Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp

Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp. 413-396 MEGJEGYZÉSEK A MAGYAR CSŐDTÖRVÉNYBEN A FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁSRÓL SZÓLÓ 1346/2000/EK TANÁCSI RENDELET HATÁSÁRA BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOKRÓL NAGY ADRIENN*

1. Az európai fizetésképtelenségi eljárás kialakulása A fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK tanácsi rendelet' 2002. május 31-ei hatályba lépése számos Európai Uniós tagállamban szükségessé tette a fizetésképtelenséggel kapcsolatos joganyag revízióját. Ebből kifolyólag Magyarországon is módosításra került a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Csődtörvény). Ezek a korrigálások tulajdonképpen technikai jellegű kiegészítései kívántak lenni a magyar hatályos jognak, céljuk az uniós normának a magyar jogrendszerben történő maradéktalan érvényesülésének biztosítása volt. Mielőtt rátérnék e módosítások részletes elemzésére, elengedhetetlennek tartom néhány szó erejéig felvázolni azt a folyamatot, amely végül is a Tanács 1346/2000/EK rendeletének megalkotását eredményezte. Az 1346/2000/EK tanácsi rendelet annak a folyamatnak az eredménye, amely az 1960-as években indult útjára az akkori EGK tagállamok között. Az Európai Gazdasági Közösséget 1958-ban megalapító Római Szerződés 220. Cikke a tagállamok kötelezettségévé tette olyan intézkedések megtételét, melyek egyszerűsítenék a bírósági és választottbírósági határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának feltételeit. A Római Szerződés által tételezett kötelezettség végrehajtása érdekében egymással párhuzamosan két „ikerproject" 2 vette kezdetét, melyek első látványos eredménye az EK égisze alatt látott napvilágot 1968-ban (Brüsszeli ' DR. NAGY ADRIENN doktorjelölt Miskolci Egyetem AJK, Polgári Eljárásjogi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros ' Megjelent: HL L - l 6 0 (2000. 06. 30.) A rendelet 47. cikke tartalmazza az időbeli hatállyal kapcsolatos rendelkezéseket. A rendeletet valamennyi szerződő államban alkalmazni kell, Dánia kivételével. Dánia és a többi tagállam viszonylatában valószínűleg egy egyezmény keretében fogják rendezni a határokon átívelő fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatos szabályanyagot. Ian F Fletcher: A culling of sacred cows - the impact of the EC insolvency regulation on English conflict of laws. In: James Fawcett: Reform and development of private international law. Oxford University Press, Oxford, 2002,169. o.

414

Nagy Adrienn

Egyezmény) 3 a bírósági joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben, amely elvileg hatókörébe vonhatta volna a fizetésképtelenségi eljárással kapcsolatos joghatósági kérdéseket, valamint a bírói határozatok elismerésének és végrehajtásának problémáját is. A Konvenció 1. cikk 2. pontja azonban kizáija az egyezmény alkalmazását a felszámolási, a csőd- és hasonló eljárásokban. A Brüsszeli Egyezmény direkt joghatósági szabályaival az európai államok megvetették egy európai polgári eljárásjog alapjait, ezért - Kengyel Miklóst idézve - méltán nevezhetjük az egyezményt az európai polgári eljárásjog legfontosabb kiinduló forrásának. 4 Sőt húsz évvel később megszületett ezen egyezmény „ikertestvére", a Luganoi Egyezmény ugyanebben a tárgykörben, az EK és az EFTA tagállamok között, így az egységesített joghatósági és végrehajtási szabályok már egy kibővített európai térben kerülnek alkalmazásra. A Brüsszeli Egyezmény utáni legfontosabb dátum: 1999. május 1., az Amszterdami Szerződés (1997) hatályba lépése. Míg a Római Szerződés 100. Cikke egy általános jogharmonizációs kötelezettséget5 fogalmaz meg a közös piac működésének biztosítása érdekében, az Amszterdami Szerződés ennél jóval tovább megy, amikor megfogalmazza az „európai igazságszolgáltatási térség" (European judicial area in civil matters) fogalmát, amely már önmagában feltételezi a nemzeti jogszabályok közelítésének szükségességét. Továbbá az Amszterdami Szerződésben az Európai Unió célul tűzte ki a szabadság, biztonság és igazságosság térségének (area of freedom, security and justice) kialakítását, különösen nagy hangsúlyt fektetve a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre (judicial cooperation in civil matters).6 Az Európai Unióban e jogterületen zajló jogegységesítési folyamat eredményeként számos tanácsi rendelet látott napvilágot. Ezek közül emelném ki a 44/2001/EK tanácsi rendeletet, amely a fent vázolt Brüsszeli Egyezményt váltotta fel, lényegében szó szerint átvéve az Egyezmény rendelkezéseit. Továbbá fontosnak tartom kihangsúlyozni azt is, hogy az Európai Unió Bírósága által, a Brüsszeli Egyezmény egyes rendelkezéseivel kapcsolatban, előzetes döntésho3

A Brüsszeli Egyezményt később többször módosították, többek között alkalmazási körét is bővítették, és 1973. februáijában lépett hatályba. Jelenleg e tárgykörben a 44/2001/EK tanácsi rendelet hatályosul a szerződő államok viszonylatában - Dánia kivételével. 4 Kengyel Miklós: Az európai polgári eljárásjog és a magyar jogfejlődés. Jogtudományi Közlöny, (1992) 4, 166. o. 5 „A Tanács (...) egyhangúsággal irányelveket bocsát ki a tagállamok azon törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási aktusainak közelítésére, amelyek közvetlenül hatással vannak a közös piac létrehozására vagy működésére." (Az Európai Integráció Alapszerződései. /Szerk.: Fazekas Judit/' Budapest, 88. o. 6 Wopera Zsuzsa: Polgári eljárásjog - útban a jogegységesítés felé? In: Wopera Zsuzsa (szerk.): 50 éves a Polgári Perrendtartás. Novotni Kiadó, Miskolc, 2003, 132-133. o.

Megjegyzések a magyar csődtörvényben a fizetésképtelenségi eljárásról...

415

eljárás keretében kifejtésre került bírói gyakorlat kontinuitása is érintetlen elősegítve ezzel a rendelet alkalmazását az egyes tagállamokban. A nemzetközi fizetésképtelenségi jog e folyamattal párhuzamosan, de mint láthatjuk valamelyest elkülönítve fejlődött. E körülményt általánosságban a jogterület komplexitásával indokolják. Az egységesítést azonban mindenképpen szükségesnek tartották, felismerve, hogy a közös piac megteremtéséhez és hatékony működtetéséhez a fizetésképtelenségi jog egységes európai szabályozása jelentős segítséget nyújthatna. A felismerés következtében az 1960-as évektől kezdve mind a tagállamok, mind az EK szervei szintjén intenzív előkészítő munkálatok indultak. A fizetésképtelenség körében az első egyezmény-tervezet 1970-re készült el, melyet az új tagállamok felvétele miatt nem fogadtak el. A tervezet átdolgozásával született meg 1980-ban a második javaslat, de ezzel együtt úgy tűnt, hogy a jogegységesítési folyamatot megakadályozza a tagállamok ellenállása, 1990-ig ugyanis semmilyen előrelépés nem történt. Végül az 1990-ben létrehozott ad hoc bizottság 1992-ben terjesztett elő az EK Tanácsánál egy tervezetet a nemzetközi fizetésképtelenségi joggal kapcsolatban. 7 A Tervezet nem kívánta szabályozása alá vonni a fizetésképtelenségi jogot a maga teljességében. A Preambulum világosan kifejtette, hogy nem a Római Szerződés 100. Cikkére, az idevágó jogterületek teljes harmonizációjára alapozva készült, hanem a fent már említett 220. Cikket kell kiindulópontnak tekinteni. Ebből következik, hogy a Tervezet elsősorban a fizetésképtelenségi joggal kapcsolatos kollíziós jogi problémákat kívánta rendezni, emellett azonban számos eljárásjogi kérdést és anyagi jogi problémát is hatókörébe vont.8 A fizetésképtelenség tárgykörében született egyezmény ebben a formában soha nem lépett hatályba, bár az Európai Unió Tanácsában egy 1999-es kezdeményezés tulajdonképpen megmentette főbb rendelkezéseit. Ez a megmozdulás a tervezet végső verzióját (1995) konvertálta át rendelet formájába, sértetlenül fenntartva annak lényeges előírásait.9 Ez a magyarázata például annak is, hogy a rendelet értelmezésénél támaszkodhatunk az 1995-ös Fizetésképtelenségi Egyezményhez készített magyarázó jelentésre, a Virgos - Schmit Jelentés10 szövegére. Mielőtt rátérnék a magyar Csődtörvény rendelkezéseinek ismertetésére, indokoltnak tartom néhány mondat erejéig felvázolni azt az Európai Unióban egzisztáló jogi környezetet, amelyben e rendelet hatályosul. Annak ellenére, zatali

maradt,

7 Darázs Lénárd: Törekvések az európai fizetésképtelenségi jog egységesítésére. Magyar Jog, (1993) 9, 549. o. 8 Uo. 550. o. Ian F Fletcher: A culling of sacred cows... 169. o. Jelentés a Fizetésképtelenségi Eljárásokról szóló Egyezményhez; készítette professzor M. Virgos és ME Schmit (a továbbiakban: Virgos - Schmit Jelentés)

416

Nagy Adrienn

hogy a jogharmonizáció elsődleges eszközének az irányelveket tekinthetjük azzal, hogy a polgári ügyekben való együttműködés átkerült az Unió harmadik pilléréből az elsőbe, a jogegységesítés a legtöbb eljárás-típus vonatkozásában rendelettel valósul meg. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy az Európai Unió szervei nem kívánják megadni a tagállamok jogalkotó szerveinek azt a szabadságot, hogy maguk határozzák meg a jogi szabályozás részleteit, például egy irányelvben meghatározott célok alapján, és keretein belül; hanem kötelező jogi norma rendezi egységesen a részletszabályokat is. A rendeletek az Európai Közösséget alapító Szerződés (továbbiakban: EK-Szerződés) teremtményei, így alapvető jellemzőit is az EK-Szerződés rögzíti. A 249. cikk értelmében a rendeletek három alapvető tulajdonsággal kell hogy rendelkezzenek: - a rendeletek általános hatállyal bírnak; - teljes egészében kötelezőek; - és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandók. A 253. cikk mindehhez még hozzáteszi: a rendeleteknek indokolást kell tartalmazniuk, és utalniuk kell minden olyan javaslatra vagy véleményre, amelyet e Szerződés értelmében be kell szerezni. A 254. cikk pedig a rendeleteknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételi kötelezettségét nevesíti. A rendelet, mint közösségi jogi konstrukció jellemző három alapvonása közül a közvetlen alkalmazhatóság kritériuma igényel bővebb magyarázatot. E doktrína általánosságban azt fejezi ki, hogy egy rendelet automatikus joghatással bír valamennyi tagállamban a hatályba lépésétől kezdve anélkül, hogy a tagállam átültetné e rendelkezéseket saját jogrendszerébe nemzeti jogalkotása révén. Vagy más megközelítésben: ha egy rendelkezés közvetlenül hatályos, akkor annak végső címzettjei, vagyis azok a személyek, akik számára a szabály jogot akar biztosítani, ezzel oly módon élhetnek, hogy közvetlenül magára a közösségi normára alapíthatják a jogot (közvetlenül „hivatkozhatnak rá").11 A rendeletek közvetlen alkalmazhatóságának több vetülete létezik. Az egyik az, miszerint a tagállamokat az a negatív kötelezettség terheli, hogy ne alkossanak olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek szándéka egy rendelet hatályba léptetése, hacsak ilyen intézkedés kifejezetten nem kívánatos. Ellenkező esetben a tagállami jogalkotással egy fölösleges akadályt gördítenének a rendeletek alkalmazása elé, és a nemzeti jogszabályok ellentétesek volnának a rendeletek közvetlen alkalmazhatóságával és az egységes alkalmazás követelményé-

" Wallacher Lajos: Az európai közösségi jog alkalmazásának sajátosságai. In: Wopera Zsuzsa Wallacher Lajos (szerk.): Polgári eljárásjogi szabályok az Európai Unió jogában. CompLex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. Budapest, 2006, 485. o.


417

vei is. Ezt a tételt rögzítette az Európai Bíróság a Fratelli Varioola SpA. kontra Amministrazione Italiana delle Finanze ügy12 kapcsán hozott ítéletében. Átültető jellegű nemzeti jogalkotás két esetben lehet indokolt. Bizonyos rendeletek előírják, hogy a tagállamok tegyenek intézkedéseket a közösségi jogi norma alkalmazhatósága érdekében. A második esetkör az, amikor a tagállamok nemzeti jogszabályai olyan részletszabályokat tartalmaznak, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a rendelet teljes egészében kifejthesse joghatását az adott tagállam nemzeti jogrendszerében. Ezek a technikai jellegű pontosítások természetesen nem ellentétesek a közvetlen alkalmazhatóság követelményével. 13 A Csődtörvényben bekövetkezett módosítások is technikai jellegű korrigációknak tekinthetők, amelyek elsődleges célja tehát az, hogy a Tanács 1346/2000/EK rendeletének szabályai maradéktalanul érvényesülhessenek a magyar fizetésképtelenségi eljárásokban. Mindebből természetesen az is következik, hogy a Csődtörvény kapcsolódó rendelkezései csak a Fizetésképtelenségi Rendelet szabályaival együttesen értelmezve nyerik el sajátos jelentésüket. 2. A gazdálkodó szervezet fogalma A magyar Csődtörvény személyi hatálya a 2. § (1) bekezdése értelmében a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki. Az uniós rendelkezések nyomán a 3. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet fogalmát korrigálták. Az új szabály értelmében gazdálkodó szervezetnek minősül az Európai Unió más tagállamában bejegyzett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, amely ellen a Tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján főeljárás vagy területi fizetésképtelenségi eljárás indítható. E módosítás hiányosságaira a Fizetésképtelenségi Rendelet személyi hatállyal kapcsolatos rendelkezésein keresztül világíthatunk rá. A Rendelethez fűzött Preambulum (9) pontja kimondja, hogy e Rendeletet az összes fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az adós természetes vagy jogi személy, kereskedő vagy magánszemély. A magyar Csődtörvény személyi hatálya azonban csak a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki. A gazdálkodó szervezet fogalmából viszont az következik, hogy Magyarországon a törvény személyi hatálya nem terjed ki a természetes személy adósokra. Amennyiben tehát egy magánszemély ellen kívánna valaki fizetésképtelenségi eljárást indítani Magyarországon, bár a 12

Fratelli Variola SpA. kontra Amministrazione Italiana delle Finanze C-34/73. számú ügyben 1973. október 10-én hozott ítélet (EBHT 1973, 981. o.) Gabriel Moss - Ian F. Fletcher - Stuart Isaacs: The EC Regulation on Insolvency Proceedings: a Commentary and Annotated Guide. Oxford University Press, Oxford, 2002, 19. o.

418

Nagy Adrienn

fő érdekeltségei - lakóhelye, vagyona, befektetései - Magyarországon vannak az erre irányuló kérelmet a magyar bíróság elutasítaná. Ebben az esetben a felelősségre vonás egyetlen eszköze az lehet, ha más tagállamban, ahol erre a nemzeti jog alapján jogi lehetőség van, és az adós ott telephellyel rendelkezik, területi eljárást kezdeményeznek. 14 Érdekes ezzel kapcsolatban felvázolni az angol nemzeti jog megoldását, hiszen az Egyesült Királyságban lehetőség van arra, hogy a természetes személy adóssal szemben fizetésképtelenségi eljárást foganatosítsanak, és a Rendelet tárgyi hatálya természetesen ilyen eljárásokra is kiterjed. A Rendelethez fűzött A. melléklet alapján az Egyesült Királyságban természetes személy adóssal szemben akár csődeljárás, akár felszámolási eljárás is kezdeményezhető. A tagállamok nemzeti jogának diverzitása az adós személyének meghatározásával kapcsolatban problémákat vet fel, különösen a természetes személy adósok esetén, ők ugyanis mobilitásuk révén könnyen mozoghatnak az egyes tagállamok között. így a természetes személy adósnak lehetősége van arra, hogy elmeneküljön a fizetésképtelenség jogkövetkezményei elől, mégpedig azáltal, hogy egy ideig gazdasági tevékenységet folytat egy tagállamban - például Angliában - , majd ezt követően áthelyezi gazdasági tevékenységét és vagyontárgyait egy másik olyan tagállamba, amelynek nemzeti joga alapján nincs lehetőség a természetes személy adóssal szembeni fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására - például átköltözik Magyarországra. A természetes személy gazdasági tevékenysége ily módon nem számolható fel abban a tagállamban, ahol korábban gazdasági tevékenységet folytatott, és ez lehetőséget teremt a tőke és a szolgáltatás szabad áramlásával történő visszaélésre.15 A magyar jogalkotásban is többször felvetődött már az egyéni csőd jogintézményének bevezetési lehetősége, mindezidáig azonban a kísérletek nem vezettek kézzel fogható eredményhez. Az uniós jogalkotás tükrében azonban kijelenthető, hogy a természetes személyek elleni fizetésképtelenségi eljárások bevezetése a magyar jogba mindenféleképpen indokolt volna. 3. A joghatósági összeütközések feloldása A Fizetésképtelenségi Rendelet 3. cikke sajátosan rendezi az e s e t l e g e s joghatósági összeütközések kérdését. Mi történik akkor, ha két tagállam bírósága is megindítja a főeljárást ugyanazon adóssal szemben? Ez az eset könnyen előfordulhat, hiszen a különböző tagállamokban működő bíróságok nem tudnak arról, hogy a másik bíróság előtt milyen eljárás van folyamatban, és ebben a kérdésben 14

Csöke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások néhány problémája. Gazdaság és Jog, {2003) 11,20. o. 15 Ian F Fletcher: A culling of sacred cows... 178-180. o.


419

az egyes nemzeti bíróságok elsősorban a felek jóhiszemű eljárásból fakadó tájékoztatására vannak utalva.16 A megoldás kialakításánál tekintettel kell lenni a Preambulum (22) pontjában írtakra is, nevezetesen a tagállamok bíróságai által hozott határozatok elismerésének a kölcsönös bizalom elvén kell alapulnia. E szabály konkretizálása a Rendelet 3. cikk (3) bekezdése, amely kijelenti, hogy amennyiben a főeljárást egyszer már megindították valamely EU tagállamban, akkor minden ezt követően indított fizetésképtelenségi eljárást másodlagos eljárásnak kell tekinteni. A joghatósági összeütközés kapcsán a magyar Csődtörvény újdonsült szabályai a következők. A 6. § (2) bekezdése mindenekelőtt azt rögzíti, hogy a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik a főeljárás vagy a területi eljárás lefolytatására az olyan gazdálkodó szervezet adóssal szemben, amelyet az Európai Unió más tagállamában jegyeztek be. E szabály beiktatásának indoka valószínűleg a megfelelő szakértelem biztosítása volt. Majd a 25. § (1) bekezdés e) pontja rendezi a joghatósági összeütközés esetén követendő eljárást: a bíróság a felszámolási eljárás iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha az adós ellen más tagállamban már fizetésképtelenségi főeljárás indult, és a kérelem szintén főeljárás megindítására irányul. E paragrafus (2) bekezdése tovább megy amikor kimondja, hogy abban az esetben, amikor hazánkban főeljárást indítanak egy adóssal szemben, és az eljárás megindítását követően derül fény arra, hogy más tagállamban ugyanezen adóssal szemben korábban már megindították a főeljárást, akkor a magyar bíróság a saját főeljárását területi eljárássá alakítja, feltéve hogy az adós rendelkezik Magyarországon telephellyel. Amennyiben ugyanis nincs telephelye hazánkban, a (3) bekezdés értelmében a bíróság az eljárást megszünteti, és erről tájékoztatja a főeljárást megindító külföldi bíróságot. A megszüntetést megelőzően beállt joghatások, így különösen a felszámoló által kötött jogügyletek alapján fennálló jogok és kötelezettségek azonban fennmaradnak, abban az esetben is, ha azok az Európai Unió más tagállamában folyamatban lévő eljárás joghatásaival ellentétesek. A magyar törvény joghatósági összeütközés feloldásával kapcsolatos módosításai maximálisan előmozdítják a Fizetésképtelenségi Rendelet alkalmazhatóságát. Egyetlen hiányaként az említhető, hogy csak a pozitív joghatósági összeütközés problémáját rendezi, a negatív joghatósági összeütközésről nem szól.

" Csöke Andrea: A határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások néhány problémája... 19. o.

420

Nagy Adrienn

4. Határozatok közzététele A határozatok közzététele nem szükségszerű eleme, és nem is feltétele egy fizetésképtelenségi eljárás elismerésének. Mégis szükség volt a közzétételre vonatkozó legalapvetőbb szabályoknak a Fizetésképtelenségi Rendeletben történő lefektetésére, hiszen ezáltal biztosított az adós vagyona vagy üzleti tevékenysége szerinti tagállamokban a kereskedelem biztonsága. E tagállamokban ugyanis fel kell hívni a hitelezők és a jövőbeli partnerek figyelmét az adós jogi helyzetére.17 A Rendelet 21. cikkének (1) bekezdése értelmében a felszámoló döntésétől függ, hogy kívánja-e közzétenni az eljárás megindításáról szóló határozatot, illetve a saját kijelöléséről szóló határozatot más tagállamokban. A felszámolónak e döntés meghozatala során mérlegelnie kell az összes körülményt (például az adósnak vannak-e ismeretlen hitelezői), illetve figyelembe kell vennie a kereskedelmi biztonság követelményét is (például a telephely tovább működik egy másik tagállamban, ahol informálni kell a jövőbeli hitelezőket).18 A 21. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azok a tagállamok, amelyben az adós telephellyel rendelkezik, kötelezővé is tehetik e közzétételt. Ennek kapcsán a Rendelet a közleménynek csak a minimális tartalmi elemeit határozza meg. a felszámoló adatai, az eljárás főeljárás vagy területi eljárás. Sajnálatos, hogy nem került felállításra egy egységes uniós fizetésképtelenségi nyilvántartási rendszer, hiszen sokkal célravezetőbb lett volna, és a kereskedelem biztonságát is jobban biztosította volna. A Rendelet által lefektetett közzétételi szabályok ebben a formában csak akkor alkalmazhatók, ha részletszabályait az egyes nemzeti jogok kidolgozzák. A magyar Csődtörvény 6/B. §-a ennek megfelelően tartalmazza a következőket: a más tagállamban kijelölt felszámoló a magyar bíróságtól kérheti, hogy rendelje el a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat, illetve a felszámolót kijelölő határozat lényeges tartalmának közzétételét a Cégközlönyben. Majd e § (2) bekezdése részletesen felsorolja azokat az adatokat, amelyet a közleménynek tartalmaznia kell. A közzététel iránti kérelemhez csatolni kell annak hiteles magyar fordítását is, valamint mellékelni kell a közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolását. A magyar jogalkotás továbbá élt a 21. cikk (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel, és kötelezően elrendeli az említett határozatok közzétételét akkor, ha az adós Magyarországon telephellyel rendelkezik. Majd ennek elmulasztásához jogkövetkezményt is fűz: a felszámoló felel e kötelezettség elmulasztásával okozott károkért. 19 17

Virgos - Schmit Jelentés 177. pont Virgos - Schmit Jelentés 179. pont 19 Csődtörvény 6/B. § (4) bekezdése 18


421

Az mindenesetre megállapítható, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat közzétételéből a felszámolónak sok előnye származhat. Egyrészt a Rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján a közzétételt követően arról a személyről, aki egy kötelezettség alapján az adósnak teljesít a felszámoló helyett, az ellenkező bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy tudott az eljárás megindításáról. így a 24. cikk (1) bekezdése alapján nem lehet úgy tekinteni, mint aki szabadult a kötelem alól. Továbbá kívánatos a közzététel abból a szempontból is, hogy védelmet biztosíthasson a helyi hitelezőknek, nehogy a 20. cikk (1) bekezdése alapján visszatérítési kötelezettség keletkezzen.20 E területen a magyar jogalkotók a lehető legjobb értelemben módosították Csődtörvényünket. 5. A közhitelű nyilvántartásba vétel A Fizetésképtelenségi Rendelet 22. cikke a 21. cikk megfelelő változata, ez esetben azonban a határozatokat a közhitelű nyilvántartásokba kell bejegyezni. E szabály kialakításának indoka ismételten az, hogy ezek a nyilvántartások jelentős szerepet játszanak a kereskedelem biztonságában. Azok a harmadik személyek, akik ezen közhitelű nyilvántartásban bízva jóhiszeműen jártak el, valamennyi tagállam nemzeti joga alapján védelemben részesülnek.21 A 22. cikkben a Rendelet már csak a főeljárás megindításáról szóló határozat nyilvántartásba vételéről szól, nem említi sem a területi eljárásokat, sem pedig a felszámoló kijelöléséről szóló határozatot. Ez esetben a területi eljárások mellőzésének oka az, hogy ezen eljárások csak az eljárás megindításának helye szerinti tagállamban található vagyontárgyakra korlátozódnak, és ezért más tagállamban nem fejtenek ki hatást.22 Akárcsak a 21. cikk esetén, a felszámoló most is kérheti a főeljárás megindításáról szóló határozat közzétételét más tagállam ingatlannyilvántartásában, kereskedelmi nyilvántartásában vagy más közhitelű nyilvántartásában. Sőt a tagállamok kötelező jelleggel is előírhatják ezt. Ahhoz, hogy a 22. cikk szabályai a gyakorlatban is alkalmazhatók legyenek, itt is szükség volt az egyes tagállamok nemzeti jogán keresztül a pontosításra. Ezzel kapcsolatban a magyar Csődtörvény a következő rendelkezéseket iktatta be: amennyiben az adósnak, akivel szemben más tagállamban főeljárást kezdeményeztek, Magyarországon ingatlan vagyona vagy egyéb, közhitelű nyilvántartásba bejegyzett vagyona vagy telephelye van, a főeljárás felszámolója 20

Gabriel Moss - Ian F. Fletcher - Stuart Isaacs: The EC Regulation on Insolvency 205. o. 21 Virgos - Schmit Jelentés 182. pont Gabriel Moss - lau F. Fletcher - Stuart Isaacs: The EC Regulation on Insolvency 206. o.

Proceedings...

Proceedings...

422

Nagy Adrienn

köteles kérni, hogy a magyar bíróság rendelje el a főeljárást megindító határozat bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba, vagy más közhitelű nyilvántartásba.23 Továbbá a magyar Csődtörvény előíija, hogy a Rendelet 21. és 22. cikkének alkalmazása során a külföldi felszámolónak kérelmét a Fővárosi Bírósághoz kell benyújtania, amely nemperes eljárás keretében 30 napon belül dönt a kérelem tárgyában. A bíróság végzésével szemben jogorvoslatnak helye nincs.2'1 Ezen új paragrafusok beiktatásának az volt a célja, hogy könnyítsen a külföldi felszámoló helyzetén azáltal, hogy csak egyetlen fórummal kell kapcsolatot tartani, és nem kell keresgélni a megfelelő nyilvántartásokat. A magyar szabályok azt azonban nem zárhatják ki, hogy a külföldi felszámoló közvetlenül a nyilvántartó hatóságokhoz forduljon. Ha a külföldi felszámoló él e lehetőséggel, a nyilvántartást vezető hatóságok kérelmét nem utasíthatják el azon az alapon, hogy először a Fővárosi Bírósághoz kellett volna fordulnia. Ezt a megoldást időtakarékossági szempontból is választhatja a felszámoló, hiszen a magyar szabályozás nagy hátránya, hogy a közzétételi eljárást megkettőzi.25 6. Biztosítási intézkedések A Fizetésképtelenségi Rendeletnek a biztosítási intézkedéssel kapcsolatos rendelkezésének megértéséhez elengedhetetlen a Preambulum (16) pontjának ismertetése: „A fizetésképtelenségi foeljárás megindítására hatáskörrel rendelkező bíróságnak jogosultsággal kell rendelkeznie ideiglenes és biztosítási intézkedések elrendelésére az eljárás megindítására vonatkozó kérelem benyújtásától kezdődően. A biztosítási intézkedések mind a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt, mind azt követően rendkívül lényegesek a fizetésképtelenségi eljárás eredményességének biztosítása érdekében. Egyrészt a fizetésképtelenségi főeljárásban illetékes bíróságnak jogosultnak kell lennie biztosítási intézkedések elrendelésére a más tagállamok területén található vagyontárgyakra vonatkozóan. Másrészt lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt kinevezett ideiglenes felszámoló azokban a tagállamokban, ahol az adósnak telephelye található, az adott államok joga szerint lehetséges biztosítási intézkedéseket igénybe vehesse." A fizetésképtelenségi eljárás iránti kérelem előteijesztése és a fizetésképtelenségi eljárás kezdő időpontja között általában eltelik valamennyi idő. Ebben az időszakban fontos gyors lépéseket tenni mind a jövőbeni eljárás államában, mind pedig más tagállamokban az adós vagyonának megőrzése érdekében. Ebben az időszakban fontos az ún. ideiglenes felszámoló kijelölése, aki 23 24 25

Csődtörvény 6/C. § Csődtörvény 6/D. § Fővárosi Bíróság 9. Eufpk. 01-04-000001/6. 2004. szeptember 13. Forrás: www.cimejes.com


423

megfelelő hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy gyors intézkedések révén megóvja az adós vagyonát, bármely tagállamban is legyen az. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy az ideiglenes felszámoló kijelölése nem jelenti egyben a fizetésképtelenségi eljárás kezdő időpontját, azt minden esetben az adott eljárásra alkalmazandó fizetésképtelenségi jog alapján kell megállapítani. 26 A főeljárás megindítására jogosult bíróság jelöli ki tehát az ideiglenes felszámolót, aki jogosult más tagállamokban is eljárni. Ez a Rendelet 25. cikk (1) bekezdéséből is következik, amely kifejezetten kimondja, hogy a biztosítási intézkedésekre vonatkozó határozatokat is automatikusan el kell ismerni más tagállamokban. A Virgos - Schmit Jelentés javaslata alapján azonban tevékenységet csak abban az államban fejthet ki, ahol az adós telephellyel rendelkezik,27 így később másodlagos eljárás színhelye lesz. Ebben az esetben azonban köteles az adott tagállam joga által biztosított ideiglenes intézkedéseket igénybe venni, és itt legkésőbb a főeljárás kezdő időpontjáig - vagy ha a területi eljárás korábban indul meg, akkor annak kezdő időpontjáig - jogosult eljárni. Hozzá kell tenni azt is, hogy ilyen megszorítást maga a Rendelet nem tartalmaz, így a Rendelet szövegéből kiindulva az ideiglenes felszámoló jogosult eljárni olyan tagállamban is, ahol az adós telephellyel ugyan nem, de vagyontárggyal már rendelkezik. Például, ha az adós fő érdekeltségi központja Angliában van, az itt kijelölt ideiglenes felszámoló befagyaszthatja az adós valamennyi bankszámláját azokban a tagállamokban, ahol a nemzeti jog ismeri ezt az ideiglenes intézkedést. Ez technikailag úgy történik, hogy az ideiglenes felszámoló az adott tagállamban illetékes bírósághoz fordul kérelemmel biztosítási intézkedés elrendelése iránt. Ha a főeljárás megindult, az abban kijelölt felszámoló jogosult kezdeményezni a másodlagos eljárást. Amennyiben a másodlagos eljárás kezdetét veszi, az adott állam bírósága dönt arról, hogy fenntartja-e ezeket az ideiglenes intézkedéseket. Fontos kihangsúlyozni, hogy az ideiglenes felszámoló személye nem esik egy kategóriába a Rendelet 2. cikk b) pontjában (és a C. mellékletben) meghatározott felszámoló személyével.28 Az ideiglenes felszámoló viszont akkor is jogosult más tagállamban eljárni, ha ebben a más tagállamban a fizetésképtelenségijog nem ismeri e jogintézményt. 29 A magyar Csődtörvény e cikk alkalmazhatósága okán került módosításra. Ennek eredményeként került beiktatásra a 24/A. §, amely az ideiglenes va26

Gabriel Moss - Ian F. Fletcher - Stuart Isaacs: The EC Regulation on Insolvency 88. o. 2i Virgos - Schmit Jelentés 262. pont Virgos - Schmit Jelentés 263. pont Gabriel Moss - Ian F. Fletcher - Stuart Isaacs: The EC Regulation on Insolvency 228. o.

Proceedings...

Proceedings...

424

Nagy Adrienn

gyonfelügyelő jogintézményét vezette be. Az ideiglenes vagyonfelügyelő kirendelését legkorábban a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelemben igényelheti valamely hitelező. Jogosultságai közé tartozik többek között: - az adós gazdálkodó szervezet vezetője kirendelését követően csak az ideiglenes vagyonfelügyelő hozzájárulásával köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot; - figyelemmel kísérheti az adós gazdálkodó szervezet tevékenységét, áttekintheti vagyoni helyzetét, betekintési jogot gyakorolhat, felvilágosítást kérhet, illetve az adós helyiségeibe beléphet; - az adós cég vezetőit együttműködési kötelezettség terheli. Nagy előrelépést jelent az ideiglenes vagyonfelügyelő jogintézményének kialakítása a magyar jogban, azt viszont hiányként kell megemlíteni, hogy a törvény által keletkeztetett jogosítványok kissé gyengének mondhatók. Az adós gazdálkodásának ellenőrzésén kívül gyakorlatilag nem tehet radikális lépéseket, például nem rendelheti el az adós vagyonának „befagyasztását", amelyre az angol jog lehetőséget nyújt. A 38. cikk értelmezésével kapcsolatos kérdést vet fel a Bondi ügyben az ír High Court által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás. 30 Az egyik feltett kérdés az volt, hogy az eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása és a bíróság határozata, amelyben a felszámolás megindításáról szóló döntés meghozataláig - az adós rendelkezési jogát, az ügyvezetést átvevő - ideiglenes felszámolót rendel ki, főeljárás megindításának minősül-e a Rendelet 16. cikkének értelmében? A választ illetően osztom az Igazságügyi Minisztérium álláspontját, mely szerint meg kell különböztetni az eljárás megindításáról szóló határozatot a joghatóságot rögzítő határozattól. Az ideiglenes felszámoló kirendelése nem minősül eljárást indító határozatnak, viszont joghatóságot rögzítő határozatnak minősül, ha a bíróság vizsgálta és megállapította, hogy a fő érdekeltségek központja szerint joghatósággal rendelkezik a főeljárás megindítására. Ha az ideiglenes felszámolót kirendelő bíróság határozatában megvizsgálta, hogy rendelkezik-e joghatósággal a főeljárás megindítására (a bíróság szerinti tagállam területén van-e az adós fő érdekeltségeinek központja), és megállapította joghatóságát a főeljárás megindítására, a többi tagállam is köteles az ideiglenes felszámolót kirendelő határozat automatikus elismerésére. E határozat nem minősül ugyan eljárást megindító határozatnak, de rögzíti az eljáró bíróság (illetve tagállam) joghatóságát a főeljárás megindítására, feltéve, hogy utóbb a fizetésképtelenségi eljárás is megindul. Más tagállamok bíróságai számára a főeljárás megindításának lehetősége ezután már csak akkor nyílhat meg, ha az ideiglenes felszámolót 30

C-341/04. sz. ügy, HL C-251 [2004. 10. 09.]


425

k i r e n d e l ő bíróság utóbb a fizetésképtelenségi eljárást nem indítja meg, és az

ideiglenes kirendelést hatályon kívül helyezi. 7. Ö s s z e g z é s

A magyar jogalkotók dicséretes módon igyekeztek kialakítani azokat a technikai jellegű módosításokat, amelyekre a Tanács 1346/2000/EK rendeletének gyakorlati alkalmazhatósága érdekében volt szükség. A magyar Csődtörvény e tárgyú rendelkezései azonban csak az uniós normával együtt, azzal „összeolvasva" n y e r h e t i k el végső értelmüket. Ezért nem haszontalan tevékenység a magyar és a közösségi jog egymás mellé történő társítása, és a végső következtetések levonása. Jelentős lépés történ e jogterületen, bár az egyes jogintézmények ismertetése kapcsán utaltam arra is, hogy maradtak olyan kérdések, amelyek szabályozása vagy nem teljesen megfelelő, vagy még várat magára.

Summary The entry into force of the EC Regulation on Insolvency Proceedings, from 31 May 2002, brought about numerous changes in the law and practice relating to insolvency in all the EC Member States, including Hungary. These changes involve merely modest adjustment to existing insolvency procedures. The purpose of this paper is to demonstrate the changes, which were introduced into the Hungarian Insolvency Act relating to the EC Regulation on Insolvency Proceedings. The Insolvency Regulation is a Community legal instrument. It was adopted under Articles 61 (c) and 67 (1) of the EC Treaty, on the initiatives of Germany and Finland. The Article 249 of the EC Treaty provides that Regulations shall: have „general application", be „binding in their entirety", and be „directly applicable" in all Member States. By „directly applicable" is meant that a Regulation takes effect in the domestic legal system of any particular member state automatically, when it comes into force, without the needfor that member state to transpose it into national legislation. Implementing measures may be required in two circumstances. Sometimes a Regulation may expressly require that member states take steps to implement it. This, however, is not the case with regard to the Insolvency Regulation. Member states may also adopt detailed rules for the application of a Regulation where this is necessary to give full effect to it in their domestic legal systems. In the case of the Insolvency Regulation, the Hungarian Insolvency Act has been amended so as to give full effect to the rules that the Insolvency Regulation lays down with regard to the following questions:

426

Nagy Adrienn concept of business organizations, as debtors; avoiding parallel main insolvency proceedings (jurisdiction); publication of decisions; registration in a public register; preservation measures.

Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. (2006), pp

Recommend Documents