Komplex fenntartható gazdaságfejlesztési intézkedések a Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület működési területén. Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület

Komplex fenntartható gazdaságfejlesztési intézkedések a Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület működési területén Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület

2009

Tartalomjegyzék

Bevezetés

3

Az Európai Uniós dokumentumok által kijelölt fejlődési pályák és keretek

3

A vidékfejlesztés dokumentumokban

6

helye

és

szerepe

a

hazai

fejlesztéspolitikai

A vidéki gazdaság szerkezete, jellemzői és meghatározó folyamatai

8

A Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület helyi akciócsoport gazdasági szerkezetét és gazdasági folyamatait tükröző adatok

14

A Mecsek-Völgység-Hegyhát agrárgazdaságának jellemzői

akciócsoport

31

A Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület vállalkozásainak empirikus vizsgálata

36

Lehetséges fejlesztési irányok

42

Az agrárgazdaság fejlesztési lehetőségei

42

A szekunder és tercier szektor fejlesztési lehetőségei

45

Egyesület

2

helyi

Komplex fenntartható gazdaságfejlesztési intézkedések a MecsekVölgység-Hegyhát Egyesület működési területén Bevezetés A tanulmány célja, hogy rámutasson azokra a makrogazdasági folyamatokra, az Európai Uniós vidékfejlesztési és kohéziós politika jelenlegi és várható irányaira, a térséget és a településeket jellemző adatokra és trendekre, a meghatározó helyi gazdasági szereplők véleményére, amelyek együttesen befolyásolják, illetve meghatározzák azokat a kereteket, amelyek között elképzelhetők a térség gazdaságfejlesztést érintő projektjei. Mindazonáltal a tanulmány nem helyettesítheti a különálló gazdaságfejlesztési programot, de meghatározhatja annak fő irányait. A tanulmány alapoz az Egyesület által 2008. év során elkészített Helyi Vidékfejlesztési Stratégiára, abból a szempontból, hogy nem kívánja megismételni az ott rögzített demográfiai, természeti, környezeti helyzetre vonatkozó adatokat, különösen azért, mert ezen adatok vagy teljes egészében változatlanok, vagy változásuk marginálisan, esetleg egyáltalán nem érinti a térség gazdasági környezetét, folyamatait. Nem része a tanulmánynak a turizmusfejlesztés, mert ezen terület vizsgálatára egy másik, önálló tanulmányban már sor került. A tanulmány részben a gazdasági válság következtében megváltozott körülmények hatásaira, a változó, vagy megváltozott fejlesztési lehetőségekre, részben pedig a térség gazdaságát hosszabb távon meghatározó folyamatokra is fel kívánja hívni a figyelmet. Szükséges rámutatni arra is, hogy a tanulmány nem kizárólag, sőt nem elsősorban a mezőgazdaság szerepével és fejlesztésével kíván foglalkozni, mivel a mező- és erdőgazdálkodás a vidék és a HACS területén élő lakosság megélhetésében, foglalkoztatásában egyre kisebb szerepet tölt be. Az Európai Uniós dokumentumok által kijelölt fejlődési pályák és keretek A helyi akciócsoport gazdaság fejlesztési elképzeléseire, lehetőségeire, mind a strukturális alapok, mind pedig az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap hatást gyakorolhat. Ezen pénzügyi eszközök alkalmazására, jövőjére vonatkozóan – a jogi szabályozás mellett – hatást gyakorolnak az ún.: stratégiai iránymutatások, valamint a kohéziós és vidékfejlesztési politika felülvizsgálatát célzó közösségi dokumentumok (pl.: Zöld könyv a területi kohézióról, jelentés a kohéziós politika vidékfejlesztési intézkedéseket kiegészítő jellegéről és vidékfejlesztési intézkedésekkel történő összehangolásáról). A különböző dokumentumok hangsúlyozzák az egyes alapok intézkedései közötti szinergia, koherencia és együttműködés igényét. Ez a HACS számára azt jelenti, hogy a helyi stratégiában éppoly szinten és mélységben szükséges kidolgozni a különböző projekteket, mintha azokat nem csak az EMVA, hanem a strukturális alapok (hazánkban az Új 3

Magyarország Fejlesztési Terv – ÚMFT) programjai finanszíroznák. Sajnálatos módon a különböző alapok közötti együttműködés formáit a közösségi jogszabályok nem intézményesítik, a gyakorlatban a két közösségi forrás menedzselését végző szervek legfeljebb az egymástól történő lehatárolás tekintetében működnek együtt, ez az aktivitás az összhang keresése esetén már egyáltalán nem nyilvánul meg. A kormányzati, nemzeti szintű fejlesztéspolitikára az Egyesületnek formálisan nincs közvetlen ráhatása, ez azonban nem menti fel az alól, hogy fejlesztési stratégiáját komplex módon készítse el. A vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások kihangsúlyozzák, hogy az EU vidékfejlesztési programjai hozzájárulhatnak a területi kohézió megvalósításához. Ugyanakkor egyre inkább felismerték a kormányzás különböző szintjei közötti, valamint e hatóságok és a fejlesztési folyamatban közvetlenül részt vevő helyi szervezetek és polgárok közötti együttműködés, párbeszéd és partnerség elősegítésének szükségességét. Ez a helyi akciócsoport számára nem csupán az Egyesület működése szempontjából alapvető jelentőségű és a helyi akciócsoporton belüli partnerség fenntartását, tényleges működtetését, illetőleg a működtetés formáinak kijelölését és intézményesítését jelenti, hanem annak a követelményét, hogy más akciócsoportokkal és területfejlesztési szereplőkkel is intézményesített kapcsolatokkal rendelkezzen. A hatékony érdekérvényesítés és a nagyobb területi léptékű együttműködés csak ennek segítségével valósulhat meg. A legtöbb gazdasági tevékenység az Európai Unió területén – így hazánkban is – a városokban és a nagyvárosokban összpontosul, de a vidéki területek továbbra is az EU fontos részét képezik. Itt található a természeti erőforrások és a természeti területek (tavak, erők, Natura 2000 területek stb.) nagy része, a levegő minősége jó, valamint gyakran vonzó és biztonságos lakó- és kirándulóhelyekkel rendelkeznek. Ennek ellenére az Egyesület területét is jellemzi az a népesség csökkenés, mely részben a városokba történő elvándorlásnak köszönhető. Ugyanakkor a városok által képviselt népességi és gazdasági koncentráció kifejezett veszélyekkel is járhat, melyek oldása a vidékfejlesztési és városfejlesztési politika összehangolt akciói nélkül elképzelhetetlen. A gazdasági tevékenységek koncentrációja nem csak gazdasági előnyökkel, hanem a közlekedési torlódások, a magas ingatlanárak, a társadalmi kirekesztés és a légköri szennyezés formájában megjelenő hátrányokkal is jár. A fentiek szerint a gazdasági tevékenységek az EU-ban sokkal koncentráltabbak, mint a népesség. Ez a koncentráció az agglomerációból és a meghatározott helyszíneken található bizonyos tevékenységek csoportosításából eredő növekvő haszon jelentette előnyöket eredményez, beleértve az egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint a felsőoktatási intézményekhez és képzési lehetőségekhez való viszonylag könnyű hozzáférést. Ezt tükrözi az, hogy a fővárosokban és a legtöbb sűrűn lakott város vonzáskörzetében a nemzeti átlaghoz viszonyítva magas az egy főre jutó GDP, a termelékenység, a foglalkoztatottság és a kutatási és innovációs tevékenység szintje. A vidéki területek fejlődését, de különösen a foglalkoztatási, munkalehetőségeket alapvetően befolyásolja a területek összekapcsolásának, a távolságok áthidalásának, az elérhetőség 4

biztosításának kérdése. A közösségi dokumentumok szerint a területek összekapcsolásához napjainkban a jó intermodális közlekedési hálózatoknál többre van szükség. Az olyan szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférést is szükségessé teszi, mint az egészségügyi ellátás, az oktatás, a fenntartható energiaforrások, a széles sávú internet, az energiahálózatokkal való megbízható kapcsolat, valamint erős kapcsolatok a vállalkozások és a kutatóközpontok között. Ez a hátrányos helyzetű térségek, csoportok különleges szükségletei kielégítése szempontjából is elengedhetetlen fontosságú. Ennek megfelelően a térség specifikus növekedési politikák végrehajtási módszereit ki kell igazítani annak érdekében, hogy megfeleljenek az új valóságnak. A vidékfejlesztésre vonatkozó stratégiai iránymutatás, valamint annak 2009. évi módosítása némiképp egyoldalú személetet tükrözően, az agrárgazdaságra koncentrál és elsősorban az agrárium fejlesztési lehetőségei mentén képzeli el a vidéki térségek fejlődését és fejlesztési lehetőségeit. A dokumentum szerint a jövőbeli vidékfejlesztési politika három fő területre koncentrál: · élelmiszergazdaság, környezet és a szélesebb értelemben vett vidéki gazdaság és vidéki népesség. · A vidékfejlesztési stratégiák és programok új generációja egy versenyképességi (mezőgazdaság, élelmiszeripar és erdészet) tengely. · Egy területgazdálkodás-környezet tengely és egy a vidéki területek életminősége/diverzifikációja tengely mentén épül fel. A stratégiai iránymutatás – szemléletváltozás nélkül – az alábbiakat emeli ki: Az éghajlatváltozás, a megújuló energiaforrások, a vízgazdálkodás, a biológiai sokféleség (beleértve az ehhez kapcsolódó innovációtámogatást is) és a tejágazat szerkezetátalakítása az európai vidéki térségek, mezőgazdaság és erdőgazdálkodás legjelentősebb kihívásai. Az Európai Unió átfogó éghajlatváltozási stratégiájának részeként a mezőgazdaságnak és az erdőgazdálkodásnak fokozottabban hozzá kell járulnia az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszafogásához, és a szén-dioxid nagyobb arányú megkötéséhez. A mezőgazdasági és erdészeti eredetű biomasszából származó megújuló energia termelésének növelése szintén hozzá kell, hogy járuljon ahhoz, hogy 2020-ra elérhetőek legyenek az üzemanyag- és energiafogyasztásra vonatkozó új uniós célkitűzések. Alapvető fontosságú lesz fenntarthatóbb vízgazdálkodási gyakorlatok alkalmazása a mezőgazdaságban annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben megfelelő mennyiségű és minőségű víz álljon rendelkezésre, és alkalmazkodni lehessen az éghajlatváltozásnak a vízkészletekre gyakorolt várható hatásaihoz. A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása marad mindazonáltal a legnagyobb kihívás.

A 3. és a 4. tengely alapján helyi szintű projektek és megújuló energia-forrásokkal kapcsolatos együttműködési projektek, továbbá a mezőgazdasági termelőknek a bioenergiatermelésben történő bevonása támogathatók. A természeti örökség megőrzése segíthet a magas természeti értékű élőhelyek és víztestek megóvásában. 5

Tekintettel arra, hogy minden vidéki térségnek szembe kell néznie az éghajlatváltozással és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kérdésekkel, a tagállamok arra ösztönözhetik a 4. tengely alapján működő helyi akciócsoportokat (Leader), hogy ezeket a kérdéseket horizontális témaként vegyék fel a helyi fejlesztési stratégiájukba. A csoportok megfelelő helyzetben vannak ahhoz, hogy segítsék az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, valamint a megújuló energia-forrásokkal kapcsolatos, helyi viszonyokra szabott megoldások megtalálását. Az innovációban benne rejlik a lehetőség, hogy pozitív hatásokat érjen el az éghajlatváltozásnak, a megújuló energiák termelésének, a fenntarthatóbb vízgazdálkodási gyakorlatoknak és a biológiai sokféleség csökkenése megfékezésének új kihívásaival való szembenézésben. Az e területekkel kapcsolatos innováció támogatása a releváns technológiák, termékek és eljárások fejlesztésének, elterjesztésének és alkalmazásának formáját öltheti. Az iránymutatásban szó sem esik arról, hogy például a gazdasági válság negatív hatásainak mérséklésében a Leader helyi akciócsoportoknak, vagy az agrárágazaton kívüli céloknak milyen szerepet kellene játszani, ez utóbbiakat esetleg milyen módon lenne szükséges módosítani. Az iránymutatás módosítása kizárólag agrárszemlélettel, kizárólagosan agrárkörnyezeti kérdésekkel foglalkozik. Ha az Európai Unió jelenlegi ún.: vidékfejlesztési politikáját kívánnánk tömören és sarkosan értékelni, akkor megállapítható, hogy az agrárszemléletű és az agrárágazat dominanciájával rendelkező fejlesztéspolitika legfeljebb ötven-száz évvel ezelőtt képviselhetett volna korszerű vidékfejlesztési politikát. Az agrárágazat támogatása mellett a diverzifikáció, mely a 3. tengely egyik fontos célkitűzése, ekkor érinthette volna a vidéki lakosság jelentős részét. Jelen pillanatban ez a cél is legfeljebb a néhány százalékot kitevő agrárágazatból élő lakosságnak szólhat. Ez a vidékfejlesztési politika nem a 21. század vidékének szól, hanem az agárágazat szereplőinek, amelyek mellett – úgy tűnik szükséges rosszként, periférikusan, politikai nyomásra – jelenhetett meg a 3. tengely (a vidéki életminőség javítása) és 4. tengelyként a Leader program.

A vidékfejlesztés helye és szerepe a hazai fejlesztéspolitikai dokumentumokban Az országos területfejlesztési koncepcióról (OTK) szóló 97/2005. (XII. 25.) országgyűlési határozat szerint a vidékfejlesztés a vidékies térségek társadalmi, gazdasági és környezeti folyamatainak értékelése alapján a helyi adottságokat érvényesítő, az adott térségben élő emberek részvételével formálódó programok és beruházások meghatározása és megvalósítása. Lényegében a helyi erőforrások azonosításán, feltárásán, mobilizálásán keresztül megvalósuló kisléptékű térségfejlesztés. Megközelítésében átlagon felüli szerepet kap a fejlesztések környezetintegráltsága, a környezeti alrendszernek a vidékies területi rendszerekben betöltött meghatározó szerepe miatt.

6

Az integrált vidékfejlesztés a vidékfejlesztést integráltan több, az agrárágazaton határozottan túlmutató gazdasági szektor fejlesztésével, és szociális aspektusok figyelembe vételével megvalósító tevékenység. Az integráció alapját a terület, a vidékies térség jelenti. A kifejezés utal a környezetintegráltságra is, a helyi környezeti alrendszer adottságaira alapozott fenntartható fejlesztésre és értékmegőrzésre. Az integrált vidékfejlesztés a területfejlesztési politikai célok érvényesülését szolgáló egyik legfontosabb pillér. Az OTK a vidéki települések funkcióit az alábbiak szerint határozza meg: A vidékies térségek többsége jól együttműködő települései adottságaiknak megfelelő életképes mezőgazdasági, idegenforgalmi, ökológiai, pihenő vagy lakófunkciót találnak maguknak. Ennek alapja a természeti környezet, az életminőséget javító közlekedési és infokommunikációs infrastruktúra és a megújult falukép. A települések által közösen működtetett alapszintű közszolgáltatások jó minőségűek. A vidékfejlesztés átfogó célja az OTK szerint az elmaradott térségekben az aktivitás növelése, és a munkahelyteremtéssel járó fejlesztések ösztönzése (a legelmaradottabb vidékies térségekben kiemelten fontos terület továbbra is a mező- és erdőgazdálkodás - különösen az erdőtelepítés); helyi vállalkozások megerősítése, a térségi igényekhez igazodó képzési rendszer megteremtése. A munkaerőpiacról kiszorultak integrálása érdekében foglalkoztatás és komplex munkaerőpiaci programok támogatása szükséges. Ahogy az adottságok minden térségben, térségtípusban más jellegűek, úgy a megoldások, a horizontális célok is természetesen térség-specifikus adaptációt igényelnek. A fejlesztések alapuljanak helyi, területi alapú, széleskörű partnerségből építkező kezdeményezéseken. Ezért az ezeket generáló, a helyi identitás, a hagyományok és az értékek megőrzésére, tudatosítására, felélesztésére irányuló humánerőforrás-fejlesztés és közösségszervezés a beavatkozások hangsúlyos eleme. a magas arányú cigány népességgel rendelkező térségek társadalmának hagyományait, értékeit befogadó társadalmi-gazdasági integrálása. Az OTK a vidékfejlesztés konkrét elemeit az alábbiakban látja: · · · ·

Kistermelői hálózatok kialakítása, kiemelten a helyi hungarikumok előállítása terén; Termékfejlesztés megvalósítása az élelmiszeriparral és a gyógyszeriparral összefogva; Kézműves szakmai képzések és a kézműves termékpaletta fejlesztése; Életminőség javítása, alternatív foglalkoztatási lehetőségek.

Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program és Stratégiai Terv fontosabb megállapításai és jövőképe Az ÚMVP – hasonlóan a közösségi dokumentumok szellemiségéhez – a vidékfejlesztés központi elemének az agrárgazdaság fejlesztését tekinti. Az ÚMVP szerint a magyar agrárgazdaság versenyképes ágazattá válhat, a strukturális problémák leküzdésével és az innovációs és marketingszemlélet megerősítésével és elterjesztésével.

7

A mezőgazdaság által okozott környezeti terhelés európai összevetésben alacsony. Ennek az állapotnak a tartós megőrzésére és a termelőknek a fenntartható gazdálkodás elveit szem előtt tartó gazdálkodására és az ezzel összefüggő gazdálkodói tudatosság növelésére kell felhasználni a fejlesztési forrásokat. A vidéki társadalom előtt álló kihívások a vidéki területeken történő munkahely teremtés és megőrzés valamint a vállalkozások ösztönzése révén oldhatók meg. A stratégiai terv szerint a hazai vidékfejlesztési intézkedések hozzájárulnak a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseihez és a göteborgi Európa Tanács határozataiban foglaltak megvalósításához, mivel a stratégia fő célkitűzései a lisszaboni és göteborgi céloknak megfelelően kerültek meghatározásra. A Lisszaboni Stratégia, amely hosszú távon célul tűzi ki a versenyképesség növelését és a munkahelyteremtést, a stratégiának azokban a célkitűzéseiben tükröződik, amelyek a versenyképesség növelését, az innováció ösztönzését, a technológia és a humán tőke területén történő befektetések elősegítését állítják középpontba. A mezőgazdaságban az innováció és a modernizáció, emellett a vidéki területek gazdaságának diverzifikációja szervesen hozzájárul a vidéki térségek versenyképességének növeléséhez. A vidéki térségekre jellemző strukturális feszültségek és a területi különbségek ez által csökkenthetők. A stratégiában a göteborgi célkitűzések megvalósulását segítik elő a környezeti tudatosság emelésére irányuló stratégiai erőfeszítések, amelyek biztosítják a mezőgazdaságban és erdészetben a környezet védelmét, a biodiverzitás és vidéki táji értékek, valamint a természeti és kulturális örökség megóvását. .

A vidéki gazdaság szerkezete, jellemzői és meghatározó folyamatai Az Európai Uniós és a hazai dokumentumok által meghatározott irányok, célok rövid bemutatását követően szükséges megvizsgálni, hogy a vidék gazdaság szerkezete és a gazdasági folyamatok vajon alkalmasak-e arra, hogy befogadják a fejlesztéspolitikai célkitűzéseket, a gazdasági környezet és a gazdasági szereplők képesek-e a célok megvalósítására, a célok találkoznak-e a vidék gazdasági szereplőinek elképzeléseivel, és ténylegesen azokat a szereplőket célozzák-e, amelyek képesek a vidék gazdaságát növekedési pályára állítani. Érzékelhető, hogy a legnagyobb forrásokkal rendelkező Európai Uniós alapok, pontosabban – a jelenlegi lehatárolás alapján – az EMVA fő célkitűzése az agrárgazdaság támogatása. Ezen értelmezés szerint a vidék fejlődését alapvetően az agrárgazdaság fejlesztésén keresztül lehetséges elérni. Kérdés, hogy a különböző adatok és vizsgálati eredmények tükrében mi jellemzi a vidék gazdaságát, ezen belül a mezőgazdaság milyen tényleges szerepet tölt be a vidék gazdasági szerkezetében. 8

Az 1-2. sz. táblázat alapján érzékelhető, hogy a mezőgazdaság GDP-ből való részesedése folyamatosan csökken és ebben a 2007-2008. évi élelmiszer áremelkedési bumm sem hozott kiugró eredményt. Azóta az adatok pedig jelentős csökkenésről tanúskodnak. Hasonló a helyzet a foglalkoztatásban való arány értékelése esetén is. Az agrárágazatban foglalkoztatottak aránya folyamatosan csökken, a közösségi agrárpolitika ennek ellenére a mezőgazdaság csaknem kizárólagos fejlesztésben látja a vidék felemelkedésének lehetőségét. 1-2. sz. táblázat A gazdaság ágazatainak hozzájárulása a Bruttó Hazai Termékhez (GDP) Év Bruttó Nemzeti Melyből, az ágazatok százalékos megoszlása (%) Termék (GDP), Mezőgazdaság Ipar, építőipar Szolgáltatások milliárd forint 2000 13 532,8 4,6 27,7 53,2 2001 15 274,9 4,5 26,4 55,3 2002 17 203,7 4,0 25,8 56,7 2003 18 935,7 3,7 25,6 56,4 2004 20 712,3 4,1 25,8 55,3 2005 22 026,8 4,2 25,8 56,2 2006 23 755,5 4,0 26,1 56,8 2007 25 408,1 4,0 25,5 56,7 2008 26 543,3 4,3 24,8 56,7 2009 18 916,8 2,9 25,3 57,3 2

A mezőgazdaság szerepét tükröző indikátorok (2000-2009) Év A mezőgazdaság részesedése a (%) GDP-ből exportból beruházásokbó foglalkoztatásból a) a) l l 6,9 2000 4,6 5,0 6,5 2001 4,5 7,5 6,2 6,3 2002 4,0 6,8 6,3 6,2 2003 3,6 6,6 6,2 5,5 2004 4,1 6,0 4,3 5,2 2005 4,2 6,1 4,6 5,0 2006 4,0 5,5 4,0 4,8 2007 4,0 6,3 4,3 4,6 2008 4,3 6,7 4,9 4,5 2009 2,9 n.a. n.a 4,4 a) Élelmiszer iparral együtt Forrás: Bruttó Nemzeti Termék, 2005-2009 (II. előzetes adatok ) Központi Statisztikai Hivatal

A vidéki térségekben az átlagos egy főre jutó jövedelem a nemzeti átlag 71,45 % amely növekvő szakadékot jelez a vidéki és városi térségek között. A vidéki területeken az egyéni vállalkozások dominálnak, arányuk az összes vállalkozás 66%-a, szemben az országos átlag 52%-kal. A mikrovállalkozások aránya 74%, szemben az országos átlagot jelentő 70%-os szinttel. A primer és szekunder ágazatba tartozó vállalkozások aránya is magasabb a vidéki 9

területeken (11% illetve 22%) mint az országos átlag (4% illetve 18%). Ez azt jelenti, hogy a tercier szektor részesedése a vidéki vállalkozásokban jelentősen alacsonyabb (67%) mint az országos hányad (78%) (az adatok 2004-re vonatkoznak). A gazdasági szerkezetváltásra utal a vidéki szálláshelyek számának növekedése, valamint a turisztikai programkínálat bővülése is. A vidéki vállalkozások innovációs képessége alacsony. Az új vállalkozások létrehozását nehezíti a tőke-, a szaktudás- és a vállalkozási készségek hiánya. Mivel a gazdasági (pénzügyi, vállalkozásfejlesztési, logisztikai, információs) szolgáltatások a városokba koncentrálódnak, a periférikus vagy alacsony népességű vidéki településeken ezek elérhetősége nehezebb. A vidéki térségekre általában a gyengébb jövedelemtermelő képességű tevékenységek, az alacsony gazdasági aktivitás, a kevésbé képzett, főként fizikai munkát végzők nagyobb hányada a jellemző. Összhangban az általános trendekkel, a mezőgazdasági foglalkoztatottak átlagbére és a mezőgazdasági vállalkozások átlag jövedelme a nemzetgazdasági átlag alatt marad, ami miatt az egyéni gazdálkodók viszonylag magas aránya (38,1%) kiegészítő jövedelemszerző tevékenységet is folytat vagy az agráriumon belül vagy más szektorokban. Mindez a részfoglalkozású gazdálkodók számának a növekedését eredményezi. Munkalehetőség a vidéki területeken A mezőgazdaság foglalkoztatási szerepének csökkenése rendkívül kedvezőtlenül érintette a vidéki térségeket. Az 1990-es években a gazdasági átalakulással párhuzamosan gyökeres változások zajlottak a munkaerőpiacon is. A foglalkoztatottság és az aktivitás 1996-97-ben érte el a mélypontot, majd ezután a gazdasági stabilizálódás és a befektetések megélénkülésének hatására 2000-ig viszonylag gyors ütemű – évi 0,7-0,8 százalékpontos emelkedésnek indult. Az azóta eltelt időszakot 2007 közepéig – egy-egy rövid átmeneti fellendülést leszámítva stagnálás közeli állapot jellemezte, ami azonban 2007 őszétől romlásba fordult. Noha a 2007. év vége óta mutatkozó romló tendenciák 2008 nagy részében még nem erősödtek meg túlzottan, az év végétől már változni látszik a helyzet. A gazdasági növekedés globális lassulása és a fontosabb exportpiacainkon tapasztalható recesszió különösen érzékenyen érinti a hazai gazdaság exportorientált nagyfoglalkoztatóit és ezen keresztül a beszállítóikat is. A munkanélküliek száma a januári és februári hónapokban már gyors romlást mutat 2008 azonos időszakához képest. A KSH szerint 2009 I. negyedévében a 15–74 éves foglalkoztatottak száma 3 millió 764 ezerre csökkent, a munkanélkülieké 403 ezer főre emelkedett, ami 9,7%-os munkanélküliségi rátát jelent. A foglalkoztatottak létszámának fent leírt változása az ágazati struktúrát sem hagyta érintetlenül. A 90-es évek elején a mezőgazdaság még több mint 11%-át adta a foglalkoztatottaknak, ám ez 2008-ra 4,5%-ra csökkent. Az arányában kevesebb, mint felére csökkenő súly a létszámban még ennél is nagyobb változást takar, hisz az 1992-ben a

10

szektorban foglalkoztatott 460 ezer fős létszám mára 174 ezer fős szintre (37,8%) apadt (1. ábra).

Nemzetközi makromodellezés segítségével, illetve OECD-országok idősorainak felhasználásával is készültek ágazati trendek és előrejelzések az MTA KTI gondozásában. Ezek elsősorban a modellezést és nemzetközi szintű összehasonlítást lehetővé tevő számításokon alapulnak, ám kockázatuk az, hogy nem, vagy csak minimális mértékben képesek figyelembe venni országspecifikus tényezőket. Az ágazati előrejelzések eredményei a következő táblázatban foglalhatók össze: 3. sz. táblázat Foglalkoztatottság Az összes Átlagos éves változás foglalkoztatott (százalékpontban) százalékában Gazdasági ág 1993 2002 2013 1993-2002 2002-2013 A Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás 8,12 5,82 3,66 -0,255 -0,197 B Halászat 0,02 0,05 0,03 0,002 -0,001 C Bányászat 0,99 0,36 0,20 -0,070 -0,014 D Feldolgozóipar 21,93 23,38 21,44 0,160 -0,176 E Villamosenergia, gáz, gőz, víz term. 2,44 1,81 1,42 -0,071 -0,035 F Építőipar 4,84 6,60 8,27 0,196 0,152 G Kereskedelem 10,99 13,45 14,10 0,273 0,059 H Szállás, vendéglátás 2,57 3,34 4,02 0,086 0,062 I Posta, távközlés, szállítás 7,85 7,54 7,50 -0,034 -0,004 J Pénzügy és biztosítás 1,69 1,83 2,14 0,015 0,028 K Ingatlan, K+F, egyéb szolg. 3,20 5,67 9,50 0,274 0,349 L Közigazgatás, védelem, TB 5,77 6,87 7,31 0,122 0,040 M Oktatás 8,01 7,74 8,24 -0,030 0,045 N Egészségügyi, szociális ellátás 5,64 5,86 7,17 0,024 0,119 O Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 3,98 3,86 4,77 -0,013 0,083 Foglalkoztatottság és előrejelzés ágazatonként

11

Miközben a mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatottak száma folyamatos csökkenést mutat, addig - az ágazatban működő – vállalkozások számában történt változás hasonló tendenciája 2007-ben megfordult. A KSH adatai szerint a regisztrált gazdasági szervezetek száma 2007. december 31-én 1 millió 325 ezer volt (1. táblázat). Ez 49 ezerrel több, mint egy évvel korábban, ezen belül a II. félévi növekedés 43 ezer. A regisztrált vállalkozások számának nagymértékű emelkedését a nyilvántartott egyéni vállalkozások számának decemberi kiugró növekedése okozta. A KSH jelentése szerint ennek oka, hogy az áfatörvény változásai miatt 2008-tól az őstermelőknek is adószámmal kell rendelkezniük, így a vállalkozások száma 2007 folyamán 4,2 százalékkal nőtt.

Az új bejegyzésű társas vállalkozások száma 3 ezerrel, 8,2 százalékkal haladta meg az előző évit. A legjelentősebb mértékben (5 ezerrel, 24,2 százalékkal) a korlátolt felelősségű társaságok regisztrációinak száma nőtt. A kft-k népszerűségében jelentősen közrejátszik, hogy a cégalapításhoz szükséges alaptőke nagysága jelentős mértékben csökkent. Az őstermelők kötelező regisztrációja miatt a bejegyzések száma kiugróan magas volt az egyéni vállalkozások körében: 33 ezerrel, 61,9 százalékkal több egyéni vállalkozást jegyeztek be 2007-ben, mint egy évvel korábban. A regisztrált egyéni vállalkozók 60,6 százalékának volt vállalkozói igazolványa, számukban 2 százalékos, 8 és fél ezres csökkenést mért a KSH a 2006. decemberi állapothoz képest. A vidékies térségekben a munkanélküliek aránya az aktív korú lakosság (15-59 év) körében lényegesen magasabb (9,2%, 2005) az országos átlagnál (6,3%, 2005) és a 2000-es 8,04%hoz képes gyorsabb növekedést mutat, mint országosan. A foglalkoztatottak aránya a vidéki térségekben 49,9% szemben az országos 56,8%-kal. A vidéki térségekben a regisztrált munkanélküliek csaknem fele (48,76%) tartós munkanélküli. A szűkös helyi foglalkoztatási lehetőségek következtében a falvakban a foglalkoztatottak mindössze 39%-a talál helyben munkát, míg 61%-a naponta ingázik. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a munkanélküliek aránya a vidéki térségekben a nők körében nagyobb. Alacsony iskolázottsági és képzettségi szint Az iskolai végzettség alapján a képzettségi szint a vidéki térségekben jóval kedvezőtlenebb mint az országos átlag. A községekben a 8 osztályt vagy azt sem végzett, 7 évesnél idősebb 12

lakosok aránya (24 és 19 %) meghaladja az országos átlagot (19 és 15 %). A községek 7 évnél idősebb lakosságának 43 %-a tehát semmilyen képesítéssel nem rendelkezik. A középiskolai végzettség mutatóiban nincs eltérés (51 %), a községekben azonban több az érettségivel nem rendelkező, szakmunkás képesítésű ember. A felsőfokú végzettségűek aránya (5 %) a községekben fele az országos (12 %) és harmada a városi átlagnak (15 %), ami azt mutatja, hogy a szakképzett munkaerő megfelelő munkalehetőségek hiányában elvándorol a falvakból. A régió agrártermelésére jellemző főbb tendenciák

A vidék gazdasági szerkezetét jellemző országos adatokon túl érdemes rávilágítani arra is, hogy mi jellemzi a régió agrárgazdaságát, mely – egyes elképzelések szerint – a vidéki gazdaság motorját képezheti. · A mezőgazdaságilag hasznosított terület csökkenése csak Somogy megyében nem járt együtt termőterület csökkenéssel (erdősítés miatt). · A régióban a nagyméretű gazdaságok aránya (50,5 %) lényegesen meghaladja az országos átlagot (43 %). Következésképpen az egyénileg gazdálkodók használta terület aránya (40,7 %) elmarad az országostól (48,8 %). · A szántóföld használatára jellemző, hogy napjainkig nőtt a gabonafélék vetésterülete, különösen Baranya és Tolna megyékben (65,8 %-ról 71,5 %-ra, ill. 68,8 %-ról 73,9 %-ra). Jellemzően ezen években visszatérő probléma volt az értékesítés, felhasználás. Belső szerkezeti átalakulás némileg Somogyban figyelhető meg. Értelemszerűen olyan speciális adottságot, termeléstechnológiát igénylő növények termesztése visszaesett, amelyeknek korábban hagyománya volt (borsó, napraforgó, cukorrépa stb.). · Szőlő- és gyümölcsültetvények területe, termése csökkent, holott bizonyos gyümölcsfajokból az országos részesedés átlag feletti (szőlő, körte, kajszi, meggy stb.). Az állatállomány az 1980 évinek 45-50 %-ára esett vissza, az átlagos termelési színvonal csökkenésével. Különösen szembetűnő a kérődzők számának visszaesése. Ez egyben azt is jelentette, hogy · a feltétlen takarmánytermő területek hasznosítása elmaradt, · a különböző melléktermékek hasznosítatlanok, · gyepgazdálkodás színvonala folyamatosan stagnál, ill. visszaesik, · termőtáj eldurvul, gazdaságilag és esztétikailag kárt okoz, · fenntartható mezőgazdálkodás, biogazdálkodás feltételei hiányoznak stb,

13

A Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület helyi akciócsoport gazdasági szerkezetét és gazdasági folyamatait tükröző adatok 2. sz. ábra Munkanélküliek aránya a munkavállalási korú népesség százalékában 16 14 12 MVH acs Baranya megye

10

Magyarország 8 6 4 2006

2007

2008

2009

A munkanélküliség alakulása, 2006-2009 Érzékelhető, hogy az akciócsoport területén élő aktív korú lakosság munkanélküli mutatói jelentősen meghaladják mind a megyei, mind pedig az országos értékeket. A vélhetően gazdasági válság okozta hatások még fokozottabban jelentkeznek az akciócsoport területén, a munkanélküliség növekedése sokkal jelentősebb, mint országos és megyei szinten. Az akciócsoport sem homogén, a két kistérség, sőt egyes települések között is jelentős eltérések jelentkeznek. A Komlói és Sásdi kistérségből álló akciócsoport komlói területén pl.: 2009. december 20-i adatok szerint az átlagos munkanélküliség 22,7% volt, 2008 azonos időszakához képest 6%-ot meghaladó növekedés tapasztalható, míg a sásdi területeken 2009ben ez az érték 26,8%, és az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest „csupán” 3%-os a növekedés. Ez tehát azt jelenti, hogy az iparilag (is) fejlettebb komlói kistérséget sokkal negatívabban érintette a gazdasági válság, mint az amúgy a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé tartozó Sásdi kistérséget. 2009. decemberében a komlói kistérségben csupán egy település (Szárász) rendelkezett 50% feletti munkanélküliségi mutatóval (61,5%), míg a Sásdi kistérségben öt település, melyek közül Varga esetén ez az érték 73%. Szükséges megjegyezni azt is, hogy a sásdi kistérség azon kistérségek közé tartozik, ahol az etnikai kisebbség számaránya országos összehasonlításban is magas. Így a cigánykérdés a kistérség LHH programján belül, illetőleg a helyi akciócsoport stratégiáján belül is fontos szerepet kapott. 14

1. sz. diagram A vállalkozások megoszlása társasági forma szerint, 1999 Magyarország, 1999

MVH acs, 1999

5%

10% 12%

13% 9%

14%

63% 74%

Egyéni

BT

KFT

Egyéni

Egyéb

BT

KFT

Egyéb

A vállalkozások szervezeti formáit illető változások trendjei szinte teljes egészében követik az országosan is jellemző folyamatokat 1999. és 2008. között. Ha a statikus adatokat vizsgáljuk, akkor érzékelhető, hogy a kisebb tőkeigényű egyéni vállalkozások és betéti társaságok képezik a vállalkozások meghatározó többségét az Egyesület működési területén. Ez a megállapítás azért lehet fontos, mert a fejlesztések, illetőleg a válság okozta bevétel csökkenés és hitelerő képesség sokkal érzékenyebben érintheti a kevéssé tőkeerős vállalkozásokat, mint a jelentősebb tartalékokkal rendelkező gazdasági szereplőket.

15

2. sz. diagram A vállalkozások megoszlása társasági forma szerint, 2008 Magyarország, 2008

MVH acs, 2008

2%

4%

15%

19%

10%

14% 63% 73%

Egyéni

BT

KFT

Egyéb

Egyéni

BT

KFT

Egyéb

Ha részletesebben vizsgáljuk az egyes ágazatok gazdaságon belüli helyzetét országos összehasonlításban, akkor látható, hogy az ipar szerepe – az országos trendeknek megfelelően – minimálisan csökkent, de az országos átlagot még így is meghaladja. Megfigyelhető mezőgazdasági vállalkozások jelentős növekedése (3-4. sz. diagram). A KSH adatai szerint a regisztrált gazdasági szervezetek száma 2007. december 31-én 1 millió 325 ezer volt. Ez 49 ezerrel több, mint egy évvel korábban, ezen belül a II. félévi növekedés 43 ezer. A regisztrált vállalkozások számának nagymértékű emelkedését a nyilvántartott egyéni vállalkozások számának decemberi kiugró növekedése okozta. A KSH jelentése szerint ennek oka, hogy az áfatörvény változásai miatt 2008-tól az őstermelőknek is adószámmal kell rendelkezniük, így a vállalkozások száma 2007 folyamán 4,2 százalékkal nőtt. Az őstermelők kötelező regisztrációja miatt a bejegyzések száma kiugróan magas volt az egyéni vállalkozások körében: 33 ezerrel, 61,9 százalékkal több egyéni vállalkozást jegyeztek be 2007-ben, mint egy évvel korábban. 2008. II. félévének végén a nyilvántartott egyéni vállalkozások száma 1 millió volt. Számuk az első félévben 282 ezerrel, a másodikban 15 ezerrel, összességében 42,3 %-kal (297 ezerrel) nőtt az őstermelők kötelező adószám kiváltása miatt. A regisztrált egyéni vállalkozók 40%-ának volt vállalkozói igazolványa, számuk 6%-kal csökkent az előző év végén mért adathoz képest. A vendéglátásban tevékenykedő vállalkozások esetén az országos növekedéshez képest az Egyesület működési területén mért növekedés annak hozzávetőleg duplája. Ugyanakkor a szállításban tevékenykedő vállalkozások száma az országos trendeknek megfelelően, de annál nagyobb arányba csökkent, napjainkra lecsúszva az országos átlag szintjére.

16

Míg az építőiparban a vállalkozások számának csökkenése figyelhető meg országos szinten, addig a HACS területén némiképp növekedett az ebben az ágazatban működő vállalkozások száma. Ugyan a szolgáltatási ágazatban működő vállalkozások száma csaknem megháromszorozódott az Egyesület területén, de még így is messze elmarad az országos átlagtól. Ismeretes, hogy egy ország, vagy gazdasági térség fejlettségét jól jellemzi a szolgáltatásokban foglalkoztatottak és az ebben az ágazatban tevékenykedő vállalkozások száma. Ebből a szempontból a térség messze nem sorolható a fejlett területek közé. A továbbiakban – 5-18. sz. diagram, 1-13. sz. grafikon – az egyes ágazatok fajlagos mutatóinak, valamint 1995-2008. közötti változásainak bemutatására kerül sor. 3. sz. diagram Egyes ágazatok aránya az összes vállalkozások számából 1999-ben, % 1999 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0

Magyarország

17

MVH acs

lta tá s Sz ol gá

pa r Ép

ítő i

ás Sz ál lít

tá s gl á Ve nd é

zd as ág őg a M ez

Ke

re sk

ed

el e

m

Ip a

r

0,0

4. sz. diagram Egyes ágazatok aránya az összes vállalkozások számából 2008-ban, % 2008 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0

lg á

lt a tá s

pa r Sz o

Sz á

Magyarország

Ép ítő i

ás llít

tá s gl á Ve nd é

zd as

m el e es ke d Ke r

M ez őg a

Ip a

r

ág

0,0

MVH acs

5. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó vállalkozások száma, 2008 180,0 160,0 140,0 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

18

MVH acs

1. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1995-2008 64 63 62 61 60 59 58 57 56 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

2. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó egyéni vállalkozások száma, 2008 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

19

MVH acs

2. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó egyéni vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1995-2008 75 74 73 72 71 70 69 68 67 66 65 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

3. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó betéti társaságok száma, 2008 25,0

20,0

15,0

10,0

5,0

0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

20

MVH acs

3. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó betéti társaságok száma az országos érték százalékában, 1995-2008 48 46 44 42 40 38 36 34 32 30 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

4. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó korlátolt felelősségű társaságok száma, 2008 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

21

MVH acs

4. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó korlátolt felelősségű társaságok száma az országos érték százalékában, 1995-2008 60 58 56 54 52 50 48 46 44 42 40 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

5. sz. diagram 10 000 állandó lakosra jutó szövetkezetek száma, 2008 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

22

MVH acs

5. sz. grafikon 10 000 állandó lakosra jutó szövetkezetek száma az országos érték százalékában, 1995-2008 200 180 160 140 120 100 80 60 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

6. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó nonprofit szervezetek száma, 2008 9,0 8,5 8,0 7,5 7,0 6,5 6,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

23

MVH acs

6. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó nonprofit szervezetek száma az országos érték százalékában, 1995-2008 92 90 88 86 84 82 80 78 76 74 72 70 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

7. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó ipari vállalkozások száma, 2008 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

24

MVH acs

7. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó ipari vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1999-2008 79 78 77 76 75 74 73 72 71 70 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

8. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó kereskedelmi vállalkozások száma, 2008 25,0

20,0

15,0

10,0

5,0

0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

25

MVH acs

8. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó kereskedelmi vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1999-2008 65 64 63 62 61 60 59 58 57 56 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

9. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó mezőgazdasági vállalkozások száma, 2008 45,0 40,0 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

26

MVH acs

9. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó mezőgazdasági vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1999-2008 250

200 150

100

50

0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

10. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó vendéglátóipari vállalkozások száma, 2008 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

27

MVH acs

10. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó vendéglátóipari vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1999-2008 140 120 100 80 60 40 20 0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

11. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó szállítási vállalkozások száma, 2008 5,0 4,5 4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0 0,5 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

28

MVH acs

11. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó szállítási vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1999-2008 95 90 85 80 75 70 65 60 55 50 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

12. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó építőipari vállalkozások száma, 2008 10,0 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

29

MVH acs

12. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó építőipari vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1999-2008 80 75 70 65 60 55 50 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

13. sz. diagram 1000 állandó lakosra jutó szolgáltató vállalkozások száma, 2008 50,0 45,0 40,0 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 Magyarország

Dél-Dunántúl

Baranya

30

MVH acs

13. sz. grafikon 1000 állandó lakosra jutó szolgáltató vállalkozások száma az országos érték százalékában, 1999-2008 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

A Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület helyi akciócsoport agrárgazdaságának jellemzői A termelésszerkezet problémái Állattenyésztés 1973–tól először a magyar hús–marha ágazat esett vissza jelentősen, (az ország, a megye és a kistérség gyepterületei 70%–ban kihasználatlanok emiatt), majd a jelenben az EU sertés– és baromfipiac szabályozatlanságának, a gabonapiac túlszabályozottságának, túltermelés esetén pedig a felesleg exporttámogatásának köszönhetően a magyar sertés és baromfi ágazat kritikus helyzetbe került. Ez kihatott az állatállomány csökkenéséből adódó relatív gabona túltermelésre ami egybe esett a gabonafélék 1996–os átmeneti piaci áremelkedését követő árcsökkenéssel. Növénytermesztés Az Európai Unióban is jelentős gabonafeleslegek keletkeztek, melyek exporttámogatással piacra kerülve megnehezítették a magyar gabonaértékesítést. Hozzájárul a termelésszerkezeti gondhoz az a tény is, hogy a rendszer–váltás után földtulajdonhoz és használathoz jutott egyéni gazdálkodók az eszköz– és forgóeszköz igényesebb szántóföldi növények termeléséhez nem rendelkeznek megfelelő gépi és tőke háttérrel, takarmánytárolókkal és szárítókkal. Emiatt vetésszerkezetük inkább a gabonafélék és paradox módon ezen belül is a kukorica felé mozdult el. Minél kisebb a birtokméret annál nagyobb a gabonafélék aránya a vetésszerkezetben.

31

Ez a tény különösen a 20 ha alatt gazdálkodóknál igaz. Okai sokrétűek. Egyrészt arról van szó, hogy ezek a gazdaságok általában vegyes gazdálkodást folytatnak, és a viszonylag kis szántóterületen megtermelt takarmánynövényeikből úgy próbálnak jövedelemhez jutni, hogy állatokkal etetik fel, ezért inkább takarmánynövényeket termesztenek. Másrészt a térség jelentős vízi szárnyas állománya nagy mennyiségű kukoricát igényel, a kacsa és libatömők jelentős részét e kisgazdaságok látják el takarmánnyal. Az értékesítés nem mindig számla ellenében történik. Ezt valószínűsíti az is, hogy az 1 ha szántóra jutó legalacsonyabb árbevételt elérők vetésszerkezete majdnem teljesen megegyezik a 20 ha alatti szántót használók vetésszerkezetével. A 20 ha alatti szántón gazdálkodók részesedése a térségi szántóterületből 11%, ugyanakkor állattartásuk ennél nagyobb hányadot képvisel, a hízóbika állomány 18%–át, a juhállomány 17%–át tartják. Az 1 ha szántón legnagyobb árbevételt elérő termelők vetésszerkezete, jelzi a tendenciát, hogy vetésszerkezetünket milyen irányba érdemes átalakítani. Értékesítés A szántóföldi növénytermesztés terén - az országos adatokhoz hasonlóan - a gabonanövények, ezen belül is a búza, kukorica túlsúlya a jellemző. A gabonafélék és takarmánynövények, jellemzően búza-kukorica vertikum aránya a szántóterületből 59 - 83 % között van. A szántóföldi növénytermesztésben jelentős többletek termelődnek, melynek értékesítése a különböző, jellemzően a kistérségen kívüli székhelyű felvásárlók felé történik. A legnagyobb gondot jelenti a megtermelt gabonafélék takarmányozáson felüli értékesítése, mely két fő problémára vezethető vissza. Az egyik probléma mely szinte minden termelőt érint, hogy az átlagos termelési költségekhez mérten mesterségesen alacsony szinten tartott felvásárlási árak mellett a nem egyértelmű minősítési rendszer miatt a kereskedelemmel foglalkozók a minőségi kifogásokat a felvásárlási árak további letörésére használják fel. A másik probléma az, hogy az egyedül gazdálkodó, kis mennyiségű terményt előállítóknál keletkezett termékek jelentős részére valóban jellemző a minőségi termesztés hiánya, főleg a búza értékesítés terén. Ez részben szakmai hiányokra, részben a gépesítettség és a tőke hiányára vezethető vissza. A kis mennyiségben keletkezett termények külön tárolása jelenleg nem megoldott, mert igaz, hogy a kistérségben megfelelő kapacitású tárolók állnak rendelkezésre, de ezek a tárolók a nagyüzemi gazdálkodás idején épültek, amikor nagy mennyiségű egyenletes minőségű termék előállítás történt. A sokszereplős és változó üzemnagyságú gazdasági szerkezet mellett ezek a tárolók – jelentős értékük és viszonylag jó állapotuk ellenére is – csak nehezen, korlátozásokkal használhatók, mert nem lehet gazdaságosan bennük elkülönítve tárolni a kisebb, általában különböző minőségűek termés mennyiségeket. A valódi integrációra még kevés a jó példa, bár a térségben korábban több jó példa is akadt integrációs kezdeményezésekre, például az egykori Bikali Állami Gazdaság integrációs 32

kezdeményezései a Hegyháton, illetve az egyházaskozári Haladás Mgtsz. törekvései, melyeknek célja végső soron a vidéki népesség munkaerejének és eszközállományának valamint tőkéjének bevonása volt a termelés folyamatába. A felszámolásuk után a „helyükbe lépő” gazdasági társaságok integrátori tevékenységgel egyáltalán nem foglalkoznak. A termelés bizonytalanságát tovább növeli a termés értékesítésének problematikája, hiszen míg a szárító és raktározó kapacitással rendelkező nagyüzemek a termés 40 %-át maguk használják fel és 60 %-át értékesítik, addig a terménytárolására csak korlátozottan képes kisgazdaságok a megtermelt terménynek csak a 10 %-át használják fel maguk és közel 90 %ot próbálnak értékesíteni. Kedvezőbb a helyzet az ipari növények termelése esetén, mivel előállításuk alapvetően termeltetési szerződések alapján történik, itt vagy közvetlen a feldolgozóval állnak kapcsolatban a termelők, vagy felvásárlókon keresztül történik a szerződéskötés. A feldolgozók általában nemzetközi vállalatok, például a napraforgót a Cereol Rt. vásárolja meg, ezé a cégé a magyarországi napraforgó-termelés 90%-a. A cukorrépát 2-3 nagy termeltető vásárolja fel. A legszervezettebb a cukorrépa termeltetése, de a cukorgyárak feldolgozási kapacitásának csökkenésével a térségen belül az elmúlt években folyamatosan csökkent a cukorrépa termelése. Sajnos meg kell állapítani, hogy az árualapul szolgáló termények nagy része, így a cukorrépa és napraforgó szinte teljes egészben, a búza, kukorica jelentős részben feldolgozás nélkül hagyja el a térséget. A tej átvételével kapcsolatban kisgazdaságokban vannak, ahol megfelelően a tej minősége nem gazdálkodók folyamatosan vagy értékesítik.

minőségi problémák csak az egyéni termelőknél és nem rendelkeznek megfelelő hűtőkapacitással és ennek éri el a szabványban előírt legalsó küszöbértéket. Ezek a felhagynak a tejtermeléssel, vagy azt a háztól közvetlen

Az elmúlt években, a falvakban működő tejcsarnokok zöme bezárásra került, vagy ahol még esetleg működik, már tervezik a bezárását, mert a „közös” tej minősége a megfelelő minőségű gazdák tejét is gyakran lerontja, így azok is csak az önköltség alatti árat kapják termékükért, így vagy külön válnak, vagy abbahagyják a termelést. A vágósertés esetében hagyományosan piacra termelő telepek működnek, melyek általában az állomány nagy részét leszerződik valamelyik vágóhídra. A kistermelők a szabad piacon próbálják hízóikat értékesíteni több – kevesebb sikerrel. Jelentős mértékben fordul elő a saját vágás, mely nem csak a család, vagy szűkebb rokonság igényeit elégíti ki, hanem piacra is kerül a feldolgozott termékből. Ezzel a termelők magasabb jövedelemre tudnak szert tenni, mintha az állományt élősúlyban értékesítenék. A juh ágazat termékei alapvetően a térségen kívül kerülnek értékesítésre, a bárányok főleg exportra, míg a gyapjú belföldre. Jelentősnek mondható itt is a saját vágás és a közvetlen lakóhelyen való értékesítés is. 33

Az elmúlt évtizedben a piaci viszonyok átrendeződése miatt csak úgy, mint az országban mindenütt, ebben a térségben is csökkent az állattenyésztés volumene. Ennek is köszönhető, hogy a növénytermesztésben feleslegek keletkeznek, amik megfelelő feldolgozó kapacitások hiányában ugyancsak feldolgozatlanul kerülnek ki a térségből. A kisüzemi állattartás gondjai: a minőségbiztosítás hiánya, a piac bizonytalansági tényezői, a minőségi követelményeknek való megfelelés hiánya (kisüzemi tej és hússertés előállítás,). Az ágazat válságának első áldozatai az egyoldalú termelési struktúrát fenntartó kistermelői réteg. Ma a térségben csak az intenzív technológiával termelők maradnak életképesek, különösen igaz ez a növénytermesztésre. A térségben a jó termőhelyi adottságú területeken a takarmánytermelő kapacitáshoz kapcsolódva megmaradt az intenzív állattenyésztési kultúra és eszközállomány. A térség baromfi (víziszárnyas, brojler) és húsmarha valamint sertés termékeinek a jó minőség biztosítása esetén van piaca. A gyepre alapozott extenzív állattenyésztésnek megvannak a területi adottságai, hiányzik azonban a szaktudás és a piac. Kedvező együttműködések vannak kialakulóban a feldolgozó és a termelők között az állattenyésztés fellendítése érdekében. A térség halastavai lehetőséget biztosítanak a haltenyésztés fejlesztésére. Pontynak nyugat európai export piaca is van. A térségben jó minőségű mézet állítanak elő a kistermelők. A termék sajnálatosan feldolgozás nélkül kerül ki a térségből. A mező- és erdőgazdasági termékek feldolgozottsága Baranyában a mezőgazdaságilag művelt terület – tehát a szántó, a kert, a gyümölcsös, a szőlő és a gyepművelési ág – az összes terület 62,5%–át foglalta el. Az összterület további 23,8%–a az erdő, nádas és halastó művelési ágban van. A fafeldolgozás és a halgazdálkodás alapanyaga ezen a területen termelődik meg. A mező– és erdei termékeinek feldolgozottsága A kistérségben igen nagy gondot jelent az ipar hiánya, akár élelmiszer iparról, akár mező– és erdőgazdasági termékek feldolgozó ipari tevékenységét vizsgáljuk. A kistérségből a mező– és erdőgazdasági termékek feldolgozás nélkül vagy alacsony feldolgozottság szinten kerülnek értékesítésre. Mezőgazdasági termékfeldolgozás Elsődleges feldolgozás Mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozása megoldott a térségben. A megtermelt gabona tárolására 60.000 tonna tárolókapacitás áll rendelkezésre, 8 nagy tárolóval és kisebb, magántárolókkal. A termény szárításáról 6 szárító gondoskodik, így a felhasználásig, értékesítésig a térség szárítási és tárolási kapacitása biztosított. Keverő üzem (Sásdi Agro Rt., Gödre Mg. Rt., Mágocs Promix Kft., Alsómocsolád Green 2000 Kft. Agroszász Kft. 34

Szászvár) biztosítja még a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozását. A gabona egy része a kistérség határain túl értékesítik, a másik részét a kistérség állatállományának takarmányozására használják fel. A takarmánykészítést 4 keverőüzem is elősegíti, ami szintén kielégíti a kistérségi igényeket. Magasabb feldolgozás A mezőgazdasági termékek magasabb feldolgozottság fokát azon új termékeknél, növényeknél kell elérni, amelyek termelése, kialakítása már elkezdődött (vagy ezután kezdik meg vállalkozások) a térségben. Ilyen a gyógynövényszárítás, feldolgozás, csomagolás, ami a helyi termelt és gyűjtött gyógynövény feldolgozását biztosítja (Rosenberger Kft., Sásd). Erdei termékfeldolgozás A kistérség jelentős fafeldolgozó kapacitással nem rendelkezik, a lakossági felhasználás (tűzifa) feletti kitermelt fatömeg primer választékként távozik a térségből. Minimális fafeldolgozás történik a Sásdfa Kft. (Sásd) üzemében (parketta alapanyag). A Hosszúhetényben korábban tevékenykedő Home parkett Kft. teljesen megszüntette tevékenységét. A Mecseki Erdészeti Zrt. kárászi telephelye szintén megszűnt. Ugyanakkor Kárászon kialakították az erdei termékeket feldolgozó üzemegységet, amely a lakosság számára is népszerű feldolgozó tevékenységet végez. Ez a különböző gyümölcsökből nyerhető 100%-os gyümölcsök készítését jelenti. Az állattenyésztési tevékenység termékfeldolgozása A kistérség sajátossága a megyei és országos átlagot meghaladó sűrűségű baromfitartás. A 90–es évek közepéig szinte minden háztartásban foglalkoztak baromfitartással. A piaci viszonyok változásával a "kisüzemi" tartással foglalkozók száma csökkent, de a magas koncentráció megmaradt. Mágocson üzemel a térség egyetlen baromfivágóhídja, melynek vágókapacitása 600 db szárnyas vágását teszi lehetővé óránként, csomagoló-kapacitása pedig 250 db/óra. Jelenlegi üzemi terület már nem fejleszthető tovább, ehhez zöldmezős beruházásra lenne szükség. A vágóhidat üzemeltető Babirád Kft. (Mágocs) rövidtávú céljai között elsősorban a HACCP minőségbiztosítási rendszer bevezetése szerepel, és az éves vágókapacitás 1 millió db–ra emelése. Tej A térségben termelt tej nagy részét a Tolnatej Rt dombóvári, a Mizo–Baranyatej Rt pécsi, illetve a Danone Rt marcali üzemében dolgozzák fel. A közúton legközelebb eső tejfeldolgozó üzem Dombóváron van, melynek kapacitása a lecsökkent szarvasmarha állomány miatt jelenleg mintegy 50%–ban kihasználatlan. A Tolnatej Rt a dombóvári üzem szabad kapacitását új tipusú tej temékek gyártására szeretné használni (kecsketej feldolgozása).

35

Húsfeldolgozás A kistérség jelentős húsfeldolgozó üzeme Alsómocsoládon található, üzemeltetője a SzegedPick Rt., Zengővölgye Bt. (Vékény) Főbb termékeik a füstölt, szárított termék, főtt, szárított termék, gyorsfagyasztott, konyhakész termék. Értékesítésük javarészt belföldre irányul, mintegy 5%–a történik külföldön. Az alsómocsoládi üzem több, mint száz személyt foglalkoztat, jellemzően a kistérségből. A vékényi üzem jóval szerényebb méretben 5-10 személy számára biztosít munkahelyet. Sütőipar Mágocson, Szászváron üzemel a kistérségben sütőipari vállalkozás. Alapanyagukat a kistérségen kívül szerzik be, termékszerkezetük egyszerű. Napraforgóolaj–sajtoló kisüzem Mindszentgodisán üzemel Baranya legnagyobb gyártókapacitású, havonta 20 000 liter olaj előállítására képes (Kónyafarm Kft.). Elsődleges terméke a hidegen sajtolt olaj, mely teljesen helyi előállítású.

A Mecsek-Völgység-Hegyhát Egyesület vállalkozásainak empirikus vizsgálata A korábbi elemzések különösen az agrárágazatra, illetőleg az ágazatban tevékenykedő vállalkozásokra koncentráltak. Emellett a más ágazatokban tevékenykedő vállalkozások, mind a jövedelemtermelő képesség, mind pedig a foglalkoztatottság tekintetében legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szerepet töltenek be. A vizsgálat kérdőíves módszerrel történt, melynek során alapvető cél volt, hogy a térség vállalkozói minden egyes ágazatot képviseljenek. Az egyes ágazatok (feldolgozóipar, szolgáltató szektor) önálló elemzésére nem nyílt alkalom önállóan elemezzük, mert az egyes ágazatokat képviselő vállalkozások száma és adatai nem haladták meg a kritikus tömeget, másrészt – a feldolgozás során – az bizonyosodott be, hogy nincs érdemi különbség az egyes ágazatok képviselői között, legalábbis a kérdőívben szereplő kérdések alapján. A kérdőíves lekérdezés részint személyes interjúval, részint telefonos lekérdezéssel zajlott. A megkeresettek 30-40%-a volt hajlandó időt szentelni a kérdések megválaszolására. Az egyéni vállalkozóktól, a középvállalkozásoktól, valamint az agrárvállalkozásoktól eltekintve a lekérdezett minta a térség vállalkozásainak hozzávetőleg 30%-át képviseli. A kérdések kifejezetten a fejlesztési elképzelésekre, illetőleg a fejlesztéseket befolyásoló körülményekre irányultak, az alábbiak szerint: „Mi a vállalkozás fő tevékenységi köre, további melléktevékenységei, ha léteznek ilyenek. A fejlesztést érintő kérdések: 1. Melyek a vállalkozás legfontosabb fejlesztési céljai? 36

2. A fejlesztés pénzügyi forrásai honnét származhatnak (saját forrás, hitel, pályázat, ezek kombinációja esetén mi lehet az arány)? 3. Pályázat esetén meg tudja-e jelölni, hogy honnét reméli azt? (ÚMFT, ÚMVP illetőleg ezen belül pl.: ROP, GOP, KEOP) 4. A fejlesztés nem infrastrukturális, tehát humán feltételei adottak-e? 5. Melyek a fejlesztés legfontosabb akadályai? (külső körülmények – pl.: piac, értékesítés, versenytársak, kereskedelmi láncok, stb. – belső feltételek – pl.: hiányzó munkaerő, stb.) A fejlesztési környezetet érintő kérdések 1. Területileg hol, értékesítik az előállított termékeket (helyi, megyei, regionális, országos, nemzetközi szint)? 2. Saját hálózat, saját eladás útján történik az értékesítés, közvetlenül nagykereskedőnek, közvetlenül kiskereskedőnek? 3. Mekkora az árbevétel? (adózás előtti, utáni, amiről amúgy is nyilatkoznak) 4. Hány főt foglalkoztat a vállalkozás? 5. Az alkalmazottak iskolai végzettségének aránya: ált iskolai %, szakmunkás %, középfokú végzettségű %, felsőfokú végzettségű % 6. Az alkalmazottak milyen arányban helyi és milyen arányban nem helyi lakosok? 7. Az ingázók milyen távolságból járnak be? (Legtávolabbi, legközelebbi település, átlagos távolság) 8. Bármilyen más kérdés, amely a működés eredményessége szempontjából fontos lehet.” Sajnos a kérdések nem mindegyikére kaptunk értékelhető választ, illetőleg nem annyit, hogy azok azonos csoporton belül összehasonlíthatók legyenek. A válaszok eredményeit a következő táblázatban foglaltuk össze: 4. sz. táblázat Sors z.

1 2.

3.

Fejlesztési célok

Humán feltétele k adottak Igen/Ne m

Fejlesztés, működtetés akadályai

Értékesí tés formája *

Az értékesít és területi szintje

Alkalmazo ttak száma

Alkalmazo ttak iskolai végzettség e

Eszközbeszerz és Építés, gépbeszerzés

X

Nincs

SA

Országos

1

Középfokú

Helyi, nem helyi alkalmazo ttak száma, ingázás távolsága Helyi

X

Nincs

SH

2

Középfokú

Helyi

Eszközbeszerz

X

Nincs

SH

Országos , nemzetk özi Regionál

1

középfokú

Helyi

37

és 4.

Telephely fejlesztés Telephelyfejles ztés, gépbeszerzés Eszközbeszerz és

X

Nincs

SH

X

Nincs

SH

X

Nincs

SH

7.

Eszközbeszerz és

X

Versenytár sak

SA

8. 9.

Gépbeszerzés Eszközbeszerz és

X X

Nincs Nincs

SH KN

10.

Eszközbeszerz és

X

Nincs

KI

11.

Gépbeszerzés, telephelyfejles ztés Telephelyfejles ztés Telephelyfejles ztés Vevői kör igényeinek történő megfelelés

X

Nincs

SH

X

Nincs

X

15.

Korszerű technológiák és gyártóeszközö k segítségével ellátni a vevők mindenkori igényét

16.

Eszközbeszerz és, minőségjavítás

17.

Eszközbeszerz és, telephelyfejles ztés

18.

Telephelyfejles

5. 6.

12. 13. 14.

is, országos Megyei

1

középfokú

Helyi

Regionál is

10

Szakmunk ás

Helyi

Megyei, regionáli s Helyi

Alkalmi munkaváll alók 5

Megyei Regionál is, országos helyi, nemzetk özi helyi, megyei

SH, KI

Kereslet csökkenés Hiányzó munkaerő

X

Gazdasági válság, vevők hiánya, versenytárs ak

KN

X

Versenytár sak, jelen gazdasági helyzet

Értékesítés , versenytárs ak, hiányzó munkaerő Válság

X

X

X

-

-

-

40-60% középfelsőfokú -

4 helyi, 1 nem, 15 km -

Alkalmi

-

-

1

szakmunká s

helyi

Országos

-

-

-

SA

Helyi

1+3 tanuló

középfokú

helyi

SA, KN

Helyi regionáli s, országos , nemzetk özi Nemzetk özi

95-100

75% szakmunká s, 5% középfokú, 10% felsőfokú

80% nem helyi, 50 km-es körzetből

82

40-60% helyi-nem helyi, legtávolab b 25 km

SA, KN

Országos

45

SA

Országos nemzetk özi

4

Nincs

regionáli

3

ált iskolai 10%, szakmunká s 50 %, középfokú végzettség ű 30%, felsőfokú végzettség ű 10% ált iskolai 40%, szakmunká s 51%, középfokú végzettség ű 5%, felsőfokú végzettség ű 4% 2 felső, 1 középfokú, 1 szakmunká s 1-1-1

38

99-1% helyi-nem helyi, legtávolab b 28 km

1 fő 8 km

helyi

ztés

adat

s

19.

Eszközbeszerz és

X

Nincs

SH

helyi

2

20.

Telephelyfejles ztés

X

Kereskedel mi láncok

SA

helyi

1

21.

Telephelyfejles ztés

X

Kereskedel mi láncok

SA

helyi

5

22.

Gépbeszerzés

X

SA

Telephelyfejles ztés

X

24.

X X

Kereskedel mi láncok Nincs

SA

25.

Telephelyfejles ztés Gépbeszerzés

helyi, megyei Teljes nemzeti szint helyi

3

23.

Piac, értékesítés Nincs

1

26.

Gépbeszerzés

X

Nincs

SA, KN

országos , nemzetk özi regionáli s, országos

27.

Komplex

X

Hiányzó munkareő

SH

regionáli s

3

28.

Gépbeszerzés

X

Nincs

SA

országos

1

SA, KI

SA, KN

Alkalmi 1

3

szakmunká s, középfelsőfokú 50-50% szakmunká s, középfokú 50-50% szakmunká s, felsőfokú 100% szakmunká s 100% középfokú 100% középfokú 100% középfokú 1/3-1/31/3, szakközépfelsőfokú 2/3 középfokú, 1/3 felsőfokú 100% szakmunká s

helyi

helyi

helyi helyi 50-50% helyi, nem helyi helyi helyi

1/3 nem helyi, 20 km 1/3 nem helyi, 15 km Helyi

*SH=saját hálózat SA=Saját eladás KN=közvetlenül nagykereskedőnek KI=közvetlenül kiskereskedőnek A kérdőíves felmérés fontosabb megállapításai · A fejlesztési célokat illetően elsősorban arra lettünk volna kíváncsiak, hogy az adott vállalkozás, milyen közép- esetleg hosszabb távú fejlesztési elképzelésekkel rendelkezik. Ehhez képest a válaszadók elsősorban a rövidtávú fejlesztési célokra és azon belül is az egyes pályázati konstrukciók megjelölése mellett határozták meg céljaikat. Itt szükséges megjegyezni, hogy a vállalkozások jelentős része az ÚMFTben (GOP, ROP) található telephelyfejlesztést jelölte meg fejlesztési célként, ugyanakkor arra a kérdésre, hogy a fejlesztést milyen pályázati forrásból kívánja megvalósítani – a középvállalkozásoktól eltekintve – kizárólag az ÚMVP-ét jelölték meg. Ebben vélhetően fontos szerepet játszik az is, hogy az ÚMVP 3-4. tengelyének

39

sokkal inkább érzékelhetőbb volt a kommunikációja vidéken, mint az ÚMFT kis- és középvállalkozás-fejlesztést segítő programjainak. · Fontos tanulsága a felmérésnek az is, hogy a válaszadók szinte egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a fejlesztésekhez szükséges humánerőforrás rendelkezésre áll. Egy esetben állították ennek ellenkezőjét, illetőleg két esetben jelezték, hogy a fejlesztés akadálya lehet a megfelelő munkaerő. Fontos rámutatni, hogy a válaszadók szinte kizárólag mikrovállalkozások, amelyek csupán néhány főt foglalkoztatnak. Ezzel szemben a jelentősebb – különösen a városokban működő – közép- és nagyvállalkozások esetén épp a megfelelő munkaerő hiánya jelent sokszor komoly gondot a termelés bővítése, vagy minőségének javítása esetén. ez tehát azt jelenti, hogy a vidéken működő mikrovállakozások meghatározó többsége nem alkalmaz olyan – az ún. húzóágazatokra jellemző – magas fokú technológiát, amely a tevékenység fejlesztése esetén – a humánerőforrás hiánya miatt – a fejlesztés korlátjává válna. · Figyelemre méltó az az optimizmus, mely a fejlesztés, működtetés akadályaira vonatkozó válaszokból tükröződik. A vállalkozások több mint, kétharmada semmilyen akadályát nem látja sem a fejlesztésnek, sem pedig a további működtetésnek. Szükséges megjegyezni, hogy a válaszadók között csupán két vállalkozás volt induló vállalkozás, tehát a többi válaszadó több éves működési gyakorlattal rendelkezett. Ez tehát vagy azt jelenti, hogy a megkérdezettek nem képesek megfelelően felmérni és értékelni az esetleges veszélyeket, vagy pedig azt, hogy olyan területeken végzik tevékenységüket, melyekre sem a gazdasági válság, sem más körülmény nem gyakorol negatív hatást. Azok a válaszadók, akik megjelöltek akadályokat, csupán négy esetben jelölték meg a gazdasági válságot, illetőleg a kereslet csökkenést – és ebből kettő középvállalkozás – viszont több esetben – főként a kereskedelemben tevékenykedők – a kereskedelmi láncok okozta versenyt, illetve versenyhátrányt határozták meg a fejlesztéstműködtetést fenyegető tényezőként. Az értékesítés problémáira, illetőleg a versenytársakra csupán két vállalkozás hívta fel a figyelmet. · Az értékesítés formái esetén arra kívántunk választ kapni, hogy a vállalkozások milyen mértékben végzik értékesítő tevékenységüket hálózatban, önállóan, közvetlenül a fogyasztóknak, vagy kis-nagykereskedők segítségével. Szükséges megjegyezni, hogy a saját eladás, illetőleg a saját hálózat körét nem minden esetben sikerült egymástól elválasztani a válaszadóknak, mely részben jelzi azt is, hogy a hálózatos értékesítés nem teljes körűen ismert illetve bevett gyakorlat a térség mikrovállalkozásai számára. Figyelemre méltó, hogy a vállalkozások csupán egynegyede áll valamilyen kapcsolatban a kereskedelmi hálózatokkal, a többiek esetén a termékek értékesítése saját, közvetlen értékesítés útján történik. Ennek természetesen számos előnye is lehet, hiszen nem jelentkezik a különböző hálózatok részéről a lefölözés, illetve kevésbé vannak kiszolgáltatva az értékesítő esetleges diktátumainak. Emellett természetesen 40

·

·

·

·

jelentkezhetnek olyan hátrányok, mint a termékek szélesebb körben történő terjesztésének korlátja, mely egyúttal a termelés bővítésének akadályát is jelentheti. Az értékesítés területi szintje arra adhat választ, hogy – függetlenül az értékesítés formájától – az adott vállalkozás milyen széles körben képes teríteni termékeit, mely nagymértékben befolyásolhatja a fejlesztés következtében kialakuló mennyiségi/minőségi terméknövekedés elhelyezési esélyeit. A megkérdezett vállalkozások közül három nyilatkozott úgy, hogy a nemzetközi piacokon is értékesíti termékeit, szolgáltatásait, ami – tekintettel arra, hogy javarészt mikrovállalkozásokról van szó – szép eredménynek tekinthető. Kilenc vállalkozás – ebből három a nemzetközi szintéren is szerepel – országos léptékű értékesítési tevékenységet is folytat, amely hozzávetőleg egyharmada a megkérdezett vállalkozásoknak. Hasonlóképp kilenc vállalkozó nyilatkozott úgy, hogy kizárólag helyi szinten értékesíti termékeit, szolgáltatásait. Az 1/3 helyi, 1/3 térségi, 1/3 országos szintű értékesítés viszonylagos kiegyenlített helyzetet mutat, amely a térség szempontjából előnyös, hiszen a vállalkozások nincsenek kizárólagosan kiszolgáltatva a mikrokörnyezet esetleges negatív változásainak. Az alkalmazottak száma jelzi, hogy – egy kivételtől eltekintve – tipikus mikrovállalkozások kerültek ki a válaszadók közül. A kérdőívben ugyan nem szerepel, de a válaszadók nem is tervezik jelentős mértékben bővíteni az alkalmazotti létszámot. Inkább a meglévő jelentősebb kihasználására koncentrálnak. A vállalkozások csupán egynegyede esetén találkozhatunk felsőfokú végzettségű munkavállalókkal, mely jelzi, hogy a térségben működő vállalkozások alapvetően nem a nagy jövedelemtermelő képességű, magas hozzáadott értékű és jellemzően felsőfokú végzettséget igénylő high-tech iparágakhoz kapcsolódnak. Mindez természetesen – a jövedelemtermelő képességen túl – hatással van a térség képzéssel, oktatással szemben támasztott igényeire, általában az innovatív készségekre, az adaptációra és a térség szellemi kapacitására. Az alkalmazottak lakhelye, illetőleg a munka végzés helye közötti kapcsolat igen fontos kérdés a térség lakosságának foglakoztatási lehetőségei szempontjából. A felmérésből kiderül, hogy a válaszadó mikrovállalkozások alapvetően a helyi lakosság közül választják ki dolgozóikat, az ingázó dolgozók alkalmazása inkább kivételnek számít. Ezzel szemben a jelentősebb foglalkoztatást biztosító közép- és nagyvállalkozások esetén sokkal magasabb az ingázók aránya és az a területi kör, ahonnét a dolgozók hajlandók és reálisan képesek megközelíteni a munkahelyet. Ez tehát azt jelenti, hogy a mikrovállalkozások igen jelentős szerepet töltenek be a helyi foglalkoztatásban, továbbá azt is hogy a nagyobb vállalkozások, amelyek vidéken működnek, alkalmasak a térségi munkaerőpiac kínálatának jelentősebb lekötésére. Sajnos a térségben kevés az olyan közép- vagy nagyvállalkozás, amely jelentősebben hozzájárulhatna a térség munkaerő feleslegének felszívásában.

41

Lehetséges fejlesztési irányok Az agrárgazdaság fejlesztési lehetőségei Általánosan az alábbi célok megvalósítása mellett valószínűsíthető az a fejlődés, amely alkalmas a térség agrárpotenciáljának növekedési pályára történő állítására, az agrárágazat jövedelemtermelő képességének javítására: · A termőhelyi és a piaci adottságokhoz alkalmazkodó termelési szerkezet kialakítása; · Az előállított termékek piaci versenyképességének és piacra jutásának megteremtése; · A feldolgozó kapacitás kiépítése az új termékekre is, az értékesítési pályák biztosítása; · Az állattenyésztés részarányának növelése az agrárgazdaság szerkezetén belül; · A külterjes gazdálkodás arányának csökkentése, a munkaerő igényes és magasabb hozzáadott értéket képviselő belterjes gazdálkodás arányának növelése mellett; · Egyrészt a hagyományos növénykultúrák, másrészt új növények termesztési technológiáinak korszerűsítése, bevezetése, ezek termékpályáinak kidolgozása; · Kistermelők és magángazdálkodók termelésének integrálására, szolgáltatási és értékesítési rendszerének megszervezése; · A gyógynövények gyűjtése régió szintű termesztése, feldolgozást, tárolást, forgalmazást végző integrátor segítségével; · Az öntözésre alapozott zöldségtermesztés fejlesztése;

Az agrárágazat egyes területeinek javasolt fejlesztési irányai Az állattartás mennyiségi és minőségi növelése A fejlesztés alapvető célkitűzése a nagyobb minőségi paraméterekkel jellemezhető tej- és vágóállat-alapanyagú nyerstermék előállítása és feldolgozásuk esetén különleges, táj- illetőleg régió specifikus végtermékek kibocsátása. Ennek keretében: · Kistermelők, magángazdálkodók, új típusú tejtermelői, feldolgozói, értékesítői szövetkezetek létrehozása. · Speciális program alapján kettőshasznosítású fajták elterjesztése, építve a régióban meglévő tradicionális tájfajtáira. · Minőségi tejtermelés (hűtőlánccal, feldolgozással, különleges minőségű termékek előállítására). · Társulások létrehozása vágómarha előállításra húsipari integrátori közreműködéssel.

42

· Gyepre alapozott vágómarha termelés magánvállalkozásban, 15-30 anyatehén tartásával, választott borjú, esetleg baby-beef előállításra. · Sertések kiemelt minőségű integrált tenyészanyag-előállítás és forgalmazás rendszerének kialakítása, illetőleg az ehhez történő csatlakozás. EUROP minősítés alapján jobb minőségű vágósertés előállítás. · Nyúlágazat fejlesztése, minőségi szaporítóanyagra alapozva. · Méhészet fejlesztésével a térség adottságainak kihasználásával (akác- és hársfaerdők nagy aránya), minőségi termékek előállítása. A hagyományos és intenzív gyümölcsültetvények és a zöldségtermelés fejlesztése A zöldség- és gyümölcstermesztés újszerűsége valószínűleg nem teljesen új növényeket, hanem sokkal inkább termelési módokat, termékféleségeket jelent. Feltétlen ide sorolhatók a biozöldségek és -gyümölcsök, valamint a zöldség- és gyümölcsaszalványok, melyek termelési, ill. feldolgozási, kiszerelési módjukban tekinthetők újnak, újszerűnek. A termékek feldolgozottságának elősegítése Az agrárágazatban előállított termékek jövedelmezősége alapjaiban függ a termékek feldolgozottsági fokától, az értékesítés csatornáinak megválasztásától. Alapvető cél a termékek hozzáadott értékének növelése, mely alapvetően a feldolgozottság növelésével érhető el. Klaszterképzés Az egymásra épülő termékpályák (termelés - feldolgozás - forgalmazás) kiépítése az egyik leghatékonyabb megoldási lehetőség az érték- és jövedelemtermelő képesség fokozásában. Megvalósításában számolhatunk egyrészt a hagyományos növénykultúrák (pl. burgonyatermesztés és chips gyártás, gyümölcstermesztés és tárolás), másrészt új növények (pl. termesztett gyógy- és illóolaj növények, biotermékek) lehetséges termékpályáinak kialakításával. Kisebb léptékben ugyanezt jelenti a gabonák feldolgozása, táp előállítása, de ehhez kapcsolódhat az állattartó telepek kialakítása, jó esetben az ehhez kötődő vágóhidak működtetése és a hús, vagy húskészítmények értékesítése saját bolt hálózaton keresztül. Értékesítési hálózatok, helyi piacok, házhoz szállítás Különösen a kisebb gazdaságokban, illetőleg az olyan termelők eseté, ahol a mezőgazdasági tevékenység kereset kiegészítő funkciót tölt be, komolyabb nehézségekbe ütközik a megtermelt élelmiszerek megfelelő áron történő értékesítése. A kívánatos értékesítés elengedhetetlen feltétele a termelők közötti minimális együttműködés kialakítása, mely legalább az értékesítés időpontjának, az értékesíteni kívánt mennyiségnek és árnak a közős meghatározását jelenti. Az együttműködés természetesen lehet szorosabb és hatékonyabb, mely akár egy szervezet kialakítását és működtetését is jelentheti. 43

A multinacionális cégek és az általuk forgalmazott gyakran külföldi és a magyar termékekhez képest jóval alacsonyabb élvezeti értéket képviselő termékek megvásárlása helyett kínálhat alternatívát a helyi piacok rendszere, ahol a termelők közvetlenül értékesíthetik termékeiket. Mindehhez nem csupán bizonyos fajta és mértékű élelmiszer marketingre van szükség, de célszerű, esetleg megkerülhetetlen a helyi önkormányzatok bevonása, pontosabban azok támogatása. Ez a támogatás kimerülhet a szükséges infrastruktúra rendelkezésre bocsátásában, de tovább is terjedhet, akár szervezési és bizonyos marketing tevékenységek formájában. Nem ritka bizonyos termékek házhoz szállítás útján történő értékesítése sem. A nehéz helyzetben lévő tejtermelők az előírásoknak megfelelő hűtőkocsikkal, az egyéni igényeknek megfelelő kiszerelésben és mennyiségben szállítják a tejet, elsősorban a nagyobb felvevő kapacitással rendelkező városi térségekbe. Ez a típusú értékesítési mód alkalmazkodik az egyéni vásárlói igényekhez, és ezzel érdemi versenytársa lehet a multinacionális áruházláncoknak. Ezen értékesítési forma termékskálájának szélesítése mindenképpen lehetőséget kínál a magasabb áron történő, tehát jövedelmezőbb értékesítésre. Erdészeti fejlesztések Az erdő, mint megújuló természeti erőforrás jelentős szerepet kellene, hogy kapjon a térség népességmegtartásában, a foglalkoztatottság fokozásában, a földterület gazdaságos hasznosításában. Az erdősültség növelésében különösen a Sásdi kistérségben lenne szükség. Ugyanakkor a Komlói kistérségben a gazdaságosan nem hasznosítható területek további erdősítése lehet indokolt, különösen azért mert e területek aránya jelentős (alacsony AK értékű és lejtős területek). Az erdőbirtokosságoknál is támogatni kell az igényesebb fafajok telepítését, az intenzív gazdálkodást (csemeteelőállítás, szakszerű művelés, kapálás, tisztítás). A faanyag minél előnyösebb feldolgozását és ily módon való értékesítését támogató beruházások szorgalmazása indokolt. (Kihasználatlan kapacitások Hosszúhetényben és részben Sásdon.) A fafeldolgozás másodlagos anyagainak felhasználását támogató programok indítása (erőművek, hőközpontok, brikettgyártás stb.). Az erdőgazdálkodás fontos kiegészítője a vadgazdálkodás. Mind a Sásdi, mind pedig a Komlói kistérségben jelentős hagyományai vannak a sportvadászatnak, de a vadtenyésztésnek is. Mind két tevékenység jelentős mértékű jövedelem kiegészítő, kisebb részben megélhetést biztosító foglalkoztatást jelenthet, különösen az akciócsoport hátrányos helyzetű településein. Nem szabad megfeledkezni az erdészeti tevékenységek diverzifikációjáról sem, mely például a ma is eredményesen működő kárászi gyümölcs és erdei termék feldolgozó mintájára segítheti elő az erdei termékek feldolgozását.

44

A megújuló energiaforrások felhasználásának és előállításának elősegítése Mind a komlói, mind pedig a sásdi kistérség számos olyan területtel rendelkezik, melyek hagyományos mezőgazdasági művelése csak jelentős források mellett lehetséges (alacsony AK, magas lejtésszög). Ezek a területek alkalmasak lehetnek energiaerdő, energiafű termelésére. A pécsi székhelyű Pannonpower Zrt. egyik üzletága és stratégiai fejlesztési célkitűzése a biomassza hasznosítása erőműveiben. Mindehhez természetesen szükséges az is, hogy a tulajdonosok, illetve a használók által méltányos jövedelmezőséget is eredményezzen ez a fajta tevékenység. Szükséges hangsúlyozni, hogy ehhez a feltételek jelen pillanatban nem adottak részint a mezőgazdasági támogatási rendszer miatt, részint pedig a Pannonpower által kínált átvételi árak versenyképtelensége miatt. Természetesen az is elgondolkodtató, hogy milyen mértékben fenntartható az a biomassza program, mely csupán támogatási rendszer működése mellett életképes.

A szekunder és tercier szektor fejlesztési lehetőségei Hálózat építés A térség elaprózott településszerkezete egyúttal azt is jelenti, hogy a kisebb településeken egyetlen bolt kívánja biztosítani a legfontosabb és mindennapi termék szükségleteket. Ezek a kiskereskedelmi egységek nem képesek versenyezni a városokban található multinacionális cégek áraival. Ezek a boltok ugyanakkor – az esetek többségében – nem tagjai semmilyen hálózatnak, beszerzési tevékenységüket egyedül végzik. Ami a közös együttműködés alapját illeti, az értékesített termékek és a vásárlóközönség összetétele mindegyikük esetén nagyon hasonló. Amennyiben ezek a kiskereskedők beszerzési tevékenységüket összehangolnák, sokkal kedvezőbb árakat tudnának elérni a nagykereskedőkkel szemben és nem feltétlenül következne be az a nemkívánatos állapot, hogy a falubeliek minden egyes nagyobb bevásárlásaikat a városok hipermarketjeiben bonyolítanák le. A hálózati együttműködés annak a feltételét is megteremtené, hogy az egyes településeken helyben megtermelt javak ne csupán az adott településen, de a környező falvakban is a boltok polcára kerülhessen – amennyiben ezt az olykor indokolatlanul szigorú magyar szabályozás lehetővé teszi. Az együttműködés formája, a felek közötti együttműködés szorossága különböző lehet. Kezdődhet az informális megállapodássokkal, mely csupán a közös beszerzések összehangolását jelenti, de elérheti a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság létrehozását is, ahol a tagok tulajdonukkal is hozzájárulnak a szervezet és közös tevékenységük hatékonyabbá tételéhez. A hálózati működés természetesen nem csupán a kereskedelemben, de a termelő és szolgáltatást végző vállalkozók együttműködése mellett is megvalósulhat. Fontos feltétel a tevékenység azonossága, vagy legalábbis nagyfokú hasonlósága, a szereplők száma (érje el azt a kritikus tömeget – mely ágazatonként, termékekként más és más lehet – amely biztosítja

45

a közös fellépés hatékonyágát), a szereplők együttműködési hajlandósága, melynek hiányában a hálózatépítés el sem kezdődhet. Beszállítói tevékenység A térségben jelen pillanatban is több vállalkozás végez beszállítói tevékenységet, melynek alapfeltétele, az állandó, megbízható és magas minőségű résztermékek előállítása. Azon vállalkozások esetén, amelyek beszállítói tevékenységet nem folytatnak, de annak személyi és tárgyi feltételei adottak, célszerű figyelembe venni azokat a nagy, vagy kifejezetten nagy beruházásokat, amelyek hosszabb, vagy középtávú lehetőségeket képesek biztosítani a beszállítások területén. (Ilyen beruházás lehet rövidesen a Mercedes kecskeméti gyáregységének építése, majd működtetése, vagy a paksi atomerőmű új blokkjának építése.) A jelen pillanatban is beszállítói tevékenységet végző vállalatok esetén fontos cél a beszállítói tevékenység diverzifikációja. Épp a gazdasági válság mutatott rá arra, hogy az egyetlen résztermék előállítására szakosodott vállalkozások igen sérülékenyek, a megrendelések csökkenése létüket veszélyeztetheti. Piaci rések A térségben jelen pillanatban is több olyan termelő, értékesítő tevékenység folyik, amelyeket a nagyvállalkozások, multinacionális kereskedelmi hálózatok nem képesek biztosítani. ezek a tevékenységek javarészt magas, vagy speciális szakértelmet igényelnek jelentős emberi erőforrás felhasználása mellett. (Speciális játékok, ruhák, vagy cipők készítése, stb.) Ugyanakkor jelen pillanatban is léteznek olyan termékek, szolgáltatások, amelyekre van kereslet a térségben, azonban azok kielégítését a térségen kívüli gazdasági szereplők biztosítják. Ilyen esetekben lehetőség nyílhat új vállalkozások indítására, vagy a meglévők termék-szolgáltatási palettájának bővítésére. Elérhetőség biztosítása Ismeretes, hogy a térség aktív korú lakosságának jelentős része helyben nem talál munkát. E probléma orvoslására két lehetőség kínálkozik. Az egyik a távmunka biztosítása, melyre az Unió számos országában kiemelt figyelmet fordítanak, ugyanakkor hazánkban sem a támogatási rendszerben sem pedig a köztudatban nem honosodott meg ez ideig megfelelő módon. A távmunka mind a fizikai termelés, de különösen az üzleti szolgáltatások területén nyújthat munkalehetőséget a térség munkavállalói számára. Számos esetben a távmunka végzéshez szükségesek bizonyos infrastrukturális feltételek, mint a pl.: a szélessávú internet rendelkezésre állása. Ez a cél jelen pillanatban is megjelenik az ÚMFT célrendszerében és várhatóan a közeljövőben minden egyes településen elérhetővé válik. A fizikai leérhetőség biztosításának igénye napjainkban még megelőzi a virtuális elérhetőség szükségletét, legalábbis a foglalkoztatás területén. Ezt részint a tömegközlekedés szervezése, rugalmasabbá tétele mellett járulhat hozzá az elérhetőség biztosításához, részint pedig a 46

kormányzati kompetenciába tartozó útiköltség támogatási rendszer kedvezőbb alakítása segítheti elő a vidéki munkanélküliség csökkentését. Szükséges rámutatni arra is, hogy a nagyobb vállaltok (pl.: Elcoteq) saját maga szervezi meg a vidéki munkavállalók utaztatását. Több kis- és középvállalkozás szintén maga gondoskodik az alkalmazottak szállításáról. Mindez jórészt a tömegközlekedés drágaságának és rugalmatlanságának köszönhető. Olyan esetekben, ahol a munkavállaló nem biztosítja a szállítást és költségtérítést sem, a vidéki munkavállalók – lakóhelyük miatt – méltánytalanul hátrányba kerülnek a városban lakó munkavállalókkal szemben. Ez az állapot jelentősen hozzájárul a térség településeinek elnéptelenedéséhez, így a megoldás a helyi és országos fejlesztési politika középpontjába kellene, hogy kerüljön. Humánerőforrás-fejlesztés Ismeretes, hogy a legnagyobb profitot és hozzáadott értéket előállító ágazatok esetén különösen fontos telepítő- és működést biztosító feltétel a megfelelően képzett munkaerő. Komlót leszámítva mind a sásdi, mind pedig a komlói kistérség lakossága tekintetében – ahogy erre korábban már történ utalás – magas az alacsony iskolai végzettségűek aránya. Éppen ezért a képzés igen fontos szerepet tölthet be a munkavállalók munkaerőpiaci értékének növelésében. Ebben a feladatban az ÚMFT TÁMOP, TIOP programjai, valamint az ÚMVP IKSZT projektje vállalhat kiemelkedő szerepet. A képzések célcsoportjai a térségben különösen a szakmunkás képzettséggel nem rendelkező és roma származású lakosok lehetnek. Számukra a legnehezebb az elhelyezkedés a térségben. A képzések területei – az ún.: hiányszakmákon túl, melyekről korábban már tettünk említést – kapcsolódhatnak a falusi turizmushoz, a biogazdálkodási szakismeretek elsajátításához, a piacképes gyógynövénytermesztéshez.

47