A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ

1

Farkasné Jakab Eszter - Horváth Péter - Mészáros Andrea Nagy Janka Teodóra - Petróczi Ferenc - Sima Ferenc - Szellő János

2


Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok

3.

3



3. Sorozatszerkesztő: NAGY JANKA TEODÓRA

4



3. A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Szerkesztette : Nagy Janka Teodóra-Farkasné Jakab Eszter

PTE IGYK

Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet szekszárd

2012

5


Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül részeiben sem reprodukálható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel, azokban nem tárolható, azokkal nem sokszorosítható és nem terjeszthető, kizárólag a szerzők, a fordítók és a szerkesztők engedélyével. Sorozatszerkesztő: Nagy Janka Teodóra

Szerzők: Farkasné Jakab Eszter, Horváth Péter, Mészáros Andrea, Nagy Janka Teodóra, Petróczi Ferenc, Sima Ferenc, Szellő János

Lektorálta: Gere Ilona, Szellő János

Technikai szerkesztő: Sárközi Gabriella Fedélterv: Sárközi Gabriella

ISSN 2063-1448 ISBN 978-963-7305-47-4 © – Szerzők 2012 © – Szerkesztők 2012

A kiadvány a TÁMOP-5.4.4-09/2-C-2009-0013 sz. ”TÉRSÉG-KÖZÖSSÉG-MINŐSÉG” Szociális képzések fejlesztése, szakemberek képzése, továbbképzése és készségfejlesztése, valamint a helyi fejlesztési kapacitások megerősítése Szekszárdon” pályázat keretében készült, oktatási céllal, kereskedelmi forgalomba nem hozható.

Kiadja: Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar Felelős kiadó: Dr. Horváth Béla dékán Nyomda: Szent László TISZK Nyomdája Vezető: Vida Lajos

6


TARTALOMJEGYZÉK

Előszó ......................................................................................................................................8 1. A komplex rehabilitáció alapjai...........................................................................11 1.1. A komplex rehabilitáció társadalompolitikai indokoltsága...............................11 1.2. A fogyatékosság – a célcsoport megjelölésére használt fogalom......................19 1.3. A fogyatékosság értelmezése az FNO alapján.....................................................21 1.4. A komplex rehabilitáció konkrét célcsoportja....................................................28 1.5. A munkaképesség megváltozása...........................................................................30 1.6. A rehabilitáció fogalma...........................................................................................34 1.7. A komplex rehabilitáció fogalma, célja és alapelvei............................................36 2. Az esélyegyenlőség hazai szabályozási rendszere ..............................................39 2.1. Emberi jogok, egyenlőség, jogegyenlőség, esélyegyenlőség..............................39 2.2. Az esélyegyenlőség szabályozásának forrásai......................................................42 2.3. Az esélyegyenlőségi jog hazai forrásai.................................................................45 3. A komplex rehabilitáció folyamata......................................................................54 3.1. Az ügyfél útja a komplex rehabilitációs folyamatban........................................54 3.2. A komplex rehabilitáció intézményei...................................................................57 4. A komplex rehabilitáció területei........................................................................66 4.1. Az orvosi/egészségi rehabilitáció..........................................................................66 4.2. A mentálhigiénés/pszichiátriai rehabilitáció.......................................................70 4.3. A szociális rehabilitáció..........................................................................................73 4.4. A képzési, pedagógiai rehabilitáció.......................................................................85 4.5. A foglalkozási rehabilitáció....................................................................................97 5. A foglalkoztatás színterei...................................................................................110 5.1. A munkáltatók érdekeltségi rendszere...............................................................110 5.2. A Munkaerőpiaci Alap legfontosabb támogatásai............................................110 5.3. Akkreditált munkáltatók......................................................................................113 5.4. Megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatások.......................................................113 5.5. Sajátos foglalkoztatási formák.............................................................................114 6. A komplex rehabilitáció, mint professzió.........................................................118 7. Irodalom.............................................................................................................121 8. Tájékozódást segítő információk a komplex rehabilitáció területéről a világhálón – honlapok............................................130

7


Előszó

A komplex rehabilitáció régi és új gondolatisága az elmúlt tíz évben mind meghatározottabbá vált – nem utolsó sorban Magyarország az Európai Unióhoz 2004-ben történt csatlakozásával összefüggésben. A nemzetközi és hazai társadalmi gyakorlat-, illetve szemléletváltozás generálta igényekre kívántak egyfajta választ megfogalmazni a TÁMOP 5.4.4.C. szociális képzésfejlesztési pályázat keretei között a PTE IGYK Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézetének szakemberei. A szociális munka alapszak keretein belüli specializációt biztosító komplex modulok között kidolgozták a „Komplex rehabilitáció” komplex modult, amely az orvosi, foglalkozási, mentális, pedagógiai és szociális rehabilitációs ismeretek szintetizálását, valamint ezek interprofesszionális alapokra történő helyezését tűzte ki célként. A szociális munka alapszakba illeszkedő modul kívánja felkészíteni a hallgatókat a gyakorlatorientált, kiscsoportos, problémacentrikus képzés keretében a kistérségi szinten megjelenő kihívásokra. A képzési program megvalósulását is vállalva digitális tananyag készült, amelyet most nyomtatott formában vehet kezébe a terület iránt érdeklődő leendő és a már gyakorlattal, tapasztalattal bíró szociális szakember egyaránt. A holisztikus szemlélet szerint a megváltozott munkaképességű ember egész személyével (személyiségével) kell foglalkozni. Beleértve egészségi és szellemi állapotát, képességeit, készségeit. Fel kell tárni a problémák okait, és az okokat kell kezelni, megszüntetni. Az elérhető eredmények főáramba helyezésének igénye és szándéka mindinkább fókuszba helyezte a komplex rehabilitációt, ez pedig a gyakorlatban elkerülhetetlenné tette a rehabilitációs ismeretek komplex alapokra helyezését, az integrált szolgáltatásokra épülő bővítését, az orvosi, foglalkozási, mentális/ pszichológiai, képzési és szociális rehabilitációs ismeretek új típusú integrációját. A képzők célként fogalmazták meg, hogy a modul hallgatói képessé váljanak az új igényeknek, a szükségleteknek, a komplex rehabilitáció szakmai feladatainak megfelelő, hatékony munkára. A TÁMOP 5.4.4.C. pályázat keretei között végzett közel másfél éves képzési program- és tananyagfejlesztő műhelymunka eredménye a komplex modul hallgatói számára készült, digitális és nyomtatott formában is hozzáférhető jegyzet. A pályázat során végzett tananyagfejlesztés nem előzmények nélküli. A jegyzet szerzőinek a témához kapcsoló tanulmánykötete éppen a Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok 1. kötetében jelent meg „A rehabilitáció komplex szemlélete” címmel (Szekszárd, PTE IGYK, 2011). A szakmai munkát kiegészítő képzési tapasztalatok és a hallgatói visszajelzések, valamint az elmúlt időszakban zajló, a komplex rehabilitáció területét újrarajzoló gazdasági, társadalmi, ezen

8

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ belül szakpolitikai, jogi és a rehabilitáció egyes területeihez kötődő változások szükségessé tették a tanulmányok szakmai formálását a kutatási eredmények képzési hasznosítása érdekében. A tanulmánykötet módszertani továbbgondolását, jegyzetként történő átdolgozását, a pályázati ütemezés meghatározta lehetőségekhez mért aktualizálását – a kézirat lezárásáig (2011. június 30.). A jegyzet szerzői szakemberekként és képzőkként is bíznak abban, hogy munkájukkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a „Komplex rehabilitáció” komplex modul hallgatói a rehabilitáció elkötelezett szakembereivé válhassanak.

Szekszárd, 2012. január 1.

A Szerkesztők

9


10

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ FARKASNÉ JAKAB ESZTER, HORVÁTH PÉTER, MÉSZÁROS ANDREA, NAGY JANKA TEODÓRA, PETRÓCZI FERENC, SIMA FERENC, SZELLŐ JÁNOS


1. A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ ALAPJAI1 1.1. A komplex rehabilitáció társadalompolitikai indokoltsága 1.2. A fogyatékosság – a célcsoport megjelölésére használt fogalom 1.3. A fogyatékosság értelmezése az FNO alapján 1.4. A komplex rehabilitáció konkrét célcsoportja 1.5. A munkaképesség megváltozása 1.6. A rehabilitáció fogalma 1.7. A komplex rehabilitáció fogalma, célja és alapelvei

1.1. A komplex rehabilitáció társadalompolitikai indokoltsága Magyarországon 2001-ben a népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos ember élt (a népesség 5,7%-a).2 A korábbi, 1990. évi népszámláláshoz képest jelentősen nőtt a népességen belül a fogyatékos emberek aránya és létszáma is. A nemzetközi statisztikák átlagosan 10%-ra becsülik adott népességen belül a tartósan károsodott emberek arányát. A fogyatékos népesség körében jóval alacsonyabb a gyermekkorúak, illetve a 15-39 év közötti korosztály aránya, míg ez 40 év fölött közel 10%-kal, 60 év fölött 25%-kal magasabb. A legnépesebb csoport a mozgássérülteké volt. Jelentősen emelkedett 1990 és 2001 között a pontosan meg nem határozott fogyatékosságban szenvedők aránya. Valószínűleg ebbe a kategóriába kerültek azok a személyek is, akik nem tudták elhatárolni fogyatékosságukat tartós betegségüktől. 1 A jegyzet a szerzők „A rehabilitáció komplex szemlélete” címmel megjelent (Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok 1., Szekszárd, PTE IGYK, 2011) tanulmánykötet részben a Komplex rehabilitáció komplex modul hallgatói számára átdolgozott, részben aktualizált és továbbgondolt kiadása. 2 2001. évi népszámlálás (KSH)

11


A gazdasági aktivitás tekintetében a fogyatékos és nem fogyatékos emberek között már 1990-ben is jelentős különbséget tapasztalhattunk, és ez 2001-re sem változott. A népszámlálás évében a fogyatékos embereknek mindössze 9%-a dolgozott, míg ez az arány a nem fogyatékos népességnél 38 % volt. Bár a népszámlálási adatok – definíciós sajátosságok miatt – lényegesen alacsonyabb létszámot ölelnek fel, mint a KSH munkaerőfelmérései, ez utóbbinál is mindössze 12,8%3 a foglalkoztatottak aránya. Ezzel összefüggően magas a fogyatékos népesség körében az inaktív keresők aránya és a növekedés üteme is jóval meghaladja a nem fogyatékos inaktív népesség növekedésének ütemét a két népszámlálás közötti időszakban.4 Az aktív korú fogyatékos emberek munkavállalási esélyei lényegesen rosszabbak a népesség egészénél. Ebben jelentős szerepet játszik alacsonyabb iskolai végzettségük. Míg a fogyatékos emberek 70%-a maximum 8 általános osztályt végzett el, addig a nem fogyatékos személyek esetében ez az arány 50%. A népszámlálás adatai szerint a fogyatékos személyek 32%-a nem fejezte be az általános iskolát, s befejezett alapfokú iskolázottsággal is csak 39%-uk rendelkezett. Szakképesítéssel, illetve érettségivel 25%-uk rendelkezik, míg egyetemi, főiskolai végzettsége a fogyatékos személyek 5%-ának van. 1990hez képest ugyan a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező fogyatékos emberek aránya is nőtt, de a nem fogyatékos populációhoz képest a növekedés alacsonyabb volt. A KSH adatai szerint 2008-ban Magyarországon több mint 1,7 millió 1864 év közötti ember (55%-a nő, 45%-a férfi) jelzett olyan egészségkárosodást, fogyatékosságot, amely akadályozhatja a munkavállalásban, illetve a munkavégzésben. A felmérés szerint közülük 938 ezer fő tekinthető megváltozott munkaképességűnek. Életkori megoszlásuk szerint 79,7%-a 4564 éves korcsoportba tartozott. Ugyanakkor az adatokból egyértelműen nem következik az, hogy a populáción belül ekkora lenne a ténylegesen, tartósan egészségkárosodással rendelkező személy. Közöttük többségében olyanok tartoznak, akiknek alapbetegségükből adódnak akadályaik. A 18-64 éves megváltozott munkaképességű személyek 23%-a, 216 ezer fő dolgozott, és négyötödük számára a megélhetést kizárólag a munkából származó jövedelem biztosította. Emellett közel 38 ezer fő egészségromlásából adódóan keresetén kívül rokkantsági nyugdíjban, illetve járadékban részesült. A nem dolgozó megváltozott munkaképességű személyek legnagyobb része 60%-a rokkantsági nyugdíjat, illetve járadékot (mintegy 430 ezer fő), 22%uk saját jogú öregségi, illetve öregségi vagy hozzátartozói nyugdíjat kapott. Ugyanakkor a nem dolgozó megváltozott munkaképességűek egy jelentős részének (kb. 110 ezer fő) jövedelme, megélhetési forrása nem ismert. 3 Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon 2002. II. negyedév, KSH. 4 2003. január elsején 467 289 fő részesült rokkantsági nyugdíjban és 193 773 fő kapott járadékot (Forrás: Országos Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2003. évi Statisztikai Évkönyv).

12

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Az adatfelvétel idején tartósan fennálló egészségi problémát, betegséget, funkcionális zavart 914 ezer személy, a megváltozott munkaképességű személyek 97,5%-a jelzett. Arányait tekintve 23%-uk mozgásszervi, 21%uk keringési megbetegedésből eredő, 19%-uk gerincbetegségből adódó, 11%-uk idegrendszeri akadályozottsággal bír, míg a többi 26 százalék más betegségekből eredő problémát jelölt meg. A megváltozott munkaképességű munkaerőpiaci részvételét akadályozó tényezők legfőbb jellemzője, hogy tartósan fennálló egészségi problémájuk, betegségük, illetve funkcionális zavaruk miatt nem tudnak olyan életvitelt folytatni, mint az egészséges emberek. A három fő akadályozó tényező (az elvégzendő munka mennyisége; a munka jellege; a munkába járás) közül 28%-uk csak egy okot jelölt meg, míg kettőt, illetve hármat 35-38%-uk jelzett a felmérés során.5 Kevésbé közismert, de tény, hogy Magyarországon 2008-ban a GDP 2,9%át, összességében 725 milliárd forintot fordítottunk az aktív korúak rokkantsági nyugdíjára, illetve az egészségkárosodott személyek szociális járadékainak finanszírozására.6 A fentiekben bemutatott két, egymással egyébként szoros összefüggésben álló tényező – a fogyatékos személyek alacsony foglalkoztatottsági szintje, illetve az EU-s összehasonlításban is igen magas „rokkantsági, egészségkárosodási kiadások” – a népesség öregedésével és az aktív korúak arányának csökkenésével párhuzamosan igen komoly kihívást jelentenek a magyar társadalom napjainkra jellemző életében. Az emberi jogi érvek mellett gazdaságpolitikai érdekek határozzák meg a fogyatékosságügyi politika egyik legfontosabb célkitűzését: minden munkaképes korú, fogyatékos ember számára biztosítani kell a munkahely megőrzését, illetve a munkába (vissza)vezető utat. Előzményként meg kell jegyezni, hogy Magyarországon a gazdasági átalakulás mintegy 1,5 millió munkahely elvesztésével járt, a foglalkoztatási szerkezet, a tulajdonviszonyok jelentős változása mellett. A munkanélküliség elsőként és legnagyobb mértékben a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegeket, köztük a megváltozott munkaképességű embereket érintette. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején e csoporthoz tartozó személyek alapvetően passzív ellátásra (szociális járadék, rokkantsági nyugdíj stb.) kényszerültek és tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról. E mellett a foglalkoztatáspolitika sem fordított kellő figyelmet a foglalkozási rehabilitációra, amelynek következtében a kilencvenes évek végére a terület átfogó, tartalmi megújulása elengedhetetlenné vált. Az első társadalmi reakció tehát nem volt eredményes, a nagyszámú „rokkantosítás”, leszázalékolás a társadalmi ellátásba sorolás átmenetileg 5 Társadalmi jellemzők és ellátórendszerek, 2008. KSH, Budapest, 62-68. 6 Pulay Gyula: A megváltozott munkaképességű személyek támogatási rendszere társadalmigazdasági hatékonyságának vizsgálata. Állami Számvevőszék Kutató Intézete, Budapest, 2009.

13


ugyan megoldotta a szociális problémák egy részét, de arra „kényszerítette” az érintetteket, hogy ne jelenjenek meg a munkaerő piacon, illetve elégedjenek meg az alacsony szintű szociális biztonságot sem garantáló ellátásokkal. Magyarországon 1990-ben 233 ezren voltak azok a rokkantnyugdíjasok, akik még nem érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Számuk 2003-ra megduplázódott. A korbetöltött rokkantnyugdíjasokkal együtt nagyjából 800 ezret regisztráltak. Mindez hatalmas kiadást jelentett az országnak. Nemzetközi szervezetek már 1990-ben figyelmeztettek, hogy a gyakorlat az ország költségvetése szempontjából tarthatatlanná válhat. A Világbank pedig 1995-ös ún. országjelentésében arra mutatott rá, hogy a társadalombiztosítási alap hiányát rövidtávon leghatékonyabban csökkentő eszköz a rokkantsági ellátások szabályainak szigorítása lenne. Scharle Ágota7 vezető kutató, a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Munkaerőpiaci Tükörben megjelent tanulmányában ír arról, hogy a rokkantnyugdíjazás növekedése nagyrészt a munkapiac feszültségeiből következett. Adatokkal bizonyítható, hogy a rokkantnyugdíjasok aránya kiemelkedően magas az ország azon területein, ahol a munkanélküliség is az. A rokkantnyugdíjasok Magyarországon más országokkal ellentétben általában végleg elhagyják a munkaerőpiacot, így viszonylag fiatalon kiesnek a járulékfizetők köréből is. Magyarországon a csökkent munkaképességűek rehabilitációja számottevő eredményt az ezredfordulóig nem hozott. A munkaügyi központok regisztrációjában a kilencvenes évek közepén is a megváltozott munkaképességűek egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis számban jelentek meg álláskeresőként. A munkaképességet kisebb mértékben elveszítő emberek – az 50%-os vagy annál kisebb mértékben csökkent munkaképességűek – inkább titkolták állapotukat és bíztak abban, hogy a munka világába visszakerülve megfelelő jövedelmet szerezhetnek. A súlyosabb egészségi állapotúak pedig minimális állami ellátást kaptak, amelynek átlagos mértéke olyan alacsony volt, hogy a megélhetést csak egyéb szociális segélyek igénybevételével tudták fedezni. Nem működtek a munkaügyi szervezeten belül a rehabilitációs programok, a megváltozott munkaképességűek esélye a munkavállalásra minimális volt. A megváltozott munkaképességűek gondolkodása sem segítette a folyamatok elindulását. Az alacsony szintű biztonság sokak számára vonzóbb volt, mint a munka világába való visszatérés lehetőségét hordozó aktivitás. Jellemző még ma is, hogy a piaci szereplők, a munkaadók is nehezen változtatnak a gyakorlatukon és inkább fizetik a rehabilitációs hozzájárulást, mint hogy néhány megváltozott munkaképességű, dolgozni akaró embert alkalmazzanak. 7 http://www.budapestinstitute.eu/scharle

14

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Az Európai Uniós törekvések előtérbe helyezték a szakmai rehabilitáció kérdéskörét és nem lehetett megkerülni, tovább fenntartani a több ellentmondást is hordozó problémakört. A foglalkozási rehabilitáció főbb problémái, ellentmondásai az ezredfordulón

A

B

800 000 rokkantnyugdíjas az alacsony szintű ellátásokkal, amelyből egyenesen következik ezen csoport rossz szociális helyzete

deficites nyugdíjpénztár, amely szinte kezelhetetlen a költségvetés számára és finanszírozhatatlan szociális kiadások

kevés foglalkoztató, kevés „rehabilitációs” munkahely

átláthatatlan és magas állami támogatással működő, de kevés munkahelyet biztosító foglalkoztatói kör.

kevés integrált munkahely

kevés munkavállalásra felkészített megváltozott munkaképességű személy

magas állami kiadások

alacsony hatékonyság

1.sz. táblázat

A jegyzetben az 1991. évi IV. törvény (Foglalkoztatási Törvény) által meghatározott megváltozott munkaképességű személy fogalmát használjuk, mely szerint: megváltozott munkaképességű személy az, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy akinek az orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. Az Európai Közösségek Bizottsága 2005-ben deklarálta, hogy „mindenki számára egyenlő és diszkriminációmentes hozzáférést kell biztosítani a munkához, szakképzéshez és az egyes foglalkozásokhoz”. Az integráló programokban komoly hangsúlyt kapott a munkaerőpiaci hátrányokkal küzdő személyek foglalkoztathatósági szintjének javítása, a befogadó munkahelyek számának növelése, valamint a felzárkóztatáshoz szükséges eszközök működtetését végző állami és civil szervezetek megerősítése. Módszertanilag az egyéni szükségletekre épített programokat, szolgáltatásokat tekintették a hátránykezelés legeredményesebb formájának. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény 1996. évi módosítása rendelkezett a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásnak a munkaerőpiaci szolgáltatások keretében történő megvalósításáról, vagyis arról, hogy a foglalkozási rehabilitáció irányítása,

15


koordinálása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat hatáskörébe került. A szervezeti keretek biztosítása mellett jelentős szemléletváltás következett be a hazai foglalkoztatáspolitikában. Előtérbe került a „segély helyett munkát” koncepció, új munkaerőpiaci programok és szolgáltatási rendszerek nyertek teret, amelyekre különösen inspiráló volt az Európai Unióhoz való csatlakozás. A hátrányok kezelésében egyre inkább meghatározóvá vált a személyre szabott problémafeloldó megközelítés, a holisztikus szemlélet és a munkaerőpiaci esélyegyenlőség biztosítása. Az esélyegyenlőség megteremtése részben állami feladat a megfelelő politika megteremtésével és képviseletével, melynek keretében a hatályos jogszabályok a hátrányos megkülönböztetést elszenvedők számára jogvédelmet biztosítanak. A jogszabályok a törvény előtti egyenlőséget ugyan biztosítják, de nem teremtik meg automatikusan az esélyegyenlőséget. A jogi egyenlőség nem feltétlenül jelenti az esélyek és a lehetőségek egyenlőségét a mindennapi életben. Ahhoz, hogy ez utóbbi – azaz a tényleges esélyegyenlőség – megvalósuljon, nem csak a jogi feltételeknek kell megfelelőnek lenniük, de a társadalom egészének törekednie kell a pozitív irányú változások elérésére. Szempontunkból ez azt jelenti, hogy a megváltozott munkaképességű emberek is hasonló esélyekkel induljanak, illetve vegyenek részt a munkaerőpiacon, mint egészséges társaik. Az Európai Unió és Magyarország foglalkoztatási stratégiája kiemelten kezeli az inaktív, a munkaerőpiaci hátrányokkal küzdő – köztük a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatottságának javítását. E heterogén csoporton belül vannak, akiknek csak elavult szaktudását kell korszerűsíteni, mások fejlesztések, szolgáltatások hosszú sora után válnak munkavállalásra alkalmassá, motiválttá s rendelkeznek a munkavégzéshez használható ismeretekkel, képességekkel. A foglalkozási rehabilitáció folyamatának és eszközeinek tervezése személyre szabott megközelítést igényel. Ennek kiinduló feltétele az egyén fejleszthető munkaképességére épülő munkavállalási stratégia kidolgozása. Magyarországon az európai uniós országokhoz hasonlóan átalakult a foglalkozási rehabilitáció rendszere. A változások új, szükségletalapú szemléleti megközelítést igényelnek az orvosoktól, a munkaügyi és szociális szakemberektől, szakértőktől, alternatív szolgáltató szervezetektől, a munkáltatóktól és nem utolsó sorban a megváltozott munkaképességű személyektől is. Az elmúlt években megkezdődött a foglalkozási rehabilitáció teljes körű átalakítása, a komplex rehabilitáció (orvosi, szociális, mentálhigiénés, képzési és foglalkozási) alkalmazása. A reform első fázisát a támogatási rendszer tartalmi és minőségi átalakítása jelentette, e mellett megváltozott a minősítés és a kapcsolódó szolgáltatások rendszere is. 2008-tól bevezetésre került a rehabilitációs járadék és az intézményrendszer változásából adódóan újra kellett gondolni a foglalkozási rehabilitáció kapcsolatrendszerét.

16

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ A foglalkoztatáspolitika és a komplex rehabilitáció Az Európai Unióban a fogyatékossággal élők hosszú távú foglalkoztatását szolgáló stratégia célja az esélyegyenlőség biztosítása, hogy a fogyatékossággal élők élvezhessék az emberi méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, a független életvitelhez és a társadalomban való részvételhez való jogaikat. Az Európai Unió által kezdeményezett akciók az EU közös gazdasági és társadalmi értékrendjét erősítik azáltal, hogy lehetőséget biztosítanak a fogyatékossággal élők számára képességeik megvalósítására, a társadalomban és a gazdaságban való részvételükre. Annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a munkaképes személyek mobilizálásában és megfelelő támogatás nyújtásában, az Európai Közösségek Bizottsága az aktív integrációnak nevezett, holisztikus szemléletű stratégiák megvalósítását javasolja a tagállamoknak. 1. A holisztikus szemlélet szerint a megváltozott munkaképességű ember egész személyével (személyiségével) kell foglalkozni. Beleértve az egészségi és szellemi állapotát, képességeit, készségeit. Fel kell tárni a problémák okait, és az okokat kell kezelni, megszüntetni. A holisztikus szemlélet fontos eleme a megelőzés. 2. Az empowerment komplex, sokdimenziós tevékenységet jelölő fogalom. Annak a folyamatnak a megjelölésére szolgál, amelynek során a megváltozott munkaképességű személy hatni képes önmagára, hatalommal, önálló probléma megoldási képességgel rendelkezik, vagyis képessé válik arra, hogy saját életét irányítani tudja, és céljait képes legyen elérni. 3. A mainstreaming közelítésmód azt jelenti, hogy a hátrányok kezelésének egyik legfontosabb eszköze az egyenlő esélyű hozzáférés, a fokozottan személyszabott megközelítés biztosítása. Az elérhető eredmények főáramba helyezésének igénye és szándéka. Az új holisztikus felfogás folyamat- és hatásdiagramja:

1.sz. ábra

17


A szemléletváltást jól mutatja a rehabilitáció definíciójának változása, amely már a WHO fogalomhasználata szerinti; mindazon szolgáltatások összehangolt, egyénre adaptált rendszere, melyek lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a fogyatékos ember sikerrel foglalhassa el helyét a társadalomban. Az átfogó rehabilitációt olyan folyamatnak tekintjük, mely a fogyatékos ember teljesítményét és a társadalom elvárásait harmonizálja. A sikeres rehabilitáció tehát mind az egyén, mind a közösség aktivitását feltételezi. Az aktív integrációra irányuló megközelítés sikeres alkalmazása a különféle elemek közötti együttműködésen múlik. A megfelelő jövedelemtámogatást munkaerőpiaci lehetőségekkel és jó minőségű szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáféréssel kell kombinálni. A társadalmi integráció és a munkaerőpiaci részvétel nem válik el egymástól. Magyarország foglalkoztatáspolitikai céljai az Európai Unió Foglalkoztatási Irányvonalaihoz illeszkedően fogalmazódtak meg. Az irányelvek átfogó célja a teljes foglalkoztatás megteremtése, a munka minőségének és eredményességének javítása valamint a társadalmi kohézió és befogadás erősítése, amelyek prioritásai a következők:  Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliség és az inaktivitás ellen.  A vállalkozókészség erősítése és a munkahelyteremtés elősegítése.  Felkészülés a munkában bekövetkező változásokra és az alkalmazkodás elősegítése.  Több és jobb beruházás a humán tőkébe és az életen át tartó tanulás stratégiái.  A munkaerő-kínálat növelése, az inaktivitás csökkentése.  A nemek közötti esélyegyenlőség biztosítása.  Az integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen.  Ösztönzés a munkavállalásra a munka vonzóbbá tételével.  A be nem jelentett munka átalakítása bejelentett munkává.  A foglalkoztatási és földrajzi mobilitás előmozdítása és a munkaközvetítés javítása. Az integráció elősegítésének egyik fontos eleme a komplex foglalkozási rehabilitációs rendszer kiépítése:  A fogyatékos és a megváltozott munkaképességű emberek számára olyan új ellátó rendszert kell kialakítani, amelyben a rehabilitálható személyek számára a foglalkoztatás az elsődleges megoldás.  Az egészségkárosodás és a komplex rehabilitációs szükséglet új, az orvos-szakértői minősítési rendszer helyébe lépő komplex szakértői minősítési és szükséglet-feltáró rendszerének kiépítés.

18

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ  Ügyfélkör fokozatos bővítése, a szakaszok definiálása, a bővüléssel járó terhelés folyamatos mérése, ellenőrzése.  Az egészségügyi, a mentálhigiénés, a szociális, a képzési és a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások egységes rendszerbe, folyamatba illesztése, illetve bővítése.  A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása bővítésének elősegítése új támogatási formák bevezetésével  Az NFSZ8 tevékenységének és a partnerek hozzáadott értékeinek és folyamatos kontrolljának megoldása, mérőszámok kialakítása.  Szakértői hálózat kiépítése és a hálózatban dolgozók képzése.  Számítógépes támogatási rendszer kialakítása, amely illeszkedik a meglévő adatbázisokhoz és rendszerekhez.9 1.2. A fogyatékosság – a célcsoport megjelölésére használt fogalom A komplex rehabilitáció célcsoportját – a hatályos magyar jogrendszer, a szakma- és fejlesztéspolitikai dokumentumok, illetve az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál és részben ahhoz kapcsolódóan a civil szférában kiépített szolgáltatás-rendszer alapján – a megváltozott munkaképességű személyek, illetve azok az emberek alkotják, akikre a „fogyatékos” jelzőt szokás használni. A meghatározást differenciálva egymástól jelentősen eltérő fogalomhasználattal találkozunk: „fogyatékosok”, „fogyatékos személyek”, „fogyatékkal élő személyek” vagy „fogyatékossággal élő személyek”. Találkozhatunk továbbá a „sérült”, az „akadályozott” vagy a „korlátozott” kifejezésekkel is. A „fogyatékosok” megjelölés használta sértőnek számít. Ebben az esetben ugyanis a jelzőt főnévi formában használjuk, amivel a személyt egyik tulajdonságával nevezzük meg. A „fogyatékos személy” használatával kapcsolatosan megoszlik úgy az érintettek, mint a szakemberek véleménye is. A hagyományosnak tekinthető, és így az idők folyamán negatív tartalommal, előítéletekkel összefonódott fogalom megújítására sok kísérletet ismerhetünk. Ide tartozik az angol (people with disabilities; children with special needs) vagy a német (Menschen mit Behinderung) kifejezések „tükörfordítása”: a „fogyatékkal, illetve fogyatékossággal élő emberek”. Az előbbi azért terjedhetett el, mert rövidebb az utóbbinál. Tudni kell azonban, hogy a „fogyaték” kifejezés – bár sajnálatos módon számos jogszabályunk is alkalmazza, a politikai életben is gyakran találkozhatunk vele – a katonai szótárban szereplő fogalom, és azt 8 A jegyzet lezárására 2011 júniusában került sor. A helyzetkép, a szervezet- és az ellátórendszer bemutatása ezen időpontban aktuális állapotnak megfelelően történik. 9 Az ÁFSZ hosszú távú stratégiája: HEFOP 1.2. dokumentum. Budapest, 2007. 42.

19


a mértékegységet jelöli, amivel a háborús helyzetben elszenvedett veszteséget, fogyatkozást mérik. Másfelől a „fogyaték”-ról más, negatív tartalmú, „ék”-re végződő kifejezésekre asszociálhatunk úgy, mint köpedék, hányadék, söpredék. A „fogyatékossággal élő ember” kifejezés használatát szerencsésebbnek vélem, bár az érintetteknek erre is válaszuk: „ők sem a fogyatékosságukkal, sokkal inkább a családjukkal élnek”. A komplex rehabilitációban közreműködő szolgáltatók közül sokan kedvelik a „sérült” kifejezést, de elterjedt az „értelmileg akadályozott” vagy a „mozgáskorlátozott” kifejezés is. Bár meggyőződésem, hogy adott fogalom használata egyúttal a fogalom használójának értékrendjét is tükrözi, mégis úgy gondolom: leghelyesebben akkor járunk el, ha megkérdezzük az érintetteket arról, hogy mit hallanak a legszívesebben. A fogyatékos emberek nem alkotnak homogén csoportot. A „fogyatékos emberek” kifejezés egy olyan gyűjtőfogalom, amelyik számos, eltérő szükségletű kisebb csoportot is magába foglal. Ide szokás sorolni az értelmi sérült, az autista, a mozgássérült, a látás- és hallássérült, a beszédfogyatékos, a siketvak, a súlyosan és halmozottan sérült embereket, de a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény alapján ide tartoznak a pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek is. Igazából a felsorolt kategóriák is gyűjtőfogalmak, hiszen pl. a hallássérült emberek csoportja tovább bontható a siketekre és a nagyothallókra, a látássérült emberek pedig a vakokra, az aliglátókra és a gyengénlátókra. A „Befogadó társadalom alapja a diszkrimináció-mentességgel párosuló pozitív cselekvés” alcímű „Madridi Nyilatkozat”-ban a 2003-ban Madridban összegyűlt Európai Fogyatékosságügyi Kongresszus több, mint 400 résztvevője erről a kérdésről a következőképpen fogalmazott: „A fogyatékos emberek heterogén csoportot alkotnak. Mint a társadalom minden rétege, a fogyatékos emberek is igen sokrétű csoportot képeznek, és csak az a szakmapolitika sikeres, amely tiszteletben tartja ezt a sokféleséget.”10 Ez a sokféleség lehet az alapja a rehabilitációs szolgáltatások során alkalmazott módszereknek, eszközöknek, kommunikációs csatornáknak. Így pl. a hallásmaradvánnyal nem rendelkező siketek esetében olyan megoldásokat kell keresni, amelyek segítségével az egyébként hallható információk láthatóvá (pl. írásbeliség, jelnyelv, fényjelzések), esetleg a rezgések bőrön keresztül érzékelhetővé válnak. A nagyothallók esetében a hangok erősítése is elegendő lehet (pl. hallást javító készülék és/vagy indukciós hurkok alkalmazása). A vak embereknek arra van szükségük, hogy a látható információkat hallhatóvá vagy tapinthatóvá alakítsuk (pl. Braille-írás, beszélő szoftverek), míg a gyengénlátóknál a látható információk érzékelhetővé tételére kell gondolnunk (pl. erősebb kontrasztok, nagyobb betűtípusok vagy nagyítógépek alkalmazása). 10 Madridi Nyilatkozat „A befogadó társadalom alapja a diszkrimináció-mentességgel párosuló pozitív cselekvés.” Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2005.

20

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ 1.3. A fogyatékosság értelmezése az FNO alapján A „fogyatékosság” mint fogalom jelentését az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által 2001-ben kiadott, a „Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása” (FNO) alapján járjuk körbe. Az FNO kiindulási alapja az egészség, illetve a környezeti és a személyes tényezők. A FNO megkülönbözteti a test struktúráit és azok funkcióit, és ezeket csoportosítja, osztályozza. A testi struktúráknak (pl. a szemünkkel, a fülünkkel) különböző funkciói vannak (pl. a látás, illetve a hallás). A funkciók szükségesek ahhoz, hogy el tudjunk látni bizonyos tevékenységeket (pl. a látás szükséges, de nem elégséges az olvasáshoz, a hallás szükséges, de nem elégséges az utcai közlekedéshez). A társadalom életében (pl. a munkavégzés) ezen tevékenységeken keresztül veszünk részt. A részvétel lehetőségét vagy annak minőségét ugyanakkor nem csak a testi struktúrák és/vagy a testi funkciók épsége vagy éppen sérülése (azaz az egészség) befolyásolja. Az FNO a tevékenységeket és a részvétel tényezőit számba veszi, csoportosítja és osztályozza. Lehet pl. a látószerv ép, így a látás is tökéletes, az éjszaka sötétjében (városon kívül, az erdőben, holdfény és a csillagok hiányában) a látás nem sokat segít a téri tájékozódásban. Ezt környezeti tényezőnek nevezzük. Az FNO a környezeti tényezőket is számba veszi, csoportosítja és osztályozza. Lehet a látószerv ép, így a látás is tökéletes, ha valaki az iskolában nem tanult meg folyékonyan olvasni és az elolvasott szöveget értelmezni, akkor ez akadályozni fogja őt az olvasást feltételező munkakörök betöltésében. Ezt személyes tényezőnek nevezzük. Ha a szem vagy a hozzá kapcsolódó struktúra sérül, annak az lehet a következménye, hogy a látás, mint funkció is sérül. A látás sérülése akadályozhatja az olvasást (tevékenység), ami viszont korlátozhat a munkavégzésben (részvétel). Az FNO ezt a helyzetet – azaz a munkavégzésben való korlátozottságot – nevezi fogyatékosságnak! „A fogyatékosság a károsodásokat, a tevékenység akadályozottságát és a részvétel korlátozottságát felölelő gyűjtőfogalom. Egy kóros egészségi állapotú egyén, valamint kontextuális (környezeti és személyes) tényezői közötti kölcsönhatás negatív oldalát jelöli meg.”11 Vitathatatlan tehát, hogy lehet „a látás sérült”, hogy beszélhetünk „a látás sérüléséről”; sőt, olyan emberről is, akinek a látása sérült. Ugyanakkor ez csak akkor tekinthető fogyatékosságnak, ha a személyi és környezeti tényezőkre IS figyelemmel adott tevékenység akadályozott ÉS a részvétel korlátozott. Ha pl. egy látásában sérült ember számítógépes munkát tud végezni, ha egy hangzó beszédre képtelen, de augmentatív kommunikációs eszközökkel kommunikációra képes ember „el tudja mondani” gondolatait, akkor ezekben a helyzetekben nem tekinthetők fogyatékosnak. 11 A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása. WHO-ESZCSMOEP-Medicina Könyvkiadó, 2001, 2004.

21


Az „FNO mint értékrend” lehetővé teszi, hogy: • Az egyént (az érintett ügyfelet) különböző készségekkel rendelkező, komplex személyiségként értékeljük; azaz ne csak valamely testi struktúra vagy funkció sérülését, valaminek a hiányát vegyük észre (látásában sérült, értelmében fogyatékos, mozgásában akadályozott stb.), hanem felmérhessük azokat a működő testi funkciókat, személyes tényezőket, amelyekre építeni lehet, illetve amelyek fejlesztésére adott tevékenység elvégzéséhez szükség van. • Átgondoljuk a tevékenységek végzéséhez, a társadalmi részvételhez szükséges környezeti feltételeket is; azaz rehabilitációs tervezésünknek központi elemévé váljon az ügyfél mellett a környezet is. Sőt, előfordulhatnak olyan helyzetek is, amikor az ügyfél rehabilitálása helyett a „környezet rehabilitálására” helyeződik át a hangsúly. Az „FNO mint osztályozási rendszer” azért fontos számunkra, mert új távlatokat nyit az egyéni és környezeti rehabilitációban, illetve az egyenlő esélyű részvételre irányuló szolgáltatások tervezésében és megvalósításában. Gyakorlat: Ezt az összefüggés-rendszert mutatja a következő ábra:

2. sz. ábra

22

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Nézzük meg az alábbi képet, majd gondolkodjunk!

1. sz. kép Mi mondható el a képről? Ki(ke)t és milyen helyzetet látunk a képen? A képen két személy látható; a nő a lépcsőn lefelé halad, a férfi kerekesszékben ül. Tegyük fel, hogy a férfi el akar jutni a nőhöz, vagy fel akar jutni az emeletre. A férfi megvárhatja, amíg a nő lejön. Vajon mit gondolhatunk még, és mit tudunk biztosan a kép alapján? Ha a cél, hogy a kerekesszéket használó személy fel tudjon menni az emeletre, úgy – első látásra – azt gondolhatjuk, hogy a szintkülönbség leküzdésében a kerekesszéket használó férfi akadályozott. A lépcsők környezeti akadályként jelennek meg előttünk. Hogyan kell vajon ezt a helyzetet az FNO alapján értékelni? Kérdés: mondhatjuk-e, hogy a férfi mozgásfogyatékos vagy inkább ebben a helyzetben a mozgásában akadályozott? Az FNO megjelenését megelőzően a férfit tekintettük fogyatékosnak; és őt magát, illetve a „fogyatékosságát” a rehabilitáció „tárgyának”. A „fogyatékosság megszüntetéséhez” ebben a megközelítésben valószínűleg műtétre lenne szükség (az egészségügyi rehabilitáció keretében a műtét sikerességének esélyét már valószínűleg mérlegelték). Az FNO megjelenését követően azt mondjuk, hogy ez a férfi mozgásában a korlátozó környezeti feltételek miatt akadályozott: „rehabilitálni” tehát a környezetet kell. Ma már közismert megoldás erre a helyzetre pl. egy lift beépítése. Persze arra is figyelni kell, hogy a liftben a kezelőfelület a kerekesszékből elérhető magasságban legyen. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tervezni, nem a férfit kell felmérni, hanem a kerekesszék magasságát kell ismerni.

23


Gondolkodjunk tovább! Az FNO a környezeti tényezők mellett számol a személyes tényezőkkel is. A testi struktúrákat és funkciókat pedig meg tudja közelíteni pozitív oldalról is: a tevékenység egy feladat vagy cselekvés – esetünkben a lépcsőn járás – végrehajtása az egyén által, ami a test funkcióképességének egyéni vetületeit tükrözi. Ha ezeket a szempontokat is figyelembe vesszük a helyzet értékelése, és abból következő módon az egyéni rehabilitációs terv összeállítása során, úgy számolhatunk a kerekesszékkel történő lépcsőn járás megtanításának lehetőségével is (ami persze ismét sok tényezőtől függ: a karizom ereje, a lépcsők magassága, kapaszkodási lehetőségek, egyéni motiváltság). A képen látható helyzet megoldása ma már egyre kevésbé ütközik személetbeli akadályokba. De hogyan lehet ezeket az értékeket, ezt a megközelítést más fogyatékossági csoportokba tartozók esetében alkalmazni? A következő példán keresztül a siket szülő(k) siket gyermekének világáról fogunk gondolkodni. A halló szülő halló gyermekét a „hallók kultúrája” veszi körül. Ebben a kultúrában a hallás érték; a hangoknak jelentős szerepe van a beszéd fejlődésében, így az anyanyelv elsajátításában; a téri tájékozódásban, vagy a hangok (pl. zene) nyújtotta örömök megélésében. A siket szülő(k) siket gyermekét „siket kultúra” veszi körül. Ebben a kultúrában a vizuális ingereknek (jeleknek, jelnyelvnek) jelentős szerepe van az anya nyelvének (azaz a jelnyelvnek) az elsajátításában; a téri tájékozódásban. Hogyan lehet, lehet-e a két kultúrát hierarchikus rendbe sorolni? Milyen választ tud adni a siket szülő(k) siket gyermekének fejlesztésére a rehabilitációs szemlélet, illetve az egyenlő esélyű részvétel gondolatát központba helyező szemlélet? A „halló kultúrában” a hallás érték. Az erre, illetve a kisebbségi lét hátrányaitól való megóvásra épülő rehabilitációs szemlélet keresi a siket gyermek „hallóvá” alakításának lehetőségét egyrészt a hallás lehetőségének biztosításával, másrészt a hangzó beszéd megtanításával. Az orvostudomány a rohamos fejlődésének köszönhetően tud már megoldást: ez a cochleáris implantáció; ami többek között a siket gyermek, felnőtt számos személyes tulajdonságától, a műtét sikerességétől, a segédeszköz minőségétől, a műtétet követő hallás- és beszédfejlesztéstől függően meghozhatja a hallás élményét, így a többségi társadalom által beszélt, hangzó nyelv elsajátítása is könnyebbé válik. Ezzel a siket gyerek „fogyatékosságára”, a siketség megszüntetésére irányuló rehabilitációs eljárással sokan nyertek már, de az is tény, hogy akik nyertek, egyidejűleg elvesztették a „siket kultúrát”. Ha a „siket kultúra” megőrzését tekintjük értéknek, ha a részvétel-orientált eszközöket keresünk, úgy a „siketség” elfogadása és megőrzése mellett a jelnyelv oktatására, a jelnyelvi tolmácsolás megszervezésére, a jelnyelvi kultúra ápolására és gyarapítására kell időt, pénzt és humán-erőforrást biztosítani. Meggyőződésünk, hogy egyik megközelítés sem értékesebb a másiknál, egyik megoldás sem lehet kizárólagos. Ugyanakkor a szülőknek és szakembereknek nagy felelősségük van abban, hogy ebben a kérdésben az önálló döntéshozatalra még segítséggel sem képes, 6 évesnél fiatalabb gyerekeknek melyik utat, melyik kultúrát választják.

24

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Ha valakit érdekel a többség–kisebbség kérdése fogyatékosságügyi megközelítésben, úgy javasolom H.G.Wells: A vakok országa c. novelláját, amiben egy látó ember téved a vakok országába, és akinek egyedüli látóként kell(ene) beilleszkednie a vakok világába. Ajánlom továbbá az „Ability Park” felkeresését, vagy a „Láthatatlan” c. kiállítás vagy a „Vakrepülés Színjátszó Egyesület” egy-egy előadásának megtekintését. Az „Ability Park”-ban megtanulhatunk pl. kerekesszékkel közlekedni vagy elsajátíthatunk néhány jelet. A kiállításon, illetve a színházban teljes (stílszerűen: vak) sötétségben bízhatjuk magunkat vak embertársainkra, akik nélkül ezekben a helyzetekben elveszettek, kiszolgáltatottak lennénk. További, kulturális élményt jelenthet a Baltazár Színház előadásainak a megtekintése. Ebben a közösségben – Magyarországon egyedülálló kezdeményezésként – a hivatásos társulat valamennyi tagja értelmileg akadályozott. A Nonprofit Média Központ Alapítvány pedig sérült embereket támogat egyrészt a médiában való szereplésre történő felkészítésben, másrészt önálló filmek elkészítésében. Itt tehát nem a fogyatékos személy a filmalkotás témája, hanem a filmet készítik érintettek. A „tevékenységek és részvétel” az alábbi, az FNO-ban további alcsoportokra bontott szempontokat tartalmazza: • tanulás és az ismeretek alkalmazása  céltudatos érzékelési tapasztalatok  alapszintű tanulás  ismeretek alkalmazása  általános feladatok és elvárások • kommunikáció  kommunikáció – megértés  kommunikáció – létrehozása  társalgás, kommunikációs eszközök és technikák használata • mobilitás  testhelyzet-változtatás és –fenntartás  tárgyak hordozása, mozgatása és kezelése  járás és haladás  helyváltoztatás szállítóeszközzel • önellátás  élet otthon  szükségletek kielégítése  háztartási teendők  háztartási tárgyak karbantartása, segítés másoknak • személyközi viszonyok és kapcsolatok  általános személyközi interakciók  meghatározott személyközi kapcsolatok • fő életterületek  oktatás  munka és munkavállalás

25


 gazdasági élet  közösségi, társadalmi és magánélet A „környezeti tényezők” főbb, az FNO-ban további alcsoportokat tartalmazó fejezetei: • termékek és technológiák • természetes környezet és emberi beavatkozással létrehozott változások a környezetben • támaszok és kapcsolatok • attitűdök • szolgáltatások, rendszerek és szabályozók Ezt a fajta új gondolkodást tükrözi dr. Könczei György12 alábbi ábrája is:

3. sz. ábra 12 Könczei György: A rehabilitáció és a fogyatékosság. In.: Könczei György - Kullmann Lajos: Bevezetés a komplex rehabilitációba. Szöveggyűjtemény. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest, 2009.

26

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Az FNO kitüntetett szerepét jelzi, hogy a komplex rehabilitáció különböző területeiről érkező szakemberek eltérő szemlélettel és hangsúllyal elemzik. A foglalkoztatási rehabilitáció elsősorban a komplex rehabilitáció minősítési rendszere alapjának tekinti az FNO-t. A minősítési rendszer alapját szolgálja a Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (továbbiakban FNO)13 általános orvosi alkalmazása a rehabilitáció során, illetve kötelező bevezetése egységessé, európaivá tehetné a képességek megállapítását a diagnózis felállítása során. A diagnosztikai eljárás mellett megjelenik benne a szociális modell érvényesítése a fogyatékosság felfogásában (esélyegyenlőség), a holisztikus szemlélet (interakciók), a részvétel fogalma (a társadalmi egyenlőtlenségek rendszer elvű megközelítése a fogyatékossággal kapcsolatban), a támogató és akadályozó környezeti tényezők fontossága, mint a fogyatékosság egyik összetevője. Az FNO szerint a munka vállalásának, megtartásának és az abban való előrehaladásnak az esélyeit számtalan tényező befolyásolhatja. Ilyen tényezők:  Az adott testi funkciók (mentális, érzékelési, hang és beszéd stb.) és struktúrák, amely egyes munkakörök betöltését kizárja, korlátozza, míg más munkakörök betöltését nem befolyásolja.  A személyes tényezők, mint pl. a munkavállaláshoz és a munkavégzéshez szükséges képességek, ismeretek (de lehetnek még nem, kor, neveltetés, szokások, személyiségjegyek stb.).  A környezeti tényezők, mint pl. a munkahelyi el- és befogadó légkör, a munkahely hozzáférhetősége (akadálymentessége), a munkahely gazdasági versenyben elfoglalt pozíciója. Ugyanakkor az FNO az alaptényezőket kiegészíti további területek vizsgálatával, melyek egyrészt a testi funkciók és struktúrák következtében kialakult tevékenységbeli akadályozottságra és általa a társadalmi életben való részvétel mértékére és módjára, másrészt a környezeti tényezők meglétére és hatására vonatkoznak. Például a tevékenység és részvétel tekintetében: tanulás és ismeretszerzés; általános feladatok és szükségletek; kommunikáció; mobilitás; önellátás; háztartás; személyek közötti interakciók és viszonyok; fontosabb életterületek; közösségi, társadalmi és polgári élet. Környezeti hatások vizsgálatának szempontjai lehetnek termékek és technológiák; természetes környezet és ember által alkotott környezeti változások; támogatás és kapcsolatok; attitűdök; szolgáltatások, rendszerek és politikák. Természetesen minden területen belül további részterületeket érint a vizsgálat (pl.: közlekedés gyalog, segédeszközzel, lakáson belül, nagyobb távolságra, 13 Egészségügyi Világszervezet (2004). FNO. A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása. Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Medicina, Budapest.

27


étkezés, öltözködés, személyi higiéné, tisztálkodás, önkifejezés, megértés, család, munkahelyi közösség, iskola, baráti társaság, vallási közösség, egyesület stb.) Az FNO alkalmazása csak a megváltozott munkaképességű ember megfelelő tájékoztatása utáni bevonásával; az egyéni érzelmek tiszteletben tartásával; a személyiségi jogok betartásával; holisztikus szemlélettel (egyéni és társadalmi okok figyelembevételével); a vizsgált személyek támogatásának céljából történhet. Az FNO használata során kialakítható adaptációs technikák a következők:  A fizikai képességek hasznosítása (rendszeres edzés, kompenzációs technikák elsajátítása).  Az érzelmek befolyásolása (motiváció, optimizmus, negatív érzelmek visszaszorítása.  Adott probléma megoldása (tervezés, szervezés, koordinálás és segítség).  A munkavégzés módjának megváltoztatása (fontossági sorrendek felállítása).  A kapcsolatok befolyásolása (partnerség, interperszonális kapcsolatok).  Jövőbeli tevékenységek támogatása (érdeklődés, érdek, szükséglet, jövőkép, életúttervezés). Az FNO a megromlott egészségi állapothoz társuló funkciócsökkenés vizsgálatához ad módszertani vezérfonalat, így – közvetlen kapcsolatban állva a BNO-val (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) – nemcsak maguk a betegségek (egészségkárosodás), hanem azok következményeinek osztályozása is lehetővé válik. A fogyatékosságot a megváltozott egészségi állapotú egyén és környezete kölcsönhatásaként értelmezi, és nemcsak a problémák kategóriákba sorolására alkalmas, hanem különböző minősítőkkel a problémák súlyossága is leírható. Az FNO alkalmazási területei között szerepel a szociális, oktatási, pedagógiai eszközként való felhasználása. Oktatási területen az életpálya választás, szakmai, képzési rehabilitáció megtervezése, ismeretek bővítése, iskolai szociális munka területén adhat segítséget és teheti eredményessé a folyamatot.14 1.4. A komplex rehabilitáció konkrét célcsoportja Az eddigiekben áttekintettük a „fogyatékosság” megjelölésére használt fogalmakat; megállapítottuk, hogy a fogyatékos emberek nem alkotnak homogén csoportot; megismerkedtünk az FNO szemléletével és betekintetünk az osztályozási rendszerbe. 14 Az NRSZI honlapon részletes információk találhatók az FNO-ról http://www.orszi.hu/index. php?ID=140

28

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ De kit kell a komplex rehabilitáció konkrét célcsoportjának tekintenünk? A.) Legtágabban mindazokat az inaktív, munkaképes korú fogyatékos embereket, akik munkát kívánnak vállalni; függetlenül attól, hogy • milyen mértékű, súlyosságú a fogyatékosságuk(!), azaz akár a súlyosan és halmozottan fogyatékos embereket is; • a fogyatékosság veleszületett vagy baleset, betegség következtében alakult ki; • részesülnek-e rehabilitációs járadékban, rokkantsági vagy egészségkárosodáshoz kapcsolódó ellátásokban, álláskeresési járadékban (azaz regisztrálták-e magukat a munkaügyi szervezetnél), szereztek-e szolgálati időt vagy sem. B.) Szűkebben értelmezve, tekintettel arra, hogy számos aktív munkaerőpiaci eszköz alkalmazása feltételekhez kötött, a fentiek közül azok, akik • álláskeresési járadékban részesülnek; megváltozott munkaképességű álláskeresők, • jogszabály alapján megváltozott munkaképességűek. C.) A legszűkebb értelmezés szerint a későbbiekben bemutatásra kerülő rehabilitációs megállapodás alapján komplex rehabilitációs szolgáltatásban, illetve rehabilitációs mentor nyújtotta támogatásban azok a személyek részesülhetnek, akik számára rehabilitációs járadékot állapítottak meg, illetve akik maguk kérték rehabilitációs járadék megállapítását. Rehabilitációs járadék megállapítására pedig jellemzően az ún. III. csoportos rokkantsági nyugdíjas kategóriába sorolható személyek esetében kerül sor. A rehabilitációs járadékról szóló törvény alapján 2008. január 1-jén bevezetett rendszerben a komplex rehabilitációs szolgáltatások tervezéséhez, koordinálásához és nyújtásához szükséges humán-erőforrás és infrastrukturális kapacitások kiépítése az állam által garantált komplex rehabilitációs szolgáltatások tényleges nyújtásával párhuzamosan történik. Ezért világos, hogy érvényesíteni kell a fokozatosság elvét, és a komplex rehabilitáció garantált szolgáltatásait először a könnyebben rehabilitálhatónak gondolt, legszűkebb értelmezés szerinti személyi kör számára kell megszervezni (lásd rehabilitációs járadékban részesülők). Első körben tehát ők jelentik a komplex rehabilitáció célcsoportját, és ehhez kevéssé van szükség fogyatékosságügyi ismeretekre. Így viszont éppen azok a fogyatékos személyek maradnak ki a komplex rehabilitációs mentor kliens-köréből, akiknek valóban szükségük lenne a munkahely megtalálása és megtartása érdekében támogatásra.

29


1.5. A munkaképesség megváltozása 1.5.1. Mi a különbség a munkavégzési és a munkavállalási képesség között? A munkaképesség adott tevékenység elvégzésének, a munkavégzésnek a képességét jelöli. A munkavégzés képessége és a munka vállalásának képessége nem azonos fogalmak. Utóbbi körbe azok a képességek tartoznak, amelyek a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítéséhez, azaz a szerződés, a megállapodás tartalmának, a munkaadó utasításainak az értelmezéséhez, a belátási képességhez tartoznak. A komplex rehabilitáció szempontjából a kétféle képesség-csoport megkülönböztetésének azért van jelentősége, mert vannak olyan, elsősorban értelmileg akadályozott, autista, pszichoszociális fogyatékossággal élő vagy súlyosan és halmozottan sérült emberek, akik képesek a munka elvégzésére, de támogatásra van szükségük a munka vállalása tekintetében. Erre a kérdésre a cselekvőképességgel foglalkozó fejezetben még visszatérünk. 1.5.2. A veleszületett fogyatékosságról és a munkaképesség baleset vagy betegség következtében történő megváltozásáról Érdemes továbbá a munkaképesség szempontjából az alábbi csoportok megkülönböztetése is: • azok a személyek, akik veleszületett vagy (kora)gyermekkorban szerzett fogyatékosság miatt adott munkavégzési képesség-szinttel érik el a munkaerőpiacot; • illetve azok a személyek, akiknek az esetében az aktív korban, általában betegség vagy baleset következtében változik meg a munkaképességük. Az előbbi csoportba tartozók esetében – más gyermekekhez, tanulókhoz hasonlóan – az iskola-rendszer (az általános képzés, majd pl. a szakképzés) feladata a munkaerőpiacra való felkészítés. A fogyatékosság tényének elfogadása elsősorban a szülők problémája, és ez – jó esetben – megtörténik a felnőtté válásig. Ezt a tevékenységet gyógypedagógiai tanácsadásnak, nevelésnek-oktatásnak, fejlesztésnek vagy habilitációnak is nevezhetjük. Számolni kell azzal, hogy a (speciális) szakképzés – jelenleg még létező – hiányosságai, illetve a munkaerőpiac befogadó-képességének egyelőre alacsony szintje miatt az iskolarendszerből kikerülő fogyatékos tanulóknak, fiataloknak a munkahelyi elhelyezkedéshez támogatásra van szükségük. A támogatás bizonyos formáihoz (komplex rehabilitációs szolgáltatáshoz; még konkrétabban rehabilitációs járadék megszerzéséhez és így komplex rehabilitációs mentori segítséghez) szolgálati idő megszerzésére; másképpen fogalmazva munkában töltött időre, járulék-fizetésre van szükség. Az ebbe a csoportba tartozó fiatalok tehát az első munkahely megtalálásához és megőrzéséhez igényelnek támogatást, amihez viszont már rendelkezniük

30

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ kellene munkában töltött idővel. A rendszer ezen ellentmondásának feloldása fontos feladat. Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban ezen célcsoport esetében is a komplex rehabilitáció fogalmát fogom használni; függetlenül attól, hogy szakmailag helyesebb lenne gyógypedagógiai nevelésről-oktatásról, fejlesztésről, habilitációról beszélni. Az utóbbi csoportba, tehát a betegség vagy baleset következtében megváltozott munkaképességű személyek esetében valóban rehabilitációról beszélhetünk. Az elsődleges cél, hogy a rehabilitációra annál a munkáltatónál kerüljön sor, ahol az ügyfél a balesetet vagy betegséget megelőző időszakban dolgozott; a balesettől vagy betegségtől függő módon abban a munkakörben, amelyben korábban dolgozott. Ebbe a csoportba tartozók között igen nagy számban találhatunk olyan személyeket is (belszervi problémák), akik nem sorolhatók be a „klasszikus” fogyatékossági csoportokba. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a komplex rehabilitációs folyamatban kiemelt jelentősége van a mentálhigiénés rehabilitációnak. Az „új helyzetnek”, a munkaképesség megváltozásának, a fogyatékosságnak az elfogadása úgy az érintett, mint a családtagok tekintetében kulcsa a sikeres társadalmi rehabilitációnak. 1.5.3. A megváltozott munkaképesség ILO-definíciója A „megváltozott munkaképességű, fogyatékos személy” a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) szerint „az a személy, akinek állásszerzési, állásban maradási és előmeneteli kilátásai lényegesen romlottak, testi vagy értelmi képességeinek hivatalosan megállapított megváltozása miatt.”15 A definícióból ki kell emelni, hogy a fogyatékosságot a munkával összefüggésben értelmezi, azaz önmagában a testi vagy értelmi képességek megváltozását nem tekinti fogyatékosságnak. Ehhez arra is szükség van, hogy mindezek valóban akadályozzák a munka vállalását és a annak elvégzését. Lényeges továbbá, hogy a definíció két „vizsgálati eljárást” tartalmaz: egy „megelőzőt”, amikor a testi és értelmi képességek megváltozását mérik; és egy „munkaerőpiacit”, amikor a fogyatékosság és a munkavállalás, -végzés összefüggéseit vizsgálják. Az előbbi vizsgálathoz elegendőnek tűnik a szakorvos, míg az utóbbihoz egészen biztosan szükség van foglalkoztatási és szociális szakértőre is. Végezetül: a definíció munkaerőpiaci szempontból három szakaszt különböztet meg: az állás megszerzését (ekkor az ügyfél munkanélküli), illetve a megszerzett állás megtartását és az előmenetelt (ez utóbbi két esetben az ügyfél már munkavállaló). A szakaszolásból következik, hogy a „foglalkozási rehabilitáció az a folyamat, amely képessé teszi a fogyatékossággal élő embereket a munka vállalására, megtartására és az előmenetelre, és ezáltal javítja a társadalomba való beilleszkedésüket, illetve 15 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet háromoldalú egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003.

31


újra-beilleszkedésüket”. A foglalkozási rehabilitáció tehát nem ér véget a munkahely megtalálásával, és az utókövetés sem „csak a próbaidő végéig” tart. Szükség esetén a foglalkozási rehabilitáció keretében kell a munkáltatónál az előmenetelről gondoskodni. Ezt a szolgáltatást a munkáltató megrendelheti külső szolgáltatótól, de biztosíthatja saját munkavállalóval (pl. rehabilitációs megbízottal, rehabilitációs munkatárssal, munkahelyi segítővel) is. Az ILO definíciója alapján tehát megváltozott munkaképességű, fogyatékos személy az, akinek a munkaerőpiaci esélyei jelentősen csökkentek. Magyarországon a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatottsága 2002-ben 14,5% volt, 2008-ban pedig 23%. Ez a foglalkoztatottsági szint önmagában kielégíti a „munkaerőpiaci esélyek jelentősen csökkentek” fogalomkörét. A fogyatékosság és a munkaerőpiaci esélyek közötti összefüggés vizsgálata tehát csak abban az esetben lehet indokolt, ha a „testi vagy értelmi képességek megváltozásának” nincs valamely hivatalos szerv által megállapított minősítése. Ez a megközelítés ügyfél-barát és állami szempontból takarékos, hiszen az ügyfélnek nem kell kétszer „vizsgáltatnia magát”, az államnak pedig elegendő egy vizsgálat költségét viselnie. Ezt a gondolatot tükrözi a megváltozott munkaképesség – rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség és a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatások szempontjából alkalmazandó – jogi definíciója.16 Megváltozott munkaképességű munkavállaló: az a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállaló, akinek munkaszerződés szerinti napi munkaideje a napi négy órát eléri, ha • a munkaképesség-csökkenés – a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, 2010. szeptember 1. előtt az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (a továbbiakban: ORSZI), 2007. augusztus 15-ét megelőzően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézete (a továbbiakban: OOSZI) szakvéleménye, illetőleg 2001. január 1-jét megelőzően, vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint – 50-66 százalékos mértékű, illetőleg az egészségkárosodás 40-49 százalékos mértékű, vagy • a munkaképesség-csökkenés – az NRSZH, az ORSZI vagy az OOSZI szakvéleménye, illetőleg 2001. január l-jét megelőzően, vasutas biztosítottak esetében a Magyar Államvasutak Orvosszakértői Intézetének szakvéleménye szerint – 67-100 százalékos mértékű, vagy • az egészségkárosodás – az NRSZH szakvéleménye szerint - 79 százalékot meghaladó mértékű, vagy • az egészségkárosodás - az NRSZH szakvéleménye szerint - 50-79 százalé16 A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásáról szóló 177/2005. (IX. 2.) Korm. rendelet

32


•

• • • • •

•

kos mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, azonban az ORSZI szakvéleménye alapján rehabilitációja nem javasolt, vagy a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján látási fogyatékosnak minősül, vagy a vakok személyi járadékában részesül, vagy az Ftv. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt fogyatékossági támogatásban részesül, külön jogszabály szerint súlyos értelmi fogyatékosnak minősül és erre tekintettel a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló külön törvény szerint adóalapot csökkentő kedvezmény igénybevételére jogosult, vagy siket vagy súlyosan nagyothalló, halláskárosodása audiológiai szakvélemény szerint a 60 decibel hallásküszöb értékét eléri vagy meghaladja, vagy a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeiről szóló külön jogszabály szerint súlyos mozgáskorlátozottnak minősül, vagy az egészségkárosodás – az NRSZH szakvéleménye szerint – 50-79 százalékos mértékű, és ezzel összefüggésben a jelenlegi, vagy az egészségkárosodását megelőző munkakörében, illetve a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas és rehabilitálható, vagy a fentiekben meghatározott mértékű munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás, illetőleg fogyatékosság nem állapítható meg, azonban az NRSZH, az ORSZI vagy az OOSZI szakvéleménye szerint jelenlegi munkakörében vagy tanult foglalkozásában, illetőleg más munkakörben vagy foglalkozás keretében személyre szóló rehabilitáció megvalósításával foglalkoztatható tovább”.

Jól látható tehát, hogy a jogalkotó a látás-, hallás-, mozgássérülés, az autizmus és az értelmi akadályozottság esetén nem kéri az Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal külön vizsgálatát, hanem a megváltozott munkaképesség igazolására elfogadja a más jogszabályok által, tulajdonképpen a „testi, értelmi fogyatékosság megállapítására” kiadott igazolásokat is.

33


1.6. A rehabilitáció fogalma 1.6.1. A rehabilitáció definíciója fogyatékosságpolitikai dokumentumokban és jogszabályokban A rehabilitáció fogalmát számtalan helyről idézhetnénk. Témánk szempontjából a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény 26. cikkét, illetve a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény, valamint a rehabilitációs járadékról szóló törvény és az ennek végrehajtására kiadott, a komplex rehabilitációról szóló kormány rendelet meghatározását tekintjük kiindulási alapnak. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény (ebben a fejezetben a továbbiakban: egyezmény) a rehabilitációról szóló cikkének lényege: a részes államok átfogó habilitációs és rehabilitációs szolgáltatásokat és programokat hoznak létre, erősítik és kiterjesztik azokat, különös tekintettel az egészségügy, a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális szolgáltatások terén. A rehabilitáció célja az, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára az élet minden területén biztosított legyen a legteljesebb függetlenség, a fizikai, mentális, szociális és szakmai képességek, valamint a teljes befogadás és részvétel elérése és megtartása. A cikk külön kiemeli a sorstársi segítségnyújtás szükségességét. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben (a továbbiakban: Fot.) a rehabilitáció meghatározása a következő: az egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési, átképzési, foglalkoztatási, szociális rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a fogyatékos személy képességének fejlesztése, szinten tartása, a társadalmi életben való részvételének, valamint önálló életvitelének elősegítése. A rehabilitációs járadékról szóló törvény (ebben a fejezetben a továbbiakban: törvény) alapján a rehabilitáció: külön jogszabályban meghatározott orvosi, foglalkoztatási, szociális, képzési és egyéb tevékenységek komplex rendszere, amelynek célja az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének biztosítása. A komplex rehabilitációról szóló kormányrendelet a rendeletben, illetve külön jogszabályokban meghatározott foglalkoztatási, orvosi és szociális szolgáltatások körét tekinti rehabilitációs szolgáltatásoknak. 1.6.2. A rehabilitációs területek és azok csoportosítása Valamennyi idézett definíció tartalmazza rehabilitáció komplex megközelítésének igényét: az egyezmény átfogó szolgáltatásokról, a Fot. rendszerekben megvalósuló folyamatról, a törvény tevékenységek komplex rendszeréről, a rendelet szolgáltatások köréről beszél. Az előírások hatályosulásának, azaz megvalósulásának vizsgálata (másképpen fogalmazva:

34

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ a komplex rehabilitációs mentor tevékenységének áttekintése) során kiemelt figyelmet kell tehát fordítanunk arra, hogy van-e a rehabilitációs szolgáltatásoknak rendszere, illetve megvalósul-e a folyamatosság; vagy másképp: mit tehet a komplex rehabilitációs mentor a rendszerszerű működés biztosítása érdekében. Ha rendszerről beszélünk, akkor azt is tudnunk kell, hogy a rendszer milyen elemekből épül fel; a rehabilitációs szolgáltatásokat milyen csoportokba sorolhatjuk. Megkülönböztethetünk egészségügyi /orvosi, mentálhigiénés/ pszichológiai, oktatási/képzési/átképzési, szociális, foglalkoztatási/ foglalkozási, empowerment/ön-érdekérvényesítési, környezeti, elemi és egyéb rehabilitációs területeket. A szakirodalomban az egyes rehabilitációs területek (szolgáltatás-elemek) igen sokféle csoportosításával találkozhatunk. Egyes szerzők az egészségügyi rehabilitáció részeként értelmezik a mentálhigiénés és az elemi rehabilitációt; sőt alkalmanként a szociális rehabilitációt is. Mások a foglalkozási rehabilitáció részeként tekintenek a képzési, átképzési rehabilitációra és a munkapszichológusok szolgáltatásaira is; sőt a munkakörnyezet átalakítására irányuló tanácsadásként a környezeti rehabilitációra is. Az elemi rehabilitációban megvalósul a mentálhigiénés és a szociális rehabilitáció is. „A habilitációt és a rehabilitációt a köztudat nagyon gyakran az egészséghez kapcsolódó kérdésekkel köti össze, és ennek megfelelően az egészséghez való jogot érintő politikai irányelvek mentén foglalkoznak vele. Valójában a rehabilitáció sokkal összetettebb és kiterjedtebb fogalom ennél. Jóllehet a fent említett célok eléréséért kialakított stratégiákban az egészségügyi rehabilitáció is kulcsszerepet tölt be, a rehabilitáció sok más eleme, például a foglalkoztatáshoz, az oktatáshoz vagy egyszerűen az életvezetési készségekhez kötődő tényezők is ugyanolyan fontosak. Annak érdekében, hogy a habilitáció és a rehabilitáció értelmezésébe beletartozzon mindazon segítő intézkedések teljes köre, melyek a fogyatékossággal élő személyek számára a céljaik eléréséhez szükségesek, az Egyezmény külön cikkben foglalkozik ezzel a témával.”17 Az osztályozási kísérletekből egy nagyon fontos következtetést mindenképpen le kell vonnunk. A szakirodalomban és a szakmai közbeszédben az egyes rehabilitációs területek képviselői gyakran használják a „komplex rehabilitáció” kifejezést. Ha pl. az egészségügyi rehabilitáció keretében sor kerül műtéti eljárásra, a gyógyászati segédeszköz használatának megtanítására, gyógytornára és foglalkoztatási terápiára, akkor erre az egészségügy szereplői – egyébként joggal – alkalmazzák a „komplex rehabilitáció” fogalmát. Ha a foglalkozási rehabilitáció szereplői megszervezik a munkakörre történő felkészítő képzést, tanácsot adnak, munkahelyet tárnak fel, úgy erre a folyamatra is a „komplex rehabilitáció” kifejezést tartják megfelelőnek. 17 Flowers, Nancy (szerk.): Igen! Emberi jogok. A fogyatékossággal élő személyek jogai. Képzési kézikönyv. Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, Budapest, 2009.

35


Álláspontunk szerint ezekben az esetekben célszerűbb lenne a komplex egészségügyi, a komplex foglalkozási vagy a komplex elemi rehabilitáció fogalmát alkalmazni. A „Komplex Rehabilitáció” az egyezmény, a jogszabályok értelmében a fenti táblázatban felsorolt, valamennyi rendszerben és a rendszerek között megvalósuló folyamat. Az pedig, hogy a rendszer mely elemeire van szükség, egyedül az ügyfél állapotától és rehabilitációs céljától függ. Ez a kérdés a rehabilitációs szolgáltatások ügyfeleit általában kevéssé érdekli. Nekik egy a fontos: valamennyi szükségletének a kielégítésére álljanak rendelkezésre rehabilitációs szolgáltatások, lehetőség szerint egy, a lakóhelyéhez közeli helyszínen. A fenti osztályozásnak a rehabilitációs szolgáltatások megszervezése (ide értve a szolgáltatás megszervezésére kötelezett meghatározását is), illetve a rehabilitációs szolgáltatások finanszírozása, továbbá a rehabilitációs szakemberek kompetenciahatárainak meghúzhatósága (így a kötelezettségek, felelősségek vállalása és elhárítása), valamint a rehabilitációs szakemberek képzése szempontjából van jelentősége. 1.7. A komplex rehabilitáció fogalma, célja és alapelvei 1.7.1. A komplex rehabilitáció értékeiről és céljáról A legszűkebb, de az egyezményben és a Fot.-ban is megjelenő célmeghatározást a törvény tartalmazza: az egészségkárosodást szenvedett személy szakmai munkaképességének biztosítása. Az egyezmény a szakmai képességek mellett a fizikai, mentális, szociális képességeket is nevesíti, a Fot. pedig általában beszél a képességekről. Mindezek a meghatározások a komplex megközelítés szükségességét erősítik. A képességek fejlesztése és szinten tartása nem önmagában jelent célkitűzést. Erre az egyezmény és Fot. alapján az önálló, független életvitel, a társadalmi életbe való befogadás és részvétel miatt van szükség. A célok, illetve a célokban megjelenő értékek ismerete át kell, hogy hassa a rehabilitációs munka tervezését és végrehajtását. Ezek közül két érték elemzése indokolt ezen a helyen. Az „önálló és független életvitel” értékével összhangban azt kell átgondolni, hogy mire van szüksége az ügyfélnek ahhoz, hogy önállóan, másoktól függetlenül élhesse életét, végezhesse munkáját. A megoldást az FNO osztályozási rendszerben megjelenő támogató tényezők, segítő technológiák jelenthetik. Ezek az eszközök az ún. „önálló életvitelt segítő eszközök”, amelyek nem azonosak a gyógyászati segédeszközökkel. Néhány példán keresztül: egy vakbarát liftben pl. nem csak az fontos, hogy a szintjelző gombok tapinthatók legyenek. A lift önálló és másoktól független használata azt is megköveteli, hogy a liftben hang jelezze az elért emeletet. Egy felsővégtag-hiányos vagy mind a négy végtagra bénult személy is képes lehet a számítógép önálló és független használatára, ha az egyéni képességeitől függő módon kiegészítő eszközöket is biztosítunk (fejpálca, szemmel mozgatható

36

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ egér, nagyméretű egér stb.). Az értelmileg akadályozott személy is képes lehet pl. a lakóhely és a munkahely közötti útvonal megtanulására. Ezért a segítő személynek fokozatosan célszerű háttérbe vonulnia. Egy kerekesszéket használó személy a háztartás körüli feladatok elvégzéséhez igénybe veheti a szociális szolgáltatások közé tartozó házi segítségnyújtást vagy a támogató szolgáltatást. Ez azonban nem jelent önálló és független életvitelt. Ha ezt a célt is szem előtt tartjuk, akkor pl. a villanykapcsolók kerekesszékből elérhető magasságba való átszerelését kell javasolnunk, vagy megoldást kell találnunk a konyhabútorok függőleges irányú mozgathatóságára. Minden esetben lényeges, hogy az önállóság és a függetlenség mértékének meghatározása az ügyfél joga. Ahogy Nancy Flowers fogalmaz: „Az észszerű alkalmazkodással ellentétben a habilitáció és a rehabilitáció arra irányulnak, hogy magát az egyént lássuk el olyan speciális tudással, eszközökkel vagy forrásokkal, melyekre szüksége van, ahelyett, hogy azt biztosítanánk, hogy az általános környezet, fejlesztő program, gyakorlat vagy a munkahely teremtse meg azokat a feltételeket, melyek a fogyatékossággal élő személyek számára a másokkal azonos alapon való boldoguláshoz nélkülözhetetlenek. Például egy munkáltatótól meg lehet követelni, hogy a kerekesszékes alkalmazottjának biztosítson akadálymentes munkahelyet, ugyanakkor nem lehet tőle elvárni azt, hogy kerekesszéket is biztosítson ennek a személynek. Vagy egy banktól elvárható, hogy szolgáltatásairól a fogyatékossággal élők számára elérhető formában is nyújtson információt, pl. Braille-írással, de nem a bank feladata, hogy a gyengénlátókat megtanítsa, hogyan kell elolvasni a Braille-írást. A feladat- és felelősség-megosztás nem mindig egyértelmű. Például, ha egy munkahely beszerez egy speciális számítógépes hangfelismerő szoftvert, hogy alkalmazkodjon egy olyan személyhez, aki nem tudja használni a hagyományos billentyűzetet, akkor logikusnak tűnhet, hogy a munkáltató az észszerű alkalmazkodás részeként meg is tanítsa az új szoftver használatát az adott alkalmazottnak.”18 A „társadalmi életben való részvétel” elve összefügg a „normalizáció” és az „integráció” elvével. Kétségtelen tény, hogy a fogyatékos emberek között sokan vannak olyanok, akik jól érzik magukat sorstársak között; erre kifejezett igényük van. Ugyanakkor joguk van arra is, hogy a többségi társadalomba illeszkedve (integráció) ugyanolyan körülmények között, ugyanolyan napi, heti ritmusban éljenek és dolgozzanak (normalizáció), mint más embertársaik. Az ügyfél saját döntésétől függően tehát mód van arra, hogy a rehabilitáció eredményeként szegregált vagy integrált munkahelyen dolgozzanak a piaci verseny résztvevőiként vagy attól védve. Vigyázni kell tehát arra, hogy ne a könnyebben elérhető védett foglalkoztatás felé irányítsuk az ügyfelet, hanem vállaljuk a nyílt munkaerőpiaci elhelyezéshez ma még 18 Flowers, Nancy (szerk.): Igen! Emberi jogok. A fogyatékossággal élő személyek jogai. Képzési kézikönyv. Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, Budapest, 2009.

37


szükséges olyan többlet-feladatokat is, mint pl. a munkaadók és munkatársak szemléletformálása, tanácsadás a munkahelyi környezet akadálymentesítésében. A fogyatékosságügyi politika írásos dokumentumaiban a hangsúly az integráción van. Ezzel együtt érdemes megismerni azokat a jó gyakorlatokat, amelyek az integrált foglalkoztatással párhuzamosan biztosítják a sorstársi közösséget, pl. havi rendszerességgel szervezett „sorstársi klub-foglalkozások” keretében. 1.7.2. A komplex rehabilitáció helye a fogyatékosságügyi politikában A komplex rehabilitáció a folyamat során alkalmazott eszközöket tekintve a rehabilitáció- és a részvétel-orientált politika csoportjába egyaránt beletartozik. A jelenkori Magyarországon az a cél, hogy a jelenleg inkább rehabilitáció-orientált eszközök alkalmazása mellett minél több részvétel-orientált eszköz is megjelenjen. Ebben kiemelt szerepe lehet a rehabilitációs tevékenységet végző szakembereknek akkor, ha a tanult ismereteket alkalmazni tudják az egyéni rehabilitációs tervek összeállításakor; gondolnak az akadálymentesség, az egyenlő esélyű hozzáférés, az egyetemes tervezés értékeire saját szolgáltatásaik nyújtásakor, illetve a rehabilitáció szereplőinek és foglalkoztatóknak szóló tanácsadás során. Talán utópia, de ha az egyenlő esélyű hozzáférés feltételei teljeskörűen kiépülnek, és ennek köszönhetőn a fogyatékos emberek különböző csoportjai valamennyi, a főáramba tartozó szolgáltatást akadálymentesen igénybe tudnak venni, továbbá elterjednek az egyenlő bánásmódnak a módszerei és megerősödik a „megkülönböztetés-nélküliség”, a „sokszínűség”értéke, úgy egyre kevesebb rehabilitáció-orientált fogyatékosságügyi politikai eszköz alkalmazására lesz szükség.

38


2. AZ ESÉLYEGYENLŐSÉG HAZAI SZABÁLYOZÁSI RENDSZERE 2.1. Emberi jogok, egyenlőség, jogegyenlőség, esélyegyenlőség 2.2. Az esélyegyenlőség szabályozásának forrásai 2.3. Az esélyegyenlőségi jog hazai forrásai

2.1. Emberi jogok, egyenlőség, jogegyenlőség, esélyegyenlőség Az esélyegyenlőségi jog más jogterületekkel összevetve is szembeötlő sajátossága a szabályozási struktúra és gyakorlat sokfélesége, sokszínűsége. Jelent-e ez a terület uniós és hazai szakpolitikai szemléletével összefüggésben egyfajta komplexitás irányában való elmozdulást? Mi állhat a mára kialakult (bár megnevezésében még ingadozó gyakorlatot mutató)19 jogterület szabályozási sajátosságainak hátterében? Maga a szabályozás tárgya, annak összetettsége, vagy egy differenciált uniós szakpolitikával harmonizálni kívánó tudatos jogalkotói szándék kereshető a megszületett terjedelmes joganyag hátterében? A jogalkalmazás oldaláról egy jól használható, áttekinthető rendszer, vagy inkább egy kaotikus helyzet az, amelyben próbálunk eligazodni? Az esélyegyenlőség területére vonatkozó hazai jogszabályok konzisztensek és komplexek, avagy töredékesek, „mozaikszerűek” és esetlegesek? A fenti kérdésekre a szakpolitika paradigmaváltásának időszakában nem értékelést, inkább csak szempontokat kívánunk adni néhány problémakör, jogintézmény és jogszabály ismertetésével. Az esélyegyenlőség hazai jogi szabályozásához adalékot nyújtó tanulmány keretei között a kapcsolódó alapfogalmak, nemzetközi és hazai jogforrások, valamint a jogszabályokból kirajzolódó intézmény- és ellátórendszer felvázolását tartjuk feladatunknak. Mindezt tesszük annak tudatában, hogy a leírtak a terjedelmi keretek miatt csak „mozaikszerűek” lehetnek, hiszen az elmúlt időszakban mind a nemzetközi, mind a hazai szabályozási gyakorlat már terjedelmében is impozáns eredményeket tudhat magáénak. 2.1.1.Alapfogalmak az esélyegyenlőséggel összefüggő jogok köréből20 A fogyatékos személyek jogai és az emberi jogok generációi A fogyatékossággal összefüggő jogok tekintetében alapvető kérdésként 19 A szakirodalomban az uniós dokumentumok szövegezésének megfelelően inkább az esélyegyenlőségi jog, illetve a hazai jogban a fogyatékos személyek joga kifejezést használják, bár számos érv sorolható fel a rehabilitációs jog megnevezés mellett is. 20 A kérdés részletesebb kifejtése: Nagy Janka Teodóra 2011a.

39


merül fel, hogy megítélésük korántsem egyértelmű. A szakirodalomban megfogalmazódtak olyan vélemények, amely szerint a fogyatékosság joga emberi jog, azaz személyes szabadságjogként első generációs jog, s mint ilyen: • nem korlátozható, • biztosítása azonnal, haladék és feltételek nélkül kikényszeríthető, • közvetlen, egyéni jogosultságon alapuló jog, amely esetében lehetőség van bírói úton egyéni jogérvényesítésre és jogorvoslati lehetőségre. Mások úgy látják, hogy a fogyatékossággal összefüggő jogok második generációs jognak tekinthetők: „azok tartalma ugyanis valamilyen állami materiális szolgáltatás nyújtására való jogosultságot jelent”:21 • mint ilyenek korlátozhatóak, • biztosításukra fokozatosan, a rendelkezésre álló erőforrások igénybevételével, a gazdasági teljesítőképességtől függően kerülhet sor, • közvetett, állami kötelezettségvállaláson alapuló jognak tekintendők, amelyek érvényesüléséhez szükséges a tevőleges, aktív magatartás az állam részéről, • nincs lehetőség bírói úton egyéni jogérvényesítési és jogorvoslati lehetőségre, • ellenőrzésükre sajátos monitoringozási rendszert építettek ki.22 A kérdéssel foglalkozók többsége azonban a szakirodalomban a fogyatékosok jogvédelmét egyértelműen harmadik generációs jognak tekinti. Sári János az egyenjogúság „továbbgondolásának” tartja, Kiss Barnabás a jog egyenlőségét, az egyenlőség jogát vizsgálva a fogyatékosok jogait – a környezethez való jog, a betegjogok, a bioetikai és biomedicinális jogok mellett – szintén e jogcsoportban helyezi el.23 Sajátos álláspontot fogalmaz meg Bíró Endre, aki az emberi jogok valamennyi generációjához tartozó sajátosságokat talál a fogyatékossághoz kapcsolódó jogfejlődési folyamatban.24 Egyenlőség, jogegyenlőség, esélyegyenlőség Az esélyegyenlőség sokféleképpen meghatározott és meghatározható fogalmának definiálásához először az egyenlőség tartalmi elemeit érdemes megvizsgálni. Nézőpontunkból nem lényegtelen, hogy Kardos Gábor a kérdéshez közelítve azt emeli ki, hogy “a hasonló helyzetben levő személyeket hasonlóan, a eltérő helyzeteket eltérően kell szabályozni”.25 21 22 23 24 25

Kardos Gábor 1996. Kálmán Zsófia-Könczei György 2002. 175. Sári János-Somody Bernadette 2008. 337, Kiss Barnabás 2006. 168. Bíró Endre 2004. 377-378., 183. Kardos Gábor 1996.

40

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ “Jogegyenlőségről akkor beszélünk, ha a cél mindenki számára ugyanazon jogok egyenlő mértékű biztosítása”.26 Másképpen fogalmazva, ha a jog mindenre és mindenkire egyformán vonatkozik. A jogegyenlőség lehet formális és lehet tényleges.27 A jogegyenlőség fogalma nem választható el a jogérvényesülés, a jogérvényesítés fogalmától. A jogegyenlőség megvalósulásának egyik alapvető feltétele, hogy a jogérvényesülés megvalósulhasson, de ha a jogérvényesítésben valamely csoport társadalmi hátránya miatt akadályozott, a társadalmi hátrány joghátránnyá válik. A fogyatékos személyek esetében – akik mint jogalanyok jogképesek, azaz jogok és kötelezettségek alanyai lehetnek – ezért különösen fontos, hogy a joggyakorláshoz szükséges speciális feltételek biztosításra kerülhessenek. A jogegyenlőség biztosításához tehát a joggyakorlás jogi, illetve természeti akadálymentesítését is el kell végezni, így biztosítva az esélyegyenlőséget. Az esélyegyenlőség lényege, hogy “a jognak a kezdőpontnál kell biztosítania az egyenlő esélyt, ekkor kell a társadalomban valamilyen szempontból hátrányos helyzetben lévőket arra a szintre hozni, hogy a többséggel együtt egy startvonalról indulhassanak”28 Kálmán Zsófia és Könczei György az esélyegyenlőség folyamatjellegére hívja fel a figyelmet, és szívesebben használja ennek érzékeltetésére az esélyegyenlősítés fogalmát, melynek megvalósulásához három egymással összefüggő tény egyidejű és folyamatos jelenléte szükséges: 1. jogegyenlőség, amely objektíve nem korlátozott sem természeti, sem társadalmi alapon, 2. a hátrányos megkülönböztetés tilalma, 3. a hátrányok leküzdését célul tűző pozitív diszkrimináció.29 Esélyegyenlősítő jogalkotás30 A diszkrimináció a szó eredeti értelmében megkülönböztetést jelent, más összefüggésben azonban további jelző nélküli alakja a hátrányos, negatív diszkriminációval azonosítódott. Három elemét kell kiemelni: a.) a megközelítés negatív hatású az érintett személyre, b.) ez a hatás a különbségtételből ered, c.) a különbségtétel ésszerűtlen és nem indokolható. Az egyszerű különbségtétel – mint arra az Európai Emberi Jogi Bíróság is utal – lényegi, objektív, jogos, indokolható és igazolható, a diszkrimináció esetében viszont a megítélés alapjául szolgáló szempont irreleváns, szubjektív, racionálisan nem indokolható. 26 Kovács Krisztina 2003. 27 Bíró Endre részletezi is a fogyatékosügy területén a formális és a tényleges jogegyenlőség lehetséges következményeit. (Bíró Endre 2004. 380-383.) 28 I.m. 29 Kálmán Zsófia-Könczei György 2002. 145-149. 30 Bár az egyes jogirodalmak eltérő módon közelítik meg a problémát, a kérdés tárgyalása során alapul szolgált: Kálmán Zsófia-Könczei György 2002. 145-152.

41


2.2. Az esélyegyenlőség szabályozásának forrásai Az esélyegyenlőségi jog nemzetközi dokumentumai A jogterület uniós forrásaival részletesen foglalkoznak a gyarapodó szakirodalmak 31 így az alábbiakban csupán egy kronológikus, a szabályozás mérföldköveit kiemelő áttekintésére vállalkozunk. • 1948 – Az ENSZ elfogadja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelynek 25. cikkelye minden ember jogát kinyilvánítja a jólét biztosításához megfelelő életszínvonalhoz, az élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi ellátáshoz és a szociális ellátáshoz. • 1950 – Az Európa Tanács által elfogadott, az emberi jogok leltárát tartalmazó Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Római szerződés szintén általános jelleggel deklarálja az emberi jogokat – ideértve, de még nem nevesítve a fogyatékos személyek jogait is. • 1961 – Az Európa Tanács által 1961-ben elfogadott Európai Szociális Karta 1.,9.,10. cikkében (1. a munkához való jog, 9. a pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog, 10. a szakképzéshez való jog) sincs ugyan konkrét utalás a fogyatékos emberekre, viszont a jelentéstételi rendszer kérdőíve az adott cikkeknél külön kitér a fogyatékos és a megváltozott munkaképességű személyek érdekében tett intézkedésekre. • 1966 – az ENSZ Közgyűlése által megalkotott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokról Szóló Nemzetközi Egyezmény a második generációs jogok védelmében született, s a szociális jogokra vonatkozóan egy generális deklarációt tartalmaz. • 1969 – A következő nagy horderejű ENSZ dokumentum, a Nyilatkozat a társadalmi fejlődésről és haladásról már szól a testi és mentális fogyatékosok társadalmi integrációjáról: felhívja a tagállamok figyelmét jogaik védelmére, jólétük biztosítására. • 1971 – Az ENSZ Közgyűlése 1971. december 20-án (kifejezetten az értelmi fogyatékosok jogainak védelmében) elfogadja az Értelmi Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációját. • 1975 – Az ENSZ Közgyűlése elfogadja a Fogyatékos Személyek Jogainak Deklarációját, rögzítve a tagországok által kötelezőnek tekintett alapelveket. • 1983 – Megfogalmazásra kerül az ENSZ genfi Nemzetközi Mun31 Például Gyulavári Tamás-Könczei György 1999., Gyulavári Tamás 2004., Kálmán Zsófia 2000.

42


• •

•

•

•

•

•

•

•

kaügyi Szervezetének (ILO) 1983. évi 159. egyezménye A Fogyatékos Személyek Szakmai rehabilitációjáról és Alkalmazásáról. (Az aláíró országok nemcsak azt vállalták, hogy védett körülmények között biztosítják fogyatékos személyek képzését és foglalkoztatását, hanem az integrált foglalkoztatást is.) 1983 – Az ENSZ meghirdeti a Fogyatékos Személyek Nemzetközi Évtizedét (1983-1992). 1988 – Az Európai Unió a fogyatékos személyek esélyegyenlősítését szolgáló programjai között meghirdeti a HELIOS I. Közösségi programot (1988-1991), amelynek célja a fogyatékos személyek integrációja, szakképzése, rehabilitációja, önálló életmódjuk kialakítása. 1989 – Az EU elfogadja a Közösségi Chartát a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól. Ennek jelentősége, hogy elsőként nevesít kötelezettségvállalást a fogyatékos munkavállalók vonatkozásában. A Charta 26. cikke értelmében az aláírók az integrációt hangsúlyozva elősegítik a fogyatékos munkavállalók szakképzését, közlekedését. 1990 – Az USA-ban elfogadják A fogyatékosságon alapuló diszkrimináció világos és átfogó tilalmának megállapításáról szóló törvényt, amely értelmében a fogyatékosság emberi és polgárjogi kérdéssé válik, azaz a fogyatékos személlyel szemben megvalósuló diszkrimináció esetén pénzbírság, nem vagyoni kártérítés, stb. büntetés kiszabását rendeli el. (Americans with Disabilities Act) 1992 – Az Európa Tanács ajánlást fogad el Átfogó politika a fogyatékos személyek rehabilitációjára címmel. E dokumentum elsőként hívja fel a figyelmet arra, hogy a rehabilitáció sokféle szakember együttműködését igénylő komplex feladat. 1993 – Megalakul az Európai Fogyatékosügyi Fórum, melynek tagjai különböző EU intézmények, a tagállamok kormányai, nemzetközi nonprofit szervezetek. 1993 – Az ENSZ elfogadja a Fogyatékos Személyek Nemzetközi Évtizedének tapasztalatai alapján megszületett dokumentumot, A fogyatékossággal élő személyek esélyegyenlősítését célzó általános szabályokat (Standard Rules). 1993 – Az Európai Unió elindítja a HELIOS II. (1993-1996) közösségi akcióprogramot, melynek középpontjában az esélyegyenlőség, az integráció áll. 1996 – Az Európa Tanács által elfogadott Európai Szociális Karta Strasbourgban módosításra kerül. A 10. cikk (1) bek. kimondja az egyén adottságaira építő szakképzésre való jogot, a 15. cikk pedig külön nevesíti a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek

43


•

•

•

•

•

•

szakképzésre, rehabilitációra, a társadalomba történő újra beilleszkedésre való jogát.32 1997 – A fogyatékosügyi szabályozás történetében kiemelkedő jelentősége van az Amszterdami szerződésnek, amely az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződést is módosítja. a.) az emberi jogok feltétlen tiszteletén túl deklarálja a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát (6.a. cikkely). Ennek értelmében a fogyatékos személy már nem „láthatatlan polgár”, hanem az őt ért diszkrimináció esetén az Európai Bírósághoz fordulhat. b.) Kiegészíti és módosítja a Római Szerződés 136. cikkét olyan értelemben, hogy: „a közösség támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységét … a munkaerőpiacról kirekedt személyek beilleszkedése” kérdésében. c.) Kiegészíti a Római Szerződés 95. cikkét az alábbiakkal: „a közösségi intézményeknek a hatályos számozás szerinti 95. cikke alapján meghozott minden egyes jogszabály esetében figyelembe kell venniük a fogyatékkal élő személyek igényeit”. 2000 – Az Európai Unió Tanácsa kiadja a 2000/78/EK Irányelvet a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról. A dokumentum célja a munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek meghatározása, különös tekintettel az egyenlő bánásmódra. 2001 – Az ENSZ 56. Közgyűlése létrehoz egy ad hoc bizottságot a fogyatékos szervezetek szakértőinek bevonásával, melynek feladata a fogyatékos személyek jogait védő és előmozdító átfogó, integratív emberi jogi szerződés kimunkálása. 2002 – A Madridban tartott Európai Fogyatékosügyi Kongresszuson a résztvevők elfogadják a Madridi Nyilatkozatot, amely meghatározza a fogyatékosokat érintő cselekvési programok uniós, nemzeti, regionális és lokális szintjeinek kereteit. Megfogalmazza, hogy a fogyatékos személy emberi jogok birtokosa, a befogadó társadalom alapja pedig a diszkrimináció mentesség és a pozitív cselekvés. 2003 – Az Európa Tanács kezdeményezésére „eAccessability” néven egy olyan információs adatbázist kívánnak létrehozni, amely lehetőséget nyújt a fogyatékos személyek számára is az információhoz való jog érvényesítésére. 2003 – Az Európa Tanács A fogyatékos emberek életminőségének javítása: a teljeskörű részvételre irányuló és annak révén működő politika

32 Magyarországon már e tartalommal ratifikálják az Európai Szociális Kartát az 1999. évi C. törvénnyel.

44


• • • • •

erősítése címmel elfogadja a diszkriminációellenes, integratív szemléletet tükröző Malagai Nyilatkozatot. 2004 – Az Európai Unió elfogadja az Európai Fogyatékosügyi Stratégiát (2004-2010). 2007 – Az ENSZ keretében 2006. december 13-án New Yorkban elfogadják A Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló egyezményt33 2007 – Az Esélyegyenlőség Európai Éve 2007 – Az Európai Unióban elindul a PROGRESS, a fogyatékosokat is segítő közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program. 2010 – Az Európai Bizottság elfogadja az Európai Fogyatékosügyi Stratégiát (2010-2020), amelynek három alapcélkitűzése az integrált oktatás megvalósítása, a szegénységből adódó hátrányok leküzdése és a gazdasági válság következményeinek enyhítése. Minden esztendőben december 3-át a Fogyatékos Személyek Európai Napjának tekintik.

2.3. Az esélyegyenlőségi jog hazai forrásai Magyarországot az esélyegyenlőség megvalósítását szolgáló jogalkotás három modellje (a „negatív” diszkrimináció tilalma, a „pozitív diszkrimináció” és a „kevert” típusú jogalkotás) közül az ún. „kevert” típusú jogalkotás jellemzi. A jelenleg hatályos Alkotmány és a 2012. január 1-én hatályba lépő Alaptörvény (Magyarország alaptörvénye – 2011. április 25.) egyaránt deklarálja a negatív diszkrimináció tilalmát (1949. évi XX. törvény 70/A. §. (1) bek., Alaptörvény XV. cikk (2) bek.) Mindkét jogszabály egyben rendelkezik a pozitív diszkriminációról is. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/A.§ (3) bekezdése kimondja a „tevőleges jogbiztosítást”: „A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” Az Alaptörvény XV. cikk (5) bek. szerint: „Magyarország külön intézkedésekkel védi a … fogyatékkal élőket.” A H) cikk pedig a magyar jelnyelv, mint a magyar kultúra részének védelméről külön is szól. Ez a „kevertség” jellemzi az esélyegyenlőségre vonatkozó hazai szabályozás további két alapvető dokumentumát is – jól láthatóan eltérő dominanciával. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról rendelkező 1998. évi XXVI. törvény kiinduló pontja, hogy a fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik azonban – amint a jogszabály címe is tükrözi – a jogérvényesítés eszközeivel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. Ezért vált szükségessé a hátrányos megkülönböztetés tilalmán túl az Alkotmányban foglalt 33 Magyarországon a 2007. évi XCII. törvénnyel kerül kihirdetésre a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv.

45


kötelezettség megvalósítása érdekében az esélyegyenlőség biztosításának törvényi szintű deklarálása. A törvény a hazai szabályozás és a nemzetközi szervezetek fogyatékosságügyi dokumentumai között igyekezett összhangot teremteni. Előkészítésében közel 150 országos szervezet, nonprofit szervezet, szakértő vett részt. A megszülető jogszabály célja a hátrányos megkülönböztetés tilalmazásán túl egy erőteljes pozitív diszkrimináció volt: a fogyatékos személyek jogainak, a jogérvényesítés eszközeinek meghatározása, a komplex rehabilitáció, az önálló életvitel, a társadalmi életben való aktív részvételi lehetőség biztosítása, a hátrányok enyhítése mellett az esélyegyenlőség megalapozása, a társadalom szemléletmódjának alakítása.34 A szabályozás alapelvei között szerepelt a prevenció fontossága, a fogyatékos személyekkel kapcsolatos eljárás alapelve a fogyatékos állapot rosszabbodásának megelőzése és a következmények enyhítése, a tervezési és döntési folyamatok során a fogyatékos személyes sajátos szükségleteinek kiemelt kezelése. Annak hangsúlyozása a fogyatékosság társadalmi modelljének szellemében, hogy a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai. Ennek megfelelően olyan körülményeket kellett teremteni, amelyek lehetővé teszik részvételüket a társadalmi életben, illetve amelyek révén „a fogyatékos emberek képesek lesznek teljesebb életre és a fogyatékosságukból fakadó terheik csökkenthetőek.35 Az alapelvek között került nevesítésre az állam gondoskodási kötelezettsége (a fogyatékos személyeket megillető jogok érvényesítéséről, a fogyatékos személyek hátrányait kompenzáló intézményrendszer működtetéséről a nemzetgazdaság mindenkori lehetőségeivel összhangban) és a pozitív diszkrimináció generális deklarálása: az előnyben részesítés – minden lehetséges módon. A jogszabály egyik fontos eredménye volt a fogyatékos, illetve a súlyos fogyatékos személy fogalmának meghatározása és a jogállásbeli distanciák meghatározása – más jogszabályok számára is zsinórmértéket jelentve. Fogyatékos személy: 1. az, aki érzékszervi (látásszervi, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi) képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, 2. vagy a kommunikációjában számottevően korlátozott személy, aki számára ez tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során. Súlyosan fogyatékos személy: • Látási fogyatékos személy, akinek segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik, vagy alig látóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes. 34 1998.évi XXVI. törvény, Indokolás, Sári János–Somody Bernadette i.m. 338. 35 1998. évi XXVI. törvény 2.§. (1-4) bek.

46

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ • Hallási fogyatékos személy, akinek hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad, vagy halláskárosodása 25. életévét megelőzően következett be. • Értelmi fogyatékos személy, akinek értelmi akadályozottsága – genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegsége miatt – középsúlyos, vagy annál nagyobb mértékű. Autista, akinek állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető. • Mozgásszervi fogyatékos személy, akinek – a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt – helyváltoztatásához a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használata szükséges, (ideértve azt a mozgásszervi okból állandó jelleggel ágyhoz kötött személyt is, aki a segédeszköz használatára állapota vagy állapotrosszabbodása miatt nem képes), vagy mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható. • Halmozottan fogyatékos személy, akinek a fenti súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van, valamint akinek hallásvesztése olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, és látási, vagy értelmi, vagy mozgásszervi fogyatékos, és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes, vagy mások állandó segítségére szorul.36 A fogyatékos személyt megillető jogok közül a pozitív diszkriminatív szabályozás jegyében a környezethez való jog között a fogyatékos személynek joga van az akadálymentes, érzékelhető és biztonságos épített környezetre, a közlekedéssel és az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre. A kommunikációhoz való jog részeként a fogyatékos személynek, család-tagjainak, segítőinek biztosítani kell többek között a hozzáférés lehetőségét a közérdekű, illetve az őt megillető jogokkal, szolgáltatásokkal összefüggő információhoz, a közszolgáltatások és az információs társadalmi szolgáltatások igénybevétele során a tájékozódás és személyi segítés feltételeit. A közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés jogát kiemelten 36 A súlyos fogyatékosság minősítésével és felülvizsgálatával részletesen foglalkozik a 141/2000. (VIII.9.) Korm. rendelet

47


kezeli a jogszabály, részletezve e szolgáltatási kört és a hozzáférés tartalmát, valamint a megvalósítási kötelezettséget, az ütemezést. A közlekedéshez, a támogató szolgálat és a segédeszköz igénybevételéhez való jog is a pozitív diszkriminatív hazai szabályozás alapelveinek szellemében történik. Kevésbé részletező, inkább deklaratív az esélyegyenlősítés célterületeit (egészségügy, oktatás, képzés, foglalkoztatás, lakóhelyhez, kultúrához, sporthoz való jog) számbavevő rendelkezéscsoport – a megvalósítást más törvényekre, illetve végrehajtási rendeletekre bízza. A törvény az Európa fejlett országaiban elfogadott, a fogyatékos személyekkel kapcsolatban megszületett törvények szemléletét, az utóbbi évtizedekben világszerte lezajlott rehabilitációs modellváltást tükrözi. A segélyezésre szoruló kiszolgáltatott, sérült fogyatékos személy helyébe a saját életéről dönteni képes, a társadalomba hasznos munkája révén integrálódó fogyatékos személyt helyezi.37 Ennek megfelelően a jogalkotó a rehabilitációról, mint komplex, az egészségügyi, a mentálhigiénés, az oktatási, képzési, a foglalkoztatási és a szociális rendszerekben megvalósuló folyamatról szól, amelynek célja a fogyatékos személy képességének fejlesztése, szinten tartása, a társadalmi életben való részvétel, önálló életvitel elősegítése – a szükséges szervezeti keretek megjelölése mellett. Ezek közül külön is ki kell emelni a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványt és az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot.38 Az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülése és az esélyegyenlőség előmozdítása, mint szabályozási tárgy nem előzmények nélküli a magyar jogban (pl. 1949. évi XX. törvény 54.§. (1) bek., 70/A.§., 1959. évi IV. törvény, 1992. évi XXII. törvény, 1998. évi XXVI. törvény). A 21. század elején azonban szükségessé vált egy olyan általános antidiszkriminációs törvény megalkotása az egységes fogalomhasználat, a szakmai koherencia és a megfelelő eljárásjog kidolgozása érdekében, amely a nemzetközi kötelezettségekre és az európai közösségi jog vívmányaira is alapozott.39 A 2003. évi CXXV. törvény sajátossága, hogy egy jogszabályon belül szabályoz két egymástól elkülönülő területet: az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőségre vonatkozó alapvető rendelkezéseket. (Az egyenlő bánásmód követelménye kötelezetti oldalról mások egyenlő emberi méltóságának tiszteletben tartását jelenti, jogosulti oldalon pedig az egyenlő bánásmód kikényszeríthetőségét az állam által kiépített eszközrendszer segítségével.) A két terület azonban erőteljes különbözősége ellenére is szerves egységet képez, hiszen mindkettő a személyek közötti egyenlőség egyegy oldala. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény általános jelleggel kívánja 37 1998. évi XXVI. törvény, Indokolás 38 Nagy Janka Teodóra 2011c. 39 2003. évi CXXV. törvény, Indokolás

48

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ meghatározni az egyenlő bánásmód jogosultjait, kötelezetteit, az egyenlő bánásmód követelményének tartalmát, a jogérvényesítés eljárási szabályait. Az egyenlő bánásmód egyes területeit kiemelten kezeli (pl. foglalkoztatás, szociális biztonság, egészségügy, oktatás, lakhatás, áruk forgalma, szolgáltatások igénybe vétele). Az esélyegyenlőséghez kapcsolódóan keretszabályozásra, az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó közösségi jogi normák és a hazai ágazati jogszabályok tekintetében (pl. fogalomhasználat, eljárásrend) pedig harmonizációra törekszik.40 A nemzetközi jogi dokumentumokkal egyezően részletezően inkább negatív tételes definícióját adja az egyenlő bánásmódnak, tételesen meg is határozva ezeket körét éppúgy, mint a taxatíve felsorolt kötelezetteket. Az egyenlő bánásmód fogalma: azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni a természetes személyek, ezek csoportjai, a jogi személyek és a jogi személységgel nem rendelkező szervezetek esetében. Megsértését jelenti: • a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, • a közvetett hátrányos megkülönböztetés, • a zaklatás, • a jogellenes elkülönítés, • a megtorlás és az ezekre adott utasítás (kivéve, ha tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van) A törvény felsorolja azokat a szervezeteket, amelyek minden jogviszonyukban kötelesek megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, és amelyekkel szemben az eljárást meg lehet indítani. Ezek a közszféra szervei: állami, önkormányzati szervezetek, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek, közalapítványok, köztestületek, közszolgáltatók, oktatási, szociális, gyermekvédelmi, művelődési, egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmények, önkéntes biztosítópénztárak, a pártok és minden egyéb költségvetési szerv. A felsoroltakon kívül a magánszféra meghatározott jogviszonyai során is érvényesülnie kell az egyenlő bánásmód követelményének. Kivételt képeznek a családjogi, hozzátartozók közötti, egyházi jogi személyek hitéleti tevékenységgel közvetlenül összefüggő jogviszonyai, a társadalmi szervezetek, jogi személyek és más szervezetek tagjai közötti, a tagsággal összefüggő jogviszonyok, melyekben a hatóság nem járhat el. A hatóság nem vizsgálhatja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, a Számvevőszék, az országgyűlési biztos, valamint a bíróságok és az ügyészség közhatalmi döntéseit és intézkedéseit sem. Az egyenlő bánásmód megsértésének formái 40 Tausz Katalin 1998. 97-102.

49


Hátrányos megkülönböztetés a.) közvetlen: ha a rendelkezés eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága, terhessége, apasága, szexuális irányultsága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, foglalkoztatási jogviszonyának részmunkaidős jellege, határozott időtartama, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője miatt más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül; b.) közvetett: nem közvetlen, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely mégis lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. Zaklatás Az emberi méltóságot sértő, az előbbiekkel összefüggő magatartás, amelynek célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Jogellenes elkülönítés A fenti tulajdonságok alapján egyes személyek vagy személyek csoportját érintő, másoktól tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül elkülönítés. Megtorlás Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelem okozása, erre irányulás vagy ezzel fenyegetés. Előnyben részesítés Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, feltéve például, ha törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól, és nem sért alapvető jogot, nem biztosít feltétlen előnyt és nem zárja ki az egyéni szempontok mérlegelését.

50

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ A törvény külön is nevesíti azokat a területeket, ahol a leggyakrabban fordul elő az egyenlő bánásmód megsértése. A foglalkoztatás területén például sérti az egyenlő bánásmódot a közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés a nyilvános álláshirdetésben, a felvétel során. Nem jelenti viszont sérelmét a munka jellege vagy természete alapján indokolt és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés, vagy jogszabályban előírt előnyben részesítési kötelezettség. A szociális biztonság és az egészségügy területén az egyenlő bánásmód követelményét különösen a szociális, illetve gyermekvédelmi pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó ellátások igénylése és biztosítása, valamint az egészségügyi szolgáltatás nyújtás során kell érvényesíteni. Törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet a társadalom egyes csoportjai részére például a fogyatékosság alapján többletjuttatásokat állapíthat meg. A lakhatás területén az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti például közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetéssel sújtani valakit a lakhatást segítő állami vagy önkormányzati támogatások, kedvezmények, kamattámogatás nyújtásával kapcsolatban. Az oktatás, képzés területén az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti például valamely személy vagy csoport jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve tagozatban, osztályban, csoportban. Nem sérti azonban, ha az oktatást csak az egyik nembeli tanulók részére szervezik, ha az oktatásban való részvétel önkéntes, és a részt vevőket nem éri hátrány. Az áruk forgalma és a szolgáltatások igénybe vétele területén az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti például a szolgáltatások nyújtásának, áru forgalmazásának megtagadása, vagy például olyan felirat kihelyezése, amelyből az a következtetés vonható le, hogy az ott nyújtott szolgáltatásból valakit vagy valakiket kizárnak. Az egyenlő bánásmód követelménye e törvény hatálya alá tartozó megsértésének vizsgálatát a sérelmet szenvedett fél választása szerint a hatóság, vagy az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének elbírálására külön törvény alapján hatáskörrel rendelkező Egyenlő Bánásmód Hatósága folytatja le.41 Az eddigiek alapján megállapítható, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény rendelkezései megfelelő kiindulópontként szolgáltak egy „kevert” típusú jogalkotás számára. Az esélyegyenlőség két meghatározó törvényében is benne rejlik az e szellemben történő szabályozás és joggyakorlat lehetősége, bár az 1998. évi XXVI. törvényt inkább a pozitív diszkriminációs dominancia jellemzi, a 2003. évi CXXV. törvény pedig egy antidiszkriminációs szabályozási modellt követ. Az a tény azonban, hogy az esélyegyenlőségre vonatkozó, a tényleges megvalósulást szolgáló jogszabályok mind horizontálisan (a legkülönbözőbb, 41 362/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól.

51


egymáshoz kevéssé kapcsolódó jogágakban elhelyezkedve), mind vertikálisan (a jogforrási hierarchia eltérő szintjein keletkezve) rendkívül különbözőek, megnehezítik az egységes jogalkotói szándék, szemlélet megvalósulását.42 Elegendő e – nevezzük így – „mozaikszerűség” érzékeltetésére itt és most csupán a horizontális szabályozás sokszínűségét (és ágazatköziségét) jelezni. A fogyatékos személyek jogállásával összefüggésben alapvető rendelkezéseket tartalmaz az 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről és az 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról. A fogyatékos gyermekekre, fiatal felnőttekre vonatkozó általános, a negatív diszkrimináció tilalmát kimondó jogszabályokat (pl. A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény), valamint a speciális, többségében pozitív diszkriminatív rendelkezéseket ismét más jogterület szabályozása rendezi (pl. az előbb említett jogszabályok mellett az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény, az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról, az 2/2005. (III.1.) OM rendelet a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve kiadásáról, a 29/2002. OM rendelet a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről). A fogyatékos személyek pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó ellátásairól a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezik. E jogszabály rendkívül nagyszámú végrehajtási rendelete közül most csak az 1/2000. (I.7.) SzCsM rendeletet, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól szóló jogszabályt emeljük ki. (Megjegyezzük, hogy a fogyatékos személyek ellátásaira vonatkozóan számos további jogszabályban, többek között a fent elemzett 1998. évi XXVI. törvényben is találunk rendelkezést pl. a fogyatékossági támogatás viszonylatában, vagy a 102/2011. (VI.29.) Korm. rendeletben a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményei, illetve a 387/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet az egészségkárosodott személyek szociális járadékai tekintetében). A fogyatékos személyeket megillető biztosítási típusú ellátások ismét más jogszabályi keretek között jelennek meg (pl. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról, 2007. évi CLIV. törvény a rehabilitációs járadékról, 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól). Az őket megillető egészségügyi alap- és szakosított ellátásokról ismét más jogszabály rendelkezik (1997. évi CLIV. 42 Mindehhez hozzájárulnak a szabályozási terület figyelmen kívül nem hagyható töréspontjai, gazdasági, társadalmi beágyazottságának lokális és globális változásai. A kérdéssel Kemény Péter is foglalkozik szakdolgozatában. (Kemény Péter 2010.)

52

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ törvény az egészségügyről). A 2003. évi CXXV. törvényben megjelölt jogok érvényesítésének szabályait újra csak más jogterületen találhatjuk (pl. 362/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól). A rehabilitációs foglalkoztatás reformjait jelentő új szabályok külön, a jegyzet más fejezeteiben tárgyalandó lehetőségeket jelentenek a szabályozásban – új színtereket határozva meg.

53


3. A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ FOLYAMATA 3.1. Az ügyfél útja a komplex rehabilitációs folyamatban 3.2. A komplex rehabilitáció intézményei 3.2.1. Nyugdíjbiztosítási igazgatóságok 3.3.2. Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) 3.2.3. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat intézményei

3.1. Az ügyfél útja a komplex rehabilitációs folyamatban A rendszeren belüli mozgás, így a rehabilitáció eredményessége szempontjából – márpedig az ügyfélnek ebben a rendszerben mozognia kell – a következő kérdésekre adott és adható válaszok rendkívüli jelentőségűek: 1. A rendszerben az ügyfél mozgása elsősorban két szakember között történik: pl. az ergoterapeuta és a gyógytornász, vagy a közlekedés-tréner és a munkahely-feltáró, vagy a munkapszichológus és a szociális munkás között. Ha a szakemberek egy intézményen belül dolgoznak, úgy az információk áramlása megtörténhet a rehabilitációs team-ülések keretében. A megbeszélés során át lehet adni az írásos feljegyzéseket, meg lehet beszélni az eredményeket, a feladatokat, a nehézségeket. Mód van arra is, hogy az egyik szakember közvetlenül, személyesen mutassa be az ügyfélnek a rehabilitációs team másik tagját. Lényeges azonban, hogy legyen a team-nek vezetője, aki oda tud figyelni az ügyfél mozgására. 2. Ha a rehabilitációs szakemberek nem egy szolgáltatónál dolgoznak (és a mai magyar rehabilitációs rendszerben ez igen gyakori, szemben pl. az osztrák modellel), akkor az ügyfélnek nem csak a szakemberek, hanem a szolgáltatók között is kell mozognia. Ahhoz, hogy az ügyfél az egyik szolgáltatótól átkerüljön a másik szolgáltatóhoz és a rehabilitációs terv megvalósítása valóban rendszerszerű folyamatban történjen, egyrészt arra van szükség, hogy a két rehabilitációs szereplő ismerje egymást és egymás tevékenységét, másrészt az ügyféllel együtt a rehabilitációval kapcsolatos információk is mozogjanak. Információhordozónak kell tekintenünk a rehabilitáció során keletkezett iratokat (így pl. a felmérések eredményét, a megvalósított szolgáltatások naplóját). A mindennapi gyakorlatban tehát szükség van a rehabilitációs szereplők közötti kapcsolat-felvételre egymás létezésének(!) és egymás konkrét munkájának a megismerésére. A látássérültek elemi rehabilitációját az egészségügyi rehabilitáció általában megelőzi, míg a foglalkozási rehabilitáció azzal párhuzamosan vagy azt követően kerül sorra. A rehabilitációs szereplők (szemészeti klinikák, elemi rehabilitációs és alternatív munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtó szervezetek) közötti kapcsolatfelvételt követően sor került egymás munkájának beszélgetés, tapasztalatszerző „tanulmányút”, workshop, illetve

54

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ konferencia keretében történő megismerésére, amit a felek közötti írásos együttműködési megállapodás megkötése követett. Az ügyfél mozgását ebben az esetben az segíti, hogy adott szemészeti klinikákon helyiséget kapott az elemi rehabilitációs szolgáltató egyik szociális munkatársa. Így biztosítható az ügyféllel történő közvetlen és személyes kapcsolatfelvétel, de a rehabilitációs szereplők közötti folyamatos párbeszéd is. Ki kell mondanunk, hogy „a rehabilitáció fogaskerekei” ma azért (is) „csikorognak”, mert többek között az egységes, egymásra épülő szakemberképzés, az egységes szabályozás (pl. komplex rehabilitációs törvény) és finanszírozás (pl. egységes rehabilitációs biztosítási járulék), egy egységesen hozzáférhető rehabilitációs adatbázis hiánya miatt, a rehabilitáció szereplői sok esetben nem is tudnak egymásról, így aztán nem tudják az ügyfelet továbbirányítani sem. 3. Az 1. és a 2. pontban körbejártuk azt a kérdést, hogy hogyan mozogjon az ügyfél két rehabilitációs szakember, illetve két rehabilitációs szolgáltató között. Ebben a pontban az áll a középpontban, hogy mikor kerüljön erre sor. Egyre többen osztják azt a nézetet, hogy az egyes rehabilitációs szolgáltatások sorrendje nincs „kőbe vésve”; az alapvetően a kliens szükségleteitől és rehabilitációs céljától (illetve a rehabilitációs szolgáltatások kiépítettségétől és azok minőségétől) függ. Így pl. a látássérültek (vakok) esetében a közlekedés tanítása az elemi rehabilitáció része. Ezt a szolgáltatást speciálisan képzett, az elemi rehabilitációs központban alkalmazott tréner nyújtja. A vakon történő közlekedéshez szükséges képességek (pl. fehér bot használata, vakvezetés vakvezető kutyával) fejlesztésének van egy speciális szabálya. Célszerű a gyakran használt útvonalakat (pl. lakás – bevásárló központ; lakás – rehabilitációs központ) többször bejárva megtanulni. A munkahely feltárása – általában az elemi rehabilitációt követően – a foglalkozási rehabilitáció része. A kiválasztott munkahelyen a munkakör betanítása, a munkatársak felkészítése a foglalkozási rehabilitációs tanácsadó feladata. Felmerül a kérdés: ki fogja a lakás – munkahely közötti útvonalat megtanítani és mikor? Az első kérdésre a válasz egyértelmű: az elemi rehabilitációs szolgáltatónál alkalmazott közlekedés-tréner. Mikor? Nyilván akkor, amikor az ügyfél a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatóval együttműködve döntést hozott adott munkahely mellett, és a munkáltató is vállalta a foglalkoztatást. Világos, hogy a rehabilitáció ezen szakaszában „vissza kell térni” az elemi rehabilitációs szolgáltatóhoz. Ebből a példából is látszik, hogy a rehabilitációs szolgáltatások egymást követően, egymással párhuzamosan és „oda-vissza” irányú mozgással is következhetnek. Úgy elméleti, mint gyakorlati szinten fontos, hogy vannak olyan szolgáltatások is, amelyek nem feltétlenül sorolhatók be a rehabilitációs szolgáltatások közé; de a rehabilitáció sikere szempontjából szükségesek. Ezek a szolgáltatásokat a rehabilitációhoz kapcsolódó vagy a rehabilitációt kiegészítő szolgáltatásoknak. Ilyen pl. a szociális törvény szerinti „támogató

55


szolgáltatás”, aminek a keretében mód van pl. a rehabilitációs szolgáltató és az ügyfél lakóhelye vagy a munkahelye és a lakóhelye közötti közlekedés – szállító szolgáltatás keretében történő – megoldására. A szállítást nem hívhatjuk rehabilitációs szolgáltatásnak, de nélküle a rehabilitáció nem lenne megvalósítható. A rendszerszerű gondolkozáshoz álljon itt a következő idézet: „Hiába állnak rendelkezésre bizonyos szolgáltatások, ha ezek akadálymentes közlekedési eszközökkel nem érhetők el, az sok fogyatékossággal élő embert meggátol abban, hogy részesüljön az ezen szolgáltatások kínálta előnyökből. Amennyiben a habilitációs és rehabilitációs szolgáltatásokról szóló információt nem hozzák nyilvánosságra akadálymentes formátumban, akkor bizonyos fogyatékossággal élő személyek sohasem értesülnek arról, hogy ilyen szolgáltatások egyáltalán léteznek. Ezek a példák is alátámasztják, hogy a habilitációhoz és a rehabilitációhoz való jog és más emberi jogok oszthatatlanok, kölcsönösen összefüggnek egymással, és kölcsönösen függnek egymástól.”43 Az alábbi ábra – a fentiek összefoglalásaként – a rehabilitációs rendszert mutatja:

4. sz. ábra 43 Flowers, Nancy (szerk.): Igen! Emberi jogok. A fogyatékossággal élő személyek jogai. Képzési kézikönyv. Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, Budapest, 2009.

56

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ 3.2. A komplex rehabilitáció intézményei 3.2.1. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok rehabilitációs járadék megállapításában, a foglalkozási rehabilitáció megkezdésében a nyugdíjbiztosítási szervezet a hatóság szerepét tölti be. A 2007. évi LXXXIV. törvény tartalmazza a rehabilitációs járadékra vonatkozó alapvető szabályokat. Az ellátással kapcsolatosan kiemelendő, hogy igazán speciális, újszerű az eljárás folyamata, mert abban négy egymástól független intézmény együttműködése valósul meg. A rehabilitációs járadékra való jogosultságot benyújtott igény alapján a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.) rendelkezései alkalmazásával bírálják el. Az igény elbírálásához a rehabilitációs szakértői szerv a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv megkeresésére komplex minősítést végez, és szakvéleményt ad az egészségkárosodás mértékéről, a szakmai munkaképességről, rehabilitálhatóságról, a rehabilitáció lehetséges irányáról, valamint a rehabilitációs szükségletekről, továbbá a rehabilitációhoz szükséges időtartamról. Megjegyzendő, hogy a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok a komplex rehabilitáció keretében elsősorban a III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesülő célcsoporthoz tartozó személyek komplex rehabilitációját kezdeményezik. Rehabilitációs folyamatokban azonban több megváltozott munkaképességű álláskereső és munkaviszonyban álló személy is részt vesz. Az egészségkárosodás mértékét, a szakmai munkaképességet és a rehabilitálhatóságot egy különálló szakértői bizottság, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal bizottsága állapítja meg. 44 Az ellátás megállapításáról az igénylő lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság határozattal intézkedik, a járadékot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja. A folyósítás a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó rendelkezések szerint történik. A járadékra jogosult a rehabilitáció sikeres megvalósítása érdekében a területi munkaügyi központ vagy munkaügyi szakigazgatási szervezet illetékes kirendeltségével folyamatos együttműködésre köteles. Ennek keretében írásban kell vállalnia a rehabilitációs megállapodásban foglaltak teljesítését, mely megállapodás elsősorban a munkaképesség helyreállításához szükséges szolgáltatásokra, vállalásokra épül, azaz rögzítésre kerül, hogy az ellátásban részesülő személynek mit kell megtennie azért, hogy ismét munkába tudjon állni, illetve ehhez milyen állami segítséget kap. 44 Korábban a 213/2007. (VIII. 7.) Korm. rendelet az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint eljárásának részletes szabályairól..

57


Az adóhatóság nemcsak a jogosultság megállapításakor, hanem a folyósítás alatt is közreműködik. A kereseti korlát túllépésének vizsgálata során a rendelkezésre álló adatok birtokában valósulhat meg a kereset, a jövedelem folyamatos figyelése, a jogosultsági feltételek fennállásának ellenőrzése annak érdekében, hogy a valóban jogosultak részesüljenek az ellátásban. A rehabilitációs járadékra való jogosultság feltételei konjunktívak, ami azt jelenti, hogy együttesen kell fennállni mindegyik feltételnek ahhoz, hogy megállapítható legyen ez az ellátás. Rehabilitációs járadékra jogosult az a törvény szerint bejelentett magyarországi lakóhellyel bejelentett személy, aki:  50–79%-os egészségkárosodást szenvedett és ezzel összefüggésben jelenlegi vagy egészségkárosodása előtti munkakörében, illetve képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra rehabilitáció nélkül nem alkalmas, és  kereső tevékenységet nem folytat, vagy a keresete legalább 30%-kal alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négy naptári hónapra vonatkozó jövedelme havi átlagánál, továbbá  rehabilitálható, és  az életkora szerint szükséges szolgálati időt megszerezte és  nem részesül egyéb társadalombiztosítási vagy munkanélküli ellátásban (álláskeresési támogatásban) A rehabilitációs járadék összege megegyezik az azonos szolgálati idő és átlagkereset alapján kiszámítható III. csoportos rokkantsági nyugdíj összegének a 120%-ával, és a legkisebb összege azonos a mindenkori legalacsonyabb nyugdíj 120%-ával. Ugyanakkor a rokkantsági nyugdíj felülvizsgálata során megállapított rehabilitációs járadék összege nem lehet kevesebb a jogosultság utolsó hónapjára járó rokkantsági nyugdíj összegénél. 3.3.2. Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) Szakértői tevékenysége során az elsőfokú közigazgatási hatósági eljárásban az NRSZH kirendeltségének szakértői bizottsága (a továbbiakban: elsőfokú szakértői bizottság), a másodfokú közigazgatási hatósági eljárásban az NRSZH regionális igazgatóságának szakértői bizottsága (a továbbiakban: másodfokú szakértői bizottság) jár el.45 A rendelet mellékletében46 meghatározott székhelyen működő regionális igazgatóságok másodfokú szakértői bizottságai az ott meghatározott illetékességi területen, a megyeszékhely városokban működő kirendeltségek 45 A szakértői bizottságra a Ket. 58. §-ának (6) bekezdésében foglaltak alapján, a szakhatóságra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. 46 321/2007. (XII. 5.) Korm. rendelet.

58

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ elsőfokú szakértői bizottságai az adott megyére kiterjedő illetékességgel járnak el. Az NRSZH szakértői tevékenysége körében szakhatósági állásfoglalást ad:  az egészségkárosodás mértékéről,  a szakmai munkaképességről,  a rehabilitálhatóságról,  a rehabilitáció lehetséges irányáról,  a rehabilitációs szükségletekről,  a rehabilitációhoz szükséges időtartamról,  a fogyatékosságról és az önkiszolgálási képességről,  a tartósan beteg állapot fennállásáról,  a foglalkozási eredetű (üzemi baleset, foglalkozási betegség) egészségkárosodás mértékéről,  a baleset üzemisége tényének elbírálásához,  a keresőképességről, illetve annak változásáról,  a baleseti táppénz meghosszabbításához,  a hadieredetű fogyatkozás mértékéről,  az ezzel kapcsolatos támogatásra való jogosultság egészségi feltételeinek fennállásáról,  a nemzeti gondozásra való jogosultság egészségi feltételeinek fennállásáról,  valamint felülvizsgálja a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeinek megállapítására irányuló eljárásban a súlyos mozgáskorlátozottság tényét, elvégzi a jogszabályban meghatározott alkalmassági vizsgálatokat, ellátja a jogszabály által feladat- és hatáskörébe utalt egyéb szakértői tevékenységet. A módszertani feladatai körében: közreműködik a rehabilitációs és szociális ellátások iránti szükségletek felmérésében, összehangolja a funkcióképesség, a fogyatékosság, a szakmai munkaképesség vizsgálati és véleményezési rendszerét. Javaslatokat dolgoz ki a rehabilitációs és szociális ellátásokra való jogosultság megállapításához szükséges szakértői tevékenység módszertani, tárgyi, technikai fejlesztésére. Az ERGOS képességvizsgáló készülék nemcsak az elszenvedett baleset, betegség okozta károsodás mértékének, hanem a megmaradt és fejleszthető képességek, a teljes körű rehabilitáció eredményességének értékelésében is segíteni tudja az orvosok, a rehabilitációban résztvevő szakemberek munkáját. A munkafeladatokat és körülményeket szimuláló, valamint a munka által támasztott követelményeket és az egyén terhelhetőségét együttesen vizsgáló rendszer működésének alapelveit az Egyesült Államokban dolgozták ki. A készülék alkalmas a statikus és dinamikus erőkifejtés mérésére, vizsgálja a testrészek mozgásterjedelmét, ennek mérési eredményeiből kiindulva értékeli a munkához szükséges tevékenységek egyén általi megvalósíthatóságát.

59


A komplex minősítés célja egy olyan személyre szabott, és több szakterület értékelési szempontjait azonos hangsúllyal szerepeltető szakvélemény kialakítása, amely az érintett személy egészségi állapotát, foglalkoztatási előzményeit, munkaerőpiaci helyzetét, adottságait és korlátait, foglalkozási rehabilitációs szükségleteit és a rehabilitációt követő munkaerőpiaci esélyeit, valamint a rehabilitációhoz, illetve a későbbi munkavállaláshoz a kérelmező fennálló orvosi és szociális szükségleteit egyaránt figyelembe veszi. A komplex minősítés során a szakértői bizottság:  legalább két tagja orvosszakértő,  legalább egy tagja foglalkoztatási szakértő,  legalább egy tagja szociális szakértő. Amennyiben nincs az NRSZH állományában vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyban foglalkoztatási szakértő, akkor az NRSZH megkeresésére a területileg illetékes munkaügyi szervezet a foglalkozási rehabilitációs munkatársai közül tesz javaslatot, illetve külön megállapodás alapján a foglalkoztatási szakértőt biztosítja. Az orvosok és a szociális szakértő az NRSZH alkalmazottai. Az NRSZH szakértői bizottsága a rehabilitációs szükségletek három körét határozza meg: az orvosi rehabilitációs, a szociális rehabilitációs, valamint a foglalkoztatási rehabilitációs szükségleteket. Így például: a bizottság egyszerre javasolhat fizikoterápiát, pszichológiai tanácsadást és családsegítést a rehabilitálandó személynek. A rehabilitáció egy összetett fogalomkör, amely több egységből és több szakaszból áll. Nemcsak arra kell figyelemmel lenni, hogy az érintett személy fizikálisan rehabilitálható-e, hanem arra is, milyen legyen a rehabilitáció iránya, alkalmas-e vagy alkalmassá tehető-e a megváltozott munkaképességű személy szakképesítése szerinti vagy egyéb munkakörben történő foglalkoztatásra, illetve mérlegelni kell az egyén társadalmi, szociális helyzetét, az adott térség munkaerőpiaci lehetőségeit, rehabilitációs szolgáltatásait. Amennyiben a szakértői bizottság megállapítja, hogy az érintett személy az egészségkárosodásától függően alkalmassá tehető a jelenlegi, az egészségkárosodását megelőző vagy a képzettségének megfelelő más munkakörben való foglalkoztatásra, akkor a rehabilitáció lehetséges irányaként ezt a munkakört, illetve munkaköröket jelöli meg. A szakértői bizottság a rehabilitáció lehetséges irányaként meghatározza tehát azokat a foglalkozásokat, foglalkozási alcsoportokat, illetve foglalkozási csoportokat, amelyek ellátására az érintett személy alkalmas vagy a rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét követően – a szakértői bizottság által meghatározott feltételek fennállása esetén – alkalmas lehet. A foglalkozások, foglalkozási alcsoportok, foglalkozási csoportok meghatározása a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerének (FEOR) figyelembevételével történik.

60

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ A FEOR rendszerbe foglalja a foglalkozásokat. A jelenleg érvényes FEOR 9 főcsoportot, a főcsoporton belül csoportokat, azon belül alcsoportokat tartalmaz. A rendszer alapján minden foglakozáshoz négyjegyű kód rendelhető, ez szolgál a foglalkozások hivatalos azonosítására (pl. a munkaszerződéseknél, a statisztikáknál). A foglalkozások pontosabb meghatározására hatjegyű kódokat is szoktak alkalmazni.47 Az NRSZH foglalkoztatási rehabilitációs feladatkörében ellátja a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjával és az akkreditált munkáltatók ellenőrzésével összefüggő hatósági ügyeket. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásokkal kapcsolatos jogszabályban meghatározott feladatokat. Mindemellett tevékenységi körébe tartoznak a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásával, az azt elősegítő támogatásokra, szolgáltatásokra vonatkozó tájékoztatással, információnyújtással kapcsolatos feladatok. 3.2.3. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat intézményei A Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal meghatározza a munkaügyi központok szolgáltató tevékenységére vonatkozó szakmai követelményeket, valamint koordinálja a munkaügyi központok munkaerőpiaci szolgáltatásvásárlással, illetőleg a munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtók részére adható támogatással kapcsolatos feladatait, továbbá ellátja az álláskeresők ellátásával, valamint a foglalkoztatást elősegítő támogatások működtetésével és fejlesztésével kapcsolatos szakmai feladatokat. Központi munkaerőpiaci programokat dolgoz ki, javaslatotokat tesz munkaerőpiaci programok indítására.48 A munkaügyi központ vagy munkaügyi szakigazgatási szervezet irányítja és ellenőrzi a munkaügyi központ kirendeltségeinek tevékenységét. A megváltozott munkaképességű álláskeresők foglalkozási rehabilitációjával kapcsolatos feladatai körében:  közreműködik a foglalkozási rehabilitációhoz szükséges, valamint a hátrányos helyzetű álláskeresők foglalkoztathatóságát elősegítő szolgáltatások biztosításában,  együttműködik a munkaképesség, illetve a munkaalkalmasság értékelésében részt vevő, illetve a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása elősegítésében közreműködő szervekkel,  elkészíti a foglalkozási rehabilitációt segítő szolgáltatások, és a rehabilitációs munkacsoportok foglalkozási rehabilitációs tevékenységét érintő beszámolókat, jelentéseket, adatszolgáltatásokat, 47 Az NRSZH jogállásáról szóló 331/2010. (XII.27.) Kormányrendelet 48 315/2010. (XII.27.) számú Kormányrendelet az NFSZ működéséről

61


 kapcsolatot tart a foglalkozási rehabilitációban érintett intézményekkel, szolgáltatókkal, társosztályokkal,  a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglakoztatásához nyújtható költségvetési támogatásról szóló 177/2005. (IX.2.) Kormányrendeletben, valamint a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól szóló 176/2005.(IX.2.) Kormányrendeletben és a kapcsolódó jogszabályokban a Munkaügyi Központ hatáskörébe utalt feladatok ellátásának szakmai irányítása, koordinálása, módszertani feladatok ellátása. A munkaügyi központ kirendeltsége külön jogszabályban meghatározott illetékességi területén ellátja az álláskeresők nyilvántartásba vételével kapcsolatos feladatokat, valamint az álláskeresési járadék, álláskeresési segély, a vállalkozói járadék megállapításával, megszüntetésével és visszakövetelésével kapcsolatos, továbbá azokkal a foglalkoztatást elősegítő támogatásokkal kapcsolatos feladatokat, amelyek ellátása nem tartozik a munkaügyi központ központi szervezetének hatáskörébe. A kirendeltség a foglalkozási rehabilitáció során:  szolgáltatásokat szervez és bonyolít,  információt nyújt, tanácsadást végez,  támogatásokat javasol,  állásokat tár fel,  munkaadói kapcsolatot tart, valamint kapcsolatot tart a szolgáltató szervezetekkel, személyekkel,  ellátja a komplex rehabilitációval összefüggő, külön jogszabályban meghatározott feladatokat. A szolgáltatási feladatokat a megyeszékhelyeken működő kirendeltség és szolgáltató központ látja el. A kirendeltség és szolgáltató központ a szolgáltatási feladatok ellátásának keretében:  működteti a szolgáltatások kiépített intézményrendszerét, valamint ellátja azokat a munkaerőpiaci szolgáltatásokkal kapcsolatos feladatokat, amelyeket nem a kirendeltség lát el;  rehabilitációs munkacsoportot működtet, részt vesz a megváltozott munkaképességgel, fogyatékossággal, illetve szociális rászorultsággal összefüggésben külön jogszabályban meghatározott szakértői bizottságban;  közreműködik a megváltozott munkaképességű személyek részére foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások nyújtásában.

62

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Az NFSZ célcsoportjai Az NFSZ rendszerében a nyilvántartásba vétel természete szerint megkülönböztetünk álláskereső, szolgáltatáskérő, közvetítést kérő ügyfelet, valamint – a területileg illetékes munkaügyi kirendeltséggel ellátása folyósításának feltételeként kötelezően együttműködő – rehabilitációs járadékban részesülő személyt. Strukturális szempontból a megváltozott munkaképességű embereknek három kategóriáját különböztetjük meg:  A megváltozott munkaképességű, rehabilitációs járadékban és együttműködési kötelezettséggel járó rendszeres szociális járadékba nem részesülő álláskereső.  Együttműködési kötelezettséggel járó rendszeres szociális járadékban részesülő álláskereső.  Rehabilitációs járadékban részesülő ügyfél, aki lehet munkaviszonyban álló és szolgáltatást, illetve közvetítést kérő ügyfél. A megváltozott munkaképességű ügyfélkör differenciált: beletartozik mindenki, akinek testi, vagy szellemi károsodás miatti orvosi rehabilitációt követően a munkahely megtartása, megszerzése nehézségbe ütközik. A rehabilitációs megállapodás A munkaügyi szervezettel történő együttműködésnek egyik fontos dokumentuma a rehabilitációs megállapodás. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény egyik lényeges üzenete, hogy a rehabilitáció csak a fogyatékos személy saját akarata alapján lehet sikeres. Ennek az elvnek az érvényesítését szolgálja az, hogy az ügyfélnek a rehabilitációs megállapodásban három dologról kell nyilatkoznia: vállalnia kell az együttműködést, másrészt előre ki kell jelentenie, hogy a számára felajánlott és megfelelő munkahelyet el fogja fogadni; és végül arról is előre kell nyilatkoznia, hogy a számára felajánlott ingyenes képzést is el fogja fogadni. A rehabilitációs járadékban részesülő ügyfél esetében – a jelenlegi szabályozási körülmények között – feltételezhető, hogy önállóan is képes a munkahelyek feltárására. Ezért ennek formáit is rögzíteni rendeli a jogszabály. A megváltozott munkaképességű személy sikeres rehabilitációjához állami érdek fűződik. Ha az elhelyezés a nyílt munkaerőpiacon, olyan munkáltatónál történik, aki max. a munkába helyezéshez és a munkafeltételek kialakításához kér és kap (egyszeri, meghatározott és véges időtartamra szóló) állami támogatást, de ezt nem igényli a folyamatos foglalkoztatáshoz, úgy a rehabilitációba történő anyagi befektetés a szociális kiadások megtakarításával és a munkavégzésből származó bevételekkel már rövid távon is megtérülhet. Ezt felismerve az állam – a rehabilitációban való együttműködésért cserébe – vállalja a jogszabályban rögzített rehabilitációs szolgáltatások finanszírozását.

63


Nyilvánvaló, hogy jogszabályban csak a jogszabály születésekor már létező rehabilitációs szolgáltatásokat lehetett rögzíteni. A komplex rehabilitációhoz szükséges forrás (ide értve a rehabilitációs járadék fedezetét is) részben a munkaadók és a munkavállalók Munkaerőpiaci Alapba történő befizetéseiből, részben az adókból származó bevételekből, részben társadalombiztosítási (egészségügyi és nyugdíj) járulékokból, részben az Európai Unió támogatásaiból származik. A rehabilitációs rendszer működési tapasztalatai, a rehabilitációs rendszer fejlesztése, fejlődése, illetve a források és a költségek átláthatóvá tétele alapozhatja meg az „egycsatornás”, pl. rehabilitációs biztosításból történő finanszírozást, illetve az állam által vagy állami, esetleg magánbiztosítási rendszerben vállalt rehabilitációs szolgáltatások bővítését. A rehabilitációs tervben mindenesetre rögzíteni kell a rehabilitációs járadékban részesülőnek nyújtandó rehabilitációs szolgáltatásokat. Ezen megállapodások országos szintű, „anonim módon történő”, statisztikai, rehabilitációs szakmai elemezése alapozhatja meg – többek között – a későbbi szakmapolitikai döntéseket. A rehabilitációs megállapodás szintén tartalmazza az állami foglalkoztatási szervnél történő jelentkezés gyakoriságát, a kapcsolattartás módját; illetve adott feltételek fennállása esetén a rehabilitációs mentor kijelölését. Az egyénre szabott komplex rehabilitációs terv A rehabilitáció, illetve adott esetben a rehabilitációs mentor tevékenységének leglényegesebb alapdokumentuma a személyes rehabilitációs terv. A személyes rehabilitációs terv alapadatokat tartalmaz úgy, mint a munkavállaló megnevezését, munkakörének megjelölését. A tervezés során minden esetben a meglévő adottságokra épül. Így a terv nem csak a jövőre irányuló lépések sorozatát tartalmazza, hanem a „jelen helyzet” rögzítését is. Így abban szerepel a meglévő képzettségek, képesítések felsorolása, az egyén munkavégző képességének jellemzői, az általa folytatható tevékenységek, illetőleg betölthető munkakörök. A terv tartalmazza a fentiek alapján és az ügyféllel közösen meghatározott legmegfelelőbb foglalkoztatási formát, mint a célkitűzést. Ez lehet bedolgozói jogviszony, távmunka, védett foglalkoztatás, integrált foglalkoztatás. Helyes, ha a végcélt – a pályaterv alapján – rövid és hosszabb távon elérhető célokra bontva kerül rögzítésre; így az előrehaladás is könnyebben értékelhető. A terv érdemi része a pályaterv, ami gyakorlatilag a rehabilitációs szolgáltatások kifejtése. Figyelemmel az FNO-ban megismert környezeti tényezőkre, illetve a környezeti rehabilitációval kapcsolatos ismeretekre is, a megfelelő foglalkoztatást gátló körülmények számbavételét követően rögzíteni kell az azok megszüntetése érdekében tervezett intézkedéseket. Meg kell határozni a segítő folyamat elemeit és a segítségnyújtás formáit, valamint az igénybe

64

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ vehető segítő szolgáltatásokat, illetőleg támogatásokat. A tervben részletesen kell leírni azt, hogy hogyan fog a munkavállaló együttműködni az állami foglalkoztatási szervvel, adott feltételek esetén a rehabilitációs mentorral és a rehabilitációs szolgáltatókkal. A későbbiekben még részletesebben szólunk az NFSZ tevékenységéről, szolgáltatási rendszeréről.

65


4. A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ TERÜLETEI 4.1. Az orvosi/egészségi rehabilitáció 4.2. A mentálhigiénés/pszichiátriai rehabilitáció 4.3. A szociális rehabilitáció 4.4. A képzési, pedagógiai rehabilitáció 4.5. A foglalkozási rehabilitáció 4.1. Orvosi/egészségi rehabilitáció Az orvosi/egészségi rehabilitáció célja a funkcióképesség lehetőség szerinti helyreállítása, mely megalapozza a lehető legjobb életminőség elérését. Az orvosi rehabilitáció az a tevékenység, amelyet az orvostudomány a saját eszközeivel (diagnosztika, terápia, prevenció, gondozás) nyújt a megváltozott munkaképességű, valamint fogyatékos embereknek, hogy meglévő képességeik kifejlesztésével önállóságukat részben vagy egészben visszanyerjék, és képessé váljanak a családba, munkahelyre, társadalomba való beilleszkedésre.49 Az orvosi/egészségi rehabilitáció keretében tehát gondoskodni kell a testi struktúrák lehetőség szerinti és alapvetően műtéti úton történő helyreállításáról. Ide tartozik a pl. a siket gyermekek és felnőttek cochlea imlpantációs műtétje, a szürkehályog eltávolítása, a gerincműtét. Az orvosi/egészségi rehabilitáció önmagában is komplex tevékenység, a legtöbb esetben, tartalmában, a rehabilitációban résztvevő személy állapotában, a kapcsolódó kezelésekben, a környezet meghatározásában több szakember együttes döntése szükségeltetik. Igen fontos része ennek a rehabilitációs területnek a gyógyászati segédeszközökkel való ellátás, ide értve a valóban megfelelő gyógyászati segédeszköz kiválasztását (kipróbálása lehetőségének biztosítását), a kiválasztott eszköz (pl. aktív kerekesszék, járókeret vagy a hallást javító készülék) használatának megtanítását, a gyógyászati segédeszköz szervizelését és cseréjét. Idő- és szakemberigényes feladat a sérült testi funkciók használatának vagy helyettesítő testi funkciók alkalmazásának a megtanítása (pl. járás tanítása, a végtagok használata, a beszédközpontot ért agyi sérülést követően a beszéd újbóli megtanítása, a látásmaradvány hasznosítása olvasáshoz, téri tájékozódáshoz). Ebben a munkában a rehabilitációs szakorvos mellett számos más szakembernek is részt kell vennie (pl. gyógytornász, konduktor, ergoterapeuta, logopédus, pszichológus). A rehabilitáció akkor indokolt, ha a betegség vagy a kóros állapot maradandó fogyatékosságot, megváltozott munkaképességet okoz, esetlegesen okozhat és a fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű személy 49 A jegyzetben a holisztikus szemlélethez kapcsolódóan használjuk az orvosi/egészségi rehabilitáció tartalmi megközelítését.

66

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ aktivitása orvosi módszerekkel javítható, a közösségi életbe való bekapcsolása, visszavezetése elősegíthető. A funkcióképesség növelése csak akkor lehetséges, ha a meglévő testi és lelki tényezőket a megmaradt funkciókat megfelelően diagnosztizáljuk. Az orvosi rehabilitáció másik fontos része a terápia:  Gyógyszeres és műtéti kezelés. A rehabilitáció megszakítását nem igénylő betegségek kezelése. Korrekciós, plasztikai műtétek.  Pszichoterápia, lelki gondozás, a fogyatékossággal, a megváltozott munkaképességgel való együttélés elősegítése, a lelki tartás biztosítása (lásd: mentálhigiénés rehabilitáció).  Az erőnlétet javító, mobilitást elősegítő, módszerek (gyógytorna, hidroterápia, balneoterápia stb.) alkalmazása. A kiesett képességek kompenzálása.  Rehabilitációs és gyógyászati segédeszközök alkalmazása, a használatuk elsajátítása.  Logopédiai módszerek alkalmazása a beszédzavarok kiküszöbölésére.  Esetleges életmódváltozás kezdeményezése, a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek rávezetése Életvitel tanítása, a szövődmények kialakulásának megelőzéséhez szükséges ismeretek átadása.50 Prevenció és rehabilitáció Primer prevenció: A betegségeket és egyben a lehetséges károsodásokat előzzük meg (pl. védőoltások, genetikai tanácsadás, egészséges életmódra nevelés, baleset megelőzés, munkavédelem). Szekunder prevenció: Károsodás esetén a fogyatékosság kialakulását előzzük meg. Ez magában foglalja a korai kezelésbevételt, a rizikótényezők kikapcsolását, a megfelelő munkakörülmények kialakítását, a szűkebb és tágabb társadalmi környezet elvárásainak kedvező alakítását. A másodlagos károsodások és fogyatékosságok megelőzése is ide tartozik. Tercier prevenció: A fogyatékos emberre irányul, a rokkantság megelőzését szolgálja. Terápiás tevékenységekkel (pl. gyógytorna, foglalkoztató terápia, logopédia, pszichoterápia, segédeszköz ellátás), nem egészségügyi tevékenységekkel (pl. pályaválasztási és foglalkozási tanácsadás, gyógypedagógiai nevelés, szakmai képzés és átképzés, akadálymentes építészeti és közlekedési környezet) foglalkozik. Életminőség: Az egyén észlelete az életben elfoglalt helyzetéről, ahogyan azt az életterének kultúrája, értékrendszerei, valamint saját céljai, elvárásai, mintái és kapcsolatai befolyásolják. 50 Juhász Ferenc (szerk.) Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez. Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Medicina, Budapest, 2004.

67


A rehabilitációs igény Az egészségügy átszervezésével a kórházi kapacitások jelentősen megváltoztak. A betegek más típusúnak nevezett osztályokon gyógyulnak, így a különböző betegségcsoportok osztályos gyógykezelési napjai jelentősen változhatnak. A reumatológiai ágyak csökkenésével a betegek rehabilitációs ágyakon kezelődnek. A tervezhető műtétek korlátozása miatt az ortopédiai betegek egy részét esetleg traumatológián operálják, vagy csökken a protézisek beültetési száma egyes megbetegedések esetén. A HBCS alapján történő finanszírozás az ellátókat a jobban fizetett betegségek kódolására kényszerítik. (pl. a bal láb fáj, esetén isiásznak kezelve arthrosis helyett jobban fizet.) Az utolsó „békeév”, 1998. hospitalizációs statisztikája, és a potenciális rehabilitációs betegek száma kerül bemutatásra. Természetesen itt az elmúlt évek jelentős fejlődését nem fogjuk látni (pl. az elkerülő szívműtétek emelkedése, és az infractus megelőző hatása kiesik). Jegyzetünk a pontos számok helyett nagyságrendeket jelez a fent említettek miatt.  Reumatológiai betegek: 300 000  Kardiovaszkuláris betegek: 2 000 000  Neurológiai betegek: 200 000  Daganatos betegek: 100 000  Pszichiátriai betegek: 100 000  Traumatológiai betegek: 40 000  Ortopédiai betegek: 20 000  Szülési sérülések (korai és késői is): 20 000  Neurotraumatológiai kórképek 10 000 Ilyen arányban a területen dolgozók találkozhatnak betegekkel. Természetesen a pszichiátriai betegek pl. „eltűnhetnek”, a depresszió, az agórafóbia nem dicsőség. A rehabilitáció folyamata  Állapotfelmérés, rehabilitációs terv készítése.  Vizsgálat: Kórelőzmény, különös tekintettel előző mozgásszervi megbetegedésekre. Otthoni épített és szociális környezet, életvitel, szabadidő eltöltés, alkohol, drogok.  Fizikális vizsgálat, belgyógyászati, mozgásszervi, ideggyógyászati. Beszéd, járásmód, segédeszköz használat. A figyelem felkelthetősége, fenntarthatósága, ítélőképesség, pszichomotoros tempó, kedélyállapot megítélése.

68

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ  A betegségspecifikus teszt-, tesztek felvétele.  A károsodás nagyságára vonatkozóan Frankel skála (sérülés teljessége), Minimental teszt (pszichés állapot), izomerő meghatározás (pontszám szerint), éberségi szint (Glasgow kóma skála), funkcionálás járási kategorizálás (pontszám szerint), önellátási szint (Bartel, FIM index).  A kérdőívek kitöltése betegségspecifikus, viszonylag rövid, egyszerű, más vizsgáló által is reprodukálható, ezáltal a különböző ellátások összehasonlíthatók, értékelhetők.  Orvosi/egészségi rehabilitációs terv: A felmérés ismeretében, a beteg bevonásával, célokat kell kitűzni a program végére. Rövidtávon elérhető, biztos célokat kell kijelölni, míg a hosszabb távú, esetlegesen bizonytalan céloknál a rugalmas fogalmazás javasolt. Menet közben, a célkitűzések változhatnak, esetlegesen távolabbi, csak a későbbiekben elérhető célok kijelölése is megtörténhet a beteg motivációjának növelésére, az elért eredmények alapján. A szükséges szakszemélyzetet, a terv alapján kell a programhoz rendelni.  A beteg lelki állapotának folyamatos figyelemmel kisérése szükséges. A krónikus beteg az első időben az egészség elvesztése, az autonómia elvesztése, csökkenése miatt lelki krízist él át. A gyógykezelés folyamán a megküzdési képességek erősödhetnek, az alkalmazkodás az új helyzethez javul. Bizonyos esetekben a megküzdési képesség elégtelen, lelki összeomlás, pszichoszomatikus tünetek, esetleg öngyilkosság jelentkezhet. Az egyensúlyi állapot kialakulása után hosszú nyugodt periódus következhet a betegség hullámzó aktivitása mellett. A betegség visszaesései gyakran a beteg kritikus élet-eseményeivel mutatnak összefüggést. Végül a beteg érzelmi erőforrásai, megküzdési képessége kimerül. Válság jelentkezik a beteg-családtagok, beteg-orvos viszonyban. Türelmetlen, ingerlékeny, szorongó a beteg. A rehabilitáció színterei  Mozgásszervi-, belgyógyászati-, vesebeteg-, fül-orr-gége-, légzés-, szemészeti-, gyermek belgyógyászati rehabilitáció.  Aktív osztály – krónikus osztály – nappali kórház – lakóközösségi – védett munkahely – szociális.  Gyermek pszichiátriai rehabilitáció.  Korai fejlesztés – neuropszichológiai rehabilitáció – óvoda – iskola (gyógypedagógia) – szociális – lakóközösségi.  Felnőtt pszichiátriai rehabilitáció.  Kórház – nappali szanatórium – éjszakai szanatórium – védett munkahely – szociális – lakóközösségi.

69


A rehabilitációs team Tagjai betegségtől, annak stádiumától függően változnak, illetve feladatuk nő vagy csökken a szükséglet, a meghatározott rehabilitációs cél szerint. Kezdetben az élet megmentése, a legkisebb strukturális és funkcionális károsodás elérése a cél. Ekkor a kórházi személyzet feladata az elsődleges. A gyógyulási folyamat előrehaladta szerepük csökkenését eredményezi. A későbbiekben más team-tagok szerepe erősödik a beteg állapota és az elérendő cél szerint. A team tagjai: ápoló, beszédterapeuta, dietetikus, egészségnevelő, foglalkoztató terapeuta, gyógypedagógus, gyógytornász, konduktor, mentálhigiénikus, művészeti terapeuta, ortopéd műszerész, orvos, pedagógus (testnevelő), pszichológus, szociális munkás, szocio-terapeuta.

4.2. A mentálhigiénés/pszichiátriai rehabilitáció A pszichológiai rehabilitáció a rehabilitációra kényszerülő személy és családjának támogatását jelenti a megváltozott helyzet, a veszteségek elfogadásában, feldolgozásában, az új egyensúly, élethelyzet lehető legoptimálisabb kialakításában a pszichológiai módszerek alkalmazásával. Ahogy a sérült állapot, a krónikus megbetegedések lelki hatásai sokrétűek és egyénenként, családonként különbözőek lehetnek, a pszichológiai intervenciók is sokfélék. Például pszichoedukáció, pszichoterápia (pl. pszichoanalízis, kognitív, szupportív pszichoterápia), relaxáció, pszichodráma, tanácsadás (krízisintervenció), különböző tréningek (hatékony stressz kezelés, kommunikáció, coping stratégiák, önhatékonyság-asszertivitás erősítése, tanulása céljából) stb. A pszichológiai rehabilitációban alkalmazott intervenciók, pszichológiai módszerek, és szerveződések 1. Pszichoedukáció: a saját betegséggel kapcsolatos képzés, információközlés a betegség jellegéről, a prognózisról, a kezelésekről. Történhet egyéni, vagy csoportos formában, esetenként a családtagok bevonásával is. A legtöbb krónikus betegség esetében a betegséggel való sikeres együttéléshez megfelelő tájékoztatás, oktatás szükséges, mely ismereteket a beteg otthonába kerülve önállóan alkalmaz. 2. Pszichoterápia: Buda Béla dr. megfogalmazásában „Pszichoterápia megy végbe, amikor: ▪ képzett és jogosítvánnyal bíró személy (terapeuta) problémákkal küzdő másik embernek (beteg, páciens, kliens) segít viselkedése, illetve lelkiállapota megváltoztatásában; ▪ pszichológiai eszközökkel, interakciókon és kommunikáción át; ▪ általában rendszeres találkozások folyamatában, együttműködésben;

70

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ ▪ saját személyiségének bevonása és a terápiás kapcsolat erői révén; ▪ sajátos terápiás szituációban, amelyben egyezményes szabályok érvényesülnek; ▪ e szituáció szerves összefüggésben áll szociokulturális rendszerekkel és szerepviszonyokkal (intézmények, foglalkozások, etikai és jogi normák stb.); ▪ meghatározott eljárások, lépések algoritmusán át hat; ▪ tudományosan megalapozott és empirikusan igazolt elmélet alapján a páciens problémájának pszichológiai természetéről, és annak belső szabályszerűségeiről, valamint a változás céljairól, irányairól, eredményeiről; ▪ a kliens egyedi állapotának tudományos diagnózisa és a terápia tervezése bázisán; ▪ a terápiás folyamat követése (monitorizálása), megfelelő szabályozása, és a történések értelmezésének, magyarázatának képessége révén, illetve megvalósulása keretében, „elszámolhatóan” (szakmai, etikai, jogi stb. szempontból) működik.”51 A pszichoterápia eredményességét, a sérülés, betegségélmény kedvező feldolgozását, nehezíti többek között: ▪ az érzelmi differenciálatlanság, éretlenség; ▪ az önmagáról való gondolkodás, önfeltárás, elaborációs képesség hiánya; ▪ a deperszonalizáció (elidegenedés érzése) és tagadás, mint lelki védekezési mechanizmusok krónikus működtetése stb. A szakszerű segítség elmaradása kedvezőtlenül befolyásolja az életminőséget, adott esetben súlyos következményekkel is járhat. 3. A tanácsadás: Önálló gyakorlattá vált, többségük a pszichoterápiás irányzatokból eredt, vagy onnan vett át elméleteket, módszereket. Az elnevezés félrevezető, inkább megbeszélést, megtanácskozást jelent szakértővel, hozzáértővel.  konkrét, korlátozott célja van (életmódváltozást, műtétek vállalását, súlyos és veszélyes betegségek gyógykezelését, szolgáltatás, munka vállalását kell megbeszélni, meghatározott konfliktusokon, élethelyzeti elakadásokon kell segíteni, fontos döntést kell előkészíteni)  a segítő aktív, támogató, gondoskodó  hangsúly van a negatív érzelmek, indulatok felszínre hozásán, levezetésén  a kliens sok információt, instrukciót kap a döntéséhez, de a döntés a kliensé! (A döntés következményeit egyedül a kliens viseli majd!) 51 Buda Béla dr.: Keretek, stratégiák, műveletek a lelki segítésben. A tanácsadás és a pszichoterápia struktúrái és feltételei. Kézirat , é.n., 4-5.

71


 meggyőzés, gondolati változás elérése szükséges az adott problémával kapcsolatosan  külső erőforrások mozgósítása (pl. a közvetlen környezet, segítő szervezetek stb.) Etikai szabályok, titoktartás A tanácsadás speciális formája krízisintervenció, hatékony segítő beavatkozás a személy egyensúlyának helyreállítására. A krízis 6-8 hét alatt zajlik le. Krízishelyzet:  lélektanilag kritikus szituáció  a személy számára érzelmileg kiemelten fontos  nem elkerülhető, kénytelen szembenézni vele  minden figyelme és erőfeszítése a megoldásra irányul  a szokásos probléma-megoldási eszközökkel az illető számára nem leküzdhető. Önsegítő csoportok (szerveződésének facilitálása, elősegítése az egészségpszichológusok kompetenciájába és feladatai közé is tartozhat): krónikus betegek, sérültek, hasonló, többnyire súlyos élethelyzetet megélő, (átélt), megváltoztathatatlan bajban lévő emberek és/vagy családtagok, hozzátartozók önkéntesen szerveződő kiscsoportjai egymás kölcsönös segítése céljából. Buda Béla dr. szerint a csoport típusos tevékenysége a beszélgetés, a közös probléma – főleg lelki – feldolgozása, a csoportos kapcsolati háló, egymás támogatása, és gyakori a cselekvő segítségnyújtás, az érdekképviseleti munka végzése is, azonban alapvetően különböznek az érdekképviseleti, civil szervezetektől. Vannak aktív szervezők, de nincs egy személyi vezető, nincs formális vezetés, a csoporttagok egyenrangúak, a személyes részvétel hangsúlyos. A csoport-munkát elválasztják a magánélettől. Hatása az önértékelésre, a megküzdési képességre, a hangulati állapotra, az aktivitásra meglepően jelentős. Az önsegítő csoportok élettartama változó, idő után egyesek megszűnnek, újak alakulnak. A pszichológiai rehabilitáció folyhat:  más rehabilitációs folyamat hatékonyságának biztosítása,  Intenzitásának növelése céljából, pl. szomatikus orvosi rehabilitációhoz kapcsolódva (kitartás, akarat, fájdalomtűrés növelése stb.)  minden más rehabilitációval párhuzamosan, ill. más rehabilitáció előtt, ill. után  más rehabilitációs folyamat hiányában, csak önmagában.

72

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ 4.3. A szociális rehabilitáció 4.3.1. A szociális rehabilitáció értelmezése, helye a komplex rehabilitációban A rehabilitáció sikeressége megköveteli, hogy maga a rehabilitáció egy folyamatként jelenjen meg, amelyben az öt nagy terület (az orvosi rehabilitáció, a foglalkozási rehabilitáció, a mentális rehabilitáció, a pedagógiaiképzési rehabilitáció és a szociális rehabilitáció), azok különböző végzettségű szakembereinek, és a megváltozott munkaképességű, rehabilitálandó személy a közös cél érdekében végzett folyamatos és szoros, egymásba illeszkedő együttműködése legyen jellemző. A különböző területek megjelenésének sorrendisége a rehabilitáció folya matában két tényezőtől alapvetően befolyásolt. Egyrészt meghatározó e szempontból a sérülés óta eltelt idő, másrészt pedig a megváltozott munkaképességű személy egyéni szükségletei. Azonban a rehabilitáció rendszerének felépítéséből is adódóan az esetek többségében a rehabilitáció folyamata az orvosi rehabilitációval kezdődik, hiszen alapvető fontosságú a megváltozott munkaképességű személy egészségét egy stabil állapotra beállítani. Ezt követően a különböző területek egymásutánisága nem meghatározott, döntő tényezőnek inkább a területek összekapcsolódása tekinthető. A rehabilitációs folyamat célkitűzésének megvalósulásához szükséges, hogy szociális rehabilitáció (is) átszője folyamatot, abban, a felmerülő szükségletekhez igazodva újra és újra megjelenjen. A rehabilitáció hagyományos megközelítése a szociális rehabilitációt kevésbé sorolta a rehabilitáció sikerességének kulcstényezői közé, azonban fontos, hogy a szociális rehabilitációt ne lehessen élesen elválasztani a többi területtől, hanem azokkal együttműködve, a korábbi és sajnos a jelenlegi gyakorlattal szemben megkapja az elengedhetetlen figyelmet az együttműködő területek képviselőitől. A szociális rehabilitáció a komplex rehabilitációban folyamatosan megjelenő azon tevékenységek összessége, amelyek két irányba hatnak. Egyrészt a megváltozott munkaképességű személy akadályozottságának, sérülésének típusától és mértékétől függően, szociális kompetenciáinak, készségeinek, képességeinek erősítése, egyéni szociális helyzetének, társadalmi pozíciójának javítása, szinten tartása (pl.: a társas kapcsolatok helyreállítását, illetve pótlását segítő tanulási folyamat menedzselése, valamint az átmeneti vagy tartós keresetcsökkenés estében a háztartás vezetéséhez nyújtott tanácsadás és a szociális célú pénzbeli támogatások eléréséhez nyújtott segítség, továbbá az egészségkárosodás következtében jelentkező többlet-kiadásokhoz szükséges támogatások azonosítása és az elérésükhöz nyújtott segítség, a hivatalos iratok pótlásában nyújtott segítség). Másrészt pedig a közvetlen és a tágabb környezet, a társadalom befogadóképességét, toleranciáját igyekszik előremozdítani, amelynek fő célja a társadalomban való aktív részvétel, a

73


társadalomba való (re)integráció elősegítése (pl.: a fogyatékossággal élő személyek helyzetére, nehézségeire, a bennük rejlő lehetőségekre, a közösségi, akár iskolai, munkahelyi beilleszkedésre stb. irányuló figyelemfelkeltő, érzékenyítő programok szervezése). Tehát a szociális rehabilitáció feladata, hogy a megváltozott munkaképességű egyén egészségkárosodásának, fogyatékosságának típusához, szintjéhez, életkorához mérten lehetővé tegye a leginkább normalizált életvitelt, életkörülményeket, a teljesebb társadalmi integrációt. 4.3.2. A szociális rehabilitáció területei Alapvető kiinduló pont, hogy megváltozott munkaképességű személy társadalmi „kiilleszkedésének”, „kirekesztődésének”, valamint a beilleszkedés nehézségének számtalan oka lehet. Az eredményes rehabilitáció érdekében kulcsfontosságú megtalálni mindazon okokat, melyek akadályozzák az egyént abban, hogy „átlagos” életvitelt folytasson. Természetesen szociális szempontból is megjelenhetnek számos olyan tényezők, amelyek alapvetően determinálják a társadalomban való aktív részvételt, a normalizáció elvének érvényesülését. A lehetséges felmerülő szociális szükségletekre való tekintettel egyértelmű, hogy a szociális rehabilitáció a komplex rehabilitáció minden olyan mozzanatában megjelenhet, amelynek célja a megváltozott munkaképességű egyén társadalmi beilleszkedése, el-, és befogadottsága. Ilyen értelemben egyértelműen szerepet kap az ún. klasszikus rehabilitációs szükségletek kielégítését segítő szociális szolgáltatásokban. A felnőttkorú fogyatékos személyek számára a szociális ellátó rendszer részeként szerveződött az ellátásukról gondoskodó intézményhálózat. A pénzbeli és természetbeni ellátások mellett a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások alap- és szakosított ellátáscsoportjai nyújtanak segítséget számukra. A szociális törvényben (1993. évi III. törvény) szabályozott, a fogyatékos személyek által igénybe vehető szolgáltatások az alábbiak: Szociális alapszolgáltatások • falu- és tanyagondnoki szolgáltatás • étkeztetés • házi segítségnyújtás • jelzőrendszeres házi segítségnyújtás • családsegítés • támogató szolgáltatás • közösségi ellátások • utcai szociális munka • nappali ellátás: fogyatékosok nappali intézménye

74

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Szakosított ellátási formák • fogyatékosok lakóotthona • fogyatékosok otthona • fogyatékosok rehabilitációs intézménye • fogyatékosok gondozóháza A fogyatékosok számára a személyi szolgáltatások lehetséges széles körét nyújtó ellátások ismertetése már átvezet a szociális biztonsághoz való jog érvényesülésének területére: az ellátásokhoz és szolgáltatásokhoz, ahol bővebben is szólunk az egyes ellátási formákról. A fogyatékos személyek számára biztosított közoktatási, szociális és gyermekvédelmi ellátások

Ellátás megnevezése

Életkor (a zárójelben feltüntetett számok az adott szolgáltatás meghosszabbíthatóságára utalnak)

Feladatellátás típusa (melyik ágazathoz tartozik, mely intézményekben valósul meg)

Megjegyzés

Közoktatási szolgáltatások Szakértői vizsgálat, javaslat az ellátásra, tanácsadás

Korai fejlesztés és gondozás

Fejlesztő felkészítés

0-18 (-20)

Közoktatási feladat, pedagógiai szakszolgálatok keretében működő szakértői és rehabilitációs bizottságok

Igényjogosultság megállapítása, rendszeres felülvizsgálat, pedagógiai feltételek meglétének ellenőrzése

0-5

Közoktatási feladat, pedagógiai szakszolgálatok, korai fejlesztő és gondozó szolgáltatást nyújtó intézmények

Megszűnik az ambuláns korai fejlesztés, ha a gyermek 3 éves kora után bármikor óvodába lép.

Közoktatási feladat, pedagógiai szakszolgálatok, gyermekvédelmi intézményekben (bölcsőde) szociális intézményekben

Megszűnik a fejlesztő felkészítés, ha a gyermek iskolába lép.

5-18 (-20)

Óvodai nevelés

3-6 (-8)

Közoktatási feladat, óvoda

Egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációs foglalkoztatás biztosítása a fogyatékos gyermekeknek.

Iskolai nevelés és oktatás

6 (8) 18(-20)

Közoktatási feladat, gyógypedagógiai nevelésben és oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézmények (iskola: előkészítőtől a 10. évfolyamig)

Egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációs foglalkoztatás biztosítása a fogyatékos tanulóknak.

Fejlesztő iskolai oktatás

6 (8) 18(-23)

Közoktatási feladat, gyógypedagógiai nevelésben és oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézmények (iskola: előkészítőtől a 10. évfolyamig)

Egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációs foglalkoztatás biztosítása a fogyatékos tanulóknak.

75


Személyes gondoskodást nyújtó gyermekvédelmi szolgáltatások Ellátás megnevezése

Bölcsődei gondozás és nevelés Napközbeni ellátás: családi napközi Napközbeni ellátás: házi gyermekfelügyelet

Életkor

20 hetes -3 (-6)

A feladatellátásban részt vevő intézmények

Megjegyzés

Bölcsőde

A korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés lehetőségét biztosítani kell

20 hetes -14

Családi napközi

20 hetes – 18(23)

Házi gyermekfelügyelet

A szolgáltatás atanköteleskor végéig igénybe vehető alapellátási forma.

Személyes gondoskodást nyújtó intézményes szociális alap- és szakellátások Életkor

A feladatellátásban részt vevő intézmények

Megjegyzés

3– nincs korhatár

Fogyatékos személyek nappali intézménye, napközi otthon

A korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés lehetőségét biztosítani kell.

Átmeneti ellátás (bentlakásos intézmény)

3– nincs korhatár,

Fogyatékos személyek gondozóháza

Egy, legfeljebb két évig vehető igénybe A korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés lehetőségét biztosítani kell.

Ápolást, gondozást nyújtó intézmény (tartós bentlakásos intézmény)

16 (18)– nincs korhatár

Lakóotthon, fogyatékosok otthona

Felnőtt korúak ellátásában játszik szerepet.

Rehabilitációs intézmény

16 (18)– nincs korhatár

Fogyatékos személyek rehabilitációs intézménye

Max. 10 évig vehető igénybe a rehabilitálható fogyatékos személyek számára

Ellátás megnevezése

Nappali ellátás

2. sz. táblázat (Forrás: Márkus Eszter, kieg. Nagy Janka Teodóra)

Ugyancsak a szociális rehabilitáció körébe tartoznak mindazon pénzbeli és természetbeni támogatások, melyek a megváltozott munkaképességűek számára nyújtanak juttatásokat. Így a rokkantsági nyugdíj, fogyatékossági támogatás, vakok személyi járadéka (már nem lehet megállapítani), rendszeres szociális járadék, rokkantsági járadék, egészségkárosodási járadék, magasabb összegű családi pótlék, ápolási díj, a megváltozott munkaképességűek kereset kiegészítése, személyi jövedelemadó kedvezmény, közgyógyellátás, a tömegközlekedési viteldíj-kedvezmény, a közlekedési támogatás, az útiköltségtámogatás, a gépjármű-szerzési vagy átalakítási támogatás, a gépjármű-adó mentesség lehetőségé, a lakás-akadálymentesítési támogatás, az önkéntes egészségbiztosítási pénztárak kínálta támogatási lehetőségek.

76

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Szintén a rehabilitációs szükségletek kielégítését szolgálja a rehabilitációs segédeszközökkel való ellátás, a megfelelő lakás, közlekedési lehetőség biztosítása, az akadálymentesítés környezet (ide értendő a fizikai-, az infokommunikációs-, valamint a mentális akadálymentesítés is), továbbá a jelnyelvi tolmács-szolgáltatás, a segítő kutya (terápiás vagy vakvezető kutya), a speciális segítő szolgáltatások nyújtása és a társadalom szemléletének formálása. És végül, de nem utolsó sorban ide sorolható a jogsegélyszolgálatok, az antidiszkriminációs jelzőrendszerek, illetve a különböző jogérvényesítési lehetőségek (pl. Egyenlő Bánásmód Hatóság) felkutatása, valamint a sorstársakkal, a sorstársi érdekvédelmi szervezetekkel való kapcsolat felvételében nyújtott segítség is. Fontos megjegyezni, hogy a szociális rehabilitáció nemcsak a „klasszikus” rehabilitációs szükségletek kielégítését segítő szociális szolgáltatásokban elengedhetetlen, hanem a fentieken túl további olyan szolgáltatásokban, tevékenységekben hangsúlyosabban megjelenhetne, amelyek valamiféleképpen kapcsolódnak a rehabilitációhoz, valamint a megváltozott személyek helyzetének javítását célozzák meg. Néhány példa: Ha végiggondoljuk a megváltozott munkaképességű személy útját a rehabilitációs eljárásban, egyértelműen kirajzolódik, hogy már az orvosi rehabilitáció, vagyis a biológiai, funkcionális állapot helyreállítása során szükséges lehet a szociális helyzet felmérésére, a szociális állapot javítására. Az önellátás elsajátítása mellett szükséges lehet a mindennapokra való felkészítés, a környezet akadálymentesítése, a különböző szociális szolgáltatások, ellátások igénybevételében való segítség, a hozzátartozók segítése stb. A szociális rehabilitáció szerepének fontosságát jól jelzi, hogy az NRSZH (korábbi ORSZI) bizottsága kiegészült a szociális szakértő tevékenységével. Így a komplex minősítési rendszerben a munkaképesség vizsgálat és a rehabilitáció további lépéseinek, irányának egyik lényeges eleme lett a családi helyzet, az élethelyzet és a rehabilitálhatóság felmérése. Gyakori kritika, hogy a gyakorlatban a minősítések során egyelőre nem következett be valódi változás és a háttérbe szorult a szociális rehabilitáció, illetve annak szempontjainak érvényesülése, de minden paradigmaváltás gyakorlati beágyazódása időigényes folyamat. A fentieken túl nyilvánvalóan még számos olyan, a társadalmi integrációt elősegíteni hivatott területen, szolgáltatásban megjelenhetne kiemeltebben a szociális rehabilitáció, amelyekben eddig kevésbé kapott szerepet. Gondolhatunk itt akár a helyi önkormányzatokra, a családsegítő szolgálatokra, az NFSZ szervezetrendszerében már működő szolgáltatások szakembereire (pl.: rehabilitációs mentorok, foglalkozási tanácsadók, pályaválasztási tanácsadók stb.), a civil szervezetekre, az érdekképviseleti szervezetekre, az egészségügy intézményeire, a szociális és gyámhivatalokra, az egészségpénztárakra vagy éppen a nyugdíjbiztosítási szervekre, de adótarozás esetén akár a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra is.

77


A későbbiekben a Szekszárdon működő Kék Madár Alapítvány tevékenységén keresztül mutatjuk be a szociális rehabilitáció gyakorlatban történő megvalósulását, módszertanát. 4.3.3. Megfelelő támogatás kiválasztása Nincsen általános, minden helyzetben automatikusan alkalmazható módszer a megfelelő támogatás kiválasztására. Ugyanakkor létezik néhány jól bevált szabály, amelyet alkalmazhatunk, ha szeretnénk megtalálni a megfelelő támogatást. Az első ilyen alapelv, hogy mindig a még megfelelő, legkisebb mértékű beavatkozást jelentő támogatást válasszuk. Egy konkrét példán keresztül érzékeltetjük választási lehetőségeinket a különböző mértékű beavatkozást jelentő támogatások közül. Egyik kliensünk esetében foglalkoztatásegészségügyi orvosi vizsgálat elvégzése szükséges. Az alábbi támogatási lehetőségek közül választhatunk: • Megadjuk a vizsgálatot végző orvos/ok elérhetőségeit. Ezt a megoldást akkor választjuk, ha meggyőződtünk arról, hogy kliensünk teljes mértékben képes az önálló ügyintézésre. • Megadjuk a vizsgálatot végző orvos/ok elérhetőségeit, biztosítjuk a telefonhasználatot, időpont egyeztetés céljából. Ezt a megoldást akkor választjuk, ha meggyőződtünk arról, hogy kliensünk képes mind telefonon, mind személyesen önálló ügyintézésre, de nem rendelkezik az ehhez szükséges eszközzel. • Megadjuk a vizsgálatot végző orvos/ok elérhetőségeit, segítünk időpontot kérni. Ezt a megoldást akkor választjuk, ha meggyőződtünk arról, hogy kliensünk képes lesz személyes ügyintézésre, de kommunikációs nehézségei miatt – pl. hallássérülése- nem képes telefonos ügyintézésre. • Megadjuk a vizsgálatot végző orvos/ok elérhetőségeit, segítünk időpontot kérni, és elkísérjük ügyfelünket a rendelőbe. Itt azonban háttérbe húzódunk, valódi kísérő szerepet választunk, hagyva őt kommunikálni, csak szükség esetén aktivizáljuk magunkat. Ezt a megoldást akkor választjuk, ha meggyőződtünk arról, hogy kliensünk támogatásra szorul a telefonos és személyes ügyintézés során, de elegendő számára a tudat, hogy nehézség esetén számíthat ránk, valójában képes önállóan megfogalmazni gondolatait, a helyzethez illő adekvát viselkedést választani. • Megadjuk a vizsgálatot végző orvos/ok elérhetőségeit, segítünk időpontot kérni, és elkísérjük ügyfelünket a rendelőbe, és itt minden

78

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ szükséges tevékenységet ügyfelünkkel közösen végzünk, átvéve az irányító szerepet. Ezt a megoldást akkor választjuk, ha meggyőződtünk arról, hogy kliensünk támogatásra szorul a telefonos és személyes ügyintézés során, nehézséget jelent számára gondolatai megfogalmazása, a helyzethez illő adekvát viselkedés választása (pl. a várakozás okozta feszültség leküzdése). Természetesen a fentiekben leírt támogatási lehetőségek nem teljes körűek, számos egyéb megoldás is kínálkozhat még. Ugyanakkor az említett lehetőségek jól érzékeltetik a támogatás mértékének folyamatos növelését ügyfelünk szükségleteinek megfelelően. Legalább ilyen fontos szabály, hogy mindig dolgozzunk ki stratégiát a támogatás mértékének csökkentésére. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a munkánk végső célja mindig az, hogy ne legyen, vagy minél kevésbé legyen szükség támogatásunkra. Vagyis kliensünk minél függetlenebbül, önállóbban legyen képes saját életét irányítani, mindennapi tevékenységeit szervezni. Ismét egy konkrét példán keresztül mutatjuk be a gyakorlati megvalósulását. Értelmileg akadályozott kliensünknek kell megtanítanunk egy útvonalat: • A tényleges tanulás előtt nagyon alaposan tájékozódunk ügyfelünk készségeiről, képességeiről, valamint az útvonal és közlekedési eszközök jellemzőiről. Például, ha tudjuk, hogy problémát jelenthet a túl nagy tömeg, a túl sok inger. Ha igen, nyilván nem a reggeli vagy délutáni csúcsidőszakban kezdjük el a tanulást. Ha több közlekedési eszköz közül választhatunk, döntésünk előtt igyekezzünk felmérni kliensünk preferenciáit. Az alapos előkészítés és tervezés nagyon fontos a tanulási folyamat sikere, valamint a váratlan helyzetekre való felkészülés szempontjából. • Miután mi magunk alaposan átgondoltuk és a legapróbb részletekig kidolgoztuk az útvonalat, ezt részletekbe menőkig átbeszéljük kliensünkkel. Például a következőképpen: Kati, 8.15 perckor fogok becsengetni érted. Neked addigra fel kell öltözni, és a táskádba minden szükséges iratot, tárgyat be kell pakolni (természetesen ezt is pontosan részletezzük). Az első időszakban nagy segítséget jelenthet, ha valakire – hozzátartozóra, lakóotthoni gondozóra –, számíthatunk az elkészülés ellenőrzésében. Ezt követően el fogunk sétálni a buszmegállóba. Ha megérkezik a 2-es busz, együtt felszállunk és köszönünk a sofőrnek. Tőle kérünk jegyet a végállomásig. A jegy 250 forintba kerül. Ha lesz ülőhely, leülünk, ha nem lesz, akkor állnunk kell, és az ülésekbe kapaszkodunk. 11 megállót fogunk utazni. Amikor le akarunk szállni meg kell nyomni az ajtónál lévő zöld gombot, ezzel jelezzük a sofőrnek, hogy melyik ajtót kell

79


kinyitni. Ha leszálltunk, sétálunk még két utcát és ott leszünk az úti célunknál. Az utazással kapcsolatos tudnivalókat addig és an�nyiszor ismételjük, míg Kati számára ez szükséges. Fontos közben tudatosítani, hogy mi végig vele leszünk, számíthat ránk. • Ezután következik a gyakorlás. Kliensünk számára szükséges alkalommal tesszük meg az útvonalat. Lehet, hogy 3–4 alkalom után már a következő szakaszba léphetünk, de lehet, hogy 15–20 alkalomra is szükség lesz. Értelmileg akadályozottaknál mindig nagy segítség, ha igyekszünk minimalizálni az egyes élmények közötti különbséget. Vagyis, lehetőség szerint mindig ugyanott vegyünk jegyet, mindig azonos ajtón szálljunk fel, pontosan ugyanazon az útvonalon jussunk el a megállóba, ugyanannál a lámpánál, zebránál menjünk át stb. Természetesen minden újabb és újabb gyakorláskor igyekszünk támogatásunk mértékét csökkenteni. Az első alkalmakkor valószínűleg még igen aktív, irányító szerepet vállalunk, minden résztevékenységet folyamatosan instruálunk: Most elmegyünk a lámpáig. Ha zöldre vált átmegyünk az út másik oldalra. Megvárjuk a 2-es buszt. Aztán igyekszünk már csak némán követni kliensünket, és csak akkor avatkozunk be, ha erre szükség van: Nézd meg még egyszer, ez a 2-es busz? Biztosan most szállunk le, ez már a végállomás/látod azt a magas épületet, amit megbeszéltünk, hogy figyelni fogsz? • Miután meggyőződtünk az útvonal kifogástalan elsajátításáról, csökkenthetjük jelenlétünket. Ugyanakkor a fokozatosságra itt is ügyelni kell, hiszen az útvonal egyedüli teljesítéséből származó feszültség jelentősen megzavarhatja kliensünket. Jó megoldás lehet, ha néhány alkalommal ”árnyékost” játszunk és megbeszéljük Katival, hogy mi mint egy árnyék követjük, de valójában nem leszünk jelen. Majd már fel sem szállunk a buszra, csak elkísérjük a megállóig és vagy mi, vagy egy Kati által jól ismét kollégánk várja a végállomáson (attól függően, hogy mi magunk át tudunk-e gyorsabban érni, mint a busz). A tanulási folyamat végén pedig már csak a végállomáson várunk. • Hasznos lehet, ha a teljesen önálló közlekedés első időszakában biztosítunk egy-egy kártyát Kati számára, melyen az úti célt, illetve az induló állomást tűntetjük fel. Ha bármitől megzavarodna, összekeveredne, ezt fel tudja mutatni, és így esélyt ad arra, hogy segítséget kapjon.

80

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ A példánk is érzékelteti, hogy általános eljárást, nem tudunk kidolgozni, hiszen minden kliens, helyzet más és már. Ugyanakkor meg tudjuk fogalmazni munkánkat hatékonnyá tevő alapelveket, szabályokat. Ezek betartása pedig nagy segítséget jelenthet számunkra, hiszen a konkrét helyzetekbe involválódva már nehezen tudjuk objektivitásunkat megőrizni. 4.3.4. A Kék Madár Alapítvány speciális munkaerőpiaci szolgáltatásai A Kék Madár Alapítvány 2001. óta működtet speciális munkaerőpiaci szolgáltatásokat. Támogatott Foglalkoztatást, tranzit foglalkoztatási programot, rehabilitációs mentori szolgáltatást, valamint társadalmi vállalkozást, melynek keretében fogyatékossággal élő embereket alkalmazunk. A Támogatott Foglalkoztatás célja a fogyatékos emberek felkészítése a nyílt munkaerőpiaci tartós elhelyezkedésre, indirekt célja pedig a tágabb társadalom érzékenységének erősítése, a segítséggel élő emberekkel szembeni félelmek, negatív érzések oldása. A tranzit foglalkoztatási programok keretében halmozottan hátrányos helyzetű, megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek alternatív integrált foglalkoztatását és képzését biztosítjuk a munkaerőpiaci kulcsképességek fejlesztése, valamint tartós az elhelyezkedéshez való segítségnyújtás mellett. A rehabilitációs mentori szolgáltatás a megváltozott munkaképességű emberek nyílt munkaerőpiaci elhelyezkedését célozza, ennek érdekébe képességeik, szükségleteik felmérést, munkavállasra való felkészítést, elhelyezkedés támogatását, illetve intézményi kapcsolttartást biztosítjuk. Az Ízlelő családbarát étterem egy társadalmi vállalkozásunk, ahol kizárólag fogyatékkal élő munkatársakat foglalkoztatunk. Vállalkozásunk létrehozásának kettős célja volt, részben nagyfokú pénzügyi függőségünk csökkentése pályázatok kiíróitól, részben a fogyatékkal élők széleskörű foglalkoztathatóságának modellezése. A szociális rehabilitáció gyakorlata a Kék Madár Alapítványnál Munkaerőpiaci szolgáltatások esetében is kiemelt jelentőssége van a szociális rehabilitációnak, hiszen nem képzelhető el a fogyatékossággal élők tartós elhelyezkedése komplex felkészítésük nélkül. Az eredményes felkészítés előfeltétele pedig a szükségletek, hiányosságok minél alaposabban feltárása, meghatározása. Ez – konkrét ügyfelek ismerete nélkül evidenciának tűnhet –, de gyakran nem is olyan egyszerű feladat egy értelmileg akadályozott, vagy gátolt kommunikációjú ügyfélnél. Nyilván nem várható el, hogy releváns választ kapjunk erre a kérdésünkre: „Tessék nekem elmondani, milyen szociális szükségletei akadályozzák az elhelyezkedésben?” Ha kicsit bele gondolunk, valószínűleg nekünk is kihívást jelentene bármely szükségletünket firtató nyitott kérdést megválaszolni.

81


Gyakorlat: Tekintsük át, hogy milyen módszereket, eljárásokat használhatunk a szükségletek feltárása érdekében. 1. Felmérés Ahogy a fejezet korábbi részeiben áttekintettük, a szociális rehabilitáció területéhez tartoznak mindazok a szükségletek, melyek az önellátás, önálló életvitel, társadalmi beilleszkedés érdekében szükségesek. Nagyon tág területről van tehát szó, kezdve az önálló közlekedéstől, pénzkezeléstől vagy ügyintézéstől a természetes támogatórendszerek biztosításig, pótlásig vagy az önálló életvitelhez, munkavégzéshez szükséges akadálymentesítéstől az információkhoz való hozzáférésig. Interjú helyzet: a felmérés során több esetben kerül sor interjú felvételére, az ügyféllel való megismerkedéskor az első beszélgetésre, majd az ügyfélszerződés megkötését követően a hosszabb lélegzetű, mélyebb anamnézisre az eddigi életútról. Ezt követően pedig a szükséges szerint, a fejlesztési terv kidolgozásához elengedhetetlen információk összegyűjtéséig, de a mentor, rehabilitációs team döntése alapján sor kerülhet hozzátartozókkal, szülőkkel, ügyfelünkre vonatkozó beszélgetésre is. Ezek a beszélgetések a következő fő témaköröket érintik: Akadályozottság, fogyatékosság jellege (született vagy szerzett, következett-e be jelentősebb állapotromlás, milyen orvosi ellátás, egészségügyi kezelés, kontroll szükséges, stb.). Iskolai oktatásban, képzéseken elsajátított ismeretek, készségek (milyen iskolákban járt és milyen végzettséggel, képesítéssel rendelkezik, milyen élményei kötődnek az iskolákhoz). Eddig munkatapasztalatai (dolgozott-e már akár nyílt, akár védett, intézményi foglalkoz tatásban, ha igen, milyen munkakörben, milyen tapasztalatokat szerzett, stb.). Keresett-e már az eddigiekben munkahelyet (ha igen, hol, milyen módszerekkel, milyen tapasztalatokat szerzett ennek során). Az ügyfél napi-, heti rendje (mennyire vesz részt a családi feladatokban, milyen házimunkát végez rendszeresen, kedvenc időtöltés, hobbija). Családi kapcsolatok (kikkel él együtt, milyen viszonya van egyes családtagjaival, kiket tart fontos, referencia személynek, kiknek a támogatására vagy akár visszahúzó szerepére számíthatunk). Anyagi helyzet (milyen pénzbeli ellátásra jogosult az ügyfél vagy a vele egy háztartásban élő hozzátartozó, melyek elvesztésére, mérséklésére lehet számítani a munkába állást követően). Motiváló tényezők (mi késztette az ügyfelet munkakeresésre, miért szeretne dolgozni, melyek azok a tényezők, amelyek esetleg félelemmel, bizonytalansággal töltik el, milyen jellegű jutalmazás/megerősítés fontos számára). Családlátogatás: nagyon fontos eszköze mind a felmérésnek, mind a hatékony munkához elengedhetetlen bizalmi viszony kiépítésének. Egy gyakorlott szakember gyakran több tájékoztatást kap a néhány órás családlátogatás alkalmával, mint több, irodai körülmények között megvalósuló találkozó során. Nagyon sok üzenetet tartogat számunkra a tárgyi környezet, a családtagok egymáshoz fűződő viszonya, kommunikációja, ügyfelünk viselkedése. Képet alkothatunk a család anyagi körülményeiről, jövedelmi viszonyairól (képesek lesznek-e finanszírozni a munkapróbák során a beutazás költségeit, esetleg szükséges munkaruhát, elhelyezkedés esetén az első hónap utazási költségeit, stb.). Ügyfelünk családon belüli helyzetéről, státuszáról (van-e külön szobája, privát tere, mennyire tükrözi ez saját személyiségét, perifériára szorul vagy épp ellenkezőleg, köré szerveződik a család, róla szól az életük, életkorának megfelelő szerepet tölt-e be, vagy még mindig gondoskodásra szoruló, gyermeki státuszba kényszerül, stb.). Családtagok viszonya ügyfelünkhöz, illetve akadályozottságához (fel tudták-e dolgozni a fogyatékosság tényét, és képesek-e elfogadni ezt, vagy „rejtegetik”, esetleg bagatellizálják, megmaradtak-e a társas kapcsolatok vagy bezárkózott a család, kinek a véleménye, megerősítése nagyon fontos ügyfelünk számára, van-e olyan családtag, aki mindennapjai ügyfelünk ellátás köré szerveződött és így tudatosan vagy tudattalanul akadályozni fogja az elhelyezkedést).

82

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Önállóság, önellátás (mennyire veszi ki részét ügyfelünk saját maga ellátásából, illetve a családi feladatokból, van-e állandó, általa végzendő tennivaló). Érdeklődési kör és szabadidős tevékenység (van-e olyan elfoglaltság, érdeklődési kör, mely nagyon vonzó ügyfelünk számára, és melynek keretében jelentősebb ismeretre, tapasztalatra tett szert. Például ő gondozza a házkörüli állatokat, vagy rendszeresen segít a főzésben, sütésben, esetleg tárgyakat gyűjt, vagy valamely témáról sokat olvas, tájékozódik, stb.). Félelmek, szorongások, külvilághoz fűződő viszony (sokszor ilyenkor derül ki számunkra, hogy akár ügyfelünkben, akár valamely családtagban korábbi élethelyzetek, tapasztalatok miatt tudatos vagy tudattalan félelmek vannak, melyek megnehezítik, nemritkán ellehetetlenítik a sikeres integrációt. A kötetlenebb beszélgetés lehetőséget ad arra, hogy ezeket megfogalmazzák, kimondják. Nagyon fontos, hogy érezzék, elfogadjuk és komolyan vesszük ezeket, és soha nem bagatellizáljuk őket. Ugyanakkor legyünk képesek megnyugtató megoldást, gyakorlatot javasolni). Élethelyzetben történő megfigyelés: Ez is nagyon hasznos és informatív tájékozódási lehetőség a mentor számára. Különböző valós, mindennapi tevékenységhez kapcsolódóan tudunk tájékozódni ügyfelünk képességeiről, készségeiről, esetleges nehézségeiről. A konkrét élethelyzetet természetesen a korábban rendelkezésre álló információk, esetlegesen bennünk megfogalmazódó kérdések alapján építjük fel. Kezdeményezhetünk például ügyintézést, amennyiben arra vagyunk kíváncsiak, hogy tisztában van-e ügyfelünk az alapvető viselkedési szokásokkal, udvariassági formákkal, képes-e várakozni, megfogalmazni problémáját. Gyakran kezdeményezünk vásárlást, szolgáltatás igénybevételét. Ilyenkor meg tudunk győződni arról, hogy el tud-e igazodni egy boltban, áruházban, szolgáltatónál, képes-e segítséget kérni, ismeri-e a pénz értékét, tudja-e önállóan használni. Lehetséges, hogy újságból álláshirdetések kigyűjtését, telefonon keresztül történő tájékozódást kérünk ügyfelünktől, mely során olvasási, szövegértési képességét tudjuk felmérni, önállóságáról, verbális kommunikációs készségéről, megküzdési (cooping) stratégiájáról győződhetünk meg (feltételezhetően nem jár rögtön sikerrel a telefonon keresztül történő érdeklődés, sokat elárul, hogyan kezeli az el- vagy visszautasítást ügyfelünk). Próbamunka: Különböző célból és a munka különböző szakaszában használhatjuk a próbamunkát. Gyakran a felkészítés során, már konkrét lehetséges munkakörök kipróbálást vagy egy foglalkoztatásra nyitott munkáltató „meggyőzését” célozza. De használhatjuk ezt a módszert a felmérés szakaszában is, részben, mint az élethelyzetben történő megfigyelés speciális fajtáját, részben, mint egy gyakorlati pályaorientációs módszert. Most csak a felmérés időszakában alkalmazott próbamunkával foglalkozunk. Ilyenkor a célunk az, hogy meggyőződjünk ügyfelünk munkahelyi közösségben tanúsított viselkedésről. Képes-e megfelelő viselkedési, udvariassági szabályokat betartani, érti-e a verbális utasítást, végre tudja-e hajtani ezt. Milyen a munkatempója, koncentrációja, kézügyessége, hogyan viseli a zajt, az ingergazdag környezetet, a teljesítmény elvárásból keletkező feszültséget, stb. Gyakran tehát akkor is kezdeményezünk próbamunkát, ha tudjuk, hogy az integrált foglalkoztatásig még hosszú út, és sok-sok közös munka vezet, de szeretnénk minél pontosabb képpel rendelkezni a fejleszteni szükséges készségekről, hiányosságokról. Dönthetünk próbamunka szervezésekor abban az esetben is, ha ügyfelünk semmilyen korábbi munkatapasztalattal nem rendelkezik, vagy úgy érezzük, hogy egy-egy munkakörrel kapcsolatos elképzelési nem reálisak. Ilyenkor tulajdonképpen a pályaorientáció speciális, nagyon gyakorlatias formájáról van szó. Tekintettel arra, hogy a fogyatékossággal élők általában sokkal kevesebb konkrét tapasztalattal, ismerettel rendelkeznek a különböző szakmákról, gyakran szükséges tisztázni, hogy egy-egy vonzónak tűnő szakma mit is jelent a gyakorlatban. Az ilyen indíttatásból szervezett munkapróba segíthet reálisabb képet kialakítani, és nem ritkán ügyfelünk által vágyott munkaterület módosítását eredményezi. Ez pedig minél korábban következik be annál hasznosabb.

83


2. Felkészítés A fejezet első részében láttuk, hogy a rehabilitáció teljes folyamata során a következő alapelvek betartása elengedhetetlen: tervszerű, összehangolt, komplex, egyénre szabott, ügyfél aktív részvételére épül. Áttekintettük az egyes alapelvek értelmezését, szakmai tartalmát is. Most azt mutatjuk be, hogyan lehet mindezek gyakorlati alkalmazását biztosítani. Az alapos és körültekintő felmérés során szerzett ismereteink és benyomásaink alapján el kell készíteni a fejlesztési tervet (elnevezésben találkozhatunk különbségekkel, például vannak szolgáltatók, akik stratégiai tervnek, rehabilitációs tervnek, stb. hívják, de az elnevezésbeli különbséget nem jelentenek valódi tartalmi eltérést). A fejlesztési terv célja, felismerni ügyfelünk hosszú- és rövid távú céljait, kidolgozni egy stratégiát ezen célok elérése érdekében, összegyűjteni, milyen támogatásra lesz szükség mindehhez, végezetül meghatározott időszakonként felülvizsgálni az előrehaladását, a kitűzött célok teljesítését. A Támogatott Foglalkoztatás angolszász módszertana szerint négy fő esetben szükséges fejlesztési tervet kidolgozni: • Munkavállalás előtt, közvetlenül a felmérést követően. Ebben a szakaszban a fejlődési terv az álláskeresés stratégiáját tartalmazza. • Állás betöltésekor, közvetlenül azután, hogy mind az ügyfél, mind a munkáltató számára megfelelő munkakörben megállapodtak. Ebben az esetben a fejlesztési terv a munkakörhöz tartozó tevékenységek, feladatok elsajátítást, betanítását, és a munkahelyi beilleszkedést célozza. • A munkavállalás folyamatában, amikor felismerjük a “hiányokat”, és tervet dolgozunk ki ezek áthidalására, és a támogatás csökkentésére ügyfelünk „leválása”, önállósodása érdekében. • A karrierfejlesztési szakaszban, amikor a fejlesztési terv már túlmutat az aktuális munkakörön, és az ügyfél hosszú távú munkavállalási terveit veszi figyelembe, ezek elérését célozza. Jelen témánk szempontjából elsősorban a fejlesztési terv első fajtája, az álláskeresés stratégiája kiemelten fontos (természetesen a másik három esetben készülő fejlesztési terveknek is lehet, és általában van is szociális rehabilitációs vonatkozása). Mit kell tartalmaznia a fejlesztési tervnek? Természetesen az ügyfél személyes adatait, a jelen állapota rövid leírását, a hosszú távú, majd ezek alapján levezetett rövidtávú célokat, szükségletek meghatározását, végezetül ezek elérését biztosító konkrét tevékenységek meghatározását. Az eredményes fejlesztési terv elkészítéséhez elengedhetetlen, hogy képesek legyünk elkülöníteni a célokat és tevékenységeket, utóbbiakat pedig minél konkrétabban, egyértelműben, valamint mérhetőségüket biztosítva határozzuk meg. A távlati célok esetében elfogadható olyan általános megfogalmazás, mint ügyfél önállóságának erősítése, önellátó képességének fejlesztése, de a rövid távú célok esetében már elvárható konkrétabb meghatározás (például: sajátítson el és felelősen végezzen ügyfelünk legalább három otthoni tevékenységet, vagy képes legyen vásárlásait önállóan intézni). A tevékenységek esetében pedig alapkövetelmény a konkrét meghatározás és az egyértelmű indikátorok mellérendelhetősége. Tevékenység lehet: „Mosogatás folyamatának megtanulása”, „Reggeli után önállóan elmosogat”, „Egyedül készíti el reggelijét”, „Képes a bevásárló listán szereplő tételek beazonosítására, mennyiségek értelmezésére, ezek alapján az önálló vásárlásra”. Így egyértelműen el tudjuk dönteni, hogy teljesült-e a tevékenység vagy nem. Minden tevékenység esetében határidőt szükséges kijelölni, ami lehet néhány hét, de akár több hónap is, valamint felelősök meghatározni, akik vállalják a konkrét tevékenység

84

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ megtanítását, begyakoroltatását. Munkánk hatékonyságát jelentősen növeli, ha képesek vagyunk formális vagy informális segítőket bevonni a fejlesztés folyamatába, továbbá gyakran katartikus élményt jelent – az általában beszűkült kapcsolati rendszerrel rendelkező – ügyfelünk számára annak megélése, hogy milyen sok ember számára fontos az ő személyes céljainak teljesítése, és ehhez milyen sokak támogatására számíthat. A Támogatott Foglalkoztatás angolszász és német gyakorlatában is, ún. ügyfél-konferenciát szervez a mentor, melyre mindazokat a személyeket meghívja, akiket az ügyfél szeretne bevonni a fejlesztés folyamatába, és akik nyilván hajlandók is a szerepvállalásra. (A koordinálhatóság érdekében a javasolt létszám max. 5–8 fő). A személyek pedig lehetnek családtagok, barátok, vagy korábbi tanár, nevelő, de akár más intézmény munkatársa is (családsegítő központ, támogató szolgálat, érdekvédelmi szervezet, stb.). Az ügyfélkonferencia keretében lehetőség szerint kliensünk – amennyiben erre nem képes, akkor a mentor –, ismerteti, milyen hosszú- és rövidtávú célokat határoztak meg, illetve összefoglalják az ügyfél jelen állapotát, készségeit, képességeit is. Mindezek fényében a mentor javaslatot tesz a célok elérését szolgáló konkrét tevékenységekre, és minden tevékenységnél megkérdezi a jelenlévőket, hogy ki tudná vállalni annak megtanítását, begyakoroltatását. Minden olyan tevékenységért a mentor lesz a felelős, melyet a jelenlévők egyike sem vállal (természetesen igénybe veheti kollégái, más professzionális segítők munkáját). A tevékenység felelősével pedig meghatározzák a teljesítés konkrét határidejét, valamint szükség szerint indikátort rendelnek mellé (az indikátor egy olyan objektív mérőeszköz, mely segít eldönteni, hogy valóban megvalósult-e a kitűzött cél). A fejlesztés folyamatát természetesen a mentor koordinálja, és megvalósításáért szakmailag ő felel, de az ügyfél-konferencia hitelessége és a résztvevők involváltsága érdekében elengedhetetlen, hogy értékelő megbeszéléseket szervezzünk – általában 6 hetente, kéthavonta-, melyen mindenki beszámolhat eredményeiről, nehézségeiről, sikereiről, és nyomon követheti ügyfelünk előrehaladását.

4.4. Képzési, pedagógiai rehabilitáció A képzési, pedagógiai rehabilitáció két nagy területe a fogyatékos gyermekek speciális oktatása és a munkaképes korú emberek szakmai képzése, átképzése. Célja, hogy hozzájáruljon a fogyatékos személyek (legyen az gyermek vagy felnőtt), pályaválasztásához, pályamódosításához, képességeinek szinten tartásához és fejlesztéséhez, illetve felkészítése a megváltozott munkaképességű személyt a betölteni szándékozott munkakörre. A képzési, pedagógiai rehabilitáció során a fogyatékos fiatal a fogyatékosságának természetéhez igazodó módszerekkel részesül nevelésben, oktatásban és foglalkozási képzésben. Új foglalkozáshoz szükséges átképzés felnőttkorban is igényelhető, ha a maradandó egészségkárosodás lehetetlenné teszi az eredeti munka folytatását. 4.4.1. A képzési, pedagógiai rehabilitáció tartalmi elemei A pedagógiai rehabilitáció során építenünk kell az önismeretre, a meglévő erőforrásokra, a mobilizálható képességekre, készségekre és a folyamat alanyának kellő önbizalommal is rendelkeznie kell ahhoz, hogy sikeres legyen az együttműködés, hiszen a pedagógiai rehabilitáció együttműködés a pedagógus és a kliens között.

85


Fontos a bemenet értékelése. Figyelemmel kell lenni az orvosi rehabilitáció eredményére, a megmaradt képességek feltérképezése után, a kulcskompetenciák megismerését követően lehet meghatározni az egyén érdeklődését és tiszteletben tartva szándékát a képzési területek tekintetében, az egyéni fejlesztések célzottságának meghatározásában. Az integráció, a normalizáció és az egyéni bánásmód elveinek figyelembe vétele a foglalkozási rehabilitációra felkészítés során meghatározzák a szakmai tartalmat. A célcsoport-illesztés fogalma ma már ismert a foglalkozási rehabilitációban és a képzési rehabilitáció alapozza meg ezt a tevékenységet. A pályaalkalmassági és munkakipróbáló vizsgálattal és a foglalkozásegészségügyi vizsgálat meghatározó a képzési, átképzési irányok megtalálásában. A maradó képességek feltárásához ma már többféle pszichológiai tesztet és műszereket használnak. A bemeneti képességfelmérés és annak eredménye meghatározó a képzési rehabilitáció során. A képesség-kritériumoknak való megfelelés szakmánként más, a bemeneti mérés ezekhez való megfelelést szolgálja, így egy objektív módszer segítségével lehet meghatározni az alkalmasságot. A kulcskompetencia fejlesztés is megalapozza a sikerességet, hiszen a célcsoportról gyűjtött adatok azt bizonyítják, hogy gyakran a gyenge anyanyelvi készség, számolási ismeretek, hiányosságok a kommunikáció területén, számítógépes írástudás alacsony szintje akadályozza meg a szakmai képzésen, átképzésen való eredményes részvételt. A támogató, segítő szolgáltatások biztosítása – szociális munkás, pszichopedagógus, pszichológus, munkatanácsadó, andragógus – meghatározó a folyamat támogatásában. Ez a szakértői team megerősítve a rehabilitációs mentorral biztosítja a pedagógiai rehabilitáció szakmai támogató hátterét. A speciális képzési programok – amelyek homogén és integrált csoportban is egyaránt lehetnek hatékonyak – a fogyatékos embereket jól ismerő tananyagfejlesztő csoportban készülnek, figyelembe véve a célcsoport sajátosságait. Az akadálymentesített környezet is feltétele a rehabilitációs képzések szervezésének, a fizikai- és kommunikációs akadálymentesítés alapkövetelmény a képzők számára, a segédeszközök ma már elérhetőek és biztosításukkal az esélyegyenlőséget nyújtjuk a célcsoport számára. A homogén csoportban zajló szakmai képzési rehabilitációs program időbeni ütemezése illeszkedik a célcsoport állapotához, így akár a hagyományos képzési óraszám kétszerese is lehet a képzési idő. A csoport létszámot is a résztvevőkhöz igazíthatja a képzést szervező, megengedett a rehabilitációs képzéseknél a keretek mobilizálása. Paradigmaváltás történt az elmúlt években ezen a szakterületen is, ma már a fogyatékkal élő ember mindent tanulhat, amire egyébként alkalmas és az alkalmassá tétel az egyik fő feladata a pedagógiai rehabilitációnak. Az

86

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI)52 létrejöttével új korszak indult a rehabilitációt megalapozó komplex vizsgálati módszertan és szemlélet megváltozásával, így az FNO-ra épülő funkcióképesség mérés és az alkalmazott holisztikus szemlélet szakmailag megalapozza a komplex rehabilitációt. A jogszabályi háttér ugyanúgy támogató és az Európai Unió értékrendjének és fogyatékosságügyi politikájának megfelelő. 4.4.2. A megváltozott munkaképességű emberek képzési, pedagógiai rehabilitációja A megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci integrációjának gyakori akadálya a piacképes, korszerű szaktudás és szakképzettség hiánya. Az alacsony iskolai végzettség, képzettségi hiányok mellett egyéb tényezők is nehezítik egy-egy új szakma elsajátítását, korábbi ismeretek fel- és továbbfejlesztését. Az elmúlt évek ellátásra koncentráló szemlélete, a hosszú távolmaradás a foglalkoztatásból, a károsodott emberek formális – teljesítményelvárás és elismerés nélküli – foglalkoztatása, a meglévő képességek leépülése mellett az önbecsülés, önértékelés devalválódásához is vezetett. A tanulás olyan teljesítmény, tudás, viselkedésbeli változás, amely az ismétlés, gyakorlás, tapasztalat útján jön létre. A tanulás eredmények létrehozása. Ha megtanulunk valamit, többet tudunk a világról, önmagunkról és másokról. Így a tanulás minden olyan tevékenységet magában foglal, amely a személyiség fejlődését, gazdagítását eredményezi. A munka nélkül maradt, megváltozott munkaképességű emberekkel való foglalkozás széles körű andragógiai rendszert igényel. Ennek lényegét és centrumát az adja, hogy olyan átfogó, különböző munkaterületekre alkalmazható kvalifikáció kimunkálására kell vállalkozni, amely lehetővé teszi, hogy az egyén megfeleljen a differenciálódó, egyre jobban rétegezett és egyre gyorsabban változó munkaerőpiaci igényeknek. Az aktív, tevékeny foglalkozási rehabilitációt szolgáló képzés középpontjában az áll, hogy a megváltozott munkaképességű ember egyenlő eséllyel teljesíthesse részvételét a képzési folyamatba, amelynek alapját a kompetencia alapú képzés biztosíthatja. A kompetencia hétköznapi értelemben illetékességet, jogosultságot esetlegesen szakértelmet jelent. A felnőttképzésben, vagy a munka világában legáltalánosabban valamilyen munkakör ellátására, tevékenység gyakorlására vagy szerep betöltésére való alkalmasságot érthetjük alatta. A kompetencia alapvető tulajdonságai közé tartozik, hogy képességegyüttes, mely különbözik a szakképzés által elvárt képességektől; mindig cselekvéshez, egy meghatározott összefüggéshez kapcsolódik; három képességcsaládot – tudás, gyakorlat, szociális viselkedés 52 Jelenleg Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal

87


formák – érintenek; a képességek integrálódnak, egymásra épülnek.53 A felnőtt ember kompetenciakészletének elemeit öt szinten lehet elhelyezni.  Ismeretek szintje: az ismeretek alatt tények, információk, adatok, konkrét és absztrakt fogalmak, törvények, szabályok, algoritmusok, elméletek, rendszere, összefüggések összességét, illetve a megértés tudásszintjét értjük.  Jártasságok szintje: az elsajátított ismeretek teljesítményképes, alkalmazható megjelenítését, a tevékenységben való gyakorlottságot jelenti.  Készségek szintje: a készségek az elsajátított ismeretek automatizált felhasználási szintjét, az alkalmazható tudás automatizált tevékenységformáit jelentik.  A képességek bázisa: intellektuális képességek (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás stb.); kommunikációs képességek (beszéd, olvasás, írás); cselekvés képességei (mozgás, erőfeszítés stb.); szociális képességek (morális anticipáció, erkölcsi ítélőképesség, együttműködés, normakövetés, kapcsolattartás stb.).  Belső feltételrendszer: nehezen fejleszthető rejtett, kevésbé tudatos vagy tudattalan szint (tanuláshoz való viszony, értékek, attitűdök, szokások, ideálok, meggyőződések stb.). A megváltozott munkaképességű emberek életében a kompetenciadeficit nagysága és minősége nagy szerepet játszik, mivel a kompetenciakészlet lehet hiányos, korszerűtlen, negatív szociális irányultságú is. Szükség lehet a kialakult és rögzült kompetenciák, belső világképek módosítására, kiegészítésére, pótlására vagy teljes megváltoztatására. Ezért a tanulás kettős funkcióval bír. Korrekciós funkció, mely az előzetesen megszerzett tudásra épülő kognitív szerkezetek, belső világképek és feltételrendszerek (kompetenciák) konstruktív módosítását jelenti. Előkészítő/felkészítő funkció a társadalmi mobilitáshoz, egy foglalkozás gyakorlásához, munkakör betöltéséhez, szerepek ellátásához szükséges – értelmi, érzelmi-akarati és pszichológiai elemekből álló – kompetenciaelvárások kialakítására, kompetenciák fejlesztésére, a kompetenciadeficit csökkentésére irányul.54 A munkaerőpiaci főáramba helyezés, a foglalkoztathatóság elősegítésének egyik legfontosabb eszköze a képzés, átképzés. A rehabilitációs képzés a megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal élő személy sajátos 53 Mihály Ildikó: A kulcskompetenciák meghatározása – szerepük a munkavállalók munkaerőpiaci sikereinek előkészítésében. Kézirat, 2005. 54 Dr. Henczi Lajos: Felnőttképzési menedzsment. Perfekt, Budapest, 2005.

88

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ képességeire alapozó, illetőleg azt fejlesztő szakmai képzés, át- és továbbképzés, amely az érintett munkavállalási esélyének, további munkahelymegtartó képességének javítását szolgálja. A tanulás ténylegesen élethosszig tartó folyamat, amely biztosítja a környezethez való alkalmazkodás feltételeit mind fizikai, mind a tudati, a szellemi fejlődés tekintetében. A társadalmi környezet változása, a gazdadasági felgyorsulás, a tanulási folyamat teljes vertikumának áttekintését és tudatos fejlesztését teszi szükségessé. A kiemelt cél egyrészt a gazdaság, a tudás versenyképességének fejlesztése, másrészt a társadalmi kohézió erősítése, valamint a hátrányos helyzetű rétegek felzárkóztatása, az esélyegyenlőség biztosítása.55 Mindez együtt jár a korszerű felnőttképzési rendszer és innovatív programok kialakításával. A foglalkozási rehabilitáció során olyan képzési rendszer kialakítására van szükség, amely a körülményekhez (a résztvevő állapota, a képzés jellege, tárgyi, technikai feltételek stb.) mérten integrált. E mellett megfelel azoknak a kompetencia elvárásoknak, amelyek a megváltozott munkaképességű személy és a képzés közötti harmóniát megteremthetik. A korszerű felnőttképzés alapelvei a következők lehetnek:átláthatóság elve, az esélyegyenlőség elve, a megelőző tudáshoz való alkalmazkodás elve, a szakmai képesség fejlesztésének elve és a tanulhatóság elve.56 A képzési lehetőségeket mindenki számára elérhetővé kell tenni, beleértve az alacsony iskolai végzettségű munkavállalókat és az idősebb munkavállalókat és a megváltozott munkaképességű embereket is. A célcsoportokra irányuló programok mellett a népesség nagyobb részét vagy egészét célzó, átfogó, kompetenciafejlesztő (informatikai írástudást fejlesztő, nyelvtanulást, egészségfejlesztést szolgáló) programok támogatására is szükség van. Segítheti e folyamatot az atipikus képző helyek (könyvtárak, művelődési intézmények, klubok stb.) kialakítása és fejlesztése, valamint a távoktatás lehetőségeinek bővítése. A távoktatás több mint módszer vagy munkaforma. Olyan képzési stratégia, mely magában foglalja a kitűzött célok elérését biztosító módszerek, eljárások, eszközök, munkaformák és szervezési módok egész rendszerét. A felnőttképzés keretében mód van általános célú, nyelvi és az Országos Képzési Jegyzék szerinti szakmai képzés megvalósítására, de minden esetben szükséges a képzési program és a felnőttképzési intézmény akkreditációja is. A felnőttképzési programok kiválasztását – különös tekintettel arra az esetre, amikor adott munkakör betöltésére való felkészítésről van 55 Dr. Szép Zsófia: A felnőttképzés stratégiai irányai és feladatai. NFI, Budapest, 2005. 56 Zachár László (2004a). A felnőttképzés korszerű elvei és modelljei. In.: Felnőttképzés. 2. évf. 4. sz.

89


szó – megelőzheti a foglalkozás-egészségügyi szakorvosi vizsgálat; illetve a megváltozott munkaképességű, fogyatékos személy tanulási képességének, tanulási motiváltságának, előzetes iskolai és egyéb, iskolarendszeren kívül szerzett képzettségeinek, szakmai munkatapasztalatainak a felmérése. A speciális szükségletek miatt az oktatás során igény mutatkozhat speciális oktatási módszerek és eszközök iránt is. A felnőttképzésre felkészült szakember az andragógus, és számos szakirányú továbbképzés is rendelkezésre áll.57 4.4.3. A felnőttkor képzési, pedagógiai rehabilitáció funkciói A magyarországi közoktatási és felnőttképzési rendszer markáns átalakuláson ment át 1990-2000 között, és egyre szélesebb rétegeknek biztosítja a képzésben való részvétel lehetőségét. Kialakult a felnőttképzés jogiés intézményi háttere. Az Unión belül egyre népszerűbb az egész életen át tartó tanulás (Life long learning) eszméje. Ez a munkavégzéshez, a munkaerőpiaci pozíciókhoz kapcsolódó ismeretszerzést helyezi előtérbe. A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény kihirdetése óta a fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességű emberek számára is biztosított a felnőttképzésben való részvétel támogatása. Ez a támogatás a rehabilitációs folyamat, a pedagógia, rehabilitáció minőségének meghatározó eleme. A felnőttképzés főbb funkciói:  Az első iskolai végzettség szakképzettség megszerzésének a segítése.  Folyamatos szakmai képzés, illetve a magasabb szintű szakképzettség megszerzésének segítése.  Foglalkoztatást-segítő képzéseken keresztül segítségnyújtás az álláskeresés időtartama alatt, illetve azt megelőző időszakban.  Kiegészítő szolgáltatásokkal, támogatás nyújtása az álláskereséshez, pályaorientációval, kompetencia-fejlesztéssel, elhelyezkedést segítő támogató szolgáltatások biztosításával, valamint az adott munkakör magasabb szintű ellátásához szükséges szakképesítések megszerzésére, nyelvtudás, számítógép-kezelés, vállalkozói ismeretek elsajátítás ösztönzése, stb. A pedagógiai rehabilitációt segítő aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök  készségek, képességek felmérése,  egyéni kompetencia fejlesztések megvalósítása, 57 Sajnos a jegyzet készítésének időpontjában még nincs tudomásunk olyan alap- vagy mesterképzésről, esetleg szakirányú továbbképzésről, amelyik kifejezetten a felnőttkorú fogyatékos emberek oktatására készítene fel.

90

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ  szükséges végzettség, képzettség megszerzése,  felkészítés a munkavállalói szerepre. A képzési rehabilitációban résztvevők munkaügyi státuszukat tekintve  rokkantnyugdíjasok, rehabilitációs járulékban részesülők,  álláskeresők – regisztráltak a munkaügyi szervezetnél –,  munkában álló, de szakmai rehabilitációra szorulók. Fogyatékosságukat tekintve  mozgáskorlátozottak, akik különböző okok következményeként helyés helyzetváltoztatásukban korlátozottak, de segítséggel vagy anélkül meg tudják közelíteni a képző helyet, önálló életvitelre képesek,  hallás- és látássérültek,  időszakos segítségre szoruló egyéb egészségkárosodásban szenvedők,  az értelmi fogyatékosok, a fogyatékosság mértékétől függően. 4.4.4. A képzési, pedagógiai rehabilitáció alapfeladatai és eszköztára Alapfeladatok  Speciális pályairányítás és tanácsadás.  Szakmai képzés: egészségesekkel együtt képezhető megváltozott munkaképességűek képzése, az egészségesekkel együtt nem képezhető egészségileg károsodottak képzése, akik szakmai rehabilitációval alkalmassá tehetők a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésre.  A foglalkozási rehabilitáció megalapozása.  Munkába helyezést, munkahely megtartást segítő támogató szolgáltatások. A pedagógiai rehabilitációt folytató csoport személyi összetétele meghatározó az eredményesség szempontjából. A feladatok komplexitása igényli a team-munka módszert, a rendszeres esetmegbeszéléseket, a folyamatos információ cserét. A szakmai stáb együttdolgozik a rehabilitációs folyamatban. A stáb összeállításánál a célcsoport sajátosságait is figyelembe kell venni, de az alábbi szakmák képviselőinek szerepet kell kapni a tevékenységben: szociális munkás, pszichológus, rehabilitációs mentor, pszichopedagógus, munka tanácsadó, foglalkozási rehabilitációs szakértő, képzési tanácsadó.

91


Tevékenység kategória

Tevékenység / eszköze Motivációs szint felmérése Motivációs tréning Önismeret fejlesztő tréning

Motiváció megteremtése, fenntartása

Egyéni tanácsadás Folyamat tanácsadás Egyéni akcióterv Egyéni ösztönző rendszer Mentorálás


Tevékenység / eszköze Pályaalkalmassági és munkakipróbáló vizsgálat Életmód és szociális helyzet felmérés

Állapot, képesség, szükséglet felmérés

Erőforrástérkép felvétele Munkavállalást akadályozó tényezők feltárása Egyéni fejlesztési terv és folyamat tanácsadás Foglalkozás-egészségügyi tanácsadás


Tevékenység / eszköze Kulcskompetencia fejlesztés Készségfejlesztés Képzés, átképzés Képzés alatti tanácsadás Tanulás módszertani tréning

Képességfejlesztés

Munkatapasztalat szerzés támogatása Álláskeresési tréning Életmód tanácsadás és tréning Pszicho-szociális tanácsadás Készségfejlesztéshez szükséges eszközök biztosítása

92

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Tevékenység kategória

Tevékenység / eszköze Munkába helyezés mentori támogatással Munkakörillesztés Munkáltató motiválása

Támogató szolgáltatások

Munkahelyi környezet felkészítése a befogadásra Utánkövetés Beilleszkedési tanácsadás

3. sz. táblázat

Konfliktus kezelés

A képzési, pedagógiai rehabilitáció eszköztára Az eszköztár természetesen bővíthető, szűkíthető és a célcsoporthoz igazítható, az adott lehetőségek figyelembevételével tervezhető az elvárt kimenet szerint. 4.4.5. A Székesfehérvári Képző Központ képzési rehabilitációs gyakorlata A német kormány támogatásával valósult meg az első magyarországi rehabilitációs képző centrum Székesfehérváron. A Képző Központ Rehabilitációs Modellközpontjában 1996-óta folytatnak szakmai képzést, átképzést fogyatékkal élők, megváltozott munkaképességű emberek részére. Ezen időszak alatt közel ezerötszáz fogyatékkal élő, illetve egészségkárosodott ember vett részt a szakmai rehabilitációs programban. A német modellt átvéve és adaptálva kialakították azt a sajátos gyakorlatot, amely a leginkább illeszthető a hazai feltételekhez. A Képző Központ szakmai képzési rehabilitációs célrendszere:  a megváltozott munkaképességűeket újra alkalmassá tenni valamely szakma gyakorlására, elsajátítására, amely lehetővé teszi a normál munkaerőpiacon történő elhelyezkedést,  regionális és országos jelleggel az átlagtól eltérő, a sérülés jellege szerint is differenciált képzési szükséglet kielégítése. A megmaradt képességekre építve a munkaképesség fejlesztése („training on the job”),  átképzés: új kvalifikáció megszerzése. Alapszolgáltatások  pályaorientációs képességfelmérés, képességek kipróbálása (képzés előtt),  felzárkóztatás, képességfejlesztés, (a képzéssel párhuzamosan vagy azt megelőzően),

93


 pszichés gondozás,  a fogyatékosság elfogadása, a csökkentértékűség érzésének, a negatív életképnek, önértékelési zavaroknak a megszüntetése és pozitív személyiségjegyek kialakítása,  az otthoni élettel kapcsolatos problémák kezelése (a szülőktől, gondozóktól való függő érzés felszámolása, az elszakadás lehetőségei; a túlféltés, korlátozás konfliktusai, a családon belüli szerep megtalálása; baráti, partneri kapcsolatok létesítése, nyitottság, nyitottá válás),  a bentlakás segítése, önálló életvitelre történő felkészítés,  munkavállalásra való felkészítés (olyan technikák elsajátítása, amelyekkel a munkaerőpiacon, ill. munkahelyen el tudják fogadtatni magukat, mint teljes értékű, egyenrangú feleket),  szocializációs modellek megvalósítása (autonóm személyiséggé válás segítése, problémamegoldó készség fejlesztése, együttműködő és humanizált kapcsolatok kialakítása, az életvezetéshez szükséges készségek kialakítása, a családtagok felkészítése a megváltozott élethelyzet elfogadására),  orvosi szolgáltatás: célja az egészségi állapot felmérése, megőrzése,  utógondozás, tanácsadás: a képzést befejezők pályájának, beilleszkedésének figyelemmel kísérése, elősegítése. Szükség esetén tanácsadással, foglalkoztatók, célszervezetek, védett munkahelyek támogatása,  speciális pályairányítás és tanácsadás. A képzési szakirányok meghatározásának szempontjai  a munkavállalás megvalósulásának érdekében a gazdaság szakember–igényének kielégítése,  a maradó képesség fejleszthetősége, kihasználása,  a mozgássérültek számára olyan szakmák kiválasztása, amelyek átlagon felüli mobilitást nem igényelnek,  a különböző képességekre figyelemmel, intellektuális jellegű szellemi foglalkozások és manuális munkákra való felkészítés,  az iskolai végzettséget figyelembe véve biztosítson képzési lehetőséget. Pályaorientációs és munkakipróbáló vizsgálatok tartalma A pályaorientáció kifejezésnek akár a kliens, akár a képző szemszögéből nézzük, különösen nagy jelentősége van. Az átképzés során azt a hátrányt, amit a betegség okozta trauma és a felnőtt életkorból adódó, tanulással összefüggő nehézségek majd minden esetben létrehoznak, nagyrészt kompenzálni lehet a választott szakma irányába ható, az életismereten alapuló motivációval. A

94

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ valódi motivációnak a meghatározása egyik legfontosabb feladatunk, melyet az explorációs (kikérdező) beszélgetéssel valósítható meg. A kiválasztás alapjául a teljesítménytesztekben elért eredmények, a foglalkozás-egészségügyi alkalmasság mellett a tanulás, az óhajtott szakma iránt érzett attitűd szolgál. Amennyiben az egyén képzésével kapcsolatban határozott elképzelésekkel érkezik, úgy az első feladat a team munkán belül annak megítélése, hogy a választott szakma megtanulásához és majdani folytatásához szükséges készségekkel, képességekkel rendelkezik-e a kliens. Vizsgálati módszerek a szakmák különbözőségeinek figyelembe vételével változnak. Minden esetben sor kerül kontrollált intelligencia vizsgálatra, képesség- és teljesítménytesztek felvételére. Az írás-, olvasás-, számolás-, kifejezőkészség szintjének meghatározása mellett a figyelemkoncentráció, a monotóniatűrés, a tanulási hatékonyság mérése is megtörténik. Mindezek után az adott szakma speciális képességigényeinek vizsgálata következik, mely próbák a gyakorlati oktatók bevonásával valósulnak meg. Ezek részben valódi munkafolyamat próbák, pl.: elektronikai szakirány esetén alkatrészek beültetése, forrasztás, részben műszeres vizsgálatok. A műszeres vizsgálatok eszközei  Moede-féle fonaltábla: tájékoztatást ad a kézügyességről, munka– módról, megfigyelőképességről, a motorikus tanulásról.  Stabilométer: ipari, közlekedési, valamint speciális területeken dolgozók alkalmassági vizsgálatához  Kéz koordináció vizsgálata: a két kéz látással ellenőrzött mozgás– koordinációjának vizsgálatára.  Ricossay-féle ujjügyesség vizsgáló: finomszerelő rendszerben dolgozók kiválasztásához.  Pszichocomb műszeres vizsgálat: tanulási hatékonyság, rövid távú emlékezet vizsgálatához. A részeredmények csoportosításával válik értelmezhetővé és értékelhetővé az egyén teljesítménye, maradó képessége, amelynek alapján képzési ajánlat adása megtörténik. A pályaalkalmassági, munkakipróbáló vizsgálatok zárásaként a vizsgáló team és a kliens, záró megbeszélésen értékeli az eredményeket és meg–állapodás születik a további teendőkről, a képzési szakirány meghatározásáról, vagy egyéni fejlesztésről, felzárkóztatásról. A vizsgálatok általában 2-3 napos időkeretben történnek az alábbi tartalommal:

95


1. nap

explorációs beszélgetés

Műszeres vizsgálatok: két kéz koordináció (Ω) psychocomb

2. nap

3. nap

Foglalkoztatás-egészségügyi orvosi vizsgálat

Munkakipróbálási feladatok: szakirányonként változó tartalommal

Pszichológiai tesztek: Otisz II. Taylor Raven TH1 Négyzet teszt önéletrajz szövegértés, lényegkiemelés számolási feladatok

általános tájékozottság speciális ismeretek mérés

Záró megbeszélés

4. sz. táblázat Tanfolyamokra azok a hallgatók kerülhetnek be, akik az orvosi- pszichológiaimunkakipróbálási követelményeknek egyaránt megfelelnek a kívánt szintnek. Pszichoszociális nyomon-követés a képzésben A képzésbe került hallgatók a tanfolyam első időszakában egy úgynevezett kommunikációs és tanulási hatékonyság-fejlesztő tréningen vesznek részt, melyet modulszerű szakmai oktatás követ. A hallgatók többségének szocializációja a fogyatékosság jellegéből fakadóan speciális körülmények között ment végbe, vagy változott meg, pl. egy baleseti trauma következtében, ami után lelki problémákkal is küzdenek. A felmerülő nehézségekre az átlagosnál nagyobb szorongással reagálnak, gyakran pánikba esnek, mely értelemszerűen negatívan befolyásolja a tanulás hatékonyságát. Ennek megelőzésére órarendi keretbe iktatva csoportos, illetve egyéni mentálhigiénés foglalkozásokat tartanak számukra. A megváltozott munkaképességűek részére kidolgozott képzési programok óraszáma általában magasabb a normál tanfolyami óraszámoknál. Ez az eltérés a gyakorlatban elérheti az 50%-ot. Indokolja a magasabb óraszámot a lassúbb haladás, a gyakorlásra fordított többletidő, a hallgatókkal való egyéni foglalkozás. Az óraszám meghatározása során figyelembe veszik a csoport összetételét, a pályaalkalmassági és munkakipróbáló vizsgálatok eredményeit. Képességkritériumok Felvetődik a kérdés, hogy milyen képességek, készségek szükségesek ahhoz, hogy valaki egy bizonyos szakmát sikeresen elsajátítson és a szaktudásával rövid időn belül munkát találjon?

96

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Minden szakmának képességkritériumai vannak, amelyhez való megfelelőség alapján nagy biztonsággal lehet választ adni a foglalkoztathatóság, képzésbe való bekapcsolódás alkalmasságának kérdésére. Az adott szakmai képzési program kompetencia tartalmának figyelembevételével állítják össze a képességvizsgálatot. Egy adott szakmának meghatározzák a képesség kritériumait, amelyeket objektív mérésekkel támasztanak alá és így a vizsgált személy eredményét összevetve a képesség kritériumokkal, nagy biztonsággal megállapítható az adott szakma elsajátítására és végzésére vonatkozó ajánlás. A képességi kritériumok, azoknak a képességeknek és elvárásoknak a szintje, melyek feltétlenül szükségesek az adott szakma elsajátításához, végzéséhez. 4.5. A foglalkozási rehabilitáció A foglalkozási rehabilitáció célja a megfelelő munka megtalálása, a munkahely megőrzése és az abban való előmenetel elősegítése. A foglalkoztatáspolitika jelenlegi törekvése az aktivitás növelése, ezen belül a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatottsági arányainak javítása. Mindez a megmaradt, fejleszthető képességekre, készségekre építve valósulhat meg, így azok számára, akik e feladatot ellátják, fontos, hogy képesek legyenek észrevenni a pozitív értékeket a másikban. A foglalkozási rehabilitáció interdiszciplináris szemlélete a foglalkozási rehabilitációban résztvevő tudományok egymásra épültségét, információcseréjét, vizsgálati módszereik kölcsönös alakalkalmazását, a vizsgált jelenségek több tudomány oldaláról való megközelítését jelenti. A foglalkozási rehabilitáció célja a megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci integrációját elősegítő minimumfeltételek megteremtése arra, hogy az érintett emberek alkalmassá váljanak a minél teljesebb értékű foglalkoztatásra; érdekeltek legyenek a munkavállalásban, másfelől a munkáltatók befogadóvá váljanak a fogyatékos emberek iránt. Növekedjék a fogyatékossággal élő emberek között a foglalkoztatottak, mindenekelőtt az integráltan foglalkoztatottak száma és aránya. A foglalkozási rehabilitációt befolyásolja az adott térség munkaerőpiaci helyzete, a perspektívák, a mérlegelési lehetőségek. Ebből adódóan lényeges, hogy a megváltozott munkaképességű személy is tisztában legyen saját munkavállalói értékeivel, de azt is ismerje, hogy foglalkoztatásához leendő (meglévő) munkaadója milyen támogatásokra, szolgáltatásra jogosult (esetlegesen milyen adható támogatásokat vehet igénybe), mivel ezzel az információval az önálló álláskeresése eredményesebb lehet. A foglalkozási rehabilitációnak is a diagnózis, a megváltozott munkaképességű munkanélküli munkaerőpiaci (foglalkoztathatósági) profiljának a kialakítása az alapja. A megváltozott munkaképességű ügyfelek adottságainak megismerése során vizsgálni kell a megváltozottság

97


(fogyatékosság) jellegét, az abból eredő, az általános feltételek szerinti munkavállalást akadályozó tényezőket; közlekedési nehézségeket; az épített környezet használatának akadályait stb. Ismerni kell szaktudását, és azt hogy a megszerzett szaktudást használta-e a személy valaha is, illetve mikor gyakorolta utoljára. Fontos információ az is, hogy adott szakma gyakorlására az elsődleges munkaerőpiacon vagy valamilyen védett formában nyílt lehetőség. A diagnózis egyfajta értékelési folyamat, amelyben az egyén életútját, önmagáról alkotott képét és a vizsgálatok eredményeit, a diagnózist készítők és maga az érintett személy összevetik, és megállapítják, hogy jelen állapotában alkalmas-e a munkavállalásra. Ha igen, annak megállapítása is lehetséges, milyen típusú munkakörök ellátására képes (általánosságban), vagy milyen tényezők és szolgáltatások szükségesek ahhoz, hogy hosszabb (és milyen hosszú) távon alkalmassá váljon a munkavállalásra, valamint, hogy mely tényezők akadályozzák, gátolják elhelyezkedését, vagy éppen segíthetik azt. A diagnosztikus eljárás során objektív és szubjektív adatokkal egyaránt dolgozunk. Alaphelyzetben az elemzés során először az ügyfél profilja és foglalkoztatására vonatkozó elképzelései közötti összhangot vizsgáljuk, majd azt összevetjük a munkaerőpiaci feltételekkel. Az ügyfélről szerzett információk elemzésének eredménye felhasználható álláskeresőként regisztrált megváltozott munkaképességű ügyfelek esetében az álláskeresési besoroláshoz, illetve meghatározhatja a továbblépés irányát, a felajánlható szolgáltatások körét. Az ügyfél kategorizálás (profiling) összehasonlító eljárás, amely a gyakoriságon, statisztikai összevetésen keresztül alkot, vagy alakít ki kategóriákat. Egyik fő célja a munkaügyi szervezetnél állást kereső ügyfelekkel való személyre szabott foglalkozás kialakítása, s ehhez kapcsolódóan a különböző munkaerőpiaci jellemzőkkel rendelkezők számára nyújtandó szolgáltatási csomagok összeállítása. A szolgáltatási csomagok tartalmát, az egyes munkaerőpiaci rétegek esetében alkalmazandó támogatások körét úgy kell meghatározni, hogy az a munkába való mielőbbi visszatérésüket, elhelyezkedési esélyeik növelését, s nem utolsó sorban a rendelkezésünkre álló eszközök hatékony felhasználását szolgálja. Ennek alapját az ügyfelek megfelelő kategóriákba való besorolása kell, hogy jelentse. A foglalkozási rehabilitáció megalapozása:  Szakmai háttér (szakmai profil) feltárása: az ügyfél munkatapasztalatára, szakmai kondícióira, illetve átvihető készségire, képességeire vonatkozó kérdések tartoznak, amelyek segítséget adnak az ügyintéző számára a munkaközvetítés, elhelyezés során szóba jöhető foglal-

98

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ kozások, illetve azokkal betölthető álláshelyek párosítására.  Személyi és környezeti háttér feltárása: a foglalkoztatással kapcsolatos, valamint az azt akadályozó külső és belső tényezők, környezeti hatások feltárása érdekében meg kell ismerni az álláskereső élethelyzetét, alapvető személyes tulajdonságait. Amennyiben szükséges, foglalkozás-egészségügyi szakember segítségét kell igénybe venni.58  Az ügyfél tervének (igényeinek és elvárásainak) feltárása: az ügyintézőnek lehetősége van megismerni az ügyfél saját foglalkoztatására, (munkakörre, munkakörülményekre) vonatkozó elképzeléseit, az aktuális élethelyzeti problémáinak megoldásával kapcsolatos elképzeléseit. Megismeri a megváltozott munkaképességű ügyfél munkaügyi szervezettel, illetve vele szemben támasztott elvárásait, saját maga által megfogalmazott szükségleteit. A foglalkozási rehabilitáció, a munkára kész állapot megállapítása csapatmunka. Részt vehet benne a munkaközvetítő, munkavállalási és a pályaválasztási tanácsadó, a pszichológus, a foglalkozás-egészségügyi orvos, a felnőttképzési szakértő. 4.5.1. Az NFSZ szolgáltatási rendszere A foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokat a munkaügyi szervezet, illetve többségében civil szervezetek nyújtják. A terület jellemzője az 1998 óta tartó folyamatos innováció. A munkaügyi szervezeten belül rehabilitációs munkacsoportok, illetve rehabilitációs referensek dolgoznak, kialakultak az akadálymentesen működő Rehabilitációs Információs Centrumok (RICek). Mód van a regionális munkaügyi központokban humán-szolgáltatások igénybe vételére, melyek közül ezen a helyen a pszichológiai és a rehabilitációs tanácsadást emelem ki. A civil szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat összefoglalóan „alternatív munkaerőpiaci szolgáltatásoknak” nevezzük. A jegyzet készítésekor még hiányzik szabályozásuk és így biztonságos és kiszámítható finanszírozásuk is. Alternatív munkaerőpiaci szolgáltatás a „Megoldás Megváltozott Munkaképességű Munkavállalóknak és Munkaadóknak”, a „Támogatott Foglalkoztatás”, a „Komplex Munkaerőpiaci Szolgáltatás”, a munkaasszisztens program, de ide sorolom a mentorprogramot, illetve a „Családi Munkahelyi Gyakorlatot” és az „Intézményi Munkahelyi Gyakorlatot”. 58 A munkaközvetítő a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról szóló 27/1995. (VII.25.) NM rendelet 5. §. (1) bekezdése értelmében az álláskeresőt, rehabilitációs járadékost beiskolázás előtt, illetve munkaközvetítés előkészítése keretében, közhasznú munka előkészítése érdekében, megváltozott munkaképességűek, valamint alkalmai munkavállalók foglalkoztathatóságával kapcsolatban irányíthatja foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra.

99


A foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások nyújtását – a képzési rehabilitációhoz hasonlóan – gyakran megelőzi a foglalkozás-egészségügyi szakorvosi vizsgálat, melynek célja a szakmai munkaképesség, illetve a foglalkoztathatóság megállapítása. Minden olyan megváltozott munkaképességű személynek, aki álláskeresőként vagy szolgáltatáskérőként a munkaügyi kirendeltség nyilvántartásában szerepel, vagy rehabilitációs járadékosként a kirendeltséggel együttműködik, nyújthatók a 30/2000. (IX. 15.) GM rendeletben szabályozott munkaerőpiaci szolgáltatások. E szolgáltatásokat biztosíthatja maga a munkaügyi kirendeltség, vagy kirendeltség és szolgáltató központ, illetve a területi munkaügyi központ vagy szakigazgatási szervezet által támogatott szolgáltatást nyújtó természetes személyek, vagy szervezetek. Munkatanácsadás: a munkaerőpiaci folyamatok megismerésén, a munkavállalást elősegítő ill. korlátozó tényezők feltárásán, az elhelyezkedési akadályok elhárításán, valamint a szükséges támogatási eszközök meghatározásán keresztül, segíti az álláshoz jutást és az állás megtartását. A tanácsadói beszélgetés során a tanácskérő megerősítést kaphat elképzelésében, bizonytalanságát, kétségeit eloszlathatja, s a megszerzett tudása, készségei, munkatapasztalatai birtokában, igényeihez igazodó döntést hozhat további szakmai pályafutásával kapcsolatban, és az elhelyezkedésére irányuló tervet dolgozhat ki, ill. valósíthat meg. Álláskeresési tanácsadás: az álláskeresési folyamat egy-egy lépéséhez nyújt személyre szabott szakmai segítséget (pl. önéletrajz írása, pályázat elkészítése, felvételi interjúra történő felkészülés, beilleszkedés, a munka megtartása). Az „álláskeresési ismeretek oktatása csoportfoglalkozáson” a résztvevők egy rövid előadás formájában – iskolai osztályfőnöki óra keretében vagy csoportos létszámleépítés során - megismerik az álláskeresés módszereit, az elhelyezkedés jogi vonatkozásait, hallanak a munkaügyi központokban igénybe vehető munkaerőpiaci szolgáltatásokról és támogatásokról. Az „álláskeresési tréning 3-5 napos csoportfoglalkozás keretében” a résztvevők az álláskeresés folyamatát végigkísérve ismerkednek meg a hatékony álláskeresési módszerekkel. Pszichológiai tanácsadás: a munkavállalást elősegítő ill. akadályozó lelki folyamatok, pszichés problémák, életvezetési nehézségek feltárására és megoldására irányul. A pszichológus segíti a tanácskérőt személyiségének jobb megismerésében, a belső erőforrásainak feltárásában, pályairányultságának, pályaalkalmasságának tisztázásában, az esetleges kudarcai feldolgozásában, a bizonytalan vagy megingott jövőkép helyreállításában, motivációinak megerősítésében, munkavégzési és alkalmazkodási készségei fejlesztésében, az egyéni életút kiteljesítéséhez szükséges távlati célok megfogalmazásában, valamint a munka világába való visszataláláshoz vezető út konkrét lépéseinek kidolgozásában.

100

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Rehabilitációs tanácsadás: az egészségi okokkal összefüggő munkaképesség változással kapcsolatos foglalkozási rehabilitáció lehetőségét veszi számba, és olyan ellátásokhoz, társadalmi támogatásokhoz való hozzáférést igyekszik biztosítani az érintettek számára, amelyek a munka világába való visszatalálás reális lehetőségei felé nyithatnak új utakat. A tanácsadói beszélgetés során a tanácskérő egészségi állapotának megfelelő speciális ismeretekre és mélyebb önismeretre tesz szert, személyes problémái tisztázásával reális képet alkothat munkapiaci kilátásairól. Érdeklődésének, megmaradt képességeinek feltárásával képessé válik saját értékeivel kapcsolatban valóságos ítéletet alkotni, és egyéni munkavállalási tervet tud kidolgozni és megvalósítani. Álláskeresési technikák oktatása: a munkanélküliek munkába helyezését elősegítő humánszolgáltatás. Az álláskeresési technikákat a kirendeltségeken oktatják rövidített idejű formában (2-3 nap). Az álláskeresési technikák oktatásával a munkanélküliek olyan ismereteket sajátítanak el szerepjátékokon keresztül, melyek segítségével (bemutatkozás, önéletrajzírás, állásra történő jelentkezés telefonon stb.) sikeresen és rövid idő alatt álláshoz juthatnak. Álláskereső Klub: a tartósan munkanélküli ügyfelek részére nyújtott csoportos munkatanácsadás eszköze, amelynek célja, hogy az álláskeresők a lehető legrövidebb időn belül álláshoz jussanak. Az Álláskereső Klub programjának középpontjában az eredményes álláskereső viselkedés elsajátítása áll. Azok a munkanélküliek, akik próbáltak elhelyezkedni, de álláskeresésük nem járt sikerrel, gyakran passzívvá válnak és visszavonulnak a munkaerőpiacról. Mások sok állást megpályáznak, de sehol sem alkalmazzák őket. Az Álláskereső Klubba kerülve korábbi álláskeresési viselkedésük megváltozik: ismét aktívvá válnak és új álláskeresési stratégiákat, technikákat alkalmazva többnyire sikerül elhelyezkedniük. A foglalkozások a megyei munkaügyi központokban kerülnek megtartásra, időtartamuk három hét. Impulzus (igényfelmérő csoportos foglalkozás): az impulzus program lehetőséget ad a pályakezdőknek arra, hogy átgondolják pályadöntésüket, megéljék az önismeret és a pályaismeret fontosságát a jövőjük alakulása szempontjából, megismerjék a munkaügyi szervezet szolgáltatásait, és megtervezzék a továbblépés irányát. Az impulzus program csoportos jellegű tanácsadási forma. A foglalkozások – melyeknek időtartama 1 nap - a kirendeltségeken kerülnek lebonyolításra. Kulcsképesség fejlesztő foglalkozás: a kulcsképesség a szakmák feletti képességek csoportját jelöli, mint együttműködési képesség, problémamegoldó gondolkodás képessége. A csoportfoglalkozásokon a résztvevők e képességcsoportok fejlesztését szolgáló gyakorlatokat végeznek. A kulcsképességek fajtái: problémamegoldó képesség és kreativitás; tanulási és gondolkodási képesség; indoklási és értékelési képesség; kooperációs és kommunikációs képesség; felelősségvállalási képesség, önállóság és teljesítőképesség

101


Pályakorrekciós csoportos foglalkozás: a pályaváltási helyzetbe (nem piacképes szakma, téves pályaválasztás, kényszerpálya esetén) került fiatalok szakmai pályájának módosításához nyújt segítséget. A program része a pályaelképzelések, a képzési lehetőségek, valamint a tanulási képességek felmérése, összeegyeztetése és a döntési készségek fejlesztése. A foglalkozás időtartama 3 nap. Pályamegerősítő csoportos foglalkozás: a pályadöntés megerősítésére, a pályával való azonosulás fejlesztésére szolgálnak. Támogatják a résztvevőket autonómiájuk fejlesztésében, identitásuk megtalálásában, értékpreferenciájuk megfogalmazásában. A foglalkozás időtartama 3 nap. Pályaorientációs csoportos foglalkozás: a leendő pályájukban és önmagukban bizonytalan, határozatlan pályakezdő fiatalok számára oldott biztonságos közeget nyújt ahhoz, hogy különböző társas helyzetekben kipróbálhassák magukat, és fejlesszék önismeretüket, pályaismeretüket. A résztvevők segítséget kapnak abban, hogy végre el tudják dönteni, milyen szakma, pálya volna számukra leginkább megfelelő, és fel tudják mérni, mit kell tenniük céljaik elérése érdekében. Pályaorientációs tanácsadás: a szakmai képzettséggel nem rendelkezők részére a személyiség problémához való odafordulását készíti elő. A tervezésén van a hangsúly, a tanácsadási folyamat zárása nem feltétlenül konkrét pályaválasztási döntés. Pályatanácsadás: segíti a pályaelképzelések, pályacélok megfogalmazását, a pályadöntés meghozatalát, valamint támogatást nyújt a megvalósításhoz vezető út, ill. a cselekvési terv kidolgozásához. A tanácsadói beszélgetések során a tanácskérő a számára leginkább megfelelő pályák, foglalkozások körét határozhatja meg, és tudatosan megtervezheti az életpályáját. Pályaválasztási tanácsadás: általában az első szakma kiválasztásához ad segítséget. Célja az eredményes pályaválasztási döntés elősegítése, vagyis egy olyan szakmai tevékenység, tanulási lehetőség kiválasztása, ami mind a pályaválasztó, mind a társadalom számára értékkel bír. Reintegráló csoportos foglalkozás: munkaviszonnyal már rendelkezett, tartós munkanélküliek részére szervezett olyan csoportos foglalkozás, ahol az egyén saját helyzetének tudatosítása, elemzése történik meg. A foglalkozás egyéni tervvel zárul, amely alapja lehet a további együttműködésnek. Újraorientáló csoportos foglalkozás: munkaviszonnyal már rendelkezett, tartós munkanélküliek részére szervezett olyan foglalkozássorozat, amelynek célja a csoporttagok igényeinek tisztázása és munkavállalási aktivitásuk fokozása. A munkaerő közvetítés arra irányul, hogy elősegítse a munkát keresők és a munkát kínálók találkozását (munkaviszony létesítését) Az állami munkaügyi szervezet szolgáltató alapegységei a kirendeltségek, melyek munkaerőpiaci alapszolgáltatásként látják el a munkaközvetítői tevékenységet.

102

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ A munkaközvetítés a keresleti oldalon megjelenő munkaerőigények feltárását, kielégítését, valamint a kínálati oldalon megjelenő álláskeresők munkához juttatását célozza, ami a gyakorlatban a munkaerőpiaci résztvevők (munkaadók és munkavállalók) azonos érdekek alapján történő kapcsolatba hozását jelenti. Nem munkaerőpiaci szolgáltatást nyújtó külső intézmények bevonására elsősorban az ügyfél-kategorizálás során harmadik, veszélyeztetett kategóriába sorolt ügyfelek, valamint a rehabilitációs járadékban részesülő személyek esetében van szükség, a munkára kész állapot mielőbbi elérése, valamint a komplex rehabilitáció sikeres megvalósításához, szükséges szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása végett. Ennek érdekében fel kell venni a kapcsolatot, a probléma jellegétől függően a kirendeltséggel együttműködésben álló civil, önkormányzati, egészségügyi, vagy szociális szervezetekkel, ahová időpont egyeztetése után átirányítható az ügyfél. A társintézmények szolgáltatásainak eredményéről vagy írásban, vagy telefonos kapcsolatfelvétel útján tájékozódhatunk. Főként a külső partnerekhez irányításkor lehet szükség mentori szolgáltatás nyújtására. Mentorszolgáltatás: a munkaerőpiaci integrációt segítő szolgáltatások egyik legfontosabb eszköze, amely álláskeresők, és rehabilitációs járadékban részesülők számára egyaránt biztosíthat szolgáltatásokat. A rehabilitációs megállapodás és a rehabilitációs terv hatékony megvalósulása érdekében a rehabilitációs ügyintéző rehabilitációs mentort jelölhet ki a rehabilitációs megállapodás megkötésével egyidejűleg. Mentort kötelezően ki kell jelölni a következő esetekben:  a rehabilitációs járadékban részesülő személy kéri és a rehabilitációs terv alapvető rehabilitációs szükségletet kielégítő szociális és orvosi szolgáltatást is megjelöl;  illetve ha a személyes konzultáció során, vagy tanácsadási folyamat során ennek szükségessége megállapításra kerül. 4.5.2. Az NFSZ kirendeltségek feladatai a foglalkozási rehabilitáció folyamatában Munkaerőpiaci információk biztosítása a foglalkozásokra, a térségben elérhető képzésekre, a régió, valamint a kistérség munkaerőpiaci helyzetére, a munkaerő-kereslet és - kínálat helyi jellemzőire vonatkozó információk nyújtását, foglalkoztatást elősegítő támogatások, szolgáltatások, aktuális munkaerőpiaci programok, és az álláskeresési ellátásokra vonatkozó lehetőségek ismertetését. Célja az ügyfelek elhelyezkedésének elősegítése, a foglalkoztathatóság javítása és az üres álláshelyek betöltése. Rehabilitációs Információs Centrumok döntően a megyeszékhelyi kirendeltségeken működnek. A megváltozott munkaképességű, egészségi problémával rendelkező személyek számára széleskörű információt nyúj-

103


tó helyek. Az ügyfelek - a fizikai és kommunikációs szinten is akadálymentes környezetben - a rehabilitációs tanácsadó segítségével szerezhetnek információt a rehabilitációs foglalkozásokról, a foglalkozások egészségügyi tényezőiről, rehabilitációs foglalkoztatókról, célszervezetekről, munkahelyekről, munkaerőpiaci, jogi, szociális, érdekvédelmi stb. szabályokról. Az ügyfelek megismerésének alapja az, hogy az ügyfélnek milyen elképzelései, tervei és igényei vannak a jövőt illetően. A kirendeltségnek ismernie kell az ügyfele véleményét:  általános állapotáról,  munkavállalással kapcsolatos attitűdjéről,  döntési képességéről,  kommunikációs adottságairól. A cél önálló meghatározását akadályozhatja az információhiány, az önállótlanság, a pszichés állapot. A célok megismerése után azokat össze kell vetni az ügyfél adottságaival. Amennyiben nincs összhang a kettő között, meg kell vizsgálni, melyik szorul módosításra. Ha a képesség, végzettség korrekciójáról van szó, akkor ez képzéssel, továbbképzéssel valósítható meg. Ha az egészségi állapot romlása az akadály, meg kell vizsgálni a megmaradt munkavégző képességet és az aktuális állapotához, kell igazítani a célt. Meg kell állapítani, hogy az adott munkaerőpiaci viszonyokat figyelembe véve reális-e az ügyfél által kitűzött cél, van-e valós munkaerőpiaci értéke. Az összhang hiánya ez esetben csakis a cél megváltoztatásával oldható fel. A megismerés folyamata az ügyfél kapcsolatteremtő képességének, az álláskereséshez szükséges önállóságának a feltárásával zárul. Mindemellett a személyes profil kialakításakor meg kell ismerni a hátrányos helyzetű ügyfél:  közlekedési lehetőségeit,  aktuális fizikai és mentális kondícióját,  egészségi állapotát. Az ügyfél megismerésének, valamint a kategorizálásának és elhelyezésének kirendeltségi folyamata a következő lehet:  Az ügyfél adatainak rögzítése – nyilvántartásba vétel (A jogi szabályozástól függően ez történhet az ügyfél részéről önállóan vagy a kirendeltség munkatársa által, esetleg a kettő kombinációjával).  Interjú (első és közbenső) készítés az ügyféllel.  A megszerzett ismeretek birtokában az ügyfél azonosítása és besorolása, kategorizálása, diagnózis készítése, a kitűzendő cél(ok) meghatározása.  A cél(ok) eléréséhez szükséges eszközök és módszerek meghatározása.  Indokolt esetben terv készítése az eszközök és módszerek igénybevételének megtervezése, megszervezése és biztosítása érdekében.  Az együttműködés folyamatos értékelése, szükség szerinti korrekciók elvégzése. A kitűzött cél elérése esetén az együttműködés le-

104

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ zárása, meghiúsulás esetén új célok megfogalmazása és elérésének megtervezése a fentiek szerint. A jelenleg működő rendszerben, a rehabilitációs eljárás során, a munkaügyi központ kirendeltsége és az ügyfél, együttműködési terv illetve együttműködési megállapodás és rehabilitációs terv alapján határozza meg azokat a lépéseket, amelyek elősegíthetik a munkába helyezést. Az első interjúra az ügyfél alapadatainak rögzítése után kerül sor. Álláskeresőként nyilvántartásba vett ügyfelek esetében jellemzően a kirendeltségi munkaközvetítő végzi, míg szolgáltatáskérő ügyfelek esetében nagyobb szerepet kap a kirendeltség, vagy a kirendeltség és szolgáltató központ munkatanácsadó munkatársa. Az első interjú nem tekinthető pusztán helyzetfelmérésnek; különös figyelmet kell fordítani – az ügyféllel végzett további munka hatékonyságát is befolyásoló – bizalmon alapuló munkakapcsolat kialakítására is, ami az ügyintéző részéről kellő ismereteket, készségeket, attitűdöt feltételez. Az első interjú során szerzett információk az álláskeresési adatok alapjául szolgálnak, melyekre mind az álláskeresőként, mind a szolgáltatáskérőként nyilvántartásba vett megváltozott munkaképességű ügyfelek esetében szüksége van a kirendeltségi ügyintézőnek. Ezért a két ügyféltípussal végzett irányított beszélgetés főbb lépései, és módszerei azonosak, azzal együtt, hogy a szolgáltatáskérő ügyfelek esetében az adott szolgáltatás igénybe vételéhez szükséges információk válnak hangsúlyossá. A diagnóziskészítés a rehabilitációs terv kialakításának, illetve a rehabilitációs megállapodás megkötésének alapja, előkészítése. Ennek során a kirendeltségi rehabilitációs ügyintéző tájékozódik az ügyfél aktuális állapotáról, és felméri, hogy a felmerült orvosi, szociális és foglalkozási rehabilitációs szükségletek alapján milyen szakemberekre van szükség a terv és a megállapodás előkészítésére. A rehabilitációs terv előkészítésénél figyelembe veszi:  Az NRSZH javaslatát, szakhatósági állásfoglalását (erre alapoz);  a járadékos személy motivációját; informáltságát;  egészségi állapotát;  mentális kondícióját;  iskolai végzettségét és szakmai gyakorlatát;  a foglalkoztatást akadályozó tényezőket (munkavállalás-, közlekedési-, munkavégzési nehézségek, családi helyzet egyéb életkörülmények);  a rehabilitáció irányát;  a rehabilitációs szükségleteknek megfelelő szolgáltatások körét;  az adott térség munkaerőpiaci helyzetét.

105


A foglalkozás-egészségügyi szolgálat olyan szolgáltatás, melyet minden munkáltató köteles biztosítani valamennyi munkavállalójára számára. Elsősorban preventív, megelőző szerepe van. Az alapszolgáltatás keretében munkaköri alkalmassági vizsgálatot és egészségügyi dokumentációt készít a munkavállalóról, akár a foglalkoztatás előtt is.  A munkaköri alkalmassági vizsgálat feltárja, hogy a munkavállaló milyen tevékenységek elvégzésére képes, illetve, hogy melyek azok a körülmények, amik akadályozhatják a munkavégzését (pl.: nem dolgozhat vegyi agyagokkal, vagy magas páratartalmú környezetben stb.) A szakmai alkalmassági vizsgálat segítségével a képzésbe vonás előtt meggyőződhetünk arról, hogy az elsajátítani kívánt szakma munkakörülményei megfelelnek-e ügyfelünk egészségi állapotának, képes lesz-e az adott munkakört betölteni. Minden álláskeresőként nyilvántartásba vett személy köteles együttműködni a területileg illetékes munkaügyi kirendeltséggel. Az együttműködést ugyanakkor nem kötelező álláskeresési megállapodásban rögzítik a felek, de azonban nem zárja ki jogszabály, ha az együttműködést ebben a formában, írásban rögzítik. Az álláskeresési megállapodás tartalmazza az ügyfél jelentkezésének gyakoriságát, az álláskeresőnek az álláskeresése érdekében folytatott tevékenységének, a munkába lépés vállalt időpontjának, az álláskereső által keresett munkahely főbb jellemzőinek, valamint a kirendeltség által az álláskereső részére nyújtandó szolgáltatások meghatározását. A közbenső interjúk, a közvetítő és az álláskereső együttműködési körébe tartozó találkozások alkalmával megvalósult információcsere alapján az álláskeresési megállapodást szükség szerint felülvizsgálni és módosítani kell. Regisztrált megváltozott munkaképességű álláskeresők esetében, akikkel nem kötelező álláskeresési megállapodás megkötése, de vállalják az együttműködésnek ezt az aktív formáját, álláskeresési terv készíthető. Az álláskeresési terv a munkát kereső személy (álláskereső és közvetítést kérő ügyfelek közös megnevezése) és a közvetítő közötti együttműködés során az elhelyezkedéssel kapcsolatos tervezett tevékenységek írásos formában történő rögzítése. Célja egy olyan, belátható időtartamban, reális eséllyel végrehajtható lépéssor kidolgozása, amelyben mintegy folyamatként rögzíthetők az interjúk alatt feltárt problémák megoldási lehetőségei, a munkaerőpiacra való visszajutás érdekében. A rehabilitációs járadékban részesülő személyek nem álláskeresőként szerepelnek nyilvántartásban, ennek megfelelően velük nem álláskeresési megállapodást köt a kirendeltségi ügyintéző, hanem kötelezően, külön eljárásrendben meghatározott módon és határidővel rehabilitációs megállapodást. A rehabilitációs megállapodás mellékletét képezi a rehabilitációs terv. Az adatfelvételkor, illetve a diagnóziskészítés során feltárt

106

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ információk szolgálnak a rehabilitációs terv előkészítésére. A rehabilitációs terv rögzíti az:  alapadatokat;  a munkavállaláshoz szükségesnek tartott feltételeket;  a munkavégzés időbeni korlátait;  a rehabilitáció konkrét irányát;  a rehabilitációs szükségleteket;  a rehabilitációs szolgáltatások igénybevételéhez szükséges segítség formáját, módját;  a rehabilitációs szolgáltatásokat (egészségügyi, szociális, foglalkozási), és ezek igénybevételének időpontját;  a foglalkoztatást elősegítő támogatásokat, azok mértékét és az igénybevétel időpontját;  a résztvevő vállalásait;  a kirendeltség vállalásait. A kereső tevékenységet folytató rehabilitációs járadékban részesülő személy rehabilitációját elsősorban a munkahelyén kell megkísérelni. Ennek érdekében az illetékes munkaügyi kirendeltség a rehabilitációs járadékban részesülő személy kirendeltségen történő megjelenését követően, a rehabilitációs terv tervezetének elkészítése érdekében megkeresi a foglalkoztatót. Amennyiben a rehabilitáció a rehabilitációs járadékban részesülő személy munkahelyén – foglalkoztatójánál – nem valósítható meg, a rehabilitáció konkrét irányaként megjelölt tevékenység megvalósítása érdekében más munkaadónál történő munkavégzés lehetőségét kell megkeresni, vagy a rehabilitáció más konkrét irányát kell meghatározni. Szükséges rehabilitációs intézkedésnek kell tekinteni, ha a munkaadó:  a foglalkoztatást a rehabilitációs megállapodásban foglalt munkakörülmények között, olyan munkakörben vállalja, amelyben a munkavállaló tervezett rehabilitációja megvalósul,  a munkakörülmények módosításával, a foglalkoztatáshoz szükséges eszközök, berendezések beszerzésével – elsősorban eredeti munkahelyén (munkakörben) és szakmájában – kívánja biztosítani a foglalkoztatást,  a rehabilitáció időtartamára a munkavállalót – egészségi állapotának, korának és képzettségének figyelembevételével – működési körén belül megfelelő munkahelyre áthelyezi,  vállalja a más munka elvégzésére történő betanítást vagy szakképzésben való részesítést,  kötelezettséget vállal arra, hogy a munkaviszonyt a rehabilitációs járadék folyósításának ideje alatt a munkáltató működésével összefüggő okból, rendes felmondással nem szünteti meg;

107


 biztosítja, hogy a munkavállaló a rehabilitációs tervben foglalt kötelezettségeinek eleget tehessen,  a rehabilitáció előrehaladásáról tájékoztatja a kirendeltséget (a tájékoztatást célszerű minden fontosabb rehabilitációs lépést követően megtenni, az ügyintézővel megbeszélt módon, például e-mailen, telefonon stb.). Az illetékes munkaügyi kirendeltség a rehabilitációs terv eredményes végrehajtásához szükséges munkaadói intézkedéseket és a mindkét fél (munkaadó, kirendeltség) által vállalt kötelezettségeket külön együttműködési megállapodásban rögzíti. Az együttműködési megállapodás a munkaadó és a munkaügyi szervezet közös dokumentuma, melyben meghatározzák azokat a szükséges rehabilitációs intézkedéseket, amelyek elősegítik a rehabilitációs járadékban részesülő személy munkahelyen történő rehabilitációját. 4.5.3. A megváltozott munkaképességű személy számára adható főbb támogatások Az aktivizálási rendszer forrása a Munkaerőpiaci Alapból, Magyarország költségvetéséből és az Európai Unió támogatásaiból tevődik össze.59 A támogatások egy része a megváltozott munkaképességű álláskeresők, rehabilitációs járadékban részesülök, másik része a munkáltatók számára ad lehetőséget. A munkaerőpiaci képzés, átképzés támogatása olyan foglalkoztatást elősegítő aktív eszköz, amellyel a munkanélküli vagy munkaviszonyban álló - közöttük a megváltozott munkaképességű – személy számára növelhető az elhelyezkedési esély, illetve a munkahely megtartása. Témánk szempontjából támogatható a képzése annak a személynek, aki:  megváltozott munkaképességű álláskereső,  rehabilitációs járadékban részesül,  rokkantsági nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas, rokkantsági járadékban részesül – beleértve a teljesen munkaképtelen minősítéssel rendelkezőt is -, ha szakmai alkalmassági vizsgálat igazolja, hogy képzését követően a foglalkozás gyakorlására munkaviszony vagy egyéni vállalkozás keretében sor kerül. Támogatásként a képzési költségek, részben vagy egészben történő megtérítése adható, amelyen belül: a képzéséi költség és a vizsga díja; az utazási költség megtérítése; étkezési és szállás költségtérítése. A vállalkozóvá válást elősegítő támogatás annak a személynek nyújtható, akit a munkaügyi központ legalább három hónapja álláskeresőként nyilvántart, 59 Ilyen például a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1.1.1 intézkedése a „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” című program.

108

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ vagy aki rehabilitációs járadékban részesül, és aki önmaga foglalkoztatását – munkaviszonyon kívüli tevékenységgel - egyéni vállalkozás keretében, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként (társas vállalkozás indításával vagy már működő vállalkozáshoz csatlakozással) oldja meg. A vállalkozás indítását elősegítő támogatás formái:  3 millió forintig terjedő kamatmentes tőkejuttatás visszatérítendő és/vagy vissza nem térítendő formában,  legfeljebb hat hónap időtartamra, havonta a kötelező legkisebb munkabér összegéig terjedő vissza nem térítendő támogatás,  a vállalkozói tevékenység folytatásához és megkezdéséhez szükséges szaktanácsadás költségei.

109


5. A FOGLALKOZTATÁS SZÍNTEREI 5.1. A munkáltatók érdekeltségi rendszere 5.2. A Munkaerőpiaci Alap legfontosabb támogatásai 5.3. Akkreditált munkáltatók 5.4. Megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatások 5.5. Sajátos foglalkoztatási formák A magyar nemzeti foglalkoztatási stratégia a teljes foglalkoztatás elérését; a munka minőségének javítását, a produktivitás növelését, valamint a társadalmi kohézió erősítését és a befogadás elősegítését határozta meg legfontosabb céljaként. A társadalmi kohézió erősítését különösen három kiemelt célcsoport – a romák, az idősebb munkavállalók és a fogyatékos emberek – vonatkozásában tartják fontosnak. Ez azt is jelenti, hogy mára a megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci integrációja társadalmi és gazdasági érdekké vált, s a tagállamok – köztük Magyarország foglalkoztatási szintjének emelése elképzelhetetlen az inaktív népesség meghatározó arányát kitevő fogyatékos, megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatottságának jelentős növelése nélkül.60 5.1. A munkáltatók érdekeltségi rendszere A munkáltatók érdekeltségi rendszerét döntően azok a támogatási lehetőségek határozzák meg, amit az állam, illetve az Európai Unió biztosítani tud. Ilyenek a bértámogatások, adózási kedvezmények stb. Mindemellett a munkáltatók elsődleges érdeke, igénye az NFSZ szolgáltatásaival kapcsolatban: minőségi munkaerő közvetítése, a közvetítés gyorsasága, a munkaerő foglalkoztatásához rugalmas anyagi támogatás nyújtása, munkahelyteremtő beruházások támogatása, jogszabályok értelmezésének és alkalmazásának segítése. Munkaerőpiaci információk biztosítása, munkaviszonyos képzések támogatása, csoportos közvetítések feltételeinek és a tárgyalásokhoz megfelelő kulturált környezet biztosítása, stb. A foglalkozási rehabilitáció területén – különösen a munkaviszonyos rehabilitációs járadékosok esetében – azt várja el, hogy a lehető legpontosabb diagnózis és szükségletek alapján tudjon foglalkoztatni. Magyarországon a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. az 1996. évi módosításában említi először a 41/a § beiktatásával a kötelező foglalkoztatás, ennek hiányában a rehabilitációs hozzájárulás intézményét. A rehabilitációs hozzájárulás fizetésének bevezetésével a foglalkoztatáspolitika szándéka a munkáltatók foglalkoztatási hajlandóságának növelése, a megváltozott munkaképességű személyek nyílt munkaerőpiacon 60 Nagyné Zölde Mónika: A minősítési rendszer fejlesztése. Tatabánya, 2009..

110

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ történő foglalkoztatásának előmozdítása. A foglalkoztatási törvény 41/A § szerint minden 20 főnél több munkavállalót foglalkoztató munkaadó legalább 5%-ban (kvóta) tartozik megváltozott munkaképességű munkavállalót foglalkoztatni, ennek hiányában pedig, a hiányzó létszámra rehabilitációs hozzájárulást fizetni. A rehabilitációs hozzájárulás mértékét a vonatkozó jogszabály 964.500,- Ft/fő/év összegben határozta meg.61 5.2. A Munkaerőpiaci Alap legfontosabb támogatásai Foglalkoztatás bővítését szolgáló bértámogatás: A foglalkoztatás bővítését szolgáló bértámogatást a 1991. évi IV. törvény, valamint a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet szabályozza. A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának elősegítésére, a nyílt munkaerőpiacra való visszavezetésük érdekében, valamint az állapotukból adódó foglalkoztatási hátrányok leküzdésére foglalkoztatás bővítését szolgáló bértámogatás nyújtható. Munkahelyteremtés és munkahelymegőrzés támogatása: a foglalkoztatás támogatási rendszeréhez illeszkedik az a szabályozás, mely a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását beruházási eszközökkel segíti. A Munkaerőpiaci Alap rehabilitációs alaprészéből a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására, az arra kötelezettséget vállaló munkaadó részére pályázati eljárás alapján támogatás nyújtható:  befogadó munkahely kialakításához  rehabilitációs célú munkahelyteremtéshez (pályázat útján vissza nem térítendő és/vagy visszatérítendő támogatás).62 A munkaerőpiaci aktivizáló eszközök mellett az Európai Unióhoz történt csatlakozással kibővültek a finanszírozási lehetőségek esetűnkben döntően az Európai Szociális Alap biztosította forrásokkal. A programokkal, projektekkel kapcsolatos követelmények jellegükből adódóan is megváltoztak. Más, összetettebb, komplexebb szemléletet és módszertant igényelnek, mint a korábban működtetett munkaerőpiaci programok. A fentiekből adódóan a projekt fogalma több dimenzióban is létezik:  Nem sorolható a hagyományos szervezeti egységek megszokott tevékenységei közé.  Egyedi szervezeti környezetben megtervezett és végrehajtott lépéssorozat.  Konkrét célt, célokat meghatározott idő alatt kíván elérni.  A célok eléréséhez meghatározott (humán és anyagi) erőforrásokat rendel. 61 2009. évi LXXII. tv. 129. § 62 E támogatások a foglalkozási rehabilitáció eszközei is.

111


Minden program/projekt tervezése összetett folyamat, melynek során részletesen meg kell vizsgálni a célterületet és a célcsoport helyzetét – esetünkben a tartósan akadályozott álláskeresők – a szükségleteket, valamint azt, hogy a program miként illeszkedik a korábban meghatározott stratégiákhoz, prioritásokhoz. Mindebbe beletartozik: • a program prioritásainak, valamint általános és konkrét céljainak meghatározása, • szakmai tartalmának és költségvetésének kialakítása, • a célok elérését gátló tényezők és nehézségek felmérése, • a célok eléréséhez szükséges feltételek felmérése, a programvégrehajtás struktúrájának megtervezése, • program-monitoring, ellenőrzés és értékelés megtervezése, valamint az eredmények terjesztését és hosszú távú fenntarthatóságát biztosító feltételek tisztázása.63 Magyarországon a foglalkozási rehabilitáció egyik kiemelt projektje a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1.1.1 intézkedése. A program célja, hogy komplex munkaerőpiaci programokkal és szolgáltatásokkal eredményesen elősegítse a rehabilitációs járadékban részesülők foglalkozási rehabilitációját, nyílt munkaerőpiacon történő foglalkoztatásukat, a korábbi munkahelyre való visszatérést, vagy az újbóli elhelyezkedést. Ösztönözze a munkáltatókat a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására, és nyújtson támogatást az ehhez szükséges feltételek megteremtéséhez.64 Támogatási rendszere az alábbi: • képzések támogatása (képzés, a képzéshez kapcsolódó utazás, szállás és étkezés támogatása, a képzés alatt igénybe vett gyermekfelügyelet vagy más hozzátartozó ápolásának/gondozásának támogatása), • vállalkozóvá válás támogatása, • munkaerőpiaci szolgáltatások nyújtása (munkatanácsadás, pályamódosítási tanácsadás, álláskeresési tanácsadás, pszichológiai tanácsadás, előzetes szakmai alkalmassági vizsgálat, mentorszolgáltatások biztosítása), • a foglalkozás-egészségügyi és képzési alkalmassági vizsgálatok támogatása, • a megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásának támogatása (bértámogatás, segítő személyzet alkalmazása, munkakipróbálás, munkatapasztalat- és munkagyakorlat-szerzés), 63 Felkészülés a Strukturális Alapok felhasználására. Válogatott tanulmányok. Tempus Közalapítvány, Budapest, 2003. 64 A program 2008. március 1-el kezdődött és 2013. február 28-ig tart

112

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ • munkahely megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásához szükséges adaptációja, fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítése. 5.3. Akkreditált munkáltatók A megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók részére a rehabilitációs célú foglalkoztatást szabályzó, a foglalkoztatás személyi és tárgyi feltételeit meghatározó, a feltételeket teljesítő munkáltatók minősítését biztosító eljárás a munkáltatók akkreditációja. Az akkreditációs eljárást a 176/2005. (IX. 2.) Kormányrendelet, illetve a 14/2005. (IX. 2.) FMM rendelet szabályozza. Az akkreditációs tanúsítvány szintenként eltérő hatállyal állítható ki. A tanúsítványok típusai:  alaptanúsítvány: azt igazolja, hogy a munkáltató a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatására irányadó alapvető akkreditációs követelményeknek megfelel, a munkáltató megnevezése: akkreditált foglalkoztató (hatálya 5 év);  rehabilitációs tanúsítvány: a munkáltatót rehabilitációs foglalkoztatónak nyilvánítja (hatálya 3 év);  kiemelt tanúsítvány: a munkáltatót védett foglalkoztatónak minősíti (hatálya 2 év);  feltételes tanúsítvány: a kiemelt tanúsítvány megszerzésére való felkészülést segíti elő. 5.4. Megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatások A költségvetési támogatás célja: a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásának elősegítése, képzettségüknek és egészségi állapotuknak megfelelő munkavégzés feltételeinek biztosítása, a nyílt munkaerőpiacra való visszavezetésük érdekében adaptációs készségük fejlesztése, valamint az állapotukból adódó foglalkoztatási hátrányok kiegyenlítése. A 177/2005. (IX.2.) Kormányrendeletben, valamint a 15/2005. (IX.2.) FMM rendeletben meghatározott három támogatási forma tartozik ide:  költségkompenzációs támogatás (a védett foglalkoztatók költségkompenzációs támogatása, valamint munkahelyi segítő személy foglalkoztatásával kapcsolatos költségekhez nyújtott támogatás).  rehabilitációs költségtámogatás (nyílt munkaerőpiacon nem foglalkoztatható személyeket is foglalkoztató közhasznú szervezetek számára adható).  rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás

113


A védett foglalkoztatók költségkompenzációs támogatása, pályázati eljárás alapján nyerhető el. A költségkompenzáció keretében a támogatás mértéke nem haladhatja meg az elszámolható költségek 100%-át. A költségkompenzációs támogatások, közé tartozik a munkahelyi segítő személy foglalkoztatásával kapcsolatos költségekhez nyújtott támogatás. Ha megváltozott munkaképességű munkavállalók egészségkárosodása, vagy fogyatékossága miatt segítő személy alkalmazása szükséges, akkor a segítésre fordított időre jutó munkabér és járulékainak együttes összege – mely nem lehet több a kötelező legkisebb munkabér másfélszeresének és az ahhoz kapcsolódó járulékoknak együttes összegét – megtéríthető. A rehabilitációs költségtámogatás: ezt a támogatást a külön jogszabályban meghatározott védett szervezeti szerződés keretében, pályázati úton lehet igénybe venni. Bár az akkreditáció megléte nem feltétele a támogatás megállapításának, a szerződési feltételekben mindazok a szempontok megjelennek, amelyek a védett foglalkoztatóvá nyilvánítás feltételeként a kormányrendeletben szerepelnek. Feltétele azonban a nyílt munkaerőpiacon nem foglalkoztatható munkavállalók foglalkoztatása. A rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás: kizárólag akkreditációs tanúsítvánnyal rendelkező munkáltató részére nyújtható. A rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő bértámogatás alanyai a megváltozott munkaképességű munkavállalókat munkaviszony keretében foglalkoztató, a Munka Törvénykönyve 73. §-a hatálya alá tartozó munkáltatók lehetnek, akik akkreditációs tanúsítvánnyal rendelkeznek, és teljesítik a rehabilitációs foglalkoztatási kötelezettségüket. Nem támogathatóak a közigazgatási szervek, illetőleg az állami és helyi önkormányzati költségvetési szervezetek, valamint a szociális foglalkoztatásban foglalkoztatottak. 5.5. Sajátos foglalkoztatási formák Szociális foglalkoztatás: az intézményi jogviszonyban álló megváltozott munkaképességű személy szociális intézményen belüli foglalkoztatása. Két formáját különböztetjük meg: a munka-rehabilitációt és a fejlesztőfelkészítő foglalkoztatást. A munka-rehabilitációra az intézményi jogviszony keretében kerül sor, az ellátott (illetve ha az ellátott cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, akkor a törvényes képviselője) és az intézmény vezetője közötti megállapodás alapján. A munka-rehabilitáció szolgálati időre jogosít, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizetik. Munka-rehabilitációnak minősül különösen az intézmény környezetében végzett kisegítő, kiegészítő jellegű, karbantartással, a külső-belső környezet rendben tartásával összefüggő feladatok ellátása. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás a megváltozott munkaképességű személyek, továbbá az értelmi fogyatékossággal élő emberek, egyedi, egyéni munkára képzésében, felkészítésében alkalmazott szociális foglalkoztatási forma. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás

114

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ keretében biztosítani kell, hogy a megváltozott munkaképességű személyek elsajátíthassák azt a tudást és technikákat, amelyek fejlesztik a munkaerő piaci alkalmasságukat. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásnak arra kell ösztönöznie, hogy minden a foglalkozási rehabilitációban részt vevő személy olyan foglalkoztatásban részesüljön, ahol a megmaradt képességeit a lehető legjobban tudja hasznosítani, valamint az, hogy a foglalkoztatás révén kialakuljon önálló munkavégző képessége, felkészüljön a nyílt munkaerőpiacon történő önálló munkavégzésre. A fejlesztő-felkészítő foglalkoztatás a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszonynak számít. Atipikus foglalkoztatás Az előrelépéshez szükséges, hogy az atipikus foglalkoztatási formák támogatása kedvezőbb legyen a munkaerőpiaci szereplők számára. A megváltozott munkaképességű emberek esetében jelentősebben a távmunka, illetve a részmunkaidős foglalkoztatás jöhet számításban, de megfontolandó lehetne egy speciális – a célcsoport számára kedvezőbb – önfoglalkoztatás támogatása is. A távmunka a munkavégzésnek az a formája, amikor a munkavállaló nem a hagyományos munkahelyen, hanem attól távol végzi el rendszeresen napi munkáját, melynek eredményét a kommunikációs és információs technológia alkalmazásával juttatja el munkaadójához. A távmunka jellemzői:  a helyszín, alternatív munkahely (otthon, távmunka-központ),  a távmunkát végző státusa (bérmunkás vagy más),  az idő periódus (a hivatalon kívül töltött idő aránya, amely szerint a távmunka teljes-, vagy részállású munka),  a számítógépes kapcsolat (on-line vagy nem). A foglalkoztatottság bővítésének egyik meghatározó formája lehet a részmunkaidős foglalkoztatás. Jelentősen hozzájárulhat a megváltozott munkaképességű emberek integrációjához és rehabilitációjához, a munkanélküliség mérsékléséhez és az inaktív munkaerő bekapcsolásához a munka világába. Mindemellett több gátló tényezővel lehet és kell számolni, amelyek feloldása fontos feladat. A munkavállaló oldaláról ilyenek lehetnek: a részmunkaidős foglalkoztatással járó keresetcsökkenés, az elérhető keresethez képest a teljes munkaidőhöz viszonyított azonos költségráfordítások (pl. utazási költségek stb.), a munkaadók egy estleges létszámleépítésnél könnyebben válnak meg a részmunkaidős dolgozótól, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottól. A munkaadó szemszögéből nézve a részmunkaidős foglalkoztatásnál visszatartó tényező lehet, hogy a munkahelyek nagy része a termelés ütemezése, vagy a technológia miatt nem felel meg a részmunkaidős foglalkoztatás alkalmazására.

115


Szociális gazdaság A szociális gazdaság – egyik ismert definíciója szerint – olyan vállalkozásokból áll, amelyeknél a befektetett tőke utáni profit maximalizálás helyett a helyi társadalom szükségleteinek kielégítése és egyben foglalkoztatási gondjainak megoldása az elsődleges cél. Az ilyen vállalkozások specifikuma – az előbbi sajátosság mellett – az önkéntes és nyílt tagsági viszony, a tagság, vagy választott szervei által megvalósított demokratikus ellenőrzés, az egyéni és csoport érdekek harmonizálása, a szolidaritás és a felelősség elveinek védelme és tiszteletben tartása. A munkaerőpiac főáramán kívüli munkahelyteremtés a nemzetközi szakirodalomban olyan új szolgáltatások, ill. munkák megszervezését jelentik, amelyek speciális foglalkoztatási támogatások nélkül nem jöhetnének létre. A szociális gazdaság ily módon a társadalmi kohézió fontos közege és egyben közvetítője: munkavégzési lehetőséget biztosít a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjainak, akik társadalmi és szociális értelemben egyaránt hasznos tevékenységet, azaz alacsony költségű szolgáltatásokat nyújtanak a rossz anyagi helyzetben élőknek, és eltartottaknak. Ezek a szolgáltatások, ha kis mértékben is, de a helyi új piacok kibontakozását is elősegítik. Az Európai Unióban két modellje alakult ki a főáramon kívüli kezdeményezéseknek: a német modell középpontjában a második munkaerőpiac, míg a franciáéban a szociális gazdaság áll. Eddig megvalósult formái alapján a szociális gazdaság:  A szervezett civil társadalom egyik legfontosabb eleme.  A szociális érzékenységen és a szolidaritáson alapul.  A létrehozott munkahelyek, és a kielégített szükségletek révén jobb életminőséget hoz létre, megteremti a vállalkozás és a munka új kereteit.  Fontos szerepet tölt be a közösség- és térségfejlesztésben, a szociális felelősség értékének közvetítésében, így a szociális kohézió megteremtésében.  Megfelel az EU prioritásainak és stratégiai céljainak (az Unióban mintegy 7-8 millió munkahely jött létre a szociális gazdaság szervezeteinek segítségével). Szociális gazdaság Magyarországon A kilencvenes évek elején kezdődött a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek kialakítása Magyarországon is. Létrejött az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, kialakult a Jóléti Szolgálat Alapítvány, a Nonprofit Vállalkozásokért a Népjóléti Szférában Alapítvány Hálózata, megkezdte csoportos munkateremtő-finanszírozói tevékenységét az Autonómia Alapítvány. A helyi kezdeményezések felkarolásában sokat segítettek az akkori megyei munkaügyi központok.65 A megváltozott munkaképességű 65 A szociális gazdaság jelene és jövője Magyarországon, a szektor civil szervezetei és azok képzési igényei: SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány, Budapest, 2004.

116

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ emberek szempontjából többféle forma alakult és fejleszthető ki, egyrészt a foglalkoztathatóság elősegítése másrészt, mint munkavállalói és munkaadói formák tekintetében. Tevékenységek lehetnek  non-profit humán szolgáltatások,  személyi szociális, háztartási szolgáltatások,  audiovizuális szolgáltatások,  szabadidős és kulturális programok szervezése,  környezetvédelmi tevékenységek stb. Foglalkoztatói típusok lehetnek  tranzit-foglalkoztatási projektek (termelőiskolák, foglalkoztatási társaságok),  védett foglalkoztató szervezetek,  szociális vállalkozások (szociál-ökonómiai üzemek, termelő-szolgáltató üzemek).

117


6. A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ, MINT PROFESSZIÓ

A komplex rehabilitáció tehát a különböző rendszerekben megvalósuló folyamat. Az ügyfél rendszeren belüli mozgására van szükség két rehabilitációs szakember, illetve két rehabilitációs szolgáltató között. Más megközelítésben a rehabilitációs szolgáltatások körét – a komplex minősítésre építve – az egyéni rehabilitációs tervben kell rögzíteni. A 2008. január 1-jén indult rendszerben – a „rehabilitáció akkor még jobban csikorgó fogaskerekeire” figyelemmel – szükségesnek tűnt egy olyan új, a korábbiakban nem létező munkakör létrehozása, ami éppen az ügyfél rendszeren belüli mozgásának a mentorálására, segítésére irányul. Ez a munkakör a rehabilitációs mentor munkaköre. A komplex rehabilitációról szóló kormány rendelet (ebben a fejezetben a továbbiakban: rendelet) 11.§ (1) bekezdése alapján a kirendeltség a rehabilitációs megállapodásban és az annak mellékletét képező rehabilitációs tervben foglaltak végrehajtása érdekében a megállapodás megkötésével egyidejűleg a járadékban részesülőnek rehabilitációs mentor jelölhet ki. Ebből a rendelkezésből következik az, hogy a rehabilitációs mentor ügyfélköre – hivatalosan – a rehabilitációs járadékban részesülők közül kerül ki; „munkaadója” pedig a munkaügyi szervezet lesz. A rehabilitációs járadékban részesülők országos létszámának (különösen azoké, akik esetében a kirendelés kötelező, lásd lejjebb) és az egy mentor által ellátható ügyfelek számának a hányadosa fogja megmutatni azt, hogy hány rehabilitációs mentorra van szükség országosan. A „munkaadó” kifejezés azért került idézőjelbe, mert a munkaügyi kirendeltségnek módja van arra is, hogy a mentori szolgáltatást munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtó szervezettől vásárolja meg. Ebben az esetben a rehabilitációs mentor közvetlen foglalkoztatója a szolgáltatást nyújtó szervezet lesz. A rendelet meghatározza azt az esetet is, amikor a rehabilitációs mentor kirendelése kötelező. Ezzel egyrészt az ügyfél érdekeit védi, másrészt biztos megrendelést jelent a rehabilitációs mentornak. Ilyen eset az, amikor az ügyfél a rehabilitációs mentort kifejezetten igényli, bár ez önmagában nem elégséges. Akkor kérheti az ügyfél a kirendelést, ha a rehabilitációs tervben szerepel orvosi, illetve szociális szolgáltatás. Az ügyfél a mentor kirendelését kérheti a munkaügyi kirendeltségen a rehabilitációs megállapodás, illetve az annak mellékletét képező rehabilitációs terv előkészítésének időszakában. A másik lehetőség – szintén a megállapodás, illetve a terv előkészítésének időszakában – a regionális munkaügyi központban adott akkor, ha a részletes információk beszerzése érdekében a kirendeltség az ügyfelet továbbirányította a regionális munkaügyi központba pl. rehabilitációs tanácsadás vagy munkaerő-piaci és foglalkozási információ nyújtása érdekében.

118

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ A rendelet alapján a rehabilitációs mentor feladatai a következők: • rendszeresen kapcsolatot tart a rehabilitációs járadékban részesülővel a rehabilitációs megállapodásban foglaltak szerint, amely során figyelemmel kíséri a rehabilitációs járadékban részesülő mentális, fizikai és egészségi állapotát, a rehabilitációs tervben foglaltak megvalósulását, • közreműködik a rehabilitációs terv megvalósítását akadályozó körülmények elhárításában  tájékoztatja a munkaügyi kirendeltséget, ha a rehabilitációs tervben foglaltak megvalósulását ellehetetlenítő körülmény merült fel, • tájékoztatja a munkaügyi kirendeltséget, ha a rehabilitációs megállapodásban foglaltak módosítása, illetve a rehabilitációs járadék időtartamának meghosszabbítása válik szükségessé és közreműködik a rehabilitációs megállapodás módosításában, • információt nyújt a rehabilitációs járadékban részesülőnek a rehabilitációs szolgáltatások igénybevétele során; • szükség esetén személyesen közreműködik és együttműködik a rehabilitációs szolgáltatást nyújtó szolgáltatókkal, szervezetekkel és személyekkel, • személyes tanácsadást biztosít az önálló munkába álláshoz, • segítséget nyújt a (munkahelyi) beilleszkedéshez. A rehabilitációs mentor a rehabilitációs tervben foglaltak megvalósulásáról és intézkedéseiről rehabilitációs naplót vezet. A fentiek alapján jól látható, hogy a rehabilitációs mentor elsősorban koordinál, illetve együttműködik, másodsorban nagyon szűk kompetenciával maga is részt vesz (vehet) a foglalkozási rehabilitáció feladataiban, de nem nyújt sem egészségügyi, sem mentálhigiénés, sem elemi, sem képzési, sem szociális, sem foglalkozási, sem környezeti rehabilitációs szolgáltatást. Ugyanakkor a koordinációs munkához a rehabilitációs mentornak széleskörű kapcsolati hálóval, együttműködési készséggel kell rendelkeznie; ismernie kell az egyes rehabilitációs területek szolgáltatóit, azok elérhetőségét, az egyenlő esélyű hozzáférés (akadálymentesítettség) állapotát. Annak érdekében, hogy a rehabilitációs terv módosításában érdemben közre tudjon működni felidézési, felismerési szinten ismernie kell valamennyi rehabilitációs terület esetében azt, hogy az milyen rehabilitációs igény kielégítésére alkalmas. Márk László – a komplex rehabilitációs mentor szakirányú továbbképzés hallgatójaként, házi dolgozatában – az alábbiak szerint fogalmazta meg a komplex rehabilitációs mentor feladatát: „A rehabilitációs mentor szerepe felfogható úgy is, mint egy menedzser, illetve ügynök, aki a kliens/ ügyfél érdekében dolgozik. A jó mentor speciális és magas szinten képzett,

119


személyiségében megfelel ennek a munkának. A feladatot nem sorolnám a klasszikus segítő szakmák közé. Ez természetesen vitatható. A tevékenységét részben más szakembereken keresztül fejti ki. Szerepe problémafeltárás, azonosító, majd megoldási alternatívákat, egy segítségnyújtási portfóliót készít. Szükség esetén egyeztet, majd az elfogadott terv lépéseit koordinálja mások, segítők bevonásával. Mi szükséges, hogy megfeleljen ennek a feladatnak? Szükség van hatáskörre, szakmai ismeretekre, személyiségjegyekre. A személyiségjegyei között az aszertivitás, empátia, türelem mellett fontosnak tartom az objektivitást, a pontos helyzetértékelést. A szükséges szakmai ismeretekről az gondolom jellemzőnek, hogy olyan szempontból speciálisak, hogy nem kifejezetten egy-egy diszciplína teljes, átfogó és mély ismereteit igénylik, hanem össze kell szedni egy csokorba különböző helyeken meglévő tudásokat és azokat magas szinten elsajátítva szintetizálni. Ezek a tudások ráadásul különbözőek is. Jogi, pszichológiai, szociális, szervezési stb. ismeretek tartoznak ide. Nem elég elsajátítani, hanem kreatívan kell alkalmazni ezeket. Specialitásuk, hogy egyes részei, például a szabályozás, folyamatosan változnak, és ezt követni kell.” A munkaerőpiaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló GM rendelet a 9/A.§-ban foglalkozik a mentori szolgáltatással. Lényeges eleme, hogy a mentor ügyfele lehet az álláskereső vagy a munkaügyi központ más szolgáltatását igénybevevő, illetőleg a munkaügyi központtól támogatásban részesülő személy is. Így tehát mentor igénylése tekintetében – elméletben – szóba jöhetnek mindazok a megváltozott munkaképességű vagy fogyatékos személyek is, akik álláskeresők, a munkaügyi központ valamely szolgáltatását igénybe veszik vagy a munkaügyi központ támogatásában részesülnek. A mentori szolgáltatás igénybe vételének feltétele, hogy a személyes konzultáció alapján megállapítható legyen, hogy az együttműködési kötelezettségek teljesítéséhez, a szolgáltatások, támogatások igénybevételéhez, az állami vagy más szervekkel való kapcsolattartáshoz, az önálló munkába álláshoz, vagy a munkahelyen történő beilleszkedéshez személyes segítségre van szüksége. Fontos azonban megjegyezni, hogy a jogszabályok és a mindennapi gyakorlat is megkülönbözteti a mentort és a rehabilitációs mentort!

120


7. IRODALOM

Kötelező irodalom A fogyatékosság definíciója Európában. Összehasonlító elemzés. SZMM, Budapest, 2002. A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása, WHO-ESZCSMOEP-Medicina Könyvkiadó, 2001., 2004. Adorján Zsuzsanna Ilona: Sérült állapot és krónikus betegség, rehabilitáció, pszichoterápia. In.: Adorján Zs.–Sarkadi S. dr.–Soponyainé Harta A.: Munkanélküliség, rehabilitáció. Révai Digitális Kiadó, Budapest, 2006. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottság Rec (2006) 5. sz. ajánlása a tagországok számára az Európa Tanács Akciótervéről, amely a fogyatékos emberek jogainak érvényesítését, társadalomban való teljes körű részvételük előmozdítását segíti elő a fogyatékos emberek életminőségének javításával Európában a 2006-2015 közötti időszakban (www. google.hu) Bujdosó Balázs-Kemény Ferenc: Fogyatékosság és rehabilitáció. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet, Budapest, 2008. Dávid Andrea–Móricz Rita–Szauer Csilla: Ígéretes gyakorlatok. Foglalkozási rehabilitációs példák Magyarországon. Fogyatékosok Esélye Közalapítvány, Budapest, 2007. Gere Ilona–Szellő János (szerk.): Foglalkozási rehabilitáció. Jegyzet FSZK, Budapest, 2007. (www.fszk.hu) Gere Ilona dr. (szerk.): Kapcsolatépítés fogyatékos ügyfelekkel. Felelős kiadó: Lechnerné Vadász J., Budapest 1998. Gere Ilona: A munkáltatók befogadóvá tétele, Foglalkozási rehabilitáció módszertani kérdései (szerk.: Szellő János) FSZK, Budapest, 2009. (www.fszk.hu) Gyulavári Tamás (szerk.): Az Európai Unió szociális dimenziója, Bp. 2004. OFA Gyulavári Tamás-Könczei György: Európai szociális jog. Osiris Kiadó, Budapest,1999. Halmai Gábor-Tóth Gábor Attila: Emberi jogok. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Horesnyi Júlianna-Vincze Imre (2009): Releváns fogalmak a foglalkozási rehabilitáció világából Foglalkozási rehabilitáció módszertani kérdései (szerk.: Szellő János) FSZK, Budapest (www.fszk.hu) Horváth Anikó–Stierné Szenes Gabriella–Szellő János: A képességek alapján történő diagnosztikai eljárás és protokoll a foglalkozási rehabilitáció területén. Módszertani kézikönyv Somogy Megyei Munkaügyi Központ, Kaposvár, 2006. Huszár Ilona–Kulmann Lajos–Tringer László: A rehabilitáció gyakorlata. Medic ina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2000. Illyés Gyuláné–Illyés Sándor–Jankovich Lajosné–Lányi Miklósné: Gyógypedagógiai pszichológia. Akadémia Kiadó, Budapest, 1987.

121


Juhász Ferenc (szerk.): Irányelvek a funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez. Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Medicina, Budapest, 2004. Kálmán Zsófia: Az antidiszkriminációtól a pozitív diszkriminációig. Fundamentum, 1998. Kálmán Zsófia-Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Kardos Gábor: Alkalmi tűnődés fontos dolgokról. Fundamentum, 1998. Katona Ferenc–Siegler János: A rehabilitáció gyakorlata. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2004. Katona Ferenc–Siegler János: Orvosi rehabilitáció. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999. Kiss Barnabás: A jog egyenlősége – az egyenlőség joga. Szegedi egyetemi kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2006. Kosza Ida: A pszichiátriai rehabilitáció gyakorlatának kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996. Könczei György: A rehabilitáció és a fogyatékosság. In: Könczei György – Kullmann Lajos: Bevezetés a komplex rehabilitációba. Szöveggyűjtemény. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest, 2009. Kun Zsuzsa: Foglalkozási rehabilitáció. Tananyag a rehabilitációs koordinátorképzés számára. Készült a HEFOP-2.2.1- 06/1-2006-12 -0030/4.0 számú projekt keretében. Regionális Szociális Forrásközpont, Szombathely, 2007. Maschke, Michael: A fogyatékosságügyi politika az Európai Unióban. ELTE-BGFK, Budapest, 2009. Nagy Janka Teodóra dr. - Székelyné Kováts Eszter - Szabó Gabriella (szerk.): Esélyegyenlőség a joggyakorlatban - Szociális Jogi Szabályozás (SZJSZ). Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Budapest, 2009. Nagy Janka Teodóra dr. -Farkasné Jakab Eszter (szerk.): A rehabilitáció komplex szemlélete. Szekszárdi Szociális MűhelyTanulmányok 1., PTE IGYK Szociális Munka és Szociálpolitikai Intézet, Szekszárd, PTE IGYK, 2011. Petróczi Ferenc: Hátrányos helyzetű emberek esélynövelését célzó programok és a kompetencia fejlesztés a gyakorlatban. Megjelent SZRKK jubileumi évkönyv (szerk: Schindler Rózsa), SZRKK Székesfehérvár, 2008. Sári János-Somody Bernadette: Alapjogok. Osiris Kiadó, Budapest, 2008. Scharle Ágota: A rokkantnyugdíjazás növekedésének munkapiaci okai, megjelent: Cseres-Gergely Zs. és Scharle Á., (szerk): Munkaerőpiaci Tükör 2007, Közelkép: Jóléti Ellátások és Munkakìnálat, MTA-KTI és OFA, 2007. Schindler Rózsa: Az osztrák program hasznosításának lehetőségei a székesfehérvári Rehabilitációs Modellközpont tevékenységében. Megjelent: Rehabilitációs modellek (szerk: Dr Tauszigné Czakó Zsuzsanna) Budapest, Magyar Távoktatási Alapítvány, 2008. Szauer Csilla: A különféle szolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának kiemelt szerepe, tanulmány Foglalkozási rehabilitáció módszertani kérdései, FSZK, Budapest, 2009.

122

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Szellő János (szerk.): Foglalkozási rehabilitáció módszertani kérdései. FSZK, Budapest, 2009. (www.fszk.hu) Szellő János (szerk.): Munkaerőpiaci segítő szolgálat. Módszertani kézikönyv. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Foglalkozási Rehabilitációs Titkárság, Budapest, 2003. (www.szmm.gov.hu) Szellő János: A foglalkozási rehabilitáció elmélete és gyakorlata jegyzet ELTE BGGYPK, Budapest, 2009. http://e-oktatas.barczi.hu/extra/tudasbazis/ Tausz Katalin: Egyenlőtlenségek és különleges bánásmód. Fundamentum, 1998. Ajánlott irodalom 2001. évi népszámlálás. 12. A fogyatékos emberek helyzete. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2003. 4M tréneri kézikönyv. Zala Megyei Munkaügyi Központ, Zalaegerszeg, 2005. A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal eljárásrendje a rehabilitációs járadékban részesülő személyekkel való együttműködés szakmai szabályairól (forrás megjelölése nélkül) A mentori tevékenység elmélete és módszertana. Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllő, 2009. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet háromoldalú egyezményei a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztatásáról. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2003. A szociális munka etikai kódexe Adorján Zsuzsanna–Sarkadi Sándor–Soponyainé Harta Andrea: Munkanélküliség, rehabilitáció. Révai Digitális Kiadó, Budapest, 2006. Amador, Xavier: Nem vagyok beteg, nincs szükségem segítségre! Hogyan segítsünk a mentális betegségben szenvedőknek a kezelés elfogadásában? Lélekben Otthon Kiadó, Budapest, 2008. Anderson, W.–Beckett, C.–Chitwood, S.–Hayden, D.: Next steps: Planning for employment. Alexandria, In F.R. Rusch. ‚Supported Employment, Models, Methods and Issues. Sycamore Publishing, Illinois, USA, 1985. Andor Ildikó: Mozgásszervi rehabilitáció In: Rehabilitáció, 2006. (16. évf.) 1. sz. 6-12. Arieti, Silvano: Skizofrénia a családban. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1995. Aubel Ervin–Csányi Zsuzsanna–Halmos Szilvia–Vég Katalin: A fogyatékos személyek foglalkoztatásának motiválása – javaslatok a jogszabályi környezet módosítására. Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége, Budapest, 2008. B. Kakas Gizella (szerk.): A-TÍPUSÚ VISELKEDÉS Szöveggyűjtemény Kézirat. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Nemzeti Tankönyvkiadó 1993. Babor, Thomas F.–Higgins–Biddle, John C.: Rövid intervenció. A kockázatos és ártalmas ivás kezelésében. Budapest, Kiadja az Országos Addiktológiai Intézet 2006.

123


Bábosik István: Alkalmazott neveléselmélet. OKKER Kiadó, Budapest, 2003. Bakó Tihamér dr.: Sorstörés. A trauma lélektana egy pszichoterapeuta szemszögéből. Psycho Art, Budapest, 2009. Benczúr Katalin (szerk.): A Munkahelyi Gyakorlat program bevezetési és működési kézikönyve. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Budapest, 2008. Berde Csaba–Dajnoki Krisztina (szerk.): Esély Egyenlőségi Emberi Erőforrás Menedzsment. Debreceni Campus Kht., Debrecen, 2007. Beregi Anna (szerk.): Jelentés a munkaképesség megőrzésére fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről. Állami Számvevőszék, Budapest, 2007. Béres Ágnes–Donáth Attila–Gazsi Adrienn–Murányi Beáta: Munkahelyfeltárás a gyakorlatban. Kézenfogva Alapítvány, Budapest, 2008. Billédi Katalin–Csákvári Judit (szerk.): Felkészülés a rehabilitációs tevékenységre. ELTE GYFK, Budapest, 2007. Billédi Katalin–Csákvári Judit (szerk.): Rehabilitáció és pszichológia, készségfejlesztés. ELTE GYFK, Budapest, 2007. Bíró S. dr.–Barányi O. dr.–Juranovics I. dr.–Kovács M. dr. (fordította): DSM–IV Diagnosztikai kritériumai zsebkönyv. Váci ÁFÉSZ Nyomda, Animula Egyesület. BNO X Zsebkönyv. Budapest, 1998. Bodrogi Andrea dr.–Bulyáki Tünde–Harangozó Judit dr.–Gordos E.–Ian R. H. Fallon: Szenvedélybetegek közösségi rehabilitációjának módszertana. In.: Kísérletek a szenvedélybetegek közösségi ellátásának kialakítására Magyarországon. Módszertani segédlet, Forrás Lelki Segítők Egyesülete, Debrecen, 2006. Buda B. dr.: Az addikciók pszichoterápiája. In.: Demetrovics Zs. (szerk.): Az addiktológia alapjai. III. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2009. Buda B. dr.: Keretek, stratégiák, műveletek a lelki segítésben. A tanácsadás és a pszichoterápia struktúrái és feltételei. Kézirat. Buda Béla dr.: Drogmegelőzés, szándékok, dilemmák és perspektívák. In.: Addiktológia IV. évfolyam I. szám (73–88. oldal) Budapest, 2005. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Animula Kiadó, Budapest, 1986. Bús Imre-Péchy Benjamin-Szabó Ernő-Szente István: Játékok a személyiség- és közösségfejlesztés szolgálatában. (szerk. Bús Imre) PTE IGYFK, Szekszárd, 2003. Comolli, Loic–Etchart, Nicole–Varga Éva–Varga Péter: Sikeres társadalmi vállalkozás. Üzleti ismeretek az értelmi fogyatékos, autista emberek foglalkoztatásához. Kézenfogva Alapítvány, Budapest, 2007. Csabai Márta–Csörsz Ilona–Szili Katalin: A gyógyító kapcsolat élménye. Kézikönyv és oktatólemez a kapcsolati készségek fejlesztéséhez. Oriold&Társai Kiadó, Budapest, 2009. Családterápiás olvasókönyvek 1–21. (eddig megjelent) kötetei. Stern, Daniel N.: Anya születik. Arról, hogyan változtatja meg az anyaság átélése örökre az embert? 9. fejezet Különleges igények: koraszülött és fogyatékos babák. (127-140. oldal), Animula Kiadó, Budapest

124

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Dávid Andrea – Gadó Márta – Csákvári Judit: Látássérült emberek elemi és foglalkozási rehabilitációja. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Budapest, 2008. Demetrovics Zs. (szerk.): Az addiktológia alapjai. I-IV. kötetek, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2009. évtől Dr. Pálhegyi Ferenc: Személyiséglélektani kalauz. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982. Dr. Pető Zoltán–Stifánné Alexi Mária–Szűcsné Domokos Anikó: Rehabilitáció. Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2006. Kübler Ross, Elisabeth: A halál és a hozzá vezető út. Gondolat, Budapest, 1988. Erdélyi Rita-Tankó Gabriella-Varga Erika-Szűcs Dániel-Mészáros János: A foglalkozási rehabilitáció, ezen belül a mentori programmal szerzett tapasztalatok a kecskeméti pszichiátriai ellátásban. In.: Psychiatria Hungarica, 2008. (23. évf.) 4. sz. 235-238. Exterdéné Zsurkai Ilona–Szarkáné Kövi Márta: Segítő kapcsolat. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 2005. Fekete Péter: Szerencsejáték életre-halálra. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2005. Fiszter Ildikó: Mozgásszervi rehabilitáció. Medicina Kiadó, Budapest, 2009. Fogyatékkal élő/megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci esélyeinek növelése – kézikönyv. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium – Zala Megyei Munkaügyi Központ, Zalaegerszeg, 2004. Fónai Mihály–Fónainé Pásztor Enikő–Szabóné Orosz Éva–Zolnai Erika: Integráció vagy kirekesztődés, Az értelmileg akadályozott emberek foglalkoztatásának változó formái. Debrecen Megyei Jogú Város Városi Szociális Szolgálat, Debrecen, 2004. Fonyó Ilona–Pajor András (szerk.): Fejezetek a konzultáció pszichológiájának témaköréből. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest, 2000. Füzesi Zsuzsanna–Ivády Vilmos–Busa Csilla–Varga Ivett–Tistyán László: A rokkantak helyzete és a foglalkozási rehabilitáció a Dél-Dunántúlon. Fact Intézet, Pécs, 2004. Garai Dóra: Profil. Munkaképesség-mérés. Kézenfogva Alapítvány, Budapest, 2008. Gere Ilona-Szellő János: A foglalkozási rehabilitáció fejlesztésének iránya és eszközrendszere (II. rész). In.: Munkaügyi szemle, 2006. (50. évf.) 11. sz. 31-35. Gere Ilona: Paradigmaváltás a megváltozott munkaképességű személyek ellátásában - a rehabilitációs járadék intézménye. In.: Kapocs, 2009. (8. évf.) 42. sz. 62. Gordosné dr. Szabó Anna: Gyógypedagógia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1982. Gordosné Szabó Anna: Bevezető általános gyógypedagógiai ismeretek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2004. Gyuris J.–Szilárd J. (szerk.): Organikus pszichiátria az orvosi gyakorlatban. Felelős kiadó: Dr. Szilárd János, Gyula Kiadó, 1991. Hajduska Marianna dr.: Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2008. Hajnal György: Adalékok a magyarországi közpolitika kudarcaihoz. Felelős kiadó: Menner Ákos, Budapest, 2008. II. rész Esettanulmányok 5. 1. sz. esettanulmány: A tűcsereprogramokkal kapcsolatos közpolitika. (71–93. oldal); 7. 3. sz. esettanulmány: A mozgásukban korlátozottak parkolása. (115-137. oldal).

125


Heckl–Ad–Schell: Rehabilitáció és betegápolás. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2000. Herzog Csilla: A rehabilitáció, normalizáció és integráció fogalmak kapcsolata a fogyatékos személyek foglalkoztatásával, kulturális, művészeti fejlesztésével és a lakóotthonokkal. In.: Fejlesztő pedagógia : pedagógiai szakfolyóirat, 2007. (18. évf.) 5. sz. 24-30. Horesnyi Julianna: A rehabilitációs járadékról dióhéjban - a munkáltató szemszögéből . In.: Munkaügyi Szemle, 2007. (51. évf.) 11-12. sz. 76-77. Horváth Péter (szerk.): Egyenlő esélyű hozzáférés – képzési anyag. Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Budapest-Tapolca, 2005. Horváth Péter: A társadalom fogyatékosügyi (köz)gondolkodása alakulásának és alakításának néhány aspektusa. In.: Sándor István (szerk.): Az értelmi fogyatékossággal élők helyzetének jogi aspektusa és az új Polgári Törvénykönyv tervezete. Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete, Budapest, 2008. Izsó Lajos: A rehabilitációs szakértés és komplex megközelítése. In.: Munkavédelem és biztonságtechnika, 2008. (20. évf.) 4. sz. 23-27. Janovics László–Szászvári Karina: A képességek alapján történő munkaerő-kiválasztás módszertana. Baranya – Somogy – Tolna – Zala Megyei Munkaügyi Központok kiadványa, 2000. Jókai Erika: A foglalkoztatási rehabilitáció támogatása műszaki megoldásokkal és technikai eszközökkel. In.: Munkavédelem és biztonságtechnika, 2009. (21. évf.) 3. sz. 25-30. Juhász Ferenc–Kovács Gábor–Lökkös Attila–Németh László: A foglalkozási rehabilitációs bizottságokban végzett minősítési eljárások tapasztalatai. Zárótanulmány. Disertus Bt., Budapest, 2006. Juhász Ferenc-Somlay Géza: A társadalombiztosítási orvosszakértői rendszer kialakulásáról, illetve az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről (ORSZI). In.: Munkavédelem és biztonságtechnika, 2008. (20. évf.) 2. sz. 13-19. Juhász Ferenc: Új komplex rehabilitációs program Magyarországon. In.: Rehabilitáció, 2008. (18. évf.) 2-3. sz. 70-71. Kálmán Zsófia dr.: Bánatkő. Sérült gyermek a családban. Bliss Alapítvány, Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1994. Kappéter István (szerk.): A rehabilitáció alapproblémái. Szociális Munka Alapítvány Kiadványai, Budapest, 1993. Kemény Ferenc: Az önállóság ösvényei. Szociális segítő – Mozgássérültek sorozat. LABORA Bt., Budapest, 1997. Kertész Adrienn: A foglalkozási rehabilitáció pszichológiai szempontú kockázatelemzése, az eredményes foglalkoztatás feltételei. In.: Munkavédelem és biztonságtechnika, 2009. (21. évf.) 2. sz. 10-17. Keszi Roland–Horváth Péter–Könczei György: Intellektuális fogyatékossággal élő emberek a munka világában. In.: Bass László (szerk.): Amit tudunk és amit nem … …az értelmi fogyatékos emberek helyzetéről Magyarországon. Kézenfogva Alapítvány, Budapest, 2008.

126

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Kafetsios, Konsantinos: A munkaügyi szolgálatok felmérési gyakorlata a fogyatékossággal rendelkező emberek vonatkozásában az európai országokban. Baranya – Somogy – Tolna – Zala Megyei Munkaügyi Központok kiadványa, 2000. Kováts András – Tausz Katalin: Gyorsjelentés a fogyatékos emberek helyzetéről. SZSZSZ, Budapest, 1997. Könczei György–Keszi Roland–Komáromi Róbert: Kutatási zárótanulmány a fogyatékos és megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásáról a TOP 200 adatbázis alapján. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest, 2002. Körmendi Lajos (szerk.): Óda a fényhez. Vak és gyengénlátó költők és írók antológiája. Vakok Gyengénlátók Országos Szövetsége, Budapest, 1992. Kullmann Lajos: A rehabilitáció jövője Magyarországon. In.: Fejlesztő pedagógia: pedagógiai szakfolyóirat, 2009. (20. évf.) 2. sz. 7-8. Kullmann Lajos: Kutatómunka a rehabilitációban: problémák és lehetőségek. In.: Rehabilitáció, 2009. (19. évf.) 1. sz. 18-21. Lada László (szerk.): A túlsó part messze van. Tudományos konferencia a funkcionális analfabetizmusról. Megye Képviselő-testülete Pedagógiai Intézete Békéscsaba, 1996. Lewis Hermann, J.: Trauma és gyógyulás. Háttér Kiadó, Budapest, 2003. Lóránth Ida: Egyedülálló komplex rehabilitációs ellátás. In.: Kórház, 2009. 10. sz. 54-56. Madridi Nyilatkozat a befogadó társadalom alapja a diszkrimináció-mentességgel párosuló pozitív cselekvés. Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2005. Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon 2002. II. negyedév. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2002. Menyes Csaba: Az elmélet fejlődése és a rehabilitáció tudománya. In.: Rehabilitáció, 2008. (18. évf.) 1. sz. 48-49. Menyes Csaba: Elmélet mindenkinek, rehabilitáció keveseknek (pénzzel): Kit szolgál az elméletünk? In.: Rehabilitáció, 2008. (18. évf.) 1. sz. 50-51. Mészáros Gabriella: Az orvosi rehabilitációval párhuzamosan végzett munkapszichológiai tevékenység - a későbbi biztonságos munkavégzés egyik meghatározója. In.: Munkavédelem és biztonságtechnika, 2009. (21. évf.) 1. sz. 19-24. Mórotz Kenéz–Perczel Forintos Dóra (szerk.): Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt., 2006. Nyitrai Imre (szerk.): Dolgoz6ok az Aktív Műhelyben! Kézikönyv az értelmi fogyatékos, autista emberek foglalkoztatásához. Kézenfogva Alapítvány, Budapest, 2007. O’Brien, J.–O’Brien, C.L.: Members of Each Other: Perspectives on Social Support for People with Severe Disabilities. In.: Nisbet, J. (Ed). Natural Supports in School, at Work, and in the Community for People with Severe Disabilities. Paul Brooks, Baltimore, Maryland, 1992. OMMF Felügyeleti Főosztály: Összefoglaló jelentés a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók rendkívüli országos munkabiztonsági és munkaügyi célvizsgálat tapasztalatiról. OMMF, Budapest, 2004.

127


Orbán Péter (szerk.): Integrációs lépcső. Közösségi alapú foglalkoztatás. Napra Forgó Közhasznú Kft. Érd, 2009. Orbán Péter (szerk.): Modellek az integrációra. „Dolgozni velük és értük”. Napra Forgó Kht. Érd, 2008. Palkovics Rozália Natália: Munkahelyi Gyakorlat. Értelmileg akadályozott tanulók munkavállalását elősegítő komplex program. Kézikönyv. Salva Vita Alapítvány, Budapest, 2004. Pandula András (szerk.): Segédlet a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférés megteremtéséhez. Komplex akadálymentesítés. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, Budapest, 2009. Pandula András: Az egyetemes tervezés. Épített Környezetért Alapítvány, Budapest, 2006. Plette, R. dr.: A munkapszichológia gyakorlati kérdései. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2002. Plette, R. dr.: Pszichés és pszicho-szociális kockázatok vizsgálatának jelentősége. In.: Foglalkozás-egészségügy folyóirat 2003. év VII. évfolyam 4. szám 29–35. Prónay Beáta–Szabó Anna (szerk.): Útban a foglalkoztatás felé. ELTE GYFK, Budapest, 2007. Prónay Beáta–Szabó Anna (szerk.:): Rehabilitációs tanítás, a rehabilitáció alternatívái, további módszerek. ELTE GYFK, Budapest, 2007. Pulay Gyula: A megváltozott munkaképességű személyek támogatási rendszere társadalmi-gazdasági hatékonyságának vizsgálata. Állami Számvevőszék Kutató Intézete, Budapest, 2009. Rebecca Woolis, M.F.C.C: Hozzátartozók könyve. Amikor szeretteink közül valaki elmebetegségben szenved. Korlátozottan Cselekvőképes Személyek Hozzátartozóinak Érdekvédelmi Szövetsége, 2003. Rezsőfi István: A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci integrációját elősegítő protokoll. Összefoglaló. Hajdú-Bihar Megyei Munkaügyi Központ, Debrecen, 2006. Robert D. Hare: Kímélet nélkül. A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa. Háttér Kiadó, Budapest, 2004. Sallai Julianna Rozália-Ormos Gábor: A megváltozott munkaképességű, krónikus mozgásszervi betegséggel élő emberek anyagi helyzete és jövőképe. In.: Rehabilitáció, 2009. (19. évf.) 1. sz. 22-25. Schindler Rózsa–Petróczi Ferenc: Híd a munkaerő-piacra – Támogató szolgáltatások a megváltozott munkaképességű embereknek, munkáltatóknak, a foglalkozási rehabilitációban érintett szervezeteknek. Székesfehérvári Regionális Képző Központ, Székesfehérvár, 2008. Skultéty László: A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása. Helyzetkép és javaslatok. GKI Gazdaságkutató Zrt., Budapest, 2007. Soós Zsolt: A szociális munka alapjai. Commenius Bt., Pécs, 2005. Szabó Sz. dr. (gondozta): I.”Kézenfogva” Nemzetközi Konferencia „Sérült ember a családban” Lillafüred, 1995. aug. 25-26. Felelős kiadó: Szilágyi Mihály.

128

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ Széchey Rita: A látásrehabilitációról a szemorvos szemével. In.: Szociális munka: a Szociális Munka Alapítvány folyóirata, 2006. (18. évf.) 1. sz. 40-43. Társadalmi jellemzők és ellátórendszerek, 2008. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2009. Tasnádi Ágnes: Rehabilitáció I. Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2006. Tatelbaum, Judy: Bátorság a gyászhoz. PONT Kiadó, Budapest, 1998. Tauszigné Czakó Zsuzsa (szerk.): Rehabilitációs modellek 2. Magyar Távoktatási Alapítvány, Budapest, 2002. Tringer László dr.: A mentális és a viselkedési rendellenességek jelentősége. In.: Dr. Juhász F. (szerk.): A funkcióképesség, a fogyatékosság és a megváltozott munkaképesség véleményezéséhez. Medicina Kiadó, Budapest, 2004. Watzlawick, Paul-Weakland, John H.-Fisch, Richard: Változás. A problémák keletkezésének és megoldásának elvei. Gondolat Kiadó, Budapest, 1990. Wells, H.G.: A vakok országa. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1969. Wells, H.G.: A vakok országa. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1969. Zalabai Péterné: Munkaerő-piaci szolgáltatások módszertani kézikönyv. Motiváció Alapítvány, Budapest, 2006.

Fontosabb folyóiratok Addiktológia, a Magyar Addiktológiai Társaság hivatalos folyóirata Dr. OG info, droginformációs lap EMBERTÁRS, ökumenikus lelki gondozói és mentálhigiénés folyóirat Esély: társadalom- és szociálpolitikai folyóirat, Kurt Lewin Alapítvány FEHÉR HANGOK Mentálhigiénés csoport Kft egészségnevelő kiadványa Fogyatékosság és társadalom – A fogyatékosságtudomány és a gyógypedagógia folyóirata, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Fundamentum: az emberi jogok folyóirata, Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ Gyógypedagógiai Szemle, Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete Kapocs, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Klubhíradó, kiadja az Alkoholizmus Elleni Megyei Egyesületek és Klubok Országos Szövetsége, Kőszeg, megjelenik évente 6 alkalommal Munkavédelem és biztonságtechnika, Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány ÖsszHang, a felhasználók, segítők és szakmabeliek rajzait, írásait közli. Kiadó: Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, ingyenes lap Rehabilitáció, Orvosi Rehabilitáció és a Fizikai Medicina Magyarországi Társasága

129


További rendkívül színvonalas, korszerű jegyzet, szöveggyűjtemény, illetve oktatási célra készült film érhető el az alábbi honlapon http://e-oktatas.barczi.hu/extra/tudasbazis/ http://moodle.disabilityknowledge.org/ http://egyenlobanasmod.hu

8. TÁJÉKOZÓDÁST SEGÍTŐ INFORMÁCIÓK A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ TERÜLETÉRŐL

8.1. Tájékozódás a világhálón és a fontosabb honlapok jegyzéke Az ügyfél szükségleteinek megfelelő szolgáltató megtalálásához kétféle tudásra egészen biztosan szükség van. Egyrészt ismerni kell azokat az elsősorban helyben vagy a szolgáltatás hatékonyságával arányban álló, tömegközlekedéssel megközelíthető szolgáltatókat, akiket ajánlani lehet. Másrészt legalább alapismeretekkel rendelkezni kell az egyes szolgáltatások konkrét tartalmáról; másképpen megfogalmazva azt, hogy a szolgáltatás milyen igényre tud reagálni, milyen hatékonysággal. Elképzelhető, hogy a komplex rehabilitációs mentornak a fenti ismeretek megszerzéséhez tájékozódnia kell. Erre kiváló lehetőséget nyújt a világháló. A világháló általánosan ismert kereső-programjainak (Google, Yahoo, Altavista, Lycos, AltaVizsla, Origo, Index stb.) a bemutatását ezen a helyen mellőzöm. Ugyanakkor sorra veszek néhány kevéssé ismert lehetőséget. Ha írásokat, előadásokat keresünk, amiből a komplex rehabilitációval kapcsolatos tudásokhoz juthatunk, úgy javasolom • ha .ppt előadásokat, .pdf vagy .doc fájlokat keresünk: http://www. powerpoint-search.com/ • könyvek és tudományos igényű cikkek keresésére: http://books. google.hu/ és http://scholar.google.hu/ • azt a keresőprogramot, ahol magyar folyóiratok tartalomjegyzékében kereshetünk: http://www.matarka.hu/ • a Munkaügyi Kutatások Információs Rendszerét: http://mukutir. telco-system.hu/index.plt • és ha felsőoktatási intézményen keresztül is képes regisztrációra: http://eisz.om.hu/ A továbbiakban pedig a teljesség igénye nélkül következzenek a komplex rehabilitáció tekintetében fontosabb linkek:

130

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ 8.2.1. A fogyatékosságügy fontosabb honlapjai • Európai Fogyatékosságügyi Fórum http://www.edf-feph.org/ • Európai fogyatékosságügyi kutatások hálózata http://www.disabilityeurope.net/ • Fogyatékossággal Élők Jogairól szóló ENSZ Egyezmény http://www. un.org/disabilities/default.asp?navid=12&pid=150 • Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága http://www. ohchr.org/EN/HRBodies/CRPD/Pages/CRPDIndex.aspx • Fogyatékos emberek az Európai Unióban http://ec.europa.eu/social/ main.jsp?catId=429&langId=hu • Országos Fogyatékosügyi Tanács: http://www.fogyatekosugy.hu 8.2.2. Fogyatékosságügyi érdekvédelmi szervezetek fontosabb honlapja: • Afázia – az Újrabeszélők Egyesülete http://www.aphasie.hu/ • Autisták Országos Szövetsége http://www.esoember.hu/ • Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete http://demoszthenesz.hu/ • Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége http://www.efoesz.hu/ • Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa http://www.feszt.info/ • Halmozottan Sérültek Szülőszövetsége http://www.haserulsz.hu/ • Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete http://www.macie.hu/ • Mental Disability Advocacy Center http://www.mdac.info/ • Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége http://www. meosz.hu/ • Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Érdekvédelmi Szövetsége http://www.mvgyosz.hu/ • Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum http://www.pef.hu/ • Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége http://www.sinosz.hu/ • Siketvakok Országos Egyesülete http://www.siketvak.hu/ 8.2.3. Fogyatékosságügyi szolgáltató szervezetek, munkáltatói szövetségek fontosabb honlapja • Autista Személyek Farmjainak Nemzetközi Hálózata http://www. autismnet.net/ • Baltazár Színház http://www.baltazarszinhaz.hu/ • Épített Környezetért Alapítvány http://www.labor5.hu/fr_akad.html

131


• • • • • • • • • • • • •

Hallatlan Alapítvány http://www.hallatlan.hu/ Jelnyelvi Oktatók Egyesülete http://www.jelnyelvoktatas.hu/ Jeltolmácsok Országos Szövetsége http://www.josz.hu/ Kézenfogva Alapítvány http://www.kezenfogva.hu/ Látássérült Személyek Rehabilitációs Szakembereinek Országos Szövetsége http://www.lareszegyesulet.hu/ Magyar Logopédusok Szakmai Szövetsége http://www.mlszsz.fw.hu/ Magyarországi Akkreditált Munkaadók Országos Érdekvédelmi Szövetsége http://maesz.eu/ Munkaesély Szövetség http://www.munkaesely.hu/ Nonprofit Média Központ Alapítvány http://www.nonprofitmedia.hu/ Rehabilitációs Mérnökök és Rehabilitációs Szakemberek Országos Egyesülete http://www.rehabinfo.hu/ Suli-Soft Design – a webes alkalmazások akadálymentesítője http:// www.suli-soft-design.hu/ Szociális Foglalkoztatási Hálózat http://szfh.hu/ Védett Szervezetek Országos Szövetsége http://www.vszosz.hu/

8.2.4. Fogyatékosságügyi pályáztatást végző fontosabb szervezetek honlapjai • ESZA Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. http://www.esza.hu/ • Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány http:// www.fszk.hu/ Dobbantó Program http://www.dobbantok.hu/bekoszonto.php Foglalkozási rehabilitáció módszertani kérdései http://elearning.fszk.hu/ • Nemzeti Civil Alapprogram http://www.nca.hu/ • Nemzeti Fejlesztési Ügynökség http://www.nfu.hu/ • Országos Foglalkoztatási Közalapítvány http://www.ofa.hu/ 8.2.5. A megváltozott munkaképesség, fogyatékosság minősítése • Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság http://www.onyf.hu/ • Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal http://www.orszi.hu/ • Munkaerő-piaci Pszichológiai Tanácsadó Rendszer http://psycho. unideb.hu/mptr/

132

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ 8.2.6. Az egészségügyi rehabilitáció néhány honlapja • Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet http://www.rehabint.hu/ • Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága http://rehab.hu/ 8.2.7. A látássérültek elemi rehabilitációban közreműködő szervezetek honlapjai • • • • • • • • •

Fehérbot Alapítvány http://www.feherbot.hu/ Ki-Látás Alapítvány http://www.ki-latas.hu/ Kreatív Formák Alapítvány http://www.kreativformak.hu/ Látássérültek Észak-Magyarországi Regionális Rehabilitációs Központja Alapítvány http://www.latasrehab.hu/ Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete http://www.larke.hu/ Siketvakok Országos Egyesülete http://www.siketvakrehab.hu/ Szempont Alapítvány http://www.szempontalapitvany.hu/ Vakok Állami Intézete http://www.vakokintezete.hu/ Vakok és Gyengénlátók Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete http://www.gyorivakok.hu/ujrehabkozpont.htm

8.2.8. A foglalkozási (képzési) rehabilitáció néhány honlapja • Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat http://www.afsz.hu/ • Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány Egyenlő Esélyű Hozzáférés http://www.hozzaferes.hu/index.php • Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet http://www.nszfi.hu • Pécsi Regionális Képző Központ – digitális platform http://www. prkk.hu/platform/default.asp • Tolerancia Erősítő Innovációs Szövetség http://www.te-is.hu/index.htm • Vakok és Gyengénlátók Országos Egyesülete – Új látásmód project http://www.vgyke.com/ujlatasmod/ 8.2.9. Az alternatív munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtó szervezetek honlapjai • 4M módszer (ahol a szolgáltatók is megtalálhatók) http://www. megvaltozott.hu/ • Támogatott Foglalkoztatás

133


Esélyegyenlőség Alapítvány http://www.befogadas.hu/ Életet Segítő Alapítvány http://www.eletetsegito.hu/ Fogd a Kezem Alapítvány http://www.fogdakezemalapitvany.hu/ Kék Madár Alapítvány http://www.kek-madar.hu/ Salva Vita Alapítvány http://www.salvavita.hu/ Szimbiózis Alapítvány http://www.szimbiozis.net/ • Komplex munkaerő-piaci szolgáltatás Motiváció Alapítvány http://www.motivacio.eoldal.hu/ Soteria Alapítvány http://www.soteria.hu/ Szigony Alapítvány http://www.szigonyalapitvany.hu/ Sziti Kulturális és Mentálhigiénés Egyesület http://www.tiszanet.hu/sziti/ • Munkaasszisztens program Regionális Szociális Forrásközpont Nonprofit Kft. http://www.rszfk. hu/

134


135

A KOMPLEX REHABILITÁCIÓ

Recommend Documents