Készítette: Bakos Olivér IBTGMP

A sértetti jogok bővülése különös tekintettel a közvetítői eljárásra

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Intézeti Tanszék

A SÉRTETTI JOGOK BŐVÜLÉSE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁSRA

Készítette: Bakos Olivér IBTGMP

Konzulens: Dr. Róth Erika egyetemi docens

Miskolc

2015


University of Miskolc Faculty of Law Criminal Law and Procedure Prison Law Department

Expansion of the offended party rights with special respect to the mediatory proceedings

by: Bakos Olivér IBTGMP

Consultant: Dr. Róth Erika associate professor

Miskolc

2015


TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés ....................................................................................................... 4 2. A mediációs eljárás magyarországi bevezetésének körülményei.................. 5 3. A mediáció szempontjából fontos alapkérdések vizsgálata ......................... 6 3.1. A bírói úthoz való jog alapelvének vizsgálata ............................................................ 6 3.2. Resztoráció vagy reparáció? .......................................................................................7 3.3. A hagyományos (retributiv) és a helyreállító (resztoratív) igazságszolgáltatás elemei .................................................................................................8 3.4. Tekinthető-e büntetésnek a mediációs eljárás? .......................................................... 10

4. A közvetítői eljárás rendőrségi szakaszának problematikái ...................... 11 4.1. A közvetítői eljárást megelőző nyomozati szakasz normatív kérdései.....................11 4.2. Az érintettek tájékoztatása a mediáció lehetőségéről. ..............................................13 4.3. Közvetítői eljárás kérdései a sértett oldaláról nézve ..................................................14 4.4. A közvetitői eljárás kérdései a gyanúsított oldaláról nézve ......................................16

5. A közvetítői eljárás ügyészi szakaszának problematikái........................... 20 5.1. Alapvetések ................................................................................................................20 5.2. Nyilatkozatok vizsgálata, pótlása. .............................................................................22 5.3. A terhelt jóvátételi képességének ügyészi vizsgálata ................................................23 5.4. A közvetítői eljárás iránti indítvány ügyészi elbírálása ............................................24 5.5 Az ügyészség közvetítői eljárásra utalásának számszerű vizsgálata .......................... 25

6. A közvetítői eljárás pártfogói szakaszának kérdései ................................. 27 6.1. Pártfogó jogállása a közvetítői eljárásban ................................................................ 27 6.2. A közvetítői eljárás legfontosabb alapelvei (2006. évi CXXIII. Tv.) .......................30 6.3. Az általam megfigyelt mediációs ülés tapasztalatai: ................................................32 6.4. A szélőséges jóvátételi igény kezelése .....................................................................34 6.5. Közvetítői eljárás kontra megrovás ..........................................................................35 6.6. A bűncselekményt kiváltó ok kezelése a közvetítői eljárásban ................................ 35 6.7. A megállapodás további felhasználhatósága ............................................................. 37

7. A mediációs eljárás további egyszerűsítésének lehetőségei...................... 37

2


8. Lehetőségek a mediációs eljárás kiszélesítésére. ....................................... 40 8.1. Sértetti minőség kiterjesztése. ...................................................................................40 8.2. 5 évnél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében. ............................................................................................................................ 41 8.3. Biztosító társaságok bevonásának lehetősége........................................................... 41 8.4. A kárjóvátétel fenntartása a mediációs egyezség megszegése esetén. .....................42 8.5. A mediáció különböző szabálysértési alakzatokra történő kiterjesztésének lehetőségei. ......................................................................................................................45

9. A kárjóvátételi eljárás, mint bűnmegelőzési eszköz................................... 45 10. Összegzés ................................................................................................... 47 Felhasznált irodalom:....................................................................................... 50

3


1. Bevezetés A büntetőeljárásokban alkalmazható mediáció kérdése régóta foglalkoztat. A témával kapcsolatos szakirodalomban részletesen elemzésre kerültek a mediáció általános alapelvei, magyarországi bevezetésének előzményei. Elemzésre került a bírói szakasz eljárás rendje és a bíróságon kívüli eljárási rend alkalmazásának esetei illetve több ügyészségi vizsgálat tapasztalata is rendelkezésre állnak. A büntetőeljárás különböző szakaszainak kérdéseit a mediáció szempontjából szinte senki nem vizsgálta. A mediációt megelőző szakaszok pedig igen fontosak, hisz, ha arra gondolunk, hogy a döntést hozók mediáció kapcsán döntéseiket szinte kizárólag a hozzájuk került iratok alapján hozzák meg, akkor azt kell mondani, hogy ezen szakaszok alatt minden lényegi kérdés eldől, és érvényesül az a közkeletű mondás, hogy az ügyész illetve bizonyos esetekben a bíró hozott anyagból dolgozik, azaz nyomozati szakban megállapított tényekre alapozza döntését. Szakdolgozatom célja nem más mint bemutatni, hogy közvetítői eljárást megelőző eljárás jogi szakaszok mennyire egymásra épülnek, milyen kölcsönhatásban vannak egymással, rákívánok világítani arra, hogy a tételes jogi normák hogyan csapódnak le a gyakorlatban, azok mennyire segítik vagy éppen gátolják a közvetítői eljárás menetét. A büntetőjog sok dogmatikus (kőbevésett) alapelvet tart sajátjának, mely alapelvek a XXI. század társadalmában már nem mindig töltik be funkciójukat. A mediációs eljárás bevezetése a modernkor szemléletét is tükrözi, mely viszonylag új keletű jogintézmény. A szabályai folyamatosa változnak, kristályosodnak, így a dolgozatom nem titkolt célja az sem, hogy a közvetítői eljárás továbbfejlesztésére is mutasson irányt. A sértett jogok bővülése témakör vizsgálatánál természetesen a büntetőjogunk által meghatározott sértett fogalmat használom: Be.51.§ „sértett az, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. „1 A sértetti jogok bővülése természetesen együtt jár a terhelti oldal jogainak szélesedésével, így a két oldalt kölcsönös vizsgálat alá vonom a dolgozatomban.

1

1998. évi XIX. törvény 51§. (1) bek., Dr. Fázsi László Ph.D. A sértett fogalmának dilemmái Magyar Jog 2012.5.szám 292. oldal

4


2. A mediációs eljárás magyarországi bevezetésének körülményei A mediációt megelőző nyomozati szak vizsgálata nem nélkülözheti az elméleti megalapozás áttekintését, magyarországi bevezetésének vizsgálatát. A mediációs technikák alkalmazása régebbi időkre nyúlik vissza és az elmúlt évszázadok során többször volt a büntető eljárási szabályok eleme. A második világháború utáni magyar jogrend azonban méltánytalanul félretette ezt az eszközt, így bevezetésére csak a rendszerváltás után kicsit megkésve került sor. A mediációval alkalmazandó resztoratív eljárási rend (kárjóvátételi egyezség), az Európai Unió Tanácsa 2001/220/IB kerethatározata való megfelelés alapján a 2006. évi CXXIII. törvény vezette be Magyarországon. A közvetítői eljárás bevezetésével a magyar jogrendből nagyon hiányzó eszköz került bűnüldöző hatóságok kezébe. A jogszabállyal kapcsolatban laikusok többször hangoztatják, hogy ez által büntetlenül meglehet úszni egy bűncselekmény elkövetését, így sérül a büntetőeljárás egyik alapcéljának az elrettentés, illetve a megelőzés elvének megvalósulása. A szakemberek persze ezt nem így látják, jól tudják, hogy különböző diverziós megoldások mennyire hatékonyan szolgálják például a prevenciós célokat. Kiemelt jelentősége van a közvetítői tevékenységnek, amikor fiatalkorú elkövetőkkel szemben indul eljárás, hisz ezen elkövetők többnyire első bűntényesek, akik a büntetőeljárás során szembesülnek igazából tettük társadalomra veszélyes voltával, és tudatosul bennük annak súlya, törvényellenessége. Ezen esetekben fontos büntető politikai cél, hogy egy olyan eljárási formula álljon rendelkezésre,

amellyel

„megtévedt”

elkövetők

visszavezetésre

kerüljenek

a

társadalomba, közösségbe. Fontos azonban - és a közvetítői eljárás lényege éppen ebben van -, hogy a büntető jogi következményektől való mentesítés önmagában egy beismerő vallomás tételével ne legyen lerendezve, hanem feltétele, hogy a sérelem, - melyet a bűncselekmény okozott , az a sértett számára jóvátételre kerüljön. Ezzel a sértett érdekei is figyelembe vételre 5


kerülnek, és egy egyezség alapján, mely a mediátor (facilitátor) segítségével jön létre, helyreálljon a bűncselekmény során sérült érdekek.

3. A mediáció szempontjából fontos alapkérdések vizsgálata 3.1. A bírói úthoz való jog alapelvének vizsgálata Kérdés eldöntésénél két alapelvet kell vizsgálni, a legalitás elvét és az opportunitás elvét.2 Legalitás elve szerint minden bűncselekményt üldözni kell, itt érvényesül a zéró tolerancia azzal, hogy az állam a büntető jogi igényeket a legszélesebb területen érvényesíti. Beláthatjuk, hogy ennek megvalósítása lehetetlen, hisz nagyon sok bűncselekmény nem jut a hatóság tudomására (látencia), illetve fontos mérlegelni azt is, hogy vajon minden deviáns magatartást az állami szervek bevonásával, hatalmi eszközökkel kell –e kezelni. Ezzel együtt jelentkezik a bíróságok leterhelésének problémája az, hogy az ügyek ésszerű határidőn belüli eldöntésének csak akkor tudunk megfelelni, ha kisebb ügyekben más hatóságok is döntést hozhatnak. Ezzel szemben áll az opportonitás elve, ahol a diszkrecionalitás alapján mérlegelési jogkört kap az ügyészség, arra, hogy például közvetítői eljárásra utalással az állam büntető jogi igényének részbeni feloldásával döntsön az ügyben. 3 A büntető eljárás során alkotmányjogi alapelvként jelentkezik a törvényes bírói úthoz való jog, a független és pártatlan bíróságon keresztül az igazságszolgáltatáshoz történő hozzáférés joga. Ezt a jogot az alaptörvényünk alapján mindenki számára biztosítani kell. 4 A közvetítői eljárás lényege, hogy a sértett és az elkövető kölcsönös indítványa esetén alkalmazható, ebből következik, hogy ezek hiányában közvetítői eljárásra utalás nem

2

Farkas Ákos- Róth Erika A büntetőeljárás 66.oldal (komplex kiadó 2012) Farkas Ákos- Róth Erika A büntetőeljárás 66. oldal (komplex kiadó 2012) A büntetőjogi következtetés (mediáció) jogelmélete. Nagypál Szabolcs egyetemi tanársegéd (ELTE ÁJK) 34. oldal http://epa.oszk.hu/02400/02445/00020/pdf/EPA02445_ias_2011_1_015-036.pdf 4 Farkas Ákos- Róth Erika A büntetőeljárás 79.oldal (komplex kiadó 2012) 3

6


lehetséges, ez az út nem járható hanem az eljárást tovább kell folytatni és a bíróság fog döntést hozni az ügyben. Ezzel a korláttal biztosított az egyezség hiányában a bírói úthoz való jog alapelve. 3.2. Resztoráció vagy reparáció? 5 A közvetítői eljárásra utaláskor mindig felvetődik az az elméleti kérdés, hogy az állam büntető jogi igényének érvényesítése szempontjából jó –e, ha a sértetti jogok szélesebbek. Milyen döntési kompetenciákat szabad a sértettre rábízni, mekkora legyen az állam büntető jogi igényének és a sértetti jogoknak az aránya? A mediációs technikának épp az a lényege, hogy az állam büntető jogi igényét háttérbe szorítjuk és egyfajta asszisztáló szerepet szánunk a büntető hatóságoknak és hagyjuk, hogy a sértett igen komoly jogosítványokat gyakoroljon. Ennek egyik eleme az, hogy nélküle a sértetti partnerség nélkül a közvetítői eljárás nem lehetséges. Tehát a sértett eldöntheti, hogy kíván-e a mediáció adta lehetőséggel élni, vagy azt mondja, hogy hagyja, hogy az állam hatóságai döntsék el, milyen intézkedést vagy büntetést alkalmaznak az elkövetővel szemben. Fontos elhatárolás, hogy az állam büntető jogi igényének érvényesítéskor az elkövető ellen lép fel a büntetés eszközével. A sértett természetesen büntetés eszközével nem léphet fel, azonban dönthet arról, hogy büntető jogi értelemben büntetés nélkül a sértetti javak, jogok helyreállításával az eljárás az elkövető számára befejeződhessen. Mediáció nem vállalhat mást fel, csak jóvátételt, amely a büntetőeljárás keretei között jól kezelhető, és a sértett számára, - aki egyben magánfélként is megjelenik az eljárásban - lehetőséget nyújt a megsértett értékek, érdekek helyreállítására.

5

Fellegi Borbála Út a megbékéléshez. A helyreállító igazságszolgáltatás intézményesülése Magyarországon. 185-188. o. (Napvilág kiadó, Budapest, 2009)

7


A bűncselekmény elkövetése során keletkezett kár tekintetében hajlamosan vagyunk mindig a vagyoni kárt érteni, holott ez a kár sokkal szélesebb, az bekövetkezhet egészségünkben, testi épségünkben vagy személyiségünkhöz kötődő egyéb jogaink csorbulásában. A jóvátételének ebből adódóan sok változata van, sokszor elegendő az is, hogy az elkövető a közszámára végezzen valamilyen hasznos cselekményt vagy az elkövető bocsánatkérést, fogalmaz meg a sértett irányába. 6 A jóvátételi egyezség kimunkálása a mediáció eljárás során történik meg. A resztoráció, azaz a jóvátétel tehát szélesebb lehetőségeket ad, mint a kártalanítás, ezért a közvetítői eljárást nem lehet egyszerű kármegtérítési eljárásként kezelni. Természetesen törekedni kell arra, hogy bűncselekménnyel okozott kár teljes egészében megtérüljön a sértett számára, de a sértetti kompetencia szélesítéséből éppen az következik, hogy a kártérítés helyett a jóvátétel lehetőségét helyezzük előtérbe ez által megteremtve az eredményes közvetítői eljárás lehetőségét.

3.3. A hagyományos (retributiv) és a helyreállító (resztoratív) igazságszolgáltatás elemei 7 Érdemes elhatárolni a hagyományos (retributiv) igazságszolgáltatás és a helyreállító (resztorativ) igazságszolgáltatás elemeit.

6

A büntetőjogi következtetés (mediáció) jogelmélete. Nagypál Szabolcs egyetemi tanársegéd (ELTE ÁJK) 25. oldal http://epa.oszk.hu/02400/02445/00020/pdf/EPA02445_ias_2011_1_015-036.pdf Barabás A. Tünde – Windt Szandra Az ügyész szerepe a mediációban- az első év tapasztalatai 154. oldal 7

http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/tamop_tk_1_alt+gyfk.pdf igazságszolgáltatás 201. oldal

8

BÁRD

PETRA

Helyreállító


Hagyományos (retributív)

Helyreállító (resztoratív)

igazságszolgáltatás

igazságszolgáltatás

Résztvevői jellemzően az állam képviselője és az elkövető A büntetőeljárás a felek akaratától függetlenül megindul: a sértett szándékát a legtöbb esetben nem, az elkövetőét egyáltalán nem veszi figyelembe

Az elkövető, a sértett (áldozat) és a közösség vagy annak képviselői vesznek részt

A bűncselekményt mint az állam ellen elkövetett sérelmet tekinti Szigorú formalitás, kogens eljárási szabályok, amelytől eltérni nem lehet A sértett jogai korlátozottak Távol tartja egymástól a gyanúsítottat és a sértettet A múltra összpontosít A cselekményre fókuszál, és kizárólag annak alapján ítéli meg az elkövetőt A jog megsértése bűnösséget hoz létre

Helyreállító technikára csak akkor kerülhet sor, ha abba az áldozat és az elkövető is beleegyezik A cselekményt mint a sértett ellen elkövetett tettet tekinti Informális eljárás, a felek kontrollálják az eljárás menetét, annak aktív részesei A sértett az eljárás aktív részese Párbeszéd az elkövető és a sértett között A jövőbe néz A cselekményt ítéli el, nem az embert, aki elkövette azt A bűnelkövetés kötelezettséget keletkeztet Középpontjában az áldozat és az elkövető

Bár az emberi jogokat elismeri, azt a

mint

nyomozás szükséges kerékkötőinek tekinti

ember áll, a felek iránti tisztelet elsődleges érték

Főszabály szerint nyilvános

Zártkörű, és az eljárás eredményeként létrejött megegyezés is bizalmas A reparációban való megegyezéssel

Eredménye a büntetés, amely megelőz,

végződik,

elrettent, semlegesít

amely alkalmas speciális és generális prevencióra is

Az elítélés következménye büntetett előélet, társadalmi stigmatizáció

Az elkövető nem lesz büntetett előéletű, ehhez fűződő hátrányos jogkövetkezmény vagy társadalmi stigmatizáció nem sújtja

Egy nagyon fontos elemet érdemes még kiemelni, mely resztorativ igazságszolgáltatás mellett szól, hogy maga a mediáció egyben jóvátétel is.

9


Ez a szemlélet nem csak a büntető bíróságok, hanem a polgári bíróságok terheit is csökkenti, mert az áldozatok a resztoratív eljárásban kártalanításra kerülnek, így nincs szükség a büntetőeljárás befejezése után külön polgári peres eljárásra. Az alapeljárásban szintén költségkímélő a resztoratív igazságszolgáltatás, mert gyanúsítotti beismerés következtében szükségtelen drága, költséges bizonyítási eszközöket beszerezni, (pl: szakértői vélemények) hisz a felelősség kérdésében egy szűkebb bizonyítás mellett is megnyugtatóan lehet dönteni. Szükségtelenné teszi továbbá a tanúk, a sértettek többszöri idézését, esetleg szembesítés, bizonyítási kísérlet, helyszíni szemle alkalmazását, mely szintén költségkímélő mind a sértett, mind a hatóság számára. A resztoratív igazságszolgáltatás az állampolgárok igazságérzetére épül. Gyors és hatékony jóvátétel vagy kármegtérülés, pedig jól szolgálja az igazságszolgáltatásba vetett bizalom erősítését. 3.4. Tekinthető-e büntetésnek a mediációs eljárás? Vonatkozó jogszabályok egyértelműen fogalmaznak: ez nem büntetés. Kiindulva abból, hogy egy sikeres mediáció után a megszületett és teljesítésbe átment megállapodás alapján az ügyészség az elkövetővel szemben megszünteti az eljárást, így egyértelművé válik, hogy büntetésről szó sem lehet. Látni kell viszont, hogy megelőzés érdekében egy fontos garanciális elem lett beépítve a jogszabályba, mely szerint a jóvátételi eljárásnak eredményesnek kell lenni, azaz a jóvátételnek meg kell történni ahhoz, hogy az eljárás az elkövetővel szemben megszüntethető legyen. Ebből következik, hogy a kárjóvátételi eljárás teljesítése nélkül nem történhet meg felelősségre vonás elmaradása, tehát a jóvátétel, ha büntetésként nem is, de egyfajta visszatartó erőként a további bűnelkövetéstől igen is értékelni kell. Felvetődik a kérdés, vajon mi tartja vissza jobban a bűnelkövetőt a további elkövetéstől?

10


Egy próbára bocsátás, egy vádelhalasztás, esetleg egy felfüggesztett börtön, vagy az, hogy a kárt önszántából jóvátette? Egyértelműen látható, hogy a jóvátételi eljárás a fiatalkorúak és az első bűntényesek körében lehetőségként jelenik meg, az eljárás bűntető jogi következmények nélküli befejezésére. A jóvátételi eljárás egyben mutatja az elkövető szándékát, hogy felismerte tette súlyát és megfelelő erkölcsi tartással rendelkezik arra, hogy a jövőben tartózkodjon a deviáns cselekmények elkövetésétől. Ez elegendő visszatartó erőnek látszik és ezért érdemes háttérbe szorítani az állam feltétlen büntető igényét.

4. A közvetítői eljárás rendőrségi szakaszának problematikái 4.1. A közvetítői eljárást megelőző nyomozati szakasz normatív kérdései. Közvetítői eljárás alkalmazhatóságának körét 1998. évi XIX. törvény 221/A. § (1) bekezdése sorolja fel. 221/A. § (1) A közvetítői eljárás az élet, testi épség és az egészség elleni (Btk. XV. Fejezet), az emberi szabadság elleni (Btk. XVIII. Fejezet), az emberi méltóság és az egyes alapvető jogok elleni (Btk. XXI. Fejezet), a közlekedési (Btk. XXII. Fejezet), a vagyon elleni (Btk. XXXVI. Fejezet), illetve a szellemi tulajdonjog elleni (Btk. XXXVII.

Fejezet),

ötévi

szabadságvesztésnél

nem

súlyosabban

büntetendő

bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás tartama alatt, a gyanúsított vagy a sértett indítványára, illetve önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás. Amennyiben e bűncselekményekkel halmazatban a terhelt más bűncselekményt is elkövetett, a közvetítői eljárás akkor alkalmazható, ha az elkövetésben a jelzett bűncselekmény a meghatározó. Lényege a közvetítői tevékenységnek, épp abban van, hogy egyénre szabottan, az eljárás lényeges körülményeit feltárva kell dönteni ennek alkalmazásáról. A közvetítői eljárás nyomozati részét a vonatkozó törvényeken kívüli egyéb törvények, rendeletek, közjogi szervezetszabályozó eszközök nem tárgyalják.

11


A 23/2003. (IV.24.) BM-IM Együttes Rendelet, mely a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és nyomozási cselekmények jegyzőkönyvek helyett más módon való rögzítésének szabályairól szól, nem tartalmaz külön rendelkezést a közvetítői eljárást megelőző nyomozati szakasz esetleges speciális szabályairól. A rendelet sem a gyanúsított, sem a sértett vonatkozásában nem határoz meg külön feladatokat a nyomozó hatóság számára. A nyomozati szakasz azonban lényeges szakasz, hisz gyakorlatilag itt az ügyész számára a döntéshez szükséges bizonyítékokat, adatokat kell beszerezni. A cselekmény lényegi körülményeinek tisztázásán túl szükséges további kihallgatás azon kérdés eldöntésére, hogy a sértett részt kíván-e venni a közvetítői eljárásban, a gyanúsított, pedig kéri-e, hogy az ügyét utalják közvetítői eljárásra. Tisztázni kell továbbá, hogy a gyanúsított beismerő vallomásán kívül rendelkezik olyan lehetőséggel vagy képességgel, amely megalapozhatja az ügyésznek az eljárás felfüggesztése és közvetítői eljárás utalásra döntését. A gyanúsított részletes kihallgatásának nem csak az ügyészi döntés előkészítés céljából van értelme, hanem már e szakaszban gyakorlatilag megkezdődik, megalapozódik a későbbi mediációs tevékenység. A gyanúsítotti kihallgatás feladata ebben az esetben, hogy feltárja a bűnelkövetéshez vezető okokat, az enyhítő és súlyosbító körülmények mérlegeléséhez adjon adatokat. A cél nem más, mint az, hogy a gyanúsítottal együtt annak teljes közreműködésével kerüljön sor az eljárás lefolytatására, nyomozati szakasz teljesítésére. A gyanúsítotti kihallgatás alkalmával érdemes továbbá azt is tisztázni, hogy a konfliktus egy szűkebb vagy tágabb környezetre hat ki, az csupán a sértett és az elkövető viszályaként valósult meg, vagy a bűncselekmény, az elkövető mély antiszociális beállítottsága mutatja meg.

12


Természetesen az utóbbi esetben sem kizárt a mediáció, de sokkal nagyobb az egyezség lehetősége, ha a konfliktus szűkebben, sértett és az elkövető viszonyában valósult meg. 4.2. Az érintettek tájékoztatása a mediáció lehetőségéről. Nyomozó hatóság feladata, hogy megfelelő felvilágosítást nyújtson mind a sértett, mind a gyanúsított számára. E jogszabályi kötelezettségnek csak úgy lehet megfelelni, hogy a gyanúsított ez irányú részletes kihallgatása olyan adatokra is kiterjed, amelyből felvetődik a közvetítői eljárás lehetősége, és ekkor lehet a tájékoztatási kötelezettségnek maradéktalanul eleget tenni. Ha e feltételek nem tisztázottak, közvetítői eljárásról szóló tájékoztatás kicsit mézesmadzag ízűnek tűnik. Itt kell megjegyeznem, hogy a rendőrségen a nyomozati cselekmények rögzítésére a RobotZsaru rendszer áll rendelkezésre. Ez egy jól megkonstrurált kihallgatások jegyzőkönyvezését megkönnyítő program. Jellemzője az, hogy feltöltésre került minden olyan formulával, melyek alkalmazása biztosítja a büntető eljárás szabályok betartását, az elvégzett cselekmények jogszabályoknak történő megfelelését. Jegyzőkönyv rögzítésekor a rendszer többfajta lehetőséget is beajánl, melyből az adott szituációnak megfelelően választ a kihallgatást végző nyomozó. Opcióként jelenik meg a gyanúsított részére kötelező tájékoztatási lehetőségként, hogy ügyében közvetítői eljárásra utalás történhet. Tapasztalat az, hogy a nyomozóhatóság tagjai ezeket a figyelmeztetéseket, tájékoztatásokat „lazán” kezelik, nem formálják az adott ügyre és ebből következően olyan ügyben is tájékozatják a gyanúsítottak a közvetítői eljárás lehetőségéről, melynek feltételei nem állnak fenn. (Pl: sértett ilyen indítványt nem tett). 8 A közvetítői eljárásra utalás kétségtelenül egy kedvező helyzet a gyanúsított számára, ezért egy ilyen tájékoztatás után szinte automatikusan valamennyi gyanúsított arról nyilatkozik, hogy élni kíván-e lehetőséggel, legfőképpen akkor, ha az ügyben a jogi képviselője sugalmazza is azt. A közvetítői eljárásra utalás a bírói szakaszon kívül az ügyészség hatáskörébe tartozik. 8

Barabás A. Tünde – Windt Szandra Az ügyész szerepe a mediációban- az első év tapasztalatai 155. oldal

13


A gyanúsított indítványáról, az ügyésznek határozatot kell hozni, így nagyon sokszor előfordul, hogy az ügyész azért dönt közvetítői eljárás elutasításától, mert már eleve a nyomozati szakaszban sem voltak meg a feltételei és az eljáró nyomozó rossz tájékoztatást adott a gyanúsítottnak. Ez a tendencia a mai napig megfigyelhető és feleslegesen generál döntési helyzeteket, így ezt el kell kerülni. Ez elkerülés módja nem a RobotZsaru rendszer megváltoztatása, mert az jó, hanem a rendőrségen belül kell továbbképzéssel tudatosítani a közvetítői eljárásra utalás szabályait, és az ez irányú közlést minden egyes esetben külön kell mérlegelni, és ennek megfelelően kell a tájékoztatási kötelezettséget teljesíteni a gyanúsított irányába. Hasonló a helyzet a sértettek tekintetében a közvetítői eljárásra utalásról szóló tájékoztatása terén is. A törvényi feltételek fennállása esetén érdemes megvizsgálni, milyen egyéb akadályok gördülhetnek a közvetítői eljárások elé.

5. A közvetítői eljárás ügyészi szakaszának problematikái 5.1. Alapvetések Az ügyész számára a közvetítői eljárásnak alkalmazásakor azt kell szem előtt tartani, hogy a közvetítői eljárás nem az ügyész által is alkalmazható megrovás vagy a vádemelés elhalasztásának, hanem a vádemelésnek az alternatívája. A mediáció a büntetőeljárással párhuzamosan folyó eljárás, amelyhez a felek szabad akaratukból járulnak hozzá, és amelynek célja a törvényhozó által szigorú felsorolással kiválasztott bűncselekmények esetén a hatóságtól független harmadik személy bevonásával létrehozza a terhelt és a sértett között a sértett érdekeit előtérbe helyező, és a helyreállító szempontok érvényesítésére alkalmas megállapodást. Kétségtelen, hogy a közvetítés anyagi, jogi természetű eredménye, a tevékeny megbánás, következménye, pedig a bűncselekmény büntetési tételétől függően a bűnösség megszűnését, illetve a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tévő ok.A közvetítés kizárólag a törvényben felsorolt és további feltételekkel szűkített bűncselekmény csoportokhoz alkalmazható.

14


A taxatív felsorolásban meghatározott bűncselekmények köre nem bővíthető, az azon kívül eső cselekmények esetében a közvetítésre nincs lehetőség. További feltétel, hogy a bűncselekménynek legyen sértettje. A közvetítői eljárás a Be. 221./A. § (3) bekezdés szerinti feltételei konjunktívak, de az a) – c) pontban jelzett feltételek együttes jelenléte önmagában nem teremt kényszert a közvetítés alkalmazására. A d) pontban meghatározott feltétel ugyanis mérlegelést igényel, amely alapján a sértett érdekét is szem előtt tartva az elkövetés alanyi és tárgyi körülményének komplex értékelése az egyéb feltételek fennállása alatt is eredményezheti az elutasító döntés meghozatalát. Az ügyész számára az iratok tanulmányozásakor alapvető feladat azt vizsgálni, hogy a közvetítői eljárásra bocsátás csak maradéktalanul felderített tényállás mellett kerülhet sor az általános feltételek fennállása esetén is, mert a kedvező körülmények fennállása ellenére is mindig számolni kell az ügyben az esetleges későbbi vádemelés lehetőségével. A történeti tényállás leírását pedig egyaránt tartalmaznia kell a közvetítői eljárásra irányuló kérelmet elutasító, a közvetítői eljárásra utaló és a büntető eljárást megszüntető határozatnak. A közvetítői eljárás nem szolgálhat elintézési módként azon ügyek esetében sem, amelyekben a törvényi tényállás megállapítása, vagy a jogi minősítés a bizonyítékok elégtelensége folytán a vádemelést tekintve nem kellően megalapozottak, és nem vehető igénybe a további nyomozati cselekmények kikerülésére sem. 5.2. Nyilatkozatok vizsgálata, pótlása. A nyomozati iratok az ügyészi revíziója során fontos kérdésként vetődik fel, hogy a nyomozati tevékenység során alkalmazott Robotzsarus jegyzőkönyvek figyelmeztetési része többnyire sablonosak (nyomozati rész elemzésekor részletesebben szóltam), nincsenek az adott ügyek testre szabva, ezért

a közvetítői eljárási nyilatkozatok

meglétét, vagy hiányát minden alkalommal vizsgálni kell.

15


Külön érdemes figyelni a cselekvőképtelen sértett tekintetében a törvényes képviselő nyilatkozatának meglétére. A jegyzőkönyvbe rögzített nyilatkozat hiánya sok esetben rövid úton, telefonon keresztül kerül pótlásra. Az ilyen gyakorlat mind a hozzájáruló személy azonosságának, mind a hozzájárulás önkéntességének, és befolyásoltság mentességének a hitelességét megkérdőjelezik, és az ellentétes a közvetítői eljárás alapelveivel. Felvetődik az a kérdés, hogy ha a nyomozó hatóság elmulasztja a sértett, vagy a gyanúsított nyilatkozatát beszerezni, de az ügy adataiból a sértett vagy gyanúsított nyilatkozataiból következtethető, hogy egy jóvátételi megállapodásra mindkét fél hajlandó és ennek az egyéb feltételi fent állnak, akkor az ügyész a nyilatkozat pótlására milyen eljárási cselekményeket rendeljen el.

Önmaga végezze ezt a pótlást, vagy a

nyomozó hatóságot utasítsa a felek folytatólagos meghallgatására. A Be. 224. § (4) bekezdésének 2011. március 01. napjával történő módosítása megszüntette a sértett és a gyanúsított kötelező ügyészi meghallgatását, a közvetítői eljárásra utalás feltételeinek vizsgálata céljából, de továbbra is biztosítja az ügyész részére meghallgatás lehetőségét. Felek nyilatkozata a közvetítői eljárásra utaláshoz elengedhetetlen. Ezért az látszik célszerűnek, hogy az ügyész, mivel lényegi kérdésről van szó, meghallgatás helyett az iratokat további nyomozati cselekmények, elvégzésére visszaküldi a nyomozó hatóságnak, hogy a nyilatkozat megtétele ügyében hallgassa meg az érintett felet, és e folytatólagos meghallgatás eredményeként az ügy adatait komplexen értékelve tegyen javaslatot az ügyész számára, a közvetítői eljárás elutasítására, annak elrendelésére, vagy más döntés meghozatalára. 5.3. A terhelt jóvátételi képességének ügyészi vizsgálata Az ügyészi meghallgatást akkor érdemes kezdeményezni, ha azt kell vizsgálni, hogy a terhelt képes-e a sértett által is elfogadható módon és mértékben a jóvátétel teljesítésére.

16


Ha az eljárás korábbi szakaszában az arra jogosultak kezdeményezték, illetve hozzájárultak a közvetítői eljáráshoz, pusztán formai megismétlésére az ügyészi meghallgatás szükségtelen. A terhelti jóvátételi képesség vizsgálatára az ügyésznek rendelkezésére áll a pártfogó felügyelői vélemény beszerzése. A pártfogói vélemény lényegi eleme a terhelt jóvátételi képességének vizsgálata, melynek nyilvánvaló hiánya a közvetítői eljárásra való utalás elutasításához fog vezetni. Az azonban a közvetítői eljárásra utalás szempontjából nem mérlegelhető, hogy a jóvátételt a terhelt személyesen, vagy más által fogja teljesíteni. Lényeg, hogy a megállapodás megszületésének feltételei fent álljanak, és esély legyen a közvetítői eljárás során annak teljesítésére. A fiatalkorúak esetén természetesen külön pártfogói felügyelői véleményt a terhelt teljesítőképességről nem kell beszerezni, ezt a kérdést az egyébként is beszerezendő környezettanulmány készítése során kell tisztázni. A fentiekre azért van szükség, mert ahol a közvetítői eljárás utalásra minden szempontból megalapozott ügyészi döntés alapján került sor, ott szinte minden esetben eredményes volt a mediáció. A jóvátételi képesség vizsgálat céljából beszerzendő pártfogó felügyelői véleményt nem lehet a közvetítői eljárásra utalás egyéb feltételeinek biztosítására szolgáló adatok beszerzésére használni.

5.4. A közvetítői eljárás iránti indítvány ügyészi elbírálása A közvetítői eljárás lehetősége mindig a konkrét, adott bűncselekmény kapcsán vizsgálandó. A közvetítői eljárásnak a vádemelés alternatívájából következik, hogy amennyiben a vádemelés feltételei nem állnak fenn, és az adott bűncselekmény miatti nyomozás

17


megszüntetése indokolt, akkor az ügyésznek a közvetítői eljárásra indítvány külön elbírálás nélkül a nyomozás megszüntetése iránt kell intézkedni. Ebben az esetben elegendő a nyomozás megszüntető határozat indoklásában utalni arra, hogy az ügyben sor került a közvetítői eljárás iránti indítvány előterjesztésére, de a nyomozás megszüntetésére tekintettel a közvetítői eljárás alkalmazásának lehetősége a törvényi rendelkezés folytán kizárt. Amennyibe az elkövetővel szemben több, külön – külön közvetítői eljárásra alkalmas bűncselekmény miatt folyik eljárás, részmegszüntetés esetén a megszüntetéssel nem érintett bűncselekményre előterjesztett közvetítői eljárás érdemi elbírálása nem mellőzhető. Ha az ügyész az iratok alapján arra az álláspontra jut, hogy a gyanúsított cselekménye az elbíráláskor nem veszélyes, vagy oly csekélyfokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható, legenyhébb büntetés kiszabása, vagy intézkedés alkalmazása is szükségtelen, és emiatt a nyomozás megszüntetésének és megrovás alkalmazásának van helye, akkor a közvetítői eljárásra utalás nem alkalmazható, az erre irányuló indítványt el kell utasítani. A fentebb említettek alapján a nyomozás megszüntető határozatban a megrovás alkalmazásának okaival együtt, az indoklás során kell utalni a közvetítői eljárásra történt indítvány elutasítására. Megrovás esetén a sértett által előterjesztett közvetítői eljárás elutasításával úgy látszik, mintha egy fontos elv - a sértett érdekeinek szem előtt tartása - kizárásra kerülne a döntés meghozatalánál. Idevonatkozó jogeseteket áttanulmányozva mégis azt láttam, hogy a megrovás alkalmazásának, a társadalomra való veszélyesség csekéllyé válásának éppen az volt az alapja, hogy a gyanúsított önként a büntetőeljárás rendőrségi szakaszában teljes kártalanítást nyújtott a sértett részére. Ez által szükségtelen és indokolatlanná vált a közvetítői eljárásra utalás alkalmazása.

18


5.5 Az ügyészség közvetítői eljárásra utalásának számszerű vizsgálata

Beszédes számokat találunk akkor, amikor az ügyészségi gyakorlatot nézzük meg a közvetítői eljárásra utalás körében. A Legfőbb Ügyészség honlapján lévő táblázat 6 éves periódust fog át 2008-tól 2013-ig. Az adatokat tanulmányozva látható, hogy a közvetítői eljárásra utalások száma folyamatosan emelkedik, ez a jogintézmény egyre jobban teret nyer az ügyészi eszköztárak között. Nemcsak a közvetítői eljárásra utalások száma emelkedik folyamatosan, hanem az eredményesen befejezett eljárások száma is folyamatos emelkedést mutat. A jogintézménnyel kapcsolatos számadatok persze azt is jelzik, hogy folyamatosan nő a közvetítői eljárásra irányuló kérelem elutasítása is. E mögött többnyire a rosszul alkalmazott figyelmeztetések, a nyomozó hatóságok által használt Robotzsaru rendszerben ott maradt, az adott ügyre rá nem szabott tájékoztatások, és az elvtelenül csak az eljárást elhúzni, meghosszabbítani akaró nyilatkozatok is szerepelnek.

19


Az ügyészség ebből adódóan jól ellátja a kontroll funkcióját, és különböző témavizsgálatokat átnézve megállapítható, hogy kisebb hibákat leszámítva, törvényesen alkalmazzák a közvetítői eljárások elutasítását. A kontroll funkcióhoz, pedig nagy segítséget nyújt a növekvő számban elrendelt, a terhelt

teljesítőképességét

vizsgáló

pártfogó

felügyelő

által

készített

környezettanulmány. A statisztikát megyékre lebontva látható, hogy a megyei ügyészi szervek eltérően ítélik meg, hogy a diverziós eljárások közül melyik az állam büntető jogi igényének érvényesítése szempontjából a legcélravezetőbb. Ebből a szempontból inkább a terhelti, elkövetői oldal körülményeinek vizsgálata kerül előtérbe, így például a Jász-NagykunSzolnok megye, Heves megye, Veszprém megyében még mindig a vádelhalasztás intézményét helyezik előtérbe, a közvetetői eljárással szemben. Látható az is, hogy 3 éves büntetési tételt meghaladó bűncselekmények esetén viszonylag alacsonyabb számban utalja a bíróság közvetítői eljárásra az ügyet, és ezen ügyeket is az ügyész több esetben megfellebbezi. Például a fővárosban 29 ügyből csak 11-et vett tudomásul az ügyész, és 18 esetben fellebbezést jelentett be. Hasonló az arány Fejér megyében, ahol 4 esetből az ügyész 1 esetben vette tudomásul, 3 esetben pedig fellebbezést jelentett be. Más megyei ügyészségek esetében például Békés megye, Hajdú-Bihar megye, Pest megye, Vas megyében a bírói közvetítői eljárásra utaláskor a határozat minden esetben tudomásul vételre került. A statisztikákból az is kiolvasható, hogy a közvetítői eljárásra, utalásra a bűncselekmények szűkebb körében került sor. Nagyobb számban testi sértés, és zaklatás, közúti baleset okozása, lopás, sikkasztás és rongálás miatt utalta az ügyész közvetítői eljárásra az ügyet. Igen kevés volt a száma a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, segítségnyújtás elmulasztása, személyi szabadság megsértése, cserbenhagyás, jármű önkényes elvétele és hitelsértés miatt.

20


Ügyészségek között itt is eltérés mutatkozik, Hajdú-Bihar, Tolna, Vas megyében inkább a közlekedési bűncselekményekben, a főváros, Békés, Somogy megyében, pedig inkább vagyon elleni bűncselekményekben került sor a közvetítői eljárásra10.

6. A közvetítői eljárás pártfogói szakaszának kérdései 6.1. Pártfogó jogállása a közvetítői eljárásban A dolgozat megírása során mindig ott motoszkált bennem a kérdés, hogy miért van szükség arra, hogy ennyi szervezetet vonjunk be egy egyszerűnek látszó eljárás lefolytatásába? Természetesen adódik rögtön a válasz, hogy így rendelkeznek a jogszabályok. A válasz azonban nem ilyen egyszerű. A kérdés tisztázásához az eljárásban résztvevő szervek közül a pártfogó helyzetét érdemes egy kicsit körbejárni. Magát a konkrét ügyészi döntésen alapuló eljárási részt eredetileg nem is a pártfogói felügyelő, hanem az ügyvédek végezték díjazás ellenében. Ez a helyzet mára megváltozott és a közvetítői tevékenységet speciális végzettséggel rendelkező, a tevékenységet munkaköri feladatként ellátó pártfogók végzik. Ennek indoka nem más, mint az, hogy a közvetítői tevékenységnél már nincs helye eljárás jogi vagy hatósági megközelítésnek. Itt egy független, befolyástól mentes, mindkét fél érdekét szem előtt tartó egyezség létrehozása a cél. A cél elérését, pedig igazából csak egy közhatalmi jelektől mentes, nagyfokú empatikus képességgel rendelkező, gyakorlott személy hathatós közreműködésével lehet megvalósítani. A mediáció nem hatósági és nem bírósági eljárás. Nem szolgáltat igazságot, hanem a probléma megoldására törekszik. Nincs jogszabályban meghatározott eljárási rendje. A mediátor nem jogalkalmazó, nincs se döntési jogosultsága, se kötelezettsége. Olyan szakértő, aki szakértelmével segíti feltárni és megérteni a konfliktust. Nem ő, hanem a vitában álló felek maguk döntenek. A mediáció eredményeként a felek között létrejövő megállapodás: az egyezség.

10

NF.3012/2009/26-I Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti és Vádelőkészítő Főosztály összefoglaló jelentés a közvetítői eljárás jogalkalmazási gyakorlatának vizsgálatáról. 1-2 oldal

21


A jóvátétel a tettes és sértett között létrejövő megállapodás, melynek tartalma lehet kártérítés a sértettnek, illetve harmadik személynek, lehet egyéb anyagi szolgáltatás, lehet ajándék, lehet inmaterialis szolgáltatás (bocsánatkérés), valamint lehet munkavégzés, például közmunka. A jóvátétel tehát valakinek valamilyen konkrét vagy nem konkrét dolog adása, elvégzése. A jóvátétel az egyezség tartalma, a mediáció pedig az egyezség eredményeként megvalósuló teljesítés a tettes részéről. A dolgozatom megírását a témában hatályban lévő jogszabályok alkalmazhatósága inspirálta, így elengedhetetlen volt, hogy személyesen is részt vegyek egy-egy megbeszélésen. Ezen alkalmakkor szembesültem azzal, hogy a hatóságot képviselő döntést hozatalhoz szokott ember attitűdjei itt inkább hátrányosak a megoldás szempontjából. Itt látszik az, hogy az eredményes bűnügyi mediációs tevékenységhez elengedhetetlen egy jól kiképzett, magas fokú empatikus képességgel rendelkező, a tárgyban független pártfogó felügyelő közvetítői tevékenysége. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a közvetítői tevékenység lényege, eredményessége múlik a pártfogó függetlenségén, empatikus képességén. Az intézmény prevenciós jellegének megvalósításához, az egyezség megkötéséhez és annak teljesítéséhez elengedhetetlen az ügydöntő hatóságoktól független pártfogó jelenléte. Kitekintve a nemzetközi gyakorlatra az látható, hogy a jóvátételi eljárás Európa szinten valamennyi országában bevett jogintézmény, konkrét eljárás lefolytatására azonban több fajta megoldás is létezik. Több országban az ügyészég hoz döntést a közvetítői eljárásban, van, ahol pedig a rendőrkapitányságok hatáskörébe tartozik. Mindegyik modell természetesen rejt értékeket, mely illeszkedik az adott társadalmi rendszer aktuális állapotához, a jogrendszer fejlettségi szintjéhez. Magyarországon kialakult joggyakorlat alkalmazhatóságát az élet bizonyította, hiszen egyre nagyobb számú a közvetítői eljárásra utalások száma. 22


A sértettek, az elkövetők és természetesen a hatóság tagjai is szívesen élnek ezen jogintézménnyel, és a jogintézményt létrehozó prevenciós cél is egyre jobban megvalósul. A jogintézmény helye a magyar büntető eljárási rendben ma már nem kérdőjelezhető meg. A helyreállító szemlélet célja, hogy konfliktus előtti, eredeti állapotot visszaállítsa, az elkövetőket felelősségre vállalásra ösztönözze, valamint a szégyenérzetre és ne a bűntudatra építse. A resztoratív igazságszolgáltatás központi gondolata a bírói útról való eltérés, és a konfliktus dialógussal, kommunikációval való kezelése. A szemlélet egyszerre tűzi ki célul az érintett sérelmeinek helyreállítását, a normaszegő személy reintegrációját, rehabilitációját, az őt visszafogadó közösségbe, valamint hosszú távra is kiható bűnmegelőzést. Alkalmazás során kiemelt hangsúlyt fektet arra, hogy a bűncselekmény által érintett személyek részt vegyenek a bűncselekményre adott válaszok kidolgozásában. Ezáltal az érintett áldozatok, elkövetők és hozzátartozójuk mind anyagi érdekei, mind érzelmi szükségletei tükröződhetnek a konfliktus megoldás során. A mediáció eljárás során törekedni kell a konfliktus rendezésének megoldását is tartalmazó, a tevékeny megbánást megalapozó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő írásbeli megállapodás létrehozására. A törvény a kártérítés vagy jóvátétel tekintetében vagylagosságot hozott létre. A sértett kárának megtérítés vagy a bűncselekmény káros következményeinek egyéb módon történő jóvátétele egyaránt alkalmas arra, hogy tevékeny megbánást megalapozó megállapodás fő tartalmi elemeként legyen meghatározva. Teszi ezt azért, hogy az esetleg kedvezőtlen szociális helyzetű terhelt esetén ne legyen eleve kizárt az ilyen jellegű döntés alkalmazása. Fontos kiemelni, hogy a felek között létrejött korábbi megállapodás akár rendőrségen, ügyészi vagy bírói meghallgatáson történt egyezség nem köti a feleket és a mediátort. A

23


közvetítői eljárásban csak a közvetítő megbeszélésen létrejött megállapodás tekinthető olyan megállapodásnak, melynek teljesítése a tevékeny megbánást megalapozza. 6.2. A közvetítői eljárás legfontosabb alapelvei (2006. évi CXXIII. Tv.) - Önkéntesség A közvetítői eljárás csak a sértett és a terhelt önkéntes hozzájárulásával folytatható le. Az eljárásban a sértett és a terhelt egyenrangú felek, az eljárás során bármikor visszavonhatják a részvételre vonatkozó hozzájárulásukat, és minden egyezségre önként kell jutniuk. Az önkéntes részvételről a feleket a megbeszélés kezdetén szóban tájékoztatni kell. Az önkéntesség elvéből következően sem a felek felkutatásánál, sem a teljesítés ellenőrzésénél nem kell a megbeszélésen meg nem jelenő félt lakóhelyén felkeresni a mulasztás tisztázása érdekében.

-

Titoktartás

A közvetítőt – ha a törvény másként nem rendelkezik – titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényre, adatra és körülményre vonatkozóan, amelyről közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást. Titoktartási kötelezettség a közvetői tevékeny megszűnése után is fennáll.

A titoktartási kötelezettség a közvetítői eljárásban és a megbeszélésen résztvevő minden személyre kiterjed, így a résztvevőkre, képviselőkre, segítőkre is erre a feleket, résztvevőket a megbeszélés elején figyelmeztetni kell és az erre vonatkozó figyelmeztetést a megbeszélésen készített feljegyzésben is rögzíteni kell. Amennyiben a megbeszélésen külső megfigyelő (hallgató, más szakember, gyakornok) vesz részt, őt titoktartási nyilatkozat aláírására kell kérni. A titoktartásból következően senkinek, így különösen sem a feleknek, sem ügyvédeiknek, sem az igazságszolgáltatás szerveinek nem adható tájékoztatás a megbeszélésen elhangzottakról. A közvetítő tanúként erre vonatkozóan nem hallgatható ki.

24


Ha a közvetítő a sértettet és a terheltet egymás távollétében hallgatja meg, az egyik résztvevőtől kapott tájékoztatást közölheti a másik résztvevővel, annak érdekében, hogy a másik résztvevő ennek figyelembe vételével alakítsa álláspontját, kivéve, ha a tájékoztatást adó résztvevő akként nyilatkozik, hogy az általa adott tájékoztatás nem hozható más résztvevő tudomására. Ez a rendelkezés egyben lehetőséget is ad a külön tárgyalásra, az ún. sétáló mediációra. Ennek alkalmazásakor a felekkel külön folytatott megbeszélésen elhangzottak közül csak azt lehet a másik féllel közölni, amire vonatkozóan a fél engedélyt adott.

-

A közvetítő pártatlansága, semlegessége, a felek méltóságának tiszteletben tartása

A közvetítő feladata, hogy a közvetítői eljárás során pártatlanul, lelkiismeretesen a szakmai követelményei szerint közreműködjön megállapodás létrehozásában. A közvetítőnek tiszteletben kell tartania az eljárásban résztvevő méltóságát és biztosítani kell, hogy a résztvevők egymással szemben is tisztelettel járjanak el. Közvetítő semleges szerepéből következik, hogy a megoldás kidolgozásához javaslatokat, ötleteket nem adhat, a felek helyett nem hozhat döntést. A semlegesség nem jelenti azt, hogy a közvetítőnek nem lenne feladata a felek közötti erőviszonyok kiegyenlítését elősegíteni. Semlegesség elvét nem sérti, ha a közvetítő uralja a megbeszélés folyamatát, és mindvégig őrködik a felek méltóságának megtartásában. Általánosan elfogadott szabály, hogy a közvetítői eljárásra utalást megelőző pártfogói felügyelői vélemény készítője ne járjon el közvetítőként. Ekkor fennáll annak veszélye, hogy mediátorként elfogult lesz, sugalmazó kérdéseket tesz fel, illetve kiteszi magát olyan veszélynek, hogy a mediációs ülésen a felek már nem nyílnak meg, hiszen már elmondták az esetet a pártfogó felügyelői vélemény készítése során.

25


6.3. Az általam megfigyelt mediációs ülés tapasztalatai: A mediációs ülés megtartásának fontos feltétele, hogy egy olyan környezet teremtődjön a megbeszélésre, amely alkalmas arra, hogy a felek a mediátor előtt megnyíljanak, a bűncselekménnyel kapcsolatos érzéseiket feltárják, egymás számára ezeket közvetítsék, mely szükséges alapja a párbeszédnek. E párbeszéd biztosításához olyan helyiség szükségeltetik, amely berendezésében, felszereltségében a falak színeiben harmóniát sugároz. E tekintetben az általam meglátogatott helyiségek inkább puritánnak mondhatók, szegényes bútorzattal, kiegészítők, virágok teljes hiányával. Ez általánosan jellemző és ez inkább merev hivatalos jelleget kölcsönöz, mintsem segítené a mediátor tevékenységét. Ez a merev környezet nagyban megnehezítette a mediátor azon tevékenységét, hogy előtte a felek, legyen az sértett vagy terhelt megnyíljanak. Az ilyen lehangoló helyiségek többnyire az eljárás hivatalos jellegét erősítik, és azt a képzetet adják, hogy az eljárás lezárására szolgáló megbeszélés helyett egy újabb kihallgatás vár a felekre. A közvetítői tevékenység eredményessége szempontjából a lényeges pillanat, hogy ezen a ponton a mediátor át tudja segíteni a feleket, hisz ez elengedhetetlen a lényegi párbeszéd megindulásához. Általános tapasztalatként jellemezhető, hogy az első megszólalóként a mediátor a sértettet kéri fel arra, hogy mondja el a sérelmére elkövetett bűncselekményt hogyan élte meg? Az adott bűncselekmény során mik voltak számára a fájópontok, az őt anyagi illetve érzelmi szempontból hogyan érintette? A legtöbb esetben a sértett hamar megnyílik, és szinte mondandója elején különösebb rávezetés nélkül mondja el az átélt érzelmeit a bűncselekménnyel kapcsán elszenvedett anyagi, erkölcsi, érzelmi fájdalmait. A terhelt ez irányú megnyitása viszont már nem ilyen egyszerű feladat. Természetesen azzal, hogy megjelent a közvetítői beszélgetésen, ezzel már jelezte hajlandóságát a

26


mediációban való részvételre, jóvátételre, azonban a kommunikációja rendszerint szűkszavú. Ez két irányú, részben szégyelli az elkövetett cselekményt, másrészt tapasztaltam taktikusságot is amikor a terhelt megpróbálta kicsalogatni a sértettből, hogy mi az, amit a sértett elfogadna, éppen azért, hogy nehogy egy előzetes felajánlással túl ígérje magát a sértett igényeihez képest. Olyan esettel nem találkoztam, ahol ne lehetett volna párbeszédre bírni a feleket és olyannal sem, ahol a felek ne értették volna meg egymás érzelmeit a bűncselekmény kapcsán. A megbeszéléseken a bűncselekmény történeti tényállásán sem volt soha vita, azt tapasztaltam, hogy a mediátor elé kerülő ügyekben a nyomozás során ezek részletesen tisztázásra kerültek. A mediátor előtti ügyek nagy csoportja viszonylag gördülékenyen megy, és a megállapodás rövid idő alatt megszületik. Vagyon elleni bűncselekmények során megkötött egyezségnek alapja többnyire a büntetőeljárásban megállapított kárérték, nem vagyon elleni bűncselekmény esetén, pedig kisebb a sértett által elfogadott kártérítési összeg. A szabályozás több lehetőségeket ad jóvátétel mikéntjére.

Ez az egyszerű

bocsánatkéréstől a vagyoni jóvátételen át a segítő munkavégzésig széles skálán mozog. Tapasztalat mégis az, hogy a jóvátétel a legtöbb esetben vagyoni jellegű és igazodik a bűncselekmény során elszenvedett tényleges kárhoz.

6.4. A szélőséges jóvátételi igény kezelése A vagyoni jellegű jóvátétel esetén könnyen belefuthatunk szélsőségekbe is, amikor a sértett úgymond kihasználva a terhelt jóvátételi hajlandóságát, eltúlzott igényeket jelent

27


be az egyezség megkötéséhez. Ez többnyire olyan eseteknél fordul elő, ahol a jóvátétel egy közlekedési baleset kapcsán elszenvedett sérülés anyagi jóvátételét célozza meg. A jóvátétel mértékének méltányosnak kell lenni, ami alkalmas arra, hogy a bűncselekmény során elszenvedett sérelmek, utána a megbékélést szolgálják. Igen nehéz a mediátor szerepe egy ilyen helyzetben, melyet legtöbbször csak a különkülön tárgyalásos módszer old fel. Ha a sértett továbbra is eltúlzott jóvátételi igényt erőltet, ebben az esetben a megállapodás legtöbbször kudarcba fullad. A másik véglet azon esetek köre, ahol a terhelt csak egy lehetőségként használja ki a közvetítői eljárást, ezzel inkább időt akar nyerni, mintsem ténylegesen részt kíván venni egy jóvátételben. Ennek tipikus jegye, amikor a terhelt sokszor szűkszavúan úgy nyilatkozik, hogy „jól van, mindent elismerek” a jóvátétel sértett által elővezetett módját különösebben nem is kommentálja, azt első szóra elfogadja és ezután semmi más nem érdekli, csak az, hogy az iratokat gyorsan írja alá és, hogy elhagyhassa a helyiséget. Az ilyen esetekben a közvetítői eljárás minden esetben a vállalt jóvátétel teljesítése nélkül záródik le ez által a büntetőeljárás, továbbfolytatódik. Az általam megvizsgált esetekben a terhelt célja a közvetítői eljárás vállalása csak időhúzási célt szolgált, és az egyezségre sem akarata, sem képessége nem volt meg. Minden eset vélhetően megelőzhető lett volna egy pártfogó felügyelő által készített közvetítői eljárást megelőző környezettanulmánnyal.

6.5. Közvetítői eljárás kontra megrovás Érdekes tapasztalat volt az, hogy olyan ügyek is közvetítői eljárásra utalásra kerültek, ahol már a sértett és a gyanúsított a büntetőeljárás rendőrségi szakaszában megegyeztek

28


a jóvátételről, többnyire kártérítés formájában és ez a jóvátétel bizonyítottan teljesítésre is került. Az ilyen esetekben szükségtelen a közvetítői eljárás, feleslegesen nyújtja el a büntetőeljárást, ezen esetekben célszerűbb és a büntető jogpolitikai elveknek jobban megfelel a megrovás alkalmazása. A felesleges, szükségtelen közvetítői eljárás megindulását ügyészi szakban jól meg lehet és meg is kell akadályozni, ugyanis a mediátornak arra nincs lehetősége, hogy ezen esetben az ügyész számára a közvetítői eljárás lefolytatása nélkül visszaküldje az iratokat. 6.6. A bűncselekményt kiváltó ok kezelése a közvetítői eljárásban Több esetben tapasztaltam, hogy a bűncselekmény kiváltó okaként a megbeszélésen a sértett számára is nyilvánvalóvá vált a terhelt alkohol fogyasztása illetve alkohol függősége. E tény felismerés ellenére egyetlen jóvátételi megállapodásban sem szerepel, hogy a sértett a megállapodásban kérte volna, hogy a terhelt valamilyen terápiás eszközzel gyógyítassa alkohol szenvedélyét. A mediátornak nincs lehetősége, hogy a közösség számára fontos és a bűnmegelőzés tekintetében lényeges elemeket sugalmazzon a sértett számára, mégis érdemes lenne a szakma etikai szabályok közé felvenni és a megállapodás tervezésekor a sértett figyelmébe ajánlani szenvedélybeteg terheltek esetén az önkéntes gyógyítás lehetőségét, mint a jóvátételi egyezség alapját. A mediációs eljárásnak nemcsak az a célja, hogy ez által a sértett jóvátételt kapjon, hanem az is cél, hogy a terhelt számára teremtsen olyan helyzetet, melyben a szenvedélybetegségéből adódó bűnismétlés veszélyét megelőzzük. A prevenciós cél kiemelt cél, minden diverziós megoldásoknál, ezért ha az eljárásban felismerhetően

valamilyen

szenvedélybetegség

(többnyire

alkohol,

vagy

drogfogyasztása), játssza a fő motívumot a bűncselekmény elkövetésénél, akkor a szenvedélybetegség kezelésére is kell lehetőséget nyújtani, mint megelőzési módszer.

29


A kábítószerrel kapcsolatos visszaélések területén a fogyasztók számára az eljárás jog lehetővé teszi azt, hogy a büntető eljárás során a gyanúsított egy önként vállalt 6 hónapos gyógyító terápián való részvétellel mentesülhet a hátrányos következmények alól, azon jogpolitikai elv alapján, hogy a későbbi bűnelkövetést épp egy gyógyító terápiás kezeléssel kívánja a jog megelőzni és a kezelésen való részvétel kvázi jutalmaként a további eljárást megszüntetésre kerül. A kábítószer fogyasztók esetén a gyanúsított kihallgatása után már a nyomozó hatóság felfüggeszti az eljárást, amennyiben a gyanúsított önként vállalja egy 6 hónapos terápiás kezelést. A kezelést végeztével arról a terápiás intézet igazolást ad ki és ezen igazolást a nyomozati iratokhoz csatolva a hatóság a nyomozati iratokat megküldi az ügyésznek, aki az eljárást megszünteti. A fenti bevált joggyakorlat alkalmas lehet az alkohol szenvedélybetegek által elkövetett kisebb súlyú cselekményekben az elterelés intézményének alkalmazására. A dilemma a gyakorlati szakemberek számára ott jelentkezik, hogy nehezen lehet egy eljárási rendben kezelni a jóvátételt és a szenvedély gyógyításának terápiáját. Az alkoholbetegek által elkövetett cselekményeknél többnyire van természetes személy sértett (lopás, garázdaság, testi sértés), míg a kábítószerrel kapcsolatos visszaélések sértett nélküliek. Ebből is következik, hogy az előző esetben lehet közvetítői eljárást kezdeményezni, amennyiben a sértett és a terhelt ezt indítványozza, a másik esetben sértett hiányában a diverziós forma fel sem merülhet. Az első bűntényt elkövető alkoholbeteg esetén melyik szempontot vegyük előrébb? Biztosítsuk a sértett számára a sértett és a gyanúsított nyilatkozata alapján a közvetítői eljárás, ezáltal megállapodás és a jóvátétel lehetőségét, és ez által a prevenciós célt, hogy az alkoholbeteget kezeljük, félretesszük, vagy a prevenciós célt tartjuk elsődlegesen és egy kábítószerfüggő fogyasztóhoz hasonlóan az alkoholbeteg terápiás gyógyítását tartsuk szem előtt.

30


Ezzel viszont elzárjuk a sértettet a jóvátételi eljárás lehetőségétől, és ez által a kármegtérülésének lehetőségét egy újabb hatósági eljárás a polgári peres eljárás irányába toljuk el. E speciális helyzetre megoldást jelentő módszertan még hiányzik. 6.7. A megállapodás további felhasználhatósága A közvetítői eljárásban keletkezett iratok közül a büntető eljárásban, amelyben a közvetítői eljárás sor kerül, csak a megállapodást tartalmazó közokirat és a közvetítői jelentés használható fel bizonyítékként. A közvetítői eljárás során létrejött közokiratba foglalt megállapodás a közvetítői eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas és nem érinti a sértett igényérvényesítési jogát. A rendelkezés célja az, hogy ne akadályozza a sértett abban, hogy egyéb törvényes úton érvényesíthessen a terhelttel szemben a bűncselekményből származó igényt. A törvény szerint más eljárásokban a sértett és a terhelt nem hivatkozhat a közvetítői eljárás során tett nyilatkozatokra. A szabályozás garanciális jellegű, a visszaélések elkerülését szolgálja, ezáltal nyitva hagyja a lehetőséget a sértett számára más jogágak körébe tartozó igények érvényesítésére (pl: nem vagyoni kár, elmaradt haszon).

7. A mediációs eljárás további egyszerűsítésének lehetőségei A nemzetközi példákat figyelembe véve (Hollandia) (szám) azt látom, hogy további egyszerűsítésre van lehetőség, a mediációs eljárás egészében figyelembe véve két alapelvet. Egyik alapelv, hogy a bűncselekmény kapcsán megsértett jogrend hamar álljon helyre az eljárás jogerős lezárásával. Másik alapelv, hogy az elkövetett cselekményhez képest rövid időn belül történjen meg a feltételek fennállása mellett a jóvátétel, mert az idő tényező lényeges elem a bűnismétlés veszélyének csökkentésre. A fentiek alapján érdemes megfontolni, hogy az eljárást mennyire gyorsítaná, hogy ha az ügyész döntési szakaszát kivesszük a rendszerből. Az ügyésznek csak a nyomozás felügyeleti jogát adjuk meg és a nyomozati szakasz végén a nyomozó szerv vezetője döntene a közvetítői eljárásra utalásról.

31


Ehhez a nyomozati utasítást a nyomozás metodika szabályait sem kellene módosítani, egyszerűen az adott bűncselekmény releváns adatain kívül a nyomozati szakaszban be kellene szerezni a közvetítői eljárásra utaláshoz szükséges adatokat, nyilatkozatokat. Ezen adatok a meghallgatások során beszerezhetők, a gyanúsított a közvetítői eljárásbeli teljesítőképességére nyilatkoztatható, (hisz ez fontos adat a közvetítői eljárásra utaláshoz,) vagy szükség esetén ezen adatok megszerzése a pártfogói szolgálattól környezettanulmány készítése kérhető. Mindezek után a beszerzett adatok alapján a nyomozó szerv vezetője tud döntést hozni a közvetítői eljárásra utalásról vagy arról, hogy a közvetítői eljárás elutasításáról tegyen javaslatot az ügyész számára. A közvetítői eljárásra utalás elutasításának joga természetesen továbbra is az ügyésznél kell, hogy maradjon, ezzel is biztosítva az ügyészi kontrollt. Az ügyésznek továbbá a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyéb panasz elbírálási jogosítványai is megmaradnának. A fenti eljárási renddel kihagyható egy lépcsőfok, amelynek az ügyintézési határideje megspórolható, az ügyészségen töltött ügyirati idővel rövidebb idő alatt kerülhet az irat a közvetítői eljárás lefolytatására a pártfogóhoz. A pártfogó előtt zajló eljárás a már megszokott rendben zajlana. Az eljárás további menetében a kialakult gyakorlatnak megfelelően a pártfogó által elkészített jelentés alapján az ügyész hoz döntést az eljárás megszüntetéséről, vagy annak tovább folytatásáról. Az eljárás egyszerűsítése nemcsak az említett két alapelv szerint lehet fontos, hanem a mediációs tevékenységben, kimondottan az eredményes mediációs eljárásban résztvevő felek is igénylik azt, hogy az ügyük gyorsan kerüljön rendezésre, nyugvópontra. A mediációs eljárásra alkalmas ügyekben éppen ez a közös pont, hogy mind a sértett, mind a terhelt szeretne túl lenni az ügyön, és ez az egyik legfontosabb motiváció az egyezség létrejöttének megalapozására. Az eljárásjogi rész rövidítése nem veszélyezteti az ügy teljes körű felderítését, hisz ez a rendőrségi nyomozati tevékenység feladata a közvetítői eljárásra utaláshoz szükséges

32


adatok beszerzése, a teljesítőképességhez szükséges adatok vizsgálata, pedig a nyomozás határidejét indokolatlanul nem hosszabbítja meg. Érdemes megvizsgálni egy másik koncepciót is, hogyha az egész eljárás egy szakaszban, azaz a rendőrségen belül a nyomozás keretei közt megoldható-e? Ez a gondolat jól megfelelne a sértett számára egy a közigazgatásban oly divatos „egy ablakos” ügyintézési módnak. Az eredményes közvetítői eljárás természete viszont azt mondja, hogy azt megalapozni csak egy kiterjedt felderítéssel, vizsgálattal lehet, melyben az elkövető bűnösségét teljes körűen megalapozó bizonyítékok beszerzése megtörtént. Ebből következik, hogy kialakult eljárási rendünkben a nyomozó hatóság az adatok, bizonyítékok, pro és kontra beszerzésére van kalibrálva. Az eljárás érzelemmentes, annak szabályait a vonatkozó jogszabályok taxatíve felsorolják és

ennek

betartása

a legfontosabb garanciális

elem

az

eljárás

törvényességéhez. A közvetítői eljárásra utalás után viszont a sértett és az elkövető közötti jóvátételi egyezség már inkább érzelem alapú. A büntetőeljárás adatai inkább csak alapul szolgálnak az egyezség megkötéséhez. A pártfogó felügyelő ugyan egy közintézmény alkalmazottja, mégis hibásan járna el, ha hatóságként vagy az eljárásban részt vevők fölött állva próbálná azt megközelíteni. Lényege a közvetítői eljárásnak, a közvetítő személyének, hogy a felekkel együtt, azokkal közösen, az ő igényeiket figyelembe véve egyfajta kohéziós szerepben segítse a feleket, a mindkét fél számára elfogadható egyezség kimunkálásában. A fentiekből következik, hogy eredményes közvetítői eljárás, a rendőrségi és ügyészi eljáráson kívül, attól fizikálisan is elkülönülten lehet csak eredményes.

33


8. Lehetőségek a mediációs eljárás kiszélesítésére. 8.1. Sértetti minőség kiterjesztése. 21 A közvetítői eljárásnak egyik feltétele, hogy legyen sértettje a bűncselekménynek. Ez lehet természetes vagy jogi személy. Abban az esetben azonban, mikor sértettről nem beszélhetünk, (pl: kábítószerrel visszaélés) akkor közvetítői eljárás utalásra lehetősége kizárt. Érdemes elgondolkodni azonban azon, hogy jogintézményt a későbbiekben ezen esetekre is kiterjesszük. Azt látjuk, hogy ezen bűncselekmények körében is a mediáció sok rész feltétele megállapítható. Kisebb súlyú, 5 évet meg nem haladó szabadságvesztéssel fenyegetett büntetési tétel, elkövető beismeri cselekményét, tettét megbánta. Ezért szükségtelen lehet, hogy a mediációra utalás helyett egyéb eljárási formában döntsenek a bűnösségről, és talán épp a mediációnak egy formája egy elbeszélgetés, egy közösségért végzett munka a terápiás gyógyítás mellett végképp visszatartaná az elkövetőt a hasonló további bűncselekmények elkövetésétől. A feltételek teljesítése közül ilyen esetben szinte csak a sértett hiányzik. Maga a sértett jogintézménye ebben az esetben is megközelíthető, hisz jogrendünk sérülése esetén a társadalom az azt leképező államot tekinthetjük sértettnek. Így könnyen lehetne egy norma alkotással egy arra alkalmas közszolgálati szervet megbízni, aki hivatalból az államot képviselve a sértett jogait gyakorolva részt vehetne a mediációs eljárásban és hasznos társadalom számára előnyös egyezséget köthetnek az elkövetővel a jóvátétel tekintetében. A közvetítői eljárás e különleges formája hasznos lehet az alkoholbetegekkel kapcsolatos közvetítői eljárás során felvetett esetben is. Éppen azért mert alapvetően a szenvedélybetegek nem bűnözők, így a mediáció formája hatékony lehet az ő

21

Fellegi Borbála : i.m., 302. oldal

34


esetükben. A mediáció és a szenvedélybeteg terápiás kezelés együttes alkalmazásának kidolgozására természetesen e dolgozat keretében nem vállalkoztam. 8.2. 5 évnél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében.22 Ki kell –e zárni a súlyos bűncselekmény elkövetőit (5 évnél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett), a jóvátételi eljárás lehetőségéből? Érdemes végiggondolni, hogy egy rablás elkövetője, aki eredetileg csak lopási szándékkal indult el, majd az őt tetten érő sértettel szemben a dolog megtartása érdekében fenyegetést vagy kisebb testi kényszert alkalmaz, annak a börtönben van-e a helye. Ismert tény, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben töltött idő sokszor nem váltja be a hozzáfűzött reményeket, nem tartja vissza az elkövetőt a további bűnelkövetéstől, sőt gyakran egyfajta bűnöző továbbképzőként is funkcionál. Nem lehet cél az, hogy egy súlyos bűncselekményt elkövetett, de mégis csak gyanúsítotti vallomás alapján megbánást tanúsító elkövetőt a társadalom együttélés szabályainak betartásához vezető út helyett a börtönbe, a bűnözővé válás útjára kényszerítünk. Véleményem az, hogy egy széleskörű nyomozati tevékenységgel, egy szoros ügyészi kontrollal, a sértett tevékeny bevonásával, egyénre szabott döntés alapján megfelelő mediációs tevékenység alkalmazásával, a társadalom számára hasznos, ha a súlyos bűncselekményt elkövetők esetében is megadjuk a jóvátételi eljárás lehetőségét. Különösen indokolt lehet ez a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények esetén.

8.3. Biztosító társaságok bevonásának lehetősége.23 További kiterjesztési javaslatként érdemes elgondolkodni azon, hogy sok esetben a sértett rendelkezik a bűncselekmény kapcsán keletkezett káresemény tekintetében

22 23

Fellegi Borbála: i.m.,. 302. oldal Személyes tapasztalat indított e felvetés évfolyamdolgozatban történő kifejtésére.

35


biztosítással, így nyilvánvalóan számára egyszerűbb és költségkímélő módot a kár biztosítón keresztüli rendezését választja. Ebben az esetben nem fog hozzájárulni a közvetítői eljárásra utaláshoz, így a törvényi szabályozás szerint ezt az eljárási rendet alkalmazni nem lehet. Felvetődik azonban a kérdés, hogy a sértett helyettesíthető-e, beléphet-e helyette a biztosító társaság az eljárásba, és ott a biztosító egyfajta engedmény alapján nyilatkozatával kezdeményezheti a közvetítői eljárásra utalást. Véleményem az, hogy a biztosítónak meg van erre a maga apparátusa, de bürokratikus rendszere miatt kisebb vagy minimális károkozásnál nem lenne partner. Több tízezer vagy százezer forint nagyságrendű károkozásnál azonban már a biztosító társaságoknak is érdemes megfontolni, hogy egyezséget kössön, és egy bonyolult, nehézkes polgári peres eljárás helyett, a közvetítés költségkímélő és többnyire eredményes megoldását válassza. A biztosítótársaságok bevonása után a sértett engedmény alapján átadja a jogait a biztosítótársaságnak, ezzel megteremtve a lehetőséget az egyszerű kárjóvátételre, így megőrizve a mediációs eljárás egyik alapelvét, hogy a feltételek minden gyanúsítottra kiterjeszthető legyen a jóvátétel lehetősége. 8.4. A kárjóvátétel fenntartása a mediációs egyezség megszegése esetén. A mediáció során született egyezség leglényegesebb eleme az önkéntesség. A sértett és elkövető között hatósági kényszer nélkül kell, hogy az egyezség létrejöjjön, ennek hiányában a mediáció eredménytelen marad és az ügyész a büntető eljárást tovább fogja folytatni. Az egyezség létrejötte után, annak teljesítésbe kell átmenni, hogy a büntetőeljárás megszüntetésre kerüljön, vagy a büntetés korlátlanul enyhíthető legyen.

36


Amennyiben tehát a mediátor segítségével megkötött és aláírt egyezség nem kerül teljesítésre, úgy büntető eljárás megszüntetésének lehetősége nem áll fenn, az eljárás tovább folytatódik és az más befejezést nyer. Itt azonban gyakorlati szempontokat figyelembe véve fel lehet vetni azt a kérdést, hogy egy érvényben lévő megállapodást, melyet adatgyűjtés, a teljesítés lehetőségének bemutatása illetve kimunkálása előzött meg (hisz e nélkül sem a sértett, sem a közvetítést végző facilitátor nem írná alá az egyezséget), hagyjuk-e veszni hagyni és folytatni a büntető eljárást. Azt gondolom, ha a közvetítői eljárás, a sértetti jog kiszélesítését is jelenti egyben, ezzel az is együtt jár, hogy a kármegtérülés lehetőségét helyezzük előtérbe, az állam büntető jogi igénye elé. A mediációs eljárás további szélesítésére való tekintettel megfontolandó, hogy az időben nem teljesített, de megfelelő garanciákkal kimunkált és a teljesítés lehetőségét is megvizsgáló egyezség végrehajtásának kikényszeríthetőségét megvizsgáljuk. Először is azt kellett megvizsgálni, hogy hol vannak az önkéntesség határai. Véleményem az, hogy azzal, hogy a mediációs eljárás (melyben kényszer álláspontom szerint sem alkalmazható), a nyomozati iratokra alapozva, a teljesítés lehetőségét megvizsgálva, önkéntes alapon aláírásra került, ezzel az önkéntesség, mint olyan teljes egészében kimerítésre került. Az egyezség létrejötte utáni nem teljesítés már kívül van az önkéntesség követelményén, és mint egy szerződés jelenik meg, melyet nem teljesítés esetén a polgárjog eszközeivel kellene kezelni. Ebben az esetben ugyanis egy elővizsgálat, adatgyűjtés történik arra vonatkozóan, hogy jóvátételt ígérő, rendelkezik azokkal az anyagi javakkal vagy képességekkel, melyet önkéntes alapon a mediációs eljárásban jóvátételre felajánlott. A teljesítés lehetősége annak megtagadása után is fennáll kivéve, ha az egyezség aláírása után ezekben lényeges előre nem látható változás áll be. Ennek alapján viszonylag egyszerű eljárással rá lehet kényszeríteni az elkövetőt a jóvátétel véghezvitelére a polgári peres eljárás végrehajtási szabályai szerint. 37


Ez a megoldás két szempontból is előremutató lehet, egyik a már jelzett sértetti szempont, mellyel további garanciák épülnének be az eljárásba a sértetti jogok szélesítésére, és annak az alapvető igény teljesítésére, hogy a sértett a kár megtérüléséhez rendelkezzen további jogi garanciákkal. A közvetítői eljárás ilyen irányú fejlesztése távolinak látszik mert ehhez átkellene törni azt az elvet mely szerint a közvetítői eljárás során létrejött megállapodás más eljárásban nem használható fel. A másik szempont inkább személyes tapasztalaton nyugszik, mely szerint egy-egy bűncselekmény elkövetőjének legnagyobb terhet sokszor a jóvátétel, az okozott kár megtérítésének a kötelezettsége, illetve ennek az elkerülhetetlensége adja. Ez nagyobb visszatartó erőt jelent a későbbi bűnelkövetéstől, mint egy próbára bocsátás, egy vádelhalasztás vagy más egyéb konkrét szabadság elvonással nem járó büntetés vagy intézkedést. Az érvényben lévő jogszabályok széles lehetőséget adnak természetesen így is a döntést hozók kezébe. De ezek elsősorban a bűnelkövetőkkel szembeni elmarasztalás, az állam büntető jogi igénye szempontjából közelítik meg a kérdést és ezt az igény kielégítését, helyezik előtérbe. A mindennapi tapasztalat, pedig az, hogy egy sértett, aki károsult is egyben, a sérelmére okozott kár megtérülését helyezi előtérbe és csak másodlagos szempont számára az, hogy a bűncselekmény elkövetőjét az állam milyen módon bünteti meg. E kettősség feloldása természetesen túl mutat ezen a dolgozaton és sokáig a jogtudományi, illetve jog alkalmazói probléma lesz. Az utóbbi évek jogfejlődésének menetéhez jól illeszthető, az, hogy a sértetti jog, a sértett döntési helyzete erősödjön az állam büntető jogi igényeinek érvényesítése mellett.

38


8.5. A mediáció különböző szabálysértési alakzatokra történő kiterjesztésének lehetőségei. 24 A bűncselekmények és a szabálysértések között igen vékony az elhatárolás mezsgyéje. Az eljárási rendben is nagyon sok hasonlóságot találunk, így adódik a lehetőség, hogy a jóvátétel büntetőjog kistestvéreként is említett szabálysértési jogban is meglehet honosítani. Azt kell látni, hogy jogpolitikai szempontok szerint a szabálysértések elkövetőivel szemben szigorodik a kiszabható szankció mértéke. Ezzel önmagával egyet lehet érteni, de mivel a szabálysértések tekintetében is egyéni mérlegelés alapján kell dönteni, így szükséges azon esetekben, ahol az elkövető elismeri a szabálysértés elkövetését, vállalja a kármegtérítést, és ezzel együtt megbánást tanúsít, a resztoratív szabálysértési eljárás bevezetésére. Nem helyes, ha ezt a lehetőséget kizárjuk a szabálysértés elkövető esetében, hisz bevezetés elvei ugyanazok, mint a büntetőeljárás keretében, és ha ezt jogpolitikai szempontból szükségesnek tartotta a jogalkotó, akkor ezen analógia mentén helye van a jóvátételi eljárásnak a szabálysértési eljárásokban is. A 2012. évi II. törvény módosításával a jogalkotó ezt a kérdést rendezte. A szabálysértésekben a közvetítői eljárások gyakorlati alkalmazása még gyerekcipőben jár. A közvetítői eljárások száma minimális e területen. Ennek oka elsősorban az, hogy a szabálysértési értékhatár miatt a sértettek egyszerűen nem tartják gazdaságosnak az esetleg kármegtérülés eme formáját.

9. A kárjóvátételi eljárás, mint bűnmegelőzési eszköz. Meg kell vizsgálni végezetül, hogy a közvetítői eljárás a jóvátétel szolgálja-e a gyakorlatban a bűnmegelőzési célokat. Alkalmas-e az eszköz, hogy ne csak egy már elkövetett cselekménynél legyen képes helyreállítani a megbomlott társadalmi

24

A szabálysértésekben alkalmazott mediációs eljárás a 2013. évi CLXXXVI tv. vezeti be mely hatályos 2014. jan 1.-től ennek alapján a 2012. évi II. tv a szabálysértésekről kiegészül 66/A –B-C-D fejezetekkel. A szabálysértésekben alkalmazható kárjóvátételi eljárásról még nincsenek gyakorlati tapasztalatok.

39


együttélés szabályait, hanem, mint megelőző eszköz, hogyan funkcionál? Egyáltalán lehet ilyen funkcióról beszélni? Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a büntető eljárásnak egyik célja az, hogy az elkövető számára megfelelő visszatartó erőt jelentsen a hasonló deviáns cselekménytől. Ezt a funkcióját a jóvátétel jól betölti, mert éppen az önként vállalt jóvátétel sokszor erősebb visszatartó erőnek tűnik, mint maga az ezen ügyben kiszabható szankció. A jogintézmény általánosságban ismert és alkalmazott a büntetőeljárásban résztvevő hatóságok körében, és az is látható, hogy egyre nagyobb számmal élnek-e jog adta lehetőséggel. Koránt sem ismert ennyire ez a megoldás, a bűnmegelőzéssel foglalkozó egyéb hatóságok, illetve szakemberek körében. Magáról

a

mediációról

hallottak,

de

ennek

büntető

eljárási

menetével,

részletszabályaival, a sértetti vagy terhelti jogosítványokkal nincsenek tisztában. Ebből következik, hogy a bűnmegelőzéssel foglalkozó előadásokon, főként a fiatalok körében

érdemes,

sőt

kell

foglalkozni

a

büntetőeljárás

menetével,

annak

következményeivel, köztük a mediáció lehetőségével, az áldozattá válás elkerüléssel, jóvátétel kérdései kapcsán. A fiatalkorúak körében végzett bűnmegelőzés nem nélkülözheti a bűncselekmény elkövetése kapcsán várható büntetések és intézkedések elemzését, bemutatását, mert ennek elkerülhetetlensége vagy a mediáció esetében a jóvátétel, a kármegtérülés elkerülhetetlenségének bemutatása adja meg a bűnmegelőzés erejét. Tapasztalat az, hogy az élethelyzetekhez igazított esetbemutatás, az eljárási eszközök és lehetőségek gyakorlati bemutatása, a büntető jog életszagúvá tétele jelenti a legnagyobb adu ászt a bűnmegelőzési szakember kezébe. A mediációs technikák bemutatása összekötése a bűncselekmény elkövetése után várható következményekkel, megfelelő visszatartó erőt jelent, azaz lényeges bűnmegelőzési eszköz a fiatalok, és egyéb korcsoport körében.

40


A hatóság tagjainak a mediációval kapcsolatos ismeretei szélesek, alkalmazásának gyakorlati tapasztalatával is rendelkeznek, így az általuk végzett bűnmegelőzési tevékenység lényeges meggyőző erőt képvisel, a bűncselekmények megelőzése, az áldozattá válás elkerülése tekintetében.

10. Összegzés A büntetőjogi mediáció térnyerése a büntetőeljárásban töretlen. Ennek ellenére több ellenhang is elhangzik a szakirodalomban, akik véleményüket arra építik, hogy ez nem büntetőjogi intézmény, idegenül hat a büntetőjog alkalmazásban. Véleményük szerint egy mediációs eljárás nem kevésbé bonyolult, mint egy büntetőeljárás. A társadalom önvédelme gyakran az egyén ellen hat, akinek érdeke sokszor ellentétes a közösségével. A büntetőjog hatalommal rendelkező jogalkalmazás, a vétőtől pedig idegen az egyezség, mert az hatalom. Jómagam híve vagyok a büntetőjogi mediációnak, ennek jótékony hatásai egyértelműen látszanak

a

sértetti

jogok

bővülésében,

a

fegyverek

egyenlőségének

elve

megvalósításában. Kimondottan hasznosnak és célravezetőnek tűnik, hogy a sértettet a büntetőeljárás eme formája partnerként kezeli, jogosítványokat ad a kezébe. A büntetőjogban járatlan sértett számára nemcsak egy kiszolgáltatott, asszisztáló szerep jut ez által, hanem egy lerövidült a sértett jogrendet helyreállító az elszenvedett sérelmeket jóvátevő eljárási formula valósul így meg. A sértettnek sokszor közömbös, hogy milyen büntetést is kap az elkövető. A sértettnek az ügyek jelentős részében legfontosabb elvárása a büntetőeljárástól, hogy kerüljön ellentételezésre, jóvátételre az ő sérelme. Erre pedig mi sem szolgál jobban, mint egy önkéntes egyezség. Az elkövetői oldal szemszögéből nézve a mediációról azt lehet kijelenteni, hogy lehetőség számára, hogy önmagába nézve, egy megbánást követően lehetőséget kapjon a bűncselekmény következményeinek a jóvátételére, a helyreállításra.

41


A megbánás tanúsítása, egy nagyon fontos jel arra, hogy az elkövető ténylegesen átértékelte cselekményét, annak következményeit felismerte, és elegendő erkölcsi tartást hordoz magában, hogy jövőben a társadalmi normák megszegésétől tartózkodjon. Ezzel eléri a büntetőeljárás az egyik alapvető célját, és minimalizálja a bűnismétlés veszélyét. Elfogadom azt a megállapítást, hogy a büntetőeljárásban alkalmazott mediáció hosszú évszázadok alatt kikristályosodott alapelveket dönt le (legalitás és opportunitás elve), ennek ellenére jól illeszkedik egy büntetőjogi fejlődési folyamatban. Mai korunk büntetőjogát el kell helyezzük az adott társadalmi rendünkben és annak reagálni kell az új kihívásokra. A büntetőeljárás egyszerűsítése, a sértetti jogok bővülése fontos jogpolitikai cél, melyben jól illeszkedik a jóvátétel intézménye. Hiszem, hogy a jog nem lehet önmagáért, ez is egy eszköz a társadalmi együttélés problémáinak a kezelésére, ez által a büntetőjogban helye van, kívülről érkező eredményes használható módszerek befogadásának. A dolgozat megírása során szerzett gyakorlati tapasztalataim alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy a nem visszaeső elkövetők által elkövetett kisebb súlyú bűncselekmények büntetőjogi kezelésénél a jogszabályba rögzített kizáró feltételek figyelembe vételével egy jól alkalmazható, életszagú eljárási rend került az igazságszolgáltatás kezébe. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy míg az országos bűnügyi össz bűncselekményi adatok viszonylagos stagnálása mellett folyamatosan nő a közvetítői eljárások, ezen belül az eredményesen befejezett mediációs eljárások számra. A jogalkalmazók is jól látják az ebben rejlő lehetőségeket, és ezt kihasználva minden egyes ügyben egyedi módon vizsgálva, egyre nagyobb számban választják a diverziós eljárások közül a közvetítői eljárást.

42


Nem mellékes az a tény sem, hogy ez által csökkenthető a bíróságok terhei és ez által is megvalósítva az egyik legrégebbi alapelvet bíró csekély ügyben ne ítélkezzen (minima non curat praetor). A mediációs tevékenység nem csodaszer, de egy fontos eszköz a bűnmegelőzés tekintetében, különösen hasznos eszköz lehet a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben, ahol sokszor az egyszerű bűnelkövetést a szegénység, az iskolázatlanság, vagy valamilyen veszélyérzet hiánya motiválja. Ezekben az esetekben helye van és eredményesen alkalmazható a jóvátételi eljárások. A közvetítői eljárás büntetőjogi bevezetése utáni időszak tapasztalataiból már nemcsak ennek eredményességét, hasznosságát lehetett leszűrni, hanem a dolgozatomban a gyakorlati tapasztalat alapján felvetődött fejlődési lehetőségekre is igyekeztem rávilágítani.

43


Felhasznált irodalom: FELLEGI BORBÁLA: Út a megbékéléshez. A helyreállító igazságszolgáltatás intézményesülése Magyarországon. Napvilág Kiadó Budapest 2009 DR.

GÖRGÉNYI

ILONA:

Kárjóvátétel

a

büntetőjogban,

mediáció

a

büntetőügyekben.hvgorac kiadó SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES: A mediáció A közvetítői tevékenység hvgorac kiadó II. kiadás RÓTH ERIKA: A sértett helyzete a büntetőeljárásban az Európai Unió elvárásainak tükrében. Miskolc Jogi Szemle 6. évfolyam (2011) különszám 156-167 oldal DR. FÁZSI LÁSZLÓ Ph.D. A sértett fogalmának dilemmái Magyar Jog 2012.5.szám 292-301 oldal BÓCZ ENDRE: Passzív alany, áldozat, sértett Rendészeti Szemle 2007/9 103-129. oldal KISS ANNA: A sértett szerepe a büntetőeljárásban PHD értekezés Miskolc Egyetem Deák Ferenc doktori iskola 2006. http://epa.oszk.hu/02400/02445/00020/pdf/EPA02445_ias_2011_1_015-036.pdf NAGYPÁL SZABOLCS egyetemi tanársegéd (ELTE ÁJK) A büntetőjogi közvetítés (mediáció)jogelmélete

http://www.fovarositorvenyszek.hu/sites/default/files/allomanyok/szellemimuhely/a _kozvetitoi_eljaras.pdf DR. FRECH ÁGNES A közvetítői eljárás http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/tamop_tk_1_alt+gyfk.pdf BÁRD PETRA Helyreállító igazságszolgáltatás

http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/tamop_tk_1_alt+gyfk.pdf TIBOR – WAGNER JENŐ JÁNOS Mediáció – a módszer alapjai

44

KERTÉSZ


http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/tamop_tk_1_alt+gyfk.pdf

BORBÍRÓ

ANDREA - KEREZSI KLÁRA A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I.

http://bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/b_ugyek_mediacio_esettanulmanyok.pdf BÜNTETŐÜGYEKBEN ALKALMAZHATÓ KÖZVETÍTŐI TEVÉKENYSÉG GYAKORLATA ÉS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI 1998. évi XIX. törvény A büntetőeljárásról 2006. évi CXXIII. törvény tevékenységről

A büntető ügyekben alkalmazható közvetítői

2001/220/IB Az Európai Unió tanács kerethatározata (2001.03.15) a büntető eljárásban a sértett jogállásáról 3/2007. BK A legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 3/2007. BK véleménye az 1978.évi IV. törvény (Btk) és az 1998.évi XIX. törvény (Be.) közvetítői eljárásra vonatkozó egyes rendelkezései értelmezéséről. 23/2003.(VI.24.) BM-IM együttes rendelet a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól Fk.NF.2538/2014/1. számú Legfőbb ügyészség Gyermek-és fiatalkorúak Bűnügyeinek Önálló Osztálya által kiadott feljegyzés a megyei/fővárosi főügyészség területén működő központi helyi ügyészségek gyermek-és fiatalkorúak bűnügyeivel összefüggő szakterületi tevékenységének 2014. évi I. félévi instruálásáról

45

Készítette: Bakos Olivér IBTGMP

Recommend Documents