16. 17. óra A MAGYAR NÉP VISELETE A viselet a magyar paraszti társadalomban sokféle helyzet, állapot kifejezője lehetett. Jelezte az életkort, a rangot, a gazdasági helyzetet, a módot, a foglalkozást, a családi állapotot. Különösen a nőknél volt egyértelmű, hogy a nő lány, menyasszony, menyecske, gyermekes asszony, idős asszony, gyászoló vagy özvegy. A férfiaknál már szerényebb e jelzés, náluk a legény, a vőlegény és házas férfi stációkat mutatja. A viselet a mindennapi élethez is igazodott, így pl. egy viseletből meg lehetett tudni, hogy viselője milyen munkára indul éppen. A ruházat előállításakor pedig érvényesül az a magyar paraszti társadalomra jellemző gazdaságosság is, hogy az anyag szabásakor nem volt maradék. A női viselet legszebb darabjai az eladó sorban lévő lányokon, az esküvőn a menyasszonyon és a gyermektelen fiatalasszonyokon volt. Ezekben az években vagy színes, tarka vagy fehér viseletben jártak. Az első gyermek megszületése után egyre sötétebb színeket hordtak, az öregkort már a sötétkék és fekete szín jellemezte. Ez alól csak a Dunántúl nyugati és déli vidéke a kivétel, ahol az öregek fehérben járnak, sőt a gyász színe is a fehér. A fiúgyermek legénnyé akkor vált, amikor már részt vett komolyabb mezőgazdasági munkákban is, ekkortól járt számára a díszesebb viselet. A hímzett ing, kötény, pitykés mellény, csizma, nadrág, bokréta a kalap mellett. Az első gyermek után minden cifraságot le kellett venni. Egyes viseletdarabok bizonyos állapotot is jelentettek, pl. a párta a lányságot, a főkötő és a fejkendő a férjes asszonyt, jegykendők, pántlikák a vőlegénységet. A társadalmi helyzetet jelezte a szoknyák száma, a férfiaknál a suba vagy a szűr hímzése. A magyar nép viselete tájegységenként különböző, de a ruhadarabok típusa azért egységes képet mutatnak, így lássuk ezeket. TÖRZSÖN HORDOTT ALSÓRUHÁK: Férfiak: -‐ ing: Általában 3 típusa van, a borjúszájú, a lobogó ujjú és a kézelős ujjú ing. A borjúszájú ing ujja teljes hosszában egyforma szélességű, a lobogós ujjúnak a válltól kezdve szélesedett az ujja és a váll részen sűrű ráncba szedték, a kézelős ujjúnak pedig a csuklónál kézelővel van összehúzva az anyag.
Ingek
-‐ gatya: Két szárból és a közé illesztett ülepből áll. Rövid inghez bő gatyát, hosszú inghez szűk gatyát hordtak. Hideg időben a gatyaszárat térd alatt lábszíjjal összehúzták, vagy szűk nadrágra rávettek egy bő gatyát. A derekán levő korcban futó madzaggal kötik a derékra. Gyolcsból, vászonból, posztóból készülhetett.
Gatyák
Nők: -‐ ing: Derékig érő vagy térdig érő típusa volt, mellévarrott vagy bevarrott. A mellévarrottnál az ujjak a nyaktól, a bevarrottaknál a vállból indultak. Lehet bő és szűk ujjú, illetve a hossza is vidékenként változott, előszeretettel hímezték. -‐ pendely: Az inget lefogó szoknyaféle, amely nem díszített és elé kötény kötöttek. Tulajdonképpen egy vászonlepel, amit oldalt összevarrnak és derékon megkötnek.
TÖRZSÖN HORDOTT FELSŐRUHÁK: Férfiak: -‐ szűr: A legelterjedtebb rövid, nagy galléros, nyers színű posztóból vagy bőrből készült férfi felsőruha, jellegzetesen hímzett vagy posztórátétes változatai alakultak ki tájegységenként. Mivel mindig vállon átvetve viselték, ezért az ujját nem is használták, bevarrták és zsebként használták. A legény szűrben ment udvarolni és a pitvarban hagyta felakasztva amíg beszélgettek. Ha a szülők nem nézték jó szemmel a közeledését, akkor a szűrt kitették az udvarra. Ez azt jelentette, hogy ne jöjjön többet a lányhoz. Innen ered a kitették a szűrét kifejezés. A legdrágább viselet volt.
-‐ suba: Kör vagy félkör alakú, nagy szőrös bőrből készült, ujjatlan köpenyféle. 10-‐12 juh bőréből készítették, a nyak részére kisbárány bőrét varrták. Meleg időben szőrével kifelé, hideg időben szőrével befelé hordták. A szabadban élő pásztorok elmaradhatatlan ruhadarabja, mindig velük volt, vagy rajtuk, vagy derékaljnak, vagy takarónak használták.
Suba -‐ ködmön: Rövid vagy hosszú belül szőrös kabátféle, amit hímzéssel vagy rátéttel díszítettek.
-‐
melles: Olyan belül szőrös bőrmellény, amelyik vagy elöl, vagy oldalt záródik.
Melles
-‐ guba: Gyapjúposztóból készített rövid kabátféle. Az anyagba gyapjúfürtöket is beleszőttek, hogy jobban hasonlítson a módosabb subához. Nyers színű, vállon átvetve viselték.
Guba NŐK: -‐ kisbunda: Ujjatlan, rövid, belül szőrös bőrből készült, hímzett -‐ ködmön: Ujjas, rövid vagy hosszú, egyenes derekú vagy fodros, belül szőrös, hímzett vagy rátétes díszítésű kabátka. -‐ pruszlik: az ingen hordott felsőruha, vászonból, gyolcsból, selyemből, bársonyból, szövetből, bőrből. Díszítése változatos.
Pruszlik -‐ szoknya: Volt alsószoknya gyolcsból, amit a pendelyre vettek rá és volt különböző anyagokból és különböző díszítéssel és formában varrt szoknyák, amit az alsószoknyákra vettek fel.
-‐ -‐
Szoknya kötény: Formája, bősége, anyaga és hossza nagyon változatos. vállkendők: Többféle anyagú, formájú és mintázatú lehet.
FEJEN VISELT RUHADARABOK: Férfiak: -‐ sapka: Különböző anyagból készült egyszerű fejfedő. -‐ süveg: Nemezből készült, magas, hengeres vagy kúpos formájú, karima nélkül.
Süveg -‐ kalap: Nemezből, posztóból, többféle formában, nagy karimájú, kis karimájú, felálló szélű, cilinderformájú, stb.
-‐
Kalap kucsma: Csúcsos vagy lapos tetejű, karimátlan prém fejfedő.
Kucsma
Nők: -‐ kendő: Fejre vagy vállra való, háromszög alakú vagy arra hajtogatott, különböző anyagból készült. -‐ párta: A szüzesség jelképe, a fejen hordott pánt, amit a lakodalomig viseltek. Tájegységenként különböző anyagú, formájú és díszítésű.
Gyöngyös párta
-‐ főkötő: A lakodalom másnapján került a fejre, az asszonnyá válás jelképe. Tájegységenként különböző anyagú, formájú és díszítésű.
Főkötők
FÉRFI, NŐI LÁBBELIK: -‐ Bocskor: Egy darab bőrből készült, szélein lyukasztott, ezeken a lyukakon átfűzött bőrszíjjal volt összehúzva a lábfejen. A pásztorok maguk készítették, egylábas volt, vagyis mindkét lábon hordható formájú. Nyáron a meztelen lábra húzták, télen ronggyal, kapcával csavarták be a lábukat.
Bocskor -‐ Papucs: Csak a házban és a ház körül viselték, török hatásra terjedt el, talp és fejrésze mindig cserzett bőr. A papucs talpát és felsőrészét egy jellegzetes öltéssel, a bal felén varrták össze, majd megnedvesítve a talpat kifordították. A papucs is egylábas volt és Szegeden készültek a legszebbek. -‐ Csizma: Törökös, hosszú szárú, téli lábbeli, nő és férfi egyaránt viselte. Talpa a papucséhoz hasonlóan készült és szintén egylábas volt. Szerették a magasított sarkú típust is, elsősorban a pásztorok. Először a sárga és a piros csizma volt az általános, később elsősorban a feketét viselték. A piros csizmát ezután inkább csak a nők hordták ünnepi alkalmakkal. -‐ Cipő : Csak a XIX. században terjedt el, bőrből készült és mindkét nem hordta. Ezeket a lábbeliket a lábra tekert vászoncsíkkal, a kapcával, a nők pedig a gyapjúból és a pamutból kötött, színes és hímzett harisnyával hordták.
Lábbelik NÉPVISELET MAGYARORSZÁG TÁJEGYSÉGEIN: 17. óra DUNÁNTÚL VISELETE: A Dunántúli férfiak még a XIX. század közepe táján is fonták a hajukat. Alacsony süvegük volt, a bakonyi kanászkalap felső része pedig cilinder formájú és a karimája felfelé hajlott. Később elterjedt a kis karimájú kalapforma a pörgekalap. A férfiing rövid vagy hosszú volt, nyakán kis felálló vagy lehajtható gallérral, a mellrész sokszor gazdagon hímzett. A nadrágjuk háziszőttes vászongatya, a pásztorok néhol bőrnadrágot is viseltek. Népszerű itt a fekete nyakravaló, de ha gyászoltak, fehérre cserélték. Az országban itt a legrövidebb a szűr és ennek van a legnagyobb gallérja. Ujjai be vannak varrva, a pásztor ebben tartja használati tárgyait. A szűr alatt az ing fölött szűranyagból készült mellényt vagy rövid kabátkát (szűrdolmányt) hordtak. Igen kedvelték a kék, majd a fekete posztómellényt, ujjast és a nadrágot. Lábukon általában bocskort hordtak, csizmát csak ünnepnap. SÁRKÖZ VISELETE: A Dunántúli női öltözetek közül a legragyogóbb csoport a sárközieké. Elképesztő a gazdagsága anyagban, formában, színben, erős, főleg piros szín használata, de mégis jellemző rá a finom arányérzék. Mivel a mocsaras sárközi területeken megindultak a csatornázási munkák, a föld hihetetlen bő terméssel szolgált. A jó termés lehetővé tette, hogy jobb anyagi helyzetbe kerüljenek és a ruházatukra is nagyobb gondot fordíthassanak. A ruházatuk anyaga szebb és díszesebb is lett. A lányok piros, 5-‐7 kúpocskából álló pártát viseltek. Az asszonyok hajukat középen elválasztották, a fülüknél kis kontyocskát formáltak és erre ültették fel a főkötőt, amely a homlokot is fedte. Formája előbb téglalap, majd parittya, színe fekete, amelyet fehérrel hímeztek ki. Ünnepi alkalmakkor még rátettek egy hosszú, fehér fátyolból készült kendőt, az ún. bíbort, amit a mellrészen úgy terített szét, hogy a hímzése jól látszódjon. Hátul a főkötőre még egy bojtot is tűztek.
Ilyet a fiatalasszony csak kb. 22 éves koráig viselt. Az ing anyaga különlegesen vékony háziszőttes, a száda, amelyet gyapjúfonallal varrtak ki. A nyakba gyöngyből fűzött gallért tettek. Az alsótesten száda szoknya, ezen 3-‐4 pamutvászon alsószoknya, ezen pedig 12 méter anyagból, bőven ráncolt, piros, zöld vagy kék szoknya. Az ingen pruszlikot hordtak, amire több, sokszor 4 kendőt terítettek, dús selyemrojtozással. A szoknyán lévő kötény szádából, selyemből vagy bársonyból készült, nagy ráncokba szedve. Fehér kötényt csak a nagyon öregek hordtak. Hideg időben ködmönt viseltek, amely hátul fodros volt, elöl a két sarka felhajtva, piros bőrrátéttel, hímzéssel. Ünnepre előbb sárga, később piros, majd fekete csizmát hordtak. Otthon fekete vagy zöld hímzett papucsot viseltek. Harisnyájuk fekete vagy színes, kidudorodó bogyókkal kötött. A gyász színe fehér.
Sárközi viselet ORMÁNSÁGI VISELET: A lányok két hajfonatuk végére piros szalagot kötöttek és fedetlen fővel jártak. Az asszonyok középen elválasztották a hajukat, fonatot készítettek, amit a tarkóra csavartak fel. Erre színes selyemmel bevont, művirággal, arany-‐ ezüst szálakkal, selyemszalagokkal és csipkével díszített főkötőt helyeztek. A főkötő formája, színe mutatta a viselője korát. 35 éves korig a piros jellemző, 40 éves korig a pirosba már kék, zöld és fehér is keveredik, 40-‐50 év között az alapszín a kék és a fehér, a főkötő kisebb lesz és a szalagok keskenyebbek. 50 éves kortól a főkötő már egészen kicsi, fehér és nincs rajta szalag. A gyászolók fehér főkötőt hordtak, kortól függetlenül. Az ing és a szoknya is fehér színű házi lenvászonból készült, a szoknyát 5-‐6 darabot vettek magukra. Az ingre egy különös hát nélküli mellényt vettek fel, hátul pántokkal volt összeerősítve. A fiataloké színes kasmírból, az öregeké nyers színű lenvászonból készült. A fiatalok köténye szintén színes, az öregeké fehér volt. Ködmönük fehér vagy sárga báránybőrből, széle fekete báránybőrrel szegve. Hordták még a kék posztóból készült mentét, ami kék zsinórozást, a nyaknál és a kézelőnél pedig vörösróka-‐prém díszítést kapott. Leginkább mezítláb jártak, bocskort, csizmát ritkán hordtak.
Ormánsági viselet FELFÖLD VISELETE: PALÓCOK: A férfiak arca teljesen borotvált, ingjük kendervászonból készült és rövid. A nadrágjuk szűk és vászonból készült. Munkára kötényt kötöttek, ünnepkor díszeset. Szűrjük középhosszú, szerényen díszített. Subát nemigen, inkább derékig érő ködmönt hordtak. Bocskort, bakancsot, ünnepkor csizmát viseltek. A nők viselete nagyon változatos és színes. Itt hordják a legrövidebb szoknyát és itt marad meg legtovább a női főkötő ékessége az arany és ezüst csipkedísz. „T”alakban választják el a hajukat és a két első hajfürtöt felfelé sodorják. Az asszonyok a főkötő fölött hátrakötött selyemkendőt viselnek, a főkötőt papírral bélelik, hogy keményebben álljon. Elöl, a homlokukba húzzák és még egy kendőt kötnek rá, amit viszont elöl, az áll alatt kötnek meg. A fiatalok világos, az öregek és a gyászolók kék-‐zöld vagy fekete főkötőt hordanak. Fehér vászoningjükön a nyakukban 10 sor piros vagy fehér gyöngyöt viselnek. Az idősebbek vagy gyászolók kék vagy zöld gyöngyöt hordanak. Az egészen öregek nem hordanak gyöngyöt. A pendelyre 3-‐4 színes és 4-‐5 fehér alsószoknyát vesznek, a legfelső szoknya a fiataloknak piros a menyasszonyé fehér batiszt. A szoknya alján a szegély rózsaszín. A kötény kétféle: Van egy bő fekete, amelyet csak ünnepkor kötnek fel és majdnem körbeéri a testet. Efölé még egy keskeny kötényt is kötnek. Hétköznap csak a keskeny kötényt, a „szakácskát” viselik. Anyaga fehér vászon vagy fekete klott, alján színes díszítéssel, a hímzés idősebbeknél és gyászolóknál kék. A fiatalok ünnepi harisnyája fehér, az idősebbeké kék, az öregeké barna és fekete. Régen bocskort, majd piros és fekete csizmát hordtak.
Palóc viselet
MEZŐKÖVESDI MATYÓ VISELET: A mezőkövesdi matyó nők szépségideálja a nyúlánk termet, amit kevés és hosszú szoknyával, a mellett elszorító blúzokkal és egy kúp alakú, az alakot nyújtó főkötővel értek el. A lányok valamikor itt is pártát viseltek. A matyó asszonyok főkötője régen vászon volt, hátul karika alakban kitömve. Azután félgömb alakú szalmatok jött divatba, amely egyre kisebb és hegyesebb lett. Erre papírral merevített szalagcsokor került, ez a szalagcsokor végül sokszögű idommá merevült. A fiatal asszonyok színes, mintás kasmírkendőt is viseltek fejükön, hátul a tartónál kötötték meg. Ennek gyapjúrojtja kezdetben hosszú és ritka volt, később tömött lett és a megkötött kendőn úgy hatott, mint színes gyapjúgömbök tömege. 45 éves korig az asszony viselhetett áll alatt megkötött selyemkendőt is, amelyet drótvázzal merevítettek. Nyakukban 3-‐4 sor kék vagy piros gyöngy, blúz fölé hordtak ujjatlan bőrmellényt színes hímzéssel vagy rátéttel. A ködmönük fehér, színes díszítve. A pendely lefelé bővül, a 3-‐4 alsószoknya alul fodros, ez a fodor gyakran 100 méter anyagból készült, a legfelső szoknya selyem vagy kasmír és a kor előrehaladtával egyre sötétedett. Sokszor a legfelső szoknya egy mellénykével volt összevarrva. A jellegzetes matyó kötény a surc keskeny, sötétkék vagy fekete bársony, alsó szegélyén hímzés majd arany-‐ezüst csipkedísz. Bocskort, papucsot, csizmát hordtak, később cipőt. Először fekete volt a menyasszonyi ruha, majd színes, végül az 1930-‐as évektől fehér.
Matyó asszony és menyecske
Matyó család
Matyó férfi
Matyó szűr
Matyó szűr háta
ALFÖLD VISELETE: Az Alföldön elsősorban állattartással foglalkoztak, így ruházatuk is többet használta az állatbőrt. A lenyúzott, szabatlan juhbőrt, amelyen a lábakat is rajtahagyták, nem készítették ki vegyileg, csak puhára törték. Egy bőrt a hátra tettek, egyet a mellre, a lábakat a vállnál és a deréknál összekötötték. Hordtak ködmönt és bekecset is, amelyet a szűcsök készítettek és hímzéssel díszítették. Az Alföld jellegzetes bőrruhája a drágább, több juhbőrből készült, ujjatlan bunda, a suba. Az alját, ha sáros volt az idő, fel lehetett gombolni. A gazdagok bundája bő volt, szűcsök varrták és erősen díszítették, a szegények bundája kevesebb bőrből készült, a juhászok maguk puhították és nem díszítették. Hideg időben szőrével befelé fordított bőrnadrágot hordtak, amit zsírral bekenve tettek vízhatlanná és van bő vagy szűk formája is. Az ingre széles bőrövet, tüszőt vettek, ami ló vagy marhabőrből készült és zsebek voltak rajta a juhász szerszámainak.
A szűr, itt a leghosszabb. Gubát is hordtak, amely gyapjúszövetbe szőtt gyapjúfürtös kabát volt. Hortobágyon a pásztorviselet a különleges, a lobogós ing és gatya sötétkék színű. Széles karimájú a kalapjuk és szűrt viselnek. A bugaci pásztor ingje és gatyája viszont nem kék, hanem fehér, mellénye fekete, rajta a gomb ezüst színű, kalapja magas, süvegre emlékeztető. A lányok aranyos, gyöngyös, majd fekete pártát viseltek. Az asszonyok főkötőjét aranycsipke díszítette, amin vörös, zöld vagy fekete fátylat viseltek. Ingjük derékig ér, ujja arannyal hímzett. A vállkendő, a pruszlik az ujjas, a kötény és a papucs is arannyal hímzett. A vászonpendely fölé 3-‐5 bokáig érő szoknyát hordtak, ami fehér vagy fekete házi vászon. KALOCSAI VISELET: A fiatalok cifrábban az idősek egyszerűbben öltöztek. Ruházatuk alapja fehér, erre kerül a színes hímzés, ami régen sokkal levegősebb és pasztell árnyalatúbb volt, mint most. Több alsószoknyára vesznek fel kék vagy zöld, ráncos selyemszoknyát, aminek az alja színes pántlikás. A lányok a hajukban világoskék vagy rózsaszín sokszorosan megkötött masnit viseltek. Az ing rövid és szűk ujjú, a kötény fodros vagy csipkés. Lábukon tarka harisnyát és színes papucsot hordtak.
Kalocsai viselet Idős pár Szegedről ERDÉLY VISELETE: A férfiviselet alapszíne szürkésfehér és barna. Munkára szalmakalapot, télire fekete vagy fehér báránybőr sapkát viseltek. Az ing galléros és kézelős, széles bőrövvel viselték, amiben zsebek voltak. A gatya szűk házivászon, amire télen még egyet húznak, oldalt kapcsolódik, csík fut végig itt rajta és középen egy ún. ellenző van. Az ingre szűk ujjú vászonkabátot, friskót vettek. A bőrmellény és a ködmön is fehér, díszítése piros. Fehér, barna, fekete vagy szürke gyapjúposztó, rövid vagy hosszabb kabátjukat darócnak, condrának hívják. Szűrt és gubát nemigen viselnek. A férfiruhák nem gombbal, hanem madzaggal vagy kapoccsal záródnak és díszítésük piros. Az erdélyi férfi viseletet az különbözteti meg a magyar népcsoportok öltözetétől, hogy itt nem terjedt el a gyári kék posztó, a felsőruházat szürke, fehér vagy barna szűr vagy darócposztóból készült. A lábbelijük elsősorban a bocskor, csizmát ritkán hordanak. A női viseletre jellemző, hogy a hajukat sosem választották el „T” vonalban, csak középen, a vászon holmikon szőttes, geometrikus a díszítés, a szoknya hosszú és lepelforma maradt.
KALOTASZEGI VISELET: A párta különböző színű gyöngyökkel bevont papírabroncs, piros vagy kék béléssel. Hátul szalagok lógtak le róla. A tisztaság jelképeként, ha a leány erkölcsében hiba esett, eltiltották a párta viselésétől. Hétköznap a lányok színes fejkendőt hordtak, amit a tarkón kötöttek meg. Ha ünnep volt, az áll alatt kötődött. Az ing válla és ujja hosszan hímzett vagy csipkés. A pendely sűrű ráncokba szedett, ünnepnap hármat is felvettek, erre jött 2-‐3 alsószoknya. A felső szoknya (muszuj) hosszú, lepelszerű és egyenes. Házi gyapjúszőttesből készül, függőleges csíkozású, piros-‐kék vagy piros-‐fekete színben. Alján arasznyi széles csík fut, fiataloknál piros vagy narancsságra, időseknél sötétzöld, bordó vagy fekete. A muszuj két alsó csücskét oldalt a derékba tűzik, így alsó-‐belső szegélye kifordul és láthatóvá válik, mint a fehér alsószoknya is. A kötény felül ráncolt és ezt hímzés tartja össze, erősen díszített, a fiataloké világosabb anyagból. Ünnepnap a lányok pártát viselnek és karjukon zöld vagy fehér alapszínű virágos kendőt tartanak. A fiatalok fehér darócot, az öregebbek szürkét vagy barnát viseltek. Bocskort majd csizmát hordtak.
Kalotaszegi férfi Kalotaszegi idősebb pár
Kalotaszegi fiatalok viselete