MOL fiatal tojó a kirepülés elõtt
JELENTÉS A VÁNDORSÓLYOM SZÍNESGYÛRÛZÉSI ÉS MÛHOLDAS JELADÓS PROGRAMHOZ vandorsolymok.hu
vándorsólyom-védelmi program 2009
A vándorsólyom-gyûrûzési és mûholdas nyomkövetési engedélyrõl szóló határozatokban foglaltaknak megfelelõen, az alábbiakban olvasható a jelentés, a 2009. évi vándorsólyom-gyûrûzési és védelmi tevékenységek eredményeirõl. A Pilis Természetvédelmi Egyesület és az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya 2009-ben is folytatta munkáját a vándorsólyom hazai állományának védelme érdekében. A költési idõszakban ellenõrzésre kerültek az ismert fészkelõhelyek, és folytatódott a potenciális fészkelõhelyek felmérése. A kritikus helyeken fészekõrzést szerveztünk az emberi zavarás megakadályozására.
Fészkelés, gyûrûzés 2009-ben 17 revírt foglaló párt ismertünk Magyarországon. A 16 ismert revír mellett egy új pár megtelepedését regisztráltuk (Visegrádi-hegység). További 3-4 meg nem talált pár is valószínûsíthetõ. A 17 párból 14 biztosan elkezdte a költést, három sikertelen párról (Bakony, Mátra, Bükk) nincs információnk a költés megkezdését illetõen. Az érintett bükki pár esetében lehet, hogy sikeres volt a fészkelés (fiatal madarakat figyeltek meg nem sokkal kirepülés után), de biztos információink nincsenek. Két esetben, feltehetõen tojásos idõszakban hiúsult meg a költés (Balaton-felvidék, Börzsöny), ismeretlen okból. Egy esetben (Pilis) egy tíznapos korában, valószínûleg fertõzésben elpusztult fiókát találtunk a fészekben. Összes ismert pár
17 pár
Elkezdte a költést
14 pár
Sikeresen költött (ellenõrizve)
11 pár
Nem kezdett költésbe / nincs biztos információ
3 pár
Meghiúsult költés
3 pár
Feltûnõ, hogy a börzsönyi pár költése már a harmadik éve hiúsul meg, és mindig korai tojásos idõszakban. Indokolt volna ezért a pár folyamatos õrzése, amit önkéntesekkel egyelõre nem tudtunk megoldani. A mátrai pár esetében hasonló a helyzet. Tizenegy pár sikeresen költött, összesen 35 fiatal repült ki az ismert fészkekbõl, a sikeres párok átlagos költési sikere 3,14 fiatal/fészek. A fiókák eloszlása fészkenként: 4 fióka x 4 fészek; 3 x 5; 2 x 2.
A fiókákra ornitológiai, és piros alapon világos karakterekkel jelölt színes gyûrû került. Kirepülés után, több helyen is még hetekig meg lehetett figyelni a színes gyûrûs fiatalokat. Az elsõ, a kirepülés helyétõl távoli megfigyelés is megtörtént: 2009. szeptember 20-án, Észak-Szászországban (Németország), Gröditz település közelében fényképeztek egy színes gyûrûs magyar vándorsólymot. Sajnos, a kódot nem sikerült leolvasni, de a gyûrûk mérete és kombinációja alapján egyértelmûen egy magyar madárról van szó. 40
Fiókás párok száma Kirepült fiókák száma
35
Párok száma Költési siker
31
30
26
20
11 10
5
0
2
2
1997
1998
1999
7 3
2000
5
5
2003
2004
6
2 2001
2002
2005
2006
2007
2008
2009
A P3 tojó a jeladó felszerelésekor
Védelmi tevékenység
2009-ben a visegrádi-hegységben és egy gerecsei párnál volt folyamatos õrzés. Egy börzsönyi és a Visegrádi-hegységben egy másik párnál részleges õrzés volt. Az elsõdleges cél a turisták általi zavarás megakadályozása volt. Különösen fontos volt ez a Visegrádi-hegységben, ahol az újonnan megtelepedett pár az ország legforgalmasabb turistaútjának közvetlen közelében költött. Az õrzés sikeres volt, az összes õrzött fészekbõl sikeresen kirepültek a fiókák, bár az új párnál megfigyeltünk egy tönkrement, a fészekbõl kisodort tojást. Valószínûleg a turistáktól megriadt öreg madár sodorhatta ki, amikor leugrott a fészekrõl.
Az ismeretterjesztés terén is elõrelépés történt. Elkészült az új honlap (www.vandorsolymok.hu), amelyen – a faj leírása, a védelmi program bemutatása, és a friss hírek mellett – már a mûholdas jeladókkal felszerelt fiatal vándorsólymok útja is nyomon követhetõ. A fajról, és védelmérõl több fórumon (például Sólyommustra, Vadlúd Sokadalom, Rádió Café, Gazdasági Rádió) beszámoltunk.
2009-ben 4 fiatal vándorsólyomra került 22 grammos, napelemes jeladó. A fiatal madarakra kirepülés elõtt kerültek fel a világ legkorszerûbb eszközei, amelyek lehetõvé teszik, hogy a madarakról naponta több alkalommal kapjunk GPS pontosságú információt.
Keszthelyi-hegység A négyfiókás fészekalj legerõsebb tojójára került fel a jeladó. Sajnos, a felszerelés után nem sokkal, megszûntek a fiatal madár jelei. A madarat sem a fészekben, sem a fészek környékén nem találtuk, eltûnésének pontos oka nem ismert.
Vértes A jeladóval felszerelt fiatal tojó, a május végi kirepülését követõen a fészek környékén tartózkodott, egészen július közepéig. Július 15-én és 16-án tette meg elsõ nagyobb kiruccanását észak felé, és egészen Surányig (75km) jutott. Miután visszatért, csak néhány napot töltött a szülõi revírben, utána dél felé indult. Július 26-án már Újvidéken volt, és azóta gyakorlatilag ott tartózkodik. Rendszerint a város szélén alszik és napközben a városban, vagy a környezõ földeken vadászik. Tizenöt-húsz kilométernél messzebb sohasem került Újvidék városától.
Mûholdas nyomkövetés
Pilis A 2008-ban összeállt pilisi pár elõször nevelt fiatalokat, és mint rendszerint az elõször költõ párok, elcsúsztak a fiókaneveléssel. A két fióka közül az erõsebbre került itt is az adó, június közepén. A fiatal madár mintegy egy hónapot töltött a fészek környékén, majd a Mátrába, és a Tarna-vidékre látogatott, és a visszaút során útba ejtette a Jászságot, és – meglepetésünkre – az egyik szentendrei templomtornyot is. Ezután északnak indult, és Szlovákiát átszelve Lengyelország délkeleti részén állapodott meg. Itt Jaroslaw, Przeworsk és Lancut városokban „szállt meg”, és a települések fölött, illetve az azokat körülvevõ földeken vadászott. Sajnos, október 12-én adott utoljára. Nem sokkal késõbb, egy Andrzej Machaj nevû lengyel gazda e-mail ben fotókat küldött, amelyen jól látható az elpusztult vándorsólyom a jeladóval a hátán. Nem lehetett pontosan megállapítani mi történt a madárral, annyi derült csak ki, hogy Przeworsk kertvárosi részén, az utolsó koordinátától 250 méterre – és a madár egyik kedvence beülõjének közelében –, egy családi ház udvarán találták meg elpusztulva. Amikor szerettünk volna a madárért, illetve a jeladóért menni, érdekes módon eltûnt mindkettõ, ami további lehetõségeket vet fel (a megtaláló szerint, õ kint hagyta a tetemet a kertben, és azt elvitte kóbor kutya, nyest, vagy más szõrmés ragadozó). Valószínû, hogy az igazságot már nem fogjuk megtudni.
fotó: ismeretelen megtaláló (Lengyelország)
Bükk A bükki fiatal tojóra június 5-én került fel a jeladó, de elsõ nagyobb útjára csak július 8-án indult. Addig a fészek körülbelül 7 kilométeres körzetében maradt. Elsõ nagyobb útján Szlovákiát átszelve a lengyel Kárpátokba jutott, ahol nem sokat idõzött, mert július 10-én már ismét a Bükkben volt. Pár nap múlva keletnek indult, és az Alföldet, valamint a Partium északi részét átszelve az ukrán Kárpátokba jutott, ahonnan szintén visszatért a Bükkbe. Július 24-én azonban már Dél-Lengyelországban (Krakkó és a Szlovák határ között) volt, ahol egészen augusztus 17-ig maradt. Ezután kóborlásba kezdett, amely során ellátogatott Csehországba, majd vissza Lengyelországba. Utolsó koordinátái Kelet-Szlovákiából jöttek. Az utolsó adat szeptember 3-án, Stropkov városka közelébõl jött, egy erdõs területrõl. Nem sokkal késõbb, kérésünkre a szlovák kollégák körülnéztek a területen, és találtak is meszelést az adott területen, a sólyom azonban sajnos nem került meg.
Közös és hasonló vonások a mûholdas jeladók segítségével nyomon követett fiatal vándorsólymok mozgásaiban • • •
•
•
mintegy egy-másfél hónapig maradnak a kirepülési hely néhány kilométeres körzetében; az erdõs részeken elõszeretettel ülnek be a tarvágások, erdõfoltok szélsõ fáira, akár éjszakára is; annak ellenére, hogy településektõl viszonylag távol repültek ki (életük korai szakaszában nem láttak várost), nem féltek a városoktól, sõt elõszeretettel használták azokat éjszakázásra, és vadászatra – ez talán kevésbé volt jellemzõ a bükki madárra, amely a városoktól legtávolabb nevelkedett; a kirepülés utáni elsõ két hónapban nem használták a sólymok a magasfeszültségû oszlopokat, késõbb azonban megszokták, és használták ezeket; az ideiglenes megtelepedési területen szisztematikusan váltogatták a rendelkezésre álló táplálékforrásokat, azaz rendszeres idõközönként váltogatták a vadászterületüket.
Összességében, a jeladós nyomkövetésbõl nagyon sok új információt szereztünk, amelyek késõbb részleteiben publikálásra kerülnek. Azt már most jól lehet látni, hogy – akárcsak a kerecsensólyom esetében – a hazai vándorsólymok védelmét is csak nemzetközi összefogással lehet megoldani. Fontos ugyanakkor, hogy a veszélyeztetett fészkek környékén az õrzést egészen addig folytassuk, amíg el nem hagyják a fiatalok a revírt. A kirepülés és a szülõi revír elhagyása közötti idõszakban, a fiatalok (területtõl függõen) egy nagyjából 3 – 7 kilométeres körzetben mozognak, ezért e területen kiemelkedõ fontossága van a középfeszültségû oszlopok szigetelésének. Várható továbbá, hogy a hazai vándorsólyom-állomány növekedésével, a településekre „beálló” fiatal vándorsólymok, és a galambászok között felerõsödnek a konfliktusok, amelyek tompítására eszközt kell találni.
Résztvevõk, támogatók A Pilis Természetvédelmi Egyesület és az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya által koordinált vándorsólyom-védelmi programban a következõ szervezetek munkatársai vettek még részt: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Pro Vértes Közalapítvány, Százvíz Természetvédelmi Egyesület, valamint számos önkéntes, akik a fészekõrzésben vettek részt, minden közremûködõnek ezúton is köszönjük segítségét! A jeladós nyomkövetést 2009-ben a Norvég Civil Alap, és a MOL támogatta. összeállította: Prommer Mátyás országos koordinátor Vándorsólyom-védelmi Program fotók: Molnár István Lotár