Görgényi István festőművész (1917-1973)
művészeti hagyatéka Künstlerischer Nachlass von István Görgényi (1917-1973)
Kiadó: DERIK Hungária Biztonságvédelmi és Magánnyomozó Kft., Tata Felelős kiadó: Rigó Erik Bevezető szöveg: P. Tóth Enikő (művészettörténész) Fotók: Szamódy Zsolt, Dallos István Restaurátor: Kerti Károly György Német fordítás: Dóczy Zsoltné, Karin Kühnel Nyomdai előkészítés: Imre Attila Nyomdai munkálatok: Sollers Nyomdaipari Kft., Tata Felelős vezető: Belecz Zsolt ISBN ???-???-??-????-? Harmadik, bővített kiadás Készült: 500 példányban Kapcsolat:
[email protected] 2016
Görgényi István festőművész (1917-1973)
művészeti hagyatéka Künstlerischer Nachlass von István Görgényi (1917-1973)
Görgényi István művészeti hagyatéka – a Rigó-gyűjtemény Görgényi István festőművész egy bánhidai bányászcsalád gyermekeként született 1917-ben. Szákszenden pásztorként, Kispécén cselédként, a kisgyóni bányában csapatcsillésként dolgozott. Az országot járva alkalmi munkákat vállalt. Aba Novák Vilmos és Bottka Miklós főiskolai tanárok műtermében fejlesztette rajztudását. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványaként, 1942-ben szerzett diplomát. Tanulmányúton volt Bécsben és Münchenben. Tanulmányai befejeztével visszatért Tatabányára, ahol bányászként dolgozott. Később rajztanárként és grafikusként tevékenykedett. Bekapcsolódott a Bányász Képzőművész Kör munkájába, 1957-58-ban vezetője is volt a szakkörnek. A Művészeti Alap tagja volt. 1973-ban hunyt el Tatabányán. 2006-ban Rigó Erik figyelt fel Görgényi István évtizedeken át pincében rejlő alkotásaira, s megvásárolta a közel ötszáz darabból álló, olajfestményeket, akvarelleket, tus- és krétarajzokat, plasztikai alkotásokat tartalmazó hagyatékot, melyet azóta is gondoz. A gyűjtemény nagy része korábban ismeretlen volt, s nagy meglepetést keltett azok körében is, akik régen személyesen is ismerték az elsősorban tájképek és portrék alkotójaként számon tartott festőt. A napvilágra került művek jelentősen befolyásolják a művész munkásságáról, életéről eddig kialakult képet. Görgényi művészetét, gondolkodásmódját áthatotta mindaz, amit mesterétől, Rudnay Gyulától tanult. Ez a hatás nyilván azért is lehetett oly erőteljes, mert Görgényi személyiségéből, szemléletmódjából Rudnay elképzeléseivel alapvetően rokon törekvések fakadtak. Mindketten hittek a magyar festészeti formanyelv megteremtésének lehetőségében, illetve abban, hogy ez a nemzeti tradíciók életben tartásával együtt lehetséges. Görgényi színhasználata, képszerkesztési módszerei, témaválasztásai szintén Rudnayt idézik. Sötét, mély tónusú, szenvedélyes megfogalmazású, gyakran drámai hangvételű festményeit felfoghatjuk akár a romantika, a nemzeti realizmus folytatásaként is. Ha előképeket kívánunk még kiemelni, elsősorban Munkácsy, Goya, némely portréját tekintve Rembrandt neve említendő. A festő kivételes portréfestői képességéről tanúskodnak a gyűjteményben található arcképek, melyeken a sötét háttérből felfénylő, előaranyló színek alkotják a formákat, felületeket. Tájképein, életképein érdekesen keveredik a melankólia és a drámai indulat. A hagyaték különleges részét képezik azok a tenyérnyi, finoman festett, csendéleteket, portrékat, táj- és életképeket ábrázoló vásznak, melyek a restaurálást követően, 2008 végére kerültek kiállítható állapotba. Görgényi művészetét végigkísérik a keresztényvallásos motívumok, illetve az ilyen tárgyú festmények, melyek legtöbbször történelmi eseményekhez, eszmékhez kapcsolódva jelennek meg alkotásain. A jelképeket gyakran és jó érzékkel alkalmazó, sokszor magát a képet is jelképként megfogalmazó festő olyan képi világot hozott létre, melyben egyszerre jelennek meg a hagyományos, valamint saját gondolkodásmódjából fakadó, különleges, egyéni szimbolikájú művek. A jelképek, 2
a jelek időnként meghökkentő összefüggésekbe rendeződnek önnön jelentésüket és a képek témáját illetően is, s ezáltal rendkívül tág teret biztosítanak az értelmezés számára. Külön ki kell térnünk a gyűjteményen belül önálló tematikai egységet képező, az 1956os eseményekhez kapcsolódó, az azokhoz fűződő gondolatokat hordozó festményekre. Ez a gyűjteményrész nem csupán olyan szempontból különleges, hogy azt megismerve változik egy festő korábbi megítélése, és hogy művészetéről, róla alkotott képünk alakul. Ez a képzőművészeti anyag kiemelkedő olyan szempontból is, hogy az ismert, 1956os témakört megjelenítő rajzok, grafikák (pl. Szalay Lajos, Gebhardt Béla, Szántó Piroska, Marosán Gyula, Lossonczy Tamás, Bíró Lajos grafikái, Pleidell János és Bényi Árpád plakátjai stb.) mellett ezzel a témával olajfestmények hosszú sorában foglalkozó művészről a Görgényi-festmények előkerüléséig nem volt tudomásunk. A magyar művészek alkotásai, valamint a magyar forradalom emlékére más nemzet művészei által készített művek (pl. a Kokoschka, Marc Chagall kezéből származók) mellett óriási súllyal jelennek meg Görgényi István festményei. E képek egy része szinte riportszerűen, naturálisan ábrázol konkrét történéseket, olyan momentumokat, melyek önmagukban is az 1956-os forradalom jelképeivé, mondhatni ikonikus képeivé váltak. Az ilyen jellegű festményekhez ízesül, de már más megfogalmazásmóddal a konkrét jeleneteket szimbólumokkal társító alkotások sora. Az 1956-os tárgyú művek között újabb egységet jelentenek a hasonlóképpen jelképekkel kiegészítettmegerősített, szimbolikus ellentételezésekből szerveződő képek, melyeken heroikus, balladisztikus, vagy bibliai, általánosabb érvényű jelenetek utalnak a konkrét eseményekre. Újabb egységet alkotnak a mindennapi élet egy-egy mozzanatát megjelenítő festmények. Kiemelkedő jelentőségűek az e körben is értelmezhető önarcképek, melyek egyértelművé teszik a szemlélő számára, miként gondolkodott a festő saját, ebben a történelmi helyzetben betöltött szerepéről. Görgényi az egyén és a nemzet sorsát végső soron az egyetemes emberi lét sorskérdéseként kezelte, illetve transzcendens síkra helyezte, nem különvalóként, hanem analógiaként értelmezve azokat. Végül külön szót érdemel az a hét darab vászon, amelyeken kvalitásaiban és jellegében a többit képtől jelentősen eltérő, úgymond „fedő-festmények” alatt rejtőztek az ’56-os témakörhöz kapcsolódó festmények. Mindig különleges esemény, ha ismeretlen műtárgyak kerülnek elő. A rejtésnek, rejtőzködésnek természetesen több oka lehet, ebben az esetben egyértelműen politikai okokból tartotta titokban az alkotó e művek létezését, mint ahogy aztán – 1973-ban bekövetkezett halálát követően – a család sem lépett velük a nyilvánosság elé. Görgényi szabadságát, életét veszélyeztette volna, ha kitudódik ezen 1950-es, 1960-as években született festmények léte. Létrehozásuk, rejtegetésük tulajdonképpen titkos ellenállásként fogható fel. A festő titkolt gondolatait vászonra, fára vitte, alkotó művészként nem tartotta magában – e tárgyiasult formában rejtette aztán azokat a nyilvánosság elől. Ezzel egyrészt állandósult veszélyhelyzetet teremtett, hiszen a lelepleződéstől mindig tartania kellett, másrészt ez a – művészi és erkölcsi vállalásából fakadó – helyzet rendkívül erős erkölcsi tartást adhatott neki, amely élni, túlélni segítette. 3
A gyűjteményből válogatott kiállítási anyagot elsőként a Tatabányai Múzeum mutatott be 2006 őszén. 2007 októberében Mátészalkán, a Szatmári Múzeumban, ugyanez év novemberében a tatai Magyary Zoltán Művelődési Központ galériájában nyílt kiállítás. 2008-ban szintén a tatai Művelődési Központ, valamint a tatai várban a Kuny Domokos Megyei Múzeum állította ki a gyűjtemény képeit. 2009 tavaszán a kalocsai Művelődési Központ adott teret a műveknek a Városi Galériában. A 2009 októberében Bajóton, a Millenniumi Házban nyílt kiállítást követően decemberben a pécsi Dómmúzeum adott otthont a gyűjteményből válogatott alkotásokat bemutató tárlatnak. Reméljük, hogy a kiállítások sora, valamint ez a kiadvány is hozzájárul ahhoz, hogy Görgényi neve és művészete széles körben ismertté váljon és méltó helyre kerüljön a művészetek történetében. P. Tóth Enikő művészettörténész
Künstlerischer Nachlass von István Görgényi – die Rigó-Sammlung
Der Kunstmaler István Görgényi ist 1917 als Kind einer Bergarbeiterfamilie geboren. Er arbeitete in Szákszed als Hirt, in Kispéc als Knecht, in Kisgyón in der Grube als Gruppenförderer. Das Land durchwandernd nahm er Gelegenheitsarbeiten an. Er brachte seine Zeichenkenntnisse in den Ateliers der Hochschulprofessoren Vilmos Aba Novák und Miklós Bottka zur Entwicklung. An der Hochschule für Bildende Kunst legte er 1942 als Schüler von Rudnay sein Diplom ab. Er ging auf Studienreise nach Wien und München. Nach dem Abschluss seiner Studien kehrte er nach Tatabánya zurück, wo er als Bergmann arbeitete. Später war er als Zeichenlehrer und Grafiker tätig. Er schloss sich der Arbeit des „Bányász Képzőművész Kör“ (Künstlerkreis der Bergarbeiter) an, in den Jahren l957-58 war er selbst der Leiter dieses Kreises. Er war Mitglied des „Művészeti Alap“ (des Kunstfonds). Er verstarb 1973 in Tatabánya. Im Jahre 2006 wurde Erik Rigó auf die jahrzehntelang in einem Keller verborgenen Werke von István Görgényi aufmerksam. Dieser Nachlass des Künstlers, der von Erik Rigó erkauft wurde, sowie seitdem auch von ihm betreut wird, beinhaltet nahezu 500 Werke, wie Ölgemälde, Aquarelle, Tusch- und Kreidezeichnungen sowie Bildhauerwerke. Ein großer Teil der Sammlung war früher unbekannt, so bereiteten die entdeckten Bilder große Überraschung auch im Kreise derer, die ihn persönlich kannten, da der Künstler in erster Linie als Porträt- und Landschaftsmaler bekannt war. Die neu entdeckten Bilder beeinflussen die über die schöpferische Tätigkeit und das Leben des Künstlers gebildete Vorstellung wesentlich. Die Kunst und die Gedankenweise von Görgényi sind von all den Kenntnissen geprägt, die er von Gyula Rudnay erlernte. Dieser Einfluss konnte auch aus dem Grunde so kraftvoll sein, da aus der Persönlichkeit und Anschauungsweise von Görgényi solche Bestrebungen ersprossen, die den Vorstellungen von Rudnay sehr nahe standen. Beide glaubten an die Möglichkeit der Schaffung einer ungarischen malerischen Formsprache, bzw. an die Möglichkeit, dass dabei die nationalen Traditionen am Leben erhalten werden können. Die Farbanwendung von Görgényi, seine Methoden zur Bildkonstruktion und seine Themenwahl erinnern einen ebenfalls an Rudnay. Görgényis dunkle Gemälde in tiefem Ton, mit leidenschaftlicher Formulierung und oft mit dramatischem Ton können sogar als Fortsetzung der Romantik, des nationalen Realismus betrachtet werden. Falls noch Vorbilder hervorgehoben werden sollen, sind in erster Linie die Namen von Munkácsy und Goya, in Anbetracht mancher Porträts der von Rembrandt zu erwähnen. Von den außergewöhnlichen porträtmalerischen Fähigkeiten des Künstlers zeugen die sich in der Sammlung befindlichen Porträts, an denen die Formen und die Flächen aus dem dunklen Hintergrund vorglänzende, wie Gold vorschimmernde Farben gestalten. Bei seinen Landschaftsbildern und Genrebildern vermischen sich auf interessante Weise die Melancholie und die dramatische Emotion. Einen besonderen Teil der Sammlung
4
5
bilden die handbreiten, sehr fein gemalten Leinwände, die Portraits, Landschafts- und Genrebilder darstellen und die erst nach erfolgter Restaurierung Ende 2008 in einen ausstellungsfähigen Zustand gebracht wurden. Görgényis Kunst wird lebenslang von christlich-religiösen Motiven begleitet, bzw. von Gemälden mit solchen Themen, die in den meisten Fällen mit historischen Ereignissen, Ideen verbunden auf seinen Werken erscheinen. Der die Symbole oft und mit gutem Gefühl verwendende, häufig das Bild selbst als Symbol formulierende Maler brachte eine Bildwelt zustande, in der die traditionellen und die aus seiner eigenen Gedankenweise stammenden besonderen Werke mit einer individuellen Symbolik gleichzeitig erscheinen. Hinsichtlich ihrer eigenen Bedeutungen, aber auch der Themen der Gemälde ordnen sich die Symbole und die Zeichen zu teilweise verdutzenden Zusammenhängen, dadurch wird ein breites Feld zur Interpretation geboten. Gesondert sollen die Gemälde diskutiert werden, die innerhalb der Sammlung eine selbstständige thematische Einheit bilden, und die mit den Ereignissen im Jahre 1956, und den damit verbundenen Gedanken dargestellt werden. Dieser Bestandteil der Sammlung ist nicht nur aus dem Aspekt betrachtet speziell, dass sich nach erfolgter Erkennung dieser Gemälde die frühere Beurteilung des Künstlers verändert, und sich unsere Vorstellung über ihn und seine Kunst ändert. Diese Sammlung ist auch aus dem Gesichtspunkt bedeutend, da wir neben den, die Ereignisse von l956 darstellenden Zeichnungen und Grafiken (z. B: die Grafiken von den Künstlern Lajos Szalay, Béla Gebhardt, Piroska Szántó, Gyula Marosán, Tamás Lossonczy, Lajos Bíró und die Plakate von János Pleidell, Árpád Bényi usw.) von dem Künstler Görgényi, der sich in einer langen Reihe von Ölgemälden mit diesem Thema beschäftigte, bis zum Entdecken dieser Gemälde keine Kenntnis hatten. Neben den Werken der ungarischen Künstler und den von den Künstlern anderer Nationen (z. B.: Kokoschka, Marc Chagall) zum Gedenken der Ungarischen Revolution gefertigten Werken erscheinen die Gemälde von István Görgényi mit riesiger Bedeutung. Ein Teil dieser Bilder stellt beinahe als Reportage, naturell gezeichnete konkrete Geschehen, solche Momente dar, die in sich selbst zu Symbolen, sozusagen zu Ikonbildern der Revolution von 1956 wurden. Den Gemälden mit solchem Charakter schließt sich, jedoch schon mit anderer Formulierungsmethode eine Reihe der Werke, welche die konkreten Szenen mit Symbolen assoziieren, an. Unter den Gemälden mit dem Thema 1956 gelten wiederum als eine neue Einheit die ebenfalls mit Symbolen ergänzten – unterstützten, sich aus symbolischen Gegensätzen organisierenden Gemälde, an denen heroische, balladenhafte, oder biblische, allgültigere Szenen auf die konkreten Geschehen verweisen. Eine neuere Einheit der Werke bilden die je einen Moment des All-tagslebens darstellenden Gemälde. Von besonderer Bedeutung sind die auch in diesem Kreise deutbaren Selbstbildnisse, die für die Beobachter eindeutig machen, wie der Maler über seine eigene Rolle dachte, die ihm in dieser historischen Situation zukam. Görgényi behandelte das Schicksal der Einzelperson und der Nation letztens als Schicksalsfrage des universellen menschlichen Daseins, bzw. legte es auf die transzendente Ebene, nicht als independentes Phänomen, sondern als Analogie gedeutet. Schließlich 6
sind besonders die 7 Leinwände zu erwähnen, an denen die mit dem Themenkreis ’56 zusammenhängenden Bilder unter den – bezüglich der Qualität und Charakter von den anderen Bildern bedeutend abweichenden – so genannten „Deckgemälden“ versteckt waren. Es ist immer ein besonderes Ereignis, wenn unbekannte Kunstgegenstände zum Vorschein kommen. Die Verheimlichung und das Verstecken solcher Gegenstände kann mehrere Gründe haben – in diesem Fall verheimlichte der Schöpfer eindeutig aus politischen Gründen die Existenz dieser Werke, sogar auch die Familie trat mit den Werken – nach dem Ableben des Künstlers im Jahre 1973 – nicht an die Öffentlichkeit. Görgényis Freiheit und Leben wären gefährdet gewesen, wenn das Vorhandensein der Bilder, die in den 1950er und 1960er Jahren entstanden sind, ans Tageslicht kommt. Das Zustandebringen und das Verstecken dieser Bilder können als geheimer Widerstand aufgefasst werden. Der Künstler brachte seine verheimlichten Gedanken auf Leinwand und Holz, als schöpferischer Künstler hielt er sie nicht in sich – er versteckte sie in dieser objektivierten Form vor der Öffentlichkeit. Damit schaffte er einerseits eine stabilisierte Notlage, da er sich ständig vor einer Enthüllung fürchten musste, andererseits aber mag ihm diese – aus seiner künstlerischen und moralischen Verpflichtung erspießende – Lage eine besonders kraftvolle moralische Haltung gewährt haben, die ihm zum Leben und Überleben Hilfe leistete. Ein aus der Sammlung ausgewähltes Ausstellungsmaterial hat als Erstes das Museum von Tatabánya („Tatabányai Múzeum“) im Herbst 2006 zur Schau gestellt. Im Oktober 2007 wurden in Mátészalka im Museum Szatmár („Szatmári Múzeum“), im November desselben Jahres in der Galerie des Magyary Zoltán Kulturzentrums von Tata Ausstellungen veranstaltet. Im Jahre 2008 hat ebenfalls das Kulturzentrum in Tata („Tatai Művelődési Központ“), sowie das Komitatsmusem Kuny Domokos in der Burg von Tata die Gemälde der Sammlung ausgestellt. Im Frühjahr 2009 hat den Werken das Kulturzentrum in Kalocsa („Kalocsai Művelődési Központ“) in der Stadtgalerie einen Platz gegeben. Nach der im Oktober 2009 in Bajot, in dem Millenniumhaus eröffneten Ausstellung erteilte das Dommuseum von Pécs der Ausstellung, die die aus der Sammlung ausgewählten Schöpfungen vorstellt, im Dezember ein Zuhause. Wir hoffen, dass die Serie der Ausstellungen sowie auch diese Publikation dazu beitragen werden, dass der Name und die Kunst von István Görgényi in breitem Kreise berühmt werden, und dem Künstler in der Geschichte der Künste ein ihm gebührender Platz gewährt wird. Enikő P. Tóth Kunsthistorikerin
7
1. Felvonulók - 1956 - Olaj vászon - 70x100 cm - jelezve jobbra fent
2. Akasztottak - évszám nélkül - Olaj vászon - 80x100 cm - jelzés nélkül
3. Felvonulók zászlóval - évszám nélkül - Olaj vászon - 71x101 cm - jelzés nélkül
4. Nemzetőrök - 1956 - Olaj vászon - 60x50 cm - jelezve jobbra fent
5. Mentőautó - 1956 - Olaj vászon - 50x60 cm - jelezve jobbra fent
7. Tank előtt 1. - évszám nélkül - Olaj vászon - 50x60 cm - jelzés nélkül
6. Kivégzés - 1957 - Olaj vászon - 50x70 cm - jelezve jobbra fent
8. Nemzetőrök az utcán - 1956 - Olaj vászon - 50x60 cm - jelezve jobbra fent
9. Céllövészet - 1965 - Olaj vászon - 50x60 cm - jelezve balra lent
11. Lovas két zászlóval - évszám nélkül - Olaj vászon - 60x73 cm - jelezve balra lent
10. A halál 2 - évszám nélkül - Olaj vászon - 50x60 cm - jelezve jobbra lent
12. A hegedűs - 1956 - Olaj vászon - 40x50 cm - jelezve jobbra fent
13. Teherautóval - évszám nélkül - Olaj vászon - 40x49 cm - jelezve jobbra lent
15. Tank előtt 2 - évszám nélkül - Olaj farost - 23x30 cm - jelezve jobbra lent
14. A keresztvivő - 1962 - Olaj vászon - 70x100 cm - jelezve jobbra lent
16. Menekülők - 1956 - Olaj vászon - 41x50,5 cm - jelezve jobbra lent
17. Sorban állók - 1956 - Olaj vászon - 100x80 cm - jelezve jobbra lent
19. A temetőben - 1958 - Olaj vászon - 70x90 cm - jelezve jobbra lent
18. Őszirózsás csendélet - 1963 - Olaj vászon - 60,5x50 cm - jelezve jobbra lent
20. Ember és Ördög harca - évszám nélkül - Olaj vászon - 73x60 cm - jelzés nélkül
21. Zászlók és Keresztek - 1957 - Olaj vászon - 100x80 cm - jelezve jobbra lent
23. Tárgyalás - 1957 - Olaj vászon - 80x100 cm - jelezve jobbra lent
22. Gyűlés a templom mellett - évszám nélkül - Olaj vászon - 80x100 cm - jelzés nélkül
24. Kivégzés a vörös fal előtt - évszám nélkül - Olaj vászon - 80x99,5 cm - jelzés nélkül
25. Menekülők útjelző tábla mellett - 1956 - Olaj vászon - 80x99,5 cm - jelezve jobbra lent
27. Halál és a biciklis - 1947-1952 - Olaj vászon - 50x60,5 cm - jelezve balra lent
26. Tank - évszám nélkül - Olaj vászon - 80x99,5 cm - jelzés nélkül
28. Vörös madarak - évszám nélkül - Olaj vászon - 50,5x60 cm - jelzés nélkül
29. Fityisz és bilincs - 1950 - Olaj vászon - 51x40 cm - jelezve jobbra lent és a hátoldalon
31. Vörös ló - évszám nélkül - Olaj vászon - 40x49 cm - jelezve jobbra lent
30. A Halál 1 - 1947 - Olaj vászon - 41x50 cm - jelezve jobbra lent és a hátoldalon
32. Kereszt tövében - 1954 - Olaj vászon - 40x50,5 cm - jelezve jobbra lent
33. Földet szántó halál - 1968 - Olaj vászon - 23x30,5 cm - jelezve jobbra lent
34. Utca csata után - 1956-1957 - Olaj vászon - 100x149,5 cm - jelezve jobbra lent
35, 36, 37. Menekülők az útjelző tábla mellett - restaurálás előtt 35., restaurálás után 37.
A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.
