O az, aki egészségemért felelős!

ff

O az, aki egészségemért felelős! Fót1999

Dr. Pásztorfi János

Az életed egy kivételes lehetőség A sorsod a magadra kimondott Ítéleted!? A legnagyobb erő - az alkalmazhatóvá tett önszuggesztió 3. bővített kiadása. Az egészség és az eredményes élet kézikönyve.

Fót1999

i

A mű eredeti címe: dr. János Pásztorfi ERHALTE DICH SELBER GESUND WIESBADEN 1981

Az első magyar kiadást szerkesztette: dr. Farkas Endre @ Dr. Pásztorfi János Harmadik bővített kiadás

Copyright © 1999. Jakab István Publised by: Viztérítő Kiadó 2151 Fót POB. 42.

A magyar kiadás joga: Jakab István tulajdona Levélcím: 2151 Fót, Pf. 42. Telefon: 06 - 27 / 358 - 465, 06 - 27 / 358 - 332 Fax: 06 - 27 / 358 - 499 E-mail: [email protected] WEB page: http://w3.datanet.hu/~akvapol Felelős kiadó: Jakab István

ISBN: 963 0384 0 43 Borítóterv: Viszlai Katalin

Készült: Possum Lap- és Könyvkiadó, Nyomdai Kft. gondozásában. Felelős vezető: Várnagy László Telefon: 218-7858; 06-209-345-318

Az életed egy kivételes lehetőség

Előszó az első német kiadáshoz

(Feltétlenül elolvasandó!)

Kedves Olvasó! Ezt a könyvet azoknak írtam, akik nemcsak tudnak gondolkodni, hanem ezt rendszeresen teszik is. Ők egy elenyésző kisebbséghez tartoznak, és ők vég zik a legnehezebb munkát. Róluk mondta Henry Ford (az első): „A gon dolkodás a legnehezebb munka. Valószínűleg ezért foglalkoznak a leg kevesebben ezzel." A leírtak legnagyobb része ősidők óta az emberiség általános ismeret anyagához tartozik. A legtöbb esetben mégis ellentétben állnak a közkeletű társadalmi és oktatási véleményekkel, a nevelési és gyógykezelési elvekkel. Ezért feltétlenül szükséges, hogy az olvasó együtt gondolkozzon az íróval, ha a könyvből hasznot akar húzni. Ha Ön fogyasztói és jóléti társadalmunk propagandájának megfelelően azt hiszi, hogy egészségére jogigénye van, amit a különböző gyógyspecialistáknál (orvosoknál, természetgyógyászoknál, pszichoterápeutáknál, cso dadoktoroknál, stb.) érvényesíthet és azután egészségét a patikában, vagy a gyógynövényboltban éppen úgy megveheti, mint a lisztet és a cukrot az ABC-ben, jobban teszi, ha a könyvet nem olvassa el, mert nagyon keveset használna Önnek. Akkor se olvassa el, ha nem akarja önmagát megváltoztatni. A termé szettudós, a fizikus, kémikus, biológus, a mérnök, stb. felfedezheti szakte-

£

rületén a legfontosabbat, ami az egész világot megváltoztatja. Emiatt még saját magát a legkisebb mértékben sem kell megváltoztatnia. Minden vonat kozásban maradhat ugyanaz az ember, aki a felfedezés előtt volt. Egészen másként áll a dolog az önmegismeréssel. Ha valaki saját magát megismerte, - életcélját, működési- és hatásmechanizmusait, - nem marad hat ugyanaz az ember, aki önmegismerése előtt volt. Cselekednie kell. Egész lényében meg kell magát változtatnia. Ha ezt nem teszi, konflik tus keletkezik új önismerete és régi magatartása között, ami lelkileg nyo masztja, és beteggé teszi. Ezért kellett figyelmeztetnem erre a veszélyre. A könyvnek az a célja, hogy tükröt tartson Ön elé, amelyben könynyebben megismeri önmagát. Működési-, szabályzó és vezérlő mechaniz musait, valamint a hibákat gondolkodás- és szemléletmódjában, magatartá sában, hozzáállásában önmagához, könyezetéhez és az élethez. Röviden: Hogy felismerje azokat a tényezőket, amelyek beteggé tehetik (vagy már beteggé tették). Egészsége a legnagyobb kincse egy olyan társadalomban, ahol a telje sítmény a legfontosabb mérce. Csak akkor igazán teljesítőképes, ha egész sége rendben van. De vajon kitől várhat segítséget egészsége megőrzésében, vagy helyreállításában? A könyv megmutatja Önnek, hogy ezen a világon csak egyetlen ember van, aki ebben érdekelt és erre képes is... Ez az egyet len ember pedig Ön, saját maga! Az orvostudomány erre nem képes. Eltekintve attól, hogy ez nem is feladata. Az orvostudomány feladata a szenvedést enyhíteni. Fő tevékeny ségi köre és üzlete a betegség, nem az egészség. (Megy Ön olyankor orvos hoz, vagy természetgyógyászhoz, ha nagyszerűen érzi magát?) Mindenkinek, aki gondolkodik, világos, hogy egyetlen gazdasági ágtól sem várható el saját létalapjának megsemmisítése. (És az egészségügy egy


sok százmilliárd márkás gazdasági ág.) így nem marad más Önnek sem hát ra, mint egészségének megőrzését, helyreállítását a saját kezébe venni. A régen ismert igazságok mellett tartalmaz a könyv négy új felisme rést is, amelyek a gyógyászat számára, - de minden egyes embernek is fontosak. Az egyik a pszichoszomatika (és az élet) egyik döntő kérdésének álta lánosan érthető és gyógyászatilag alkalmazható megválaszolása: Hogyan és mi által valósítja meg magát egy gondolat az emberben és szervezetében? (Az önszuggesztió lényegének felismerése és a mindennapi gyakorlatban alkalmazhatóvá tétele.) A másik az érzelem lényege. (Enélkül érzelmi-alapú betegségek ered ményes kezelése nem lehetséges.) Egy érzelem, a vonzódás, szeretet, szere lem, gyűlölet, irigység, harag, düh, stb. alapjában véve nem más, mint ön szuggesztió. Az érzelmek saját termékeink, nem uralkodóink. Saját magunk tudjuk őket tetszésünk szerint erősíteni, gyengíteni, változtatni. A harmadik a hit sajátossága, az első rész negyedik fejezetében. A negyedik a szeretet félreismert jellege. A második rész negyedik fejezete tartalmazza az egyetlen receptet is, melynek beváltása az egyetlen biztosíték lehetne még az emberiség hosszabb fennmaradásához. Sajnos általános beváltásához nem sok remény van. Még egyet kell mindjárt kezdetben tisztázni. Semmi esetre sem szeret ném Önt „pozitív" gondolkodásra csábítani. Gondolkodásának olyan gya korlásában szeretnék Önnek segíteni, hogy a dolgokat úgy lássa, amilyenek azok a valóságban. A pozitív gondolkodás ezt éppen úgy akadályozza, mint a negatív, mert a látást zavarossá teszi. A pozitív gondolkodás ugyanaz a folyamat, mint a negatív gondolkodás. Az érem másik oldala. Éppen ezért az egyik a másik ig 7GS


tói elválaszthatatlan, a kettő egymással azonos, együtt képeznek egy egysé get. Ha egy meghatározott dolgot pozitívnak értékelünk, lehetetlen egy má sikat ehhez viszonyítva egyidejűleg nem negatívnak értékelni. Minden, amit az ember el tud képzelni, két pólusban nyilvánul meg neki. Minden fogalomhoz egy ellenfogalom, az ellenpólus tartozik. Az ilyen fogalom-párokat ellentéteknek nevezzük. A párok együtt képeznek egy egy séget. Egzisztenciájukban egymástól függenek. Egyik pólus kikényszeríti a másikat. Ha megszüntetjük az egyiket, eltűnik a másik is. Minden dolog a világon először semleges, értékmentes. Csak a mi sze mélyes értékelésünk, hozzáállásunk, ítéletünk, röviden: gondolkodásunk ál tal lesznek számunkra (nem mások számára!) pozitívvá, vagy negatívvá, széppé, vagy csúnyává, jóvá, vagy rosszá. Ha gondolkodásunk nem elégszik meg azzal, hogy a dolgokat úgy lássa, amilyenek, hozzáfűz valami pozitívat és/vagy negatívat. Az ilyen gondolkodás mindig torzítja a realitást. A könyv szeretné azt elérni, hogy Ön a jövőben a dolgokat olyannak lássa, amilyenek azok a valóságban. Legalábbis a könyv feldolgozása után abban a helyzetben kellene lennie, hogy a dolgok értékelése ne nyomasztó hatást gyakoroljon Önre, hanem boldoggá és elégedetté tegye. Ha a figyelmeztetés ellenére is el akarja a könyvet olvasni, eredményes munkát kívánok.

Berchtesgaden, 1981. július

Dr. Pásztorfi János BO8GS


Előszó a harmadik magyar kiadáshoz

Az első magyar kiadás kiadója, dr. Farkas Endre 1995 nyarán hirtelen el hunyt. A második kiadást a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram szervezte és támogatta. Mivel a második kiadás is elfogyott - és kereslet még van a könyv iránt -, Jakab István, aki már eddig is sokat tett a népegészség javítása érdekében, felajánlotta, hogy kézbe veszi a harmadik kiadás sorsát. Az Ő kérésére kiegészítettem a könyvet a Tanuld Magad Egészségessé módszer és a teljesítmény hosszú távú fokozását, az egészség egyidejű megtartását és megerősítését elősegítő módszer rövid ismertetésével. Ezért, hogy a könyv ne dagadjon meg nagyon, lerövidítettem a második kiadás IV. és V. részét, amelyek két kongresszusi előadásomat és a külön böző tanfolyamok és szemináriumok néhány résztvevőjének véleményeit és tapasztalatait tartalmazták. Remélem, a harmadik kiadást is hasznosítani tudja a Kedves Olvasó élete minőségének javításához sikerei és egészsége terén.

Sok sikert kívánok

Dr. Pásztorfi János

BD9GS


Felépítés és használati ajánlás Az anyag három részre osztásával a feldolgozásban akartam segíteni. Az első rész az ember legfontosabb vezérlőmechanizmusait és a szuggesztió hatásmódját írja le. A második rész a leggyakoribb hibákat tartalmazza, amiket gondolko dásunkban, szemléletünkben és magatartásunkban, továbbá az önmagunk hoz, környezetünkhöz és életünkhöz való hozzáállásunkban követünk el. Ezek a hibák vagy megbetegítenek bennünket, vagy akadályozzák gyógyu lásunkat, de mindenképpen meghatározzák sorsunkat. A harmadik részben leírt gyakorlatok hasznos segédeszközök abban az átmeneti időben, mialatt Ön gondolkodásmódját korrigálja. Ezalatt az idő alatt segítenek Önnek egészségét megőrizni, illetve helyreállítani. Ha azután annyira jutott, hogy már csak helyes gondolatai vannak, a gyakorlatokra nem lesz többé szüksége.

Hogyan tudja a könyvből a legtöbb hasznot húzni? Készüljön fel lelkileg egy kemény tanulási folyamatra. Olvassa át a köny vet, mint egy regényt, anélkül, hogy sokat gondolkodna a tartalom felett. Majd olvassa el lassan és figyelmesen az első részt a második fejezettől kezdve, lehetőleg fejezetenként. Az eredményes munkához különösen fon tos az önszuggesztió mechanizmusának megértése. A munka a második résszel kezdődik igazán. Olvassa lassan, figyel mesen és csináljon jegyzeteket! írja fel minden ellenvetését és kérdését fejezetenként! Minden további fejezet után vizsgálja felül őket!

solOos


Húzza ki azokat, amelyeket tisztázni tudott. Azokat az ellenvetéseket és kérdéseket, amelyek az utolsó fejezet feldolgozása után is megmaradtak, foglalja össze egy levélben és küldje el a kiadónak, vagy nekem. Amit az egyes fejezetekből akceptálni tud - de eddig máshogy tette -, ültesse át a gyakorlatba. Próbálja ki, hogy Önnél is így van-e, Önnél is így müködik-e? Ha Önnél is úgy van, tegye! Csinálja úgy nap, mint nap. Al kalmazzon mindent, amit akceptálni tudott és kipróbált, azonnal és átfogóan a mindennapi életben. Magánéletében éppen úgy, mint a szakmai életben, így lesz új gondolkodásmódjából szokás. És minden, amit szokásból teszünk könnyedén, szinte automatikusan megy. így lesz az új felismeréseiből képesség. És most jó és eredményes munkát a könyv feldolgozásához! Ebben megkísérlem, amennyire lehetséges, elkísérni Önt. Nagy kü lönbség azonban, hogy én valamit egy személyes beszélgetés során fejtege tek, amikor a kérdéseket és ellenvetéseket azonnal meg tudom válaszolni és leépíteni, vagy pedig a szöveget már kezdettől fogva olyan világosan kell megfogalmaznom, hogy az Olvasó a tartalmat minden további magyarázat nélkül megérthesse és elfogadhassa. Számomra a könyv tartalma teljesen világos és magától értetődő, mert évek óta naponta többször kell megma gyaráznom és bizonyítanom. De Önben mégis ébredhetnek kérdések és el lenvetések. Ezért kérem, hogy minden bírálatát, ellenvetését, kérdéseit és javaslatait a kiadóval, vagy velem közölje. Magyarországi címem: Tanuld Magad Egészségessé Alapítvány 8000 Székesfehérvár Pozsonyi utca 63. Telefon: 22/306-034

sollcs


I. Megfontolások, alapok

Miért szükséges az önsegély az egészség megtartásában? Kérem, ne tekintse ezt a fejezetet az orvostudomány és gyógyszeripar kriti kájának. Csupán azt akarom itt megvilágítani, hogy miért csak egyedül ön magunktól várhatjuk el saját egészségünk biztosítását. Legfőbb javunk az egészség, állítólag Schopenhauertói származik a mondás: „Az egészség ugyan nem minden, de egészség nélkül minden semmi". Mégis arra a kérdésre: „Hajlandó Ön egészséges napjaiban egész sége megőrzéséért aktívan valamit tenni?" a megkérdezettek 80 %-a így válaszolt: „Nem, csak akkor teszek valamit magamért, ha megbetegedtem." Vajon miért? Mert fogyasztói társadalmunk fejünkbe sulykolta, hogy jogigényünk van az egészségre, amit a különböző gyógyspecialistáknál, orvo soknál, természetgyógyászoknál, pszichoterápeutáknál, csodadoktoroknál stb. érvényesíthetünk és azután az egészséget a gyógyszertárban, vagy a Herbáriában úgy megvehetjük, mint a lisztet vagy a cukrot az üzletben. Ez alapvető tévedés. Egészségünkért keményen meg kell dolgoznunk magunknak. Az a tény, hogy az orvostudomány gyógyítani nem tud, csak kezelni, régóta ismert. „Medicus curat, natura sanat." Csak a beteg maga tudja saját magát meggyógyítani. Az orvos csak kezel (kúrál), a (saját) természet gyó gyít. Hippokratész és Galénusz óta semmi sem változott. De a gyógyszeripartól sem várhatjuk el egészségünket. Az is egy ipar ág, - méghozzá jövedelmezőbb, mint a hadiipar -, amely a gyógyszerek el-


adásából él. Ha a gyógyszerek gyógyítanának, nem csak szimptómákat szüntetnének meg vagy enyhítenének, rövidesen minden beteg egészséges lenne, és senki nem venne többé gyógyszert. Mindenki előtt világos, hogy „egészséges nép" egyidejűleg „halott gyógyszeripart" jelentene. Ehhez né hány idézet. „Az orvostudomány (beleértve a gyógyszeripart) - közvetlenül a szívin farktus és a rák után - az emberiség legveszélyesebb kórokozója lett. Egy átlag német ma kb. ötször annyi gyógyszert fogyaszt, mint közvetlenül a második világháború előtt. Ettől legalább ötször olyan egészséges is? Ter mészetesen nem. Ellenkezőleg: a nyugatnémet lakosság átlaga ma sokkal gyakrabban beteg, mint azelőtt ... Hirtelenül így lett egy iparágból, amely azért keletkezett, hogy betegségeket gyógyítson, új betegségek kiinduló pontja." {Kurt Blüchel: Weisse Magier, Fischer Verlag) A WHO, az egészségügyi világszervezet,

1978-ban nyilvánosságra

hozta 200 gyógyszer listáját, amelyek a világ gyógyszerszükségletét teljesen fedeznék. Ezzel szemben ma világszerte több, mint 205.000 különböző gyógyszert gyártanak. Egyedül

Nyugat-Németországban mintegy 40.000

regisztrált gyógyszer van forgalomban. „Minden NSZK állampolgár a statisztikusok szerint élete folyamán át lagosan 36.000 tablettát fogyaszt. Ez az ijesztő szám megvilágítja az elle nőrzés nélküli gyógyszerfogyasztás és a gyógyszerek megszokásának ve szélyét. Miután ma alig van hatásos gyógyszer, amelynek egyben káros mellékhatása ne volna, gyógyszereket csak akkor kellene rendelni és beven ni, ha az orvosilag szükséges." Ez áll KKH 1981. március 1-jei körlevelé ben. Ennek ijesztő következményei vannak. A torzszülöttek száma az NSZK-ban 25 év alatt 166-szorosan emelkedett. „Míg 25 évvel ezelőtt az


NSZK-ban 100.000 újszülött közül 3 volt torzult, ma már 1.000 újszülöttre 5 torzszülött esik." (K. Blüchel: Weisse Magier, Fischer Verlag, 1976) Az FDA (Federal Drog Administration) szerint 1978-ban 1,5 millió amerikait olyan betegségekkel kezeltek kórházban, amelyeket gyógyszerek okoztak. A gyógyszerek okozta halálesetek évente 60.000 - 140.000-re te hetők az USA-ban. A baktériumok nagyon gyorsan alkalmazkodnak minden ellenük irá nyuló gyógyszerhez. Nemrégen állapították meg az egyik újabb antibioti kumról, a Vancomycinről, hogy a baktériumok az első generációban még elpusztulnak tőle, a második generációjuk már ellenáll neki, a harmadik ge neráció pedig már tápanyagnak használja azt, valósággal zabálja az antibio tikumot. A statisztika szerint a halálozások száma óriási mértékben csökken ak kor, amikor a betegeket az orvosok sztrájkja következtében nem kezelik. Három elgondolkodtatóan egyező esetet közöl Hans Ruesch „Die Fálscher der Wissenschaft" (Edition Hirthammer München) című könyvében: 1973ban egy 1 hónapos izraeli kórházi sztrájk alatt a lakosság halálozási arány száma mélypontot ért el. Ugyanez történt 1976-ban Bogotában (Kolumbia). Az orvosok sztrájkja következtében a halálozások száma 35 %-kal csökkent. A jelenség 1978-ban megismétlődött Angliában. Ebből a rövid idézetből úgy tűnik, hogy gyógyszerektől és a piruláktól nem igazán várhatjuk a gyógyulást. Na jól van, de van-e egyáltalán szüksé günk segítségre? Egyáltalában betegek vagyunk-e? Hogy áll a dolog tulaj donképpen az egészségünkkel? Évtizedekkel ezelőtt az USA-ban a Mayo-Klinikán megvizsgáltak 176 „egészséges" vezető állású üzletembert. Átlagéletkoruk 44,3 év volt. Ered8O15G8


mény: ezeknek az embereknek több mint 1/3-a szívbeteg volt, vagy az emésztőrendszerükben fekélyek voltak vagy magas vérnyomásuk volt. Kép zeljük el: a felelősségviselőink 1/3-a testileg- és lelkileg tönkreteszi magát, még mielőtt 45. életévét elérte volna. Nem túl nagy ár ez a sikerért? A stressz a hivatás gyakorlása közben e vizsgálat óta biztosan nem csökkent. Sőt! Japánban a viszonylag fiatal menedzserek íróasztal melletti hírtelen halála az utolsó két évtizedben megsokszorozódott. A WHO addig is el megy, hogy a világ népességének 99,3 %-át többé-kevésbé betegnek nevezi. Csupán 0,7 %-át tartja teljesen egészségesnek! Alapjában véve azonban mindegy, hogy mi magunkat egészségesnek, vagy már megtámadottnak érezzük. Mindannyiunkra nézve állandóan fenn áll annak a veszélye, hogy vagy saját közreműködésünkkel, vagy a káros környezeti befolyás következtében betegek leszünk. És minden bizonygatás és ígéret ellenére kívülről segítséget nem várhatunk. Ennek ellenére vala milyen módon meg kell őriznünk teljesítő- és döntésképességünket Semmi sem befolyásolja annyira a sikert, a társadalmi tekintélyt, a boldogságot és a megelégedettséget, mint a jó közérzet, az egészség. Egy beteg ember kevésbé teljesítőképes, ami hivatásbeli jövőjét veszélyezteti. Az így kelet kezett egzisztencia-félelem még jobban megerősíti a betegséget, és így to vább, így jön létre egy folytonosan önmagát erősítő ördögi spirál. Minden betegség azonban egy komoly társadalmi ügy is. A társadalmat jelentősen megterheli a munkakiesés, a korai rokkantság stb. Nagy döntési hatalommal rendelkező embereknél a betegség nagy társadalmi csoportokat, sőt esetleg az egész emberiséget is veszélyeztetheti. „Egy homokszem egy ember húsában, és impériumok inognak meg és omlanak össze" - írja Emil Zola „Az összeomlás" című könyvében III. Napóleonról, aki vesekőben

&D16GS


szenvedett. (Lásd „The Pathology of Leadership" Hugh I'Etang., a „The Practitioner" főszerkesztője.) Mit tegyünk hát, hogy lehetőleg ritkán legyünk betegek és gyorsabban gyógyuljunk? Egy bizonyos; környezetünket, hivatásbeli és személyes kap csolatainkat csak nagyon korlátozottan módosíthatjuk. Ezek befolyása ál landóan érint bennünket és a jövőben is csak keveset lehet ezen változtatni. A rendelőkben, a rádióban, a televízióban és a folyóiratok orvosi rova taiban leggyakrabban található tanácsok aligha használnak nekünk: „kerülje a hangos környezetet, az idegesítő körülményeket, óvnia kell magát a gon doktól és az izgalmaktól, lehetőleg nyugodtan és rendszeresen kell élnie". Más szóval: a főnökömet, munkatársaimat, kollégáimat, feleségemet, gyer mekeimet, anyósomat, útitársaimat, munkámat változtatnom vagy legalábbis kerülnöm kell. Ha mindez nem sikerülne, akkor legalább nyugodtan és rendszeresen kell élnem. Hogy mindezt hogy csináljam, arra már a jó tanácsok ritkán terjednek ki. Ezt a hiányt akarjuk közösen kiküszöbölni. Ha már környezetünket nem tudjuk megváltoztatni, tudnánk-e módosítani a ránk gyakorolt hatását, a reakcióinkat? Igen! Ezt tudjuk és meg is kell tennünk, hogy egészségünket megőriz zük, vagy helyreállítsuk. Ez nem is olyan nehéz. Minden, ami ehhez szük séges, az a készség, hogy megváltoztassuk magunkat és megismerjük szervezetünk, életünk legfontosabb irányító mechanizmusait. Az orvostudománynak fel kellett ismernie, hogy maga az egészséges életmód - keveset enni, sokat mozogni, nem dohányozni - nem véd meg a szívinfarktustól, gyomorfekélytől, vese- vagy epekövektől és más megbete gedésektől. Csak az ember vezérlő mechanizmusai vannak abban a helyzetben, hogy egy megbetegedéstől vagy visszaeséstől megóvjanak. BOUCS


Ezek a mechanizmusok ismertek és viszonylag egyszerű módszerekkel jól kezelhetők. A hibás vezérléseket rövid idő alatt tartósan korrigálhatjuk. E mechanizmusok segítségével lelki és testi terhelhetőségünket megőrizhet jük, sőt erősíthetjük. Selye János, a „stressz atyja", az orvostudomány fela datáról a következőket mondotta: „A terhelhetőség megőrzése és erősítése éppen olyan fontos, mint a szenvedés csillapítása." Csakhogy a két feladat csoport teljesen különböző kihatással van az orvoslás egzisztenciájára. Vé gül is ez a szenvedésből él, a betegségből. Ha a szenvedéseket enyhítjük, azért továbbra is fennmaradnak egzisztencia-alapként. Ha azonban a terhel hetőséget, a betegséget okozó befolyásokkal szembeni ellenállóképességet megőrizzük vagy erősítjük, a szenvedések ritkábbak lesznek. Ezáltal az eg zisztencia-alap meggyengül, csökken. Ugyanolyan balgaság volna az orvostudománytól - amely ma éppen olyan gazdasági ágazat, mint más iparágak, - a gyógyítást, vagy a betegsé gektől való megóvást vámi, mint pl. a borotvapenge- vagy harisnyanadrág gyáraktól a soha tönkre nem menő pengék vagy harisnyanadrágok gyártását. Amint látják, nem marad más hátra számunkra: Saját magunknak kell valamit tennünk egészségünk fenntartása, vagy visszanyerése érdekében. Ez egyáltalán nem olyan nehéz. Elég, ha a szervezetet békében hagyjuk. Ez azt jelenti, hogy azt

1. helyes gondolatok útján helyesen tájékoztatjuk; megkíméljük őt a szervezettől idegen anyagokkal való felesleges terheléstől; 2. megóvjuk a helytelen reakcióktól azáltal, hogy beállítottságunk mó dosításával a szervezethez érkező környezeti befolyásokat tompítjuk vagy semlegesítjük; 3. rendszeres lazítással segítjük erőink megújítását.


Minden egyebet azután elvégez a szervezet maga. Ugyanis minden egyes élőlénynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a kívülről érkező zavaró befolyás (sebesülés, fertőzés stb.) után az eredeti, megelőző, egészséges ál lapotot saját maga helyre tudja állítani. Körülbelül 200 évvel ezelőtt mondotta John Hunter: „A baleseteknél olyan jelenség keletkezik, amelynek nincsenek beteges vonatkozásai. Ez abból áll, hogy minden sérülés törekszik a gyógyulásának előfeltételeit és eszközeit maga megteremteni." A XIX. század második felében megállapí totta korának nagy fiziológusa, Claude Bemard, a College de Francé pro fesszora, hogy az élőlények a környezet változásai ellenére belső miliőjük állandóságát fenn tudják tartani. Walter B. Cannon a Harward Egyetem hí res fiziológusa az élőlényeknek ezt az egyensúlymegtartó képességét a gö rög „homeosztázis" szóval jelölte (homoios = hasonló, stasis = állapot, helyzet). Ezzel azt akarta kifejezni, hogy az élő szervezet azonos statikus álla potát fenn tudja tartani. A kifejezést fordíthatnánk szabadon „önfenntartó erő"-nek is. Néhány gondolkodó, és becsületes orvos és természetgyógyász is tudja és mondja is ezt a tényt. A Memóriái Slolan Kettering Központ - a világ legnagyobb rákintézete - kancellárja, Lewis Thomas írja: „A nagy titok, amelyet a belgyógyászok ismernek, de amit a nyilvánosság nem tud az, hogy a legtöbb betegség magától meggyógyul. Gyakran a beteg már másnap reggel jobban van." („Das Lében überlebt, Geheimnis der Zellen." Verlag Kiepenheuer & Witsch, Köln.)

9D

19 OS


Miért nem „korszerűek" ma már a szervezetünk vezérlő mechanizmusai? Az ember néhány millió éve él a földön, de csak kb. 100 éve mint egy ipari civilizáció tagja. Életkörülményei ezekben az utolsó időkben hatalmas mér tékben változtak. A technika korában az ember a legerősebben azoknak az ingereknek van kitéve, amelyeket saját maga teremtett, amelyeket azonban csak nehezen, vagy egyáltalán nem tud uralni. Miért van ez így? Az emberi szervezet a megváltozott körülményekhez és követelmé nyekhez e rövid idő alatt még nem tudott alkalmazkodni. Még ma is úgy re agál, mint az őserdőben. Annak idején pl. küzdő mechanizmusa nagyon ész szerű volt. Egy támadó állat vagy egy zsákmány megpillantásakor szerve zete villámgyorsan harcra kész állapotba került. Az agyból a parancs az agyalapi mirigyen keresztül a mellékveséhez ment, amely úgynevezett harci hormonokat, adrenalint és noradrenalint kül dött a vérbe. Ez a kettő azután a szervezetet azonnal harcrakész állapotba hozta. Az adrenalin elszükítette az ereket, emelte a véralvadást, a májból cukrot hívott le, hogy az izmoknak több energia álljon a rendelkezésére. A noradrenalin meggyorsította a szívverést és ezzel a vérkeringést, a táplálékés az oxigénellátást. A veséket is utasították, hogy kevesebb vizet válassza nak ki, mert a testnek harc közben vagy menekülésnél folyadékra volt szük sége az izzadás útján történő lehűléshez. Leállt a test fertőzés elleni védeke zése is.* E mechanizmus az ősembernek gyakran az életét mentette meg, de ma már nem „korszerű". A körülmények alapvetően megváltoztak, a szer vezet azonban még mindig változatlanul reagál. *Ez a felismerés késztetett arra, hogy a sportolók számára kidolgozzak egy módszert, amely a fertőzési és sérülési veszélyeket csökkenti, de a teljesítmények magas színvonalon tartását biztosítja. (A sportolók fertőzési érzékenysége 11 évvel később, 1992-ben már a Kossuth Rádió "Szonda" c. adásának is témája volt november 21-én.) SO20GS


Annak idején ezek az úgynevezett „stressz-szituációk" viszonylag rit kák voltak. Ezenkívül az ősember harc vagy menekülés közben erőteljes izommunkával lereagálta magát és ezzel a mobilizált energiaszolgáltató zsírt és cukrot, a kipárolgási folyadékkal együtt felhasználta. Napjainkban ez már egészen másként van. Ma majdnem szünet nélkül ilyen stressz-szituációk hatása alatt állunk. Minden összekülönbözés a fő nökkel, a kollegákkal, a munkatársakkal, a vevőkkel a munkahelyen, a partnerrel vagy gyermekekkel otthon, egy másik autóvezetőnek minden szabálytalansága az utcán ezt a mechanizmust azonnal működésbe hozza minden, a fentiekben röviden vázolt következményével együtt. Döntő kü lönbség az őskorhoz viszonyítva azonban az, hogy mi csak nagyon ritkán tudjuk magunkat lereagálni, azaz a mozgósított tartalékokat nem tudjuk erős izommunkával, testmozgással felhasználni. Az összekülönbözések - ame lyek a szervezetet legalábbis egy bokszmeccsre hangolják fel -, nagyon fi noman, diplomatikusan zajlanak le. Ha valaki egy mellékútról elém vágódik a kocsijával és én a balesetet csak nagy nehezen tudom megakadályozni, a hibás vezetőt nem téphetem szét, - habár szervezetem a harci mechanizmu son keresztül már ütésre van hangolva. Ülve kell maradnom a kocsiban és legfeljebb egy félhangos kívánsággal könnyíthetek magamon. így azonban a mobilizált energiaszolgáltatókat nem tudom felhasználni. A zsírsavak lerakódnak az érfalakban és elősegítik a meszesedést. A lehí vott, de fel nem használt cukor zavart okoz a cukor- és inzulinháztartásban. A szervezet lehűtéséhez visszatartott vizet sem izzadjuk ki. Ez még pótlólag megterheli a vérkeringést és a legérzékenyebb szerveket, az ún. ideges foga dó-szerveket károsíthatja. Miután az ilyen stressz-szituáció folyamán a fertőzés elhárítás is aka dályozva van, fokozódik a fertőző betegségek iránti hajlam is. Egyidejűleg a SO21G3


gyomromat is fekély veszélye fenyegeti, mert a stressz-mechanizmus mindig két oldalról találja el. Tekintsük meg ehhez a stressz hatásmódját és a „kapcsolási terv"-et Selye professzor szerint. (3. kép) Először azonban a „stressz" fogalmát kell tisztázni. Ez egy olyan álla pot, amely egyidejűleg egy reakció-mechanizmussal is rendelkezik. Minden esemény bizonyos kopást, elhasználódást okoz az élőlényekben. A stressz az élet folyamán előállott elhasználódás; nem az egyes részek elhasználódá sa, hanem az összes elhasználódás összege. A stressz egyben kerete a szervezet adaptációs, alkalmazkodó reakció jának. A stressz összképét a „Generális Adaptációs Szindróma" (GAS) mu tatja be.

Ennek három fázisa van:

1. A riasztó reakció. Ez nem lehet tartós. 2. Az adaptáció, az ellenállás vagy az alkalmazkodás. Ez a szervezet erőfeszítése az adaptációs energia segítségével. Ennek az energiának az összege minden egyénnél különböző, de adott mennyiségű, kor látozott és kimeríthető. 3. A kimerülés. Az összes energiatartalék kimerülése a halálhoz vezet.

Az 1. kép ezt a három fázist grafikusan ábrázolja.

£o22o?


Stresszor, valamilyen inger, amely a szervezetben a stresszt kiváltja, minden lehet. Selye szerint fontossági sorrendben a 6 leggyakoribb a kö vetkező:

-

idegfeszültség;

-

lelki zavarok;

-

bizonytalanság;

-

céltalanság és értelmetlenség;

-

mikrobák;

-

mérgek.

Az alarm-reakció mindig egy triászból áll, egy háromrészes reakció folyamatból, függetlenül a stresszortól és a támadás helyétől:

-

a mellékvesekéreg megduzzadása;

-

thymicolymphatikus szervek (csecsemőmirigy, nyirokmi rigy, lép)sorvadása;

-

a gyomor- bélcsatorna vérzései.

A stressz "kapcsolási terve" (3. kép) mutatja ezt a folyamatot.

A kép sematikusan ábrázolja egy stresszor hatását, egy stressz-ingerét az agyalapi mirigyre, a mellékvesére, a gyomorra, a nyirokszövetekre és a fehér vérsejtekre. Az agyalapi mirigy, a hipofízis, egy kis belső elválasztási! szerv. A mellékvesék: két kis belső elválasztási! mirigy a vesék felső részén. A nyi rokszövet fontos faktora a szervezet elhárító mechanizmusának. Ehhez tar-

&o25cs


3. kép: A stressz "kapcsolási terve"

toznak a nyirokmirigyek, a mandulák, a csecsemő-mirigy, a féregnyúlvány stb. A fehér vérsejteknek szintén fontos elhárító szerepük van, főleg a fertő zésekkel szemben. Ezek részben a nyirokszervekből, részben a csontvelőből származnak. BO26GS


A stressz összképéhez tartozik az is, hogy minden stressz-reakciónál máj-inszuffíciencia is fellép. Ez meggátolja a kortikoidok inaktiválását, de a máj egyéb funkciói is gyengülnek, mint pl. a méregtelenítés. Ezen a „kapcsolási terv"-en jól felismerhető az ok, hogy miért olyan gyakoriak a gyomor- és bélfekélyek. Egy stressz-szituáció alatt, egy stresszor támadásakor a gyomor és a bél egyidejűleg két oldalról kap sti mulációt: az agyból és a mellékvesékből. Ezért a fekélyes betegek vissza esését gyógyszer nem tudja megakadályozni. A szervezet a legkülönbözőbb stresszorok és ártalmak ellen mindig ugyanazzal a mechanizmussal védeke zik. Ha az ember az idegi agyhatást a különféle megkötőkkel és blokkolók kal vagy vagotómiával gátolni vagy elnyomni próbálja, még mindig fenn marad a hormonális kortikoid hatás a mellékveséken keresztül. Minden emocionális stressz következtében bekövetkezhet egy gyomorfekély, pl. egyetlen hirtelen életveszély következtében egy napon belül. Ennek a szervezetben lejátszódó reakciónak beható analízise azonban megmutatja az utat és eszközöket, hogy az ember (jobban mondva a szerve zet maga) hogyan tudja a betegséget elhárítani, vagy az egészséget fenntar tani. Az út: terhelhetőségünk megóvása és erősítése, a szervezet védekező erőinek növelése a stresszel szemben. Ez az út az önismereten keresztül vezet a célhoz. Meg kell magunkat teljes egészünkben ismernünk, mint „embert", működési módjainkat, vezérlő mechanizmusainkat és szerveze tünket. Az önismereten keresztül azután gyorsan megtaláljuk a cél eléréséhez szükséges eszközöket is. Ehhez tartoznak: 1. Gondolkodási, szemléleti és magatartásbeli hibáinknak és a beállí tottságunkban lévő hibáknak megismerése és kijavítása. SO27GS


2. A szervezet feszültségének megszüntetése. A gondolkodásmód átállításával a 6 legfontosabb stresszorból há romnak a hatását messzemenően csökkenthetjük: a lelki-zavarokét, a bi zonytalanságét, a céltalanságét és az értelmetlenségét. A lazítással nemcsak az első legfontosabb stresszort - az idegfeszültsé get gyengíthetjük, hanem egyidejűleg gondoskodunk szervezetünk megfe lelő tápanyag-ellátásáról és salaktalanításáról is. Ez rögtön világossá válik az Ön számára, ha kerti locsolójával egy összehasonlító kísérletet tesz. Ha a tömlőre lép, tehát abban feszültséget idéz elő, a víz sokkal gyen gébben folyik a gyepre, mintha a lábát elveszi, a tömlő feszültségét meg szünteti, „ellazítja". Kettő marad még a legfontosabb stresszorokból, amelyek ellen a fenti két módszerrel látszólag nem sokat tudunk tenni: a mikrobák, a különböző kórokozók és a mérgek. Már tudjuk azonban, hogy a szervezet immunrendszerének fertőzés el hárítását stressz-szituációban a „harci mechanizmus" csökkenti. Ha már most a stressz-szituációk erősségét és gyakoriságát csökkentjük, a fertőzés elhárítás gyengülését is megakadályozzuk. A mérgek stresszhatását sem tudjuk a két eszközzel közvetlenül enyhí teni. Tudjuk azonban, hogy egy élőlény legjellemzőbb tulajdonsága a homeosztázis, az önfenntartási, regenerálódási erő, ha működése nincs fe leslegesen megzavarva. Továbbá stressz nélkül a máj méregtelenítő tevé kenysége is jobban működik. Más szóval: egy nem túl erős stresszben lévő szervezet az úgynevezett környezeti mérgekkel szemben is jobban tud véde kezni. Egyik legelismertebb orvosi szótár a betegséget így definiálja: „Olyan állapot, amelyben a szervezet adaptációs mechanizmusa a ráirányuló SO28G8


stressz-ingerre nem kielégítően vagy hibásan reagál, és amely egy rész, egy szerv vagy egy rendszer működésében vagy struktúrájában zavarokat okoz." (Blakiston's New Gould Medical dictionary) Egy betegség megjelenését mindig három faktor befolyásolja. Ezek: az idő, a stressz tartama és ismétlődése; a hely, a stressz-szituáció helye a szervezetben; a stresszor, a stressz-szituáció intenzitása. A normális és patologikus, beteges életkörülmények csupán attól függ nek, mikor, hol és milyen erősen vagy milyen gyakran érinti a stressz a szervezet biológiai elemeit. így a mindennapok egy csekély és jelentéktelen mindennapos stresszingere (pl. az elhízás, vagy az áremelés miatti gondok, viták a családban vagy a munkahelyen, mérgelődés elveszett, vagy nem talált tárgyak miatt stb.), amely tartósan és ismételten hat ránk, éppen olyan beteggé tehet, mint olyan stressz-inger, amely a szervezetet csak egyszer, de nagy felületen (pl. rendkívüli hideg) vagy nagy intenzitással (pl. erős méreg, akut életveszély, egy hozzátartozó vagy a munkahely elvesztése stb.) éri. Tegyünk egy rövid összehasonlítást az emberi test és a föld között, hogy a szervezet gyógyítási lehetőségét (kívülről) jobban felmérhessük. Egy gramm emberi szövet 10 9 sejtet tartalmaz. Ez 1.000.000.000 sejt. 50 kg szövet 50.000.000.000.000 (50 billió) sejtet tartalmaz. (És min den egyes sejt egy önálló élőlény, amelyben egy másodperc alatt a különbö ző biokémiai folyamatok tízezrei játszódnak le!) A Földön kb. 5.000.000.000 (5 milliárd) ember él. Egy 50 kg súlyú emberi test tehát 10.000-szer több sejtet, önálló élőlényt tartalmaz, mint ahány ember a Földön él.

BO29GS


Ha most meggondoljuk, milyen megoldhatatlan feladat, hogy a világot harmonikusan kormányozzuk, világossá válik előttünk, milyen nagy téve dés azt hinni, hogy a tízezerszer komplikáltabb emberi szervezetet pi rulákkal, porokkal, cseppekkel és injekciókkal megfelelően vezérelni tudjuk. Legyünk tehát józanok és szerények. Haladjunk az önismeret útján a cél felé: hogy jó közérzetünket és egészségünket fenntartsuk vagy vissza nyerjük. Végül is ettől függ eredményességünk, társadalmi tekintélyünk, boldogságunk és megelégedettségünk. Ismerjük meg magunkat, működésünk módját, vezérlő mechanizmusa inkat. Ha ezeket ismerjük, akkor kedvünk szerint saját magunk befolyá solhatjuk őket.

Hogyan működik az ember, mint háromdimenziós lény? Az ember egyidejűleg három dimenzióban, létezési területen él. A szellemi, jobban mondva a tudati dimenzióban, valamint a lelki és a testi dimenzióban (4. kép). A tudati dimenzióban zajlik le a gondolkodási folyamat, itt lokalizált értelmünk, kritikánk stb. A lelki dimenzióba tartoznak ösztönző erőink, agresszióink, hajtóerő ink, az elfojtások stb. Az ösztönző erők alapszükségleteink, amelyeket fel tétlenül ki kell elégíteni, különben meghalunk. Ezek fontossági sorrendben a következők: alvás, ivás, evés. Ide sorolhatjuk a vallást is, eredetünkhöz való visszakapcsolódást,

mint

szellemi

alapszükségletet,

melynek

a

nem-

kielégítettsége testileg ugyan nem öl meg, de lelkileg igen. A hajtóerők olyan erők, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy valami meghatá rozottat akarjunk. Néhány a legismertebbek közül: az önfenntartási ösztön, a


4. kép: az ember három dimenziója faj fenntartási ösztön, az anyai ösztön, a hatalmi vágy, a birtoklási vágy. Az agressziók kompenzációs formák, bizonytalanságunk lereagálása. Egy ön magában nyugvó, magabiztos ember sohasem agresszív. Az elfojtások tar talmazzák azokat a problémákat, konfliktusokat, helyzeteket, amelyeket nem oldottunk meg, nem tisztáztunk, nem fogadtunk el, amelyek állandó létét azonban nem akarjuk tudomásul venni.


A testi dimenzióban játszódnak le az összes anyagi, vegyi és fizikai folyamatok, amelyek a háromdimenziós ember számára ezt az életet a föl dön lehetővé teszik. A test anyaga az emberi életre vonatkozó minden in formáció hordozója. A testi dimenzióban az örökölt hajlamok, a gének információja követ keztében messzemenően determináltak vagyunk. A lelki dimenzióban örökölt hajlamaink következtében szintén meszszemenően determináltak, előre meghatározottak vagyunk. De szabadok vagyunk a tudati dimenzióban. Nem valamitől vagyunk szabadok, hanem valamihez. Minden helyzethez, minden körülményhez, minden determinációhoz teljesen szabadon választhatjuk meg hozzáál lásunkat. Az embernek ez a három létezési területe nem egymástól függetlenül működik. Állandó kölcsönhatásban állnak egymással. Egy ember csak akkor teljesen egészséges, ha mindhárom dimenzióban zavar nélkül működik. Egy testi zavar kihat a hangulati, kedély- és érzelmi állapotra és a gon dolkodásmódra is. (Gondolkodásmódon mindazt a funkciót, folyamatot, ér tékelést értjük, amely a tudati dimenzióban játszódik le.) Éppen így a gon dolkodásban, vagy a lélekben levő zavarok is egyidejűleg hatnak a két má sik dimenzióra. A legerősebb hatást azonban a tudati dimenzió zavara váltja ki, ahol a gondolkodási folyamat játszódik le. Testi zavaron vagy változáson az ember gyakran úrrá tud lenni anélkül, hogy eközben lelki zavar lépne fel vagy be tegesen változna gondolkodásmódja. De minden gondolatunk, minden el képzelésünk azonnal meghatározott testi és lelki reakciót vált ki belőlünk. Számtalan példát ismerünk ehhez a mindennapi életből. Például ha egy cit romra gondolunk, rögtön növekszik a szájban a nyálképződés, egy félelmet SO32GS


okozó szituáció elképzelése szívdobogást, gyomorgörcsöt, izzadást, vagy egyéb testi reakciót okoz. Ezért nem lehet egy krónikus betegségből kigyógyulni anélkül, hogy az érintett ne változtasson gondolkodásmódján. A betegség marad, legfeljebb a szimptómák változnak, vagy ugyanazok a szimptómák visszatérnek, mint pl. gyomorfekélynél. A változatlanul hibás gondolkodás- és magatartásmód, a téves elképzelések, a hibás beállítottság saját magunkkal és a környezettel szemben újra meg újra betegségokozó testi és lelki reakciókat váltanak ki. A legfelsőbb parancsok szervezetünk számára gondolataink, elkép zeléseink. A szervezet anyaga sem nem egészséges, sem nem beteg. Ahhoz neki folyamatosan információra van szüksége. Ezek az információk a gon dolataink. Ha azok hibásak, a szervezet erre vonatkozó reakciója is hibás kell, hogy legyen és mi előbb, vagy utóbb betegek leszünk. Ha helyesek, a szervezet is helyesen reagál, egészséges marad vagy újra egészséges lesz. Gondolataink azonban nemcsak egészségünket befolyásolják, hanem sor sunkat is. A következő négy sor mutatja az utat a gondolattól a sorsig. Vess el egy gondolatot, és tettet aratsz, Vess el egy tettet, és szokást aratsz, Vess el egy szokást, és jellemet aratsz, Vess el egy jellemet, és sorsot aratsz. Reade három utolsó sorát ki kellett az elsővel egészítenem, mert min den cselekedet előtt egy gondolat áll, egy elképzelés arról, amit tenni fo gunk. A gondolatok késztetnek bennünket tettekre, cselekedetekre és minden, amit ismételten teszünk, szokásunkká válik. Szokásaink alakítják jellemün ket, amely azután meghatározza sorsunkat.

9o33os


Az út a gondolattól a sorsig a cselekedeteken keresztül, a szokásokon és a jellemen keresztül vezet. így a sorsot a gondolatok határozzák meg. Más szóval: mi magunk határozzuk meg saját sorsunkat (és nem mások). Különböző egyszerű vagy komplikált készülékekkel mérni, illetve de monstrálni lehet a gondolatnak a szervezetre és annak működésére gyakorolt azonnali hatását. A plethysmograffal mérhető és kiírható a gondolat reakci ójaként az egyes testrészekben bekövetkezett azonnali változás a keringő vérmennyiségben, illetve a véredények lazulásában és megfeszülésében. Egy ún. „Biofeedback" készülékkel pl. láthatóvá és hallhatóvá lehet tenni és fel lehet rajzolni a bőr elektromos ellenállásában a gondolatok hatá sára bekövetkezett pillanatnyi változásokat. Mindenki saját maga is tapasz talhatja azonban, minden komplikált készülék nélkül, hogyan befolyásolják gondolatai, elképzelései egyidejűleg számos testi funkcióját. Végezze el elsőként a következő kísérletet: Tegye a könyvhöz mellékelt kört maga elé az asztalra! Vegyen elő egy gyűrűt, kulcsot vagy bármilyen más kisebb tárgyat és egy kb. 60 cm hosszú varrócérnát. Akassza fel a tárgyat a szálra úgy, hogy az így elkészített inga teljes hossza kb. 30 cm legyen! (Fűzze a szálat a tárgyon levő lyukon ke resztül és a szál mindkét végét kösse egy csomóval össze.) Fogja most a szálat a szabad végén a két középső ujja közé. Támaszkodjon könyökével az asztallapra úgy, hogy a tárgy a szálon kb. 2-5 cm-re a kör felett függjön és a kör középpontját a szeme elől eltakarja. Most gondoljon - ha lehet, minden erőlködés nélkül - a 3-9 vonalra. Kövesse azt gondolatban egyik végétől a másikig, de eközben az ingát ne mozgassa. Egész egyszerűen csak tartsa szemmel a választott vonalat és a fel függesztett tárgyat. Néhány másodperc múlva, legkésőbb néhány perc múlva észre fogja venni, hogy ingája a választott vonal mentén kezd kilengeni.


Hagyja az ingát egy ideig ebben az irányban lengeni. Ezután gondoljon a másik átmérőre. Úgy, hogy most a 6-12 vonalat tartja szemmel, de ismét erőltetés nélkül és anélkül, hogy az ingát ebbe az irányba mozgatni akarná. Egy idő múlva az inga lengésvonala megváltozik és most a 6-12 vonal mentén mozog. Vegye el tekintetét most a 6-12 vonalról és szegezze szemét most a körre! Hamarosan észreveszi, hogy az inga is körözni kezd. (Az inga szálát a hüvelyk- és mutatóujj közé is veheti egy kézzel, vagy a szálat egy botra is erősítheti, mintha horgászbot lenne, és így is tarthatja a kézben. Az ered mény mindig azonos lesz.) Amint látja, még egy élettelen tárgy sem reagálhat az Ön kezében más ként, mint ahogy Ön gondolkozik. Gondolatai vezérlik összes idegeit és iz mait abban, hogy az elképzelt mozdulatok végrehajtásához szükséges moz gásokat megtegye. Tegye most félre az ingát és a kört, de ne túl messzire. Még szüksége lesz rájuk az akaratról szóló fejezetnél. Tekintse meg ismét a 4. képet és vésse kitörölhetetlenül emlékezetébe, hogy minden ember, kivétel nélkül, mindig szabadon megválaszthatja beállítottságát mind a saját magában, mind pedig a környezetében lévő minden adottsághoz. A dolgok először mindig semlegesek számunkra. Csak a velük szembeni hozzáállásunk teszi azokat számunkra - és csakis a mi szá munkra - rosszá vagy jóvá, széppé vagy csúnyává. A praxisomban hasz nált forgószék olyan, amilyen. Először teljesen semleges hatást tesz rám. Csak a benyomás értékelése kapcsán kialakított hozzáállásom teszi szá momra csinossá vagy csúnyává. Ha azt mondom magamnak: „Ez a fekete párnázat, a krómozott lábak és fehér lábvégek nagyon rondák", akkor undort kelt bennem minden alkalommal, amikor csak megpillantom.


Ha azonban így gondolkozom: „ez a fekete-fehér kombináció a fénylő krómmal egészen csinos", akkor megpillantása minden alkalommal öröm mel tölt el. A forgószék nem tehet róla, hogy én őt szépnek vagy csúnyának találom. Ez nem csak tárgyakra, hanem az emberekre és adottságaimra, determinációimra is vonatkozik. Ha szabadságom alatt kificamítom a lá bam, mérgelődhetek, de örülhetek is miatta. Ugyanazzal a fáradtsággal! Mondhatom magamnak: „Te egy szerencsétlen alak vagy! Pont veled kellett ennek megtörténnie, és éppen szabadságod alatt!" Mondhatom azonban ezt is: „Tulajdonképpen szerencsés flótás vagy, hogy a lábadat csak kificamí tottad és nem törted el!" Ha a lábam eltörtem volna, még mindig mondha tom: „Szerencse, hogy csak a lábadat törted el és nem a combnyakat." Gyermekparalízissel egy ember nagyon szerencsétlenül érezheti magát, saját kis világában izoláltan. De ugyanazzal a gyermekparalízissel az Egye sült Államok elnöke is lehet, mint Roosewelt. Ha valaki elveszti egyik lábát, új helyzetét, adottságát olyan elviselhe tetlennek találhatja, hogy öngyilkos lesz miatta. Ugyanezzel az adottsággal azonban az NSZK gazdasági minisztere is lehet, mint Lambsdorff gróf (1981). A hibás, pesszimista, negatív hozzáállás a dolgokhoz, emberekhez vagy adottságokhoz ugyanannyi fáradtságba kerül, mint a helyes, optimista, pozi tív hozzáállás. A sorsszerűség abban rejlik, hogy mi még hisszük is, hogy a dolgok körülöttünk csúnyák vagy rosszak, az emberek kiállhatatlanok, el lenségesek, a körülmények elviselhetetlenek. Éspedig a valóságban, nem csupán a hozzáállásunk kivetítésének visszatükröződéseként. így alakítjuk magunk saját életünket, sorsunkat boldoggá vagy elviselhetetlenné. Hogy érthetőbb legyen a gondolatnak a sorsunkra gyakorolt hatása, nézzük meg most a szuggesztió hatásmechanizmusát.


Milyen közös erő vezérli a szervezetet, az életet és a szakmai sikert? „A képzelet kormányozza a világot" - mondotta Napóleon. Conrad Hiltont egyszer egy fiatal újságíró megkérdezte: „Mondja Hilton úr, mikor lett Ön tulajdonképpen sikeres?" Hilton így válaszolt: „Tudja, fiatalember, én már mint kis újságárus gyerek is sikeres voltam, mert már akkor megvolt az el képzelésem arról, mit fogok elérni és abban szilárdan hittem is." Amennyiben ezt a mondatot tényleg elmondotta, ezzel az élet és a szer vezet leghatalmasabb erejének hatásmódját, az önszuggesztiót mindenki számára érthető formában fogalmazta meg. A szovjet orvos és kutató, Romén professzor az autoszuggesztiót cso portjával hosszú éveken keresztül kutatta és vizsgálta. Kutatási jelentését az amerikai Biotron/ Willmington USA társaság németül is kiadta, mint exklu zív kéziratot. Két mondatot szeretnék ebből a kutatási jelentésből itt idézni, egyet a bevezetésből, egyet pedig a záró megjegyzésből. „A szerző abból a tényből indul ki, hogy a hipnózisban is csak az autoszuggesztió lehet hatásos; minden idegen szuggesztiót önszuggesztióként át kell vennie a fogadónak, mielőtt az hatni tud." „A kísérleti és klinikai-gyakorlati vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ma a gyógyászatban nincs erősebben ható szer, mint az autoszuggesztió, nincs ennél sem erősebb gyógyeljárás, sem a normának vagy kórtannak job ban ható eszköze." Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy az önszuggesztió nemcsak a gyógyászatban a legnagyobb erő, hanem az egész életben. De hogy ezt az erőt helyesen tudjuk használni, ismernünk kell lényegét és hatásmódját. A pszichoszomatika legdöntőbb problémája: „Hogyan és mi által valósul meg a gondolat az emberben?" Ennek a kérdésnek a megvála szolása nélkül lehetetlen egy krónikus betegséget meggyógyítani (Egy népi BO37G3


mondás szerint: „Isten küldi ránk a heveny betegségeket, a krónikusakat mi teremtjük magunknak.") Ha a krónikus betegség keletkezési mechanizmusát nem ismerjük, gyógyítását is csak esetlegesen és nem tervszerűen végez hetjük. Ez minden krónikus betegségre vonatkozik, függetlenül attól, hogy az ember három dimenziója közül melyikben gondoljuk azt lokalizálhatónak. (Miután e között a három egzisztencia-tartomány között állandó köl csönhatás áll fenn, nincs tisztán testi, vagy tisztán lelki megbetegedés.) Ennek a megállapításnak helyességét a stressz-kutatás eredményei is bizonyítják. Tisztán anyagtalan, lelki stresszorok, mint lelki zavar, céltalan ság és értelmetlenség, bizonytalanság, ugyanazokat a stressz-reakciókat váltják ki a szervezetből, mint a tisztán anyagiak, mikrobák, mérgek, sérülé sek stb. És minden kóros esemény a szervezetben egyidejűleg gondolko dásmódunkra, kedély állapotunkra is hat. A kóros gondolkodásmód (pl. dep resszió, kényszerképzetek, félelmek stb.) is azonnal hat a kedélyre és módo sítja a test tartását és működését is. A szuggesszió hatásmechanizmusának egzakt és közérthető bemutatá sával meg tudtam válaszolni a kérdést: „Hogyan és mi által valósul meg a gondolat az emberben?" - és ezzel a pszichoszomatika legnagyobb prob lémáját meg lehet oldani. Ez tette számomra lehetővé a háromdimenziós teljességi terápia kifejlesztését,

amely

az

ember három egzisztencia

tartományát egyidejűleg szisztematikusan átfogja és kezeli. A testi elváltozások és szimptómák kezelésén kívül a lelkierőket is mozgósítjuk az önszabályozás, önregenerálás érdekében. Egyidejűleg fel tárjuk, korrigáljuk a gondolkodási-, a magatartási- és a beállítottsági hibákat is. A gondolkodásmódnak ilyen átállításával az embernek módjában van re akcióit - a jövőben is elkerülhetetlen stresszorokra - automatikusan úgy

£O38GS


mozgósítani, hogy ezek őt többé nem tudják beteggé tenni változatlan erős ség és gyakoriság esetén sem. A gondolkodásmódnak ilyen átállításához az emberiség tudástárából ki kellett alakítanom egy némileg önmagában zárt tájékozódási segítséget, egy „filozófiát". Ennek a rendszernek részei többnyire évezredek óta ismer tek. Csupán így, ilyen kombinációban és erre a célra talán még nem voltak összeállítva. A közmondás: „Nincs új a nap alatt", azt akarja értésünkre adni, hogy minden tudás mindig jelen volt, jelen van és jelen lesz. Csupán pillanatnyi tudati állapotunk határozza meg, hogy ebből mit tudunk felfogni, megérteni. Az integrálszámítás mindannyiunk számára megvolt és megvan. Az el ső osztályos diák számára éppen úgy, mint a matematika professzora számá ra. Egyetlen különbség csupán, hogy az az első osztályosnak még felfogha tatlan, a matematikus azonban már régen felfogta. Számára ez valami telje sen magától értetődő dolog. így van ez az össztudás minden részletével. Gyakran átéltük már mind nyájan: ha egy könyvet évek múlva másodszor olvasunk, egészen más dol gokat, egész más gondolatokat fedezünk fel benne, mint az első olvasás al kalmával. Most tekintsük meg az 5. képet! Hogyan keletkezik az önszuggesztió, hogyan valósul meg bennünk egy gondolat? Szakadatlanul érnek bennünket benyomások, befolyások, idegen szuggesztiók kívülről, érzések, szimptómák belülről. Mindezeknek az a tenden ciája, hogy bennünket befolyásoljanak. A befolyásolás azonban nem tud közvetlenül, automatikusan hatni ránk. Minden hatás először egy elképze lést, egy gondolatot kelt bennünk. Az elképzelés, a gondolat azután rögtön szervi reakciókat is kivált, mint pl. egy citrom, vagy egy félelmet okozó ZD39O8


Tudatalatti 5. kép: A szuggesztív hatás

helyzet elképzelése. Általában nem tudunk egy elképzelés vagy gondolat mellett hosszú ideig kitartani, mert figyelmünk a normális testi-szellemi ál lapotban túlságosan csapongó. Ha azután egy más elképzelésünk, más gon dolatunk jön, az előző elképzelés szervi reakciója elmúlik és az új elképze-


lés váltja ki a neki megfelelő reakciót. így a legtöbb gondolat csak rövid ideig hat bennünk. Ha azonban elképzelésünket ítéletünkkel kötjük össze, hatása egé szen más lesz. (Elképzelés = gondolat, ítélet = hit, nem vallási, hanem álta lános értelemben, mint meggyőződés. Ha azt mondom: „ez a tál fekete", ak kor ezt senki nem tudja belőlem kibeszélni. Ez az én véleményem a tálról, és ezért szilárdan hiszem is, hogy így van.) Ebben a pillanatban egy önszuggesztió keletkezik, ami lassacskán tudatunk alá süllyed. Onnan hat azután tartósan, anélkül, hogy a tudatot feltétlenül érintenie kellene. Sok ezek közül az önszuggesztiók közül a következőképpen kezdődik: „Tapasztalatból tudom, ha

akkor ..." Konkrétan: „Ha este kávét iszom,

éjjel három óráig nem tudok elaludni." „Ha savanyúkáposztát (hagymát, ba bot stb.) eszem, azonnal szörnyű gyomorfájást (epegörcsöt, felfúvódást stb.) kapok." „Hosszú évek tapasztalataiból tudom, hogy napközben csak kelle metlenség ér, ha reggel egy fekete macska előttem az úton jobbról balra (vagy fordítva) átfut." Az önszuggesztió mindig két faktor összekapcsolása, összeolvadása alapján keletkezik. Az egyik faktor az elképzelés, a gondolat, és a másik az ítélet, a hit. Mi csak polaritásokat, ellentéteket tudunk elképzelni. Az „egész ség" elképzelése számunkra csak akkor lehetséges, ha ellentétét, ellenpólu sát, a „betegség"-et is ismerjük. A „jó" értelmét csak akkor tudjuk elképzel ni, ha ellenpólusát, a „rossz"-at is ismerjük. Egy ember sem tudja a „férfi"-t elképzelni, ha nem ismeri a „nő"-t is. a „hideg" fogalma csak a „meleg" is meretében nyer értelmet. (És most arra kérem a matematikusokat, nézzék el nekem a követke zőket. Ugyanis nem matematikailag kifogástalan egyenleteket akartam be mutatni, hanem szerettem volna az olvasónak életünk legnagyobb vezérlő

so41o3


erejének, hatásmechanizmusának, jellegének és hatásváltoztatásának meg értését megkönnyíteni.) Minden elképzelés következésképpen kettős előjelű lehet: pozitív (+) vagy negatív (-). Minden ítélet éppen így: hit (+) és nemhit (-). így négy kapcsolat lehet az elképzelés (gondolat) és az ítélet (hit) között:

(+ elképzelés)

(+ ítélet)

(- elképzelés)

(+ ítélet)

(+ elképzelés)

(- ítélet)

(- elképzelés)

(- ítélet)

Ha most egy kicsit visszagondolunk iskolai tanulmányainkra, könnyen visszaemlékezhetünk a különböző előjelek szabályára. Eszerint a két azonos előjelű mennyiség szorzata pozitív (+), a két különböző előjelű mennyiség

(+)

X

(+)

(+)

(-)

X

(-)

(+)

(+)

X

(-)

II

szorzata pedig negatív (-) eredményt ad. Jelekkel:

(-)

X

(+)

=

(-)

(A szabály tömören így hangzik: ha az előjel és a parancs azonos, az eredmény pozitív, ha különböző, az eredmény negatív.) Nézzük most meg, milyen eredményeket biztosít számunkra az elkép zelés és az ítélet négy kapcsolat-lehetősége.

1. (+ elképzelés) x (+ ítélet) = + önszuggesztió = + eredmény Zo42o3


Ha egy pozitív elképzelést, mint pl. az egészséget igaznak ítélek meg (arra gondolok, hogy egészséges vagyok, vagy ismét egészséges le szek), pozitív önszuggesztiót kapok, azzal a pozitív eredménnyel, hogy egészséges maradok vagy leszek.

2. (- elképzelés) x (+ ítélet) = - önszuggesztió = - eredmény

Ha egy negatív elképzelést, pl. a betegséget valósnak ítélek meg (hiszek abban, hogy beteg vagyok vagy beteg leszek), negatív ön szuggesztió keletkezik, negatív eredménnyel: beteg leszek vagy be teg maradok.

3. (+ elképzelés) x (- ítélet) = - önszuggesztió = - eredmény

Ha egy pozitív elképzelést (egészség) valótlannak ítélek meg (nem hiszem, „kétlem", hogy egészséges vagyok vagy lehetek), is mét negatív önszuggesztió keletkezik negatív eredménnyel, beteg le szek vagy beteg maradok.

4. (- elképzelés) x (- ítélet) = + önszuggesztió = + eredmény Ha egy negatív elképzelést (betegség) valótlannak minősítek (nem hiszek benne, kételkedem benne, hogy beteg vagyok, vagy be teg leszek), pozitív önszuggesztió áll fenn pozitív eredményével, egészséges maradok vagy leszek. A példaként vett elképzelés: „egészség" és „betegség" helyébe bár milyen elképzelést vagy gondolatot helyezhetünk mind a magán, mind a


szakmai élet területéről. Az ítélet mindig csak kétféle lehet, pozitív vagy negatív: Pozitív:

Az elképzelés igaz. (Hiszek benne.)

Negatív: Az elképzelés nem igaz. (Nem hiszek benne, kétlem, hogy igaz.) Minden pozitív vagy negatív önszuggesztió hatásának erőssége az ítélet erejétől függ. Egy sziklaszilárd hit vagy nem-hit váltja ki a legerő sebb, egy „nem tudom" ítélet a leggyengébb hatást. Az a közös erő, amely mind szervezetünket, mind egész életünket minden magán és szakmai sikereivel vagy sikertelenségével - kormá nyozza; saját gondolatunk összeolvadva saját ítéletünkkel, hitünkkel. Ez a kapcsolat a Bibliában így hangzik: „A hit hegyeket tud megmozgatni.", „Legyen neked a te hited szerint." (A hitnek mindig egy tárgyra, egy gon dolatra, elképzelésre van szüksége. Mindig csak valamiben tudunk hinni.) Erre a kapcsolatra gondolt Napóleon is, következő mondásában: „A képzelet kormányozza a világot." (Megítélt, értékelt elképzelés.) Valamiben mindig hiszünk. Mindig megítéljük a dolgokat, vagy igaz nak, vagy nem igaznak. Ha valamiben nem hiszünk, akkor hiszünk az ellen kezőjében. •

A hit lénye, természete, sajátságos.

Ha valamiben hiszek, a hit már nincs is többé jelen, többé nincs már a tuda tomban. Amiben hiszek, az már nem téma számomra, többé már nem foglalkoztat. Ha hiszek abban, hogy tudok autót vezetni, nem gondolkodom állandóan azon, hogy tényleg tudok-e (vagy talán mégsem?). Ha ezen gon dolkozom, a következő sarkon már karamboloztam is. SO44GS


Ha szilárdan hiszek abban, hogy egészséges vagyok, vagy m a r a d o k , akkor számomra sem az egészség, sem a betegség nem téma. Egyáltalán nem is gondolok rájuk. Ha mindig, újra meg újra el kell mesélnem, hogy milyen erősen hiszek egészségemben, az már nem hit, hanem kétség. Most próbáljunk egy járható utat találni, hogyan tudjuk negatív önszuggesztiónkat egyszerűen pozitívra változtatni. Negatív önszuggesztióink csak 2. és 3. formában vannak, amikor vagy az elképzelés negatív és megítélése pozitív, amikor tehát valami negatív ban hiszünk, vagy fordítva, amikor a pozitív elképzelés valóságát tagad juk. 2. (- elképzelés) x (+ ítélet) = - önszuggesztió 3. (+ elképzelés) x (- ítélet)

= - önszuggesztió

Ebből a felállításból könnyen felismerhetjük, hogy mindkét esetben két módosítási lehetőségünk van az előjelre, amely a negatív önszuggesztiót és eredményét pozitívra változtatja. A 2.-nál módosíthatjuk a negatív elképzelést (pl. betegséget) pozitívra (egészség), ugyanakkor változatlanul hagyjuk az igenlő ítéletet (a hitet). Más szóval: Az egészségben hiszünk és nem a betegségben. Ebben az eset ben a 2. felállításból az 1. felállítást csináltuk. Változatlanul hagyhatjuk a negatív elképzelést (betegség), akkor azon ban a pozitív ítéletet, a hitet kell módosítani. Tagadjuk tehát a betegség le hetőségét, vagy valóságát. Ebben az esetben a 4. felállítást értük el. Mindkét esetben a negatív eredmény is pozitívvá módosul. A 3.-nál ugyanez az eljárás. Vagy a pozitív elképzelést (pl. egészség) hagyjuk változatlanul és az ítéletet módosítjuk. Nem tagadjuk többé, hogy egészségesek vagyunk, vagy újra egészségesek leszünk, hanem állítjuk,

So45c&


szilárdan hiszünk benne. így a 3. felállításból az 1. felállítást csináljuk. Vagy pedig változatlanul hagyjuk a negatív ítéletet, a kételkedést, a taga dást, de a pozitív elképzelést (egészség) negatívra (betegség) módosítjuk. Tehát nem az egészséget tagadjuk többé, hanem a betegséget. Nem kételke dünk többé abban, hogy egészségesek vagyunk, vagy leszünk, hanem abban, hogy betegek vagyunk, vagy maradunk. Ebben az esetben a 3. felállítást a 4.-re módosítottuk. Ezzel, mindkét esetben, az eredeti negatív eredményt pozitívra változtattuk. A gyakorlati alkalmazását a 6. fejezetben és az első gyakorlatnál fogjuk megtanulni. Ilyen egyszerű az egész, ha az ember az önszuggesztió hatásmódját ismeri. Ön most azt kérdezhetné, - mint sok orvos, természetgyógyász, pszychoterapeuta, akik a gyógyhipnózis és a háromdimenziós teljességi terápia tanfo lyamaimon részt vesznek és az öngyógyító szemináriumok résztvevői is mindig újra kérdezik: - Ha mindez ilyen egyszerű, miért nincs ez általános ságban elterjedve, miért nem ismert mindenütt? A kérdés jogos. Hogy meg tudjam válaszolni, az okok tényezőit kell bemutatnom. Az önszuggesztió hasonló az elektromossághoz. Mindkettőt használjuk anélkül, hogy mibenlétüket ismernénk. Csakhogy az önszuggesztiót sokkal régebben alkalmazzák. Emberemlékezet óta alkalmazzák a különböző gyógyeljárásokban és a világ minden népének vallásaiban. Sorsa azonban hasonló volt a többi olyan jelenségéhez, amelynek lényegét nem ismerjük, és ezért hatásmódját nem tudjuk megmagyarázni. Az ilyen dolgokban és je lenségekben van valami mágikus-misztikus. Hajlamosak vagyunk arra, hogy dolgokat, amiket nem értünk, vagy elvetjük, vagy misztifikáljuk, érde keink és alkatunk szerint. &T>46GS


így az orvostudomány, ha lehet, a szuggesztiót mint nevetségest, „mű velt" ember számára képtelent, elveti. Ez nem mindig megy, például amikor a hatóanyagot nem tartalmazó, látszólagos gyógyszerek (placebo) hatását vizsgálják. Ezeknél a kísérleteknél a szervezet éppen úgy reagál, mintha az előre jelzett hatóanyag benne lett volna. Ezekben az esetekben az orvostu domány sem dughatja fejét a homokba, és nem tagadhatja a szuggesztió ere jét, így meglehetősen lebecsülően beszél a „Placebo-effektus"-ról, hogy ne kelljen ezzel a jelenséggel sokat foglalkoznia. Igaz, hogy a szuggesztió ill. önszuggesztió hatásmódját felismerni nem egyszerű. A gyógyhipnózisban, a szervezet hatásmechanizmusaiban, az egyéni neuropszichikai befolyásol hatóság diagnózisában és a magatartáskutatás eredményeiben való megala pozott ismeretek nélkül nem is lehet azt felismerni, és közérthetően bemu tatni. Ha nem tudjuk az egyéni befolyásolhatóságot diagnosztizálni, a hipnó zis-terápia mindig valami mágikus-misztikus dolog marad. De minden egyéb lelki vagy testi gyógykezelés is csak szerencsejáték, amelynek kime netelét és eredményét soha nem lehet előre biztosan megmondani. Ezt vilá gosan bizonyítják a Placebo-kísérletek. A gyógyhipnózis ismerete nélkül nehezen lehet megismerni az önszug gesztió faktorait és a szervezet vezérlőmechanizmusainak hatásmódját. A stressz- és magatartáskutatás megállapításai nélkül ezeknek a mechanizmu soknak a működési módját ill. a szuggesztiófaktorok hatását a szervezetben és az életben aligha lehetne felismerni és megérteni. Az önsszuggesztió különféle módszereit évezredek óta alkalmazták gyógyításra és hatalmi célokra papok, sámánok, gyógyító emberek anélkül, hogy hatásmódjukat pontosan ismerték volna. Mintegy 5000 évvel ezelőtt

ío47cs


néhányat ezekből a módszerekből le is írtak és Paranjali a „Yoga Sutra" ban módszeresítette őket. A papok és a gyógyító emberek ösztönösen felismerték (amit azután Völgyesi az egyéni neuropszichikai befolyásolhatóság diagnózisában az or vostudomány számára értelmezhetően és hasznosíthatóan leír), hogy az em berek kb. 50 %-a pszichopasszív beállítottságú és hajlamú. Ehhez jön még kb. 20 %, amely bár hajlamai szerint inkább pszichoaktív lenne, de életkö rülményei és negatív tapasztalatai pszichopasszív beállítottságúvá teszik. Ezeket az embereket mindenki nagyon könnyen tudja befolyásolni. Ezek egy idegen szuggesztió igazságában annál erősebben hisznek, minél érthe tetlenebbek, mágikusabbak és titokzatosabbak a kísérő körülmények. Ehhez tartozik a szuggeráló személy látszólagos emberfeletti ereje és mágikus megjelenése is. Ezt az ösztönös felismerést a gyógyászatban (és az egyházakban is) mindig is gondosan ápolták. („A fehér mágus" „Félistenek fehérben" stb.) Már Homérosz, is ezt írja: „Az orvos felette áll sok más embernek" (Iliász XI.514.). Ezt már régóta beoltották az orvostanhallgatókba anélkül, hogy te rápiás hatását és szükségességét tisztázták volna. Ez azután az orvosok többségénél fölényességre vezet, mert a „miért"-et nem ismerik. Ezek a szakmai okok, amiért nem lehetett eddig a szuggesztió-hatást ilyen egyszerűen bemutatni. Az érthetetlenséghez való ragaszkodásnak egy másik oka is van: Minden, ami könnyen érthető elveszti „tudományos" lát szatát, nincs „tudományszaga". Ez azért van, mert az eddig élt tudósoknak 90 %-a a mi évszázadunkban él. Minthogy azonban az emberi agy - az agy kutatás szerint - az utóbbi 10-20.000 évben struktúrájában alig változott, ne héz elhinni, hogy az ember éppen a XX. században lett olyan okos, hogy az emberiség nagy része arra hivatott, hogy a tudományt továbbvigye. £O48GS


Inkább az a valóság, hogy ma is alig több mint néhány száz olyan igazi tudós tevékenykedik, aki ténylegesen valami újat hoz. Az egyes szakterüle teken csupán néhány ilyen van. Ezek szinte alig publikálnak valamit. Mint Bertrand Russel kb. 40 évvel ezelőtt mondotta: „Ezek személyesen vagy le vélben tartják egymással a kapcsolatot és így cserélik ki tapasztalataikat." Az összes többi többé-kevésbé szellemi segédmunkás, akinek meg kell vé denie íróasztalát. Két dolog tartozik harci eszközeikhez, amivel saját íróasztalukat meg védik. Egyik: Rendszeres közlemények. A második: Az érthetetlen szak nyelv, sok szakkifejezéssel, amelyek legfeljebb csak saját szakterületükön érthetőek. (Már a hatvanas években, amikor egy nagy kutatóintézetben cso portvezető voltam, olyan méreteket öltött a publikációk érthetetlensége, hogy az USA-ban és Európában a tudományos munkatársak részére speciá lis nyelvtanfolyamokat kellett szervezni. így remélték elérni, hogy a tudo mányos közlemények legalább a szakemberek részére érthetővé válnak. A siker nem volt túl nagy.) A közlemény, a publikáció, az egyetlen bizonyíték a külvilág számára arra nézve, hogy a „tudós" egyáltalán dolgozott valamit. Alkotnia nem kell, de publikálnia igen, ha meg akarja tartani íróaszta lát. És ki nem akarja! Társadalmunk a „tudós" tevékenységének sokkal na gyobb tekintélyt kölcsönöz, mint pl. a bádogosénak. (így elértük, hogy ve zetékeink éppen olyan „rosszul tömítettek", mint tudományunk eredmé nyei.) Az érthetetlen szaknyelv nagyon fontos eszköze az íróasztal megőrzé sének. Az önszuggesztió létrehozásában a második faktornak - az ítéletnek, hitnek - mágikus-misztikus szerepét már megismertük. Ez az emberek mint egy 60 %-ára nézve mérvadó. Ennek a 60 %-nak mindaz, ami érthetetlenül

so49cs


van leírva vagy elmondva, „tudományos"-nak tűnik. Ezzel szemben a dolog pont fordítva van. Minden szakterületen a tudásnak, vagy nemtudásnak egyetlen biztos kritériuma, ha valaki szakterületének lényegét néhány kö zérthető mondatban meg tudja magyarázni. Ha ezt tudja, akkor érti a dolgát. Ha azonban napokra és kötetekre van ehhez szüksége, és alig érti meg vala ki is őt, csak segédmunkás, még ha több doktori és tanári címmel rendelke zik is. Ön ezt a kritériumot a mindennapi életben is nagyon hatásosan alkal mazhatja. Ha könyvelője, vagy adó-szaktanácsadója (konstruktőre, vagy marketing-főnöke stb.) feladatának lényegét nem tudja egészen röviden úgy megmagyarázni, hogy Ön azt azonnal megértse, keressen gyorsan más munkatársat. Ha viszont igen, bizalommal megtarthatja őt. Ebben a fejezetben az önszuggesztió két faktorát és ezek négy kapcso lat-lehetőségét ismertük meg. A következő fejezetekben azokat a faktorokat fogjuk megvizsgálni, amelyek a szuggesztióhatás erősségét befolyásolják. A hit tulajdonságai miatt - főleg amiatt, hogy a legkisebb kétség is azonnal megsemmisíti a legerősebb hitet - kialakultak különböző technikák, amelyekkel eltereljük a figyelmünket arról, hogy tényleg hiszünk-e a dolog ban, áthárítjuk a felelősséget tulajdonképpen magunkról egy technikára, hogy a hit ne változzon kétséggé. Ilyen technika például az agykontrollban használt háromujj-technika. Ha azt mondom magamnak, hogy holnap vizsgáznom kell, el kell olvasnom ötven oldalt, és ha én azt egyszer elolvasom, az agyam azt szinte lefényké pezi, és azonnal eszembe jut, amikor a vizsgán ebből valamire szükségem van. Ha ebben hiszek, akkor az már egy önszuggesztió, ami megvalósul. Tehát eszembe jut a vizsgán, amire az olvasottakból szükségem van. Ha vi szont csak egy pillanatra is arra gondolok, na és mi van akkor, ha pont az

fo50cs


nem jut eszembe ebből az ötven oldalból, amit kérdeznek, abban a pillanat ban a negatív önszuggesztió hat, negatívvá változik az eredetileg pozitív ön szuggesztió és nem jut eszembe, amit kérdeznek. Ha viszont úgy csinálom, hogy na most elolvasom ezt az ötven oldalt, közben három ujjamat összete szem, holnap a vizsgán, amikor összerakom a három ujjamat, azonnal eszembe jut minden, amit ma olvastam. Ebben a pillanatban a felelősséget áthárítottam a háromujj-technikára, nem lehet máshogy, ha összeteszem a három ujjamat eszembe jut minden. Tehát nem merül föl a gondolat ben nem, hogy „na és mi van, ha mégsem?" Ez a technika célja. Ugyanúgy

működik

a

hunnameditáció

a

robotpilótával,

a

Dzsordzsival. Ha azt mondom, hogy ma megyek be a városba és olyan ret tentő nehéz parkolóhelyet találni, de nem érdekes, mikor elindulok kiadom az

utasítást

a

robotpilótámnak,

a

tudatalattimnak,

Dzsordzsimnak.

Dzsordzsi! Most indulunk. Amikor beérünk a városba, ide vagy oda, ott azonnal kiürül egy parkoló, ahova mi be tudunk állni. Légy szíves, intéz kedj ! Ha én egyszerűen elmondom magamnak, „én mindig találok parkoló helyet, amikor beérünk a városba" akkor is működik, de ha csak egy pilla natra is kételkedem, „a fene tudja, mi van ma itt, ebben a forgalomban, hát ha nem lesz parkoló" biztos, hogy nem találok, mert az önszuggesztiómat átváltoztattam negatívvá, a parancs negatív lesz: ne találj parkolót! Ha vi szont Dzsordzsira hárítom a felelősséget, ez a gondolat fel sem merül ben nem, mert a Dzsordzsi egy olyan személy, olyan robotpilóta nálam, a tudat alattim, aki vagy ami ezt feltétlen elintézi nekem. Az egyik talk show-ban a SATl-en, 1994 februárjában énekeseket kér dezett meg a talk show vezetőnője. Mit csinálnak ők ilyen influenzás idő ben, hogy a hangjuk ne menjen el, ne fázzanak meg, ne rekedjenek be? Mindegyik mondott valamit. Az egyik sálat rak fel, vigyáz, hogy meg ne


fázzon, a másik tojássárgáját eszik cukorral, a harmadik hársfateát iszik mézzel. Iván Rebrow, egy német énekes azt mondta, neki van egy saját technikája. Ha köhögnek, tüsszögnek körülötte az emberek, akkor három szor ráüt az orrára, és azt mondja magában: „Én ezt úgy sem kapom el!" Kész. Ha egyszerűen azt mondja magának: „Ah! Nem érdekes, én nem ka pom el ezt az influenzát, a vírusok nálam nem hatnak" - akkor sem kapja el. De ha csak egy pillanatra, egy nagyobb köhögési rohamnál, vagy tüsszentésnél rátüsszögnek és arra gondol, „Hűha! Csak nem kaptam túl sok vírust egyszerre", abban a pillanatban megkapta az influenzát. Ha viszont három szor az orrára üt, akkor nem kételkedik, hogy biztosan nem kapja meg.

Az akarat alárendelt szerepe a szervezetben és az életben Nevelési módszerünk nemcsak hogy nagyon negatív, de hamis állításokat is tartalmaz, amelyeket azonban, mint magatartási szabályokat, a fejünkbe vertek. Már gyermekkorunkban belénk sulykolták, hogy az életben vasakarat tal mindent elérhetünk. Az akarat megfeszítésével minden megy. „Akarni annyi, mint képesnek lenni." Ez az állítás csupán a motorikus idegrendszer hatásterületén és azoknál a funkcióknál érvényes, amelyek akaratunktól függőek. És ezekből nagyon kevés van. Csupán kb. egytizedét teszik ki a vegetatív, autonóm, akaratunktól fü^ getlen funkcióknak. Tehát szervműkö déseinknek kb. 90 %-a akaratunktól teljesen függetlenül zajlik le. Ezeknél a funkcióknál az akarat megfeszítése mindig pontosan az ellen kező hatást váltja ki, mint amit el szeretnénk érni. Ha Ön könnyedén elpirul, és erőlködik, hogy ne piruljon el, akkor lesz csak igazán vörös. Mindenki, aki lámpalázban szenved, tudja, hogy az annál jobban eluralkodik rajta, minél jobban erőlködik, hogy leküzdje.

Az életed egy kivételes lehelőség

Még világosabban látjuk az akarat megfeszítésének ellenkező hatását az elalvásnál. Ha gyorsan el akarunk aludni, és azt mondjuk: „Muszáj alud nod, mert holnap olyan sok dolgod van, hogy okvetlenül frissnek kell len ned!" - akkor leszünk csak igazán éberek. A „Neked muszáj" akarat megfe szítéssel ugyanis a szervezetet - a 2. fejezetben röviden leírt mechanizmus útján - harci készültségbe helyezzük. Világos azonban, hogy az elalváshoz minden másra inkább van szükségünk, mint harckészségre. Az akarat megfeszítése mindig feszültséget is jelent. Az első követelmény azonban az elalváshoz az ellazulás. Kísérletileg is meggyőződhet „az ellen kezőleg ható erőlködés" hatásáról. Vegye elő ingáját és helyezze ismét ma ga elé az asztalra a kört. Gondoljon egy mozgási irányra. Ha az inga már jól mozog, gondoljon arra: „Már nem tudom megállítani", próbálja azonban emellett egyidejűleg, minden erejének megfeszítésével a kezét olyan nyu godtan tartani, hogy az inga megálljon. Ha a kísérletet helyesen hajtja végre, egyidejűleg arra gondolva „nem tudom megállítani", „de akarom!", és eről ködik, hogy a kezét nyugodtan tartsa, észreveszi, hogy az inga mozgását in kább erősíti, ahelyett, hogy megállna. Ha most megszünteti az erőlködést és egyszerűen a kör közepét nézi a megállás gondolatával, csökken az inga mozgása és rövidesen megáll. Ez - Coué által felfedezett és Baudouin által megszövegezett - az el lentétesen ható erőlködés törvénye nemcsak a vegetatívumra, de a gondola tokra is érvényes. Ha egy kellemetlen, vagy zavaró gondolatot el aka runk űzni, annál erősebben tapad hozzánk, minél jobban erőlködünk, hogy elűzzük. Ha Ön valamire koncentrálni akar, annál szétszórtabb lesz, minél jobban erőlködik, hogy koncentráljon. Mindenki előtt ismert, hogy ha egy nevet keresünk, ami már „a nyel vünk hegyén van", annál messzebb kerül tőlünk, minél jobban erőlködünk.

so53cs


Az erőlködés egyre jobban elhomályosítja emlékezetünket. Ezzel szemben újra eszünkbe jut a név, ha eltereljük a figyelmünket, és nem akarunk gör csösen emlékezni rá. Saját tapasztalatból tudjuk azt is, hogy ha egy szenve dély, vagy szokás ellen erőnk megfeszítésével küzdünk, annál kevesebb az eredmény, minél nagyobb az erőlködés. Mégegyszer röviden összefoglalva: Akaraterőnk megfeszítésével az életben és a szervezetben is csak ott tudunk valamit elérni, ahol a moto rikus idegrendszer „uralkodik".

Az erősport fajtákban, a „Body-

Building"-ben és olyan foglalkozásokban tudjuk erőnket és teljesítőképes ségünket akaratmegfeszítéssel fokozni, és előnyösen használni, ahol az izomerő a fontos. A szervezet és az élet minden más területén, ahol a funkciók és az események akaratunktól függetlenül zajlanak le, az akarat megfeszítésével mindig az ellenkezőjét érjük el - a szervezet minden ve getatív, életfontosságú működésénél és az élet majdnem minden fontos te rületén. Ezeken a területeken, kivétel nélkül, a képzelőerő kap elsőbbséget. Itt az automatikusan lezajló funkciókat és folyamatokat az elképzelés, a gon dolatok segítségével tudjuk vezérelni. Képzeletünk segítségével tudjuk pl. véredényeinket lazítani, a vérkeringést vezérelni, a szívverést és a pulzust gyorsítani vagy lassítani stb. (A képzelőerő egyszerű és hatásos alkalmazá sát a mindennapi életben a gyakorlatoknál tanuljuk meg.) V. E. Franki terápiás módszerében, a „Paradoxé Intention"-ban az „el lenkezőt mozgósító erőfeszítés törvényét" (azt a felismert, hogy egy a vegetatívumtól függő, az autonóm idegrendszernek alávetett valaminek az „akarása" mindig azt jelenti: azt nem elérni), a neurózisok és más zavarok gyógykezelésében, mint gyógyászati hatásmechanizmust használta. A szexualneurózis esetében a nemi aktust az intenzív „akarás" teszi le-


hetetlenné. A vegetatív természetű kellemetlen eseményeket (elpirulás, iz zadás, reszketés stb.) a „nem-akarás" erősíti. A gyógyászati elv egyszerű, ha kissé nehéz is az alkalmazása. Ahol az akarás okozta a zavart, oldani kell a feszültséget, amely az akarat megfeszítése folytán keletkezett, és céljától el kell terelni. Ahol a zavart a „nem-akarás", a félelem okozta vagy erősítette, ott egyszerűen „akarni" kell. Példákon a dolog könnyebben érthető. Egy kényszerneurózisban szenvedő beteg, akinek az volt a kényszer képzete, hogy mindig távol kell magát tartani a piszoktól, és állandóan mos nia kell a kezét, éppen azt kellett, hogy kívánja, amitől félt. Először mondo gatnia kellett: „Olyan koszossá akarom magam tenni, amennyire csak lehet. Nincs kedvesebb dolog a baktériumoknál." Azután puszta kézzel törölgetnie kellett a földet, és a piszkot az arcába kenni. És egy csapára kigyógyult kényszerneurózisából. Egy orvostanhallgató tremorfóbiában szenvedett. Mindig reszketnie kellett, amikor az anatómia professzor belépett a boncterembe. Frankl-nak a Paradox Intenció-ról tartott előadása alapján elhatározta: „Na, most az egy szer bemutatok egy igazi reszketést. Lássa csak, milyen jól tudok reszketni." Amire mind a tremorfóbia, mind pedig a reszketés azonnal eltűnt. (G. Lebzeltern: Félelmi állapotok és azok leküzdése,* Leykam-Verlag Graz, 1967.) Milyen tényezők erősítik az önszuggesztiót? Látjuk tehát, hogy nem az akarat, hanem a gondolat, az elképzelés játssza a döntő szerepet szervezetünkben és életünkben is. Bár minden gondolat, minden elképzelés szervi reakciókat vált ki, de nem minden gondolat válik önszuggesztióvá. Rendes körülmények között gondolataink majdnem szaka*(Angstzustánde und derén Überwindung.) BO55GS


datlanul jönnek és mennek. Csak néhány ragad meg és kapcsolódik össze ítéletünkkel. Hogy a helyes önszuggesztió erejét jobban kihasználhassuk, meg kell ismernünk néhány erősítő faktort. Először nézzük meg azokat a tényező ket, amelyek a gondolatot, az elképzelést erősítik. Az önszuggesztió minden gondolatának bizonyos intenzitással, erős séggel és célratöréssel kell rendelkeznie, valamilyen célra kell irányulnia. Elegendően Szolaltnak kell lennie más gondolatoktól. A gondolat intenzitását, célratörését és izolációját a figyelmen keresz tül kapja. Ennek egy különleges, önkéntelen, - tudatos, de nem akaratlagos, - koncentrált, minden egyebet majdnem kizáró figyelemnek kell lennie. Ilyen figyelmet csak olyan gondoatokkal szemben tudunk tanúsítani, ame lyek felébresztik ösztönös érdeklődésünket. Ezek a gondolatok rendszerint ösztöneinkkel, hajtóerőinkkel vannak kapcsolatban, pl. az önfenntartási ösztönnel (egészség, betegség stb.), a faj fenntartási ösztönnel (szerelem, vágy, gyűlölet, irigység stb.), a hatalomvággyal, az uralkodni vágyással, a birtoklási vággyal stb. (versengés, státusszimbólum, irigység, gyűlölet stb.); ezek erősen megragadják a figyelmet. A felindulás és más kedélyállapotok (félelem, szorongás, kívánság, remény) szintén többé-kevésbé erős faktorai a figyelem erősítésének. A heves felindulás rövid időre erősíti az egy gondolatra irányított fi gyelmet (pl. dadogásnál, elpirulásnál, lámpaláznál) és ezzel hatását is. Ke vésbé heves kedélyállapotok ezzel szemben kitartóbban irányítják a fi gyelmet a megfelelő gondolatra, és ezáltal erősítik azt. A képszerűség. Minél képszerűbb - sok részletre kiterjedő - a gondolat, az elképzelés, annál erősebb a hatása. Ha egy betegséget általánosságban, mint lehetőséget képzelek el, betegséget okozó, szuggesztív hatása nagyon &D56GS


csekély. Ha azonban egy határozott betegséget szimptómáival és következ ményeivel együtt - munkaképtelenség, nyomorékság, halál - magamra vonatatkoztatva képszerűén elképzelek, gyorsan végzetes hatást válthat ki szervezetemben. Az elképzelés, a gondolat, jelenlévő kell, hogy legyen. Egy citrom el képzelése a kezemben itt és most, azonnal fokozza a nyálképződést a szám ban. Ha a citromot Szicíliában egy fán képzelem el, nem sok történik a számban. Ha ma kell repülnöm és a gépeltérítést minden lehetséges követ kezményével elképzelem, rögtön félni kezdek, a félelem minden szervi kö vetkezményével együtt (görcs, szívdobogás, izzadás stb.). Ha azonban a re pülés csak két év múlva esedékes, ugyanez az elképzelés alig vált ki szervi reakciót. A lazítás is elősegíti a figyelemnek egy meghatározott gondolatra való irányítását, fókuszálását, összpontosítását. Ez az eset áll fenn a heterohipnózisnál mindig, és legtöbbször a saját magunk által kiváltott hipnoid álla potokban is, pl. egy érdekes könyv, vagy cikk olvasásakor, a televíziónál, ha az adás érdekel bennünket, a színházban, ha a darab cselekménye lenyű göző, stb. Mindezeknél a példáknál valami közös vonást ismerünk fel. Esetleg nem is erőlködünk, mégis figyelmünk valami meghatározottra irányul, ami érdekel bennünket. Minden egyéb a lekötött figyelem ideje alatt teljesen ér dektelen számunkra, alig vesszük tudomásul. A gondolatokat erősítő tényezők után nézzük meg azokat, amelyek a hitet, az ítéletet erősítik. Az ismétlés. Minden ismétlés a megítélt, kiértékelt gondolatot - mind egy, hogy az igaz vagy hamis, - mindjobban a tudat alá süllyeszti, és ott le horgonyozza. És minden, ami a tudatalattiban lokalizált (ösztönök, hajtő id 57ra?


erők stb.) hajlamos arra, hogy kíméletlenül megvalósítsa magát, anélkül, hogy a tudatot, ahol az értelem és a kritika van, érintenie kellene. A közmondás szerint: „Ha egy hazugságot elég gyakran ismételnek, valóságnak fogadják el." így egy hamis gondolat is azt a hitet ébresztheti, vagy erősítheti, hogy igaz, ha eleget ismételjük. Az ismétlés azonban abban is erősítheti és szilárdíthatja a hitet, hogy egy helyes gondolat igaz. A példa. Minden önszuggesztió hajlamos arra, hogy az azonos, mások nál megvalósult önszuggesztiót erősítse. A példán keresztül erősebben hiszi az ember az elképzelés valóságát. A példa utánzásra késztet és meggyőz. A történelemből jól ismert, hogy a kétségbeesés, sőt az öngyilkosság is, járványszerüen terjedt, hogy uralkodók gyakran új divatot, a „szellem ki rályai" szellemi divatot vezettek be érzések, szokások, ruhák és gondolatok utánzása útján. A legtöbb szenvedély is tudattalan utánzása a példaképek nek, a vezéreknek. Egy példakép utánzása a követőkben vak hitet kelt. A meggyőződés vagy túlnyomóan érzelmi, vagy túlnyomóan értelmi alapon keletkezhet. A legtöbb embernél (kb. 70 %) az érzelmi út vezet ha marabb célhoz, kb. 30 %-nál pedig az értelemszerű. Kezelés esetén az or vosnak azt a meggyőződést kell a páciensben kelteni, hogy a kezelés segít, hogy egészséges lesz. El kell nyernie a páciens bizalmát. Ez történhet ér zelmi úton, emóciók ébresztésével, vagy trükkökkel (jó értelemben véve). Akkor többnyire egy spontán bizalom keletkezik. Itt a kezelőnek valami különlegesnek (mint „mágus fehérben") kell mutatkoznia, ha kezelési ered ményt akar elérni. Az emberek 30 %-ánál az értelemszerű út a célravezetőbb a bizalom felkeltéséhez. Itt azután egy megfontolt bizalom jön létre. Hogy ez elérhető legyen, a kezelőnek szakmailag fölényben kell lennie a pácienssel szemben.

&D58G8


Logikus (vagy logikusan hangzó) érvekkel kell meggyőznie, hogy a gyógy kezelés segíteni fog rajta. Amit itt a gyógykezelés példáján mutattam be, ugyanígy érvényes, és érvényesül is, a magán-, a szakmai-, az üzleti életben is. Ha valamit sze retnénk másoknál elérni - élettársunknál, szüléinknél, gyermekeinknél, mun katársainknál, üzletfeleinknél stb. - meg kell őket győzni, hogy elképzelé seinket magukévá tegyék, támogassák. A saját magunk által alkalmazott szuggesztiók esetén, - amikor hibás önszuggesztióinkat helyesekkel akarjuk kicserélni, hogy a hibásak káros hatását megsemmisítsük, - le kell mondanunk néhány erősítő tényezőről. Csak kivételes esetekben van lehetőségünk egy erős felindulás, egy másik személy példájának és meggyőzésének erősítő hatását kihasználni. Hogyan tudjuk akkor saját magunk egy rossz önszuggesztió hatá sát megszüntetni? Leküzdeni nem tudjuk. Ha ellene küzdünk, - az ellenke zőleg ható akaratmegfeszítés értelmében - még jobban megerősödik. Az önmagában véve jó, helyes szuggesztió ilyen esetben negatív erőként hat. Nem marad hatástalan, hanem még erősíti is a rossz szuggesztió hatását. Másként kell eljárnunk. Először a rossz önszuggesztiót meg kell foszta nunk erejétől és csak azután betáplálni a helyeset. Első lépésként el kell érnünk, hogy figyelmünk egyetlen egy gondolat ra legyen irányítva, gyakorlatilag mozdulatlanul. Minden más gondolatot ki kell ezalatt kapcsolni. El kell kerülnünk azonban minden erőlködést. Legegyszerűbben ezt lazítás útján érjük el. A lazítás mindig testi és lelki is egyúttal. Ebben az állapotban bizonyos funkciók lelassulnak, vagy korlátozottak. A test motorikus funkciói erősen gátoltak. Az értelem és az akarat aktív szellemi funkciói többé-kevésbé lelassulnak vagy leállnak. Az ellazulás bizonyos érdektelenséget vált ki a mindennapi eseményekkel és a

9o59cs


közvetlen teendőkkel szemben is. így kinyílhatnak az „összekötő ajtók" a tudat és tudatalatti között. Ebben az állapotban, különböző módszerek segítségével, a figyelem és ellazulás között egy különleges egyensúly jöhet létre - a koncentráció. A koncentráció folyamán a figyelem kissé tehetetlen, lusta lesz, megmere vedett és erőlködés nélkül tapad a gondolathoz, elképzeléshez. A folyamatot kb. így írhatjuk le: Az ellazulás elképzelése (nehézség, meleg) megteremti az ellazulást. Az ellazulás állapota összpontosítja azután a figyelmet - eről ködés nélkül - arra a gondolatra, amely az önszuggesztió tárgya. Ha megtanultuk a lazítást, elsőnek az elképzelést, a rossz önszuggesztió gondolati tartalmát kell erejétől megfosztani, közömbösíteni. A rossz, hamis elképzelést egy rövid mondatban foglaljuk össze, azzal a kijelentéssel, hogy ez számunkra teljesen közömbös. Ezt a mondatot azután ellazult állapotban néhányszor megismételjük hangtalanul, vagy halkan, egyhangú, monoton hangvitellel. Az ismétlés egyhangúsága tovább erősíti a figyelem erőlködés nél küli összpontosítását a mondatban megformált gondolatra, az ismétlés ma ga pedig erősíti a mondat tartalmának igazságába vetett hitet. Kb. két héten belül azután a hibás vagy rossz önszuggesztió annyira meggyengül, hogy a mondatot a helyes, vagy a jó önszuggesztióval - amely szintén egy félmon datban foglalandó össze, - kiegészíthetjük. Ennek a mondatnak az ismétlése, lazított állapotban, további két hétig tart. Az egész gyakorlatot a mondat-alkotással együtt még pontosan megbe széljük a harmadik részben, az aktív önbefolyásolásnál. Itt csak annyit, hogy ennek az eljárásnak a hatása mindig automatikusan fellép, ha a gyakorlatot rendszeresen és helyesen végezzük.

&o60o3


Az automatikus és ragályos, de általunk irányítható hatások az embe rek közötti kapcsolatokban.

Hogyan lehet ezekkel a szakmai sikert is könnyen irányítani? Minden társas élőlény, az ember is, - mint a magatartáskutatás rájött, - vele született magatartásmódokkal rendelkezik. Ezek a magatartásmódok pedig kifejezési jelekkel rendelkeznek, amelyek az azonos faj többi tagjára auto matikusan és ragályosan hatnak. Ezeket mindenki öntudatlanul jól megérti és az erre bekövetkező reakció is öntudatlan, de mindig helyes. Normális ökológiai viszonyok között ez a mechanizmus biztosítja a faj fennmaradását minden állatnál, amely a szabadban és közösségben él. Egy vadállathordára nézve végzetes lenne, ha pl. a csoport egyik fele akkor lenne fáradt, amikor a másik fele éppen vállalkozó kedvű. Nálunk, embereknél is az ásítás - a fáradtság kifejezési jele - egy társaságban mindenkire átragad. Éppen így a mosoly is, a vidámság kifejezési jegye. Ha Ön álmos és ásít, társaságában mindenki másnak is ásítania kell, függetlenül attól, hogy előtte álmosak voltak-e vagy sem. Ha vidám és mosolyog, senki nem maradhat szomorú az Ön körében. Ez egyszerűen nem lehet másként, mert az álmos ság, vagy vidámság a kifejezési jelek hatására átragad a többiekre. A kifeje zési jeleket a többiek öntudatlanul helyesen értelmezik, és automatikusan és öntudatlanul, helyesen is reagálnak rájuk. A magabiztosságnak, a meggyőződésnek, az önbizalomnak is - ebben az összefüggésben ez a három fogalom majdnem ugyanazt jelenti, - meg vannak a kifejezési jelei, amelyek a tartásban, a pillantásban, gesztusokban, hanghordozásban stb. nyilvánulnak meg. Ezek is mindig automatikusan ra gadnak át a többiekre, és mindig a helyes, öntudatlan, reakciókat váltják ki másokból. %D61GS


Ugyanilyen ragályosan hat azonban a bizonytalanság is kifejezési jelein keresztül. A szorongás, a gyengeség önszuggesztiója is ragályos. Hogy mi közvetíti ezt a ragályos hatást, azt évtizedek óta óriási ráfordítással vizsgál ják a kutatóközpontok mind keleten, mind nyugaton. Néhány idézet Sh. Ostrander és L. Schroeder „Psychic Discoveries Behind the Iron curtain" (1970) című könyvéből (németül: PSI, Scherz Verlag) egy kis áttekintést nyújt erről: „Erőtér detektorokkal való kutatásokat mindenekelőtt a lenin grádi

egyetem

fiziológiai

intézetének

biológiai-kibernetika

laborató

riumában folytatnak. A Dr. Pawel Guliajew vezette munkacsoport rendkívül érzékeny magasellenállás detektor-elektródákat használ, amelyek az erőteret mint „elektromos aurát" rajzolják fel. A szovjet jelentések szerint az egyegy gondolatot kísérő izomreakciók (gondoljunk saját ingakísérletünkre!) mérhetőek és az „elektromos aura" jelei sokat árulnak el a szervezet állapo táról. Dr. Guliajewnek az a véleménye, hogy ezek azok az erőterek, amelyek a halak, rovarok és egyéb állatok közötti kommunikációt lehetővé teszik. Dr. Guliajew elektroaurogramm-készüléke olyan érzékeny, hogy mérni tudja egyetlen ideg elektromos terét is. Egy béka idegeinek elektromos tere például 24 centiméter. Az emberi szív egy idegének tere kb. 10 centiméter. Az elekt romos kisugárzás a test körül egészség, hangulat és alkat szerint változik. A távolság, ahonnan ez a mező mérhető, az előállított feszültségtől függ." „A Sergejew-Detektorok nyilvánvalóan az emberi erőteret négy méter tá volságból mérik. Egy amerikai űrutazás-szakértő arra utal, hogy a Sergejewdetektor a Cristof-térintenzitásmérőhöz vagy a Cristof-„Antiermüdungsgerát"hez* (Product Engineering, 4. Juli 1966. és 13. Február 1967.) vagy a mágneses térdetektorokhoz lehet hasonló, amelyeket az űrkutatásban használnak." „A kanadai Saskatchewan-i egyetemen az emberi erőtereket szitén •(Elfáradás elleni készülék)

so62cs


bizonyos távolságról mérik. A kanadai csoport az ismert kutató, dr. Abram Hoffer és dr. Herold Keim vezetése alatt egy olyan detertorral dolgozik, (az amerikai David Thomson találmánya), amely két többszörös-kondenzá torlemezből, egy erősítőből és egy kiíró készülékből - az EKG-hez hasonló áll. Ez a detektor a láthatatlan elektromos „aurá"-t vagy a test erőterét távol ból írja fel. Ha például egy személy belép a helyiségbe, a detektor jelzi, hogy szorongásnívója magas, közepes vagy alacsony." A feltaláló, Thomson, dr. Jack Ward asszisztálásával felfedezte, hogy egy személy erőtere más személyek erőterének frekvenciáját felfogja és annak befolyása alá kerül. Thomson azt mondja: „Az emberek erőterei azonnal megérzik a félelmet, az agressziót, a pánikot vagy a barátságosságot más személyeknél." Ennek bizonyítására egy adót épített, amely „szoron gás-hullámokat" bocsátott ki magából, azaz egy elektromágneses mezőt, amely megfelelt egy rendkívül szorongó személyének. Az emberek azonnal reagáltak rá. Thomson jelentése szerint egy túlzsúfolt helyiség 15 percen belül kiürült, ha csupán ezt az adót bekapcsolta. Thomson egy „nyugalomhullámok"-at kibocsátó adót is szerkesztett, amely egy ellazult, derűs sze mély erőterét megduplázta. Thomson azt mondja: „Az adót rémült gyere kek vagy ideges páciensek megnyugtatására lehetne használni." (lásd Mac lean's Magazin, 1968. szeptember) Most iktasson be egy kis gondolkodási szünetet, és gondolkozzék a különböző magatartásmódok, kedélyállapotok kifejező jegyeinek, mozdula toknak (értesítő jelek) ragályos hatásáról. Thomson adói tulajdonképpen csak erősítői kedélyállapotunk jeleinek, ame lyek viszont gondolkodásmódunk termékei. A tulajdonképpeni adók mi magunk vagyunk. Mi „küldjük" a jeleket jelenlegi állapotunkról.

so63os


Ezeket a jelzéseket más személyek felfogják és jelzéseink által mi ezeket a személyeket befolyásoljuk. De ha ez így van, akkor végső fokon mindig mi magunk határozzuk meg, hogy környezetünk hogyan reagál ránk és szándékainkra. Ha önbi zalmamat megerősítem, ha szilárdan meg vagyok róla győződve, hogy szán dékom helyes és feltétlenül sikerül, minden embernek, akivel erről beszélek, éppígy meg kell róla győződve lennie és kénytelen szándékomat támogatni. Ez másképpen nem lehet. Napóleonnak és Hiltonnak teljesen igaza volt. A későbbiekben még megvizsgáljuk, hogyan teremtjük saját magunk érzelmeinket, hangulatainkat és hogyan tudjuk azokat, ugyancsak saját ma gunk, egyszerűen módosítani. A gyakorlat bizonyítja, hogy ez gyorsan fel ismerhető és megtanulható. Evek óta gyakoroljuk. Rövid idézet egy vállal kozó leveléből, aki évekkel ezelőtt két hét alatt (10 alkalommal l-l óra) mindezt megtanulta, bizonyítja ezt: „Amióta egy évvel ezelőtt Önnél voltam, megváltozott az életem. Az Ön segítségével módomban van a feszültségeket leépíteni, és a szorongások keletkezését megakadályozni. Az Önnel folytatott beszélgetések során vilá gosabbak lettek előttem a szervezet, általában az élet és speciálisan az üzleti élet mechanizmusai és törvényszerűségei. Önbizalmamat és biztonságérze temet visszanyertem. Ezek most olyan erősek bennem, hogy a beszélgetőés tárgyalópartnerek többé nem is tételeznek fel rólam gyengeséget. A terá pia így cégünk üzleti fejlődésére is nagyon pozitívan hatott." Az eddigi fejtegetések célja az volt, hogy valamelyest érthetően bemu tassam szervezetünknek és életünknek legfontosabb működési- és vezérlő mechanizmusait. A következő fejezetekben megismerkedünk a leggyako ribb gondolkodási, magatartásbeli, szemléleti és beállítottsági hibákkal és kijavításuk lehetőségével. &O64G3


II. A gondolkodásmód átállítása

A leggyakoribb hibák a gondolkodás-, szemlélet- és magatartásmódban, valamint a beállítottságban. Kijavításuk. A leggyakoribb hibákat azáltal követjük el, hogy az életet nem úgy látjuk, amilyen. Az élet a valóságban három egymástól élesen elkülönült szakasz ból áll. (6. kép) Az első szakasz a múlt. Fogamzásunktól a mostani pillanatig tart. Ami éppen most történt, az már a múltban van. Hogy a hibákat, amelyeket a múlttal összefüggésben követünk el, job ban belevéssem emlékezetébe, Dale Carnegie-t hívom segítségül és kérdem Önt: „Tudja-e továbbfűrészelni a fűrészport? Vissza tud-e hozni a lefolyó csőből egy liter kiömlött tejet? Nem? Megéri akkor, hogy a kiömlött tej miatt siránkozzék?" Biztosan nem. De mégis ezt tesszük nap, mint nap. Állandóan a múlton töprengünk és újra, és újra felpanaszoljuk magunknak: „Ha én azt annakidején nem úgy, hanem másként tettem volna, hol volnék ma már!" „Ha ő nem tette volna velem azt, milyen boldog ember lennék én ma!" A mondatokat majdnem mindig így kezdhetnénk: „ha én (ő) azt annak idején..." és tetszés szerinti hosszúságban folytathatnánk. A hiba mindig az, hogy olyan dolgok felett töprengünk, amelyeken már nem lehet változ tatni. Minden, ami egy másodperccel ezelőtt történt, már nem változtatható meg! A múlt egy részévé vált, és ezzel örökre megváltoztathatatlanná. BD65G3


A múlttal csak egyet tehetünk. Esetleg tanulni tudunk belőle valamit. De ez sem egészen biztos. A helyzetek nem igen ismétlődnek meg pontosan ugyanabban a formában. Az időnek ugyanis nemcsak mennyisége, de minő sége is van. A körülmények, a kísérőjelenségek folyamatosan változnak. Sok minden, amit ma meg lehet csinálni, tegnap még nem volt és holnap már nem lesz megtehető. Valaki egyszer azt mondta: „Aki a múlt hibáiból nem tanul, mindig ugyanazokat a hibákat követi el. Aki azonban tanul az elkövetett hibákból, még mindig elegendő alkalmat talál új hibák elkövetéséhez." A döntésről szóló fejezetben beszélni fogunk még arról, hogy miért nem kell túlértékelni a hibákat, igen, miért nem lehet azokat egyáltalán elke rülni. Most azonban vissza az élet következő szakaszához, a jövőhöz. Ki tudja vetni kockán a jövőt? Nem? Nincs oka elkeseredésre! Ezt a képte lenséget megosztja minden más emberrel, sőt minden jövendőmondóval is. Egy magyar barátom, aki valószínűleg a legdrágább horoszkópot ké szíti Európában, és még sok majdnem „kellemetlen" tisztánlátó képesség gel rendelkezik, megjósolta Magyarországról egy brémai operaénekes nőnek, akit abban az időben csak levelezés útján ismert, hogy hét éven belül férjhez megy. Az esemény pontosan bekövetkezett. Csupán egyet nem tu dott, hogy ő maga fogja a hölgyet feleségül venni. Érdemes-e tehát a jövőből gondot csinálni magunknak, ha jövőnket sem előre látni, sem kitalálni nem tudjuk? Ugye nem?! Mégis ezt tesszük. Állandóan a holnap és a holnapután miatt aggódunk. Aggódunk saját jö vőnk, gyermekeink, unokáink, szüleink, házastársunk jövője miatt. Tele va gyunk a jövő miatti gondokkal, mindenkiért és mindenért.

#D66O3


Ha csupán három mondatot a bibliából vagy a „Minden idők legna gyobb története" c. fűmből figyelemre méltatnánk és követnénk, sokat nyernénk egészségünk és életminőségünk számára. Ezek: „A hited segített meg téged", „Legyen nektek hitetek szerint!" és „Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap gondoskodik magáról!" Az első kettőben felismerhetnénk a betegségek és a sors mechaniz musait. Akkor tudnánk, hogy betegségünket és sorsunkat saját magunknak köszönhetjük és gyógyulásunkat is csak saját magunktól, nem pedig mások tól várhatjuk. A harmadik mondat segíthetne bennünket abban, hogy kikap csoljuk a jövő miatti sok felesleges gondot, ami a leginkább beteggé tesz bennünket. A jövő mindig úgy jön, ahogy jönnie kell. (Ezért nevezzükyo vőnek.) Azon sem gondokkal, sem erőfeszítéssel nem tudunk semmit változtatni. A jövőről, amennyire ez lehetséges, gondoskodnunk kellene. Ez azon ban csak az élet harmadik szakaszában lehetséges, ma, mostantól lefekvé sig. Éspedig úgy, ha munkánkat minden tevékenységi területen - mint há zastárs, szülő, nagyszülő, gyermek, dolgozó, egyesületi tag stb. - erőinknek megfelelően és legjobb tudásunk szerint végezzük. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy jövőnket esetleg egy kissé formálni tudjuk. Úgy is vagyunk megalkotva, hogy élni csak ma tudunk. Sem tegnap, sem holnap, kizárólag csak ma tudunk élni. Erőink is úgy vannak kiszab va, hogy azok egy napra, mára elegendőek. Ezeket az erőket - éppen úgy, mint a legtöbb állatnak, - alvással meg kell újítanunk a következő napra, amikor abból ismét egy ma lesz. Ha ezt nem tesszük, erőink a következő napra nem lesznek már teljesen elegendőek. Még egyszer: normális körülmények között mindig elegendő erőm van a mai napra, mindegy, milyen és mennyi munkát kell elintéznem. Ha Bo67c3


azonban ezt az erőt teljesen értelmetlenül, a múlt feletti töprengéssel és a jövő miatti aggódással szétforgácsolom, többé már nem elegendő számomra ahhoz, hogy munkámat MA jól és helyesen végezzem el. Egy példa: Ha jelenlegi beosztásomban egy egyhangú, ostoba munkát kell is végeznem, ennek ellenére mégis el tudom végezni jól, lelki és testi kimerülés nélkül, anélkül, hogy a munka megterhelne. Ha azt mondom ma gamnak: „Ezt a munkát ma estig jól kell végeznem, annyi erőm van, hogy ezt meg tudjam tenni. Hogy holnap mi lesz, azt nem tudom. Egyáltalán, azt sem tudom, hogy lesz-e számomra egy holnap. Majd ha a holnapból ismét ma lesz, tovább foglalkozom vele", akkor ez a szemléletmód magába véve is lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy - éppen jó munkám következtében azt az egyhangú vagy értelmetlen munkát ne kelljen már sokáig csinálnom. Ezenkívül ez a szemléletmód egyezik a valósággal is. A világon egy ember nek sem kell tanuló éveitől nyugdíjazásáig ugyanazt a munkát csinálnia. Még ha munkahelye egész életében ugyanaz is marad, a munka, a technoló gia stb. több ízben is megváltozik. Ha azonban pillanatnyi tevékenységemet így látom: „Ezt a buta, mono ton munkát kell végeznem mindaddig, amíg nyugdíjba nem megyek!", ak kor hamarosan megbolondulok, kimerült és beteg leszek. Egyszerűen azál tal, hogy helytelen szemléletmódom következtében a jövőt is - amit nem ismerek és nem is ismerhetek meg - bevonom a mába. Az életet úgy kellene látnunk, mint egy triptichont, ahol a három rész ugyan együttvéve egy egészet ad, de ezek a részek egymástól élesen el van nak választva. A múlt már le van zárva. A jövő még jön felénk. Élni kizá rólag a középső szakaszban, a mában tudunk. Menjünk most egy lépéssel tovább. A második fejezetben láttuk, hogy az értelmetlenség és céltalanság egyike a leggyakoribb stresszoroknak. Pró-

£o68c3


A pénz, az anyagiak gyűjtése, felhalmozása így nehezen nyújthat érde mes életcélt, - teljesen eltekintve attól, hogy alig van bizonytalanabb, mu landóbb, mint az anyagiak, a pénz, az anyagi vagyon. Mindenki, aki már át élt egy természeti katasztrófát, inflációt vagy háborút, tudja ezt saját ta pasztalatból. Próbáljunk tehát másutt életcélt találni. Megállapítottuk, hogy anyagi eszközök nélkül jövünk a világra, de semmi esetre sem eszköztelenül. Mind annyian, születésünk óta, óriási, nem anyagi természetű vagyonnal ren delkezünk. Tehetségek, adottságok, tulajdonságok stb. formájában.

Ezek

oly számosak, hogy belőlük csak kb. 10%-ot tudunk kifejleszteni egész életünk folyamán. Ez a vagyon azonban nem a saját tulajdonunk, mert ezu tán az élet után semmit sem tudunk abból megtartani vagy magunkkal vinni, amit itt általa megszereztünk, felhalmoztunk. Csak kölcsön kaptuk azt, kezelésre, hogy jól gazdálkodjunk vele és a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle. így megtaláltuk volna az életcélt: az önfejlesztést, amiért élni, min den korban és mindenki számára, érdemes. Az élet célja tehát az lenne, hogy erre a célra törekedjünk, hogy közelebb jussunk hozzá. (Ez a cél, ez az élet-feladat az ember számára ősidők óta jól ismert. Az emberiség ún. „bölcsességkönyvei"-ben van megőrizve és megfogalmazva. így pl. a Bibliában is: „Egyre hasonlóbbá kell válnod hozzám!" Az embernek, mint személy nek, folyamatos döntések és tettek útján egyre inkább tökéletesítenie kell magát. Az ember, rendeltetésének megfelelő döntésekre van teremtve. Minthogy azonban döntései, rendeltetését illetően is, szabadok, ellene is dönthet, (lásd 4. kép) A tekintetben is szabad, hogy mit fejleszt ki magában: „A határ a jó és a rossz között minden egyes ember szíve közepén megy ke resztül" - írja Szolzsenyicin az „Archipel Gulag"-ban.) Bo 70 ox


Ami értelmes, az ki kell, hogy elégítsen engem. A kérdés, hogy az önfejlesztés valóban ki tud-e engem elégíteni? Nem válik-e öncéllá? Nem tesz engem végül mégis elégedetlenné? Egy ,,1'art pour l'art-önfejlesztés", az önmagáért való önfejlesztés nem elégít ki és ezért tartósan nem csinálható. Úgy vagyunk alkotva, hogy elége dettségünket csak embertársaink elismerése által nyerhetjük el. Nézzünk né hány példát. Ha zenei tehetségemet a lehetőség határáig fejlesztem és az eredményt senki nem hallja, nem elégít ki önfejlesztésem, mert senkinek sincs haszna belőle. Ha festői tehetségem olyan mértékben fejlesztem, hogy egy Rubens, Rembrandt vagy Picasso mellettem csak tanítványként szerepelhetne, ez a képesség biztos, hogy nem tudna kielégíteni, ha senki sem láthatná és cso dálhatná képeimet. Egy orvos sem lenne magasan fejlett orvosi képességeivel elégedett, ha azt magának tartaná meg és azzal senkinek sem tudna segíteni. Az önfejlesztésnek tehát csak akkor van értelme, ha azt mások ér dekében és javára is tesszük. Másként hosszú távon nem is lehetséges, mert az elmaradó elégedettség miatt ehhez a hajtóerő hiányzik. A cél tehát az önfejlesztés. De milyen eszközzel érjük el ezt a célt? A tanulással. Állandóan tanulunk is, a születéstől a halálig. Mindenből, ami velünk történik, amit átélünk, valami újat tanulunk. Életünkben minden hoz zájárul fejlődésünkhöz. így tekintve az élet nem egyéb, mint egy tanulási folyamat. Mindenen keresztül valami újat tanulunk az eddigiekhez, rit kán önként, többnyire az események kényszerítő hatására. Ha el tudom fogadni, hogy az én életem is eddig egy tanulási fo lyamat volt, és végig az is marad, a múlt minden terhelését meg tudom szüntetni, nagyon egyszerűen.

so71cs


Akkor múltamban minden és mindenki szerves és elengedhetetlen része volt (és jelenleg is része) tanulási folyamatomnak, fejlődésemnek. Ezek nélkül az események nélkül, ezek nélkül az emberek nélkül nem vol nék az az ember, aki mára lettem. Akkor már nem igazán mondhatom: „Ez nagyon gátolt engem". „Ez az ember valami megbocsáthatatlant követett el velem szemben" stb. Egész egyszerűen, minden és mindenki szükséges ré sze volt eddigi életemnek. így volt ez helyes a múltamban és így lesz a jö vőben is. Ha ezt felfogtam és elfogadtam, már csak az engem eddig terhelő eseményeket és személyeket kell szellemi szemeim előtt elvonultatni. Bel sőleg felszabadultan „igen"-t kell nekik mondanom. „Igen, te egy része vagy életemnek, nélküled nem volnék „én". Köszönöm, hogy hozzájárultál fejlődésemhez." így megbékülve ezekkel, többé már semmi sem terhel het a múltamból, nem tehet beteggé. Akkor nincs szükségem pszichoana lízisre, „felfedő" vagy „befedő" pszichoterápiára. Nem kell „régi sebek"-et felszakítani vagy felszakíttatni. Egészséges emberi értelmemen kívül sem mire sincs szükségem. Ezzel nemcsak a múlt terheit tudom megszüntet ni, hanem jövőbeli hasonló hamis értékelést is megelőzhetek. Csak végig kell a dolgokat gondolni. Egyik legnagyobb hibánk ugya nis mind a kutatásban, mind a gondolkodásban, hogy visszariadunk a vég következtetéstől. Megállunk a középső részeknél, amelyeket azután végkö vetkeztetésnek tekintünk és így is mutatunk be. így ebből kevés érték, de rengeteg baj származhat. (Az egész ipari kutatás-fejlesztés és a megvalósítá saik ezt példázzák. Az atomenergia felhasználásánál „elfeledkeztünk" a hulladékról, éppen úgy, mint az űrkutatásnál. Ez most kezdi magát meg bosszulni. Hasonló a helyzet minden iparágnál. A vegyiparnál éppen úgy, mint a számítógép- vagy a szórakoztató elektronikai iparágban. Örülünk a

SO72GS


gyors sikernek, a következményekkel foglalkozzanak majd utódaink, „utá nunk az özönvíz" jeligével.)

A szorongások. Keletkezésük és kapcsolatuk a múlttal és a jövővel. Ho gyan lehet ezeket elhárítani. A félelem és a szorongás az emberiség ostora. Mindjárt látni fogjuk, hogy minden ember fél. Egyáltalán nem megy másként. Éppen emberlétünk az oka a szorongásnak. Tulajdonképpen kétféle szorongás van:

az elvárási félelem a meghatározatlan szorongás.

Egy közös van bennük: mindkettő feszültséget, görcsös állapotot okoz az egész testben, különösen az ún. idegi végrehajtó szervekben. (Ezek azok a szervek, amelyek nálunk elsőnek reagálnak a téves gondolatokra, vagy más lelki stresszorokra. Ez egyikünknél a gyomor, a másiknál a bőr, a har madiknál a szív, vagy az erek, stb. Elvárási félelmet már mindenki átélt életében. Ez negatív tapaszta latokból, élményekből és félreértett testi szimptómákból keletkezik. Ezek mindig tárgyi vonatkozásúak. Ezért nagyon sok és nagyon sokféle elvárási félelmünk lehet. Félünk ezerféle betegségtől, álmatlanságtól, székrekedés től, szívinfarktustól, a Föhn-től (Bajorországban nyáron gyakori meleg sze les idő), gyomorfájástól, epergörcstől, asztmarohamtól, anyagi bizony talanságtól, háborútól, krízistől, balesetektől, a haláltól, a világvégétől, min den lehető és lehetetlen dologtól. Néhány éve megkérdeztek 2500 embert, mitől félnek. Kb. 7000 különböző okot neveztek meg.

ao

73GS


az elvárási félelmet, a testi pana szokat az elvárási félelmet a testi bántalmat,

az elvárási félelmet

Testi bántalom (negatív tapasz talat)

7. kép: Az elvárási félelem és ördögi spirálja

Hogy az elvárási félelem keletkezését és hatását jobban láthassuk, ve gyünk például egy kis, jelentéktelen testi panaszt. Vacsorára valami nehezet, vagy túl sokat ettem. Akkor - teljesen nor málisan - nyomást érzek a gyomromban. Erre a nyomásérzésre reagálhatok helyes, vagy téves gondolattal. Ha helyesen gondolkodom, így szólok ma gamhoz? „Aha, a gyomrod azt akarja mondani, hogy este nem kell olyan sokat és olyan nehezet enned, különben neki mindig egy nyomásérzéssel kell figyelmeztetnie téged arra, hogy valamit rosszul csináltál." Ebben az esetben a szervezet részére a dolog el van intézve. A szervezet tudja: „A fő-


nök megértett. Nem kell tovább beszélnem." így a gyomor a túl sok, vagy nehéz ételt is nyugodtan meg fogja emészteni és a következő napon már semmit sem érzek a nyomásból. Ha azonban így gondolkozom: „Remélhetőleg nem szereztem be egy gyomorfekélyt mértéktelenségemmel", már létre is hoztam az elvárási félel met. Ezt egy rosszul értelmezett jelentéktelen testi panasz okozta. (Legtöbb esetben az elvárási félelem így kezdődik: „Remélem nem tettem valami rosszat", „Remélem, minden rendben van", „Remélem ez nem valami ko moly dolog", „Remélem, ez nem fog még egyszer visszatérni", stb.) Az elvárási félelem feszültségokozó, görcsös hatása következtében rö videsen komoly beteggé is teheti az embert. Folytassuk tovább a példánkat: Gondolatom: „Remélhetőleg nem szereztem be egy gyomorfekélyt!", töb bek között a gyomorfalban és a benne, valamint a gyomornyálkahártyában levő véredényekben is feszültséget okoz. A megfeszült és ezáltal elszükült véredények kevesebb tápanyagot tudnak szállítani és kevesebb salakanya got, anyagcsereterméket elszállítani. Azok a megfeszült sejtek, amelyek gyomornedvet termelnek, szintén rosszabbul tudnak dolgozni. Kevesebb gyomornedvet termelnek. Mi történik ekkor? Az ételt másnapig nem lehet megemészteni. Még mindig a gyomorban van, és már erjedni kezd. Korán reggel felébredek, valószínűleg egy nem teljesen átaludt éjszaka után, és még mindig nyomást érzek a gyomromban. Talán az erjedés következtében még fel is böfögök. Ekkor rögtön így szólok magamhoz: „Látod, igazam volt. Ez valami komoly dolog, a nyomás még erősebb, mint tegnap este volt." A félelem, hogy valamit hibásan csináltam, már felerősítette a testi pa naszt. Ez a felerősített testi panasz ismét növelte a félelmet. Ez azonban tovább folytatódik. A megnövekedett félelem következmé-

&o 75os


nye egy erősebb feszültség, görcsösebb állapot. A vérkeringés még gyen gébbé válik. Ennek következtében a gyomornyálka minősége is rosszabb lesz. A gyomornyálka a gyomornyálkahártyát egyre kevésbé tudja védeni a gyomorsav ellen, kezdődik a gyomornyálkahártya izgatása. Már nemcsak nyomást érzek, hanem egy kis fájdalmat is a gyomromban és így szólok magamhoz: „Tudtam! Ez biztosan fekély lesz. Már fáj is!" A félelem a testi panaszt nemcsak hogy tovább erősítette, hanem meg sokszorozta és a fokozódott bántalom tovább növelte a félelmet. így kelet kezik egy önmagát egyre erősítő ördögi spirál, amelynek két komponense egymást kölcsönösen ösztönzi. A vérkeringés egyre rosszabb lesz, a pana szok, és ezáltal a félelem is egyre fokozódnak. Ehhez adódik még a stresszmechanizmus hatása a gyomorra. A félelem egy lelki zavar és a lelki zavarok a leggyakoribb stresszorok. A stresszreakció azonban két oldalról is izgatja a gyomrot, mint ahogy azt „A stressz kapcsolási terve" (3. kép) mutatja. így valójában nagyon rövid idő alatt, az elvárási félelem következtében, egy gyorsan kifejlődő gyomorfekélyt kaphatok. Kiváltó tényezőként elegen dő egy kiadós étkezés. De csak akkor, ha ezután az étkezés után fellépő, teljesen normális tüneteket tévesen értelmezem, ha nem értem meg testem mondanivalóját. Ezt a példát tetszés szerint tovább vezethetnénk minden szervvel (szív, tüdő, epe, máj, vese stb.), minden funkcióval (lélegzés, emésztés, vérkerin gés, potencia stb.) és minden anyaggal, negatív élménnyel. A kifejlődés mindig ugyanaz marad. Ezen a példán felismerhetjük, hogyan gátolhatjuk, vagy szüntethetjük meg az elvárási félelmet - amelynek kiváltó oka egy testi panasz, egy tünet már keletkezésének pillanatában.


Csak meg kell tanulnunk testünket újra megérteni. Tudnunk kell, hogy a szervezetünknek rögtön figyelmeztetnie kell bennünket, ha va lamit hibásan tettünk vagy gondoltunk, de beszélni csak szimptómákon keresztül tud velünk. Csak ezekkel tudja velünk mondanivalóját közölni. Ha megértjük, abbahagyja a beszédet, megszünteti a szimptómákat. Reakciónk egy szimptómára tehát körülbelül ilyen kellene legyen: „Gyomorgörcsöm van (fejgörcsöm, a szívem erősen ver, az epém fáj stb.). Mit akar ezzel a testem mondani? Mit csináltam rosszul vagy mit gon doltam hibásan? Ja igen! Éppen felizgattam magam (mérgelődtem, ag gódtam), (Vagy: Egy disznócsülköt kebeleztem be, öt csésze kávét ittam stb.) Ezzel tehát azt akarja mondani, hogy a jövőben ilyet nem kellene ten nem, mert akkor mindig újból beszélnie kell." Ha így járunk el, egy tünet ből sohasem lesz krónikus betegség. Hogyan akadályozhatjuk azonban meg az olyan elvárási félelem kelet kezését, amelynek kiváltó faktora testünkön kívül van, pl. idős korban az anyagi bizonytalanságtól való félelem, vagy egy háborútól, vagy balesettől való félelem stb. Itt segít bennünket az élet három részre tagolása. Már tudjuk, hogy a jövőt nem lehet előre látni, nem lehet befolyásolni. Jön, ahogy jönnie kell. Aggodalmaink ezen nem változtatnak semmit. Mielőtt azonban ebbe jobban belemerülnénk, nézzük még meg a másik félelmet. A félelem másik fajtája a meghatározatlan szorongás. Nem tudjuk biztosan, mitől félünk, de van bennünk egy nyugtalanság, félünk. Ez a fé lelem kétgyökerü. Az egyik a velünk született, a másik a szerzett kisebb rendűségi érzés. Ez a szorongás ezért mindannyiunk sajátja. Mi emberek túl korán és éretlenül jövünk a világra. Születésünkkor nincs sem bundánk, sem tollazatúnk, ami az időjárás hatásaitól megóvna BD77GS


nem velünk született, de amit általában velünk született kisebbrendűségnek neveznek. A másik gyökér balsikereinkből származik, amiket születésünktől kezdve mindannyian újra meg újra elszenvedünk. Amikor először fel aka runk ülni, visszaesünk. A felállást próbálva fenekünkre esünk. A járás tanu lásakor szintén. Később vannak balsikereink az iskolában is és foglalko zásunkban is. Ezek a balsikerek azt az érzést szuggerálják belénk, hogy má sokhoz képest kevésbé eredményesek, csekélyebb értékűek vagyunk. Ez a szerzett kisebbrendűségi érzés. (Hogy a balsikerek, döntési hibák miért nem kerülhetők el, azt a döntésről szóló fejezetben beszéljük meg.) Ez a két kisebbrendűségi érzés együttesen képezi a kisebbrendűségi komplexust. Ez azután állandóan nyomja önértékelésünket (9. kép) és a gyengeség érzését szuggerálja. Ez a meghatározatlan szorongás a gyenge ség szuggesztiója. Gyengének érezzük magunkat, úgy érezzük, nem nőt tünk fel a jövő követelményeihez. Ugyan még nem tudjuk, hogy a jövő milyen követelmények elé állít bennünket, de már most úgy érezzük, hogy ezeknek a követelményeknek nem tudunk megfelelni. Ha olvasás közben gondolkodik is, már Ön is láthatja, hogyan lehet ezt a félelmet elkerülni vagy megszüntetni. Pontosan úgy, mint azt az elvárási félelmet, amelyet szervezetünkön kívüli faktorok váltanak ki. Értelmünk útján tisztáznunk kell magunkkal, hogy a jövőt egyszerűen hagyni kell magunkra jönni. Tudjuk, hogy a mai napra mindig elegendő erőnk van, ha nem rágódunk a múlton és a jövőn. Saját tapasztalatból tud juk: még sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Még a legrosszabb időkben sem. A múltat úgy is tekinthetjük, mint az elmúlt jövőt. Amikor megszü lettünk, a mai napig leélt életünk is még jövő volt számunkra. Az életnek ez BD

79

GS


9. kép: Az önértékelés

a része ma már múlt. Életünknek ezzel a szakaszával, - minden nehézségé vel együtt, - már megbirkóztunk. Mégpedig sokkal kevesebb tudással és is merettel, mint amivel ma rendelkezünk. Végül is születésünk óta minden nap tanultunk valami újat hozzá. így jogosan remélhetjük, hogy a még előt tünk álló jövő feladatait megszaporodott tudásunkkal és ismereteinkkel, még könnyebben tudjuk megoldani.

SO80GS


A jövő a feladatokat egyébként is csak részletekben, naponta küldi hoz zánk. Több mint egy napot egyszerre soha nem kell megoldanunk. Mindaz, amit magunkhoz engedünk, ami ellen nem hadakozunk, nem védekezünk, nem terhel meg bennünket. Minden nyomás azonban mint reakció, azonos erősségű ellennyomást vált ki. Minél jobban félek a szorongástól, annál erősebben nyom az le engem. Ha azonban a szoron gást rettegés nélkül engedem magamra jönni, akkor a szorongás egyál talán nem jön. Ez a hatásmechanizmus egy természeti törvényen alapszik, amely a fizikában Newton tételeként ismeretes. Ez azt mondja ki, hogy egy akciónak egyenlő erősségű reakciót, egy erőnek, egy nyomásnak egyenlő erősségű ellenerőt, ellennyomást kell kiváltania. Einstein megállapította, hogy a természeti törvények az egész világmin denségben érvényesek. így ennek a természeti törvénynek bennünk is és életünkben is érvényesnek kell lennie. Tegyen egy kísérletet, és rögtön tapasztalni fogja, hogy ez így van. Nyomja a kezét először könnyedén, majd mindig erősebben egy szilárdan álló tárgyhoz, a falhoz vagy az asztallaphoz. Mit tapasztal? A fal vagy asz tallap mindig az Ön által kifejtett nyomással nyomja vissza a kezét. Ha csak könnyedén nyomja, az ellennyomás is könnyű. Ha a nyomást erősíti, a fal nak vagy asztallapnak az ellennyomása szintén erősebb a kezére. Ha most a nyomást teljesen megszünteti, a fal, vagy az asztallap is megszünteti a kezé re gyakorolt nyomást. Mi a tanulság számunkra ebből a kísérletből? Minden, aminek ellen szegülünk, ami ellen védekezünk, minden, amit nem tudunk, vagy nem akarunk elfogadni, terhelést, nyomást kell hogy gyakoroljon ránk. És pedig mindig ugyanolyan erővel, mint amit védekezésünk, ellenszegülésünk képvisel. Es fordítva: Minden, amit elfogadunk, magunkhoz enge-

£0 8103


elünk, nem terhel bennünket, és nem gyakorol ránk nyomást. így a szo rongás sem tud jönni, ha már nem félünk tőle, ha ellenállás nélkül engedjük magunkra jönni.

A problémák. Hogyan keletkeznek és hogyan oldhatók meg. A problémákkal ugyanaz a helyzet, mint a félelmekkel. Ezeket is félre ismerjük. Először is a problémát gyakran összetévesztjük a feladatokkal. A fela datok nem problémák. Ezek a napi munka részei, amiket egyszerűen ten nünk kell, el kell intéznünk. Feladatokat rendszerint másoktól kapunk. Csak ritkán adunk saját magunknak feladatokat. Egy közös mégis van a problé mákban és a feladatokban. Mindkettőt tanulás útján kell elintéznünk, illetve megoldanunk. A problémákat, kivétel nélkül és mindig, saját magunk teremtjük magunknak; éspedig úgy, hogy adottságokat, helyzeteket, a valóság ré szeit, nem akarjuk, vagy nem tudjuk elfogadni. Ha nekem nem tetszik, hogy valami létezik vagy így és itt, nem pedig valahol máshol és másként létezik, akkor egy problémát csináltam magamnak belőle. A harmadik fejezetben már láttuk, hogy a dolgok, az adottságok, a va lóság részei, önmagukban véve mindig semlegesek. Csak saját beállított ságunk értékeli őket számunkra pozitívnak, vagy negatívnak. Ha semleges magatartást tanúsítunk velük szemben, (pl. „Nekem nyolc...") továbbra is semlegesek maradnak számunkra. A problémák és feladatok abban is különböznek egymástól, hogy a fe ladatokat sokáig elintézetlenül feküdni hagyhatjuk, anélkül, hogy emiatt ter helést éreznénk vagy megbetegednénk. Ha Ön aktákkal dolgozik, saját ta-


pasztalatból tudja, hogy sok feladat még magától is elintéződik, ha az ember az aktát elég hosszú ideig hagyja feküdni. A problémákkal más a helyzet. Megoldatlan problémák, amiket vagy nem tudunk megoldani, vagy csak úgy magunk előtt tologatunk, egyre na gyobb terhet jelentenek számunkra, és végül beteggé tesznek bennünket. De hogyan tudjuk megoldani őket? Problémákat csak tanulási folya matok útján lehet megoldani. Egyszerűen meg kell tanulnunk a megoldást. Az a probléma, amelynek megoldását egyszer megtanultuk, többé számunk ra nem süllyedhet a probléma fokozatára. Ezen túlmenően, azok a problé mák, amelyeket megoldottunk, mindig tovább visznek bennünket fejlő désünkben, tanulásunk folyamatában, mert megoldásukat úgy értük el, hogy valami újat kellett megtanulnunk. Egy egyszerű, de jó példa Dethlefsentől ezt még jobban megvilágít hatja: A dolgozószobám, ahol éppen ezt a fejezetet írom, és egy másik szoba között választófal van. A fal eleinte számomra teljesen semleges. Egyáltalán nem tesz nekem semmit. Ha létét (mint adottságot, mint a valóság egy ré szét, mint egy helyzetet) elfogadom, később sem tesz nekem semmit. Együtt tudok vele lenni anélkül, hogy bárminemű terhelést jelentene számomra. De egészen más lesz azonnal a helyzet, ha a fal létét nem, vagy tovább ra már nem fogadom el. Egyszerűen nem tetszik nekem, hogy a fal itt van, és át akarok rajta menni a másik szobába. Azonnal problémává válik szá momra az a fal, ami eddig semmit sem jelentett. Ebben az esetben - ha nem akarom a fejem a falba verni, - gyorsan megoldást kell keresnem az általam így teremtett problémára. Ha megtanultam, hogy a falon ajtó van, amin át minden további nélkül átmehetek a másik szobába, soha többé nem válik egy fal számomra problémává. Megtanultam, hogy ahol egy fal van, ott vagy van egy nyílás is, vagy a falat megkerülhetem. £O83GS


Mindenből és mindenkiből csinálhatunk magunknak problémát. A fal helyett bármi mást is vehetünk. Az anyóst, a házastársat, a gyerekeket, a fő nököt, a munkatársat, a szomszédot, az útitársat, a zajt, a környezetet, egy szerűen mindent. Mit csináljunk azonban, ha a problémára, amit magunk teremtet tünk, minden fáradozásunk és tanulási készségünk ellenére sem találunk megoldást? Mert úgy látszik, a problémára nincs megoldás vagy mert pilla natnyi tudatállapotunk a megoldást nem teszi számunkra felismerhetővé. (Pl. egy elvesztett hozzátartozó vagy elvesztett testrész esetében.) Ebben az esetben az adottság létét, a valóságot, egyszerűen el kell fogadnunk. Ebben a pillanatban a helyzet ismét elveszíti probléma jellegét és többé már nem jelent megterhelést számunkra. A következőképpen kellene eljárnunk: Mindent, amin változtatni tu dunk, meg kellene javítanunk. Mindazt, amin nem tudunk változtatni, el kellene fogadnunk. Es Istent arra kérnünk, adja meg nekünk azt a képességet, hogy a két helyzet között különbséget tudjunk tenni. Ezt belátással érjük el és a belátáshoz gondolkodás útján jutunk. Látják: mindig gondolkoznunk kell - de helyesen! Önök most azt mondhatnák: „Amit ez itt ajánl, az érzelmi hidegséghez, közömbösséghez vezet másokkal és azok helyzetével szemben." Hogy ez nem így van, azt a következő fejezetben próbálom bemutatni.

A legrégibb hazugság. A saját személy szerepe. Az emberiség legrégebbi hazugságának hatására megbetegedésünkre és a „sorscsapásokra" majdnem mindig rajtunk kívülálló okokat keresünk. Ez a hazugság már a Paradicsomban kezdődött. Amikor az Úr Ádámot kérdezte: „Miért ettél az almából?" és Ádám így válaszolt: „Uram, én nem


vagyok hibás! Éva adta nekem az almát!" Éva a bünt azután azonnal tovább hárította: „Nem Uram, én nem vagyok bűnös! A kígyó, az csábított engem erre!" Azóta ez a hazugság végigvonul az emberiség egész történetén. Mindig mások azok, akik bennünket beteggé tesznek, akik sorsunkat befolyásolják. Az anyós, a férj, a feleség, a gyerekek, a szomszédok, a főnök vagy a mun katárs, a környezet, vagy ha más nem jut eszünkbe, a sátán. Nem várható, hogy ez a hazugság a közeli jövőben megszüntethető lenne. Sőt, néhány évtizede ünnepelte bevonulását a tudományba is, és ma részben pszichológiának, részben szociológiának vagy pszichoszociológiának hívják. Mi magunk sem akarunk feltétlenül lemondani róla. Hiszen olyan szé pen hangzik, hogy a körülmények, vagy mások az okai annak, ha betegek vagyunk, ha „nehéz sors" jut osztályrészünkül. Ez olyan jól megnyugtat és panaszkodhatunk miatta. Amikor egy ideje a félelemről előadást tartottam, a terem szépen meg telt. Néhány hónappal később, amikor erről a „legrégibb hazugság"-ról be széltem, összesen 13 személy érdeklődött iránta. Ezt a hazugságot tehát ma gunk is szeretjük, - csak nem vesszük észre pusztító következményeit. Ha ugyanis azt hisszük, hogy minden és mindenki beteggé tehet bennünket, be folyásolhatja sorsunkat, akkor tehetetlen játékszernek érezzük magunkat más „rossz gyerekek" kezében, akik mindent tehetnek velünk, amit csak akarnak. Egy ember sem tudja azonban sokáig elviselni, hogy csupán játékszer legyen, és saját sorsára semmi befolyást ne gyakorolhasson. Az ember, ren deltetésének megfelelő, szabad döntésekre van teremtve.

&D85G8


És rendeltetése az önfejlesztés, nem pedig az, hogy játékszerré váljon. Ha tehát azt hiszem, hogy minden és mindenki azt teheti velem, amit akar, vagy az alkoholhoz, vagy kábítószerhez kell nyúlnom, vissza kell vonulnom egy látszatvilágba, meg kell bolondulnom, vagy ha már ez sem segít, meg kell ölnöm magam. Velem gondolkozik? Felismeri, miért tudnak a különböző gyógyke zelések az alkoholizmus és más káros szenvedélyek, pszichózis és az ön gyilkosság veszélye ellen olyan megszégyenítően csekély eredményt fel mutatni? Mindaddig, amíg ezekben a hazugságokban hiszünk, semmiféle gyógykezelés, büntetéssel való fenyegetés, semmiféle nevelés sem tud jobb eredményt hozni. Csak a szuggesztiómechanizmus ismerete képes bennünket ettől a hazugságtól és végzetes következményeitől megszabadí tani. Ezt a mechanizmust már a 4. fejezetben megismertük. Tudjuk, hogyan hatnak ránk az idegen szuggesztiók, benyomások, ér zések. (5. kép) Bár ezek szünet nélkül hatnak ránk, mégsem tudnak bennün ket soha közvetlenül - a mi közreműködésünk nélkül - befolyásolni. Előbb mindig egy önszuggesztiót - egy ítéletünkkel összekapcsolt gondolatot - kell kiváltaniuk. Más szavakkal: ha mi egy idegen szuggesztióban, egy külső befolyás ban, egy esemény kihatásában ránk, vagy egy a szervezetünkben jelentkező tünet betegségtartalmában nem hiszünk, sohasem lehetnek ránk hatással. Mi vagyunk a döntő személy életünkben, és senki más. Mi határozzuk meg sorsunkat, elképzeléseink, gondolkodásmódunk és az ebből eredő csele kedeteink, szokásaink útján. Senki nem képes bennünket felizgatni, bosszantani, megfélemlíteni, beteggé tenni, - saját magunkon kívül! Ezért nem igaz az sem, ha azt mon&D86GS


dom: „Ő felizgatott (felbosszantott, megfélemlített, beteggé tett)!" Erre csak egy valaki képes az egész világon, és az én vagyok, saját magam! Minden családi és egyházi nevelési elvvel és nézettel szemben tisztában kell lennünk azzal, hogy egoistának születtünk. Nem a szó mindennapi, rossz értelmében. Nem úgy, hogy a többieket céljaink elérése érdekében kíméletlenül kihasználjuk. Abban az értelemben vagyunk egoisták, hogy mindannyiunk számára a legfontosabb személy a saját személyünk. Ez nem is lehet másképpen. A Bibliában is az áll: „Szeresd felebarátodat, mint ön magadat." A Teremtő bizonyára a legjobban ismeri teremtményeit. Tudja azt is, milyenek vagyunk. Eletünk feladatává tette ezt is: „Légy egyre ha sonlóbbá hozzám!" Mivel azonban ő tökéletes, a feladat azt jelenti, hogy állandóan fejleszteni, tökéletesíteni kell magam. Nem pedig azt: „Feleba rátaidat állandóan tökéletesítened kell, őket hozzám egyre hasonlóbbá kell tenned." Nem kell a világot megváltanunk. (Nem is tudjuk.) A világot már ré gen megváltották. Saját magunkat kell megváltanunk. Erre azonban csak akkor vagyunk képesek, ha saját magunkat napról napra jobb emberré fej lesztjük. Ha munkánkat minden tevékenységi területünkön, minden tulaj donságunkban (mint apa, anya, gyermek, alkalmazott, egyesületi tag, politi kus stb.) legjobb erőnk és lelkiismeretünk szerint végezzük és napról napra mindig jobban, akkor megváltottuk magunkat. Ha ezt mindannyian így csináljuk, nem lesz több megváltanivaló ezen a világon. Nálam jobban senki sem tud engem tökéletesíteni, és ezt mástól nem is várhatom el. Az önfejlesztés az én feladatom és az én munkám. Csak egy életért vagyok felelős, a saját magaméért. Nem élhetem szüleim életét, nem élhetem gyermekeim életét sem, sem felebarátaimét. A felelősséget is azért viselem, amit ebből az életből csinálok. Csak azért kell talán egyszer


És rendeltetése az önfejlesztés, nem pedig az, hogy játékszerré váljon. Ha tehát azt hiszem, hogy minden és mindenki azt teheti velem, amit akar, vagy az alkoholhoz, vagy kábítószerhez kell nyúlnom, vissza kell vonulnom egy látszatvilágba, meg kell bolondulnom, vagy ha már ez sem segít, meg kell ölnöm magam. Velem gondolkozik? Felismeri, miért tudnak a különböző gyógyke zelések az alkoholizmus és más káros szenvedélyek, pszichózis és az ön gyilkosság veszélye ellen olyan megszégyenítően csekély eredményt fel mutatni? Mindaddig, amíg ezekben a hazugságokban hiszünk, semmiféle gyógykezelés, büntetéssel való fenyegetés, semmiféle nevelés sem tud jobb eredményt hozni. Csak a szuggesztiómechanizmus ismerete képes bennünket ettől a hazugságtól és végzetes következményeitől megszabadí tani. Ezt a mechanizmust már a 4. fejezetben megismertük. Tudjuk, hogyan hatnak ránk az idegen szuggesztiók, benyomások, ér zések. (5. kép) Bár ezek szünet nélkül hatnak ránk, mégsem tudnak bennün ket soha közvetlenül - a mi közreműködésünk nélkül - befolyásolni. Előbb mindig egy önszuggesztiót - egy ítéletünkkel összekapcsolt gondolatot - kell kiváltaniuk. Más szavakkal: ha mi egy idegen szuggesztióban, egy külső befolyás ban, egy esemény kihatásában ránk, vagy egy a szervezetünkben jelentkező tünet betegségtartalmában nem hiszünk, sohasem lehetnek ránk hatással. Mi vagyunk a döntő személy életünkben, és senki más. Mi határozzuk meg sorsunkat, elképzeléseink, gondolkodásmódunk és az ebből eredő csele kedeteink, szokásaink útján. Senki nem képes bennünket felizgatni, bosszantani, megfélemlíteni, beteggé tenni, - saját magunkon kívül! Ezért nem igaz az sem, ha azt mon-

£08603


dom: „Ő felizgatott (felbosszantott, megfélemlített, beteggé tett)!" Erre csak egy valaki képes az egész világon, és az én vagyok, saját magam! Minden családi és egyházi nevelési elvvel és nézettel szemben tisztában kell lennünk azzal, hogy egoistának születtünk. Nem a szó mindennapi, rossz értelmében. Nem úgy, hogy a többieket céljaink elérése érdekében kíméletlenül kihasználjuk. Abban az értelemben vagyunk egoisták, hogy mindannyiunk számára a legfontosabb személy a saját személyünk. Ez nem is lehet másképpen. A Bibliában is az áll: „Szeresd felebarátodat, mint ön magadat." A Teremtő bizonyára a legjobban ismeri teremtményeit. Tudja azt is, milyenek vagyunk. Életünk feladatává tette ezt is: „Légy egyre ha sonlóbbá hozzám!" Mivel azonban ő tökéletes, a feladat azt jelenti, hogy állandóan fejleszteni, tökéletesíteni kell magam. Nem pedig azt: „Feleba rátaidat állandóan tökéletesítened kell, őket hozzám egyre hasonlóbbá kell tenned." Nem kell a világot megváltanunk. (Nem is tudjuk.) A világot már ré gen megváltották. Saját magunkat kell megváltanunk. Erre azonban csak akkor vagyunk képesek, ha saját magunkat napról napra jobb emberré fej lesztjük. Ha munkánkat minden tevékenységi területünkön, minden tulaj donságunkban (mint apa, anya, gyermek, alkalmazott, egyesületi tag, politi kus stb.) legjobb erőnk és lelkiismeretünk szerint végezzük és napról napra mindig jobban, akkor megváltottuk magunkat. Ha ezt mindannyian így csináljuk, nem lesz több megváltanivaló ezen a világon. Nálam jobban senki sem tud engem tökéletesíteni, és ezt mástól nem is várhatom el. Az önfejlesztés az én feladatom és az én munkám. Csak egy életért vagyok felelős, a saját magaméért. Nem élhetem szüleim életét, nem élhetem gyermekeim életét sem, sem felebarátaimét. A felelősséget is azért viselem, amit ebből az életből csinálok. Csak azért kell talán egyszer


számot adnom. Ha ebből az életből az önfejlesztés értelmében a legjobbat csináltam, akkor minden embertársamnak is a legtöbbet adtam, amit adni tudtam. Vegyünk újból egy példát. A legtöbb asszony attól lesz beteg, hogy már kislány korában a fejébe verték: Az asszonynak családjáért kell élnie. Fel kell áldoznia magát férjéért, gyerekeiért, akkor teljesítette be életét, akkor érte el életcélját. Ez ebben a formában képtelenség, a saját természet megerőszakolása, és a természet ellen nem lehet büntetés nélkül erőszakot elkövetni. Az az asszony, aki megpróbálja magát háttérbe szorítani, magát másokért felál dozni, előbb utóbb beteg lesz. Akkor már senkinek sem tud segíteni, akkor ő maga szorul mások segítségére. Ha felismeri saját személyének döntő szere pét és a család gondozását az önfejlesztésen keresztül próbálja megvalósí tani, a család napról napra többet kap tőle. így mindenki számára egyre na gyobb, értékesebb segítséggé válhat. A rosszul értelmezett (gyakran rosszul hirdetett) felebaráti szeretettel mindig másokon akarunk segíteni, mások körülményeit akarjuk megvál toztatni. De lehetőleg úgy, hogy magunkat, gondolkodás- és magatartás módunkat, szokásainkat és körülményeinket ne kelljen megváltoztatni. Mi a mások sorsát alamizsnával akarjuk megváltoztatni vagy azzal, hogy látszólagos igazságtalanságokon felizgatjuk magunkat. Nem látjuk, vagy nem akarjuk felismerni, hogy mindenki a saját életéért felelős. Nem akarjuk megérteni, hogy mi így mások sorsának megváltoztatásához egyál talán nem tudunk hozzájárulni. Ehhez az egyetlen lehetőség számunkra, hogy magunkon változtassunk, magunkat mindig tovább fejlesszük. így tudjuk munkánkat mindig jobban vé gezni, és ezáltal munkaterületünkön másokat is egyre jobban tudunk segíteni.


Képzeljük el, hogy egy orvos betegein mindig többet és jobban akar segíteni. Őszintén ezen fáradozik. Eközben csak egyről feledkezik meg, hogy saját magát tovább fejlessze. Megmarad egyetemi ismereteinek szint jén. Mi jelent ez a paciensei számára? Az egyhelyben maradás a külvilág hoz képest nem egyszerűen megállás, hanem visszalépés, mert a külvi lág szakadatlanul tovább halad, az állva maradókat elhagyja. A világ ban nincs megállás, minden mozgásban van. Panta rei, minden folyik, ahogy már a régi görögök megállapították. Ha tehát én állva maradok, nem fej lesztem magam tovább, megtartom ugyan az eddig szerzett tudásomat és ismereteimet, de ezek napról napra egyre többet veszítenek relatív értékük ből. Ennek következtében a többieknek egyre kevesebb és kevesebb értékes segítséget tudok nyújtani. Amint látják, csak az önfejlesztés tesz képessé bennünket arra, hogy másokon segíteni tudjunk. Ez más emberek nevelésére is vonatkozik. Senki sem tud fejlődése fo lyamán az életben fejlődési fokozatokat átugrani, kihagyni. A következő fokra csak akkor juthat, ha arra megérett. Ezt nem tudja kikényszeríteni és azt mások sem tehetik meg neki. Mások csak abban segíthetnek neki, hogy ő magát gyorsabban fejlessze. Ez a nevelés által, a példa útján, történik. A nevelés az a terület, ahol talán a leggyakoribb és legsúlyosabb hibá kat követjük el, ami azután mások életében állandó teherként hat. Azt hiszszük, hogy ha tudunk gyereket csinálni, helyesen is tudjuk őt nevelni! Sőt azt hisszük, hogy felnőtteket is tudunk nevelni különféle szabályok, törvé nyek, rendelkezések útján. Nem tudjuk, vagy nem akarjuk elismerni, hogy a nevelés nem más, mint példamutatás. Minden egyéb legjobb esetben is csak idomítás. Prédikálhatok vagy parancsolhatok, amit akarok, ha egészen másként élek, egészen más példát mutatok, a szavaim mintha a levegőbe be szélnék, hatástalanok maradnak.


A diszkrepancia, az eltérés, szavaim és példamutatásom, életem között bi zonytalanná teszi a gyermekeket és másokat is, konfliktust okoz. A konfliktu sok azonban terhelnek bennünket, beteggé tesznek. A bizonytalanságot azután agresszióval kompenzáljuk. Nem kell tehát csodálkoznunk, ha a világ tele van agresszióval és gyermekeink csaknem szégyenlik, hogy szüleik vannak. A saját személyünk, amint látják, nemcsak saját magunk számára a legfontosabb az egész világon. Gyermekeink, felebarátaink, minden ember társunk számára fontos. Fejlődésétől függ ugyanis, milyen segítséget vár hatnak és kaphatnak mások ettől a személytől.

Negatív szuggesztiók az egész életen át és azok következményei Saját személyünk hatásának fontosságáról a környezetre nézve, már beszél tünk egy keveset. Még világosabb lesz ennek szerepe, ha az ember fejlődé sét a gyermekkorban követjük. Minden embert környezete alakít, amíg éret té nem válik arra, hogy magát, működési- és vezérlő mechanizmusait megis merje. Eletünk első napjától kezdve környezetünk befolyásol bennünket. A gyermek még nagyon szuggesztibilis, mert hiányoznak saját tapasztalatai. Minden benyomást és hatást magába szív, mint egy szivacs, mindent utánoz, amit a felnőttek csinálnak, minden kritika nélkül, és mindent elhisz, amit mondanak neki. Az apa, anya, testvérek, tanítók, az egész környezet tartósan befolyásolja a gyermeket, magatartásán keresztül. így jövője már gyermek éveibe belevésődik. A gyermek átvesz minden idegen szuggesztiót mint önszuggesztiót és ezek belevésődnek tudatalattijába. Később ugyan új, más környezetekhez alkalmazkodunk, de a gyermek korból származó erős önszuggesztiók tovább hatnak életünkben. A tudat-

%D90G$


alattiból hatnak - anélkül, hogy érinteniük kellene a tudatot - erejükkel és tendenciájukkal, és kíméletlenül megvalósítják magukat. Látják, milyen fontos a helyes példa, a megfelelő életmód, - ami azon ban saját magunk fejlesztése, az egészséges egoizmus nélkül nem működik rendesen - mások jövőjére nézve. Nevelési módszereink, sajnos, nagyon negatívak. A negatív befolyá sok az életben óriási mértékben túlsúlyban vannak. A tömegtájékoztatás eszközei előszeretettel foglalkoznak negatívumok kal, így folyamatosan ránevelnek a szorongásra, bizonytalanságra, erőszak ra, agresszióra. Szuggerálják ezeket. Már a gyermeket is korán ránevelik a negatívra. Az anya, az apa, a ne velők, a szomszédok buzgón közreműködnek ebben. Ilyeneket mondanak a gyermeknek: „Ne lármázz!"; „Ne járjon a szád, ha a felnőttek beszélget nek!"; „Nem szabad ezt, vagy azt, csinálnod!" Ezer ilyen tilalom hatol a gyermeki fülbe és a szegény gyermek végül annyira elbizonytalanodik, hogy nem tudja többé, mit tegyen. A tilalmaknak az is a célja, hogy az em bereket bizonytalanná, szorongóvá tegye - ez a feladatuk. Rajtuk keresztül lehet a gyermeket és a felnőttet is engedelmességre szorítani. Az iskolában tovább folytatódnak a negatív szuggesztiók. A tanító ne gatív megjegyzéseivel félelemre tanítja a növendékeket, félelemre a házi feladattól, a vizsgától, a rossz jegyektől. Félelemre és bizonytalanságra. „Te semmire sem vagy jó, nem tudsz semmit!"; „Belőled soha nem lesz sem mi!"; „Semmire sem vagy alkalmas!". Hivatalos személyének szuggesztív hatása miatt, amely a gyermek jövőjére nézve meghatározó erejűnek látszik, és az ismétlés szuggesztív hatása következtében a gyermek végül maga is elhiszi ezeket. Az idegen szuggesztiók önszuggesztiókká válnak és beássák magukat a tudatalattiba. A gyermek teljesítménye ezután napról napra gyen-


gébb lesz. Már nem törekszik. Minek is? Állandóan azt hallja, hogy teljesen alkalmatlan. Később munkaterületén sem lesz más a helyzet. De a felekezeti nevelés is idejekorán megtaníthatja a gyermeket a nega tívra, szorongást, bizonytalanságot olthat belé. Az egyházak minden időben arra használták a félelmet, hogy a tömegeken uralkodjanak. Az ördög, a sá tán, a tisztítótűz vagy a pokol elképzelése már a gyermekre nagy, gyakran tartós hatást gyakorol. Hisz benne. Felnőtté válásáig ezeknek a dolgoknak állandó ismétlése következtében hite még jobban megszilárdul és ezektől a pokoli szenvedésektől való félelemnek még felnőtt korában is áldozatává válhat. A bűntől, a vétkezéstől, az örök kárhozattól való félelem megterheli az embert és a lelkét, súlyos gátlásokhoz, elfojtásokhoz, sőt neurózishoz, kény szerképzetekhez vezet. Két példa praxisomból világosan mutatja, milyen gyorsan megy ez, és milyen messze vezethet. A szomszédunk fia kedves, életrevaló, bátor fiú volt. Az első hittanóra után, amelyen a hitoktató a pokolról és ördögről beszélt, nem lehetett többé rávenni, hogy sötétben kimenjen a kertbe állataihoz, vagy szobájában sötét ben aludjon, amit azelőtt minden félelem nélkül és teljesen magától értető dően tett mindig. Egy idős hölgy, annakidején 82 éves, felkeresett engem kényszerkép zetei miatt, hogy megölt volna egy gyermeket, holttestét eldugta és azt folyton keresnie kellett. (Már fiatal korában ugyanezzel a panasszal Adler is kezelte. Az esetéről Adler valamelyik művében egy mondattal megemléke zett, ezt a nyomtatást állandóan magánál hordta és újra, és újra büszkén mu togatta.) Egy evangélikus pap leánya volt, öt vagy hat testvérrel. Fivére hat éves korában az ágyra fektette, hogy megvizsgálja. Ezt halálos bűnként értékelte &D92G8


és azt képzelte, hogy fivérének ezért halállal kell bűnhődnie. Ez az eset amely ebben a korban minden normális gyereknél, amikor észreveszi, hogy a leány és a fiú nem egészen egyforma felépítésű, teljesen természetes - ná la, a szélsőségesen bigott nevelés következtében ezt a kényszerképzetet váltotta ki, amelytől 76 éven át nem tudott megszabadulni, és amely az egész életét elrontotta. Mindaz, ami a vallásban emberi eredetű, ami arra szolgál, hogy a töme get hatalmukban tartsák, engedelmessé tegyék, félelmet okoz, beteggé tesz. A vallás isteni oldala azonban a szorongást, a megbetegítő negatív szuggesztiókat megszüntetheti. A csüggedt és reménytelen embert ismét fel emelheti. Ha vissza tudunk kapcsolódni eredetünkhöz, Istenhez, az őserőhöz, - a religio, a vallás, német fordításban visszakapcsolódás - akkor ismét az Istenhez hasonlóvá lettünk. Akkor újból birtokosai vagyunk az őserőnek. Visszanyerjük önbizalmunkat. Ismét magabiztosak és vidámak vagyunk. Tudjuk: Isten segít bennünket. Nem úgy, ahogy azt sokan szeretnénk, hogy nekik eközben semmit nem kell csinálniuk, csak a segítségre várni. Nem. Ő minden segítséget, minden szükséges erőt, tulajdonságot, képes séget stb. már születésünkkor megadott nekünk, amelyek bőségesen ele gendőek ahhoz, hogy életünkből a legjobbat csinálhassuk. Tenni azonban mindig saját magunknak kell. Az önálló cselekvést nem veszi el tőlünk Isten. „Segíts magadon, Isten is megsegít!" Amint látja, nincs más út, mint az önfejlesztés. Állandóan javítanunk kell magunkat, ha a világot javítani szeretnénk. A világ - gyermekeink, em bertársaink - a mi példánk, a mi életmódunk nyomán nevelődik, javul. A többiek utánoznak bennünket. Ha életmódunk valami mást mutat, mint amit másoktól követelünk, elvárunk, akkor az bennük bizonytalanságot, elutasí tást, agressziót kelt.

&o93o8


Mindannyian hatunk egymásra, akár pozitív, akár negatív módon. Különösen erősen hatnak azonban a szülők, a nevelők, a papok, az elöl járók, a vezetők, mások mintaképei. Ezért ezek különösen nagy felelős séggel tartoznak saját személyükért. Azért, amit saját magukból csinál nak, amilyen példát másoknak mutatnak. Láttuk, hogy a negatív szuggesztiók elbizonytalanítanak, megfélem lítenek, beteggé tesznek. Ez a közvetlen hatásuk. De súlyos közvetett ha tásuk is van. Az évezredek óta ható negatív szuggesztiók által igen szoros kapcsolatot, affinitást fejlesztünk ki mindahhoz, ami negatív. A negatívban sokkal hamarabb hiszünk, mint a pozitívban. Sokkal hamarabb el tudjuk hinni, hogy betegek leszünk, mint azt, hogy egészségesek maradunk vagy újra egészségesek leszünk. Hamarabb hiszünk a szerencsétlenségben, mint a szerencsénkben. A nyelvben sem boldogulunk többé negatív szavak nélkül. Orvosok ré szére rendezett hipnózis-tanfolyamaimon a résztvevők számára mindig az a legnehezebb, hogy szuggesztióikat pozitív módon - a „nem", a „ne", a „so ha" stb. - szavak nélkül fogalmazzák meg. A negatív szuggesztióknak további hátrányos hatása az, hogy mindazt, amit nem tudunk, egy szinte már ijesztő meggyőződéssel erősítgetjük. „Ezt én nem tudom!" „Ezt én sohasem tudom megcsinálni!" „Ez nem megy!" Ha azonban tudunk valamit, nagyon szerények vagyunk. „Igen, talán ezt tu dom", „Esetleg megpróbálhatnám", „Talán meg tudom csinálni, ha minden jól megy." Ezek a hatások megnehezítik számunkra, hogy gondolkodásmódunkat helyesre változtassuk. Ezért is nem tudjuk a rossz, negatív, beteggé tevő önszuggesztiókat jókkal, helyesekkel, pozitívakkal úgy helyettesíteni, hogy a jó

önszuggesztiókat

egyszerűen

szembeállítjuk &O94GS

a

rosszakkal

és

meg-


próbálunk a jóban hinni. Előbb a rossz önszuggesztiókat meg kell fosztani erejüktől. Csak azután van az újnak, a jónak alkalma a megvalósulásra. Az aktív önbefolyásolás ehhez a legegyszerűbb eszköz. (Lásd a gyakorla toknál.) Nagyon érdekes a nyelv, a szavak hatása, az ember karakterének, jel lemének, sőt egy egész nemzet, egy egész nép sorsának alakulására. Erre akkor döbbentem rá, amikor az APEH Fejér Megyei Igazgatóságánál tar tottam egy antistressz tanfolyamot a vezetők részére, és az egyik osztályve zetőnő azt mondta: „Igen, igen, azért egész más ám a németek viselkedése, mint a magyaroké. A németek képesek szabadságon két hétig egyfolytában ugyanazon a helyen feküdni, és semmi mást nem csinálni, csak süttetni ma gukat a nappal. Egy magyar erre teljesen képtelen. A második nap már nyugtalan, rohangál ide-oda, képtelen egy helyben megmaradni, képtelen a szabadságát élvezni." Ekkor eszembe jutott egy Bikov nevü fíziológus kí sérlete, aki hipnózisban a következőt csinálta: a kísérleti személyeket hip nózisban megérintette, először egy hideg tárggyal, és rájuk tett plefhyzmográffal mérte, hogy hogyan reagálnak a hideg tárgy érintésére a kísérleti sze mélyek vérerei. A hideg tárgy érintésére összehúzódtak az erek. Utána folytatta a kísérletet egy meleg tárgy érintésével, erre kitágultak a kísérleti személyek vérerei. Majd folytatva a kísérletet, összekapcsolta a tárggyal való megérintést a megfelelő szóval. A hideg tárgy érintésére mondta, hogy hideg, a meleg tárgy érintésére mondta, hogy meleg. A reakció pontosan ugyanaz volt az ereknél: hidegre összehúzódtak, melegre kitágultak. Aztán elhagyta a tárgyakat, csak a szavakat mondta, és a hideg szóra ugyanúgy összehúzódtak az erek, mint a hideg tárgy érintésére; a meleg szóra kitá gultak, mint a meleg tárgy érintésére. Aztán folytatta a kísérletet, megérin tette egy hideg tárggyal a kísérleti személyeket, és azt mondta, hogy meleg.

Bo95o3


Majd meleg tárggyal megérintette a kísérleti személyeket, és azt mondta, hogy hideg. És mit gondolnak, mire reagáltak a kísérleti személyek vérerei? A tárgyra, vagy a szóra? A szóra. A szó hatalma, a szó ereje borzasztóan nagy. Sokévi tapasztalataink által a szónak szinte mágikus hatása van. Na most, amikor az APEH osztályvezetőnője ezt mondta ott a tanfo lyamon, eszembe jutott, hogyan is szerzik meg a magyarok a jövedelmüket, mit csinálnak? Keresik a pénzt. Ennek következtében egyetlen magyar sem tud nyugodtan maradni a szabadsága alatt, ott is rohangál, mint az őrült, ke resi a pénzt, hogy hol van, hol lehet megtalálni, hova bújt az a büdös pénz. A német az nem keresi a pénzt, az megszolgálja. Az amerikai se nem keresi a pénzt, se nem szolgálja meg, ő csinálja. De legjobban a francia csinálja, ő nyeri a pénzt. Ezért is mondják a franciákat életmüvészeknek. így nyomja rá a bélyegét a szó, a kifejezés, a nyelv sajátossága egész életünkre. Ezért rettenetesen fontos, hogy a szavakat úgy használjuk, hogy az ne hátrányunk ra, hanem előnyünkre váljon. Nem lenne rossz, ha a nyelvészek valami oko sat kitalálnának például a pénzkeresés helyett. Sokkal nyugodtabb lenne a magyar nép élete, ha nem rohanna, nem üldözné a pénzt, nem keresné, megvárná, amíg a pénz jön. Mert minél jobban keressük, minél jobban ro hanunk a pénz után, annál jobban fut előlünk, ha viszont tudjuk, mi ezt megszolgáljuk, akkor a pénz is jön, ha tudjuk, hogy a pénznek jönnie kell, mert anélkül elég nehéz valamit vásárolni, akkor mindig lesz annyi pén zünk, amennyire szükségünk van. A nyelvnek van még egy borzalmas kihatása a magyar népre. Ez a gyógyszer elnevezés. Az én gyermekkoromban nem volt gyógyszer, csak orvosság volt. Az orvos minden betegének, minden egyes betegének fölírta receptre azt az orvosságot, ami annak a betegnek, ahhoz a betegséghez hasznosnak látszott. Ezt a receptet elvitték a patikába és ott a patikus - akkor &O96G3


patikus volt, nem gyógyszerész - összeállította a testreszabott orvosságot. Annak a betegnek, ahhoz a betegséghez. Aztán később kialakultak, mindig nagyobbak lettek a gyógyszergyárak és megszűnt a méretre szabott orvos ság. Elkezdődött a konfekcionálás nemcsak a ruha-, hanem a gyógyszer iparban is. Ezeket a kémiai gyárakat úgy hívták, gyógyszergyár. Termé keiknek is kellett találni egy nevet és nagyon szerencsétlenül a gyógyszer nevet alkalmazták a konfekcionált orvosságokra. Ha gyógyszergyár, hát legyen a terméke gyógyszer. Ennek következménye borzalmas. A magyarok ugyanis a szó szuggesztív hatása következtében meg vannak győződve ar ról, hogy ezek gyógyítanak. De a gyógyszernek nem az a feladata, hogy gyógyítson, hanem az, hogy szimptómákat megszüntessen, illetve mérsé keljen. De ha a gyógyszer jó, gazdasági szempontból jó, akkor minimum 23, de lehetőleg még több mellékhatást kell produkálnia, amire a gyógyszer gyáraknak további újabb gyógyszereket lehet kifejleszteni, hogy ezeket a mellékhatásokat is lehessen megint mérsékelni, vagy megszüntetni. Úgy, hogy közben újabb mellékhatások keletkeznek. Ez a gazdasági lényege a gyógyszeriparnak, és a gyógyszeripar ma a világon a legjövedelmezőbb iparág, lényegesen jövedelmezőbb, mint a hadiipar. Mindenkinek világos, hogy egy egészséges nép a gyógyszeripar halálát jelentené, és ez ma éppen fordítva van. De van ám azért egy pozitív oldala is a gyógyszer szónak. Mi vel hisszük, hogy ezek a gyógyszerek gyógyítanak, nem ölnek meg ben nünket olyan egyszerűen. Ezért maradnak olyan sokan annak ellenére élet ben, hogy kilószámra eszik a gyógyszert. Az egyik megyei tisztifőorvos mondta nekem 1994 februárjában, éppen amikor egy influenzajárvány volt Magyarországon, hogy neki az az érzése, a magyar nép egészségi színvona la azért olyan borzasztóan rossz, mert az emberek rettenetes mennyiségű gyógyszert fogyasztanak. És az egyik patika vezetőnője ugyanebben az idő$O97GS


ben mondta nekem: „Képzelje el, jönnek az emberek, és kötegszámra hozzák a recepteket. Fizetnek a tb-térítés mellett még 2.000,- 2.500,- forintot a gyógysze rekért saját zsebükből és szakajtóval viszik haza a rengeteg gyógyszert." Egész népcsoportok szakmai hozzáállását és érvényesülését is döntően befolyásolja nyelvének szóhasználata. Mint tudjuk, a németek megszolgálják a pénzt. Az amerikaiak csinál ják azt. A két különböző szóhasználat meghatározza a két nép különböző hozzáállását a szakmai karrierhez is. Ha egy magasabb pozíció be van töltve, a német úgy látja, hogy ott már ül valaki, aki erre biztosan rászolgált, csak ritkán próbál meg ő is odakerülni. Az amerikai azt mondja magának, ha ő oda tudott jutni, akkor az ne kem is sikerül, ezt én is meg tudom csinálni.

Az érzelmek és ezek hatalma. Termékeink-e az érzelmek vagy uraink? A kérdést, mik az érzelmek, nem könnyű megválaszolni, mert az érzelmek két folyamatból keletkeznek. Benyomásokat, jelzéseket veszünk fel a külvilágból. Ez érzékszerveink útján történik, látás, hallás, szaglás, ízlés és tapintás útján. Egyidejűleg azonban, és ez nagyon fontos, megítéljük, értékeljük is ezeket. A megítélt, értékelt jelzéseken keresztül alapjában véve ítélettel összekötött gondola tok, elképzelések keletkeznek.

A jelzések értékelésére alaphangolásunk,

„múltunk", rányomja bélyegét. Ha sok negatív élményünk és tapasztalatunk volt, alaphangolásunk pesszimista. Hajlamosabbak vagyunk a dolgok nega tív, árnyoldalát nézni. Ha azonban sok jó, sok örvendetes, sok pozitív él ményben volt részünk, alaphangolásunk optimista. Ugyanannak a dolognak inkább a pozitív, a napos oldalát látjuk. Egy fél üveg borra az első esetben

&o98o3


ezt mondjuk: „Az üveg már félig üres." A második esetben: „Az üveg még félig tele van." (Alaphangolásunkat megváltoztathatjuk, ha a múlt szemlé letét és értékelését megváltoztatjuk. Ha azt tanulási folyamatunk elenged hetetlen részének tekintjük, a „negatív" élmények egészen más jelentést kapnak számunkra, és egy csapásra megváltozik pesszimista alaphango lásunk.)

Ha most az önszuggesztió képletére gondolunk: Elképzelés (gondolat) + ítélet (hit) = Önszuggesztió könnyen felismerjük, hogy az érzelem nem egyéb, mint önszuggesztió. Jelzés (benyomás) + Értékelés = Érzelem (A jelzés, a benyomás, kivált egy gondolatot, amit azután azonnal érté kelünk, megítélünk.) Az önszuggesztióról tudjuk azonban, hogy ha már létrejött, a tudatalat tiba süllyed és ott tartósan hat anélkül, hogy érintenie kellene a tudatot. Azt is tudnunk kell, hogy idegrendszerünk akaratlagos és akaratunktól független idegekből van összetéve. Az akaratlagos idegrendszert a tudat, az értelem és az akarat vezeti. Az akaratunktól független, vegetatív idegrend szer, az ún. „lelki érző idegek", a szimpatikus és a paraszimpatikus, műkö dése akaratunktól független. Öntudatlanul működik, mondhatjuk úgy is, hogy a tudatalattinak van alárendelve. Ez az idegrendszer a szervezetben olyan kiterjedt, hogy egyetlen sejt sincs (a sok billió között!), amit ne befo lyásolhatna. A hozzátartozó idegek hossza tízszerese az akaratlagos idegek ének. A vegetatív idegrendszer vezérli a szervezet összes életfontosságú funkcióját. Hogy ezeknek az életfontosságú funkcióknak vezérlése helyes vagy hibás, azt azok az állapotok befolyásolják, amelyek értelmünk elle&D99G8


nőrző területén kívül, a tudatalattiban rögződnek. Ennek azután az a kö vetkezménye, hogy gyakorlatilag minden belső szervünket, többé-kevésbé, érzelmeink is befolyásolni tudják. A népnyelv - a bölcsesség tárháza - egymáshoz is rendeli a különféle érzelmeket és szerveket. „Szívből örülök"; „Szívből sajnálom"; öröm és fáj dalom ezzel a szívre helyeződik. Ha mérgelődünk, görcsbe rándul az epehólyag: „Es ist ihm die Gallé übergelaufen." (Kicsordult az epéje) Ha félünk, ez a beleket ingerli, és székelési ingerünk van: „Tele van a nadrágja". Az ijedtségtől „elállt a lélegzete". „Ez szíven ütötte". „Es ist ihm eine Laus über die Leber gelaufen." (Tetű futott a máján át) Ez, és sok más régi megfi gyelés, utal az érzelmek különböző szervekre gyakorolt közvetlen hatására. Érzelmek, érzelmileg súlyozott, színezett gondolatok, mérhetően és bi zonyíthatóan megváltoztatják a szervezetben az elektromos feszültségi vi szonyokat és a vegyi háztartást. „Mérget és epét hány" ez nemcsak üres szó lásmondás. Labortechnikailag megállapítható, hogy negatív érzelmek, ne gatív izgalmi állapotok, a szervezetben mérgeket termelnek, amelyek azu tán, mint fontos stresszorok, a szervezetet megbetegíthetik. Bánat, gond pl. úgy megváltoztathatja a kalciumháztartást, hogy néhány héten belül kilyu kadhatnak a teljesen egészséges fogak, amint ezt amerikai fogorvosok meg állapították. Dr. Russel Ceciltől, (Cornell Egyetem USA), származik a következő felsorolás az izületi gyulladás leggyakoribb, legáltalánosabb okairól:

1. Tönkrement házasság 2. Anyagi balszerencse, anyagi gondok 3. Egyedüllét és önkínzás 4. Hosszú idő óta táplált harag 9D

IOOGS


A pozitív érzelmek, ezzel szemben, vitalizálják, élénkítik az egész szervezetet. Öröm, szeretet, a szó szoros értelmében elektromos árammal tölti fel a sejteket. A szervezet minden működése megjavul, az egész ember felélénkül. Igaz ugyan, hogy mind a pozitív, mind a negatív érzelmek, min dig kiszolgáltatnak bennünket másoknak, de hatásukban nagy különbség van. Ha valakit gyűlölök, ritkán történik az illetőnek emiatt valami baja, legtöbb esetben sohasem tudja meg - de én, én kiszolgáltatom magam neki szőröstől bőröstől, minden szervemmel együtt. Őt alig érinti az én gyűlöle tem, de én beteggé teszem magam, vele szemben érzett saját negatív érzel meim által. Az eredmény minden negatív érzésnél mindig ugyanaz. Kivétel nélkül beteggé tesznek az általuk kiváltott szervezeti reakciók. Habár egy partner kapcsolatban az én erősebb szeretetem, bizonyos mértékben, a partnernél gyengébbé tesz engem (tehát ki vagyok neki szolgáltatva), de ez a kiszol gáltatottság nem tesz beteggé, ha szeretetem igazi, valódi szeretet. Szerete tem élénkít, vitalizái engem. Még segíthet is tanulási folyamatomban, mert megtanulom a másikat megérteni, őt minden tulajdonságával együtt elfo gadni. Pozitív érzelmek elengedhetetlen részei az életnek. Az életet bará tok, szeretet nélkül egy ember sem tudja elviselni. Enélkül az ember nem képes létezni. Egy negatív érzelmekkel teli élet nem lehet egészséges, beteljesült élet. Ezek az érzelmek beteggé tesznek bennünket, mások rabszolgáivá, azokévá, akik ezeknek az érzelmeknek tárgyai. Hogy a veszélyt még jobban lássa, kivonatosan idézem egy kísérlet pár évvel ezelőtti ismertetését az Új Elixír Pszicho Tükör rovatából, a címe: Mérgező érzelmek.


„Minden érzést gondolatok előznek meg. Amennyiben kellemes, pozi tív gondolataink vannak, érzéseink is kellemesek lesznek. Szeretet, öröm tölt el bennünket. De fordítva is igaz. Legyenek kellemetlen, negatív gondolata ink, úrrá lesz rajtunk a félelem, a düh ... Pozitív érzéseink hatására izmaink elernyednek, szívverésünk, légzé sünk lelassul, vérnyomásunk alacsonyabb lesz, sejtjeink oxigénfogyasztása csökken, immunrendszerünk is fellélegzik. A negatív érzelmi állapotot ellenben az agy fenyegetésnek értelmezi. A vegetatív idegrendszer ilyenkor mozgósítja az egész szervezetet. Ez a króni kus stresszhatás számos betegség okozója. Gates professzor a washingtoni egyetemen - 271 C°-ra lehűtött kém csövekbe beleleheltetett különböző lelkiállapotban lévő egyéneket. Az egészséges és normális lelkiállapotban levő ember kilélegzésének párája színtelen cseppekben csapódott le. Ha a kísérleti alany erős haragot érzett, a csapadék barna lett, bánat esetén szürke, lelkiismeretfurdalás esetén rózsaszínű. Kémiai összetételük is más és más volt. Amikor Gates a barna anyagot beoltotta egy tengeri malacba, az először rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival ne kiesett a ketrec falának. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyű lölet tombolt, a kísérleti állatokat azonnal megölte. Tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz több személy elpusztítására. E méreg egyike a legerősebbeknek. Ezek a mérgek, éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyi ségben is igen hatásosak. Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, szervezetünk mérget

solOlcs


választ ki, amit kétségtelenül az ellenségnek szánunk, de ö n m a g u n k e s ü n k áldozatul. S z e r v e z e t ü n k n a g y r é s z b e n felszívja az érzelmek, g o n d o l a t o k hatá sára k é p z ő d ő mérget, s így ö n m a g á t m é r g e z i m e g v e l e ! "

(Amit a szervezet a tüdőn keresztül eltávolít a méregből, azzal környe zetünket mérgezzük, a „családi- és a munkaklímát"!) A negatív érzelmek „elfojtása" sem az igazi megoldás.

„Érdekes dr. Vasent Lad közlése, mely szerint az elfojtott m o h ó s á g , birtoklási v á g y a szívre és a lépre is hathat, az elfojtott félelem és szo rongás a v e s e m ű k ö d é s r e , de megváltoztathatja a v a s t a g b é l flóráját is.

Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik, és fájdal mat okoz. (Ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni szív- és májbántalmakkal.) Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, amely allergiás reakciókhoz vezethet."

Ha egészségesek akarunk maradni, vagy egészségünket vissza akarjuk szerezni, negatív érzelmeinket meg kell szüntetnünk és pozitív érzelmeinket erősítenünk kell. De hogyan? Már a tudatalattinkban székel nek, és ezzel kivonják magukat értelmünk és kritikánk alól. Ehhez még egy szer meg kell néznünk, hogyan keletkeznek az érzelmek, és hogyan erősöd nek meg. A külvilágból (vagy belső világunkból) jelzést, benyomást kapunk. Ezt a jelzést értékeljük anélkül, hogy okán hosszasabban gondolkoznánk. így már egy érzelem keletkezett. Ez az érzelem azután színezi további gondola tainkat. Tehát gondolataink útján egyre jobban erősítjük magunkban az ér8Q103OS


zelmet. Ezek a további gondolatok azonban már éppen ezáltal az érzelem által, és annak megfelelően, színezettek. Ez meglehetősen komplikáltán hangzik. Talán egy példa jobban meg világítja a folyamatot: Látok egy személyt egy társaságban. Megjelenését, jelzését a szememmel észlelem és azonnal megítélem: „csinos", „kedves" vagy „szimpatikus". Azután rögtön megismerkedem vele, hallom a hangját, szagolom az illatát, és ezt mondom magamban: „Ez tényleg egy takaros te remtés". Egy kis beszélgetés után: „Nemcsak csinos, de még intelligens is." Valamivel később, amikor már asztal mellett ülünk, és valami kedveset mond, vagy valamiben segít: „Ez egy kedves, intelligens és szeretetreméltó személy, akit feltétlenül közelebbről meg kell ismernem." Ha azután egyedül vagyok, egyre többet gondolok rá. Állandóan új, szimpatikus vonásokat, tulajdonságokat „fedezek fel" benne. Még elalvás előtt is rá gondolok, és esetleg még álmodom is róla. A következő napokban ugyanígy megy tovább. Alig telik el egy hét és halálosan szerelmes vagyok belé. A folyamat meglehetősen hasonló minden más pozitív és negatív érze lemnél. Spontán ítélet alapján keletkeznek, és ellenőrizetlen gondolatok erősítik. Majd - mint minden önszuggesztió - tudatalattiból hatnak éle tünkre pozitívan vagy negatívan. Ha azonban az érzelmek önszuggesztiók, meg is változtathatók ugyanúgy, mint ahogy azt az önszuggesztiónál láttuk és tanultuk. Elő ször gyengítjük a negatív érzelmet, azután helyette egy pozitívat erősítünk. Ha már gondolatainkat bizonyos mértékig ellenőrizzük, és a hamis gondolatot helyessel tudjuk helyettesíteni (ha egy hibásat észreveszünk, gondoljunk azonnal valami szépre, vidámítóra, pl. egy szép élményre, és ezt a képet minden részletével éljük át, akkor a hamis gondolatnak nincs többé SO104GS


helye a fejünkben), a negatív érzés leépítése is egyszerűen értelmünk útján zajlik le. Megmagyarázzuk magunknak, hogyan és miáltal keletkezett az ér zés. Azután megpróbáljuk megérteni, pl. miért viselkedett a másik úgy, hogy mi most őt gyűlöljük. Ha meg tudjuk őt és viselkedését érteni, gyűlö letünk vele szemben szinte elszáll. A pozitív érzéseket szaporítani és erősíteni kell magunkban, mert új erőt kölcsönöznek nekünk. Erre nevelni kell magunkat, keresnünk kell az életben a legkisebb örömöket és azokat mindenütt meg kell találnunk. (Már megint az önnevelés, önfejlesztés, a tanulási folyamat!) Meg kell tanulnunk, hogy környezetünkben mindent figyelmesen megnézzünk, megismerjünk, hogy mindennek örülni tudjunk. A világon mindennek van egy szép, napos oldala és egy kevésbé szép, árnyoldala. Ugyanannyi fáradságomba kerül, akár a napos, akár az ár nyékos oldalát látnom a dolgoknak. Csupán az egyik sokkal többet nyújt. Több örömet, több boldogságot, több megelégedettséget, több szeretetet. Reménytelen vállalkozás a nagy boldogságra várni, vagy azt keresni. A nagy boldogság nem létezik. Ez a mindennapi élet kicsi és legkisebb öröme iből áll. ezeket kell keresnünk, és megtalálnunk. Ez nagyon egyszerűen megy is, mivel minden dolog a világon először teljesen semleges számunk ra. Csak hozzáállásunk, értékelésünk, szemléletmódunk teszi őket számunk ra (soha nem mások számára!) széppé, vagy csúnyává, jóvá, vagy rosszá, örömtelivé, vagy nyomasztóvá.

9D

¡05

GS


Milyen jelentőségük van a döntési hibáknak?

Mi a szerepe a döntésnek és a cselekvésnek? Aki hibás döntéseket hoz, azt mások gyakran lekicsinylően kezelik. Ez a rossz szokás azután ahhoz vezet, hogy hajlamosak vagyunk elhúzni a dönté seket. Mindent mérlegelünk, vizsgáljuk az információkat és keressük az okokat, hogy végül is miért nem döntünk. Ezt a magatartást valószínűleg a teljesítmény-társadalom rosszul értelmezett elvek útján oltotta belénk. Aki hibásan dönt, hibás teljesítményt produkál. Pedig már a régi rómaiak is tud ták, hogy „errare humánum est", tévedni emberi dolog. (De a tévedésben megmaradni ostobaság.) Habár ennek a latin mondásnak a kezdőbetűi az „Ehe" (házasság) szót adják, döntési hibáink nem csupán a partnerválasz tásra vonatkoznak. A normális nem az, hogy csak helyes döntéseket hozzunk, hanem az ellenkezője. Habár egy döntéshez sok információval rendelkezünk, de ezek sohasem elegendőek ahhoz, hogy teljes biztonsággal helyes döntést lehessen hozni. Még a gazdasági életben sem lehet minden - egy helyes döntéshez szükséges - információt beszerezni. Még a legköltségesebb piackutató szer vezettel sem. Ha nagyon jól megy, esetleg megszerezhető a szükséges infor mációk háromnegyed része. Más szóval: Minden vállalkozás vezetésének a hiányzó egynegyedet intuícióval, „hatodik érzék"-kel kell pótolnia. Tanulmányaink során nem intuitív és kreatív képességeink fejleszté sére, hanem biflázásra, lexikális tudásra, adatokra és tényekre tanítanak ben nünket, így azután egészen normális, hogy a döntési hibák nem kerülhe-

%O106G8


tők el. Ez, különböző okokból, nem is olyan tragikus, mint ahogy azt ma gunknak bebeszéljük. Először: Azt, hogy helyes, vagy hibás döntést hoztunk-e, a döntés után azonnal, egyáltalán nem tudjuk megítélni. Valaki egyszer igen bölcsen mon dotta: „Ahhoz, hogy a hibákat és a helyes döntéseket meg tudjuk külön böztetni egymástól, anélkül, hogy tévednénk, Istennek kellene lennünk." Ami ma legjobb döntésünknek látszik, holnap, vagy néhány év múl va, legnagyobb hibánknak bizonyulhat. Egy látszólag hibás döntésről hamarosan kiderülhet, hogy aranyat ér. Ha egy kicsit gondolkodik, bizo nyára talál erre néhány igazolást saját tapasztalatából is. A gazdasági életből is vehetünk azonban egy világos és még ma is ér vényes példát. Amikor a német fővállalkozó a perzsákkal szerződést írt alá több atomerőmű építésére Iránban, a tranzakció az évszázad üzletének lát szott. Ma (ugyanolyan túlzással) az évszázad csődjének lehetne nevezni. (Ez a példa a perzsa sah bukásának idejéből származik.) A döntést annakidején biztosan jól megfontolták. A politikai fejlődés Iránban, ebben a formában, nem volt előrelátható. (Hasonló példákat tetszés szerinti mennyiségben lehetne felsorolni.) Néhány évvel ezelőtt az USA legeredményesebb vállalatainak vezetőit megkérdezték, mi az arány helyes és hibás döntéseik között az üzleti életben. Mindannyian nyíltan bevallották, hogy döntéseiknek kb. 30 %-a helyes és 70 %-a téves volt. Mire jók akkor a hosszas fontolgatások a döntések előtt? Ha magán életében és/vagy hivatásában csak 30 % helyes döntést hoz, még mindig a legnagyobbak, a legeredményesebbek közé tartozik. A 70 % hibás döntésnél az ebből következő helyzetet esetleg még meg vizsgálhatja, hogyan tudná belőle a legjobbat kihozni.

&O107&3


Másodszor: Nem kell hosszasan megfontolnunk, hogy helyesen vagy hibásan döntünk, mert minden döntés új helyzetet teremt számunkra. A helyzetekről már tudjuk, hogy ezek mindig adottságok, a valóság részei. Azt is tudjuk, hogy egy szituáció velünk szemben először mindig semlegesen vi selkedik. Csak a mi beállítottságunk teszi számunkra (sohasem mások szá mára) jóvá vagy rosszá, széppé vagy csúnyává. Ha elfogadjuk, semmi bajt nem okoz, nem okoz nekünk problémát. Ha azonban elutasítjuk, nem akarjuk, vagy nem tudjuk elfogadni, prob lémát csináltunk magunknak belőle. Akkor cselekednünk kell. A problémát meg kell oldanunk. Meg kell keresnünk és meg kell tanulnunk megoldását. Ez csak úgy megy, hogy valamit teszünk, valami mellett döntünk. A talált megoldási javaslatokat lehetőségeink keretében meg kell vizsgálnunk, az után döntenünk kell a megoldásra vonatkozóan. Nem kell sokat töprenge nünk azon, hogy ez a döntés helyes-e vagy nem. Miért nem? Mert már tudjuk, hogy ez a döntés is egy új helyzetet fog teremteni. Ezt azután elfogadhatjuk vagy elutasíthatjuk. Ha nem fogadjuk el, újból van egy problémánk. Ezt megint meg kell oldanunk. Ehhez ismét cselekednünk kell, új döntést kell hoznunk. Ez az új döntés ismét új hely zetet teremt. Ezt azután vagy elfogadjuk, vagy elutasítjuk, és így tovább. Lásd fent. Ez az élet folyamata. Ha ezt így csináljuk, mindig tovább haladunk a tanulásban, önmagunk fejlesztésében. Ha mindig csak fontolgatunk és vizs gálunk, akkor végül is semmit sem teszünk. „A tett halála az okoskodás", mondja a közmondás. És még életveszélyes is lesz, ha eközben a probléma megoldását ha logatjuk, a döntéseket elkerüljük. A megoldatlan problémák (úgy a ma gánéletben, mint hivatásunk gyakorlása közben) teherré sűrűsödnek és SO108GS


előbb-utóbb beteggé tesznek bennünket. Mindig cselekednünk kell tehát, mindig azt tennünk, amit pillanatnyilag helyesnek tartunk. Minden helyzetben döntenünk kell. Hogy ez helyes vagy hibás, nem játszik túl nagy szerepet, mert mindegyik megoldás új helyzetet teremt számunk ra, és mert helyességét a döntés pillanatában amúgy sem tudjuk felis merni. A döntés és a tett, a cselekvés, az élet motorja. Ezek visznek bennünket életünk útján, tanulási folyamatunkban, mindig tovább. Ezek segítenek ben nünket abban, hogy mindig érettebbekké (és remélhetőleg mindig jobbakká) váljunk. Ezek segítenek bennünket abban is, hogy „tudó"-ból „képes"-sé váljunk. (Mindig szem előtt kellene tartanunk, hogy mi, mint emberek, dön tésekre vagyunk teremtve.) A cselekvés, a tett, még egy további előnnyel rendelkezik. Hangula tunkat, kedélyállapotunkat a legegyszerűbb módon befolyásolhatjuk, módosíthatjuk általa. Ennek oka a kölcsönhatás három egzisztenciatarto mányunk között. Ha vállcsúcsainkat előre ejtjük, gondolataink egyre komorabbak, nyo masztóbbak lesznek. A deprimált, nyomott testtartás elkerülhetetlenül dep resszív hangulatot, depresszív gondolatokat vált ki. Rögtön meg is próbál hatja. Hunyja be a szemét és ejtse előre vállait. Rövidesen észreveszi, hogy hangulata egyre borúsabb lesz, és egyre gyakrabban gondol olyan dolgokra, amelyek nyomasztják, nyugtalanítják. Tegyen most egy ellenpróbát. Hagyja csukva a szemét és vesse hátra a vállait, egyenesedjen fel. Ebben a tartásban hangulata és gondolatai hama rosan újra vidámabbak lesznek. A nyomott testtartás még bizonytalanná is tesz. (És a bizonytalan ságról tudjuk, hogy az nagyon erős stresszor.) Ezenkívül ez a testtartás a BD109GS


szervezetre is terhet ró. A szívnek kevesebb helye van a mellkasban, és ez nehezíti munkáját. A tüdő is össze van szorítva. Kapacitásának csak egy tö redékét tudja kihasználni. Állandóan sok elhasznált, méreggel teli levegő marad vissza benne. A vér a további anyagcseretermékeket csak kis részben tudja leadni, és csak kevés oxigént tud felvenni. A szervezet így egyre job ban mérgeződik. A kiválasztásra szánt anyagok egyre jobban terhelik és működéséhez nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű oxigén sem. Ezt a sok bajt úgy szüntethetjük meg a leggyorsabban, ha cselekszünk, ha testileg is teszünk valamit. Csak válltartásunkat kell korrigálnunk. A váll csúcsát egyenes hátra (nem felfelé!) kell húznunk és úgy is hagynunk. Ez nem megy fáradtság nélkül és teljesen fájdalom nélkül sem. Az izmok, amelyek a vállat egyenesen tartják, már ernyedtek lettek és megnyúltak. Új ból erősebbnek és rövidebbnek kell lenniük, és ez nem mindig megy meg erőltetés, izomláz nélkül. Egy héten belül azonban újra képesek az egyenes tartást megerőltetés nélkül biztosítani. Ez a tartásjavítás ugyan a legegyszerűbb módja a depresszió és bi zonytalanság megszüntetésének, amely gyorsabban hat, mint minden más módszer és eszköz; (a gondolkodásmód átállításával összekötve, a depreszszió 1-6 hét alatt úgyszólván mindig megszűnik) azonban alkalmazása sok emberben aggályt vált ki. A mellkas kitágulása következtében a nőknek 1-2 számmal nagyobb melltartót kell venniük. Ha mellük már korábban is jól fejlett volt, egészen hibásan, szégyenkeznek emiatt. (Rossz tartásukat is részben ezért szokták meg.) Mások azt hiszik, hogy az egyenes tartást a külvilág büszkeségnek vagy felvágásnak minősíti. Egy üzletasszony mondta egyszer: „Ezt nem tehetem! Az emberek azt hinnék, többre tartom magam náluk." Egy szállítmányozási


vállalkozó mondotta: „Ha ilyen egyenesen átmegyek az udvaron, a gép kocsivezetőim azt fogják mondani: A főnök fennhordja ám az orrát!" Ön már - remélhetőleg - tudja, milyen téves lenne mások feltételezett véleménye miatt saját egészségét tönkretenni. Ezenkívül azt is tudja, hogy a magatartásmód kifejező jegyeit mások mindig öntudatlanul, de mindig helyesen értelmezik. így a magabiztosságot senki sem fogja felvágásnak érezni. Cselekedjen tehát! Alkalmazza a „Csináljunk úgy, mintha ..." sza bályt a mindennapi életben. Tegyen kifelé úgy, mintha már belül is vi dám és magabiztos volna, és nem maradhat többé szomorú és bizony talan! Figyelje magát, állapítsa meg, milyen a testtartása, mozdulatai, arcki fejezése különböző kedélyállapotokban, családi beszélgetés, vagy üzleti tár gyalás közben. Ha megállapította, hogy félelem, harag, bizonytalanság, gyűlölet stb. esetén egy bizonyos testtartást, arckifejezést vesz fel, szok jon le róla, vagy változtassa meg, és gyorsan észre fogja venni, hogy ezzel együtt kedélyállapotát, érzelmeit is megváltoztatta. Fejlessze ezután az új tartást, az új arckifejezést, ismételt cselekvés útján, szokássá. Ezzel egyi dejűleg életét is megváltoztatja.

Hogyan csináljunk a tudásból képességet? Ismereteink könyvtárakat töltenek meg. Sokat tudunk, de lényegesen keve sebbre vagyunk képesek. Miért? Minden, ami a könyvekben és tanulmá nyokban áll, amit előadásokon közvetítenek, nem az olvasó vagy hallgató saját tudása, nem az ő felismerése és tapasztalata. Ez először csak hit. Való di tudás csak a kipróbálás, cselekvés útján lesz belőle.

so

Ilim


Az olvasott vagy hallott dolgok nem is használnak nekem, ha azt nem teszem át a gyakorlatba. Mindent, amiről azt hiszem, hogy helyes, vagy számomra hasznot hozó, tettekre kell váltanom, kipróbálnom, hogy ez vajon nálam is beválik-e. Ha azután saját tapasztalatból felismertem, hogy helyes, a helyesnek felismertet mindig újra kell csinálnom. így lesz belőle képesség. A tudás nagyon keveset segít, csak az, amire képes is vagyok, az használ nekem valamit. Ez a könyv sem nyújt Önnek sokat, ha csak elolvasta, és azt mondja: „Igaza van." „Helytálló, amit mond." Az Ön hite abban, hogy amit írtam, helyes, még nem ér semmit Önnek. Mindazt, amit értelmével elfogadott, napról napra, a magánéletében és hivatásában, tennie kell. Ki kell pró bálnia, hogy valóban helyes-e, hogy ténylegesen megmutatkozik-e hatá sa az Ön életében is annak, amit leírtam. A tulajdonképpeni munka csak akkor jön, ha tapasztalatai pozitívak. Akkor azt, amit saját számára, saját életében is helyesnek és hasznos nak ismert fel, állandóan tennie is kell. Az állandó ismétlés képességgé fejleszti azt, amit már tud. A cselekvés az ismétlésen keresztül új szoká sokhoz vezet. Ettől kezdve minden könnyen megy. Mindaz, amit szokásszerüen csinálunk, már majdnem automatikusan megy, rutinná válik. Ez a tény minden tanulási folyamatra jellemző. Nemcsak nálunk, em bereknél, hanem szervezetünkben is (pl. az adaptáció folyamán a stressz reakcióban). Ha valami újat első ízben csinálunk, sokkal több időre és erő ráfordításra van szükségünk, mint amennyi kellene hozzá. Az ismétlések út ján egyre jobban racionalizáljuk tevékenységünket és egy bizonyos idő múl va a ráfordítást a feltétlen szükséges minimumra csökkentettük. Ez érvényes minden olyan tevékenységre, amit meg kell tanulni. Alapjában véve minden

Boll2os


tanulási folyamat az erőfeszítések egyre jobb rendezése a még feltétle nül szükséges minimumra. Már láttuk, hogy szokásaink jellemünket is alakítják és így sorsunkat is meghatározzák. Ha tehát azt, amit helyesnek ismertünk fel, ismételt cse lekvés útján képességgé, és új szokássá fejlesztjük, ezzel jellemünket és sor sunkat is megváltoztatjuk.

Hogyan keletkeznek beteges zavarok? Hogyan lehet ezeket megszüntetni vagy keletkezésüket megakadályozni? Összefoglalás. Foglaljuk össze még egyszer röviden, amit eddig megbeszéltünk. Beteges zavarok azáltal keletkeznek, hogy mi (és általunk szervezetünk) a stresszorokra hamisan, vagy nem kielégítően reagál. Stresszor minden lehet. Minden inger, környezetünkből, vagy szervezetünkből, kiválthatja a stressz-reakciót, ha ezt az ingert tévesen értelmezzük, rosszul értjük meg, vagy arra hibásan reagálunk. Az ingerek magyarázatában tudatunk, értelmünk, egy szóval: gon dolkodásmódunk játssza a döntő szerepet. Az értékelt, ítéletünkkel összekapcsolt gondolatok az önszuggesztiók, amelyek az élet és a szervezet legnagyobb erejét képviselik. Ezek a szerve zet számára feltétlenül teljesítendő parancsok. Ezeknek a parancsoknak a szervezet minden vezérlő- és szabályozó mechanizmusának engedelmes kednie kell, ezeket teljesítenie kell. Ezeknek a parancsoknak változtatása, korrigálása a tudatalattiban és a testben már nem történhet meg, mert a kritika is a tudathoz van kötve. És a tudatban keletkeznek a parancsok

&D113G3


is. Korrigálás ezért csak a tudatban, értelmünk útján lehetséges. (Ez is egyik oka annak, miért ajánlom a könyvet csak gondolkodó embereknek.) Világos, hogy hamis parancsok hamis irányításhoz, és ezen keresztül hamis működéshez kell hogy vezessenek. Ehhez járulnak még a hibás gon dolatok, felindulás, harag, félelem stb. Ezek feszítő, görcsös hatása a szerve zet ellátását és salaktalanítását megnehezíti. Ez tovább nehezíti a stresszmechanizmus számára az agresszor, a stresszor leküzdését, elhárítását. (Egy hadsereg hatásos harcát a rossz anyag- és élelmiszer utánpótlás akadályozza. Az elesettek temetetlen hullái járványt okozhatnak, és a még egészséges katonákat harcképtelenné tehetik.) Gondolkodásmódunkat kell tehát korrigálnunk, és ezzel a szervezet számára lehetővé tennünk a funkciók helyes irányítását. Ha értelmünket használjuk, belátjuk, hogy csak egy helyesen működő vezérlő- és szabá lyozómechanizmus képes az egészséget fenntartani vagy helyreállítani. (Hacsak nem dugjuk szándékosan a homokba a fejünket. Ilyen esetben ér vényes a kínai közmondás: „Senki sem olyan vak, mint az, aki nem akar látni.") Hogyan lehet azonban a helyes müködésvezérlést és -szabályozást biztosítani? Minden stresszor kiküszöbölésével biztosan nem. A mikrobákat nem tudjuk teljesen kiirtani. A mérgeket sem tudjuk eliminálni. Mi magunk napról napra egyre többet állítunk elő belőlük. A stresszorokat azért sem tudjuk kiküszöbölni, mert minden lehet stresszor. És mindent nem tudunk megsemmisíteni.

Valami jobbat kell

találnunk.

Változtatnunk

kell

a

streszszorokra adott reakcióinkon. Ez a legegyszerűbben és legjobban az önismeret és gondolkodásmódunk átállításának segítségével történik. 1. Ha érdemes, értékes életcélt találtunk, a „Céltalanság és értelmetlen ség" stresszor már nem válthat ki beteges zavart. BO114GS


2. Le kell lepleznünk a legrégibb hazugságot és önismerettel meg kell fosztanunk erejétől. Ha magunkat, mechanizmusainkat, magatartásunk ha tásmódját kifejezésjegyei útján, valamint az önszuggesztió hatalmát megis mertük, tudjuk, hogy egyedül csak mi vagyunk képesek sorsunkat befo lyásolni. Akkor azt is tudjuk, mit kell tennünk. Akkor világossá válik előt tünk, hogy másokat nem tudunk megváltoztatni. Nekünk saját magunkat kell megváltoztatnunk, magunkat kell megváltanunk. Mi vagyunk a leg fontosabb, igen, az egyetlen döntő személy saját életünkben, világunkban. Egyetlen ember sem látja a világot úgy, ahogy én látom. (Ugyanannak az erdőnek három, egészen más képe van egy erdész, egy vadász és egy turista számára.) Hogy a világ valójában milyen, azt egyáltalán nem tudom. Soha nem is tudhatom meg. Saját gondolatokat, elképzeléseket, képeket alkotok magamnak a világon mindenről és mindenkiről. Amit így látok, az nem a világ a maga valóságában, hanem róla alkotott képeim kivetítése. (Ez em bertársaimra is vonatkozik.) Ez azonban azt jelenti, hogy én magam hatá rozom meg, hogy egy szép, vagy csúnya világban élek-e, hogy körülöt tem csupa kedves ember van-e, vagy állandóan kiállhatatlan emberek kel kell civakodnom. Hogy ők valójában milyenek, azt nem tudom, nem is fogom soha megtudni. Bennük csupán saját, róluk alkotott elképzelésemet látom. Ha kedvesnek találom őket, számomra kedvesek is. Teljesen füg getlenül tulajdonságaiktól, viselkedésüktől és magatartásuktól. Ha ítéletet alkotok róluk, mások ellentétes véleménye sem változtathatja azt meg ben nem. Egy mondás szerint a bölcs a számára legszebb és legjobb világban él, mert világa képét olyannak „festi" meg magának, hogy az örömmel és boldogsággal töltse őt el.


Ha nem bölcs, hanem hülye lenne, akkor olyannak „festené" és látná az őt körülvevő világot, hogy az állandóan ingerelné, bosszantaná, dühí tené őt, a benne lévő emberekkel, eseményekkel, körülményekkel. A fentieket tekintve a „hülyéből" pillanatok alatt lehet „bölcs". A vilá gában lévő embereken, eseményeken, körülményeken ehhez nem kell sem mit sem változtatnia. Minden és mindenki maradhat olyan, amilyen. (Hogy milyenek azok a valóságban, azt úgysem tudja sem a „hülye", sem a „bölcs".) Egyedül a saját véleményét róluk, hozzáállását hozzájuk kell úgy megváltoztatnia, hogy azok kedvesek, szimpatikusak legyenek számára, örömet okozzanak neki. (Ő maga csinálja az örömet okozó képet éppen úgy, mint a bosszantót, dühítőt is saját világáról, környezetéről.) Ehhez azonban szeretnie kell önmagát! Sokat beszélünk manapság a szeretetről, de e fogalom tartalma legtöbbször'igen zavaros. Világosan kell látnunk, hogy saját szeretetünk „felebarátaink" iránt és az ő szeretetük irántunk, csakis akkor lehetséges, ha mi szeretjük önmagunkat. Ha én, a legközelebbi hozzátartozóm, ki nem állhatom, utálom magam, ép ésszel nem igen várhatom el egy idegentől, hogy ő szeressen engem. (L. ehhez a 7. fejezetben megbeszélt automatikus mechanizmust.) Ha nem szeretem önmagamat, akkor állandóan azzal kínozom ma gam, hogy az embereket, a körülményeimet, az eseményeket negatív, engem kellemetlenül befolyásoló tulajdonságokkal ruházom fel. Akkor igyekszem világomat olyannak látni, hogy az nekem rossz legyen, fájdalmat okoz zon.

SO

11ÓGS


Ha szeretem magam, akkor úgy nézem, „olyanra festem" ezeket, hogy örömet okozzanak nekem, ha velük vagyok, ha látom őket, ha rájuk gon dolok. Látja, hogy az ún. szerencsés házasság is egyedül tőlem függ és nem a partnertől. Olyan kijelentések, hogy „Eltávolodtunk egymástól"; „Ő nem ért meg engem"; „A viselkedését nem tudom többé elviselni." stb. nem helyt állóak. Hogy a partneremmel boldognak érzem-e magam, meg vagyok-e vele elégedve, egyáltalán nem tőle függ. Egyedül és kizárólag attól függ, hogyan látom én őt, hogyan értékelem én őt, hogy én elégedett vagyok-e vele. Rám gyakorolt hatása nem az ő tulajdonságaitól függ, hanem attól, ho gyan értékelem én ezeket a tulajdonságokat. Ha partnerem tulajdonságait el fogadom, ő számomra a lehető legjobb partner. Ha egy, vagy több tulajdonságát nem tudom elfogadni, meg kell vál toztatnom ezeket. Meg kell őt „nevelnem". Ehhez azonban néhány lényeges dolgot tudnom kell. Elsősorban tudnom kell, hogy „nevelés" más szóval példaadást jelent. Tehát magamat kell megváltoztatnom, ha őt akarom megváltoztatni. Azt is tudnom kell, hogy mindaz, ami engem benne zavar, csak azért zavarhat, mert az valamilyen formában bennem is megvan. A környe zetemből csak azt tudom észlelni, amihez „vevőkészülékem" van. (Egy UKW vevőkészülékkel nem tudok rövid-, közép-, vagy hosszúhullámú adást venni, habár mindezek az adások jelen vannak. Megfelelő vevőkészü lékkel mindet hallhatom is.) Ez keményen hangzik. A legtöbb paciens ezzel szemben ellenvetéssel is él. Hamar elismerik azonban, hogy ez helytálló. Egy női paciensem izga tottan mondta: „Ez nem stimmel! Én megvetem az alkoholistákat és egy csepp alkoholt sem iszom. Nem vagyok tehát alkoholista, mégis észreveZO117G3


szem az alkoholistákat és megvetem őket." Szokott azonban gondolkodni és egy kis idő múlva ezt mondta nekem: „Mégiscsak igaza van! Most már tu dom is, miért nézem le az alkoholistákat. Mert gyengék, mert az üveg nélkül nem tudnak életükkel boldogulni. Ez a gyengeség bennem is megvan. Már gyakran közel álltam ahhoz, hogy mindent feladjak és öngyilkosságot kö vessek el. Csupán gyermekeim miatt nem tettem meg. Ez a gyengeség az összekötőkapocs közöttem és egy alkoholista között. Ez bennem is zavar. Szeretnék tőle megszabadulni." Ha tehát egy zavaró tulajdonságot fedez fel másoknál, ne próbálja elsőnek a másikat megváltoztatni. Keresse először saját magában a „vevő"-t, ismerje meg saját magát. Ezután szüntesse meg azt a tulajdonságot ön magában. (Pl. az első gyakorlat, az aktív önbefolyásolás segítségével.) Ha ezt megvalósította, akkor már saját tapasztalata van, hogyan lehet ezt csinál ni. Akkor már képes saját példáján keresztül megmutatni, hogyan kell ezt csinálni. Akkor már képes másokat saját példájával hatásosan ne velni. Ezt a törvényszerűséget önfejlesztésénél is alkalmazhatja. Környezetét tükörként használhatja. Ha valami környezetében zavarja, felizgatja, mérge síti, keresse az „összekötő láncszem-tulajdonságot", (a „vevőt") önmagában. Ha megtalálta, három-négy héten belül, az első gyakorlat segítségével, le építheti. Ettől kezdve ez a valami nem fogja többé zavarni, mert nincs többé „vevőkészüléke" hozzá. 3. Ha tudjuk, hogy a bizonyosságnak, a meggyőződésnek, ragályosan ható kifejezési jegyei vannak, akkor azt is tudjuk, hogyan érhetjük el célunkat. Akkor nem fogjuk könyökünket és akaratunkat erőltetni célunk elérése ér dekében. Sokkal célravezetőbb, ha szilárdan hiszünk abban, hogy elkép zeléseink megvalósulnak. (Hiszen tudjuk, hogy az akaraterő megfeszítése BO118GS


az élet legtöbb területén és a vegetatívumban éppen a kívánt dolog ellentétét váltja ki.) Inkább hitünket, magabiztosságunkat és önbizalmunkat kell erősíte nünk. (Ehhez ugyancsak az első gyakorlat nyújtja a leggyorsabb és leg biztosabb segítséget.) Az önbizalmunk és a magabiztosságunk erősítésével egyidejűleg a „bizonytalanság" stresszort is kikapcsoltuk. 4. Az akarat erőltetése mindig feszültség. Ha azokra a területekre korlátoz zuk, amelyekre pozitív hatást gyakorol, (pl. testi munka, sport stb.), ak kor nemcsak az akaratmegfeszítés ellentétes irányú hatását kerüljük el az életben és vegetatívumban, hanem egyidejűleg lényegesen csökkenteni tudjuk az „idegfeszültség" stresszort is. 5. Érzelmeink saját termékeink, ezek önszuggesztiók. Tudjuk azonban, hogy az önszuggesztiót le lehet építeni, és másokkal lehet helyettesíteni. így ne gatív érzelmeinket is leépíthetjük, amelyek beteggé tesznek, szabályszerű en megmérgeznek bennünket. Vagy értelmünk, belátásunk útján, a kiváltó okok analízisével és tisztázásával, vagy pedig az első gyakorlat segítségével. Azt is tudjuk, hogy a pozitív érzelmek élénkítenek, és ezzel fenntartják egészségünket, vagy segíteni tudnak egészségünk vissza-nyerésében. Újból meg kell tanulnunk nevetni, hogy ezeket az érzelmeket erősítsük és gyarapítsuk. Olyan gyakran és olyan önfeledten, amennyire csak lehet. Meg kell tanulnunk mindennek örülni, az élet sok apró örömét keresni, ezeket észrevenni és tudatosan élvezni. Meg kell tanulnunk minden élőlényt sze retni. Nem tulajdonságai vagy hasznossága miatt, hanem egyszerűen azért, mert él, és az életen keresztül össze vagyunk kötve, rokonok vagyunk, igen, egyek vagyunk. (Minden, ami él, része a mindenütt jelenlevő életnek, a szellemnek, amit Istennek is nevezünk és ezáltal minden élővel össze van kapcsolva. Isten „minden mindenben".) ZD119G8


6. Ha a jövőt hagyjuk ránk jönni, (előre látni, vagy megváltoztatni úgy sem tudjuk) és nem töprengünk többé a múlton, ami véglegesen és meg változtathatatlanul elmúlt, megtakarítjuk erőnket a MA végzendő értel mes munkára, mert ez az erő csak egy napra van kiszabva. Ezzel egyi dejűleg elhárítjuk a meghatározatlan szorongást, a gyengeség szuggesz tióját és azt az elvárási félelmet, amely negatív tapasztalatok következté ben, szervezetünkön kívül keletkezik. Ennek a szemléletmódnak begyakor lásával a jövőben is megelőzhetjük keletkezésüket. 7. A testi tünetek által kiváltott elvárási félelmet úgy tudjuk kiküszöbölni, illetve keletkezésüket megelőzni, ha megtanuljuk testünket megérteni. Ha felismerjük, hogy a testnek minden hibás cselekedetre, minden hibás gon dolatra (izgalom, mérgelődés, félelem stb.) azonnal tünetekkel kell reagál nia, nem alkotunk hamis képzeteket, hogy az észlelt tünet vajon milyen új betegség tünete? Inkább azt kérdezzük magunktól: „Mit tettem, vagy gon doltam hibásan? Mit akar a testem ezzel a tünettel most nekem mondani?" Ha megtaláltuk a választ: „Aha, éppen felizgattam magam, (mérgelődtem, aggodalmaskodtam). Ezért van ez a görcs (szívdobogás, fejfájás, gyomorfá jás, epefájás stb.)", vagy: „Túl sokat ettem, ezért érzem ezt a nyomást a gyomromban." - testünk abbahagyhatja a „beszédet". Nyugodtan megszün tetheti a tünetet, megint rendbejöhet. 8. Ha saját személyünk döntő szerepét felismertük, érzelmeinket korri gáltuk és félelmeinket kiküszöböltük, a „lelki zavarok" stresszor nagy részét is megfosztottuk erejétől. Ezen a módon a hat legfontosabb és leggyakoribb stresszor élét annyira elvettük, hogy ezek már nem tudnak bennünket beteggé tenni. „Mellékha tásként" immunrendszerünket és a fertőzéselhárítást is megerősítettük. Mi után a stresszorok hatásának kevésbé vagyunk kitéve és azokra másként reW120GS


ágálunk, a fertőzés-elhárítás és az egész immunrendszer is működésében ritkábban van akadályozva, mert a 2. fejezetben röviden leírt „harci mechanizmus"-nak ritkábban kell akcióba lépnie. Ezeknek a „mellékhatásoknak" segítségével a szervezet a „mikrobák" és a „mérgek" stresszorokkal is könnyebben elbánik. 9. A már létrejött szervezeti következmények elhárítását, vagy javítását a második gyakorlattal (önszuggesztiós vérkeringésjavító gyakorlat) és a mozgásgyakorlattal igen hatásosan alátámaszthatjuk. Gondolkodásmódunk, hozzáállásunk önmagunkhoz, környezetünkhöz és az élethez való megváltoztatása, átállítása, meg tudja akadályozni, vagy meg tudja szüntetni a betegséget okozó zavarokat. A következő gyakorlatok ebben hathatós segítséget nyújtanak. Ha így járunk el, akkor meglehetős biztonsággal meg tudjuk magunkat óvni a krónikus betegségektől. Akkor testünk „saját módszereit tudja alkalmazni, hogy a kríziseket legyőzze." (Lewis Thomas) Ha szervezetünket megóvjuk a hibás információktól (gon dolatoktól), akkor Lewis Thomas megállapítása igaz: „Valójában mi megle pően robusztusak, erősek és hosszú életűek vagyunk. Ma inkább az a ve szély jó közérzetünkre, hogy egészséges hipochonderekké, (képzelt bete gekké) válunk, akik már csak kishitűen, bátortalanul és túlzott szorongások között élünk és halálig aggasztjuk magunkat."

so 121 ox


III. A gyakorlatok

A három gyakorlat segíti a gondolkodásmód átállítását. Az aktív önbefolyásolással, a kívülről jövő, és a jövőben is elkerülhetetlen, ingerek hatá sát és a régi, rossz önszuggesztiókat olyan mértékben tompíthatjuk, hogy ezek változatlan erősség esetén sem betegíthetnek már meg bennünket. Az önszuggesztiós vérkeringésfokozó gyakorlattal az ember saját maga, minden segítség nélkül, fokozhatja az egész szervezet, vagy egyes ki választott részeinek vérellátását. Tetszés szerinti ideig, tetszés szerinti gya korisággal és tetszés szerinti erősséggel. A gyógykezelésben ez forradalmi módszer. Egyike a leghatásosabb módszereknek pszichoszomatikus meg betegedések esetén. Ezenkívül mentes minden nemkívánatos mellékhatástól. A mozgásgyakorlat tartós futás. Mindenki könnyen megtanulhatja. Gyakorlatilag minden korban végezhető, ha az illető nem szenved mozgás korlátozásban. Ha a napi adagot terv szerint fokozzák, 30 nap múlva olyan kitartás érhető el, ami a gyakorlat kezdetekor alig elképzelhető. Eddig ta pasztalt egyetlen ellenjavallata az esszenciális magas vérnyomás. Az aktív önbefolyásolás és a tartós futás (kocogás) a kezelőorvos sze mélyes vezetése nélkül is elsajátítható, ha valakinek jó képzelőereje van és az írásbeli útmutatást követi. Az önszuggesztiós vérkeringés-fokozási gya korlatok megtanulásához, vagy jól kell tudni lazítani, vagy szokatlanul erős képzelőerővel kell rendelkezni. (Kezelés, vagy tanfolyam keretében könnyű hipnózisban tanulják a betegek és a résztvevők, majd éber állapotban gyako rolják be.)

BO123G3


Az aktív önbefolyásolás A módszert E. Kretschmer, D. Langen és A. C. Romén kb. 45 év alatt fej lesztette ki. Kretschmer bizonyára észrevette, hogy a Schultz-féle autogén tréning - a paciensek öngyakorlására - gyakorlatilag nem sajátítható el. (A már majdnem félelmetes piacra dobása ellenére sem, minden lehető és le hetetlen intézetnél. Alig van olyan öngyógyításra szoruló ember, aki képes azt a 90 gyakorlóórát végig csinálni, ami az AT elsajátításához átlagosan szükséges.) így azután kifejlesztette belőle a fokozatos aktív hipnózist, amelyet Langen és Romén még tovább egyszerűsített. Romén módszerének az „aktív önszuggesztió" nevet adta. Találóbb is ez az elnevezés, ha a mód szert valaki otthon, saját maga gyakorolja. Langen és Romén módszereit kombináltam és 1975-1981 között 10.000 alkalommal gyakorlatban alkalmaztam. A gyakorlati tapasztalatok alapján a módszert tovább módosítottam és egyszerűsítettem. így ezt ma mindenki kb. 60 gyakorlóperc alatt elsajátíthatja és egy-egy gyakorlat kb. 1-2 percet vesz igénybe. Hatása két héten belül automatikusan jelentkezik. A gyakorlat két részből áll. Elsőként a lazítást kell megtanulni. Ha va laki a képzelőereje segítségével már el tud lazulni, a vezérmondat képzését kell megtanulnia. A lazítás lehetővé teszi az automatikus, feszültség nélküli, figyelem összpontosítást, a koncentrációt, egyetlen gondolatra. Ezt a gondolatot fog laljuk össze vezérmondatban, egy rövid mondatban. így tudjuk a legegyszerübben elérni, hogy hatásos önszuggesztió keletkezzék. Es így kell az első részt, a lazítást megtanulnia: Vegyen egy széket vagy ülőkét, amelynek ülőmagassága valamivel ala csonyabb, mint alsó lábszára. (Hogy az ülőfelület combját ülés közben ne nyomja és talpai kényelmesen és teljesen felfeküdjenek a padlóra.) Üljön

£o!24os


most kb. az ülőfelület közepére úgy, hogy háta a támlát ne érintse. A comb és lábszár derékszöget alkot egymással. A hátgerinc függőleges, de laza. Most emelje mindkét kezét a comb fölé úgy, hogy a felsőkar eközben füg gőlegesen lóg. Ezután hagyja a kezét erőtlenül a combjaira esni. Ügyeljen arra, hogy a teljes karizomzat laza legyen. (Ne támaszkodjék kezével combjaira!) Engedje a fejét könnyedén előre esni úgy, hogy a nyak még ne feszüljön meg. Csukja be ezután a szemét. Engedje szemhéját könnyedén lecsukódni úgy, hogy a homloka sima maradjon. Válasszon most egy képet, több lehetőség közül, ami a legjobban tetszik. PL: képzelje el, hogy fürdőkádban fekszik és a kellemes meleg víz egész tes tét, a fejéig, körülveszi. Egészen nyugodtan és súlyosan fekszik a kádban, és a víz mindenütt egyenletesen melegíti a testét. Vagy ha ez szimpatikusabb: képzelje el, hogy meleg, napos strandon fekszik a naptól felmelegített homo kon. Szabadságon van. Nincs semmi dolga. Ma van a legnyugodtabb és a legmelegebb napja. Teste teljes súlyával a meleg homokon fekszik, félig be lenyomódva. Alulról a homok, felülről a nap melegíti. Egyetlen feladata, hogy jól kipihenje magát. Ha a két kép közül egyik sem felel meg, válasszon egy harmadikat, ami mind a három fogalomra: „nyugalom", „nehéz (sú lyos)" és „meleg" a legjobban és egyidejűleg emlékezteti. Ezután „lelki" szemeivel állandóan figyelje ezt a képet, de erőlködés és feszültség nélkül. Élvezze a képet minden részletében és ismételje eközben teljesen automatikusan magában (hangtalanul, félhangosan, szájmozgással vagy anélkül) a három szót: „nyugalom", „nehéz", „meleg" és örüljön an nak, hogy teste egyre jobban elnehezül és egyre melegebb. (Mint tudja, az elképzelésnek jelen idejűnek kell lennie.) Ha az elnehezülést és a meleget érezte, a gyakorlatot rögtön befejezhe ti, vagy egy darabig még élvezheti ezt a kellemes állapotot. &D125G3


Napközben a gyakorlatot mindig az egész test erőteljes megfeszítésével és nyújtózással fejezze be. Lélegezzen eközben mélyen be és nyissa ki a szemét egészen nagyra szemizmainak megfeszítésével, és mondja magában hangtalanul a mondatot: „Ismét aktív vagyok, tele munkabírással." Este, ha a gyakorlatot még az ágyban is csinálja, az izomzat megfeszí tését és a nyújtózást, a mély belégzési, a szem tágra nyitását, valamint a zárómondatot hagyja el, mert különben újra éber lesz. (Kivéve, ha még van valami tennivalója.) Enélkül az ún. „visszavétel" nélkül a gyakorlat a leg j o b b altatószer. Megteremti az elalvás első és legfontosabb feltételét, a testi ellazulást. Ha éjszaka felébredne, ennek a gyakorlatnak a segítségével könnyen el tud újra aludni. Ha már odáig jutott, hogy minden gyakorlatnál az elnehezülést és me leget gyorsan érzi, akkor a gyakorlat első részét, a lazítást már tökéletesen tudja és tanulhatja a vezérmondatot. Ettől kezdve a gyakorlatot mindig ve zérmondat-kiegészítéssel csinálj a. Egy önszuggesztív vezérmondat két részből áll. Az első rész mindig egy rossz önszuggesztiót, egy negatív érzelmet, problémát, terhelést, króni kus fáj dalom-állapotot tompít, „közömbösít". A második részben egy új, helyes, jó önszuggesztiót vésünk be, egy pozitív érzelmet, vagy kívánt tulaj donságot erősítünk. 1. Rész: (Probléma, terhelés, rossz önszuggesztió, negatív érzelem, fájó testrész) minden szituációban mindig teljesen közömbös. 2. Rész: (Pozitív tulajdonság, érzelem, fájdalomnál: meleg) által.

Példával érthetőbb a vezérmondat képzése. Tegyük fel, hogy munkájá ban, hivatásában és háztartásában hajszoltnak érzi magát. Akkor a mondat így néz ki:

Bol26o3


1. Rész: Hajsza (kapkodás) minden szituációban mindig teljesen kö zömbös.

2. Rész: nyugalom (kiegyensúlyozottság, higgadtság) által.

Ha az zavarja, amit az emberek háta mögött beszélnek Önről, hogy milyen véleményük lehet Önről, akkor körülbelül így kell a mondatot meg fogalmaznia: 1. Rész: Mások véleménye minden helyzetben mindig teljesen közöm bös, 2. Rész: magabiztosság (önbizalom) által.

Krónikus fájdalomállapot esetén (pl. fantomfájdalom esetén a jobb, vagy a bal lábban, amputáció után): 1. Rész: Jobb (bal) láb minden helyzetben mindig teljesen közömbös. 2. Rész: Meleg által.

Ha a gyakorlatot személyiség-struktúrájának további fejlesztésére kí vánja felhasználni, az első részben első szónak egy nem kívánatos tulajdon ságot tegyen, amit szeretne leépíteni, és a második részben azt a kívánt tu lajdonságot mondja, amelyet erősíteni szeretne. 1. Rész: Nem kívánatos tulajdonság (pl. felindulás) minden helyzetben mindig teljesen közömbös. 2. Rész: Kiegyensúlyozottság által.

Megfogalmazta a vezérmondatát? Akkor mától kezdve a gyakorlatot mindig így csinálja: Leül, a nyugalomra, elnehezülésre és melegre gondol. &O127G3


Ha ellazult, ismételje vezérmondatát kb. 10-20-szor. De ne számolja az is métléseket, mert akkor a számolásra koncentrál és nem arra a gondolatra, amit a mondat tartalmaz. Minden vezérmondatot kb. 3-4 hétig kell gyakorolni. Ezalatt az idő alatt hatása már annyira megszilárdul, hogy utána egy új vezérmondatot szerkeszthet.

Minden vezérmondatot így gyakoroljon:

Első hét:

Ismételje mindig csak az első részét a mondat nak teljes egészében.

Második hét:

A mondat első részét a lényegesre lerövidítve ismételje. (Pl. Hajsza közömbös. Mások véleménye közömbös.)

Harmadik hét:

Ehhez a lerövidített első részhez jön még a mondat második része. (Pl. nyugalom, magabiztosság által)

Önszuggesztiós vérellátást fokozó gyakorlatok Ha már jól tud lazítani, és nagy képzelőerővel rendelkezik, megkísérelheti egymaga is ennek a gyakorlatnak az elsajátítását. A gyakorlattal nem árthat magának. A legrosszabb, ami történhet, hogy az elképzelt vérellátás fokozást nem tudja megvalósítani. Ezt a módszert egy bécsi pszichiáter, dr. Kammel a hipnózisból fejlesztette ki. Az utóbbi hat évben (1981) sok, igen különböző személyiségstruktúrájú és kórképű páciensnél több ezerszer al kalmaztam. #D128G3


Üljön, vagy feküdjön le és hunyja be a szemét. Először képzelje el, hogy a teste - mint az aktív önszuggesztiónál - nehéz és meleg. Ha sikerült ellazulnia, kezdheti az első gyakorlatot. 1. A hasüreg vérellátásának fokozása Lélegezzen most lassabban és valamivel mélyebben, de minden erőlködés nélkül, és képzelje el, hogy minden kilégzésnél a mellkasban kellemes me leget érez. Belégzésnél azután ez a meleg a hasüregbe áramlik a medencefe nékig, majd kilégzésnél megint a mellkasba tér vissza a szívhez. A legkö zelebbi belégzésnél a meleg ismét a hasüregbe áramlik és kilégzésnél ismét visszatér a mellkasba. Tehát képzelje el, hogy a jól érezhető meleg ide-oda áramlik, lüktet a mellkas és a medencefenék között és a feszültséget, a görcsöket ezen a te rületen feloldja. (A fokozott vérellátás szó szerint elmossa a feszültséget és a görcsös összehúzódást.) Lélegzése ehhez csak segédeszköz. Ennek ritmusával könynyebben el tudja képzelni a meleg ide-oda áramlását. Ha yogázik, vagy Yogát tanult, előfordulhat, hogy fordított ütemben könnyebben el tudja sajátítani a gyakorlatot. Ebben az esetben képzelje el a meleget belégzéskor a mellkasban és kilégzéskor a hasüregben. Ha az ide-oda áramló meleget behunyt szemmel már jól érzi, megkísé relheti ugyanezt nyitott szemmel is. Ha így is sikerül, akkor a gyakorlatot bármikor és mindenütt csinálhatja (munkában, beszélgetés vagy autóvezetés közben stb.) anélkül, hogy meg kellene szakítania tevékenységét. Ezután hozzáfoghat a második gyakorlat megtanulásához is. 2. A fej

vérellátásának fokozása

A gyakorlatot ugyanúgy kell végezni, mint a has gyakorlatot. Csupán a me leg áramlását ellenkező irányba kell elképzelni. Kilégzéskor a meleget a

£ol29c>3


mellkasban érezzük, és belégzéskor a meleg a nyakon át felszáll a fejbe. A következő kilégzéskor a meleg ismét visszatér a mellkasba stb. Ha ezt a gyakorlatot is jól elsajátította, megtanulhatja a harmadikat. 3. A hátgerinc, váll, kar és láb vérellátásának fokozása Ennek a gyakorlatnak elsajátításánál talán segítségére lesz, ha elképzeli ma gát, mint „vonalemberkét". Rajzoljon egy vonalemberkét úgy, mint ahogy gyermekkorában rajzolt egy embert. Nézze meg a rajzot és kezdjen a gyakor lathoz. Képzelje el, hogy a meleg - amely kilégzéskor a mellkasban van - be légzéskor szétválik és a hátgerincen egyidejűleg felfelé és lefelé a kéz- és lábujjak hegyéig folyik. Kilégzéskor azután ugyanezen az úton visszatér a mellkasba. így áramlik a meleg a mellkas és a kéz- és lábujjhegyek között. Ha a meleg szétválásának elképzelése nehézséget okozna, megoszthatja a gyakorlatot. Részletekben, egymás után végezheti a gyakorlatot, először a mellkas és az ujjhegyek között, azután a mellkas és lábujjhegyek között. Ha ezt a gyakorlatot is tökéletesen tudja, megtanulhatja az utolsó gyakorlatot. 4. A

mellkasi

szervek vérellátásának fokozása

Ennél a gyakorlatnál a meleg nem hagyja el a mellkast, hanem a mellkasban áramlik ide-oda a szív és a mellkas külső peremei között (váll, bordák, al só bordaívek). A meleg kilégzéskor visszatér a szívhez, és belégzéskor szétárad az egész mellkasban, azt teljesen kitölti. Ezután ismét visszatér a szívhez és szétárad ismét a mellkasban stb. (Talán a medúza mozgása segítheti ennek a melegáramlásnak jobb elképzelésében.) Ha a négy alapgyakorlatot tökéletesen tudja, szervezetét mindenütt jól elláthatja tápanyaggal és segítheti az anyagcseretermékek eltávolítását. Fe szültséget, görcsös összehúzódásokat, fájdalmat, (ami gyakran görcsös fe szültség következménye) azonnal fel tud oldani. BOUOGS


A hasgyakorlatok az összes hasi szervek működési zavarait megszün tethetik és megelőzik a szervi elváltozásokat. Lelki eredetű impotenciát és frigiditást is meg lehet vele szüntetni. A fej gyakorlat az egyetlen módszer, amivel egy féloldali vérkeringési zavar a fejben három-négy héten belül, nemkívánatos mellékhatások nélkül, tartósan megszüntethető. Feszültségből eredő fejfájások is azonnal megszüntethetők vele. Ezenkívül nagyon hatásosan támogat minden gyógyulási folyamatot a nyak- és a fej területén. Megakadályozható vele az agyvérzés fellépése is. A harmadik gyakorlat a perifériás vérkeringési zavarokat hárítja el (hi deg kezek, lábak), javítja az izületek, a támasztó és tartóizomzat tápanyag ellátását és az anyagcseretermékek eltávolítását. A mellkasi szervek gyakorlata az angina pectoris, a tüdőasztma, és a bronchitis gyógyulását segíti, az infarktus kialakulását megakadályozza. Tekintve, hogy ezek a gyakorlatok alapjában véve véredénytornák, a véredények rugalmasságát a legmagasabb korig megtartják.

Egy lelkileg és testileg gyorsan és tartósan ható mozgásgyakorlat Ezzel a gyakorlattal kb. három-négyszer annyi oxigénhez jut a szervezet, mint az különben lehetséges. Segítséget nyújt korunk krónikus mozgás hiányának ellensúlyozására és erős, gyógyító hatása van a lélekre. Evekkel ezelőtt német orvosok egy kísérletet végeztek. Hasonló lelki zavarokban szenvedő betegeket három csoportra osztottak. Az első csoport csak gyógyszereket kapott. A második csoportot csak pszichoterápiával ke zelték, gyógyszer nélkül. A harmadik csoporttal csak futógyakorlatot végez tettek. Ezek sem gyógyszert nem kaptak, sem pszichoterápiában, vagy

BO131CS


egyéb kezelésben nem részesültek. És lám csak! Ez a harmadik csoport lett a leghamarabb egészséges. (Újabban a pszichiáterek az USA-ban is ugyanezt tapasztalták.) A gyakorlat nagyon egyszerű. Minden korban el lehet kez deni. Volt egy 75 éves paciensem, akinek két hónappal korábban egy kb. 30 cm-es béldarabot operáltak ki a szervezetéből. Néhány évvel előbb még két kis csontot is eltávolítottak bal lábából. Ennek ellenére minden nehézség nélkül tudta a gyakorlatot végezni. Legjobb, ha betegeink részére készített napi tervet alkalmazza és egy tojásfőző órát visz magával, amelyen az időt percekre be tudja állítani. Ezu tán keressen egy partnert, legalábbis az első néhány napra, aki együtt fut Ön nel. Az ő segítségével tudja a futás tempóját a legegyszerűbben beállítani. A partnerével futás (kocogás) közben tudnia kell beszélgetni, anél kül, hogy kifulladna. Ha futás közben már nem tud vele beszélgetni, akkor túl gyorsan fut, a tempót mérsékelnie kell. A gyakorlatnak semmiképpen sem szabad megerőltetővé válnia. Ez nem vérkeringési gyakorlat. Célja, hogy nagyobb oxigénfelvételt tegyen lehetővé anélkül, hogy a szervezet ezt az oxigént kénytelen lenne azonnal újra felhasz nálni. Óriási mértékben növeli kitartását is. Ha a kocogás naponkénti fokozá sát betartja úgy, ahogy az a programban szerepel, olyan kitartásra tesz szert 30 nap alatt, hogy (egy kis túlzással) maratoni futásra is benevezhet. Ha kb. a negyedik nap után az a benyomása, hogy egy perccel sem bírja tovább, kerülje el a megerőltetést úgy, hogy a kocogás napi adagját, járó szakaszok beiktatásával, több kocogó-szakaszra osztja. Iktasson be minden két-három perc kocogás után néhány perces sétát. Napi adagját tehát ne egy szakaszban, hanem több, rövidebb részletben teljesítse. Ha azután kb. 30 nap múlva már 30 percig fut, úgy kellene a napját be osztani, hogy ezt a futótréninget mindig megtartsa. £O132GS


Program a mozgásterápiához 1. nap:

14 perc járás

1 perc kocogás

15 perc járás

2. nap:

14 perc járás

2 perc kocogás

14 perc járás

3. nap:

13 perc járás

3 perc kocogás

14 perc járás

4. nap:

13 perc járás

4 perc kocogás

13 perc járás

5. nap:

12 perc járás

5 perc kocogás

13 perc járás

6. nap:

12 perc járás

6 perc kocogás

12 perc járás

7. nap:

11 perc járás

7 perc kocogás

12 perc járás

8. nap:

11 perc járás

8 perc kocogás

11 perc járás

9. nap:

10 perc járás

9 perc kocogás

11 perc járás

10. nap:

10 perc járás

10 perc kocogás

10 perc járás

11. nap:

9 perc járás

11 perc kocogás

10 perc járás

12. nap:

9 perc járás

12 perc kocogás

9 perc járás

13. nap:

8 perc járás

13 perc kocogás

9 perc járás

14. nap:-

8 perc járás

14 perc kocogás

8 perc járás

15. nap:

7 perc járás

15 perc kocogás

8 perc járás

16. nap:

7 perc járás

16 perc kocogás

7 perc járás

17. nap:

6 perc járás

17 perc kocogás

7 perc járás

18. nap:

6 perc járás

18 perc kocogás

6 perc járás

19. nap:

5 perc járás

19 perc kocogás

6 perc járás

20. nap:

5 perc járás

20 perc kocogás

5 perc járás

21. nap:

4 perc járás

21 perc kocogás

5 perc járás

22. nap:

4 perc járás

22 perc kocogás

4 perc járás

23. nap:

3 perc járás

23 perc kocogás

4 perc járás

24. nap:

3 perc járás

24 perc kocogás

3 perc járás

25. nap:

2 perc járás

25 perc kocogás

3 perc járás

26. nap:

2 perc járás

26 perc kocogás

2 perc járás

27. nap:

1 perc járás

27 perc kocogás

2 perc járás

28. nap:

1 perc járás

28 perc kocogás

1 perc járás

29. nap:

0 perc járás

29 perc kocogás

1 perc járás

0 perc járás

30 perc kocogás

0 perc járás

30. nap: Megjegyzés:

A járószakaszt tetszés szerint hosszabbíthatja, de a kocogás-szakaszt semmi esetre se növelje a megadottnál gyorsabb tempóban. A 30 perces kocogás elérése után a tréninget ne fokozza tovább, de naponta csinálja.

sol33os


A

szakkifejezések Adaptation

magyarázata (lat. adaptatio) Alkalmazkodás. A stresszreakciónál: Az elhárítás alkalmazkodása a támadás erejéhez és kiterjedéséhez

adaptációs szindróma

Az elhárítás következtében előállott kóros állapot

Aktív

tevékeny, hatásos

Aktivitás

tevékenység (-i ösztön, -vágy) •

Autoszuggesztió

önszuggesztió, önbefolyásolás

Emóció

(lat. emotio) lelki felindulás (kedélyi, érzelmi fel indulás)

Faktor

(lat. factor) tényező, aki (ami) valamit csinál, (együtt) - meghatározó körülmény, - rész

Fizikai

természeti, a természethez, mint az érzékszervek kel felfogható testi világhoz tartozó, természeti törvények szerinti, az evilági természetben alapuló

so 134 cü


Fiziológiai

(lat.) eredetileg természettan. Ma leszűkítve: a szerves élet fizikai alapjainak, folyamatainak és működésének kutatása

Fóbia

(gör. félelem) beteges szorongás, idegenkedés, el lenszenv

Frigiditás

nemi hidegség, szexuális zavarok nőknél

Funkció

tevékenység, feladat, működési mód, egy szerv teljesítménye

Heterohypnozis

hipnózis, amelyet egy személyen egy másik sze mély hajt végre

Homöosztázis

Homöostase (gör. homoios- azonos, hasonló, statis = állapot) minden élőlény jellemző tulajdonsága, az egysejtűtől az emberig - hogy egy támadás előtti állapotot magától, saját erejéből megint helyre tud állítani.

Hipnózis

Különleges tudatállapot, amely a pszichológia és alváskutatás legújabb eredményei szerint több ha sonlóságot mutat az éber állapothoz, mint az alvás hoz. Dinamikus állapot, amelynek mélységfoka (transzmélység) nagyon különböző lehet, a gon dolatkoncentrációtól a pszichikai halálig.

so 135 GS


Impotencia

erőhiány, nemi képtelenség férfiaknál

Inszufficiencia

funkcionális gyengeség, egy szerv nem elégséges teljesítménye

Intenció

(lat. intentio) szándék, cél, tudatos törekvés vala mire

Kortikoid

gyűjtőfogalom a mellékvesekéreg-hormonokra

neuro-pszichikai

idegi-lelki

Paradox

(gör.) az értelemnek ellentmondó, meglepő, hihe tetlennek látszó

paradox intenció

Szorongások, fóbiák kezelési módja, amelyben a szorongó tudatos akarata szünteti meg ezeket. V. E. Franki fejlesztette ki.

Passzív

szenvedő, nem cselekvő, elutasító

Passzivitás

passzív magatartás

Patológia

kórtan (az orvostudománynak a betegség okával, a kórokozókkal, az általuk előidézett alaki elváltozá sokkal és a beteg szervezetben megváltozott életta ni folyamatokkal foglalkozó ága)

£O136G$


Polaritás

ellentétesség lényegi összetartozásnál

Psziché

(gör.) lélek; a lélek anyagtalan állaga, a lelki erők összessége

Pszichikai

a lelki életre vonatkozó, belsőleges

Pszichológia

a lelki életre és tudatállapotokra vonatkozó tan

pszicho-aktív

lelkileg aktív, a lelki életre vonatkozóan aktív

Pszichogénimpotencia

. „ . , . .,. ~.

b

r

„

...

c

,

c

.

lelki okoktól tuggo szexuális zavar ternaknal

pszicho-passzív

a lelki életre vonatkozóan passzív

Pszichoszomatika

számos fizikai betegség keletkezését lelki okokra visszavezető orvosi szemlélet

Pszichoszomatikus

(gör.) szó szerint lelki-testi. A fogalom általában a szervezet különféle - főként társadalmi környezeti vonatkozású - ingerek által kiváltott, testileg észlelhető reakcióinak meghatá rozására szolgál.

Szindróma

kórtünetek egy csoportjának egyidejű fellépése

Szociológia

társadalomtudomány, az emberi együttélés formái nak és törvényeinek tana

Bol37cs


Szomatikus

testi

Szuggesztibilis

Befolyásolható

Szuggesztió

befolyásolás

Tremor

reszketés, egy izom gyors összehúzódása és eler nyedése

Tremorfóbia

szorongás, félelem a reszketéstől

Vagotomia

a X. agyideg (nervus vagus) operatív szétválasztá sa az emésztőcsatornában, különösképpen a gyo mor- nyombélfekély kezelésére. A legújabb ta pasztalatok szerint nincs tartós hatása, ezért túl nyomórészt elvetik. (Idézet

Zetkin/Schaldach:

Wörterbuch

Medizin, Georg Thieme Verlag, Stuttgart)

&?138G3

der


A háromdimenziós teljességi terápia (Die Dreidimensionale

Ganzheitstherapie)

Előadás a II. Nemzetközi Természetgyógyászati Kongresszuson (Budapest, 1993. V. 20-23., dr. Pásztorfi János, München) (Rövidítés a 3. kiadáshoz) A Háromdimenziós Teljességi Terápia legjobb tudomásom szerint még ma is az egyetlen olyan teljességi terápia, amely az embert egészében, három létezési területén: szellemi, lelki és testi dimenzióban egyidejűleg és szisz tematikusan nézi és kezeli. Mivel az ember egyidejűleg él a három dimenzióban, csak akkor egész séges, ha mindhárom dimenzióban zavartalanul működik. A három létezési szint között állandó kölcsönhatás van. Egy a szervezetben jelentkező zavar azonnal kihat hangulat- és az érzelemvilágunkra. Éppen úgy kihatnak zava rok a gondolkodásunkban, vagy lelki életünkben a másik két dimenzióra is. A legerősebb hatást azonban mindig a szellemi dimenzióban keletkező za var váltja ki. Egy gondolat mindig egy feltétlenül végrehajtandó parancs a szervezet számára. Minden gondolat, elképzelés kivált bizonyos testi és lelki reakciókat. Mindnyájan ismerünk erre a mindennapi életből számtalan pél dát. Egy citrom elképzelése növeli a nyáltermelést, egy félelmet keltő hely zet elképzelése tachikardiát, gyomorgörcsöt, vagy verítékezést okoz, és így tovább. Ezért a legfontosabb lépés egy krónikus vagy recidivalo betegnél, gon io 139 GS


dolkodásmódjának átállítása. Ha a beteg nem változtat a gondolkodásmód ján - szellemi dimenzióban ugyanaz az ember maradt, - tartós gyógyulás nem lehetséges. A betegség marad, legfeljebb a tünetek változnak, vagy ugyanazok jönnek újra és újra, mint a gyomor- és nyombélfekélynél. A változatlanul helytelen gondolkozás- és szemléletmód, a helytelen hozzáál lás saját magához, környezetéhez és az élethez újra meg újra kiváltják azo kat a testi és lelki reakciókat, amelyek beteggé teszik. Évtizedekig kerestem egy döntő különbséget azok között, akik rendsze resen recidiváltak és azok között, akik a gyógyulás után többé nem kaptak fekélyt. A különbséget 1975-ben végül is abban láttam, hogy a végleg meg gyógyultak személyiségükben nagyon megváltoztak, más emberré váltak. Máshogy viselkedtek, máshogy gondolkodtak. Most már csak egy módszert kellett szerkeszteni, aminek segítségével a páciens gondolkodásmódja viszonylag egyszerűen megváltoztatható. Ehhez a Bibliából, Selyétől, saját életem elemzéséből és a szuggesztívterápiában szerzett tapasztalataimból kaptam segítséget. Selye a hat leggyakoribb stresszor (stresszt kiváltó inger) közé sorolta a céltalanságot, a bizonytalanságot és a lelki zavarokat is. Bebizonyította, hogy minden stresszor - a nem anyagi jellegű is - ugyanazokat a testi stressz reakciókat váltja ki a szervezetben. Az emberiség bölcs-, vagy szent-könyvei - nekünk a Biblia a legismer tebb, - szinte egybehangzóan írják le az ember földi életének feladatát és célját. A Bibliában a Teremtő felszólítása teremtményéhez körülbelül így hangzik: „Válj hozzám egyre hasonlóbbá!" Tehát az ember feladata, élet célja, az önfejlesztés, önmaga tökéletesítése. A tökéletességhez minél ha sonlóbbá válni.

$O140GS


Ehhez az út a tanulás. Következésképpen az élet egy állandó tanulási folyamat. Az ember azonban - különösen, ha jól van és elégedett - megle hetősen lusta. Iskolás korától kezdve majdnem mindig csak kényszer alatt tanul. Az ilyen kényszerhez tartoznak az úgynevezett sorscsapások, a beteg ségek és mindazok az emberek és körülmények is, akik, és amelyek látszó lag valami nagyon rosszat követtek el ellenük. A betegség is egy ilyen kényszerítő eszköz a tanuláshoz. Szervezetünk úgy működik, hogy azonnal közölnie kell velünk, ha helytelenül gondolko dunk, vagy valami helytelent cselekszünk. Nyelve, amelyen velünk beszél jó magyar szóval: kommunikál - a tünetek, szimptómák nyelve. Csak testi tünetek útján tud valamit közölni velünk. Ha megértettük, amit közölni akart, abbahagyja a „beszédet" és önmaga megszünteti a tüneteket. Ha azonban nem értjük meg, vagy félreértjük mondandóját, nem hagy hatja abba a beszédet. Meg kell tartania, vagy fel kell erősítenie a tüneteket. Leggyakoribb "szavai" a feszült, görcsös tünetek. Gondoljanak csak az iz galomra, a szorongásra, a dühre és ezek tüneteire. A feszült és görcsös álla pot következménye az érintett szervek és sejtek rosszabb tápanyagellátása és rosszabb salaktalanítása. Ezáltal megromlik e szervek működése. A hoszszabb ideig fennálló működési zavarok azután gyakran manifesztálódnak szervi elváltozásokban. (Számos krónikus betegségnek így kezdődik évtize des „karrierje".) A szuggesztívterápiában szerzett hosszú elméleti és gyakorlati tapasz talatomnak és egy kissé „megerőszakolt" matematikai szabálynak, továbbá a hit, a meggyőződés jellemző tulajdonsága felismerésének köszönhetem, hogy sikerült közérthetően és a terápiában alkalmazhatóan megválaszolni a pszichoszomatika és az élet egyik döntő kérdését: „hogyan és mi által va lósítja meg magát egy gondolat az emberben és szervezetében".

Bol41os


Az így „láthatóvá" tett szuggesztiós mechanizmus segítségével felis merhető lett az is, hogy az érzelmek is önszuggesztiók, amelyeket önma gunk teremtünk, és amelyeket tetszés szerint változtathatunk is. Nem pedig mint gyakran gondoljuk - valamiféle külső misztikus hatalmak, amelyek kí vülről lerohannak bennünket. Ez a felismerés viszonylag könnyen kezelhetővé tette az összes érzelmi alapú megbetegedést. Ezeken az alapokon felépülhetett egy terápia rendszer, amely a beteg ségek megelőzésére éppen úgy alkalmazható, mint a krónikus és a „civili zációs" betegségek ésszerű kezelésére. 1977 óta képezünk ki orvosokat a te rápia módszereiben több országból. Négy év tapasztalatai után tájékoztattuk azt a két szövetségi minisztériumot, amelyekhez az egészségügy különböző területei tartoznak, valamint az állami és a magán betegbiztosítókat. A terápia legfontosabb része a gondolkodásmód átállítása, a tanulá si folyamat. A betegek itt tanulják meg a betegséget okozható gondolkodá si-, szemléleti-, értékelési és hozzáállási hibák felismerését és korrigálásuk lehetőségeit. Megtanulják megérteni szervezetüket és azt is, hogyan tudják őt az öngyógyító és védekező munkájában hatékonyan segíteni. A gondolkodásmód átállításával egyidejűleg kezeljük a pszichét és a szervezetet is. A pszichés kezelés célja az önszabályozáshoz az energiapotenciál mobilizálása és a lelki- és stressz-terhelések tompítása, hatástalanítása. A szervezet kezelésének célja az ellazulás, a méregtelenítés, a szer vezet saját erőinek aktiválása és regeneráló tevékenységének támogatá sa. Itt gyakorlatilag minden módszer alkalmazható, amelyet az orvos jól is mer és biztosan tud alkalmazni. Tapasztalataink szerint a szervezet kezelésében a leghatékonyabbak:

&ol42o3


A gyógyhipnózis. Vele lehet a legegyszerűbben és a leghatékonyabban szervi funkciókat befolyásolni és korrigálni. (Minden ellenkező híresztelés ellenére a gyógyhipnózis nem pszichoterápiás módszer.) Az aktív önbefolyásolás. Egy továbbfejlesztett és egyszerűsített for mája az autogén tréningnek és a lépcsőzetes aktívhipnózisnak. Mindenki meg tudja kb. 60 percnyi gyakorlattal tanulni (90 óra helyett) és a kezelés után is rendszeresen csinálják, mert egy-egy gyakorlat - 20-30 perc helyett csak 1-2 percet vesz igénybe. Az önszuggesztiós vérkeringés-szabályozás,

amelyet - begyakorlás

után - mindenki mindenütt végezni tud anélkül, hogy az éppen végzett tevé kenységét félbe kellene szakítani. (Munka, autóvezetés, tárgyalás, sportolás közben stb.) Egy egyszerű, de testileg-lelkileg nagyon hatásos mozgásterápia. A készülékek közül a legeredményesebben használható a pulzáló mág nesteret gerjesztő készülék és az interferenciás árammal működő Nemectrodyn. A gyógyszeres kezelésben a legjobban beváltak a homeopátiás komplex gyógyszerek. Nagy előnyük minden más gyógyszerrel szemben, hogy egy gyógyszerrel egy egész szervrendszer megbetegedései eredmé nyesen és káros mellékhatások nélkül kezelhetők. Minden orvos rendelhe ti, homeopátiás előképzettség nélkül is, klinikai diagnózis alapján. A ható anyagok erős hígítása által alig fordulhat elő, hogy az alapanyagok szennye zettsége a betegeket károsíthatná, ami a phytoterápiában egyre nagyobb gondot okoz. (A Német Szövetségi Egészségügyi Hivatal a gyógynövények felét ki akarja vonni a gyógyszergyártásból, szennyezettségük miatt.) Ezért törzskönyveztettem 1992-ben Magyarországon az első 19 homeopatikus komplex-gyógyszert, hogy 40 év után megint lehetséges legyen a £D143GS


leggyakrabban előforduló betegségek káros mellékhatások nélküli - legális kezelése Magyarországon. A pszichés kezeléshez jó ha tudjuk, hogy ebben a dimenzióban hatal mas energia-potenciál van. Ezt mobilizálni lehet az önszabályozás és az önre generáció érdekében. A legjobb módszer ehhez megint csak a gyógy hipnózis. A jövőben is elkerülhetetlen lelki- és stressz-terheléseket a páciens a legegyszerűbben és a leghatásosabban az aktív önbefolyásolás gyakorlataival tudja úgy hatástalanítani, hogy ezek őt többé már nem tud ják megbetegíteni. A tudati dimenzióban, a gondolkodásmód átállításához szükség van egy olyan - a terápiás célnak megfelelő - viszonylag komplett „világnézet"-re, amely mindenki által könnyen megérthető és elfogadható. Ez a rész főleg olyan felismeréseket tartalmaz, amelyek mindig is az emberiség ál talános ismeretanyagához tartoztak, de legtöbbször - talán éppen emiatt szöges ellentétben állnak a „hivatalos véleménnyel" és az alkalmazott ne velési elvekkel. Új csak a gondolat megvalósulási mechanizmusának ke zelhetővé tétele, továbbá a hit hatásmechanizmusának, valamint az ér zelmek

önszuggesztió-jellegének

felismerése,

terápiásán

alkalmazhatóvá

tétele. Összefoglalóul nézzük meg, mi indokolja egy ilyen kombinációs terápia alkalmazását? Ebben az évszázadban alapvetően megváltoztattuk az életkörülményeinket és környezetünket, de ezekhez a változásokhoz sem szervezetünk, sem mi magunk nem tudtunk még alkalmazkodni. A szervezet védekező mechaniz musai ma is éppen úgy működnek, mint évmilliókkal ezelőtt, amikor kiala kultak. A baj csak az, hogy a körülmények egészen mások. így azután nem csoda, hogy az akut és a krónikus betegségek aránya a század eleji 50-50 %BO144GS


ról 10-90 %-ra tolódott el (egy német közmondás szerint: Isten küldi ránk az akut betegségeket, a krónikusakat mi csináljuk magunknak) és egyre többen szenvednek allergiás, szorongásos és egyéb „modern" megbetegedésben. A fiatalabb generációk immunstátusza lényegesen rosszabb, mint a háborús generációé. Pedig még soha nem volt olyan fontos a testi-lelki teherbíró képesség minden egyes ember számára, mint ma. Ennek megőrzésétől, erősítésétől függ egzisztenciánk. Krónikus betegségeinket esetleg elvisel jük még néhány évig, de ha magán- és szakmai egzisztenciánk van veszély ben, minden szalmaszál után nyúlnunk kell. A gondolkodásmód átállítása egy életre szóló tanulási folyamat. Alig képzelhető el, hogy a szakadatlanul érkező külső negatív befolyások, belső szervi tünetek ne váltanának ki bennünk helytelen gondolatokat, feszültsé get, görcsös állapotot kiváltó tüneteikkel együtt. Ezért kell minden páciensnek megtanulnia az önszuggesztiós vérke ringés-szabályozást, hogy a feszültséget, vagy a görcsöt azonnal fel tudja oldani, mielőtt ez funkcionális zavart okozhatna, és az aktív önbefolyásolást, hogy a nehezebben korrigálható helytelen gondolatot, negatív érzelmet, vagy egyéb károsító önszuggesztiót 3 hét alatt semlegesíteni tudja, hogy ez ne tehesse többé beteggé. Ha még ezekhez a mozgásgyakorlatot is végzi, jelentősen megjavítja a szervezet oxigénellátását is. Átlagosan 3-4 hetes kezelés alatt a páciensek személyiségükben úgy megváltoznak, hogy a visszaesés veszélye már nem áll fenn. Teljesen min degy, hogy betegségük depresszió, kimerültség, fóbia, öngyilkossági kísér letek, elhízás, vagy éppen egy évtizedek óta recidiváló gyomor- vagy nyombélfekély volt. (Ez utóbbiaknál 1976 óta a recidívek aránya nem éri el a 10 %-ot, minden további gyógyszerelés nélkül. Klausztrofóbiánál és más

145 GS


szorongásos betegségeknél gyakran elég már 3-4 kezelés is a teljes gyó gyuláshoz.) A terápia egyes módszerei előnyösen alkalmazhatók a gyógyításon kí vül más területeken is. A sportban az egyes sportoló gyorsabb fejlődéshez, a szervezet kizsákmányolása nélkül, a sérülések elkerülésében, illetve ezek gyorsabb gyógyulásában, a teljesítmény magas szintű stabilizálásában, az önbizalom erősítésében. A tanulásban a koncentráció javításához, az agy vérellátásának erősítéséhez, az önbizalom és a magabiztosság fejlesztéséhez. Elítéltek reszocializálásában, jobb és könnyebb beilleszkedésükhöz a társa dalomba. 1994-ben néhány magyar orvos és természetgyógyász is elvégzett egy négy részből álló tanfolyamot a módszer alkalmazásáról. Egyik-másik időnként felhív, hogy kérdezzen valamit a módszerek al kalmazásával kapcsolatban, vagy hogy beszámoljon eredményeiről. Néhány hete mondta el az egyik orvos két „parádés" sikerét, aki ma gánpraxisában alkalmazza a módszereket. Egy paciense, aki stressz hatására, semmi gyógyszerre nem reagáló, állandó köhögésben szenvedett, az első kezelés után panaszmentes lett. Egy serdülő korú fiú kényszerképzetek miatt nem mert este egyedül le feküdni és édesanyja addig nem hagyhatta el a szobát, amíg a fiú el nem aludt. Sem pszichológusi, sem ideggyógyászi kezelés nem segített. Az első kezelés után az anya már elhagyhatta a szobát, mielőtt a fiú elaludt volna. A második után már a villanyt is elolthatta az anya, mikor a fiú lefeküdt. A harmadik kezelés után a fiú már egyedül ment fel a szobájába lefeküdni. Azóta kényszerképzetei már nincsenek.

Bol46cs


A

"Tanuld Magad Egészségessé" módszer

Milyen okok teszik szükségessé a tanulás és az oktatás korszerűsítését?

Az évszázad közepe táján egyre erősebb lett az információ-robbanás, amelynek eredményeit a hagyományos oktatási és tanulási módszerekkel ma már nem lehet feldolgozni sem az iskolában, sem a munkahelyen. A tanulási stressz hatására az egész világon ijesztő méreteket öltött a tanuló és tanulásra „kényszerülő" lakosság körében a pszichoszomatikus megbetegedések száma. Különböző országok felmérései szerint már a har madik osztályos gyermekek 45-90 %-a lelkileg terhelt és nagy részük már kezelésre szorul fejfájás, idegesség, szédülés, alvási zavarok, gyomorpana szok, lidérces álmok és más pszichoszomatikus tünetek miatt. Nincs lénye ges különbség Európában, Amerikában, Kínában, Koreában, Kuvaitban vagy Japánban. A felnőtteknél még rosszabbítja a helyzetet a munkahelyi és az egzisz tenciális stressz. Megoldási kísérletek Ilyen körülmények hatására a 60-as évektől létrejöttek a tanulás gyorsítását célzó módszerek. Ezek kivétel nélkül Losanov Suggesztopédiának nevezett módszeréből vett néhány elem felhasználására épültek. (Superlearning, SITA = Relaxa, stb.) A teljes módszer megértéséhez és alkalmazásához főként olyan alapok és ismeretek hiányoztak a szerkesztőknél, mint a két agyfélteke különböző szerepe a tanulásban, stimulálási lehetőségeik a tanulásra, az agy oxigén ellátását növelő lehetőségek. SO

147 GS.


(Amikor a német hadsereg hamburgi egyetemének kutatói a később SITA néven kifejlesztett, Magyarországon Relaxa néven ismert, módszeren dolgoztak, egyikük meglátogatott Münchenben 1986. márciusában és egy napot elbeszélgettünk a tanulást könnyítő és gyorsító lehetőségekről, akkor is, ha nincs elég, a módszereket alkalmazni tudó pedagógus. /1982 óta, a pedagógusok, oktatók és menedzser-trénerek kiképzése mellett, készítettünk magnószalagra rögzített gyors nyelvtanfolyamokat is angol, francia és olasz nyelvekre./) A hagyományos oktatási módszerek hatásfokára jellemző, hogy már azáltal is jelentősen gyorsítható a tanulás, ha valamilyen technika alkalma zásával, csupán a tanulók testi ellazulása megvalósítható. A figyelem, ugyanis, normális feszültségi állapotban, amelyben általá ban vagyunk, nagyon labilis, állandóan ide-oda ugrándozik különböző gon dolatok között. Ha valakit normális feszültségi állapotban hallgatunk, vagy valamit ami kötelező - olvasunk, kb. 30 másodpercig tudunk zavartalanul odafigyel ni. Akkor jön valami gondolat, ami eltereli figyelmünket. Ha megint meg próbálunk odafigyelni, megint sikerül 30 másodpercig, akkor jön a követ kező elterelő gondolat. És ez így megy tovább. Ha akarunk koncentrálni, a hatásfok még tovább romlik, mert az akarat növeli a feszültséget és ezáltal figyelmünk még gyorsabban ugrál ide-oda, még 30 másodpercig sem tu dunk koncentrálni. Koncentráció csak ellazult állapotban lehetséges. Ezért gyorsítható a tanulás már egyedül az ellazulás által is. Mivel az ember három létezési szintje - a szellemi, lelki és testi dimen zió - között állandó kölcsönhatás van, a testi ellazulás „ellazítja" szellemi szintünket is és ezáltal figyelmünk „lustább" lesz, nem ugrál ide-oda, az

sol48oa


egyik gondolattól a másikhoz. Tovább figyel megszakítások nélkül, tovább koncentrál az anyagra, amivel éppen foglalkozunk. Ez már önmagában is jelentősen lerövidíti az ugyanannak az anyagnak a megtanulásához szüksé ges időt. Az ellazulás megtanulása és rendszeres gyakorlása „ellenállóbbá" tesz a károsító stresszorokkal szemben is. Néhány „Superlearning"-variációban a légzés ütemessé tételével amelyet különbözőképpen indokolnak, - javul a szervezet és ezzel az agy oxigén felvétele is. Az agy oxigén igénye nyugalmi állapotban is többszö röse egyéb szerveink igényének és ha dolgozik a nyolcszorosára is meg nőhet, így, ha több oxigént kap, azzal is javulnak „munkafeltételei" és telje sítménye. A „Superlearning" módszereket általában kisebb oktatási vállalkozások alkalmazzák gyorsított nyelvtanfolyamok - néhányan elektronikus adat feldolgozó tanfolyamok - tartására, vagy hanghordozókon rögzített tan anyagokat árulnak, vagy frenchisingben értékesítenek (SITA = Relaxa) eze ken a területeken. Elgondolkoztató, hogy az ember iskolás koráig többet tanul, mint isko lás korától öreg koráig, és amíg a tanulás az iskolás korig játszva megy és örömet okoz, az iskolai és későbbi tanulás kényszerré válik és beteggé tesz. Azon is el lehetne gondolkozni, vajon a pedagógusok „üzemi vaksága"-e az oka annak, hogy az oktatás, a tanulás legismertebb „reformátorai" nem pedagógusok voltak. Rudolf Steiner filozófus, az antropozófia híve (Waldorf-iskolák), Maria Montessori, Olaszország első női orvosa (Montessoriiskolák), Georgi Losanov, bulgár pszichiáter (Szuggesztopedia) volt. A tanulás az ember - egész életét végig kísérő, - állandó és legfonto sabb tevékenysége és még fokozottabban az lesz a jövőben is. A „jövő ig 749«?


kutatók" egyetértenek abban, hogy a jövő század (ezred) elejétől csak azok találnak tevékenységet, munkát maguknak, akik minden időben a megfelelő képzettséggel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy képzettségüket nyugdíjazá sukig többször, vagy még inkább igen gyakran, változtatniuk kell. Ezt a flexibilitást és mobilitást a szakmai életben a hagyományos okta tási és tanulási módszerekkel megvalósítani nem lehet. Meyer-Dohm professzor (Volkswagen Rt.) szerint a nagyobb probléma az, hogy hogyan és nem, hogy mit tanulnak a fiatalok. A fiataloknak kevés alapismeretet és általános műveltséget, de még kevesebb kulcsfontossá gú képességet, - mint a tanulási képesség, az önállóság és a team-ben, csoportban való munka képessége, - kapnak az iskoláktól. A szuggesztopédia Az iskolai és a felnőtt oktatásban az oktatási és az intézményi szerkezet je lentős változtatása nélkül alkalmazható módszer Losanov szuggesztopédiája. Losanov ezt a 60-as években fejlesztette ki az orvosi szuggesztológiából a pedagógia számára. A módszer egységes rendszerbe foglalja és úgy alkalmazza az emberi kapcsolatokban - így az oktatásban is - jelen lévő és a résztvevőknél köl csönösen ható szuggesztív tényezőket és ezek hatásait, hogy a tanulók szer vezetének minél több része vegyen részt a tanulási folyamatban. Az agyku tatás felismeréseinek felhasználásával bevonja mindkét agyféltekét a t a n u lási folyamatba. így 3-5-szörösére gyorsul a tanulás, a tanult anyag hosszabb ideig rög zül, könnyebben lehívható, elérhető. A tanulás megint örömet okoz, mint gyermekkorban, könnyebben megy, nem fáraszt.

8D150G8


Ha esetleg Ön nem agykutató, de érdekli, hogyan működik agyunk a tanulásnál, röviden összefoglalom a leglényegesebbeket. Agyunk két, nagyjából azonos nagyságú, féltekéből áll, amelyeket egy viszonylag kisméretű, idegrostokból álló, ívelt híd, a kéregtest köt csupán össze egymással. Mindkét félteke más feladatokat lát el, más ként szervezett és teljesen különbözően dolgoznak is. A bal félteke fő feladatai a logikus, lépésről-lépésre történő gon dolkodás és a beszéd. A jobb féltekét a globális áttekintés, a probléma megoldás, a cse lekvés jellemzi. A következő példa igen egyszerűen megmutatja a különbséget a két félteke munkája és munkatempója között. El tudja „képszerűén" képzelni például lakószobáját? Úgy, hogy „lelki szemeivel" látja maga előtt? Természetesen. Most mondja el, hogy néz ki a szoba, mi minden és hol található benne. Ez csak úgy megy, hogy valahol elkezdi és tárgyanként tovább halad és minden egyes tárgyat szavakkal leír. A globális elképzelés, látás, a jobb agyfélteke feladata. Ez a pilla nat tört része alatt történik. A lépésről lépésre leírás a bal agyfélteke munkája és sok időt vesz igénybe. A hagyományos oktatásban a bal agyféltekét preferáljuk, helyezzük előnybe, csiszolgatjuk. A jobb agyféltekét alig vonjuk be a tanulásba. Ezzel agyunk kapacitásának nagyobb részét kihasználatlanul hagyjuk. Losanov talált egy viszonylag egyszerű megoldást mindkét félteke akti válására az oktatási és tanulási folyamatban, amivel a hatásfokot jelentősen megjavította. Sol51dS


A módszer kiváló, majdnem minden tárgy oktatásánál alkalmazható, de széleskörű bevezetésének az állami oktatási rendszerben vannak alig leküzdhető akadályai. A lényeges elemek szerepének megértése az eredményes alkalmazás hoz megkívánja a pedagógustól, hogy ismeretekkel és tapasztalatokkal ren delkezzék az agy működéséről, a szuggesztívterápiáról és a pszichoterápia néhány területéről. Losanov szavaival: „A tanárnak pedagógus-pszichoterapeutává kell válnia." Ezt széles körben egy diktatórikus politikai rendszerben még esetleg lehetséges, de egy demokratikus rendszerben lehetetlen megvalósítani. A fentieken kívül még az iskola minden alkalmazottjának megkülönböztetett tiszteletet is kell tanúsítania a tanárokkal szemben, aminek szuggesztív erő vel kellene hatnia a tanulókra is. Ezeknek a feltételeknek a megvalósítása nyugat-európai és amerikai is kolákban elképzelhetetlen. 1978-ban, bécsi találkozásunk alkalmából beszéltünk Losanovval a módszer lehetőségeiről és az akadályozó tényezőkről. Losanov elképzelése az volt, hogy másodmagával kijönne hozzánk Berchtesgadenbe, a GfG Gesellschaft für Ganzheitsmedizin-hez és közösen építenénk ott fel egy nyugati szuggesztológiai és szuggesztopédiai központot. Ez azonban a bul gár Technika vállalattal folytatott tárgyalások során meghiúsult. Mivel sok tanuló és tanár paciensünk megbetegedései az oktatási és ta nulási módszerek hatásának következményei voltak, kénytelenek voltunk magunk egy olyan módszert kidolgozni, amely megtartja a szuggesztopédia előnyeit, de lehetőség szerint kiküszöböli alkalmazásának akadályait. Ezt a módszert, - amelyet a 80-as évek elején kezdtünk alkalmazni ál lami és magániskolák, internátusok és ipari vállalatok tanárainak, oktatóinak

so 152c$


kiképzésével,

- elneveztük Tanuld Magad Egészségessé

(Lerne Dich

Gesund) módszernek, mert nemcsak meggyorsítja a tanulást, hanem a ta nulás során megszűnnek a meglévő pszichoszomatikus zavarok - minden egyéb beavatkozás nélkül - a tanároknál és a tanulóknál egyaránt. A 3-5-ször gyorsabb tanulással jelentősen segít a módszer az informá ció-robbanás következményeinek könnyebb, gyorsabb feldolgozásában, valamint megelőzi illetve megszünteti a tanulási- és az egzisztenciális stressz okozta megbetegedéseket. Továbbá megerősíti a tanárok és a tanulók önbizalmát, magabiztos ságát, testi-lelki teherbíró képességét, fejleszti és erősíti a személyiséget. Az oktatás és a tanulás megint örömet okoz és nő a tanulási motiváció. Minden oktatási formában - óvodától a felnőtt oktatásig - mindenütt al kalmazható. Ha egy intézményben csak néhány tárgy oktatásánál alkalmazzák is, a tanulók eredményei, és hozzáállásuk a többi tantárgy tanulásához is, javul nak. Gimnáziumban, egyetemen éppen úgy alkalmazható, mint az ipari ta nulók szakképzésében. 1985-ben egy 5 napos bentlakásos tanfolyamon kiképeztem az Audi AG tíz menedzser-trénerét és iparitanuló-oktatóját a módszerben. Négy év vel később büszkén nyilatkozott a vállalat oktatási főnöke, W. Schupp, a Wirtschaftswoche-nak, hogy az Audi-nál az ipari tanulók még a robotok ke zelését is a módszerrel tanulják. A TME módszerben megtartottam Losanov szuggesztopédiájának lé nyeges oktatási részeit és kiegészítettem Háromdimenziós Teljességi Terá piám néhány olyan gyakorló technikájával, amelyekkel oldhatók a tanulási gátlások, javul a koncentráció és az agy oxigén-ellátása, erősödik az önbiao 153GS


zalom, a magabiztosság és a testi-lelki teherbíró képesség. Nemcsak a ta nulóknál, hanem az oktatóknál is, mert először ők tanulják meg saját használatra azokat, majd úgy is, hogy a tanulóknak is meg tudják tanítani. Ha az oktató, a tanár, magabiztos, szereti szaktárgyát és a hivatását, - a könyv I. rész 7. fejezetének értelmében - tanítványai is szívesen tanulják a tárgyat és soha nem lesz baja a tanulók motiválásával. Minden „tanítónak", tanárnak, oktatónak a legfontosabb megtanulnia, hogy egyetlen „tanító" se tud valakibe tudást, képességet „beleoltani". A „Tanító" legfontosabb feladata olyan környezetet teremteni, amelyben a tanuló képes önmagától tanulni. A tudást a tanuló aktívan, önmagától kell hogy felvegye, nem szabad a „tanítónak" mintegy „tölcsérrel betöltenie". Tudást és képzettséget nem lehet a tanulóra „ráerőltetni". A dolog arra megy ki, hogy az agy felvevőképes legyen, de főként arra, hogy a tanuló magától törekedjen a tudásra és a képzettségre. A „tanítás" szó azt sugallja, hogy a tudást a tanulóba bele lehet „olta ni". Ilyesmi nem létezik, nem lehetséges. Ami van, ami létezik, az egyedül a „tanulás". Az oktatók kb. 50 óra alatt megtanulják a módszert és alkalmazását úgy, hogy a tanfolyam után azonnal használni tudják. Alapítványom, a Tanuld Magad Egészségessé Alapítvány, 8000 Szé kesfehérvár, Pozsonyi u. 63., Tel./Fax: 22-306-034 - megkeresésre - iskolák, vállalatok, intézmények oktatói, tanárai részére rendez tanfolyamokat, az intézmények szervezésében.


Képesség - tanulás a sport példáján A tudás és a képesség között nagy a különbség. A tudást egyszerre megszerezhetjük, megismerés, a tanító, az oktató ta nítása által. A képességet nem lehet megtanítani, az benne van a tanulóban. Csak ő tudja önmagában a képességeket kifejleszteni. De nem tudja egy szerre - megismerés vagy tanítás útján - megszerezni, mint az elméleti tu dást. Csak gyakorlattal fejleszthető ki és csak gyakori ismétléssel tökéle tesíthető egyre jobban, fokról-fokra. Az elméleti ismeretek gyorsabb és jobb megszerzésében, az informá ció-robbanás következményeinek jobb feldolgozásában segít a TME mód szer. A képesség-tanulásban azonban még jó néhány tényezőt figyelembe kell venni, ha azt is szeretnénk megkönnyíteni. Ennek szükségességét talán az bizonyítja a legjobban, hogy az élsport ahol az eredményeket a legmagasabb szintre fejlesztett képességek biztosít ják - a fiatal rokkantak termelőjévé vált. Először nézzük meg általánosságban, hogy mi könnyíti és mi gátolja a képesség-tanulást? Azután megnézzük, hogy mi a helyzet a sportban. Az egész élet egy képesség, amely a legkülönfélébb képességeket fogja át. Ezekből a képességekből csak igen kevés születik velünk. A leg többet meg kell tanulni. De képességet nem lehet egyszerre megszerezni. Csak gyakorlással szerezhető meg és gyakori ismétléssel tökéletesíthető.

£ol55e&


A tanulási folyamat úgy néz ki, hogy először a szervezet, sok olyan szervet és tevékenységet igénybe vesz a képesség kezdeti gyakorlásához, amelyek a már jól elsajátított képességhez szükségtelenek. Ez a folyamat talán akkor a legjobban érthető, ha visszagondol arra, amikor az autóveze tést (kerékpározást, úszást, szabás-varrást, főzést, csecsemő-pelenkázást, stb.) tanulta. Sokkal több izma, idege, testi funkciója vett részt a gyakorlás ban, mint amire most szüksége van. Ez a gazdaságtalan erőbedobás minden tanulási és gyakorlási folyamat sajátja. Kezdetben - a tanulási folyamat elején - bevetésre kerül minden erő forrás, amely a feladat megoldásához - látszólag - hozzájárulhat. A gyakor lás során egyre tökéletesedő képesség azután az erőforrások felhasználását egyre jobban a feladat megoldásához még feltétlenül szükséges minimumra csökkenti. (Hasonlítsa csak össze gondolatban feszültségi állapotát az első autóvezetési óráján azzal, amit ma érez, ha vezet!) A gyakorlás által az először fáradtságosán gyakorolt képesség egyre könnyebben megy. Eközben a figyelem egyre jobban felszabadul a cselek vés végzéséhez való kötődésből és végül egészen az elérendő célra össz pontosíthat. Ilyenkor már az erőkifejtés is a cél eléréséhez, a feladat meg valósításához szükséges minimumra korlátozott. Ennek következtében az elfáradás is sokkal később következik be. Az elfáradásról nem árt még tudni, hogy semmi ami örömet okoz ne künk, amit „hobby"-ként csinálunk, amit „játszunk", nem fáraszt el ben nünket. Csak a „munka" fáraszt. Ez nem is csoda. Hiszen a munkát a paradicso mi „eredendő bűn"-ért szabta ránk büntetésként a Teremtő: „Arcod verejtéké vel keresed kenyered!" Ennek következtében minden, amit „munka"-ként,

8ol56oa


kényszerként, „büntetés"-ként csinálunk, kényszerűen fáraszt is ben nünket. (1996-ban Horváth Ferinek, az akkori Parmalat csapatkapitányának és tár sainak nagyon nehezen tudtam megmagyarázni, hogy azért fáradtak már 15 perc után a pályán, mert „dolgoznak" és nem játszanak. Horváth Feri azt haj togatta, hogy a foci nekik igenis munka, mert ők abból élnek.) A gyakorlásnál teljes figyelmünk a cselekvéshez, a munkához, vagy a játékhoz kapcsolódik. De közben nem a gyakorlás hatására figyelünk. Éppen ellenkezőleg! Minél önfeledtebb, minél kevésbé „tudatos" a játék vagy a munka, annál gyorsabban és biztosabban jön létre - teljesen aka ratlanul - a gyakorlás hatása: a képesség megszerzése. Gyakorolni viszont senki nem tud helyettem. Ezért nem lehet a ké pességeket tanítani. Vagy mint a távolkeleti Zen-tanok mondják: „A legjobb mester sem képes magát a valóságot továbbadni. Azt csak önmagunk sajá títhatjuk el. Minden „Tan", tanítás értelme csakis az, hogy rámutasson arra, ami minden „tanítványban" megvan, anélkül, hogy tudna róla. Ennek a már bennünk meglévőnek a tudatosítása a tanítás célja és értelme. Nincs semmi titok, amit a mester a tanítványnak „átadhatna". Tanítani könnyű, meghallgatni a tanítást szintén könnyű. Ami nehéz, az annak tu datosítása önmagunkban, ami megvan bennünk, azt megtalálni, és ténylegesen birtokba venni." Ezek szerint nem az a jó tanár, oktató, edző, aki szaktárgyáról, sport ágáról a legtöbbet tudja, hanem az, aki képes tanítványaiban felébresz teni a becsvágyat és az önfejlesztés feletti örömet, hogy a legtöbbet hoz zák ki azokból a képességekből, amik bennünk szunnyadnak. Aki fel tudja ébreszteni tanítványaiban a „tudni" és a „mindig jobban tudni" vágyat - amelyeknek közvetlen a kapcsolatuk az ember önmegvalósításával, - anBO157GS


nak a tanítványai émek el csúcsteljesítményeket, mert ők fejlesztik ki a legjobban a bennük rejlő képességeket. Ők a boldogabb emberek is, mert a gyakorlat által kifejlesztett képesség önmagában boldogít. Talán nincs tisztább boldogság, mint amit az ember a tökéletesen sikerült teljesítmény felett érez. A képesség-tanulásnál sok erő- és időveszteséget okoz, ha nem ismer jük az agynak az előző fejezetben már érintett kettős működését, az agyfél tekék specializálódását és ennek kihatását a tanulási folyamatokra. A két félteke gondolkodásmódja is eltérő egymástól. A bal félteke sza vakban, lépésről lépésre gondolkodik, a jobb pedig közvetlenül, érzékletes képekben. Optimális partneri kapcsolat esetén mindegyik félteke azzal fog lalkozik, amire specializálódott. Amíg a bal félteke a beszéddel és a logikus gondolkodással foglalkozik, addig a jobb olyan dolgokat csinál, amelyeket nehéz szavakba foglalni, képekben gondolkodik, térben lát és komplex problémákat old meg. A nehézségek akkor kezdődnek, amikor az egyik belekontárkodik a másik „szakterületébe". Jelen esetben a testi képességek megszerzésébe. Ugyan mindkét agyfélteke tudja a test mindkét oldalát irányítani, de csak a jobb félteke képes azonnal a sok egyidejű térbeli változásra reagálni. A bal félteke utasít, szid, magyaráz, kritizál, de képtelen csinálni. A jobb nem beszél, (bal agyféltekei értelemben nem is gondolkodik,) hanem kivitelez, cselekszik. Ezért is nevezik a balt a verbális, beszélő ÉNnek, a jobbot a nem beszélő, cselekvő ÉN-nek. Ha a képességeket felesleges időveszteség nélkül, gyorsan és eredmé nyesen akarjuk kifejleszteni, akkor a gyakorlásnál „ki kell kapcsolni", más sal kell elfoglalni az utasítgató, szidó, kritizáló, magyarázgató, de cselekvés re képtelen ÉN-ünket. &D!58GS


Erre van néhány egyszerű technika. Ezek hasznosak a rossz szokások (önmagunkat szidni, kritizálni, önmagunknak utasításokat adni, stb.) áttöré sére, leépítésére. De a csúcsteljesítmények igazi kulcsa minden területen, ahol képessé gekre van szükség - alkotásban, munkában, sportban, stb. -: ösztönösen, magunkat nem szavakkal irányítva, dolgozni, játszani tudni. (Ezt Albert Flórián, az idősebb, nagyon találóan foglalta össze egyetlen szóban, amikor Papp László, a Békéscsaba volt ügyvezető elnöke nagyon régen egy TF-dolgozat kapcsán megkérdezte, mire gondolt, amikor az el lenfél egész védelmét kicselezte és gyönyörű gólokat rúgott? Albert válasza egyetlen szó volt: „Semmire".) Ennek testi előfeltétele a tevékenység, a szakma, a játék minden lénye ges elemének tökéletes, automatikussá vált begyakorlása, a test tökéletes beprogramozása az eszközök, a sportszerek, valamint a szükséges izmok és szervek használatában. A képességeket, kifejlesztésük után, már „csak" szinten kell tartani, ami megint csak állandó gyakorlással lehetséges. Minden tevékenységi területen, ahol képességekre van szükségünk, úgy van ez, mint Liszt Ferenc mondta a zongorázásról: „Ha egy napig nem gya koroltam, azt észreveszem én, ha három napig nem gyakoroltam, azt már észreveszi a közönség is". A képesség-tanulás ugyan minden területen szerves része életünknek, de csak a sportban figyeli sok millió ember, hogy a sportoló hogyan fej lesztette ki és hogyan alkalmazza képességeit. Ezért a következőkben megnézzük a sport példáján, milyen tényezők befolyásolják még a képesség-tanulást és - alkalmazást.

Bol59cs


Ezek a tényezők ugyan éppen úgy érvényesek és hatnak is a „hétközna pi" életben a „hétköznapi" embereknél is, de nem a nagy nyilvánosság be vonásával. Kronobiológiai befolyások Szellemi, lelki és testi létünk - amely együtt adja emberi lényünket, - szá mos biológiai és egyéb ritmikus változás által erősen befolyásolt. A sportban még sokkal erősebben, mint más tevékenységi területen. Ismeretük és hatásaik felhasználása a felkészülésben és a versenyeken, mér kőzéseken döntően befolyásolja az eredményeket, de a sportolók sérülé seit és egészségi állapotát is. Jól ismert tény, hogy a helyes edzéstervezés nagy szerepet játszik ab ban, hogy a sportoló meghatározott időben érje el csúcsformáját. Különböző vizsgálatok eredményei szerint az edzésnek összhangban és szinkronban kell lennie néhány alapvető bioritmussal ahhoz, hogy a sportoló biztosan és gyorsan érje el csúcsformáját a szervezet túlerőltetése, kizsákmányolá sa nélkül. Az edzés tervezésének meg kell találnia az optimumot a külön böző fázisú bioritmusok és a sportoló terhelése között. Ennek érdekében óránkénti, heti, havi, éves és többéves edzésterveket kell készíteni. Ezekhez a sportolónak magának és edzőjének ismerniük kell a sportoló cirkuláris ritmusait, aktivitási típusát (reggeli, semleges, esti), hogy tud ják a maximális munkaképesség óráit, amelyek a legalkalmasabbak a nagy megterhelésekre, a technika elsajátítására és csúcsteljesítmények elérésére. A versenyek időpontja azonban ritkán esik egybe a sportoló ma ximális teljesítőképességével. Ezért az edzőnek úgy kell irányítania a felké szülést, hogy a tanítványa a lehető legjobb teljesítményt nyújthassa a verse nyen. Azokban a sportágakban, amelyekben súlycsoportok vannak, az £O160GS


edzőnek a fogyasztáshoz is fontos a cirkuláris ritmusok ismerete. Mivel az emberi szervezetben napközben folyik a zsírok felépítése, éjszaka pedig azok lebontása, ha a sportoló reggel sokat, délben normálisan, este keveset eszik, feltétlenül csökken a testsúlya. Éjszaka ugyanis a növekedési hormon és a kortizon szintje megnövekszik, amelyek segítik a zsírok lebontását. Ha a vacsora szegényes volt, a napközben felhalmozódott zsírok teljesen el is bomlanak. (Ezt nem árt tudni nem-sportoló fogyókúrázóknak sem.) A reg geli és az ebéd adagjának csökkentése nincs különösebb hatással a testsúly csökkenésére. Fontos annak ismerete is, hogy időzóna-eltolódásnál mi az az idő, amire a szervezetnek szüksége van az adaptációhoz. Például 4 órás elté résnél 2-3 nap, 7 óránál már 10 napnál nem kevesebb. Ha van rá lehető ség, meg kell változtatni az edzés idejét is annak érdekében, hogy a sportoló könnyebben és gyorsabban alkalmazkodhasson az új időzónához. Az edzési napok tervezésénél az edzőnek figyelemmel kell lennie a napi megterhelé sek mellett a heti bioritmusokra és a - a hétköznapi nyelvhasználatban a bio ritmusnak nevezett - testi-lelki-szellemi ritmusokra is, hogy az optimális na pokra essen a tehermentesítés és a pihenés. Az úgynevezett kritikus napok nak pihenőnapoknak kell lenniük. A csapat- és veszélyes sportágakban azokat a sportolókat nem szabadna beállítani, játszani hagyni, akik a kri tikus napokon a testi és az érzelmi ritmus negatív fázisában vannak. Az említetteken kívül figyelemmel kell lenni a sportolók havi biológi ai ciklusaira is. Csúcsteljesítményekre a legalkalmasabb a nyár vége és az ősz eleje és azok a napok, amikor a testi és az érzelmi ritmusok a fel szálló ágban vannak.


Van egy olyan ritmus is, amelyre az a jellemző, hogy a sportolók a leg jobb eredményeket a születésnapjukat követő hónapban érik el és a má sodik és a tizenkettedik hónapban a leggyengébb a teljesítmény. Az edzési és a versenytevékenység éves terveinél figyelembe kell venni a nőknél egy kétéves, a férfiaknál pedig egy hároméves ciklust is. Ez a nőknél negatív, a férfiaknál pozitív fázissal kezdőik. Az eddigiek szerint biológiai szempontból csúcsteljesítmények eléré sére a legtöbb esély 1.) a fizikai fellendülés éveiben, 2.) a születésnap utáni első hónapban, 3.) a fizikai és az érzelmi ritmusok közös optimális napján és 4.) a maximális munkaképesség órájában van. A fentiekben említettek minden egyéni és csoport-sportra vonat koznak. Azokban a sportágakban, amelyeknek gyakorlásához két vagy több sportoló együttműködése szükséges, elengedhetetlen a csúcsteljesít mények eléréséhez még a kronobiológiai „rokonság" figyelembe vétele is, amiből két fajta is van. Mindkettő döntően befolyásolja két vagy több ember egymással való harmonizálását, szimpátiáját a többiekkel szemben, az össz hangot a csoportban és az egymással való együttműködés lehetőségét. Ha a sportegyesületek felelősei és edzői ismernék és alkalmaznák ezeket, sú lyos milliókat lehetne megspórolni a játékosok vásárlásánál, akikről azután menet közben kiderül, hogy sehogy sem illenek bele a csapatba. Sok frusztrációt lehetne a játékosoknál is megtakarítani. Minden országból szá mos játékost lehetne megemlíteni, akik az egyik csapatnál - sokmillió márka vételár ellenére - még a kispadra sem voltak jók, de eladásuk vagy kiköl csönzésük után a másik csapatnál egyik napról a másikra sztárok lettek. A toknál,

kronobiológia hogy

az

egyik

figyelembe héten

vételével

toronymagasan

elkerülhető lenne győznek,

a

az

másik

is

a

héten,

csapa ugyan-

Az életed egy kivételes lehetőség abban

az

összeállításban,

egy

gyengébb

csapat

ellen

csúfos

vereséget

szen

vednek.

Megbetegedések, sérülések Maradjunk még egy kicsit azoknál a problémáknál, amelyek különféle be tegségek és sérülések formájában a teljesítőképességet és ezzel az egzisz tenciát veszélyeztetik. Az egyik gyakori problémát az okozza az élsportban, hogy a stresszterhelés biológiai

a szimpathoadrenerg szakadékot"

okoz,

rendszerben,

magyarul:

napokkal később,

megbénítja a

egy „immun

szervezet védekező

erejét, ami a sportolóknál a fertőzések számának megnövekedéséhez vezet. A döntő pathogén szerepet ebben a limfocitareceptorok redukciója játssza. A nem kielégítő regeneráció jelei még a megnövekedett sérülési hajlam, viselkedési zavarok, pszichogén megbetegedések és Hodgkin kór. Ezek a problémák sokkal gyakoribbak, mint ahogy az ember gondolná. Szinte naponta hallani, vagy olvasni a sporthírekben, hogy ez vagy az a sport-szupersztár már megint valamilyen még nem felismerhető vírusos, vagy egyéb fertőzéssel küszködik, vagy pedig már megint nem tud részt venni egy nagy versenyen sérülés miatt. A sok ezer „névtelen" sportolóról nem beszélve. Ezért is dolgoztunk ki a sportolók részére is - a menedzserek és a lakos ság részére tartott antistressz-szemináriumból - egy speciális stresszsem legesítő programot, amivel önmaguk meg tudják akadályozni a stressz ha tására szervezetükben kialakuló blokkot, amely immunrendszerüket bénítja. A sérülések elkerülésére, illetve a sérülések gyorsabb gyógyulására is megtanulnak a sportolók egy gyakorló módszert, amellyel saját maguk tudják szabályozni, erősíteni, egyes testrészekre vagy izmokra, izomcso-

£o 163c>3


portokra irányítani vérkeringésüket. így melegen és lazán tudják tartani izmaikat hidegben és szünetekben is. Meg tudják akadályozni a lemerevedést, pillanatok alatt fel tudnak oldani izomgörcsöket. Ezáltal jelentősen csökken a sérülés veszélye, sérülés esetén pedig, a sérült részek erősebb vérellátása által, gyorsítható vele a gyógyulás. A gyakorlatot néhány nap alatt mindenki meg tudja tanulni, és ha már begyakorolta, minden külön idő ráfordítás nélkül, bármilyen helyzetben, minden tevékenységgel egyidöben tudja csinálni. Az előbb említett stressz-semlegesítő programnak része egy másik gyakorlat is, az aktív önbefolyásolás, amelyiknek időigénye naponta három szor egy-egy perc, ha átlagosan 60 gyakorló-perc alatt már megtanulta az ember. A gyakorlat relaxációs része ellazítja a szervezetet, pszichés része megerősíti az önbizalmat, a magabiztosságot és a testi-lelki teherbíró képes séget. Alkalmas a személyiség fejlesztésére is, mert segítségével háromhe tenként leépíthetünk egy-egy olyan tulajdonságunkat, amelyiktől meg sze retnénk szabadulni, és helyette megerősíthetünk olyan tulajdonságokat ma gunkban, amelyek szimpatikusak, vagy előnyösek nekünk. A gyakorlat alkalmas arra is, amit a sport-köznyelvben mentái-tréning ként emlegetnek. Habár minden sportág eredményes üzésének alapfeltétele a hozzá szük séges testi képességek egyre tökéletesebb elsajátítása, két egyenlő képessé gű sportoló versenyéből mégis az kerül ki győztesen, akinek a szellemi-lelki felkészültsége és -állapota az adott időpontban „jobb". Hogy mi ez a ,jobb", azt nagyon nehéz általános érvénnyel leírni, mert minden sportoló egy csak egyszer létező egyéniség. Ami az egyiknél kitűnő módszer, a másiknál telje sen csődöt mondhat. Általánosságban azt lehetne talán mondani, hogy an nak a szellemi-lelki felkészültsége jobb, aki legnagyobb erejét az ön&D164GS


szuggessziót, jobban alkalmazta a felkészülésben és a versenyen is. Ezért nem elég a pszichés felkészüléshez az edző és/vagy a sportpszichológus se gítsége. A saját önszuggesztív erejét csak a sportoló önmaga tudja iga zán hasznosítani, mint ahogy még a hipnózisban is csak a hipnotizált egyén önszuggesztiója hat. Habár az önszuggesztió az élet és a szervezet legnagyobb ereje, kezelé se nem egyszerű, ha nem ismerjük a választ az élet és a pszichoszomatika egyik legfontosabb kérdésére: Hogyan és mi által valósítja meg magát egy gondolat az emberben és a szervezetben? Ha nem ismerjük az önszuggesztió lényegét, minden tevékenységünk eredménye véletlenszerű, nem kalkulál ható. Akkor negatív önszuggesztióink különböző megbetegedéseket okoz nak szervezetünkben, a legjobb szakmai és sportbéli felkészülésünk ellené re is balsikereket aratunk. Pozitív önszuggesztióval viszont gyakorlatilag mindent elérhetünk az életben, és minden betegségből meggyógyulhatunk, amely még visszafordítható, reverzibilis. Csak azt kell tudnunk, miből áll egy önszuggesztió, hogyan változtathatjuk a negatívot pozitívvá és hogyan tudjuk meggátolni, hogy egy pozitív negatívvá váljon. Ezeket eléggé közérthetően leírtam a könyv első részében. A mentái-tréning nagyszerű eredményeket hozhat létre, de csak akkor, ha oktatója a szuggesztívterápia minden csínját-bínját nem csak elméletben ismeri, hanem ezeket az ismereteket hosszú terápiás gyakorlatban szerezte meg. Feltétlenül ismernie kell az önszuggesztió lényegét és működési mecha nizmusát is, különben tanítványainak eredményei csak véletlenszerűek le hetnek. Habár egy mentális tréning, amely segít az embereknek gondolkodás módjuk hibáinak felismerésében, helyes önszuggesztiók alkalmazásában, sokkal jobbá, eredményesebbé, boldogabbá teheti a sportolót, a diákot, a

£ol65os


munkást, az alkalmazottat, a menedzsert és a vezérigazgatót is, de csak ak kor, ha a képességeket kifejleszti magában és rendszeresen gyakorolja is. Sajnos lustaságunk, vagy ahogy a német mondja: „der innere Schweinehund" (a belső disznó-kutya), ezt nagyon megnehezíti. Itt is úgy van, ahogy a képesség címszónál mondtam. Képességeket csak gyakorlással lehet meg tanulni és csak gyakorlással lehet meg- illetve szinten tartani. (Az eredmények siralmasak, ha megnézzük, hogy a tanfolyamok, tré ningek résztvevőiből mennyien csinálják is hosszabb ideig a tanultakat, dr. J. Lindemann, egy német orvos, aki az ötvenes évek elején kétszer is átcsó nakázott az Atlanti óceánon, egyedül, először egy összecsukható 6 méteres csónakkal (Faltboot), másodszor egy egyszemélyes vitorlással (Einhandsegler). Az autogén tréning segítségével, három rövid vezérmondat alkal mazásával: 1. Megcsinálom! (ich schaffe es!), 2. Irány nyugat (Kurs west), 3. Vér a fenekemben! (Blut im Arsch). Mivel a képességet kifejlesztette magában és állandóan gyakorolta is, ennyi elég volt, hogy mintegy 150 in duló közül egyedül ő érkezzen célba. Ezen fellelkesülve elkezdte Bonnban a Vöröskeresztnél az autogén tréning oktatását. Mivel kíváncsi volt az ered ményekre, megkérdezett 3.000 résztvevőt néhány évvel később, hogy há nyan tanulták meg a gyakorlatokat? Csupán a résztvevők 3 %-a, de két hó nap után ezek 2/3-a is abbahagyta. Tehát 3.000-ből összesen 30 csinálta rendszeresen. Nagyjából ez az arány a Silva Mind control, domjánul: agy kontroll, módszernél is. Ugyan már legalább 50.000 ember végezte el Ma gyarországon a tanfolyamot, de nagyon valószínűtlen hogy 500-1.000-nél többen hasznosítják maguknak a tanultakat. Ez nincsen másként a sportban sem. 1995 őszén az egyik NB l-es fut ballcsapat elnöksége meghívott látogatóba hozzájuk, mert a csapat az előző évek jó szereplése után a 9. forduló után az utolsó helyen állt 4 ponttal. 20 so 16ÓG3


percet foglalkoztam a csapattal és 1 órát az edzőkkel. Ezután a csapat a kö vetkező 8 mérkőzésen nem tudott kikapni és feljött a 12. helyre. Akkor azt gondolták, hogy most már minden rendben van, a tanultakat már nem kell csinálni - mondta el nekem az edző, - így lecsúsztak osztályozó helyre.) A mentái-tréninget nagyon előnyösen lehet kihasználni a sportban, a szakmai és a magánéletben is. Bár a benne alkalmazott módszerek nagy ré sze automatikusan hat, de van egy nagy hibájuk: Csak akkor hatnak, ha csi náljuk őket, ha nem csináljuk, nincs hatásuk sem. De egyedül még akkor sem üdvözítenek, mert minden szakmában, minden sportágban is, meg kell tanulni az alkalmazáshoz szükséges ismereteket, ki kell fejleszteni a meg felelő képességeket. Ezek nélkül semmiféle mentái-tréning nem használ, nem segít az eredmények elérésében.

A "gyógyulás" útja A gyógyulás, a helyes diagnózis után, mindig a helyes kezeléstől függ. Ez így van a sportban is. Ha már a sport a legjövedelmezőbb gazdasági, üzleti ágazattá fejlődött, úgy is kell vezetni, irányítani, mint a többi üzleti vállal kozást, bankot, ipari és kereskedelmi vállalatokat. Gazdasági, üzleti célokra irányítva, gazdasági vezetői, menedzseri tu dással és képességekkel. Mert ahogy egy közmondás mondja, egy rosszin dulatú szakember soha nem tud annyi kárt okozni, mint egy jóindulatú di lettáns. Nem viszi rá a lelke. És ahogy egy másik közmondás mondja: A po kolba vezető út is csupa jóakarattal, jó szándékkal van kikövezve. Ha egy klubot, egyesületet, gazdasági szempontok szerint vezetnek, mindenből pénzt tudnak csinálni. A Bayern München játékosai szabadidejük jó részét autogramok írásával töltik a különböző üzletekben, trikóik, képeik

i ö 167os


elöntik a 80 milliós országot és még sok más egyesületi emblémát viselő tárgy eladásából több az egyesület bevétele, mint a belépőkből. Ennek feltételei is vannak. A csapat és az egyes játékosok teljesítmé nye, a vezetőség gazdasági felkészültsége, a kitűnő marketing, a tömeg kommunikációs eszközök messzemenő kihasználása az egyesület érdeké ben, image-ének építésében. A sportnak van azonban egy olyan tulajdonsága, amelyik szinte egye dülálló a gazdaságban. A sportban ugyanis - ha nem is tudnak róla, - minden résztvevő önmaga is egyéni vállalkozó. Minden egyéni sportoló, minden egyes csapat-játékos, minden edző, minden sportorvos, minden masszőr, minden szponzor és az egyesületek vezetősége is vállalkozó. Mindnyájuknak tudniuk kell, hogy minden gazdasági vállalkozás célja, egy termék vagy szolgáltatás nyereséggel történő értékesítése. Azt is tudni kell, hogy minden vállalkozást az invesztíció előzi meg. Először be kell ru házni, csak utána lehet nyereségre számítani. Ez a sportban azt jelenti, hogy a sportolónak minden képességet ki kell önmagában fejlesztenie, ami sportága eredményes - lehetőleg „művészi" színvonalú - gyakorlásához szükséges. Amikor 1996. tavasszal egy csapat játékosainak erről beszéltem, úgy próbáltam nekik ezt megmagyarázni, hogy a „tanuló", a „segéd", de még a „mester" is tarifa szerinti díjazást kap. A „művész" viszont saját maga szabja meg teljesítményének, „műalkotásá nak" árát. Mint amikor Picassot megkérdezte egy amerikai, hogy mit ábrá zol vajon az a kép, amit éppen fest? Picasso válasza ennyi volt: 300.000.dollárt. Az a focista, aki művészi fokra fejlesztette - és ott is tartja - játékát, szemrebbenés nélkül kérhet, és kap is, több millió márkát is. A többinek az zal kell megelégednie, amit kap, amit a „vevő" hajlandó fizetni.

BO168GS


Ahhoz, hogy a művészi színvonalat elérhesse, szüksége van egy olyan edző és orvos segítségére, aki nemcsak ismeri a cikk elején az emberi szer vezet sajátos működési és vezérlő mechanizmusairól leírtakat a képességek elsajátításánál, a kronobiológiai szempontokat a test felkészítésénél és ter helhetőségénél, hanem ezeket át is tudja adni tanítványainak. (A kettő nem ugyanaz. Valamit tudni és azt a valamit másoknak hasznosíthatóan átadni tudni, ég és föld.) Ha nincs ilyen segítsége, neki magának kell azokat elsajátítania. Ez azért majdnem lehetetlen, mert egyrészt nincsen olyan forrásmunka, amely a sportoló optimális képességfejlesztésének sokrétű feltételeit, amit dióhéjban vázoltam az elején, egységbe foglalná. Másrészt a sportoló maga sem ren delkezik az alapfeltételekkel ezek gyakorlati alkalmazásához. Ahhoz, hogy képességeit lehetőleg gyorsan és optimálisan kifejleszthesse, a szervezet ki zsákmányolása nélkül, ismernie kellene saját fontosabb kronobiológiai rit musait, hogy tudja, mikor terhelhető a szervezete és mikor van szüksége re generációra, pihenésre. Ismernie kéne az agykutatás eredményeit a két agy féltekére vonatkozóan, hogy irányítani tudja munkájukat, biztosítani tudja közöttük a harmonikus munkamegosztást. Gyakorlattal kellene rendelkeznie a szuggesztívterápia módszereinek alkalmazásában, hogy helyesen tudja pszichésen is felkészíteni, programozni önmagát. Az edzők „piaci értéke", jövedelme is attól függ, milyen sikeresek ta nítványaik, csapataik a versenyeken, mérkőzéseken. Ehhez nem csak mind azt kell ismerniük, amit előbb a sportolóknál elmondtam, hanem ennél még többet. Különösen, ha nem egyes versenyző edzői, hanem csapatot edzenek. Ismerni kell például az összes játékos ritmus-rokonságát, hogy min den mérkőzésre a legjobban harmonizáló csapatot tudja összeállítani. Ismernie kell minden játékos mindenkori bioritmusait, hogy az edzések

&ol69o3


optimális eredményt és ne elkerülhető sérüléseket hozzanak. Minden já tékos vásárlásánál meg kell vizsgálnia, hogy a megvenni szándékozott já tékos illik-e a csapatba, vagy a vételár csak kidobott pénz lenne. Mindezt „el is kell tudni adnia" az egyesület vezetőségének. Ismernie kell a testi képességek megszerzésének legjobb és leggyor sabb módszereit, de a mentális tréning módszereit is. Ez azonban nem elég. Képesnek kell lennie arra is, hogy ezeket tanítványainak átadja. Tudnia kell, hogy az oktatásban éppen úgy, mint a szuggesztívterápiában a pedagógus, és a terapeuta személye az eredmény szempontjából döntő. (És az edzőnek legalább ennek a kettőnek kell lennie egy személyben.) Ezért meg kell erő sítenie önbizalmát és magabiztosságát, hogy tanítványai ellenállás nélkül el tudják fogadni, és magukévá tudják tenni tanítását. A sportorvosnak ismernie kellene azokat a módszereket, amelyekkel a sportoló csökkentheti sérüléseinek gyakoriságát, sérülés esetén hatásosan tudja támogatni a gyógyulási folyamatot. Ezeket meg is kellene tanítania a sportolóknak. Lehet, hogy ezáltal kevesebb sérültet kellene kezelnie, de hír neve gyorsan terjedne. A módszereket és kronobiológiai ismereteit más irá nyú orvosi tevékenységénél is jól hasznosíthatná. Az egyéni élsportolót vagy a menedzsere, vagy ő maga-magát adja el, versenyről versenyre. A csapatsportot üző játékosokkal az egyesületek „ke reskednek". Egy gazdaságilag jól vezetett egyesület tudja, hogy egy Biermannak magasabb a piaci értéke, mint a Kétballábas Pistának. Azt is tudja, hogy akkor talál könnyebben szponzorokat, ha jók az eredmények, de az sem titok előtte, hogy a nagy pénz a nemzetközi szereplésben van. Ma már a nagyobb szponzorok is a világpiacon tevékenykedő vállalatok, amelyeknek a jó reklám a nemzetközi reklám. •

PO170GS


Ha az egyesületet a vezetőség gazdasági vállalkozásként vezeti, akkor tudja, hogy mibe kell beruházni, hogy a vállalkozás nyereséges legyen. Akkor nem sajnálja a pénzt az edzőre és annak továbbképzésére, sem a játékosok képességeinek egyre jobb fejlesztésére. Ha azonban az üzleti vállalkozások alapvető törvényeit figyelmen kívül hagyja, gyorsan a tönk szélére kerül, eladósodik, mert a kevés pénzt is ésszerűtlenül dobálja ki rosszul képzett, a csapatba nem illő játékosok vásárlására és a játszani nem tudók indokolatlanul magas fizetésére. Van még egy kérdés, amelynek megválaszolása nem olyan egyszerű. Az nem kérdés, hogy az edzők és a sportolók továbbképzése szükségszerű a jobb eredményekhez és az egyesületek jobb gazdasági eredményeihez. A kérdés az: Ki viselje ennek költségeit? Ez olyan világszínvonalú „nagy vállalkozóknál", mint Navratilova, Gráf, Becker, Schuhmacher stb. nem kérdés. Nekik megvan a saját edzőjük, fizioterápeutájuk, élelmezési tanács adójuk, meg még néhány más segítőjük, akiket saját zsebükből fizetnek. De a magyar „kisvállalkozóknál" más a helyzet. Ha az egyesület állja a teljes költséget, akkor a sportolók nagy részét nem nagyon érdekli a saját fejlődési lehetőségük. Akkor a legtöbb esetben az történik, amit az olimpiai keret egyik egészségügyi vezetője mondott el nekem. Amikor az egyik egyéni és csapat-sportág versenyzőinek autogén tréning tanfolyamot rendeztek, az el ső napon még az egész keret jelen volt, a következő alkalommal keveseb ben, a harmadik alkalommal már csak egypáran, a negyedik napon már csak az edző és a pszichológus voltak jelen. Ez sajnos mindennel így van amihez ingyen jutunk hozzá. Azt nem sokra becsüljük. Ezért, ha egy sportegyesület, vagy egy sportszervezet eredményes továbbképzéseket szeretne edzői és sportolói számára biztosíta ni, feltétlenül be kell vonni őket a költségek viselésébe. Ez piaci szempont-

&?171o3


ból is helyes, mert a továbbképzés az ő piaci értéküket is növeli, annál job ban, minél többet hasznosítanak belőle. Egy ilyen pontot célszerű a munka szerződésben rögzíteni. Összefoglalva: minden tünet kezelésére megvan a speciális „gyógy szer" is, de egyedül egyik sem üdvözít. A tüneti kezelés a gyógyászatban sem vezet gyógyuláshoz. A speciális módszereket a sportban is egységbe foglalva kell alkalmazni az elérendő cél érdekében. Az amatőr-sport az él sportban már régen nem létezik. A sport ma már egy a világot átfogó gazda sági ágazat, amit úgy is kell vezetni, menedzselni. A sportszervezeteknek gazdasági érdekeik vannak, a sportolóknak szintén, de közülük a legjobbak ráadásként még az önmegvalósítás boldogságát is megnyerik.

£ol72ol


Vélemények,

tapasztalatok

Pedagógusok „Amikor két esztendővel ezelőtt (1993) elvégeztem Pásztorfi professzor úr tanfolyamát, még nem voltam egészen tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mekkora kincs birtokosa lettem. Az új módszer alkalmazásában rejlő lehetőségek felfedezését talán egy kicsit a kisfiam feledékenységének is köszönhetem, akinek egyszer vasárnap este jutott eszébe, hogy elfelejtette megtanulni a hétvégére feladott hosszú verset. Gondoltam próbára tesszük a nemrég tanult módszert. Az eredmény meglepő volt. 40 perc alatt sikerült hibátlanul memorizálni az egész verset. Ezen felbátorodva tanítási óráimon is kísérletezgetni kezdtem, tulajdonkép pen mi is érhető el ezzel a módszerrel. Szerencsére lehetőség nyílt arra, hogy különböző csoportokban, különféle variációkban alkalmazzam az új oktatási módszert. Egyes csoportokban csak a relaxációs gyakorlatokat vé geztük el, másoknál a memorizálandó anyagot véstük be az új módszer út mutatásai szerint, a harmadik csoportnál pedig a teljes tananyagot - kezdve a nyelvtantól a memorizálásig - az új módszer segítségével sajátítottuk el. A módszer áldásos hatása minden szinten érezhető volt. Azon csopor tok esetében is, ahol csak a relaxációs gyakorlatokat végeztük, rendkívül pozitív változás volt tapasztalható: a diákok kiegyensúlyozottabbá, maga biztosabb :?kká váltak, fáradtságérzetük nem volt, az órák hangulata ol dottabb lett. A gyakorlatok jótékony hatását az is bizonyítja, hogy a tanu lók egy idő után ragaszkodtak a gyakorlatok végzéséhez.


A második csoportban, ahol csak a memoritert tanultuk az új módszer rel, örömmel tapasztaltuk, hogy a megtanult anyag maradandó. Pozití vumként említem meg, hogy a memorizált szövegben lévő szavak kiejtése, a mondatok intonációja is helyesen rögzült anélkül, hogy erre külön időt fordítottunk volna. Az ily módon nyert értékes órákat kommunikációs gya korlatok, illetve kommunikatív jellegű nyelvtani gyakorlatok végzésére for dítottuk. A harmadik csoportban, ahol a tanítási óra minden fázisa az új mód szer alkalmazásával zajlott, még több kedvező tapasztalatot gyűjtöttem. A csoport gátlásokkal küzdő tagjainak feszültsége fokozatosan feloldódott, megszűnt a beszédfélelmük, aktív szókincsük rohamosan gyarapodott, egyre hosszabb memoritert tudtak emlékezetükben megtartani. (Év vé gére már egy egész oldalt "beprogramozhattunk" egyszerre.) Mivel a nyelvtani anyagot is ily módon vettük át, láthattam, hogy a nyelvtani sza bályok alkalmazása kevesebb gondot okozott, illetve a diákok önkontroll ja is igen magas szintre fejlődött: ha hibát követtek el, szinte mindig tudták magukat javítani. Érdekes volt még, hogy az előforduló hibák senkit sem stresszeltek, a hibázás lehetőségét mindenki a nyelvtanulás természetes ve lejárójának fogta fel. (Nem tapasztaltam emiatt szégyenkezést, passzivitást, stb.) Talán nem annyira fontos, de számomra rendkívüli jelentőséggel bírt az a felfedezés, hogy (különösen) a harmadik csoportban a hagyományos mód szerekkel tanuló csoportokhoz viszonyítva eltérő módon alakult a diákok és a tanár közötti lelki kapcsolat. Harmonikus, bensőséges, egymás segí tésén alapuló munkakapcsolat jött létre és ez a lelki együvé tartozás (összeforrottság) érzése a tanulócsoport tagjaiban is fokozatosan kiala kult. Szinte egy testté, egy lélekké váltak, váltunk. A diákok segítették &O174GS


egymást, őszintén örültek egymás sikerének. Ilyen légkörben diáknak, ta nárnak sokkal eredményesebben lehet dolgozni. Az egyik óra végén egy tanítványom ezt mondta: „Tanárnő, nem tudom mit csinál velünk, de nagyon j ó ! " Sokat gondolkodtam ezen a mondaton. Milyen jó is lenne, ha ennek a módszernek a bevezetésével az oktatási rendszerben dolgozó összes tanár legalább azt elérhetné, hogy a diákjai érezhessék, itt lenni nagyon jó. Milyen jó is lenne, ha egyre több iskolá ban lehetőség nyílna egy eredményesebb, emberibb tanítási módszer megvalósítására! Biztos, hogy már ezzel is nagyon sokat tennénk. Nekem azonban szilárd meggyőződésem, hogy ebben a módszerben még ennél jó val több rejlik. Ú. Józsefné német nyelvtanár, Dunaújváros"

„A tanulást segítő gyakorlatokat kb. 1 hónapja végzem az egyik hatodik osztállyal. A tanulók nagy részét a gyengébb és a közepes képességű gyere kek alkotják. A gyakorlatokat csak magyar és történelem órák előtt csinál hatjuk meg, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden nap egyszer. A gye rekek számára nem tettem kötelezővé a gyakorlatokat, csak az csinálja, aki akarja. Az osztály létszáma 26 fő, ebből 3-4 vagy esetenként 5 tanuló nem végzi el a gyakorlatot, de a többiek lelkesen és kíváncsian hajtják végre. Ta pasztalatom szerint 2 heti gyakorlás után kézzelfogható eredmények je lentkeztek a tanulásban, de csak abban az esetben, ha a tananyag megbe szélése előtt és a belőle tartott számonkérés előtt is elvégeztük a gyakorlato kat. Abban az esetben, ha elmaradt valamelyik, már gyengébb hatás jelent kezett. Általában azok a gyerekek, akik lelkiismeretesen végzik a gyakor latokat, azok 1 egész jeggyel jobb eredményt érnek el. Azok a tanulók, akik bukásra álltak, általában szétszórtak és figyelmetlenek, a gyakorlatok

BO 175as


hatására képesek hosszabb figyelemre és jobb eredményekre is. A 26 fő közül a második félévben 12 gyerek 1 egész jegyet javított történelemben, amit én nagyon jó eredménynek tartok. A látható eredmények hatására - amit a gyerekekkel is megbeszéltem lelkesebben folytatják a gyakorlatokat. A jobb képességű tanulók tudása pontosabbá és biztosabbá vált, s a tanulási idő lerövidült náluk. Jné B. Zsuzsa Általános iskola, Dunaújváros" Nyelvtanfolyamokat végzők „Az 1994/95. oktatási évben a német középfokú C típusú nyelvvizsgára történő képzés és felkészítés során új, korszerű oktatási módszerrel ismer kedtünk meg. A Dunaferr Humán Intézet által szervezett 400 órás tanfolyam vezetője olyan szisztematikus oktatási módszert alkalmazott, amely vélemé nyünk szerint a mindennapi délelőtti munka után is biztosítani tudta az alkalmankénti folyamatos, 5 órán keresztül történő aktív részvételün ket. Az ismeretanyag sokrétű feldolgozása mellett ehhez nagyban hozzájá rult a rendszeres időközönként végrehajtott speciális relaxációs gyakorlat is. A felkészülési időszak végén a 2 hetes intenzív szakaszban ismerkedtünk meg a „Tanuld Magad Egészségessé" programmal. Bár saját mulasztásunk miatt későn vettük igénybe ezt a korszerű gátlásoldó és koncentráló ké pesség növelő módszert, mégis mindketten éreztük ennek pozitív hatá sát.

Úgy véljük, hogy az eredményes nyelvvizsgát feltétlenül elősegíti a

fenti két elemre épülő oktatási módszer. Ezúton is köszönjük Önöknek, hogy módszerük segítségével sikeresen levizsgáztunk. Sz. Ottó és K. Gábor, Dunaújváros"

£ol76os


1 „A 8 + 5 óra kemény munka, tanulás után a nyelvtanfolyam végén sem érzem magam igazán fáradtnak. A relaxációs módszerrel memorizált idegen szavakat és szövegeket könnyebben tudom megtanulni, mint a ha gyományos magolással. D. Éva, Dunaújváros"

3. „A napi munka után is lehetővé teszi a 4 órán keresztül történő aktív figyelést, tanulást. A tananyag megértése könnyebb. A helyes kiejtés elsa játítása „passzív" szerepkörben is javítható. A foglalkozás hatékonysága ja vul. Az otthoni munka csökkenthető. K. Gábor, Dunaújváros" Gyors-tanulási szemináriumon résztvevők AJ Felnőttek 1. „Egy pár hónappal ezelőtt - nagyon sokadmagammal együtt - egy siker telen vizsga kudarcát éltem meg. Felkerestem a stúdiót... Célom a sikeres vizsga volt. Rövid idő után észrevettem, hogy jobban tudok koncentrálni, sokkal jobban és hamarabb megértem és könnyeb ben raktározom el a tanultakat. Nagyon lényeges és pozitív változás volt, hogy késő délután és este - esetleg egy fárasztó munkahelyi nap után tudtam hatékonyan tanulni, nem álmosodtam el és nem voltam fáradt. Visszatért az önbizalmam, egyre inkább hittem, hogy sikerülni fog a vizs gám. Megszűnt a korábbi görcsös félelmem... Az eredmény nem maradt el: jól tudtam koncentrálni, nem voltam ideges, mint korábban, amit egyszer megtanultam, az eszembe is jutott és a vizsgám sikerült! Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki ilyen vagy ehhez hasonló gondokkal küszködik. B. Béláné, Dunaújváros" 8D177G8


„45 éves szellemi dolgozó nő vagyok, jelenleg tanulok, nagyon nagy szükségem van a koncentráció fokozására. Volt 1994 júliusában egy siker telen 5 órás számviteli írásbeli vizsgám, lassú és dekoncentrált voltam, stb. Augusztus elején részt vettem a tréningen. Minden tréning után nagyon jó érzéseim voltak - ellazultam, friss, pihent, nyugodt lettem, szorongá som megszűnt. Éjszaka jól tudtam aludni. Nyolc órai munka után még tanulni is tudtam kb. 3-4 órát. Szabadságom alatt egész nap tudtam inten zíven tanulni, napi 12-14 órát folyamatosan. Tanulás közben többször meg csináltam a professzor lazító gyakorlatát, ami serkentette az agyam vérellá tását. Én csak pozitívumokat tudok mondani a tréningről. A vizsgán nem voltam ideges, amit megtanultam, minden eszembe jutott. Vizsgáim si keresek voltak. Azóta is hatékonyabb az agyműködésem, emlékezőtehet ségem jobb, intenzívebben tudok dolgozni. Kevésbé vagyok fáradé kony. .. P. Jánosné, Dunaújváros"

„A Tanuld Magad Egészségessé" program használatával furcsamód olyan állapotba kerülök, mintha félig-meddig szundikálnék és a tanulnivaló - úgy tűnik - csak egy álom, amire "ébredés után" nagyon is jól emlékezem. Egy ilyen nyugodt, ellazult állapotban való tanulás hatalmas idő- és energiamegtakarítást jelent számomra. T. János főiskolai hallgató, Dunaújváros"

£Ol78C33


B/Diákok „Szerintem jó hatása van ennek a terápiának. A tanulás és a pihenés terén szoktam alkalmazni. Tetszett a doktor úr világnézete, nyugalma, kiegyen súlyozottsága. Sokszor tényleg úgy tudok megnyugodni, ha eszembe jut az előadáson elhangzott szalámis történet. Az én gondolkodásomban is vannak azóta változások és vannak dolgok, amire ott jöttem rá. Sz- Andrea tanuló, Dunaújváros"

„Tetszett a tréning. Én hiszek benne. Már néhányszor sikerült alkalmaz ni. Pl. irodalom órán egy dolgozatnál hirtelen nem jutott eszembe semmi, azután az egyik gyakorlatot megcsináltam és sikerült megírni ötösre... Szerintem jó ez a tréning... A gyakorlatok nyugtató hatásúak. P. Renáta középiskolai tanuló, Dunaújváros" Lakossági „Anti-stressz"-tanfolyamok résztvevői Felnőttek és gyermekek „Régen voltam ilyen felszabadult és vidám! Köszönöm ezt az érzést! P. Klára"

„Olyan sok pozitív benyomás ért, hogy ezt még leírni nem tudom, csak elmondani. G. Beáta"

„Köszönöm ezt a két csodálatos napot és a sok segítséget. B.

ZD179G3

Veronika"


„Ez a két nap számomra felejthetetlen élményt jelentett és most nagyon sok mindent más szemmel nézhetek. K. Szilvia"

„Csodálatos élményben volt részem, szeretném a tanfolyamon tanult szemléletmódot az életem folyamán használni. iSz. Szilvia"

„Úgy érzem, a tanfolyamnak minden emberhez el kellene jutnia. Kö szönöm. J. Csaba"

„E két nap fantasztikus volt számomra. Sokat tanultam és köszönöm a sok segítséget. F. Beáta"

„Ez a két nap rendkívül nagy élmény volt számunkra. Örülünk, hogy itt lehettünk. Rengeteg segítséget kaptunk. Köszönjük szépen! T. Eszter és T. András "

„Soha életemben még nem volt ilyen fantasztikus élményem. Köszönom. K. Tímea"

„Nekem nagyon tetszett ez az előadás. Nagy élmény volt számomra megtanulni olyan dolgokat, amiről eddig még nem hallottam. Sajnálom,

BO180GS


hogy csak két napig tartott a tanfolyam, de úgy érzem, amit itt tanultam, a jövőben hasznosítani tudom. Köszönöm. M. Hajnalka 14 éves"

„Férjemmel együtt életünk legnehezebb szakaszát éljük most át. Ebbe a nehéz helyzetbe jöttünk el az előadásra. Örömmel látom, hogy az előadás hatására szemléletünk megváltozott. Nagyon köszönünk mindent! S.

Lászlóné"

„Ezért jöttem ki a kórházból, de érdemes volt. Mindent nagyon köszö nök, érzem, hogy használni fog. T. BnéÁgi"

„Sokat vártam ettől a tanfolyamtól, nagyon sokat is kaptam. További tanulásra ösztönöz, mert egyre úgy érzem, hogy nagyon keveset tudok. Re mélem a gyerekek tanításában hasznosítani tudom. Nagy lökést kaptam, hogy megfelelő úton járok. Köszönöm. K. Jenőné"

„1995 áprilisában vettem részt a tanfolyamon. Azóta rendszeresen használom a módszert, és nagy elismeréssel adózok ennek eredményeiről. Asztmás beteg vagyok. Azóta minden külső tényező okozta stresszhelyzetet ezzel meg tudtam szüntetni, illetve előzni. Feszültségeim, elvárási félel meim oldódtak, illetve megszűntek. Életszemléletem alapvetően megválto zott. Mindenkinek ajánlani fogom e módszert. L. István Keszthely, 1995. december 2."

£D181OS


„Úgy érzem, érdekes-csendes változás indult el bennem. Kiegyensú lyozottabb, nyugodtabb lettem. A másságot könnyebben, gyorsabban tole rálom. Nehezen jövök ki a sodromból - már nem lehet velem összeveszni. A kapcsolatteremtő képességem feltűnően megváltozott - előnyömre. Gyakran megérzem, ha a másikban felgyűlik a feszültség. Kezdek végre segítséget nyújtani - egyre hatásosabban. Sokkal erősebb az empátia bennem. Kezdek egyre jobban törődni - végre magammal is - koncentrálni arra, mi a dolgom. Ági"

Folytatom.

„A professzor úr gyakorlataival sikerült megszabadulnom egy olyan gondolattól, ami az életemet megnehezítette. (Betegség utáni állapot.) Ész revettem, hogy a korábban nehézségeket okozó feladatokat (pl. sütés főzés) könnyen megoldottam. Az elhatározott célokat elértem. Jobban tudtam hatni az emberekre. Jobban tudtam segíteni a betegeimnek. Ki egyensúlyozottabb, kedvesebb, sikeresebb lettem. Köszönet a professzor urníik. Dr. D. Ilona - tüdőgondozó vezető főorvos"

„Az erő bennem van, ezt éreztem az egész előadás alatt és ezt köszö nöm. S. Istvánné"

„Ilyen gyors és hatásos ellazító gyakorlatról először hallottam és első alkalommal tapasztaltam. Az alapgyakorlatra épülő többi gyakorlat érzésem szerint szintén remekül hasznosítható. A két nap alatt remekül éreztem ma gam, köszönöm. V. Renáta" RD182G3


Betegek tapasztalatai „Évek óta gyógyszeres kezelésben részesülök epilepsziás betegségem miatt, ami még alvászavarral is párosul, ha túlfeszítem magam a munkában és a magánéleti problémáimban. 1994 szeptemberében felkerestem a M. A-t. Megtanított egy önszuggesztiós gyakorlatra, ami segít engem az ellazu lásban és altató nélküli elalvásban. 1 hét gyakorlás után teljesen elhagy tam az altatók szedését, reggelente frissen ébredek, és kipihentnek ér zem magam. Nincs feszült, ideges közérzetem napközben sem, mert a gyakorlat elvégzése segít a kiegyensúlyozott életmód megtartásában. Há rom hónap elteltével teljesen felszabadultnak érzem magam, könnyen veszem a napi feladatok megoldását. Az arcom is vidámabb és örülök az életnek. Jó lenne, ha az a sok ember, aki hasonló problémákkal küzd a mai nehéz világban, szintén megoldást találna e téma körében. Sz- Erzsébet"

„Életkorom 45 év. Harmadik hónapjajárok a T. M. E. Stúdió foglalko zásaira. Tulajdonképpen egy nőgyógyászati probléma miatt fordultam a stú dióhoz, mert az orvosom szerint ez a betegség idegi alapon is kifejlődhet. Családi és egyéb problémáimra vezettem vissza a betegségeim kialakulását. A foglalkozások azóta szinte rendszeresek. Először is az idegességet, nyug talanságot kellett leküzdeni, ami mostanra nagyban csökkent, sőt a nő gyógyászati problémák is (orvosilag még nem igazolt) jól alakulnak. A megtanított T. M. E. gyakorlatokat otthon is végzem és úgy érzem, nagyon sokat segített rajtam, ezért járni fogok továbbra is. Magabiztosabb, nyu godtabb vagyok, ami a munkámon és a családi életemen is meglátszik. Bné Ny. Magdolna"

BO183GS


„1992 áprilisában agyhártyagyulladásban megbetegedtem. A beteg ség tudomásulvételét, valamint a mindennapok problémáit igen nehezen tudtam elfogadni, feldolgozni, a szép és érdekes munkámtól örökre búcsút kellett vennem. Egyre gyakrabban jelentkezett egy olyan depressziós han gulat, állapot, hogy már az öngyilkosság gondolatával kezdtem foglalkozni. M. A. megismertette velem dr. Pásztorfi János önszuggesztiós mód szerét és az „Agytréner"-készüléket. E két módszer együttes alkalmazásával három hét eltelte után a panaszaim szinte teljesen megszűntek. Csaknem tíz évig nyugtató altatóval aludtam, amit most abbahagytam, már nincs rá szükségem, mert kitűnően alszom. Tele vagyok optimista, pozitív élet kedvvel, nyugodt, kiegyensúlyozott lettem. Szellemileg frissebb, fogéko nyabb vagyok, az angol nyelvtanulás számomra sokkal gyorsabban, könynyebben megy, mint korábban. Úgy érzem soha nem voltam még ilyen boldog, ennyire kiegyensúlyozott. H. Katalin"

SO184GS


Személyiségfejlesztő és -erősítő szemináriumok, tréningek

A kiadó és a szerző Tanuld Magad Egészségessé alapítványa az igényeknek megfelelően közösen szerveznek vállalatok, intézmények és a lakosság ré szére különböző célú személyiségfejlesztő, az önbizalmat és a magabiztos ságot erősítő, a sikereket elősegítő és az egészséget is megőrző tanfolyamo kat, tréningeket: /. Crash- tréning: Önbizalom-magabiztosság Minden siker alapfeltétele a szakmai- és a magánéletben a magabiztosság és az önbizalom. Nélkülük a sikeres, eredményes, elégedett élet nem lehetsé ges. A résztvevők kb 10 óra alatt megismerik az élet és a szervezet legfon tosabb vezérlő mehanizmusait, ezek kezelését, az esetleges hibák korrigálá sát és megtanulnak egy módszert, - biztos alkalmazási szinten - amellyel 3 hét alatt, napi 3x1 perc időráfordítással, magabiztosságukat és önbizalmukat a jelenleginek többszörösére növelhetik. Az eredmény a napi 3x1 perces gyakorlás esetén automatikusan jelentkezik. „Mellékhatásként" megszűnnek a belső feszültségek és a görcsös állapotok is.

2. Pszichofizikai tréning Célja a teljesítmények növelése, gyorsabb elérése, eredményességük javítá sa, a személyiség fejlesztése az egészség egyidejű megőrzésével és erősíté sével. A mindennapi- és az üzleti élet valamint a sport területén. A teljesítményi társadalomban a sikerek, a csúcsteljesítmények kény szere az egyik leggyakoribb betegség-okká vált. A Mayo - Klinikán megBO!85GS


vizsgált „egészséges" 45 évesnél fiatalabb üzletemberek több mint V3 -a már vagy szívbeteg, vagy gyomorfekélyes, vagy magas vérnyomásos volt. Az élsportolók nagy része 30 éves korára már többé-kevésbé megrokkant és az egyik fertőzéses megbetegedésből a másikba esik. Ezek legfőbb oka a siker kényszer és a balsikertől való félelem okozta stressz. Ezért a sportolóknak és a gazdasági, politikai vezetőknek egyaránt meg kell tanulniuk két olyan gyakorlatot, amelyek hosszú távon biztosítják számukra a sikert és a csúcs teljesítményeket - egészségük megőrzése mellett. A két gyakorlat összesen napi 3-5 percet vesz igénybe. A tréning időtartama vállalkozóknak, gazdasági és politikai vezetőknek kb. 60 óra, sportolóknak kb. 100 óra, 1-3 hónapon belül. 3. Anti- stressz intenzív-szeminárium Célja a testi-lelki teherbíró képesség, az önbizalom és az immunrendszer megerősítése, a bizonytalanság, félelem, szorongás, függőségek, feszültsé gek, álmatlanság, szexuális- és egyéb pszichoszomatikus zavarok megszün tetése, megelőzése. Azok részére, akiknek egészségük, testi-lelki teherbíró-képességük megőrzése fontos, mint egzisztenciájuk tartóoszlopa. A résztvevők alkalmazási szinten megtanulják és begyakorolják azokat a módszereket, amelyekkel semlegesíteni tudják a káros stresszorokat, mie lőtt

ezek kiválthatnák

a

strsszreakciót

és

megerősíthetik teherbíró

képességüket, személyiségüket. A stressz az utóbbi évtizedek során presztízsszimbólumból az emberi ség első számú kórokozójává vált. A fejlett országokban az utóbbi évtize dekben sokszorosára nőtt a 30-50 év közötti vezetők „íróasztal melletti hir telen halála". £Ol86o3


A nyugati menedzserek munkaidejének 60-80%-át a munkatársak és a felettesek ellenállásának leküzdése és az intrikák kivédése veszi igénybe. A magyar menedzserek jó része is rablógazdálkodást folytat idejével, erejével, habár egészségüket egzisztenciájuk alapjának érzik. Mivel a stresszreakciót a szervezet az adaptációs energia felhasználásával szünteti meg, - ami nem növelhető, de elfogyasztható mennyiség - így önmagunk határozzuk meg nemcsak életünk minőségét, hanem hosszát is azáltal, hogy sokat, vagy ke veset hagyjunk-e magunkat „stresszeim". Időtartam: kb. 20 óra, 3 nap, ami lehet meghosszabbított hétvége is.

4. Tanfolyamok, tréningek minden egyéni- és csapat-sportágnak Csoport-tanfolyamok és egyéni foglalkozások 4/a Edző-tanfolyamok minden sportág nevelő- és vezetőedzőinek Célja olyan módszerek megismerése és alkalmazási szintű begyakorlása, amelyek lehetővé teszik a sportolók fejlődési folyamatának jelentős lerövi dítését, a csúcsteljesítmények hosszú távú stabilizálását, a sportolók egész ségének messzemenő megőrzése mellett. A résztvevők oktatási szinten megtanulják és begyakorolják a módszereket - a képességek kifejlesztésének meggyorsítására, - a csúcsteljesítmények hosszú távú stabilizálására, - a sportoló/k/ frissességének fenntartására és és optimális motiválására az egész verseny ill. játék alatt, - a sérülések elkerülésére, - a stressz- okozta immunrendszer-bénulás miatti fertőzéses megbetegedé sek elkerülésére Időtartam: 5 nap, heti 1 naponként is lehetséges

BD187G3.


4/b Sportoló-tanfolyamok, egyéni foglalkozások minden sportágban Cél: A testi-lelki-szellemi fejlődés meggyorsítása, a csúcsteljesítmények hosszú távú stabilizálása, az önbizalom, a magabiztosság, a testi-lelki telje sítő- és teherbíró képesség erősítése és megtartása, a testi- és a belső feszült ségek feloldása, a személyiség fejlesztése és ezzel a sportpályafutás utáni karrier biztosítása, a sérülések elkerülése ill. gyorsabb gyógyulása, az egész ség megőrzése. Időtartam: kb. 100 óra. Akkor ér véget, amikor a résztvevő a tanultakat biz tosan és eredményesen alkalmazni tudja.

4/c Csapatok, egyéni sportolók felkészítése meghatározott célok elérésére (pl.: Nemzeti-, Európa-, Világbajnokság, Kupa, Olimpia, Tour, grand slam, stb.) A rövid távú felkészítés nem helyettesíti a tanfolyamokat. Célja az egyéni sportoló, a csapat és a segítők (edzők, orvosok, masszőrök, stb.) segítése a testi-lelki esetlegességek, bizonytalanságok kikapcsolásában, a kitűzött cél lehető legbiztosabb elérése érdekében. Időtartam: A rendelkezésre álló idő és az elérendő cél függvénye.

5. Módszertani tanfolyam a Tanuld Magad Egészségessé módszer elsajátítá sához Pedagógusok, vezetőképző-trénerek, iparitanuló-oktatók számára az oktatás könnyebbé, 3-5-ször gyorsabbá és eredményesebbé tételére, az oktatók és az oktatottak egészségének, testi-lelki teherbíró képességének, önbizalmának és magabiztosságának egyidejű erősítésével. Cél a résztvevők olyan szintű kiképzése, hogy a tanfolyam után azonnal tudjanak a módszerrel oktatni. Időtartam: 5 nap, bentlakással. BO188G8


6. Egészség megőrző, betegség-megelőző tréning Cselekvési, viselkedési, gondolkodási, hibák felismerésére és korrigálására, amelyek megbetegíthetnek, vagy már beteggé tettek. Olyan gyakorlatok megtanulására és begyakorlására, amelyek segítségével a megbetegedések meggátolhatok, meglévő betegségi állapotok jelentősen javíthatók, vagy megszüntethetők. Azoknak, akiknek nem az a céljuk, hogy betegségeikkel ők tartsák el az egészségügyet. Azoknak, akik már tudják, hogy egészségük megőrzésében, vagy helyreállításában igazából csak egyetlen ember érdekelt, ők saját ma guk! És ezért akarnak is tenni valamit. Időtartam: 4 nap, lehet két hétvége is.

7. Te vagy boldogságod forrása, szerencséd kovácsa! Boldogság-tanfolyam A szerencse nem szerencse dolga, a boldogság megtanulható. Mindazok számára, akik saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását, hogy boldog, tartalmas életet élhessenek. Cél: a résztvevőkkel megismertetni és begyakoroltatni, hogyan tudják életüket maguk alakítani, boldogságukat befolyásolni. A hetvenes évek közepétől a „happyológusok" egyre növekvő csapata kutatja a boldogság jellégét mibenlétét, megtanulhatóságát. A legtöbb ember még ma is a boldogságot tekinti életcéljának. A nar kós és a tőzsdeügynök éppen úgy, mint a filmsztár. De csak a legkeveseb ben tudják, hogy boldogságuk saját maguktól függ. Ahogy Lincoln mondta: „Az életben pontosan olyan boldogok vagyunk, ahogy elhatározzuk ma gunkban." Jelenlegi állapotunkat is mi választottuk magunknak. Megvál toztatni is mi tudjuk azt.

ZO189GS


A boldogságot, a szerencsét nem örököljük, hanem megtanulhatjuk és megteremthetjük magunknak. Időtartam: 4 nap, lehet 2 hétvége is.

8. Könnyebb, gyorsabb tanulás, vizsgák szorongás nélkül Intenzív-szeminárium középiskolásoknak, egyetemistáknak gyorstanulási, koncentráció-javító, az agy oxigénellátását fokozó módszerek megtanulásá ra, a vizsgaszorongás feloldására és az önbizalom erősítésére. Időtartam: 2 nap, lehet hétvége is.

9. Intenzív-tréning csökkentésére,

a

kutatás-fejlesztés

időszükségletének

és

költségeinek

hatékonyságának növelésére

A kutatás-fejlesztésben foglalkoztatottak részére, olyan módszerek begya korlására, amelyekkel állandóan fejleszteni tudják intuitív, kreatív, globális probléma-felismerő és -megoldó képességeiket, valamint olyan módszerek alkalmazására, amelyekkel az idő- és költségszükséglet jelentősen csök kenthető. Időtartam: kb. 60 óra

A fenti kilenc témakör mindegyikének gyakorlatában történő alkalmazása egy szakmailag felkészült, oktatásban és az egészségügyben jártas mene dzsert, illetve vállalkozást igényel. A szakmai alapelvek, programok kidol gozottak, gyakorlati alkalmazásuk kiforrott. A szerző módszereit, tudását szívesen átadná olyan szervezeteknek, vállalkozásnak, akik módszerét to vább vinnék, elterjesztenék Magyarországon is. Amennyiben a felvetett vállalkozási lehetősé Önt érdekli, úgy az Ala pítványt közvetlenül, vagy a kiadónkon keresztül megkeresheti. &O190GS


Tartalom E L Ő S Z Ó AZ ELSŐ NÉMET KIADÁSHOZ

5

Előszó a harmadik magyar kiadáshoz

9

Felépítés és használati ajánlás

10

I. MEGFONTOLÁSOK, ALAPOK

13

Miért szükséges az önsegély az egészség megtartásában?

13

Miért nem „korszerűek" ma már a szervezetünk vezérlő mechanizmusai?

20

Hogyan működik az ember, mint háromdimenziós lény?

30

Milyen közös erő vezérli a szervezetet, az életet és a szakmai sikert?

37

Az akarat alárendelt szerepe a szervezetben és az életben

52

Milyen tényezők erősítik az önszuggesztiót?

55

Az automatikus és ragályos, de általunk irányítható hatások az emberek közötti kapcsolatokban

61

II. A GONDOLKODÁSMÓD ÁTÁLLÍTÁSA

65

A leggyakoribb hibák a gondolkodás-, szemlélet- és magatartásmódban, valamint a beállítottságban

65

A szorongások. Keletkezésük és kapcsolatuk a múlttal és a jövővel. Hogyan lehet ezeket elhárítani

73

A problémák. Hogyan keletkeznek és hogyan oldhatók meg

82

A legrégibb hazugság. A saját személy szerepe

84

Negatív szuggesztiók az egész életen át és azok következményei

90

Az érzelmek és ezek hatalma. Termékeink-e az érzelmek vagy uraink?

98

Milyen jelentőségük van a döntési hibáknak?

106

Hogyan csináljunk a tudásból képességet?

111

Hogyan keletkeznek beteges zavarok? Hogyan lehet ezeket megszüntetni vagy keletkezésüket megakadályozni? Összefoglalás

9D

191

OS

113

Az életed egy kivételes lehetőség I I I . A GYAKORLATOK

123

Az aktív önbefolyásolás

124

Önszuggesztiós vérellátást fokozó gyakorlatok

128

Egy lelkileg és testileg gyorsan és tartósan ható mozgásgyakorlat

131

A SZAKKIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA

134

A HÁROMDIMENZIÓS TELJESSÉGI TERÁPIA (DIE DREIDIMENSIONALE GANZHEITSTHERAPIE

139

E L Ő A D Á S A II. NEMZETKÖZI TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI KONGRESSZUSON (BUDAPEST, 1993. V. 20-23.,DR. PÁSZTORFI JÁNOS, MÜNCHEN) (RÖVIDÍTÉS A 3. KIADÁSHOZ).... 139 A " T A N U L D MAGAD EGÉSZSÉGESSÉ" MÓDSZER

147

K É P E S S É G - TANULÁS A SPORT PÉLDÁJÁN

155

V É L E M É N Y E K , TAPASZTALATOK

173

PEDAGÓGUSOK

173

Nyelvtanfolyamokat végzők

176

Gyors-tanulási szemináriumon résztvevők

177

Lakossági „Anti-stressz"-tanfolyamok résztvevői

179

Betegek tapasztalatai

183

SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ ÉS -ERŐSÍTŐ SZEMINÁRIUMOK, TRÉNINGEK

SO192G3

185

O az, aki egészségemért felelős!

Recommend Documents