Oricain, 2007. július 26. csütörtök, 89. nap Reggel kilenckor keltünk, de csak azért, mert szerettünk volna korán indulni tovább. Elég hűvös volt, felmerült, hogy együnk bent, de azután győzött a sportos énünk. Negyed 12-kor indultunk el a kempingből, WC ürítéssel, mosogatással, fizetéssel. Előtte még előadtunk egy, a Levanter Kupán legalább 5 pontot érő kiállást a parcelláról. Pár kilométeren azon a bekötőúton haladtunk, amelyen érkeztünk, majd az N260-ason folytattuk. Errefelé szelídebbek a hegyek, de továbbra is minden élénkzöld, szép hegyekkel karéjozott kellemes völgyek, bár nem olyan látványosak, mint az elmúlt napokban. Csak nem egész 20 kilométeren tartott a csoda, utána megérkeztünk a poros, meleg Spanyolországba. Sabinago-t már tágas völgyben vezető széles, alig kanyargós úton értük el, a környezetben építkezések, mezőgazdasági munka… A települést elkerülve Jaca felé az N330-ason folytattuk. Itt letértünk pár kilométert, hogy bevásároljunk egy Lidl áruházban, majd az N240-esen folytattuk. Itt már a Santiago de Compostella-ba vezető zarándokúton jártunk. Ez meg is jelent számos táblán. Innen Pamplona-ig egyetlen gyalogost láttunk, lehet, hogy zarándok volt… Minden esetre a táblák még kb. 800 kilométert jeleztek… Jaca és Pamplona között két szóra érdemes dolog volt. Érdekesnek láttuk Berdun települést, mely egy egyedül álló domb tetején utalta a sík vidéket. Zsóka le is kapta, csak úgy menet közben. A másik az Embalse de Yesa víztározó. Ennek partján vagy húsz kilométert autóztunk. Érdekes volt, hogy szikrázóan kék volt a vize és a partján alig volt infrastruktúra kiépítve. Csak néhány kisebb üdülő övezetet láttunk, azok is elég szegényesek voltak. Néhány kemping, pár üdülőház, és pár tucat kikötött csónak. Emberek is alig voltak a vidéken. A környezetben viszont érdekes, homok dűnékre emlékeztető sziklaképződményeket láttunk. Úgy menet közben készült megint pár kép.
215
Rózsi szépen elvezetett célunkhoz. Pamplona környékén ez az egyetlen kemping, ez is elég messze van a várostól. Szerencsére napjában négy busz közlekedik. Megérkezve a kempingbe kiválasztottuk helyünket. Ez már nem az az árnyas vidék, mint az elmúlt hetekben, bár a kemping füves. Nehéz megfelelő helyet találni és figyelni kell a nap járására. Letáborozás után elmentünk megnézni a buszmegállót. Ez bizony jó negyedórás gyaloglással érhető csak el. Reggel 8.52-kor vagy 11 órakor indul járat. Szeretnénk elérni a korábbit, ehhez hét körül kell kelni. Visszatérve a kempingbe megettük sajtos-sonkás-boros lezuhanyoztunk és felkészülünk a holnapi városnézésre.
vacsoránkat,
Oricain, 2007. július 27. péntek, 90. nap Sikerült hétkor felkelnünk és ma nem elsősorban a hideg, hanem a sietség okán bent reggeliztünk. Szokásainkkal szöges ellentétben nem raktunk rendet, az ágy úgy maradt, ahogy kibújtunk belőle, a reggeli edények pedig össze-vissza mindenfelé. El is tudtunk indulni fél kilenc előtt pár perccel és simán elértük a korai buszt. Ez néhány modern elővároson átkacskaringózva fél tíz körül tett le minket Pamplona belvárosának közvetlen közelében, a Plaza de las Merindades-en. Térképünk volt, mert tegnap kaptunk a kempingben, így egyenesen indulhattunk az éppen ébredező belváros felé. Az első benyomások nagyon jók voltak. Egy rendezett, kissé modern, de nem tiszta üveg palotákból álló, harmonikusan megkomponált városrészben találtuk magunkat. Errefelé sok az irodaház és az elegáns üzlet. Az első dolog, ami felhívta magára a figyelmet, a tradicionális bikafuttatást ábrázoló szoborcsoport. Itt Pamplona-ban minden két dologról szól. Első az évente júliusban megrendezésre kerülő bikafuttatás, az Encierro. Ez idén két hete volt. A másik a Szent Jakab zarándokút, mely
216
átvezet a városon. Ez utóbbinak is tulajdonítható, hogy nagyon sok templom és egyházi intézmény van városszerte.
Pár saroknyit sétálva az Av. III. Carlos-on, egy mellékutcában megpillantottuk az Arena-t. Oda sétáltunk. Az első dolog, amire rábukkantunk Hemengway szobra, aki itt tanulmányozta előszeretettel a bikaviadalok világát. Körbe sétáltuk az Arena-t, minden ajtaja zárva volt és teljesen kihaltnak tűnt. Maga az épület hasonló a többi ilyen rendeltetésű társához. Egyetlen különlegesség, hogy itt van egy külön kapu, melyen a futtatás végső céljaként befutnak a bikák.
Utunkat az Encierro nyomvonalán folytattuk. Az első utcasarkon egy hatalmas óra számolja visszafelé az időt a következő futtatásig. Elég sok, még 345 nap van hátra. Maga az utca az év döntő többségében egy csendes bevásárló utca, sok étteremmel, bárral és üzlettel, köztük emléktárgy boltokkal, ahol ma mélyen leértékelve lehet megkapni az idei futtatás kellékeit. Nem lehetett ekkor még fényképezni, mert az üzletek feltöltése miatt a sok teherautó rontotta a képet.
217
Ki is tértünk a Plaza del Castillo felé, ahol megcsodáltuk a sok szépen rendben tartott palotát. Ezek nagy része ma szálloda. Innen a kis utcákban elbóklásztunk a Plaza de San Francisco-ig, ahol egy regionális turista irodában kaptunk pár anyagot a holnapi és holnap utáni programunkhoz. Utunk következő állomása Camara de Comptos, a királyi számvevők épülete volt. Ez 1525 és 1836 között szolgálta ezt a feladatot és ma is valamilyen kormányzati hivatal lehet benne. Az udvarba is be lehetett pillantani.
Pár sarokra tőle van a San Saturnino templom. Ez korábban fontos szerepet játszott a város védelmében Érdekessége, hogy tulajdonképpen két egymással derékszögben álló templom, jó pár oldalkápolnával és közös bejárati résszel. Fontos állomása a Zarándokútnak. Sajnos olyan szűk helyen épült, hogy lefényképezni a mi eszközeinkkel nem lehetett. 218
A következő sarkon a városháza épületénél ismét visszatértünk a bikafuttatás nyomvonalára. Ez az épület egy nagyon díszes XVIII-XIX. században épült palota. Ezt követően betértünk a piacra, ahol megállapítottuk, hogy a halak és húsok választéka nemcsak gazdag, hanem az árak is elviselhetőek. Természetesen hűtő alkalmatosság hiányában vizsgálódásunk elvi természetű volt.
Megnéztük az Encierro kiinduló pontját. Itt ma parkoló van, de a karámot még nem bontották el. Ilyen kerítéseket állítanak fel a futtatás nyomvonalában a mellékutcák torkolatában is. Ezen a téren van az egyetem egyik épülete is. A modern hosszú lapos épületbe belépve pillantottuk meg a régi épületszárnyat előtte egy szép árkádos udvarral. Bemenni sajnos nem lehetett, a biztonságiak jóindulatát kihasználva csak egy üvegfalon keresztül fényképezhettük.
219
Sétánk következő állomása az innen nem messze lévő Királyi archívum. Ez egy középkori stílusban épült ultra modern épület. 2003-ban adta át a király és felesége, de környezetében még intenzív építkezések folynak. Csak előcsarnokába tudtunk bemenni, de fényképezni nem lehetett. Megcsodáltuk azt a makettet, mely Pamplona-t és környékét mutatta be az 1900-as állapot szerint. Utunkat a katedrális meglátogatásával folytattuk. Sétánk során érintettük a zarándokok egyik szálláshelyét, ahová éppen egy nagy hátizsákot cipelő huszonéves fiú tért be. A katedrálisba nem mentünk be, csak kívülről készítettünk pár felvételt. Majd elsétáltunk a püspöki palotához. Ezt elég lerobbant állapotban találtuk, de felújítása folyik. Innen a régi várfalon, érintve a katedrális hátsó frontját kimentünk az északi bástyákra és körbenéztünk. A közeli látnivalók nem mutattak túl sokat, a távoliak pedig párába burkolództak.
Szűk sikátorokon értük el ismét a katedrális főhomlokzatát. Itt betértünk egy oktatási intézmény épületébe és mielőtt a biztonságiak kizavartak készíthettünk pár felvételt a jellegzetes spanyol stílusú udvarról. Encierro nyomvonalát középtájon értük el. Itt sétálva betértünk egy elektronikai boltba 220
és vettem egy passzív hub-ot az USB portra, mert ezen a gépen csak egy van és ez sokszor nagyon kevés.
Utunkat a Citadella felé folytattuk, de eddigre egy óra körül nagyon meleg kezdett lenni és mi betértünk az El Corte Ingles áruházba, hogy a nagy leárazás keretében vegyünk valamit a kicsiknek. Volt pár szép és márkás holmi, de meg kellett állapítsuk, hogy leárazás ide, leárazás oda még mindig nagyon drágák és kockázatos lenne venni bármit is. A játék front még az Andorrában látottaknál is szegényesebb. A látogatás arra minden esetre jó volt, hogy a légkondicionált helyen felfrissüljünk.
Kijőve az áruházból leültünk egy padra és megettük a magunkkal hozott banánokat, pár szem csokit és megittuk a termoszban jó hidegen maradt limonádét. Majd betértünk egy Vodafone üzletbe feltölteni a mobiltelefont. Még volt másfél óránk a busz indulásáig. Elmentünk a citadellához, de azt egyrészt a most készülő földalatti buszpályaudvar építkezése miatt alig
221
lehetett megközelíteni, másrészt egy földbeásott létesítmény és szinte semmit sem mutat. A légi felvételekkel egészen más a helyzet.
Innen már a buszmegállót céloztuk meg, csak némi kerülővel. Az Avenida de Galicián hatalmas épületegyüttes, egy feltehetően egyházi kollégium hívta fel magára a figyelmet, majd a Conde de Rodenzó kupoláját és az előtte lévő szökőkutas parkot csodáltuk meg. Az Av III.Carlos-on tértünk vissza a buszmegállóhoz. Közben betértünk egy üzletbe és vettünk pár smukkot a lányoknak, Annamáriának és a Picinek.
Jó öt órás látogatásunk során jó benyomásokat szereztünk Pamplona-ban. Ami a legjellemzőbb, hogy a különböző korokból származó városrészek harmonikus egységet alkotnak. Tíz percet vártunk az egyébként pontosan érkező buszra. Szerencsénk volt, kaptunk ülőhelyet és gyenge negyed óra alatt kihozott a végállomásra. Innen már csak jó húsz percbe tellett a délutáni napsütésben több mint tíz kilométerrel a lábunkban eljutni a kempingbe. Út közben még volt erőnk arra, hogy lefényképezzük azt a szép házat, mely már tegnap felhívta magára figyelmünket.
222
Négy órára értünk a lakóautóhoz. Gyorsan megcsináltuk a reggelről elmaradt rendrakást, Zsóka kimosta az elmúlt napokban összeizzadt gönceinket, majd megmelegítettük az utolsó adag krumplistésztát, mosogatás, zuhanyozás, naplóírás és ma kicsit korábban ülhetünk ki. Logrono, 2007. július 28. szombat, 91. nap A tegnapi fárasztó nap ellenére már negyed kilenc után keledeztünk. Ennek oka valószínűleg, hogy itt melegebbek az éjszakák és már 15 fok körül járt a hőmérséklet. Mára egy valamivel több, mint száz kilométeres autózás vár ránk, de útközben három helyen is szeretnénk megállni. Fizetéssel együtt már negyed 11-kor úton voltunk. A gyér hétvégi reggeli forgalomban a Pamplona-t elkerülő gyűrűn jól tudtunk haladni. Egyszer elvétettem Rózsi utasítását, de hála az ismét megsűrűsödött körforgalmaknak, nem volt nehéz javítani. Első megállónk jó tíz kilométer után a semmi közepén egy 1170 körül épült kis templom, az Iglasia de Santa Maria de Eunate volt. Eléréséhez a közvetlen főútról egy mellékútra kellett letérjünk. Ez itt az El Camino nyomvonala, a kis templomot is érinti a zarándokút. Ennek megfelelően minden kitáblázva, sőt a templom melletti kis épületben szállást is ajánlanak a vándoroknak.
A templom egy nagyon egyszerű kis épület, alig nagyobb egy kápolnánál. Szabályos nyolcszög alaprajzú, csak az oltárnál van egy kis “toldalék épület”. Bent is minden nagyon puritánul van kialakítva. Egyetlen dísze egy kis Mária szobor. A templom tetején egy errefelé gyakran látható lapos harangtorony és egy kisebb, inkább őrtoronynak látszó tornyocska. Az épületet egy érdekes, 223
ívelt fedetlen kerengő, azon kívül pedig egy kőfal veszi körül. Ezeknek korábban valószínűleg védelmi feladatuk volt. Feltételezem, hogy a falon és a kerengőn belül a zarándokok éjszakázhattak is. Ma egész nap az El Camino útvonalán jártunk. Hétvége lévén sok zarándokot láttunk. Látszatra több féle van belőlük. Vannak a hagyományos, teljes menetfelszerelésben járó gyalogosok. Mások feltehetően csak egyes szakaszokat járnak be. Megint mások kerékpárral teszik meg az utat és végül feltehetően többen autóval járják be. A dolog valahogy úgy működik, mint nálunk hajdan az Országos Kék Túra, egyes helyeken pecsételni kell. Csak azt nem tudjuk, hogy egy menetben kell-e teljesíteni, vagy lehet részletekben is. Látszatra csak a zarándokok egy tört része csinálja meg mélyen vallásos meggyőződésből az utat. Sokakat talán az út sport értéke, másokat pedig az érdekessége vonz. Minden esetre errefelé a táblák még mindig 700 kilométer körüli távolságot jeleznek…
Következő megállónkig, Puenta la Reina-ig is csak jó egy tucat kilométert kellett megtegyünk. Itt eredetileg egy XI. századból származó kőhíd érdemelte ki az érdeklődésünket. A településre behajtva, akkor még azt hittük, hogy piac is van. Kocsinkat a főúton a vásárosok kocsiijai között tettük le, majd lefényképeztük a hidat. Úgy döntöttünk kicsit körbe is sétálunk. A főút mellett zárva találtuk a XIV. századból származó San Pedro templomot. A kőhíd hídfőjénél egy szépen felújított régi épületben, mely ma az önkormányzat egyes hivatalainak ad helyet, találtuk meg a nagyon tágas és jól felszerelt turista információs irodát. Ide sétálva már láttuk, hogy itt is valami bikafuttatásról lehet szó. Sokfelé erős fa- és vasrácsok, bedeszkázott ajtók hívták fel a figyelmet magukra. Megtudtuk, hogy itt ma délután hatkor lesz futtatás. Ennek megfelelő volt a városka hangulata. Mindenfelé piros-fehérbe öltözött emberek a hároméves kicsiktől a járni alig tudó nénikig. De a legtöbben a húsz és hatvan év közötti férfiak viselték a fehér nadrágból és fehér ingből, vastag, sálszerű piros övvel és a nyakban a mi korábbi úttörő nyakkendőnknek megfelelő sállal kiegészített viseletet, melyhez szinte
224
kötelező jelleggel tartozott egy félig kiürített söröskorsó is. Többen enyhén illuminált állapotban várták az estét.
A bikafuttatás hagyománya egy gyakorlatias igényből alakult ki: a bikákat valahogy el kellett juttatni az általában a város szívében lévő arénába. Ma ezt egyszerűen teherautóval intézik.
A városkának nincs arénája, ezért a városháza terén alakítottak ki ideiglenes küzdőteret. A dél körüli órán mutatványosok hangolták rá a nagyérdeműt az esti eseményekre. Kicsit tovább sétálva értük el a Santiago templomot. Ez a zarándokút jeles pontja. Itt találkozik a két ág. A Fiesta tiszteletére a templom fel volt díszítve. A bikaviadal piros-fehérje és a zarándoklat elemei határozták meg a képet. A templom egyébként nagyon, mondhatni túlzottan díszes és 225
sötét volt. Találkoztunk olyan holland biciklis zarándokokkal, akiket még kétszer láttunk a nap folyamán.
Úgy határoztunk, hogy a piacosok bódéit végig járva visszatérünk a lakóautóhoz. Mint kiderült a bódék nagy része zárva tartott, majd este a Fiestára kinyit… Azért az egyiknél láttunk azokból az aranyos, kézzel kötött gyerek kardigánokból, melyeket nemcsak két éve, de már korábban a Kanári szigeteken is megcsodáltunk és mondogattuk, hogy, ha unokáink lesznek, ilyet kell venni nekik. Most eljött az idő, a gyerekek már elég nagyok ezekhez a cuccokhoz. Végül célszerűségi okokból a kevésbé csicsás, csak ünnepi alkalmakra hordható darabok helyett a legalább annyira aranyos egyszerű csíkos darabok mellett maradtunk, melynek bojtos bohócsipkára emlékeztető kapucnija is van. A Kishercegnő kapott még egy hímzett blúzocskát is. Következő állomásunk Estella, kb. fél úton van Pamplona és Logorno között. Erre felé építettek egy új, ingyenes autópistát. Rózsi még nem is ismeri, és mi csak némi késedelemmel hajtottunk fel rá. Letérve az autópistáról bementünk a városba. Bíztunk benne, hogy szombat lévén találunk helyet. Nem igazán sikerült. Az átépítés alatt álló belváros utcáin tekeregve végül elindultunk Lograno felé és kb. egy kilométernyire egy lakótelep parkolójában tudtunk leparkolni. Innen gyalogoltunk vissza. Városnéző sétánkat a Plaza de San Martinon kezdtük. Itt több nevezetesség is található. Itt van a navarrai királyok palotája, ma múzeum, a régi városháza és a dombon a San Pedro de la Ruia templom. Ez utóbbiba bementünk, sőt a felette lévő kolostor kerengőjébe is bejutottunk. Itt a fölé emelkedő sziklaszirt adja az egyik érdekességet.
226
227
Utunkat a Rua Curtidores-en folytattuk. Ez az út része az El Camino-nak, sok zarándokot láttunk ezen a részen. Egyetlen érdekes épület a Kultúra háza. Ezt követően lekereszteztük a Rio Ega-t egy keskeny szamárhátú kőhídon, majd a túloldalon elindultunk visszafelé. Mielőtt letértünk volna a dombon lévő San Miguel templom felé, még megcsodáltuk a könyvtár régi épületét és mellette az előkészített karámot, ahonnan a jövő héten esedékes bikafuttatás résztvevőit indítják. Az utcákon egyébként lehet látni az előkészületeket, a mellékutcákat eltorlaszoló kerítések elemeit előkészítették, az üzletek egy részére a védőrácsokat felszerelték. Más üzletek láthatóan nem fognak védelmet kapni. Minden esetre a kellékek reklámozása intenzíven folyik, a nagy eseményt hirdető plakátok mindenhol kint vannak.
A San Miguel templom impozáns épület. Éppen egy aranylakodalom szertartása ért véget. A menyasszonynál csak a párra váró stráfkocsit díszítő virágok voltak fonnyadtabbak. Visszatérve a főutcára elsétáltunk a Plaza de los Fueros-ra, mely egyfajta főtere a városnak, majd érintettük a másik jellegzetes teret, a plaza de Santiago-t és indultunk vissza a kocsihoz. Közel két órát töltöttünk Estellaban. Kedves kis város, megérte betérni. 228
Estella-t elhagyva visszatértünk az új autópályára. Ebben a helyzetben Rózsi teljesen megzavarodott, le is kellett állítsuk mindaddig, amíg Lograno-tól tíz kilométerre vége nem lett az új útnak. Simán bejutottunk a kempingbe, negyed négy körül járt az idő. A hely némi csalódást okozott. Nagyon kicsik a parcellák és fűnek szinte nyoma sincs. Mi egy olyan helyet választottunk, ahol árnyék van és a kocsi éppen befért. Az asztalunk viszont már majdnem az utcán van. Szerencsére a kemping végében vagyunk, így a forgalom és a por nem túl nagy. Letáborozás után neki kezdtem a naplóban felhalmozódott lemaradásom ledolgozásának. Végre beszerkesztettem a képeket az utolsó két nap szövegébe és learchiválhattam a negyedik fejezetet. Rózsiból is kiszedtem az adatokat, megszerkesztettem és learchiválhattam. Kipróbáltam új szerzeményemet, a passzív hub-ot, jól működik. Mivel itt vettünk villanyt, estére sütést készítettünk elő, melynek tárgya egy adag bacon-ba tekert virsli a hozzátartozó tojásokkal, krumplival és hagymával. Logrono, 2007. július 29. vasárnap, 92. nap Utunk 14. hetének és harmadik hónapjának kezdetére laza napot szerveztünk. Csak a jó egy kilométerre lévő Logrono meglátogatása van a programban. Amikor útitervünket pontosítottuk két lehetőség volt Pamplona és Burgos között. Vagy Logrono, vagy Vittoria Gasteiz. Végül útikönyveink tanácsára választottuk Logrono-t. Kimondottan lelkesen írtak a városról.
229
Reggel már nyolckor felkeltem, hogy megírjam a tegnapi napot. Ennek jó fele sikerült is a fél tízes kelésig. Kényelmesen megreggeliztünk és csak fél 12 körül indultunk el a városba. A Puente Hiero-n keltünk át az Ebro folyón. Ebben, szemben a spanyol folyók nagy részével van víz elég rendesen, csak nagyon koszos. Olyan Rába méretű vízről van szó. Partján néhányan horgásztak és pár kajakos is vízre szállt. A híd város felöli oldalán széles ártér található, mely a felhalmozott uszadék fák alapján többször el lehet öntve.
A városba beérve első említésre érdemes dolog a Santiago El Real templom hatalmas tömbje és a Casino elég jellegtelen épülete. Itt befordulva az Iglesia Santa Maria de Palacio felé kimondottan lerobbant és nagyon lehangoló részeken jár az ember.
A templom megint jeles pontja az El Camino-nak. Oltára nagyon csicsás, ami errefelé elég gyakori. Érdekes volt, hogy a bejárat felöli részén kb. a terület felét elfoglaló nagyon modern kiállítás kapott helyet, mely bemutatja a templom történetét és audiovizuális eszközökkel az oltár fontosabb részeit. Másik érdekesség volt, hogy egy idősebb hölgy lépett a szószékre és tartott valamiféle igehirdetést az összegyűlteknek spanyolul. 230
Kicsit tovább sétálva a még mindig lerobbant utcákon értük el a San Bartolone templomot. Ez maga is felújítás alatt áll, egyedül csodálatos kapuzatát lehet tisztán látni. Bent a templomban elég szerény számú hívő előtt éppen szertartás folyt, azért benéztünk. Ez a templom ellentéte az előzőnek, kimondottan egyszerű kialakítású. A templomot elhagyva a sétálóutca felé vettük az irányt. Üzletek persze vasárnap dél körül nem voltak nyitva, azért a kávéházak vidékén elég nagy volt a nyüzsgés. A Plaza Mercado felé haladva, melynek nevével ellentétben ma már semmi köze sincs a piachoz, elsétáltunk a Concatedral Santa Maria de La Redonda impozáns, meglepően hosszú épülete mellett. Betérve a templomba itt is láttunk pár érdekes dolgot. Először is ez két templom, egy kisebb, kápolnának titulált van a tér felöl és egy nagyobb. Ez utóbbiban ismét találkoztunk azzal a megoldással, hogy egy nehéz vasráccsal elválasztott rész áll a kórus, vagy valamilyen más testület rendelkezésére. Ilyet Cordoba környékén láttunk többször. A templomban ismét egy negyven körüli hölgy állt a szószéken és minden kíséret nélkül valamilyen liturgikus éneket adott elő nagyon szépen meg-megszakítva valamilyen igehirdetés szerű valamivel. Utunkat a sétálóutcán folytatva betértünk egy nyitva lévő kínai üzletbe (Spanyolországban talán ez volt az első amit láttunk) és vettünk húsz €-ért egy csomó apró dolgot, köztük három kis szőnyeget a lakóautóba és a kicsiknek párnázott WC deszkát. Eddigre megfogalmazódott bennünk a csalódás, az előzetesek alapján ennél sokkal többet vártunk Logrono-tól. Azért vagy fél órát még folytattuk a bóklászást, láttunk elvétve pár szép házat, de semmi különös. Elmentünk a La Rioja tartomány múzeumának helyt adó palotához is, de nem találtuk a bejáratot. Érintettük a piacot, mely értelemszerűen be volt zárva. Végig sétáltunk a Trv. Laurel-en, melyet a környék fő terméke alapján bor utcának is hívnak. Ezt számos kis bár és büfé szegélyezi, de a kirakott hordókon kívül kevés jelét láttuk a bornak, látszatra a sör jobban ment.
231
Eddigre két óra körül járt az idő és úgy láttuk sok újdonságot már nem tartogat a város, ezért visszamentünk a kempingbe. Letettük csomagjainkat és ismét elindultunk, most már csak a környéken, mert a szembe jövők csomagjait nézve piac lehet errefelé. Meg is találtuk. Bár az árusok már elkezdtek pakolni, végig jártuk a hosszú területet. Semmi sem keltette fel az érdeklődésünket, így üres kézzel tértünk vissza a kempingbe. Első dolgunk volt, hogy a reggel mellettünk megürült és sokkal nagyobb és kedvezőbb kialakítású parcellára átköltözzünk. Innen kiállni is egyszerűbb lesz. Utána Zsóka hozzákezdett egy nagyobb főzési akcióhoz gondolva a következő napokra is. Zöldbabgulyás nokedlival és csoki krém készült. Én közben folytattam küzdelmemet a naplóban begyűjtött lemaradás behozása érdekében. Ma mindenképpen egyenesbe kell hozzam, mert ha nem, soha sem jutok a végére. Burgos, 2007. július 30. hétfő, 93. nap Meleg éjszakánk volt, csak 18 fokig hűlt le a levegő. A hűtő okozott megint izgalmakat. A délutáni főzés alatt ki kellett kapcsolni, mert az automata nem bírta, és sehogy sem akart magához térni. Igaz a feszültség megint a 220 Volt-ot sem érte el. Később az úton nem romlott a helyzet és az új helyen gázról kezdenek a dolgok a helyükre kerülni. Lehet, hogy az izgalmakat csak az okozza, hogy most van egy nagyon érzékeny indikátorunk, ami a tetejében azonnal szemet szúr, ha kinyitjuk a hűtő ajtaját. Nyolc után keltünk és a szokásos dolgokkal együtt negyed 11-kor hagytuk el a kempinget. Rózsi nagyon szépen át-, majd kivezetett a városból. Utunk első jó tíz kilométere az új autópályán vezetett. Utána viszont maradt a régi országút. Ezen is jól lehetett haladni. Semmi érdemlegeset nem mutatott a táj, a szokásos spanyol vidék: közelben mezőgazdasági művelés és építkezések, - köztük az autópálya munkálatai, - a maguk porával, távolban néhány zöld domb. Egyetlen érdekesség volt, hogy az El Camino több helyen hosszú kilométereken az országúttal párhuzamosan halad és lehetett látni a sok zarándokot ahogy a tűző napon küzd a kilométerek sokaságával. Burgos előtt Rózsi leküldött balra egy nagyon keskeny útra, mely a kilométerek haladtával csak romlott. Végül egy aszfaltozott gyalogösvényben végződött, melynek át kellett kelnie egy kisebb patakon. Egy baj volt csak: nem volt híd. Nagy nehezen visszafordultunk és többszöri tiltakozása ellenére a főúton bementünk Burgos-ba. Innen már szépen elvitt a kempingbe. A hely nem egy nagy szám, kb. négy kilométerre van a várostól. Van busz óránként, csak az a baj, hogy első negyed 12-kor indul. Úgy döntöttünk motorral megyünk be, így korábban tudunk indulni és a város túloldalán lévő kolostort is lesz esélyünk meglátogatni. Le is szedtük a járgányt.
232
Mivel korán volt még elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a jó egy kilométerre lévő Cartuja de Miraflores nevű kolostort. Ez négykor nyitott, addig vártunk az indulással. Odafelé az országúton baktattunk a tűző napon.
A hely II.János király és felesége, Portugál Isabella temetkezési helyének épült a XV. században. Csak a templomot lehetett látogatni, a kolostort nem. Maga a templom impozáns épület, belül érdekes elválasztó falakkal van megosztva a tér. Meglepően világos, vaku nélkül is tudtam fényképezni. A nagyon gazdagon díszített főoltáron kívül csak a márvány síremlékek vannak a templomban. A falak csupaszok. Néhány oldal kápolna is látogatható, bennük sok freskó megmaradt épen. A főhajó előterében szépen faragott padsor hívta fel a figyelmet magára. 233
A kolostort elhagyva egy rövidebb erdei úton jöttünk vissza. Közben nem messze a kempingtől találtunk egy forrást, melyet indulás előtt lehet, hogy meglátogatunk. Errefelé már megint nem ihatóak a vezetékes vizek. Visszatérve a kempingbe megmelegítettük a zöldbabgulyást és nekiláttunk az esti tennivalóknak. Ma korán ki fogunk tudni ülni.
Burgos, 2007. július 31. kedd, 94. nap Bár este meleg volt, éjjel 12 fok közeléig hűlt le a levegő. És ami kellemetlen ebben, hogy általában 9 óráig nem is kezd el melegedni. Mivel még mindig nyugat felé megyünk, világosodni kb. ugyanakkor, úgy ½ 7-7 körül kezd, annak ellenére, hogy már lassan hat hét telt el a nyári napforduló óta. Arra minden esetre jó volt a hűvös éjszaka, hogy hűtőnk teljesen magához tért. Számítva a mai program nehézségeire, mi azért nyolckor elkezdtünk keledezni és tízkor már Burgos belvárosa felé tartva ültünk a mocin. Ha nem is fáztunk, de jól esett a vékony pulóver és a széljacky. Az Arlanzon folyó déli partján haladtunk egészen a nevezetes San Pablo hídig, majd azon átkelve az Avenida Cid Campeador egyik mellékutcájában egy árkád alatt állítottuk le a járgányt. Az út nem egész öt kilométer volt.
234
Miután átvedlettünk turistába a városnézést a katedrális felé indulva kezdtük. Az első jelesebb épület, amit érintettünk a Capitana palota volt. Tovább sétálva a Lain Calvo-n rövid kitérőre letértünk, hogy Plaza Mayor palotáit, köztük a városházát megcsodáljuk.
Innen már csak pár lépés volt a katedrális, Burgos fő nevezetessége. A monumentális épület uralja a várost, nagyon sok helyről meghatározza a panorámát. Mi is készítettünk képet közelről, a környező utcákból, a vár dombról, a folyó túl partjáról.
Be is mentünk. Elmondhatatlan gazdagsággal díszített templom, vagy két tucat mellék kápolnával, kerengővel és mindennel, ami egy ilyen impozáns templomhoz tartozik. Végignézni sem lehet mindent egy jó egyórás látogatás során. Az ember csak benyomásokat szerez. Nekünk az a hatalmas mennyiségű munka tűnt fel, ami az apró részletekben is gondosan kivitelezett
235
épületet jellemzi. A bemutatott oltárok, síremlékek, festmények, vagy csak apró díszítések felbecsülhetetlen értéket képviselnek.
Pamplona-ról azt mondtuk, hogy minden a bikafuttatásról és az El Camino-ról szól. Burgosban a bikák helyét Cid, egy XI. századi, félig kitalált, a muszlimok elleni harcokban jeleskedett hős foglalja el. Szobra van, sírja a katedrálisban, mindenhol ereklyéit mutogatják. Ezen kívül utcák, terek éttermek és a jó ég tudja mi minden viseli a nevét. A zarándokútnak Burgos is jeles állomása. Több, a zarándokok kiszolgálását biztosító létesítményt láttunk. Így egy régi korházat, mely ma kápolna. A
236
zarándokút nyomvonalát a városban az utcák burkolatába behelyezett bronz kagyló jelzi.
A katedrálist elhagyva a Santa Maria ívet látogattuk meg. Ez egykoron a város egyik kapuja volt. Belső oldala elég dísztelen, külsejét viszont gazdag kőfaragások borítják. Az épületben ma időszaki kiállításokat rendeznek. Jelenleg egy nagyon megkapó, a világ számos pontján készült mintegy 150 fotóból álló életkép sorozatot mutatnak be. Vannak képek Csecsenföldről, Japánból, az Egyesült Államokból, Namibiából, Maliból, Berlinből és még nagyon sok helyről. Ezen kívül két kisebb teremben állandó kiállítás van, az egyik Cidnek állít emléket.
237
A Santa Maria kaput elhagyva felmentünk a várba. Utunk során elég lehordott, mondhatni düledező utcákon haladtunk. A vár maga is egy csalódás. Nem túl magas falait rekonstruálták, de ezen kívül semmi. Egyedül a vár alatti teraszról nyílik szép kilátás a városra, melyet gyakorlatilag teljesen elfoglal a katedrális. Nem is mentünk be a falakon belülre, körbesétáltuk a nem túl nagy építményt és ismét leereszkedtünk a városba. Amíg jöttünk lefelé a lépcsőkön szép kilátás nyílt a S.Esteban templomra, mely ma oltárokat és más hasonló emlékeket bemutató múzeum. Szerettük volna meglátogatni a város másik nevezetes templomát a S.Nikolas templomot, de azt jelenleg felújítják és egyszerűen megközelíthetetlen. Azért a környékén lencsevégre kaptunk egy hangulatos szállodaépületet. Innen a Santa Maria kapun keresztül kimentünk a folyópartra és végig sétáltunk a Paseo Espolon-on egészen a Cid szoborig, majd a San Pablo hídon átmentünk a túlsó partra.
Itt érintettünk pár nevezetességet és két óra előtt egy még éppen nyitva lévő konyhafelszereléses boltban vettünk egy egészen egyszerű konzervnyitót.
238
Ezzel a szerszámmal szinte minden évben van bajunk. Kellene végre egy megbízható végleges megoldást találni. Ez a ma vett átmenetileg helyettesítheti a napokban tönkrement, alig egy éve vásárolt társát. A déli parton tett séta után a Santa Maria hídon tértünk vissza a belvárosba. Azon végigsétálva értük el a motort. Mielőtt felszálltunk volna még tettünk egy kitérőt a Plaza S.Juan-ra. Ahol a San Lesmis templomot, a ma múzeumként szolgáló S.Juan kolostor kapuját és a ma kultúrpalotaként használt egykori S.Juan korház épületét néztük meg csak úgy kívülről. Leültünk pár percre megenni a banánjainkat és elhatároztuk, hogy mára elég, megyünk vissza a kempingbe. Ekkor három óra múlt és az egyik utcai hőmérő 40 fok feletti értéket mutatott. Még betértünk a piacra kenyeret venni reggelre és indultunk is vissza.
Burgos jó benyomást tett ránk. Vannak modern és régi városrészei, nagyon sok építkezés folyik, a belváros rehabilitációján még jócskán van mit tenni. Nagyon igyekeznek lakhatóvá tenni a várost. Számos kis köztéri szobor, amolyan életkép színesíti a környezetet. Álljon itt belőlük egy csokor.
239
Percek alatt a kempingben voltunk. Én még kimotoroztam a közeli forráshoz három kétliteres flakonnal, mert iható vizünk a melegben gyorsan fogy és nem lesz elég reggelig. Mai tapasztalatunk alapján a csapvíz még teafőzésre sem alkalmas. Felszereltük a motort és hozzákezdtünk az esti tennivalókhoz. Ma megint foglalkoznunk kell a további programmal. Holnap elmegyünk Leon-ba, holnapután megnézzük a várost. Utána szeretnénk pár napot megint a hegyekben, a Pico de Europa-ban tölteni, majd kimegyünk a tengerhez. Ez már azt jelenti, hogy visszafordulunk… Leon, 2007. augusztus 1. szerda, 95. nap Éjjel jó három fokkal melegebb volt, mint előző nap. Megint nyolckor keltünk, mert ma 180 kilométer autózás, és bevásárlás várt ránk. Tíz után nem sokkal hagytuk el a kempinget és egyenesen a közeli forráshoz mentünk. Itt valamennyi kannánkat feltöltöttük és indultunk a Lidl-hez. Ez egy kb. öt kilométeres kitérő. Megállapítottuk, hogy az Internetről előre letöltött és GPS adatbázis formájában elhozott Lidl címjegyzék nélkül ezt az áruházat soha sem találtuk volna meg. Megejtettük rendes heti-kétheti bevásárlásunkat. Kaptunk olyan érintésvédelmi relét, mely a lakóautóhoz használható és vettünk a szeme sem áll jól Áronnak egy Bob-os tányér és pohár készletet. Most kereshetünk valahol a Kishercegnőnek is Hello Kitty-set vagy valamilyen másikat. Burgos-t könnyen hagytuk el, mert megnyitottak egy olyan körgyűrűt, melyről Rózsi még nem is tud, de a táblák egyértelműen jeleztek mindent. Utána is majdnem végig autópályán jöttünk. A vidék teljesen érdektelen, még a távolban sem láttunk semmi figyelemre méltót. Ezen a vidéken is az El Camino a mi utunkat követi, sokszor az országút közelében halad a zarándokút, de ma nem láttunk zarándokokat. Leon előtt vagy 15 kilométerrel le kellett térjünk az autópályáról és az N601es úton jöttünk Leon felé, amikor megláttuk az első kempinget jelző táblát. Innentől Rózsi legnagyobb felháborodására a táblákat követtük és ez nagyon jó döntés volt. Egy nagy kerülőtől kíméltük meg magunkat. Az a bekötőút, ami
240
ide vezet nincs benne Rózsi térképében. Inkább ez lenne benne és nem a két napja bejárt rémálom… A kemping egy elég kietlen környék közepén egy oázis. Amolyan 1-2 éjszakás városi kemping, mint Burgos volt és sok másik, ahol megfordultunk az elmúlt években. Egyébként egy kifogástalan hely. Délután három körül, amikor ideérkeztünk még szinte üres volt, estére azért szépen megtelt. Tájékozódva a körülményekről megtudtuk, hogy van mosógép, bár csak egy kicsi, de az ár kedvező. Annak ellenére, hogy befelhősödött és egy-két akár esőt is ígérő felhő is megjelent, úgy határoztunk, hogy letudjuk az esedékes ágyneműmosást. Két körben kipörgettük a holmit, Zsóka még kézzel is kimosott pár dolgot és mire beesteledett a dolgok nagy része meg is száradt, az ágyneműt vissza lehetett húzni, a törülközőket ismét használhattuk. Közben leszedtük a motort, holnap fellépése lesz, elkészítettük a ma vásárolt padlizsánt és egy sült halas vacsorát. A könnyűnek ígérkező napból így lett egy húzós… Leon, 2007. augusztus 2. csütörtök, 96. nap Éjjel ugyan nem volt túlzottan hideg, reggel azért lassan kezdett melegedni. Fél kilenc körül keltünk és a reggelizés és összekészülés ma valahogy vontatottabban haladt, mint szokott. 11-kor hagytuk el motorunkkal a kempinget. Az első pár száz méter stresszes volt, mert egy murvás út vezet a főútig és ugyebár egy ilyenen borultunk meg két éve a Camargue-ban. Mintegy tíz kilométeres motorozás után tettük le a járgányt a nevezetes bevásárló utcán, a La Rua-n a Casino mellett. Sétánkat a La Rua-n kezdtük, a katedrális felé igyekeztünk. Közben betértünk, hogy megnézzük a régi városházát. Innen a San Marcelo teret
lekeresztezve tárult elénk a Guzmanok palotája és a Botines ház. Az elsőben ma a regionális önkormányzat székel. Be is lehetett menni és megcsodáltuk az udvar díszes kialakítását. Felmentünk az emeletre is, ahol az elnökség folyosójára vethettünk egy pillantást. A Botines ház, - melynek tervezésében Gaudi is közreműködött, - ma egy banknak ad otthont. A mellékutcából nyíló
241
szuterénben művészeti kiállítás található. Itt Spanyolországban a bankok komoly szerepet vállalnak a művészetek pártolásában. Burgos egyik leghíresebb gyűjteményét is egy bank működteti.
A San Marcelo térről az Ancha-n jutottunk el a katedrálisig. Ez kisebb, mint a társa Burgos-ban, de nekünk talán jobban is tetszett. Itt a színes üvegablakok dominálnak, kevesebb, kisebb és kevésbé gazdagon díszített mellék kápolnája van ennek a templomnak. Ugyan akkor tágasabb téren áll és jobban érvényesül.
242
A katedrálissal szemben, az Ancha másik oldalán van a püspöki palota. Ennek az udvarára is bementünk és megnéztük a híres régi épületszárnyakat.
243
Sétánkat a várfal megtekintésével folytattuk. Ez okozott némi csalódást. Kicsit furcsa, ahogy a bástyák közötti részt lakóépületekkel beépítették. Érdekes
244
volt viszont, hogy az egyik kapu egyenesen a fal túlsó oldalán lévő korház sürgősségi osztályára vezetett. A korház épülete maga is figyelemre méltó.
Utunkat a belváros északi részében folytattuk. Zeg-zugos sikátorokon jutottunk el a San Isidoro bazilikához. Az előtte lévő, azonos nevű tér is tartogatott pár érdekességet. Az El Cid-en egy nagyon szép nyilvános kert mellett sétálva értük el ismét a San Marcelo teret. Itt újabb pillantást vethettünk a Guzmanok palotájára és a Gaudi tervezte épületre a mellékutcák irányából.
245
A régi városháza terét, ahol egy érdekes palota, - melyen valamilyen ipartestület feliratát véltük felfedezni, hívta fel magára a figyelmünket és piac érintésével jutottunk el a Plaza Mayor-ra. Ez egy jellegzetes tér, számos spanyol városban láttunk hasonlót. Árkádos, csaknem egyforma paloták szegélyezik a szabályos négyszög alaprajzú teret. Az egésznek van egy különleges hangulata.
246
Innen utunk a San Martin és a Don Gutierre terek érintésével a Sta. Maria del Camino tér felé vezetett. Ez a része a városnak kicsit le van robbanva. Számos épület felújítása és a foghíjak beépítése folyik. Érintettük a borozók utcáját is. A Sta. Maria del Camino térre belépve az ember úgy érzi több száz évet visszalépett a történelemben és egy álmos kisváros főterére toppant. Számos érdekes régi ház áll a téren és ott van az elég elhanyagolt állapotban lévő templom is. Sétánk utolsó szakaszán érintettük a Convento Concepcionistas épületét és a La Rua-n visszasétáltunk a motorhoz. Jó két és fél órát jártuk Leon utcáit, tereit és templomait. Nagyon kellemes meglepetésben volt részünk. Errefelé kevesebb a turista, bár az El Camino érinti a várost. (Itt is láttuk az utcák kövezetében a bronz kagylókat.) A város nagyon sok érdekességet, szép palotákat, régi házakat, és mint Spanyolországban mindenhol, sok templomot mutatott. Bár láttunk sok lepusztult házat is, az összbenyomás
247
nagyon jó volt. Leon történelmi belvárosa egy jó hangulatú hely. Örülünk, hogy felvettük úti programunkba. Volt még egy dolgunk a városban. Be kellett menni egy Lidl-be, hogy a mától ajánlatban lévő LED-es lámpákból vegyünk. Rózsi adatai alapján már tegnap felrajzoltuk térképünkre a helyet, de nagyon nehezen találtuk meg. Itt az egyirányú utcákkal és a különböző kanyarodások megtiltásával a járatlanok számára teljesen áthatolhatatlanná teszik a várost. Nagy nehezen eljutottunk a környékre. Volt, hogy le kellett szálljunk a motorról és az egyirányú utcában toltuk, hogy hatalmas kitérőket elkerüljünk. Az áruház megtalálása még ekkor sem volt egyszerű. Sajnos már csak a 12 Voltosból volt pár darab. Ezek egy az egyben megfelelnek a lakóautó nappalijában lévő izzóknak, csak az energia felvételük 1/7-e. Kérdés, hogy elegendő lesz-e a fényerejük. Vettem egy szatellit kereső műszert és 5 €-ért egy szatellit vevőfejet is. Ha valaki nekem 30 évvel ezelőtt, amikor a Taliándörögd-öt építettük azt mondja, hogy két kiló kenyér árából lehet majd kapni azt a szerkezetet, mely hajdan akkora volt, mint egy háromajtós szekrény, működéséhez folyékony nitrogén kellett és az azt előállító gépet is be kellett szerezzük, azt hiszem mentőért kiáltok. Vettünk még pár kajafélét és indultunk a kemping felé. Hasonlóan bonyodalmas volt átverekedni magunkat a városon, mint odafelé. Megálltunk még a város szélén egy Carrefour-ban, hogy vegyünk kenyeret, és ha már ott voltunk pótoltuk a tegnap megsütött halacskákat és vettünk a reggeli színesítésére rákokat is. Láttunk az üzletben olyan négyszemélyes összecsukható camping ülőgarnitúrát, mely reményeink szerint jó lesz a kicsiknek otthon is. Holnap beugrunk érte. Még végignéztünk egy hatalmas játékáruházat is, de semmi olyat sem láttunk, ami megmozgatta volna a fantáziánkat. A kempingbe öt óra után értünk vissza. Megpucoltuk a rákokat, beraktuk a mélyhűtőbe a halakat, majd végrehajtottunk egy nagy pakolást. Hátulról majd minden élelmiszer előre került és a helyükre az elmúlt hetekben begyűjtött új szerzeményeink kerültek. Utána feltettük a motort. Közben Zsóka elkészített egy adag milánói spagetti alapot, én pedig leellenőriztem a keréknyomásokat. Ma egyszerű vacsorát ettünk, utána még ideiglenes megoldást készítettem a rezsó hőfokszabályzójának, mert az elmúlt napokban teljesen tönkrement. Mire lezuhanyoztunk tíz óra lett és csak ekkor tudtunk elkezdeni gondolkozni a további programon. Most csak a holnapi napot terveztük meg, elmegyünk a Picos de Europa Nemzeti Parkba és ott meglátjuk, mit tehetünk… Santa Marina de Valdeon, 2007. augusztus 3. péntek, 97. nap Éjjel fél kettőig írtam a tegnapi nap szövegét, majd reggel fél nyolctól fél tízig megszerkesztettem és beillesztettem a képeket. Így legalább elmaradás nélkül folytathattuk utunkat.
248
A hűvös reggelen nem szívesen mentünk ki, de azért tíz óra körül, - amikor az egyéjszakás vendégek nagy része már távozott is, - illett elkezdeni a nap érdemi részét. Ennek megfelelően csak fél 12 után hagytuk el a kempinget, mert volt még pár tennivalónk a ház körül. Rózsi nélkül mentünk le a Carrefour-ba. Térkép híján meg is őrült volna. Megvettük az összecsukható kemping bútort és a szuper leárazás keretében végre találtunk dolgokat a kicsiknek. Vettünk egy kazal trikót és kisnadrágot. Én is megkaptam életem utolsó két fürdőnadrágját. A sok turizásban eltelt az idő és egy órakor indultunk mai célunk, a Picos de Europa hegység felé. Ez egy kevésbé ismert helye Spanyolországnak. Mi is csak a Baraka ajánlatában találkoztunk vele két éve, de azóta izgatja a fantáziánkat. Idő közben megtudtuk, hogy jó pár 2500 feletti csúcs van erre felé és nevét onnan kapta, hogy az Atlanti Óceánról hazatérő hajósok először ezeket a csúcsokat látták meg. Megtudtuk azt is, hogy egy-két kimondottan izgalmas út keresztezi le észak-dél irányban. Utunkat az N601-esen jó 25 kilométert visszaautózva kezdtük, majd az N625ösön folytattuk. További 30 kilométeren, Cistierna-ig elég érdektelen volt a vidék, csak a mind közelebb lévő hegyek ígértek érdekességet. Aztán Cistierna után behajtottunk a hegyek közé. Las Salas-ig az Esla folyó völgyét követtük. Itt egyes szakaszokon vadvízi evezésre alkalmas. Kellemes és nagyon változatos vidéken vezetett kanyargós utunk, de nem volt nehéz vezetni, gyönyörködhettünk a tájban. Csak megállni nem lehetett sehol… Aztán hirtelen előttünk magasodott a Riano-i víztározó gátja. Itt ki is tudtunk állni egy felvétel erejéig. Utána egy szerpentinen felkapaszkodtunk a gátig. Itt csak két parkolóhely volt, de azokat előttünk elfoglalták. Szomorú szívvel hajtottunk át a gáton és próbáltunk, amit lehetett az emlékezetünkbe vésni az érdekes vidékből. Maga a víztározó elég kiterjedt és nagyon szerteágazó, sok mellékága nyúlik be a különböző völgyekbe. Jó tíz kilométert autóztunk a partján, egyszer egy hídon le is kereszteztük. Itt pár felvétel erejéig meg tudtunk állni. Később több kisebb hídon is átmentünk, melyek a különböző ágakat hidalták át.
249
Riano-tól folytattuk utunkat a hegyek felé. Úgy 15 kilométer után letértünk az N625-ösről egy helyi útra. Ez keskenyebb és sokkal rosszabb minőségű volt. Elértük a Nemzeti parkot. Felkapaszkodtunk egészen 1450 méterre, a Pto. Panderrueda-ig, ahol egy nagy parkolóban megállunk kicsit körülnézni. Itt találtunk egy elég jó térképet és megtudtuk, hogy a kinézett kemping sokkal messzebb van, mint azt a leírás alapján értelmeztük, de nem messze van egy másik. Ugyanakkor pár kirándulási ötletet is kaptunk. Kihasználtuk az alkalmat, hogy ismerkedjünk egy kicsit a környezettel.
Utunkat erős ereszkedéssel folytattuk. Mint kiderült, a közelebbi kemping nem üzemel. Tovább hajtottunk a nem egész két kilométerre lévő Posada de
250
Valdeon-ba. Itt van a Nemzeti Park egyik információs irodája és reméltük megtudunk valamit. Leállítottuk a kocsit és gyalog elindultunk egy meredek úton az iroda felé. Kiderült, hogy fél háromig voltak nyitva és ekkor négy óra körül járt az idő. Szerencsére találtunk egy hölgyet, aki volt olyan szíves, hogy mindent elmondott, adott pár vázlatos térképet és megmondta, hol kapunk szintvonalas részletes turista térképet. Elmondta, hogy a kempingig még három és fél kilométer, de az út csak egysávos és alapjában véve nem javasolta, hogy nekivágjunk. Visszatértünk az autóhoz, gyorsan készítettünk pár felvételt az immáron közelben lévő tekintélyes hegyekről. Sokat hezitáltunk, neki vágjunk-e vagy sem. Ha visszafordulunk, jó 30 kilométert kell megtegyünk Riano-ig és biztos, hogy nem fogunk kirándulni a hegyekben. Végül a továbbmenés mellett döntöttünk.
Izgalmas volt ez a három és fél kilométer. Két kocsival találkoztunk szembe, nem volt egyszerű eset a kerülés. Az út maga elég meredek és kanyargós. Különösen az elején, még a lakotton belül voltak néhol kétségek el tudunk-e menni. Végül gond nélkül felérkeztünk egy csodálatos fekvésű helyre. A hatalmas hegycsúcsok megint itt tornyosodnak felettünk és akár merre nézünk csodálatos a kilátás. Helyet elég nehezen találtunk, villany csak a terület egy részén van, a terep dimbes-dombos, sokat kellett kiegyenlíteni. Egyébként kellemes a hely, kicsit sokan vannak, de ne felejtsük, augusztus van már és hétvége. Leszedtük a motort, mert itt szinte megmozdulni sem lehet nélküle. A recepción vettünk turistatérképeket és holnap megpróbálunk kirándulni egy kicsit.
251
