Kettős adóztatás és a belföldi illetőség Üdvözlet az Olvasónak! Reméljük, hogy három részes összeállításunk első részeként a Kettős adóztatás és a belföldi illetőség címet viselő anyagunk is megfelelő segítséget ad a kettős adóztatást kizáró egyezmények önálló értelmezéséhez és alkalmazásához.. Természetesen valamennyi, esetleg számodra akár nagyon fontos kérdést, nem tudtunk érinteni. Ha az itt tárgyaltakkal kapcsolatban kételyeid maradtak, vagy olyan kérdéseid vannak, melyeket nem érintettünk ajánljuk figyelmedbe a tájékoztatók anyagához kapcsolódóan nyitott Fórumot, mely mindenki számára elérhető. Itt várjuk a témához kapcsolódó kérdéseket, észrevételeket. A tájékozódásra további lehetőséget nyújt az anyag „ Miben segíthetünk még?! „ című része. Mindezek után pedig, lássuk a medvét Kettős adóztatást kizáró egyezmények: A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2. § (1) A törvény hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére, és az e jövedelemmel összefüggő adókötelezettségre terjed ki. Ugyanezen paragrafus (4) bekezdése szerint a belföldi illetőségű magánszemélyek adókötelezettsége összes bevételükre kiterjed, azaz adókötelezettségük teljes körű. A fenti szabályozás alapján rém „egyszerű” lenne az élet, legalábbis látszólag. Akinek belföldi illetősége van (hogy ez pontosan mit jelent, most még ne firtassuk) az Magyarországon tartozna adófizetési kötelezettséggel minden jövedelme után és punktum. Na, de mi a helyzet, ha teszem azt Bergengóciában szerezte jövedelmének egy részét a szépreményű, de belföldi illetőséggel bíró hazánk fia? A Bergengócók – lévén szintén nagyon éhesek minden beszedhető adóra – pedig azt mondanák, már pedig náluk az regula, hogy az ott megszerzett jövedelem után Bergengóc földön kell adózni. Ily módon egy jövedelem után két helyre kellene adóznia hazánkfiának, ami nem hogy szép reményekkel nem kecsegtetne, de fölöttébb sanyarú helyzetet idézne elő. Az ilyen problémák feloldásra születtek a kettős adóztatást kizáró egyezmények. Melyek kétoldalú megállapodások és alapvetően azt határozzák meg, hogy egy adott jövedelemtípus adóztatására a magánszemély illetősége szerinti állam, vagy a jövedelem forrása szerinti állam jogosult. E mellett tartalmaznak a magánszemélyek illetőségére vonatkozó előírásokat és a kettős adóztatás elkerülésének lehetőségére vonatkozó speciális eljárásokat is meghatároznak. Ezek az egyezmények úgy jöhettek létre, hogy mindkét állam korlátozta az adóztatásra vonatkozó jogát. Ez a hazai szabályozásban a következő módon jelenik meg. Az szja tv 2.§ (5) bekezdése szerint „A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz. E törvénytől viszonosság alapján is helye van eltérésnek, de a viszonosság alkalmazása az adózó számára nem eredményezhet a törvényben meghatározottakhoz képest kiterjesztő adókötelezettséget. A viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó. „ Vagyis amennyiben ezek a kettős adóztatást kizáró egyezmények az szja törvénytől eltérő szabályokat tartalmaznak, akkor nem az szja törvény rendelkezéseit, hanem az adott egyezményben foglaltakat kell alkalmazni. Ez pedig azt is jelenti, hogy a tényleges adókötelezettség csak az eset összes körülményének és az irányadó nemzetközi egyezmény konkrét szabályainak figyelembevételével állapítható meg. Az Egyezmények azonban azt nem határozzák meg, hogy az adott jövedelem milyen módon válik adókötelessé az adóztatásra jogosult államban. Ez az adott állam belső joga alapján állapítható meg. Szélsőségesen kedvező esetben akár az is előfordulhat, hogy egy adott jövedelemtípus adóztatására az Egyezmény alapján jogosult ország ezzel a jogával nem él, azaz a belső, nemzeti szabályokban a jövedelemre adómentességet biztosít.
Kettős adóztatás és a belföldi illetőség Hogyan alakul az adózás egyezmények hiányában? Magyarországnak mintegy hetven külföldi állammal – ezen belül az Európai Unió összes államával – van hatályos kettős adóztatást kizáró egyezménye. Az egyezményes államok számából következően nem kizárt azonban, hogy magyar magánszemélynek olyan országból is származhat a jövedelme, mellyel Magyarországnak nincsen Egyezménye. Ilyen esetben a jövedelem adóztatására mindkét állam jogosult. Azaz előfordulhat, hogy ténylegesen kétszer kellene a jövedelem után az adót megfizetni. Ennek a fölöttébb kellemetlen helyzetnek az elkerülését szolgálja az szja törvény 32.§ (1) bekezdése, mely így rendelkezik: „ Ha az adóévi összevont adóalapnak olyan jövedelem is részét képezi, amely után a magánszemély külföldön jövedelemadónak megfelelő adót fizetett, - ha nemzetközi szerződésből más nem következik - a számított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértékével megállapított adó. Nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.” A jelenlegi adómérték 16%, vagyis ha a külföldön megfizetett adó 90%-a ezt meghaladja, a hazai adófizetési kötelezettség legfeljebb eddig a mértékig csökkenthető. E szabályok alkalmazása szempontjából nem közömbös, hogy Egyezmény hiányában a magánszemély illetőségét – a magyar adókötelezettség szempontjából – kizárólag a magyar szabályok szerint kell megállapítani Illetőség Már eddig is többször használtuk ezt a kifejezést, minden magyarázat nélkül. Ezt a hiányt most megkíséreljük pótolni. Az illetőség tehát amellett, hogy egy igen furcsa kifejezés – talán többet árul el a tartalmáról az adóügyi illetőség meghatározás - egy sajátos jogi fogalom, amely azt fejezi ki, hogy a magánszemély melyik állammal áll adózási szempontból a szorosabb kapcsolatban, azaz melyik állammal szemben tartozik adókötelezettséggel. Bár fontos szerepet játszhat a kérdés eldöntésében, de nem azonos az állampolgársággal. Mivel minden állam meghatározza a maga illetőségi szabályait, ezért azt sem lehet kizárni, hogy egy magánszemély akár több államban is illetőséggel bír, azaz elvileg több helyen adóztatható. Ezért a magánszemély tényleges illetőségét egyrészt az illetőségre vonatkozó magyar szabályok, másrészt az érintett külföldi államban érvényes illetőségre vonatkozó előírások, harmadrészt a két állam között fennálló, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény szabályai együttesen határozzák meg. Abban az esetben, ha egy személy két államban is illetőséggel bírónak minősül az adózás kérdése az érintett államok közötti egyezmény szabályai alapján oldható meg. A hazai illetőségi szabályokat az szja törvény 3.§ 2. pontja tartalmazza e szerint belföldi illetőségű magánszemélynek tekintendő: a) a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel); 1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról 5. § E törvény alkalmazása során:
Kettős adóztatás és a belföldi illetőség
(2) A polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá - a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével - az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy - amennyiben más lakása nincs - megszáll. (3) A polgár tartózkodási helye: annak a lakásnak a címe, ahol - lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül - három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.
b) az a természetes személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényben meghatározottak szerint a szabad mozgáshoz és a három hónapot meghaladó tartózkodáshoz való jogát az adott naptári évben - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napig Magyarország területén gyakorolja; 2007. évi I. törvény a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról
c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó letelepedett jogállású, illetve hontalan személy; 2007. évi II. törvény a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról
továbbá d) az a)-c) pontban nem említett természetes személy, akinek da) kizárólag belföldön van állandó lakóhelye; Art 178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában 7. állandó lakóhely: az olyan lakóhely, ahol a magánszemély tartós ott-lakásra rendezkedett be és ténylegesen ott lakik. Nem változik az állandó lakóhely, ha a magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik, illetve ha előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés büntetését tölti,
db) létérdekei központja belföld, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel; dc) szokásos tartózkodási helye belföldön található, ha egyáltalán nem vagy nem csak belföldön rendelkezik állandó lakóhellyel, és létérdekei központja sem állapítható meg; azzal, hogy a létérdekek központja az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok fűzik. Art 178. § E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában
Kettős adóztatás és a belföldi illetőség
26. szokásos tartózkodási hely: a magánszemélynek akkor van Magyarország területén szokásos tartózkodási helye, ha az adott naptári évben - a ki- és beutazás napját is egész napnak tekintve - legalább 183 napot belföldön tartózkodott,
A fenti szabályok alapján például egy magyar állampolgár is minősülhet külföldinek, ha egyben kettős állampolgár is, és Magyarországon nincsen bejelentett állandó lakóhelye. Természetesen a jövedelemszerzési hely államának is meg vannak a saját illetőségre vonatkozó szabályai. Ezekről célszerű az adott államban tájékozódni. Adott esetben akár illetőség igazolást kérni. Amennyiben a külföldi állam adóhatósága az illetőségigazolást kiállítja, akkor megállapítható, hogy az érintett a külföldi államban is illetőséggel bír. Az igazolás kiállításának megtagadását a magyar adóhatóság annak a jeleként értékeli, hogy az érintett adózó nem szerzett külföldön adóügyi illetőséget.
Az illetőség megállapítása az Egyezmények alapján Mivel az egyes államokkal kötött egyezmények szövegezése eltérő, így nem lehet minden egyezményre alkalmazható általános szabályt felállítani, ezért az illetőség megállapítására itt bemutatott szabályok nem alkalmazhatók egyetlen konkrét egyezményre sem. De segítenek eligazodni az ott alkalmazott szabályok között. Az szja tv 2.§ (5) bekezdéséből kiindulva, abban az esetben, ha egy adott állammal van kettős adóztatást kizáró egyezményünk az illetőség kérdésében is az egyezményben foglalt előírások irányadóak, amennyiben azok eltérnek a fentebb bemutatott hazai szabályozástól. Így nem spórolható meg az egyezmény szövegének pontos ismerete. A következőkben összefoglaljuk a nemzetközi egyezményekben az illetőség megállapítására leginkább jellemző lehetőségeket. Figyelem! E tájékoztatásunk egy konkrét eset megoldása során nem pótolja az adott egyezmény szabályainak ismeretét, de feltétlenül segít azok helyes értelmezésében. Nézzük tehát annak helyzetnek a megoldási lehetőségeit, amikor az érintett magánszemély mindkét államban az államok belső joga alapján illetőséggel bír. Az első körülmény amit ebben a helyzetben vizsgálni kell az az állandó lakóhely kérdése. Ez ügyben három lehetőség adódik. Csak az egyik államban van a magánszemélynek állandó lakóhelye, mind kettőben illetve egyikben sem rendelkezik állandó lakóhellyel. Az első esetben, amikor csak az egyik államban van állandó lakóhely, le is zárul a történet, mert ennek alapján eldönthető, hogy ebben az államban van illetősége a magánszemélynek, azaz ennek az államnak a joga szerint kell adózzon. Ha mindkét államban van a magánszemélynek állandó lakóhelye, tovább kell folytatni a vizsgálatot. Meg kell állapítani melyik államban található a magánszemély létérdekeinek központja. Ha ez megállapítható, nyert ügyünk van, mert ebben az államban lesz illetősége az érintettnek, vagyis ennek a joga szerint kell adózzon.
Kettős adóztatás és a belföldi illetőség Ha a létérdek központja nem állapítható meg illetve a magánszemély egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel a szokásos tartózkodási helyét kell megvizsgálni. Ha ilyennel csak az egyik államban rendelkezik, újfent győztünk, hiszen ebben az államban lesz illetősége az érintettnek, vagyis ennek a joga szerint kell adózzon. Ha viszont mindkét államban vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye emberünknek, sajnos tovább kell vizsgálódnunk. Jelesül az állampolgárságot illetően. Ha a magánszemély csak az egyik államnak állampolgára, eldőlt a kérdés ebben az államban lesz illetősége az érintettnek, vagyis ennek a joga szerint kell adózzon. De ezúttal akkor is itt a vége fuss el véle, ha a magánszemély mindkét államnak vagy egyiknek sem állampolgára. Ekkor ugyanis az illetőség kérdésében a két állam illetékes hatóságai egyeztető eljárás keretében döntenek. Az állandó lakóhely fogalmát minden állam a saját joga szerint határozza meg. Az előző pontban ismertetett magyar szabályozás szerint az állandó lakóhely megléte ténykérdés, de nem zárható ki az sem, hogy más államok az állandó lakóhely fennállását a lakóhely bejelentéséhez kössék. A létérdekek vagy az életvitel központja az a hely, amelyhez a magánszemélyt a szorosabb személyi és gazdasági kapcsolatok kötik. Ilyen kapcsolat elsősorban a jövedelemszerzés, így a munkavégzés, a vállalkozás helye. Ugyancsak ilyen kapcsolat a családi, szoros baráti, kulturális, nemzeti kapcsolat is. A nemzetközi gyakorlatban9 általánosan elfogadott, hogy ezeket a kapcsolatokat együttesen kell vizsgálni, és előfordulhat, hogy az erős családi, baráti, kulturális kapcsolatok nagyobb súllyal essenek latba, mint a gazdasági kapcsolatok. Azaz, ha egy magánszemély egy külföldi államban dolgozik, de onnan naponta, vagy akár csak a hétvégékre a Magyarországon élő családjához visszatér, jövedelmével a magyar családját tartja fenn, és más személyes kapcsolatai is Magyarországhoz kötik, akkor megállapítható, hogy ez a személy Magyarországon bír illetőséggel. Természetesen az egy háztartásban élő közeli hozzátartozók (házastárs, élettárs, gyermekek) lényegesen nagyobb súllyal esnek latba, mint más rokonok. Így egy egyedülálló személy esetében sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az illetősége a munkavégzés államában legyen megállapítható. A szokásos tartózkodási hely az az állam, ahol az adott személy gyakrabban, hosszabb időszakban tartózkodik. A nemzetközi gyakorlat alapján nem feltétlenül elegendő egy adott naptári évet vizsgálat alá vonni, hanem a releváns, megfelelően hosszú időszakban kell az egyes államokban való tartózkodások hosszát összevetni. Így például egy öt éves időszakban a két állam között ingázó személy esetében – ha a munkavégzés körülményei az öt éves időszakban változatlanok – akár a teljes öt éves időszak vizsgálat alá vonható, és így az illetőség állama az lesz, amelyikben a magánszemély az öt év átlagában több időt tölt. Az állampolgárság fogalma értelemszerű, míg az illetékes hatóságok egyeztető eljárásával kapcsolatban kiemelést érdemel, hogy annak megindítására és lefolytatására Magyarországon a Nemzetgazdasági Minisztérium jogosult. Néhány a szövegben hivatkozott jogszabály 1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról
Kettős adóztatás és a belföldi illetőség 26. § (1) A Magyarország területén élő, e törvény hatálya alá tartozó polgár [4. § (1) bekezdés] köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét a járási hivatalnál nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni (a továbbiakban együtt: lakcímbejelentés). (2) A lakcímbejelentés a bejelentendő lakóhely vagy tartózkodási hely szerint illetékes járási hivatalnál teljesíthető. Az értesítési cím bejelentése bármely járási hivatalnál és a központi szervnél teljesíthető. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott polgárnak azt a tényt, hogy Magyarország területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyja, bármely járási hivatalnál vagy a konzuli tisztviselőnél a) személyesen vagy b) a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti elektronikus kapcsolattartás útján kell bejelentenie (a továbbiakban: külföldi letelepedési nyilatkozat). A törvény a külföldi letelepedési nyilatkozatot tevő polgár adminisztratív terheit csökkenti azzal, hogy a módosítás szerint a polgár bármely járási hivatalnál előterjesztheti nyilatkozatát. A személyes megjelenés mellett indokolt továbbá a nyilatkozat ügyfélkapun keresztül történő előterjesztése lehetőségének biztosítása is. A külföldi letelepedés esetén megszűnik a személyazonosító igazolványra, valamint a személyi azonosítóról és a lakcímről szóló hatósági igazolványra való jogosultság, amelynek leadása kötelező. A személyazonosító igazolvány, valamint a személyi azonosítóról és a lakcímről szóló hatósági igazolvány leadására irányuló kötelezettség teljesítésénél kötelező személyes megjelenés kiváltható annak előírásával, hogy az ügyfélkapun keresztül megtett külföldi letelepedési szándékbejelentés csak akkor hatályosuljon, ha az okmány leadásra kerül az átvételre jogosult hatóságnál a jogszabályban meghatározott határidőn belül. E törvény egyrészt ösztönzi a polgárokat arra, hogy a jogosulatlanul birtokolt okmányt adják le. (8) A külföldön élő magyar állampolgár magyarországi tartózkodási helyét az illetékes járási hivatalnál jelenti be. 27. § (1) Az értesítési címet - annak bejelentésétől számított két éven belül - ismét be kell jelenteni, ha annak a nyilvántartásban való szerepeltetését a polgár továbbra is kéri. Az ismételt bejelentéssel való megújítás hiányában az értesítési címet a nyilvántartásból törölni kell. (2) A polgár tartózkodási helyének megszűnését bármely járási hivatalnál bejelentheti. (3) A tartózkodási helyet - annak bejelentésétől számított öt éven belül - ismét be kell jelenteni. Az ismételt bejelentés hiányában az érintett tartózkodási helye e törvény erejénél fogva megszűnik
1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról
A magyar állampolgárok 2. § (1) Magyar állampolgár az, aki e törvény hatálybalépésekor magyar állampolgár, továbbá az, aki az Alaptörvény vagy e törvény erejénél fogva magyar állampolgárrá válik, vagy e törvény alapján magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága nem szűnik meg.
Kettős adóztatás és a belföldi illetőség (2) Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára - ha törvény másként nem rendelkezik -, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. Kettős adóztatást kizáró egyezmények
ORSZÁG Albánia Ausztrália Ausztria (hagyaték, öröklés) Ausztria Azerbajdzsán Belgium Belorusszia Bosznia és Hercegovina (a régi jugoszláv egyezmény alkalmazandó) Brazília Bulgária Ciprus Csehország Dánia Dél-Afrika Egyiptom Észtország Finnország Franciaország Fülöp-szigetek Georgia Görögország Hollandia Hongkong Horvátország India Indonézia Írország Izland Izrael Japán Kanada Kanada (módosító jegyzőkönyv) Katar Kazahsztán Kína Koreai Köztársaság Kuvait Kuvait (módosító jegyzőkönyv) Lengyelország Lengyelország (módosító jegyzőkönyv) Lettország
KIHIRDETŐ JOGSZABÁLY 1996. évi XCI. tv. 1993. évi XXXVI. tv. 1976. évi 1. tvr. 1976. évi 2. tvr. 2008. évi LXXXIX. tv. 20/1984. (IV. 18.) MT r. 2004. évi CXII. tv. 1988. évi 6. tvr. 1992. évi XXVII. tv. 1996. évi XCII. tv. 82/1982. (XII. 29.) MT r. 1996. évi XCIII. tv. 2011. évi LXXXIII. tv. 1999. évi VII. tv. 1995. évi XVII. tv. 2004. évi CXXVIII. tv. 66/1981. (XII. 16.) MT r. 65/1981. (XII. 16.) MT r. 2000. évi XVII. tv. 2012. évi XIV. tv. 33/1985. (VII. 1.) MT r. 10/1988. (III. 10.) MT r. 2010. évi CXXIX. tv. 2000. évi XVIII. tv. 2005. évi CXLIV. tv. 1999. évi X. tv. 1999. évi XI. tv. 2005. évi CXLV. tv. 1993. évi LXIII. tv. 1980. évi 18. tvr. 1995. évi XVI. tv. 1999. évi XII. tv. 2012. évi XV. tv. 1999. évi XIV. tv. 1999. évi XV. tv. 1992. évi XXVIII. tv. 1999. évi XVI. tv. 2003. évi LXX. tv. 1996. évi XCV. tv. 2002. évi XXVII. tv. 2004. évi CXXX. tv.
Kettős adóztatás és a belföldi illetőség Litvánia Luxemburg Macedónia Malaysia Málta Marokkó Mexikó Moldova Mongólia Montenegro Nagy-Britannia Németország Norvégia Olaszország Orosz Föderáció Örményország Pakisztán Portugália Románia (öröklés) Románia San Marino Szerbia Szingapúr Szlovákia Szlovénia Spanyolország Svájc Svédország Svédország (öröklés) Tajpej Thaiföld Törökország Tunézia Ukrajna Uruguay Üzbegisztán USA Vietnam
2004. évi CXXIX. tv. 1990. évi XCV. tv. 2002. évi XXXV. tv. 1993. évi LX. tv. 1993. évi LXVII. tv. 2002. évi VIII. tv. 2011. évi CXLV. tv. 1999. évi XVIII. tv. 2000. évi LXXXII. tv. 2003. évi XXV. tv. 2011. évi CXLIV. tv. 2011. évi LXXXIV. tv. 67/1981. (XII. 16.) MT r. 53/1980. (XII. 22.) MT r. 1999. évi XXI. tv. 2010. évi X. tv. 1996. évi II. tv. 2000. évi XIX. tv. 1949. évi 16. tvr. 1996. évi XCIX. tv. 2010. évi CXXXII. tv. 2003. évi XXV. tv. 2000. évi XXI. tv. 1996. évi C. tv. 2005. évi CXLVI. tv. 12/1988. (III. 10.) MT r. 1982. évi 23. tvr. 55/1982. (X. 22.) MT r. 1937. évi XXVI. tc. 2010. évi CXXXIII. tv. 13/1990. (VII. 25.) Korm. rendelet 1996. évi CI. tv. 1999. évi XXVIII. tv. 1999. évi XXX. tv. 1999. évi XXXI. tv. 2008. évi XC. tv. 49/1979. (XII. 6.) MT r. 1996. évi CII. tv.
Miben segíthetünk még?! A három részes ingyenes tájékoztató anyagunkon túl tervezzük azoknak az Egyezményeknek a feldolgozását, melyek iránt a leggyakoribb az érdeklődés. Jelenleg a magyar - angol Egyezmény és a magyar – német Egyezmény feldolgozása készült el, a könnyebb áttekinthetőség érdekében mindkettő két részletben. Mindkét rész tartalmazza az Egyezmény helyes alkalmazásához szükséges általános tudnivalókat, mint pl. illetőség meghatározására vonatkozó szabályozás, a hatályba lépés, személyi hatály, az értelmező rendelkezések, az egyenlő elbánás elvére illetve az információ cserére vonatkozó szabályozás. Az első részben. a munkaviszonyból származó
Kettős adóztatás és a belföldi illetőség jövedelem, igazgatók tiszteletdíja, művészek sportolók jövedelme, nyugdíjak, közszolgálatból származó jövedelem, tanulók előadók kutatók jövedelme, illetve az egyéb kategóriába tartozó jövedelmek szabályaival foglalkozunk. A második összeállításunk az ingatlan vagyonból származó jövedelem, vállalkozási nyereség, hajózás és légi szállításból származó jövedelem, kapcsolt vállalkozások, osztalék, kamat, jogdíj, elidegenítésből származó nyereségből keletkező jövedelmek kettős adóztatást elkerülő kérdéseit tárgyalja. A tájékoztatók az Egyezmények egyes Cikkeinek szövegéhez kapcsolódóan tartalmazzák az azokhoz fűzött magyarázatainkat, hivatkozásainkat is. A tájékoztató anyagok ára Egyezményenként bruttó 2.540.-Ft. Megrendelhetők az
[email protected] email címen a számlázási adatok ( megrendelő neve, címe ) megadásával, illetve a kívánt Egyezmény megjelölésével (magyar - angol egyezmény, magyar - német egyezmény). A tájékoztatókat elektronikus számlánk kiegyenlítését követően küldjük arra az email címre, melyről a megrendelés érkezett. Ha tanácsadásra van szükséged akár a magyar – angol, akár más egyezményekkel összefüggésben rendelkezésedre áll online tanácsadási szolgáltatásunk. Alapdíjainkat ide kattintva nézheted meg. Az
[email protected] email címre elküldött kérdéseid alapján, kérésedre konkrét árajánlatot küldünk, amennyiben megvásároltad valamelyik tájékoztató anyagunkat, azok díjával csökkentjük a tanácsadásra vonatkozó árajánlatunkat.
