NKA - BESZÁMOLÓ A VÁROS ÉS FALU HATÁRÁN CÍMŰ IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSRÓL Szakmai beszámoló a 2306/1579 számú Város és falu határán című időszaki kiállítás megvalósítására vonatkozó pályázathoz A Nemzeti Kulturális Alap 2010-2011-ben elindított kiemelt jelentőségű „Felemelő Század Nemzeti romantika és polgári felemelkedés a 19. századi Magyarországon” című tematikus évad programjában a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum is részt vesz. Elsőként a „Város és falu határán” időszaki kiállítás nyílt meg 2010. október 21-én. A kiállítást Jankovich Marcell az NKA elnöke nyitotta meg, és szakmai fórumokon is ajánlotta a látogatók és a szakmai érdeklődők figyelmébe. A megvalósult tárlat a pályázatban szereplő paraméterekkel és az ott megfogalmazott koncepciónak megfelelően készült el. A megnyílt kiállításban az intézmény sajátos és egyedülálló lehetőségeit felhasználva kombinálta az ún. termes és a szabadtéri múzeumi kiállítások lehetőségeit, a legkorszerűbb nemzetközi tapasztalatokra építve. Ez az időszaki kiállítás volt az első kísérlet az intézményben az állandó kiállítási egységek üzeneteinek közvetlen összekapcsolására egy időszaki tárlat tematikájának részeként. A kiállítás ennek megfelelően több helyszínre szerveződött, központi csomópontként a Magtár épületére építve. Ez a tárlat volt egyébként ennek a kiállítótérnek is az első nem képzőművészeti jellegű hasznosítása. Mindkét kísérleti szempont érvényességét és eredményességét igazolták az időszaki tárlat tapasztalatai. A szabadtéri múzeumi adottságként kezelt térbeli szerveződés és az ezzel összefüggő tematikai strukturálódás a látogatók számára élményszerűen valósult meg. A múzeum téli nyitva tartását első ízben sikerült az időszaki kiállításra építve valóban sikeresen megvalósítani. (Ezt a látogatószám is igazolja.) Az időszaki kiállítás fel kívánta hívni a figyelmet a 19. századi kultúra és mai élet több kapcsolódási pontjára, összefüggéseire. A falvak és a városok, az egykori mezővárosok kapcsolatai, a városiasodás alapvető közösségformáló hatása, a reformkori Magyarország egyik jellegzetes folyamataként értékelhető. Egyes jelenségek kulturális hátterét, egyes folyamatok mára ismeretlen eredőjét sikerült az időszaki kiállítás eszközeit felhasználva megvilágítani. A korábbi klasszikus skanzenre jellemző kiállításoktól különböző megoldás volt a legmodernebb technikai eszközök, a digitális technika feltételrendszereinek széleskörű alkalmazása. Szándékunkban állt a gyűjteményünk erősségét jellemző a hétköznapi életet hitelesen bemutató tárgyak, tárgyegyüttesek, enteriörök üzenetét ezen korszerű kiállítás technikai megoldásokkal kiegészíteni, felerősíteni és korszerűen értelmezni. Ezen megoldások kialakításában a nyáron megnyílt új tájegység az Észak-magyarországi falu megvalósításának során szerzett tapasztalatokat közvetlenül hasznosítottuk. A látogatói és a szakmai visszajelzések egyaránt kedvezőek voltak és jelezték, hogy a kiállítástechnikai újítások beváltak. A kiállítás a sokféle mezővárosi típus közül a bortermelésre épülő Felföldi mezővárosok egykori kultúrájának bemutatására épül, ezek példáján keresztül elemzi a településtípus jellemzőit. A 2006-ban elkészült Felföldi mezőváros tájegység épületeinek enteriörjei az időszaki tárlat egyes elemeinek háttérül, másoknak ellenpontként szolgáltak. A múzeum irodaépületében működő Skanzen Galériában valósult meg az időszaki kiállítás nyitó egysége. A téli nyitva tartás időszakában bejáratként is funkcionáló, modern épületben lévő Galériában lévő kiállítási egység alkalmas volt arra, hogy az egész koncepció rövid jelzésével mintegy összefoglalja a kiállítási üzenetet. A kiállítási egység anyaga elsősorban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattárának gyűjteményeiből származott, amit kiegészített a
szerencsi Zempléni Múzeum kiváló képes levelezőlap gyűjteményének anyaga. A dokumentatív archív fekete-fehér felvételek, képeslapok mellett, a jelenben készült színes fényképek is láthatóak voltak a kiállításon. A múzeumi fotókiállítás erőteljesen reagált a magyarországi településfejlődés s különösen a régióra jellemző urbanizációs folyamatokra, azokat érzékeltetve. A tárlaton számos olyan fénykép volt látható, amely ugyanazt a településrészt, épületet ábrázolja esetenként több évtizedes időkülönbséggel. Vajda Sándor muzeológus és Deim Péter fotós munkatársak a kiválasztott fényképek alapján kitartó terepmunkát folytatva készítették el a 2010-es állapotokat rögzítő felvételeket. A tokaji és tállyai fotók között egy-egy a falra erősített korszerű monitor segítségével 150-150 archív és jelenben készült fényképet vetítettünk folyamatosan. Ezen kívül két számítógépes munkaállomást alakítottunk ki, ahol egy-egy számítógép segítségével a teljes vonatkozó fotó anyagot kereshetővé tettük a látogatók számára. Az elkészült kiállítás szakmai eredményeire építve az intézmény kidolgozott egy középtávú kutatási programot, amelynek eredményeként a többi állandó tájegységi kiállításra vonatkozóan is elkészíti a vonatkozó dokumentáló-kutató tevékenységet. Ezáltal az időszaki kiállítás közvetlen visszacsatolást eredményezett az intézmény szakmai és tudományos tevékenységére. A következő kiállítási egységek az újonnan épült uradalmi Magtárban készültek el. Az objektum egyébként jelképezve a kiállítási tematikát, elhelyezkedésével is elősegítette a kiállítási üzenet közvetítését, hiszen a múzeum Észak-magyarországi falu tájegységének szélén, a Felföldi mezőváros tájegységi állandó kiállítás határán áll. Az épület földszintjén a 19. századi mezővárosok egyik legfontosabb jellemzőjét, az anyagi és kulturális javak közvetítésében betöltött szerepüket mutattuk be. A vásárok ún. hagyományos etnokulturális szerepkörének modern megfelelőinek bemutatása közvetlenül kapcsolódott a kiállítás további egységeihez. Így a „lengyel piac”, a „kínai piac” is, hiszen ezek aktív részesei sokban átmenetinek tekinthető mai gazdasági-kulturális és társadalmi életünknek is. A kiállítás is reflektált ezekre a folyamatokra hiszen a hagyományos árukészletet bemutató kádár, kalapos és fazekas mellett, a modernizálódó vásári mézeskalács kínálat jellemzőit is megismerhették a látogatók. Egy modern konyhai eszközöket árusító kínai kereskedő „standja” mellett a régiség – ócskaság – múzeumi tárgy viszonyrendszert illusztráltuk a földre terített kartonpapírokon felsorakoztatott 20. századi hétköznapi tárgyak válogatott gyűjteményével. Az utolsó vásári egység egy fém csőszerkezetű sátor volt, melyben szintén egy mai vidéki kereskedő készruha készletét helyeztük el. A vásári egységek között a múzeum termékeit árusító sátrat is elhelyeztünk. Ez a megoldás igen sikeres volt az intézményi marketing szempontjából és követendő példaként befolyásolja a későbbi időszaki kiállítások tervezését. Miként a mai konyhai edények a hagyományos kerámia ellenpontjaként működtek a tárlaton, hasonlóan reagált a jelenkori hétköznapi viseleti elemeket bemutató árusító sátor, a magtár emeletén a galérián kialakított következő a „Mezőváros viselete” című kiállítási egységhez. A modern otthonkák mellett induló lépcsőn jutott fel a látogató az emeletre ahol a Lackner Mónika által rendezett kiállítási egység található. A Néprajzi Múzeum muzeológusa a rendkívül gazdag viseletgyűjteményre alapozva készítette el az időszaki tárlatot. A kiállítás a gyöngyösi, egri, mecenzéfi, hegyaljai viseleteket bemutatva igazolta, hogy a hegyaljai mezővárosok nem tartoztak a népviseletükről számon tartott csoportok közé, nem alakult ki regionális jegyeket mutató viselet. A hegyaljai mezővárosok öltözködésének egy nagyon speciális rétege a szüreti felvonulásokhoz kapcsolódik. Az egyes városokra jellemző farsangi felvonulások jellegzetes szereplői a szokást ért politikai és idegenforgalmi befolyás ellenére a helyi közösségeknek saját, és szőlőműveléshez fűződő múltjának fontos kifejezője maradtak.
A kiállítás ezt a folyamatot is bemutatta archív fotók és filmek, illetve a 2010-es tokaji borfesztiválon készült film felhasználásával. Szintén sikeres intézményi együttműködés eredményeként valósult meg az időszaki tárlat következő egysége. Miként a Néprajzi Múzeum a viseleti anyagot, úgy a miskolci Herman Ottó Múzeum és az egri Dobó István Vármúzeum értékes céhtörténeti tárgyait adta kölcsön a kiállításra. Dr. Veres László a régió ipartörténetének jeles kutatója készítette el a kiállítási egység forgatókönyvét. A Felföldi mezőváros tájegység gyöngyösi iparosházának műhelyében a mezővárosi kézművesek egykori szervezeteinek, a céheknek állított emléket az időszaki kiállítás. A kiállítási egységgel a napjainkban egyre erősödő kézműves termékek iránti igény, a lokális termelési rendszerekben fontos szerepet játszó helyi adottságokat felhasználó magas szinten művelt termelő tevékenység jelentőségére kívántuk felhívni a figyelmet. Szándékunk szerint az egykori céhszervezetek legreprezentatívabb tárgyainak bemutatásával alkalmat teremtettünk a reformkorban Magyarországon kiteljesedését élő céhszervezetek jellemzőinek megismerésére, s ezen túlmenően a hagyományos kézműves termékek piackörzeteinek, a gazdasági munkamegosztásban betöltött szerepnek a felismerésére is. Az ún. kézműves életmodell olyan aktuális értékeket jelent, mint az Európai Unió által is támogatott élethosszig való tanulás, a fenntartható fejlődés és az alkalmazkodó képesség/versenyképesség. A két utóbbi kiállítási egység szerepeltetése nyilvánvalóan összefügg a múzeum saját gyűjteményi adottságainak alapos felmérésével. Miután a sem a viseletgyűjtemény sem a céhes tárgyak nem jelennek meg markánsan a múzeum saját gyűjteményi struktúrájában, kimondottan indokolt volt eredményes külső együttműködők bevonásával szerepeltetni ezeket a kiállításban. Ezen a téren is igen kedvező tapasztalatai voltak a tárlat előkészítésének és megvalósításának. Célszerű a későbbiekben is külső együttműködésben szerepeltetni esetenként a saját gyűjteményben gyengébben képviselt egységeket, s nem elhagyni azokat. A kultúra táji tagolódásának okai, törvényszerűségei a mezővárosokra vonatkoztatva is érvényesek, és az indítékok között fontos a szerepe a különféle intézményeknek, amelyek tevékenységi körükön belül ugyan az integrálódást segítik elő, de az e körön kívüli környezethez képest differenciálólag hatnak. Az időszaki kiállításban a helyi közösségek működését szabályozó feltételrendszert egy gyöngyösi példán keresztül mutattuk be. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum jellegzetes adottságait felhasználva a Felföldi mezőváros tájegység enteriörjeinek kiegészítésével sikerült a korábban a látogatók számára megismerhetetlen tartalmakat is kibontani. A gyöngyösi polgárházban látható kiállítás egy 20. század eleji gyöngyösi módos, szőlő- és bortermeléssel foglalkozó polgárcsalád lakáskultúráját és korabeli életvilágát rekonstruálta. A gyöngyösi enteriör üzeneteinek kibontásához célzott terepmunkát folytattak a múzeum munkatársai dr. Bíró Friderika muzeológus vezetésével. Ennek eredményeként sikerült a néma tárgyakat és berendezést megszólaltatni egy film és feliratok segítségével. Valódi polgárosuló értékrendhez igazodó jelenségek figyelhetőek meg a felföldi mezővárosokban. Az önszerveződő közösségek működésének érzékletes példája a 19. századi gyöngyösi színházi élet. A kiállítás helyszínei között szerepelt a gyöngyösi polgárház hátsó lakrészét bérlő vándor színi társulathoz tartozó színésznő sajátos tárgyi világát bemutató szoba. A színésznői szállásnak helyet adó enteriörben szintén sikerült egy film és feliratok segítségével felidézni az egykori gyöngyösi művelődési viszonyokat. Mindkét kiállítási egység megvalósításához alapvető jelentőségű volt a tudatos évekkel korábban elindított gyűjtőmunka. Csak a célzott terepmunka eredményeire építve nyílt lehetőség a vonatkozó korszerű interpretációs megoldások hiteles megvalósítására. Ez a tapasztalat további
ösztönzést adott az intézmény vonatkozó kutatási programjának következetes fejlesztéséhez. Az időszaki kiállítás következő egysége a mádi kereskedőház példájára építve az életmód enteriörszerű közvetlen bemutatásával tárgyalta a reformkortól kibontakozó magyarországi asszimilációs folyamatok egyik jellemző témáját, a zsidó-keresztény együttélést. A történeti adatoknak megfelelően a kiállításnak helyet adó ház első részét egy zsidó kereskedő család bérli, akik a boltot is működtetik. A zsidó család lakrészében található konyha berendezésében a kóser étkezés és főzési szabályok alakították a rendet. Az időszaki kiállítás csatlakozó elemeként elkészült egy, a zsidó táplálkozáskultúrát bemutató kiadvány Szőke Judit és Kiss Kitti muzeológusok jóvoltából, melyből a látogatók megismerhetik a jellemző ételeket, előírásokat és még recepteket is találnak. Az időszaki tárlat a régió etnikai sokszínűségét bemutató informatív panelek segítségével tájékoztatta a látogatót az asszimilációs folyamatok jellegéről. A konyhában elhelyezett speciális multimédiás eszköz segítségével film segíti a kiállítás üzenetének értelmezését, míg a boltban található hangpanel segítségével több tárgy „személyes” történetét is megismerhették a látogatók. A tájegységi kiállítás – amely jelenleg az egyetlen hazai teljes zsidó enteriört hitelesen bemutató állandó múzeumi kiállítás része – értelmezését segítő megvalósult komplex interpretációs megoldás fogadtatása rendkívül kedvező volt a látogatók körében. A kisebbségek, a nemzetiségek tematikájának következetes elemzése meghatározó elemévé vált a Szabadtéri Néprajzi múzeumnak. További időszaki és állandó kiállítási egységek megvalósítása is szerepel a középtávú tervek között. Közvetlenül kapcsolódik az időszaki kiállítás eredményeihez az időszaki kiállítás tapasztalataira építve kidolgozott múzeumpedagógiai projekt, illetve a zsidó ünnepkört bemutató alternatív berendezési – interpretációs program. A mádi kereskedőház pincéjében látható az időszaki kiállítás utolsó egysége. A mezővárosi életmód egyik változó intenzitással, de napjainkig működő intézményének, a kocsmának, a történetét mutattuk be egy kiállítás segítségével. A dr. Sári Zsolt tudományos titkár által rendezett tárlaton a jellemző tárgyi emlékek, poharak, üvegek, mércék mellett a hungaricumnak ítélhető fröccs történetével is találkozhattak az érdeklődő látogatók. Itt is segítette a hangulat érzékeltetését egy archív felvételekre épülő film vetítése. A kiállítás kétnyelvű feliratai röviden összefoglalták a hazai italmérő helyek történetét a középkortól egészen napjainkig. A közvetlen látogatói visszajelzések alapján indokolt, hogy a kiállításra épülő ismeretterjesztő tematikus kiadványt is elkészítse a múzeum, a Skanzen Füzetek egyik következő köteteként. Az időszaki kiállításhoz elkészült a kétnyelvű (magyar-angol), gazdagon illusztrált kiállításvezető katalógus, a pályázatban szereplő szinopszisnak megfelelően. Az időszaki tárlat megvalósításához szükséges restaurálási, preventív műtárgyvédelmi tevékenység finanszírozását az intézményi önrész mellett az NKA pályázati támogatása tette lehetővé. Szintén a vegyes finanszírozással sikerült a szükséges tárgyak beszerzése, illetve a kiállítási installáció megvalósítása. A számítástechnikai eszközök beszerzését korlátozó kormányzati szabályozás nehezítette a tárlat megvalósítását, végül azonban az eseti engedély útján sikeres közbeszerzést követően készült el a kiállítás. A Múzeumi Szakmai Kollégium támogatását ( 22.500.000 Ft) kiegészítette a vállalt intézményi önrész ( 2.805.000 Ft). A beszámolóhoz csatoljuk a CD-formátumban mellékelt fényképeket. A szerződésben foglaltaknak megfelelően a szükséges anyagokat az intézmény honlapján az NKA beszámolókat tartalmazó részen elhelyeztük. Hozzáférés: skanzen.hu – Szakmabeli vagyok –Kutatások – NKA
beszámolók(http://skanzen.hu/?fm=article&id=494) Képes beszámoló
