Borbíró Andrea
a m i kor a kri m i nÁ lpoliti k a a problÉm a a h a j l É kta l a nsÁg k r i m i na l i z Ác iÓja É s a z e x k lu z i v i tÁ s v e s z É ly e i
A hajléktalanság kriminalizációjával kapcsolatos kérdések összetettségét mi sem jelzi jobban, mint az itt felkért hozzászólók által képviselt szakterületek sokszínűsége. A hajléktalanság mint szociális probléma és mint mindennapi tapasztalat, a szociális jogi és alapjogi vonatkozások, a jogalkalmazás ellentmondásai, vagy az ellátórendszer fejlesztésének kérdései eltérő perspektívák érvényesítését teszik lehetővé és szükségessé a témáról szóló diskurzusban. Ehhez a diskurzushoz a magam részéről – kriminológusként – néhány olyan, a hajléktalanság és a hazai szabályozás kérdésein némileg túlmutató felvetéssel járulhatok hozzá, amelyek világszerte kiemelten foglalkoztatják a kortárs kriminológiát. A kriminológia érdeklődési köre az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltozott. A kriminalitás szempontjából hagyományosan releváns társadalmi problémák hosszú sora mellé ugyanis az ezredfordulóra felzárkózott egy újabb önálló problémacsoport: az e társadalmi problémákra adott intézményes reakciókkal kapcsolatos aggályok. A kriminológusok jelentős része tényként kezeli, hogy mára a társadalmi feszültségforrások kezelésének rendszere maga is olyan állandósult zavarokkal küzd, amelyek jelentőségükben és következményeik súlyában semmivel sem maradnak el a kriminalitás „hagyományos” kérdéseitől. Egyszerűbben megfogalmazva: az ezredfordulóra sok szempontból maga a kriminálpolitika is társadalmi válságjelenséggé vált.1 Ez nem magyar sajátosság, hanem világjelenség: a kriminálpolitika bizonyos aggasztó trendjei globálisan érvényesülnek. Egyes társadalmak persze sikeresebben védik meg magukat ezektől, mint mások, és természetesen számos olyan kriminálpolitikai folyamat is zajlik, amelyek valamelyest ellensúlyozzák a kedvezőtlen tendenciákat.2 Mégis, ha azt a kérdést feszegetjük, hogy az államok mennyiben bizonyulnak sikeresnek égető társadalmi problémák felismerésében és kezelésében, van okunk pesszimizmusra. Nem csupán arról van szó, hogy a kriminálpolitika súlyos hatékonysági deficitekkel küzd, bár természetesen ez sem elhanyagolható szempont. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a kriminálpolitika bizonyos kortárs tendenciái
F U N DA M E N T U M / 2 0 14 . 3 . S Z Á M
aktívan hozzá is járulnak a bűnözés reprodukciós folyamatainak fenntartásához és kiélezéséhez. A szegénységhez kapcsolódó magatartások és élethelyzetek mostanság zajló intenzív repressziója a kriminálpolitikai válság egyik jellegzetes tünete. Mint cseppben a tengert, úgy hordozza magában a késő modern kriminálpolitika számos betegségét: az „önhiba” tételén felépített morális felsőbbrendűséget, a büntetésekbe vetett kritikátlan bizalmat, az alapjogi megközelítés iránti érzéketlenséget, a közönyt a kriminálpolitikai döntések társadalmi következményei iránt. Ebben a rövid írásban a hajléktalanság punitív megközelítése kapcsán mutatom be a kriminálpolitika ún. kirekesztő modelljének néhány jellemzőjét, és azt, hogy miért tartom veszélyes iránynak egy ilyen kriminálpolitika intézményesülését. a z e x k lu z Í v k r i m i nÁ l p ol i t i k a
Nemzetközi összevetésben a hajléktalanok büntető kontroll alá helyezése nem példa nélküli, és a magyarországi fejlemények első ránézésre még csak nem is különösebben kirívóak. A szegénység egyes megnyilvánulásainak kriminalizálása az ún. exkluzív kriminálpolitika egyik alapeszköze, amelyre nem csak a modell „prototípusa”, az Egyesült Államok, de újabban Európa is bőven szolgáltat példát.3 A késő modern társadalmakban egyre több helyen zajló radikális szociális marginalizálódás leírására használt angol social exclusion különös kifejezés. Egyszerre jelöl ugyanis egy állapotot és egy folyamatot, amelyek között a különbség magyar nyelven már jól érzékelhető. A társadalmi kirekesztettség egy eredményre utal, amelynek eredője mindenekelőtt a kortárs szocioökonómiai folyamatok, és különösen azok mikroviszonyokra gyakorolt hatásainak, illetve az ezekkel szembeni védelem hiányának összessége.4 Ezzel szemben a társadalmi kirekesztés már közvetlenül tevőleges közreműködést sugall: azokat az értékválasztáson alapuló mechanizmusokat jelöli, amelyek során a társadalmi problémákra adott intézmé-
F Ó R U M / 41
nyes reakciók maguk is hozzájárulnak a marginális szorosan kapcsolódik. A két szféra szemléletmódja társadalmi csoportok további kizárásához.5 Ebben a erősen hathat egymásra: a társadalmi inkluzió progdimenzióban tehát már egyértelművé válik az állam ramjában a jóléti felfogás erősödik a kriminálpolitihitvallása: kiderül, hogy milyen felelősséget hajlankában is, míg a kirekesztés útjára lépő társadalmakban a társadalompolitika is punitív-represszív jelledó vállalni a társadalmi problémák keletkezéséért és get ölt. A szakirodalomban kevés vita övezi azt az kezeléséért. Trevor Bradley a társadalmi kirekesztődés folyaállítást, hogy a 20. század utolsó évtizedeiben az utóbmatának három szintjét különbözteti meg. Az első bi stratégia minden korábbinál elterjedtebbé vált. szint elsősorban a munkaerőpiacon keresztül valósul David Garland,9 Loïc Wacquant10 és számos más meg, amikor a megfelelő foglalkoztatottsághoz való szerző11 érvelése szerint a 20. század végére a társahozzáférés hiánya gazdasági és anyagi kirekesztődést dalompolitika a kriminálpolitika működési logikáeredményez. A második szinten a szociális és térbeját és szemléletmódját veszi át annak érdekében, hogy li kirekesztés zajlik le, amelynek következménye a a problémásnak tekintett társadalmi csoportok átfotársadalmi kapcsolatoktól való elgó kontrolljára építő társadalmi szigetelődés. Végül a harmadik m Á r a a tÁ rsa da lm i fe- rend kiépítését és fenntartását bizszinten működésbe lépnek a bün- szÜltsÉgforrÁsok kezelÉ- tosítsa. Ez az állítás természetetető igazságszolgáltatás kirekesz- sÉnek rendszere maga is sen sok finomításra szorul térben tő mechanizmusai.6 Az „exkluzív olyan Á llan dÓsu lt za- és időben is, az azonban kétségtekriminálpolitika” kifejezés arra varokkal kÜzd, amelyek len, hogy a büntetőszemlélet koutal, hogy a bűnözéskontroll álla- j el en tõsÉgÜ k ben É s kÖ- rábban ismeretlen mér tékben vált mi rendszerének hozzájárulása a vetkezmÉnyeik sÚlyÁban elfogadottá a társadalompolitikákirekesztődés folyamatához szisz- semmivel sem maradnak ban. A Bradley által másodikként tematikussá válhat. A kirekesztő e l a k r i m i na l i tÁ s „h a- nevesített szinten, a térbeli és a kriminálpolitika ideáltípusa tehát gyomÁnyos” kÉrdÉseitõl. szociális kirekesztés folyamatában azokat a bűnözéskontroll-mintáa kriminálpolitikának ugyancsak zatokat öleli fel, amelyek a problematikusnak tekinnagy szerepe van a kirekesztő vagy integratív mechatett társadalmi feszültségforrásokat mindinkább bünnizmusok alakításában. Nem mindegy például, hogy tető, és egyre kevésbé jóléti eszközökkel kívánják ormennyiben támogatja hallgatólagosan vagy kifejezetvosolni, és amelyek így az érintett csoportok további ten azokat a gyakorlatokat, amelyek a biztonság „exktársadalmi elszigetelődését eredményezik. A modellt luzív jószággá” válását szolgálják: a magánbiztonsági gyakran a büntetőrendszer világszerte tapasztalható piac erősödését, a térhasználat privatizálását, a formááltalános (ám a mutatók szerint egyes hátrányos helylis kontroll erősödését. De döntő lehet az is, hogy hozetben lévő társadalmi csoportokat fokozottan éringyan értelmezi a „városi biztonság” mostanság olyanytő)7 szigorodásával azonosítják: a büntetési tételek nyira divatos jelszavát: egy olyan minőségként, amelyemelkedésével, „a börtön működik” elvének széles ben a közbiztonság fogalma elválaszthatatlanul körű támogatottságával, illetve a büntetési célok átösszefonódik a biztonság egyéb – szociális, gazdasági, környezetvédelmi, kulturális, emberi jogi stb. – asrendeződésével, amelynek során a 20. század utolsó pektusaival,12 avagy azt a morális, esztétikai vagy staévtizedeitől a reintegrációs törekvések helyét mindtisztikai értelemben vett „rend” fogalmára szűkíti le. inkább az elrettentés, semlegesítés és megtorlás célA hajléktalanság kriminalizálása mak rokörnyejai veszik át. zetének tekinthetjük a büntetőszemlélet felerősödéEnnél a szűk értelmezésnél azonban sokkal többsét a társadalompolitikában, mikrokörnyezetének ről van szó: a kriminálpolitika a kirekesztettség valamennyi szintjét befolyásolhatja. Az exkluzív kripedig a városi biztonság neoliberális újraértelmezéminálpolitika modelljében tehát nem csupán a hasének elterjedését. Talán megkockáztathatjuk, hogy g yományos büntetőjog felértékelődéséről és ez utóbbinak nagyobb jelentősége lehet – legalábbis szemléletváltásáról van szó,8 hanem méginkább egyerre utal az, hogy a vonatkozó szabályozások túlnyofajta „árnyékbüntetőjog” kialakulásáról, amely több mó része nem nemzeti, hanem önkormányzati szinjogterületen és mindennapi gyakorlaton keresztül ten születik, sőt, a Housing Rights Watch európai csatornázza a problematikusnak tekintett társadalmi jelentése szerint nem példa nélküli az sem, hogy a jelenségeket a büntetőapparátus felé. Például a tárhelyi kriminalizáció a nemzeti hajléktalanstratégia sadalompolitikával való viszonyán keresztül, amelyellenében zajlik.13 hez a társadalmi rend fenntartásában betöltött kulcsA városi biztonság neoliberális koncepciójában szerepe, illetve a bűnözés reprodukciós folyamataiközbiztonsági fogalmakban is kifejeződik az az elnak jellege miatt a kriminálpolitika fogalmilag várás, hogy a város fogyasztói szempontból, azaz a
42 / F Ó R U M
F U N DA M E N T U M / 2 0 14 . 3 . S Z Á M
vásárlóerőt jelentő polgárok és turisták szemszögéguberálás, az utcán ülés és alvás, és persze a „életviből váljon kívánatos hellyé. Nekem úgy tűnik, hogy telszerű közterületi tartózkodás”. Csakhogy attól, ez a logika, amely egyébként gyakran leplezetlenül hogy tevékenységeire bontjuk a nyomort, még nyoköszön vissza a hajléktalanokra vonatkozó szabályomor marad, és a magam részéről nehezen tudok nem zásokból és az azokat övező közbeszédből, egy erőegyetérteni Nikolas Rose véleményével: aki a kiresen eltorzult formája az „élhető közösségek” eredekesztettség túlélését szolgáló magatartásokat büntetileg nagyon is figyelemreméltó gondolatának. Azt ti, magát a kirekesztettséget kriminalizálja.14 ugyanis az ún. realista kriminológiák (az új jobboldali, illetve az új baloldali realizmus) óta tudjuk, hogy a lakosság biztonságérzetét nem csak, sőt, nem elsőm i a ba j a z e x k lu z Í v k r i m i nÁ l p ol i t i k Áva l ? sorban a súlyos, de ritka bűncselekmények, hanem a mindennapi tevékenységekben és környezetben tapasztalt rendetlenség alakítja kedvezőtlenül. A lakóMinderre persze lehetne azt mondani, hogy rendben környezet építészeti és szociális rendezettsége tehát, van ez így. Lehetne azzal érvelni, hogy a társadalom ha a kutatások szerint a bűnözésre nem is, de a vásikeresebb felének egészséges önvédelmi reflexe igarosi lakosok szorongásaira, közérzetére, és így életzolja azokat a törekvéseket, amelyek a problematiminőségére hatással van. A hasonló problémaérzékus, veszélyesnek tekintett társadalmi csoportok kontkelés ellenére abban már nagyon is eltérnek a realizrollálására, menedzselésére és végső soron hermetimus baloldali és jobboldali irányzatai, hogy milyen kus leválasztására irányulnak. Ez az érvelés egyébként megoldásokat tartanak szükségesnek: míg a baloldamegítélésem szerint még érthető is: a szorongás, a li realizmus szociális és strukturális szemléletet követ, félelem növekedése óhatatlanul az ellenségképen alaa jobboldali megközelítés a közterületi rendetlenpuló megoldásoknak kedvez – azt pedig tudjuk, hogy ségek gyors eltávolítását javasolja. az ezredforduló a „szorongás kora”, Érthető módon a választópolgárok az exkluzÍv krimi nÁl po- amelyben a valósággal kapcsolaelvárásaihoz igazodó döntésho- li tika modelljÉben tehÁt tos bizonyosságaink soha nem tazók számára a gyors és látványos nem csupÁn a hagyomÁ- pasztalt mértékben kérdőjeleződeredményeket ígérő eszközök a nyos bÜntetõjog felÉrtÉ- tek meg, a jövő fenyegetéseivel vonzóak, és egyre vonzóbbakká is kelõdÉsÉrõl És szemlÉlet- kapcsolatos félelmeink pedig tárválnak, ahogy a hangsúly fokoza- vÁltÁsÁrÓl van szÓ, ha- sadalomszervező erővé váltak.15 tosan áttevődik a közösségek élhe- nem egyfajta „ÁrnyÉkbÜn- Mégis, meggyőződésem, hogy mitőségéről a városi területek piaci tetõjog” kialakulÁsÁrÓl nél inkább a társadalmi kirekeszértékére. tés útjára lép egy társadalom, minél Mindezek alapján nem meglepő, hogy a térbeli több exkluzív elemet enged be kriminálpolitikájába, kirekesztés eszközei mára a városi gyakorlat és a jogi annál nagyobb veszélynek teszi ki magát. Mi a baj környezet mindennapos elemeivé váltak. A hajlékhát az exkluzív kriminálpolitikával? talanok kiszorítása egy soklépcsős és részben rejtett Például az – hogy egy egyszerű pragmatikus szemponttal kezdjük –, hogy rettenetesen drága. Ez a vád folyamat, amelyben a tényleges kriminalizáció betetőzi a szelektív igazoltatások, a magánbiztonsági szolannak idején a jóléti kriminálpolitikát is érte (nem gáltatók által végzett kizárások, a közterek gyakorkis mértékben hozzájárulva a modell népszerűséglati privatizálása, a szituatív „hajléktalanellenes” eszvesztéséhez), azonban úgy tűnik, hogy a társadalmi közök által már állandósított tendenciát. A városi tér rend fenntartásának költségei nem spórolhatóak meg. feletti kontroll gyakorlására felszenteltek – a rendőrA kockázatfelmérés, a kontroll és a szegregáció inség, az önkormányzatok, a magánbiztonsági vállaltézményeinek fenntartása óriási költségigénnyel jár, kozások, az üzlettulajdonosok stb. – mind több joés az elemzések szerint a legtöbb esetben egyértelgosítványt kapnak arra, hogy „visszafoglalják a közmű ráfizetést jelent a társadalmi integrációt támogató eszközökhöz képest. Ami a hajléktalanság rendétereket” a gazdaságilag és szociálisan problematikus csoportoktól. A fogyasztói város szempontjából a hajszeti vagy szociális eszközökkel történő kezelésének léktalanság nem mint kirekesztettség, azaz mint állakérdését illeti, ennek költséghatékonysági mérlege pot jelenik meg, hanem mint a rendet és prosperitást ugyancsak ebbe a mintázatba illeszkedik: a büntetőfenyegető civilizálatlanságok, azaz magatartások öszapparátus igénybevétele többszörösen kerülhet többe, szessége. Így válik a jog számára is megfoghatóvá és mint megfelelő lakhatási lehetőségek biztosítása.16 legitimálhatóvá a kontroll: a népszerű érvelés szerint Ráadásul ezek a költségek halmozódnak: mivel maga nem történik más, mint hogy mindenki számára tia probléma nem szűnik meg, azzal a büntetőrendszer lossá válik az utcai vizelés, a kukázás, a koldulás, a kénytelen újra és újra foglalkozni.
F U N DA M E N T U M / 2 0 14 . 3 . S Z Á M
F Ó R U M / 43
Ennél azonban sokkal nagyobb probléma, hogy a Ráadásul az exkluzív kriminálpolitika eszközei rendkívül erős szimbolikus erővel és üzenetértékkel kriminálpolitika segítségével felgyorsított kirekesztődési folyamatok közvetlenül veszélyeztetik a társarendelkeznek. A modellt ugyanis markáns ideológia dalmi integritást. Ennek kockázata különösen nagy táplálja: a neoliberális gazdasági szemlélettel összeakkor, ha az exkluzív kriminálpolitika eszközei akkor kapcsolódó morális konzervativizmus. Ez az 1980kapnak támogatást, amikor egy gazdasági-társadalas évektől meghatározó kombináció határozottan elmi válság egyébként is teljes társadalmi csoportok zárkózik attól, hogy makro- és mikrotársadalmi fomarginalizálódását indítja el. Márpedig erre az exklyamatok deficitjeinek tüneteként értelmezze a társadalmi problémjelenségeket, ehelyett az egyéni luzív kriminálpolitikának jellegénél fogva nagy hajlama van: mivel alapvetően a problémajelenségek hibás döntések – azaz az önhiba – következményekontrolljára és semlegesítésére irányul, ezért jellemként fogja fel azokat. A narratíva elsőként a bűnözően e jelenségek elszaporodásakor élvezi a legnazés, majd a szegénység vonatkozásában lett meghagyobb politikai és lakossági támogatást. Paradox mótározó, a hajléktalanság – a társadalmi kirekesztődés don tehát válság idején a kormáegyik legextrémebb formája – fonyok különösen hajlamosak arra, a hajlÉktalansÁg krimi- kozódó kriminalizálásával azonhogy a társadalmi válságfolyama- nalizÁlÁsa makrokÖrnye- ban átlépte korábbi határait. Teltok látható következményeit köz- ze tÉnek tekinthetjÜk a jes mértékben osztom azokat az biztonsági-közrendi fenyegetés- bÜntetõszemlÉlet felerõ- aggodalmakat, amelyek szerint a ként definiálják. Ez a helyzet most sÖdÉsÉt a tÁrsadalompoli- hajléktalanság kriminalizálása nöEurópában, ahol a hajléktalanság tikÁban, mikrokÖrnyezet- velni fogja a hajléktalanokkal és fokozódó kriminalizálása egybe- nek pedig a vÁrosi bizton- az extrém szegénységben élőkkel esik a gazdasági válság társadalmi sÁg neoliberÁlis ÚjraÉr- szembeni társadalmi előítéleteket. következményeinek látványossá telmezÉsÉnek elterjedÉsÉt. A kriminalizálás által formált narvá lásával. És persze ez a helyzet ratíva erejét nem szabad lebecsülMagyarországon is, ahol a kutatások a szegénység ni, márpedig ez, ha megszilárdul, hosszú ideig fogja európai összehasonlításban is dinamikus növekedéhatékonyan támogatni a társadalmi kirekesztés fosét jelzik. Ferge Zsuzsa számításai már 2012-ben azt lyamatait. „Egyirányú, oksági kapcsolat persze nem álvalószínűsítették, hogy a létminimum alatt élők száma lítható fel a társadalmi attitűdök és a diskurzív-kulturális elérte a 4 milliót, a trendek tehát a középosztály leforrások között, de ha a kultúrát a ’történetek gyűjtemécsúszására utalnak.17 A Gallup legfrissebb, OECD nyeként’ vagy a ’szókincsek’, ’repertoárok’ és kognitív ’eszországokra kiterjedő kutatása szerint 2013-ban Maközkészletek’ összességeként fogadjuk el, akkor fel kell isgyarországon a gyermekes családok 47%-ában, a gyermernünk a diskurzív kulturális források és narratívák mektelen családok 35%-ában fordult elő, hogy nefontosságát a bűnről és a büntetésről vallott nézeteink hézséget okozott az élelmiszer-vásárlás – ez az adat alakulásában.” 21 Az tehát, hogy hogyan beszélünk tár18 a második legrosszabb a vizsgált országok körében. sadalmi jelenségekről, hogyan „meséljük el” társaA Habitat for Humanity 2014-es éves jelentése szedalmi szinten az egyéni sorsok történeteit, hatással rint Magyarországon tovább mélyültek a leghátrávan azokra az attitűdökre is, amelyekkel a kérdéses nyosabb helyzetben lévő társadalmi csoportok lakjelenségekhez viszonyulunk: a szolidaritás és befohatási problémái, és nőtt azoknak a hajléktalanokgadás, a közöny, vagy éppenséggel az ellenszenv, az nak az aránya, akik azért veszítették el otthonukat, elhatárolódás és a félelem attitűdjeire. Az exkluzív mert nem tudták annak fenntartási költségeit megkriminálpolitika által követett narratíva egyértelmű: fizetni.19 Olyan helyzetben nyúlni a büntetőeszköegy hármas stigma. Az első stigmát az uralkodó zökhöz, amikor a társadalmi kirekesztődés folyamaneoliberális-neokonzervatív diskurzus hozza létre, tai egyébként is felgyorsultak, önmagában is felvet amely sikeresen fogadtatja el széles tömegekkel az számos etikai, alapjogi és hatékonysági kérdést, de önhiba, a „megérdemeltség” képzetét immár a legkülönösen problematikus akkor, ha az állam a punitív szerencsétlenebbek esetében is. A második stigmát a eszközök igénybevételével befejezettnek is tekinti a jogellenessé nyilvánítás, a jogkövető(nek feltételezett) problémakezelést. Ebben a vonatkozásban már nagy többség morális elhatárolódásának deklarálása keletkülönbségek vannak az egyes európai országok kökezteti. Végül a harmadik stigmát a veszélyesség képzött, még akkor is, ha egyébként élnek a hajléktalanzetének felidézése és állandósítása hozza létre. ság kriminalizálásának egyes formáival. Az európai A kirekesztés folyamatainak felgyorsítása és az ennek igazolására szolgáló narratíva együttesen romországok ugyanis számos jó példát is szolgáltatnak a boló hatással lehetnek a társadalmi integritásra. „A hajléktalanság stratégiai kezelésére – Magyarország rendszerként működés kevés ahhoz, hogy emberszabású, azonban nem tartozik ezek közé.20
44 / F Ó R U M
F U N DA M E N T U M / 2 0 14 . 3 . S Z Á M
élhető legyen a társadalom. Ehhez az is szükséges, hogy az emberek ’egy adott társadalomhoz tartozóként’ akarják magukat meg- és felismerni, önazonosságuk része legyen valamilyen – a nagyobb egységhez is kapcsolódó – csoporthoz tartozás. Voltaképp ez jelenti azt, hogy működik a társadalmi integráció, amely az ’életvilág’ része.”22 Az exkluzivitás trendjei éppen ennek a társadalomképnek az ellenében hatnak, folyamatosan szűkítve a lakosságnak azt a csoportját, amely valóban a társadalomhoz tartozónak érzi magát. Ennek következményei beláthatatlanok, de már jól érzékelhetőek: a minden oldalon kialakuló ellenségkép és az állampolgárok tömegei számára eltűnő biztonság nem csak a bűnözés szerkezetén éreztetik hatásukat, de hovatovább a társadalom demokratikus működésének feltételrendszerét áshatják alá. j e gy z e t e k 1. A kriminálpolitika fogalmát, megkülönböztetve a büntető anyagi és eljárási politikára vonatkozó büntetőpolitika szűkebb fogalmától, tág értelemben használom: idetartozónak tekintem az állami bűnözéskontroll valamennyi területét. 2. A globális kriminálpolitikai tendenciákról lásd többek között Michael Cavadigno and James Dignan (eds): Penal Systems – A Comparative Approach. Sage, 1999. David Garland: The Culture of Control. Crime and Social Order in Contemporary Societies. The University of Chicago Press, 2001. Michael Tonry: Thinking about Punishment. Penal Policy Accross Space, Time and Discipline. Ashgate, 2009. Kerezsi Klára: Kontroll vagy támogatás? Az alternatív szankciók dilemmája. Complex, 2009. Gönczöl Katalin: Pesszimista jelentés a posztmodern büntetőpolitika klimatikus viszonyairól. Mozgó Világ, 2010. április. http://mozgovilag.com/?p=1190 3. Az európai helyzet átfogó értékeléséról lásd Jones Samara (ed.): Mean Streets. A Report on the Criminalisation of Homeless in Europe. FEANTSA – Housing Rights Watch, 2013. http://housingrightswatch.org/sites/ default/fi les/Mean%20Streets%20-%20Full.pdf 4. A téma kitűnő magyar nyelvű áttekintései pl. Gönczöl Katalin: Veszélyeztetők és veszélyeztettek a jelenkori kapitalizmusban. Élet és Irodalom, LIII. évfolyam 38. szám, 2009. szeptember 18., ill. Lévay Miklós: A társadalmi kirekesztődés és a bűnözés Közép- és KeletEurópában, Jogtudományi Közlöny, 2006/9. 5. Lásd erről pl. Jock Young: From Exclusive to Inclusive Society: Nightmares in the European Dream, in V. Ruggiero – N. South – I. Taylor (eds): The New European Criminology. Crime and Social Order in Europe. Routledge, London – New York, 1998, 64–91.
F U N DA M E N T U M / 2 0 14 . 3 . S Z Á M
6. Travor Bradley: Social Exclusion, in E. McLaughlin – J. Muncie (eds): The SAGE Dictionary of Criminology. Sage, 2013, 428. 7. Lásd erről pl. David Garland (ed.): Mass Imprisonment. Social Causes and Consequences. Sage, 2001. 8. Magyarul lásd erről Nagy Ferenc: Az ellenség-büntetőjogról, a jogállami büntetőjog eróziójáról, in Ad futuram memoriam. Tanulmányok Cséka Ervin 85. születésnapja tiszteletére. Pólay Elemér Alapítvány, 13., Szeged, 2007. 244–259. 9. Garland (1. vj.) 10. Loïc Wacquant: Punishing the Poor – The Neoliberal Government of Social Insecurity. Duke University Press Books, 2009. 11. Erről lásd különösen a ’governing through crime’, a bűnözésen keresztül történő kormányzás koncepcióját. Jonathan Simon: Governing Through Crime: How the War on Crime Transformed American Democracy and Created a Culture of Fear. Oxford University Press, 2009. 12. Ahogy azt például nemzetközi szervezetek bűnmegelőzési tárgyú iránymutatásai javasolják. Lásd pl. az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 1995/9. ajánlását a városi bűnözésről. 13. Samara (3. vj.) 61. 14. Nikolas Rose: Government and Control, in D. Garland – R. Sparks (eds): Criminology and Social Theory. Oxford University Press, 2000. 183–208. 15. Ulrich Beck: Kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Századvég Kiadó, 2003. Jock Young: The Vertigo of Late Modernity. Sage, 2007. 16. Illegal to Be Homeless: The Criminalization of Homelessness in the United States. The National Coalition for the Homeless, 2004. http://www.nationalhomeless.org/ publications/crimreport2004/report.pdf 17. Négymillióan a létminimum alatt Magyarországon? Népszabadság Online, 2012. május 25. http://nol.hu/ belfold/20120525-negymillioan_a_letminimum_ alatt_-1311076 18. Andrew Dugdan – Nathan Wendt: Families Struggling to Afford Food in OECD Countries. Gallup, May 30, 2014. http://www.gallup.com/poll/170795/familiesstruggling-afford-food-oecd-countries.aspx 19. Növekvő lakhatási szegénység valódi politikai megoldások nélkül. Habitat for Humanity Magyarország, 2014. június 4. http://www.habitat.hu/hu/hirek/novekvolakhatasi-szegenyseg-valodi-politikai-megoldasok-nelkul?id=132 20. Samara (3. vj.). 21. David A. Green: Feeding Wolves – Punitiveness and Culture, European Journal of Criminology, 2009/6, 518. 22. Ferge Zsuzsa: Szegénység és bűnözés. http://www. fergezsuzsa.hu/docs/szegenyseg_es_bunozes.pdf, 3.
F Ó R U M / 45
