MUNKAIDÕ A 35 órás munkahét kiterjesztése a kisvállalatokra Franciaországban Franciaországban még 1998-ban kezdődött meg a munkahét hoszszának 35 órára csökkentése. A folyamatot szabályozó törvény első lépésben a nagyvállalatok számára írta elő a munkaidő lerövidítését. 2002. január 1-jétől a 20 fősnél kisebb vállalatoknál is érvényt kellett volna szerezni a 35 órás munkahetet előíró rendelkezéseknek, a kisvállalatok speciális problémáira való tekintettel azonban a kormány könnyítéseket engedélyez egy kétéves átmeneti időszakra.
A 35 órás munkahét és az Aubry-törvény Az általános várakozásnak megfelelően a francia kormány intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy megkönnyítse a 35 órás munkahétre való átmenetet a 20 vagy ennél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalatok számára. Az intézkedéseket a 2001. október 15-én kibocsátott Rendelet és a két nappal későbbi Körirat formájában hozták nyilvánosságra. A 35 órás munkahét bevezetésével foglalkozó ún. Aubry-törvény 1998 nyarán hatályba lépett első szakasza a társadalombiztosítási járulékok csökkentésével arra ösztönözte a munkaadókat, hogy kezdjenek tárgyalásokat a heti munkaidő 39-óráról 35-re csökkentéséről. A törvény második, 2000 januárjában életbe lépett szakasza már tárgyalásokra kötelezte a 20 fősnél nagyobb vállalatokat a 35 órás munkahétről. A törvény rendelkezése szerint azok a munkáltatók, akik munkahelyteremtő (offenzív) vagy munkahelyeket megmentő (defenzív) megállapodásokat kötnek a munkaidő-csökkentéshez kapcsolódva, élvezik a társadalombiztosítási járulékokkal kapcsolatos kedvezményeket. Az eredeti elképzelések szerint ennek a második szakasznak a hatálya 2001. január 1-től terjedt volna ki a kisvállalatokra (legfeljebb 20 embert foglalkoztató kisvállalatok). Széles körben elfogadott tény, hogy az Aubry-törvény igen sikeres volt a 35 órás munkahét tárgyalásokra épülő bevezetésében. A kormány adatai szerint 2000-ben és 2001-ben 83 000 vállalatnál mozdultak el a 35 órás munkahét felé, ami összesen több mint hét millió alkalmazottat érintett. Becslések szerint ezek a megállapodások 365 000 munkahelyet teremtettek vagy mentettek meg. A munkaügyi minisztérium egyik felmérése szerint az érintett dolgozók túlnyomó része úgy érzi, hogy életének minősége javult a 35 órás munkahét
bevezetésével, abban a kérdésben azonban már megoszlanak a vélemények, hogy a munka világára is kedvező hatással van-e a munkaidő hosszának csökkentése.
A kisvállalatok gondjai A munkaidő tárgyalások alapján megvalósuló lerövidítése azonban nem ilyen problémamentes a kisvállalatoknál. Becslések szerint a legfeljebb 10 alkalmazottal működő nagyon kis vállalatok 3%-ánál és a 11–20 fős vállalatok 11%-ánál kezdődött el a munkaidő-csökkentés folyamata. A kis részarányok oka feltehetőleg az, hogy a vállalatoknak ezt a körét még nem kényszeríti semmi a cselekvésre: igaz, hogy a kisvállalatok szabadon tárgyalhatnak a munkaidő csökkentésére vonatkozó szerződésekről, de az Aubry-törvény második, a munkaidő-csökkentést a 20 fős vagy annál kisebb vállalatok számára is előíró szakasza csak 2002 január 1-jén lépett életbe. A határidő közeledtével egyre többen bírálták a kormányt a törvényért. A jelenlegi gazdasági növekedés körülményei között a munkaadók kifejezetten arra panaszkodnak, hogy nem találnak munkavállalókat, és a 35 órás munkahét csak tovább rontja a helyzetet (igaz, a jelenlegi kedvező gazdasági tendenciák a közeljövőben megfordulhatnak). Sokan aggódnak amiatt, hogy a 35 órás munkahét kedvezőtlen hatással lesz a kisvállalatokra. Ilyen körülmények között dolgozta ki a francia kormány az átmeneti periódusra vonatkozó rendelkezéseit.
Kétéves átmeneti időszak A 2001. október 15-i rendeletben az alábbi kedvezmények szerepelnek a legfeljebb 20 főt foglalkoztató kisvállalatok számára a 35 órás munkahéttel kapcsolatban: – kétéves átmeneti időszak (2002. január 1-től 2004. január 1-ig) a 35 órás munkahét maradéktalan megvalósítására; – 2002-ben alkalmazottanként 180 óra lesz a túlórakeret, amelyért a munkaadóknak még nem kell szabadidőt adniuk cserébe (a normál keret 130 óra). A túlórákat a teljesített heti 37 órán túl számítják, illetve a1690 óra után, ha a munkaidőt éves alapon számolják; – 2003-ban az alkalmazottak túlórakerete 170 óra lesz; túlórának pedig a heti 37 óra, illetve éves elszámolás esetén a 1645 óra után teljesített munkaidő minősül; – 2004-ban az alkalmazottak túlórakerete a normál 130 óra lesz; túlórának pedig a heti 35 óra, illetve éves elszámolás esetén a 1600 óra után teljesített munkaidő minősül; – a túlórapótlék 2002-ben 10% lesz, 2003-ban és 2004-ben pedig már 25% (1. táblázat).
A normál 130 óra éves plafonon, illetve az ideiglenes 180 és 170 órás plafonon túli túlórákhoz a munkaügyi minisztérium engedélye szükséges. Ágazati kollektív szerződésekben elő lehet írni magasabb vagy alacsonyabb éves plafonértékeket. A kollektív szerződésnek megfelelően változó hosszú munkahetek esetében a túlórák éves plafonja továbbra is a munka törvénykönyve által megállapított 90 óra. Ha azonban a munkahét hosszának változása csekély (31 és39 óra között változik), és az éves teljesített órák számának változása személyenként és évente nem haladja meg a 70 órát, akkor a fenti éves határértékek érvényesek (180 óra 2002-ben és 170 óra 2003-ban). 1. táblázat A 35 órás munkahét bevezetése kapcsán a kisvállalatokra vonatkozó rendelkezések áttekintése 2002 Az egy évben megengedett túlórák száma
180 (vezetőket is beleértve) 90 óra, ha a munkahét hossza változó
2003
2003
170 óra
130 óra
180 óra vezetőknek
180 óra vezetőknek,
90 óra, ha a munkahét hossza változó
90 óra, ha a munkahét hossza változó
37 óra 36 óra A heti munkaórák küszöbe, amelynél a túlórák kezdődnek, 1690 óra évente, ha a 1645 óra évente, ha a heti munkaidő változó munkahét hossza változó
35 óra
Az első négy túlórá- 10% ért járó pótlék
25%
25%
1600 óra évente, ha a munkahét hossza változó
A vezetők túlórái A vezetők túlóráinak megállapítása némiképp bonyolult ügy, mivel a francia jog háromfajta menedzsert definiál: – az igazgatókat (dirigeants), – az ún. középszintű menedzsereket (cadres intermédiaires), aki nem igazgató, de önállóan dolgozik és nem kötik olyan munkaidőszabályok, mint a többi alkalmazottat, és végül – a termelésvezetőket (cadres inégrés à une équipe), akire ugyanazok a munkaidőszabályok vonatkoznak, mint a többi alkalmazottra. Egyfajta jogi vákuum jött létre azt követően, hogy a francia legfelsőbb közigazgatási bíróság 2001 márciusában részben megsemmisítette azt a 2000 januári Rendeletet, amely éves korlátokat ír elő túlórákra, mégpedig általános esetben 130 órás felső határt, változó hosszúságú munkahét esetére pedig 90
órát. A bíróság azzal semmisítette meg a rendeletet, hogy a vezetők közül az csak a termelésigazgatókra vonatkozik, így figyelmen kívül hagyja azokat a középszintű vezetőket, akik nem írtak alá egyéni megállapodást a munkaidő csökkentéséről, illetve azokat, akikre olyan szerződés vonatkozik, amely munkaidő-csökkentést ír elő, a csökkentés mértékét pedig heti vagy éves bázison, órákban adja meg. A bíróság álláspontja szerint a törvénynek nem volt célja, hogy az érintettek köréből kizárja ezeket a vezetőket. Az új Rendelet ezért 130 órában állapítja meg a túlórák éves korlátját a termelésigazgatók és azon középvezetők számára, akik nem írtak alá egyéni szerződést a munkaidő csökkentéséről. Azoknak a középvezetőknek az esetében, akik olyan megállapodást írtak alá a munkaidő csökkentéséről, amely a csökkentést a heti vagy éves munkaidő számában adja meg, a Rendelet 180 órában állapítja meg az éves túlórák plafonértékét. Mindez azt jelenti, hogy a túlórák korlátozása csak az igazgatókra és azokra a középvezetőkre nem vonatkozik, akik olyan megállapodásokat írtak alá, amelyekben a munkaidő csökkentését órákban és napokban számolva, éves bázison határozzák meg.
Az állami támogatások részleteinek tisztázása A munkaügyi miniszter a 2001. október 17-én kibocsátott köriratban tisztázta azoknak a segélyeknek a részleteit, amelyeket kisvállalatok a munkaidőcsökkentés terén elért eredményekért kaphatnak. Az Aubry-törvény már említett első és második része leszögezi, hogy a 35 órás munkahétre való átmenetet megkönnyítő állami támogatásokat fenn lehet tartani, ha a vállalatok kivételes nehézségekkel küszködnek. Ennek eldöntése az illetékes hatóságok dolga. Az elvet még 2000-ben egy Rendelet és egy Körirat is tisztázta. A 2001-es Körirat kijelenti, hogy bár a munkaidőt csökkentő vállalatok számára az Aubry-törvény engedélyezi túlórák alkalmazását, azoknak a vállalatoknak az esetében fel lehet függeszteni a társadalombiztosítási járulékok csökkentését, amelyeknél a teljesített túlórák következtében az átlagos heti munkaidő több mint 35 óra vagy az éves munkaidő több mint 1600 óra. Ez alól azonban mentességet lehet kapni. A kivételes helyzetbe került vállalatok, azok pl., amelyeknek feltétlenül teljesíteniük kell váratlan megrendeléseket, a társadalombiztosítási járulékok fizetése terén élvezett kedvezményüket megtartva rendelhetnek el a heti 35 órás átlag túllépését eredményező túlórákat. A Rendelet azt is leszögezi, hogy az állami támogatás fenntartható különleges körülmények, pl. olyan fontos események miatt, amelyek miatt egy vállalatnak heti 35 óránál hosszabban kell foglalkoztatnia alkalmazottait, amennyiben „méltányos időn belül” biztosítva van a 35 órás munkahéthez való visszatérés. A kormány erre példaként a faipart említette, amelynek nagyon keményen
kellett dolgoznia az 1999 telén bekövetkezett viharok okozta károk miatt. Jó példa az ilyen rendkívüli helyzetekre a pénzügyi szektornak az egységes európai valuta, az euró bevezetését megelőző és az alatti helyzete is. A Körirat elismeri, hogy a kisvállalatok számára nehézségeket okozhat a megfelelő munkaerő megszerzése. Leszögezi ezért, hogy azok a 20 fős vagy ennél kisebb vállalatok, amelyek kötöttek munkaidő-csökkentésre vonatkozó megállapodást és amelyek az ágazaton belüli gyenge munkaerő-kínálat miatt nem tudtak felvenni annyi alkalmazottat, amennyit szerettek volna, továbbra is megkapják az állami pénzügyi támogatást. Ez a különleges rendelkezés az ágazati és a vállalati szintű szerződésekre egyaránt vonatkozik.
A reakciók A francia kisvállalatok konföderációja, a CGPME állásfoglalásában megemlíti, hogy a törvényes munkaidő csökkentését a francia gazdaság szempontjából mindig is nagy hibának tartotta. A szervezetet különösen a túlórák korlátozására vonatkozó rendelkezések bonyolultsága aggasztja, hangsúlyozva, hogy a kisvállalatok aligha lesznek képesek betartani azokat. A CGPME újra megemlíti, hogy a vállalatok számát tekintve a kisvállalatok a francia – és a többi európai – gazdaság meghatározó tényezői: míg az ötvennél kevesebb alkalmazottal működő vállalatok száma 1,5 millió, addig az 500 fősnél nagyobb cégeké csupán 2000. A kisvállalatok gondjait ezért komolyabban kellene venni. A CGPME azért is elégedetlen, mert az új rendelkezések csak ideiglenesen könnyítenek a kisvállalatok helyzetén: „Pont akkor szűnik meg a rugalmasság, amikor a vállatoknak a legnagyobb szüksége lenne jelentős és állandó rugalmasságra (mármint 2004. január 1-jén)”. A szervezet állandó évi 200 órás túlóraplafont szeretne az összes nem vezető beosztású alkalmazott, az összes termelésigazgató és az összes olyan önálló vezető számára, akik nem kötöttek munkaidő-csökkentésre vonatkozó megállapodás. Nem minden francia szakszervezet hozta nyilvánosságra a kérdéssel kapcsolatos hivatalos álláspontját. A CFDT szakszervezeti szövetség azonban kijelentette, hogy bár támogat minden olyan erőfeszítést, amelynek célja a kisvállalatok sajátos helyzetének figyelembe vétele, a kormány legújabb kezdeményezését nem tudja támogatni. A szakszervezet állásfoglalása szerint az ágazati szinten érintett emberek tudják a legjobban megítélni, hogy milyen rugalmassági intézkedésekre van szükség, ezért a mentesítéseket és kivételeket is ezen a szinten kellene elfogadni. (Liebner Anikó) France 35-hour week for small companies. = European Industrial Relations Review, 2001. 335. sz. okt. p. 26–28. Working time act: five years on. = European Industrial Relations Review, 2001. 331. sz. aug. p. 23–25.
A közvetlen kutatási, fejlesztési költségek alapján érvényesíthet társaságiadó-alap kedvezmény A kormányzat közvetlen és közvetett támogatási eszközökkel serkenti a hazai kutató, fejlesztő tevékenységet. A közvetett ösztönzők körében kiemelt helyet foglal el a K+F költségek alapján érvényesíthető, a társaságiadó-alapot érintő kedvezmény, amelynek mértéke 2001. január 1-jétől emelkedett. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló, többször módosított 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdés t) pontja értelmében „az adózás előtti eredményt csökkenti … az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés adóévben felmerült közvetlen költsége, csökkentve az e tevékenységhez kapott támogatás, juttatás bevételként elszámolt összegével és a belföldi illetőségű adózótól, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől, vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény előírása szerinti egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás összegével, függetlenül attól, hogy azt kísérleti fejlesztés aktivált értékeként állományba vették, vagy nem” A törvény 2001. január 1-jétől hatályos módosítása (a 2000. évi CXIII. tv. 36. § (8) bek.) értelmében továbbra is érvényesíthető az adózás előtti eredménycsökkentés a saját célra, illetve a megrendelésre végzett kutatási, fejlesztési szolgáltatás közvetlen költsége alapján. A kedvezmény mértékének növekedése (20% helyett 100 %) mellett azonban a levonási lehetőség kiterjed a – belföldi illetőségű adózó, a külföldi vállalkozó belföldi telephelye és a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó kivételével – a mástól igénybe vett kutatási-fejlesztési szolgáltatásra is, beleértve a közvetített szolgáltatást is, ha a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 51. §-a szerint része a közvetlen költségnek. Statisztikai adatszolgáltatás a kutatási, fejlesztési tevékenységről
A növekvő állami, valamint a fokozatosan megnyíló európai uniós támogatások leghatékonyabb felhasználása érdekében a kormányzatnak megfelelő információkkal kell rendelkeznie a hazai (felsőoktatási, K+F intézeti, vállalkozási és egyéb költségvetési) kutatási, fejlesztési tevékenységről. E számbavételt segíti elő a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) statisztikai adatgyűjtése a kutatóhelyek K+F tevékenységéről. A KSH évente eljuttatja az 1071 (kutató-fejlesztő intézetek és egyéb költségvetési kutatóhelyek), az 1072 (felsőoktatási kutatóhelyek), illetve az 1074 (egyes jogi személyiségű vállalkozások) számú – a beszámolási évben megvalósított kutatási, fejlesztési tevékenység felmérésére szolgáló – statisztikai kérdőíveinek (és a kitöltést segítő útmutatóinak) egyikét a nyilvántartásában szereplő kutatóhelyek számára. A kérdőív kitöltése és megküldése a KSH számára az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Programról szóló kormányrendelet (a 2001. évről szóló adatszolgáltatás esetében a 173/2000 (X. 18.) Korm. rendelet) alapján kötelező az érintettek számára. A kutatási, fejlesztési tevékenységet végző szervezeteknek, szervezeti egységeknek akkor is eleget kell tenniük adatszolgáltatási kötelezettségüknek, ha valamilyen ok miatt nem kapták meg az említett űrlapok egyikét. Ez esetben a vonatkozó kérdőív és kitöltési útmutató letölthető a KSH honlapjáról, a 2002. évben az alábbi címről: http://www.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/info/02osap/osap_2001.htm A jelentést két példányban kell kitölteni; ezek egyikét legkésőbb a beszámolási időszakot követő év március 16-ig (ez évben tehát 2002. március 16-ig) kell megküldeni a KSH Kultúrstatisztikai osztálya számára, az 1525 Budapest, Pf. 51. postacímre. Az adat-szolgáltatással kapcsolatban további felvilágosítás a 06(1)345-6914 telefonszámon kérhető.
