Készítette: Toma Kornélia főiskolai docens Sárospatak, 2015
A magyar művelődéstörténet korszakai I. Korai szakasz
(előmagyar kor, ősmagyar kor, a honfoglalás kora) II. A magyarok és a X. századi Európa III. A középkori művelődés IV. A magyar művelődés a kora újkorban V. A polgári társadalom korának művelődése a/ XVIII. század végétől 1920-ig b/ 1920−1948 VI. A magyar művelődés 1948 után
I. Korai szakasz a/ előmagyar kor Magyar népesség (etnikum) kialakulása Kultúrája számottevő előzményeken nyugodott.
Kevés biztos adatra támaszkodhatunk. Régészet, természettudományok Ősi művészet emlékei → szellemi műveltség arculata
Temetkezési szokások → hitvilág Települések, lakóházak, más épületek → gazdálkodás,
életkörülmények A mai uráli nyelveket beszélő népek elődei a Kr. e. V−III. évezredben az Urál hegység K-i és Ny-i oldalán éltek.
I. Korai szakasz a/ előmagyar kor Települések a folyók és tavak partján. Félig v. egészen földbe
vájt kerek és négyszögletes alaprajzú házak, kb. 20−80 nmesek. Kúpos sátrak a melegebb időszakban. Urál K-i oldalán előkerült tőzegtelepek: gazdag leletanyag. Természeti gazdálkodás: vadászat, halászat, kieg. tevékenységként gyűjtögetés. Ezekhez kapcs. eszközök. Az ősi finnugorság hiedelemvilágát tükrözik az eszközök díszei (vízimadarak, jávorszarvas, ember alakú szobrok). Finn eposz, Kalevala: a világ a búvárkacsa tojásából keletkezett. Pattintással kovakőből, csontból, fából készített mindennapi eszközök. Sziklarajzok szent helyeken a K-i hegyoldalon. A világ rétegei: felső, valós és alsó világ. Az életfa/ világfa (csúccsal lefelé) összeköti őket (5000-6000 éves múltja van).
I. Korai szakasz a/ előmagyar kor Hitvilágunk legősibb rétege, népmeséink, népi dallamkincsünk
legkorábbi ismert elemei erre az időszakra vezethetők vissza. Ugor korszak (Kr. e. 2000−500, nagyjából a bronzkorra esik): együttélés, nagy területen szétszóródva: erdővidéken, ligetes steppéken. Az ugorság életmódja a D-i szomszédok (indoeurópai (ősiráni) nyelvű lakosság) hatására megváltozott. Termelőgazdálkodás és fémművesség elterjedése. Az ugorság ebben a korban már lovas nép volt (ló, nyereg, fék, ostor szavak). Szarvasmarha, ló (hátasként, igavonóként), juh, kecske tartása. Iráni eredetű szavak: tehén, tej, nemez, szekér. Kezdetleges ekés földművelés.
I. Korai szakasz a/ előmagyar kor Az ugor kor társadalma nemzetségi szervezeten alapulhatott. A
nemzetség (had = több rokon családot egyesített) települése a szer volt. A gazdagabb nemzetségek állhattak a törzs élén. Minden nemzetségnek saját jele volt, külön temetője és áldozóhelye. Exogámia: tilos a nemzetségen belüli házasság. Kettős lélekhit a középkorig: a testlélek állandóan a testben lakozik, s a halállal elenyészik (fgr. lélek), a szabad lélek (isz) elhagyhatja a testet, és túléli az embert. A táltos összekötő szerepet játszott az emberek és a túlvilági istenek között. A későbbi sámánokhoz hasonló funkciót töltött be.
I. Korai szakasz b/ ősmagyar kor A magyarság néppé válásának idejétől a honfoglalásig tart. A magyar nyelv és nép önálló élete Kr. e. 500 k, a korai vaskorban
kezdődhetett. Önállóvá vált az a népcsoport, amely magát magyarnak (‘beszélő ember’) nevezte, s népi (etnikai) tudattal rendelkezett. Etnogenezis: néppé válás. Hosszú folyamat. Kr. e. VIII. sz.: az eurázsiai steppén jelentős gazdasági átalakulás. Kialakult a nomadizmus: a legeltető állattartásnak az a formája, amikor az állományt a téli és nyári szállás között ciklikus rendben legeltették. Az állomány a növényzet maximális hasznosítása miatt a korábbi sokszorosára növekedett. Sok évszázados pásztorkodási tapasztalat alapján alakult ki. A pásztorközösségek legfőbb vagyona az állatállomány lett.
I. Korai szakasz b/ ősmagyar kor A vagyon megóvása létérdek volt. A férfiak és a nők (a férjhez
menetelig) egyaránt fegyverforgatók voltak. A nomád népek jelentős katonai erővel rendelkeztek. Védekezés és zsákmányszerző hadjáratok. Tisztelték a hősiességet, a bátorságot. A nomád népcsoportok között megerősödtek a kapcsolatok. Gyorsan terjedtek a kulturális és technikai innovációk (10-20 év alatt a kínai nagy faltól a Tisza mellékéig). A megtelepült földművelő népekkel kereskedelmi összeköttetést tartottak fenn. A D-i ugor csoportok áttértek a nomadizmusra, É-i nyelvrokonaik pedig korábbi életmódjukat folytatták. Az ősmagyarság részesévé vált az eurázsiai nomád népek (szkíták, szarmaták) közösségének. Az ősmagyarság a nyugat-szibériai ligetes pusztaságokon élhetett.
I. Korai szakasz b/ ősmagyar kor Kr. u.-i századok: nagy steppei népmozgás a hunok miatt. Ázsiai népek
kerültek K-Európába. A török nyelv változatait beszélték. VI. sz.: kialakult a belső-ázsiai türk birodalom. Ez újabb népvándorlást indított meg. Az ősmagyarok az Urál és Volga közti területre költöztek, majd egy részük 750 körül a Volga-Don-Azovi-tenger vidékére. A steppevilág ekkorra török nyelvűvé vált. Ez a magyarság „török korszaka” (szoros kapcsolat a bolgártörök nyelvű onogurokkal, és kazárokkal). A steppe legfejlettebb régiójába kerültünk. VIII−IX. sz.: Nyugalom, megtelepült, belterjes gazdálkodás. Őseink a nomád kultúrközösség tagjai voltak, de kultúrájuk egyedi vonásokat (nyelv) is mutatott. Az ázsiai hunokkal kulturális és kereskedelmi kapcsolatuk lehetett. Az ősmagyarság régészeti hagyatékát a Tobol-Isim-Irtis-vidéki vaskori szargatkai műveltségben sejtjük. A szkíta műveltség (Al-Dunától az Altajig) számos elemét hosszú ideig megőrizte a magyarság. A szkíták legfontosabb totemállata a szarvas.
I. Korai szakasz b/ ősmagyar kor Kazár
mintára és hatásra kialakult a félnomád magyar államszervezet, a kettős fejedelemség intézménye [isteni eredetű főkirály (kende - Nap) és a seregeknek parancsoló alkirály (gyula)]. Feltehető, hogy a magyarság törzsi szervezete is átalakult. Több török néptöredék a törzsszövetséghez csatlakozott, de a besenyők ellen vívott harcban magyar néprész szakadt le. A Levédiában tartózkodás idejére tehetjük a magyar írásbeliség megjelenését. 850 k. a Dnyeper-vidéki Etelközbe költöztek a magyarok, mert a lázadó kabarok befogadása miatt megromolhatott a viszonyuk a kazárokkal.
I. Korai szakasz b/ a honfoglalás kora 895−1000 Más nyelvű szomszédok, más életföldrajzi viszonyok. Az állandó
megtelepedés felgyorsult (téli szállások→állandó települések).→Átformálódott a társdalom szerkezete. Megszűnt a kettős fejedelemség. Árpád nemzetsége egyeduralomra tett szert a honfoglalás után. A vérségi kötelék szerepe megszűnt. A nagyhatalmú törzsfők nem a törzs, hanem egy-egy terület fölött uralkodtak. A korábban a Kárpát-medencében virágzó avar kultúra és a magyar műveltség elüt egymástól. Kizárható a kettős honfoglalás elmélete, miszerint az avarok nagy létszámban érték volna meg a honfoglalást, s a későbbiekben ők határozták volna meg a népi fejlődést.
I. Korai szakasz b/ a honfoglalás kora Őseink műveltsége a X. századig megőrizte keleti jellegét (kettős
lélekhit, pogány rítus szerinti temetkezés, az előkelőket gazdag túlvilági útravalóval látták el, temetésükkor lovat áldoztak, maradványait a halott mellett helyezték el). Fordított helyzet: a túlvilágon minden tükörképszerűen van. A honfoglaló magyarság hitvilágát általában sámánizmusnak nevezzük. Fejlett változata a tengrizmus, a magyarok az ég urát (Tengri) imádják. A keleti kultúra elemei továbbéltek: kardtánc, vérszerződés mondája, fehérló-monda, Lehel-monda stb., timsós bőrcserzés, az edények alakja és díszítése stb. A kézművesek magas szintű mesterségbeli tudásáról árulkodnak a leletek. Pompás ötvösművészet. Palmettás ornamentika. A kalandozó hadjáratok következtében nagy mennyiségű nemesfém áramlott be.
I. Korai szakasz b/ a honfoglalás kora X−XI. századi építészet: félig földbe mélyített kunyhó,
gerendákból ácsolt boronaház, a lakóházak mellett karámok, istálló Ételek: kumisz, köleskása, lóhús, juh, szarvasmarha, sertés, baromfi húsa, lepénykenyér, gyümölcsök A honfoglalók műveltsége nagyjából egységes lehetett a rangosoknál és közrendűeknél egyaránt. X. sz. közepe: a kalandozó hadjáratok ideje lezárul, földműves falvak hálózata jött létre. A nomád elit elvesztette társadalmi presztízsét és gazdasági jelentőségét.
Irodalom Korai magyar történeti lexikon. Szerk. KRISTÓ GYULA. Bp.,
1994. KÓSA LÁSZLÓ (szerk.) 2006. Magyar művelődéstörténet. Osiris Kiadó, Bp. 13-49. (harmadik kiadás) LÁSZLÓ GYULA 1944. A honfoglaló magyar nép élete. Bp. Magyar Néprajz kötetei
