Római jog XIX. A konszenzuál-szerződések (3) Peresíthető pactumok
a megbízás (mandatum) A megbízás (mandatum) az a konszenzuális szerződés, melyben az egyik fél (a megbízott: mandatarius) a másik fél (a megbízó; mandans) érdekében ingyenes tevékenységre kötelezi magát. A megbízott által ellátandó feladat bármi lehet, csak jogellenes nem: fizikai cselekmény vagy munkavégzés (operae, opus), szellemi tevékenység (operae liberales), vagy jogi ténykedés, pl. ügyletkötés, perbeli képviselet, vagyonkezelés.
Más érdekében végzett szellemi munka kizárólag csak megbízás tárgya lehet. Amennyiben a megbízás jogügylet kötésére szól, vagy a megbízott feladatai között ügyletkötés is szerepel, meghatalmazás szükséges ahhoz, hogy az ügylet hatálya a megbízóra is kiterjedjen.
ingyenesség • Az ügylet legtöbbször egyedül a megbízó érdekében jön létre, de érdekelt lehet a megbízásban egy harmadik személy, sőt maga a megbízott is. • Nem megbízás ellenben (legfeljebb tanács: consilium), ha az ügylet kizárólag a megbízott érdekében létesül (mandatum tua gratia). A megbízás lényeges eleme a feladatvállalás ingyenessége: „mandatum nisi gratuitum nullum est.” a) Lehetséges volt azonban a megbízott utólagos díjazása honorarium formájában, ami azonban előre nem volt kiköthető, és a mandatumtól jogilag teljesen független ügyletnek, ajándékozásnak tekintették. b) Ez maradt a megítélés később a császárkorban is, amidőn már lehetővé vált a díjazás előzetes kikötése, mely perelhetővé is vált extra ordinem, sőt kikötés nélkül is utólag követelhető lett.
ingyenesség ?? A különös megoldást az operae liberales és a más ügyében való jogi ügyködés igénylik, melyek nem vonhatók a locatio conductio operarum ill. operis vagy a névtelen szerződések körébe. 1. Ezeket eleinte valóban ingyenesen, barátságból vagy erkölcsi kötelességként (amicitia, officium) végezték azok, akik ezt vagyoni helyzetüknél fogva maguknak megengedhették. 2. A császárkorban azonban az ilyen ténykedések ellenszolgáltatás fejében vállalt kereső foglalkozásokká váltak. Józan meggondolásból, figyelemmel a szellemi munka sajátos természetére, hogy ti. az eredmény hozzáértés és gondos munka mellett is kétséges, végzésüket a jogtudósok díjazás esetén sem tekintették visszterhesnek, ami érdekelt adósi felelősséggel járna, hanem a szellemi munkást ingyenadós módjára csupán kirívó hanyagság ill. hozzánemértés (műhiba) esetén tették felelőssé. Ehhez volt szükséges a tartalmilag visszterhes viszonynak jogi szempontból két ingyenes ügyletre (mandatum ill. donatio) bontása.
a megbízási kötelem A megbízási szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei, egyszersmind bizalmi jellegű kötelem keletkezik, melyből a megbízott szükségképpen, a megbízó esetlegesen van kötelezve. A megbízó keresete az infamáló actio mandati directa, a megbízotté az actio mandati contraria, mely nem infamáló. A mandatum bizalmi jellegéből folyik, hogy megszűnik bármelyik fél halálával.
1. A megbízott (mandatarius) köteles: a) a vállalt feladatot bona fide, a megbízó esetleges utasításai szerint, ezek keretei között ellátni. Amennyiben a kapott megbízás határait túllépné, felel az okozott kárért és nem követelheti költségeinek megtérítését sem;
jogok és kötelezettségek b) feladatának elvégzése után tartozik a megbízónak elszámolni, az elért hasznokat kiadni, a szerzett jogokat átruházni; c) a megbízás ellátása körül ingyenadósként enyhébb felelősséggel tartozik: a klasszikus jogban csak dolusért és culpa lataért felel, a justinianusi jogban (??) culpa levis in concretoért is, figyelemmel a szokásossá vált honoráriumra; d) a megbízott az elvállalt megbízástól egyoldalúan elállhat, éspedig • súlyos akadályozó ok (pl. betegség) esetén feltétlenül, • egyébként azonban csak alkalmas időben mondhat fel.
jogok és kötelezettségek (2) 2. A megbízó (mandans) kötelessége: a) megtéríteni a megbízottnak azokat a kiadásait, melyek a megbízás keretein belül végzett ügyvitel körül merültek fel, s átvenni a megbízás folytán vállalt kötelezettségeket;
b) megtéríteni nem csupán azokat a károkat, melyeket omnis culpaval okozott a megbízottnak, hanem azokat is, melyek a megbízottat a megbízás teljesítése körül alsó baleset (casus minor) folytán érték, pl. a megbízásból vett rabszolga meglopta a mandatariust. (Ez a felelősség tehát szimmetrikus ellentéte a custodia-felelősségnek, s ezt a justinianusi jog a megbízó hibájának fikciójával indokolja).
c) A megbízó az adott megbízást bármikor visszavonhatja, lévén a megbízás bizalmi viszony, a már eszközölt kiadásokat azonban köteles megtéríteni.
a mandatum sajátos alkalmazásai A megbízás a rómaiak kedvelt és széles körben alkalmazott ügylete volt, melyet egyebek mellett kezességvállalásra és követelések átruházására is fel lehetett használni. 1. A kezességvállalás céljából alkalmazott megbízás az ún. mandatum qualificatum, vagyis megbízás arra, hogy megbízott nyújtson hitelt egy harmadiknak. Ha ez megtörténik és a harmadik nem fizet, a hitelező, mint magát költségbe verő megbízott actio mandati contraria-t indíthat megbízója, mint kezes ellen. 2. A követelés átruházására szolgál a mandatum agendi, vagyis a perlési megbízás, feltéve, hogy a megbízó előre lemond a megbízott elleni actio mandati directaról, azaz hozzájárul, hogy utóbbi a per tárgyát magának megtarthassa. Előnye ennek a megoldásnak, hogy az átruházónak nem kell megkérdeznie adósát, továbbá mivel az új hitelező a régi hitelező jogát érvényesíti, a biztosítékok (kezesség, zálog, stb.) megmaradnak. Hátránya viszont, hogy a litis contestatiot megelőzően a megbízás egy oldalú visszavonás vagy bármelyik fél halála folytán megszűnik, továbbá a litis contestatioig a régi hitelező is rendelkezhetik a követelés felett.
contractus - pactum A római jog contractusnak csupán azokat a megállapodásokat nevezte, melyek civiljogon alapuló keresettel (actio civilis) voltak felruházva. Azt az okot pedig, mely a peresíthetőséget megadta, mondjuk civilis causanak = ezt a FORMA vagy a TÍPUS adta. Ennek hiányában az alakszerűtlen megállapodás − ha csak nem csatlakozik egy contractushoz − csupán nudum pactum, mely nem eredményez kötelmet, legfeljebb egyes esetekben kifogásként (exceptio pacti conventi) lehet reá hivatkozni.
az önálló kötelmeket létesítő pactumok A formátlan szerződéstípusok már a klasszikus jogban sem voltak elegendők ahhoz, hogy a forgalmi élet igényeit teljesen kielégítsék. Ezért a stipulatio, mint általános kötelemalapító ügylet mellett is szükségessé vált, - hogy előbb a praetor, - majd a császári jogalkotás további önálló tárgyú, formátlan megállapodásokat peresíthetővé tegyen. Ezeknek a „keresettel felruházott” pactumoknak (pacta vestita), melyeket a római jogtudomány csupán konzervativizmusból (az obligationes civiles és az obligationes honorariae hagyományos megkülönböztetése okából) nem sorolt a konszenzuál-contractusok közé, két csoportját különböztetjük meg:
pacta vestita 1. Pacta praetoria: azok a formátlan megállapodások, melyeket a praetori edictum ruházott fel valamely actio honorariaval. Ide tartozott:
a) a tartozás-elismerés (constitutum debiti); b) a bankár fizetési ígérete (receptum argentarii); c) a hajós, vendéglős, fogadós felelősségvállalása az utas ill. a vendég bevitt dolgaiért (receptum nautarum cauponum stabulariorum); d) a választott bíró kötelezettségvállalása a jogvita eldöntésére (receptum arbitrii); e) az eskü-pactum, vagyis a felek megállapodása arról, hogy vitájukat bírói ítélet helyett egyikük esküje döntse el (iusiurandum voluntarium).
pacta vestita (2) 2. Pacta legitima: a császári (justinianusi) jogalkotás által keresettel ellátott olyan formátlan megállapodások, melyek a klasszikus jogban még csak formális szerződésként léteztek. Ilyen: a) a formátlan hozományígéret (dotis pollicitatio); b) a formátlan ajándékígéret (pactum donationis) c) a választott bírói egyezmény (compromissum), vagyis a felek egymásközti megállapodása, hogy vitájuk eldöntését nem viszik rendes perre, hanem azt az általuk választott bíróra bízzák.
önállótlan pactumok (3.) Az önálló kötelmet létesítő pactumok mellett találkozunk olyan önállótlan pactumokkal is, melyek egy contractust csupán kiegészítenek, módosítanak (pacta adiecta), vagy megszüntetnek (pactum de non petendo).
A pacta adiecta-ban megjelenő megállapodások érvényesíthetősége így alakult: • amennyiben a kiegészített, alapszerződéssel egy időben történt a megállapodás − perelhető az igény, kereset indítható a megállapodás érvényesítésére, • amennyiben utólag járult a mellékegyezmény az alapszerződéshez, csak kifogás útján (exceptio) lehetett érvényt szerezni a megállapodásnak.
egyoldalú kötelmet keletkeztető praetori pactumok Egyoldalú, a stricti iuris obligatiohoz hasonló kötelem keletkezik négy praetori pactumból, vagyis olyan formátlan megállapodásból, melynek érvényesítésére a praetor adott keresetet.
1. Tartozás-elismerés (constitutum debiti). Az a formátlan megegyezés, melynek értelmében az adós − rendszerint fizetési haladék elnyerésére törekedve − azt ígéri, hogy egy már fennállott tartozását meghatározott helyen és napon teljesíteni fogja.
Az elismert tartozását nem teljesítő adós ellen a hitelező a condictio certae creditae pecuniae mintájára képzett praetori actio de pecunia constitutat indíthatja.
constitutum debiti A kereset nevéből kitűnően eredetileg • mind az elismert tartozásnak, • mind az elismerésnek magának pénzfizetésre szólónak kellett lennie, később azonban bármely tartozás elismerhetővé vált, és az elismerés is szólhatott bármely szolgáltatásra (Ezért találó a középkorban kapott új neve: actio constitutoria). A klasszikus korban a constitutum keresetét szigorították: • alperesnek (az elismerőnek) sponsioval, • felperesnek (a hitelezőnek) restipulatioval kellett magát köteleznie arra, hogy pervesztessége esetén a pertárgy értékének felét fogja perbírságként ellenfelének megfizetni (sponsio et restipulatio dimidiae partis).
constitutum debiti (2) Az elismert tartozásnak a constitutum időpontjában jogérvényesnek kell lennie (hacsak naturalis obligatioként is). Ha később megszűnt is a tartozás, ez nem érintette a tartozáselismerés érvényességét, kivéve, ha a megszűnés oka teljesítés vagy más materiális kielégítés volt. (pl. beszámítás, datio in solutum)
Constitutummal nem csupán a teljesítés új napját lehetett kitűzni, hanem a teljesítés egyéb módozatait is meg lehetett változtatni. (pl. pénz helyett gabonát ígérni)
constitutum debiti (3) A constitutum debiti funkciója egy meglévő kötelem megerősítése azzal, hogy a hitelező a változatlanul megmaradó alapkötelembeli keresete mellé egy újat kap, mely amattól − a materiális teljesítés esetét leszámítva − független. Ha tehát az alapkereset hibás perindítás miatt felemésztődik vagy elévül, az actio de pecunia constituta akkor is akadály nélkül indítható. a) A tartozás-elismerés fő esete a constitutum debiti proprii, amidőn az adós a saját maga adósságának teljesítését ígéri akár a hitelezőnek, akár a hitelező utasítására egy harmadiknak. b) E mellett azonban előfordult a constitutum debiti alieni is, amikor valaki idegen adósság teljesítésére tesz ígéretet = kezességvállalás, az elismerő csak a hitelező tényleges kielégítésével szabadul.
receptum argentarii 2. Receptum argentarii a hellenisztikus bankpraxisból származó intézmény nem más, mint a bankárnak ügyfele megbízásából tett ígérete arra, hogy egy harmadik személy részére meghatározott pénzösszeget fog kifizetni. A receptum, vagyis a fizetés elvállalása következtében a bankár adóssá válik a harmadikkal szemben, aki a folyósítás elmaradása esetén ellene actio recepticiat indíthat. A bankár a megbízást az ügyfél nála vezetett folyószámlájáról eszközli. Az egyszer elfogadott megbízást azonban akkor is teljesítenie kell, ha a folyószámlán hiányzik a fedezet. Ebben az esetben persze actio mandati contrariat indíthat az ügyfél ellen.
receptum argentarii (2) A bankár és a harmadik között létesült kötelem absztrakt, vagyis független az ügyfél és a harmadik közti jogviszonytól. A fizetés jogalapját (pl. tartozás lerovása, kölcsön, ajándék) a bankárral nem kell közölni, s neki sem kell a harmadik és ügyfele közti jogviszonyt vizsgálnia. Ha tehát tartozatlan fizetés történt, az ügyfél indít condictio indebitit a harmadikkal szemben. Justinianus az actio recepticiat eltörölte és a receptum argentariit a constitutum debiti szabályai alá vonta.
receptum arbitrii 3. A felek által kiválasztott bíró (arbiter ex compromisso) formátlan megállapodás keretében elvállalja, hogy ítéletet mond a felek jogvitájában. Ha a rendes peres eljáráson kívüli vita eldöntésére való vállalkozása ellenére nem volt hajlandó eldönteni a vitát, a praetor bírságolással kényszerítette az ítélet kimondására, vagyis keresetet nem lehetett kérni az arbiter ellen.
Receptum nautarum, cauponum, stabulariorum 4. A letéti szerződéshez hasonlóan őrzési funkcióra vonatkoznak azok a formátlan praetori pactumok, melyekkel a hajós (nauta), a vendéglős (caupo) és a fogadós (stabularius), mint érdekelt adós (vállalkozó) a praetori edictum előírásának megfelelően ígéretet tesz az utas ill. vendég bevitt dolgainak épségben való megőrzésére (salvum fore recipere). A felelősség megalapításához később külön nyilatkozat nem volt szükséges, hanem elegendő volt, ha az útipoggyász, személyes holmi bevitele a hajós (vendéglős, fogadós) tudtával történt. A felelősség /eleinte feltétlen volt és a vis maiorra is kiterjedt, ezt azonban /később a jogtudomány a custodia-felelősség mértékére szállította le. A befogadó elleni igény érvényesítésére praetori in factum actio szolgált. A felelősség külön praetori felvállaltatására azért volt szükség, mert itt olyan dolgokról van szó, melyek a bevitel ellenére az utasnál maradtak, s nem kerültek a hajós ill. fogadós kizárólagos őrizetébe, ami a custodia-felelősséget külön felvállalás nélkül is megalapítaná.
pacta legitima 2. Pacta legitima: a császári (justinianusi) jogalkotás által keresettel ellátott olyan formátlan megállapodások, melyek a klasszikus jogban még csak formális szerződésként léteztek. Ilyen: a) a formátlan hozományígéret (dotis pollicitatio); b) a formátlan ajándékígéret (pactum donationis) c) a választott bírói egyezmény (compromissum), vagyis a felek egymásközti megállapodása, hogy vitájuk eldöntését nem viszik rendes perre, hanem azt az általuk választott bíróra bízzák.
az ajándékozás (donatio) általános értelemben véve, ajándékozás (donatio) alatt értjük • más vagyonának ingyenes, erre irányuló jogi kötelezettség nélkül való bármely gyarapítását, • az ajándékozó vagyona rovására.
Ebben a széles jelentésben az ajándékozás fogalma nem szűkíthető le egy szerződéstípusra, hanem az valójában a legváltozatosabb formákban végbemenő vagyoni juttatások egyik jogcíme (causa donationis). • donatio dando • donatio liberando • donatio obligando
donatio (2) Mint minden vagyoni juttatásnak, az ajándékozásnak is három alapvető módja van: a) a donatio dando, vagyis a készajándék, egy dolog tulajdonának dologi ügylettel (mancipatio, in iure cessio, traditio) ajándék címén (donationis causa) való átruházása anélkül, hogy erre nézve az ajándékozó előzetesen kötelezte volna magát. A juttatás itt már az átruházó ügylettel végbemegy („kéz-közön” ajándék). Ezen a módon mennek végbe a mindennapi élet szokásos alkalmi ajándékozásai. b) a donatio liberando, mely abban áll, hogy • valaki egy őt megillető jogról más javára ingyenesen lemond (pl. telki szolgalomról a szolgáló telek tulajdonosa javára),
• vagy adósának vele szemben fennálló tartozását ellenszolgáltatás nélkül elengedi. A donatio itt abban áll, hogy a megajándékozott vagyona egy passzívától megszabadul, ezáltal értékében megnövekszik, anélkül hogy érte ellenszolgáltatást kellett volna adnia.
donatio (3) c) a donatio obligando, a tulajdonképpeni ajándékszerződés (közkeletű szóval „ajándékígéret”), vagyis az ajándékozó előzetes kötelezettségvállalása arra, hogy valakinek majdan ingyenesen tulajdont vagy más jogot fog juttatni, melynek teljesítését szükség esetén tőle a megajándékozott peres úton is követelheti.
A donatio itt már magával a kötelezettségvállalással megvalósul, minthogy ez egy követelési joggal, mint aktívával megnöveli a megajándékozott vagyonát. Az ajándékígéret teljesítése később már nem idéz elő újabb vagyonnövekedést, hanem csupán a megajándékozott vagyonán belül két vagyonalkatrész kicserélődését jelenti: a teljesítéssel megszűnt követelési jog helyébe az ajándéktárgy tulajdona lép.
donatio (4) Az ajándékígéret a római jogban egészen Justinianusig csak stipulatioba foglaltan volt érvényes, függetlenül attól, hogy maga az ügylet absztrakt vagy kauzális (a causa donandit elhallgató ill. feltüntető). Justinianus az addig csupán nudum pactumnak számító formátlan ajándékígeretet (pactum donationis) peresíthetővé, vagyis teljes értékű ajándékszerződéssé tette. Ez a bonae fidei kötelmek körébe tartozik.
a donatio tényálláselemei A meghatározásból következően, a donatio fogalmához három tényálláselem együttes megléte szükséges: a) Kell, hogy a juttatás a megajándékozott vagyonát növelje azáltal, hogy egy korábban az ajándékozót megillető jog a megajándékozott vagyonába beépül. Ennek hiányában nem minősül ajándékozásnak pl. • bizonyos szívességi ügyletek végzése – – –
a kezességvállalás, zálogadás más adósságáért, más érdekében ingyenes szolgálatok végzése, – megbízottként vagy megbízás nélküli ügyvivőként való ténykedés.
a donatio tényálláselemei (2) b) A megajándékozott vagyonnövekedésének az ajándékozó vagyona rovására kell végbemennie. Az ajándékozás tehát az ajándékozó vagyonát csökkentő, abból valamit elvonó ténykedés vagy mulasztás (deminutio patrimonii). Az ajándékozó mulasztásával is történhet a vagyonelvonás, ha pl. szándékosan tűri, hogy másvalaki a dolgot elbirtokolja
Mivel nem áll elő vagyoncsökkenés, ezért nem ajándékozás, ha valaki a reá megnyílt örökséget szándékosan elszalasztja azért, hogy az meghatározott személynek jusson. Nincsen vagyoncsökkenés a végrendeleti juttatásoknál sem.
a donatio tényálláselemei (3) c) Az ajándékozáshoz szükséges, hogy az ajándékozónál meglegyen a liberalitas, vagyis az ingyenes juttatás szándéka. A liberalitas akkor forog fenn, • ha egyfelől az ajándékozót nem terheli jogi kötelezettség a juttatásra (ezért pl. nem ajándék a naturalis obligatio teljesítése), • másfelől nem egy jogi kötelezettségen alapuló ellenszolgáltatás fejében történik. Az ajándékozást nem zárja ki, ha az ajándékozót puszta erkölcsi kötelesség vezeti, vagy puszta jóindulatot remél. A liberalitas indítéka lehet az egyszerű bőkezűség, nagylelkűség, hiúság is. Az esetleges kétségek eloszlatása érdekében Justinianus előírja, hogy az ajándékozási szándékot (animus donandi) világosan kifejezésre kell juttatni.
A donatio néha valamely visszterhes ügylet formájában is megjelenhet: amidőn az ellenszolgáltatás (pl. a vételár) szándékosan alacsonyabb értékben van megszabva. Az ilyen ajándékozással vegyes ügyletnél (negotium mixtum cum donatione) ajándék az, ami a kapott ellenértéket meghaladja.
az ajándékszerződés (pactum donationis) Justinianus tehát kötelező erővel ruházta fel a formátlan ajándékszerződést (500 arany solidus értéken alul). Ezzel a pactum donationis a donatio obligando rendes formájává vált feltéve, hogy az ígért ajándék értéke az 500 arany solidus alatt volt. Az ezt meghaladó ajándékozást a hatóságnál be kellett jelenteni (insinuatio), aminek elmulasztása az ajándékozást, annak értékhatáron felüli részében érvénytelenné tette (részleges érvénytelenség). A formátlan ajándék-pactumból, mely lényegében konszenzuális szerződésnek tekinthető, egyoldalú, bonae fidei jellegű kötelem keletkezik, melyben • egyedüli adós az ajándékozó, • egyedüli hitelező pedig a megajándékozott.
az ajándékozó kötelességei a) Senki sem köteles más számára ingyenesen vagyoni juttatást tenni, de ha erre nézve előzetesen kötelezettséget vállalt, vállalását tartozik teljesíteni. Ha ezt mégsem tenné, tőle a szolgáltatás condictio ex lege útján követelhető.
b) Az ígért, de még nem szolgáltatott ajándéktárgyért az ajándékozó mint ingyenadós enyhe felelősséggel tartozik, azaz felelőssége csupán dolusra és culpa latara terjed ki. Olyankor pl. mikor kötelmi követelés átruházása (cessio) az ajándékszerződés tárgya, felel azért, ha fenn nem álló követelést engedményezett (a behajthatóságért azonban nem felel.) c) Mivel ingyenadós, nem tartozik sem jogszavatossággal evictio esetére, sem pedig kellékszavatossággal az ajándéktárgy rejtett hibáiért. d) Különös kedvezmény az adós számára, hogy ha a szolgáltatás neki felróható nemteljesítése miatt elmarasztalnák, a marasztalás a beneficium competentiae szem előtt tartásával történik.
az ajándékozás különös szabályai Az ajándékozás, függetlenül attól, hogy mi a juttatási mód (dando, liberando, obligando), sajátos szabályok alá esik, melyek korlátozására, visszavonhatására és megtámadására vonatkoznak: 1. A köztársaságkori lex Cincia (Kr.e.III.sz.) tiltotta a nagyobb értékű ajándékozásokat, kivéve a házastársak, jegyesek és a közelebbi rokonok között.
A tilalommal feltehetőleg azt akarták megakadályozni, hogy befolyásos emberek közbenjárásukért túlzott ajándékra szóló ígéreteket erőszakoljanak ki. A törvény lex imperfecta, a már teljesített ajándékot (donatio perfecta) nem lehetett visszakövetelni, az ajándékígéret alapján indított kereset ellen azonban exceptio legis Cinciae emelhető.
az ajándékozás különös szabályai (2) A klasszikus korra a lex Cincia feledésbe merült. A köztársaság végén azonban kialakult az a szabály, hogy házastársak közti ajándékozás (donatio inter virum et uxorem) semmis, azt az ajándékozó visszakövetelheti. • Kivéve a csekélyebb értékű ún. alkalmi ajándékokat, melyek érvényesek. • Érvényes marad akkor is, ha az ajándékozó meghal anélkül, hogy a visszaadás iránt pert indított volna. A tilalom indokául a jogtudósok azt hozták fel, hogy a házastársi viszony ne adjon lehetőséget arra, hogy a könnyelmű fél a másikat kizsákmányolja, illetőleg a másikat válással fenyegetve ajándékozásra kényszerítse.
az ajándékozás különös szabályai (3) 2. Az ajándékot az ajándékozó a vele szemben tanúsított súlyos hálátlanság miatt − melynek eseteit Justinianus tételesen meghatározta − a megajándékozottól visszavonhatja. Kivétel ez alól a donatio remuneratoria, vagyis az életmentő vagy fogságból szabadító javára tett ajándék.
3. Az ajándékozás megtámadására érintett harmadik személyek által két esetben kerülhet sor: a) a csődbe jutott és végrehajtás alatt álló adós eszközölte ajándékozásokat a csődadós hitelezői megtámadhatták actio Paulianaval; a jóhiszemű megajándékozott azonban csupán gazdagodása erejéig felel a hitelezőkkel szemben; b) a kötelesrészre jogosultak querela inofficiosae donationis-szal léphetnek fel a megajándékozott ellen, ha az örökhagyó még életében köteles részüket ajándékozással megrövidítette.