KorFa
NKI
NÉPESEDÉSI HÍRLEVÉL A KSH Népességtudományi Kutató Intézet kiadványa aktuális demográfiai kérdésekrôl
2009/2
Háztartási munkamegosztás A háztartási munkamegosztás kérdése a kétkeresôs családmodell elterjedésével került mind a tudomány, mind a nagyobb nyilvánosság érdeklôdésének homlokterébe. Európa keleti felén a nôk munkába állása, állítása jóval korábban vált általánossá, mint a nyugati régióban. A család és a munka összeegyeztetésének problémái a társadalomtudományi kutatásokban is korábban jelentek meg, a téma tudományos elemzése és publikálása mégis a nyugat-európai és az amerikai nôk gazdasági aktivitásának emelkedésétôl kapott igazi lendületet. Vajon hogyan alakul a családi munkamegosztás napjainkban Európa keleti és nyugati felében? Milyen eltérések és azonosságok tapasztalhatók az otthoni feladatok megosztásában az egyes országok között? A felvetett kérdésekre a Generations and Gender Programme (Generációk és társadalmi nem program) nemzetközi összehasonlító vizsgálat adatai alapján kísérelünk meg válaszolni. Az elemzéshez négy országot választottunk ki, közülük Magyarország, Oroszország és Németország keleti területei a volt szocialista országokat, Franciaország és Németország nyugati régiója a hagyományosan piacgazdaságban élô országokat hivatott reprezentálni.
A férfiak és a nôk részvétele a háztartási munkamegosztásban A munkamegosztás vizsgálata az egyes feladatköröket (fôzés, mosogatás, bevásárlás, takarítás, ház körüli javítások, pénzügyek kezelése, programok szervezése) felsoroló lista segítségével történt. A válaszokat egyetlen mutatóban összesítve a férfiak és a nôk véleménye alapján az alábbi munkamegosztási értékeket kapjuk. 1. táblázat. A felsorolt feladatok közül a nô, a férfi vagy valaki más által, illetve közösen végzett feladatok átlagos száma Átlagosan hány házimunkát végez... a férfi
a nô
együtt
valaki más
1,26 1,48 1,84 1,75 1,72
2,87 2,93 2,08 2,36 2,84
2,58 2,12 3,01 2,76 2,28
0,24 0,36 0,04 0,11 0,11
1,01 1,12 1,33 1,21 1,36
3,29 3,42 3,10 3,40 3,33
2,33 1,82 2,43 2,25 2,11
0,31 0,55 0,14 0,13 0,15
A férfiak véleménye Magyarország Oroszország Kelet-német területek Nyugat-német területek Franciaország A nôk véleménye Magyarország Oroszország Kelet-német területek Nyugat-német területek Franciaország
1tordelt9-2b.indd 1
Tartalom Háztartási munkamegosztás A nemzetközi vándorlás szerepe a kárpát-medencei magyar népességfejlôdésben Népesedési Világnap 2009 Visszatekintés John Hajnal 1924–2008) Kalev Katus (1955–2008) Szemle Demográfia 2008 Történeti Demográfiai Évkönyv 2006–2008 Szerepváltozások Válság és megújulás a második világháború utáni epidemiológiai fejlôdésben Magyarországon Naptár Földházi Erzsébet Ph. D. védése Gödri Irén Ph. D. védése
Megállapítható, hogy a vizsgált országok közül a házimunka leginkább a magyar nôket terheli. A magyar nôk az otthoni feladatokból 3,3-szer nagyobb részt vállalnak, mint férjük, vagy élettársuk. A negatív rangsorban az orosz nôk követik ôket, majd a Németország nyugati régiójában élôk, a franciák, és végül a legkedvezôbb helyzetben lévô kelet-németek, akiknél a házimunkák nô/férfi aránya „mindössze” 2,3-szeres. A figyelembe vett feladatok azonban jelentôsen eltérnek egymástól a fizikai igénybevétel és a periodicitás tekintetében. A háztartás mindennapi mûködését alapvetôen befolyásoló, rendszeres, nem halasztható jellegû házimunkának elsôsorban a fôzés, a mosogatás és a takarítás tekinthetô. E három területre szûkítve a vizsgálatot a munkamegosztás nemek közötti egyenlôtlensége még szembetûnôbb. A magyar férfiak részvétele a jellegzetesen rutinszerû, napi helytállást követelô házimunkákban csaknem elhanyagolható: a nôk feladatvállalása a férfiakénak 36-szorosa. Ezzel az értékkel Magyarország magasan vezeti a mezônyt, mert a nyugat-németeknél a nô/férfi arány 15-szörös, az oroszoknál 11-szeres, míg a franciáknál és a kelet-németeknél 7-szeres. A szociológiai ismérvek közül az iskolai végzettség szerint változik a legmarkánsabban a háztartási munkamegosztás. Míg a legalacsonyabb iskolai végzettségû magyar nôk átlagosan 3,7szer több házimunkát végeznek, mint férjük vagy partnerük, addig a felsôfokú végzettséggel rendelkezôknél két és félszeresre esik vissza a különbség. Az iskolai végzettség szerinti szóródás hazánkban a legnagyobb. Az oroszoknál az alacsony
2009.06.18. 18:26:53
KorFa
2
képzettségi szintnél mutatkozó 3,3-szeres nôi túlmunka a diplomásoknál alig – mindössze háromszorosra – csökken, a franciáknál az alsó végzettségi szinten két és félszeres a különbség csupán 2,2-szeresre mérséklôdik az egyetemet, fôiskolát végzett nôknél. Figyelembe véve, hogy a magasan kvalifikált magyar családokban mennyire elterjedt az együttesen végzett házimunka, megállapíthatjuk, hogy a magyar diplomás nôk helyzete a háztartási munkák megosztása szempontjából nem rosszabb, mint francia társaiké. Az együtt élô párok otthoni szerepvállalása nemcsak az iskolai végzettség, hanem a párkapcsolat jellege szerint is eltérô. A házasságban élô nôkre jóval nagyobb teher hárul otthon, mint azokra, akik házasságkötés nélkül élnek együtt partnerükkel. Az élettársi kapcsolatban élô párokra ugyanakkor nagyobb arányban jellemzô az elvégzendô feladatok közös ellátása. A munkamegosztás ilyetén alakulása nagy valószínûséggel nem a párkapcsolati típusokra, hanem a házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élôk eltérô korösszetételére vezethetô vissza. A házasság nélkül együtt élôk a vizsgált országokban a fiatalabb korosztályokból kerülnek ki, és a fiatalok körében kevesebb a kizárólag nôkre háruló házi munka, gyakoribb a közös munkavégzés. A nôk nagy leterheltsége leginkább a középkorúaknál jelentkezik, akiknek többsége házasságban és nem élettársi kapcsolatban él.
Elégedettség és konfliktusok A munkahelyen és a családban való egyidejû helytállás kötelezettsége mind a munkahelyen, mind a családban feszültséghez, konfliktusokhoz vezethet. A magyar szakirodalom, de a közvélemény is elsôsorban „nô-kérdésként” kezeli a problémát, a nôk kettôs leterheltségérôl, a nôk második mûszakjáról beszél. A családi munkamegosztásra vonatkozó adatokból láthattuk, hogy ez nem is alaptalan. Vajon igaz-e azonban az, hogy csak a nôk számára jelent nehézséget a család és a munka összeegyeztetése, vagy a férfiak esetében is feszültségforrásnak bizonyul? 2. táblázat. Amikor megjött a munkából, túl fáradt volt ahhoz, hogy elvégezze az otthoni tennivalókat (gyakoriság a kérdezést megelôzô hónapban, %) Magyarország Hetente többször Havonta néhányszor Ritkábban Soha Összesen
Nôk 26,5 22,2 28,9 22,5 100,0
Oroszország
Férfiak Nôk 23,0 33,7 19,8 29,5 28,6 18,2 28,6 18,7 100,0 100,0
Franciaország
Férfiak Nôk 28,8 21,7 29,0 23,5 20,3 27,4 21,9 27,4 100,0 100,0
Férfiak 19,7 21,2 26,1 33,0 100,0
Meg jegyzés: A kérdést csak azoknak tették fel, akik a felvétel idején pénzkeresô tevékenységet folytattak. A német kérdôívben ez a kérdés nem szerepelt.
Elsô pillantásra talán meglepô, hogy a munkahelyi leterheltség mindkét nemnél közel azonos hatást gyakorol az otthoni helytállásra (2. táblázat). A nôk valamivel gyakrabban panaszkodnak arról, hogy munka után már nem tudják ellátni a háztartási feladatokat, de a férfiak és a nôk válaszai közötti csekély különbség nem tükrözi a háztartási szerepvállalás nemek szerinti tényleges megoszlását. Egyfelôl lehet, hogy a kutatásban alkalmazott „háztartási munkák listája” nem tartalmaz minden ténylegesen elvégzendô otthoni feladatot – kissé egyoldalúan nô-centrikus –, másfelôl az is lehetséges, hogy a férfiak nagyobb munkahelyi igénybevételnek kitéve fáradtab-
1tordelt9-2b.indd 2
2009/2
ban térnek haza, így a rájuk háruló kevesebb házi munka is meghaladja teljesítôképességüket. A családok – ezen belül elsôsorban a nôk – tehát gyakran szembesülnek azzal a helyzettel, hogy munkahelyi feladataikat csak az otthoni feladatok rovására tudják ellátni. Más oldalról vizsgálva a kérdést: vajon az otthoni tennivalók milyen mértékben befolyásolják a keresô tevékenység ellátását? 3. táblázat. Nem tudta rendesen ellátni a munkáját, mert fáradt volt az elôzô napi sok otthoni tennivaló miatt (gyakoriság a kérdezést megelôzô hónapban, %) Magyarország Hetente többször Havonta néhányszor Ritkábban Soha Összesen
Nôk 1,5 4,9 16,6 77,0 100,0
Oroszország
Férfiak Nôk 1,5 7,4 4,9 12,9 16,6 19,1 77,0 60,5 100,0 100,0
Franciaország
Férfiak Nôk 4,2 2,6 8,3 4,8 14,4 13,9 73,0 78,6 100,0 100,0
Férfiak 1,4 4,0 11,8 82,7 100,0
Meg jegyzés: A kérdést csak azoknak tették fel, akik a felvétel idején pénzkeresô tevékenységet folytattak. A német kérdôívben ez a kérdés nem szerepelt.
Annak ellenére, hogy a háztartás mûködtetése és az ezzel járó fizikai és szellemi igénybevétel oroszlánrésze a nôkre hárul, munkahelyi teljesítményüket ez a tény nem, vagy csak kismértékben befolyásolja. Franciaországban és Magyarországon tízbôl mintegy nyolc nô állította, hogy ez vele soha nem fordult elô, és az orosz nôk között is 60% vélekedett így. A férfiak érintettsége a nôkénél is alacsonyabb. Az otthon és a munkahely viszonya tehát korántsem szimmetrikus. A munkahely nagyobb hatással van a családi életre, mint fordítva, amiben feltehetôen szerepet játszik a munkahely elvesztésétôl való félelem kiváltotta megfelelési kényszer. A keresô tevékenység és a családi feladatok konfliktusát tehát – az érintett nôn kívül – elsôsorban a család szenvedi meg, az otthoni feladatok háttérbe szorulnak a munkavégzés kényszerû primátusával szemben.
Munkamegosztás és értékrend A családi munkamegosztás gyakorlatát és e gyakorlat egyéni és társadalmi elfogadottságát jelentôsen befolyásolhatják a férfi– nôi szerepekre, a munka és a család fontosságára vonatkozó nézetek és értékek. A vizsgálati kérdôívbôl kiválasztottunk négy olyan kérdést, amelyek a tradicionális, családorientált, illetve a liberális, egalitáriánus értékrend jelenlétére irányulnak. A négy kérdésre adott válaszok együttes elemzésébôl két mutatót alakítottunk ki, ezeket tradicionális, illetve emancipált beállítottságúnak neveztünk el. Az egyik vagy másik értékrendet vallók részaránya a vizsgált országokban a következôképpen alakult (lásd az ábrát a 3. oldalon). Németországban és Franciaországban a megkérdezett férfiak és nôk többségükben emancipált beállítottságúak, míg a magyarokra és az oroszokra a tradicionális szemlélet jellemzô. Az egalitáriánus orientáció általánosabb a nôk, mint a férfiak körében, ám ez a megállapítás a magyar lakosságra nem vonatkozik. A magyar férfiak és nôk azonos arányban képviselik a kétféle értékrendet. Az értékrendi skála két pólusán Magyarország, illetve Németország keleti régiója áll. Magyarországon a túlnyomó többség – a férfiak és a nôk egyaránt – a hagyományos értékrendet vallja magáénak, és e nézet hegemóniáját a demográfiai paraméterek
2009.06.18. 18:26:56
KorFa
2009/2
A tradicionális és az emancipált beállítottságúak országonkéni aránya
sem befolyásolják. Tehát életkortól, iskolai végzettségtôl, családi állapottól és gazdasági aktivitástól függetlenül szinte minden megkérdezett a tradicionális értékeket helyezi elôtérbe. Az értékrendi skála másik végén a Németország keleti régiójában élô népesség található. Ahogy Magyarországon szinte mindenki a tradicionális értékrendet vallja, a kelet-német szövetségi államokban az egalitáriánus értékrend dominál. Nemtôl, életkortól, iskolai végzettségtôl, aktivitási státusztól és családi állapottól függetlenül minden kategóriában az emancipáció hívei vannak túlsúlyban. E vonatkozásban nyert tapasztalataink megerôsítik a kilencvenes évek elején végzett nemzetközi öszszehasonlító vizsgálat megállapításait (Pongrácz – S. Molnár 1994), miszerint a család és a munka fontosságát tudakoló skála egyik végén a határozottan családorientált magyar népesség, míg a másik végén a munka-centrikus keletnémetek helyezkedtek el. A francia és a nyugatnémet férfiak és nôk beállítottsága hasonló. A férfiak között mindkét területen túlsúlyban van a tradicionális beállítottság, míg a nôk esetében az egalitáriánus szemlélet dominál. Konzervatívnak csak az alacsony iskolai végzettségû francia és nyugatnémet nôk, valamint az alacsonyan képzett francia férfiak bizonyulnak. A két ország közötti hasonlóság ellenére megállapítható, hogy míg a francia és a német nôk között a vizsgált értékrend tekintetében számottevô különbséget nem találtunk, a német férfiak sok tekintetben konzervatívabban bizonyultak, mint francia társaik.
Következtetések A háztartási munkák túlnyomó többségét a vizsgált országok mindegyikében a nôk végzik. Különösen magas a nôk részvétele a nap mint nap felmerülô, rutinszerû feladatok esetében, mint a fôzés, a mosogatás és a takarítás. Ugyanakkor a nôk leterhelt-
3
sége a férfiak szerepvállalásának mértékétôl függôen országonként eltérô képet mutat. Kérdés, hogy milyen tényezôk befolyásolják a férfiak szerepvállalását, milyen okokra vezethetôk vissza az egyes országok között tapasztalt, olykor igen jelentôs különbségek. Az egyes országok történelme (kiemelten a nôk aktivitási története) és a háztartási munkamegosztás között nem mutatható ki összefüggés. Magyarországon, Oroszországban és Németország keleti régiójában a nôk munkába állítása azonos módon és közel azonos idôben következett be. A kétkeresôs családmodell felülrôl vezényelt, anyagi kényszerrel kierôszakolt megvalósítását mindhárom ország elszenvedte, mint ahogy elszenvedte a kilencvenes évek elején lezajlott gazdasági, politikai változások hatására elbizonytalanodott munkaerôpiacot és a megjelenô munkanélküliséget is. A hasonló politikai, gazdasági, társadalmi és ideológiai múlt ellenére a nemi szerepek igen eltérôen alakultak. A kelet-német nôk családi, háztartási szerepvállalása jobban hasonlít az alapvetôen más történelmi utat bejárt francia asszonyokéhoz, mint a magyarokéhoz vagy az oroszokéhoz. Az empirikus vizsgálat adatait elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy az országok közötti azonosságok és különbségek alapvetôen az értékrendek terén tapasztalható hasonlóságokra és eltérésekre vezethetôk vissza. A kelet-német férfiak és nôk emancipált értékvilága, közel azonos értékrendje magyarázza a háztartási feladatok egalitáriánusabb megosztását, a férfiaknak az átlagosnál nagyobb mértékû szerepvállalását. A francia családoknál tapasztalt viszonylag kedvezô munkamegosztás ugyancsak a párok emancipáltabb beállítottságára vezethetô vissza. A magyar társadalomban a legmagasabb azoknak az aránya, akik a nemek közötti hagyományos szerepmegosztást tartják kívánatosnak és elfogadhatónak. A tradicionális szerepfelfogással összefüggésben a magyar nôk végzik a legtöbb házimunkát a férjek szerény részvétele mellett, mégis éppen a magyar családokban a legkisebb a munkamegosztásból származó konfliktusok gyakorisága. A családi munkamegosztás tekintetében a diplomás nôk vannak a legkedvezôbb helyzetben; a feladatmegosztás ezekben a családokban a francia diplomás családok gyakorlatának felel meg. A témában korábban megjelent NKI kiadványok: Blaskó Zsuzsa (2006): Nôk és férfi ak – keresô munka, házi munka. KSH NKI Kutatási jelentései 82. KSH NKI, Budapest. Pongrácz Tiborné és S. Molnár Edit (1994): Kisgyermekes apák és anyák szülôi, családi attitûdjei négy európai országban. KSH NKI Kutatási jelentései 52. KSH NKI, Budapest.
Pongrácz Tiborné NKI
[email protected] Murinkó Lívia NKI
[email protected]
A KorFa 2009/2. számával búcsúzik a szerkesztô Munkatársaitól és Olvasóitól, akikkel nyugdíjas éveiben is szeretné tartani a kapcsolatot:
[email protected]
1tordelt9-2b.indd 3
2009.06.18. 18:26:57
KorFa
4
2009/2
A nemzetközi vándorlás szerepe a kárpát-medencei magyar népességfejlôdésben1 Az értekezésben arra a kérdésre kerestem választ, mi biztosította 1918 elôtt a kárpát-medencei magyarok természetes szaporodást meghaladó lélekszám-növekedését, annak ellenére, hogy a honfoglalók létszáma feltételezhetôen nem volt nagyobb, mint az itt élôké, és az évszázadok során jelentôs népességveszteséget szenvedtek el.
Következtetések 1. A Kárpát-medence soknemzetiségû térsége nemcsak a magyarrá válást segítette elô, hanem ezzel ellentétes folyamatokat is elindított, amelyek következtében – bár jóval kisebb mértékben – a magyarok nem magyar nemzetiségûekhez történô asszimilálódása is bekövetkezett. Ez különösen a második demográfiai katasztrófát 2 követôen figyelhetô meg, amikor a magyarságnak már nem volt elég ereje ahhoz, hogy számbeli többségét természetes szaporodásával, valamint „külsô” hatás segítségével biztosítsa. 2. A harmadik demográfiai katasztrófa hatására az új határok közé szorított magyarok számát már nem, vagy csak alig gyarapítja az együtt élô nem magyar népek, illetve az ország területére érkezô külföldiek egy részének magyarrá válása. • A szélsô területek elcsatolásával megszûnt az a korábbi belsô vándorlás, amelynek keretében a nem magyarok a többségében magyarok által lakott központi területekre vándoroltak és az ott élôkhöz asszimilálódtak, így a magyarok számát növelték. Az új határok közötti belsô vándormozgalom elsôsorban a lakosság területi súlypontjainak átrendezôdését, a modernizációs folyamatok követelményeinek kielégítését szolgálta. A városokba áramlás, a fejlettebb területeken élôk termékenységi mintájának átvétele, a válások gyakoribbá válása, a házasodási szokások módosulása stb. hosszú távon nem növelte, hanem csökkentette a népességszámot. • A nemzetközi vándorlás népességpótlásban játszott járulékos szerepe is átalakult. Egyrészt minimálisra csökkent a megmaradt Magyarország migrációs vonzása és az abból származó népességnyereség. Másrészt a bevándorlók döntô többségét az országhatáron kívülrôl érkezô magyarok adták, s bár növelték az ország lakosainak számát és ezen belül a magyarok arányát, irreverzibilissé tették a Kárpát-medencében élô magyarok lélekszámának fogyását és elöregedését. Mivel nincs mód olyan visszarendezôdésre, amelynek hatására a szerves népességfejlôdés folyamatai – legalább részben – újból „mûködhetnének”, a napjainkig elszenvedett négy demográfiai katasztrófa közül – tovagyûrûzô hatása miatt – a harmadik demográfiai katasztrófát tartom a legsúlyosabbnak. 1
Részletek Tóth Pál Péter akadémiai doktori értekezésének téziseibôl. Elsô demográfiai katasztrófa: a XIII. század második és harmadik harmadában egymást erôsítô(?) okok következtében bekövetkezett nagyarányú népességvesztés. Második demográfiai katasztrófa: a török hódoltság alatti népességvesztés. Harmadik demográfiai katasztrófa: a szerves népességfejlôdés feltételei felszámolásának és az elsô világháború emberveszteségének együttes következménye. Negyedik demográfiai katasztrófa: az 1956-os magyar exodus, s az azt követô évtizedek embervesztesége. 2
1tordelt9-2b.indd 4
3. A hazai népességfejlôdés új határok közötti, második korszakának kezdetét népesedési „káosz” jellemezte. E „káosz” közepette formálódó új korszakot meghatározó folyamatokat torz természetes népességfejlôdésnek nevezem. • Az új határok közé került Magyarország döntôen már csak a határain kívül hagyott magyarok számára jelentett s jelent vonzást. Így a „külföldiek” – azaz a szomszédos országokban élô magyarok – Magyarországra vándorlása nem a magyar népesség lélekszámát, hanem csak a hazánkban élô magyarok létszámát növeli. Ezzel (immár nemzetközi vándorlás keretében) felgyorsult az a napjainkban is tartó folyamat, amely – némi leegyszerûsítéssel – a magyarok anyaországba tömörülésével, létszámának fogyásával és a népesség elöregedésével jellemezhetô. • Az áttelepedés hatására a szomszédos országok magyar közösségeihez tartozók száma egyrészt csökken, termékenysége alacsonyabb, korstruktúrája öregebb lesz, másrészt pedig a határon túli magyarok által lakott területek elnéptelenednek, a magyar közösségek szórványosodnak és asszimilálódnak a többségi néphez, más nemzetiségûek odatelepülésével pedig semmissé válnak azok az értékek, amelyeket az addig ott élô magyarok a századok során létrehoztak. A kisebbségbe került magyarok egy részének az egykori központi területre történô áttelepedése – bár rövidtávon és közvetlen formában a meghagyott Magyarország lakosainak számát növeli – hosszútávon szûkíti a magyar népességfejlôdés még megmaradt feltételrendszerét. Az áttelepülôk hiánya nemcsak a kibocsátó közösség lélekszámát és termékenységét csökkenti, s kor szerinti összetételét öregbíti, hanem tovább szûkíti azt a teret, amelyet még magyarok töltenek „ki”, laknak be. Ezzel – szándékaiktól függetlenül – egyrészt elôsegítik a még maradók szórványhelyzetbe kerülését, másrészt felgyorsítják a már szórványhelyzetben élô magyarok többségi néphez történô asszimilálódását. Ebbôl következik, hogy a magyar népességfejlôdés második korszakában a nemzetközi vándorlásból származó nyereség népességpótlásban játszott szerepe kétes értékû és teljes mértékben ellentétes azzal a hatással, amelyet az elsô korszakban lejátszódott vándorlási folyamatok eredményeztek.3 Az új határok közé szorított Magyarország létrehozásával kialakult paradox helyzet abban is megnyilvánul, hogy csak azokat tekintették magyarnak, akik Magyarországon éltek, függetlenül attól, hányan vallották magukat a szomszéd országokban magyar nemzetiségûnek. Ez a „nézet”, „felfogás” fokozatosan teret hódított, a kommunista hatalomátvételt követôen pedig rögzült, s a rendszerváltoztatás óta sem sokat változott. Az 1918 utáni magyar népességfejlôdés várható fejleményeinek felismerését a fenti deformáció mellett az is gátolta, hogy a szerves népességfejlôdés feltételeit biztosító folyamatok megszakadásának következményei – a háború okozta emberveszteség, a termékenység megcsappanása, valamint a világháborút követô határmegvonás miatti jelentôs mértékû 3 A folyamatot azért minôsítem kétes értékûnek s nem negatívnak, mert az áttelepülô személyében közvetlen formában – az asszimilálódóval és a harmadik országba vándorlóval szemben – a magyarság lélekszámát nem csökkenti.
2009.06.18. 18:26:59
2009/2
KorFa
kényszermigráció következtében – a kutatók elôtt rejtve maradtak.1 A változásokat generáló törvényszerûség feltárása – feltételezhetôen a rögzült paradox helyzet következtében – még akkor sem következett be, amikor Magyarország és a szomszédos országokban élô magyar nemzetiségûek lélekszáma csökkent, s annak negatív következményei egyértelmûvé és nyilvánvalóvá váltak. A rendszerváltoztatással összefüggô radikális változások tették nyilvánvalóvá számomra a folyamatok valós természetét, s azt, hogy a Kárpát-medencei magyar népesedési folyamatok – az 1918-ban bekövetkezett széttagoltság és a közel kilencven éves „szétfejlôdés” ellenére – csakis a nyolc országban zajló magyar népesedési folyamatok együttes hatásaként, egységes folyamatként vizsgálhatók. E nélkül ugyanis nem lehet megismerni és megérteni sem a szomszédos országokban élô magyarok, sem a határon innen élôk népesedési folyamatait, a kialakult népesedési anomáliákat, a szórványosodást és következményeit, a népesedéspolitikai gyakorlat által létrehozott hibás mechanizmusokat. A magyarországi és a szomszédos országokban élô magyar nemzetiségûek népesedési folyamatai széttagoltságuk ellenére is csak látszólag függetlenek egymástól, nemcsak feltételezik egymást, hanem kölcsönhatásukban felerôsítik és kiteljesítik azokat a demográfiai eseményeket, amelyek a Kárpát-medencei magyar népességfejlôdés második korszakával kezdôdtek meg. Tehát mindaz, ami a népesedési folyamatok területén Magyarországon zajlik, csak része a magyar népesedési folyamatoknak, de nem azonos azzal. 1 A környezô országokból Magyarországra beköltözô, áttelepített és menekülô magyar nemzetiségûek pontos számát nem ismerjük. A kényszerû migráció volumenét jól érzékelteti az a tény, hogy 1919–1924 között csak a Romániához csatolt területrôl kb. 200 ezren, az ezt követô tíz évben pedig, további 130 ezren érkeztek Magyarországra.
5
Összességében arra a következtetésre jutottam, hogy a határon túli magyar közösségekhez tartozók nem csekély részének Magyarországra vándorlása elhalasztja ugyan az ország lakosságszámának 10 millió fô alá csökkenését, ideig-óráig elodázza az elöregedésbôl származó gazdasági és szociális problémák megoldását, ugyanakkor felgyorsítja, s egyértelmûen visszafordíthatatlanná teszi a magyar népesség lélekszámának fogyását és elöregedését. A népesedési szempontból várható jövô alakulásának két lehetséges – az értekezésben részletesen kifejtett – változatának felvázolása során arra a következtetésre jutottam, hogy a népességcsökkenés és az elöregedés ütemének mérséklése mindaddig nem lehetséges, amíg a feltárt valós folyamatokat figyelembe vevô nemzetpolitikai koncepció szerinti népesedéspolitikai gyakorlat nem valósul meg. A magyarok által lakott területek további szûkítését és a magyarok szórványosodását pedig csak abban az esetben mérsékelhetjük, ha Magyarországon megteremtjük annak feltételeit, hogy: • minden újszülöttnek lehetôsége legyen felnôtt korában, megfelelô ismeretek birtokában, bekapcsolódni a magyar társadalom életébe; • az idô elôtt meghaltak száma minimálisra csökkenjen; és ha • közös erôfeszítés hatására a szomszédos országokban élô magyarok közül mind kevesebben érezzenek késztetést szülôföldjük elhagyására. Amennyiben ezek megvalósulnak, akkor a magyar népességfejlôdésben rezsimváltás következik be. Ez esetben reményt látok arra, hogy az Európai Unió keretei között új feltételek közé került magyarság lélekszámának növekedése és összetételének fiatalodása – lakóhelyétôl függetlenül – hosszú távon reálissá váljon. Tóth Pál Péter NKI tothpal@demografia.hu
Népesedési Világnap 2009 A Népesedési Világnapot az ENSz 1990-ben nevezte ki. Azért esett július 11-ére a választás, mert – számítások szerint – a Föld népessége 1987. július 11-én érte el az ötmilliárd fôt. A 2009-es Népesedési Világnap kiemelt témája a marginalizált csoportok védelme a globális gazdasági válság következményeitôl. A pénzügyi válság veszélyezteti az egészség javítása és a szegénység csökkentése terén nehezen kiharcolt eredményeket. Ideje ezért most kiemelten kezelni annak az ígéretnek a megtartását, hogy 2015-ig mindenki számára hozzáférhetôk legyenek az egészséges életadás feltételei. Az ENSz Millenniumi kampánya szerint (Szûnjön meg a szegénység 2015-ig) a marginalizált, illetve sebezhetô társadalmi csoportba tartoznak: • A bevándorlók és a vendégmunkások, • Az informális szektorban dolgozók, • A fiatalok, • Azok a felnôttek, akiknél a munkanélkülivé válás kockázata háromszor, vagy annál nagyobb mértékben haladja meg az átlagos kockázatot, • A nôk és a gyermekek a leginkább sebezhetô társadalmi csoportba tartoznak, • A nôk, akiket az átlagosnál nagyobb mértékben fenyeget a munkanélküliség. Különös figyelmet érdemel az iskolai oktatásból való kimaradás és a fokozódó gyermekmunka. További információ: www.unfpa.org; www.endpoverty2015.org
1tordelt9-2b.indd 5
2009.06.18. 18:27:00
KorFa
6
2009/2
VISSZATEKINTÉS John Hajnal (Darmstadt, 1924. november 26. – London, 2008. november 30.)
Nina és John Hajnal 2007 nyarán, londoni otthonukban. (A háttérben Hajnal János édesanyjának kézimunkája. Fotó: Daróczi Etelka)
A súlyos betegség hét hónappal felesége, Nina Lande halálát követôen gyôzte le Hajnal Jánost1, akit demográfusként leginkább a „Hajnal-vonal”-ról ismerünk 2. Bár édesapja, Hajnal-Kónyi Kálmán statikus is Németországban született, otthon csak magyarul beszéltek. A náci fenyegetettség miatt a család 1936-ban emigrált. Amíg az együttlét feltételeit megteremtették, fiúk egy holland kvéker iskolában tanult, majd 1937-ben követte szüleit és két húgát Angliába.3 16 évesen már oxfordi diák, s bár inkább a matematika és a természettudományok érdeklik, az iskola hatására elôször klasszika-filológiát tanul. A nyel1 John Hajnal pályájáról lásd: KorFa 2001/3–4: 6–7; budapesti látogatásáról lásd: KorFa 2002/3–4: 12. 2 „European marriage patterns in perspective”. Részletek magyarul „Az európai házasodási szokások térbeli és idôbeli összehasonlításban” címen közli a tanulmány egyes részleteit a KorF--a 2001/3–4: 8–10. 3 Hajnal-Kónyi Kálmán és Mannheim Károly szociológiaprofesszor egymás mellett vett házat London elegáns Golders Green negyedében. Az egyik Hajnal-Kónyi lány, Charlotte Franklin, Kaffka Margit regényeinek angol fordítója.
1tordelt9-2b.indd 6
vek és kultúrák iránti érdeklôdése és nyitottsága élete végéig eleven maradt. Politikatudományi, filozófiai és közgazdasági tanulmányokat követôen 1943-ban szerezte elsô diplomáját. 1944–1948 között a Royal Commission on Population megbízásából tanulmányokat ír a reprodukciót biztosító termékenységrôl. Megkülönbözteti a fluktuáló aktuális (keresztmetszeti, vagy „flow”) termékenységi arányszámokat és a családnagyság (longitudinális, befejezett vagy „stock” termékenység) idôben stabilabb mutatóit, a kívánt/tervezett és a megvalósult gyermekszámot, az elôrehozott, valamint az elhalasztott (és ezért gyakran nem megvalósuló) gyermekáldást.4 1948-tól néhány évig ENSZ-alkalmazottként végez demográfiai kutatásokat New Yorkban. A matematika iránti vonzalma és tudásvágya vezérli a neves Princeton-i Office of Population Research-be, ahol 1951 és 1953 között saját költségén képezi magát. Angliába már feleségével és elsô gyermekével tér vissza. Összesen három lányuk és egy fiúk született. 1953 és 1957 között a University of Manchester oktatója, majd a London School of Economics Statisztika tanszékére vezet az út. Az LSE-re demográfiai munkásságának elismeréseképpen nevezték ki, amelyet néhány évig tovább folytatott. Korábban említett híres tanulmánya 1965-ben látott napvilágot a D. V. Glass és D. E. C. Eversely szerkesztette Population in History c. kötetben. 1972-ben jelenik meg a Penguin kiadónál The Student Trap címû könyve, amelyben a „szakbarbár” oktatási rendszer következményeit vizsgálta, jelentôsen hozzájárulva a túlzott szakosodásról az Egyesült Királyság iskoláiban folytatott vitához és a nemzetközi érettségi növekvô népszerûségéhez. Késôbb kifejezetten a matematika és a statisztika felé fordult, különösen a sztochasztikus folyamatok és a Markovláncok foglalkoztatták5. 1975-ben nevezik ki egyetemi tanárnak. Tagja a Nemzetközi Statisztikai Társaságnak, 19664
Population Studies, 1947, I, 150. J. E. Cohen, John Hajnal & Charles M. Newman (1986): Approaching consensus can be delicate when positions harden. Stochastic Processes and Their Applications 22: 315-322. 5
tól a Brit Akadémiának, vendégtanár Cambridge-ben és az Egyesült Államokban. Bár 1986-ban nyugalomba vonult, utolsó tanulmánya 1998-ban jelent meg, a Markov-láncok elméletérôl.6 John Hajnal munkásságának külön szekciót szentel a Brit Népességtudományi Társaság (BSPS) 2009 évi konferenciája Mike Murphy szervezésében (Brighton, University of Sussex, Szeptember 9–11.) . DE Kalev Katus (Tallinn, 1955. október 29. – Helsinki, 2008. június 11.)
Kalev Katus (Fotó: www.iussp.org)
Nagy veszteség érte az észt és egyben az európai népességtudományt. 52 éves korában elhunyt a rendkívül aktív és sokoldalú demográfus, Kalev Katus professzor, a Tallinni Egyetem Demográfia tanszékének vezetôje, az Észt Egyetemközi Demográfiai Központ alapítója és irányítója, az Észt Népességtudományi Intézet igazgatója. Egy Helsinkiben rendezett szemináriumon vett részt, éppen elôadását tartotta. Ô képviselte Észtországot az Európa Tanács Népesedési Bizottságában, fontos szerepe volt az Európai Unió és a volt Szovjetunió országai közötti együttmûködésben. Számos nemzetközi kutatásban vett részt. A Generációk és a társadalmi nem (GGS), valamint A nôk bevándorlása iránti igény és beilleszkedésük az öregedô társadalmakba (FEMAGE) címû projektekben együtt dolgozott az NKI munkatársaival. Óriási munkabírású, éleslátású, szívélyes embernek ismertük meg. Kalev Katus 1982-ben a Moszkvai Állami Egyetemen védte meg diplo-
6
LSE Statistical series of monographs.
2009.06.18. 18:27:03
KorFa
2009/2
mamunkáját, amely – a Szovjetunióban uralkodó hivatalos állásponttal szemben – a demográfiai átmenet koncepcióját követte. Észtországba visszatérve fáradhatatlanul küzdött azért, hogy megteremtse a demográfiai kutatás feltételeit.
7
Tudományos érdeklôdésének középpontjában a termékenység vizsgálata állt, ám gazdag publikációs tevékenysége ennél jóval tágabb kört fogott át, beleértve a halandóság hosszú távú trendjeit, az öregedést és számos egyéb témát. Az észt
statisztika javítására irányuló törekvéseit az a meggyôzôdése vezette, hogy a népességkutatást szilárd információs alapokra kell helyezni.
népesedéspolitikai, szociálpolitikai, gyermekvédelmi értékek, célok, eszközök változása a magyar családtámogatási rendszerben a rendszerváltástól napjainkig • Kapitány Balázs: A „gyed-hatás”. Az 1985 és 1996 közötti családtámogatási rendszer termékenységre gyakorolt hatása • Makay Zsuzsanna: Ki vigyáz a munkavállaló anya gyermekére? Az egy éven aluli gyermekek napközbeni ellátása Franciaországban • Melegh Attila– Kovács Éva: Nemek szerint tagolt térben. A bevándorló nôk vándorlásának típusai, okai és formái nyolc európai országban • Németh Zsolt: A megyék társadalomszerkezete és a vándorlások • Tárkányi Ákos: A második demográfiai átmenet néhány fôbb tényezôje a fejlett világban és Magyarországon • Tóth Ágnes–Vékás János: Család és identitás. A vegyes házasság szerepe a magyarországi kisebbségi közösségek reprodukciójában.
Közlemény Nagybajom népesedéstörténetének vázlata, 1783–1949 (György-Dávid Anita). Archívum Magyarország értelmiségi népessége (Dobrovits Sándor). Ismertetések Benda Gyula: Társadalomtörténeti tanulmányok (Pakot Levente) • Tommy Bengtsson – Cameron Campbell – James Z. Lee et al.: Life under Pressure. Mortality and Living Standards in Europe and Asia, 1700–1900. (Ostromlott élet. Halandóság és életszínvonal Európában és Ázsiában, 1700–1900.) (Ôri Péter) A szerzôk jegyzéke.
DE
SZEMLE Demográfia 2008 A Demográfi a az MTA Demográfi ai Bizottsága és a KSH Népességtudományi Kutató Intézet folyóirata. Megjelenik negyedévente. Szerkesztôség: Spéder Zsolt ( fôszerkesztô), Ôri Péter ( felelôs szerkesztô), Hablicsek László (szerkesztô), Kamarás Ferenc (szerkesztô). Elôfizetési díj egész évre 1040 Ft.
Az NKI kiadványai megrendelhetôk: Kardulesz Ferencné NKI
[email protected]
Történeti demográfiai évkönyv 2006–2008 A Demográfia 2008-as számaiban megjelent tanulmányok és közlemények: Blaskó Zsuzsa: Az anya korai munkavállalásának hatásai a gyermek pszichés fejlôdésére. Szakirodalmi áttekintés • Bognár Virág: Gyermekvállalási tervek – munkaerô-piaci helyzet • Daróczi Etelka–Hablicsek László: A halandóság területi és idôbeli különbségei az életkor függvényében • Dupcsik Csaba–Tóth Olga: Feminizmus helyett familizmus • Földházi Erzsébet: Az elsô házasság felbomlása – eseménytörténeti elemzés • Földvári Péter: A magyarországi demográfiai átmenet nemlineáris idôsorelemzése • Gyarmati Andrea: A
1tordelt9-2b.indd 7
Szerkesztôk: Faragó Tamás és Ôri Péter KSH Népességtudományi Kutatóintézet. Budapest, 2008, 280 oldal, 1800 Ft. Tartalom: Tanulmányok A magyarországi történeti demográfiai kutatás vázlatos története. I. A kezdetektôl 1945-ig (Faragó Tamás) • A háztartások struktúrája a 18. század végi Magyarországon. Elemzési kísérlet (Ôri Péter) • Demográfia és öröklési rendszer a Kárpát-medencében az elsô világháború elôtt (Faragó Tamás) • Népesedési folyamatok és a demográfiai viselkedés kistérségi mintái. Udvarhely vármegye a 19. század végén, 20. század elején (Pakot Levente).
Az NKI kiadványai megrendelhetôk: Kardulesz Ferencné NKI kardulesz@demografia.hu
Szerepváltozások Jelentés a nôk és a férfiak helyzetérôl 2009 Szerkesztôk: Nagy Ildikó és Pongrácz Tiborné TÁRKI Zrt. – Szociális és Munkaügyi Minisztérium. Budapest, 2009, 280 oldal, 2500 Ft.
2009.06.18. 18:27:11
KorFa
8
és különbségek Európában (Pongrácz Tiborné és Murinkó Lívia) • Nôk és férfiak egészségi állapota Magyarországon (Kopp Mária és Skrabski Árpád) • A korhatár elôtti nyugdíjba vonulás nemek szerinti különbségei (Monostori Judit) • A nôi szegénység Magyarországon és Európában (Gábos András és Szivós Péter) • A roma nôk helyzete kelet-európai összehasonlításban az ezredforduló után (Bernát Anikó és Páthy-Dencsô Blanka) • Nemek szerint tagolt térben. A bevándorló nôk vándorlásának típusai, okai és formái nyolc európai országban (Melegh Attila és Kovács Éva) • A családon belüli erôszak jelentésváltozásai és helyzete Magyarországon (Herczog Mária) • Prostitúció, emberkereskedelem (Fehér Lenke).
A Szerepváltozások címû tanulmánykötet 1997 óta jelenik meg. A kötet beszámol a magyarországi nôk társadalmi, gazdasági helyzetérôl, a társadalmi tagoltság, az egyenlôtlenségi rendszer „gender” szempontú leírását adja. Férfiak és nôk, felnôttek és gyermekek szerepei a család, a közélet és a munkaerôpiac forgószínpadán ... A 2009. évi tartalom: Bevezetô • A nôk politikai reprezentáltsága. Európai uniós körültekintés (Lévai Katalin) • Nôk és férfiak a munkaerôpiacon – a Lisszaboni Növekedési és Foglalkoztatási Stratégia céljainak a tükrében (Frey Mária) • Nôk és férfiak a vezetésben (Nagy Beáta) • A gyermekgondozási szabadsággal kapcsolatos kérdések Magyarországon és az Európai Unió néhány államában (Korintus Mihályné) • A munkaerôpiac és a pénzbeli családtámogatási rendszer hatása a gyermekvállalási tervek megvalósulására (Kapitány Balázs és Spéder Zsolt) • Háztartási munkamegosztás. Azonosságok
2009/2
Válság és megújulás a második világháború utáni epidemiológiai fejlôdésben Magyarországon Szerzô: Józan Péter Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Mûhelytanulmányok. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2008, 127 oldal, 1690 Ft. „Az foglalkoztatott, hogy milyen módon alakította a társadalmi-gazdasági, politikai viszonyok változása az epidemiológiai fejlôdést. A magyar társadalom történelmileg igen rövid idô, mindössze öt évtized alatt két ízben is gyökeres változást élt át. Az 1947–1948. évi kommunista hatalomátvétel és az 1989–1990. évi rendszerváltozás következtében az epidemiológiai fejlôdés diszkontinuussá vált, szemben a nyugati fejlôdéssel, amelyet a kontinuitás jellemez. A diszkontinuitás az epidemiológiai fejlôdés három idôszakában fejezôdik ki. Ezek a születéskor várható élettartam (…) idôsora alapján 1948–1966 között a reményteljes kezdet, 1967–1993 között a krónikus kvalifikált epidemiológia válság (…) és 1994–2006 között a megújulás idôszakai.” – olvashatjuk a Bevezetés-ben. A kötet további fejezetei: Anyag és módszer • Általános halandóság • A halandóság nemi különbségei • Korspecifikus halandóság • Csecsemôhalandóság • Haláloki struktúra, okspecifikus halandóság • Nemzetközi kitekintés • Következtetések • Köszönetnyilvánítás • Irodalomjegyzék • Ábrák és táblázatok jegyzéke • A kötet szerzôje.
NAPTÁR Földházi Erzsébet Ph. D. védése
Gödri Irén Ph. D. védése
Az NKI tudományos munkatársa „Az első házasságkötés után. A párkapcsolatok dinamikája, egyszülős családok kialakulása és megszűnése Magyarországon a 20. század második felében” című doktori értekezésének nyilvános vitája 2009. március 30-án volt a Corvinus Egyetemen. Az értekezés témavezetője Spéder Zsolt, opponensei S. Molnár Edit és Vaskovics László voltak.
Az NKI tudományos munkatársa „Migráció a kapcsolatok hálójában. A kapcsolati tőke és a kapcsolathálók jelenléte és szerepe az ezredvégi magyarországi bevándorlásban” című doktori értekezésének nyilvános vitája 2009. április 3-án volt az ELTE Társadalomtudományi Kar kari tanácstermében. Az értekezés témavezetője Tóth Pál Péter, opponensei Letenyei László és Sik Endre voltak.
1tordelt9-2b.indd 8
KorFa – népesedési hírlevél ISSN 1586-7684 Kiadó: KSH Népességtudományi Kutató Intézet Cím: 1024 Budapest, Buday László u. 1–3. Telefon: 06-1-345-6449 • Fax: 06-1-345-1115 Felelôs kiadó: Spéder Zsolt igazgató Szerkesztô: Daróczi Etelka daroczi@demografia.hu • Telefon: 06-1-345-6629 Ter jesztô: Kardulesz Ferencné kardulesz@demografia.hu Telefon: 06-1-345-6664 Tipográfia és tördelés: Élôfej Bt.
[email protected] Megjelenik évente 4 alkalommal.
2009.06.18. 18:27:15
