KLÍMABARÁT VÁROSOK Kézikönyv az európai városok klímaváltozással kapcsolatos feladatairól és lehetőségeiről

BELÜGYMINISZTÉRIUM

KLÍMABARÁT VÁROSOK Kézikönyv az európai városok klímaváltozással kapcsolatos feladatairól és lehetőségeiről Készült az Európai Unió magyar elnöksége keretében Budapest, 2011

Kérjük, kötetünkre a következő módon hivatkozzon: Belügyminisztérium – VÁTI Nonprofit Kft. (2011), Klímabarát városok – Kézikönyv az európai városok klímaváltozással kapcsolatos feladatairól és lehetőségeiről, Belügyminisztérium – VÁTI, Budapest

A kötet a Belügyminisztérium felkérésére és támogatásával készült

Helyettes államtitkár: Dr. Szaló Péter Főosztályvezető: Dr. Tompai Géza Témavezető: Dr. Iván Andrea

VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Nonprofit Kft. (VÁTI) Vezérigazgató: Dr. Vereczkey Zoltán Igazgató: Horkay Nándor Partnerintézmény: Városkutatás Kft., Budapest

Szerkesztette: Szerzők:

Közreműködők:

Közreműködő intézmények:

Salamin Géza; Kohán Zoltán; Dobozi Eszter; Dr. Péti Márton Antal Z. László (MTA Szociológiai Kutatóintézet) 9., 10. Dr. Czira Tamás (VÁTI) 6. Dobozi Eszter (VÁTI) 1., 5. Ekés András (Városkutatás Kft.) 5., 11., 13. Ertsey Attila (KÖR Építész Stúdió Kft.) 7. Gerőházi Éva (Városkutatás Kft.) 11., 13. Ginter Gábor (VÁTI) 7.3.4. Györe Ágnes (VÁTI) 12.3. Kohán Zoltán (VÁTI) 1.2.3., 1.2.4., 8., 12.1., 12.2. Lajtai Ádám (VÁTI) 11.4. Leidinger Dániel (MTA Szociológiai Kutatóintézet) 9., 10. Dr. Péti Márton (VÁTI) 2., 3., 12. Rideg Adrienn (VÁTI) Függelék, 9. Salamin Géza (VÁTI) Bevezető, 4. Selmeczi Pál (VÁTI) 6. Somfai Ágnes (VÁTI) 4.5, 4.6., 4.7 Somogyi Eszter (Városkutatás Kft.) 11., 13. Antal Z. László (2., 9); Brodorits Zoltán (jó példák); Cserni Tímea (4.); Fenyősi Fanni (fordítás); Györe Ágnes (Függelék); Hipszki Mónika (fordítás, ábrák); Hoffmann Csilla (jó példák); Horváth Sára Erzsébet (7.); Keith Thorpe (13.); Kohán Zoltán (1., 2., 3., 5., 6., 7.); Kőrös Éva (fordítás); Lajtai Ádám (8., 12., jó példák); Leidinger Dániel (2.); Madarász Anett (Függelék, jó példák); Mészáros Bence (Függelék, jó példák); Nagy András (5., 9., 11., Függelék); Németh bence (Függelék); Németh Sarolta (fordítás); Pálvölgyi Tamás (7.); Pernyész Péter (jó példák); Prokai Réka (2.); Ricz Judit (4.8.).; Rideg Adrienn (1., jó példák); Sain Mátyás (3., 10., design); Salamin Géza (2., 3.); Sütő Attila (4.4.); Szabó Balázs (2., 12., jó példák); Szankó Gergő (fordítás); Szobi Veronika (jó példák); Dr. Tomay Kyra (4.8.); Topa Zoltán (jó példák); Vékony Ágnes (fordítás) Vaxjö Városa, Vaxjö, Svédország Pro EcoEnergia Ltd., Bansko, Bulgária EOS Group, Oostende, Belgium Greve Önkormányzata, Greve, Dánia Koppenhága Városa, Koppenhága, Dánia An Taisce, Írország Stockholm Városa, Stockholm, Svédország Madrid Városi Tanács, Madrid, Spanyolország Trondheim Önkormányzata, Trondheim, Norvégia Tampere Városa, Tampere, Finnország Riudecanyes Városi Tanács, Riudecanyes, Spanyolország Valladolid Városi Tanács, Valladolid, Spanyolország Norvég Helyi és Regionális Önkormányzatok Szövetsége, Norvégia Közlekedési, Építésügyi és Regionális Fejlesztési Minisztérium, Szlovákia Terres en Ville, Franciaország KÖR Építész Stúdió Kft. Klímabarát Települések Szövetsége MTA Szociológiai Kutatóintézet A példákat beküldő közreműködők teljes felsorolása a Függelékben található

TARTALOMJEGYZÉK KLÍMABARÁT VÁROSOK EGY EGÉSZSÉGESEBB ÉS ÉLHETŐBB EURÓPAI UNIÓÉRT ELŐSZÓ ÖSSZEFOGLALÓ BEVEZETŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

6 8 10 14

1.

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA 1.1. A városklíma 1.2. A klímaváltozás következményei Európa egyes régióiban 1.2.1. Fő klímatényezők változásának várható tendenciái 1.2.2. Európai városok éghajlatának várható változásai 1.2.3. A változó városklíma társadalmi, gazdasági, környezeti hatásai 1.2.4. A modellezés és sérülékenység vizsgálatok szerepe

21 21 22 24 24 26 29

2.

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA 2.1. Az európai városi klímapolitika rendszere 2.1.1. Alulról és felülről is építkezzünk 2.1.2. A fenntarthatóság integrált megközelítését alkalmazzuk! 2.2. „Klímapartnerség”: szektorok közötti közös felelősségvállalás 2.3. Mit tehetünk helyi önkormányzati szinten? 2.4. Többszintű kormányzás (városvezetés) 2.4.1. Kormányzati együttműködés a városok és a regionális/nemzeti szint között 2.4.2. Klímabarát városhálózatok 2.4.3. Város és vidéke klímabarát kapcsolatai 2.5. Néhány fontos átfogó városvezetési (kormányzási) tématerület 2.5.1. Globális klímaigazságosság városi szinten 2.5.2. Klímabarát közbeszerzés 2.5.3. Az intézményrendszer klímatudatos kialakítása 2.5.4. Városi gazdaságpolitika: zöld gazdaság (green growth), helyi gazdaságfejlesztés

32 32 32 33 33 35 36 37 40 41 42 42 43 44 44

3.

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE 3.1. A multidimenzionális integráció korlátai a városklíma tervezésében 3.2. Általános városi klímacélok és elvek 3.3. Az integráció eszközei a klímatervezésben 3.3.1. A klímatervezés optimális szintjei 3.3.2. A klímaváltozás stratégiai tervezési integrációjának típusai 3.3.3. Önálló és beágyazott városi klímatervezési folyamatok és tervek 3.4. A városi klímatervezés fő lépései 3.4.1. Tervezési alapfeltétel: a városok klímabarát politikai klímája 3.4.2. A „klímatervezés tervezése” 3.4.3. Hogyan kezdjük? – Helyzetfeltárás a klímatervezésben 3.4.4. Hova tartsunk és hogyan? – Célok és eszközök kijelölése a klímatervezésben 3.4.5. A siker fokmérői – Monitoring, értékelés és indikátorok a klímatervezésben 3.4.6. Kinek mi a dolga? – A végrehajtási rendszer kialakítása a klímatervezésben

46 46 48 49 49 49 50 55 55 55 55 56 57 57

4.

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT 4.1. Szerkezet és klíma 4.2. Kompakt és tagolt 4.3. A többközpontúság 4.4. Város és vidéke együttműködés, a városok területi terjeszkedésének kezelése 4.4.1. Élelmiszert a környékről! A helyi‐várostérségi gazdaság erősítése 4.4.2. Szétterül a város: az urban sprawl jelenség és következményei 4.4.3. Közös értékválasztás, felelősségvállalás és markáns policy szükséges 4.4.4. Területi tervezés a városrégió szintjén: fenntarthatóság és klímaszempontok a különös tekintettel a város‐vidék kooperációra 4.5. Városi közterek klímabarát kialakítása 4.6. Zöldfelületek növelése és fejlesztése 4.6.1. A városi zöldfelületek jelentősége a városklíma szempontjából 4.6.2. Különböző lehetőségek a városok zöldítésére

59 59 64 67 69 69 70 71

3

72 75 76 77 78

4.6.3. 4.6.4. 4.7. 4.8. 4.8.1. 4.8.2. 4.8.3. 4.8.4.

Megfelelő zöldfelület‐gazdálkodás kialakítása Zöld a város körül Beépített területek rehabilitációja A városszerkezet alakításának alapvető eszköze Tervek A helyi társadalom felelőssége – A lakosok bevonása Átlátható partnerség a gazdasági szereplőkkel Tervekhez kapcsolódó kommunikáció és segítségnyújtás

81 82 83 85 86 87 88 89

5.

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS 5.1. Mitigációs lehetőségek a városi közlekedésben 5.1.1. A városi közlekedési igények csökkentése 5.1.2. Fenntarthatóbb közlekedési módok elterjesztése 5.1.3. A közlekedési eszközök fajlagos üvegházhatású gáz kibocsátásnak csökkentése 5.2. Alkalmazkodási lehetőségek a városi közlekedésben 5.2.1. A közösségi közlekedési hálózat felkészítése 5.2.2. Út‐ és járdahálózat felkészítése

91 92 92 93 103 110 110 111

6.

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS 6.1. Mitigációs lehetőségek a települési energetikában 6.1.2. Energiahatékonysági és energiatakarékossági intézkedések, beruházások 6.1.3. A megújuló energiaforrások települési szintű hasznosítása 6.2. Adaptációs lehetőségek a települési energetikában

114 115 117 121 136

7.

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK 7.1. Épületeink fosszilis energia fogyasztása 7.2. Építészeti lehetőségek a klímaváltozás megelőzésére ‐ mitigáció 7.2.1. Energiatudatos építés – építészeti lehetőségek az éghajlatváltozás mérséklésére 7.2.2. Energiatudatos építkezés 7.2.3. Épületek majdnem nulla energiafogyasztással 7.3. Alkalmazkodás és felkészülés az éghajlatváltozásra az építőiparban 7.3.1. Alkalmazkodás a hőhullámokhoz, a szélsőséges időjárási eseményekhez, viharokhoz 7.3.2. Árvízbiztos építés 7.3.3. Az épületállomány felkészítése a vízhiányos körülményekre 7.3.4. Műemlékvédelem

138 138 141 141 145 149 156 157 158 159 163

8.

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA 8.1. A vízgazdálkodás felkészítése a szélsőséges időjárási helyzetekre 8.1.1. Vízrendezés 8.1.2. Alternatív vízforrásokra épülő vízhasználat 8.1.3. Árvízvédelem 8.1.4. Tengerparti térségek és klímaváltozás 8.2. Az ivóvízellátás felkészítése 8.3. Szennyvízkezelés 8.4. A hulladékgazdálkodás klímavédelmi szempontú átalakítása

167 167 169 172 174 179 182 184 188

9.

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE 9.1. A helyi egészségügyi intézményrendszer 9.2. A helyi katasztrófavédelem 9.2.1. Polgári védelmi hatóságok 9.2.2. Egészségügyi szervezetek felkészítése a szélsőséges időjárási eseményekre

192 192 195 195 197

10.

KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA 10.1. A klímatudatos szemléetmód erősítése 10.1.1. A társadalmi értékrend megváltoztatásának jelentősége 10.1.2. Lehetőségek a társadalom klímatudatosságának erősítésére 10.2. Közösségformálás – klímatudatos helyi közösségek

201 201 201 202 206

11.

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK MEGSEGÍTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁSBAN 11.1. Vízzel és annak hiányával kapcsolatos tényezők, hatások, lépések

209 210

4

11.2. 11.3. 11.4.

Széllel kapcsolatos jelenségek, hatások és lépések Hőmérsékleti szélsőségekkel kapcsolatos jelenségek, hatások és lépések Hátrányos helyzetű térségek fejlesztése

211 212 213

12.

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE 12.1. A klímaváltozás jelenségének gazdasági hatásai 12.2. A mitigáció és adaptáció gazdasági hatásai 12.2.1. A mitigációban rejlő gazdasági lehetőségek 12.2.2. Az adaptációban rejlő gazdasági lehetőségek 12.3. Városok a környezettudatos gazdasági megoldások útján 12.3.1. A zöld gazdaság és a városok 12.3.2. A növekedés motorja: zöld munkalehetőségek és ágazatok 12.3.3. K+F és innovációk a zöld növekedésért 12.3.4. A lakosság környezeti felelősségvállalásának növelése a zöld növekedésért 12.3.5. Felelős gazdasági fejlődés 12.4. Városok a helyi gazdaságfejlesztésért

216 216 218 218 220 221 221 222 225 226 226 226

13.

A JAVASOLT KLÍMAVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK TÁRSADALMI HATÁSAI 13.1. Városi közlekedés 13.2. Települési energiagazdálkodás 13.3. Energetikai tanúsítványok 13.4. Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra

231 231 232 234 235

FÜGGELÉK: VÁROSI KLÍMAVÉDELEMMEL ÉS KLÍMAADAPTÁCIÓVAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓBÁZIS I. Nemzetközi szabályozások, ajánlások, útmutatók jegyzéke II. Fontosabb hazai város‐ és klímapolitikai jogszabályok jegyzéke III. Néhány városi klímavédelemmel és ‐adaptációval foglalkozó európai tudás és információs hálózat, szervezet 245 IV. Indikátorkészletek: lehetőségek a városi klímaváltozás és beavatkozások mérésére V. A városi klímavédelem jó példái – az eUrópai városok és országok közreműködésével

236 236 240

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM TÁRGYMUTATÓ

269 282

250 258

5

KÖSZÖNTŐ

KLÍMABARÁT VÁROSOK EGY EGÉSZSÉGESEBB ÉS ÉLHETŐBB EURÓPAI UNIÓÉRT Az Európa 2020 Stratégiát az Európai Unió abból a nagyra törő célból hozta létre, hogy egy időben talál megoldást a gazdaság helyreállítására és a jövőbeni kihívások kezelésére. Fontos, hogy az európai növekedés okosabb, szociálisan befogadóbb és mindenekelőtt fenntarthatóbb legyen. A stratégia sikeressége megkívánja a kormányzat, a magánszektor és a civil szervezetek széles körének erőfeszítéseit és közreműködését – mint ahogy az is kétségtelen, hogy a városoknak döntő szerepet kell vállalni a közös célok elérése érdekében. A városok és az Európa 2020 közötti szilárd kapcsolat megteremtésére valójában két okunk is van. Az első a városok – mint a gazdasági fejlődés és innováció kulcsfontosságú központjai – egyedülálló lehetősége a környezetbarát, okos és szociálisan befogadó növekedésre. A városokban kell a társadalmi kirekesztettség és szegénység kérdésére megoldást találjunk, és a városi térségek azok, ahol az energiatakarékosság legnagyobb lehetőségeit találjuk. Szükségünk van városainkra, mint a tudatos gazdasági fejlődés motorjaira is. A második ok természetesen a szükséges beruházások által támasztott jelentős igény a pénzügyi eszközökre. A helyhatóságok munkáját segítő egyik ilyen eszköz lehet a kohéziós politika. Európa politikai napirendjén mindig is prioritást fog élvezni az új energiarendszerek megvalósítása, új munkahelyek és vállalatok teremtése és a társadalmi innováció elősegítése. Ideális esetben ez a folyamat integrált módon történik. A klímaváltozás kérdése egyértelművé teszi, hogy szükség van egy átfogó, jól koordinált megközelítésre, aminek egyik kulcsfontosságú része a gazdasági fejlődés, társadalmi kérdések és környezeti fenntarthatóság közötti összhang és szinergia megteremtése. A környezetbarát, „zöld” gazdaság és az ökológiai innovációk egyszerre képesek munkahelyeket teremteni és a CO2‐kibocsátást csökkenteni. Az öko‐hatékony városi infrastruktúrába való befektetések virágzó üzleteket teremtenek, és több embert csábítanak a munkaerőpiacra. A foglalkoztatottság magasabb szintje pedig végre segíthet legyőzni a jövedelemtől függő és energiapazarló fogyasztói szokásokat, továbbá az új, klímabiztos növekedés ösztönzéséhez szükséges pénzügyi forrásokat biztosíthatja. A városok talán legfigyelemreméltóbb tulajdonsága az, hogy egyszerre jelentenek kihívást és megoldást is az éghajlatváltozásra. Becslések szerint a világ városainak energiaigénye a teljes energiafelhasználás kétharmadát teszi ki és ezzel a CO2‐kibocsátás mintegy 70%‐át okozzák. Ennek az aránynak a csökkentése valóban komoly kihívás, azonban éppen a sűrű városszerkezetnek köszönhetően a városoknak lehetőségük van igen energiatakarékos módon működni. Ez a kompaktság, ami a rövidebb közlekedési távolságokban is kifejeződik, közvetlen hatással van a ritkább autóhasználatra és a tiszta városi közlekedési rendszerek működésére is. Hasonlóképpen az erőforrás‐ igényes fűtési rendszerek sikere is az agglomerálódás és koncentrálódás előnyeihez kötődik. Végül, a városok a fogyasztás és innováció központjai. A népesség több mint 73%‐a a városokban él, emiatt kulcsszerepet játszanak az új fogyasztói szokások előmozdításában és a környezetbarát technológia meghonosításában. Mivel a város az első kapcsolódási pont az állampolgárok és a közigazgatás között, a városi szintű intézkedések a polgárok számára kézzel foghatók és jól láthatók – ebben a helyzetben elengedhetetlen a helyiek felhatalmazása, bizalma. Ehhez járul még hozzá az Unió egész területén történő kapcsolat‐ és hálózatépítés a városok és a helyhatóságok között, ami elengedhetetlen a kölcsönös tanulás és az új, klímatudatos módszerek terjesztéséhez.

6

KÖSZÖNTŐ

Tekintettel arra, hogy a legtöbb városnak sem hatalma, sem anyagi eszköze nincs a hatékony klímaváltozási terv megvalósításához, a kohéziós politikai műveletek képesek a változtatásra. Már a jelenlegi, 2007–2013‐as programozási időszakban is nagyjából 50 milliárd eurót, azaz a kohéziós politika rendelkezésére álló költségvetés 14%‐át fordították a klímaváltozás elleni harc intézkedéseire, és a klímaváltozási tevékenységek a jövőben is a legfőbb prioritást fogják élvezni. A városokkal és régiókkal közösen folytatjuk a beruházásokat az ökológiai innovációba, a megújuló energiaforrásokba és energia‐megtakarításba, a tiszta városi közlekedésbe és más, klímabarát városi infrastruktúrákba. Ebben pedig a városainknak vezető szerepet kell vállalniuk. Városaink létfontosságúak ahhoz, hogy a fejlődést tudatos, fenntartható és társadalmilag befogadó módon vigyük véghez, hiszen ezek a mi legreményteljesebb eszközeink a klímaváltozással szembeni versenyben való győzelemhez. Szükségünk van városainkra egy egészséges és élhető Európai Unióhoz.

Johannes Hahn az Európai Bizottság regionális politikáért felelős elnöke

7

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége fontos témakörként foglalkozik a városfejlesztéssel, hangsúlyt fektetve a városok fenntartható fejlődésének kérdésére egy olyan időszakban, amikor a globális kihívások jelentősen befolyásolhatják minden város életét. Az európai várospolitikai gondolkodáshoz a Magyar Elnökség éppen ezért két globális trend – a klímaváltozás és a demográfiai változások – városi kihívásának témakörével kíván hozzájárulni. Míg a városi demográfiai kihívások vonatkozásában egy átfogó európai értékelő jelentés született meg, addig a kézben tartott kézikönyv a városok klímaváltozás elleni küzdelméhez kíván az európai tudásbázis szélesítésével hozzájárulni. 2011. első féléve az Európai Unió jövőjéről való gondolkodás szempontjából fontos időszak, hiszen a tavaly elfogadott EU 2020 Stratégia irányai alapján és az ötödik Kohéziós Jelentés eredményeire építve zajlik a jövő kohéziós politikájának meghatározása. Ebben az időszakban különösen fontosnak tartjuk, hogy a városokkal kapcsolatban minél több releváns tudás segíthesse a városi dimenzió helyes megjelenítését a Kohéziós Politikában. Ugyanakkor az Unió stratégiai céljainak sikeres megvalósításához alapvető fontosságú, hogy a különböző szereplők, köztük az európai városok önkormányzatai is megfelelő tudással rendelkezzenek teendőikhez, egyebek mellet a klímaváltozás elleni küzdelemben is. A kihívásokat jelentő globális változások minden ember életére befolyással lehetnek, a káros folyamatok mérséklése, azaz a mitigáció és a változások következményeinek kezelése, az adaptáció közös felelősségünk. Különösen érvényes ez a klímaváltozás jelenségére, amely földrajzilag eltérő módon, de a világ legtöbb területén változásokat hozhat, veszélyeket hordoz. Az éghajlat‐módosulás okai és főként következményei jelentős részben a városi területeken koncentrálódnak. A városok mikro‐ és mezoklímája a globális változás nélkül is eltér a kevésbé urbanizált területek éghajlatától, amit az éghajlatváltozás tovább erősíthet. A klímaváltozás és az erre adandó várospolitikai válaszok mára az integrált városfejlesztés egyéb kérdésével együtt az európai gondolkodás szerves részévé váltak, amit több dokumentum is jelez. A 2007‐ben elfogadott Lipcsei Charta a fenntartható európai városokkal kapcsolatban hangsúlyozza az integrált városfejlesztési politika kialakításának szükségességét, melynek célja koordinálni a várospolitika központi területeinek térbeli, ágazati és időbeli szempontjait, miközben a fenntarthatóság általános témakörén belül a klímaváltozás kérdését is kiemelten kezeli. A Lipcsei Charta az integrált városfejlesztési politika nagyobb mértékű hasznosítása érdekében ajánlásokat fogalmaz meg a kiváló minőségű közterületek létrehozására és fenntartására, az infrastrukturális hálózatok modernizálására és az energiahatékonyság növelésére, amelyek egyúttal a klímabarát városfejlesztés irányait is kijelölik a városok számára. A francia elnökség idején, 2008‐ban Marseille‐ben megrendezett városfejlesztésért felelős miniszterek találkozóján született nyilatkozat három tématerülete közül az egyik explicite szorgalmazza a klímaváltozás figyelembevételét a városfejlődéssel összefüggésben. E dokumentum felhívta a figyelmet a városok lehetséges szerepére a klímaváltozás kezelésében, a beruházások szükségességére e témakörben, továbbá szorgalmazza a tudás‐ és tapasztalatcserét, a helyi energetikai, klíma‐ és közlekedéspolitika kialakítását és a várostervezés szerepét, a kompakt és fenntartható városok támogatását.

8

ELŐSZÓ

A 2010. június 22‐én a spanyol EU‐elnökség ideje alatt elfogadott Toledói Deklaráció is kiemelt figyelemmel kezeli az integrált városfejlesztést és nagy hangsúlyt fektet az integrált szemlélet közös értelmezésének szükségességére. A miniszterek a Toledói Referencia Dokumentumban egyebek mellett környezeti vonatkozásban hangsúlyozták a metropolisz térségek és a városok szerepét a klímaváltozás elleni küzdelemben. Az Európa 2020 Stratégia céljai között is szerepel a megújuló energiák jobb kihasználása, az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklése, az öko‐hatékonyság előtérbe helyezése, melyek egyben a városklíma alakulását is befolyásolják. A kézben tartott kötet a magyar EU‐elnökség kezdeményezésére és koordinációjával, valamint számos európai ország és város közreműködésével készült el. Alapfeltevésünk az, hogy a klímavédelemben és általában a fenntarthatóság megteremtésében jelentős felelőssége van a városi szintű válaszoknak, a helyi cselekvésnek, amelyhez integrált stratégiai megközelítésre van szükség. A városok, városrégiók vezetői, együttműködésben a nemzeti és európai politikákkal, a gazdaság szereplőivel és a társadalmi partnerekkel a városok szintjén tehetnek azért, hogy az életünket befolyásoló klímaváltozás mérséklődjék és hogy megfelelő adaptáció révén a változások ne veszélyeztessék az európai polgárok életminőségét. A kézikönyv a városok vezetése számára készült, döntéshozóknak, a folyamatokat menedzselő tisztviselőknek és az ő munkájukat támogató szakembereknek. A kötet az integrált megközelítést szem előtt tartva kitér a városok fejlesztésének és működtetésének majd minden területére. Átfogó jellegéből adódik, hogy specializált szakemberek számára korlátozott mértékben tud mélyebb, technikai tudást nyújtani. A városi klímavédelem előmozdításában a kézikönyv csupán egy lépés a sok egyéb törekvés között. A témakörben már eddig is számos tanulmány, például módszertani dokumentum született, amelyekre e kötet építeni tudott. Jelen kézikönyv egy további lépésként – az eddigi eredményeket részben összegezve – egy új struktúrában, a városi önkormányzatok eszközei felől közelítve mutatja be a városok lehetőségeit. Tisztában vagyunk vele, hogy a klímaváltozás kezelésével kapcsolatos ismeretek szinte napról napra bővülnek. Éppen ezért ezúton is bátorítjuk a kötet valamennyi olvasóját, hogy a kötetben leírtakat adaptálja saját városa viszonyaihoz, vigye azokat tovább, illetve egészítse ki és maga is járuljon hozzá e bővülő városklíma‐tudás építéséhez.

Dr. Pintér Sándor Belügyminiszter

9

ÖSSZEFOGLALÓ

ÖSSZEFOGLALÓ Napjaink egyik legfontosabb globális kihívása a klímaváltozás, amely minden európai város lakosságának életminőségére hatással van. Európa erősen urbanizált része bolygónknak, ahol a lakosság majdnem háromnegyede városokban él. A városok szerepe elvitathatatlan a klímaváltozás szempontjából, mind a kibocsátások csökkentése, mind az alkalmazkodás terén. A városok felelősek a globális energiafelhasználás és a kibocsátások túlnyomó részéért. Európában pedig az üvegházhatású gázkibocsátás 69 %‐a származik a városokból. Ugyanakkor a városi térségekben koncentrálódnak a kiváltó okok mellett a káros hatások is, melyekkel szemben gyakran sérülékenyebbek is. A városi szintű intézkedések és helyi akciók a klímaváltozás káros hatásai elleni védelem és általánosságban véve a fenntarthatóság kiemelt részét jelentik. A releváns nemzeti és EU‐s politikákra építve, a gazdasági szereplőkkel és társadalmi szervezetekkel együttműködve a városok vezetői valóban képesek arra, hogy a megfelelő lépéseket, intézkedéseket megtegyék mind a klímaváltozás káros hatásainak megelőzésére, mind az azokhoz való alkalmazkodásra. Magyarország e kérdésben a Klímabarát városok című kézikönyvvel járul hozzá a városok támogatásához a klímaváltozás elleni küzdelemben. Az éghajlatváltozás okozta káros hatások elkerülése és az általa kínált lehetőségek kihasználása kreatív, jól felkészült városvezetést, rugalmas és alkalmazkodóképes településirányítást kíván. A kötet ehhez kíván európai tudást nyújtani a városirányításban dolgozók számára a városok lehetőségeiről és feladatairól. Földrajzilag igen változatosak a klímaváltozással kapcsolatos kihívások az Európai Unió területén belül is, nincsen egységes modell a követendő politikára, és általános megoldások sem léteznek. Azonban számos olyan megközelítés és lehetséges eszköz létezik, amelyek megfelelő adaptációval a legtöbb esetben eredményesen alkalmazhatók. A városok klímaváltozással kapcsolatos lehetőségei a települések fejlesztésének, működtetésének és polgáraik, intézményeik mindennapi életének majdnem minden szegmensét érintik. Az állami költségvetés forrásainak csökkenésével a gazdasági szereplők közreműködése egyre fontosabb, így a helyi önkormányzatoknak is ki kell alakítaniuk az erősebb zöld gazdaságra és a helyi gazdaságfejlesztésre irányuló ösztönzési módszereiket. A kézikönyv bemutatja azokat a területeket, ahol az éghajlatváltozással összefüggésben a városok cselekedhetnek. Megismerhetjük azokat a városi önkormányzatok által elérhető eszközöket és lehetőségeket – a klímabarát város pilléreit –, amelyek jó szolgálatot tehetnek a megelőzés és az alkalmazkodás területén egyaránt. A helyi hatóságok számos olyan közvetlen eszköz birtokában vannak – például az intézményeik, a helyi szabályozások, adók, pénzügyi ösztönzők és beruházások –, amelyekkel a városi klímavédelemben élni tudnak. Emellett azoknak az eszközöknek is legalább ilyen fontos szerepe van, amelyekkel az önkormányzatok a többi résztvevőt befolyásolhatják, inspirálhatják. Elsősorban az összehangolt, integrált stratégiák és az irányítás szempontjainak döntő fontosságát kívánjuk hangsúlyozni, hiszen ezek biztosíthatják a számtalan lehetséges beavatkozás ideális kombinációját.

10

ÖSSZEFOGLALÓ

A kézikönyv fő üzenetei, amelyek a klímabarát város alapjait jelentik, a következő 8 pontban foglalhatók össze. 1. Klímapartnerség és többszintű kormányzás a városokban A városok számára széles körű és rendszeres, szervezett partnerség létrehozása ajánlatos, amely a következőket veszi figyelembe: − Együttműködés a város működését érintő nemzeti, regionális hatóságok és önkormányzatok között, összhangban az ágazati politikákkal is. − A városi klímapolitikát széles körre épülő, tartós és jól szervezett partnerség keretében kell kialakítani, mely mind a lakosságot, mind a civil és gazdasági szereplőket magába foglalja. − Integrálni kell a klímabarát szempontokat a szabályozásoktól a lakosság és a gazdasági szereplők tájékoztatásán és ösztönzésén keresztül egészen a közszolgáltatások működtetéséig minden téren. A városi önkormányzat minél több szakterületre támaszkodhat, annál erősebb városi klímapolitikát tud megvalósítani. − A városi klímapolitika kialakításának egyik legfontosabb eszköze lehet a város gazdaságpolitikája, amennyiben az képes a zöld gazdaság céljait és elveit követni, valamint erősíteni a helyi erőforrásokra épülő helyi gazdaságot. − Európai és nemzeti szinten biztosítani kell a városi és városhálózati klímapolitikai kezdeményezések megismerését, és hasznosítani azok tapasztalatait, lehetőleg városi hálózatokon keresztül. 2. Klímatervezés az integrált stratégiákban A városoknak az alábbi elvek szerint érdemes integrálniuk az éghajlati szempontokat saját stratégiáikba: − A városi klímatervezést a város más fejlesztési és irányítási folyamataihoz kell kötni egy integrált, többszintű megközelítéssel, mind a kibocsátás‐csökkentés és ‐megelőzés, mind az alkalmazkodás lehetőségeit figyelembe véve. − A klímaváltozást a városok stratégiai tervezési folyamatának minden egyes lépésénél figyelembe kell venni (helyzetfeltárás, célok és eszközök kijelölése, a nyomon követés és a végrehajtás megtervezése). 3. Klímabarát városszerkezet kialakítása a várostervezés és az övezeti tagolás révén A városoknak törekedniük kell: − a kompakt városszerkezet megteremtésére, amelyben intenzívek a kölcsönhatások és együttműködések, mérsékeltek az utazási távolságok, korlátozott az urbanizált területhasználat kiterjedése és hatékony az energiafelhasználás; − a városszerkezet tagolására beépítetlen területekkel, zöldterületekkel és szellőztetést biztosító zónákkal; − a városon belüli és város körüli utazási, közlekedési szükséglet mérséklésére; optimalizálni kell a munkahelyek, lakóterületek, szolgáltatási és közlekedési hálózatok elhelyezkedését; − a többközpontúság erősítésére nagytérségi, agglomerációs szinten, csakúgy, mint a városszerkezetben; − a városi zöldterületek bővítésére és minőségi fejlesztésére, hálózatba kapcsolva őket; − magánberuházások esetén a barnamezős területek (használaton kívüli ipari területek) hasznosítására, és kerülni kell a zöldmezős beruházásokat. 4. Város és vidéke (város és környéke) együttműködései A helyi önkormányzatoknak és az érintett társadalmi szereplőknek érdemes együttműködniük annak érdekében, hogy: − Erősítsék a város és vidéke munkamegosztáson alapuló együttműködését, úgy, hogy az a város szétterülését megfékezze, megelőzve így a beépített területek összenövését, a fokozott energiafogyasztást és ökológiai funkciójú területek elvesztését. − Korlátozzák a városok szétterülését, megakadályozva a városkörnyéki vidékies területek és természetes zöldterületek beépítését, a város elkerülhetetlen növekedése a közösségi közlekedési útvonalakat kövesse. 11

ÖSSZEFOGLALÓ

−

A városban élők élelmiszerszükségletét mind nagyobb arányban a környék mezőgazdasági termelői biztosítsák, az értékesítési lánc rövidüljön és lehetőleg maradjon a térségen belül.

5. Hátrányos helyzetű társadalmi csoportok és társadalmi következmények Annak érdekében, hogy a városok segítsenek a hátrányos helyzetű csoportokon, és hogy figyelembe vegyék a klímaváltozás társadalmi hatásait, az alábbiakat kell tenniük: − Fokozottan figyelembe kell venni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok érdekeit és kockázatait, hiszen nekik további erőfeszítésekre van szükségük, hogy alkalmazkodjanak a változó körülményekhez. − A városok legyenek fokozott figyelemmel a megelőző és alkalmazkodási intézkedésekkel járó lehetséges negatív társadalmi hatásokra, és ilyen esetben tegyenek ellensúlyozó intézkedéseket, különösen azokban a térségekben, ahol sokan élnek hátrányos helyzetben. 6. Klímabarát építészeti megoldások A helyi építészeti szabályozás és építészeti kultúra fejlesztése során a városoknak a következőkre érdemes kiemelt hangsúlyt fektetni: − Megelőzés – hatékony energetikai megoldások az építészetben, energiatudatos építészet (pl. passzívház, alacsony szén‐dioxid‐kibocsátású épületek). − A háztartások energiafogyasztásának mérséklése (fűtés, hűtés, világítás), megújuló energiák felhasználása (pl. nap‐ és geotermális energiafelhasználás). − Víztakarékosság és újrahasznosítási megoldások, újrahasznosítható, környezetbarát építőanyagok alkalmazása az építészetben. − Az épületállomány felkészítése a szélsőséges időjárási helyzetekre. − Holisztikus, mindenre kiterjedő (építőanyag‐gyártás, építés, használat, bontás/újrahasznosítás) energia‐, költség‐ és károsanyag‐kibocsátás elemzés készítése az épületek teljes életciklus‐ elemzése során. 7. Klímatudatos magatartás és életmód A helyi hatóságok számára előnyös, ha növelik a lakosok környezeti felelősségét. A mindennapi életmód az oktatás, a kultúra, az ismeretterjesztő kampányok, események által is befolyásolható, annak érdekében, hogy megerősítsék a − közös felelősséget a városi környezet állapotáért és a közös társadalmi értékek kialakítását; − klíma‐ és környezettudatos életmódot: például utazási szokások, fogyasztási szokások és piaci kereslet kialakítása; − klímaváltozás következményeinek megismertetését, a tudásmegosztást; − helyi erőforrások hasznosításának ösztönzését, a helyi termelők marketingjét; − helyi közösségek kohézióját, összetartó erejét, ennek érdekében a társadalmi, kulturális és vallási intézmények lehetőségeinek bővítése szükséges. 8. A klímabarát városok további főbb szektorális pillérei − A városok sokat tehetnek a klímaváltozás megelőzéséért önmagában már azzal is, hogy mint helyi piacok megerősítik a helyi, részben önellátó gazdaságot, amelynek célja a helyi igények kielégítése helyi erőforrások által mind a városokban, mind annak vidéki környezetében. − Klímabarát, fenntartható, alacsony szén‐dioxid‐kibocsátású, de versenyképes és biztonságos városi tömegközlekedés kialakítása, előtérbe helyezve a gyalogos és a kerékpáros közlekedést, valamint a változó klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodást (pl. árnyékolás, légkondicionálás, infrastrukturális elemek). − Biztosítani kell a hatékony és energiatakarékos energiagazdálkodást, kombinálva a zöld‐ és a helyi energia‐előállítást a helyi gazdaság fejlesztésével, megújuló energiák felhasználásával és a városi hulladékból készült biogáz előállításával. − Fenntartható, természetközeli városi vízgazdálkodási rendszer kialakítására van szükség, szoros együttműködésben a vízgyűjtő terület többi településével. A műszaki infrastrukturális szolgáltatásokat fel kell készíteni a változó környezeti feltételekre, különösen az árvízvédelem, közlekedésbiztonság szempontjából.

12

ÖSSZEFOGLALÓ

−

Olyan katasztrófavédelmi intézkedéseket kell tenni és olyan egészségügyi szolgáltatásokat kell létrehozni, amelyek az egyre gyakoribb és jelentősebb környezeti kockázatokat sikeresen képesek kezelni (árvíz, hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék, tengerszint‐emelkedés, hőhullámok, vízhiány, ipari katasztrófák, havária helyzetek). Növelni kell az ezzel foglalkozó intézmények, szervezetek felkészültségét és a lakosság tudatosságát..

A kézikönyv a városok vezetése számára készült, döntéshozóknak, a folyamatokat menedzselő tisztviselőknek és az ő munkájukat támogató szakembereknek, mindazoknak, akik hazai vagy európai szinten a városi‐regionális vagy ágazati fejlesztéspolitikák megalkotásában, megvalósításában részt vesznek, érintettek, különösen az európai városok munkatársainak. Kérjük őket, használják és terjesszék, ismertessék meg másokkal is a kézikönyvet, cselekedjenek ajánlásai szerint, és kezdeményezzenek további vitákat, gyűjtsenek véleményeket, tapasztalatokat másoktól is helyi és országos szinten egyaránt. A könyv megpróbál tudástárként szolgálva azoknak kiindulópontot nyújtani, akik nyitottak ajánlásait megfogadni és saját tapasztalataikkal kölcsönösen kiegészíteni.

13

BEVEZETŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

BEVEZETŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ A tisztelt olvasó által éppen most tanulmányozott kötet a 2011‐es magyar EU‐elnökség keretében elkészült, „Climate‐Friendly Cities – A Handbook on the Tasks and Possibilities of European Cities in Relation to Climate Change” című kézikönyv magyar nyelvű változata. Ez a széles európai közönségnek szánt kötet egy sokrétű szakmai információkat tartalmazó kézikönyv, melyet a magyar felhasználó a nemzeti és helyi, városi szintű szabályozási, város‐ és klímapolitikai környezet ismeretében hasznosíthat. Egy átfogó, szakmai útmutatóul szolgáló kiadványt kívántunk kibocsátani, melyhez az örvendetesen gyarapodó hazai szakirodalmak, valamint a hazai szakmai szervezetek tudásanyaga további elmélyülést biztosít. Globális kihívás a városoknak A klímaváltozás napjaink egyik legfontosabb globális kihívása és szinte egyetértés van a jelenség emberi (antropogén) eredetét illetően. Az elmúlt száz évben a globális felszíni átlaghőmérséklet 0,74°C‐kal, míg a tengerszint 17 cm‐rel emelkedett. Amennyiben a jelenlegi trendek tovább folytatódnak és az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása nem csökken jelentősen, olyan visszafordíthatatlan folyamatoknak leszünk tanúi a következő évtizedekben, amik jelentős változásokat okoznak a társadalmi, gazdasági és környezeti rendszereinkben. A klímaváltozás hatása eltérő az egyes európai régiókban, és nagyban függ a klímaváltozás mértékétől, az ökológiai és társadalmi‐gazdasági rendszerek érzékenységétől, kitettségétől és a társadalom adaptációs képességétől. Mindezek a kihívások akkor kezelhetők kielégítően, ha a fejlődésben paradigmaváltás következik be és az alacsony széntartalmú gazdaságra való áttérés mihamarabb megvalósul. A klímaváltozás kihívása szükségessé teszi az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors és korai visszafogását európai és világszinten egyaránt. Európa a globális évi antropogén eredetű közvetlen ÜHG‐kibocsátások körülbelül 12 %‐áért felelős, és jelentős erőfeszítéseket tesz a kibocsátások visszafogása érdekében globális és európai szinten egyaránt. Az európai államok és az Európai Unió komoly felelősséget vállal bolygónk környezeti állapotáért. Ez a törekvés az Európa 2020 Stratégiában határozottan meg is fogalmazódik, és az ehhez köthető tevékenységeket az EU költségvetési alapjai támogatják. A kibocsátások visszafogása mellett egyre inkább előtérbe kerül a változó klímához való alkalmazkodás kérdése is, mivel a kibocsátások visszafogásának hatása késleltetetten jelentkezik és a klímaváltozás már elkerülhetetlen folyamat. A klímaváltozással szemben Európa régiói és ágazatai eltérő sérülékenységűek, ezért az adaptációs stratégiák kialakítása során figyelemmel kell lenni az egyes területek jellegzetességeire is. Különböző kutatások bizonyítják, hogy bár az adaptáció jelentős költségekkel jár, az időbeni és arányos beavatkozás hatékonyabb, mint az adaptáció elmaradása. Európa lakosságának kétharmada városi terekben él, és a városok szerepe elvitathatatlan a klímaváltozás szempontjából. A városok felelősek a globális energiafelhasználás és a kibocsátások 60‐ 80%‐áért. Európában az üvegházhatású gáz kibocsátásának 69 %‐a a városokból származik. A városok elhelyezkedése és jellege (pl. tengerparti területeken, ártereken épült városok), az itt élő nagyszámú hátrányos helyzetű és idős lakosság, a koncentrált infrastruktúra és gazdasági aktivitás különösen sérülékennyé teszi a városokat a tengerszint emelkedésével és a szélsőséges időjárási eseményekkel szemben, ami megfelelő intézkedések nélkül egyre nagyobb kihívást jelent a központi és helyi hatóságok, a helyi vállalkozások és lakosok számára, ugyanakkor lehetőséget is jelent a megfelelő és időbeni döntések és intézkedések meghozatalára. 14

BEVEZETŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

A klímaváltozás kihívásai és az Európa 2020 Stratégia fő célkitűzései Az EU 2020 Stratégia legfontosabb mutatóinak célértékei az éghajlatváltozással kapcsolatos városfejlesztési beavatkozások stabil támogatásával érhetők el: − A 20/20/20‐as éghajlatra és energiára vonatkozó célkitűzések (3. Célkitűzés: az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítása, az energia hatékonyabb felhasználásának növelése és a szükségletek kielégítése megújuló forrásokból származó energiával) közvetlenül kapcsolódnak a városokhoz, mivel a legfontosabb energiafelhasználók és üvegházgáz‐kibocsátók közé tartoznak. − Az 1. Célkitűzést, azaz a 20–64 év között levő népesség foglalkoztatottságának 69%‐ról 75%‐ ra való növelését a zöld gazdaság és a helyi gazdaságfejlesztés támogathatják – mindkét folyamat kulcsfontosságú a klímabarát városok gazdaságpolitikájában. Ezek a zöld növekedést elősegítő beavatkozások magas foglalkoztatottsági arányt teremtenek mind a képzett, mind a képzetlen munkavállalók körében. − A klímabarát városfejlesztés és menedzsment jelentősen hozzájárul a 2. Célkitűzéshez, azaz a K+F tevékenységekbe való beruházások növekedéséhez (ennek 2020‐ra az EU GDP‐jének 3%‐át kell kitennie). A többnyire technológia‐intenzív mitigációs és adaptációs intézkedések innovatív megoldásokat igényelnek. Ezek a gyorsan terjedő innovatív megoldások gyakran helyi szinten állíthatók elő, vagy éppen helyi szintű alkalmazásukra és fejlesztésükre van szükség. Mindenesetre a klímaváltozás mint városi jelenség sok globális, regionális és legfőképpen helyi szintű alkalmazott kutatást igényel. − A szegénységben élő, kirekesztett társadalmi csoportok még inkább sebezhetőek a klímaváltozás negatív hatásaival szemben. Ezeknek a csoportoknak az életkörülményeit jelentősen javíthatják a városok klímaváltozáshoz alkalmazkodó intézkedései – különösen ha figyelembe veszik a megfizethetőség és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok speciális helyzete közötti kapcsolatot. Így ezek az erőfeszítések új lehetőségeket biztosíthatnak az 5. Célkitűzéshez, és a fentebb említett csoportokat kiemelhetik a szegénységből, ezzel is hozzájárulva az átlagos szegénységi küszöb alatt élő európai lakosság EU 2020 Stratégiában tervezett 25%‐ra való visszaszorításához. A klímaváltozás, azon belül is főként a felmelegedés okai a városokban koncentrálódnak, csakúgy, mint a hatások és a megoldandó problémák. Az urbanizált területek beépített felületei jobban felmelegszenek, főként az intenzív közlekedés miatt koncentráltan jelentkezik az üvegházhatású gázok emissziója és mindehhez az infrastruktúrák, a fűtés, a közlekedés és a termelés közvetlen hőhatása – úgynevezett hősszennyezés – is hozzájárul, miközben a beépítések zártsága miatt kisebb a légmozgás és az átszellőzés lehetősége. A beépített területeken a felmelegedésen túl természetesen számos egyéb ökológiai feltétel módosulása is felerősödik, mint például a levegő páratartalmának változása, a vízháztartás felborulása. A klímaváltozáshoz kapcsolódó lehetséges veszélyek, például természeti katasztrófák, élelmiszerhiány, vagy az élelmiszerárak növekedése intenzívebben fenyegetik az urbanizált területeket, mivel itt az egyes hatások koncentrálódnak, több embert érintenek. Mindez azt jelenti, hogy a klímaváltozás kezelésében a városok szerepe mind a kibocsátások csökkentésében, a mitigációban, mind a következményekhez való alkalmazkodásban (adaptációban) meghatározó. Célok és megközelítésmód A Klímabarát városok című kézikönyv azzal a küldetéssel született meg, hogy a klímaváltozás városi összefüggéseinek területén eddig összegyűlt európai tudásra és tapasztalatokra építve segítséget adjon a városok vezetői, szakapparátusai, illetve a városok fejlesztésével foglakozó különböző gyakorlati szakemberek számára a városi települések klímabaráttá tételéhez. A kötet célja, hogy számba vegye a városi hatóságok számára azokat a potenciálisan rendelkezésre álló lehetőségeket, eszközöket, amelyekkel mind a mitigáció, mind az adaptáció területén élni tudnak.

15

BEVEZETŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

A kézikönyv a helyi szintű, azaz városi és városrégiós szintű lehetőségeket kutatja, ezért a nemzeti szintű politikák (szabályozás, beruházások stb.) nem részei ennek a kötetnek, bár azok jelentősége a klímaváltozás elleni küzdelem szempontjából nyilvánvaló. Ugyanakkor nem csak a nagyvárosokat vizsgálja, hanem a kisvárosokat és minden egyéb városi jellemvonással bíró, akár vidéki települést is. A városok klimatikus kihívásai az Európai Unió területén belül földrajzilag meglehetősen sokszínűek, miközben a kérdéskör a városok fejlesztésének, működtetésének és állampolgáraik, intézményeik mindennapi életének majd minden szegmensét érinti. A kötet első fejezetében megkísérli a városi klíma és annak változásának sajátosságait, lehetséges hatásait és ezek jelentőségét leírni, figyelembe véve az Európán belüli földrajzi különbségeket. A különböző földrajzi elhelyezkedések természetesen más és más körülményeket jelentenek, és a klímaváltozás módosíthatja egyes területek alapvető gazdasági tevékenységeit, így például míg a tengerszint változása kifejezetten a part menti városokra és még inkább a szigetekre vannak hatással, a vízgyűjtő területeket és alföldeket pedig az áradások fenyegetik fokozottan, addig a hegyvidéki régiókban a téli sportolási lehetőségek korlátozódhatnak. Nincs tehát egységes szakpolitikai modell vagy megoldási recept, van azonban számtalan olyan megközelítés és lehetséges eszköz, amelyet megfelelő adaptációval a legtöbb esetben sikerrel lehet alkalmazni. A kézikönyv nem lehet teljes körű, és az egyes beavatkozási területek technikai vagy akár finanszírozási részleteire nem terjedhet ki. Ugyanakkor a kötet megkísérli a városi és várostérségi szintű tennivalók valamennyi nagyobb csoportját bemutatni, amit európai városok jó gyakorlatait bemutató példákkal illusztrál. A dokumentumnak elsődleges funkciója a már létező, szinte napról napra bővülő ismeretek összefoglalása, míg új megoldások kidolgozására csak néhány esetben – pl. a klímaintegrált stratégiai tervezés módszertana esetében – vállalkozik. A magyar EU‐elnökség klímaváltozással foglalkozó erőfeszítéseit az Európai Városi Tudáshálózat (EUKN, www.eukn.org) is támogatta, amely ebből az alkalomból a kézikönyvnek egy külön mappát szentelt e‐könyvtárában, mindezt a magyar EUKN központ irányítása alatt. A városi klímával foglalkozó tudásbázis fejlesztését a Referenciakeret a Fenntartható Városokért (Reference Framework for Sustainable Cities, RFSC) egyik kezdeményezése is koordinálta. A kézikönyv nem kereshet megoldást minden városi környezeti problémára, inkább azokra a praktikus megoldásokra koncentrál, amik a helyi szervezetek számára relevánsak lehetnek. A kötet az elméleti megfontolásoknak és analitikai háttérnek csak egy kis részt szentel, ehelyett a gyakorlati intézkedésekre fekteti a hangsúlyt, ezzel eszköztárat biztosítva a városirányítás számára. A kötet számtalan európai város és ország szakmai dokumentumainak jó gyakorlatára tudott építeni. Az Európai Unió számos politikája alapvető kiindulási pontot jelentett a kézikönyvhöz a klímapolitikán, városfejlesztéssel kapcsolatos szakpolitikai dokumentumokon túl, ilyenek például a közlekedéspolitika, az energiapolitika is. Fontos külön is megemlíteni az Európai Unió fenntartható fejlődéssel és városi környezettel kapcsolatos stratégiáját, valamint más, fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzetközi megállapodásokat, illetve az Európai Bizottságnak az Európán belüli éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról kiadott Zöld Könyvét. Több szakmai dokumentum is készült már a városok és a klímaváltozás témakörében, melyek közül fontos kiemelnünk az OECD 2010. évi Cities and Climate Change című publikációját, amely tudományos igénnyel tekinti át a releváns trendeket, a vonatkozó versenyképességi politikákat és az ehhez kapcsolódó kormányzás alapkérdéseit. Az OECD nagy folyamatokat áttekintő könyvét az eszközök praktikus bemutatásával komplementer módon egészíti ki a magyar EU‐elnökség Európára fókuszáló kézikönyve. Fontos megemlíteni, hogy az OECD jelentései átfogóan vizsgáltak más, éghajlathoz kapcsolódó szempontokat, különös tekintettel a gazdasági következményekre, döntően hozzájárulva ezzel a közös erőfeszítésekhez ezen a téren. Hiszünk abban, hogy a városok több megközelítés és eszköz közül válogathatnak saját éghajlatváltozási politikájuk kialakításával kapcsolatban. A városok saját államigazgatáson belüli jogi helyzete javarészt 16

BEVEZETŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

meghatározza azokat a kompetenciákat, amelyek a helyes elemeket válogatják össze a klímapolitikájukhoz, de ennek ellenére mindig van mód a kreatív megoldásokra. Megítélésünk szerint a kreatív egyedi megoldások példái ösztönzőleg hathatnak a többi városra, ezért a kötetben jelentős terjedelmi arányban vannak jelen a tématerületenként megjelenített európai jó példák. A keretes írásokként megjelenő jó gyakorlatok az Európai Unió tagállamai minisztériumainak, városainak közvetlen hozzájárulásaival jöttek létre. A kézikönyv a védekezés kérdései mellett a klímaváltozásban rejlő lehetőségeket, a proaktív szemléletmódot is érinti. A klímaváltozás nem csak a kormány vagy a városok környezeti kihívása, hanem egyben gazdasági lehetőséget biztosít az európai és globális versenyképesség megerősítésére és munkahelyek teremtésére. Ez a fajta innovatív szemlélet, ami a klímaváltozás hatásainak megoldására és csökkentésére, valamint a következményekhez való alkalmazkodásra hivatott, lehet a különböző területek növekvő vonzerejének egyik fő tényezője, ahogy a készletek – különösen a vízkészletek – megóvásának fő tényezője is. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet a városi klímaváltozás és a könyvben javasolt klímavédelmi intézkedések lehetséges társadalmi hatásaira is. A kötet erőssége az integrált szemlélet és az eszközorientáltság együttese, valamint a gyakorlatorientáltság. A kézikönyv újdonsága az a megközelítés és szerkezet, amellyel az önkormányzatok által alakítható vagy befolyásolható eszközcsoportokat tekinti át a városklíma kérdéskörének szempontjából. A kézikönyv nagyobbik része a városok klímaváltozáshoz kapcsolódó teendőit a különböző beavatkozási területek mint szektorok mentén mutatja be (közlekedés, energiagazdálkodás, egyes közszolgáltatások, építészet, vízgazdálkodás stb.) E beavatkozási területek majd mindegyike kapcsán kitér a mitigáció és az adaptáció lehetőségeire egyaránt. A kézikönyv szemléletében ugyanakkor mélyen elkötelezett a különböző szektorok, alrendszerek és megoldások integrálása mellett. A klímatudatos integrált stratégiák kialakításához részletesebb, innovatívnak tekinthető módszertani segítséget ad a kötet harmadik fejezetében. A kötetben hangsúlyos elem a városok területi szerkezetének alakítása is. A leginkább az övezeti szabályozáson keresztül alakítható, klímaszempontból kedvező térszerkezet régiónként és városonként nagyon eltérő lehet, ezért olyan általános szempontokat vezetünk be, amelyek a legtöbb térségben érvényesek lehetnek, külön foglalkozva a város‐vidék kapcsolatokkal és az urban sprawl jelenségével. Városfejlesztés vonatkozásában kézenfekvő az építészet jelentősége, annak helyi szabályozása és gyakorlata. Az európai építészeti szakma számára mára egyértelművé vált a fenntarthatósági és klimatikus szempontok fontossága, az építésügy lehetőségei pedig a klímaváltozáshoz kapcsolódó adaptáció és mitigáció területén figyelemreméltóan bővülnek. Ezeket a kérdéseket a hetedik fejezet kísérli meg bemutatni. A kézikönyv logikája – A klímabarát város alapjai A kézikönyv a városi klímával kapcsolatos lehetőségeket és feladatokat szakterületenként veszi sorra. A kézikönyv mögött az az általános elgondolás húzódik, hogy a klímabarát város koncepcióját a legkülönbözőbb intézkedésekkel a városirányítás területeinek széles körében lehet megvalósítani. Ez a koncepció különböző – a beavatkozást igénylő területeken alapuló – alappillérekre épül, amelyek biztosítják a város éghajlati szempontból kedvező fejlődését. A pillérek legtöbbje a városigazgatás egymástól elkülönült szektorait jelenti (ilyen például a közlekedés, az energiagazdálkodás, bizonyos közszolgáltatások, építészet, vízgazdálkodás stb.), de három alappillér jelentősége önállóan és horizontálisan is kiemelkedőbb: a kormányzás, a klímatudatos, integrált stratégiai tervezés és a városrendezés‐politika által kialakított, megfelelő 17

BEVEZETŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

térbeli szerkezet, ami nem csak a klímára, hanem a többi pillér lehetőségeire is jelentős befolyással bír. A klímabarát város pilléreinek modellje az alábbi ábrán látható.

A klímabarát város alapjai

Használati útmutató a kézikönyvhöz – A kézikönyv felépítése Némi segítség a kiadvány hatékony használatához. Mint már említettük, a kézikönyv általános felépítése a klímabarát városok pilléreit követi. A fentebbi ábra színkódjai a tartalomjegyzékben a különböző témakörökkel kapcsolatos fejezeteket jelölik, ezzel is segítve az olvasó eligazodását a kézikönyvben. A városok klímaváltozással kapcsolatos feladatai és lehetőségei kapcsán a kézikönyv csaknem minden esetben érinti a mitigáció és adaptáció témakörét egyaránt, és ahol releváns, külön alfejezetekben is tárgyalja azokat. Minden fejezet végén találhatók rövid ajánlások, amiből az olvasó képet kaphat az adott rész tartalmáról. Ezek az ajánlások egyben a fejezetek fő üzeneteinek összefoglalói. A legtöbb fejezetben illusztrációk is segítik az olvasót. A kézikönyv tartalma igen sok témára terjed ki, éppen ezért több módon is használható. Mivel egy viszonylag hosszú tanulmányról van szó, a teljes dokumentum áttanulmányozása nem könnyű és nem is várható el a legtöbb olvasótól. Amennyiben az olvasó egy‐egy szakterület kérdéseit, lehetőségeit kívánja részletesebben megismerni, akkor érdemes az egész azzal foglalkozó fejezetet átolvasnia. Ajánlott a könyvet inkább mint egyfajta enciklopédiát forgatni, felütve az egyes, az olvasó számára munkája, érdeklődése szempontjából fontos témaköröknél. A széles körű ismeretek összegyűjtésének éppen az is egyik fő célja, hogy ne csak egyszeri olvasásra szolgáljon a kötet, hanem folyamatosan segítséget nyújtson használóinak a legkülönbözőbb témák, feladatok, problémák, lehetőségek hátterének megismerésében. Amennyiben valaki bevált megoldásokat keres, vagy egy‐egy intézkedés gyakorlati kérdései érdeklik, számos jó példa is rendelkezésére áll. A szövegdobozokban található – szám szerint 85 – kiváló esettanulmány, amelyeket az EU‐tagállamok, valamint Svájc és Norvégia városi hatósága és minisztériumai bocsátottak rendelkezésre. A dobozokhoz megadtuk az adott szervezet elérhetőségét 18

BEVEZETŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

arra az esetre, ha valakinek további információra lenne szüksége, vagy fel akarja venni a kapcsolatot velük. A Függelék további praktikus információkat nyújt az olvasónak. A legfontosabb európai rendeletek, irányelvek és a klímához kapcsolódó várospolitikai dokumentumok, valamint az ezen a területen működő szervezetek fontosabb európai hálózatainak listája mind lényeges kiindulópont a további információszerzéshez és a partnerkapcsolatok, együttműködések kialakításához. A városi éghajlatváltozással kapcsolatos indikátorok gyűjteménye segítséget nyújt a kézikönyvben javasolt intézkedések megvalósításához és az eredmények értékeléséhez. Az elkövetkezőkben szeretnénk az olvasót a kézikönyv egyes fejezeteinek tartalmáról vázlatosan tájékoztatni, megkönnyítve ezzel a részletesebb információk keresését. A kézikönyv a városi klíma jelenségének és a globális változások rá gyakorolt hatásainak bemutatásával kezdődik, az első fejezet a városi klímát és változását, illetve ennek lehetséges hatásait, azok jelentőségét mutatja be, különös tekintettel az Európán belüli földrajzi különbségekre. A szerzők az első pillérnek a megfelelő és többszintű kormányzást tartják, ami képes biztosítani a folyamatos együttműködést a klímavédelem terén. Ezen túl az integrált tervezés a koordináció másik fontos eszköze. A második fejezet néhány szintén kulcsfontosságú, több területet is érintő kérdéssel is foglalkozik, például a klímabarát közbeszerzés vagy az éghajlati igazságosság biztosítása. A kiadvány harmadik fejezete egy innovatív módszertant kínál fel az integrált, az éghajlati szempontokat messzemenően figyelembe vevő stratégiák kidolgozásához. Ez az útmutató lépésről lépésre segíti az éghajlati szempontok stratégiai tervezésbe való integrálását, így hasznos gyakorlati eszköz lehet minden város számára. Fontos tervezési újdonság az is, hogy a döntéshozatalnak és tervezésnek egyaránt a klímamodellek eredményein kell alapulniuk. Erről is szól ez a fejezet. A klímabarát irányítás és tervezés alapvető részei a városi környezeti adatok rendszeres gyűjtése, az intézkedések, programok nyomon követése, a rendszeres és hiteles kommunikáció és az információk mind nagyobb részének átláthatósága, közzététele. A kötet különös hangsúlyt fektet a városszerkezet alakítására. A térszerkezet kialakításának legideálisabb módja a területrendezési, területhasználati politika. Mivel azonban a klímaszempontok figyelembe vételére legalkalmasabb térszerkezet igen eltérő lehet a különböző régiókban és városokban, a fejezet inkább egy sor általános szempontot mutat be, amelyek mindegyik régióban érvényesek lehetnek. Külön figyelmet szentelünk ezek között a város és a környező vidék kapcsolatának, valamint a városi terjeszkedés jelenségének. Fenntarthatósági szempontból a város és az azt körülvevő vidék kapcsolata különösen fontos majdnem minden esetben. A negyedik fejezet emellett figyelmet fordít a városi köz‐ és zöldterületek kérdésére is. A közlekedés az üvegházhatású gázok egyik fő kibocsátója, éppen ezért ez a terület prioritást élvez a városok klímavédelmi feladatai között. Az ötödik fejezet az előnyösebb városi közlekedést, a közlekedéshez való viszonyt és az adaptációs lehetőségeket is taglalja. Ahogy azt a hatodik fejezetben is bemutatjuk, a városok képesek különböző eszközökkel alakítani az energiagazdálkodást is, fokozva ezzel az energiahatékonyságot és ‐megtakarítást, a klíma szempontjából kedvezőbb energiaforrások alkalmazását. Ha a városfejlesztésről beszélünk, értelemszerűen szót kell ejtenünk az építészet helyi szabályozásának és gyakorlatiasságának jelentőségéről is. A mai Európa építészeinek fel kell ismerniük, hogy mennyire fontos a fenntarthatósági és éghajlati szempontok figyelembe vétele. Az adaptációt és mitigációt szem előtt tartó, klímaváltozáson alapuló építészeti szabályozások, módszertani fejlesztések és tudásmegosztás lehetőségeinek száma látványosan bővül, éppen ezért a hetedik fejezet a klímabarát építészet alapvető megközelítéseit és helyes megoldásait ismerteti.

19

BEVEZETŐ A MAGYAR KIADÁSHOZ

A nyolcadik fejezet az integrált, fenntartható városi vízgazdálkodás és az alkalmazkodóképes kommunális infrastruktúra kialakításához ad hasznos információkat. A vízgazdálkodásnak egyre inkább a természetközeli megoldások, rendszerek felé kell fejlődnie, megőrizve és visszaforgatva a vizet. Fel kell készülni a váratlan és valószínűleg egyre nagyobb károkat okozó árvizekre, rendkívüli csapadékokra és szárazságra, valamint a tengerszint emelkedésére, ami az egyik legsúlyosabb következménye az éghajlatváltozásnak. A hulladékgazdálkodás az általános fenntarthatóság szempontjából is alapvető, de a klímavédelemnek is elmaradhatatlan része. A helyi hatóságokra hárul a természeti katasztrófák és egészségügyi következmények kezelésének nagy része. A katasztrófavédelmi és egészségügyi intézményeknek jól felkészültnek kell lenniük egy‐ egy váratlan esemény kezelésére, de a lakosság bevonásában, felkészítésében az önkormányzatoknak is meghatározó lehet a szerepe. Amint azt a tizedik fejezetben bemutatjuk, a helyi hatóságok és a nemzeti, regionális és városi politikák nagymértékben javíthatják a lakosság tudatosságát, formálhatják szemléletét és támogathatják a klíma‐ és környezetbarát szemlélet, életmód kialakítását. A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok különösen sebezhetőek az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Ezeknek a csoportoknak az érdekeit és nagyobb veszélyeztetettségüket is figyelembe kell venni, ahogy azt is, hogy az ő esetükben több erőfeszítésre van szükség a változó körülményekhez való alkalmazkodás támogatásában, főképp a hátrányos helyzetű térségekben. Egy külön fejezetet szenteltünk a klímaváltozás, valamint a mitigáció és adaptáció gazdasági következményeinek, illetve a városi gazdaság fejlesztésének. A környezetbarát „zöld” gazdaságról és a helyi gazdaságfejlesztésről is a tizenkettedik fejezet szól. Annak ellenére, hogy a kézikönyv a klímaváltozás gazdasági dimenzióit hangsúlyozza, sem az állami finanszírozási rendszerekről nem nyújthat átfogó képet, sem a gazdasági hatás mérését bemutató módszerekben nem merülhet el. Ezzel kapcsolatban azonban javasoljuk az OECD által 2010‐ben publikált „Városok és klímaváltozás” című átfogó tanulmány, különösen a számszerűsített általános egyensúlyi modell alkalmazásáról szóló részének tanulmányozását. A városi adaptációs és mitigációs intézkedések olyan társadalmi következményekkel is járhatnak, melyek ellensúlyozására további intézkedések szükségesek. Ezt a kérdést érinti a könyv utolsó fejezete. A kézikönyv különböző fejezeteiben felhalmozott tudást érdemes az olvasó helyi felhalmozott tapasztalataival összevetni. Reméljük, hogy ez az olvasók és szerzők által létrehozott közös erőfeszítés a jövőben sikeresen járul hozzá a városi klímával kapcsolatos feladatok hatékonyabb megoldásához.

20

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

1. A VÁROSKLÍMA ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA 1.1.

A VÁROSKLÍMA

A városok meghatározó jellemzői, a nagy területen érvényesülő magas beépítettségi szint, a jelentős ipari tevékenység és a nagyarányú közlekedés alapvetően befolyásolják az éghajlat kialakulásáért felelős tényezőket, aminek következtében a városokban a környező területekétől jelentősen eltérő mezoklíma alakul ki. E sajátos jellemzőkkel bíró mezoklíma elterjedtsége és jellegzetes volta következtében – városklíma néven – önálló elnevezést is kapott, jellemzőinek megértése, előrejelzése, a megelőző intézkedések megalapozása komoly tudományos kutatások tárgyát képezik. A városklíma legalaposabban tanulmányozott részjelensége a „városi hősziget” (angol nevén Urban Heat Island – UHI). E név arra utal, hogy a városok felszíni hőmérséklete jelentősen meghaladja a település környékén mért értékeket, ami nyáron komoly közegészségügyi kockázatot rejt magában a városlakók számára. Mérések szerint Párizs évi felszíni átlaghőmérséklete 1,7°C‐kal, Budapest belterületéé 1‐1,5°C‐kal, London belterületéé pedig 1°C‐kal melegebb a külterületekénél. A városi hőszigetek kialakulására télen és éjszakánként kedvezőbbek a feltételek, a szélsebesség és a felhőborítottság növekedése ugyanakkor kiegyenlítő hatást gyakorol a városi és városkörnyéki hőmérsékletkülönbségekre (C. Souch, S. Grimmond, 2006). A városi hőtöbblet kialakulása több tényező együttes következménye, amelyek közül a legjelentősebbek: a por és az üvegházhatású gázok feldúsulása a város feletti légrétegekben, a városi felszín alacsony sugárzás‐visszaverő képessége, a felszín tagolt morfológiája, illetve a városok magas külső forrásból származó energiafelhasználása miatti többlet hő kibocsátása. A jellegzetes városi tevékenységek következtében a nagy települések sugárzási mérlege jelentősen eltér az őt körülvevő természetes környezetétől. A közlekedési, valamint ipari eredetű szennyezőanyag‐kibocsátás részeként nagy mennyiségű aeroszol és üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. Az aeroszolok olyan apró, kollodiális méretű részecskék, amelyek kondenzációs magként szolgálnak a csapadékképződésben, így jelenlétük fokozza a levegő pártartalmát. A magas pára, por és üvegházhatású gáz koncentráció következtében a városok felett ezen anyagokat tartalmazó kupola alakul ki, amelynek következtében ugyan jelentősen (15‐20%‐kal) csökken a felszínt elérő rövidhullámú sugárzás, a hosszúhullámú sugárzás visszatartása által azonban a felszín közelében reked a meleg levegő. A nagy települések feletti légrétegekben tehát az antropogén szennyezés következtében fokozott üvegházhatás érvényesül. A városi hősziget kialakulásában jelentős szerepet játszik a városi földfelszín alacsony sugárzásvisszaverő képessége (albedo). A felhasznált építőanyagok közül kiemelkedően alacsony az aszfalt albedója, de a beton‐ és téglafalak is jelentős rövidhullámú sugárzást nyelnek el nappal. Az eltárolt energiamennyiség a tagolt felszín miatt csak korlátozottan tud hosszúhullámú sugárzás 21

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

formájában eltávozni, hiszen a kisugárzott hő egy része az épületek, illetve növények felületén ismét elnyelődik és onnan a felszín felé visszasugárzódik. Mindezek következtében a nappal elnyelt hőmennyiség kisugárzása az éjszakai időszakra is áthúzódik, kitolva az esti enyhülés kezdetének időpontját, ami döntő mértékben járul hozzá a napi középhőmérséklet emelkedéséhez, a városi hősziget jelenségének kialakulásához. A tagolt felszín ugyanakkor – átgondolt tervezés esetében, az átszellőzöttség lehetőségének megteremtése által – hozzájárulhat a városi hőtöbbletet mérséklő hideg beáramlások kialakulásához. A városi hősziget kialakulásában szerepet játszik a városokban koncentrálódó lakossági, ipari, kereskedelmi és közlekedési eredetű – fosszilis energiahordozók elégetéséből származó – hőenergia‐ kibocsátás is. Mérések alapján azonban az antropogén hőtermelés jelentősége a városi hőszigetek kialakulásában csak másodlagos a mesterséges felszínek eltérő hőgazdálkodásából származó hőtöbblet mellett, amit jól bizonyít, hogy sík területen, nyílt felszíni víztől távol fekvő városok esetében végzett vizsgálatok alapján a fűtési és nem fűtési időszakok közül az utóbbiban szignifikánsan magasabb hősziget intenzitási értékek adódnak (Szegedi S., Baros Z., 2005). A fosszilis energiahordozók elégetése a közvetlen hőenergia‐kibocsátáson túlmenően – a kibocsátott szennyezőanyagok által kiváltott üvegházhatás révén – közvetetten is hozzájárul a városi hőszigetek kialakulásához. Tovább fokozza a városok felszíni hőmérsékletét az a kedvezőtlen jelenség, hogy a burkolt felületek nagy aránya következtében a csapadékvíz legnagyobb része lefolyik, és így kevesebb nedvesség jut a felszíni talajrétegbe. A száraz időszakokban ennek következtében kevesebb víz áll rendelkezésre a hűtő hatású párologtatáshoz, ami fokozza a városi légkör felmelegedését. A párolgás alacsony mértékének következményeképpen jellegzetesen alakul a nagyobb települések felszín közeli légrétegeinek páratartalma. A relatív nedvesség a települések magas beépítésű negyedeiben jóval alacsonyabb, mint a peremvárosi, nagy zöldterületekkel bíró városrészekben. A különbség különösen gyenge légmozgású időszakokban jelentős, ilyenkor több százalékpontnyi különbség adódik a városnegyedek légnedvessége között, szélsőséges esetekben a belvárosi részeken mesterséges sivatagi klíma is kialakulhat, 20‐50%‐os relatív nedvességi értékekkel (Nagy I., 2008). A települések belterületeinek nagyarányú felmelegedése következtében a levegő e területeken erőteljesen feláramlik, helyére a települések külterületeiről, illetve a városkörnyéki térségből hűvösebb levegő áramlik. Tiszta, szélcsendes időjárás esetében a fentiek következtében önálló, lokális szélrendszer, úgynevezett városi szél alakul ki a magas beépítettséggel jellemezhető területeken. A városi szél jelentősége kettős. Egyrészt segíti az esténként különösen erőteljes városi hősziget jelenség enyhítését, könnyebb elviselését, másrészt hozzájárul a városok szennyezett levegőjének tisztulásához. E kedvező hatások érvényesülését segíti a városszerkezet alakítása során a szélirányok, a csatornahatások figyelembe vétele és az esetleges torlaszok létesítésének megelőzése, illetve megszüntetése. A domboldalban fekvő települések esetében – amennyiben a várost határoló területeket nappal kevésbé felmelegedő erdő borítja – nagy jelentőséggel bír a magasabb térszínekről „lefolyó” hideg levegő. A városszerkezet optimális – a hegy magasabb részei felől érkező hűvös levegőnek a lejtőirányban való továbbjutását lehetővé tevő – kialakításával a városi szélnél említetthez hasonló kedvező hatások érhetők el. A speciális – gyakori felemelkedéssel jellemezhető – városi cirkulációs rendszerek, valamint a porszennyeződésből származó nagyszámú kondenzációs mag jelenléte következtében a népes településeken átlagosan 5‐10%‐kal magasabb a csapadék mennyisége a környező területekénél. 1.2.

A KLÍMAVÁLTOZÁS KÖVETKEZMÉNYEI EURÓPA EGYES RÉGIÓIBAN

A klímaváltozás alapvető tüneteinek – az évi átlaghőmérséklet növekedésének és a csapadékmennyiség időbeni és térbeni módosulásainak – következményei felerősödve és koncentrálódva jelentkeznek a városokban. A városklíma fent bemutatott jellemzői földrajzi fekvéstől függetlenül mindenhol a szélsőséges időszakok magasabb arányát mutatja a környező területekhez képest. A városkörnyék éghajlatának szélsőségesebbé válása tovább fokozza az amúgy is szélsőségekre hajlamos városi klímát. A városok klímaváltozással összefüggő veszélyeztetettségét tetézik a 22

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

klímaváltozás nagy földrajzi területeket érintő következményeinek (tengervízszint‐emelkedés, aszály, áradás) megjelenései a városokban. A várható változások mértéke, a fő veszélyeztető tényezők azonban lényeges eltéréseket mutatnak Európa egyes régiói között (EEA 2008b).

1. ábra: A klímaváltozás legfontosabb ágazati hatásai és következményei a fő európai biogeográfiai régiókban (EEA, 2008)

23

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

1.2.1. Fő klímatényezők változásának várható tendenciái Az évi átlaghőmérséklet a rendszeres, egységes módszeren alapuló mérések kezdete (1850) óta egyértelműen növekvő tendenciát mutat Európa egész területén. Az 1996 és 2007 közötti 12 éves periódusban 8 év a valaha mért 12 legmelegebb év közé számít. A klímamodellek előrejelzései alapján a tendencia tovább folytatódik, Európa évi átlaghőmérséklete a XXI. század utolsó két évtizedében – az alkalmazott modellektől függően – átlagosan 1,0–5,5°C‐kal haladja majd meg várhatóan az 1966– 1990‐ig terjedő időszak átlaghőmérsékletét. Az évi átlaghőmérséklet egyenletes emelkedése mögött azonban nagy területi és évszakos eltérések rejlenek. Európa északi részén, elsősorban Skandinávia és Finnország térségében, valamint Kelet‐Közép‐Európában a téli, míg a Földközi‐tenger vidékén a nyári hónapok átlaghőmérsékletének markáns – akár 5°C‐ot is meghaladó – emelkedésére kell számítani. A szélsőséges hőmérsékletű időszakok közül a nyári hőhullámok hossza és intenzitása Európa teljes területén nőtt, míg a fagyos napok száma csökkent az elmúlt évszázadban. A klímamodellek előrejelzései szerint a napi maximum hőmérsékleti értékek legnagyobb arányú növekedésére a jelenleg is legmelegebb mediterrán térségben lehet számítani. A közegészségügyi problémákat okozó trópusi éjszakák (20°C feletti minimum hőmérséklet) száma a XXI. század végén a Földközi‐ és Fekete‐ tenger menti nem hegyvidéki területeken elérheti az évi 30‐40‐et is, a Kárpát‐medencében és Franciaország délnyugati‐nyugati területein pedig a 20‐30‐at. A fagyos napok száma azonban a napjainkban ezek által legnagyobb mértékben sújtott Skandináviában is jelentősen csökkenhet. A csapadékviszonyok múltbeli és jövőbeni várható alakulása jelentős területi különbségeket mutat. A XX. század folyamán megkezdődött tendencia a klímamodellek számításai alapján tovább folytatódik. Ezek szerint Észak‐Európában a lehulló éves csapadék mennyisége növekszik, kiugró mértékben (kb. 20%‐kal) a téli időszakban, míg Európa összes többi részén az évi csapadékmennyiség – déli irányban fokozódó mértékű – csökkenése várható. Az Ibériai‐, Appennini‐ és Balkán‐félszigeten a XXI. század utolsó két évtizedének nyári csapadékátlaga akár felére is csökkenhet a XX. század utolsó két évtizedéhez képest. A szélsőséges csapadékviszonyokkal jellemezhető időszakok közül mind a nagy intenzitású csapadékesemények, mind a száraz periódusok gyakorisága várhatóan folyamatosan nő Európa nagy részén. Az extrém csapadékesemények száma a XX. század végi tendenciának megfelelően várhatóan tovább nő, olyan térségekben is (Mediterráneum, Közép‐Európa), ahol az éves csapadékösszegek csökkenésére van kilátás. Észak‐Európában 17%‐kal, Közép‐Európában 13%‐kal nő az extrém csapadékesemények száma, ugyanakkor Dél‐Európában nem várható jelentős változás e tekintetben. Különösen aggasztó, hogy a klímamodellek eredményei szerint az extrém csapadéktevékenységek hossza is növekvő tendenciát mutat, aminek következtében az árvizek kialakulásához ideális feltételeket teremtő néhány napos, extrém csapadékmennyiséggel jellemezhető időszakok növekedésére van kilátás. A száraz periódusok hosszának emelkedése az elmúlt 50 év adatai alapján csak a téli periódusban mutatható ki – elsősorban Kelet‐Közép‐Európában és Nyugat‐Oroszországban. Az előrejelzések szerint ugyanakkor hosszú nyári aszályos időszakokra van kilátás a Földközi‐tenger medencéjében, ahol a napi 1 mm‐nél alacsonyabb csapadékmennyiséggel jellemezhető száraz időszakok hossza átlagosan 1 hónappal is meghaladhatja a jelenlegi értéket a XXI. század végére. Közép‐Európában „csak” 1 héttel nyúlik meg az aszályos időszakok hossza, míg Európa többi felén várhatóan továbbra sem jelentkezik majd tartósan aszályos időszak. 1.2.2. Európai városok éghajlatának várható változásai Mindezek alapján az európai városok éghajlata Európa egyes térségeiben várhatóan a következőképpen alakul. Európa északi térségének – Skandináviának, Finnországnak, illetve a Balti‐tenger vidékének – klímája az előrejelzések szerint összességében enyhébb és csapadékosabb lesz. Különösen télen várhatóak jelentős változások napjaink éghajlatához képest. A téli hónapok átlaghőmérsékletének növekedése észak felé fokozódó mértékben növekszik, Lappföldön a növekedés mértéke 7°C is lehet. Ugyanakkor a nyári átlaghőmérséklet is nő, a különbözet a 3°C‐ot is elérheti. A csapadék Skandinávia nagy részén és 24

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

Finnországban éves átlagban 20‐30%‐kal is nőhet, télen azonban akár felével is magasabb lehet a jelenlegi értékekhez képest. A melegedés következtében a hóval borított napok száma Finnország déli területein, a Balti‐államok területén, illetve Norvégia tengerparti sávjában felére csökkenhet. A növekvő csapadékmennyiség és az emelkedő hőmérséklet a városokban a városklíma hatására a környező területekénél jobban érvényesül. Mindezek következtében e térség városaiban telente elsősorban a nagy mennyiségű csapadék elvezetésére és hasznosítására, míg nyáron a hőhullámok megjelenésére kell felkészülni. A csapadék emelkedése várhatóan csökkenti a téli fűtési célú energiaigényt, nyáron azonban a déli területeken a hűtési igény fokozódása várható. A jelenleg is nagy mennyiségben rendelkezésre álló vízenergia – elsősorban Skandinávia területén – azonban továbbra is könnyen hozzáférhető marad. Az atlanti térségben – ahová a Brit‐szigetek, Írország, Franciaország és Németország északnyugati területei, a Benelux államok és az Északi‐tenger szigetei tartoznak – a hőmérséklet az év egészében várhatóan közel egységes mértékben 2‐3°C‐kal nő a XX. század végi értékekhez képest. A várható éves csapadékösszeg a térség nagy részében közel változatlan lesz a maihoz képest, 5%‐ot kismértékben meghaladó növekedés Skóciában, míg hasonló arányú csökkenés Franciaország nyugati és középső területein várható. A csapadék szezonális eloszlása azonban alapvetően változik az előttünk álló évtizedekben, a téli csapadék jelentősen, 15‐50%‐kal nő, míg a nyári – déli irányban fokozódó mértékben – mindenhol csökken. Ez alól csak Skócia legészakibb területei képeznek kivételt. Az erős széllel kísért nagy viharok várhatóan a térség egész területén gyakoribbá és intenzívebbé válnak. A tengerparti, alacsony tengerszint feletti – illetve különösen az az alatti – városokban a tengervízszint várható emelkedése jelent nagy kihívást. Mindezek következtében az atlanti térség városaiban télen a felesleges csapadék elvezetése, nyáron a csökkenő csapadék és magas hőmérséklet következtében fellépő aszály jelenti a fő kihívásokat. Ezért e térségben mindenképpen célszerű a téli nagy mennyiségű csapadék visszatartására és annak nyári időszakra való tárolására vonatkozó technológiai megoldások kidolgozása és alkalmazása. A térség déli részén, elsősorban Franciaországban – annak északi területein is – fel kell készülni a hőhullámok gyakoriságának jelentős növekedésére. Franciaország területén évi 20‐30 trópusi éjszakára kell számítani a XXI. század végére, ami a városklíma hatására a nagy beépítettséggel bíró településeken a nyár nagy részében szinte lehetetlenné teszi az éjszakai enyhülést. Közép‐Európában – Németország és Lengyelország nem tengerparti régióiban, a Cseh‐ és Kárpát‐ medencében – az évi átlaghőmérséklet várhatóan közel azonos mértékben, 3°C‐kal nő, télen Lengyelországban, míg nyáron Magyarországon ennél 1°C‐kal magasabb átlaghőmérséklet‐emelkedést jeleznek a klímamodellek. A csapadék mennyisége a térség déli részein várhatóan nem változik, az északi részeken enyhe – 5%‐os – emelkedés várható. Az atlanti térséghez hasonlóan azonban itt is átalakul a csapadék éves eloszlása, télen az egész térségben – észak felé fokozódó mértékben – nő, míg nyáron mindenhol – déli irányban emelkedő tendenciát mutatva – csökken a lehulló csapadék mennyisége. Ez különösen a Kárpát‐medencében okoz majd súlyos károkat, hiszen itt az éves csapadékmennyiség a térségen belül jelenleg is a legalacsonyabb. Az aszályos napok száma Közép‐ Európában a XX. század végére jellemző 20‐25 napról 30‐35‐re emelkedik a XXI. század végére. A térség városaiban a legnagyobb problémát várhatóan a nyári hőhullámok időtartamának és intenzitásának növekedése fogja okozni, különösen a régió déli térségeiben. Emellett télen az erősen csapadékos időszakok hosszának és az ezek alatt lehulló csapadék mennyiségének növekedése, valamint a téli csapadék halmazállapotának hóról esőre váltásának következtében a hirtelen lezúduló magas árvizek, nyáron pedig az aszály jelentenek majd kihívást. A mediterrán térségben az évi átlaghőmérséklet – a Földközi‐tenger szigeteinek kivételével – mindenhol legalább 3°C‐kal nő, Andalúziában, illetve Bulgária síksági területein az emelkedés ezt is meghaladja. Különösen nagymértékű a nyári időszak átlaghőmérsékletének növekedése, amely Dél‐ Olaszország kivételével a 4°C‐ot is meghaladhatja. A csapadék mennyisége az egész térségben – télen mérsékelten, nyáron erősen – csökkenő tendenciát mutat. Az Ibériai‐félsziget nyugati, az Appennini‐ 25

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

félsziget középső és a Balkán‐félsziget teljes területén várhatóan a XX. század végi csapadékösszeg kétharmada várható csak nyáron. E térség azonban várhatóan nem érintetett az Európa más részein fokozódó vihar‐veszélyeztetettség által. A mediterrán városok éghajlata a városklíma jelenségei következtében kiugró mértékben szélsőségessé válhat. Különösen igaz ez a nyári időszakra, amikor a napjainkra jellemző nagy forróság további fokozódására kell számítani. A trópusi éjszakák száma e térségben a nem beépített területeken is elérheti a 40‐50‐et, a városokban – a városklíma hatására – ezek száma ennél is magasabb lesz várhatóan. A hőség nyáron súlyos vízhiánnyal párosulhat majd, amit az is tetéz, hogy a téli csapadék szintén csökkenő tendenciája következtében a természetes és mesterséges vízraktárak télen sem tudnak teljes mértékben feltöltődni. 1.2.3. A változó városklíma társadalmi, gazdasági, környezeti hatásai Ahogyan az éghajlat is sok területen és szerteágazó összefüggésrendszerben határozza meg a városok életét, úgy a változása is több területen, olykor egyszerre többirányú változásokat okozva hat. A helyzetet a földrajzi fekvés okozta alapvető lokális eltérések is bonyolítják. Nehéz általános sémát vagy tanulságot felállítani még Európán belül is ezekre a hatásokra. Azonban mindenképpen igaz, hogy a társadalom életét alapvetően befolyásoló környezeti adottságok megváltozása a megszokott feladatokat, veszélyeket és lehetőségeket meghaladó új kihívásokat állít a városok lakossága és intézményeik, szolgáltatóik elé. Ezekre a kihívásokra a városok lehetőségeik, társadalmi/gazdasági erejük és megújulóképességük szerint válaszolnak. A valóban hatékony és előremutató válaszok kidolgozásához pedig megalapozott tudásra, ésszerűségre, találékonyságra és összefogásra van szükség. Kétségtelennek tűnik, hogy a klímaváltozás belátható és tervezhető időn belül nem fog megállapodni egy egyensúlyi helyzetben. Emiatt a társadalomnak is nem egyszeri átalakulásra, hanem folyamatosan változó környezeti hatásokra kell felkészülnie, így folyamatosan változó alkalmazkodásra van szükség. Ez minden érintett területen fokozott és megújuló feladatokat fog jelenteni. A klímaváltozás következtében az alábbi természeti adottságokkal lehet számolni Európában: − Gyakoribbá és hosszabbá váló nyári hőhullámok. − Csökkenő és rendszertelenebbé váló éves csapadékmennyiség. − Nagy intenzitású csapadék, zivatarok, jégesők gyakoriságának növekedése. − Változékonyabb időjárás. − Fagyváltozékony időszakok hosszabbodása és gyakoribbá válása a hosszú, hideg telű térségekben. − Erősödő és gyakoribbá váló viharok, az óceáni partvidéken a trópusi ciklonok megjelenésének esélye nő, ezzel erősödő abrázió. − Az erősebb széllel járó viharok eddig védett térségekbe is eljutnak, főleg Közép‐Európában. − Erősödő és gyakoribbá váló vihardagályok a tengerpartokon. − Emelkedő tengervízszint. − Állandó talajvízszint‐emelkedés a tengerparti területeken, lokális és időszakos emelkedés az árvízveszélyes területeken, talajvízszint csökkenés a legtöbb területen. − A folyók általában csökkenő vízhozama mellett a hirtelen bekövetkező árvizek, felhőszakadásból származó lokális elöntések valószínűsége megnő, az árvizek csúcsmagasságának emelkedése várható. − A szárazabb növényzet és nagy intenzitású csapadék miatt a felszíni erózió fokozódik, különösen Dél‐ és Közép‐Európában. − A változó talajvízszint miatt a talaj teherbírása változhat, talajmozgások alakulhatnak ki. − A téli hőmérséklet emelkedése miatt a hideget kevésbé tűrő élőlények megjelenése, térhódítása, különösen a mediterrán térségen kívüli területeken. A konkrét hatások értelemszerűen a klímaváltozás adaptációs oldalát érintik, vagyis a változást kiváltó tényezők módosítását, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését itt nem érintjük. A 26

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

hatások közül érdemes elválasztani a közvetlen és közvetett hatásokat. A közvetlen hatások az éghajlat, időjárás által közvetlenül befolyásolt települési folyamatok, míg a közvetett hatások gyakran más, már létező társadalmi/gazdasági folyamatok részeként jelennek meg, felerősítve, irányítva vagy éppen gátolva azokat. Értelemszerűen előbbiek inkább ökológiai, egészségügyi és műszaki jellegűek, míg utóbbiak a legszélesebb körben érinthetik a települések életének minden szegmensét. Az alábbiakban mindkét szempontból összefoglaljuk röviden a klímaváltozás hatásait a települések életének, működésének területei szerint. A közvetlen hatások közül kiemelt jelentőségű az egészségre és az egészségügyi intézményrendszerre gyakorolt hatás. A melegedéssel járó hőhullámok hatása közismert. A nyári hőhullámok jelenleg elsősorban Dél‐Európára jellemzőek, a klímaváltozás hatására azonban várhatóan Közép‐ és Nyugat‐ Európában is gyakrabban fordulnak majd elő. Itt azonban a lakosság kevésbé szokott hozzá a magas hőmérsékletekhez, így a hűvösebb klímán élők számára kevésbé kiugró hőmérsékletű időszakok gyakoriságának növekedése is szokatlan kockázatot jelent. Az általános melegedéssel együtt jár a kórokozók és azok hordozóinak elterjedése, aktivitási időszakuk meghosszabbodása (például szúnyogok), az enyhébb telek pedig olyan élőlények megtelepedését is lehetővé teszik, amelyek egyébként természetes úton nem tudtak eddig fennmaradni. A növényzet összetételének változása, de ettől függetlenül is a meleg, nem frissülő levegőjű időszakok gyarapodása a pollenterhelés növekedését és az allergiás tünetek gyarapodását okozza. A várhatóan változékonyabb időjárás főként a betegeket és az időseket viseli meg, így nemcsak a hőmérséklet szélső értékeinek alakulása, de a változás sebessége is kockázati tényezővé válik. A melegebb, derültebb időjárással fokozódó UV sugárzás kevésbé feltűnő gyorsasággal, de szintén fokozódó jelentőségű kockázatot jelent. Az egészségügy intézményrendszerére közvetett hatásként az időjárással kapcsolatos megbetegedések, rosszullétek számának növekedése, az árvizek, viharkárok következtében gyarapodó balesetek, a veszélyhelyzettel érintett lakosság ellátása, a fokozódó járványveszély ró külön feladatokat. Az épületek nyári felmelegedése miatt emelkedik azok energiaigénye, ugyanakkor az energiaellátás biztonsága is csökkenhet, ezek már közvetlen hatások. Az épületek és az épített infrastruktúra szempontjából a legtágabb a klímaváltozás hatásainak köre. Az általában magasabb csúcshőmérsékletek az egész kontinensen fennakadásokat okozhatnak a kötött pályás közlekedésben a felsővezeték‐szakadások és a sínek deformációja miatt. Az észak‐európai területeken az erősödő hatású fagyváltozékonyság emelhető ki, de ez kisebb mértékben a közép‐ európai térségben is jelentkezik, az épületek, talapzatok, szobrok, útburkolatok rongálódását okozva. A gyakoribbá és erősebbé váló viharok az egész kontinensen károsítják az épületeket és a légvezetékeket, közvetlenül is és a kidőlő fák, oszlopok által egyaránt. Az elektromos vezetékszakadások miatti áramkimaradás pedig ma már szinte az élet minden területét érinti. Az intenzívebb csapadék, felhőszakadás, zivatar hatásai közül a fokozott villámtevékenység és a jégverések a legveszélyesebbek az épületekre, de szinte minden szabadon álló emberi szerkezetre is. A nyári időszakban vagy hóolvadáskor érkező felhőszakadások a talaj fokozott erózióját, vízmosások kialakulását, utak, épületek alámosását okozhatják, omlásokat válthatnak ki gyakorlatilag Európában bárhol. Az aluljárókat, alagutakat, metróhálózatokat elsősorban az ilyen eseményekhez kapcsolódó elöntések veszélyeztetik, de hőhullámok idején a hatékony szellőztetés is nehezen megoldható feladat. A talajvízszint változása a talaj és vele együtt épületek, vezetékek elmozdulását, csúszását, deformációját, törését okozhatja. A közlekedés számára a legfontosabbak az infrastruktúra fent említett kitettsége miatti hatások. Ezeken kívül azonban igen fontos a közlekedő embert érő hatások is, elsősorban a közúti közlekedésben. A hőhullámok a nem légkondicionált járművekben csökkentik a koncentrálóképességet és rosszulléteket okozhatnak, ami nemcsak a vezetőt, de az utasokat is veszélyezteti. A rendkívüli időjárási helyzetek (ónos eső, zivatar, erős szél) gyakoriságának növekedése a felkészületlen gépkocsivezetők számára jelent komoly kockázatot. Az erős viharok a hajózás és repülés számára is fokozódó problémát jelentenek. A rövidebb ideig tartó és gyengébb téli jégpáncél viszont az észak‐európai hajózás számára új és kedvező lehetőségeket teremt.

27

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

Összetett a vízgazdálkodás, vízrendezés terén jelentkező hatás is. A kontinens nagy részén egyszerre fordul elő vagy jelenik meg az aszályok gyakoribbá és súlyosabbá válása miatti vízhiány és a felhőszakadások okozta rendkívüli árvízveszély. Az árvízveszély szempontjából is különösen fontosak a lokális, nem is feltétlenül vízfolyáshoz köthető áradások, felhőszakadások okozta elöntések. A talajvíz magassága a csapadék és beszivárgás alakulásától függően csökkenhet vagy emelkedhet, tengerpartokon azonban a tengerszint emelkedése miatt az emelkedés lesz a meghatározó. Ivóvízellátás szempontjából az ivóvízbázist jelentő felszín alatti vízkészletek is ennek megfelelően veszélyeztetettek. Tengerparton különösen veszélyes a csökkenő felszíni vízutánpótlás miatt a tengervíz beszivárgása az édesvizes rétegekbe, ami az ivóvízbázis tönkremenetelét, a sós vízzel érintkező épületeknél fokozódó mállást okozhat. Felszíni és sekély mélységű víztestekből kitermelt ivóvíz esetén a fő probléma, hogy éppen a fokozott vízigényű időszakokban lesz a legkisebb a hozzáférhető vízmennyiség. A csökkenő utánpótlás a vízminőség romlását is okozhatja. A szennyvízkezelés szempontjából az egyesített csatornahálózatoknál az árvizek, a csökkenő vízfogyasztás miatt koncentráltabb szennyvizek pedig a szennyvíztisztítók működésében okoznak problémát. A nem megfelelően kialakított és erózióveszélynek kitett hulladéklerakókat érinti a hulladékgazdálkodás terén leginkább a klímaváltozás. A városi zöldterületek Európa nagy részén a fokozódó meleg, szárazság és a terjedő melegkedvelő fajok, növénykárosító rovarok terjedése miatt eleve egyre nagyobb környezeti stressznek vannak kitéve. Ezt fokozza még a városi lakosság egyre erőteljesebb igénybevétele is, hiszen a melegebb időben egyre többen és egyre intenzívebben használják a városi parkokat. A nagyobb környezeti stressznek kitett növényzet a viharoknak is kevésbé áll ellen, éppen akkor, amikor azok erősebbé és gyakoribbá válnak. A melegedés ugyanakkor kedvező hatású a hűvösebb éghajlatú területek növényzetére a hosszabb és melegebb vegetációs időszaknak köszönhetően. Paradox módon a folyamatos, hosszú telekhez alkalmazkodott hidegtűrő fajok esetében az átmeneti időszakok és a téli melegfrontok változékony időjárása lehet kockázatos, mivel a meleg hatására túl korán indulhatnak meg az életfolyamatok. A települési szintű energiaellátás szempontjából a nyári hőhullámok idején a légkondicionálás megnövekvő energiaigénye a legfontosabb hatás, de legalább ilyen fontos, bár inkább egyedi események a viharok, szél okozta károk az infrastruktúrában, a vezetékszakadások. A nagy elektromos hálózatok miatt a közvetlen hatásokkal, károkkal nem érintett rendszerekben is túlterhelés jelentkezhet. Végül áttételesen, de a többi ágazat mitigációs és alkalmazkodási megoldásai is növelhetik az elektromosenergia‐igényt (például buszközlekedés felváltása metróval vagy villamossal), ami az energetika szempontjából a klímaváltozás velejárója. Kedvező hatás a várhatóan emelkedő átlaghőmérséklet és rövidülő, melegedő telek miatt a fűtési igény csökkenése. A klímaváltozás közvetett hatásai elsőként a gazdaság terén jelentkeznek. Az eddigiekben vázolt hatások elsősorban műszaki, technikai jellegűek, hatásuk a gazdaságra egyértelműen a termelés és szolgáltatások ráfordításainak költségesebbé válásában jelentkezik. A technikai jellegű hatások ugyanis, még ha kevésbé károsak is, a megszokott terhelésektől, előírásoktól eltérő igénybevételt jelentenek, ami vagy új (ha nem is feltétlenül drágább) megoldásokat, vagy a meglevő technika megerősítését, átalakítását kívánja meg. Ezek a költségek éghajlati kitettségtől függően olykor egy‐egy részterületen is igen nagyok, nemzetgazdasági jelentőségűek lehetnek, például az árvízvédelem esetén. A manapság jellemző nagy ellátó rendszerek, amelyek a közlekedésen és infrastruktúrán keresztül ki vannak téve a környezeti változásoknak, érzékenyebbek és sérülékenyek ezekre a hatásokra. Ugyanakkor a gazdaság számára számos területen előnyösek lehetnek a klímaváltozás hatásai. A mezőgazdaság változó lehetőségei áttételesen, a városkörnyék helyzetének erősödésében vagy gyengülésében jelentkeznek. A többnyire csökkenő fűtési igények elvileg szintén kedvező hatásúak, azonban a változékonyabb időjárás miatt olykor éppen ellentétesen alakulhatnak a költségek. A mediterrán térség kivételével a turisztikai szezon bővülése szintén kedvező hatás, délen viszont az egyre súlyosabb hőhullámok a nyári vendégforgalmat csökkenthetik. Hegyvidéken a síturizmus drasztikus átrendeződése már jelenleg is létező folyamat. A kedvező jégviszonyok az Északi‐ , Balti‐ és Fekete‐tenger partvidékén a tengeri kereskedelemre lesznek jótékony hatással. 28

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

A mitigációs és adaptációs megoldások nemcsak többletköltségekkel járnak, hanem ésszerű gazdaságirányítással új termékek, ágazatok megjelenését is hozhatják, például a zöld energiatermelés terén. Kellően felkészült gazdaság esetén a technikai alkalmazkodás ráfordításai is helyben tarthatók, vagyis a helyi gazdaságot erősíthetik. A gazdaság eközben a társadalmi hatások teherviselője is, a társadalom változásai többszörösen közvetett úton, de megjelennek itt is. Az alkalmazkodás a társadalom számára többnyire többletköltségekkel és új feladatokkal jár, amiket csak részben lehet a civil és magánszférára bízni. Az önkormányzatok és az állam pedig – ha kerülő úton is – a gazdaságból vonják el az ezek finanszírozásához szükséges pénzt. Ugyanakkor a klímaváltozás hatásai gazdaságilag kedvezőek is lehetnek. A korszerű és környezetbarát termékekre és szolgáltatásokra épülő ágazatot nevezzük zöld gazdaságnak. A zöld gazdaság mechanizmusai és technológiái amellett, hogy segítenek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, új munkahelyeket is teremthetnek. Az új munkahelyek pedig a helyi gazdaságfejlesztésnek is fontos lépései, miközben klímabarátabbá teszik a városokat. A társadalmi hatások a legsokrétűbb és legnehezebben megjósolható hatások közé tartoznak, mivel többségében csak közvetetten kapcsolódnak a klímaváltozás kiváltotta természeti folyamatokhoz. A városokban a környezeti hatásokhoz hasonlóan a társadalmi hatások is koncentráltan, kiélezettebben jelentkeznek. Leginkább a hátrányos helyzetű csoportokat (szegények, idősek, betegek, fogyatékkal élők, kisebbségek) érintik a változások, lévén nekik a legkisebbek az alkalmazkodáshoz mozgósítható tartalékaik. Anyagi szempontból a lakáskörülmények kedvezőtlen változása (például a hőhullámok, árvizek, gyorsabban leromló épületek miatt) és a rendkívüli időjárási helyzetek, viharkárok, árvíz, talajmozgások okozta ingó és ingatlan károk teszik kiszolgáltatottá ezeket a csoportokat. Felkészülésüket sokszor az információhiány akadályozza, akár kulturális elkülönültség (például bevándorlók esetében) vagy az iskolázottság alacsony szintje miatt. A városklíma változása az egyes városrészek státuszát is befolyásolhatja, a jobban sújtott városrészek leszakadását, mások felemelkedését okozva. A regionális, sőt nemzetközi gazdasági változások is javíthatják vagy ronthatják egy‐egy település státuszát a településhálózatban. A gazdaság, vagy csak pusztán az életkörülmények változása pedig egyre jelentősebb migrációt okoz. A migráció napjaink legfontosabb problémái közé tartozik. Így az adaptáció során a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat és városaikat is támogatni kell. A hátrányos helyzetű városok és térségek támogatása a klímaváltozással kapcsolatban a területfejlesztés céljaihoz is szorosan kapcsolódik, hiszen ezáltal is csökkenthetők a területi különbségek, javítható a területi kohézió. Mind a társadalom, mind a gazdaság szempontjából általánosan fontos a környezetbiztonság és a katasztrófavédelem szerepe. Legsúlyosabb az árvizek, különösen a gyors, lokális árvizek gyakoriságának és intenzitásának növekedése lesz. Emellett az erdőtüzek gyakoriságának és intenzitásának növekedése kiemelendő, főleg azért, mert olyan térségekben is számítani kell rájuk, ahol eddig ritkán, kis intenzitással fordultak elő, például Közép‐Európában. A változékony időjárás a közlekedésbiztonságot veszélyezteti, főleg a téli időszakban (viharos szél, ónos eső, fagyváltozékony időszakok hosszabbodása Észak‐Európában). Az épületek és az infrastruktúra fokozódó terhelése miatt is veszélyhelyzetek alakulhatnak ki. Mindez a biztosítások szükségszerű terjedését és – amennyiben nem történnek hatékony lépések az alkalmazkodás növelésére – azok drágulását is okozza. A társadalmi és gazdasági hatások szempontjából a nagyobb tartalékokkal, technikai és szellemi potenciállal, erősebb összefogással és átgondolt irányítással rendelkező települések, térségek jobb eséllyel tudnak alkalmazkodni, tehát elvileg a változás élezheti a regionális különbségeket. Ugyanakkor ezen térségek lehet, hogy éppen eddigi kedvező helyzetüket olyan környezeti adottságoknak köszönhették, amelyek változása meghaladja a társadalom alkalmazkodóképességét, miközben máshol éppen az alkalmazkodás kihívásai teremtenek új lehetőségeket. 1.2.4. A modellezés és a sérülékenység vizsgálatok szerepe A most zajló és előre látható környezeti változások a hagyományos tervezési módszereket néhány szempontból meghaladottá teszik. Nemcsak a technikai részletek meghatározásában, a szükséges megoldások kiválasztásában, de a fejlesztési célokban, célértékekben sem feltétlenül elegendő a meglevő, korábbi megfigyeléseken alapuló adatokra hagyatkozni. Szükséges a klímamodellek 29

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

eredményeire, előrejelzéseire is építeni. Az árvízvédelemben, a területhasználatban, városszerkezetben, gazdaságfejlesztésben, vízellátásban, az egészségügyben egyaránt szükség van a jövőben zajló természeti folyamatok figyelembe vételére. A tengerparti városok életének például gyakorlatilag minden szegmensét érinti a környezeti változás. Csak ennek a szemléletváltásnak a segítségével lehetséges a hatékony alkalmazkodás a klímaváltozáshoz. Azonban a klímamodellek eredményei napjainkban még túlságosan eltérőek és sok szempontból bizonytalanok ahhoz, hogy konkrét fejlesztési célokat tűzhessünk ki segítségükkel. Azonban átgondolt és bölcs értékeléssel, több klímamodell eredményeinek összevetésével kiválaszthatók azok a főbb változások, trendek, amelyeket figyelembe kell venni. Az előre jelezhető környezeti változások értékelése teszi szükségessé a sérülékenység vizsgálatokat, mivel a sérülékenység önmagában a napi életben, de a területi tervezés és értékelés terén is nagyon széles értelemben használható. Ahogyan az emberi élet minden területének megvan a maga kölcsönhatás‐rendszere, a sérülékenység is helyről helyre, esetről esetre más lehet. Tehát érdemesebb egy‐egy szűkebb folyamatra, tényezőre értelmezve vizsgálni, így beszélhetünk a hőhullámokkal, aszállyal, árvízzel, tengerszint emelkedéssel vagy éppen gazdasági folyamatokkal, jogi változásokkal szembeni sérülékenységről. A hatást kiváltó tényezők mellett az azt elszenvedők köre is széles lehet, lehet szó országok, régiók, települések vagy bizonyos társadalmi csoportok, vállalkozások sérülékenységéről egyaránt. A sérülékenység vizsgálatok nagyban segítik, sőt sok esetben alapvető jelentőségűek az alkalmazkodásban a jövőbeli változásokhoz, illetve a szükséges beavatkozási területek, csoportok, intézkedések kiválasztásában.

2. ábra: Az aszállyal kapcsolatos sérülékenység a magyar kistérségekben

A sérülékenység értékelések az összetett kölcsönhatásrendszerek hitelesebb ábrázolása érdekében több szempontból is vizsgálják az adott jelenséget, gyakorlatilag több indikátor összevetésével létrehozott komplex mutatók, az értékelés végeredménye többnyire dimenzió nélküli szám. A több indikátor felhasználásával lehetséges az adott folyamat sokrétű hatásrendszerét a lehetőségek szerint modellezni. Például a Climate Change Vulnerability Index (CCVI) nevű komplex mutató, melyet az egyes országok éghajlatváltozással szembeni sérülékenységeik vizsgálatára fejlesztettek ki, 42

30

A „VÁROSKLÍMA” ÉS ANNAK VÁRHATÓ MÓDOSULÁSA A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSÁRA

gazdasági, társadalmi és környezetei mutatót használ fel. Az egyik elterjedten használt sérülékenység értékelési módszer a CIVAS (Climate Impact and Vulnerability Assessment Scheme) modell, amelyet a CLAVIER projekt keretében fejlesztettek ki. A CIVAS modell keretében három tényező meghatározásával és összevetésével határozható meg az érzékenység. A kitettség az éghajlati elemek, vagy attól függő természeti körülmények állapotát jellemzi, esetünkben klímamodellek alapján számolva a jövőben várható állapotra vonatkozik. Az érzékenység a hatás elviselőjének időjárásfüggő viselkedése (pl. aszályhajlam, erdőtűz‐kockázat). E kettőből vezethető le a várható hatás. A hatás és a térségre jellemző alkalmazkodóképesség (társadalmi‐gazdasági „erő”) összevetésével készíthető el az éghajlatváltozási sérülékenység komplex mutatója. A CIVAS modell alapján készült el a magyarországi kistérségek sérülékenység értékelése több környezeti tényező szempontjából, „A területfejlesztés 4 éves szakmai programja a klímaváltozás hatásainak mérséklésére” című kutatási program keretében 2010‐ben. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) fontos szerepet játszik a környezeti változásokkal és hatásaikkal kapcsolatos adatok gyűjtésében és közreadásában. Ezt a tudásbázist és számos publikációjukat az európai országok és települések is jól használhatják saját térségük környezeti változásainak előrejelzéséhez és sérülékenység vizsgálataihoz. Az Ügynökség az EU‐tagállamok számára igen hasznos háttér‐információkat, szaktudást tud nyújtani szakpolitikáik kialakításához is. Összességében az EEA a klímaváltozás terén az egyik legfontosabb európai tudományos intézmény.

31

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA

2. KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA A klímavédelemről és klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló városi klímapolitika jóval rövidebb múltú, mint más várospolitikai tevékenységek (pl. városi környezetalakítás, városfejlesztés). Ebből adódóan szinte sehol nem alakultak ki letisztult rendszerei. Ezek a folyamatok még csak napjainkban zajlanak. A városok jelenleg nagy szabadsággal alakíthatják klímapolitikájukat és klímapolitikai kapcsolataikat (pl. mely nemzeti, regionális, nemzetközi szervezet, vagy éppen mely másik település klímatervének üzeneteit vegye át, adaptálja saját viszonyaira). A nagy mozgástér persze gyakran tanácstalanságot okoz. E kézikönyvvel szeretnénk segíteni a tervezési választások megkönnyítését, és hozzájárulni a közös európai városi klímapolitika kialakításához. 2.1.

AZ EURÓPAI VÁROSI KLÍMAPOLITIKA RENDSZERE

Rövid, másfél évtizedes múltja ellenére a városi klímatervezés napjainkban már nem csak egyes városok elszigetelt tevékenysége, hanem formalizált vagy nem formalizált rendszereket alkot. A felülről vezérelt megközelítések általában a nemzeti szintről kiindulva írnak elő klímatervezési kötelezettségeket a városok számára. A rendszer lehet alulról építkező is, amikor az egyes városok vagy városi csoportosulások kezdeményezéseikben összefognak, regionális, nemzeti vagy határon átívelő együttműködésekkel akár nemzetközi ajánlásokat alakíthatnak ki. 2.1.1. Alulról és felülről is építkezzünk A leendő európai városi klímapolitikának alulról és felülről egyaránt kell építkeznie. Fontos hogy egyrészt megerősödjön a klímabarát városok közössége, még jobban kiteljesedjenek a már jelenleg is sok szereplőt tömörítő és jelentős eredményeket felmutató európai klímabarát városhálózatok. A városok és hálózataik így kezdeményezni tudják a nemzeti és európai szintű szabályozásokat, a támogatáspolitikai beavatkozásokat és a szakmai‐módszertani együttműködések kialakítását. Mindeközben nemzeti és európai szinten is ki kell alakítani a városi klímapolitika kereteit, az alábbi feltételekkel: − Figyelemmel kell kísérni az európai városok által folytatott klímapolitikákat, és rendszerezetten közzé kell tenni a városi kezdeményezések üzeneteit. − El kell juttatni minden városhoz a nemzetközi klímapolitikai kezdeményezések üzeneteit, e témával kapcsolatos tudományos és szakmai eredményeket. − Ki kell alakítani egy olyan városi klímapolitikai keretszabályozást, mely mozgásteret ad az egyes városok klímapolitikájának kialakításához, ugyanakkor minden várossal szemben támaszt minimális klímapolitikai elvárásokat. − A városokat klímabarát kezdeményezésekre ösztönző eszközökkel kell integrálni minden szakpolitikába, köztük különösen uniós szinten a fejlesztéspolitikába és támogatáspolitikába. Ennek legjobb példája, ha a városi fejlesztések támogatásának előfeltételeivé válnak bizonyos klímabarát lépések.

32

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA

2.1.2. A fenntarthatóság integrált megközelítését alkalmazzuk! A klímaváltozás ügye részét képezi a fenntarthatóság által képviselt környezetintegrációs és ökológiai gondolatkörnek. Amikor a klímaváltozást próbáljuk megelőzni, vagy amikor a hatásaira készülünk fel, akkor tulajdonképpen a fenntarthatóság irányába lépünk előre. Egy körültekintő környezetintegrált vagy fenntarthatósági politika keretében helyet kell kapnia a klímavédelemnek és a klímaváltozásra való felkészülésnek is. A városi klímapolitika egy integráló politika, csak más szakpolitikákkal szoros összefüggésben érdemes vele foglalkozni. 2.2.

„KLÍMAPARTNERSÉG”: SZEKTOROK KÖZÖTTI KÖZÖS FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

A városi klímapolitika kialakításában elengedhetetlen az érintettek és az érdekeltek széles körű bevonása, ugyanis csupán a város szereplői által elfogadott kezdeményezések eredményezhetnek legitim politikát. A politikaformálás során a partnerség kialakításának első lépése a fejlesztések és szabályozások potenciális célcsoportjainak és minden érintettjének azonosítása. Ezt követi a város lakosságának, vállalkozásainak és civil szervezeteinek megszólítása és tájékoztatása a városklíma helyzetéről és a javítását célzó tervezett fejlesztésekről. A klímapolitika közös vállalás, a város közösségének vállalása. Nem minden egyes beavatkozásáért a városvezetés vagy a városmenedzsment (a városi önkormányzat hivatalai) felel. A városi civil szervezetek, lakóhelyi közösségek, sőt vállalkozások is vállalhatnak szerepeket és felelősséget a megvalósításban. Ez természetesen csak akkor jöhet létre, ha a klímapolitika ismertsége és elfogadottsága megfelelő, kialakításakor sikerült konszenzust találni, és az érintettek felelős vállalásokat tettek. Ez pedig megfelelő partnerséget és együttműködést igényel már a kezdetektől. Kedvező esetben már a kiinduló döntési ponthoz – szükség van‐e klímapolitikára? – is partnerségi körben közelítünk, és a partnerség jelen van az elképzelések megfogalmazásakor is. Így a partnerség nem csak a már papírra vetett politikai szándékok véleményezésére szorítkozik. A városi klímapolitika lehetséges partneri köréből az alábbi fontos csoportok emelhetők ki: − termelőüzemek (kibocsátás‐csökkentés), − kereskedelmi vállalkozások (szállítási kibocsátás‐csökkentés, szállítási szükségletek csökkentése – helyi termékek arányának növelése), − szolgáltatások (klímabarát vagy légkondicionált szolgáltatóterek, klímariadós együttműködés), − munkaadók (klímakomfortosítás, klímariadós együttműködés), − kutató‐fejlesztő és oktatási intézmények (városi klímakutatás, előrejelzés; felvilágosítás), − lakástulajdonosi közösségek, társasházak (klímakomfortosítás, energiafogyasztás), − idős és megromlott egészségi állapotú lakosok és szervezeteik, − helyi és országos civil szervezetek (ld. kibocsátási, munkaadó, szolgáltató szervezetek vállalásai), − önkormányzati intézmények és a városi közszolgáltatások felelősei (vízszolgáltatás, elektromos energia ellátás, hulladékgazdálkodás, közösségi közlekedés, egészségügyi szolgáltatás, katasztrófavédelem) Cél, hogy a partnerségben résztvevők minél jobban reprezentálják a város közösségeit. Így alakulhat ki a helyi szereplők közös felelősségvállalása. A város megfelelő partnerségének kialakítása érdekében nagyon fontos a szomszédos térségek, települések különböző szereplőinek bevonása is (erről ld. még a többszintű kormányzást). A szereplők bevonását biztosító fórumoknak lehetőséget kell adniuk egyrészt a tájékoztatásra, másrészt a párbeszédre. A tervezők felelőssége megtalálni az együttműködés és bevonás leghatékonyabb módját (közmeghallgatás, városrészenkénti kampányok, internetes felület, elektronikus hírlevél, internetes fórum stb.), mely egyes célcsoportonként, korosztályonként is eltérő. (Fontos megjegyezni, hogy a klímaváltozás szempontjából különösen veszélyeztetett idős városi lakosság a klímatervezés egy olyan kiemelt célcsoportja, amelynek a manapság népszerű elektronikus kommunikációs lehetőségei korlátozottak.)

33

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA

A partnerséget nem csak egy‐egy tervezési akció miatt érdemes életre hívni (mert pl. a városvezetés klímastratégiai dokumentumot akar elfogadni). Célszerű azt állandóan működtetni, intézményesíteni és folyamatosan kiterjeszteni. Így lehet a lehető legtöbb szakmai folyamatban és politikai döntéshozatalban megjeleníteni. Londoni Klímapartnerség A Londoni Klímapartnerség 30‐nál is több szervezetet tömörít, a csoport munkáját azonban további szervezetek is segítik, így a résztvevők száma összességében meghaladja a 200‐at. A tagok között megtalálhatók helyi és térségi önkormányzati és kormányzati szervek, számos civil szervezet, sőt még piaci szereplők és azok tömörülései is (pl. biztosítók egyesülete).

London

E kezdeményezésben különösen előremutató, hogy egy állandó és intézményesült együttműködés saját irányító csoporttal, amely több tervezési folyamatot is támogatni képes. A partnerség egyik fő célja természetesen London klímaváltozás‐adaptációs stratégiaalkotásának támogatása, de részt vesz más városi tervezési folyamatokban, köztük olyan jelentősekben is, mint a London Plan (London térszerkezeti fejlesztési terve). A csoporton belül különösen hangsúlyos az információcsere megkönnyítése, a jó gyakorlatok és tapasztalatok átadása. Elérhetőség: Web: www.london.gov.uk/lccp

Tatabánya

Tatabányai Klímakör Mind a többszintű kormányzás alulról szerveződő kezdeményezéseire, mind a klímatervezési partnerségre jó példa a Tatabányai Klímakör Közhasznú Egyesület, amelyet hivatalosan 2009 augusztusában hoztak létre tatabányai civilek az önkormányzat támogatásával. Alapítói már korábban is fontos eredményeket értek el ezen a területen, hathatós segítségükkel készült el például 2007‐ben a város klímastratégiája, valamint többek között nekik köszönhető, hogy Tatabánya a Klímabarát Települések Szövetségének alapító tagja volt 2007‐ben.

A Klímakör legfőbb célja annak elősegítése, hogy Tatabányán minél több lakos éljen a települési klímastratégia szakmailag megalapozott ajánlásainak megfelelően. További célja, hogy fórumot teremtsen a tapasztalatok és egyéb információk kicserélésére a lakosok, az illetékes szakemberek, a városvezetés és a gazdasági szféra képviselői között, képviselje a tatabányai lakosok közös érdekeit a klímavédelmi kérdésekben, valamint nemzetközi kapcsolatok elősegítésével és pályázati lehetőségek megismertetésével segítse a szakmai munkát. Az Egyesület oktatást, ismeretterjesztést, tudományos kutatást, szakmai véleményezést végez, nyomtatott és elektronikus kiadványokat ad ki, valamint konferenciákat, kiállításokat, tanulmányutakat és klímavédelmi akciókat szervez, továbbá pályázatok írásával, tanácsadással segíti az érdeklődő lakosok, intézmények, szervezetek munkáját. Elérhetőség: Web: klimakor.lapunk.hu

Szakmai városklíma „klub”

Érdekes és figyelemreméltó formája a különböző szervezetek közötti együttműködésnek a 2011 nyarán megalakult csoport. Itt a városklímával és klímaváltozással tudományos és gyakorlati oldalról egyaránt foglakozó szervezetek képviselői találkoznak rendszeresen abból a célból, hogy a résztvevők jobban megismerjék a városi klímakutatás hazai helyzetét, elméleti és gyakorlati kérdéseit, egymás kutatási irányait. A kutatói oldal itt megismerheti a településirányítás, tervezés, a válaszintézkedések végrehajtásának szempontjait, a gyakorlati oldal pedig első kézből kaphat információkat arról, milyen tudományos eredményeket, módszereket lehet felhasználni és milyen módon.

34

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA

A résztvevő szervezetek között a hazai városklíma kutatás legfontosabb szellemi műhelyei, (egyetemek és az Országos Meteorológiai Szolgálat), civil szervezetek, mint a Magyar Urbanisztikai Társaság és az Energiaklub, valamint a gyakorlati oldalról a VÁTI tagja az együttműködésnek. A csoport célja széles körben is bemutatni a hazai városklíma kutatások eredményeit és hasznosítását, illetve közös feladatokban együttműködni. 2.3.

MIT TEHETÜNK HELYI ÖNKORMÁNYZATI SZINTEN?

A városvezetés számos eszközt alkalmazhat a klímaváltozási stratégiájának vagy klímapolitikájának kialakításakor. A klímapolitika elemeinek kiválasztásában természetesen az önkormányzati feladatok és hatáskörök jelölik ki az alapvető mozgásteret, azonban mindig van mód kreatív, újszerű lépések megtételére is. A helyes és jól megalapozott városi klímapolitika a településirányítás következő területeire terjed ki: 1.

2.

3.

4. 5.

6. 7. 8.

Városi tulajdonban lévő intézmények átalakítása a klímaváltozás mérséklése érdekében − energiahatékonyság növelése, − megújuló energiák felhasználása. A városvezetés által felügyelt cégek (fejlesztők és közszolgáltatók) klímabarát vállalati politikáinak kialakítása, és azok integrációja egymással és a városi klímapolitikával (pl. energiaellátás, tömegközlekedés, hulladékgazdálkodás, köztisztaság). A helyi lakosság és a gazdasági szereplők klímaváltozást mérséklő erőfeszítéseinek ösztönzése, támogatása: − Tájékoztatás a klímaváltozási folyamatokról és a lehetséges helyi hatásokról, − Pénzügyi támogatások a klímabarát beruházásokhoz, − Klímavédelmi és a katasztrófahelyzetekre felkészítő tanácsadás, − Állandó partnerség kialakítása, klímabarát közösségszervezés és hálózatok kialakítása. A városvezetés klímavédelmet szolgáló stratégiai tervezési lehetőségei (klímastratégiák, a klímavédelem integrációja más városi stratégiákba). A városvezetés klímavédelmet szolgáló szabályozási lehetőségei: − Klímavédelmet szolgáló városszerkezeti tervek (pl. a beépített és a zöld területek aránya), − Klímavédelmet szolgáló építési szabályzatok (pl. épületek kialakítása), − A városvezetés klímavédelmet szolgáló közlekedési szabályozási és üzemeltetési tevékenységei (pl. egyéni motorizált gépjárműforgalom korlátozása, közösségi közlekedés preferálása), − Klímavédelmi szempontok beépítése a helyi adók rendszerébe (pl. az emissziócsökkentéssel együtt járó adócsökkentés, vagy a nem megfelelő tömegközlekedésű negyedekben történő fejlesztések különadója), − A közüzemi ellátás (víz, hulladék, energia, közvilágítás) és fogyasztás szabályozása, klímabarát ösztönzők és korlátozások alkalmazása (pl. a szelektív hulladékgyűjtés vagy víztakarékosság ösztönzése, éjszakai és reklámcélú világítás korlátozása), − Klímavédelmi szempontok megjelenítése az önkormányzati közbeszerezésekben. Klímatudatos helyi gazdaságpolitika folytatása: zöld gazdaság és fokozódó térségi önellátás. A globális klímaigazságosság kérdéskörének felkarolása (mit tehet ezért a város) A városmenedzsment és a városi döntéshozatal klímatudatos intézményszervezése.

Az OECD „Cities, Climate Change and Multilevel Governance” (Városok, klímaváltozás és többszintű kormányzás) című tanulmánya (CORFEE‐MORLOT et al., 2009) a városirányítás alábbi négy lehetséges módját határozza meg a városi klímapolitika kialakításában: − Az önkormányzat mint fogyasztó: A helyi vagy térségi önkormányzatok saját fogyasztásukat, ökológiai lábnyomukat csökkenthetik az önkormányzati intézkedések megfelelő irányításával, menedzselésével, például az önkormányzati épületek energiahatékonyságának javításával vagy környezetbarát közösségi

35

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA közlekedési eszközök bevezetésével. Ez a legelterjedtebb módja a helyi akcióknak, amit gyakran a közvetlen gazdasági előnyök, energia‐megtakarítás motivál. − Az önkormányzat mint közvetítő. Az önkormányzat elősegítheti a magán és közösségi partnerek közötti együttműködést. Például az olaszországi Velence városi tanácsának helyi energetikai terve magában foglal szándéknyilatkozatokat olyan közös projektekről, melyek a magánvállalatok, az önkormányzati közlekedési vállalatok, a közös képviselők szövetsége, valamint tervezői, építészi és mérnöki egyesületek együttműködésével valósulnak meg. A PPP –public private partnership (a közösségi és a magánszféra partnersége) – konstrukciókon keresztül is érvényesíthető ez a szerep, különösen az infrastruktúra és a közszolgáltatások működtetése esetében. − Az önkormányzat mint szolgáltató: a települési szolgáltatások (víz, elektromos energia, önkormányzati lakások stb.) anyagi és infrastrukturális eszközein keresztül. Az infrastruktúra‐fejlesztéssel és szolgáltatásokkal az önkormányzat befolyásolni képes a fogyasztói, hulladékkezelési szokásokat. Egy helyi vagy regionális önkormányzat így, mint többségi tulajdonos a közszolgáltatást végző cégekben, illetve más közjavak esetében is (energia, közlekedés, vízellátás, hulladékkezelés stb.) közvetlen hatással lehet a helyi klímavédelmi akciókra. Ez a jelentős befolyás az ellátási oldalon azonban lényegesen csökkenhet az energiapiacok nyitásával (liberalizációjával), illetve ha a közszolgáltatások privatizációja lényegesen megváltoztatja az ágazatok tulajdonosi szerkezetét, ezáltal szűkítve az önkormányzatok beavatkozási eszközeit ezen a területen. − Az önkormányzat mint szabályozó: A helyi önkormányzat rendelkezéseket hozhat a CO2‐kibocsátás megfékezésére, amennyiben jogi hatásköre kiterjed az érintett szakpolitikai területekre, mint az energia, a közlekedés, a földhasználat és a hulladékok. Ilyen például Barcelona napenergia‐hasznosítási rendelete, vagy München, Párizs gépjárműhasználatot korlátozó rendeletei. E lehetőségek az önkormányzatok szabályozási hatásköreitől függnek, amelyet az egyes országok jogrendszere szab meg. (Az EU‐ban e téren nagyon eltérő jogosítványai vannak az egyes országok önkormányzatainak.) Egy ország politikai, közigazgatási rendszerétől függően az egyes szövetségi államoknak, régióknak, megyéknek jelentős önállósága lehet a klímacélok kijelölésében, a megújuló energia, illetve energiatakarékossági stratégiák megalkotásában, a közlekedés tervezésében, a regionális fejlesztési programok kialakításában és az érintett szakterületek hatósági szabályozásában. A jogi szabályozások mellett azonban nem szabad elfeledkezni a közpénzek felhasználásáról, mellyel szintén orientálni lehet a helyi magánberuházásokat, és így végül hatékony klímapolitikai beavatkozások történhetnek.

Egy város klímapolitikája annál erősebb, minél jobban integrálódik, azaz minél jobban áthatja a városi kormányzás (városvezetés) egészét. Ezért a városoknak a településirányítás lehető legtöbb területén kell klímabarát lépéseket tenniük. 2.4.

TÖBBSZINTŰ KORMÁNYZÁS (VÁROSVEZETÉS)

A városi térségek klímaváltozással és általában a fenntarthatósággal kapcsolatos feladatai nem érhetnek véget a városhatárnál, hiszen a nagyobb városok mind intenzívebbé váló társadalmi‐ gazdasági kapcsolataik és környezeti összefüggéseik révén egy tágabb térséggel alkotnak szorosan összefüggő rendszert. Ebben a rendszerben a közlekedési kapcsolatok, az ingázási kapcsolatok mellett a város ökológiai értelemben rá van utalva vidéki és természeti környezetére, miközben a vidéki térség központtól való függése is nyilvánvaló. A problémakör összefüggései tehát nem közigazgatási határok között jelentkeznek és nem is kezelhetőek ilyen keretekben, éppen ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy a különböző szintek legitim szereplői, az érintett települések, régiók és szakpolitikák „gazdái” közös erőfeszítésekkel kezeljék a városi és városkörnyéki klímaváltozással kapcsolatos mitigációs (megelőzési) és adaptációs (alkalmazkodási) feladatokat. Az egymással funkcionális egységben létező települések önkormányzatai (városrégió, illetve agglomeráció szintjén) és hatóságai mellett persze a kormányzati szintnek is meghatározó szerepe van abban, hogy a várostérségekben mennyire sikerül fenntartható struktúrákat kialakítani (pl. a nemzeti szintű környezetpolitika, közlekedéspolitika, területfejlesztési politika, vagy akár az adópolitika révén). Ugyanakkor szintén kulcsszerepük van maguknak az állampolgároknak, a gazdaság piaci szereplőinek és ezek közösségi hálózatainak. Ezért a különböző civil szervezetekkel, illetve piaci szereplőkkel

36

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA

kívánatos átlátható és folyamatos partnerségnek meg kell valósulnia több települést átívelően is és a területi szintek között is. A kormányzási (governance) szemléletű megközelítésnek ugyanakkor a partnerségen túl fontos eleme a stratégiai tervezési jelleg, valamint a bürokratikus jelleggel szemben a rugalmas és proaktív szemlélet. A város vidéki térségeivel kapcsolatos kihívásokról – különös tekintettel a városi szétterülésre (urban sprawl) –, a lehetséges megoldásokról és tervezési feladatokról részletesen szól a 4. „Klímabarát városszerkezet”című fejezet. 2.4.1. Kormányzati együttműködés a városok és a regionális/nemzeti szint között A városi klímapolitika az alábbi együttműködési formákban nyilvánulhat meg a városok, az egyes területi szintek (megyék, régiók) és a központi/országos szint között (OECD 2009 nyomán): − Regionális (és megyei) szinten: A városi és regionális szint közötti együttműködés olyan klímapolitikák kialakítását segíti, amelyek kölcsönösen erősítik egymást. Az együttműködés lehetővé teszi az egyes klímaváltozással kapcsolatos feladatok megfelelő területi szintre helyezését. Így például egy sikeres városi energiapolitika mintát adhat a regionális szintű szabályozásokhoz. A területi szintek felől közelítő klímatervezés pedig harmonizálhatja az egyes városokban folyó tervezési munkát, illetve kiinduló alapul szolgál a városi tervezésekhez. Így például egy klímatudatos regionális katasztrófavédelmi terv harmonizálja a régió egyes településeinek árvízvédelmi terveit (pl. az egyik település beépítése ne növelje a másik árvízvédelmi kockázatát). Egy regionális katasztrófavédelmi terv szintén alapul szolgálhat az egyes városok árvíz‐ vagy klímavédelmi terveihez (pl. a terv alapján kialakíthatók a városi árvízvédelmi műveletekhez szükséges anyagkinyerési és tárolási körülmények, vagy meghatározhatók a beépítési korlátok, mely akkor is alkalmazandó, ha egyébként a város klímastratégiájának megfelelő klímabarát energiatakarékos épületek is épülnének). [A magyarországi megyei és országos területrendezési tevékenység hordoz ilyen üzeneteket a városi klímatervezés számára, elsősorban a klímaalapú katasztrófavédelmi vonatkozások tekintetében.] − Országos és európai szinten: Az országos szint és a városok közötti együttműködés elősegíti a nemzeti és európai szintű szakpolitikák becsatornázódását a helyi klímavédelmi kezdeményezésekbe, a klímapolitika mellett olyan szakpolitikák esetében is, mint a közlekedés, egészségügy, oktatás, vízgazdálkodás. Fontos továbbá, hogy az országos klímavédelmi kezdeményezések ne csak egy‐egy nagy projekt, „zászlóshajó” kezdeményezés köré szerveződjenek (például egy erőmű rekonstrukciója vagy folyószabályozás), hanem adjanak teret az alulról jövő, helyi kezdeményezéseknek és a településekre szabott, helyi feltételekhez igazodó megoldásoknak. A városok és a magasabb területi szintek közötti együttműködés természetesen jól szervezett együttműködési formákat, mechanizmusokat és erős vertikális partnerséget kíván meg a tervezés és a szakpolitika formálása terén egyaránt. MODEL projekt az önkormányzatok racionális energiagazdálkodásának támogatására A MODEL (Management of Domains Related to Energy in Local Authorities) projekt célja, hogy csökkentse az energiagazdálkodásban meglévő lemaradást az EU‐n belül és kívül. Az önkéntesen jelentkező önkormányzatokat arra bátorítja, hogy példát mutassanak lakosaiknak, más önkormányzatoknak és az érdekelt helyi szervezeteknek, cégeknek az energiatakarékosság terén. A projekt 2007‐ben indult, az Intelligent Energy Europe program támogatásával. A projekt célul tűzte ki: − Az úgynevezett „pilot” városok támogatását a helyi energiahatékonyságot javító intézkedések megtervezésében, megvalósításában és értékelésében, különös tekintettel a folyamat menedzselésére. − Fejleszteni a részt vevő városok erőforrásait az energiahatékonyság és a lakossággal való kommunikáció terén. A célok elérése érdekében a programot három szinten szervezték meg: − Európai szinten: Az Energy Cities és az EnEffect nemzetközi és további 8 nemzeti partnerszervezet vett részt a tapasztalatok cseréjében, a közös tréningek és oktatások megrendezésében, koordinációban.

37

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA −

Nemzeti szinten: a 8 nemzeti MODEL koordinátor szervezte a városokat támogató különböző tevékenységeket és a program közös módszertani keretének megismertetését más települések számára. − Helyi szinten: a MODEL támogatásának köszönhetően a részt vevő „pilot” városok fejlesztették munkatársaik képességeit, technikai lehetőségeiket és kommunikációjukat, gyakorlati intézkedések sorát valósították meg a lakosság energiatudatosságának javítása érdekében. 10 EU‐tagállamból és Horvátországból 43 város csatlakozott a projekthez, amelyek összesen több mint 2 millió lakost képviseltek. Az önkormányzatok a következő lépéseket tették meg az energiatakarékosság érdekében: − helyi energetikai menedzserek kinevezése, − energetikával foglalkozó munkaszervezetek, egységek megszervezése az önkormányzaton belül, − helyi energetikai akciótervek és energetikai információs rendszerek létrehozása, − források keresése a konkrét beruházásokhoz, − a lakossági kommunikáció javítása az energetikai kérdésekben. A jövőben a MODEL további 6 várost szeretne bevonni, ezúttal Örményországból, Grúziából, Moldovából és Ukrajnából. Elérhetőség: Web: www.energymodel.eu Projekt koordinátor: www.energy‐cities.eu Telefon: +33 3 8165‐3680

Beruházási programok Svédországban: Helyi kezdeményezések ösztönzése egy fenntarthatóbb társadalom létrehozására 1996‐ban a helyi önkormányzatoknak egy környezetbarátabb társadalom felé való átmenetét elősegítendő, a svéd kormány elindította a Helyi Beruházástámogatási Programot (Lokala Investeringsprogram – LIP). 2002‐ ben ezt a programot a Klímaberuházások Program váltotta fel (Klimatinvesteringsprogram – KLIMP), amely kifejezetten az üvegházgázok kibocsátásának csökkentését támogatta. A svéd kormányzat a program támogatásával a 2002‐es nemzeti klímastratégiában foglalt célok elérését kívánta elősegíteni. A KLIMP lehetővé tette az önkormányzatoknak, hogy támogatást kapjanak az üvegházgáz‐ kibocsátást csökkentő hosszú távú beruházásaikhoz. A program keretében végzett munka hozzájárult az üvegházgázok kibocsátásának csökkentéséhez, erősítette a közreműködők közötti együttműködést, és azzal, hogy összegyűjtötte és közzétette a támogatott projektekkel kapcsolatos tudást és tapasztalatokat, egyben bátorította az ország többi részében is a klímavédelmi munkákat. A projektek sikerességének érdekében a KLIMP átfogó megközelítést alkalmazott, elsősorban azokra az ágazatokra koncentrálva, amelyek a legnagyobb hatással vannak az éghajlatra, így főként az energetika és a közlekedés terén valósultak meg az intézkedések. A program azonban az elért eredményekre fókuszált és nem csak bizonyos technológiai megoldások támogatására. A támogatott intézkedések magukban foglalták a távfűtés kiterjesztését, a bioüzemanyagokra való átállást, az energiahatékonyság növelését és tájékoztatást a klímaváltozással kapcsolatos kérdésekről, illetve a zajló projektekről. A támogatások mintegy harmada biogázzal kapcsolatos projektre fordítódott. A program az alulról építkező szemléletet alkalmazta, így a helyi önkormányzatok állították fel saját lehetőségeiknek, adottságaiknak és szakpolitikájuknak megfelelően a prioritásaikat. Csak a legjobb klímaprogramok legjobb megoldásait támogatták, ami mintegy 25%‐át jelentette az egyes programok teljes költségeinek. A programokat az alapján pontozták, hogy milyen jól demonstrálják a helyes klímastratégiát, valamint szempont volt az együttműködés, az általános jövőbeni célok, a támogatási források hatékony

38

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA felhasználása és a fejlesztések környezeti hatásai. Az egyes projekttervek versenyeztetése elősegítette a helyi közreműködők közötti együttműködést, miközben az ökológiai szempontoknak is prioritást biztosított. A KLIMP keretén belül megvalósult projekteket a Zöld Beruházások Svédországban weboldalon (Miljöinvesteringsregistret – MIR: http://klimp.naturvardsverket.se/mir/index.jsp?lang=en) részletesen bemutatják, ahol a LIP és a KLIMP projektjei is megtalálhatóak. 2003 és 2008 között a KLIMP 1,8 milliárd svéd korona támogatást nyújtott 126 programnak. A programok összességében 900 intézkedést tartalmaznak, több mint 8 milliárd svéd korona értékben. A beruházások eredményeként az éves CO2‐kibocsátás 2 millió tonnával csökkent (Svédország teljes üvegházgáz kibocsátása 64 millió tonna volt 2008‐ban), 3,3 TWh energiát takarítanak meg és 3,2 TWh fosszilis energiaforrásból származó energiát váltottak ki megújuló energiaforrásokkal (az ország teljes energiafelhasználása 2008‐ban 397 TWh volt), végül az évente lerakásra kerülő hulladék mennyisége 460 000 tonnával csökkent. 2008 és 2010 között egy új program indult, amelynek célja olyan attraktív, ökológiailag, társadalmilag és gazdaságilag fenntartható városi környezetek létrehozásának támogatása, amelyek például szolgálhatnak az integrált és fenntartható várostervezés számára. A támogatott projektek hozzájárulnak az alkalmazott környezetbarát technológiák és tudás terjesztéséhez is. A kormány erre a célra felállította a Fenntartható Városok Bizottságát, amelynek feladata irányítani és megítélni a fenntartható városok fejlesztésére szánt támogatásokat. A támogatás célja, hogy ösztönözze azokat a városfejlesztési projekteket, amelyek segítenek csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Támogatás nyújtható beruházási projektekre, amelyek lehetőleg új építéssel vagy felújítással kapcsolatosak lakóövezetekben vagy lakótelepeken, illetve az energetikával, vízellátással, vízgazdálkodással, hulladékkezeléssel, közlekedéssel kapcsolatosak. Ebben az esetben is támogatni kívánták a tervezési feladatokat, például megvalósíthatósági tanulmányok készítését, programkészítést, ágazatok közötti tervezést, tájékoztatási intézkedéseket. A támogatások teljes összege a 2009‐2010‐es időszakban 340 millió svéd korona volt. További információk a www.hallbarastader.gov.se weboldalon találhatók.

Finn önkormányzatok a klímaváltozás hatásainak kezeléséért Az ALFRA egy ernyőszervezet, amelynek célja támogatni a települési önkormányzatok együttműködési lehetőségeit annak érdekében, hogy fokozzák településeik vitalitását. 2010‐ben az ALFRA irányelveket és ajánlásokat fogalmazott meg a 2008‐as finn Nemzeti Energia‐ és Klímastratégiával összhangban arról, hogyan kezelhető a klímaváltozás települési szinten. Az önkormányzatok egy része már korábban is indított kampányokat a lakosok bátorítására a klímaváltozás elleni küzdelemben. A helyi önkormányzatok klímakampányában 45 település vett részt, amelyek a finn lakosság mintegy felét képviselték. Ehhez kapcsolódva 72 település készített klímastratégiát, melyek közül 42 már teljesült is. Ezek az önkormányzatok a finnek háromnegyedét jelentik. Az elmúlt években egyre nőtt Finnországban az érdeklődés a helyi résztvevők szerepét illetően a klímastratégiák megvalósításában. Az érdeklődés néhány helyi klímavédelmi projekt megvalósulását is eredményezte. Az alábbiakban két országos projektet mutatunk be, amelyekben a helyi önkormányzatok aktív résztvevőként működtek közre. 1997‐ben kezdődött a „Városok a Klímavédelemért” kampány. Az ALFRA koordinálta a hálózatot, a legkülönbözőbb összejöveteleket, oktatásokat, konferenciákat tartva tagjainak. 1997 óta öt települési klímakonferenciát tartottak, ahol lehetőség nyílt az önkormányzatoknak kicserélni tapasztalataikat, jó példáikat, gyakorlatukat kollégáikkal. Ez ideig 46 település csatlakozott ehhez a hálózathoz. A másik projekt a „Klímaváltozás és az önkormányzati döntéshozatal” nevet viseli és 2009‐től 2011‐ig tart. A projekt vezetője az ALFRA és három minisztérium (Környezetvédelmi Minisztérium, Foglalkoztatásügyi és Gazdasági Minisztérium és a Közeledés és Hírközlésügyi Minisztérium) finanszírozza. Célja az önkormányzatok döntési képességeinek fejlesztése, a klímaváltozással kapcsolatban olyan döntések meghozatalának segítése, amelyek gazdaságilag is megállják helyüket és a települések általános fejlődését is támogatják. A projekt keretében összejöveteleket, szemináriumokat tartottak, ahol tapasztalatok és legjobb gyakorlatok kölcsönös bemutatására, megismerésére volt lehetőség. Az önkormányzatok nagy számban vettek részt, összességében 34‐en ebben a projektben.

39

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA Referenciakeret a Fenntartható Városokért (RFSC) – az integrált városfejlesztés eszköze 2007 májusában fogadták el az Európai Unió városfejlesztésért felelős miniszterei a Lipcsei Chartát, amely többek között célul tűzte ki az integrált városfejlesztés politikai szabályozásának javítását, különös tekintettel a hátrányos helyzetű térségekre. 2008 novemberében a Marseille‐i Nyilatkozat a Chartában foglaltak megvalósítására szólított fel, ennek eredményeként Franciaország és a francia Ökológia, Energetika és Fenntartható Fejlődés Minisztériuma felállított egy európai munkacsoportot, hogy kidolgozzanak – a városokkal és a városokért – egy referenciakeretet az európai fenntartható városok számára. Felismerve egyre növekvő jelentőségét, a kezdeményezéssel a klímaváltozást is fokozottan középpontba kívánták állítani. A munkacsoport – amely európai tagállamokat, intézményeket és a városok, helyi önkormányzatok európai szervezeteit foglalja magában – 2009‐2010‐ben kidolgozott egy eszközrendszert, amely támogathatná a települési önkormányzatokat és résztvevőket a városi stratégiák, szakpolitikák és tervek kidolgozásában, a kapcsolódó döntéshozatalban. 2010‐ben, Toledóban a városfejlesztésért felelős európai miniszterek megerősítették szándékukat a referenciakeret megismertetésére és a tesztelés elindítására európai városok közreműködésével. A referenciakeret egy online eszközrendszer, amely támogatja a városfejlesztési szereplőket a párbeszéd és fenntarthatósági akciók javításában. Célja az is, hogy bátorítsa a településeket saját megoldásaik és intézkedéseik kidolgozásában, amelyek a legalkalmasabbak számukra, de nem feltétlenül épülnek a referenciakeretben foglaltakra. Ennek során a következő módon épül fel az eszköz: − Kérdések és eszközök segítenek jellemezni a város helyzetét, és azonosítani a legfontosabb információkat, városfejlesztési területeket, − Kérdések és eszközök segítik az integrált városfejlesztési megközelítés adaptálását, − Javasolt indikátorkészlet és vizualizációs megoldás segíti az előrehaladás nyomon követését egy‐egy területen, − Közvetlen hozzáférés a témára vonatkozó európai és nemzeti referencia‐dokumentumokhoz, városi esettanulmányokhoz és egyéb, az európai fenntartható városokhoz kapcsolódó érdekes dokumentumokhoz, − Közös kommunikációs platform a párbeszéd elősegítésére az önkormányzatok és szakértők között, kapcsolódva más tudáshálózatokhoz. Az európai városok széles körében végzett tesztelést követően a „prototípus” teljes körű használhatósággal várhatóan 2011 végére készül el, a lengyel EU‐elnökség idején. Széles körű megismertetésére, bemutatására a tervek szerint 2012 első félévében kerül sor a dán EU‐elnökség alatt. További információk a www.rfsustainablecities.eu oldalon érhetők el.

2.4.2. Klímabarát városhálózatok Nagyon fontos formája a települések közötti (inter‐settlement) típusú településirányítási kezdeményezéseknek a klímabarát városhálózatok kialakítása. A klímabarát városhálózatokról összeállítás található a kézikönyv függelékében. A hálózatba tömörülő hasonló klímapolitikát folytató városok együttesen már jelentős beavatkozásokat tudnak felmutatni a klímaváltozás mérséklése érdekében (annál is inkább, mert a városokban koncentrálódnak a klímaváltozást kiváltó tevékenységek és a népesség). A földrajzi alapon szerveződő hálózatokban pedig az adaptációs felkészülés válhat hatékonyabbá, köszönhetően a védekezés összehangoltságának és a tapasztalatcserének (pl. egy folyóvölgy városai harmonizálhatják árvízvédelmi stratégiáikat, a mediterrán nagyvárosok kicserélhetik köztéri árnyalási tapasztalataikat). Covenant of Mayors A Covenant of Mayors egy alulról induló kezdeményezés, egy olyan városhálózat, amelynek célja a CO2‐ kibocsátás csökkentése és az energiahatékonyság növelése, tisztább energiatermelés és –fogyasztás – összhangban az Európai Unió energiapolitikájával. A szervezet tagjai települési önkormányzatok, melyek száma 2011 nyarán 2827, lakosaik száma pedig összesen több mint 130 millió. A csatlakozó települések vállalják, hogy első lépésként kiindulási kibocsátásleltárt (Baseline Emission Inventory – BEI) készítenek, majd erre építve saját fenntartható energetikai akciótervet (Sustainable Energy Action Plan – SEAP) készítenek, ami a kibocsátást csökkentő intézkedéseik alapja lesz. Az akcióterv a szövetség egyik alapvető

40

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA dokumentuma, amelyben a szövetség aláírója konkrét célokat és konkrét intézkedéseket határoz meg annak érdekében, hogy elérje a CO2 csökkentési célt 2020‐ig. A helyi önkormányzatok biztosítják a szükséges emberi és anyagi erőforrásokat az akciótervben meghatározott intézkedések végrehajtásához. A szövetség nyitott bármilyen méretű európai város számára. Azok a városok, amelyek nem rendelkeznek elegendő forrással az akcióterv tervezéséhez és megvalósításához, támogathatók azon szervezetek segítségével, amelyeknek van ilyen kapacitásuk. Ezek a támogató szervezetek lehetnek régiók, megyék, tartományok, agglomerációk vagy mentor városok. A támogató szervezetek meghatározásuk szerint azok a szervezetek, amelyek képesek stratégiai iránymutatást, technikai vagy anyagi támogatást nyújtani azon településeknek, melyeknél a politikai akarat megvan a csatlakozásra, de szükséges felkészültségben, erőforrásokban hiányt szenvednek a csatlakozással járó kötelezettségek megvalósításához, vagyis az akcióterv elkészítéséhez és véghezviteléhez. Az Európai Unió Régiók Bizottsága hangsúlyozza a helyi és regionális erők együttműködését, mivel a többszintű kormányzás az egyik célravezető eszköz a klímaváltozás elleni akciók hatékonyságának növelésére. Ezért a régiók bevonását a Covenant of Mayors munkájába kifejezetten támogatják. Magyarországon is készültek már SEAP‐ok. További információk a www.eumayors.eu oldalon érhetők el.

EUROCITIES Az EUROCITIES a jelentősebb európai városok hálózata, amely 34 európai országból 134 nagyvárost tömörít. A legfontosabb szakterületek: gazdaságfejlesztés, környezet, közlekedés és mobilitás, szociális és társadalmi kérdések, kultúra, információ és tudásalapú társadalom, szolgáltatások. Az EUROCITIES platformot kínál tagjainak, hogy megosszák tapasztalataikat, tudásukat és elképzeléseiket, elemezzék a közös problémákat és előremutató megoldásokat dolgozzanak ki, amihez fórumok, munkacsoportok, közös projektek és rendezvények adnak lehetőséget. A szervezet egyik fő célkitűzése a klímaváltozás elleni harc. Az EUROCITIES más városhálózatokkal is együttműködik a "Local Government Climate Roadmap" keretében a helyi önkormányzatok szerepének és hozzájárulásának elismertetésében, az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a nemzeti klímastratégiákban. A „Roadmap” egy többéves folyamat része, amely szorosan kapcsolódik az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezmény tagországainak konferenciáihoz (COP13 – Bali, COP14 – Poznan, COP15 – Koppenhága, COP16 – Cancun, és jelenleg COP17 – Durban). A korábbi tervek szerint a Koppenhágai Klímacsúcson kívántak egy erős és átfogó, globális klímavédelmi rendszert megalapozni, de e megegyezés hiányában is folytatódik az együttműködés. Ezen kívül aktív szerepet játszik számos európai kezdeményezésben, mint például: a fenntartható energiával kapcsolatos európai kampány, a Covenant of Mayors, az Európai Mobilitási Hét, EPOMM‐PLUS, CIVITAS Catalist és CIVITAS Guard. 2008 októberében adták ki az „Éghajlatváltozás Nyilatkozatot", amelyhez 2010 végéig 85‐en csatlakoztak. A nyilatkozat tanúsítja elkötelezettségüket annak biztosítására, hogy helyi szintű cselekvésre van szükség az éghajlatváltozás ellen. „Leginkább a városok képesek megszólítani a polgárokat az olyan globális témákban, mint az éghajlatváltozás, és megmutatni a helyi szintű beavatkozási lehetőségeket a közélet minden területén, a hulladékgazdálkodástól a tömegközlekedésen át egészen a kulturális eseményekig, és leginkább a városok segíthetnek abban, hogy szembenézzünk ezzel a globális kihívással." Forrás: www.eurocities.eu

A városi hálózatok alulról jövő és gyakorlat‐orientált kezdeményezéseik révén – mintegy visszacsatolásként – alakítani képesek a nemzeti és nemzetközi klímapolitikát. Ennek érdekében a regionális, nemzeti és uniós klímapolitikának nyitottnak kell lenni a klímapolitikai városhálózatok felől érkező kezdeményezésekre, és biztosítani kell a hálózatok intézményesített részvételét a magasabb területi szintek klímapolitikai kormányzásában (governance), szabályozásában és tervezésében. 2.4.3. Város és vidéke klímabarát kapcsolatai Az alacsonyabb területi szinteken (kistérségi, megyei) további sajátos településközi (inter‐settlement) klímavédelmi együttműködések szerveződhetnek. Ezek tipikusan a város és vidéke, illetve a metropolisz térségek és környezetük közötti kooperációk, melyek minden városvezetési

41

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA

tématerületen biztosíthatják a térségi szintű szervezést. Különösen az alábbi klímavédelmi vonatkozásokat érdemes a városhatáron túlmutató térségi szemléletben kezelni: − A közszolgáltatások és a lakosság ellátásának térségi szervezése: a közszolgáltatások és a kiskereskedelem minél kisebb energiaigényű elérhetőségének biztosítása, pl.: kihelyezett kiszolgálási pontokkal, közösségi közlekedés szervezésével, elektronikus eléréssel. − Az intézményüzemeltetés közös standardjainak kidolgozása, közös klímabarát energiaellátás és energiahatékonysági beruházások megvalósítása. − Közös térségi stratégiai tervezés és a településszerkezet közös átgondolása a térségben releváns urbanizációs (pl. urban sprawl) és rurális (pl. elnéptelenedés) folyamatok figyelembevételével. (A város vidéki térségével kapcsolatos településszerkezeti vonatkozásokkal részletesen foglalkozik a 4. „Klímabarát városszerkezet és területhasználat”című fejezet.) − A gazdaság és a civil társadalom városon túlmutató, egész térségre kiterjedő klímapartnerségi együttműködéseinek megvalósítása (pl. a nagy kibocsátó termelőüzemek gyakran a város határán kívül találhatók). − E terekben valósítható meg a várost és vidékies térségét egységes rendszerben kezelő térségi klímabarát gazdaság‐ és energiapolitika. (A város és környéke együttműködésére épülő helyi gazdaságfejlesztéssel külön fejezetben foglalkozunk.) − A klímaváltozáshoz való alkalmazkodási (adaptációs) beavatkozások jelentős része jellemzően mind tervezési, mind végrehajtási szempontból megyei léptékben szervezhető. Így szükségessé teszi az önkormányzatok közötti együttműködést, például a vízgazdálkodás és az árvízvédelem területén (OECD, 2009). − A klímaváltozás‐megelőzési (mitigációs) beavatkozások is megkívánják az agglomerációs együttműködést, mivel ezek gyakran a települések határain átnyúló műszaki infrastruktúrához kapcsolódnak, például az energiaellátáshoz, közlekedési hálózatokhoz vagy éppen az emisszió‐ kereskedelemhez (OECD, 2009). Az OECD „Cities, Climate Change and Multilevel Governance” című tanulmánya (CORFEE‐MORLOT et al., 2009) bemutatja a hannoveri városrégió klímavédelmi együttműködését. A 4 millió lakosú városrégió regionális megközelítésben szervezi a mitigációs és adaptációs feladatokat. A regionális klímavédelmi ügynökség (Klimaschutz‐Agentur Region Hannover) koordinálja a klímavédelmi tevékenységeket. (A helyi önkormányzatok regionális szövetsége és Hannover megye – Landkreis Hannover – egy új közigazgatási egységet alkot 2001‐től [Region Hannover]).

2.5.

NÉHÁNY FONTOS ÁTFOGÓ VÁROSVEZETÉSI (KORMÁNYZÁSI) TÉMATERÜLET

A kézikönyv következő, tematikusan rendezett főfejezetei részletesen tárgyalják a városvezetés (városi kormányzás) kompetenciájában megvalósítható klímabarát beavatkozásokat. Az alábbiakban pedig néhány olyan fontos cselekvési területet foglalunk össze, melyek több témát is érintenek, és horizontálisan integrálódnak az egyes ágazati tevékenységekbe. E cselekvési területeket az egyes tematikus fejezetek a saját témájuk szempontjából tovább részletezik. 2.5.1. Globális klímaigazságosság városi szinten Az európai városok a fejlődő világ városainál általában nagyobb arányban járulnak hozzá a globális klímaváltozási folyamatokhoz (elsősorban saját és az általuk generált szén‐dioxid‐kibocsátáson keresztül). E jelenség az európai városok jóléti társadalmainak fogyasztói szokásaival és az általuk működtetett gazdaság szerkezetével magyarázható. Az európai fogyasztás okozta kedvezőtlen globális környezeti‐ és klímahatások pedig sokszor éppen a fejlődő közösségeket érintik közvetlenebbül, mint a fejletteket. (Ennek tipikus példája a trópusi erdőirtás, mely súlyos klíma‐ és egyéb káros környezeti következménnyel jár, és mely leginkább a jóléti társadalmak faellátását és élelmiszerfogyasztását szolgálja.) A klímaváltozás káros következményei is gyakran a kevésbé tehetős országokat sújtják a leginkább, különösen, mert ezek az országok a szűkös anyagi lehetőségeik miatt jóval kevésbé tudnak felkészülni a katasztrófák elhárítására (pl. egyre gyakoribbá váló tengerárak a mélyen fekvő trópusi partvidékeken). Ezért egy európai városnak törekednie kell rá, hogy az általa okozott környezeti károkat megváltsa valamely EU‐n kívüli, „fejlődő” világbeli szegényebb közösség támogatásával. 42

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA

Minden európai várostól elvárható a cselekvés e téren, még akkor is, ha az európai városok nagyon sokszínűek és az egyes városok életszínvonala nagyon eltérő. Az európai városok vezetésének, civil és gazdasági szervezeteinek számos lehetősége van a fejlődő világ helyi (akár városi) közösségeinek erkölcsi és anyagi támogatására. Segítségükkel a fejlődő világ közösségei sikeresebben meg tudják védeni természeti környezetüket, illetve fel tudnak készülni a klímavédelemre és a klímaváltozás káros következményeire. Fontos ösztönözni e közösségeket abban is, hogy fejlődésük ne függjön kizárólagosan a fejlett világ aktuális keresleti viszonyaitól és fogyasztási szokásaitól. Támogatással és tanácsadással szintén elérhető, hogy a fejlett világban már elkövetett fejlesztési hibák ne ismétlődjenek meg ezeken a helyszíneken (pl. az erőforrásokat pazarló technológiák bevezetése és fogyasztói kultúra kialakulása). A segítségnyújtás történhet közvetlen kapcsolatfelvétellel (pl. testvérvárosi kapcsolat keretében) vagy nemzetközi szervezeteken keresztül is. Lehetnek aktív (pl. helyszíni tanácsadás, szakembercsere, közös projektek) és passzív (pl. a fair‐trade érvényesítése a beszerzésekben) eszközei. 2.5.2. Klímabarát közbeszerzés Mind a városi gazdaságpolitikához, mind a szabályozáshoz szorosan kapcsolódó klímapolitikai eszköz a klímabarát közbeszerzés. Ennek keretében a városok közbeszerzési kiírásaikba integrálják a klímabarát elvárásokat. Egy‐egy beszerzés elbírálásánál figyelembe veszik a megvalósítás során okozott környezeti terhelést, illetve azt, hogy az adott beruházás a jövőben milyen módon és milyen mértékben szolgálja a helyi klímavédelmet. E törekvések érvényesítésére az alábbi lehetőségek kínálkoznak: − A különböző műszaki‐technológiai beszerzésekbe közvetlen klímavédelmi előírásokat lehet beépíteni. − A pályázó cégekkel szemben is követelményeket lehet állítani, például megkövetelhető a klímabarát vállalati politika alkalmazása, vagy preferálhatók a klímabarát kezdeményezéseket támogató cégek. − Egy további közvetett érvényesítési mód lehet, ha az önkormányzat a közbeszerzési eljárásban preferálja a helyi érdekű, vagy a helyi erőforrásokra támaszkodó vállalkozókat. Szem előtt tartva azt a fenntarthatósági elvet, hogy a helyi közösségek és a vállalkozók elsősorban a helyben keletkező erőforrásokat használják, illetve – megfordítva – ösztönöznek arra, hogy a helyben rendelkezésre álló erőforrásokat a helyi közösségek és vállalkozók használják. Többek között a szállítások hossza és káros klímahatása csökkenthető ilyen módon. Madrid, környezetkímélő közlekedési közbeszerzés Madrid Spanyolország fővárosa, népessége az elővárosokkal együtt kb. 3,9 millió fő, London és Berlin után a harmadik legnépesebb város az Európai Unió területén. A légszennyezettség csökkentésére a Madridi Városi Tanács két terv megvalósítását tűzte ki 2008‐ ban. Az egyik tervezet a „Zöld Flotta” nevet kapta. Ennek keretén belül az önkormányzat saját közszolgálati járműveit (buszok, hulladékszállító autók) kezdték el kicserélni alternatív, nem fosszilis tüzelőanyaggal működő gépkocsikra. A város tervei szerint 2011‐re az összes ilyen járművet sikerül zöldebb vagy teljesen környezetkímélőre cserélni. A másik terv a vállalati szférát célozza meg. Eddig már 35 nagyobb vállalatot sikerült a városnak megnyernie az ügy mellé, amely vállalatok a „Foro Pro‐ clima Madridon”, azaz a Madridi Klímavédelmi Fórumon Madrid

43

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA találkozhatnak, cserélhetnek tapasztalatot egymással. Minden egyes tag elfogadta, hogy 2012‐re vállalati autóinak legalább 6%‐át tiszta üzemanyag hajtja. Az önkormányzat energiahatékonysági szempontból „A”, azaz legjobb kategóriás, vagy alternatív meghajtású autóinak száma ma már eléri az 1800‐at. Az alternatív erőforrások közül a bioetanolt 41 jármű használja, ezek a járművek önmagukban megtakarítanak 104 tonna CO2‐kibocsátást. A bioetanolos járműveket az önkormányzat a BEST program keretében szerezte be, amely az EU 6. Keretprogramjába tartozik és a bioetanolos üzemanyag használatának terjedését segíti. A város BEST projektre fordított költsége 1 millió euró volt, amelyet 50%‐ban az Unió finanszírozott. Elérhetőség: Javier Rubio de Urquia, Madridi Városi Tanács E‐mail: [email protected] Web: www.munimadrid.es

2.5.3. Az intézményrendszer klímatudatos kialakítása Egy másik fontos városvezetési (városi kormányzási) téma a városi klímaügyeket menedzselő intézményi háttér kialakítása. A klímapolitika irányítására egy integrált, projektvezérelt intézményi struktúra javasolható, a hagyományos, ágazatokhoz kötődő szervezeti egységekből építkező városmenedzsment struktúrákkal szemben. Így biztosítható, hogy a városi klímatervek megvalósításában a városmenedzsment részéről minden érintett és felelős részt vehessen. A klímaváltozás ellen küzdő városi szervezet – a téma szerteágazó ágazati kapcsolatai miatt – nem köthető csak egyetlen intézményhez vagy szervezeti egységhez. Kedvező esetben a szervezeti egységek intézményesített együttműködésében zajlik (pl. közös bizottságok, munkacsoportok keretében). Ilyen együttműködésnek egyaránt helye van a városvezetés politikai szervezetei és a városmenedzsment szakmai szervezeti egységei között. Az OECD „Cities, Climate Change and Multilevel Governance” című tanulmánya (CORFEE‐MORLOT et al., 2009) bemutatja Zürich városának integrált klímapolitikai intézményrendszerét. A város egy környezetvédelmi egységet állított fel a hivatal keretében, amelyet megbízott a városi klímapolitika felügyeletével, ügyosztályokon átívelő feladatokkal és hatáskörrel. Ez az egység felelős minden tervezett fejlesztési és építési projekt hatásainak értékeléséért, miközben az egyes ügyosztályok felelnek a fejlesztések megvalósításért, figyelembe véve az értékelések eredményét. Annak érdekében, hogy ez a rendszer megfelelően működhessen, olyan stratégiai tervekre van szükség, amelyek ágazati célkitűzéseket, politikákat és intézkedéseket is tartalmaznak (például Zürich átfogó városi környezeti terve és a specifikus, energetikai fejlesztési terv). Továbbá olyan projekt alapon szervezett munkára, ami az ágazatok elkülönülését megakadályozza.

2.5.4. Városi gazdaságpolitika: zöld gazdaság (green growth), helyi gazdaságfejlesztés A városok által folytatott vagy a város és térsége által közösen alakított helyi és térségi gazdaságpolitika sajátos klímavédelmi lehetőségeket kínál. A városi gazdaságpolitika a városirányítás (városi kormányzás) egyik legfontosabb kompetenciaterülete, mely számos ágazati tevékenység összehangolását igényli. Ezért e témával bővebben foglalkozik a kézikönyv 12. fejezete.

44

KLÍMABARÁT VÁROSI KORMÁNYZÁS ÉS A KLÍMAPOLITIKA KIALAKÍTÁSA

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK – –

–

–

–

–

Európai és nemzeti szinten biztosítani kell a városi és városhálózati klímapolitikai kezdeményezések megismerését, és integrálni kell azok tapasztalatait. A városi klímapolitikák annál erősebbek, minél több városirányítási tématerületre terjednek ki. A szabályozásoktól a lakosság és a gazdasági szereplők tájékoztatásán és ösztönzésén keresztül egészen a közszolgáltatások működtetéséig mindent áthathatnak a klímabarát ötletek. Egy város klímapolitikája többszintű együttműködést kíván (multi level governance), kialakításába be kell vonni a városon kívüli szereplőket is, pl.: o a várost magában foglaló földrajzi táj (pl. folyóvölgy) minél több települését; o a város vonzáskörzetét, benne a környező rurális településeket; o a klímapolitikára szerveződött városhálózati együttműködések tagjait; o a releváns regionális és nemzeti szerveket, még akkor is, ha e szintek még nem rendelkeznek kidolgozott klímapolitikával. A városi klímapolitika nem a városvezetés ügye, hanem a város közösségéé. Ezért a városi klímapolitika alakítását egy széles körű, a városlakókat és a város gazdasági szereplőit is integráló állandó és jól szervezett partnerségben kell megtenni. Az európai városoknak felelősséget kell vállalniuk a klímaváltozást megelőző (mitigációs) és az ahhoz való alkalmazkodást (adaptációt) segítő globális törekvésekben is, és meg kell találniuk a módját annak, hogy támogassák a kevésbé fejlett országok városainak, közösségeinek klímavédelmi akcióit. A zöld közbeszerzés megvalósítása, a klímaváltozást kezelő integrált városi intézmények létrehozása, valamint a zöld és helyi gazdaságfejlesztési politika képviseli a klímatudatos városirányítás fő horizontális, ágazatokon átívelő területét.

45

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

3. A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE A városok környezete rendkívül érzékeny a klímaváltozás hatásaira, miközben maguk a városok kiemelkedően járulnak hozzá klímánk átalakulásához. A kedvezőtlen hatások csökkenthetők és a városklíma nagymértékben javítható a városok körültekintő (integrált és komplex) stratégiai tervezésével. A városi környezet sajátos adottságait, valamint a szerteágazó klímaváltozási hatásokat szem előtt tartó várostervezésnek tehát egyre nagyobb jelentőséget kell kapnia a városi területek fejlesztése során. Mindez eredményesen valósítható meg az egyes ágazati tervek és koncepciók harmonizálásával, valamint a fenntarthatóság szemléletének integrációjával. A klímaváltozás széles körű ismertsége, az általa érintettek nagy száma, valamint e jelenség következményeinek fenyegető közelsége indokolttá teszi, hogy a városok stratégiai klímatervezést végezzenek. A városi klímatervezés önálló tervezési folyamat keretében is testet ölthet, de más városi tervezések (pl. energetikai, környezeti) részét is képezheti. Függetlenül attól, hogy milyen formában zajlik, a városi klímatervezésnek mindig integrált megközelítést kell alkalmaznia. A klímatervezések során célszerűen a környezeti/fenntarthatósági tervezési és értékelési integráció módszertanát adaptáljuk. Jelen fejezet az Európai Unió által is követett rendszerszerű stratégiai tervezési, programozási és értékelési gyakorlatot ismerő szakemberek számára foglalja össze a klímaváltozás integrációjának tervezés‐módszertani lehetőségeit. A fejezet egyes üzeneteinek értelmezéséhez szükségesek lehetnek e szakmai háttérismeretek. Európa szerte sokszínű várostervezési rendszerek alakultak ki. Az országonként eltérő szabályozás és gyakorlat miatt nem adható olyan konkrét tervezési útmutatás, mely minden európai szereplő számára alkalmazható. Ezért a következőkben csak a klímatervezés integrációjának lehetséges elveire és eszközeire koncentrálunk. [Magyarországon a városok stratégiai tervezését a településfejlesztési tervezés, a gazdasági programalkotás és az integrált városfejlesztési stratégiaépítés műfaja képviseli.] 3.1.

A MULTIDIMENZIONÁLIS INTEGRÁCIÓ KORLÁTAI A VÁROSKLÍMA TERVEZÉSÉBEN

Az integrált szemlélet alkalmazása alapvető elvárás napjaink tervezési gyakorlatában. Mind a várostervezés, mind a klímaváltozás témája különösen gazdag lehetőséget kínál az integráció különféle változataira: 1. Klímabarát város – az ökotechnológiai és infrastrukturális integrációk terepe A városfejlesztés nagyon jó terepe lehet a különböző városüzemeltetést és lakhatást szolgáló infrastruktúrák és technológiák integrált klímabarát fejlesztéséhez és működtetéséhez. A városi közegben ugyanis termelő és fogyasztó kapacitás együttesen van jelen, változatos természeti‐

46

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

környezeti feltételeket nyújt és viszonylagosan kis szállítási távolságokat igényel. Mindez azt eredményezi, hogy az egyes ágazati tevékenységek (különösen a mezőgazdaság, zöldterület gondozás, vízgazdálkodás, szennyvíz‐ és hulladékkezelés, közlekedés, fűtés) termékei, kibocsátása vagy éppen hulladéka könnyen egy másik helyi tevékenység energiaellátása vagy alapanyaga lehet. A technológiai integrációk így szolgálhatják a megelőző klímavédelem és a klímaadaptációs törekvések alapelvét: azaz a takarékos energiafelhasználást, a hulladékhő termelés csökkentését, a lég‐, víz‐ és talajszennyezés visszaszorítását, a minél egészségesebb városi ökoszisztémákat. A klímabarát technológiai innováció további jelentős előnye, hogy nemcsak klímabarát, de támogatja a fenntartható fejlődést és a környezetintegrációt is: műszaki megoldásai ugyanis elsősorban megújuló energiákat használnak és zöld gazdasági tevékenységeket szolgálnak. A technológiák integrációja mellett az előrelátó, integrált szemléletű városi infrastruktúra‐tervezés is további jelentős klímaelőnyökkel és fenntarthatósági teljesítménnyel jár (pl. megfelelő nagyságú és minőségű belterek, átszellőző utcaszerkezet stb. – mindezen megoldások gazdag tárházát nyújtják kézikönyvünk egyes ágazati fejezetei). 2. Város és klímaváltozás: többszörös integrációs kényszerek −

−

−

−

A város mint az integrált szemléletű menedzsment klasszikus helyszíne A városi központokban tömörülnek mind a nagy szén‐dioxid‐kibocsátók, mind a klímaváltozás káros hatásait elszenvedők: a gazdasági, társadalmi szereplők és döntéshozók, az egyes ágazatok menedzsmentjei, a közszféra intézményei. Az általuk megjelenített sok‐sok érdek és elképzelés összehangolása, integrációja jelentős kihívást jelent. A klímaváltozás mint szükségszerűen integráló tématerület Korunkban – mikor egyre sokasodnak a globális szintűvé váló problémák, válságtünetek és persze a lehetőségek is – a várostervezés egyik sajátos szerepköre a globális kihívásokra adható helyi válaszok keresése. Nem adhatunk azonban körültekintő válaszokat, ha a globális kihívásokat csak önmagukban vizsgáljuk. Az egyes kihívások önmagukban is integrált jelenségek: gazdasági, társadalmi és környezeti vonatkozásokkal egyaránt bíró tünetegyüttesek, melyek kezelése komplex beavatkozásokat kíván. Könyvünk témája, a klímaváltozás – mely az emberéleteket közvetlen veszélyeztető árvizektől, a mezőgazdasági termelés hanyatlásán és az építőipari tevékenységek átgondolásán keresztül egészen a közegészségügyi krízisekig tartó eseményekkel is összefüggésbe hozható – talán a legjobb példa minderre. A klímaváltozással összefüggő jelenségek tehát szükségszerűen integrált megközelítésben értelmezhetők. A városok összetett világa pedig még inkább integrált adaptációs és megelőző városi klímastratégiákat kíván. Város és klíma – ágazati integrációk térségi szemléletben A sokszínű városi területi struktúrában az egyes városrészek különböző gyengeségekkel és lehetőségekkel bírnak. Így a városok tervezésének területi szemléletűnek és térségileg integráltnak kell lennie. Az egyes ágazati beavatkozásokat területenként eltérően, a helyi adottságokhoz igazítva kell terveznünk. Az egyazon városrészben alkalmazott különböző ágazati beavatkozásokat pedig egymással összhangba kell hoznunk. A klímaváltozás jelenségeinek másik fontos sajátossága, hogy térségenként eltérően jelentkeznek. Különösen igaz ez a kis területen nagyon eltérő fizikai‐természeti adottságok miatt igen összetett városklíma esetében. Ezért a jelenségek feltárása térségi szemléletet, kezelésük térségi integrációt igényel. Integráció a tervezésben – a klímatervezés követendő megközelítése A városi klímastratégiák tervezésekor tehát a célokat és a beavatkozásokat a városok gazdasági‐ társadalmi szövetébe, földrajzi adottságaiba kell ágyaznunk. E klímastratégiákat ezért célszerű nem önállóan, hanem más, megfelelő legitimitású és alapvető városfejlesztési tervdokumentumok részeként, illetve azokhoz szorosan kapcsolódva integráltan tervezni.

47

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

3.2.

ÁLTALÁNOS VÁROSI KLÍMACÉLOK ÉS ELVEK

A pár éve népszerűvé vált klímavédelmi célok és elvek megismerését segíti, ha a klímavédelem gondolatkörét elhelyezzük a környezetintegrációs és fenntarthatósági törekvések keretében. Ha egy város klímatudatos, és tenni akar a klíma megőrzése érdekében, akkor egyúttal környezeti célokat integrál, a fenntarthatóságért tesz. Mindez fordítva is igaz: egy fenntartható város minden esetben klímavédelemi szempontból is jól teljesít. A városi klímatervezéskor ezért számos jól ismert környezetvédelmi és fenntarthatósági célt és elvet is alkalmazhatunk, melyek többsége jól adaptálható a klímaváltozás hatásainak kezelésének speciális témájára. Ezen túl természetesen vannak sajátos, csak a városi klímavédelemben értelmezhető célkitűzések is. A klímaváltozás megelőzése a városokban: lehetőségek globális léptékben és lokális városi terekben (mitigáció) A városok esetében a mitigáció sajátos lehetőségeket kínál. A klímaváltozást kiváltó szén‐dioxid – és más üvegházhatású gáz – kibocsátása és az ezt előidéző tevékenységek jó része a városokban összpontosul vagy a városokban jelentkező igények kielégítését szolgálja. Ezért a városok erőfeszítése sokat jelenthet a globális klímaváltozás mérséklésében. A városok mitigációs törekvéseinek azonban nem a globális dimenzió az igazán sajátos háttere. A városoknak ugyanis saját markáns helyi klímájuk van, mely a globális klímaváltozással együtt szintén változik. A városi környezetterhelési tevékenységek csökkentése nem csak évtizedes távlatokban és globális léptékben fejti ki jótékony hatását – mint ahogy az a legtöbbször történik –, hanem sok esetben pár hónap alatt érzékelhető változásokat jelenthet a városban és környékén. Mindez páratlan lehetőség a látványos sikerek bemutatására, és ezen keresztül a polgárok, intézmények és vállalkozások érdekeltté tételére és bevonására. A klímaváltozás megelőzése a városokban a térségi fenntarthatóság eszközeivel A klímaváltozást okozó környezetterhelés növekedésének jelentős része a növekvő fogyasztási és mobilitási igények számlájára írható. Egy város és térsége jó lehetőségeket kínál ezek mérséklésére. Ha egy város környékével egységes térséget alkot, akkor lehetősége nyílik arra, hogy optimális mértékben csökkentse függőségét a globális folyamatoktól. A városi piac szervezése a vidék és a város egymás számára nyújtott termelését és szolgáltatását újra egységes rendszerré formálhatja. A helyi termelési és szolgáltatási kapcsolatok élénkítésével csökkenthető a térségen kívüli erőforrások felhasználása, azok térségbe szállítása és az ezáltal okozott környezetterhelés. A térség fenntarthatóságát szolgálják a környezetterhelés csökkenésének azon módozatai is, melyek a hatékonyabb építési, termelési vagy közlekedési technológiai megoldások miatt kevesebb energiát igényelnek, vagy éppen megújuló energiákat alkalmaznak. Klímabarát a fenntartható fogyasztói szemléletváltozás is. Ilyen például, ha csökken az új, jelentős energiával előállított termékek iránti igény, növekszik a termékek élettartama és újrahasználásuk lehetősége, vagy ha növekszik az energiahatékony és klímabarát termékek és szolgáltatások iránti kereslet aránya. Speciális klímavédelmi eszközök a városok klímaváltozásra való felkészüléséért (adaptáció) A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás (adaptáció) legalább olyan fontos szándéka kell, hogy legyen a városi klímatervezésnek, mint a megelőzés. Az adaptáció gyakran mégis alárendelt a városok klímapolitikájában (OECD, 2009). Ez több tényezővel is magyarázható. Egyrészt a megelőzéshez kapcsolódó (mitigációs) kutatások és szabályozási keretek – az adaptációs témákkal ellentétben – nagy múltra tekintenek vissza és előrehaladottak. Ezért a klímaváltozás adott városra gyakorolt konkrét hatásait és az azokhoz való megfelelő alkalmazkodási módokat a legtöbbször külön kellene vizsgálni, még a klímatervezést megelőzően.

48

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

(Ez persze több tervezési erőforrást igényel, amire gyakran nincs lehetőség.) Szintén az adaptáció háttérbe szorulását eredményezheti, hogy az adaptációs szándékok gyakran látszólagos ellentétben állnak a megelőzéssel (pl. ha a gyakoribbá váló hőhullámokhoz csak klimatizáló berendezések telepítésével igyekszünk alkalmazkodni.) Míg a városok klímaváltozást megelőző céljai és elvei az általános környezetvédelmi megfontolásokból táplálkoznak, a városok adaptációs lehetőségei között már több a kifejezetten csak klímavédelmi szempontból indokolható beavatkozás (pl. az erős napsugárzás elleni védelem, a komfortos hőérzet biztosítása). A városüzemeltetés és ‐fejlesztés minden szegmensében meghatározhatók külön klímavédelmi célok, melyet kézikönyvünk részletesen ismertet. Különösen a városszerkezet kialakítása, az építésügy, a lakáspolitika, a közösségi közlekedésszervezés, a katasztrófavédelem szakemberei nem nélkülözhetik a saját szakterületükre adaptált városi klímavédelmi célok és elvek alkalmazását. A városok klímaváltozási adaptációs céljai – szakterülettől függetlenül – két alapvető funkciót szolgálhatnak. (1) A klímaváltozással járó időjárási jelenségek, illetve azok városklíma által gyakran felerősített rendszeres vagy állandó jelenségeinek kezelésére irányuló célok (pl. beltéri klímaszabályozás biztosítása). (2) A klímaváltozással gyakoribbá váló szélsőséges időjárási jelenségek által okozott epizodikus természeti, műszaki és közegészségügyi katasztrófahelyzetek kezelésére irányuló célok (ezek is különös fontosságúak, hiszen a városi helyszíneken több emberéletet és értéket veszélyeztethetnek, és a helyszín adottságai miatt sajátos megoldásokat igényelnek). Kézikönyvünk e városi klímavédelmi célok mindkét csoportját részletesen tárgyalja. 3.3.

AZ INTEGRÁCIÓ ESZKÖZEI A KLÍMATERVEZÉSBEN

Ahogy korábban már bemutattuk, mind a klímaváltozás, mind a várostervezés integrált megközelítést igénylő téma, mely a környezeti, társadalmi és gazdasági struktúrákat egyaránt érinti. Mindkét téma térségileg differenciált megközelítést és térségenként összehangolt, több ágazatot felölelő beavatkozásokat tesz szükségessé. Ezért a városi klímatervezés esetében sem nélkülözhetjük az integrált megközelítéseket. A következőkben azt mutatjuk be, hogy az integráció nem csak témák és ágazatok összehangolását, hanem maguknak a tervezési folyamatoknak az integrációját is jelenti: egy városi klímastratégiát csak a város saját tervezési rendszerébe szervesen illeszkedő tervezési folyamatok során szerkesztett tervdokumentumban érdemes megfogalmazni. 3.3.1. A klímatervezés optimális szintjei Hangzatos szándéknyilatkozatok mellé valódi klímabarát fejlesztéseket Tekintve, hogy a klímastratégiák csak sokféle szereplőt és ágazatot érintő, összehangolt beavatkozások során vezethetnek eredményre, nem elegendő, ha csak magas szintű, politikaalkotási dokumentumok formájában öltenek testet (pl. állásfoglalások, politikai deklarációk, irányelvek). Klímatervezést olyan operatív tervezési szinten is kell folytatni, mely egyértelmű üzeneteket fogalmaz meg a célok mellett a fejlesztések fontosabb paramétereiről (erőforrás‐szükséglet, téma és követendő elvek, ütemezés) is, valamint a felelősségi viszonyokról és az eredmények és hatások mérhetőségéről. 3.3.2. A klímaváltozás stratégiai tervezési integrációjának típusai Az érintettek bevonásán, a velük való dialóguson és rendszerszemléleten alapuló stratégiai tervezés számos integrációs lehetőséget kínál. A stratégiaalkotási folyamat során, annak első lépéseként, a tervezőknek ki kell alakítani az integráció adott tervezésre szabott rendszerét.

49

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

3. ábra: A tervezési integráció alaptípusai

A tervezési integráció az alábbi formákban nyilvánulhat meg, ez igaz a klímatervezésre is (az egyes formákat e fejezet következő részében tárgyaljuk részletesen): − A partnerségen keresztül megvalósított integráció: A jó partnerség végigkíséri a tervezési folyamat minden lépését a helyzetfeltárástól a célok kijelölésén át egészen a végrehajtás felelőseinek kijelöléséig, minden lépésben konzultálunk partnereinkkel. − „Horizontális” célokkal és eszközökkel: Ez esetben a városfejlesztési klímatervezéstől függetlenül megfogalmazott célok és eszközök meghatározását egészítjük ki klímaspecifikus megfontolásokkal. Ehhez szükséges, hogy az adott városfejlesztési tervdokumentumban a klímaváltozás mint horizontális elv vagy cél jelen legyen. (Pl. elvként: minden fejlesztés mutasson fel valamilyen kedvező klímaváltozási hatást is; célként: minden közterületet érintő fejlesztés – ne csak a célirányos árnyalás‐technikai megoldások – kimutathatóan járuljon hozzá ahhoz, hogy a város elérje a kitűzött kültéri árnyékolási célértékeit.) − Önálló célokkal és eszközökkel: Ez esetben önálló városi klímacélokat, illetve kizárólag a klímaváltozás megelőzését vagy az arra való felkészülést szolgáló eszközöket határozunk meg. − Integrációt biztosító tervezéskísérő eljárások: A környezeti és fenntarthatósági integráció biztosítására kifejlesztett, a tervezési folyamatot vizsgáló eljárások a klímatervezés esetében is alkalmazhatók. Ilyen például a stratégiai környezeti vizsgálat (SKV). Javaslataikkal a tervezést klímaváltozási megfontolásokkal gazdagíthatják, még mielőtt a terv megvalósításra kerül. Az Európai Parlament és Tanács 2001. június 27‐én elfogadott 2001/42/EC irányelvében az SKV‐t kötelező folyamattá tette az EU‐n belül. Az SKV a klímaváltozással kapcsolatban szolgáltat információt és javasol esetlegesen módosításokat még a megvalósítási fázist megelőző tervezés szakaszában. 3.3.3. Önálló és beágyazott városi klímatervezési folyamatok és tervek A klímatervezési folyamatot és tervdokumentumait érdemes integráltan kezelni, kapcsolni más tervezési folyamatokhoz. Attól ugyanis nem lesz értéktelenebb a klímatervezésünk, hogy eredménye nem egy önálló stratégiában vagy egyéb tervdokumentumban ölt testet. Az alábbi formák kedvező tervezési integrációs lehetőséget kínálnak egy klímastratégia megalkotása során: 50

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

4. ábra: A városi klímatervezés lehetséges integrációs lehetőségei

(1) Önálló klímatervezések és (2) városi klíma keretstratégiák: Ha önálló tervezési folyamat és/vagy tervdokumentum keretében fogalmazzuk meg a klímastratégiánkat, akkor először is el kell dönteni, hogy a stratégiánk vajon csak egy keretdokumentum lesz (melyet más – nem klíma tárgyú – városi programok valósítanak meg), vagy önálló beavatkozásokkal is rendelkezni fog. − Amennyiben a klímastratégiánk csak egy keretdokumentum, akkor fontos, hogy minden releváns és érvényes végrehajtás előtt vagy alatt álló városi terv vagy program számára címkézett üzeneteket tartalmazzon. Továbbá, ha a klíma keretstratégia más tervekben még nem szereplő beavatkozásokat is el kíván indítani, akkor egyértelművé kell tenni a keretstratégia tervhierarchiában elfoglalt helyét. A városi döntéshozók annak tudatában fogadják el a keret‐ klímastratégiát, hogy az más tervek automatikus változását okozza. − A keretstratégiák megvalósíthatóságának kulcsa egy megfelelő nyomon követést és visszacsatolást nyújtó monitoring és értékelési rendszer. Csak így lehet kimutatni, ha valamelyik program nem nyújtja a tőle elvárt klímateljesítményt. − Fontos, hogy ha egy klímastratégia egyaránt tartalmaz keretjellegű (azaz más tervek vagy programok is magukba foglalják egyes elemeit), illetve saját kompetenciájú önálló eszközöket, akkor azok megfelelően el legyenek különítve. Nagyon sokszor találkozni e két kategória összemosásával, ami azonosíthatatlanná teszi a felelősség megállapítását, így veszélyezteti a megvalósítást. (3) Várostervezésbe ágyazott klímastratégiák: A klímatervezés kapcsolódhat egy már bejáratott, nagy legitimációval bíró tervezési folyamathoz (pl. városfejlesztési stratégiához [Magyarországon az integrált városfejlesztési stratégiákhoz]) is. Fontos, hogy e mögött a befogadó tervezési folyamat mögött valóban megfelelő várospolitikai döntéshozói elhatározás álljon, és így a megvalósítása garantált legyen. Egy befogadó tervezéshez csatlakozó klímatervezés legfontosabb formái az alábbiak: − Integráció párhuzamos tervezéssel: Az integráció egyik lehetősége, amikor a klímatervezés tervezői és partneri csapata párhuzamosan végigkíséri az egyébként elsődlegesen nem klímatervezési (pl. általános városfejlesztési) tárgyú tervezési folyamatot az elejétől a végéig. Egyrészt folyamatos visszacsatolást nyújt a tervezők számára az egyes, klímaszempontoktól függetlenül kialakított tervelemekhez, másrészt az egyes tervezési lépéseket a klímaváltozás szempontjából megfogalmazott elemekkel egészíti ki. 51

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

−

−

Integráció a stratégiai környezeti vizsgálat (SKV) keretében: A klímaváltozási szempont lehet a városfejlesztési tervezést kísérő SKV is. Ennek két formája ismert, az egyik esetben a már kialakított tervezési elképzelések vizsgálata történik meg, és ha szükséges, javaslatok fogalmazódnak meg a terv átalakítására. A másik esetben korábban, még a tervi javaslatok megfogalmazása előtt megindul az SKV, ez hasonló az előbbiekben ismertetett párhuzamos tervezéshez. Ez utóbbi esetben nagyobb befolyással lehetünk a tervezésre. Horizontális integráció: A klímaváltozás horizontális elvként vagy célként is bevezethető a befogadó (nem klímaközpontú) tervezési folyamatba. Ekkor a klímaszempontokat minden egyes, a tervben foglalt beavatkozás során figyelembe kell venni. Fontos, hogy a horizontális integrációnak csak akkor van értelme és eredménye, ha minden egyes releváns eszköz esetében kifejtjük, hogy az adott specifikus témában mit is jelent a klímaváltozás figyelembe vétele. (Például a városi közösségi közlekedés fejlesztését alacsony kibocsátású és/vagy klímaszabályozott járművekkel kell megoldani, melyek a megelőzés és az adaptáció eszközei is lehetnek.) A horizontális integráció sikerének fontos feltétele, hogy a terv végrehajtásának megtervezésekor a monitoringrendszer képes legyen mérni a teljesülést, legyenek kifejezett klímaváltozási indikátorok is rendelve az egyes beavatkozásokhoz (pl. a közösségi közlekedésfejlesztésben a járatgyakoriság mellett a kibocsátási értékekről is gyűjtsünk adatokat). E horizontális klímaindikátorok célértékeit is a városvezetésen számon kérhető vállalásként kell kezelni. A horizontális integráció csak akkor lehet kizárólagos, ha amúgy nem szükséges a városklíma védelme vagy a megfelelő adaptáció érdekében nagyszabású célirányos projekteket indítani (pl. forgalmi átszervezés, gátépítés). Ezeket ugyanis nehéz „becsempészni” (integrálni) más fejlesztések közé. A Rotterdami Klímavédelmi Adaptációs Stratégia

Rotterdam Hollandia második legnagyobb városa 600 000 fő körüli népességgel. Mivel a város az alacsony fekvésű deltatorkolat mellett helyezkedik el, szembesülnie kell az emelkedő tengerszinttel, valamint a Rotterdam kivételesen magas vagy alacsony folyószinttel és áradásokkal, ráadásul a város hőmérsékletének emelkedése és a hőség okozta stressz is egyre növekvő számban fogja befolyásolni az embereket. A klímaváltozással járó kihívást inkább lehetőségnek, mint fenyegetésnek tekintve Rotterdam városa létrehozta a Rotterdami Klímavédelmi Programot, amely 2025‐re a város klímaváltozással szembeni rugalmasságának kialakítását tervezi megvalósítani. Ennek kulcsfontosságú eleme Rotterdami régió folyamatos védelme és a városrészek elérhetőségének biztosítása. A program középpontjában azok a kezdeményezések állnak, amelyek további lehetőségeket teremtenek arra, hogy Rotterdamból az életkörülményt tekintve, valamint munkahely, szabadidő és befektetés szempontjából is vonzóbb város váljon. Ezek a célkitűzések három fő vezérelv alapján fognak megvalósulni: − Rotterdam a vízzel és klímaváltozással kapcsolatos ismeretek vezető szakértői központjává fejlődik, és mind nemzeti, mind nemzetközi szinten képviselni fogja magát − A klímavédelmi befektetések növelni fogják a város és a kikötő vonzerejét a lakosok, cégek és tudásközpontok számára egyaránt − Az innovációt és tudást exporttermékként fejlesztik, alkalmazzák és forgalmazzák A klímaadaptáció és a városfejlesztés elválaszthatatlanul összefonódott Rotterdamban. A stratégia olyan megoldásokra sarkallja a várostervezőket, amelyek a klímaváltozás kérdésével, annak kezelésével is foglalkoznak. Elsősorban az áradásokkal szembeni fenntartható védelem kerül a középpontba a gátak belső és külső területein. Az árvízvédelem mellett a városnak oda kell figyelnie a klímaváltozás más következményeire is, mint például a hőhullámok gyakoribb előfordulási aránya, a csapadék jelentős növekedése, a talajvíz sóssá válása, a vízi közlekedési utak megváltozása és a talajvíz szintjének változékonysága. Lényeges, hogy az adaptációs stratégia megvalósítása proaktívan történjen, és a körülményekben történő változásokat is figyelembe vegye. A Rotterdami Klíma Adaptációs Stratégia (RAS) egyértelműen definiálja azokat az intézkedéseket, amelyek a területet klímabiztossá teszik. A program öt tényleges témát ölel fel, amik a tudás fejlesztésére és alkalmazására fektetik a hangsúlyt:

52

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE − − − − −

árvízvédelem megközelíthetőség alkalmazkodó építkezés a város vízrendszere a város klímája

A programon belül számos stratégiai projekt is megnevezésre került. Ezek a projektek főleg arra fókuszálnak, hogy Rotterdam városát mint egyfajta mintát és élő példát mutassák be, és az ehhez kapcsolódó marketing feladatokat támogassák. Ezen kívül hozzájárulnak az ismeretek fejlesztéséhez is. Részei az olyan programok, mint például a Nemzeti Vízügyi Központ (Nationaal Watercentrum) kialakítása, a delta városok nemeztközi együttműködése a C40 összefogás szervezetén belül (Connecting Delta Cities), a rotterdami úszó pavilon, a Smart Delta City megvalósítása, és a Víz‐ és Klímaügyi Marketing Terv kialakítása. Kapcsolat: e‐mail: [email protected] Web: www.rotterdamclimateinitiative.nl

Példák önálló városi klímatervezésekre és sokoldalú integrált beavatkozásaikra Franciaországban 2004‐ben adtak ki egy nemzeti klímatervet, amelyhez kapcsolódóan több nagyváros (Lyon, Grenoble, Marseille) is kidolgozta a saját, önálló klímatervét. Lyon Lyon – amely tágabb környezetével együtt a második legnagyobb francia Grenoble városi övezetet alkotja – 2007‐ben jelentette meg klímatervét, amely Marseille tulajdonképpen a nemzeti klímaterv egyik stratégiai célkitűzésének Murcia (üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése) elmélyítése. A terv elkészítése óta a városban a középületeken megjelentek a napelemek, jelentősen növekedett a kerékpárutak hossza, és épült 680 magas energiahatékonyságú lakás, ahol a felhasznált energia 80%‐át megújuló energiaforrások adják. Grenoble a Rhône‐Alpes régió második legnépesebb városa (532 746 lakos 2007‐ben) és 2005‐ben itt fogadtak el az országban először települési szintű klímatervet, amelynek stratégiai célkitűzései között szerepelt többek között az energiafelhasználás csökkentése, az üvegházhatású gázok kibocsátásának stabilizálása és a megújuló energiaforrások használatának növelése. A Franciaország délkeleti részén fekvő Marseille az ország harmadik legnagyobb agglomerációja (1 601 095 lakos 2006‐ban). Klímaterve 2007‐ben készült el önálló dokumentumként, és leginkább a klímabarát épületrekonstrukció, valamint a környezetkímélő közlekedési módok elterjesztése tartozik a kiemelt célterületei közé. A Spanyolország délkeleti részén található Murcia az ország hetedik legnépesebb városa 420 000 fővel, több klímavédelmi és fenntarthatósági díj birtokosa. A város a 2008–2012‐es időszakra megalkotta saját klímaprogramját, a Helyi Klímaváltozás Elleni Stratégiát, melynek keretein belül az önkormányzathoz kötődő CO2‐kibocsátást szeretné a 2004‐es szinthez képest 20%‐kal csökkenteni. A stratégia kiterjed többek között a városi hulladékkezelésre, a közlekedésre, a zöldterületekre, a közvilágításra, az építészetre, valamint fontos részét képezi, hogy a lakosok és a helyi szolgáltatók figyelmét felhívják a klímabarát életmód és az energiahatékonyság kérdéskörére. Az Egyesült Királyság fővárosa, a 7,7 millió fős London is tett lépéseket a klímaváltozáshoz kötődő hatásokhoz való adaptáció és a mitigáció megvalósítására. Londonban a legnagyobb hangsúlyt az áradásokra (London és a környező régiók egy része árterületen fekszik), a vízhiányra (a város és környéke a legnépesebb és egyben legkevesebb csapadékot kapó terület a szigeten) és a hőhullámok (a magas hőmérséklet nem csak az emberekre, hanem például a közlekedési infrastruktúra egyes elemeire is káros hatást gyakorolhat) kezelésére fektetik. Számos vizsgálat készült a klímaváltozás hatásait bemutatva és bizonyítva, ezeknek az eredményeit a városvezetés igyekszik megfontolni, és a tapasztalatokat beépíteni a klímastratégiába. London

Murcia: www.energiamurcia.eu Marseille: www.marseille.fr/sitevdm/document?id=3742&id_attribute=48 Grenoble: www.grenoble.fr/download/plantclimat.pdf Lyon: www.grandlyon.com/fileadmin/user_upload/Pdf/developpement_durable/Plan_climat/Plan_climat.pdf London: www.ukcip.org.uk

53

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

Tampere

Valladolid Madrid Marseille

Példák a városok különféle tervezési folyamataiba ágyazódó klímaváltozás‐ kezelési kezdeményezésekre Spanyolország fővárosában, a kb. 3,2 millió fős Madridban „A Fenntartható Energiafelhasználás és a Klímaváltozás Megelőzése” című (röviden „Kék Terv”) stratégiai dokumentum tartalmazza a város klímaváltozással és energetikával kapcsolatos céljait és a 2012‐ig megvalósítandó lépéseket.

A Kék Terv a klímaváltozás kezelését tehát az energetikával való szoros integrációban kezeli. A megújuló energiaforrások tekintetében a terv leginkább a napenergia hasznosításával és a hulladékgazdálkodással foglalkozik. Több ponton kapcsolódik a város más terveihez is, pl. előirányozza 8.000 hektár erdősítését a Madridi Régióban, a közlekedésfejlesztés során kerékpársávok kialakítását, valamint ingyenes oktatást az üzemanyag‐takarékos közlekedésről a gépjármű tulajdonosoknak. Egy másik spanyol város, a megközelítőleg 320 000 fős Valladolid szintén egy integrált tervezésbe ágyazva – a város fenntartható fejlesztésének keretet adó, az Agenda 21 program alapján létrehozott ún. Harmadik Akciótervében – foglalkozik a klímaváltozás kezelésével. Az Akcióterv tíz projektcsomagja közül az egyik kifejezetten a klímaváltozás városi vonatkozásaival foglalkozik, többek között energetikai és közlekedési beavatkozásokat irányoz elő. A finn Tampere város ECO2 – Tampere 2020 Öko‐hatékonysági Programja szintén a klímavédelmet és energetikát integrálja, kifejezetten klímabarát városi energetikai megoldásokat szorgalmaz. A város 2020‐ra 20%‐os csökkenést szeretne elérni a CO2 kibocsátásában, továbbá energiaszükségleteit 80%‐ban megújuló energiaforrásokból kívánja fedezni 2040‐re. A terv szorosan kapcsolódik más városi közlekedési és környezeti akciókhoz is. Marseille 2007‐es önálló klímastratégiája mellett később megjelent egy, az építésügy és városrendezés környezeti kérdéseivel foglalkozó dokumentum is (Charte Qualité Marseille), mely második fejezetében integrálta a klímaváltozási megfontolásokat. Ajánlásai között megjelenik például, hogy a városok fokozódó beépítési és népességi sűrűsödésével párhuzamosan meg kell tartani a zöld, árnyékos gyalogos részeket, védett biciklitározókat kell létesíteni. Marseille: www.marseille.fr/sitevdm/document?id=3742&id_attribute=48 Madrid: www.c40cities.org/docs/ccap‐madrid‐110909.pdf Valladolid: www.aytovalladolid.net Tampere: www.eco2.fi

Integrált Városfejlesztési Stratégia: Élhető városok együttműködő és versenyképes hálózatának megteremtése Magyarországon Magyarországon nagy lépést jelentett a városfejlesztés területén az integrált városfejlesztési stratégiák mentén való városrehabilitációk térnyerése. A 2007–13‐as programozási időszakban EU‐támogatással megvalósuló településrehabilitációs pályázatok esetében a nagyobb városoknak kötelező jelleggel ún. integrált városfejlesztési stratégiát (IVS) kell készíteniük egy előre meghatározott tematika alapján. Az EU‐s pályázatok figyelembe veszik az URBAN korábbi európai uniós közösségi kezdeményezés céljait és tapasztalatait, a magyar városok egyrészt a településközpontok funkcióbővítésére, másrészt a leromlott, hátrányos helyzetű negyedek szociális célú rehabilitációjára pályázhatnak. Az IVS a városok hosszú távú stratégiai dokumentuma, mely a városrészek részletes helyzetelemzéséből kiindulva meghatározza a hosszú és középtávú célokat. A stratégia megvalósítására a városok akcióterületeket jelölnek ki és meghatározzák a célok elérését szolgáló projekteket. Az IVS‐ek kötelező része az ún. antiszegregációs terv, melynek keretében a városok felmérik a jelentősen leromlott szegregátumokat és amennyiben fenntartásuk lehetséges, rehabilitációs tervet dolgoznak ki rájuk. A stratégiák kidolgozása során elvárás a helyi partnerség és részvétel érvényesítése. 2007–13 között körülbelül 360 milliárd forint (1,28 milliárd euró) áll rendelkezésre a településrehabilitációs célokra.

54

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE A Lipcsei Charta elvein alapuló integrált városfejlesztés, illetve a klímaváltozás szempontjainak valódi érvényesítése új kihívás a városok számára. Az IVS tapasztalataiból kiindulva a központi kormányzat az építési törvénybe is beemelte ezt a tervfajtát, így a magyar városoknak már kötelező jelleggel kell elkészíteniük e terveket. Az integrált városfejlesztési stratégiákra vonatkozó legújabb módszertani útmutató már felhívja a figyelmet a klimatikus helyzet vizsgálatára és a klímaváltozás szempontjainak figyelembevételére az IVS készítése során. Ezeket a szempontokat tovább kell erősíteni annak érdekében, hogy az IVS valósan integrálja és megjelenítse a tervezés különböző szakaszaiban a klímacélokat.

3.4.

A VÁROSI KLÍMATERVEZÉS FŐ LÉPÉSEI

3.4.1. Tervezési alapfeltétel: a városok klímabarát politikai klímája A városi klímatervezés alapvető feltétele a befogadó politikai környezet. Ez kedvező esetben megnyilvánulhat a város klímapolitikájának megalkotásában, annak deklarálásában, vagy egyes döntések klímahatásának mérlegelésében. Ha ilyen külön politikai eszközök nincsenek is jelen, legalább a politikai vezetők legyenek elkötelezettek a klímaváltozás ügye iránt. Fontos, hogy az elkötelezettség a politikai ciklusokat átívelően is fennmaradjon, hiszen mind a klímaváltozás maga, mind a mérséklése, mind a rá való felkészülés nagy távlatokba mutat. A városokat különböző ösztönzők sarkallják klímastratégiák alkotására (OECD, 2009). A legfontosabbak a jogszabályi előírások. Szintén a városi klímapolitika kialakításának irányába hatnak a helyi közösségek és a gazdasági szereplők kezdeményezései. A városvezetés motivációit és érdekeltségét alapvetően a következő tényezők teremtik meg: − A hosszú távú környezet‐egészségügyi és társadalmi hatások iránti fokozódó érzékenység. − Gazdasági érdek, mely elsősorban a klímaváltozással kapcsolatos energiahatékonyságból adódik. − A klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és a megelőzését segítő új technológiák (zöld‐, ökotechnológiák) helyi munkahelyteremtési hatásai is kimutathatók. − A klímatervezéskor fontos ugyanakkor figyelemmel lenni a korlátozó tényezőkre is. A városok jogalkotási és döntéshozatali mozgástere ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a városi klímastratégia a klímaváltozás minden városi tényezőjére befolyással legyen. 3.4.2. A „klímatervezés tervezése” Tekintve, hogy kötelező előírások a komplex, integrált városi klímatervek készítésére jelenleg nincsenek, a tervezési folyamat megtervezésében jelentős a mozgástér. A tervezési folyamat kezdetén a tervezés első számú felelőseinek (általában a városvezetés), valamint a tervező szakembereknek meg kell határozniuk a városi klímatervezési folyamat és az általa megalkotandó tervdokumentum (1) tárgykörét és funkcióját, (2) szintjét a döntéshozatalban, (3) szereplőit és természetesen a tervezési munkák jellemzőit (ütemezését, erőforrásigényét stb.). Kedvező esetben egy szakértői bizottság is támogatja a felelős városi szervek munkáját a klímatervezés során (OECD, 2009.). A bizottság ágazatok vagy más témák alapján albizottságokra is bontható. A bizottság szintén keretet adhat a klímapartnerség kiépítésének, így munkájába nem csak szakértők, de civil aktivisták és gazdasági szereplők is bevonhatók. A tervezés elkezdése előtt ki kell választanunk a számunkra megfelelő – az előzőekben részletesen bemutatott – integrációs formát is. Bármilyen megoldást is választunk, célszerű, ha a partnerséget is minden esetben az integráció egy eszközének tekintjük. A klímatervezés ugyanis igazi közösségi, bevonáson alapuló tervezés, mely összetett felelősségi rendszerben végrehajtható tervet eredményez. Így az érintettek minél szélesebb és sokszínűbb körét igyekezzünk megszólítani. A partnerséggel bővebben külön is foglalkozunk. 3.4.3. Hogyan kezdjük? – Helyzetfeltárás a klímatervezésben A helyzetfeltárásnak tartalmaznia kell a város klímájának jövőbeni változásait, ehhez pedig figyelembe kell venni a klímamodellek eredményeit, előrejelzéseit. Habár számos, a klímát modellező alkalmazás 55

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

közül lehet választani, a város klímaváltozásának modellezése könnyen meghaladhatja a város által végzett projekttervek erőforrás‐ és időkeretét. Mindenesetre mindig lehetőség van rá, hogy a már használatban levő klímamodellek nyilvánosságra hozott, regionális és makrorégión belüli adatait alkalmazzuk. Meg kell vizsgálni továbbá a város klímaváltozással kapcsolatos sérülékenységét, felmérve a különböző tématerületeket (egészségügyi ellátás, felmelegedés, vízgazdálkodás) és a város földrajzi egységeit (pl. kerületeket). (A klímamodellezéssel és sérülékenység vizsgálattal kapcsolatos további információk az 1. fejezetben olvashatók.) A városstratégiák tervezését megalapozó helyzetelemzés során először a klímaváltozás hatásaival érintett, a klímaváltozás hatásait befolyásoló ágazatok számára meghatározó tényezőket javasolt megvizsgálni. Elsősorban éghajlati, városökológiai (zöld‐ és vízfelület rendszer), épített környezetre vonatkozó (beépítettség és lakásviszonyok), az előzőekre épülő besugárzási (pl. térinformatikai modell), vízgazdálkodási (fogyasztási szokások mintázat), közlekedési (utas‐ és áruforgalom), ipari és mezőgazdasági termelési vizsgálatok szükségesek. Szintén át kell tekinteni az érvényben lévő és végrehajtás alatt álló egyéb városfejlesztési terveket és programokat. Meg kell próbálni feltárni az aktuális városfejlesztési kezdeményezések lehetséges klímakövetkezményeit. A várostervezés során nem szabad homogén egységként kezelni a városokat, hiszen a különböző sajátosságokkal rendelkező városrészek egymástól eltérő beavatkozásokat igényelnek a városi mikroklíma javítása szempontjából (pl. nagymértékben beépített belváros, zöldterülettel jobban fedett peremterületek). Ezért a vizsgálatok nem nélkülözhetik a városok klímaérzékenységi térszerkezetének és a városrészek lehetséges klíma‐forgatókönyveinek felvázolását, a következmények városrészenkénti elemzését. Nem csupán egy‐egy téma vagy ágazat vonatkozását kell külön‐külön megvizsgálnunk, hanem komplex városrészenkénti elemzés javasolt. Az adott város sajátosságainak elemzése ugyanakkor nem szorítkozhat kizárólag a városi területre, figyelembe kell venni a környező térség klímájának sajátosságait, azoknak a város klímáját is befolyásoló tényezőit, hiszen a városok környezete, a várost körülvevő természeti környezet jelentősen befolyásolhatja az antropogén tényezők helyi városi klímára gyakorolt hatásait. A helyzetelemzés során szükséges továbbá megvizsgálni a globális klímaváltozás jelenlegi és lehetséges hatásait, veszélyeit helyi szinten (szélsőséges időjárás, hőhullámok, sugárzás stb.) a városi környezetre és az emberi egészségre egyaránt, melyek szintén komplex beavatkozások kialakítását igénylik a városok stratégiai tervezése során. 3.4.4. Hova tartsunk és hogyan? – Célok és eszközök kijelölése a klímatervezésben A városi klímatervezés helyzetfeltárást követő fázisa, a célok kijelölése és a célok elérését szolgáló eszközök meghatározása. A városi klímastratégia céljai és eszközei – helyes felfogásban – a városvezetés számon kérhető vállalásai. Sőt, kedvező esetben nemcsak a városvezetés vállalása, hanem minél több különböző városi üzleti és civil szereplőnek is. Célokat megfogalmazhatunk önállóan a városklímára vonatkozóan (ld. változások negatív hatásainak csökkentése és alkalmazkodás), vagy más általános célokba integrálhatjuk a klímával kapcsolatos szempontokat. Mindkettő egyaránt fontos lehet a városok klímastratégiájának tervezésében. Csak egy‐egy városrészre irányuló területi klímacélokat is célszerű meghatároznunk (pl. a belvárosi zöldterületek növelése, a lakótelepi lakások klímakomfortjának megteremtése, erdősítés a kertvárosokban). A városok összetett térszerkezete miatt egy önálló városi klímastratégia nem is nélkülözheti a területi célokat a célrendszeréből, ezek hiányában, célzott üzenetek nélkül felszínes maradhat.

56

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

A klímacélok ugyanakkor horizontális célként is beépülhetnek a tervdokumentumokba. Ez a megoldás elsősorban akkor szükséges, ha a klímastratégia nem önálló tervezés, nincs saját tervdokumentuma, hanem egyéb városfejlesztési tervezési folyamatok része. A városi klímastratégiában meghatározzuk a klímacélok elérését szolgáló eszközöket is. Egy város esetében az eszközök gazdag tárházából válogathatunk. Az eszközök között megjelenhet a város által végzett (1) beruházás (erdősítés, árnyékoló utcabútorok kihelyezése, légkondicionáló készülékek felszerelése), (2) a szervezőmunka (lakossági faültetés szervezése) vagy a (3) tanácsadás (a városi szakemberek tanácsadási kampánya helyszíni kiszállással a lakáshőmérséklet szabályozásáról). Fontos eszköz lehet (4) a polgárok vagy a vállalkozások anyagi támogatása (fásítás vagy árnyékolás támogatása), vagy akár (5) a jogszabályalkotás (klímabarát beépítési szabályozás) is. Természetesen nem minden egyes eszköz alkalmazása a városvezetés és menedzsmentjének feladata. Sőt, egy városi klímastratégia úgy lehet sikeres, ha a különböző szférák összefogásában valósul meg. A városi klímapolitikai prioritások kialakításának egyik legfontosabb tényezője a célok és beavatkozások időtávja. Mind a klímaváltozás megelőzése, mind az ahhoz való alkalmazkodás érdekében elkülöníthetünk rövid távú, illetve hosszú távon eredményt hozó beavatkozásokat. Például egy árnyaló rendszer kiépítése, vagy a közlekedés üvegházhatású kibocsátásának csökkentése már rövidtávon (akár egy hároméves akciótervben) kivitelezhető egy‐egy városrésznyi akcióterületen. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy egy rövidtávú klímatervnek ne kellene tartalmaznia hosszú távú célok érdekében tett (apró) lépéseket, de ezeket elkülönítve érdemes kezelni a tervezés és az értékelés során. 3.4.5. A siker fokmérői – Monitoring, értékelés és indikátorok a klímatervezésben A városklíma alakulását folyamatosan nyomon kell követni. Gyűjteni kell a városklímát leíró éghajlati adatokat. Csak így alakíthatunk ki megfelelő időbeli és területi bontással rendelkező adatbázisokat, melyek segítségével alkalmazhatók a klímamodellek prognózisai, és egyéb tudományos vizsgálatok támogathatók. A klímaadatok gyűjtése mellett persze monitorozni kell a klímaváltozással kapcsolatos beavatkozások eredményeit is. Ezért a klímastratégiákhoz minden esetben indikátorokat rendelünk, melyek megmutatják a beavatkozások kimenetét (outputindikátorok pl.: a szigetelt lakások száma, zöldterület mérete), eredményeit (eredményindikátorok pl. a nyári direkt sugárzásnak kitett közterület mérete, klímakomfortosított területen élő és dolgozó lakosság száma) és hatásait (hatásindikátorok pl. hűtési energiaszükséglet csökkenése). Az egyéb várostervezési dokumentumokhoz hasonlóan a klímastratégiánk végrehajtását is rendszeresen értékelni kell, legalább egyszer a végrehajtás folyamán és a végrehajtást követően utólag. Az értékelés alapján, a monitoringrendszer által gyűjtött adatokat is megvizsgálva, ha szükséges, be kell avatkozni a végrehajtásba, vagy módosítani kell a stratégiát. A klímastratégia értékelése során érdemes a város többi fejlesztési tervének, programjának előrehaladását is értékelni. Át kell tekinteni, hogy az egyéb városi fejlesztések klímaszempontból milyen eredményekkel és hatásokkal járhatnak. Elsősorban a kedvezőtlen klímahatású fejlesztésekre időben fel kell hívni a figyelmet, és kezdeményezni kell módosításukat. 3.4.6. Kinek mi a dolga? – A végrehajtási rendszer kialakítása a klímatervezésben Ki kell jelölni a klímastratégia végrehajtásának politikai és szakmai felelőseit. Emellett szintén fontos, hogy olyan szakemberállomány is rendelkezésre álljon a városokban, mely képes a városklíma változásával kapcsolatos adatok és információk gyűjtésére, az adaptációs beavatkozások tervezésére. E szakemberek képesek lesznek a város klímastratégiájának értékelésére is. Továbbá, ahogy már korábban említettük, törekedni kell arra is, hogy a végrehajtásba felelősséggel be legyenek vonva a közszférán kívüli városi szereplők. A klímaváltozási tervek végrehajtása kedvező esetben nem csak egy kijelölt szervezeti egység felelőssége, hanem különböző városi intézmények együttműködésében és közös felelősségében zajlik. 57

A VÁROSOK KLÍMABARÁT INTEGRÁLT STRATÉGIAI TERVEZÉSE

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK – – –

–

58

A városi klímatervezés ne elszigetelt folyamat legyen, hanem integrált megközelítésben sok szálon kötődjön a város más fejlesztési és menedzsment folyamataihoz. A városok a klímatervezésük során a mitigációs és az adaptációs lehetőségekkel egyaránt foglalkozzanak. Különösen az utóbbi gyakran kevésbé hangsúlyos eleme e terveknek. A városi klímatervezésben is alkalmazni lehet és kell a fenntarthatóság horizontális politikájának érvényesítésére kidolgozott, az uniós stratégiai tervezési gyakorlat részévé vált tervezési elveket és eszközöket. Ezért a városok különféle tervezéseiben: o A tervezés partnerségi bevonása terjedjen ki a klímaváltozásban érintett partnerekre is. o A tervezést kísérő stratégiai környezeti vizsgálatoknak legyen szempontja a klímaváltozás is. Ha egy klímaszempontokra is kiterjedő városi stratégiai tervezési folyamatot végzünk, akkor annak minden egyes lépésében (helyzetfeltárás, célok és eszközök kijelölése, a nyomon követés és a végrehajtás megtervezése) jelenítsük meg a klímapolitikai megfontolásokat.

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

4. KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT Mint az korábban bemutatásra került, a klímamódosulás okai, mértéke és következményei a városokban koncentrálódnak, ezzel együtt a megoldandó problémák is fokozottan jelentkeznek városi területeken. Az urbanizált területek beépített felületei (alacsonyabb albedó értékük miatt) jobban felmelegszenek, az üvegházhatású gázok emissziója – főként az intenzív közlekedés miatt – koncentráltan jelentkezik, és mindehhez a különböző közlekedési, termelő infrastruktúrák vagy akár a fűtés közvetlen hőhatása – az ún. hőszennyezés – is hozzájárul. Ezt fokozza, hogy a városias, intenzívebb beépítések miatt kisebb a légmozgás és az átszellőzés lehetősége. A beépített területeken a hőmérsékleten kívül egyéb ökológiai feltételek is nagyobb mértékben módosulnak, mint például a levegő páratartalma, a területi vízháztartás. A települések beépítettségi sűrűségével nő azok mikro‐ és mezoklímát befolyásoló hatása. A városokban a magasabb népsűrűség miatt egyúttal sokkal több ember életminőségét befolyásolják a megváltozott körülmények, illetve veszélyek. Éppen ezért fontos a globális klímaváltozáshoz való hozzájáruláson túl helyi szinten a mikro‐ és mezoklíma megváltozását eredményező jelenségek megértése és kezelése is, hiszen az adaptáción túl a helyi klíma módosításának mérséklése területén is van mit tenniük a városi önkormányzatoknak. A klímaváltozást okozó kibocsátások csökkentésében és a változáshoz való alkalmazkodásban kiemelkedő jelentősége van a városok térszerkezetének, vagyis a különböző funkciók területi elhelyezkedésének, a kapcsolatok térbeli rendszerének, a város fizikai, térbeli morfológiájának és területhasználati formáinak. A városok földrajzilag determinált és történelmi léptékben kialakuló térszerkezete természetesen rövid távon nem átszabható. Ugyanakkor a fenntarthatóság, a hatékonyság és az életminőség mellett a klímavédelem szempontjából is nagy szerepe lehet annak, ha a helyi önkormányzatoknak a városi szerkezettel, a településrendezéssel kapcsolatos tudatos stratégiai politikája van, amely világos célok mentén szervezi a területhasználatra ható beavatkozásokat. 4.1.

SZERKEZET ÉS KLÍMA

A városok térbeli szerkezete több vonatkozásban is meghatározza a városklíma alakulását. Az éghajlat szempontjából a városi energiamérleget a legnagyobb mértékben az érzékelhető és a látens hő határozzák meg. Egyensúlyukat több tényező befolyásolja: milyen a növényzet elhelyezkedése, mekkora a burkolt felületek aránya, mik a város morfológiai jellegzetességei és fizikai elrendezése, továbbá hogy milyen a város horizontális és vertikális szerkezete, mekkora az árnyékolt területek aránya és az utcák természetes szellőzési képessége. Fontos ugyanakkor a város belső fizikai térkapcsolatainak, hálózatainak, a jellemző közlekedési térpályák befolyásolása is. A város különböző funkcióinak elhelyezésével és területi hálózatainak megfelelő alakításával például nemcsak két pont közötti elérhetőség javítható, de számottevően csökkenthető maga a közlekedési szükséglet is. Utóbbi a legjelentősebb üvegházgáz kibocsátó tevékenységek egyike.

59

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

A területhasználat típusainak kiválasztásával és térbeli elrendezésének alakításával befolyásolható a felszínek felmelegedése, míg a beépítési struktúra meghatározza a települések átszellőzési képességét. Egyes termelő funkciók távoltartásával vagy azok területi eloszlásának befolyásolásával például jelentős mértékben lehet csökkenteni a szennyezés koncentrálódását. A kedvező városi klíma kialakítása érdekében a következő területhasználati, tervezési szempontokat érdemes követni (NAGY I., 2008 alapján): − A burkolt felületek arányának korlátozásával elérhető a hőmérséklet csökkentése, de ezzel együtt növelni kell a vízfelületek és növényzettel borított felületek kiterjedését is. − A kritikus területek árnyékolásával csökkenthető a besugárzás mértéke. − A felszínhez közeli levegőáramlás növelésével elérhető a szennyezett levegő megfelelő kiszellőzése, a szennyezések koncentrációjának csökkenése. − A levegőt szűrő zónák kiépítésével csökkenthető a légszennyezés. − Lépések a kedvező mikro‐ és mezoklíma, valamint hőszabályozási folyamatok eléréséhez a homlokzatok zöld növényzettel való borítása és festése is hozzájárul. − A kedvező klímaviszonyok eléréséhez szükség van a légszennyezés csökkentésére, a vízfelületek felmelegedésének megelőzésére, a növényzet hőtároló képességének és párologtatásának, valamint a tetők és a felszín vízvisszatartó képességének növelésére. A városszerkezeti tervezés, a településrendezés felelőssége kiemelkedő a klímavédelem és adaptáció szempontjából is. A területhasználati tervezés, illetve szabályozás (rendezés) tudja befolyásolni az épített környezet elemeinek elrendezését, így a városi közlekedés távolságait, az épületek fűtéséhez és hűtéséhez szükséges energiát és az épített környezet sérülékenységét. A városszerkezeti és szabályozási tervek és irányelvek szabják meg az egyes övezetekben alkalmazható területhasználati módokat és meghatározzák az egyes területhasználati módok térbeli kapcsolatát. A településrendezési döntések alakítják az épített környezetet és meghatározzák a hosszú távú utazási szokásokat, az épületek elhelyezkedését, hozzáférést a jóléti szolgáltatásokat nyújtó helyekhez és a természeti kockázatoknak való kitettséget. A zónákat szabályozó irányelvek hatnak a közlekedési, mitigációs stratégiákra is azáltal, hogy meghatározzák a területhasználati zónák közötti távolságokat, ezáltal az otthon, a munkahely, a vásárlás és egyéb tevékenységek közötti utazáshoz szükséges energia mennyiségét. (OECD, 2010) . A kötet további fejezeteiben is bemutatásra kerülő lehetséges beavatkozási területek – pl. közlekedés, infrastruktúrák, építészet stb. – lehetőségeit is befolyásolja a városszerkezet, valamint az arra vonatkozó területhasználati (rendezési) terv és szabályozás, meghatározva az eszközök érvényesítésének korlátait és lehetőségeit az egyes helyszíneken. Fontos hangsúlyozni, hogy a városszerkezet alakításának is a 3. fejezetben bemutatott integrált, rendszerszemléletű és stratégiai tervezésre kell épülnie, annak érdekében, hogy a klímaváltozás és fenntarthatóság érdekeit a gazdasági szempontokkal, társadalmi kérdésekkel a közösség értékeit tükrözve lehessen meghatározni. A jó településrendezési terv olyan stratégiai célokat szolgáló területi struktúrát jelöl ki, ami a közvetlen ökológiai szempontok mellett figyelembe veszi a területenként eltérő társadalmi igényeket és a gazdasági célokat, realitásokat is. A megfelelő tervezés önmagában mit sem ér, ha nem sikerül az abban megfogalmazottakat megvalósítani és érvényesíteni. A tervekben megfogalmazott elképzelések érvényesítésében a pusztán településrendezési szabályozáson túl szélesebb és többszintű eszköztárra szükséges építeni, amellyel a gazdaság szereplőit és a városlakókat is eredményesen lehet befolyásolni – a partnerség jegyében – a kívánatos térstruktúra kialakítása érdekében. A 4.8.‐as fejezetben bemutatunk néhány gondolatot azokról az eszközökről, amik a területrendezés kivitelezését segítik elő. Le kell szögezni, hogy a fenntartható, klimatikus szempontból is ideális városszerkezet kialakítása soha nem egyetlen projekt vagy program, hanem törekvések sorozata a jelenlegi településstruktúrák alakítására, kontrollálására. A beavatkozások mértékének lehetősége a szervezettségtől, a helyi önkormányzatok pénzügyi erejétől és a megvalósításhoz kapcsolódó együttműködések sikerességétől függ. Új városrész megépítése során elvben maximálisan érvényesíthetők a klímaszempontok, és egy 60

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

átfogó városrehabilitációban is viszonylag széles körben lehet ezeket alkalmazni. Leggyakrabban azonban kisebb beavatkozásokra nyílik csak mód, például egy‐egy fejlesztési beruházás révén vagy a településrendezési eszközök felülvizsgálatakor. Azért, hogy e kis lépések is egy jobb struktúra felé vezessenek, fontos, hogy legyenek stabil, a konkrét döntéshozatalban is érvényesíthető világos célok, irányelvek, amelyek érvényesítését számon is kell kérni minden döntésnél. Ugyancsak nélkülözhetetlen, hogy a városfejlődést a klimatikus szempontokra is kiterjedő folyamatos, a döntéshozatalba becsatornázott monitoring kísérje, a kitűzött városklímával kapcsolatos stratégiai célkitűzések „számonkérése” időről‐időre a különböző döntéseken, folyamatokon. S mindemellett alapvető követelmény a környezeti információk nyilvánossága és könnyű hozzáférhetősége, ezzel is erősítve a kérdéskör köztudatba kerülését és a társadalom felelősségvállalását. A klímabarát városszerkezetnek nincs egységes európai „receptje”. Az eltérő éghajlati övezetek és a történelmi településszerkezeti örökség, de akár a régiónként eltérő társadalmi attitűdök is más és más megoldásokat igényelhetnek. A fejezet keretében inkább néhány olyan, az esetek többségében érvényes városszerkezet‐alakítási szempontot vezetünk be, amelyek a várostervezés és városfejlesztés során haszonnal alkalmazhatók a minden esetben konkrét városi sajátos körülményekhez szabott megoldások kialakítása során. Milyen a jó struktúra? Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen szempontok szerint tekinthető klímabarátnak egy városszerkezet, akkor szükségszerűen figyelembe kell vennünk a városok fejlődésfolyamatának időbeliségét is. A hosszabb távú városfejlődésben általában négy szakaszt különít el a szakirodalom: A nagyvárosok robbanásszerű, főként mennyiségi növekedése (urbanizációs szakasz); a szuburbanizációs szakasz, az elővárosodás, melynek során a gyorsan terjeszkedő város „bekebelezi” a közvetlen környezetében lévő településeket, miközben leértékelődhet a belső városmag; a „dezurbanizáció” fázisa, amikor a városi típusú fejlődés és a szolgáltatások elérik a távolabbi, vidékies térségeket is; a reurbanizáció, melyben a nagyvárosi magterületek népessége ismét növekedni kezd. A valóságban e szakaszok nem egymást követő, szükségszerűen bekövetkező fejlődési periódusok, hanem gyakran egymással párhuzamosan, váltakozó intenzitással érvényesülő városszerkezetet is alakító dinamikák. Ezeket különböző eszközökkel lehet korlátozni vagy éppen stimulálni, de mindenekelőtt úgy mederben tartani, hogy hatásaik a város fenntarthatósága szempontjából kedvezőek legyenek, vagy legalább mérsékeljék azok negatív következményeit. A helyi klímapolitika céljainak és eszközeinek meghatározásakor tehát figyelembe kell venni, hogy adott város esetében jelenleg inkább a kiköltözés és terjeszkedés, a reurbanizáció vagy éppen az elvándorlás a meghatározó dinamika. Klimatikus szempontból elvileg a szuburbanizációs szakasz a leginkább káros, amely a városi beépítések területi extenzív növekedését (urban sprawl‐t) eredményezheti, bár azt is fontos látni, hogy ez bizonyos esetekben és megfelelő körültekintés mellett bizonyos klimatikus szempontból kritikus városi koncentrációk oldásához is hozzájárulhat. A belső városi területeket megújító reurbanizáció fenntarthatósági szempontból mindenképpen pozitív, bár meg kell jegyezni, hogy nem megfelelő kivitelezési megoldással a városrehabilitációk is járhatnak kedvezőtlen klimatikus következményekkel, mint például szélcsatornák beépülése, közlekedési dugók fokozása stb. A reurbanizáció spontán módon csak korlátozottan valósul meg, ezért szükséges ennek szervezett közösségi ösztönzése, koordinációja. A dezurbanizáció folyamata elvben segíti a többközpontú fejlődést, erősíti a vidéki területek életképességét, azonban fennállhat annak a veszélye, hogy – pl. éppen az alacsony ingatlanárak miatt – ez fajlagosan nagyobb terület‐átalakítással jár. A kedvező és kedvezőtlen szerkezet szempontjait alapvetően határozza meg a földrajzi elhelyezkedés. Mint az 1. fejezetben bemutatásra került, az eltérő klímaföldrajzi nagytérségekben egészen különböző kihívásokkal szembesülnek a városok. Míg például a kontinens déli és középső területein a városi területek erőteljesebb felmelegedését, az úgynevezett hősziget hatást szükséges oldani és a klimatikusan kedvezőbb lakóterületeket megteremteni, addig az áradásokkal veszélyeztetett 61

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

övezetekben az árvédekezés rendszereit, tartaléktárolókat kell a területi szerkezetbe beilleszteni. Míg a csapadékosabbá váló Észak‐Európában az esővíz elvezetése, és – a fenntarthatóság jegyében – ennek megtartása, esetleg újrahasznosítása jelentkezik feladatként, addig a tengerparti és alacsonyan fekvő városoknak a tengerszint‐emelkedést kell távlatosan figyelembe venniük a településszerkezet hosszú távú alakításában. E fő típusokon túlmenően minden település esetében adott helyen, adott körülményekhez képest kell megvizsgálni, hogy mi a fenntartható. Néhány európai szinten is elfogadott általános szempontot azonban meg lehet határozni a klimatikus – és ettől el nem választható fenntarthatósági – szempontból is ideális városszerkezet kialakításához. Általánosságban megállapítható, hogy klímabarát a városszerkezet kialakítása akkor, ha hozzá tud járulni a kibocsátások mérsékléséhez és területileg szelektív módon mérsékeli a kedvezőtlen hatásokat, illetve segít az azokhoz való igazodásban. „A fenntartható városi térhasználatot vertikálisan és horizontálisan a diverzitás jellemzi. A fenntartható településszerkezet a települési funkciók és tömegközlekedés olyan mintázatát jelenti, amely alacsony erőforrás használatot (ökológiai lábnyom) eredményez.” (Dr. Hajnal Klára) A legfontosabb szempontok: − Meghatározó jelentősége van a különféle területhasználati formák arányának és térbeli rendszerének. Klimatikus szempontból általában kedvező területhasznosításnak minősülnek a zöldterületek, a vízfelületek, egyéb be nem épített nyílt felületek, míg alapvetően kedvezőtlenek mindenekelőtt a beépített területek burkolt felületei. − El kell kerülni a területek túlzott igénybevételét 5. ábra: Száraz meleg terület zárt kompakt eredményező fejlesztéseket és ajánlatos beépítésének vázrajza nagyobb hangsúlyt fektetni olyan zöldterületi rendszerek kialakítására, amelyek tagolják az egyéb felhasználású területeket. Ennek jelentős pozitív hatásai vannak a városi klíma optimalizálását tekintve, vegyük például a zöldterületek nagyobb párolgása következtében megnyilvánuló hűtő hatását, vagy a városi levegő minőségét javító átszellőzés biztosítását. A várostervezés során a növényzet térbeli elrendezése mellett a felületek burkoltságának arányaira is figyelni kell, hiszen rengeteget számít az épületek, utak fényvisszaverő képessége a városklíma alakulásakor. Előnyben kell részesíteni a magasabb albedójú, nagyobb fényvisszaverő‐képességű, világosabb anyagokat, amelyek egyúttal megfelelően szigetelnek. − A várostervezés során éppen ezért törekedni kell az indikátorokkal is mérhető, úgynevezett biológiai aktivitásérték növelésére vagy legalább szinten tartására, amelynek követelményét Magyarországon az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény is előírja. − A környezetterhelés, a hatékony és takarékos területhasználat, de akár az állampolgárok életminősége szempontjából is szükséges a tervezettség, a térbeli rend biztosítása. Ehhez szükséges bizonyos mértékben elkülöníteni a különböző funkciókat szolgáló területeket, azonban ezeknek nem szabad túlságosan távol kerülniük egymástól, hiszen például a lakóhely és munkahely közötti nagyobb távolság növeli a közlekedési igényeket. − A városi szerkezet alakítása, a beépítések megvalósítása során különös figyelmet kell szentelni a klímaváltozással megjelenő, helyhez kötött veszélyforrásokra is. Az éghajlatváltozás következtében szélsőségessé váló időjárás kockázatainak kitett területek – pl. felszínmozgásos / csúszásveszélyes, árvízveszélyes területek – beépítését, egyéb intenzív hasznosítását el kell kerülni. Általánosságban érvényes, hogy kerülni kell a mélyebb fekvésű, belvizes és felszínmozgásos területek beépítésre szánt felhasználását. E kockázati területek ugyanakkor fásítás révén értékes elemei lehetnek a zöldfelületi rendszernek. − Európa azon tengerparti, illetve folyó menti városaiban, ahol a klímaváltozás legfontosabb hatását az árvíz jelenti, a településszerkezet alakításakor is sajátos, a várostervezésbe integrálódó vízgazdálkodási feladatokat kell ellátni, úgy mint gátak, tartaléktározók 62

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

−

helybiztosítása, az újonnan, illetve revitalizáció keretében beépítésre kerülő területek feltöltése stb. Kulcsfontosságú a népesség, a műszaki objektumok, munkahelyek, intézmények ideális városi sűrűségének meghatározása. Klímavédelmi szempontból általánosságban kettős, egymásnak részben ellentmondó célt kell követnünk. Egyrészről a mennyiségi urbanizáció extenzív terjeszkedését, a beépítés, területátalakítás expanzióját kell megfékezni, másrészt viszont a káros hatásokat koncentráló, pl. hőszigetet, szmogot eredményező sűrűsödést is el kell kerülni. Általánosságban érvényes az, hogy lehetőség szerint kerülni kell mind a „területfaló”, terjeszkedő nagyon alacsony sűrűséget, mind pedig a túlzottan magas sűrűséget, amely a kedvezőtlen klimatikus hatásokat koncentrálja. E kérdéskör mélyebb megértéséhez célszerű a továbbiakban áttekintenünk a kompaktság, a tagolás és a többközpontúság megközelítéseit.

A klímabarát városszerkezet alakítás általános szempontjai − az utazási szükségletek mérséklése, közlekedési összekapcsoltság optimalizálása, − a légszennyezést okozó termelő tevékenységek távoltartása, illetve térbeli optimalizálása, − a terület környezetföldrajzi feltételeinek figyelembevétele, − a nagyobb fokú felmelegedést eredményező területhasználati formák arányának mérséklése, − takarékos területhasználat, − kompaktság, − tagolás, − többközpontúság erősítése, − átszellőzés biztosítása, − a városi funkciók, beépítés (környező rurális települések, természetközeli, illetve mezőgazdasági területek urbanizálódásának) területi terjeszkedésének mérséklése, megállítása illetve optimalizálása, − a város energia‐és anyagcseréje mind nagyobb mértékben a lokális‐regionális térben történjen, − magas biológiai aktivitásérték és zöld mintázat, − a szélsőséges időjárási helyzetek kezelése városszerkezetben (árvíz elvezetés, tartalék tározók, gátak, stb.) − közösségi közlekedés preferálása és hálózatainak területi optimalizálása.

Külön kell szólni az úgynevezett városi hősziget jelenségről, amelyet a klímaváltozás drámaian fokozhat. A városi meleg a technológiai (légkondicionáló berendezések) mellett elsődlegesen a megfelelő városszerkezettel kezelhető. A szakirodalom három általános stratégiát javasol: magas albedójú, azaz kevéssé felmelegedő és erős fényvisszaverő képességű felületek előnyben részesítése; biológiailag aktív felületek növelése; városi fásítás. A városi hősziget kezelése szempontjából fontos megkülönböztetni a száraz meleg és a nedves meleg klímát. Száraz területeken a minél zártabb, szűk utcás beépítés és az átszellőzés korlátozása (pl. szűk, megtörő utcákkal), valamint a helyi párologtatás vezet alacsonyabb hőmérséklethez. Ez látható a félsivatagi, sivatagi területek hagyományos városszerkezetében. A párásabb meleg esetében átszellőzést biztosító szerkezetre van szükség, a párologtatás lehetőségei korlátozottak, a teljesen zárt és sűrű, kompakt beépítés helyett tagoltabb és szórtabb elrendezésre van szükség (SAPOUNTZAKI, K. 2011.). Magyarországon jellemzően a párás hősziget jelensége érvényesül.

6. ábra: Nedves meleg területen a tengeri szélre nyitott utcastruktúra, kevésbé felmelegedő fehér felületekkel Naxos Aegean szigetén (Kalliopi 2011. alapján)

7. ábra: Városi utca infravörös tartományban készített hőfényképe (Forrás: http://www.urban‐climate‐ energy.com/urbanHeatIsland.htm) 63

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

4.2.

KOMPAKT ÉS TAGOLT

Manapság fenntarthatósági és hatékonysági szempontból a kompakt város modellje tekinthető európai szinten a leginkább szorgalmazott városfejlesztési paradigmának. A kompakt városszerkezet modellje alapján a tevékenységek és fejlesztések optimális elrendezésére törekszünk, annak érdekében, hogy azok ne terjedjenek szét, hanem a fejlődés, fejlesztés folyamatai egy jól meghatározható területen, egyértelmű határok között valósuljanak meg. Határok között Városaink fejlődését a folyamatos funkcióváltás jellemzi. A város népessége, gazdasága, az ott élők vagy akár a cégek, intézmények igényei is folyamatosan változnak. Ennek köszönhetően bizonyos funkciók háttérbe szorulnak, leértékelődnek, míg az új igények leginkább új – és nem utolsó sorban olcsóbb – helyszíneket keresnek a kibontakozáshoz. Ennek típusos példája a nagy térigényű külvárosi, elővárosi bevásárlóközpontok megjelenése, amelyek gyakran zöldmezős területeken épülnek meg, a belső városi területeknél alacsonyabb beruházási költségekkel. Hasonló példa a lakófunkciók átrendeződése, amely során a régebbi, belső városrészek lakóterei a magasabb életszínvonal, a változó demográfiai összetétel miatt, vagy már eleve a fizikai adottságaikból adódóan (lakásméret, komfortfokozat, benapozás, belmagasság) elégtelenné válnak. Ennek nyomán, megfelelő tervszerű beavatkozás híján e terek bizonyos értelemben kiürülnek, majd leértékelődnek és a szegényebb rétegek koncentrálódásának lesznek melegágyai, miközben a város külső területein vagy éppen a szomszédos településeken jelenik meg a korszerű igényeket kielégítő lakáskínálat. Melyek tehát a városok kompaktsága melletti legfőbb érvek? Egyrészt magasabb városi sűrűség esetén a közösségi közlekedés és általában a közműrendszerek hatékonysága nagyobb, és kisebb az energiaszükséglet. Az összefüggő, biológiailag aktív felületeket nem erodálja a saját határain belül maradó város. A szolgáltatások és munkahelyek sokfélesége élhetőbbé teszi a várost és a közlekedési igényeket is csökkenti. Meg kell azonban jegyezni, hogy a közlekedési szükséglet mérséklése esetenként kevéssé érvényesül, mert sok szolgáltatást a lakosság inkább távolabb vesz igénybe, máshol talál számára kedvezőbb munkahelyet, így a városon (agglomeráción) belül is jelentős lehet az utazási kényszer, bár kétségkívül kisebb a távolságok viszonylata. A kompakt várost ellenzők az elidegenedésre, a közbiztonsági 8. ábra: Városok népsűrűsége és a közlekedéshez kapcsolódó problémákra és a környezetszennyező, energiafelhasználás Forrás: Urban density and transport‐related energy consumption. (2009). In az életminőséget rontó környezeti UNEP/GRID‐Arendal Maps and Graphics Library. Retrieved 11:06, March 31, tényezők nagy koncentrációjára 2011 from http://maps.grida.no/go/graphic/ urban‐density‐and‐transport‐ related‐energy‐consumption1 hivatkoznak, amely a klímaváltozás szempontjából is problematikus tényező. (SZÁNTÓ K.–SARLÓS J., 2009.) A városi közlekedés magasabb energiafelhasználása egyértelműen jelzi az alacsony városi sűrűségű területek negatív környezeti hatásait (Lásd a 8. ábrát)

64

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

A kompakt városfejlődést elősegítő politika célja a spontán terjedés kordában tartása és a belső területek funkcióváltásának elősegítése. Ez a folyamat komoly közösségi szerepvállalást igényel, magas fokú tervezettséggel, erős koordinációval, erős befolyásolási eszköztárral. Mindehhez megfelelő társadalmi támogatottság is szükséges, amelyhez kulcsfontosságú, hogy az állampolgárok is tisztában legyenek a kérdéskör jelentőségével és káros következményeivel. A helyi társadalom támogatását erősítheti, ha a kompakt várospolitika korlátozásaihoz egyértelmű előnyök sora tud kapcsolódni. Ilyen előny lehet például, ha a kompaktsággal járó sűrűbb beépítéshez közparkok, szabadtéri rekreációs terek kapcsolódnak, a beépítéstől megóvott városkörnyék pedig mindenki számára megközelíthető, kellemes, természetközeli, tájképi értékekben gazdag igazi „közösségi” területként kerül hasznosításra. Ugyancsak fontos a kompakt város keretein belül is a lehetőségekhez mérten törekedni a lakóterületek környezeti feltételeinek – például levegőminőség, fényviszonyok – javítására. A kompakt város modelljében tehát térbeli keretek között, a nem városias területektől többé‐kevésbé éles határral elkülönülő fejlődés valósul meg, ez azonban szükségszerűen együtt jár a városi tér beépítésének, illetve funkciósűrűségének növekedésével. A kompakt város jellegzetességei (NEUMAN, N., 2005): − sűrűn koncentrálódó lakó‐ és munkahelyek, − vegyes területhasználat, − aprólékosan tagolt területhasználat vagyis a különböző használatú parcellák közelsége és a parcellák viszonylag kis mérete, − megnövekedett számú szociális és gazdasági interakció, kapcsolat, − folyamatos szerves fejlődés (előfordulhat, hogy egyes területek, vagy szerkezetek üresen, elhagyatva maradnak, vagy éppen más funkciót töltenek be), − visszafogott városfejlődés egyértelműen kijelölt korlátokkal, − hatékony városi infrastruktúra különös tekintettel a szenny‐és vízelvezető rendszerre, − kombinált, többféle közlekedési eszközre épülő közlekedés, − könnyű megközelíthetőség mind lokális, mind regionális szinten, − a külső és belső úthálózat sűrű kapcsolódási rendszere, beleértve a gyalogos és kerékpár útvonalakat, − át nem eresztő, szilárd burkolatú felszínek nagy aránya, − nyitott térségek kis aránya, − a területfejlesztési terv egységes ellenőrzése, vagy szigorúan szabályozott koordinálása, − elegendő költségvetési kapacitása a városi létesítmények és az infrastruktúra finanszírozására.

A mennyiségi városfejlődés ma még szükségszerűen együtt jár a térigény növekedésével, amely jellemzően akkor is érvényesül, ha a népességszám nem növekszik. Ha a horizontális terjeszkedést a kompaktságra fókuszáló határozott politika hathatósan korlátozza, szükségessé válik a városok vertikális terjeszkedése, azaz az építménymagasság kitolódása, illetve a felszín alatti építmények fokozottabb megjelenése. A vertikális kiterjedés a városkép alakítása mellett egyéb, városklímát befolyásoló tényezőket is meghatároz. A relatíve magas épületekkel zártan határolt keskeny utcák korlátozott átszellőzési lehetőséggel és állandó árnyékhatásukkal valószínűleg kevésbé tudnak optimális klimatikus feltételeket biztosítani a lakók számára, mint a változatos magasságú háztömbökkel körülvett szélesebb utcák. A magasabb épületek káros emberi hatásaira pedig az épületpszichológiai kutatások világítanak rá. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy abban az esetben, ha a magasabb épületek kiváltanak több kisebb épületet, akkor megfelelő tervezéssel azonos „várossűrűség” mellett is lehetőség nyílik a beépítetlen területek bővítésére, így a felmelegedés szempontjából kedvezőbb területhasználat valósulhat meg, ami mindenképpen kedvező. A túl nagy lakó‐, fejlesztés‐, ingatlan‐sűrűség klimatikus szempontból sok problémát is okoz, éppen ezért a városok kompaktságára való törekvés önmagában nem jelent megoldást. Tagoljuk a várost Városklimatikus szempontból kiemelkedően fontos a városias, magasan urbanizált, beépített tér tagolása. Szükség van a város klímaegyenlegét javító, átszellőzést biztosító szélcsatornákra, ami a

65

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

felmelegedés mellett a légszennyezés koncentrációjának oldásában, a páratartalom javításában is kulcstényező, de a város ökológiai hálózatának szempontjából is fontos a zöldterület alapú tagolás. A beépítetlen, nagy részben zöldterületekkel tagolt város ugyanakkor lényegesen javítja a polgárok életminőségét is. A zöld tagolás megteremtésével a városban élők zöldterületi, szabadterületi igényeiket (parkok, szabadtéri sportolási helyszínek stb.) így lakóhelyükhöz közel tudják kielégíteni. Stockholm, a „befelé épülő város” A svéd fővárosban, Stockholmban egy komplex ösztönzőkön alapuló módszerrel válaszoltak az urban sprawl (városi szétterülés) kihívásaira. Az alábbi ábrán jól látható Stockholm városának hosszú távú területi terjeszkedése, ami ahhoz vezetett, hogy a város és környékének 1999‐es fejlesztési tervben „A befelé épülő város” elvét tűzték ki célul.(Bekele, H. 2005.) Barnamezős rehabilitáció keretében az egykori ipari negyedet, Hammarby Sjöstad‐ot, lakó‐ és kereskedelmi funkciójú övezetté alakították át. A negyedben megvalósult fejlesztési projekt a környezetbarát megoldások egyik kiváló példája: újrahasznosító üzemek épültek, a közösségi közlekedést fejlesztették, valamint rekreációs övezeteket hoztak létre. A szuburbán zónában pedig a policentrikusság állt a középpontban. A policentrikus településhálózat‐fejlesztés nem érhető el anélkül, hogy adott legyen a feltétel a kisebb települések népességnövekedése számára is. Azáltal, hogy ezeket a településeket is összekötötték a városközponttal (nagy sebességű vonatok), a kiköltözőknek több lehetőségük nyílik a lakóhely kiválasztására, így egyenletesebbé válhat a népsűrűség. A közösségi közlekedés hatékonyságának növekedése maga után vonhatja az egyéni közlekedés háttérbe szorulását, így a környezetszennyezés és a közlekedésre fordított idő is csökkenhet. Elérhetőség: Web: www.stockholm.se

Klimatikusan hasznosak a szabad gyepterületek is, amelyek magas nappali felmelegedés esetén is megfelelően le tudnak hűlni éjszaka, illetve fontosak a vízfelületek, amelyek különösen kedvező klimatikus hatással bírhatnak. A városban, a lakóhelyek közelében megtalálható zöld‐ és egyéb beépítetlen területek (például sportpályák) nemcsak javítják az emberek életminőségét, de emelik a városi lakóterületek értékét is, amely fontos a szuburbanizáció fékezése szempontjából a leértékelődő belső terek vonatkozásában is. A városi beépítés rendjével támogatott szélcsatornákat az uralkodó szélirány (ez évszakonként eltérő lehet), a környék domborzati adottságai, vagy éppen a vízterületek, illetve a térségi területhasználat figyelembevételével kell nagyobb távlatra megtervezni, amit aztán a városfejlesztési és ‐rendezési döntések meghozatala során következetesen figyelembe kell venni. A városi tömeget megtörő tagolás során az uralkodó szélirányokra nyitott tengelyek részei lehetnek széles sugárutak, gyep borította parkok, parkolók is. E tengelyek mentén korlátozni kell a beépítést, sőt lehetőség szerint a meglévő, e szempontból kedvezőtlen beépítések megszüntetésére is törekedni kell a városrehabilitáció keretében. Az átszellőzés rendszerét a városban természetesen is jelen lévő nyílt területekre, pl. nagyobb folyókra lehet rászervezni. A megfelelő szellőzés kiemelkedően fontos a város azon részeiben, ahol a légszennyező anyagok kibocsátása koncentrálódhat, így például a sűrű autóforgalmat bonyolító utcáknak elég széleseknek kell lenniük, és az utca mentén álló épületek térbeli elrendezésében is biztosítani kell a szellőzés lehetőségét. Ideális megoldásnak tehát az tekinthető, ha a beépítések, a lakóhelyek, a munkahelyek kialakításában és elhelyezésében a területtakarékosságot tartjuk szem előtt, ugyanakkor a kompakt várost beépítetlen területekkel, zöld zónákkal, átszellőzést biztosító zónákkal tagoljuk.

66

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

4.3.

A TÖBBKÖZPONTÚSÁG

A többközpontú fejlődés, többközpontú városhálózat mára az európai gondolkodás fontos részévé vált, amely közös célként került megfogalmazásra az Európai Területfejlesztési Perspektívák (ESDP) és az Európai Unió Területi Agendája (2007) című összeurópai dokumentumokban is. A policentrikusság modellje a térben koncentrált fejlődéssel szemben az erőforrások és a növekedés dinamikájának területi szétterítését jelenti, ugyanakkor adott térségen belül mégis egyfajta 9. ábra: Városszerkezeti sémák (Forrás: Salamin G.) koncentrációt, a központok megerősítését szorgalmazza, amely egy kiegyensúlyozottabb térszerkezetet eredményez. Ez környezeti‐klimatikus szempontból is figyelemre méltó, hiszen segít megtalálni azt az egyensúlyt, amikor a gazdasági tevékenységek, urbanizáció környezetterhelése nem halmozódnak túlzottan, ezzel fokozva a klímamódosulást, a térségen belül viszont a hatékony és takarékos területhasználatot szorgalmazza, nem eredményezi az urbanizációs folyamatok terjeszkedését, túlzottan nagy szállítási és közlekedési igényt. A kevés nagy központ helyett a több kisebb méretű központ előnye, hogy a megújuló erőforrások (földhő, napenergia, csapadékvíz stb.) várostérségen belül záródó rendszereinek megteremtéséhez nagyobb terület áll rendelkezésre. Az európai vagy országos településhálózat szintjén, vagyis nagyobb térségekben a többközpontúság a központok térbeli eloszlására irányul, vagyis a gyengébb központok megerősítésén van a hangsúly. Ez klimatikusan több szempontból is előnyösnek mondható, hiszen: − kisebb ingázási távolságok révén alacsonyabb az energiafelhasználás és a klimatikus terhelés, − nem alakulnak ki túlzott „vízfejek”, egyenletesebben oszlik el az „urbanizációs terhelés”, − kisebbek az egybefüggő beépített „szürke” területek a zöld térben, ami helyenként kisebb mértékű, ezáltal nagyobb eséllyel semlegesíthető „szennyezés‐csomagokat” jelent. Alközpontok az agglomerációban/várostérségben Ha városrégió, agglomeráció szintjén tekintjük a többközpontúság klimatikus hozadékait, az országos szinthez hasonló megállapításokat tehetünk. A besűrűsödő és elhatalmasodó központi városmag olyan volumenű terhelést jelent a környezetére (klimatikusan is), amely lényegében ellenőrizhetetlenné teszi annak negatív hatásait. Azonban ha a városrégión belül sikerül ezt a sűrűsödést elosztani, széthúzni, zöld sávokkal, szigetekkel elválasztani, több központra osztani, a szennyezések mértéke kezelhető szinten belül marad. Ha az agglomeráció kisebb településein sikerül munkahelyeket teremteni, a szolgáltatásokat a helyiek számára biztosítani, az csökkenti az ingázási szükségletet és az ezzel járó energiafelhasználást. A többközpontú város Az egy központi maggal rendelkező városban hatványozódnak a városklímát negatívan befolyásoló körülmények. Ez több okra vezethető vissza: míg a centrumban a sűrűbb beépítettség, nagyobb forgalom okozta szennyezés rendkívül koncentráltan jelenik meg, addig a településmagtól távolabb eső, általában szétszórtan elhelyezkedő zöldterületek és átszellőzést jobban biztosító beépítetlen területek nem tudják kompenzálni a légszennyezés, zaj stb. okozta károkat. Ha több központ különül el egy településen belül (és ezek funkcionálisan kiegyenlítettek), akkor van esély arra, hogy köztük megoszlanak ezek a terhek, így könnyebb lehet kiegyensúlyozni a – klimatikus szempontból is – kedvezőtlen hatásokat.

67

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

A jól működő többközpontú városban mérsékeltebb az utazási szükséglet, hiszen az alközpontok is biztosítani tudják a magasabb szintű szolgáltatásokat és a munkalehetőségeket. Egyenletesebb eloszlású az olyan több központtal rendelkező város, ahol a lakóövezetből gyalogos‐ illetve kerékpáros közlekedéssel rövid idő alatt elérhetőek az alapvető szükségleteket kielégítő funkciók (élelmiszerbolt stb.), így az alacsonyabb környezetterhelés mellett élhetőbb feltételeket biztosít lakosai számára, mint az egyközpontú város. A policentrikus (többközpontú) városszerkezet előnye, hogy a városi terhek megosztásával a különféle szennyezések ellensúlyozása is könnyebbé válik, így a városi klíma szélsőségei is hatékonyabban kezelhetőek. Például az alacsonyabb közlekedési igény értelemszerűen kevesebb közlekedésből adódó kibocsátáshoz is vezet. Az alközpontokban szerveződő város az életminőség szempontjából is kedvezőbb lehet, hiszen a nagyvárosi zsúfoltság környezeti, társadalmi konfliktusai és kiemelkedően magas költségei kevésbé érvényesülnek, miközben a közepes és kisebb városok élhetőségi előnyének számos elemét megjeleníthetik. A policentrikus város kialakítása számos eszköz egyidejű alkalmazásával támogatható. A közlekedés rendszereit úgy kell alakítani, hogy a városi alközpontok elérhetősége tágabb környezetéből erősödjön, különös tekintettel a közösségi és azon belül is a kötöttpályás megoldások erősítésére. Ugyanakkor a központ tervezett vagy valós körzetéből egyúttal a kerékpáros közlekedés és a gyalogos közlekedés pályáit is meg kell teremteni. A városi alközpontok között szükséges a transzverzális kapcsolatok megteremtése, hogy a központok kommunikációja a hagyományos központ megkerülésével is megoldható legyen.

10. ábra: Egyközpontú város és többközpontú város közlekedési struktúrájának elvi sémája (Forrás: Salamin G.)

A központi funkciók megtelepedését egyrészt az állami‐önkormányzati intézmények elhelyezésével, illetve a meglévők funkcióbővítésével, másrészt a befektetők ösztönzésével lehet elérni. Ez utóbbinak fontos eszközei a megfelelő ingatlankínálat megteremtése, adott esetben bizonyos kulcsfunkciók esetében helyhez kötött adókedvezmények felajánlása, vagy éppen a terület jövőbeli szerepének hangsúlyozása kommunikációs eszközökkel. Az alközpontok megteremtésében fontosak a közösségi terek, közterek, parkok, de akár a városképi elemek, markánsabb építészeti „jegyek” elhelyezése is. Mindezt természetesen a városrész területhasználati tervében és a helyi építési szabályzatban kell rögzíteni. A városközpontok kialakításának területigénye vonatkozásában is fontos, hogy a barnamezős beruházásokat és a már beépített területek funkcióváltását kell ösztönözni, kerülve a be nem épített területek átalakítását. Összefoglalásként tehát megállapítható, hogy mind regionális, mind lokális szinten, klimatikus szempontból üdvözlendő a több központú fejlesztésben való gondolkodás, amely kezelheti az urbanizáció túlzott területi koncentrálódását (spatial concentration), segítheti az utazási kényszer csökkentését, egy nem szétterjedő, hanem kompakt várostér kialakulását.

68

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

4.4.

VÁROS ÉS VIDÉKE EGYÜTTMŰKÖDÉS, A VÁROSOK TERÜLETI TERJESZKEDÉSÉNEK KEZELÉSE

Mint az korábban bemutatásra került, a városi térségek klímaváltozással kapcsolatos feladatai nem érhetnek véget a városhatárnál, hiszen a nagyobb városok mind intenzívebbé váló társadalmi– gazdasági kapcsolataik és környezeti összefüggéseik révén egy tágabb térséggel alkotnak szorosan összefüggő rendszert. A központi szerepeket betöltő városok és a mezőgazdasági területeket és termelést biztosító vidékük közötti munkamegosztás kezdetektől érvényesül. A város–vidék viszony az urbanizáció különböző szakaszaiban átalakul, ami kihívásokat (pl. urban sprawl) és lehetőségeket egyaránt eredményez. A fenntarthatóság szempontjainak felismerésével a város–vidék kapcsolatok erősítése és részben újraértelmezése komoly potenciált jelent a várostérségek fenntarthatóságának megteremtésében. A város számára egyre inkább felértékelődik közelebbi és távolabbi térségük ökológiai funkciója, a zöldterületek – klimatikus szempontból is fontos – jelentősége. A városok körüli zöldterületek szerepéről és alakításának lehetőségeiről a 4.6. fejezet szól részletesen. 4.4.1. Élelmiszert a környékről! A helyi‐várostérségi gazdaság erősítése A városok környékének hagyományos élelmiszer‐ és nyersanyag‐ellátó szerepének újjáélesztése fontos potenciált jelent a fenntarthatóság érvényesítésében és egyúttal a légszennyező kibocsátások csökkentésében, a várostérségek belső kohéziójának erősítésében. Ha a termékek termelőtől a fogyasztóig való eljuttatásának útját le lehet rövidíteni, akkor lényegesen csökkenthető az adott termékhez kapcsolódó szén‐dioxid‐kibocsátás, miközben a térség gazdaságát is erősíti ez a kapcsolat. Ez egyúttal az élelmiszerbiztonság ellenőrizhetőségét is segíti, csakúgy, mint az állampolgárok térségi értékekért való felelősségvállalását. A városrégiók azok a területi egységek, amelyek kellően komplexek ahhoz, hogy bizonyos vonatkozásban önellátóak legyenek, megvan a piacszervezési képességük, és a kereslet kritikus tömege is jelen van. A környék mezőgazdasági termékeinek városi értékesítését számos eszközzel lehet támogatni: − hagyományos terménypiacok előnyben részesítése a szabályozás és adóztatás tekintetében egyaránt, − a városok turisztikai, közösségi szerepű főtereinek időszakos piaccá alakítása, − a városperemi területek intenzív mezőgazdasági termelésének támogatása, − a régió termelőinek adminisztratív vagy adókedvezménnyel való előnyben részesítése, − a közvetlen termelői értékesítés lehetőségeinek helyi támogatása, − helyi regionális élelmiszer‐márkaépítés, védjegyek kialakítása, − városlakók körében tudatosítás, és a helyi termékek népszerűsítése, − térségi értékesítési és gazdálkodói együttműködések, hálózatok ösztönzése, minőségbiztosítási rendszer kiépítése. A városlakók és a környező gazdálkodók között az együttműködésnek természetesen számos további formája is kiépíthető a falusi turizmustól az oktatási, kulturális együttműködésekig. Ugyanakkor fontos megemlíteni azt is, hogy a megújuló energiák (földhő, napenergia, szélenergia) és a vízellátás rendszereiben is úgy erősíthető a környezeti‐klimatikus szempontból kiemelkedően fontos önellátás, ha a város térségével egységben, a várostérség keretei között együttműködve elégíti ki e szükségleteit. TERRES EN VILLES, Hálózat a városkörnyéki gazdálkodásért Franciaországban A Terres en Villes egy helyi szervekből álló hálózat, melynek fő célja a városkörnyéki gazdálkodás védelme, erősítése és pozícionálása. A kezdeményezés számításba veszi a városkörnyéki erdőket és az összes kihasználatlan városkörnyéki területet. Különös figyelmet fordítanak a beépített területek és városi térségek fenntarthatóságára. Terres en Villes‐nek jelenleg 20 nagyvárosi agglomeráció a tagja Franciaországban. Mindegyiket a városközi agglomerációs tanács, mezőgazdasági helyi kamarák vagy hasonló szervek képviselik szoros együttműködésben a várostervezési ügynökségekkel és a Francia Agrárkamarával. A Terres en Villes hálózat céljai: − szakpolitikai ajánlásokat fogalmaz meg az városkörnyéki mező‐ és erdőgazdálkodás terén

69

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT − −

tapasztalatok megosztása a tagok közötti sokszorozódó know‐how csere

A hálózat és annak tagjai négy fő területen tevékenykednek: − Együttműködve felvázolni a városkörnyéki mezőgazdasági politikákat, összegezve a jelen helyzetet, legjobb gyakorlatokat és a Terres en Villes Charta létrehozását. − A mezőgazdasági, erdősült és természeti városkörnyéki területek védelme és az ezen területek adta lehetőségek ésszerű kihasználása: a gazdálkodási technológia és SCOT módszer (séma a mezőgazdasági, környezeti, városi és megyei tervezéshez) továbbfejlesztése és az érintett szervek együttműködése során. − A helyi termékek városban történő értékesítése terén jó példák, szabályozások gyűjtése, regionális termékmárkák és védjegyek kialakítása. − A városkörnyéki gazdálkodást és a műveletlen területek adta lehetőségeket szem előtt tartó európai politikák kialakítása. Elérhetőség: Secrétariat technique: Serge Bonnefoy 40 Avenue Marcelin Berthelot – BP 2608 38036 Grenoble cedex 2 Telefon: 04 76 20 68 31 E‐mail: [email protected] Web: www.terresenvilles.org

4.4.2. Szétterül a város: az „urban sprawl” jelenség és következményei A városok kezdetektől jellemzően a fejlődés, a terjeszkedés, a gyarapodás színterei voltak, ami együtt járt szerkezetük folyamatos átformálódásával is. Az ipar térhódítása, az egyes városi funkciók egyre kijjebb szorulása következtében a város kifelé történő expanziója tulajdonképpen évszázadokra visszatekintve is általános tendencia. Az utóbbi fél évszázadban meghatározóvá vált a lakosság kiköltözése, amelyet azonban sok egyéb funkció kitelepülése is kísért – például a bevásárlóközpontokba koncentrálódó kiskereskedelemé, vagy akár ipari tevékenységeké. A városok fejlődési pályájának a nagyvárosok robbanásszerű növekedését követő – már említett – szuburbanizációs fázisa során a város lakói és gyakran a különböző gazdasági tevékenységek (pl. kereskedelmi funkciók) kiköltöznek a város peremére, illetve a környező kisebb településekre. Ez a kifelé történő terjeszkedés rendszerint spontán módon, koordinálatlanul, egyfajta „urban sprawlként” valósul meg, amely a település belső egységeiben funkcióvesztéssel, pazarló területhasználattal, a belső városi területek leértékelődésével járt együtt és számtalan társadalmi, pénzügyi, gazdasági, környezeti feszültséget hordoz magában. A folyamat az Európai Unió keleti felének országaiban megkésve, de az elmúlt húsz évben felgyorsultan, egyfajta „boom” jelleggel jelentkezett, ami annak köszönhető, hogy a korábbi központi tervezést, az állami tulajdon dominanciáját új helyzet váltotta fel, amelyet a piacgazdaság, az ingatlanpiac liberalizációja, a társadalom bizonyos rétegeiben a növekvő jövedelmi helyzet, a motorizáció és a települések egyéni, rövid távú érdekkövetése jellemez. A szuburbanizálódó nagyvárosok környékének települési önkormányzatai gyakran rövid távú előnyök érdekében jellemzően jelentősen növelik beépítésre szánt területeiket, ami megfelelő körültekintés hiányában ellentétes a hosszú távú fejlődés, a fenntarthatóság elveivel. Mindez a város körüli tér használatának és szerkezetének radikális átalakulásával jár, ahol a városias elemek kezdenek túlsúlyba kerülni. A városi hatások felborítják a várostérség (város és tágabb környezete) belső struktúráját akár zöld gyűrűk, beépítetlen területek megszüntetésével, az ingázás‐intenzitás bővülésével jelentős utazási szükségletet eredményezve. Ugyanakkor megjelentek a szuburbanizáció ellen ható folyamatok is. A nagyvárosi terjeszkedéssel együtt járó ingázás növekvő idő‐ és pénzigénye azonban mára sok esetben odáig nőtt, hogy az ebből fakadó hátrányokat egyre kevésbé képes kompenzálni a szuburbia nyújtotta kedvezőbb életminőség. Ez a reurbanizáció azonban spontán módon nem jár feltétlenül együtt a városias szuburbán terek visszaalakításával, amely az ökológiai‐klimatikus és mezőgazdasági funkciók újraélesztéséhez vezethetne.

70

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

A klímaváltozás szempontjából az urban sprawl legfontosabb következménye a kiemelkedően magas energiafelhasználás (ingázás, energiaellátás), a klimatikus szempontból kedvezőtlenebb beépített területek növekedése, kiterjesztve a kedvezőtlen városi hatások terét. Ez erodálja a klimatikus szempontból fontos város körüli zöldterületeket, miközben a közlekedés, közműhálózat, közszolgáltatások kiépítése és hasznosítása terület‐ és energiapazarlóvá válik. Meg kell azonban említeni, hogy a ritkább, megfelelően korlátozott beépítési intenzitású, központi funkciókkal kellően ellátott, az elővárosokhoz kapcsolódó kertvárosias beépítésnek is meglehetnek a maga klimatikus előnyei. Az ingatlanokhoz tartozó nagyobb területek lehetővé teszik a helyben záródó ökológiai infrastrukturális megoldások alkalmazását, mint például esővíz‐hasznosítás, nap‐ és földhő‐ hasznosítás, szennyvízkezelés stb. Egy fenntarthatóság szempontjai szerint alakított és alacsony beépítésű kertváros magasabb biodiverzitást mutathat, mint egy szántóterület. A megítélésben kulcs elem lehet a korlátozott beépítés és környezet‐átalakítás, a megnövekvő ingázási szükséglet mérséklése (távmunkával, helyi központokkal), a nagyhálózati vonalas infrastruktúrák helyett helyben záródó ökotechnológiák alkalmazása (napenergia) stb. A globális vészjelzések hatására megerősödött az össztársadalmi igény a vidék által nyújtható ökológiai szolgáltatásokra (szén‐dioxid megkötése, biológiai sokféleség, ivóvízbázis megőrzése, természetközeli rekreáció stb.), ami a védelmi célú (területhasználat‐változtatási) korlátozások térnyeréséhez vezetett – sajnos sok helyen már későn. (SZÁNTÓ K.–SARLÓS J., 2009.). Az urban sprawl következményei a fenntarthatóság és klímaváltozás szempontjából (WALLON REGION, 2009) − az egyéni közlekedés növekszik, − megnövekedett energiafogyasztás, − fokozott infrastrukturális szükségletek, az infrastruktúra és szolgáltatások megnövekedett költségei, − klimatikus szempontból kedvezőtlenebb felületek növekedése, − városkörnyéki zöld és beépítetlen területek csökkenése, − egyre nehezebb mindenki számára ideális közlekedési megoldásokat találni és minőségi – közlekedés biztosításával vonzóvá tenni ezeket az emberek számára, − társadalmi elszigeteltség, az idősek egészségügyi ellátásának megszervezése sokkal nehezebbé válik, − az utazással töltött idő növekedése főként az ingázók számára, − a hagyományos városközpont gazdasági hanyatlása, − a vidék és a természeti környezet minőségi romlását eredményező negatív hatások, − pazarló területhasználat, − jó minőségű mezőgazdasági földterületek csökkenése, talajerózió, − az élőhelyek pusztulása, az ökoszisztémák fragmentálódása és a biodiverzitás csökkenése, − az ökológiai és kulturális értékek kizsákmányolása, − a kultúrtájak veszélyeztetése, tájak felszabdalása.

4.4.3. Közös értékválasztás, felelősségvállalás és markáns policy szükséges A városkörnyéki szuburbanizációs és terjeszkedési folyamatok kezelésének egyik alapvető feltétele, hogy a folyamat által érintett várostérség egészében megfelelő koordináció, egyfajta „governance” valósuljon meg az érintett települések együttműködésével, a terület egészére vonatkozó közös tervezésen alapulva. Ehhez mindenekelőtt szükség van a 2. fejezetben vázolt „több szintű kormányzás” alapján a szereplők közös érdekeinek, céljainak lefektetésére, közös célok stratégiai meghatározására a várostérség vonatkozásában. Fontos, hogy országos szinten is az ágazati szakpolitikák eszközeivel és a törvényi szabályozás útján a helyi‐térségi szereplők ösztönzésével motiválják az egész város‐vidék problémakör kezelését. A várostérségre vonatkozó fenntarthatóság‐orientált urban sprawl politika az alábbi alapelvekre építhet: − a városrégió szintjén a közös felelősségvállalás melletti elköteleződés, − hosszú távú, tudatos, jövőorientált gondolkodásmód, − várostérségi partnerség, közös tervezés, − a zöld, élhető, egészséges lakókörnyezet iránti igény elismerése.

71

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

11. ábra: A nagyvárosi szétterülés, agglomerációs növekedés kezelésének lehetséges stratégiája (VÁTI, 2009.)

4.4.4. Területi tervezés a városrégió szintjén: fenntarthatóság és klímaszempontok a különös tekintettel a város‐vidék kooperációra A települések közötti együttműködések legfontosabb területe a közösségi koordinációt rendszerszerűen biztosító tervezés. A területi tervezés általában a helyi hatóságok, esetleg regionális intézmények kompetenciája. Bár bizonyos esetekben a városi agglomerációk szintjén létrehoztak legitim kormányzási és tervezési szerepű intézményeket (pl. budapesti agglomeráció, holland városrégiók, Németországban a kilencvenes évek közepétől a metropolis régiók stb.), a várostérségi koordináció és tervezés alapvetően az érintett adminisztratív egységek, önkormányzatok saját tervezési kompetenciáinak megosztásával, önkéntes együttműködésével valósulhat meg. Az alábbiakban a közösen tervezhető várostérségek tervezési együttműködéséhez kívánunk stratégiai alapon szempontokat adni. Az úgynevezett közösen tervezhető témák köre különböző adottságú, méretű, földrajzi helyzetű városok környezetében eltérő lehet. Éppen ezért elsőként fontosnak tartjuk, hogy a közösen tervezendő témák, funkciók meghatározásához bizonyos általános szempontok fogalmazódjanak meg. (Lásd az alábbi összegzést.) A városrégiók közös tervezésének általános fenntarthatósági, klimatikus szempontjai − a fenntartható, takarékos területhasználat megteremtése, − települések beépítésre szánt területei összenövésének megakadályozása, − az ökológiai hálózat folyamatosságának biztosítása, − közlekedési igények mérséklése térszervezéssel, − sok központú várostérség és együttműködő település‐együttes – policentrikusság alapelve, − települési funkciók együtt tervezése és integrált fejlesztése, − az erdősítésre elsődlegesen szóba jöhető területek lehatárolása, az intenzív mezőgazdaságra alkalmatlan területek meghatározása, − városok belső területeinek megújítása, vonzerejének javítása.

A tapasztalatok alapján az alábbi funkciók, struktúrák együttes tervezése lehet indokolt.

72

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

A városrégiók és agglomerációk várostérségi együtt‐tervezésének lehetséges tématerületei és a tervezés szempontjai Lakóterületek koordinált, mérsékelt bővítése Szempontok: − Közlekedési hálózatok, közüzemi infrastruktúrák lakóterületekhez való igazítása. − Bővítés a kötöttpályás közösségi közlekedési tengelyek mentén, illetve azokkal együttesen fejlesztve. − Természeti értékek és értékes mezőgazdasági területek védelme. − A lakókörnyezet minőségének védelme érdekében a lakóteret tagoló zöld‐ és szabad területek biztosítása, kompakt várost támogató hely‐kijelölések. − Meglévő lakóterületek rehabilitációjának, felhagyott és barnamezős területek újrahasznosításának előnyben részesítése. Térségi zöldfelületi és rekreációs rendszer Szempontok: − A városok körüli zöldfelületi rendszernek, a „zöld gyűrűnek” a város körüli térben kell hasznos övezetet alkotnia. A tervezés feladata a főbb zónák, övezetek kijelölése. E területeken kerülni kell minden, a zöldfelületet csökkentő, táji, természeti és esztétikai értéket erodáló tevékenységet; továbbá fejleszteni kell a szükséges rekreációs infrastruktúrát. Fontos az ökológiai hálózatosság biztosítása, az erdőterületek bővítése. − Az erdőgazdálkodásban, gyepgazdálkodásban a gazdasági termelékenység szempontjával szemben előnyben kell részesíteni az ökológiai, védelmi, speciálisan klimatikus és rekreációs szempontokat a városok környezetében. (A városkörnyéki zöldterületekről szóló további információért lásd a 4.6.4.‐es alfejezetet.) Térségi jelentőségű gazdasági területek és fejlesztések Szempontok: − A gazdasági tevékenységeknek a térség egésze (és jó eséllyel a befektető) szempontjából optimális (területtakarékos, fenntartható, jól megközelíthető stb.) koordinálása, a nagyobb közös térségi szintű hozzáadott értéket jelentő megoldás keresése a közeli települések erős versenye helyett. − A beruházások (illetve az azoknak helyet adó területek) a leginkább megközelíthető, a lehető legkevesebb környezeti (vagy éppen tájesztétikai) hatással járó helyszínen kapjanak helyet. − Ideálisan a közös tervezéshez az iparűzési adóbevételek megosztása. − Közös munkaerőpiac együttes, hatékony szervezése. − Versenyhelyzet helyett kooperáció, szinergiák: közös fellépés a telephelyi versenyben – akár helyi adóbevételek megosztásával is. − Közlekedési hálózatok, infrastruktúrák igazítása annak érdekében, hogy a fő foglalkoztató helyszínek a lakóterületekről elérhetőek legyenek, elsősorban közösségi közlekedéssel. − Értékes természeti és mezőgazdasági területek védelme. − Városkörnyéki kereskedelmi zónák (bevásárlóközpontok) korlátozása, városközpontok kereskedelmi funkcióinak megújítása és erősítése. − Távmunka lehetőségek bővítése. A lakóterületek koordinált, mérsékelt növekedése Szempontok: − Kötöttpályás tömegközlekedési tengelyek melletti növekedés, egymáshoz kapcsolódó fejlesztések. − A közlekedési hálózat és közhasznú infrastruktúra alkalmazkodása a lakóterületekhez. − A természeti értékek és az értékes mezőgazdasági területek védelme. − A lakóterületek életminőségének megóvása érdekében a lakóterületeket tagoló nyitott, zöldterületek biztosítása és a kompakt városfejlesztést elősegítő térségek kiválasztása. − A meglevő lakóterületek rehabilitációjának támogatása, az elhagyott barnamezős területek újrahasznosítása. 73

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

Térségi energiarendszer és vízgazdálkodás erősítése Szempontok: − Helyi, megújuló energiaforrások arányának növelése a várostérségen belül, térségben záródó energiarendszer. − Helyi‐térségi közműrendszerek és szennyvízkezelés. − Fenntarthatóság szempontjainak érvényesítése, például megújuló energiaforrások használata, vízvisszatartás támogatása. − Decentralizált energiagazdálkodási modellek előtérbe kerülése, a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrások kínálta fejlesztési és foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása, amely hozzájárulhat a térség gazdasági életképességének erősödéséhez, a helyi társadalom magabiztosságának és önellátó képességének fejlődéséhez. Mezőgazdasági területek védelme Szempontok: − Minőségi termőföldek védelme. − Stratégiai termőföld‐területek fenntartása, tartalékolása (a helyi ellátás biztonsága érdekében). − A város és a környező agrárterületek között helyi kereskedelmi kapcsolatok elősegítése. Közszolgáltatások közös szervezése‐telepítése Szempontok: − Az egyes közszolgáltatások területi telepítése, (közösségi és fenntartható alternatív közlekedéssel való) elérhetőségük optimalizálása a közlekedéssel szorosan összehangolva. − Várostérségi intézményi együttműködések a feladatmegosztásra, finanszírozásra. Agglomerációs közlekedési rendszerek tervezése Szempontok: − Közösségi közlekedés hálózatainak előnyben részesítése. A kötöttpályás (villamos, elővárosi vasút) közlekedés prioritása. − Kerékpáros és egyéb alternatív közlekedés hálózatai (olyan belterületi hálózati elemeket is ideértve, amelyek nagyobb egységeket kötnek össze, illetve városi közlekedési tengelyek részei). − Intermodalitás, P+R és B+R rendszerek fejlesztése. − Többközpontú struktúra kialakításának támogatása, transzverzális kapcsolatok erősítése. − A hálózatok vonalvezetésének össze kell kötnie a főbb funkcionális tereket (munkahelyek, lakóterek, rekreációs terek), ugyanakkor tiszteletben kell tartania az ökológiai, mezőgazdasági vagy rekreációs funkciók miatt beépítetlenül hagyni szándékozott területeket is. Városrégiók: Egy új kormányzási szint Hollandiában Hollandiában központi döntés volt a II. világháború után, hogy nem a nagyvárosi központokat erősítik tovább, hanem egész Hollandia területére kiterjedő, területileg kiegyenlítettebb („spread” típusú) fejlődést indukálnak, azaz a kisebb városokba irányítják a növekedést. Ezáltal az urbanizáció egy „civilizáltabb” formájának megvalósítását kísérlik meg mintegy 50 éve. Minderről közösségi konszenzus van, azaz az elmúlt 50 évben a kompakt városok és kompakt fejlődés „nemzeti célként” létezik Hollandiában (ez alatt 35 fő/ha népsűrűséget értenek, valamint azt, hogy a meglévő vasútvonalak orientálják a fejlesztéseket, továbbá a többközpontúság kimondott cél, azaz a kisebb központokba koncentrálják a további növekedést, fejlesztéseket). A kiegyenlítettebb fejlődés erősítésére kísérleti jelleggel bevezették a városrégió szintjét a meglévő három közigazgatási szint mellett (valós közigazgatási szintek a nemzeti, tartományi és a helyi szint), melynek keretében 7 városrégiót alakítottak ki. A regionális kormányzat (a városrégió) szerepe szerény, ugyanakkor sikeres együttműködésként jelenik meg, az egyik jó példa erre a kb. 720.000 lakosú Arnhem‐Nijmegen városrégió.

74

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT A városrégió 20 önkormányzatot foglal magában, és az alábbi területeken való együttműködés céljából jött létre: gazdaság, területi tervezés, infrastruktúra, tömegközlekedés és klímapolitika. A helyi és a regionális érdekeket egyaránt figyelembe vevő konszenzus alapú döntéshozatalra jó példa a városok növekedési határának kijelölése. Minden önkormányzat meghatározta a saját városának növekedési határát, a beépített terület határát (ezen belül lehet korlátozások nélkül új építéseket megvalósítani), melyen kívül tilos fejlesztéseket véghez vinni. Az új építések feltétele volt, hogy 50%‐ának „olcsó” építkezésnek kell lennie, azaz bérház, vagy tulajdonosi lakhatás céljára kell épülnie, de 70 000 euró alatt. Az egyszerű és olcsó (smart) növekedés betartása miatt sikeres a városrégió.

4.5.

VÁROSI KÖZTEREK KLÍMABARÁT KIALAKÍTÁSA

A városi közterületek nagyon sokféle területet foglalnak magukban, például az utcák hálózatát, játszótereket, köztereket, közparkokat, természeti területeket, vízfelületeket. A zöld‐ és vízfelületekkel kapcsolatos javaslatokkal részletesebben foglalkozik a következő alfejezet. A közterek fontos szerepet töltenek be a városok életében (Project for Public Spaces, 2000): − A közterek a közösségi élet színhelyei. − A közterek egyéniséget adnak a városnak. − A közterek gazdasági téren is erősítik a várost. − A közterek óvják a környezetet. − A közterek kulturális helyszínt biztosítanak. A klímaszempontok figyelembevétele a meglévő és újonnan kialakítandó közterek tervezésénél A városi közterületek nagyon sokféle területet foglalnak magukban, például az utcák hálózatát, játszótereket, köztereket, közparkokat, természeti területeket, vízfelületeket. A zöld‐ és vízfelületekkel kapcsolatos javaslatokkal részletesebben foglalkozik a következő alfejezet. A közterek fontos szerepet töltenek be a városok életében (ÖKOTÁRS ALAPÍTVÁNY, 2008 alapján): − A közterek a közösségi élet színhelyei. − A közterek egyéniséget adnak a városnak. − A közterek gazdasági téren is erősítik a várost. − A közterek óvják a környezetet. − A közterek kulturális helyszínt biztosítanak.

12. ábra: Árnyékolt közterek Brüsszelben (Fotó: Salamin G.)

A klímaszempontok figyelembevétele a meglévő és újonnan kialakítandó közterek tervezésénél A közterek klímabarát át‐ és kialakítása is mitigációs hatású, amennyiben megfelelő nagyságú zöldfelületet érintenek és az energiatakarékossági szempontokat figyelembe vették. Azáltal, hogy a jól tervezett köztereket a városlakók aktívan használják és egyre nagyobb hangsúly helyeződik a környezetbarát életmódra, várhatóan növekedni fog a környezetbarát közlekedési módok (pl.: kerékpár‐ és gyalogosforgalom) alkalmazása, aminek szintén van kibocsátás‐csökkentő hatása. A közterek megfelelő kialakítása során az adaptáció szempontjaira is tekintettel kell lenni (pl. hirtelen lezúduló csapadékmennyiség elvezetése, alkalmazkodás a hőhullámokhoz). A főbb szempontok: − A melegebb nyarak, a növekvő hőmérséklet hatására várhatóan többet töltenek a szabadban a városlakók. Mindez szükségessé teszi a közterületek árnyékolását. Az árnyék biztosításában a tereken és utcákon kiemelt szerepük van a fáknak és a növényzetnek, ugyanakkor számos

75

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

−

−

−

−

−

−

4.6.

építészeti megoldás is használható (pl. árkádok alkalmazása). Természetesen az építészeti megoldásoknak tekintettel kell lenniük a téli napsugárzás pozitív hatásainak érvényesítésére is. A köztereken tartózkodóknak megfelelő ülő‐ és pihenőhelyeket biztosíthatunk több utcabútor kihelyezésével. A klímaváltozás felértékeli a víz jelentőségét. A köztereken, játszótereken egyrészt növelni kell a kutak és mosdók számát, a szökőkutak és nagyobb vízfelületek, csatornák hűtőhatása javítja a mikroklímát. A köztéri fák és növények öntözésében víztakarékos megoldásokat kell választani és törekedni kell a csapadékvizek összegyűjtésére és hasznosítására. A burkolt felszínek vízáteresztő‐képességének növelése (pl. aszfalt helyett kiselemes térburkolat vízáteresztő fugával, zúzottkő használata) segít a nagy mennyiségű csapadék elvezetésében. A növényzet fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, mivel a növényzettel fedett területek egyrészt nagymértékben segítik a vízelvezetést, másrészt a párolgás és párologtatás révén jelentősen javítják a mikroklímát. A viharok, hirtelen esőzések és széllökések ellen megfelelő menedéket (védett helyeket) kell biztosítani a szabadban tartózkodó emberek számára: ezeket a funkciókat egyrészt a fák, másrészt épített elemek, tetők szolgálják. Az anyaghasználatot is a megváltozott időjárási körülményekhez kell igazítani, illetve a használt anyagoknál tekintettel kell lenni ezek teljes életciklusára, az előállításuk és ártalmatlanításuk anyag‐ és energiaigényére is. A felületeken használt anyagokat úgy kell megválasztani, hogy azok hőelnyelő képessége minimális legyen a városi hősziget‐hatás csökkentése érdekében. A fehér és világos felületek – a járófelületek kivételével – e szempontból kívánatosabbak, mint a szürke és sötét felületek. A különböző létesítmények üzemeltetésénél törekedni kell az energiatakarékos és megújuló energiaforrásokra épülő rendszerek használatára. A közterek hálózatának megfelelő biztosítása segíti a városok természetes szellőzését és a csapadék elvezetését. Az utcák és közterek megfelelő tervezése, a gyalogos‐ és kerékpárutak ösztönzik a fenntarthatóbb közlekedési módok térnyerését. A közterületek és zöldfelületek elérhetőségének biztosítása segíti a kitűzött társadalmi és környezeti célok teljesülését. Fontos, hogy ezek valóban – akár gyalogos távolságon belül – elérhetők legyenek a városlakók számára. Jó példa a helyi piacok megszervezése a városi tereken. Külön figyelmet kell szentelni a közterek történelmi örökségének a megőrzésére is. A történeti kertekben (amelyek sok esetben a történelem folyamán a települések közparkjaivá váltak), valamint a történeti köztereken rekonstruálni kell az idők folyamán megszüntetett, nemcsak esztétikai, hanem kifejezetten mikroklimatikus hatásai miatt alkalmazott szökőkutakat, a kertkompozíció elemeként megjelent vízfelületeket, valamint az ivókutakat, továbbá kertépítészeti eszközökkel mérsékelni kell a klímaváltozás negatív hatásait. A kertkompozíciók rekonstrukciójánál törekedni kell az eredeti növényállomány újratelepítésére, azonban figyelembe kell venni a klímaváltozás és különösen a városi mikroklíma hatásait, amelynek tükrében szükséges a növényfajták kiválasztása. ZÖLDFELÜLETEK NÖVELÉSE ÉS FEJLESZTÉSE

A növekvő urbanizáció eredményeként egyes előrejelzések szerint tovább növekszik a városi infrastruktúra és a lakóterületek kiterjedése a következő évtizedekben, aminek eredményeként csökkennek a zöldfelületek és nő azok fragmentációja. Ugyanakkor a városi zöldfelületek minőségének és mennyiségének javítása kiemelten fontos a klímaváltozással érintett Európában, javítja a városok élhetőségét és csökkenti a szuburbanizációs tendenciákat. A „költözz ki a zöldbe” elv helyett a „hozzuk be a zöldet a városba” elvet érdemes érvényesíteni. Amikor egy városi hatóság kidolgozza saját zöldfelület‐politikáját, különösen tekintettel kell lennie a zöldfelületek pénzben nehezen számszerűsíthető, externális hasznaira is. Jól mutatja ezeket a hasznokat az a tény, hogy sok városban – magasabb áruk ellenére – keresettebbek a magas zöldfelületi aránnyal létesült ingatlanok.

76

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

4.6.1. A városi zöldfelületek jelentősége a városklíma szempontjából A városi zöldfelületek városökológiai, társadalmi‐rekreációs, városszerkezeti és ‐esztétikai, valamint gazdasági szempontból egyaránt jelentősek. A helyi klímára gyakorolt kedvező hatások is sokrétűek: − Hűtési hatás a párolgásnak, a párologtatásnak és az árnyékolásnak köszönhetően, a városi hősziget‐hatás csökkentése. − A napsugárzás visszatükrözése és elnyelése által a sugárzási viszonyok és a hőháztartás módosítása. − A levegőminőség javítása az oxigén‐kibocsátás és a páratartalom növelése által („természetes légkondicionálás”), szálló por és szennyezőanyag megkötése és szűrése. − Szén‐dioxid megkötése és tárolása. − Átszellőztető hatás, széltörés. − A városi zöldfelületek segítik a csapadékvíz helyben tartását. A pozitív hatások csak megfelelő nagyságú és egészséges zöldfelületek esetében érvényesülnek kellőképpen. A városokban nemcsak a zöldfelületek aránya fontos szempont, hanem azok mérete, formája, száma, eloszlása és kapcsolódása a város területén. Ideális esetben a zöldfelületek összehangolt hálózatot, zöld mintázatot alkotnak. A növényzet egészségi állapota és a vele borított területek minősége, karbantartottsága is alapvetően befolyásolja a fenti kedvező hatások érvényesülését. A városszerkezetben a zöldfelületi elemek tagoló, elválasztó, összekötő szereppel bírnak, amelyek szintén fontosak a klímaváltozással összefüggésben.

13. ábra: A városi zöldfelületek az élet fontos színterei, Brüsszel (Fotó: Salamin G.)

A klímaváltozás hatásai a városi zöldfelületekre A megváltozott klíma jelentős hatással van a zöldfelületekre és a természeti rendszerekre. A városi zöldfelületek esetében a következő fő hatások tapasztalhatók: − A melegebb és szárazabb nyarak növelik az öntözési igényt. A sekélyen gyökerező növények (pl. gyep) sérülékenyebbek. Az aszályos és vízhiányos időszakban kevesebb lehetőség van az öntözésre, ezért nagyon fontos a csapadék helyben tartása. − A melegebb klímájú területekre jellemző kártevők és kórokozók nagyobb arányban terjednek el. Viszonylagos ismeretlenségük, idegenhonosságuk miatt nagyobb kártétel valószínű. − A lakók várhatóan még jobban igénybe veszik a meleg nyarakon a városi zöldfelületeket, ami egyrészt felértékeli jelentőségüket, ugyanakkor növeli terhelésüket is. − A fentiek következtében növekednek a zöldfelületek fenntartási költségei, melyek ellensúlyozhatók megfelelő tervezési megoldásokkal, takarékos vízgazdálkodással, a megfelelő növényfajták kiválasztásával. A fokozott lakossági igénybevétel, terhelés számára alkalmas tereket kell kialakítani, így tehermentesítve a legérzékenyebb zöldfelületeket. A zöldfelületek mitigációs és adaptációs kérdései A városi zöldfelületek főként az adaptáció szempontjából fontosak, azonban mitigációs szerepük is van. Minden városi zöldfelület – függetlenül annak formájától, méretétől és típusától – segíti a városok alkalmazkodását a klímaváltozás hatásaihoz. A városokban található szabadterek (open areas) hatékonyabban szolgálják az alkalmazkodást, mint a város körüli zöld gyűrű. Ezek a terek árnyékot biztosítanak, elősegítik a csapadékvíz elszivárgását (infiltráció), javítják a mikroklímát. A várossűrűség arányos növelése lehetővé teszi ezeknek a területeknek a biztosítását és a zöldfelületek csökkentésének megakadályozását. A zöldfelületek hozzájárulnak a települések árvízvédelméhez is. Az adaptációs intézkedéseknél figyelni kell arra, hogy ezek ne járjanak az üvegházhatású gázok kibocsátásának növelésével (pl. az intenzív gyep fenntartása jelentős energiabevitelt igényel).

77

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

A zöldfelületek növelése hozzájárul a mitigációhoz is. A növényzet levegőtisztító hatása csökkenti az ÜHG‐koncentrációt a levegőben (szén‐megkötés), hűtési hatása csökkenti a hűtési energiaigényt, például a légkondicionálók használatának gyakoriságát. A zöld terek szemléletformáló hatásúak, a séta vagy kerékpározás terjedése csökkenti a személygépkocsi‐használatot. A közösségi kertek lassú terjedése szintén csökkenti a szállításhoz szükséges energiaigényt. Több figyelem a hátrányos helyzetű csoportoknak A hátrányos társadalmi‐gazdasági helyzetű városokban, városnegyedekben lakók általában sérülékenyebbek a klímaváltozás hatásaival szemben. Ezekben a negyedekben általában kevesebb fa és zöldfelület található, nehezebben érhetők el, és magasabb a környezeti – például közlekedési eredetű – terhelés. Mindezek következtében általában rosszabb a levegőminőség, és kevesebb eszköz áll rendelkezésre a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. Az önkormányzatoknak ezért kiemelt figyelmet kell szentelniük a zöldfelületek kialakítására ezekben a városrészekben. 4.6.2. Különböző lehetőségek a városok zöldítésére A városi hatóságok feladata, hogy mind a meglévő városi szövetben, mind az újonnan beépítésre kerülő területeken növeljék és ösztönözzék a zöldfelületek kialakítását. Zöldfelületek létesítését ösztönző szabályozás A megfelelő országos, regionális és helyi szabályozás, valamint a tervezési eszközök megléte alapvető fontosságú a zöldfelületek hatékony tervezéséhez, kezeléséhez és fejlesztéséhez. A megfelelő jogi és szabályozási eszközök a hatékony zöldpolitika érvényesítésének feltételei. A közterületek és zöldfelületek nem szabályszerű használatáért fizetendő bírság vagy a minimális zöldfelületi arány előírása az építési szabályozásban már jól bevált példákat jelentenek. A zöldfelületi tervezés és az egyéb tervezési folyamatok (pl. közlekedés, közmű‐tervezés) között biztosítani kell az összhangot. A zöldterület‐politikák kidolgozása, a zöldterületek tervezése során kiemelten kell kezelni az érintettek bevonását (pl. lakosság, befektetők, vállalkozók, civilek). Javaslatok a városi szövet zöldítésére A következő példák mind a meglévő városi területek, mind az újonnan beépítésre kerülő területek zöldítésére vonatkoznak, köz‐ és magántulajdonú területeken egyaránt. A zöldfelületek létesítésének komoly társadalmi szerepe is van. E területek a közösségi élet színterei, a lakossági részvétel eredményeként a lakók a fenntartásban is szerepet tudnak vállalni. A zöldfelületek több funkciót látnak el egyszerre, ugyanazon terület hasznos szerepet tölthet be a város árvízvédelme szempontjából, ugyanakkor fontos közösségi helyszín is lehet. − A közlekedési eredetű légszennyezést jól tűrő, a szennyezést megkötő fasorok, növénysávok telepítése közterületeken, utak mentén a szabad földfelületen. A közlekedés, közművek, közterek tervezésénél megfelelő helyet kell biztosítani a növényzet gyökérzetének. A mélygarázs‐ építés például megakadályozza a későbbi felszíni fatelepítéseket. A tervezés során tekintettel kell lenni a zöldfelületek fenntartási költségeire is. − A városi védett, magas ökológiai potenciállal bíró természeti területek CO2‐elnyelő képessége jelentős, ezek kiemelt védelmét biztosítani kell. Át kell gondolni az értékes területek védelmi szintjét és megfelelő védettséget kell adni az értékes természeti területeknek, városi erdőknek. − A közlekedési felületek növényesítése a burkolt felületek csökkentésével (megjegyezzük, hogy a zöld villamospályák intenzív gyepfelületeinek fenntartása nagy energiabevitelt igényel). − Önkormányzati példamutatás: zöldfelületek növelése és rekonstrukciója a közintézmények, iskolaudvarok és kórházak kertjeiben, udvaraiban, valamint a köztemetőkben. − A tetőkertek kialakítása jó kezdeményezés, ám ez ne a felszíni zöldfelületek rovására, a beépíthetőség növelésére történjen. Az intenzív zöldtetők helyett az extenzív tetőkertek kedvezőbbek. A tetőkertek kialakításánál különösen fontos a megfelelő tervezés és szakértelem. − A zöld homlokzatok a levegőminőség javítása mellett egyrészt bizonyos védelmet biztosítanak a nagy esőzések és jégesők okozta homlokzati károk ellen, másrészt épületenergetikai szempontból is pozitív hatással bírnak, valamint a minimális zöldfelülettel rendelkező utcák 78

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

−

−

− − −

mikroklímáját is kedvezően befolyásolják, különösen a nyári hónapokban. A homlokzatok zöldítésére több lehetőség is kínálkozik. Itt azokat a módszereket javasoljuk, amelyek alacsonyabb létesítési és fenntartási költséggel járnak, például a kúszónövények telepítését. Szerte a világon egyre nagyobb teret hódít a városi mezőgazdaság és kertészkedés. A közösségi kertek nemcsak környezeti szempontból kedvezők, hanem jelentős közösségépítő hatásuk is van. Kiemelkedő kezdeményezés a tömbházak belső udvarának zöldítése, parkolóhelyek helyett belső kertek létesítése. A klímaváltozás eredményeként a fenntartás, az öntözés költségei nőnek, ami felhívja a figyelmet a vizekkel való takarékosságra. Kívánatos a csapadékvizek megtartása, felhasználása, esetleg a szürkevizek hasznosítása az öntözésben. A burkolt felületek arányának csökkentése, a burkolatok vízáteresztő képességének növelése segíti a növényzet víz‐utánpótlását. Az önkormányzatok útmutatókkal, pénzügyi támogatásokkal segíthetik a lakosokat, helyi vállalkozókat a városok zöldítésében. A zöldfelületeken keletkező zöldhulladék komposztálása jelentősen csökkenti a keletkező hulladék mennyiségét, amire nem csak a kertes házas övezetekben van lehetőség. Nagyon fontos, hogy a klímaváltozással összefüggő cselekvéseket megfelelően kommunikálják a helyi hatóságok a lakosság számára. A zöldfelületek tervezésébe és kezelésébe be kell vonni a lakosságot. Ez a helyi hatóságok számára kezdetben nyűg lehet, de a ráfordítás megtérül a tervek elfogadottságának növekedésében, illetve a fenntartás során. Middlesbrough, városi kertészkedés

Middlesbrough

Északnyugat Anglia Észak‐Yorkshire megyéjében a Tees folyó déli partjánál fekszik Middlesbrough. A Middlesbrough Városi Kertészkedés projekt célja a városi köztereken való élelmiszertermelés és a városi gazdálkodás. A program 2007‐ben kezdődött a „Desings of the time 2007” kezdeményezés projektjeként, a Middlesbrough Tanács, harmadik szektorbeli szerveztek és további partnerek támogatásával. A projekt erős partnerségben valósult meg, 2007‐ben évi 8,8 millió fonttal gazdálkodott és egy alapítvány (Healthy Community Challenge Fund) 4,1 millió fonttal segítette a 2007‐es projektet.

A projekt 264 helyszínen valósította meg a következő tevékenységeket: elosztó oldalak használata és fejlesztése, szakmai és közösségre épülő kertészeti képzés, város‐étkeztetés, helyi élelmiszeripari szövetkezetek és élelmiszerpolitikai tanács létrehozása. A programokon a lakosoknak lehetőségük nyílt a közös munkára, növénytermesztésre, a helyi és a környéken élő élelmiszer‐termelőkkel és kertészekkel való megismerkedésre. Az első évben több mint 2500 ember próbálta ki a városi élelmiszereket és 8000‐en jelentek meg a programokon. Több mint 80 csoport, iskola és egyéb szervezet fogadta érdeklődéssel és vett részt a „termőföldtől a tányérig” nevű kampányban. A helyi tanács engedélyével a Városi Kertészkedés csapatai a város fő parkjában különleges növényekkel és terményekkel ültethettek be egy kijelölt területet. A projekt szándéka, hogy az emberekben tudatosítsa az „élelmiszer mérföld” (az ételnek a termelési helyétől a fogyasztóig megtett útja), tehát a helyi termékek jelentőségét és lehetővé tegye a termelékeny, multi‐funkcionális zöld tereken való kísérletezést. Hosszú távú cél, hogy Middlesbrough saját termékei által önfenntartóvá váljon és a fenntartható jövő kialakításában a város és további nagy‐britanniai posztindusztriális települések is részt vegyenek. Elérhetőség: Kontaktszemélyek: Ian Collingwood, Charlotte Rutherford E‐mail: [email protected] Honlap: www.dott07.com/go/food/urban‐farming www.cabe.org.uk/case‐studies/middlesbrough‐growing

79

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT Budapest, GANG‐csoport

Budapest

A magyar főváros központi szereppel rendelkezik az országban. A mintegy kétmilliós városban különböző környezeti problémák halmozódnak, mint például a zsúfoltság, levegőszennyezés, vagy a zöldfelületek hiánya. Az 1950‐ 60‐as években a belvárosban több hajdani bérházban leburkolták a belső udvarokat, melyeket sokszor autóparkolónak használnak. A zöldfelületek hiánya általános probléma ezeken a területeken, ami több pozitív kezdeményezést hívott életre a lakók életminőségének javítására. (fotó: Molnár Z.)

Budapest belvárosában kezdte meg működését a kertek építésével és kreatív átalakításával foglalkozó GANG‐ csoport, mely baráti összefogásból alakult 2006. őszén. Ezt követően a csoport három kert és belsőudvar felélesztését vitte véghez a házak lakóival együtt. A sikeres kezdeményezést követően további belvárosi bérházak is zöld udvarrá alakultak. A kertépítészeti tervek a lakók elképzeléseit szem előtt tartva, az érintettek megkeresésével, lakógyűlések alkalmával készülnek el. A kertek kialakítása szintén a lakók erejéből valósul meg a hétvégi közös földmunkák, ültetések során. A növények és a föld beszerzését a csoport pályázati forrásból biztosította, a projekteket több civil szervezet támogatta. A GANG‐csoport célja egy olyan város, amelyben aktív kisközösségi élet és természetközelibb életmód valósulhat meg. Ehhez minél több budapesti belsőudvart alakítanának kertté, közös szabadtéri nappalivá, melyek létrehozása az adott házban élő lakosok aktívan részt vesznek életterük formálásában. (ZEISLER J., 2009) Elérhetőség: E‐mail: [email protected] Web: http://gang‐gong.blogspot.com

Budapest, XIII. kerület, AngyalZÖLD honlap a zöldhálózat fejlesztésért A több mint 110 000 lakosú, nagy részében klasszikus városias beépítésű, sok átalakult vagy átalakulás alatt álló egykori iparterülettel rendelkező városrészben kulcsfontosságúak a zöldterületek és zöldfelületek, nemcsak környezeti, de közösségi szempontból is. Ide tartozik két jelentős fővárosi Budapest sziget, a népszerű Margitsziget és a Népsziget is. A XIII. kerületi önkormányzat a budapesti kerületek közül az elsőként fogadott el zöldfelületi stratégiát és zöldhálózat‐fejlesztési programot. A 2008‐ban elfogadott majd 2011‐ben felülvizsgált zöldhálózati stratégia az AngyalZÖLD Stratégia címet viseli, ehhez igazodnak a közterületeket érintő fejlesztések, programok, a stratégia maga pedig az Integrált Városfejlesztési Stratégiába épült be. A stratégiához kapcsolódóan 2009‐ben AngyalZÖLD néven honlapot – www.angyalzold.hu – is létesített a XIII. kerületi zöldhálózat fenntartásáért felelős Környezetgazdálkodási Közhasznú Nonprofit Kft. A honlapon a kerület zöldfelületi és környezetvédelmi programjait, projektjeit mutatják be a látogatóknak, egyúttal lehetőséget nyújtva a tervek véleményezésére, valamint a megvalósításban való közreműködésre. Ezzel a közösségi tervezéshez nyújt alapvető eszközt, kommunikációs felületet.

80

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT Hasznos tematikus térképek segítik a zöldfelületek és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások megismerését, például a játszóterekről és felszereltségükről, a közparkokról, zöldterületekről, virágos oszlopokról, kutyafuttatókról, a Lakossági Zöldfelület Védnökségi Programról, a szelektív hulladékgyűjtésről. Utóbbi keretében például az újlipótvárosi házhoz menő szelektív hulladékgyűjtésről is. Fontos tehát mint online értéktár is, aminek nyilvánossága segíti a közterületekkel kapcsolatos információk gyors ellenőrzését, naprakész követését. A honlapon tájékoztatást kaphatunk a közterületeket érintő aktuális hírekről, köztisztasági akciókról, illetve azok eredményéről is. A honlap fórumán pedig az elmúlt 3 év alatt a topikok száma elérte a 160‐at. Elérhetőség: XIII. kerületi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. 1139 Budapest, Béke tér 1. E‐mail: [email protected] Telefon: 270‐0413 Web: www.angyalzold.hu

Közhasznú

Új zöldfelületek telepítésénél a következő szempontokat érdemes figyelembe venni: − A diverzitás, fajgazdagság szem előtt tartása a városokban is fontos szempont. A többszintes és nagyobb zöldfelületek ellenállóbbak, a természetes folyamatok jobban érvényesülnek bennük. Ez pozitív hatású a kertészeti fenntartás szempontjából és gazdasági előnyökkel is jár. A városi flóra jellemzője a nem őshonos növények magas aránya (SUKOPP, H.‐WURZEL, A., 2003). Általános javaslatként megfogalmazható, hogy a környezeti fenntarthatóság szempontjából törekedni kell a változó környezethez alkalmazkodó növényzet telepítésére, tekintettel a klímaváltozás várható hatásaira. − Klimatikus szempontból a minél nagyobb lombfelület kedvező, a különböző típusú fák szennyezőanyag‐megkötési képessége eltérő. − A zöldfelületek fenntartási költsége. Az intenzív gyep‐felületek fenntartása (pl. a műtrágyázás miatt) viszonylag nagy ÜHG‐kibocsátással jár, ami ellensúlyozza a pozitív hatásokat. A dézsákba ültetett növények, virágágyások intenzív gondozást igényelnek, fenntartásuk költséges. − A fajták kiválasztásánál tekintettel kell lenni a várható időjárási körülményekre, ezek klimatikus hatására. A szárazságtűrő növények kedvezőtlenebbek az adaptáció szempontjából, ám kevesebb öntözést igényelnek. Az öntözés érdekében fontos a csapadék‐vizek helyben tartása. − A vegetáció szerkezetétől függően eltérő a zöldfelületek hűtőhatása: a nagy és összefüggő területek hűtési hatása erősebb a kisebb kiterjedésű területekhez képest. A sűrűbb zöldfelületek hűtőhatása nagyobb. (MATHEY, J.–RÖßLER, S.–WENDE, W., 2010). − A hősziget‐jelenség intenzitásának csökkentése érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a zöldfelületi arány megtartására, illetve növelésére. 4.6.3. Megfelelő zöldfelület‐gazdálkodás kialakítása A városi zöldfelületek fejlesztése és fenntartása megkívánja a városok megfelelő gazdálkodását, a tervezés során már figyelembe kell venni a fenntartási költségeket. A döntéshozók sokszor úgy tekintenek a városi zöldfelületekre, mint egy drága, pénzügyi hasznot nem hozó városi területre. Nem tulajdonítanak jelentőséget a zöldfelületek belső értékének, nem számolnak a nyújtott ökoszisztéma szolgáltatásaival (pl. klímaszabályozás, biodiverzitás‐megőrzés, kulturális, rekreációs és esztétikai szolgáltatások) és egyéb kedvező társadalmi hatásaival. Általánosan elfogadott, hogy a multifunkcionalitás sok városi terület fenntartásához hozzájárul. A zöldfelületek esetében ez jelentheti például rendezvények, koncertek, piacok megrendezését, figyelembe véve a terület terhelhetőségét. Az így keletkező bevételeket a zöldfelületek fenntartására kell fordítani.

81

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

4.6.4. Zöld a város körül A nagyobb városok koncentrált jellegéből adódóan a városlakók zöldfelületi igényeik jelentős részét csak a város környéki, gyakran közigazgatásilag nem is a városhoz tartozó területeken tudják kielégíteni. A városok körüli természetközeli területek közül is kiemelendő az erdők szerepe. A városkörnyéki erdők fontos mezoklimatikus funkciót töltenek be – pl. hőingás mérséklése, szennyezések szűrése –, ugyanakkor meghatározó a szerepük a városlakók környezeti és rekreációs igényeinek kielégítésében, amelyek a klímaváltozással és az egészséges, környezet‐érzékeny életmód terjedésével egyre fokozódnak. A városlakók egészséges és környezetbarát életviteléhez nélkülözhetetlen a szabadtéri, zöldfelületi rekreáció, úgy mint séta, kirándulás, kerékpározás, egyéb szabadtéri sporttevékenységek. Ugyanakkor fontos cél, hogy a városlakók ilyen jellegű igényeiket városközeli környezetben, vagyis nagyobb utazási szükséglet nélkül tudják kielégíteni. Éppen ezért kiemelkedően fontos a városok körüli zöldfelületek, kiemelten az erdőterületek tudatos város‐klimatikus (mitigáció) és a társadalom ökológiai‐rekreációs igényeit (adaptáció) figyelembe vevő egységes tervezése, kezelése. Ebben a helyi hatóságok koordinációja és ösztönzése mellett fontos szerepe van a helyi gazdálkodóknak, vállalkozóknak, erdészeti hatóságoknak is, akiknek az együttműködése alapvető kritérium. A városkörnyéki zöldfelületek, erdők és egyéb be nem épített területek alakításakor az alábbi szempontok figyelembevétele javasolt: − Tudatos városkörnyéki zöldfelületi stratégia – az ökológiai hálózatok és a kapcsolódó rekreációs helyszínek tekintetében legyen tudatos a stratégia. − Egységes klímavédelmi szempontok figyelembevétele a városkörnyéki zöldfelületi rendszer tervezése, a város és a környező települések, valamint a szakhatóságok együttműködése során. − A városok 10–50 km‐es övezetében az erdőgazdálkodásban a rekreációs‐ökológiai funkciókat előnyben kell részesíteni a termelési (fakitermelési) szempontokkal szemben. Mindezt a területhasználati kategóriákban rögzítve is biztosítani kell. − A táj esztétikai értékét, minőségét szisztematikusan kell őrizni és fejleszteni. − A területhasználatot szabályozó tervek is közösen, de legalább szoros koordinációban készüljenek el − Szabadtéri rekreációs helyszínek kialakítása: rekreációs és oktató‐bemutató funkciójú erdők‐ mezők (pl. parkerdők) kialakítása, egyéb szabadtéri, természeteshez közeli sportolási területek, helyszínek megteremtése. − A városkörüli zöldfelületek vonatkozásában is a többközpontúságot, hálózatosságot célszerű erősíteni. A zöldhálózat, esetleg zöld gyűrű kialakítása és erősítése az ökológiai hálózatok mellett azt is segíti, hogy a rekreációs igénybevétel is egyenletesebben legyen térben elosztva, a lakóhelyekhez közelebb legyen. − A városkörnyéki rekreációs helyszínek fenntartható módon, lehetőség szerint kötöttpályás közösségi közlekedési eszközzel, illetve kerékpárral elérhetőek legyenek. − Beépítés kontrollja közös várostérségi stratégia alapján. − A városkörnyéki zöldfelületek a – környezet terhelhetőségét figyelembe vevő – közösségi hozzáférését biztosítani szükséges. Lipcse, Zöld Gyűrű

Lipcse

82

Lipcse fél milliós lakosságával és 297,6 km2‐es területével a szász szövetségi tartomány legnagyobb városa. Németország keleti részén, a Pleisse, a Fehér Elster és a Parthe folyók találkozásánál fekszik. A középkorban alapított város évszázadok óta kereskedelmi és kulturális központ. Lipcsében a zöldfelületek fejlesztése terén az 1990‐es évek közepe óta mély és sokrétű együttműködés alakult ki. Az 1996‐2008 között zajló Zöld Gyűrű (Grüner Ring) projekt a várost övező települések, két megye, és környezetvédő szervezetek együttműködésének eredményeként jött létre.

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT A Zöld Gyűrű 26 kulcsprojekten keresztül valósult meg a tájfenntartás, a vízügyi fejlesztés és a turizmus területén. A környezetbarát technológiák útiterv során a következő témákban valósultak meg fejlesztések: megújuló energiaforrások, zaj‐szennyezés, környezettudatos nevelés, biotechnológia, környezettudatos építőipar. A projektek keretében rekultiválták a Lipcse környékén található felhagyott barnaszén‐külfejtéseket és bevonták azokat a zöldfelület‐fejlesztési programba, továbbá megnövelték az erdőtakaró kiterjedését a Zöld Gyűrű területén. A projekt keretében két regionális kerékpárút épült ki, a 65 km hosszú belső zöld gyűrű, mely Lipcse határa mentén halad, valamint a 160 km hosszú külső zöld gyűrű, mely a város körül elhelyezkedő településeket köti össze. A fejlesztéseknek is köszönhetően a környezeti táj értéke és az életminőség színvonala növekszik a lipcsei régióban. Elérhetőség: Kontaktszemély: Heiko Rosenthal Geschäftsstelle Grüner Ring Leipzig, c/o ISIP Weiterbildungsgesellschaft mbH Rosa‐Luxemburg‐Straße 20, 04103 Leipzig Telefon: 0341 25 35 650 E‐mail: grl@isip‐weiterbildung.com Web: www.gruener‐ring‐leipzig.com

4.7.

BEÉPÍTETT TERÜLETEK REHABILITÁCIÓJA

A fenntartható városfejlődés, ezen belül a klímavédelem szempontjából alapvető fontosságú, hogy a funkcióikban leértékelődő területek megújítását erősítsük, az új fejlesztéseket a már beépített területeken valósítsuk meg, és ne beépítetlen, illetve kisebb intenzitással beépített területek átalakításával. Nagyon sok városban található olyan már beépített, régi városnegyed, melyek rehabilitációja elkerülhetetlen a régi épületek magas aránya, elavultsága és a közterületek leromlott állapota miatt. További problémákat okoznak a városszövetben a felhagyott barnamezős területek, kiterjedt rozsdazónák. A barnamezős területek olyan használaton kívül került, vagy alulhasznosított egykori ipari területek, katonai objektumok (például laktanyák), melyek rossz fizikai állapotban vannak, környezetszennyezéssel terheltek és településszerkezeti problémát okoznak. Ezeknek a területeknek az átgondolt, környezeti, társadalmi és gazdasági szempontokat is figyelembe vevő megújítása elengedhetetlen és klímavédelmi szempontból is hasznos. − E területek újrahasznosítása és rehabilitációja mindenképpen kedvező, további területfoglalással már nem jár. Felújításuk csökkenti a városkörüli területek beépítését és a városi szétterülést, mely folyamat sokkal nagyobb energiafelhasználást és közlekedési igényeket generál. − Ezekre a régi városnegyedekre általában jellemző a magas sűrűség és a vegyesség, ezért itt alacsonyabbak a mobilitási igények és a lakók gyakrabban használják a közösségi közlekedést és a környezetkímélő közlekedési módokat. Mindez összhangban áll a klímabarát városszerkezetnél leírt gondolatokkal. − A régi épületek energetikai jellemzői általában gyengébbek, ezért felújításuk jelentős megtakarítást eredményez. − A már beépített területek integrált megújítása hozzájárul a hagyományos sétálóutcák feléledéséhez, a helyi kereskedelmi élet fellendüléséhez, ami például környezeti szempontból mindenképpen kedvezőbb, mint a városkörnyéki nagy bevásárló‐ és szabadidőközpontokban lebonyolított autós bevásárlások. − A barnamezős területek sokszor szennyezettek. Ezeknek a területeknek a gyakran igen költséges kármentesítésére mindenképpen szükség van, klímavédelmi szempontból például az ivóvízbázisok elszennyeződését megakadályozó fejlesztések a várhatóan szűkössé váló ivóvíz védelmét szolgálják. A beépített területek klímabarát rehabilitációja a következő tevékenységeket foglalja magában: − Vonzó, biztonságos, élhető és zöld városnegyedek létrehozása, melyek versenyképesek a városkörnyéki és zöldmezős új beépítésekkel. 83

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

− −

− −

−

Az átmeneti zónák megújítására vonatkozó programok kidolgozása, leromlott negyedek rehabilitációja, felhagyott barnamezős (ipari, közlekedési) területek rehabilitációja. A régi városnegyedekre vonatkozó önkormányzati lakásgazdálkodási politika kialakítása, melynek célja a használaton kívüli magán‐ és önkormányzati lakások bérbeadása, a hátrányos helyzetűekre vonatkozó szociális lakásrendszer kialakítása és működtetése. Az energetikai szempontok érvényesítésének önkormányzati ösztönzése és támogatása a rehabilitáció során. A helyi gazdaságot támogató önkormányzati magatartás, valamint szakmai és pénzügyi segítségnyújtás a helyi vállalkozók számára, együttműködések ösztönzése. Ennek eredményeként például csökkennek a szállítási kilométerek, az ÜHG‐kibocsátás. A fenti tevékenységek megvalósítása döntően nagy pénzügyi források megmozgatását igényli és jellemzően többéves programok keretében valósítható meg. A helyi önkormányzatoknak irányító‐vezető szerepük van, feladatuk a különböző szereplők koordinációja. Hammarby Sjöstad – Egy egyedülálló környezeti projekt Stockholmban StockholmHammarby Sjöstad

A Hammarby tó medencéje, amely Svédország fővárosának, Stockholmnak a déli részén helyezkedik el egészen 1990‐ig ipari területként működött, talaja ennek következtében erősen szennyezett volt. 1990‐ben a város vezetősége döntött egy újabb, a tó környékén fekvő alközpont kialakításáról, ami lényegében egy környezetvédelmileg és építészetileg is modern, öko‐barát város felépítését jelentette. A terv célul tűzte ki, hogy 2015‐ig 11.000 lakást és egyéb épületeket hoz létre, aminek 80%‐ban már meg is valósult; mire elkészül 2015‐ben, több mint 35.000 ember fog otthonra találni Hammarby‐ban.

Hammarby 21.‐ik századi építészeti megoldásokkal készül. Modern lakások és szolgáltatói épületek látják el az ott lakók igényeit. A kerületben számos zöld terület is található, ahol az emberek sportolhatnak, vagy a szabadidejüket tölthetik. Hammarby‐ban nem csak a parkok, hanem az épületek közötti helyek is nagyobbak, mint Stockholm más részeiben; a házak és az utca közötti távolságnak legalább 15m²‐nek kell lennie. A helyi közlekedés része több villamos‐, és bicikli út is; fontos szempont volt a klímabarát közlekedés megvalósítása. Hammarby Sjöstad esetében a városszerkezeti újdonságokba sikeresen integrálták a környezetvédelmi megoldásokat is, a kerületnek a megújuló és fenntartható energia, hulladék újrahasznosítás vagy vízhasználat kezelésére is kiterjedő saját rendszere van. A klímaváltozással kapcsolatos adaptációs célkitűzések: − A teljes fűtési rendszernek a megújuló‐, és hulladékenergiából származó forrásokon kell alapulnia − A távfűtés kiegészítése az épületekből távozó levegő hőjét hasznosító hőszivattyúkkal − Napkollektorok és elemek használata elektromosság és vízmelegítés biztosításához. 1 m² napelem évente 100 kWh energiát képes megtermelni − Hammarby szennyvízéből előállított biogáz üzemanyagként történő felhasználása A városrész kitűnő példája lehet mindazoknak a városoknak, akik modern és öko‐barát kerületet akarnak létrehozni, egyben sokféle módon megoldást kínál más öko‐városok fejlesztésére. Elérhetőség: Lugnets allé 39, SE‐120 66 Stockholm, Svédország Telefon: +46 8 522 137 00 Web: www.hammarbysjostad.se E‐ mail: [email protected]

84

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT London 2012 projekt – barnamezős beruházás

London

Londont 2005. július 6‐án a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 117. ülésén Szingapúrban választották meg a 2012. évi nyári olimpiai játékok házigazdájának. A londoni olimpiai játékok központi helyszíne a korábban ipari zárványterületként és hulladéklerakóként funkcionáló 2,5 km2 kiterjedésű londoni terület a Lee folyó völgyében.

A nagyszabású rendezvény helyszínét a Lee folyó alsó völgyének rehabilitációjával biztosítják. A komoly forrásokat felemésztő revitalizációs projektből az egész térség profitálhat még az Olimpiai Játékok után is. Az English Partnership által elkészített Nemzeti Barnamezős Stratégiában az alulhasznosított barnamezős területeket négy kategóriába osztották, amelyek közül az Olimpiai Park helyszínéül szolgáló terület a 3. illetve a 4. kategóriás helyszínek közé tartozik. Ezeken a területeken a környezeti kármentesítés, a szükséges közmű‐ és közlekedési hálózat fejlesztésének magas költsége, a tulajdoni szerkezet rendezetlensége következtében a rehabilitáció (kármentesítés) és revitalizáció (ujjáélesztés) csak intenzív állami beavatkozás révén lehetséges. A londoni pályázat új létesítmények, valamint a már felépített épületek és ideiglenes beruházások felújítását ígérte, köztük például a 80 000 férőhelyes Olimpiai Stadiont és a Wembley Stadiont, továbbá az 17320 ággyal rendelkező olimpiai falut. Az olimpiai falut a tervek szerint 2012 után átalakítanák az egyik legnagyobb európai városi parkká, az épületek pedig lakóépületként funkcionálnának a jövőben. A pályázati bizottság ezen felül ígéretet tett a londoni tömegközlekedés javítására is, amely elsősorban a metróhálózat nyugat‐londoni vonalának kiterjesztését és a Docklands könnyűvasút fejlesztését jelenti. A játékok költségvetése a brit főváros keleti részének felfejlesztését is beleértve, előreláthatólag 9,345 milliárd £ körül alakul. A helyszínek megépítését, valamint az infrastruktúra és az Olimpiai Park területének felfejlesztését közpénzekből fizetik. Elérhetőség: London Organising Committee for the Olympic Games/London 2012 One Churchill Place, Canary Wharf London E14 5LN Telefon: 020 3 2012 000 Web: www.london‐2012.co.uk

4.8.

A VÁROSSZERKEZET ALAKÍTÁSÁNAK FONTOS ESZKÖZEI

A klímabarát városszerkezet alakításához kulcsfontosságú, hogy a tervekben megfogalmazott célok és a kijelölt területi struktúrák valóban megvalósíthatóvá váljanak. Fontos eszközt jelentenek a települési területhasználati tervek (településrendezés), de a városszerkezet alakításában kulcskérdést jelent a fejlődés szereplőinek eredményes befolyásolása, hiszen a területek jelentős része gyakran magánkézben, cégek és állampolgárok tulajdonában van. Mára egyértelművé vált közös európai tapasztalat, hogy a piacgazdaság körülményei között a településrendezési tervek elkészítése és az ehhez kapcsolódó szabályozás nem elégséges eszköz a településszerkezet érdemi alakítására. Nagyon fontos a piaci szereplők eredményes befolyásolása, csakúgy, mint az állampolgárok meggyőzése. Alapvető fontosságú az érintett szereplők bevonása, a részvételen alapuló tervezési megközelítés. A lakosság és a piaci szereplők bevonása mellett hasznos lehet rendszeres együttműködési kapcsolatokat kiépíteni a helyi–regionális közintézményekkel, elsősorban a felsőoktatási intézményekkel, kutatóintézetekkel. Ehhez a településrendezésen túlmutató sokszínűbb eszköztárra van szükség.

85

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT A városszerkezet, területhasználat alakításának fő eszközei: − Szabályozó típusú megoldások: a területi tervezés, településrendezés eszközei közül kiemelhetőek az abszolút korlátozások (övezeti lehatárolások, építési engedélyek, fejlesztési moratóriumok), az „átvihető fejlesztési jogok” rendszerének alkalmazása, illetve egyéb, nem abszolút korlátozások, mint például a fejlesztési költségek áthárítása a fejlesztőkre, − Földtulajdonnal kapcsolatos lehetőségek: az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő földek adásvétele nagymértékben hat a városok térszerkezetére, és befolyásolja a városok területi növekedésének mintázatát. További érdekes megoldási lehetőséget jelent az új városok alapításának lehetősége, mely számos országban újra és újra napirendre kerül. − Ösztönző alapú megoldások: a nem‐kívánatos irányú fejlesztések, beruházások irányába ható hajtóerőket csökkentik pénzügyi vagy nem pénzügyi típusú beavatkozások által. Idesorolhatóak a fejlesztési, vagyoni, illetve ingatlan adók, de a barnamezős fejlesztések különböző ösztönzői, vagy a lakástámogatási rendszerek megfelelő kialakítása is, vagy akár a helyi növekedési zónák állami támogatása. A nem pénzügyi típusú beavatkozások között kiemelhető például a belvárosi területek vonzóbbá tétele, vagy a városi szolgáltatások regionalizálása. − Kormányzással kapcsolatos megoldások: az önkormányzatok, vagy egyéb piaci és társadalmi szereplők informális (önkéntes, alulról szerveződő) együttműködésétől kezdve, a közigazgatási határon átnyúló kooperációk elősegítésén keresztül, a közigazgatás átszervezésével bezáróan számos eszköz sorolható ide. Továbbá említhető még a kereslet‐orientált menedzsment (városmarketing) eszközök alkalmazása, valamint a „jó kormányzás” (good governance) területi alapokon való megvalósítása. − Szemléletformálási lehetőségek: a közösségi véleményalkotást, szemléletformálást elősegítő olyan „szoft” típusú beavatkozások, melyek információt nyújtanak az urban sprawl hatásairól és következményeiről. Ide tartoznak az információs és oktatási kampányok, de kiemelhető a helyi‐ regionális identitás építésének szükségessége is.

4.8.1. Tervek A városszerkezet alakításával kapcsolatos célok és elgondolások legfontosabb megjelenítője a településrendezési terv, a helyi építési szabályozás, amely akkor tölti be funkcióját, ha képes sikeresen térben leképezni a város integrált klímavédelmi szempontokat is ötvöző stratégiáját, célrendszerét. Utóbbiakról részletesebben a 2. fejezetben olvashatunk. Európában a tervezési rendszerek nemzeti kompetenciába tartoznak és ennek megfelelően az országok településtervezési rendszerei meglehetősen sokszínűek. Ugyanakkor a különböző tervtípusok a legtöbb országban nagyjából hasonló formában kerülnek kivitelezésre céljaikat, időtávjukat tekintve. Általánosnak tekinthető egy stratégiai jellegű városfejlesztési elképzelés, koncepció; egy övezeti jellegű általánosabb, és egy, a területhasználatot részletesebben szabályozó tervtípus léte, amelyet a konkrét városfejlesztési elképzelések végrehajtását segítő programtervek egészítenek ki. Néhány ország esetében (Anglia, Svájc és Svédország) ezen célokat integráltan szolgáló összevont terveket készítenek. A város integrált stratégiája alapján a fejlesztési tervek és területhasználati (rendezési) tervek szorosabb és egyértelmű kapcsolata növeli a tervek megvalósulásának hatékonyságát. A hagyományos, övezetes (zoning) szabályozó és előíró jellegű tervezés mellett az irányelvi szintű szabályozás és a befektetéseket orientáló (kínálatteremtés) irányba mozdul el a tervezési gyakorlat számos európai országban. Ugyanakkor kulcsfontosságú a szabályozás valós és következetes betartatásának képessége is. A tervezés átláthatósága és egyértelműsége kiemelten fontos, ugyanakkor sok országban a tervezés körüli szabályozás rendkívül sok elemből áll, bonyolult, és fennáll annak a veszélye, hogy a stratégiai szándékok érvényesítésének lehetőségét korlátozó módon köti meg a helyi hatóságok kezét. A túlszabályozottság helyett a települési szintű tervezés hatékony támogatásához a világosan megfogalmazott irányelvek felé célszerű elmozdulni. Városszerkezeti vízió: ne vesszünk el a részletekben! A stratégiai megközelítésű tervezést, a térhasználatot a funkciók elhelyezését szolgáló területhasználati tervezésben (rendezésben) is fontos érvényesíteni. Ezért hasznos, ha a részletes rendezési tervet megelőzően olyan koncepcionális térszerkezeti vízió is elkészül, amely a településen 86

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

belüli nagystruktúrákat, főbb zónák és övezetek rendszerének vízió jellegű, kívánatos állapotának felvázolását jelöli ki, ugyanakkor konkrét lehatárolásokat nem tartalmaz. E konkrét formába öntött térszerkezeti elképzelés segítségével értelmezhetővé válnak a település távlati tervei és céljai a lakosság és a vállalkozások számára is. A stratégiai jelleghez tartozik az a törekvés, hogy a tervekben kialakításra kijelölt funkciók és területhasználat mellé finanszírozási, ütemezési terv is kerüljön, esetleg megnevezzék az egyes célokhoz kapcsolódó projektek felelősét, ami ezáltal egyfajta programot is ad a tervben kijelölt térstruktúra kialakításához. Nijmegen, funkcionális városszerkezet

Nijmegen

Nijmegen 160 ezer lakosú város Hollandia délkeleti részén, közel a német határhoz.

A város térszerkezeti víziója (Kansenboek – „Lehetőségek könyve” 2007) nagyvonalakban jelöli ki a település területén a kívánatos funkciók helyét. Az egyszerű, áttekinthető forma hozzájárul ahhoz, hogy a nyilvánosság közérthető módon tájékozódjon a város jövőjére vonatkozó elképzelésekről. A második ábrán a Lehetőségek Könyvének egyik tematikus terve látható az ún. erős negyedekről. (Forrás: Nijmegen, Helyi Önkormányzati Iroda) Kapcsolat: Municipality of Nijmegen, Directie Grondgebied en Directie Inwoners p/a Stadsontwikkeling, bureau Planologie en Ruimtelijke Ordening, Web: www2.nijmegen.nl/wonen/projecten/visies_op_stadsontwik keling/Kansenboek www2.nijmegen.nl, E‐mail: [email protected]

4.8.2. A helyi társadalom felelőssége – Az állampolgárok bevonása A sikeres európai gyakorlatok példái azt igazolják, hogy a településtervezés hatékonyságát, így a klímavédelemmel kapcsolatos törekvéseit is erősíti, ha a helyi lakosok maguk is közügyként tekintenek a saját településük településképének, térszerkezetének alakítására. Amennyiben az „ügy” a lakosok körében köztémává válik, úgy a választott politikusok számára is fontos kérdéssé lép elő. A helyi szinten megvalósuló közös akciók, az alulról kiinduló kezdeményezések mind hozzájárulnak a település hosszú távú sikerességéhez, élhetőségéhez. A saját lakókörnyezet értékként való kezelése, az összetartozás érzése jelenti azt az alapot, amire a felülről jövő kezdeményezések építhetnek. Mindehhez szükséges annak tudatosítása a helyi lakosokban, hogy ők is érintettek és alakítói a helyi folyamatoknak. A sikeres közösségi tervezésre nem csak teret és időt kell szánni, hanem a megfelelő szakértelmet, fejlesztői technikát is mellé kell rendelni. A társadalmasítás a jelenlegi gyakorlatban általában elbukik a lakosság passzivitásán, amit azonban rugalmasan megválasztott technikák és módszerek (például közösségi nap, sportnap, gyermeknap, rajzverseny) kitartó bevetésével fel lehet oldani.

87

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

Az alábbiak megvalósítása segíti a településtervezés közüggyé válását: − A lakosságot érdekeltté kell tenni abban, hogy részt vegyen a saját lakóhelyének alakításában oktatási, nevelési, közösségépítési eszközökkel. − A közösségépítés és ‐fejlesztés azt célozza, hogy az állampolgárok felismerjék közös érdekeiket és helyi közösségként, együtt lépjenek fel, valamint a civil társadalom megerősödését segíti elő. − Szemléletformálással lehet elérni azt, hogy az állampolgárok „civillé” váljanak, és hosszú távú érdekek mentén gondolkodjanak. − A tervek, a tervezés, az információk teljes nyilvánosságát, átláthatóságát biztosítani kell. − A befektetőknek fel kell ismerniük azt, hogy egy tervezett beruházást nem csak a helyi politikusokkal kell elfogadtatniuk, hanem a helyi közösség egésze számára kell vonzóvá tenniük, értékeikkel összhangba hozniuk. A fenti javaslatok nem feltétlenül igényelnek újabb törvényi szabályozást, inkább módszertani segítséget kell nyújtani az önkormányzatok számára. Mindenképpen fontos a társadalmi kontroll erősítése. Ahol a településtervezés és klímavédelem kellően megélt közügye az állampolgároknak, ott a helyi társadalom ellenőrző szerepe kulcsfontosságú lehet. 4.8.3. Átlátható partnerség a gazdasági szereplőkkel A városfejlesztés, így ezen belül a városi térszerkezet alakítása során nem lehet a magántőke városfejlesztői akaratát figyelmen kívül hagyni, fontos a magántőke bevonása a városfejlesztésbe, de úgy, hogy eközben a közérdek ne sérüljön. Mostanában a legtöbb európai várost ért jelentős költségvetési megszorítások miatt ennek a törekvésnek amúgy is megnőtt a jelentősége. A településtervezés során azonban a közszférának lépéselőnyben kell lennie, ellenkező esetben a befektetői szempontokhoz igazodnak a települési tervek, mint az a hazai gyakorlatban sokszor tapasztalható. A településnek stabil, kiszámítható és megfelelő kereteket biztosító, jól szervezett kínálattal, tartalékterületekkel kell fellépnie a befektetők irányába, amely azonban bizonyos rugalmasságot hordoz magában, annak érdekében, hogy legyen tere az alkufolyamatnak. E kínálatnak a közérdek szempontjából kívánatos városszerkezetbe kell illeszkednie. A magántőkével való együttműködés ma már széles körben ismert és alkalmazott módszere az ún. PPP (Public Private Partnership), vagyis a köz‐ és magánszféra együttműködése. Ennek településfejlesztési célok megvalósítására kialakított formája az intézményesített PPP, azaz olyan városfejlesztő társaságok létrehozása, amelyekben a köz‐ és a magántőke, a köz‐ és magánérdek egyszerre képviselteti magát. Fontos a települések jelentős gazdasági szereplőinek bevonása, megkérdezése a tervezés korai szakaszaiban a tervek realitásának, piacképességének szondázására, ellenőrzésére. Az európai országok gyakorlatában egyre inkább megfigyelhető a településtervezés és ‐fejlesztés, a tervek megvalósítása során a piaci alapú eszközök alkalmazása. A közszféra (önkormányzat) egyre inkább a folyamatok irányítójaként, koordinálójaként lép fel, miközben a megvalósítást részben megfelelő szabályok között működő piaci folyamatokra, automatizmusokra bízza. A befektetők orientálására és a közérdek érvényesítésére számos – elsősorban pénzügyi típusú – eszköz állhat az önkormányzatok rendelkezésére: − fejlesztési alkuk, − fejlesztési jogok piacának és fejlesztési bónuszrendszer bevezetése, − fejlesztési és/vagy normatív infrastrukturális hozzájárulás alkalmazása. Fejlesztési alkuk A magánbefektetők és az önkormányzat közötti alkukat szerződés teheti formálissá. Ennek keretében azonban az önkormányzat sokszor előre kiszámíthatatlan közfejlesztést kíván érvényesíteni, amely aránytalan terhet ró a fejlesztőkre. A nagyvárosokban például hasznos lehet egy, a fejlesztés jellege és helye szerint differenciált normatív infrastrukturális hozzájárulás bevezetése, ami által kiszámíthatóvá válna egy beruházás közterhe és ez megfelelő alapot jelenthetne a drágább közberuházások finanszírozásához is. 88

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

A fejlesztési jogok piaca és a fejlesztési bónuszrendsze A fejlesztési jogoknak az Egyesült Államokból ismert, széles körben elterjedt használata Európában jóval szűkebb formában ölt testet. A köz‐ és a magánszféra együttműködésének további példája az, amikor az önkormányzat átadja a fejlesztés jogát egy projekttársaságnak és a fejlesztési jogért cserébe az önkormányzat feltételeket szabhat. Amikor később eladásra kerül a terület, akkor a haszonból a közösség is részesül. Fejlesztési és/vagy normatív infrastrukturális hozzájárulás A városszerkezet alakításával kapcsolatos célok gyakran rendkívül költséges megvalósításának finanszírozását segítheti a közösségi beruházások, közfejlesztések által gerjesztett értéktöbblet megadóztatása, ami a normatív infrastrukturális hozzájárulás bevezetésével, illetve az értéknövekedési adó bevezetésével valósítható meg. Az értéknövekedési adó vagy illeték a közösségi szereplők fejlesztései által bekövetkező ingatlan/telekérték‐emelkedést adóztatja meg, a közösségi fejlesztés költségeihez való hozzájárulásra kötelezve az érintett tulajdonosokat. A helyi adók tágabb rendszere a beépítés és funkciók telepítésén túl (pl. beépítés adóztatása) az emberek térhasználatát is befolyásolhatja, például az autóhasználat (parkolás, behajtás) városi adóztatásával, a közösségi közlekedés támogatásával. Egyéb területfüggő, szelektív adók Az építések, illetve területhasználat‐módosítás területileg szelektív adóztatásával hatékonyan lehet befolyásolni a városok területi struktúrájának alakulását, például a városi terjeszkedés megfékezése vagy a megfelelő biológiai aktivitás biztosítása érdekében. 4.8.4. Tervekhez kapcsolódó kommunikáció és segítségnyújtás A településrendezési tervekben az építeni szándékozó lakosok vagy éppen befektetők többnyire valamiféle korlátozást látnak, fejlesztési ötleteik megvalósításának gátjaként tekintenek a települési tervekre. Ugyanakkor a településtervezés és a szabályozás segítséget is adhatna, és így egyfajta közszolgáltatási funkciót is betölthet. A helyes telephelyválasztáshoz, a fejlesztések orientálásához adott támogatás nemcsak az építkezőt, fejlesztőt segíti, hanem valójában a szereplők orientálásával a tervekben megfogalmazottak érvényesülését is támogatja. A segítségnyújtás lehet személyes tanácsadás (hova települjön, mit fejleszthet), kiadványok elkészítése, tájékoztató fórumok, illetve az információk teljes körű és könnyű elérhetőségének megteremtése, esetleg értelmezési segítséggel támogatott közvetlen információszolgáltatás. Az információszolgáltatás kiterjedhet nemcsak a tervdokumentumokra, hanem adatokra (ingatlanárak, környezeti adatok, elérhetőség stb.), különböző tematikus térképekre és természetesen a földhivatali nyilvántartásokra is. A települési – rendezési és fejlesztési – tervek közérthető formában történő megfogalmazása és nyilvánossá tétele mind a lakossággal, mind a fejlesztőkkel és a potenciális befektetőkkel való kapcsolat javulását segítheti. Olyan kiadványokkal, kommunikációs anyagokkal, vagy akár internetes felületekkel, interaktív tervekkel kell támogatni a megismerést, a fejlesztők vonzását, amelyek széles közönség számára hozzáférhetőek, megérthetőek és felkeltik érdeklődésüket a települési tervek iránt.

89

KLÍMABARÁT VÁROSSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK –

–

–

–

– – – –

– –

–

–

–

–

90

Célszerű mérsékelni a városon belüli és város körüli utazási, közlekedési szükségletet, különösen az ingázási aktivitást, illetve ezeket az igényeket mindinkább a környezetbarát közlekedési eszközök hálózataival (közösségi közlekedés, kerékpáros közlekedés stb.) szükséges kielégíteni. Kompakt városszerkezet megteremtése, melyben intenzívek az interkaciók, hatékony az infrastruktúrák kihasználása, mérsékeltek az utazási távolságok és térben korlátozott az urbanizált területhasználat. A városszerkezetet azonban beépítetlen területekkel, zöld zónákkal, átszellőzést biztosító zónákkal kell tagolni – figyelemmel a város és környékének klimatikus sajátosságaira, az uralkodó szélirányokra. Erősíteni szükséges a többközpontúságot nagytérségi, agglomerációs (városrégió) szinten, csakúgy, mint a városok belső struktúrájában az alközpontok (illetve egyenrangú centrumok) fejlesztésével, ezek kapcsolatainak alakításával. A városi közösségi tereket bővíteni szükséges és klímabaráttá kell őket tenni. Bővíteni és minőségében is fejleszteni kell a városi zöldterületeket – szem előtt tartva a hálózatosságot. A város és vidéke munkamegosztáson alapuló együttműködését kell erősíteni úgy, hogy a vidékies területek gyors urbanizálódását elkerüljük. Ösztönözni kell, hogy a városlakók élelmiszerszükségletét mind nagyobb arányban a szűkebb és tágabb térség mezőgazdasági termelői biztosítsák, hogy az értékesítési lánc és egyúttal a szállítási szükséglet így térségen belül lerövidüljön. Meg kell akadályozni a nagyváros körüli települések beépítésre kijelölt területeinek összenövését. A városi beépítések és funkciók szétterülését (urban sprawl) fékezni szükséges, és oly módon kontrollálni, hogy az ne járjon fokozott energiafogyasztással, ökológiai funkciójú területek elvesztésével, az ingázás számtalan potenciális káros hatásával. Városrégiókban (város és térsége) az érintett települési, regionális és nemzeti hatóságok közös fenntarthatósági értékeket figyelembevevő hathatós együttműködésére, többszintű kormányzásra van szükség. A városi területhasználati politikának a stratégiai városszerkezeti célokat kell következetesen érvényesíteni, ezek megvalósításában széleskörű és átlátható partnerséget kell megvalósítani a vállalkozói szféra szereplőivel és a helyi társadalommal egyaránt. Elengedhetetlen, hogy a gazdasági szereplőkkel való partnerkapcsolat egyértelmű és hatékony legyen, valamint a helyi közösségek is bevonásra kerüljenek a városszerkezet alakításába. Ugyanakkor fontos, hogy a piaci szereplőkkel való együttműködés maximálisan transzparens legyen és az együttműködés egyértelműen a közösség stratégiában megfogalmazott céljait szolgálja. A várostérségek számos funkcióját, azok térbeli szerkezetét együttműködésben, illetve egyben szükséges megtervezni és megszervezni.

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

5. KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS Az Európai Unió területén kibocsátott szén‐dioxid (CO2) ötöde (19,6 %), a Föld összes ilyen kibocsátásának 3,5%‐a a közlekedésből származik. Az egyéb ágazatokkal ellentétben ráadásul a közlekedés üvegházhatású gáz kibocsátása az elmúlt évtizedekben folyamatosan nőtt, 1990 és 2007 között a növekedés mértéke az Európai Környezetvédelmi Ügynökség munkájában részt vevő országok (EU 27+EFTA 4+Törökország) esetében 28% volt.

14. ábra: Közlekedésből származó üvegházgáz‐kibocsátás Európában, 2008

Csupán négy országban (Bulgária, Észtország, Litvánia, Németország) sikerült a közlekedési eredetű üvegházhatású gáz kibocsátását csökkenteni ebben az időszakban (EEA 2010). A közlekedésen belül a közúti forgalom eredményezi a legmagasabb üvegházhatású gázemissziót, amelynek közel fele (41%) a városokban keletkezik (UITP 2006). Az adatok jól tükrözik, hogy az európai városok közlekedési rendszerének klímavédelmi szempontokat figyelembe vevő átalakítása jelentős mértékben hozzájárulhat a globális felmelegedés megfékezése érdekében tett erőfeszítések sikeréhez. Az alábbiakban javasolt intézkedések megvalósítása egyben javítja a városi népesség életminőségét is, hiszen a valóban klímabarát városi közlekedés – a motorizált közlekedési igények mérséklése révén – egyúttal alacsony szennyezőanyag‐kibocsátást, így tisztább levegőt, kisebb zajt, egészségesebb városi életmódot is eredményez. Az Európai Unió – felismerve a városi közlekedés társadalmi, gazdasági és környezeti jelentőségét – 2007‐ben zöld könyvet adott közre „A városi mobilitás új kultúrája felé” címmel (COM [2007] 551). Ebben azonosítja a fő városi közlekedési problémaköröket, nevesít néhány megoldási lehetőséget ezekre vonatkozóan, illetve kérdésként veti fel az Európai Unió lehetséges szerepének megítélését a nevezett témakörökben. E dokumentum közzétételét követő vita eredményeképpen született meg 91

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

2009‐ben a „Városi mobilitási cselekvési tervről” szóló bizottsági közlemény, amely konkrét intézkedéseket nevesít – ajánló jelleggel – a városok számára a fenntartható közlekedés kialakításának megsegítése céljából (COM [2009] 490). A klímabarát városi közlekedés megtervezése, kialakítása és fenntartása – annak átfogó voltából fakadóan – számos különböző jellegű (tervezési, szabályozási, közgazdasági, technológiai és kommunikációs) eszköz együttes alkalmazását feltételezi. Éppen ezért fenntartható közlekedés csak az egész városra vonatkozó fejlesztési tervekkel összehangolva, integrált módon tervezhető és valósítható meg. Célszerű azonban – elsősorban nagyobb lélekszámú városok esetében – város‐ mobilitási tervet készíteni, amelynek eredményei jól hasznosíthatók az integrált várostervezési folyamatban. A közlekedést érintő mitigációs és adaptációs lehetőségek a költségek szempontjából is rendkívül sokfélék. A közösségi közlekedés korszerűsítése rendkívül nagy összegeket igényelhet egy nagyvárosban, az átgondolt forgalomszervezés vagy gyalogosközlekedés segítése viszont esetleg csak némi odafigyelést kíván meg. Azonban minden költségbecslésnél fontos, hogy a közvetett költségekkel is számoljunk, a csökkentett forgalom okozta egyéni megtakarításokkal (üzemanyag, gépkocsifenntartás), az érintett ingatlanok értékének növekedésével vagy csökkenésével, a zaj okozta többletköltségek változásával és legfőképp a környezeti kibocsátások globális hatásával. Ezeket minden esetben egyenként kell megállapítani, ezért egy‐egy javaslat esetében legfeljebb a beruházás költségei becsülhetők meg általánosságban, a végső eredmény mindig helyben dől el. Előfordulhat, hogy egy nagyváros busz‐ vagy villamosparkjának lecserélése a nagyobb mértékben csökkenő kibocsátás miatt környezeti szempontból nagyobb haszonnal jár, mint egy kisvárosban megvalósuló közlekedésirányítási átalakítás. Éppen ellentétesen, mint a ráfordítások alapján. A kis összegből megvalósítható fejlesztéseknek ennek ellenére fokozott prioritást kell kapniuk, mivel gyorsabban és nagyobb körben megvalósíthatók, és jó példát mutathatnak. A városi közlekedés megtervezése során nem hagyható figyelmen kívül a jövő. A klímaváltozás megelőzése, enyhítése mellett az elővigyázatosság elvének jegyében fel kell készülni a várható változásokra, amelyek sorába – a közlekedési rendszerekre gyakorolt hatása okán – a klímaváltozás következményeinek is bele kell tartozniuk. A megváltozott klímához való alkalmazkodást szolgáló intézkedések időben történő megvalósítása csökkenti a közlekedési káoszok jövőbeli kialakulásának esélyét. 5.1.

MITIGÁCIÓS LEHETŐSÉGEK A VÁROSI KÖZLEKEDÉSBEN

A városi közlekedés klímabarát átalakítása következtében jelentősen csökkenthető az üvegházhatású gázok kibocsátása, ami hozzájárul a klímaváltozás mérsékléséhez. Ennek elérése három cél kitűzésével és ezek együttes elérésével valósítható meg. Elsősorban csökkenteni kell a felmerülő utazási igényeket, másodsorban azok kiszolgálását hatékonyabbá, fenntarthatóbbá kell alakítani, törekedni kell az elektromos és egyéb környezetkímélő módok előtérbe helyezésére, harmadsorban javítani kell a közlekedési eszközök energiahatékonyságát, így mérsékelve a fosszilis eredetű üzemanyagokkal hajtott közlekedési eszközök által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségét. Csupán egyik cél teljesítésétől nem várható jelentős áttörés a városi üvegházhatású gázemisszió csökkentésében. Ezen törekvések részben a használó tudatosságára építő, azt erősítő és a mobilitási fenntarthatóságot szem előtt tartó elméleti lépések, részben gyakorlati feladatok a mobilitás jelentős átstrukturálása érdekében. 5.1.1. A városi közlekedési igények csökkentése A városi közlekedési igények csökkentésének leghatékonyabb módja olyan településszerkezet kialakítása, amely a különböző városi funkciók térfelhasználásának kialakítása során prioritásként tekint a közlekedési szükségletek mérséklésére. Jelentőségénél fogva a klímabarát településszerkezettel a kézikönyv önálló – a 4. „Klímabarát városszerkezet és területhasználat” című – fejezetben foglalkozik.

92

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

5.1.2. Fenntarthatóbb közlekedési módok elterjesztése A településszerkezet lehető legkisebb motorizált közlekedési igényt támasztó kialakítása esetében is jelentős városi forgalom fennmaradásával kell azonban számolni az európai városokban. Ennek klímabarát, vagyis alacsony üvegházhatású gázkibocsátást eredményező megszervezésére vonatkozó javaslatok szerepelnek az alábbiakban. Közösségi közlekedési hálózat fejlesztése A fenntartható, klímabarát városi közlekedési rendszer alapja a kiváló minőségű, könnyen elérhető, gyors célba érést biztosító közösségi közlekedési hálózat, amely vonzó alternatívát jelent a személygépkocsit használó egyéni közlekedők számára. A városok méretéből fakadóan a lakosoknak mindenképpen szükségük van motorizált közlekedési eszközökre, az egyéni közlekedés részleges kiváltása pedig csak a közösségi közlekedés vonzóvá válásával és széles spektrumú igényeket kielégíteni képes kialakítása révén valósulhat meg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a közösségi közlekedés vonzóvá tétele csak a fenntartható közlekedés megteremtésének egyik szegmense. Megfelelő előkészítés után igenis szükség van a közösségi közlekedés igénybevételét ösztönző lágy és kikényszerítő, restriktív intézkedésekre is, mint pl. a forgalom egyes területekről történő kitiltására, a használat valamilyen típusú megfizettetésére, vagy a parkolási lehetőségek szűkítésére, átalakítására, összességében az okozott externáliákat is figyelembe vevő árképzésekre és használati korlátozásokra. Az Európai Unióban mind az egyéni, mind a közösségi közlekedés kihasználtsága átlagosan 25%‐os. Míg azonban egy személyautóban legfeljebb 8 fő utazhat egyszerre, addig a közösségi közlekedési eszközök jóval több ember szállítására képesek, így fajlagosan jóval alacsonyabb az üvegházhatású gázkibocsátásuk, bizonyos közösségi közlekedési alágazatokban pedig nullemisszióról beszélünk. Csúcsidőben az egyéni és a közösségi közlekedés energiahatékonyságában adódó különbség több mint tízszeresre is nőhet (UITP 2006). Mindezek fényében különösen aggasztó, hogy a városi közlekedésen belül Európa szinte összes városában folyamatosan csökken a közösségi közlekedés aránya. Jelenleg az Európai Unió városaiban az egy főre jutó utak megtett számát alapul véve közel 30%‐os a közösségi közlekedés részesedése. A kontinens egyes városai között azonban jelentős különbségek adódnak, a legmagasabb 50% feletti értékkel Kelet‐Közép‐Európa városai bírnak, a csökkenés azonban itt is jól mérhető. Néhány európai városban ugyanakkor sikerült a közösségi közlekedés által lebonyolított utazások arányát növelni (UITP 2003). A közösségi közlekedés használata mint lehetőség számos tényezőtől függ. A városi (és agglomerációs térben) zajló közösségi közlekedés használata alapvetően az alábbi szempontok megléte esetén teljesül: − Kedvező hálózati lefedettség − Integrált tarifarendszer, tarifaközösség – átjárhatóság az egyes módok és szolgáltatók között − Kedvező díjszabás − Hatékony eljutási lehetőségek (sebesség, idő, előnyben részesítés) − Magas utazási komfort − Megbízhatóság, menetrendszerűség, biztonság − Megfelelő sűrűség és folyamatos eljutási lehetőség éjjel‐nappal − Módváltás lehetőségeinek rendelkezésre állása és funkciógazdagsága A közösségi közlekedés használatát számos szubjektív elem is befolyásolja: − Személygépkocsi mint státuszszimbólum erőssége vagy gyengesége − Közösségi közlekedésről alkotott közvélemény egyéni megítélése − Saját tapasztalatokból adódó általánosítás − Az egyénhez elérő népszerűsítő kampányok megléte és hatékonysága − A környezettudatosság foka A jól működő közösségi közlekedési hálózat alapfeltétele, hogy az egyes közösségi közlekedési eszközök jól kombinálhatók legyenek egymással. A közlekedési kapcsolatok megtervezése során nem szabad csak a szűken vett tömegközlekedés igényeire figyelni, az optimális hatás elérése érdekében 93

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

nyitni kell egyes „alternatív”, környezetbarát (pl. kerékpározás) és motorizált egyéni közlekedési formák irányába is. Így lehetővé kell tenni, hogy a városba igyekvők, még ha személyautóval indulnak is el, minél rövidebb utat tegyenek meg azzal. Vagyis az agglomerációs települések és külső városrészek kötöttpályás közösségi közlekedési megállóinak, állomásainak közelében nagy személygépkocsi parkolókat (P+R) és kerékpártárolókat (B+R) kell létesíteni, illetve lehetővé kell tenni, hogy kerékpárok is szállíthatóak legyenek a közösségi közlekedési eszközök egy részén, leginkább a hosszú távú utazást lebonyolítóknál. A jelentős személyforgalom miatt a felsőoktatási intézmények közösségi közlekedéssel, illetve kerékpárutakkal való megközelíthetőségének fejlesztése is fontos. Fontos azonban, hogy a közösségi és környezetbarát közlekedési szolgáltatások lehetőleg az utazási lánc egészére alternatívát tudjanak kínálni a közlekedők számára. Az egyes közlekedési módok egymást kiegészítve és nem egymással versengve szolgálják leginkább a városlakók érdekeit. A közösségi közlekedés versenyképessége nagyban függ annak megfizethetőségétől. Egy Németországban végzett felmérés szerint egy átlagos német városban (Freiburg) a személygépkocsik részesedése a helyi közlekedésből 42%, a közösségi közlekedésé, valamint a gyaloglásé és kerékpározásé közel 20‐20‐20%. A város közlekedési célú kiadásaiból azonban közel 60%‐kal részesedik az egyéni gépkocsi‐közlekedés támogatása (GEORGI, B. 2005). Ez az arány nem szolgálja a tömegközlekedés térnyerését. Ha valóban változtatni akarunk a status quo‐n, a közösségi közlekedésnek prioritást kell élveznie a támogatások között. Az uniós támogatási rendszerek spektruma ma már kellően tág ahhoz, hogy hatékony városi és elővárosi kötöttpályás közlekedési rendszerek legyenek közösségi források révén megvalósíthatók, fejleszthetők. A fejlesztések priorizálása, a legégetőbb problémák felismerése és azok kezelésének módja azonban a városok, régiók felelőssége és feladata. A közösségi közlekedés vonzerejét növeli a megfizethetőség és integrált megközelítés irányából nézve az egész városra, sőt az agglomerációs településekre is vonatkozó egységes bérlet‐ és jegyrendszer, azaz a közlekedési szövetség logikáján alapuló, annak egyik ágát jelentő tarifaközösség. Szintén az utasok személygépkocsiból közösségi közlekedésre irányítását szolgálja a lehetőség, hogy a módváltáshoz kötődő P+R rendszerek zónánként eltérő díjszabásúak, de összességében is alacsony áron, külső területeken és agglomerációban pedig díjmentesen használhatóak legyenek. Kisebb városok esetében megvalósítható a teljes közösségi közlekedési hálózat ingyenessé tétele is, figyelve azonban arra, hogy ezzel kapcsolatban nagyon megosztottak az európai tapasztalatok, társadalmi értelemben pedig az igénybe vevők spektrumának tágítása nem csak megold, hanem keletkeztet is problémákat. A közösségi közlekedési rendszerek kiépítése és üzemeltetése pénzügyileg költséges, azonban társadalmi és környezeti hasznait is figyelembe véve közgazdaságtani értelemben megtérülővé válhatnak a hatékony beruházások. Törekedni kell a „hard”, elszigetelt infrastruktúraépítésekkel (pl. nem interoperábilis metró) szemben az átjárható kötöttpályás rendszerek (könnyűvasút, villamos, vasútvonalak városi közlekedésben való felhasználása). Ezen megoldások révén a meglévő és új hálózati elemek egymással való integrálhatósága, az átszállások számának minimalizálása biztosítható, amely az utazási időt lerövidíti, a vonzerőt növeli az egyéni közlekedés méltó versenytársaként. A villamos az egyik legrugalmasabb és Európában reneszánszát élő közlekedési eszköz. Akár forgalomtól elzárt, forgalomcsillapított helyeken is üzemeltethető, ahol közel a gyalogos sebességével halad – ráadásul hozzájárul a közterek hangulatához –, külső részeken pedig metrók, elővárosi vasutak szerepét is betöltheti, azok sebességét elérheti. A megállók közötti távolságok ráadásul szakaszonként tetszőlegesen változtathatók, így jobban illeszthetők a helyi forgalmi igényekhez. A villamos versenyképességét javítja olyan rendszer kialakítása, amely segítségével a csomópontokban, kereszteződésekben a villamos bejelentkezése révén automatikusan úgy állítja át a jelzőlámpát, hogy elsőbbséget kapjon, és így folyamatosan tud haladni. Mindezen előnyök elérhetők a metróépítés költségeinek kb. huszadáért (CRAMER, M. 2006).

94

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

Belső városrészek ideális közlekedési eszköze a Kelet‐Közép‐Európában széles körben használt trolibusz. A villamoshoz hasonlóan nem eredményez közvetlen szennyezőanyag kibocsátást, ugyanakkor a szükséges felsővezeték‐hálózat kiépítése és esetleges áthelyezése olcsóbb és egyszerűbben kivitelezhető a villamossínek lefektetésénél. Hátránya azonban, hogy pontosan "úgy részesül" az esetlegesen kialakuló városi akadályokból, forgalmi dugókból, mint az autóbuszok, hiszen a villamosokkal szemben nem egy védett, zárt pályán közlekedik. Forgalmi akadály, baleset esetén az autóbuszoktól eltérően –‐ az esetlegesen a villamos pályát, a villamosok közlekedését is érintő balesetekhez hasonlóan – a trolibusz sem képes kerülő útra "menekülni" a kötött pályás jellege miatt. A trolibuszok felsővezeték rendszerének pedig igen jelentős városképet rontó hatása is van. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyes közlekedési alágazatok közötti, korábban éles határvonalak lassan eltűnnek. A korszerű járművek esetén az autóbusz és trolibusz közti határvonal jelentősen csökkent, az önjáró trolibuszok (akkumulátor, szuperkondenzátor, dízelmotor stb.), a szinte null‐emissziós, vagy Euro 5‐ös motorral szerelt autóbuszok szinte már csereszabatosak. Számos városban léteznek trolibusz és villamos közötti átmenetet képező (pl. Translohr) járművek. Érdekes lehetőség, de nem az európai városok modellje az Ázsiában és Dél‐Amerikában számos városban, így pl. Bogotában bevezetett BRT – Bus Rapid Transit, vagy gyorsbusz‐hálózat is. Ez a rendszer annyiban hasonlít a villamosvonalakhoz, hogy a közlekedés egyéb szegmenseitől elzárt pályán valósul meg, vagyis egy várost átszövő buszsávrendszerben működik. Ebben az esetben megspórolható a villamossínek lefektetésének költsége, elsősorban ott javasolható a kiépítése, ahol sem villamos‐, vagy metróhálózat, sem megfelelő forrásháttér még nem áll rendelkezésre, de a harmadik világ ugrásszerűen növekvő városaiban rövid távú és hathatós megoldásra van szükség. Összefoglalva a hatékony közösségi közlekedés sarokkövei az alábbiak: − jó kombinációs, a területi és városfejlesztési adottságokat és szándékokat figyelembe vevő lehetőségek; − egységes jegy‐ és bérletrendszer, tarifaközösség a közlekedési szövetségi modell részeként; − versenyképes jegyárak; − könnyű elérhetőség, 500 m‐en belül elérhető legyen valamilyen közösségi közlekedési eszköz; − kiszámítható, rendszeres járatsűrűség, menetrendszerűség; − megfelelő komfortfokozat, beleértve a tisztaságot a járműveken és állomásokon, illetve az optimális kihasználtságot (nem túlságosan tömött járatok); − buszsávok létesítése; − csomópontokban lehetőség szerint a közösségi közlekedési járműveknek, de a kötött pályás járműveknek mindenképpen automatikus elsőbbség biztosítása (Intelligens Közlekedési Rendszerek felhasználásának segítségével); − kötöttpályás rendszerek városon belüli mind nagyobb mértékű használata, az átjárhatóság biztosítása.

Trondheim

Trondheim, közösségi és egyéni nem motorizált közlekedés térnyerésének elősegítése Trondheim Norvégia harmadik legnagyobb városa, lakosainak száma kb. 160 000.

Az 1990‐es évektől kezdve Trondheim városa igyekezett az üvegházhatású gázkibocsátást korlátozó intézkedéseket hozni, ám az autók száma folyamatosan nőtt. Ezért a kitűzött cél elérésének érdekében Zöld Közlekedési Csomagot dolgozott ki, amelynek fő célja, hogy a város CO2‐ kibocsátását 2018‐ra 20%‐kal mérsékli a közösségi, valamint nem motorizált közlekedés térnyerése révén. E cél megvalósítása érdekében a városi közösségi közlekedés hatékonyságának és gyorsaságának növelésére 2008‐ban elkülönített buszsávokat építettek a városon keresztül, amelyen a buszok nagy sebességgel, akadálytalanul közlekedhetnek, miközben az autók megengedett sebességét korlátozták. A közösségi

95

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS közlekedés kihasználtságának fokozásához járult hozzá a városvezetés azon intézkedése is, hogy a munkahelyeket a közösségi közlekedés révén könnyen elérhető helyekre koncentrálta. 1000 meglévő munkahelyet telepített át egy erre a célra kijelölt területre, ezzel párhuzamosan előírta, hogy az új munkahelyek min. 60%‐ának is itt kell létesülnie. Az áthelyezések után Trondheim kerékpáros‐ és gyalogosközlekedést támogató kampányba kezdett. A kampány célja, hogy a városban élő munkavállalók minél többet kerékpározzanak és gyalogoljanak. Az így megtett kilométereket mérik, és a munkavállalók teljesítményük alapján díjazásban részesülhetnek. A projekt részeként megszervezték, hogy a továbbra is autót használó munkavállalók autójuk megosztásával több munkatársukat is elvigyék munkahelyükre, így csökkentve tovább az üvegházgázok kibocsátását. Emellett a városvezetés is egyre több elektromos autót használ; Trondheim ma 23 ilyen autóval Norvégia legnagyobb elektromos autóflottájával rendelkezik. Az intézkedések eredményeképpen a személyautóval megtett utazások száma éves szinten 150 000‐rel csökkent, az autóval munkába járó dolgozók aránya pedig 50%‐ról 16%‐ra mérséklődött, a csúcsidőben mért személyautó‐használat 20%‐kal csökkent. Elgondolkodtató, hogy a projekt népszerűségéről készített felmérés szerint eleinte nem volt népszerű az intézkedés (a megkérdezettek 55%‐a negatívan és csak 45%‐uk állt pozitívan az újításhoz), egy év elteltével azonban megfordult az arány (63%‐uk pozitívan és csak 37%‐uk ítélte meg negatívan). Elérhetőség: Hans‐Einar Lundli Telefonszám: 72 54 25 84 Cím: Erling Skakkes gate 14 7013 Trondheim www.trondheim.com/engelsk

A svájci közlekedési szövetség A vasúti közlekedés hatékonyságának és utasszámának növelése érdekében Svájcban 1982‐ben vezették be az ütemes menetrendre épülő, többlépcsős komplex közösségi közlekedési struktúrát (Integrált ütemes menetrend – Integrierter Taktfahrplan – ITF). A rendszer nemcsak az ütemes járatindításokra épít, hanem a teljes közösségi közlekedési hálózatot harmonizálja. Az egyes járatok közötti átszállási idők csökkentésével és összehangolásával, a menetrendek kétirányú (oda és vissza) szimmetrikusságának kialakításával jelentősen sikerült növelni a közösségi közlekedés versenyképességét. Mivel a vasúthálózat fenntartási költségei jóval magasabbak a járatok működtetési költségeinél, ezért a kínálat növelése bizonyult ésszerűnek. A bevezetés egyszerre 21%‐os kínálatnövelést jelentett, mindössze 4% költségnövekedés árán (BORZA V. 2007). Az 1980‐as években a Svájcban működő számos magán‐vasútvállalat, valamint a városi közlekedési és autóbusz‐vállalatok is csatlakoztak a rendszerhez, amelyet azóta is folyamatosan fejlesztenek, hogy minél jobban kielégítse az utazóközönség igényeit. Ezt igazolja, hogy Svájcban 2004‐ben már 55%‐kal többet utaztak vonattal, mint az ITF bevezetése előtt. Ennek a közlekedési rendszernek elengedhetetlen része volt a városi és távolsági közlekedés összehangolása is. Nemcsak a menetrendek kapcsolódnak egymáshoz, de a fő közlekedési szolgáltatók közlekedési szövetségbe, tarifaközösségbe is integrálódtak. A bevételek elosztása kulcskérdés. Az egységes tarifaközösségben váltott jegyekből származó bevétel egy közös pénztárba megy, amit a szolgáltatók között a kereslet alapján osztanak el. Az elosztás az utaskilométereken és 96

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS az utak számán alapul, természetesen figyelembe véve a különböző közlekedési ágak sajátosságait. A tényleges keresleten alapuló bevételelosztás így a minőség javítására és a kereslet növelésére ösztönzi a szolgáltatókat. A szolgáltatók közös érdeke és az átlátható pénzügyi megoldások biztosítják a rendszer sikeres működését, amit az eddigi eredmények és a résztvevők nagy száma bizonyítanak. A bevételelosztási rendszert a SPUTNIC projekt keretében jó példaként mutatták be. A SPUTNIC (Strategies for Public Transport in Cities) programot az EU 6. keretprogramja támogatta. A program célja a közösségi közlekedés vonzóbbá és hatékonyabbá tétele volt – ennek keretében pedig az érdekelt feleket felkészíteni a várható kihívásokra, naprakész áttekintést adni a kapcsolódó szaktudásról és kutatásokról, konkrét iránymutatást és gyakorlati eszközöket bemutatni az érintettek számára. Elérhetőség: Web: www.tnw.ch SPUTNIC partner Martin Ruesch, Rapp Trans AG Telefonszám: + 41 43 268 60 43 E‐mail: [email protected]

Forgalomcsillapítás – forgalom elpárologtatása A korábbi közlekedéstervezési elméletek alapján a rendszeres forgalmi dugók által sújtott, telített útszakaszok forgalmi helyzetének javítására főként az úthálózat kibővítését tekintették megfelelő eszköznek. A fenntartható, klímabarát városok azonban nem ezt a választ adják e problémára, hanem az érintett városrész – optimális esetben egész városrészek – forgalmát igyekeznek csökkenteni a mobilitási igények átrendezését és mérséklését szem előtt tartva. Vagyis nem szolgálják ki a személyautók által gerjesztett helyigényeket, hanem azok mérséklésére törekednek. Ennek kivitelezése pedig a személygépkocsi‐közlekedés feltételeinek tudatos szabályozásában rejlik, felhasználva az ösztönző és korlátozó intézkedések széles palettáját. Megfigyelések tanúsága szerint ugyanis az egyre romló haladási feltételek eltántorítják a városlakókat a személygépkocsi használatától és a kerékpározás, illetve közösségi közlekedés fellendülését eredményezik. Ez az eszköz azonban kizárólag integrált szemlélet keretében valósítható meg sikeresen, az alternatív közlekedési módok (közösségi, kerékpáros‐ és gyalogosközlekedés) feltételeinek javítása és a személygépkocsi‐forgalom korlátozása csak egymással párhuzamosan, egymást kiegészítve eredményeznek valós, hosszú távon is fenntartható sikert. Azaz, előbb rendelkezésre kell állniuk azoknak az alternatív eszközöknek, amelyek megfelelő lehetőséget nyújtanak a módváltásra nyitott, vagy közösségi közlekedést használni akarók számára. Mindeközben bizonyos feltételek fennállása esetén a személygépkocsi‐forgalom egy része „fel is szívódhat”. Egy több mint 100 városi esettanulmányt feldolgozó tanulmány (GODWIN, P. ET AL. 1998) szerint az esetek közel 100%‐ában az eredeti forgalom átlagosan 14%‐ának „felszívódására” lehet számítani. Vagyis ennyi autó kibocsátásával csökken a városok üvegházhatású gázemissziója. A forgalomkorlátozás bevezetése után néhány hétig előfordulhat, hogy rendkívüli forgalmi káosz alakul ki, de ez csak addig tart, amíg az autósok meg nem tanulják, hogy merre érdemes közlekedni az új közlekedési adottságok között. A változtatást követő első évben kialakulnak az új szokások, a személyautóval közlekedők esetleg (részben) áttérnek új közlekedési módokra, felülvizsgálják, hogy valóban szükséges‐e a forgalomcsillapított övezetbe utazniuk. A forgalomcsillapítás hosszú távú hatása erősen függ a kiegészítő intézkedésektől. Az esetek egy részében ugyan egyre jobban rögzül az új – alacsonyabb intenzitású – forgalom, előfordul azonban, hogy az autók lassan újra megjelennek az utakon. A forgalom tényleges csökkenésének feltétele, hogy a személygépkocsival bonyolított forgalom lezárása, illetve feltételeinek rontása ténylegesen bekövetkezzen. Ha ugyanis az adott városrészben jelentős szabad kapacitások vannak a forgalom időpontjában, vagy az alternatív útvonalak kihasználtságában, akkor a forgalom csak áttevődik azokra az időszakokra, illetve útvonalakra, de összességében nem mérséklődik. A forgalomcsillapítás széles palettájáról az egyik legkézenfekvőbb módszer egyes utcák, terek, esetleg azok összefüggő hálózatának térben vagy időben részleges, vagy teljes lezárása az autóforgalom elől. Az így kialakított sétáló‐, illetve vegyes használatú övezetek helyi közösségi térként funkcionálhatnak, 97

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

elősegíthetik a város turisztikai potenciáljának növekedését, amin keresztül élénkítően hathatnak az adott városrész kereskedelmére, illetve nagyban hozzájárulhatnak e – többnyire belvárosi – területek revitalizációjához, hanyatlásuk megállításához. Ezen területeken azonban meg kell oldani a városi logisztikai kérdéseket, a lakossági gépjárműtárolást lehetőleg parkolóházakban, mélygarázsokban, illetve a felszíni kliensparkolást a hatékony felszíni parkolás szabályozásával. A parkolásszabályozás „legszélsőségesebb”, de hatékony formája a parkolók számának csökkentése, ami ugyanakkor e helyszínek más célra (kerékpárút, járda, zöldfelület stb.) való hasznosítását teszi lehetővé. Szintén egyes – elsősorban belvárosi területek – forgalmának csökkenéséhez vezet a behajtási díjak (köznapi néven: dugódíj) bevezetése. Ezt az eszközt számos városban alkalmazzák eltérő hangsúllyal: míg például Oslóban a bevétel generálása volt a bevezetés célja, Londonban és Stockholmban a torlódások csökkentése, Milánóban pedig a szennyezőanyag‐kibocsátás csökkentése hangsúlyos. Kisebb városok, mint Durham (Anglia), Znojmo (Cseh Köztársaság), Riga (Lettország) és Valletta (Málta) is bevezették a dugódíjat, hogy csökkentsék a forgalmi dugókat, különösen az idegenforgalmi szezon idején. A működő rendszerek tapasztalatai alapján a bevezetés után az emberek részben az utazás időpontjának megválasztásával, részben útvonalmódosítással alkalmazkodnak; mások közösségi közlekedésre vagy kerékpárra váltanak; az utazások egy része pedig meg sem történik, így az összforgalom is csökken. Mindemellett a bevételek felhasználhatók a fenntarthatóbb közlekedési módok versenyképességének javítására. Azonban ez a megoldás a torlódások csökkentésére több szempontból is vitatható. Az intézkedések legfontosabb korlátozó tényezője, hogy parkolóhelyek és hatékony közlekedési rendszer hiányában a várható előnyök nem érhetők el. Emellett az új parkolóhelyek létrehozása az autóforgalom koncentrálódását és környezetének fokozottabb szennyezését okozhatja. Ezen kívül még egy tökéletesen működő rendszerben is azoknak kell fizetniük ezt az adót, akik kívül élnek a városi területeken, mialatt előnyeit kizárólag azok élvezik, akik az adott, zsúfoltságtól megszabadított területen élnek. Az autósok zsebén keresztül kívánja elérni célját a parkolási díjak meghatározása is. A parkolóhelyek fizetőssé tétele megfigyelések szerint átlagosan 10%‐kal csökkenti a személygépkocsival bonyolított forgalom nagyságát (KonSult – University of Leeds). A parkolási díjak és szabályok megállapítása azonban csak egységes, az egész város területére kidolgozott és az integrált városfejlesztési tervvel összhangban lévő parkolásmenedzsment‐terv keretében valósítható meg. A városi parkolási rendszer szerves részét kell képezniük az aktuális szabad parkoló kapacitásról tájékoztató rendszereknek. Ezek segítségével jelentősen csökkenthető a belvárosok területén jelentkező – akár e területek forgalmának 20%‐át is kitevő – parkolóhely‐kereső forgalom. A parkolási rendszerben külön kell választani a módváltó elő‐ és külvárosi, a belvárosi lakossági és a belvárosi kliensparkolást, azok időkorlátait és díjmegállapításának logikáját. További lehetőség az utcákon való haladás sebességének csökkentése tudatosan kihelyezett forgalomkorlátozó eszközök segítségével, amelyek miatt az autósok inkább elkerülik az adott utcát. Hasonló hatást idéz elő a járdák, kerékpárutak és autók számára fenntartott sávok egy szintre helyezése is. Ezeknek a forgalomlassító intézkedéseknek a megtervezésénél azonban különösen fontos a közlekedési igények, környező úthálózat kapacitásának megfelelő felmérése. Ha ugyanis nincsen más alternatív útvonal a környéken, a közlekedési igények csökkentésére pedig nem lehet számítani, előfordulhat, hogy az „akadályokkal teletűzdelt” útszakasz forgalma nem csökken, viszont a haladás lassabbá, a dugók gyakoribbá válnak, amelynek következményeként a lokális légszennyezettség jelentősen nőhet. A forgalomcsillapítás azonban nem csak néhány utcára, térre, hanem egész lakónegyedekre is kiterjedhet. Alapos, a helyi szereplőket messzemenően bevonó tervezés alapján kialakíthatók olyan városi terek, ahol a helyi lakók nem rendelkeznek saját személyautóval, és ahová csak a sürgősségi ellátást ellátó járművek hajthatnak be.

98

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS Nürnberg, forgalomcsillapítás Nürnberg Németország délkeleti részén, Bajorország szövetségi államban található, népessége kb. 500 000 fő. Nürnberg

Nürnbergben az 1970‐es években egyre inkább sürgetővé vált a növekvő forgalom problémáinak orvoslása, a növekvő légszennyezés, zaj és az egyre lassabb forgalom, a szaporodó torlódások miatt. A városvezetés csökkenteni kívánta a forgalmi terhelést, ezért először a városközpontból kezdték meg eltávolítani a forgalmat. Ez több lépésben valósult meg, majd 1989‐ben véglegesen gyalogos forgalmúvá alakult a belváros egy része. A közösségi közlekedés viszont továbbra is használható maradt. Az autós forgalom elől való elzárás mellett épületeket újítottak fel, fejlesztették az utcai berendezéseket és művészeti alkotásokat helyeztek el, hogy a lakók és a turisták számára is kellemesebb legyen a város légköre. Az utakkal kapcsolatos beavatkozások eredményei figyelemre méltóak: az óvárosban a valós forgalomcsökkenés 21 176 jármű volt (kétszerese a tervezettnek), 1993‐ra pedig 36 044 járművel lett kevesebb a forgalom. Ez a hiány azonban nem ment át a külső gyűrűkre – a mérések ott is forgalomcsökkenést (kb. 10 000 gépjárművel kevesebbet 1989 és 2000 között) mutattak. A lezárások tehát nem még nagyobb dugókhoz vezettek, hanem éppen a dugók mérséklődéséhez, hozzájárulva az élhetőbb levegőjű város kialakításához. A Rathausplatz forgalommentesítése még látványosabban mutatja be az intézkedés eredményét: 1988 és 1993 között a napi 24 584 autóról nullára csökkentették a forgalmat. Ugyanakkor a közeli utak forgalma nem nőtt, hanem 67 284‐ ről 55 824‐re csökkent a vizsgált 5 évben. Elérhetőség: Nürnberg városa: Telefon: +49 (0)911/231‐3222, ‐5555 Fax: +49 (0)911/231‐5190

Kerékpárút‐hálózat és a hozzá tartozó fejlesztések A kerékpározás a városi közlekedési rendszer integráns része, amelyet a klímabarát városok vezetése fontosságának megfelelően kezel. A kerékpározás arányának növelése a személygépkocsik használatának mérséklését, ezen keresztül az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését eredményezheti. A kerékpározás számtalan pozitív hatással bír, a városi levegő minőségének, valamint a mozgás preferálásának következtében kedvezően befolyásolja a lakosság egészségi állapotát, csökkenti a városon belüli közlekedési balesetek számát, a személyautóknál helytakarékosabb, így a személyautókhoz kötődő feleslegessé váló infrastruktúra (főleg parkolók) részbeni kiváltásán keresztül több helyet teremt a zöldfelületeknek. Összességében olcsóbb a hagyományos egyéni motorizált közlekedésnél. A kerékpározás tömeges elterjedésére elsősorban azokban a városokban nyílik reális esély, amelyek sík területen fekszenek, a tapasztalatok alapján az éghajlat – az előzetes elképzelésekkel ellentétben – kevésbé bír jelentőséggel. A biciklizés éppen azokban az országokban a legnépszerűbb, amelyekben az időjárás jellemzően hűvös, csapadékos és szeles. A kerékpározás tömegessé válásához azonban számos előfeltételnek kell teljesülnie, amelyeknek az integrált városfejlesztési tervben meg kell jelenniük. − A kerékpározás akkor lehet hatékony és elfogadott, ha mind a kerékpárosok, mind a közlekedésben részt vevő egyéb szereplők kölcsönösen elfogadják és tisztelik egymást, bármilyen infrastruktúra áll is az adott területen rendelkezésre. − Összefüggő kerékpározható úthálózatra van szükség. Ez nem csak, sőt nem elsősorban szeparált kerékpárutakat jelent: a megoldások skálája a forgalomcsillapított utcáktól a széles külső sávon, a kerékpáros nyomon, nyitott kerékpársávon és a kerékpársávon át a kerékpárútig ível. A kiépítés ütemezése során célszerű arra törekedni, hogy a készülő szakaszok mindig csatlakozzanak

99

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

−

− − − − −

egymáshoz, vagy azok között biztonsággal kerékpározható köztes útvonalak álljanak rendelkezésre. A kerékpározható úthálózatnak csatlakoznia kell a közösségi közlekedési hálózathoz. Az állomásokon megfelelő biciklitároló kapacitást kell létesíteni, illetve lehetővé kell tenni, hogy a kerékpárok a hosszú távú utazást bonyolító közösségi közlekedési eszközökön (főleg elővárosi vonatok) szállíthatóak legyenek. A kerékpározható úthálózatok igazodjanak a fő közlekedési irányokhoz. Ezért a hálózat létesítése komoly tervezési előkészületeket igényel, figyelembe véve a már létező innovációkat, valamint a kerékpárosok számára kedvező forgalomtechnikai megoldások alkalmazását. A kerékpáros útvonalak legyenek karbantartva. A kerékpározható utak kiépítése, kijelölése járjon együtt a kerékpározás népszerűsítésével, amelybe a kerékpárutakról szóló naprakész tájékoztatás is beletartozik. A város minden pontján tárolók kiépítésére van szükség. Törekedni kell Európa számos helyén különböző konstrukcióban létesített, népszerű kerékpárkölcsönző rendszerek kiépítésére, mind nagyobb területi lefedettséggel. A fizikai és levegőminőségi szempontból is biztonságos kerékpáros környezet megteremtésének kell lennie a tervezés és üzemeltetés során a fő szempontnak.

Nyugat‐Európában bevett gyakorlat kerékpárkölcsönző rendszerek kiépítése, parkolókkal, tetszőleges felvételi és leadási lehetőségekkel. Ezek kialakítása fontos, megvalósításuk a kerékpározás részarányát kiemelkedően növeli, azonban csak akkor életképes a modell, ha a városban jól kiépített kerékpárosbarát úthálózat van, vagy a rendszer kiépítésével párhuzamosan létrehozzák. A készpénzes és bankkártyás fizetési mód mellett célszerű új fizetési lehetőségeket (mobiltelefonon keresztül, városkártyával turistáknak stb.) is elérhetővé tenni a kölcsönzéshez. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy – többnyire nagyobb népességszámú – városokban a kölcsönzött biciklivel megtett távok inkább a gyaloglás és a közösségi közlekedés kiváltását szolgálják, a belvárosi autós közlekedésre nem gyakorolnak jelentős hatást. Ugyanakkor a külső városrészekből származó – elsősorban fiatal – lakosok és turisták részére vonzó lehetőségnek számít abban az esetben, ha a kerékpárkölcsönző állomások jól kapcsolódnak a közösségi közlekedési vonalakhoz. A kerékpárkölcsönző‐rendszerek kiépítéséhez és üzemeltetéséhez komoly politikai akaratra van szükség. A finanszírozás fedezetét több településen a bicikliken kialakított reklámfelületek értékesítéséből, máshol a személygépkocsik parkolási díjaiból fedezik. Lyon, kerékpárcsere hálózat Lyon Franciaországban, Párizstól 460 km‐re délkeletre található, lakossága mintegy 470 000 fő. Lyon

A városi gépjárműforgalom csökkentése céljából és a lakosok egészségét szem előtt tartva 2005 májusában a városvezetés a JCDecaux reklámcéggel együtt‐ működve elindította a Vélo’v projektet, amely keretében a település több pontján kerékpárokat lehet kölcsönözni. A kölcsönzés a következő módon történik: a kölcsönző állomásokon kapható kártyákkal lehet kölcsönözni a kerékpárokat legfeljebb 24 óra időtartamra. Az első 30 perc ingyenes, 30‐tól 90 percig a használat 1 euróba kerül, 90 perc után minden óráért 2 eurót kell fizetni. Hosszú távra tervezett használat esetén regisztrálni kell a rendszerben, regisztrációs díj befizetésével együtt. A kerékpárokat használat után nem kell oda visszavinni, ahonnan elhozták, bármelyik Vélo’v állomáson leadhatók. Jelenleg 340 kerékpárkölcsönző állomás van Lyonban, de a város tervei szerint a jövőben 300 méterenként lesznek állomások. 2006‐ban 22 000 kölcsönzés történt, ez 44%‐os emelkedést jelent 2005‐höz képest. A kölcsönzések számából kalkulálva a kerékpárokon megtett út 6 400 000 km volt. Elérhetőség: www.velov.grandlyon.com/Contact.16+M52087573ab0.0.html

100

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

Gyalogosközlekedés támogatása A városi közlekedés tervezése során nem szabad figyelmen kívül hagyni a gyalogosforgalom igényeit sem. A kerékpározáshoz hasonlóan ez is környezet‐, klíma‐ és egészségbarát közlekedési mód. Arányának jelentős növekedése leginkább a személyautó‐forgalomtól elzárt, illetve forgalomcsillapított övezetekben várható. Azonban ezeken kívül is ösztönözni lehet az embereket arra, hogy rövid távú szakaszokat gyalog tegyenek meg. Ehhez azonban megfelelő adottságokat kell teremteni. A széles, zöldfelületekkel ellátott, árnyékos járdák az igényekhez igazodóan elhelyezett padokkal vonzóak lehetnek rövid távú gyaloglások megtételéhez. Mozgássérült, idős és kisgyerekes városlakók részéről alapvető elvárás a lépcsők számának minimalizálása, rámpák kiépítése, a komplex akadálymentesség megvalósítása. Fontos, hogy az egyébként elterjedten kiépülő sétálóutcák legyenek összekötve egymással, amelyeken végighaladva (különös tekintettel a kisgyermekesekre) el lehet jutni a városi zöldfelületekhez. A gyalogos közlekedés vonzerejét tovább növelheti a kereszteződésekben lévő közlekedési jelzőlámpák gyalogosbarát beállítása. Ez azt jelenti, hogy nagy gyalogosforgalmú utcákban úgy kell beállítani a lámpákat, hogy azok legfeljebb egy percenként zöldre váltsanak, még akkor is, ha ez a motorizált közlekedőknek előnytelen (TRANSAFETY INC., 1997). Ehhez kapcsolódóan belsőbb területeken a gyalogos‐átkelőhelyek szintben kiemelhetők, ami nemcsak kényelmesebbé teszi az átkelést, de a zebrát megközelítő autókat is lassításra készteti. Minden esetben mérlegelni kell, hogy az adott kereszteződésben minek van nagyobb prioritása, a gépkocsiforgalom zavartalan áramlásának, vagy a gyaloglás előnyben részesítésének. Politikai döntés, hogy a hangsúlyt mire fektetjük, hosszú távon a hangsúlyok változásából, átrendezéséből adódó konfliktusok minimalizálhatók. A gyalogosforgalom fellendülését azonban alapvetően egy meghatározó körülmény befolyásolhatja érdemben. Olyan integrált városi szövet létrehozása, amelyben a távolságok kicsik, hiszen a munkahelyek, bevásárló‐, szórakozó‐ és lakóhelyek egymás közelében helyezkednek el. Mindezek mellett elengedhetetlen a gyalogos közlekedés népszerűsítése. Jó példa erre a gyerekek „intézményesített” rászoktatása a gyaloglásra, a „lábbusz” (pedibus). Eisenstadt, PEDIBUS Eisenstadt (Kismarton) Ausztria legkeletibb tartományának, Burgenlandnak a fővárosa, lakóinak száma 14 000 fő. A PEDIBUS projekt ötlete az után fogalmazódott meg a helyi alapszintű iskola vezetőinek fejében, miután egy átfogó iskolafelújítási és ‐átszervezési projekt következtében az iskola környékén erőteljesen megnőtt a forgalom, csúcsidőben gyakorivá váltak a közlekedési dugók, jelentős mértékű károsanyag‐kibocsátást és nem utolsósorban komoly biztonsági kockázatot eredményezve a kisiskolások számára. A projekt indításakor a szervezők fő célként az iskola környéki autós forgalom 60%‐kal való mérséklését tűzték ki. Eisenstadt

A PEDIBUS lényege, hogy az iskolás gyerekek előre meghatározott útvonalakon felnőtt felügyelete mellett közösen, gyalog járnak iskolába mind reggel, mind délután. Az iskolásmenethez kijelölt „megállóhelyeken” lehet csatlakozni, a felnőtt felügyelők is ezeken a helyeken váltják egymást. A projekt a 2007/2008‐as tanévben indult, 3 kijelölt útvonalon. A tanév végi értékelésen sikeresnek bizonyult a projekt, így annak folytatását határozták el a résztvevők. A kitűzött 60%‐ban meghatározott forgalomcsökkentési célt is sikerült teljesíteni. A projekt másik fő hozadékának a szervezők annak közösség‐ és szemléletformáló hatását tartják. A PEDIBUS előnye, hogy minimális költségvetéssel, a szülők példaértékű összefogása esetén is megvalósítható. Költségként mindössze a felnőtt kísérők javadalmazása merül fel, Eisenstadtban azonban ezt a munkát a résztvevők társadalmi munkában végezték.

101

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS Kapcsolat: Maximilian Schulyok, E‐mail: [email protected] telefon: 0043‐2682705712

Közösségi közlekedés alternatív változatainak elterjesztése (car‐sharing, telekocsirendszer, szervezett autó‐stop) A közösségi közlekedés legfőbb hátránya az, hogy nem igazodik kellőképpen az utasok utazási céljaihoz, vagyis sokat kell gyalogolni az utazások során, illetve sok időt vesznek el az átszállások, várakozások. Egy jól szervezett közösségi közlekedési hálózat jelentősen csökkentheti a rendszer ezen „hibáit”, teljességgel kiküszöbölni azonban nyilvánvalóan nem tudja. Léteznek olyan közösségi közlekedési módszerek is, amelyek alkalmasak arra, hogy messzemenően alkalmazkodjanak az utasok igényeihez, kétségtelen hátrányuk ugyanakkor, hogy kevesebb embert képesek szállítani, és hatékonyságuk is elmarad a nagy embertömegeket egyszerre szállítani képes hagyományos közösségi közlekedéstől. Az egyéni közlekedéshez képest azonban hatékonyságuk messze erősebb. Az alább bemutatott módszerek mégis alkalmasak lehetnek arra, hogy hozzájáruljanak egy város személygépkocsi‐forgalmának és ezáltal az üvegházhatású gáz kibocsátásának csökkenéséhez. Igaz, ez csak meghatározott feltételek teljesülése esetén várható. Az autókölcsönzés speciális formája a „car‐sharing”, amely rövid, akár néhány órás időtartamra biztosít autót az arra igényt tartóknak, de típustól függően akár napokig is kölcsönözhetőek a járművek. A rendszer elsődleges célja az, hogy hozzájáruljon a magántulajdonban lévő személygépkocsik számának és használatának csökkenéséhez. A jól működő rendszerekben az autókat bármelyik előre kijelölt állomáson fel lehet venni, illetve le lehet adni. Ilyen rövid távú autókölcsönzéssel napjainkban többnyire piaci alapú vállalkozások foglalkoznak, de több közlekedési társaság is jelentős flottákat tart fent – például Németországban a Német Vasút (DB), vagy Brüsszelben a helyi közlekedési vállalat, a STIB. A klímavédelmi szempontok fokozott érvényesítése érdekében azonban önkormányzatok is bátran vállalkozhatnak ilyen autóparkok üzemeltetésére, hiszen a rendszer beüzemelése után a fenntartási költségek nem kirívóan magasak. Az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése úgy érhető el leghatékonyabban, ha az autókölcsönző helyek a városba érkező távolsági vasút‐, könnyűvasút‐, villamos‐, illetve buszpályaudvarok közvetlen közelében helyezkednek el. Ebben az esetben csökkenthető a város peremkerületeiből, illetve az agglomerációs településekről érkező utasok által megtett útszakaszok hossza. A városok bevezető útjain ez csökkentheti a forgalmat, a városközpontban azonban nem várható érzékelhető javulás. Ez csak abban az esetben érhető el, ha a kölcsönözhető autók környezetbarát meghajtásúak (elektromos, hibrid). A rendszer üzemeltetésének jelentős hozadéka ugyanakkor, hogy a belvárosi területen csökken a parkoló autók száma, ami a parkolóhelyek más célú hasznosítását teszi lehetővé. Az önkormányzatok mellett a munkáltatók is alakíthatnak ki olyan rendszereket, amelyekben a vállalat tulajdonában álló kocsik összegyűjtik reggelente az alkalmazottakat, és délután hazaviszik őket (car‐ pooling azaz telekocsi). Ez persze némi kötöttséget jelent a lakosok számára, ugyanakkor megfelelő ösztönzési rendszerrel mind a vállalatok, mind a munkavállalók rábírhatók ilyen rendszerek üzemeltetésére és használatára. Az ilyen célokat szolgáló autók akár különleges jelzést kaphatnak és – függően azok leterheltségétől – használhatnák a buszok számára létesített sávokat is, de pénzügyileg is ösztönözhető mind a munkaadó, mind pedig a munkavállaló juttatások vagy adókedvezmények révén. E rendszerhez azonban elengedhetetlen a napközbeni utazásokhoz szükséges autók rendelkezésre bocsátása – szintén kölcsönözhető rendszerben. A közösségi közlekedés kiegészítő formája lehet – elsősorban ritkán lakott városkörnyéki vagy városszéli területeken – a stoppolás feltételeinek kialakítása. A módszer lényege mindössze annyi, hogy ki kell jelölni és táblával ellátni azokat a pontokat, ahol az utasfelvétel történhet. Célszerű ezeket a pontokat a fő közlekedési útvonalak mentén, a közösségi közlekedési megállóhelyek közelében kijelölni. A stoppolás újraélesztésétől jelentős változást nem várhatunk, hiszen nagyon nagy bizalmat tételez fel mindkét fél részéről. Mivel azonban az állomások kialakítása és fenntartása minimális 102

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

költséggel jár, érdemes azért a néhány ember kedvéért is kialakítani, akik mégis igénybe szeretnék venni. Kiemelkedő reklámerővel is bírhat! Klímabarát városi teherszállítás A városi közlekedési igények csökkentését célzó eddig bemutatott módszerek kivétel nélkül a személyforgalom mérséklését szolgálták. A városi forgalomból ugyanakkor jelentős mértékben részesülnek a teherszállító járművek is, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a helyi légszennyezettség kialakulásához is. A városi teherszállítással kapcsolatban széles körben elterjedt intézkedés a nagyméretű tehergépkocsik kitiltása a város egyes – többnyire belső – negyedeiből, amellyel csökkentik ugyan az adott városrész légszennyezettségét, az intézkedés azonban az egész város és térsége üvegházhatású gáz kibocsátásának mértékére nincs döntő hatással. A városvezetés viszont megteremtheti a klímabarát, vagyis üvegházhatású gázkibocsátás csökkenést eredményező városi teherszállítás alapjait. Ennek kulcsa a városi konszolidációs központok létrehozása és üzemeltetése lehet. A városi konszolidációs központok olyan logisztikai bázisok, amelyek az ellátandó térség – többnyire városrész, egész város, bevásárló központ, nagy területen megvalósuló építkezés – közvetlen közelében helyezkednek el, és amelyek áruval való ellátása erről a bázisról, többnyire kisgépjárművek segítségével történik (HUSCHEBECK, M. – ALLEN, J., 2005). A városi logisztikai központok előnyeiről és hátrányairól erősen megoszlanak a szakértői vélemények, abban azonban egyetértés mutatkozik, hogy környezetvédelmi és azon belül klímavédelmi szempontból hatékonyak. 17 mintaprojekt eredményeinek feldolgozása alapján a rendszer üzembe helyezése után átlagosan 35‐40%‐kal csökkent a tehergépjárművek által megtett út hossza az érintett városrészben, a járművek kihasználtsága 15‐100%‐kal nőtt, mindezek következtében a teherautók NOx és üvegházhatású gáz kibocsátása 25‐60%‐kal mérséklődött (BROWNE, M. et. al., 2005). Ahhoz azonban, hogy ezek a városi átrakodó állomások valóban hatékonyak legyenek, számos feltételnek kell teljesülnie, ellenkező esetben könnyen megszűnhetnek, ahogy az Németország számos városában bekövetkezett az elmúlt évtizedben. Így e városi logisztikai központok létrehozása megalapozott, áttekintő igényfelmérés és tervezés szükséges hozzájuk. A konszolidációs központok kialakítása és üzemeltetése abban az esetben váltja be nagy valószínűséggel a hozzá fűzött reményeket, ha egyértelműen lehatárolt, speciális adottságokkal rendelkező városrészekben (pl. belváros, autómentes övezet) működik, amelyekben sok – kereskedelmi hálózathoz, és ennek következtében ellátási lánchoz nem tartozó – üzlet található, és a közúti forgalom nagy. A lakosság számára kevésbé érzékelhető, de a város üvegházhatású gáz kibocsátásának mérséklését szolgálja a nagy építési és kereskedelmi területeken kialakított városi konszolidációs központok létrehozása is. 5.1.3. A közlekedési eszközök fajlagos üvegházhatású gáz kibocsátásának csökkentése A közlekedési igények csak egy bizonyos szintig csökkenthetők a fent bemutatott módszerek segítségével. A városi közlekedésből származó üvegházhatású gázkibocsátás további mérsékléséhez mindenképen szükség van a járművek fajlagos kibocsátásának mérséklésére is. Az Európai Bizottság 2009‐ben rendeletben szabályozta az újonnan eladott személygépkocsik esetében megengedhető legmagasabb üvegházhatású gázkibocsátást (COM [2009] 443). A rendelet értelmében az 1990‐es értékhez képest 2020‐ra 30%‐kal, átlagosan 95 g/km‐re kell csökkenteni ezt az értéket. A városvezetés azonban nem elégedhet meg a rendelkezés következtében remélhetőleg bekövetkező üvegházhatású gáz csökkenésével, hanem az alábbi intézkedések segítségével is hozzájárulhat a klímavédelem céljainak eléréséhez. Alacsony kibocsátású járművek arányának növelése a közösségi közlekedésben Az egyes járművek fajlagos CO2‐kibocsátásai között jelentős különbségek vannak. Az alábbi táblázat a személyszállító járművek erre vonatkozó átlagos adatait tartalmazza (DAVID, A. et. al., 2003).

103

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

Személyszállító jármű Középkategóriás autó Városi dízelvonat

Metró Villamos Könnyűvasút Dízelüzemű busz

CO2 g/utas/km 78 60 46

Ülés száma 5 146 555

39 38 33

300 265 49

1. táblázat: Egyes járművek fajlagos CO2‐kibocsátásai

A fenti adatok ismeretében a városi közösségi közlekedésen belül – klímavédelmi szempontok alapján – a legalacsonyabb fajlagos üvegházhatású gázkibocsátással bíró elővárosi vasút, villamos, könnyűvasút és busz arányának növelésére van szükség. Az egyes járművek beszerzése során célszerű annak teljes életciklusára vonatkozó költségeit figyelembe venni, amelynek következtében az első ránézésre drágának tűnő energiatakarékos járművekről kiderülhet, hogy összességében – az externális költségeket is figyelembe véve – nem is számítanak drágának. Az alábbiakban ezek közül a könnyűvasutak és buszok kibocsátásának csökkentését szolgáló lehetőségeket mutatjuk be. Hangsúlyozni kell azonban, hogy minden város, várostérség a már meglévő rendszereinek ismeretében, a rendszerek interoperabilitási lehetőségeinek függvényében találhatja meg a legjobb megoldásokat. A városi – főleg elővárosi – közlekedésben kiemelkedően klímabarátnak és energiahatékonynak tekinthetők a könnyűvasutak. Ezek energiahatékonyságának további fokozása érdekében felmérés készült arról, hogy ezek használata során melyek azok a tényezők, amelyek legnagyobb mértékben befolyásolják az energiahatékonyságukat. Az erre irányuló MALTESE projekt keretében elvégzett vizsgálatok alapján ezek a következők: kereszteződések száma; földalatti szakaszokon létesített állomások száma; földalatti szakaszok világításának, szellőztetésének kialakítása; követési sűrűség; garázsok távolsága a közlekedési útvonaltól; gyorsítások/fékezések gyakorisága; gördülő állomány súlya. E tényezők között szerepelnek egyszerű, könnyen megvalósítható intézkedésekkel befolyásolhatók, valamint költséges műszaki megoldásokat igénylők is. Az utóbbiak esetében a klímabarát városvezetés felelőssége a járművek kiválasztása során az energiahatékonysági szempontok figyelembevételére szorítkozik. A közlekedésszervezési jellegű energiahatékonyság‐ növelő intézkedések meghozatala azonban várostervezési és üzemeltetési feladat. Az alábbiakban rövid összefoglalás következik a könnyűvasutak energiahatékonyság‐javítását szolgáló megoldásokról a legkritikusabb „energiafaló” tényezők szerinti csoportosításban: Kereszteződések száma: − a szerelvényeknek elsőbbséget biztosító jelzőlámpa‐állító berendezés (Intelligent Transport System – ITS) alkalmazása; − állomások kereszteződésekhez közeli kialakítása. Földalatti szakaszok hossza, illetve állomások száma: − földalatti vonalak kiváltása lehetőség szerint védett felszíni vonalakkal; − több járat közös alagúthasználata. Földalatti állomások világítása: − az állomások falának kifestése élénk színű, fényvisszaverő anyaggal; − a világítás lehetőség szerinti minimalizálása, energiatakarékos világítótestek használata. Járatsűrűség: a könnyűvasút egész közösségi közlekedési rendszerben betöltött hatékonysága leginkább a járatok követési sűrűségétől függ. Ennek optimális volta járul hozzá legnagyobb mértékben a maximális kihasználtsághoz. Különösen csúcsidőben kövessék egymást sűrűn a járatok.

104

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

Garázs helyszíne: − a garázs minél közelebb legyen a vonalakhoz; − napközben nem érdemes garázsba vinni a szerelvényeket, kitérő pályán is parkolhatnak; − a garázs és a vonalak között is szállítsanak utasokat a járművek. Gyorsítás/fékezés: számos technológiai megoldás áll rendelkezésre a fékezés és gyorsítás során keletkező energiaveszteség, illetve ‐felhasználás csökkentésére, célszerű a járművek kiválasztása során erre a szempontra is figyelemmel lenni. Szerelvények súlya: − a szerelvények mérete igazodjon a forgalomhoz; − kis forgalom esetében rövidebb szerelvények közlekedjenek! Dublin, könnyűvasútvonal Dublin Írország fővárosa, lakossága az agglomerációval együtt kb. 1 millió fő. Dublin

A nagymértékű légszennyezettség csökkentésének érdekében Dublinban az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapjának 82,5 millió euró összegű társfinanszírozásával két könnyűvasút vonal épült. Az építkezéseket 1999‐ben kezdték, 2004‐re épült meg a két vonal. A vállalkozás sikerét mutatja, hogy a 2008‐as évben 27 millió utas vette igénybe ezt az utazási formát, valamint az, hogy csak az első néhány hónapban igényelt működési támogatást a projekt, utána már profitot termelt. A könnyű‐vasút sikeressége folytán Dublin új vonalak kiépítését tervezi. Elérhetőség: E‐mail: [email protected] Telefon: 00353 1 4614910 Fax: 01 461 4992

Lillafüred, hibrid hajtású kisvasút A hibrid hajtás a vasúti járműveknél is energiatakarékos és klímabarát megoldás, különösen ott, ahol a kis forgalom nem teszi kifizetődővé a villamosítás vontatásra átalakítást, például szárnyvonalakon, iparvasutakon, turisztikai célú kisvasutakon. A megoldás kézenfekvő, azonban még többnyire csak kísérleti stádiumban van a technológia. Ezért is rendkívül figyelemreméltó a Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) fejlesztése, melynek eredményeként megépítették a világ első, környezetbarát, keskenynyomközű (760 mm) hibrid hajtású mozdonyát. A védett területen és szennyeződésekkel szemben különösen sérülékeny karsztterületen haladó vasút esetében környezetvédelmi szempontból is rendkívül kedvező ez a megoldás. A mozdony alapját egy 1961‐ben készült RÁBA gyártmányú Mk48‐as dízelmozdony képezi, melynek hajtásrendszere, irányítása és járműszekrénye teljesen megújult. Az eredetileg mechanikus erőátvitelt villanymotorokra cserélték, vagyis a dízelmotor egy generátort hajt, melynek energiája villanymotorokon adódik át a kerekekre. Az energiaforrás egy 175 kW teljesítményű dízelmotor, a hozzá kapcsolódó váltóáramú generátor, két villanymotor, melyek dízelüzemben is hajtják a mozdonyt, valamint egy lítium ‐ vas‐foszfát akkumulátortelep. A mozdony autós kifejezéssel élve full‐hibrid rendszerű, vagyis három üzemmódban képes üzemelni. − Hibrid üzemmódban a vontatómotorok a váltakozó feszültségű generátorról és az akkumulátortól együtt adják a vontatáshoz szükséges energiát. − Akkumulátoros üzemmódban a vontatómotorok csak az akkumulátortól kapnak energiát. − Dízel‐elektromos üzemmódban a vontatómotorok csak a dízelmotortól a váltakozó feszültségű generátoron át kapják az energiát.

105

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS Völgymenetben a mozdony visszatápláló fékezésre is képes, vagyis a fékezés során a motorok generátorként működve elektromos áramot termelnek, amit az akkumulátorok tárolnak. Ezáltal jelentősen nő a hatásfok, amit különösen a hegyi pályán lehet jól kihasználni. Visszatáplálással a LÁEV vasúti pályáin kb. 20‐30%‐os energia megtakarítás érhető el. Az átalakítás a lillafüredi vonalon a vasúti közlekedés megindításának 90. évfordulójára megvalósult 230 millió Ft‐os ökoturisztikai fejlesztés részeként történt. Az ÉSZAKERDŐ Zrt. LÁEV Üzemigazgatóságánál végrehajtott mozdonykorszerűsítés teljes mértékben magyar közlekedés‐mérnökök és szakemberek 9 hónap alatt megvalósított innovációja. Az európai uniós támogatásból a járművek mellett a vasútállomások is megújultak. 2010. november 3‐án kapta meg a mozdony a műszaki engedélyt. Üzemi tapasztalatai azóta igen kedvezőek. A Dorottya úti állomástól Garadna végállomásig hibrid üzemmódban vontatja a szerelvényét. Garadnáról vissza (hegyről lefele) közlekedve tisztán akkumulátoros üzemmódban képes a mozdony a szerelvényét vontatni. Elérhetőség: Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) Üzemigazgatóság 3535 Miskolc, Erdész u. 24. Telefon: 46‐530‐593 E‐mail: [email protected] Web: http://laev.hu, www.eszakerdo.hu

A buszok körében középtávon a hibrid, hosszú távon – megújuló energiafelhasználást feltételezve – az üzemanyagcellás buszok elterjedésétől várható áttörés a CO2‐kibocsátás csökkentése terén. Mindkét buszfajta igen magas áron szerezhető be egyelőre, üzemeltetésük ugyanakkor nem drágább a hagyományos buszokénál. A hibrid buszok használata 30%‐os üzemanyagfelhasználás‐csökkenést is eredményezhet, ami jelentősen csökkenti a légkörbe juttatott üvegházhatású gáz mennyisségét is (www.volvobuses.com). A hibrid buszok menetrendszerű forgalomba állítása előtt célszerű a próbaüzem során több – potenciálisan szóba jöhető – vonalon is kipróbálni a buszokat, és felmérni, hogy melyik vonalon a legmagasabb az elérhető megtakarítás. Ljubljana, hibrid taxik Ljubljana Szlovénia fővárosa, lakossága kb. 280 000 fő.

Ljubljana

A városban működő Rumeni Taxitársaság autóflottája bővítésekor célul tűzte ki, hogy a technológiák kiválasztásánál a környezetvédelem szempontjából legkedvezőbbet fogják előnyben részesíteni. A társaság ezért 2004‐ben és 2005‐ben három környezetbarát járművel bővítette flottáját. E célra a hibrid meghajtású Toyota Prius autókat választották ki. A taxikat P‐Box‐szal is felszerelték, ami az üzemanyag‐befecskendezés optimalizálásával fokozza a motor‐teljesítményt.

A hibrid autók a belső égésű motor mellett másfajta, kevesebb káros anyagot kibocsátó erőforrással is rendelkeznek. Ebből következően nem terhelik annyira a környezetet, mint a hagyományos gépjárművek, és csendesebbek is, így a zajszennyezettség is csökken használatukkal. Az intézkedéseket a közvélemény komoly elégedettsége fogadta. Egyes környezetvédelmi paraméterek és a költségcsökkenés alakulását a társaság saját maga is figyelemmel kíséri. Az első eredmények szerint az üzemanyag‐ fogyasztás átlagosan 1 liter/100 km mértékben csökkent a P‐ Box használatával, ami kedvezően befolyásolja az üzemeltetési költségek alakulását is. Elérhetőség: E‐mail: [email protected] Web: www.rumenitaxi.com

106

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

Klímavédelmi szempontból az üzemanyagcellás buszok lehetnek a legtökéletesebbek, hiszen egyáltalán nem bocsátanak ki üvegházhatású gázt. Ugyanakkor a hidrogén előállítása igen energiaigényes technológiai folyamat, így a hidrogén meghajtású buszok teljes életciklusra számolt üveghatású gázkibocsátása magas, kivéve, ha a hidrogén előállítása megújuló energia felhasználásával (pl. szél‐ vagy vízenergia) történik. Az üzemanyagcellás buszok megvásárlása és üzembe állítása kizárólag integrált városi tervezés eredményeképpen képzelhető el, hiszen használatuk hidrogén‐ utántöltő állomások meglétét feltételezi. E „hidrogén‐kutak” kiépüléséig megfelelő alternatívát nyújt a hibrid buszok használata. Üzemanyagcella Az üzemanyagcellában a levegőből nyert oxigén és hidrogén reakciójánál víz és elektromos energia keletkezik. A veszélyes durranógáz kialakulásának elkerülésére a hidrogént és oxigént egymásra fektetett cellalemezek keskeny járataiba vezetik, a gázokat platina‐bevonatú protonáteresztő fólia választja el egymástól. A cella egyik lemezén – az anódon – protonjaira és elektronjaira bomlik a hidrogén, a pozitív töltésű protonok a fólián át a szomszédos lemez – a katód – oxigénatomjaihoz igyekeznek. Közben az elektronok a lemezen (anódon) maradnak, és a két pólus között feszültség jön létre. Az így megtermelt egyenáram 250‐380 voltos váltóárammá alakítva táplálja a kereket hajtó villanymotorokat. Az üzemanyagcellák az elemekhez hasonlóan vegyi reakciókkal közvetlenül elektromosságot állítanak elő, a különbség az, hogy míg az elemeket kifogytuk után el kell dobni, az üzemanyagcella mindaddig üzemel, amíg üzemanyagot töltünk bele Szintén ígéretes lehetőség a biogázzal hajtott autóbuszok üzembeállítása. A biogáz előállítható a település hulladéklerakó, illetve szennyvíztisztító telepén. Lille, biogázzal hajtott buszok

Lille

Lille Franciaország északi részén fekszik. Az ország negyedik legnagyobb agglomerációs központja, lakóinak száma kb. 1 150 000. A lille‐i agglomerációban, ún. Nagy‐Lille‐ben naponta 4 millió utazást regisztrálnak, amelynek 90%‐a városon belül zajlik. Mivel az előrejelzések szerint mind a város népessége, mind az utazások száma folyamatosan nőni fog az elkövetkezendő években, indokolttá vált a városi területek közlekedésfejlesztésének átgondolása, az utazási igények fenntartható módon való kielégítését szolgáló eszközök alkalmazhatóságának felmérése.

A Franciaországban 1996‐ban elfogadott „Levegő és Racionális Energiahasználat Törvény” arra kötelezte a 100 000 főnél népesebb városokat, hogy városi közlekedési tervet dolgozzanak ki. A lille‐i Városi Közösségi Tanács 1997‐ben elkészült Városi Közlekedési Terve az alacsony szennyezőanyag‐kibocsátást eredményező energiaforrások felhasználásának támogatását tűzte ki célul. Ebben a tervben kapott helyet a biogázzal működő buszok tesztprojektje is. A cél az volt, hogy a városi és külvárosi buszok a Marquette szennyvízkezelő telepen képződött biogázt használják fel üzemanyagként. 1990‐ig a telepen naponta termelődött 15 000 m3 biogázt maga a telep használta fel hő‐ és energiatermelésre, a többletet, 3000 m3‐t pedig elégették. Ebből a mennyiségből 1 200 m3‐t terveztek felhasználni üzemanyagként. 1995‐ben óránként 100 m3 biogáz kezelésére képes biogáztisztító szerkezetet telepítettek a telepre, amely óránként 50‐55 m3 bioüzemanyagot állít elő. Ez a mennyiség 8 busz biogáz üzemű használatát tette lehetővé 1999‐re. A projekt folytatásaként 2006‐ban megépült a lille‐i agglomerációban fekvő Sequedinben egy szerves hulladékkal működő biogáz erőmű, valamint mellette egy 150 busz üzemanyag‐ellátását biztosító buszállomás is. Ebben az erőműben konyhai és kerti hulladék kerül feldolgozásra, amelyet a városi háztartásokhoz

107

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS eljuttatott speciális hulladéktárolókban gyűjtenek. Ezeket hetente – biogázzal hajtott – hulladékszállító teherautók (évente 100 000 tonna) gyűjtik össze. A zöldhulladékból a kezelőtelepen fermentálással nyernek belőle komposztot és biogázt. A gázt ezután biometán üzemanyaggá alakítják és a közeli buszállomásra vezetik. A buszok naponta egyszer tankolnak. Halkabbak a hagyományos buszoknál, és velük ellentétben kevesebb szennyező anyagot bocsátanak ki. Kapcsolat: E‐mail: ybaesen@cudl‐lille.fr

Klímabarát vezetési stílus („ökovezetés”) Az elmúlt évtizedekben a járművek motorikus jellemzői és kiképzése jelentős változáson esett át, a legtöbb járművezető azonban nem alkalmazkodott a megváltozott feltételekhez. Az „ökovezetés” olyan vezetői stílus, amely azonos utazási idő mellett alacsonyabb üzemanyag‐felhasználást eredményez. A klímabarát vezetési stílus öt alapszabálya: − Válts fel, amilyen gyorsan csak lehet! − Tarts egyenletes sebességet! − Igazodj a forgalomhoz! − Lassíts finoman! − Ellenőrizd a keréknyomást! A klímabarát vezetési stílus igen jelentős üzemanyag‐megtakarítást eredményez, az Európai Klímaváltozási Program alapján Európában legalább évi 50 millió CO2‐kibocsátás takarítható meg széles körű elterjesztése révén. 2000‐ben a NIGGBUS osztrák busztársaságnál szervezett klímabarát vezetési stílus tanfolyam után 5%‐kal csökkent az üzemanyag‐felhasználás, ez az érték 2001‐re 7%‐ra nőtt (www.ecodrive.org). A klímabarát vezetési stílus további előnye, hogy elsajátításának hatására jelentősen mérsékelhetők a javítási költségek, illetve csökkenthető a balesetek száma. A klímabarát vezetési stílus elsajátítása többféleképpen történhet, akár Internetről letölthető szimulátor segítéségével is. Hatékonyabb azonban részt venni az 1‐2 napos, e célra szervezett tanfolyamokon. A városok akkor járulnak hozzá a klímaváltozás mérsékléséhez, ha a járművezetők minél nagyobb hányada sajátítja el ezt a környezetbarát vezetői stílust és használja azt mindennapi utazásai során. Mivel olcsó és hatékony módszerről van szó, a „szegényebb” városok is megengedhetik maguknak, hogy annak elsajátítását szolgáló tanfolyamokat szervezzenek és népszerűsítsék a módszert. A városvezetés dönthet úgy, hogy a tulajdonában lévő gépjármű‐állomány vezetői számára kötelezővé teszi az ökovezetői tanfolyamokon való részvételt, illetve jutalmakat helyezhet kilátásba a jelentős üzemanyag‐felhasználás csökkenést elérő gépjárművezetőknek. Helsinki, útvonaltervező és CO2‐kibocsátás‐kalkulátor Helsinki

Helsinki Finnország fővárosa mintegy 570 000 lakossal. Vonzáskörzetével együtt számolva a lakosok éves CO2‐kibocsátása körülbelül 1300 kg/fő.

A HSL (Helsinki Régió Közlekedési Hatóság) a JULIA 2030 projekt keretében egy közlekedéstervezési felületet jelentetett meg a weboldalán, amely megmutatja, hogy különböző közlekedési eszközök mennyi CO2‐kibocsátással járnak. A számláló a buszok és autók kibocsátását, valamint a villamos árammal működő járművek működéséhez szükséges áramtermelést veszi alapul. A sétálás és kerékpározás kibocsátása zéró értékű, nem kerül számításba például az emberek által elfogyasztott táplálék. Az egyéb üvegházhatású gázok kibocsátását átszámítják CO2‐kibocsátásra.

108

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS Figyelemfelkeltő érdekesség, hogy a különböző közlekedési eszközökkel vagy gyalogosan megtett út közben felemésztett energiát nem csak SI mértékegységgel (kj), hanem elfogyasztandó csokoládé szeletekkel is kifejezik. A számláló kifejlesztését az Európai Unió LIFE+ programjának (LIFE07 ENV/FIN/000145) keretéből támogatták. A JULIA 2030 projekt költségvetése 2 146 230 euró, ebből 1 073 115 eurót (50%) az Unió társfinanszírozott.

Elérhetőség: Projektvezető: Susanna Kankaanpää Telefon: +358 915611 Fax: +358 915612011 Email: [email protected]

Forgalomszabályozás A klímabarát vezetési stílus elméletének és gyakorlatának elterjesztésére irányuló erőfeszítések mellett a városok számos olyan eszközzel bírnak, amelyekkel kikényszeríthetik a forgalom részvevőitől annak gyakorlati megvalósítását. Ilyenek a sebességkorlátozások, valamint a gyakori megállások, újraindulások kiküszöbölését, vagyis a folyamatos haladás biztosítását szolgáló forgalomszabályozási intézkedések. A sebességkorlátozás leginkább településeket összekötő utak esetében javasolható klímavédelmi szempontból, hiszen ott érhető el olyan mértékű sebességkülönbség, amely érzékelhető kibocsátás‐ csökkenést eredményez. Felmérések szerint 120 km/h‐ás és 80 km/h‐ás haladási sebességkülönbség átlagosan 30%‐kal csökkenti az üzemanyag‐felhasználást, és ezzel párhuzamosan az üvegházhatású gázkibocsátást. A kibocsátás‐csökkenést legnagyobb mértékben inkább a kivezető utak mentén engedélyezett magasabb sebesség esetleges felülvizsgálata szolgálná. A városi forgalomban sokkal nagyobb a jelentősége a torlódások elkerülését, a haladás gyakori megszakítását lehetőség szerint kiküszöbölő forgalomszabályozás kialakításának. Az erre való törekvés eddig is a forgalomszabályozás egyik vezérlő szempontja volt, ebben a fejezetben csupán kiemeljük, hogy a folyamatos haladás következtében egyben csökken a település üvegházhatású gázkibocsátása is. A kitűzött cél megvalósítását nagymértékben megkönnyíti az Intelligens Közlekedési Rendszerek (IKR) kialakítása és használata. E rendszerek alapja a közlekedéssel kapcsolatos információ valós idejű eljuttatása az abban résztvevőknek. Az IKR széles körű felhasználásával – az általánosan elterjedt szakmai vélemények alapján – jelentősen csökkenthető a közlekedési eredetű üvegházhatású gázkibocsátás, amelynek pontos mértékére vonatkozó kutatások azonban még nem állnak rendelkezésre (SE CONSULT, 2009). Az IKR segítségével megtervezhető az optimális – baleset, úthiba, torlódás nélküli szakaszok használatán alapuló – utazás. Az IKR használata lehetővé teszi, hogy a csomópontokban a jelzőlámpák mindig az adott forgalmi helyzetnek megfelelően váltsanak, a felesleges várakozások és elindulások számának mérséklésén keresztül csökkentve az üvegházhatású gázok (és egyéb légszennyező anyagok) kibocsátását. 109

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

5.2.

ALKALMAZKODÁSI LEHETŐSÉGEK A VÁROSI KÖZLEKEDÉSBEN

A közlekedési ágazat amellett, hogy – a széles körben elfogadott tudományos elméletek alapján – nagymértékben hozzájárul a klímaváltozáshoz, egyben jelentős károkat is elszenvedhet annak következtében. Ennek megelőzése érdekében a közlekedés összes szereplőjének alkalmazkodnia kell a megváltozó klímához. A szükséges adaptációs intézkedések időben történő meghozatala esetén a szélsőségek nem érik váratlanul a közlekedési vállalatokat, és kisebb fennakadásra lehet számítani a városi közlekedésben. Mivel a klímaváltozás hatásai Európán belül igen eltérőek, a szükséges adaptációs intézkedéseknek is térségspecifikusaknak kell lenniük. Mivel általában különböző fenntartókhoz tartozik, érdemes külön foglalkozni a közösségi közlekedés és az úthálózat problémáival. 5.2.1. A közösségi közlekedési hálózat felkészítése A klímaváltozás következtében várhatóan gyakrabban bekövetkező szélsőséges időjárási helyzetek jelentősen ronthatják a közösségi közlekedés peremfeltételeit, amelyen keresztül komoly hatást gyakorolhatnak a városok életére. Ennek megelőzése érdekében a helyi közlekedési vállalatnak (a mögöttük álló megrendelőknek és tulajdonosaiknak) fel kell készülnie a szélsőséges időjárási helyzetekre. Először meg kell határoznia az éghajlatváltozás azon hatásait, amelyek az adott városban várhatóan gyakoribbá válnak. Ehhez jó módszer egy olyan mátrix összeállítása, amelynek soraiban az egyes közösségi közlekedési módok, az oszlopokban pedig az adott városban releváns klímaváltozási hatások állnak. A mezőkben tételesen fel lehet sorolni, hogy az adott klímahatás a közösségi közlekedési alrendszert hogyan érinti. A klímahatások közül elsősorban – a közlekedésre gyakorolt hatásuk mértéke alapján – a nyári hőhullámokat és az árvizeket érdemes figyelembe venni. Nyári hőhullámok A nyári hőhullámok jelenleg elsősorban Dél‐Európára jellemzőek, a klímaváltozás hatására azonban várhatóan Közép‐ és Nyugat‐Európában is gyakrabban fordulnak majd elő. E régió lakossága ráadásul nincs hozzászokva a szélsőségesen meleg periódusokhoz, amelynek következtében várhatóan a kontinens e részén is komoly közegészségügyi fenyegetést jelenthetnek az egyre gyakrabban előforduló hőhullámok. A hőhullámok hatása a tömegközlekedésben résztvevőkre kiemelkedően nagy terhelést jelent. Felmérések szerint a felszíni közlekedési eszközök belsejében a hőmérséklet – csúcsidőben – 4 °C‐kal is meghaladhatja a szabadban lévőét (GREATER LONDON AUTHORITY, 2010). Kiemelkedően magas külső hőmérséklet esetében ez a 4 °C különbség már életveszélyes szintre emelheti a járművekben mért hőmérsékletet. Hőhullámok idején az utazóközönség védelme érdekében az alábbi intézkedések megtételére van szükség: − Ahol erre szükség és lehetőség van, közegészségügyi szempontból mindenképpen érdemes légkondicionáló berendezéseket szerelni a közösségi közlekedési eszközökbe. Klímabarát városokban ugyanakkor a légkondicionáló használata csak bizonyos szabályok érvényesülése mellett használható, hiszen azok használata jelentősen növeli a járművek üzemanyag‐ fogyasztását és ezzel párhuzamosan az üvegházhatású gáz kibocsátását. Alapszabály, hogy a légkondicionálót csak akkor szabad használni, ha valóban szükség van rá, a nap hűvösebb óráiban szellőzéssel kell megoldani a járművek hűtését. Nagy melegben a többletkibocsátás is vállalható, hiszen légkondicionálás nélkül egyre többen választják a gépkocsit, sokkal komolyabb fajlagos kibocsátást eredményezve. − Hőhullámok idején mindenképpen indokolt az állomásokon ivóvíz‐hozzáférést biztosítani. − A hőség a megszokottól eltérő napi ritmust eredményezhet az utazóknál, a szerelvények összeállítása során – amennyire lehet – célszerű rugalmasan reagálni a megváltozott igényekre, hogy az optimális járatkihasználtság megteremtése révén minél jobban csökkenthető legyen a járművek üvegházhatású gázkibocsátása. − A közösségi közlekedésben részt vevő járműveken, különösen a városi közlekedésben fontos, hogy a légkondicionáló berendezés mellett is nagy méretű, nyitható ablakok álljanak rendelkezésre, ezzel is segítve átmeneti időszakokban a járművek átszellőzését, hűtését. 110

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

A felszín alatti közlekedési eszközök ugyan részben védettek a magas felszíni léghőmérséklettel szemben, problémát okozhat ugyanakkor, hogy az alagútban képződő nagy mennyiségű hő a felszíni és felszín alatti hőmérséklet kiegyenlítődése következtében lassabban cserélődik. E probléma kiküszöbölése érdekében nyáron fokozni kell a szellőztetést. A metróállomások hűtése (illetve télen fűtése) esetében többnyire kiválóak az adottságok a geotermikus hő felhasználásán alapuló hőszivattyús rendszerek kiépítéséhez. A hőhullámok azonban nem csak a járművek, hanem az infrastruktúra állapotát is befolyásolhatják. A meleg miatt deformálódhatnak a sínek, ami sebességkorlátozás, vágányzár elrendelését teheti szükségessé. Ennek következtében késések fordulhatnak elő, amelyek szintén rontanak a közösségi eljutási módok versenyképességén. Az infrastruktúra hő hatására történő deformációjának mértéke, bekövetkezésének valószínűsége csökkenthető megfelelő árnyékolás kialakításával, ami a gyakorlatban a pályák menti fásítást, a vágányok füvesítését, illetve a vasúti és villamospálya hőmérséklethez jobban alkalmazkodó anyagból (kisebb hőtágulású ötvözetből) készítését jelenti. Ez az intézkedés – amennyiben nagy területet érint – kedvező hatással lehet a városi mikroklíma alakulására is. További lehetőség a sínek locsolókocsikkal való hűtése, ez azonban száraz időszakban csak a legnagyobb utazási igénnyel bíró csúcsidőszakban képzelhető el. A tömegközlekedés lényeges alkotóelemei az állomások. Ezek kialakítása során szintén figyelemmel kell lenni a megváltozó klímára. Az átszellőzés, az épületek kialakítása, a parkosítás jelen kézikönyv épületekre, illetve zöldfelületekre vonatkozó fejezeteiben foglaltak alapján valósuljon meg. Áradások, viharok Az áradások értelemszerűen folyók menti városok esetében jelentenek kockázatot. Az alacsonyabban fekvő városrészeken, ártereken víz alá kerülhetnek a földalatti alagútjai, de a felszíni közlekedés esetében is nehézségeket okozhat az állomások, peronok megközelítése. Árvízveszélyes településeken fel kell mérni, hogy melyek azok a szakaszok, amelyek elöntés alá kerülhetnek, és – lehetőség szerint – célszerű gondoskodni azok megemeléséről. Célszerű vészforgatókönyvet kidolgozni arra az esetre, ha a tömegközlekedés egyes szakaszai az áradások miatt időlegesen használhatatlanná válnak. Időben lehet gondoskodni a járatok útvonalának változtatásáról, helyettesítő járatok beállításáról. Az árvizek esetén érvényes közösségi közlekedési hálózat és menetrend kialakítása során figyelembe kell venni az elöntés alá került úthálózat miatt megváltozó közlekedési igényeket is. Mindezek kis dolgoknak tűnnek, de szükséghelyzetben jelentősen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy szélsőséges körülmények között se boruljon fel a város élete. Az infrastruktúra azon részeire, amelyek esetében nagy az alámosódás veszélye, folyamatosan nagy figyelmet kell fordítani, a töltéseket meg kell erősíteni. Az állomásokon gondoskodni kell a felesleges víz elvezetéséről, amelynek klímabarát kivitelezéséhez jelen kézikönyv vízgazdálkodásról szóló 8. fejezete ad támpontokat. 5.2.2. Út‐ és járdahálózat felkészítése A városi közlekedés meghatározó része egyéni módon, személygépkocsik segítségével a városi úthálózaton zajlik. A tömegközlekedésen belül meghatározó buszforgalom szintén az utakat használja. A városi úthálózat egy részének használhatatlanná válása rendkívüli mértékű felfordulást idéz elő az egész város életében, amit tetézhet a járdák állapotának romlása is. Márpedig a szélsőséges időjárás erőteljesen befolyásolja ezeket a rendszereket. Nyári hőhullámok A nyári hőhullámok idején a magas hőmérséklet hatására elkezd olvadni az aszfalt. Ez egyrészt hátrányosan befolyásolhatja a közlekedést, szélsőséges esetben egyes szakaszok lezárását, az ezeken zajló tömegközlekedés korlátozását is szükségessé teheti, másrészt a felmelegedő aszfalt tovább melegíti a városok amúgy is meleg levegőjét. Az aszfaltkeverék terheléssel, igénybevétellel szembeni ellenállása hőmérsékletfüggő. Magas hőmérsékleti tartományban, 30 °C felett a plasztikus‐deformációs hajlam válik uralkodóvá, vagyis az aszfalt megolvad. Az aszfalt hőmérséklete pedig jóval magasabb, mint a léghőmérséklet. A besugárzástól is függően egy átlagos nyári napon, amikor a maximum hőmérséklet 25 °C, az aszfalt 111

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

hőmérséklete 40 °C‐ra is emelkedhet. Hőhullámok idején nem ritkák az 50 °C‐os mért értékek sem. Ilyen magas hőmérsékleten az aszfalt merevsége a 10 °C‐on mértnek kevesebb, mint huszada, de még a 30 °C‐on mértnek is mindössze harmada. Az aszfalt deformálódása azonban jelentős mértékben függ az alkalmazott aszfaltkeverék összetételétől. Igaz, ennek merevségre gyakorolt hatásában mutatkozó eltérések a hőmérséklet növekedésével párhuzamosan csökkennek, de még így is kétszeres különbség adódik a leginkább és legkevésbé merev aszfaltkeverékek között (PETHŐ L., 2008). Az utak méretezése, az aszfaltburkolatok kiválasztása természetesen nem a városvezetés kompetenciájába tartozik, azt szakemberekre kell bízni. Ugyanakkor a városvezetés a települési utak tervezésére és felújítására kiírt pályázatok során előírhatja ezeknek a szempontoknak a figyelembe vételét, és ami a legfontosabb, célszerű állnia a jobb minőségű aszfalt felhasználásából eredő pluszköltségeket. Célszerű ezen felül azon útszakaszok burkolatát ellenállóbbá tenni a meleggel szemben, ahol jelentős pontszerű terhelés adódik, így az autóbuszmegállókban, illetve kereszteződésekben. Szintén az aszfalt felmelegedését gátolja az utak árnyékolása. Mint annyiszor, a fásítás ez esetben is pozitív hatást eredményez. A járdák nagy része jellemzően szintén aszfaltból készül. Ezek esetében a hőhullámok által veszélyeztetett térségekben célszerű megfontolni más burkolóanyag felhasználását. Felmérések szerint a betonból készült térkövek jóval kisebb mértékben melegszenek fel nyáron, mint az aszfalt. A legmelegebb nyári déli órákban, amikor az aszfalt akár 50 °C‐ra is melegedhet, a térkő „mindössze” 25 °C‐os marad. További előnye, hogy kevésbé érzékeny a hőre, annak minden károsodás nélkül ellenáll (www.terko.com). A járdák esetében szintén nagy jelentősége van az árnyékolásnak, lehetőleg fásításnak. Áradások, viharok Az áradások, illetve hirtelen viharok következtében az út‐ és járdahálózat egy része tartós vízborítás alá kerülhet, ami szélsőséges esetben egyes útszakaszok lezárását is szükségessé teheti. Áradások esetében előre jelezhető, hogy mely szakaszok lesznek érintettek, viharok esetében azonban nehéz meghatározni a veszélyeztetett útszakaszokat. Azokban a városokban, ahol a viharok gyakoriságának jelentős növekedésére van kilátás, illetve ahol a téli időszakban nő annak valószínűsége, hogy hideg felszínre eső formában hull csapadék, mindenképpen célszerű vízáteresztő burkolatokat alkalmazni. Így olyan tócsamentes burkolat hozható létre, amely számos klímabarát tulajdonsággal rendelkezik. Egyrészt télen csökken az esélye a veszélyes lefagyásnak, másrészt a talajvízréteget, illetve a talaj élővilágát sem zárja el hermetikusan a felszíni csapadéktól. A járdák esetében felhasználható építőanyagok közül kedvező vízáteresztő tulajdonsággal bír a tégla, hézagosan lerakott kő, a beton alapú térkő, kötőanyag nélküli szemcsés útburkolat. Járdák esetében az sem jelent hátrányt, hogy ezeknek az anyagoknak a teherbírása elmarad a széles körben használt aszfaltétól.

112

KLÍMABARÁT VÁROSI KÖZLEKEDÉS

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK – – – – – –

–

–

– – – – –

Klímabarát, fenntartható városi közlekedés kialakítása motorizált közlekedési igények mérséklése révén. Város‐mobilitási terv készítése. A felmerülő utazási igények csökkentése, illetve ezek kiszolgálása hatékonyabb és fenntarthatóbb módon. A közlekedési eszközök energiahatékonyságának javítása (pl. alacsony kibocsátású járművek arányának növelése), környezetkímélő módok előtérbe helyezése. Ösztönzés az „alternatív”, környezetbarát (pl. kerékpározás) és motorizált egyéni közlekedési formák igénybevételére. Közösségi közlekedési hálózat fejlesztése (kiváló minőségű, könnyen elérhető, gyors célba érést biztosító, rendszeres járatsűrűségű), vonzóvá tétele és széles spektrumú igények kialakítása, városon belüli mind nagyobb mértékű használata. Az agglomerációs települések és külső városrészek kötöttpályás közösségi közlekedési megállóinak, állomásainak közelében nagy személygépkocsi parkolók (P+R) és kerékpártárolók (B+R) létesítése, zónánkénti díjszabásokkal, alacsony áron. A „hard”, elszigetelt infrastruktúra építésekkel (pl. nem interoperábilis metró) szemben az átjárható kötöttpályás rendszerek kialakítására törekvés (könnyűvasút, villamos, vasútvonalak városi közlekedésben való felhasználása). Forgalomcsillapító intézkedések bevezetése. Alacsonyabb kibocsátást eredményező forgalomszabályozás kialakítása. Intelligens Közlekedési Rendszerek kialakítása, felhasználása. A városi konszolidációs központok létrehozása és üzemeltetése, amelynek célja a városi teherszállítás klímabaráttá tétele. A közösségi közlekedési hálózat felkészítése a szélsőséges időjárási jelenségekre (hőhullámok, áradások, viharok idején).

113

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

6. TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS Az Európai Unió energiapolitikájában (Európai Energiapolitika, COM/2007/1) kiemelt szerepe van az üvegházhatású gázok kibocsátás‐csökkentésének, valamint az energiahatékonyság és a megújuló energiahasznosítás növelésének. 2020‐ra a teljes primerenergia‐felhasználás 20%‐kal való csökkentése, valamint a megújuló energiaforrások részarányának – az EU végső energiafelhasználásában – 20%‐ra növelése a cél. Ezen célkitűzéseknek, valamint az egyes tagállamok üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett – eltérő mértékű – kötelezettségvállalásainak a teljesítése érdekében a megújuló energiahasznosítás és az energiahatékonyság növelése elengedhetetlen a települési hatáskörbe tartozó energetikában is. A települési energiagazdálkodás körébe azok az önálló és az országos hálózat részét képező energetikai rendszerek, illetve alrendszerek tartoznak, amelyek szabályozását, illetve fizikai alakítását a településvezetés befolyásolni képes. Ennek megfelelően e fejezet bemutatja a települési energiatermelő és ellátó rendszerek hatékonyságának javítására, átalakítására, szabályozására kidolgozott és rendelkezésre álló lehetőségeket, elképzeléseket és konkrét példákat. E témakörhöz tartozik a közösségi épületek, intézmények energetikai korszerűsítése, a távfűtési, közvilágítási és más közmű rendszerek energiahatékonyságának javítása, illetve a megújuló energiaforrások minél magasabb arányú hasznosításának elősegítése e rendszerekben. Az egyedi alkalmazások (pl.: lakóházak, épületek energiahatékonysági fejlesztése) és az egyes megújuló energiaforrások közlekedési felhasználására vonatkozó javaslatok a Kézikönyv 7. „Klímatudatos építészeti megoldások”, illetve 5. „Klímabarát városi közlekedés” fejezeteiben részletes bemutatásra kerülnek. A települési energiagazdálkodás körében elsősorban mitigációs, azaz megelőző jellegű intézkedések dolgozhatók ki, hiszen az energiahatékonyság és a megújuló energiák előtérbe helyezése az üvegházhatású gázkibocsátás csökkenését eredményezik, ezáltal az éghajlatváltozás megelőzésére, illetve a hatások mértékének csökkentésére irányulnak. Az adaptációs lehetőségek köre lényegesen szűkebb a települési energiagazdálkodás esetén, ilyennek tekinthetők például az energiaellátó rendszerek átalakítása a várhatóan gyakoribbá váló szélsőséges időjárási helyzetekkel szembeni sérülékenység csökkentése érdekében. Az energetikai korszerűsítések, fejlesztések esetében is rendkívül sok szempont összessége határozza meg egy‐egy fejlesztés, beruházás valódi gazdaságosságát. A ráfordítások itt még kevésbé játszanak szerepet, mint a közlekedési fejlesztéseknél, mert az energiaellátás biztonságának csökkenése már önmagában a fejlesztések sokszorosát meghaladó közvetlen anyagi kárt okozhat. A helyi energiaforrások jobb kihasználása pedig nemcsak az egyoldalú függést csökkenti (pénzügyi és ellátásbiztonsági szempontból egyaránt), hanem új munkahelyeket, gazdasági fejlődést is hozhat. Ezen kívül természetesen a többi közvetett gazdasági hatást – például a környezeti terhelések okozta költségek csökkenését, megtakarításokból adódó gazdasági fejlődést stb. – is figyelembe véve talán éppen az energetikánál a legbonyolultabb a beruházási költségek és valós haszon közötti összefüggés megállapítása. Rendkívül sok múlik a kapcsolódó fejlesztéseken is egy‐egy projekt gazdaságosságának megállapításakor, ezért többnyire nem lehet általános ítéletet alkotni egy megoldásról.

114

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

A mitigációs intézkedések végrehajtása közép‐ és hosszú távon elősegíti az Európai Unió külső energiafüggőségének csökkentését, mérsékelheti a helyi önkormányzatok energetikai kiadásait, elősegítheti a területi kohézió erősödését, javíthatja a foglalkoztatottságot és a térségi versenyképességet, így ezen intézkedések foganatosítása és az abból származó előnyök messze túlmutatnak a szűken értelmezett klímavédelmi célkitűzéseken. 6.1.

MITIGÁCIÓS LEHETŐSÉGEK A TELEPÜLÉSI ENERGETIKÁBAN

A települési energiagazdálkodás klímatudatos átalakítása – az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése révén – jelentős mértékben hozzájárulhat a klímaváltozás mérsékléséhez. A mitigációs lehetőségek alapvetően két, egymáshoz szorosan kapcsolódó, de egyértelműen elkülöníthető csoportba sorolhatók. Az egyik az energiahatékonyság és ‐takarékosság növelése, amely a meglévő energetikai rendszer korszerűsítésével, az ésszerűbb és takarékosabb energiagazdálkodással, illetve a végső energiafogyasztás csökkentésével érhető el. A mitigációs lehetőségek másik fő csoportját a megújuló energiaforrások széles körű felhasználása jelenti, ami lehetővé teszi a fosszilis energiahordozók felhasználásának – ezáltal az üvegházhatású gázok kibocsátásának – csökkentését. E célok elérésének érdekében a településvezetés feladata a város integrált városfejlesztési tervével összhangban lévő energiatudatos településmenedzsment‐rendszer kialakítása, amely valamennyi települési kompetenciába tartozó energetikai tevékenységre tartalmaz pontos terveket, pénzügyi és szabályozási eszközöket, műszaki megoldási javaslatokat. 6.1.1. Energiatudatos településmenedzsment Az energiatudatos településmenedzsmentnek két fő cselekvési iránya különíthető el. Az első, és egyben talán a legfontosabb, a megfelelő szemlélet kialakítása, amely egyaránt kiterjed a döntéshozásra és a működtetésre is. A másik célterület – részben a szemléletmódváltásból következően – a magas energiahatékonyságú technológiák, az energiahatékonyság mint horizontális elv érvényesítése mind az önkormányzat saját tevékenységében, mind a településen jelen lévő különböző gazdasági szereplők, közintézmények és háztartások esetében. A harmadik célterület pedig a megújuló energiaforrások minél nagyobb arányú alkalmazásának elősegítése, ösztönzése. E három célterület szempontjait maximálisan figyelembe vevő települési irányítási rendszer segítségével jelentősen javítható az energiahatékonyság, ami a fajlagos energiafogyasztás és az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentését eredményezi. Mindezeknek meg kell jelenniük a közbeszerzések során és a támogatási rendszerekben, a beruházások során alkalmazott technológiák és anyagok felhasználásában, valamint a különféle gépek és berendezések működtetésében. E települési cselekvési irányok egyaránt érvényesek a háztartásokra, a magán‐ és közösségi szolgáltatásokra, valamint a termelő tevékenységekre. Az energiatudatos településmenedzsment eszközei (WIEN CITY COUNCIL, 2006): Energiastratégia kidolgozása − Az energiastratégia célkitűzéseinek meghatározására részletes helyzetelemzést (pl. energia auditot) kell végezni, amely során feltárásra kerülnek a települési energiafogyasztás jellemzői, valamint a szén‐dioxid és ÜHG‐mérleg, továbbá meghatározásra kerül a település energiamegtakarítási és megújuló energia potenciálja. − A települési energetikai rendszerre vonatkozó jövőkép és célkitűzések meghatározása, illetve a település számára legelőnyösebb energiaellátási és energiafelhasználási lehetőségek kidolgozása. − Az energiastratégiában megfogalmazott célkitűzéseknek illeszkedniük kell az egyes ágazati és horizontális (pl.: helyi közlekedési, városfejlesztési, környezetvédelmi, fenntarthatósági stb.) stratégiákhoz. − Az energiastratégia részeként javaslatokat kell tenni az abban meghatározott szempontok más fejlesztési dokumentumokban való érvényesítésére. Ez utóbbiakba mindenképpen bele kell tartoznia a település integrált fejlesztési tervének.

115

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

Energiatudatos településrendezés és helyi építési szabályozás − Az energiastratégiában meghatározott elvek és célkitűzések mentén javasolt a településrendezési terv felülvizsgálata, valamint a helyi építési szabályzat átalakítása az energiahatékonyság és az energiatakarékosság szempontjának érvényesítése érdekében (pl.: szélvédő fasor telepítése, utcahálózat tájolása, beépítési szabályok változtatása). − Az építésügyi hatósági engedélyeztetés során előnyben kell részesíteni az alacsony energiafelhasználású épületek építését és a megújuló energiaforrások aktív (pl.: napkollektoros fűtésrásegítés) és passzív (pl.: az épületek tájolása) hasznosítását. − Építkezéskor, felújításkor – a település adottságainak figyelembevételével – tegyék kötelezővé, vagy ösztönözzék a megújuló energiaforrások hasznosítását, illetve annak minél szélesebb körű elterjedését. Az energiatudatos működtetést szolgáló helyi szabályozási politika átalakítása − Kiemelten fontos az energiahatékonysági és megújuló beruházásokat esetlegesen gátló jogi és adminisztratív korlátozások leépítése, megszüntetése és a klímabarát jogszabályi környezet kialakítása. − A megfelelő minőségügyi, környezetügyi és energiatanúsítási szabványok alkalmazása a közösségi szervezetek és épületek működtetése során (pl. EMAS). Az energiaellátás és ‐felhasználás folyamatos nyomon követése − Az önkormányzati intézmények energiafogyasztásának és ezzel kapcsolatban álló egyéb jellemzőinek folyamatos mérése, nyomon követése (műszaki jellemzők, az épülethasználók száma, az épület funkciója, hőmérsékleti adatok, felhasznált energia mennyisége és forrása stb.). − A település egészére vonatkozó, az egyes intézmények, háztartások és gazdasági szereplők adatait egyaránt tartalmazó interaktív, nyilvánosan hozzáférhető, térinformatikai alapon nyugvó energetikai monitoring rendszer kialakítása, amelyben nyomon követhetőek a település egészére jellemző energiatermelési és fogyasztási szokások, adatok. Pénzügyi ösztönzők rendszerének kialakítása − A helyi adó‐ és illetékrendszer átalakítása, kedvezmények kidolgozása. − A megújuló energiaforrások alkalmazásának növelését elősegítő fejlesztések energiahatékonysági beruházások támogatási lehetőségeinek kidolgozása. − „Zöld közbeszerzési rendszer” kialakítása. − Települési „klímaalap” létrehozása. − Hitelgarancia.

és

az

Tájékoztatás, információnyújtás − Információs kampányok szervezésével és modellprojektek indításával lehetőség nyílik egy‐egy sikeres energiahatékonysági vagy energiatakarékossági projekt bemutatására, megismertetésére. A helyi lakosság tájékoztatása, a fogyasztási szokások befolyásolása szintén kiemelten fontos. − A település önkormányzata a lehetséges beruházók és befektetők számára a megújuló energiahasznosítással, illetve az energiagazdálkodással kapcsolatos műszaki, jogi, pénzügyi és pályázati tanácsadást nyújthat, amelyben tájékoztatja őket a település energetikai célkitűzéseiről, a helyi erőforrásokról és támogatási lehetőségekről.

116

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS Barcelona, Solar Thermal rendelet Barcelona Spanyolország második legnagyobb városa, népessége az agglomerációval együtt meghaladja a 3 millió főt.

Barcelona

Barcelona az első város volt Európában, amely rendelettel kötelezte a lakásépítéseket és épületfelújításokat végzőket a napenergia alkalmazására. Az úgynevezett „Solar Thermal” rendelet vázlata 1998‐ban készült el, ezt 1999‐ben a városi tanács elfogadta. A jogszabály 2000‐ben, egy éves moratórium után lépett életbe.

A rendelet először az évi 292 MJ‐nál magasabb energiafogyasztású, valamint a kereskedelmi és a több mint 16 lakásos épületek esetében követelte meg, hogy azok felújítása, vagy új épületek építése esetén melegvíz‐ igényüknek legalább 60%‐át napenergiával állítsák elő. Ezen kívül a rendelet kötelezővé tette az úszómedencék fűtésének teljes mértékben napenergiával történő megoldását. A rendelettel párhuzamosan támogatási programot hirdettek a kisebb épületek tulajdonosai, üzemeltetői számára, amellyel a napenergia‐hasznosítás növelését ösztönözték. 2006‐ban módosításra került a rendelet, így megszűnt a 292 MJ éves limit, valamint a rendeletet kiterjesztették minden új vagy felújítandó épületre, függetlenül az építmény méretétől vagy jellegétől.

15. ábra: A napenergiával fűtött terület nagyságának változása Barcelonában a „Solar Thermal” rendelet eredményeként

A projekt eredményeként az éves szén‐dioxid‐kibocsátás mintegy 5 640 tonnával csökkent. A magántulajdonban lévő ingatlanok energetikai korszerűsítése mellett a rendelet a közösségi tulajdonú épületek számára is kötelezővé tette a napenergia hasznosítását, amivel ezen rendszerek költséghatékony üzemeltethetőségének köszönhetően 220 000 eurót takarított meg a város. A rendelet hatálybalépésének köszönhetően a napkollektorok éves teljesítménye elérte a 32 076 MWh‐t. A rendelet betartását Barcelona város energiaügynöksége oktatási és ismeretterjesztési programokkal, tanácsadással, valamint folyamatos monitoring‐ és ellenőrzési tevékenységével támogatja. Elérhetőség: Barcelonai Energia Ügynökség E‐08012, Barcelona Telefon: +34/93/29148922 E‐mail: [email protected] Web: www.barcelonaenergia.cat

6.1.2. Energiahatékonysági és energiatakarékossági intézkedések, beruházások A közösségi épületek, intézmények energetikai korszerűsítése Az energiafelhasználás csökkentésének egyik legjobb lehetőségét az épületenergetikai korszerűsítés jelenti, amelyhez első lépésként az önkormányzati és közösségi intézmények energiafogyasztásának felmérésére, második lépésként azoknak az energiahatékonysági szempontokat figyelembe vevő korszerűsítésére van szükség. A részletes megoldási lehetőségeket a kézikönyv 7. „Klímatudatos építészeti megoldások” című fejezete tartalmazza, mivel ezek döntően egyedi beavatkozásként, egy‐ egy épület felújításaként jelennek meg, és nem határozhatók meg jelentős különbségek a közösségi, vagy magántulajdonú épületenergetikai korszerűsítés között. Az épületenergetikai korszerűsítések pénzügyi megtérülést csak évtizedes távlatban hoznak, azonban környezeti hatásuk a beruházás elkészültével azonnal jelentkezik. Finanszírozásukhoz központi pénzügyi konstrukciók kidolgozására, hitelgarancia rendszer kialakítására lehet szükség, illetve az EU‐támogatások is jelentős forrásokat biztosíthatnak. A beruházási döntések meghozatala során figyelembe kell venni, hogy azzal a beavatkozással érdemes kezdeni a tevékenységeket, amelyek a legkisebb költséggel a legnagyobb energiamegtakarítást eredményezik (pl. külső hőszigetelés). 117

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

A közvilágítás energiahatékonyságának javítása A közvilágítás korszerűsítése fontos lépés a települési energiahatékonyság növelése érdekében. A különböző fényforrások környezetbarát tervezési követelményeiről szóló 2005/32/EK irányelvhez tartozó, a Bizottság által elfogadott 245/2009/EK rendelet 2020‐ig mintegy 38 TWh energiamegtakarítást irányoz elő a rendelet hatálya alá tartozó termékek esetében. Ennek keretében a nem kellően hatékony izzókat és lámpatesteket fokozatosan kivonják a forgalomból, így a közvilágítási rendszerek korszerűsítése elkerülhetetlenné válik. Az energiahatékonyság javítása érdekében a közvilágítási rendszerekben használt hagyományos izzókat és lámpatesteket alacsony fogyasztású fényforrásokra (pl.: szódiumlámpák, LED lámpák), illetve az energiahatékonyság szempontjainak figyelembevételével tervezett lámpatestekre kell cserélni, amelyek lehetővé teszik a fényerő megfelelő fókuszálását, valamint minimalizálják a fényveszteséget. Auroralia‐díj A díj a LUCI (Lighting Urban Community International) szervezésében jött létre. A szervezetet 2002‐ben alapították, tagjai 4 kontinens 63 városa, valamint a városi közvilágításban jártas közösségek, egyetemek, közvilágítási szakemberek és az iparág képviselői. A franciaországi Lyonban kiosztott díjakat azoknak a városoknak adják, amelyek a fenntarthatósági szempontok mellett innovatív megoldásokkal rukkolnak elő. A jelentkezők pályázatát nemzetközi szakmai zsűri bírálja, akik a világ különböző területeiről kerülnek ki. A pályázatokat az energiafogyasztás, szén‐dioxid‐kibocsátás, a projekt összköltsége, a világítási rendszer előállításához szükséges erőforrások, szállítás, újrahasznosítás lehetősége, a koncepció eredetisége és szépsége, a lakók életminőségére gyakorolt hatása, társadalmi és kulturális hatások, egészségvédelem, az éjszakai városkép javítása, valamint a projekt más városokra gyakorolt ösztönző hatása alapján vizsgálják. 2009‐ben Berlin, Lyon és Westminster városa nyerte el e rangos kitüntetést. 2010‐ben az I. helyezett Budapest, a II. helyezett Genf, a III. helyezett a hollandiai Tilburg városa lett. Az első 6000 euróban, a második 3000 euróban, míg a harmadik helyezett 1500 euróban részesült. Elérhetőség: www.luciassociation.org

Az elmúlt években jelentős mértékben fejődött a LED‐es technológia, amelynek pozitív tulajdonságai az alacsony fogyasztás és a kimagaslóan magas – akár a 100 000 órát is elérő – élettartam. E tulajdonságok lehetővé teszik mind a villamosenergia‐hálózatra kötött, mind a napenergiát hasznosító fényforrások közvilágítási rendszerekben való gazdaságos alkalmazását. A napelemes közvilágítási lámpák telepítése meglehetősen drága, azonban működési költségük igen alacsony, ezért telepítése főként olyan területeken indokolt, ahol nincs kiépített villamosenergia‐hálózat. Brassó, a közvilágítás korszerűsítése Brassó városa Románia középső területén, az Erdélyi‐medence keleti csücskében, a Déli‐Kárpátok lábánál fekszik, lakossága majd 350 000 fő.

Brassó

Brassó önkormányzata a település energiafogyasztásának mérséklésére 2002‐ ben a közvilágítás korszerűsítésébe kezdett, amelynek során részben felújították az utcai közvilágítást, valamint egyes épületek díszkivilágítását is. A beruházás eredményeként évente hozzávetőlegesen 2 004 MWh elektromos áramot takarít meg a város, ami a korábbi energiafogyasztás körülbelül egynegyedét jelenti.

Ez hozzávetőlegesen évi 163 000 euró megtakarítást jelent a város számára, és ehhez járul még hozzá a karbantartási költségek csökkenéséből adódó évi 70 000 euró megtakarítás is. A modernizálás teljes költsége

118

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS 500 000 euró volt, amelyet teljes egészében az önkormányzat biztosított. A jelentős megtakarításokat figyelembe véve a beruházási összeg igen hamar megtérül, így a környezeti előnyök mellet jelentős gazdasági előnyökkel is bír a beruházás. Elérhetőség: Municipality of Brasov – Office for Public Lighting Telefon: +40/268/476793 E‐mail: [email protected] Web: www.brasovcity.ro

Távfűtési és távhűtési rendszerek korszerűsítése, kiépítése Az épületek hőellátása igen jelentős üvegházgáz‐ és légszennyezőanyag‐kibocsátással jár, ezért az éghajlatváltozás hatásainak megelőzése érdekében kiemelten fontos a hőellátás energiahatékonyságának javítása. Ennek egyik lehetséges megoldása a távfűtés kiépítése, illetve annak korszerűsítése lehet, mivel annak – ideális esetben – lényegesen kisebb az emissziója az egyedi fűtésnél, a megtermelt energia pedig hatékonyabban állítható elő a kapcsolt villamosenergia‐termelés keretében. A távhőellátás alkalmas arra, hogy − miközben kiviszi a hőforrást és ezzel a hő‐ és levegőszennyezést a sűrűn beépített belterületről; − be tudja fogadni az olyan nagyobb vagy kifejezetten nagy mennyiségű megújuló és hulladék energiát, amit az egyedi fogyasztók nem; − az egyedi és kis fogyasztóknál hatékonyabban tudja hasznosítani; − optimális esetben megújuló és hulladék energiahordozóval tudja kiváltani nemcsak a fűtési, de a klimatizálási energiaigényeket is. A távfűtési rendszerek azonban – jellemzően a volt szocialista országokban – igen elavultak, így jelentős veszteség keletkezhet mind a rossz szigetelésű lakásokban, mind a korszerűtlen erőművek és az infrastruktúra területén, ami jelentősen rontja e rendszerek környezeti teljesítményét és versenyképességét is. E helyzet megoldása érdekében a távfűtési rendszerek minden elemét átfogó, komplex fejlesztésre van szükség. Jelen fejezet témájába csak az erőművek és az ellátóhálózat energiahatékonyságának fokozására vonatkozó javaslatok tartoznak. A távfűtéssel ellátott lakások épületenergetikai átalakításai nem különböznek lényegesen az egyedi fűtéssel rendelkezőkétől, így azok ilyen irányú fejlesztésére vonatkozó javaslatok a Kézikönyv 7. „Klímatudatos építészeti megoldások” című fejezetben szerepelnek. A korszerűsítés során alapvető szempontnak kell lennie az energiaforrások diverzifikálásának. Ennek érdekében meg kell vizsgálni a megújuló energiaforrások felhasználásának lehetőségét (ld.: 6.1.3. A megújuló energiaforrások települési szintű hasznosítása című fejezet) is. Ez utóbbiak közül a távfűtési rendszer kialakításához a legjobb lehetőséget a szilárd biomassza és a biogáz hasznosítása adja, de olyan területeken, ahol azt a geológiai adottságok lehetővé teszik, a geotermikus energia is felhasználható. A megújuló energiaforrások alkalmazásával a külső energiaforrásoktól független, autonóm települési fűtőművek alakíthatók ki, amelyek az energiahordozók helyben történő előállítása révén javítják a helyi gazdaság versenyképességét, csökkentik a közösségi intézmények működési költségeit, valamint – ha a fűtőmű önkormányzati tulajdonban van – növelhetik a település saját bevételeit. A távfűtési rendszer infrastruktúrájának korszerűsítése során optimalizálni kell a megtermelt hőenergia elosztásának rendszerét, ügyelni kell a vezetékek lehető legjobb hatásfokú szigetelésére és az elosztóközpontok energiahatékonyságára is.

119

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS Bansko, biomassza fűtőmű Bansko városa Bulgária fővárosától, Szófiától mintegy 150 km‐re délre található, lakossága körülbelül 10 000 fő.

Bansko

Bansko városában 2005‐ben kezdtek hozzá a szilárd biomasszára – azon belül is főként erdőgazdálkodási hulladékra – alapozott távfűtési rendszer kiépítéséhez. A beruházás célja a helyi energiaforrásokra alapozott, alacsony költségigényű környezetbarát fűtési rendszer kialakítása volt.

Az első 5 MW‐os blokkot 2005‐ben adták át, 2007‐ben pedig a beruházás második ütemének eredményeként elkészült még egy 5 MW hőteljesítményű blokk. Az összességében 10 MW hőteljesítményű faapríték fűtőmű 25 privát épületet (hoteleket, lakóépületeket és egy templomot), valamint 20 önkormányzati épületet lát el hővel, beleértve az iskolákat, az óvodát, valamint a városi kórházat és a múzeumot. A beruházás igen jelentős előnyökkel járt a település számára, hiszen a hőerőmű beüzemelése óta mintegy 50%‐kal mérséklődtek az energiaköltségek, és 50%‐kal csökkent a károsanyag‐kibocsátás. Évente több mint 4 500 t szén‐ dioxidot, 1 300 t metánt, 1 700 t nitrogén‐oxidot, és több mint 1 600 t kén‐dioxidot sikerült megtakarítani, ami igen jelentős eredménynek tekinthető. Elérhetőség: Pro EcoEnergia Ltd. BG‐1000, Sofia Telefon: +359/02/9898950 E‐mail: office@ecoenergia‐bg.eu Web: www.ecoenergia‐bg.eu/content/en

Kapcsolt hő‐ és villamosenergia‐termelés Mivel a teljes energiarendszer átalakítása megújuló energiára még elérhetetlen, különösen fontos a meglevő erőművek és eddig alkalmazott energiaforrások hatékonyabb, takarékosabb felhasználása. Igen jelentős előrelépés érhető el az üvegházgáz‐kibocsátás csökkentésében ezen a módon is. A távfűtés energiahatékonyságát és versenyképességét nagyban növeli a modern kogenerációs erőművek használata. E technológia lényege, hogy az erőművek egyszerre állítanak elő villamos energiát és hőt, így annak a hőnek, amely hagyományos villamosenergia‐termelés esetén hulladék hőként jelentkezik, körülbelül a 2/3‐át még hasznosítani lehet. Ez azt eredményezi, hogy az ilyen berendezések hatásfoka kiemelkedően magas, 80‐85% körüli (35‐40% villamos, 45‐50% termikus hatásfok). A kogenerációs rendszer kialakítására ugyanakkor bármely, a hőtermelésben használható energiaforrás alkalmas, tehát megújuló energiaforrásokkal is működtethető. A megtermelt hőenergia gőz vagy meleg víz formájában jelenik meg. Ezt sokkal nehezebb nagy távolságokra szállítani, mint a villamos energiát, ezért a kogenerációs erőművek elsősorban lokális hőigények (épületek fűtése, hűtése, technológiai fűtés, vízmelegítés, távhőszolgáltatás stb.) kielégítésére alkalmasak Ahhoz, hogy ezeket a berendezéseket gazdaságosan lehessen üzemeltetetni, fontos, hogy legyenek a környezetükben megfelelő hőigénnyel rendelkező létesítmények. A kogenerációs rendszerek magas hatásfoka csak abban az esetben érhető el, ha a megtermelt hőenergia is felhasználásra kerül, ami fűtési idényben könnyen megoldható, azonban a nyári időszakban nem feltétlenül biztosított. Erre jelentenek megoldást az ún. trigenerációs rendszerek, amelyek a megtermelt hő segítségével, abszorpciós technológiával alkalmasak a hűtési igények kielégítésére, valamint a levegő nedvességtartalmának csökkentésére is. E rendszer alkalmazásával akár távhűtési hálózat is kialakítható, azonban ez leginkább csak új építésű, eleve távhűtésre tervezett

120

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

épületekben oldható meg költséghatékony módon, egyéb esetben igen magas a hálózatba bevont épületek fűtési, illetve hűtési rendszerének átalakítási költsége. Az erőművek korszerűsítése többnyire meghaladja egy település vagy települési szövetség anyagi lehetőségeit. Azonban a távfűtés olyan szorosan kapcsolódik a városüzemeltetéshez, hogy az ilyen fejlesztésekben az önkormányzat kiemelt jelentőségű partner, még akkor is, ha a beruházást az állam vagy magáncég végzi. Ezért az önkormányzatnak is fontos kezdeményező szerepe lehet egy ilyen fejlesztésben, javasolhatja az erőmű tulajdonosa vagy az állam felé a korszerűsítést, lehetőségei szerint partnerként vehet részt ilyen pályázatokban. Timelkam, kogenerációs erőmű Timelkam Felső‐Ausztriában az Attersee‐től északra található kisváros, lakosságszáma nem éri el a 6 000 főt. A felső‐ausztriai Timelkam városa jelentős energetikai központnak tekinthető, hiszen több erőmű is működik a városban, amelyek az egész tartomány villamos energia‐ellátásában fontos szerepet játszanak amellett, hogy Timelkam városa számára biztosítják a távfűtést. Az elmúlt években az energiahatékonyság növelése, valamint a károsanyag‐ és üvegházgáz‐ kibocsátás csökkentése érdekében jelentős beruházásokat hajtottak végre. Ennek keretében a korábbi, 47 éve működő széntüzelésű erőművet felváltották egy korszerű földgáztüzelésű, kombinált ciklusú kogenerációs erőművel. Bár nem megújuló energiára épült, mégis klímavédelmi szempontból jelentős előnye, hogy egy igen elavult széntüzelésű erőmű újjáépítésével valósult meg, példát mutatva ezzel az elavult technika korszerűsítésében rejlő lehetőségekre. Timelkam

A projekt eredményeként kialakított új létesítmény elektromos teljesítménye 405 MW, évente 2400 GWh áramot állít elő, amely 700 000 háztartás szükségleteit tudja fedezni. Helyi szinten azonban ennél lényegesen nagyobb eredmény, hogy az erőmű szolgáltatja a városi távfűtési rendszer számára a hőenergiát. Az erőmű hőteljesítménye kb. 100 MW, az évente előállított hőmennyiség pedig eléri a 140 GWh‐t. Környezeti szempontból igen előnyös, hogy az előző széntüzelésű erőmű kiváltásával jelentősen nőtt az erőmű hatásfoka (59%‐os), és az egy kilowattóra elektromos áramra jutó CO2‐kibocsátás kétharmadával visszaesett. Emellett a gáztüzelésű erőműveknek mind a kén és nitrogén‐oxid, mind pedig a szálló por (PM 10) kibocsátása lényegesen alacsonyabb, mint a hagyományos széntüzelésű erőműveké. Elérhetőség: Energie AG Oberösterreich Kraftwerke GmbH Telefon: +43/05/90000 Email: [email protected] Web: www.energieag.at

6.1.3. A megújuló energiaforrások települési szintű hasznosítása A megújuló energiaforrások alatt azokat az energiaforrásokat értjük, amelyeknek a rendelkezésre álló mennyisége folyamatosan megújul, illetve újratermelődik. Megkülönböztethetőek a feltétel nélkül és feltételesen megújuló energiaforrások. Előbbi kategóriába azok tartoznak, amelyek korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, ilyen a geotermikus, a nap‐, a szél‐ és a vízenergia. A feltételesen megújuló energiaforrásokhoz– amelyek újratermelődése emberi beavatkozást kíván – pedig a biomassza, a hulladék és a hidrogén sorolható. A megújuló energiaforrások felhasználása az Európai Unióban folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedben. 2008‐ban az Eurostat adatai alapján az összes megújuló energiatermelés meghaladta az 148 millió toe 121

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

(kőolajegyenérték‐tonna) mennyiséget, ami több mint másfélszerese az 1998‐as értéknek és meghaladja az EU27 teljes energiatermelésének 17,5%‐át. A legmagasabb részesedéssel (69%) a megújulókon belül a biomassza és a hulladék alapú energiatermelés rendelkezett, ezt követte a vízenergia 19%‐kal és a szélenergia 7%‐kal. A legalacsonyabb részesedéssel a geotermikus (4%) és a napenergia (1%) rendelkezett. Az Európai Energiapolitika (COM/2007/1) 2007‐ben került elfogadásra, az ebben megfogalmazott prioritások és cselekvési területek alapvetően három központi alapelv megvalósítását tűzik ki célul, nevezetesen a fenntartható fejlődés megvalósítását, valamint a versenyképesség és az ellátásbiztonság fokozását. E célok elérését nagyban elősegíti a megújuló energiaforrás felhasználásának növelése a helyi gazdaság ösztönzése, a szennyezőanyag‐kibocsátás mérséklése és az energiaimport csökkentése révén. Az energiastratégia része az úgynevezett 20‐20‐20‐as szabály, vagyis annak vállalása, hogy az EU 2020‐ig 20%‐kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, 20%‐ra növeli a megújuló energiaforrások részarányát a végső energiafelhasználáson belül, valamint 20%‐kal javítja az energiahatékonyságot. E célkitűzések teljesítését szolgálja a 2009‐ben elfogadott megújuló energia irányelv (2009/28). A megújuló energia irányelvben megfogalmazott cselekvési irányok döntően nemzeti szintű cselekvést, intézkedéseket igényelnek, amelyeket a nemzeti cselekvési tervben kell meghatározni, azonban települési szinten, helyi intézkedésekkel is jelentős eredmények érhetők el, főként az engedélyeztetési eljárások egyszerűsítésével, a tudástranszfer elősegítésével, valamint a konkrét beruházásokban való aktív részvétellel, illetve azok ösztönzésével. Alapvetés, hogy nem az egyedi, szigetszerű felhasználásra kell törekedni, hanem az egyes megújuló energiaforrásokat komplex módon, úgynevezett „energia mixet” képezve, rendszerben kell alkalmazni. Ezáltal az időjárási körülményeknek, illetve az adott energiaforrás sajátosságainak kevésbé kitett, stabil energetikai rendszer alakítható ki. Kisebb léptékben – kis‐ és középvárosok esetén – célként jelentkezhet egy autonóm energetikai rendszer kialakítása is, amely megszüntetné e települések külső energiafüggését, valamint lehetőséget biztosít a helyi gazdaság ösztönzésére, versenyképességének javítására, továbbá szociális célok megvalósítására. E rendszerek létrehozására (is) kiválóan alkalmas a megújuló energiaforrások komplex, rendszerben történő hasznosítása. Güssing/Németújvár, autonóm helyi energetikai rendszer kialakítása Güssing Ausztria délkeleti részén, a németújvári járásban, a magyar határhoz közel fekszik. Lakosainak száma kb. 4000. A projekt célja a helyi gazdaság fejlesztése volt a fosszilis energiahordozóktól való függetlenedés, munkahelyteremtés és versenyképesség növelése érdekében. 1988‐ban Güssing térsége az egyik legszegényebb kistérség volt Ausztriában. Ennek oka a térség kedvezőtlen fekvése, a nagyobb ipari üzemek hiánya és a munkahelyek alacsony száma volt. A település egy 1989‐ben született döntés értelmében megcélozta a fosszilis tüzelőanyagoktól való teljes függetlenedést. Ennek eredményeként a következő években optimalizálták a település épületeinek energiafelhasználását, amely következtében 50%‐os energiamegtakarítást könyvelhetett el a város, és több megújuló energiára alapozott fűtőművet és erőművet építettek. A projekt keretében a következő létesítmények épültek meg a kistérségben: − távfűtőmű Güssingben, amely faanyagot éget el, a keletkezett hő által a központ fűtőkazánjában vizet melegítenek fel, amelyet aztán jól szigetelt vezetékeken a felhasználókhoz juttatnak, − kogenerációs biomassza erőmű Güssingben, amely innovatív faelgázosításos technológiával elektromosságot és hőt termel, − fotovoltaikus szolárberendezés Güssingben, − biogáz‐berendezés Stremben, amely növényi anyagokból (kukorica, lóhere, fű) állít elő termikus és elektromos energiát, − több mint 20 további biomassza‐távfűtőmű a kistérségben. Güssing

122

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS A projekt eredménye egy autonóm helyi energetikai rendszer. A güssingi energiatermelő üzemek a város hő‐ és áramigényét a háztartásokra és a közintézményekre vonatkoztatva jelenleg 100 %‐ban lefedik. A Megújuló Energiák Európai Központja egy nemzetközileg elismert szervezet, mely fenntartható regionális energiaellátási koncepciókat dolgoz ki. Güssing egy fontos kutatási központtá vált, mely a fa elgázosítási technológiájára helyezte a hangsúlyt. A projekt számos elemét részben az Európai Unió finanszírozta. A komplex helyi energiagazdálkodási projekt hatásaként a kistérségben nőtt a munkahelyek és a vállalkozások száma. Csak Güssingben 50 új vállalkozás, valamint 1000 új munkahely jött létre a projekt kezdete óta, ami nagyrészt a stabil, kiszámítható, a világpiaci áraknál olcsóbb energiaszolgáltatásnak köszönhető. A számos újonnan létrejött munkahely javította a térség munkaerő‐megtartó képességét, csökkent a korábban igen magas (70%‐os) ingázási ráta. A döntően helyi mezőgazdasági és erdészeti alapanyagokat felhasználó energetikai létesítmények a helyben megtermelt alapanyagokat részesíti előnyben, így ezekben az ágazatokban is születtek új munkahelyek, a régebbiek pedig stabilabbá váltak. Ezen kívül megélénkült a konferencia‐ és ökoturizmus is, mivel sokan kíváncsiak a jó példára. A mezőgazdasági növények termesztésénél és az erdészeti tevékenység során is hangsúlyos szempont a fenntarthatóság, a növényeket nem monokultúrában termesztik, így a talaj képes regenerálódni, továbbá figyelnek a faállomány megfelelő megújulására is. Elérhetőség: Europäisches Zentrum für Erneuerbare Energie GmbH A‐7540 Güssing, Europastraße 1 Phone: +43 3322 9010 85020 E‐mail: office@eee‐info.net Web: www.eee‐info.net

A megújuló energiaforrások települési energiagazdálkodási rendszerbe történő beépítése, vagy autonóm helyi energetikai rendszer kialakítása megfelelő előkészítést igényel. Részletes, az összes lehetséges megújuló energiaforrásra kiterjedő potenciálvizsgálat szükséges, amely feltárja, mely energiaforrások esetén mekkora a várható energiatermelés mértéke, és milyen feltételek mellett elégíthetők ki a felmerült igények. Ennek eredményeit felhasználva kell kialakítani egy komplex, több lábon álló, a klímavédelem, a fenntarthatóság, az energiahatékonyság és az ellátásbiztonság szempontjait is figyelembe vevő helyi energiagazdálkodási rendszert, amely elősegíti a település gazdasági versenyképességének javítását, az energiaszegénység csökkentését és a klímavédelmet is. Napenergia A napenergia hasznosítására leginkább alkalmas területek a Földközi‐tenger medencéjében, valamint az Ibériai‐ és a Balkán‐félszigeten találhatóak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a középső és északi területek ne lennének alkalmasak a napenergia hasznosítására, hiszen a legészakibb területeket – norvég és skót partvidék – leszámítva az egy négyzetméterre jutó napenergia mennyisége meghaladja az 1000 kWh‐t, így megállapítható, hogy a napenergia‐hasznosító rendszerek alkalmazása az Európai Unió területének túlnyomó részén lehetséges. Különösen igaz ez a magasabb hatásfokú napkollektoros rendszerekre, de az 1 kW‐os csúcsteljesítményű fotovoltaikus rendszerekkel is több, mint 750 kWh elektromos áram termelhető évente az EU nagy részén. A napenergia‐hasznosítás mértéke folyamatosan növekszik az Európai Unióban, ennek ellenére az Eurostat adatbázisa szerint az összes megújuló energiatermelésen belüli részesedése 2008‐ban alig haladta meg az 1%‐ot. Elterjedését gátolják a magas kiépítési költségek és a – különösen a fotovoltaikus rendszerekre jellemző – meglehetősen alacsony hatásfok. E tényezők kompenzálására az EU tagállamaiban a 2001/77/EK irányelv alapján különböző támogatási rendszereket alkalmaznak, amelyek közül a közvetlen ártámogatási rendszer – villamosenergia‐termelés esetén – és a beruházási támogatások alkalmazása a leggyakoribb ösztönzési forma.

123

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

A napenergia hasznosítása történhet passzív vagy aktív módon is. A passzív napenergia‐hasznosítás lényege, hogy külön kiegészítő berendezések, gépek, eszközök nélkül, csupán a megfelelő építészeti tájolás és árnyékolás, a hatékony épületszigetelés, illetve megfelelő szerkezeti építőanyagok alkalmazásával a lehető legnagyobb mértékben hasznosítható a rendelkezésre álló napenergia mennyisége, ezáltal csökkenthető az energiafelhasználás, növelhető az energiahatékonyság. A passzív napenergia‐hasznosítás főként az épületek energiahatékonyságának javítását segíti elő, de például a megfelelő tájolás alkalmazásával az aktív rendszerek hatékonysága is növelhető. Az aktív napenergia‐hasznosítás kategóriájába tartoznak azok a felhasználási módozatok, amelyek közvetetten (pl.: napkollektor, naperőmű) vagy közvetlenül (pl.: napelem) hasznosítják a napsugárzás energiáját. Legelterjedtebb a napkollektoros hőtermelés, amely egy‐egy lakóház vagy középület fűtési és használati melegvíz‐szükségletét képes biztosítani, illetve a napelemes villamosenergia‐termelés, amely főként kisberendezések üzemeltetésére alkalmas. Mindkét megoldás kiválóan alkalmas a kis léptékű, decentralizált és helyi energiatermelésre, így a települési energetika rendszerében való alkalmazásra is.

16. ábra: A globális besugárzás és a fotovoltaikus napenergia‐potenciál mértéke Európában (forrás: http://sunbird.jrc.it/pvgis) A napkollektoros hőtermelés lényege, hogy a napsugárzás felmelegíti a napkollektorokban keringő folyadékot, amely átadja a hőt az épület fűtési és melegvíz‐rendszerének. Ez a megoldás főként az épületek energiahatékonyságának növelésére alkalmas. A napkollektorok telepítésére szigetszerűen van lehetőség egy‐egy épület energetikai korszerűsítése céljából, kiépítése relatíve – a hagyományos

124

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

energiahordozókon alapuló fűtéshez képest – drága, azonban működtetése igen kedvező és az ilyen rendszerek várható élettartama magas, ami elősegíti a beruházás megtérülését. A települési energetikai rendszerben fontos szerepe lehet a közösségi, illetve önkormányzati tulajdonú épületek energiahatékonyságának javítása révén. A közintézmények napkollektorokkal való felszerelése mint az energiatudatos településmenedzsment eszköze jó példaként szolgálhat a lakosság, vagy más beruházók számára, ezáltal elősegítheti ezen megoldás széles körű elterjedését. A fotovoltaikus energiatermelés során a napsugárzás, illetve a fény energiáját a napelemek félvezető anyaga közvetlenül villamos energiává alakítja. A napelemek hatásfoka még meglehetősen alacsony és telepítésük igen költséges, az Európai Unió több országában is kialakított kötelező áram átvételi rendszernek köszönhetően azonban hosszú távon így is megtérülhet. A napelemes erőművek szigetszerű, vagy hálózati termelésre is alkalmasak, így hasznos részét képezhetik a települési energetikai rendszernek. Szigetszerű használatban egy‐egy épület villamosenergia‐szükségletét fedezheti, míg a hálózatra termelve részét képezheti az országos, vagy akár a helyi villamosenergia‐ hálózatnak. A napelemek termelése jóval kiszámíthatóbb a szélerőművekénél, mivel a napsugárzás mennyisége a szélsebességhez képest kevésbé ingadozik, így könnyebb a napelemes erőművek integrálása a villamosenergia‐hálózatba. A napelemek alkalmazása városi, települési környezetben nagyon előnyös, mivel rengeteg a szabad tetőfelület, amelyek kiválóan alkalmasak a napelemek telepítésére. A napelemek egyedi felhasználása is számos előnnyel járhat, mivel villamos energiával láthatnak el egyedi, kis fogyasztású gépeket, berendezéseket (pl.: a közvilágítási lámpákat, vagy a közlekedési infrastruktúra alacsony energiafelhasználású egyéb eszközeit). A termikus naperőművek a napenergiát hővé alakítják, majd annak segítségével általában elektromos áramot termelnek. A napenergiát hővé alakító erőművek jellemzően koncentrálják (pl.: parabolatükrökkel vagy napkövető tükörrendszerrel) a napenergiát és igen magas hőfokon működnek. Ez a megoldás kevésbé alkalmas a helyi, decentralizált villamosenergia‐termelésre, mivel a kiépítése igen magas költségekkel jár, nagy a helyigénye, technikailag igen bonyolult és az energiatermelés mértéke sem illeszkedik e kis léptékű rendszerekhez. Meg kell jegyezni azonban, hogy egy termikus naperőmű képes fedezni akár egy teljes kisváros villamosenergia‐szükségletét is. Ulm, napenergia‐hasznosítás Ulm Németország déli részén, Baden‐Württemberg tartományban fekszik, lakosságszáma meghaladja a 120 000 főt. Ulm

A Nap kifogyhatatlan és tiszta energiát biztosít, éppen ezért a megújuló energiaforrások közül a dél‐németországi Ulm városában a vízenergia és biomassza mellett a napenergiát is hasznosítják. Ulm és Neu‐Ulm 1995‐ben közösen alapította meg a Solarstiftung Ulm/Neo‐Ulm alapítványt, amelynek célja a megújuló energiaforrás‐felhasználás keretfeltételeinek javítása a régióban. A szervezet szolgáltatásai közé tartozik a tanácsadás, az információszolgáltatás, az érintettek összefogása és projektek kezdeményezése. A napenergiát hasznosító rendszerek és a környezettudatosság elterjedését nagyban elősegíti a városi tanács határozata, amely szerint minden olyan középületen, ahol a tető alkalmas a napenergia hasznosítására, kötelező napelemek, illetve napkollektorok telepítése, vagy pedig ingyenesen a lakosság rendelkezésére kell bocsátani a felületet napenergiát hasznosító berendezések telepítése céljából. A megújuló energiaforrások – köztük a napenergia – széles körű és nagyarányú hasznosítását segíti elő az is, hogy a városi közműszolgáltató (SWU Stadtwerke Ulm /Neu‐Ulm

125

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS GmbH) felügyelőbizottságának döntése értelmében Ulmban 2020‐ra minden ipari üzemet és háztartást 100%‐ ban megújuló energiaforrások felhasználásával termelt villamos energiával kell ellátni. E célok teljesülésének elősegítésére a szabályozási politika és a beruházások támogatása mellett népszerűsítési kampányokat és tájékoztató programokat is szerveznek a Solarstiftung Ulm/Neo‐Ulm bevonásával. Az alapítvány, a városi tanács és a városi közműszolgáltató együttműködésének, illetve az ennek keretében megvalósuló tevékenységének köszönhetően Ulmban a napkollektorok felülete 2010‐re elérte a 15000 m2‐t, így az egy lakosra jutó napkollektor‐felület 0,13 m2, ami kimagasló értéknek számít. A napkollektorok mellett a fotovoltaikus alkalmazás is igen elterjedt, a napelemek beépített teljesítménye összesen majdnem 13 ezer kW. Napelemes rendszert eddig mintegy 30 középületre – főként iskolaépületekre és sportlétesítményekre – telepítettek. Elérhetőség: Solarstiftung Ulm/Neu‐Ulm , D‐89073, Ulm Telefon: +49/731/1616080

Szélenergia A szélenergia hasznosítására Európa tengerparti területein nyílik a legjobb lehetőség, azonban a domborzati és meteorológia viszonyok függvényében a kontinens belső területei is jó feltételeket kínálhatnak a szélenergia termelésére. Az EUROSTAT adatai szerint az Európai Unió teljes szélenergia‐ termelése 1998‐óta a tízszeresére emelkedett, így 2008‐ban meghaladta a 10 000 toe‐t. A legnagyobb termelők Németország és Spanyolország, az EU teljes szélenergia‐termelésének több mint 60%‐át adják. 2004 óta a 10 újonnan csatlakozott ország növekedési üteme jóval magasabb a régebbi tagországokénál, a legnagyobb mértékben – csaknem hússzorosára – Csehországban, Magyarországon és Észtországban bővült a szélenergia‐termelés, ami részben az Európai Unió energiapolitikájának és támogatási rendszerének, valamint a kötelező átvételi rendszer kialakításának köszönhető. A szélenergia‐hasznosítás egyik legjelentősebb problémája, hogy a szélsebesség időben nagyon változó lehet, viszonylag állandó szélsebességre csak a tengerpartokon lehet számítani. További probléma a szélirány gyakori váltakozása is. Annak ellenére, hogy a szélerőművek alkalmazkodnak a mindenkori szélirányhoz, olyan területeken, ahol nagyon változó a szélirány, kevésbé érdemes – hagyományos vízszintes tengelyű – szélerőműveket telepíteni, még ha a szélsebesség megfelelő is. A szélerőművek telepítése során a 75‐100 m‐es magasságra jellemző, nem pedig a felszíni szélviszonyok a mérvadóak. A szélerőmű telepítése előtt készülő alapos helyzetelemzés, illetve hatástanulmány keretében a szélviszonyok mellett a villamosenergia‐hálózat tulajdonságait is vizsgálni kell, ugyanis a jelentős teljesítményingadozásokat e hálózatok a megfelelő ellensúlyok (pl.: szivattyús‐tározós vízerőmű, vagy gázmotoros erőmű, esetleg hidrogén alapú rendszerek) nélkül igen nehezen, vagy egyáltalán nem tudják kiegyensúlyozni. A települési energetikában igen jól hasznosítható új szélerőmű típus lehet a szélfokozóval ellátott alacsony – akár mindössze 3 m – magasságú, függőleges tengelyű szélmű. Ennek fő előnye, hogy bármely irányú szelet hasznosítani tud, valamint szélfokozói 9‐25‐szörös szélenergia‐növekedést tudnak elérni, így a kihasználtsága akár 60‐80% közötti is lehet. A települési alkalmazását elősegíti, hogy szinte tetszőleges helyre telepíthető, magánszemélyek, közösségek, társasházak (panelházak, lakótelepek) részére is megfelelő megoldást kínál a biztonságos áramellátás biztosítására. A szélenergia egyik lehetséges hasznosítási módja, hogy a szél mozgási energiáját szélkerekek alkalmazásával közvetlenül valamilyen gép (pl.: szivattyú) meghajtására használjuk fel. Az egyedi megoldásként alkalmazott szélkerekek által megtermelt energiának a települési energetikában kiegészítő szerepe lehet, előnye, hogy elektromosáram‐felhasználást vált ki, legyen szó akár közintézményről, akár lakóházakról. Ennél jóval elterjedtebb, és a települési energetikai rendszerekben jobban alkalmazható megoldást jelentenek a szélerőművek, illetve a több szélerőműből álló úgynevezett szélerőmű‐parkok, amelyek a szél mozgási energiáját villamos energiává alakítják. A szélerőművek jellemző teljesítménye napjainkban 1‐2 MW között található, de vannak 3 MW‐os vagy annál nagyobb teljesítményű erőművek is. A szélerőművek kiválóan alkalmasak 126

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

az önálló települési energetikai hálózat ellátására, de termelhetnek a regionális, vagy országos hálózatba is, amely – ha biztosítottak a feltételek – megoldhatja az ingadozó termelés problematikáját. Amennyiben a település önálló energetikai hálózat kiépítésére törekszik, a szélerőműveket komplex módon, más – lehetőleg megújuló – energiaforrásokkal együtt alkalmazhatja, amelyek biztosítják a rendszer kiegyensúlyozottságát és az ellátásbiztonságot. Watchfield, Westmill Wind Farm projekt Watchfield a délkelet‐angliai Oxfordshire megyében található valamivel több, mint 2000 lakosú település. Watchfield

A Westmill Szövetkezet, amelynek taglétszáma jelenleg 2347 fő, 2004‐ben alakult meg azzal a céllal, hogy biztosítsa a helyi közösség zöld energiával való ellátását. Ennek megvalósítására a szövetkezet elhatározta, hogy felépít egy 5 turbinából álló szélfarmot a dél‐angliai Watchfield településtől fél mérföldre. A munkálatokat 2007‐ben kezdték, 2008‐ra pedig a szélerőmű‐farm készen állt a használatra. A 25 éves élettartamú turbinák felépítésének 7,5 millió fontos költségét bankhitelekből, gyűjtésekből és a tagok hozzájárulásából finanszírozták, a szélfarm 100%‐ban a tagok tulajdonát képezi. A generátorok 49 méter magasak, lapátjaik hossza 31 méter. A lapátok 3 m/s sebességű szélnél kezdenek forogni, túl nagy sebességnél – 25 m/s felett – viszont leállnak, hogy elkerüljék a károsodást. Az egyes turbinák teljesítménye 1,3 MW, így a farm beépített teljesítménye összesen 6,5 MW. A szélerőmű‐ farm 2500 átlagos lakás áramellátását biztosítja, és évi 5000 tonna CO2‐ot takarít meg. Elérhetőség: Westmill Wind Farm Szövetkezet Telefon: 01229 821028 E‐mail: [email protected] Web: www.westmill.coop/westmill_home.asp

Geotermikus energia A geotermikus energiatermelés aránya az Európai Unió teljes megújuló energiatermeléséből mindössze 3,5%, ami a napenergia‐hasznosítás után a második legkisebb részesedést jelenti. Ez részben a megfelelő földtani adottságok hiányának, részben a magas építési költségeknek, részben a bonyolult technológiának köszönhető. Az Európai Unión belül Olaszországban a legjelentősebb a geotermikus energia hasznosítása, de kiváló adottságokkal rendelkezik Magyarország is – bár itt még a hasznosítás kevésbé elterjedt – a földtani adottságoknak, a magas geotermikus gradiensnek köszönhetően. A geotermikus energia hasznosításának alapvetően két megoldása különíthető el. A hőszivattyús földhő hasznosítás lényege, hogy az alacsonyabb hőmérsékletű környezetből hőt von ki és azt magasabb hőmérsékletű helyre szállítja. Ez a megoldás egy‐egy épület fűtési és melegvíz‐igényeinek kielégítésére alkalmas, kizárólag hőtermelést szolgál. A geotermikus energia azonban nagyobb léptékben is felhasználható, amennyiben a földtani adottságok lehetővé teszik az energetikai hasznosításra alkalmas termálvíz kitermelését. Ennek hasznosítására alkalmasak a geotermikus erőművek, amelyek egy település távhőellátását, vagy kapcsoltan hő‐ és villamosenergia‐termelését is szolgálhatják. A geotermikus rendszer kiépítésének további előnye, hogy turisztikai (pl.: termálfürdő) és mezőgazdasági (pl.: fóliasátras növénytermesztés) alkalmazásokkal is kiegészíthető a maradványhő hasznosítása céljából. Ez esetben egy komplex, a település egészének gazdaságát befolyásoló, fejlesztő komplex rendszer alakítható ki, amely csökkenti a helyi energiaköltségeket, növeli a turisztikai bevételeket és a mezőgazdaság versenyképességét.

127

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS Hódmezővásárhely, geotermikus távfűtési rendszer Hódmezővásárhely Magyarországon a Dél‐Alföldön található, népessége meghaladja a 47 000 főt. Magyarországon a Dél‐alföldi régió rendkívül jó adottságokkal rendelkezik a geotermikus energia hasznosításában. Ennek kiaknázására épült meg a hódmezővásárhelyi geotermikus közműrendszer, amelynek célja a fosszilis energiahordozók kiváltása, az emisszió és a távfűtési költségek csökkentése. A geotermikus közműrendszer lényege, hogy hőenergia és a használati melegvíz‐ ellátás biztosítására a föld felszíne alá telepített szigetelt távvezetéki hálózat Hódmezővásárhely négy önálló, sziget üzemű távhőrendszerrel ellátott lakótelepét, közintézményeit, strandfürdőjét és fedett uszodáját köti össze. Hódmezővásárhely

A használati meleg víz (HMV) ellátó rendszer alapját két darab 1 300 m talpmélységű kút jelenti. A kutakból kinyert jó minőségű termálvíz – a gáztalanítást követően – nyomásfokozó szivattyúk és mintegy 4 200 m szigetelt távvezeték közvetítésével jut el a majd 2 800 távfűtött lakásba, 10 közintézménybe (közte a városi kórházba), valamint a sportuszodába. A rendszer évente mintegy 170 000 m3 használati meleg vizet (23 TJ/év gáz kiváltást eredményezve) állít elő, amely mennyiség töredéke a kutak kapacitásának. A HMV rendszer használt vize nem sajtolható vissza a föld alá, a városi szennyvíztárolóba kerül. A geotermikus fűtési rendszert három 2 000 m alatti talpmélységű termelőkút és két visszasajtoló termálkút szolgálja. A kinyert 80‐88oC hőmérsékletű termálvíz a 6 500 m hosszúságú szigetelt távvezeték hálózattal „sorba kapcsolt” távfűtőművekbe kerül, és biztosítja egyrészt a HMV rendszer cirkulációs hőveszteségének teljes pótlását, másrészt döntő részt vállalnak a fűtési hőenergia szükségletek kielégítésében is. A termálkörök végpontjai a városi strandfürdő területén vannak, ahol az egyik ideérkező kör 40‐45oC hőmérsékletű, többször lefűtött közege a strandfürdő nyitott 50 m‐es úszómedence vizének 27oC‐os hőfoktartását biztosítja egy lemezes hőcserélőn keresztül, majd a 27‐ o 30 C‐os termálvíz az itt telepített 1 700 m talpmélységű visszasajtoló kútban nyer elhelyezést. A másik ideérkező kör biztosítja a fedett uszoda hőigényét (3,2 MW) és az uszoda körüli járdák jégmentesítését, ezután pedig a II‐es számú, szintén 1 700 m mélységű kútba kerül visszatáplálásra. A teljes fűtési rendszer évente 110‐120 TJ mennyiségű hőenergiával járul hozzá a város hőigényéhez. A projekt mind környezetvédelmi, mind gazdaságossági szempontból igen előnyösnek tekinthető, hiszen évi 4‐4,5 millió m3 földgáz elégetése vált feleslegessé. A beruházás eredményeként jelentősen csökkentek a hőenergia‐előállítás költségei, a használati melegvíz‐ előállítás szűkített önköltsége 15‐20%‐a, a fűtési hőenergia‐előállítás szűkített önköltsége pedig – visszasajtolással együtt is – 30‐35%‐a a hagyományos földgáz alapúnak. A fentieken túlmenően pedig jelentősen nőtt a település energiabiztonsága is, hiszen egy importfüggetlen, helyi, folyamatosan rendelkezésre álló energiaforrást használnak fel. A továbbiakban a város célul tűzte ki a távfűtési rendszer teljes energiaigényének geotermikus energiával történő kielégítését, valamint a rendszer további bővítését.

128

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS Elérhetőség: HVSZ Zrt Távfűtési Szolgáltatás H‐6800, Hódmezővásárhely Telefon: +36/62/530930 E‐mail: [email protected]; [email protected] Web: www.hvszrt.hu/tavfutes/index.php; www.termalenergia.hu

Problémaként merül fel a geotermikus rendszerek kiépítésével kapcsolatban az igen alapos előkészítést igénylő és bonyolult kivitelezés, a magas építési költségek, valamint a szabályozási korlátok. Erős korlátozó tényező, hogy a kitermelt termálvizet vissza kell sajtolni a földtani rétegekbe, és biztosítani kell, hogy az ne szennyeződhessen. Ez értelemszerűen nem vonatkozik a fürdő célú felhasználásra, hiszen abban az esetben nem biztosítható a szennyeződések kizárása, azonban itt is nehézséget jelent, hogy a termálvizek nagy sótartalma és a felszíni vizeknél magasabb hőmérséklete károsíthatja az élővilágot, ezért a környezetvédelmi szempontokat különös körültekintéssel kell figyelembe venni. Vízenergia Az EU teljes megújuló energiatermelésének majd 20%‐át adó vízenergia‐termelésben nem mutatható jelentős bővülés az elmúlt években, azonban a kisvízerőművek használata elterjedőben van. Ezek alkalmazása megoldást jelenthet a települési energiagazdálkodásban is, hiszen egy településen rendszerint sem a megfelelő adottságok, sem a szükséges erőforrások nem állnak rendelkezésre nagy vízerőmű létesítéséhez, ráadásul ezek nem felelnek meg a kis léptékű decentralizált energiatermelés kívánalmainak sem. A kis‐ (100 kW – 25 MW) és törpe vízerőművek (100 kW alatti) vízgazdálkodási és energetikai célokat egyaránt szolgálhatnak, környezeti hatásuk általában nem jelentős. A kis teljesítmények miatt jelentőségük az országos, illetve regionális villamosenergia‐termelésben nem nagy, de a helyi energiaellátásban nagyon hasznosak lehetnek. További előnyük, hogy a kialakításuk nem igényli nagy tározók kialakítását, sok helyen a korábban malmok meghajtására használt csatornák megújítása, átalakítása lehetőséget ad a telepítésükre. A települési energiagazdálkodási rendszerben – amennyiben a település rendelkezik megfelelő adottságokkal – a vízenergia hasznosítása jó alternatívának tekinthető, mivel az ily módon előállított energia termelése viszonylag állandó, és jól kiegyenlíthető vele a más megújuló energiaforrásokból származó, az időjárás függvényében erősen ingadozó termelés, így használata elősegíti az ellátásbiztonság megvalósulását. A vízerőművek felhasználhatóak az energiatárolás környezetbarát megoldására is szivattyús‐tározós erőmű kialakításával. A tározó feltöltésére – a fenntarthatóság és a klímavédelem céljainak teljesülése érdekében – lehetőség szerint valamely másik megújuló forrásból származó energia alkalmazása ajánlott. München, kisvízerőművek München, Bajorország fővárosa Németország lakosságszáma meghaladja az 1 300 000 főt. München

déli

részén

fekszik,

Münchenben a kedvező adottságokat kihasználva a XIX. század végén épült fel az első vízi erőmű. Jelenleg hat ilyen létesítmény található a várost átszelő Isar folyón, valamint további 6 darab – a müncheni közműszolgáltatóhoz tartozó – vízi erőmű található a város környezetében, amelyek együttes beépített kapacitása 119,3 MW. A legújabb vízi erőmű a „Praterkraftwerk”, amelynek kivitelezése 2009 tavaszán indult, átadására pedig 2010 nyarán került sor.

129

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS Az erőmű a városi közszolgáltató vállalat és egy magántulajdonban lévő cég által alapított Praterkraftwerk GmbH beruházásában valósult meg. A beruházás során egy már meglévő duzzasztóművet egészítettek ki egy turbinával, illetve az ehhez kapcsolódó műtárgyakkal, amelyeket teljes egészében a felszín alatt helyeztek el, így nem rombolja a városképet a város igen frekventált területén elhelyezett erőmű. Az új, 2,5 MW csúcsteljesítményű erőmű évente 10 millió kWh elektromos áramot állít elő, amely 3500‐4000 háztartás ellátására elegendő, és körülbelül évi 4500 t CO2‐ot takarít meg. Ezáltal a városban működő vízi erőművek beépített kapacitása összesen 10,9 MW‐ra emelkedett, ami évente 55,1 millió kWh elektromos áram termelését teszi lehetővé, biztosítva ezzel több, mint 20 ezer háztartás ellátását. Elérhetőség: Praterkraftwerk GmbH D‐80336, München Telefon: +49/89/890668‐21 E‐mail: [email protected] Web: www.praterkraftwerk.de

São Miguel, hullámenergia hasznosítása A São Miguel sziget a Portugáliához tartozó Azori‐szigetek legnagyobbika. A sziget 759 km2 területű, közel 140 ezer lakossal, akiknek 1/3‐a a szigetvilág legnagyobb városában, Ponta Delgadaban él. Sao Miguel

Az Azori‐szigeteken nagy kihívást jelent az energiaellátás biztosítása. A portugál kormány és más szakértői szervezetek egy új erőforrás felhasználására tettek sikeres kísérletet São Miguel szigetén, amely nem más, mint a hullámok energiája. Az új környezetbarát erőművet Portugália legmagasabb hegycsúcsa, a Montanha do Pico szomszédságában kezdték felépíteni. 1999‐ben fejezték be a munkálatokat, melyekben több vállalat is részt vett a Superior Técnico Intézet irányítása alatt. Az erőmű működési elve alapvetően egyszerű. A parton megtörő hullámok felhajtó ereje mozgásba hozza az épület belsejében lévő szerkezeteket és energiát fejleszt egy turbina segítségével. 2003‐ban a Pico Hullámenergia Központ (nevét a Pico hegyről kapta) csapata készen állt az erőmű működésbe helyezésére. 2005. szeptember‐november és 2006 júniusa óta rendszeresen tesztelték, hogy felfedjék a rendszer technikai akadályait. A Hullámenergia Központnak szüksége volt némi technikai változtatásra. Ezek elvégzése után a Pico 7000 kWh energia termelésére lett képes. A megtermelt energia elegendő São Miguel városainak vagy még más szigeteknek is. A projekt megmutatja, hogyan használjuk az alternatív energiaforrásokat úgy, ahogy azt előtte nem is gondoltuk volna. Elérhetőség: Wave Energy Centre Av. Manuela da Maia 36, R/C Dto. 1000‐201 Lisbon, Portugal Web: www.wavec.org, www.pico‐owc.net Email: [email protected]

130

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

A szilárd biomassza hasznosítása A szilárd biomassza manapság a legjelentősebb megújuló energiaforrásnak tekinthető, az EU teljes megújuló energiatermelésének több mint 63%‐át adja. Rendelkezésre álló potenciálját a fenntartható módon előállítható alapanyag mennyisége határozza meg, ami szoros összefüggésben áll egy terület mezőgazdasági potenciáljával. A szilárd biomassza a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás vagy a faipar melléktermékeként, hulladékaként, továbbá erre a célra termesztett energianövényként áll rendelkezésre, de ide sorolható – és a többi szilárd biomassza fajtához hasonlóan hasznosítható – a települési szilárd hulladék is. Az erdészeti és mezőgazdasági alapanyagok felhasználása esetén alapvető szempontnak kell lennie, hogy az energetikai hasznosítás nem károsíthatja és nem veszélyeztetheti sem a természeti környezetet, sem pedig a biztonságos élelmiszertermelést, illetve ‐ellátást. Ebből következik, hogy energetikai növénytermesztés (energiafű, energiaerdő) csak olyan területeken javasolt, ahol a gyengébb minőségű talaj nem teszi lehetővé a megfelelő színvonalú élelmiszernövény termelését, továbbá nem érintkezik kiemelt természetvédelmi oltalom alatt álló területtel. Az energetikai hasznosítás szempontjából a legideálisabb biomassza‐források a mezőgazdasági termelés melléktermékei és hulladékai. A szilárd biomasszára alapozott decentralizált energiatermelésnek számos előnye van. Biztosíthatja egy település vagy térség megfelelő, biztonságos és költséghatékony energiaellátását, a hozzá kapcsolódó mezőgazdasági és erdészeti tevékenység révén jelentősen javíthatja – különösen a rurális és mezőgazdasági térségekben – a helyi gazdaság versenyképességét, és elősegíti a munkahelyteremtést, ami támogatja az elmaradott térségek felzárkóztatását. A szilárd biomassza hasznosítható közvetlenül égetéssel hőenergia‐termelésre, valamint közvetve is kémiai átalakítás után. Ebben az esetben alkohollá erjesztéssel (bioetanol), vagy növényi olajok észterezésével (biodízel) gépjármű hajtóanyag, anaerob fermentálással pedig biogáz állítható elő. A szilárd biomassza hasznosítása a települési energiagazdálkodási rendszerekben leginkább hőenergia, vagy a kapcsolt hő‐ és villamosenergia‐termelés révén javasolt. Erre a célra a szilárd biomassza – akár előkezelés nélkül, vagy pelletálással – közvetlenül vagy fermentálás után biogáz formájában is alkalmas. A szilárd biomassza elsősorban épületek egyedi fűtésére alkalmas, létrehozhatók azonban erre alapozva önálló települési fűtőművek is, amelyek modern kogenerációs rendszerben kialakítva villamosenergia‐termelésre is alkalmasak. A távfűtési rendszer kialakításával létrehozható egy önálló, helyi energiagazdálkodási rendszer, amely kisebb települések esetén a teljes fűtési igény kiszolgálására alkalmas lehet, de számos példa mutatja, hogy akár kizárólag a közösségi intézmények hőellátására is érdemes kialakítani egy ilyen rendszert. Lubań, biomassza fűtőmű Lubań Lengyelország déli részén található 22 000 lakosú kisváros. Lubán

Lubań 1997‐ben kezdett hozzá távfűtési rendszerének korszerűsítéséhez, amelynek célja a széntüzelésű kazánok okozta légköri szennyezés és a város energiafelhasználásának csökkentése, valamint egy új, környezetbarát, szalmatüzelésű hőtermelési rendszer bevezetése volt. A beruházás öt évet vett igénybe, első szakasza 1997 és 1999 között, második szakasza pedig 2000 és 2001 között zajlott.

Az első szakaszban felszámoltak 7 darab széntüzelésű kazánt, és kialakítottak 7 új hőcserélő központot, valamint a hálózati csatlakozásokat. Korszerűsítettek továbbá 28, korábban már meglévő hőcserélőt is. Kiépítésre került egy 1 MW hőteljesítményű szalmatüzelésű kazán, valamint az ehhez kapcsolódó infrastruktúra (pl.: szalmatároló) is. A beruházás második szakaszában további kazánokkal bővítették a rendszert, ennek során két új, egyenként 3,5 MW‐os kazán került beüzemelésre, és fejlesztették a fűtőmű

131

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS kiszolgáló infrastruktúráját és a szalma előkészítését szolgáló gépparkot is. A három szalmatüzelésű kazán beépített teljesítménye együttesen 8 MW, hatásfokuk pedig 84%‐os. A beruházás teljes költsége 1 608 275 euró volt, amelyből 43%‐ot az EkoFundusz Alapítvány finanszírozott adományként, további 20%‐ot pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Alap (WFOŚiGW) biztosított hitel formájában a projekt megvalósulásához. A projekt eredményeként a hőszolgáltatás ára kontrollálható és stabil lett. A hőszolgáltatásból származó bevétel átlagosan évi 7 millió PLN. Jelentős eredménynek tekinthető, hogy a szénfelhasználás a beruházás végére a felére csökkent, ami jelentősen csökkentette a károsanyag‐ és üvegházgáz‐ kibocsátást. A távfűtőmű által termelt hőenergia biztosítja a fűtést a lakosság 60%‐a számára. Elérhetőség: PEC Lubań Sp. z. o. o. Telefon: +48/75/7224379 E‐mail: [email protected] Web: http://energy‐bestpractice.eu/eng/lengy/main_pl_luban.html

Biogáz A biogáz‐hasznosítás mértéke az Európai Unióban a teljes megújuló energiatermelés valamivel több, mint 5%‐át teszi ki, amivel megelőzi a nap‐ és geotermikus energiatermelést is, jelentősége nagyságrendileg a szélenergia‐termeléssel egyezik meg. A biogáz előállítása biológiai hulladékok fermentálásával, rothasztásával történik, amelynek alapanyaga lehet szinte bármilyen biológiailag bontható szerves anyag. Leggyakrabban a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek melléktermékeit, illetve hulladékait, valamint szennyvíziszapot használnak fel a biogáz előállításához. A települési energiagazdálkodási rendszerekben főként a különböző kommunális szolgáltatók (szennyvíztelep, hulladékkezelő, kertészet) melléktermékei és hulladékai képezhetik a biogáz‐gyártás alapját, de a jelentős mezőgazdasági termeléssel rendelkező területeken a város környékéről származó mezőgazdasági hulladékok és melléktermékek is hasznosíthatóak. A fermentálás során keletkezett biogáz közvetlenül is felhasználható épületek egyedi fűtésére, távfűtésre, vagy kogenerációs erőművek fűtőanyagaként, de a biogáz további kezelésével biometán is előállítható, amely gépjárművek hajtóanyagaként, vagy közvetlenül a gázhálózatba táplálva is hasznosítható. A települési energiagazdálkodási rendszerekben – a szilárd biomasszához hasonlóan – a biogáz kogenerációs hő‐ és villamosenergia‐termelő erőművekben való felhasználása a legelőnyösebb. E megoldás meghatározó részét képezheti egy autonóm települési energetikai rendszernek azáltal, hogy stabil és kiszámítható módon biztosítja a villamosenergia‐termelés mellet a település hő‐ és használati melegvíz‐igényeinek a kielégítését is. Kisebb léptékben alkalmazható a települési kommunális szolgáltatók energiahatékonyságának csökkentésére, önálló energiaellátásra. Ezáltal csökkenthetők a szolgáltatók működési költségei és ezzel párhuzamosan a lakosság közüzemi terhei.

132

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS Athén, szennyvíziszapból felszabaduló biogáz hasznosítása Athén Görögország fővárosa, lakosságszáma az agglomerációval együtt meghaladja a 3 500 000 főt. A görög főváros, Athén partjától 1500 méterre, Psyttaleia szigetén található Európa legnagyobb szennyvíztisztító telepe, amely 1994‐ben kezdte meg működését, és jelenleg napi 750 000 m3 szennyvizet kezel. A létesítmény Athén megakadályozta ugyan a szennyvíz tengerbe való bekerülését, de nem nyújtott megfelelő alternatívát a szennyvíziszap kezelésére. E helyzet megoldására 2007. június 1‐jén kezdte meg működését az iszapkezelő telep, amely biztosítja a szennyvíziszap ártalmatlanítását, hasznosítását. A szennyvízkezelő telepen belül az Európai Unió támogatásával kiépítésre került egy biogáz tüzelésű kogenerációs erőmű is, amely a szennyvíziszapból felszabaduló biogázt használja elektromos áram és hő termelésére. Az erőmű éves szinten 64 GWh elektromos áramot termel, amely egyrészt fedezi a szennyvíztelep energiaigényét, a többletenergia pedig betáplálásra kerül az elektromos hálózatba. Az elektromos áram mellett a folyamat során hő is keletkezik, amelyet a szennyvíziszap kezeléséhez, a fermentációs tartályok fűtéséhez használnak. A létesítmény hatékonyságát és hasznosságát több adat is igazolja. Az erőmű üzembe helyezése óta a metánkibocsátás napi 20 000 Nm3‐ről 0,2 Nm3‐re, a szénhidrogén‐kibocsátás 120 Nm3‐ről 0,2 Nm3‐re csökkent, továbbá sikerült a szén‐ monoxid‐kibocsátást 650 mg/m3, a nitrogén‐oxid‐kibocsátást pedig 500 mg/m3 alatt tartani. A biogáz erőmű az Európai Unió társfinanszírozásával valósult meg, teljes költségvetése 11 113 720 euro volt, amelyhez az önrészt az Athéni Víz‐ és Szennyvízkezelő Vállalat biztosította. További információk: Szervezet neve: EYDAP‐Akrokeramos Keratsiniou Kontaktszemély: Moraitis I. Tel: +30/210/7495834

Hidrogén alapú energiatermelés A hidrogén nagy mennyiségben található a Földön, azonban önállóan nem, csak vegyületeiben fordul elő (pl.: víz, metán), amelyekből – energiafelhasználás mellett – különféle eljárásokkal (pl.: elektrolízis, földgáz‐reformálás, szénelgázosítás) állítható elő. A legelterjedtebb előállítási módja a földgáz‐ reformálás, amely során metánból állítják elő a hidrogént, ez esetben viszont melléktermékként nagy mennyiségű CO2 is keletkezik, ami nehezen összeegyeztethető a mitigációs célkitűzésekkel, így e lehetőségekkel jelen kiadvány nem foglalkozik. A szénhidrogénekből történő előállítás további hátránya, hogy az így nyert hidrogén elégetésével, vagy üzemanyagcellákban történő alkalmazásával nagy mennyiségű „új” – azaz a légkörben addig nem jelen lévő – vízgőz keletkezik, ami szintén üvegházhatású gáz, és a koncentrációja emelkedésének hatásai még nem pontosan ismertek. A hidrogén másik elterjedt előállítási módja az elektrolízis, amely során villamosenergia‐felhasználás mellett a vízmolekulát hidrogénre és oxigénre bontják. Ez az eljárás csak abban az esetben felel meg a klímavédelmi szempontoknak, ha a felhasznált villamos energia megújuló energiaforrásból származik. Az így előállított hidrogén kiválóan alkalmas az ún. völgyidőszakban termelt „fölösleges” villamos energia tárolására. A völgyidőszak jelenti azt a napszakot, amikor az energiafogyasztás a legalacsonyabb. Az ebben az időszakban a kevésbé rugalmasan változtatható teljesítményű erőművek által termelt energia problémát jelenthetne az elektromos hálózat számára. A tárolt energia égetéssel, vagy üzemanyagcella segítségével csúcsidőszakban gyorsan és rugalmasan ismét kinyerhető. A hidrogén széles körben felhasználható például közlekedési járművek üzemanyagaként (ld.: 5. „Klímabarát városi közlekedés” c. fejezet), vagy a települési energetikában a megújuló

133

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

energiatermelésből származó – az időjárás, vagy más tényezők függvényében – ingadozó villamosenergia‐termelés kiegyenlítésére, valamint az atomerőművek úgynevezett völgyidőszaki energiatermelésének a lekötésére. A hidrogén kapcsolt (pl.: szél‐hidrogén, vagy nap‐hidrogén) erőművekben növeli a megújuló energiatermelés hatékonyságát, megbízhatóságát és tervezhetőségét, így megkönnyíti a megújuló energiaforrásokból származó energiának az országos, vagy regionális villamosenergia‐hálózatba táplálását, illetve megteremti a lehetőségét az autonóm, helyi villamosenergia‐ellátás kialakításának. Utsira, kombinált szél‐hidrogén rendszer kialakítása Utsira

Utsira település az azonos nevű szigeten található, 18 kilométerre Norvégia déli partjaitól, lakosságszáma mindössze 212 fő.

A szigeten kísérleti jelleggel 2003 és 2004 között a Norsk Hydro norvég energiavállalat és a német szélturbina gyártó társaság, az Enercon közösen felépített egy szél‐hidrogén rendszert, amely 2004/2005 tele óta működik. A rendszer a település 10 háztartását látja el elektromos energiával, tehát igen kis léptékű, ugyanakkor nagyobb méretben is működőképes, és megoldást jelenthet az egyes megújuló energiaforrások (nap és szél) esetén jelentkező, erősen ingadozó energiatermelés kiegyenlítésre, az energia tárolására. A szél‐hidrogén rendszer előnye a klasszikus szélerőművekkel szemben, hogy a nagyobb szelek idején megtermelt többletenergia nem vész el, hanem hidrogén előállítására fordítódik. A rendszer részei a következők: szélturbina, akkumulátor, lendkerék, hidrogéntartály, elektrolizáló készülék, egy hálózati összekötő állomás, valamint egy energiakiegyenlítő szerkezet és az üzemanyagcella. A rendszer lényege, hogy a szélturbinák erősebb széljárás esetén több energiát termelnek, mint amennyire a településnek szüksége van. A fennmaradó áramtöbbletet ezután a rendszer víz elektrolizálására, tehát hidrogén előállításra fordítja, vagy – amennyiben hidrogén előállítására sincs már szükség – akkor betáplálja az országos elektromos hálózatba. Az előállított hidrogént magas nyomáson gáztartályban tárolják. Amikor a szél sebessége nem megfelelő – alacsony vagy túlságosan magas – és a szélturbinák nem termelnek kellő mennyiségű villamos energiát, akkor a tárolt hidrogénből üzemanyagcella segítségével villamos energiát állítanak elő. Elérhetőség: Hydro Oil & Energy – Utsira Project Kjřrbovn 16. N‐1337, Sandvika Telefon: +47/22/538100 Web: www.hydro.com

Megújuló energiaforrások (RES) – Bajnokok Ligája A nemzeti RES bajnokságokból és helyi önkormányzatokból álló RES Bajnokok Ligája azt tűzte ki célul, hogy motiválja és bátorítsa a lakosok egymás közti és határon átnyúló eszmecseréjét és információáramlását. A projekt 2008 szeptemberében indult, hogy népszerűsítse a napenergia hasznosítását. Azóta minden évben megrendezésre kerül a Champions League az Európai Unió 7 országában. A projekt célja, hogy megtalálják a legaktívabb napenergiát használó európai településeket. Minden nagyváros, város és falu népessége – egészen a néhány lakosútól a milliósig bezárólag – csatlakozhat a versenyhez. Minden évben az a nyertes település, ahol a legnagyobb napenergia‐ rendszer (napkollektor és napelem) jut egy lakosra. A verseny győztesét három mutató alapján választják ki: 1.: a napkollektorok teljes területe a településen, m2 2.: a napelemek teljes kapacitása a településen, kWh 3.: az előző két adat egy lakosra jutó értéke

134

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS A rangsor alapja egy egyszerű arány: a beépített teljesítmény (vagy terület)/lakosság. Az energiatermelés három technológiájából két megújuló energiaforrás (napenergia, biomassza) indulhat a versenyen: − napenergia kategória: o fotovoltaikus napenergia; o termikus napenergia −

tűzifa kategória: o közösségi fűtési rendszerek és kazánok (hő) Az Európa‐bajnokság ünnepségét minden évben megtartják, többé‐kevésbé a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjével egy időben. A 2010‐es európai bajnokok, méret szerint: Csoport Általános rangsor: minden méret Kisvárosok: 5000–20000 lakos Közepes városok: 20 000–100 000 lakos Nagyvárosok: több mint 100 000 lakos

Európa‐bajnokok 1. Prato‐allo‐Stelvio (Olaszország) 2. Schalkham (Németország) 3. Hostětín (Csehország) 1. Nowa Dęba (Lengyelország) 2. Bansko (Bulgária) 3. Montdidier (Franciaország) 1. Neckarsulm (Németország) 2. Orosháza (Magyarország) 3. Litoměřice (Csehország) 1. Ulm (Németország) 2. Grenoble (Franciaország) 3. (méltányosságból): Częstochowa (Lengyelország) 3. (méltányosságból): Plzeň (Csehország)

A RES Bajnokok Ligája tagjai részt vesznek a verseny továbbfejlesztésében, új ötletekkel és a hozzá tartozó szabályok kialakításával és alkalmazásával. Elérhetőség: E‐mail: contact@res‐league.eu Web: www.res‐league.eu

A legelterjedtebb megújuló energia‐hasznosítási formák, mint a szél‐, a fotovoltaikus energia vagy az hibridmeghajtású autók otthoni feltöltésének tömeges elterjedése az általánosan elterjedt elektromos hálózati rendszerekkel nem érhető el. Annak érdekében, hogy az egyes felhasználók gyorsan változó energia előállítását vagy ‐felhasználását megfelelő módon szabályozni tudjuk, valós idejű adatokra támaszkodó intelligens rendszerek alkalmazására van szükség. Az intelligens hálózat az energia fogyasztó és ellátó közötti kétirányú digitális kommunikáción alapul. Ez teszi lehetővé az előállítás és felhasználás precíz összehangolását. Az Európai Technológia Platform Intelligens Hálózatok úgy határozza meg az intelligens hálózat fogalmát, mint olyan elektromos hálózat, amely képes integrálni az összes résztvevő szokásait és igényeit – áramfejlesztők, fogyasztók, és azok, amelyek mindkettőben részt vesznek – a hatékonyan szállított, fenntartható, gazdaságos és biztonságos elektromos ellátás biztosítása érdekében. Ez nem egy új hálózati rendszer, hanem a meglévő továbbfejlesztése. Az intelligens hálózat tartalmaz egy monitoring rendszert, részletesen és folyamatosan nyomon követi a hálózat energiaáramlását. Ez a rendszer sokkal hatékonyabban képes integrálni a megújuló energiát, mint a hagyományos rendszer. Mikor az energia a legolcsóbb, a felhasználó engedélyezheti az intelligens hálózatnak a szükséges otthoni berendezések bekapcsolását, míg a csúcsidőszakban lekapcsolja azokat, hogy csökkentse a felhasználást. Ez segít energiát megtakarítani, csökkenti a költségeket és növeli az ellátás megbízhatóságát és az átláthatóságát. Az intelligens hálózat ideális esetben országos hálózati rendszer, de lokális szinten (pl. városok) is működtethető. A világ legnagyobb rendszere Olaszországban működik, és mintegy 27 millió fogyasztót foglal magában. Az Egyesült Királyságban az Energia és Klímaváltozás Hivatal bejelentette, hogy 2020‐ ig minden háztartásban kiépíti a mérőrendszert. Az Európai Unió annak érdekében, hogy elérhetővé 135

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

és versenyképessé tegye az alacsony ÜHG‐kibocsátású technológiák alkalmazását, megalkotta az Európai Stratégiai Energiatechnológiai Tervet (SET‐Plan). Ennek része az Intelligens Városok Kezdeményezés, amely az intelligens rendszerek kiépítését is támogatja. 6.2.

ADAPTÁCIÓS LEHETŐSÉGEK A TELEPÜLÉSI ENERGETIKÁBAN

Egy térség, illetve település adaptációs képességeinek javítása alatt az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodóképességének növelését, erősítését értjük. Az éghajlatváltozás hatásai térben igen változóak lehetnek, így helyi adottságok függvénye, hogy egy adott településnek milyen típusú és milyen mértékű változásokra kell felkészülnie. A települési energiastratégia kidolgozása során, illetve annak megalapozó vizsgálataiban fel kell mérni, hogy mik a települést érintő várható hatások. Ezek mentén alakíthatóak ki a települési energiagazdálkodási rendszer adaptációs intézkedései. Az adaptációs lehetőségek köre lényegesen szűkebb, mint a mitigációs beavatkozásoké, hiszen az energetikai rendszerek esetén főként az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó intézkedések a jellemzőek, amelyek a mitigációt erősítik. Az ilyen intézkedések azonban javíthatják egy település adaptációs képességét is. Ilyen az autonóm települési energiagazdálkodási rendszerek kialakítása, amely a helyi gazdaság versenyképességének a javítása, illetve megerősítése révén, valamint a külső tényezőktől való függés csökkentésével javítja egy térség vagy település adaptációs képességét. Az éghajlatváltozás hatásaként várhatóan gyakoribbá válnak és hevesebbek, valamint hosszabbak lehetnek a különféle időjárási haváriahelyzetek, amelyek komoly problémákat okozhatnak az energetikai ellátórendszerekben, különösen az elektromos távvezetékekben. Meg kell vizsgálni, hogy az adott területen milyen extrém időjárási helyzetekre kell számítani, majd ennek megfelelően fel kell készíteni, illetve korszerűsíteni kell az energiaellátó rendszereket. Az energiafogyasztás – főként a nyári hőhullámok idején – a felmelegedéssel párhuzamosan várhatóan jelentősen nőni fog, ezért az energiafogyasztás növekedésének mérséklése, illetve a megváltozott időjárási és éghajlati feltételekhez való alkalmazkodás elősegítése érdekében javasolt a településrendezési tervek és a helyi építési szabályozás felülvizsgálata, amely során figyelemmel kell lenni a passzív energiahasznosítás és ‐megtakarítás ösztönzésére. Az alkalmazkodást nagyban elősegítheti az utcahálózat és az épületek tájolásának optimalizálása, a zöldtetők alkalmazása, valamint szélvédő fasorok telepítése is. Ezen intézkedésekkel csökkenthető az egyes épületek energiaigénye, ezáltal pedig a település teljes energiafogyasztása, illetve a települési energetikai rendszer terhelése is. Megfigyelhető, hogy a tartósan meleg nyári időszakok esetén a klímaberendezések fokozott elterjedése miatt jelentősen nő a nyári energiafogyasztás. A klímaváltozás hatásaként várhatóan melegebbé váló nyári időszakok, valamint az egyre melegebb és tartósabb hőhullámok idején az energetikai rendszerek terhelése rendkívül magas lehet. Ezért a komolyabb meghibásodások elkerülése, valamint az energiaellátás biztonságának megőrzése érdekében javasolt az energiatermelő rendszerek felkészítése a nyári energiafogyasztási maximumok megfelelő kielégítésére. Szintén főleg nyári időszakokban az extrém szélerősségek, viharok, villámok miatt megoldás lehet – különösen a városi szélcsatornákban – az elektromos légkábelek kiváltása földkábelekkel. Téli időszakokban a fagykárosodás miatti légvezeték‐szakadások is elkerülhetők a földkábelek alkalmazásával.

136

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK – – – –

– – – – – – – –

A megújuló energiaforrások részarányának növelése (nap‐, szél‐, víz‐, geotermikus energia, biogáz, szilárd biomassza hasznosítás, hidrogén alapú energiatermelés). A települési energiagazdálkodás klímatudatos átalakítása az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése révén. Az energiahatékonyság és az energiatakarékosság növelése (közvilágítás, intézmények energetikai korszerűsítése). A települési energiatermelő és ‐ellátó rendszerek hatékonyságának javítása, átalakítása, szabályozása a várhatóan gyakoribbá váló szélsőséges időjárási helyzetekkel szembeni sérülékenység csökkentése érdekében. Energiatudatos településmenedzsment‐rendszer kialakítása. Energiastratégia kidolgozása. Energiatudatos településrendezés és helyi építési szabályozás kialakítása. Az energiatudatos működtetést szolgáló helyi szabályozási politika átalakítása. Pénzügyi ösztönzők rendszerének kialakítása (helyi adó‐ és illetékrendszer átalakítása, „zöld közbeszerzési rendszer” kialakítása, települési „klímaalap” létrehozása). Kisebb és középvárosok esetében autonóm települési energetikai rendszer kialakítása. Passzív energiahasznosítás és ‐megtakarítás ösztönzése. Megújuló és hulladék energián alapuló távhőszolgáltatás megvalósítása.

137

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

7. KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK Az épületenergetika az Európai Unió energia‐ és klímapolitikájának egyik fő prioritási területe. Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2002/91. számú európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2010/31 irányelv (Energy Performance of Buildings Directive – EPBD) többek között előírja, hogy 2020 után (közintézmények esetében 2018 után) csak közel nulla energiafelhasználású épületek épülhetnek. Szintén kötelező előírás, hogy 2012‐től nem támogatható olyan új építés, vagy felújítás, amely nem teljesíti – a Bizottság által később meghatározott – költségoptimum szerint számolt minimumkövetelményeket. Az energia‐végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv a tagállamoknak 2020‐ig kitekintő Energiahatékonysági Cselekvési Terv kidolgozását írja elő és fő szektorként az épületeket, a közlekedést és a közületeket jelöli meg. A közösségi klíma‐ és energiapolitika 2020‐ig 20%‐os energiamegtakarítási és 20%‐os megújulós részarány növekedési célt fogalmazott meg EU szinten. Magyarország felmentést kapott a 20%‐os cél alól, és mindössze 13%‐ot kell elérni 2020‐ig. Lényeges, hogy az Európai Tanács 2009. november 17‐i állásfoglalásában leszögezte, hogy a fejlett ipari országoknak 2050‐re 80%‐kal kell csökkenteniük üvegházhatású gázkibocsátásaikat. E dekarbonizációs folyamatnak a fő pillére az épületekhez kapcsolódó energiafelhasználás és vele együtt történő CO2‐kibocsátás jelentős csökkentése. A fenntartható, klímabarát stratégiák és megoldások nemcsak az energetikára vonatkoznak, hanem a vízgazdálkodásra és a zöldépítészeti eszközökre (zöldtetők, zöldhomlokzatok) is. 7.1.

ÉPÜLETEINK FOSSZILIS ENERGIAFOGYASZTÁSA

Az épületek energiafelhasználása erősen éghajlatfüggő. Európa északi részén értelemszerűen inkább télen, a Mediterráneumban inkább nyáron van nagyobb szükség az ideális belső hőmérséklet biztosítására. Európa legnagyobb, központi területe a mérsékelt és kontinentális éghajlati területek határvidékén terül el. Ennek következtében a hőmérséklet nyári és téli szélsőértékei igen magasak, így mind a fűtésre, mind a hűtésre, illetve napvédelemre hangsúlyt kell fektetni az épületek tervezése során. A tradicionális épületek jól kiforrott formáikkal és anyaghasználatukkal Európa minden régiójában jól alkalmazkodtak a helyi klímához, igaz, a mainál lényegesen alacsonyabb komfortfokozaton. A modern építészet és a mai életmód azonban sok esetben elszakadt a helyi klimatikus adottságoktól, és a modern ember – korábbi koroknál lényegesen magasabb szintű – hőkomfort igényét egyre bonyolultabb gépészeti eszközökkel elégíti ki. A gépészeti berendezések üzemeltetése azonban energiafogyasztással jár, ami a fosszilis energiahordozók gyors kiapadásához vezet és a – CO2‐kibocsátás által – jelentős mértékben hat a globális éghajlatváltozásra. A természeti és az épített környezet viszonyában jelentős változások történtek az elmúlt évszázad során. Az igényszint, az egyéni fogyasztás növekedése, valamint az emberiség létszámának növekedése összességében hatványozott környezetterhelést eredményezett, aminek jelentős része kapcsolódik az épített környezet létesítéséhez és fenntartásához. 7‐800 éve az épületek még csak szerkezetből álltak, és tartósak voltak. A XX. század elejétől az épületeken belül a gyorsan avuló szakipar és épületgépészet aránya túlnyomóvá vált. Ez megköveteli a ciklikus felújítást, modernizációt. A technológiai fejlődési folyamat fő iránya látszólag a magas technológia – a high tech – az intelligens épületek irányába halad, azonban közben ellenkező irányú folyamatok is elindultak, melyekben a cél a gépészet, a technológia minimalizálása, a passzív és

138

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

természetközeli eszközök, a szelíd technológia, vagy low tech előnyben részesítése. Az intelligens épület, az épületautomatizálás bizonyos esetekben elkerülhetetlen, de minél bonyolultabb egy rendszer, annál sérülékenyebb. A passzív építészeti megoldások – passzív fűtés‐hűtés‐szellőzés, természetes megvilágítás stb. – lehetővé teszik, hogy az épületek alapfunkcióikat áramszünet és elektronikai zavarok esetén is betöltsék. A „fenntartható fejlődés” kifejezés még egy növekedésorientált gazdasághoz kötődött. Ezt később felváltotta a „környezet fenntarthatósága” fogalom, és a növekedés helyett a minőségi változás követelménye. Ennek megfelelően eljárt az idő az energiaigény prognosztizálása során megszokott egyenletes kapacitásnövelés felett, mivel a források korlátosak, és a legnagyobb hangsúlyt az energiahatékonyság kapja.

17. ábra: Épületek költségeinek alakulása (forrás: Czerny J.)

költség

Annuitás

Életciklus költség

A lakóépületek legnagyobb energiaköltségét ma még a fűtés jelenti. A lakó‐ és középületek fűtése Magyarországon a CO2‐kibocsátás 32%‐át adja (www.fenntarthato.hu)! Az emelkedő nyári átlaghőmérséklet és az egyre nagyobb szélsőségek miatt a korábban légkondicionálással ellátott magas igényszintű épületek – szállodák, irodaházak, színházak – mellett más épülettípusoknál – lakóházaknál is – a megfelelő napvédelem helyett tömegével szerelték fel a hűtőberendezéseket. Ezt a kérdést – bár egyre nagyobb Beruházási költségek jelentőségű – még statisztikai adatok Éves fenntartási költségek sem kezelik önállóan. Egyes Felújítási, modernizálási Diszkontált jelenérték lakóházaknál és valamennyi korszerű és karbantartási költségek irodaépület esetében a hűtési energiaköltség meghaladja a fűtését, illetve a hűtési igény a mértékadó a gépészeti tervezés során. A klasszikus hűtőberendezések elektromos Hasznos élettartam árammal üzemelnek, így primer‐ energiaigényük igen magas, és mivel az áram jelentős részét még gáz‐ és szénerőművekben termelik meg, ezek CO2eq‐kibocsátása meghaladhatja a 18. ábra: Épületek életciklus költség elemzése (forrás: Czerny J.) fűtésre használt gáz vagy szilárd tüzelőanyag kibocsátását. Az energiafelhasználás és környezetterhelés vizsgálatakor fontos, hogy ne csupán az épületek használata során fellépő fogyasztást, hanem azok teljes életciklusát vizsgáljuk. Az életciklus elemzés (Life Cycle Assessment – LCA) során az építéstől az üzemeltetésen és a szükséges karbantartásokon keresztül egészen az épület bontásáig bezárólag számítjuk a környezetterhelést. Az épületek létesítésére elhasznált, beépített energia mértékét az építőanyagok gyártásakor és helyszínre szállításakor ráfordított energia adja. Egy fenntartható települési stratégia, vagy szabályozási terv meghatározhatja az új építés esetén elérendő maximum beépített energiatartalmat. Előnyt kell élvezzenek a helyi, természetes és újrahasznosított építőanyagok. A meglévő, rossz minőségű épületek fenntartása ugyanakkor lényegesen magasabb energiaigénnyel jár, mint az anyagok előállítására és az építésre fordított energia.

139

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

19. ábra: Egy hagyományos és egy ökoház összes energiaigénye (forrás: www.foek.hu. Medgyasszay P.)

Az LCA‐elemzésekkel az ÉMI és a BME foglalkozik. A beépített energiatartalom maximált követelményértéke (400 kWh/m2) Magyarországon a galgahévízi ökofalu szabályozási előírásai közt szerepel. Az épületek fenntarthatósága nemcsak a környezeti fenntarthatóságot jelenti, hanem a gazdasági fenntarthatóságot is. Az életciklusban való gondolkodás az épület teljes környezetterhelését veszi tekintetbe, beleértve a bontás utáni hasznosítást. A költségelemzés a teljes életciklus valamennyi költségét – építés, működtetés, ciklikus felújítás, modernizálás, bontás – előre, mai jelenértéken kiszámítja. Így még a beruházás megkezdése előtt kép nyerhető arról, hogy − az épületet megépítése után a használó képes‐e fenntartani, − az energiahatékonysági, megújuló energiával kapcsolatos többletráfordítások megtérülési ideje mennyi, − mennyivel csökkentik ezek az eszközök az életciklus‐költségeket, azaz mennyivel kerülne többe a működtetés, ha ezekre nem fordítunk költséget. E számítás a nemzetgazdaság és a környezeti állapot szempontjából létkérdés, mivel ez a tartósság és teljes körű fenntarthatóság elérésének eszköze. E költségszámítás lassan bevonul az ingatlanfejlesztők, létesítmény‐fenntartók eszköztárába, és várható, hogy be fog kerülni a közbeszerzés követelményei közé, majd onnan átterjed az általános építőipari praxisba. Bontott és építkezésből kimaradt építőanyag börze A Független Ökológiai Központ a magyarországi környezeti nevelés és szemléletformálás egyik fontos szereplője a civil szférában. Meghatározó tevékenységi köre a fenntartható építés támogatása, a Fenntarthato.hu portálon mutatja be épület‐ szerkezetek, épületek és települések tervezésének, építésének és működtetésének környezetkímélő módjait. Ehhez kapcsolódó egyik ötletes és jól bevált szolgáltatása a 2003‐ban indult nemsitt.hu építőanyag‐börze. A honlap fő célja a takarékosság és újrahasznosítás támogatása az építőiparban: a bontott vagy építkezésből kimaradt anyagok hasznosításával kevesebb új építőanyagot kell előállítani, nem kell a hulladékot elhelyezni, ezzel csökkenthetjük a környezet terhelését és jelentős energiát is megtakaríthatunk, például a tégla újrahasznosításával. Az oldalon ingyen helyezhető el hirdetés, bontásból származó újrahasznosítható vagy építkezés során kimaradt építőanyagokról, akár eladásról vagy cseréről van szó. Az ingyenes megjelenéssel a kis értékű vagy kis

140

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK mennyiségű építőanyag is meghirdetésre kerülhet, így a takarékos megoldások mindenki számára hozzáférhetőek. Az oldal létrehozását támogatta a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium KAC kerete, majd 2011 nyarán a Vidékfejlesztési Minisztérium Zöld Forrás keretének támogatásával újult meg. Az úttörő szolgáltatás sikerét bizonyítja, hogy több hasonló kezdeményezés is felvállalt hasonló szolgáltatást azóta, és a nemsitt.hu forgalma manapság is jelentős. Elérhetőség: Független Ökológiai Központ Alapítvány Budapest 1035, Miklós tér 1. E‐mail: [email protected] Web: www.nemsitt.hu; www.fenntarthato.hu, www.foek.hu

Oostende, építésügyi tanácsadás és kölcsönök Oostende városa Belgium északnyugati részén, a tengerparton fekszik. Lakosságszáma kb. 70 000 fő. Oostende

Az EOS (Energy Saving Oostende) nevű szervezetet Oostende városa hozta létre azzal a céllal, hogy csökkentse a magánszemélyek és szervezetek energiakiadásait. Ennek elérésére a szervezet ingyenes tanácsadást és kedvező feltételekkel kölcsönt is nyújt.

Az EOS szakértői évente 700 háztartást vizsgálnak meg, hogy felmérjék a házak állapotát energiagazdálkodási szempontból. Minden háztartás kap egy ingyenes ajándékcsomagot, amely hasznos, energiagazdaságos termékeket tartalmaz. A szakemberek javaslatokat is adnak, hogy miként lehetne csökkenteni az épület energiafogyasztását. A tanácsok megvalósítása később természetesen költséges lesz, ezért a szervezet kamatmentes kölcsönhöz is hozzásegíti ügyfeleit. A szervezet egy energiaköltség‐csökkentő beruházásokat támogató intézménytől, az FRGE‐től (Fonds ter Reductie van de Globale Energiekost – Globális Alap az Energiaköltségek Csökkentésére) kap 2%‐os kölcsönt, a kamat fizetését azonban a város átvállalja, ezért adja az EOS ingyenesen kölcsöneit. A kölcsön legfeljebb 10 000 € lehet, az összeget pedig 5 év alatt kell visszafizetni. Elérhetőség: Bart Van Camp, EOS E‐mail: [email protected] Web: www.oostende.be/eos

7.2.

ÉPÍTÉSZETI LEHETŐSÉGEK A KLÍMAVÁLTOZÁS MEGELŐZÉSÉRE – MITIGÁCIÓ

7.2.1. Energiatudatos építés – építészeti lehetőségek az éghajlatváltozás mérséklésére Bármilyen településről legyen szó, szüksége van egy fenntartható fejlesztési stratégiára, melynek szerves része az energiastratégia, valamint a klímastratégia. A település része a tájnak, a táj látja el a települést erőforrásokkal, a település pedig szolgáltatásokkal, termékekkel viszonozza. A fenntartható település az őt körülvevő és ellátó tájjal egyensúlyban, szimbiózisban él. Ehhez a táj egyensúlyi állapotát kell először definiálni, és az egyensúly helyreállításához szükséges stratégiát kidolgozni, mely a fenntartható tájhasználaton alapul. A fenntartható tájhasználat az iparosított, ágazatokra szabdalt mezőgazdasággal szemben az organikus, biológiai mezőgazdaságot jelenti, ahol a növénytermesztés és állattenyésztés organikus egységet alkot. A biológiai gazdálkodás megszünteti a táj, a termőföld túlhasználatát, megvalósítja annak ritmikus megújulását. E gazdálkodás része a fenntartható erdőművelés is.

141

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

A fenti okok miatt az energiastratégia elkészítését meg kell előzze a település bel‐ és külterületének tájhasználati vizsgálata, majd a fenntartható tájhasználatra való átállási stratégia kidolgozása. Az átállási folyamattal párhuzamosan készítendő az energiastratégia. A stratégiakészítés első lépése a teljes megújuló energia‐ és energiahatékonysági potenciál felmérése. A teljes potenciál ismeretében először az energiahatékonysági intézkedések határozhatóak meg. Ezt követően lehetséges a gazdaságosan kiaknázható megújuló források ismeretében alternatívákat, energiamodelleket felállítani, majd ezek megvalósíthatóságát megvizsgálva javaslatot, stratégiát készíteni. A végcél egy olyan jövőkép kialakítása, mely 20‐30 éves időtávlatban megvalósítja a település energiaönállóságát. Az energiapotenciál felmérése az adott területen elérhető valamennyi megújuló energiafajta kiaknázható mennyiségének becslését vagy kiszámítását jelenti: − napenergia‐potenciál: A napenergia energetikai célú hasznosításra alkalmas felületeinek és teljesítménypotenciáljuk összesítése. Ezek: o jól tájolt magastető‐felületek, lapos tetők o vonalas létesítmények mentén (vasút, autóút, autópálya) elhelyezhető zajvédő falak felülete o egyéb hasznosításra alkalmatlan területek − biomassza‐potenciál: Szilárd és folyékony, elsődleges és másodlagos biomassza‐mennyiségek és energiahozamuk adatai: o erdőművelés tűzifa‐ és hulladékhozama o mezőgazdasági hulladék: zöldhulladék, hígtrágya stb. o energiaültetvények hozama o kommunális hulladék szerves frakciója o kommunális és ipari szennyvizek − szélenergia‐potenciál: A település bel‐ és külterületén szélenergia termelésére alkalmas helyek lehatárolása, a rajtuk elhelyezhető berendezések száma, teljesítménye. − vízenergia‐potenciál: A vízienergia‐termelésre alkalmas patakok, folyók esési adatai, duzzasztási lehetőségei által becsülhető teljesítmény. − geotermikus energia‐potenciál: Termálvízkutak potenciálja, kaszkád‐rendszerű hasznosításának teljesítményadatai, nagymélységű geotermikus hasznosítás lehetősége (Hot Dry Rock – HDR – technológia) nagyerőművi célra. Mindezen potenciál vizsgálható kisebb egységek – lakótömbök, telkek – léptékében is. A helyben előállított energia csökkenti a terület ökológiai és karbonlábnyomát.

20. ábra: 17 hektáros PV mező, Burgtonna, Ausztria

Energiahatékonysági potenciál Ahhoz, hogy egy város épületeinek energiafelhasználását és így a CO2‐kibocsátását csökkenteni lehessen, első lépésként fel kell térképezni a meglévő épületállomány minőségét. Ez a városvezetés és az energetikus, illetve települési főmérnök vagy főépítész feladata. Az energiahatékonyság növelése a legjobb lehetőség, hogy csökkenjen a CO2‐emisszió, és erről akkor kapható megfelelő kép, ha az épületek energiatanúsítványa rendelkezésre áll. 142

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

Megfelelő képet adna az épületekről, ha rendelkezésre állna azok energiatanúsítványa. Mivel az energiatanúsítvány elkészítésének kötelezettsége még 2009. január 1‐jétől van érvényben (176/2008‐ VI.30. sz. Kormányrendelet ), és nem általánosan elterjedt – 2011. december 31‐ig a meglévő épületek energiatanúsítása önkéntes –, erre a célra csak bizonyos kiegészítő információkkal alkalmas. Fontos lenne egy telkekre és épületekre kiterjedő térinformatikai rendszer és adatbázis megvalósítása, melybe az épületállomány adatait folyamatosan fel lehet tölteni. Ennek meglétéig is készíthető azonban a település épületállományának egészéről, vagy részéről – például a középületekről – energetikai audit. A legfontosabb adatok a fűtött alapterület, a fő épületszerkezetek jellege és az éves energiafogyasztás adatai számlák alapján. Ezen információk ismeretében jó közelítéssel meghatározható az épületek energiahatékonysága. Célszerű elsőként a fűtési energiaigényt meghatározni, kWh/m2év‐ben, ezt egészítheti ki a hűtési energiaigény, valamint az áramfogyasztás adata. Épületenként készítendő egy adatlap, amit kérdezőbiztosok töltenek ki. A fontosabb adatok: − épület fűtött alapterülete (m2) − falszerkezet − ablaktípus − energiaköltségek 1 évre o fűtés (gáz, tűzifa stb.) o áram (fűtés, hűtés) Stratégia készítéséhez elegendő egy egyszerűsített módszer. Az egész település (településrész) adatait kell összegyűjteni: − háztartások száma − személyek száma − éves fűtési igény − éves HMV igény − ipari létesítmények energiaigénye (hő + áram) − mezőgazdasági létesítmények energiaigénye(hő + áram) − kereskedelmi létesítmények energiaigénye(hő + áram) − középületek energiaigénye(hő + áram) − közvilágítás áramigénye − összes hőigény (fűtés + HMV) − összes villamos energiaigény Az összegyűjtött adatokból az épületek energiaosztály, illetve össz‐energiaigény kategóriákba sorolása már lehetséges. Ehhez segítséget jelent a PHI táblázata, mely feltünteti a fűtés mellett a HMV‐ és áramigényt is. A táblázatban az utolsó a „nullás”, azaz autonóm ház. Az „alulról” indított felmérés mellett célszerű párhuzamosan „felülről”, a település egészének energiafogyasztási adataiból, statisztikai adatokból kiindulva végezni az állapotfelmérést. Az épületállomány energetikai adataiból jó közelítéssel meghatározható az energiahatékonysági intézkedésekkel megtakarítható potenciál. Mivel az energiahatékonyság révén lehet a legköltséghatékonyabban emisszió‐csökkentést elérni, az elsődleges feladat egy energiahatékonysági cselekvési terv elkészítése. Ez alapfeltétele a megújuló energiák használatának. A meglévő épületállomány megtakarítási potenciáljának maximumát 20‐30 év alatt lehet elérni. Egy teljes átállás, azaz egy fenntartható és energetikailag önálló település célkitűzése – jó stratégia esetén – 30‐50 év alatt érhető el.

143

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

A cselekvési terv része a támogatási program kidolgozása is, amely az uniós pályázatok sikerét is támogathatja helyi forrásokkal, intézkedésekkel. Például kamatmentes hitellel az önrész biztosítására, gyorsított engedélyezési eljárással, helyi adókedvezménnyel, az energiahatékonysági háttéripar támo‐ gatásával. Meglévő épületeink esetében korlátozott lehetőségeink vannak az energia‐fogyasztás csökkentésére, új épületek esetében 21. ábra: Épületek energetikai minősítési módjai azonban már a tervezés folyamán célszerű (Passzív Ház Intézet alapján) figyelembe venni az energiatudatos tervezési elveket, hiszen így lényegesen könnyebben, olcsóbban és hatékonyabban lehet kialakítani az alacsony energiafelhasználást. Nyilvánvaló, hogy mind energetikai, mind hőérzeti szempontból az év egészét figyelembe kell vennünk. Ezt fontos hangsúlyozni, mert az elmúlt évek során az energiatudatos szemlélet leginkább a fűtési energiafogyasztás csökkentéséről és a szoláris hőnyereség nagyfokú hasznosításáról szólt. A cél azonban olyan megoldások keresése, amelyek az egész év folyamán felhasznált primer energiaigényt csökkentik, kellemes hőkomfortot biztosítva a használók számára. A tervezőknek a megfelelő belső hőkomfortot lehetőség szerint „természetes”, passzív építészeti és épületszerkezeti eszközökkel kell biztosítani, a gépi hűtés jelentős primer energiaigénye miatt. A fűtési hőenergia‐igény a következő komponensek mérlegéből áll össze (VÁRFALVI J. – ZÖLD A., 1994): − transzmissziós hőveszteség: a határoló szerkezetek hőátbocsátási tényezőinek és a hőhidak függvénye; − szellőzési hőveszteség: a filtrációs és a mesterséges szellőzésből adódó hőveszteség; − szoláris hőnyereség: a tájolás, az üvegezési arány, az árnyékoltság és az üvegezés energiaátbocsátási jellemzőjének (’g’ érték) függvénye; − belső hőforrásokból adódó hőnyereség: az épületben tartózkodó emberek számától, a használt berendezésektől és a mesterséges világítástól függően. A fűtési energia mellett említendő a használati melegvíz‐igény (HMV) is, mely egész évben állandó, és az épület szerkezeteitől független. A HMV‐ellátás legáltalánosabb megoldása a napkollektoros melegvíz‐készítés, mely az év ¾ részében fedezi az igényt. A passzívházak körében terjed a „kompakt készülék”, mely a hővisszanyerő szellőztetés ellátása mellett a távozó levegőből hőszivattyú segítségével elvont hőből készíti a HMV‐t.

22. ábra: Drezda, panelrehabilitáció: visszabontás 6 emeletről 3‐ra, független teraszok 144

A fűtési energiaigény csökkentését értelemszerűen a fenti tényezőkön keresztül lehet elérni: − fokozott hőszigeteléssel és a hőhidak csökkentésével − légtömör szerkezetekkel és hővisszanyeréssel (utólagos nyílászáró tömítésekkel, szellőztető berendezésekkel) − a szoláris nyereség fokozásával (napcsapdák építésével, az üvegezett felületek növelésével). A fennmaradó fűtési igényt jó hatásfokú, szabályozott fűtéssel és megújuló forrásokkal célszerű fedezni. Gyors és látványos eredmény érhető el a közvilágítás átállításával LED+PV üzemre. A LED‐világítótestek választékában már megtalálhatóak az utcai lámpák is,

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

kiemelkedően energiatakarékos tulajdonságokkal. Az alacsony fogyasztás lehetővé teszi, hogy az éjszaka felhasznált energiát a villanyoszlopra szerelt fotovoltaikus elem gyűjti, akkumulátor tárolja. A közvilágítás így a hálózattól függetlenítve, önellátóan működik, alkonykapcsolóval. 7.2.2. Energiatudatos építkezés A transzmissziós hőveszteségek csökkentésének első lépése – az optimális felület/térfogat arány mellett – az épület összes külső, illetve fűtetlen térrel határos szerkezetének intenzív hőszigetelése. Mindemellett – a penészesedés elkerülése érdekében – rendkívül fontos a hőhidak megszüntetése, illetve hatásának csökkentése, melyet alapvetően a határoló szerkezetek külső oldalán elhelyezett hőszigeteléssel érhetünk el, lehetőleg áttörések nélkül. Tipikus hőhidak a divatos vasbeton konzolos teraszok, árnyékoló betonlemezek. A hőhidak elkerülésére alkalmazott megoldások: − a hővezető szerkezetet – teraszlemezt – megszakító, hőhídmentes konzolok, − az épülettől szerkezetileg független terasz kialakítása. Szlovák épületenergetikai program Az épületek felújítása és korszerűsítése az egyik hosszú távú stratégiai prioritás a szlovák nemzeti lakáspolitikában. Az egyik cél, hogy elérjék az energiafogyasztás folyamatos csökkenését az 555/2005 számú, az épületek energiahatékonyságáról szóló rendelkezés szerint. Szlovákiában is viszonylag sok az egykori szocialista időszakban épült, mára már renoválásra szoruló tömbház. 2009‐ben a hatékonyság javítása és a szén‐dioxid‐ kibocsátás csökkentésére Kormányzati Szigetelési Program indult. A programot a Közlekedési, Építésügyi és Regionális Fejlesztési Minisztérium felügyelte és az összes szlovák város részt vesz benne. A program kedvező hiteleket nyújtott (0% kamat, a teljes alap 70 millió euró) a lakóépületek teljes szigetelésére. Az ehhez szükséges pénzügyi eszközöket az európai emissziókereskedelemből származó bevételekből és a kormányzat építésügyi alapjából bocsátották a program rendelkezésére. Összesen 350 projekt valósult meg, amely 14775 háztartás megújulását jelentette. Ennek eredményeként a számított energiafogyasztás‐csökkenés a szigetelt lakóépületeknél több mint 40% volt. Ez a program ideális lehet olyan városoknak, ahol az épületek alacsony energiahatékonyságúak és ahol a lakosoknak pénzügyi támogatásra van szükségük otthonaik felújítására. Kapcsolat: Prievozská 2 / B, 825 25 Bratislava 26 Telefon: +421 (0) 2 583 17 111 Web: www.build.gov.sk/mvrrsr/index.php E‐mail: [email protected]

A jól hőszigetelt külső falszerkezetek fontos része a megfelelő nyílászáró. A mai korszerű, hőszigetelő, háromszoros üvegezésű nyílászárók energetikai szempontból gyakorlatilag a külső falakkal egyenértékűek. A kiváló minőségű nyílászáró‐szerkezetek beépítése bizonyos esetekben azonban kockázattal is jár, ugyanis ha az igen jó légzárású nyílászáróval ellátott helyiségek szellőztetése nem megfelelő, a belső tér páratartalma hamar megnövekszik, a levegő elhasználódik. A pára a hőhidak belső felületén időszakos páralecsapódást okozhat, mely hosszú távon penészesedéshez vezet. A légcsere hiánya miatt gyakoribbá válik a szellőztetés, ami fokozott fűtési igényt eredményez. A filtrációs veszteség csökkentésével együtt jár a megfelelő légcsere biztosítása. A téli hőveszteség további csökkentése elsődlegesen a szellőzési hőveszteség csökkentésével lehetséges. Az alacsony energiafogyasztás alapja a kedvező felület/térfogat arány, az épület egész külső térelhatárolására kiterjedő légtömör kialakítás és a hővisszanyerős gépi szellőzés, valamint az igényekhez igazodó – és lehetőleg nem túl magas – légcsere. Az egész épületburkot légtömören kell kialakítani, különös tekintettel a nyílászáró‐beépítésekre, de minden csatlakozás kritikus, ezért szükség van lég‐ és párazáró fóliák, tömítések alkalmazására. A hővisszanyerő szellőztető berendezést kiegészítheti a talajkollektor, mely a talajba süllyesztett légbevezető csövön át szívja be a friss levegőt. Ez télen előmelegíti a friss levegőt, nyáron előhűti.

145

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK Fluctuvent, magyar találmány az energiatakarékos szellőztetésért Új építés esetén alkalmazható egy hazai fejlesztésű, költséghatékony, falba épített, helyiségenkénti szellőztető‐hővisszanyerő berendezés. A szabadalom a 44‐es Porotherm ragasztott falazóelemére épül, mely a teljes szintmagasságban folytonosan hagyja a falazóelemben lévő lyukakat, mivel azokat a ragasztó nem zárja le. Az így kialakított függőleges kürtőt alul a külső tér felé, felül pedig a helyiség (belső tér) felé nyitja meg, és ebbe ventilátorokat beépítve jut egy olyan hővisszanyerős szellőző egységhez, aminek hőtároló‐hőcserélő elemét itt maga a falazat anyaga szolgáltatja olcsón és egyszerűen kivitelezhetően, a falazással egy műveletben.

A légcsere másik, egyszerűbb, bár kevésbé hatékony változata a falba, illetve ablaktokba épített légbeeresztő elemek alkalmazása, melyekhez egy belső elszívó ventilátor tartozik. A légbeeresztő elem a levegő elhasználódásával párhuzamosan emelkedő páratartalmat érzékelve önműködően kinyit, majd a normál páratartalom elérésével lezár. Az energiahatékonysági felújítások során elengedhetetlenül szükséges a hő‐ és páratechnikai méretezés, ennek híján penészedés, korrózió, betegségek és épületkárok várhatóak. Az alacsony energiafelhasználású, vagy passzívházak esetében az üvegezett nyílászárók már nem a hőveszteség, hanem a hőnyereség forrásai, ezért gyakran szükséges a benapozott homlokzatokon az üvegfelületeket növelni a szoláris nyereségek maximális kihasználása érdekében. Ennek lehetőségei: déli tájolású üvegezett felületek és/vagy speciális üvegezés (tömegfal, Trombe‐fal, transzparens hőszigetelés) alkalmazása. A hűtési energiaigény a következő összetevőkből adódik: − épületszerkezetek átmelegedése (transzmisszió) − szoláris terhelés − légcserével bejutó környezeti hő − belső hőterhelés (használó személyek és gépek hőleadása). A hűtési igény csökkentését a következő módokon érhetjük el: − a hőszigetelés növelésével (az átmelegedési idő hosszabb lesz, mint a hőterhelés időtartama), − szabályozott légcserével és passzív hűtés beiktatásával, − hatékony napvédelemmel, árnyékolással, beleértve a lombos fákat, zöldhomlokzatot, − a hőtároló kapacitások megnövelésével (nehéz szerkezetek), − a belső hőforrások csökkentésével, − éjszakai átszellőztetés – szabad hűtés – révén. Lakóházak esetén a fenti eszközök általában elegendőek, nincs szükség gépi hűtésre. A felmelegedés hatásai elleni védelem A felmelegedés évtizedeken belül várható közvetlen hatása a nyári csúcs‐ és átlaghőmérsékletek emelkedése. Rövidesen nem lesz ritka a 40‐45°C‐os csúcshőmérséklet, ami bizonyos épülettípusokat (irodák, lakótelepek, könnyűszerkezetes épületek, tetőtér‐beépítések) hűtés, vagy hővédelmi beavatkozások nélkül használhatatlanná tesz. Egy erdővel borított és egy nyílt, erdő nélküli terület nyári hőmérséklete közt 10°C különbség adódhat1. A legegyszerűbb extenzív zöldtető képes a nyári felületi hőmérséklet akár 50°C‐os csökkentésére is (a szilárd burkolatok, fémlemezfedések 80°C‐ra is felmelegedhetnek, míg a zöldtető felülete legfeljebb 25‐30°C). A legjobb klímaszabályozó eszköz tehát a növényzet, illetve az erdő, ami a vízfelületnél 8‐szor nagyobb párolgást tesz lehetővé. Ha egy panelos lakótelep valamennyi lakásába klímaberendezést szerelnek, az utca hőmérséklete akár 10°C‐t is 1

Részletek Molnár Géza eddig nem publikált saját méréseiről írt beszámolójából: „Miskolcon kb. 11 körül a diósgyőri lakótelepen mértünk 40 fok körüli hőmérsékletet árnyékban. Aztán a város mellett 35 fok körülit, 30 volt Monok mellett egy fiatalosban és 26 egy völgyben Erdőbénye előtt.(…) A két végpont között mintegy hatvan kilométer és három órányi távolság van (azaz du. 2‐kor mértük az utolsót.)”

146

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

emelkedhet. Önmagában a növényzet is képes a hűtési feladatot ellátni, mivel a klímaberendezések általában a külső hőmérsékletnél 10°C‐kal alacsonyabb belső hőmérsékletre hűtenek. A sivatagosodás folyamata kettős fenyegetést jelent, egyrészt a táj kiszáradási folyamatát, másrészt a termőtalaj pusztulását. Mindkét veszély ellen a legjobb védelem a zöldfelületek növelése és a humuszképződés elősegítése, beleértve a zöldépítészeti eszközöket. A zöldfelületek növelése a legköltséghatékonyabb klímavédelmi eszköz, s mint ilyen, hozzátartozik a települési klímavédelmi intézkedések eszköztárához. Fékezik a csapadék lefutását, tárolják a csapadékot, illetve párologtatnak. Az épületenergetikai fejlesztések támogatják többek között a zöldtechnológiák elterjesztését, az éghajlatvédelmi vállalások teljesítését, a munkahelyteremtést és a vállalkozásösztönzést. Az építőiparban az energiatakarékos felújításhoz és új építéshez jelentős mennyiségű képzett (de nem elsősorban felsőfokú végzettségű) munkaerőre van szükség, lendületet ad a kreatív és zöld ipar vállalkozásainak is (pl. magas teljesítményű építési termékek, technológiák alkalmazása és elterjesztése). Az épületenergetikai fejlesztések által támasztott kereslet javítja az építőipari kis‐ és középvállalkozások versenyképességét, talpra állítja az építésgazdaság tervezői, gyártói, kivitelezői, kereskedői stb. kapacitásait. Összességében az épületek energiafogyasztásának mérséklése a fenntartható fejlődés felé való átmenet „jó gyakorlata”, ugyanis egyszerre csökkenti hazánk külföldi energiaforrásoktól való függőségét, javítja a családok és a közintézmények gazdasági helyzetét, serkenti a vállalkozásokat és segít a klímavédelem területén vállalt nemzetközi kötelezettségeink teljesítésében. A klímabarát építészeti megoldások széles körben való alkalmazása egyszerre szolgálja a klímaváltozás mérséklését, és az annak elkerülhetetlen következményeihez való alkalmazkodást. Az épületek megfelelő hőszigetelése, napvédelme és tájolása révén jelentősen csökkenthető azok fűtési, illetve hűtési célú energiafelhasználása, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának, és így az általuk előidézett klímaváltozás mérséklését eredményezi. A víztakarékos és természetközeli szennyvíztisztítási technológiák, valamint a zöldépítészeti eszközök alkalmazása ugyanakkor jól szolgálja a megváltozó környezeti feltételekhez való alkalmazkodást is. A napvédelem elsődleges eszközei a fix vagy mozgatható árnyékoló szerkezetek. Az árnyékvető elhelyezhető az üvegezés külső vagy belső oldalán, illetve a hőszigetelő üvegezés rétegei között. Mivel az üvegezés napcsapdaként működik, az árnyékolók a ráeső napsugárzás egy részét elnyelik és felmelegednek, a hővédelem tekintetében a külső oldalon elhelyezett, átszellőztethető szerkezetek nyújtanak maximális nyári napvédelmet. Hagyományos megoldás fedett teraszok, tornácok épületekhez illesztése oly módon, hogy azok tetőszerkezete – kihasználva a téli és nyári napállások magasságának különbségét – nyáron árnyékoljon, télen viszont beengedje az épületbe a napsugarakat, csökkentve a téli fűtési igényt. A passzívházak közt újra szép számmal találunk „tornácos” épületeket. Az árnyékoló szerkezetek közt találjuk a transzparens napelemeket, melyek a beeső fény egy részét átengedik, egyúttal áramot is termelnek. Ha alapos tervezéssel minimalizáltuk, de nem lehetséges tovább csökkenteni a hűtési igényt, akkor szükséges aktív hűtést alkalmazni. Ez esetben három megoldás lehetséges: − A legnagyobb komfortot a légkezelést is végző légkondicionáló berendezések nyújtják, de velejárójuk a legnagyobb beruházási és üzemeltetési költség. − A nyári üzemű léghűtő (klíma) berendezések beruházása és üzemeltetése is igen magas. − A legköltséghatékonyabb megoldás, ha az épületben fűtő és hűtő funkciójú hőszivattyú üzemel. A különleges üvegezés lehet állandó tulajdonságú, mint pl. az elnyelő (abszorbeáló), a visszaverő (reflexív) és a bevonatolt üvegek, illetve változó tulajdonságú üvegezés, melynek fényáteresztő képessége a környezeti hatásoktól függ (fotoszenzitív, thermoszenzitív), vagy esetlegesen az elektromos áram segítségével szabályozható. A passzívházak megjelenésével az üvegezés elsődleges

147

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

feladata a maximális fényáteresztés és téli hőnyereség. Ezért a bevonatolás helyett a különleges tisztaságra és átlátszóságra törekednek, a napvédelmet külön árnyékoló szerkezettel oldják meg. A nagy tömegű, nehéz szerkezetekkel épült épületekben nappal a fal és padlószerkezetek elnyelik a beeső sugárzás egy részét, ezzel csillapítva a helyiség levegőjének hőmérséklet‐ingadozását. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy a külső falak fehérre történő festése növeli annak albedóját (fényvisszaverő képességét), aminek következtében kevesebb sugárzást nyel el, kevésbé melegszik fel, mint a színes fal. Ugyanígy hőszigetelő és klímaszabályozó hatású a tetőkert, a zöldtető, illetve kéthéjú hidegtető, padlás kialakítása. A hőtároló 23. ábra: Passzívház, Weiz, Ausztria képesség a helyiséget határoló szerkezetek tömegével egyenesen arányos. A felmelegedés hatása a legegyszerűbb és legolcsóbb módon egy alapos éjszakai átszellőztetéssel csökkenthető, amely az éjszakai hűvös levegővel lehűti a nagy tömegű épületszerkezeteket, jelentősen késleltetve ezzel a nappali belső hőmérséklet maximum értékét. A túlzott felmelegedést tovább csökkenti a kéthéjú, átszellőzetett épületburok alkalmazása az összes határoló szerkezeten. Ha egy lakóépület szerkezetei hőtechnikailag megfelelőek és napvédelme megoldott, hűtésre nincs szükség. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy napközben a lakóházak zöme üres, mivel a lakók otthonukon kívül dolgoznak, vagy iskolában vannak és rajtuk kívül nincs más hőforrás a lakásban, a hűtőszekrényt kivéve. Ha otthon vannak, akkor viszont légcserére van szükség, és a friss levegő hűtése megoldandó feladat. Ha az épület rendelkezik megfelelő hőtároló tömeggel, az éjszakai átszellőztetés alatt lehűtött épület zárt nyílászárók esetén egész nap képes megőrizni a hűvöset. 24. ábra: Szélkémények,Yazd, Irán

A friss levegő hűtése passzív, részben passzív és aktív eszközökkel megoldható: − levegős talajkollektorokkal, ahol a talaj kb. 14 °C‐os hőmérsékletű közegében lefektetett csőhálózaton átvezetett friss levegő lehűl, így jut be a házba aktív hűtés nélkül, − a friss levegőből hőszivattyúval elvont hőből használati meleg vizet készítő kompakt készülékekkel, melyek az így lehűtött levegőt juttatják a lakótérbe, − passzív szellőzési rendszerekkel, melyek ventilátorok nélkül mozgatják a levegőt (szélkémények, szolárkémények, Venturi‐tárcsák), a beszívást hűvös tereken át – pince, árnyékos udvar szökőkúttal stb. – vezetve. A napvédelem legegyszerűbb eszköze lombhullató fák telepítése a benapozott homlokzat elé. Ezt követi a tornácos és egyéb külső árnyékoló szerkezetek alkalmazása. A fő cél a nyári napvédelem mellett a téli szoláris nyereség maximalizálása, ezt a fix árnyékvető él tornáchoz hasonló kialakításával vagy mobil árnyékolóval érhetjük el. A középületek tökéletes napvédelme és hőtechnikailag megfelelő szerkezetei esetén is a hűtési igény a mértékadó az épület energiafogyasztásában. Ennek két oka van: − az épületben jelenlévő személyek, valamint − az irodagépek, világítás folyamatosan hőt termelnek. Ez a hőtermelés télen jól jön, mert a fűtési igényt mérsékli, nyáron viszont el kell vonni az épületből.

148

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

Természetesen csak a belső hőtermelő berendezésekre lehet befolyást gyakorolni, a következő eszközökkel: − olyan építészeti kialakítással, mely a természetes megvilágítást a napvédelemmel együtt maxima‐ lizálja: megfelelő traktusmélység, átriumos kialakítás, transzparens válaszfalak, egyterű irodák, irányít‐ ható árnyékoló, illetve fényvető lamellák − passzív fénybevezető elemek: felülvilágítók, fényvezető csatornák (Velux, Solatube) − energiatakarékos irodagépek kivá‐ 25. ábra: The Queen’s Building, De Montfort University, lasztása: asztali gép helyett laptop, LCD monitor képcső helyett, standby‐killerek, éjszakai áramtalanítás, külön szerverhelyiség hűtéssel vagy szellőztetéssel − energiatakarékos világítás, jelenlétérzékelős világítás, helyi világítás, LED‐, illetve kompakt fénycsöves világítótestek. Fontos, hogy az épület üzemeltetőjének legyen módja befolyásolni a használók által működtetett irodagépek kiválasztását.

26. ábra: Ulm, Energon passzív irodaház

27. ábra: Bécs, Energy Base, passzív irodaház (fotó: Szekér L.)

Ha a passzív napvédelemnek, a megfelelő épületszerkezetek kiválasztásának és a belső hőterhelés csökkentésének teljes eszköztárát kimerítettük már, akkor kell a fennmaradó hőterhelésből meghatározni a hűtési igényt. Az aktív hűtőberendezések közül gazdaságosabbak a télen fűtésre is használható hőszivattyús rendszerek, mint a csak hűtésre szolgáló berendezések. Kiemelkedően jó hatásfokúak azon hőszivattyús megoldások, melyek az épületből elvont hőt szondákkal a talajba, vagy kutakkal a talajvízbe juttatják, azt pufferként használják. A nyáron betárolt hőt télen ki lehet vonni a talajból. 7.2.3. Épületek majdnem nulla energiafogyasztással Energiatanúsítvány, energiaosztályok Az Európai Unió az épületekre vonatkozóan is bevezette az energiaosztályokat, egy adott épületet az energiatanúsítvány – zöldkártya – elkészítésével lehet osztályba sorolni. A kormány 176/2008. sz. rendelete értelmében 2009. január 1‐jétől az ingatlanok használatbavételi engedélyéhez, tartós – egy

149

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

évet meghaladó – bérbeadásához, 1000 m2‐nél nagyobb hasznos alapterületű hatósági rendeltetésű, állami tulajdonú közhasználatú épület esetén Energetikai Tanúsítvány kiállítása szükséges. A meglévő épület, önálló rendeltetési egység, lakás adásvételéhez energetikai tanúsítás a rendeletben megszabott árakkal 2011. december 31‐ig önkéntes. 2012. január 1. után a tanúsítvány beszerzése kötelező. Az épület energetikai vizsgálata során felmérik a gépészeti rendszert, ellenőrzik az épületszerkezetek hőátbocsátási tényezőjét a 7/2006. (V.24.) TNM rendelet szerint, kiszámítják az épület fajlagos primerenergia fogyasztását és meghatározzák az épület energetikai osztályba sorolását, majd energiatakarékossági javaslatokat adnak. Fontos megjegyezni, hogy az energiaosztályok számítása nem csak a fűtési energiaigényt veszi tekintetbe, hanem a felhasznált energiahordozót, a hatásfokot és a HMV hőigényt. Ezért nem azonosítható a passzívház‐követelményekkel. Szükséges lenne definiálni az „alacsony energiaigényű ház” magyarországi követelményét, mely legalább „A” lehet. 28. ábra: Épületek energetikai osztályai Ezen túlmenően meg kell jelennie a „közel nulla” követelménynek. Mivel a közelmúltban megjelent az A++ energiaosztály, melyet épületek esetében a passzívházakra alkalmaznak, a „közel nulla” energiaigényű (energetikailag önálló, vagy autonóm, és fosszilis energiát nem alkalmazó) épületek esetében indokolt az A+++ osztály. Ezen értékeknek a hűtési igényre is ki kell térniük. Az aktívház kategória bevezetése nem szükséges, az önkéntes célkitűzés maradhat. Az EPBD a „közel nulla energiafelhasználású épületek” követelményeit nem határozza meg, azt nemzeti hatáskörben hagyja. A nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Tervben szükséges ezen kategóriák nevesítése. Számos definíció és fogalom kering e témában, melyeket szükséges lenne szakmai konszenzus alapján, jogszabályi szinten is pontosítani. Passzívházak (PH) A PHI (Passivhaus Institut, Darmstadt, Németország) által kidolgozott és általánosan elfogadott fogalom, mely különböző épülettípusokra vonatkozóan követelményértékeket határoz meg az éves fűtési energiaigényre. A követelményérték alapesetben lakóépületekben 15 kWh/m2év fűtési energiaigény, de az épület teljes primer‐energiaigénye sem haladhatja meg a 120 kWh/m2év értéket. Összehasonlításképpen: a hazai lakóépületek átlagos fűtési energiafogyasztása átlagosan 180–350 kWh/m2 évente. A passzívházban is van fűtés, azonban a fűtési hőigény olyan alacsony, hogy a szükséges fűtőteljesítmény a mai átlag mintegy tizede: egy lakás esetén kb. 18 kW helyett 2‐3. Kevesebb és kisebb felületű hőleadóra van szükség. Az aktív gépészet része viszont a szellőztető rendszer, mivel a tökéletesen szigetelt, légtömör épület esetében a légcsere hőveszteségének jelentősége megnő. Egy családi ház szellőztetését egy mindössze kb. 60 W‐os ventilátor működteti, a visszanyert energiához képest fogyasztása elenyésző. A kifejlesztett méretezési szoftver, mely magyar nyelven is hozzáférhető (Passivhaus Projektierungs Paket – PHPP), az általánosan elterjedt szoftvereknél pontosabb méretezést tesz lehetővé, és az épület értékelésekor a gépészeti megoldások mellett azok primerenergia‐igénye is szerepet játszik. A PHI az ezen érték eléréséhez szükséges passzívház‐technológia megoldásait is megadja (hőhídmentesség, U‐értékek, légtömörség, hővisszanyerő szellőztetőrendszer), valamint épületek és építőipari termékek minősítési rendszerét is kidolgozta és működteti. A passzívház‐definíció Európa‐ szerte ismert, de honosítására szükség van, ami a Kárpát‐medence klimatikus adottságaihoz való igazítását, a lakóházakra és középületekre vonatkozó eltérő követelmények megfogalmazását is jelenti, mivel a fűtési energiaigény mellett a hűtési követelmények nagyobb súllyal esnek latba, mint Németországban. Az EPBD még nem határozta meg a költséghatékonyság követelményeit, de a szabályozás iránya látható. A passzívházak költségigénye nagy szórást mutat. Míg az első passzívház az ÉTK által évente 150

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

kiadott Építőipari költségszámítási segédlet szerint megadott hagyományos technológiával épített családi ház átlagáránál (nettó 239 eFt/m2) alacsonyabb költségen épült, ezt jóval meghaladó költséggel megépített passzívházakat is találunk. A német adatok szerint a passzívház létesítési költsége átlagosan 10 % többletet mutat hagyományos épületekkel szemben. Több kérdés is felvetődik: 1. lehet‐e egy átlagos családi ház árából passzívházat megvalósítani? 2. lehet‐e a „közel nullás” követelményt egyszerűbb technológiával és alacsonyabb költséggel elérni? 3. lehet‐e kötelezővé tenni a passzívház‐szabványt? Az első kérdésre a válasz: igen. Ha az említett példa nehezen is valósítható meg, passzívházként kifejlesztett könnyűszerkezetes épülettel, és bizonyos esetekben nedves technológiával is elérhető a cél. A könnyűszerkezetes passzívház‐épülettípusok kiküszöbölik a hasonló szerkezetű épületek negatívumait (hőtároló kapacitás hiánya), Ausztriában a passzívházak zöme így épül. Szilárd falazattal már nehezebb a költséghatáron belül maradni, de helyi építőanyagok (földtégla, szalma) és saját erő igénybevételével lehetséges (lásd táblázat). 29. ábra: Autonóm ház ajánlott terve

A fenti terven ábrázolt 125 m2‐es lakóház a ZBR pályázati támogatást is felhasználva bruttó 38 mFt költségű, azaz egy átlag lakóház ára + 7‐8% többletráfordításért produkál egy hálózattól függetlenül működő, nulla‐rezsi épületet. A második kérdésre az alábbi táblázatos összehasonlítás segíthet a választ megadni. A helyben előállított megújuló energia (nap és biomassza) felhasználásával alacsonyan tartható a primerenergia‐ igény, így a hőtechnikailag a passzívháznál alacsonyabb teljesítményű, könnyebben és olcsóbban megépíthető épület esetében a környezetterhelés közel azonos szinten tartható. Költséghatékonyan létesített passzívház és természetes anyagból készült alacsony energiás ház létesítési és üzemeltetési tapasztalatainak összevetése (készítette: Medgyasszay Péter) Kép

Létesítés helye Tervező Épület mérete Lakók száma 2009‐10 Létesítés időpontja Létesítés költsége Fűtés bruttó energiaigénye Szellőztetés bruttó energiaigénye HMV bruttó energiaigénye Egyéb energiaigény

Isaszeg n.a. 140 m2 2 2009 198 eFt/m2 16 kWh/m2a [1] (áram)

Magyarkút Medgyasszay Péter 110 m2 6 2008 180 eFt/m2 68 kWh/m2a (tűzifa)

4 kWh/m2a [1] (áram)

‐

6 kWh/m2a [1] (áram)

33 kWh/m2a (gáz)

17 kWh/m2a [1] (áram)

25 kWh/m2a [1] (áram)

151

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

Összes primer energiaigény [2] Fűtés, HMV nem megújuló energiaigénye [3] Fűtési költség Szellőztetési költség HMV költség Egyéb költségigény Üzemeltetési költség

Összes primer energiaigény [4] Összes primer energiaigény [5] Fűtés, HMV nem megújuló energiaigénye[6] Fűtés költségigénye Szellőztetés költségigénye HMV költségigénye

65 kWh/m2a

74 kWh/m2a

61 kWh/m2a

33 kWh/m2a

104 000 Ft/év 26 000 Ft/év 39 000 Ft/év 111 000 Ft/év 280 000 Ft/év Korrigált értékek 120 m2‐es fűtött alapterületre, 4 fő használati meleg víz fogyasztására számítva 72 kWh/ m2a

44 000 Ft/év ‐ 50 000 Ft/év 126 000 Ft/év 220 000 Ft/év

70 kWh/ m2a

103 kWh/ m2a

84 kWh/ m2a

69 kWh/ m2a

18 kWh/ m2a

89 000 Ft/év 22 000 Ft/év

48 000 Ft/év ‐

78 000 Ft/év

27 000 Ft/év

[1] Csoknyai Tamás, Talamon Attila: On‐site monitoring in a passive house In: 16th Building Services, Mechanical and Building Industry Days–Building Energy–International Conference. pp. 33‐41. [2] 7/2006 TNM rendelet szerint (Egyéb energiaigény nélkül) [3] fa megújulóként, elektromos áram 5% megújuló energia tartalommal [4] 7/2006 TNM rendelet szerint (Egyéb energiaigény nélkül) [5] passzívházak számítási módszere szerint, (egyéb energiaigénnyel, gáz=1, fa=0, elektromos áram=2,5*0,95 azaz 5%‐os megújuló energia tartalommal) [6] fa megújulóként, elektromos áram 5% megújuló energia tartalommal

A harmadik kérdésre a válasz: bizonyos épülettípusoknál célszerű, de magán‐ építkezéseknél semmiképpen. A passzívház mint csúcsmegoldás – hasonlóképpen az aktívházhoz – önkéntes döntés kell maradjon, mert a fenntartható épület más utakon is elérhető. A bemutatott példák azt igazolják, hogy a passzívház és az alacsonyenergiás ház egyaránt megépíthető költséghatékonyan és közel azonos primerenergia‐igénnyel. Tovább‐ fejlesztéssel mindkettő alkalmas a közel nullás követelmény elérésére. A példa jól mutatja, hogy a napkollektoros használati melegvíz‐ készítés jelentékeny módon csökkenti a primerenergia‐igényt.

30. ábra: Passzívház alapelvei

Lakó‐ és középületek esetében a megújuló energiahordozók sorában leginkább a biomassza, a szoláris hő és a földhő használata terjed. A napsütés energiáját elektromos áram ún. fotovoltaikus cellákkal (más néven napelemekkel) történő előállítására, illetve termikus napkollektorokkal használati melegvíz‐készítésre fordíthatjuk. Ezen kiegészítő elemek a déli, délnyugati homlokzatokon, tetőkön helyezhetők el.

152

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK Szada, az első magyar minősített passzívház

Szada

A szadai passzívház 125 m2 alapterületű, földszintes, alápincézetlen épület. Fűtési energiaigénye 15 kWh/m2év. Lemezalapra épült, polisztirol zsalus vasbeton technológiával. Meleg vizét vákuumcsöves kollektor állítja elő, fűtését pelletkazán végzi. Építési költsége bruttó 230 eFt/m2.

A ház – fotovoltaikus elemekkel továbbfejlesztve – alkalmas a „nulla energiás ház” követelmény elérésére. Tervezője Szekér László.

Vaxjö, városrész fából

Vaxjö

Vaxjö Svédország déli részén fekszik, lakosainak száma kb. 56 000. 2006‐ban a központtól nem messze egy új kerületet kezdett építeni a helyi önkormányzat. A 25 hektáros területű városrész neve Välle Broar, különlegességét az adja, hogy fából tervezik építeni a teljes kerületet.

Az építkezés célja megmutatni, hogy fából is lehet olyan környezetet kiépíteni, amely teljes mértékben városi hangulattal, városi minőségű szolgáltatásokkal bír. Mivel az ország hatalmas faállománnyal rendelkezik, nem okoz gondot az anyag beszerzése. A fa jellegéből adódóan környezetbarátabb, mint például a beton, üveg vagy műanyagok, és klimatikai szempontból is kiváló. A projekt három célkitűzéssel indult el: − gyarapítani a tudást és felkelteni az érdeklődést a fával való építéssel kapcsolatban, − a fa mint kevesebb energiával és ökológiai lábnyommal felhasználható anyag alkalmazásának ösztönzése, − a vásárlói oldal ragaszkodjon a fához mint magasabb esztétikai élményt nyújtó anyaghoz. Ezek mellett az új kerület a Vaxjöi Egyetem, a város, a helyi vállalatok és kutatóintézetek szakembereinek fejlesztési területeként fog szolgálni. Az építés előzetes becslések szerint 10 évig fog tartani. Elérhetőség: Szervezet: Växjö városa Kontaktszemély: Peter Rydell E‐mail cím: [email protected] Web: www.vaxjo.se/default.aspx?id=37078

Alacsony Energiás Házak (AEH) A definíció német eredetű (Niedrig Energie Haus – NEH), és onnan terjedt el Európában. Országonként eltérő követelményértékeket határoztak meg szintén a fűtési energiaigényre vonatkozóan, 40 és 80 kWh/m2év között. Magyar definíció még nincs. Fontos szempont a követelmények meghatározásánál, hogy hagyományos építőanyagokkal, nem passzívház‐technológiával is elérhető 50‐100 kWh/m2év érték (a mai épületállomány átlagértéke 350 körüli), valamint helyi megújuló energiaforrással üzemeltetve a passzívházakra előírt primerenergia‐igény is könnyűszerrel elérhető. Ezzel klímavédelmi és költséghatékonysági szempontból a passzívházzal egyenértékű megoldások is lehetségesek, szükségtelen tehát túl szigorú értéket előírni. Célszerűnek tűnik az A energiaosztálynál meghúzni a vonalat: például Magyarországon az "A" tartomány 55‐75 kWh/m2év, míg Németországban, – mivel különböző a számítási módszer – a "B" tartomány ≤ 50 kWh/m2év, az "A" pedig ≤ 25 kWh/m2év, és az

153

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

"A + "a ≤ 15 kWh/m2év, mégis mind az úgynevezett „legalacsonyabb energiájú ház” kategóriájába tartoznak. Az EPBD által előírt „közel nulla” épületek megvalósításához alapfeltételként szükséges, hogy az új épületek legalább az Alacsony Energiaigényű Házak, vagy az A, illetve az A+ energiaosztály követelményeit kielégítsék. A következő prioritás, hogy ezen épületállomány energiaellátása lehetőleg helyben előállított megújuló energiával, alacsony primerenergia‐igénnyel fedezhető legyen. Ez a helyi, decentralizált, közösségi megújuló energiatermelő rendszerek terjedését követeli meg. Energetikailag önellátó házak, Autonóm házak (AUH), Aktívházak: A „közel nulla” házak definícióját meghaladó fogalom a „nullás”, azaz az energetikailag önellátó, az aktív vagy nullenergia‐ház. A közel nullás követelményt legjobban az autonóm ház fogalma fedi le, mely az energiaönállóságot jelenti. Mindezen kategóriák eléréséhez elengedhetetlen a követelmények kiterjesztése az elektromos energiafogyasztásra. A szigorú „nullás” kategória betű szerinti értelmezése kizárja a biomassza‐fűtést, mivel szükséges a külső megújuló energiahordozó – a biomassza – bevitele, ami épületszinten nem teszi lehetővé az önellátást, csak az elektromos alapon működő, hőszivattyús megoldásokat. Ez nyilvánvalóan nem lehet kizárólagos követelmény, mivel rendelkezésre áll egy hatalmas CO2‐semleges biomassza‐tüzelőanyag potenciál. Ezért az önellátás helyett az önállóság (autonómia) fogalma állítható követelményként az épületenergetika, települési energiastratégia, de az országos energiastratégia céljaként is. Ez a követelmény kooperációt tesz lehetővé a különböző adottságú területek (lakótömbök, városrészek, város és környéke, kistérségek, akár határokon átnyúló régiók) közt, ahol a szereplők egymás eltérő adottságait – feleslegeit és hiányait – képesek kiegyenlíteni. Ezzel szemben az önellátás – mint pl. a szigetüzem – felesleges tároló‐ és tartalékkapacitások kiépítését igényli, amit egy több lábon álló, hálózatos rendszer ki tud váltani. Egy település klímavédelmi stratégiájának része kell legyen az új épületállomány részére felállított követelményrendszer, valamint a meglévő épületállomány feljavításának teendői. Az energetikailag feljavítandó, meglévő épületállomány megtakarítási potenciálja a legnagyobb, ezért ennek kiemelt szerepet kell adni a stratégiában. Új építés esetén az EPBD követelményei mérvadóak, tehát legalább alacsony energiaigényű házak (AEH vagy A‐osztály) építésére van szükség. Ennél rosszabb épületeknél ez a célkitűzés nem érhető el költséghatékony módon. A passzívház‐technológia kiemelten alkalmas középületek, például iskolák számára, ahol egy helyiségben – osztályteremben – sokan tartózkodnak, és a frisslevegő‐ellátás jelentősége nagy. A minimalizált hőveszteség és a hővisszanyerő szellőztető berendezések által elérhető 90% feletti hatásfok tanítási időben lehetővé teszi, hogy önmagában a gyerekek hőleadása képes legyen az épület kifűtésére. Drezda Loschwitz, passzív iskola A Friedrich Schiller Általános Iskolában Drezdában 171 gyermek tanul. A 2777 m2 hasznos alapterületű épület hőigénye 80 kW. A fűtés csak akkor üzemel, ha nincsenek diákok az épületben. Tanítási időben a gyerekek hőleadása fűti az épületet. Az új iskolaépület 2008–2010 között épült. Kapcsolat: Architekturbüro Raum und Bau GmbH Telefon: +49 351 8412250 Fax: +49 351 8412252 E‐mail: [email protected] Web: www.raumundbau.com/e14/e4053/index_ger.html

154

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

Aktívházak Az aktívházak definíciója inkább PR‐jellegű fogalom, mely a passzívházaktól való különbözőséget kívánja kiemelni. Eszerint az aktívház egy energetikailag önellátó épület, mely a definíció szerint több energiát termel, mint amennyit elfogyaszt. Ezen épületek jobbára a saját PV‐felületeikkel megtermelt árammal üzemelő hőszivattyús fűtéssel rendelkeznek, ahol a többlettermelés csak időszakosan jelentkezik – nyáron. Télen az aktívház kevesebbet termel, mint amit elfogyaszt, a hiányt a nyáron eladott áram bevételéből vásárolja meg. A termelt és értékesített felesleg, valamint a hiányzó és megvásárolt árammennyiség költségegyenlege éves átlagban nulla. Itt egy olyan energetikailag autonóm épületről van szó, mely feltételez egy nagy kapacitású elektromos hálózati hátteret. Ha túl sok ilyen ház létesül, az az elektromos energia irányába tolja a fűtési célú energiafelhasználást, és ez országos szintű problémát okozhat, továbbá nőhet a CO2‐emisszió, kivéve, ha az elektromosság megújuló forrásból származik. Ez a kockázat Ausztria esetében nem áll fenn, mert jelentékeny vízierőmű‐potenciállal rendelkezik. Magyarországon azonban csak akkor lehet az egész energiarendszerre nézve pozitív eredménnyel növelni a hőszivattyús rendszerek számát, ha olyan rendszerek létesülnek, amik az éjszakai áramot képesek felhasználni, mely az atomerőmű nehezen szabályozható üzemeléséből adódó felesleg. Ez a hőszivattyús rendszerek árnyaltabb szabályozását követeli meg. A saját éves szükségletnél több áram termelése lehetséges, csak nem kifizetődő, ugyanis a decentralizált, kisléptékű áramtermelés (nap‐ és szélenergia segítségével) még igen beruházásigényes. A saját fogyasztásnál többet előállító létesítmény hagyományos elnevezése: erőmű. Az áram előállítása erőművi léptékben, illetve kooperatív rendszerekben – például ha decentralizált, helyi kiserőműről is van szó, pl. biogáz‐alapú kapcsolt energiatermelés, vagy szélerőmű – jóval hatékonyabb és olcsóbb ennél. Éppen elegendő cél egy épület esetében az autonóm, önálló üzemelés, a saját elektromos energiaszükséglet előállítása, akár biomassza tüzeléssel.

31. ábra: Sunlighthouse aktívház, Ausztria

32. ábra: Autonóm menedékház, Monte Rosa, Svájc

Zéró CO2 vagy éghajlat‐semleges épületek Zéró karbon, avagy klímasemleges épületek: pontos definíció híján az értelmezések tág tere nyílik, aszerint, hogy az épület maga nem bocsát ki CO2‐t, vagy a primerenergia‐felhasználása is CO2‐mentes. A teljes CO2‐semlegesség előírása bizonyos esetekben még a passzívház‐követelményeket is meghaladó szintet jelent, ami legfeljebb hosszú távú célként fogalmazható meg. Vízhatékonyság A fenntartható, klímabarát stratégiák és megoldások nemcsak az energetikára vonatkoznak, hanem a vízgazdálkodásra és a zöldépítészeti eszközökre (zöldtetők, zöldhomlokzatok) is. A klímaváltozás az ivóvíz felértékelődését hozza. Az ivóvízkészletek végesek, a víz ára továbbra is emelkedni fog. A 155

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

szennyvízkezelés és csatornázás költségei egyes településeken elérik az 1000 Ft/m3‐es szintet, ami egy négyfős család esetében havi 25‐30.000 Ft‐os díjat jelent. A szippantott szennyvíz díja sok településen a 2000 Ft/m3‐t is eléri. Ezen kiadások már meghaladják egy lakás éves fűtési költségét. A mégoly fontos energiahatékonyság mellett tehát fontos a vízhatékony megoldások előnyben részesítése is. Ezek lehetővé teszik e költségek 50‐80 %‐os mérséklését. Hiányukban az illegális szennyvízelhelyezési gyakorlat válik általánossá. A klímaszabályozásban fontos szerepe van a helyben tisztított és újrahasznosított szennyvíznek és a víztakarékos megoldásoknak, beleértve az esővíz‐hasznosítást, melyek együttesen csökkentik a vízbázis terhelését. A decentralizált tisztítási technológiák közül a természetközeli, növényi tisztítók fontos szerepet játszanak a párologtatásban, a CO2‐megkötésben és az oxigéntermelésben. A védőtávolság nélküli – pl. Kickuth‐féle gyökértéri technológia – akár városon belül is alkalmazható (Berlin‐Kreuzberg, 6‐os tömb). 7.3.

ALKALMAZKODÁS ÉS FELKÉSZÜLÉS AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSRA AZ ÉPÍTŐIPARBAN

Az előrejelzések szerint a klímaváltozás egyik legjelentősebb várható hatása a szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedése. Ezen események például: a hőhullámok, a korai és késői fagyok, az özönvízszerű esőzések, zivatarok, s az ennek következtében kialakuló árvíz és belvíz, ezzel egy időben a tartós szárazság, az aszály, illetve a jelentős szélviharok.

33. ábra: Közvetlen és közvetett éghajlati hatások, komplex társadalmi‐gazdasági következmények

Sok esetben a lokális klímaváltozási jelenségek nagy részét emberi tevékenység okozza. A mikroklímát befolyásoló tényezők közül legfontosabb az erdősült területek és síkságok, a növényzet, a zöldfelületek és szilárd burkolatú felületek aránya. Általános jelenség a vízelvezetések, lecsapolások, folyamszabályozások és más tényezők miatti kiszáradás, vagy ennek ellenkezője, a belvizek keletkezése. Az Alföldön átsöprő árvizek ellenére a talajvízszint fokozatos süllyedése tapasztalható. A tarvágásos erdőművelés következtében a mezoklíma is megváltozik, ennek következtében a területen kevesebb eső esik. E beavatkozások megbontják a felszíni és felszín alatti vizek egyensúlyát.

156

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

Az épített környezet alakításakor – a mediterrán vidékek kivételével – ma még csak ritkán számolnak az éghajlatváltozással, márpedig az épületeken belül tartózkodó emberek komfortérzetére a nyári kánikulák igencsak befolyással vannak. Az épületek tervezésénél a lakosság és az építőipari szakma is elsősorban a téli hőveszteségek csökkentésére koncentrál. A közgondolkodásban a hőszigetelés mellett hangsúlyt kellene helyezni az épületek napvédelmének és nyári hőkomfortjának biztosítására is. Hasonlóképpen hiányzó tervezési szempont a nyári esőzések ritkábbá válása. A szélsebességek maximumának várható növekedése szintén nincs napirenden a mai építőipari gyakorlatban. A tetőfedések, homlokzati burkolatok rögzítésére kidolgozott tervezési iránymutatások e tekintetben nem biztosítanak elegendő tartalékot, ezért a szélsebesség növekedése a jövőben mind a meglévő, mind új épületek esetén gondot jelenthet. Az építésüggyel kapcsolatban fontos tényező, hogy a jövőben a kivitelezési helyszínek és tevékenységek növekvő időjárás‐érzékenységére számíthatunk. A nyáron végzett kültéri építési tevékenységek során a magas hőmérséklet és a megnövekedett ultraibolya sugárzás fokozódó munkabiztonsági kockázatot jelent. A kültéri betonozási munkálatok feltételei is kedvezőtlenebbre fordulnak: a szárazabb és forró nyarak a kötési idő megváltozását vonhatják maguk után, és megnehezíthetik a forró felületeken végzendő tetőfedő munkákat is (fémlemezfedések). 7.3.1. Alkalmazkodás a hőhullámokhoz, a szélsőséges időjárási eseményekhez, viharokhoz A nyári hőhullámok Európa déli országaiban napjainkban is a nyár megszokott eseményei, azok azonban a jövőben várhatóan Európa északibb térségeiben is egyre gyakoribbá válnak. Az alkalmazkodás említett építészeti megoldásai feleslegessé teszik az energiaigényes légkondicionálók használatát. Az éghajlatváltozás során várható maximális széllökések növekedése elsősorban az épületek külső határoló szerkezeteit érinti, így a homlokzaton és a tetőn lévő szerkezeteket. A tartószerkezeti méretezés mellett a homlokzatokon a szerelt burkolatok és a nyílászárók, árnyékolók tekintetében kell problémákra számítani, a tetőn pedig elsősorban a tetőfedő elemek és a vízszigetelő lemezek, illetve tetősíkból kiálló elemek: a villámvédelmi berendezések, kémények, antennák károsodására kell elsősorban felkészülni. Az épületek környezetében fellépő erős széllökések károsíthatják az utcai berendezéseket (jelzőlámpa, villanyoszlop, telefonfülke) és a növényzetet egyaránt, akár jelentős károkat okozva ezzel az épületen is. A városvezetésnek a várhatóan gyakoribbá váló viharokra való felkészülés során első lépésként fel kell mérnie, hogy a település épületállománya mennyire ellenálló az erős széllökéseknek. Tatabánya, az éghajlatváltozás hatásai az épületállományra Egy, a klímaváltozás hatásainak értékelésére szolgáló módszertant sikerült kidolgozni az Európai Unió által finanszírozott CLAVIER kutatási projektben (Climate Change and Variability: Impact in Central and Eastern Europe www.clavier‐eu.org). A projekt során egy magyarországi középváros, Tatabánya Tatabánya épületállományát vizsgálták abból a szempontból, hogy a 2021– 2050 évekre prognosztizált éghajlatváltozás milyen hatással lesz majd várhatóan az épületek tetőszerkezetének széllel szembeni állékonyságára. A vizsgálat módszertana azonban jól alkalmazható bármelyik város esetében. Az értékelés első lépését a különböző épületek típusba sorolása képezi, amelyet ezen épülettípusok sérülékenységének maghatározása követ a kitettség, az érzékenység és az alkalmazkodó képesség figyelembevételével. Az épületek potenciális viharkároknak való kitettsége a mértékadó széltehertől függ, amelyek számítása során a szélteher tekintetében két legjelentősebb tényezőt, az épület, és így a tető magasságát és formáját, illetve környezetének beépítettségét vettük figyelembe. A széllel szembeni érzékenység elsősorban a tető kialakításától, annak méretétől és a héjalástól (kis‐ vagy

157

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK nagyelemes tetőfedés), a tető közvetlen környezetében elhelyezkedő építményektől, növényektől függ. A tartószerkezeti viselkedés tekintetében az épület kora az egyik legmeghatározóbb tényező, mert az építés ideje determinálja, hogy az adott épület tervezésekor milyen szabványokat, előírásokat alkalmaztak a tervezők és az építőmesterek. Az alkalmazkodóképesség meghatározása során az épületben lakók, vagy azt használók, illetve tulajdonosok szociális körülményeit, gondolkodás‐ módját és anyagi lehetőségeit tártuk fel a vizsgált területen. A kitettség, az alkalmazkodó képesség, illetve az érzékenység meghatározása után számítottuk ki az egyes épülettípusok sérülékenységét egyszerű algoritmussal.

Az eredmények összesítése után mindezt térképen ábrázolva látható, hogy a vizsgált város, Tatabánya polgárainak közel 25%‐a a legsérülékenyebb épülettípusokban él vagy dolgozik. Forrás: JACOB, D. et. al., 2008

Az épületállomány széllel szembeni sérülékenységének meghatározása után, az eredmények figyelembevételével, meg kell határozni, hogy melyek azok az épületek, épülettípusok, amelyek tetőszerkezetének minél sürgősebb műszaki megerősítésére van szükség. A meglévő állapot azonnali védelmi feladatainak megállapítása mellett a széllökések elleni védelem leghatékonyabb eszköze a szélvédő erdősávok, valamint a lépcsőzetes növényzet telepítése. Az erdősávok telepítésében a vegyes fafajok és a lombhullatók könnyebben ellenállnak a szélviharok okozta letöréseknek, mint a lucfenyő. 7.3.2. Árvízbiztos építés Özönvízszerű esőzéssel járó viharok általában váratlanul jelentkeznek és előre jelezhetőségük mindössze néhány óra. Káros hatásukat befolyásolja a térség domborzata, a környék növényzettel való borítottsága, a vízelvezető rendszerek állapota és áteresztőképessége, a települések szerkezete, elhelyezkedése. Ezen esők következtében hazánkban fokozódik az árvízveszély, a mélyen fekvő területeken pedig fokozott belvízveszélyre számítunk. A hirtelen fellépő esőzések bizonyos területeken földcsuszamlásokat okozhatnak, jelentős anyagi károkat okozva. Valószínűsíthető, hogy a duzzadó agyagtalaj okozta épületkárok is növekedni fognak. A hirtelen, nagy csapadékhozamú esők következtében felértékelődik a vízelvezetés szerepe települési léptékben (esővízgyűjtő csatornahálózat) és az épület körül (vízelvezető csatorna, lefolyó) egyaránt. Ezek a megnövekedett csapadékmennyiség miatt könnyen túltelítetté válhatnak. Ennek elkerülése érdekében célszerű a méretezési szabványok felülvizsgálata és esővíztározó berendezések telepítése. E témakörrel részletesen a Kézikönyv következő, 8. „Alkalmazkodóképes vízgazdálkodás és a városi kommunális infrastruktúra” című fejezete foglalkozik. Az árvíz okozta majdani anyagi károk elkerülése érdekében a legfontosabb az építési előírások felülvizsgálata, szigorítása és következetes betartatása. A legfontosabb a közvetlenül árvízveszélyes területre teljes építési tilalom bevezetése és a magas partok (földcsuszamlás), löszfalak által veszélyeztetett területek azonosítása. El kell kerülni, hogy a szegény, hátrányos helyzetű társadalmi csoportok – akár illegális formában is – az ilyen ár‐, belvíz, illetve földcsuszamlás által veszélyeztetett térségben telepedjenek le. A védekezés szabályozásánál mérlegelni kell azonban, hogy a megvédendő érték milyen mértékben áll arányban az árvízvédelmi beruházásokkal.

158

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

7.3.3. Az épületállomány felkészítése a vízhiányos körülményekre A víz érték. Az özönvízszerű esők mellett az éghajlati prognózisok szerint Európa jelentős részén hosszú, száraz, aszályos időszakokra lehet számítani a jövőben. Magyarországon a nagy, árvizeket okozó esőzések és az aszályos időszakok váltakozása zajlik, melyen csak a Kárpát‐medence egészében való gondolkodás képes változtatni, erre jó alkalom lehet a Duna Stratégia. A Kárpát‐medence vízgyűjtőin szükség van a fenntartható erdőművelés révén a vízvisszatartásra, az Alföldön pedig lépéseket kell tenni az ártéri, vagy fokgazdálkodás részleges rehabilitációjára, a folyók gátak közé szorítása helyett az árhullámok irányított szétterítésére és ideiglenes tározására. Ennek egyik eszköze a Vásárhelyi‐terv Továbbfejlesztése és kiterjesztése, valamint a Tisza mentén, Nagykörűnél megindult tájrehabilitáció. Az energia után következő két stratégiai eszköz az ivóvíz és a termőföld. A vízbázisok védelme már több mint környezetvédelem. A mai lokális háborúk részben már a víz birtoklásáért folynak. A sivatagosodás előretörése ellen még van lehetőségünk védekezni. A kiszáradás következménye a termőtalaj, a humusz pusztulása. Olyan tájhasználatot kell megvalósítanunk, a legkisebb léptéktől (háztartások, kiskertek, zöldtetők) a legnagyobbig (mezőgazdasági művelés), mely a humuszképződést elősegíti. Ehhez integrált vízgazdálkodási stratégiára van szükség, ahol a terület vízháztartásának egészére fordított figyelem lehetővé teszi a felszíni és felszín alatti vizek egyensúlyi állapotának helyreállítását. A települések klímaváltozáshoz való alkalmazkodásában a lakosság vízfogyasztásának csökkentése, illetve a víztakarékosság a legfontosabb területek közé tartozik, jelentősége az energiatakarékossághoz vagy a közlekedési ÜHG‐kibocsátás fontosságához mérhető. A technikai megoldások mellett fontos szerepe van a fogyasztói szokások alakításának és a szabályozásnak is. Az egyéni vízhasználat esetében is fontos, hogy bár a klímaváltozás kikényszeríti a tudatos, megfontolt és takarékos vízhasználatot, attól teljesen függetlenül is fontos és hasznos annak kialakítása, a vízzel jól ellátott térségekben is. A nem technikai megoldások egyik lehetősége a víz árának szabályozása. A tapasztalatok egyértelmű kapcsolatot mutatnak a víz árának emelkedése és a fogyasztás csökkenése között. Víztakarékossági intézkedésekkel több mint 50 %‐os megtakarítás elérhető, azaz a vízbázis ellátóképessége megduplázható. Azonban több szempontból is mérlegelni kell ennek alkalmazását, mértékét. Városi környezetben, ahol nincs más vízszerzési lehetőség, valóban hatásos lehet, vidéki településeken, kertes házas településrészeken viszont az illegális vízkitermelést növelheti, éppen a kívánatossal ellentétes hatást elérve. A magasabb árral járó takarékosabb fogyasztás jó érv lehet a piaci alapon működő vízművek számára az önkormányzatokkal szemben az árak indokolatlan emelése és a vízvagyon magánosítása mellett. A takarékosság célja azonban éppen az, hogy hosszú távon mindenki számára hozzáférhető legyen a vízkészlet, ami piaci alapon alig lehetséges. A víz megújuló természeti forrás, ezért nem magánosítható. A vízszolgáltatás területén lehetséges a magánvállalkozások megjelenése, ha az nem torzítja a vízhez való hozzáférést. A vízbázis használata után, legyen a használó a szolgáltató, vagy kutat fúró magánszemély, köteles vízhasználati járulékot fizetni. A kútfúrásnak továbbra is engedélyköteles tevékenységnek kell maradnia, mert a vízbázisok nem kimeríthetetlenek. A leghatékonyabb megoldások közé tartozik az egyedi vízórák felszerelése és az átalánydíjas vízdíjak megszüntetése. Lakótelepi lakások esetében az egyedi vízmérőórák felszerelése előtt a fogyasztás a 400 l/főt is elérte, az órák felszerelése után azonnal a felére (200 l) esett vissza (ERTSEY A. – HELYES G., 1994). A kívánatos városi átlagfogyasztás 150 l/fő körül van. A megtakarítási lehetőségek maximális kihasználásával ez 70 l/főre csökkenthető. A technikai megoldások közül a legfontosabb a víztakarékos készülékek, csaptelepek, szaniterek használata. A legtöbb háztartási készülék, szerelvény kapható már víztakarékos megoldással. A takarékos WC‐tartályok, szelepes WC‐öblítők, víztakarékos csaptelepek, mosó‐ és mosogatógépek, kerti öntözőrendszerek, többmedencés konyhai mosogatók stb. használatát érthető módon a gyártók 159

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

is erősen támogatják. Elsősorban a vásárlók anyagi lehetőségei szabnak határt a kínálatból való választásnak. Éppen ezért fontos az ésszerűség, egy‐egy drágább készülék beépítését az okosabb, megfontoltabb vízfogyasztással akár ki is lehet váltani. Víztakarékos csaptelepekkel és berendezésekkel 10‐20 % fogyasztáscsökkenést lehet elérni. A víz‐ és energiatakarékos mosogatógépek ugyan kevesebb vizet és energiát használnak, mint a kézi mosogatás (1 liter/teríték), s bár áruk még magas (kb. 300 000 Ft), a megtérülési idő 10–15 év. A mosógépek esetén a megtakarítás nagyobb, itt a hasonló csúcsgépek (kb. 260 000 Ft) megtérülése 10 év alatti. A víztakarékos WC‐k lehetővé teszik a kétfokozatú öblítést, a nagyobb fokozat hagyományos csatornakialakítás mellett nem szabad, hogy 4,5 l/öblítés alá menjen, mert az ennél kevesebb víz nem képes elszállítani a szilárd szennyeződést és dugulást okozhat. A 4,5 l/öblítésű WC‐k esetén szükséges egy öblítőszifon elhelyezése az ejtőcsőben, mely biztonságos mennyiségű vizet gyűjt össze és egyszerre öblít, biztonsággal eljuttatva a szennyvizet az utcai csatornáig. A háztartások esővízgyűjtése Európában – és nálunk is – a vízbőség idején kiment a divatból, bár a múlt század első felében Közép‐Európában épült nyaralók és présházak alapfelszereltségéhez tartozott a ciszterna. Németországban és Ausztriában az esővízgyűjtés egyre népszerűbb. Kereskedelmi forgalomban már nálunk is kaphatók komplett szűrő és tároló rendszerek, típustervek házilagos megvalósításhoz is. Megfelelő szűrőkkel ellátva sűrűn beépített, városias területeken is alkalmazható. Kertes házaknál egy család vízfogyasztásának 20 %‐át képes 5‐600 mm évi csapadék fedezni, természetesen a fürdés és ivóvíz kivételével. A csapadékvizet elvezető csatornahálózat terhelésének csökkentése, és a lágy esővíz mosógépben való használata pedig további előnyökkel is jár – kevesebb mosóporra van szükség, és a vízkőképződés megszűnik.

34. ábra: Házi esővízgyűjtő rendszer vázlatos felépítése

A szürke szennyvíz, más néven szürkevíz újrahasznosítása szintén jó lehetőség a víztakarékosságra. A szürkevíz‐ hasznosítás a vízfogyasztás 40%‐át képes kiváltani. Kereskedelmi forgalomban kapható berendezés 1,5 m3‐től a szürkevizet megtisztítja mosógépben való újrahasznosításra. Az elvi megoldás régóta rendelkezésre áll, azonban sorozatgyártásban nem, csak egyedi, „csináld magad” változatban létezik az egyszerűsített megoldás, mely a szürkevizet WC‐öblítésre fordítja. Ehhez mindössze egy cca. 200 l‐es napi tartály, egy mosógépszivattyú és némi kiegészítő szerelvény szükséges. A nagyobb mennyiséget is kezelni képes és hatékonyan kezelt vizet szolgáltató megoldások már a teljes házi szennyvízhasznosító rendszerek felé képeznek átmenetet.

Az esővíz‐ és szürkevíz‐hasznosítás együttesen 60 % ivóvíz‐megtakarítást képes elérni, melyet víztakarékos berendezésekkel akár 70 %‐ra is emelhetünk. Ausztrália és az USA sivatagos területein középületekbe szerelt központi szürkevíz‐visszaforgató rendszerek működnek. A házon belül alkalmazható komposztáló toalettek, száraztoalettek bizonyos típusai nem hígítják fel a szennyeződést, hanem megszárítják és adalékkal keverik. A kis mennyiségű, szagtalan anyagot időnként ki kell üríteni egy kerti komposztprizmába, vagy silóba, ahol a komposztálás folytatódik. A komposztáló toalettek a fekáliához cellulóztartalmú adalékot (faapríték), konyhai szerves hulladékot és kis mennyiségű, talajbaktériumokat tartalmazó anyagot (termőföld, komposzt) kevernek, valamint biztosítják a megfelelő szellőzést, hőmérsékletet és oxigénellátást, hogy a természetes, forró komposztálás beindulhasson. A komposztálás során a szerves anyag kezdeti térfogatának negyedére zsugorodik, és steril, szagtalan humusszá alakul. A komposztáló toalettek egyes típusai szintmagas ejtőcsővel rendelkeznek, ami kétszintes lakásokban egy tartályban megoldja a komposztálást. Egy változatuk alkalmas legfeljebb 8 WC‐berendezés ellátására egy strangon. Ez esetben víztakarékos WC‐ kre van szükség, melyek öblítésekor a szennyvíz a pincében elhelyezett tartály fölött egy centrifugához

160

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

hasonló folyadékleválasztó készülékbe jut, mely a szilárd tartalmat a komposztkamrába, a folyadékfrakciót a csatornába továbbítja. A komposztáló toalettek kb. 1/3‐át takarítják meg az ivóvíz‐fogyasztásnak, de jelentőségük inkább a szennyvízhozam csökkentésében és a humuszképződés elősegítésében van. Alkalmazásuk egyaránt pozitív csatornázott és csatornázatlan területen. Csatornázatlan területen a szennyvíz egyszerűbb tisztítását teszik lehetővé, mivel a legszennyezőbb összetevő kikerül a vízből. A kibocsátott szennyvíz mennyiségét kb. 30 %‐kal csökkentik, minőségét jelentősen javítják.

35. ábra Komposztáló toalett és vázlatos felépítése

A házi szennyvízkezelő rendszerek a teljes elfolyó szennyvízmennyiséget, a szürke‐ és fekete szennyvizet együtt kezelik. A kisberendezések mellett ki kell emelni a természetközeli tisztítási technológiákat, melyek növényeket és talajbaktériumokat használnak tisztításra, gépek és energiahasználat nélkül (gyökérzónás technológia), vagy – ha az adott talaj szikkasztóképes – az egyszerű oldómedencés, szikkasztómezős megoldásokat, ahol az oldómedencében oldattá alakult szennyvíz tisztulása a szikkasztómezőben, a talajban fejeződik be. Ezek a megoldások az altalaj‐ öntözés révén öntözővizet takarítanak meg, és lehetővé teszik a talajvíz visszapótlását. Az egyszerű, vagy bővített oldómedencék korrekt működésével szemben fel kell számolni a régebben közkeletű emésztőket vagy derítőket, ahol a szennyvíz töményen és közvetlenül jut a talajba‐talajvízbe. Még károsabb a kötelezően megépített, majd illegálisan kilyukasztott „zárt” szennyvíztároló, melyből tömény szennyeződés jut a talajba. Célszerűbb lenne az elsőfokú építési hatóságoknak az egyszerű tisztítási technológiákat megengedni, és zárt tárolót csak kivételesen érzékeny területeken előírni, az elszállított szennyvíz szigorú mennyiségi elszámolása mellett. A megfelelő 36. ábra: Gyökérzónás szennyvíztisztító, típusterveket tartalmazó kiadványt a korábbi KvVM adta Vácrátót ki, újrakiadása hasznos lenne. Ugyanakkor a túl szigorú követelmények a megfelelő megoldás elszabotálását eredményezik, ami sokkal nagyobb kárt okoz, mint egy közepes hatásfokú tisztítási technológia. Ha valaki saját telkén belül, egyedi tisztítót létesít, saját érdekében kerülnie kell a környezetkárosító anyagok szennyvízbe juttatását (vegyszerek, fáradt olaj stb.), mivel saját kertjét károsítja. Környezetbarát mosó‐ és tisztítószerek használatával mindez elkerülhető. A zöldtetők alkalmazása szintén jótékony hatással van a fenntartható vízgazdálkodás megvalósítására. A fenntartható vízgazdálkodás első lépéseinek egyike az esővíz visszatartása a zöldtetőkkel. Ugyanakkor kedvező hatással van a zaj‐ és hőszigetelésre és a városi hőszigetek kialakulásának megakadályozására. Mivel elsősorban az épületek konstrukciója határozza meg az alkalmazás 161

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

lehetőségét, ezért a fenntartható építés része ezek kialakítása. A zöld növényzettel telepített tetők esetében a növények fajtájának és az öntözés szükségességének, illetve módjának a megtervezése komoly feladat. Az extenzív zöldtetők esetében szárazságtűrő növények alkalmazása szükséges és általában öntözés nélkül is megoldható, míg az intenzív telepítésű tetők folyamatos vízellátottságot igényelnek. Ugyanakkor a vízvisszatartást szolgáló zöldtetők esetében a létesítés céljának ellentmond, ezért kerülendő az intenzív növénytermesztés, gyakori öntözés alkalmazása, hiszen ez jelentős energia‐ és vízfogyasztással jár. A „Vertical gardens”, a zöldtetőkön történő növénytermesztés kevés kivételtől eltekintve életképtelen ötlet. Létesítési és fenntartási költségei nem teszik gazdaságossá, bár egy teraszon művelt dombágyás hasznos kiegészítője lehet az otthoni étkezéseknek. Az extenzív zöldtetők új generációjával (6‐15 cm rétegvastagságtól, csekély, cca. 60 kg/m2 önsúly) lehetővé válik szinte bármilyen meglévő, 45°‐nál enyhébb tető esetében a rendkívül gyors kiépítés. A zöldtető ellátja a tető védelmét is, megnövelve tartósságát. Tradicionális dél‐európai városrészek kellemetlen jelensége a nyári kanyonklíma. A lapos tetőkön a nagy felületi hőmérséklet miatt forró klíma alakul ki, a keskeny, árnyékos utcákba beszorul a kissé hűvösebb levegő, és a kipufogógázokkal keveredve szmogot alkot. A jelenség kialakulása ellen a zöldtetők és a szélesebb, átszellőzésre alkalmas utcák, beépítések adnak védelmet. Bár áttételesen, de a fenntartható építés ésszerű megoldásai is sokkal hozzájárulhatnak a vízfogyasztás csökkentéséhez. A kertek átgondolt kialakításával csökkenthető azok vízigénye; az épületen belüli kettős víz‐ (ivóvíz‐ és esővíz‐nyomóvezeték) és csatornarendszer (szürke‐ és feketeszennyvíz csatorna) olyan kialakítása, hogy utólag is lehetséges legyen az esővíz vagy a visszaforgatott szürkevíz használata. Scarlet Hotel, komplex fenntartható építési megoldások

Mawgan Porth

Mawgan Porth egy népszerű üdülőtelep Nagy‐Britanniában, Cornwall északi részén. Itt épült meg a Scarlet Hotel nevű rekreációs központ. A 37 hálószobás designhotel 2009 nyarán nyílt meg. Különlegessége, hogy építői arra törekedtek, hogy minél kevesebb és minél „tisztább” energiával nyújtson versenyképes szolgáltatásokat. Ennek érdekében a fenntarthatóságot a legmagasabb minőségi színvonalon alkalmazva próbálták megvalósítani.

A fenntartható építést és működtetést szolgálja, hogy a tetők több helyen „zöldtetős” eljárással készültek, amely lassítja a vízlefolyást. Különös gondot fordítottak a szigetelésre, az alternatív energiaforrások használatára (például napelemek), a szellőzésre (7% természetes úton, 85% hőhasznosítóval). Az esővizet és a szürke szennyvizet is hasznosítják – az előbbit az úszómedencében (amely egyébként természetes növényzettel is rendelkezik, természetes módon tisztítja a vizet), az utóbbit pedig a WC‐k leöblítésére. Vízmelegítésre ellenőrzött forrásból származó tűzifát használnak, és kiterjedten alkalmazták az újrahasznosított/újrahasznosítható anyagokat a berendezési tárgyak és a szerkezeti anyagok között. Az épület faszerkezetű, a felhasznált faanyag pedig az FSC (Forest Stewardship Council) által minősített. Az FSC úgynevezett terméklánc minősítése ellenőrzi a fatermékek átfutását a feldolgozáson és a kereskedelmen keresztül az erdő és a végső felhasználó között. A hotel építésekor csökkentett cementtartalmú betont használtak. Az ökológiai lábnyom csökkentésére további szolgáltatás a hotel részéről az oda érkező vendégek útvonalának, valamint a dolgozók útvonalának előzetes megtervezése. Elérhetőség: Suzie Newham E‐mail: [email protected] Telefon: 01637 861203 Web: www.scarlethotel.co.uk

162

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK Koppenhága, Zöldtetők

Koppenhága

A dán főváros, Koppenhága az Øresund régió legfontosabb gazdasági központja, egyben Skandinávia legnépesebb városa 1 167 569 fős lakosságával.

A „Zöldtetők Koppenhágában” projekt 2008‐ban indult, kezdetben csak a szennyvízkezelési tervhez és az esővíz helyi kezeléséhez kapcsolódóan. Fő célja a háztetők beborítása vegetációval, ami nagyban segíti az alkalmazkodást a klímaváltozáshoz a városban. Ahhoz, hogy valódi sikereket lehessen elérni, szükség volt a zöldtetők szélesebb körű, tudatos alkalmazására, aminek leghatékonyabb módja a szabályozás. Dániában a klímaváltozást taglaló 15. ENSZ konferencián (COP 15) kezdtek el foglalkozni a zöldtetők alkalmazásának kérdésével. Koppenhága kihasználta a lehetőséget, hogy a konferencia házigazdája lehetett 2009‐ben, és a klímaváltozás kihívásaira a zöldtetőket javasolta lehetséges megoldásként. Ezt követően Koppenhágában sikeresen beépítették a zöldtetőkről szóló bekezdést a Klíma Tervbe, hangsúlyozva a zöldtetők és esővízkezelés kapcsolatát, amely várhatóan több csapadékot eredményez a jövőben. Lényeges továbbá, hogy ez az intézkedés hozzájárul a zöldebb város megteremtéséhez, ami együtt jár a városi hősziget jelenség hatásainak mérséklésével. A Klíma Tervben világosan meghatározták a zöldtető kezdeményezés megvalósításának időintervallumát, amelyet a Városfejlesztési Tervben is követelményként kell megfogalmazni. Az utóbbi néhány évben számos, a zöldtetőkhöz kapcsolódó kezdeményezés született a város részéről: − Városfejlesztési terv − Klímaterv − Helyi tervek − Kézikönyv az épületek környezetének kialakításához − Fenntartható eszközök Zöldtető politika a 2012‐es városi fejlesztési tervben Mára kötelező Koppenhágában minden új épület tetejét növényekkel fedni. Minden 30 fokosnál kisebb lejtésű új tetőt magán‐, illetve közösségi épületeken egyaránt kötelező növényekkel borítani. Ha egy régebbi tetőt át kell alakítani és az épülettulajdonos pénzügyi támogatást kap a várostól, kötelező azt “zölddé” tennie (kisebb fákkal, bokrokkal, mohákkal, gyógynövényekkel vagy fűfélékkel). A zöldtetők elterjesztésében óriási szerepe van az intézményi hálózatnak. Helyi szinten a helyi közösségek, helyi független környezeti szervek, közigazgatási intézmények szerepe a legfontosabb. Országos szinten a tudást, technológiát és konzultációt biztosító intézmények, a technológiai és piaci alapú innovációt terjesztő cégek, egyetemek stb. együttműködése elengedhetetlen. Nemzetközi vonatkozásban pedig a nemzetközi zöldtetős egyesületek, mint pl. IGRA, GRHC, Élő Tető, és a zöldtetőkkel foglalkozó egyetemek a kulcsszereplők. Elérhetőség: Dorthe Rømø Projektmenedzser City of Copenhagen Technical and Environmental Administration Parks and Nature Department Telefon: +45 3366 5843 E‐mail: [email protected] Web: www.kk.dk/groennetage

7.3.4. Műemlékvédelem A klímaváltozás műemlékekre gyakorolt hatása a kulturális örökség és az ehhez kötődő nemzeti identitás megőrzése céljából éppúgy fontos, mint turisztikai szempontú megőrzése és hasznosítása miatt, ezért a klímaváltozás épített örökségre gyakorolt negatív hatásainak kiküszöbölése kiemelt feladat kell, hogy legyen. 163

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

A nem műemléképületek esetében alkalmazott klímabarát építészeti megoldások csak korlátozottan alkalmazhatóak. Óvatos adaptálásuk mellett adódnak a műemlékeket különösen veszélyeztető hatások. Az újabb épületekre jellemző építési módok és korszerűbb építési anyagok ellenállóbbnak bizonyulhatnak a klímaváltozás okozta környezeti ártalmakkal szemben. Az épületek falai a vízben oldott kémiai anyagokkal érintkezve porózusakká válhatnak, mállani kezdenek, szerkezetük ezáltal meggyengül. Az egyre gyakoribbá váló heves esőzések azáltal is kárt okozhatnak, hogy a csatornahálózat nem képes megbirkózni a hirtelen nagy mennyiségű csapadékkal. A levegő szennyező anyagainak kioldódása a műemlékek felszínén szintén károsíthatja az épületeket. A műemlékekre a szélsőséges napi és évi hőingadozás szintén kedvezőtlen hatással van. A hőmérséklet és páratartalom változása repedéseket, töréseket okozhat. A mérsékelt övben a fagyás és olvadás gyakori változása okozhat a műemlékekben súlyos problémát. Az egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási jelenségek (viharok, jégeső, villámlás stb.) a műemlék épületeket sem kímélik. 2010 augusztusában Magyarországon több műemlékben (füzérradványi Károlyi‐kastély, fertődi Esterházy‐kastély, edelényi L’Huillier‐Coburg‐kastély, valamint a Ménesbirtok Mezőhegyesen, a Dégenfeld Kastélyszálló Tégláson) is jelentős viharkárok keletkeztek. A műemlékek fa és egyéb szerves építőanyagaira veszélyt jelentenek a kártevő élőlények, melyek elszaporodása, vándorlása, valamint a térségben addig jelen nem lévő invazív fajok beáramlása és életterük terjedése felgyorsult, részben feltételezhetően a klímaváltozás következményeként. Különösen egyes korhadást okozó gombafajok és rovarok károsíthatják a műemlékek szerves építőanyagait. A műemléki területeket érintő áradások, elöntések szintén káros hatással lehetnek a műemlékekre, különösen azokon az árvizek által korábban kevésbé veszélyeztetett területeken, ahol az építmények alapozásánál, építésénél e lehetőségre nem fordítottak megfelelő figyelmet. Az időközben megváltozott körülmények (pl. emberi tevékenység: erdőirtás, folyószabályozás következtében megváltozott vízháztartás) hatására azonban az elöntések gyakoribbá válhatnak. A száradás szintén befolyásolhatja az anyagok szerkezetét, továbbá a nedvessé váló környezet elősegíti a szerkezetet károsító gombák megtelepedését és elszaporodását. Az utóbbi évek áradásai közül kiemelkedik a Közép‐Európa szinte egészét érintő 2002. évi árvíz, amely során víz alá került többek között a világörökség részét képező Drezda, Prága, České Budějovice és Český Krumlov belvárosa is, komoly károkat okozva a műemlékállományban is. Magyarországon 2010 tavaszán a heves esőzések következtében a tokaji világörökséghez tartozó hercegkúti pincesor egy része omlott be, illetve került víz alá. A vízpartok eróziója a partvonal megváltozásához vezethet, ami az ott található műemlékeket veszélyezteti. Szintén a jelentős csapadékra vezethető vissza a partfalomlások, suvadások, földcsuszamlások (lejtős tömegmozgások) egyre növekvő száma, mely viszonylag ritkán érint műemlékeket, azonban bennük jelentős, olykor helyrehozhatatlan károkat okozhat. 2010 júniusában a Borsod‐Abaúj‐Zemplén megyei Abaújváron történt jelentős földcsuszamlás, mely veszélyezteti a település gótikus műemlék‐templomát, az abaújvári földvárnak pedig több fala is beomlott. A tárgyi kulturális örökség emlékeinek veszélyeztetettsége nagyon sok esetben épp az emberi tevékenységeknek köszönhető. A közvetlen természeti környezet megváltoztatása (pl. beépítettség növelésével a zöldfelületek csökkenése, a lefolyási viszonyok megváltozása, idegenforgalom növekedéséből adódó kedvezőtlen hatások, városi szélcsatornák kialakulása, közeli teherautó‐ forgalom), valamint a közvetett antropogén hatások (pl. a térség vízgyűjtőjén történő erdőirtások, talajvízszint változása) is fokozhatja a műemlékek veszélyeztetettségét. Sok műemlékhez nagy kiterjedésű történeti kertek, parkok tartoztak egykor. Ezek többségében tavak kialakítására került sor, amelyek a magas talajvízszintet használták ki, vagy patakokból, forrásokból táplálkoztak. Ezek elhanyagolása kedvezőtlenül befolyásolta sok helyen a talaj vízháztartását, a kert mikroklímáját, megváltoztatva a növényzet összetételét. A történeti lakóépületek (különös tekintettel 164

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

a városi társasházakra) szinte mindegyike kúttal rendelkezett, amelyek gyakran szintén lezárásra kerültek, azonban jelenleg is kihatással vannak a fölöttük kialakított vízzáró burkolatokra, illetve ezáltal emelik a falak nedvességét. Ezek megoldásra váró feladatok. A műemléki értékek felújítása során sok esetben nem, vagy csak jelentős költségekkel alkalmazható számos olyan modern technikai megoldás, amely a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást megkönnyíti, egyrészt a meglévő építmény szerkezeti adottságai vagy a műemlékkép védettsége okán. Mindez megnehezíti a klímaváltozás következményeihez történő alkalmazkodást. A történeti kertek, parkok esetében helyre kell állítani azokat a kertépítészeti megoldásokat, amelyek egykor mérsékelték a negatív környezeti hatásokat, valamint a történeti anyagok és technikák újra alkalmazását is mérlegelni kell egyes esetekben. Jelentős problémákat okoz és magas költségekkel jár a levegőszennyezés okozta károk megszüntetése (homlokzatelszíneződések, mállási és szétfagyási folyamatok, köztéri alkotások‐szobrok károsodásai stb.), illetve a természeti hatások károsító folyamatainak mérséklése. A klímaváltozás nem kedvez a romkonzerválásoknak sem, különös tekintettel a defláció okozta károkra, a hőingadozásokra, szétfagyásokra. Ezekben az esetekben törekedni kell a rekonstrukciókra, a hiteles lefedésekre, tetőszerkezetek megépítésére. A régészeti területek, valamint a sírhalmok szintén jelentős károkat szenvednek a klímaváltozás következtében. A világörökség‐helyszínek esetében több nemzetközi kezdeményezés indult a klímaváltozás hatásainak mérséklésére és kiváltó okainak csökkentésére. Český Krumlov, műemlékvédelem árvíz után

Český Krumlov

A mintegy 14 ezer lakosú kisváros Csehország déli részén, a Vltava folyó partján terül el. A város egy XIII. századi vár köré települt, gótikus, reneszánsz és barokk műemlékei is vannak. A történelem folyamán szerencsésen elkerülték a háborúk és nagyobb pusztítások, így Közép‐Európában szinte egyedüli kisvárosként maradhatott fenn eredeti formájában. Ennek köszönhetően 1992‐ben Český Krumlov történelmi belvárosát az UNESCO a Világörökség részének nyilvánította.

A 2002 augusztusi árvíz a műemléképületek felét, mintegy 150 gótikus és reneszánsz korabeli épületet árasztott el Český Krumlov történelmi belvárosában (COLETTE, A., 2009). A helyenként 4 méteres víz elárasztotta az épületek földszintjét. A várost mintegy 300 millió koronás kár érte, annak ellenére is, hogy a korabeli építők által az akkor elterjedtebb fa és vályog helyett alkalmazott időtálló építőanyagok (tégla, mészkő) megóvták a várost a még nagyobb pusztulástól. A víz levonulása után (2002 szeptembere) a legnagyobb gondot a vizes falak kiszárítása jelentette még a téli fagyok megjelenése előtt, amelyek további komoly károkat okozhattak volna az épületekben. A kárelhárítást és a további árvízkárok megelőzésére tett törekvéseket nehezítette, hogy a korszerűbb, ellenállóbb építőanyagok alkalmazására a városkép megőrzése miatt nem volt lehetőség. Az elmúlt időszak tapasztalatai és mérései azt mutatják, hogy a klímaváltozás következtében egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges csapadéktevékenységek. Ennek okán a cseh kormány árvíz elleni akcióterv kidolgozását kezdeményezte a világörökségi helyszíneken. További információ: Web: www.ckrumlov.info/php/hu

165

KLÍMATUDATOS ÉPÍTÉSZETI MEGOLDÁSOK

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK – – – – – – – – –

166

A meglévő épületek energiafogyasztásának mérséklése. Energiatudatos építés (pl. passzívház). Épületenergetikai fejlesztések megvalósítása (pl. energiatakarékos felújítás, klímabarát építészeti megoldások alkalmazása). Az épületek teljes életciklus‐elemzésének elvégzése. Fűtési energiafogyasztás minimalizálása. Az épületek energiafogyasztásához szükséges meleg víz kialakítása során ösztönzés a megújuló energiahordozók (napenergia és földhő) használatára. Alkalmazkodás a klímaváltozás hatásaihoz az építésgazdaságban, építési megoldások kialakítása (hőhullámok, szélsőséges időjárási helyzetek, viharok, árvízbiztos építés). Az épületállományok felkészítése a szélsőséges időjárási helyzetek, vízhiányos körülmények kialakulására. Az építési előírások felülvizsgálata, szigorítása és következetes betartatása.

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

8. ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA A vízgazdálkodás, ivóvízellátás, szennyvízkezelés és hulladékgazdálkodás aránylag kis szerepet kap az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésében. A városiasodott térségekben mégis érdemes foglalkozni ezekkel a csekély kibocsátásokkal is, mert ezen keresztül a települések jó példát mutathatnak a magánszférának és a fogyasztóknak. Ezen kívül a kibocsátások csökkentése hozzájárul az energiatakarékossághoz és a gazdaságos üzemeltetéshez is. A mitigáció elsősorban a hulladékgazdálkodást érinti, amely a kommunális infrastruktúra legjelentősebb közvetlen üvegházgáz kibocsátója, de ennek mértéke lényegesen kisebb, mint a közlekedés vagy energiatermelés esetében. A lerakókba kerülő szerves anyagok anaerob bomlásából és a komposztálókból metán és szén‐dioxid, az égetőművekből ideális esetben csak szén‐dioxid távozik. A szennyvízből kevesebb, főleg a biológiai bomlás és a szennyvíziszap kezelésekor keletkező metán távozhat. A szennyvízből és hulladékból nyert energia felhasználásával ugyanakkor éppen a káros anyagok csökkentése árán váltható ki a fosszilis energiahordozók egy része. Az alkalmazkodás terén viszont annál nagyobb jelentősége van a vízgazdálkodásnak és vízellátásnak. Mind a klímaváltozás okozta hőhullámok és aszály, mind a szélsőséges időjárási helyzetek (viharok, felhőszakadások, árvizek) súlyosan érintik a vízgazdálkodást, vízrendezést és ivóvízellátást. A kedvezőtlen meteorológiai események közvetlenül károsítják az infrastruktúrát, a melegben fokozódó vízfogyasztás egyre nehezebben kielégíthető igényeket támaszt, az árvizek hatásainak csökkentése pedig a megelőzés, tervezés terén jelent fokozott kihívást. Ide tartoznak azok a megoldások is, amik a felszín alatti víz megőrzését, illetve pótlását szolgálják települési vagy regionális méretben, ezzel a klímaváltozás hatásainak mérséklésében közvetett szerepük is van. Technikailag és a működtetés elveiben egyre szorosabban kapcsolódik a szennyvízkezelés is a teljes vízgazdálkodási rendszerhez. Az integrált vízgazdálkodási rendszerek a teljes vízciklust egységes, összehangolt folyamatként kezelik, a forrásoktól a vízhálózaton keresztül a felhasználás és kibocsátás teljes rendszerét, beleértve a területhasználat és a vizet felhasználó gazdasági tevékenységek egy részének szabályozását is. A hulladékgazdálkodás az alkalmazkodás terén kevésbé érintett, itt elsősorban a környezetbiztonság fontos a hulladéklerakók szélsőséges időjárási helyzetekre felkészítése során. 8.1.

A VÍZGAZDÁLKODÁS FELKÉSZÍTÉSE A SZÉLSŐSÉGES IDŐJÁRÁSI HELYZETEKRE

A XIX. században kialakult, ma hagyományosnak tekinthető vízgazdálkodási elvek még a környezet napjainkban elfogadhatónál jóval nagyobb mértékűnek tartott terhelhetőségére épültek (vízkivételek, szennyvízkezelés, csatornázás) és a víz jelentőségét is a mainál jóval szűkebb szempontrendszer alapján ítélték meg. Ezek az elvek a társadalom egyre fokozottabb környezetalakítása és környezeti elvárásai miatt már nem működőképesek. Túl ezen, az eddig figyelembe vett mértékadó környezeti hatások (extrém csapadék, szárazság, viharok, hőhullámok) és igények (árvíz‐ és erózióvédelem, vízellátás biztonsága, a természetközelibb városi környezet igénye) a klímaváltozás miatt is alapvetően

167

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

átalakulnak. A fenntartható vízgazdálkodás megvalósítása tehát önmagában is szükséges és hasznos, azonban a klímaváltozás gyakorlatilag nélkülözhetetlenné teszi a vízzel jól ellátott térségekben is. Általánosan igaz a vízgazdálkodás és árvízvédelem esetében is, hogy az alkalmazkodás nem valósítható meg önmagában, csak a teljes vízgyűjtő rendszerébe illesztve. A városi területek vízgazdálkodásának technikai lehetőségeit is érdemes rendszerszerűen vizsgálni, a felszíni lefolyás csökkentését célzó intézkedéseket és a vízfolyásokban haladó víz okozta problémák kezelését. Igaz ez még akkor is, ha kis területen, például egy park vagy településrész esetében kerül sor beavatkozásra; annak hatásait a tágabb területre is ismerni kell a megvalósítás előtt. Így a településen területileg és szervezetileg egyaránt kívül eső hatások és megoldások is jelentős szerepet kapnak. A klímaváltozás hatásai a vízgazdálkodásra és az alkalmazkodás válaszai, lehetőségei többrétűek, az érintett környezet jellegétől is függnek. Az alábbi táblázat vázlatosan bemutatja a hatásokat és a válaszlépések területeit. Hatás Elhúzódó aszályok Fokozódó vízfogyasztás Rendkívüli intenzitású csapadék okozta árhullámok, ezzel járó erózió

Emelkedő tengervízszint, növekvő vihardagályok, ezzel járó fokozódó erózió

Alkalmazkodás Vízvisszatartás, víztakarékosság Víztakarékosság, nem ivóvíz alapú vízhasználat Külterületi vízvisszatartás, fenntartható árvízvédelem kül‐ és belterületen, belterületi vízrendezés az integrált vízgazdálkodás alapján, katasztrófavédelem felkészítése Komplex védekezési rendszerek, katasztrófavédelem felkészítése

2. táblázat: A klímaváltozás vízgazdálkodást érintő hatásai és az alkalmazkodási lehetőségek

A klímaváltozás sajátossága, hogy akár egyszerre okozhat gondot a túl sok és a túl kevés víz is. A csapadék intenzitása a szárazabbá váló területeken is növekedhet, és a legtöbb előrejelzés szerint Európa nagy részén ez lesz a jellemző folyamat. Így az árvízvédelemnek gyors és váratlan árhullámokra, míg a vízellátásnak akár ugyanabban az évben is vízhiányra kell felkészülnie. Települési szinten a túlzott csapadék elsősorban az árvízvédelem, a vízhiány pedig a vízellátás, elsősorban az ivóvízellátás szempontjából fontos. Fontos a vízhiány viszonylagosságára felhívni a figyelmet. A nem feltétlenül extrém alacsony csapadék is okozhat aszályt a jobb vízellátáshoz alkalmazkodott területeken, illetve vízhiányt okoz a fogyasztás és ellátás egyensúlyának megbomlása is, amihez nincs feltétlenül szükség a hozzáférhető vízkészlet mennyiségének csökkenéséhez. Ilyen eset például a hőhullámok idején emelkedő városi vízfogyasztás, vagy a városok túlzott növekedése, a vízfogyasztási szokások változása. Az aszály, illetve vízhiány ugyanakkor a környék mezőgazdaságára, területhasználatára hatva is érezteti hatását a városokban. Pomáz, vízügyi klímastratégia 2009‐ben készült el Pomáz város vizes klímastratégiája az MTA Szociológiai Kutatóintézetében működő Éghajlatváltozás Kutatóműhely gondozásában. A tanulmány elkészítésében a kutatóműhely munkatársain kívül jelentős rész jutott külső – települési vízgazdálkodással foglalkozó – szakértőknek is. A tanulmány megvizsgálja, hogy a globális éghajlatváltozásnak, illetve erőforrásválságnak milyen hatásai lehetnek a települési vízgazdálkodásra, majd – a helyi sajátosságok figyelembevételével – meghatározza azokat a cselekvési irányokat, amelyeken keresztül fenntarthatóbbá, kiegyensúlyozottabbá – és ami a jövőben egyre fontosabb lehet – biztonságosabbá tehető Pomáz jövőbeli vízgazdálkodása. Az éghajlatváltozás, ill. az erőforrásválság kapcsán egyrészt a vízháztartás szélsőségei másrészt az egészséges ivóvízkészletek csökkenése, ill. a készletekhez való hozzáférhetőség egyre korlátozottabbá válása várhatók. E várható események legfontosabb okaiként az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, a helytelen tájhasználat, valamint a nagy ellátó rendszerek várható működési zavarai említhetők.

168

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA A felmerülő problémákkal kapcsolatban a pomázi vizes klímastratégia következő kérdéseket vizsgálja meg: − Hogyan csökkenthető a vízszolgáltatás, illetve a szennyvízelvezetés energiaigénye? − Milyen alternatív víznyerési lehetőségek vannak a településen? o A lefolyó felszíni vizek visszatartása o Esővíz gyűjtés; az esővíz és a szennyvíz rendszer szétválasztása o Régi közkutak feltárása, tisztítása o Környékbeli források − Hogyan előzhetők meg, illetve hogyan kezelhetők a települést érintő – a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék miatt kialakuló – árvizek? − Mely építészeti, illetve területrendezési megoldásokkal tehető kiegyenlítettebbé település mikroklímája, illetve vízháztartása (nyílt vízfelületek kialakításának lehetőségei, zöldfelületek növelése, zöld tetők, zöld falak, stb.)? A pomázi vizes klímastratégia hangsúlyozza az önálló települési vízgazdálkodás fontosságát. A tanulmány rámutat arra is, hogy ez a jövőben várhatóan minden település életében alapvető fontosságúvá válik majd. A kérdés csupán, hogy felelős klímatudatos közösségekként felismerjük‐e az előttünk álló kihívásokat és megkezdünk egy tudatos felkészülést, avagy rohanunk az események után. Elérhetőség: Pomáz Város Önkormányzata 2013 Pomáz, Kossuth Lajos utca 23‐25. E‐mail: [email protected] web: www.pomaz.hu Telefon: 28‐814‐300

8.1.1. Vízrendezés A fenntartható vízgazdálkodás első lépése a felszín alatti vizek mennyiségének és minőségének megőrzése és a felszíni lefolyás helyett a beszivárgás elősegítése. A felszín alatti víz mennyiségének megőrzését a víztakarékosság és az alternatív vízforrások használata segíti. Előbbiről a fenntartható építésről szóló 7. fejezetben esik részletesebben szó, a nem ivóvíz alapú vízhasználatról pedig később e fejezetben. A felszíni lefolyás csökkentése és talajba szivárogtatása csökkenti a nagy intenzitású csapadék okozta eróziót és árvízveszélyt. A talaj nedvességtartalmának megőrzésével/növelésével pedig az aszályosabb időszakokra tartalékolható víz, akár a növényzet, akár a felszín alatti vízkitermelés számára. A nedvesebb talaj és a jól fejlett növényzet kedvezően hat a városklímára is, különösen a hőhullámok idején. A klímaváltozással összefüggésben különösen fontos, hogy egyre inkább előtérbe kerül a városi vízfelületek mikro‐klimatikus, esztétikai, rekreációs hatása is, ami szintén a víz visszatartását, megőrzését teszi szükségessé. Városi területeken a mára elméletében és gyakorlatában is viszonylag jól kialakult fenntartható csatornahálózat (Sustainable Urban Drainage System – SUDS) rendszere a legjobb megoldás ezekre a feladatokra. Bár igen előremutató beruházások már világszerte történtek és jó szakirodalom is rendelkezésre áll, a működő rendszerek száma még alacsony. A hagyományos vízrendezés lényege a csapadékvíz minél gyorsabb, szabályozottabb elvezetése a beépített területen. A klímaváltozás és a fenntarthatóság azonban a víz megőrzését, a természetes lefolyási viszonyokhoz hasonló vízrendezést kíván meg. Ezért „a fenntartható városi vízgazdálkodás célja nem csupán a felesleges vizek biztonságos és hatékony elvezetése és a vízminőség szabályozása, hanem egyúttal esztétikai, rekreációs, ökológiai és gazdasági előnyök érvényesítése, beleértve a szóban forgó terület értéknövekedését is” (GAYER J. – LIGETVÁRI F., 2007). Ennek megfelelően az alábbi célok jelölhetők ki a korszerű, fenntartható városi csatornázás, vízgazdálkodás számára: − a városi lefolyás csökkentése a csúcs‐vízhozam redukálása céljából, − a szennyezés csökkentése a városi vízgyűjtőkön keletkező szennyezőanyagok összegyűjtése és kezelése révén,

169

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

− − −

a csapadékvíz visszatartása és lehetőség szerinti maximális felhasználása a helyszínen vagy annak közelében, a városkép javítása, a víz elrejtése helyett annak megjelenítésével és beillesztésével a funkcionális zöldövezetekbe, a csatornázási beruházás csökkentése, például a csapadékvíz zöld felületekre vezetésével, csökkentve az infrastrukturális költségeket.

A rendszer nagyon sokat átvesz az épületen kívüli vízvisszatartás fenntartható építés során alkalmazott módszereiből. A térségi szintű alkalmazás természetesen összetettebb rendszert igényel, de a technikai megoldások sok esetben hasonlóak. A rendszer összetevői a következők (WOODS‐BALLARD, B. et. al., 2007): − Bioszűrő vápák: Fűvel, vízinövényekkel beültetett hosszanti, sekély mélyedések, árkok, melyek elsősorban a lebegő szennyeződések kiszűrésére alkalmasak. A növényzet kiváló szűrő, mivel felveszi az oldott szennyezőanyagok egy részét, ugyanakkor a hordalék kiülepedését okozza az alacsony sebesség következtében, és a gyökérzetnek köszönhetően beszivárogtató hatása is van, így fékezi az eróziót, tisztítja a lefolyó vizet és a mennyiségét is csökkenti. − Áteresztő útburkolat: Az áteresztő út, illetve járdaburkolat közvetlenül a felszín alá vezeti el a csapadékvizet. Az így elszivárogtatott víz közvetlenül a talajba kerülhet, vagy felszín alatti gyűjtőhálózaton át csatornába, esetleg csapadéktisztítóba. A burkolat anyaga lehet áteresztő beton, tégla, kockakő, kötőanyag nélküli szemcsés kőburkolat, illetve nyílt résekkel kialakított kőburkolat. Legfőbb előnye, hogy nem kíván külön teret vagy eszközöket a víz elvezetésére, a szokásos építészeti megoldások részeként használható, és lehetővé teszi a közlekedésre fenntartott területen is a víz közvetlen talajba vezetését. Kedvező mellékhatás, hogy a felszínről gyorsan elvezetett víz miatt eső és különösen hó idején jelentősen csökkenti a csúszásveszélyt. Vízelvezető képessége ugyanakkor korlátozott. Hátránya a magasabb költség (két‐háromszorosa a hagyományos aszfaltos burkolatnak), a kisebb teherbírás, a fagyveszélyre érzékenység. A szétfagyás elkerülése miatt gondos kiépítést igényel. Fennáll az eltömődés veszélye, ezzel kapcsolatban rendszeres fenntartási feladatok jelentkeznek. − Földmedrű árkok: A kertes házas, falusias beépítésű településrészeken elterjedt hagyományos nyílt vízelvezető árkok. Kiterjedtségük miatt jelentős szerepet játszanak a csapadékvíz talajba szivárogtatásában, de mivel mederként is szolgálnak, ezért az intenzív csapadékot nem tarthatja vissza hatékonyan. − Tározó medencék: A záportározókhoz hasonló, de kisebb méretű, vagyis néhány tíz, száz m2‐nyi alapterületű, többnyire sekély medencék, melyek az árkokon keresztül érkező csapadék ideiglenes tárolására szolgálnak. Kiváló lehetőséget teremtenek a környezetbe illeszkedés harmonikus megvalósítására vízinövények telepítésével, parkosított környezet kialakítására. − Beszivárgó árkok: Nagy szemcséjű, laza anyaggal (kőzúzalék vagy kavics) kitöltött árok, mely a vizet úgy vezeti a talajba vagy gyűjtővezetékbe, hogy közben a nagyobb hordalékot visszatartja. A kitöltés miatt karbantartásra alig van szükség, és mivel a környezet felszínébe simul, a szokásos árkoknál kevésbé balesetveszélyes, például járda mellett. − Beszivárogtató tó, medence: A tározó medencéhez hasonló medence, azzal a különbséggel, hogy a fenék kialakítása lehetővé teszi a víz elszivárgását a talajba. A lokális vízhálózat végpontja, innen a felszínen már többnyire nem halad tovább a víz. A csapadékvízzel beérkező hordalék ebben az esetben nem távozhat el, ezért rendszeres tisztításra, kotrásra van szükség. A fenntartható csatornahálózat legfőbb előnye a célul kitűzött vízvisszatartás elérése. Ezen kívül a tervezési céloknál már említett esztétikus, kellemes városi környezet kialakítására is lehetőséget teremt. Megvalósítása a fenti technikai megoldásokkal lényegesen olcsóbb a hagyományos vízelvezető rendszereknél és fenntartása sem annyira költséges. Alkalmazásának korlátai között első helyen áll a vízminőség megóvása, mivel csak kellően tiszta víz vezethető a talajba. Ugyanakkor a mai városi környezetben a felszíni lefolyás már gyakran szennyezettebb és veszélyesebb, mint a háztartási szennyvíz (például közutak téli sózása idején). Ezért szennyezett felszíni lefolyás esetén (például úttestek, benzinkutak környékén) csak úgy használható, ha a víz megfelelő tisztításra is kerül. Ez például úgy oldható meg, ha az áteresztő útburkolat alatt nem a talajba kerül a víz, hanem 170

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

gyűjtőhálózaton keresztül tárolóba, illetve tisztítóba. Fontos korlátozó tényező a talaj vízbefogadó képessége is. A kis pórustérfogatú, tömör agyagos, iszapos talajok nem képesek elég gyorsan és elegendő mennyiségben felvenni a beszivárgó vizet, így a rendszer ott működésképtelen. A lefolyó víz nagy üledéktartalma is megakadályozhatja a beszivárgást. A bevezetett víz miatt emelkedő talajvíz hatására a talaj teherbíró képessége csökkenhet és a mélyebb területeken, pincékben vizesedés jelenhet meg, amennyiben nem volt körültekintő a tervezés. Lamb Drove / Cambourne, fenntartható vízrendezés

Cambourne

Lamb Drove Cambourne egyik településrésze. Cambourne, amely Kelet‐ Angliában, Cambridge‐től nyugatra fekszik, maga is új település. Teljes lakossága várhatóan 10 000 fő lesz.

A településrész építésekor a fenntartható vízgazdálkodási és vízrendezési megoldások alkalmazásának bemutatására külön hangsúlyt fektettek. A 2004‐ ben indult projektben igyekeztek elérni a lehető leglassabb lefolyást és a csapadék minél nagyobb mértékű helyben tartását, ehhez különböző technikai megoldásokat alkalmaztak (lakóházaknál esővízgyűjtő tartályok, zöldtetők, víztakarékos berendezések beépítése; közterületeken áteresztő burkolatok, földmedrű árkok, ideiglenes tározó medencék és beszivárogtató tavak). A rendszer a szokásos csatornahálózathoz képest mind kiépítésében, mind fenntartásában lényegesen olcsóbb és robusztusabb. Megközelítő számítás szerint 2006‐os áron 11 ezer fontot sikerült megtakarítani a kiépítéssel és évente lakásonként 30 fontot a fenntartással kapcsolatban. A beruházás eredményességét a megspórolt pénzmennyiség mellett a projekthez tartozó monitoring tevékenység mérései is bizonyítják – a mintaterületen késleltetve és lényegesen kisebb vízhozam folyik le a felszínen, mint a kontroll területen. A beruházás az Interreg IIIb FLOWS (Floodplain Land Use Optimising Workable Sustainability) projekt‐ jének részeként készült el, a projekt gazdája a Cambridgeshire megyei tanács volt. 37. ábra: A Lamb Drove‐ban és a kontroll területen mért felszíni lefolyás összehasonlítása Elérhetőség: Juliet Richardson Telefon: 01223 717520 E‐mail: [email protected] Shire Hall Telefon: 01223 715541 E‐mail: [email protected]

171

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA Gómeznarro Park, Madrid, parkfelújítás csapadékvíz‐visszatartással A Gómeznarro utca és az ottani parkos terület Madrid keleti részén, Hortaleza kerület Canillas városrészében található.

Madrid

A parkban és környékén jelentős az erózióveszély. Nagyobb esőzés esetén a körbeépített területen az alsó részek elöntése is gondot okozott. 2003 januárjában ezért alapos felkészülés után nekiláttak a terület vízrendezésének, amivel el is készültek ugyanazon év májusára.

A 10 000 m2 területen elvégzett munkák a következők voltak: − Vízzáró útburkolatok visszabontása − A lepusztult és tömörödött talaj pótlása, illetve helyreállítása − A felszín alatti gyűjtő és beszivárogtató tartályok elhelyezése, a hozzájuk kapcsolódó gyűjtő és elosztó csatornahálózattal, a járdák alatt − Vízáteresztő burkolatú járdák kiépítése − Parkosítás és a meglevő növényzet helyreállítása A felújítás eredményeképp a területre jutó csapadékvíz teljes egésze helyben marad, nincs felszíni lefolyás. Megszűnt továbbá az épületek nedvesedése és az erózió, értékes és kellemes zöldterület alakult ki, valamint csökkent a városi csatornahálózat terhelése is. A költségeket (343 600 euró) a madridi önkormányzat állta, a projektet 2004‐ben jelölték az ENSZ Habitat legjobb gyakorlat díjára, ahol „jó gyakorlat” minősítést kapott. Elérhetőség: Javier del Palacio Fernandez‐Montes Ctra. de Canillas, nş 2, 28043 Madrid, Spanyolország Hortaleza Kerületi Tanács Telefon: 91 588 76 43 Fax: 91 588 76 49 E‐mail: [email protected]

A helyi csapadékvíz‐visszatartás egyik – napjainkban előtérbe került, de igen ellentmondásos – ösztönzője a „zápor adó”. Lényege, hogy a csatornahálózaton elvezetett csapadékvíz kezelési költségeinek egy részét a nagy burkolt felülettel rendelkező fogyasztókra hárítják át, a tető, illetve vízlevezető burkolt felület nagyságának függvényében. Az adó kifejezés nem feltétlenül helyes, hiszen ahol eddig bevezették, ott a vízszolgáltatók szabták meg és szedték be az összeget. Az önkormányzatok is kiszabhatják azonban, így helyi adóként is működhet. Az így kivetett összeg valóban a kevésbé fenntartható vízelvezetéssel rendelkezőket sújtja, de több elvi hátránya is van. Az egyik, hogy inkább ösztönzi az adót kivetőt a bevétel és így a korszerűtlen megoldások fenntartására, mintsem a korszerűsítés támogatására. Eközben a fogyasztóknak korántsem áll feltétlenül rendelkezésére a korszerűsítésre (zöldtető vagy áteresztő burkolat kialakítására) fordítandó összeg, főleg, hogy eleve többletköltsége keletkezik az adó miatt. Szintén probléma, hogy a legnagyobb vízelvezető burkolattal, tetővel rendelkező épületek jó része nem profitorientált, hanem éppen nagyon is kevés bevétellel rendelkező közcélú épület, iskolák, közösségi vagy egyházi épületek. Ezek működését el is lehetetlenítheti egy ilyen kiadás. A helyes alkalmazás az lenne, ha az egyoldalú tehermegosztás mellett a régi épületek korszerűsítését is támogatná a tarifarendszer, és differenciálna a különböző célú épületek között, illetve először az új építéseknél tenné kötelezővé a vízvisszatartó megoldásokat. 8.1.2. Alternatív vízforrásokra épülő vízhasználat A víztakarékosságot támogatják, mégis a vízhálózatnak inkább a végső, kimenő részét érintik a nem ivóvízre épülő vízhasználatok. Európában a szigorú közegészségügyi szabályozás miatt csak a megfelelő minőségű vizet szolgáltató vízforrások kitermelése tekinthető kiépültnek. A nem megfelelő

172

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

minőségű vizek kiaknázása ezért többnyire hiányzik, a szennyvízből származó tisztított víz újrahasznosítása viszont az iparban már elterjedtnek tekinthető. Két forrás jöhet szóba: a tisztított szennyvíz újrafelhasználása és az összegyűjtött csapadékvíz alkalmazása. Érdekesség, hogy Szingapúrban a tengervizet használják WC‐öblítésre. Elvi akadálya ennek sincs az európai tengerparti városokban, amennyiben a korrózió kérdése megoldott. A vezetékes vízellátás rendszerének teljes átalakítása kettős vízhálózatra igen drága és nehezen megvalósítható, ráadásul a közegészségügyi kockázata is magas (pl. csőtörés esetén). Ezért a legcélszerűbb megoldás a kellő tisztításon átesett szennyvizet vagy csapadékvizet csak bizonyos, jól meghatározott területeken felhasználni. Ilyen lehet a parkok és mezőgazdasági területek öntözése, haltenyésztés, építkezések, bányászat, utak portalanítása. Jelentős vízmegtakarítás érhető el a szennyvíztisztítókból kilépő víz felhasználásával is. A szennyvíztisztítókból kilépő és felszíni vizekbe vezetett víz a térség vízgazdálkodása szempontjából jelentős veszteség, hiszen nem kerül vissza a kitermelés helyére. Különösen így van a felszín alatti vízre épülő vízellátás esetében. A tisztított szennyvíz közvetlen felhasználásáról a nem ivóvízre épülő vízhasználatnál már esett szó. Azonban amennyiben a talajviszonyok lehetővé teszik, akkor a talajba elszivárogtatás is alkalmazható. A megfelelő pórusátmérőjű talaj – hasonlóan a parti szűrésű kutak működéséhez – a beszivárgó vizet is kiválóan meg tudja szűrni, így a talajvíz minőségének romlása nélkül lehetséges annak pótlása. Az így megtisztult víz egyrészt a növényzet vízellátását segíti aszályos időszakban, másrészt a talajvíz később kitermelhető, így megtakarítható a mesterséges tározók kiépítése. A gyökérzónás szennyvíztisztítási megoldásoknál a legegyszerűbb megvalósítani az elfolyó tisztított szennyvíz felhasználását, hiszen annak egy része már a növényzetben is hasznosul, és tájképileg, a területhasználat szempontjából is jól illeszkedhet a tisztítóhoz egy vizes élőhely. Kisebb léptékben is megvalósítható a megoldás. Az egyedi szennyvízkezelő rendszerekből elfolyó víz is alkalmas lehet kert, park locsolására. Legjelentősebb hátránya a megoldásnak a szennyvízben levő és onnan a tisztítás során sem elkülöníthető kémiai szennyeződések (vegyszer, gyógyszer maradványok), valamint a kórokozók miatti kockázat. Különösen, ha a tisztított szennyvizet az ivóvizet adó felszín alatti víztest pótlására használják. A kis koncentrációban előforduló mesterséges kémiai anyagok kimutatása rendkívül nehéz, különösen, mivel a szokásos vízszennyező anyagokhoz képest óriási a vizsgálandó vegyületek száma. A rendszeres ellenőrzés technikai nehézségei mellett a szabályozás sem kialakult, számos potenciálisan veszélyes anyagra nincs határérték megszabva, mert az ivóvízben eleve nem is fordulhatnak elő. Az ivóvizet nem érintő felhasználásnál – például öntözésnél, halastavakban – a tisztított víz tápanyagtartalma, főleg a nitrogéntartalom lehet nagyon fontos korlátozó tényező. A szennyeződések kiküszöbölésére a legalkalmasabbnak jelenleg a fordított ozmózis elvén működő berendezések tűnnek. Szennyvízből fordított ozmózissal történő ivóvíz‐előállítás egyelőre csak Máltán folyik, inkább demonstrációs céllal. Belgiumban pedig a rendkívül körültekintően tisztított szennyvizet a vízbázisba a talajon keresztül vezetik, tehát nem közvetlenül hasznosítják, hanem a szokásos kutakon keresztül kerül kitermelésre mint ivóvíz. Európában tehát még egyáltalán nem számít elterjedtnek a tisztított szennyvíz újrahasznosítása, szemben az Egyesült Államokkal vagy Ausztráliával. Torreele, tisztított szennyvíz felhasználása ivóvízként Wulpen 520 lakosú kisközség Belgium tengerparti részén, Brugge‐től 38 km‐ re. Wulpen

Az itteni szennyvíztelep mellett valósult meg Európa eddig egyetlen jelentősebb tisztított szennyvízből történő talajvízpótlása. A beruházás egyik célja a St‐André vízbázis pótlása, feltöltése újrahasznosított, visszaforgatott vízzel. A vízbázisból kitermelhető víz mennyisége már nem volt tovább növelhető, ezért a térségi vízmű a tisztított lakossági szennyvizet találta a vízpótlás legalkalmasabb forrásának.

173

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA A 2002 óta működő wulpeni szennyvíztelepről érkező vizet ultraszűréssel és fordított ozmózissal tisztítják, illetve a szükséges mértékben vegyszeres kezelést is kap. A tisztítás utolsó lépcsője az UV fénnyel történő fertőtlenítés, azonban a normál működés közben erre nincs szükség. A kezelt víz elszivárogtató medencén keresztül jut a talajvízbe. A medencétől minimum 40 m távolságban vannak a talajvíz‐kitermelő kutak. A kutakból kitermelt vizet szellőztetik és homokszűrőn bocsátják át, ezután ivóvízként kerül a vezetékhálózatba. A telep kapacitása évente 2,5 millió m3 víz. A felszín alatti vízkitermelés ennek köszönhetően 30%‐kal, 1 millió m3 éves mennyiséggel csökkent, és a talajvízszint is emelkedett. A rendszer működésével a víz keménysége is jelentősen, majdnem tizedére csökkent. A beruházást és a próbaüzemet a térségi vízmű, az Intercommunale Waterleidingsmaatschappij van Veurne‐ Ambacht (I.W.V.A.) végezte, a telep működtetését pedig a szennyvíztelepet is üzemeltető Aquafin NV végzi. A teljes költség 6 millió euró volt, ami azonban a fejlesztést is magában foglalja. Kontaktszemély: Emmanuel Van Houtte Intermunicipal Water Company of the Veurne Region (I.W.V.A.), B‐8670 Koksijde, Belgium, Doornpannestraat 1, Telefon: +32 58 533 833, Fax: +32 58 533 839, E‐mail: [email protected] Forrás: www.iwva.be/docs/torreele_en.pdf

A csapadékvízgyűjtés már igen régi, megszokott megoldás Európában is. Az épületek tetejéről viszonylag egyszerű és olcsó a lefolyó esővíz, hólé összegyűjtése. Az így egyedileg begyűjtött vizet többnyire helyben fel is használják kert locsolására, vagy a talajba vezetik. Ezek a megoldások inkább a fenntartható építés körébe tartoznak, települési méretekben akkor beszélhetünk erről, ha egy rendszer keretében nagyobb területről gyűjtik össze és a közcélokra nagyobb mennyiségben tárolják is a vizet. A talajba vezetés a korábban már bemutatott fenntartható csatornázás keretében a vízvisszatartást valósítja meg, így a vízhasználatot csak akkor érinti, ha az így megnövelt talajvizet ismét kitermelik, például ivóvíz céljára. A városi területről összegyűjtött csapadékvíz esetében elengedhetetlen a tisztítás, mielőtt felhasználható akár locsolásra, mezőgazdasági célra is. Technikailag a záportározók kiválóan alkalmasak esővíz tárolására is. A természetes medrű, növényzettel és állandó vízfelülettel rendelkező tavak vannak a legjobb hatással a vízminőségre, hiszen öntisztuló képességgel bírnak. Ahol ilyen kialakítására nincs lehetőség, ott működhet a föld alatti tározók kialakítása. Ezek elhelyezhetők forgalmas városi környezetben is, például parkolók alatt. A föld alatti tárolás előnye a párolgási veszteség legkisebbre csökkentése, és az algásodás elkerülése által a vízminőség megőrzése. A zárt tárolók használatakor igen fontos egy szűrő beiktatása a befolyás útjába, ami visszatartja a szilárd hordalékot, avart. A nyílt, növényzettel körülvett tározóknál erre nincs szükség, de hulladékfogó rácsra szükség lehet. 8.1.3. Árvízvédelem Az árvíz természetes jelenség, amelyet nem zárhatunk ki teljesen életünkből. Azonban az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolhatja, gyakran növelheti előfordulásának esélyeit és hatásait. 1998 és 2001 között 100 nagyobb árvíz zajlott le Európában, amelyek következtében 700‐an lelték halálukat, mintegy félmillió embert kellett kitelepíteni, és legalább 25 174

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

milliárd euró regisztrált kárt okoztak. Az árvízvédelem szoros kapcsolatban van a vízgyűjtőkön zajló többi folyamatokkal, mint a csapadék mennyisége, intenzitása, formája, olvadás/fagyás, beszivárgás és lefolyás aránya. Ezeket sok olyan tényező is befolyásolja, ami nem szorosan az árvízi védekezés része, mint a beépítettség, területhasználat, gazdálkodási formák. Ezért az eredményes árvízi védekezés egyik alapelve az integrált vízgazdálkodás, sőt integrált környezetgazdálkodás rendszerébe való illeszkedés. Ennek megvalósítása az egyik legfontosabb feladat. Az alábbiakban említendő megoldások sem alkalmazhatók önmagukban, egyrészt a beavatkozások okozta kölcsönhatások miatt, másrészt, mert eredményesen csak összehangoltan működhet a védekezési/vízgazdálkodási rendszer. Elkerülhetetlen a regionális, vízgyűjtő alapú tervezés és beavatkozás megvalósítása, az árvízvédelem és folyószabályozás nem lehet egyetlen település feladata. Ezért a települési szintű alkalmazkodási, védekezési lehetőségek is igen szűk körűek. A klímaváltozás lényegéből adódóan bármilyen árvízvédelmi kérdésről és megoldásról is van szó, a tervezés során nem lehet kizárólag a megszokott, megfigyeléseken alapuló árvízi kockázatokra (adott vízállás bekövetkezésének valószínűsége adott időtávon belül) hagyatkozni. Elkerülhetetlen, hogy a klímamodelleken alapuló csapadék és felszíni lefolyás modellezése is a tervezés kiindulópontjaként szolgáljon. Ennek jelentőségét az egyre gyarapodó rendkívüli méretű és hevességű árvizek folyamatosan bizonyítják. Az alkalmazkodás terén tehát az árvízi védekezés egyik alapvető, minden területen érvényesülő lépése a modellezés, a várható új vízhozamok, lefolyási viszonyok feltárása. Erre épülhetnek a megvalósítandó konkrét fejlesztések.

Árvizek száma 1998 és 2008 között

Forrás: EEA (2008): Impacts of Europe's changing climate – an indicator based assessment

38. ábra: Árvízi események előfordulása Európában 1998–2008 között (EEA, 2008b)

175

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

Az árvízvédelem egyik legfontosabb lépése a veszély pontos megismerése, felmérése. Az árvízi kockázat nemcsak az árvízi elöntés valószínűségét jelenti, de magában foglalja annak következményeit is az emberi egészségre, gazdaságra, környezetre, épített örökségre stb. Közeli kapcsolatban van az 1. fejezetben bemutatott sérülékenység értékelésekkel, tulajdonképpen annak árvízre és helyi viszonyokra alkalmazott esetéről van szó. A domborzati adatok, csapadék, lefolyási viszonyok, felszínborítás stb. alapján készített veszélyeztetettségi térkép és kockázatelemzés megmutatja a legsérülékenyebb térségeket, és alapul szolgál a helyes védekezési intézkedések kidolgozásához. A térinformatika, digitális domborzatmodellek és klímamodellek korában a kockázatértékelésnek igen komoly informatikai háttere van már, ami lehetővé teszi nemcsak a jelenlegi kockázatok, de a jövőbeli veszélyek értékelését is. Az árvízi kockázatkezelés az a társadalmi és mérnöki tevékenység, ami lehetővé teszi a veszélyekre való kellő reagálást. Ez egy sor meglehetősen különböző feladatot foglal magában, de néhány kulcsfontosságú elemet minden esetben tartalmaz: − Megelőzés: pl. az árvízveszély megelőzése helyes területhasználattal. − Felkészülés: pl. valós idejű megfigyelő és előre jelző rendszerrel kellő időben fel lehet készülni a várható veszélyre. − Védekezés: pl. a hatóságok munkájának koordinálása, a lakosság védelme az árvízzel és következményeivel szemben. − Újjáépítés: pénzügyi és materiális segítség az érintett települések lakói számára. Mindenütt érvényesítendő elv, hogy a teljes körű árvízvédelem fenntartása gyakran nem lehetséges hosszú távon. A modern városok terjeszkedésük során a kevésbé biztonságos öblözeteket, ártereket is magukba olvasztották. Ezeken a területeken előfordulhat, hogy a védekezés nagyobb áldozatot igényel, mint a védendő értékek maguk, gyakran csupán azáltal, hogy emiatt máshol magasabb árvízi csúcsok keletkeznek. Ésszerű várostervezésre van szükség, ami jobban figyelembe veszi a környezeti korlátokat. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, amikkel a víznek áradás idején is kellő nagyságú, és a természetes folyamatok (mederváltozás, hordaléklerakás és erózió) működésére is alkalmas tér áll rendelkezésre. Helyet kell adni a folyóknak, és el kell fogadni bizonyos mértékig a rendszeres árvízi elöntéseket a legveszélyeztetettebb részeken. Szükség lehet a területhasználat jelentős korlátozására, a természeti környezet rehabilitációjára annak érdekében, hogy a folyószabályozás és árvízvédelem ne csak még nehezebben fenntartható, egyre bonyolultabb, drágább vagy környezetileg káros beavatkozásokkal legyen megvalósítható. Belterületen, amennyiben rendelkezésre áll megfelelő beépítetlen felszín, úgy a vízvisszatartásnál már megismert fenntartható városi csatornarendszer (SUDS) alapján, a beszivárgás növelésével jelentékenyen csökkenthető a kisebb vízfolyások árvize is. Ennek lehetőségei azonban korlátozottak, és a kívülről érkező nagy mennyiségű víz ellen nem nyújt védelmet. Erre a települések belterületén a beépítettség miatt alig van más lehetőség, mint a gátak, töltések megerősítése a klímaváltozást is figyelembe vevő, fokozottabb terhelésekre méretezve. A leginkább beépített területeken a mobil gátak alkalmazása jelenthet megoldást. A mobil gátak a helyszínen összeszerelt fémprofilok, amelyeket a korábban megépített alapra, véglegesen telepített tartóoszlopok közé szerelnek össze, közvetlenül a védekezés előtt. Ez a megoldás lehetővé teszi nagyon kis alapterületen is a védekezést, a folyó és a védett területek közötti átjárás állandó korlátozása nélkül. Hasonló a vízzel töltött tömlők alkalmazása is, amely a hagyományos homokzsákos védekezés modernebb és gyorsabb formája. Ebben az esetben a kellő – akár 1‐2 méter – átmérőjű vízzáró és vízzel feltöltött tömlő látja el a gát szerepét. A feltöltéshez szükséges víz tűzcsapokról általában városi környezetben biztosítható, segítségével „fújható” fel a tömlő a szükséges átmérőjűre, és súlya biztosítja, hogy az áradás ne sodorja el. A tömlők hossza 100 méteres nagyságrendű is lehet, így egész településrészek is védhetőek, de alkalmas egy‐egy épület védelmére is. Előnye, hogy nem igényel előzetes kiépítést, gyorsan felállítható és áthelyezhető, az elmaradó építések révén valamivel olcsóbb is, mint a gátépítés. Nagyobb áradás kivédésére azonban már nem alkalmas. Szintén a mobil gátak egyik változata az előre gyártott műanyag elemekből összeállítható vízzáró fal, ennek felhasználási módja is hasonló a homokzsákokhoz. A két utóbbi rendszer előnye, hogy többször 176

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

felhasználható, nem igényel jelentős fizikai munkát a feltöltésük és elhelyezésük, egyszerűen kezelhetők és árvíz után fertőtleníthetők, így nem keletkezik veszélyes hulladék belőlük. Növeli a teljesen mobil gátak gazdaságosságát, hogy nem feltétlenül szükséges megvásárolni, hanem lízingelésük is megoldható. Ez lehetővé teszi a kevésbé tehetős települések számára is alkalmazásukat. Hátrányuk, hogy védelmi képességük korlátozott, és árvízmentes időszakban meg kell oldani a tárolásukat. Szintén erősen korlátozó tényező a felszín, amire az eszközöket helyezik, mivel ellentétben a földből épült gátakkal, a felszín anyagát nem védi a víztől, így alámosás előfordulhat. A felszín meredeksége is korlátozza a használhatóságot. Végső esetben megoldás lehet a leginkább veszélyeztetett területeken az infrastruktúra, épületek megerősítése, magasítása az alkalmi elöntések elviselésére, illetve ezen területek kivonása az emberi tevékenység alól. Európában a kiterjedt árvízvédelmi rendszerek miatt kevésbé elterjedt megoldás az épületek egyedi vízbiztonságának növelése. Kisebb magasságú és rövid ideig tartó elöntés esetén azonban jól használható ez a módszer is. Gyakorlatilag az épület alsóbb részének vízáteresztése akadályozható meg a szellőzőnyílások, bemenő vezetékek magasabbra helyezésével, vagy jól tömített lezárhatóságával, a falak vízzáró kivitelezésével az alsó részeken. Mindezt kiegészíti az ajtókba vagy eléjük elhelyezett panel, ami a mobil gáthoz hasonlóan vízzáróan illeszkedik, meggátolva a víz befolyását az épületbe. Ilyen árvízvédelmi fal az épületek előtt hosszabban is kiépíthető, például üzletek nagy felületű kirakatainál. Olyan helyen érdemes ezeket a megoldásokat alkalmazni, ahol rendszeres, de alacsony magasságú árvízre lehet számítani, például vízparti üdülőterületeken, ahol nem valósítható meg állandó gátrendszer. Az anyagi károkat jelentősen lehet ezáltal csökkenteni, de szakképzett kialakításra van szükség, és az épületen kívüli terület, utca védelmét, a közlekedést nem oldja meg. Figyelemre méltó kezdeményezés az úszóképes épületek, településrészek koncepciója. Erre a meglehetősen drága megoldásra természetesen csak a leginkább árvízveszélyes területeken van szükség, mint például Hollandia és általában a süllyedő, lapos, part menti területek, főleg folyótorkolatok környékén. Ezekben a speciális térségekben azonban praktikus megoldás lehet, hiszen a gátak erősítése a földtani és éghajlati folyamatok miatt véget nem érő és végső soron irracionális fejlesztéseket kívánhat meg. Egyelőre nagyon kevés példa van ilyen épületekre, Hollandiában az ezredforduló óta készülnek ilyenek és tervek vannak egész településrészek úszóképes kialakítására. Lényege igen egyszerű: az úszóképes épületek hagyományos utcákat, házsorokat alkotnak, cölöpökhöz rögzítve, ami függőleges mozgást enged, de elúszni nem hagyja a házat. Áradás idején a víz csupán felemeli az épületeket, de gyakorlatilag nem okoz bennük kárt. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban ez elszigetelt és kevésbé gazdaságos fejlesztés marad, mivel igen korlátozott mértékben van a társadalom rászorulva, hogy ilyen módon is fenntartsa a településrészeket. Átmeneti helyzetű megoldás az árvízvédelem és a csatornahálózat fejlesztése között a kettős csapadék‐csatornázás. Lényege, hogy a gyakoribb, kisebb intenzitású csapadék elvezetésére szolgáló hagyományos, kis kapacitású csatornahálózat (kis vagy kényelmi rendszer) mellett egy nagy kapacitású, extrém terhelést kezelni tudó elemekből álló hálózatot is kialakítanak. Ez utóbbi lehet maga az úttest, megfelelő módon kialakítva. A felesleges vizet ritkán lakott területekre, parkokba vezetve nagyon kis költséggel és kárral hatékonyan csökkenthető az áradás szintje, így megvédhetőek az igazán értékes területek. Megvalósításához viszont a várostervezés, árvízvédelem és infrastruktúra összehangolt kialakítására van szükség, igaz, dologi költségei elhanyagolhatóak. A településeken kívül sokkal több lehetőség van hatékony árvízvédelmi rendszerek kiépítésére. Ezek a megoldások azonban többnyire meghaladják egy‐egy település lehetőségeit és hatáskörét. A hullámtér kiszélesítése annak tározó kapacitását növeli, illetve az árhullám magasságát csökkenti. A településeken áthaladó folyók esetében viszont erre nincs lehetőség, a város feletti folyószakasz szélesebb hullámterének összeszűkülése a belterületen növeli az árvíz magasságát és így az árvízveszélyt, ha nincs a település felett kellő kapacitás a víz befogadására. A hullámtéren kívüli ideiglenes tározás, mint Magyarországon a Vásárhelyi‐terv Továbbfejlesztése esetében, nemcsak az árvíz magasságát csökkenti, de új gazdasági lehetőségeket is teremt, jelentős területeken hoz létre (vagy állít vissza) természetközeli élőhelyeket. Ebben az esetben kellően biztonságos szakaszokon a 177

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

mentett oldalon kialakított, gátakkal védett ideiglenes tározókba vezetik árvízkor a víz egy részét, mintegy „kiemelve” azt a folyóból, így csökkentve a kritikus időszakban lefolyó vízhozamot. Az árhullám levonulása után a víz innen leengedhető és a terület ismét hasznosítható, jellemzően extenzív gazdálkodással a következő áradásig. A megoldás hátránya, hogy csak alkalmas domborzati viszonyok között megvalósítható. Kedvező hatással lehet az árvízvédelemre is a körültekintően megvalósított folyószabályozás, de ennek alkalmassága csak konkrét esetekben dönthető el, rendkívül körültekintő tervezést igényel. Kisebb vízfolyások, patakok esetében domb‐ és hegyvidéken is megvalósíthatóak a jól ismert záportározók, amelyek a hirtelen, lokálisan nagy intenzitású csapadék okozta áradások ellen eredményesek. Az itt összegyűjtött víz vagy közvetlenül, vagy a talajba szivárogtatva alkalmas aszályos időszakokban a vízellátás javítására is. A tározóknak több típusa is megkülönböztethető a működés módja szerint: − Kizárólag az árvizek idején a felesleges lefolyás ideiglenes tárolására szolgáló átmeneti vagy „száraz” tározó medencék: A felhőszakadás, áradás idején bevezetett vizet az árhullám levonulásáig tárolják bennük, majd fokozatosan leeresztik, így használaton kívül többnyire szárazak. Mivel az állandó vízi környezet ezeknél hiányzik, a vízminőség inkább romlik, mint javul a tározás során. − Nedves vagy vizes medencék: Ezek már állandó vízfelülettel és környezetükbe illő kialakítással, tájrendezéssel rendelkeznek, és az árvízvédelem mellett a vízvisszatartás is alapvető feladatuk. A természetes vízi élővilág miatt a tárolt víz minőségét nem rontják. Az itt összegyűjtött víz alkalmas aszályos időszakokban a vízellátás javítására. Mivel innen a befolyó víz csak hosszabb idő után kerül felhasználásra, van idő az üledék leülepedésére, ami a folyamatos karbantartást, rendszeres üledékeltávolítást szükségessé teszi. − Szivárogtató medencék: A fentebbi típusoktól abban különböznek, hogy a beérkező vizet elsősorban nem felszíni vízként tárolják, hanem a medencefenék alkalmas kialakításával a talajba szivárogtatják. Ez a megoldás csak a megfelelő geológiai viszonyok, a talaj kellő állékonysága és a beszivárgó víz tisztasága esetén használható (mivel nem kezelt, hanem természetes vízfolyáson érkező vízről van szó), hiszen egyébként a talajvíz fokozott szennyeződését, mocsarasodást, lejtős területen csuszamlásokat okozhat. − Városias területeken, egyesített rendszerű csatornahálózat esetében a csatornahálózat részeként, például szennyvíztisztító telepeken is kialakítható záportározó. Ez a megoldás már a tisztítórendszerek klímaváltozásra való felkészítésének is része. Rendkívül hasznos és kis költséggel megvalósítható a helyi lakosság árvíz‐ és katasztrófavédelmi felkészítése. A jól kidolgozott védekezési tervek mellett a lakosok oktatása, bevonása a védelmi tevékenységbe, riasztó‐ és megfigyelő hálózat szervezése nagymértékben segíti a hivatásos katasztrófavédelem tevékenységét is. Greve, akcióterv árvíz esetére

Greve

Greve városa Dániában, Koppenhágától 21 kilométerre, a hozzávetőlegesen 47 000 fős lakosságú Sjælland régióban található.

A város alacsonyan fekvő, tagolatlan domborzatú területen fekszik, partvidéki szakaszon. Ezáltal a nagyobb csapadékmennyiség és a tengerszint‐emelkedés egyformán áradási veszélyforrást jelent. A 2002‐es és 2007‐es nagy áradások után döntötte el a város önkormányzata, hogy megalkot egy, a klímaváltozás káros hatásainak enyhítését célzó stratégiát. A stratégia kialakításánál figyelembe vették a lakosok 2007‐es áradásról rögzített beszámolóit, meteorológiai adatokat, előrejelzéseket, valamint az épületek és a földterület térinformatikai vizsgálatainak eredményét. A stratégia részeként a térségben minden 10 évenként felújítják és megnövelik a vízelvezető rendszer kapacitását. GIS modellezés alapján veszélyeztetettségi térkép is készült, amely megmutatta, hogy mely

178

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA területek vannak a legjobban kitéve az árvízveszélynek. A projekt során folyamatos adatgyűjtés és monitoring folyik. A stratégia megvalósulása látható eredményt hozott. 2010 augusztusának első két hetében extrém intenzitású eső érte Dánia több részét, ezt pedig gyakran nagyobb áradások is követték. Greve térségében is szokatlanul sok, 100 mm csapadék esett néhány nap alatt, ám az előzőleg már feldolgozott információk segítségével csupán kisebb károk keletkeztek a településen. Elérhetőség: Charlotte Wernersen Területi és Környezeti Tervező Ügynökség E‐mail: [email protected] Web: www.greve.dk

8.1.4. Tengerparti térségek és klímaváltozás A tengerparti térségek szembesülnek a változó éghajlat legtöbb hatásával. Amíg máshol a változás többnyire csak néhány aspektusát érinti a települések életének, itt a klímaváltozásnak alapvető hatása van az élet szinte összes területére. Az emelkedő tengerszint, az egyre magasabb és gyakoribb vihardagályok, magasabb árvízi csúcsok és parti erózió a parti települések puszta fennmaradását is veszélyezteti. Görögország, Horvátország vagy a Brit‐szigetek történelmi városai különösen sérülékenyek, ráadásul itt az idegenforgalom, mely maga is érintett a klímaváltozástól, eleve meghatározó jelentőségű gazdasági életükben. A part menti vizes élőhelyeknek is alapvető jelentősége van ezen városok életében, mivel a helyi ökoszisztéma és így a halászat alapjai, illetve a hullámverés, elhabolás ellen is pótolhatatlan védelmet nyújtanak. Másik fontos terület a vízellátás, mivel az emelkedő tengervíz miatt a sós víz behatol az édes talajvízbe, azt ihatatlanná téve, és korróziós problémákat is okozva az építményekben. A problémák jelentőségét felismerve az Európai Bizottság közleményt adott ki a partvidéki térségek integrált irányításának stratégiájáról (COM/2000/0547). A problémával érintett terület mérete önmagában korlátozza a beavatkozási lehetőségeket, csak az EU 27 tagállamának partvonala nagyjából 109 000 km. A legtöbb esetben használható megoldás a területhasználat átgondolása és megváltoztatása a klímamodellek alapján előrejelzett tengerszint és eróziós folyamatok alapján. Ez korántsem egyszerű és olcsó megoldás, az utak, távvezetékek áthelyezése még egy lakatlan területen is igen bonyolult és drága. Azonban a partvidék és annak városai az európai kultúra és emberi tevékenység olyan fontos fókuszpontjai, hogy mindenképpen megoldást kell találni erre a kihívásra. Ehhez az adaptációs stratégiához próbálunk a következőkben néhány javaslattal szolgálni. A területhasználat, emberi tevékenység, gazdaság és természetvédelem összetettsége és egymásra utaltsága a partvidéken nyilvánvalóvá teszi az integrált tervezés szükségességét, ahogyan általában a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó tervezések esetében is. A terveknek figyelembe kell venni, hogy a partvidék egy igen dinamikus rendszer, ahol az adott állapot mindig nagyon komoly tájformáló erők éppen aktuális egyensúlyának eredménye, így ennek az egyensúlynak az eltolódása alapvetően változtatja meg a térséget. A természeti környezetnek itt sokkal nagyobb befolyása van a társadalom és az épített környezet működésére, mint a parttól távolabb fekvő területeken. Ez a dinamika igen nehezen megjósolhatóvá teszi a várható változásokat, a fokozott bizonytalanság pedig a megszokottnál sokkal szélesebb látókört, több szakértelmet és kreativitást kíván meg a tervezőktől és az önkormányzatoktól is. A felkészülés ezekre a váratlan változásokra az adaptív tervezés módszerével valósítható meg, ami a tervek és alkalmazott megoldások rugalmasságára, megújíthatóságára épül. A gyakorlatban ez az adaptációs intézkedések megvalósításának rendszeres nyomon követését és időről időre való értékelését, felülvizsgálatát jelenti. 179

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

Az adaptációs stratégia három fő elv valamelyikére épülhet: − Védelem: a vészhelyzetek elkerülése, megakadályozása a védett területen. − Alkalmazkodás: nem zárjuk ki a vészhelyzetet, de megpróbáljuk a károkat csökkenteni. − Visszavonulás: a veszélyeztetett területet átadjuk a megakadályozhatatlan folyamatoknak, az emberi tevékenység áthelyezése biztonságosabb területre. Partvidék eróziója Európa partvidékeinek körülbelül ötöde számít eróziónak kitettnek. A legnagyobb arányban a Földközi‐tenger partvidékei számítanak pusztulónak, míg a legkisebb ez az arány a Balti‐tengernél. A partok védelme a hullámok és áramlatok romboló erejétől tehát európai szinten is fontos feladat. A tengerszint‐emelkedés hatásának mérséklésére azon városoknál, ahol nincs folyótorkolat – ezáltal lehetséges a terület teljes elzárása – különböző árvízvédelmi, partvédelmi megoldások alkalmazhatók. Az emelkedő vízszinttől nem jelenthetnek teljes védelmet, azonban a fokozódó erejű viharok, vihardagályok ellen jó szolgálatot tesznek. Három csoportra oszthatóak: − hagyományos partfalerősítések, töltések, gátak, hullámtörők kialakítása, − a partot kísérő turzások, dűnék, szigetek védelme és megerősítése az üledék lerakódásának szabályozásával (hullámtörők, sövények, sarkantyúk építése), illetve a növényzet megőrzésével, erdőtelepítéssel, − a hullámverés eróziós hatásának csökkentése sós lapályok, tengerparti mocsarak visszaállításával. A hagyományos megoldásokat (töltések, partvédő falak stb.) régóta alkalmazzák, jól kialakult alkalmazásuk gyakorlata, és a beépített városi területeken, sziklás és lapos tengerpartokon alig van lehetőség más megoldások megvalósítására. Ugyanakkor éppen a komoly tapasztalatok mutatnak rá a hátrányaira is. A tartós és erős hullámverésnek semmilyen ismert anyag nem nyújt végleges védelmet, így a gátak, partfalak, hullámtörők folyamatos és rendszeres karbantartást, fejlesztést igényelnek, ami jelentősen növeli a költségeiket. Mivel a hullámverés energiáját nem csökkentik, csak elterelik, ezért a védett partok mellett a nem védett területeken az erózió fokozódhat. Ezért szükséges volt kifinomultabb és szerencsére természetközelibb megoldások alkalmazására. A partok előtti zátonyok, szigetek hullámtörő hatása rendkívül fontos, mint az a Fríz‐szigetek esetében már régóta ismert. A laza üledékből álló természetes hullámtörők csak az üledék folyamatos utánpótlásával képesek fennmaradni, ezt segíti a növényzet erősítő hatása. Megfelelően kialakított hullámtörőkkel a part menti áramlások üledéke megfogható és lerakódásra kényszeríthető a védendő tengerparton, a növényzet megóvása, az erdőtelepítés pedig a már lerakódott üledék erózióját lassítja. A növényzet fejlődésének segítésére elképzelhető a lágyszárú növények telepítése, műtrágyázása is, hasonlóan, mint a holland polderek termővé tétele során. Természetesen ez csak laza üledékkel kellő mértékben ellátott tengerparton használható, mint például az Északi‐tenger keleti partvidéke vagy a Balti‐tenger déli partjai. Előnye, hogy megőrzi a természetes élőhelyeket és térségi partvédelemre is alkalmas. A legújabb megoldás abból a felismerésből ered, hogy a hullámzás, dagályhullám energiáját hatékonyan csökkentik és oszlatják el a széles, csatornákkal átjárt tengerparti mocsaras területek. Ez minden korábbitól alapvetően eltérő jellegű védelmet jelent, mivel nem állítja meg a vizet a part vonalán, hanem a partvidék belseje felé engedve fokozatosan oszlatja el annak energiáját, megengedve némi eróziót is. Gyakorlatilag az erózió‐üledékszállítás‐lerakás egyensúlyának lokális visszaállítását célozza a rendszer a korábban létező, de már lecsapolt tengerparti sós mocsarak, kevertvizű láposok visszaállításával, vagy ilyen térségek mesterséges kialakításával. Angol neve „managed retreat” – „szervezett visszavonulás” – jól kifejezi, hogy ezáltal gondosan megtervezett módon területeket adunk vissza a természetes partformáló folyamatoknak. Amennyiben kellő üledékforrás is van a környéken, hosszabb időre stabilizálható legalább a védett földterület nagysága, megengedve a partvonal folyamatos változását. Eközben hatékonyan csökkenti a vihardagályok, extrém hullámverés eróziós hatását, ugyanakkor nem kíván nagy beruházást és rendszeres újjáépítést. A sós mocsarak európai szinten is értékes élőhelyek, különösen a parti madarak számára, így a 180

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

természetvédelem számára is jelentős előnyöket nyújtanak. Kedvezőtlen viszont, hogy a már termelésbe vont, ármentesített területek feláldozását kívánhatja, és nem található minden veszélyeztetett partvidéken erre felhasználható terület. A tengerszint‐emelkedésnek leginkább kitett alacsony és sík területen, tölcsértorkolatokban fekvő tengerparti városok estében egyre nagyobb szükség van a vihardagály elleni komplex védekezési rendszerek kiépítésére. A hagyományos, elzárásos partvédelem a folyó és a hajóforgalom fenntartása miatt ebben az esetben nem lehetséges. Ezek a rendszerek többnyire egy‐egy kiemelkedő település környezetének védelmére szolgálnak, azonban méretükben és hatásukban regionális, vagy országos jelentőségűek, így a települési önkormányzatok lehetőségeit messze meghaladják, alkalmazásuk lehetősége rendkívül korlátozott. A megoldás lényege, hogy állandó gátakkal és mozgatható kapukkal lehetővé válik a védendő öblök, folyótorkolatok lezárása a tengertől a vihardagályok idejére. A legnagyobb ilyen rendszer a Hollandiában kiépített Delta művek (Deltawerken), amely a Rajna, Meuse és a Schelde torkolatvidékének egységes, térségi szabályozását valósítja meg. A többi hasonló rendszer kisebb léptékű, a Temzén London (Thames Barrier), a Néva torkolatában Szentpétervár, illetve az Adriai‐tenger mentén Velence védelmére (MOSE project) készült hasonló. Az ilyen rendszerek jelentik egyelőre az egyetlen hatékony eszközt a vihardagályok ellen a nyílt folyótorkolatok estében. Bár kétségkívül rendkívül impozáns létesítmények és valódi mérnöki csúcsteljesítmény mindegyik, több probléma is felmerül velük kapcsolatban. − A beruházás rendkívül költséges és lassú, ez a teljes nemzetgazdaság számára jelentős teher. − A rendszer elvéből adódóan csak ideiglenes lezárásra van lehetőség a legmagasabb dagályok idején, néhány órára, így a tengerszint‐emelkedés ellen önmagában nem képes megvédeni a mögöttes területet, az további védekezést igényel. − Szintén a rendszer jellegéből adódóan térségi védekezésre a rendkívüli beruházási méretek és költségek miatt kevéssé használható. Összehasonlításképpen az egyetlen valóban térségi védekezési rendszer, a Delta Terv megvalósítása közel 50 évig tartott és már folyamatban van a továbbfejlesztése az emelkedő tengervízszint miatt. − A tervezéskor figyelembe vett vízszintekhez képest a klímaváltozás miatt magasabb állandó és árvízi szintek fordulhatnak elő, ami könnyen elavulttá teheti a rendszert. A Thames Barrier tervezett működése a jelenleg várható tengerszint‐emelkedés miatt továbbfejlesztés nélkül kb. 2030‐ig lehetséges, a gátak növelésével az évszázad végéig. − A lezárások hatása a környék ökológiai rendszerére alapvető, és csak rendkívül körültekintő tervezéssel kerülhetőek el a jelentős környezeti károk. Temze Torkolat 2100 projekt, az árvízvédelem menedzselése Londonban és a Temze torkolatvidékén A Temze árapálynak kitett ártere a nyugat‐londoni Teddingtontól az Északi‐tengerig nyúló mély fekvésű terület. 350 km2‐területet, 1,25 millió lakos otthonát és rendkívül fontos intézményeket, gazdasági központokat, kulturális örökségeket jelent. A térség nagymértékben kitett a magas dagályok és különösen a vihardagályok veszélyeinek, így a partvidék védelme már évszázadok óta folyamatos szükséglet és feladat. A jelenlegi partvédő művek egyre öregednek, és magasításuk vagy kiváltásuk az emelkedő tengerszint miatt egyre inkább szükséges. Szüksége volt tehát újabb tervekre és javaslatokra arról, hogyan lehet a torkolatvidék változásaihoz alkalmazkodni. A 2002‐ben indult Temze Torkolat 2100 projekt célja egy stratégiai árvízkockázat‐kezelési terv kidolgozása volt, amely az évszázad végéig képes biztosítani London és a torkolatvidék védelmét. A cél olyan terv megalkotása volt, ami kockázatelemzésen alapul,

181

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA figyelembe veszi a jelenleg és a jövőben rendelkezésre álló eszközöket, fenntartható, magában foglalja az érdekelt felek igényeit és képes az éghajlatváltozással és a változó társadalmi‐gazdasági feltételekkel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel is foglalkozni a következő 100 évben. A terv nem tartalmaz konkrét infrastruktúra‐fejlesztési terveket, technikai részleteket, inkább stratégiai vezérelveket fogalmaz meg, azokat azonban igen nagy körültekintéssel. A konkrét intézkedések ezek alapján alakíthatóak ki a változó feltételeknek megfelelően. A kockázatok elemzése alapján a régiót 8 akcióterületre és egy, az egész torkolatvidéket magában foglaló térségre osztották fel annak érdekében, hogy a területileg differenciált szükségletek, lehetőségek és fejlődési pályák alapján kijelölhetők legyenek az intézkedések és az érintett 23 közigazgatási, politikai egység munkájának koordinációs keretet adjanak. A terv nyilvános egyeztetése 2009‐ben indult és 2010 márciusára készült el végleges változata. A terv elérhető: www.environment‐agency.gov.uk/research/library/consultations/106100.aspx Kapcsolat: Environment Agency Telefon: 0870 8506506 E‐mail: enquiries@environment‐agency.gov.uk Web: www.environment‐agency.gov.uk

Az ilyen nagy védelmi rendszerek mellett jelentősen növeli a partvidékek biztonságát a megfigyelő és riasztó rendszerek működtetése is. Ez a gátak, zsilipek hatékony működtetéséhez egyébként is elengedhetetlen, de önmagában is növeli a hajózás, parton élők biztonságát, mivel időben lehetővé teszi a felkészülést a védekezésre. Ilyen rendszer működik Európában Nagy‐Britannia, Hollandia, Spanyolország partvidékén. Ahogyan a katasztrófavédelem minden területén, úgy itt is rendkívül fontos előre védekezési terveket készíteni, megismertetni azokat a lakossággal és folyamatos oktatással, kommunikációval növelni a lakosság felkészültségét, tudatosságát a várható vészhelyzetekről. Habár a nagy árvizek, vihardagályok nem állíthatók meg egyéni, lakossági eszközökkel, mégis nagyon sokat tehetünk egyénileg is a károk csökkentéséért. A magántulajdon védelmére való felkészülésben/felkészítésben a helyi önkormányzatnak vezető szerepe van. Mobil gátakkal, árvíznek ellenálló építészeti megoldásokkal (például vízzáró lábazati szigetelés, ablakok, ajtók alkalmazása, az elektromos csatlakozók és szellőzőnyílások 1,5 m fölé helyezésével, vízálló építőanyagok használatával) hatékonyan lehet védekezni a legnagyobb károk ellen. A helyi önkormányzat ezt szaktanácsadással, az építési előírások módosításával, a helyi védekezéshez szükséges eszközök megvásárlásával, kölcsönzésével (például mobil vízzáró eszközökkel, lásd 8.1.3. fejezet) támogathatja. 8.2.

AZ IVÓVÍZELLÁTÁS FELKÉSZÍTÉSE

Az ivóvízellátás számára a klímaváltozás a megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz biztosítása terén egyaránt a legnagyobb kihívás. Akár felszíni, akár felszín alatti forrásból származik a víz, a várhatóan fokozódó száraz és meleg időszakok a kitermelhető víz mennyiségét csökkentik, éppen olyan időszakban, amikor a vízfogyasztás a takarékosság ellenére nőni fog. A felszín alatti vízbázisok esetében a fokozott kitermelés/csökkenő csapadék okozta csökkenő utánpótlás nemcsak mennyiségi problémákat vet fel. A megváltozó áramlási rendszer fogyasztásra alkalmatlan, esetleg szennyezett víztömeget is mobilizálhat, tengerparti területeken a sós és édesvíz közötti egyensúly megbomlása miatt megjelenhet a tengervíz a vízbázisban, vagyis a vízminőség sérül. A megoldások az esetek többségében a már ismert lehetőségeken alapulnak. Az első lépés minden esetben a veszélyeztetettség felmérése a változó klíma és talajvízviszonyok miatt. A várható vízigények, az utánpótlódás (csapadék, természetes beszivárgás, vízhozam) éghajlatmodellen alapuló tervezése és a talajvíz vándorlási rendszerének megismerése alapján megbecsülhető a vízellátás alakulása és tervezhetőek a szükséges lépések.

182

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

Felszín alatti vízbázis esetében a védőterület kialakítása, szükség szerint növelése, a vízhasználati előírások szigorúbb szabályozása magától értetődő eszközök. Szükséges lehet új vízbázisok kitermelésbe vonása is. Ezek a megoldások a mennyiség mellett a minőségi problémák megoldásában is segítenek. Felszíni víztestből származó ivóvíz esetében a korábban ismertetett fenntartható vízgazdálkodás sokat segíthet az aszályos időszakban is a vízutánpótlásban a talajban tárolt és végső soron a vízfolyásokba kerülő víz tartalékolásával. Különösen hasznosak a záportározók a vízellátás támogatására. Azonban minden esetben a felhasználás, vagyis a vízigény és vízhasználat oldaláról legegyszerűbb az alkalmazkodás. Ezzel részben megelőzhetők a klímaváltozás miatt amúgy is súlyosbodó vízellátási problémák. Települési szinten az első lépés a víztakarékosság, az elkerülhető fogyasztások felmérése. Ez lehet a már említett alternatív vízforrások felhasználása bizonyos célokra, zöldterületeken a kisebb vízigényű növények ültetése, a közterületek alkalmas kialakításával a párolgás és felszíni lefolyás csökkentése (ide tartozik az árnyékolás, kiterjedtebb zöldfelületek alkalmazása a burkolt felszínek helyett). Így jelentősen csökkenthető a közterületek vízigénye. Az ivóvíz‐infrastruktúra technikailag több megoldással is élhet az alkalmazkodás során. Ezek a következők. Rendszeren belüli veszteségek csökkentése A vízvezeték‐hálózatok Európa nagy részén már évszázados múltra tekintenek vissza. A régi csövek, szerelvények sérülése vagy szivárgása pedig igen jelentős túlfogyasztást és vízminőségi problémákat is okozhat. A hálózati veszteségek elérhetik a teljes szolgáltatott vízmennyiség 10‐20%‐át is, és ez a mennyiség többnyire inkább káros, mint közömbös hatású. A hálózat bontás nélküli felújítására ma már elég jól kialakult megoldások léteznek. A vezetékhálózat tervszerű cseréje akár a bontási munkákkal is kifizetődő lehet egy katasztrofális csőtörés okozta kárhoz, vagy egy vezetékhálózaton elterjedt járványhoz képest. Nagy megtakarítás érhető el a gyors és hatékony javítószolgálat működtetésével is, ami a meghibásodások, csőtörések során kisebb ideig tartó elfolyást eredményez. Megjegyzendő, hogy a hálózat veszteségébe kell érteni az illegális vízfogyasztást is, ami a szegény, hátrányos helyzetű térségekben egészen jelentős lehet. Ennek a megoldása már társadalmi‐szociális feladat. Nagyobb tárolókapacitások kiépítése A leggondosabb tervezéssel és takarékossággal sem feltétlenül biztosítható minden esetben – például elhúzódó aszályok idején – a teljes vízellátás. Erre felkészülhet az infrastruktúra nagyobb tározó kapacitások kiépítésével. A megszokott víztározók mellett szóba jöhetnek a záportározók, felszín alatti csapadékvíz‐tározók és a felszín alatti természetes víztestekbe elvezetett víz ismételt kitermelése. Ezzel egyszerűen, de viszonylag költségesen áthidalható a legszűkösebb időszak a vízellátásban, de ez csak ideiglenes megoldás, hiszen a víz utánpótlódása ezzel sem megoldható. Ivóvíz előállítása nem iható minőségű vízből A fenti megoldások a rendkívül korlátozott víztartalékokkal rendelkező szigetek, extrém száraz területek esetében már nem elegendőek. Hasonló a helyzet a természeti adottságok miatt elegendő, de fogyasztásra nem alkalmas vízzel rendelkező térségekben is (például Békés megye Magyarországon). A jobb vízellátású területekről már ma is többé‐kevésbé rendszeresen történik vízexport a Földközi‐tenger száraz térségeibe. Ez kétségkívül a legkevésbé fenntartható, azonban amíg a többi megoldás nem ér el kellő hatást, elkerülhetetlen szükségmegoldás. Politikai, stratégiai és gazdasági oldalról egyaránt rendkívüli kockázatot jelent. Ezekben az esetekben a nem iható víz ihatóvá alakítása a megoldás. A legismertebb és legelterjedtebb a tengervíz sótalanítása. Előnye, hogy már régóta és elterjedten használják, igaz, főleg Európán kívül. Jelenleg a fordított ozmózis elvén alapuló sótalanítás a legjobb megoldás. A fordított ozmózis lényege, hogy nagy nyomással egy kellően kis pórusátmérőjű féligáteresztő hártyán átpréselve a vizet, nemcsak a szilárd szennyeződések, de ionok, molekulák is „kiszűrhetők” a vízből. Így lehetséges a tengervíz sótartalmától is megszabadítani a víz egy részét. A fennmaradó só egy betöményedett oldatban távozik a rendszerből. A régebben használt párologtatásos sótalanítást kisebb energiaigénye és egyszerűbb működése miatt nagyon gyorsan 183

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

kiszorította. Az így nyert víz teljesen mentes a sótól, így az emberi fogyasztáshoz ásványi anyagokkal még pótolni kell a hiányzó ionok egy részét, például mészkövön átszivárogtatással. Alkalmas lehet nagy népességű városok ellátására is, Máltán például a szolgáltatott víz 57%‐a (!) már tisztított tengervízből származik. A megoldás hátrányai közül legjelentősebb a költség és a kibocsátott sós víz környezeti hatása. A berendezés magában is viszonylag drága az egyszerű víztisztító megoldásokhoz (gáz, vas, mangánmentesítés) képest, ezen kívül a működtetése is energiaigényes. Utóbbi az üvegházgázok kibocsátására való tekintettel, de gyakran a rendelkezésre álló energiahordozó hiánya miatt is elemi érdek, hogy megújuló energiaforrásra épüljön. A tisztítás mellékterméke a kivont sót tartalmazó nagy töménységű sóoldat. A normál tengervíznél kétszer nagyobb koncentrációjú sós víz már teljesen elpusztítja a tengeri élőlényeket, így a sótalanítóból közvetlenül távozó vizet csakis megfelelő hígítás után, nagy területen eloszlatva lehet visszaengedni. Kevéssé elterjedt megoldás a nemkívánatos sók eltávolítására a szelektív kristályosítás. Ebben az esetben alkalmasan kiválasztott reagensekkel, az ideális kristályosodási sebesség beállítására szolgáló körülmények és segédanyagok segítségével szilárd, szűrhető formában távolítják el a nemkívánatos ionokat. A rendszer minden kationt nem képes eltávolítani, de például túl kemény vizek kezelésére már bevált. Hollandiában és Magyarországon is működik ezen az elven víztisztító mű. Harmat összegyűjtése Száraz, hűvös tengerpartokon lokálisan használható megoldás a levegő nedvességtartalmának kivonása alkalmas, nagy felületű kondenzáló eszközzel. Inkább kísérleti jellegű technológia, azonban költségei igen alacsonyak, energia és bonyolult tisztító módszerek, kezelő nélkül működik. Legnagyobb hátránya, hogy kapacitása igen kicsi, csak egyes intézmények, tanyák ellátására jöhet komolyan szóba, Európában az éghajlati adottságok miatt (tipikus hűvös tengerparti sivatagi klíma hiánya) kevésbé hatékonyan működtethető, és csupán néhány kísérleti projekt készült el. Nagymértékben javíthatja a kondenzációt és a víznyerés hatékonyságát a tengervíz hűtőközegként alkalmazása. Ebben az esetben még a tengervíz napenergiával történő elpárologtatásával is kiegészítik a víztermelést. Települési méretben így sem lehet megoldani a vízpótlást, de lokálisan kisegítheti a vízellátást. 8.3.

SZENNYVÍZKEZELÉS

A szennyvízkezelés infrastruktúráját három területen érinti a klímaváltozás. A legközvetlenebb a rendkívüli intenzitású csapadék csatornahálózatra gyakorolt hatása. A szennyvíztisztítókban szintén fel kell készülni a hirtelen érkező nagy mennyiségű vízre, de a száraz időszakokra is. A tisztítóból kikerülő szennyvíziszap és tisztított víz elhelyezése, felhasználása pedig már az aktív mitigáció és alkalmazkodás területe az üvegházgáz‐kibocsátás csökkentése és a vízpótlás terén. A kezelés általános energiaigényének (szállítás, tisztítók működtetése) csökkentése vagy kiváltása megújuló energiával szintén hozzájárul az üvegházgázok kibocsátásának csökkentéséhez. A szennyvízkezelés jelentőségét az üvegházgázt kibocsátó tevékenységek között a metánkibocsátás adja. Magyarországon 2002‐es adatok alapján megközelítőleg 60%‐os csatornázottság mellett 9 800 tonna lakossági szennyvízből származó, és 6 300 tonna ipari szennyvízből származó metán került kibocsátásra. Vagyis CO2 egyenértékre átszámolva a teljes üvegházgáz‐kibocsátás mintegy fél százaléka. A települések számára azonban ennél jóval fontosabb, mert a hulladékkezelés és a közösségi közlekedés mellett ez a harmadik nagy ÜHG kibocsátó az önkormányzatok felelősségébe tartozó tevékenységek között. A csatornahálózat a régebbi, egyesített rendszerek esetében a legsérülékenyebb az extrém intenzitású csapadékkal szemben. Az elválasztott rendszerek a fenntartható csapadékcsatorna‐ rendszerek megoldásaival készíthetőek fel, míg a szennyvízkezelést esetükben nem érinti a klímaváltozás. Az első lépés, mint a vízgazdálkodás többi területén is, a várható megnövekvő terhelés felmérése klímamodell segítségével. A modell eredményei alapján a fokozott igénybevételre már tervezhető a rendszer. Az új méretezés szerint pedig sor kerülhet a szükséges bővítések, megerősítések megvalósítására. A növekvő csapadékmennyiség a csapadékcsatornázási infrastruktúra gyakorlatilag minden elemére méretnövelő hatással van. A terhelés változása a különböző éghajlati 184

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

adottságok miatt eltérő lehet, a korábbi vízmennyiséget 30‐50%‐kal haladhatja meg a számított terhelés. Számos modellező szoftver létezik már a terhelések kiszámítására, azonban az alapul szolgáló klímamodellek megbízhatósága még egy‐egy település esetére nem kielégítő, ezért mindig érdemes több lehetséges forgatókönyvet felállítani, és így kiválasztani a legbiztonságosabb és gazdaságos megoldást. A modellezés és felmérés egyben lehetőséget ad a hálózat gyenge pontjainak feltárására is, ezzel is növelve a környezetbiztonságot. A rendkívüli intenzitású vagy mennyiségű csapadék az egyesített csatornahálózattal ellátott városrészekben nemcsak az épített infrastruktúra igénybevételét okozza, de a csatornahálózaton túlcsordulva nagy mennyiségű szennyezett vizet szállít a befogadóba, így árvízvédelmi és környezetvédelmi szempontból is probléma. Ennek megakadályozására záportározók használhatók, többnyire a csatornahálózat végpontján, vagyis a szennyvíztisztítókban kiépítve. Ezek teljesen szokásos, vízzáróan bélelt medencék a szennyezett víz ideiglenes tárolására, amíg a tisztítómű képes feldolgozni a többletet. Ez a megoldás igen egyszerű, bár viszonylag költséges, és rendszeres karbantartást igényel. Mivel a csatornahálózat térfogatának általában igen kis részét, többnyire 10%‐át veszi igénybe a szennyvíz, ezért lehetőség van a csapadékvíz ideiglenes tárolására magában a csatornahálózatban is. Ezt a valós idejű szabályozással lehet megvalósítani. A rendszer lényege, hogy a csatornahálózatot távirányítással működtethető zsilipek, szivattyúk segítségével alkalmassá teszik a víz aktív irányítására, azaz központilag szabályozható a hálózatban áramló víz iránya és mennyisége. Ehhez szükséges a vízmennyiség folyamatos megfigyelése, mérése a rendszerben, és megfelelő algoritmus a rendszer irányítására. A megoldás nagy előnye, hogy elkerülhető a tározók kiépítése, egy‐egy felhőszakadás vízmennyisége egy nagyváros csatornáiban elfér, megakadályozható a túlfolyás kialakulása, és így a környezetbiztonság jelentősen javulhat. A szennyvíztisztítóba a tározás által egyenletes vízmennyiség érkezik, nem romlik a tisztítás hatásfoka. Jelenleg ez a vízszabályozás technikai lehetőségeinek csúcsa, így még elterjedésének csak az elején tart. Bécs, valós idejű szabályozás Ausztria fővárosa, Bécs mintegy 1,7 millió fő lakosságú. A város klímája miatt elsősorban a váratlan, nagy intenzitású csapadék okozta rendkívüli vízhozamok okoznak gondot a csatornarendszer számára. A Bécs vízhozamok okozta károk elkerülésére 2006‐tól működésbe lépett egy egyesített rendszerű hálózat, amelynek célja az volt, hogy megakadályozza a rendkívüli csapadék idején a csatornahálózatból a szennyvízzel keveredett víz közvetlenül a felszíni vizekbe kerülését. A 2300 km hosszú csatornahálózat térfogata lehetővé teszi, hogy a túlzott vízmennyiséget ideiglenesen a csatornában tárolják, az így visszatartott víz később fokozatosan leengedhető a szennyvíztisztító telepekre. Ennek megvalósításához a csatornahálózat terhelésének folyamatos mérésére és kifinomult vízszabályozásra van szükség. A felszíni lefolyás és a meteorológiai adatok alapján, valamint a csatornahálózatban áramló víz szintjének folyamatos mérésével jól modellezhető a hálózatban várható víz mennyisége és a rendelkezésre álló tározótér. A rendszer 25 csapadék‐ és hőmérsékletmérési, a csatornában 40 áramlásmérő és 20 vízszintmérő pontból áll, a hálózat adatait pedig a Csatorna Információs Rendszer (KANIS) kezeli. Az adatok szimulációs modellen való feldolgozása alapján valósítható meg központilag irányítható zsilipek és szivattyútelepek segítségével a víz legideálisabb elhelyezése. A fejlesztés legfontosabb újdonsága éppen a megfigyelő, modellező és szabályozó rendszer kialakítása volt.

Elkészülte óta egyetlen alkalommal sem került sor a szennyezett víz túlfolyására. A rendszerben jelenleg

185

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA 361 000 m3 tározókapacitás használható fel, de további fejlesztésekkel ez 600 000 m3‐ig bővíthető, amivel ez idő szerint világelső. A szabályozást a város teljes csatornarendszerére alkalmazzák, ez a 98%‐os csatornázottság mellett a város teljes lakosságát jelenti. Az építési munkák 2001‐ben kezdődtek és a 2004‐es próbaüzem után 2006‐ban adták át a rendszert. A beruházásért az önkormányzat MA30‐as (Bécsi Csatornázási Művek) ügyvivői munkacsoportja felelt. A teljes költség 9,3 millió euró volt. A rendszer jelentős nemzetközi érdeklődést kapott, és 2006‐ban az ENSZ Habitat legjobb gyakorlat díját kapta. Elérhetőség: Polgármesteri Hivatal, Bécsi Csatornázási Művek, Szennyvízgazdálkodás Telefon: +43 1 79514‐93094 E‐mail: [email protected]

A szennyvíztisztító művek felkészítése az extrém időjárási helyzetekre elsősorban a vízhiányos időszakok miatt fontos. Az egyesített rendszerű csatornahálózatoknál a rendkívüli intenzitású csapadék is problémát jelent, azonban ez a belterületi vízrendezéssel és a fentebb említett tározókapacitások kihasználásával/kialakításával kezelhető, még mielőtt a tisztítót elérné. A vízhiányos időszakok viszont a tisztítás szokásos folyamatában okozhatnak fennakadásokat. Minden tisztítási technológia adott töménységű, összetételű és mennyiségű szennyvíz esetén működik ideálisan. A vízhiány vagy a lakosság fokozódó víztakarékossága miatt azonban a tervezettnél koncentráltabb, sűrűbb szennyvíz nehezebben vagy nem tisztítható meg a beépített technológiával. A kisebb vízhozam miatt a csatornahálózatban is több időt tölt a szennyeződés, emiatt már ott elkezdődhet a bomlása, ami a tisztítóműben is gondot okoz. Az alkalmazkodás ebben az esetben nem kíván speciális megoldásokat, a már meglevő és széles körben alkalmazott mérnöki megoldások felhasználhatóak. Első lépés itt is a várható időjárás és szennyvízmennyiség modellezése, ami alapján a vízhiányos időszakok valószínű hossza, gyakorisága tervezhető, figyelembe véve az egyéb víztakarékossági intézkedések hatásait is. A tervezhető változások alapján már átgondolhatóak a szükséges tisztítótelepi kapacitások és megoldások, és megtehetőek a szükséges beruházások. Amennyiben lehetőség van rá, a technológia rugalmasabbá tétele is jelentősen javíthatja a kritikus időszakokban a tisztítás hatásfokát. Lárnaka, szennyvízhasznosítás Lárnaka a Ciprusi Köztársaság egyik városa, a sziget délkeleti partján található. Népessége hozzávetőlegesen 70 000 fő.

Lárnaka Lárnaka

Ciprus éghajlata, csapadékszegénysége szükségessé tette egy átgondolt vízgazdálkodás kialakítását, a felhasznált víz legteljesebb újrahasznosítását. 2007‐es adatok alapján mindössze az éves kezelt szennyvízmennyiség (27,7 millió m3) 3,5%‐a kerül a tengerbe, 9%‐a vízpótlásként a felszín alatti víztestekbe, 47% pedig öntözésre szolgál.

A jelentős szennyvíztisztító művek közül az egyik legmodernebb Lárnakában működik. A telep kapacitása 46 ezer lakosegyenérték, ebből 36 ezer a jelenleg kihasznált. A tisztítás – tekintettel az újrahasznosításhoz szükséges vízminőségre – III. fokozatú. A II. fokozatú tisztítás után homokszűrő, majd klórozás következik. A tisztítóból évente 2‐2,5 millió m3 víz távozik, ami teljes egészében öntözésre szolgál (főleg a

186

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA szomszédos községben található 250 hektárnyi szántón, valamint egyéb kertekben, zöldfelületeken). Közegészségügyi probléma eddig nem merült fel. Az újrahasznosított víz mellett a szennyvíziszapot is felhasználják a mezőgazdaságban, évente körülbelül 5000 m3‐t. A beruházás teljes költségének mintegy ötöde, 9,3 millió euró szolgált az újrahasznosítás feltételeinek kialakítására, vagyis a III. fokozatú tisztító, a vezetékhálózat és a szivattyútelep kiépítésére. Elérhetőség: Symboylio Apocheteyseon Larnakas (Larnaca Sewerage and Drainage Board) Telefon/Fax: 24653924 E‐mail: [email protected]

Tönnersjö, szennyvízhasznosítás faiskolában

Tönnersjö

Tönnersjö a Halmstad önkormányzat része Svédország délnyugati részén, lakossága 126 fő.

Geológiai adottságai miatt a település környékén a talaj tápanyagtartalma alacsonyabb, mint a délebbi vagy kontinentális európai területeken. Ezért a talaj tápanyagpótlása fontos szempont a térségben. 2002 és 2006 között lezajlott egy szennyvízhasznosítási projekt, amely során a városi szennyvíztelepről származó, nagy foszfor és nitrogén tartalmú vizet a faiskolában használták fel, hiszen a faiskola rendszeres műtrágyafogyasztó. A helyi szennyvíztelepen kezelt víz továbbítására csővezetéket fektettek le a föld alatt, elkerülve a szaghatást. Az öntözés hatása a tönnersjöi faiskolában egyértelműen kedvező volt, jobb levélfejlesztést és fokozottabb koronanövekedést tapasztaltak. Az öntözés során évente körülbelül 20 kg foszfort és 100 kg nitrogént hasznosított a telep. Szintén jelentős előny volt a csökkentett műtrágya‐ és öntözővíz‐szükséglet. Az üzemelés alatt semmilyen váratlan vagy káros környezeti, egészségügyi hatás nem mutatkozott, a felszínen és a talajvízben sem. A megfelelő tájékoztatás és az érintettek bevonása, egy minden érintettet tömörítő irányító szervezet kialakítása voltak a legfontosabb tanulságok ezen a téren. A drágább föld alatti vezeték kiépítése például éppen ezért volt szükséges. A kezdeményezést a svéd kormány „Helyi Beruházások Támogatása” programja (Lokala Investeringsprogram – LIP) támogatta. A támogatást 2000‐ben ítélték meg, az összes költség 850 000 korona volt, ebből a támogatás 319 000 korona. Mivel a fejlesztés egyszerű, hatékony és a környezet érdekeit több szempontból (tápanyag és víz újrahasznosítása, anyag‐ és energiatakarékosság) szolgálja, a projektet Legjobb Gyakorlatnak minősítették az LIP‐ben. Elérhetőség: Lars Ohlsson Halmstad Önkormányzat, Műszaki Osztály, Halmstad, Svédország Telefon: +46 35–13 80 35 E‐mail: [email protected]

A szennyvíziszap komposztálása hasonló a szerves hulladékok komposztálásakor zajló folyamatokhoz. Megfelelő eljárással ebből is mezőgazdasági célra használható tápanyag készíthető, aminek használata csökkenti a mezőgazdaság műtrágya‐felhasználását. Ezzel közvetett módon a klímaváltozáshoz alkalmazkodást is segíti, bár ez a komposztforrás szerényebb a települési hulladékhoz képest. A komposztáláshoz a tisztítóműből kikerült iszapot szárítani kell, erre lehet megújuló energiát használni, például napenergiát. A komposztálás során itt is képződik metán és szén‐dioxid. Ennek a szennyvíziszapból összegyűjtött gáznak a gyűjtése és felhasználása már meglehetősen elterjedt, jól kialakult technológiával rendelkezik. A gázból kinyert elektromos vagy hőenergia mellett csökken a szennyvíziszap mennyisége, ezzel az iszapkezelés költsége. A költség különösen azért fontos szempont, mert a szennyvízkezelés költségeinek mintegy fele a szennyvíziszapra jut. Csökken a szaghatás is, és értékes, eladható termék keletkezik. 187

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

8.4.

A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS KLÍMAVÉDELMI SZEMPONTÚ ÁTALAKÍTÁSA

A hulladékgazdálkodás önmagában viszonylag kevéssé érintett az éghajlatváltozás hatásai miatt. A mitigációban viszont annál nagyobb szerepe van, különösen a begyűjtött hulladék ártalmatlanítása során. A lerakott hulladékból származó depóniagáz a fejlett infrastruktúrával rendelkező országokban 4‐5, Magyarországon az összes üvegházhatású gázok hozzávetőleg 20%‐át teszi ki, szén‐dioxid egyenértékben számolva. Ehhez még hozzá kell számítani a hulladékégetőkből távozó szén‐dioxid mennyiségét, ami hozzávetőleg 2,6 millió tonna (Magyar Környezetgazdaságtani Központ, 2004). A hulladék begyűjtésével járó kipufogógáz‐kibocsátást is figyelembe kell venni, bár ez lényegesen kisebb mennyiség. A hulladék gyűjtése során is érvényesíthető a megelőzés, azonban itt elsősorban áttételesen valósul meg az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése. A szelektív gyűjtés tipikusan ilyen megoldás, kedvező hatása az újrahasznosítás és energiamegtakarítás miatt a termelő szférában érzékelhető. A szolgáltatás önmagában a nagyobb szállítási igény miatt még fokozhatja is a szén‐dioxid‐kibocsátást. A hulladék újrahasznosítása a papír és műanyagok esetében nem feltétlenül jár az üvegházgáz‐ kibocsátás csökkentésével. A lerakáshoz képest mindenképpen jobb megoldás, az égetéssel szemben azonban szigorúan ebből a szempontból nem mindig kedvezőbb, a szállítás és tisztítás energiaigénye miatt (WENZZEL, H., 2009). Riudecanyes, házi szelektív hulladékgyűjtés Riudecanyes, Tona és Tiana települések Spanyolország északkeleti részén, Katalóniában találhatók.

Riudecanyes

A három önkormányzat egy szelektív hulladékgyűjtési rendszer kialakítását kezdeményezte a klímaváltozás káros hatásai ellen, valamint a lakosság aktív részvételének ösztönzése céljából. A rendszer 2000 óta működik, ma már 80 tagot számlál.

A rendszer lényege, hogy a szelektív hulladékgyűjtés a keletkezés helyén, az egyes lakásoknál, házaknál egyedileg történik. A lakók szemetes edényekhez hasonló méretű tárolókba gyűjthetik a hulladékot, amit a ház előtt, társasháznál a közös helyiségben helyeznek el. A begyűjtött hulladékfrakciók: komposztálható szerves hulladék, papír, üveg, csomagolóanyagok és fel nem dolgozható hulladék. Technikailag nem jelent gondot a fém, PET palack és veszélyes hulladék, elektronikus hulladék gyűjtésének hasonló megszervezése sem. A szállítás, válogatás és újrahasznosítás egyszerűbb és hatékonyabb a megszokottnál. A beruházási és fenntartási költségek is alacsonyabbak, mivel nem szükségesek speciális köztéri gyűjtőkonténerek és speciális szállítóeszközök, valamint olcsóbb és gyorsabb a feldolgozás is. Nincs szükség szelektív gyűjtőpontokra sem. Az egyedi gyűjtés további előnye, hogy nagyobb felelősségtudatot ébreszt a lakókban, valamint az, hogy azonnali visszajelzést kaphatnak, ha nem megfelelően gyűjtenek. A rendszer bevezetésével a részt vevő önkormányzatoknál 70‐ 80%‐ot ért el a szelektíven gyűjtött hulladék aránya, ami kimagaslóan jó eredmény, különösen az előtte jellemző 10‐ 20%‐hoz képest. A hulladékkezeléshez kapcsolódó üvegházhatású gázkibocsátás Riudecanyes esetében 55%‐kal csökkent. A költségeket a részt vevő önkormányzatok állták. Elérhetőség: Josep Maria Tost i Borràs, polgármester Városi Tanács Riudecanyes, Spanyolország E‐mail: [email protected] Telefon: +34 977 834004 Fax: +34 977834385 Web: www.portaaporta.cat

188

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

A gyakorlatban még nem elterjedt megoldás a gyűjtés kibocsátásának csökkentése hibrid hajtású gyűjtőjárművek alkalmazásával. Pedig kézenfekvő, hiszen a begyűjtés során a lassú tempó, ismétlődő megállások, elindulások és a lakókörnyezetben végzett munka miatt ideális lenne az elektromos hajtás használata. Ez is a közszolgáltatások energiatakarékos, mitigációs megoldásainak sorába tartozik, hasonlóan a közösségi közlekedés modernizációjához. A számítógépes útvonaltervezés segítségével a szállítási útvonalak, menetrendek és szállító kapacitások ésszerűsíthetők. Ez a tapasztalatok szerint jelentős megtakarítást hozhat az üzemanyag‐fogyasztásban, így a költségekben és az üvegházgáz‐ kibocsátásban is. A szomszédos begyűjtési rendszerek határán is megtakarítás érhető el a szállítási feladatok összehangolásával, együttműködéssel a szolgáltatók között. A hulladék ártalmatlanítása során kétségkívül a legkevésbé fenntartható és a klímaváltozás szempontjából is legkedvezőtlenebb megoldás a lerakás. A legkorszerűbb hulladéklerakókban is az anaerob bomlás határozza meg a folyamatokat. Ennek következtében a szerves anyagok lassan és nagy mennyiségben szén‐dioxidot (30‐40 térfogat%) és metánt (40‐55 térfogat%) bocsátanak ki, kisebb részben egyéb gázokat is. A gáz termelődése a lerakás után mérsékelt éghajlaton fokozatosan nő körülbelül fél éven át, majd a legmagasabb szinten stabilizálódik és folyamatosan termelődik 20‐25 éven át is (VÁRKONYI E., 2008). Mivel a metán üvegházhatása kb. 23‐szorosa a szén‐dioxidénak, ezért mennyisége különösen kritikus a klímaváltozás szempontjából. Energiahordozóként is egyre értékesebb a metán, a depóniagáz összegyűjtése tehát feltétlenül fontos. Különösen érdekes ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy csupán a depóniagázban levő metán szén‐dioxiddá elégetésével a lerakókból származó kibocsátás szén‐dioxid egyenértéke körülbelül ötödére csökkenthető. A gyűjtés és felhasználás a városi energiagazdálkodás szerves része, ezért technikai részleteivel ott foglalkozunk részletesebben. Elterjedt a hulladékégetéssel történő ártalmatlanítása. Ez lehetőséget teremt a közvetlen energiatermelésre, szemben a lerakókból összegyűjtött gáz elégetésével. Többnyire az így nyert energiát a biomasszából termelt energiához szokták számolni, bár a nagy mennyiségű műanyag miatt jó része fosszilis forrásból származik. Ezzel szemben a depóniagáz inkább a biológiai eredetű, komposztálható hulladékból származik. A hulladék elégetése nagyobb éghetetlen anyag‐ és víztartalma miatt energetikailag kevésbé hatékony a metán elégetésénél, valamint lényegesen nagyobb a veszélyes anyagok kibocsátásának lehetősége is. Azonban a lerakási lehetőségek szűkülésével vagy megszűnésével a kommunális hulladék nagy része csak égetéssel ártalmatlanítható. Így ennek a kevésbé szerencsés megoldásnak még továbbra is jelentős szerepe van. Európában elterjedtsége miatt ez a legjelentősebb energiaforrás a hulladékkezeléssel kapcsolatban. A legideálisabb gazdasági, környezeti szempontból és az üvegházgázok visszaszorítása érdekében is az újrahasznosítás és komposztálás. Az újrahasznosítás már viszonylag jól kialakult mechanizmussal rendelkezik és fokozatosan terjed. A komposztálás azonban a városokban csak a tömeges, külön kezelhető szerves hulladékok (avar, kertészeti hulladék, karácsonyfa, éttermi hulladék) esetében megoldott. Éppen a lakosságtól származó nagy mennyiségű élelmiszermaradékkal – vagyis elvileg komposztálható anyaggal – szennyezett csomagolóanyag feldolgozása nem megoldott, folyamatos munkát adva az égetőműveknek. A komposztálás során szintén keletkezik szén‐dioxid és metán, tehát érdemes ebben az esetben is a gázokat összegyűjteni. A megtermelt komposzt pedig a mezőgazdaság vagy a parkok növényzetén keresztül eredményesen csökkenti a műtrágya‐felhasználást, a termékenyebb városi zöldfelületek pedig a mikroklíma javításában segítenek. Ezáltal ismét áttételesen, de csökken az energia‐, víz‐ és vegyszerfelhasználás, javulhat a települések alkalmazkodóképessége a rendkívüli intenzitású csapadékokkal, hőhullámokkal szemben.

189

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA Helsingborg, komplex hulladékkezelés

Helsingborg

Helsingborg Svédország déli részén, Dániához közel fekszik, lakossága kb. 95 500 fő. A város egyik külvárosi kerületében, Filbornában található a hulladékfeldolgozó létesítmény egy biogáz erőművel, amely feldolgozott háztartási hulladékból, szennyvíziszapból és egyéb szerves anyagokból nyert gázokat éget el, valamint egy hulladéklerakóval, amelyből az oda telepített rendszer segítségével összegyűjtik a felszabaduló depóniagázt.

Az erőművet 1996‐ban kezdték el építeni. A lakosságtól különböző hulladékok számára fenntartott edényekben gyűjtik a hulladékot, amelyet biogázzal hajtott hulladékszállító autók szállítanak a telepre. Itt biogázt állítanak elő a komposztálható hulladékból. A keletkezett gázból kivonják a szén‐dioxidot és a hidrogén‐szulfidot, ha üzemanyagként tervezik felhasználni. Az így kapott gáz elég kb. 100 jármű rendszeres ellátására (buszok, hulladékgyűjtő autók), a többi gázt pedig villamos áram vagy hőtermelés céljából lehet hasznosítani. A városi buszok mellett magánautókat is kiszolgálnak a telepen biogázzal. Mivel a folyamat során különösen figyelnek a hulladék megtisztítására, a visszamaradt szilárd anyagot fel tudják használni szerves trágyaként. A trágyát egy csőhálózat segítségével juttatják közeli földekre, így 22 500 kilométernyi utat spórolnak meg évente, ami 40 tonna szén‐dioxiddal kevesebb kibocsátást jelent. Az erőmű feldolgozó kapacitása 80 000 tonna hulladék évente, 2001‐ben 12 000 MWh energiát termelt. A gáz‐ összegyűjtő rendszer, amely 1985‐ben épült meg, a helyi hulladéklerakó által kibocsátott gázt gyűjti be, így azt is fel tudják használni energiatermelésre. Elérhetőség: NSR AB Hjortshögsvägen 1 25189 Helsingborg, Svédország Telefon: +46 42‐400 13 00 Fax: +46 42_15 37 73 E‐mail: [email protected] Web: www.nsr.se

Speciális, környezetbiztonsági oldala a klímaváltozásnak a meglévő hulladéklerakók biztonsága a változó környezeti feltételekkel szemben. A lerakók szigetelése a tervezés idején adott, tervezhető környezeti viszonyoknak megfelelően történt. Azonban az éghajlatváltozás hatására csapadék okozta erózió erősödhet, a talajvíz szintjének megváltozása talajmechanikai változásokat, mozgásokat okozhat, aminek következtében a lerakók szigetelése sérülhet. A tengerszint emelkedése a partközeli lerakóknál a talajvíz emelkedését hozza, ami szintén a szigeteléssel szemben jelent váratlan kockázatot. A megoldás minden esetben a kockázatok felmérése és az alapján a szükséges beavatkozások megvalósítása, a fizikai védelem javítása. Legjobb megoldás a lerakók fizikai megszüntetése és a hulladék feldolgozása lenne, azonban ez egyelőre igen drága és csak rendkívül indokolt esetekben használható megoldás.

190

ALKALMAZKODÓKÉPES VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS VÁROSI KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK – – – – – – – –

Víztakarékosság ösztönzése, elkerülhető vízfogyasztások felmérése. Alternatív vízforrások használata, szennyvízhasznosítás. Fenntartható városi vízgazdálkodás és csatornahálózat (SUDS) rendszerének kialakítása. Fenntartható árvízvédelmi és partvédelmi megoldások alkalmazása integrált vízgazdálkodás alapján. Vihardagály elleni komplex védekezési rendszerek kiépítése. Ivóvízellátás rendszerének és a szennyvíztisztító művek felkészítése a szélsőséges időjárási helyzetekre. A hulladékgazdálkodás klímavédelmi szempontokat figyelembe vevő átalakítása. Környezetbiztonság figyelembevétele a változó környezeti feltételekkel szemben a vízgazdálkodás és az infrastruktúra vonatkozásában is.

191

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE

9. EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE A településirányításnak, hasonlóan a klímaváltozás megelőzéséhez, számtalan eszköze van arra, hogy minél jobban felkészítse a városokat, annak épületeit, infrastruktúráját és mindenekelőtt lakosait a klímaváltozás várható és már elkerülhetetlen káros következményeire. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a megelőzés és az alkalmazkodás nem válik külön. Sok intézkedés, amely az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodást szolgálja, egyben az éghajlatváltozás további fokozódásának megelőzését is segíti. Hosszú távon csak azok az alkalmazkodási intézkedések lehetnek eredményesek, amelyek egyben a megelőzést is szolgálják. A megelőző intézkedések magukba foglalják pl. a várható veszélyeknek, valamint az azokhoz való alkalmazkodás lehetőségeinek ismertetését, az ehhez szükséges anyagi háttér biztosítását (pl. pénzügyi ösztönző rendszer kidolgozása az épületek szigeteléséhez, a zöldterületek kiterjedésének növeléséhez mind a magán, mind a közszféra számára), a városi közművek és infrastruktúra‐hálózat műszaki megerősítését, illetve a településszerkezetnek a várható szélsőséges klímához jobban igazodó kialakítását. A településirányítás hatáskörébe tartozó klímaadaptációs intézkedésekre vonatkozó javaslattétel jelen kézikönyv egyik fő témakörét képezi a kézikönyv egyes fejezeteiben részletesen kifejtve. E helyen csupán a helyi – az EU‐tagállamok döntő többségében – települési tulajdonban lévő, a klímaváltozás várható következményei által leginkább érintett és várhatóan egyre jobban leterhelt egészségügyi, katasztrófavédelmi intézményhálózattal és a klímaváltozás által okozott extrém időjárási jelenségekkel foglalkozunk. 9.1.

A HELYI EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYRENDSZER

Az éghajlatváltozásnak számos, az emberi egészséget és életet veszélyeztető következménye van. A jövőben ezeknek a következményeknek a gyakoribbá válására lehet számítani. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy az éghajlatváltozás nem egy önmagában létező, hanem a természeti környezet átalakításából, elpusztításából (egy rossz rendszerműködésből) adódó probléma. A természeti környezet pusztulása számos más, nem csak közvetlenül az éghajlatváltozás következtében kialakuló jelenség miatt veszélyezteti az emberi egészséget. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert a természeti környezet helyreállításával, illetve megóvásával nem csak közvetlenül az éghajlatváltozás okozta egészségügyi problémák küszöbölhetők ki, hanem sok egyéb ma „civilizációsnak” mondott betegség is. Ugyanakkor amíg a probléma fennáll, az éghajlatváltozás okozta egészségügyi kockázatokat csak erősítik az egyéb – a természeti környezet pusztításából adódó – kockázatok is. Az éghajlatváltozás problémája a társadalom rossz rendszerműködéséből fakad, így az azzal együtt járó egészségügyi problémák tartós megszüntetése nem (csak) az egészségügyi intézményrendszer feladata, hanem a teljes – a társadalom minden területét érintő – intézményrendszeré. Az éghajlatváltozás egészségügyi kockázatai Az éghajlatváltozás emberi egészséget közvetlenül is befolyásoló következményei közül talán a legismertebbek a hőhullámok, illetve az ezzel gyakran párosuló erős UV‐B sugárzás. Kutatások alapján

192

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE

Magyarországon például 15 %‐kal nő a hirtelen megbetegedések, illetve halálozások aránya azokon a napokon, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 25°C‐t. Az előrejelzések szerint az elkövetkező években a hőhullámok okozta halálesetek számának növekedése várható. Hasonló következményei vannak annak is, amikor extrém hideg időjárásból hirtelen extrém meleg időjárás alakul ki (hőhullám nélkül). Ez is különösen az idősek és a szívbetegek számára jelenthet veszélyt, hiszen az ilyen mértékű változások jelentős mértékben megterhelik az emberi szervezetet. Az UV‐B sugárzás erősödésének oka elsősorban az ózonréteg elvékonyodása, ugyanakkor a jelenség összefüggésben van az éghajlatváltozással is, hiszen a nyári hónapokban megnő a tiszta, felhőmentes napok aránya, amely szintén erősíti a felszínre jutó UV‐B sugárzás mennyiségét. A hőhullámok egy további következménye lehet az erdő‐, illetve bozóttüzek kialakulása, amely szintén veszélyeztetheti az emberi egészséget és életet is. Az éghajlatváltozás következtében bizonyos területeken egyre több olyan kórokozó és hordozó jelenik meg, amely korábban nem volt jellemző az adott területen. Egy lehetséges következménye lehet ennek a folyamatnak például a kullancsok vagy moszkitók, illetve az általuk terjesztett betegségek elterjedése is. Az allergén növények virágzási idejének és elterjedtségének változásai is összefüggnek az éghajlatváltozással. A megfelelő reagálás az éghajlatváltozás által okozott fenyegetésekre, mint a bevándorló vagy eddig fel nem fedezett kórokozók fokozott jelenlétére kiemelten fontos. Az olyan technológiák alkalmazása, amelyek csökkentik az ismert és még ismeretlen vírusok, valamint más vér által közvetített patogének számát így kiemelt jelentőségű. Mivel a szélsőséges jelenségek egyre gyakoribbá válnak, az időjárással összefüggő betegségek és halálesetek száma is emelkedik. Az éghajlatváltozás a vírushordozók által terjesztett súlyos fertőző betegségek terjedését segíti, beleértve a zoonózist is. Várhatóan növekszik az állat‐ és növényegészségügyi kockázat is, amely hátrányosan hat az állatok, növények és más termékek kereskedelmére. Az éghajlatváltozás egy további következménye az egyre gyakoribb és egyre erősebb viharok kialakulása, amelyek időnként testi sérülésekkel, sőt egyes esetekben halálos áldozatokkal is együtt járnak, s további egészségügyi kockázatokat hordoznak (pl. ivóvíz elfertőződése). Hasonló a helyzet az extrém csapadékos időjárás következtében kialakuló árvizeknél, különösen abban az esetben, ha hirtelen levonuló árhullámokról van szó. Az egészségügyi kockázatok csökkentése Az éghajlatváltozás okozta egészségügyi kockázatok csökkentésének, illetve a felsorolt természeti „katasztrófák” hatékony, minél kevesebb halálesetet eredményező kezelésének egyik kulcsa, hogy azokra a helyi társadalom és azon belül az egészségügyi ellátórendszer megfelelően fel legyen készülve. A helyi egészségügy felkészítése jelenjen meg a települési klímastratégiában, leglényegesebb elemei pedig, amennyiben arra szükség van, épüljenek be az integrált városfejlesztési folyamatokba. Ez utóbbi szükségességét a helyzetelemzés határozza meg, annak során tehát mindenképpen ki kell térni az egészségügy adott településen releváns, emberi egészséget is veszélyeztető következményeinek felmérésére. Az éghajlatváltozás mellett további, a közeljövőben várható változások, mint pl. az energiaválság fokozódása is veszélyeztethetik az egészségügyi ellátás jelenlegi módját. Elsősorban az energiaválsághoz kapcsolódhat, de az éghajlatváltozás kapcsán is felmerülő lehetséges következmény a nagy ellátórendszerek működési zavara, illetve leállása (pl. hőhullámok vagy erős viharok esetén). Az intézményeknek tehát saját, megújuló erőforrásokat alkalmazó energiaellátó rendszerekre van szükségük. Ezek kialakítása nem csak a környezetterhelés csökkentését szolgálhatja, hanem egyben az egészségügyi ellátás biztonságát is (a fekvőbeteg‐ellátás esetében különösen nagy problémákat okozhatnak az energiaellátási zavarok). Az ilyen jellegű intézkedéseknek a jövőben várhatóan egyre nagyobb szerepük lesz, különösen azokban a nagyobb városokban, amelyekben több egészségügyi intézmény is működik, és más települések ellátásáért is felelnek. Persze sok múlik azon is, hogy az adott egészségügyi intézménynek milyen a tulajdonosi szerkezete, mekkora tulajdonhányada van benne a helyi önkormányzatnak.

193

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE

Alkalmazkodás az egészségügyi kockázatokhoz Az energiahatékonyság, az energia‐ és víztakarékosság, a megújuló energiaforrások használata, zöld területek telepítése stb. mind az egészségügyi intézmények éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának elemei lehetnek. Ezek kompenzálják az egyébként szükséges, de káros intézkedéseket. Például az épületek légkondicionálása fokozott CO2‐kibocsátással jár, ami hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Azonban az az egészségügyi épület, amely a fent említett elemek megvalósításával épült, ellensúlyozni tudja a káros hatásokat. A mitigáció terén – egészségügyi szempontból is – igen fontos szerepe lehet a helyi önellátó, illetve kistermelői élelmiszertermelésnek. A helyi, környékbeli kistermelőktől származó élelmiszerek fogyasztása amellett, hogy kisebb környezetei terheléssel jár, többnyire egészségesebb is, mint az iparszerű nagyüzemi gazdálkodásból származó élelmiszereké. Amennyiben arra lehetőség van, érdemes lehet a helyi fekvőbeteg ellátást nyújtó egészségügyi intézményekben a betegek ellátását részben vagy egészben a helyi, illetve környékbeli kistermelőktől származó élelmiszerekből biztosítani. Az egészségügyi intézmények igénybevételét és a közlekedési terhelést is csökkentheti, ha a lakosság minél többet tud az egyes betegségek, panaszok gyógyításáról. Ebben a helyben dolgozó orvosok és természetgyógyászok segítségét is igénybe lehet venni. Az energia‐ és a gazdasági válság következtében a jövőben a gyógyszerellátás terén is fennakadások lehetnek, ezért ebből a szempontból is felértékelődhetnek a különböző természetes házi gyógymódok. A természetes gyógymódok megtanulása és alkalmazása ezen kívül azért is fontos, mert alkalmazásuk kevesebb energia felhasználásával, így kisebb környezeti terheléssel jár. Ezeknek a gyógymódoknak a további előnye, hogy a természet és a társadalom napjainkban meggyengült kapcsolatának újbóli erősítésében is fontos szerepet játszanak. Az egész Európai Unió lakosságának körében folyamatosan nő a természetes gyógymódok népszerűsége, s ma már egyre több orvos és egészségügyi intézmény is alkalmazza és használja ezeket a módszereket. A klímatudatosság növeléséhez is hozzájárul az az önkormányzat, amelyik ezt a lakossági érdeklődést felismerve olyan tanfolyamokat szervez, amelyekben a természetes gyógymódok oktatása összekapcsolódik az éghajlatváltozással kapcsolatos más ismeretek oktatásával. Mindezek a lépések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a lakosság egészségi állapota – az éghajlatváltozástól függetlenül is – javuljon, a helyi lakosságot a rendkívüli helyzetek ne érjék váratlanul, és ahhoz is, hogy ha az egészségügyi ellátásban valamilyen komoly zavar keletkezik, akkor a lakosság ne maradjon ellátás nélkül. Tudatosság és kommunikáció A költséges nagyberuházások mellett egyéb lehetőségek is rendelkezésre állnak, amelyek lehetővé teszik, hogy a települések lakossága képes legyen rendkívüli helyzetekben is megőrizni az egészségét. E téren a helyi egészségügyi intézmények, illetve dolgozók kulcsszerepet játszhatnak. Fontos lépés a lakosság tájékoztatása, illetve felvilágosítása arra vonatkozóan, hogy bizonyos konkrét helyzetekben (pl. magas UV‐B sugárzás vagy hőhullámok) mi a teendő. A személyes tanácsadás mellett ebben segíthet a szakértők által elkészített kész plakátok, szóróanyagok elhelyezése például várótermekben. A vészhelyzetekről, illetve a védekezés lehetőségeiről való tájékoztatásban kulcsszerepe lehet a helyi írott és elektronikus sajtónak, valamint lakossági fórumok szervezésének. Rendkívüli helyzetekben fontos lehet az is, hogy a lakosság rendelkezzen alapvető ismeretekkel az elsősegélynyújtás terén, amelyek váratlan helyzetekben életet menthetnek. Ennek elérése érdekében tett fontos lépés lehet, ha az elsősegélynyújtási ismeretek a helyi oktatás részévé válnak, illetve ha a felnőttek részére is szervez az önkormányzat ilyen tanfolyamokat, akár munkahelyi továbbképzések formájában is. Az ilyen jellegű kezdeményezésekben a helyi egészségügyi intézmények mellett például a helyi Vöröskereszttel is kialakítható együttműködés. A lakosság tájékoztatása mellett további fontos feladat a katasztrófahelyzetek okozta sokkhatás feldolgozásának segítése, lelki segély nyújtása a lakosság részére. Ezt nem feltétlenül a települési önkormányzatnak kell megoldania, de jóval hatásosabb, ha a helyi közösség tud összefogni és segítséget nyújtani. 194

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE

A katasztrófahelyzetek várható gyakoribbá válásával erősíteni kell a kommunikációt az önkormányzatok, a helyi katasztrófavédelmi intézmények, a helyi egészségügyi, illetve szociális intézmények, a helyi oktatási és nevelési intézmények, valamint a helyi lakosság között, amelyben jelentős szerepe lehet a helyi sajtónak. Párizs, „Hőhullám előrejelző rendszer” Párizs Európa egyik legnépesebb városa, több mint 11 millió lakossal.

Párizs

2003 nyarán rendkívül hosszú és intenzív hőhullám sújtotta Franciaországot, amely 2003. augusztus 1. és 20. között mintegy 14 800 fő halálát okozta, ez 55%‐kal magasabb az átlagos időjárású időszakokhoz képest. Párizst különösen sújtotta, itt a növekedés elérte a 190%‐ot.

9 hónappal a katasztrofális hőhullám után Párizs városa és a regionális hatóságok közösen tervet dolgoztak ki a hőhullámok lakosságra gyakorolt hatásának kezelésére. A terv része a CHALEX nyilvántartás is (‘Chaleur Extrême’= extrém hőség), amely egy önkénes jelentkezésen alapuló lista a közösségben élő idősekről és fogyatékkal élőkről. Közülük azokat, akik magukat a leginkább kiszolgáltatottnak érzik, hírleveleken keresztül kérték, hogy regisztráljanak a rendszerbe (2010‐ben már 19 000 ember regisztrált). E lista alapján a városvezetés rendszeresen ellenőrizheti az abnormálisan meleg időszakok alatt egészségi állapotukat. Orvosi vagy szociális probléma esetén a szakképzett és felhatalmazott telefonközpontos azonnal hívja a kórházi egészségügyi egységet, amely riasztja a sürgősségi orvosi szolgálatot (mentők, tűzoltók) az azonnali beavatkozás érdekében. Ha szükséges, a szociális munkások is közvetlenül mozgósíthatók. 2006. július 17‐én az Országos Meteorológiai Intézet hőhullám‐figyelmeztetést adott ki. Július 28‐ig a Szociális Szolgáltató Ügynökség (Social Services Agency) kétnaponta hívta a regisztrált személyeket, hogy ellenőrizze állapotukat. Amennyiben az őket vizsgáló orvos szükségesnek látja, újabb vizsgálatokat rendelhet el. Közel 800 idős embert vizsgáltak meg az orvosok a 11 nap alatt és közülük 200 embert hívtak vissza. A város beavatkozási lehetőségei többnyire arra korlátozódnak, hogy felvilágosítást adnak, mit lehet tenni és hova lehet menni hőhullám idején. Ez alatt az időszak alatt körülbelül 30 embert szállítottak légkondicionált közösségi központokba és 18 fő szorult sürgős orvosi ellátásra. Elérhetőség: Mairie de Paris – DASES – CHALEX 125 bis, rue de Reuilly, 75012 Paris E‐mail: [email protected] Web: www.paris.fr/viewPDFileServlet?file_id=64737

9.2.

A HELYI KATASZTRÓFAVÉDELEM

Az extrém időjárási helyzetek (hőhullámok, hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék, erős viharok, jégesők stb.), illetve azok következményei (nehezen megfékezhető erdő‐ és bozóttüzek, árvizek) időnként katasztrófákba fordulhatnak. Ilyenkor gyakran előfordul az épületek megrongálódása vagy teljes pusztulása, pincék, illetve mélyebb fekvésű lakások elöntése, fák kidőlése, nagyobb faágak leszakadása, gépjárművek megrongálódása, amelyek mind veszélyeztethetik az emberéletet is. A közvetlen károkon kívül az infrastruktúra sérülése a település működésének katasztrófával nem érintett területeit is veszélyezteti, például áramkimaradás esetén. A jövőben a szélsőséges időjárási helyzetek egyre gyakoribbá, illetve egyre erősebbé válásával lehet számolni, amiből az következik, hogy a katasztrófahelyzetek száma is növekedhet. 9.2.1. Polgári védelmi hatóságok A védelmi hatóságoknak szélsőséges esetekben – civil szervezetekkel közösen – célszerű lehet megszervezni olyan egészségügyi figyelőhálózat működtetését, ami folyamatosan figyelemmel kíséri a veszélyeztetett társadalmi csoportokba tartozó lakosok egészségi állapotát, akár napi telefonos, vagy – ideális esetben – a személyes kapcsolattartás révén. 195

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE

A városi katasztrófaelhárítás a terep sajátosságai miatt eleve nehezebb, illetve speciális felkészülést igényel (pl. árvízi védekezés, tüzek megfékezése). Ez még annak ellenére is különös kihívást jelent, hogy a mentési szakszolgálatok időben hamarabb el tudják érni a városi károk helyszíneit. Az egyes településeken szükség van tehát a helyi katasztrófavédelem megerősítésére. Ez történhet egyrészt a katasztrófavédelemmel foglalkozó helyi hivatalos szervek megerősítésével (műszaki‐technikai fejlesztéssel, az eszközállomány növelésével, vagy a dolgozói létszám növelésével), másrészt pedig a helyi lakosság részéről önkéntesek bevonásával. A katasztrófavédelmi szerveknél olyan új taktikai módszerek kidolgozása válhat szükségessé, amelyekben a tűz‐, víz‐ és viharkárok fenyegetettsége a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kap. Az éghajlatváltozás kapcsán bekövetkező természeti katasztrófák elleni védekezésben a közvetlen veszélyelhárítás mellett fontos szempont a katasztrófák megelőzése is. Ehhez a természeti és az épített környezetben egyaránt lehetőség van beavatkozásokra. A települések a saját közigazgatási területükön belül számos olyan intézkedést meghozhatnak, amelyek által a természeti környezet ellenállóbbá tehető az időjárási szélsőségekkel szemben. Az időjárási szélsőségek, illetve ezek következményei elleni védekezés egyik leghatékonyabb ilyen eszköze a fásítás, erdősítés a városkörnyéki területeken és ahol erre lehetőség van a városon belül is. Az erdőterületek egyrészt enyhítik a hőhullámokat, másrészt dombos‐hegyes felszínen komoly szerepük van az extrém mennyiségű csapadékok által okozható földcsuszamlások, illetve a hirtelen lezúduló vizek megakadályozásában. A helyi katasztrófavédelmi szervek számára komoly segítség lehet olyan ismert helyi múltbéli katasztrófahelyzetek kielemzése, amelyek valamilyen nagyon ritka, extrém időjárási jelenséghez kötődnek. Az ilyen események a múltban is többnyire teljesen felkészületlenül érték a településeket. A ritkán – évszázadonként csak egyszer‐kétszer – bekövetkező események tanulságai többnyire (éppen azért, mert nagyon ritkák) nem kerülnek levonásra. A gyorsuló éghajlatváltozással azonban új helyzet alakult ki. Sokszor egymást követő években dőlhetnek meg évszázados csúcsok, alakulhatnak ki olyan időjárási helyzetek, amelyekről korábban azt gondolták, hogy legfeljebb évszázados léptékben követik egymást. Éppen ezért a múltbéli helyi katasztrófahelyzetek tanulságainak az összegyűjtése nagyban segítheti a jövőben bekövetkező katasztrófák elleni védekezést is. Az éghajlatváltozással kapcsolatos egészségügyi megelőzési stratégiák fő célja a betegségek feltérképezése, leltárba vétele, a jellemzőik azonosítása, valamint az, hogy az érintettek megelőző intézkedéseket hozzanak. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, szemben a tényleges beavatkozások, orvosi ellátások, rehabilitációk számával. Azonban szükséges az egészségügyi és szociális rendszerek rugalmasságának növelése érdekében követni a klímaváltozás egészségügyi hatását, a szélsőséges események hatására kialakuló epidemiológiai és fertőző betegségek helyzetét is. Ezek mellett a betegségfelügyeleti és ‐monitoring rendszer előkészítése is fontos követelmény. A katasztrófahelyzetekre való felkészülés bekerülhet a helyi oktatás rendszerébe is (akár az előző alfejezetben már javasolt elsősegélynyújtási, illetve egészségügyi alapismeretek oktatásával együtt), a helyi katasztrófavédelemmel foglalkozó szakemberek segítségével. A diákok felkészítésének egyik jó eszköze lehet például különböző tűzoltó‐ és akadályversenyek szervezése. A diákok mellett a felnőtt lakosságot is fel kell készíteni, ami például munkahelyi továbbképzések, oktatások keretében is történhet. A településeken keresztülfolyó kisvízfolyások mederalakítása, illetve az ezek mentén vésztározók kialakítása a hirtelen lezúduló csapadékok által okozható árvizek kockázatát csökkentik. A helyi vízrendezés és a növényborítottság fokozása tehát fontos eszközei lehetnek a katasztrófahelyzetek megelőzésének. A természeti környezet mellett az épített környezetben (épületállomány, vonalas infrastruktúra) is végrehajthatók olyan beavatkozások, amelyekkel az éghajlatváltozás kapcsán kialakuló extrém időjárási jelenségek hatásai enyhíthetők vagy kiküszöbölhetők. Az ilyen jellegű beavatkozások bár rövid távon gyakran költségesek, hosszú távon azonban kifizetődők, hiszen egyrészt meg lehet takarítani az extrém időjárási jelenségekhez kapcsolódó kárelhárítás és védekezés

196

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE

költségeit, valamint kiküszöbölhetők a pénzben nehezen, vagy egyáltalán nem kifejezhető károk (stressz, sérülések, halálesetek). Általában érinti a társadalom minden szereplőjét és minden területét a környezetbiztonság. Az alkalmazkodási megoldások bármely területén törekedni kell a biztonság fenntartására és fokozására, hiszen egy új és folyamatosan változó környezeti feltételrendszerre kell felkészülni. Ennek költségeit csak részben tudja az állam vagy önkormányzat átvállalni, ezért szükségessé válik a vagyonbiztosítások minél szélesebb körű elterjedése. Éppen ebből a szempontból fognak a vagyoni különbségek élesen megjelenni és némileg még fokozódni is, hiszen a leginkább rászorulóknak lesz kevesebb lehetősége a károk megelőzésére. Ez az, amiért a foglalkoztatás és a sérülékeny társadalmi csoportok jóléte terén az éghajlatváltozás hatásainak értékelése és az ehhez való alkalmazkodási stratégiák kialakítása a legfontosabb. 9.2.2. Egészségügyi szervezetek felkészítése a szélsőséges időjárási eseményekre Az egészségügyi rendszerek is ki vannak téve rendkívüli helyzeteknek, amelyek elsősorban a szélsőséges időjárási események hatására következhetnek be. A legtöbb közegészségügyi intézkedés és rendszer már létezik, azonban ezeket hozzá kell alakítani a kialakuló új helyzetekhez, igényekhez. Ezekre az esetekre a hatósági egészségügyi szerveknek olyan tervekkel kell rendelkezniük, amely konkrét helyzet esetén a szükséges intézkedések sorát rögzítik. Ilyen lehet a hőhullámok esetén védőital osztása (forgalmas közlekedési csomópontokon, pályaudvarokon stb.), vagy árvizeket követően a fertőtlenítés elrendelése. Az Európai Unió a jelentkező kihívásokra válaszolva az alábbi dokumentumokat alkotta meg: − Fehér Könyv: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret, − Európai Környezetvédelmi és Egészségügyi Cselekvési Terv 2004–2010, − EU Egészségügyi Program. Az Európai Parlament fokozott ágazatközi együttműködésre szólított fel annak érdekében, hogy fejlesszék a korai figyelmeztető rendszereket, és ez által is csökkentsék az éghajlatváltozás egészségre káros hatásait. Az éghajlatváltozás hat az egészségügyi rendszerekre azzal is, hogy a jelenlegi kapacitáson felüli egészségügyi szolgáltatásokra való igényt követel meg. Az infrastrukturális helyzet, a meglévő technológia és a rendelkezésre álló munkaerő „aláásásával” is befolyásolhatja ezen megnövekedett igénnyel való megbirkózásukat. Mindez természetesen a vészhelyzetekre való felkészülést és reagálást is érinti. Az Európai Tanács által létrehozott Egészségügyi Biztonsági Bizottság (Health Security Committee, HSC) egy informális bizottság, melynek feladata a súlyos egészségügyi veszélyekre való felkészülés és alkalmazkodás, mint például rendkívüli vegyi, biológiai és radionukleáris (CBRN) események vagy influenza‐világjárvány. A bizottság három területre összpontosít, amelyeket a tagállamok képviselőiből álló szekciók is támogatnak: − Általános felkészültség és alkalmazkodás a közegészségügyi vészhelyzetekre; − Felkészülés a vegyi, biológiai és radionukleáris (CBRN) támadásokra; − Influenza – készültség és reagálás. A JRC (a Bizottság Közös Kutatási Központja – Comission Joint Research Centre) olyan tudományosan megalapozott információkkal támogatja az Európai Környezetvédelmi és Egészségügyi Cselekvési Tervet, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az EU és a Tagállamok csökkentsék az egészségre káros környezeti tényezők hatásait. Az éghajlatváltozással és az egészségüggyel kapcsolatban a JRC részt vett a GAPCC (Global Air Pollution and Climate Change – Globális Levegőszennyezés és Éghajlatváltozás) Akcióban, hozzájárulva a légszennyezés és a klímaváltozás közötti összefüggések tudományos kutatásához, így a politikai döntéshozók is tisztában lehetnek a légköri és az éghajlati rendszerekben működő kölcsönhatásokkal. Az akció a következőket tartalmazza: az Időjárás Okozta Természeti Katasztrófák (Weather Driven Natural Hazard – WDNH) projekten belül kialakított Európai Árvízi 197

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE

Riasztó Rendszer (European Flood Alert System, EFAS), melynek célja, hogy közepes hatótávolságú árvíz‐szimulációkat végezzen Európa szerte 3–10 nap átfutási idővel, és amely tájékoztatást nyújt árvízi helyzetben a felkészültségről és az irányításról; valamint az Európai Erdőtűz Információs Rendszert (European Forest Fire Information System, EFFIS), amely támogatja az erdőtüzek védelme érdekében teendő intézkedéseket az EU‐ban és a szomszédos országokban, emellett információt is szolgáltat az erdőtüzekről Európában. Az EU Egészségügyi Programja olyan projekteket és intézkedéseket támogat, amelyek fejlesztik az egészségügyi információgyűjtést és szaktudást, erősítve ezzel a környezeti egészségügyi információs rendszereket. Például az EuroHEAT projekt, amely különböző szintű akciókkal foglalkozik, a meteorológiai előrejelző rendszerekre alapuló egészségügyi felkészüléstől az ismeretterjesztésen, orvosi tanácsadáson és a lakáshelyzet javításán át a várostervezésig. Gorzanów árvíz mitigációs terv Gorzanów egy kb. 1000 fős település Lengyelország délnyugati részén, a cseh határ közelében. Gorzanów

Az árvíz komoly problémát jelentett a településnek. Az 1997‐es árvíz idején 81 lakóház és 100 farmépület sérült meg, 300 embert pedig ideiglenesen máshol kellett elszállásolni. Víz alá kerültek mezőgazdasági hasznosítású területek és utak, két hidat elmosott a víz, másik kettő megrongálódott. A károk összértéke elérte a 3,6 millió eurót. Az áradások elleni védekezés céljából a település lakóinak összefogásával 1997‐ben megszületett egy olyan csoport, amely az árvíz elleni felkészülési munkákat segít koordinálni, és más árvízzel kapcsolatos munkákat lát el. A létrejött tervezőcsoport tagjai között találhatók tanárok, önkéntes tűzoltók, a Gorzanów Baráti Társaság tagjai, valamint egyszerű helyi lakosok. A csoport tevékenységének hatására a következő lépések történtek: − egy helyi – önkéntesek általi – figyelmeztető rendszer létrehozása, − kérdőíves felmérés arról, hogy a lakók mennyire vannak tisztában az árvíz általi veszélyeztetettségükkel, − árvíz által veszélyeztetett területek felmérése, megjelölése térképen, − egy veszélyhelyzet során életbe lépő akcióterv megalkotása, − oktatási feladatok ellátása a helyi iskola és civil szervezet bevonásával. A figyelmeztető rendszer tagjai főleg a helyi önkéntes tűzoltók közül kerülnek ki. Az ő feladatuk a lakók figyelmeztetése, a lakók telefonszámainak nyilvántartása és frissítése. Ezek mellett információs röplapokat terjesztenek, valamint tanácsokkal segítik a lakókat, hogy hogyan védjék meg tulajdonukat árvíz idején. Az árvíz idején használatos akcióterv a lakók minél gyorsabb biztonságos helyre jutását szolgálja. A terv tartalmaz egy előre kialakított evakuációs pontot a helyi iskolában az emberek, és egy biztonságos területen kialakított evakuációs pontot állatok számára, valamint evakuációs útvonalakat is. A felmerülő költségeket a helyi önkormányzat finanszírozza. Elérhetőség: Roman Konieczny Meteorológiai és Vízügyi Intézet E‐mail: [email protected] Tatabánya, Hőség‐ és UV‐riadó terv

198

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE

Tatabánya Magyarország északkeleti részén fekszik, Komárom‐Esztergom megye székhelye. Lakosainak száma 72 000.

Tatabánya

A város önkormányzata 2008 januárjában fogadta el a Tatabánya Hőség‐ és UV‐riadó Tervet, amely a hőség‐ és UV‐riasztások esetén foganatosítandó intézkedéseket szabályozza települési szinten. A tervet az egyre többször előforduló nyári extrém időjárás elleni védekezés segítésére alkották meg, megvalósításához az Országos Környezetegészségügyi Intézet tett szakmai ajánlásokat, de a kidolgozásban részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete és minden érintett helyi intézmény képviselője.

A terv alapján létrejött egy hálózat, amelynek tagja a Polgármesteri Hivatal, az országos tiszti főorvos, valamint egyéb szervezetek, mint például az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Polgári Védelmi Kirendeltség. Az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzése, valamint az országos tiszti főorvos intézkedése alapján a Polgármesteri Hivatal stratégiai referense a Polgári Védelmi Kirendeltség vezetőjével tájékoztatják a város címzetes főjegyzőjét, és javaslatot tesznek a polgármester részére az indokolt fokozatú hőség‐ vagy UV‐riadó elrendelésére. A lakosságot az írott és az elektronikus médián keresztül értesítik, és tájékoztatják a javasolt biztonsági előírásokról, a város klimatizált helyeiről, kérdés esetén a szakértők elérhetőségéről. A riasztás elrendelésének külön költsége nincs. Eddig tíz alkalommal rendeltek el Tatabányán UV‐riadót, egy alkalommal pedig hőségriadót. A gyors és hatékony információáramlásnak köszönhetően minden érintett intézményhez és lakoshoz eljutottak az intézkedési tervben foglalt tanácsok és lépések. A gyermekeket, az időseket és a betegeket, azaz a legveszélyeztetettebb csoportokat az intézkedési tervben foglaltaknak megfelelően óvták a szabadban tartózkodástól, betartották az útmutatásokat, és teljes elkötelezettséggel, összhangban és együttműködve segítették a város egészségvédelmi munkáját. A tatabányai önkormányzat hőség és a magas ultraviola sugárzás elleni terve 2008‐ban első helyezést ért el az uniós „Klímaváltozás és az egészségvédelem” elnevezésű – települések közötti – verseny „alkalmazkodás” kategóriájában. Az uniós szakmai szervezetek vezetői szerint a tatabányai cselekvési terv jó példa minden európai város számára. Elérhetőség: Oláh András E‐mail: [email protected]

199

EGÉSZSÉGÜGY ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM FELKÉSZÍTÉSE

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK − − − −

− − − −

− − − −

200

A klímaváltozás emberi egészségre gyakorolt hatásainak értékelése. Az egészségügyi rendszer felkészítése a kapcsolódó egészségügyi problémákra, veszélyekre. Tervezési és kutatói kapacitások fejlesztése a szélsőséges időjárás egészségügyi hatásainak modellezésére és további adatgyűjtés a veszélyes időjárási helyzetek előrejelzésének javítása érdekében. A szélsőséges időjárás egészségre gyakorolt hatásának kezelésére olyan nemzeti, regionális és helyi szintű akciótervek kidolgozása, amelyeket az egészségügyi szervek felkészülési tervébe a későbbiek folyamán integrálni lehet. Ezek segítik a klímaváltozással szembeni sebezhetőségük megismerését, felmérését, és azt, hogy kifejlesszék egészségügyi adaptációs stratégiájukat. Közegészségügyi szabályozások és képzések bevezetése, beleértve a hatékony felügyeleti és katasztrófa‐elhárítási rendszereket, és a fenntartható megelőzési és monitoring programokat. A helyi lakosság tájékoztatása és felkészítése a vészhelyzetekre és védelmi intézkedésekre. A helyi lakosság tudatosságának javítása. Ellenőrzési módszerek kidolgozása a közegészségügyi felügyeletek számára, melyek összhangban vannak a várható későbbi alkalmazással és a kapacitás fejlesztésével, mint például az élelmiszer okozta veszélyek felismerése vagy rovartani ismeretek fejlesztése mikrobiológiai támogatással. Megelőző katasztrófavédelmi beavatkozások a természetes és mesterséges környezetben. Az egészségügyi és katasztrófavédelmi szervezetek és intézmények megerősítése. Az önkormányzatok, intézmények, katasztrófavédelmi, egészségügyi, társadalmi és oktatási intézmények és helyi lakosok közötti kommunikáció fejlesztése. Hatékony egészségügyi beavatkozások és közegészségügyi intézkedések kidolgozása. Ezek magukban foglalják a sürgősségi orvosi ellátás, a veszélyhelyzeti figyelmeztetés rendszerének fejlesztését, a veszélyeztetett lakossági csoportok oktatását és tájékoztatását, valamint a legfontosabb egészségügyi tényezőkhöz (tiszta víz, energia, csatornázás) való könnyebb hozzáférés támogatását.

KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA

10. KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA A megelőzés és az alkalmazkodás mellett a klímaváltozás elleni küzdelem harmadik fő eleme a klímatudatos szemléletmód erősítése. A környezeti válság hátterében egy – a rendszer rossz struktúrájából fakadó – hibás társadalmi‐gazdasági rendszerműködés áll (ez az ún. „struktúrában realizált irányítás elve” [Gyulai Iván]). Ahol ugyanis a növekvő fogyasztás a társadalom, illetve a gazdaság működésének alapfeltétele, ott a fogyasztás csökkentése éppen a rendszer alapműködését veszélyeztetné. Márpedig a környezeti terhelések csökkentése, és így az éghajlatváltozás elleni küzdelem is csak a fogyasztás visszafogásával, egy a maihoz képest alapjaiban különböző társadalmi‐ gazdasági rendszer kialakításával lehet sikeres. Ahhoz, hogy ez végbemehessen, a társadalom szemléletmódjának gyökeres megváltoztatására van szükség. Olyan új klíma‐, illetve környezettudatos társadalomra van szükség, amely belátja, hogy egy adott határt átlépő fogyasztási színvonal számára egész egyszerűen már nem megengedhető. A klímatudatos társadalomnak elsősorban nem klímatudatos egyénekből, hanem klímatudatos kisközösségekből kell felépülnie. A jelenlegi társadalmi‐gazdasági berendezkedés egyik fontos eleme a túlzott egyénközpontúság, a „Valósítsd meg önmagad!” szemlélet, amelynek eredménye, hogy az emberek kevésbé figyelnek oda egymásra, illetve környezetükre. A klímatudatosság erősítésének, és egyben a jelenlegi rossz struktúra átalakításának egyik nagyon fontos feltétele a helyi kisközösségek újjászervezése. Legyen szó megelőzésről vagy alkalmazkodásról, helyi közösségi szinten sokkal több lehetőség nyílik az éghajlatváltozás elleni küzdelemre, mint az egyén szintjén (legyen az egyén bármennyire is elkötelezett az ügy iránt). A helyi közösségek újjáélesztésével, illetve megerősítésével a jelenleginél sokkal kevésbé környezetterhelő társadalom hozható létre, amelyben nem az emberek egyéni fogyasztási igényének a kielégítésén van a fő hangsúly, hanem az egymásra való odafigyelésen, az egymással, illetve a környezettel való nagyobb fokú törődésen, amely végső soron a klímaváltozás mérséklésében is szerepet játszik. 10.1.

A KLÍMATUDATOS SZEMLÉLETMÓD ERŐSÍTÉSE

10.1.1. A társadalmi értékrend megváltoztatásának jelentősége Mind az egyén, mind pedig az egész társadalom szintjét érintő környezet‐, illetve klímatudatos viselkedés kialakulásához kiinduló lépésként elengedhetetlen az értékrend megváltoztatása. A társadalom értékrendjének megváltoztatása alapvető szükséglete annak, hogy a jelenlegi, az anyagi fogyasztásra, illetve annak állandó növelésére bíztató társadalmi‐gazdasági rendszerünk megváltozhasson. Az anyagi fogyasztás elsődlegességének visszaszorítása nélkül nem válhat egy társadalom fenntarthatóvá. Egyre több vizsgálat mutatja ki, hogy minél többre becsüli valaki a pénzt, illetve az ehhez kapcsolódó anyagi fogyasztást, státuszt, külsőségeket, annál kevésbé figyel más élőlényekre, annál kevésbé folytat környezet‐, valamint klímatudatos magatartást. Az anyagias, önző érdekek tehát hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz, míg olyan belső értékek követése, mint pl. a másik segítése, saját szerepünk megtalálása egy közösségen belül, összekapcsolódnak a fenntarthatóbb, klímatudatosabb viselkedési 201

KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA

mintákkal. A nyugati társadalmakban, így az európaiban is a jólét és a boldogság fogalma túlságosan is összekapcsolódott a fogyasztási szint mértékével. Az értékrend megváltozásához olyan alapvető fogalmakat kellene újra értelmeznünk, mint pl. a „fejlődés”, a „fejlettség”, a „gazdagság”, illetve a „szegénység”, vagy a „modern”, a „hagyományos”. Ez segíthetne abban is, hogy végre a megfelelő kérdésekre szülessenek meg a válaszok. A klímaváltozás elleni küzdelemben ugyanis sok esetben nem az a probléma, hogy rossz válaszokat adunk felmerülő kérdésekre, hanem az, hogy már maguk a kérdések rosszak. Egyre gyakrabban felmerül például a kérdés, hogy milyen megújuló forrásból lenne fedezhető a társadalom jelenlegi energiaszükséglete, s közben fel sem merül a kérdés, hogy tényleg szüksége van‐e egyáltalán ennyi energiára a társadalomnak (nyilvánvalóan nincsen). A szemléletváltás kapcsán az egyik legfontosabb felismerésnek annak kellene lennie, hogy amennyi természeti erőforrást jelenleg elfogyaszt a társadalom, annyi egész egyszerűen nem jár neki. Tim Kasser pszichológia professzor így fogalmaz: Földünk (…) beteg, és bár nem lángol, veszélyes ütemben melegszik. Ahogy ezek a bajok rosszabbodnak, az emberiség válaszút elé kerül: folytassa‐e életét az eddigiek szerint (…), vagy „felébred” és rájön, hogy csak a „bolondok” tartanak ki egy káros életstílus mellett, és a fenyegető környezeti változásokat arra használja, megváltoztassa prioritásait és értékrendjét. (KASSER, T., 2009). A helyi klímatudatos értékrend kialakításának két szempontból is jelentősége van. Az egyik, hogy általa kevésbé válik környezetterhelővé a helyi lakosság életvitele. A másik, hogy amennyiben az emberek megértik az éghajlatváltozás összefüggéseit és tudatosulnak bennük annak veszélyei, akkor sokkal könnyebben fogadnak el olyan döntéseket is, amelyek egyébként lemondással járnak és sértik a rövid távú érdekeiket. Például a helyi autóforgalom erőteljes korlátozása nehezen kivitelezhető egy olyan településen, ahol a lakosság nincs tisztában annak hosszabb távú hatásaival. 10.1.2. Lehetőségek a társadalom klímatudatosságának erősítésére A társadalom értékrendje mögött igen erőteljes gazdasági érdek áll, mégis rendelkezésre állnak olyan eszközök, amelyekkel pozitív irányban befolyásolható az emberek gondolkodása. Értékrendünk, illetve ezen keresztül életmódunk megváltoztatása érdekében számos lehetőség kínálkozik a mindennapok szintjén is. A helyi társadalom klímatudatosságát erősítő egyik legfontosabb lépés például, ha a klímatudatos értékrendet bevisszük a helyi oktatási és nevelési intézményekbe. Ez egyrészt történhet az éghajlatváltozás témakörének beemelésével az oktatási anyagba (foglalkozások, előadások, tanulmányi kirándulások szervezése stb.), másrészt pedig úgy is, hogy a mindennapi gyakorlatban, az intézmények mindennapi életében is érvényesül a környezet‐, illetve klímatudatos szemléletmód. Az oktatási, illetve nevelési intézményekben folytatott gyakorlat érvényesülhet a munkahelyeken, hivatalokban is. Egyrészt úgy, hogy a klímatudatosságot népszerűsítő kampányokat a továbbképzések részévé tesszük, másrészt pedig úgy – ahogyan az oktatási‐nevelési intézményeknél is –, hogy a mindennapi gyakorlatban is környezet‐ és klímatudatos magatartást folytatunk. Ilyen lehet például, ha az átlagoshoz képest kevesebb elektromos energiát használunk (nem használunk klimatizáló berendezéseket, nap közben nem használunk világítást, az éppen nem használt számítógépeket kikapcsoljuk stb.), szelektíven gyűjtjük a hulladékot, újrahasznosított anyagokat használunk fel stb. Ezek persze önmagukban kis lépések, de apránként segíthetnek a klímatudatosság erősítésében.

202

KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA Írország, Zöld Iskola Program

Dublin

Írország népessége kb. 4,1 millió fő, általános iskolásainak száma a 2009/2010‐es tanévben 505 998 volt, a középiskolai oktatásban résztvevőké pedig 350 687.

A Zöld Iskola Program célja, hogy már fiatal korban felhívja a gyerekek figyelmét a környezettudatos viselkedés fontosságára, mert így idősebb korukban ők is így fogják nevelni saját gyermekeiket. A 2008‐ban indult program megvalósítását az An Taisce nevű szervezet vállalta, és már 450 iskolát érint. Célja a figyelemfelkeltés mellett a közlekedési balesetek számának csökkentése, valamint a gyaloglás, a kerékpározás és a tömegközlekedés népszerűsítése. Az általános és középiskolák számára ezért készült egy 7 lépésből álló terv. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

„Zöld Iskola Bizottság” megalapítása tanulók, pedagógusok, szülők, az iskolai személyzet és a helyi közösség tagjainak bevonásával. Egy rövid környezeti tanulmány készítése a szükséges akciók, beavatkozási területek kijelölése érdekében, amely például a diákok jelenlegi utazási szokásait is tartalmazza. Akcióterv készítése – a környezeti tanulmányon alapul, meghatározza az elérendő célokat és a megvalósítás tervezett idejét. Monitoring és értékelés – a célok elérésének folyamatát vizsgálja, ellenőrzi és szükség esetén módosítja azokat. Környezettudatos szemlélet beépítése a tantervbe. A helyi közösség tájékoztatása és bevonása: a Zöld Iskola Program üzenetének terjesztése, szélesebb publicitás biztosítása, nyílt nap szervezése. „Zöld szabályzat” megalkotása és alkalmazása – viselkedési normák előírása.

A Zöld Iskola Program „utazás” témája (több más tématerülettel együtt, – hulladék, energia, víz, biodiverzitás, klímaváltozás és állampolgárság) nemzeti szinten 2008‐ban indult a Közlekedési Minisztérium és a Nemzeti Közlekedési Hatóság támogatásával. Jelenleg kb. 650 iskolában működik a témaprogram, melynek célja a fenntartható közlekedési formák támogatása (kerékpározás, „parkolj és gyalogolj”, telekocsi, közösségi közlekedés) az iskolába/iskolából történő közlekedésnél a környezeti érzékenység fokozása érdekében. Tanulók, tanárok, szülők, az An Taisce, a helyi hatóságok és egyéb – iskolán kívüli – szervezetek bevonásával kerül sor az ‘Iskolába járás Akcióterve’ megalkotására és kivitelezésére, amely a résztevők közötti közösség erősítését is támogatja. Az akciótervben meghatározott programok közül példaként említhető a „szerdán biciklivel” program, a „lábbusz”, a „szerdán gyalog” program, valamint kerékpáros oktatások. A program bátorítja a szülők, az oktatók és más szervezetek együttműködését a programok tervezésében és megvalósításában egyaránt, ezzel segítve a közösségen belüli szoros kötelékek kialakulását. A Zöld Iskola Program ellenőrzésére készült felmérésben 45 000 diákot kérdeztek meg. Ez azt mutatta, hogy 2008 és 2010 között a gyaloglásban 43%‐os növekedés, az autóhasználatban 22%‐os csökkenés állt be. A Zöld Iskola Program a helyi önkormányzatok bevonásával működik, támogatói a Közlekedési Minisztérium, a Környezetvédelem, Kulturális Örökség és Önkormányzatok Minisztériuma, a Repak Kft., az ESB Independent Energy áramszolgáltató és a Wrigley. Elérhetőség: Szervezet: An Taisce E‐mail: [email protected] Web: www.greenschoolsireland.org

A klímaváltozás hatásaival szemben foganatosítandó intézkedések elfogadása és támogatása, valamint a lakosság felkészítése érdekében elengedhetetlen a környezeti adatok és szakpolitikai információk lehető legszélesebb körben való elérhetőségének biztosítása. A döntéshozók és a lakosság közötti kommunikáció szintén alapvető fontosságú. 203

KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA

További, a klímatudatosságot erősítő lépés lehet különböző kampányok szervezése. Ezek során egyrészről tájékoztatni kell az embereket az éghajlatváltozás kapcsán kialakult helyzetről, illetve a jövőben várható következményeiről, továbbá gyakorlati – a mindennapok szintjén alkalmazható – megoldási lehetőségeket is fel kell tudni mutatni. A tapasztalatok szerint az emberek könnyebben megtesznek lépéseket egy ügy érdekében, ha tudják azt, hogy az adott lépések miért szükségesek. Fontos tehát, hogy a klímatudatos magatartást népszerűsítő reklámok, kampányok során az emberek tájékoztatást kapjanak arról is, hogy adott magatartásformák követésének vagy elvetésének milyen következményei lehetnek. Az ilyen jellegű kampányoknak számos módja van: előadások, fórumok szervezése, az éghajlatváltozással kapcsolatos témájú filmek nyilvános vetítése, vetélkedők, családi programok, demonstrációk (pl. kerékpáros felvonulások) szervezése. A kampányoknak helyet adhatnak különböző oktatási és nevelési intézmények, munkahelyek, hivatalok, művelődési házak, továbbá különböző szabadtéri helyszínek. Firenze, R.A.C.E.S. kampány a klímatudatosságért Firenze (kb. 365 000 fő), Trento (kb. 112 000 fő), Modena (kb. 180 000 fő), Bari (kb. 328 000 fő) és Potenza (kb. 68 000 fő) olaszországi városok.

Firenze

Az öt város 2009 januárjától egészen 2011 márciusáig részt vett egy projektben (R.A.C.E.S. – Raising Awareness on Climate and Energy Saving), amelynek fő célja a klímára és az energiatakarékosságra való figyelemfelhívás. Az alcélok a következők:

− − −

felhívni a városi környezetben élő családok, tanárok és helyi szervezetek figyelmet a klímaváltozás hatásaira, támogatni a környezettudatosságot, beépíteni a lakosok, különösképpen a családok életmódjába, segíteni a helyi környezetvédelemmel foglalkozó szervezeteket, az érintetteket integrálni a programba olyan módon, hogy képviselhessék saját érdekeiket, megoszthassák különböző jellegű tapasztalataikat és javaslataikat a megelőzés és alkalmazkodás kapcsán.

Az akcióterv előkészületeként kutatások segítségével felmérték az emberek jelenlegi klímával kapcsolatos tudását, ismereteit. További hangsúlyt fektettek a tanárok klímával kapcsolatos oktatási segédanyag‐ szükségleteinek megismerésére. Különösen nagy hangsúlyt kap a fiatalabb generációk klímatudatosságra való nevelése – a speciális segédanyagokon kívül a tananyagba egyre jobban beépül a környezet, az éghajlat változásának témája, például bemutató kísérletek formájában. A projekt során klíma témájú kiállításokat, rendezvényeket is szerveztek, amelyek keretén belül a lakosság még több információt szerezhet. Előzőleg kiválasztott családoknak hozzávetőlegesen megbecsülik az energiafogyasztását, majd a rendelkezésükre bocsátanak egy „környezetbarát csomagot”. Először külső tanácsadók segítenek nekik, majd önállóan kell felbecsülniük karbon‐kibocsátásukat. A hat hónapos időszak végén a szervezők ismét megmérik a háztartás karbon‐kibocsátását, és a legjobban teljesítő háztartás energia‐ és költséghatékony ajándéktárgyakat kap. A különböző programok után a tapasztalatokat feltöltik a Europe Direct hálózatra, hogy más városok is adoptálni tudják a projektet. A projekt az Európai Unió LIFE programjának része, teljes költségvetése 1 032 682 euró, ennek 49,47%‐át (509 631 euró) az Unió társfinanszírozta. Kontaktszemély: Natale Seremia Telefon: 0039 055 2616795 E‐mail: [email protected] Web: www.liferaces.eu

A közösség klímatudatosságának formálására egy kiváló terep lehet a helyi közlekedés. A kevésbé környezetterhelő helyi közösségi, kerékpáros és gyalogosközlekedés népszerűsítésére számos eszköz létezik. Egyik ilyen gyakran alkalmazott eszköz a figyelemfelkeltés (pl. autómentes napok, kerékpáros

204

KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA

felvonulások szervezése), a másik pedig a személyes példamutatás, amely a klímatudatos magatartásformák terjesztésének egyik leghatékonyabb eszköze lehet. Különösen igaz ez akkor, ha a helyi közösség vezetői, illetve köztiszteletben álló személyek, családok járnak elöl jó példával. Hatásosabb a példamutatás, ha olyan emberektől érkezik, akiknek a véleményére, cselekedeteire egyébként is jobban odafigyelnek az emberek. Egy nagyváros polgármestere, vagy képviselőtestületének tagjai megtehetik például, hogy tömegközlekedéssel, kerékpárral vagy gyalog közlekednek munkába. Ezzel azon túl, hogy egy klímatudatos magatartást közvetítenek a környezetük felé, hitelesebbé is válnak a választók szemében. Hasonló következményei lehetnek más helyi köztiszteletben álló személyek (pl. ismert előadóművészek) példamutatásának is. Akár célzottan is fel lehet kérni népszerű helyi személyeket az önkormányzat részéről, hogy saját cselekedeteik által népszerűsítsék a klímatudatos magatartást. A helyi szinten történő üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének megfigyelése Egy internet‐alapú szoftver (ECORegionsmart, egy svájci cég, az Ecospeed fejlesztése) segítségével a németországi helyi közigazgatási körzetek, hatóságok és a városok képesek kiszámítani a szén‐dioxid‐ kibocsátásukat. A szoftver előnye, hogy a szabványos módszertan, a jó kezelhetőség és az adatok értékelése révén összehasonlíthatóságot biztosít az egyes önkormányzatok kibocsátásai között. Elérhetőség: www.klimabuendnis.org/co2‐monitoring0.html

A klímatudatosság erősítésére lehetőség van a helyi kiskereskedelemben is. A helyi termékek népszerűsítése, a csomagolóanyagok elhagyása, a környezetbarát termékek forgalmazása mind olyan lépések, amelyekkel pozitív irányba befolyásolható a helyi lakosság szemléletmódja. Egyes pszichológusok véleménye szerint a klímatudatosságot növelő további lehetőség a különböző fogyasztásra ösztönző reklámok, kampányok kiiktatása, visszaszorítása a mindennapokból. A reklámok hatására nő az anyagi fogyasztás, s ezzel párhuzamosan nő a természeti környezet terhelése is, ezenfelül pedig egy olyan értékrendet közvetítenek, amely szerint a boldogság forrása a minél nagyobb mértékű fogyasztás. Ezt felismerve egyes skandináv országokban betiltották a gyermekeket célzó reklámokat, amellyel sikerült valamelyest akadályozni a fogyasztásközpontú értékrend terjedését (KASSER, T., 2009). Ez az eszköz települési vezetők számára is – legalább részben – rendelkezésre áll. Legegyszerűbb a helyzet polgármesteri hivatalok által fenntartott médiumok (helyi nyomtatott sajtó, rádió, televízió, internetes oldalak) esetében, hiszen a településvezetés itt közvetlenül is beleszólhat abba, hogy milyen jellegű reklámok, hirdetések jelenhessenek meg. Egy másik lehetőség a települések területén található hirdetőtáblák, óriásplakátok szabályozása, korlátozása (ebben a helyi építési szabályozásnak lehet szerepe). A már meglévő hirdetőtáblák egy része lebontható, vagy felhasználható környezet‐ és klímatudatos tevékenységek népszerűsítésére (pl. az ilyenek számára ingyen reklámfelületet lehetne biztosítani). Bár ez közvetlen bevételkiesést jelenthet az önkormányzat számára, de a szemléletváltozás eredményei már mérhető megtakarításokban fognak jelentkezni, a hirdetett klímatudatos elvek következetes betartása pedig az önkormányzati politika hitelességét erősítheti. Nagyon hatásos és többnyire kis költséggel megvalósítható a különböző versenyek, díjak alapítása. Fiatalok, különösen iskolások között igen jól működik a versenyek szervezése, amiből még valódi hagyomány is kialakulhat, kapcsolódó rendezvényekkel. A díjak esetében szintén fontos a helyi önkormányzat vagy szervezetek tevékenysége, de ezen kívül nagyon elterjedtek a nemzetközi díjak is a legkülönbözőbb témakörökben. Egy ilyen nemzetközi elismerés komoly megbecsülést jelenthet egy nagyvárosnak is, de kisebb települések is találhatnak a maguk lehetőségeihez mérten olyan versenyeket, amelyeken eséllyel indulhatnak.

205

KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA Példák az éghajlatváltozás káros hatásainak érdekében tett városoknak szóló díjakról: Klíma‐csillag Díj (Climate Star Award) Az Európai Klímaszövetség díja, amelyet a legjobb települési éghajlatvédelmi programokért kap az adott kerület, városrész, település, helyi szervezet vagy önkormányzat. A települések esetében 3 kategória van, amelyek a település méretétől függően különböznek (100 ezer lakos feletti, 10 ezer és 100 ezer lakos közötti, 10 ezer lakos alatti település). E mellett még különdíjra is adódik lehetőség (pl. 2009‐ben Bécs nyerte el). A díjat 2002‐ben ítélték oda legelőször összesen 19 városnak, azóta 2004‐ben, 2007‐ben, valamint 2009‐ben került erre ismét sor. A legutóbbi díjosztáskor 11 város nyerte el ezt a címet. Elérhetőség: www.klimabuendnis.org/451.html Európa Zöld Fővárosa (European Green Capital) Az Európai Unió kezdeményezése, amellyel azon városokat jutalmazzák, akik élen járnak a környezetbarát városi élet kialakítása terén, erőfeszítéseket tesznek az energiahatékonyság növelésére, a szén‐dioxid‐kibocsátásuk csökkentésére és a környezeti állapotuk javítására is a fenntartható fejlődés vonatkozásában. Ezzel a díjjal próbálják elérni és ösztönözni a településeket a fenti célok elérésére. A 2010‐es évre Stockholm, a 2011‐es évben Hamburg, 2012‐re Vitoria‐Gasteiz és 2013‐ra Nantes kapta e kitüntetést. Elérhetőség: http://ec.europa.eu/environment/europeangreencapital/index_en.htm

10.2.

KÖZÖSSÉGFORMÁLÁS – KLÍMATUDATOS HELYI KÖZÖSSÉGEK

A klímatudatos szemléletmód, valamint magatartásformák különösen akkor válthatnak ki jelentősebb hatást, ha nem maradnak meg az egyén szintjén, hanem egy egész közösség teszi azokat magáévá. Ha elég nagy a közösség, akkor a közösség által diktált szemléletmód, illetve magatartás a helyi társadalom széles rétegére hatást gyakorolhat. Mindehhez klímatudatos közösségek létrehozására, illetve fejlesztésre van szükség, amelyek aztán a megelőzés, az alkalmazkodás, valamint a klímatudatosság erősítésében is szerepet vállalnak. A klímatudatos értékrend megerősítését elősegítheti az önkormányzat, a helyi egyházi közösségek, valamint a helyi civil közösségek közötti együttműködés is. Az alkalmazkodásban különösen nagy jelentősége van a lokális szintnek, hiszen a helyi közösségek gyorsabban és rugalmasabban képesek válaszolni a természet változásaira. A természeti erőforráskészletek szűkülése, valamint az éghajlatváltozás következményei a helyi szinteken is hatnak, amelyekre területenként – a helyi természeti és társadalmi adottságok tükrében – eltérő válaszok adása válhat szükségessé. A közeljövőben a nagy ellátórendszerek működése egyre bizonytalanabbá válhat, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb jelentősége lesz a helyi erőforrásoknak, illetve az azokra épülő ellátásnak. Egy további érv – ami a helyi szintű kezdeményezések mellett szól –. hogy a helyben bekövetkező környezeti problémák megoldása nem lehet eredményes a helyi természeti és társadalmi adottságok, valamint a helyi szokások ismerete nélkül. A fenntartható társadalom – fenntartható természet‐ember viszony – egyik nagyon fontos alapfeltétele, hogy a közösségek lehetőség szerint a helyben rendelkezésre álló erőforrásokat hasznosítsák, illetve megfordítva, a helyben rendelkezésre álló erőforrásokat a helyi közösségek használják fel, azaz minél kisebb mértékben függjenek a nagy ellátórendszerektől. Ez több szempontból is lényeges: egyrészt a nagy ellátórendszerek fenntartása rengeteg energiát igényel, amelynek előállítása jelentős, a klímaváltozáshoz erőteljesen hozzájáruló környezeti terheléssel jár, másrészt pedig a helyi erőforrásokon alapuló társadalom sokkal jobban látja saját fogyasztásának határait, mint egy olyan, amelyik távolabbi földrajzi területekről származó erőforrásokra támaszkodik. A helyi erőforrásokon alapuló ellátórendszerek tehát hatékonyabbak lehetnek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, mint a nagy ellátórendszerek. Mindemellett a nagy ellátórendszerektől való függetlenség segíti a helyi érdekek érvényesülését a külső érdekekkel szemben.

206

KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA

A helyi szint erősítése hosszú távon csak úgy lehetséges, ha a helyi közösségeket is megerősítjük. Ahhoz, hogy közösségek alakuljanak ki, az egyének számára közös célokra van szükség. Jelen esetben a közös cél az éghajlatváltozás mérséklése, valamint a felkészülés a már elkerülhetetlen következményekre. Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás mérséklése, illetve a már elkerülhetetlen következményekhez való alkalmazkodás közös céllá válhasson, az egyénekben tudatosulnia kell az éghajlatváltozás jelentette veszélynek. A klímatudatosság erősítése tehát a közösségszervezés szempontjából is kulcsfontosságú feladat. A helyi társadalom környezet‐ és klímatudatosságának növeléséhez érdemes olyan helyi csoportokat, közösségeket létrehozni, amelyek hangsúlyosan az éghajlatváltozás helyi kihívásaival foglalkoznak. Ezek témakörei megegyeznek az egyéni tudatformálásnál már felsoroltakkal. Így lehet például kerékpáros, természetjáró, energiatakarékos stb. mozgalmakat szervezni, e célokra alapozva közösségeket létrehozni, meglevő csoportok (például lokálpatrióta szervezetek) figyelmét a klímatudatosság felé fordítani, amelyek összetartását a rendszeres (!) témába vágó és egyéb szabadidős programok segíthetik. A várhatóan egyre gyakrabban bekövetkező természeti katasztrófák esetén életmentő lehet a gyors reagálás. Ehhez azonban olyan jól megszervezett egyesületekre van szükség, mint amilyenek például a széles körben elterjedt önkéntes tűzoltó egyesületek. Ezek mintájára érdemes lehet életre hívni a helyi fenyegetettség függvényében árvízi/belvízi mentő egyesületet, erdőtűzfészek‐figyelő hálózatot, hőhullámok idején aktivizálódó, a veszélyeztetett lakosságot rendszeresen felkereső, hűsítő italokat osztó egyesületeket. Ezek az egyesületek egyéb, szabadidős tevékenységek szervezésével a közösségi érzést is erősítik, ugyanakkor védelmet is biztosítanak a lakosság számára a potenciális természeti katasztrófák idején. E szervezetek életre hívását a település vezetése is kezdeményezheti. A helyi közösségek szervezésében a civilszervezetek mellett óriási szerepe lehet a helyi egyházaknak is. Az éghajlatváltozás és általában a környezeti válság fokozódásával az egyházaknak is egyre nagyobb szerepet kell vállalniuk a helyi közösségek felkészítésében. Ez egyszerre vonatkozik az emberek környezet‐, illetve éghajlatkárosító hatásának csökkentésére, az éghajlatváltozás már elkerülhetetlen következményeihez való alkalmazkodásra, valamint a klímatudatosság erősítésére is. A helyi közösségek fejlesztésének egy másik lehetősége, ha a helyi, vagy környékbeli élelmiszertermelőket szervezzük közösségbe, és elősegítjük termékeik közvetlen értékesítését a helyi fogyasztók számára. Az így létrejövő lokális termelői, illetve fogyasztói közösségek egyszerre járulnak hozzá a környezetterhelés csökkentéséhez és a klímatudatosság erősítéséhez, továbbá segítik a helyi élelmiszertermelők, s ezen keresztül a helyi élelmiszer‐önellátás erősödését, amely egyben az alkalmazkodást is szolgálja. A helyi, környékbeli termelők és a helyi fogyasztók összehozásának leghatékonyabb eszköze, ha piacokat, vásárokat szervezünk a településeken. Különböző tanulmányokból kiderül, hogy az emberek a termelői piacokon tízszer annyit beszélgetnek, tízszer annyit köszöntik egymást és létesítenek akár baráti kapcsolatot is, mint a nagy bevásárlóközpontokban. (HALWEIL – NIERENBERG, 2007). Segíthet, ha a piacok nyitva tartása igazodik a lakossági igényekhez, így nem csak a „hagyományos” piacozási időszakokban (délelőtt és hétköznap), hanem a késő délutáni órákban és hétvégén is legyenek nyitva. Még inkább a helyi közösségi érdekek érvényesülését szolgálja, ha a piacokon csak a helyi, környékbeli termelőknek biztosítunk teret. Hasonlóképpen – a megelőzésen, az alkalmazkodáson, valamint a klímatudatosság erősítésén túl – a helyi közösség erősítését szolgálhatja a különböző csereklubok, bolhapiacok szervezése is. A helyi közösségfejlesztés egy kitűnő eszköze lehet a szívességen alapuló segítségnyújtási rendszerek (kalákák) újraélesztése. A kaláka egykor a helyi közösségek megtartásának egyik fontos intézménye volt, amely amellett, hogy a közösségi összetartozás érzését biztosította az embereknek, a helyi közösségek önállóságának – a külvilágtól való függetlenségének – egyik fontos alappillére volt. Az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási helyzetek, továbbá az egyre fokozódó globális erőforrásválság a jövőben olyan helyzeteket teremthet, amely a nagy ellátórendszerek működési 207

KLÍMATUDATOS SZEMLÉLET ÉS ÉLETMÓD KIALAKÍTÁSA

zavarait okozhatja. A települések nagy ellátó rendszerektől való függőségének csökkentése kulcsfontosságú tehát a helyi társadalom zavartalan működése szempontjából. Elsősorban a víz‐, az élelmiszer‐, valamint az energiaellátás terén lenne szükség arra, hogy a települések kevésbé függjenek a külső nagy ellátórendszerektől. A kalákák szervezése nem csak egymás segítésére, hanem olyan közérdeket szolgáló tevékenységekre is kiterjedhet, mint a faültetés, utcák, közterek rendezése stb. A klímatudatos szemléletmódot, az alkalmazkodást és – a közlekedési célú energiafelhasználás csökkentésén keresztül – az éghajlatváltozás mérséklését is segítő intézkedés, ha a települések zöld területeinek egy részén vagy foghíj telkeken úgynevezett közösségi kerteket hozunk létre. Az ilyen kertek lehetőséget nyújtanak a városi lakosságnak arra, hogy szabadidejét hasznos alkotó tevékenységgel tölthesse ki. Miközben az emberek közelebb kerülnek a természethez, a saját élelmiszerük egy részét is előállítják, amellyel csökkentik a nagy ellátó hálózattól való függésüket is. Tipikusan a változó éghajlathoz való alkalmazkodást szolgálják a köztéri faültetési akciók, amelyek jó lehetőséget teremtenek a figyelem felkeltésére is. Ezeket érdemes úgy szervezni, hogy egyszerre nagyobb területet érintsenek, és a résztvevők között legyenek ott a település elöljárói, illetve köztiszteletben álló személyei is, így az említett személyes példamutatás megint csak erősítheti a helyi lakosság klímatudatosságát. Végül meg kell említeni, hogy önmagukban a települési klímaprogramok is hozzájárulhatnak a helyi közösségek erősödéséhez. Ebben az esetben tulajdonképpen egy oda‐vissza működő dologról van szó. A közösségek erősítése segít a klímaprogramok végrehajtásában, viszont a klímaprogramok végrehajtása is összehozhatja a helyi embereket, erősítve a helyi közösséget. A települési környezetvédelmi programokba is beépíthetők hasonló akciók. Az eddigi tapasztalatok alapján a programok megvalósulása a helyi közösségek megerősödését eredményezi.

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK − − − − − − − − − − − −

208

Társadalmi értékrend megváltoztatása: individualizmus helyett a kisközösségek támogatása. Alternatív energiaforrások felhasználásának támogatása mellett az energiahatékonyság támogatása. Klímatudatos szemlélet bevezetése a helyi oktatási, nevelési intézményekben. Helyi kiskereskedelmek környezettudatosabbá formálása (pl. helyi termékek árusítása, környezetbarát csomagolóanyagok használata). Helyi közlekedési programok (pl. autómentes nap) szervezése. Köztiszteletben álló személyek megnyerése a programok népszerűsítésére. Klímatudatos társadalmi szemléletet hangsúlyozó kampányok szervezése. Helyi médiumok átalakítása; a fogyasztást ösztönző reklámok kicserélése a környezettudatosságot erősítőkre. Helyi erőforrások hasznosításának ösztönzése. Helyi közösségek megerősítése egy közös cél (éghajlatváltozás megakadályozása) érdekében. Helyi/környékbeli termelők támogatása. Az egyházak támogatása a helyi közösségek felkészítésében.

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK MEGSEGÍTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ ALKALMAZKODÁSBAN

11. HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK MEGSEGÍTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁSBAN A klímaváltozás Európa városaiban különböző mértékben ugyan, de mindenkit érint. Jellemző, hogy a klimatikus változásokból, valamint az annak következményeként fellépő, előre nem kiszámítható időjárási folyamatokból eredő anomáliák erősebben érintik a társadalmi szempontból hátrányos helyzetben lévőket. A nagyobb kitettség, a felkészüléssel szembeni korlátozottabb lehetőségek, ezáltal a veszélyeztetettség mértékének fokozódása együttesen teszik fontossá a hátrányos helyzetűekkel való kiemelt foglalkozást a klimatikus változásokra való felkészülés kapcsán. Vélelmezhető, hogy a klimatikus kitettség mint adottság még tovább rontja a hátrányos helyzetűek pozícióját. Az összefüggés mögött azonban indirekt módon megfigyelhető az is, hogy a klímaváltozást elősegítő folyamatokért a nem hátrányos helyzetben élők, tehetősebb, fogyasztói szempontból aktívabb rétegek általában nagyobb mértékben felelősek (például a nagyobb ökológiai lábnyom révén), de kitettségük révén a szegényebb, hátrányosabb helyzetben lévőket jobban sújtják a klímaváltozásból eredő folyamatok, hatások. Azaz, aki a folyamatok komolyabb elszenvedője, az általánosságban kisebb mértékben a kiváltója. Ez a társadalmi rétegződés pólusain alapuló ellentétes hatásfolyamat még inkább ráirányítja a figyelmet arra, hogy a hátrányos helyzet több figyelmet igényel a klimatikus változásokhoz való alkalmazkodásban is. E tény felismerése válaszként szolgál arra a problémafelvetésre, hogy miért kell közösségi forrásból önmagukról és javaikról (pl. biztosítás formájában) nem gondoskodó személyek esetében akár anyagi haszonnal is járó (pl. lakásszigetelés értéknövelő hatása) beruházásokat támogatni. Fontos annak tudatosítása is, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok klímaváltozáshoz való adaptációjának megkönnyítése – pl. az épületek szigetelése, a klímatudatosság növelése révén – hozzájárul az egész város üvegházhatású gázkibocsátásának csökkenéséhez, ezáltal a klímaváltozás mérsékléséhez. Az e célra felhasznált közösségi pénzforrások így közösségi célokat is szolgálnak. Fontos annak meghatározása, hogy milyen csoportokat tekinthetünk a klímaváltozás szempontjából hátrányos helyzetűnek. A meghatározást árnyalja, hogy jelen téma a városok problémáival és a városok lakosságával foglalkozik elsősorban, így a rurális térségek szegénységi problémáját nem érinti. Mindezek függvényében az alábbi városi társadalmi csoportokat javasoljuk a klímaváltozás szempontjából hátrányos helyzetűeknek tekinteni: − szegénységben élők (nemzetközi meghatározások születtek a témakörben, különös tekintettel az újonnan elfogadott EU 2020 dokumentum 3 típusú szegénység definíciójára), − kisebbségi csoportok – elsősorban a többségi társadalomtól elzárkózó közösségi élet következtében esetleg kialakuló információhiány miatt, − fogyatékkal élők.

209

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK MEGSEGÍTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ ALKALMAZKODÁSBAN

A klímaváltozás szempontjából elsősorban a szegénység a hátrányos helyzet legfontosabb ismérve, illetve mindaz, ami ezzel járhat (anyagi lehetőségek hiánya, szegregált lakókörnyezet, közszolgáltatások elérésének problémája, alulképzettség). A fogyatékkal élők átlagosnál erősebb kitettsége azért releváns, mert testi vagy mentális korlátaik miatt nehezebben képesek önerejükből adaptálódni, még inkább pedig a klímaváltozás következményeit (főleg, ha azok hirtelen bekövetkezők) elviselni, önmagukat megvédeni. A hátrányos helyzet lehet eseti, nem tömeges jelenség, például amikor szegényebb státuszúak élnek egy normál státuszú területen. Ez esetben a megoldások a problémás, hátrányos helyzetű emberekre, családokra kell, hogy összpontosuljanak. A hátrányos helyzet lehet térbeli vagy tömeges jelenség, például városi gettók, szegénytelepek, bevándorlók lakótelepei, vándorló életmódot folytatók átmeneti telepei lakossága révén. Ez esetben a megoldásoknak már nem az egyes emberekre, családokra fókuszáltnak, hanem területi alapon szervezetteknek kell lenniük. A tömeges jelenségnek tekinthető, térbeli vetülettel rendelkező hátrányos helyzet sokkal inkább a városi lét egyik jellemzője, mint a rurális térségeké. Ott, ahol nagy tömegek élnek szűk helyen, bizonyos klimatikus hatások (pl. hőhullám) jobban érzékelhetők, mint a nem városi környezetben. Lényeges szempont annak pontos definiálása, hogy a különböző hátrányos helyzetű csoportok milyen szempontból veszélyeztetettebbek, kitettebbek a klimatikus változások kedvezőtlen hatásainak, mint a nem hátrányos helyzetűek. A hátrányos helyzet különböző ismérveinek való megfelelés önmagában azt jelenti, hogy e csoportok tagjai az átlagos helyzetben élőkhöz képest valamilyen testi, szellemi, vagy anyagi deficittel rendelkeznek. Ez pedig önmagában is kitettséget jelent, az önerőből való változtatás esélytelenségét. Több szempont alapján vizsgálható a hátrányos helyzet mint veszélyeztetettségi faktor: − A lakhatással kapcsolatos veszélyeztetettség: ez a típusú kitettség a rossz lakhatási körülményeken alapul (pl. ártéri építkezések, általános zsúfoltság, zöldfelületek hiánya, az energiahatékonyság teljes hiánya okozta nagyobb kitettség), amelyek egyszerre fakadnak a hátrányos helyzetből és generálják azt tovább. − Az anyagi tartalékok hiányából fakadó veszélyeztetettség alapja, hogy sem a klimatikus változásokhoz való adaptációban, sem a bekövetkezett események hatásainak, kárainak enyhítésében nincs megfelelő mozgástere az érintetteknek. Azaz, jó eséllyel válnak az anyagi biztonság hiánya miatt a kiszámíthatatlan időjárási jelenségek által okozott károk áldozatává. − Az információhiányból fakadó veszélyeztetettség csökkenti az adaptációs képességet, mivel az esetleges nyelvi és kulturális problémák, a témában fontos információkhoz való hozzájutás hiánya védtelenné, kiszolgáltatottá teszi ezen rétegeket. − A fenti veszélyeztetettségi tényezők együttes jelenléte is gyakran előfordul, azaz a klimatikus változásoknak, azok hatásainak többszörösen hátrányos helyzetű érintettjei is lehetnek városi körülmények között. Az alábbiakban a klimatikus változások fő színtereiként csoportosítva szerepelnek azok a beavatkozási lehetőségek, amelyek segítéségével a hátrányos helyzetűeket a városvezetésnek fel lehet és kell készíteni a várható éghajlati változásokra és azok következményeire. 11.1.

VÍZZEL ÉS ANNAK HIÁNYÁVAL KAPCSOLATOS TÉNYEZŐK, HATÁSOK, LÉPÉSEK

A vizekkel kapcsolatos klimatikus következmények a legintenzívebb hatáskiváltó tényezőknek tekinthetők. Ezen belül is léteznek előre jelezhető folyamatok (pl. tengervíz szintjének emelkedése a jégtakaró olvadása következtében) és hirtelen bekövetkező változások (pl. árvizek). Az alábbi fő, vízzel kapcsolatos klimatikus hatások különítendők el, amelyek érintik a hátrányos helyzetű rétegeket is. − Tengervíz szintjének emelkedése – jégsapkák olvadása (magasabb tengerszint kihatása a part menti városokra, mélyebben fekvő területekre stb.)

210

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK MEGSEGÍTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ ALKALMAZKODÁSBAN

−

−

Hirtelen felhőszakadások, jégesők, árvizek, belvizek (e tényezőknek kitett, akár árterületen lévő épületek, lakónegyedek veszélybe kerülése, épületek leomlása, városi zöldfelületek megsemmisülése) Aszályok (szárazság okozta zöldfelület‐pusztulás, ivóvízellátás veszélybe kerülése)

A közösségi beavatkozások lehetséges színterei az alábbiak lehetnek: − Területi beavatkozás, például építési engedély ki nem adása bizonyos területekre, veszélyeztetett épületek szanálása, a veszélyeztetettebb lakosság áttelepítése és közösségi finanszírozása. − Kockázatkezelő alap létrehozása, amely a veszélyeztetett család (vagy egyén) szintjén avatkozik be, például támogat költözést, felújítást, kárelhárítást. − Megelőző, átfogó intézkedések meghozása, amelyek révén megfelelő felkészülés biztosítható veszélyhelyzetekre. Ezen intézkedések alapja a kommunikáció, amely mind közösségi, mind egyénre szabott értelemben hatékony eszköz lehet a tudatformálásban, felkészülésben. − Biztosítás megkötése akár csoportos, közösségileg támogatott módon a potenciális károk enyhítésére. Közösségi segítség a biztosítókkal való tárgyaláshoz – ők ugyanis gyakran nem akarják a potenciálisan veszélyes területeken található épületeket biztosítani. A hátrányos helyzetű csoportokat különösen élesen érinti az élelmiszerárak emelkedése és az ebből adódó relatív élelmiszerhiány. Európában a klímaváltozás ellenére sem okoz majd gondot a szükséges mennyiségű élelmiszer megtermelése. Azonban az egyre kiterjedtebb globális élelmiszerkereskedelem korában a világpiaci változások hatása jelentősebb lehet, mint a helyi termelési lehetőségek alakulása. A klímaváltozás okozta rossz termés a nem európai országokban és az olaj árának emelkedése miatt így a jó termelési adottságú EU‐államokban is gyorsan nőnek az élelmiszerárak. Ez a társadalmi feszültségek fokozódását, növekvő kivándorlást okozhat, különösen a korlátozott agrárlehetőségekkel bíró térségek városaiban. A megoldás a helyi gazdaság erősítése, a zöld gazdaság lehetőségeinek kihasználása lehet. Ezzel a városkörnyék agrártermelését is lehet fokozni, a külső ellátástól függést csökkenteni, így javítva az ellátás biztonságát. A város lakosai pedig munkahelyekhez és nagyobb jövedelemhez juthatnak, ami a szociális feszültségeket csökkenti. 39. ábra: Gabonafélék harmonizált árindexének alakulása, 2001–2010

11.2.

SZÉLLEL KAPCSOLATOS JELENSÉGEK, HATÁSOK ÉS LÉPÉSEK

A szélviharok okozta károk jellemzően a csapadék szélsőséges megnyilvánulásával párosulnak, képesek jelentős kárt tenni az épületállományban, amely a veszélyeztetettebb rétegek számára kritikus és helyreállíthatatlan lehet. A közösségi beavatkozások lehetséges színterei az alábbiak lehetnek: − Megelőző, átfogó intézkedések meghozása, amelyek alapja az épületállomány ellenállóvá tétele, az ezzel kapcsolatos költségek közösségi oldalról történő támogatása. − Mentési forgatókönyvek kidolgozása arra az esetre, ha az evakuálás az egyetlen lehetőség, elsősorban az életvédelemmel a középpontban.

211

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK MEGSEGÍTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ ALKALMAZKODÁSBAN

11.3.

HŐMÉRSÉKLETI SZÉLSŐSÉGEKKEL KAPCSOLATOS JELENSÉGEK, HATÁSOK ÉS LÉPÉSEK

A városi térben az egyik legnagyobb veszélyforrás a nyári felmelegedések számtalan kedvezőtlen következménye. A forró nyarak időszakában jelentkező hőhullámok a víz‐ és kondicionáló zöldfelületektől mentes, sűrűn beépített városi környezetben okoznak főleg egészségügyi és életvitelre gyakorolt problémákat. Hőhullámok (amelyek megfelelő védekezés, hűtés, vízfelületekhez való hozzájutás hiányában egészségkárosítóak, és különösen kedvezőtlenül érintik a veszélyeztetett csoportokat). A hűtés többletköltségei, technológiai megléte sok esetben nem finanszírozható külső segítség nélkül. Tartós, nem várt hideg telek (amelyek a veszélyeztetett csoportokra, illetve a fedél nélkül élőkre a mindennapi életvitelt veszélyeztető módon hathatnak). A fűtés ebből adódó többletköltsége sok esetben nem finanszírozható külső segítség nélkül. Különösen a hőszigetelés, fűtéskorszerűsítés költségei lehetnek finanszírozhatatlanok, még a kevésbé rosszul élők számára is. A közösségi beavatkozások lehetséges színterei az alábbiak lehetnek: − Lakhatási feltételek javítása: épületek felújítása, szigetelése, hűtése, azaz a hátrányos helyzetűek segítése az ilyen programokban való részvételben. − A klimatikus változásokból eredő többletköltségek (fűtés, hűtés) támogatása a hátrányos helyzetűek számára megfelelő konstrukcióban annak érdekében, hogy ne váljanak e folyamatok áldozatává, ne érje őket ebből eredő egészségkárosodás. − Lakókörnyezeti feltételek javítása: több kondicionáló zöldfelület, vizes felületek, közkutak létrehozása olyan környezetben (is), ahol nagy arányú a hátrányos helyzetűek jelenléte. A közterület‐felújítások során különösen nagy jelentőséggel bír a felmérés. Azok a városrészek, ahol sok a nem, illetve rosszul szigetelt épület, továbbá nem áll rendelkezésre elég anyagi forrás légkondicionáló berendezések üzemeltetésére (különösen jellemző ez a szegregált lakókörnyezetre), élvezzenek előnyt az ilyen „kondicionáló” hatású közterek kialakításának sorrendjében. − Akut közösségi beavatkozások súlyos esetben. Megfelelő tájékoztatás, vízosztás és közterületi segítségnyújtás hőségriadó esetén. Jellemzően az ilyen akciók a települések belvárosi részeire koncentrálódnak, a már sokszor hivatkozott szükséges felmérések azonban azt eredményezhetik, hogy a vízosztásra, közterületi segítségnyújtásra a szegregált negyedekben is égető szükség van. Összességében arra kell törekedni, hogy a klímaváltozás különböző kiszámíthatósággal bekövetkező folyamataira minden társadalmi csoport felkészült és védett legyen. A felkészültség és védettség megszerzésében eleve hátránnyal indulók esetén sokkal több figyelmet, forrást és kommunikációs tevékenységet kell összpontosítani. Külön kell választani azokat a támogatási formákat és segítségnyújtásokat, amelyek a már prognosztizálható, normál életvitelhez kötődő, klímaváltozásra is visszavezethető többletköltségek enyhítését célozzák (pl. hidegebb, hosszabb telek és többlet fűtési igény, amelyet lehet, hogy a hátrányos helyzetű család nem tud megfizetni), és a városi környezetben bekövetkező, nem prognosztizálható, egyszeri kárból adódó, nem megfizethető többletköltségek rendezését. Komolyan kell venni az információhiányból adódó hátrányokat, amelyeken leginkább közösségi beavatkozással, elsősorban aktív kommunikációval lehet segíteni. Az aktív kommunikáció ez esetben nem csupán azt jelenti, hogy az elérhető médiumokban felhívják a figyelmet a támogatási lehetőségekre, hanem, hogy a közösség vezetőivel és befolyásos tagjaival rendszeres kommunikációt létesítenek, hogy így teremtődjön meg a jobb információáramlás lehetősége.

212

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK MEGSEGÍTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ ALKALMAZKODÁSBAN Amszterdam, „Step2Save” – Energiahatékonysági tanácsadás a város bérlőinek

Amszterdam

Amszterdam a Holland Királyság fővárosa, lakosságszáma nagyságrendileg 755 000 fő.

A városi bérlakások energiahatékonyságának növelésére 2006‐ban elindult egy projekt, amelynek az volt a célja, hogy 10 000 szociális bérlakásban élő háztartásnál csökkenjenek az energiafelhasználás költségei. Ennek segítségével csökkenthető a CO2‐kibocsátás és csökken a bérlők energiaköltsége. A projektnek része egy tréning is, amelynek segítségével jelenleg munkanélküli bérlők juthatnak álláshoz. Ez utóbbi eredmény érdekében az energiahatékonysági tanácsadást végzők a fiatal munkanélküliek közül kerültek kiválasztásra, akik a képzés után egy év garantált munkalehetőséghez is jutottak. A program során a Munkaügyi és Szociális Osztály választotta ki azokat a 18–30 év közötti munkanélkülieket, akik a képzésen részt vehettek a NUON megvalósításában. A képzés után következő 1 év során a tanácsadóknak végig kellett látogatniuk a 10 000 bérlakást, és ingyen energiahatékonysági tanácsadást kellett biztosítaniuk, valamint segítséget kellett nyújtani az új, energiahatékony eszközök beüzemelésében. A projekt eredményeként összesen 10 tanácsadó került kiképzésre 2006‐ban. 2007‐ben 107 jelentkező iratkozott fel a képzésre. Az 1 éves megvalósítás során a tanácsadók minden lakásba becsengettek. Ez a megoldás lényegesen hatékonyabbnak bizonyult, mint a korábbi változatok, amelyben előre kellett bejelentkezni tanácsadásra. Mintegy 6000 „energiacsomag” került kiosztásra, amely átlagosan minden háztartás esetében 200 kg CO2 megtakarítást eredményezhet, átlagosan 5%‐kal csökkentve a háztartás energiaköltségeit. A projektben Amszterdam város önkormányzata mellett a NUON energiavállalat, a Far‐West and Ymere lakástársaság vett részt, valamint a Philips szponzori szerepben. Elérhetőség: Amszterdam város önkormányzata, Környezetvédelmi és Építésügyi Osztály E‐mail cím: [email protected] Telefon: + 3125206363 Kép: http://nieuws.nuon.nl

11.4.

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TÉRSÉGEK FEJLESZTÉSE

A klímaváltozás által hátrányosan érintett társadalmi csoportok támogatásának esetén fontos, hogy lokalizáljuk a segítségre szoruló csoportok földrajzi helyét is. A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok klímaváltozással kapcsolatos adaptációjának tehát nemcsak szociális, hanem erős területi aspektusa is van. Az előzőekből kiindulva elmondható, hogy a település‐ és területfejlesztési tevékenységeknek fontos szerepe lehet a klímabarát települések kialakításában, hiszen a rossz helyzetű térségek és azok lakosságának támogatása alapvető fontosságú a klímaváltozáshoz történő adaptációban. A klímaváltozás negatív hatásai jobban veszélyeztetik a szociálisan és gazdaságilag elmaradottabb térségekben fekvő városokat. Ezek a települések nem képesek hatékony és gyors választ adni a klímaváltozás hatásaira szakértői és pénzügyi segítség nélkül. A városoknak legfőbb támogatója az adott ország kormánya, illetve más, akár országtól független szervezet lehet, amelyek segítenek az adaptációban és a problémák megelőzésében is. Külön kategóriaként értelmezhetjük azokat a városokat, melyek nem a gazdasági, társadalmi elmaradottság miatt, hanem környezeti sérülékenységüknél fogva veszélyeztetettek az éghajlatváltozás szempontjából. A Földközi‐tenger partvidékén már több városban nagy gondot okoz

213

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK MEGSEGÍTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ ALKALMAZKODÁSBAN

az ivóvízellátás. Tovább rontja ezeknek és más környezetileg érzékeny városoknak a helyzetét, hogy már napjainkban szembe kell nézniük a változások káros hatásaival, ezért a felmerülő problémákra szinte azonnal választ kell adnunk. Az előzőleg ismertetett hátrányos helyzetű városi kategória keveredhet is egymással. Ily módon halmozottan kedvezőtlen adott‐ ságú városok is kialakultak például Görögországban, ahol a gazdasági fejletlenség mellé nagyfokú környezeti rizikó társul. A hátrányos térségek és városok esetében adott néhány jellemző probléma, melyek a földrajzi fekvéstől, azaz az országoktól függetlenül általában fennállnak. Ezek a főbb problémák a következők: − A helyi gazdaság nem elég erős ahhoz, hogy a város összes lakosának elfogad‐ ható életszínvonalat bizto‐ sítson. − Az átlagosnál magasabb a 40. ábra: A GDP regionális különbségei az EU és az EFTA országaiban, 2008 munkanélküliség mértéke, ami azt jelenti, hogy nincs elegendő munkahely. − Elégtelen az infrastruktúra. − A város önkormányzatának nincsenek meg a szükséges eszközei a település fejlesztéséhez, illetve a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodáshoz. Azon városoknak, ahol sok hátrányos helyzetű ember él feltétlenül szükséges lenne, hogy az előbb említett problémákra megoldást találjanak. Az alábbiakban néhány fő javaslatot ismertetünk, melyek lehetséges válaszok lehetnek a problémákra: − Helyi gazdaságfejlesztési intézkedések, a környezet figyelembe vételével különösen a káros anyagok kibocsátásának csökkentését illetően. − A zöldgazdaság erősítése az új munkahelyek és a környezettudatos város létrehozásának érdekében. − Az infrastruktúra, azon belül is a közösségi közlekedés fejlesztése a város környezetével harmóniában. − Szakértők alkalmazása a megfelelő szakpolitikák és programok kidolgozására, a klímaváltozáshoz történő adaptáció hatékonyságának növelése érdekében. − Regionális, nemzeti és nemzetközi együttműködés az információk és stratégiák, illetve a tapasztalatok cseréjére és megosztására. − A városok lakosságának ösztönzése a környezettudatos életmód irányába. − Folyamatos monitoring szükséges a városok környezeti állapotáról, hogy a felmerülő negatív jelenségeket egyből orvosolni tudják. − Pénzügyi segítségnyújtás és ellenőrzés.

214

HÁTRÁNYOS HELYZETŰ CSOPORTOK MEGSEGÍTÉSE A KLÍMAVÁLTOZÁSHOZ ALKALMAZKODÁSBAN Prenzlau, „a megújuló energiák városa”

Prenzlau

Prenzlau 21 000 lakosú városa Brandenburg tartományban található, Németországban. A német újraegyesítés nyomán a város üzemeinek nagy része bezárt vagy erősen lecsökkent létszámmal működött tovább. A térségben a munkanélküliség jóval meghaladja az országos átlagot, 2009‐ben 11,7% volt.

Prenzlau esete bizonyítja, hogy a környezetbarát energiaforrások alkalmazása a globális klímaváltozással összefüggésben nemcsak szükségszerű, de komoly gazdaságfejlesztési lehetőségeket is nyújt. A városi tanács nyilatkozatot adott ki arról, hogy Prenzlau a megújuló energiák városa legyen. A geotermikus, szél‐ és napenergia hasznosítása mellett a mezőgazdasági, erdészeti alapanyagokra épülő biomassza és biogáz biztosítja, hogy napjainkra a város több eletromos energiát állít elő, méghozzá megújuló forrásokból, mint amennyit fogyaszt. A megújuló energiára alapozva már 1000 új munkahely létesült a városban. Az aleo solar AG‐t, amely szilícium lemezes napelemeket gyárt és forgalmaz, 2001‐ben alapították, a termelés Prenzlauban 2002‐ben indult. 2010‐ben már 180 MW összes teljesítményű napelemet gyártottak. A világ első hidrogén‐szél‐biogáz hibrid erőműve is itt található. Ez a három energiaforrást kombinálja annak érdekében, hogy az időjárástól függetlenül megbízható energiaellátást biztosítson. A szélturbinák szolgáltatta teljesítmény önmagában meghaladja a szükségletet, így a többletenergiából elektrolízissel hidrogént állítanak elő, ami már tárolható. Tartós szélcsend idején pedig biogázból pótolják a szélturbinák kieső teljesítményét. Fűtés céljára geotermikus energiát is használnak. A hőt távfűtő rendszerben hasznosítják, ami a belváros túlnyomó részét fűtéssel és meleg vízzel látja el. Ez a megoldás rendkívül megbízható, kevés karbantartást és így kisebb ráfordítást igényel. 2010‐ben Prenzlau harmadik lett a 20 000 alatti lakosú városok kategóriájában a rangos németországi „Klímavédelem Szövetségi Fővárosa” versenyen és elnyerte a „Klímaönkormányzat 2010” címet. Elérhetőség: E‐Mail: [email protected] Web: www.prenzlau.de

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK − − − −

− −

A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok meghatározása lokális szinten. Ösztönzés a helyi önkormányzatok által végzendő felmérések elkészítésére, amelyek jellemzik a hátrányos helyzetűek önerejét a felkészülésre, és annak mértékét a klimatikus hatásokra. Építési szabványok, előírásoknak való megfelelés támogatása. Külön kell választani azokat a támogatási formákat és segítségnyújtásokat, amelyek a már prognosztizálható, klímaváltozásra is visszavezethető többletköltségek enyhítését, illetve a városi környezetben bekövetkező, nem prognosztizálható, nem megfizethető többletköltségek rendezését szolgálják. Megelőzési és mentési szcenáriók kidolgozása veszély esetére. Helyi médiumokban a támogatási lehetőségekre való figyelemfelhívás.

215

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

12. GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE A változó éghajlat mint a gazdasági tevékenységek természeti környezete és természeti erőforrás, több módon is befolyásolja a gazdaságot. A gazdaság számára az egyik legfontosabb meghatározó feltételrendszer még napjainkban és a városokban is. A változó éghajlat tehát nemcsak kihívásokat jelent, hanem gazdasági lehetőségeket is. Ezek a lehetőségek lehetnek az éghajlatváltozás közvetlen következményei is, de ennél sokkal jelentősebbek azoknak a lépéseknek a pozitív hatásai, amiket a klímaváltozás kényszerít ki. A városok jövőjét jelentősen befolyásolja, hogyan tudnak alkalmazkodni, sikerül‐e a saját javukra fordítani a lehetőségeket, vagy a változások elszenvedőiként még nagyobb nehézségekkel kell szembenézniük. A megfelelő és nyereséges gazdasági stratégia kialakításához elsősorban alapos ismeretekre és kreativitásra van szüksége a városoknak. 12.1.

A KLÍMAVÁLTOZÁS JELENSÉGÉNEK GAZDASÁGI HATÁSAI

A klímaváltozás közvetlen gazdasági hatásai könnyen előre jelezhetők. Azonban mértékük nagyban függ egy‐egy város földrajzi helyzetétől, gazdasági struktúrájától és erejétől, ennek becslése általánosan szinte lehetetlen. − Néhány térségben kifejezetten pozitív hatásokra lehet számítani, például a fűtési költségek csökkenése különösen Közép‐ és Észak‐Európában jelentős, vagy a Balti‐tenger hajózhatóságának javulása. − A melegebb éghajlat jelentősen javíthatja az Északi‐tenger, Balti‐tenger jégviszonyait a hajózás szempontjából. Azonban a valószínűleg változékonyabb időjárás és erősebb viharok a hajózás költségeit növelhetik is (késések, havária, áru sérülése például). − A legerősebb negatív hatások a rendkívüli időjárási eseményekhez köthetők. Az árvizek, tüzek, viharok, emelkedő tengerszint és fokozódó parti erózió, magas vihardagályok önmagukban is súlyos veszteségeket okozhatnak. Ezek a különleges erejű jelenségek azonban akár csoportosan is jelentkezhetnek. − Főleg a mediterrán országokban és a szigeteken már ma is jelentős probléma a vízellátás, amit a klímaváltozás miatti csapadékcsökkenés, hőhullámok tovább fokoznak. A legjobban érintett térségekben már ma is a felhasználható víz a fejlődés fő korlátozó tényezője. − Igen erősen hat a városok leginkább klímaérzékeny gazdasági szektorára, a turizmusra. Dél‐ Európában a nyári hőhullámok miatt a vendégforgalom csökkenhet, egyfajta „luk” alakul ki a szezon közepén. Ezt a hosszabb tavaszi és őszi szezon ellensúlyozhatja. Európa hűvösebb térségeiben éppen a melegebb időjárás segítheti a turizmus fejlődését. A turizmus gyakran éppen a vízhiánnyal leginkább sújtott térségekben a meghatározó gazdasági szektor, miközben vízigénye nagy (parkok, fürdők, szállodák stb.). Hasonlóan kulcsfontosságú a hegyvidékek síközpontjai számára a téli hőmérséklet és csapadék alakulása. A síszezon csökkenése nagyon jelentős lehet beavatkozás nélkül, főleg az alacsonyabb és déli oldalon fekvő városokat érinti kedvezőtlenül. A többi turisztikai célpontra is hat, elég a tengerszintváltozás miatt megszűnő strandokra, sérülő műemlékekre gondolni. − A mezőgazdaság egyszerre néz szembe bizonyos térségekben előnyökkel, máshol viszont károkkal. A városok környékének mezőgazdasági lehetőségei is javulhatnak, főleg Közép‐Európa északi részén és Észak‐Európában. A melegebb és hosszabb vegetációs időszak a kontinens északi

216

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

részein kedvez a városi zöldterületeknek. Eközben a vízellátás változása és a biogeográfiai zónák eltolódása, a déli állatok és növények terjedése észak felé Dél‐Európában, de talán még Közép‐ Európában is a városok környékének mezőgazdaságát és a zöldfelületeket fenyegetheti.

41. ábra: Hóbiztos síterepek száma jelenleg és a jövőben, 1°C‐os (2020 körül), 2°C‐os (2050 körül) és 4°C‐os (2100 körül) várható évi átlaghőmérséklet emelkedés hatására (ABBEG, B., 2006 alapján)

A közvetett gazdasági hatások az élet legtöbb területét érintik. Ezek a hatások kedvezőek vagy károsak egyaránt lehetnek: − Az infrastruktúra és szállítás kárai a legtöbb termék árában megjelennek, a gazdaság és társadalom teljes működését lassíthatják vagy megállíthatják a városban. − Az árvízveszély és tengerparti erózió miatt áthelyezendő infrastruktúra (utak, vezetékek, épületek) szintén jelentős költségekkel járnak. − Az időjárás okozta károk a biztosítási költségekben is jelentkeznek. A biztosítási költségek különösen fontosak a klímaváltozás esetében, mivel éppen a költségek növekedésével válik egyre fontosabbá és elkerülhetetlenné a biztosítások elterjedése. A befektetések kockázatát, így a gazdaságfejlesztés lehetőségeit is befolyásolja a város éghajlati kitettsége, a környezet biztonsága. − A mezőgazdaság a legtöbb várost csak közvetlenül érinti, de annak versenyképessége, eltartóképessége alapvető hatással van a városokra is. A környékbeli munkanélküliek pedig előbb vagy utóbb városi munkakeresők lesznek. A város gazdasági erejétől, innovativitásától is függ, hogy a „klímamigránsok” új emberi erőforrást vagy még nagyobb megoldandó szociális problémát jelentenek‐e majd. A kedvezőtlen gazdasági hatások növekvő munkanélküliséget, csökkenő városi bevételeket hoznak, ami tovább szűkíti a város lehetőségeit. Ennek elkerülése aktív cselekvést kíván. Általában elmondható, hogy a klímaváltozás gazdasági hatásai aktív beavatkozás nélkül csak kevés ágazatban és néhány térségben lesznek kedvezőek. A nagy többség számára valamilyen alkalmazkodási kényszer elkerülhetetlen lesz, és a kedvező gazdasági lehetőségeket is csak így lehet kihasználni.

217

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

12.2.

A MITIGÁCIÓ ÉS ADAPTÁCIÓ GAZDASÁGI HATÁSAI

A mitigáció és adaptáció intézkedései ma már megkerülhetetlen részei a városok életének. Ezt egyre több város ismeri fel és alkalmazza is. Az intézkedések viszont minden esetben új beruházásokat kívánnak meg, tehát költségekkel járnak. Joggal merül fel a kérdés, mennyire térülnek meg ezek a ráfordítások. Egyensúlyt kell teremteni a mostani intézkedések költségei és annak költségei között, hogy semmit sem csinálunk. Nincs semmilyen pontos adat arra, hogyan határozzuk meg az intézkedések árát, mivel ez túlságosan is változik a különböző térségek, városok között, így a józan ész alapján kell ítélni arról, hogy mi tűnik ésszerűnek, tekintettel a kockázatokra. Egyes ágazatokra már készültek tanulmányok a mitigáció/adaptáció költségeiről és hasznáról, de az egész gazdaságra vagy egy egész városra ez túl nehéznek tűnik. Sir Nicholas Stern 2006‐ban tette közzé a „Review of the Economics of Climate Change” című publikációját. Ebben azt javasolta, hogy átlagosan a GDP 1%‐ára lesz szükség évente az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. Ehhez képest a „semmit nem tevés” ára a GDP 5‐20%‐át éri el 50 vagy több év múlva. A tétlenségnek tehát komoly ára van, és ez csak nőni fog, amint az éghajlatváltozás hatásai is élesebben lépnek fel, tehát a mielőbbi cselekvés sokkal több pénz megtakarítását jelenti hosszú távon. A megfontolt mitigációs és adaptációs intézkedések jó időben végrehajtva több nyereséget vagy több megtakarítást jelentenek, mintha nem csinálnánk semmit. 12.2.1. A mitigációban rejlő gazdasági lehetőségek A mitigáció a köztudatban költséges és kevésbé megtérülő megoldásnak tűnik. Valóban igen jelentős költségekkel jár például egy nagyváros közösségi közlekedésének átalakítása, vagy egy távfűtő rendszer modernizálása. Azonban a klímaváltozás lassításának (megállítása túl távoli célnak tűnik) kulcsa kizárólag ez lehet. Mitigáció nélkül a jövőbeni kedvezőtlen természeti hatások csak fokozódnak, így az alkalmazkodás is egyre költségesebb és nehezebb lesz. Ez már önmagában bizonyítja, hogy jó befektetés az ÜHG‐kibocsátás csökkentése. Azonban figyelembe kell vennünk az ezzel járó egyéb hatásokat is. − Az energiafelhasználás csökkentése jelentős pénzügyi megtakarítás is. A kisebb energiaigény csökkenti az ellátórendszer terhelését, ami így biztonságosabban működhet, és költséges fejlesztéseket tesz szükségtelenné. Ezt célozza például a magyarországi „Virtuális erőmű” program. A tervezett energiamegtakarítás 2020‐ig egy kisebb elektromos erőmű teljesítményének felel meg. − Az ésszerűen szabályozott városi közlekedés, kisebb közlekedési igényt generáló várostervezés nemcsak az üzemanyag, de a közlekedés egyéb költségeit (például a járművek és utak amortizációja) és a ráfordított időt is csökkenti. − A megújuló energiaforrások használata csökkenti az energiafüggőséget, helyben teremt munkahelyeket. A helyben termelt energia költségei jobban tervezhetők és gazdaságosabban használható fel. − Szintén az ÜHG gázok kibocsátását csökkenti az újrahasznosítható anyagok használata, különösen az építészetben. Az építőanyag‐gyártás és építkezések nagy energiaigénye jelentősen csökkenthető így. Újrahasznosítható építőanyagokkal a környezet terhelése (bányák, építőipari hulladék elhelyezése) is csökken. − A megfelelően irányított városfejlesztés, klímabarát városszerkezet jelentős támogatást tud nyújtani a mitigációs és adaptációs intézkedésekhez is, így azok gazdaságosságát is javítja. − Az energiatakarékos épületek a befektetést a működési költségeken takaríthatják meg. Ezeknek az előnyöknek a figyelembe vétele pénzügyileg is profitábilissá teszi a mitigációt. A mitigáció egyik formája az emissziókereskedelem. Az OECD 2006‐ban 10 város példája alapján részletesen megvizsgálta, hogyan használhatják a városok ezt a lehetőséget saját klímastratégiájuk támogatására. Az alábbiakban ennek tanulságait foglaltuk össze. A „karbon piac” vagyis a CO2‐kibocsátási jogok kereskedelme az „alacsony‐karbon” technológiák igen fontos finanszírozási formájává vált. A „karbon piacok” elméletileg meghatározó támogatást nyújthatnak a működőképes városi mitigációs projektek számára a többi pénzügyi és szakpolitikai módszerrel együtt (adók,

218

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE támogatások, szabályozás stb.). Mégis a városok és a városi mitigációs projektek szerepe a globális kibocsátás‐ kereskedelemben rendkívül korlátozott. A kibocsátási jogok megléte nem kell hogy befolyásolja a már elkészült terveket, viszont hatékony kiegészítő bevételhez juttathatja a beruházót. Mivel a kibocsátási jogok kereskedelmének szabályait és keretrendszerét nem a városi mitigációs tervekre gondolva alakították ki, ezért a CO2 ellenérték‐piacok számos jogi, technikai és pénzügyi korlátja gyakran leküzdhetetlennek tűnik a városok projektjei számára. Abban az igen ritka esetben, mikor a kibocsátási kvótával rendelkező vállalat önkormányzati tulajdonban van (például távfűtő vagy elektromos erőmű), lehetőség van arra, hogy az önkormányzat ezt a kvótát pénzügyi forrásként használhassa mitigációs megoldásaihoz. A kihívás valójában az, hogy hogyan lehet kihasználni a kibocsátási jogok piacának lehetőségeit a legjobban ahhoz, hogy ezzel fokozottabb anyagi támogatást nyújthassanak a városi projektekhez. A lehetséges megoldások a következők lehetnek: − Módszereket kidolgozni arra, hogy a városi projektek mérete is elérhesse a kibocsátás‐kereskedelemben való részvétel kritériumait. − Egyszerűsíteni a projektfejlesztés fázisát annak érdekében, hogy gyorsabban kidolgozhatók és elfogadtathatóak legyenek a projektek. − Csökkenteni a tranzakciós költségeket. A létező piaci mechanizmusokon túl más útjai is vannak a városi fejlesztések támogatásának, például a nemzeti kvótakereskedelemben való részvétel vagy a hazai CO2 ellentételező mechanizmusokban való részvétel. Ezek már használható megoldások abban az esetben, ha a nemzeti kormányzat rendelkezik CO2 kvótákkal, hiszen ebben az esetben a létező nemzetközi piaci szabályok szerint lehet eljárni. Már létezik belföldi kvótakereskedelmi rendszer Németországban, Franciaországban, Új‐Zélandon és a legtöbb új EU‐tagállamban, az Egyesült Államokban pedig előkészítés alatt áll. A nemzeti kormányoknak és nemzetközi szervezeteknek lépéseket kell tenniük a városbarát kibocsátási jog piacának megteremtésére. Ennek első lépései a következők lehetnek: − A releváns, városokra is alkalmazható módszertanok kidolgozásának támogatása a városi szempontból legfontosabb ágazatokra. − A nemzeti kormányzattal együttműködve egyszerűsíteni a városi projektek elfogadásának és hitelesítésének menetét és ennek költségeit csökkenteni. − Elősegíteni a nemzetközileg harmonizált elszámolási és jelentéstételi módszerek terjedését, kialakítását a városi szintű mitigációs intézkedésekre is, annak érdekében, hogy a városok helyesen tervezhessék meg kibocsátás‐csökkentési célértékeiket, és egységes elszámolási keret legyen, ami alapján integrálhatók ezek a projektek a nemzeti keretrendszerbe.

A kibocsátás‐csökkentés új modellje Norvégiából Hogyan juthatunk el a klímatervezéstől az eredményes beavatkozásokig az önkormányzati szektorban? Ennek megválaszolására a Norvég Települési és Regionális Önkormányzatok Szövetsége (KS) egy új finanszírozási mechanizmust javasolt, ahol az állam vásárolja meg az önkormányzatok üvegházgáz kibocsátását. A KLOKT (norvégul bölcs) névre hallgató mechanizmus az önkormányzatok saját klíma‐, illetve energiatervein alapul. Minden „eladásra” szánt intézkedést egységes rendszerben fogalmaznak meg és számítanak ki, ami az intézkedések CO2 egyenértékben megadott kibocsátás‐csökkentését és a tonnánkénti árát mutatja ki. Minden számítást egy kölcsönösen elfogadott harmadik fél hitelesít. A hitelesítés alapján egy regionális egyeztető testület, az ún. Tanács megkezdi a tárgyalásokat az önkormányzat képviselőjével arról, milyen áron vásárolja meg a kibocsátást az adott projekt esetében az állam. Az állam döntése, hogy megvásárolja‐e vagy sem. Amennyiben az intézkedés befejeződése, a projekt lezárása után még sikerül pénzt megtakarítani, azt az önkormányzat megtarthatja, amennyiben viszont a projekt ráfizetéses lesz, az önkormányzatnak kell állnia a többletköltséget. A KS tapasztalatai alapján a mechanizmus könnyen kombinálható a meglevő támogatási rendszerekkel, ugyanis ha bármilyen más támogatást is bevonnak forrásként a projektbe, azt a végső árból levonják. A megvásárolt kibocsátás‐csökkentés nem kerül továbbadásra és a nemzetközi kvótarendszerbe sem kerül be. A nemzetközi kvótarendszerbe közvetetten kerülnek be ezek a csökkentések a nemzeti beszámolókon keresztül. Azonban

219

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE minden intézkedés az ENSZ előírásai szerint van megfogalmazva és kiszámítva. A KLOKT indítvány egy átfogó kutatás‐fejlesztési program részeként készült el, amelynek 500 000 euró teljes költségét kizárólag a KS állta. Ennek a 2008‐ban indult programnak a része volt a helyi kibocsátás‐csökkentések egységes mérésére és számítására szolgáló rendszer kidolgozása is. A javaslat szerepelt a norvég kormány munkacsoportja által 2010‐ben készült jelentésben is, ami azzal foglalkozott, hogyan érhetőek el Norvégia tervezett 2020‐as kibocsátási értékei. Az ezen mechanizmus segítségével támogatott projektek egyike az új bergeni könnyűvasút‐vonal (Bybanen) kiépítése volt. Ezt a város, a régió és az állam együttműködésével finanszírozták és igen nagy sikerű beruházás a 2010‐es átadása óta. (Fotó: Trygve Schønfelder)

Az alábbi diagram megpróbálja összefoglalni a mitigációs lehetőségek gazdasági hatását.

42. ábra: Stratégiai lehetőségek az éghajlatváltozás mérséklésére (KIRBY, A., 2008)

12.2.2.Az adaptációban rejlő gazdasági lehetőségek Az adaptációt a környezet biztonságának fenntartása és az emberi környezet védelme a legtöbb esetben szükségszerűvé teszi. A költségei sokszor igen magasak, de itt is találni néhány igen gazdaságos megoldást. Közvetlen és jól mérhető a víztakarékosság hatása, ezt a vízdíjak szabályozásával a városok is irányíthatják. A magasabb vízdíjak miatt azonban a hátrányos helyzetű csoportok ellátása nem romolhat, ez nem lehet cél. A környezetbiztonság növelése (árvízvédelem, parti erózió, műszaki infrastruktúra, utak védelme) szintén lehet önmagában profitábilis, ha egy esetleges katasztrófa vagy áramszünet okozta károkhoz mérjük. Azonban ennek közvetett előnyeit is ki lehet használni. A nagyobb környezetbiztonság, biztonságosabb közlekedés a biztosítási díjak csökkenésével jár. A korszerű városszerkezet, energia‐ és víztakarékos épületek élhetőbbé és vonzóbbá teszik a várost. Hozzájárul mindez az ingatlanpiac fejlődéséhez, az emelkedő ingatlanárak

220

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

közvetlen hasznot jelentenek a város lakóinak. Egy élhetőbb város pedig a fokozódó környezeti stressz korában gazdasági értelemben is vonzóbb lesz. 12.3.

VÁROSOK A KÖRNYEZETTUDATOS GAZDASÁGI MEGOLDÁSOK ÚTJÁN

12.3.1.A zöld gazdaság és a városok A zöld gazdaság előtérbe helyezése jelentősen hozzájárulhat a városok klímájának javulásához. Ehhez azonban mind a társadalom, mind a gazdaság szereplőitől egy új szemléletmód elsajátítására van szükség. A 2008‐ban kialakult gazdasági válság sok tekintetben megváltozatta a globális gazdasághoz való viszonyulásunkat. Azóta is sokszor felmerülő kérdés, hogy vajon folytatódik‐e tovább a gazdasági növekedés? Szakértők úgy tartják, hogy a krízissel és a bolygó környezeti problémáival csak egy új gazdasági szemlélettel és egy olyan fejlődési irány követésével lehet legeredményesebben megbirkózni, amely a fenntarthatóság elvén alapszik. Ha valóban megpróbáljuk az életvitelünket fenntarthatóvá alakítani, a gazdasági változtatás elengedhetetlen. Mostanáig nem tartottuk szem előtt napjaink gazdaságának „mellékhatásait”, ezért nem tudtuk felmérni a gazdaság által kiváltott teljes hatást. Ahhoz, hogy az externáliákat lecsökkenthessük, a hosszú távú megoldás a zöld gazdaságba való átmenet támogatása. Számos definíció létezik a zöld gazdaság meghatározására. Egyrészről szemléltethető „olyan gazdasági mechanizmusként, amely támogatja az ember és a természet közötti harmonikus kölcsönhatást és megkísérli egyidejűleg biztosítani mindkettő igényeit.” (www.investopedia.com/terms/g/greeneconomics.asp) Másrészről: „A zöld gazdaság az emberi jólét és szociális egyenlőség fejlődését eredményezi, miközben jelentősen csökkenti a környezeti kockázatokat és az ökológiai eróziót.” (UNEP, 2011) Mindkét megközelítés rávilágít arra, ami a gazdasági válság következtében felszínre került: az ésszerű és felelősségteljes gazdasági működés fontossá vált. A zöld gazdaság már részese néhány ország és kormány akciótervének, többek között a gazdaság szervezésére, fejlesztésére és a piac igazgatására szolgáló, dinamikusan fejlődő új modellként. A jelenlegi gazdaság átszervezése strukturális váltást jelent. Olyan törekvés a fenntarthatóság felé, amely az ökoszisztémát is figyelembe veszi. Megújuló energiaforrásokon alapul, a „hagyományos” gazdasággal ellentétben, amit a fosszilis energiaforrások táplálnak. Az alternatív energiaforrások használata nem csak környezetkímélőbb, de serkentheti a gazdaságot és új munkahelyeket is teremthet. (A fejlődő országok ugyancsak strukturális változtatásra szorulnak, de akár előnyt is kovácsolhatnak a fejlett nemzetek hibáinak kiküszöböléséből.) A fő hatások, amelyek a jelenlegi metódussal szemben a zöld gazdaság felélénkülésétől várhatók: kevésbé degradált és egészségesebb környezet, biztonságosabb energiaellátás, új gazdasági ágazatok és munkahelyek, több lehetőség a K+F‐re és innovációra stb. A legtöbb országban a városok fontos részévé válhatnak a feltörekvő zöld gazdaságnak. A városok gazdaságának fejlődésében megvan a potenciál, hogy a növekedés motorjai legyenek. Három alapvető érv támasztja mindezt alá (UNEP, 2011.): − Elsősorban a közelség, a sűrűség és a belső változatosság termelékenységi előnyöket jelent a vállalatoknak, és serkenti az innovációt. − Másodsorban a zöld iparágak a szolgáltatások terén dominálnak – közösségi közlekedés, energiaellátás, telepítés és javítás –, amelyek a városi térségekben koncentrálódnak, ahol a legnagyobb a fogyasztópiac. − Harmadrészről számos város fejleszt high‐tech zöld klasztereket a városközpontban, vagy ahhoz közel, az egyetemek és kutatólaboratóriumok tudásbázisára építve.

221

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

12.3.2. A növekedés motorja: zöld munkalehetőségek és ágazatok Zöld munkahelyteremtés A dinamikusan működő zöld gazdasághoz a képzett munkaerő alapvető fontosságú, nélküle a váltás előre látható nehézségekbe ütközhet. E tekintetben a városok kedvező helyzetben vannak, hiszen a helyi gazdaság igényeinek mélyreható feltárása alapján helyben képezhetik vagy átképezhetik a munkaerőt. A városok „zöldítése” számos területen biztosíthat munkalehetőséget (UNEP, 2011): 1. Városi és városkörnyéki zöld mezőgazdaság 2. Közösségi közlekedés 3. Megújuló energiaszektor 4. Hulladékgazdálkodás, újrahasznosítás 5. Zöld építészet Az alábbi táblázat számos zöld ágazatot és munkalehetőséget foglal össze (OECD, 2010). Kategória Megújuló energiák

Közlekedés‐ hatékonyság

Zöld gyáripar, építészet és termékdesign

− − − − − − − − − −

− − − − − − − −

Ágazat Vízenergia Fotovillamos napenergia Fototermikus napenergia Geotermikus energia Szélenergia Biomassza Kapcsolt hő‐ és villamosenergia (CHP) Városi közösségi közlekedés Vasút Városi kerékpározás körülményei

Átalakítás Energiahatékony építőanyagok Épület‐karbantartás Otthoni és irodai felszerelések és eszközök LED Tiszta széntechnológiák Biológiailag lebontható termékek Hibrid járművek

− − − −

− − − −

−

−

Hulladék‐ és szennyezőanyag‐ ellenőrzés és ‐ újrahasznosítás

Környezeti elemzés, képzés és tanácsadás

− − − − − − − − −

Mozgó és pontszerű légszennyező források ellenőrzése Vízvédelem és újrafelhasználás Cellulóz és papír újrahasznosítása Alumínium újrahasznosítása Elektronikus újrahasznosítás Táj Közigazgatás Szakmai tanácsadás és marketing Zöld kockázati tőke és egyéb pénzügyi szolgáltatások

− − − − − − − − −

Példa munkahelyteremtésre Energetikai mérnök Villanyszerelő, vízvezeték‐szerelő a rendszerek üzembe helyezésére Az infrastruktúrát kiépítő szerelők Energiaültetvény üzemeltetők

Közösségi közlekedés sofőrjei és alkalmazottai Buszok átalakítói A vasúthálózatok, villamossínek és kerékpárutak építői Az energiahatékonyság javulásáért dolgozó mérnökök és tudósok (hatékony világítás, intelligens fogyasztásmérés, alacsony energiafogyasztású monitorok, korszerű és hatékony gyártási folyamatok) Környezetbarát csomagolóanyagokat, tisztítószereket és spray‐ket kifejlesztő vegyészek Zöld építőanyagokat gyártó cégek alkalmazottai (alternatív cement, újrahasznosított fa…) A vízvezetékek megújításáért felelős munkások Veszélyes anyagokat eltávolító munkások Újrahasznosító üzemek mérnökei és gépészei Energiaügyi vállalkozók Szakosodott tanácsadók Oktatók Marketing szakértők Zöld mérnökök Civil szervezetek

2. táblázat: Zöld vállalatok és munkahelyek (OECD, 2010)

222

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

Természetesen a hagyományos ipari szektorokban – pl. bányászatban, nehéziparban – számolni kell létszámvesztéssel, sőt a magasabb fokú hatékonyság és automatizált technológiák is okozhatnak munkahelyvesztést. De mindemellett jelenleg is vannak olyan potenciális munkafolyamatok, amelyekben nagy lehetőség van a bővülésre. Ebbe a körbe tartozik az újrahasznosítás, ami több ágazatban is teremthet új munkalehetőségeket. A fémfeldolgozás több művelete alapszik az értékes melléktermékeken és hulladékfémeken. A cellulóz‐ és papírgyártásban, ahol a modernizált és hatékony berendezések kevesebb élőmunkát igényelnek, az újrahasznosítás a leggyorsabban növekvő helyettesítő ágazat és a zöld munkahelyteremtés egyik forrása egyben. (UNEP, ILO et al., 2008 in UNEP, 2011). A „zöld ipar” széles spektrumban szolgáltat új termékeket a piacnak például a gépészet, villamos berendezések, építészet és más szektorok terén. Manchester, együttes cselekvés a klímaváltozás ellen A Manchesteri Városi Tanács 2009‐ben készített egy jövőtervet, amelynek célja, hogy csökkentsék a város hozzájárulását a globális felmelegedéshez. A 2005‐ös szinthez képest 41%‐kal kívánják csökkenteni a CO2‐kibocsátást 2020‐ Manchester ig, annak érdekében, hogy 2050‐re egy valóban alacsony CO2‐kibocsátású várossá váljanak. Természetesen ahhoz, hogy megküzdhessenek a klímaváltozás kihívásaival, szükség van minden résztvevő közreműködésére; a helyi közösségek, lakosok és az üzleti közösségek mind részt vesznek a kezdeményezésben. A terv egy alacsony üvegházgáz kibocsátású életmód kialakítását veti fel, ennél fogva olyan irányelveket fogalmaz meg, amelyek az összes tevékenységgel összefüggésben vannak: akár otthon, akár a munkában, a takarékosság és az alkalmazkodás lehetséges eszközeivel számol. A munkahelyek és az üzleti élet „zöldítése” hatalmas szerepet játszik a város átalakulásában. A zöld munkahelyeket különböző módon támogatják: − Egy kiváló minőségű központ létrehozásával a zöld galléros tevékenységek és építőipari képzések számára − Új újrahasznosító központok létrehozásával − Az alacsony kibocsátású városi beruházások támogatásával és ösztönző szabályozás létrehozásával, például az iparűzési adó csökkentésével − Támogatás nyújtásával az olyan szolgáltatásokra és javítási tevékenységekre, amelyek hatékonyan csökkentik a hulladékot és az energiafelhasználást A terv szerint az alacsony kibocsátású iparágaknak már most 4, 240 millió font a piaci értéke „nagy” Manchesterben, és mintegy 32 600 főt foglalkoztatnak 1 900 vállalatnál. Az átlagos növekedési rátájuk 4% a recesszió ellenére. A hosszú távú koncepció alapján 2020‐ban a főbb programok az otthonok, a köz‐ és kereskedelmi épületek átalakítása, valamint az új energiahálózat létesítése még 15 000 új munkahelyet teremthetnek. A Tyndall Centre Manchester révén az alacsony kibocsátású innovációknak és kutatásoknak erős profilja van a városban. A hazai és nemzetközi klímaváltozás‐kutatás élvonalában állnak. Főiskoláik, egyetemeik, tudományos parkjaik magasan képzett és alkalmazkodóképes munkaerőt biztosítanak, akik kulcsfontossággal bírnak az éghajlatváltozás kezelésében. Kapcsolat: Manchester City Council Telefon: 0161 234 5004 Web: www.manchesterclimate.com/home E‐mail: [email protected]

Befektetés a zöld szektorokba A jelenlegi széles körű tevékenységeken kívül új szektorok fejlődnek ki a zöld gazdaságban. A zöld iparágak öt fő kategóriáját különböztethetjük meg a városokra és nagyvárosi régiókra (OECD, 2010): 1. Megújuló energiák és energiahatékonyság. 2. Hatékony közlekedés, új közlekedési és közlekedést helyettesítő módok. 3. Zöld gyártási tevékenységek, építési és terméktervezés. 4. Hulladék‐ és szennyezésellenőrzés, emellett újrahasznosítás. 5. Környezetvédelmi elemzés és tanácsadás. 223

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

Érdemes kiemelni néhány lehetséges klímavédelmi szempontot a zöld gazdasági fejlődés kapcsán, amelyek a városok szintjén szervezhetőek: − Klímavédelmi szempontból az egyik legfontosabb beavatkozás az épületállomány felújítása, figyelembe véve az energiahatékonyság javítását. A nyilvánvaló pozitív környezeti hatások mellett ez is serkenti a gazdaságot azzal, hogy lehetőségeket teremt az építőiparnak, felrázva azt a gazdasági visszaesésből. − A zöld energia termelésének költségei relatíve még mindig magasabbak, mint a fosszilis energiáé. Vannak azonban ún. „zöld árképzési” programok, amelyekben a fogyasztók elfogadják, hogy pótdíjat fizetnek a megújuló forrásból nyert energiáért, ez teremt egyensúlyt a magasabb előállítási költségek miatt. Több európai országban a termelőket prémium díjakkal ösztönzik a zöld energia rendszerbe vitelére. − A „betáplálási tarifa” rendszerek kedvezményt kínálnak azoknak a fogyasztóknak, akik megújuló vagy újrahasznosított energiát vezetnek vissza a hálózatba. − Az elmúlt évtizedben az ipari parkok közkedveltté váltak. Ezek szükségessé teszik a letelepedni kívánó vállalkozásoknak a helyi infrastruktúra meglétét, a helyi adókedvezményeket és számos lehetséges szolgáltatást. Az ipari park „zöld” verziója „ökopark” is egyben, azon az elven létrehozva, hogy az egymás közelében letelepedett vállalatok egymás melléktermékeire (pl. hőenergia) támaszkodnak egy ciklikus rendszerben. Nagypáli, Energiahatékony agglomeráció Nagypáli 482 fős község Zala megyében, Zalaegerszegtől mintegy 8 kilométerre. A hasonló méretű kistelepülések többnyire nehezen tudtak megbirkózni a gazdasági szerkezetátalakulással, itt azonban a megújuló energiaforrásokra alapozva sikerült komoly eredményeket felmutatni a zöld és klímatudatos gazdaságfejlesztés terén. Zalaegerszegről az 1990‐es évek közepétől igen erős kiköltözés indult meg a környékbeli kistelepülésekre, Nagypáliban is épült, és el is kelt egy 110 lakásos lakópark az önkormányzat telkein és koordinálásával. Így a népesség növelése a község megmaradását, a bevétel pedig az önkormányzat fejlesztési lehetőségeit biztosította. Gazdaságilag a megújuló és a környezetbarát energiaforrásokra alapozza jövőjét a falu, következetes stratégia alapján, már az 1990‐es évek közepe óta. Az ingatlanfejlesztésből származó bevételeket pályázati önrészekhez használták fel, így a település méretéhez képest igen jelentős beruházásokat tudtak megvalósítani. 2006 óta működik a bioszolár fűtőmű, mely 140 négyzetméter összfelületű napkollektorokkal és faaprítékkazánnal fűti az önkormányzat épületét. A közösségi ház bővítése során pedig egy önműködő faaprítékos kazánt szereltek be, ehhez az aprófát saját erdeikből termelik ki. A lakosokat ingyen látják el energiafűz dugványokkal. Fontosnak tartják, hogy mindig a legújabb technológiákat alkalmazzák. 2007‐ben készült el a Megújuló Energiaforrások Innovációs Ökocentruma, ami többek között a fejlesztésekhez példát adó güssingi Europäisches Zentrum für Erneuerbare Energie támogatásával a megújuló energiaforrásokon alapuló technikákat, technológiákat, ezek előnyei mutatja be, egyfajta fejlesztő és promóciós központ is. 80 százalékban megújuló energiaforrásokkal működtetik ennek épületét és gondoskodtak az esővíz újrahasznosításáról. Tervezik egy 1,4 megawatt teljesítményű biogázerőmű építését is, ami az erdőgazdálkodásban és a faipari üzemekben keletkező hulladékok elégetésével működik majd, s később a falu minden otthonát fűtené, ellátná meleg vízzel. Az energiatakarékos beruházásokkal évente a község becslése szerint két‐két és fél millió forintot takarítanak meg. 2010‐ben az Energia klub által alapított Napkorona bajnokságban különdíjat kapott a község. Nagypáli a székhelye a Magyarországi Települések Közvilágítási Egyesületének és az Innovációs Ökocentrumban kapott helyet a Pannon Interregionális Fejlesztési Nonprofit Kft. is. Elérhetőség: Nagypáli község önkormányzata, 8912 Nagypáli, Arany János utca 26. Telefon/fax: +36 92 564‐040 E‐mail: nagypali‐[email protected] Web: www.nagypali.eu

224

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

12.3.3.K+F és innovációk a zöld növekedésért A kutatás‐fejlesztés területe szorosan kapcsolódik a zöld gazdaság összes ágazatához (megújuló energia és energiahatékonyság, közlekedés hatékonyság, zöld gyártó‐ és építőipar, hulladékgazdálkodás, környezetvédelmi tanácsadás). A K+F‐nek van a legjelentősebb szerepe a zöld technológiák megteremtésében, és megoldásokat nyújt minden gazdasági szektor számára. Az innovációk segíthetnek a környezetre káros energiaforrások diverzifikálásában és a nagyobb energiabiztonság elérésében is egyaránt. Azon városok, amelyek haladnak a kor gazdasági követelményeivel és bekapcsolódnak a zöld gazdaság kiépítésébe, eleve előnnyel indulnak azokhoz képest, amelyek a hagyományos megoldásokat alkalmazzák. A hagyományos gazdasági megoldások hatékonysága a mai globalizált világban egyébként is csökkenni fog. A technológiai bővítések világszerte egyre több tudóst és kutatót foglalkoztatnak az egyetemeken, kutatóintézetekben és cégekben. Kijelenthetjük, hogy napjainkra a zöld újítások feltalálása és kifejlesztése önálló iparágnak tekinthető. A környezettudatosságról és fenntartható gazdálkodásról szóló ismeretterjesztés és képzések nem csak piacképes „termékek”, hanem a felelősségteljes életmódot is elősegítik a népesség körében. A kutatóknak köszönhetően a különböző gyártási folyamatokban már most is léteznek víz‐ és energiatakarékos, illetve hulladékszegény vagy hulladékmentes technológiák, amelyekkel az erőforrásokat súlyosabb veszteségek nélkül lehet minimalizálni és újrahasználni. A kutatások bázisa a megújuló energiaforrások hasznosítása, hiszen számos egyéb tevékenység ezen alapul. Az áram‐ és hőenergia termelés, a közlekedés, az építőipar stb. mind hasznosíthatnak megújuló energiát átalakító eszközöket. Az európai gazdaságban fontos szerepet betöltő és az EU gazdaságpolitikája által támogatott kis‐ és középvállalkozások (kkv‐k) nehezen kapcsolódnak be az öko‐innovációs folyamatokba, az alacsony mértékű innovációs potenciáljuk miatt. A városi együttműködési rendszerek szervezése – ahol az innovációs intézmények koncentrálódnak – megoldást jelenthetnek erre a problémára. Ilyen együttműködés keretében a kutatás‐fejlesztés területén és az egyetemeken valós feltételek mellett lehet tesztelni a technológiákat és folyamatokat, miközben a vállalkozások élvezhetik az újszerű megoldások előnyeit. A városok vezetésének az efféle együttműködési hálózatok létrehozásában és működtetésében lehet jelentős szerepe. Hidrogén Rendszerek Laboratóriuma Torinóban (HySyLab) Torino egyike Olaszország legfontosabb ipari és pénzügyi központjainak, melynek népessége 910 ezer fő, agglomerációja pedig további mintegy 2,2 millió ember otthona. A város ideális alapot kínál a kutatás‐fejlesztési tevékenységek számára. Torino

A Hidrogén Rendszerek Laboratóriumát 2006 és 2008 között alapították és építették fel Torinóban az Európai Regionális Fejlesztési Alap pénzügyi segítségével. A laboratórium fő feladata a hidrogén előállítása, gazdasági célú felhasználása és az ezekkel kapcsolatos megoldások és rendszerek kifejlesztése. A hidrogén alternatív energiaforrásként és üzemanyagként is nagy jelentőségre tehet szert. A hidrogén környezetbarát is, mivel használata során az üvegházgázok kibocsátása minimális. Az intézet különböző eszközöket és megoldásokat dolgozott ki, például: hidrogénnel működő injektor és kompresszor, illetve fémből készült hidrogéntároló cellákat. A fejlesztésen és gyártáson túl a laboratórium nagyon szívesen foglalkozik fiatal és szakképzett szakemberek alkalmazásával, ezzel is segítve a fejlesztések színvonalának és a térség foglalkoztatottságának emelését. Az intézetben párhuzamosan több projekt is fut, ezek közül néhány: − Az egyik projekt egy új típusú kismotorkerékpár kifejlesztése, amely hidrogént használ fel üzemanyag gyanánt. − Az üzemanyag mellett hidrogénnel működő fűtési rendszer elkészítése is folyik az intézetben. − A BioH2Power névre keresztelt projekt, amely nem a hidrogént használja fel, hanem a hulladékból kivonható gázokat hasznosítják üzemanyagként.

225

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE A szervezet jövőbeli törekvése, hogy más vállalatokkal együttműködve nemzetközi hálózatot építsen ki, melynek eredményeként partnereivel információkat és erőforrásokat oszthat meg, illetve cserélhet. A Hidrogén Rendszerek Laboratóriuma nagyszerű példa arra, hogy a kutatás‐fejlesztés hogyan nyújthat segítséget a városoknak a klímaváltozáshoz történő adaptációban. Elérhetőség: I‐ 10144. Torino, Via Livorno 60. Telefon: 011‐ 225‐ 72‐ 22 Internet: www.hysylab.com E‐ mail: [email protected], [email protected]

12.3.4.A lakosság környezeti felelősségvállalásának növelése a zöld növekedésért A lakosság környezeti felelősségvállalásának növekedésével a zöld termékek fogyasztása felélénkülhet. A jogi szabályozás, címkézés és környezetbarát jelölések ösztönző eszközei a fenntartható termékek gyártásának és megvásárlásának. Ezek a termékek kedvezően hatnak mind a gazdaságra, mind az ökoszisztémára. A társadalmi hasznuk az új munkahelyek létrehozása mellett az, hogy közmunkát is szolgáltathatnak például épület‐felújításoknál. Ez különösen a hátrányos helyzetű térségekben elősegítendő tevékenység. Az anyagok újrahasznosítása szintén nem igényel magasan képzett munkaerőt. Egyszóval többféle munkalehetőség is elérhető a hátrányos helyzetű csoportok számára a zöld szektoron belül. Különösen lényeges elérni, hogy a zöld gazdaság létrehozásában és fejlesztésében a különböző kormányzati intézmények érdekeltté tegyék a népességet és a gazdasági szereplőket egyaránt. − Ennek elérésére az egyik lehetséges mód az információk terjesztése és promóciós tevékenységek. A különböző kampányok és rendezvények hasznossá válhatnak az új gazdasági irány megismertetésében. (Sőt, a bemutató rendezvényeket oly módon is meg lehet szervezni, hogy miként a fogyasztók zöld termékeket vásárolnak, ezzel bónusz pontokat kaphatnak, amelyeket egy újabb zöld termék vásárlásánál felhasználhatnak.) − A zöld növekedést szem előtt tartó gazdasági szereplőknek helyi támogatási‐ és adópolitikával lehet kedvezni, amik még inkább ösztönzőleg hatnak számukra. 12.3.5.Felelős gazdasági fejlődés A felelős gazdálkodás több elemet ötvöz; különböző tevékenységeket foglal magába, amelyek hozzájárulnak a fenntarthatóság eléréséhez. A fair trade mozgalom 1988‐ban indult, egyfajta méltányos kereskedelem létrehozásának céljával. „A fair trade egy kereskedelmi partnerség, amely párbeszéden, átláthatóságon és figyelembevételen alapul, és amely megkíséreli jobban érvényesíteni a méltányosságot a nemzetközi kereskedelemben. A fenntartható fejlődésre törekszik a marginalizált – legfőképpen déli – termelők és munkások számára azzal, hogy kedvezőbb kereskedelmi feltételeket és a jogaik teljes körű biztosítását nyújtja. A fair trade szervezetek aktívan részt vesznek a termelők támogatásában, a felelősség növelésében és kampányolnak, hogy a konvencionális nemzetközi kereskedelem gyakorlata és szabályai megváltozzanak.” (European Fair Trade Association 2001. p.1.) A felelős gazdálkodást úgy is értelmezhetjük, hogy az áruházak a készletüket hazai forrásból szerzik be. Ebben az esetben az áruházak támogatják a hazai termelőket és vállalatokat, és még energiát is spórolhatnak. 12.4.

VÁROSOK A HELYI GAZDASÁGFEJLESZTÉSÉRT

A zöld gazdaság egyik fontos pillére a helyi gazdaság, melynek fejlesztése a klímaváltozás mérséklésének is kiváló eszköze lehet. A helyi gazdaság fejlesztése – elsősorban a lakosság számára létfontosságú élelmiszerek, továbbá részben az energia és az iparcikkek helyben (városban és környékén) történő előállítása – jelentősen csökkenti a szállítási igényt, és ezáltal az üvegházhatású gázok kibocsátást. A helyi gazdaságfejlesztésnek a jövőben várhatóan olyan új irányba kell majd

226

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

elmozdulnia, amelyben a települések önellátási lehetőségeinek növelése és a nagy ellátórendszerektől való függés csökkentése jelenik meg fő célként. A város mint piac A városoknak alapvető szerepük van a helyi gazdaság megszervezésében, hiszen hagyományosan a városkörnyéki termelők piacai a városok voltak mindenütt Európában. Ezt a szerepet az európai városoknak ismét magukévá kell tenni. A városnak és vidéki szomszédságának kölcsönös szolgáltatásokat kell nyújtaniuk egymásnak az élet minden területén, például munkahelyek és munkaerő biztosításában, a kultúra és rekreáció területén, egymás kölcsönös ellátásával ipari termékekkel, illetve élelmiszerekkel, köz‐ és egyéb szolgáltatásokkal, és a távolabbi térségekkel folytatott kereskedelemben is kiegészíti egymást a város és környéke. A városnak tehát elő kell segítenie, kezdeményeznie kell a helyi termékek és helyi szolgáltatások használatát. Egy jól működő város, szoros együttműködésben környezete többi településével, alkalmassá válhat a régió külső és belső anyag‐, energiaforgalmának optimálisabb megvalósítására is. Habár a városok a távolsági, globális kereskedelem központjai is, törekedhetnek arra is, hogy csökkentsék a távoli utazások, szállítás szükségességét, inkább helyi forrásokból elégítsék ki az igényeket. Pilis, „KlímaBarát Üzlet” Mozgalom Pilis Magyarország középső részén, Budapest vonzáskörzetében található. Lakossága 11 500 fő. Pilis

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

A Pilisen működő, 2007‐ben megalakult KlímaBarát Kör nevű szervezet kidolgozott egy pontrendszert, amely alapján a város üzletei ennek adaptálásával klímabarátabbá válhatnak. A rendszer 21 pontból áll, amelyből legalább 10 pontot be kell tartani a „KlímaBarát Üzlet” cím elnyeréséhez. A pontok a következők:

Műanyag csomagolóanyagot fokozatosan lecserélni papírra és lebomló műanyagra. (Mindenkinél kötelező pont.) Visszagyűjteni a használt csomagolóanyagot. Kirakatában hazai terméket reklámozni esztétikusan, változatosan. Hagyományos, magyar termékek előállítása, vagy magyar alapanyagokból készült termékek forgalmazása. Minél több biotermék árusítása. Zöldséget, gyümölcsöt előre nem csomagolni. Szelektíven gyűjteni az üzletben keletkezett hulladékot. Használt elemet és nyomtató patront gyűjteni. Visszagyűjteni a használt étolajat, majd azt leadni a szennyvíztisztítónak vagy étolaj begyűjtésével foglalkozó vállalatnak. Az üzlet előtt szemétgyűjtőt biztosítani. Visszavenni a háztartási, műszaki gépeket. Az üzlet előtt növényeket gondozni. Az üzlet előtt kerékpártárolót vagy korlátot biztosítani a vevőknek. Szemétgyűjtésre alkalmas papírzsákot árusítani. Természetes anyagra lebomló takarítószereket használni. A dolgozók nem dohányoznak. A dolgozók többsége kerékpárral jár munkába. Berendezéseit folyamatosan lecseréli energiatakarékosra, vagy alternatív energia felhasználására alkalmasra. Az üzlet bekapcsolódik a városi rendezvényekbe. Helyi, vásárlási akciót rendez, melyben bemutatja, hogy miért más az üzlet. „Hűség kártyát” és kedvezményt biztosít a visszatérő vásárlóknak.

A KlímaBarát Kör 2009 júliusában ismertette elképzeléseit egy összejövetelen, amelyen részt vettek a városi üzletek, vállalkozások tulajdonosai, vezetői és a város polgármestere is, aki támogatásáról biztosította mind a kör tagjait, mind a jelenlévő üzletek vezetőit. Kezdetben 10 üzlet csatlakozott, de egy éven belül már további 14

227

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE üzlet jelentkezett. A KlímaBarát kör célja, hogy néhány éven belül minden pilisi üzlet klímabarát üzlet legyen. A kör rendszeresen tart gyűléseket, közérdekű információkat pedig Pilis város weboldalán szolgáltat az érdeklődőknek. Elérhetőség: Pintér Sándor, e‐mail: [email protected] Hadas Jánosné, e‐mail: [email protected]

Városok és környékük az önellátás útján Elvárható a helyi gazdasági fejlődésnek egy másik iránya is: az egyes települések és kistérségek önellátásának növelése és függőségének csökkentése egyre inkább mint fő célkitűzés jelenik meg. Jelenleg az életünkhöz nélkülözhetetlen víz, élelem és energia nagy része nem helyben kerül előállításra, hanem úgynevezett nagy ellátórendszereken keresztül érkezik hozzánk. A nagy ellátórendszerek környezeti terhelése jelentős, amelynek egyik jó példája az élelmiszerellátás mai módja: mire az adott mezőgazdasági termék élelmiszerként eljut a fogyasztóhoz, annyi feldolgozón és kereskedőn megy keresztül, hogy a feldolgozás, valamint a szállítás során felhasznált energia sokszorosa lesz annak, mint amit az adott élelmiszeripari termék képvisel. Az élelmiszerbiztonság szempontjából a városkörnyéki mezőgazdasági termelés sokkal megbízhatóbb, mint a távoli térségekből érkező áruk esetén. Ezek a nagy ellátórendszerek – részben az éghajlatváltozás, részben az energiaválság miatt – egyre sérülékenyebbé válnak, ami a jövőben könnyen ellátási zavarok kialakulásához vezethet. A településeknek tehát olyan helyi gazdaság, illetve infrastruktúra megteremtésére kellene törekedniük, amely a nagy ellátórendszerek működési zavara esetén is el tudja látni a lakosságot, legalább az alapvető szükségletek terén (ivóvíz, élelmiszer, energia). Természetesen nagyobb városok esetében kevésbé állnak rendelkezésre az önellátás feltételei, éppen ezért ilyen téren (is) érdemes erősíteni az együttműködést a környező kevésbé városias településekkel. Az önellátás jelentőségének felértékelődésével a jövőben várhatóan erősödni fognak a nagyvárosok és az őket körülvevő falusias térségek közötti gazdasági kapcsolatok. A helyi településirányítás részéről tehát olyan intézkedések meghozatalára van szükség, amelyek segítik a helyi gazdaság erősítését, s ezzel együtt bővítik a helyi önellátás lehetőségeit. A települési önellátás megteremtésére több út is kínálkozik, ezen utak egyszerre is járhatók. − Az egyik út, ha a városvezetés segíti a helyi vagy környékbeli termelők és a helyi fogyasztók közötti közvetlen értékesítés lehetőségét. Erre különösen az élelmiszerellátás terén mutatkoznak példák (pl. segítjük, hogy a fogyasztó és a termelő személyesen felkereshesse egymást, vagy megkönnyítjük, hogy a helyi piac elsősorban az ilyen találkozásokat szolgálja). A helyi termelők pozíciójának, a helyi termelés erősítésének egyik hatékony eszköze lehet, ha a településeken rendszeresen működik piac. Az európai városok mint a kereskedelem tradicionális központjai e törekvések tökéletes helyszínei. − A városhatáron belül is van lehetőség a mezőgazdasági művelésre o Egy újabb út, illetve lehetőség, ha az önkormányzat maga is gazdálkodóvá, vállalkozóvá válik. Az élelmiszer‐önellátásnál maradva: az önkormányzat rendelkezhet saját földterületekkel, amelyeken gazdálkodhat, vagy bérbe adhatja más gazdálkodóknak. Amennyiben nem rendelkezik saját földterülettel, úgy vásárolhat, illetve bérelhet. A saját maga, vagy mások által megtermelt mezőgazdasági termékek feldolgozására pedig létrehozhat különböző feldolgozó üzemeket (pl. vágóhíd, malom, sajtüzem stb.). A közmunkaprogramok is ésszerűen használhatók ilyen tevékenység ellátására. o Szintén egy jó kezdeményezés, amikor a lakosság kezd gazdálkodni, nem árutermelés, hanem a saját maga ellátása céljából. Világszerte, így Európában is egyre több városlakó kezd gazdálkodni egyszerűen azért, mert nem találnak megbízható élelmiszerforrást és hasznos időeltöltésként élik meg a kertészkedést, vagy mert esetleg kevés pénz jut élelmiszerre. (Ez utóbbi ok elsősorban a harmadik világ városaira jellemző). Ez kertvárosi, illetve falusias környezetben könnyebben járható út, de a nagyvárosi környezetben is találkozhatunk példákkal. 228

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

−

Az elhanyagolt városi területek és a barnamezők művelésbe vonása növelheti a biológiailag aktív felszínek arányát is és javíthatja egészségi állapotukat, mely szintén kedvez a klímának.

A helyi gazdálkodás nem csak az élelmiszer‐önellátás esetében járható, hanem más alapvető szükségletekkel kapcsolatban is, mint például az energia. A helyi alternatív energiaforrások alkalmazásának előnye, hogy lehetőséget teremt az energiaellátás függetlenségének kialakítására, így a nagy ellátórendszerek sérülése esetén (amely extrém időjárási jelenségek gyakori következménye) a település energiaellátása nagyobb eséllyel biztosítható. Egy további előnye a helyi energiaellátás kialakításának, hogy újabb munkalehetőségeket teremthet a helyi lakosok számára. Helyi és regionális gazdaságfejlesztés a Borostyán Út mentén A Borostyán Út kezdeményezés nem a gazdasági bővítés szokványos esete. A vidéki és ökoturizmuson keresztül összekapcsolódhat a környezetvédelemmel és a helyi gazdasággal is. A történelem során már egyszer létező Borostyán Út nyomán kialakult újbóli együttműködés képessé teszi az embereket és a közösségeket arra, hogy fenntartható gazdaságot és társadalmi fejlődést teremtsenek, miközben megvédik, megőrzik és helyreállítják a hagyományos kultúrát, a természeti értékeket és tájképet. A Borostyán Út ösztönzi a határokon átnyúló kooperációt Közép‐Európa három nemzete, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország között. Az együttműködés egyik fő célja, hogy az előbb említett három országban élők kulturális örökségükkel és környezetükkel környezettudatosan gazdálkodjanak. A Borostyán Út hét UNESCO világörökséget foglal magába. Ezek nagyban hozzájárulnak a helyi turizmus, és ezzel a helyi szálláshelyek vagy egyéb idegenforgalmi területek, például a kézművesség fellendítéséhez. A program keretében működik egy utazásokat szervező klub is, amely főként gyalogos és kerékpáros túrákat szervez. A program során az egyes projektek nemcsak a helyi gazdaságfejlesztést szolgálják, hanem a környezet védelmét és jövőbeni fenntartását is. A Borostyán Út programcsomag kitűnő példa a társadalom, a gazdaság, és a környezet tényezőinek figyelembe vételével történő fejlesztésre. Helyi erőforrásokon alapuló klímatudatos stratégia, mely hazánkat is érinti. Elérhetőség: 1056 Budapest, Szerb utca 17‐19. Telefon: +36‐1‐411‐3500 Internet: www.ambertrail.info E‐ mail: [email protected]

229

GAZDASÁGI HATÁSOK ÉS A VÁROSI GAZDASÁG FEJLESZTÉSE

ÖSSZEFOGLALÓ AJÁNLÁSOK − − −

−

−

230

A város gazdaságpolitikája a legfontosabb eszközök egyike lehet a városi klímapolitikában, amennyiben képes a zöld gazdaság és zöld gazdaságfejlesztés céljait és elveit követni. A zöld gazdaság segítségével új ágazatok telepedhetnek meg a városban; a felújítások a helyi gazdaságot élénkítik és munkahelyeket teremtenek. A hátrányos helyzetű térségek és városok számára is új fejlődési lehetőségek nyílhatnak meg ilyen módon. Az innováció és szaktudás egyre értékesebbé válásával az új környezeti kihívásokra adott innovatív válaszintézkedések (technológiai vagy módszertani, szakpolitikai téren egyaránt) maguk is értékes exportcikkek lehetnek. Ezen felül a változó klíma és a változó gazdasági‐ társadalmi környezet is lehetőséget ad egy tudatosabb, igazságosabb és fenntarthatóbb gazdasági modell kialakítására. A városok nagyon sokat tehetnek, méghozzá a legközvetlenebb módon a klímaváltozás megelőzéséért azzal, hogy helyi termékek piacaként funkcionálnak és erősítik a gazdaság önálló jellegét, ami magában foglalja résztvevőként a várost és vidéki környezetét is, és segíti a helyi igények helyi forrásokból való kielégítését. A lakosok klímatudatos fogyasztói szokásainak, életmódjának támogatása, a zöld gazdasági beruházások népszerűsítése, a helyi termékek és szolgáltatások, valamint a fair trade az első lépések ahhoz, hogy túlléphessünk azon az életmódon és szemléleten, ami nemcsak környezeti, de gazdasági válsághoz is vezetett.

A JAVASOLT KLÍMAVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK TÁRSADALMI HATÁSAI

13. A JAVASOLT KLÍMAVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK TÁRSADALMI HATÁSAI A korábbi fejezetekben javasolt klímavédelmi intézkedések többsége társadalmi hatásait tekintve semlegesnek tekinthető, mert alapvetően közösségi beruházásokon nyugszik, egyéni hozzájárulást nem igényel, a beruházás hasznaihoz pedig az egyes társadalmi csoportok egyenlő mértékben, használatuk arányában jutnak hozzá (pl. energiahatékony közvilágítás, elválasztott rendszerű vízelvezetés, mobilgátak alkalmazása, metángáz hasznosítása). Azon beavatkozások társadalmi hatásait érdemes kiemelten vizsgálni, amelyek egy‐egy társadalmi csoportot – alapvetően az alacsonyabb fizetőképességű társadalmi rétegeket, fogyatékkal élőket, időseket, családosakat – különösen érzékenyen érintenek. 13.1.

VÁROSI KÖZLEKEDÉS

A közösségi közlekedés használatának előnyben részesítése nem kizárólag a klímavédelem és a fenntartható mobilitás szempontjából fontos intézkedés, hanem társadalmi szempontból is jelentős hatásokkal bíró beavatkozás, amennyiben a személygépkocsival nem, vagy korlátozott használattal rendelkező városlakók számára is lehetővé teszi a hatékony városi közlekedést. A hatékony közösségi közlekedés a gyakorlatban keresletorientált, akadálymentes közlekedést jelent, amely a lehető legkevesebb átszállással működik. A közösségi közlekedés kiterjesztése jelenleg immobil vagy korlátozottan mobil társadalmi rétegeket képes integrálni nem csak a közlekedés rendszerébe, hanem ezáltal a társadalmi életbe is (pl. fogyatékkal élők, gyerekesek, korlátozottan mozgásképes idősek). Egy németországi felmérés szerint (Mobilität in Deutchland, 2008) 2002–2008 között a fiatalok – 18‐24 évesek – körében az egyéni autóhasználat jelentősen csökkent, míg a közösségi közlekedés használata nőtt. 65 felett a tendenciák éppen ellenkezőek: némileg emelkedett az egyéni autóhasználat és csökkent a közösségi közlekedés használata. Mindez azt mutatja, hogy az idősebb korosztály és a tömegközlekedés kapcsolata nem magától értetődő. Amennyiben a tömegközlekedés feltételei nem megfelelőek az idősek számára, akkor a közösségi közlekedési rendszerek biztosítása önmagában nem eredményez pozitív társadalmi hatást ezen korosztály tekintetében.

A közösségi közlekedési rendszer bővítése azonban társadalmi hatásait tekintve szorosan összekapcsolódik a megfizethetőségi kérdésekkel. Önmagában egy széles körű, jó elérhetőséget biztosító közlekedési hálózat csak akkor bír ösztönző, pozitív társadalmi hatásokkal, és teszi lehetővé egyre újabb társadalmi rétegek mobilizálását, ha a szolgáltatásért járó díj megfizethető. A fejlesztésekből generálódó beruházási költségeket pedig nem hárítják át a fogyasztókra. Amennyiben a szolgáltatás minőségének javítása nehezen megfizethető jegy‐ és bérletárakat eredményez, akkor a társadalmi hatások akár negatívak is lehetnek: az alacsony fizetőképességű társadalmi rétegek még azt a szolgáltatási szintet sem tudják igénybe venni, amit korábban megtehettek. Márpedig a megfizethető közlekedés a hátrányos helyzetű csoportok szempontjából is kulcskérdés, illetve a városi szegregáció oldásának is egyik fontos feltétele, különösen a városszerkezetileg előnytelen

231

A JAVASOLT KLÍMAVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK TÁRSADALMI HATÁSAI

elhelyezkedésű, nagy városszéli leromlott lakótelepek esetében. Az itt élők munkaerőpiaci esélyeinek növelésének például elsődleges feltétele a hatékony és megfizethető városi közlekedés. A pozitív társadalmi hatások erősítése érdekében kialakítható olyan tarifarendszer, amely preferál bizonyos társadalmi csoportokat (diákok, nyugdíjasok, családosok, fogyatékkal élők). A preferencia lehet egy‐egy csoportra vagy korosztályra fókuszált (főleg, ha a kapcsolódó árkiegészítés és veszteségfinanszírozás megoldott), de lehet időkorlátos vagy időalapú is. Azaz, megadott csoportok számára meghatározott időszaki feltételek érvényesek, pl. csúcsidőn kívüli utazások során adható kedvezmények, csoportos kedvezmények, egy jogosultsággal meghatározott időszakban több fő utazásának biztosítása stb. Ilyen tarifarendszerek számos városban közlekedési szövetségi vagy tarifaközösségi rendszerben működnek. A városok belső részeibe irányuló, környezeti szempontból és forgalmi oldalról is problémákat okozó egyéni közlekedés optimalizálásának érdekében javasolható különböző behajtási díjak, úthasználati díjak, forgalomkorlátozások bevezetése. Ez a lépés az adott modelltől függően érintheti a kívülről érkezőket, illetve bizonyos mértékig a meghatározott, díjfizető zónán belül élőket is. Amennyiben a zónán belül élők csak a zónahatár átlépésekor fizetnek (a kívülről érkezőkkel megegyezően), akkor a zónán belül szabadon mozoghatnak. Ha a belső mozgások is díjkötelesek (ld. London), akkor a belül lakók számára kedvezmények biztosíthatók megfelelő várospolitikai akarat esetén. A döntéshozóknak a behajtási díjak megállapításakor figyelembe kell venniük, hogy minden ilyen típusú korlátozás automatikusan az alacsonyabb fizetőképességű autóhasználók számára diszkriminatív: a magasabb behajtási díjakat kevésbé tudják megfizetni a szegényebb csoportok. A behajtási díjak egyik speciális formája, amikor a tarifa függ az adott jármű környezeti paramétereitől, s annál alacsonyabb a díj, minél kevésbé terheli a jármű a környezetet. Az alacsony kibocsátású személyautó azonban többnyire fiatalabb évjáratú, korszerűbb és drágább. A környezetvédelmi szempontú behajtási díj tehát fokozottan terheli az alacsonyabb fizetőképességű, jelentősen idős autókkal rendelkező társadalmi csoportokat. Ez a tény azonban megítélésünk szerint nem igényli kiegyenlítő mechanizmusok bevezetését, figyelembe véve, hogy a cél a behajtás lehető legalacsonyabb szintre való leszorítása, és a legszennyezőbb járművek behajtásának további mérséklése. Amennyiben megfelelő a közösségi közlekedés színvonala, illetve optimalizált egyéni közlekedési módok (car‐sharing, car‐pooling), valamint közösségi kerékpáros rendszerek állnak rendelkezésre, úgy az egyéni közlekedésen alapuló behajtásnak megteremtődik a megfelelő és fenntartható alternatívája. A parkolási díjak és parkolási rendszerek bevezetése és a behajtási díj között sok esetben vonnak párhuzamot az autós célforgalom korlátozása szempontjából. Előbbi esetben a helyben lakók preferenciát élveznek, ingyenes vagy alacsony tarifájú parkolás illeti őket (egyes városokban ingyenes vagy kedvezményes behajtás). Ezeknek a korlátozásoknak tehát elvileg nem kellene negatívan hatniuk a helyben lakókra, sőt, kifejezetten pozitív hatást kellene eredményezniük, hiszen a lakóhelyük élhetősége javul a korlátozások eredményeképpen. Minden ilyen forgalomcsökkentő szisztéma kialakítása azonban körültekintő tervezést igényel a helyben lakók szemszögéből is. Ha a rendszerek túlzottan restriktívek, kevés a kizárólagos használatú parkolóhely, magas a behajtási díj, akkor a belvárosok mint lakóterületek elértéktelenedhetnek, és a városrészek szlömösödésnek indulhatnak. 13.2.

TELEPÜLÉSI ENERGIAGAZDÁLKODÁS

A települési energiagazdálkodás témakörében találhatók a legjelentősebb energiahatékonysági intézkedések, amelyek lakossági forrásokat mozgósítanak. A lakóházak energiafelhasználása nagyságrendileg a teljes energiafelhasználás 30‐40%‐át teszi ki, ezért a lakóépületek energetikai korszerűsítése nagyon jelentős tartalékokat mozgósíthat a klímapolitika érdekében. Az épületek energiahatékony felújítása ugyanakkor csökkenti a működtetés költségeit, így a rezsiköltségek jelenlegi magas aránya a jövedelemhez képest a szegénységgel veszélyeztetett társadalmi rétegeknél (30‐50%‐kal) csökkenhet, csökkentve ezáltal a hátralékok nagyságát. Közép‐Kelet‐Európa egyes országaiban megfigyelhető az a jelenség, hogy a magas rezsiköltségekből fakadó felhalmozódó hátralékok miatt családok tízezrei kényszerülnek ingatlanjaik eladására és a várostól távol olcsóbb ingatlan megvásárlására. Ezzel azonban óhatatlanul távolabb kerülnek a munkahelyektől és a jó 232

A JAVASOLT KLÍMAVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK TÁRSADALMI HATÁSAI

minőségű közszolgáltatásoktól (szegénységi szuburbanizáció). A lakóépületek megfizethetővé tételével ezen negatív hatásokat lehetne csökkenteni. Az épületek korszerűsítése ugyanakkor jelentős beruházást igényel, melynek megtérülése – sok paramétertől függően – több tíz év is lehet. Egy ilyen beruházás költségeit nem minden társadalmi réteg képes vállalni, legfeljebb megfelelő támogatási rendszer mellett. Társadalmi szempontból leginkább az olyan konstrukciók kialakítása támogatható, amelyek az energiahatékony felújításból eredő megtakarítások révén finanszírozzák a beruházást. Az időben két síkon zajló folyamat összehangolására a hitelkonstrukciók képesek, azonban nem mindegy, hogy a lakóközösségek mennyire kiszolgáltatottak a hitelintézeteknek, milyen feltételekkel jutnak hitelekhez, különösen, ha rosszabb fizetőképességű, szlömterületen elhelyezkedő lakóházakról van szó. A helyi önkormányzatoknak szerepük lehet olyan koordinációs mechanizmusok kialakításában, amelyek segítenek a hátrányos helyzetű, információhiánnyal küzdő lakóközösségek és a bankok érdekeinek összehangolásában. Antwerpen, célzott energiahatékonysági támogatási rendszer

Antwerpen

Antwerpen 460 000 lakosú kikötőváros Belgium északi részén, Antwerpen tartomány székhelye. A Kyotoi egyezménnyel összhangban Antwerpen városa vállalta, hogy 2012‐ig 7,5%‐os csökkentést valósít meg a város energiafelhasználásában. Ezért 2005‐ben az energiahatékonysági beruházások elősegítése érdekében a Városi Tanács elfogadott egy támogatási rendszert, amely kifejezetten az alacsony lakásértékkel rendelkező tulajdonosokra fókuszál, érdekeltté teszi őket ezekben a beruházásokban.

A támogatott beruházási tevékenységek az alábbiak: − Extra szigetelés a meglévő ablakokra (20 euró/m²; max. U= 1,3 W/m²K értékben) − Tetőszigetelés (5 euró/m², minimálisan R= 3m²K/w értékben) A célközönség elérése érdekében az alábbi információs eszközöket alkalmazta az önkormányzat: − Speciális környezetvédelmi, energiahatékonysági témájú kiadványok terjesztése (évente 3 alkalommal) − Helyi újság “De(n) Antwerpenaar” (havonta kétszer) − Információs oldal az önkormányzat weboldalán − Információs csomagok kézbesítése városszerte − Információs pontok a városban található hulladékszigeteknél − „Energiahét” szervezése (információk, kiállítás, akciók) − Zöldszám létrehozása a lakosság számára − Sajtókonferencia szervezése Az információkat a fent említett eszközökön felül információs centrumok is biztosítják. A centrumok a pályázati adatlapok kitöltésében is segítséget nyújtanak. A támogatásra rendelkezésre álló összeg – melyet a város és egy nonprofit szervezete, a vzw Recyclant biztosított – minden évben emelkedett – 2005‐től 2009‐ig 90 000 euróról 260 000 euróra. A projekt során a két év között a szigetelt tetők összfelülete 929 m2‐ről 5 763 m2‐re, az extra szigeteléssel ellátott ablakfelület nagysága pedig 1 396 m2‐rő 5 169 m2‐re nőtt. A támogatások összértéke 2005‐ben 30 316 euró, 2006‐ban 75 591 euró, 2007‐ben pedig 119 205 euró volt. A város által biztosított támogatás kiegészítésként funkcionált az állami adóvisszatérítési rendszer és az energiaszolgáltatók kedvezményei mellett, így megadta azt a szükséges kis ösztönzést, amely mellett az energiahatékonysági beruházásokra vetített megtérülési idő jelentősen lecsökkent. Elérhetőség: Vzw Recyclant Telefon: 03‐222 37 00 E‐mail: [email protected]

233

A JAVASOLT KLÍMAVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK TÁRSADALMI HATÁSAI

A lakóépületek egyre nagyobb százaléka kerül felújításra Európában. Ez a tény egyszerre eredményezheti a szegregáció feloldását és erősödését. A felújításnak ugyanis közvetlen hatása van az ingatlanpiaci értékre: egy felújított, alacsonyabb fenntartási költséggel rendelkező lakóépület felértékelődik a piacon, és felértékelheti közvetlen környezetét is. Több lakóépület felújítása pedig oldhatja az adott leromlott városrész szlöm jellegét, megállíthatja az egyre rosszabb státuszú családok beköltözésének spirálját. Ugyanakkor a felújítások ilyen lendületében azok az épületek, amelyekben nem kerül sor az energiahatékonysági beavatkozásra, jelentősen leértékelődnek. Az anyagi javakkal (vagy szervezeti kapacitással) nem megfelelően rendelkező lakóközösségek tehát további veszteséget könyvelhetnek el. Különösen nagy a veszélye ennek a jelenségnek olyan országokban, ahol a többlakásos épületek magánkézben vannak és társasházként üzemelnek. Azaz akár a kisebbségben lévő alacsony fizetőképességű tulajdonosok is lehetetlenné tehetik a felújítást, és felgyorsíthatják a szegregációs spirált. Kialakítható lenne egy olyan helyi támogatási rendszer, amely nem a lakóközösségek egészének juttat támogatást, hanem csak a rászoruló háztartások önrészéhez járul hozzá. Ez a megoldás azonban magas adminisztrációs költséggel járhat, és az Európai Unió több országában kevésbé alkalmazható, mert a szürkegazdaság és az eltitkolt jövedelmek miatt a háztartások valós jövedelme pontosan nem megállapítható. Ugyanakkor mégis Magyarországon, Budapesten találunk jó példát a rászoruló háztartások kiegészítő támogatásának bevezetésére. A Fővárosi Városrehabilitációs Keret társasházi támogatása plusz segítséget ad azon családok részére, melyek bizonyos típusú rendszeres szociális támogatásban részesülnek. Így a háztartásnak csak azt kell igazolnia, hogy az adott szociális támogatásban részesül, ami az adminisztrációs költségeket jelentősen csökkenti. A megújuló energiaforrások egy részének (pl. napkollektorok, geotermikus energia) használata a lakóépületek esetében hasonló eredményekhez vezet, mint a lakóépület‐felújítás: hosszabb távon alacsonyabb energiaköltségeket eredményez, de rövid távon befektetéseket kíván, ezért a megújuló energiaforrások alkalmazásának társadalmi (kiszorító) hatásai erősen függnek attól, hogy milyen támogatási rendszer társul az alkalmazásukhoz. A megújuló energiaforrások tömeges elterjedése a fentieken felül újabb megfizethetőségi kérdéseket is felvet, amennyiben a drágán előállított energia (pl. szélenergia) kötelező átvétele az átlagos energiaárakat emeli, és ez az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegekre kedvezőtlenül hat. A környezetkímélő fűtési módok, például távfűtés alkalmazása szélesebb körben szintén a megfizethetőségi problémába ütközik, amennyiben ezen fűtési mód Európa több országában az egyik legdrágább a lehetséges városi fűtési rendszerek közül. A távfűtés elterjedésének sok országban nem technikai, hanem megfizethetőségi akadályai vannak, napjainkban nem a távfűtési rendszerek bővülése, hanem a leválás jellemző Közép‐Kelet‐Európa városaiban. 13.3.

ENERGETIKAI TANÚSÍTVÁNYOK

Az új építések kapcsán érvényesítendő energetikai elvárások egyre inkább szigorodnak mind uniós, mind tagállami szinten. (2006 óta minden tagállamban alkalmazni kell az energiatanúsítványok rendszerét a 2002/91/EC direktíva értelmében.) A magasabb műszaki elvárásoknak is megfelelő lakóépületeket azonban csak magasabb költségszinten lehet létrehozni, amely automatikusan kiszorítási hatást eredményez a szegényebb társadalmi rétegek szempontjából: az alacsonyabb vásárlóerővel rendelkező népesség egyre jobban eltávolodhat az újlakás piactól. A használt lakások eladásánál és bérbeadásánál is alkalmazandó energiatanúsítványok rendszere pedig várhatóan beépül az ingatlanpiacba, azaz árképző tényezővé válnak az épület energetikai paraméterei – ez természetesen az alapvető energetikai paraméterekre eddig is igaz volt. A részletes felmérés révén azonban olyan jellemzők is az árképzés részét jelentik majd, amelyek eddig többé‐kevésbé rejtve voltak, s amelyek korrigálása beruházásokat igényel. A kevésbé tehetős népesség által lakott, rosszabb energetikai jellemzőkkel rendelkező épületek esetében egy újabb piaci értékelési szempont tovább gyengítheti a lakásállomány egy részének pozícióit, és ez óhatatlanul a szegregációs folyamatok erősödéséhez vezethet.

234

A JAVASOLT KLÍMAVÉDELMI INTÉZKEDÉSEK TÁRSADALMI HATÁSAI

13.4.

VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS KOMMUNÁLIS INFRASTRUKTÚRA

A kommunális infrastruktúra területén megfogalmazott, esetlegesen társadalmi hatásokkal is bíró javaslatok a szelektív hulladékgyűjtés és feldolgozás szélesítését, valamint a csatornahálózat és szennyvíztisztítás további bővítését célozták. Az első témakör – szelektív hulladékgyűjtés – megítélésünk szerint alapvetően pozitív társadalmi hatásokkal jár több szempontból is. Egyrészről az újrahasznosítható hulladék kiválogatásával csökken a kommunális hulladék mennyisége, amely csökkentheti a szemétszállítási díjakat. Másrészről a szelektív hulladékgyűjtés és ‐feldolgozás alapvetően alacsonyan kvalifikált munkaerőt kíván, s ez segítséget jelenthet az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő, mélyszegénységben élő emberek számára. Összességében is elmondható, hogy a „zöld gazdaság” az alacsony státuszú, alacsonyan képzett társadalmi csoportok számára valós foglalkoztatási megoldásokat kínálhat, szemben a napjainkban oly sokat hangoztatott, kitörési pontként definiált informatikai vagy magas képzettséget igénylő szolgáltatási ágazatokkal. A szelektív hulladékgyűjtés társadalmi hatásai ugyanakkor túlmutatnak annak gazdasági szempontjain. A szelektív gyűjtés folyamata az egyik leghatékonyabb nevelési eszköz a környezettudatosabb magatartás irányába mind a gyermekek, mind a felnőttek körében. A szelektív hulladékgyűjtés látványos folyamata segítségével megnő az érzékenység a környezeti kérdések egyéb aspektusai iránt is. A csatornahálózat és tisztítási kapacitás bővítése (valamint a keletkező szennyvíziszap hasznosítása) környezetvédelemi szempontból egyértelműen támogatandó lépés, azonban a beruházások költsége – az esetleges támogatásokkal csökkentve – beépül a szennyvízdíjba, és annak nagyon jelentős emelkedését eredményezheti. A megemelkedett szennyvízdíj pedig a hátralékok felhalmozódásához vezethet, vagy pedig a hálózatra való rákötés megtagadásához, és ezáltal a fix költségek viselői számának további csökkenéséhez. Általában érinti a társadalom minden szereplőjét és minden területét a környezetbiztonság. Az alkalmazkodási megoldások bármely területén törekedni kell a biztonság fenntartására és fokozására, hiszen egy új és folyamatosan változó környezeti feltételrendszerre kell felkészülni. Ennek költségeit csak részben tudja az állam vagy önkormányzat átvállalni, ezért szükségessé válik a vagyonbiztosítások minél szélesebb körű elterjedése. Éppen ebből a szempontból fognak a vagyoni különbségek élesen megjelenni és némileg még fokozódni is, hiszen a leginkább rászorulóknak lesz kevesebb lehetősége a károk megelőzésére.

235

FÜGGELÉK

FÜGGELÉK: VÁROSI KLÍMAVÉDELEMMEL ÉS KLÍMAADAPTÁCIÓVAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓBÁZIS I. NEMZETKÖZI SZABÁLYOZÁSOK, AJÁNLÁSOK, ÚTMUTATÓK JEGYZÉKE A környezeti problémák és a megoldásukra való törekvés már 1973‐ban megjelent az Európai Közösségben, mindössze egy évvel az első ENSZ Környezetvédelmi Konferencia után, amelyet Stockholmban tartottak. A környezeti kérdések azóta egyre határozottabb formát kaptak a politikaalkotásban. A környezet védelme a közös horizontális politikák között is szerepet kapott az Egységes Európai Okmány jóváhagyásával 1986‐ban. Az akcióprogramok és stratégiák mellett több mint 300 kapcsolódó jogszabályt dolgoztak ki ezen a területen az Európai Unióban. A környezeti politika fő célkitűzésévé a megelőzés vált az EU Harmadik Környezetvédelmi Akcióprogramja alapján. A klímaváltozás szempontjai – a kibocsátás mérséklése és az alkalmazkodás – a ’90‐es évek óta prioritást élvez. A Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogram konkrétan is foglalkozik a klímaváltozással. Miként az EU egyik fő prioritása a klímaváltozás elleni fellépés, nem meglepő, hogy a közösség két alapvető ENSZ klímamegállapodást is támogatott, amelyek a CO2 kibocsátásának csökkentésére irányulnak: az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt (UNFCCC) 1992‐ben és a Kiotói Jegyzőkönyvet 1997‐ben. A Kiotói Jegyzőkönyv alapján az EU 15 tagállama a 2008–2012 közötti időszakra a teljes kibocsátás 8%‐os csökkentését irányozta elő az 1990‐es szinthez képest. Sőt, 2007‐ben az EU vezetői kötelezettséget vállaltak arra, hogy Európa 2020‐ra legalább 20%‐os kibocsátás‐csökkentést ér el az 1990‐es szinthez képest. Ezt az utat követve Európa egy nagy energiahatékonyságú és alacsony kibocsátású gazdasággá válhat. Az éghajlatot érintő kérdések alapvető részét képezik az EU jelenlegi fejlődési stratégiájának, az úgynevezett EU2020‐nak is. Az EU2020 konkrét klímavédelmi célokat állít fel: az üvegházgázok kibocsátásának csökkentése, az energiahatékonyság növelése, a városok – mint az energiafogyasztás és kibocsátás központi szereplői – energiaszükségletének megújuló forrásokból való biztosítása). Ezekhez más célok is kapcsolódnak, amik szoros kapcsolatban állnak a stratégia fenntarthatósági és zöld gazdaságfejlesztési kezdeményezéseivel. Fontosabb európai uniós szabályozások, rendeletek: Az Európai Parlament és Tanács irányelvei és határozatai − −

236

Az Európai Gazdasági Közösség 93/389/EEC irányelve: a CO2 és egyéb üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának ellenőrző mechanizmusáról, 1993 A Tanács határozata (1993. május 17.) A Közösségnek a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi genfi egyezményhez csatolt, a nitrogén‐oxidok kibocsátásának és országhatárokon átterjedő áramlásának ellenőrzéséről szóló jegyzőkönyvhöz való csatlakozásáról

FÜGGELÉK − − − − − − − − − − − − − −

− − −

−

−

−

−

−

− − −

− −

A Tanács 96/61/EK irányelve (1996. szeptember 24.) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről Állásfoglalás a Bizottság közleményéről „Energia a jövőnek: megújuló energiaforrások, Zöld könyv a közösségi stratégiához” COM(96)0576 C4‐0623/96 A Bizottság közleménye „Energia a jövőnek: megújuló energiaforrások” Fehér könyv a közösségi stratégiáról és cselekvési tervről COM(97)599, (26/11/1997) Az Európai Parlament és a Tanács 98/69/EK irányelve (1998. október 13.) a gépjárművek kibocsátásai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekről és a 70/220/EGK tanácsi irányelv módosításáról Fehér könyv a környezeti felelősségről COM(2000)66 A Bizottság közleménye: EU‐politikák és megoldások az üvegházgáz‐kibocsátás csökkentésére: Az Európai Éghajlatváltozási Program (ECCP) felé COM (2000)88 Zöld könyv az EU üvegházgáz‐emisszió kereskedelmi rendszeréről, COM (2000)87 A Bizottság közleménye a partvidéki területek integrált irányításáról és ennek európai stratégiájáról COM(2000)0547 Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve (2001. június 27.) bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról Az Európai Parlament és a Tanács 1411/2001/EK határozata (2001. június 27.) a fenntartható városfejlesztést elősegítő együttműködés közösségi keretrendszeréről Az Európai Parlament és a Tanács 2001/81/EK irányelve (2001. október 23.) az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről A Bizottság közleménye a megújuló energiaforrásokról szóló közösségi stratégia végrehajtásáról és akciótervről (1998–2000) COM (2001)0069 végleges Az Európai Parlament és a Tanács 2001/77/EK irányelve (2001. szeptember 27.) a belső villamosenergia‐ piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról A Tanács határozata (2002. április 25.) az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye Kiotói Jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő jóváhagyásáról, valamint az abból származó kötelezettségek közös teljesítéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2002/91/EK irányelve (2002. december 16.) az épületek energiateljesítményéről Éghajlatváltozás a fejlesztési együttműködés összefüggésében COM(2003)0085 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/87/EK irányelve (2003. október 13.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról EGT vonatkozású szöveg. Az Európai Parlament és a Tanács 280/2004/EK határozata (2004. február 11.) az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról Az Európai Parlament és a Tanács 2004/101/EK irányelve (2004. október 27.) az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzőkönyv projektmechanizmusára tekintettel történő módosításáról EGT vonatkozású szöveg A Bizottság Határozata (2004. február 25.) a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program (2003–2008) végrehajtása 2004. évi munkatervének, valamint a támogatások éves munkaprogramjának elfogadásáról (EGT vonatkozású szöveg) (2004/192/EK) 2005/166/EK: A Bizottság határozata (2005. február 10.) az Európai Parlament és a Tanács 280/2004/EK határozata az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló végrehajtási szabályok megállapításáról (az értesítés a B(2005) 247. számú dokumentummal történt) A Bizottság határozata (2005. május 4.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtására vonatkozó jelentés(ek) alapjául szolgáló kérdőív létrehozásáról (2005/381/EK) A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról {SEC(2006)16} / COM/2005/0718 végleges/ Zöld könyv az energiahatékonyságról, avagy többet kevesebbel /COM/2005/0265 végleges/ A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Nyerjük meg a csatát a globális éghajlatváltozás ellen {SEC(2005) 180} / COM/2005/0035 végleges/ Zöld könyv – Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért {SEC(2006) 317} / COM/2006/0105 végleges/ A Bizottság Közleménye – Energiahatékonysági cselekvési terv: A lehetőségek kihasználása {SEC(2006)1173} {SEC(2006)1174} {SEC(2006)1175} / COM/2006/0545 végleges / 237

FÜGGELÉK −

−

− − −

− −

− − −

− − − −

− − −

−

− − − −

−

238

Az Európai Parlament és Tanács 2006/32/EK irányelve (2006. április 5.) az energia‐végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (EGT vonatkozású szöveg) 2006/780/EK: A Bizottság határozata (2006. november 13.) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően a kiotói jegyzőkönyvben meghatározott projekttevékenységek esetében a kibocsátási egységek Közösségen belüli kereskedelmi rendszere szerint történő üvegházhatást okozó gázkibocsátás‐csökkentések kétszeres elszámolásának elkerüléséről (az értesítés a C(2006) 5362. számú dokumentummal történt) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/60/EK Irányelve (2007. október 23.) az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről Az Európai Parlament és a Tanács 1350/2007/EK határozata (2007. október 23.) az egészségügyre vonatkozó második közösségi cselekvési program (2008–2013) létrehozásáról A Bizottság Zöld könyve a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei {SEC(2007) 849} / COM/2007/0354 végleges / Zöld könyv – A városi mobilitás új kultúrája felé {SEC(2007) 1209} / COM/2007/0551 végleges/ A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A globális éghajlatváltozás 2 Celsius‐fokra való csökkentése – Az előttünk álló út 2020‐ig és azon túl {SEC(2007) 7} {SEC(2007) 8} /COM/2007/0002 végleges / A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről {SEC(2007) 993} {SEC(2007) 996} A Bizottság Közleménye az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Európai energiapolitika COM/2007/0001 A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma – A globális éghajlatváltozás 2 Celsius‐fokra való csökkentése – Az előttünk álló út 2020‐ig és azon túl – Hatásvizsgálat összefoglalása {COM(2007) 2 végleges} {SEC(2007) 8} A Bizottság Közleménye: A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program félidős értékeléséről COM(2007) 225 Az Európai Parlament és a Tanács 2008/50/EK irányelve (2008. május 21.) a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról Bizottsági szolgálati munkadokumentum: Régiók 2020. A klímaváltozás kihívásai az európai régióknak, 2009 SEC (2008)2868 végleges Bizottsági szolgálati munkadokumentum: a Javaslat az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelv átdolgozására háttérdokumentuma: a hatásvizsgálat összefoglalása (COM(2008) 780 végleges) (SEC(2008) 2864) Az Európai Parlament 2008. április 10‐i jogalkotási állásfoglalása az Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei című bizottsági zöld könyvről COM(2007)0354 A Bizottság Fehér könyve – Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008–2013‐as időszakra COM(2007)0630 végleges A Bizottság 245/2009/EK rendelete (2009. március 18.) a 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a beépített előtét nélküli fénycsövek, nagy intenzitású kisülőlámpák és az ilyen lámpák működtetésére alkalmas előtétek és lámpatestek környezetbarát tervezési követelményei tekintetében történő végrehajtásáról, valamint a 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről Az Európai Parlament és a Tanács 2009/406/EK határozata (2009. április 23.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2020‐ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről Az Európai Közösségek Bizottságának munkadokumentuma: Klímaváltozás és vízi, partvidéki, tengeri kérdések COM (2009) 0147 végleges Az Európai Közösségek Bizottságának munkadokumentuma: a Fehér könyv: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé háttérdokumentuma: hatásvizsgálat Az Európai Közösségek Bizottsága: Fehér könyv: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A városi mobilitás cselekvési terve {SEC(2009) 1211} {SEC(2009) 1212}

FÜGGELÉK −

−

−

−

−

− − − −

Bizottsági szolgálati munkadokumentum, a Fehér könyv: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé háttérdokumentuma: a klímaváltozás emberi, állati és növényegészségügyi hatásai COM (2009)0147 végleges A Bizottság Közleménye – Az Európai Közösség ötödik közleménye az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye alapján (Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 12. cikke értelmében) {SEC(2009)1652} Az Európai Parlament és a Tanács 443/2009/EK rendelete (2009. április 23.) a könnyű haszongépjárművek szén‐dioxid‐kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról 2010/2/: A Bizottság határozata (2009. december 24.) a CO2‐kibocsátás‐áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról (az értesítés a C(2009) 10251. számú dokumentummal történt) 2010/384/: A Bizottság határozata (2010. július 9.) az Európai Unió kibocsátás‐kereskedelmi rendszerének keretében a 2013. évben kiadható kibocsátási egységek közösségi szintű mennyiségéről (az értesítés a C(2010) 4658. számú dokumentummal történt) A Bizottság ajánlása (2010. április 28.) a Mezőgazdaság, élelmiszerbiztonság és éghajlatváltozás című közös kutatási programozási kezdeményezésről Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról A Bizottság Közleménye – EURÓPA 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, (COM(2010) 2020) Zöld könyv az erdővédelemről és erdészeti információcseréről az Európai Unióban: erdeink felkészítése az éghajlatváltozásra SEC(2010)163 végleges

Fontosabb európai várospolitikai állásfoglalások − Lipcsei Charta a fenntartható európai városokról, amelyről a városfejlesztésről és területi kohézióról szóló informális miniszteri találkozó alkalmából született megállapodás, 2007. május 24‐én − Toledói Deklaráció, Városfejlesztésért felelős miniszterek informális találkozójának deklarációja, Toledo, 2010. június 22. − EUROCITIES Deklaráció a klímaváltozásról, 2008. június − Marseille‐i Nyilatkozat, Városfejlesztésért felelős miniszterek nyilatkozata, Marseille, 2008. november 25. − Bristoli Megállapodás, informális miniszteri találkozó a fenntartható városi közösségekről, Bristol, 2005. december 6‐7. Egyezmények − Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye, Rio de Janeiro, 1992 − Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről, Párizs, 1975 − Genfi Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés korlátozásáról, Genf, 1983 − Bázeli Egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról, Bázel, 1992 − Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen mint a vízimadarak élőhelyéről (Ramsari Egyezmény), Ramsar, 1975 − Energia Charta jegyzőkönyv az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról, 1994 − Egyezmény a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról (Helsinki, 1992. március 17.) − ENSZ egyezmény a sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára, Párizs, 1996 − Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye, (UNFCCC), és a Kyotói Jegyzőkönyv, 1997 − Egyezmény az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról, Espoo, 1997 − Európai Energia Charta, Lisszabon, 1998 − Egyezmény az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól, Helsinki, 2000 − A környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezmény, 2004 − A Tanács határozata (2004. február 19.) a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez kapcsolódóan a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Közösség nevében történő megkötéséről Környezetvédelmi programok − Az ENSZ Környezetvédelmi Programja − Első Európai Éghajlatváltozási Program (ECCP), 2000–2004 − Második Európai Éghajlatváltozási Program (ECCP II), 2005 239

FÜGGELÉK −

Az Európai Parlament és a Tanács 1600/2002/EK határozata (2002. július 22.) a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról

Ajánlások − A Tanács állásfoglalása 1998. június 8‐án a megújuló energiaforrásokról − Az Európai Parlament állásfoglalása a nairobi éghajlatváltozási konferencián követendő európai uniós stratégiáról COP 12 és COP/MOP 2 − A Régiók Bizottsága előretekintő véleménye – A régiók hozzájárulása az EU éghajlatváltozási és energetikai céljainak eléréséhez, különös tekintettel a polgármesterek szövetségére (2009/C 76/04) − Az erdőirtás és az erdőpusztulás, Az Európai Parlament 2009. április 23‐i állásfoglalása az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezeléséről az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben − 2050: A jövő ma kezdődik – Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások Az Európai Parlament 2009. február 4‐i állásfoglalása: 2050: A jövő ma kezdődik – Az éghajlatváltozással foglalkozó jövőbeni integrált uniós politikára vonatkozó ajánlások 2008/2105(INI)

II. FONTOSABB HAZAI VÁROS‐ ÉS KLÍMAPOLITIKAI JOGSZABÁLYOK JEGYZÉKE Településekre vonatkozó fontosabb jogszabályok − 2004. évi CVII. törvény a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról − 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről − 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről − 1997. évi CXXXV. törvény a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről − 1992. évi LXXXIX. törvény a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről − 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról − 282/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet a kiemelt térségi és megyei területrendezési tervek, valamint a településrendezési tervek készítése során az országos, a kiemelt térségi és a megyei övezetek területi érintettségével kapcsolatosan állásfoglalásra kötelezett államigazgatási szervek köréről és az eljárás részletes szabályairól − 277/2008. (XI. 24.) Korm. rendelet az építésügy, a településfejlesztés és ‐rendezés körébe tartozó dokumentációk központi nyilvántartásáról − 47/2008. (III. 5.) Korm. rendelet a decentralizált helyi önkormányzati fejlesztési támogatási programok előirányzatai, valamint a vis maior tartalék felhasználásának részletes szabályairól − 303/2007. (XI. 14.) Korm. rendelet a magyarországi hivatalos földrajzi nevek megállapításáról és nyilvántartásáról − 252/2006. (XII. 7.) Korm. rendelet a településrendezési és az építészeti‐műszaki tervtanácsokról − 240/2006. (XI. 30.) Korm. rendelet a társadalmi‐gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékéről − 19/2005. (II.11.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatása felhasználásának részletes szabályairól − 27/2003. (III. 4.) Korm. rendelet a térség‐ és településfelzárkóztatási célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól − 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről − 36/1993. (V. 28.) OGY határozat a települések egészséges ivóvízellátását elősegítő 1993‐1994. évi kormányprogramról − 1220/2010. (X. 25.) Korm. határozat az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Fórumának létrehozásáról, valamint a Kormány és a helyi önkormányzatok közötti együttműködés és párbeszéd megerősítéséről − 4/2011. (I. 31.) NGM rendelet a helyi önkormányzatokat és a többcélú kistérségi társulásokat 2011. évben egyes központi költségvetési kapcsolatokból megillető forrásokról − 145/2009. (XI. 6.) FVM rendelet a Nemzeti Diverzifikációs Program keretében a vidéki települések megújítására és fejlesztésére igénybe vehető támogatások részletes feltételeiről − 24/2007. (IV. 17.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások esetében a kedvezőtlen adottságú területek és az azokhoz tartozó települések megállapításáról − 137/2004. (IX. 18.) FVM rendelet a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv kihirdetéséről, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokkal összefüggésben a kedvezőtlen adottságú területek és az azokhoz tartozó települések megállapításáról

240

FÜGGELÉK Területfejlesztésre vonatkozó fontosabb jogszabályok − 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről − 4/2011. (I. 28.) Korm. rendelet a 2007‐2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről − 37/2010. (II. 26.) Korm. rendelet a területi monitoring rendszerről − 16/2010. (II. 5.) Korm. rendelet a területfejlesztéssel és a területrendezéssel összefüggésben megőrzendő dokumentumok gyűjtéséről, megőrzéséről, nyilvántartásáról és hasznosításáról − 218/2009. (X. 6.) Korm. rendelet a területfejlesztési koncepció, a területfejlesztési program és a területrendezési terv tartalmi követelményeiről, valamint illeszkedésük, kidolgozásuk, egyeztetésük, elfogadásuk és közzétételük részletes szabályairól − 160/2009. (VIII. 3.) Korm. rendelet a 2007‐2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, valamint az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz pénzügyi alapok egyes, a területi együttműködéshez kapcsolódó programjainak végrehajtásáról − 94/2009. (IV. 24.) Korm. rendelet az egyes területfejlesztési és önkormányzati fejlesztési célokat szolgáló hazai támogatási előirányzatokról szóló kormányrendeletek módosításáról − 311/2007. (XI. 17.) Korm. rendelet a kedvezményezett térségek besorolásáról − 49/2007. (III. 26.) Korm. rendelet a 2007‐2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, valamint az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz pénzügyi alapok egyes, a területi együttműködéshez kapcsolódó programjaiból származó támogatások hazai felhasználásának intézményeiről − 31/2007. (II. 28.) Korm. rendelet a területfejlesztéssel és a területrendezéssel kapcsolatos információs rendszerről és a kötelező adatközlés szabályairól − 130/2006. (VI. 15.) Korm. rendelet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségről − 51/2005. (III. 24.) Korm. rendelet a területfejlesztés intézményei törvényességi felügyeletének részletes szabályairól − 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról − 360/2004. (XII. 26.) Korm. rendelet a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai, az EQUAL Közösségi Kezdeményezés program és a Kohéziós Alap projektek támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi lebonyolítási, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról − 75/2004. (IV. 15.) Korm. rendelet az országos jelentőségű területfejlesztési programokra szolgáló fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának részletes szabályairól − 26/2003. (III. 4.) Korm. rendelet a területfejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól − 189/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet a vállalkozási övezetek létrehozásának és működésének szabályairól − 5/2009. (III. 18.) NFGM rendelet a 2007‐2013. programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, valamint az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz pénzügyi alapok egyes, a területi együttműködéshez kapcsolódó programjaiból származó állami támogatások felhasználásának szabályairól és egyes támogatási jogcímeiről − 49/2009. (V. 27.) OGY határozat a tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről − 67/2007. (VI. 28.) OGY határozat a területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről − 97/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról − 96/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról − 1054/2011. (III. 22.) Korm. határozat a kiemelt jelentőségű beruházásokat kezelő és egyedi kormánydöntéssel támogatható beruházások kormánydöntését előkészítő tárcaközi bizottság létrehozásáról − 1149/2010. (VII. 9.) Korm. határozat az EU Duna Régió Stratégiáért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól − 1052/2009. (IV. 17.) Korm. határozat az egyes országos jelentőségű fejlesztési programok megvalósítására irányuló kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól − 1009/2007. (III. 7.) Korm. határozat az Új Magyarország Fejlesztési Terv Regionális Fejlesztési Programjainak előzetes akcióterveiről és első körben indítandó támogatási konstrukcióiról − 1103/2006. (X. 30.) Korm. határozat az Új Magyarország Fejlesztési Terv elfogadásáról − 1064/2006. (VI. 29.) Korm. határozat a Nemzeti Fejlesztési Tanács létrehozásáról Területrendezésre és építésre vonatkozó fontosabb jogszabályok − 2005. évi LXIV. törvény a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről − 2004. évi LXVII. törvény a Tisza‐völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület‐ és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi‐terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról − 2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről 241

FÜGGELÉK − − − − − − − − − − − − −

− − − −

2000. évi CXII. törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról 77/2010. (III. 25.) Korm. rendelet a területrendezési tervezési jogosultságról és a területrendezési tervezési tevékenység felügyeletét ellátó hatóság kijelöléséről 190/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet a főépítészi tevékenységről 79/2009. (IV. 8.) Korm. rendelet a Tisza hullámtér projekt megvalósításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról 76/2009. (IV. 8.) Korm. rendelet a területrendezési hatósági eljárásokról 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet a településtervezési és az építészeti‐műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól 12/2010. (IV. 7.) NFGM rendelet a területrendezési előirányzat felhasználásának részletes szabályairól 9/2007. (IV.03.) ÖTM rendelet a területek biológiai aktivitásértékének számításáról 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet az örökségvédelmi hatástanulmányról 66/1999. (VIII. 13.) FVM rendelet az építészeti örökség helyi védelmének szakmai szabályairól 40/1999. (IV. 23.) FVM rendelet a területrendezési, a településrendezési és az építészeti‐műszaki tervtanácsokról 1197/2009. (XI. 20.) Korm. határozat a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény felülvizsgálatából adódó és a balatoni vízpart‐rehabilitáció megvalósításával kapcsolatos feladatokról 1117/2005. (XII. 14.) Korm. határozat a Velencei‐tó‐Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területfejlesztési Programjáról 1117/2003. (XI. 28.) Korm. határozat a Velencei‐tó‐Vértes Kiemelt Üdülőkörzet Területfejlesztési Koncepciójáról 1107/2003. (XI. 5.) Korm. határozat a Tisza‐völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület‐ és vidékfejlesztését szolgáló programról (a Vásárhelyi‐terv továbbfejlesztése) 1022/2003. (III. 27.) Korm. határozat a Duna és a Tisza árvízvédelmi műveinek felülvizsgált fejlesztési feladatairól, valamint a Tisza‐völgy árvízi biztonságának növelésére vonatkozó koncepcióról (a Vásárhelyi‐ terv továbbfejlesztése)

Fenntarthatósággal és környezetvédelemmel általánosan foglalkozó jogszabályok − 2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről − 2007. évi CXI. törvény a Firenzében, 2000. október 20‐án kelt, az Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről − 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról − 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről − 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól − 1994. évi LV. törvény a termőföldről − 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról − 96/2009. (XII. 9.) OGY határozat a 2009‐2014 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról − 57/2008. (V. 22.) OGY határozat a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács közjogi jogállásáról, jogköréről, összetételéről és feladatairól, valamint működési kereteiről1 − 100/2007. (XI. 14.) OGY határozat a Magyar Köztársaság hosszú távú fenntartható fejlődésével kapcsolatos tervezési és egyeztetési folyamat feladatairól − 132/2010. (IV. 21.) Korm. rendelet az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, Espooban, 1991. február 26. napján elfogadott egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló, Kijevben, 2003. május 21‐én elfogadott jegyzőkönyv kihirdetéséről − 297/2009. (XII. 21.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és tájvédelmi szakértői tevékenységről − 358/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól − 208/2008. (VIII. 27.) Korm. rendelet az egyes közrendvédelmi bírságokból befolyó pénzösszegek felhasználásának céljáról és eljárási szabályairól − 136/2008. (V. 16.) Korm. rendelet az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, Espooban, 1991. február 26‐án elfogadott ENSZ EGB egyezmény Szófiában, 2001. február 17‐én elfogadott első módosításának, valamint Cavtatban, 2004. június 4‐én elfogadott második módosításának kihirdetéséről − 91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól − 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről

242

FÜGGELÉK − − − − − − − − − − −

72/2007. (IV. 17.) Korm. rendelet a környezetvédelmi és vízügyi hatósági eljárás során felmerülő egyéb eljárási költségekről 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről 311/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a nyilvánosság környezeti információkhoz való hozzáférésének rendjéről 214/2006. (X. 31.) Korm. rendelet a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) részt vevő szervezetek nyilvántartásáról 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról 180/2005. (IX. 9.) Korm. rendelet a közigazgatási hatósági eljárásban a személyes költségmentesség megállapításáról 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet a vásárokról és a piacokról 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint a vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól 15/2000. (XI. 16.) KöViM rendelet az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről 7/2000. (V. 18.) KöM rendelet a környezetvédelmi hatósági nyilvántartás vezetésének szabályairól 12/1999. (XII. 25.) KöM rendelet egyes környezetvédelmi nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról

Éghajlatvédelemre vonatkozó fontosabb jogszabályok − 2010. évi CXVII. törvény a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről − 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról − 2007. évi LX. törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről − 2007. évi IV. törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzőkönyv kihirdetéséről − 2005. évi XV. törvény az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelméről − 1995. évi LXXXII. törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény kihirdetéséről − 102/2009. (XII. 18.) OGY határozat Magyarország fenntarthatósági helyzetéről és az abból adódó feladatokról − 60/2009. (VI. 24.) OGY határozat az éghajlatvédelmi kerettörvény előkészítéséről − 29/2008. (III. 20.) OGY határozat a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról − 19/2004. (III. 26.) OGY határozat a 2003‐2015‐ig szóló magyar közlekedéspolitikáról − 1005/2010. (I. 21.) Korm. határozat a Nemzeti Éghajlatváltozási Programról − 1110/2004. (X. 27.) Korm. határozat a Nemzeti Erdőprogramról 2006‐2015. − 343/2010. (XII. 28.) Korm. rendelet a fenntartható bioüzemanyag‐termelés követelményeiről és igazolásáról − 345/2009. (XII. 30.) Korm. rendelet az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos adatszolgáltatásról − 96/2009. (IV. 24.) Korm. rendelet a 2008‐2012 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Kiosztási Lista kihirdetéséről − 310/2008. (XII. 20.) Korm. rendelet az ózonréteget lebontó anyagokkal és egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokkal kapcsolatos tevékenységekről − 323/2007. (XII. 11.) Korm. rendelet az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény végrehajtásának egyes szabályairól − 213/2006. (X. 27.) Korm. rendelet a 2008‐2012 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Kiosztási Lista kihirdetéséről − 109/2006. (V. 5.) Korm. rendelet az üvegházhatású gázoknak a Magyar Állam kincstári vagyonába tartozó kibocsátási egységeivel való rendelkezés részletes szabályairól − 277/2005. (XII. 20.) Korm. rendelet az Országos Meteorológiai Szolgálatról − 183/2005. (IX. 13.) Korm. rendelet az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos hitelesítési tevékenység személyi és szakmai feltételeiről − 36/2010. (XII. 31.) NFM rendelet a bioüzemanyag fenntarthatósági követelményeknek való megfelelésével kapcsolatos üvegházhatású‐gázkibocsátás elkerülés kiszámításának szabályairól − 1/2009. (II. 10.) KvVM rendelet a Magyar Köztársaság területén az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében megvalósuló együttes végrehajtás hitelesítőire vonatkozó szakmai és személyi követelményekről, valamint a hitelesítés szabályairól − 38/2006. (VIII. 22.) KvVM‐PM együttes rendelet az üvegházhatású gázok kibocsátási egységkereskedelmi rendszer működtetésével kapcsolatos felügyeleti díj megfizetésének részletes szabályairól − 32/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos egyes tevékenységek igazgatási szolgáltatási díjairól

243

FÜGGELÉK Megújuló energiaforrásokra vonatkozó fontosabb jogszabályok − 2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról − 2005. évi XVIII. törvény a távhőszolgáltatásról − 1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről − 40/2008. (IV. 17.) OGY határozat a 2008‐2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról − 63/2005. (VI. 28.) OGY határozat az alternatív és megújuló energiahordozók elterjesztésének hatékonyabbá tételéről1 − 1002/2011. (I. 14.) Korm. határozat Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Tervével összefüggő egyes feladatokról − 1107/1999. (X. 8.) Korm. határozat a 2010‐ig terjedő energiatakarékossági és energiahatékonyság‐növelési stratégiáról − 389/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet a megújuló energiaforrásból vagy hulladékból nyert energiával termelt villamos energia, valamint a kapcsoltan termelt villamos energia kötelező átvételéről és átvételi áráról − 273/2007. (X. 19.) Korm. rendelet a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról − 42/2010. (XII. 20.) VM rendelet a bioüzemanyag alapanyaga fenntartható termelésének területi lehatárolásával kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról − 33/2009. (VI. 30.) KHEM rendelet a szélerőmű kapacitás létesítésére irányuló pályázati kiírás feltételeiről, a pályázat minimális tartalmi követelményeiről, valamint a pályázati eljárás szabályairól − 5/2009. (III. 18.) NFGM rendelet a 2007‐2013. programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alap, valamint az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz pénzügyi alapok egyes, a területi együttműködéshez kapcsolódó programjaiból származó állami támogatások felhasználásának szabályairól és egyes támogatási jogcímeiről − 3/2009. (II. 4.) ÖM rendelet a megújuló energiaforrásokat ‐ biogázt, bioetanolt, biodízelt ‐ hasznosító létesítmények tűzvédelmének műszaki követelményeiről − 4/2008. (II. 14.) KvVM rendelet egyes környezetvédelmi és vízügyi előirányzatok felhasználásának és ellenőrzésének szabályairól − 110/2007. (XII. 23.) GKM rendelet a nagy hatásfokú, hasznos hőenergiával kapcsoltan termelt villamos energia és a hasznos hő mennyisége megállapításának számítási módjáról − 78/2007. (VII. 30.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a mezőgazdasági energiafelhasználás megújuló energiaforrásokból történő előállításhoz nyújtandó támogatások részletes feltételeiről Vízgazdálkodásra vonatkozó fontosabb jogszabályok − 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról − 1127/2010. (V. 21.) Korm. határozat Magyarország vízgyűjtő‐gazdálkodási tervéről − 146/2011. (VII. 27.) Korm. rendelet a vízkárelhárítási célú tározók létesítésére, az érintett ingatlanok használatára és a kártalanítási eljárásra vonatkozó szabályokról − 103/2011. (VI. 29.) Korm. rendelet az ásványi nyersanyag és a geotermikus energia természetes előfordulási területének komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatáról − 178/2010. (V. 13.) Korm. rendelet a vizek többletéből eredő kockázattal érintett területek meghatározásáról, a veszély‐ és kockázati térképek, valamint a kockázatkezelési tervek készítéséről, tartalmáról − 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról − 78/2008. (IV. 3.) Korm. rendelet a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről − 379/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó szabályokról − 21/2006. (I. 31.) Korm. rendelet a nagyvízi medrek, a parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos eljárásról − 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyűjtő‐gazdálkodás egyes szabályairól − 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól − 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről − 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről − 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól − 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről − 239/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet a bányatavak hasznosításával kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről 244

FÜGGELÉK − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − −

120/1999. (VIII. 6.) Korm. rendelet a vizek és a közcélú vízilétesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról 178/1998. (XI. 6.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási feladatokkal összefüggő alapadatokról 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről 232/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet a vizek kártételei elleni védekezés szabályairól 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási társulatokról 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről 28/2011. (IV. 12.) VM rendelet a „Víz‐, környezeti és természeti katasztrófa kárelhárítás” előirányzat felhasználásáról 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól 11/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet a folyók mértékadó árvízszintjeiről 6/2009. (IV. 14.) KvVM–EüM–FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről 5/2009. (IV. 14.) KvVM rendelet a vízgazdálkodási tanácsokról 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről 18/2007. (V. 10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg környezetvédelmi nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról 14/2005. (VI. 28.) KvVM rendelet a kármentesítési tényfeltárás szűrővizsgálatával kapcsolatos szabályokról 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken levő települések besorolásáról 21/2002. (IV. 25.) KöViM rendelet a víziközművek üzemeltetéséről 10/1997. (VII. 17.) KHVM rendelet az árvíz‐ és a belvízvédekezésről 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről

Levegőtisztaság‐védelemre vonatkozó fontosabb jogszabályok − 2004. évi CVIII. törvény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a kénkibocsátások további csökkentéséről szóló, Oslóban, 1994. június 14‐én elfogadott Jegyzőkönyv kihirdetéséről − 6/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról − 4/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről − 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről − 195/2006. (IX. 25.) Korm. rendelet a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló, 1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a savasodás, az eutrofizáció és a talaj közeli ózon csökkentéséről szóló, 1999. december 1‐jén, Göteborgban aláírt Jegyzőkönyv kihirdetéséről − 7/2003. (V. 16.) KvVM‐GKM együttes rendelet az egyes levegőszennyező anyagok összkibocsátási határértékeiről − 4/2002. (X. 7.) KvVM rendelet a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelöléséről

III. NÉHÁNY VÁROSI KLÍMAVÉDELEMMEL ÉS ‐ADAPTÁCIÓVAL FOGLALKOZÓ EURÓPAI TUDÁS‐ ÉS INFORMÁCIÓS HÁLÓZAT, SZERVEZET Polgármesterek Szövetsége (Covenant of Mayors) A Polgármesterek Szövetségének összesen 1936 város és nagyváros a tagja. Politikai célkitűzéseik révén szeretnének hozzájárulni a CO2‐kibocsátás csökkentéséhez, amelynek célja a fokozott energiahatékonyság és tisztább energiatermelés és ‐felhasználás elérése az Európai Unió energiapolitikájával egyetértésben. Hivatalos kötelezettségvállalást tesznek, amelyben vállalják, hogy 2020‐ig a saját területeiken legalább 20%‐kal kell csökkenteni a CO2‐kibocsátást egy fenntartható 245

FÜGGELÉK

energiával kapcsolatos cselekvési terv (SEAP – Sustainable Energy Action Plan) végrehajtása révén. Ennek megfelelően olyan városi struktúrát alakítanak ki, amelyben elvégezhetőek a szükséges feladatok. E mellett mozgósítják az aktív civil társadalmat is a cselekvési terv kidolgozásában való részvételre. További feladatok: helyi energianap tartása, tapasztalat megosztása stb. Elérhetőség: Covenant of Mayors Office, 1 Square de Meeûs, 1000‐Brussels (Belgium) Helpdesk on general inquiries: +32 2 504 7862 Helpdesk on technical and scientific inquiries: +39 0332 78 3599 Media Desk: +32 2 340 3067 or +32 2 552 0851 ICLEI (Local Governments for Sustainability) Az International Council for Local Environmental Initiatives (ICLEI) 1990‐ben alakult. A szervezetnek 43 országból több mint 200 helyi önkormányzat a tagja, akik fenntarthatósági fejlesztésekre kötelezik a vállalatokat a saját városukban, valamint ezek elérése érdekében programokat és kampányokat folytatnak. E programokban több mint 1048 város vesz részt, több száz helyi önkormányzattal összefogásban. (Magyarországi tagok: Budapest, Miskolc, Tatabánya önkormányzata.) Elérhetőség: ICLEI World Secretariat ICLEI – Local Governments for Sustainability World Secretariat Kaiser‐Friedrich‐Str. 7, 53113 Bonn, Németország Tel. +49‐228 / 97 62 99‐00 Fax +49‐228 / 97 62 99‐01 Email: [email protected] www.iclei.org Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) Az ügynökség, valamint az Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat (Eionet) létrehozásáról szóló rendeletet az Európai Unió 1990‐ben fogadta el, azonban 1993‐ban lépett hatályba. Az EEA jelenleg 32 tagországot számlál. Feladata elsősorban a független tájékoztatás, illetve információforrásként szolgál az EU‐tagországoknak. Az EEA éghajlatváltozásra vonatkozóan rendelkezésére álló információi (adatok, mutatók, értékelések, előrejelzések) az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásában mutatkozó irányzatokra, a szakpolitikákra és az intézkedésekre, valamint az éghajlatváltozás hatásaira, az alkalmazkodást célzó európai cselekvésekre összpontosulnak. Ezek segítségével az ügynökség segíti a Kiotói Jegyzőkönyvben foglaltak végrehajtását az EU‐ban, az EU szakpolitikáinak értékelését, valamint az éghajlatváltozás mérséklését, az ahhoz való alkalmazkodást lehetővé tévő hosszú távú stratégiák kidolgozását is. Elérhetőség: Kongens Nytorv 6, DK 1050 Copenhagen K, Dánia Telefon: +45 3336 7100 EUROCITIES Az EUROCITIES a jelentősebb európai nagyvárosok szövetsége, amelyet 1986‐ban alapítottak Barcelona, Birmingham, Frankfurt, Lyon, Milánó és Rotterdam polgármesterei. Jelenleg mintegy 30 európai ország 140 nagyvárosának önkormányzatait tömöríti a szervezet. A hálózat az érintett európai uniós intézményekkel együttműködve keres választ a városok lakosainak mindennapját érintő kihívásokra. Fő feladatuk, hogy az érintettek véleményét összehangolják és képviseljék Brüsszelben, aminek eredményeként olyan jogszabályok születését segítsék, amelyek megkönnyítik a városok önkormányzatainak az EU stratégiai kihívásait helyi kezdeményezésekként megvalósítani. Elérhetőség: 246

FÜGGELÉK

1 Square de Meeûs, B‐1000 BRUSSELS Telefon: +32 2 552 08 88 Fax: +32 2 552 08 89 E‐mail: [email protected] www.eurocities.eu/main.php Large Cities Climate Leadership Group (C40 cities) Az összefogás 2005 októberében alakult meg, amikor is 18 világváros vezetői találkoztak Londonban, hogy megvitassák a globális felmelegedés és a klímaváltozás hatásait és összefogjanak annak kezelésében. Ekkor ígéretet tettek és aláírásukkal igazolták, hogy a továbbiakban együttműködve cselekednek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és az energiahatékonyság növelése érdekében. Jelenleg már 40 város tagja a szervezetnek, azonban a csatlakozók listáján még további 19 város áll. A közreműködő tagok létrehoztak egy honlapot, ahol összegyűjtötték több város klímastratégiáját is, valamint sok gyakorlati példa is található az épületek, a közlekedés, az energia, a víz, a hulladékok és a világítás témakörében, amelyek mind a fenti célok eléréséhez járulnak hozzá. Elérhetőség: Telefon: +44 (0)207 983 4453 www.c40cities.org Európai Szén‐dioxid Hálózat (Carbon Dioxide Knowledge Sharing Network, CO2NET) A CO2NET egy Európai Tematikus Hálózat, amely a biztonságos, megbízható, fenntartható, klímabarát európai energiaellátás megvalósulásáért jött létre. Összesen több mint 30 nagyvállalat, szervezet a tagja. Fő célja a döntéshozók és érintettek képzése, tájékoztatása, valamint a keletkező CO2 leválasztása és tartósan a földkéregbe történő visszahelyezése, azaz a CCS technológia (leválasztás és tárolás) ismertté tétele. Ez az eljárás műszakilag kivitelezhető, társadalmilag elfogadható lehetőség arra, hogy jelentősen mérsékelje az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ezek mellett ez a fenntartható energiarendszerek kialakításának egyik kulcseleme is és ezzel a kiotói megállapodásban foglaltaknak megfelelően még nagyobb kibocsátás‐csökkentés érhető el. CO2NET Titkárság Technology Initiatives Ltd, Unit 2 Folkestone Enterprise Centre, Shearway Business Park Folkestone. Kent. CT19 4RH. U.K. Telefon: +44 (0)1303 298290 Fax: +44 (0)1303 298291 www.co2net.eu Klíma Akció Hálózat Európa (Climate Action Network – Europe) A Climate Action Network (CAN) egész világra kiterjedő hálózata körülbelül 500 nem kormányzati szervezetet foglal magába, amelyek hozzájárulnak – kormányzati és egyéni intézkedéseken keresztül – az emberek által előidézett éghajlatváltozás ökológiai fenntarthatóságához. Céljuk az információcsere és az összehangolt fejlesztés révén a civil szervezetek által nemzetközi, regionális és nemzeti éghajlati kibocsátás érdekében kidolgozott stratégia megvalósítása. 7 regionális irodájuk van világszerte. Kiemelten foglalkoznak az egészséges környezettel és a fenntartható fejlődéssel. A hálózat kiemelt célja, elképzelése a légkör megóvása által hozzájárulni a fenntartható és méltányos, igazságos fejlődéshez világszerte. Európa szervezete éghajlati és energetikai kérdésekkel foglalkozik, 129 tagja van 25 európai országban. Tagjainak célja, hogy megakadályozza a veszélyes éghajlatváltozást, valamint hogy elősegítse a fenntartható energia és környezetvédelmi politikát Európában. Támogatja és felhatalmazza a civil szervezeteket, hogy olyan hatékony globális stratégiát hozzanak létre, amely az üvegházhatású gázok csökkentése révén biztosítja mind nemzetközi, mind helyi szinteken a fenntartható fejlődés előmozdítását.

247

FÜGGELÉK

Elérhetőség: Mundo B Rue d'Edimbourg 26 1050 Brussels Belgium www.climnet.org URBACT – Városi akciók (Urban Actions) Az Európai Unió hozta létre 2002‐ben az URBACT programot, amely olyan tapasztalatcserét és tanulást támogató program, mely az európai fenntartható városfejlesztést segíti. A program képessé teszi a városokat arra, hogy a főbb városi kihívásokra közösen megoldásokat dolgozzanak ki és az egyre komplexebb társadalmi változásokkal szembesülő városok központi szerepét megerősítse. Az URBACT segíti a városokat abban, hogy olyan új és fenntartható gyakorlati megoldásokat alakítsanak ki, melyek integrálják a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziót. Az URBACT lehetővé teszi a városok számára, hogy Európa‐szerte megosszák a legjobb gyakorlati példákat és tapasztalatokat minden várospolitikában érintett szakemberrel. Az URBACT 255 várost, 29 országot és 5000 aktív résztvevőt jelent. Elérhetőség: Telefon: + 33 1 49 17 46 02 Fax: + 33 1 49 17 45 55 194, av. du Président Wilson 93217 Saint‐Denis La Plaine Cedex France www.urbact.eu Energie‐Cités Az Energie‐Cities európai helyi szakértőkből álló szervezet, amely a helyi fenntartható energiairányzatokat támogatja. A szövetség 1990‐ben jött létre 26 ország több mint 1000 városában. A jelenlegi elnökség Heidelbergben (Németország) található, amely mellett 10 városban (Bielsko‐Biała, Braşov, Cork County, Delft, Helsinki, Leicester, Pamplona, Paris, Salerno, Växjö) működik igazgatóság. Főbb célkitűzéseik a fenntartható energia szerepének erősítése, javaslattevés az Európai Uniónak az energia, a környezetvédelem és a városi politika területén, valamint kezdeményezések, tapasztalatcsere támogatása. Elérhetőség: 1, square de Meeûs BE‐1000 Brussels Tel. : +32 (0)2 504 78 60 Fax : +32 (0)2 504 78 61 Main office: +33 3 81 65 36 80 Bruxelles office: +32 2 504 78 60 www.energie‐cites.eu Resilient City A Resilient City szövetsége építészekből, városi tervezőkből, mérnökökből, tájépítészekből áll, akik arra összpontosítanak, hogy kreatív, gyakorlati és végrehajtható terveket, építő stratégiákat dolgozzanak ki. Ezek segítik a felkészülést az évszázad legfontosabb kihívásaira, alapvetően a jövőbeli problémákra, köztük a klímaváltozás hatásaira és az emberiség által okozott energiaproblémákra. E stratégiákat, terveket teszik közzé a www.resilientcity.org/ holnapon. Fő céljuk a tudatosság növelése –elsősorban tanulmányok, kutatási anyagok összegyűjtése által –, és változások bevezetése a tervezés és a kivitelezés terén, amely növelheti a városok képességét arra, hogy alkalmazkodóképesek legyenek az energia és a klímaváltozás gazdasági, társadalmi és kulturális hatásaival szemben. Elérhetőség: www.resilientcity.org/

248

FÜGGELÉK

Climate Alliance/Klimabündnis A Klímaszövetség 1990‐ben alakult, jelenleg Európa 17 országából több mint 1500 város a tagja, a szervezet kiépítettsége, befolyása elsősorban a német nyelvterületeken, valamint Olasz‐ és Spanyolországban jelentős. A Szövetségben részt vevő városok elkötelezik magukat a fenntartható, klímabarát városfejlesztés mellett. A kitőzött cél megkönnyítése érdekében a Klímaszövetség rendszeres tapasztalatcserét tesz lehetővé konferenciák keretében, internetes felület működtetésével, közös projektek megszervezésével. A részt vevő, illetve a munkában részt venni kívánó városokat – klímabarát céljaik elérése érdekében – a Klímaszövetség rendszeres tanácsadással, cselekvési tervekre vonatkozó javaslatokkal, települési szintű beavatkozások hatásainak kiértékelésével segíti. A Klímaszövetség központja Frankfurt am Mainban található, a kapcsolatfelvétel és koordináció megkönnyítése érdekében azonban számos országban vannak kontaktpontjai. Elérhetőség: Climate Alliance / Klimabündnis /Alianza del Clima e.V. Galvanistr. 28. D‐60486 Franffurt am Main Tel.: (49) 69 717139 0 Fax: (49) 69 717139 93 E‐mail: [email protected] www.klimabuendnis.org Európai Városi Tudáshálózat (EUKN – European Urban Knowledge Network) Az Európai Városi Tudáshálózat a városi ismeretek és tapasztalatok megosztását szolgálja. Tizenhét EU‐tagállam, az EUROCITIES hálózat, az URBACT Program és az Európai Bizottság kezdeményezéseként működik. Elsődleges célja a városi ismeretek (városokkal kapcsolatos elméleti, stratégiai és konkrét fejlesztési tapasztalatok) megosztása az európai szakmai közönséggel, továbbá kapcsolatteremtés a városok között, amely hozzájárul az európai városok fenntartható fejlődéséhez. A hálózatot tizenöt európai állam alapította 2005‐ben a városfejlesztésért felelős miniszterek egyetértésével, jelenleg az Európai Unió tizenhét tagállamának városai vesznek részt benne, a tagállamok mellett az EUROCITIES, az URBACT és az Európai Bizottság kezdeményezésével. Az EUKN tevékenységének gerince az elektronikus könyvár, mely a városfejlesztéssel kapcsolatos ismereteket egységes minőségi és tartalmi standardok alapján összegyűjtött tudástárban halmozza fel, melynek 5000 tételét — esettanulmányok, stratégiák, elemzések — havonta több mint 90 000 látogató olvassa. Elérhetőség: www.eukn.org/ www.eukn.hu Átalakuló Városok Mozgalma (Transition Towns Movement) Az éghajlatváltozásra és az energiaválságra, az „olajhozam‐csúcsra” válaszul néhány úttörő közösség Nagy‐Britanniában és Írországban elhatározta, hogy összehangolt és közös erőfeszítéseket tesznek szén‐lábnyomuk csökkentésére és hogy kifejlesszék, megerősítsék képességüket az alkalmazkodásra ezen kihívásokhoz. Az „átmenet modellje” gyakorlatias ötletek és tapasztalatok gyűjteménye, ami azon települések, közösségek tapasztalataiból gyűlt össze, akik már léptek az alkalmazkodás és a kibocsátás‐csökkentés terén. A Transition Network hálózat kölcsönös segítségnyújtás alapján működik, azoknak a településeknek az úttörő munkájára építve (Kinsale – Írország, Totnes – Nagy‐Britannia és mások), akik az elsők között alkalmazták az „átmenet modelljét”. Ezek a települések küldetésüknek érzik, hogy inspirálják, támogassák, tájékoztassák, tanítsák és összekössék azokat a közösségeket, akik elfogadják, adaptálják és meg is valósítják saját „átmeneti kezdeményezéseiket”. A hálózat tagjai egész sor kiadványt, könyvet készítettek, tanfolyamokat, összejöveteleket tartanak, eszközöket és megközelítésmódokat dolgoztak ki a belépők támogatására. 2005‐ös kinsale‐i (Írország) megalapítása óta elsősorban az angol nyelvű országokban talált támogatókra és résztvevőkre a mozgalom. 2011 elejéig 362 kezdeményezést regisztráltak a hálózatban, szerte a világon. 249

FÜGGELÉK

Elérhetőség: http://lmv.hu/atalakulo‐varosok www.transitionnetwork.org Lassú Városok Mozgalma (Cittaslow) A mozgalmat 1999‐ben indította egy toszkán kisváros, Greve of Chinati polgármestere, Paolo Saturnini, aminek alapjait, az 55 pontból álló feltételrendszert Orvietóban dolgozták ki. A „lassú város” a rehumanizált, ökológiai szempontból korrektebb, élhető környezeti feltételek megteremtéséről, a helyi élelmiszerek termelésének és a település kapcsolatának újragondolásáról, a közösségi helyek (fórumok) reneszánszáról szól. A kritériumokból egy olyan város szellemképe rajzolódik ki, amelynek nem lehet 50 ezer főnél több lakosa, mérsékli a közlekedési terhelést és a zajt, növeli a zöldterületek arányát, előnyben részesíti a helyi termékek előállítását, élteti a saját hagyományait, minőségi közterületekkel, színházakkal, boltokkal, fogadókkal, történelmi épületekkel, romlatlan tájképpel ellátott. Jelenleg Olaszországban, Ausztriában, Ausztráliában, Nagy‐Britanniában, Németországban, Norvégiában, Hollandiában, Spanyolországban, Svédországban, Svájcban, Lengyelországban, Dél‐ Koreában, az USA‐ban és Kanadában is vannak tagjaik, számuk eléri a 125‐öt. Elérhetőség: www.cittaslow.org IV. INDIKÁTORKÉSZLETEK: LEHETŐSÉGEK A VÁROSI KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS BEAVATKOZÁSOK MÉRÉSÉRE A következőkben ismertetendő mutatók, indikátorok célja a klímaváltozás hatásainak és a mérsékléséhez, illetve alkalmazkodáshoz kapcsolódó célkitűzések, intézkedések objektív, mérhető és értékelhető jellemzése. A különböző mutatókat a nemzetközitől a helyi szintig alkalmazzák, ennek megfelelően különböző igényeknek, kritériumoknak kell megfelelniük, a mutatók kialakításának célja, szemlélete egészen eltérő lehet. Eltérő a felhasználhatóságuk, érzékenységük (változási képességük), megbízhatóságuk és mérhetőségük is. Különösen igaz ez az összetett, azaz komplex indikátorokra, melyek általában több, gyakran egymással csak bizonyos pontokon összefüggő szakterületről származó információt tartalmaznak. Napjainkban rendkívül elterjedt ezek kidolgozása, egy folyamatosan és dinamikusan fejlődő módszertanról van szó. Éppen ezért nem is törekedhettünk teljességre bemutatásuknál, az elterjedt, ismert indikátorokat próbáltuk bemutatni. Használhatóságuk a fentiek miatt több bizonytalanságot is magában hordoz, egyetlen indikátorra alapozva korántsem lehet valós képet kapni, és az eredmények sem feltétlenül koherensek a különböző adatok alapján. Kellő óvatossággal kezelve azonban igen hasznos és a tervezést, feladatkijelölést közvetlenül segítő eszközök lehetnek. Komplex indikátorok European Green City Index Az Economist Intelligence Unit kutatási és tanácsadó világszervezet a Siemens vállalat támogatásával 2009‐ben Európa nagyvárosainak környezeti hatását felmérő tanulmányt készített. A jelentésben kidolgozott „zöld város index” 30 európai ország 30 vezető városának környezetvédelmi teljesítményét értékeli. A komplex mutató 30 egyedi indikátort vesz figyelembe, a legkülönbözőbb környezetvédelmi területeken, mint például a környezetvédelmi irányítás, vízfogyasztás, hulladékgazdálkodás és az üvegházgáz‐kibocsátás terén. Az index egy komplex értékkel jellemez minden egyes várost, valamint 8 kategóriában (CO2, energia, épületek, közlekedés, víz, hulladék és földhasználat, levegőminőség, környezetvédelmi irányítás) sajátos rangsort is felállít a városok között. Elérhetőség: www.siemens.com/entry/cc/en/urbanization.htm?section=green_index

250

FÜGGELÉK

The Germanwatch Global Climate Risk Index 2010 A globális éghajlatváltozás kockázati index azt jelöli, hogy az egyes országok milyen mértékben érintettek az időjárással összefüggő és általa okozott események (viharok, árvizek, hőhullámok) által. Az indikátor alapját a Munich Reinsurance Company (viszontbiztosítási ügynökség) által működtetett NatCatService adatbázis (1990 és 2008 közötti adatok) biztosítja. Az index a legmegbízhatóbb rendelkezésre álló, a szélsőséges időjárási eseményekhez kapcsolódó társadalmi‐gazdasági adatokat dolgozza fel, azonban nem veszi figyelembe a tengerszint‐emelkedést, a gleccserek olvadását. Az index figyelmeztető előrejelzést ad minden országra vonatkozóan arról, hogy a múlthoz képest a jövőben a rendkívüli körülmények miatt milyen kitettség és sérülékenység várható az adott helyen. A közvetlen éghajlati hatások (pl. hőhullámok) sokkal kedvezőtlenebb közvetett hatásokat okozhatnak (pl. élelmiszerhiány, aszály). Így a fejletlenebb országok sokkal érintettebbek az éghajlatváltozás várható káros hatásaiban, a szélsőséges időjárási eseményekben. Elérhetőség: www.germanwatch.org/presse/2009‐12‐08e.htm Building an Environmental Quality Index for a big city A Munich Personal RePEc Archive közgazdászok által összegyűjtött jelentések, szakmai anyagok koordinálásával foglalkozó vállalat, az ott kidolgozott tanulmány egyik fő témája az épületek környezetminőségi indexe. Ez a komplex mutató több indikátor lineáris kombinációjából vagy főkomponens‐analízis alapján kerül előállításra térbeli interpretációval. Javaslatokat fogalmaznak meg arra vonatkozóan, hogy az építészetben fontos megvizsgálni a zajhatást, légszennyezést. Ezeket a szubjektív (statisztikai) és objektív környezeti változókkal (környezeti mérőállomások adatai) lehet jellemezni, amelyek egy komplex – társadalmi és gazdasági összefüggéseket is tartalmazó – környezeti index keretében kerülhetnek megjelenítésre. Elérhetőség: http://mpra.ub.uni‐muenchen.de/10736/1/MPRA_paper_10736.pdf Global City Indicators Program (GCIF indicators) A program célja egy olyan webalapú adatbázis kialakítása, amellyel jól összehasonlítható egy‐egy város élet‐ és szolgáltatásainak minősége. Ezen belül 22 tématerület található, köztük a környezetvédelem, az energia, a területi tervezés és az egészség. E főbb témaköröket összesen 94 mutató jellemzi, amelyből 27 alap‐ és 26 segéd‐, valamint 41 jövőre előirányzott indikátor. Elérhetőség: www.cityindicators.org/Default.aspx The 2010 Environmental Performance Index (környezeti teljesítmény index 2010) A 2010‐es Környezeti Teljesítmény Index (EPI) 163 országot rangsorol 25 teljesítménymutatón keresztül, amely tartalmaz mind környezetvédelemi, mind közegészségügyi mutatókat (például: egy főre jutó üvegházhatású gázok kibocsátása, erdőborítottság, vízhiány index, veszélyeztetett fajok száma). Az indikátor segít meghatározni, hogy milyen közel vannak egymáshoz az országok megalapozott környezetvédelmi politikái.

251

FÜGGELÉK

Elérhetőség: www.greenfudge.org/2010/04/25/the‐2010‐environmental‐performance‐index‐has‐been‐released/ http://epi.yale.edu./ Természeti katasztrófa kockázati indexek Az ENSZ Nemzetközi Katasztrófacsökkentési Stratégia (International Strategy for Disaster Reduction – ISDR) szervezetének titkársága 2005 novemberében indította el a Preventionweb honlapot a katasztrófaveszély csökkentésével kapcsolatos információbázis megosztására a szakértők és a nagyközönség számára. A honlap célközönsége elsősorban az adott helyen élő emberek, akiket információval látnak el a főbb katasztrófaterületekről és ezek mértékének csökkentéséről. A Preventionweb honlapján a világ számos országára vonatkozóan megtalálhatóak az adott helyen bekövetkezett természeti katasztrófák kockázatai, veszélyei (trópusi ciklonok, áradások, földcsuszamlások, földrengések, áradások, szökőár, aszály). A katasztrófák kockázata magában foglalja az események valószínűségét és a negatív következményeit is. Az indikátor tartalmazza a veszélyeztetettségi területen élő emberek és a bekövetkező események számát, valamint a potenciális GDP‐csökkenést is. Elérhetőség: www.preventionweb.net/english/countries/europe/hun/?x=10&y=8 www.preventionweb.net/files/11775_UNISDRBriefingAdaptationtoClimateCh.pdf Ökológiai lábnyom és ökológiai hiány Az ökológiai lábnyom annak az adott területnek a nagyságát méri, amelyet az emberiség, egy nemzet, illetve bizonyos társadalmi csoportok a Föld felszínéből saját létfenntartásukhoz elfoglalnak, illetve amelyre közvetlen hatásokat gyakorolnak. Ezek azok a területek, ahonnan az emberi léthez szükséges erőforrások, javak (élelem, energia stb.) származnak, amelyek károsodás nélkül megtermelhetők. Ezek alapján különböző területtípusokat különböztetnek meg: − szántók (élelmet, állati takarmányt, rostanyagot és olajat biztosítanak); − legelők (a legelő állatok húsát, bőrét, gyapját és tejét használja fel az ember); − halászterületek (innen származnak az asztalunkra kerülő halak és tengeri állatok);

252

FÜGGELÉK

− − − −

erdők (fát, farostot, papíralapanyagot és tűzifát biztosítanak); szénnyelő földterület, pl. erdő (a felhasznált fosszilis tüzelőanyag – szén, földgáz és olaj – elégetése során kibocsátott szén‐dioxid megkötéséhez szükséges); a nukleáris energia egyenértéke (azon terület, amely ugyanennyi energia fosszilis tüzelőanyagok elégetésével történő megtermelése során kibocsátott szén‐dioxid megkötéséhez szükséges); beépített földfelszín, amelyet az infrastruktúra foglal el (utak, házak, vízi erőművek stb.).

Az ökológiai hiány a ténylegesen rendelkezésre álló, ökológiailag produktív terület és az ökológiai lábnyom különbsége. A függőségi index azt mutatja, hogy mennyiben támaszkodik a helyi erőforrásokra egy térség gazdasági és társadalmi léte, illetve mennyiben függ a külső anyag‐ és energiabehozataltól. Összetevői: helyi vízkészletekkel való gazdálkodásra és vízellátásra vonatkozó mutatók, a mezőgazdasági termelésbe vont, hasznosított termőföld egy főre jutó aránya a nem hasznosítotthoz (erdő, védett területek, ahol gazdálkodás nem folyik) képest, a helyi közösséghez tartozó összes foglalkoztatott megoszlása foglalkoztatási hely szerint, az önkormányzat költségvetésének megoszlása a helyből származó és a külső bevételek vonatkozásában, valamint az önkormányzati és privát részesedés aránya a közművekben. Forrás: www.agr.unideb.hu/ktvbsc/dl2.php?dl=14/2_eloadas.ppt www.agr.unideb.hu/ktvbsc/dl2.php?dl=54/4_eloadas.ppt www.earthday.net/footprint/index.asp www.ecologicalfootprint.com Statisztikai mutatók és indikátorok Az indikátor neve 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23

Éves téli és nyári középhőmérséklet és annak változása Éves téli és nyári csapadék mennyisége és annak változásai Az aszályos napok számának változása A fagyos napok számának változása A szélsőséges csapadékesemények éves száma Talajvízszint változása Hótakarós napok száma Zivatar gyakorisága Jégeső gyakorisága Évi legmagasabb abszolút hőmérséklet Évi legalacsonyabb abszolút hőmérséklet Legnagyobb évi csapadékösszeg Legkisebb évi csapadékösszeg 24 órás legnagyobb csapadékösszeg 60 perces legnagyobb csapadékösszeg Legnagyobb mért széllökés A havas napok száma Legmagasabb napi minimumhőmérséklet Legerősebb napi átlagos szélsebesség Klímatudatos hálózatok és szervezetek tagjai A klímatudatos jogalkotás és politikai kezdeményezések száma Zöld (klímatudatos) közbeszerzési tevékenységek aránya A város által működtetett közszolgáltatási cégek aránya, melyek klímatudatos politikával rendelkeznek 24 Hivatalosan klímavédelmi és alkalmazkodási feladatokkal rendelkező önkormányzati munkaszervezetek, ügyosztályok aránya 25 Klímapartnerségi kezdeményezések résztvevői (egyének és szervezetek) 26 A helyi vállalkozások és cégek részvételi aránya a klímapartnerségi kezdeményezésben

Mértékegység °C mm nap nap darab cm nap eset/év eset/év °C °C mm mm mm mm m/s nap °C m/s darab darab/év % %

Kapcsolódó fejezet 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 1.2. 2 2 2 2

%

2

darab

2

%

2

253

FÜGGELÉK Az indikátor neve 27 Cél‐e a klímavédelem és az éghajlati alkalmazkodás magasabb döntési, politikai szinten 28 Klímavédelemmel és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó városi tervek és programok aránya 29 A klímaváltozás kérdésében érintett városi tervezési folyamatok közül a stratégiai környezeti vizsgálattal rendelkezők aránya 30 A klímatervezésbe bevont partnerek száma (magánszemélyek és szervezetek) 31 Beépítési sűrűség 32 Építménymagasság 33 Azon napok száma, amelyeken egy hároméves időszakban (gördülő átlagban), évente, a szmogriadó‐rendelet tájékoztatási fokozatához, illetve riasztási fokozatához tartozó intézkedéseket kell elrendelni 34 A települési zöldterületeken belül a burkolt/beépített (biológiailag inaktív) felületek aránya a teljes zöldterülethez képest 35 A zöldfelületek (biológiailag aktív) mennyiségének változása az utóbbi 5‐(10) évben 36 Zöldtetők területe 37 Helyi jelentőségű védett természeti területek kiterjedése 38 Felmért védett fajok száma 39 500 m‐nél nagyobb megközelítési távolságú zöldterületek, természetvédelmi területek aránya 40 Helyi jelentőségű védett természeti területek fenntartására fordított költségek összege 41 Települések erdősültsége 42 Védett erdők aránya 43 Közparkok területe 44 Közparkok száma 45 Lakóterületi parkok és közterek együttes nagysága 46 Közcélú zöldfelület nagysága összesen 47 Egy lakosra jutó zöldterület nagysága 48 Település területének összesítetten számított zöldfelületi borítottsága 49 Őshonos növényfajok aránya a közparkokban 50 Erősen allergén növények aránya a közparkokban 51 Egészségileg károsodott növényállomány aránya 52 Parkobjektumok száma összesen 53 Pihenést szolgáló parkobjektumok száma (padok, kutak, világítás, hulladékgyűjtők) a nyilvános zöldfelületeken 54 Játszóterek száma a nyilvános zöldfelületeken 55 Sportcélú létesítmények (sportpályák, pingpong‐ és sakkasztalok stb.) száma a nyilvános zöldfelületeken 56 Látogatók száma a nyilvános zöldfelületeken 57 Nyilvános zöldterületeken tartott rendezvények száma a vegetációs időszakban 58 A zöldfelületek kezelésre fordított összegek reálértékének alakulása 59 A zöldfelületek fenntartási/védelmi munkáiban résztvevők száma 60 Egységnyi zöldfelületre vonatkoztatott munkaerő ráfordítás 61 Művelés alól kivont területek nagysága 62 Művelés alól kivont területek aránya 63 Területi mérleg 64 Erdőterület megoszlása rendeltetés szerint 65 Erdők fafajok szerinti összetétele 66 Levélvesztéssel érintett fák aránya az erdőkben 67 Parkobjektumok száma az erdőkben 68 Bejelentett viharkár száma 69 Bejelentett erdőtüzek száma 254

Mértékegység igen/nem

Kapcsolódó fejezet 3

%

3

%

3

darab

3

fő/har szintek nap

4 4 4

%

4

%

4

m2 ha darab %

4 4 4 4

Ft

4

% % ha darab ha ha m2/fő %

4 4 4 4 4 4 4 4

% % % darab darab

4 4 4 4 4

darab darab

4 4

fő eset

4 4

Ft fő munkaóra/m2 ha % ha % % % darab eset eset

4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4

FÜGGELÉK Az indikátor neve 70 Felmért barnamezős területek száma 71 Felmért barnamezős területek nagysága 72 Felmért kármentesítendő területek száma, elkülönítve a barnamezős területeken és a tájsebeken 73 Felmért kármentesítendő területek kiterjedése, elkülönítve a barnamezős területeken és a tájsebeken 74 Kármentesített területek száma, elkülönítve a barnamezős területeken és a tájsebeken 75 Kármentesített területek kiterjedése, elkülönítve a barnamezős területeken és a tájsebeken 76 Látogatók száma az erdőkben 77 Barnamezős területeken kialakított zöldfelületek területe 78 Hasznosított barnamezős területek aránya 79 Megépült sportpályák száma 80 Megépült futópályák hossza 81 Helyi, tájjellegű védjegyes termékek száma, aránya 82 Települési örökségleltárak száma 83 Helyi védettségű műemlékek száma 84 Helyi védelemre javasolt épületek száma 85 Világörökségi terület száma 86 Világörökségi terület nagysága 87 Város által a saját kezelésében levő védett épületek felújítására, állagmegóvására fordított összeg évente 88 Város által a helyileg védett épületek felújítására szánt támogatások összege 89 Zöldterületeken begyűjtött hulladék mennyisége 90 Nitrogén‐dioxid‐szennyezettség tekintetében az órás határértéket (100 μg/m3) meghaladó túllépések száma 91 A PM10 éves átlagkoncentrációja (10 mikrométer átmérőjű szálló porszemcse) 92 Szállópor‐szennyezettség (PM10) tekintetében a 24 órás határértéket (50 μg/m3) meghaladó túllépések száma 93 Finomszállópor‐szennyezettség (PM2,5) 94 Kerékpár és gyalogos a helyi közlekedés arányában 95 Légszennyezettség csökkentésére fordított költségek 96 Járműállomány nagysága 97 Közlekedési célú bioüzemanyag felhasználás aránya 98 Személyszállítás megoszlása 99 Közlekedés üvegházhatású gázkibocsátása 100 Az összes szolgáltatott elektromos energia mennyisége, ebből a háztartásoknak eladott 101 Az összes szolgáltatott gáz mennyisége, ebből a háztartásoknak eladott 102 Egy háztartásra jutó gázfogyasztás 103 A városok üvegházgáz mérlege (CO2‐, CH4‐, N2O‐kibocsátás és ‐ megkötés) 104 Primer energiahordozókból származó villamosenergia‐termelés (pl.: mezőgazdasági termékek) 105 Megújuló energiaforrásból származó elsődleges energia energiaforrások szerint 106 Megújuló energiahordozók felhasználása az összes energiatermelésben 107 A megújuló energia részesedése a villamosenergia‐termelésben 108 Üvegházgáz‐kibocsátás 109 Egy lakás fenntartható hőenergiaigénye

Mértékegység darab ha darab

Kapcsolódó fejezet 4 4 4

ha

4

darab

4

ha

4

fő ha % darab km darab, % darab darab darab darab ha Ft

4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4

Ft

4

tonna darab

4 5

µg/m3

5

eset

5

µg/m3 % Ft darab % % tonna CO2 egyenérték TWh

5 5 5 5 5 5 5

PJ

6

GJ/háztartás megatonna/CO2 egyenérték tonna

6 6

tonna kőolaj‐ egyenérték %

6

% tonna CO2 egyenérték évi kWh/m2

6

6

6 6 6 7 255

FÜGGELÉK Az indikátor neve 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150 151 152 153 154 155 156 157 158 159 160

Egy lakás fenntartható villamosenergia‐igénye Zöldhomlokzatok mérete Kibocsátott szennyvíz mennyisége Háztartási vízfogyasztás/év A közműves szennyvízelvezető rendszerhez csatlakozott lakások aránya Lakásoknak szolgáltatott távhő mennyisége Egy háztartásra jutó villamosenergia‐felhasználás Egy háztartásra jutó távhőfelhasználás Energiaaudittal rendelkező önkormányzati intézmények száma A városi hősziget hatás (UHI) hőmérsékleti indikátorai Újonnan épített lakások száma Újonnan épített lakások aránya a településen Újrahasznosított/újrafelhasznált építési hulladék aránya Ivóvízigény Esővízigény Szelektív hulladékgyűjtés aránya Lerakóra szállított hulladékmennyiség Felszín alatti vizek állapotának értékelése a Víz Keretirányelv szerint Felszíni vizek állapotának értékelése a Víz Keretirányelv szerint Ivóvízkutak száma Víztermelő telepek megoszlása a víz forrása szerint Ivóvíz‐elosztóhálózat hossza Ivóvíztermelés Szolgáltatott víz mennyisége Összes vízfogyasztás/év Csatornahálózat hossza Elvezetett szenny‐ és csapadékvíz mennyisége Az elvezetett vízmennyiség tisztításának eloszlása a szennyvíztisztító telepek között Biológiai és III. fokozatú szennyvíztisztítás részaránya Egyesített rendszerű csapadékvíz‐elvezetés hossza Elválasztott rendszerű csapadékvíz‐elvezetés hossza Egyéb csapadékvíz‐elvezetési megoldások (szikkasztás)

Nyíltszelvényű csapadékvíz‐elvezető rendszer Árokhálózat, kisvízfolyások hossza Elárasztott területek kiterjedése Csapadékvizet helyben tartó vízrendezéssel érintett terület aránya Csapadékvíz minőségi ellenőrző rendszer megléte Csapadékvíz‐hasznosítási rendszerek alkalmazása Egy főre eső települési szilárd hulladék mennyisége Szelektíven gyűjtött települési szilárd hulladék aránya Lerakott települési szilárd hulladék aránya Égetett települési szilárd hulladék aránya Zöld‐ és biohulladék anyagában történő hasznosításának aránya Szennyvíziszap hasznosításának aránya Újrahasznosított hulladék mennyisége Hulladékudvarok száma Szelektív szigetek száma Felszíni és felszín alatti vízkivétel mennyisége Csatornázott területen élő lakosság aránya Természetközeli szennyvíztisztítóval ellátott területen élő lakosság aránya A 35 éves korra vonatkozó teljes és egészségesen, illetve betegségben várható élettartamok településtípus szerint 161 Légúti megbetegedések száma

256

Mértékegység kWh/nap m2 l/fő m3 %

Kapcsolódó fejezet 7 7 7 7 7

PJ MWh/háztartás GJ/háztartás darab ‐ darab % % l/fő l/fő % tonna/év ‐ ‐ darab ‐ km m3 m3 m3 km m3 m3

7 7 7 7 7 7 7 7 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8

% km km érintett lakások száma km km hektár % ‐ ‐ kg/fő % % % % % tonna darab darab m3/év % % év

8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 8 9

darab

9

FÜGGELÉK Az indikátor neve 162 Várható, egészségesen várható élettartam 163 Krónikus légzőszervi tünetekkel (bronchitis és asztma) küszködő gyermekek aránya 164 Levegőhigiénés index alakulása, a 3‐4. fokozatú napok száma 165 A növénnyel borított köztereken az előforduló allergén növényfajok száma 166 A parlagfű éves összpollen koncentrációja 167 Település havi összpollenszám változása 168 A 30 pollenszem/m3 koncentrációjú napok száma 169 Kerékpárutak mentén a NO2‐szennyezettség 170 Az emberi használatra szánt ivóvíz minőségi paraméterei 171 Az egyes szennyezőanyagok esetében a jogszabályban rögzített határértékek túllépésének száma 172 Hőhullámok száma 173 Hőség napok száma 174 A hőhullámokkal kapcsolatos többlethalálozás száma 175 UV‐riadós napok száma 176 A kihűléses halálozások száma 177 A melanóma miatti morbiditás 178 A felfedezett és bejelentett új melanóma esetek aránya 100 000 főre vonatkoztatva 179 Öregségi mutató (60–X éves/0–14 éves) 180 Településeken működő egészségügyi szolgáltató központok száma 181 Veszélyhelyzetekre (hőhullám, árvíz) felkészítő oktatáson részt vettek száma 182 Veszélyhelyzeteket (vihardagály, árvíz, hőhullám) előrejelző vagy riasztó rendszer megléte 183 Látogatók száma a természetvédelmi területeken 184 Tudatformáló és ismeretterjesztő programok száma 185 Tudatformáló és ismeretterjesztő programok résztvevőinek száma 186 Környezeti tudatformálási akciókkal elért települési lakosok száma 187 Ökoiskolákban tanuló diákok száma 188 Polgármesteri hivatalokban, önkormányzati intézményekben, környezetvédelmi képzésben részt vevő dolgozók száma 189 Laksűrűség 190 Fogyatékkal élők száma 191 Szociális segélyben részesülők aránya 192 Szegénységben élők aránya 193 Hátrányos helyzetű csoportok számára nyújtott energiahatékonyságra, építésre vonatkoztatott támogatások 194 Vándorlási egyenleg 195 Árvízvédelem költségei 196 Közparkok és városi zöldterületek öntözési költségei 197 Az átlagos fűtési költségek változása 198 Az ingatlanárak változása 199 Helyben értékesített termékek aránya 200 Útfelújítás költségei 201 Alternatív energiát termelő üzemek a városban 202 Környezetbarát terméket gyártó üzemek száma 203 Zöld technológiát alkalmazó üzemek száma 204 Környezetbarát vállalkozások aránya 205 Épületfelújításokon dolgozó közmunkások száma 206 A városok környezetvédelmi adóbevételei 207 Környezetvédelemre fordított közpénzek 208 Turisztikai szezon hosszának változása 209 A városban eltöltött vendégéjszakák számának változása 210 Turizmusból származó adóbevételek változása

Mértékegység év %

Kapcsolódó fejezet 9 9

nap darab/m2

9 9

darab/m3 darab/m3 nap µg /m3 mg/l eset

9 9 9 9 9 9

nap nap eset nap eset eset eset

9 9 9 9 9 9 9

% darab fő igen/nem

9 9 9 9

fő darab fő 1000 fő 1000 fő fő

10 10 10 10 10 10

fő fő % % Ft

11 11 11 11 11

fő Ft Ft Ft Ft % Ft darab darab darab % fő Ft Ft nap darab Ft

11 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12 12

257

FÜGGELÉK

V. A VÁROSI KLÍMAVÉDELEM JÓ PÉLDÁI – AZ EURÓPAI VÁROSOK ÉS ORSZÁGOK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL A kézikönyvben bemutatott jó példák

1. 2.

Jó példa MODEL projekt London Klímapartnerség

Szervezet Energy Cities

3.

Tatabányai Klímakör

4.

Közbeszerzés a környezetbarát közlekedésért KLIMP Klímaberuházási Programok Finn önkormányzatok a klímaváltozásért

Tatabányai Klímakör Közhasznú Egyesület Madrid Városi Tanács

5. 6.

7.

8.

Madrid városának Fenntartható Energiahasználatról és a Klímaváltozás Megelőzéséről szóló Terve Egyéni klímaterv‐fejlesztés

9.

Integrált Városfejlesztési Stratégia

Svéd kormány Finn Helyi és Regionális Önkormányzatok Egyesülete (AFLRA) Madrid Városi Tanács

10. Klímabiztos Adaptációs Stratégia

Rotterdam városa

11. Regionális Klímaváltozási Terv és ECO2 Program 12. Valladolid – Local Agenda 21

Tampere városa

13. GANG csoport 14. AngyalZÖLD honlap a zöldfelületekért 15. Zöld Gyűrű

16. London 2012 projekt, barnamezős beruházás 17. Városi gazdálkodás 18. Hálózat a franciaországi városkörnyéki földművelésért 19. Városrégiók 20. Funkcionális városszerkezet 21. Stockholm, a befelé növekvő város 22. Hammarby Sjöstad – Egy különleges környezetvédelmi projekt Stockholmban 23. Elővárosi vasút 24. PEDIBUS

25. Útvonaltervező és CO2‐kibocsátás‐ kalkulátor 26. Biogázhajtású buszok 258

Valladolid Városi Tanácsa GANG csoport Budapest XIII. kerületi Önkormányzat Geschäftsstelle Grüner Ring Leipzig c/o ISIP Weiterbildungsgesellsc haft mbH Londoni Olimpia Szervező Bizottság Dott 07 Terres en Villes

Stockholm városa/Glashus Ett Stockholm városa

Veolia Transport Ireland Ltd. Magistrat der Landeshauptstadt Freistadt Eisenstadt Helsinki Regionális Közlekedési Hatóság Lille Metropole

Ország Európa Nagy‐ Britannia

Város Nemzetközi

Témakör Településirányítás

London

Településirányítás

Magyarország

Tatabánya

Településirányítás

Spanyolország

Madrid

Településirányítás

Svédország

Nemzeti

Településirányítás

Finnország

Nemzeti

Településirányítás

Spanyolország

Madrid

Integrált stratégiai tervezés

Franciaország

Marseille

Magyarország

Nemzeti

Hollandia

Rotterdam

Finnország

Tampere

Spanyolország

Valladolid

Magyarország

Budapest

Integrált stratégiai tervezés Integrált stratégiai tervezés Integrált stratégiai tervezés Integrált stratégiai tervezés Integrált stratégiai tervezés Városszerkezet

Magyarország

Budapest

Városszerkezet

Németország

Lipcse

Városszerkezet

Nagy‐ Britannia Nagy‐ Britannia

London

Városszerkezet

Middles‐ borough

Városszerkezet

Franciaország

Nemzeti

Városszerkezet

Hollandia Hollandia

Nemzeti Nijmegen

Városszerkezet Városszerkezet

Svédország

Stockholm

Városszerkezet

Svédország

Stockholm

Városszerkezet

Írország

Dublin

Közlekedés

Ausztria

Eisenstadt/Ki smarton

Közlekedés

Finnország

Helsinki

Közlekedés

Franciaország

Lille

Közlekedés

FÜGGELÉK Jó példa 27. Hibrid taxi 28. Hibrid hajtású kisvasút 29. 30. 31. 32.

Kerékpárkölcsönző hálózat Svájci Közlekedési Szövetség Forgalomcsökkentés A nem‐motorizált közösségi és egyéni közlekedés elősegítése 33. Biogáz kinyerése szennyvíziszapból

Szervezet Rumeni Taxi Lillafüredi Állami Erdei Vasút Lyon városa

Nürnberg városa Trondheimi Önkormányzat EYDAP‐Akrokeramos Keratsiniou 34. Biomassza alapú távfűtőmű Pro EcoEnergia Ltd. 35. Solar Thermal rendelet Barcelona, Helyi Energia Ügynökség 36. A közvilágítás korszerűsítése Brassó Önkormányzata – Közvilágítási Hivatal 37. Autonóm helyi energetikai rendszer European Center of kialakítása Renewable Energy Güssing GmbH 38. Geotermikus távfűtési rendszer HVSZ Zrt. Távfűtési Szolgáltatás 39. Megújuló energiaforrások, Renewable Energy Bajnokok Ligája (Renewable Energy Sources (RES) Sources – RES – Champions League) Champions League 40. Biomassza központi hőerőmű PEC Lubań Sp. z. o. o. (Biomass central heating plant) 41. Alacsony kapacitású vízerőművek Praterkraftwerk GmbH (Low capacity hydropowers) 42. Auroralia‐díj LUCI 43. Pico Hullámenergia Központ Wave Energy Centre 44. Kogenerációs erőmű Energie AG Oberösterreich Kraftwerke GmbH 45. Napenergia hasznosítása Solarstiftung Ulm/Neu‐ Ulm 46. Kombinált szél‐hidrogén rendszer Norsk Hydro ASA létrehozása 47. Westmill szélerőmű projekt Westmill Wind Farm Co‐operative 48. Bontott és építkezésből kimaradt Független Ökológiai építőanyag börze Központ 49. Műemlékvédelem áradás után 50. Zöldtetők

51. Passzív iskola

Koppenhága város technikai és környezetvédelmi ügyosztály, parkok és természet Architekturbüro Raum und Bau GmbH Scarlet Hotel Ltd

Ország Szlovénia

Franciaország Svájc Németország

Város Ljubljana Miskolc‐ Lillafüred Lyon Nemzeti Nürnberg

Közlekedés Közlekedés Közlekedés

Norvégia

Trondheim

Közlekedés

Görögország

Athén

Energetika

Bulgária

Bansko

Energetika

Spanyolország

Barcelona

Energetika

Románia

Brassó

Energetika

Ausztria

Güssing/ Németújvár

Energetika

Magyarország

Hódmező‐ vásárhely

Energetika

Európa

Nemzetközi

Energetika

Lengyelország

Lubań

Energetika

Németország

München

Energetika

Európa Portugália

Nemzeti São Miguel

Energetika Energetika

Ausztria

Timelkam

Energetika

Németország

Ulm

Energetika

Norvégia

Utsira

Energetika

Nagy‐ Britannia

Watchfield

Energetika

Magyarország

Nemzeti

Építészet

Csehország

Český Krumlov

Építészet

Dánia

Koppenhága

Építészet

Németország

Drezda

Építészet

Mawgan Porth

Építészet

Nemzeti

Építészet

Oostende

Építészet

Szada

Építészet

Magyarország

52. Scarlet Hotel – komplex Nagy‐ fenntartható építészeti megoldások Britannia 53. Program a szlovák háztartások Közlekedési, Építésügyi energiahatékonyságáért és Regionális Fejlesztési Szlovákia Minisztérium 54. Építésügyi tanácsadás és hitel EOS Group Belgium 55. Az első minősített passzívház Intervallum Kft. Magyarország Magyarországon

Témakör Közlekedés Közlekedés

259

FÜGGELÉK Jó példa 56. Az éghajlatváltozás épületekre gyakorolt hatása 57. Fából épült városnegyed 58. Vízügyi klímastratégia

59. Fenntartható vízgazdálkodás

60. Greve város árvízi akcióterve

61. Komplex hulladékkezelés

62. Szennyvízhasznosítás

63. Temze torkolat 2100 projekt – Az árvízi kockázatok kezelése a Temze torkolatvidékén 64. Parkfelújítás csapadékvíz‐ visszatartással 65. Házi szelektív hulladékgyűjtés

66. Szennyvíz hasznosítása faiskolában

67. Valós idejű szabályozás

Szervezet

Vaxjö városa Pomáz Város Önkormányzata Cambridgeshire‐i megyei tanács

Symboylio Apocheteyseon Larnakas (Lárnaka Szennyvíz és Csatornázási Tanácsa) Környezetvédelmi Ügynökség (Environment Agency) Madridi önkormányzat

Riudecanyes Városi Tanács Halmstad önkormányzat, Technikai Osztály Főpolgármesteri Hivatal

69. Árvízkár csökkentési terv

Meteorológiai és Vízügyi Intézet Tatabánya város önkormányzata Párizs városa

72. R.A.C.E.S. – kampány a klímatudatosságért 73. Önkormányzatok CO2 megfigyelő rendszere 74. Climate Star

75. Európai Zöld Főváros Díj 76. Zöld Iskola Projekt 77. Step2Save – Energiahatékonysági tanácsadás a város bérlőinek 78. A megújuló energiák városa

260

Témakör

Magyarország

Tatabánya

Építészet

Svédország

Vaxjö

Magyarország

Pomáz

Nagy‐ Britannia

Cambourne

Dánia

Greve

Svédország

Helsingborg

Építészet Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra

Ciprus

Lárnaka

Nagy‐ Britannia

London

Spanyolország

Madrid

Spanyolország

Riudecanyes

Svédország

Tönnersjö

Ausztria

Bécs

Belgium

Wulpen

Lengyelország

Gorzanów

Magyarország

Tatabánya

Franciaország

Párizs

Olaszország

Firenze

Szemléletformálás

Európa

Nemzetközi

Szemléletformálás

Európa

Nemzetközi

Szemléletformálás

Európa Írország

Nemzetközi Nemzeti

Szemléletformálás Szemléletformálás

Hollandia

Amszterdam

Hátrányos helyzetű csoportok

Németország

Prenzlau

Hátrányos helyzetű csoportok

NSR AB

Térségi Vízmű, Veurne Régió (I.W.V.A.)

71. Hőhullám riasztó rendszer

Város

Greve‐i önkormányzat

68. Torreele – Kezelt szennyvízből ivóvíz

70. Hőség‐ és UV‐riasztási rendszer

Ország

Firenze városa Európai Klímaszövetség (European Climate Alliance) Európai Klímaszövetség (European Climate Alliance) Európai Unió An Taisce Amszterdam Város, Környezetvédelmi és Építészeti Főosztály Prenzlau Városa

Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Egészségügy és katasztrófavédelem Egészségügy és katasztrófavédelem Egészségügy és katasztrófavédelem

FÜGGELÉK Jó példa 79. A Borostyán Úthoz csatlakozó helyi és regionális gazdasági fejlesztések 80. Manchester – Együttes cselekvés a klímaváltozás ellen 81. Energiahatékony agglomeráció 82. 83. 84.

85.

Szervezet Amber Trail Greenways

Manchester Városi Tanács Nagypáli Község Önkormányzata Klímabarát Üzlet Mozgalom Klímabarát Kör Hidrogén rendszerek laboratóriuma HYSYLAB Új modell az emisszió Norvég Helyi és csökkentésének finanszírozására Regionális Önkormányzatok Egyesülete Célzott energiahatékonysági Vzw Recyclant támogatási rendszer

Ország

Város

Témakör

Európa

Nemzetközi

Gazdaság

Nagy‐ Britannia

Manchester

Gazdaság

Magyarország

Nagypáli

Gazdaság

Magyarország Olaszország

Pilis Torino

Gazdaság Gazdaság

Norvégia

Nemzeti

Gazdaság

Belgium

Antwerpen

Az intézkedések társadalmi hatásai

Ország Ausztria

Város Graz

Témakör Településirányítás

Csehország

Nemzeti

Településirányítás

Dánia

Koppenhágai régió

Településirányítás

Észtország

Rakvere

Településirányítás

Franciaország

Mulhouse

Településirányítás

Nagy‐ Britannia

Leicester

Településirányítás

Görögország

Nemzeti

Településirányítás

Görögország Nemzetközi

Nemzeti Nemzetközi

Településirányítás Településirányítás

Írország

Dundalk

Településirányítás

Lettország

Broceni

Településirányítás

Litvánia

Kaunas

Településirányítás

Norvégia

Baerum

Településirányítás

Norvégia

Kristiansand

Településirányítás

Norvégia

Oslo

Településirányítás

Norvégia

Sandnes

Településirányítás

Norvégia

Sarpsborg

Településirányítás

Terjedelmi okokból a kézikönyvből kimaradt jó példák

1. 2.

3. 4.

5. 6.

7.

8. 9. 10.

11.

12. 13. 14. 15.

16. 17.

Jó példa Klímavédelem Kézikönyv a helyi döntéshordozóknak a klímával kapcsolatos tudásuk bővítésére Koppenhágai régiók klímastratégiája Rakvere a legenergiahatékonyabb falu kíván lenni Észtországban Regionális klímaváltozási terv Automatikus energiafelügyelet és koordináció a takarékosság érdekében Helyi szintű integrált stratégiai tervezés

Zöld vállalatok 2010 URBAN‐NET Fenntartható energiafelhasználás a közösségekért Integrált megközelítés alkalmazása az energiahatékonyság növeléséhez Display kampány Piaci befolyás kihasználása Baerum városában Energiatakarékosság és klímavédelem Kristiansandban Zöld Hullám – Helyi szereplők közötti kooperáció az energiahasználat csökkentése érdekében Klíma és Energia Stratégia Energiahatékonysági akciók, központban a geotermikus energia

Szervezet ‐ PORSENNA o.p.s.

Hovedstad régió – Koppenhágai régió REC Észtország

Greater Mulhouse Leicester Városi Tanács

Környezetvédelmi, Energia és Klímaváltozási Minisztérium URBAN‐NET SEAI – Sustainable Energy Authority of Ireland Broceni Regionális Tanács Kaunas regionális energiaügynökség Baerum önkormányzat Kristiansand önkormányzat Oslo önkormányzat

Sandnes önkormányzat Sarpsborg önkormányzat

261

FÜGGELÉK

18. 19. 20. 21. 22.

23.

24.

25.

26.

27. 28.

29. 30.

31.

32.

33. 34. 35.

36. 37. 38.

262

Jó példa Egy hatékonyabb energiagazdálkodás Városi előadóművészek hálózata a klímaváltozás ellen Almeria, Local Agenda 21 Átfogó fenntarthatósági stratégia EURONET 50‐50 50/50, Oktatási központok európai hálózata Önkormányzatok jó gyakorlatainak összehasonlítása hulladékkezelés, utak tisztítása és közúti világítás témakörökben A Polgármesterek Szövetsége (Covenant of Mayors) támogatja a barcelonai régió önkormányzatait Helyi irányítású energiaügynökség létrehozása Las Palmas de Gran Canariaban Klímaváltozással kapcsolatos kutatások és megfigyelések egy akcióterv létrehozása érdekében Akcióterv a fenntartható energiáról Viladecans‐ban Átfogó fenntarthatósági program egy városrészre Helyi stratégia a klímaváltozás ellen „Városok a klímáért” spanyol hálózat

Finger (Ujj) Terv 2007 – városi tervezés, mint a CO2‐kibocsátás csökkentésének egy eszköze A Fornebu – környezettudatos gondolkodás – modelljének kialakítása Parkolóhelyek parkosítása Broset, a karbonsemleges kerület Leromlott kereskedelmi területek újraerdősítése, megelőzendő az illegális hulladéklerakást Puertollanoi zöld gyűrű Földgáz meghajtású buszok Közlekedéstervezést segítő központ

Szervezet Bielsko‐Biala önkormányzati hivatal Albacete Városi Tanács Almeria Városi Tanács Antequera Városi Tanács Barcelona Vidéki Tanács Környezetvédelmi Osztály Barcelona Vidéki Tanács Környezetvédelmi Osztály

Ország

Város

Témakör

Lengyelország

Bielsko‐Biała

Településirányítás

Spanyolország

Albacete

Településirányítás

Spanyolország

Almeria

Településirányítás

Spanyolország

Antequera

Településirányítás

Spanyolország

Barcelona

Településirányítás

Spanyolország

Barcelona

Településirányítás

Barcelona

Településirányítás

Spanyolország

Las Palmas de Canaria

Településirányítás

Spanyolország

Las Rozas

Településirányítás

Spanyolország

Viladecans (Barcelona)

Településirányítás

Svédország

Malmö

Településirányítás

Spanyolország

Murcia

Integrált stratégiai tervezés

Spanyolország

Nemzeti

Integrált stratégiai tervezés

Dánia

Koppenhága

Városszerkezet

Norvégia

Baerum / Fornebu

Városszerkezet

Norvégia

Drammen

Városszerkezet

Norvégia

Trondheim

Városszerkezet

Spanyolország

Fuenlabrada (Madrid)

Városszerkezet

Spanyolország

Puertollano

Városszerkezet

Csehország

Prostejov

Közlekedés

Finnország

Pori

Közlekedés

Barcelona Vidéki Tanács Környezetvédelmi Spanyolország Osztály Agencia Local Gestora de la Energía de Las Palmas de Gran Canaria Las Rozas de Madrid önkormányzata Viladecans Városi Tanács Malmö városa / Fenntartható Városi Fejlesztési Egység Murcia Városi Tanács Önkormányzatok és Tartományok Spanyolországi Szövetsége Dán Környezetvédelmi Minisztérium, Vidék‐ és Környezetvédelmi Tervezési Ügynökség Baerum önkormányzat

Drammen önkormányzat Trondheim önkormányzat Fuenlabrada Városi Tanács (Madrid)

Környezetgazdálkodási Közhasznú Társaság Prostějov városa Pori városa

FÜGGELÉK

39.

40.

41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52.

53.

54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63.

Jó példa TREATISE – öko‐vezetés

Szervezet Gazdasági, Versenyképességi és Szállítmányozási Minisztérium, Görögország

Ország Görögország, Hollandia, Spanyolország , Egyesült Királyság, Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország

Gazdasági, Versenyképességi és Portugália, Szállítmányozási Spanyolország , Olaszország Minisztérium, Görögország Útvonaltervezés dolgozóknak Nemzeti Közlekedési Írország Hatóság Energiahatékony épületek Macedóniai Köztársaság Macedónia Energia Ügynöksége Norvégia első elővárosi vasútja Bergen önkormányzata Norvégia Biciklibolt (javítás, bérlés, eladás) Fredrikstad Norvégia önkormányzat Közlekedési útvonalak fejlesztése Kristiansand Norvégia önkormányzat CO2‐kibocsátás csökkentése Kristiansand Norvégia önkormányzat Forgalomcsillapítás Kristiansand Norvégia önkormányzat Dolgozók klímabarát Porsgrunn Norvégia közlekedésének támogatása önkormányzat Biciklis közlekedés támogatása Sandnes önkormányzat Norvégia Közlekedésfejlesztés és emisszió Sarpsborg Norvégia csökkentése önkormányzat Elektromos autó az Tromsö önkormányzat Norvégia önkormányzat dolgozóinak Bicikliszerviz Környezetgazdálkodási Intézet, Alcalá de Spanyolország Henares Tartományi stratégia a Cádiz Vidéki Tanács fenntartható városi mobilitásért Spanyolország Cádiz tartományban Chiclana de la Frontera, Chiclana De La Frontera Spanyolország közlekedés Városi Tanács Léon önkormányzatának Léon Városi Tanács Spanyolország mobilitási és infrastruktúra terve Helyi Szövetség a Fenntartható Pamplona Városi Tanács Spanyolország Mobilitásért Kerékpározás népszerűsítése Gijón Városi Tanács Spanyolország Energia‐független település Dobrich önkormányzat Bulgária Energiahatékonysági fejlesztések Gabrovo önkormányzat Bulgária a városban Megújuló energia kiaknázása Rakovica önkormányzat Horvátország Megújuló energiaforrások Litoměřice városa Csehország népszerűsítése Központi fűtési tervek Dán Energia Ügynökség Dánia A városi tanács innovatív és Kirklees Tanács, Nagy‐ klímaorientált Környezetvédelmi Britannia energiagazdálkodása Osztály

Város

Témakör

Nemzetközi

Közlekedés

Nemzetközi

Közlekedés

Nemzeti

Közlekedés

Nemzeti

Közlekedés

Bergen

Közlekedés

Fredrikstad

Közlekedés

Kristiansand

Közlekedés

Kristiansand

Közlekedés

Kristiansand

Közlekedés

Porsgrunn

Közlekedés

Sandnes

Közlekedés

Sarpsborg

Közlekedés

Tromsö

Közlekedés

Alcalá de Henares

Közlekedés

Cádiz

Közlekedés

Chiclana de la Frontera

Közlekedés

Leon

Közlekedés

Pamplona

Közlekedés

Gijón Dobrich

Közlekedés Energetika

Gabrovo

Energetika

Rakovica

Energetika

Litoměřice

Energetika

Nemzeti

Energetika

Kirklees

Energetika

MOBINET – fenntartható közlekedés

263

FÜGGELÉK

64.

65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72.

73.

74. 75.

76. 77.

78. 79. 80. 81. 82. 83.

84.

85.

86. 87.

264

Jó példa Törvény a megújuló energiaforrásokról

Szervezet Környezetvédelmi, Energia és Klímaváltozási Minisztérium Helyi energiahatékonysági akciók Jēkabpils városi önkormányzat Helyi energiaügyi szervezet Kaunas Regionális létrehozása Energia Ügynökség Központi fűtés 90%‐nyi megújuló Drammen energiával önkormányzat „Olajmentes Oslo” Oslo önkormányzat 70%‐os energiamegtakarítás a Oslo önkormányzat világításon Központi fűtés biogázzal Skien önkormányzat Energia‐ és pénzmegtakarítás Częstochowa Önkormányzati Iroda Megújuló energiával és Kassa városa energiahatékonysággal kapcsolatos akciók Önkormányzati program az Szinergia Fejlesztési energiaellátással és Ügynökség energiahasználattal kapcsolatos fejlesztési tervekhez Energetikai modernizáció Archena Városi Tanács Megújuló energiával és energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedések Barcelona tartományban Közvilágítással kapcsolatos telegeszció Napelem‐installáció és napenergiahasználat a Pompeu Fabra Könyvtárban Zöld cső: távfűtés Napelemes pergolák a Vallveric Parkban Halogén közlekedési lámpák LED technológiára cserélése Közlekedési lámpák lecserélése LED‐technológiájú lámpákra Biomassza logisztikai menedzsment Napenergiahasználat elősegítése

Ország

Város

Témakör

Görögország

Nemzeti

Energetika

Lettország

Jēkabpils

Energetika

Litvánia

Kaunas

Energetika

Norvégia

Drammen

Energetika

Norvégia

Oslo

Energetika

Norvégia

Oslo

Energetika

Norvégia

Skien

Energetika

Lengyelország Częstochowa Szlovákia

Kassa

Energetika

Szlovénia

Pomurje Régió

Energetika

Spanyolország

Archena, Murcia

Energetika

Barcelona

Energetika

Spanyolország

Mataró

Energetika

Spanyolország

Mataró

Energetika

Spanyolország

Mataró

Energetika

Spanyolország

Mataró

Energetika

Spanyolország

Molina de Segura

Energetika

Spanyolország

Monzón

Energetika

Spanyolország

Puente Genil, Cordoba

Energetika

Spanyolország

Rivas Vaciamadrid

Energetika

Spanyolország

Vigo

Energetika

Spanyolország

Vigo

Energetika

Spanyolország

Zaragoza

Energetika

Spanyolország /Portugália

Province Ourense

Energetika

Barcelona Vidéki Tanács Környezetvédelmi Spanyolország Osztály Mataró Városi Tanács

Energetika

Mataró Városi Tanács

Mataro Energia Sostenible SA PUMSA Molina De Segura Városi Tanács Monzón Városi Tanács

Puente Genil Városi Tanács Energia Ügynökség/ Rivas Vaciamadrid Városi Tanács Vigo Pabellón Berbes – Környezetgazdálkodási napkollektorok az önkormányzati Intézet, Alcalá de épületekre Henares Vigo Pabellón Berbes – Környezetgazdálkodási napkollektorok a sportarénára Intézet, Alcalá de Henares Napelemek a Cándido Domingo Zaragoza Városi Tanács Iskolákon Project Retaler – Határon Ourense Városi Tanács átnyúló együttműködések a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban

FÜGGELÉK

88. 89. 90. 91.

92.

93.

94. 95. 96. 97. 98.

99.

100. 101. 102. 103. 104.

105.

106.

107. 108. 109.

Jó példa Biogáz‐termelés és távhőszolgáltatás Energiahatékony akciók az életminőség javításáért A világ legklímabarátabb adatközpontja Szabályozás az épületek energiahatékonyságáról

Otthoni megtakarítások

Környezetbarát infrastruktúra 2010

Norvégia legklímabarátabb iskolája Klímabarát óvoda Modern fűtőrendszerek támogatása Passzívházak háztömbje Energiahatékony városi épületek helyi szintű szabályozása Környezetvédelmi szempontok alapján épített lakóházak fiatalok számára Tanácsépületek energetikai felülvizsgálata Önkormányzati épületekre helyezett napkollektorok Napenergia hasznosítása uszodákban Vízmelegítés napenergiával A Novelda Kolostor otthonná és környezetvédelmi központtá való fenntartható rehabilitációja Önkormányzati rendelet a napenergia gyűjtéséről és használatáról Napelemek alkalmazása középületeken

Napelemek középületeken való alkalmazása Építésügy, megújuló energia, energiahatékonyság Hulladékszállítás csővezetéken keresztül

Szervezet Linköping városa Nový Lískovec Önkormányzati Iroda Helsingin Energia Környezetvédelmi, Energia és Klímaváltozási Minisztérium Környezetvédelmi, Energia és Klímaváltozási Minisztérium Gazdasági, Versenyképességi és Szállítmányozási Minisztérium, Görögország Drammen önkormányzat Fredrikstad önkormányzat Oslo önkormányzat Stavanger önkormányzat OER – Román Energiavárosok Hálózata Mataró Városi Tanács

Monzón Városi Tanács Monzón Városi Tanács Monzón Városi Tanács Monzón Városi Tanács Novelda Városi Tanács, Környezetvédelmi Osztály Santander Városi Tanács, Környezetvédelmi Tanácsnokság Santander Városi Tanács, Környezetvédelmi Tanácsnokság Viladecans Városi Tanács Gårdstensbostäder

Ország

Város

Témakör

Svédország

Linköping

Energetika

Csehország

Brno‐Novy Liskovec

Építészet

Finnország

Helsinki

Építészet

Görögország

Nemzeti

Építészet

Görögország

Nemzeti

Építészet

Görögország

Nemzeti

Építészet

Norvégia

Drammen

Építészet

Norvégia

Fredrikstad

Építészet

Norvégia

Oslo

Építészet

Norvégia

Stavanger

Építészet

Románia

Brasov

Építészet

Spanyolország

Mataró

Építészet

Spanyolország

Monzón

Építészet

Spanyolország

Monzón

Építészet

Spanyolország

Monzón

Építészet

Spanyolország

Monzón

Építészet

Spanyolország

Novelda

Építészet

Spanyolország

Santander

Építészet

Spanyolország

Santander

Építészet

Spanyolország Svédország

Viladecans (Barcelona) Gårdsten, Göteborg

Baerum örnkományzat Norvégia

Baerum

Építészet Építészet Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra

265

FÜGGELÉK

110.

111.

112.

113.

114.

115.

116.

Jó példa Pelenkatámogatás

Ingyen dolgok boltja

Szervezet Fredrikstad önkormányzat

Ország

Város

Norvégia

Fredrikstad

Fredrikstad önkormányzat

Norvégia

Fredrikstad

Norvégia

Oslo

Norvégia

Porsgrunn

Norvégia

Stavanger

Norvégia

Oslo

Norvégia

Oslo

Biogáz előállítása szennyvízből és Oslo önkormányzat hulladékból Fűtés hulladékkal

Porsgrunn önkormányzat

Használt tárgyak becserélésére alkalmas hely létrehozása

Stavanger Kommune

Folyók hasznosítása

Oslo önkormányzat

Témakör Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra

Midgard kígyó – csatornarendszer

Oslo önkormányzat

Chiclana de la Frontera, hulladék

Chiclana De La Frontera Városi Tanács

Spanyolország

Chiclana de la Frontera

Környezettudatosság az újrahasznosításról

Fuenlabrada Városi Tanács (Madrid)

Spanyolország

Fuenlabrada (Madrid)

EGEMASSA – biomassza és hulladék

Egemassa Spanyolország

Cordoba

Öntömörítő hulladékszállító félpótkocsi

Puente Genil Városi Tanács

Spanyolország

Puente Genil, Cordoba

Viladecans Városi Tanács

Spanyolország

Viladecans (Barcelona)

Vízgazdálkodás és kommunális infrastruktúra

Csehország

Chrudim

Szemléletformálás

Csehország

Jilemnice

Szemléletformálás

Dánia

Nemzeti

Szemléletformálás

Norvégia

Drammen

Szemléletformálás

126.

Vízvezeték‐hálózat a tisztított szennyvíz begyűjtésére, zöld övezetek öntözésére és utak tisztítására Viladecans‐ban Kísérleti projekt a lakossági komposztálásra Iskola a fenntartható fejlődésért Dán internetes portál a klímaváltozásról Norvégia legkörnyezetbarátabb iskolája Sarpsborgi Zöld Napok

Norvégia

Sarpsborg

Szemléletformálás

127.

Zöld oktatás

Norvégia

Trondheim

Szemléletformálás

128.

Figyelemfelhívás az éghajlatváltozásra, és segítség a jelenség megértésében Oktatási program, Alcalá de Henares

Románia

Baia Mare

Szemléletformálás

Spanyolország

Alcalá de Henares

Szemléletformálás

Spanyolország

Gijón

Szemléletformálás

117.

118.

119.

120.

121.

122. 123. 124. 125.

129.

130.

266

Hatékony iskolák – Klímatudatos oktatás az iskolákban

Chrudim városa Környezeti oktatási klub Dán Energia Ügynökség Drammen önkormányzat Sarpsborg önkormányzat Trondheim önkormányzat Baia Mare önkormányzat Instituto De Planificación Y Gestión Ambiental De Alcalá De Henares Gijón Városi Tanács, Környezetvédelmi Ügyosztály

FÜGGELÉK

131.

132.

133.

Jó példa Hatékonysági Üzletek – Energiamegtakarítás, befektetés a jövőbe Mennyire zöld a szíved?

A viladecans‐i környezettudatos üzletek hálózata

Szervezet Gijón Városi Tanács, Környezetvédelmi Ügyosztály Santander Városi Tanács, Környezetvédelmi Tanácsnokság Viladecans Városi Tanács

Ország

Város

Témakör

Spanyolország

Gijón

Szemléletformálás

Spanyolország

Santander

Szemléletformálás

Spanyolország

Viladecans (Barcelona)

Szemléletformálás

267

FÜGGELÉK

268

IRODALOM

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM 113 Congresso Sat, Moena, Tesi Di Moena, Le Alpi Ed I Cambiamenti Climatici. Moena; 7 Ottobre 2007 www.consiglio.provincia.tn.it/allegati_stampa/20100122155921.pdf 2nd International Scientific "Energy and Climate Change" Conference; Athens; 8‐9 October 2009; www.kepa.uoa.gr/PROMITHEAS_Conference_MATERIAL.htm Abegg, B. (2006): OECD report on adaptation strategies in Alpine ski tourism: a cross country analysis – OECD Workshop – Adaptation to the Impacts of Climate Change in the European Alps, Wengen www.oecd.org/dataoecd/58/4/37776193.pdf Abdallah, B: Flood risk management; UNESCO‐IHE Institute for Water Education www.unesco‐ihe.org/content/download/2121/22028/file/Flood%20risk%20management.pdf. Academy for Spatial Research and Planning: BALTIC CLIMATE Baltic Challenges and Chances for local and regional development generated by Climate Change; Hannover www.seit.ee/failid/608.pdf Adaptation to Climate Change in Coastal Areas of the ECA Region: A contribution to the Umbrella Report on adaptation to climate change in ECA siteresources.worldbank.org/ECAEXT/Resources/258598‐1243892418318/Coastal.pdf ADAM – Adaptation and Mitigation Strategies: Supporting European climate policy, web portal www.adamproject.eu/ Agrawala, S. – Fankhauser, S. (Eds) (2008): Economic Aspects of Adaptation to Climate Change‐ costs, benefits and policy instruments; OECD Publishing www.oecd.org/document/2/0,3343,en_2649_34361_40691458_1_1_1_1,00.html AMICA – Adaptation and Mitigation – an Integrated Climate Policy Approach, web portal www.amica‐climate.net/ Andalusian Autonomous Government, Ministry of Environment (2010): Guía para la implantación de aparcamientos disuasorios en Andalucía; Programa de Sostenibilidad Urbana CIUDAD 21 www.ciudad21.org/articulos.php ASTRA project – Developing Policies & Adaptation Strategies to Climate Change in the Baltic Sea Region, web portal www.astra‐project.org/ Autonomous Community Castile‐La Mancha: Guia práctica para el diseño,implantación y desarrollo de las agendas‐21 locales en el marco de la, red de ciudades y pueblos sostenibles de Castilla‐La Mancha; agenda.fempclm.com/guia.html Bader, S.–Bantle, H.(2004): Das Schweizer Klima im Trend, Temperatur‐ und Niederschlagsentwicklung 1864–2000; MeteoSchweiz (Federal Office of Meteorology and Climatology) www.meteoschweiz.admin.ch/web/de/forschung/publikationen/alle_publikationen/Das_Schweizer_Klima_im_Tre nd.Par.0001.DownloadFile.tmp/veroeffentlichung68.pdf BaltCICA Project – Climate Change: Impacts, Costs and Adaptation in the Baltic Sea Region, web portal www.baltcica.org/ Barnett, J.–Webber, M. (2009): Accommodating Migration to Promote Adaptation to Climate Change; Secretariat of the Commission on Climate Change and Development; Stockholm www.ccdcommission.org/Filer/documents/Accommodating%20Migration.pdf Bavarian State Ministry of the Environment and Public Health (2009): Bavarian Climate Programme 2020; München www.stmug.bayern.de/umwelt/klimaschutz/klimaprogramm/doc/klimaprogramm2020_en_05_2009_ba.pdf Bekele, H (2005): Urbanization and urban sprawl; Stockholm Bertolino, M. (2008): Cambiamenti climatici e sostenibilitá energetica: la strategia della Regione Piemonte; Coordination Agenda XXI, 29th. May 2008. www.comune.collegno.to.it/aree‐tematiche/ambiente/agenda21/seminario_workshop/interventi/Bertolino.pdf Biodiversität und Klima – Konflikte und Synergien im Massnahmenbereich – Positionspapier des Forum Biodiversität Schweiz der SCNAT; Bern; May 2008; www.biodiversity.ch/d/publications/position_papers/index.php

269

IRODALOM BLUE‐LINK – Bulgarian web‐portal on climate change and its impact on the environment, web portal bluelink.net/en/ Borsos B. et al. (1998): Ötletek a fenntartható vidékfejlesztési programok tervezéséhez. CEEWEB, Miskolc Borza V. (2007): Lehet nyereséges a vasúti közszolgáltatás – az integrált ütemes menetrend gazdasági alapjai, Közlekedéstudományi szemle, 10. Bristol Accord Conclusions of Ministerial Informal on Sustainable Communities in Europe, Bristol, 6‐7 Dec 2005 webarchive.nationalarchives.gov.uk/+/www.communities.gov.uk/documents/citiesandregions/pdf/143108 Browne, M.–Sweet, M.–Woodburn, A.–Allen, J. (2005): Urban Freight Consolidation Centres, Final Report; University of Westminster; London Brundtland, G. H. et al. (1987): Közös Jövőnk. Mezőgazdasági Kiadó, szerk.: Persányi M., 1988 Brunner, C.U.–Steinemann, U.–Nipkow, J. (2008): Bauen, wenn das Klima wärmer wird – Empfehlung Nachhaltiges Bauen 2008/2. KBOB Fachgruppe nachhaltiges Bauen c/o BBL Bundesamt für Bauten und Logistik; Bern, www.bbl.admin.ch/kbob/00493/00495/index.html?lang=de&download=NHzLpZeg7t,lnp6I0NTU042l2Z6ln1acy4Zn 4Z2qZpnO2Yuq2Z6gpJCDeX97g2ym162epYbg2c_JjKbNoKSn6A‐‐ Bulla M., Faragó T., Nathon I. (szerk.) (1992): Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája: tények és adatok. ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia Magyar Nemzeti Bizottság, Budapest Bulla M., Foltányi Zs., Moser J., Varga É., Varga J. (szerk.) (1993): Feladatok a XXI. századra, az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia dokumentumai. Föld Napja Alapítvány, Budapest Bulkeley, H.–Schroeder, H.–Janda, K.–Zhao, J.–Armstrong, A.–Chu, S.Y.–Ghosh S.: (2009): Cities and Climate Change: The role of institutions, governance and urban planning; University of Oxford www.dbsa.org/Vulindlela/Presentations/Session6_Bulkeley.pdf C.E.U. Climate change and urban design – The Third Annual Congress of the Council for European Urbanism, Oslo; 14‐16 Sept 2008. ConferenceE Reader – Background Papers and Excerpts Selected Conference Papers www.cityclimate.no/ Cenacchi, N.: Adaptation to Climate Change in Coastal Areas of the ECA Region siteresources.worldbank.org/ECAEXT/Resources/258598‐1243892418318/Coastal.pdf Center for Environmental Research (CIMA), Ministry of Environment, Government of Cantabria, Spain (2009): Ayuntamientos CeroCO2 Guía práctica de auditorías de emisiones www.medioambientecantabria.es/guia‐aytos‐ceroco2/ampliar.php?Id_contenido=24065 The Charter of the Environment, France (2005); Constitutional Law; N. 2005‐205; 1st March 2005 www.cidce.org/pdf/Charte_ANGLAIS.pdf Christoplos, I.–Anderson, S.–Arnold, M.–Galaz, V.–Hedger, M.–Klein, R. J. T.–Le Goulven, K. (2009): The Human Dimension of Climate Adaptation: The Importance of Local and Institutional Issues; Commission on Climate Change and Development; Stockholm www.ccdcommission.org/Filer/report/HUMAN_DIMENSIONS.pdf Ciscar, J‐C. (ed) (2009): Climate change impacts in Europe, final report of the PESETA research project; European Commission Joint Research Centre Institute for Prospective Technological Studies ftp.jrc.es/EURdoc/JRC55391.pdf City of Ansbach: Klimaschutzprogramm von Ansbach; 2007; www.klimaschutz.ansbach.de/showpage.php?Programm_und_Ma%0Bssnahmen/Klimaschutzprogramm_2007&Sit eID=13 City of Brasov: Planul Integrat de Dezvoltare Urbană (PIDU) pentru Polul de Creştere (PC) Braşov www.brasovcity.ro/documente/public/constructii‐urbanism/planul‐integrat‐de‐dezvoltare‐urbana.pdf City of Copenhagen, The Technical and Environmental Administration (2009): Copenhagen Climate Plan; Copenhagen www.kk.dk/sitecore/content/Subsites/CityOfCopenhagen/SubsiteFrontpage/InformationAndServices/~/media/558 FF07CE64041AE85437BB71D9EDF49.ashx City of Frankfurt am Main (2007): Klimaschutzbericht Frankfurt 1990–2007; Frankfurt www.frankfurt.de/sixcms/media.php/738/Klimaschutzbericht.pdf City of Gijon (2004): Environmental Arc of the council of Gijón www.eukn.org/Spain/en/E_library/Urban_Environment/Environmental_Sustainability/Environmental_Sustainabilit y/Environmental_Arc_of_the_council_of_Gij%C3%B3n_Asturias City of Nanterre, Directorate for Environment (2007): Plan climat territorial de Nanterre www.nanterre.fr/NR/rdonlyres/778951C0‐57DA‐4BED‐9CDC‐9D285B0B3986/0/NAN_plan_climat.pdf City of Paris (2007): Paris Climate Protection Plan; www.paris.fr/portail/viewmultimediadocument?multimediadocument‐id=33859 City of Paris, Direction of environment and green areas (2004): Le Bilan Carbone de Paris 2004; www.paris.fr/portail/viewmultimediadocument?multimediadocument‐id=61699 City of Stuttgart, Office for Environmental Protection (1997): Climate Protection Programme (KLIKS); www.stadtklima‐stuttgart.de/index.php?climate_kliks_intro City of Tuebingen (2003): Leitlinien für eine nachhaltige Stadtentwicklung www.tuebingen.de/formulardownload/leitlinien_endfassung.pdf City of Vienna, Executive Office for the Coordination of Climate Protection Measures (2009): Climate Protection Programme of the City of Vienna www.wien.gv.at/english/environment/klip/index.html

270

IRODALOM Clapp, C.–Leseur, A.–Sartor, O.–Briner, G.–Corfee‐Morlot, J. (2010): Cities and Carbon Market Finance: Taking Stock of Cities, Experience with Clean Development Mechanism (CDM) and Joint Implementation (JI); OECD Environmental Working Paper No. 29; OECD Publishing www.oecd.org/dataoecd/18/43/46501427.pdf CLAVIER project – Climate Change and Variability: Impact in Central and Eastern Europe, web portal www.clavier‐eu.org Climate Alliance of European Cities, Switzerland (2009): Elektromobilität – Zukunftsperspektive für eine klima‐ und umweltverträgliche Mobilität in der Stadt? www.klimabuendnis.ch/cms/download.php?f=ee980d296f943bbbc7e2df5fa71334f0 Climate changes Spatial Planning Programme; Netherlands, web portal climatechangesspatialplanning.climateresearchnetherlands.nl/ Climate tips of the Federal Office for Environment of Switzerland, web portal www.bafu.admin.ch/klima/09610/index.html?lang=de Clini C.,–Contaldi M.–Gaudioso D.–Angeloni M. (2002): Third National Communication Under The Un Framework Convention On Climate Change; National Environmental Protection Agency and Ministry for the Environment and Territory; Italy unfccc.int/resource/docs/natc/itanc3.pdf CLISP – Climate Change Adaptation by Spatial Planning in the Alpine Space, web portal www.clisp.eu Cluj County (2007): Planul Local de Acţiune pentru Protecţia Mediului Judeţul Cluj www.apmcluj.ro/fisiere/plam_2007.pdf Cluj Metropolitan Area: Planul Integrat de Dezvoltare Polul de Crestere Cluj‐Napoca – Zona Metropolitană Cluj www.primariacj.ro/docs/propiecte%20dezbateri/zona%20metropolitana/Planul%20integrat%20de%20dezvoltare %20pentru%20zona%20metropolitana%20Cluj‐Napoca.pdf Colette, A. (2009): Case studies on climate change and world heritage; UNESCO World Heritage Centre; Paris whc.unesco.org/uploads/activities/documents/activity‐473‐1.pdf Commission for Architecture and the Built Environment (CABE): Adapt public space to climate change www.cabe.org.uk/sustainable‐places/adapt‐public‐space Commission on Climate Change and Development; Sweden, web portal www.ccdcommission.org/ Committee of the Regions (2011): Adaptation to Climate Change – Policy instruments for adaptation to climate change in big European cities and metropolitan areas © European Union www.cor.europa.eu/COR_cms/(S(z3wfmiiou1lhccjnndxkgym4))/ui/ViewDocument.aspx?siteid=default&contentID= 5a577d3c‐6b00‐4450‐a610‐153e2fd8192b CONCERTO project – Towards an Integrated Community Energy Policy to Improve the Quality of Citizens' Lives, web portal www.concertoplus.eu Conferenza Nazionale Cambiamenti Climatici (2007): E la Sicurezza Ambientale; Conclusioni Conferenza Nazionale Cambiamenti Climatici; Roma; 12 e 13 settembre 2007 www.sardegnaambiente.it/documenti/3_96_20071005132815.pdf Corfee‐Morlot ,J.–Cochran, I.–Hallegatte, S.–Teasdale, P. (2011): Multilevel risk governance and urban adaptation policy, in: Climatic Change "Special Issue: Understanding Climate Change Impacts, Vulnerability and Adaptation at City Scale" Volume 104, Number 1, 169‐197 Corfee‐Morlot, J.–Kamal‐Chaoui, L.–Donovan, M.G.–Cochran, I.–Robert, A.–Teasdale P‐J.(2009): Cities, Climate Change and Multilevel Governance, OECD Environmental Working Papers N° 14; OECD publishing www.oecd.org/dataoecd/30/35/44232263.pdf Covenant of Mayors, web portal www.eumayors.eu/ Covenant of Mayors Office: Baseline Emission Inventory & Sustainable Energy Action Plan; Brussels www.eumayors.eu/mm/staging/library/tml_1/docs/leaflet.pdf The Covenant of Mayors Committed to urban sustainable energy: Making a commitment to urban sustainable energy www.pracsis.be/pdf/covenant/brochure_final_lowres.pdf Cramer, M. (2006): The Development of Transport Policy in Berlin Since the Fall of the Wall, "Towards Carfree Cities V. conference " on July 17–23;. 2005; Budapest www2.michael‐cramer.de/uploads/TowardsCarfreeCitiesEN.doc Csanády R. A., Pomázi I., Szabó T. (szerk.) (1997): A fenntarthatóság felé: az Európai Unió Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogramja (az EU‐program magyar nyelvű kiadása). KTM, Budapest Czerny, J.: Bérlakás és építészet (title in English: Rental housing and architecture) www.lakasepitesert.hu/upload/Czerny%20József_prezentáció.ppt Czira T. – Pálvölgyi T. – Rideg A. – Selmeczi P. (2010): A magyar területpolitika törekvései és eszközei a klímaváltozás hatásainak mérséklésére. Falu–Város–Régió, 1. http://www.vati.hu/files/articleUploads/5726/fvr_2010_01.pdf Danish case studies of urban climate change, web portal www.egu.kl.dk/Klimakort‐English/

271

IRODALOM Danish Energy Agency (2008): Danish strategy for adaptation to a changing climate; Copenhagen www.kemin.dk/Documents/Klima‐%20og%20Energipolitik/klimatilpasningsstrategi_UK_web.pdf Das Gebäudeprogramm in der Schweiz, web portal www.dasgebaeudeprogramm.ch/ Davies, M.–Leavy, J.–Mitchell, T.–Tanner, T. (2008): Social Protection and Climate Change Adaption; The Commission on Climate Change and Development; Sweden www.ccdcommission.org/Filer/pdf/pb_social_protection.pdf Department for Communities and Local Government, United Kingdom (2007): Climate Change and Urban Green Spaces www.cchangeproject.org/jsp/uploaded_files/documents/misc/CC%20&%20urban%20green%20spaces.doc Department for Environment, Food and Rural Affairs, United Kingdom (2008): Adapting to climate change in England, a Framework for Action; London 193.88.185.141/Graphics/Klimatilpasning/Rapporter/12.%20Adapting%20to%20climate%20change%20in%20Engla nd%20.pdf Department for Environment, Food and Rural Affairs, United Kingdom (2009): Adapting to climate change UK Climate Projections; London www.decc.gov.uk/assets/decc/what%20we%20do/global%20climate%20change%20and%20energy/tackling%20cli mate%20change/five_point_plan/uk‐climate‐projections.pdf Department of Ecology, Energy, Sustainable Development and Spatial Planning; France (2007): 21 collectivité engagées dans la releve du defi climatique www.developpement‐durable.gouv.fr/IMG/pdf/dgec_Recueil_plans_climats.pdf Department of Ecology, Energy, Sustainable Development and Spatial Planning; France (2009): Rapport annuel au Parlement sur la mise en oeuvre des engagements du Grenelle Environnement; Paris lesrapports.ladocumentationfrancaise.fr/BRP/094000582/0000.pdf Department of Energy and Climate Change, United Kingdom (2009): Climate Change Act 2008 Impact Assessment decc.gov.uk/assets/decc/85_20090310164124_e_@@_climatechangeactia.pdf Dombois, O.T.–Braun‐Fahrländer, Ch. (2004): Gesundheitliche Auswirkungen der Klimaänderung mit Relevanz für die Schweiz; University of Basel www.google.hu/search?hl=hu&source=hp&q=Gesundheitliche+Auswirkungen+der+Klima%C3%A4nderung+mit+Re levanz+f%C3%BCr+die+Schweiz&meta=&aq=f&aqi=&aql=&oq Draghetti,T.–Cimatti, E.–Montanarii, L. : Cambiamenti climatici e pianificazione idrica,Regione Emilia‐Romagna www.ermesambiente.it/wcm/acque/sezioni_laterali/menu_02/studi/studiricerche/CambiamentiClimatici_Pianifica zioneIdrica.pdf ECOCITIES, web portal www.energibyer.dk/en‐US/Sider/forside.aspx Eco‐city conference 2009, case study – Malmo; Sweden www.hkip.org.hk/plcc/download/Sweden.pdf Eco‐drive, web portal www.ecodrive.org/en/home/ The Economic, Social and Environment Council, France (2009): Fiscalité Écologique Et Financement Des Politiques Environnementales; 2009. lesrapports.ladocumentationfrancaise.fr/BRP/094000588/0000.pdf EEA‐JRC‐WHO (2008): Impacts of Europe's changing climate – 2008 indicator‐based assessment; Joint EEA‐JRC‐WHO report; European Environment Agency; Copenhagen www.eea.europa.eu/publications/eea_report_2008_4/pp1‐19_CC2008Executive_Summary.pdf Energie‐Cities – Secretariat (2009): Actions énergie‐climat en Suede; Brussels www.energie‐cites.eu/IMG/pdf/dossier_suede_fr.pdf Energy Cities of Switzerland, web portal www.energiestadt.ch/d/ Eriuccio, N. (2004): Cambiamenti climatici, mitigazioni ed adattamenti: Una Prioritá per le politiche locali, Presentazione del 2° rapporto sullo stato dell'ambiente e della sostenibilitá della Provincia di Firenze; 11th December 2008 server‐nt.provincia.fi.it/ecologicamente/public/misc/2008121915301102.ppt Ertsey A.‐ Helyes G. (1994): Kelenföldi tetőtér‐beépítés tanulmányterv EUROCITIES Declaration on Climate Change, June 2008 www.eurocities2009.eu/pages.aspx?page=43 EUROHEAT project, web portal www.euroheat‐project.org/dwd/index.php European Comission – Environment – Water (floods), web portal ec.europa.eu/environment/water/flood_risk/index.htm European Commission, Directorate General for Energy and Transport: Energy efficiency in churches; Sweden www.managenergy.net/download/nr306.pdf European Commission, Directorate General for Environment (2007): Integrated environmental management, Guidance in relation to the Thematic Strategy on the Urban Environment, Technical Report 2007‐2013.

272

IRODALOM European Environment Agency (2006): The changing faces of Europe's coastal areas, EEA Report No 6/2006, © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/publications/eea_report_2006_6 European Environment Agency (2008a): Energy and environment report – Report 6/2008;© EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/publications/eea_report_2008_6 European Environment Agency, JRC, WHO (2008b): Impacts of Europe's changing climate – 2008 indicator‐based assessment Joint EEA‐JRC‐WHO report, EEA Report No 4/2008; © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/publications/eea_report_2008_4 European Environment Agency (2009a): Water resources across Europe — confronting water scarcity and drought, EEA Report No 2/2009; © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/publications/water‐resources‐across‐europe European Environment Agency (2009b): Ensuring quality of life in Europe's cities and towns Tackling the environmental challenges driven by European and global change, EEA Report No 5/2009; © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/publications/quality‐of‐life‐in‐Europes‐cities‐and‐towns European Environment Agency (2009c): Regional climate change and adaptation The Alps facing the challenge of changing water resources, EEA Report No 8/2009; © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/publications/alps‐climate‐change‐and‐adaptation‐2009 European Environment Agency (2010a): Towards a resource‐efficient transport system – Report 2/2010; © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/publications/towards‐a‐resource‐efficient‐transport‐system European Environment Agency (2010b): The European environment — state and outlook 2010 (SOER 2010) ; © EEA, Copenhagen, 2010 www.eea.europa.eu/soer/synthesis/synthesis European Environment Agency (2010c): Understanding climate change — SOER 2010 thematic assessment © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/soer/europe/understanding‐climate‐change European Environment Agency (2010d): Adapting to climate change — SOER 2010 thematic assessment; © EEA, Copenhagen, 2010 www.eea.europa.eu/soer/europe/adapting‐to‐climate‐change European Environment Agency (2010e): Water resources: quantity and flows — SOER 2010 thematic assessment; © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/soer/europe/water‐resources‐quantity‐and‐flows European Environment Agency (2010f): Marine and coastal environment — SOER 2010 thematic assessment; © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/soer/europe/marine‐and‐coastal‐environment European Environment Agency (2010g): Mapping the impacts of natural hazards and technological accidents in Europe An overview of the last decade, EEA Technical report No 13/2010; © EEA, Copenhagen www.eea.europa.eu/publications/mapping‐the‐impacts‐of‐natural European Network for Rural Development (2010): Rural Development and Climate Change; EU Rural Review Issue 4 enrd.ec.europa.eu/app_templates/filedownload.cfm?id=101A386E‐C8C0‐9369‐8912‐C42045DDE42D EUROSION – A European initiative for sustainable coastal erosion management, web portal www.eurosion.org EVE–IHOBE S. A.–ORUBIDE–VISESA S. A. (2006): Guía de Edificación Sostenible para la Vivienda en la Comunidad Autónoma del País Vasco www.ingurumena.ejgv.euskadi.net/r49‐ 6172/es/contenidos/manual/guia_edificacion/es_pub/adjuntos/guia_edificacion.pdf Exceter City Council (2008): Climate Change Strategy www.exeter.gov.uk/index.aspx?articleid=10173 Expert Group on the Urban Environment, EU: Targeted Summary of the European Sustainable Cities Report for Local Authorities ec.europa.eu/environment/urban/pdf/locsm‐en.pdf Faragó T. et al. (1998): Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése: Kiotói Jegyzőkönyv az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez és a hazai feladatok. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest Faragó T. (szerk.), (2002): Nemzetközi együttműködés a fenntartható fejlődés jegyében és az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégiája. Fenntartható Fejlődés Bizottság, Budapest Federal Government of Germany (2008): German Strategy for Adaptation to Climate Change; www.bmu.de/files/english/pdf/application/pdf/das_gesamt_en_bf.pdf Federal Ministry of Agriculture, Forestry, Environment and Water Management, Austria (2007): Anpassung der Klimastrategie Österreichs zur Erreichung des Kyoto‐Ziels 2008‐2013; Wien umwelt.lebensministerium.at/article/articleview/70701/1/7337/) Feenstra, J.F.–Burton, I.–Smith, J.B.–Tol, R.S.J (eds) (1998): Handbook on Methods for Climate Change Impact Assessment and Adaptation Strategies; United Nations Environment Programme – Institute for Environmental Studies; Netherlands dare.ubvu.vu.nl/bitstream/1871/10440/1/f1.pdf

273

IRODALOM Ferrara, V.–Lanza, A. (2003): La risposta a cambiamento climatico in Italia, Valutazioni socio‐economiche delle strategie di adattamento, Misure di mitigazione forestale; ENEA (National Agency for New Technologies, Energy and the Environment) www.enea.it/produzione_scientifica/volumi/V2003_CambiamentoClimatico.html Final statement by the ministers in charge of urban development, Marseille, 25 Nov 2008 www.eib.org/attachments/jessica_marseille_statement_en.pdf Flemish Government, The Environment, Nature and Energy Department (2006): The Flemish Climate Policy Plan 2006– 2012 www.lne.be/themas/klimaatverandering/vlaams‐klimaatbeleidsplan‐2006‐2012/flemish‐climate‐policy‐plan‐2006‐ 2012 Forum Biodiversität Schweiz (2007): Hotspot: Biodiversität und Klimawandel, Biodiversität: Forschung und Praxis im Dialog www.bafu.admin.ch/klima/00509/00514/index.html? Francke, P. (2008): Municipal Responses to Climate Change Emergencies – The Swedish and Danish cases; Nordregio – Nordic Center for Spatial Development; Stockholm www.nordregio.se/munires/Kristianstad_Hedensted_Greve.pdf FRMRC – Flood Risk Management Research Consortium, web portal www.floodrisk.org.uk Gayer, J.–Ligetvári, F. (2007): Települési vízgazdálkodás, csapadékvíz‐elhelyezés (title in English: Urban water management and rainwater disposal); Hungarian Ministry for Environment and Water; Budapest www.kvvm.hu/data/kiadvanyok/kvvm_kiadvany_4.pdf Genesio L.,–Grasso V.,–Vaccari F.,( IBIMET CNR): Segnali Climatici, Il Cambiamento Climatico Dagli Scenari Globali Alle Strategie Locali; Firenze; 15‐16 Luglio 2004 www.rete.toscana.it/sett/pta/stato_ambiente/clima/segnali_climatici.pdf Geological Survey of Finland (GTK), (2003): Sea Level Change Affecting the Spatial Development of the Baltic Sea Region; Seareg 2nd progress report www.gsf.fi/projects/seareg/SEAREG2ndreport.pdf Georgi, B. (2005): "Least Cost Transportation Planning – Enabling Municipalities to Identify the Real Costs of Transport", Towards Carfree Cities V Conference – Budapest; 18‐21 July 2005; In:"The Secret of a Successful City" (conference summary), Edited by Judit Madarassy, The selection of V International Conference on Towards CarFree Cities V., The Clean Air Action Group (CAAG) – Hungarian Transport Club, Budapest, 2006 www.levego.hu/kiadvanyok/a_sikeres_varos_titka Gill, S.E.–Handley, J.F.–Ennos, A. R.–Pauleit, S. (2007): Adapting Cities for Climate Change: The Role of the Green Infrastructure; In: Built Environment 33., 1., pp. 115‐133. www.fs.fed.us/ccrc/topics/urban‐forests/docs/Gill_Adapting_Cities.pdf Godwin, P.–Hass‐Klaus, C.–Cairns S. (1998): Evidence on the Effects of Road Capacity Reduction on Traffic Levels (report summary); London www.worldcarfree.net/resources/freesources/Evide.htm Government of Estonia (1998): Estonian second National Report under the United Nation`s Framework Convention on Climate Change; unfccc.int/resource/docs/natc/estnc2.pdf Government’s Ministerial Working Group on Climate and Energy, Finland (2008): PolicyLong‐term Climate and Energy Strategy; Government Report to Parliament www.tem.fi/files/20587/Climate_Change_and_Energy_Strategy_2008_summary.pdf GRABS‐project – Green and blue space, adaptation for urban areas and eco towns, web portal www.grabs‐eu.org/ Graham, J.–Querrien, A.–de Santiago Rodríguez, E. (2009): Climate change in the European urban context, City Futures in a Globalising World An international conference on globalism and urban change 4 to 6 June 2009; Madrid www.cityfutures2009.com/PDF/16_Graham_June.pdf Greater London Authority (2005a): Adapting to climate change: a checklist for development Guidance on designing developments in a changing climate; London www.climatesoutheast.org.uk/images/uploads/Adaptation_Checklist_for_Development_Nov_2005.pdf Greater London Authority (2005b): Climate change and London's transport systems; London www.london.gov.uk/lccp/publications/docs/climatetransportsept05.pdf Greater London Authority (2006): Adapting to climate change: Lesson for London; Greater London Authority; London www.london.gov.uk/lccp/publications/docs/adapting‐climate‐change‐london.pdf Greater London Authority (2007): Action today to protect tomorrow: the Mayor’s Climate Change Action Plan; London static.london.gov.uk/mayor/environment/climate‐change/docs/ccap_summaryreport.rtf Greater London Authority (2010): The draft climate change adaptation strategy for London, public consultation draft legacy.london.gov.uk/mayor/priorities/docs/Climate_change_adaptation_080210.pdf Gyulai I. (1999): A fenntartható fejlődés. Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány, Miskolc Hallegatte, S.–Corfee‐Morlot, J. (2011): Understanding climate change impacts, vulnerability and adaptation at city scale: an introduction in: Climatic Change "Special Issue: Understanding Climate Change Impacts, Vulnerability and Adaptation at City Scale" Volume 104, Number 1, 1‐12

274

IRODALOM Hallegatte, S.–Henriet, F.–Corfee‐Morlot, J. (2011): The economics of climate change impacts and policy benefits at city scale: a conceptual framework in: Climatic Change "Special Issue: Understanding Climate Change Impacts, Vulnerability and Adaptation at City Scale" Volume 104, Number 1, 51‐87 Hanson, C.E. et al.: MICE project – Modelling the Impact of Climate Extremes www.prudence.dmi.dk/public/publications/PSICC/Hanson‐et‐al.pdf Hensher D. A. – Button, K.J. (2003): Handbook of transport and environment, Elsevier Ltd., Oxford Hernández, R.C.–Hernández A. (2004): Responsabilidad y práctica municipal ante el cambio climático www.ciccp.es/biblio_digital/Urbanismo_I/congreso/pdf/040402.pdf Hontelez, J.; Molin, K. (2001): Az Európai Unió elkötelezettsége a fenntartható fejlődésért. Magyar nyelvű kiadása: Magyar Természetvédők Szövetsége, Budapest Hopkins, R. (2008): The Transition Handbook: from oil dependency to local resilience, Green Books Ltd. transitionculture.org/shop/the‐transition‐handbook/ Hudek, V.(ed) (2007): Ecological footprint, climate change and cities; REC Slovakia; Bratislava www.udrzatelnemesta.sk/uploads/EcologicalFootprint.pdf Hungarian Environmental Economics Centre (2004): Magyarország jelentős üvegházgáz kibocsátó ágazatainak közgazdasági prognózisa 2012‐ig (title in English: Economic prognosis of sectors produce greenhouse gas emission for 2012); Hungarian Ministry for Environment and Water makk.zpok.hu/files/REKK%20MAKK%20UHG%20prognozis.pdf Hungarian Federation for Structural Concrete, web portal www.terko.com Huschebeck, M.–Allen, J. (2005): Best Urban Freight Solutions, Policy and research recommendations I., Urban consolidation centres, Last miles solution www.bestufs.net/download/BESTUFS_II/key_issuesII/BESTUFS_Recommendations.pdf Institute for Energy and Environment Francophony (2009): Efficacité énergétique en milieu urbain – Études de cas; Quebec www.energie‐cites.eu/IMG/pdf/EE_en_milieu_urbain_etudes_de_cas_Prisme_IEPF_2009.pdf Institute for Snow and Avalanche Research (SLF) (2006): Bilanzierung und Reduktion der CO2‐Emissionen in der Landschaft Davos. Eine Machbarkeitsstudie zum Klimaschutz. Schlussbericht zum KTI‐Projekt Nr. 7984.1.SLF;Davos Institute of Atmospheric Sciences and Climate (ISAC) of the Italian National Research Council (CNR) (2009): Clima, cambiamenti climatici globali e loro impatto sul territorio nazionale; ISAC‐CNR; Bologna www.iaeg.it/documenti/pubblicazioni/ISAC‐Clima.pdf Interministerial Committee for Sustainable Development, France (2010): National Sustainable Development Strategy of France 2010‐2013 (SNDD) www.developpement‐durable.gouv.fr/IMG/pdf/NSDS4p.pdf International Association of Public Transport (UITP) (2003): "Mobility in Cities Database" www.uitp.org/publications/Mobility‐in‐Cities‐Database.cfm International Association of Public Transport (UITP) and European Union Committee (2006): "The role of public transport to reduce greenhouse gas emissions and improve energy efficiency" – position paper www.uitp.org/eupolicy/positions/2006/03/Climate_Change_EN.pdf IPCC – Intergovernmental Panel on Climate Change, web portal www.ipcc.ch Jacob, D.–Horányi, A.–Li, L.–Gobiet, A.–Pfeifer, S.–Bálint G.–Pálvölgyi, T.–Prettenthaler, F. (2008): Climate Change and Variability: Impact on Central and Eastern Europe; In: The EGGS (EGS Newsletter) Issue 25 October, pp. 22.‐26. Jank, R.(ed)(2000): Advanced local energy planning – guidebook; International Energy Agency www.ecbcs.org/docs/annex_33_alep_II_web.pdf Johnson, F.X. – Lambe, F.(2009): Energy Access, Climate and Development; The Commission on Climate Change and Development; Stockholm www.ccdcommission.org/Filer/commissioners/Energy.pdf Kamal‐Chaoui, L.–Robert, A. (eds.) (2009): ‘Competitive Cities and Climate Change’, OECD Regional Development Working Papers N°2, 2009, OECD publishing, © OECD www.oecd.org/dataoecd/30/36/44232251.pdf Kasser, T. (2009): Shifting Values in Response to Climate Change; In: State of the World 2009: Into a warming World; Worldwatch Institute, W. W. Norton & Co; New York pp. 122‐125. www.worldwatch.org/files/pdf/SOW09_CC_values.pdf Kentala‐Lehtonen, J. (2008): Municipal Response to Climate Change Emergencies and Lithuania;Nordregio – Nordic Center for Spatial Development; Stockholm www.nordregio.se/munires/Casestudy_%20Panevezys_%20and_%20Lithuania.pdf Kerr, A.–McLeod, A. (2001): Potential adaptation strategies for climate change in Scotland; Scottish Executive Central Research Unit www.scotland.gov.uk/Resource/Doc/156668/0042100.pdf Keskitalo, E.–Carina H. (eds.) (2010): Developing Adaptation Policy and Practice in Europe: Multi‐level Governance of Climate Change Springer Science+Business Media B.V. www.springer.com/environment/global+change+‐+climate+change/book/978‐90‐481‐9324‐0

275

IRODALOM Kirby, A. (2008) Kick the Habit: A UN Guide to Climate Neutrality, UNEMG, UNEP/GRID Arendal www.grida.no/publications/vg/kick/ebook.aspx Klimabündnis – Climate Alliance Switzerland, web portal www.klimabuendnis.ch Klimatkommunerna – The Climate Municipalities of Sweden, web portal www.klimatkommunerna.se Klimazug‐Nord – Regional strategies concerning climate changes in the metropolitan area of Hamburg, web portal klimzug‐nord.de/ Kohán Z. – Rideg A. – Dr. Péti M. – Dobozi E. – Györe Á. (2011): A klímaváltozás városi és területi sajátosságai – európai körkép. Területi Statisztika 4. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/terstat/2011/04/terstat1104.pdf Krusche, P.–Althaus, D.–Gabriel, I. (1982): Ökologisches Bauen; Wiesbaden‐Berlin; Bauverlag Kurkela, L.–Hellenberg, T.–Visuri, P. (2008): Countering the Impacts of Climate Change; Helsinki www.nordregio.se/munires/Helsinki_%20and_%20Kittil%E4.pdf Láng, I. (ed) (2007): A globális klímaváltozás: hazai hatások és válaszok, A VAHAVA jelentés, (title in English: Global climate change: domestic impacts and responses, The VAHAVA report); Szaktudás Kiadó Ház; Budapest Lazio Region (2008): Programmi regionali sulle rinnovabili, La Programmazione regionale 2006–2008, Energie rinnovabili e risparmio energetico www.regione.lazio.it/web2/contents/energie_rinnovabili/argomento.php?vms=4 Le Goulven, K. (2008): Financing Mechanisms for Adaption, Sweden; Commission on Climate Change and Development www.ccdcommission.org/Filer/documents/financing_adaptation_080603.pdf Leicester City Council (2003): Climate Change Strategy www.environmentcity.org.uk/article.asp?ParentID=0&ArticleID=4 Leipzig Charter on Sustainable European Cities, Agreed on the occasion of the Informal Ministerial Meeting on Urban Development and Territorial Cohesion in Leipzig on 24 / 25 May 2007 www.rfsustainablecities.eu/IMG/pdf/LeipzigCharte_EN_cle1d4c19.pdf Local Government Climate change leadership summit, conference; June 2009; www.kl.dk/localclimatesummit/Artikler/57115/2009/06/fdsfdsfdfdsf/ Local Governments for Sustainability (ICLEI) – Robrecht,H.–Morchain, D. (2010): Background document workshop 4 – Adaptation in cities & quality of life ICLEI conference: Adaptation to the changing climate: time to intensify efforts Brussels, 23‐24 November 2010 www.lne.be/en/2010‐eu‐presidency/events/climate‐adaptation‐conference/agenda/conference‐day‐ 2/background‐ws‐4‐adaptation‐in‐cities‐quality‐of‐life A local climate impacts profile: how to do an LCLIP, web portal www.ukcip.org.uk/index.php?option=com_content&task=view&id=278 London Climate Change Partnership (2002): London's warming – The Impacts of Climate Change on London; Greater London Authority; City Hall www.london.gov.uk/lccp/publications/impacts.jsp Lotze‐Campen, H.–Claussen, L.–Dosch, A.–Noleppa, S.–Rock, J.–Schuler, J.–Uckert, G. (2009): Klimawandel und Kulturlandschaft Berlin; Potsdam Institute for Climate Impact Research; Potsdam www.pik‐potsdam.de/research/publications/pikreports/.files/pr113 MALTESE project – Management and Assessment of Light Trains for Energy Saving and Efficiency, web portal www.ivv‐aachen.de/maltese/index.htm Magyar Nemzeti Bizottság (1991): Nemzeti beszámoló az ENSZ 1992. évi Környezet és Fejlődés Világkonferenciájára. ENSZ Környezet és Fejlődés Konferencia MNB, Budapest Manchester City Council (2009): Manchester. A certain future www.manchesterclimate.com/ Manifesto per il clima – un new deal per l'adattamento sostenibile; 2007. Conclusioni Conferenza Nazionale Cambiamenti Climatici Roma; 12 e 13 settembre 2007 www.wwf.it/UserFiles/File/News%20Dossier%20Appti/DOSSIER/dossier%20clima/13settManifesto%20Clima.pdf MARCLIM project – Marine Biodiversity and Climate Change, web portal www.mba.ac.uk/marclim/ Mathey, J.–Rößler, S.–Wende, W. (2010): Role of Urban Green Spaces for Cities under Climate Change Aspects of Planning and Implementation; UNECE Prague 4th May 2010 www.mmr.cz/getdoc/db2d71e7‐e8d6‐414b‐9682‐bb4e8ac65c27/Mathey_Prag_UNECE_final_04052010 Meskó A. (2000): Átmenet a fenntarthatósághoz a 21. században. Magyar Tudomány, 2000, 1252‐1260 Ministry of Ecology and Development, France (2004): Plan climat, Face au changement climatique Agissons ensemble www.bourgogne.gouv.fr/assets/bourgogne/files/dvlpt_durable/plan_climat.pdf Ministry of Ecology and Development, France (2004): Plan Climat; Paris www.developpement‐durable.gouv.fr/IMG/ecologie/pdf/PLAN‐CLIMAT‐2004‐2.pdf Ministry of Ecology and Sustainable Development, France (2006): Plan Climat 2004‐12 actualisation 2006; Paris www.developpement‐durable.gouv.fr/IMG/pdf/plan‐climat‐2006.pdf Ministry of Ecology and Sustainable Development, France (2007): Plans climat territoriaux: des territoires en action 2007 www.developpement‐durable.gouv.fr/IMG/pdf/dgec_Recueil_plans_climats.pdf

276

IRODALOM Ministry of Environment and Rural and Marine Affairs, Spain (2006): The Spanish National Climate Change Adaptation Plan (PNACC) www.mma.es/secciones/cambio_climatico/documentacion_cc/divulgacion/pdf/pnacc_ing.pdf Ministry of Environment and Water of Bulgaria (2005): Second national action plan on climate change 2005–2008 www2.moew.government.bg/recent_doc/international/climate/NAPCC_Final_English.doc Ministry of Environmental Protection, Physical Planning and Construction, Croatia (2007): Capacity Building for Implementation of the United Nations Framework Convention on Climate Change and the Kyoto Protocol in the Republic of Croatia klima.mzopu.hr/default.aspx?id=48 Ministry of Housing, Spatial Planning and the Environment, The Netherlands (2008): New Energy for Climate Policy – the 'clean and efficient' programme www.eceee.org/MembersForum/NL_Agency/Reports_0/ Ministry of the Environment of Spain‐The Spanish Net of Cities for Climate. The Spanish Federation of Municipalities and Provinces (FEMP) – Ayuntamiento de Vitoria‐Gasteiz (2006): Trabajando en red por el clima y la sostenibilidad www.redciudadesclima.es/index.php/publicaciones/verpublicacion/id_publicacion/132 Ministry of the Environment of Spain – The Spanish Net of Cities for Climate. The Spanish Federation of Municipalities and Provinces (FEMP) (2009): Estrategia Local de Cambio Climático www.redciudadesclima.es/uploads/documentacion/f1f6dcd63d369dfe21f0fdaa31835387.pdf Ministry of the Environment of the Czech Republic – Czech Hydrometeorological Institute (2006): Fourth National Communication of the Czech Republic on the UN Framework Convention on Climate Change and Demonstrable Progress Report on Implementation of the Kyoto Protocol; Ministry of the Environment unfccc.int/resource/docs/natc/czenc4.pdf Ministry of the Environment of the Czech Republic (2004): National Program to abate the climate change impacts in the Czech Republic www.mzp.cz/C125750E003B698B/en/national_programme/$FILE/OZK‐National_programme‐20040303.pdf Ministry of the Environment of the Slovak Republic Slovak Hydrometeorological Institute (2005): The Fourth National Communication of the Slovak Republic on Climate Change; unfccc.int/resource/docs/natc/slknc4.pdf Minx, J.–Creutzig, F.–Medinger, V.–Ziegler, T.–Owe, A.–Baiocchi, G. (2011): Developing a pragmatic approach to assess urban metabolism in Europe – A report to the European Environment Agency, Climatecon Working Paper Series, No. 1‐2011. ideas.climatecon.tu‐berlin.de/documents/wpaper/CLIMATECON‐2011‐01.pdf MIR – Green Investments in Sweden, web portal klimp.naturvardsverket.se/mir/index.jsp?lang=en Müller, H.–Weber, F. (2008): 2030: Der Schweizer Tourismus im Klimawandel – Studie des Forschungsinstituts für Freizeit und Tourismus (FIF) der Universität Bern im Auftrag von Schweiz Tourismus; Bern www.stnet.ch/de.cfm/ueber_uns/facts/offer‐Ueber_uns‐Facts‐320348.html Murcia City Council (2008): Estrategia Local Frente al Cambio Climático del Municipio de Murcia (2008‐2012) www.murcia.es/DocumentosPDF/CAMBIO_CLIMATICO.pdf Nagy, I. (2008): Városökológia (title in English: Urban ecology); Dialóg Campus; Budapest‐Pécs Nanni, T.–Prodi, F. (2008): Cambiamenti Climatici: La Situazione In Italia; In: Energia, n. 1./2008, pp. 66‐71. National Agency for New Technologies, Energy and the Environment (ENEA): Progetto Speciale Clima Globale: Convenzione ENEA – Regione Abruzzo per lo studio di fattibilitá per la valutazione della vulnerabilitá e degli impatti delle variazioni climatiche sulla Regione Abruzzo ed ipotesi di adattamento www.regione.abruzzo.it/xambiente/docs/svilSostInizProg/Rapporto_finale_ENEA.pdf National Climate Commission, Belgium (2008): Plan National Climat de la Belgique 2009–2012; Commission Nationale Climat www.climat.be/IMG/pdf/PNC_2009‐2012.pdf Nerlander, L.(2009): Climate Change and Health; The Commission on Climate Change and Development; Stockholm www.ccdcommission.org/Filer/commissioners/Health.pdf Netherlands Environment Assessment Agency (2005) : The effects of climate change in the Netherlands www.rivm.nl/bibliotheek/rapporten/773001037.pdf Neuman, M. (2005): The Compact City Fallacy; In: Journal of Planning Education and Research September 2005 25; London. pp. 11‐26. Nilson, A.–Kiviste, A.–Korjus, H.–Mihkelson, S.–Etverk, I.–Oja, T. (1999): Impact of recent and future climate change on Estonian forestry and adaptation tools; In: Climate Research 12. Vol. /1999., pp. 205–214. www.int‐res.com/articles/cr/12/c012p205.pdf Observatoire national sur les effets du Réchauffement Climatique: Stratégie nationale d'adaptation au changement climatique; 2007. www.developpement‐durable.gouv.fr/IMG/ecologie/pdf/Strategie_Nationale_2.17_Mo‐2.pdf OECD (1997): Az átmenet irányítása a fenntartható fejlődés felé. (a magyar kiadás szerk.: Nemes Cs., Pomázi I.), KTM, 1998 OECD (2008): Competitive Cities and Climate Change – OECD Conference proceedings Milan, Italy 9‐10 October 2008 www.oecd.org/document/23/0,3343,en_21571361_41059646_42450007_1_1_1_1,00.html

277

IRODALOM OECD (2009a): Green Cities New Approaches to Confronting Climate Change; Workshop Proceedings Las Palmas De Gran Canaria; Spain 11 June 2009 www.oecd.org/dataoecd/46/33/45377963.pdf OECD (2009b): The Economics of Climate Change Mitigation – policies and options for global action beyond 2012. www.oecd.org/document/56/0,3746,en_2649_33713_43705336_1_1_1_1,00.html OECD (2010): Cities and Climate Change; OECD Publishing dx.doi.org/10.1787/9789264091375‐en OECD‐IEA (2009) World Energy Outlook 2009 Öko‐Institut – Energieagentur Regio Freiburg (2007): Klimaschutzstrategie der Stadt Freiburg; Freiburg www.freiburg.de/servlet/PB/show/1173335/Umwelt_Klimaschutz‐Strategie.pdf Ökotárs Alapítvány (2008):Hogyan varázsoljunk újjá egy közteret? Kézikönyv jól működő közösségi terek létrehozásához, Madden, K. (2000) How to Turn a Place Around? A Handbook for Creating Successful Public Spaces magyar kiadása, Ökotárs Aalpítvány, Budapest OSE – Observatory on Sustainability in Spain, web portal www.sostenibilidad‐es.org/Observatorio+Sostenibilidad Páldy, A.–Bobvos, J.–Vámos, A.–Kovats, R.S.–Hajat, S. (2005): The effect of temperature and heat waves on daily mortality in Budapest, Hungary, 1970–2000 In: ‘Extreme weather events and Public Health Responses’ eds.: W Kirch and B Menne. Publisher: Springer‐Verlag; Berlin Heidelberg pp. 99‐108 Páldy, A.–Bobvos, J. (2008): The health impacts of heatwaves in Hungary; 2007, In: Klíma21 (52) pp. 3‐15. Páldy, A.–Erdei, E.–Bobvos, J.–Ferenczi, E.–Nádor, G.–Szabó, J. (2003): The health impacts of climate change In: Agro‐21, 32; pp. 62–76. Pálvölgyi, T. (2008a): Az éghajlatváltozás hatásai az épített környezetre és az infrastruktúrára (title in English: The impacts of climate change in the built environment and infrastructure). In: A fenntartható fejlődés és a megújuló természeti erőforrások környezetvédelmi összefüggései a Kárpát‐medencében. (title in English: The environmental contexts of sustainable development and renewable natural resources in the Carpathian Basin.) eds. Fodor, I. and Suvák, A., Centre for Regional Studies of Hungarian Academy of Sciences; Pécs Pálvölgyi, T. (2008b): Gazdaság, társadalom, infrastruktúra. (title in English: Economy, society, infrastructure) In: Klímaváltozásról mindenkinek (title in English: About the climate change for everybody) eds.: Harnos, Zs.; Gaál, M.; Hufnagel, L.; Corvinus University of Budapest; Budapest Pethő, L. (2008): „A hőmérséklet eloszlás alakulása az aszfalt burkolatú útpályaszerkezetekben és ennek hatása a pályaszerkezeti rétegek fáradási méretezésére, technológiai tervezésére" (title in English: Temperature distribution in the asphalt‐paved runways and its impacts on the layers fatigue dimensioning and technological design) Ph.D dissertation, BUTE Department of Highway and Railway Engineering.; Budapest www.omikk.bme.hu/collections/phd/Epitomernoki_Kar/2008/Petho_Laszlo/tezis_hun.pdf Philibert, C. (2010): Interactions of Policies for Renewable Energy and Climate – Working Paper; International Energy Agency; Paris www.iea.org/papers/2011/interactions_policies.pdf Piana, V. (2009): Climate Change and Adaptation Strategies, The Italian Case, Ankara; 19. November 2009. economicswebinstitute.org/presentations/Climate%20Change%20and%20Adaptation%20Strategies%20%96%20Th e%20Italian%20Case.ppt PIK – Potsdam Institute for Climate Impact Research, web portal www.pik‐potsdam.de/ Policy Research Corporation (in association with MRAG): The economics of climate change adaptation in EU coastal areas; www.sesame‐ip.eu/doc/report_en.pdf Pomázi I., Szabó E. (szerk.) (2001): Környezeti előretekintés, stratégia és kulcsmutatók az OECD‐ben, Környezetvédelmi Minisztérium, Budapest Portsmouth Sustainability Action Group City Of Portsmouth (2009): Climate Change Strategy; www.portsmouth.gov.uk/media/STP_climatechangestrategy.pdf Premios Ciudad Sostenible – Sustainable City Awards of Spain, web portal www.premiociudadsostenible.com/edicion07.html Prime Minister's Office, Sweden (2009): A sustainable energy and climate policy for the environment, competitiveness and long‐term stability www.regeringen.se/content/1/c6/12/00/88/d353dca5.pdf Prutsch, A.–Grothmann, T–Schauser, I–Otto, S.–McCallum, S. (2010): Guiding principles for adaptation to climate change in Europe, ETC/ACC Technical Paper 2010/6 climate‐l.iisd.org/news/eea‐publishes‐guiding‐principles‐for‐adaptation/ Regional Agency for Environment protection of Liguria (2007): Cambiamenti climatici: l’impegno di Arpal e le sua attività Savona, Fortezza del Priamar, Genova; April 2000 www.provincia.savona.it/temi/ambiente04/educambiente07/doc/soracco.pdf Resilient city, web portal www.resilientcity.org/

278

IRODALOM Rhodia Energy Services (2008): Méthode pour les Projets Domestiques: Destruction de N2O émis par la production d'acide adipique www.developpement‐durable.gouv.fr/IMG/pdf/9‐Methode_N2O_AA_.pdf Ribeiro, M.M–Losenno, C.–Dworak, T.–Massey, E.–Swart, R.–Benzie, M.–Laaser, C.(2009): Final report – Design of guidelines for the elaboration of Regional Climate Change Adaptations Strategies; Ecologic Institute; Berlin ec.europa.eu/clima/documentation/adaptation/docs/RAS%20Final%20Report.pdf Ricz J.–Tomay K.–Salamin G. (2009): Improvement of town planning: Analysis and recommendations based on international experiences. Scientific Report. VÁTI Spatial Planning and Evaluation Directorate; Budapest. Romanian Ministry of Environment and Water Management: National Action Plan on Climate Change of Romania (2005‐ 2007) ns1.mmediu.ro/vechi/departament_mediu/schimbari_climatice/1_Documentatie/PNASC_en.pdf Romanian Ministry of Environment and Water Management: National Strategy on Climate Change of Romania (2005‐ 2007) unfccc.int/resource/docs/nap/romadd1.pdf Rowell, A. (2010): Communities, Councils and a Low‐Carbon Future: what we can do if governments won’t, Green Books Ltd. transitionculture.org/shop/communities‐councils‐low‐carbon‐future/ Royal Haskoning, Cambridgeshire County Council (2010) Lamb Drove SUDS Showcase Project, Cambourne Interim Monitoring Report January 2010. www.cambridgeshire.gov.uk/NR/rdonlyres/59774E4C‐CE12‐4C2A‐9A22‐ AE2781F3D55F/0/LambDroveSUDSMonitoringInterimReportv102Main.pdf Russu, R.–Bucciantini, V.–Nuvoli, S.–Niccolai, M.–Musetti, N.–Alderighi, S.–Marchi S. (2007): I Servizi a supporto dell'agricoltura toscana in relazione ai cambiamenti; A.R.S.I.A. – Agenzia Regionale Sviluppo e Innovazione nel Settore Agricolo – Forestale; Firenze innovazione.arsia.toscana.it/UserFiles/File/BORSE/Relazione%20cambiamenti%20climatici%20Russu.pdf Russu, R. (2007): Climatici, Agricoltura toscana e mutamenti climatici: scenari, contesti, locali, strategie 29/06/2007 archivio.arsia.toscana.it/UserFiles/File/convegni/Clima20060629/ARSIA%20‐ %20Presentazione%20Cambiamenti.pdf Salamin G.–Sütő A.–Ricz J.–Hoffmann Cs.–Gere L. (2009): Uncoordinated territorial expansion of cities – Challenges and potential planning responses in Hungary. Scientific Report. VÁTI Spatial Planning and Evaluation Directorate; Budapest. www.eukn.org/Dossiers/Demographic_Change/Interviews/The_problem_of_uncoordinated_urban_expansion Sapountzaki, K. (2011): Traditional and Modern Urban Management Practices in Urban Hot Regions, előadás „Hitze in der Stadt Strategien für eine klimaangepasste Stadtentwicklung” konferencián, 2011. szeptember 15. Essen Satterthwaite D.,–Huq S.–Pelling M.–Reid H.–Romero Lankao P.(2007) : Adapting to Climate Change in Urban Areas, The possibilities and constraints in low‐ and middle‐income nations pubs.iied.org/pdfs/10549IIED.pdf Schauser, I.–Otto, S.–Schneiderbauer, S.–Harvey, A.–Hodgson, N.–Robrecht, H.–Morchain, D.–Schrander, J.–Khovanskaia, M.–Celikyilmaz‐Aydemir, G.–Prutsch, A.–McCallum, S. (2010): Urban Regions – Vulnerabilities, Vulnerability Assessments by Indicators and Adaptation Options for Climate Change Impacts, ETC/ACC Technical Paper 2010/12 acm.eionet.europa.eu/reports/docs/ETCACC_TP_2010_12_Urban_CC_Vuln_Adapt.pdf Scherrer, I.–Tobler , G. (2009): Konzept zur Siedlungsentwickung nach innen – Arbeitshilfe zur Erarbeitung der Agglomerationsprogramme – Verkehr und Siedlung, Bundesamt für Raumentwiclung – ARE; Bern www.are.admin.ch/dokumentation/publikationen/00018/00309/index.html? SE Consult (2009): The potential of Intelligent Transport Systems for reducing road transport related greenhouse gas emissions, special study for the EC DG Enterprise and Industry, Final report www.ebusiness‐watch.org/studies/special_topics/2009/documents/SR02‐2009_ITS.pdf Souch, C.–Grimmond, S. (2006): Applied climatology: urban climate; In.: Progress in Physical Geography 30, 2. pp. 270‐ 279 Spanish Net of Cities for Climate. The Spanish Federation of Municipalities and Provinces (FEMP) (2007): Gestión de residuos municipales y limpieza viaria Guía Técnica, Espana; www.asturias21.es/v_portal/apartados/apartado.asp?te=218 Spanish Net of Cities for Climate. The Spanish Federation of Municipalities and Provinces (FEMP) (2007): Primer informe sobre las políticas locales de lucha contra el cambio climático; www.asturias21.es/v_portal/apartados/apartado.asp?te=222; Spanish Network of Cities for Climate (2005): Estrategias prácticas a favor del clima, 2005. www.asturias21.es/v_portal/apartados/apartado.asp?te=222 Spanish Network of Cities for Climate (2006): Cambio climático en las ciudades costeras; Madrid www.asturias21.es/v_portal/apartados/apartado.asp?te=222 Spanish Network of Cities for Climate, web portal www.redciudadesclima.es/; Stern N. (2007): The Economics of Climate Change The Stern Review, Cabinet Office – HM Treasury www.webcitation.org/5nCeyEYJr

279

IRODALOM Stockholm Environment Institute – Tallinn Centre Estonian Energy Research Institute: Country Report: Estonia Energy Efficiency and Climate Change Policy www.resourcesaver.com/file/toolmanager/O105UF639.pdf Subalpine Meteorological Society (2006): Cambiamenti climatici in Valle D'Aosta, Opportunitá e strategie di Risposta www.regione.vda.it/gestione/gestione_contenuti/allegato.asp?pk_allegato=3872 Sukopp H., Wurzel A. (2003): The effects of climate change on the vegetation of Central European Cities www.urbanhabitats.org/v01n01/climatechange_full.html Sundberg, J. (2009): Integrated waste management in a climate change perspective – Summary of results from case studies in Sweden; Waste & Climate Conference 3‐4 December 2009 Copenhagen www.wasteandclimate.org/DocumentDownloadServlet?id=93&language=en Swedish Environmental Protection Agency (2009): Climate Investment Programmes An important step towards achieving Sweden’s climate targets; Stockholm naturvardsverket.se/Documents/publikationer/978‐91‐620‐8468‐4.pdf Swiss Department of Transport, Communications, Energy and Communication, (2002): Nachhaltige Mobilität; In: Forum Raumentwicklung (Informationsheft) 03./2002. www.are.admin.ch/dokumentation/00880/index.html?lang=de&download=NHzLpZeg7t,lnp6I0NTU042l2Z6ln1acy4 Zn4Z2qZpnO2Yuq2Z6gpJCDdoB_gGym162epYbg2c_JjKbNoKSn6A Swiss Department of Transport, Communications, Energy and Communication (2004): Räumliche Auswirkungen der Zürcher S‐Bahn – eine ex‐post Analyse; Bern www.are.admin.ch/dokumentation/publikationen/00131/index.html? Swiss Department of Transport, Communications, Energy and Communication (2007): Forschungskonzept 2008‐2011: Nachhaltige Raumentwicklung und Mobilität; Bundesamt für Raumentwiclung ‐ARE; Bern; 2007; www.are.admin.ch/dokumentation/publikationen/00021/00199/index.html Swiss Department of Transport, Communications, Energy and Communication (2009): Klima und Raum im Wandel; In: Forum Raumentwicklung (Informationsheft) 3./2009. www.are.admin.ch/dokumentation/00880/index.html?lang=de&download=NHzLpZeg7t,lnp6I0NTU042l2Z6ln1acy4 Zn4Z2qZpnO2Yuq2Z6gpJCEdH94fGym162epYbg2c_JjKbNoKSn6A‐‐ Swiss Department of Transport, Communications, Energy and Communication (2009): Projekte beurteilen nach den Grundsätzen der Nachhaltigen Entwicklung; Bern www.are.admin.ch/dokumentation/publikationen/00014/00299/index.html? Szántó K.–Sarlós J. (2009): Fenntartható település, területhasználat (title in English: Sustainable settlement, land use) fenntarthato.hu/epites/leirasok/telepules/telepules‐terulethasznalat Szegedi S.–Baros Z. (2005): A hősziget kifejlődése és a településméret közötti kapcsolatok vizsgálata hajdúsági településeken. (title in English: The correlation between the formation of Urban Heat Island and settlement size, in the Hajdúság) in: Táj, környezet és társadalom (title in English: Land, environment and society); University of Szeged, Department of Climatology and Landscape Ecology; Szeged. pp. 657–665 Teich,–Lardelli, M.C.–Bebi, P.–Gallati, D.–Kytzia, S.–Pohl, M.–Pütz, M.–Rixen, Ch. (2007): Klimawandel und Tourismus: Ökonomische und ökologische Auswirkungen von technischer Beschneiung; Swiss Federal Institute for Forest, Snow and Landscape Research WSL; Birmensdorf proclimweb.scnat.ch/portal/ressources/926.pdf Thorpe, K. (2009): United Kingdom: Cities And Climate Change. in: OECD Green Cities: New Approaches to Confronting Climate Change; OECD Workshop Proceedings, conference held 11 June 2009; Las Palmas de Gran Canaria www.oecd.org/dataoecd/46/33/45377963.pdf Timisoara City Council (2009): Dioxidul de carbon gazul vieţii sau al morţii terrei; Timisoara www.dmmt.ro/uploads/files/brosuri/brosura_dioxid.pdf Tol, R.S.J.–van der Grijp, N.–Olsthoorn, A.A.–van der Werff, P.E. (1999): Adapting to climate change: a case study on riverine flood risks in the Netherlands; Institute for Environmental Studies dare.ubvu.vu.nl/bitstream/1871/1745/2/ivmvu0732.pdf Toledo Informal Ministerial Meeting on Urban Development Declaration, Toledo, 22 June 2010 ec.europa.eu/regional_policy/newsroom/pdf/201006_toledo_declaration_en.pdf TranSafety, Inc.(1997): Designing Traffic Signals, In: Road Engineering Journal; October 1, 1997 www.usroads.com/journals/p/rej/9710/re971002.htm Tübingen macht Blau – Municipal Climate Protection Campaign, web portal www.tuebingen‐macht‐blau.de/ UKCIP – The United Kingdom Climate Impacts Programme, web portal www.ukcip.org.uk/ UNCTAD – United Nations Conference on Trade and Development, web portal www.unctad.org United Nations Environment Programme (2010): Annual Report www.unep.org/publications/contents/pub_details_search.asp?ID=4186 United Nations Environment Programme (2011): Green Economy Report – Towards a Green Economy: Pathways to Sustainable Development and Poverty Eradication www.unep.org/greeneconomy/GreenEconomyReport/tabid/29846/Default.aspx

280

IRODALOM United Nations Environment Programme (UNEP) (2009): Sustainable Transport – Our Planet, the magazine of the UNEP; Sept 2009) www.unep.org/pdf/OP_sept/EN/OP‐2009‐09‐en‐FULLVERSION.pdf United Nations Human Settlements Programme (UN‐Habitat)(2009): Climate Change Strategy 2010‐2013 www.un‐habitat.org/pmss/listItemDetails.aspx?publicationID=2861 United Nations Human Settlements Programme (UN‐Habitat): Cities and Climate Change: An Introduction www.un‐habitat.org/pmss/listItemDetails.aspx?publicationID=2958 University of Catania: Il cambiamento climatico e la città di Catania www.lapta.dau.unict.it/GRABS_presentazione.pdf University of Leeds, Institute of Transport Studies: KonSult – Knowledgebase on sustainable urban land use and transport, Transport strategy: a Decision‐Maker’s Guidebook www.konsult.leeds.ac.uk/public/level0/l0_hom.htm University of Manchester, Centre for Urban and Regional Ecology, School of Planning & Landscape (2003): Adaptation Strategies for Climate Change in the Urban Environment (ASCCUE); Manchester www.sed.manchester.ac.uk/research/cure/downloads/asccue_brochure.pdf www.sed.manchester.ac.uk/research/cure/downloads/asccue_final_report_national_steering_group.pdf Urban and development sprawl (Draft final report) – Territorial Cohesion and Urban Matters Workgroup Thematic subgroup prepared by the Belgian delegation (Walloon Region – Directorate general Spatial planning, Housing, Heritage and Energy) November 2009 Urban Community of Lyon (2009): Diagnostic climat de l’agglomération lyonnaise – première étape vers une agglomeration sobre en carbone; Lyon www.grandlyon.com/fileadmin/user_upload/Pdf/developpement_durable/Plan_climat/Diagnostic_climat.pdf; Urban Community of Lyon: Plan climat avenir de Lyon www.grandlyon.com/fileadmin/user_upload/Pdf/developpement_durable/Plan_climat/Plan_climat_avenir.pdf URGE – Urban Green Environment project, web portal www.urge‐project.ufz.de/ Ürge‐Vorsatz, D. et al. (2010): Employment Impacts of a Large‐Scale Deep Building Energy Retrofit Programme in Hungary, Central European University, Budapest 3csep.ceu.hu/projects/employment‐impacts‐of‐a‐large‐scale‐deep‐building‐energy‐retrofit‐programme‐in‐hungary Vasúti innováció eredményei ‐ Magyar a világ első 760 mm‐es nyomtávú hibrid mozdonya, egy Mk48‐as, Vasútgépészet, 2011/1. http://vasutgepeszet.hu/wp‐content/uploads/2011/04/201101_40‐41_vegl_20110314.pdf Várfalvi, J.–Zöld, A. (1994): Energiatudatos épületfelújítás, (title in English: Energy aware building reconstruction) La Chance Kft. Budapest Várkonyi, E. (2008): Hulladéklerakók üvegházhatású gázkibocsátása (title in English: Greenhouse gas emissions from landfills) In: Környezetvédelem 2008./3. Veneto Region (2006): Piano Territoriale Regionale di Coordinamento (PTRC), Rapporto Ambientale Sintesi non tecnica ptcp.provincia.venezia.it/upload/documenti/00000106/PTCPProposta_VAS_RappAmb_12Giu08.pdf Wenzel, H. (2009): The importance of recycling in a climate perspective – Conference on Waste & Climate DAKOFA/ISWA; Copenhagen; 3‐4 December, 2009 www.wasteandclimate.org/DocumentDownloadServlet?id=49&language=en Werner P.,–Zahner R. (2009): Biological diversity and cities‐ A Review and Bibiliography www.bfn.de/fileadmin/MDB/documents/service/Skript245.pdf WHO Regional Office for Europe(2009): EUROHEAT project, Imporving public health responses to extreme weather ccsl.iccip.net/e92474.pdf Wien City Council (2006): Städtische Energieeffizienz Programm (SEP) der Stadt Wien, 2006‐2015 www.wien.gv.at/stadtentwicklung/energieplanung/sep/ Wolverhampton City Council (2008): Climate Change Strategy and Action Plan 2009‐2012; Wolwerhampton www.wolverhampton.gov.uk/environment/climate/ccsap.htm Woods‐Ballard, B.–Kellagher, R.–Martin, P.–Jefferies, C.–Bray, R.–Shaffer, P. (2007): The SUDS manual; CIRIA; London WWF – Italia Onlus (2009): Cambiamenti climatici, ambiente ed energia, Linee guida per una strategia nazionale di mitigazione e adattamento, marzo; Roma www.wwf.it/UserFiles/File/News%20Dossier%20Appti/DOSSIER/dossier%20clima/Linee%20Guida%20WWF%2010 %20marzo.pdf WWF Italy, Scientific Committee (2007): Per un piano di adattamento al cambiamento climatico in Italia, Prime indicazioni di Massima; Rome www.consumieclima.org/download/adattamento_ai_cambiamenti_climatici.pdf YTV Helsinki Metropolitan Area Council: Helsinki Metropolitan Area Climate Strategy to the Year 2030 www.energy‐cities.eu/IMG/pdf/ilmastostrategia_tiivistelma_eng_small.pdf Zaragoza City Council (2009): Climate change and air quality improvement strategy of Zaragoza www.zaragoza.es/ciudad/medioambiente Zeisler J. (2009): Erkélyzöldségesek, Figyelő 50.

281

TÁRGYMUTATÓ

TÁRGYMUTATÓ adaptáció, alkalmazkodás: 10, 12, 14, 15, 16, 20, 26, 27, 28, 29, 30, 32, 34, 36, 40, 42, 45, 47, 48, 49, 52, 53, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 73, 75, 77, 78, 81, 82, 84, 92, 110, 114, 136, 147, 156, 157, 159, 163, 165, 179, 180, 184, 186, 192, 194, 197, 199, 200, 201, 204, 206, 207, 208, 209, 210, 211, 212, 213, 214, 215, 217, 218, 220, 223, 226, 235, 236, 238, 246, 249, 250, 254

energiagazdálkodás: 12, 17, 19, 37, 74, 114‐137, 141, 189, 232

adó: 54, 73, 89, 116, 129, 137, 172, 173, 223, 224

erózió: 26, 27, 28, 71, 164, 167, 168, 169, 170, 172, 176, 179, 180, 190, 216, 217, 220, 221

adópolitika: 36, 226 árvízvédelem: 12, 28, 30, 37, 40, 42, 52, 53, 78, 158, 168, 174, 175, 176, 177, 178, 180, 181, 185, 191, 220, 242, 257 áteresztő képesség: 76, 79, 147

energiahatékonyság: 8, 19, 35, 37, 38, 40, 42, 44, 48, 53, 55, 92, 104, 113, 115, 117, 119, 121, 123, 125, 132, 137, 139, 142, 143, 145, 150, 156, 194, 206, 208, 210, 213 építési szabályozás: 57, 78, 86, 116, 136, 205

erőmű: 37, 107, 119, 120, 121, 122, 125, 126, 127, 129, 130, 132, 133, 134, 139, 142, 155, 190, 215, 218, 219, 224, 244, 253, 259

áteresztő útburkolat: 170, 171

értékelés: 19, 30, 31, 37, 44, 46, 51, 57, 101, 150, 157, 176, 179, 197, 200, 203, 205, 234, 238

autonóm ház: 143, 151, 154

esővízgyűjtés: 160

beruházás: 4, 6, 7, 8, 10, 11, 15, 16, 35, 36, 38, 39, 42, 43, 57, 61, 64, 68, 73, 85, 86, 88, 89, 92, 94, 114, 115, 116, 116, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 125, 126, 128, 130, 131, 132, 139, 140, 141, 147, 155, 158, 169, 170, 171, 172, 173, 174, 180, 181, 186, 187, 188, 194, 209, 218, 220, 223, 224, 230, 231, 233, 234, 235, 241

fenntartható fejlődési stratégia: 139, 147, 206

biogáz: 13, 38, 84, 107, 119, 122, 131, 132, 133, 137, 155, 190, 215, 224, 244, 259, 264, 266 biológiai aktivitás érték: 62, 242 biztosítás: 29, 197, 209, 211, 21, 220, 235, 251 busz: 28, 43, 92, 95, 96, 101, 102, 104, 106, 107, 108, 111, 171, 190, 203, 222, 259, 263 car‐sharing: 102, 232 csapadék: 13, 20, 21, 22, 24, 25, 26, 27, 28, 52, 53, 62, 67, 75, 76, 77, 79, 81, 99, 112, 147, 158, 160, 163, 164, 165, 167, 168, 169, 170, 171, 172, 173, 174, 175, 176, 177, 178, 179, 182, 183, 185, 186, 189, 190, 193, 195, 196, 211, 216 csapadékvíz: 22, 67, 76, 77, 79, 160, 169, 170, 172, 173, 174, 183, 185 depóniagáz: 188‐190

fenntartható városi csatornahálózat, SUDS: 169‐172, 176, 191 fogyasztás: 10, 12, 14, 21, 30, 35, 39, 47, 53, 62, 64, 67, 71, 79, 84, 92, 94, 105, 107, 108, 111, 113, 115, 119, 120, 121, 122, 125, 126, 129, 131, 132, 135, 138, 142, 144, 150, 155, 167, 170, 173, 176, 183, 187, 194, 208, 213, 218, 222, 225, 227 fotovoltaikus energiaellátás: 122, 123, 125, 126, 135, 145, 152, 153 földhasználat: 36, 251 fűtés: 6, 12, 15, 22, 25, 28, 38, 47, 59, 60, 64, 84, 111, 114, 116, 117, 119, 120, 121, 124, 125, 127, 128, 129, 131, 132, 133, 135, 138, 139, 143, 144, 145, 147, 148, 149, 150, 151, 152, 153, 154, 155, 156, 166, 212, 215, 216, 225, 234, 257, 259 gát: 176 gazdaság: 6, 9, 11, 12, 15, 20, 28, 29, 35, 36, 42, 44, 60, 69, 75, 119, 122, 131, 136, 179, 201, 211, 214, 216, 217, 218, 219, 220, 221, 222, 224, 225, 226, 227, 228, 261

dugódíj: 98

gazdasági következmények, hatások: 16, 20, 29, 114, 156, 216‐230

egészség: 6, 7, 13, 20, 21, 24, 27, 30, 33, 37, 47, 49, 55, 56, 71, 77, 82, 91, 99, 100, 101, 110, 118, 168, 172, 173, 176, 187, 192, 193, 194, 195, 196, 197, 198, 199, 200, 221, 229

geotermikus energia: 111, 119, 121, 122, 127‐129, 132, 137, 142, 215, 222, 234

égetés: 22, 52, 110, 128, 131, 133, 147, 188, 193, 224, 253 egyházak, vallási intézmények: 12, 207, 208 egységes bérlet – és jegyrendszer: 94 élelmiszerbiztonság: 69, 228, 239 életciklus elemzés: 139, 166 ellátó rendszerek: 28, 114, 136, 137, 168, 193, 206, 207, 208, 218, 227, 228, 229 energiaellátás: 27, 28, 35, 42, 47, 71, 114, 115, 116, 123, 129, 130, 131, 132, 136, 154, 193, 208, 215, 221, 229 energiafelhasználás csökkentése: 53, 117, 208, 218

282

gyaloglás: 94, 100, 101, 203 gyalogos: 12, 54, 65, 67, 68, 76, 94, 99, 101, 229 hátrányos helyzetű térség: 20, 40, 183, 213‐215, 226, 230 helyi gazdaság: 10, 11, 12, 15, 20, 29, 35, 42, 44, 45, 84, 119, 122, 131, 136, 211, 214, 222, 226, 227, 228, 229, 230 helyi önkormányzat: 10, 11, 35, 36, 38, 39, 40, 41, 42, 59, 60, 84, 115, 134, 153, 182, 193, 198, 203, 205, 215, 240, 246 horizontális integráció: 52 hőenergia‐termelés: 131, 225

TÁRGYMUTATÓ hőhullám: 13, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 49, 52, 53, 56, 75, 110, 111, 112, 113, 136, 156, 157, 166, 167, 168, 169, 189, 192, 193, 194, 195, 196, 197, 207, 210, 212, 216, 251, 257 hőszigetelés: 117, 144, 145, 146, 147, 157, 161, 212 hőszivattyú: 84, 111, 127, 144, 147, 148, 154, 155 hulladékgazdálkodás: 20, 28, 33, 35, 167, 188, 191, 222, 225 hulladéklerakó: 28, 85, 107, 167, 189, 190 információ‐terjesztés: 39, 102, 108, 147, 205, 225, 226

környezettudatos gazdaság: 221 közlekedés: 64, 65, 66, 68, 71, 74, 78, 84, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 133, 167, 184, 189, 203, 204, 214, 218, 220, 221, 222, 223, 225, 231 köztér: 8, 40, 50, 57, 68, 75, 76, 78, 79, 80, 81, 83, 88, 94, 165, 171, 183, 188, 208, 212, 250 lakáskörülmények: 29 légkondicionálás: 12, 27, 33, 57, 63, 78, 110, 139, 147, 157, 194

infrastruktúra: 4, 5, 6, 7, 8, 12, 14, 15, 20, 27, 28, 29, 36, 42, 46, 47, 53, 59, 60, 65, 71, 73, 75, 76, 85, 88, 89, 90, 94, 99, 111, 113, 119, 125, 131, 158, 167, 168, 169, 170, 171, 172, 173, 174, 175, 176, 177, 178, 179, 180, 181, 182, 183, 184, 185, 186, 187, 188, 189, 190, 191, 192, 195, 196, 197, 214, 217, 220, 222, 224, 228, 235, 240, 253

megfigyelő – és riasztó rendszer: 182

integrált stratégia: 9, 10, 11, 16, 17, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 86

méltányos kereskedelem: 226

integrált tervezés: 19, 54, 179 integrált városi szövet: 101 integrált vízgazdálkodás: 159, 167, 168, 175, 191 intelligens hálózat: 35, 135 ivóvíz: 28, 71, 110, 155, 159, 160, 162, 167, 168, 172, 173, 174, 182, 183, 191, 193, 211, 214, 228 jelzőlámpa: 104, 157 jó gyakorlat: 16, 17, 34, 147, 172 katasztrófavédelem: 13, 20, 29, 33, 37, 49, 168, 178, 182, 192, 194, 196, 198, 200 kerékpár: 12, 53, 65, 68, 74, 75, 78, 82, 90, 94, 96, 98, 99, 100, 108, 113, 203, 204, 207, 222, 225, 227, 229, 232, 255, 257, 259, 263

megújuló energiaforrások: 7, 39, 53, 54, 74, 76, 114, 115, 116, 119, 120, 121, 122, 123, 125, 126, 129, 131, 133, 134, 135, 137, 153, 184, 194, 218, 221, 224, 225, 234, 237, 238, 240, 243, 244

mitigáció, mérséklés: 8, 9, 11, 12, 15, 17, 18, 19, 20, 28, 29, 31, 40, 42, 45, 48, 53, 55, 58, 59, 60, 62, 63, 64, 71, 72, 75, 78, 82, 91, 92, 97, 99, 101, 103, 108, 109, 113, 114, 115, 118, 122, 133, 136, 141, 147, 156, 163, 165, 166, 167, 180, 184, 188, 189, 194, 198, 201, 207, 208, 209, 218‐220, 226, 232, 236, 246, 250 modellezés: 29, 56, 175, 185, 186, 200 monitoring: 51, 52, 57, 61, 116, 117, 135, 152, 171, 196 , 200, 203, 205, 214, 241 mobil gát: 176, 177, 182 napenergia: 36, 54, 67, 69, 71, 117, 118, 122, 123, 125, 127, 134, 135, 142, 166, 184, 215, 222 oktatás: 12, 33, 37, 39, 54, 69, 85, 88, 94, 101, 117, 178, 182, 194, 196, 198, 200, 202, 204, 208 ökológiai lábnyom: 35, 62, 153, 162, 209, 252

kerékpárkölcsönző rendszer: 100, 259

önellátás: 35, 69, 154, 207, 227, 228

kerékpározás: 78, 82, 94, 97, 99, 101, 108, 113, 203, 222

parkolási díj: 98, 100, 232

kert: 76, 78, 79, 80, 81, 148, 158, 159, 160, 161, 162, 164, 165, 173, 174, 187, 189, 208, 228

passzívház: 12, 144, 146, 147, 148, 150, 151, 152, 153, 154, 155, 166

klímamodell: 19, 24, 30, 55, 57, 175, 179, 184, 185

policentrikus: 66, 67, 68, 72

klímatudatosság: 114, 117, 119, 137, 139, 141, 143, 145, 147, 150, 152, 154, 156, 160, 162, 164, 169, 201, 204, 205, 207, 209, 224, 229, 253, 261, 267 klímavédelem: 9, 10, 19, 32, 35, 39, 43, 47, 59, 88, 103, 123, 129, 147, 215, 231, 236, 246, 254

politika: 6, 7, 8, 9, 10, 11, 13, 14, 15, 16, 17, 19, 20, 31, 32, 34, 35, 36, 37, 38, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 48, 49, 51, 55, 57, 58, 59, 61, 65, 70, 71, 75, 76, 78, 79, 84, 90, 100, 101, 114, 116, 122, 126, 137, 138, 145, 163, 182, 183, 197, 203, 205, 214, 218, 225, 226, 230, 232, 236, 237, 238, 239, 240, 246, 248

kockázatkezelés: 176, 181, 244

rekonstrukció: 37, 53, 76, 78, 165

kommunikáció: 19, 33, 37, 40, 68, 80, 89, 92, 135, 182, 194, 200, 203, 211, 212

sérülékenység vizsgálatok: 29, 30

komposztálás: 79, 160, 187, 189, 266 konszolidációs központ: 103, 113 kormányzás: 11, 16, 17, 19, 32, 34, 35, 36, 37, 41, 42, 44, 71, 72, 74, 86, 90 könnyűvasút: 85, 94, 102, 104, 105, 113, 220 környezetbarát infrastruktúra: 265 környezetbiztonság: 29, 167, 185, 190, 191, 197, 220, 235

stratégia: 6, 8, 9, 10, 11, 14, 15, 16, 17, 19, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 44, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 63, 71, 72, 74, 80, 82, 85, 86, 90, 115, 116, 122, 136, 137, 138, 139, 141, 142, 143, 145, 154, 155, 159, 168, 169, 178, 179, 186, 181, 182, 183, 193, 196, 197, 199, 200, 214, 216, 218, 220, 224, 229, 236, 237, 238, 239, 240, 241, 242, 243, 244, 246, 247, 248, 249, 252 stratégiai környezeti vizsgálat (SKV): 50, 52, 58, 242 szabályozás: 10, 11, 12, 14, 16, 17, 19, 32, 33, 35, 36, 37, 40, 41, 43, 45, 48, 49, 57, 60, 69, 70, 71, 78, 81, 85, 86, 88,

283

TÁRGYMUTATÓ 89, 92, 97, 98, 109, 113, 114, 115, 116, 126, 129, 136, 137, 139, 140, 150, 155, 156, 158, 159, 163, 164, 167, 169, 172, 173, 175, 176, 178, 180, 181, 183, 185, 186, 200, 205, 219, 220, 223, 226, 236

utazási kényszer, utazási igény: 64, 68, 92, 107, 113

szegénység: 6, 15, 123, 186, 202, 209, 232, 233, 235, 257

városi mezőgazdaság és kertészkedés: 79

szél: 22, 27, 28, 29, 107, 121, 126, 133, 135, 137, 215

városi sűrűség: 63, 64

szelektív hulladékgyűjtés: 35, 81, 188, 235 szélerőmű: 125‐127, 134, 155

városklíma: 9, 17, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 35, 46, 47, 49, 52, 57, 59, 62, 94

szélsőséges hőmérséklet: 24

várostervezés: 8, 11, 39, 46, 47, 49, 56, 61, 61, 177, 218

szélsőséges időjárás: 12, 14, 49, 56, 63, 110, 111, 113, 114, 137, 156, 157, 164, 166, 167, 191, 195, 197, 200, 207, 251

városszerkezet: 6, 11, 19, 22, 30, 35, 37, 42, 49, 59, 60, 62, 64, 66, 70, 74, 84, 88, 90, 92, 218, 220, 231, 258

szennyvízkezelés: 28, 71, 74, 156, 167, 184, 187

vihardagály: 168, 179, 180, 181, 182, 191, 216

társadalmi hatás: 12, 17, 29, 55, 81, 231, 232, 233, 234, 235

villamos: 74, 84, 94, 95, 102, 104, 108, 113

templom: 120, 164 tengervíz: 23, 25, 26, 28, 168, 173, 179, 181, 182, 183, 184, 210 térinformatikai rendszer és adatbázis: 143 termikus naperőmű: 125 terv: 7, 37, 43, 44, 50, 51, 52, 53, 54, 60, 65, 84, 86, 87, 98, 113, 116, 138, 139, 143, 159, 163, 177, 181, 182, 195, 197, 198, 199, 203, 223,

valós idejű szabályozás: 185 városi hősziget: 21, 22, 63, 76, 161, 163

védekezési terv: 178, 182

víz: 22, 35, 36, 47, 53, 75, 77, 79, 83, 107, 111, 120, 128, 132, 133, 134, 137, 152, 155, 159, 159, 160, 162, 164, 165, 166, 167, 168, 169, 170, 171, 173, 174, 176, 177, 178, 179, 182, 183, 184, 185, 186, 187, 189, 196, 198, 200, 230, 208, 212, 216, 225, 228 vízdíj: 159, 220, 235 vízellátás: 36, 69, 167, 168, 173, 178, 179, 182, 183, 216, 217 vízerőmű: 126, 129

tervezés: 16, 17, 19, 22, 30, 34, 37, 42, 46, 47, 49, 50, 55, 57, 58, 60, 71, 72, 73, 75, 78, 81, 86, 88, 98, 100, 103, 107, 139, 144, 167, 171, 175, 179, 190, 249, 251

vízfogyasztás: 28, 159, 160, 162, 167, 168, 182, 183, 191

töltések: 111, 176, 177, 180

zápor adó: 172

trolibusz: 69, 95

zöld munkahely: 222, 223

újrahasznosítás: 12, 62, 73, 84, 118, 140, 160, 173, 186, 187, 188, 189, 222, 223, 224, 226

zöld terület: 35, 83, 84, 194, 208

újrahasznosítható anyagok: 162, 218

zöld tető: 78, 136, 138, 146, 148, 155, 159, 161, 162, 163, 171, 172

284

vízgazdálkodás: 17, 20, 28, 37, 42, 47, 56, 74, 158, 161, 167, 168, 169, 170, 171, 175, 183, 184, 186, 191, 235,