MONODRÁMA A pszichodráma és az egyéni terápia gyógyító találkozása

MONODRÁMA A pszichodráma és az egyéni terápia gyógyító találkozása Szerkesztette Barbara Erlacher-Farkas–Christian Jorda

Akadémiai Kiadó

Monodrama.indd 3

2011.08.05. 11:04:14

Megjelent az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek támogatásával A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Barbara Erlacher-Farkas und Christian Jorda (Hrsg.) Eredeti címe: Monodrama: Heilende Begegnung. Vom Psychodrama zur Einzeltherapie. Springer, Wien– New York, 1996 Fordította Sándor Anna és Tarr Krisztina Címlapfotó: Gáti György: Koldus a Károly-hídnál – Prága, 2006 (részlet)

ISBN 978 963 05 9082 2 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2011 Hungarian translation © Sándor Anna és Tarr Krisztina, 2011 © Akadémiai Kiadó, 2011 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

Monodrama.indd 4

2011.08.05. 11:04:14

Tartalomjegyzék

Bevezetés (B. Erlacher-Farkas–Ch. Jorda) A pszichodrámától a monodrámáig (B. Erlacher-Farkas) J. L. Moreno megtör egy depressziós stuport (R. Schindler)

9 13 17

TÖRTÉNETI RÉSZ Az én imaginatív megjelenítése. J. L. Moreno szociális hatása és expresszionista háttere (H. R. Schiferer) A találkozás gyógyít. A pszichodráma vallástörténeti háttere (F. Geisler) A pszichoterápia gyökerei a pszichodráma példáján bemutatva (G. Rabel)

25 62 79

ELMÉLETI RÉSZ Percepcióelmélet – különös tekintettel a szcénikus megértésre (Ch. Jorda) A szerepelmélet (Ch. Jorda) Motivációelméleti magyarázatok (Ch. Jorda)

93 106 120

MÓDSZERTANI RÉSZ A gyakorlati monodramatikus munka leírása (B. Erlacher-Farkas)

135

7 Monodrama.indd 7

2011.08.05. 11:04:14

A legfontosabb, monodrámában használatos pszichodráma-technikák (G. Rabel,–B. Erlacher-Farkas) EXPRESSZIONISTA-KREATÍV RÉSZ Kollázs (B. Erlacher-Farkas– H. Egger) Surplus reality az egyéni terápiában (E. M. Sharon) A szimbólumnyelv használata a pszichodrámában és a monodrámában (M. Th. Sponger-Schönherr) Monodráma a Mikulás témájához (G. Rabel) GYAKORLATI RÉSZ A monodráma-terápia indikációi (M. Stelzig) „Bernát, az oroszlán” – monodrámamunka gyermekekkel (H. Pruckner) Monodramatikus munka fiatalokkal (W. Ruthner) Monodráma az egyik budapesti egyetem diáktanácsadásán (Ritoók M.) A korai tápláló anyai szerepek utólagos kialakításának lehetőségei a monodrámában (M. Stelzig) Monodráma a büntetés-végrehajtásban. Monodramatikus esetismertetés a büntetés-végrehajtás keretei között (Ch. Jorda) Monodráma-technika alkoholfüggőkkel. Problémafelvetés – terápiás tartás (holding) – monodráma-technika (K. Grimmer) A pszichodramatikus technikák lehetőségei és alkalmazása szexuális zavarok kezelésében a monodrámaülés során (W. Hofer) Glosszárium. A pszichodrámához kapcsolódó fogalmak (G. Rabel)

166

189 214 221

227 234 253 261 281 294 303 321 335

8 Monodrama.indd 8

2011.08.05. 11:04:15

Bevezetés B. ERLACHER-FARKAS–CH. JORDA Kettőnk találkozása: szemtől szemben, egymásnak arccal. És ha már közel vagyunk, kölcsönveszem szemedet, hogy az enyém helyébe tegyem, kölcsönveszed szememet, hogy a tiéd helyébe tedd, és akkor Én a Te szemeddel foglak látni téged, és Te az Én szememmel fogsz látni engem. Jakob L. Moreno

Minden pszichodráma-technikában tetten érhető Jakob L. Moreno terápiás filozófiája, amely szerint az egyes klienseket egyedi és megismételhetetlen személyiségként, teljes valójukban kell tisztelni. A morenói értelemben vett találkozás szemtől szembeni helyzetet feltételez. A monodráma kialakulása, azaz a pszichodrámának a csoport védő kereteiből az egyéni helyzetbe történő továbbfejlődése tehát logikus következmény. Első ízben kerül sor a monodramatikus munka differenciált leírására és bemutatására. A monodráma J. L. Moreno klasszikus pszchichodrámájából fejlődött ki, de a monodráma módszere csak később specifikálódott. 1983-ban a henndorfi szimpóziumon Barbara Erlacher-Farkas írta le technikaként a monodrámát, és Ausztriában bevezették a „monodrámaterápiát” mint terminus technicust (lásd Feedback, 1983, 20).1 Emellett a

1

1. évfolyam, I/2. füzet.

9 Monodrama.indd 9

2011.08.05. 11:04:15

pszichodráma egyszemélyes variációját tudományos vitára bocsátották, és Ausztriában pszichodramatikus egyéni terápiának is elnevezték. A Szerkesztők fontosnak tartják, hogy a könyvben eltérő vélemények is megjelenhessenek, ezért az olvasó a negyedik rész második fejezetében az egyszemélyes pszichodrámára különböző terápiás megközelítéseket talál: egyfelől vannak olyan irányzatok, ahol a vezetőnek is lehetősége van játszani a protagonista játékában, másfelől olyan variációkat is bemutatunk, ahol a vezető ezt nem teszi. Az első részben az olvasó megismerkedik a monodráma történetével. R. Schindler leírja Moreno első olyan pszichodrámaülését, amelyet Bécsben egyetlen női protagonistának vezetett. Moreno ebben az időben érkezett vissza Bécsbe feleségével, Zerka Morenóval, aki őt a munkájában segéd-énként segítette. Ez volt a pszichodráma-módszer és a klinikai pszichiátria első találkozása Bécsben. Ezt követően F. Geisler a bécsi idők vallásfilozófiai hátterének, R. Schiferer pedig az expresszionista-művészeti háttér felvázolásával Moreno környezetét igyekszik bemutatni. Moreno számára intellektuális és emberi szempontból ez a világ volt meghatározó, amikor kidolgozta a pszichodráma módszerét. Az egyik ilyen vallásfilozófiai gyökérre G. Rabel etnológusnő hívta fel a figyelmet. Moreno maga is hivatkozik a bennszülött kultúrák sámánizmusának fontos aspektusára. A második részben megkíséreljük Moreno filozófiai és elméleti nézeteit a mai elméletekkel összhangba hozni, és így kialakítani a monodráma elméletét, amelynek empirikus kutatáson kell alapulnia. Moreno spontaneitás- és kreativitáselméletét Henri Bergson (1859– 1941) filozófiája alapján fejlesztette ki, amely az intuíciót az ésszerűség elé helyezte. Az elméleti részben a kazuisztikus, intuitív hatású pszichológiai elméleteket is megkíséreljük összekapcsolni.

10 Monodrama.indd 10

2011.08.05. 11:04:15

A harmadik, módszertani részben ismertetjük a gyakorlati monodramatikus munkát, és bemutatjuk a monodráma-technikák sajátosságait. Részletesen kifejtjük a pszichodráma egyéni terápiában történő felhasználásának variációit, amelyekben azonban a kliens nem a vezetőt játssza, hanem a vezető kíséri őt. A továbbiakban önálló fejezetben dolgoztuk ki a monodráma-történések kreatív és expresszionista vonatkozásait, amelyekben a legkülönfélébb technikákat – mint például a kollázs vagy a szimbólumokkal való munka – ötvöztük a monodramatikus munkával. Országhatárokon átívelő példákat gyűjtöttünk, hogy a terápiás értelemben vett monodramatikus megközelítést és munkamódszert bemutathassuk, és hatékonyságát is igazoljuk. Bemutatjuk azt is, hogy a monodramatikus technikákat a legkülönfélébb klinikai területeken lehet felhasználni, mint például a diáktanácsadás2, a pszichiátria, a börtönpasztoráció vagy a gyermekekkel való munka. E könyv célja, hogy elmélet és gyakorlat között kapcsolatot teremtsen, amely megfelel az ember és a külvilág közötti interakciós körnek, és így egy szerepteóriát, illetve kreatív tételeket dolgoz ki, amelyek által akár a pszichopatológiai jelenségek is érthetővé válhatnak. A mindennapi monodráma-gyakorlatból vett példákat a teljesség igénye nélkül soroltuk fel. M. Stelzig pedig áttekintést ad az indikációkról. A szerkesztők így kívánnak rövid betekintést adni a monodramatikus munkába.

2 1976. április 30-án tartotta e könyv egyik szerkesztője (akkor Erlacher B. néven) az első dokumentált egyszemélyes pszichodrámaülését Bécsben a Szövetségi Tudományos és Kutatási Minisztérium Pszichológiai Diáktanácsadójában egy olyan diák számára, aki az egyetem mellett dolgozott is.


2011.08.05. 11:04:15

E munkák között az összekötő kapocs a lelki történések dramaturgiai megértése („das dramaturgische Verständnis”, Sponger-Schönherr nyomán). Ez a pszichodramatikus szemlélet a különböző tapasztalatok közös nevezője, legyen szó akár sajátélményről, akár terápiás praxisról. A jövőben akár társadalompolitikai pozíciókat is be kell vonni, ahogy tettük ezt például a mondseei, 14. pszichodráma szimpóziumon 1996-ban a „Pszichodráma, a politika alakításának eszköze?” téma felvetésével.


2011.08.05. 11:04:15

Monodráma az egyik budapesti egyetem diáktanácsadásán RITOÓK M.

BEVEZETÉS

A

budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Diáktanácsadó Centrumának egyik munkatársaként öt éve dolgozom egyetemi hallgatókkal. Ez a tevékenység nagyobbrészt egyéni tanácsadói munkát foglal magában, rövid határidős terápiáink vannak, de néha hosszabb terápiákkal is dolgozunk. Tanácsadói munkám részben a humanista pszichológia kliensorientált szemléletén, részben pedig a pszichoanalitikus orientációjú pszichológián alapul. Miután a pszichodráma módszerét megismertem, további lehetőséget láttam arra, hogy monodráma formájában az egyéni terápiás munkám során is alkalmazzam. Az életesemények dramatikus, közös átélése óriási változásokat és katartikus élményeket hozhat a heteken vagy néha hónapokon át tartó verbális találkozások sorában. Erről szeretnék a jelen tanulmányban beszámolni. A monodráma fogalmáról és jellemző sajátosságairól a pszichodráma átfogó szakirodalmában viszonylag kevés anyagot találunk. Zeintlinger (1991, 27; magyarul: 44) a monodráma kifejezést az individuális pszichodramatikus terápia és tanácsadás témakörén belül használja. A monodrámát úgy jellemzi, hogy az egyéni terápiás üléseken a pszichodráma feltételei közül csak egy – a segéd-ének szerepe – hiányzik:


2011.08.05. 11:04:56

„Minden más azonban ugyanúgy folyik le, mint a normális pszichodrámaülésen: a színhely berendezése, a vonatkozási személyek (akik csak képzeletben vannak jelen) bemutatása, a szerepcsere, a hasonmástechnika stb.”42 Blatner (1989, 568) a következőképpen ír erről: „sometimes a client can play both parts in an encounter – the technic of monodrama using an empty chair as the site of the imagined other” (néha a kliens mindkét szerepet maga játssza egy jelenetben – a monodráma-technikánál üres széket használnak az elképzelt másik szereplő képviselőjeként). Corsini és Wedding (1989, 596) a monodráma fogalmát a következőképpen definiálják: „One client’s playing both parts in a scene by alternating between them” (egy kliens játszik két szerepet egy jelenetben, úgy, hogy a kliens váltogatja a szerepeket). A pszichodráma magánpraxisban való használatáról Moreno egy írógörcsben (Cheirospasmus) szenvedő kliense kezelése kapcsán írt (324–32743). Leutz és Zeintlinger (1991, 27) felhívták a figyelmet a monodráma és az ún. Gestalt-technika közti hasonlóságokra. A forró szék technika és a szerepcsere módszere különösen sok hasonlóságot mutatnak a monodrámával (Rytöhonka 1992, 337–351). Eckert tanulmányának (1987, 9) a monodrámával foglalkozó szakirodalomból a jelenlegi munkám szempontjából kiemelkedő jelentősége van, mivel ő iskolapszichológusként dolgozik egy szakközépiskolában, és tanácsadásain, illetve terápiáin a monodráma módszerét használja, ráadásul azzal a korosztállyal foglalkozik, amelyikkel én magam is. Eckert azon a véleményen van, hogy a monodráma előnyösen köti össze a 42 43

A szerkesztő megjegyzése: vö. 135. oldal, A gyakorlati… A szerk. megjegyzése: lásd Irodalom a fejezet végén.


2011.08.05. 11:04:56

diagnosztikus és terápiás lehetőségeket. „A tanácsadás résztvevőjének alapvető konfliktusai ezáltal (a monodráma eszközeivel) hamar a felszínre kerülnek, és általában rövid idő alatt ténylegesen átdolgozhatók.” A monodráma diáktanácsadáson való felhasználásához fontos ösztönzéseket nyertem a Barbara Erlacher-Farkassal folytatott személyes konzultációkon. Erlacher-Farkas asszony a Tudományos és Kutatási Minisztérium Bécsi Pszichológiai Diáktanácsadó Szolgálatának munkatársa. Több mint 10 éve dolgozik monodrámával az egyéni tanácsadásokon. A bécsi tanácsadó centrumot felkereső hallgatók problémáinak hasonlóságai megerősítették azt a szándékomat, hogy a monodráma felhasználási lehetőségeit a saját munkámban is kipróbáljam.44

1. ESETTANULMÁNY

Juli, 29 éves, „Identitáskeresés” Julit már évek óta ismerem. Diákévei alatt volt egy olyan időszak, amikor az egész családjának és saját életének terhei is mind az ő vállára nehezedtek: édesapja korai és tragikus halála, édesanyja hisztérikus és minden pillanatban robbanással fenyegető viselkedése, ami a családi életet pokollá tette, a saját magával szembeni örökös elégedetlensége, a környezete iránti idegenségérzése, a külseje és a teljesítménye miatt érzett sikertelensége a fivéreivel és a másik nem képviselőivel szemben. Ebben az időben kereste fel a budapesti diáktanácsadó centrumot. Az akkori terápiás kapcsolat célja az énerősítés volt, saját maga elfogadásának támogatása és az édesapja halála miatt érzett felelősségérzet, bűntudat feldolgozása. 44 Források: személyes találkozások, valamint Barbara Erlacher-Farkas és az ÖAGG pszichodráma-szekciójának más munkatársai által tartott budapesti demonstrációk.


2011.08.05. 11:04:57

A munka a rogersi terápiás megközelítésen alapult. A terápiát egy év után lezártuk. A lány befejezte egyetemi tanulmányait, megházasodott, gyereke született, és harmóniában élt a férjével, talán túlságosan is, majdnem, „mint egy galambpár”. Életének fontos eseményeiről levélben vagy telefonon értesített. 1992 tavaszán hívott fel újra, és sürgősen találkozót kért tőlem. Elmondta, hogy komoly krízishelyzetben van, mivel a férje elhagyta egy másik nő miatt. De ő maga okozta ezt a helyzetet, mivel elmondta a férjének, hogy beleszeretett valaki másba. Bár ebből nem lett tényleges, kétoldalú kapcsolat, ő nem tudta a házasságát ugyanúgy folytatni. Szerette volna átgondolni és átrendezni az életét, az én segítségemet kérte ehhez. Jelenleg újra tanul az egyetemen, különféle íróműhelyeket látogat, és komolyan elkezdett írni is. A krízis miatt olyan szerződést kötöttünk, hogy tíz alkalommal találkozunk egymással, és a változáson fogunk dolgozni. A beszélgetéseink már az elején ugyanúgy folytatódtak, ahogy tíz évvel ezelőtt abbamaradtak. Néhány találkozás után úgy éreztem, hogy nem haladunk, ezért javasoltam neki a monodrámát. Nem volt könnyű egyikünknek sem feladni a megszokottat, de végül belement a monodrámázásba. Főként kommunikációs nehézségekre panaszkodott, sok helyzetben tehetetlenül és ügyetlenül viselkedett. Gyakran félreértették, és ő is gyakran félreértett másokat. Ezt a témát több alkalommal átjátszottuk, és később újra játszottunk egy jelenetet, melynek színhelye egy irodalmi műhely és művészkávéház volt, ahová félszegen ment be, és a főszerkesztőt egy fordítási ötlettel kereste meg. Ehhez berendeztük a helyszínt a kávézóban, ahol a jelenet zajlott. A kerek asztal köré állított székek képviselték a beszélgetés résztvevőit


2011.08.05. 11:04:57

(négy személy).45 Szerepcserében mutatta be Juli egyik szereplőt a másik után, a végén a főszerkesztőt, aki a jelenetben a főszerepet játszotta. A résztvevők mind férfiak voltak. Itt lépett be Juli, láthatóan magabiztosan. A kávéházba való belépése előtti monológjában megmutatta, hogy mennyire bizonytalanul érezte magát, mennyi félelem volt benne a helyzettől, a sok idősebb, befutott, „fölényes” írótól. Rosszul öltözöttnek és csúnyának érezte magát. A főszerkesztővel folytatott beszélgetés alatt duplázással46 követtem a lányt, hogy ezáltal rájöhessen arra, mit érzett valójában ebben a helyzetben. A beszélgetés közötte és a főszerkesztő között zajlott, a többiek nem vettek részt benne. Ebbe beletartozik az is, hogy a protagonista47, vagyis a főszerkesztő szavait esetenként – úgy, hogy beálltam a főszerkesztő széke mögé – megismételtem, hogy Juli a fontos válaszait a saját szerepében könnyebben tudja megismételni. Más monodrámajátékokban is előfordul néha, hogy a vezető a protagonista szerepébe lép. Többszörös szerepcsere

A monodrámában a tárgyaknak különleges szerepük van. A szerepjátékost tárgyak képviselik. Ezért is különösen fontos, hogy a monodráma játékterében különféle tárgyak legyenek, amiket a protagonista a játékra kiválaszthat. Ebben az esetben, a kávéházi jelenetnél Juli egyszerű megoldást választott, a résztvevőket székek alakították, megszemélyesítve. Más játékokban a látóteret egy sor olyan tárgy népesíti be, amelyek különféle személyeket vagy érzéseket testesítenek meg (vö. 135. oldal, A gykorlati…). 46 A duplázás lehetséges formáit Zeintlinger részletesen bemutatja (Zeintlinger, 1991, 56–59; magyarul: 2005, 82–86). 47 A lektor megjegyzése: Ritoók M. a protagonista szót használja a főszerkesztőre, holott a játékban ő az antagonista. A protagonista természetesen Juli. 45


2011.08.05. 11:04:57

következett, majd utána egy interjú,48 49 ekkor Juli játszotta a főszerkesztő szerepét. Megkérdeztem a főszerkesztőtől egyenesen, hogy milyennek látja Julit. A legfontosabb mondat az volt, hogy lehet, hogy tehetséges, de nem tudja megmutatni, hogy mi rejlik benne. „Olyan gyámoltalan, mint egy kölyök, nem pedig, mint egy fiatal nő.” A Julival folytatott záró beszélgetésben megfogalmazódott, hogy tehetetlenül reagált, aztán aktívan, de még mindig túl féléken, aztán kamaszos módon. A játékban saját magával konfrontálódott, és belátta, hogy mások sem tudnak mit kezdeni vele. Aztán meghallottam a következő mondatokat: „Soha nem engedtem meg magamnak, hogy elmenjek egy fodrászhoz azért, hogy jól nézzek ki. Ez luxus lett volna. Édesanyám sem tett soha ilyet.” Őt magát is felzaklatta, amikor ezeket a szavakat kimondta. Számomra szinte nem is volt szükséges, hogy bármit is mondjak, azonnal megértette, hogy ezek a szavak mit jelentettek a múltjában és a jelenében még mindig. Észrevette, hogy ezek a szavak sok mindenre rávilágítanak. Édesanyjával mindig is küzdött, és ha nem is volt tudatában, mégis azonosult vele. A játéka során szembesült ezzel, ami változást hozott az életébe.

48 Az interjú a pszichodramatikus interjú egyik formája, erről Zeintlinger a következőket írja: „az interjú célja megkönnyíteni a protagonista számára az azonosulást az antagonistával” (Zeintlinger, 1991, 88). Tapasztalatom szerint az interjú a szerepcserében átélt szerep mélyülését hozza. Esetenként nagyobb fokú identifikációt tesz lehetővé. Intenzívebb tudatosítást, mint a szerepcsere önmagában. Természetesen ezt csak a szerepcsere kiegészítéseként lehet alkalmazni. 49 A szerkesztők szerint az interjú helyett duplázásban szerencsésebb lett volna rákérdezni a gondolatokra.


2011.08.05. 11:04:57

2. ESETTANULMÁNY

Nóra, 20 éves, „leválási problémák” Nórát szintén évek óta ismerem. Kamaszéveiben rendszeresen járt hozzám, ahogy én kifejezném ezt, egyfajta terápiás pályaválasztásra. Annak idején pályaválasztási tanácsadásra kért meg, de annyi problémája volt a szüleivel és saját magával kapcsolatban is, hogy a tanácsadás nem érhetett véget a pályaválasztási gondok területén. A szüleivel való kapcsolata rossz volt, édesanyja „az ő érdekében” döntött úgy, hogy benne marad a házasságában, amíg a lány leérettségizik. A szülei elégedetlenek voltak vele, az anyja lassúnak és kövérnek tartotta, az apja pedig szemrehányást tett neki azért, mert az édesanyjával szemben nem állt az ő oldalára. Ezenkívül nem volt párkapcsolata, és az iskolában a jobb szociális és kulturális adottságú osztálytársai közé nem tudott beilleszkedni. A tehetséges, kreatív lány a képességeiből szinte semmit nem tudott megmutatni az iskolában. A terápia célja évekig leginkább az volt, hogy a gimnáziumot befejezze, ne hagyjon fel a tanulással, és hogy saját magát értékelje. Az egykori terápia lényegét leginkább az identitáskeresésben lehet megjelölni. Terápiás kapcsolatunk a gimnázium harmadik évfolyamában ért véget. Ekkorra lelkileg stabilabbá vált, és a saját lábára próbált állni. Időről időre hírt adott magáról, az életéről. Tudtam róla, hogy leérettségizett, dolgozik, és van egy párkapcsolata. A megbeszélt irányban akart továbbtanulni, hogy alsósokat taníthasson, a tanítóképzőre akart menni. 1991 nyarán ismét felkeresett, érezte, hogy további változásokra van szüksége. Nem volt elégedett az életvezetésével. Nem tudta képviselni saját meglátásait, álláspontját. A szülei időközben elváltak. 1991 tavaszán édesanyja elhagyta a családot. Ő maga az édesapjával maradt, aki alkoholista, és akire ezért a lány nagyon haragszik. Az apja túl sokat vár el tőle. A lány nem képes arra, hogy a háztartást is vezesse, és az anyját ebből a szempontból helyette-


2011.08.05. 11:04:57

sítse. Felháborodása és csalódottsága ellenére nem tud szembeszállni az apjával, bár pontosan tudja, hogy erre lenne szükség. Még nem tud szembeszállni a párjával, nem tud ellentmondani neki, vele pár hónapja van kapcsolata. Egyszer már beszéltek arról, hogy később újra összejönnek, kibékülnek, de a lány tudta, hogy az életüket nem folytathatják ugyanúgy, mint annak előtte. Szeretett volna megváltozni, és ebben kérte a segítségemet. A terápiás szerződést az 1991/92-es tanév végéig kötöttük, s a cél az volt, hogy megkeressük azokat a tényezőket, amelyek megakadályozzák, hogy olyan lehessen, amilyen a valóságban szeretett volna lenni. A terápiás kapcsolatra meghatározó volt a pszichoanalitikus szemlélet. Ő maga nagyon érdeklődik a pszichológia iránt, és sokat olvasott róla. Saját magával is nagyon sokat foglalkozott, és sok jelenséget képes volt önállóan értelmezni, amelyeket saját magában megtapasztalt. Például „Kamaszéveimben folyamatos harcban álltam az egész világgal.” Szívesen és sokat beszélt saját magáról. A pszichoanalízis vonatkoztatási keretein belül gondolkodva az édesapjához fűződő kapcsolata volt az eredeti modellje a párválasztásának, a párja és az apja közötti hasonlóság számára is felismerhető volt. Kis idő elteltével azonban úgy láttam, hogy nem teszünk érdemi lépéseket a változás felé. A mondatok ismétlődtek, mindketten mindent értettünk, de a változás csak nem következett be. Végül javasoltam, hogy amiről beszél, azt monodrámában jelenítsük meg. Ezt a feladatot szívesen és könnyen fogadta. Ettől kezdve a monodráma és a pszichoanalitikusan orientált beszélgetések váltakoztak. Időközben másodszor is szakított a barátjával. A játékok során megpróbáltuk megérteni, hogy valójában mi is történt. Egy könyvtárban találkoztak. A könyvtárnak azt a helyet rendezte be, ahol ül. Amikor a barátja megérkezik, rossz hangulatban fogadja őt. Nem


2011.08.05. 11:04:57

mosolyog rá, láthatóan nem örül a találkozásnak. Ebben a monológban kifejezi, hogy milyen fontos számára ez a fiatalember, szereti őt, és fél attól, hogy elveszíti. Attól retteg, hogy a lehetetlen családja – az anyja, aki kilépett ebből a nehéz helyzetből, az apja, aki alkoholista, a fogyatékos testvére, akivel ugyan nem éltek együtt, de akit az otthonból gyakran hazavisznek, és Nórának kell vigyáznia rá – túl nagy terhet jelentene a fiatalember számára. Ebben a könyvtári jelenetben a fiatalember nem szólal meg szerepcserében, hanem csak néz és mosolyog a lányra. A második jelenetben szerepcserében megmutatta, hogyan kéri a fiú, hogy jöjjön ki vele a folyosóra, mert beszélni szeretne vele. A lány fél ettől a beszélgetéstől. Ezt akkor meséli ismét a saját szerepében, amikor kifelé megy az éppen berendezett folyosóra. A barátja kérdésére, hogy a következő hétvégét együtt töltik-e, szerepcserében azt válaszolja a saját szerepében, hogy többé nem akar találkozni, sem most, sem később. A jelenet végén a fiú kérdésére – „Miért?”, nem válaszol, sírva megy el, és azt kéri, hogy ne menjen utána. Duplázással próbálok segíteni, aminek a segítségével megfogalmazhatja, hogy mi az, amit valójában érez, miközben a szakítást kimondja. A következőket mondtam duplázáskor: „Nem bírom elviselni, hogy elhagyjanak.” A feldolgozáskor az átélt monodráma-jelenetek alapján rájött arra, hogy valójában ő maga idézte elő ezt a szakítást. „Nem tudom elviselni, hogy elhagyjanak!” – ez volt a kulcsmondat, ami további játékhoz vezetett. Az alapélménye az volt, hogy az anyja elhagyta őt. Annak tudata, hogy őt újra elhagyhatják, elviselhetetlen volt számára. A barátjával való kapcsolata során mindig is félt ettől. És végül azért ő mondta ki a szakítást, mert nem bírta volna elviselni, hogy esetleg a másik lenne az, aki szakítani akarna. Az előtörténet átvizsgálása után rájöttünk végül, hogy egész gyermekkorában attól rettegett, hogy az anyja elhagyja. A valóságban ezt úgy akarta megakadályozni, hogy számos tanulási nehézséget mutatott


2011.08.05. 11:04:57

fel. Így az anyjának maradnia kellett, míg ő a gimnáziumot befejezte. A monodráma ismét olyan élménykört hívott elő, ami a kontrollált szavak szintjén megközelíthetetlen lett volna. Soha nem engedhette meg magának, hogy dühös legyen az anyjára, mindig az apjával – vagy a barátjával – való elégedetlenségével foglalkozott. A cselekvés valóságának ereje a szavakéval szemben most is megmutatkozott, mivel a cselekvéssel nem lehet eltakarni azt, amit a szavak mögé elrejthetünk. Ezzel a játékfolyamattal az anyjához fűződő kapcsolata egyértelműen megváltozott. Az anyja iránti kisgyermeki vágy elmúlt. Képes lett arra, hogy konfrontálódjon vele, tudott rá dühös lenni, és sokkal érettebbé vált ebben a kapcsolatban. A terápia még nem ért véget, még sok feladatunk van. A fent leírt játékfolyamat hozta meg a fordulópontot. A terápia egyik érdekes kísérőjelensége volt, hogy újra elkezdett rajzolni. Gyerekkorában nagyon ügyesen rajzolt, azonban később, a „tüskésdisznó korszakában” – ahogy ő nevezte – felhagyott ezzel. A változás kulcsa az volt a fent bemutatott esetekben, hogy a kliensek olyan konfrontáló élményt, illetve élménysort éltek át, amelynek a kialakulásához a verbális találkozások nem voltak elegendőek. Személyes reflexióm még a történethez, hogy a konfrontáló élményekhez szükség volt arra is, hogy a pszichoterápiás stílusom alapvetően pszichodramatista megközelítésűre váltson át.

3. ESETTANULMÁNY

Péter, 22 éves, „katarzis a monodrámában” Pétert 1991 őszén ismertem meg. Egy 180-190 cm magas fiúról van szó, nagyon erős testfelépítésű, aki kiváló sportteljesítménnyel büszkélkedett.


2011.08.05. 11:04:58

A felszínen látható problémája az volt, hogy foglalkozásváltoztatási tanácsadásra volt szüksége. Két tanulmányi év után elhagyta az orvostudományi kart, pedig a vizsgáit egy különösen nehéz tanév végén mind letette. Felvetődött a kérdés, hogy ezek után milyen foglalkozást kellene választania. Rövid időn belül kiderült, hogy komoly krízishelyzet áll a háttérben. Teljesen elveszítette az önbizalmát, nem hiszi, hogy bárhol is sikeresen tudna továbbtanulni. Amikor a barátnője értesült arról, hogy otthagyta az orvosi egyetemet, szakított vele. Ez is oda vezetett, hogy teljesen elveszítette a tartását. A szülei látszólag elfogadták a döntését, de minden megnyilvánulásukból az derült ki, hogy nagyon aggódnak miatta. Tudni szerette volna, hogy van-e bármiféle képessége bármilyen hivatáshoz. A foglalkozásválasztási tanácsadáson használatos tesztek azt bizonyították, hogy kiváló képességei vannak. Sokoldalú, kreatív személyiség, aki a teljesítménye miatt nagyon aggódik. Nagyon félt a sikertelenségtől, nem bízott magában eléggé ahhoz, hogy elhiggye, valójában annyira jó képességei vannak, mint ahogyan a tesztek mutatták. Hamar eljutottunk oda, hogy a valódi kérdés nem a pályaválasztásra vonatkozik, hanem arra, hogy miért jelent számára a szellemi teljesítmény ilyen nagy erőpróbát. A kiváló képességei ellenére miért ennyire bizonytalan? Miért szorong ennyire? Miért menekül a teljesítményhelyzetekből? Valójában azért hagyta ott az orvosi egyetemet, mert a vizsgákkal járó felszültségeket már nem bírta elviselni. Később szerződést kötöttünk arra vonatkozóan, hogy meghatározott időkeretben, ez esetben húsz terápiás ülésen fogunk ezzel a témával foglalkozni. Azt is elmondtam neki, hogy a monodráma eszközeivel is fogunk dolgozni. Az iskolai problémák már alsó tagozatban elkezdődtek. Nyugtalan és mozgékony volt, játékos és figyelmetlen, a tanárok nem tudták lekötni a


2011.08.05. 11:04:58

figyelmét. Folyamatosan panaszkodtak rá a szüleinél. Az édesanyja volt a helyi tanítóképző főiskola igazgatóhelyettese, édesapja pedig köztiszteletben álló fogorvos. A szülők a problémákra különbözőképpen reagáltak. Édesanyja szeretetteljes volt, de gondterhelt és szomorú, édesapja szigorúan, büntetéssel és veréssel reagált. A bátyja vele ellentétben jól tanult, szorgalmas volt, és vele semmiféle viselkedési problémák nem adódtak. Gyakran példálóztak vele Péter előtt, de ugyanakkor mindenki tudta azt is, hogy Péter tehetségesebb a bátyjánál, bár ez a tanulmányi eredményein nem látszik. Csak a sportban volt mindig sikeres, és sok energiát fektetett bele. A problémák a gimnáziumban csak fokozódtak, az érettségit viszonylag rossz jegyekkel tette le. Abban az évben meg sem próbált felvételizni. Aztán minden erejét összeszedte, lemondott a sportról, és egy teljes éven át tanult, míg végül az orvosi egyetemre kiváló vizsgaeredménnyel vették fel. A bátyja időközben már a fogorvosi karon tanult. A vizsgák számára elviselhetetlen gyötrelmeket jelentettek. A második évfolyamon egy szemesztert meg kellett ismételnie, végül a tanévet sikeresen lezárta. Ekkor döntött úgy, hogy nem csinálja tovább. De a környezete reakciói nyugtalanították. „Hogy tehet valaki ekkora őrültséget, hogy otthagyja az orvosi egyetemet!” Teljesen elbizonytalanodott, és ekkor találkozott velem. Több játék után – amelyek többségükben az egyetemmel és a vizsgákkal voltak összefüggésben, valamint egy játékot játszott a barátnőjével való szakítás kínjairól és a csalódásról – eljutottunk a kulcsproblémához. Mindig is félt az édesapjától, és ez a mai napig így volt, de erről nem tudott vele beszélni. Az apja már türelmes volt hozzá, és megpróbált megértő lenni vele, és be akarta látni, hogy a fia tényleg nehéz helyzetben van, de a fiú nem tudott szabadulni a régi félelmeitől.


2011.08.05. 11:04:58

A vizsgákon való meg nem felelését nem merte neki elmesélni, és sokáig tartott, mire eljutott odáig, hogy elmesélje, felhagyott tanulmányaival. Rettegett attól, hogy az apja hogyan fogadja majd ezt a hírt. Amikor erről beszélt ez az óriásira nőtt fiú, elsírta magát, és remegett a keze, nem találta a helyét a széken, és úgy viselkedett, mint egy alsó tagozatos kisfiú. A felszabadító katarzist az váltotta ki, hogy egy monodrámajáték során végre ki tudta mondani az apjának, hogy mennyire félt tőle, a büntetéstől és a veréstől, valamint attól, hogy az édesanyja szeretetét elveszíti, és elszomorítja őt. Ehhez a jelenethez nem volt szükség semmiféle komplikáltan berendezett színpadra. Egy üres szék, amin az apa ült, elegendő volt hozzá. Minden belső feszültsége és sírása után csak úgy ömlött belőle a harag és a keserűség. A protagonista lelkiállapotának megfelelő duplázás, melynek során a vezető a protagonista mögött állt, és testhelyzetét és gesztusait is vele együtt átélte, érzelmi biztonságot nyújtott Péternek. Ez megkönnyítette az előhozott érzelmek kifejezését, és segítette a katarzis átélését. Nincs egyedül ebben a helyzetben. Azt is ki tudta mondani, hogy mennyire dühös volt, és még mindig dühös az apjára a megaláztatások és a tehetetlenség miatt. Szerepcserében az apja szerepében elmondta, hogy sohasem úgy látta a fiát, mint amilyennek a fiú a saját bűntudata miatt mindig is hitte, hogy az apja látja őt. Az apja szereti, és sokkal jobban elfogadja őt, mint ahogyan ő ezt elképzelte. „Érzelmi tisztázás” jött létre, ahogy Mérei (1986, 42) a Moreno által leírt katarzis lényegét megfogalmazta. A valós, feszültségekkel teli történéseknek kreatív ismétlési módjuk is van. Moreno szerint ez a múlt dramatikus felidézése, amelyben az izga-


2011.08.05. 11:04:58

tottságot a kreatív, szabad cselekvés élményével próbáljuk összekötni” (Mérei, 1986, 43). A játék felszabadító hatása abban mutatkozik meg, hogy a fiú meg tudott szabadulni az orvosi egyetemmel összefüggő problémától. Merte azt mondani, hogy őt ez igazából soha nem érdekelte. Ez inkább presztízskérdés volt számára az apjával és a bátyjával kapcsolatban, azonosulás az agresszorral. Ő igazából az üzleti élet iránt érdeklődik. A következő évtől ebben az irányban akart továbbtanulni: „közgazdaságtant”. Új barátnője van, akivel egyre jobb kapcsolatot tudott kiépíteni. Budapesten dolgozik, és el akarja hagyni a várost, ahol a szülei élnek. A hivatásában nagyon sikeres. De minden változás ellenére még mindig fél attól, hogy a sikeres élethez egyáltalán elég felnőtt-e. Hogy megvan-e benne a kellő kitartás az esetleges nehézségek legyőzéséhez? Arra kért, hogy dolgozzunk még ezen, és emiatt az 1991-92-es tanévben újabb terápiás szerződést kötöttünk.

A MONODRÁMA MINT AZ ÉLETBEN VALÓ VISELKEDÉS FŐPRÓBÁJA

A „főpróba” kifejezést Buda használta (1986, 79), mivel a dramatikus megjelenítés lehetővé teszi új viselkedésmódok kipróbálását és az új megoldásokkal való kísérletezést egy adott szituációban. A Julival való munka során (lásd ehhez a fent ismertetett 1. esetet) ez akkor következett be egy játékban, amikor az ügyetlenségét és esetlenségét ábrázolta, majd miután ezt mondta: „Ma talán másként csinálnám.” Azt javasoltam neki ekkor, hogy játsszuk le ezt a jelenetet „másképp”. Ekkor megismételtük a találkozást az általa oly fontosnak tartott fiatal írókkal, és ekkor sokkal magabiztosabb, harmonikusabb, nőiesebb Julit alakított, aki már nem viselkedett kamaszként.


2011.08.05. 11:04:58

A hallgatóknál oly gyakori vizsgablokk feloldásáért, de egyébként más, nehezebb, feszültségekkel teli helyzetekben is nagy sikerrel alkalmazható ez a módszer próbacselekvésként.

NÉHÁNY TAPASZTALAT A PSZICHODRAMATIKUS TECHNIKÁK MONODRÁMA SORÁN VALÓ FELHASZNÁLÁSÁRÓL50

A monodráma ugyanúgy folyik le, mint egy szokásos pszichodrámaülés, mondja Zeintlinger (1991, 27, magyarul: 44) – de egy kissé mégis módosul, mivel mások a feltételek. A következőkben megfogalmazok a saját tapasztalataim alapján néhány specifikus jellemzőt. Az ún. bemelegítési fázis jellemző formája az első beszélgetés a kliens és terapeuta között. A gyakorlatomban bevált módszer, hogy arra kérem a kliensemet, hogy válasszon ki és hozzon magával a következő alkalomra fényképeket, gyerekkorától egészen máig. Ez a módszer gyakran vált ki játékot, alkalmas arra, hogy a segítségével családon belüli vagy más kapcsolatrendszer-beli problémákat feltárjuk, vagy rálássunk a blokkolt életszakaszok periódusaira, határaira, vagy azok okait megérthessük. Mérei is használta a fotótechnikát (1987, 113–123), de egy kicsit más formában. A 3. esetben például arra használtam ezt a módszert, hogy a boldog kisgyermek- és óvodáskor és a boldogtalan és sikertelen iskoláskor közötti különbségeket felderítsük. A kamaszok és a fiatalok, akikkel én dolgozom, sokat írnak és rajzolnak, sokoldalú műveket készítenek, és szívesen meg is mutatják ezeket, néha váratlanul is. Az e művekről való beszélgetés gyakran kiváltja a felmelegedési fázist. A terápia hatására annyira felerősödik a belső munkájuk, hogy gyakran nem tudnak várni a következő 50

A szerkesztő megjegyzése: vö. 135. oldal, A gyakorlati…


2011.08.05. 11:04:58

találkozásig, úgy érzik, le kell írniuk, amit éreznek és gondolnak. Néha levelet írnak, és még a következő találkozás előtt bedobják a postaládámba. Gyakran magukkal hozzák a naplójukat, hogy megmutassák, mit írtak bele két találkozásunk között. Ezek az irományok természetesen nem helyettesíthetik a játékot, de előkészíthetik a bemelegítési folyamatot, és felerősíthetik azt. A szerepcsere a monodrámában és még inkább a szerepcserében alkalmazott mélyítő interjú51 gyakran hat megdöbbentő módon a protagonistára. Ez a fajta interjú gyakran hoz a felszínre olyan nézőpontokat, amelyek által az érzelmi okokból, például ellenállásokból eltorzult kapcsolat korrigálható. A duplázás a monodrámában – ennek bármelyik formája – az egyéni terápia egyik különleges lehetőségét és különleges eszközét rejti magában. Ez a protagonista számára sokkal többet jelenthet, mint a rogersi „tükrözés” vagy a pszichoanalitikus „értelmezés”, mivel a duplázásban megfogalmazott szavakat a protagonista nevében mondják ki. Ennek értelme van, és csak azokban az esetekben hasznos, ha a protagonista teljesen egyetért a megfogalmazottakkal. Érzelmi-emocionális élményt jelent, amelyben a protagonista megtapasztalja, hogy az érzése, a benne formálódó tartalom, a soha ki nem mondott, de régóta az ajkát égető szavak, a zaklatottság, izgalom itt és most kimondottá és hallhatóvá válnak. Ugyanakkor egy másik szinten megéli azt is, hogy a terapeuta teljesen megérti őt. Ez az élmény a terapeutától nagy alázatot igényel, mert nem ő az, aki valami bölcset fogalmaz meg, hanem a protagonistával kell egy hullámhosszra kerülnie, és ott maradnia. Ez nagy lelki megerőltetést jelent, számomra sokkal nehezebb, mint bármely más pszichoterápiás

51

Vö. a 48. és 49. lábjegyzetet.


2011.08.05. 11:04:59

módszer esetén adódó megterhelés. A monodrámában a vezetői duplázásnak különösen nagy súlya van. A „sharing” problémája a monodrámában már szintén régóta foglalkoztat, mivel a „sharing” a csoportdrámában a feloldásnak, a lemeztelenedett protagonista felöltöztetésének és az együttérzés kifejezésének igen fontos eszköze. A sharing kifejezés azt jelenti, hogy a pszichodrámában a csoporttagok a protagonistacentrikus játék után megosztják a saját, a protagonistáéval azonos vagy hasonló élményeiket saját élettörténetükből (Zeintlinger, 1991, 63; magyarul: 92). Az élettapasztalatok közlése a protagonista számára azt jelenti, hogy nehéz helyzetében is osztoznak vele, a terheit vele együtt hordozzák, és megosztják vele a katarzis nyomán kialakuló megkönnyebbülés örömét is. A csoport hiánya miatt ez az élmény a monodráma során csak a vezető által váltható ki, de világosan látható, hogy ez nem lehet rutinszerű része minden egyes találkozásnak és játéknak. Ehhez először is nagyfokú személyes részvétel szükséges, másodszor pedig nagyon kontrollált formában kell történnie, mert ennek az egyetlen, vezetői személytől származó „sharing”-nek sokkal nagyobb súlya van, mint a csoporttagok által adott „sharing”-eknek.52

ZÁRÓ GONDOLATOK

Az itt bemutatott anyag a budapesti diáktanácsadás területén még nem túl hosszú ideje alkalmazott monodramatikus munka során szerzett első tapasztalatokat mutatja be. Ezért csak három esetet tudtam ismertetni. 52

A szerkesztő megjegyzése: vö. ehhez 135. oldal, A gyakotlati…


2011.08.05. 11:04:59

Tavaly (1995-ben) már többségében a monodráma technikáit használtam tanácsadásaimon és terápiás munkám során egyaránt. Saját munkámból kiindulva nagy lehetőségeket látok a monodráma felhasználásában mind a tanácsadói képzés, mind a tanácsadók szakmai felügyelete területén. Emellett szeretném a monodráma felhasználását a tanácsadás további területeire is kiterjeszteni Magyarországon.

IRODALOM

Ajkay, K. (1978) Analitikus pszichodráma. Magyar Pszichiátriai Társaság, Pszichoterápiás Szekció, 30. Blatner, H. (1989) Psychodrama. In: Corsini, R.–Wedding, D. (Ed.): Current Psychotherapies. Peacock Itasca, 561–572. Brammer, L. M.–Shostrom E.–Abrego Ph. J. (1989) Therapeutic psychology. Fundamentals of counselling and psychotherapy. Prentice-Hall, 410. Buda, B. (1986) Akció-katarzis-empátia-encounter (Moreno adaléka a modern pszichoterápia fejlődéséhez). In: Popper, P.: Pszichodráma. Akadémiai Kiadó, Budapest, 69–89. (Pszichológiai Műhely sorozat) Corsini, R.–Wedding, D. (1989) Current psychotherapies, Peacock Itasca, 623. Eckert, P. (1987) Monodramatische Arbeit mit Schülern eines Berufsbildungszentrums. Uttenreuth. (Monodramatikus munka diákokkal egy uttenreuthi szakképző központban – magyar fordítása kéziratban), 40. oldal. Eckert a tanácsadás és terápia fogalmait szinonimaként használja; 9. oldal. Erikson, E. H. (1969) Identifikáció és identitás. In: Huszár Tibor–Sükösd Mihály (szerk.): Ifjúságszociológia. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 68.


2011.08.05. 11:04:59

Erlacher-Farkas, B. (1991) Monodrama. Egy budapesti előadás képanyaga (nem közreadott). Heron, J. (1990) Helping the client. Sage, London, 183. Leutz, G. A. (1974) Das klassische Psychodrama nach J. L. Moreno. Springer, Berlin, Heidelberg, New York. Mac Cormack, V. (1992) A theatrical model of counselling. Canadian Congress of Counselling, Ottawa. Mérei, F. (1986) A pszichodráma jelentésvilága In: Popper, P.: Pszichodráma. Akadémiai Kiadó, Budapest, 23–44. Mérei F.: A pszichológiai labirintus. Magyar Pszichiátriai Társaság, Pszichoteam, Budapest, 255. A pszichodráma fejlődésében Mérei Ferenc a pszichodráma továbbfejlesztésének egyik jelentős irányát képviseli. Mérei (1989) Moreno szociometriáját fontos szempontokkal egészítette ki, ezenkívül a morenói pszichodrámát is új aspektusokkal egészítette ki. A pszichodrámáról szóló nemzetközi szakirodalomban e különösen értékes magyar iskola eredményeiről csak elszórtan olvashatunk. A két irányzat hasonlóságainak és különbségeinek összehasonlítása még várat magára, a pszichodráma magyar képviselőinek feladata lenne ezt tudományosan feldolgozni és publikálni. Mérei F.–Ajkay K.–Dobos E.–Erdélyi I. (1987) A pszichodráma önismereti és terápiás alkalmazása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 215. Moreno, J. L. (1946-1969) Gruppenpsychotherapie und Psychodrama (Csoportpszichoterápia és pszichodráma – a fordítás kéziratban; a Magyarországon elterjedt forrásszöveg nem jelöl meg pontos szakirodalmat.) Valószínűleg a következő mű fordításáról van szó: Moreno, Psychodrama, Vols 1–3. Beacon, New York. Morill, W. H.–Oetting, E. R.–Hurst, J. C. (1974) Dimensions of counselor functioning. Personal and Guidance Journal, 354–359.


2011.08.05. 11:04:59

Ohlsen, M. M. (1970) Group counselling. Rinehart and Winston, New York, 140. Rytöhonka M. (1992) A tanácsadó pszichológus terapeutikus munkája a humanisztikus pszichológia fényében. In: Illyés, S.–Ritoók P.-né (szerk.): A nevelési és pályaválasztási tanácsadás pszichológiája, Tankönyvkiadó, Budapest, 337–352. A Gestalt-terápia felhasználási lehetőségei vonatkozásában Rytöhonka tanulmánya irányította a figyelmet Magyarország felé. (Osztrák ford.: Rytöhonka M. [1992] Die therapeutische Arbeit des beratenden Psychologen im Lichte der humanistischen Psychologie. In: Illyés, S.–Ritoók P. [Hrsg.] Die Psychologie der Erziehungs- und Berufsberatung. Lehrbuchverlag, Budapest.) Super D. E. (1985) Carreer and life development. In : Brown, Brooks (Eds.) Carreer Choice and Development, Jossey-Bass, 192–234. Wiegersma S.: How do you counsel? International Journal for the Acvanecement of Counselling, Vol 1, No 1/78, 63–80. Zarka I. (1992) A „pszichológiai tanácsadás” és a „tanácsadás pszichológiája”. In: Illyés, S.–Ritoók P.-né (szerk.): A nevelési és pályaválasztási tanácsadás pszichológiája. Tankönyvkiadó, Budapest (Osztrák ford.: Zarka I. (1992) Die „psychologische Beratung” und die „Psychologie der Baratung”. In: Illyés, S.–Ritoók, P. (Hrsg.) Die Psychologie der Erziehungsund Berufsberatung. Lehrbuchverlag, Budapest). Zeintlinger, K. (1991) A pszichodráma-terápia tételeinek elemzése, pontosítása és újrafogalmazása Moreno után, HÍD, Budapest, 197. (Osztrák ford.: Zeintlinger K. (1996) Analyse, Präzisierung und Neufundierung der Thesen der Psychodrama-Therapie nach Moreno. Szenario-Verlag, München).


2011.08.05. 11:04:59

MONODRÁMA A pszichodráma és az egyéni terápia gyógyító találkozása

Recommend Documents