Magas-Bakony Környezetvédelmi Egyesület 8425 Lókút Papod u. 38. e-mail:
[email protected] web: http://www.magasbakony.hu/ Iktatószám: MB/48/2009. Tárgy: Felperesi beavatkozó negyedik előkésző irata Fejér Megyei Bíróság Gieszné dr. Boda Orsolya bíró Székesfehérvár Dózsa Gy. u. 1. 8002 Tisztelt Megyei Bíróság! A Vál külterületére tervezett szélerőmű ügyében a 10.K.21.548/2008. számon folyó perben az alperesi beavatkozó Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség) észrevételeket fogalmazott meg Pataki Károly bíróság által felkért független igazságügyi zajszakértő szakvéleményével kapcsolatban. Ebben az előkészítő iratunkban főként ezekre az észrevételekre kívánunk reagálni, a válaszaink a Főfelügyelőség előkészítő iratában 1-7-ig számozott észrevételek sorrendjében következnek. Ad 1. Felhívjuk a tisztelt bíróság figyelmét arra a körülményre, hogy a Főfelügyelőségnek a szakértő által is megerősített, “többször előadott megállapítása” (sic), amely szerint “nincs olyan hazai előírás, amely előírja, hogy a szélerőművek tervezésekor a zajszámításhoz kötelezően milyen számítási módszert vagy szabványt kell alkalmazni” valójában ennek az ügynek még a közigazgatási szakaszában tett fellebbezésünkből származik (“Észrevételek a zajszámításhoz, 2. oldal). Érzésünk szerint ezt a körülményt a Főfelügyelőség úgy igyekszik beállítani, hogy kötelező előírás hiányában bármilyen számítási eljárás alkalmazható szélerőművek zajhatásának a meghatározására. Ez az álláspont nyilvánvalóan nemcsak téves, hanem törvénysértő is, amennyiben a hatóságot az eljárások során köti a Ket 1.§-ban megfogalmazott szakszerűség követelménye, amely értelmében a hatóság a döntéseit nem bármilyen, hanem csak szakmailag helytálló értékelési módszerekre alapítja. A Főfelügyelőség állítása szerint a szakértői véleményben foglaltak alapján el lehet attól tekinteni, hogy az eljárás 2006-ban indult. A Főfelügyelőség állítása valótlan – a szakértő válaszaiban ez az álláspont nemcsak nem szerepel, de azokból le sem vezethető.
1
A Főfelügyelőség – különösen a szakértői vélemény tükrében – semmivel nem tette világosabbá, hogy mire alapozza azt az álláspontját, amely szerint “Mind az elsőfokú, mind a másodfokú környezetvédelmi hatóság szakszerűen, a kérelem benyújtása idején hatályos jogszabályok szerint adta meg szakhatósági állásfoglalását”. A felperes keresete – számos bizonyítékkal alátámasztva – éppen ezt vitatja, míg a Főfelügyelőség tényleges érvelés helyett az álláspontját bizonyítás nélküli ismételgeti. Összefoglalásul megállapítható, hogy a bíróságnak erre a kérdésére a szakértő a felekkel egyező álláspontot fogalmazott meg a tekintetben, hogy valóban nincs kötelező számítási módszer a szélerőművekre, ugyanakkor a szakértő válaszából álláspontunk szerint egyértelmű, hogy a kérdésnek a beruházó (és így a hatóság) által történt megközelítése szakmailag több szempontból is aggályos. Ad 2. A Főfelügyelőség megállapítása “A szakértői vélemény sem állapítja meg azt, hogy az alkalmazott számítási módszer hibás, szakszerűtlen, csupán azt jelenti ki, hogy van korszerűbb számítási módszer is ami azonban nem alapozza meg az alkalmazott módszer jogszabálysértő voltát” arra utal, hogy a Főfelügyelőség figyelmét elkerülte a szakértőnek a bíróság 6. kérdésre adott válasza (29. oldal a szakvéleményben), amely szerint viszont “az MSZ 15036:2002 szabvány a szélerőművek által keltett zaj hangterjedési számításaira közvetlenül nem alkalmas”. Az alkalmazott módszerről senki nem állította, hogy jogszabálysértő lett volna – jogszabálysértőnek az első és másodfokon született szakhatósági állásfoglalásokat tartjuk, amelyek a célra alkalmatlan számítási módszer eredményét elfogadták. Összefoglalásul megállapítható, hogy a szakértő a felperesek álláspontját osztva a beruházó által alkalmazottnál és a hatóság által elfogadottnál “korszerűbb és jóval megbízhatóbb” számítási módszer létezére hívta fel a figyelmet. A Főfelügyelőség a szakértő válaszát nem volt képes helyesen értelmezni. Ad 3. A pszichoakusztikai korrekciókat tartalmazó, 2003-ban született és így a három esztendővel később indult eljárás kezdetekor ismertnek tételezhető ISO 1996-1:2003 szabványt a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) valóban 2009. októberében honosította, de ez – az általunk többször kifejtettek szerint – nem alapozza meg a Főfelügyelőségnek azt az álláspontját, hogy azt a 2009. októbere előtt indult eljárásokban ne lehetett volna figyelembe venni. Nincs olyan jogszabály, amely nem nemzeti szabvány alkalmazását általánosságban tiltaná, ennek az ellenkezőjére két példát bemutattunk az MB/43/2008. számú első előkészítő iratunk 1. pontjában. Ebben a helyzetben is érvényes viszont a Ket. 1. §ában foglalt alapelv, amely szerint a hatóság az eljárást nemcsak szakszerűen, hanem az ügy egyedi sajátosságainak figyelembevételével folytatja le. 2
Az általunk felhívott ISO 1996-1:2003 szabvány relevanciáját éppenhogy az igazolja, hogy ezt a szabványt tavaly az MSZT a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) Környezetfejlesztési Főosztályának finanszírozásával nemzeti szabványként (igaz, angol nyelven) honosította, egyben az elődjét visszavonta. A független igazságügyi szakértő ennek a szabványnak az ismeretében nevezte aggálymentesen elfogadhatónak az általunk benyújtott magánszakértői véleményeket, amelyek a pszichoakusztikai korrekciók szükségességét hangsúlyozzák. A Főfelügyelőség a szakértő válaszával kapcsolatban megjegyezte, hogy “nem célja az engedélyezési dokumentációnak a későbbi <
>”, azonban egyértelmű, hogy a szakértői válaszban ez nem követelményként, hanem lehetőségként, illetve ajánlásként jelenik csak meg. A szakértő megállapította továbbá, hogy a – beruházó képviselőjének a helyszíni bejáráson tett nyilatkozata szerint Magyarországon már üzemelő – Enercon E-53/800 kW típusú szélerőművel kapcsolatos tapasztalatok nem nélkülözhetők a tervdokumentáció kimunkálásakor. A Főfelügyelőség ezt a megállapítást vitatta, megítélésünk szerint ugyancsak tévesen, az alábbiak szerint: A szóban forgó ISO 1996-1:2003 szabvány a pszichoakusztikai korrekciók alkalmazásának az egyik feltételeként írja elő, hogy a megítélési pontban a zajnak a ciklikusan ismétlődő jellege észlelés útján (tehát füllel hallhatóan) megállapítható – továbbá értelemszerűen a hatóság, illetve egyéb ügyfelek számára ez a körülmény ellenőrizhető – legyen. Ennek a feltételnek a fennállása vagy fenn nem állása azonban nyilván csakis úgy ellenőrizhető kellő bizonyossággal, ha egy már létező, hasonló és hasonló körülmények közt telepített zajforrás zajterhelését értékeljük. Ilyen tapasztalatok bemutatása nélkül a beruházónak nem volt alapja elvetni a korrekciók alkalmazását, és a hatóságnak sem volt alapja elfogadni az így készült számításokat. A Főfelügyelőség – mindezidáig senki által soha nem vitatott új elemként – megemlíti, hogy az engedélykérelem a mellékleteit tekintve megfelelt a vonatkozó 46/1997. (XII. 29.) KTM rendeletnek. Ez a rendelet valóban megkövetelte az engedélyestől az ún. építészeti-műszaki tervdokumentáció benyújtását, azonban a építészeti-műszaki tervdokumentációk tartalmi követelményeiről szóló 45/1997. (XII.29.) KTM rendelet 5.§ (11)-re figyelemmel az engedélyesnek a hatóságok számára a műszaki leírás részeként, a zaj- és rezgés elleni védelem eszközéül szolgáló megoldásként kell, illetve kellett volna igazolni a zajhatárértékeknek való megfelelőséget. A Főfelügyelőség figyelmét talán elkerülte, hogy a per tárgya nem az engedélykérelem mellékleteinek a teljessége, hanem az egyik mellékletnek, nevezetesen a tervdokumentációnak a jogszabályban definált tartalmi követelményeknek való megfelelősége. Ad 4. A Főfelügyelőség vitatja, hogy az engedélykérelem benyújtását követően hatálybalépett 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet bizonyos előírásai, így pl. a 3
zajvédelmi hatásterület meghatározása ebben az eljárásban alkalmazhatók lettek volna, jóllehet a szakértő az ennek a kormányrendeletnek a szövegébe foglalt, a hatásterület meghatározására vonatkozó szabályokat szakmai evidenciának tartja. Ez az álláspont sarkítottan, ad absurdum azzal a feltételezett helyzettel vethető össze, mintha a szélerőmű és egy lakóház távolságát a tervező nem – a szakmailag elfogadható módon – koordinátákból, hanem pl. a távolság lelépésével határozta volna meg, mégpedig arra való hivatkozással, hogy a távolság ilyeténvaló meghatározását az engedély benyújtásának a pillanatában nem szabályozta jogszabály. A Főfelügyelőségnek ezt az álláspontját szintén a Ket. 1. §-ába ütközőnek tartjuk. A Fejér Megye területrendezési tervében megfogalmazott ajánlás nem nevezhető újkeletűnek. A szélerőművek telepíthetőségének ezen ajánlásai az Országos Lakásés Építésügyi Hivatal 2005-ös ajánlásain, valamint a KvVM “Szélenergia és természetvédelem” címmel ugyancsak 2005-ben kiadott, elsősorban a beruházók számára készült szakmai irányelv-gyűjteményén alapulnak. Ezek az ajánlások mind a beruházó, mind a Főfelügyelőség előtt ismertek voltak, ha máshonnan nem, úgy az egykor Hárskút és Lókút térségébe tervezett szélerőműtelep általuk elveszített peréből. Saját megjegyzésünk ehhez a ponthoz, hogy a legutóbbi tárgyaláson tett ígéretünkhöz híven megmutatjuk, hogy a környezetvédelmi felügyelőségek engedélyezési gyakorlatában a mezőgazdasági területen (a területrendezési terveken M, Mk, stb. jelölésű) külterületi lakóingatlanok zajvédelme nem ismeretlen, és szakmailag indokoltan a falusias lakóövezettel (jelölés: Lf) megegyező módon történik. Az Alsó-tiszavidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség működési területén nagy számban előforduló külterületi tanyák, mint megítélési pontok, illetve az ugyancsak külterületen működő homokbányák, mint zajforrások esetére példa a mellékelt, zajkibocsátási határértékről szóló közigazgatási határozat, amelyből megállapítható, hogy – – – – –
a zajforrás egy külterületi homokbánya, a megítélési pont fekvésének a besorolása területfelhasználási szempontból mezőgazdasági terület, a megítélési pont egy külterületen lévő tanya, a tanya besorolása zajvédelmi szempontból falusias lakóterület (Lf), az előírt zajhatárérték (nappal, mivel éjjel a homokbánya nem működik) 50 dB(A).
A telefaxon megkapott, 74.967-1-3/2010. számú határozatot mellékeljük. A falusias lakóövezetre vonatkozó határértékek (éjjeli/nappali) 40/50 dB(A). A Vál- Újhegy – ugyancsak mezőgazdasági terület besorolású – zártkertjeiben életvitelszerűen élő családok lakóhelyeire tehát az éjszaka is működő szélerőmű esetén 40 dB(A) határérték vonatkozik, a tervdokumentáció azonban ennek a teljesülését nem dokumentálta. Korábban kifejtett álláspontunk és előzetes számításaink szerint ennek az oka az lehet, hogy a zajvédelmi követelmények teljesülése ebben a távolságban nem is igazolható. 4
Ad 5. Semmivel nem támasztható alá a Főfelügyelőségnek azon vélekedése, amely szerint “új, azóta (ti. az engedélyező hatóság által lefolytatott eljárás óta - MF) létesült körülmények” volnának “a tervezett szélerőműtől 400-500 m távolságban zártkerti ingatlanok”. Ezek a körülmények teljesen nyilvánvalóan fennálltak már az engedélykérelem benyújtása előtt is, nemcsak az eljárás idején. A megítélési pontok helyzetéhez kapcsolódó bizonytalanságokra már a fellebbezés során, vagyis a közigazgatási eljárás alatt felhívtuk a hatóság figyelmét. A hatóságot a tényfeltárás kötelezettsége terheli, amelynek álláspontunk szerint egy helyszíni szemlével lehetett volna eleget tenni. Tudomásunk szerint a felperes már az eljárás alatt több ízben is javasolta a helyszíni szemlét az eljáró hatóságoknak, amelyek azonban ettől elzárkóztak. Ad 6. Megrökönyödve olvastuk a Főfelügyelőség előkészítő iratában, hogy a hatóság számára – – – – –
az előkészítő irataink, a tárgyalásokon kifejtett álláspontunk, az MSZ 15036 hangterjedési szabvány egyik szerzője, dr. Illényi András által ellenjegyzett magánszakértői vélemény, Dr. Balogh István szakértői véleménye, amely szerint a zajszámítás nem az MSZ 15036 szabvány szerint készült és most legújabban a független igazságügyi szakértő szakvéleménye
ellenére még mindig relevánsnak tűnik az a körülmény, hogy az MSZ 15036-ről “hivatalos közleményben a mai napig nem került kihirdetésre” (sic) hogy az “nem alkalmazható szélerőművek által kibocsátott zaj terjedésének számítására”. Megjegyezzük, hogy nemcsak felperesi beavatkozóként, hanem adófizető és így a közigazgatást finanszírozó állampolgárként is megdöbbent bennünket a hatóság működésének ez a színvonala. A beruházó érdekeinek ilyeténforma képviseletét az egykor Hárskút és Lókút térségébe tervezett szélerőműtelep ügyében tapasztaltakhoz hasonlóan – a hatóság befolyásoltságaként és így a Ket. súlyos megsértéseként értékeljük, és kérjük a tisztelt bíróságot, hogy ezt a körülményt a döntése meghozatalakor vegye figyelembe. A Főfelügyelőségnek az a vélekedése, amely szerint a tervdokumentációban a “számított hangnyomásszintek általában nagyobbak a méréssel meghatározott szinteknél” magából az – erre a célra bizonyítottan alkalmatlan és ugyancsak bizonyítottan nem a zajszámítás alapjául szolgáló, tehát teljes mértékben irreleváns – MSZ 15036 szövegéből olvasható (3. oldal, 1.2 pont, negyedik bekezdés), így azt megalapozatlannak tartjuk.
5
A Főfelügyelőség utalt továbbá a a sopronkövesdi szélerőműtelep zajhatásának a veszprémi Blautech Kft által számítással és mérésekkel történt összehasonlítására. Ezekről az eredményekről a következők mondhatók el: –
– – – –
a Bárány Lajos kolléga úr által a Nyíregyházán 2008-ban megrendezett zajvédelmi szemináriumon bemutatott értékek három alkalommal végzett, összesen mintegy 30 (harminc) órányi mérés eredményét tükrözik, a bemutatott mért értékek ha nem is haladták meg, de olykor elérték a 40 dBes határértéket, a mért értékeket semmilyen – a jelen per során a szakértők szerint is szükségesnek tartott – korrekcióval nem módosították, a méréseket a szélerőműtelep tervdokumentációját kimunkáló cég végezte, nemzetközi összehasonlításban pedig az általunk 2006-ban ugyanezen a szemináriumon tartott előadás során idézett, 1435 (ezernégyszázharmincöt) órán át Hollandiában, folyamatosan végzett, jól dokumentált és a nemzetközi szakirodalomban is közölt mérési eredmények szerint a mért értékek sokszor és számottevő mértékben meghaladták a számított hangnyomásszinteket.
Emlékezetünk szerint (amelyet a szemináriumról készült videofelvétel megerősíthet) az előadás után a szeminárium résztvevőiben nem alakult ki konszenzus a bemutatott eredmények relevanciáját illetően, azok tudományos értékét és így a jelen perben való felhasználhatóságát magunk is vitatjuk. Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a Főfelügyelőség képviselője, aki egyébként mindkét előadást végighallgatta, azóta folyamatosan ellentmondó nyilatkozatokat tesz az MSZ 15036 hangterjedési szabvány és a szélerőművek kapcsolatáról. Ad. 7 A szakértő a hatásterület meghatározását a tisztelt bíróság konkrét kérdésére adott válaszul írta le ilyen szabatossággal. A hatásterület ilyeténforma meghatározását a szakértő szakmai evidenciának nevezte. Ezt az előkészítő iratot a perben résztvevő feleknek eljuttattuk. Kelt Hárskúton, 2010. június 2-án
Mészáros Ferenc okl. építőmérnök egyesületi alelnök Melléklet: az Alsó-tiszavidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 74.967-1-3/2010. számú határozata 6
7
8
9