Önmegvalósítás rovat Éld meg a sikert! - A sikeres élet titka Az elmúlt évek történései talán sokakat megingattak abbéli hitükben, hogy ők is képesek lerakni egy sikeres és boldog élet alapjait. Sajnálatos, de tényszerű, hogy a krízisek korszakait éljük át és évről-évre nem lesz könnyebb az életünk. Ennek ellenére vagy éppen ezzel együtt törekedjünk megtalálni a helyes életutunkat és kibontakoztatni a bennünk rejlő lehetőségeket! Gyermekként az ember mindenféléről álmodozik: egyszer majd vasutas lesz, vagy kertész, vagy orvos, rendőr, bíró, s persze gazdag, gondtalan és boldog ember. Vízióinknak és jövőképeinknek a gyermeki elme egyáltalán nem szab határt. Később, amikor a szocializációs hatások bennünket is elérnek, beletörődünk lekorlátozott sorsunkba, sőt sokunk lelkileg is szó szerint inkább beletörik az elvárások és a megfelelések igájába. Feladjuk vágyaink és terveink javarészét, sokat csalódunk és elveszítjük az önbizalmunkat. Ez így nem oké! Mert lássuk be, önbizalomra és egy egészséges önbecsülésre szüksége van/lenne mindannyiunknak. De kishazánkban nem ezzel a képpel találkozunk. A nagy magyar valóság mást mutat. Társadalmunk oktatási rendszere és az uralkodó ideológiák bezárják ezt a nyugodt és gondtalan gyermeki énünket. Szinte bebörtönzik. S innentől kezdve a gyermeki énünk, életünk végéig mélyen, a tudatalattinkba száműzve rostokol és szenved, mint valami rab. Hát, helyénvaló ez így? Nos, azt kell mondjam, az embereknek ideje volna ezen változtatni, mert később, utólag végiggondolva az életünket bánni fogjuk, hogy miért nem tettünk valamit ez ellen, hogy nem mertünk változtatni egyes dolgainkon. De hogyan lássunk neki? Először is, van néhány szó a szótárunkban, amelyet nyugodt szívvel kitörölhetünk. Ilyen például a lehetetlen. Nap mint nap hallom, hogy a felnőttek nevetnek a fantáziáló gyermekeken, vagy az olyan tinédzsereken, akik a saját világmegváltó gondolataikkal vannak elfoglalva. A felnőttek úgyszólván lesajnálják a fiatalok ilyesfajta hozzáállását, holott érdemesebb volna erőt meríteni ebből a lelkesedésből, teremtő erőből és pozitív hozzáállásból, mert ez viszi előre a világot! A siránkozással, az önsajnálattal, a pletykálkodással még egy értéket sem teremtett senki, de annál inkább megkeserítette mások és a saját életét. Tehát a kulcs a gyermeki énünkben rejlik, mely ösztönös és intuitív. Ez a kettő összetevője a sikeres életnek. Lehetséges, hogy még sok mindennek kell útközben hozzájárulnia a sikerességünkhöz, de az ösztönös, intuitív énünk nélkül biztosan nem leszünk folyamatosan sikerszériában. Végül is, az ön-megvalósítás ennek az énünknek a megvalósítása, nem pedig a kicsinyes egónké. A belső tanácsadónk számára nincs lehetetlen. Rengeteg sikeres embert van szerencsém ismerni és nekem elhiheted, hogy nem lehetetlen vállalkozás az önmegvalósítás az életben! Persze ma könnyű azt mondani, hogy „oh, ezek világrengető gondolatok” meg „majd más megváltja helyettem a világot”, illetve „oh, az lehetetlen”. Hát pontosan ezen a hozzáálláson kell, hogy változtasson az ember! Lehetetlen nincs, csak egy fal, amit át kell ugrani! Nem jobb tudni és naponta tudatosítani magunkban, hogy lehet tenni magunkért, a céljainkért, s az életfeladatainkért. Egyébként is, a tétlenség nyugtalanítóbb érzés, mint bármi más. Az önmegvalósítás lépései mindenki számára megtanulhatóak és gyakorolhatóak.
Boldog napot! - Száraz György -
Önismeret rovat A sorsunk a tükrünk - Legyél a sorsod kovácsa! Hajlamosak vagyunk okolni és felelősségre vonni másokat, ha valami nem úgy sikerül az életünkben, ahogy az nekünk tetszik. Az életében megfáradt ember, de még az átmeneti kimerültségben és túlhajszoltságban szenvedő polgár is, sokszor úgy érzi, hogy valakik odafönt vagy idelent jó alaposan kibabráltak vele, s hogy sose fog véget érni problémáinak sora. De ki tehet minderről? Ki döntötte el, hogy legyenek nehézségeink az életünkben? Urai vagyunk-e a sorsunknak, vagy csak hajótöröttekként evickélünk az élet viharos tengerén? Pesszimizmusból jelesre vizsgázik a ma embere. Nem vitatom, hogy számos okot és még több ürügyet fel lehetne sorakoztatnunk egymás után, amik alátámaszthatnák, hogy miért sírjunk inkább nevetés helyett. De nekem ez nem kenyerem, ez az út nyugodtan lehet másoké. Engem arról győzött meg az élet, hogy ha tevékenyen részt veszek benne és hiszek abban, hogy én képes leszek a sors támogatásával létrehozni a vágyott céljaimat, akkor már meg is történt az, amiért elkezdtem ezt az egész élet nevű játékot. Magyarul, arra döbbenek rá napi szinten, hogy minden megvalósulhat az életemben, amit csak szeretnék – pláne amit akarok –, ha figyelembe veszem és betartom az élet valódi játékszabályait. Számos olyan médium áll rendelkezésre, amelyen keresztül egészen hasznos tanácsokat kaphatunk az élet nevű társasjátékhoz. Érdemes szemezgetni közülük. Könyvek, DVD-k, az elektronikus média, előadások, tanfolyamok és egy rakat egyéb csatornán keresztül áramlanak a tudatformáló és tudatfejlesztő információk az emberhez. Őszintén, aki keres, az talál. Ha valaki arról győzi meg a sorsot, hogy ő alkalmas és képes elérni a céljait, akkor hidd el, meg is fog valósulni minden, amit csak akarsz. Tehát legyünk pontosak, csak az fog biztosan megvalósulni, amit nem szeretnél, hanem 100%-osan akarsz. A mindennapi, talmi vágyak vagy valóra válnak, vagy nem, ellenben amiért teszünk, amit létrehozunk, amit aprólékos és kitartó munkával felépítünk, az biztosan megteremtődik az életünkben. Feltéve, hogy az életutunkkal összhangban hozzuk meg a döntéseinket. Ha például valaki nagyszerű szakács szeretne lenni, de nem tartozik hozzá szervesen az életfeladatához, akkor elkezdhet ő tanulgatni, járhat vendéglátó ipari szakintézményekbe, mégsem fog közepesnél nagyobb sikereket elérni. Miért? Mert az nem az ő útja. Nem arra lett predesztinálva, nem arra lett kitalálva. Erre természetesen az egyén előbb-utóbb rájön, csak addig sokszor értékes évek telnek el és sokféle kudarcélmény rakódik le az ember lényében. Ennek oka az, hogy a sorsunk mindig megmutatja, hogy helyes úton járunk-e vagy csak életünk egyik alternatív pályáján, oldalcsapásán mozgunk. Merthogy ilyen létezik: van egy fő csapásirány, és vannak az egyéb utak, melyek minőségileg különböznek a fővonaltól. Ezt minden ember érzi, ha a szívére teszi a kezét és bevallja önmagának, hogy mennyire elégedett a saját sorsával. De az elért eredményeink, az életminőségünk, az életszínvonalunk feltétlenül annak köszönhető, illetve annak a gyümölcse, hogy mi mit tettünk le az asztalra. Mint az ezotériában jártas ember, arról vagyok meggyőződve, hogy nem érdemes törődni és gondot csinálni abból, hogy milyen történések vesznek körül bennünket, mert bölcs szellemi vezetők azok, akik a különböző bekövetkezéseknek az áramlatait irányítják az életünkben, s mi azáltal váltunk bölccsé, ha ráhagyjuk magunkat a gondviselésükre, s hagyjuk, hogy vigyen bennünket a sors minden jó ölelésével együtt. Ez fog bennünket boldoggá tenni, márpedig a
boldogságra szükségünk van a kiteljesedésünkhöz, amely elkerülhetetlen a fejlődés minden egyes arculatában. Nézz bele a sors szemeibe és ott önmagadat fogod visszalátni! Egy olyan tükör az élet, ami megmutatja a legapróbb változásokat is neked, és ez segít át majd téged minden nehézségen, ez a szél a vitorládban, mely kicsiny hajódat előrerepíti az élet vizén. A sors és a sorsszerűségek megismerése egy olyan lehetőség az életben, ami egyszersmind fegyverként is használható a védtelenek védelmének érdekében. Ha nem tetszik valami az életedben, ha nem felel meg neked valamelyik élethelyzeted, tudd, bármikor elkezdheted megkeresni az okát és a megváltoztatásának mikéntjét. Először is önmagaddal kezdd, mert életed minden történése belőled indul ki és hozzád is tér vissza. Boldog napot! - Száraz György -
Sorsfejtés rovat Mit tartogat számunkra a SORS 2010-BEN? - Mi várható a Nap évében? -
2010-es év valószínűleg sokak életében gyökeres fordulatokat hoz, az események váratlan hirtelenséggel követik egymást, s hatásuk gyakran igen mélyreható lesz. Ezt az évet a merészség és a dolgok helyreállítása jellemzi.
A 2010-es év a Nap éve lesz. A Nap mint erő és mint elem, biztosít mindent ahhoz, hogy megvalósíthassuk önmagunkat. Rendelkezésünkre fog állni a kellő erő ahhoz, hogy felszínre hozhassuk azt, ami bennünk rejlik. Végül is azért páratlan ez a helyzet, mert így átvehetjük az irányítást a spirituális automatizmusaink felett, így okozóbban tudunk működni. Ennek segítségével könnyebben megtalálhatjuk a megoldást az emberi problémáinkra is.
Februártól fokozhatjuk hozzáértésünket az ezotéria és a holisztika bármely területén. A várható angyali és szellemi energiák támogató hatásainak köszönhetően felfedezhetjük, hogyan nyerhetjük vissza valódi képességeinket! Nagyon fontos viszont, hogy ne váljunk dogmatikussá, és ne becsüljük túl a képességeinket!
Márciustól
beindulnak a Föld nagy energiájú helyei, ezeken a helyeken erőkhöz juthat minden fejlődni vágyó. Ez erősíteni fogja a kapcsolatot a saját lelkünkkel és segíteni fog abban, hogy megtapasztalhassuk a központosság érzését, ami ahhoz nélkülözhetetlen, hogy megismerjük azokat a bizonyos tényezőket, amelyek megnyitják az utat a képességeink felé.
Spirituális szempontból
a következő év, az erő éve lesz! A Teremtő az embert a saját képére teremtette, a következő esztendő spirituális hatásai a teremtés képességét erősítik bennünk. Ez az az erő, amely mindent létrehoz. Hogyan teremtünk? A lelkünkkel, a szellemünkkel, a hitünkkel, a vágyainkkal és a gondolatainkkal. A teremtő erő az, ami megtermékenyíti a bennünk lévő dolgokat. Aktívabbak lehetünk tehát, de döntő az információ. A Szellemünknek tisztának kell lennie ahhoz, hogy a legtisztább energiát befogadva megvalósíthassuk az elképzeléseinket. Így valósággá formálhatjuk azt, amit elterveztünk.
A fejlődés lehetősége
adott lesz. Aki eddig akadályoztatva érezte magát spirituális szempontból, az most tapasztalni fogja, hogy pozitív irányba változnak a dolgok. A jövő év ideái az érés és a kibontakozás fázisába vezetnek át minket. Eddig nem látott méreteket ölt az ezotériával és a spiritualitással foglalkozók száma. Lelkesebben kezdik azok is lelkük titkait vizsgálni, akiknek eddig nem volt ehhez erejük. Sokan fognak magukban valamilyen képességet felfedezni. Boldog napot! - Horváth Zoltán -
Misztikus rovat Indigó felnőttek - a világváltás bajnokai Könyvek jelentek meg róluk, fórumokon folytatnak róluk ezoterikus diskurzusokat, egyre többet foglalkozik velük a média – ők az indigó felnőttek és gyermekek. Akik nem hallottak-olvastak felőlük, azok kedvéért nem árt rögtön az elején tisztázni, hogy nem valamiféle negatív megkülönböztetésről van szó, éppen ellenkezőleg, egy nagyon is pozitív embertípusról és erkölcsi-szellemi beállítottságról, mely bizonyos lelki alkatokban felfedezhetők. Minden ember egyedi és megismételhetetlen. Tehát ennyiben különleges és páratlan. Mindazonáltal, mindenki hasonlít is egynémely embertársára, hiszen van az úgy, hogy egyesek szimpatikusabbak, míg mások ellenszenvesebbek a számunkra. Ehhez hasonlóan, vannak emberi karakterek, melyek alapján tipizálni lehet bennünket. Ilyen például a vérmérséklet, az érdeklődési kör, a hobbi, a vallásos érzület többek között. Ugyanakkor létezik egy másik mérce is, amely kitűnő alapjául szolgálhat az emberek pozitív besorolásának. Ez a lelki hovatartozás, illetve konkrétan az eredet meghatározása. Mindenki tartozik valahová. Individuumok, szellemek kötődnek egymáshoz és alkotnak barátságokat, családokat, szövetségeket, nemzeteket és fajokat. Az indigó gyermekek és felnőttek tulajdonképpen ilyen módon egy lelki kasztot alkotnak, ahol nem számít a faj, lényegtelen a nem, mellékes a kultúra, viszont sokkal inkább mérvadó a spirituális fejlettség. Az indigó gyermekek abban hasonlítanak egymásra, hogy az emberiség sorsának pozitív megváltoztatásáért és segítségéért születtek le a Földre. Azért fogalmazok így, mert nekik nem feltétlenül kellett testet ölteniük bolygónkon, ők vállalták, hogy áldozatot hoznak értünk és átsegítenek bennünket jelen korunk krízisein és aktívan közreműködnek a küszöbön álló világváltásban. Több hullámban érkeztek az indigók. Első generációik, a korai indigók, már az 1950-es évektől itt vannak. Ők egy előkészítő munkát láttak el, megingatták a materialista berendezkedésű társadalom gondolkodásmódját és lázadást szítottak a dogmatizmus és idejét múlt ideológiák ellen. Így virradt fel a spiritualizmus napja többek között az USA-ban és Nyugat-Európa egyes államaiban. A Távol-Keleten picit más volt a helyzet, mert azon a tájon több ezer éves hagyományokra tekint vissza a spirituális lelkek kultusza, mint például India és Japán. A Távol-Keleten csak néhány államban sikerült a helyi rezsimnek elnyomnia az indigók újító, pionír szellemiségét, de megakadályozni így sem tudták. A Sötétség korszaka Kelet-Közép-Európában tartott legtovább, de az indigó lelkületűek az ezredfordulóra ott is elkezdték felszámolni az levitézlett hiedelmeket és eszméket. A korai indigókat azon lelkek követték, akiket szimplán indigóknak nevezünk. Ők főként a ’70-es, ’80-as években születtek le nagyszámban, de azóta is folyamatosan érkeznek. Nekik sem volt könnyű dolguk, hisz emberek millióinak sorsába csempészték bele a spirituális igazságokat: többek között írók, költők, politikusok, gyógyítók, tanárok, természetgyógyászok, haladó szellemű közgazdászok, felfedezők, kutatók, ezoterikus guruk, hollywoodi filmrendezők és celebek képében tevékenykedtek és tevékenykednek ma is.
Az indigó felnőttek jellemzői
– merthogy léteznek indigó gyermekek is, velük
külön cikkben foglalkozunk majd: 1. ÖNTÖRVÉNYŰSÉG, 2. NORMATÖRŐ VISELKEDÉS, 3. LÁZADÁS, 4. NAGYFOKÚ SZABADSÁGIGÉNY, 5. INTELLIGENCIA, 6. ÉRZÉKENYSÉG, 7. FELFEDEZŐ VÁGY, 8. NYITOTTSÁG A SPIRITUALITÁS FELÉ, 9. KÜLÖNCSÉG, 10. ERŐS SZÁNDÉKÉRVÉNYESÍTŐ HAJLAM, 11. ÖSZTÖNÖS ISTENHIT, 12. KIFORROTT VILÁGKÉP 13. ERŐTELJES IGAZSÁGÉRZET 14. KÜZDŐSZELLEM Ha valakinek sanda gyanúja van a tekintetben, hogy ő indigó felnőtt, illetve több fent említett markáns tulajdonság is ráillik a jellemére és az életstílusára, akkor jó esélye van annak, hogy az indigó felnőttek kasztját gyarapítsa. Általában az indigók sorsa nem könnyű, különösen a mai bürokratikus, erkölcsileg ellaposodott világban. De ahogy mondani szoktuk: innen szép nyerni! Ha Ön száz százalékosan szeretne meggyőződni arról, hogy indigó felnőtt-e, mert éppenséggel kíváncsi erre, vagy ismétlődő problémái vannak az életében az említett személyiségjegyei miatt, keresse fel szakértőnket! SZAKÉRTŐNK ELÉRHETŐSÉGE: www.harmonikuselet.hu
Boldog napot! - Száraz György -
Bölcsesség rovat Mindig pozitívan! - a pozitív gondolkodás már fél siker Mi a pozitív gondolkodás titka? Miért nem tudunk állandóan pozitívak lenni? Miért hosszabbítja meg az életet az optimizmus? Hogyan gyógyít a nevetés? A bölcs ember arcán sokszor látni az időtlen mosolyt. Ez abból az életismeretből fakad, amit én filozófiának nevezek. Bizony, a filozófia alatt mindig az élet magyarázatát értem, se többet, se kevesebbet. Tehát a filozófia az elmélet, ami a dolgok talaját, avagy hátterét adja. Amikor a gyakorlati életünkben is észrevesszük, hogy az igazi filozófia tanításai mennyire működnek, akkor boldogokká és elégedettekké válunk. Lényegében megszűnik a dolgok kettős besorolása: pozitív-negatív, barátkozó-ellenséges volta. Így a tudatban létrejön az egyensúly, vagyis a harmónia. Innentől kezdve minden átértékelődik, az ember belül lehiggad, megnyugszik és más szemmel tekint a világra. Ez kívülről nézve lehet egy derűs optimizmus, egy harmonikus viselkedés és egy pozitív hangoltság. Az emberekben nem mindig tudatosul, hogy állandóan önmagunk körül keringők vagyunk. Ez egyébként minden fizikai lényre igaz megállapítás. Gondolataink, érzéseink, vágyaink és szándékaink úgy köröznek a fejünk körül, mint a Föld a Nap körül. Ez egyfelől nagyon jól hangzik, másfelől, egy kicsit mélyebben belegondolva hátrányokkal is együtt jár, mert bár testünk hasznos teher, mégis gátja a finom gondolkodásnak. Az igazi filozófiát nem tanítják az egyetemeken, mégis bárki elsajátíthatja élettapasztalatai alapján. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy aki sokat tapasztalt, az automatikusan bölcsebb a többieknél. Vegyünk egy példát! A 80-as éveseknek vannak rigolyáik, olyan berögzült szokásaik, amelyekről noha tudják, hogy nem előnyös tulajdonságuk, mégsem akarnak rajtuk változtatni. De lehet 20-as, 30-as éveiben járó az ember, akinek szintén lehetnek rossz beidegződései. Ezek a spirituális automatizmusok hátráltatják a tudat fejlődését, hiszen így nem vagyunk képesek változtatni magunkon és alkalmazkodni a jelenhez. Ez sokszor megkeserítheti a környezetünk, a családunk és a szeretteink életét is. Bár elvileg több tapasztalattal rendelkezik egy nagymama, mégis előfordulhat, hogy a személyisége megcsontosodott és szinte képtelen a változásra. Ezért tartom fontosnak, hogy a kor előrehaladtával, a toleranciánk és az alkalmazkodóképességünk ne hátrafelé menjen, ne csökevényesedjen el. A filozófia megtanítja az embert gondolkodni. Sőt helyesen gondolkodni. Honnan lehet vajon tudni, hogy az emberi gondolkodásmódunk helyes vagy helytelen irányba folyik? Elsősorban a hatásaiból. Például önmagunkra gyakorolt hatásáról. Ha ugyanis felszabadultabbak vagyunk, sikeresebbnek érezzük magunkat, mint korábban, akkor valószínűleg jól csinálunk valamit. Ha ehhez társul a környezetünk pozitív válaszreakciója is, vagyis őszinte elismerést és érdekmentes megbecsülést vívunk ki magunknak, akkor sejthetjük, hogy a gondolkodásunk valamicskét fejlődött. Egész életünkben tanulunk. Aki ezt elfogadja és műveli, életének egyre több aspektusában fogja észrevenni a pozitív lehetőségeket és célokat. Így fokozatosan átalakíthatjuk az életünket. Ha nem is az éveink száma, de a boldog pillanatok mennyisége bizonyosan több lesz, ha pozitívan gondolkodunk.
A pozitivitásunk, az optimizmusunk és az életkedvünk úgy működik, mint a mágnes, pozitív fordulatokat és történéseket vonz be az életünkbe. Ezáltal egészségesebbek, szellemileg frissebbek, lelkileg kiegyensúlyozottabbak és kreatívabbak lehetünk. A pozitív ember őszintén tud nevetni, és képes meglátni a jót ott is, ahol a pesszimista, életunt társai nem. Boldog napot! - Száraz György -
Gyermeknevelés rovat Eszményi gyermeknevelés - Vegyük figyelembe, hogy a fiúk és a lányok teljesen mások!!! Épp a minap voltam fültanúja annak az afférnak, hogy a fiam egy bagatell dolog miatt összeszólalkozott a nagynénikéjével. Teljes mértékben értettem mindkét felet – tényleg igazuk volt a maguk szemszögéből –, mindamellett ez semmit sem változtatott a szóváltás miértjén. Ők egészen egyszerűen elbeszéltek egymás mellett, s ami a legelkeserítőbb volt: nem is akarták megérteni és elfogadni a másik véleményét. Ez adta az apropót arra, hogy bevezessem ezt a cikksorozatot. Hivatkozhatnánk a korra, hiszen az idősebb elvileg tapasztaltabb és bölcsebb, a fiatalabbnak pedig a rugalmassága és a tisztelete lehetne a megoldása sok mindennapi, elkerülhető vitának, azonban én mégsem hiszem, hogy rossz dolog lenne picit szenvedélyesebben eszmét cserélni egymás között. Már csak azért sem, mert így fejlődünk, illetve fejlődhetnénk egyre tovább. Ehhez persze vennünk kéne a fáradságot, hogy nem az álláspontjainkat védjük, hanem nyitunk a másik irányába és kíváncsisággal fürkésszük a másik ember szavait és egyáltalán, a viselkedése mozgatórugóit. Csakis ezen az úton juthatunk el annak felismeréséig, hogy nem csupán korosztályos problémáink vannak egymással, hanem a legtöbb esetben arról van szó, hogy a férfi és a nő, azaz a fiú és a lány, teljesen másként működik. Mivel gyerekkorunkban nekünk sem tanították meg tökéletesen, hogy mi tartozik szervesen, generálisan hozzá a nemi szerepünkhöz, s mi idegen vagy távolabb eső tőle, illetve ebből fakadóan, mit kezdjünk a mássággal, a másik nem váratlan reakcióival, ezért a gyermeknevelés általánosságban egy megoldásért kiáltó helyzetté nőtte ki magát jelen korunkra. Tulajdonképpen a legtöbb párkapcsolati probléma is arra vezethető vissza, hogy nem értették meg gyerekkorunkban velünk, hogy az agyunknak hatalmas, a nemünktől függő különbségei vannak. Ehhez társulnak az aurában és a lélekben található alapvető eltérések, melyek átszínezik az érzelmeinket, meghatározzák a döntéseinket, a gondolkodásunkat, a legalapvetőbb készségeinket, a kommunikációnkat és összességében a viselkedésünket. Nos, a bevezetőmben említett példa simán feloldható, illetve feldolgozható lett volna – tulajdonképpen ki sem alakulna a legtöbb konfliktushelyzet –, ha a replikázó felek figyelembe vették volna a női-férfi különbségelvűségre vonatkozó ismereteket. Akkor ki a hibás? Ki tehet arról, ha a gyermek nem tanul meg valamit a női-férfi szerepekről? Sokkal normálisabban, korrektebbül és erkölcsileg is kifinomultabban élhetnénk, ha nem sopánkodnánk és tétlenkednénk a fölött, hogy mennyi bajunk van a gyermekeinkkel és a családtagjainkkal, hanem ott indítanánk be a változásokat, ahol a legilletékesebbek vagyunk: önmagunkban. Talán végre be kéne ismernünk, hogy nem annyira a társadalom, mint inkább mi magunk tehetünk arról, hogy mit váltanak ki belőlünk a nemi szerepek, hogy mennyire sikeresen éljük meg férfiként, avagy nőként az életünket, illetve mennyire vagyunk képesek felkészíteni gyermekeinket az életre. Véleményem szerint, csak az olyan gyermeknevelés hatékony, amely alapállásának, kiindulópontjának tekinti, hogy sarkalatos különbségek vannak a nemek között. Ezeket a másságokat teljes körűen ismernünk kellene, illetve tudnunk kellene bánni a sors
adta különbözőségeinkkel és akár művészi szintre is fejleszthetnénk és magunkra, felnőtt korú, ám sokszor gyermeklelkű idősekre is vonatkoztathatnánk ezt a fajta ismerettárat. Nem érdemes feszültségekkel teli együttélésre kárhoztatni magunkat és „szeretteinket” párkapcsolat, család és hasonló hangzatos, de sokszor üres kategóriák címszavai alatt. Mi, ennek az újságnak a szerkesztői, egy olyan gyermeknevelés zászlóvivőivé kívánunk válni, amely egyre több nyitott társadalmi helyzetet, s rengeteg megoldást teremt a női-férfi szerepekben jelentkező különbségek okozta eltérésekre. S hol máshol kezdhetnénk, mint a gyerekkornál? Boldog napot! - Száraz György -
Ezo-Konyha rovat Miről szól az Ezo-Konyha? Manapság egyre többen tudatosítják magukban, hogy a fizikai táplálkozással befolyásolni lehet a bennünk zajló lelki folyamatokat és az auránkban végbe menő energiaáramlásokat. Minden táplálékunknak megvan a maga sajátos kisugárzása. Valamennyi ételünk és italunk energiákból épül fel. Így természetes, hogy az elfogyasztott táplálékaink között szép számmal szerepelnek építő jellegű és magától értetődően gyengítő, vagy esetenként romboló jellegű összetevők. Mi azokat az ismereteket szeretnénk közreadni, melyek az építő, harmonizáló és energiával feltöltő tudatos táplálkozáshoz vezetnek el, vagy járulnak hozzá. Ez az utat nyugodtan nevezhetnénk spirituális táplálkozásnak is, hiszen ez a tudás ezoterikus alapokon nyugszik. Az Ezo-Konyhában elsősorban a spiritualitás és nem a tudományosság szempontjait vesszük figyelembe, amikor táplálékainkat bemutatjuk és tanácsokkal, tippekkel látjuk el az érdeklődőket. Ennek oka részben az, hogy egyes esetekben nagyok lehetnek az eltérések az általunk feltárt információk és a közismert akadémikus tudomány által közölt ismeretek között, sőt elveink akár ellenmondásban is állhatnak a mai paradigmákkal. Ezzel együtt holisztikus (egységes) szemléletünket visszaigazolja a gyakorlat.
A Méz, mint elixír - a folyékony, aranyló étek Ezúttal a mézzel ismerkedhetünk meg közelebbről. A méz jótékony hatásait nem kell bemutatni, hiszen az egyik legcsodálatosabb ősi étkeink egyike. A méz már sokszor bizonyította, hogy energiái védik, megújítják és regenerálják az emberi test sejtjeit. Ugyanakkor a méz azért nagyon fontos táplálék a spirituális utat járók körében, mert hatalmas koncentrációban tartalmaz egy különleges energiafajtát, nevezetesen, naperőt. Miközben a méhecskék végzik a dolgukat, nem is tudják, mekkora segítséget nyújtanak nekünk lelkes szorgoskodásukkal. A méhek ugyanis a virágporral együtt hatalmas mennyiségű napenergiát is begyűjtenek a számunkra. E „folyékony arany” azután elég sokáig magába zárja, mintegy elraktározza számunkra a felbecsülhetetlen értékű naperőt. Az késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban valóságos kincsnek számít ez az elixír, mivel életerőnövelő hatása óriási. A naperő túl azon, hogy egy valóságos energiaforrás, még az energiáinkat (az auránkat) is tisztítja, és emeli a rezgésünket. A rezgésemelkedéssel egyidejűleg felfrissülünk és pozitívabb lelki állapotba kerülünk. Ebből a kellemes hangulatból egészen másnak láthatjuk az életünket, kiváltképp, ha téli időszakban vesszük magunkhoz ezt az eledelt. Elegendő csupán 3-4 evőkanál mézet naponta elfogyasztanunk ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el energiáink erősítése terén. Ha pedig valaki rendszeresen fogyasztja a mézet, fokozatosan erősítheti aurája védekezőképességét. A 2010 évben kiemelkedő szerepet kapnak a szoláris, vagyis a Naphoz kapcsolódó energiák. Nem csupán fizikai, hanem az auránkra gyakorolt hatásai is jóval nagyobbak lesznek, mint az elmúlt években. 2010 a Nap éve. S ez spirituális szempontból a növekedés, a gyarapodás, a
dolgok érlelődésének és megérésének, valamint a tisztulásnak és a rezgésemelkedésnek az esztendeje. Aki ezeket a folyamatokat szeretné maximálisan kiélvezni, annak ajánlott rendszeresen mézet fogyasztani. Íme néhány recepttipp: MÉZES SÖR Már az ókori Egyiptomban is előszeretettel fogyasztottak mézes sört. Ezt a szokást lehet követni ma is. MÉZES MOGYORÓ Püthagorasz követőinek a liszt és a gyümölcsök mellett egyik fő tápláléka volt a méz. Érdemes, mogyorót vagy mandulát mézbe tenni, és úgy elfogyasztani. Pozitívan hat az epe energiáira. MÉZES FOKHAGYMA Immunrendszerünk erősítésére szolgál a mézes fokhagyma, amelyet úgy készítünk, hogy két gerezd áttört fokhagymát egy teáskanál mézzel kikeverünk. Ezt a természetes antibiotikumot naponta többször fogyaszthatjuk. MÉZES REGGELI Egy darab almát és egy sárgarépát lereszelünk. Durvára összevágunk két szem diót. Ízlés szerint zabkorpát vagy zabpelyhet beáztatunk egy kis vízbe vagy tejbe. Majd az említett összetevőket darabolt aszalt gyümölcsökkel és 1-2 evőkanál mézzel összekeverjük. Kiadós, tápláló reggeli. Hideg gyümölcslevesekbe, hideg salátákba, desszertkrémekbe és –habokba is tehetünk ízlés szerint mézet, kiváltképp használhatjuk édesítésre cukor helyett.
Jó tanácsok: -
-
-
Forró, illetve kb. 40 Celsius foknál melegebb italba vagy ételbe ne keverjünk mézet, mert ezzel nem csak az értékes alkotóelemeinek egy részét tehetjük tönkre, mint például enzimek, hanem a benne található naperőt is. Nem előnyös, ha a méz savval (citromsav, ecetsav) érintkezik például salátákban. Illetve ha rácsurgattuk a mézet az ilyen ételre, akkor rögtön fogyasszuk el. Mindig jó minőségű és megbízható forrásból származó mézet fogyasszunk, mert akkor biztosan garantált a méz naperő-tartalma. Az eltérő fajtájú mézeknek a kisugárzása is különböző, de alapvetően a származási helye és a feldolgozás módja határozza meg a méz minőségét. Alkalomadtán érdemes kipróbálni a Hungaricumnak számító selyemfűmézet és az akácmézet is, mert ezeknek nagyon jó a kisugárzásuk. A mézben található gyümölcscukor lebontása nem igényel inzulint, ezért cukorbetegek is fogyaszthatják.
Boldog napot! - Száraz György -
Ezo-Mozi rovat Avatar Honnan jön egy ilyen film ötlete? James Cameron amerikai sci-fi rendező 2010 januárjában Avatár című filmjével elnyerte a legjobb film Arany Glóbusz-díját. Minden idők legnagyobb kasszasikerének a titkait próbáljuk megfejteni-leleplezni e cikksorozattal. Maradjunk mindjárt az isteni ideánál, azaz hogyan jut eszébe valakinek egy ilyen fantasztikus filmnek az ötlete? Ezoterikus körökben szinte közhelynek számít, hogy semmi nem történik véletlenül. Nos, ez így igaz, bár hitelesen csak akkor jelenthetnénk ezt ki, ha mi minden összefüggést átlátnánk az életben. Mindenesetre a rendező már több mint tíz éve kitalálta magában az Avatar alaptörténetét és elkészítette belőle a maga titkos forgatókönyvét. Tehát komoly szellemi termékről van itt szó, nem valamiféle elkapkodott, hóbortos ötletről. Pillantsunk bele a film tartalmába! 2154-re az emberiség csaknem teljes mértékben kimeríti a Föld nyersanyagforrásait, ezzel abszolút kizsigereli az anyabolygóját. Technokrata fejlődésének köszönhetően azonban képes a komolyabb űrutazásokra, ezért folyamatosan újabb és újabb lelőhelyek után kutatva az ember felfedezi az Alpha Centauri, vagyis a Földhöz legközelebb eső csillagrendszer, egyik bolygóját, pontosabban holdját, a Pandórát. Ez a bolygó egy különleges, az emberiség számára fontos ásvánnyal rendelkezik. A konfliktust csupán az jelenti, hogy a planétán már virágzik egy intelligens humanoid életforma, a Na’vi faj, akiket mindenképpen félre kell állítani az útból ahhoz, hogy a hőn áhított ásványt megkaparinthassa egy bizonyos érdekcsoport. Így kirobban a háború az emberi faj és a bennszülött faj között. Spirituális szemszögből ez az alapdilemma nyugodtan lehetne az emberiség egyik jövőképe. A vízió, miszerint elérjük Földünk erőforrásainak végső határát, szinte szükségszerű állomása evolúciónknak, legalábbis ha a jelen sorsutunkon kívánunk végigmenni. A „mindent elveszünk, mindent felélünk, de vissza szinte semmit vagy alig valamit pótolunk” elv alapú modernnek és haladónak csúfolt életvitelünk enyhén szólva is a vesztébe rohan! Az anyagiasságunk, az önzésünk, a szűklátókörűségünk és a természettel szemben tanúsított romboló magatartásunk teljesen felborította világunkban az egyensúlyt. Az egyre szaporodó, a bőrünkön is érezhető krízisek egyre inkább bizonyítják, hogy civilizációnk fokozatosan felfalja önmagát, mint ahogyan a rákos sejtek is ezt teszik az emberi testtel. Ebből a megközelítésből nézve az Avatar alapkoncepciója egy már nem is annyira távoli futurisztikus világ, amelyben évtizedeken át tartó rideg erkölcsi hozzáállásunkkal és természetellenességünkkel pusztulásra ítéljük önmagunkat. De még nem válaszoltunk a feltett kérdésre. Honnan sejti meg és miért sejteti Cameron ezt a realitást? Nos, talán azért állítja be így a jövőképet, mert művészlélekként roppant intuitív, ily módon ráhangolódott egy világfolyamatra, nevezetesen, a világunk végzetszerűségére, közeledő vesztére. Isten ellen, illetve a természet ellen harcolni hasztalan, ugyanis ha az ember felrúgja az írott és íratlan spirituális szabályokat, akkor csakis vesztesen kerülhet ki ebből a tusából. Cameron sugallja, hogy mi írjuk a saját sorsunkat egyénileg és globálisan egyaránt. Ezért aztán bármikor változtathatunk rajta, ha valami nem tetszik benne. De csak addig áll módunkban átformálni a sorsunkat, amíg a következmények lavinája el nem ér bennünket! (folyt. köv.)
Boldog napot! Száraz György
Párban szép rovat Gyertyafényes vacsora - az ismerkedés és az ösztönerők Miközben a gépem előtt ülök írásra készülődve, alig-alig bírom a mosolyt letörölni az arcomról. Hajdani dicső kezdeményezéseim körül lengedeznek gondolataim, amikor is otthon gyakorolgattam azt, amit majd az első randevún búgok a lány fülébe. Mióta az életnek hű vágya a nőt és a férfit egymásnak kergeti, azóta gondja sokaknak a kezdeményezés. Számos nézet és filozófia kínál kiérlelt álláspontokat, így az ezotéria is őriz régi nagy múltú recepteket. - Vajon hosszútávra elég az, ha túlontúl hamar a hölgy színe elé helyez minden bókot a férfi, amit csak lehet? Az első alkalmak még jól szoktak menni a kölcsönös érdeklődés miatt, de ki ne szeretné örökre karjai közt ringatni az örömöket?! Ügyelni kell a teljességre, nem ragadhatunk le egyetlen szakaszánál a kapcsolatnak! Fontos a megismerkedésnél az ösztönös viselkedés, az ösztönerők Jin-re (nő) és Jang-ra (férfi) bontják az alapjellemünket. A megismerkedés kezdeti szakasza a Jangé, vagyis a férfié, tehát az ő dinamikája szerint alakul a lendület. – Nem árt tudni uraim, miközben édes kis csacsiságokat suttogunk a nő fülébe, hogy aktívak és előrehaladóak vagyunk, de megmaradunk egy felületi szinten. Az ösztönerők alakulása szerint a Jin szakasz finomabb, lassabb, de már elmélyültebb. E szerint, a kapcsolat első, vagyis férfi szakaszában érdemes a kommunikációt a csábításra használni. Ebben az időszakban sokat nyom a latban a metakommunikáció, vagyis a mozdulatok. Sokat elárul valakiről, hogy milyenek a mozdulatai. A csatornák két ember között igazán csak a női szakaszban szélesednek ki, ekkor már az elmélyülésre mennek a beszélgetések. Amennyiben a Hölgy megnyílik a Férfinek a Jang szakaszban tapasztaltak hatására, megkezdődnek a fürkésző, érzéki, erőlködésmentes párbeszédek. – Visszagondolva a múltra, mikor szólt hozzám a lány, mintha az élet hangját hallottam volna, úgy éreztem, lelkem akár egy üres, díszes kehely, amely csak áhítozik a borra. Akkor döntöttem úgy, hogy továbbművelem magamat. Felfedeztem magamnak, hogy Nő és Férfi gondolkodása meglehetősen eltérő, ennek következtében a kommunikáció sem azonos. A férfiak célratörők, nem kerülgetik annyira a „forró kását”, közlékenyek. A nők érzékenyebbek, jobban a dolgok mögé látnak, őket érdeklik az apró részletek is, melyeken mi, férfiak, könnyedén átsiklunk. A Jin arra vágyik, hogy minél több információhoz jusson, a Jang nem ily figyelmes, nem is képes egyszerre annyi információt befogadni. A hölgyek éreztetni szeretik, hogy mire vágynak, az urak pedig közlik, hogy mit szeretnének. – Bizony nem könnyű! Ez már olyan, mint valamiféle párkapcsolati kultúrmisszió… Eltérő gondolkodásunknak köszönhetően előfordulhat, hogy a férfi nem igazán veszi észre, hogy a nő mit próbál a tudomására hozni. – Volt, hogy úgy éltem meg egy ilyen típusú beszélgetést, mintha egy rejtvényt kellett volna megfejtenem. – A Párkapcsolat Activity?? Nem! A nőknek lelki jellegű Én-tudatuk van, ők a lelki megtapasztalásaikon keresztül élik meg az életüket, az általunk játszadozási hajlamnak aposztrofált tulajdonságuk ebből is adódik. A férfiaknak fizikális jellegű az Én-képük, meghatározó a látható, tapintható megtapasztalás a számunkra, vagyis mi a fizikális ingereinken keresztül éljük meg az életünket.
Végül is arra jutottam, hogy nem hagyok fel a gyertyafényes vacsorákkal, és fürkészem a másik nem képviselőit, amíg csak lehet. Konklúziók nincsenek, csak egyet tanácsolhatok, aki igaz szerelmet akar, az ne bújjon ki a bőréből, csak legyen ösztönös. A többit az ösztönerők elintézik. Boldog napot! Horváth Zoltán
Harmónia rovat Levetni a múlt terheit - a rossz emlékektől a boldogságig Minden álom, s minden vágy pillanat, de amint bekövetkezett, már csupán egy emlék a számunkra. Ezek az emlékek, a múltunk, szépen lassan beleépülnek az életünkbe, gondolatainkba, elképzeléseinkbe és jövőbeli álmainkba, vágyainkba. Hétköznapjainkat élve becsusszanhatnak negatív ingerek, traumák, igazi rossz emlékek is. Életünk, kapcsolataink, terveink érdekében nem árt néha megújulnunk, hogy terheinket ne örökítsük át fényes jövőnkbe. Számos filozófia kínál megoldást arra, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy ne kelljen együtt élnünk azzal, ami gátol bennünket. Az első lépés: a felismerés, hiszen amit felismerünk attól meg is szabadulhatunk. A rossz emlék igyekszik úrrá lenni akaratunkon. Napjainkban sok ember nézi tehetetlenül, ahogyan szinte nélküle alakulnak élete eseményei. Miért? Mert ők „tanulva” a régmúlt eseményeiből, inkább kerülik az arra emlékeztető szituációkat. Második lépés: megérteni, hogy a jelenünk csupa múltból áll, pillanatnyi döntéseink pedig jövőnk alakulását készítik elő! Némi bátorsággal tehát, megmentőivé válhatunk jövőnknek! Emléksúlyok gyermekkorban is képződhetnek, melyek először csak kellemetlen külső hatások az életünkben, később már negatív beidegződéssé kovácsolódnak. A gyermekek első éveinek fontos szerepük van. Sokaknak kellett úgy felnőniük, hogy szüleik nem magyarázták meg nekik olykor ideges, türelmetlen viselkedésük okát. Később ez negatív hiedelmekhez, benyomásokhoz lehet jó táptalaj. E korai események bizony meghatározzák, hogy felnőttként mit fogadunk el, és mit nem a környezetünktől. Túlzottan megadóvá válhatunk, mert mindig azt fürkésszük, mi az, ami összeköt azzal, ami „nagyobb” nálunk. Ez a felfogás sosem felnőttkorban alakul ki! Harmadik lépés: foglalkozzunk a lelki önkifejezéssel, engedjük el a régi rosszat, hogy lehessen helye az újnak! Tipikus annak a viselkedése, akinek gondot okoz az önkifejezés, mert ő az érzéseit mindig intellektuálisan akarja megmagyarázni… Aki a végtelenségig elfojt, magában tart dolgokat, annak az élet „harc”, valószínűtlenül racionális és nem mer álmodni sem. Párkapcsolatában, ha érzelmekre kerül a sor, reakciói zavarossá és kuszává válnak. Negyedik lépés: önálló céljaink felállítása. Szintén lehet lelki teher eredménye a túlzott türelmesség vagy alkalmazkodás is. Aki mindig mások bíztatásától vagy céljaitól függ, az nem meri magát megélni. Vélhetően szabadidejében lelkes szappanopera-rajongó és minden olyan hírt bőszen fogyaszt, ami mások életébe enged betekintést. Ez a tábor, egész életében csak keresi a receptet a saját boldogulásához, valódi lényét pontosan az a sok minden nyomja el, amihez igazodni próbál. A boldogtalanság jelzés, mely gyakran egy nem kívánt függőség eredményeként tör ránk, jelezve, hogy nem saját belső iránymutatásunk szerint élünk! Úgy orvosolható, ha nyíltan felvállaljuk, hogy a régi szerepminták, melyekbe beleragadtunk, már nem működnek és belekezdünk saját magunk megtalálásába. Az ötödik lépés: szándékunk megvalósítása - de mondhatjuk egyszerűbben is: önállóság! Akit a széltől is óvtak, „majomszeretettel” babusgattak gyerekkorában, az szenvedhet az önállóság hiányában. Meg kell értenünk, hogy céljainkat nem érheti el más helyettünk! Önálló
célokat kitűzni pedig nem kis dolog, de az még nem elegendő a boldogsághoz. Sokan ezt úgy próbáljuk pótolni, hogy olyan emberbe szeretünk bele, akiben megvan az a valami, ami belőlünk hiányzik. Ez estben tudat alatt arra számítunk, hogy majd a párunkon keresztül megélhetjük a hiányzó dolgot. Az ilyen románc valójában egy szimbiotikus kapcsolat: nem más, mint önbecsapás. Az efféle önmegélési probléma is általában a gyermekkorban kezdődik, melyet a túlzott szigor, vagy éppen annak teljes hiánya okoz. Felnőtt korban aztán úgy érezzük, hogy nincsenek jó és eredeti ötleteink, nem vagyunk képesek egyedül megoldani a gondjainkat, és egyébként is elégedetlenek vagyunk magunkkal. Korunkban már nem jut annyi idő a gyereknevelésre, ezért sok ember küszködik ilyen problémákkal. E lépéseket megélve azonban, feloldhatjuk a múlt terheit és megtalálhatjuk saját életünkben is a motiváltság szikráját. Lelkében mindenki ott hordozza az igazi önvalóját, s önmaga megteremtéséhez az ősi lendületet! Boldog napot! Horváth Zoltán
Humor rovat „Adj egy kis kimenőt az agysejtjeidnek!” Felvilágosítás Apuka leülteti a 7 éves kisfiát: - Gyere, beszéljük meg, hogyan születnek a gyerekek! Mire a gyerek őrjöngeni kezd: - Nem akarom hallani! Nem akarom hallani! - Na, de miért nem, kisfiam? – kérdezi Apuka - Mert 4 éves koromban leültettél, és elmondtad, hogy a Télapó nem létezik, 5 éves koromban megtudtam, hogy nincs Húsvéti nyuszi, 6 évesen elmondtad, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot! És ha most bejelented, hogy a szex sem létezik, nem marad semmi, amiért érdemes élni! Az eredmények Élt egy városban két ember, akiket ugyanúgy, Szekeres Bélának hívtak, de az egyik pap volt, a másik pedig taxis. A sors úgy hozta, hogy egy napon haltak meg. Feljutnak a Mennyországba, a kapuban Szent Péter várja őket. - Hogy hívnak? - kérdezi Szt. Péter az elsőt. - Szekeres Béla. - Te vagy a pap? - Nem, a taxisofőr. Szent Péter megnézi a névsorát és így szól: - Jól van, elnyerted a paradicsomot. Tiéd ez az aranyszálakkal szőtt tunika és ez a rubinberakásos aranybot. Beléphetsz. - Köszönöm, köszönöm... – mondja a taxis. Közben sorra kerül két másik ember, utánuk pedig a másik Béla, aki végignézte honfitársa belépését. - Hogy hívnak? - Szekeres Béla. - Te vagy a pap? - Igen. - Nagyon jó, fiam. Elnyerted a paradicsomot. Tiéd ez a poliészterköpeny és ez a műanyag bot. Mire a pap: - Bocsánat, nem dicsekvésképpen mondom, de ...itt valami tévedés lesz. Én, Szekeres Béla áldozópap vagyok! - Tudom, fiam, elnyerted a paradicsomot, tiéd a poliészter... - Nem, az nem lehet! Ismerem a másik urat, taxisofőr volt, egy városban éltünk. Borzalmas egy taxis volt! Felhajtott a járdákra, mindennap ütközött, egyszer egy háznak is nekiment. Pocsékul vezetett, lámpaoszlopokat döntött ki stb. Én pedig életemből 50 évig minden vasárnap prédikáltam a templomban. Hogy lehet az, hogy neki aranyszálas tunika és aranybot jut, nekem pedig ez? Itt valami tévedés történt! - Nem, nincs itt semmi tévedés - mondja Szent Péter. - A helyzet az, hogy a mennyországot is elérte a globalizáció, a maga értékrendjével. Már nem úgy értékelünk, mint azelőtt. - Hogyan? Nem értem... - Ma már célok és eredmények alapján ítélünk. Nézd, elmagyarázom a te esetedet, és rögtön megérted. Az utóbbi ötven évben valahányszor prédikáltál, az emberek aludtak. De valahányszor a taxis vezetett, az emberek imádkoztak és eszükbe jutott Isten. Vagyis ki adta
el jobban a szolgáltatásainkat? Bennünket az eredmények érdekelnek, fiam. Az „E-RED-MÉNYEK!!!”
Minden férfinak szüksége van egy feleségre, mert van egy csomó olyan dolog, amiért egész’ egyszerűen nem lehet a kormányt hibáztatni.
- Apu, miért pont’ anyut vetted feleségül? - Hallod, szívem? Már a gyerek is ezt kérdezi! - A feleségemet megleptem, a "Hogyan takarékoskodjunk?" című könyvvel. - No, és? Sikeres volt? - Nagyon. Azóta nem dohányzom, és nem iszom.
- Miért nem nősülsz meg, Péter? - Ugyan minek? Két testvér is ellát, és szüntelenül kényeztetnek. - A testvérek nem pótolhatják a feleséget. - Ugyan miért nem? Nem az én testvéreim!
Kohn szomorú arccal állít be a kávéházba. Barátai tudakolják, mi a baja? - Meghalt a feleségem. Zavart csend támad, majd megszólal Grün hitetlenkedve: - Nem is igaz! Csak azért mondod, hogy irigyeljünk!
Boldog napot!