5. fejezet
Alex számára igen lassan telt el az elkövetkezendő két hónap, amit a Gonzaga birtokon töltött. Miután Ramona számára is kitudódott a valódi kiléte az asszony hideg vele s egyetlen pillantása is lándzsaként döfődik a szívébe. A fiú számtalanszor elszánta már magát arra, hogy megbékítse magát vele, de meghátrált akárhányszor csak a közelébe férkőzött. Túlságosan is szégyellte magát, vagy csak félt. Nem tudta biztosra. A lényeg, hogy kerülte őt, ahogyan csak tudta és azon volt, hogy minél előbb elköltözhessenek a birtokról.
Egy napon dél fele almát rágcsálva lépett be a szalonba. Tudta, hogy ebben az időtájban Ramona a kislányát eteti és így nyugodtan sétálgathat a házban. Odalépett az ablakhoz, hogy azon át leskelődve nyerjen egy kis megnyugvást a tájban gyönyörködve. Majd ezt megunván átsétált a szoba túloldalára és a polcra helyezett fényképeket nézte. Az egyiken Ramona volt látható Ramoncitával és Felipével. A másikon Jane-t karolja, majd a fiatalkori fényképét csodálta meg. Elmerengett azon, hogy milyen jó is lett volna, ha abban az időben született volna, mint Ramona és a közelében nevelkedhetett volna fel. Bár amilyen szerencsés biztosan akkor is szegénynek született volna és még annyira sem álmodozhatott volna az asszonyról, mint amennyire most teszi. Alex elnevette magát az öniróniáján és beleharapva az almájába visszafordult a bejárat felé, hogy elhagyja a helyiséget, amikor Ramonával találta szembe magát. A fiú annyira megijedt, hogy a gyümölcsöt elejtette, amely elgurult a földön. Alex azon nyomban utána ugrott, de remegő kezei még tovább lökték a gömbölyű gyümölcsöt, ami Ramona lába előtt állt meg a szoknyáját érintve. Alex mit sem érzékelve ebből oda mászott és a kezeibe vette az almát. Szívverése csak fokozódott, amint ráeszmélt, hogy Ramona előtt térdepel. Apró zöld szemeit tágra nyitotta és óvatosan felnézett. Ramona arca fennkölt volt, és kérdőn tekintett a fiúra. Alex lassan felemelkedett és megköszörülte a torkát.
Ramona kikerülte a fiatalembert és a szófa felé haladt. Alex fél vállról utána nézett, majd távozásra emelte a lábát, ám az asszony megszólította.
Sajnálom, hogy már nem veszed igénybe a zongoraóráimat. Nagy tehetség vagy. Azt gondoltam, hogy haragszik. –fordult oda Alex. Haragszom is. –jelentette ki a nő. –Nem esett jól a hazugságod. Nem akartam, hogy az anyám miatt rám is nehezteljen. Én teljesen más vagyok, mint ő. Merem remélni, mert téged egészen megkedveltelek. Valóban? –csillant fel Alex szeme és elmosolyodott. Attól, hogy nem nagyon beszéltünk az elmúlt két hónapban ismerem minden lépésed. Látom, hogy rendes fiú vagy. Köszönöm. –hajtotta meg a fejét Alex. –Ami pedig az anyámat illeti…
Ami az anyádat illeti engem hidegen hagy mit tesz addig, amíg nem ellenem teszi. Rám mindenben számíthat asszonyom. –lépett közelebb a fiú és mélyen Ramona szemeibe nézett. –A szemei szomorúak, a pillantása mélységes, és gyönyörű a tekintete. Ostoba fiú! –mosolyodott el a nő és elfordította a fejét. Jó napot család! –lépett be vigyorogva Jack. –Látom, alakulgat a kapcsolat kettőtök között. –a férfi mit sem tudott arról, hogy Alex ezelőtt gyakorta vendég volt a házban. Nem is látták szükségét az elmondásának. –Milyen gyönyörű vagy ma életem! –Jack egy csókot adott Ramona arcára, majd átkarolta és megölelte hátulról. Ramona féloldalt fordította a fejét és behunyt szemmel, mosolyogva élvezte a férfi bajszának kellemes csiklandozását. Készülsz valahová? –kérdezte az asszony. Igen, megyek a városba a tudod mikért. –Jack tovább ringatta karjaiban Ramonát. Alex elfordította a fejét és csak olykor vetett oda egy-egy féltékeny pillantást. Jaj, Jack. –nevette el magát Ramona. –Alex már nem kisfiú, nyugodtan lehet róla beszélni. Nem, nem. –a férfi eleresztette a kedvesét. –Legyen meglepetés a fiamnak is. –kacsintott a férfi Alex felé, aki csak elmosolyodott és felhúzott szemöldökkel csóválta a fejét. –Na, indulok is, mert már csak két nap! –örvendett Jack. –Ruy Coronadoék mikor érkeznek? Azt mondták aznapra érnek ide. Tökéletes! –csapta össze a tenyerét Jack, majd egy puszit adott Ramonának és távozáskor vállon verte Alexet. –Szerbusz fiam, rád bízom az életem. –nézett vissza a pirosló asszonyra, majd tényleg elment. Tiszta bolond ez az ember. –nevetett Ramona. Van kiért annak lennie. –kacagott Alex is, amire az asszony mosolyogva megcsóválta a fejét. –Igaz is! Van most egy kis szabad ideje? A birtok számláit szerettem volna átnézni. Az ráér, majd Felipe elintézi őket. –legyintett a fiú. -Szeretnék valamit mutatni önnek. Máris jövök, várjon itt! –Alex elrohant, de rövid időn belül vissza is tért a kezében két, eddig Ramona számára ismeretlen dologgal a kezében. Hosszú nyele volt, a vége pedig lapátszerű, de nagyobb és ovális alakú. A közepe lyukacsos volt, s háló borította. Mi ez? –nézett rá kíváncsian s a kezébe vette az egyiket. Ez egy ütő. Ütő? –kérdezett vissza. Úgy hívják, hogy tollas ütő. Miért tollas, hiszen nincs rajta egy pihe sem?
Azért, mert a labda, amely hozzá tartozik tollból készült. –Alex a zsebéből előhúzott egy gúla alakú tollakból álló tárgyat, amelynek a csúcsán egy nehezék volt. –Már az ókorban is ismert volt ez a játék, viszont még csak pár éve került be a köztudatba. Ez is inkább Európában ismert. Egy barátom járt ott a múlt évben és hozott nekem könyveket. Az egyik könyv a legújabb tudományos felfedezésekről és találmányokról szól. Abban ismertem meg ezt a játékot és mindig ki akartam próbálni, csak nem volt hozzá motiváció. Miféle motiváció hajtotta akkor, hogy végül is elkészítette? Mert ugye ezt te csináltad? Igen, ez mind az én alkotásom. A motiváció pedig az ön személye. Le szerettem volna nyűgözni valami újjal, valami egyedivel. Egész jó irányba halad ez a lenyűgözés. Mégis hogyan kell ezzel játszani? Szeretné kipróbálni? –csillant fel a fiú szeme s rögtön folytatta, mihelyst meglátta Ramona arcán a lankadó érdeklődést. –Nagyon egyszerű és élvezni fogja. Nem bánom. –egyezett bele Ramona. –Megvallom őszintén, hogy nagyon kíváncsi vagyok. Akkor menjünk a kertbe szépséges hölgyem, ezt a szabadban jó játszani. Most csak egy kis szellő fújdogál, tehát nem lesz nagyon nehéz. –nyújtotta a karját Alex s Ramona kíséretében kimentek.
Odakint nagyon szép volt az idő és kellemesnek ígérkezett a játék. Alex a napos oldalra állította Ramonát, hogy ne a nő szemeibe tűzzön a világosság. De mielőtt hozzáláttak volna a játékhoz a fiú megmutatta a technikát. Egy ütőt Ramona kezébe adott, a másikat pedig ő fogta.
Az egyik kezében a labdát fogja, a másikban pedig az ütőt. Mikor elejti a labdát, akkor finoman beleüt, hogy ívelten hozzám kerüljön. Én meg visszaütök és önnek nem szabad hagynia, hogy leessen a földre. Tehát folyamatosan a levegőben kell tartani. Gondolod menni fog? –Ramona tartott tőle egy kicsit. Biztosan. –Alex igyekezett tartani benne a lelket és pár ütés gyakorlat után, amely nem ment egyszerűen s bár a sok balütés ellenére sokat nevettek, elfoglalta a helyét. –Kezdhetjük? –kiáltotta a nőnek. Gyerünk Alex, izgatottan várom! –kiáltott vissza Ramona és teljesen a labdára koncentrált.
A fiú elütötte a labdát és nevetve figyelte, ahogyan a nő felemeli az ütőjét s próbálja eltalálni a felé repülő tollazatot. Aztán Ramona ütési próbáin derült egy ideig. Órákon keresztül játszottak, s a végére az asszony már profi szinten űzte a tollaslabda játékot. El is fáradt és lihegve lépkedett Alex felé.
Ösz-sze-esés-ighh tuhd-nékh játh-szanih. –mondta mikor odaért. Hozok egy kis limonádét, addig pihenjen le a padon. –Alex odakísérte az asszonyt az ülőhelyhez, majd berohant egy kis frissítőért. Amikor visszatért Ramonát a padon állva találta, és az ütővel kapizsgált a sövény teteje felé. Mi történt? –kérdezte odaérve. Véletlenül felütöttem a labdát, amíg bent voltál, s most nem tudom leszedni az istenért sem. –nyögte a nő. Mindjárt leszedem. –Alex letette az asztalra a kancsót és a poharakat, aztán Ramonához ment, aki lelépni igyekezett, de lábai ingatagsága miatt esésnek indult. Alex idejében reagált és átkarolva a nő derekát lassan leengedte. Az asszony arca csupa nedvesség volt és a homloka verejtékezett. A haja is átázott az arca körvonalánál. Alex roppant vonzónak találta s egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Mérhetetlen vágyat érzett arra, hogy megcsókolja a pirosló ajkakat. Úgy látszik a szenvedélyem lett ez a játék. –nevetett a nő, ami visszazökkentette Alexet a valóságba. Csak óvatosan ezekkel a szenvedélyekkel. –nevetett a fiú és töltött egy pohár üdítőt, amit átnyújtott Ramonának. -Parancsoljon! Köszönöm! –kortyolt az italba Ramona és szuszogva itta azt. –Ez nagyon jól esett. Egészségére. –felelte a fiú. –Óhajt még egyet? Nem, köszönöm. Majd később még iszok. Rendesen kifáradtam. Egy jó ideig játszottunk ám. De még hogy! Holnap is játszunk? –Ramona nevető szemekkel nézett Alexre, aki jókedvűen bólintott. –Remek. Most viszont menjünk be a hűvösbe, mert le kell dőlnöm egy kicsit.
Miközben ők játszadozással töltötték el az idejüket, addig Jack a városban intézte a bizonyos ügyeket, majd betért egy helyi kocsmába, hogy egy itallal felfrissítse magát. Úgy gondolta, hogy hamar végez, ám mellészegődött a cimborája és beszélgetésbe elegyedtek.
Hát te még itt vagy Robert? –ivott bele az italába Jack. Mondjuk úgy, hogy ismét. Miután nem kerestél fel nem vártam tovább, mert mennem kellett tovább, de most vissza kellett térnem. No, miben mozgolódsz? –kérdezte kíváncsian a férfi.
Nem tudom beszélhetek-e neked róla. –suttogta Robert. –Már nem vagy közénk való. Tehát még mindig ugyanabban mesterkedtek. –nézett előre bólogatva Jack. El tudod képzelni mennyire mocskosak ezek a mexikóiak? Azt hiszik, hogy még mindig ők az urak ezen a földön, de majd meglátják, hogy nem így van. Az elmúlt két hónapban két haciendát már sikerült amerikai kézre keríteni. Hogyan? –Jack Robertre nézett. Tudod, hogy megvannak az eszközeink. –vigyorgott az amerikai. Oh, igen. Azokat elég jól ismerem. –hörpintett fel újabb adagot Jack. Nem hiányzik ez az élet? Nem akarsz visszatérni? A mostanit sokkal jobban szeretem. –felelte a férfi. Egy mexikói mellett. –fancsalodott el Robert. –Nem sérti az önbecsülésed, hogy egy mexikói birtokon robotolsz és egy arrogáns asszony diktál neked. Azt is be lehetne törni és egy kettőre miénk az egész földje. Te csak azt képzeled. Nem olyan kőből faragták azt az asszonyt. –mosolyodott el Jack. De csak egy asszony és nincs ki megvédje, miután kiirtottuk a fajtáját. Vagy előbb vele kellene végezni, csak az túl nagy vihart kavarna és az nem hiányzik. Tévedsz kedves barátom. –állt fel Jack. –Igenis van, ki megvédje azt az arrogáns mexikói asszonyt. Mégpedig a magam személyében. Hallottam ezt azt Jack, de nem akartam hinni a fülemnek. Valóban szeretőként tart a birtokon? Megint csak tévedsz Robert. Az ünnepek után összeházasodunk. Ezenkívül van egy közös gyermekünk, amely megpecsételte a szerelmünket. Teljesen le vagyok sújtva cimbora. Bemocskolod itt a vérünket. Most már elég legyen! –Jack elkapta Robert gallérját. –És vésd jól az eszedbe, hogy a Moreno Gonzaga birtokot és lakóit messze elkerüljétek, különben Jack Greennel gyűlik meg a bajotok. Ismertek és tudjátok jól mire vagyok képes. –ezzel visszadobta a helyére a férfit és hangos léptekkel távozott az ivóból.
„Idióta alak.” Morogta magában miközben felszállt a lovára. Alig tett két lépést a jószággal, amikor meglátott valamit egy utcai árus kezében, ami mosolyra késztette. Azonnal érte nyúlt, kifizette és az erszényébe tette. A kedvesére gondolt, mint napjai minden egyes percében.
Mivel már nem volt semmi dolga a városban, ezért hazament. Azonnal felsietett a hálóba Ramonához, ám nem találta ott. Azt gondolta, hogy a dolgozószobában van, de az is üresen állt. Az
ajándékot letette az előszobában s a kert felé igyekezett, amikor Marjorie lépett elé és átkarolta a nyakát.
Engem nem is akarsz üdvözölni? Ma még nem is találkoztunk. Megbolondultál? Mi van, ha észrevesz valaki? –bontakozott ki a nő öleléséből a férfi. Érdekel is az engem? –Marjorie ismét a férfihez bújt és egy csókot adott az ajkára. Alex az ajtóba érve megtorpant a jelenetet látván. Gyorsan maga mögé nézett, hogy Ramona hol tart. A nő alig két méterre követte őt. Mielőtt azonban odaért volna betoppant így megzavarván a párocskát, akik azonnal szétugrottak. De megijesztettél fiam. –nyelt egy nagyot Jack. Gondolom. –felelte egyhangúan a fiú. Jack! Már vissza is értél? –érkezett meg Ramona is széles mosollyal az arcán, majd le is hervadt, amint meglátta Marjoriet. Magának is szép napot senora. –köszönt az amerikai nő, amire Ramona csak fejét biccentette köszönésképpen. Alex hol az egyikre, hol a másikra nézett s olykor Jack felé vetett egy megvető pillantást, amit a férfi fel is fogott. Épp a kertből jövünk, mert Alex megtanított egy igen mulatságos játékra. –folytatta a beszélgetést Ramona mit sem érzékelve a feszültségből, ami a levegőben vibrált. –Eléggé el is fáradtam és lepihenni indultam. Miféle játék? –kérdezte kíváncsian Jack. Majd megmutatom. –szólt közbe közönyösen Alex.
A felforrósodott légkört apró dobbantások enyhítették. Mindenki a zaj irányába lesett, ami a bejárat felöl hallatszódott. Egy kis fekete kutyus topogott befele a helyiségbe. A fülecskéje felállt izgalmában, de a csúcsa lekonyult, s közben a farkincáját csóválta. Mindenki elmosolyodott kivéve Jacket, aki először meglepődött, majd ideges lett végül megrázva a fejét a kiskutyára nézett és megszólította.
Buksi! Nem megmondtam, hogy várj odakint? –a kutya nagy barna szemeivel értetlenkedve nézett. Honnét került ide ez a kutya? –mosolyodott el Ramona. Ez a mai ajándékom neked, szerelmem. –felelte Jack az asszonyra nézve. –A városban pillantottam meg és megvettem.
Valóban? –Ramona szeme kikerekedett és még nagyobb mosoly jelent meg az arcán, s magához hívta a kutyát, aki rikácsoló hangján csaholni kezdett. Na, de Buksi! –sétált oda hozzá Jack és a kezébe vette. –Nem ugatjuk meg a gazdit. –a férfi Ramonához vitte a kiskutyát, aki előbb megsimogatta, majd a karjaiba vette az ebet. –Örülsz neki? De még hogy! Olyan aranyos! Köszönöm Jack! –hatódott meg Ramona és a férfihez bújt, aki átölelte az asszonyt. –Még egy gyerekkel több van nekünk. –jegyezte meg viccelődve.
Marjorie féltékenyen nézte a jelentet, miközben Alex elégedetten. Ennek ellenére beszélni akart Jackkel. Egy kis idő múltán ki is lovagoltak, hogy csak ketten lehessenek és nyugodtan beszélgethessenek.
Fiam, nagyon szégyellem, amit láttál. Nem értelek. Nem értem miért csalod Ramonát. Nem, ez nem így van. Az anyád és köztem semmi sincs, de egyszerűen nem tudom leszakítani magamról. Jobb lenne, ha már elmennénk innen, mert ennek nem lesz jó vége. Igen, viszont a ház még nem áll készen. Hátra van még egy kis munka. Akkor menjünk hotelbe. Az drága. Nem félsz, hogy lebuktok? Nem fogunk. Ti tudjátok, csak arra kérlek, hogy ne okozz fájdalmat neki. Ennyire megkedvelted? –mosolyodott el Jack. Nagyon. –merengett a távolba Alex. – „Számomra ő a felkelő s a lenyugvó nap.” Mondta magában miközben a szemei csillogtak.
Ramona miután megpihent egy kicsit bement a konyhába, hogy megbeszélje a karácsonyi menüt az ott szorgoskodó asszonyokkal. Marta és Adeline még mindig nem jöttek ki egymással, de már megbékéltek.
A múlt havi „Sütemények” receptkönyvben láttam egy igen ínycsiklandozó finomságot. Szerintem, azt lehetne elkészíteni a szent vacsorához desszertnek. –nyújtott át egy újságot Adelinenak. Összeállítottam a menüsort senora. –lépett oda egy papírral a kezében Marta. –Egy kis változtatást csináltam a köretnél a tavalyihoz képest. Máris nézem. –vette át a menüsort Ramona. –Hogy tetszik a sütemény, Adeline? –nézett a nőre. Egész jól hangzik és a rajz alapján finomnak gondolom. Majd meglátjuk. Rendben Marta. –Ramona a szemével gyorsan átfutotta a listát és visszaadta Martnak. Az asszony szomorúan gyűrte meg a papírt és visszament a főzőedény mögé. Valami baj van? –kérdezte az úrnő látván Marta lekonyult száját. Nincs semmi senora. –mosolyodott el a nő. Ramona fél szemmel ránézett, majd Adelinehoz fordult. Beszélnem kell veled. –indult kifele, Adeline pedig követte őt. –Mondd csak, mi történt Martaval? Mostanában olyan búbánatos. Persze, hogy az, hiszen kitúrtam a bizalmas pozícióból. –nevetett Adeline. Ezt meg hogy értsem? Eddig mindig vele osztottad meg a gondjaidat és örömödet. Viszont amióta én itt vagyok nekem mondasz el mindent. Azt mondod, hogy féltékeny? –illetődött meg Ramona és a konyha felé nézett. Mit gondolsz, miét nem kedvel? –mosolygott Adeline. Oh, szegénykém. –mosolyodott el Ramona is. –Na, majd beszélek vele. –húzta fel bohókásan a szemöldökét. –Most meg menj és segíts neki az előkészületekben.
Ramona fejét csóválva nézett a távozó Adeline után. Nem is sejtette, hogy milyen érzések játszódhatnak le Martában. Az tény és való, hogy amióta a Jack nénikéje itt van náluk nem sok időt fordít a szolgálóval való beszélgetésekre. Észre sem vette, hogy mellőzi a társaságát. Viszont, ha jól belegondol és visszaemlékezik az elmúlt időszakra igaz, hogy Marta nem sokat időzik vele.
Az este hamar elérkezett, és Ramona is végzett a mosdással. Felvette babarózsaszín hálóingét és köntösét, majd leengedte feltűzött kontyát, hogy egyenesre fésülhesse szép hosszú barna haját. Próbálta oldalt felcsavarni a tincseit, de sehogy sem akart neki sikerülni. Amikor megérkezett Marta, aki az esti teát hozta fel, őt kérte meg, hogy segítsen neki.
A szolgáló fapofával lépett Ramona mögé, aki a tükörből nézte az asszony érzéstelen arcát. Miután kész lett az igazítással, az úrnő felkelt a székéből és a teájához lépett.
Nem fekszik be az ágyába? –kérdezte Marta. Nem, nem vagyok álmos. Délután kipihentem magam. Te nyugodtan elmehetsz aludni. Köszönöm senora. –hajtotta meg a fejét Marta és ki akart menni, amikor Ramona utána szólt. Haragszol rám? –a cseléd megtorpant a kérdés hallatára és az asszonya felé fordult. Dehogyis senora. –felelte kétségbeesett hangon. Marta. –lépett a nőhöz Ramona és megfogta a kezét. –Sok mindent megéltünk már együtt és mindvégig te voltál az én támaszom. Veled osztottam meg minden fájdalmam, minden örömem és te hűséges maradtál hozzám a legnehezebb időkben is. Te voltál az egyetlen, aki egyből elfogadta Jacket annak ellenére, hogy ő Juan gyilkosa. Az Úrnőm ellen sosem tennék. –felelte Marta. Csak a munkaadódnak tekintesz? –kérdezte kíváncsi és mosolygós szemekkel Ramona. Tudja, hogy lányomként szeretem senora. Akkor meg mi a baj? Bocsásson meg nekem! –szippantott egyet a szolgáló az elfojtott könnyek miatt. Te vagy a legfőbb bizalmasom. Az a személy, akire mindig számíthatok történjék bármi is. –Ramona átölelte Martát. Köszönöm asszonyom. –mosolyodott el a szolgáló is, majd dolga végeztével elment.
Ramona átment Jack szobájába, hogy elköszönjön a férfitől, ám nem találta ott. Azt gondolta, hogy megint a városban mulatja az időt és ez kicsit dühítette is az asszonyt. Morogva bezárta az ajtót és kisétált a teraszra levegőzni egy kicsit. Nagy meglepetésére ott találta a férfit, amint a távolba nézve álldogál a korláton támaszkodva. Ramona halkan mögé surrant és hátulról átölelte a férfit a vállait simogatva.
Mit csinálsz itt ilyen későn? –kérdezte kíváncsian. Épp rád gondoltam. –felelte Jack. Azt hiszed, hogy a bókjaiddal le tudsz venni a lábamról? –kuncogott Ramona, amire Jack
megfordult és maga elé fordítva átkarolta a derekát. Adott neki egy csókot és a homlokát az asszonyéhoz érintette. –Meg a csókjaiddal? –Ramona felemelte a karját és a kezei közé vette a férfi arcát, s megcsókolta. Látod, nem is volt olyan nehéz? Túlságosan ismersz Jack Green. Túlságosan szeretsz Ramona Gonzaga. Ebben igazad van. –mondta Ramona és karjait átfonta Jack nyaka körül. –Megérdemled vajon? Gondolj, a szép kislányunkra s eldöntöd. Ez így nem ér Jack! –kuncogta el magát Ramona és a fejét a férfi vállára hajtotta. Jack szorosabban magához fűzte a törékeny testet és izgató simogatással kényeztette. Ramona egyre hevesebb szuszogással élvezte az oldalát érő ujjak tapintását. A férfi lehajtotta a fejét és az ajkaival az asszony fülét cirógatta s erősebben fokozódott bennük a vágy. Van kedved sétálni? –suttogta Jack. Sétálni? –illetődött meg Ramona, de még válaszolni sem volt ideje, mert a férfi magával rántotta és a kert felé sétáltak. –Mégis mit művelsz? –kérdezte, amikor megálltak a lugas alatt. Szeretkezni veled. –Jack megcsókolta Ramonát. Idekint a szabadban? Ez annyira izgató, nem? –vigyorgott a férfi. –Emlékszel az első együttlétünkre? A folyóparton? –a nő belepirult a gondolatba. „Mondja csak, miért ilyen közömbös velem?” -Jack nevetve bele nézett Ramona fénylő szemeibe miközben felidézte azokat a szavakat, amik után Ramona az övé lett. –„Miért nem mondja, hogy szeret, hogy imád?” –az asszony megcsóválta pirosló arcát, s próbálta visszafogni a mosolyát. Jack közben kibontotta a hálóköntöst és levette róla Ramona nyakának csókolása közben. –„Miért nem suttog szép szavakat a fülembe?” – folytatta és teljesen lemeztelenítette a nőt, ahogyan letolta a vállán a hálóinget, mely selymessége végig simította Ramona forró bőrét. –„Miért nem érint és fogdos meg?” –Jack kibújt az ingjéből miközben az asszony kicsatolta a nadrágövét. Ruhátlan testük összeért és izzó ajkaikkal egymást kényeztették. –„Miért nem simogatja meg az arcom?” –Jack erősen magához szorította Ramonát és óvatosan lefektette a földre. –„Miért nem ölel át?” –gyengéden csókolta végig Ramona vállait, majd a nő egy kicsit felemelkedett, ahogyan Jack a melleit dédelgette s ennek hatására kitört belőle a kéj. –„Miért nem mondja, hogy kíván és minden vágya, hogy a magáé legyek?” –a férfi simogatásai következtében, mely az asszony lágyékának környékén történt, a combjai erőtlenné váltak és szétnyíltak. Jack kissé felemelkedett és az egyik kezével Ramona lapockáját érintette, s hüvelykujjával a melleit cirógatta, majd lassan ujjait az oldalánál. A tenyerével a nő csípőjénél állt meg és előrébb mozdult a testével. –„Miért nem csókolja véresre az ajkaimat? –A másik kezével Ramona tarkóját fogta, aki egyre hangosabban nyögdécselt az élvezettől, s érezte, ahogyan Jack férfiassága megérinti nemes szervét. A férfi pár percre elhallgattatta csókjaival a nőt, majd Ramona szemeibe nézett. –„Miért nem tesz úgy, mint eddig? Miért?” –Jack egy mozdulattal behatolt kedvesébe. Ramona ebben a pillanatban lehunyta a szemét és hangosan
felnyögött, majd végig sóhajtozta az aktust. A lihegése egyre fokozódott, ahogyan elérték a gyönyör pillanatát, amelyet egy kisebb sikítással jelzett. A vékony kis hang hatására Jack még szenvedélyesebb lett és újra és újra örömet szerzett az asszonynak. Jahhhck. –lihegte Ramona miközben felöltözött. –Még sosem szeretkeztünk ennyire hevesen. Tehetek én arról, hogy ennyire kívánlak? –felelte a férfi. –A francba! Mi van? –ijedt meg a nő? Már megint. Mit megint? Mondd, hogy te is akarod. Mondd, hogy nem bírsz te sem magaddal és azt akarod, hogy szeresselek. Jack. –Ramona a férfi karjaiba ugrott és megcsókolta őt. Jack a lugasnak döntötte Ramonát, felhajtotta a ruhaalját és a combját markolva ismét magáévá tette. A hevesség alatt a nő kebleit takaró ruha kissé lecsúszott így azokat Jack szeme előtt hagyva, aki ezáltal még tüzesebb lett. –Egész este ezt akarom. Én is. –felelte a férfi. Akkor menjünk a szobába. Menjünk!
Jack kézen ragadta Ramonát, aki alig tudta magán összehúzni a ruhát.
Hagyd csak! Úgysem lesz rajtad! –vigyorgott a férfi. Persze, és mi van, ha valakivel összetalálkozunk? Ilyen késő éjszaka? Ugyan kivel? –torpant meg a férfi és a karjaiba kapta az asszony és csókolta, ahol érte. Jó estét! –köszörülte meg a torkát a megjelenő Alex. A turbékoló pár azonnal szétröppent és idegesen nézelődtek. Jack a fejét vakarta, Ramona pedig szorosabbra húzta magán a köntöst. Szia Alex! –vigyorogtak idiótán. Mész valahova? –kérdezte Jack. Igen. Beugrom a városba. –Alex végig nézett Ramonán, mert még sosem látta fehérneműben és nagyon izgatónak találta. A zaklatottságukból és az iménti jelenetből azonnal leszűrte, hogy mit csináltak, de ez egy kicsit sem boldogította. Ellenkezőleg, a féltékenysége csak nagyobb
lett. Nem kellene, nagyon késő van már. Még valami bajod esik. –szólalt meg a nő féltő hangon. Ne aggódjon szépséges hölgyem! –nézett kedves mosollyal Ramonára. –Vigyázok én magamra. Jó éjszakát! Reggel találkozunk. –biccentette meg a fejét és az istállóhoz ment lóért. Oh, még szépséges hölgyem! –nevetett Jack. -Még a végén féltékeny leszek a saját fiamra. Te bolond vagy. –legyintette meg Ramona. Meg szerelmes! –Jack elnevette magát és ismét a karjai közé fonta az asszonyt, és kéjelegve mentek egészen az ágyig és folytatták, amit a lugasban elkezdtek.
Alex belépett annak a kocsmának az ajtaján, ahol alkalmakként zongorázni szokott, de ezúttal nem dolgozni ment, hanem a barátai társaságát kereste. A fiúk a szokásos helyükön, a sarokban üldögéltek és italukat iszogatták. Amint meglátták Alexet belépni ujjongásban törtek ki és kezeiket a magasba emelték, közben pedig egy korsó sört rendeltek kedves barátjuknak. Alex nevetve ült le közéjük.
Azt hittük, hogy többé látni sem akarsz bennünket. –mondta az egyik. Ja, már majdnem felírattunk az elveszett személyek listájára. –folytatta a másik. De most itt vagyok. –felelte Alex. Remek barát vagy, mondhatom. –szólalt meg a harmadik. –Napokig felénk sem nézel, most meg csak így, ajándék nélkül felbukkansz. –erre mindannyian nevetésben törtek ki. Alex viszont csak mosolygott. Na mi van? Mi ez a bágyadt pofa? Milyen legyen? Még nem kaptam meg a sörömet. –Alex hátra fordult a pult felé és sürgetésre intette a pincérnőt, aki azonnal kivitte az italt. Nagyon csinos ez a Morgana. –nézett utána az egyik cimbora. Az hát. Ma este randira hívtam. –mondta Leonard. És el is megy veled? –röhögött Don, amire egy taslit kapott a fejére. Csak okosan! Nézz csak rá. –Leonard rámosolygott Morganara, amit a nő viszonzott. –Na mit mondtam? Bitang nagy szerencséd van. Mi meg szórakoztathatjuk a kisasszonyokat. –nézett szét Cole. Úgy beszélsz, mintha selyemfiú lennél. Egy gazdag nő szeretőjének lenni sok pénzt hoz a
házhoz. És a szerelem, Leo? Oh, a szerelem az gyötrelem! –szólt közbe Don. –Sose legyetek szerelmesek. Én már megjártam vele és piszok kegyetlen. Milyen az? –ezúttal Alex szólalt meg. A szerelem? –sóhajtott Don. –Már az első pillanatban, amikor meglátod furcsa remegő érzés kap el. Eleinte nem tudod mi ez, csak érzed, hogy jó. Boldog vagy, amikor vele vagy és várod a percet, hogy láthasd, amikor nem vagy vele. Vágysz az érintésére, mégis óvakodsz az égetésétől. A szíved is úgy ver, hogy szinte rosszul leszel és a levegővételed is szaporább lesz, közben pedig úgy felforrósodik a tested, hogy lázasnak érzed magad. Elég egy szimpla mosoly és már sikernek könyveled el. –Alex mosolyogva elmerengett, mikor Don egy pillanatra megállt. –Ez a szép része. De vannak ennek hátulütője is, amikor viszonzatlan. Te így érzel ő viszont elérhetetlen, mert tegyük fel már van valakije, vagy családos. Az utóbbi a legrosszabb, mert a családjától senkit sem könnyű elszakítani, ráadásul ez a legmocskosabb. Szereted őt és tudod, hogy nem lehet a tied. Ha látod, szomorú vagy, mert bűn, amit érzel és azt kívánod, hogy ne lásd többé, így talán elfelejted. Viszont amikor nem látod, hiányzik és azt kívánod bár látnád legalább egy pillanatra. Én mondom barátom, ez a szerelem legszörnyűbb fajtája. A viszonzottak és a lehetők meg unalmasak. –nevette el magát a fiú. Aki ezt érzi az szerelmes akkor? –kérdezte komolyan Alex. Nocsak, cimbi? –húzta huncut mosolyra a száját Leonard. –Csak nem akadt valaki, aki elrabolta volna a szíved? Dehogyis! –állította le őket Alex kacagva. –Don olyan érzelem dúsan adta elő magát, hogy még a sörömben úszkáló muslica is rámeredt. Vagy úgy! –nézett Cole sejtően mosolygó szemekkel, majd belenyúlt a zsebébe és egy kisebb papírzacskót vett elő. –Hoztam nektek valamit. Mi ez? –nézett a kis zöld porra Alex. Gyerekek, ettől olyan jól fogjátok érezni magatokat. –nézett a fiúkra. –Úgy hívják, hogy hasis. Ki hogy kéri? Lehet szívni, enni és inni is. Mégis mit csinál? –érdeklődött Cole is. A segítségével kicsit lazíthatunk és leveszi a vállunkról a problémákat. Persze később visszatérhetnek, de addig is boldogak leszünk. Jó a szerelmi bánatra is? –kérdezte Don. Mindenre. Akkor én kérek! –nyújtotta a kezét Alex és elvette a neki kiosztott adagot. –El akarom szívni. Én is csavarva kérem. –felelte a másik kettő.
Rögtön uraim! –Leo kutakodni kezdett a zsebében és előszedett újabb papírlapokat és szétosztotta. Úristen szeretem őt, szeretem. Ez nem lehet igaz. –Alex a fejét csóválta kínos nevetés közben, majd beleszívott az anyagba. A többiek rá sem hederítettek, mert a saját adagjukkal voltak elfoglalva.
Alex lehunyta a szemét az első szívás után és hátradőlt a székében. A következő slukk után érezte, hogy megbizsereg a teste és erős érzelemáradat lesz úrrá rajta, majd lenyugszik. Érezte, ahogy a teste ellazul és a lábai önálló életre kelnek. Nem tudott uralkodni magán, nem tudott gondolkodni csak követte az érzéseit. A látása az egyik percben elhomályosodott, a következő pillanatban ismét tiszta volt. Az egész kupé bálteremnek tűnt, mely közepén Ramona szólongatta magához. Minden forgott és forgott, mintha egy körhintán lett volna. Kezébe vett egy virágszálat, amiről fogalma sem volt honnét került oda. Az asszony felé igyekezett, de nem jutott felé, mert Don matrózruhában eléugrott és bort töltött a szájába. Alex tovább szívta a hasist és mindenütt a szerelmét kereste, akit ezúttal az apja karjaiban talált. Őrjöngő féltékenység vette hatalmába és félretolva az embereket előre tört. Nevetve néztek rá, amire ő összetört és legubózott a zongora mellé. „Gyere Alex!” Kiáltotta valaki a helyiség másik feléből, mely egyre távolabbinak látszott. A három barátját látta ott, három lány társaságában, akik közé Ramona is odakeveredett negyediknek. Széles vigyorral odasietett. Útközben elesett, amin a barátai jót nevettek, de felállt és odaérve átölelte az asszonyt. Soha ilyen boldog még nem volt. Táncolni kezdtek, majd Alex lehunyta a szemét és megcsókolta Ramonát.
Reggel a négy fiú egy közös szobában találta magát. Mindannyian egy ágyon feküdtek és fogalmuk sem volt, hogy kerültek oda.
Mi a franc? –ült fel Cole csapzott hajjal. Azt a gyerekek, ez üthetett. –nézett szét Alex is. Hát szétcsaptátok magatokat az biztos. –lépett be Morgana. –Mit szedtetek már be? Leo hozott valami hasist. –mondta Don. -Nem emlékszem semmire. Mi mindenre tisztán. –nevetett a nő. –Alex volt a legviccesebb, ahogy a póznával táncolt és csókolgatta. Tudtam én, hogy szerelemre vágysz, barátom! –tört ki nevetésben Cole. Hagyj már! –Alex egy rúgással a földre terítette a barátját, és felállt az ágyból. Mindenki nevetni kezdett a jelenet láttán, még az elszenvedő alany is. Alex felhúzta a csízmáját és a zsebéből elővett pár dollárt, amit az asztalra tett. –A többit pótoljátok ki. –kacsintott a fiúkra, majd egy puszit nyomott Morgana arcára és elment.
Már dél volt, amire hazatévedt. Otthon mindenki nagy sürgés forgásban volt a napi izgalmak miatt, kivéve Marjoriet, aki a szalonban üldögélt és olvasott.
Merre jártál Alex? –kérdezte a fiát. A barátaimnál. –felelte és Adelinékre nézett, akik fenyőágakat aggatott a polcokra Marta segítségével. –Úgy látszik a karácsony a haragosokat is baráttá teszi. –lépett oda hozzájuk nevetve és segített nekik a rögzítésben. Oh, elintéztük mi a dolgokat. Igaz, Marta? –nézett a nő a szolgálóra, aki vigyorogva bólogatott. Nekem is segíthetnél Alex, mert nem bírom a lábast leemelni a tűzhelyről. –jelent meg Margarita a kezeit törölgetve a kötényében. Hoho, vigyázat! –jelent meg az ajtóban Norteno és Margarita arcára egy puszit nyomott. Ne enyelegj, hanem haladj, mert leszakad a kezem! –hallatszott a folyosóról Jack hangja. Norteno megindult és befelé haladva meglátták a hatalmas fenyőfát is. Ekkor befutott Felipe is, hogy segítsen nekik beállítani a fát a tartóba. Buksi ott mászkált köztük. Valaki vigye el Buksit! –kiáltotta ki Felipe, amire befutott a kis Alejandrito is és a kezébe kapta. Buksi! Ne edd meg! –tépte ki a kutya szájából a tűleveleket.
A kis Ramona is betoppant a díszekkel a kezében, majd miután letette őket Alejandrot kézen fogta és kivezette, aki a kertben folytatta a játékát Buksival és Delgadinával. Alex addig bement a konyhába segíteni Margaritának, ahol Ramonát is ott találta egy tál krém felett.
Mivel szorgoskodik szépséges hölgyem? –lépett mellé mosolyogva. Süteménykrém lesz, de már fáj a kezem a sok tojásveréstől. –nevetett a nő. Mindjárt segítek, csak leveszem a lábast. –Alex segédkezet nyújtott Margaritának, majd az asztalon lévő tojásokat verte habosra. Az erős férfikéz. –nézett fel Ramona. Megkóstolhatom? –nézett a kevert krémre Alex. Ramona egy kiskanalat vett a kezébe és kimért a habból és a fiú szája felé tartott, aki megízlelte a finom ízt.
A nap így telt el a Gonzaga birtokon, egészen az késő délutáni órákig, amikorra betoppant Ruy
Coronado és családja, Analupe és Fernando. A lány magával hozta a férjét Billyt, akit Jack régi cimborájaként üdvözölt. Fernando pedig Ramona és Felipe társaságát kereste, miközben Analupe Alexnek mutatkozott be. Végül Marjorie bemutatására is sor került, de nem volt túl nagy a lelkesedés iránta. Ruy végképp nem rajongott érte, de ő Jacket sem zárta a szívébe. Elfogadta Ramona miatt, de nem tudta elfeledni az általa okozott fájdalmakat, melyek a családot érintették.
Később mindenki átvonult az ebédlőbe a szent vacsorához és jóízűen falatoztak együtt mindnyájan.
Ez remek vacsora volt anyám. –mosolygott Felipe Ramonára. A szeretet tette azzá. –felelte az asszony és a gyermekeire nézett, majd Alexre. Ramona. –köszörülte meg a torkát Ruy. –Készülődhetünk? Oh, igen. –Ramona elmosolyodott és a többiekre nézett. Ruy, Fernando és Felipe feálltak, hogy távozzanak. –Menjünk a szalonba szerintem. –az asszony felállt és mielőtt a szobába ment, felment Janeért, akire eddig Margarita vigyázott. –Gyertek ti is a szalonba. –vette ölébe a kislányt, miközben a lányhoz beszélt, majd lementek. Amikor leért Felipe és a többiek mind az ajtóban álltak és befelé lestek a helyiségbe. Nagymama! –suttogott Ramonának Alejandro és a kezeivel odaintette. Mit csináltok itt? –kérdezte nevetve. Lessük, hogy mikor érkezik a Télapó. –kuncogott Delgadina, aki felett Alex leskelődött, mellette pedig Analupe és Billy állt. Ramona és Jane a kis Ramona és Alejandrito mögül leskelődtek.
A gyerekek izgatottan a szájuk elé emelték a kezüket, amikor kinyílt az ajtó és megjelent mögötte a Télapó. Jane kisebb öröm sikollyal örvendezett.
Felipe, ne nézz oldalra, de a gyerekek kukkolnak. –suttogta Fernando Ruy mögött settenkedve. Engem jobban izgat, hogy ezt a kormot majd hogy mossuk le magunkról. –jegyezte meg viccesen. Hohohohoho! –kiáltott Ruy és levágta a batyuját a földre. –Úgy tudom itt nagyon jó gyerekek laknak. Pakoljunk is ki! –szólt a krampuszokra a férfi. Felipe gyorsan Ruy elé ugrott, aki rátaposott a ruhára illesztett farokra és leszakított. A gyerekek mind eltorzult arccal reagáltak. Szegény krampusz! –szontyolodott el Alejandro, de rögvest kuncogni kezdett, amint látta, hogy a balesetet szenvedett krampusz megpördülvén az eset után a fa ágába vert és leütött egy
gömböt. Csak óvatosan! –szólt Fernando és szétnyitotta a zsákot. –Tessék csak Télapó pakolni. Köszi fiam, nem vagyok már olyan fiatal. Nem tudok hajolni. Milyen Télapó az ilyen? –nevetett Fernando. Hol vannak a zoknik? –nézett szét Felipe s amint megtalálta őket gyorsan teletömte édességekkel. A gyerekek álmélkodva nézték a jelenetet, majd csaholásra lettek figyelmesek és felbukkant Buksi a tevékenykedő hármas között. Mérgesen ugatni kezdett. Buksi menj ki! –szólt rá Felipe, ám a kutya nem akart és játékosan harapdálni kezdte Fernando farkát, aki igyekezett lerázni róla az állatot. A fene ebbe a vakarcsba! Jaj! –jajgatott Ruy és a derekára tette a kezét. –Azt hiszem becsípődött a derekam. Na várj, segítek! –míg Fernando segített az apján, akinek a farkát Buksi továbbra is nyúzta Felipe pakolta tovább az ajándékokat. Most! –suttogta hangosan Fernando és kiegyenesítette az apját, aki elveszítve az egyensúlyát a fára borult. A két fiú nem tudta visszatartani és vele együtt estek. A gyerekek hangos kacagásban törtek ki, aztán még az eddiginél is feszültebben figyeltek, ahogyan Jack beront az ajtón, amin a Ruyék is jöttek és a Télapóra veti magát, hogy felállítsa. Ruy leült a kanapéra, míg a három fiatal férfi felállította a fát. Papa! –mutogatott komoly arccal Jane, amiért egy puszit kapott Ramonától. Szerintem már mindent kipakoltatok. –mondta Jack. –Segítsetek kikísérni Ruyt. –a két krampusz megfogták a férfit és kimentek, akiket Jack követett. A Mikulás hasonlít Ruy bácsira. –jegyezte meg Delgadina. Aha. –tágult ki Alejandro szeme. –Csak a Mikulás kövérebb. Ez igaz. –komolyodott el Delgadina arca. –Most már bemehetünk? –nézett Ramonára. Fussatok.
A felnőttek fejcsóválva és nevetve léptek be a szalonba miközben a gyerekek az ajándékokért rohantak. Mielőtt a fához értek volna Ramona letette a földre Janet, aki az ajándékokhoz kúszott és kacagva bontogatta ki őket. Margarita fiában társra lelt ez élvezetben. Élvezte, ahogyan a papírokat tépkedi. Pár pillanat múlva Jack is megjelent.
Hogy van Ruy? –érdeklődött Ramona.
Megmarad. Mindjárt jönnek, csak lemosakodnak. –Jack hátulról átölelte Ramonát és a közben meg egy gyűrűt villantott meg az ujjai közt fogva. Oh. –nézett előbb az ékszerre, majd Jackre az asszony. Tegnaptól hivatalosan is szabad ember vagyok és bármelyik percben összeköthetjük az életünket. Jack. –hatódott meg Ramona és az ujjára húzta a gyűrűt. Elharapta a száját, majd egy csókot adott a férfinek.
Alex eközben leült a zongorához és karácsonyi dallamokat kezdett játszani. Felipe, Fernando és Ruy is betoppantak végül, akik egy pohár pezsgővel hűsítették magukat. Miután mindenkit átjárt a karácsony szelleme Jack felemelte a poharát és felszólalt.
Boldog Karácsonyt! Kívánom, hogy az elkövetkezendő esztendő ennél is szebb legyen. Bár nehéz pillanatokat is megéltünk, de most együtt vagyunk, ami azt jelenti, hogy a családi szeretet összefűz bennünket. Emelem a poharam a fiamra Alexre, akinek a létezéséről eddig nem tudtam, de amióta az életembe lépett fontos szereplője lett a mindennapjaimnak. Emelném a poharam a kicsi lányomra, ki bearanyozza az életem, hiszen attól az asszonytól kaptam ajándékba, akit mindenkinél jobban szeretek a világon. Persze a gyermekeimmel együtt! –javította ki magát Jack, aztán Ramonára nézett. –Emelem rád a poharam Ramona, mert általad jobb emberré lettem és meg tanultam értékelni a legapróbb dolgokat is az életben. A szerelmed a legnagyobb kincs a számomra és biztos lehetsz benne, hogy az életem végéig szeretni foglak, mert nélküled senki sem vagyok. –Jack kezet csókolt a nőnek. Alexben vegyes érzések dulakodtak a féltékenység és az öröm miatt. Ellenben Marjorieval, aki gyűlölettel nézett a párra. –Ezen a szép ünnepen, a szeretet ünnepén szeretném bejelenteni az eljegyzésünket. – Jack Marjoriera nézett és egy „ennyi” vállrándítással és mosollyal jelezte, hogy már nem tartozik hozzá. A nő ki is viharzott mérgében, de ez senkinek sem tűnt fel, mint az sem, hogy ott volt. Az ünnepek után meg is tartjuk az esküvőnket, csak még ki kell találni a dátumot. –mosolygott Ramona elpirulva, amit Jack arc puszija jobban fokozott. Sok boldogságot! –kívánta Felipe és odalépett a párhoz, majd a többiek is gratuláltak nem túl nagy örömmel, mert tisztán emlékeztek a legutóbbi esetre. Ezen a szép estén viszont nem akartak vitát és elfogadták az eljegyzést.
Később átadták egymásnak az ajándékokat, és a karácsonyi sütik fogyasztása mellett beszélgetésekbe kezdtek. Ramoncita és Fernando a gyerekek köré ültek és velük játszottak az újdonsült játékaikkal. Norteno, Jack és Billy kimentek szivarozni. Alex Analupéval és Margaritával társalgott a zeneművészetről, míg Ruy Martaval és Adelinnel trécselt.
Anyám. –Felipe Ramonához sétált, aki mosolyogva nézte a játszadozó gyerekeket. –Boldog Karácsonyt! Boldog Karácsonyt fiam! –fordult Felipéhez a nő. Mondtam már önnek, hogy mennyire szeretem? –fogta meg a kezeit. –Mindig maga mellett leszek és nem engedem, hogy bántsák. –lehelt csókot azokra. Életem. –hatódott meg a nő és elfátyolosodott a tekintete. Megpuszilta a fia homlokát és átölelték egymást. Felipe szorosan magához szorította az édesanyját. Vigyázni fogok magára. –a fiú szavai mögött aggodalom húzódott, és félt, hogy megint csalódni fog és sírni látja majd az anyját. Nem bízott Jackben, még mindig nem.
Másnap az Echague család is, hogy a Gonzaga és Coronado familiával tölthessék a karácsony többi napját is. Egész szép számmal telt meg a ház, mely remek hangulatot teremtett mindenki számára. Együtt akarták tölteni a szilveszter éjszakát is, így több napon keresztül élvezhették egymás társaságát. Mindenki talált magának megfelelő beszélgető, esetleg szórakoztató partnert. A vendégszoba viszont nem volt elegendőnek mondható, hiszen rengetegen voltak. Így kénytelenek voltak egy helyre több mindenkit elhelyezni. Ramonához átköltözött Jack, aki eddig azért nem aludt kedvesével, mert még nem voltak házasok. Ezúttal élvezettel gyakorolta a házas élet reggeli örömeit. Perpetua, Beatríz és Analupe egy szobába kerültek. Adeline Martához ment, akik éjszakánként kártyapartit csaptak. Ruy és César egy másik szobában, míg Fernando, Billy, és Beatríz férje egy helyiségbe kerültek. Ezekre a napokra Alex is átpakolt az anyjához. Egyedül Felipe és Ramoncita maradtak a megszokott helyükön.
Ramona az év utolsó napjának reggelén idegesen járkált a házban, mert levelet kapott a felkért zenész bandától, hogy nem tudnak eljönni.
Most akkor mit csináljunk? Így nem lehet partit szervezni. –morogta. Ne idegeskedj szívem! –mondta Jack. –Keresünk másokat. Ilyenkor? –nézett Ruy. Lehetetlen, hiszen minden jó banda le van már foglalva. –felelte Fernando. Akkor menjünk ki a városi mulatságra. –javasolta Felipe. Megőrültél? –húzta össze a szemöldökét Ramona. –Én ugyan köznép közé nem megyek. Pedig a legutóbbi alkalmat igen élvezted. –bazsalygott Jack, amire egy szidalmazó pillantást kapott kedvese felől.
Amíg mindenki tanakodott Alexnek beugrott egy ötlet.
Nekem vannak zenész ismerőseim. Valóban? És gondolod, hogy ráérnek? Ők nem mennek ünnepelni a családdal vagy másokhoz? –kérdezte izgatottan Ramona a fiú felé fordulva. Egészen biztos vagyok benne, mert nekik nincs senkijük. Oh, magányos banda. –hümmögött Analupe. Nem éppen. Ők utcazenészek, és valamelyik bárokban játszik. Azt akarod, hogy kurozslókat alkalmazzak? –kapta fel a vizet Ramona. –Azt már nem! Az utca és a kupék zenészei ide be nem teszik a lábukat. Egyáltalán honnét ismered ezeket az embereket, fiam? –kérdezte Jack. Onnét, hogy én is egy vagyok közülük. –húzta ki magát a fiú. Ramona elképedt arccal figyelte Alexet. –Éjszakánként a Le arte-ban zongorázom. Lehetetlen. –csóválta a fejét az asszony. –Én azt hittem, hogy te… Biztosíthatom asszonyom, hogy tisztességes emberek és szívesen eljönnének ide, ha kicsivel többet fizetnénk nekik, mint amennyit a bárban kapnának. Miért is ne? –kérdezte César. –Ők is jó hangulatot tudnak teremteni. Előbb viszont hallanom kell őket. Vigyél el hozzájuk Alex! Természetesen. –mosolyodott el a fiú.
Ramona és Alex felöltöztek az útra és a városba kocsiztak. Jack is velük tartott, hogy vigyázzon rájuk, nem mintha nagy bajuk eshetne útközben, de fő az óvatosság.
Meg is álltak az egyik csehó előtt, s amíg Alex összeszedte az embereket, addig Ramona és Jack az árusok portékáit szemlélték. Az egyik standnál álldogálva egy cigányasszony bukkant fel mellettük. Ramona nem is vette észre először, mert nagyon nézegette az amuletteket.
Segíthetek valamiben asszonyom? –kérdezte tőle.
Kíváncsi lennék ez az amulett mire jó? –nyújtott át egy kék köves nyakláncot Ramona a cigánynak. Oh, Istenem! –suttogta az nő, amint megérintette Ramona kezét. – Szerencsétlen asszony! –a cigány felnézett Ramonára, akinek a szeme ijedten meredt rá. Mi az? Ki ma szereti, holnap elárulja. Ki átkozza, szemét lehunyja s a legszebb napja lesz legnagyobb fájdalma. Mit akar ezzel mondani? –Ramona visszahúzta a kezét. A mostani boldogsága elvakítja és nem látja, hogy mi folyik körülötte. –felelte az öregasszony. És mit lát még? –kérdezte Ramona egyre izgatottabban és visszaadta a kezét. Azt, hogy ez egy ostoba cigányasszony fecsegése! –lépett közbe Jack és félre tolta a nőt. –Menjünk innét Ramona! De én tudni akarom. –makacskodott az asszony. A nehézségek ellenére, amiket együtt átéltünk semmisnek látszanak a boldogságunk miatt, igaz? –nézett fenyegetően a cigányra. Igaz. –felelte a nő. Na látod? Mehetünk? –Jack karon fogta Ramonát, aki még mindig kétkedve nézett, de követte kedvesét. Szegény asszony! –csóválta a fejét a cigányasszony. –Vajon mit véthetett előző életében, hogy ebben így bűnhődjön?
Ramonát azonban nem nyugtatta meg a jós utóbbi mondata és míg a találkozóhelyre értek mindvégig ezen járt az esze.
Mondtam életem, hogy ne foglalkozz ezzel. –Jack tudta jól, hogy kedvese gondolatai merre járnak. –Ez csak egy árus, aki azért jósol ilyeneket, hogy könnyebben eladhassa a portékáit. Ugye, nem akartad elhinni? Nem, dehogy. –felelte kétkedve az asszony. –Igazad lehet, csak úgy megrémített az, amit mondott. Persze, de ügyet se vess rá életem. –mosolyodott el Jack és megsimogatta Ramona arcát.
Az utcasarkon Alexet látták befordulni mögötte négy idegen alakkal, akik tőle jóval idősebbek lehettek.
Ők lennének a zenészek. –mutatott rájuk Alex odaérve a párhoz. Nem túl jól öltözöttek. –mérte végig őket Ramona. Viszont remekül játszanak. –védte őket Alex. Van nekünk rendes öltözetünk is naccsága, de az utcára nem vesszük fel. –szólt közbe az egyik. Szeretném meghallgatni, hogyan játszanak. Ismerik az európai műveket? Tschaikowsky, Brahms, Liszt, Händel? –kérdezte egy másik. –Mindent elhúzunk, amit csak kíván. –Tette a nyakához a hegedűjét és rákezdett az egyik dallamra. Erre egy másik is csatlakozott, majd egy harmadik. Ramona elmosolyodott a szép dallamok hallatán, és a negyedik emberre nézett. Hát maga? Én zongorázom senora. Oh, persze. Nekem ennyi elég is volt. Bízom Alexben. –bólogatott Ramona. –Ma este hétre legyenek a Moreno Gonzaga birtokon. És mennyi lesz a fizetségünk, asszonyom? Több mint amennyit az utcán vagy egy bárban kapnának egy egész havi zene után. –ezzel Ramona elfordult és Jack karjába karolt, akik felszálltak a hintóba. Alex elköszönt a cimboráitól, akik nem győztek neki hálálkodni a jó munkáért.
Otthon mindenki örömteljesen fogadta a hírt és izgatottan készültek az esti mulatságra. A báltermet szépen feldíszítették és svédasztalokat állítottak fel. Igaz, hogy nem voltak sokan és a táncterem nagy volt, de így kényelmesebben elfértek. A muzsikusok időben megérkeztek és elegánsan fel voltak öltözve Ramona nagy megelégedésére. A család őket is vacsorára invitálta, hogy teli gyomorral húzhassák a vonót, illetve üssék le a billentyűket. Az este elkezdődött. Utoljára Ramona lépett be a terembe, aki gyöngyházfényű ruhát viselt, a haja szokásosa kontyba volt csavarva és oldalt felűzve. Egyszerűen volt felöltözve, mégis az ő fénye ragyogta be a helyiséget. Jack büszkén nyújtotta neki a karját és felkérte a nyitótáncra. Ramona az egyik kezét Jack vállára tette, a másikkal pedig a kezét fogta. Jack átkarolta Ramona derekát és az első taktus utána táncba vitte. Tekintetül csillogott a boldogságtól és a másikban való gyönyörködéstől. Nem beszéltek, egy mosoly is elég volt, hogy egymás tudtára adják mérhetetlen szerelmüket. Az első zene után Alex leült a zongora mellé és egy saját dalt kezdett el játszani.
Mindenki felé fordult és hallgatták a szomorú hangokkal kezdődő ritmust. Alex olyan átéléssel
játszotta, olyan fájdalommal telien, hogy a levegő fojtogató kezdett lenni a teremben. Az egyik pillanatban dalra fakadt és még nagyobb csend lett. „Mondd magányosság mit tehetek, hogy ezt a bolondságot kitéphessem magamból? Ez az álom keserűség lett. Ki leplezte le a titkomat, hogy a szerelem, amit most érzek nem a kettőnk dolga. Ki lopta el az álmomat, amelyben szerethettem. Mit suttogott a bensőm, hogy már a lelkem kiált? Adj okot arra, hogy gyűlölet nélkül szeressem.”
Még a dal elején megjelent Marjorie Jack mögött és megfogta a kezét. A férfi idegesen nézett rá, majd Ramonára, aki le volt nyűgözve Alex tehetségétől. Marjorie valamit Jack fülébe súgott, aki kihasználva a vendégek lefoglaltságát kisettenkedett a nővel, aki az egyik sövény mögé húzta a férfit.
Úgy vágytam már rád Rex. –ugrott Jack nyakába és megcsókolta. Mit művelsz? –a férfi lefogta a nőt. Hiányzol kedvesem. –csókolta meg ismét. Eressz el Marjorie! Nem, nem! –suttogta a nő és hevesebben ölelte a férfit, aki végül ugyanúgy átkarolta az asszonyt és csókolni kezdte.
Eközben odabent véget ért Alex játéka, ami nagy tapsot eredményezett. Ramona széles mosollyal az arcán sietett a fiúhoz, hogy csodálatát kifejezze.
Miért nem árultad el, hogy te művész vagy? Hogy minél többet élvezhessem a társaságát szépséges hölgyem. –Alex kezet csókolt Ramonának. Alex, még zavarba hozol itt a vendégek előtt. Az is volt a szándékom. –nevetett a fiú, amit az asszony kacaja követett. –Felkérhetem a most következő táncra? –hajolt meg Alex és megfogta Ramona felé nyújtott kezét.
A zeneszám lassú taktusokkal indult, ami alatt Alex és Ramona felvették a helyes táncpozíciót. A fiú szíve majd kiugrott a helyéről és hálás volt a pezsgőnek, amit még a bál elején megivott, mert oldotta benne a feszültséget. Zöld szemeivel Ramona arca minden egyes szögletének szépségét megcsodálta. Imádta ezeket a meleg tekintetet, melyet szomorkás vonalú szemei adtak. Azt az íves orrocskát, melyet közrefogott pirosló pofija. Alex a telt ajkakra pillantott és elöntötte a vágy. Érezte,
ahogyan az ereiben dübörgő forróság szétárad a testében és, mintha a fülein keresztül akarna kitörni. A kezei megizzadtak és levegővétele egyenetlenebb lett. Ramona mit sem érzékelt partnere feszültségéből. Ő is el volt telve a fiú szép arcával. A szemeiből szenvedély és pajkosság tükröződött. Pillantása egy az egyben Jackké volt, s ez az, amely most is megbabonázza őt. Végignézett a fiú arcán, amely a szerelme arcát idézte fel benne. Valahogy így nézhetett ki Jack is ennyi idős korában.
Alex az ajkaihoz húzta Ramona kezét és csókolt lehelt rá, ami következtében az asszony megsimogatta a fiú arcát. Alex egy pillanatra lehunyta a szemét és ismét megfogta a kedves kezet. Miután még egy puszit adott a kézpárnákra engedte, hogy Ramona visszahúzza.
Irigylem az apámat. –szólalt meg végül. –Bár engem is szeretnének így. Még fiatal vagy Alex és jóképű. A szerelem téged is megtalál majd. Egy reménytelen szerelem. Küzdj érte! –bíztatta Ramona. –Én az első szerelmemet gyávaságom miatt vesztettem el. –szomorodott el a hangja. –Ne futamodj meg! A férjét? –kérdezte Alex, amire Ramona csak elmosolyodott, de nem felelt. A fiú látta, hogy az asszony mosolya fájdalmas, ezért nem akarta tovább boncolgatni a témát. –Lenne kedve egy sétához? Egy kis friss levegő jót tenne. –mondta Ramona és belekarolt Alexbe, aki kivezette a teremből. Kellemes időnk van és pár óra múlva koccinthatunk a következő évre, mely reményeim szerint csupa jót hoz majd nekünk. Ez sem telt el unalmasan. –nevetett Ramona. –Vajon Janet nem zavarja ez a zenebona? –nézett a ház felé az asszony. Nem hiszem, de ha gondolja, akkor megleshetjük szendergés közben. Elkísérsz? –ment előre Ramona. Persze. –felelte vidám hangon Alex és követte a nőt, aki az egyik pillanatról a másikra hirtelen megtorpant és szoborrá vált. A fiú az asszony vállára tette a kezeit, és érezte annak a remegését. Ramona meg sem moccant csak egyenesen meredt előre. Alex látta, hogy a nő teljesen elsápadt. Felfigyelt a tekintete irányába s meglátta az anyját, aki Jackkel csókolózott az egyik fa tövében. Ramona arcán egy könnycsepp fojt végig, az orrcimpái kitágultak és a sápadtságát vörösség váltotta fel. Hirtelen megmozdult a párocska felé, ám Alex lefogta. –Ne! Eressz! –sziszegte a fogai között és próbálta magát kiszabadítani a fiú szorításából, de ő erősen fogta. –Most azonna! –dühöngött Ramona sírós hangon. Elöntötte a méreg, a fájdalom, a csalárdság érzése. Lihegett, mint egy veszett vad és a kezeit ökölbe szorította. Pislogás nélkül figyelte, ahogyan a kedvese egy másik nőt ölel. Az ajkak, amik pár perce még az övét érintették, most egy másvalakiét szeretik. A teste felforrósodott, és a hideg rázta. A szíve
erősen lüktetett, érezte, hogy mindjárt összeesik. –Hogy teheti ezt velem, hogy? –kérdezte elcsukló hangon.
A fiú haragosan nézett a szülei felé és jobbnak látta, ha Ramonát minél előbb elviszi, hogy ne nézze tovább a jelenetet. Átkarolta a nőt és az egyik bokor mögötti padra ültette le. Ramona zaklatottan nézett ki magából mint, aki nem képes felfogni mi folyik körülötte. Az arca csupa könny volt. Alex aggodalmas tekintettel nézte az asszonyt. Ramona vöröslő, szomorú szemekkel a fiúra meredt. A szája sírásra görbült és az orra is piroslott. Alex az ujjaival letörölte a könnycseppeket s nyugtatóan magához ölelte az asszonyt. Ramona belemarkolt a fiú karjába s zokogni kezdett. Alex szorosabban magához húzta a megalázott nőt és védelmezően simogatni kezdte. Érezte, ahogyan az asszony megremeg két felzokogás között. Pár perc múlva Ramona visszaegyenesedett.
Amióta itt van minden percem maga a gyötrelem. Féltem, hogy elveszi tőlem, de bíztam Jack szerelmében, ezért nem tettem semmit. Még a féltékenységemen is megtanultam uralkodni. Pedig, ha tudná, hogy hány álmatlan éjszakám volt. Hányszor átmentem hozzá, hogy megnézzem egyedül alszik-e vagy egyáltalán a szobájában van-e. Ha nem találtam ott, akkor Marjoriehoz nyitottam be. –vallotta. –Mosolyogtam, amikor ölni tudtam volna. Már elhittem, hogy velem nem történhet meg még egyszer. Erre, tessék! –nevetett keserűen.- A saját házamban, a saját kertemben, a saját estémen lepleződnek le. – Ramona Alexre nézett. –Vajon mióta szeretők? Jack mióta csal engem? Szépséges hölgyem. –Alex megsimogatta Ramona haját. –Lehet, hogy nem is azok. Nem tudhatjuk miért tette Jack azt, amit láttunk. Lehet az anyám ügyködött valamit. Efelől semmi kétségem sincs. Az apám szereti önt, tudom. Én már nem tudom mit higgyek. –felelte Ramona és lehajtotta a fejét. –Mit tegyek most? Először nyugodjon meg, és menjen vissza a vendégekhez. Ne lássák, hogy bántja valami. Miután mindenki elment meglátjuk, hogy merre tovább, rendben? –Alex lejjebb döntötte a fejét, hogy Ramona arcába nézhessen. Jó. De légy mellettem, kérlek. –ragadta meg a fiú kezét. Egy percre sem hagyom magára. –Alex egy csókot adott Ramona homlokára és visszatértek a bálterembe, ahol Jack már várt rájuk. Merre jártatok? –kérdezte. Sétáltunk. –Ramona lenéző pillantást vetett Jack felé. Táncolunk? –nyújtotta a kezét. Fáradt vagyok, inkább lepihennék egy kicsit. –fordult Alex felé. Odavezetem egy székhez és rögtön hozok valami harapni és innivalót.
Jack értetlenül nézett utánuk s nem értette miért ilyen hűvös vele Ramona. Alex villámot szóró tekintete sem volt észrevehetetlen. Az este további részében sem nagyon társalogtak, hiszen Ramona mindig talált magának beszélgetőpartnert. Alex, pedig mindvégig mellette volt.
Lassan elérkezett az éjfél és a pezsgőbontás. Jack Ramona mellé állt és egy pezsgős poharat nyújtott át a kedvesének.
Boldog 1871-es esztendőt életem! Neked is Jack! –emelte poharát nem túl örömteljes arccal Ramona. A férfi átkarolta a nő derekát és megcsókolta az ajkait. Ramonát átfutotta az idegesség és az undor. Kényszeredetten elvigyorodott és beleivott a pezsgőjébe.
Éjfél után Ramona fáradtságra hivatkozva elköszönt a társaságtól és elment lefeküdni. Aludni viszont nem tudott és folyton a kerti történteken járt az agya.
Másnap reggel a vendégsereg elköszönt és elhagyták a birtokot. Ramona egész délelőtt a szobájában időzött, mert nem akart összefutni Marjorieval. Egyébként is ki kellett gondolnia hogyan is tovább. Jacknek elmondja, hogy este mindenről tudomást szerzett, vagy hagyja, hogy a dolgok sodródjanak a saját medrükben és majd később úgyis megerősödik a gyanúja vagy éppen ellenkezőleg alakul minden.
Az ebédhez már minden készen állt, s csak Ramonára kellett várni. Az asszony meg is jelent, de mielőtt leült volna a helyére szétnézett a társaságon. Szikrákat szóró tekintettel lesett Marjorie felé, aki közvetlen Jack mellett foglalt helyet. Ramona leült a helyére és hozzálátott az étkezéshez. Alex félve leste a nőt, aki látszólag nyugodtan evett. Egyedül csak ő vette észre, hogy remeg a keze. Óvatosan megérintette, hogy lenyugtassa. Ramona egy szem lehunyással fejezte ki köszönetét és azt sugallta, hogy minden rendben van.
Jack látta ezt a mozzanatot és rájuk nézett. Eközben Marjorie is megfogta Jack kezét és erősen rászorított. A férfi ösztönösen visszaszorított, hogy hagyja békén. Ramona a levesből felnézve látta az egészet és letette a kanalat. Jackre nézett és megcsóválta a fejét.
Elment az étvágyam, ti csak folytassátok nyugodtan. –állt fel Ramona és levágva a törlőkendőt kisuhant a helyiségből. Jack előbb utána, majd Alexre nézett, aki szintúgy elnézést kérve kiviharzott.
Bocsánat! –állt fel Jack is és utánuk sietett. A magukra maradottak értetlenül ültek tovább. Ramoncita és Felipe a vigyorgó Marjoriera nézett, aki megint csak felállt és elment. Mi történhetett? –kérdezte Ramoncita. Rosszat sejtek. –felelte Felipe. Ramona a szalonba lépett és a tenyerével a homlokát dörzsölte. Csillapodjon! –lépett be utána rögtön Alex. Nem tudok, Alex, nem tudok. –fordult felé idegesen. –Gyűlöm őt, gyűlölöm! Kit gyűlölsz? –jelent meg Jack is. Ramona összehúzta a szemöldökét és zihálni kezdett. –Mi bajod van Ramona? Hogy mi bajom van? Hogy mi bajom van? –ismételte meg vitás hangon a kérdést a nő. –Nem bírom Jack. Azt akarom, hogy bevalld! Micsodát? –kérdezett vissza a férfi. Az a nőcske… gyűlölöm azt a szukát. Gyűlölöm Marjoriet! Miért gyűlölsz Ramona? –hallatszódott egy gyengélkedő hang az ajtóból. Marjorie állt ott és az ajtófélfát támasztotta. –Mit vétettem ellened? –kérdezte keserves hangon, és amikor előre akart lépni, hirtelen összecsuklott és elterült a földön. Jack rögtön mellette termett és megállapította, hogy elájult. Rohanj George-ért Alex! –vette a karjaiba az alélt asszonyt a férfi és bevitte a szobájába.
Ramona a szalonban maradt egészen addig, amíg George meg nem érkezett és meg nem vizsgálta Marjoriet. Vele volt Jack és Alex is. Ramona a székében üldögélt, míg Jack fel s alá járkált a szobában, Alex pedig az ajtóból leste a dokit. George egy pár perces vizsgálat után meg is jelent a küszöbben.
Hogy van az anyám? –kérdezte Alex. Az édesanyjának nincs semmi baja. Soha ilyen jó egészségnek nem örvendhetett. Akkor csak felidegesítette magát? –kérdezte Jack. Ramonát zavarta a férfi aggodalma, ő pedig úgy tett, mintha nem érdekelné a nő állapota. Nem egészen. –George a két férfire nézett. –Marjorie állapotos.
A kijelentés pillanatában Ramona felütötte a fejét az orvosra nézve és lassan felemelkedett a
székéből. Ezután Jack arcába nézett, aki az övét fürkészte. Ramona szemei megteltek könnyekkel, szigorúak lettek a vonásai, az ajkát összeszorította és a tekintete olyan volt, mint azé, akit vérig sértenek. Jack arca viszont rémült és bánkódó volt, mint egy bűnös alaké, aki lebukott.
Alex is ledöbbent a hír hallatára és felváltva nézte az egymást bámuló két személyt. Jobbnak vélte, ha most kikíséri a doktort. Még egy darabig nézték egymást, végül Ramona megszólalt.
A tiéd, igaz? Ramona. –közelített Jack. A tiéd vagy sem? –kérdezte remegő hangon. Ramona. Az Isten szerelmére felelj már! –kiabálta idegesen. –Tőled vár gyereket vagy sem? Hát tudod? –kérdezett rá Jack félszegen. Átkozott nyomorult. –csuklott el Ramona hangja és kikerülte a férfit, hogy elrohanjon, ám az megfogta a karját és visszarántotta.
Ramonának sem kellett több és a visszapördülés pillanatában egy hatalmas pofont lekevert Jacknek. –Takarodj a házamból az egész pereputtyoddal együtt!- tépte ki magát a férfi karjai közül és Marjorie szobájába rohant. Az asszony a tükör előtt álldogált és a hasát nézte. Széles vigyorral fogadta a berobbanó Ramonát. –Ribanc! –pofozta fel őt, aztán lekevert neki még egyet a másik oldalról. Befogadtalak a házamba, hogy ne keljen koldulnod. Befogadtam a fiadat, és te meg kijátszod a jóhiszeműségem!
Olyan dühös volt, hogy nem érdekelte Marjorie áldott állapota. Megragadta a karját és kifele húzta az ajtóig, onnét pedig kilökte. Mindenki ott termett a hangos ricsajra és kiabálásra.
Mi folyik itt? –kérdezte Felipe, de Ramona könnyes szemei mindenre választ adtak. Az ő fejét is elöntötte a méreg és leállította az arra előretörő Jacket. Ne merjen az anyám közelébe menni! –tartotta fel. Eredj az utamból Felipe! –küzdött ellene Jack miközben Ramona a férfi szobájába ment. Nehezen kiszabadította magát az ellenállásból és belépett a másik helyiségbe. Az asszony a
szekrénynél állt és dobálta kifele a férfi ruháit. –Ramona. Légy átkozott Jack Green! –a nő nem nézett a férfire úgy felelt zokogó hangon és tovább dobálta a ruháit. –Miért kellett megjelenned az életemben? Miért kellett beléd szeretnem? –Ramona zokogva nézett Jack felé és halkan, remegő hangon folytatta. -Miért kellett ezt tenned velem? Jómagam sem tudok erre mit felelni. –Jack szeme is könnybe lábadt. Én viszont igen. –fordult vele szembe Ramona. –Akartad őt. Megbolondított a fiatalsága, a szépsége, a csinos teste. Nem, ez nem igaz! –ellenkezett Jack. Mégis mióta nyújt neked vigaszt ez a nő? Tessék? Láttalak benneteket este a kertben! Akkor azt gondoltam, hogy csak első alkalom, mert nem vettem észre eddig semmit. Most viszont tudom, hogy hónapokon keresztül csaltál engem. –Ramona nem győzte törölni a könnyeit. –Mióta tart a viszonyotok? Én…-kezdte Jack, mert tudta, hogy nem tud kitérni a válaszadás elől. –nagyon magam alatt voltam, amikor itt volt Nolan és fájt az Angushoz fűződő szerelmed. Az Istenért Jack! –tört ki Ramona. –Angus halott! Igen, de érzelmileg még mindig kötődtél hozzá. –vádaskodott a férfi. Már hogyne kötődtem volna hozzá, hiszen tudod mennyit jelentett nekem. Később viszont az emlékét is eldobtam miattad, mert tudtam, hogy szenvedést okoz neked és addig nem hiszel a szerelmemben, amíg őt magamnál tartom. Tudom! De miközben te elhatároztad magad én már elvesztem és utána nem tudtam rajta változtatni! Mégis tovább folytattad a viszonyodat! Tudom! De csak kétszer feküdtem le vele! Csak kétszer? –nevetett ironikusan Ramona. –Én feladtam érted mindent. Kész voltam megtörni a barátságom Ruy Coronadoval és César Echague családjával is. Befogadtalak abba a házba, arra a birtokra, ahol megölted Marta férjét, Juan Canitot. Elfelejtettem, hogy te végeztetted ki Ramona férjét, Alejandrot. Megbocsátottam neked minden bűnt, amelyet a családommal szemben elkövettél, mert szerettelek. Engedd, hogy jóvátegyem a hibámat. Te vagy nekem a legfontosabb a világon. –térdelt le kisírt szemekkel Jack is. Megfogta a nő egyik kezét és az ajkához érintette. Ramona közben elfordult és a másik kezével dörzsölte a szemeit. –Szeretlek Ramona. Nem akarlak soha többé látni, takarodj a birtokomról! –hátrált meg Ramona és kitépte a kezét Jack kezei közül. A férfi felállt és megközelítette a nőt, aki még jobban kitört és nekirontott
Jacknek. –Gyűlöllek Jack! Legyen átkozott a nap, amelyen megismertelek! –Ramona ott ütötte s verte a férfit, ahol csak érte. –Hazudtál, megaláztál, megcsaltál! –kiabálta zokogva. –Hát semmit sem jelentett neked a szerelmem? –nézett Jack szemeibe. A mindent jelentette. Hazudsz, hazudsz! –Ramona a férfi mellkasát verte. Ha elhagysz engem, akkor megölöm magam. –lépett hátra Jack és előrántotta a pisztolyát, aminek a csövét a halántékához szegezte. Gondolj Janere, te bolond! –rimánkodott Ramona. És te gondolsz rá? Mi lesz vele apa nélkül? Mindkét gyermekem apa nélkül nőtt fel. És ne próbálj meg zsarolni! Hát jól van. –Jack kibiztosította a fegyvert. Ramonában megállt az ütő, amikor a férfi felé tartotta a revolvert. –Előbb téged öllek meg, aztán végzek magammal is.
Odakint csak egy dörrenést hallottak, ami mindenkiben ijedtséget okozott. Felipe betörte az ajtót, akit Alex követett. Ramona az ablaknak dűlve zokogott halkan és a földön gubbasztó Jacket nézte. A falban füstölgő mélyedés volt.
Anyám jól van? –Felipe Ramonához sietett. Dobd ki Jacket és Marjoriet! Ha nem mennek, uszítsd rájuk a kutyákat. –utasította Ramona a fiát dühös hangon. És Alex? –nézett Felipe a ledermedt fiúra. Alex. –Ramona is rászegezte a tekintetét. –Ő addig marad, ameddig akar. –odasétált a fiúhoz. –Nem volt igazad, de köszönöm. –Ramona összerántotta magán a kendőjét és elment. Azonnal szedd össze a holmidat Green és hord el magad innen! –Felipe a legszívesebben leköpte volna a földön térdelő amerikait, de tisztelte az anyját és inkább kiment. –Marta, szólj Nortenonak, hogy készítse elő a kutyákat, ha ezek a patkányok ellenszegülnének az Úrnő parancsának.
Ramona magára zárta az ajtaját és a kis Janehez ment. Kiemelte a kiságyból és magához szorította.
Másodszorra mented meg az életem, kicsim. Csak miattad vagyok képes élni, csak te tartasz még életben. –sírta miközben a karjaiban ringatta a gyermeket.
