ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK
Vásári szokások a középkori Magyarországon Hetivásár, sokadalom, vásári szabadság anapság üzletet nyit az, aki el akar adni, és üzletbe megy, aki vásárol valamit. A középkori Magyarország lakóinak nagy része életében sohasem tette be a lábát olyan helyiségbe, amit mi boltnak nevezünk, a kiskereskedelem fõ színtere a heti- és az éves vásár volt. Még a szavak jelentése is más volt: piacon a 19. század elejéig csak épületekkel körülvett teret értettek, például azt, ahol a hetivásárokat tartották, az országos vásár pedig modern fogalom, amit a középkorban nem ismertek, a régi magyar nyelv az éves vásárokat sokadalomnak hívta.
M
A hetivásár és a sokadalom A korai magyar vásárok mind hetivásárok voltak, az elsõ éves vásárokat csak a 13. századtól kezdve engedélyezték az uralkodók. Abban ugyanis a két vásártípus megegyezett, hogy csak a király hozhatta õket létre: királyi oklevél szabta meg a hétnek azt a napját, amelyiken a heti-, és azt az ünnepnapot, amelyiken az éves vásárt rendezte az adott helység. A hetivásár a hét bármelyik napjára eshetett, a kései középkorban már a vasárnapi munkavégzés tilalmán is túltették magukat a vásárengedélyhez folyamodók, és maguk a vásározók is. A hetivásár többnyire reggel kezdõdött és déltájban ért véget. A sokadalmak a nagyobb városokban több napig is eltarthattak, a falvakban azonban valószínûleg megelégedtek az egynapos vásárokkal. A Zsig-
mond kortól kezdve ugyanis már rendszeresen kaptak falvak is éves vásár tartására engedélyt. Az adományozó oklevélben szereplõ hivatalos nap csupán viszonyítási dátum volt, a vásárt többnyire az ünnepet megelõzõ vagy követõ napon, napokon tartották.
A vásárok lefolyása A középkori kereskedelem a szokásokon alapult, e szokások azonban meglepõ egyöntetûséget mutattak; Európa legkülönbözõbb országainak vásárai hasonló elõírások szerint mûködtek. A vezérlõ elv az volt, hogy a város alapvetõ élelmiszerekkel történõ ellátása elsõbbséget élvezett minden más érdekkel szemben. A városi hatóságok a legkülönfélébb módszerekkel igyekeztek a gabona, a hús és a hal árát a lehetõ legalacsonyabban tartani, és a kereskedõket arra ösztönözni, sõt ha lehetõségük volt, arra kényszeríteni, hogy e cikkeket csak a városban adják el, onnan azonban ki ne vigyék. Élelmiszerárusok a hetipiacon. Illusztráció a Konstanzi Krónikában, 15. század
Kereskedõk és vásárlóik. Miniatúra, 13. század
A hetivásárok idejét két részre osztották: a vásár kezdetén csak a helybeliek vásárolhattak, és csak azután, hogy õk bevásároltak, volt szabad az idegeneknek is eladni a portékát. Sopronban és Pozsonyban, amíg a városházára ki volt tûzve a város zászlaja, csak a soproniak, illetve a pozsonyiak vásárolhattak. A középkori Sopronban délelõtt kilencig lobogott kinn a zászló. A szimbólumot mindenki értette, a kofáknak és a városba sereglõ árusító parasztoknak egyébként is szigorú bírság terhe alatt tiltották meg, hogy áthágják a szabályt, de azért a zászló ki- és bevételét kikiáltás is kísérte. A vásári zászló kitûzése a német városokban egészen a 19. század elejéig szokásban maradt. Budán más módszert eszeltek ki a tanácsosok. Ott a hetivásári napokon reggeltõl „jó délig” tetette ki a bíró a „szabad vásár zászlaját”. Ilyenkor a kofák nem árulhattak, hanem csak a városba jövõ parasztok, akik a hivatásos kofáknál olcsóbban kínálták árujukat. Az elõkelõ nemesekkel teli fõvárosban nem lehetett az idegeneket kitiltani a piacról, ezért
39
Árumegállító, avagy lerakodási/lerakati jog
Várhegyre települt, és magukkal vitték kiváltságukat. A lerakat-jog ezáltal Budára szállt át és élt tovább az egész középkoron át. Az Árpád-korban e két településen kívül Gyõr rendelkezett lerakodási joggal. Itt az Ausztria felõl jövõ vagy oda menõ kereskedõk áruinak kirakodását és cseréjét rendelte el 1271-ben V. István. A 14. századtól megjelenõ kiváltságlevelek mellett a városi rendelkezéseket is figyelembe véve rendszerezhetjük a lerakat-jog egyes típusait a Magyar Királyság területén. Az elsõ csoportba azokat a kiváltságokat sorolhatjuk, amelyek akkor léptek érvénybe, ha egy kereskedõ átment egy adott települé-
z árumegállító joggal rendelkezõ városok megszakították az áru útját, és arra kényszerítették a kereskedõt, hogy az adott településen megálljon. Az ilyen kiváltsággal rendelkezõ településeket lerakó helyeknek, az árucsere helyének nevezik a források, ahol az idegen és hazai kereskedõk a kamaraispán, az érsek embere, a tárnokmester embere és mások tudtával szabadon kereskedhettek, azaz lehetõségük volt arra, hogy ne csak a kamara pénzeivel folytathassanak árucserét, mint ahogy azt egyéb helyeken elõírták. Ezek voltak azok a városok, ahol a vásároktól függetlenül mindennap folyhatott az árucsere. Az uralkodó által biztosított lerakodási jog természetes következménye volt, hogy e településeken lerakatok jöttek létre, mint ahogy vásárengedély esetén a településen piacteret alakítottak ki. E kereskedelmi forma a bel- és külkereskedelem szempontjából egyaránt fontos volt, hisz a külföldrõl származó áruk egy-egy gócpontban nagy tételben cserélhettek gazdát, a külföldi kereskedõ egy-egy ilyen helyen biztos vásárlóközönségre talált, az adott település kereskedõi a továbbértékesítésben elõnyhöz jutottak, a belkereskedelem így hazai kézben maradt. A lerakatok a középkori kereskedelem nélkülözhetetlen kellékei lettek, bár Kereskedelmi csarnok és bejárata az angliai Yorkban. Végleges formájában 1368-ban készült el idõnként egy-egy kereskedõ (csoport) megpróbálta magát a kényszer hatálya alól kivonni. Ilyen sen, illetõleg annak körzetén. Ebben az esetben két lehetõség esetekben a városok igyekeztek jogukat érvényesíteni, és e ke- állott fenn: vagy a városon túl már nem vihette áruját, vagy a lerakodást és az árusítást követõen távozhatott a településrõl, reskedõkre rákényszeríteni. A Magyar Királyság területén kezdetben a külföldi keres- és folytathatta útját. Az elõbbi esetben a város jogát csak a kedelmi portékák ilyetén kereskedelme Nyugat-Európához bel- (Sopron, 1324) vagy csak a külföldi kereskedõkön érvéhasonlóan spontán módon, önkéntes alapon jött létre. Jó pél- nyesíthette (Buda, 1347–1350; Kassa, 1361; Szeben, 1382; da erre Esztergom, ahol több tényezõ hatott együttesen: ked- Brassó, 1395), vagy az hatályos volt a bel- és külföldi kereskevezõ földrajzi fekvés, a 13. század közepéig királyi székhely, a dõkre egyaránt (Buda, 1361–1365; Kassa, 1399), esetenként ez középkorban a vármegye és a magyar egyház központja, a 11. belföldi kereskedõkre csak korlátozottan volt érvényben (Buda, 1402; Kassa, 1402). Ha a kereskedõ toszázadban csak itt mûködött pénzverde, a vább vihette áruját, elõfordult, hogy megkülföldi kereskedõk csak itt válthatták be Nürnbergi kereskedõ, 1440 körül határozták az ott eltöltendõ napok számát pénzüket, itt kaphattak kiviteli engedélyt. A is. Ezzel találkozunk Lõcsén, ahol 13. század második felétõl azonban Buda 1321-ben I. Károly két hétben állapította központi szerepének megszilárdulását kövemeg az ott árusítással töltendõ napok tõen ezt a spontán módon kialakult, de kiszámát. Legtöbbször azonban erre nem váltságlevéllel nem megerõsített jogot Eszkerült sor, csak azt tudjuk, hogy a keresketergom már nem tudta gyakorolni. dõknek lehetõségük volt áruikat a telepüAz elsõ kiváltságlevélben lefektetett lerakolésen túl is vinniük, a korlátozás pedig az dási jog IV. Béla nevéhez kötõdik, aki 1244. árusok származására vonatkozott, azaz november 24-én Pest összes kiváltságát írásvagy a bel- és külföldi kereskedõkre egyba foglalva megemlékezett arról, hogy a learánt (Sopron 1402; Pozsony, 1402), vagy és felfelé közlekedõ hajók és révhajók áruika külföldi és meghatározott belföldi kereskal és szekereikkel térjenek be, és mint kedõkre (Lõcse, 1402). A második naannak elõtte, mindennap vásárt tartsanak. gyobb csoportba azokat a jogokat sorolhatEz utóbbi nem a naponta megtartott piacot juk, amelyek egy adott területre történõ jelentette, hanem lehetõséget biztosított belépés esetében léptek érvénybe. Azok, olyan mindennapi árusításra, ami a vásárokakik a Szepességbe mentek, elsõként Lõtól függetlenül zajlott. A pesti polgárság nagy csén voltak kötelesek kereskedelmi portérésze egy újabb tatár betörés hírére a budai
A
40
káikat áruba bocsátani, akik pedig Sopron megyén keresztül jöttek az országba vagy azon keresztül akartak árut szállítani, Sopronban értékesítették áruikat. Buda városa pedig saját jogát úgy értelmezte, hogy az minden külföldi kereskedõre érvényes, aki az ország területére érkezik, sõt azok csak és kizárólagosan városukban rakhatják le, és azon túl már nem is szállíthatják portékáikat. Ez az igény a gyakorlatban nem valósult meg. Volt egy harmadik csoportja is a lerakat-jognak, amikor az csak egy meghatározott árutípusra, jelesül a külföldrõl Buda látképe Hartmann Schedel krónikájában, 1493 származó sóra vonatkozott: ezt találjuk meg Szucsányban a lengyel só, értékesíthették, a sokadalmakon kis tételben is árusíthattak. A Sopronban az Ausztriából származó só tekintetében. Buda általános megfogalmazású Árpád-kori jogának, mely budai jogkönyv még azt is meghatározta, hogy a budai lerakaszerint a le- és felfelé közlekedõ hajók és révhajók áruikkal és tokból mely sokadalmakra szállíthatták el megmaradt áruikat szekereikkel térjenek be, és mint annak elõtte mindennap vá- a külföldi kereskedõk: így azt csak a budafelhévízi és az óbusárt tartsanak, pontosítására elsõként 1347 és 1359 között ke- dai éves vásárokra vihették ki az árusok. A lerakatokban csak rülhetett sor, amikor Buda azon joghoz jutott, melynek értel- belföldi kereskedõk vásárolhattak, és míg Budán 1421 elõtt mében a külföldi kereskedõk már e városon túl nem mehettek csak budaiaknak engedélyezik a lerakatokban a külföldi keresaz országban. 1361 és 1365 között I. Lajos Buda jogát kiter- kedõktõl az áruátvételt, ezt követõen azonban kiterjesztik az jesztette a belföldi kereskedõkre is, akikre a külhoniakhoz ha- összes belföldi kereskedõre. Az Árpád-korban Esztergom, Buda, Gyõr és feltehetõen sonlóan nemcsak az áru lerakodása, de annak továbbszállításának tilalma is vonatkozott. 1398 és 1402 között Zsigmond Zágráb voltak azok a települések, ahol a külföldi kereskedõk pontosan meghatározta azon kereskedõk körét, akikre a budai nagyban értékesítették áruikat. A kereskedelemnek helyt adó lerakodás kötelezettsége vonatkozott, így a Bécsbõl, Német- árucsarnokok még nem épültek ki, az árucsere a kereskedõk földrõl, Lengyel-, Cseh-, Orosz-, Poroszországból, Itáliából ér- szállásán, esetleg a harmincadszedõ helyen valósult meg. Buda kezõk, valamint azon kereskedõk, akik a német területek vagy és Zágráb az egész középkoron át lerakat-joggal rendelkezett. Itália felé mentek, ha áruikat átszállították Budán, akkor azt Az Anjou uralkodók újabb városoknak biztosították a lerakaott el kellett adniuk és nem lehetett tovább vinniük. 1402 októ- tok kiépítését: így Lõcse, Sopron, Kassa is a külkereskedelem berében viszont már Zsigmond korlátozta ezt a jogot, és bár a központjaivá váltak. Azzal, hogy a kereskedõk Brassón és Szekülföldi kereskedõkre továbbra is érvényben hagyta, a belföldi benen túl már nem vihették áruikat, I. Lajos e két településen kereskedõk esetében már akként nyilatkozott, hogy azok a vá- a késõbbiekben kialakult és kiváltsággal megerõsített lerakamok és a harmincad megfizetése ellenében áruikat akadályta- tok alapjait fektette le. Zsigmond uralkodása alatt újabb kölanul vihetik külföldre, kivéve az Erdélybõl érkezõket, akik zösségek nyerték el e jogot, melyek közül Pozsony, Nagyszomezután is kötelesek lerakodni Budán. Ennek ellenére a bu- bat, Késmárk és Igló a késõbbi századokban is – esetenként daiak a továbbiakban is érvényesíteni próbálták jogukat az hosszabb-rövidebb ideig tartó kihagyással – élvezték ennek összes belföldi kereskedõ felett, így Zsigmond az 1405. évi elõnyeit, míg (Székes)Fehérvár, Trencsén és Keve esetében ez dekrétumában újra mentesítette, már megszorítás nélkül a csak ideig-óráig fennálló kiváltságnak tekinthetõ. A középkor belföldi kereskedõket Buda lerakodási joga alól. A 15. század végén Beszterce bizonyosan, Karánsebes pedig feltételezheelején már több város is élt ezzel a joggal, így Buda szerette tõen megkapta a lerakat fenntartásának jogát. volna elérni, ha kiváltságuk minden olyan külföldi kereskedõWEISZ BOGLÁRKA re érvényes, aki átlépi az ország határát. A lerakat-jog azonban minden város számára fontos volt, így Buda a középkor Mérlegelés az árulerakatban. Illusztráció a Prágai Missaléban, 1521 folyamán sohasem tudta elérni azt, hogy kizárólagos lerakattal rendelkezzen. Az itt lezajló folyamat azonban tipikus: a városok jogukat elsõként csak a külföldi kereskedõkre igyekeztek kiterjeszteni, majd késõbb a belföldi kereskedõkre is, ami ellen azonban azok tiltakoztak, így az uralkodók hol engedélyezték, hol visszavonták a belföldi kereskedõkre vonatkozó passzusokat. A külföldi kereskedõk a lerakatokon kívül az éves vásárokon, sokadalmakon folytathattak árucserét, a hetivásárokon való részvételüket azonban igyekeztek tiltani a különbözõ rendelkezések. Míg a lerakatokban az árukat csak nagy tételben
41
am Gar
inkább a kínálatot szabályozták az árak féken tartása érdekében. A falvak, mezõvárosok többségének hetivásárain nem volt szükség ilyen szabályokra, a külföldiekhez képest még a nagyobb magyar városok sem hoztak sok, a helyi ellátást biztosító szabályt. Az ország nagy része ugyanis bõvében volt a húsnak és a gabonának, így itt nem volt szükség szigorú elõírásokra. Az éves vásárokon nem, vagy alig érvényesültek a helyi ellátást védõ elvek, mert sokkal inkább az volt a cél, hogy minél több árut el tudjanak adni. A sokadalmak kezdetét és végét harangszóval jelezték. Budán azt a harangot kondították meg, amivel a közelgõ viharfelhõket próbálták meg elûzni. Azt az árust, aki a harang meghúzásánál korábban kezdett el árulni, megbüntették.
Ipo
löltek ki. Budán a szerdai hetivásárt a Szent György ? Vác A hetivásár napjai: H, Szo, V Visegrád H, P téren, a szombatit pedig a Esztergom H.: hétfô, K.: kedd, Sze.: szerda, Cs.: csütörtök, P.: péntek, Mária Magdolna-templom Szo.: szombat, V.: vasárnap elõtt tartották, az éves váSze HEVES sárokat azonban a VárheGyörk Ga lga gyen kívül rendezték. SátorSz Óbuda i la H s ? Isaszeg aljaújhelyen a város fõutSzo J Á S Z O K Pest Rákos-p. Kóka cájában volt a hetivásár, a Buda K, Szo Sze, Szo ? Szecsô sokadalmakra érkezõ vásáFel sôTáp Tétény ió ? rozók azonban a korabeli Al só Érd - Tá pi Táp mezõváros szélén, a Hecsó ió ? P E S T ke téren rakodtak ki. A hePótharaszt Sze ti- és az éves vásár terének ? Szentlászló szétválasztása korántsem KÜLSÔKevi Vacs Cs ? SZOLNOK K volt természetes, a NémetCegléd Sze római Birodalom városaiDömsöd ban általában a piacon volt ? az éves vásár is, ilyen alkalNagykôrös S O LT makkor azonban a környezõ utcák is megteltek váP K U N O K Kecskemét sározókkal. Lehet, hogy magyar sajátossággal van HETI- ÉS ÉVES VÁSÁROK dolgunk, amit a sokadalPEST ÉS PILIS MEGYÉKBEN ÉS makra felhajtott nagyszáKÖRNYEZETÜKBEN A KÖZÉPKOR VÉGÉN mú élõ marha elhelyezése tett szükségessé. A két tér ban is természetesnek számított. Heti elválasztása azonban Magyarországon A vásárterek két piaci nap sok városban csak az új- sem volt teljesen általános. A soproni Heti két vásári napra csak a komoly korban alakult ki. Az éves vásárok árui Erzsébet-napi vásárt a város közepén, városokban került sor, e helyeken eltértek a hetiekétõl. Az utóbbiakon azaz a piacon rendezték, a Szabolcs azonban a hét többi napján sem ürült napi cikkeket lehetett beszerezni, az megyei Kisvárdán is ugyanott tartották ki a piac. A kofák nap mint nap kínál- elõbbieken lovat, marhát, gabonát a Tamás-napi sokadalmat, mint a pénták portékáikat, a középkor kései szá- zsákszámra, valamint olyan kész fo- teki hetivásárokat. zadaiban a piac környékén több-keve- gyasztási cikkeket is lehetett adni-venA magyar városok egy része összesebb állandó üzlet is nyílt. Míg a heti ni, amit egyébként csak a nagyobb vá- tett város: alapításkor több részbõl állt kettõ vagy még több vásári nap a váro- rosok lakói vásárolhattak meg. Az éves össze vagy idõvel több település olvadt siasodottság egyik legbiztosabb muta- vásárok helyének szûk lett volna a he- eggyé. Az ilyen helységekben az egyes tója volt, az évi két sokadalom a kö- tivásár tere, ezért sok helyen az éves városrészeknek saját hetivásári napjuk zépkor végére már a nagyobb falvak- vásárok számára külön vásártereket je- és saját terük volt. A német és magyar ly
N
E S Z T E R G O M
H O N T
Ó
G
D
Hetivásár Sokadalom (éves vásár) Hetivásár és sokadalom
I
Tar na
L
I
P
a
jás
zó
íz) -v
E
áli (V
T
E
S
J
N A G Y S Z I G
Ka
. ló-p
a nt
Be
F
Lász
yv
g Za
Szt.
O K
O
T
Ti sz
a
Du
R
na
K
L
U
N
É
na
Du
Kofák és kereskedõk árusítanak a hetipiacon. Francia miniatúra, 1394
42
Á
S
Duna
R
A mai fõtér Sopronban a hajdani középkori piac helyén
nemzetiségû Budán a szerdai – amit keddrõl tettek egy nappal késõbbre – hetivásárt a város túlnyomórészt németek által lakott részén tartották, a szombatit azonban a magyarok plébániája körül. Szegednek is külön hetivásárai voltak: a szûkebb értelemben vett Szegednek a vár alatti piacon hétfõn, Felszegednek egy másik utcában csütörtökön, Alszegednek pedig a ferences templom elõtti téren szerdán.
tartani, amíg a tartozást ki nem egyenlítette. Mi több, nemcsak az adóst, hanem abba a városba, faluba, vagy akár országba való utazót is el lehetett fogni és holmiját lefoglalni, aki az adós városában, falvában, országában lakott. Ma ezt túszejtésnek, önbíráskodásnak vagy egyszerûen közönséges rablásnak neveznénk, hiszen az efféle lefoglalások nehezen történhettek meg ellenállás nélkül, márpedig ilyenkor a lefoglaló erõszakot is alkalmazott. Az áruikkal Kereskedõk és utazók a város falai alatt. vásárra igyekvõ kereskeA vásári szabadság Illusztráció Marco Polo útleírásából, 13. század vége dõk lehettek a legkönySzabad a vásár! – kiáltotta nyebb célpontjai ennek a a város hirdetõje az árusítás kezdete- szabad vásárt is egy privilégium tette szokásnak, ez azonban a kereskedelkor, és „szabad vásár” volt a magyaror- szabaddá, azaz kiváltságossá, ez pedig met lehetetlenné tette volna. Azért szági latinságban a vásár neve. De va- a lefoglalás szokása alóli mentesítés volt szükség uralkodói kiváltságra egy jon miért volt szabad, vagy inkább mi- volt. Bármiféle tartozásért joga volt új vásár alapításakor, mert a király gatõl volt szabad? A középkorban a sza- bárkinek lefognia azt, aki a tartozását rantálta, hogy a vásárra igyekvõket útbadság általában nem egy elvont fogal- nem fizette meg, a nála talált holmikat közben nem foghatják el, árujukat nem mat, hanem kiváltságot jelentett. A pedig zálogképpen mindaddig magánál kobozhatják el. A hetivásárra menõk a
Állandó üzletek a középkori Budán alamikor az Árpád-kor végén jöhettek létre a fõvárosok elsõ állandó üzletei. Nem a pékek elárusítóhelyeirõl – ezeket zsemleszékeknek hívták – vagy a mészárszékekrõl van szó, hanem azokról a helyiségekrõl, amelyekben iparcikkeket és fûszereket árultak. A 15. század elején összeállított budai jogkönyv négyféle állandó üzletet és kereskedõt különböztetett meg. A legelõkelõbbek a boltos urak voltak, akik saját bolthajtásos üzleteikben árultak, melyeket nem tekintettek nyilvános helynek. A boltos urak elsõsorban nagyban kereskedtek: fûszereket csak egy márka érték fölött adhattak el, a szövetvégeket nem vághatták fel, hanem csak száz rõf fölött mérhették ki, egyedül a selymet, e nagyon drága holmit árulhatták kicsiben. Õket követték a „posztómetõk” vagy más néven kamarás urak, akik elsõsorban posztóval kereskedtek. Azért voltak „metõk” – azaz metszõk –, mert felvághatták a posztóvégeket, tehát kicsiben és nagyban is árulhattak. Üzlethelyiségeik, melyeket kamarának vagy kamrának hívtak, a mai Úri utca déli részén álltak, ez a középkorban a Posztómetõ vagy Nyírõ utca nevet viselte. A jogkönyv a boltosokat és kamarásokat hívta uraknak, õk voltak a drága áruval kereskedõ városi elit képviselõi. A harmadik csoportot a patikusok alkották, akiknek igencsak kevés közük volt a mai gyógyszerészekhez, valójában szatócsok, fûszeresek voltak, akik azonban gyógyszerként is használatos növényeket is árultak. Budán egész Patikáros sor állt rendelkezésükre, a mai Tárnok utcának a Duna felõli oldalán álltak házaik. A patikusokhoz hasonlóan kiskereskedõk
V
Fûszerek, orvosságok, cukor a középkori patika polcain. 15. századi freskó a kasztíliai Issogne várában
voltak a kalmárok. Igen vegyes árukészletük részben élelmiszerekbõl: fûszerekbõl, cukorból, porcukorból, továbbá kicsiben eladott szövetekbõl és készruhákból állt. Budán céhbe szervezték õket, többek közt e testületnek volt a feladata az idegen kereskedõk felügyelete. Üzleteik egymás melletti sorokba épültek, és egy egész háztömböt képeztek. A nyilvánosnak számító állandó üzletek mind a német városrész piacához kötõdtek. A hatalmas, háromszögletû Szent György tér a középkor végére fokozatosan épült be. Közepét a kalmárházak foglalták el, és erre néztek a posztómetõk és a patikusok házai.
T. I.
43
Vándorkereskedõ drága portékát kínál. Illusztráció a Manesse-kódexben, 1300 körül
vásár elõtti és utáni napon, az elõzõ nap delétõl a vásárt követõ nap deléig védelem alatt álltak. Az éves vásárokra messzirõl érkeztek kereskedõk és vevõk, ezért a nagyobb városok vásárai két-két hetes védelemben részesültek, a kisebb településeknél beérték a vásár napja elõtti és utáni egy-egy héttel is. Volt úgy, hogy nem szabtak ilyen határt, hanem a vásározók egyszerûen „alkalmas napokig” részesültek a védelemben. A 15. század második felében ez vált általánossá, a kora újkorban már szinte csak ilyen vásárkiváltságokkal találkozunk. A gyakorlatban ez úgy mûködött, hogy a vásározók szóban közölték az õket feltartóztatókkal, hogy vásárra mennek, és ilyenkor tovább kellett õket engedni. A király biztosította az utazók vásári szabadságát, a vásártér birtokosa pedig magáét a vásárét. A földesúrnak vagy a szabad királyi városnak kellett fenntartania a vásári rendet és megvédeni a vásározókat. Ily módon a vásárhelyek körül védelmi körzetek alakultak ki, amelyeken belül a vásárkiváltságban meghatározott idõszakban szabadon lehetett utazni. E védelmi körzetek egybeestek a települések piackörzetével, azzal a területtel, ahonnan a vásárt felkeresték. A lefoglalás a szokásjogban gyökerezett, így nehéz volt ellene tenni. A
44
vásárra igyekvõ kereskedõk túlságosan könnyû prédának bizonyultak ahhoz, hogy egy egyszerû vásárkiváltság valódi védelmet kínálhatott volna nekik. Aki a vásárra utazókat feltartóztatta, az bûnt követett el, ennek ellenére ezrével ismerünk olyan eseteket, amikor a vásározók áruit valamilyen tartozás miatt lefoglalták, a lefoglaló pedig igazát hajtogatva védekezett, és általában haja szála sem görbült. A biztonságos, a lefoglalástól mentes kereskedést nem csak a vásári védelemmel próbálták elérni. A nemesi szabadságjogok egyik legfontosabbika az volt, hogy nemest és áruját – hacsak nem kapták rajta bûntett elkövetésén, vagy hoztak ellene ítéletet – nem lehetett letartóztatni és lefoglalni. Egyes városok örök idõkre – tehát nemcsak a vásárok idõtartamára – szóló mentesítést kaptak a királytól, hogy élelemszerzés végett útra induló polgáraik nem foghatók el. E kiváltságok sem tudták azonban a feltartóztatás jogát igazán kikezdeni. A vásár nemcsak szabad volt, hanem nyilvános is. A nyilvánosság egyrészt azt jelentette, hogy az árusítás csak nappal folyhatott, másrészt mindenki által megközelíthetõ téren történt. Nem véletlenül írták elõ a nyilvános árusítást a középkori piaci szabályzatok. Az áru minõségét, a pénz valódiságát, a mértékek és mérlegek helyességét csak világosban lehetett megállapítani, ráadásul vita esetén a többi vásározó tanúságot tehetett
Gabonakereskedõk kínálják árujukat Firenzében. Festmény, 14. század
arról, hogy valamelyik fél kárt szenvedett-e vagy sem. A középkori szabad vásár kivételes alkalom volt. Hiába volt a vásári kiváltság, hiába a biztonságos kereskedést garantáló más privilégiumok, a lefoglalás nélküli, általánosan biztonságos kereskedést csak a természetjog elvei és az újkor gazdasági változásai hozták el. A középkori szabad piac nem volt a szabadpiac elõfutára. TRINGLI ISTVÁN
E számunk szerzõi ALFÖLDI LÁSZLÓ a földtud. doktora, egy. tanár (ELTE); BENKÕ LORÁND akadémikus, professor emeritus (ELTE); BEREND T. IVÁN akadémikus, egy. tanár (UCLA, USA); CSABA LÁSZLÓ akadémikus, egy. tanár (CEU); FARKAS ILDIKÓ PhD, tud. mts. (MTA TTI); GLATZ FERENC akadémikus, ig. (MTA TTI); HORNYÁK ÁRPÁD PhD, egy. adjunktus (PTE); PALÁDI-KOVÁCS ATTILA akadémikus, kutatóprofesszor (MTA NKI); PALÁNKAI TIBOR akadémikus, professor emeritus (Corvinus Egyetem); SIMAI MIHÁLY akadémikus, kutatóprofesszor (MTA VKI); TRINGLI ISTVÁN a tört. tud. kand., fõmts. (MTA TTI); VÁMOS GYÖRGY szerkesztõ; WEISZ BOGLÁRKA PhD, tud. mts. (MTA TTI)
Rövidítések: CEU: Central European University, ELTE: Eötvös Loránd Tudományegyetem, egy.: egyetemi, ig.: igazgató, kand.: kandidátus, MTA: Magyar Tudományos Akadémia, mts.: munkatárs, NKI: Néprajzi Kutatóintézet, PTE: Pécsi Tudományegyetem, tört. tud.: történelemtudomány, TTI: Történettudományi Intézet, tud.: tudományos, UCLA: University of California, Los Angeles, VKI: Világgazdasági Kutatóintézet
