Ramona a folyóparton álldogált, miközben a lova szomját oltotta a vízzel, amikor Alex odaért

6. fejezet

Alex a szobájában feküdt az ágyán s a plafont bámulta, amely egyre valóságosabbnak, természetesebbnek tűnt. Fokozatosan kezdett kimenni belőle a hasis hatása. Észre sem vette és egyre jobban szerette. A szívében a harmadik helyet foglalta el Ramona és a zongora mögött. Olyan szívesen zongorázna most is a szalonban, csak nem akar összetűzésbe kerülni a ház asszonyával.

Ramona a csalárdság után megkeseredett és hangulatingadozásával megnehezítette a ház lakóinak az életét, akik nem szívesen tartózkodtak vele egy légtérben és a társaságát is kerülték. Még Marta is csak akkor ment be hozzá, ha nagyon szükséges volt. Idejének nagy részét Janenel és a birtok intézésével töltötte, ami miatt gyakorta veszekedett Felipével. A kislánnyal gyakran kiment a kertbe sétálni és játszadozni. Jane folyton az apját emlegette, akit hiányolt és nem értette, hogy miért nem lehet ott vele, mint régen. Ramona nem akarta, hogy a lány is szenvedjen, ezért Jack időnként meglátogathatta. Persze személyes beszélgetésre sor sem kerülhetett, mert Ramona látni sem akarta a férfit. Az egyetlen közvetítőt csatorna kettejük között Alex volt. Jack minden szombaton megjelent az haciendan. Ezeken a napokon Ramona mindig kilovagolt, hogy még véletlenül se fusson össze a férfivel. Nem mutatta ki azt, ami mindenki számára valószínű volt, szenved. Próbálták szóbahozni a történteket, hátha a beszélgetés segít rajta, de csak rontott a helyzeten. Egy idő után hagyták is, hogy a megvadult folyó tovább sodródjon a maga medrében.

Heteken keresztül tartott ez az állapot s Alex már nehezen viselte a távolságtartást. Az egyik szombaton, miután Jack megérkezett, Alex lóra pattant s kilovagolt Ramona után. Foglama sem volt, hogy merre lehet. Egyszerűen követte a szívét. Elhatározta, hogy szóra bírja az asszonyt. Segíteni akar neki.

Ramona a folyóparton álldogált, miközben a lova szomját oltotta a vízzel, amikor Alex odaért.

Jól kifáraszthatta a lovát, hogy ennyire kortyol. -Alex leugrott a lováról és egy patkót nyújtott a nőnek. -Ez biztosan a magáé. -Ramona felé fordult és előbb Alexre, utána a patkóra, majd a jószágára nézett. A fiú a lóhoz sétált és megnézte, hogy annak a lábáról hiányzik-e. -Szegény, biztosan fájhat neki. El lehet viselni. -felelte a nő. Mostanában nem sokat törődik mások érzéseivel. -nézett rá Alex. Az enyémmel sem törődnek. -felelte gőgösen Ramona. Ezért kell mindenkit bántania? Minek jöttél ide? Kioktatni engem? Köszönöm, de nem kérek belőle. Eszem ágában sincs, csak nagyon megváltozott.

Megváltoztam? Nem ismertél előtte. -mosolyodott el gúnyosan Ramona. Nem ismertem, ez igaz. Viszont, akit ismertem azt nagyon kedveltem. -lépett el a ló mellől Alex. -Fogalmam sincs mik azok a dolgok, amik miatt annak idején megkeményedett, de azt tudom, hogy Jack visszaadott önnek valamit, amit elveszített. -Ramona összerezzent a férfi nevének hallatára. Te tudtál róla és mégsem szóltál! –támadt éles hangon Ramona. –Már akkor a szövetségesük voltál. Eltitkoltad előlem a viszonyukat úgy, ahogyan a valódi kilétedet is. Pedig én megbíztam benned. Azt hittem, hogy szeretetből közeledsz felém, közben csak kijátszottál. Látszik, hogy Jack Green fia vagy. Az anyádat meg sem említem. Befejezte? –kérdezte dühösen Alex, amire Ramona gőgösen felütötte és elfordította a fejét. –Nem érdekel, hogy mit gondol a szüleimről. Egyikre sem vagyok büszke, amiért ilyen szégyentelenek voltak. Abban viszont biztos lehet, hogy nekem semmi közöm az ügyeikhez. Nem tagadom, hogy sejtettem valamit, de én nem üthettem bele az orromat. –védekezett a fiú. –Én ott próbáltam önt óvni, ahol csak tudtam. Azért keltem az apám védelmére is, hogy az ön szíve kevésbé fájjon. Minden cselekedetem, amely véleménye szerint ön ellen irányult, a valóságban önért volt. Igyekeztem elérni a szeretetét és a bizalmát. Elég átlátszó anekdota ez, nem gondolod? –Ramona flegma arcot vágva felhúzta a szemöldökét. Alex idegességében ökölbe szorította a kezét és elfordult, hogy a lovához menjen. Haragudott, amiért semmibe vette a szavait. Nem akar ő megvédeni senkit sem. Nem akar senkiért felszólalni, csak a kettejük kapcsolatáért akar tenni. Önző módon csak ezért küzd, csak ezért jött most is utána. Hogyan is értethetné meg vele, hogy fontos a számára és egy mosolyáért kész eldobni az életét is?

A fiú megállt és hátrasandított a nőre, aki háttal állva neki igazgatta a lova nyergét. Ez a pillanatnyi közömbösség még inkább feszélyezte, hiszen ismerte jól az asszony érzéseit. Megrázta a fejét és tovább haladt, ám az egyik pillanatról a másikra megtorpant, visszafordult és dühösen Ramona felé vette az irányt. Megragadta a karját és magához rántotta.

Úgy tesz, mintha nem érdekelné semmi. Nem képes kiadni a fájdalmát, elfojtja őket. Helyette másokon vezeti le a haragját és mérgezi ártatlanok lelkét és mindennapjait. –Ramona előbb kitágult szemekkel nézett a vakmerő fiúra, majd összébb húzta azokat. –Sírjon! –szorított egyet a nő karján. –Tomboljon! –rázta meg kissé. Eressz el Alex! –utasította Ramona, ám a fiú nem engedett a szorításból, hanem még erősebben szorította. Dühöngjön! Hagyj békén! Jack megcsalta! –Alex szíven döfte Ramonát. Érezte, ahogyan megrándult a karjaiban. –A férfi, akit szeretett, egy másik nő társaságában kereste az örömet.

Elhallgass! –az asszony szemei elfátyolosodtak. Elképzelte, ahogyan megérinti? Ahogy az ajkaik összeérnek? –a fiú forgatta a tört. –Egymás fülébe suttognak és nevetgélnek, miközben maga otthon pesztrálja a kis Janet? Meddig akarod ezt folytatni? –kérdezte sírós hangon Ramona. Nem érzi igazságtalannak, hogy míg maga mindent megadott neki, addig ő elvette a boldogságát? Nem érzi, hogy kihasználták? Hogy becsapták és megalázták? Alex…-Ramona szeméből kiszökött a könny. Nem sajog a szíve? Nem fuldoklik? –a fiú szigorúan nézett az asszony megáradt szemeibe, aki egyre megtörtebb lett. Meg akarok halni. –sírt fel és átölelte Alexet. A fiatalember szorosan magához szorította Ramonát és hallgatta szívszakajtó zokogását, amit egészen eddig a napig elnyomott magában. Nem sírt, nem őrjöngött heteken keresztül. Most végre felszabadul a teher alól és könnyebb lesz a lelkének.

Alex lassan elengedte Ramonát, aki könnyed lélegzetvétellel bontakozott ki a gyengéd ölelésből. A fiú lágy tekintettel nézett az asszony szemeibe, amelyek hálásan csillogtak.

Jobb már? –kérdezte Alex. Sokkal. –mosolyodott el Ramona. Menjünk haza! –tanácsolta a fiú, amire a nő rábólintott.

Mielőtt hazaindultak volna lovagoltak még egy kicsit, majd Alex egyenesen a városba ment. Besétált a törzshelyére, kérte a szokásosat s miközben a sörét iszogatta a távolba merengett. Előtte volt a kép, ahogyan Ramonát a karjaiban tartja és közelről érintkeznek. Vágyat érzett az ajka érintésére, de hevességét jobban leplezte, mint gondolta volna. Vajon, ha megtette volna, akkor most mi lenne velük? Biztosan itt ülne akkor is, csak verné a saját a fejét, amiért nagy ostobaságot követett el. Óvatlan mozdulata miatt el is veszíthette volna azt a bizalmat, amit épphogy csak visszaszerzett magának.

Alex elővett egy szál cigarettát, amelybe marihuana volt csomagolva. Csendességében elszívta és elfeledkezett a gondjairól. Mihelyst visszamegy újra látja majd őt és lelke megint borzongásban vész el. Szüksége lesz még egy adagra, hogy túláradó érzéseit lecsillapítsa. Kisétált a kocsmából és az egyik köz felé igyekezett, ahol beszerezte az anyagot, aztán hazament.

A házon teljes sötétség uralkodott, csak a szalon ablakai világítottak. Alex füleit belépve az épületbe csodás dallamok ütötték meg. A zongorajáték a hallból hallatszódott és egyre hevesebb ütemre lett figyelmes. Amikor az ajtóhoz ért a zene lehalkult és ismét nyugodtabb szólamok szólaltak fel. A fiú belesett és látta, hogy Ramona lehunyt szemekkel játszik. Minden érzése benne volt a zenéjében. Lassú ritmussal kezdett, mely arra utalt, hogy emészti magát és az átváltások a kínra utaltak, hogy nem tud ellazulni és túllépni. Ezek után erősebb hangok zengtek fel a hangszerből, melyhez dühösen csattogtatta ujjait a billentyűkön. Alex a föld felé lesett és a zsebéből előhúzott egy kis összehajtogatott papírost, majd visszatette azt oda. Ránézett Ramonára és belépett a helyiségbe.

Csodálatosan játszik. –a nő megrezzent a váratlan hang hallatán és abbahagyta a játékot. Megijesztettél. Nem állt szándékomban. Nem tudok aludni és kijöttem zongorázni kicsit. Folytassa! Te most értél haza? –érdeklődött Ramona és a bárszekrény fele igyekvő fiú után nézett. Igen. –Alex az asszony felé fordult. –Hogy érzi magát? Hiányzik a boldogság. –húzta félmosolyra a száját Ramona és visszafordult a zongorához. Alex eközben két italt töltött maguknak. Elővette a papírost és a tartalmát belekeverte a nő poharában lévő folyadékba. Ettől jobban érzi majd magát. –Alex átnyújtotta az italt Ramonának és letelepedett mellé a padra. Köszönöm. –az asszony belekortyolt a whiskybe, aztán az egészet felhajtotta. Alex félszemmel leste őt, miközben a sajátját húzta le. Lépjen be! –mosolyodott el Alex és a billentyűkre tette a kezeit. Mibe? –kérdezte Ramona, de választ már nem kapott, mert a fiú elkezdte a játékot. Az asszony is elmosolyodott és megvárva a megfelelő pillanatot, belépett a taktusba. Élvezettel vezették a kezeiket a zongora fekete- fehér ütőin. Közben össze- összenevettek és elmúlóban volt a rossz kedvük.

A nő érezte, ahogyan a teste felforrósodik és elönti őt egy bizarr, könnyed érzés és már nem tudja irányítani a gondolatait sem. Annyit tudott, hogy boldog. A gyors dallamok egyre lassabban hatottak rá és egy terem jelent meg előtte, amelynek a végében Jack állt. A szíve összeszorult és könnyezni kezdett. Ramona felállt a helyéről, és a zongora maga játszott tovább. A terasz felé indult, ám a lábai földbe gyökereztek és nem engedték tovább lépni. Ordított, de a valóságban csak halk suttogást lehetett hallani. Alex pontosan tudta, hogy mi történik most az asszonnyal és mellészegődött, hogy támogassa. Ramonával forogni kezdett a világ és beleszédült a fiú karjaiba. Tekintetük találkozott,

ahogyan Alex az aléló Ramonát magához ölelte és leültetette maga mellé a kanapéra. Még mindig a karjaiban tartotta, miközben a nő hátrahajlott. Alex szíve hevesebben vert és az ereiben dübörögni kezdett a vér. A hormonjai mozgásba jöttek és érezte, hogy itt a vég. Nem tud parancsolni a vágyainak. Itt öleli a szeretett asszonyt, aki egy szál hálóingen fekszik az ölében.

Alex közelebb húzta magához Ramonát, hogy az arcába nézzen. A nő kinyitotta a szemét és elmosolyodott. Jacket látta Alexben és szenvedélyre gyúlt iránta. Megsimogatta a fiú borostás arcát és felsóhajtva újra hátra döntötte a fejét. Alex az ujjaival megsimogatta a lágy vonásokat, végig az asszony állán, a nyakán keresztül a mellkasáig. Végigsimított a mellein, majd az orrával beleszagolt a szép pofikba. Mindent a leglassúbb mozdulattal végzett, hogy ez a pillanat ne illanjon el gyorsan. Az arcát az asszonyéhoz dörzsölte és apró csókokat lehelt a nyakára. Az egyik kezével beletúrt barna hajaiba és maga felé irányította Ramona tekintetét, amely átszellemült volt, viszont éber. Hüvelykujjával megcirógatta a piros ajkakat és az övéivel kezdte azt ízlelgetni. Először csak az alsó ajakra adott puszit, aztán a felsőre lehelt egy apróbbat. Amint érezte, hogy az asszony szája csókra nyílik ő is egyre hevesebb lett, végül egészen bekebelezte. Alex nem bírt uralkodni saját magán és csókolózás közben lehúzta Ramonáról a köntösét, majd a hálóruhájának a pántját ragadta meg és húzta lefele. Ramona felnyögött a durva, mégis érzéki bánásmód miatt. Alex a karjaiba vette az asszonyt és sebtében beosont vele a nő szobájába. Lefektette az ágyra és percekig gyönyörködött a szépségében. Mellé feküdt az ágyra és felé hajolt, hogy lehántsa róla a testét elfedő rongyokat. Finom simogatásokkal vetkeztetni kezdte, közben pedig a csókjaival kényeztette az érzéki testtájait. Alex is lemeztelenedett, hogy izzó testük összeérjen. Ramona bőre forrón égette a fiú bőrét. Szenvedélyesen csókolóztak, mialatt a férfi az asszony felé emelkedett és szétfeszítette annak a lábait, hogy eleget tegyen a vágyainak. A nő felnyögött és Jack nevét említette. Alexben megmozdult valami. Valami szégyenletes, valami galád. Ramona azt hiszi, hogy az apjával van, ezért adja oda magát. Pedig, ha tudná, hogy ő az, aki a magáévá akarja tenni. Ő az, aki hónapok óta epekedik utána. Mennyire verné őt meg az Isten, ha most megtenné? Ramona sosem jönne rá erre. Még mielőtt felébredne, már a közelében sem lesz. Semmire sem emlékszik majd. Alex ismét megcsókolta a nőt. Oh, csak még egyet. Bújt hozzá szorosan. Hadd szeresse! Egy kicsi időre, hadd legyen az övé. Alex remegni kezdett és a sírva fakadt. Nem teheti meg. Ilyen módon nem alázhatja meg, nem kényszerítheti olyanra, amire épp tudatában nem lenne képes.

Legurult a nőről és betakarta őt. Nem ment el. Szorosan mellé húzódott és átölelte, hogy legalább ez megmaradjon neki.

Mi a baj? –kérdezte Ramona illuminált állapotban. Aludj, szerelmem. –suttogta Alex és egy csókot lehelt a nő arcára. Megsimogatta és átölelte őt, majd idővel elaludtak.

Kora hajnalban Alex még mindig mélyen aludt, így nem lett figyelmes az ajtónyitásra. Margarita jött be, hogy még az asszonya ébredése előtt kivigye az este felhozott teát és csészét. Először nem is vette észre az ágyban szundikáló idegent, csak amikor arra fordult egy férfias nyöszörgés hallatára. Először úgy vélte, hogy Jack szunnyad az asszonya mellett és mosolyogni kezdett. Viszont, miután

alaposabban szemügyre vette az alakot felfedezte benne Alex vonásait. Gyorsan a szájához kapott, hogy ne hallatszódjon a sikongása. Sebtében kirohant a szobából egyenesen a folyosó végéig, ahol megtorpant és visszanézett az úrnője szobája felé. Percekig állt ott, mert nem tudta, hogy képzelődik-e vagy tényleg Alex feküdt Ramona mellett. Eközben a fiú is felkelt és gyorsan magára kapta a ruháit, aztán lehagyta a szobát. Margarita ledöbbenve lépett be a konyhába, ahol Marta már a reggelit készítette. Észrevette, hogy a lánya holtsápadt és leül az egyik székre.

Mi az kislányom? Tán szellemet láttál? Anyám. –nézett a lány Martara. –Az asszonyom és Alex szeretők. Micsoda? –illetődött meg a cseléd. –Ne beszélj ilyen ostobaságokat te lány! Már a feltételezésért is jókora verést kapnál. –ripakodott rá. De a két szememmel láttam, ahogyan egymás mellett feküdtek az ágyban. A fene essen a dús fantáziádba! –Marta Margarita fejére csapott. –Azt akarod, hogy elküldjenek a birtokról? Ha nem hiszi el, akkor győződjön meg maga róla személyesen! Egyébként is, miért állítanék valótlant? Nem tudom. –vonta meg a vállát Marta, de gyanakvásának jelét sem mutatta. A szalonban megtalálta a két poharat, ráadásul Margarita is előállt ezzel a dologgal. Furcsállotta az egészet, de némi igazságot vélt felfedezni a lány mondandójában. Az éjszaka történt valami.

Amikor Marta felment Ramonához, az asszony már az ágyában üldögélt. Az arca kicsit nyúzott volt és feltehetőleg gondolkodott valamin, mert előre bámult és csak később reagált a szolgáló bejövetelére. Marta észrevette, hogy az asszonya vállai meztelenek a takaró alatt. Miután Ramona észrevette a cselédet mozgolódni kezdett. Marta igyekezett nem tudomást szerezni a látványról és a kis asztalra letette a tálcát és a friss mosdóvizet. Odament a szekrényhez, kinyitotta azt és ruhát választott az asszonyának, aki még mindig szótlanul ücsörgött.

Valami baj van asszonyom? –kérdezte a szolgáló megunva ezt a szótlanságot. Nem tudom. Parancsol teát? Nem. Máris felszolgálom a reggelit. Én nem eszek.

Értem. –bámult Marta. Nem volt bátorsága rákérdezni az úrnőjénél az esti hogyvoltra, de már minden letisztázódott benne. Elhagyta a szobát és visszament a konyhába, ahol Alexbe botlott. –Jó reggelt Alex úrfi! Jó reggelt Marta! –mosolygott a fiú és bekapott egy tamalét. –Ne haragudjon, hogy csak így behatoltam a felségterületére, csak sietek és már nagyon éhes vagyok. Hosszú éjszakám volt. Gondolom. –motyogta Margarita az orra alatt, miközben pucolta a répát. Parancsol valamit inni is? –kérdezte Marta. Oh, igen. Egy pohár csokoládé jól esne. Növeli a boldogsághormonom. Nemcsak azt. –Margarita tovább kommentelte a csevelyt. Netán szépet álmodott? –mosolyodott el kényszeresen Marta. Szebbet sosem! –örvendezett a fiú és felállt a helyéről. Mifélét? –érdeklődött Margarita, mintha semmit sem tudna az eltöltött légyottról. Rám nézett. –lépett táncolva a fiú a lányhoz. –Megérintett. –vette kezeibe a kezeit, majd magához ölelte hátulról. –Átkarolt és egy csókot adott. –Alex egy puszit nyomott a nő arcára és elnevette magát. És senki sem húzott be neked? –jelent meg Norteno, akinek a feje elvörösödött. Nem, kedves Norteno! –felelte boldogan Alex. Majd akkor mindjárt kapsz, ha tovább ölelgeted a feleségem. Jaj, fejezd már be és hozz inkább vizet! –intette le Margarita. Csak okosan! –Norteno a kezével egy „figyellek” intést vetett a fiú felé és kiment.

Marta eközben jobbnak vélte, ha elhagyja a színteret és teregetés közben gyötrődik. Vajon mióta tarthat ez a viszony az asszonya és Alex között? Egyáltalán történt valami éjszaka? A fiú nagyon boldog volt és szerelemesen beszélt. Szerelmesen. Töprengett Marta. A kis Alex szerelmes az úrnőjébe és ezt eddig senki sem vette észre. Hogyan csábíthatta el az asszonyt? Ő nem az a fajta. Túlságosan is jól ismeri Ramonát. Ekkor eszébe jutottak a poharak. Talán sokat ivott és levedlette a gátlásait. De akkor sem tenné meg pont Alexszel. Vagy mégis? Ramona furcsán viselkedett reggel.

A szolgáló egyre idegesebben tette fel a kimosott ruhákat szárítóra.

Lehetséges, hogy szeretők? –borzadt el Marta.

Kicsodák szeretők? –jelent meg Adeline cukorkát szopogatva. Marta rémülten fordult felé. Megijesztettél. –kapta a kezét a mellkasához. Miről susmorogsz itt magadban? Semmiről, csak jár az agyam. Micsodán? –hajolt közelebb a nő. Egy dalt dúdolok csak. Éjnek évadján együtt voltak ők, lehetséges, hogy ők ketten szeretők. –énekelte Marta. Nem versz át te vén cseléd! –lökte meg a vállát Adeline. –Na ki vele! Ne hozz kényelmetlen helyzetbe asszony! –ripakodott rá Marta. –Ez nem a mi dolgunk. Amúgy sem biztos, csak láttam valamit, vagyis Margarita látta, én meg összeraktam a kockákat…ah, na mindegy! Hagyj dolgozni! –fordult el Marta. Alexről van szó? –hallatszódott a váratlan kérdés, amire a szolgáló meghökkenve nézett vissza. Miből gondolod? Tudom, hogy tetszik neki Ramona. Sőt, oda meg vissza van érte. Te tudtál róla? Persze. –felelte természetesen. –A minap kerestem valamit a szobájában és megtaláltam egy levelet, amibe beleolvastam. Egy szerelmi vallomás volt. Kis bátortalan gyerek. –kuncogott Adeline. Bátortalan? –nevette el magát Marta. –Az éjjel igen férfiasan viselkedett. Hogy érted ezt? –csodálkozott el Adeline. Valahogy megszédítette és vele hált. –folytatta Marta. Nem mondod! –nézett nagyot Adeline. Biza. –bólogatott összeszorított ajkakkal a szolgáló. –Margarita lányom látta őket együtt aludni…meztelenül. –suttogta a végét. Nem mondod! És aztán? Nagyon vidám volt reggel. Na meg az asszonyom is felettébb furcsán viselkedett. Ez a fiú fülig szerelmes senora Morenoba. Na nem mondod! –Adeline majdnem elalélt meglepetésében. Most mi van? –értetlenkedett Marta. –Nem azt mondtad, hogy tudsz róla? Tudtam is, de azt nem, hogy az idősebb Ramonáért epedezik.

Oh, Istenem! –Marta a szája elé kapta a kezét. Együtt voltak az este tehát? –a cseléd csal bólintott. –Azt a hétszázát. Ez nem lesz jó így. –csóválta a fejét. Biztos vagy te benne? Mondom, hogy egy ágyban feküdtek, meztelenül és ölelkezve! Hűha. –legyezte magát Adeline. Az én asszonyom nem tenné meg. –Marta Ramona védelmére kelt. –Épp ésszel biztosan nem. Lehet ittak. Nem lehet, biztos. Reggel szedtem össze a poharakat. Beszélnem kell vele. Ez nem maradhat ennyiben, mert itt bajok lesznek. Én nem mertem szólni neki reggel, amikor felvittem a mosdóvizét. Máris felkeresem és majd hozom az infókat. Rendben. Szegény asszonyom! Szegény Alexem! –rimánkodtak a nők és mentek a maguk dolgát intézni.

Ramona már felöltözött, és a haját igazgatta a tükörben. Egy percre sem emlékszik a tegnap estéből és a feje is szörnyen fájt. Utolsó emlékképe az volt, hogy Alex mellett ült a zongoránál. Reggel viszont az ágyában ébredt meztelenül. Ki hozhatta fel? És, aki felhozta miért vetkeztette le? Teljesen kiesett neki az elmúlt pár óra és idegesség kínozta. Adeline ilyen állapotban talált Ramonára.

Jó reggelt kedvesem! –üdvözölte őt nyájasan. Neked is Adeline! –pattant fel Ramona és megköszörülte a torkát. Szóljak Martanak, hogy bevesse az ágyat? –nézett a fekhelyre felvont szemöldökkel a nő. A hangjában némi irónia volt jelen. Majd megcsinálom. –felelte Ramona és Adelinere nézett. A tekintetétben gyanakvás volt fellelhető. Nem akarsz mondani valamit? Nincs mit mondanom. –Ramona kikerülte Adelinet és az ágyhoz ment a párnáját igazgatni. –Fogalmam sincs mit mondhatnék. –remegett meg a hangja. Mit tettél? –Adeline közelebb lépett.

Nem tudom. –felelte idegesen Ramona. Mit nem tudsz? Nem emlékszem. –nézett fel még ingerültebben. –Te talán tudsz valamit? Mennyit ittál este? Egy pohárkával. Esküszöm többet nem. –védekezett a nő. –Annyira emlékszem, hogy zongoráztam. Megjelent Alex, adott nekem egy pohár whiskyt, hogy lenyugodjak és ennyi. Margarita látott titeket együtt…itt…az ágyban…ruhátlanul. –mondta megszakítottan Adeline. Alexszel? –kérdezett vissza Ramona. –Mégis mit keresett az ágyamban? Én is erre lennék kíváncsi. Szeretők vagytok? Dehogy! Lefeküdtetek? Nem! –vágta rá Ramona, majd kételkedő arcot vágott. –Vagyis nem tudom. –csóválta a fejét. Életem, mibe keveredtél? –lépett mellé Adeline és megsimogatta a karját. Ramona felsóhajtott. Alex itthon van? Nincs. Elment valahova. Magyarázatot kell adnia, mert addig egy nyugodt percem nem lesz. -tördelte a kezeit az asszony.

Szakadt az eső. Mindenütt szürkeség honolt, az utcákon az emberek csak imitt-amott tűntek fel. A piacokon is kevesebb volt a vásárló. A kocsmákból hangos zenebona hallatszódott, mert az eső elől odamenekültek az utcán kóborló lelkek. Egyedül egy magányos alak áztatta magát az erősen verő esőcseppek alatt. Jack melankolikus állapotban élte a mindennapjait amióta Ramona kidobta. Lefogyott és egyetlen vigasza csak a jó öreg whisky volt. Most is az egyik mulatóból tartott a híd fele, ahova mindennap kisétál. Leülve a szélére a vizet nézte és a szitáló cseppek alkotta karikákat. Nehezen birkózott meg a gondolattal, hogy elvesztette a családját. Ramona bízott benne, hiszen megengedte, hogy Marjorie ott éljen velük. Pedig ő mennyire mondta, hogy sosem tudná őt megcsalni. Mennyit bizonygatta, hogy számára csak ő létezik. „-Szeretlek Ramona. –vallotta őszintén a férfi az egyszerre boldog és fájdalmas arcú nőnek…-Most már ne hagyj el, kérlek! Ne hagyj magamra! –kérte Ramona és felülve ragaszkodóan átölelte Jacket….-Sose hagylak el. –simogatta nyugtatóan a férfi az asszonyt. –Csak te vagy nekem, érted élek.”

Mindez az ostoba féltékenykedése miatt történt és bosszút akart állni. Ilyen erkölcstelen bosszút normális férfi nem tesz. Arról nem is beszélve, hogy teherbe ejtette a volt nejét. Eddig egy gyereke sem volt, most már három is lesz. El kell döntenie, hogy mit is akar valójában. Hogy lehetne, hogy

Ramona és a gyermekei is vele legyenek. Előbb Ramonával is beszélnie kell. Meg kell neki bocsátania. Ha szereti, akkor megbocsát. És miért ne szeretné? Ütötte fel a fejét a férfi, majd felállt.

Amikor felállt egy lovast pillantott meg maga mellett. Az esőcseppektől pislogva felnézett az alakra, aki George volt.

Mi az Jack, mosakszol? –nevetett a férfi. Ja, imádok esővízben mártózni. –indult előre morcosan. A doki követte. Rég láttalak. Mi újság? Mint mindig. –mutatta a flaskáját. –Jobban odafigyelhetnél Marjoriera. Mit érdekel engem?- vonta meg a vállát Jack. De a gyereked csak, nem? Ő igen. Marjorie az ájulása óta nem keresett fel. –jegyezte meg az orvos. És? Mit tudok én tenni? Egy alapos vizsgálatot kellene elvégeznem rajta, mert az csak pillanatnyi következtetés volt. Nyugi doki, állapotos. Növekszik a pocakja. Ah, értem. –sóhajtott George és tovább bandukolt a lován Jack mellett. –Most mennem kell, mert házhoz rendeltek. Te meg ne igyál olyan sokat, különben belepusztulsz. Bár már a föld alatt lennék! –tette hozzá Jack. –George megrázta a fejét és ellovagolt.

Alex úgy döntött, hogy meglátogatja az anyját a hotelben, ahol megszálltak Jackkel. Tudta, hogy apját nem találja majd otthon, hiszen az elmúlt időszakban a férfi egyszer sem volt jelen, amikor ő hazaugrott. Marjorie mindig azt felelte, hogy majd estére hazaér. Látszott rajta, hogy neki sincs ínyére a férfi távolléte, de nem tilthatta meg, hogy elmenjen hazulról. A fiú igyekezett figyelemmel lenni az édesanyja áldott állapotára és egy fél dinnyével a kezében lépett be az ajtón. Odabent csendesség volt, ezért azt hitte, hogy Marjorie alszik. A gyümölcsöt letette a konyhaasztalra és elővett egy tányért, hogy kockákra vágja neki. Kezébe vette a kést, amikor ajtónyikorgást hallott meg. A fürdőszoba felől jött a hang és odasomfordált. Az ajtó teliben volt nyitva, így bárki beláthatott. Marjorie állt a kád előtt és a hasát nyomkodta. Egy mozdulattal az egyik kezét a fűzője alá tolta és a has elmozdult a helyéről. Miután minden tökéletesnek tűnt megigazgatta azt és kiegyenesedett. Alex elborzadva nézte a jelenetet. Elfordult, mintha mit sem látott volna, végül visszanézett. Nem tudta szó nélkül hagyni az látottatakat.

Mit jelentsen ez anyám? –kérdezte a fiú. Alex, te mit keresel itthon? –fordult meg rémülten a nő. Te becsaptál minket. Ha jót akarsz magadnak, akkor hallgatsz! –csitította el Marjorie fenyegetően Alexet. Mire jó ez a színjáték? –kelt ki magából a fiú. –Azt hiszed, hogy Jacket ezzel magadhoz tudod majd láncolni? Nem hiszem, hanem tudom. Különben miért hagyta volna ott Ramonát? Ramona dobta ki őt és ez nem mindegy. Tök mindegy! Az a cafka azt csinál, amit akar. Jack az enyém lett. –Marjorie elégedett mosollyal sétált el Alex mellett. Kegyetlen vagy! –kiáltotta utána a fiú. Én, kegyetlen? –nevetett a nő. –Inkább hálásnak kellene lenned, amiért apát szereztem neked, meg családot. Ez neked család? Elég érdekes szemléleteid vannak anyám. Nem érdekel mit gondolsz! –hőbörödött fel a nő. –Sosem érdekelt a véleményed és nem is fog. Sosem vettem a hasznodat, csak gátoltál mindenben. –Marjorie Alex meghökkenő tekintetét fürkészte. –Ne vágj már ilyen bárgyú pofát! Inkább menj és szipuzz az elfuserált haverjaiddal és játssz az idétlen zongorádon. Az olyan szerencsétleneknek való, mint te vagy Ramona!

Alexnek fájón estek az anyja mogorva és lebecsülő szavai. Ezt a bánásmódot már megszokta tőle, de azt nem tűrhette, hogy Ramonát is a szájára vegye.

Jobb lesz, ha elhallgatsz! –fenyegette meg Alex Marjoriet. Miért? Nem hagyom, hogy ilyen szavakkal illesd Ramonát. Mi az, talán te lettél a védőangyala? Tudod, hogy Jack miért nem szeretett téged és miért nem fog soha? –kérdezte gúnyosan a fiú. –Mert egy áspiskígyó vagy. Egy haszonélvező. Egy olyan nő, aki mindenkin kíméletlenül átgázol. Kétszínű vagy. Örülök, hogy a fiam ilyennek lát. –Marjorie szemei könnybe lábadtak. –Én mindent csak érted

teszek. Az előbb hordtál el mindennek! Látod? Nem tévedtem. Ramonát szidod, miközben tőle sokkal több szeretetet kaptam, mint tőled egész életemben.– Alex egyre idegesebb lett és a dinnyére nézett. –Azt neked hoztam. Vidd innét! –lökte a fiú elé az egészet Marjorie. –Vidd el Ramonának. Elegem van abból, hogy mindenki érte van oda! –kelt ki magából a nő. –Jack érte sír és te is őt magasztalod! Meglátod, a végén egyedül maradsz. Azt már nem. –csóválta a fejét Marjorie. –Engem nem hagyhat el senki sem! Inkább megölöm őt, mintsem átadjam neki Jacket. Ahhoz, pedig előbb engem kell kivégezned. Hát ennyire fontos neked az a nő? –Marjorie visszavett az intenzitásából és nyugodtabban beszélt tovább. Az életemnél is jobban szeretem őt. –lágyult el a fiú hangja. Mit adott ő neked? A szerelem érzését. Ostoba fiú! –ripakodott ismét rá a nő. –Ő egy boszorkány! Egy nyeslett nőszemély! Tartsd meg magadnak a véleményedet. –Alex elfordult és az ajtóhoz sétált. –Az iménti vita ráébresztett arra, hogy semmi sem köt hozzád. Te sosem szerettél engem, csak nyűg voltam a számodra. Odamegyek, ahol még számítok valamit. Menj csak! Takarodj! Olyan vagy, mint az apád! –üvöltötte Marjorie. Alex bezárta az ajtót és eltűnt. Az asszony szemeiből könnyek szöktek ki és a dinnye mellé roskadt a földre.

Alex az ajtónak dőlve sírt. Gyűlölte az életét, gyűlölte az egész létét. Bár sosem jött volna a világra. Letörölte a könnyeket az arcáról és kisétált a hotelból. Odakint már elállt az eső, futó zápor lehetett. Haragudva az egész világra bolyongott az utcán és igyekezett túllépni az előbbi vitán. A közelben meglátta Jacket, aki áztatottan sétálgatott. A férfi szája a füléig ért, amikor meglátta a fiát. Odament hozzá, hogy üdvözölje.

Szerbusz fiam! Anyádnál jártál? –Alex sóhajtott. -Na mi az? -tette a fiú vállára a kezét, de az elhúzódott tőle. Nem akarok olyan lenni, mint te. –felelte dühösen. –Nem akarok bántani senkit. Miről beszélsz Alex?

Hagyj békén! –lökte el magától az apját a fiú és elrohant. Jack értetlenül nézett utána.

A fiú megijedt saját magától. Nem akar az apjára hasonlítani. Fél, hogy ő is ugyanúgy bánik majd azokkal, akiket szeret. Már most megtagadta a szüleit, akkor mi lesz vele később? Ramona iránti szerelme nem ütközhet meg, nem változhat meg. Őt mindig úgy fogja szeretni, ahogy most. Szívvel és szenvedéllyel. Csak ő maradt neki. Csak ő.

Alex felpattant a lovára és a birtokra sietett. Alig várta, hogy lássa az asszonyt. Emlékezetében frissen éltek az esti csókok, a simogatások, a gyengédség. Elmosolyodott és belopózott a házba, hogy senki se lássa a bejövetelét. Útközben leszakított egy szál rózsát a bokorból, hogy azzal lepje meg a szerelmét.

Bekopogott Ramona hálószobájának az ajtaján, de nem szólt ki onnét senki sem. Még egyszer megkísérelte, de szintúgy nem kapott választ.

Az asszonyom a dolgozószobában van. –szólt Marta a háta mögül. Oh. –mosolyodott el a fiú. –Köszönöm. –rohant tovább és kopogtatás nélkül lépett be a helyiségbe. Téged nem tanítottak meg kopogni? –nézett fel a szemüvege mögül Ramona. Ezer bocsánat szépséges hölgyem! –mosolyogott tovább Alex és kiment, majd kopogott és a betessékelésre ismét belépett. –Kissé neveletlen vagyok, de majd felnövök. –lépett az asztalhoz és előredőlt átnyújtva a virágot az asszonynak. –A legcsodálatosabb nőnek a világon. Köszönöm. –Ramona elfogadta a virágot, de egy csöppnyi mosolyt sem eresztett el. Levette a szemüvegét és felállt a székéből. –Már vártalak. Igazán? Valamit mondani szeretne? –Alex feszélyezettebb lett. Neked kellene magyarázatot adni valamire, nem gondolod? –Ramona kilépett az asztal mögül. Nem értem. –Alex meg volt győződve arról, hogy a nő semmire sem emlékszik a múlt éjszakából. Ő sem szokott egy ilyen nagy adag hasis bevétele után. Akkor felvilágosítalak, és majd te kiegészíted a történetemet. –Ramona idegesen pergette az ujjait az asztalon és megrázta a fejét. –Na, jól van. Az este zongoráztam. Te hazajöttél, adtál nekem egy pohár italt, és együtt játszottunk tovább. Utána már csak arra emlékszem, hogy az ágyamban fekszem. Mit szólsz ehhez? –vonta fel a szemöldökét. Hm. –hümmögött a fiú és ideges lett. –Túlságosan ki volt merülve és elájult. Én felvittem a szobájába és lefektettem. Ennyi az egész.

Ne hazudj! –csapott az asztalra idegesen Ramona. –Reggel Margarita látta, hogy mellettem fekszel az ágyban. Elaludtam. –Alex egyre vörösödött. Meztelenül? –dühöngött az asszony. Meztelenül? –kérdezett vissza a fiú és eszébe jutott, hogy Ramonát nem öltöztette fel. –Oh, szépséges hölgyem én csak… Mit kerestél az ágyamban? Miért voltam én is meztelen? Mi az, amire nem emlékszem? –ordította kétségbeesetten a nő és nekiment Alexnek. Nyugodjon le asszonyom! Nem nyugszom le addig, amíg el nem árulod, hogy mit tettél velem? – Ramona szemei haragot árasztottak és eldobta a rózsát. Most gyűlöl engem, igaz? –kérdezte megszeppenve a fiú. Felelj a kérdésemre, te szerencsétlen! –a nő megragadta Alex gallérját. –Beadtál nekem valami kábítószert, ugye? –rángatta meg a fiút. –Aztán megerőszakoltál. Ez nem igaz! –dühödt fel a fiú és kitépte magát a nő kezei közül. Mérges volt, amiért Ramona ilyet feltételezett róla. –Én csak szeretni akartam magát. Elhallgass, te hülye! –Ramona pofon ütötte Alexet, aki megfogta az asszony kezeit és szorosan magához rántotta őt. Szeretem dona Ramona. –vallotta a fiú a nő nagy döbbenetére. –Azóta a perc óta, ahogy megláttam a templomban, szerelmes vagyok önbe. Te még csak egy gyerek vagy! Mit tudod te, hogy mi az a szerelem? Pontosan az, amit maga iránt érzek. –Alex erőssebben szorította Ramona karjait és meg akarta csókolni őt. Az asszony elfordította a fejét és kitépte magát az ölelésből és pofon ütötte a fiút. Hogy tehetted ezt velem? -hátrált a nő. Nem tudtam parancsolni a szenvedélyemnek. Te is fájdalmat okozol nekem, mint az apád. Ugyanaz a vér folyik bennetek, ugyanaz az undorító természetetek. –Ramona tovább szította a tüzet. Én nem vagyok Jack Green! –kiáltotta Alex. –Én százszorta különb vagyok, mint ő! A francokat! Te is abból a fajtából való vagy! Tiéd volt a bizalmam és most összetörtél. Szerettelek Alex. Mintha csak a fiam lettél volna. Én azzal sosem tudtam volna beérni. Nekem többre volt szükségem. –lépett közelebb feldúltan a fiú. –Azt akartam, hogy az enyém legyen!

Megtörtént, nem? –csuklott el a nő hangja. Meg. –hazudta Alex érces hangon. Soha többé nem akarlak látni. –fordult el Ramona. Nem megyek innét sehova! –Alex magához rántotta a nőt, aki egy papírvágó kést vett a kezébe. Ha tovább erőszakoskodsz, esküszöm, hogy beléd döföm. –fenyegette meg a fiút, aki elengedte Ramonát. –Akarod, hogy kidobassalak, vagy elmész magadtól?

Alex orrcimpái terebélyesedtek, ahogyan szedte a levegőt. A szíve csak úgy zakatolt, de a Ramonáé is, aki megszégyenülve vette tudomásul, hogy az éjszaka lefeküdt a fiúval. Alex távozott a helyiségből becsapva maga mögött az ajtót. Ramonából feltört a sírás és fájt a lelke. Miért kell minden rossznak vele történnie? Mi lesz most ezek után? Az asszony a földön heverő rózsára nézett. Lenyúlt érte és ingerülten széttépte azt, s ismét elhajította.

Alex összetört. Ramona reakciója teljesen váratlanul érte. Nem gondolt arra, hogy a tetteinek efféle következményei is lehetnek. Úgy hitte, hogy az asszony majd megérti őt és vigaszt nyújt neki. Tévedett. Miért is gondolta ezt? Ennyire nem vakíthatta el a szerelem. Ramona sosem tudna ránézni mint férfire. Ő maga is megmondta, hogy a fiaként tekintett rá mindvégig. Ostoba képzelődései miatt elvesztette őt. Az asszony most gyűlöli. A pofon helye még mindig égett az arcán, és az a megvető tekintet sosem felejtődik el a számára. Lassan rájött, hogy már nem az a fiú, aki régen volt. Abban a pillanatban veszett el örökre, amelyben megpillantotta Ramonát. A nő eltiltotta magától és ez a számára egyenlő volt a halállal. Mintha a levegő is kerülné a személyét, fulladozik.

A fiú mellkas szorító fájdalommal lépett be a konyhába, ahol Margarita tüsténkedett. Amint meglátta Alexet, azonnal hozzásietett, mert látta, hogy nem érzi jól magát. A fiatal leült az egyik székre és hátraütötte a fejét. Az arca lángolt és a szemeiből kifolyó könny szinte égett a bőrén.

Rettenetesen nézel ki Alex. –nézett aggodalmasan Margarita. –Kérsz egy pohár vizet? –Alex megcsóválta a fejét és a tenyerébe fektette az arcát. Margarita megszánta a szegény fiút és leguggolt elé, miközben a térdeire helyezte a kezeit. –Tudhattad volna, hogy ez reménytelen. Úgy szenvedek. El kell fogadni azt, ami mindig is valószínű volt. –Margarita próbálta lenyugtatni Alexet. De én szeretem őt. –bökte ki a fiú, amire a lány felállt és átölelte a gyámoltalant. Alex szorosan bújt Margaritához, amit a megjelenő Norteno nem hagyott szó nélkül. Azt akarod, hogy megöljelek? –kiabált Alexre. –Megint a feleségemet zaklatod?

Mit avatkozol bele? –szólt vissza a fiú. Jogomban áll beleszólni, mivel az én nejemmel enyelegsz. Gyere ide Margarita! –Norteno magához rántotta a nőt. Margarita csak baráti segédkezet nyújtott nekem. Jó lesz, ha távol tartod magad tőle különben úgy meggyepállak. –Norteno a fiú felé ment idegesen. Alex kihúzta magát és ziháló fejjel lökött egyet a férfin. Engem te ne fenyegess! Nem csináltunk semmi rosszat, ember! Mi az? Verekedni akarsz? –lökött vissza Norteno. Margarita a felbőszült férfiak közéállt, hogy leállítsa őket. Hagyjátok abba! Norteno ne zaklasd Alexet, vagy azt akarod, hogy a patroncita mindnyájunkat kidobjon? Akkor viselkedjen tisztességesen ez a gyerek! –hadonászott idegesen Norteno. Alex, jobb lesz, ha elmész. –a lány a fiú felé fordult, aki biccentett a fejével és elment. Mi van köztetek? –Norteno elkapta Margarita karját és erősen megrántotta. Semmi, te idióta! –tépte ki magát a lány. Ezért sündörög folyton körülötted! Csak barátok vagyunk. Ha megcsalsz vele, akkor mindkettőtökkel végzek. –fenyegetőzött a férfi. Jaj, Norteno! Felejtsd már el ezt az egészet! –Margarita egyre ingerültebb lett. De láttam, hogy ölelget. Azért, mert szomorú volt és vigaszt nyújtottam neki. Biztosan szerelmes beléd csak nem veszed észre. Nagyon is tévedsz, kedves férjem! Mit titkolsz előlem? Semmit. Mondd el, különben…egész életedben szenvedhetsz majd a féltékenységem miatt. Megint fenyegetőzöl? Én csak választás elé állítalak. Beszélsz vagy szenvedsz?

Szemét vagy Norteno. Csak tárgyilagos. Szóval? Hallgatlak. De el ne áruld senkinek sem, különben tényleg repülünk innét. –suttogta Margarita és közelebb hajolt a férjéhez. –Alex tényleg szerelmes. Mondtam én! –a férfi elégedetten csapta össze a tenyerét. Igen ám, de a szeretett nő a mi asszonyunk. Senora Moreno? –döbbent le Norteno. –Ő maga mondta? Nemcsak mondta, hanem a saját két szememmel láttam is. –mutatott a szemeire a szolgáló. –Ma reggel láttam őket egy ágyban feküdni úgy, ahogyan a szerelmesek. A patroncita összeszűrte volna vele a levet? –kérdezte csodálkozva Norteno. Maga sem akart hinni a füleinek. Pontosan. –helyeselt Margarita. –De erről hallgass! Persze, persze.

Amikor elérkezett az este Ramona kisétált a kertbe, mert nem tudott aludni. Egész nap Alexen járt az esze és nem hagyta a gondolat, hogy lefeküdt vele. Nem bántaná ennyire a gondolat, hiszen nem kell senkinek sem elszámolnia a tetteiről, ha nem Jack fiáról lenne szó. A gondolattól is elrettent, hogy a férfi tudomást szerez az együttlétükről. Amilyen vehemenciával rendelkezik Alex, félő, hogy elárulja neki egy beszélgetés alkalmával. Nem tudja pontosan milyen is most a kapcsolata Jackkel, de az biztos, hogy az apja természetét örökölte. Továbbá mások is tudnak erről az incidensről. Marta és Adeline még tudja tartani a száját, de Margarita? Rettenetes furdalja a lelkiismerete és jobbnak vélné lezárni ezt az ügyet. A fiút már kidobta a házból. Ostoba gyerek ő még! Lehetséges az is, hogy Marjorie irányítja és ez csapda volt. Ramona még idegesebb lett. Fel akarják ellene használni Jackkel szemben. De mire lenne ez jó? Ők ketten már nincsenek együtt és már hónapok óta nem is találkoztak. A bizalma megrendült a férfiben de a szerelme nem. A szíve még most is hevesen ver, ha csak rágondol. Maga előtt nem tagadhatja, hogy hiányzik neki Jack. Hiányzik a reggeli ölelése, a lágy csókjai, melyek a szúró borostájával együtt érintik az arcát. Hiányzik a humora, az okoskodása, a bolondossága, még a hülyeségei is. Most azt sem bánná, ha veszekednének, csak itt lenne vele, mellette. Szeretné megsimogatni a fejét és az ölében tartani azt egészen addig, amíg el nem szundikál. Mosolyogni szeretne a gyermekiességén és nevetni az ostobaságain. „Aú! –kiáltott fel fájdalmában a férfi. -Csak belement egy faszálka az ujjamba. –kapta a szájába az ujját Jack…-Hagy nézzem! –pattant mellé Ramona, ám Jack eldugta a kezét. -Ne gyerekeskedj Jack! –Ramona kiráncigálta Jack kezét a zsebéből és megnézte a szúrás helyét. –Ki kell piszkálni onnét… -Tűvel? –nyelt egy nagyot Jack és még sápadtabb lett…-Ne mondd már, hogy egy kis tűszúrástól félsz!...-De igen, félek!...-Bezzeg, amikor nekem ment tüske a talpamba játszottad a bátor embert!...Már készen is vagyunk! –nézett mosolyogva Ramona Jackre, akinek a szeméből kifolyt egy könnycsepp. –Ennyire fájt?…- Nem. Csak féltem. –szipogta a férfi, amire az asszony édesen elnevette magát és megpuszilta Jack sebzett ujját.” Ramona elnevette magát a jelenetet végiggondolva.

Az asszony nyüszítést hallott a lábai mellől és lenézett a földre. Buksi csóválta ott a farkincáját és Ramona papucsát kezdte babrálni. A nő leguggolt hozzá és megsimogatta. Az eb élvezte a kényeztetést és hanyat vágódott, hogy a hasát is megtapogassa. Az egyik pillanatban viszont felugrott a helyéről és elrohant a kőkerítés mögé, ahol kölyök hangon játszadozva ugatni kezdett miközben morgolódott. Ramona kíváncsi tekintettel lesett a hang irányába, vajon mit foghatott a kiskutya. Egy másik mélyebb morgás hallatszódott, majd egy felnyögés és Buksi felbukkant egy csízmával a szájában. Az asszony felvonta a szemöldökét meglepetésében és lassan a fal felé settenkedett. Útközben felvett egy erősebb botot a földről, hogy leüsse a titokzatos behatolót. A fal mögött rejtőzködő alak érezte, hogy valami nem stimmel és úgy gondolta, hogy ideje lesz felvállalnia jelenlétét. Egyre izgatottabb lett ő is és felugrott a helyéről. Meglátva Ramonát a kezében a nagy bunkóval elordította magát, amire a nő is rémülten felsikoltott.

Hogy a fene essen beléd Jack Green! –kapta a mellkasához a kezét az asszony és lihegve forgolódott. Le akartál ütni? –ugrotta át a kerítést a férfi. Tudod, mennyire megijedtem? –mérgelődött az asszony és eldobta a botot. –Azt hittem betolakodó. Ugyan ki merne ide betörni? Mégis mit keresel itt? –Ramona most döbbent csak rá, hogy a férfi beszökött. Hozzád jöttem. Remek. Akkor már mehetsz is! –hessegetett a nő. –Adiós! Nono, csak ne olyan hevesen kevesem! –állította le a férfi. –Azért jöttem, hogy beszéljünk. Nekem nincs mit megbeszélnem veled, egyébként sem vagyok már a kedvesed. Nekem bizony még az vagy. –mosolyodott el a férfi és Ramona felé közeledett. A nő eközben félénken távolodni kezdett. –Ne félj, nem akarok semmi rosszat! Menj el, vagy hívom az embereimet, hogy kidobjanak. –fenyegetőzött a nő. Akkor megint visszajövök. És addig járok majd utánad, amíg el nem mondtam, amit akarok. Nem érdekel, mondtam már. Szeretlek. –mondta Jack, amire Ramona kemény arca megrezdült. –És tudom, hogy te is szeretsz még. Badarság. Én már elfelejtettelek, kitöröltelek az emlékezetemből és kitéptelek a szívemből. Ne dramatizáld túl a dolgokat, életem. –nevetett a férfi. –Ha így lenne, akkor szombatonként nem lennél távol.

Hétvégén van csak időm lovagolni. –vonta meg a vállát a nő. –Egyébként is mi közöd neked a dolgaimhoz? Ne felejtsd el, hogy van egy lányunk. Valahogy te vagy az, aki megfeledkezett erről, amikor megcsaltál azzal a nővel. Könnyű vádaskodni, igaz? –lépett közelebb Jack. –Az én oldalam nem is érdekes. A számomra nem. –felelte a nő. Úgy beszélsz, mintha te ártatlan lennél és a kapcsolatunk csak miattam ment volna tönkre. Te is megcsaltál engem! –a férfi megvádolta a nőt, amire Ramona megrémült. Alex már elárulta volna, hogy mi történt közöttük? Nem, biztosan nem. Vagy mégis? –Angusszal. Már megint vele jössz? –könnyebbült meg a nő, de ugyanakkor ingerülten kérdezett vissza. Igen, igen! –Jack előre lépett egy nagyot, és elkapta Ramonát. Magához húzta, hogy szemtől szemben legyenek. –Az igaz, hogy lefeküdtem Marjorieval… Legalább ne emlegetnéd fel. –húzta el a száját a nő fejét biccengetve. Sőt, kétszer is. –fokozta a férfi. Köszönöm. Nagyon rendes vagy. Tépd csak fel a sebeket. –Ramona tovább adta a lovat Jack alá. De az csak testi dolog volt. Érzelemmentes. –folytatta a férfi. –Én csak azért voltam vele, mert haragudtam rád és bosszút akartam állni. Igen gyerekes bosszú, nem gondolod? –az asszony ficánkolni kezdett, de Jack továbbra is erősen tartotta a karjaiban. Engem semmi sem köt Marjoriehoz. Csak két gyerek. Ez tény, de egyéb érzelmek nem. –felelte monoton hangon Jack. –Ellenben veled, aki sokáig nem tudott elszakadni a szeretett írtől. Hagyjuk a témát, jó? Hányszor, de hányszor gondoltál rá, miközben velem voltál? Mikor én öleltelek őt ölelted, amikor én csókoltalak őt csókoltad. Nem tagadom, volt rá alkalom. A te árulásod sokkal mélyebb és fájdalmasabb, mint az enyém. Milyen mércével mérted? –kérdezte cinikusan Ramona. A szerelemével.

Most te vetted át a drámai főhős szerepét? A fene a felvágott nyelvedet! –nevette el magát Jack. –Nem bocsátanál meg nekem? Ha mindent az elejéről kezdünk sem tenném meg! Majd meglátjuk! –Jack megpördítette Ramonát és a hátára dobta. Mit művelsz? Elrabollak. –Jack a lova felé ugrándozott. Ha nem eresztesz el, akkor sikítani fogok. –Ramona Jack hátát ütlegelte, amire a férfi letette. –Helyes. –amint kimondta a nő, Jack máris betömte a száját és lekötözte egy zsineggel. Most felkészültebb vagyok, mint annak idején. –röhögött a férfi és ismét felkarolta a nőt, aki olyan könnyed volt, hogy egy mozdulattal fel tudott szállni vele a lovára. –Kényelmesen ül senora? –Jack cserébe egy gyilkos pillantást kapott a nőtől. Egy darabig lovagoltak, majd amikorra egész távol értek a birtoktól a férfi kivette a nő szájából a köteléket. Ramona köpködni kezdett. Te megőrültél! Sosem voltam normális. –nevetett a férfi. Ezt belátom. Vigyél haza! Nem viszlek. –bandukolt tovább Jack és felnézett az égre. –Esni fog. Remek! Nem elég, hogy megfagyok a hálóingemben, de még el is ázom majd. Odaadjam a kabátom? Tartsd meg magadnak! –Ramona egy esőcseppet érzett hullani a kézfejére. –Csodás, már esik is. Sőt zuhog! –folytatta Jack, mert az eső egyre sűrűbben kezdett hullani. Elázok és mindez a te hibád, te félkegyelmű! –Ramona mellkason csapta a férfit. Nekem tetszik. –mosolyodott el Jack és az asszonyra nézett, aki csurom víz volt és a fehér ruháján keresztül átlátszott a barna bőre. Erre Ramona is figyelmes lett és még ingerültebb. –Tessék, vedd fel a kabátomat! –vette le azt Jack, de a nőt nem érdekelte és leugrott a lóról. –Már megint kezded? –ugrott le Jack is.

Az eső egyre jobban esett és a talaj fellazult a víz miatt. Lassan az egész terület sárban tocsogott. Ramona nem tudta, hogy merre fut, csak futott megállás nélkül. Olykor hátra nézett, hogy Jack merre tart. Nem időzhetett tovább, mert a férfi bírta a tempót és követte őt. Egyre nehezebb volt haladni a mocsaras talaj miatt, a csúszásról nem is beszélve. Ramona már megbánta, hogy mindenféle hezitálás nélkül nekivágott az útnak. Egy fél kilométert már lefutott és fáradtságában

nem nézett a lába elé és megcsúszott. Jacknek így könnyű volt beérnie, de azon a részen ő is elesett. Arról nem is beszélve, hogy útközben mindketten elhagyták a lábbeliket. Ramona kutyaállásba pattant, hogy tovább másszon, de a férfi elkapta a lábát és visszarántotta az asszonyt. Rámászott és belefektette a sárba. Szembe kerültek egymással, és a szemük mosolyogni kezdett, amint meglátták, hogy a másik milyen fekete. Jack kezeire vette Ramona arcát és belecsókolt az ajkaiba. Az asszony nem tiltakozott és átkarolta a férfi nyakát és visszacsókolta őt minden szenvedélyével. Jack az egyik kezével szorosan magához ölelte a nőt, miközben a másikkal annak a combját simogatta. A férfi hevesen bontogatta le az asszony ruhájának a felsőrészét, hogy a nyakai után szabadon csókolhassa a melleit, majd ismét a forró ajkakra tévedt a szája. Ramona beletúrt Jack hajába és a lábait a férfiéval kulcsolta össze, szabad utat engedve a kéjtől duzzadt férfiasságának.

Az égen villámok cikáztak és irgalmatlanul zengett, miközben Ramona és Jack elégtek a gyönyör tűzcsóváiban. Lihegve borultak egymásra, és hagyták, hogy az esőcseppek lehűtsék felhevült testüket. Jack ismét Ramona felé emelkedett és lágy csókot adott a szájára. Mindketten elmosolyodtak és a nő átölelte a férfit.

Gyűlöllek Jack Green. Az jó. –nevetett a férfi. –Legalább érzel irántam valamit.

Ramona megrázta a fejét és fészkelődni kezdett, amikor felsikoltott.

Mi az? Valami szőrős hozzám ért. –ültek fel mindketten. Buksi! –csóválta meg a fejét a férfi. –Te követtél minket? –a kutya a gazdáihoz ugrott. Nem mennénk fedezékbe egy kicsit? Egyre erősebbek ezek a villámok. –feszengett Ramona. Félsz? –mosolyodott el a férfi, majd felállt és felsegítette a nőt. Ha most nem betegszem meg, akkor soha. Majd meggyógyítalak. –Jack meg akarta csókolni a nőt, ám az eltolta magától. Még nem bocsátottam meg. De az imént szeretkeztünk! Ez csak testi kapcsolat volt, érzelmek nélkül. –gúnyolódott Ramona az előbbi beszélgetésre célozva. Jack mogorva pofát vágott.

Megyek Lourdesért, te addig menj be abba a barlangba. –mondta és bosszankodva elment a jószágért. Megfogta a kantárját, és maga után húzta a lovat, amikor az egy hirtelen villámlás és dörgés hatására kirántotta magát Jack kezei közül és megbokrosodott. –Lourdes, gyere vissza! –kiáltott utána a férfi, de a ló csak vágtatott előre. –Ez a bolond elfutott. –sietett be a barlangba Ramona után. Buksi is elszökött. –felelte a nő. –Úgy tűnik, hogy ebben a viharban csak mi nem vagyunk rémültek. –jegyezte meg. Nem azért, de te remegsz. Mert fázom. Ez nem az ijedelemtől van. Akarod, hogy felmelegítselek? –Jack Ramonához lépett és átölelte. Engem ne fogdoss! –lökte el magától a férfit, aki nem hagyta magát és a falhoz tolta az asszonyt, majd megcsókolta. Ramona nem állt ellent az érintésnek és visszacsókolt. Hagyta, hogy a férfi újra a magáévá tegye és élvezte a testében felgyülemlő szerelmet. Nem tudsz nekem ellenállni. –vigyorgott Jack. Mit művelsz velem? –kérdezte a nő és két kézre fogta kedvese arcát és belecsókolt az ajkaiba. Egy nagy fénycsóva és dörrenés hatására ijedten szétváltak és a bejárat felé néztek, ahova szikladarabok hullottak. A francba! –káromkodott egyet Jack. –A fene essen belé! Beomlott a barlang. Mi lesz most? –kérdezte hisztis hangon Ramona. Te maradj itt, én megpróbálom lebontani a sziklatömeget. –a férfi elindult egy pont felé, de a vak sötétségben semmit sem látott. Merre vagy Jack? –tapogatózott Ramona. Erre, de te ne mozdulj! –szólt a férfi, aki nekirugaszkodott a pakolásnak, de a kövek nehéznek bizonyultak. Akarod, hogy segítsek? Nem. Még a végén megsérülsz. Inkább menj hátra és maradj a falnál.

Jack felmászott a kőkötegre, hogy fentről dobálja lefele a köveket. Egész szépen haladt, amikor az egyik vizes kőzeten megcsúszott és magával rántott egy másikat. A nagy esésre Ramona is felütötte a fejét.

Jack? –szólította a férfit, de az nem válaszolt. –Jack!? –ismételte idegesebben.

Ez a rohadt kő! –morgott a férfi. Mi történt? –Ramona elindult a hang irányába. Semmi, csak leestem és úgy hiszem, hogy kificamodott a vállam. Oh, Istenem! –máris ott vagyok. Ramona végig sétált a barlang fala mellett, majd a sziklák tövében totyogott, míg fel nem bukott Jack lábában. Lábam is tropára ment már. –jegyezte meg viccesen a férfi, ám Ramona ezt nem díjazta. Gyere, hadd nézzem meg! –simogatta meg a férfi fájós vállát. Sötétben? Ha továbbra is kötekedsz, itt hagylak! Megmondanád, hogyan jutsz ki? Akkor szenvedj magadnak! –állt fel a nő és visszasétált a helyére és elhallgatott. Egy jó ideig meg sem szólalt. Most direkt nem szólsz hozzám? Miattad beragadtunk egy barlangba étlen és szomjan. Ha nem találnak ránk itt fogunk megszikkadni. Köszönöm a bíztatást. Szívesen. Lehetetlen alak vagy Jack Green! –állt fel a nő és a sziklákhoz ment, hogy elpakolja őket. Nagyon nehéznek bizonyultak és lassan haladt velük. Mondhatni eggyel, mert azt is percekig mozgatta, amíg egy centit megmozdult. Ramona már csupa verejték volt és el is feledkezett Jackről a nagy munka közben. Egy idő után viszont az eszébe jutott, hogy nem egyedül van és ismét a férfit szólította. –Jack. –nem válaszolt, ezért még egyszer említette a nevét. –Jack. –még mindig némaság honolt. Ramonának rossz előérzete támadt és az előbbi útvonalon a férfihez sétált. Letérdelt mellé, hogy megtapogassa. Jack karja csupa nedv volt, valószínűleg vérzett. Megsimogatta az arcát, amely égett a láztól. –Fent vagy, ugye? Igen. –suttogta a férfi. El kell állítanunk a vérzésedet. –idegeskedett Ramona. –Megütötted magad még valahol? –a nő végig simította a kezét Jack egész testén és hallotta, amint felsziszeg a lábánál. Ráesett egy kavics. –nevetett szolidan a férfi. Meg ne halj itt nekem, te idióta! –az asszony hisztérikusan tört ki. Megsiratnál?

Ne vicceld el a helyzetet! –sírta elcsukló hangon. Te reszketsz. Még mindig fázol? –Jack megérintette Ramonát. Félek Jack, félek. –a nő odabújt a férfihez, aki átölelte minden erejével. Kis idő után Ramona ismét megszólalt. –Jack. Tessék kedvesem? Pisilnem kell. –szerencsére sötét volt és Jack nem láthatta, hogy az asszony elvörösödik. Akkor pisilj. –nevetett a férfi. De nem akarok előtted. Úgysem látlak. De hallhatsz. Most jobb visszatartani? Nem. Akkor menj és pisilj. De hova? Elég nagy ez a barlang, nem? De. –húzta el a száját Ramona és feltápászkodott, majd keresett egy kis zugot és elvégezte a dolgát, amit Jack kuncogása kísért. -Tudtam, hogy kinevetsz. –tért vissza a nő. Nem tudtam megállni. –felelte a férfi és helyet engedett maga mellett az asszonynak. –Jobb már? Sokkal. –Ramona átölelte Jacket. –Hülye vagyok, hogy mindennek ellenére még mindig szeretlek. Én meg hülye vagyok, amiért nem értékeltem eléggé a szerelmed.

Ezzel be is fejezték a csevelyt, mert lassan el is aludtak. Idejét sem tudták, hogy mikor ébredtek fel, de még mindig be voltak rekedve. Viszont odakintről zajongást hallottak és egy fénycsóva szökött be az egyik kő mögül.

Anyám, odabent van? –hallatszódott Felipe hangja. Fiam, igen! –ocsúdott fel a nő és felugrott.

Ne aggódjon, hamarosan kiszabadítjuk!

Beletelt egy órába, amíg minden szikladarabot elmozdítottak a helyéről, amely az átjutást akadályozta. Felipe azonnal Ramonához sietett és a karjaiba zárta az édesanyját.

Itt van Jack is. –nézett a földön fekvő alakra Ramona. Tudom. Megtaláltuk Lourdest a közelben. Honnét tudtátok, hogy itt vagyunk? Buksi szólt nekünk. –mosolyodott el a fiú. Jack! –rohant be Marjorie is és a férfihez ugrott. –Mi történt veled szerelmem? –kérdezte zaklatottan. Jack Ramonára nézett, akinek a tekintete megtelt féltékenységgel és szomorúsággal. Menjünk fiam! –fogta kézen a gyermekét. –Van, ki ellássa Jacket. –még egy utolsó pillantást vetett a férfire és elindult kifele. Útközben találkozott George-dzsal is, akit szintúgy a mentésre hívtak.

A napok gyorsan teltek és Ramonának semmi híre sem volt Jackről. Nem is akart kérdezősködni utána, nehogy azt gondolja, hogy érdeklődik iránta. Bevallotta neki, hogy szereti, de nem tudja elnézni a csalárdságát. De olyan jó volt vele lenni megint. Mosolyodott el Ramona a legutóbbi szeretkezésükre gondolva. Olyan vártalanul érte, olyan szenvedélyes volt, olyan felejthetetlen. Harcolt magában. Szereti a férfit és érzi, hogy Jack is viszont szereti. Adjon neki még egy esélyt? Többé nem lépne félre. Nem kockáztatná meg újra, hogy szétmenjenek. Ő is szenvedhetett eleget a szakítás után. Miért védi ennyire ezt a férfit? A szíve és az esze összefogtak egész lénye ellen, immáron legyőzhetetlenné váltak. Valahogy információt kellene kapnia Jackről, de mi módon? Alex már nincs segítségére. Alex. Szomorodott el Ramona és most a fiúra gondolt. Mi lehet most azzal a szegény gyerekkel?

Alex a vita után visszavonultan élt egy kis szobában a bár felett, ahol dolgozott. Minden gondolata Ramona körül forgott és egyre jobban belebetegedett a szerelembe. Már a zene sem nyújtott neki vigaszt, már az sem csillapította a fájdalmát. Egyetlen gyógyír a számára a napi adag drogja volt, amely elfeledtette vele a bánatát és megakadályozta, hogy a szíve megszakadjon. Őrült volt, idióta volt, szerelmes volt.

Az egyik éjjelen lement játszani a tömegnek, amiért cserébe kapta a szobáját és az ellátást. A lelke sötét volt, és a vidám zenéhez, amit zongoráznia kellett azokra a percekre, pillanatokra gondolt, amikor még minden tökéletes volt közte és Ramona között. „Az egyik kezében a labdát fogja, a

másikban pedig az ütőt.” Emlékezett vissza egy kedves jelenetre, amikor megmutatta neki a tollasozás tudományát. „Gyerünk Alex, izgatottan várom! –kiáltott vissza Ramona… Ösz-sze-esésighh tuhd-nékh játh-szanih. –lihegett Ramona.” „Mi történt?... Mindjárt leszedem. – Ramona lábai ingatagsága miatt esésnek indult. Alex idejében reagált és átkarolva a nő derekát lassan leengedte.”

Az egyik zeneszám végeztével valaki megkocogtatta a vállát. Alex felnézett és meglátta az apját. Felállt, hogy üdvözölje.

Megiszunk valamit? –kérdezte Jack. Sör megfelel? Tökéletes lesz. –kacsintott a férfi és elfoglalt egy asztalt, amíg Alex megrendelte az italokat. –Elég rosszul nézel ki. Alszol te eleget? Amennyit csak tudok. –felelte a fiú szűkszavúan. –Te jobban vagy már? Hallottál az esetemről? Csak imitt-amott. Berekedtél valami barlangba és megsérültél. Igen. –nevetett a férfi. –Ott is haltam volna meg, ha Ramona nincs velem. Ramona? –csillant fel a fiú szeme. –Ő is ott volt? Igen. –vigyorgott a férfi. Miért volt veled? –a fiú egyre ingerültebb lett. Sétáltunk egy kicsit, beszélgettünk és úgy érzem, hogy megbocsátott. Komolyan? –konyult le Alex szája. Még mindig szeret. Ezt ő mondta? Ő maga. Ennek örülök. –állt fel Alex keseredettségének a legkisebb jelét sem mutatva. –Ne haragudj, de most mennem kell. Lejárt a munkaidőm és pihenésre van szükségem. Jó éjt fiam! –paskolta meg a fiú vállát Jack, amire Alex csak egy fejbiccentéssel válaszolt.

A fiú alig hitte, hogy felérjen a szobájába. Becsapta maga mögött az ajtót és az idegességtől vörös

fejjel kutakodni kezdett mindenhol, miközben minden kisebb bútort, ami az útjába került félre lökött. Hogy lehetséges ez? Miért bocsátott meg Ramona? Nyitogatta a fiókokat. Mi vezethette erre az elhatározásra? Miben jobb Jack, mint ő? Miért Jacket szereti, miért nem őt? Miért? Tombolt Alex. Remegő kezekkel vette elő az éjjeli fiókjába rejtett kábítószert és bevette, hogy lenyugodjon. Az adrenalin és a harag egyre jobban dübörgött az ereiben. Felfoghatatlan féltékenység és értetlenség kerekedett felül rajta és kiviharzott a lakásból. Látnia kell Ramonát, beszélnie kell vele.

Felpattant a lovára és vágtatni kezdett a Gonzaga hacienda felé. Miért nem törődik senki sem az ő érzéseivel? Miért nem szereti őt senki sem? Sosem volt apja, az anyja is megvetette és most az egyetlen nő is, akit teljes szívéből szeret, ellene van. Miért űz vele ilyen kegyetlen játékot a sors?

A birtokra könnyű volt bejutnia, mert mindenki ismerte és senki sem tudott a Ramonával való veszekedéséről. A konyhán keresztül sétált be a házba, ahol Margaritába botlott.

Hol van Ramona? Menj innét Alex! –állította le a lány. Beszélnem kell vele! –tört előre a fiú, ám Margarita az útját szegte. -Eredj az utamból! –lökte félre a cselédet mit sem törődve azzal, hogy az elesett és felsértette a karját a kályhában.

Alex halántékán az ér erőteljesen lüktetett és a tenyere izzadni kezdte. Kopogtatás nélkül betört Ramona szobájába, aki lefekvéshez készülődött és az ajtócsapásra lett figyelmes.

Alex. –nézett tág szemekkel a fiúra. Miért bocsátottál meg neki? –Alex tegező formára váltotta az eddig tiszteletet mutató magázódását. Odalépett Ramonához és megragadta a karját, hogy magához rántsa. –Ő bántott téged! Megcsalt! Miért mész vissza hozzá mégis? –ordította ingerülten. Eressz el Alex! –mozgolódott Ramona, de a fiú nem engedte, helyette egyre erősebben szorította. Szeretlek Ramona, szeretlek! –Alex erőszakosan megcsókolta az asszonyt, aki viszonzásul felpofozta a fiút. A férfi összehúzta a szemeit és az ágyra lökte Ramonát, hogy rávethesse magát. –Nem szeretheted őt! Nem lehetsz az övé! Csak magamnak akarlak, csak az enyémnek! –Alex leszorította Ramona kezeit, hogy ne kapálózzon. Segítségért kiáltok, ha nem szállsz le rólam.

Nem teheted meg velem. Nem! –mondta ingerült fejjel és zárt ajkakkal Ramona arcába, aztán a száját betapasztotta a sajátjával. –Őrülten kívánlak. Térj észhez Alex! –kínlódott Ramona és sírós hangon könyörgött. -Ne tégy ostobaságot! Kellesz nekem! –Alex csókolgatni kezdte Ramona nyakát, miközben az egyik kezével befogta a nő száját és úgy tartotta, hogy ne tudjon mozogni. A másik kezével a ruháját szaggatta, hogy az egész testét élvezhesse. A lábaival szétfeszítette Ramona combjait, aki sírva fakadt a tehetetlensége miatt. A fiú kicsatolta az övét, mialatt az asszony kiszabadult a szorítás alól és megütötte Alexet eltépve annak az ingjét. A fiú dühösen megragadta a nőt és az ágyra vágta. Most még erőszakosabb volt és ereje többszöröse volt a Ramonáénak. Az asszony kiáltani szeretett volna, de Alex betömte a száját egy letépett ruhadarabbal és a kezeit maga alá szorította. Ismét felvette a pozíciót és kész volt, hogy magáévá tegye az asszonyt. Ramona szemeiből kiszöktek a könnyek és ellazult a teste. Tudta, hogy már felesleges védekeznie, a férfit semmi sem állíthatja meg. Alex megcsókolta Ramona arcát, miközben beléhatolt és mozdulatról mozdulatra egyre hevesebben szerette. Az asszony felnyögött zokogását elfojtván, csak a mellkasa és lélegzetvétele árulta el, hogy szenved. Nagy nehezen sikerült kiszabadítania a kezét kivette a szájából a rongyot, aztán eltolta magától a fiút és megütötte. Alex is felemelte a kezét, hogy visszaüssön, ám megállt a levegőben és rémült tekintettel nézett Ramonára, mint aki most ébredt volna rá szörnyű tettére. Hirtelenjében leugrott a nőről, neki esett a falnak és a verejtékes fejéhez kapott. –Istenem, mit tettem? –előbb a földre, majd a megerőszakolt Ramonára nézett. A szeme vérvörös volt és a pupillái tágak. Zilált, mint egy kifáradt állat és sírva fakadt. A fal mentén lecsúszott a földre és nem mert a megtépázott asszonyra nézni, akinek az arca szintúgy piroslott.

Eközben Norteno felkereste Margaritát, akit sebesülten talált a konyhában. Azonnal odasietett hozzá, hogy megnézze a karját.

Mi történt veled, szerelmem? Az az állat fellökött. Melyik? Alex. Itt van? –dühödt fel Norteno. –Most azonnal megverem azt a fickót. Már nagyon elegem van belőle. Kiből van eleged? –lépett be Jack. Az átkozott fiadból, abból! –szitkozódott Norteno. Hátrébb az agarakkal! A barátom vagy, de nem tűröm, hogy így beszélj a fiamról! –fenyegetőzött Jack. Szép fiad van, mondhatom!

Hallgass Norteno! –csitította el Margarita a férjét. Az ördögnek sem kellene egy olyan gyerek, aki a feleségem szeretője! Mit mondasz? –kapta el Norteno gallérját Jack. Azt, hogy Alex az úrnőt viszi ágyba a hátad mögött barátom. Hazudsz! –a férfi meg akarta ütni Nortenot, de Margarita leállította. Nem hazudik! –védte a férjét. –Én magam láttam, hogy együtt voltak. Ha nem hiszed, akkor menj fel az asszonyom szobájába és a saját szemeddel meggyőződhetsz az igazunkról.

Jack pumpált belülről és emésztették az imént hallottak. Hazudnak, biztosan hazudnak. Futva sietett a hálószoba felé, ahol betörte az ajtót. Megállt az ágy előtt, amin Ramona egy szál szakadt hálóingben szipákolt. A falnak dűlve Alex csatolta az övét. Jack fejét átjárta az ideg és az ijedt társaságra nézett. Először Ramonára lesett tágult orrcimpákkal, majd Alex felé sandított és nekirohant. Megragadta az ingjénél fogva és megütötte, majd még egy egyenest adott neki a másik oldalról.

Rohadék! –ordította, amiért cserébe ő is egy jobb egyenest kapott. Csak a véredből való vagyok! –kiáltott vissza a fiú. Nem! Te nem vagy a fiam! Én sem akarlak apámnak! Hogy tehetted ezt velem? –dühöngött tovább a férfi. Szeretem őt! Úgy, ahogyan te sosem tudtad szeretni!

Jack ledöbbent a vallomás hatására és Ramonára nézett, majd vissza a fiára.

Megöllek te mocsok! –ugrott neki ismét és megütötte a fiát, de most már nagyobb erővel verte. –Lefeküdtél vele? –kérdezte idegesen. Igen. –válaszolta a minden sebből vérző fiú. Nyomorult! –Jack hasba vágta az erőtlen gyereket, aki összerogyott. Előrántotta a fegyverét és rászegezte. Ramona megijedt a jelenet láttán, de csak most volt ereje közéjük állni.

Ő a fiad, Jack! Ne légy ostoba!

Jack gyűlölettel nézett Ramonára és egy erős kézsuhintással pofon vágta, ami következtében az asszony elesett.

Egy közönséges ribanc vagy Ramona Gonzaga! –ordította Jack. –Legyetek átkozottak mindketten! -kiáltotta és zaklatottan magára hagyta a párocskát.

Ramona felült miközben letörölte a szájából kibuggyanó vért. Szemben találta magát a kisírt szemű fiúval.

Ramona. Tönkre tetted az életemet. –nézett haragos tekintettel a nő. Bocsáss meg! –könyörgött a fiú. Sosem bocsátom meg neked, amit velem tettél. –Ramona felállt, aztán Alex is. –Takarodj innét! Gyűlöllek Alex, teljes szívemből utállak.

A fiút sosem érzett fájdalom és borzongás járta át. Annyira bánt mindent. Nem tudott gondolkodni. Teljesen elveszette a fejét. Komótosan kisétált az ajtón, amiben Marta és Adeline álltak.

Mi történt itt? –kérdezte az egyik nő. Hagyjatok magamra! –felelte Ramona. Kislányom… Azt mondtam, hagyjatok! –csapta be az ajtót és visszasietett a szobájába. Az ágyára nézett és sírva fakadt. –Mit vétettem, hogy ezt érdemlem, mit? –zuhant a párnájára és álomba zokogta magát.

Jack letörten haladt az úton. Szörnyen érezte magát. Ramona becsapta és megcsalta őt Alexszel, a fiával. Ennél nagyobb csalódottságot életében nem érzett. A büszke szíve nehezen viselte el a megcsalás gondolatát, de a tudat, hogy kivel tette megkettőzte a fájdalmát. Gyűlöletet érzett a saját fia iránt, amiért elszerette tőle a kedvesét. Alig pár órája még boldogan mesélte neki a békülési szándékait. Hogyan volt képes erre a fiú? Nem is vette észre, hogy Alex érdeklődik Ramona iránt. Azt gondolta, hogy gyermeki szeretettel közeledik felé, hiszen annyi időt töltöttek együtt. Védte őt mindentől és mindenkitől. Azt sem árulta el neki, hogy összeszűrte a levet Marjorieval. Lehetséges, hogy mindez csak egy csel volt, hogy közelebb férkőzzön az asszonyhoz. Mindent előre megtervezett a szerencsétlenje. Dühöngött Jack. Ramona! Kiáltotta a nő nevét a távolba. Ez a perverz nőszemély ott alázta meg, ahol a legnagyobb sebet ejthette egy férfi büszkeségén. Ha meg akarja torolni a csalárdságát, hát tegye! Ne miért pont ilyen gusztustalan módon kellett cselekednie? Elcsábította a fiát, hogy később felhasználhassa ellene. A rohadt életbe! Rugdosta az úton felgyülemlett port. Átvertetek, becsaptatok, megaláztatok! Gyűlöllek benneteket! Jack a földre rogyott.

Másnap reggel hűvös hangulat honolt a birtok nagy házában. Ramona korábban kelt, mint ahogy szokott. Felvette bordó ruháját és spanyolkontyba tűzte a haját. Az arcára egy kis púdert kent, hogy ne látszódjék Jack esti ütésének a nyoma. A fele annyira sem fájt, mint az a lelki trauma, amit ő okozott a férfinek, s amit Alex okozott neki. Megalázottnak érezte magát. Mintha mocsok lepte volna el a testét, ami nem akar róla letisztulni. Alex csillapítatlan szenvedélye és hevessége Jackre emlékeztette. Tudta jól, hogy a férfi is követett már el erőszakot, még vele szemben is. A fiú kétségkívül örökölte az apja tapintatlanságát és fékezhetetlenségét. A beszennyezett testén túl a lelke még piszkosabb volt. Ramona megérintette az arcát ott, ahol az ütés érte. Jack jogosan volt féltékeny, de bár engedte volna neki, hogy magyarázatot adjon mindenre. De vajon célt ért volna vele? Azt nem árulhatta el, hogy a fiú megerőszakolta. Jack szereti őt, tán még jobban, mint a fiát és képes lenne őt megölni. Az este is, ha nem állítja le a férfit, akkor lepuffantja. Ezek után hogy árulhatná el azt, hogy nem ez volt az első alkalom? Nem először kerültek testi kapcsolatba? Ramonát jobban bántotta, hogy az első alkalomból semmire sem emlékszik. Alex kegyetlenül elbánt vele az éjszaka, de az előző eset jobban emésztette. Mindkettő mély heget hagyott a lelkében. Immár az élete zátonyra futott. Sosem tud majd megszabadulni a kíntól, a fájdalomtól, az emlékektől. Pedig már minden olyan szépen alakult. Kibékülés előtt voltak Jackkel és a gondolat, hogy boldogok lesznek együtt, örökre elfelejtődhet a számára. Nincs közös jövőjük. Mindig lesz egy esemény, amely elválasztja őket, történjen bármelyik fél, vagy egy harmadik hibájából. Ez így van megírva a nagykönyvben. Ramona Gonzaga a boldogtalanságra született és úgy is fog meghalni. Bár meghalna már…

Odalent Marta megterített és Adeline segítségével felszolgálta a reggelit. Ramona szomorú arccal lépett be az étkezőbe. A két asszony nem mert szólni semmit.

Az asszony elfoglalta a helyét, töltött magának egy csésze teát és a tortilláért nyúlt.

Felipéék még nem értek haza a búcsúból? –kérdezte. Még nem asszonyom. –felelte Marta. –Azt mondták, hogy ma délelőtt térnek vissza, de eddig nem jöttek még meg.

Nem is baj. –felelte Ramona. –Legalább nem kellett hallaniuk az esti műsort. Ti mennyit hallottatok? –nézett a két asszonyra, akik megszeppenve összenéztek, majd lesütötték a szemüket. Végül Adeline vette a bátorságot és válaszolt. Annyit hallottunk, hogy Jack kiabál, majd csörömpölések voltak és elviharzott. Ennyi elég is lesz. –Ramona őrlődve pergette az ujját a tányéron. Mi történt? –lépett közelebb Adeline. –Ott volt Alex is. Mit látott meg? –kérdezte idegesen a nő. Jack már mindent tud. –Ramona szeme elfátyolosodott. –Nem árulhattam el az igazat neki. De miért nem? Alex még csak gyerek! Bár az volna. –tűnődött el az asszony és akaratlanul is bevillant neki az esti erőszakoskodás. Meg sem próbálsz magyarázkodni? Mit érnék vele? Így is egymás ellen van apa és fia. Nem akarom még jobban uszítani őket. És a becsületével mi lesz senora? –szólalt fel Marta is aggódva. Az én becsületemen már akkor folt esett, amikor egy olyan férfibe szerettem bele, akibe nem szabadott volna. –Ramona Angusra gondolt és felhümmögött. –Újra és újra a magam csapdájába esek. Szerencsétlen vagyok. Mit tehetnék? –mosolyodott el fájdalmasan és felállt a helyéről. –Nem vagyok éhes. Értesítsetek, ha megérkeztek a gyerekek. A dolgozószobában leszek.

A magára maradt két nő fejcsóválva néztek a távolodó asszony után.

Sajnálom szegény Ramonát. –sóhajtott Adeline. Az úrnőm rengeteget változott az elmúlt évek alatt. –felelte Marta. –Csoda, hogy még nem roppant bele. Az ír katonához fűződő szerelme mély nyomott hagyott a szívében, de ami most történik vele az még rosszabb. Nagyon nagy lelki ereje van, hogy eltűr ennyi borzalmat. Fáj így látnom őt. –konyult le Marta szája. –Ő igazán jó, nem ezt érdemli az élettől. Hűséges szolgálója vagy. Igaz, hogy tíz esztendő van közöttünk, mégis inkább lányomként tekintek rá, mintsem barátnőmként. Szüksége is van rád Marta. –Adeline megfogta a cseléd kezét.

Mindig vele leszek. –felelte a nő és egy percig néma csendben voltak. –Na, megyünk kártyázni? Máris! –ocsúdott fel Adeline a kedvtelenségből és pakolni kezdett az asztalon. –Ma elnyerem a béredet. Előbb add meg, amivel tartozol és aztán azt veszel el, amit akarsz. –nevetett a nő és segített Adelinnek.

Ramona a dolgozóban üldögélt a székében a birtok könyvelési papírjai felett, de sehogy sem tudott koncentrálni. Még mindig gyötrődött és tudta, hogy megoldást kell találnia, különben belebetegszik. Felállt a helyéről és a szekrénysorhoz sétált, hogy egy könyvet vehessen le onnét. Emlékezett egy történetre, amit kiskorában az édesanyja sokszor felolvasott neki. Egy kóborgó nyulacskáról szólt, akit egész életében sérelmek értek, de mindig képes volt felülkerekedni rajtuk, s végül győzedelmeskedett. Elnyerte az ellenségei bocsánatát és boldogan halt meg.

Pár perces keresgélés után meg is lelte a keresett történetet, de amint kinyitotta a könyvet egy boríték hullott ki belőle. Az ő nevével volt megcímezve és valószínűleg már régóta ott lehetett. A mesét visszatette a helyére, helyette a sárga borítékot tépte fel és kivette a benne lévő levelet. Leült az egyik fotelbe és olvasni kezdte. Az arca elpirosodott és heves szívverés fogta el. A levél hosszú volt, és az első pár sor után azonnal megnézte, hogy kinek a kézírása lehet. Pablo de Asis. Mondta ki hangosan a nevét. Kényelmesen elhelyezkedett és tovább olvasta az írást. A végére érve könnyek csordultak ki a szeméből. Elmosolyodott miközben magához ölelte a levelet.

Meghitt pillanatait gyerekzsivaj zavarta meg. Gyorsan összehajtotta a papírost és bezárta a levelet a fiókba. Letörölte a könnyeit és az ajtóhoz rohant. A folyosóra kilépve látta, hogy Jane feléje fut. Leguggolt, hogy a kislányát elkaphassa.

Mama! –kiabálta a gyerek széles mosollyal az arcán és az édesanyja karjaiba rohant. Életem. –Ramona szeretetteljesen átölelte a kicsit és percekig szorította magához a kis testecskét. Hijáo? –kérdezte huncutul a kislány és a nagy kék szemeit Ramonára düllesztette. Az asszony azonnal megértette, hogy a kislány arra kíváncsi, vajon hiányzott-e neki? Borzasztóan. –nevetett a nő és kiseperte a szőke fürtöcskéket Jane pirospozsgás pofijából. Mama. –a kislány Ramonához bújt, aki az ölébe kapta őt és egy puszit adott neki.

Kisétáltak a szalonba, ahol Felipe és a többiek már vártak rá. Jane valamit nagyon magyarázott, de azt már senki sem értette, csak nevettek rajta. Leszállt Ramona öléből és Alejandrohoz totyogott.

Jól viselkedett? –kérdezte Ramona a lányát, miközben üdvözölték egymást. Nem volt rá panasz. Hihetetlenül élvezte a karnevált. Te jól vagy? –kérdezte Felipe. Remekül, fiam. –hazudta a nő. –Nem vagytok éhesek? Máris szólok Martanak, hogy terítsen meg. Nem szükséges. Útközben falatoztunk. Neked is hoztunk édességet. –nevetett a kis Ramona. Milyen figyelmesek vagytok. –nevetett Ramona is. –Meséljetek, milyen volt?

Az asszony leült a gyermekeivel beszélgetni, addig is elfeledkezett a gondjairól. Miután kibeszélték magukat, a fiatalok elmentek lefektetni Alejandrot. Ramona is elaltatta Janet. Egy ideig vele maradt és gyönyörködött a kislányában, végül magára hagyta és kiment a kertbe, hogy szedjen pár szál virágot Angus sírjára.

Kiérve oda leroskadt a földre és megsimogatta a fejfát, amit azután csináltatott neki, hogy Nolan idelátogatott. A virágot a sírja fölibe helyezte.

Tudtad, hogy Pablo de Asis ismerte a szerelmünk minden részletét? –kérdezte mosolyogva. –Találtam egy levelet, amiben leírta, hogyan szerzett tudomást róla és milyennek látta. –Ramona elhallgatott és legörbült a szája. –Minden máshogy történt volna, ha te nem löveted le magad. –folytatta sírós hangon.

Ramona lehajtott a fejét a sírra és kitárta a karjait, mintha átölelné a férfit. Lehunyta a szemét és engedte, hogy a könnycsepp leáztatva az arcát a talajra hulljon. Az egyik keze alatt azonban nedvességet érzett. Kinyitotta a szemét, és ránézett a kisebb áztatott helyre, amelyre eddig nem figyelt fel. Látta, amint valami lehullik és vörös cseppként folyik végig a kezén. Azon nyomban felült és visszarántotta a karját. Megnézte a tenyerét, amelyet szintúgy piros szín színezte be. Idegesen remegni kezdett és az ég felé nézett. Teljesen elsápadt a látvány hatására és elállt.

Norteno! Felipe! –kiabált a férfiakért. –Azonnal, valaki, siessen! –ordította rémülten. Mi történt senora? –jelent meg az egyik közeli munkás. Az asszony csak felmutatott a fára. Az ember a fejével követte az irányt és egy pillanatra ledermedt. –Gyorsan egy létrát!

Az asszony szédülni kezdett, de a tekintetét nem tudta levenni a látványról. Norteno és Felipe is hamarosan ott termettek, akik Ramona tekintetét követték.

Te jóisten! –döbbent le Felipe. Alex. –ejtette ki a fiú nevét Norteno, majd segített az embereknek lehozni őt a fáról. Lefektették az eszméletlen fiút a földre és kitapogatták a pulzusát. Azonnal szaladjon valaki Dr. Clooneyért! –utasította az embereket Felipe és átkarolta az édesanyja vállát. Felesleges Felipe. –mondta Norteno. –Meghalt.

Ramona már nem bírta tovább és ájultan rogyott össze a fia karjaiban. Felipe felkapta az asszonyt és kiadta a parancsot, hogy a holttestet vigyék a szalonba és takarják le.

Marta! –kiáltott a szolgálóért Felipe. –Gyorsan hozz szalmiákszeszt! Rosszul lett Ramona? –nézett az alélt asszonyra Adeline, amikor észrevette, hogy Norteno és egy másik ember behoz valakit a helyiségbe. A nőt rossz érzés fogta el és letakart testhez sétált. Megvárta, amíg leteszik a kanapéra, majd felhajtotta a lepedőt. Megrökönyödve húzódott hátra és a szája elé emelte a kezét. A szemei benedvesedtek és leült mielőtt ő is elájul. –Az Úr legyen hozzá irgalmas! –pityeregte. Norteno! –Felipe a férfi felé fordult. –Keresd fel Jacket. Értettem, patrón. –bólintott a munkás és elrohant.

Ramona lassan magához tért eszméletlenségéből. Felkelt a helyéről és Alex felé fordította a fejét. Sírva fakadt a fiatal holttest láttán. Odatelepedett mellé és megsimogatta az arcát.

Bolond gyerek! –zokogta. –Mit tettél, te ostoba?

Marta felment a kis Ramonához, hogy értesítse őt a tragédiáról. A lány előbb a hallba sietett, hogy részvétével támogassa a család többi tagját, aztán visszament a gyerekekhez, hogy azok még véletlenül se tudjanak az esetről.

Hol van a fiam? –jelent meg az ajtóban dorbézolva Marjorie. Ránézett a kanapén heverő Alexre és odasietett. –Kisfiam. Életem. –zokogta fájdalmasan.

Marjorie átölelte az élettelen testet és a fiú mellkasára feküdt. Eközben Jack is beért, aki megtorpanva a küszöbön figyelte a jelenetet. Az arca eltorzult a fájdalomtól és könnyezni kezdett.

Alex, kisfiam. –Marjorie görcsösen sírt. –Ne haragudj! –nézett a fiú arcába. – Bocsáss meg nekem! Szeretlek téged, nagyon szeretlek. Szeretlek. –borult a fiú testére a nő és belemarkolt a takaróba úgy sírt keservesen.

Jack Ramonára nézett, aki a szoba végében tántorgott. Dühösen odasétált hozzá és kirángatta a folyosóra, amit senki sem vett észre.

Te ölted meg! –döntötte a falnak erőszakosan. –Miattad akasztotta fel magát! Ne engem vádolj a haláláért! –sírta Ramona. –Nem én okoztam a tragédiáját. De igen, te voltál! Mit tettél vele, mit? –Jack erősen a falnak nyomta és az egyik kezével a torkát markolta meg. –Alex meghalt. A fiam öngyilkos lett. Ne felejtsd el, –suttogta Ramona, mert alig kapott levegőt. – hogy az este miként bántál vele! Elhallgass! –Jack még egyet szorított Ramonán, aztán eleresztette az asszonyt. A falnak dűlt és zokogni kezdett. A nő mögé sétált és a vállaira helyezte a kezét. Úgy sajnálom. –mondta neki. –Méltón eltemettetjük. Ne merészeld! –Jack ingerülten fordult Ramona felé. –Ne merészelj eljönni a temetésre, különben kidoblak onnét! –fenyegette meg a férfi az asszonyt és magára hagyta.

Jack visszatért a szalonba és a fia mellé telepedett. Kocsit kéretett és elvitette a holttestet. Marjorienak karját nyújtotta, mert megroskadt és nehezen tudott csak menni. Miközben Jack a ravatalozót készítette elő és a temetést intézte, Marjorie a fia teste mellett gyászolt. Levetette koszos ruháját, hogy egy frisset adjon rá. A könnyektől alig látta, hogy mit fog a kezeiben. Életében nem szenvedett ennyire, mint most. Elveszítette az egyetlen gyermekét, aki mindennél fontosabb volt neki a világon. Sosem mutatta ki az iránta érzett szeretetét, mert nem volt képes rá. Már nem tudja meg, hogy mennyit jelentett neki. Most már semmit sem ér az ölelése és a csókja. Nem érzi a szeretetét. A legfájóbb, hogy haragban váltak el. Oh, ha visszaforgathatná az időt.

Az asszony szíve darabokra szakadt és tépdelte magát az érzéketlensége miatt, amit egész életében mutatott a fiával szemben. A ruháit tűzre vetette, ám előtte átnézte a zsebeit. A zakójában talált is egy levelet, amely Ramonának volt címezve. Tanakodva nézegetni kezdte, majd felbontotta és elolvasta azt. Mindig utálta a nőt, de most még jobban gyűlölte, mint azelőtt.

Felöltözött és kirohant az utcára. Fogadott egy kocsit és megadott neki egy címet, ahova a kocsis elvitte. Egy fogadó előtt szállt ki a járműből és besietett az épületbe. A szenvedése egyre fokozódott és a hangulata is feszélyezettebb lett. Kopogott az egyik szobaajtón, amely azonnal kinyílt. Egy férfi állt mögötte. Marjorie nekitámadt és belökte a lakásba.

Azt mondtad, hogy a fiamat kihagyjuk ebből! Csillapodj már le Marjorie! –csitított el a zaklatott nőt Cole és bezárta az ajtót. –Mégis mi bajod? Azt ígérted, hogy ez csak a mi ügyünk lesz! –zokogott a nő. Nem értelek. Meghalt. –csuklott el Marjorie hangja. –A fiam, Alex meghalt. –tört össze véglegesen. Istenem. –döbbent le a férfi és a nőhöz sétált és a karjaiba zárta. –Úgy sajnálom! Hogy történt? Saját kezével vetett véget az életének. –nézett Colera Marjorie. Öngyilkos lett? A te hibád, miattad veszítettem el! –az asszony ütlegelni kezdte a férfi mellkasát. Ne engem hibáztass a fiad gyávaságáért! –tolta el magától Marjoriet! Neki ehhez semmi köze sem volt, mégis belekeveredett! –ordította a nő. Mégis miért ölte meg magát? Az az ostoba beleszeretett Ramona Gonzagaba. Az én ostoba gyermekem. –sírt Marjorie és átnyújtotta a levelet, amit a fiú kabátjában talált. Cole elolvasta és megcsóválta a fejét. Átkozott egy mexikói. Osztozom a fájdalmadban, de most a tervünk a bosszúddal fűszereződik meg. Engem már nem érdekel ez az egész. Nem szállhatsz ki! Pedig azt fogom.

Ne feledd, hogy tartozol nekem! Nem felejtem, te szemét. Ha annak idején nem karollak fel, akkor ma már te sem élnél. Felkaroltál? –nevetett keserűen az asszony. –Eszközként használtál fel a céljaid elérésének érdekében. Mégis belementél. Igen, mert az anyám kidobott és Alex súlyosan megbetegedett. Gyógykezelésre volt szüksége, hogy ne haljon meg! Én segítettem neked. Prostituálttá tettél, hogy a fiam gyógyszereit ki tudjam fizetni. Utána viszont jobb életed lett, nem? Később már urakkal szórakoztál, akik elhalmoztak ajándékokkal. Arról nem is beszélve, hogy mára már nemes célokért küzdünk és Jack barátunk jó eszköz a kezünkben. Miért is beszéltem neked a múltamról? –csóválta a fejét az asszony könnyáztatva. Jól tetted. A mexikóiak földjei lassan mind az amerikaiaké. Jacknek most remek indítéka van arra, hogy gyűlölje azt az asszonyt. Rajtad múlik, hogy mennyire tudod őt manipulálni. Fordítsd a mexikói ellen és meglátod, hamar megtérül majd a fizetséged. De a fiamat már sosem kapom vissza. –fakadt sírva ismét a nő. Fogd fel úgy, hogy szolgált minket. Rohadj meg! –köpte arcon a férfit Marjorie, amiért cserébe egy hatalmas pofont kapott. Még egyszer ellenem ne merj szegülni! –rángatta meg az asszonyt. –Most pedig takarodj innét, majd jelentkezem! –dobta ki az ajtón Marjoriet.

A nő összetörve esett a padlóra és nem tudta abbahagyni a sírást. A fia életével kellett fizetnie a múltban elkövetett hibájáért. Örökké az ő lelkiismeretén szárad majd a halála. Bár utána mehetne.

A temetés napján szakadt az eső és Ramona sem tudott otthon ülni. Mindenképpen el akarta kísérni a fiút az utolsó útjára. Alex bántotta őt, ennek ellenére fájt neki a halála. Olyan fiatal volt még, nem ezt érdemelte az élettől. Hiába mondta, hogy gyűlöli, nem tudott ilyet érezni iránta.

A temetőből már mindenki hazasereglett. Elérkezettnek látta az időt és beosont a kapun. Felkereste a fiú sírhelyét, amit egy fejfa jelölt. A földön virágok hevertek és a föld nedves volt az egész napos

esőzés miatt. Ramona egy csokor krizantént helyezett a sírra és letérdelt mellé. A szemeiből megáradtak a könnyek miközben Alex nyughelyét simogatta.

Azt mondtam, hogy ne merj ide jönni! –jelent meg Jack és felrántotta a földről a nőt. Nem tilthatod meg, hogy kijöjjek a sírjához! –feleselte Ramona. A gyilkosának nincs itt a helye! Folyton csak vádaskodsz, amikor nem is ismered az igazságot! Tudom, hogy szeretők voltatok! –kiabálta idegesen a férfi. Hazugság! Lefeküdtetek!

Ramona elhallgatott és lesütötte a szemét. Jack magához rántotta az asszonyt és az arcába nézett.

A fiam volt és te kikezdtél vele. Ez nem igaz! Szerelmes volt beléd. Én nem adtam érte neki semmit. Miért tagadod még mindig? –Jack közelebb húzta az asszonyt, épphogy összeért az orruk. –Az övé lettél, igaz? Igen. –csuklott el Ramona hangja, de egyből folytatta. –De nem úgy, ahogy te gondolod. Miért? Miért? –Jack erősebben szorította a nő karját. Fogalmam sincs. Álszent ribanc! –a férfi előbb megsértette a nőt, majd belecsókolt az ajkaiba. Ölelte őt teljes erejével és szenvedélyesen csókolta.

Jack megfogta Ramona kezét és maga után vonszolta a ravatalozóba, amely üres volt. Bezárta az ajtót és újra az asszonynak esett. Felhevült testükben csak úgy dübörgött a vágy. A férfi két erős kezével felemelte a nőt és a ravatalra fektette. Felhúzta a szoknyáját és a lábait simogatta, miközben

Ramona kigombolta a férfi nadrágját. Jack erőszakosabb volt, mint máskor és ez jobban hevítette Ramonát. Jack tüzesen lemeztelenítette az asszony vállait egészen addig, hogy a mellei is látszódtak. Csókolni kezdte az egész felsőtestét miközben levetette az ingjét. Jack türelmetlen mozdulatokkal megszabadította Ramonát az alsó fehérneműjétől, és feléje emelkedett. A kezeivel átkarolta az asszonyt és gyors, mély mozdulattal beléhatolt. Egyre erőteljesebben tette magáévá a gyönyörtől ziháló asszonyt, aki az élvezetét nyögdécseléssel jelezte. Az aktus végén Jack megcsókolta Ramonát.

Élvezted, te mindenki szajhája? –kérdezte tőle szemét vigyorral a képén.

Ramona sértődöttségében arcon köpte a férfit, aki leugrott a nőről, de magával rántotta őt. Neki támasztotta a falnak és ott folytatta vágyainak kielégítését. Az asszony teste görcsösen ragaszkodott a férfiéhez és alig hitte, hogy ismét a magasságokba repítse őt szenvedélyes mozdulataival. Átkarolta a férfi nyakát és a lábát átfonta a dereka körül. Jack a száját Ramona nyakaira tapasztotta és csókolta miközben a kéjtől verejtékes testük újra és újra egyesült.

Jack megcsókolta Ramona ajkait, majd beléjük harapott annyira, hogy megáradt belőle a vér. Az asszony felsziszegett, de mit sem érzett ebből a fájdalomból, hiszen abban a pillanatban a gyönyör is elérte. Viszonzásként ős is megharapta a férfi száját, amiből kicsordult a vér. Jack megrándult az izgalomtól és hevesebb lett. Vérző ajkaival végigpuszilta Ramona izzadságtól nedves arcát, majd egymás száját csókolták, miközben az állaikon végig folyt a vörös életnedv.

Kielégülésük végén elváltak egymástól és öltözködni kezdtek. Már mindketten félig felöltöztek, amikor Jack átkarolta az asszonyt és olyan erősen szorította, hogy az majd megfulladt. Az ujját végig simította a nő sebesült ajkain.

Undorodok tőled Ramona Gonzaga. –a kezével összeszorította az asszony állkapcsát és ismét csókot adott neki. –Gusztustalan vagy és kavarog a gyomrom tőled. Jack… Bárcsak te lennél a föld alatt Alex helyett. –Jack szemei megteltek könnyekkel és eleresztette Ramonát. Ennyire gyűlölsz? Szánlak. –Jack az ajtóhoz lépett. –Megvetlek. –a férfi arca elfintorodott. –De ne feledd! Egy nap mindenért megfizetsz!

Befejezve a mondanivalóját Jack kisétált az ajtón. Ramona utána rohant, de megtorpant a küszöbön. Nézte, ahogy a férfi eltávozik a szakadó esőben. Nekitámaszkodott az ajtófélfának és sírva fakadt.