sándor ; Grósz Emil és NéUrn Lajos ajánlásával - Rockefeller-ösztöndíjat kapott az Egyesült Államokba, hogy az amerikai egészségügyi intézetek szervezetét tanulmányozza . Kilenc hónap elteltével a tapasztalatszerzést - három éven át Franciaországban, Angliában, Németországban, Dániában, Svájcban . Hollandiában és Olaszországban folytatta, különböző laboratóriumokban fejlesztette tudását . Hazatér-te után 1924ben megszervezte a Phylaxia Oltóanyagtermelő Intézet humán osztályát, amelyet 1927-ig vezetett. Az 1876 .évi XIV.tc ., az un. Közegészségügyi Törvény jogi keretbe foglalta a közegészségügy egészét, lehetőséget adott a kórházügy, az egészségügyi igazgatás, a betegellátás, a betegségmegelőzés legkülönbözőbb területeinek kialakítására, az intézményi rendszer kiépítésére. Jelentős eredmények születtek, létrejött az az intézményes keret, amelyen egészségügyi ellátásunk még ma is nyugszik . Ugyanakkor már az első világháború előtt világossá vált, hagy a városok közegészségügye, betegellátási rendszere mellett jelentősen lemaradt a vidék . A trianoni békeszerződés utáni Magyarország sok problémája között a népegészségügy állapota központi helyre került . A nemzetközi színvonalhoz képest Magyarország több vonatkozásban elmaradott volt, különösképpen a vidék . Az Egyesült Államok Rockefeller Alapítványa tette lehetővé, hogy felkészült szakemberek az akkor legkorszerűbbnek mondott amerikai rendszert tanulmányozzák, ezen túlmenően pedig intézmények korszerűsítéséhez nyújtott anyagi támogatást
2 Ezt az ösztöndíjat kapta meg - sokakkal egyetemben - Johan Béla, és a hazai viszonyokat alapul véve különös figyelemmel fordult a falusi egészségügy korszerűbb szervezeteinek megismerése felé . Ennek a problémakörnek a rendezése egyébként szerepelt a Népszövetség Egészségügyi Szervezetének a programpontjai között is . Johan hazatérése után egy központi közegészségügyi szerv (intézmény) felállítását tartotta a legfontosabb feladatnak . Tervezetét elfogadták, miután dr . Scholtz Kornél, a népjóléti és munkaügyi minisztérium orvosállamtitkára a kormány elé terjesztette . Az 1925 .évi XXXI.tc. értelmében létrehozták az Országos Közegészségügyi Intézetet, amelynek első igazgatójául Johan Bélát nevezték ki . Az intézetnek otthont adó épület felépítését a Rockefeller Alapítvány által e célra megszavazott 245 ezer dollár tette lehetővé . Az építkezés 1925-ben indult mag, az átadásra 1927-ben került sor . Az Országos Közegészségügyi Intézet mindenek előtt a fertőző betegségek elleni védekezés irányításában, a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat és a tüdő-és nemi betegek gondozási hálózatának kiépítésében végzett központi szervező tevékenységet .
Államtitkári tevékenysége Johan Bélát 1935-ben nevezték ki a Belügyminisztérium orvos-államtitkárává . (1932ben az egészségügyet is intéző Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumot beolvasztották a Belügyminisztérium szervezeti keretébe, ahol a teljes egészségügyet, a betegellátást, a kórházügyet stb. a z orvos-államtitkár felügyelete alá rendelték .) Az orvos-államtitkárság szakmai tisztség volt, rá is vonatkoztak a köztisztviselőkre alkalmazott előírások : nem vállalhatott politikai pártban szerepet, a közigazgatási államtitkárral azonos jogok illették meg, ugyanakkor nem érintették a kormányváltás személyi vonatkozásai, stb . Johan Béla széleskörű program megvalósftásának szándékával indult, egy tevékenységi körében meghatározó minisztérium külön részeként, de a törvényelőkészítő főosztály jogi közreműködésével, ami az eredmények elérését lényegesen előmozdította. 1936-ban megalkották az orvosi rendtartásról szóló törvényt, majd még ebben az évben államósították a tisztiorvosi szolgálatot . (Lényeges volt az egységes követelmények kialakításé és a helyhatóságoktól /önkormányzatoktóU való teljes függetlenség kimondása .) Az orvosi kamarák felállítása - sok korábbi terv és törekvés után sajnos politikailag kedvezőtlen korszakban kapott törvényi szabályozást, amikor a fajvédő törekvések már hangsúlyos, éles formákban nyilatkoztak meg . Itt kell megjegyezni, hogy az orvosi hivatással ellentétes rendelkezések később, nem az egészségügyi jogalkotás keretében születtek meg . A legjelentősebb rendelkezés a tisztiorvosi szolgálat államosítása volt, amely az önkormányzati orvosi igazgatással szemben határozott előnyt jelentett az állami egészségügyi 'igaz-
3 gatás vonatkozásában . Hatósági jogkört ugyan még nem biztosított, de lehetővé tette a feladatok ellátására legalkalmasabb személyek kiválasztását . Johan olyan kitűnő munkatársi gárdát állított munkába, akik partnerei voltak a reformtörekvésekben . (A rendszer továbbfejlesztése 1945 után történt meg : a Tanácsi VB . Egészségügyi szakigazgatási szerve lépett a tisztiorvosi szolgálat helyébe, de mdr hatósági felhatalmazásokkal rendelkezve, felettük az egészségügyi miniszter gyakorolt irányító jogkört .) A vidék egészségvédelmének megszervezése Johan Béla egyik legnagyobb hatású elgondolása. A Zöldkeresztes Szolgálat munkatársainak biztosítása érdekében kellett megszervezni a védőnőképzést, amely eredetileg érettségizettek továbbképzése után adott főiskolai diplomát . A védőnők elsődleges feladata, hogy a családlátogatások alkalmával a lakosságnak adott tanácsok, felvilágosítások illetve a lakosság egészségi állapotának ilyen módon való felmérése által segítsék a körzet egészségvédelmét irányító orvos munkáját . Ez a rurális egészségvédelem beilleszkedett a Népszövetség egészségügyi programjába, ennek érdekében hozták létre az un . egészségvédelmi mintajárásokat . Ezt a folyamatot mutatta be Johan a „Gyógyul a magyar falu" c . művében, amely egyúttal a Népszövetség számára megírt jelentés is volt. (Az egészségvédelmi körzet 1945 után „körorvosi" körzet lett, ma ez a család-orvosi körzet .) Johan Béla nagy érdeme az anya- és csecsemővédelem intézményes megszervezése a Zöldkeresztes Szolgálat keretében . Ezzel egyidejűleg az Országos Stefánia Szövetség ilyen irányú tevékenysége megszűnt, az állam vette át ezt a feladatot . Ugyancsak nagy jelentőségű, hatását máig éreztető intézkedése a gümőkór és a nemi betegségek elleni küzdelem modem alapokra helyezése volt . Az elkészült törvényjavaslat valamennyi korszerű igényt kielégítette, a prevenciót helyezte a kuratív gyógymódok elé, rendszeresítette a szűrő- és ellenőrző orvosi vizsgálatokat, a tbc gyógyítására új típusú intézményt, a tüdőbeteg otthon létesítését ajánlotta, amelynek fenntartása az állam feladata . Nemi betegségek esetében előírta a beteg orvosi vizsgálaton való megjelenési kötelezettségét . Már javában zajlottak a II. világháború eseményei, amikor sor került a városi, községi orvosi és körorvosi szolgálat államosítására (1942 .éví XII.törvény) . Az intézkedés célja, hogy az orvoshiányt megoldja, ugyanis a szóban forgó állások pályázati úton történő betöltése sokszor eredménytelen maradt . A központilag szervezett körorvosi szolgálat enyhíteni tudta volna az oda irányított orvosok megélhetési gondfáit is (lakás, közlekedés, egységes fizetés, stb .) . Johan kömyezete ekkor már gondolt arra, hogy ezekre a helyekre zsidó orvosokat is lehetne „vezényelni", de az igazságügyi miniszter váratlanul új állás szervezésének minősítette az
4
államosítást, amelyre alkalmazni kellett a fajvédelmi törvények rendelkezéseit, vagyis az éríntett orvosok egy részét - a zsidó törvény alá esőket - nyugdíjazni kellett .
A,zsidó orvosok" kérdése Johan Bélát államtitkári kinevezése óta ,zsidó bérencnek", „túlzott zsidó barátnak" nevezték . Kinevezésekor erre maga Johan hívta fel Kozma Miklós, az akkori belügyminiszter figyelmét . A valóban szélsőséges, nézeteket valló Orsós Ferenccel, Csilléry Andrással éles összetűzései voltak, Johan ezért lépett ki a MONE-böl és vállalta el a liberális beállítottságú Budapesti Orvosi Kör elnöki tisztét . (Már az 1920-as években zsidó orvosok kinevezésével kapcsolatos konfliktusai voltak egyetemi elöljáróival .) A hitleri Németországgal nyíltan rokonszenvező Csilléry Andrással mély ellentétekbe került, viszonyuk a világháború évei alatt még jobban elmérgesedett . Ehhez járult hozzá például az 1942 .évi XII.törvény, az igazságügyi minisztérium rendelete értelmében az állásban lévő zsidó orvosokat nyugdíjazni kellett . A másik tárca döntését nem tudták meg- áltoztatni, így Keresztes Fischer Ferenc belügymi niszterrel azt a megoldást választották, hogy a zsidó orvosokat formálisan nyugdíjazták, de az orvoshiányra való hivatkozással a nyugalmazott orvosokat addigi szolgálati helyükre „berendelt orvosként" további szolgálatra utasították . Már az a gondolat is felmerült, hogy visszavonják a törvényt, de a parlament ügyrendje miatt erre nem nyílt lehetőség . A másik, állandó támadásra lehetőséget adó ügy a zsidó orvosok kamarai tagsága lett . Az 1939 .évi un . harmadik zsidótörvény értelmében a magyar orvosi kamarai tagokat nem zárták ki, csak a névjegyzékben megjelölték (zsidó, zsidó származású ; zsidó származásúnak minősül), ami egyébként nem befolyásolta orvosi tevékenységüket, magán gyakorlatukat . A visszacsatolt területeken élő, a magyar államhoz került orvosok esetében tagfelvételt rendeltek el: a keresztény orvosokat egyszerű eljárással felvették, míg a zsidónak, zsidó származásúnak minősülő orvosok esetében - az igazságügyi miniszter áll sfoglalása szerint - a numerus clausust kellett alkalmazni, ami az összlétszám harminc százalékáig valósulhatott volna meg . A kamarai alapszabályzat szerint viszont minden orvost fel kellett volna venni, függetlenül annak vallásától . Ez utóbbit akarta alkalmaztatni Johan Béla is, viszont a kolozsvári kamara ezt megtagadta, csak a numerus clausus szerinti eljárást akarták elfogadni . Ennek hatására más városok kamarái is követték Kolozsvár példáját . A minisztérium részéről a megfelelő válasz a kamara önkormányzatának felfüggesztése lett volna, ezt azonban az adott történelmi helyzetben nem lehetett elrendelni . Végül Johan erélyes fellépésének köszönhetően a kamarák eleget tettek a törvényi előírásnak, felvették a tagok sorába a zsidó erdélyi orvosokat, ami
praxisuk gyakorlását biztosította . Az előbbire vonatkozik az a sokszor hangoztatott kijelentés, hogy Erdélyben közel 200 orvost hagyott Johan kiszolgáltatott helyzetben . Az tény, hogy csak orvosi kamarai tagokat lehetett bármilyen minőségben alkalmazni, keresztény orvosok helyetteseként vidéki orvosi munkára beosztani, vagy valami más formát keresni foglalkoztatásukra . Ezt bizonyítják a mellékelt iratok is, a felülvizsgálati (igazolási) eljáráshoz csatolt mellékletek, Johan Béla nyilatkozatai az eljárás során . Tény, hogy a vidékre helyezett zsidó orvosokat időlegesen mentesíteni lehetett a munkaszolgálat alól, de továbbra is kiszolgáltatottak voltak a helyi erőknek, adott pillanatban - főleg a német megszállás után akár az elhurcolásnak . Ezért is történt az, hogy 1944 júniusában az államtitkári hivatalában maradt Johan Béla kezéből kivették az Orvos-irányítás feladatát és azt Incze József kormánymegbízott hatáskörébe utalták . Két alapvető felfogás állt szemben egymással . Johan Béla a súlyos orvoshiányra hivatkozva az állami szolgálattól eltiltott zsidó orvosokat további szolgálatra kívánta alkalmazni, hiszen nélkülük összeomlott volna a hátország egészségügye. Ezzel szemben Incze olyan javaslatot dolgozott ki Ad . a mellékletet/; hogyan lehetne a zsidó orvosok0 teljes kiiktatásával megoldani a hátországi betegellátást, orvosokkal való ellátást . A minisztériumi szolgálati rend szerint nem volt egyszerű eljárás az államtitkári feladatkör „megnyirbálása" . 1944 júniusában Csík László, az Orvosi Kamara alelnöke rendkívül éles hangnemben megtámadta Johan Bélát az Orvosi Kamara lapjában a zsidó orvosok védelmezéséért, a munkaszolgálat alóli mentesítésük ügyéért . Ekkor intézkedett Jaros belügyminiszter úgy, hogy az orvosi ügyeket átadta Incze Józsefnek. Tény, hogy Johan Béla - függetlenül az általa vezetett részleg Balatonlellére való lehelyezésétől - valóban nem tudott védelmezően intézkedni . Ekkor következett be az a nevezetes ügy, amikor munkaszolgálatosnak hívtak be olyan védelmet élvező zsidókat, akiknek a névsorát az egyik beosztott tisztviselő elcsente és átadta a Honvédelmi Minisztériumnak . (Nyilatkozat az igazolási anyagban!) Az előbbiekkel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy - bár a köztisztviselői törvény tiltotta a politikai nézetek nyílt hangbztatását - a minisztériumi tisztviselők között szép számban akadtak jobb és baloldali érzelműek, akik nyíltan ugyan nem fejtették ki nézeteiket (hiszen nem is tehették), de cselekedeteik egyértelműen megmutatták ideológiai hovatartozásukat . A német hírszerzés éppen a minisztériumi munkatársaktól szerezte be információit, így követték nyomon az angolszász orientációjú miniszterek (pl . Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter) tevékenységét is . Sokszor konspirált Keresztes-Fischer vezető beosztású munkatársaival . Egy példa: bebizonyosodott, hogy a IX. Szociális és Szegényellátási Osztályon ez foglalkozott többek között a lengyel és más nemzetiségű menekültekkel - az egyik minisz-
6 teri titkár a német követségnek szolgáltatott ki információkat, amelyek azután a német követség tiltakozó jegyzékeiben is szerepeltek . Keresztes-Fischer bizalmas beszélgetésben közölte az érintett osztály vezetőjével az értesülést, egyben azt is kérte, hogy az illető maradjon a helyén, mert legalább róla tudják, hogy informátori munkát végez . Csak annyi volt a kérése, hogy ne avassák be bizalmas ügyekbe és „dugják el előle az iratokat" . Ez volt a helyzet Johan Béla esetében is, amikor beosztottja, Várady Miklós „elemelte" az említett 200 nevet tartalmazó névjegyzéket és átadta a HM-nek . Őket ezután behívták munkaszolgálatosnak, rajtuk már nem lehetett segíteni . A német megszállás után, a nyíltan németbarátok valóban erőszakosan viselkedtek, követelődző magatartásukkal megfélemlítették a minisztériumok munkatársait . A Sztójay-kormány hatalomra kerülése „felemás" megoldást eredményezett : a németek megszállták Magyarországot, a ko .Lniányzó a németeknek megfelelő kormányfőt nevezett ki, a kormány tagjai is Németország elkötelezett hívei voltak, miközben a közigazgatás a helyén maradt, így a minisztériumok tisztviselői kara is . (Figyelembe véve az előzőekben említett ideológiai megosztottságot) A hadsereg legfelsőbb vezetése sem volt egyértelműen németbarát, így építhetett később Horthy a tisztikar jelentős részére a kiugrási kísérlet idején . A posztján maradt tisztviselői kar egy része sem „lelkesedett" a németekért, közöttük volt Johan Béla is, akiről mindezt tudták . A közigazgatás folyamatosságának biztosítása érdekében a Sztójay-kormány is megalkuvásokra kényszerült, el kellett viselniük Johan Béla és számos vele hasonló nézetet valló tisztviselő jelenlétét . Azonban erősen korlátozták mozgási területüket, megnyirbálták feladatkörüket . Incze József kormánymegbízott bevonása az orvoslétszámi és irányítási ügyekbe. : nem volt új módszer a hazai közigazgatás irányításában . Kormánymegbízottat bármikor meg lehetett bízni részterületek irányításával úgy, hogy közvetlenül csak a miniszternek volt köteles beszámolni tevékenységérő, az illetékes államtitkárnak (vagy osztályfőnöknek) nem . Ezt a megoldást rendkívüli esetekben alkalmazták, a sürgősség és a rendkívüli helyzet volt a fontosabb, nem a közigazgatás hierarchikus struktúrájának betartása . Ezt a fozmát alkalmazták Johan Béla esetében is, amikor Incze Józsefet kormánymegbízottá nevezték ki, aki jelentéseit közvetlenül a miniszternek (farosnak) nyújtotta be . A kormánymegbízott teljes intézkedési jogkörrel rendelkezett, csak utólag volt köteles beszámolni az illetékes miniszternek . (Ez a funkció nem tévesztendő össze a ko unánybiztoséval, aki folyamatosan tájékoztatja az illetékes minisztériumi apparátust munkájáról, a közigazgatásijog szerint valakit segít, de nem helyette dönt, adott utasításokat hajt /hajtat/ végre .) A jogban kevésbé járatos történészek e két „intézményt", beosztást összetévesztik, mint most is, de tulajdonképpen az 1945-ös igazolások alkalmával is .
7 1944 júniusában Johan Bélát olyannyira távol tartották a zsidókérdéstől, hogy a véleményére sem voltak kíváncsiak . Talán annyiban volt (utólag) hibáztatható, hogy a bizalmas iratait nem zárta el úgy, hogy ne férhessenek hozzá egykönnyen . (Ez személyes vélemény, legalább is ez olvasható ki a mellékelt jegyzőkönyvekből .) 1945-ben és napjainkban is többen úgy vélték/vélik/, hogy Johan Bélának köze volt a fajvédelmi törvény (1943) kidolgozásához . A törvényt az igazságügyi minisztériumban dolgozták ki, innen került az országgyűlés elé, amely minősített törvényként döntött felette . Itt nem akarom részletesen ismertetni a fajvédelmi törvényt, amelynek alkalmazása a korábbinál is súlyosabb helyzetbe hozta a hazai zsidóságot . E törvénynek egyik fejezete a házasságkötések előtti kötelező orvosi vizsgálatról rendelkezett . Ennek megfogalmazása - tételes-jogi szabályként - a BM közegészségügyi államtitkárságának volt a feladata . A kötelező orvosi vizsgálatokkal kapcsolatban az európai szociál-higiéne három lehetőséget ismert : 1 ./ A házasulandó felek egészségi állapotukról külön-külön orvosi bizonyítványt szereznek be, azokat kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják . 2 ./ A házasulandók együtt keresik fel a tanácsadó intézményt, amely megfelelő orvosi tanácsokkal látja el őket . Ez azonban csak annyiban feltétele a házasságkötésnek, hogy kötelező a tanácsadáson megjelenni . 3 ./ A házasulandók kötelesek az anyakönyvvezetőnek orvosi bizonyítványt bemutatni, amely dokumentum szerint a fajfenntartás/szaporulat szempontjából a házasulandó felekkel szemben nem merült fel kifogás . Bármiféle észrevétel esetén a házasságkötést megtiltó akadályról van szó . A házasság előtti tanácsadás - nem kötelező formában - ekkor már Magyarországon is meghonosodott . A Johan Béla által képviselt elgondolás a kötelező orvosi vizsgálatot törvényileg kívánta elrendelni, amelynek hiányában nem lehetett volna házasságot kötni, illetőleg addig nem, amíg át nem estek rajta . A törvényjavaslat nem volt új keletű, hiszen a kötelező orvosi vizsgálattal már Széll József belügyminisztersége (1937-1938) - Darányi-kormány alatt foglalkoztak, csak nem került megvitatásra az országgyűlés elé . Szé11 akkor bizonyos esetekben terrnéketlenítést (sterilizációt) javasolt . Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter ezt a törvényjavaslatból kihagyatta, a tiltó rendelkezést csupán a gümőkóros és nemi betegségben szenvedőkre alkalmazta volna időlegesen (a gyógyulásig) . A törvény-előkészítés sokat vitatott kérdése volt, vajon az örökletes elme- és idegbetegségek esete ne legyen e a házasságkötést megtiltó akadály . Ezeknek a betegségeknek a megállapítása ugyanis esetenként hosszabb megfigyelést igényel, amelyhez a kórházi ágyszám sem volt biztosított . A tervezet nem önálló törvényjavaslatként került tárgyalásra, hanem az 1941 .évi XV .törvény ( a házas-
8 ságkötéssel kapcsolatos fajvédelmi rendelkezések) I.sz . fejezetének részeként, mint a törvény 1-8 .paragrafusa . Ez nem Johan kezdeményezése volt, sőt aggályok merültek fel ; hogy helyes e a kifejezetten az egészségesebb nemzedék születésének érdekében meghozandó rendelkezést fajvédelmi előírásokkal összekötve szerepeltetni . Mivel ez a tervezet már készen állt a benyújtásra és a belügyminiszter szerint most nyílt lehetőség a javaslatot a törvényhozás elé vinni, nem lett volna célirányos a megfontolandó problémák ellenére sem eltekinteni a fajvédelmi törvény elkülönített fejezeteként való szerepeltetéstől . Johan Béla a törvényből való kiiktatást javasolta, amit azonban nem fogadtak el . 1945 után ezt a törvényt hatályon kívül helyezték és ezzel a házasságkötés előtti kötelező orvosi vizsgálatról szóló Lfejezet is a fasisztajogalkotás egyéb intézkedéseinek sorsára jutott .
Egyéb tervezetek A Johan Béla által irányított egészségpolitika a gyógyszerészet újjászervezésének kérdését is napirendre tűzte . A gyógyszertári engedélyek adományozása, átruházhatóságának, örökölhetőségének kérdése, a biztosító intézetekhez tartozó gyógyszertárak működési köre, a gyógyszertárak hitelképességének lehetővé tétele, a gyógyszertár-tulajdonosok és a gyógyszertári alkalmazottak közötti jogviszony szociális szempontok szerinti rendezésének ügye hosszú évek meddő harcához vezetett . A gyógyszertárak a köztudatban afféle hitbizományként szerepeltek, az alkalmazottak munkaideje túl hosszú, anyagi javadalmazásuk pedig ehhez képest túl alacsony volt . Ezért itt is igény fogalmazódott meg a kamarai rendszer létrehozására, amelynek keretén belül a tulajdonosok és az alkalmazottak egyenjogúságot élveztek volna. Két törvénytervezet készült : az egyik a gyógyszerészetről, a másik a gyógyszerészi kamarákról . A gyógyszertári jogosítványok adományozása nem volt népszerű kormányzati tevékenység, afféle helyet foglalt el, mint az italmérések ügyének szabályozása az általános igazgatásban . Johant nem tekintették a „gyógyszerészek atyjának", de a gondosan előkészített javaslat mégis munkáját dicsérte . Megfélelő előfeltételek megléte esetén biztosította a személyijogosítványok örökölhetőségét, á reáljogosítványok tekintetében előírta a személyes vezetés kötelezettségét, természetesen gyógyszerészi képesítés feltételével . Amikor a törvénytervezetek a minisztertanács elé kerültek, Johan Béla külföldi kiküldetésére tekintettel dr . Tomcsányi Kálmán adminisztratív államtitkár képviselte a belügyi tárcát és ennek eredményeképpen a minisztertanács nem járult hozzá a javaslatok megvalósításához . Johan hazatérte után az ügy újra a minisztertanács elé került, amely ekkor hozzájárult mindkét tervezethez . A belügyminiszter 1943 . karácsonya után parlamenti megtárgyalásra beterjesztette a törvényjavaslatokat, amelyek letárgyalására az 1944 . márciusi események folytán már nem került sor .
Johan Bélát a prevenció-elmélet képviselőjeként tartják számon a modern egészségügy szervezetének kialakítói között . Kevesebben tudják, hogy a kórházügy nagy arányú fejlesztésével is behatóan foglalkozott . E célra külön előadót hívott meg dr. Manninger Vilmos ny. kórházi főorvos személyében, aki a nagyszabású, időszakokra felosztott kórházi fejlesztési terv alapjait már lefektette, amikor váratlan súlyos betegsége arra késztette, hogy abba hagyja a munkát . A tervezet megvalósításának folytatása a világháború eseményei miatt nem volt lehetséges . 1945 után Johan Béla új munkakörbe került, tudását a gyógyszervegyészeti ipar terüle-
tén, mint tudományos kutató kívánta hasznosítani . A Phylaxia szérumtermelő vállalathoz szerződött laboratóriumi kutatómunkára . Itt érte a nagy csalódás, amikor a baktériumtenyészettel kapcsolatban a baktériumtörzsek kezelésének szabálytalan módját rótták fel hibájául . A fegyelmi vizsgálat eredménye negatív volt . Ezután a Kőbányai Gyógyszerárú-gyárban egy külön laboratóriumot rendeztek be részére, ahol a
B12
gyógyszer előállításához szükséges bak-
tériumtenyészet új módszerével, más táptalaj alkalmazásával kísérletezett . Eljárását szabadalmazták . A gyár exportját ezzel az eljárással jelentősen emelni tudta . Amikor Johan alkalmazása megszűnt, ennek a gyártási metódusnak az alkalmazását megszüntették .
A háború után A háború után egy új koncepciójú Népjóléti Minisztériumot hoztak létre, amely az új, szociális egészségpolitikát kívánta megvalósítani . Ezért Johan Béla a korábbi vezető funkcióját nem tarthatta meg . Önként kérte nyugalomba helyezését . Ezután következett munkásságának harmadik szakasza, a gyógyszervegyészettel való munkálkodás időszaka, amely laboratóriumi kutatómunka volt és a termelést is előnyösen befolyásoló eredményt hozott . A
B12
gyár-
tásában új eljárást dolgozott ki, s ezzel a magyar gyógyszervegyipar nevét öregbítette . Szabadalma alapján döntött az indiai gyógyszervegyipar vezetése úgy, hogy a magyar irányítással létrehozott üzemben kezdi meg a B1 2 gyártását . Johan Béla saját maga korszákolta ilyen módon életútját . Egy rádióműsor keretében szólalt meg szerény rövidséggel és az alkotómunkában eltöltött sok évtized után a magyar egészségügy fejlődését mindig szem előtt tartó orvos-nagyság jellemezte önmagát . Munkásságát kortársai is helyesen értékelték . A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta . A Népszövetség egészségügyi szervezetének is megbecsült munkatársa volt . A német orientációnak nem volt híve, ellenfelei is a nácizmussal rokonszenvező körökből kerültek ki . A MONE bizalmatlanul kísérte figyelemmel cselekvéseit és az EPOL is többet bírálta, mint támogatta . A német megszállas után félreállították, a nyilas uralom alatt lé-
10 nyegében házi őrizetbe helyezték . A háborús évek fajüldöző politikájával élesen szemben állott, közvetlen munkatársai a nemzeti ellenállásban működtek . A munkaszolgálatos orvosok ügyének támogatása miatt a honvédelmi minisztérium panaszt emelt ellene és munkatársai ellen . Endre László nyílt értekezleten sérelmezte az egészségügyi főhatóság intézkedéseit . Johan ebben a politikai jellegű harcban mégsem állt egyedül . Minisztériumi közvetlen munkatársai, az általa szervezett tisztiorvosi kar, a zöldkeresztes hálózat és gondozóintézeti szolgálat mindvégig hű maradt azokhoz az emberiességi normákhoz, amelyeket Johan mindenkor szem előtt tartott . Mindennapi hivatali munkájában a protekcionista felfogás sohasem érvényesült . Az orvosi állások betöltésénél az elhivatottságot, a szaktudást tartotta szem előtt, ezzel nem csupán a kar nívóját emelte, hanem a népegészségügynek is szolgálatot tett . Elérte, hogy munkatársai nemcsak tisztelték, hanem szerették is . Az aggastyán kort megélő elöljárót és munkatársat nem csak gondolataikban, emlékeikben őrizték, de gyakran fel is keresték őt, hogy élvezhessék társaságát .
