1
Cs
Ignác, Virgínia
2
P
Karolina, Aida
3
Szo Balázs
4
V
Ráhel, Csenge
5
H
Ágota, Ingrid
6
K
Dorottya, Dóra, Titanilla
7
Sze Tódor, Rómeó
8
Cs
Aranka, Jutocsa
9
P
Abigél, Alex
10
Szo Elvira
11
V
Bertold, Marietta
12
H
Lídia, Lívia
13
K
Ella, Linda
14
Sze Bálint, Valentin
15
Cs
Kolos, Georgina, Gina
16
P
Julianna, Lilla
17
Szo Donát
18
V
Bernadett
19
H
Zsuzsanna
20
K
Aladár, Álmos
21
Sze Eleonóra, Norina
22
Cs
Gerzsony, Zétény
23
P
Alfréd, Mirtill
24
Szo Mátyás, Jázmin
25
V
Géza, Alexander
26
H
Edina, Szvetlána
27
K
Ákos, Bátor
28
Sze Elemér
Reformkonyhai recept Padlizsános rizottó Fõzzünk puhára 25 dkg hosszú szemû A-osztályú rizst. Közben süssünk aranysárgára 10 dkg fenyõmagot. Hámozzunk meg 40 dkg érett, de kemény húsú padlizsánt, és aprítsuk 2 cm széles kockákra, majd minden oldalát enyhén dörzsöljük be finomra õrölt sóval, és mûanyag tálcára rakva hagyjuk állni fél óráig. (Csupán néhány szemcsényi sót dörzsöljünk szét rajta, különben nagyon sós lesz az étel, és döntsük meg a tálcát, hogy a keserû lé lefolyjon róla. A friss, kemény húsú, fehér vágásfelületû padlizsánt elég negyedóráig izzasztani.) Amíg ázik a sóban, aprítsunk kb. 0,5 cm széles kockákra 20 dkg kemény húsú (Lucullus) paradicsomot. Tegyük félre, majd metéljünk apróra egy kis fej vöröshagymát, és 0,3 dl étolajon dinszteljük üvegesre, majd adjuk hozzá a leöblített padlizsánkockákat. (Most ne töröljük szárazra.) Jól átkeverve pár percig dinszteljük ezt is, majd öntsünk alá 0,5 dl vizet és fedõ alatt gyakran megkeverve fõzzük kb. negyedóráig, amíg a padlizsán megpuhul. (Ne fõzzük teljesen puhára, mert szétesik, és pempõssé teszi a rizst. Ha nem vágtuk egyforma kockákra, a keményeket szedjük ki egy tányérra, és vágjuk ketté. Így tovább fõzve a kisebb darabok nem málnak szét, amíg a nagyok megpuhulnak.) Utána adjuk hozzá a felkockázott paradicsomot, és fedõ nélkül süssük le zsírjára. Szórjuk rá a megpirított fenyõmagot, 1 evõkanál gomassziót és negyed mokkáskanál õrölt borsot. Keverjük össze, és töltsük az egészet egy olajjal kikent közepes méretû hõálló üvegtálba. Simítsuk el a tetejét, és szórjuk meg 5 dkg reszelt parmezán sajttal. Hideg sütõbe rakva, mérsékelt tûzön (180 °C-on) süssük kb. 15 percig, amíg a sajt megolvad rajta, és az ízek összeérnek. Melegen tálaljuk, hûtõszekrényben tároljuk. (Szükség esetén a fenyômag pirított napraforgómaggal helyettesíthetô. A padlizsános rizottó nem olcsó étel, de megéri rá áldozni, mert igen finom és különleges.
29
FEBRUÁR
2007 BÖJTELÔ HAVA
FEBRUÁR
Évfordulók Február 2. 150 éve történt (1857) Máramarosszigeten megszületett Hollósy Simon festõmûvész, a nagybányai mûvésztelep vezetõ mestere. Legismertebb képe a Tengerihántás. Február 3. 250 éve történt (1757) Megszületett Kitaibel Pál természettudós, egyetemi tanár, a Kárpát-medence tudományos felfedezõje. Február 6. 300 éve történt (1707) Megszületett Carlo Goldoni olasz vígjátékíró (Két úr szolgája). Vígjátékai alapján számos zeneszerzõ Rossini, Haydn, Mozart írt operát. Február 8. 50 éve történt (1957) Meghalt Neumann János világhírû matematikus, a számítógép kifejlesztõje. Február 13. 50 éve történt (1957) Meghalt Jászi Oszkár író, szociológus, politikus, a magyarországi polgári radikalizmus vezetõ alakja és teoretikusa, a Károlyi-kormány tárca nélküli minisztere. 124 éve történt (1883) Velencében meghal Richard Wagner, korának egyik legjelentôsebb, de ugyanakkor legvitatottabb és legnagyobb hatást gyakorló zeneszerzôje. Február 14. 200 éve történt (1807) Pozsonyban megszületett Batthyány Lajos gróf, Magyarország elsõ miniszterelnöke.
30
Február 16. 70 éve történt (1937) Wallace H. Carothers szabadalmaztatta a nylont. Február 17. 50 éve történt (1957) Újra megnyitották a Szuezi csatornát. Február 19. 10 éve történt (1997) Meghalt Teng Hsziao-ping az utolsó kínai kommunista forradalmár. 50 éve történt (1957) Bécsben megszületett Falco (eredeti nevén: Johannes Hölzl) osztrák punk- és rockénekes, basszusgitáros, zeneszerzõ és szövegíró. Legismertebb száma: Rock me Amadeus, Jeannie Február 21. 330 éve történt (1677) Hágában 44 éves korában meghalt Baruch de Spinoza holland filozófus (Principia philosophiae, Tractatus theologico-politicus, Etika). Február 23. 10 éve történt (1997) Skóciában tudósok bejelentették, hogy sikeresen klónoztak kifejlett emlõsállatot. Létrehoztak egy bárányt, amelyet Dolly-nak neveztek el. 322 éve történt (1685) Megszületett Georg Freidrich Händel. Február 24. 70 éve történt (1937) Megszületett Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok kalapácsvetõ, aki 2 világ-, illetve Európa-csúcsot állított fel. Az 1960-as római és az 1964-es tokiói olimpián ezüstérmet szerzett, majd az 1968-as mexikói olimpián olimpiai bajnok lett.
Térjünk meg, legyünk jobb emberek. Néhány évvel ezelõtt az egyik pap ismerõsöm mesélte, hogy az egyik nagyböjti vasárnap az egyik ministráns fiú odament hozzá, és azt mondta neki: az atya tavaly is a megtérésrõl beszélt. Akkor én megígértem, hogy megjavulok, de semmi nem lett belõle. Most az atya újra a megtérésrõl beszélt. Újra megígértem, hogy megjavulok. Mit tegyek azért, hogy az ígéretemet meg tudjam valósítani? Azt gondolom, hogy ez a ministráns fiú mindannyiunk közös gondját megfogalmazta. Nagyböjt elsõ napjaiban mindannyian elhatározzuk, megváltozunk, és sajnos késõbb keserûen tapasztaljuk, hogy ebbõl az elhatározásból nagyon keveset tudunk megvalósítani. Az emberben felmerül a kérdés: Mit kell tennünk ahhoz, hogy valóban meg tudjunk térni? Az Evangélium jó kiindulási pontot ad ehhez. Jézus a következõ szavakkal kezdi messiási mûködést: Betelt az idõ, közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban (Mk 1,13). Ezt más szavakkal úgy lehetne kifejezni, hogy vegyük észre Isten országa közöttünk van. Vegyük észre: Isten szeret minket. Ez a szeretet indítson minket arra, hogy megbánjuk a bûneinket. Jézus szavai megadják a választ arra, hogy miért nem tudunk mi megtérni, azért, mert a megtérést saját erõbõl próbáljuk megvalósítani. Megvan a szándékunk, megvan a az elhatározásunk, de hiányzik hozzá a kegyelmi erõ: Isten szeretete. Ezért vallunk mindig kudarcot. Tehát nem a bûnbánattal van a baj, hanem az Istennel való személyes kapcsolattal. Érdemes ilyen szempontból végigtekintenünk az Ószövetségen és az Újszövetségen, a próféták és az apostolok hogyan buzdítanak a megtérésre. Az ószövetségi próféták mindig a szövetségre hivatkoznak. A szövetségkötés Isten szeretetének jele volt. A próféták, amikor megtérésre buzdítottak, felolvasták azt, hogy Isten hogyan kötött szövetséget Noéval, Ábrahámmal és Mózessel. Isten ígérete tett arra, hogy megvédi a népét. Ha az újszövetségi leveleket olvassuk, azok szerzõi ugyanazt teszik. Amikor megtérésre szólítanak fel, az Újszövetséget juttatják az ember eszében, amelyben Isten különleges módon kifejezte szeretetét. Szent Péter elsõ levelében arról hallunk, hogy Jézus meghalt értünk bûnösökért, és ezáltal lemosta a bûneinket. Ahhoz, hogy meg tudjunk térni, meg kell keresztelkednünk. A keresztségben kapott kegyelem, szeretet fogja elmosni a bûneinket, ez szeretet adja a megtisztulást, a megtérést számunkra. Isten a kegyelemmel, a szeretettel nemcsak megtérést, hanem a békét is megadja számunkra. Az Ószövetségben a szövetség Isten és Noé közötti szövetségkötés jele a szivárvány volt. A vihar utáni szivárvány jelzi, hogy a föld és az ég erõ kibékültek. Az újszövetségben pedig azt hallottuk, hogy miután Jézus átgondolta messiási küldetést, elfogadta az Atya akaratát, ezzel létrehozta a szövetséget Isten és ember között békét élt át. Ezt jelképezi az vadállatokkal való harmonikus kapcsolat. Ahogy az evangéliumba hallottuk: Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki (Mk 1,13). (A Szentírással foglalkozó tudósok azt mondják, hogy ezzel az evangélista azt akarta jelezni, hogy a Jézus engedelmessége által helyreállt az a harmónia, amit a bûn megzavart.) Hogyan lehet ezeket a gondolatokat a mi életünkre alkalmazni? Ha valóban meg akarunk térni, nekünk is fel kell szítanunk szívünk mélyén Isten szeretetét. Úgy is lehetne mondani, hogy meg kell erõsíteni az Istennel kötött szövetségünket. A kapott kegyelem, erõ majd segítséget fog adni ahhoz, hogy erkölcsi életünket át tudjuk formálni, és akkor ehhez ajándékban megkapjuk a békét is. BERÁN FERENC katolikus hittanár
31
FEBRUÁR
Lelki útravaló
FEBRUÁR
50 éve: Benkó Dixieland! Beszélgetés Benkó Sándorral A Török Pál utca 3. sz. ház földszintjén és pincéjében, kulturált körülmények között mûködik néhány kulturális intézmény, közöttük a majd 40 éves Benkó Dixieland Klub. Itt játszik minden szerdán este fél 7-tõl negyed 10-ig a Benkó Dixieland Band, a 2007ben félévszázados fennállását ünneplõ, világhírû dzsessz-együttesünk. Szerdánként a zenét és a zenekart kedvelõk, és persze a zenészek már fél 6 felé kezdenek szállingózni; mikor a zenekar vezetõje, Dr. Benkó Sándor megérkezik, a Klubban minden a helyén van, és percre pontosan fél 7-kor játszani kezd a zenekar, s teltház élvezi az örömzenét. Egy kis kiegészítõ beszélgetésre félrevonulhattunk a játék szünetében Benkó Sándorral. Milyen volt a kezdet? 1957. február, ekkor alakult meg a zenekar, mégpedig egy akkor használaton kívüli Ráday utcai lakásban kaptunk gyakorlási lehetõséget. Egy idõ után ugyan szükség lett a lakásra, de 1967-ben sikerült visszajönnünk a Ferencvárosba, a Török Pál utcába, ahol most is vagyunk. Akkoriban létezett itt egy klubhelyiség (Majzik Katalin volt az igazgatónõ), és mi kértük, hadd jöjjünk ide vissza. Addigra már több hazai elsõ díjjal rendelkeztünk, nem voltunk ismeretlenek. Hogyan sikerült igen hamar elismertséget szerezni a hazai rock and roll korszak kezdetén, és könnyûzenét, valamint dzsesszt játszó olyan együttesek környezetében, mint Martini Lajosék Kovács Gyulussal, Jereb Ervinék, Holéczy Ákosék, a Körmendy Együttes? Hogyan került a Klub a Ferencvárosba? Egy félreértést kell eloszlatnom: abban az idõben valóban nagyszerû, de kivétel nélkül engedélyes együtteseink voltak, amelyekkel nem jelentettünk egymásnak konkurenciát, a mûködési területünk egészen más volt. Õk mind a vendéglátáshoz kötõdtek, mint ahogy sok tehetséges magyar zenész szerte a világban. Mi voltunk az elsõ olyan zenekar Magyarország történetében, akik nem profi zenészként, de profi mérnökként sikerrel beilleszkedtünk abba a rendszerbe. Még 67ben megalakítottuk a Benkó Dixieland Klubot (a mellékelt fényképet a nyitáskor készítette Diener Tamás), és bár azóta többször változott a vezetés, a környezet, mi maradtunk. Hamarosan már külföldre is mehettünk, és 1971-ben az NDK-beli Prerow-ban és a svájci Montreaux-ben egyaránt elsõ díjasok lettünk a Jazzfestivalon, 72-ben pedig a Közönség Nagydíját kaptuk meg San Sebastianban. A Klubban közben neves programokat bonyolítottunk, rádió-, tv-közvetítések voltak innen, fõleg akkortól, amikor már sok híres amerikai sztárt, akik velünk ott kint felléptek, elhoztunk ide. Ingyen eljöttek játszani a Benkó Klubba, ami máshol nem volt szokásban. Idõközben megkaptuk a Nemzeti Filharmóniától a mûködési engedélyt, és maga Ferencsik János is annak ellenére, hogy ô a könnyûzenét nem szerette kijelentette, hogy teljesen elismeri a tevékenységünket. Így kerültetek a Zeneakadémiára? Pontosan, Ferencsik ugyanis késõbb átengedett nekünk az Állami Hangversenyzenekar év végi négy ottani napjából kettõt! A Filharmónia vezetõje, Lakatos Éva, mindenki elvtársnõ-je, tel-
32
33
FEBRUÁR
jesen megdöbbent, de meghajolt Ferencsik elõtt. Ez az év végi szereplésünk egyébként azóta hagyomány, és klasszicizálódásunk eredménye is talán, hogy a komolyzene mûvelõi közül nem egy nagymenõ, például Kocsis Zoli, Jandó Jenci, Szabadi Vili nagyon jó haverjaink. Elismerjük egymást, értünk is egymás dolgaihoz. Rost Andrea akkor kezdett a Postabanknál, amikor bennünket is az szponzorált, és hallgatott minket Marton Éva, Sass Szilvia, Hamary Júlia. Sikerült egy olyan szintet megvalósítanunk, amely helyet kapott a klasszikus zene otthonaiban: a Zeneakadémián, a Kongresszusi Központban, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A Klubban rendeztünk dzsessznapokat is, amelyeken több hazai zenekar is fellépett, de megfordultak itt lengyel, francia, cseh, svéd, amerikai zenekarok is, szinte mindenki! Késõbb a lendület alábbhagyott, mivel a kerület nem tudta már támogatni ezeket a programokat, az meg elképzelhetetlen lenne, hogy itt magas gázsiért játszunk. Jelenleg gyakorlatilag ingyen játszunk a Klubban, a hangszerek javítására kapunk bizonyos összeget. A kerület nagyon rendes hozzánk és ezt mi igyekszünk is viszonozni. Itt van a klubunk, raktárunk, gyakorlási helyünk, turnékra is innen indulunk, nagyon otthon vagyunk itt. Azt mondhatom, hogy bár nem itt lakunk, mégis ide tartozunk, tõsgyökeres ferencvárosiak lettünk. Idõközben megkaptuk a Ferencvárosért Érdemérmet is. Itt a kerületben a két delikatesz a Fradi és a Benkó Dixieland Band, és én nagyon büszke vagyok arra, társaimmal egyetemben, hogy az együttesünk foltmentesen éli az életét, és a magyar könnyûzene létezõ legnagyobb sikersorozatát bekasszíroztuk. És ez a Ferencváros dicsõsége is! Az 50 év már önmagában is kuriózum, az meg elképesztõ, hogy mennyi díjat, elismerést begyûjtött az együttes és a vezetõje. Utánanéztem, 1960 és 2005 között átlagosan nem egész másfél évenként jutott egy-egy díj, kitûntetés! És a zenekar átlag életkora? Most megfiatalodtunk, mert Vajda Sanyi halála és Járay Jancsi kimaradása miatt két fiatallal egészült ki az együttes, ezért az átlagéletkorunk nem éri el a zenekar életkorát. Egy kis magyarázat: annak idején középiskolásokként kezdtünk játszani, késõbb egyetemre kerülve elkezdõdött egy cserélõdés, többen megváltak tõlem/tõlünk, mert önállóan akartak dolgozni. Néhány név: Benkõ Laci és Lauchs Jóska, Frenreisz Karcsi, Oroszlán Gyuri, Solymos Anti, és még folytathatnám, majdnem nyolcvan, késõbbi neves magyar zenész kezdett a Benkó Dixieland Bandben zenét és improvizálást tanulni. Legtöbbjük úgy vélte, a dixieland halálra van ítélve. Annak idején háromszor indultunk Ki mit tud?-on, mindig másodikak lettünk (ellentétben a Csinibaba címû filmmel, ahol a párt által támogatott zenekarként szerepelünk, akik már elõre tudjuk, hogy gyõztesként utazhatunk Kubába; hát ez nagy marhaság volt). Megjegyzem, a mai zenekarban csupa mérnök játszik, meglehetõsen régóta, jól összeszokva. Ami pedig a kuriózumokat illeti, tudtommal valóban példátlan egy ilyen életkorral rendelkezõ amatõr dzsesszegyüttes, pláne amelyik ekkora mennyiségû és minõségû díjat, kitüntetést kapott volna. Nem titkolom, hogy ezek különösen nagy örömmel és büszkeséggel töltenek el engem is, a társaimat is. Ahogy hallgattam most a zenekart, észrevettem, hogy a csapat mennyire derûs fickókból áll, és látszólag lazán, végtelen örömmel játszanak, szinte egymásnak. A vezetõ pedig minden idegszálával figyelt mindenkire és mindenre. Ezt máshogy nem is lehet jól csinálni, én a zenekar egészéért és minden egyes tagjáért felelõs vagyok. Lényeges, hogy mindegyikük úgy érezze, õ hozza a sikert, mert akkor jó egy zenekar. Ez egy baráti együttes, a Klub közönségének egy része rendszeres vendég, s láthatod, közülük nem egy a barátunk. Élvezik, amit játszunk nekik, de azt nem engedhetnénk meg magunknak, hogy könnyelmûsködjünk. Fontos, hogy itt mindenki: az is, aki régóta jár ide, és az is, aki elsõ alkalommal jön be hozzánk, a lehetõ legjobb zenét kapja tõlünk, és jól érezze itt magát. Ebben teljesen egy húron pendül a banda.
FEBRUÁR
Kezdetben sok gyárban is játszottunk: a Vágóhídon, a Bélgyárban (aki járt már ott, tudja, mit jelent ez!), az Unicum-gyárban és még számtalan más helyen. Dixielanddel kezdtünk, de az akkori idõknek megfelelõen mindent játszottunk, a Ciao, Bambino-t és azokat a slágereket is, amiket akkor más nem játszott Magyarországon. A Mûszaki Egyetemre kerülve, annak a zenekara lettünk, egyre több lett a tagok között az egyetemi társ, helyet kaptunk az egyetem padlásterében, a Pattantyús Bácsi nagybõgõjével és egy õsrégi gyalogsági nagydobbal együtt. Ezután meglódult az együttes, majdnem minden egyetemi bálon mi kezdtünk játszani, nem csak a Mûegyetem E- és R-épületi klubjaiban, hanem a SOTE-n, a Kertészeti Egyetem klubjában, a KEK-ben, az Állatorvosi Egyetemen. Az egyetemisták körében talán mindenkinél népszerûbbek voltunk, és ez adja a mai közönség magvát is. Általában már negyvenöt fölött vannak, de kemény és ragaszkodó közönség. Jól emlékszem én is ezekre az egyetemi bálokra! De vissza a jelenbe: úgy vettem észre, hogy a fiatalok ma is érdeklõdnek. Így van. Azt, hogy tíz-húszezer emberrel meg tudjuk tölteni a Sportcsarnokot, a fiataloknak is köszönhetjük, mert csupa idõs emberrel nem telik meg a sok ezer férõhelyes csarnok. Egyébiránt az ötvenéves jubileumunkat idén a Papp László Sportcsarnokban tartjuk, tizenkétezer emberrel. Ennél nagyobb létszámú közönséget csak a legnagyobbak, mint A Három Tenor, tudnak vonzani. Hozzá kell tennem, hogy a dixieland népszerû, könnyen emészthetõ zene, a siker ennek is köszönhetõ. És a sikernek az, hogy sok nagynevû világsztár játszott az együttessel? Láttam az interneten és a lemezeken a nagy neveket, és emlékszem néhány itthoni koncertre is. Ahhoz azért több minden kellett, például kiküldeni nekik a felvételeinket, mert mindenki megnézi, hogy hol és kivel szeretne együttjátszani. Örömmel mondom, hogy sok nagy mûvésszel játszottunk, akik a dzsessz márkái voltak, például Buddy Tate, Joe Newman, Al Gray, Joe Muranyi, Freddy Hubbard, Chris Barber, Acker Bilk, õk nagyon segítettek is bennünket, kiváló lemezeket készítettünk velük, ezekre ma is büszkék vagyunk. Folytathatnám a sort, mert Amerikában is sok sztárral dolgoztunk együtt, például Henry Questával, másokkal, akiknek Európában nincs nyoma. Közülük sajnos néhányan már nem élnek. Nagy dicsõség volt 1983-ban, hogy Az év nemzetközi zenekara voltunk Californiában. Jártunk ki fesztiválokra és abban az évben az újságírók bennünket szavaztak meg. Megnyertük a Sacramento Jazz Jubilee-díjat, végigkoncerteztük a nyugati oldalt: San Diego, San José, Las Vegas, satöbbi, 1987-ben Ronald Reagen elnök tüntetett ki bennünket, korábban a Californiai Parlament, majd California kormányzója is. Egy ember, aki hangszeres tagja az együttesnek, sokat hangszerel, a zenekar vezetõje, menedzsere, a lemezfelvételek zenei rendezõje, szerepel, járja a világot, egyetemi tanár, míg önként nyugdíjba nem megy; hogyan volt mindez lehetséges? Feleség, két felnõtt gyermek, két unoka, nem beszélve a tudományos munkásságról. Mikor voltál otthon? Zenészek lesznek-e a fiatalok? Az igazat megvallva, nem én vagyok a legideálisabb férj, rengeteg idõt töltök szerte a világban, Amerikától Indonéziáig. Ugyanez érvényes a többiekre is, mégis úgy tartom, hogy mindegyik rendes családapa, felnevelt gyerekekkel, anyagi biztonság megteremtésével. Nagy szerencsénk volt, a feleségek óriásit vállaltak a családban, minden rájuk hárult, mi meg építettük a karrierünket. Az életmódom alapján egyértelmû, hogy azt az utódaim közül senki nem vállalja, nem lett zenész a gyerekeimbõl, és nem lesz az unokáimból sem. Megértem õket. A távollétem idején az egyetemi tanári óráim megtartását a volt tanártársaim vállalták, enélkül nem ment volna a zenélésünk. Vonatkozik ez a társaim kollégáira is, mindenkit nagy szeretettel segítettek. Más: klarinéton játszom, nagyon szeretem ezt a hangszert, és hálás vagyok annak a gyerekkori családi barátunknak, aki a kezembe adta. A hangszerelésrõl: a dixielandnél ez nem annyira nagy
34
(Az Együttesrõl még néhány jellemzõ: a közel ötven év alatt mintegy 9100 koncert, összesen 8 milliós hallgatósággal, hatvannégy lemez, közöttük kettõ platinalemez. Összes kitüntetésük megközelíti a negyvenet. Az Együttes tagjai: Halmos Vilmos /zongora, ének/, Nagy Jenõ /bendzsó/, Kovacsevics Gábor /dob/, Kelemen Zsolt /bõgõ/, Nagy Iván /pózán, ének/, Zoltán Béla /trombita/, Benkó Sándor /klarinét, együttesvezetõ menedzser/. www.benko-dixie.hu)
35
FEBRUÁR
feladat, mint a komolyzenénél. Kezdetben majdnem mindent én hangszereltem, és általában majdnem mindent én csináltam, késõbb már a többiek is hangszereltek, a legjobban Nagy Iván, aki nagyszerû pozanos, és õ hangszerelte komplett a Karácsonyi misét. A többieknek is van elég elfoglaltsága, próbálom megosztani a feladatokat, de a sikert is! A két fiatalt még nem terheljük külön feladatokkal. Vannak saját szerzeményeink, de ezek inkább csak a lemezeinken találhatók. Amióta külföldre gyakrabban járunk, rám hárul a teljes menedzselés, ugyanúgy a hazai turnék szervezése, ami sokszor napi tizenhat órai munka. A zenei rendezés része a menedzseri munkának, a one man show-nak. Különben semmi nem mûködik. A koncerteken mindig elhangzik egy összekötõ, ismertetõ szöveg, például dzsessztörténet. Ez a mûsor tarkítása, vagy a közönség tájékoztatása céljából történik? Aki nem tudja, mi folyik a színpadon, az többnyire nem tudja élvezni az improvizációt, nincs mihez kösse. Ezért én már egészen korán, 20 éves koromban kezdtem beszélni arról, hogy a felhangzó számokat ki, mikor, hogyan szerezte, ki és miért játszotta stb. Egész eddigi életemben gyûjtöttem az információkat a mûfajról, majd áttértem más területekre is: világtörténelem, klasszikus zene, építészet, festészet, úgyszólván mindenre, óriási mennyiségû információt gyûjtöttem be, és ebbõl megírtam egy 24 részes, egyenként 45 perces televíziós sorozatot, amelyet 2006. novemberében kezdett sugározni az m1 tv-csatorna. A tárgya: a világtörténelem a dzsessz szempontjából. Kiváló mûvészek mûködnek közre, a világon elõször csinálunk ilyent. Kevés az ekkora karrier Magyarországon, mégis meglehetõsen visszafogott vagy. Valóban, szinte mindent megkaptam, amit lehetett: tavaly a Kossuth-díjat, korábbról Állami Ifjúsági-díjat, Liszt Ferenc-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét. Ez nagyon jó a zenekar szempontjából is, mert hiába kapja Benkó a kitûntetéseket, ha nincs hadsereg. Persze a doktori fokozatom, az egyetemi tanári címem, a tudományos munkásságom okán nekem mindig járt valami plusz, amit a zenekar érdekében szintén tudtam hasznosítani. A németországi Birodalmi Bál-on mi voltunk a díszzenekar, és Helmuth Kohl kancellár úr azzal tisztelt meg, hogy Weizsäcker államelnök úr és a saját közös asztalához ültetett, mint Herr Professor Doktor Benkót. Arra is adtam mindig, hogy építsem a kapcsolatokat mind a nagyvilágban, mind itthon, vonatkozik ez Kádár Jánosra és a késõbbi vezetõinkre éppen úgy, mint California kormányzójára, valamint a Ferencváros politikai vezetõire is, akikkel egyformán jók a kapcsolataink. Sokszor beszélgetünk Kökényékkel, néha ide is eljönnek, Gegesyék is tartották itt a Kulturális Tagozat ülését. Neki különben elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a kerület idáig jutott. A zenekar minden tagjának nagyon határozott véleménye van a világról, és mint a társadalomban, itt is minden vélemény képviselve van, de a zenekar nem elkötelezett egyik oldalon sem. Mi megtiszteltük Antall Józsefet is és játszottunk Lakiteleken, mert Lezsák Sanyi megkért, de ettõl nem lettem az MDF tagja. Az a feladatunk, hogyha meghívnak és megfizetnek, akkor jó zenét és jó hangulatot csináljunk. Aki ezt szereti és igényli, azt szerda esténként nagy szeretettel elvárjuk a Klubba. Köszönöm a beszélgetést. KEÖVES FERENC
FEBRUÁR
Ferencváros története I. A Budapest gyomra-ként is ismert Ferencváros, a fõváros kilencedik kerülete legalább 500 éves múltra tekinthet vissza. Az elsõ okleveles adat, amelyet e területtel kapcsolatba hozhatunk, 1403ból származik. A Zsigmond király uralkodásának idején keletkezett oklevél egy Pest határában fekvõ településrõl tesz említést, melynek neve Szentfalva. A következõ és máig fennmaradt írásos emlék 1515-ben, több mint száz évvel késõbb keletkezett. Az oklevél beszámol arról, hogy egyszer néhány nemes, aki át akart kelni a Dunán, pórul járt, ugyanis csónakjukat a víz sodra Szentfalva felé, Pestnek felõle az malmokra vitte és ott felborult. A településnek tehát, amely a XV. század elején már biztosan létezett, a Duna partjához közel kellett elhelyezkednie, és környékén vízimalmok mûködtek. Mivel a középkori vízimalmok lehorgonyzott alkalmatosságok voltak, mûködésükhöz sekély vízpartra volt szükség. A vízimalmokkal folytatott gabonaõrlés egészen a XVIII. század végéig általános volt, malmok sora mûködött a Ferencváros dunai partvonalán. Ilyen terület a Rákos árok dunai torkolata és környéke volt, amely a mai Boráros tér közelében kapcsolódott a folyó fõmedréhez. Ezek alapján Szentfalvát a mai Szabadság- és Petõfi-híd közötti területen helyezhetjük el. Ezt a feltételezést erõsíti meg annak a XVI. században elpusztult templomnak az utóélete is, amely a középkori Szentfalva vallási életének központja lehetett. 1777-ben Schichmeyer Ferenc pesti polgár házat emeltetett az úgynevezett Pusztatemplom (Eöder Kirche) helyén. Ez a ház pedig, amelyet késõbb szintén lebontottak és helyére új épület került, a XVIII. századi források alapján a mai Ráday utca Boráros térhez esõ részén helyezkedett el. Szentfalva tehát a pesti városfal déli külsõ részétõl a mai Petõfi híd vonaláig terjedhetett. A középkori település létére vonatkozóan sajnálatos módon több írásos emlék nem áll rendelkezésünkre, és ez részben a török uralom számlájára írható. 1526. szeptember 19-én a mohácsi csatában gyõztes török sereg átkelt Budánál a Duna bal partjára, és hét nap múlva felgyújtotta Pest városát. Valószínûleg ekkor pusztult el Szentfalva is. A terület ezután teljesen elnéptelenedett, és csak a török uralom megszûnése után kezdõdött lassú betelepülése. 1696-ban az Udvari Kamara a Pesttõl délre fekvõ területet a pesti polgároknak átengedte. Pest város tanácsa a XVIII. század elején ingyenes telekosztásba fogott. A telkeket mezõgazdasági célokra használhatták a jobbára külföldrõl érkezett telepesek. A magas fokú betelepülési láz 1733-ban azt eredményezte, hogy a város tanácsa kénytelen volt az egyre növekvõ és számban gyarapodó külvárosok részére külön bíró választását engedélyezni. Az 1700-as évek közepétõl indult meg a mai Belsõ-Ferencváros kiépülése a Ráday utca és a Széna piac, a késõbbi Kálvin tér fokozatos betelepülésével. 1749-ben megnyílt a Két Nyúl vendéglõ a mai Lónyay és Erkel utca találkozásánál, 1775-bõl pedig már írásos emlék bizonyítja a Két Oroszlán fogadó mûködését a Széna piacnál. 1787-ben újabb fogadók, a Négy Sarokhoz címzett a Széna piacon, és a Két Medvéhez címzett a mai Ráday utcában várták a vendégeket. 1792-ben elhunyt II. Lipót király, és utódaként I. Ferenc lépett a trónra. Az egyre fejlõdõ városrész polgárai elérkezettnek látták az idõt ahhoz, hogy ez a terület is külön nevet nyerjen magának. Folyamodványt intéztek a városi tanácshoz, hogy az a Helytartótanácshoz, illetve a királynak továbbítsa névfelvételi kérelmüket. Sándor Lipót nádor 1792. december 4-i keltezésû leiratában tudatta a kérelmet írókkal, hogy a király hozzájárulását adta ahhoz, hogy a Pesttõl délre fekvõ terület a Ferencváros nevet viselje ezentúl.
36
37
FEBRUÁR
A XVIII. század végén bontani kezdték a Pest körüli városfalakat, és a mai Hotel Koronánál álló Kecskeméti kapu lebontása is hozzájárult a további fejlõdéshez. 1796-ban az egyre nagyobb létszámú református hitvallású pesti gyülekezet önálló templom alapításáról döntött. 1801-ben Pest város tanácsa a Széna piacnál telket is biztosított az építkezéshez, 1804-ig pedig megépült a földszintjén templommal és tanteremmel, emeletén lelkészlakással berendezett épület. Az 1816 és 1830 közötti további építkezés során nyerte el mai formáját a Kálvin téri református templom. 1822-tõl már a katolikusok is saját templommal rendelkeztek, amelyet a Bakáts téren építettek fel. 1806-ban népszámlálást tartottak az országban. A Ferencvárosban 1831 lakost és 220 épületet számoltak össze. Ekkorra már a mai Üllõi út, Nagykörút és Soroksári út határolta Belsõ-Ferencváros nagyjából beépült, és ezt követte a mai Ferenc-körúton túli terület kiépülése. A Mester utca és az Üllõi út között a jelenlegi Thaly Kálmán utca vonaláig, az itteni szántóföldek felosztása révén, azok dûlési irányának megfelelõen alakult ki a Középsõ-Ferencváros mai utcahálózata. A Bokréta, Viola, Liliom, és Német utcák elnevezése utal az itt élõk foglalkozására, illetve nemzetiségére. A Ferencvárosnak ezen a Rákos árkon túli részén apró, falusias jellegû házak épültek, az itt lakók fõleg zöldségtermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. 1838 fontos mérföldkõnek bizonyult a terület fejlõdése szempontjából. A XVIII. században többször sújtották Pestet különbözõ természeti katasztrófák, és a pestisjárványok is számos alkalommal tizedelték meg a város lakosságát. Egy tragédia sem bizonyult azonban olyan pusztítónak, mint az az árvíz, amely 1838. március 13-án árasztotta el Pestet. A medrébõl kilépõ folyam szinte teljes egészében lerombolta a terjeszkedõ Ferencvárost. 529 épületébõl 438 összedõlt, 72 pedig súlyosan megrongálódott. Egyedül a Kálvin tér környéki épületek állták ki a megpróbáltatást. Az ár levonulása után nagyszabású, ugyanakkor évtizedekig elhúzódó felújítási munkálatok indultak. Az elpusztult házak helyén újakat építettek, és számos utca szintjét megemelték, vonalukat megváltoztatták. Ezeknek a munkáknak köszönhetõen nyerte el a mai napig is jellemzõ utcaszerkezetét a Belsõ- és Középsõ-Ferencváros. Az 1850-es évek elejétõl Pest-Buda ipari, kereskedelmi és népesedési fejlõdése meggyorsult. 1851-ben a városrészek együttes lakossága 172 ezer, 1869-ben már 269 ezer fõt tett ki. A Ferencvárosban ezekben az években 8280, illetve 20 ezer lakót számoltak össze. Az ipari üzemek is ekkor kezdtek nagyobb számban megtelepedni itt, bár az elsõ ferencvárosi gyár, Jordán Viktor bõrgyára már 1815-ben megkezdte mûködését a Két Nyúl utcában. Vidats István, aki már 1845ben mezõgazdasági gépgyárat alapított a Lónyay utcában, 1854-ben közel száz munkást foglalkoztatott üzemében. 1855-ben Röck István a Ráday utcában létesített gõzkazánüzemet, a norvég származású Gregersen Gudbrand pedig az 1850-es években kezdett hozzá építési vállalkozása fejlesztéséhez, amely a következõ évtized végére már nemzetközi hírnevet szerzett magának. A Ferencváros ipartörténeti fejlõdésének vázolásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni a világszínvonalú budapesti malomipar helybeli vonatkozásait. A XIX. század elsõ harmadában a terménykereskedõk egyre nagyobb számban helyezték székhelyüket a fontos kereskedelmi csomópontnak számító Pestre. Felhalmozódó tõkéjüket egy még több profitot ígérõ ágazatba, a malomiparba fektetve megalapozták a magyar ipar több évtizeden keresztül vezetõ szektorát. A Duna parton megépülõ, a vízimalmok szerepét átvevõ, korszerû technológiát alkalmazó malmok sora a század második felére a fõváros jelképévé vált. A Ferencváros többek között malmainak is köszönheti a Budapest gyomra elnevezést, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a budapesti malomipar a századfordulón a világ második legnagyobb gabona-feldolgozó központja lett. 1865ben létesült az elsõ nagy malom, a Soroksári úton álló Concordia. Mivel a Duna közelsége meggyorsította az õröletlen, majd õrölt gabona szállítását, ezen meggondolás alapján telepítették a többi malmot is a Soroksári útra. 1868-ban kezdte meg mûködését a második nagy ferencvárosi
FEBRUÁR
malom, a Pesti Molnárok és Sütõk malma. A Gizella és a Király malom 1880-ban, az utolsónak épített Hungária malom 1893-ban létesült. A ferencvárosi malmok mellett, fontos kiegészítõként 1883-ban került átadásra Budapest legnagyobb gabonaraktára, egyben a fõváros egyik legmagasabb épülete, az Elevátorház. A több emeletes, a mai Boráros térnél közvetlenül a vízparton felépített raktárban 290 tartály, 36 ezer köbméternyi ûrtartalommal várta a gabonaszállító hajókat. 1880-ban a Ferencváros lakóinak száma 30 ezer fõre nõtt. Mind az egyre nagyobb számú helybeli lakos, mind az egész fõváros élelmiszer-ellátásának javítása érdekében hosszú raktárak épültek az 1880-as évek elején a part mentén, melyek több száz méter hosszan húzódtak a Soroksári úton mûködõ malmok és a már 1874-ben átadásra került Fõvámpalota, a késõbbi Közgazdaságtudományi Egyetem épülete között. A közraktárak mûködése azonban nem oldotta meg az élelmiszerellátás és raktározás terén jelentkezõ hiányosságokat. Majdnem két évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a Központi Vásárcsarnok átadásával jelentõs elõrelépés mutatkozzon e téren. Budapest húsellátásának biztosítását volt hivatva ellátni az 1872-ben átadott közvágóhíd, majd az 1902-ben mûködését megkezdõ sertésvágóhíd. A tömegközlekedés és az áruszállítás terén jelentõs elõrelépést tapasztalhattak a Ferencvárosban lakók a század utolsó harmadában. 1866. augusztus 1-én a Pesti Központi Vaspálya Társaság elindította elsõ lóvasút járatát a Szénapiacról Újpestig. A következõ évben már Budán is lehetett lóvasúttal közlekedni a Lánchídtól Zugliget irányába, a két vonalat a Margit-híd 1876. évi megnyitásával összekötötték, majd újabb és újabb vonalakat adtak át a forgalomnak. A lóvasút egészen a XX. század elsõ harmadáig mûködött Budapesten. 1927-ben fejezte be pályafutását a margitszigeti járat megszüntetésével. A villamos, amely elõször 1887-ben a Nagykörúton a Nyugati pályaudvar és a Király utca között szállította az utasokat, túl erõs versenytársnak bizonyult. Budapest fejlõdése szempontjából az országos vasúthálózat bõvülése nagy fontosságú volt. 1877-ben készült el a Buda és Pest közötti vasúti kapcsolódást biztosító déli összekötõ vasúti híd, 1882 decemberében, a Budapest-Zimony közötti vasútvonal megnyitásakor pedig már a MÁV Ferencvárosi Rendezõ-pályaudvarán is megkezdõdött a személyforgalom. 1888-ban került átadásra a MÁV Dunapart Teherpályaudvar, melynek helyén elõzõleg katonai létesítmények álltak. Sokat köszönhetett a kerület a millenniumi ünnepségsorozatnak, hiszen ennek keretében közintézmények egész sora épült. 1896-ban fejezõdtek be a Nagykörút építésének munkálatai, és a Ferenc körút nagyközönség számára való átadása mintegy pontot tett az 1873. évi egyesítéssel megkezdõdött városépítészeti fejlesztés végére. 1896 október 4-én került sor, nagyszabású ünnepség keretében a Ferenc József-híd (Szabadság-híd) felavatására. 1896. október 25-én nyitották meg a Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján felépített Iparmûvészeti Múzeumot, a magyar szecessziós építészet kiemelkedõ alkotását. Az avatási ünnepségen Ferenc József is ott volt, az õ jelenlétében helyezték be a zárókövet. A múlt században a Duna pesti partszakaszán a fõváros környékérõl érkezõ élelmiszerárusok nagy számban árulták portékájukat, naponta több ezres vásárlóközönség fordult meg ezen a területen. A Fõvárosi Közmunkák Tanácsa a város folyamatos rendezése során az élelmiszerárusítás fokozottabb ellenõrzésének kérdését is rendezni kívánta. A szabadpiacok megszüntetése mellett a fõváros különbözõ pontjain csarnokok építését vette tervbe, és egy központi vásárcsarnok megépítésérõl is döntést hozott. Az épület tervezésére kiírt pályázaton elsõ helyezést nyert két francia, két német mérnök, valamint a Pecz Samu mûegyetemi tanár által készített terv is. Végül a magyar tervezõ kapott megbízást a kiviteli tervek elkészítésére. 1894-ben indult meg az építkezés, és 1896 júliusára tervezték a csarnok megnyitását. Az átadás elõtt azonban tíz nappal a hatalmas épületegyüttes tetõszerkezet nagy része leégett, így csak a következõ év februárjában kerülhetett sor a hivatalos használatba vételre.
38
39
FEBRUÁR
A XIX. század végén a fõváros ipari fejlõdése nagy mértékben hatott a Ferencváros kiépülésére; malmok, gyárak hosszú sora húzódott végig a délpesti Duna-parton, munkások ezreit foglalkoztatták a termelésüket egye jobban növelõ vas- és gépipari, vegyipari üzemek, az addig legeltetésre, zöldségtermesztésre használt területeket fokozatosan újabb és újabb iparvállalatok foglalták el. Egy 1896-ban készített statisztika szerint a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek közül tíz vas- és gépgyár, három faipari üzem, három bõripari, négy élelmiszeripari, öt malomipari, és kilenc vegyipari gyár mûködött. Bennük összesen nyolcezer munkás dolgozott, és ezek legnagyobb része helyben is lakott. Ez a hatalmas gyárnegyed azonban számos szociális probléma csíráját hordozta magában. A lakbérek a IV. és V. kerületi lakbérek színvonalát közelítették. A Ferenc körúti bérkaszárnyák pincelakásaiért például 200 koronát, az udvari bérleményekért 280 koronát is elkért évente a tulajdonos. A Ferencváros lakosságának közel 50 százalékát kitevõ munkásság legnagyobb része természetszerûleg nem itt, hanem az olcsóbb életfeltételeket kínáló Középsõ-Ferencváros többnyire földszintes lakóépületeiben keresett szállást, ahol a fent említett bérek kétharmadát, felét kellett csupán kifizetni. A lakáshiány hirtelen akut problémává vált ezen a területen. Nem véletlen, hogy Budapesten elõször ebben a kerületben indult munkáslakás-építkezés. 1897-ben adtak át a Kén utca Gubacsi út sarkán a négy egyemeletes, félig zárt verandás, szoba-konyhás lakásokból álló épületet. Bennük több tucat, fõleg szakképzett munkást és családjukat helyezett el a fõváros. A következõ akció 1906-ban indult, Bárczy István fõpolgármester hivatalba lépését követõen. Az ekkor megszervezett lakásügyi bizottság programja szerint fontos volt, hogy a kormány és a fõváros jó példával elõl járva kisebb javadalmazású alkalmazottai és munkásai számára építene házakat. Ennek az akciónak a keretében 1910 májusában 162 szobakonyhás lakásból álló telep nyílt meg a Kén utcában, a Telepy utcában 114 hasonló lakást adtak át, a Mihálkovics utcában pedig 216 szobakonyhás lakásba költözhettek be a rászoruló munkáscsaládok. 1910 és 1911 folyamán összesen 813 lakás épült, szinte valamennyi 16 négyzetméteres szobákkal, 8 négyzetméter alapterületû konyhákkal. Mindegyik ferencvárosi telepnek fontos jellemzõje volt azonban, hogy elsõsorban állami, illetve községi tulajdonú vállalatok szakmunkásainak szánták a lakásokat. A szakképzettség nélküli munkásoknak ezután sem maradt más, mint az ágybérlet, illetve családjuk számára a már egyébként is túlzsúfolt szobákba való beköltözés. A Ferencvárosban az I. Világháború kitöréséig már nem történt elõrelépés a lakásproblémák megoldásának terén. A háború idõszaka alatt hozott döntéseket, melyeknek majd valóban kihatása volt az 1920-1940 közötti idõszak lakásviszonyaira pedig a hadihelyzet (tudniillik a hazatérõ sebesült katonák elhelyezésének kérdése) motiválta. A lakásgondok természetesen a munkalehetõségek rosszabbodásával együtt, hozzájárultak a bérkövetelések erõsödéséhez, és a munkások szervezkedésének nagyobb méretûvé válásához is a századfordulót követõ évtizedben. A kerület fejlõdésének vázolásakor nem mehetünk el szó nélkül az 1900-as és 1910-es évek ferencvárosi munkástüntetései és sztrájkjai mellett. Az 1901-ben kezdõdõ, a budapesti vasés gépipart, majd textilipart és vegyipart is érintõ sztrájkhullámot a ferencvárosi Magyar Fegyvergyár és Gépgyár Rt. munkásai indították el. Az 1905-ben és 1906-ban lezajlott nagyarányú tüntetéseken (mint például az 1905. szeptember 15-én megtartott egynapos általános sztrájkban, a vörös pénteken) és munkabeszüntetési akciókban kimutathatóan nagy számban vettek részt a ferencvárosi üzemek munkásai. 1908-ban már halálos áldozatokat követelõ összecsapásokról is hírt adtak a napilapok a Lujza utcai mészárszék elõtt, illetve a Boráros térnél lezajlott tüntetések után. 1912. május 23-án pedig, amikor Budapesten több százezer ember tüntetett Tisza István politikája ellen, a Mester utcában és a Soroksári úton a munkások felborítva a villamosokat barikádokat emeltek, és szabályos utcai harcot folytattak a kivezényelt csendõrökkel és katonákkal. (Folytatás az 54. oldalon)
FEBRUÁR
Fûben, fában orvosság no és világsiker Régi mesék töpörödött öregasszonyokról szólnak, akik éjféltájban, holdvilágnál gyógyerejû vagy éppen rontást hozó gyökereket ásnak ki a földbõl. Ezek a nénikék inkább hasonlítanak manókhoz, mint emberi lényekhez, és ha az éjszakai vándor munkájuk közben meglátja õket, annak gyorsan menekülnie kell, mert különben egy ilyen gyûjtögetõ néne gyökérbarna, száraz karjai fonódnak rá és ahogy azt mondani szokták: jobb lett volna meg sem születnie állítja egy régi legenda. Persze mindez mese, gyerekeket riogató kitaláció. Az viszont igaz, hogy a szeszesitalok színes világában az efféle gyökerekbõl és különbözõ növényrészekbõl készült gyógyitalok, késõbb likõrök bizony esetenként szinte természetfeletti vagy nagyon is a természethez köthetõ rangot vívtak ki maguknak. Ennek felismerése vezette a Zwack család valaha volt, kísérletezõ kedvû õsét sikeres útjának elején, amikor a XVIII. század végén, egészen pontosan 1790-ben, a Habsburg Birodalom akkori uralkodójának udvari orvosaként a betegeskedõ császár számára összeállította gyógyitalát. II. József, amikor az elixírt megkóstolta, így kiáltott fel: Doktor Zwack, das ist ein Unicum!. A keserû likõr csatát nyert és egyszersmind nevet is. Fél évszázad telt el ezután, amikor 1840-ben az utód, Zwack József, az ital receptjével a zsebében Morvaországból Pestre költözött és itt nyomban nekilátott az egyre kedveltebb és keresettebb likõr gyártásának és forgalmazásának. A kezdetben kis, majd egyre nagyobb üzem, végül a gyár különbözõ okok miatt az 1800-as évek második felében több alkalommal is kénytelen volt költözködni, mígnem 1892-ben végleg megtelepedett jelenlegi helyén. (Ismeretes, hogy a Soroksári út és a Dandár utca sarkán lévõ 9561-61/5, 6, 9, 10,11 hrsz. telkek egyesítése nyomán létesített terület kezdetben a Soroksári út 92-es számot viselte. 1906-ban a Ferencváros útjainak és utcáinak rendezése folytán azokat átszámozták. Akkor kapta a Zwack gyár a mai, 26os számot.) Elmondható tehát, hogy az Unicum likõr karrierje több mint kétszáz éves, a cég története öregebb másfél száz esztendõnél, a gyár falai pedig immár idõsebbek száztizenöt évnél. Napjainkban egyszersmind három olyan jellemzõt is mondhat magáénak, melyekkel egyedülálló hazánk élelmiszeripari vállalatai között. Nevezetesen: a vállalat központja ma is ott van, ahol a XIX. század végén az elõdök kezdtek dolgozni, termékeinek jó része élen az Unicummal eredeti minõségben áll a kedves fogyasztók rendelkezésére és nem utolsó sorban a cég sok-sok viszontagság után ismét az alapító család tulajdonában van. A Zwack J. és Társa cég már a végleges letelepedést követõ években kivívta magának a hasonló vállalkozások között a hegemóniát. A gyár képe lényegében 1895 és 1905 között kialakult, az épületekben pedig már a századforduló idején közel kétszázféle terméket állítottak elõ, amelyek között természetesen mindig is az Unicum volt a legnépszerûbb. A részvénytársaság egyik büszkeségében, a közelmúltban létesített múzeumban láthatók a cégalapítást követõ évek, az elmúlt évszázad elejének és az egymás után sorakozó évtizedek sok-sok emléke: valaha volt italkülönlegességek, dokumentumok, fényképek és jó néhány ipartörténeti ritkaság. Külön rangot jelentett az 1895-ben elnyert Császári és Királyi Udvari Szállítók kitüntetõ cím.
40
41
FEBRUÁR
A XX. század elsõ évtizedének második felében jelent meg a fõvárosi házak falain, a hirdetõoszlopokon, a szórakozó- és vendéglátó helyeken a cég híres reklámja, egyszersmind az utca mûvészeteként emlegetett, alkalmazott grafikáknak is máig legsikerültebb alkotása: a Vizes ember. A termékválaszték is egyre bõvült és olyan kiváló italok tûntek fel az üzletek kirakataiban és polcain, mint a Tokay Brandy, a Cherry Brandy, valamint az Anisette és Triple sec likõrök számos egyéb mellett. Az Unicum pedig 1922-tõl, változatlan minõségben, de új címkével, piros alapon arany kereszttel jelent meg a piacon. 1915-ben elhunyt a cégalapító Zwack József és munkáját fia, Zwack Lajos vette át, akit a késõbbiekben 1930-ban bekövetkezett halála után a vállalat élén két fia: János és Béla követett. A szomorú eseményt kommentáló nekrológok mindenhol kiemelték az elhunyt nagyfokú szociális érzékenységét, közösségi, elsõsorban a kerületért végzett tevékenységét, azt a sokoldalú támogatást, mellyel például a ferencvárosi iskolák szegény sorsú, tehetséges gyermekeit segítette. A fejlõdés az I. világháború után is töretlen marad. Az azt követõ idõkbõl érdekességként kell megemlíteni, hogy 1933-ban a gyár kibõvítette tevékenységi körét izzólámpák és fénycsövek, valamint hõpalackok gyártásával is. Egy akkor ritkaságszámba menõ kapcsolat nyomán pedig 1935-tõl szerzõdést kötött az egyesült államokbeli Kraus Bros. and Co. vállalattal, termékeinek kizárólagos tengerentúli forgalmazására. Ez utóbbival kapcsolatban egy ritka történet kívánkozik ide. Már a húszas éveket megelõzõen is történt az Egyesült Államokba Unicum szállítás, melynek aztán, mondhatni komikus, egyesek számára hasznos következményei lettek. Köztudott, hogy az USA-ban 1920-tól szigorú alkoholtilalmat vezettek be. Drákói szigorral csaptak le minden alkoholforrásra, italmérõ helyre és italt fogyasztó személyre. A korszaknak egyébként könyvtárnyi anyaga van. Ámde. Miután az Unicumos üvegeken szerepelt a jellegzetes védjegy, sokan és sokáig ártalmatlan orvosságot sejtettek a palackban, sõt utána abba akár más szeszesitalokat is töltve, vígan iszogattak a gömbölyû flaskából és kínálgatták egymást az italozó cimborák. Míg a hatóságok rájöttek a turpisságra, már jó néhány hektoliter csúszott le a torkokon. Félig politikatörténeti, félig a cég históriájával összefüggõ esemény volt, hogy 1935-ben több alkalommal is hazánkba látogatott VIII. Edward. Az angol trónörökös itt-tartózkodása alatt igen megkedvelte a cég által gyártott és forgalmazott kecskeméti barackpálinkát és a korona várományosának jó ízlése máig tartó hatásúnak mondható. Megalapozta ugyanis a kiváló pálinka nemzetközi tekintélyét. Különös figyelemmel tüntette ki az akkortájt éppen divatossá lett Fütyülõs barackpálinkát. Állítólag már a vonat szalonkocsijában is szaporán kortyolgatta a Fütyülõs Kecskemétit és megérkezéskor némileg ködös pillantásokkal nézelõdött a magnéziumláng fényeivel dolgozó riporterek gépeinek lencséjébe. Mrs. Simpson, alias Wallys Warfield pedig, amint az egy arához egyébként illik is, hûségesen kísérgette és támogatta a barack hatására bizonytalanul lépegetõ võlegényét, aki mindentõl függetlenül a budapesti angol követ címeres-zászlós Rolls-Royce kocsiján érkezett a Duna-parti Ritz Szállóba, ahol királyi lakosztályt nyitottak számára. VIII. Edward kíséretével szorgalmasan végigjárta az éjszakai szórakozóhelyeket, az elõkelõ Parisien Grilltõl a kevésbé elõkelõ Capri mulatóig, de felkereste a hangulatos budai kisvendéglõket is. Nagyon kedvelte a Kis Kakukk éttermet, ahol Szinnyei Merse Félix, a neves festõ bohém öccse magyar nótákat húzatott a híres Pertis Jenõ cigányprímással, majd csárdást táncoltatott Õfelségével. Ezeken a kellemes mulatozásokon egyébként a barackpálinka mellett zömmel a cég egyéb termékei ízlettek a legjobban, leginkább az Unicum, ami, végzõdjék bárhogyan is nap, nagy segítségére volt a regenerálódásban és adott megújuló lendületet az újabb szórakozásokhoz.
FEBRUÁR
Emlékezetes eseményt jelentett az 1940-ben megrendezett Nemzetközi Kiállatás, melyen a cég százéves fennállásának tiszteletére rendkívül dekoratív pavilont emelt, ezt meglátogatott Horthy Miklós, az ország akkori kormányzója is. A békés és töretlen fejlõdés idõszaka röviddel ezután véget ért. A kirobbant II. világháborúban viszonylag hamar belesodródtunk, s már a hátország sem jelentett védettséget, érintetlenséget és a gyár a sorozatos bombatámadások, majd a késõbbi ostrom alatt jelentõs károkat szenvedett. 1945 után a romos üzemben éppen csak befejezõdött a helyreállítás és az újjáépítés, amikor 1948-ban az új politika döntése és a gazdasági rendszer megváltozása nyomán a vállalatot államosították. A tulajdonos, Zwack János feleségével és fiával, Zwack Péterrel, no és természetesen az Unicum likõr eredeti receptjével a zsebében, kalandos körülmények között emigrálni volt kénytelen. A gyár egy darabig állami tulajdonban ugyan, de önállóan dolgozott, majd 1961-tõl a Magyar Likõripari Vállalat (MALIV), végül 1971-tõl a Budapesti Likõripari Vállalat (BULIV) irányítása alatt mûködött, egészen a rendszerváltásig, pontosabban az 1992 elején bekövetkezett tulajdonosváltásig. Az állami tulajdonlás évei alatt, köszönhetõen a gyárban dolgozók szakmaszeretetének és szakmai tudásának, sikerült egyes régi termékeket átmenteni a jövõ számára. Ilyenek voltak például a Cherry-Brandy-, a Hubertus-, a Mecseki Itóka likõrök, a Fütyülõs barackpálinka és még jó néhány kiváló italféleség. Az Unicum likõr sem merült feledésbe, legalábbis, ami a nevet illeti. Egy kvázi Unicumot, az eredetihez csupán hozzávetõlegesen hasonlító recept alapján gyártották negyven esztendõn keresztül. A külföldre kényszerült család tagjai, akiknek kezdetben egyetlen vagyontárgyuk úgyszólván csak a híres keserû likõr receptje volt, az emigráció éveiben szintén a szesziparban tevékenykedtek, Zwack Péter az idõ alatt az Egyesült Államokban, majd Olaszországban elsajátította a szakma ismeretét és különbözõ világcégeknél állt alkalmazásban. Amikor pedig a magyarországi politikai események arra lehetõséget engedtek, az elsõk között jött vissza hazájába és anyagi áldozatokra is hajlandónak mutatkozott, hogy valaha volt gyárukat elõbb vegyes vállalati struktúrában, majd teljes egészében, tulajdonosi minõségben visszaszerezze. A cég ma részvénytársasági formában mûködik. A visszatérés után 1989-ben a BULIV-val közösen megalapította a Zwack Unicum Budapest Kft.-t. Zwack Péter és üzlettársa Emil Underberg a vállalkozás 50-50%-os tulajdonosai voltak. A megmentett és sok kalandot megért recept alapján nyomban megkezdõdött az eredeti Unicum likõr gyártása. 1990-ben és '91-ben pedig még további, saját fejlesztésû italokkal jelentek meg a piacon: Címeres barackpálinka, Zwack körtepálinka, Cheers-, Wiener Coffee likõrök, Zwodka stb. A következõ év elején aztán a konzorcium jogot szerzett az idõközben az üdítõital részlegétõl megvált, országos méretû BULIV privatizálására is, és megalakult a Zwack Unicum Részvénytársaság. Ezzel együtt természetesen minden olyan termék gyártási joga is a cég birtokába került, amelyeket az állami tulajdonban lévõ ipar más egységei korábban gyártottak: többek között a Hubertus, a Cherry-Brandy, a Csokoládé flip, a Mecseki Itóka egyebek mellett. A tulajdonosok 1993-ban 26%-os hányaddal tulajdonostársnak bevonták a ma DEEGEO néven közismert multinacionális szeszesital-ipari óriás vállalat jogelõdjét. Napjainkban elmondható, hogy a Zwack Unicum Részvénytársaság a hazai szeszesitalgyártók és -forgalmazók legjelentõsebb vállalata, és a hazai szeszesital-piac mintegy 30%-át mondhatja magáénak. Emellett jelentõs export- és még jelentõsebb import szeszesital forgalmat bonyolít. A cég az elmúlt másfél évtizedben mindig kiemelt fontosságot tulajdonított a termékfejlesztésnek és az állandó, kifogástalan minõség biztosításának. Italait igyekszik és igyekezett mindvégig sikerrel igényes beltartalommal és tetszetõs külsõvel megjelentetni. A kilencvenes évek kö-
42
SZARVAS IMRE: SZÓPIRAMIS (piramisok üzenete középen) K kÖt nöVet kev E rôk piro S kája üteme S séget átépít É seivel felkutaTásaitok megszerv E zhetitek kapcsolatKereséseik
F sÁs köRös hatAlma hátsÓjára megmuTatója átdolgOzására kézimunKáitokra adathalmAzaitokra következeTességetek
Mindig két új betût adunk az elôzô sorhoz. Alkosson ön is hasonlót szabadidejében!
43
FEBRUÁR
zepén jelentõs anyagi ráfordítások nyomán egy világviszonylatban is kimagasló technikával és technológiával mûködõ pálinkafõzde épült Kecskeméten, és a budapesti patinás központi gyár pedig, a több éves átalakítási és rekonstrukciós munkák után, a korábbi hangulatát idézõ külsejével és a mûemléki jellegû belsõ épületeivel a rohamosan fejlõdõ és egyre elegánsabbá váló kerület Duna-parti részének látványos színfoltja lett. A szakmai munka tekintetében az új évezred elsõ évei, a mindennapi munkákon túl az EUcsatlakozáshoz kapcsolódó teendõk jegyébe teltek el. A megváltozó és szigorodó igények új kihívásokat jelentenek és a vállalat, hírnevéhez méltóan ezeknek meg is felel. A tisztelt fogyasztók nap mint nap tapasztalhatják, hogy a cég régebbi és hagyományos termékei mellett új meg új italféleségekkel igyekszik a megújuló igényeknek eleget tenni. A már tradicionálisnak mondható Vilmoskörte, Hubertus, a Kecskeméti barackpálinka család, valamint az Unicum mellett 2005-ben tûnt fel a kirakatokban a speciális ízvilágot reprezentáló Unicum Next, és a különleges, fûszeres, borpárlat alapú likõrkülönlegesség, a Zwack Riserva. A Zwack Unicum Rt. italtermelõ és -forgalmazó tevékenysége mellette egyre szélesebb körû import forgalmat is folytat és másfél évtizedes fennállása alatt fokozatosan olyan kiváló italok behozatalával kedveskedett az egyre igényesebb italokat kedvelõk népes táborának, amely márkák sokszínû és magas minõségi kategóriákat reprezentálnak. A részvénytársaság esztendõk alatt támogatóként bekapcsolódott seregnyi kulturális és sport eseménybe. Igen népszerûek a Budapesti Fesztivál Zenekar hangversenyei és sokan szurkolnak az évrõl évre megrendezésre kerülõ Unicum Vízilabda Kupán is. Meg kell említeni a több évtizedes szünet után életre hívott Budapesti Operabált, amelynek fõ támogatója és kizárólagos italszállítója a Zwack Unicum Rt. A cég támogatását élvezi a fentieken túl még seregnyi, esetenkénti rendezvény, az Experidance táncegyüttes, számos könyv- és zenei kiadvány, bizonyítva a vállalat vezetésének elkötelezettségét a nonprofit kulturális és egyéb társadalmi események iránt. A 2005-ös év közepén megkezdte a termelést Dunaharasztiban, egy új zöldmezõs beruházásként létesített gyár. Az idõk során a Zwack Unicum Rt. italai egy életforma jelképei lettek. A fogyasztók a hagyományos és a megújult, ízléses, tetszetõs formák sugallta megbízhatóságot, az állandó jó minõséget keresve gyûlnek táborába és a nagy hagyományokkal rendelkezõ, gazdag szakmai tudás birtokában lévõ és szellemes reklámjaival feltûnést keltõ cég biztos abban, hogy híveinek nem is okoz csalódást. GERENCSÉR EMIL
FEBRUÁR
Könytárak a Ferencvárosban Az 1904-ben alapított Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár tagkönyvtárai a Fõváros négy régiójában biztosítják a lakosság közkönyvtári igényeinek kielégítését. Ferencváros a délpesti régióhoz tartozik és három könyvtárral mûködik. Ezek a Boráros tér 2., a Mester u. 53. és a Börzsöny u. 13. alatt találhatók. A három közül a legnagyobb a Boráros téri könyvtár jelentõs forgalmat bonyolít le, bejegyzett olvasóinak száma ma már meghaladja a 2000 fõt. A könyvtár állománya 30 000 könyvbõl áll. Ennek frissítésére az évi keret 900 000 forint. A beszerzések a központon keresztül, ellenõrzés után történnek. A könyvállomány javítása rendszeres, de a központi könyvkötõ mûhelyben folyik. A könyvek között a legnagyobb számban szépirodalom van képviselve. Szakmai irodalom kis számban található. Ezen belül a mûszaki irodalmat fõleg a hobbi tevékenységet segítõk képviselik. Különleges érdeklõdés kielégítésére szociológiai és pszichológiai könyvek is vannak a könyvtárban. Idegen nyelvû könyv is van az állományban, de nyelvkönyvek nem szerepelnek. A könyvtárban nem található könyvek kölcsönzése könyvtárközi közvetítésen át történhet, akár a központi raktárból, akár másik kerületi könyvtár bevonásával. A könyvek mellett videokazetták, CD és DVD lemezek is kölcsönözhetõk. További szolgáltatásaik közé tartozik a zenei CD-k lehallgatása, folyóirat-olvasás, internetezés 100 Ft/óra díjjal, fénymásolás és különlegességként mûvészfilm-kölcsönzés, amely Budapesten csak a ferencvárosi fiókban létezik. Az olvasók rendelkezésére álló számítógép-állomány beszerzéséhez pályázatot nyertek. Szintén különleges szolgáltatás az ingyenes jogsegély hetente egyszer. Szintén ferencvárosi különlegesség, hogy az önkormányzat fizeti a nyugdíjasok és GYES-en lévõk beiratkozási díját. Értékes kezdeményezés és kultúrküldetés is egyben a Fõvárosi Könyvtári Napok keretében íróolvasó-találkozók szervezése, amire meghívók kiküldésével toborozzák a hallgatóságot. Janikovszky Éva ilyen estjére például nagyon sokan voltak kíváncsiak. A könyvtári nyitva tartás a következõ: hétfõ, szerda, péntek 1319 óra, kedd 0916 óra, csütörtök 0914 óra LÁSZLÓ GYÖRGY
Évforduló 50 éve történt 1957. február 8. Meghalt Neumann János világhírû matematikus, a számítógép kifejlesztõje. Neumann János matematikai tehetsége ellenére, bankár apja kívánságára vegyészmérnöknek tanult Zürichben, miközben Berlinben és Pesten matematikát, fizikát és filozófiát hallgatott. A zsidó származású, bár nemesi címet szerzett családból való Neumann a harmincas években emigrált az Egyesült Államokba. Princetonban, a mérnöktovábbképzõ intézetben matematika-professzor lett, majd részt vett az amerikai atombomba elkészítésében, amely rengeteg számítást igényelt. Egy évvel késõbb már Pennsylvaniában igazgatott egy hadászati számítógép-projektet, amelyet másodpercenként ezer mûvelet sebességûre terveztek. Neumann ezután haláláig együtt dolgozott ottani kollégájával, Hermann Goldstine matematikussal. Többek közt megalkották az IAS- vagy Neumann-gépet, amely sokkal gyorsabban számolt bármelyik korabeli számítógépnél, felépítése pedig nagyjából megegyezett a mai modern számítógépekével, így joggal tartják ezt a mai gépek õsének. Neumann élete végéig, halálos betegen is dolgozott; 1957-ben tüdõrákban halt meg.
44
