MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. III. évfolyam. Magyar-Óvár, 1885. évi februárhó 15-én. II. füzet. Néhány adat a tejgazdasághoz. Nehéz idıket élünk mi, szegény falusi gazdaemberek! Még kellemes téli szórakozásunk - az ujságolvasás - is meg van keserítve. A gabonatızsdén „newyorki jegyzések folytán az üzlet lanyha”. Kıbányán az üzlet „csendes”. Ürükben az árak „hátrálók”. Szarvasmarhát nyereséggel csakis az iparos-gazda hízlal. Gondolok egyet! - Hátha magam is valamely gazdasági mellékiparágba fognék. Dejszen, most estem csak gödörbıl verembe. A czkor-gyárosok hol „moratoriumot” kérnek; hol gyáruk és készletük megég; hol redukálják a gyártást felére; néhol fıbe is lövik magukat; minden esetben azonban a termelırıl lenyúzzák a hetedik bırt is. A szeszgyárosok most vajudnak 30%-os általános reductión. A keményitıgyártás és üzlet nehéz válságban van. A sörgyártás megy, de nehéz a fennálló nagy gyárakkal versenyezni. A phylloxerát figyelembe sem véve, lehangoltan teszem le a napilapot, hogy a szaklapokban keressek üdülést - de hiába! Majdnem minden czikk vagy czikkecske hol több, hol kevesebb tudománynyal bebizonyítja, hogy ez még mind semmi; az amerikai és indiai versenynek most csak legkezdetén vagyunk s a búza 7-8 frtnál drágább már nem lesz. Azon gazda, ki többre számít, teljesen elszámolta magát. De hát mit termeljek?! Kérdi kétségbeesetten még a remény sugarától is megfosztott gazda. Veteménymagvakat! - írta nemrég egy bécsi gazdasági szaklap. De jó Istenem, ha mindnyájan mákot, köményt meg sáfrányt fogunk termeszteni: mit csinálunk vele? Az állattenyésztés és hízlalás most azon mentıszálka, melybe a gazdák tömegesen kapaszkodnak. Hogy vajjon képes lesz-e ıket fentartani, míg valamely irányból a mentısajka felbukkan: a jövö fogja megmutatni. Igen-igen félni lehet azonban, hogy ezen téren is a túltermelés nemsokára felüti fejét, hacsak nem sikerül új kiviteli piaczokat biztositani, amire pedig a világszerte divatos vámpolitika mellett ugyancsak csekély kilátás van. Az állattenyésztés, nevezetesen a szarvasmarha tenyésztése s az ezzel kapcsolatos tejgazdaság tehát napirenden vannak, még pedig vasmarok - a szükség - által igazgatva. A „Mezıgazdasági Szemle” 1884. évi juniusi-augusztusi számaiban Lehmann Oszkár volt m.-óvári, jelenleg pedig - tudtommal - tharandi gazdasági tanár tollából: „Miképen értékesítheti a magyar gazda teheneinek tejét legjobban, ha nagyobb városok nincsenek közelében?” czím alatt egy nagyérdekü czikket tett közzé. Ha ezen czikk a tudós tanár úr magyarországi szereplésének hattyudala volt, úgy hozzá méltóbban nem búcsúzhatott el a magyar gazdaközönségtıl, mert ezen czikk jelen viszonyaink között - sans phrase - aranyat ér. A czikk a legapróbb részletekig minutiosus szabatossággal oldja meg a czímben kifejezett problemát, mely problema most, midın oly sok gazda tereltetik
a viszonyok által a tejgazdaság felé, nem egy fınek okoz keserves fejtörést, és hiányos ismeretek folytán nem egy legjobb akaratot temet a sírba. Ezen itéletem nem elfogult, mert a czikkben jelzett nyomon haladva, pontos feljegyzések alapján, egy szerény kezdet háromhavi eredménye fekszik elıttem. A tejgazdaság fejlıdésének hazánkban vélek némi kis szolgálatot tehetni, midın ezen eredményeket ideiktatom. A kisérlet tartama alatt szeptemberhó 15-tıl deczemberhó 15-ig naponkint átlag 60 1 tej állott rendelkezésemre, mely fris állapotban sem helyben, sem a legközelebbi városban elınynyel nem értékesíthetı, hacsak nem hasonló elvek szerint gazdálkodnám, mint azon parasztasszony, ki aratáskor 5 drb tojással bemegy a vásárra, holott otthon a munkában 50 drbot szerezhetne. Némi megfontolás után s az emlitett czikk befolyása alatt édesvaj (theavaj) készitésére s a sovány tejnek hizósertések általi értékesitésére határoztam el magamat. Eljárásom a következı: A tehenek naponkint kétszer fejetnek kis bádogputtonyokba, melyek, valamint minden a kezelésnél használt edény és eszköz is, a legszorgosabb tisztaságban tartandók. A frisen kifejt tej lemérés végett egy Fleischmann-féle uszóval ellátott tejmérıbe szüretik le (3. ábra). A minden egyes tehén után nyert tejmennyiség 1/4 1-ig az uszó által fölfelé tolt skálán kényelmesen leolvasható, amire nemcsak a mennyiség és takarmányozás ellenırzése, hanem a tenyészkiválasztás szempontjából is okvetlen szükség van. Megjegyzendı, minthogy ez az ábrán kitüntetve nincs, hogy a szürı az edény egyik felén állandóan van odaerısítve. A lehetı legnagyobb tisztaság elérése czéljából a tejmérıbıl a tej még egyszer leszüretik Fleischmann-féle duplán bádogozott tejszállitó-edényekbe (4. ábra) s ezekben (miután a tehenek távolabb esı majorban vannak) szállíttatik a tejkamrába. A tejkamara egy egyszerü, hős, könnyen szellıztethetı szoba, téglapadozattal. Az ablakok és ajtó észak felé nyilnak, aminek hős voltát köszönheti. A falak mentén két sorban faállványok vannak elhelyezve a lefölözıedények számára. Egy kis vaskályha, hogy nagy
hidegnél főteni lehessen, és egy hımérı kiegészitik a tejkamara berendezését. Az állványokon a bécsi „Landw. Verkehrsbureau” szabadalmát képezı, lapos lefölözı tejestálak vannak elhelyezve különféle nagyságban. A tálak mellsı része egy bádogbetét által fel van emelve, hogy a lefölözéskor - ami a fogantyú általi óvatos egyoldalu fölemelés által történik - a tejföl ki ne csorduljon. A sovány tej az edény aljában lévı nyiláson s az ezt körülvevı bádogorron keresztül lefolyik, míg a tejszín az edényben marad. Ezen tejestálak igen practikusak. Kis gyakorlottság mellett a tejszín az utolsó cseppig kiválasztható. Határozottan fölébe helyezendık a magas köcsögöknek, melyekben édes tejföl alig nyerhetı, mert a vajgolyócskáknak hosszabb utat kellvén megtenni, míg a felszinre jutnak; nyáron ezen idı alatt a tej megsavanyodik. De nemcsak jobb, hanem több tejföl is nyeretik ily lapos edényekkel, mint a magas köcsögökrıl való kanalazás által. Régi jó gazd’asszonyok köcsögök útján 100 l tejbıl átlag 2-2·75 k/g savanyu vajat nyertek, míg az imént leírt edényekkel 3-4 k/g édes vajra bizton számíthatni. A savanyu vaj piaczi ára kilogrammonkint 70-80 kr, míg az édes vajé (theavaj) 1 frt 20 egész 1 frt 30 kr. Megfoghatlan, hogy ily különbség mellett az emlitett lapos edények oly kevéssé vannak elterjedve, pedig még a legegyszerőbb háztartásban sem volna szabad hiányozniok. A fris tej ezen lefölözıtálakba öntetvén, addig marad bántatlanul, míg az összes vajgolyócskák a felszinre kerülnek, anélkül hogy a tej megsavanyodnék. Ezen idıtartam a hımérsék által van befolyásolva. Nyáron, midın a tejkamrában 17-20º C. van, a tejföl 24 óra alatt kiválik, anélkül hogy megsavanyodnék; 10-16º C.-nál a savanyodásnélküli kiválásra 36 óra szükséges míg 10º C-on aluli állandó hımérsék mellett a tej 48 óra hosszat megsavanyodás veszélye nélkül hagyható a tálakban. Véleményem szerint a legtökéletesebb munka akkor végeztetnék, ha a tejkamrában a hımérsék télen-nyáron egyaránt 15-16º C. volna. Ezen czél azonban csakis költségesebb építkezések és berendezések árán volna elérhetı. A praxisban rendszerint a fentebb leírt módhoz kell nyúlnunk, u. i. a tejszín kiválásának idıtartamával alkalmazkodni a hımérsékhez. A leszőrt tejszín egy bádogedényben összegyőjtetik, s midın 14-15 1-nyi
mennyiség van, megköpültetik. Naponkinti 60-70 1 tejnél minden másodnap lehet köpülni, amidın is 4-43/4 k/g -tehát éppen egy 5 k/g-os postacsomag - fris theavaj nyerhetı. Ezen egész kezelésnél a fıfigyelem a legszorgosabb tisztaságra forditandó. Ezen oknál fogva a bádogedények használata elkerülhetlen, mert faedényeket sohasem lehet kellı tisztaságban tartani. 1) A köpülés egy holsteini felbillenthetı köpülıvel (5. ábra) történik, rendszerint 1718º C. hımérsék mellett. S ez azon pont, melynél Lehmann tanár úr instructiójától eltérni kénytelen voltam. Nagyérdekü czikkében („Mezıgazd. Szemle” 1884-ki évf., VII. f., 296.1.,4. bekezdés) u. i. azt mondja: „Zöldtakarmányozásnál az édes tejföl körülbelül 10·6° C., száraztakarmányozásnál körülbelül 13·75°C.-nál kezdhetjük meg a köpülést”. Én ismételve próbáltam ily alacsony hımérsék mellett köpülni; a köpülés ekkor azonban mindig 2-3 óra hosszat tartott, úgy hogy kénytelen voltam az általa elıírt szabálytól eltérni s azóta a köpülés ½-1 óra alatt be van fejezve. Télen a tejszín fölmelegitése a bádogedénynek meleg vízbe való állítása által történik. Száraztakarmányozásnál a tejszínhez köpülés elıtt egy theakanálnyi festék adatik, hogy a vaj zabsárga-, tetszetıs színt nyerjen; mert tudvalevı, hogy ilyenkor a vaj egészen fehér szokott lenni. (A festéket U. Wenkebach, Flensburg [Schleswig-Holstein] szolgáltatja.)
Az elkészült vaj fogasrudakkal ellátott vajgyurógépen szárazan meggyuratik, és kész a szállitásra. A csomagolás azonnal eszközöltetik, úgy hogy a délelıtt készitett vaj még a délutáni postával útnak megy. A vaj puhafából készült faládikákba csomagoltatik melyek hossza 33, magassága 10, szélessége 17 c/m. Ezen méretek éppen elegendık 4 ½ k/g vaj befogadására. Az egészcsomag tehát valamivel kevesebbet nyom, mint 5 k/g. Az 5 k/g-os postacsomagok postai szállitásnál azon kedvezményben részesülnek, hogy - tekintet nélkül a távolságra - az Osztrák-Magyar és Német birodalomban a szállitási díj mindig 30 kr. Ennélfogva 5 k/g-nál sem nagyobb, sem kisebb csomagokat szállitani nem czélszerü. A ládikák csakis egyszeri használatra szolgálnak s a fogyasztási helyen maradnak.
Nehogy a vaj a fától kellemetlen ízt vagy szagot kölcsönözzön; másrészt pedig, hogy meleg idıben a hézagokon ki ne szivároghasson: a ládikákat pergamenpapirossal kell kibélelni s a hézagokat köröskörül szintén pergamenpapirossal beragasztani. A papiros a 6. ábrában látható formára metszetik ki, s összerakva a ládikát tökéletesen kibéleli. A nyert papiroshulladékok a hézagok beragasztására fordíttatnak. A pergamenpapiros olcsó és jó minıségben R. Rube & Comp. (Weende bei Göttingen) czégtıl szerezhetı be. Pecsétekkel és szállitólevéllel ellátva, a csomag most akár 100 mértföld távolságra is veszély nélkül szállítható. Mint már említve volt, a sovány tej és iró hizósertésekkel értékesíttetik. Ezen czélból leforrázott korpával kevertetik s ezenfelül a sertések még csekély mennyiségü tengérit kapnak. Ezekben röviden ismertetvén Lehmann tanár úr nyomán követett eljárásomat, az alábbi mérlegben számot adok a háromhavi (szeptember 15-tıl deczember 15-ig) eredményrıl. Feldolgoztatott összesen 5034 l tej. Bevétel: 177·62 k/g édes vaj á 1 frt 20 kr . 990 „ hizott sertés élısúlyban à 37 kr 7 szekér sertéstrágya á 2 frt . .
. . .
. . . . . összesen
212 frt 14 kr 366 „ 30 „ 14 „ - „ 692 frt 44 kr.
. . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . összesen
11 frt 70 kr 2 „ 34 „ 1 „ 95 „ 6 „ 63 „ 1 „ - „ 139 „ 50 „ 48 „ 64 „ 59 „ 20 „ 4 „ - „ 274 frt 96 kr.
. . .
592 frt 44 kr 274 „ 96 „ 317 frt 48 kr.
Kiadás: 39 ládika vajért szállitási díj Bécsig a postán 39 szállitólevél á 6 kr . . . pergamenpapiros 39 ládikára á 5 kr . 39 drb faládika nyárfából á 15 kr . szögek, pecsétviasz, gummi és festék . 465 k/g sovány sertés á 30 kr . . 1216 „ goromba búzakorpa á 4 kr . 1600 „ csövestengeri á 3 frt 70 kr per q só és apróbb kiadások a sertéseknél .
Bevétel Kiadás . Nyereség
. . .
Tehát a tej literje tisztán 6 1/3 krral lett értékesítve. Ezen eredmény méltatásánál tekintetbe kell venni, hogy nagyobb városoktól messzebb fekvı helyeken a fris tej télen ügygyel-bajjal értékesíthetı 5 krral, nyáron sehogysem; tekintetbe kell venni továbbá mindazon nehézségeket, melyek a fris tej szállitása körül felmerülnek (hőtés, összefutás, nagy edényrongálás stb.); úgyszintén azt is, hogy vajszállitásnál az ember nincs bizonyos fogyasztási körhöz kötve, hanem azt minden baj és nagyobb költség nélkül messze földre is elküldheti. Mindezen körülményeket tekintetbe véve, 6 1/3 kr mellett a gazda meg lehet elégedve az eredménynyel - fıképen, miután azt egész éven át állandóan és biztosan megkaphatja. Az egész dolgot pedig még fejleszteni és tökéletesbiteni lehet, mert hisz’ a közlött adatok csakis az elsı kezdet szerény eredményei.
Sajnos, hogy nálunk még széles körben a tejgazdaságot kicsinyes „pepecselésnek” tartják; hogy pedig nem az, s a nagyobbszabásu fejlesztést is megtőri: arról ÉszakNémetországban szerezhetünk tanulságot. Többek között Fr. Peters 2) siedenbollentini (Pommeránia) gazdát idézzük, kinek jószágán 215 fejıstehén van felállítva és sertéstenyésztéssel összekötve. A tehéntartás és tejgazdaság (gızcentrifuge) Peters úrnak a következı nyershozamot biztosítja: 200 q vaj á 250 márka . . 25 drb selejtezett tehén á 210 márka sertéstartás . . . tenyészborjúkért . .
. . . .
. 50.000 márka . 5.250 „ . 18.000 „ . 4.500 „ összesen 77.750 márka. Emıdy Józset
1
) Jelesminıségü ónozott bádogedények kaphatók: Kleiner & Fleischmann czégnél Mödlingben, Bécs mellett. 2 ) Fr. Peters: „Siedenbollentiner Züchtungen und Besprechung einiger Fragen, die Viehzucht betreffend”.