SOMOGYI LÁSZLÓ „A FÜRDETŐ-FERTŐTLENÍTŐ BERENDEZÉS TELEPÍTÉSÉT IGÉNYBE KÍVÁNJUK VENNI…” KÖZTISZTASÁGI JELLEGŰ FÜRDETÉSEK PEST MEGYEI CIGÁNYTELEPEKEN AZ 1970-ES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN1
Bevezetés A romákkal foglalkozó szakirodalom 20. századi vonatkozásban foglalkozik a közegészségügyi-járványügyi kérdéseket érintően az állam részéről felmerülő erőszak kérdésével. Az előadás az 1950 utáni időszakot vizsgálja, elsősorban a felpuhulóban lévő rendszer 1975 és 1980 közötti időintervallumát. Arra a kérdésre keresi a választ, vajon a tárgyalt időszakban mennyiben volt a hatóságok részéről tapasztalható megnyilvánulás erőszaknak nevezhető, s ha az volt, milyen méreteket öltött? A második rész a telepeken a fürdetések alatt tapasztalható hangulatot, a romák fürdetéssel kapcsolatos reakcióját mutatja be a közegészségügyi-járványügyi felügyelői jelentések alapján.
Jogszabályi áttekintés I. A 20. század első felében – főleg 1917 és 1924 között – születtek meg azok a rendeletek, amelyek később továbbfejlesztve a mindenkori államhatalomnak alapot szolgáltattak a romákkal szembeni erőszakos fürdető vagy fertőtlenítő akciók lebonyolítására. Ilyen volt az 1917-ben kiadott körrendelet, amely a sok egyéb elem mellett (hadifoglyok, internáltak stb.) a vándorló életmódot folytató cigányok megvizsgálását és szükség szerint tetvetlenítését rendelte el.2 Szintén a vándorcigányok kerültek a fókuszba a népjóléti miniszter 1920-ban kiadott rendeletében, amelyet a kiütéses tífusz megelőzésére adott ki.3 Ennél is szigorúbb volt ugyancsak a népjóléti
1
Jelen tanulmány a Pest Megyei Levéltár 2011. november 24-ei konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 A m. kir. belügyminiszter 149 446/1917. sz. körrendelete a kiütéses tífusz elleni védekezés tárgyában. Magyar országi Rendeletek Tára I. 1918. 149–152. o. 3 144 495/1920. Népjóléti és munkaügyi miniszteri rendelet a kiütéses tífusz és a visszatérő láz ellen való védekezésről.
1
miniszter által három évvel később kiadott rendelet, amely a vándorcigányok megvizsgálását, esetleges fertőtlenítését és tetvetlenítését az elsőfokú közegészségügyi hatóságra bízta.4
Jogszabályi áttekintés II. 1945 után is folytatódtak a hatóságok által kényszerrel végrehajtott fürdetések és fertőtlenítések. Már 1950-től rendszeresen ellenőrizték a cigánytelepeket és ott porozással és fertőtlenítő szappannal hajtották végre a tetvetlenítést. A fürdető akciók során karhatalmi eszközök igénybevételére nem egyszer sor került. A fürdetéseket és a porozásokat az egészségügyi miniszter rendelete 1955-ben kötelezővé tette.5 1962-ben a helyzet pozitív irányba mozdult el a hatóságok magatartását illetően. Az 1962. március 5-én kelt 51 255/1962. V/3. Egészségügyi Minisztérium utasításában foglaltaknak megfelelően a tünetmentes telepeken nem volt többé szükséges a porozás, a gépi fertőtlenítés. Változott a rendőrség igénybevételének szabálya is. Az utasítás szerint rendőri segítséget csak akkor kell igénybe venni, „amikor a tetves személyek tetvetlenítése másképpen nem megoldható”.6 Említésre méltó, hogy 1968-tól az egészségügyi és a szakigazgatósági szervek egyöntetűen elismerték, hogy „a cigánytelep karhatalmi erőszakkal történő fertőtlenítését és fürdetését nem tartottuk járható útnak”.7 A megállapítások szerint a hatósági agresszió a másik oldalon is erőszakot szül, ezért „a közvetlen személyes kapcsolat kialakításának módszereivel önkéntesség alapján oldottuk meg az örkényi cigánytelep tetvetlenítését”.8
A technológia és a feltételek A fürdetések, illetve a porzások során DDT-t (diklór-difeni-triklóretán), Krezol szappant, Ergo és Pedex tetűirtó és fertőtlenítőszereket használtak. A felsorolt készítmények mindegyike rovarölő szer, azon belül is ruha-, fej- és lapostetű elpusztítására használták. 4
53 088/1923. Népjóléti és munkaügyi miniszteri körrendelet a kóborcigányoknak kiütéses tífusz és ruhatetvesség szempontjából való megvizsgálása tárgyában. 5 1/1955. Egészségügyi miniszteri rendelet a kiütéses tífusz elleni védekezésről. Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. 1955. 6 51 255/1962. V/3. Eü. M. számú utasítás. 7 Pest Megyei Levéltár (PML) XXIV. 694. Pest Megyei KÖJÁL iratai. 1975–1985. Cigánykérdés. 1968. sz. n. irat. 8 Az örkényi cigánytelepen kísérleti jelleggel nem használtak karhatalmat.
2
A DDT elsősorban megelőzésre, a ruházat fertőtlenítésére és személyek kezelésre szolgált. Használatát hazánkban 1960 táján betiltották. A 2%-os Krezol szappan – amelyet már az 1900-as évektől használtak tetűirtásra – a testfelület bekenése után fejtette ki hatását. A habot 15 percig a testen kellett hagyni, majd bő vízzel le kellett mosni. Az Ergo és a Pedex irtószerek mint folyékony halmazállapotú tetűirtók kerültek forgalomba az 1970-es évektől. Az Ergo 1974 és 1994 között, a Pedex tetűirtószer sampon változata 1971 és 1980 között volt használatban. Hajszesz formájában 1992-ben került forgalomba és jelenleg is kapható. A fürdetésekhez mobil fertőtlenítő gépeket használtak. Ezek neve általában ZIL teherautók alvázára szerelt, ún. kétkamrás DDA-2 volt. A kamrák nagysága egyenként 2 és fél köbméter volt. Ezek mellé telepítették a fürdetéshez szükséges sátrat vagy sátrakat, amelyekben óránként kb. száz főt tudtak lefürdetni.9 A berendezés vízszükséglete 3-6 m3/óra volt. A technikai kivitelezés, vagyis a kitelepülés feltétele volt egy 50x50 méteres, lehetőleg sík terep. A vízellátás problémáját bővizű kútból oldották meg, illetve lehetőség volt a víz helyszíni tárolására is.
Kényszer vagy lekenyerezés? A Pest Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás (KÖJÁL) minden év januárjában–februárjában küldte meg kitelepülési tervét a helyi közegészségügyi-járványügyi körzetnek. Az akciókat a helyi egészségügyi szervek igényeihez mérték. Minden közegészségügyi-járványügyi felügyelőségnek (KJF) felügyelője útján az adott év márciusának második feléig jeleznie kellett a megyei KÖJÁL számára, kér-e fürdetést a járás területén található cigánytelepeken. A beérkezett igények számbavétele után került sor az ún. üzemeltetési terv kidolgozására. Az üzemeltetési terv a fürdető-fertőtlenítő mobil jármű útvonalának és az egyes községekben eltöltött napokat tartalmazta. A kitelepülés tervekből kitűnik, hogy általában 3-5 napot vett igénybe egy település cigánylakosságának megfürdetése.10 A fürdető akciók megkezdése előtt egy operatív bizottság alakult: Ez – a területileg illetékes állami járványügyi-közegészségügyi felügyelőn kívül – a tanácselnököt, a területileg illetékes rendőrkapitányt, esetenként a helyi tsz vezetőjét jelentette (a szükséges vizet gyakran 9
Bernáth Péter – Polyák Laura: Kényszermosdatások Magyarországon. Beszélő, 2001/6. szám. http://www.c3.hu/scripta/beszelo/01/06/05bernath.htm [2011. október 20.] Részletesebben lásd: Bernáth Péter – Polyák Laura: Kényszermosdatások a cigánytelepeken (1940–1985). Roma Sajtóközpont Könyvek. Budapest, 2002. 10 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985.
3
a tsz lajtos kocsija szállította a fürdetés helyszínére). Az említetteken kívül a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a honvédség, valamint a munkásőrség is az akciók részese volt. A Honvédség eszközkészletéből átadott anyagokkal járult hozzá a munkához (például tábori ágyakat biztosított a kitelepülés ideje alatt a személyzet számára). A megyében működő Cigány Koordinációs Bizottság munkájára is számítottak az egészségügyi hatóságok. A hatóságok a vizsgált időszakban a meggyőzés, a propaganda és egyfajta lekenyerezés együttes módszerét választották a nyers erőszak helyett. A meggyőzés elsősorban a járványügyi felügyelők és az egészségőrök feladata volt. 11 E folyamatba igyekeztek bevonni a helyi cigány kissebség egy-egy tagját is. Pomázon a propaganda helyszíne a Cigány Klub fórumai voltak. 12 Szintén a propaganda eszközéhez tartozott a plakátok kihelyezése a telepeken. Mindenképpen megjegyzendő, a romák számára a legvonzóbbak azok a csomagok voltak, amelyeket a résztvevők a fürdetésen való részvételért kaptak. Az egyéni csomagokat kísérleti céllal 1968-ban vezették be. Ekkor a Pest megyei KÖJÁL a dabasi járásban található Örkényen a fürdetés előkészítésére felvilágosító akciókat szerveztek. Itt bukkant fel „az apró, személyi higiénét elősegítő ajándékok” kifejezés.13 Az ajándékcsomagokat a Pest Megyei Tanács finanszírozta körülbelül 150 ezer forinttal évente.14 A csomagosztás időben eltérően került bevezetésre. Míg más településeken az 1970-es évek első felétől sor került egyéni csomagok kiosztására, addig például Valkón csak 1977-ben történt meg első alkalommal.15 Volt olyan település, amely maga is igyekezett erejéhez mérten hozzájárulni a KÖJÁL-akció sikeréhez. Dömsödön a fürdetések alkalmával a már felsorolt egységcsomag mellett a helyi tanács sült kolbásszal, kenyérrel és mustárral kínálta azokat a romákat, akik részt vettek a fürdetésben.16 A csomagok erős motiváló hatását jól mutatja az is, hogy Domonyban azok a romák is megjelentek a fürdetésen, akik egyébként fürdőszobás lakással rendelkeztek.17 Az egységcsomagok szétosztása mindig a legnehezebb feladatok közé tartozott, és mindig viszályok, veszekedések táptalaja volt. E munkába is igyekeztek bevonni a romák képvi-
11
Az egészségőrök feladata a folyamatos iskolai tetűszűréstől a házaknál végzett fertőtlenítésen át a járványok megelőzéséig terjedt. Munkájuk nagy részét az iskolai tetűszűrés, és a gyerekeken keresztül fellelt családok fertőtlenítése jelentette. Ellenőrük a tisztiorvos volt. Az egészségőrök az akkori egészségügyi bérekhez képest 30 százalékos veszélyességi pótlékot kaptak. A képesítés megszerzéséhez egy négy és fél hónapos tanfolyam elvégzése volt a követelmény. 12 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985., 12 587/1977. 13 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 1958–1977. Egészségügyi helyzet. 2248/1968. 14 1980-ból származó adat. PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 92/5-1/1980. 15 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. 1977. évi fürdetés. 1. sz. jelentés. 16 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. sz.n. irat. Járványügyi ellenőri jelentés. 1977. július 4. 17 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1979. évi fürdetés. 3. sz. jelentés.
4
selőit. Dányban például a „csomagok szétosztását a vajda és egy cigány tanácstag végezte a vb-titkár vezetésével, hogy minden családnak egyenlően jusson”.18 Fontos megemlíteni, hogy a Pest Megyei KÖJÁL központi tervezetei nemcsak kizárólag a cigánytelepeken élők fürdetését-fertőtlenítését javasolták, hanem nagyobb létszámú közösségekét (pl. munkásszállókon élők) is.19 E mellett szól a Nagykátai Járási Állami Közegészségügyi-Járványügyi Felügyelőség kérelme, amelyben a nagykátai szülőotthonban fertőtlenítést kérnek.20 A fürdetések időszaka többnyire május közepétől-végétől rendszerint augusztus végéig tartott, de több helyen még októberben is fürdettek. Olvashatunk téli időszakban végrehajtott fürdetésről is.21 Érdemes szót ejteni a fürdetések helyszínéről is. Egy volt megyei tiszti főorvos a következőket mondta: „Olyan helyre kellett a sátrat telepíteni, ahol nem volt bámészkodó nép, és ahol nem volt a közelben konyhakert, hogy a szappanos lé ne folyjon rá. A bámészkodó népet a rendőr kergette el.”22 A helyszín kijelölése során szempont volt a vízvételi lehetőség. Az állami közegészségügy-járványügyi felügyelő feladata volt tájékoztatni a megyei KÖJÁL-t arról, hogy a fürdetést igénylő községekben van-e az akció végrehajtásához szükséges megfelelő nagyságú, sík terep. A legtöbb esetben a telepek közelében hajtották végre a fürdetéseket. Néhány esetben a hatóságok számára fontosabb volt a technikai feltételek biztosítása, mint a fürdetésben részt vevő romák emberi méltóságának megőrzése. Az egyik 1976-os akciótervben Tóalmáson a strand mellett (!), Tápiószelén pedig a benzinkúttal szemben kívánták a fürdetést végrehajtani.23
A telepeken lakók magatartása, reakciója 1975-ben a Pest Megyei KÖJÁL igazgatója a következőket írta: „Cigánytelepek fürdetése során azt tapasztaltuk, hogy a telepek felnőtt lakossága (20 év felett) nem fogadja el a kezelést, erősen tiltakozik. Ezt a populációt az egészségügyi dolgozók megnyerni nem képesek, illetve a
18
PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. sz.n. irat. Feljegyzés. 1977. június 27. PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. sz.n. irat. Körlevél-tervezet. 1978. január 31. 20 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 25-1/1976. 21 Például a Budai Közegészségügyi-Járványügyi Kirendeltség esetében 1977-ben a fürdető-fertőtlenítő berendezés üzemeltetése a téli időszakban kéthetente ismétlődve történt. PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975– 1985. Fürdetés. 92/4/2/1977. 22 Bernáth – Polyák, 43. o. 23 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 25-1/1976. 19
5
rendészetnek kellene segítséget nyújtani a fürdetés kivitelezésénél.” 24 A közegészségügyi-járványügyi felügyelői jelentésekben a fürdetések alatt a cigánytelepeken tapasztalható hangulatról is olvashatunk. A lakók fürdetéshez való hozzáállása az általam vizsgált forrásokban három kategóriába sorolható. Az első kategóriába sorolhatóak azok a telepek, ahol szívesen vették az egészségügyi hatóságok által szervezett akciót, és minden ellenszolgáltatás nélkül részt vettek a fürdetéseken. A lakók nagyobb számban történő részvétele a fürdetéseken több esetben az egészségőrök, védőnők, vöröskeresztes aktívák munkájának tulajdonítható, illetve annak, hogy a helyi tanács viszonylag jó kapcsolatban volt a romatelep lakóival. Ebbe a körbe tartozott az egyébként eléggé fertőzött bagi telep. Itt a helyiek a jelentések szerint igényelték a fürdetést, bár a telep 350 lakójából csak ötven jelent meg a fürdetésen. 25 A súlyosan fertőzött dányi telep lakossága is együttműködött a hatóságokkal, itt még a sátrak felállításában is igénybe vették a romák segítségét. A fürdetésen a rendőri jelenlét biztosított volt és további három fegyveres mezőőr segítette a munkát. A jelentés szerint a rendőri segítség „inkább baráti volt, mint rendészi”.26 A jó hangulat és a pozitív hozzáállás ellenére korábbi lopási esetekből tanulva a fürdető-fertőtlenítő egység személyzete nem osztott ki textiltörülközőket, hanem a már megfürdötteket a napra küldték száradni. A hatóságok valamelyest empatikus hozzáállását mutatja, hogy a munkába indulókat mentesítették a részvétel alól. Ugyanakkor súlyos jogsértésnek fogható fel az a tény, hogy a helyi tanácselnök fotókat készített a fürdetésről a személyzet tudtával és minden bizonnyal beleegyezésével. A fényképezésről a romákat valószínűleg senki nem kérdezte meg. Az együttműködő telepekre jellemző, hogy a fürdetésen a gyermekek és a felnőttek közel egyenlő arányban vettek részt. Más telepek esetében azt olvashatjuk, hogy a fürdetésen főleg gyerekek és az otthonlévő nők, idősek vettek részt. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy a cigány népesség tagjai (főleg a férfiak) nagyobb számban voltak foglalkoztatva és munkahelyükön tartózkodtak, vagy éppen oda igyekeztek. Másrészt, aki semmiképpen nem akart részt venni a fürdető-fertőtlenítő akcióban, már a közelgő teherautó hangjára elhagyta a telepet. A pozitívumok mellett és hozzáállástól függetlenül visszatérő probléma volt a rend fenntartása. 1975 nyarán, Valkón a helyi aktívák nem mentek el a megbeszélt időpontra a kijelölt helyszínre. E miatt a fürdető-fertőtlenítő akció kis híján kudarcba fulladt, mert a telepen senki nem volt, aki a rendet fenntartotta volna.27 Domonyban az 1979 tavaszán lebonyolított 24
PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 92-12/1975. PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1975. évi fürdetés. 5. sz. jelentés. 26 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1975. évi fürdetés. 1. sz. jelentés. 27 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1975. évi fürdetés. 2. sz. jelentés. 25
6
fürdetés során az ajándék egységcsomagok felvételénél történt zűrzavar. Mivel kevés segítséget kapott a DDA-2 személyzete, nem tudta megakadályozni, hogy többen 2-3 alkalommal is felvegyenek egységcsomagot úgy, hogy hamis nevet mondanak be.28 A második kategória a teljes érdektelenséggel, bizalmatlansággal vagy passzív ellenállással jellemezhető. Erre megfelelő példaként Tápiószele esete említhető 1976 nyarán. Ekkor a DDA-2 és személyzete három napon keresztül hiába állt a településen, a 320 főt számláló telepről senki nem vett részt a fürdetésen.29 A bizalmatlanság is jelentős probléma volt, amelyet a hatóságoknak le kellett küzdeni. Acsán 1980 júniusában négy napot tartózkodott a DDA-2 személyzete fürdetés-fertőtlenítés céljából. Ebből egy teljes nap a telepiekkel való huzakodással és azok meggyőzésével telt el.30 Pozitív irányba hatott a már említett egységcsomagok bevezetése. A forrásokban 1974-től egyre gyakrabban fordul elő egyéni egységcsomagok kiosztása a cigánylakosság részére. Megjelenése a már korábban is együttműködőket még jobban motiválta. A teleplakók motivációja, lelkesedése olyan fokra hágott, hogy nem egyszer maguk segítettek felállítani a fertőtlenítő-fürdető sátrat. Az egységcsomagok, bár további anyagi terhet róttak a KÖJÁL-ra és a tanácsokra, meghozták a várt sikert. Egy-egy településen végzett fürdetés alatt megjelentek a más telepen vagy a szórványban élő romák, mondván, ők is szeretnének részt venni a fürdetésben – csomagért cserébe. A közegészségügyi hatóságok és a helyi közigazgatás örömébe azonban üröm is vegyült, mert a csomagok elosztásakor tömegjelenetekre került sor, amit nem mindig tudtak kezelni. A csomagokból fakadó másik probléma a követelőzés megjelenése volt. A fürdető-fertőtlenítő egység kitelepülésekor néhány telepen erőszakosan követelték a csomagokat.31 Különösen negatív irányba befolyásolta a munkát, amikor egy-egy fürdetésen újságírók is megjelentek. Ottlétük közhangulatot a követelőzés irányába terelte.32 Fontos megemlíteni, hogy mind az együttműködő, mind a passzív ellenállást választó telepeken szükség volt a helyi aktívák segítségére. Mindkét viselkedéstípust mutató telepre jellemző, hogy lopások előfordultak nagy számban (a szárítkozáshoz szükséges törülközők tűntek el nagyobb mennyiségben), ám ezekben nem roma származású személyek ugyanúgy részt vettek, mint romák. Szólni kell a rendőrök és a fegyveres mezőőrök szerepéről. Néhány forrásban ez úgy jelenik meg, hogy a rendőrség „vagyonvédelmi jelleggel vett részt az akcióban”, a fegyveres 28
PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1976. évi fürdetés. 5. sz. jelentés. PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1976. évi fürdetés. 5. sz. jelentés. 30 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1980. évi fürdetés. 6. sz. jelentés. 31 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1977. évi fürdetés. 12. sz. jelentés. 32 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1977. évi fürdetés. 15. sz. jelentés. 29
7
mezőőrök pedig, a fürdető-fertőtlenítő berendezés éjszakai őrzéséről gondoskodtak. 33 Ugyanakkor az is tagadhatatlan tény, hogy több esetben a rendőrségnek kellett megvédenie az egészségügyi szakembereket a romák dühével szemben. A harmadik reakciótípus a teljes elzárkózás, az agresszív fellépés volt. Az agresszív viselkedés a fenyegetéstől egészen a tettlegességig fajulhatott. Különösen jó példa erre a fürdetésekkel szemben hagyományosan ellenséges monori telep. Itt már a fürdetés említésére is tömeges felháborodás tört ki 1975-ben. A községi tanácselnök, a községi párttitkár és az egészségőrök együttesen próbálták meggyőzni a szószólókat és a telepen lakókat. Mivel rendőri erőszakot semmiképpen nem akartak alkalmazni, a meggyőzés eszközéül egy egészen sajátos módszert találtak ki. E szerint: „a pártbizottság biztosítana egy csoportot, mely példamutatásképpen lefürödne.”34 A következő évi fürdetés szintén nem ment zökkenőmentesen. Hiába ment a kivonulás előtt már három hete a szervezés és a propaganda, a kivonuló egészségőröket és körzeti orvost ellenségesen fogadták. A fürdetésre más telepekről 30-40, önként fürödni akaró romát hoztak. Érdekes információ, hogy az újonnan érkezettek elmondták: többen is jönnének, de néhányan nem engedik őket. A dömsödi telep is az ellenségesen viselkedő telepek közé tartozott az 1970-es évek második felében. A helyi tanács által motivációs céllal bevezetett sült kolbász, mustár, kenyér, valamint a KÖJÁL által biztosított egyéni csomag azonban kedvező irányba terelte a hozzáállást. 35 1980-ra a telepi lakosság jelentős része már szívesen együttműködött a fürdetések során a hatóságokkal. Ugyanakkor a településen szétszórtan élő cigánylakosság (mintegy 250 fő) érdeklődése és részvétele a vizsgált időszak végére is a nullával mondható egyenlőnek.36 A korábban passzív, többé-kevésbé együttműködő csobánkai telep lakói az 1977. novemberi fürdetés után váltak agresszívvá és mereven elzárkóztak a fürdetéseken való részvételtől. A közegészségügyi hatóság a konfrontáció elkerülése végett a helyi szakigazgatási szerv és a körzeti orvos javaslatára elhalasztotta 1979 nyarán a telepre szervezett köztisztasági jellegű fürdetést. A halasztásra azért került sor, mert az időközben megépült szociális létesítményeknek és fürdőszobával felszerelt lakásoknak köszönhetően sokat javultak a telep higiénés viszonyai. Azzal a néhány családdal szemben, amelyek valóban fürdetésre-fertőtlenítésre szorultak, a kivárásra helyezkedett a hatóság.37 33
Például a Kakucson végzett fürdetés során. PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1976. évi fürdetés. 2. sz. jelentés. 34 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1975. évi fürdetés. 3. sz. jelentés. 35 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1975. évi fürdetés. 6. sz. jelentés. 36 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 1980. évi fürdetés. 5. sz. jelentés. 37 PML XXIV. 694. Cigánykérdés. 92/1975–1985. Fürdetés. 13 208/1979.
8
Az közegészségügyi hatóság általában levonta a tanulságot azokból az esetekből, ahol erős ellenállással találkozott. Ilyenkor a kitelepülési tervben nem határozták meg az adott telepekre való kitelepülést, és döntést hoztak az előkészítő munka (tulajdonképpen felvilágosítás, népszerűsítés) megkezdéséről. Az előkészítő akció sikere nagyban hozzájárult a kitelepülés idejének meghatározásához.
Összegzés Alapvető különbség van az 1970-et megelőző időszak és az 1970-es, 1980-as évek között abban a tekintetben, hogy a fürdetések nem jártak erőszakkal, a hatósági magatartás egyfajta kompromisszumkereséssel jellemezhető. A fürdetéseken való megjelenés az önkéntességen alapult. A hatóságok propagandaakciókkal igyekeztek rábírni az érintetteket a fertőtlenítésen való részvételre. A forrásokból az is kiderül, a fürdető-fertőtlenítő akciók nem csak a romákat érintették. Az érintettek körében találjuk a megye nem roma származású, de szociálisan elhanyagolt lakosait is. A jelentések hivatalos hangneméből cigányellenesség nem érezhető, azonban a több jelentésben is olvasható „cigányfürdetés” kifejezés jelzi, a legnépesebb magyarországi kisebbség felzárkóztatása még éppen csak elkezdődött, az azonos értékű embernek tekintés még várat magára.
9
Levéltári források PEST MEGYEI LEVÉLTÁR (PML) XXIV. 694. Pest Megyei KÖJÁL iratai. 1975–1985.
Egyéb források Magyarországi Rendeletek Tára I. 1918. Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye. 1955.
Felhasznált irodalom DUPCSIK CSABA: A magyarországi cigányság története. Osiris Kiadó, Budapest, 2009. BERNÁTH PÉTER – POLYÁK LAURA : Kényszermosdatások Magyarországon. Beszélő, 2001/6. szám. http://www.c3.hu/scripta/beszelo/01/06/05bernath.htm [2011. október 20.] BERNÁTH PÉTER – POLYÁK LAURA: Kényszermosdatások a cigánytelepeken (1940–1985). Roma Sajtóközpont Könyvek. Budapest, 2002.
10
