POLGÁR ANDRÁS: EXKLUZÍV KOPORSÓ MEK: kéziratként a szerzõtõl; 2001. Tördelte: Dr. Kiss István; 2001. A nap hõse Megivott egy korsó jó hideg sört. A resti közönsége megbámulta. Sportzakóban, pantallóban volt, ballonját és a sporttáskát maga mellé rakta egy székre. A ruháján enyhe rozsdaszínû elszínezõdés látszott, cipõje még nem száradt meg, ezért vietnami papucsot viselt. Hülye látvány vagyok, gondolta, de a sör majd feloldja ezt az érzést. A bányász és a sör, elválaszthatatlanok. Még akkor is, ha az ember ma már csak lélekben bányász, kifújta a huzat az aknából. Leadta a ruhát, a büdös csizmákat, a fejlámpát, kobakot, nem vitt haza egy szeget sem! Hogyisne! Hogy még utána jöjjenek, visszaköveteljenek bármit is, ami eredetileg nem az övé. Harminckét esztendõ alatt sem fujt meg semmit, akkor miért tette volna az utolsó pillanatban? Leszámolt szép rendesen és ennyi. Emelt fõvel ballagott haza. Az még persze nem világos, meddig "haza"? Lehet, egy szép napon kilakoltatják... Hiszen a szolgálati lakást a bányától kapta, amikor nõsült. Nem adtak lakást, csak házasoknak. Üsse kõ, elvette a szemüveges lányt. Editke az üzemorvos mellett dolgozott, irnok volt, szép, sudár. Ki gondolta volta, hogy százkilósra hízik? Senki. Mindenki irigyelte. Bár egyik aknász cimbora váltig hajtogatta: "nézd meg az anyját, vedd el a lányát..." Nos, nem nézte meg. Editbõl örökké pofázó, elégedetlen és házsártos asszonyság lett. Még jó, hogy nem lett gyermekük... A gyerek túléli az embert, hogyisne!... Most már megöregedtek. Csak a folytonos zsörtölõdés maradt neki. Mindegy. Hadd pofázzon. Úgyis övé az utolsó szó... Még soha sem járt az alföldi fürdõvárosban, soha sem merült el ebben a finom, langyos, párálló gyógyvízben, még sohasem érzékelte, hogy testét ellepték volna a viszketõ, vörös foltok. Az orvos szerint "allergia", többet nem mártózhat meg a gyógyvízben. "Dehát akkor mit csináljak két hétig?", érdeklõdött kétségbe esetten. "Itt senki sem tud ultizni..." "Sétáljon. Kosztolgasson. Sakkozgasson. Pihengessen. Van egy csónakázó tó is, evezzen..." A foltjai napról-napra halványultak, órákig hevert a színes nyugágyban az üveges medence partján, sütette magát a bágyadt nappal és várta, leteljen Iluska szolgálata az étteremben. A vendégek, ezt az elsõ pillantásra felfogta, nem hasonszõrûek, nem vegyültek vele. Udvariasan meghallgatták, ha szólt hozzájuk, a mondat végén azonban elhúzták a csíkot. Õ, jóindulatában minduntalan szóba elegyedett, kérdezõsködött, megszólított. De a szálló vendégei más emberek voltak, mint az otthoniak. A parkban egy hatvanas úrhoz szólván megkérdezte, a "kislánya" a hölgy?... Nem a kislánya volt. Sõt! Gerendásnétól, asztaltársától megérdeklõdte, "miért jár örökké jobbról-balra a feje? Talán valami rossz szokás?" " Nem, Parkinson-kór!", mondta a kérdezett és attól fogva a szobájában étkezett. A kártyaszobában, bár fogalma se volt a póker szabályairól, leült gibicelni és a városból érkezett állatorvossal azonnal közölte, "nem szokott szerencsét hozni, ha leülök valaki mögé..." Az állatorvos húsz perc alatt hatvanezer forintot vesztett. Úgy nézett rá, akár egy gyilkosra.
Esténként sétált. Sportzakó, pantalló, kifényesített cipõ. Besétálta a hotelt, a parkot, benézett az étterembe, átballagott a medencéhez. Bánatosan bámulta a vizet, ahol csak Galambos, a középkorú ékszerész úszkált. Beintett az úszónak, Galambos pedig visszaintett. Ez a Galambos legalább olykor vált vele pár szót. Elpanaszolta, vízbe nem mehet. Galambos azt felelte: "Keressen egy kedves özvegyasszonyt, úszás helyett... Az legalább olyan egészséges...Én, a magam részérõl, kizárólag özvegyasszonyban utazom..." A Várai házaspár szokása szerint a parton ült, félig bent, félig kint, lábuk a vízben, testük a betonon. Hajózási területen dolgoztak, sajnos nekik is mondott egy kedveset, õk sem beszélgettek vele. ("Irigylem az urát, kedves Várainé, a hajósnak minden kikötõben lehet egy menyasszonya!" Az erõsen bandzsító, alacsony asszony felnézett rá és mély torokhangon rákrákogta: "Neki nincs!") Ezen az estén, vacsora után, hét óra tizennyolc perckor, Várainé felkiáltott: "Eltûnt a Galambos!" Várai felállt, bár nem sütött a nap, tenyerébõl ellenzõt formált a szeme fölé, így pásztázta a vizet. Galambos sehol. A volt bányász is megállt. A víz sima és mozdulatlan. Az elõbb Galambos még visszaintett. Várainé hátrálni kezdett, hátrafelé lépkedett a lépcsõn, kézen fogva húzta maga után a férjét. Nagy Imre kigombolta a zakóját. Dermedten bámulta a vizet. Majd belevetette magát. Jó úszó volt, Dorogon a bányatóhoz jártak, a "Palára", a tíz-tizenöt méteres kristálytiszta vízben minden gyerekbõl jó úszó lett. Nyitott szemmel úszott a medence alján. A leeresztõ rácsnál vette észre Galambost, hasra fordulva lebegett a két méter mélységben, egészen lent, a víz fenekén. A volt bányász megragadta a haját és felfelé rúgta magát. Pillanatok alatt a felszínre ért, kihúzta Galambost a lépcsõig. Félelmetes volt az arca. Szeme, szája nyitva. Az elsõ pillanatban látta: halott. Váraiék eltûntek. Kétségbeesésében Iluska után kiáltott. Kért még egy korsóval. Nehéz nap állt mögötte. A resti csaposa kacsintott. Falapáttal söpörte le a fölös habot a pohárról. Már reggel, amikor megjelent a medence partján, összesúgtak mögötte: "nézd csak! A Nap Hõse!" Szimeoni úr, a hotel tulajdonosa vigyorgott Ray Ben napszemüvege alatt. Oldalba bökte feleségét, aki mint a visszhang. "Nap Hõse...Nap Hõse..."Elõször fel sem figyelt a sutyorgásra, de máshonnan is hallotta. Így a Nap Hõse, úgy a Nap Hõse. A gondnok, aki kiszárította, kivasaltatta ruháját, végig somolygott. A cipõ teleszívta magát vízzel, még mindig nedves volt. Iluska, a felszolgálónõ, szája elé kapta a kezét, amikor belépett az étterembe egy sörre, nevetett. Ekkor fogta fel, hogy mi történik körülötte, hogy gúnyolódnak, kiröhögik, hátba kacarásszák. Pedig az elmúlt két hétben sokszor sikerült megnyomorgatni Iluskát, megfogdosni a bögyét. Mást nem engedett, mindig azt mondta: "Majd holnap!" Pedig nem volt szûkmarkú a nõhöz, pilóta kekszet vett neki és egy fél decis cseresznyét. A nõk már ilyen kiszámíthatatlanok. Semmi sem elég nekik. A jelekbõl ítélve azt hitte, sikerül a dolog, bár Iluska nem volt özvegyasszony, de úgy viselkedett, mintha az lenne, nem volt túlságosan csinos, valahogy este jobban nézett ki, nappal olyan seszínû lett, mégse jött össze. Üsse kõ! De ezek mit röhögnek? Amikor Dorogon meghalt egy bányász, vagy akár csak lent rekedt, nagy csomó ember várta a kijáratnál a bányamentõt... A megrendült emberek gyászban. Megszólalt a sziréna. A ravatalnál
eljátszották a bányászindulót... - Ki akarnak hallgatni! - mondta sutyorogva Iluska, még mindig szája elõtt tartott kézzel. - Tartózkodjál a szobádban, ezt üzenik! A néptelen étteremben, miközben távolról fémes csörrenések zaja kélt, és pirított hagyma illata kezdett terjengeni, elkapta Iluska karját és magához rántotta. - Engem ugyan nem! Búcsúzkodni jöttem. Megyek haza! A nyolctízes vonattal! Isten veled, szép Ilonkám! Majdnem beléd szerettem! Ebben a pillanatban jelent meg Szimeoni úr, erre elengedte a nõt. Szimeoni úr szigorú arccal szólt Iluskához: "A különteremben is terítsenek. Olasz csoport érkezik!" Iluska égõ arccal áll, lesimította kötényét. "Meglesz, Szimeoni úr, kérem...." Szimeoni doboz amerikai cigarettát húzott elõ és megkínálta az egykori bányászt. Arcán még mindig ott látszott az iménti röhögcse nyoma. Zsebébõl elõhúzott egy papírt és jelentõségteljesen csapta le az asztalra, a férfi orra elé. Fürkészõ, szigorú tekintettel meredt rá, majd gyors léptekkel távozott. - Vigyázz, ez bohócot csinál belõled, Imre! - mondta alig mozgó szájjal Iluska. - Ha rádmennek a rendõrök, véged! Kipofozzák belõled a lelket is... Nevetett. Mi közöm a rendõrökhöz? "Ettõl függetlenül persze kinyalhatják...", gondolta a büdös, lepusztult restiben, a második korsó sör fölött. Naná, hogy félig habbal a korsó! A divatos fürdõváros vasútállomása fölött is eljárt az idõ, gombamód szaporodnak a hotelok, családi házak, zömmel külföldiek járnak ide a jódos víz miatt, kocsival vagy busszal érkeznek. Vonattal csak a csórók jönnek, mint õ is, a dorogi bányász. Akit "megdobtak" egy csekkes beutalóval... Ez most a legújabb, a munkáltató csekket ad... Hogy miért pont neki, aki már elment a bányától... Mert nem találtak más madarat, ebben a hideg, szeles áprilisban? Edit sokat pofázott, miért megy egyedül, miért pont most, miért, miért, miért?... Csak! Jól is néznének ki együtt. A százkilós, alacsony nõ, bikiniben... - Nagy József úr? - kérdezte egy szelíd hang. Egy rendõr. Tisztelgett. A resti közönsége õket bámulta. - Kérem jöjjön velem. Tisztázni kell egy félreértést! - Imre a nevem!... Nem értettem félre semmit. Utazok haza! Az asszony vár. - Arra kérném, fáradjon velem. Küldtünk idézést is, de nem vette át. - a rendõr a vietnami papucsba bujtatott lábát nézte. - Ellenkezõleg, el óhajt utazni. Márpedig ez nem megy... - Már mért ne menne? Nem csináltam semmit! Bár csináltam volna... - mondta nevetgélve. Jámbor pillantással kutatta a rendõr szándékát. Biztosan valami közlekedési balhé Amit nem õ követett el!... Keressék meg azt a Józsefet! Fékcsikorgás közepette hatalmas Mercedes fékezett a resti elõtt, Szimeoni pattant ki belõle, tarka, mulatságos kalapjában, bõrdzsekiben, azonnal a helyzet magaslatára emelkedett. Rövid, utasításszerû mondatokban megmagyarázta: egy félreértés történt a hotelben, az idézést, bár õ átadta, a címzett nem vette át... Pontosabban, õ nem közölte félreérthetetlenül az idézett személlyel, hogy a hivatalos papír neki szól! Ez tény! És errõl a hotel személyzete, továbbá õ, személyesen felel. A felelõsségre vonás nem marad el! Azért fizeti a portást, a gondnokot, a tulajdonos nem tarthatja a "nagy gépezet minden csavarján" a szemét! Most pedig arra kéri
a "biztos urat", tekintsen el a bekíséréstõl. A szavát adja, hogy tíz órakor, percre pontosan megjelennek az õrsön! Kifizette a két korsó sört, a volt bányászt "Imre barátomnak" nevezte, karon fogta, a kocsijáig kísérte, kitárta elõtte az ajtót. A kocsi gavallér starttal indult, hatalmas porfelhõ kavargott a nyomában. - Profi üzletember vagyok! - mondta Szimeoni úr az irodájában szigorú pillantást vetve a volt bányászra, - útálom a tilitolit! Pacekba mondom mit akarok, aztán Maga lép! Világos, napos szoba volt, új bõrfotelokkal, sok virággal, színes képekkel a falon. Bõröndje és a ballon a kanapén, Szimeoni úr forgatható bõrkarosszékében terpeszkedett, ide-oda forgott beszéd közben. Kopogás után Iluska lépett be, tálcán kávét, Colát, stamperliket egy Gordon gin-es üveget hozott. Nem nézett a volt bányászra, letette a tálcát a dohányzó asztalra, szemlesütve, lábujjhegyen távozott. "Mit az Istent akar ez tõlem?", gondolta, "rókapofája van, baromi ellenszenves. A vonatom meg elmegy..." Szimeoni hosszan ecsetelte üzleti pályafutását. A volt bányász kezdte megszokni, ha nagy emberrel beszél, az mindig önmaga méltatásával kezdi. Csak úgy repkedtek a milliók, tízmilliók. Benzinkút, vendéglõ, peep show, Szimeoni úr ezt mind megnyitotta, üzemeltette, eladta. Aztán a hotel. Ötvenmilliós kölcsönt vett fel, tizenkét embernek ad kenyeret, nem beszélve a beszállítókról...A pék, a hentes, a zöldséges, a víztisztító, a takarítók, a külsõs szobalány. Egyszerre csak ott tartott a beszédben, hogy minden hiába: a volt bányász a jelek szerint tönkre akarja tenni! Nagy Imre a makacsságával kihúzza lába alól a szõnyeget. - Bocsánatot kérek, de elmegy a vonatom. Illetve, már el is ment! - Megy másik, az istenfáját magának! - vágott öklével az asztalra Szimeoni úr, és hosszú orra idegesen szimatolt, rezgett. - A Rendõrség úgyis visszahozza! Magának tanúvallomást kell tenni! A kurva életbe! És úgy látom, ezzel a megátalkodott akaratosságával, sárba tipor másokat! Mit vétettem én magának, mondja? Miért akar eltüntetni a föld színérõl? Miért akar koldust csinálni belõlem? Halljam? - Szimeoni úr, kérem, bocsánatot kérek, nem akarok! Mért akarnék? - hebegte a volt bányász, felnézve a fölötte hadonászó, villámló szemû, felindult alakra. - Azt hiszi, nem találhatok más módszert a megoldásra? Téved, kedves barátom! Nagyot téved! Lelevelezhetem a volt munkaadójával, a bányatröszttel, hogy törvénytelenül küldte ide Adülni! Maga ugyanis nyugdíjban van! Magának nem jár ez a beutaló csekk! Tartozik napi hatezerrel!... Kezdjek levelezni? - Ne! Ne tessék! - Megírhatom a feleségének, hogy mit mûvelt Vajk Ilona felszolgálónõvel! Mindenki látta!...Mondja meg igaz lelkére...hány éjszakát töltött vele a hotel tulajdonát képezõ személyzeti szobában? Nagy Imre erre már felpattant, tehetetlen düh fogta el, mintha egy kéz szorítaná marokra a torkát, kiáltott: - Egyet sem! Mélyen tisztelt Szimeoni úr! Ne tessék rágalmazni engemet!... Nem is hagyta! Nyelves puszin túl, semmit sem hagyott! - De maga akarta?! Majd ezt írom meg! Akkor aztán megnézheti magát! A felesége elválik, mint a pinty! Elküldik üdülni, és rendes házasember létére csélcsap módon viselkedik. Mint egy kurafi! Nem szégyelli magát? A maga korában? Magának nincs
lelkiismerete? - Dehogy nincs! Szimeoni úr, kérem alázattal! Ezt az egyet ne! A feleségem nõügyekben hajthatatlan! Meg se hallgatja az érveket! Csak Õ beszélhet!... Azt tessék megmondani, kérem szépen...mivel vagyok vádolva? Miért méltóztatik kinyírni engemet? Szimeoni húzott egy széket és lovagló ülésben telepedett rá, közelrõl meredt a volt bányász szemébe. - Mert olyan csökönyös, akár a szamár! Inkább vállalja a teljes megsemmisítését, mint az együttmûködést! Már az elsõ este... a tárgynapon... indulattól mentesen...higgadtan megkérdeztem: "mondja, kedves Nagy úr... hol találta a Galambos tetemét?" És mit felelt? "A hotel medencéjében!" - Mert így történt. - Nem így történt! Maga a tetemet a csónakázó tóban találta, barátom. A városi fürdõ épülete mögött! A Vajk Ilonával folytatott séta közben! - Kérem szépen, nem! A Váraiék is látták! A hajózási szakemberek. - Kik? Ilyen nevû vendégem nincs és nem is volt... Sajnálom... - Dehát... én beszéltem velük...azt mondtam, hogy minden kikötõben... - Álmodik. Nézze meg a vendégkönyvet. A szobafoglalást. Kérdezze meg a portást. A szobalányokat. Várai néven nincs vendég... - Biztos nem akarnak tanúskodni! Csak én vagyok ilyen szerencsétlen! Biztos elutaztak, hogy... - Maga azt a szegény Galambost a csónakázó tóban találta... A ruhái kis kupacba rakva a mólón hevertek... Galambos úr be lett szállítva a temetkezéshez! Ott is az lett közölve, a tóba fulladt bele! - Nem! A medencében volt! A ruhái nem voltak kupacban. Mink fürdõruhában és köpenyben jövünk le a szobából a hotelben... Szimeoni felállt, töltött egy ujjnyi gint és felhajtotta. Némán fütyült, az ablakhoz lépett, kibámult a rügyezõ tavaszba, megcsóválta a fejét, mintha jelezné, ezzel az ostoba magatartással semmire se mehetnek. Önmagával vitatkozva tárta szét karját, levágta magát a forgatható fotelba és forgott. - Szimeoni úr kérem. Könyörgöm! Az igazságot nem lehet megváltoztatni! Miért kellene? Nem mindegy honnan húztam ki? Halott volt. Már nem lehetett megmenteni! Jó úszó vagyok! Gyorsan felhoztam. A mesterséges légzést is ismerem. Késõ volt. - Maga semmit sem ért. Maga egész életében lent volt a bányában, a föld alatt. Akár a vakondok. Maga nem látja az újjászületést... Egész életünkben születünk, meg újjászületünk...a hinduk hisznek ezekben, és igazuk is van...Profi üzletember vagyok, nekem foglalkoznom kell ezekkel a filozófiai dolgokkal... - Jó, de az igazság... - Menjen a fenébe. Ha maga azt vallja a Rendõrségen, hogy egy vendég belefulladt a medencémbe, nekem lõttek! Kijön a KÖJÁL, lezáratja és fertõtleníti a medencét. Kijön az újság. Kiderül, nem alkalmazok úszómestert. Elterjed: a Szimeoni egy mocskos strici, tele van szabálytalansággal, néhány vendég bejelentés nélkül lakik nála, utánuk nem adózik, egy idõre be kell zárni a szállodáját. Az étteremben túlszámláznak... A szakácsoknak nincs egészségügyi lapjuk...Nem fizetnek utánuk TB-t... A volt bányász tátott szájjal nézte az elkeseredett tulajdonost. - A rendõrkapitány szabadidejében verset ír. Tehát lírai alkat.
De elsõsorban, mégis, minden jóindulata ellenére, rendõr! Minden azon múlik, maga mit fog tanúsítani! Ha a csónakázó tóból húzta ki a hullát, akkor minden oké! Derû és ihaj-csuhaj! Délibábos Magyarország! A szállóhoz nem nyúlnak! - Jó, de az igazság az, hogy a medencében volt! Az Iluska is tudja! - Vajk Ilona már vallomást tett. Ott volt és látta, hogy a csónakázó tóból húzta ki. És csodálja bátorságáért! - Hogy mondhatta? Õ is, meg a Váraiék... - hirtelen megértette, itt szép lassan mindent megváltozott, tulajdonképpen már nincs is több tanú, szemlélõ, aki másként beszélne, mint Szimeoni akarja. Csak Õ! Egyes egyedül Õ, aki köti az ebet a karóhoz, aki ágál, aki ellene van. A jó Isten tudja miféle emberek ezek, itt senki sem érti meg õt. - Ötvenezer. - Szimeoni felállt, karba fonta a kezét és merõen bámulta a volt bányászt. - Ne tessék engemet... - Hatvanezer. Most bejön a fõrendõrhöz és vall. És még ötezer a költségeire. Tisztító vagy egy új cipõ. Ez a legutolsó ajánlatom. Adómentesen, zsebbõl, úri módon! Nagy Imre két kézzel tartotta a fejét, ólom nehéznek érezte, le akart szakadni. Ujjai alatt lüktetett halántéka, szaporán szedte a levegõ, szíve a torkában vert. Ajka kicserepesedett. Szimeoni az órájára pillantott. - Na, nézze csak. Az idõ - pénz! Lassan mennünk kell! Profi üzletember vagyok, látom és átérzem a vívódását. Legyen baráti százezer. Egy összegben, most, zsebbõl. És örökre elfelejtjük egymást. - De az igazságot nem lehet... - Tudom, barátom. "Az igazságot nem lehet megváltoztatni!" Mondotta volt. Mérhetetlen baromság! Mindent meg lehet változtatni...És meg is kell! De nézzük Magát... Becsületes ember. Mindig is az volt. A fizetését, szalag szerint adta haza. Nem rúgott ki a hámból. Egész életében a zöld lámpánál haladt át az úttesten... Igaz? - Igen. - Lement a föld alá és harminc év múltán bukkant fel újra. Maga nem született újjá, nem változott. És most csodálkozva pislog, mert a világ megváltozott. Minden alakul, formálódik. Ami tegnap zöld volt, ma piros. Ami tegnap "nem"-et jelentett, az holnap "igen"-t! Az adott szó érvényét veszti. A leírt szerzõdés - vécépapír... Mit akar az igazsággal? Galambos a tepsiben fekszik. Felboncolják, bûncselekmény nem történt, el lehet temetni. Az örökösök széttépik egymást. Aki eddig le se szarta, egy pohár vizet nem adott neki, az tartja a markát a vagyonáért. Ékszerész volt, arany, ezüst, egy szép mûhely... Mit árt neki maga, a felszínre jött egykori vakondok, ha áthelyezi a tetemét a medencébõl a csónakázó tóba? És mit használ önmagának, a kedves feleségének ugyanez? Ne legyen már ennyire felelõtlen! Nem gondol a jövõjükre? A volt bányász kezébe temetett arccal ült, a vietnami papucsba bujtatott lábát bámulta, és a fenyegetõ jövõre gondolt. Olyasmi lehet, mint a sújtólég! Mindig tartani lehet tõle, bekövetkezhet és ha egyszer itt van, halálos! Nem lehet menekülni elõle! Felnézett Szimeoni úrra. Szemében egy halálra sebzett, tõrbe csalt, védtelen állat kiszolgáltatottsága ült. A bajuszos, erõsen kopaszodó rendõrön nem lehetett látni, hogy verset ír, hallgatag és figyelmes volt, lekopogta írógépén a vallomást, aláíratta és kezet fogott mindkettejükkel. A vonaton
a volt bányász egyszerre két üveg sört kért ki, az elsõt egy slukkra itta meg, a másodikat beosztotta, kortyonként iszogatta, majdnem egészen Budapestig, az átszállásig, kitartott. Büszke volt magára, ezt a témát megint jól "lerendezte". Hiába, talpraesett ember. Halad a korral. Polgár András: A szendvicsember Ötéves érettségi találkozójukat a Népliget melletti olcsó étteremben tartották, a hajdani Néprajzi Múzeum szomszédságában. Mágori pacalt rendelt. Roskó Gyurka mellé ültették, mert a hajdani padtársak ragaszkodtak egymáshoz, de a vörös Weimper nem érkezett meg. Jobbjára Jenci került. Vértesi Jenõ rendkívül elegáns volt, belvárosi ügyvéd lett belõle, egy kreol bombázót hozott magával, akinek a csuklópántja többet érhetett, mint Mágori dédelgetett egyetlen kincse, a számítógép. A fiúk hangosan kiabáltak, felevenítették az osztály híres történeteit, körülrajongták a két szem lányt, akik velük egy osztályba jártak és most kissé elhízva, megilletõdötten ültek a helyükön, itatták a kortalan, play boy kinézetû osztályfõnököt, aki fiatal feleségét hozta el. Amikor kitört a tánc, mindenki a bombázóval akarta ropni, tiszteletbõl azonban elõre engedték az egykori "ofõt", aki rátapadt a nõre, húzta-vonta s idõnként Vértesi Jenõre pillantott. Roskó komoly fiú volt, nem vett részt az általános örömujjongásban, szerényen, illemtudóan hencegett, elég sokra vitte, felsorolta négy gyerekét, szerzett javait (egy Opel Kadet, nyaraló Balatonfenyvesen, saját házikó, igaz, nem túl nagy), majd hosszan Mágori szemébe nézett. "Egyébként fogadd részvétem!" És megrázta a kezét. - Kösz. Miért? - Roskó fájdalmasan húzta el a száját. - Hát az apád miatt... Tudod, ott vettük a házat, ahol a Jenciék laknak, Palotán... A Közértben hallottam, hogy meghalt... Már el is temették... Egy jó hónapja. Nem is tudtad? Mágori riadt képet vágott. Váratlanul érte a csapás. Furcsa hideget érzett, megijedt. Vizelnie kellett. - Nem. Nem tudtam. - Kiment a mosdóba, becsukta az ajtót, a társaság ordítozása szûrten hallatszott. "Azért a kurva anyját a Nyuszkó néninek! Felhívhatott volna. Parte cédulát küldhetett volna. Mégis az apám volt! Az apám..." Fájt a papa halála, rettenetesen fájt. Hiába távolodtak el, az egyetlen élõ hozzátartozója volt. Akit annyiszor látott borotválkozni. Arcvize illatát az orrában érezte. Aki motorján hordta a Fradi meccsre. Aki úszni és horgászni tanította. Aki kiszedte fejébõl a kullancsot. Aki ágya mellett ült, amikor skarlátot kapott és hetekig mozdulnia sem volt szabad, mert a betegség ráment a szívére. Akihez tartozott. És aki érettségi elõtt egy héttel, megütötte. A pofon után nem találkoztak többé, de kapott tõle egy levelet. Mágori semmit sem örökölt, csak a büszke makacsságot. A levelet nem bontotta fel, olvasatlanul dobta ki. Következõ vasárnap elment az Rákospalotai temetõbe és kereste Mágori Tivadar sírját. A temetõ irodájában nem tudtak ilyen nevû elhunytról, felsorolták, Palotán kívül még hol mindenhol lehet, Pesten a két hatalmas köztemetõben, Pomázon, ahová Nyuszkó néni való, (lehet, hogy ott temettette el, közös sírhelyet vásárolván, manapság gyakori ez a temetkezési forma, a sírkõre az élõ hozzátartozó olykor a saját nevét is rávéseti), de elvitethette bárhová Pest megyében.
Hamvaszthatta, berakták egy kolumbáriumba, annak a helyét magától sohasem találhat meg! És nem is akadt a sírjára. Keményen meggyászolta. Halottak Napján gyertyát gyújtott és sokáig rá gondolt. Felidézte hangját, arcát, oldalt elválasztott, mindig gondosan fésült haját. Egyetlen fényképe volt Róla, a motorbicikli (250-es Pannónia) mellett áll, büszkén mered a lencsébe. A nyeregben Nyuszkó néni, bukósisakosan, elõre szegezett, akaratos állal. Kisfiát Róla nevezte el, ezzel az akaratával nagy vihart keltve új családjában. Felesége, anyósáék, sõt sógorai megpróbálták lebeszélni a Tivadar névrõl, mondván, ma ez a keresztnév elavult, kiröhögteti a saját kisfiát, örökös csúfolódásnak teszi ki. Mágori nem tágított. Tivadar gõgicsélt és rúgott pelenka nadrágjában, gyakorta követelte az etetést. Mintha hasonlított volna a papára... A fényképet nézegetve tekintete minduntalan Nyuszkó néni arcára tévedt. Édes, fiatal, hosszú szempillájú, igézõ nõi arc. Valósággal megbabonázta a papát. Nyuszkó néni egyébként, ha nem fényképezték, vastag szemüveget, akaratos, elõreugró állat és jellegzetes kontyot viselt, mely az évek során feketébõl szürkülõvé, õszessé majd fehérré változott. Bájos, pentyegõ hangú, halk szavú, finom teremtés volt. Sokat kérdezett, a választ türelmesen hallgatta végig, gyakran mosolygott. Ilyenkor akaratos állkapcsa elõre szegezõdött, tepsi alakot öltött. "A papádat muszáj megregulázni, különben elkanászodik!" hajtogatta elégedetten. Mágori kisfiú volt. A véleményére senki sem volt kíváncsi. A nénit tiszta szívébõl utálta. Elvitte az apját az anyja mellõl, Majakovszkij utcai régi, magas lakásukból eltûntek a papa holmijai, ruhái és eltûnt a cselédszobából a "mûhelye", a motorbicikli alkatrészek, szerszámok, zsírok és olajok izgalmas szagú halmaza. - Kimásztam a szarból, és beleléptem egy újabb kupacba! mondogatta a papa a Fradi meccs kezdete elõtt, köpködve a tökmagot. Izgatottan várta, mikor fúj sípjába a bíró. Mágori nem értette lemondó mondókáját. Nem ilyennek ismerte! Azelõtt piacfelügyelõként dolgozott, magas, szikár férfi, hófehér köpenyben, csizmában. Kérlelhetetlenül elbánt a simlisekkel. Amelyik árus nem váltott jegyet, rossz mérleget használt, vagy csalt az árakkal, repült a piacról. Kemény szavakat használt, de igazságos volt. Elkezdõdött a meccs, félszemmel a papát leste, aki kesernyésen mosolygott, már nem is kiabált, tekintete követte a játékosokat. Félidõben a papa mindenfélét összevásárolt neki, pirított tökmagot, pattogatott kukoricát, rágógumit, similabdát, átadott egy kisimított ötven forintost (barna hasút, finom illatút). Egyfolytában bagózott, majd két rágógumit kapott be egyszerre, nehogy Nyuszkó néni megérezze rajta a cigaretta szagát... Palotára visszatérve ajándékait el kellett dugni, nehogy Nyuszkó néni meglássa. Kisvártatva eladatta a papával a motorbiciklit, ekkor véget ért a meccsre járkálás és a heti ötvenes korszaka. Nyuszkó néni örökösen elégedetlenkedett munkájával, pedig a papa erejét megfeszítve dolgozott az üzletben, mindig az alagsorban. Mintha egy óceánjárón teljesítene szolgálatot, de a fedélzetre még véletlenül se tehetné be a lábát. A "szép üzlet" egy Kifõzde volt és Muskátli névre "hallgatott". Az üzlet az idõk során Kisvendéglõvé, majd Étteremmé elõkelõsödött. A papa áruért loholt, szállított, cipekedett, krumplit pucolt, pacalt áztatott, birkát faggyúzott, tyúkot belezett, feltört
"egy tálca tojást" a fagylalthoz, járatta a keverõgépet, "bezöldségelte" a háromféle levest, mosta, tisztította a fõzõedényeket. Nyuszkó néni mégis napról-napra elégedetlenebb lett, azt hajtogatta, a papa azért teszi a dolgát ennyire rosszul, mert meg akarja ölni. Tudja, mennyire szívén viseli, hogy "jól menjenek a dolgok", miután azonban a dolgok rosszul, sõt, a papa hibájából egyre rosszabbul mennek, nyilvánvaló, hogy ebbe elõbb-utóbb, mint aggódó tulajdonos, belehal... Közölte vele: "itt úgyis minden a lányomé lesz, ne akarj elpusztítani! Kár a fáradtságért!" A papa sosem panaszkodott, fáradtan ült Nyuszkó néni Palotai háza emeletén, tekintete a távolba révedt. Mágori tízévesen járt elõször a házban, biciklivel kerekezett oda a Majakovszkij utcából. A papa kivitte a teraszra, körbe pillantott. "Mit szólsz, milyen villában lakom?" Éhesen ücsörögtek az emeleten. A vasárnapi ebéddel sohasem lakhatott jól, mert amikor kivette - udvariasságból - a legkisebb rántott szeletet, Nyuszkó néni sipító fejhangon kiabálni kezdett a papának: "Vidd ki a tálat, mire vársz! Látod, hogy nem kér többet! VIDD MÁR KI! VIDD KI, VIDD KI!" Anyja folyton énekelt. "Hófehér fogáról gyöngyözõ dal fakadt..." Hajnali háromkor keltek, standjuk volt a Halleren, gyümölcs-zöldség. Hajnali negyedötkor az õsöreg Wartburggal a nagykereskedõhöz pöfögtek, Mágori félálomban pakolta meg a kocsit. Rekeszek, ládák, tök, dinnye, répahegyek. Anyja örökösen alkudozott, minden tételnél megpróbálta becsapni a kereskedõt, ez többnyire sikerült, amikor nem, akkor a kövér, büdös gyomorszagot árasztó férfi mosdatlan szavakkal szidta, pocskondiázta. Anyja nevetett. Dalban válaszolt. "Lesz Maga juszt is az enyém!" Mágori neki akart ugrani a kereskedõnek. A vita hevében olykor eltûntek a raktárnak használt kamrában. A kereskedõ ránevetett a fiúra és magukra húzta az ajtót. Az elszámoláskor anyja tüntetõen kivett a kereskedõ kezébõl néhány vörös hasú százast. Amikor a piacra értek és, kirakták az árut, anyja vödör vizet zúdított a savanyú káposztára (ettõl súlyosabb lett) Mágori elpanaszolta a papa sanyarú sorsát. Anyja kárörvendõen bólogatott: "Úgy kell a szarházinak! Megérdemli a sorsát! Szerencséd, hogy velem maradtál! Így még lehet belõled valaki..." Kifényesítette az almákat, énekelt. "Fekete hajú, kis gimnazista voltál..." Tizenhat éves korára tökéletesen megtanult "zsebtolvajul", ujjai oly mûvészi tökéllyel kotorásztak idegen nõi szatyrokban, válltáskákban, akár egy zongorista, a piacon õ lett az "Itt a piros, hol a piros?" bajnoka, ekkoriban avatta a szerelembe egy festett hajú vén kofa kocsija hátsó ülésén, és ez idõben esett meg, hogy a haverok berúgatták császárkörtével és két napig okádott. Ezzel nagyjából tudott is mindent, amire egy férfiúnak az életben szüksége lehet. Tizenhat éves koráig senki sem hívta Pistinek. Viszont jó hírû gimnáziumba járhatott, Zugló elegáns negyedében. Anyja váratlanul halt meg. Valahol felfedezett a testén egy csomót, három hónapon belül az önkormányzat eltemettette. Mágori egyedül maradt a lakásban. Az iskola mellett rengeteg gürcölt a piacon, zsákot cipelt, targoncát tolt, meszelt, festett, mikor mi adódott. A kofák, árusok szívesen foglalkoztatták a "Mágori Manci fiát". Eladta a Wartburgot, lett egy kevéske pénze. Keveset aludt, örökösen hullafáradt volt. Mivel a matek volt az erõssége, különórákat adott osztálytársainak, Roskónak, a vörös Weimpernek és Vértesi Jenõnek, a legyõzhetetlen gombfoci-bajnoknak. Osztálytársai
szülei fizettek a különórákért. Hétvégén kikerekezett Palotára, Nyuszkó néni lágy fuvola-hangon duruzsolta a fülébe, adja el a zuglói kétszobás lakást neki, a lakás éppen jó lesz egyetemista lányának, Zsófikának. Mágori erre nem volt hajlandó, ettõl kezdve egyre jobban ellehetetlenültek hétvégéi. Nyuszkó néni leplezetlen ellenségeskedésbe kezdett, hol a papát, hol õt szidta, ("mihaszna ingyenélõk"), már nem mehettek fel az emeleti szobába, elõbb a földszinten terített, majd a szuterénben. Az ablakban a kertben közlekedõk lábát láthatták. Amikor a füvet locsolták, a víz becsapott az apró helyiségbe, eláztatta az újságokat, könyveket. (Habár a könyvek megritkultak, Nyuszkó néni nem engedte, hogy könyvekre dobja ki a drága pénzét, "minek annyi hülyeséget összeolvasni?") A papa egyre fásultabb és szelídebb lett, egyre engedelmesebb. Mágori hívta a papát, hagyja a fenébe a palotai úri életet, jöjjön haza a Majakovszkij (újabban Király) utcába, jól meglesznek õk ketten, a papa visszamehet piacfelügyelõnek. Ott annyit cigarettázhat, amennyit csak akar. A papa a szûk ablakon a kertet bámulta. "Legjobban az a rohadt bagó hiányzik..." Odafent a füvet nyírták, arcába fröccsent az apróra zúzott fûmorzsalék, amit a gép maga mögé vágott. Letörölte és legyintett. Egy májusvégi délután a négy cimbora a Liget felé tartott. Vészesen közelgett az érettségi. Mágori betéve tudta az összes tételt, konzultációkat tartott, megpróbálta rábeszélni õket, hagyják azt a régi puskázós-vécétartályos vizsgamódszert, azzal csak bukni lehet. Tanulják meg valamennyit és nem kell izgulni. A Damjanich utcán egy tábla közeledett, emberi lábakon. Téglalap alakú, élénk színû tábla volt, jókora malacfej a bal felsõ sarokban. Virító, piros betûk: "Vadat, halat s mi jó falat... MUSKÁTLI ÉTTEREM!" Pontos cím. A tábla a papára volt akasztva, vállán heveder fogta össze a tábla két oldalát, csupán feje magaslott a táblák felett. Mágori behunyta a szemét, szerette volna, ha megnyílik a föld és elsüllyed. Aztán kinyitotta. Osztálytársai guvadt szemmel bámulták a látványt. Ekkor a papa elmosolyodott. "Szerbusz, fiam!" - mondta és kacsintott. Sóhajtott és bemutatta a barátait. "Az édesapám" - bökött fejével a papára, maga sem tudta miért szólította így. Az "édesapám" szót még soha sem használta. A papa a táblák miatt nem tudott kezet nyújtani, biccentett, körbe fordult, hogy láthassák a hátsó oldalt is, "Olcsó árak! Házi koszt! Elõfizetés! Diákoknak - kedvezmény!" Roskó találta fel magát legelébb, füstölgõ cigarettájáról meggyújtott egy másikat és a papának nyújtotta. Mivel kezei továbbra sem voltak használhatóak, finoman a szájába helyezte. A papa vidáman füstölt. Vértesi Jenõnél mindig volt egy elegáns szelence, "célzóvízzel". Elõvarázsolva a finom fémtartót, megkínálta a papát. "Ír whyski. Szabad egy kortyot?" A papa bólintott, Vértesi Jenõ erre ajkához tartotta a szelencét. A papa behunyt szemmel, élvezkedve kortyolt. Aztán biccentett. "Megyek. Késõ van. Vasárnap jössz?" Mágori intett, persze. Weimper megkérdezte: "Hogy száll fel a villamosra ezekkel a táblákkal?" A papa fáradtan mosolygott. "Sehogy. Gyalog megyek." Mágori értetlenkedve bámult rá, innen Rákospalota minimum nyolc-tíz kilométer. Június elsõ vasárnapján ebéd elõtt hatalmas veszekedés zajlott a szuterénben, Mágori már a kertbõl hallotta. Nyuszkó néni szabotálással vádolta a papát, a kétnapos marhapörkölt
maradékot nem rakta a hûtõbe és megbüdösödött! Pedig abból húszhúsz adag príma fasírtot és rakott kelt készíthettek volna. Szerinte a papa direkt csinálta, "nem a Te pénzed, mit törõdsz vele..." - sikoltotta. "Csak a bajnak vettelek ide! Hagytalak volna a mocsokban! Az volt a hozzád való... nem egy magamfajta... akinek gyerekszobája volt... Táncversenyt is nyertem! ... Senki voltál, és az is maradtál!" A papa szótlanul tûrte a szóáradatot, Nyuszkó néni édes, dallamos hangocskája egyfolytában szitkokat fuvolázott, és amikor Mágori betoppant, a néni azonos hangerõvel folytatta, mintha észre sem vette volna a fiút. "Kártevõ! Szabotõr! Nincs becsülete nála a más munkájának! Megállj! Mámától külön kasszán leszünk!" Szája tepsiszerû táskaféleséget formázott, még mindig szép, formás, selyem harisnyába bujtatott lábacskájával toppantott, sõt rúgott. Anatómiailag pontosan, legérzékenyebb pontján, sípcsonton rúgta a papát. A papa felkapta a lábát, fél lábon ugrált, jajgatott. Mágori erre alaposan kipakolt, Nyuszkó nénit undorító szipirtyónak nevezte, mesebeli Mostohának, kapzsi vén kurvának. A papa felkelt és ledörgölt egy pofont Mágorinak. Nyuszkó néni sírt, eltakarta szemecskéit, könnyeit patyolat zsebkendõjébe csorgatta. - Az én feleségem tiszteletet érdemel! - kiabálta a papa fél lábon egyensúlyozva. - Az Õ házában senki se merészeljen ilyen hangon beszélni vele! Aki a fõztjét eszi, attól elvárom az udvariasságot! Akinek nem tetszik... annak nem kötelezõ idejönni! A Mágoriak büszke népek voltak. Egy Mágorit nem lehet pofon vágni. A papa le volt írva. Hat év telt el, Mágori megtartotta a lakást, éjszakánként vagont rakodott, trógerolt a piacon, elvégezte a technikusi iskolát, tévé- és videó szerelõ lett. Mágikusan vonzotta az elektronika, az elsõk között vett számítógépet, CD-t, zsinór nélküli telefont, Hifit. A papánál nem jelentkezett, nem is telefonált, õk se hívták. A háta borsózott, ha Nyuszkó nénire gondolt. Rákapott a szerencsejátékra, kezdetben amatõr szinten, késõbb tudományos alapon. Mindig jó matekos volt, kacérkodott az elméleti matematikával. Minden tudását a lottóra fordította. Számítógépre vitte az elmúlt évek eredményeit, húzásait, valószínûség számításba kezdett, kizárva a már kihúzott számokat, a többször kihúzottakat, kulcsokat vásárolt és tanulmányozott, késõbb maga is szerkesztett párat. Nyertes akart lenni! Komoly, milliós nyereményt bezsebelõ, (lehetõleg) egyedüli nyertes! A második évben négyese volt, igaz, akkor több mint negyvenen érték el ezt a találatot, keveset fizettek érte, de mégis... Négyese lett! Saját számításai alapján! Lázas, tevékeny évek voltak, sokat dolgozott, jól keresett, akkoriban szinte minden lakásban mûködött tévé, némelyikben kettõ-három is, mind többen kaptak rá a videózásra. A gép, ha mûködik, idõvel el is romlik. Jó szerelõre mindig szükség van! A tízéves érettségi találkozóra nem akart elmenni, a lottó feladása elõtti napra esett s ilyenkor egész éjszaka a számítógép elõtt ült. Kollégáival közösen játszottak, komolyabb pénzzel. Munkatársai vakon hittek Mágori megszállottságában, fõként, mióta a számmágiával is próbálkozott. Heti húszezret dobtak össze, bár Görög Pali, az örök pesszimista megjegyezte: "Így nem lehet nyerni! Háziasszonyok nyernek meg analfabéták, vak tippekkel..." Ettõl függetlenül õ is beadta a maga részét. Mágori saját szakállára tervezte meg a játszandó számokat,
állította össze a kombinációkat. Kétségtelenül, voltak megérzései, olykor álmodott és az abban megjelenõ számokat mindig fontosnak tartotta. Kivált, mióta százmillión felüli nyereményekkel kecsegtetett az ötös. Csütörtök délután volt, fél hat, az õrület órája. Bekészítette a feketés termoszt, két vajas kiflit, több üveg ásványvizet, a telefont kirakta a másik szobába és becsukta magára az ajtót. Általában péntek reggelig küzdött, olykor az utolsó pillanatban változtatva meg, nehezen kialakított számoszlopait, ha "spurija volt", változtatnia kellett! Megérzés és egzakt matematika! Egyszer megérinti a siker! A család nyaralt. A csütörtök semmi jóval nem kecsegtetett, már kora reggel elõre vetítette árnyékát a pech. Sorozatosan üldözte a balszerencse. Borotválkozás közben elvágta az arcát és nem találta a timsót. Ezalatt felrobbant a kávéfõzõ, telefröcskölve a falat, a konyhaszekrényt, a padlót. A Káeftében azzal a hírrel fogadták, hogy valaki "felnyomta" a céget, mert tudakozós üzenetrögzítõjüket "180.- Ft + ÁFA" díjszabással üzemeltették. Kértek ugyan engedélyt, de amíg megkapták, így számláztak. Köröm pörköltet ebédelt, a vöröslõ zsírban úszó csontok kiröpültek a tányérból, rá az ingére, nyakkendõjére, nadrágjára. Arcizma se rezdült. Bontakozgatott, alakulgatott benne egy elképzelés: a következõ húzáson két szám lesz 12 alatt! És ez óriási lehetõség! Erre alapíthatja 25. heti számaikat. (Ebbõl nyilvánvalóan egyik a 4-es, hiszen a számmágia szerint a hét száma a 4-es! Nem kihagyható!) Halványan rezgett benne az érettségi találkozó, amikor a meghívót kapta, visszajelentkezett, de azóta tíz nap telt el. Ki fogják bírni nélküle. Bizseregtek az ujjai, valósággal zsongtak benne a számok, mire végre-valahára hazaért az üres lakásba és bevetette magát a számítógép elé. Nemrégen szerzett valahonnan egy "sorsolási softwert", installálta és váratlanul keményen kezdett hinni benne. Tízszer megcsinálja a kilencven számból való kiválasztásra és ha ugyanazt a számot legalább háromszor választja ki a gép, akkor hinnie kell benne! Kihúzta a telefont, ivott egy nagy pohár kávét és neki látott. A 4-es és a 3-as volt a két alapszáma. Kíváncsian várta a sorsolási program számát. Tizenhatszor futatta le egymás után. A 41-es kétszer jött ki! "Ha megint kijön, három számom van!" Számolatlanul teltek az órák, besötétedett. Akkor beütött a ménkû: lefagyott a gép. Mágori döbbenten ült a monitor elõtt, zsibbadtan dörzsölte állát, tudta, vége. Ember vissza nem hozza a számait, oszlopait. Felhívhatja Görög Palit, õ igazán mindent tud, amit a témáról tudni érdemes, de a lefagyás rosszabb mint a vírus. Ezzel Õ sem tud mit kezdeni. Értetlenül állt fel. Nem kezdi újra. Holnap bemegy és feladja a számokat, fejbõl, ahogy jön. Kész. Ez a hét elment. Csöngettek. Vége. Ende. Hónapok munkája ment kárba, az adatokat nem mentette floopyra. Csüggedten majszolt egy szem kekszet, felesége apró adagokban lefagyasztotta az ételt, de nem volt kedve melegíteni. Leheveredett, bámulta a mennyezetet. Ezen a héten ötszázhúsz milliót lehetett volna nyerni... Jó, lehet, nem nyertek volna. És ha mégis? Ebben a pillanatban nagyon hiányzott a felesége. A kisfia. A kifogyhatatlan kérdéseivel. A hintõpor-, babaolaj illatával. A fal felé fordult, aludni próbált. Az álom messzire elkerülte, fel volt spannolva. Mindig felpörög, ha leül "kitalálni a
számokat". A monitor kék fénnyel villogó ablaka közönyösen bámult rá a sötétülõ szobában. A villamos a Népligeti étterem közelében állt meg. Két srác beszélgetett a bejáratnál, éppen lekezelt velük, amikor hatalmas BMW érkezett, Vértesi Jenõ szállt ki belõle, a sztárügyvéd. Alaposan meghízott, homloka hátracsúszott. Fürgén kerülte meg a kocsit, kinyitotta az ajtót egy nõ elõtt. Mintha a Vasorrú Bába maga szállt volna ki az autóból. Magas, hatalmas orrot, régies kontyot és telitalpú szandált viselõ nõ hunyorgott a fényes világításban. Jenõ gyengéden belekarolt és bemutatta. - A feleségem! Most jöttünk a nászútról. Imádom! Eddig nem is képzeltem, hogy ilyen a szerelem... Mágori elképedten állt. A nõ keze nyirkos volt és hideg. Formátlan és lapos, akár egy piszkafa, amelybe két vékony pálcika-lábat illesztettek. Reszelõs hangon motyogott valami üdvözlésfélét és elindult az étterem felé. Jenõ boldogan mosolygott, fürgén iramodott asszonykája után. Pillanatra megtorpant. - Találkoztam apáddal a postán. Egész jól néz ki! Mágori fintort vágott. - Bocs, kivel találkoztál?... Az apám öt éve meghalt... Jenõ megfordult, visszalépett Mágori elé, egészen közelrõl nézett a képébe, szelíden formázta a szavakat, akárha egy elmebeteggel beszélne. - Apafej, színjózan vagyok! Apáddal beszéltem a Postán. Levelet és pénzt adott fel! Tudom, ki Õ! Ismerem! Azt mondta, ez a büdös Pisti teljesen eltûnt... Miért nem látogatod meg egyszer? Szélütötten állt az étterem elõtt, a többiek lármásan vonultak be. Egyszerûen nem voltak gondolatai. Gépiesen nézett közül. A Népliget fái sötéten várták az éjszakát, néhány bizonytalan mozgású kocsi tanuló-vezetõ araszolt a keskeny utakon, tolatott, fordult, keringett. "Él? Ez lehetséges?" Elindult. Fogalma se volt hová, merre, ment, vitték a lábai. Piros telefonfülke magasodott elõtte. Bedugta a telefonkártyát. Tárcsázott. Õ vette fel. Õ! A papa! Rekedten hallózott. - Pisti vagyok. Mágori István! - elszorult a torka, alig kapott levegõt. - Szerbusz. Én a Tivadar. Az apád. - Papa én... Papa nem akarom, hogy azt hidd... Több mint öt éve... - Mindig tudtam, hogy a fiam nem fog elfelejteni... Ezt nem bírnám ki... - Fogok egy taxit és kimegyek hozzátok! Annyi mindenrõl kellene beszélnünk... - Jó, de ne most! - mintha elbizonytalanodott volna a hangja, mintha szándékosan lehalkítva beszélt volna tovább. - Minden nap 10 és 12 között, Újpalotán járok, ott a benzinkút közelében... tudod a térdem már nagyon nem bírja... Holnap gyere ki! - Szendvics? Még mindig? Ennyi éve?" - Már nem tudok sokat járni. Fájnak a lábaim. Nehezek a táblák. Kell a pénz. Külön kasszán vagyunk, tudod... "Ristorante" lettünk... Most le kell tennem. Tudod milyen a Nyuszkó? Nem akarok veszekedést. Akkor holnap! Gyalog ballagott haza a Király (Majakovszkij) utcába. Majdnem elbõgte magát. Beszél Görög Palival, vékony alumíniumból csináltat táblákat, falemez borítással. Húsz deka az egész! Lyukat vágat elõre, hogy a papa kidughassa rajta a kezét! És
még azt hitte, ostoba, kellemetlen, balszerencsés napja van! Fütyülni kezdett, nehogy örömében sírva fakadjon.
Polgár András: Exkluzív koporsó Danit világéletében két dolog érdekelte: a születés és a halál. Elõbbi kissé közelebbrõl, utóbbi távolabbról, de mindkét eseményt hallatlan érdeklõdéssel fürkészte. Hozzá olvasott s várta, a tapasztalások idejének elérkeztét. Egészséges volt, tettre kész és kíváncsi. Természetes, hogy elõször a születés érintette közelebbrõl, megházasodott és sokat tett azért, hogy gyermekei "méltó" közegbe érkezzenek. Már az elsõ magzat jelentkezésekor megjelent benne az új, mindennél erõsebb érzés, a mélységes kíváncsiság: mindent tudni akart, ami az embrió érésével, kifejlõdésével kapcsolatos, feleségével eljárt a nõgyógyászhoz, amint lehetett, bekéredzkedett. Az ultrahang vizsgálatok alkalmával valódi türelmetlenséggel leste a képernyõt s felujjongott, amikor az orvos türelmes, finom magyarázatát hallgathatta. Elõször a gyermek "szívecskéje" lett érzékelhetõ, a gerincoszlop, a lábak, a kezek, a koponya (Dani a sorrendre nem figyelt) kirajzolódása lett életre szóló élménnyé, valahány testrészrõl "képet" kért és az orvos, készséggel mindannyiszor kinyomtatta a monitor rajzolatát. A kórházi megjelenések alkalmával határozták el az "apás szülés"-t, Dani módszeresen készülõdött a szülõszobában való megjelenésre, ott tartózkodásra. Nem mintha annyira szeretett volna segíteni a feleségének, tudta, Regina "baromi szívós", elhúzna akár egy traktort is. A szeretet, - így gondolta -, a gyerek, a csoda, a két ember egyesülésének gyümölcse, ami annyira lenyûgözte, a napról-napra történõ növekedés. Már a gyerek nemét is tudta, kisfiú! Most "kinyitja a szájacskáját, iszik a magzatvízbõl", magyarázta az orvos a képernyõ mellett állva, ceruzájával az ismertetett testrészre mutatva. Dani fejét Regina pocakjára hajtotta és beszélt a kisfiúhoz. "Hallgatja", mondta az orvos, "minden szót megért!" Regina fektében halkan énekelgetett. Õsi, kislánykorában hallott cigánydalokat dúdolt. Falujában szerették és egyenrangúnak tartották a romákat, ismerték meséiket, furcsa táncaikat, viseletüket. Dani hõsiesen állta a szavát, mély lélegzettel, nagyokat fujtatva maradt talpon a szülés (civil számára elviselhetetlenül véres, jajveszékelõs) pillanataiban, fogta felesége kezét, halkan bátorította. Regina nem tudta, hogy a szülés megindulása elõtt nyugtató "inyekciót" kért és kapott, s a vécében többször meghúzta a lapos üveget. A második gyerek érkezése már nem tûnt ekkora csodának, Dani elfoglaltsága is sokrétûbb, felelõssége teljesebb volt, de a szülés idejére felfüggesztett minden munkálkodást, a vezérkari pálcát átadta Mihalkovicsnak és kizárólag a kislány méltó fogadtatásának szentelte idejét. Dani persze mindent megszervezett, egyeztetett, pontról-pontra leírta és besulykolta Mihalkoviccsal a tennivalókat. Mihalkovics ugyanis, dacára lojalitásának, kissé nehézfejû volt, lassú, "meg kellett rugdosni", hogy moccanjon. De a feladatot példásan végrehajtotta.
Egy Balzac utcai parfümériát rámoltak ki. Dani tökéletesen felmérte a terepet, kibérelte a szomszédos, használaton kívüli irodát, telepített oda egy fantom Kft.-t, hamis személyi igazolvánnyal bejelentkezett, az ajtóra "fal" címet és ügyfél fogadási idõt íratott, keresztül ragasztatta egy csíkkal, "Nyitás November 30", persze július volt. A következõ szombaton éjszakára tervezte a munkát, mert a szülést péntekre írták ki. Természetesen csúszott, átkerült szombatra, sõt, szombaton csak vajúdás volt, a szülés vasárnap hajnali fél ötkor indult meg. A betervezett akciót így Mihalkovics irányította. A kis teherautó szombaton éjjel, valamivel éjfél után parkolt le a ház elõtt, az irodából könnyedén vágtak nyílást a parfümériába és az utolsó szögig felpakoltak mindent a kocsira. Mihalkovics szemvillanással irányította az embereket, szó nem hangozhatott, csak a felgyülemlett cigaretta csikkek árulkodtak a mégis meglévõ feszültségrõl. Kettõkor Mihalkovics mobilon beszólt Daninak, aki a vajúdás kiáltásaitól alig hallotta az ominózus mondatot: "A gólya elköltözött, Délre!" Az áru eladását Dani már maga végezte el, a vevõ, (Danin kívül senki sem ismerhette) alku nélkül vette át a teljes készletet: drága parfümöket, kölnik kartonjait, After shave-eket, különleges borotvapengéket, a nõi fodrászatban használatos hajfestéket, bemosót, zselét, fixáló spray-ek százait. (A kis teherautót ilyenkor maga Dani vezette, beállt a vevõ Rákosszentmihály-i házának udvarára és a lepakolás után visszavezette az autót a garázsba.) A halál kérdése igazából azután kezdte a születésnél is mélyebben érdekelni, amikor elõször ölt embert. A Dzsúdós nevû férfi Dani "lányait" futatta, de lenyúlta a pénzt. Többszöri figyelmeztetés dacára sem fizetett, illetve valamennyi pénzt átadott, de annyira szemenszedetten hazudott és lopott, hogy az már tûrhetetlen volt. Dani, oldalán, Mihalkoviccsal éjszaka kereste fel. Párnát szorított Dzsúdós arcára és átlõtte a Browninggal. Aztán hosszasan szemlélte áldozatát, illetve azt, ami megmaradt a fejébõl. (Mihalkovics ezalatt átkutatta a lakást és mindent magához vett, készpénzt, valutát, ékszert.) "Látja-e" õket Dzsúdós? Gondol-e valamit? Egyáltalán, mit jelent ez a véglegesnek tûnõ mozdulatlanság, a kifacsart végtagok? Dani hitt a reinkarnációban, maga például elõzõ életében egészen bizonyosan vízbefúlt, ezért fél ennyire a víztõl, soha nem tanult meg úszni. De hová lesz, aki meghal? Valamelyik kereskedelmi tévén látott egy filmet: egy - amúgy értelmes, okos öregasszony, nyelvtanár, - vásárolt egy koporsót, lakására vitette s naponta belefeküdt, próbálgatta végleges szálláshelyét. Gondtalanul, könnyedén nyilatkozott, mosolyogva árulta el: alig várja, hogy meghaljon és örökké ez a fekhely legyen az ágya... Dani kitûnõnek találta az ötletet. Darab idõ multán Reginának is elmondta, hogy maga is vesz egy koporsót, a garázsban fogja tartani. De nem ilyen kopárt és szegényeset, hanem kényelmeset. Elegánsat. Komfortosat. Ugyanis tudatában van: élete nem lesz hosszú, sõt! Üzleti vállalkozásai remekül mentek, Mihalkovics gyakorlatilag levett válláról minden gondot, rugdosni ugyan továbbra is kellett, mert nehezen mozdult, de ha beindult, fényesen gördült minden. A bujtatott prostitúció virágzott, a lányok masszázsszalonban dolgoztak, vagy lakásukon, hirdetés útján fogadták az ügyfeleket, tisztességesen elszámoltak. A "tervezett" üzlet-kirámolások példás precizitással folytatódtak, egy szûcsöt az Adóhivatal elõl kellett
kimenekíteni, (ez esetben a szûcs maga kapta meg a raktárkészletet s adta el erre-arra), a sörbár, az ékszerész és az antik bútorok boltja teljes árukészlete kocsira került s vándorolt el különbözõ orgazdákhoz. Így Daninak volt ideje megtervezni és megvásárolni koporsóját. Tölgyfából készült, élénk erezettel. Szemmagasságban törhetetlen üveggel borították. A fedél lezárása négy hosszú csavarral történt, a csavarok bent a koporsóban, szárnyas anyában végzõdtek, hogy Dani, "ha úgy adódik", maga is ki tudja nyitni. Beépítésre került egy apró páncélkazetta, az értékesebb ékszerek számára, amelyeket nem óhajtott hátra hagyni. Volt benne magnetofon, a szalagra legkedvesebb melódiáit rögzítették. Az oldalfalakra gyermekei színes fotóit kasíroztatta. Kívül, a gondosan fényesre törölt, politúrozott tetõn cirkalmas, aranyból készült, domború betûkkel díszelgett a neve. "PORKOLÁB DÁNIEL" Csak ennyi. Semmi más. A fekhelyre selyembõl készült lepedõt, kispárnát tétetett, ha unalmas õszi estéken kint idõzött a garázsban, olykor belefeküdt. Lehunyta a szemét, kezét keresztbe fonta mellén. Jól érezte magát. Az utóbbi években vásárolta a házat, ellátta biztonsági berendezésekkel, a kaput, a kerítést kamerák pásztázták, a kódos jelzõberendezés törésre, füstre, vízre azonnal mûködésbe lépett. Mégis határozottan érezte, nem élhet sokáig. Túl sok lett az ellensége. Meg irigye. De az õ köreiben a kettõ közel ugyanaz. Koporsóját a családján kívül csak Mihalkovicsnak mutatta meg. A tohonya, lötyögõ nadrágos férfi fogékony volt a megérzésekre. Down-kóros fiát intézetben neveltette, tudta, nem lesz egészséges. Örökké a csillagok állását leste, Danit mindig lebeszélte akcióiról, ha rossz szögben állt a Vénusz. Ha fogyott a Hold. És, talán ezért, talán másért, az akciók soha sem sültek el balul. Dani megmutatta Mihalkovicsnak a "végsõ fekvési pózt", lelkére kötötte, ha "eljön az idõ", ragaszkodjon ahhoz a képhez, ami most elébe tárul. Dani kezére csavarva rózsafüzér látszott. Hátán feküdt, de feje kissé jobbra forduljon, hogy "a gyerekeit lássa". Szóljon a zene, ha lehet, a Carmina Burana. Az ékszeresben mintegy félmillió körüli érték legyen. Beszéd nem kell. Pap lehet, de röviden szóljon és csak annyit, amennyi okvetlenül szükséges. A sírba eresztéskor cigányzenekar játsszon, "Én vagyok a falu rossza, egyedül..." Mihalkovics szomorúan figyelte, bólogatott. "Átveszed a kezdeményezést Reginától, Te intézkedsz és senki más!" Az eszükbe sem jutott, mi van, ha Mihalkovics hal meg elébb? Hiszen Õ volt az idõsebb... Itt, a koporsóban pihenve tárgyalták meg a következõ akciót: pénteken egy Kecskemét környéki tanyán veszik át azt a két ukrán lányt, akit hatszázezerért szerzett a Lendvay Kárpátukrajnában. Felhozzák Budapestre õket és az Ernõ utcai lakásba lesznek telepítve. Mihalkovics egy másik kocsival, két fiúval visszamegy, és ha lehet, visszaszerzi Lendvaytól a pénzt. Az sem baj, ha önként nem akarja oda adni. Ha inkább elveszti az életét... Bementek a házba, vacsoráltak, Regina pörköltet fõzött. A két gyerek egy apró, rádión irányítható sportkocsival játszott, sikongatva szaladtak utána. Regina nem evett, kiszolgálta a férfiakat és Coláját szürcsölgetve, gyengéden nézte urát. Jó asszony volt, a légynek sem ártott volna, a család volt a mindene. Danit elsõ pillanattól fogva szerette, mióta azonban
együtt éltek és sokasodtak, egyre több és több jótulajdonságát látta meg. A napokban félmilliót adományozott Regina apró falujának, új harangot vásároltatott. Mihalkovics a fiáról beszélt, szomorúan, és büszkeséggel hangjában: a fiú folyékonyan olvas és számol! Ezt kevés Downkórós csinálja utána! Mostanában egyre többen mászkál egy Elvira nevû lánnyal, az intézetben. Azt is megengedik nekik, hogy az intézet falain kívülre menjenek... És órára, pontosan visszamennek... Dani mosolyogva hallgatta a történetet. Lám, a dolgok valahogy mindig elrendezõdnek. Az idõ! A Nagy Megoldó! A két gyereke is. Micsoda öröm lesz, ha egyetemre mennek, ha átveszik a diplomájukat. Remekül bevált a koporsó! A tudat, hogy ott a végsõ menedék! Emberek milliói halnak meg és fogalmuk sincs, kapnak-e végtisztességet? Ha kapnak is, milyet? Õ, szinte maga elõtt látta a jelenetet, akár egy filmet, Reginát fekete kalapban, a gyerekeket. Mindenki utána dob egy maréknyi földet. Egészen más az élete, hogy mindezt megoldotta. Sokkal magabiztosabb, bátrabb. Nem mintha félõs lenne. Tudja, nincs mitõl félnie. A bombát három nappal késõbb, éjszaka rögzítették a kocsija alá, a gyújtáskapcsoló elfordítására robbant. Dani ezer darabra szakadt szét, a detonáció elrepítette darabjait. Bal kézfejét, egy nappal késõbb, az átellenben lévõ ház udvarán találták meg. A koporsóra nem volt szükség. Regina sokáig kerülgette, késõbb, a gyerekek kérésére megengedte, hogy játszanak vele. Õsszel a kicsik elunták a koporsóval való játszadozást, az udvaron káráló tyúkok vették birtokba. Rövidesen toll és tyúkszar borította a fényes, dúsan erezett deszkát. Polgár András: Sztepp éjfélkor - Huszonhatoska! Schnábel Dezsõ kórház, teherporta! Éjfél elõtt tíz perccel! Pontos légy! - Azt se tudom, hol van! Küldj valaki mást! - Ne baromkodj, apukám! - Évike felkacagott. - Ott állsz a tizenhat kerületben! A nagytemplom mögött van! Bocsika, dolgom van! Gyuri nagyon fiatal volt, nagyon kezdõ és nagyon tartott az éjszakától. Legjobban mégis a sötétben való bolyongást utálta, a kivilágítatlan házakat, olvashatatlan utcatáblákat, az üresjáratokat. Ettõl függetlenül a Mercedes pontban tizenegy ötvenkor lefékezett a kórház teherportája elõtt. A kapuban, köpenyes portás állt és egy magas, vékony, ballont és kalapot viselõ férfi. A férfi szemébe húzta kalapját s kissé tétova léptekkel sietett a kocsi felé. Kezében tömött, fekete sporttáska. Szó nélkül siklott a hátsó ülésre. "Apolló bár! Király utca!" Gyuri a tükörben figyelte utasát, aki levette kalapját és legyezni kezdte arcát. Az ismert színész volt, Kászonyi Viktor. Számtalan filmben látta, a tévében mint nevettetõt, sõt az Operettben is, mint kissé idõsecske bonvivánt. Vívódott, felismerje vagy maradjon tartózkodóan hûvös. Borravaló szempontjából talán az elegáns távolságtartás a célravezetõbb, mégis beszólt.
- Sok filmben láttam ám mûvész urat. A szüleim is imádják... Volt egy filmje... a törökök beásták a földbe, csak a feje látszott ki. Baromian szenvedett... Akkoriban olyan szerettem volna lenni, mint Ön. Szenvedõ magyar vitéz... Kászonyi az utat figyelte, biccentett. A gyenge forgalomban hamar beértek a belvárosba. Éjszaka szép a körút, világvárosi. Színes fények, mozgó neonok. Frissen festett házak. Az Apolló bár nagy reklám táblája; egy mélyen dekoltált villany-nõ táncolt és vetkõzött a magasban. - Jöjjön be velem - mondta Kászonyi, kinyitva az ajtót. Mindent fizetek, oké? Az ellentengernagy-egyenruhás portás tisztelgett, a ruhatárosnõ kilépett a pult mögül, de Kászonyi csak intett és széthúzta a függönyt. Meglepõen sokan voltak a bárban, az asztalokon vörös lámpácskák világítottak, az emelvényen egy szõke nõ olaszul énekelt. Érezhetõen gondja volt a kiejtéssel, de a dallam tisztán szólt. A színész a bárpulthoz vonult. "Whisky, jéggel", biccentett a mixernõnek és Gyurira nézett. "Cola, jég nélkül", mondta a sofõr és felült a magas bárszékre. Meglepetten vette észre, Kászonyi pizsamát visel a ballonja alatt, és errõl senki sem vesz tudomást. Két lány ült a pultnál, a színész közéjük lépett. Éjszakai lányok voltak, erõsen kifestve, kihívó pillantással cigarettáztak. Bõrükön nyomot hagyott az éjszaka, az ital és a szakma. - Téged meg elveszlek feleségül - mondta szárazon Kászonyi a magasabbik, szõke lánynak és õszinte rajongással pillantott rá. - Már százszor mondtam. A szõke lány belekortyolt italába. Erõsen szemezett a közeli asztalnál ülõ kapatos, disznófejû férfival, aki felemelte poharát és meglengette a lány felé. - Kopj le, Viktor bácsi. Ha valami "konkrétot" akarsz, benne vagyok! - mondta és jelzett a disznófejûnek. A levegõbe írta: dollár! - De nem most! A szenátor kiszúrt magának... - Neked mindenki "szenátor"... Elegáns, hullámos hajú férfi került elõ, igazi tisztelettel üdvözölte Kászonyit, kétoldalt megcsókolta az arcát. "Szendvics? Virsli? Mindjárt kész a bableves!" A színész a fejét csóválta. A hullámos hajú odaszólt a mixernõnek: "A mûvész úr a ház vendége!" - Meg van pacsizva? Mindenki tud mindent? - kérdezte a színész. - Hogyne. Természetes. A gyerekek megtisztelve érzik magukat! Parancsolj, velem fáradni. Hozd magaddal a... - a pultra nyúlt, szakavatott mozdulattal felvette a whiskys poharat és elõre sietett. Kászonyi utána sántikált. A másik lány, meggyújtatlan cigarettával a szájában Gyuri elé hajolt. "Összehozunk valamit?" Gyuri vigyorgott, kattogtatta az öngyújtóját. - Võlegény vagyok. Huszadikán lesz az esküvõm! - És mi a gond? Ma tizedike van... Elsötétült a színpad, a zenekar feldíszített , cicomás bevezetõ futamokat játszott, majd Kászonyi perdült a dobogóra. Fekete szmokingot viselt, hófehér inget, csokornyakkendõvel. A fény a fejére szûkített. Énekelni kezdett: - "Fogj egy sétapálcát és légy vidám, / Köss a nyakkendõdre csokrot, komám, / A gallérod is pepita, és a szíved veri a, / Dixiland ritmusát..." A zene futott tovább, a színész lekapta cilinderét és szteppelni kezdett. Pontos ritmusban, remek tempóban ment a szám, kiállás, forgás, piruett, mintha össze lettek volna
stimmelve a zenekarral, a zene hol kiállt, hol belekapott, a kiállásban a színész sztepp lépései verték a taktust, elhalkulva, felerõsödve, az ütemet fel-felgyorsítva. A zenészek láthatóan élvezték az igazi profi elõadást, apró improvizációkkal színesítették a számot. A kellõ pillanatban elhalkultak, hogy az énekes újra domináns lehessen. Az egész szám, a táncos-énekes produkciója felvillanyozóan hatott a bár közönségére, akárha angyal szállt volna a tó vizére, szárnyaival felpezsdítve a langyos állóvizet. A vendégek nagy, hangos tapssal honorálták az elõadást. A taps ütemessé vált, ha lehet, még erõsödött, a szaxofonos - egyben zenekar vezetõ - jelt adott és a muzsikus csapat halkan hozta vissza a fõtémát. A nagy sikerre való tekintettel a színész újra szteppelni kezdett. Nem tûnt fáradtnak, lába önálló életre kelt, cipõje kopogta, verte, dalolta, sikongatta az ütemet. Egy váratlan pillanatban intett, a zene kiállt. Óriási, dübörgõ taps. Kászonyi hajlongott, jobbra, balra, középen. Gyuri önfeledt lelkesedéssel verte össze a tenyerét, a kurvák is tapsoltak, igaz, a magasabbik, szõke mellett már ott állt a disznófejû "szenátor" és németül duruzsolt a nõ fülébe. Hamarosan megjelent a hullámos hajú tulajdonos és intett a sofõrnek. Kászonyi ballonban, kalapban, sporttáskájával állt már a Mercedes mellett, várta Gyurit. Szótlanul ült be, némán hajtottak keresztül a városon. A város egyre sötétebb és néptelenebb lett, éjfél után egy óra volt. A tizenhatodik kerületbe érve a színész mozgolódni kezdett, a nagytemplom mellett megállította a kocsit. Kért egy cigarettát. Gyuri szolgálatkészen kattogtatta az öngyújtóját. - Hülyének tart, mi? - A színész mélyen leszívta a füstöt, letekerte az ablakot és a kórház épületét bámulta. - Tapsot akartam kapni... Tudja maga mit jelent a taps a magamfajtának?... Ópium. És nikotin. És nyerés az ügetõn. És kéj... Nõtõl ilyet maga nem kap!...A taps az, hogy óriás vagy!... A legnagyobb! Csodálnak! Százszor is elélvezel... Egyszerre dugtad meg a világ összes nõjét! Gazdagabb vagy mint Rockefeller! Örökké élsz, hiszen...emlékeznek Rád!...Neked tapsoltak! NEKED!... Mennyivel tartozom? Gyurinak kiszáradt a torka. - Nyolcezer négyszáz van az órában... - Kilenc, jó? - A színész a sötétben leszámolta az ezreseket, átadta. - Ma tapsoltak utoljára... Holnap megoperálnak... nem hiszem, hogy megúszom... - Megmarkolta a sofõr vállát. Gyuri szólni akart, annyi mindent szeretett volna mondani, de mintha egy óriási tenyér szorította volna le a száját. A kocsiban csörgött a rádió. Lehunyt szemmel ücsörgött. - Huszonhatoska, hol a túróban vagy? Hahaha - nevetett Évike. Fuvar a Tiamó Bárnál! Odaérsz valaha?...Ha fél éjszaka szunyálsz, felkopik az állad! Hol a szarban voltál? Kászonyi már eltûnt a teherporta kinyíló ajtajában. Gyuri megnyalta ajkát, száraz volt, akár a tapló. Összehajtogatta a pénzt, begyújtotta a motort. Holnap eljövök és megkérdezem, hogy sikerült a mûtét, gondolta. Vagy holnapután. De a héten Újpesten és Csepelen forgolódott, akadt egy fuvar Szlovákiába, nem került erre a környékre. Újságot pedig ritkán olvasott, így elkerülte a figyelmét Kászonyi halálhíre. Polgár András: Védelmi pénz
- Látom, negyvenhét éves múlt. Elvált. Négy gyermeke van, három anyától. Ezt persze nem pejorative mondom, csak megjegyzem. Tartja a kapcsolatot gyermekeivel? - Természetesen. - Jelenlegi élettársától is van gyermeke? - Sajnos nincs. Ági nem jön hozzám. Nem akar szülni, bár próbálom rábeszélni... Azt hiszem, nincsenek távlati tervei ezen kapcsolaton belül... - Sokat foglalkozott a hõsiesség fogalmával. Miért? - Mélységesen érdekel. Mindig is érdekelt. Azt hiszem, legjobban egész életemben ez érdekelt... - Hõsnek tartja magát vagy áldozatnak? - Egyáltalában, mi az, hõsnek lenni? Ki a hõs? Tudja ezt valaki? Mármint ma, a hétköznapi életben... Egy várvédõ kapitány, Szondi György, szabadságharcos, Spartacus, szerintem hõs volt. De ma? Hogyan lehet ma hõs valaki? Bartos azon a napon délelõtt irodájában ült és a tegnap kapott kazettát bámulta. Megígérte Áginak, hogy nappal soha sem néz videót, de képtelen volt ellenállni a kísértésnek, La Havre-bõl küldte barátja az új felvételeket, szinte reszketõ kézzel bontotta fel a vastag borítékot és nyomta a kazettát a gépbe. Pierre ugyanis havi rendszertelenséggel küldözgette az újdonságokat, határidõ nélkül, de megbízhatóan. A kazettán kaszkadõrök szerepeltek, akció közben. A filmfelvétel elõtt az illetõ elmondta egy rövid interjúban, hogyan készült a feladatra, milyen segédeszközök szükségesek a produkció végrehajtásához, hogyan, milyen gyakorlatokkal edzette magát. Bartos egész életében hõs szeretett volna lenni, kaszkadõr, de különbözõ (jelentéktelen) akadályok miatt nem lett az. Fiatal korában szülei akadályozták, apja ordított, anyja kilátásba helyezte öngyilkosságát arra az esetre, ha fiúk megpróbálkozik a dologgal, a legelsõ, nem túl bonyolult és igen alacsony nehézségi fokú gyakorlaton karját törte. Egy középkorban játszódó filmet forgattak Pilisborosjenõn, Bartosnak többedmagával kellett elvágtatni a kamera elõtt. Miközben, oldalról, különféle orvlövészek leszedték a csapatot. Ilyenkor a lóra apró szerkentyût erõsítenek, rádióval kis áramütést idéznek elõ, a ló felbukik, mintha lövés érte volna, a lovasnak, a lehetõ leglátványosabban kell lebukfenceznie a vágtató paripa hátáról. Bartos százszor is végrehajtott ilyet. Most a forgatáskor, karját törte. Apja torkaszakadtából ordított, megesküdött, ha még egy napot mulaszt a vendéglátó ipari iskolából, saját kezüleg töri el az ép karját, anyja megesküdött, hogy leveti magát a harmadik emeletrõl. Szavai igazolásául fel is lépett az ablakpárkányra és hosszasan imbolygott a szédítõ mélység fölött. Ketten, egyszerre könyörögtek, hogy szálljon le az ablakból, Bartos ezentúl minden idejét és energiáját a piskóták, torták és rétesek, valamint pörköltek és fõzelékek elkészítésének fogja szentelni! Apja látványosan kezet fogott fiával, szavát vette és elhajózott. A Landler Jenõ tengerjáró hajó fõszakácsa lévén, távoli vizek felé vette útját, hogy az utasok és a személyzet mindennapi kosztját megtervezze és megalkossa. A képernyõn egy Jankl nevû kaszkadõr készülõdött, kocsijával le kell zuhannia a hegyoldalról, egyenesen a vízesés közepébe. Igazi hõs! Kevés ember létezik, aki ezt képes végrehajtani! Aki vidáman, jókedvûen, sõt boldogan elvállal egy ekkora veszélyt, aki tudja, a legparányibb hiba végzetes lehet! Négy kamerával veszik fel a jelenetet, Jankl nyúlszõrkalapot és ballont
viselt, hiszen hasonlítani kell a film fõszereplõjéhez, de alatta nyilván sok védõpárna, filc és vatta lehet. Jankl mosolyogva ült be a kocsiba, integetett a filmeseknek és hátra tolatott, hogy nekifusson az ugrásnak. Bartos kicsi korától kezdve a hõsökrõl szóló könyveket bújta, kezdve Dugonics Titusztól, Dobó Istvánon át Búvár Kundig. Wesselényi Miklóstól Che Gevarráig. Hõs volt Winettou, Buffalo Bill és Cook kapitány. Rengeteg ember, csak Bartos Csaba nem, aki lélekben mindig készen állt a hõsiességre, de a valóság, a napi megélhetés lehúzta a realitások szürke talajára. A vendéglátó-ipari fõiskola elvégzése után maga is tengerre szállt, a Károlyi Mihály-on lett ellátó tiszt, majd a hajó fényesebb korszakában, luxus utazásai idején a kosztért és programért felelõs fõnök. Hajótörést soha nem szenvedtek, végveszélybe nem kerültek, torpedót nem lõttek ki rájuk. Soha sem kellett az utasokat mentõcsónakba menekíteni és soha nem volt alkalma utolsóként elhagyni a hajót... A hajó rádiósa Pierre volt, aki óriási fülhallgatókkal fején, bombázó pilótaként terpeszkedett a mûszaki felszerelésekkel telezsúfolt kabinjában, Bartosban õ keltette fel a mûszaki cikkek iránti érdeklõdést. Órákat tudott beszélni a technika fejlõdésérõl, nála hallott elõször a zsinór nélküli telefonokról, hallgatott CD-lemezt s lemérhette a különbséget az egyszerû hanghordozó és a lézer lejátszás között. Ott látott és hallott sztereó videózásról, poloskáról, különleges hang- és képrögzítésrõl. Pierre megszállottja volt a fejlett technikának, valamennyi kikötés alkalmával felújította mûszaki könyvtárát, csak és kizárólag folyóiratot, könyvet és új gépezetet vásárolt. Egy-egy utazás félévnél is tovább tartott és szinte utazásonként mentek tönkre házasságai. Legtovább Éva bírta, az elsõ évben ikreket szült, aztán szerelmes lett egy szárazföldi patkányba. Hat év múlva vezette oltár elé Líviát, aki nem akart gyermeket, de a harmadik elutazásakor teherbe esett és egy gyönyörû kislánnyal ajándékozta meg. Erzsébet fuldoklott a féltékenységtõl; bár stewardessként dolgozott, többnyire gazdag utasok között, feltûnõen szép, elegáns nõ volt, mégis beteges féltékenység gyötörte. Inkognitóban (a légitársaság potyajegyével) utána utazott Ciprusra, hogy "utána nézzen kisded játékainak", s bár a világon semmi gyanúsat nem tapasztalt, még féltékenyebbé vált. A szülés sem csillapította heves érzelmeit, hazaérkezései alkalmával éjszakákon keresztül faggatta a kopaszos, elhízott Bartost, kivel, mit mûvelt, hány kikötõben van babája, szeretõje, kurvája? Nem volt egy sem. Bartos született monogám létére a hosszú utazás alatt is soros feleségérõl ábrándozott. Rossz példaként elõtte volt Marton Pali, a másodtiszt. Az elsõk között kapta meg az AIDS-et, már l984-ben iszonyú állapotba került, lázas volt, hasmenéses és hányásos, csonttá-bõrré fogyott, állán jókora, vörös Kaposi-szindróma jelet viselt, a Gibraltári szorosban partra kellett tenni. Ott is halt meg szegény, egy angol közkórházban. Hazaérkezéskor az egész legénység és tisztikar AIDS-tesztet csináltatott. Erzsébet a volt nejekre is féltékenykedett. Ha Bartos sorra látogatta gyermekeit, éjszaka megint a faggatósdi következett, kivel mit mûvelt, mit mondott Líviának? Mit akart tõle Lívia? Furcsa, de Évára nem volt féltékeny, holott Éva volt a legszebb valamennyi felesége közül. Feltehetõen Évának hatalmas jó pontot írhatott be, amiért megcsalta és elhagyta Bartost... Róla fel sem tételezte, hogy
valaha is az életben, még egyszer férfinak nézze a férjét... A következõ vállas, szõke, markáns férfit van Robelloit-nak hívták, holland kaszkadõr, világhírû. A levegõ királya van Robelloit, merevszárnyú gép, vitorlás, helikopter, utasszállító mindegy neki, egyszer kiugrott egy majdnem földet érõ utasszállító kinyitott csomagterébõl, miközben a gép ismét emelkedni kezdett. Külön szerencséje a fickónak, hogy hasonlít Robert Redford-ra. Szemét az élet, gondolta Bartos, nem elég, hogy sztár a fiú, válogathat a dollár tízezreket érõ megbizatások között, még ez a hasonlóság is... Magától értetõdõ, hogy Redford minden filmjében szerepelhet, ahol a színész akciózik... Ágit - Bartos szerint - Erzsébet bujtatta fel, hogy utasként jelentkezzék, akkoriban hatalmas tengeri utazásokat hirdettek, jókora pénzért a Földközi-tengeren. E feltételezést sohasem tisztázták megnyugtatóan, tény azonban, hogy Ági jól ismerte Erzsébetet, Õ is a légitársaság alkalmazásában állt, igaz, földi szolgálatban. Nehezen viselte a tenger megpróbáltatásait, küzdött a gyakori hányingerrel, néha napokig ki se mozdult kabinjából, visszaküldte az ételt, ha feljött a fedélzetre, sápadtan állt a korlátba kapaszkodva és merõen bámulta a hullámokat. Pierre gyakran csatlakozott a lányhoz és franciául beszélgettek. Ez az egy dolog tette valamennyire elviselhetõvé Áginak a tengeri betegség állapotát. Bartos felülrõl, a második szinti luxus osztályról bámult le rájuk és egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy ha valaki, hát Pierre célba ér a lánynál... Még így, ilyen állapotban is szexis volt, fiatal és karcsú. Magas sarkú cipõben imbolygott, rogyadozó (de szép!) lábain, hosszú combja kirajzolódott a nyersselyem szoknya anyagán keresztül. A fiatal tisztek rajongtak érte, a kedvét keresték, versengtek, melyik bálon kivel táncoljon, ajánlgatták a programokat, a vetítéseket, játékokat, kikötés elõtt csábtáncot jártak elõtte, bízza rájuk a magán-idegenvezetést, ketten barangoljanak az egzotikus városban, másszanak el a romokhoz. Ági szép sorban mindegyikkel elment egy-egy túrára, leszakadva a csoporttól, de a tisztek csalódottan számoltak be a kirándulásról és többé nem hívták. Ági zárkózott és hûvös maradt, semmit sem fogadott el, semmiféle csábításnak sem engedett, érdeklõdése kizárólag a látnivalókra és az ismertetés meghallgatására korlátozódott. Partraszállás elõtt és után ideje nagy részét Bartos társaságában töltötte, nézte és megfigyelte, hogy készítik fel az asztalokat a nagy vacsorákra, hogyan díszítik a termet lampionnal, szerpentinnel, az aktuális ország jelképeivel, zászlaival, állítólag roppant érdekelte a vendéglátás. Segített megtervezni és kinyomtatni a díszes étlapokat, és valóban jó ötletei akadtak egy-egy jelmondat kifundálására. Bartos persze keményen tartotta a "három lépés távolságot", részben Erzsébet miatt, részben azért, mert nem akart a haverok elõtt nyilvánosan pofára esni... Míg nem egy viharos éjjel, a ködös Albion Southampton-i kikötõjében, bál után, (amikor Ági kabintársa a csoporttal partra szállt és szállodában aludt), a lány behívta magához egy "búcsú-konyakra" és ott olyan félreérthetetlen, kikerülhetetlen helyzetet teremtett, amit már nem lehetett kihagyni... Bartos persze, kilói dacára, hála a hetek óta tartó utazásnak, meglehetõsen kiéhezett és erõs volt, elkápráztatta Ágit. Hajnalban, amikor Bartos észrevétlenül el akart tûnni sikerei
(?) színhelyérõl, a lány megragadta azt, amire a férfiak a legbüszkébbek, és egyszerûen azt mondta: "Veled akarok élni! És fogok is!" Bartos, ruháját a hasához szorítva, Ági kezének fogásában, döbbenten meredt rá. "A hajókázásnak vége, Bartos!, - folytatta Ági, nyitunk egy csárdát. Vagy valamit. Pénzem is van rá." S elengedte. "Velem?... Pont velem?" Ági a másik oldalára fordult, akár egy elégedett, doromboló macska. Többé válaszra se méltatta. Ez a huszonhat éves, ártatlan szemû leányka, akár egy dömper, megállíthatatlanul tört elõre az élet akadályokkal teli, gátakkal és vizesárokkal tarkított terepén, mobilizálta örökségét és ajánlatot tett az egyik Magyarországra igyekvõ sörgyárnak, egy emblémával, lízinggel, mini-sörfõzdével, hidegés meleg ételekkel pompázó sörözõ bérlésére és üzemelésére, feltéve ha "frencsájsz"-t is kap hozzá. Kapott. Naiv szemecskéit meregetve odacipelte Bartost, és kitárta elõtte a sörözõ ajtaját. Jókora, tizenhat asztalos, boxos, széles bárpulttal felszerelt helyiség volt, középütt táncparkett, színes mûanyag lámpák, lengõajtós ki- és bejárás a konyhába, külön raktárhelyiség, hûtõkamra és egy kisebb, a hátsó traktusban elhelyezkedõ iroda. Az irodában páncélszekrény, számítógép, fax. Bartos szédelegve ácsorgott az irodában, átsétált a konyhába, sorra megérintette a rozsdamentes lábasokat, üstöket, konyhai gépezeteket, lopva Ágira pislantott, aki mellette téblábolt, mint aki kettõig sem tud számolni. Ha Bartos valamilyen korszerû megoldáson meglepõdött, Ági is meg volt lepve. Ha Bartos rosszkedvet színlelve elégedetlenkedett valamivel, például a hûtõt nem találta megfelelõnek, Ági is csóválta a fejét. "Odasózok nekik! Át fogják alakítani! Benne van a szerzõdésben! Nem küldtek mélyhûtõ ládát!" Vészesen közeledett a sörözõ megnyitása. Bartos rászállt a mûszaki dolgok pótlására, megfelelõvé tételére, hozta a Séf urat (szintén a hajón dolgoztak együtt, az öreg már nyugdíjba vonult) és saját elképzelése szerint rendezte be az irodát. A számítógép csak a legkorszerûbb lehetett, nyomtatóval, fax-al, soft-werekkel, játékokkal, zsinóros és zsinór nélküli telefonok, sztereó magnetofon és tévé, két recorder és fenn a magasban kamera, amely biztonsági célokat is hivatott volt szolgálni. A sörözõ fölött lakást rendeztek be, itt laknak majd Ágival, innen látni akarták a bejáratot, a kiszolgáló helyiséget és az irodát. Már csak a magánélet rendezése maradt hátra. Bartos képtelen volt Erzsébetnek megvallani Ágit, húzta-vonta a napokat. Ajándékával nagy örömet szerzett Erzsébetnek és a gyereknek, olybá tûnt, minden rendben van a családban. Megjött a papa, a szeretõ férj. Hazaérkezése után átvette Erzsébet jól kialakított életformáját, a gyerekre Magdi vigyázott, gyakran ott is aludt, Erzsébet visszaállt a Budapest-Athén és a Budapest-Madrid járatra. Gyakran ott is aludt, kivált, ha a gép csak másnap indult vissza. (Ilyen eset természetesen nem fordult elõ, csak kivételes esetben, ha a Boing meghibásodott és ott helyben kellett javítani. Bartos úgy tudta, hogy hetente egyszer, - hja, ilyen a menetrend! - , a gép és személyzete Madridban tölti az éjszakát.) Amikor már túl sokáig élt Ágival önmegtartóztató életet, túl sokszor ugrott fel este fél tízkor, hogy "rohanok haza, Erzsébet gépe most száll le!", Ági egy unalmas, nyári estén, lakása ajtajában elé állt, nefelejcskék, ártatlan szemecskéivel felnézett mackó formátumú kedvesére. "Bartos! Nem vagy egy
kicsit túl hülye? A feleséged pont tíz hónapja a kapitány szerelme. A gépük évenként egyszer, ha külföldön "alszik", Erzsébet viszont hetente a kapitánynál... Nem kellene elbeszélgetnetek egy kicsit?" A férfi zavart nevetéssel leplezte zavarát. Lehetetlen, gondolta, hiszen annyira féltékeny. Mióta házasok, üldözi a féltékenységével.... Ági gondolt egy merészet és lefirkantotta egy papírosra a kapitány telefonszámát. "Legközelebb, ha 'Madridban' éjszakázik a gép, hívd fel ezt a számot. És kérd a feleségedet. Ez a kapitány lakása. Jó éjszakát, kedves..." - Elégedett az életével? Mindennel, amit elért, a családi státusával, anyagi helyzetével? A sörözõ kiválóan megy, jól jövedelmez, nagy a forgalom, remekül válogatta össze munkatársait. Jó szakember hírében áll, sokan járnak magukhoz a konyha miatt, magyarok és külföldiek, messze földön híres és méltányolt az étlapjuk. - Nem. Magammal tökéletesen elégedetlen vagyok! Úgy érzem, mint mindenki, vagy majdnem mindenki: "nem vagyok a helyemen!" - Ha az annyira áhított foglalkozást, a kaszkadõrséget választhatta volna, és ma keresett személy lenne, aki egyik filmbõl a másikba száguldozik, ha a mainál sokkal, de sokkal több pénzt keresne mutatványaival, akkor a "helyén lenne?" - Erre nagyon ostoba választ adhatnék, de Maga nem erre kíváncsi. Sohasem foglalkoztam azzal, mi lenne, ha? Elégedett kizárólag a gyermekeimmel vagyok, egészségesek, értelmesek, azt hiszem, szeretnek. Szerencsés vagyok, bárhogyan, bármilyen viták és veszekedések után szakadt meg az illetõ házasságom, egyik anya se hergelte vagy bujtogatta ellenem gyermekeimet. Talán abban is szerencsés vagyok, általában elfogadnak és szeretnek az emberek. Nincs haragosom. Ha van is, nem tudok róla... Még egy ló szeretetét is élvezhetem... - Egy lóét? - Panni a neve. Kilenc éves. Egyszerû, fuvaros-ló! Tudja, aki húzza a kocsit. A sörözõ a város és az autópálya találkozásánál fekszik, sok arra az istálló. Panni esténként szabadon bóklászik. Legel. Egyik nap kint állok a sörözõ elõtt, hát odajön, megáll elõttem és néz. Gyönyörû, okos szeme van. Mondom neki: "mit innál, aranyom?" Nem felel, csak néz. De merõen. Na, gondoltam, akkor meglocsolom egy sörrel. Kihozok egy korsóval, beleöntöm egy vödörbe, odatartom a szája elé... Boldogan szürcsöli ki... Jön a gazdája, egy borzalinó kalapot viselõ fuvaros, ki akarja fizetni. Mondom, álljon meg a lakodalmas menet. Ez a pára a ház vendége!... Attól kezdve Panni állandó kuntsaftom lett, esténként, munka után megjelenik, álldigáll az ajtó elõtt, ha nem veszem észre, valamelyik pincér azonnal szól, "Fõnök, megjött az öreglány..." Komolyan mondom, ha egy napon nem jön, hiányzik... Nem hiszi? Kérdezzen meg bárkit! Bolond vagyok? Tudom, hogy azért kell ennyit dumálnom Magával! Nekem most mi a jobb? Ha bolondnak nyilvánít, vagy ha nem? - Ha bebizonyosodik, hogy képtelen józanul érzékelni a világ jelenségeit. Ha elmeállapota annyira károsodott, hogy nem büntethetõ... Aznap, amikor az a három, lezser tartású, baseball ütõvel érkezõ úr belépett a sörözõbe, Bartos Robert Redford kaszkadõrjét nézte videón. Redford megszállott repülõt játszik a filmben. Van Robelloit elképesztõ dolgokat mûvelt egy õsrégi, merevszárnyú géppel, pörgött, forgott a levegõben, dugóhúzót mutatott be, fejjel lefelé haladt, megsturcolta a háztetõket, leszállt, felszállt oly könnyedén, mint egy pille. És persze a
filmet úgy fényképezték, mintha Redford ülne a száguldó gép ülésében, mintha õ mutatná be a kunsztokat. A közelképeken a sztár mosolygósnak, kissé fölényesnek és halált megvetõnek látszott. Bõrsapkája a bõréhez tapadt, színes sálja úszott a levegõben. Bartos élvezkedett, imádta ezt a kazettát, illetve, ezt imádta a legjobban, hiszen a kaszkadõr filmeken mindig csak az adott kunszt látszik, a felkészülés, a nekifohászkodás, a felállított kamerák, az ideges rendezõ. Ez volt az egyetlen kazettája, ahol már összevágva figyelhette a kaszkadõr és a színész közös szereplését. Bemutatták a kaszkadõr bravúrjait, (bár itt semmi trükköt sem fedezett fel, a kaszkadõr megrepülte a bravúrokat és kész.) Sokszor látta van Robelloit-t munka közben, ennél sokkal, de sokkal többet tudott. Állt már repülõgép szárnyán, fent a magasban, helikopterbõl fel- lemászott, oldalán kúszott, beugrott az alatta száguldó motorcsónakba, vízisíbõl képes volt siklóernyõvel felszállni, sõt háztetõn állva bevárni azt a pillanatot, amikor beleugorhat az alant elszáguldó vonat nyitott kocsijába. Egy hatalmas reccsenés és az ajtón óriási hasadék keletkezett, kiláthatott volna a konyhába, ha a résben meg nem látja Ági halálra rémült arcocskáját és a mögötte nyomakodó, többnyire borostás férfi arcokat. A baseball ütõs lépett be elsõnek, a két cimborája oldalt helyezkedett el. Ági kezét tördelve az ajtóban állt. - Szolgáljátok ki a vendégeket, mintha itt se lennénk. Faterka, Bn vagyok a Gumi! Te vagy az Ági, igaz? Na, húzz el! - Gumi összehúzott szemmel nézett Ágiról Bartosra és vissza. Felmértük a terepet... - Igen - mondta idegesen Ági. - Látom... - Beszélünk a Faterkával, ennyi az egész. - Bartos a nevem - mondta a férfi nyugodtan. Jobb keze egy ujjnyira kinyitotta az íróasztal középsõ fiókját. - Bartos Csaba. - Nyugi, oké? - darálta Ági. - Nem kapod fel a vizet. Megbeszéled az urakkal, oké?... Ne kezdj ordítani! Ne hisztizz! Mindent meg lehet beszélni! - Szûnj már meg, husika! Ági kiment és ami az ajtóból megmaradt, azt becsukta. Bartos felállt, de Gumi, a férfi vállára helyezte az ütõt és szelíden visszatolta a székére. - A barátaim nagyon idegesek! - kezdte bevezetésképpen Gumi és leült, szemben Bartossal. A két marcona úr állva maradt. Biztos hallottad, hogy errefelé Jimmy a góré... És már nagyon elege van... Meg kell védeni a vendéglõdet! Nem biztonságos a környék! Bármi megtörténhet... - Eddig még nem történt semmi - mondta Bartos. - Volt az a tisztító szalon, ami leégett. Csontig. És volt a Dévényi, az a sánta manusz, aki verdákkal kereskedett... aztán véletlenül felrobbant... Ez neked semmi?...A Jimmy azt hitte okos fiú vagy, magadtól eljössz és kéred a védelmedet. Mint mások. Az okos fiúkák... Alighanem, Te nem vagy okos fiúka... Nyílt az ajtó, Ági jelent meg tálcával, a tálcán whisky, kávé, Cola. - Megkínálhatjuk az urakat? A cég vendégei. Jobban megy a tárgyalás, ha közben isznak egy kortyot - tette le a tálcát. Bátorító mosoly kíséretében hátrált kifelé. Gumi ráreccsent: - Tûnj el a francba! Ha még egyszer bejössz, megjárod! - Nehezen viselem az erõszakot - mondta Bartos, - elnézést. Én
is okos akarok lenni, elhihetik... De még csak most kezdtünk. Induló vendégkör, bevezetõ árak. Most nagyon sokat ártana nekünk egy balhé... - Na látod... - Hallottam, hogy volt olyan eset, amikor a tisztelt urak szétverték az egész helyiséget, vendégestõl, pincérestõl, bútorostól... - Volt bizony... - De azt is meg kellene érteniük, és ezt a tisztelt Jimmy úrnak, ha kell, személyesen is elmondom, még nincs igazi bevétel. Pár hónap múlva... Gumi oldalra fordult, a barátaira nézett. Az alacsonyabbik felemelte az akváriumot, benne Bartos drága tengeri aranyhalaival, és leejtette. Csörömpölve tört az üveg, a víz elárasztotta az irodát. A magasabbik kísérõ undorodva rúgta le bakancsáról a rápottyant aranyhalat. Majd rálépett. Mintha eltéptek volna egy jókora selyem darabot, akkorát sikkantott az aranyhal. - Lehet, hogy nem beszéltem érthetõen!... Háromszáz rongy, most! - Annyi pénzünk nincsen. Még a bankban sincs...- Bartos kínjában felnevetett. Nevetése elvékonyodott, idétlen volt ebben a komor pillanatban. Gumi felállt, az íróasztal fölé tornyosult, lesöpörte a számítógépet a földre. - Most kell a pénz, papa! MOST! Nyisd ki a páncélt! Bartos jobb kézzel résnyire kinyitotta az íróasztal második fiókját, ahol az elõírások ellenére a pisztolyát tartotta. Ahol az elõírások ellenére, töltve tartotta. S ahol, az elõírások dacára, csõre töltve tartotta. Éppen arra az esetre, amikor nem lát más kiutat, mint lõni. - Nyisd ki már, te rohadék! - kiáltotta az alacsonyabbik és teljes erõbõl megmarkolta Bartos haját. Érezhetõen nem döntötte el, beleverje-e a férfi arcát az íróasztal lapjába, vagy csak keményen tartva, éreztesse, tökéletesen a hatalmában tartja. Minden apró mozdulat iszonyatos fájdalmat jelentett, mintha le akarna szakadni a feje. Bartos a fájdalomtól behunyta a szemét. Baljával felemelt egy papírlapot s éppen azt akarta mondani, "nézzék meg a folyószámla kivonatot, nincs rajta még...", de nem tudott szólni, mert a baseball ütõ lecsapott papírt lobogtató kezére. Hatalmas reccsenés hallatszott, a csont szilánkokra tört, és az asztalt elborította a vér. Bartos elsõ pillanatban nem is érzett fájdalmat, csak az ijedtség remegtette meg, a kiömlõ vér iszamos látványa, a váratlan, élénkpiros szín, az õ vére, ez a mindent elborító sajgás a kezében, a papírokat, könyveket, asztalt elborító vér. A magasabbik úr, mintha éppen a vér látványa vadította volna meg, elkapta Bartos grabancát és egy mozdulattal fel akarta rántani az asztala mögül, talán úgy képzelte, egyszerûen átemeli hármójuk közé. Addigra Bartos jobbja már a pisztoly agyát markolta, és ahogy átbucskázott az íróasztalon, vaktában kezdett lõni. Mozdulata nem a kaszkadõr elõre tervezett, kiszámított, sebezhetetlen, megkoreografált mozdulatsora volt, ösztönösen cselekedett, a vakdüh motiválta s az esetlegesség irányította. Guminak közvetlen közelrõl lõtt az arcába. Még rögzítette agya a felszakadó hús és a vér fröccsenését, a Parabellum lövedéke az agyvelõ nyálkás, hússzínû darabját is kitépte és a falra spriccelte. Lõtt a magasabbikra, az alacsonyabbikra, a három férfi szanaszét repült a szûk helyen, egymás hegyén-hátán
feküdtek. Gumit a lövés ereje a falhoz szegezte, álltában hallt meg és teste erõtlenül hullott ültében a padlóra. A véres baseball ütõ koppanva esett ki kezébõl. Ági és a szakácsok a lövések zajára rohantak be. Fojtott, égett füst szállongott a Parabellum csövébõl. Bartos az asztalra tette a fegyvert. Erõtlenül mosolygott, szerette volna megnyugtatni Ágit. Rettenetesen fájt a keze, mégis felállt a székre és kikapcsolta a videó kamerát, kivette a kazettát és átadta Áginak. Minden erõ kiszállt tagjaiból, nagyon fáradt volt. - Kitöltötte a tesztlapokat? - Kitöltöttem, de gondolom, Ön is tudja, felesleges. Tökéletesen normális vagyok. Még akkor is, ha a törvény mai állása szerint, jobb volna hülyének lenni... Az önvédelem "eszköze meghaladta a támadás eszközét". Ha baseball ütõvel verem agyon a baseball ütõvel rám támadó urat, minden oké! Ha lepuffantom, becsuknak. Kivéve, ha a tisztelt pszihológus úr, megállapítja, hogy nem vagyok tudatában tettem következményeinek. Köszönöm a fáradozását, ennyi volt. - Nem volt "fáradozás". A törvény minden emberöléssel gyanúsított esetében kötelezõen elvégezteti ezt a vizsgálatot! - Van valami furcsa ebben a törvényben... Ez a Gumi nevû úr, aki ugyebár...szóval büntetett elõéletû lévén, örökösen szökésben volt. Most is körözés alatt állt. A sörözõben tetemes kárt okozott. Ütése következtében két ujjamat amputálni kellett. Az élettársam az átélt élmények hatása alatt ideg összeomlást szenvedett, még mindig kezelik... Mindezek dacára, az önvédelem jogtalan volt... - Az eszköze. Csak az önvédelem eszközének foka! - Tudja mit mondok erre? Jó volt ölni! Nem tudom volt-e hasonló helyzetben? Remélem, nem. Az ilyen helyzetben, kivált ha ártatlanul kerülünk ekkora fenyegetettségbe, valami elképesztõ vörös düh száll az ember agyára. Megszûnnek az észérvek, megszûnik a mérlegelés, elborít a gyûlölet... Annyira gyûlöltem ezt a Gumi nevezetû urat, ma már tudom, Udud Kálmán volt a polgári neve, de mûvésznéven szerepelt mindenhol, szóval már az erõszakos belépésekor, az Ágira való rámordulásakor megteremtõdött és növekedni kezdett bennem a gyûlölet. Rohamosan fejlõdött, növekedett, robbanni akart. Már a torkomban volt, már kicsordult, már ki kellett okádni! Jó volt az arcába lõni! Jó volt látni, ahogy hátra csapódik a feje. Kiürül a szeme. Élettelenné válik. Én rengeteg filmet nézek, meg kell mondjam, jól csinálják! Élesben ugyanígy történik! Pontosan ugyanígy!... Ha nem tudtam volna megölni õt, valószínûleg egész életemben szenvednék. Hogy nem tudtam válaszolni neki. Hogy nem tudtam visszaadni. Hogy áldozat vagyok... - Hõsiességnek érzi cselekedetét? Megvédte magát, élettársát és a vagyonukat?Megoldotta szorult helyzetét és ha úgy vesszük, márpedig magánérdek szempontjából annak kell vennünk, gyõztesen került ki belõle. - Nem tudom mi a hõsiesség, már mondtam. Ha az ember, az adott pillanatban azt teszi, amit tennie kell, ez ösztönösség. Utólag lehet hõsiességnek tartani, hiszen meg is lehet hunyászkodni, lehet kutyaként nyaldosni a belénk rúgó lábat, lehet szó nélkül elviselni az erõszakot, fizetni a védelmi pénzt, bármit lehet. Minden esetre, talán ezt túlzás nélkül elmondhatom, felnõttem az adott feladathoz... Akár egy kaszkadõr... Láttam a filmemet? - Igen. A Bíróság is megtekinti majd, hiszen a helyzet fenyegetettsége tökéletesen látszik a képen. Nem hiszem, hogy
különösebben elmarasztalják... Tökéletesen önvédelmi helyzet volt. Ha el is ítélik, az ítélet végrehajtását felfüggesztik majd. Ma az a tendencia, hogy a bûncselekmények növekedése miatt arra ösztökélik a lakósságot, próbálja megvédeni magát...Mindenesetre azt tanácsolom, semmiképp ne hangoztassa a bíróság elõtt, hogy jó ölni! Ezt nem díjazzák a tárgyaló teremben. - Oké, köszönöm. Már csak egyetlen kérdés: kétségtelen, egy szervezettel kerültem szembe, a szervezet az a csapat, aki a védelmi pénzt szedi. A fõnök egy Jimmy nevezetû férfiú. Tegyük fel, kapok három évet felfüggesztve. Fegyvert nem tarthatok, de manapság ez nem gond. Nyilván megint lesz fegyverem. Tegyük fel, Jimmy és legénysége újra megjelenik, hiszen részint nem fizettünk, részint lepuffantottuk kedvenc középcsatárát. Újra ott áll a legény az irodámban, pénzt követel, hajamba markol vagy hasba rúgja az élettársamat. Mit tegyek, kezemben a pisztoly agyával? - Ez az a kérdés, amire nem feladatom a válasz megadása. És nem is tudom a jó választ. Maradjunk ennyiben. Kész 98.01.17. Elküldve: DUNA TV, 98.02.01. Polgár András: Verses dráma Nagymama kicsi, akár egy hatéves kisgyerek, hófehér hajú és nehezen jár, nehezen hall. Könnyen sír. Ritkán látogatom meg, félévenként egyszer, akkor ebéddel vár, feketével kínál és unatkozunk estig. Eleinte félórákig ordítok, elordítom a híreket magamról, aztán odaül a tévé elé, én meg a fotelban bóbiskolok. Mégse visz rá a lélek, hogy elmenjek, tudom mennyire vár, mennyire hiányolja, hogy sokáig nem nyitom rá az ajtót. A tárt ablakon bepislog a nyári utca, a fényes délután. Dzsoni a tacskó a Nagymama ölében ül, rám bámul, olykor meglebbennek fülei. Újságot olvasok. A család kint hagyta a rumos üveget, módjával húzogatjuk. Egyszerre felém fordul a Nagymama és leteszi a tévénézõ szemüveget. - Mi az, te irogatni akarsz? Hallom, filmet is írtál? Volt egy próbálkozásom, egy forgatókönyv. Simán kidobtak vele. - Nem tudom. Talán. Majd egyszer... Fürgén kel fel. - Na, várj csak, mutatok valamit. Az Õ vacka volt... - mielõtt megakadályozhatnám, áttipeg a másik szobába és máris érkezik vissza. Akár egy apró hangya a hatalmas rögdarabkával, apró alakjához mérten irdatlan könyvet cipel. Az ölembe rakja. - Na, nézegetheted - mondja és visszaül a tévé elé. Óvatosan nézek vissza, kissé reszket a feje, idõnként rám pillant. Leheveredek a rekamiéra, a kutya elkísér. Öreg már õ is, fel kell segíteni, magától nem tud felugrani mellém. Az elsõ oldalon kézzel írott dátum: "1914. Október 1." Alatta a cím: "Az õsi átok. - Verses dráma, öt felvonásban. - Írta: dr. Polgár József. Készült az Akadémia Teleki-pályázatára". Aha, a Nagypapa mûve. Mûvérõl nem tudtam, soha, senki sem említette, hogy literátor volt a családban. A mû belsõ borítóján kis papírtasak, benne újságkivágások, sárgák, foszladozóak, de jól olvashatóak. Mint akit fejbe vágtak egy vasdoronggal, letaglózottnak érzem
magam. Elsõként a Nagypapa képe, korabeli fotó, barnára virazsírozottan, éles retus-nyomokkal. Szigorú arcú, tömzsi, tömött bajszú férfi volt a Nagypapa, mellette a fiatal Nagymama és a három gyerek, két lány és az apám. Elég szegényes ruházatuk van, élesen elütnek a fotós mûtermének csinált eleganciájától. Szûkösen éltek, tudom. Este írhatott, amikor a város megtelt a nehezen elalvó emberek álomtalan horkolásával, oda ülhetett a konyhaasztal mellé. Kisebbre csavarta a gázlángot és elõszedte a kockás füzeteket. (Kilenc agyonnyúzott füzet volt a mû mellékletében.) A fregolin száradó fehérnemûk alatt dolgozott. Homloka mögött történelmi képek elevenedtek meg, gyönyörû paripákon nyargaló honfoglalók, fényes bõrû, délceg, vitéz férfiak és asszonyaik, akik követték õket a fél világon át, jóban-rosszban. Nagypapa biztos járkált írás közben. Talán rá is gyújtott. A konyhában szürkén gomolygott a szivarfüst, szájában megcsomósodott a nyál. Színes számolócédulákat használt fidibusznak, mert azokat jól össze lehetett sodorni. Írt. Betût betû után, szép, ósdi, kicirkalmazott írással. Sercegett a toll, amint szántotta a papír fehér testét. A piszkosszürke olajfal eltûnt a szegénységgel együtt, csak a dicsõ múlt, a gyõztes csaták, Álmos vezér és környezete ragyogott képzeletében. Álmodott. Ébren. És aztán elkészült a Mûvel. Megszámolta az oldalakat, egybefûzte õket, összeseperte a vázlatokat és a kész drámát elvitte egy könyvkötõhöz. Aztán egy reggelen - mert csak a reggel alkalmas a bátor cselekedetek végrehajtására, - odahívta a legkisebb lányát, a Nagymamát. "Engem választott, - mondta a Nagymama. Menj el az Akadámiára, és add oda. Mondd, hogy az apád lelke rejtezik a sorok között..." Két hónap múlva megjött a behívó. A Nagypapa, mint a magy. kir. 62-es gyalogezred bakája, elindult a háborúba. A Nagymama csendesen kávézgat, merõen bámul rám. Minden korty után leteszi a csészét, fél, hogy reszketõ kezébõl kiloccsan a nedû. Az arca kicsi, akár egy kistányér. Nem beszél, igazgatja ujján a piros köves gyûrût. Akár egy vércsepp az itatóson. Néha hangosan pattan egy bútor. Az ezred Olaszországba érkezett. Nincs idõ bámulni a csodálatos színû eget, már a második napon bevetik az ezredet. Nagypapa egy bõrtárcába rejti a család fényképeit, rágombolja a zubbonyt. Felveszi a szuronyos puskát. Rohamra indulnak. Amikor már elfoglaltak egy ellenséges lövészárkot és kezdték elföldelni a halottakat, rátaláltak Nagypapára is. Az egyik lába leszakadt. A Nagymama koronás-címeres értesítést kapott a "hõsi halál" tényérõl, a leszakadt lábról, az évekkel késõbb hazaérkezõ Krausz Izidor tart. Zászlós, - szerintem feleslegesen - tájékoztatta a Nagymamát és a gyerekeket a pontos részletekrõl. Szemben, egy balkonon kártyáznak, egy kövér, vörös arcú férfi üvöltve mondja be a piros ultit. 1918-ban hirdette ki az Akadémia a verses drámapályázat eredményét, egy névtelen, ismeretlen ember nyerte az elsõ díjat. A Nagypapa. A pályadíjat "selmeczi aranyban" hirdették meg. Koronában fizették ki, a háború utáni évek banki átszámítása szerint. Éppen egy libát vehetett belõle a Nagymama, egy hétig ette a család. A mûvet a Nagypapa egy híján húsz évig írta. Becsukom a mappát, egymásra préselõdnek a sárga újságkivágások. A darabba nem olvasok bele. Lehet, meg kell próbálkoznom az
írással. Dzsoni megnyalja a kezem. Megcsókolom a Nagymamát. Száraz, puha az arca. Már véget ért szemben a kártyacsata. Az ég fehér, mint egy kiterített papírlap. Szeppenten hallgat a délután. TI: AU: DT: PD: SO: KW: KW: NT: NT:
Zoltán Gábor novellái Zoltán Gábor novellák 2001/05 (elektronikus változat) Tóth Gábortól magyar irodalom, 20-21. sz. JAK A novellák a szerzõ hozzájárulásával jelennek meg a MEK-en. A MEK szövegváltozat kissé javított.
//////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\ Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A szerzõi és egyéb jogok a dokumentum szerzõjét/tulajdonosát illetik (amennyiben az illetõ fel van tüntetve). Ha a szerzõ vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az õ megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak õ a felelõs azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzõi jogait. A MEK üzemeltetõi fenntartják maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetõségét illetõen, akkor töröljék azt a MEK állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthetõ, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegû alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelõ hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerzõ/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A Magyar Elektronikus Könyvtár elsõsorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar
vonatkozású, szabad terjesztésû elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel kapcsolatban a
[email protected] lista e-mail címén lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi Internet szolgáltatásainak URL címei: , és . \\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////
ZOLTÁN GÁBOR NOVELLÁI TARTALOM Az aranymandulák Kiflit venni Halat venni Mézet venni Állhatatosság -----------------------------------------------------------------------Az aranymandulák ---------------Mindenki viccel, talán csak egyedül a bátyám nem viccel, de hamarosan õ is viccelni fog, legalábbis hébe-hóba, a látszat kedvéért, mert az események még az õ komolyságát is megingatták, úgy látom. Nemrég új lakásba költözött. Nem bízik az iparosokban, amit csak lehet, maga végez el az átalakítási munkákból. Szomszédja rendszerint konyhájának gangra nézõ ablakánál ül, és vicces megjegyzéseket tesz. Magad uram, ha szolgád nincsen! - mondja, látva, hogy bátyám három és fél méteres létrát cipel. - Hát ez az - vágja rá annak jeleként a bátyám, hogy noha neki éppen most nincs viccelõdhetnékje, de hálás, hogy mások, lám, helyette is mozgásban tartják a világ humoráramát. Bátyám ritkán üti meg gyermekeit. De mikor a nagyobbik fia azt vette a fejébe, hogy kiül a gang korlátjára - negyedik emelet! -,
elõször a tõle telhetõ legnyugodtabb hangon megkéri, hogy jöjjön le onnan. Akkor a gyerek lejön, és õ lekever neki egyet. Látja a szomszéd, és mondja: - Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! - Hát ez az - mosolyog a bátyám, és ad még egyet a gyereknek. Pedig már az elsõt is megbánta. Betuszkolja a fiút a lakásba, és azt se tudja, mivel kedveskedjen neki. Sógornõmet kirabolják az utcán. Úgy adódik, hogy nemcsak a táskáját tépik le a válláról, de még be is húznak egyet a szeme alá. Talán a múltkori verekedõs jelenet miatt, nem tudom, de így szól a szomszéd másnap: - Pénz számlálva, asszony verve jó! - Hát ez az - mondja bátyám. Bátyám ott követi el a hibát, hogy mindig bevárja a szomszéd humoros megjegyzését, ahelyett, hogy megelõzné, és õ mondana valami vicceset, teszem azt, hogy: - Itt nézelõdik, szomszéd úr, és a temetõk meg üresek?! Már fél elmenni a gangon a szomszéd konyhaablaka elõtt. És aki fél, az nem mindig cselekszik meggondoltan. Nem akarom én mentegetni a bátyámat, de félreértés ne essék, de az elõzmények ismeretében, azt hiszem, mégse mondható teljesen érthetetlennek, hogy tegnap reggel festékszóróval lefújta a szomszédját, de még a szomszédjának a torka is óarany lett, mert szerencsétlen ember szája tátva maradt meglepetésében, mikor bátyám így kiáltott: - Hát ez az - és ráirányította a flakon nyílását. Bátyám eleinte nem volt tisztában cselekedete súlyával. Szerencsére a szomszéd megõrizte humorérzékét, és nem tett följelentést. Ennek persze ára van. E percben, azt hiszem, ott ül bátyámék lakásában, és vicces történeteket mesél, és bátyámék meg a szomszéd teli torokból, csengve csak nevetnek, nevetnek, nevetnek. Hát ez az. -----------------------------------------------------------------------Kiflit venni ------------
Reggel hétkor vált a lámpa. Zsolt, a villamosvezetõ kifigyelte: éjszakára átállítják, olyankor más sorrendben haladhatnak át a keresztezõdésen az egyenesen menõ gépjármûvek, a jobbról kanyarodó gépjármûvek és a balról kanyarodó villamosok, mint nappal. Valamiért éjjel más a sorrend, és a váltás pillanatát arról ismeri meg, hogy kettõt kell várnia, míg átviheti a villamost. Hétkor áll vissza a nappali rend. - Egyenesek, kanyarodósak, egyenesek, én - mormogta, és harapott egyet a vajas-sajtos kiflijébõl. Bár érezte, tudta, mikor mutat majd szabadot a lámpája, és indulhatott volna éppen abban a pillanatban, kivárta, míg látja is a jelzést. Nem árt késni. Mindig van néhány privát, aki áthajt, át a piroson, mert ha most nem, akkor soha. - Egyenesek, egyek, én - mormogta, és indított. Szájában falat. Az ementáli sajtot Jolánnak köszönheti. A saját családjában nem ettek mást, csak trappistát. Jolán családja a trappistán kívül ismeri még a füstöltet, a camambert-t és a márványt is. Jolán a jövendõbelije. A kiflit délután vette Jolán, és este, lefekvés elõtt vágta ketté, hogy megvajazva, ementáli szeletekkel töltve, becsomagolva ott várja Zsoltot reggel az asztalon. Van egy viszonylag hosszú egyenes szakasz, ahol bele lehet gyorsítani. - Nekieresztem - mormogja Zsolt, és harap. Itt jó darabig nincs keresztezõdés, belátható a pálya. Kétoldalt fasor. Gesztenyék. De azért a fékkészenlét állandó: akármikor elé toppanhat valami gyalogos, akinek derogál elmenni a zebráig. Pedig nemcsak a villamossíneken kell átjutniuk, hanem még az úttesten is, és ilyenkor sûrû a forgalom. Aztán ácsingózhatnak a záróvonalon, várva, hogy tovább mehessenek, vagy éppenséggel azon a keskeny kis kõcsíkon, amely a villamospályát az úttesttõl elválasztja, ott szokott egyensúlyozni némelyik, Bs billeg.
- Aztán ha ideesik elém, mi van? - kérdi Zsolt, noha most nincs elõtte senki gyalogos. Jolán családjában volt már ilyen esemény. Gázolás. A ház, amelyben Jolán nagynénje - Piri néni - és a fiatalok élnek, útba esik. Nem kis szerencse, hogy Zsolt mindjárt elsõre egy olyan járatra került, amelyik úgyszólván az otthona elõtt visz el. Persze ehhez az is kellett, hogy Piri néni háza a villamossínektõl alig pár méterre álljon. A felsõvezetéket tartó egyik kábel éppen az õ padláshomlokzatába van belehúzva. Piri néni nappalijában, ha figyel az ember, hallhatja is, ahogy meg- megpendül a huzal. Jolán egy külön lakrészben lakik Zsolttal. Mert olyanféle ház ez, mint a régi, falusi házak, igazából valóságos kis házsor önmagában is: az utca felõl a nagy ház, melynek homlokzata van, meg a kert felé kis verandája, aztán eggyel beljebb a kisebb ház, ennek már nincs verandája, de van konyhája és fürdõszobája, szóval egy rendes kis lakás, régen itt laktak az öregek, ha már átadták az elülsõ traktust a fiataloknak; most idegenek laknak itt, bérlõk. A harmadik háznak nincs konyhája és fürdõszobája sincs, de azért szerencsére a víz már be van vezetve, az elõszobában lehet mosni, mosogatni, sütni, fõzni, és a sarokban van vécé, és zuhanyozótál is, meg bojler, lehet tisztálkodni. Olajkályha a szobában. Itt él Jolán és Zsolt. Bár még az elején járunk csak az õsznek, kell már fûteni, mert kicsit nedvesek a falak, és az ajtó is olyan, hogy egybõl az udvarra nyílik, bárhogy tömködik, csurog be a réseken a hideg. És ezzel még távolról sincs vége a Piri néni házsorának! Jolán házrésze után - ugyanis ez már az övé, adott érte némi pénzt a nagynénjének, és hivatalosan is a nevére van írva - még három építmény sorakozik, és ahogy a tornasorban a gyerekek, ezek is egyre alacsonyabbak: fészer, fáskamra, ól. Ezúttal, szerencsére, nem illetéktelenkedik senki a síneken. Szokott itt rosszalkodni egy kis nõ, aki különben erõsen hasonlít Jolánra, és bosszantó módon éppen a legegyénibb vonásaik
hasonlóak, de mindegy. Reggel ez a kis nõ átvág a síneken és az úttesten, még szatyrot se visz magával, és megy a pékségbe. Aztán hozza a kifliket visszafelé, csak úgy odaszorítja a melléhez, tisztára lisztes lehet utána a ruhája, lehet porolni, na de ez már az õ dolguk. A kis nõé meg azé, akinek a friss kiflit hordja. A friss kifli, az egészen más sütemény, mint a tegnapi. A tegnapi is finom, és efelõl éppen Zsolt kezeskedhet, nincs azzal semmi baj, de a friss kifliben másféle ízek is vannak, amik ki tudja, hova tûnnek néhány óra alatt. Mire az egyenes végére ért, a sajtos kiflije is elfogyott. Így volt ez beütemezve: a nehezebb rész innentõl szakaszolódik. Minthogy a kiflis lány nem mutatkozott, lehet, hogy visszafelé találkozik majd vele. Szokott utazni is a járaton, valamivel késõbb. Nyilván, ha már megreggelizett, megmosdott, megfésülködött. - És kakált is, ha nem tévedek - gondolta Zsolt. Jolán házában az ember szól, hogy "ne figyelj ide", és akkor a másik tudja, hogy most az ember kakál. Ez egyébként nem mindig rossz. Egyszer mégis belepirult Zsolt a dologba. Ugyanis éppen abban a pillanatban, amikor kijött belõle, aminek ki kellett jönnie, megszólalt a kvarcórája. Ott pittyegett a csuklóján a krumpli, hirtelenjében nem tudta, hogy hallgattassa el, a kaka meg szépen megállt feleúton. Zsolt érezte magán a jövendõbelije tekintetét, és égett az arca. Villamosvezetõ volt a Piri néni férje is, aztán lett egy balesete, és nem bírt dolgozni többet. Leszázalékolták és portás lett egy vegyi gyárban, meg alkoholista. Él még, valószínûleg, de innen el van küldve. Azt se tudják, merre van. - Szerencsétlen ember. Én mindent megtettem, amit lehetett mondta Piri néni. - Elmondtam neki, százszor is, hogy nem tehet róla, így meg úgy. Az volt a baj, hogy ismertük az illetõt, akit elgázolt. Virágnak hívták. Abban az utcában lakott, ahol a kis posta van, és már ki volt tûzve az esküvõje napja. - Piri néni nem rikácsol, mint a korabeli asszonyok többsége. Azonkívül választékosan fejezi ki magát,
érzékletesen. Fogai rendben vannak, szemüvegének lencséi tisztára törölve. Jolán néha szól, hogy ezt a témát mégse kéne a Zsolt elõtt, és olyankor Piri néni rendszerint abbahagyja. Igaz, máskor meg újra belekezd. - Mikor az uram ajtót nyit, kiszáll, egyenesen rálép. Egyenesen a kezére neki. - Jolán szíve ilyenkor kapkodva ver. Mindig, ha valami megijeszti, vagy meglepi. Zsolt már ismeri ezt, súlyosabb esetben gyógyszer is kell. Ha a szíve össze-vissza ver, a lélegzete szintén összegabalyodik Jolánnak. Errõl lehet észrevenni, mi van. Meg a riadt arcáról. Piri néni kivetette kártyán, hogy Jolán sokáig fog élni, úgyhogy szerencsére Jolánnak nem kell attól tartania, hogy egyszer csak leáll - ahogy a családorvos mondta - a ketyegõje. Piri néni tapintatos, ezért se Zsoltnak, akit nem kell fölöslegesen aggasztani, se a beteges Jolánnak nem tárta föl a baleset további részleteit. Hogy mégis mindketten hallották, az azért volt, mert Piri néni az udvaron, az ablakuk elõtt állt le a második ház asszonyával ezt-azt megbeszélni, és mivel ez az asszony se szíves nem volt, se nem dolgozott az embere a közlekedésben, semmi akadálya nem volt, hogy megtudja, hogyan is volt, amikor a Piri néni férje elcsapta azt a menyasszonyt. - Nem a kezét vágta le, vagy a lábát, vagy a fejét, ahogy mindig hiszik az emberek - mondta Piri néni halkan, de azért annyi erõ mégiscsak volt a hangjában, hogy bent a szobában a fiatalok minden szót tisztán elkaphattak. Szerelmeskedés után voltak éppen. Jolán feje a Zsolt mellén. Jolánnak gömbölyû homloka van, ami ritkaság, úgy lehet a tenyeret rátapasztani, mint egy kislabdára a tornaszertárban. A legtöbb homlok lapos, egyenesen fölmegy, vagy kicsit megdõlve hátra, de szinte teljesen laposan; mondom, Jolán homloka gömbölyû, és szerelmeskedés után verítéktõl, nyáltól csatakos, meleg. Zsolt, akinek hüvelykujja ott pihent Jolán halántékán, Brezte a csontlemez fölött egyenletesen táguló- szûkülõ eret. Egyébiránt Zsolt tudja, hogy Piri néni be van avatva keresztlányának szerelmi dolgaiba, és tanácsokat is ad. Jolán maga mondta: - Piri néni azt mondta, hogy egy férfinak sose szabad engedni, hogy annyiszor megkapjon,
ahányszor akar. Ha mindig marad benne egy kis vágy, az a jó. Fõzni kell neki, etetni kell, rákapatni néhány ételre, hogy el se tudja képzelni, hogy tudna már azok nélkül az ételek nélkül meglenni, de azt ne hagyd, hogy annyiszor megkeféljen, ahányszor csak akar. - Igen, Piri néni, azon kívül, hogy ért a kártyához és máshogy, például planétás papagájjal is szokott jósolni, sokat tud az életrõl. - És nem lehetsz beteg, érted? - Nem? - kérdezte Jolán. - Mér' nem? - Mer' a beteg asszonyt nem kívánják. Ha az asszonyuk vackol, jó képet vágnak a dologhoz, ápolnak, bevásárolnak, de közben már másik nõn jár az eszük. Egészségesen! Még csak egy influenza, annyi se? - Semmi. Egy fejfájás se. Titkold el. Ezek a szives dolgok, nekem ezek se tetszenek. Azt akarod, hogy elhagyjon? - Nem. - Na látod. Ne vackolj. Jolán, legyél Jólány. Ha ki kell rúgnod, kirúgod. De addig legyen mindenben megfelelõ. Jó. És a második ház asszonyának ezt mondta Piri néni: - A törzsét vágta ketté, a csípejétõl a válláig. Azért nem átlóban, mert közben biztos kapaszkodott még a nyomorult. Kepesztett, hogy kimásszon, de már akkor minek? - kérdezte Piri néni. - Ketté lett vágva a törzse. Ott volt a szíve, látta az uram, ahogy még dobogott. Egészséges, tiszta lány volt, azt persze nem gondolom, hogy szûz is - mondta Piri néni -, mert nagy volt a szerelem a võlegénnyel. És nézett az uramra, és rimánkodott, hogy segítsen. De mit lehet ilyenkor segíteni? kérdezte Piri néni. - Nyújtja a kezét, hogy emeljék föl, de ki fogna meg egy ilyen kezet? Most már nem haragszom rá, de ha akkor nem kóricál a sínen, meglenne az uram és élhetnénk szépen, ahogy addig. A temetõben, ahol el van temetve az a Vágott Virág, mindig másfele kell mennem. Nincs bennem harag - mondta Piri néni -, de azért megbocsátani se tudok. Az a legfontosabb, hogy akije van az embernek, az rendesen meglegyen - mondta még Piri néni, aztán bement a második lakásba, a bérlemény asszonyával. Nála volt a kerítõ- terítõ, a nevezetes szerszám, mely, állítólag, meg tud találni más tárgyakat. Ha valami
elvész, a környékbeli asszonyok egy darabig keresik, ahogy mindenki más is keresné, de ha nem kerül elõ, nem esnek kétségbe, ahogy kétségbe esne mindenki más; hiszen tudják, van még remény: Piri néni és az õ kerítõ-terítõje, amit, ha szépen megkérik, kezére borít, és a helyszínre megy, ahol is hunyt szemmel hármat-négyet fordul, majd elindul arra, amerre a terítõ irányítja kezét. Ha szekrényre mutat a kerítõ-terítõ, kitárja ajtaját, és lám, elõtûnik, ami elbújt; ha hokedli, hát annak a fiókját kell kiborítani. Piri néni tehát bement a bérlõkhöz, és a fiatalok, ott benn az ágyon, azon kapták magukat, hogy ott vannak egy szerelmeskedésben megint. Volt bennük közben némi rossz érzés, Jolánban azért, mert nem tudta tartani magát a keresztanyja intelméhez, és újra csak, ilyen gyorsan, megint hagyta, hogy Zsolt a kedvét töltse rajta, Zsoltban meg azért, mert végig úgy látta, mintha maga alatt a lány nem is lepedõn, hanem kõzúzalékon heverne, és gömbölyû homloka a kerék mellõl domborodna. Idejük pedig volt bõven, kényelmesen, ráérõsen csinálhatták, amit csináltak. - Még csak az kéne, hogy velem is megtörténjen - gondolta Zsolt. - Ezt jó lenne megúszni. Különben, mióta a fülébe jutott, hogy Jolánnal való szerelmeskedése olyasmi, amit számbelileg korlátozni kéne, olyan sokszor kívánta meg és tette magáévá a lányt, hogy maga se akarta elhinni. Nemi szervük rendszeresen kihorzsolódott, de nem bánták. Utánaszámolt. Ezzel el is lehetne dicsekedni. De nem hinnék el. Azt mondanák, lódítok. A végállomáson ráért bemenni a mosdóba, pisált egyet. Volt szappan, tiszta törülközõ, kezet mosott. Vigyázott magára. Jolán egyszer elkotyogta, hogy Piri néni kivetette a kártyán: a Horzsolt nem sokáig marad már meg neki. Horzsolt, így emlegette Piri néni a keresztlánya jövendõbelijét. Ritka eset volt, hogy egy nevet ne dolgozott volna meg. De hát mi lesz a Horzsolttal? Betegség, vagy baleset, ezt állítólag Jolánnak se árulta el. És az se biztos, hogy a kártya mondta ezt Piri néninek. Lehet, hogy a planétás papagáj. - Nem kell az ilyesmibe' hinni - mondta a keresztlányának Piri néni. - Én se hiszek. Ne félj. Nem lesz semmi baj. Kár, hogy elmondtam neked. Én se
hiszek benne. - És Jolán is mondta: - Nem kell félni. A kártya csak kártya, a papagáj meg papagáj. Nem hiszek bennük. Egyikbe' se. Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. A kiflisnek gömbölyû homloka van. Ritkaság, ilyet csak Jolánon ismert eddig Zsolt. - De hát van vagy nyolc milliárd ember, soknak lehet hasonló koponyája, sõt, ugyanolyan is. Bõven lehet, hogy egész életemben nem találkozom két egyformával, annyi felé járhatnak, ahol én nem járok. Az embernek gyári árunak kéne lenni. Teljesen fölösleges, hogy ennyiféle van mondta magában Zsolt, és indított. - Úgyse kerül a szemünk elé egy-egy típusból túl sok. Piri néni úgy tud az ember széke mögött megállni, és úgy tud a vállához érni, hogy csöndesebb, mint egy elszálló madárpihe, és a keze se nehezebb, mint egy papagáj teste volna, ha a kalitka nyitva volna, és a madár szabadon szálldoshatna, és odatelepedhetne az ember vállára. Igen, Piri néni keze könnyû és puha, nem is tudja az ember, hogy már hozzáért-e, vagy csak készül, hogy érjen. Egyik szemöldöke többszínû: szélén fakó, szõke, aztán beljebb vörös, és közép felé barna. Egyébként a két szemöldök teljesen össze van nõve. Mondta Zsolt egy este Jolánnak, mikor átmentek megnézni valami filmet, hogy nézze, milyen érdekes szemöldöke van a nagynénjének, tudja-e? Nem, Jolán még nem vette észre. - Jó megfigyelõ vagy, te Zsolt - mondta Piri néni. Ritkaság. - Piri néninek sok könyve van, mindenféle témában. Bûnügyi, tudományos, szerelmes, kalandos, meg komolyak is. Azelõtt sokat olvasott. Most már inkább csak a tévét nézi. Zsolt kölcsön kérte az egyik könyvet, a középkorról szólót. Aznap volt fönn a padláson, átállítani az antennát, úgyhogy mondta neki Piri néni: Elviheted. Neked adom. Méltányos. - Nem minthogyha amúgy sok jelét adná, hogy szereti Zsoltot. Mikor egyszer Zsolt az elõszobában volt, a cipõjét húzta le éppen, és megütötte a fülét, hogy odabenn Horzsoltként emlegeti Piri néni, úgy megsértõdött, hogy egész este a szavát se
lehetett venni. - Sértõdõs ez a te Horzsoltod. Pedig õ annyiszor megsértett már engem, el se tudom mondani. - Majd némi szünet után: - Az ilyenek úgy érzik, nem szerette õket eléggé az anyjuk, és ezért azt hiszik, mindenki bántja õket. Megint a hosszú, egyenes szakasz. Célszerû lenne lassan hajtani a villamossal, mert hiszen akármikor elétoppanhat valamelyik fa mögül egy gyalogos. Mintha magától gurulna a villamos. De azért: - Fékkészenlét: állandó. Azelõtt nem hitte volna, hogy ennyire élvezetes a villamosvezetés. Nem is magától lépett erre a pályára, hanem Jolánék adták az ötletet. - A kiflis! A kis nõ éppen csak el tudott ugrani egy kamion elõl. Épp be a sínek közé. - Épp elém. A kiflis fölnéz a vezetõre: gömbölyû homloka alatt kerek szemek. - Fékkészenlét - mormogja Zsolt, de a mozdulat gyönge, alig lassul a villamos. Az meg ott, lent - Mit csinál? Ahelyett, hogy kilépne a sínek közül, megfordul, fut - Elõttem fut. A villamos lassul, a kiflis kis nõ gyorsul, mégis, egyre közelebb kerülnek. A talpfákon, köveken szökellõ lábakat kezdi beérni az ütközõ. - A kiflit, azt meg csak szorítja, el nem engedné! A rohadt kiflijét! A ropogós kiflijét! Mi történt, mi nem, a kéz végre teszi, amit tennie kell, a fékek fognak. Ideje volt. A fehér nadrágszárakon már ott az ütközõ sötét nyoma. Zsolt ajtót nyit, leszáll. - Bocsánat - lihegi a kiflis.
Ugyanúgy akadozik a lélegzete, mint Jolánnak. "A gyári áru" gondolja Zsolt. - Bocsánat - ismétli a kiflis. - A szíved? - Igen. De nem súlyos - mondja amaz, és végigsimít gömbölyû homlokán. Fehér foltok. A kifliliszt. - Bocsánat - hangzik harmadszor is. - Majd vigyázz, nehogy a másik irányból is rád jöjjenek mondja Zsolt. Visszaszáll a villamosra. Becsukja az ajtót. Az utasok nem mutatnak semmi érdeklõdést. Ott áll, a ház kapujában. A kiflis. A vezetõ tekintetét keresi, int a kiflivel. Zsolt elõbb indít, csak aztán int vissza. - Ha elcsapom, épp a házuk elõtt lett volna neki annyi. - Már a lámpánál jár, mikor így mormog: - Azért lehet, hogy nem kellett volna letegeznem. Aztán végigment, fordult. Végigment, és megint fordult. Nem lepõdött meg, mikor fölszállt a gömbölyû homlokú. A középsõ ajtónál szállt föl, de elõrejött. Állt Zsolt mögött. Keze a kapaszkodócsövön. Zsolt érezni vélte a kusza érverését. Miért is ne érezhetné? A csõ jól vezeti a rezgést. Éppenséggel kívánni se lehetne jobb vezetõt. - Bocsánat - hallotta. Negyedszer. Hátranyúlt, kitárta a vezetõállás ajtaját. A kiflis feje a feje mellett. - Csókkészenlét: állandó - hallott egy hangot a fejében. - A szíved? - Jól van. - Akkor jó. Aztán, míg le nem szállt a kiflis, nem beszéltek már. Zsolt tudta, hol fog leszállni, számon tartotta azt az állomást.
- Egy után jössz visszafelé? - Igen. Pár perccel egy után. - Csend. - Így tudod? - Mér' ne tudnám? - Ilyen jó megfigyelõ vagy? Leszállt, és ment a kijelölt gyalogátkelõhely felé, és Zsolt látta, hogy most kék szoknyát visel és sárga harisnyát. - Levette azt a fehér nadrágot. Mert koszos - gondolta. - Nem lesz könnyû kipucolni. Az ütközõ nemcsak poros és sáros, de még zsíros is, lefogadom. Aztán végigment, fordult. Végigment, és megint fordult. Késõbb, ahogy a házuk - Piri néni háza - elõtt ment el, látta, hogy füst van a tetõ fölött. Egy kevés lángot is látott. - Biztos a villany - gondolta. - Össze-vissza vannak kötve a kábelek abban a házban. Csoda, hogy eddig is ki nem gyulladt. Aztán végigment, fordult. Visszafelé jövet konstatálta, hogy tûzoltók vannak ott, két nagy kocsival. Az úttesten torlódás. Mindez persze nem zavarja a védett pályájú villamos haladását. - Vigyázni kéne azzal a vízzel - gondolja Zsolt. - Lehet, hogy elektromos tûz. És akkor aztán megnézhetik magukat a fecskendõsök...! Elévillan egy kép: a papagáj, ahogy csõrében lángoló papírkát emelget. Rászáll a függönyre, beletartja a redõkbe a lángot. Kúszik a láng, föl egészen a karnisig. A madár, csõrében egy újabb égõ lapocska. Most merre szálljon? Hova vigye? Odapottyantja a könyvespolcra. A könyvek tüzet fognak. A vitrin, a sezlon, akár a máglya, égnek. A planétás papagáj, csõrében lángoló cédulával, ide-oda röpdös. - Hol fogok ma este aludni, kérdem én - mormogja Zsolt. - Hol? És csuklóján pittyeg, pittyeg a kvarcóra. ------------------------------------------------------------------------
Halat venni ----------- Halat amúgy is kell venni - mondta Eszter. - Az igaz - mondta Eszter apja. - Karácsony van. - És misére is jöttök? - Már voltunk - mondta Eszter fogadott fia. - Megint kell? A kisfiú a hokedlin ült, lábait elõrenyújtotta. Egyik cipõjét Eszter, másikat Eszter apja készült föladni. De nem siették el a dolgot: szerét ejtették, hogy meggyömöszöljék és simogassák a talpacskákat. - Nem kell - mondta Eszter apja. - Lehet. Én megyek, és szeretném, ha a lányaim és a lányaim gyerekei eljönnének velem. Apámat még bottal verte az apja. Az anyja is verte, de õ nem tartott erre a célra külön eszközt. Amivel éppen dolgozott: sulykolófa, gyûszû, szárítókötél, azt használta. Egész szótárat lehetne összeállítani ezekbõl a szép szavakból. Piszkafa, gatyagumi, sodrófa. Vasalózsinór...? Az talán még nem is volt akkor, ezerkilencszáznegyven táján. Lehet, hogy az idõ tájt még faszenet égettek a vasalóban, és lengették, mint ministránsok a tömjént. - Apa, téged vertek vasalózsinórral? - Mér' vertek volna? Magamtól is elmentem a templomba. - Tudom, apa. Nem azért kérdeztem. Eszternek nem lehetett gyereke, azért kellett örökbe fogadnia egyet. Kellett? Végül is nem írta elõ neki senki, hogy föl kell nevelnie egy gyereket. Hát akkor? Három fiú volt, apám a legkisebb közöttük. A két nagyobbik a háborúban; akkoriban apám volt "a" gyerek. De akkor már valószínûleg nem verték. Legalábbis otthon nem. A gyárban, ahol inaskodott, annál inkább. Elég volt, hogy valamelyik segéd háta mögött összeröhögjenek, már kaptak is az inasok. A gyáros a gondjukat viselte és fegyelmezte õket, a gyárban õ volt az apa. Mellpor. Hátpor. Bokafogás. Csomag.
Képentörlés. Füles. Tasli. - Vizes a kabátom - mondta Eszter fogadott fia. Reggel kint voltak a folyóparton, és azt játszották, hogy eltemetik egymást a hóba. - Belül is vizes? - kérdezte Eszter apja. - Mert akkor nem mehetsz ki. - És hozzátette: - Kisfiam. - Nem akarta, hogy lányai és lányainak gyerekei észrevegyék, hogy neheztel. Tudta, hogy nem lenne szabad neheztelnie. De neheztelt. Szerette azt a kismadarat, amely elõzõ este ki lett vonva a forgalomból. - Elkérjük az unokatestvéred kabátját - mondta Eszter, és nem vette észre, hogy testvérhúgának arca elborult. - Kölcsönbe. Vigyázunk rá. Együtt jöttek vonattal, négyesben. Nem állták meg, hogy meg ne mutassák egymásnak, ki mit kap. Bánhatta most már Eszter húga, hogy megtörte a titkot, amit pedig nem lett volna szabad megtörnie, tudta jól. Holott, gondolta, ha a kabát nem karácsonyi ajándék lenne rendes körülmények között Szenteste elõtt csomagban a helye! -, hanem csak egy ruhadarab, kislánya számos ruháinak egyike, örömmel adná kölcsön, nemhogy egy délutánra, de akár napokra, hónapokra is. A húg nem mondhatta, hogy nem adja oda a kislánya kabátját. Azért nem mondhatta, mert félt, hogy a nõvére azt gondolná, hogy õ azt gondolja, az örökbe fogadott kisfiú bemocskolja a kislánya kabátját, mi több, hogy utána õ már nem is akarná a kislányra ráadni, soha. - Ha már a piacra mentek, hozzatok néhány banánt, jó? - És azzal odaadta a kabátot Eszternek. - Hozunk. Még valami? - És az apjának ezt mondta Eszter: - A kisasztalon majd rendet csinálunk. Ha megjöttünk. A kisasztal a kisszoba sarkában szokott állni, most középre volt húzva. A kismadár gombostûkkel a lapjára szögezve, kifeszítve. Nagyi varródobozából kerültek ki a tûk.
A csõr ragasztóval betekerve. - Még jó, hogy így történt gondolja Eszter apja. - Ha szegényke kiabál, bejövünk, és meglátjuk, amint éppen öli. És akkor kénytelen lettem volna elkalapálni. - Az ablak elõtt most megy el a lánya a gyerekkel. Visszafordulnak, integetnek. Visszainteget. - Az unokámat. Õk közben a konyhában beszélgettek. A két nagylány meg az apjuk. Volt tojáslikõr, a lányok hozták. A gyerekek már aludtak legalábbis le lettek fektetve. Két fekete befõzési gumigyûrû a madárbokákra hurkolva, azokkal feszítette ki a gyerek a lábakat. A nagyapa borotvája, persze véresen, a tetem mellett. Szét volt nyitva a kis állat hasa, egész föl a nyakáig. A szív külön, félretéve. Úgy látszik, a gyerek tisztában van már ennek a szervnek a különleges jelentõségével. - A lányom minden könyvet megvesz neki, ami állatos - gondolja Eszter apja. - Karácsonyra is azt kap. De hol lehet a borotvám? Lehet, hogy azt már elmosták? Hol lehet? A kisszobából a konyhába megy. A konyhából a fürdõszobába. A fürdõszobából a kisszobába. - A mi idõnkben nem lehetett elõre tudni, hogy mit hoz a Jézus fogalmazza meg magában a mondatot Eszter apja. Tudja, hogy nem fogja kimondani. - Minek? - Egyszer a bátyáimmal kutakodtunk, és megtaláltuk a dobozt, amibe apámék az ajándékokat rejtették elõlünk. Nem nyitottuk ki, csak körbetapogattuk, sõt meg is szaglásztuk. Aztán én elsõ adandó alkalommal visszasündörögtem. Belenéztem a dobozba. Ott volt a kis tûzoltókocsi, létrával, amire vágytam. Nem játszottam vele sokat, de valami nyomot mégis hagyhattam rajta, mert Szenteste nem találtam a fa alatt: nyilván észrevették, hogy fölfedeztem, és kivonták a forgalomból. Valamit biztos kaptam helyette, persze kevésbé becses dolgot - ruhát, vagy ilyesmit -, már nem tudom, mit. Még másnap reggel is kerestem a tûzoltókocsit, mindenütt, a fa környékén, hátha elfödte valami. Meg a padláson, a dobozban, hogy talán ott felejtették a
szüleim. Soha nem került elõ. - Olyan volt az a kis madár, a kifeszített szárnyakkal, lábacskákkal, mint a Krisztus - gondolja a nagyapa. És bár Eszter magára vállalta a kisasztal letakarítását, azt gondolja, akár maga is megcsinálhatná, amíg odavannak. - Amúgy kedves kisfiú - mondja Eszter húga. - Õ már hozzá is látott a takarításhoz. Harapófogóval húzkodja ki a tûket. - Igen. Kedves. - És szereti a testvéremet. Apám nem eszi a halat. Azóta undorodik minden halféleségtõl, hogy egyszer, egy nagy árvíz után, a testvéreivel puszta kézzel kifogott egy csomó halat a gátak mellett visszamaradó kis tavakból. Csórtak egy lábost, és a zsákmányt megfõzték halászlének. Hatalmas adag halászlé jutott mindegyiküknek, volt benne mindenféle hal, ahogy kell, talán még harcsa is. Lett belõle gyomorrontás. Csondázás. Rókázás. Apám kidobta a taccsot. Nem a szálkák, azokkal nem volt semmi baj, és ha lett volna is, erre az eshetõségre fölkészültek, és vittek magukkal kenyeret talán az egyik hal félig vagy egészen már döglött volt, mikor összeszedték, és az ártott meg apámnak, de szerencsésen megúszta egy kis hányással. És egy életre szóló iszonnyal. Ünnepek alkalmával, míg a többiek halat ettek, apa a külön neki elkészített fogást kapta mindig. Eszter méhe, ahogyan elmagyarázták neki, rosszul volt kipányvázva a hasában. Fájt is serdülõkorában, de nem vették komolyan. Minden zsigerünket szalagok tartják, rögzítik. Szerencsés esetben ez a rögzítés feszes és rugalmas. Nemcsak helyükön tartja belsõ szerveinket, de valamelyest védi is õket a rázkódtatások miatti sérülésektõl, magyarázták neki. Hát az õ méhe, sajnos, rá van konyulva a hasüreg aljára. Esetleg, egy bizonyos mûtéttel, helyre lehetne
tenni, de akkor semmi mozgás onnantól kezdve, vége a sportnak, mondták. Bár õ sosem sportolt, lemondott a mûtétrõl. Ez a kisfiú kedves volt. Tele szeretettel. Mindenki láthatta, ha belenézett meleg, barna, odaadó szemébe. Az állatokat talán túlságosan is szerette. Különösen a halakat. Azt szokta mondani, ha felnõ, halász lesz. Vagy haltenyésztõ. Eszter nem örökölte apjától a halételek iránti iszonyt, de miután otthon ritkán került az asztalra ilyen fogás, nem volt gyakorlata a szálkák kerülgetésében. Egyszer, még kamaszkorában, elment egy férfival országot járni. A férfinak ütött-kopott, de megspécizett motorú autója volt, és hajmeresztõ mutatványokat produkált az utakon. Valamelyik kicentizett elõzés közben - bal kézzel tekerte a kormányt - jobbjával átnyúlt a lány ölébe, és kisimította a szorosra font ujjakat. Este, egy csárdában, halászlét ettek. Látva, hogy Eszter minden falatot többször is átvizsgálva szájüregében, lassacskán eszik, a férfi kifejtette neki, hogy merészen kell élni. Nem érdemes félve nyeldekelni, örökké valamitõl szorongva tölteni az idõt. - Mosolyogj! Úgy. A hal, tudd meg, Isten egyik alakja. - És a lány nekibátorodott. A továbbiakban az este a vártnál kellemesebben alakult. Mivel a férfi hatalmas, vörös bajuszt viselt, akárha a brit hadsereg egyik skót ezredének vitéz kapitánya lenne, Eszter attól tartott, csókolózás közben halbûzt fog érezni. De nem így történt. A bajusz, csodák csodájaként, nem lógott bele a halászlébe, de a vacsora után fogyasztott pezsgõbe viszont már igen, és ez nem is volt baj, mert Eszter szerette a pezsgõt. Azon az este ivott elõször ilyen italt. Eszter húga még a tûket is lemosta, szappannal, gondosan. Aztán megtörölgette õket, be ne rozsdásodjanak. Nagyi gombostûi. - Azért ez nem teljesen ugyanolyan, mint amikor valakinek saját gyereke van - mondta Eszter apja. - Igaz, ez most már a sajátja. - De nem hordta a szíve alatt - mondta Eszter húga. - Nem érezte,
ahogy ficánkol a magzatvizében. - Halkan társalogtak: a kislány a másik szobában magnózott, de hátha mégis áthatol egy szó az ajtón és a kis hableányról szóló mesén; ezt hallgatta, sokadszor, a kislány a kazettás magnón. Hogy kedves meséit amikor csak akarja, meghallgathassa, ezért tanulta meg a készülék kezelését, már két és fél éves korában. - A testvérem sose fogja visszakapni azt a szeretetet, amit a fiára sugároz. - A szeretet nem is azért van, hogy visszakapjuk. De hol a borotvám? Nem láttad? - Én nagyon becsülöm érte. Nem lehet valami kellemes ezzel a kisgyerekkel. - Máskor is csinált már ilyet. Állítólag majd kinövi. Add ide a kismadarat! Majd én kidobom. - Egyszerûen csak szétszerelte. Emlékszel? mi is szétszereltünk egy rádiót. Egy régi, nagy készüléket. - Anyátok majd' kivágott akkor... Tele volt a szõnyeg alkatrésszel! - Meg porral. Por, por, por. - Legalább húsz éves készülék volt, recsegett, alig lehetett érteni valamit az adásból. Annyi alkatrész volt benne... ellenállások, potméterek. - Kondenzátor is volt? - Volt. És csövek. Emlékszel a csövekre? - Hogyne emlékeznék! Üvegbõl voltak. Belül különös alakzatok, mint lilliputi felhõkarcolók. Alul kis lábacskák. Felül kidudorodás, mint a mellbimbó. Egyszer, mikor nem látta senki, a számba vettem. Csönd. - De a rádió, az mégse él. Úgy értem, akkor se igazán él, amikor mûködik: nem élõlény. A papagáj, az viszont élõlény. - Hát ez olyasmi, amit az embernek meg kell tanulni bölcselkedett az apa. Kivitte és beletette a szemetesedénybe a madárhullát. Újságpapírral betakarta, mielõtt visszatette volna a fedelet. Népszabadság. Ezt a lapot járatta, már elég régóta.
Kinek van kedve utánaszámolni, hogy mióta? Egy idõben úgy tartották, hogy az ilyesmit figyelik: aki szakszervezeti tag és van újságelõfizetése, különösen, ha erre a lapra szól, az, bár természetesen nem számíthat rá, hogy ugyanolyan megbízható állampolgárnak tartsák, mint a párttagokat - akik egyébként szintén e lap elõfizetõi voltak és a szakszervezeti mozgalomból is kivették a részüket -, már viszonylag megbízható állampolgárnak minõsülhet. Legalábbis így tartották akkoriban. Kezet mosott, majd visszament a kisszobába. - Nekem megmondta: néha nem akarja elhinni, hogy ez igaz mondta Eszter húga. - Mi nem igaz? - A gyerek. Hogy mennyi minden van vele. Egész álló nap. Egyébként ezzel én is így voltam. Fõleg az elsõ idõkben. És sokszor még most is. Azt mondta, egyáltalán nem tud mellette dolgozni. Nem azért, mert nincs ideje, hanem, mert minden gondja az a kis idétlen. Amellett minden más jelentéktelen. - Értem. - Ismerem ezt az érzést. Azért értem. A borotva nem lett meg. És míg nagyobbik lánya a piacot járta, az apa elmesélte a borotva történetét. Ezerkilencszáznegyvennégy telén játszódik a történet. Arról a télrõl sokat mesélt már a lányainak, az elõzményeket nem kellett fölidéznie. - Bejöttek az oroszok. És egyáltalán nem úgy néztek ki, mint egy hadsereg. - De ugyan tudhatjuk-e, hogyan kell kinéznie egy hadseregnek? Hányféle hadsereget láthat egy ember szûkre szabott életideje alatt...? Tulajdonképpen nem túl sokfélét. Rendetlen, csürhe népség volt, lovakkal, szekerekkel és a legmodernebb mindenféle gépekkel. Ázsiai vad pofák és szemüveges mérnökemberek, mindegy. Nõk is voltak köztük. Mi magyarok akkoriban a lehetõ legkevesebbet voltunk kint, rejtegettük a nõket, mert féltettük õket. Volt miért. Ez a háború. Talán
ezért csinálják, akik csinálják, mindegy. A nõk meg minket rejtegettek. Mert ezek az oroszok rabszolgának vitték a férfiakat, kit egy napra, kit tizenegy évre, kit örökre - talán még ma is élnek ott európaiak. Mint az állat, mint az állatok. Az volt a cél, hogy betegnek, öregnek nézzünk ki. Nem beretválkoztunk, görnyedten jártunk és így bámultunk, ni. Egyszer a teleprõl az egyik srác pórul járt: kehesen köhögött, sántikált az utcán, épp csak hogy ki nem szenvedett az orosz elõtt, míg véletlenül meg nem látta a kislányt, akivel valami dolga volt és nem látta három napja, már azt hitte, elvitték, vagy mi egy pillanat alatt elfelejtett szimulálni, odafutott, fölkapta a lányt, megpörgette... el is vitték, táborban halt meg, vagy hol, mindegy. - E kitérõ után az apa folytatja a borotva történetét. Egyszer mégis elvittek, csak engem egyedül. Egy katonanõ. Más srácokat is vittek el így, de azt akkor még nem tudtam. Mondom, szakállas és elhanyagolt voltam, de nekem az volt az elsõ szakállam, akkor kellett volna elkezdenem beretválkozni. A katonanõ bevitt egy szétlõtt házba, eredetileg lakóház volt, mert ágy is volt benne. Azt hittem, ki fog vonni a forgalomból. Dobtáras géppisztolya volt. Egy ilyen dobtárba hetvenkét golyó fért. Jó kézifegyver, megbízható, ezekkel verték meg a németeket. Csak az volt a baj, hogy a tárazásnál, ha nem vigyáztak, ki tudott pattanni a rugó, és kivitte a szemüket, vagy levitte néhány ujjukat. - Az újabb kitérõ után az apa folytatja a borotva történetét. - Vetkõzzek le, azt parancsolta. Hát aztán õ is kibújt a putyerkáiból. És be az ágyba, usgyi! Nem akart rosszat, de eltartott egy darabig, amíg megkapta tõlem, amit akart. Késõbb aztán sokszor eszembe jutott ez, volt, hogy azt gondoltam, vigyáznom kellett volna a tisztaságomra, és volt, hogy azt mondtam magamnak, kedvesebb is lehettem volna hozzá. Mindegy. Négyféle nemibajt kaptam tõle, hónapokig kezeltek utána.
- Ezeknek a bõrgyógyászoknak meg nõgyógyászoknak meg mindenféle gyógyászoknak lehetett munkája rendesen akkoriban - jegyzi meg a lány. - És másnap megint eljött, mondta, hogy elvisz egy kis munkára. Szörnyû komoly képet vágott, be a házba, satöbbi. Kaptam tõle egy beretvát, hogy emberi módon nézzek ki. Nem tudta a nyomorult, hogy miattuk voltunk mind szõrösek. És kaptam egy halkonzervet, haza akartam vinni, hogy a családdal együk meg, de õ ragaszkodott hozzá, hogy ott egyem meg, a szeme láttára. - Mennyi idõs volt? - Nem lehetett pontosan tudni. Mint ti most. Vagy fiatalabb. Rám ült. A végén össze-vissza csókolt. Csönd. A lány mosolyog az apjára. Az bólogat, fintorog. - A húsa? Jó kemény volt még? - Elég kemény. - És a hasa? Lehet, hogy szült már, milyen volt a hasa, apu? - Mindegy. A halkonzerv romlott volt. Mindent kiadtam magamból. Azóta rá se bírok nézni a halra. De hát ezt tudjátok. Ezenközben a piacon Eszter és a kisfiú a halárusoknál idõzött. Mert volt valami, amit a gyerek minden más foglalatosságnál jobban kedvelt: ez pedig nem más volt, mint a halak megölése. Eszter nem látott ebben semmi különöset; érdeklik az állatok, és akit érdekelnek az állatok, az kíváncsi lehet arra is, miként szûnik meg a lényeknek az az állapota, amit életnek nevezünk. A kofák se furcsálkodtak egy csöppet sem, szívesen átengedték a halölés munkáját a gyereknek. És az is biztos, hogy a halaknak így se kellett nagyobb kínokat kiállni, mintha másvalaki végzett volna velük. Eszter nézte a csöndesen, mondhatni: alázatosan ténykedõ kis embert, és szívébe az ünnephez illõ derû fészkelte be magát. Úgy találta, végül is jó választás volt ez a fiúcska, bevált. Nem cserélte volna el a húga szöszke kislányáért, az biztos. A kislány egyébként túlságosan emlékeztette a húgára, és arra az idõre, amikor könyörtelenül versengtek az apai szeretetért. Húga még most is
föl tudta bosszantani. Például az örökké tiszta cipõivel. Hogyan csinálhatta?! Míg a magáét bemocskolta a téli latyak, a testvére cipõje olyan volt, mintha ma került volna ki a dobozból... És a kislányé szintúgy. Nem szívesen nézett rá. Egyébként valahányszor húga gyermekére pillantott, óhatatlanul eszébe jutott egyik kedves szerzõjének ez a kitétele: "zsemleképû kislány". De most melegen gondolt a kislányra, amiképpen a húgára és az apjára is. Elhatározta, hogy fiával együtt ott lesz az éjféli misén. Amúgy se volt semmi baja a hittel, azon kívül, hogy neki nem volt belõle. Eszter elbeszéléseket írt, és jó lett volna, ha olykor-olykor egy fölsõbb lény segítségét kérheti, mint az epika klasszikusai, amikor valami nagyívû történet elõadásába fogtak. És olyasmit is szívesen írt volna, amiben az emberi nézõpont mellett egyszer-egyszer megjelenik az isteni is. A régi szerzõk munkáinak kitüntetett helyei azok, ahol mintegy fölülrõl látjuk az elbeszélés színterét és az emberi törekvéseket. Talán éppen ma éjjel, szerettei körében és az ünnep hangulatától átitatva visszakap majd valamit abból a hitbõl, ami valaha neki is természetes volt... Hátha! Figyelmeztette a fiát, hogy ideje indulni. A gyerek az utolsó halat egy borotvával ölte meg. Vettek banánt is. Úgy lehet, Eszter elfelejtette volna, de a gyerek emlékeztette a húga kérésére. Boldogan bandukoltak hazafelé; Eszter szatyraiban banán és hal, a kisfiú mellette lépeget, bele-belerúg a jégdarabokba, és dünnyög, mint egy kismackó. És nem látja meg egyikük sem a kölcsönkapott kabátkán a halvérfoltokat. Ezeket a foltokat, melyek sajnos szaglanak is, Eszter húga veszi észre, mikor hozzákezd, hogy színes papírba csomagolja az ajándékokat. Vízzel nagyrészt eltûntethetõnek bizonyulnak. Hajszárítóval szárogatja a kabátkát. Magára zárja a fürdõszobát; ügyel, nehogy testvére meglássa, és még neki kelljen mentegetni: - Ugyan, nem érdekes.
Alig látszik. Velünk is elõfordult volna. - Késõbb, otthon, beveti majd a korszerû tisztítószereket. Este a rántott halból nagyapa is kér. Mindenki tudatában van, hogy ez valóságos csoda. Kerek szemmel bámulják, amint egymás után három szeletet eltûntet. Betermel. Beburkol. Behamzsázik. Elkölt. Apa agyában - nem tudom másként magyarázni a dolgot - az agysejtek folyamatos pusztulása elérte azokat a részeket, amelyek a különféle gátlásokat ellenõrizték. Nemrég, ki tudja, ma, vagy a múlt héten, megszûnt élni egy sejtcsoport a fejében, és ezzel eltûnt egy olyan tulajdonsága, amit mi, akik ismertük õt, egyik legjellemzõbb vonásaként tartottunk számon... Kérdés, hogy egyáltalán a mi apánk-e még ez az ember, aki most közöttünk, szemlátomást boldogan, hogy hazatalált a közösségbe, az õsi rendbe, az ünnepen halat evõk körébe, ragyogó arccal, miként ha szertartáson venne részt, lakmározik? Félelemnek nyoma sincs rajta, nem tart a szálkáktól. Mintha egy életen át mindennap halat evett volna, nincs kihagyás! Odakintrõl tûzoltóautó szirénája hallatszik: valami korai karácsonyfatûzhöz riasztották a sisakos angyalokat. ------------------------------------------------------------------------
Mézet venni ----------Mézet venni nem olyan egyszerû, mint hihetnõk. Ezt a szót, hogy hihetnõk, ennek a történetnek a hõse sohasem hallotta. Az elbeszélõ se hallotta soha más ajakról, csak a magáéról. - Kitõl tudja, hogy van mézünk? - Szálkás és határozott férfihang. Parancsoláshoz szokott, mondhatnók; állítólag tiszt volt, azelõtt.
Mi elõtt? És milyen testületben? Ha tiszt volt is, mégsem õ a hõs. A hõs rövidnadrágban, szandálban áll a gangon. - Az édesanyámtól. Az ön kedves feleségével egy helyen dolgozik. - Úgy látszik, bebocsáttatásra vár. Hogy tudniillik a tiszt bebocsássa a lakásba. - Csak aztán nehogy be kelljen mennem hozzájuk. - Ezt a hõs gondolja. Vagy legalábbis érzi. - Anyám azt mondja, türelem kell a kolléganõjéhez. Csak megállok itt az ajtóban, odaadom a pénzt, kiadják a mézeket. - És veszi már elõ a környezetbarát szatyrot. Az elbeszélõ is ilyet használ. Jólesik kézbe venni a növényi rostokból szõtt alkalmatosságot. A frissen mázolt ajtón apró réztábla, a nevet nem lehet az álló ember fejének magasságából elolvasni, le kéne hozzá hajolni. Kalligrafikusan gravírozott írás. A hatást nem rontják el holmi oda nem illõ, ormótlan, rozsdásodó vascsavarok: mint a hõs megállapítja, a srófok maguk is sárgarézbõl, ebbõl az ellenálló és mutatós fémbõl készültek, és gondos kezek az általuk rögzített táblával egyetemben rendszeresen szidolozzák õket. - Hogy hívják a kedves édesanyját? - Ez nem a vallatáshoz rendszeresített hang. Még nem. - Katanicsné. - Nagyszerû! Akkor magát Tominak hívják. Fáradjon be! - Nem szeretnék zavarni. Úgy tudom, meg van beszélve... Két kiló akácés egy kiló gesztenyeméz, ha jól emlékszem. - Nem zavar. Fáradjon be. Ó, Egek! ha van, aki a fölszálló fohászokra figyel, és hogyha ez a Valaki hallja könyörgésemet, és módjában áll eleget tenni neki sóhajt a történet elbeszélõje -, tegye, hogy soha, de soha ne engedjek az olyan fölszólításoknak, mint amilyen az imént leírt! Ne hagyjam, hogy vezessenek, se oltárra, se oltár elé, se pedig hosszú asztaloknak
innensõ vagy túlsó oldalára, vetkezni se és vetkõztetni se, ha nem akarom és nem kívánom, beszélni se és hallgatni se, ne hagyjam magam ide-oda rángatni, adjon erõt, hogy ne engedjem, hogy fejemet, miként e történet hõse - Csak egy kis idõre. Sietnem kell. Leveti a szandált. Mezítláb fog a tölgyparkettán csillogó lakkra lépni. Talpát - önkéntelenül, vagy szándékosan, ki tudná megmondani? beletörli egy odakészített, háncsból szõtt lábtörlõbe. Vajon a közép-amerikai piramisokhoz vezetett lányok és fiúk hasonlóképpen beletörölték barna talpukat valami pálmarostszõttesbe, mielõtt az egekbe vivõ lépcsõ elsõ fokára hágtak? Míg szívük dobogott, hevesen: a kalitkamadár... - tûnõdik az elbeszélõ. - Hol tartják a mézeket? - Tanakodhat most magában a hõs. - A konyhában? - Belátni a konyhaasztalra, ámde a viaszosvásznat utánzó plasztikterítõn semmi sincs, tán még egy morzsa se. A szobába vezetik. Ettõl tartott. - Foglaljon helyet! - Egész nap ültem. - Mindjárt jön a nejem meg a kislányom. Csönd. - Addig talán kifizetném... Közbevágás: - A kedves édesanyja mesélte a nejemnek, hogy a fiatalember a Földhivatalnál dolgozik. Mintha tilalmas szó lenne ebben a házban a "méz", úgy vágta le az egykori tiszt a hõs mondatának végét egyetlen határozott csapással. Leül. Megszólal. - A Földhivatalnál. - És hozzáteszi, nehogy túl kurtának tartsa válaszát a házigazda: - Negyedik éve. - A föld! az mindennek az alapja. Ezért is szavazunk mi a Kisgazdapártra.
Angol fordításban ezt a magyarországi - a történet ebben az országban játszódik - pártot így nevezik meg: Smallholders' Party. - Mondanak mindenfélét a vezetõjére, hogy ilyen meg olyan, de az minket nem izgat. Beszéltek már itt mindenfélét. Hogy például a feudalizmus volt a leggonoszabb társadalom. Hát kérem, ez nem igaz. Feudum! Tanult latinul? Naná, hogy nem. Pedig a latin minden európai nyelvnek az alapja, ahogy a föld minden dolognak az alapja. Feudum! ez azt jelenti, föld. Akié a föld volt, az mondta meg, mit kell azon a földön csinálni. Cserébe gondját viselte az ott élõknek. Ki visel ma gondot, kérdem én?! Az ember fölfordulhat. A történet hõse jól meglett volna abban az elidegenedett létben, mely, úgy tartják, a nagyvárosok lakóinak osztályrésze. Tudniillik, ha sohase szólították volna meg házbeli szomszédok vagy utcai ismeretlenek, ha nem tartottak volna számot jelenlétére olyan emberek, akik magukat rokonainak mondták, és olyan szervezetek, amelyek mindenkit a soraikba akartak tömöríteni. A történet elbeszélõje elégedetten állapíthatja meg, hogy õ sikeresebben alkalmazkodott a modern tömegtársadalom körülményeihez, mint hõse. Míg hõsének egyetlen munkahelye van, ahol számon tartják, mint adózót, és az üzemorvos idõrõl idõre berendeli szûrésekre, õ, az elbeszélõ, két különbözõ munkahellyel tart meglehetõsen laza kapcsolatot, két, jóllehet egymáshoz közeli lakásban lakik, és kis számú ismerõse két különbözõ néven szólítja õt. Azért kell ennek így lennie, hogy szabad maradhasson akkor is, ha az állam vagy bizonyos egyének korlátozni akarnák õt döntési- vagy mozgásszabadságában. Beszéljünk világosan: ha például katonai behívó jönne valamelyik lakcímére, abba a lakásba többet nem lépne be, meghúzná magát a másik helyen, és igyekezne mielõbb új másodlakást szerezni. Bár vannak, akik szerint, ha a haza háborúba keveredik, a férfinak - az elbeszélõ hímnemû - akár élte árán is védenie kell annak szent, véráztatta földjét, az elbeszélõ nem osztja ezt a régi és közkeletû hitet. Egyik lakásában aszkéta módján, magányosan tengeti napjait. Az egyetlen
szoba falait könyvespolcok borítják. A parkettán se szõnyeg, se matrac. Egyik kedves szerzõjével ért egyet: a legszebb bútor a parkett, kár eltakarni. Egy hálózsákban szokott aludni, amit gondosan összehajtogatva a legalsó polc alá dug, ha elhagyja ezt az odúját. A másik lakásban egy fiatal nõ is él. Itt van ágy és van asztal, még konyhabútor is van. Minthogy a modern tömegtársadalomban élõ egyének többnyire munkahelyükön ismerik meg leendõ házastársaikat és szexuális partnereiket, az elbeszélõ kerüli az ilyen eredetû kapcsolatokat, és kizárólag ismeretlenekkel ismerkedik. Ezt a fiatal nõt a földalatti vasút egyik kocsijában látta elõször. Meglehetõsen rövid ideig egymásba kapcsolódott a tekintetük, aztán mindketten másfele néztek. Még ugyanazon a napon a felszínen is találkoztak. Ekkor egymásra mosolyogtak. Következõ, három nappal késõbbi egymásba botlásukkor már köszöntek is, ezután pedig beültek egy szálloda legfelsõ emeletén lévõ kávézóba. Ennek a történetnek a hõse tisztelettudó ember. Ami nem jelenti azt, hogy soha nem hágna át bizonyos határokat - nos, át-át hág olykor némely határokat. De ha áthágja is õket, példának okáért durván szól idõsebb emberekhez vagy érzéki mozdulatokat tesz nyilvános helyeken, ezt annak tudatában teszi, hogy tilosban jár, és tettéért akármikor kiközösíthetik. Óvónõje egy ízben kerek papírragasztóval leragasztotta a száját. Mert olyat mondott, hogy. Egész délután rajta volt. Éppenséggel már nem is akart volna mondani semmit, de a tudat, hogy akkor se szólhatna, ha akarna, úgy összeszorította a szívét, hogy akkor se érezhette volna kisebbnek és szárazabbnak, ha azon is óvónõi nyállal rögzített enyvespapír feszült volna. Nem így az elbeszélõ. Még be se mutatkozott a fiatal nõnek, kinyújtotta a kezét az asztal fölött az arc felé. Keze pedig ugyanaz volt, mellyel hajdan egy lóistállóban a csikó selymes szõrrel borított, hívogató pofája felé nyúlt, és hogy hátrahõkölt akkor a kis ló és a kis fiú! A rettenet állt akkor közéjük, és nem lehetett már mást tenni, mint kioldalogni az istállóból. - De azóta megtanultuk
élvezni a lényeket körülvevõ láthatatlan, mégis valóságos burkok körbetapogatását és fölszaggatását. - Ezt az elbeszélõ mondta magában. Keze elérte a lányarcot, és az, noha elhúzhatták volna a férfitenyérbõl, maradt. Olyan szép néven mutatkozott be ez alkalommal, mint még soha. - Csókolom. - A hõs föláll, mert meglátja a szobába lépõ háziasszonyt és házikisasszonyt. - Édesanyám küldött, a mézért. - Üdvözlöm. A lányommal tegezhetik egymást, úgy tudom, egyidõsek. - Szervusz. - Szia. Mindenki leül. Aprósütemény. - Tessék fogyasztani! - A hölgy, miként ha leshelyrõl, figyel. A hõsnek eszébe jut mindaz, amit anyja mesélt errõl a családról. A lány már férjnél volt, de hazahozták. Nem volt jó neki az uránál. Vagy legalábbis így mondták a szülõk. A lány papucsban volt. Lábán a körmöket nem lakkozta. Kissé már meggyûrték a túlságosan karcsúra formált cipõorrok a szélsõ lábujjakat. Az erek, anélkül, hogy kidagadtak volna, jól láthatóan kígyóztak bõre alatt. Halántékánál is. És melle fölsõ részén, már amennyit ebbõl a tartományból a könnyû nyári ruha dekoltázsa látni engedett. - Már több mint tíz éve, hogy vettük azt a kis házat Vas megyében. Elég olcsón jutottunk hozzá. Nem volt bevezetve a víz, de mi megcsináltattuk. - Nyugodtan ott merjük hagyni, ha föl kell jönnünk a fõvárosba. Ott senki se lop. Az idegeneket pedig figyelik. Ha ott vagyunk, mi is figyelünk. - Van polgárõrség. Kitettek egy táblát a falu szélén, ennyi lett ráírva: Itt polgárõrség van. A miheztartás végett. A lány - Vajon elvált-e? - eredetileg szorosan összezárta combjait, de mostanra ez a szorosság szûnõben volt. - Rá kéne térni valahogy a mézre - gondolja a hõs. Pillantása alatt a leány erei mintha tágulnának, rózsaszín derengésbe veszõ végeik
hosszabbodnának... - Ott sok a virág, gondolom - kockáztatja meg. Lehet méhészkedni. - Majdnem minden család foglalkozik méhészettel. Mi már az elsõ évben fölfedeztük. - Én fedeztem föl. - Ezt a hazahozott leány mondja. Most mindenki õreá tekint. - Akiktõl a házat vettük, ott hagytak néhány dolgot a kamrában. Volt egy csupor méz, már eléggé beszáradva. - A történet elbeszélõje így mondaná: beikrásodva. Ez sokkal jobb szó a csuporban feledett mézre. - Az ikrás méz azért jó, mert nem folyik le a vajaskenyérrõl, megáll rajta. - Ezt most a hõs mondta. Így jó. Nézik egymást. Mosolyoghatnának, de nem. Az elbeszélõre kisfiú korában fél évig egy idõs hölgy vigyázott. Uzsonnára vajas-mézes kenyeret ettek. Az idõs hölgy tudta, hogyan lehet úrrá lenni a vajaskenyérrõl lecsurogni kész mézen: mielõtt bármit is a kenyérre kent volna, kis csészében összekeverte a vajat a mézzel, és ez az elegy immár szilárdan tartotta magát a félbarna szeleteken. Lehetett ablakpárkányra könyökölve, lovaskocsit és szemetest bámulva ozsonnázni. A lovaskocsik halkan jártak, mert gumikerekük volt, mint a teherautóknak, és a lovak csöndesebbek voltak, mint a dízelmotor. A szemeteskocsi ellenben nagy zajjal fogadta magába a bádogkukák tartalmát. Ha a kukát görgetõ köztisztasági alkalmazott megérezvén, hogy bámulják, fölnézett, az elbeszélõ lesütötte a szemét. Volt akkoriban egy csokornyakkendõje, és az idõs hölgyet meg tudta örvendeztetni, ha azzal jelent meg nála reggel. - Mikor a csupor kiürült, sírtam. - Pedig amúgy nem sírós lány. Mikor az urával volt az a dolog, akkor se sírt. - Meg amikor a kismadár meghalt, akkor se. A kisasztalon kalitka, madártalan. Nézik hárman, és csönd van. Enyhe fuvalom a szobalevegõben: mozdul a kerek tükör, és a hõs röpke pillanatra a leány szemébe lát. - Vajon mit írtak az útlevelébe:
"szeme színe..."? Kékkel övezett barna gyûrû, abban zöld foltok! - Igen, mert azt nem lehet kibírni, hogy itt élt, velem, és már nincs, nem él. Soha többé. - Mindig ilyen volt, egész kicsinek is. Ha vásárba vittük, sohase medvecukrot vagy törökmézet kért, mert azt megeszi az ember, és vége, hanem valami maradandót. - Szentképeket kértem, meg kis szobrokat. Az megmarad. - Talán még most is megvannak valahol. - Meg hát. - Szemlátomást örül, hogy az õ lelkének világában járnak. Combjai egy hangyányival még széjjelebb. Hangyák, ebben a lakásban?! Valószerûtlen. Ugyanakkor nem nehéz elképzelni a puha bõrön kaptató rovart, vagy a celofánnal lefedett befõttesüvegeken kapaszkodó apró fekete lábakat, szimatolgató csápokat. Bármilyen gondosan töltik a mézet az üvegekbe, valami kis mézmaradék mindenképpen meg kellett, hogy tapadjon a felületükön: hangyaizgalom. És az eltévedt hangya, kétségbeesésében, vagy, ha a csiklandó három pár láb miatt a kéz akaratlan odanyúl, belemélyeszti rágóit a leányba, fegyvere savat freccsent. - Hol tarthatják a mézet? - kérdi magában. - Ajánlottak preparátorokat, de egyik se volt bizalomgerjesztõ. - Miért? - Nem vették elég komolyan a dolgot. - Nekik az csak egy kis döglött madár volt. - Értem. - Valóban érti. Az ember meg van áldva azzal a képességgel, hogy osztozzon más lények érzéseiben, de mint ahogy nem nézhetünk egyszerre harminckét tévécsatornát, úgy nem érezhetünk együtt mindenkivel, aki csak közelünkbe kerül. Az emberi érzéketlenség olyan, mint egyes tévéadások kiiktatása. A hõs akarva-akaratlan ráhangolódik a volt-nincs madár miatti búslakodásra. - Aztán találtunk megoldást. - Mindig találunk megoldást, ha a gyerekünk boldogságáról van szó. Csönd lett megint. A negyedik emeleten van a lakás, plusz
félemelet, az utca zaja csak mint távoli, vészjósló mormogás jut be a szobába. Az ablakok gondosan becsukva mind. A szoba ajtói is, három nagy szárnyas ajtó, kilincsre zárva. Az egyik alighanem a lány szobáját zárja, fönntartották neki, és most visszaköltözött, a másik a szülõkét. A hõs a harmadikon át lépett be az elõszoba felõl jövet. - Szóval, pityeregtem, de apu azt mondta, veszünk neked mézet, kislányom, ne félj. És bejártuk a falut, végigkóstoltuk a mézeket. - Az egyik helyen éppen volt pergetés, végignéztük. Az elbeszélõ mohó ember, legalábbis alaptermészete szerint. Ezért is tartja olyan fontosnak, hogy egyik életét aszkétaként élje. De gyerekkorában még csak tétován csillogott rá az aszkétaság fénye, mint délutáni alváshoz bespalattázott szobában a parkettán megbicsakló sugár; tudott órákon át bámulni egy macskák által a veranda lépcsejére helyezett kígyódögöt, de máskor bizony mohó volt és szeleburdi. Így esett, hogy a kamrában fölnyitott egy üveg mézet, és beleivott. Lassan mozdult a szájhoz tartott üvegben a méz, majd elérte az ajkakat, tömör folyam, végighömpölygött a nyelv útján a torok felé... Leszakadt fullánk rejtõzött a mézben, vagy döglött méh, mit a torkos gyerek lenyelt, vagy éppen a tárt szájba, mint bódító barlangba röppent be egy méh vagy darázs - ki tudná megmondani? Mindenesetre elõbb éles, majd tompuló fájdalom vette birtokába a nyelv tövét, és lett ott gyorsan növekvõ duzzanat, nehezülõ lélegzetvétel... De aztán a veszélyt elhárította a kihívott és idõben érkezõ orvos, úgyhogy az elbeszélõ felnõtt, és éli többszörös életét. - Igen, igen. (Megint csönd.) Úgy tudom, kegyednek nincs még menyasszonya. - Nincs. - Ne vegye rossz néven, hogy érdeklõdtünk maga után. Nem semmiség, valakit az otthonunkba vezetni. Ó, a régi, vészterhes méz! melybe az elbeszélõ beleivott az imént fölidézett mohó pillanatában! azt is ilyen hosszadalmas beszélgetés alkalmával vásárolta az elbeszélõ családja egy idõs
házaspártól. Jókora kert mélyén, egy lugasban kellett ülni, tölgyfa lócákon, és végighallgatni elõbb az idõs hölgy, majd az idõs úr élte történetét. Közben alkalmat találtak arra is, hogy egy-egy finoman elhelyezett kérdéssel megtudjanak ezt-azt az elbeszélõ családjának eredetérõl és tevékenységérõl, valamint az apa és az anya nézeteirõl is. Lehet, hogy ezek akárkinek nem adnak el mézet?! - kérdezte hazafelé menet az apa. Annál az idõs házaspárnál - nyugodjanak békében! - se lehetett semmi nyomát látni a mézkészleteknek. Végül, miután bebizonyosodott, hogy méltóak erre a különösen nemes anyagra, egy díszes ónémet szekrény lett föltárva, mely sátorvászonnal takartan állt a lugasban. A polcok roskadoztak a színültig töltött üvegek terhe alatt. - Ezt a süteményt mézzel sütöttük, természetesen. Nem használunk cukrot. Mint ahogy a középkorban se használt senki. Csak a méz volt édesítõszer, meg nyáron a gyümölcsök. - Nem is volt olyan sok rossz fogú ember. - Nekem mind a harminckét fogam megvan - közli a leány, és látni engedi ajkai résében a fehérzománcú csontképleteket, nyáltól csillogóan. Az ajkak is csillognak, nemrég nedvesíthette õket nyelvével. - Amikor fölfedezték Amerikát, mohóbbak lettek az emberek, jött a kapitalizmus, kezdett minden elromlani, behozták a cukornádat, rászoktak a cukorra, ugyanazok, akik most a narkóra! Aztán nézhettek, mikor a napóleoni háborúk idején lett a blokád, és nem jött be a cukor... Akkor kitalálták a répacukrot, de mi olyat nem eszünk. - A cukorrépa sáros. - A háború alatt volt a melasz, sokan azt ették, hát meg is lehet nézni most a gyerekeiket, milyenek. Csönd, csönd. - A mi kislányunk nem kapott cukrot, soha. - Akkor persze rimánkodott, de most már érti, hogy az õ érdekében történt. - Minden az õ érdekében történik.
Beszédes szemek. A lány nézi a hõst. - A mellékhelyiséget merre találom, kérem szépen? - Az ajtó után jobbra. Van a klozetben kézmosó is. Használhatja a törülközõt. A kislányunk készített tisztát. Lépések a lakkon. Vajon marad-e nyom, az izzadságtól? Kinyitja, majd maga után becsukja az ajtót. Ott a vécéajtó, jobbra. És balra hatalmas ónémet szekrény. Tétovázik a vécé és a szekrény között. A szobából nem hallatszik beszélgetés. Nem kéne kutakodni. Ne szólj, ajtó, hogyha nyitlak, ne szólj, lány, ha megcsókollak. Fent kicsi üvegek, aztán nagyobbak, lent egész nagyok. Méz mindegyikben. És a mézben... Az egyik kicsi üvegben törpepapagáj. Mintha élne. Az egyik nagy üvegben fiatal férfi feje. Vagy csak gyümölcsök? Sárgadinnye, szilva, mandula, télire eltéve? Kinek van türelme így tartósítani a nyár adományait? A szemek nyitva. Elnéznek mellette. Hátrafordul. Mögötte ott áll az apa, az anya és a lány is. Nem lehetett hallani, ahogy az ajtót nyitották. - Szalonnával kenik, hetente, hogy ilyen nesztelen...? - Ez villan át a hõs tudatán. - Mondtam, hogy megvan. Megoldottuk. - A régiek így õriztek meg bizonyos dolgokat. - Õ a volt férjem. - Nem volt méltó a kislányunkra. Becsukja az ajtót. - Nem kellett volna kinyitnia. Nézik. - Mi itt szívesen fogadtuk. Bizalommal.
- A maga idejében mindent megtudott volna. - Mi a lányunkat olyanhoz adjuk, aki méltó. Szünet. - Nem kellett volna kinyitnod.
Az elbeszélõ hallgat. Ott van, persze, a kísértés, hogy elbeszélje a lánynak, akivel él, miféle történetet gondolt ki, de ellenáll. - Min mosolyogsz? - hangzik a kérdés, ámde õ nem mondja meg, a fejét rázza. Az jutott eszébe, hogy beleszõhetné valahova ezt a félmondatot: "Az asszony mézesmázosan beszélt." És gondolja: "Minek? Elég, ha én tudom." Azután, kisvártatva, megfogalmaz és kimond egy kérdést, igen, úgy is mondhatnók, megkérdi a lányt, hogy az anyag, melynek a férfitest egyszerre termelõje, raktárosa és szállítója, az anyag, amelyben emberi nemzetségek tervdokumentációja van tárolva, nos, ez az anyag mézzel elkeverve milyen lehet? - Hát ezen mosolyogtál! - mondja a lány, szünet. - Van itthon méz. -----------------------------------------------------------------------Állhatatosság ------------- Ez vele jár - gondolja Birkóczy. - Az utazással. A koránkelés. Kevés csomagjuk van. Hirtelen jött az elhatározás, hogy utaznak, idõ se lett volna alapos mérlegelésre, mit vigyenek, mit hagyjanak otthon. - Így van rendjén - gondolja. Mintha kitelepítési végzés jött volna, aminek haladéktalanul kell eleget tenni, amiben szigorúan meg van szabva, mit és mennyit szabad magukkal vinni. Egyébként valóban ilyesféle végzés alapján került ide
annak idején Birkóczy családja, az ország túlsó végébõl, ahogy õk szokták, fájdalmasan és maguk közt mondani: "egy igazi városból" ebbe a "városnak mondott faluba". A kor, melyben a mesterséges és akárhogy is nézzük - erõszakos emberanyag-mozgatás szokásban volt, rég elmúlt, de a család mostanáig helyben maradt. Birkóczynak az itteni temetõben porlad apja, anyja, nagyanyja; - Majd gondoskodni kell a sírokról - gondolja -, ha úgy alakul. Éppen alakulhat úgy is, hogy erre a helyre õk nem is térnek már vissza. Vagy csak annyi idõre, hogy szétválogassák a holmijukat, mi az, amit még elvinnének innen, mi az, amit esetleg el lehetne adni a környékbelieknek, és mi az, amit a szemétbe kell dobni, vagy még inkább egyszerûen csak ott hagyni, ahol van, a sorsára: Lopják el, hordják szét... de hát ebbe talán korai még belegondolni. Mert csak egy rövid levél jött a nagyapja öccsétõl: "Gyertek, ha tudtok. A könyvet hozzátok magatokkal, ha még megvan. Mostantól bármikor jöhettek - arra az esetre, ha nem találnátok itthon, küldöm a mellékelt kulcsot. Szeretettel, Öcsi." Öcsinek hívták, mert õ volt a legfiatalabb testvér. Mindenki így szólította a családban, felnõtten és idõsen is. Birkóczy egyetlenegyszer aludt Öcsi lakásában, még gyerekkorában. Osztálykiránduláson vett részt, de útközben belázasodott. - Van itt valami rokonságod? - Nincs. - Senki se figyelmeztette otthon, hogy le kell tagadnia Öcsi bácsit, illetve, hogy ne apelláljon a vendégszeretetére, mégis, ez valahogy benne volt a levegõben. Tapintatosak voltak, persze, de kicsit bizonyára sértettek is, hiszen míg õk egy szûk és kényelmetlen szolgálati lakásban, állandósult ideiglenességben éltek, távol a család eredeti székhelyétõl, Öcsi évtizedeken át egymaga birtokolta nagy és kényelmes lakását. Ha csak egy kis önfeláldozás szorul belé, hát megoszthatta volna velük. De Öcsi bácsinak esze ágában se volt rokonaival összepréselve élni, megvoltak a maga szokásai és kedvtelései, melyeket nem szívesen adott volna föl, és ezt a család már abból megértette, hogy nem invitálja
õket, tudomásul is vették a dolgot, de azért rosszul esett, nem vitás. - Dehogy nincs - mondta a másik kísérõ tanár - Félrebeszél, mert lázas. Van egy bácsikája. Oda kell vinni hozzá. - Birkóczyt faggathatták, nem tudta a címet, telefonszámot, és a tanár hiába lapozta a telefonkönyvet, mert Öcsinek titkosított száma volt. Úgy jutottak a nyomára, hogy a gyerek kinyögte az intézmény nevét, ahol rokona dolgozott, és a tanár, akit nem kötöttek a család íratlan szabályai, a tapintat, egyszerûen odacsörgött. Öcsi nem volt benn, de a titkárnõje kapta magát és szolgálati kocsival érte ment, átvette a vacogó Birkóczyt, és elszállította a lakásba. Hideg, esõs idõ járta akkor, kirándulásra nem a legjobb, de - Birkóczy emlékezete szerint mire a lakáshoz értek, szétnyíltak a felhõk, épp csak egy résnyire, hogy arany foszlányaik között áttörhessen a fény, és hogy a gépkocsi ablakain ülõ vízcseppek egyszer csak fölsziporkázzanak, mintha ebben a városban ilyen rücskös és csillogó üveget használnának, ez volna itt a specialitás. A titkárnõ otthagyta õt a lakásban, miután keresett neki takarót és bebugyolálta, talán meg is csókolta búcsúzóul, ámbár ebben Birkóczy nem lehet biztos, mert alighogy egyedül maradt, és szédelegve föltápászkodott, hogy pokrócot tekerve maga köré, ahogy nagyanyjától látta, elinduljon fölfedezõ útjára, betoppant egy újabb nõ, igazából inkább lány, néhány évvel lehetett csak idõsebb nála, aki aztán ellátta rumos teával, simogatta gyöngyözõ homlokát, ajkával méricskélte rajta a lázat, lázmérõ nem lévén a háznál, este pedig újabb nõk jelentek meg, zene is hallatszott egy távolabbi szobából, be-benéztek hozzá, elaludt és fölébredt, de mintha mindannyiszor más ült volna mellette, más ápolta volna. - Ilyen körülmények között nem csoda, hogy hamar meggyógyultam és nagyon bántam, hogy nem betegeskedhetem még ott egy kicsit - gondolja Birkóczy.
Felhõs az ég most is, hûvös van. - Legalább fölvehetem a pulóveremet - gondolja. - Ritkán van rá alkalom. Pedig ebben érzem magam legjobban. - Valóban, a városi zeneiskolában, ahol órákat ad, meg a bárban, ahol zongorázni szokott,
túl meleg lenne az ilyen viselet, és oda nem illõ. Otthonra pedig túl szép. - Legalábbis erre az otthonra. - És látja, hogy a felesége is, a fia is kiöltözve szállnak az autóba. Kölcsönkocsi, a munkaadójától kapta. Birkóczy sohasem kért még kölcsön autót, eszébe se jutott volna. Normális körülmények között tele van aggodalommal, most viszont úgy érzi, nem történhet baj, ezen az úton. Néhány hetes Ford, még új szaga van. Felesége lábán fura, magastalpú cipõ vagy szandál, valóságos kotornus, eddig sose látta rajta. - Hideg lehet így, zokni vagy harisnya nélkül - gondolja -, bár praktikus is, mert a pocsolyák fölé emel. Emlékszik, a ház, amelyben Öcsi lakása van, magában áll, noha eredetileg nem ilyennek épült: le lettek bombázva a körülötte lévõ épületek. Hepehupás a terep a ház körül, elvadult gyümölcsfák nõnek rajta és magas a fû, így emlékszik Birkóczy. A vécé ablakán, mely pedig ugyanolyan ablak volt, amilyenek a lichthofok poros és madártetemes homályára nyílnak, benézett az éles peremû újhold. Az ablakot Öcsi félig nyitva tartotta és a párkány belsõ felén galambpár költött. A kutyát eredetileg itt akarta hagyni, de az állat olyan magától értetõdõ nyugalommal mászott be az autó hátulsó terébe, és helyezkedett ott el, hogy nyilvánvaló lett: õ is utazik. - Hát akkor: mintha itt se lettünk volna. Alig van csomagjuk. Van viszont egy könyv, egy egészen kicsi könyv, amit valamikor Öcsi adott kölcsön Birkóczy apjának. A család tagjai aggályosan vigyáznak a kölcsön kapott könyvekre, és adandó alkalommal visszaadják õket a tulajdonosnak, ebben az esetben mostanáig nem adódott alkalom. Kicsi könyv, négyzet alakú, a fedélen rajz. Birkóczy maga elé teszi, a mûszerfal fölé. Zakója zsebében pedig a kulcs. Öcsi lakáskulcsa. Régi, igen egyszerû darab, azóta egyre rafináltabbakat készítenek, tekintettel a betörésekre. - Öcsi, úgy látszik, nem tart a betörõktõl gondolja Birkóczy -, és egyébként is, ragaszkodik a meglevõhöz. Ami bevált, amit megszokott, azt nem cseréli ki. - Még nagyanyja mesélte,
hogy Öcsinél nem volt festés, mióta - még jóval a háború elõtt megvette a lakást. Bútor vagy kép azóta se lett elmozdítva, úgyhogy nem is jelentek meg a falon az ilyenkor szokásos kosz-sziluettek. - És az az igazság, hogy nem látszik piszkosnak - mesélte a nagyanya -, inkább nemesen krémszínû, tudjátok, ez az igazi écru. A könyv címlapján a rajz, egy lebegõ, szárnyas emberalak, tükrözõdik a szélvédõ üvegén. - Mintha elõttem repülne - gondolja Birkóczy.
Utóbbi idõben amúgy is fölmerült már benne, hogy el kell mennie a városból. Háború tört ki a szomszéd országban, és sokan átjöttek, menekülõk. Köztük zenészek is. Legtöbbjük néhány nap vagy hét után tovább utazott, volt, aki egészen Londonig vagy New Yorkig, de az egyik, egy fiatal zongorista, egyelõre helyben maradt. Nem képzett és mintha ízlése se nagyon volna, összesen két hangerõt ismer, a piano pianissimót és a forte fortissimót, fõleg ez utóbbiban dolgozik, az általa kezelésbe vett hangszerekbõl több évtizedes por száll el. Népszerû lett ez a menekült mûvész, különösen, hogy nem iszik mást, csak sört, azt is üvegbõl, nemigen beszél másról, csak a sörrõl és a falujabeli srácokról, meg a babákról. Ha nincs a háború, Birkóczy akár ítéletnapig klimpírozhatott volna még itt, de az ifjú játékában, mint mondják, ott vannak az aknák robbanásai és a sorsüldözött szívek dobbanásai, az eltávolodott szeretõk panasza és minden; - Ezzel sajnos nem áll módomban versenyre kelni - gondolja Birkóczy. Rátalál egy sebességre, amelyet jólesik tartania. Kicsit szemerkél az esõ, egy darabig hagyja, hadd gyülekezzenek a cseppek elõtte. Aztán megkeresi az ablaktörlõ kapcsolóját, és beállítja a legritkább fokozatot. - Öcsi bácsi lakásához tartozik egy garázs is - meséli a fiának. Egész alacsony bejárata van, ha bemész, le kell hajolnod. A háború elõtt volt egy autója. Egy DKW, azt hiszem. Rendeletet hoztak, hogy a
gépkocsikat ezentúl a nemzet használja, mindet be kell szolgáltatni. Öcsi bácsi bezárta a kocsit a garázsba. A kulcsot eltette valahová. Másnapra elfelejtette, hogy hová. Évekig nem került elõ. Igaz, autózni se lett volna tanácsos. Meg benzint se mindig kapott volna hozzá. Az utóbbi idõben filmesek szokták bérbe venni. Nagyon kérték, hogy adja el. Állítólag olyan a motorja, mint az új. Lehet, hogy már eladta. - Akkor van egy üres garázs - mondja a fiú. - Nem bírsz gyorsabban menni? - Tetszik a motor hangja - feleli Birkóczy -, ezen a fordulaton. Figyeled? - Aha.
Hosszan egyenes az út. Kétoldalt ritkás, egyenetlen fasor. Föltûnik mögöttük egy fehér Lada. - Meg fog elõzni - mondja Birkóczy felesége. Valamivel tényleg gyorsabb a Lada. Lassan beéri õket. De nem egyenletesen közeledik, állapítja meg magában Birkóczy, hol beletapos a gázba a vezetõ, hol meg lassít, mintha ki-kihagyna a figyelme, talán beszélget vagy vitatkozik. - Vagy - gondolja -, azért nyomakszik rám idõnként, hogy menjek gyorsabban. Hogy versenyezzek vele. Vagy ismerjem el, hogy õ a nyerõ, és húzódjak félre az útjából. Valami gesztust vár tõlem - gondolja, és nem csinál semmit. A felesége onnan való, abból a városból, amelyet most maguk mögött hagytak. Nem tetszettek Birkóczynak az ottani lányok. Õt találta messze a legszebbnek. És a városban nem is volt kapcsolata más nõvel soha. Két úgynevezett kalandja volt még, mindkettõ olyankor, amikor zenélni volt más városokban. - Nagy franc ez a te Öcsi bácsid - mondta egyszer a felesége, talán két évvel ezelõtt. - Jöttek odaátról, egy család, és a férj állítólag rokonságban áll vele. Én a feleséggel barátkoztam össze. Kedves nõ,
csak túlságosan büszke. Azt mondja, Öcsi beígérte nekik, hogy odaköltözhetnek hozzá, ha áttelepülnek. Na én persze nem mondtam, hogy mi is a rokonai vagyunk, és nekünk is járna a segítség. Azt mondja, egyszer megígérte: övék a kéró, de azóta valahogy nem jön a hívás. Minden hónapban várják. Most már mindenképp átjönnek. Ha kell, szállodában laknak, amíg rendezõdnek a papírjaik. Mert az Öcsi bácsi lakását, azt mondja a nõ, azt is csak ideiglenesen gondolták, egy-két évre. Eladják és továbbállnak Németországba vagy Svájcba. Azt mondja, egy ideje már a leveleikre se válaszol. Ha telefonon hívják, a vonal megszakad. Szerintük leteszi. Nagy franc, az biztos. Ahogy a felesége nem árulta el a külföldi nõnek, hogy rokonságban áll Öcsivel, úgy Birkóczy se mondta el a feleségének, hogy õ is hallott valamit a bácsiról. Ez nemrég volt, alig néhány hónapja. Átutazó emberek beszélték a bárban, hogy van ez a muksó, aki egész életében rajongott a nõkért. Most, hogy nem tud már kefélni - hallotta Birkóczy -, egy fiatal nõt fizet, hogy nyalja a seggét. A muksó azt mondja, az érzékiség nem szûnik meg azzal, hogy valaki impotens lesz. Meg kell találni a módját, hogy kiélje a vágyát az ember. Minden pénzét erre költi. Már a dolgait adogatja el - mesélték. Akkor mondott le végleg arról, hogy valaha Öcsi bácsi lakásába kerülhet. - Azért én a szõnyegemet szeretném majd átvinni - mondja Birkóczy felesége. - Legyen az embernek egy szép, meleg szõnyege. - Ott perzsaszõnyegek vannak - veti ellene Birkóczy. - Minden szobában, kivéve, ahol táncolni szoktak. Van, amelyik kétszáz éves. - Jó porosak lehetnek. Meg kopottak. Majd foltozhatom! - Ezek nem kopnak el csak úgy - mondja Birkóczy. - A perzsák. Van ott egy zongora is. Ezt nem csak abból gondolja, hogy emlékszik, valaki zongorázott, míg Öcsinél betegeskedett, de a múltkori ember említette, hogy a háború elõtt, mikor nagy élet volt abban a lakásban, egy híres bohémtanya, oda jártak az úriasszonyok és -lányok egy kis rosszalkodásra, és ha teherbe estek, a társaság nõgyógyász
tagja a zongorára fektetette õket, és míg a többiek táncoltak, gyertyafény mellett, dalolva végezte a küretet. Állítólag nem lett baja egyik hölgynek se. Becsöpögött a húrokba a vér. Becsületére legyen mondva, a muksó a háború alatt embereket bújtatott. Tõle nem is vittek el senkit. Az volt a béke szigete. Egy emelettel följebb bujkált az apám testvére, õt megtalálták és megölték.
Megelõzi õket a fehér Lada. Kölcsönösen megbámulják egymást. Hasonló család: apa és anya, csinoska lány és kutya. A kutya kidugja fejét a hátsó ablakon, és csahol. - Sikerült pont a kanyarban elõzniük. Végtelen hosszú egyenes út volt, de nekik itt kell elõzni. Nem is láthattak elõre - gondolja Birkóczy. - Majd meg kell állnunk benzinért. Meg valami ennivalót is vehettek. Ha éhesek vagytok - mondja. A benzinkútnál ott van a Lada, üresen. Felesége és fia bemegy a boltba ételért, míg Birkóczy tankol. - Lehet fogadni - mondja neki egy ember. Talán a kutas? - Itt, nálunk. - Köszönöm, inkább nem. - Mindenre. Kutyaviadal? - kérdi az ember, biztatóan. - Nyilván érdekli. Kezdhet egy szerényebb összeggel, mondjuk - Nem gondolom, hogy fogadom kéne - vág közbe Birkóczy. - Kiállhat a saját kutyával is. Látom, jó karban levõ, erõs állat. Az úr, a másik kocsival, bevetette. Hallja? - Valami morgás, nyüszítés valóban hallatszik a közelbõl. - Jöjjön! Ha belenéz, tuti, hogy kedvet kap. - Befejezném a tankolást. A családja még mindig a boltban. A tank színültig tele. Kiderül, hogy ennél az embernél kell fizetni. Gondolja, ha rendes borravalót ad, békén hagyja. - Látom, van pénzünk - mondja a kutas. - Semmi akadálya, hogy
hódoljunk a sportszenvedélynek és fogadjunk - teszi hozzá, kedélyesen. - Jó kis kocsi! Ezzel lehetne egyet fordulni. Ha riasztom a srácokat, kiállnak a keresztezõdésekre és lezárják, amíg tart a futam. Nyilván szeretné kipróbálni, hogy mit tud. Mindjárt adom a visszajárót. De nem adja. Birkóczy a pasas válla fölött a shop felé pillantgat. Csak a Ladásokat látja jönni. Kutya nélkül. A lány a szemét nyomkodja egy zsebkendõvel. - Nem kell a szívére venni, kislány - vigasztalja a kísérõjük. Hasonlít a kutasra. - Talán a testvére - gondolja Birkóczy. - Nálunk jó kennel van. Eljön egy hónap múlva, választ egy édes kölyköt. Fölneveli. Azt nem lesz könnyû megszorítani, garantálom. - Revansot kérek - mondja a Ladás. - Rendicsek - mondja a kísérõ. - Autó? A férfi már indulna is a kocsijához, de a nõ megelõzi: - Azt mondta a... - A feleségem. - A kedves felesége azt mondta, hogy szeretne megmérkõzni velem. Valami ügyességi számot mondott. - Anita! - kiált a kísérõ. - Középtermetû, rövidszoknyás nõ lép ki a ház mögül. - A hölgy kiáll veled. - Jó, de aztán jönnek a lóerõk! - mondja a Ladás. Zsebébõl bankjegyköteget húz elõ. Hogy milyen címletet emel ki és ad át a kísérõnek, Birkóczy nem látja. - Ha az én nejem gyõz - Ötszörösen fizetek - mondja a kísérõ. - Jöjjenek - tárja terelõ mozdulatra a karját a kutas -, a helyszín itt van ötven méterre. Finom sörkorcsolyáink vannak és csapolt sörök. Azt nem mondom, hogy ingyen adjuk, de el fognak csodálkozni, milyen jutányosan. - Nagyon kedves - mondja Birkóczy -, de mi mennénk is tovább. A visszajárót, ha lenne szíves, és - A felesége meg a fia épp ott van, ahová mind megyünk - szól
Birkóczyhoz az Anitának mondott nõ. - Az itteni vécé felújítás miatt zárva tart, és át lettek irányítva abba a házba. Jöjjön, ott megtalálja a családját! - Megnézi a nagy összecsapást - fordul a Ladások kísérõje most Birkóczyhoz -, iszik valamit, bekap egy falatot. Enni csak kell, nem igaz?! És hogy ne unatkozzon, tesz egy tetszés szerinti összeget valamelyik amazonra. Jól mondom? - Jól - mondja a Lada nõutasa. Testre tapadó, csillogó nadrágot visel (- Ezt az anyagot úgy hívják, hogy lurex - gondolja Birkóczy) és fehér pólót. Mintha fekete rúzzsal hangsúlyozta volna õket az asszony, mellbimbói sötéten domborodnak elõ. Megindulnak, egy murvával fölszórt telken át a ház felé. Közönséges, félkész ház, egyetlen furcsaság, amit Birkóczy észrevesz, hogy a vakolatlan téglafalon, ahol bergmancsövek szoktak húzódni, itt futófény színes mûanyag vezetéke feszül és villog. Van a szoba közepén egy asztal, nem különösebben nagy, de igen masszív. Az egyik fal mentén, elemes bútorokon italok és poharak. Az ablak elõtt jókora hordókban szobanövények. Körben fotelek, kanapék. - Úgy látszik, nagyobb társaságok is össze szoktak itt gyûlni - állapítja meg magában Birkóczy, és örömmel fedezi föl az övéit. Tányér van a kezükben, mellettük pohárban ital. Ha jól látja, tepertõt esznek, vastag szelet kenyerekkel. - Jól van! - mondja Birkóczy felesége - ígérték, hogy szólnak neked. Ezt megnézzük, aztán mehetünk is tovább. Kérsz? Birkóczy nem evett aznap még semmit. Elvesz egy tepertõt, kenyeret is tör hozzá a felesége tányérjáról. Leül mellé. Ugyanolyan karosszék, mint ami nekik volt, a mostani garnitúra elõtt. Hogy örültek annak, amikor a régi helyébe meg tudták venni! - És hogy utáltuk már a végén - jut eszébe. - Pedig ez a garnitúra se sokkal hitványabb a mostaninál.
Zene is szól, autóhangszórók vannak a falakra függesztve körben. Valami régi nóta, új hangszerelés.
- Kedves kötelességemnek teszek eleget - emeli meg a hangját a kutas (- Ki lehet közben a kútnál? - tûnõdik Birkóczy -, hát mind átjöttek! Lehet, hogy van még emberük?) -, üdvözlöm tisztelt vendégeinket. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy részt vesznek játékunkban. Egyúttal kifejezem részvétemet az elhunyt blöki miatt. De az élet megy tovább, és én se akarom nyújtani a sódert: következik az ügyességi verseny. Udvariasan a kezét nyújtja a lurexnadrágos nõnek, és az asztalhoz vezeti. Közben a másik ember, akirõl Birkóczy azt gondolja, hogy emennek testvére, bakot tart. A nõ belelép a fölkínált marokba, majd az asztalra hág. Üdvözlésképpen az égnek emeli karját, majdnem eléri a mennyezetet. - Sokkal magasabb versenyzõk nem léphetnek föl itt - gondolja Birkóczy. - Éljen, éljen! - kiáltja a Ladás. Birkóczy csodálkozva hallja, hogy a neje csatlakozik az éljenzéshez, aztán látnia kell, hogy az asszony a retiküljéért nyúl és pénzt vesz elõ. - Ráteszem - mondja. - Öt az egyhez! Fölsegítik a hazai versenyzõt is az asztalra. Magastalpú cipõt visel mind a két nõ, ugyanolyat, mint Birkóczy felesége. Nem ismerteti senki a szabályokat, úgy látszik, ezek általánosan ismertek. De hamarosan Birkóczy elõtt is világossá válik: megállnak egymással szemben, úgy, hogy elérjék egymást, de túl közel se kerüljenek; cipõtalpukat körberajzolják krétával (látszik az asztalon némely korábbi lábak elmosódóban lévõ körvonala), a vonalból nem szabad kilépni, illetve az a cél, hogy az ellenfelet a játékos kilépésre kényszerítse. Van egy méteres alumíniumcsõ, kötéldarabon himbálódzik. Az egyik férfi megüti, csengése hamarosan búgássá mélyül, hosszan zeng, Birkóczy ámultan hallgatja. Sokáig nem is a küzdõket figyeli, hanem a gongként funkcionáló csövet. A vendég versenyzõ bõre barna és csillogó, az izmok, ahogy a karján és lábszárán meg- megfeszülnek, tisztán kirajzolódnak alatta. A hazai versenyzõ - Anitának hívják, legalábbis ezt a nevet hallani, ahogy hívei biztatják - puhább alkatú. Vastag combok és karok.
- Az ilyen karok házi munkák közben erõsödnek, és szalonna, kenyér, sör táplálja õket - gondolja Birkóczy. Megállapítja, hogy ennek a nõnek rövidebb a lába és nagyobb a feneke. Most a javára válik: alacsonyabban van a súlypontja, tehát nehezebb kibillenteni. (- Az ilyen segget úgy hívják, hogy porbafingó - gondolja.) Nincs megkötve, hogy milyen eszközökkel dolgozhatnak. Elõfordul lökés és csípés, karate- és boksz-ütés. Leginkább mégis afféle birkózás ez, fogáskeresés, nyomakodás. Mosolyogva küszködnek. Pedig félõ, állapítja meg magában Birkóczy, hogy aki kibillen, az nem ússza meg a vereséget jelentõ ellépéssel, de le is zuhan az asztalról. A hidegburkolatra. Percek óta tart a játék, és még zúg a csõ. - Milyen jó kis gongjuk van ezeknek! - A nõk mintha fáradnának már. - Lehet, hogy döntetlen lesz? - leeresztett karral, lihegve állnak szemben. - Gyüttment kurva - mondja a helyi. A vendég keze lendül: tökéletes pofon a helyi arcán. Ám nem sokáig örülhet, rövid, de acélos szorítású ujjak kapnak a hajába, és lerántják. Sikít. Ahelyett, hogy belecsimpaszkodna a helyi versenyzõbe, és legalább magával rántaná, döntetlenre mentve a találkozót, a fejéhez kap: kibillen, lezuhan az asztalról. Nem esik a földre, annak köszönhetõen, hogy a kutas testvére elkapja és ölében tartja. Míg a kutas meg a férj sört hörpintenek az izgalmakra, a kutas testvére csillapítja a síró, remegõ asszonyt. - Jöjjön, fönt van egy szoba, ott lefekhet. Szépen kipiheni magát. Jó nagy ágy - teszi hozzá -, kényelmes. Nincs ellenvetés. A karjában tartva elviszi a nõt. - Akkor hát... Következik az autóverseny! - Elõbb, ha lehetne - mondja Birkóczy, aki, maga is csak most veszi észre, nem ette meg a tepertõt és kenyeret sem - a visszajárót legyen szíves, és már itt se vagyunk. - Máris?
- Máris. Nagyon sajnálom, de... - Nekem van egy fölvetésem - mondja Birkóczy felesége. - Ha én kihívnám a hazai versenyzõt... Persze csak ha nem fáradt. - Dehogy! Most kezdek belejönni. - Meg kell menteni a gyüttmentek becsületét - mondja Birkóczy felesége. - Úgy van - mondja a Ladás. Visszaül. - Én is fogadok a gyüttment csajra. - Én nem - mondja Birkóczy. - Nem? - Nem. Birkóczynak mehetnékje van, föláll. - Gyere - mondja a fiának. - Hát ember vagy te? - kérdi tõle a kutas. - Te nem vagy ember. Legalább addig maradj, amíg... Birkóczy felesége nem várja, hogy fölsegítsék, maga mászik föl az asztalra. Most a Ladás emeli a gongot, nincs mese, kezdõdik az újabb meccs. Birkóczy hagyja, hogy a kutas lenyomja a fotelbe, a fia meg az autós lánya közé. Eszébe jut, hogy a felesége sportolt, dobóatléta volt. Megyei szinten versenyzett. - Nem is esélytelen gondolja. Csak a hajára vigyázzon! nehogy úgy járjon, mint az elõzõ nõ, akinek a szép, laza frizura lett a veszte...
Böködik egymást, minthogyha tõr lenne a kezük, igen, valósággal vívnak. - Fájdalmas lehet - gondolja Birkóczy -, és meg csak föl se szisszennek. - Eleinte a vállakat szurkálják, aztán jönnek a hasra célzott ütések. De nem kímélik a melleket sem. - Ezek gondolja Birkóczy - nem tisztelik egymásban a nõt. - Látja fölvillanni a felesége szemében azt a tüzet, melyet csak néhányszor látott, ismeretségük kezdetén, például amikor elõször zongorázott neki, és nyilvánvaló volt, hogy hamarosan lefekszenek egymással. Emlékszik, ilyenkor felesége testében hatalmas erõk dolgoznak. Annak idején csatakosan birkóztak az ágyon. - Igen - állapítja meg -, ez az összecsapás kétesélyes. Fogásba mennek. Birkóczy felesége kapja el elõször az ellenfél
nyakát. Úgy látszik, itt mindent szabad, csak hogy kilépésre bírják a másikat... (- Ezt a számot úgy hívják, hogy kiléptetõs gondolja Birkóczy.) Szívósan védekezik a helyiek üdvöskéje, le tudja fejteni a nyaka köré font ujjakat. És ha már markába fogta Birkóczy feleségének ujjait, nem ereszti azokat, nagyot ránt rajtuk. Hallani, ahogy megroppannak a csontok, és kifordulnak az ízületek. Az asszony térdre rogy. A magas cipõtalpak kifordulnak, a bokák megbicsaklanak. Vesztett. Két könnycsepp buggyan elõ a szemek szélén, miközben maguk a szemek mereven néznek Birkóczy felé, és valamit bizonyára mondanak is, amit Birkóczy nem ért. Abban a helyzetben, amiben most van, nehéz lehet magát megtartani, remeg a teste. A kutas odalép, nagy tenyerével megtámasztja. Birkóczy felesége fokozatosan elernyed, belenehezedik a kutas karjába, és lassan Anita, a gyõztes is elengedi.
- Nem biztos, hogy törés - mondja biztatóan a kutas -, lehet, hogy csak ficam. Vagy hogy egy része törés, egy része ficam. Délután jön a körzeti orvos, addig itt kéne maradnod. Nem hangzik ellenvetés. - Fölviszlek. Biztosítunk neked egy szép szobát. Jó? Vagy elõbb egy kis piát? - Egy kicsit - mondja az asszony, és szokatlan helyzetben álló ujjait nézi. - Ne próbáld mozgatni - tanácsolja neki Anita. - Jól küzdöttél. Majdnem sikerült legyûrnöd. - Köszönöm. - Szép volt - mondja a Ladás. Némileg türelmetlen: szeretne már a volánhoz ülni. A kutas itatja. asszony fogadja sört.
tartja Birkóczy feleségének szájához a poharat, és Az igencsak szomjas lehetett: az utolsó cseppig magába a
- Mehetünk? Az asszony bólint. A kutas lassan, vigyázva megemeli. - Egy pillanatra! - mondja az asszony. A kutas megáll. Gondolom, ti tovább mentek. Csend. - Üdvözlöm Öcsi bácsit. - Birkóczy föláll, és megsimogatja a felesége haját. - Menj csak - mondja még az asszony -, te kis állhatatos herceg. - Még rámosolyog a fiára: - Légy jó! Ott maradnak: a Ladás és a lánya, illetve Birkóczy és a fia. - Beszállhatnál te is a versenybe! - Nincs kedvem - mondja Birkóczy. Az az érzése, hogy valamit még meg kéne beszélnie a feleségével. Utánamegy. Sehol senki, fölmegy a lépcsõn. Nem sajnálták a faanyagot, jó vastagok a fokok. Az emeleten keskeny folyosó. - Merre lehetnek? - tanakodik. Egy félig nyitott ajtó mögül csobogást hall. - Fürdõszoba? benyit, arra számítva, hogy ott találja a feleségét. A lurexnadrágos nõ van benn, a vécén ül. De hol az a lurex? Csak egy nagy, kockás férfiing van rajta. Vizel, bõséges sugárban. A hang kongva, búgva száll föl a porceláncsészébõl. - Mintha a gong, az alumíniumcsõ zengene itt fenn tovább - gondolja Birkóczy. - Elkezdõdött már az autóverseny? - kérdezi a nõ. - Azt hiszem, még nem. - Lenne egy kérésem. - Igen? - Vigye el a lányomat. - Nem is tudom... - Legyen szíves. Remélem, még nem ültette be maga mellé a férjem. - Nem akarnék beleavatkozni... Egy keserves mosoly az asszony szája sarkában, talán az veszi le Birkóczyt a lábáról. - Na jó. Ha még itt van, elviszem. -
Egyszerre megérzi, hogy neki is vizelnie kell. - Ne húzza le! - Míg vizel, rájön, hogy nem lenne illõ most bemennie a feleségéhez. Viszontlátásra! - Viszontlátásra! És köszönöm... Odalenn csöndben vannak. A Ladás föl-alá jár. Anita elfekszik az asztalon és piheg. - Ezek szerint belõle is sokat kivett a két összecsapás! - A fiú és a lány kólát iszik, szívószállal. - Gyertek - mondja Birkóczy. - Te is... Anyád azt üzeni, szeretné, ha átülnél hozzánk. A lány engedelmesen föláll. A Ladás nem emel kifogást. - Hát a visszajárót, azt itt hagyom maguknak - mondja Birkóczy, belátván, hogy ezt az összeget le kell írnia, mint veszteséget. - Mennyi? - kérdezi Anita. - Négyszáz. - Várjon! - le se szállva az asztalról kihúz egy fiókot, és elõkotor néhány érmét. - Tessék. És jó utat!
Elállt az esõ, és úgy néz ki, hamarosan kisüt a nap. A kocsiban a kutya álmatagon emeli meg a fejét közeledtükre. - Talán meg se mozdult egész idõ alatt - gondolja Birkóczy. - Hova üljek? - kérdezi a lány. - Ahova akarsz - mondja a fiú. - Üljél apa mellé. Szórakoztatni kell a sofõrt. - Helyezkedjetek el kényelmesen - mondja Birkóczy, és indít. Most már nem akarok megállni. - Enni se? - Enni se. - De még ma nem is ettél semmit. - Nem bánom - mondja Birkóczy. - Hát akkor: mintha itt se lettünk volna! - Kikanyarodik az útra. - Ott fogunk enni. Öcsi bácsi lakásában. - De vajon jól teszi-e, tûnõdik, hogy magával viszi ezt a teremtést? Nem ronthat-e el valamit a jelenléte? - Valamit, ami
sok éven szolgálta Öcsit, és most, mikor nem is számítottunk rá, úgy néz ki, hogy a miénk lesz...? - morfondírozik magában. - De hát õ is befogadott embereket, akik rászorultak! - Majd én csinálok ennivalót - mondja a lány halkan. - Tudsz fõzni? - Néhány dolgot. - Hány éves vagy? - Tizenhat. - Palacsinta? - A palacsintát azt sütik. - Tudsz palacsintát sütni? - Tudok. Akarod, hogy süssek? Mikor fogunk odaérni? Kell hozzá liszt, tej, tojás, szódavíz, olaj, cukor, só. Meg a töltelék.
_.oOo._ -----------------------------------------------------------------------Életrajz -------1960-ban születtem. A Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolán 1983-ban kaptam színházrendezõi diplomát. Dolgoztam hivatásos színházakban és saját alternatív csoportommal. A Magyar Rádióban fõiskolás korom óta rádiójátékokat, irodalmi mûsorokat készítek, 1993-tól nemcsak rendezõként, hanem szerkesztõként is. Elsõ novellám 1997-ben, a Holmi címû folyóiratban jelent meg. Ugyanazon év õszén jött ki kötetem, a Vásárlók könyve. A könyv elnyerte az év legjobb elsõ kötetéért odaítélt Bródy Sándordíjat. Második kötetem, amiként a korábbi is, egymással tematikusan, motívikusan összefüggõ elbeszélések gyûjteménye. A címe: Erények könyve, és az 1999-es könyvhéten jelentette meg a Magvetõ Kiadó.
-----------------------------A kézirat érkezése után, 2001. júniusában jelenteti meg a Magvetõ Kiadó a szerzõ "Szõlõt venni" címû regényét. -----------------------------Publikációs lista ----------------Az író (esszé Lengyel Péterrõl) Vár ucca 17., 1996/2 Földet venni (novella) Holmi, 1997. február; Vk Elégtételt venni (novella) Alföld, 1997. április; Vk Követ venni (novella) Kortárs, 1997. június; Vk; szerb nyelven: RE( (Belgrád) Kupiti kamen 1999. janfebr. Mézet venni (novella) Jelenkor, 1997. július-augusztus; Vk Kést venni (novella) ÉS, 1997. július 25.; Vk Vajat venni (novella) Szivárvány, 1997. július Halat venni (novella) 2000, 1997. szeptember; Vk Kiflit venni (novella) 2000, 1997. szeptember; Vk Virágot venni (novella) Kortárs, 1997. szeptember; Vk Fejét venni (novella) Vk Vásárlók könyve (novelláskötet) JAK-Kijárat, 1997. október Érdeklõdés (novella) Alföld, 1998. január; Ek Pontosság (novella) ÉS, 1998. február 6.; Ek Hallgatás (novella) Jelenkor, 1998. március; Ek Tisztelet (novella) 2000, 1997. március; Ek Rendszeretet (novella) ÉS, 1998. április 3.; Ek Szorgalom (novella) ÉS, 1998. június 19.; Ek Gondoskodás (novella) Kortárs, 1998. szeptember; Körkép 1999; Ek Igényesség (novella) Liget, 1998. szeptember; Ek Béketûrés (novella) És, 1998. szeptember 4.; Ek Mérlegelés (novella, a Pannon ABC c. sorozat részeként) Liget 1998. október; Ek Állhatatosság (novella) 2000, 1999. január; Ek Hûség (novella) ÉS, 1999. január 8.; Ek Ízlés (novella, Belsõ ruhatár c. sorozat részeként) Liget, 1999. február; Ek Levél (novella, a Pannon ABC c. sorozat részeként) Liget, 1999. március Síkosság (novella) Jelenkor, 1999. április; Ek Becsület (novella) ÉS, 1999. április 23.; Ek Önfeláldozás (novella) ÉS, 1999. május 28.; Ek Tisztaság (novella) Ek Erények könyve (novelláskötet) Magvetõ, 1999. június Hivatástudat (novella) Kortárs, 1999. augusztus Megoldás (novella) ÉS, 1999. augusztus 6. Hinta-palánta (novella) Liget, 1999. szeptember Sárból és azonosságból (esszé Molnár Sándor keramikusmûvészrõl) katalógus, 1999. november
Benedek Szabolcs könyvérõl (könyvbemutató szöveg) Írók Boltja, 1999. november 22.; nyomtatásban: Esõ, 2000. Tavasz Istenadta (novella) 2000, 1999. december Júni 24 (novella) ÉS, 1999. december 22. Látókép Megállóhely (jegyzet Szilágyi Lenke könyvérõl) Rádió, Irodalmi Újság, 2000. január 22. Az aranymandulák (tárca) Magyar Hírlap, 2000. február 21. Rossz közérzet a Teremtésben (esszé Rakovszky Zsuzsa Fehérfekete c. kötetérõl) Beszélõ, 2000. február Húzás (novella) Esõ, 2000. Tavasz Jégszív (novella) Liget, 2000. április Égi harcos (novella) Prae, 2000. 1-2 A Tisza-parton (novella) Esõ, 2000. Nyár Férfizene (novella) Jelenkor, 2000. június Minden jogos és mégse minden (kritika Kukorelly Endre könyvérõl) ÉS, 2000. június 9. Elsõkéz (novella) ÉS, 2000. június 23. Tízkor a Doppelg nger'sben találkozunk (kritika Bret Easton Ellis könyvérõl) ÉS, 2000. június 30. Farkasemberi színjáték (novella) felolvastam az Írók Boltjában, a Liget 100. számának bemutatóján, 2000. május 23-án; nyomtatásban: Liget, 2000. augusztus Zöldmetál (novella) EX Symposion, 2000., 30-31. szám Vérfolyam (novella) 2000, 2000. július-augusztus Maszkcsók (esszé Stanley Kubrick Eyes Wide Shut c. filmjérõl) Filmvilág, 2000. október A Színházcsináló a Kamrában (színikritika) Magyar Narancs, 2000. november 17. Húsparázs (novella) ÉS, 2000. november 24. C10H8 (esszé) Liget, 2000. december A legjelentõsebb (könyvkritika) Magyar Narancs, 2000. december 7. Mintha tetten érték volna (esszé Arthur Schnitzler Álomnovellájáról) fölolvastam 2000. december 14-én a Szlovák Intézetben; átdolgozva megjelent: Magyar Narancs, 2001. január 11. Szõlõt venni (regényrészlet) Magyar Lettre Internationale 39., 2000/2001 Tél Szõlõt venni (regényrészlet) ÉS, 2001. január 5. Pacsmag (kritika az Egyszer élünk c. filmrõl) Filmvilág, 2001. január Ex libris (négy rövid kritika Darvasi László, Balázs Attila, Hazai Attila és Almássy Éva köteteirõl) ÉS, 2001. január 19. Szõlõt venni (regény) Magvetõ Kiadó, 2001. június A Jelenkor 2001. májusi számában is megjelent részlet a regénybõl. ------------------------------
Recenziók: ---------NAGY BOGLÁRKA HETVENHÉT, KILENCVENNÉGY Két JAK-füzetrõl (Zoltán Gábor: Vásárlók könyve - JAKfüzetek 94.) http://www.c3.hu/scripta/jelenkor/1998/0708/15nagy.htm MÁRTON LÁSZLÓ AZ ESEMÉNY ÉS AZ ERÕTÉR* Zoltán Gábor novelláiról http://www.c3.hu/scripta/jelenkor/1999/04/03mart.htm
Elektronikus publikációk: ------------------------Maszkcsók Tágra zárt szemek Csak a nézõ ismerheti a hõs minden maszkját. http://www.c3.hu/scripta/filmvilag/0010/zoltan.htm Rossz közérzet a Teremtésben Esszé Rakovszky Zsuzsa Fehér-fekete c. kötetérõl http://www.c3.hu/scripta/beszelo/00/02/18zoltan.htm Síkosság http://www.c3.hu/scripta/jelenkor/1999/04/02zolt.htm Hallgatás http://www.c3.hu/scripta/jelenkor/1998/03/08zolt.htm
------------------------------------------------------------------------
