MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. VIII. évfolyam.
HAVI FOLYÓIRAT. Magyar-Óvár, 1890 julius hó.
Hetedik füzet.
A búzatermelés nemzetközi fejlıdése. A „Mezıgazdasági Szemle” f. évi juniushavi füzetében részletes adatokat közöltünk annak elıtüntetésére, hogy hazánkban a búzatermelés, az utóbbi két évtized alatt, nevezetes fejlıdésnek indult – úgy területileg, valamint a termés mennyiségére s évi átlagára nézve. Egyúttal kifejezést adtunk abbeli véleményünknek is: hogy ezen fejlıdés még nem érte el tetıpontját, hanem – úgy extensiv mint intensiv irányban – további növekedésre képes. A búzatermelés ezen további fejlıdésének azonban nálunk három alapföltétela van: egyik a természeti lehetıség; másik a culturális haladás; harmadik az üzleti elınyösség. A természeti viszonyok részérıl nincs akadály a további terjeszkedésre: amennyiben nálunk az ugar még tetemesen korlátozható, – a gyepföld pedig részben még feltörhetı. Az általános haladás szintén indokolja a terjeszkedést: amennyiben lehetıvé teszi a belterjesebb mívelést: szaporítván és olcsóbbá tévén a tıkéket. Állitásunkat támogatják a statistikai adatok is. Íme Belgiumban a búzavetések az összes területnek 9.4%-át, Francziaországban 13.6%-át, Olaszországban 15.5%-át foglalják el; – holott – nálunk – erıs búzatermelésünk daczára – még csak 9.2%-át foglalja el a búzavetés az összes területnek. De ha nem is lenne föltétlenül tanácsos, avagy czélszerü, hogy ebbeli termelésünket egyelıre területileg is gyarapítsuk; okvetlenül, ajánlható: azt belterjességben fokozni és búzaterméseink országos átlagát emelni. Bár ezirányban az utóbbi évtized alatt örvendetesen haladtunk: a további javulásra még tág tér és lehetıség nyilik. Ugyanis, az átlagtermés tekintetében még mindig fölöttünk áll Francziaország (1574 H/l-re1), Németország (16.75), Belgium (20.71), Német-Alföld (22.33), Nagy-Britannia (26.50) és Dánia(28.64 H/l átlag-búzaterméssel hektáronkint). Ez utóbbinak átlaga tehát több mint kétszerese a mi búzatermés-átlagunknak = 14.29. 1) De föltéve, hogy hajlandók volnánk búzatermelésünket térileg is szélesbiteni, és képesek lennénk azt belterjességben (átlagaiban) is fokozni: még mindig komoly számitásba veendınek marad a harmadik föltétel, t. i. az okszerüség, a jövedelmezıség kérdése. Ezen kérdés pedig sarkallik a búza eladási árában, – mely 1882 óta rohamosan hanyatlott, s ha még tovább is esnék: kérdésessé tehetné, a magyar gazdára nézve, a búzatermelés jövedelmezı voltát. A búza ára oly factor, melynek alakulása nem függ egyes gazda, de egy egész ország gazdáinak akaratától sem. A búza világforgalmi árúczikk; árát a világpiacz határozza meg. Mivel pedig a magyar mezıgazdaság, termésének fölöslegével, a külföldön kénytelen piaczot keresni, – ott azonban számos hatalmas versenytárssal – sıt óriási exportáló országokkal – találkozik: a búza áralakulása a búzának nemzetközi termelésétıl és forgalmától függ. És ezzel elérkeztünk jelen czikkünk tulajdonképeni tárgyához, t. i. a búza nemzetközi termelésének kérdéséhez. 1
Az 1881–1885. évi átlagok. Lásd: „Közgazdasági Statistikai Évkönyv” 1889/90, 106. l.
Mainap ezzel is kénytelen a magyar gazda foglalkozni: lévén ezen kérdésnek döntı befolyása a búza áralakulására, s ezzel a magyar gazdasági termelés legnagyobb czikkének jövedelmezı voltára: közvetve tehát gazdaságaink díszlése s gazdáink megélhetésére. Ha a hivatalos statistika idevágó adatait figyelemmel tanulmányozzuk, három – minket jelenleg érdeklı – fontos kérdésre elég kimeritı választ találunk: 1-ször: mennyi búza termeltetik általában és az egyes országokban? 2-szor: minık, egyes országokban, az évi termésátlagok? 3-szor: minı irányt vett – utóbbi idıben – a búzatermeles? mely országokban emelkedik? hol és mennyire hanyatlik? Ad 1. Több évi átlagban számítva: a világ összes búzatermelését 744 millió hektoliterre teszik; az 1888. évi búzatermést pedig 758 millió hektoliterre becsülik. Ezen egész összeghez következı területen és mértékben járultak az alábbi országok termései az 1888. évben területfölvétel:
hektáron:
hektoliter:
Észak-amerikai Egyesült Államok
(1888-ban)
15,121 ezer
146.39 millió
Francziaország
(1887-ben)
6,967 „
96.31 „
Oroszország
(1881-ben)
11, 692 „
89.63 „
Kelet-India
(1888-ban)
10, 684 „
88.24 „
2, 770 „
49.77 „
4, 434 „
37.38 „
Magyarország Olaszország
„ (1879 – 1883-ban)
Spanyolország
?
2, 959 „
35.65 „
Németbirodalom
(1888-ban)
1, 933 „
32.04 „
Nagy-Britannia és Irhon
„
1, 078 „
27.02 „
Ausztria
„
1, 185 „
18.27 „
Románia
(1873-ban)
992 „
17.98 „
Britt gyarmatok
(1888-ban)
1, 586 „
16.75 „
Törökország
?„
14.98 „
Kis-Ázsia
?„
13.48 „
Canada
?„
11.26 „
Argentina és Chili
?„
9.99 „
Perzsia
?„
7.99 „
Orosz-Lengyelország
?„
7.50 „
Algier
(1886-ban)
1, 254 „
6.99 „
Belgium
(1880-ban)
276 „
5.24 „
Egyptom
?„
4.99 „
Syria
?„
4.99 „
Japán (1886-ban)
?„
4.50 „
250 „
2.50 „
Portugália
(1865-ben)
A többi állam búzatermelése nagyon jelentéktelen. Hozzávetıleg termel: Görögország ? területen 1,700 ezer hektolitert, Szerbia 250 ezer hektáron 1,600 ezer hektolitert; NémetAlföld 85 ezer hektáron 1,500 ezer hektolitert, Svédország ? területen 1,500 ezer, Dánia ? területen 1,330 ezer, Svájcz 600 ezer, Norvégia 110 ezer hektoliter búzát. A világ összes búzájának jóval több mint felét (435.07 millió hektolitert) Európa termeszti. Ad 2. Hogy mily nevezetes befolyást gyakorolnak a búzatermelés eredményére: a munka, tıke és értelmiség, vagyis az intensiv mívelés – legjobban mutatják a különbözı termésátlagok, melyek az egyes termelı országokban a búzánál elérve lettek. A „Közgazdasági Statistikai Évkönyv” 1889/90. évfolyamának adatai nyomán közöljük az átlagos búzatermést hektáronként hektoliterekben az alábbi országokban: 1885-ben:
1886-ban:
1887-ben:
Dánia
34.70
32.60
37.63
Nagy-Britannia
27.96
24.10
28.65
Német-Alföld
26.32
22.90
28.44
Belgium
21.93
21.85
21.71
Németország
17.75
18.18
19.27
Francziaország
15.79
15.42
16.14
Magyarország
14.63
13.11
18.52
Ausztria
14.25
13.90
15.83
Észak-amerikai Egyesült Államok
9.08
10.80
10.54
Olaszország
8.76
8.98
9.46
Britt-Kelet-India
9.45
8.00
8.91
Ausztráliai britt birtokolt
8.18
9.75
9.66
Európai Oroszország
5.36
4.91
8.39
Algier (1883, 1884 és 1886-ban)
6.09
7.81
6.39
A fenti országok közül legmélyebb termésátlaga volt Oroszországnak (4.91), legmagasabb Dániának (37.63). A különbség e két fokozat közt úgy viszonylik, mint 1:7.6-hez. Hazánk búzatermelési átlagával a hetedik helyre küzdötte fel magát, – 1887-ben megelızte Francziaországot, 1885-ben és 1887-ben Ausztriát is. Feltünı Olaszországnak alacsony búzatermés-átlaga; mely sajátságos jelenség abban leli magyarázatát, hogy Lombardiában és Velenczében aránylag kevés búza termeltetik s itt az öntöztetésre berendezett földeken leginkább rizs míveltetik; a legnagyobb búzaterületek pedig a déli részeken vannak, hol a cultura alantabb fokon áll, s maga a búza a szántóföldek 40%-át foglalván el: az okszerü váltó hiánya s a szemtermelés túlhajtása a földet (mely amúgy is évezredek óta gabonát termel) szükségkép kimeríti. Itt ugyancsak lehet tanulmányozni a Liebig-féle talajkimerülést. Valódi szerencse hazánk s a nyugati culturállamok búzatermelıire, hogy a legnagyobb búzatermelı s exportáló államok (észak-amerikai Egyesült Allamok, Oroszország, KeletIndia) oly csekély termésátlagokat mutatnak fel. De mivel ez, idıvel, máskép is alakulhat: kérdés: vajjon képesek leendnek-e gazdáink búzájukkal még akkor is versenyezni, ha majdán ama országok óriási területein is megtelepedik a belterjesebb mívelés, és a jelen alacsony átlagnak csak 2–3-szorosára is emelkedik a termelés? Pedig itt tekintetbe sem vettük még a búzának jövıben okvetlen
bekövetkezendı térileg való terjeszkedését is. Hogy pedig ez utóbbira mennyire megvan a lehetıség, ezt a következı pontban akarjuk fejtegetni. Ad 3. Lássuk elsı sorban a legnagyobb búzaexportálót: az észak-amerikai Egyesült Államokat, melyek – kivált a nagy polgárháború befejezése óta – lettek Európára nézve oly félelmes versenytársakká. Mint minden más tekintetben, úgy a mezıgazdasági irányban is, fejlıdésöknek arányai valóban bámulatosak. Bizonyítják ezt többi között a következı adatok: Összes mívelhetı területök, mely az 1850-ki census szerint 119 millió hektár volt, 1880-ban már 217 millióra emelkedett, – tehát majdnem megkétszerezıdött. De a tényleg mívelés alatt álló terület még rohamosabb fejlıdést mutat; miután ez – mely 1850-ben még csak 46 millió hektárt tett – az 1880. évben már 192 millióra emelkedett: tehát több mint négyszeresen terjeszkedett! Ezzel arányban emelkedett a búzaterület is, mely 1867-ben még csak 7.42 millió hektárt foglalt el, holott 1888-ban már 15.12 millió hektárra terjeszkedvén, 22 év alatt több mint 100%-kal növekedett! És vajjon elérték-e már az észak-amerikai Egyesült Allamok ezen óriási területtel emelkedésöknek netovábbját? Sajnos – éppen nem, mert a búzaterület az összes kulturterületöknek még mindig alig 2%-át teszi; holott Olaszországban az összes területnek 15.5, Francziaországban 13.6, Belgiumban 9.4 és Magyarországban 9.2%-át foglalják el a búzavetések. Mily óriási tere van tehát még az észak-amerikai Egyesült Államokban a búzatermelés terjeszkedésének! Nézzük most a másik nagy búzaexportáló versenytársat: Oroszországot, mely, földrajzi fekvésénél fogva, minket még közelebbrıl érdekel: – íme ez szintén nagy mértékben birja a búzatermelés további terjesztésének kedvezı föltételeit. Talaja, a birodalom déli felében, egyenletes, mélyrétegü, dús humustartalmu fekete föld, mely – a miénkhez hasonló – kitünı aczélos búzát terem s még távolról sincs oly arányban búzatermelésre fordítva, mint amikép e czélra tényleg felhasználható. Ugyanis a búzaterület európai Oroszország összes területének csak 2.4%-át, mezıgazdasági területének 7.07%-át, szántóföldjének pedig csak 11.17%-át teszi; holott hazánkban a szántóföldnek bıven 22%-a van búza alá fogva. Európai Oroszország tehát, úgy külterjes valamint belterjes irányban, nagy mértékben fokozhatja még búzatermelését. Lássuk most a harmadik búzaexportáló óriást: Britt-Kelet-Indiát, mely kivált az utóbbi 10 év óta kezd az európai piaczokon félelmes versenytárs gyanánt föllépni, és még az északamerikai termelıknél is rémületet kelteni. Kelet-India 1888-ban a világ összes búzatermésének 11.64%-át szolgáltatta: tehát közel annyit, mint Oroszország (11.82%) s közel kétannyit, mint hazánk (6.57%). Megnyugtatólag hat azonban, hogy Kelet-India búzatermelése az utóbbi években – úgy területileg mint évi átlagában – inkább apadt, semmint növekedett. Mellette belfogyasztása is roppant nagy (harmadik a világon) 1887-ben 87.94 millió hektoliter. Nem megvetendı és, fıleg közvetlen szomszédságánál fogva, jelentékeny versenytársunk a búza világpiaczán: Románia, melynek búzakiviteli többlete az 1881–1886. években 2.56–5.06 millió hektoliter közt ingadozott. Magyarország búzakiviteli többlete az 1882–1888. évek átlagában 5.27 millió hektoliter. Bulgária búzakiviteli többlete az 1881. és 1887. évek közt 0.42–2.31 millió hektoliter közt váltakozott. Britt-Ausztrália kiviteli többlete némely években megközeliti Romániáét (1.05–4.85); BrittCanada Bulgáriáét (0.76–2.05 millió hektoliter). Az argentinai köztársaságnak az 1882., 1887. és 1888. években 2–3 millió hektoliter több-kivitele volt.
Algier, Egyptom kiviteli többlete alig éri el az egy-egymilliót; Szerbiáé alig a fél millió hektolitert. Ezzel végigmentünk concurrenseinken a búza világpiaczán. Legnagyobb számot tevık ezek közt az észak-amerikai Egyesült Allamok, Oroszország, Kelet-India és Románia. Ezen négynek exporttöbblete búzában kitett az 1881–1885. évek átlagában 77.53 millió hektolitert! Ezen országok versenye nem csupán azért oly aggasztó, mivel náluk még óriási területek búza alá foghatók: melyek terményét ık részint olcsón elıállitani, részint olcsón szállitani képesek: – hanem azon okból is, mivel nincs kizárva a lehetıség: hogy eddigi alacsony termésátlagaikat ık is majdán tetemesen emelni fogják. Hogy a fogyasztás vajjon meddig fog lépést tarthatni ezen óriási búzatermés-tömegekkel; – hogy hazánk, Közép- és Nyugat-Európa gazdái meddig fognak még versenyezhetni KeletEurópa s a tengerentúli országok termelésével: erre ma senki biztos feleletet adni nem képes. De a következményeit ezen válságos versenynek már is látjuk, részben fájdalmasan tapasztaljuk. A búzaárak 1882 óta rohamosan csökkentek. Közép-Európa szükségesnek látja – fogyasztóinak rovására – védvámok által biztositani a verseny alatt nyögı gazdáit. Több nyugat-európai országban a búzatermesztés egyre kisebb területre szorul. Feltünıen mutatkozik ez Angliában, mely leginkább van kitéve a tengerentúli országok versenyének. A számitó angol gazdák az immár „kevésbé jövedelmezı búzatermesztésrıl a sörárpa- és még inkább a takarmánytermelésre térnek át, az állattenyésztés emelése által akarván ellensúlyozni a szemtermelés megcsökkent jövedelmezıségét”. (Nem rejlik ebben némi tanulság ránk magyar gazdákra is?) Anglia búzaterülete az ötvenes évek végén 1.62 millió hektárra becsültetett; a hatvanas évek végén még másfél millió hektár volt; holott az utóbbi években már alig érte el az egy millió hektárt: tehát 30 év alatt több mint egy harmadrészszol csökkent a búzaterület Angliában. Francziaországban is (a búzának óriási belfogyasztása daczára, mely az egész világon legnagyobb s 1887-ben 124 millió hektoliterre rugott) csökkent a búzaterület; bár távolról sem oly arányban, mint Angliában: az apadás ott 1862–1882-ig 99 ezer hektárt, vagyis 1.3%-ot tett. Olaszországban (hol szintén magas a búza-belfogyasztás: 1887-ben 54.76 millió hektoliter) még jelentékenyebb a búzaterület apadása: 1870-tıl 1883-ig 4.74 millió hektárról 4.43 millió hektárra: tehát 310 ezer hektárnyi apadás 13 év alatt. Ezen apadás leginkább Közép- és DélOlaszországra esik. Német-Alföldön 92.9 ezer hektárról apadt a búzaterület 85.1 ezer hektárra 1882-tıl 1887-ig. Ellenben Németország és Ausztria búzaterülete emelkedik amazé 1882-tıl 1888-ig 1,821.4 ezer hektárról 1,933.3 ezer hektárra; az utóbbié, ugyanazon idı alatt, 1,016.8 ezer hektárról 1,185.7 ezer hektárra. Hogy Magyarország búzatermelése szintén – és minı hatalmas arányokban – emelkedett, azt e füzetek juniushavi számában közöltük. Vajjon az utóbb nevezett három országnak, – de kivált Magyarországnak gazdáira nézve teljesen indokolt és valóban okszerü-e – a fennebb részletezett alakulásokkal szemben-a búzatermelést jövıre is még területileg nagyobbitani? és nem lenne-e inkább tanácsos – a nyugat-európai gazdák példáját követve – a takarmánytermelésre és állattenyésztésre nagyobb súlyt fektetni: ezen életfontosságu kérdésekre a választ bátran – gondolkodó, számitó gazdáinkra bízhatjuk. Sporzon Pál.
