Makuch Bertalan : A Debreceni Honvédegylet történet e 266 április 5-i keltezéssel az országos elnök Balogh Sándor levelet intézet t az egyletekhez, köztük a debrecenihez is . Ebben a szokásos dolgok, a nyugdíjügy, a honvédnév el nem ismerése szerepelt, s az is, hogy már csak 3100 fő 48/49-es honvéd él . A végén pedig meghívó állt a máju s 20-án tartandó országos gyűlésre .75 A debreceni honvédegylet működése 1912-ben megsz űnt, s így a tagság elfogyott . Az 1913 . augusztus 3-án megjelent „Debrecen” c . újság írta, hogy az augusztus 2-áról val ó megemlékezésre már csak négy öreg honvéd maradt életben . Báthori Gábor tizedes, Nánási Mihály huszár, Horváth Gábor gyalogos vitéz és Nagy József főágyúmester, mind a négyen már 80 éven túl voltak . Báthori Gábor mondott emlékbeszédet . Az ünnepség után Debrece n városa a Lokodi féle vendégl ő ben vacsorát adott a nagy idők nagy öregjei részére .
History of the Debrecen Branch of the Veterans of the War of Independenc e
Bertalan Makuch As everywhere in Hungary, the Veteran's Society was founded i n Debrecen, too, first in 1867 . The first chairman was István Pataki, colonel i n 1848/49 . In the beginning the society vas active in supporting the widow s and orphans of the fallen soldiers of the War of Independence . From the period 1867-1892 we have very few documents at our disposal concernin g the operation of the Society . It was re-founded in 1892, with Dr Pál Hegedűs, veteran officer, as chairman . The objective was to promote and maintain the moral recognition of the soldiers of the War of Independenc e by the Hungarian society . That also meant supporting the aged, poor o r disabled comrades, mediation and support for the justified applications fo r state pensions, collection of funds for the Society with the citizens ' contribution, the care of the soldiers' tombs and the war memorials , cooperation in the memorial celebrations . They participated in the life of th e national Veterans' Society, too . In the course of the years, however, th e members of the Society became older and older, due to the deaths thei r numbers declined, there was no replacement from the younger generations , so the Society ceased to exist in 1912 . 75 HBML X 209 4 cs . Balogh Sándor országos elnök levele 1912 április 5 . 76Debreczen, független és 48-as napilap 1913 augusztus 3 . 63 .
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
267
Kefegyárak Debrecenbe n
A múlt század második felének kezdetén, 1852-ben két kefekötőmester szerepelt a debreceni iparosnyilvántartásban, akiknek együttesen csupán két segédjük és két inasuk volt . Tíz ével később, 1862ben azonban létrejött Knoll Pál manufaktúra szint ű műhelye a Szalkai utcában, ahol 8-10 segéder ő tevékenységével, kézi erővel készítették a keféket, az ecseteket és a meszelőféleségeket. i A következ ő év augusztusában egy újabb manufaktúra is üzembe lépett, amely Falk Ár min tulajdona volt . 1870-re azonban már csak a két üzemben (Knoll é s Falk) folyt előállítás és ezekben együttesen (valószínűleg nem vették figyelembe a segéder ő nélküli, vagy csak 1-2 segéddel, esetleg család i erővel dolgozó kis műhelyeket) 22 segéd és 14 inas dolgozott . Alap anyagként ló- és sertéssz őrt (mangalica sertés oldalán lévő szőrt) élesgyökért és tengeri füvet, valamint fát a kefefejhez és a ragasztáshoz kátrányt használtak . A sz ő röket a város tekintélyes nagyságú ál lattenyésztése, a fát Debrecen hatalmas erdő birtoka, a kátrányt pedig a nem rég létrejött helybeli gázgyár mellékterméke biztosította, de távolabbi vidékről is szereztek be anyagot. Így beszerzésüket, de eladásukat tekintve is nemzetgazdaságba integrálódott üzemek voltak .2 A két manufakturális műhelyből először a Knoll-féle emelkedett gyári szintre . Ez az üzem 1880-ban 300 munkanapon 20 férfit, 10 nőt és 15 gyermeket foglalkoztatott napi 12 órában, és feldolgozott 5 eze r
120 éves a Debreceni kefegyár /F .kiadó : Tóth József, továbbiakban Tóth J . I .m ./ I . old . és Debrecen iparának története a kapitalizmus kialakulásától napjainkig, Szerk : Ránki György, Debr .1976 ./ Továbbiakban : Debrecen iparának/ 34-46 . old. 2 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár / Továbbiakban= HBMUIV .A Debr . szabadkirályi város tanácsa 1011 K 259, HBMLIV .B .Debr . szabadkirályi város igazgatási iratok 1848-1872 1109/2 102 . és 107 ., HBML IX.Debr. Kereskedelmi és Iparkamar a 2011/b 21-25, Debreceniparának 124 . old.
Szűcs Ern ő : Kefegyárak Debrecenben 268 kg sertésszőrt, 5 ezer kg lósz őrt, 4 ezer kg tengerifúvet, 1 ezer k g élesmosógyökeret, 4 ezer kg szurkot, valamint 100 öl fát . Az els ő debreceni kefe- és ecsetgyár tulajdonosa, Knoll Pál a 80 as évek elején azonban meghalt, és az ő üzemét magába olvasztotta a Falk-fele vállalkozás, amely felvette 1888 . június 15-én az "Első Debreceni Kefeárugyár" cégnevet, s ennek tulajdonosai : Falk Lajos és Fal k Armin lettek . Ezeket a változásokat azonban a Cégbíróság csak 1890 ben jegyezte be .3 Az összevont üzemet áttelepítették a Szoboszlai útra (akkor Postakert 36. szám alá) . Bizonyos jövedelmi részt egyideig még biztosítottak a gyár nyereségéb ől a Knoll családnak . Az üzem közönséges és középfinom keféket állított el ő. Az 1890es költözés a város egykori legel őjéből megvásárolt 5 holdas parcellára történt, s az építkezést követően a tulajdonosok ide már gépeket i s vásároltak ezek a gépek még igen kezdetlegesek voltak, de a termelé s egyes szakaszai így is tízszeresre gyorsultak fel . Rentábilisabb lett a termelés, erre szükség is mutatkozott . Annál inkább, mert a piac kib ővülte és a helyi, valamint a közvetlen környék igényén túl több vármegyében is árusításra kerültek a gyár készítményei . A termelés módszerében történt változásokat az üzem nevében is kifejezésre juttatták . Ettő l kezdve "Falk Ármin és Társa Els ő Debreceni Mechanikai Kefe gyára" lett a vállalat neve . Új gyártmányként ekkor kezdtek hozzá a z üzemben a különböz ő gépeknél használatos, un . műszaki kefék készítéséhez. Döntő en ez a gyár látta el az ország malmait, csépl őgépeit é s más gépeit a szükséges m űszaki kefékkel. A termelés annyira emelkedett, hogy 1893-ban 310 munkás, 1896-ban pedig 350 munkása lett a z üzemnek, ugyanakkor a termelési érték 180 ezer koronára n őtt.4 Mindez annak ellenére történt, hogy 1887-ben Debrecenben a Böszörményi út 5 . szám alatt (a Hortobágy malom mögött) egy mási k kefegyár is létesült . Ennek tulajdonosai Stern József és testvére voltak . Ez az üzem közepes és finom árukat állított el ő. Gyors fejl ődését jó l tükrözi ; az alapítás utáni ötödik évben (1892-ben) 200 munkása van , 1897-re pedig már 250 dolgozója lett .
26 9 A két gyár között természetesen megindult a konkurencia harc . Vetélkedésüket korlátozta, hogy mindkét üzem forgót őke hiánnyal küzdött, holott eladási területük nemcsak a szomszédos vármegyék , még nem is csak az akkor fennálló monarchia, hanem már a világpia c lett . (Az István malmot követ ő en a két kefegyár lépett ki a debrecen i üzemek közül els ő nek a világpiacra, kapcsolta be városunkat az ilye n széleskörű gazdasági körbe .5 A Falk-féle üzem 1901-ben 450 munkást alkalmazott, s félmilli ó értéket állított el ő és rátért a fogkefegyártásra is . Kapcsolatba került Anglia, Németország, Ausztria, Görögország, Bulgária, Törökország , Egyiptom, Svájc, Hollandia keresked őivel. A következ ő évben (1902-ben) újabb piacokat hódított meg . Megkezdte a szállításokat Oroszországba, Dél-Afrikába, Dél Amerikába, Hátsó-India országaiba is . Igaz, közben a balkáni piac visszaesett . A termelés annyira nőtt a Falkék gyárában, hogy az 1901-e s szintet (500 ezer korona) 1904-re 600 ezer, 1905-re 800 ezer koronár a emelték . 1907-re pedig az üzem 574 munkása már elérte az 1 milli ó koronás termelési értéket . Ebben a fejl ődésben része volt annak is , hogy az évtized közepére 120 HP-s g őzgépet állítottak be a gyár gépeinek hajtására, s erre rászereltek egy 18 lóer ős dinamót is, így a gyá r villanyvilágítást nyert . Ezzel egyidejűleg a Stern-féle üzemmel közösen megszereztek egy ragasztógép szabadalmat, s ennek segítségéve l áruinak jó részét 25-30 %-kal az eddigieknél olcsóbban tudták el őállítani .6 A Stern-féle gyár 1901-re szintén gőzgépet állított be, igaz, e z csak 25 lóer ő s volt, és 400 munkást alkalmazott . A következő évben (1902-ben) már itt is 100 lóer ős gép működött és a munkások szám a 500 főre emelkedett . A gyártmányok profilja itt els ősorban a pipere cikkek és az ajándéktárgyak lettek . Az előállított termékek értéke 70 0 - 800 ezer koronára n őtt. Ez a gyár inkább exportra termelt .'
3 Megyei Bíróság Cégbírósági adatok /továbbiakban=MC/ Társascégek I . kötet
5 HBML VII . Cégbírósági iratok 2/d 71 ., 72 ., 87 . 6 A Debreceni munkásmozgalom története /Szerk : Varga Zoltán /Debr . 1956/ 55 .
198 . old . ' HBML VII . Cégbírósági iratok 2/d71 . Kereskedelmi és Iparkamarai Jelenté s /továbbiakban KIJ/ 1894/1897-1898
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
old . és KIJ 1901 . évre 3g . old ., 1905 .évre 162 . old . és 1907 . évre 145-146 . old . ' U.o.
Szű cs Ernő : Kefegyárak Debrecenben
Jellemz ő volt azonban a Stern-féle gyárra, hogy bedolgozókat i s alkalmazott .8 Ez azt jelentette, hogy az illet ő k a gyár nyersanyagát háziiparszer űen otthonukban dolgozták fel, s bérezésük az általuk elkészített termékek után darabszámra történt . Ezt a hálózatot Debrecene n kívül Nádudvarra is kiterjesztették . A háború alatt (1914-1918) szemben azzal, hogy sok üze m kénytelen volt szén-, vagy egyéb anyaghiány, esetleg megrendelése k hiányában (pl . téglagyárak) leállni, addig a két kefegyár elegend ő eladási lehető séget kapott . (Megrendelések a hadseregtő l, vásárlások a katonák egyéni felszereléséhez, stb .) . Így üzemeltetésük nyeresége s volt, sőt aránylag s űrűn részesültek szénkiutalásban is, így kevésb é álltak elő náluk anyaghiány miatt üzemzavarok, mint más gyárakban . Igaz a Falk-féle cég 1915-ben háború második évében mindössze 21 6 korona nyereséggel zárta évi mérlegét, de vetélytársa, a Stern-féle gyá r ugyanakkor 45 ezer korona nyereséget mutatott ki . Ez utóbbi üzem 1917-1918-as mérlegében pedig már 130 ezer korona tiszta jövedelmet ért e1.9 Az esetenként fellép ő munkáshiányon hadifoglyok alkalmazásával segítettek különösen a Stern-féle üzemben . Az első világháborút követ ő forradalmak idején egyrészt a kereslet is jelent ő sen visszaesett, másrészt a Tanácsköztársaság idején a hatalom birtokosai a szocializálást is szükségesnek tartották . Jellemző azonban a helybeli kommunisták öntevékenységére, hogy bár a Forradalmi Kormányzótanács szocializálásáról szóló rendeletét csak 1919 . március 26-án alkotta meg és csak másnap, 27-én hirdette ki, addig a debreceni Munkástanács már mindkét kefegyárba március 22-én ki küldte a köztulajdonba vev ő biztosokat, akik a következ ő kben a gyárak termelőbiztosai is lettek. 10 A háború után a rohamos infláció, a háztartások vásárlóképességének leromlása visszavetette a termelést . Ráadásul tűzkárok is be következtek a gyárakban . A tűzoltóság 1824 . évről szóló évkönyvében írták : A Stern kefe -
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
27 1 gyárban, a Böszörményi úton január 3-án de . 1/2 11-kor a gő z szárítóban lévő fűtő testben lerakódott anyagok meggyulladtak, mit ől a szárítóban a faállványok, majd a szell őzőcsatornákon át a helyiség bádoggal borított deszkatetőzete is tüzet fogott . A tűz folytán veszélyez tetve lettek a gyár gép- és kazánháza, mely közvetlen az ég ő szárít ó mellett épült fel . A hűtővízmedencéjéb ő l szerelt kézifecskendő befagyott, azonban az oltás a nagy hó és szélvihar dacára a g őzfecskend ő üzeme folytán fennakadást nem szenvedett . " A kár 6 millió koron a lett, ebb ő l biztosítás révén 4 és fél millió korona megtérült . A tűzeset leírásához, az előző jelentéshez a korabeli újságok közül a Debreceni Független Újság még hozzáteszi : a 8 fokos hidegben a kézifecskend ő befagyott, s a g őzfecskendővel másfél órai munkáb a került, míg sikerült a tüzet eloltani és az egész gyár leégését megakadályozni . A tű zoltók egy része a gépházat mentette, míg másik része a szárítót oltotta . Sikerült is a t űznek az üzem többi részére való átterjedését megakadályozni, s őt a 20 x 6 méteres szárító tetőzetének egy részét is megmenteni . ''Bár évekkel késő bb történt, de itt említjük meg, hogy 1927-be n veszedelmes tű zeset játszódott le a Falk-féle üzemben is . 1927. december 3-án délel őtt 11 óra után jelentették : Az Egyesült Kefegyára k Rt (volt Falk-féle üzem) Szoboszlai úti telepén t űz van . Két autófecskendő és lófogatú tolólétra vonult ki az esethez. A tű z a gyártelepen különálló, földszintes celluloid feldolgozójában tört ki, ezért a tolólétrát visszaküldték a laktanyába . Gázálarc segítségével hatoltak be az épületbe és gondoskodtak a más termekbe vezet ő vasajtók becsukásáról, hogy megakadályozzák a tűz átterjedését a szomszédos termekbe . Az egység a kiérkezés után negyedórával a gyártelep h ű tővízmedencéjéből nyert vízzel eloltotta a tüzet . A kárt a Trieszti Biztosító mintegy 12 906 peng őben állapította meg . Emberáldozat nem volt . A gyár művezetője több elválasztó vasajtót önmaga bezárt, miközben kiseb b égési sérüléseket és alacsonyfokú füstmérgezést szenvedett, de ezzel a tettével a kárt jelentősen mérsékelte . 1 3 A tűzesetek azért is súlyosan hatottak a két gyárra, mert azok mint már említettük -, addig is forgót őke hiánnyal küszködtek . Kette -
e Debrecen iparának 133 . old . és KIJ 1906 . és 1907 . évre 9 HBML VII . Cégbírósági iratok 2/d 74 . 10 HBML XVI . :Direktóriumi iratok Il/b és Tanácsköztársaság Hajdú-Biharba n /szerk : Komorócz G ör_ , Debr ., 1959 ./ 111-112 . old .
12
'3
T ű zoltóság évkönyve 1924-re /Szerk . : Roncsik Jen ő, Debr .,1925/ Debrecen Független Újság, 1924 . jan . 4 . T ű zoltósá : évkán ve 1927-re /Szerk . : Roncsik Jen ő , Debr . I928 ./20 .old,
Sz ű cs Ernő : Kefegyárak Debrecenbe n 272 jük konkurencia harcából végül is a Falk-féle üzem került ki gy őztesen . Szántó Győző , a Stern-féle üzem igazgatója 1926-ban meg halt, s ekkor családja 12 ezer Falk részvényért (13 ezer maradt Falkék kezén ) eladta . az üzemet a Szoboszlai úti gyárnak . Majd az akkor kapott rész vényekbő l újabb és újabb tételeket adott át Falkéknak, akik egyébkén t 1926-tól "Egyesült Kefegyárak Rt Falk és Stern" cégnév alatt m űködtették az üzemet 385 ezer peng ő alaptőkével . A két gyár egyesülését 1927 . március 26-i közgyűlésen nyilvánították ki. 14 Érdemes megemlíteni ; előző leg, 1925-ben kísérlet történt töb b kisebb helybeli kefegyár létesítésére . Így alapították meg az "Alföld i Kefeüzem Rt"-t a Csokonai utca 10 . szám alatt 44 millió (inflációs) korona, majd 10 ezer peng ős alaptő kével, a "Debreceni kefegyár Rt"- t létesítették a Híd utca 10 . számnál, s a főképpen meszelőket előállító "Debreceni Kefegyár Kft"-t a Boldogkertben . Röviden megszűnt a tiszafúredi telephellyel m űködő , de vállalati központját Debrecenbe n fenntartó : "Magyar Fa- és Kefeipari Rt" is . 15 Ezenfelül, az üzemek által ki nem használható kis piacokra 6 - 8 -14 kefeköt ő mester is dolgozott a városban . 16 Az 1926-ban frissen gépesített "Egyesült Kefegyárak Rt"-vel, másoldalról a m ű helyekkel rendelkező mesterekkel eze k az újonnan létesült üzemek nem bírták a versenyt és 1-2 éven belü l mű ködésüket beszüntették, kivéve az "Alföldi Kefeüzem Rt"-t, amel y a harmincas évek közepéig m űködött . Az országban gyári vetélytárs egy ideig -, csak a szegedi "Winter Kefegyár" maradt, de az sz űk választéka miatt hamar lemaradt a versenyben, így a debreceni üzem a z ország legnagyobb kefegyárává nőtt, s ez a gyár képviselte a magya r kefeexport legnagyobb részét is . Kivált miután feltalálták a celluloi d nyelű, kínai sz őrt felhasználó "Tip-Top fogkefét", ami világmárk a lett . 17 Egyébként az üzem csak az ehhez a fogkeféhez szükséges alap anyagokat importálta, minden más anyagot maga állított el ő, sőt szőrelőkészítő részlegét annyira fejlesztette, hogy innen és ő látta el az ország többi kefegyárát is . 1932 utánra, megúszva a világgazdasági vál 14 HBML XI . 201 ., KIJ 1928 . évre 167-168 . old . 15 HBML IV .B . 1406/g 1544 és 152 8 16 Debreceni Képes kalendárium 1910,1912 .1913 . évekre Debreceni Iparosok lajstroma1928 . és 1940 . évre /szerk : Diczig/ '7 Országos Levéltár /továbbiakban= OU Z 19 . MNB 17 . doboz, HBMLXI Kefe ári iratok 201/22
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
273 ságot fogkefegyártásban Magyarországon monopolhelyzetet élvezett . Ennek eredményeként exportjának 20 %-át a fogkefe és 80 %-át adta a további összes kefe-, ecset-, meszel ő-féleség . A kivitel növelése érdekében saját ügynökhálózatot alakított ki . Ezen fejlesztésekhez, méginkább az 1934-1935-ben végrehajtot t gépparkcseréhez magas összeg ű tőkére volt szüksége az üzemvezetés nek . Ezt részben azáltal érte el, hogy a 386 ezer peng ő tőkéből 168 ezer peng ő értékűt eladott a Magyar Általános Hitelbanknak, maj d megállapodással kötelezte magát ; a jövő ben szükséges nagy összeg ű hiteleket egyedül a Hitelbanktól veszi fel . Ezáltal a debreceni üze m egyre inkább a Hitelbank ellen ő rzése és befolyása alá jutott . Igaz, erre a kényszerűség vitte rá a gyár vezet őségét, mert a helybeli Stern és a szegedi Winter nagy gyárak, valamint a debreceni kisebb üzemek le győzése után a 30-as évek elejére konkurencia harcba került a száza d elején alapított, de a 20-as évekre naggyá fejl ődött "Haras-féle M űszaki Kefe- és Ecsetüzem"-mel (Budapest), valamint a Monoron létrehozott "Kovács Ferenc-féle Kefegyár"-ral . Ekkor az "Egyesült Kefegyárak Rt"-t a cs ődtől csak a Hitelbank támogatása mentette meg . E támogatás ellenére a debreceni üzem a húszas években élvezett kivál ó pozícióját már nem tudta visszaszerezni . Csak a második világhábor ú idején kialakult konjunktúra idején szerezte vissza vezet ő szerepét. El őzőleg - mint már említettük -, 1934-1935 során megtörtén t egy újabb gépparkcsere, amely lehet ővé tette, hogy az üzem csak 250 300, jórészt olcsóbb, női munkást alkalmazzon . Az így átalakított üzem, mely fog-, ruha-, hajkefék gyártásával, ecset-féleségek, meszelő, mű szaki-kefék el ő állításával foglalkozott - cikklistáján, a szín különbségeket nem véve figyelembe 1932-ben 1600, 1937-ben 280 0 különféle áru szerepelt . Jellemző az üzemvezetésre ahogyan - az el őzőekben közölt -, fogkefe monopóliumát kialakította . Első lépésként 1931 októberébe n szerződést kötött a Budapesten lév ő "Aesculap Magyar Fogkefegyárral" és a "Budapesti Fogkefegyárral" . E szerződés értelmében Budapesten közös eladási irodát létesítettek, s annak nyereségéb ől a debreceni üzem 49 %-kal, az Aesculap 34 %-kal, a KAFEKO 17 %-kal részesült . A következ ő év (1932) októberében a két pesti üzem leállított a fogkefe termelését, s az ennek a cikknek az el őállításához szükséges gépeit eladta az "Egyesült Kefegyárak Rt"-nek .
274
Szű cs Ernő : Kefegyárak Debrecenben
A gyár a külföldi piacokon is igyekezett stabilizálni helyzetét . 1933-ban szerző dést kötött a Romániában lévő nagyváradi Falk Ármi n és Tsa Rt testvér vállalattal az export lehet őséget 50-50 %-os megosztása alapján . Ami pedig a hitelbankhoz való kapcsolatát illeti a gyárnak ; a pénzintézet az üzemet meghagyta a debreceni társtulajdonosok (Weis z Dávid és Falk László) irányítása alatt, de a részvényt őke tulajdonában és a hitelkeret növelésével párhuzamosan egyre jobban a debrecen i bankfiókja tisztviselőinek ellen ő rzése alá vonta a vállalatot, ezenfelül a gyár eddigi önálló külföldi értékesítési hálózatát (ügynökeit) is beolvasztotta a Hitelbank egyéb vállalatai részére létrehozott határon kívüli képviseleti irodákba . Ezáltal csökkentve a kefegyár rezsijét . A gyár 1931-ig nyereséggel termelt, de a következ ő évben (1932-ben) több mint 100 ezer peng ő lett a vesztesége (a kapacitás ekkor egyharmad részben volt kihasználva . A Magyar Általános Hitel bank újabb hitelnyújtása átsegítette a gyárat a cs őd közeli helyzeten, s bár 1933-ban is még veszteséges volt, 1934-ben - eltérően más jelentő s debreceni üzemektől -, már nyereséget tudott kimutatni (41,1 ezer pengőt), 1935-ben is aktív lett a gyár mérlege (30,6 ezer pengő). Ebben az eredményben nagy része volt az értékesítési kiadások csökkenésének (a külön ügynökhálózat felszámolásának . Kedvező volt az is a többi helybeli üzemt ől eltérő en -, hogy az "Egyesült kefegyárak Rt" be a válságot követ ő, az aszály miatt még mindig rossz forgalm ú években már új gépeket szereztek be, amire más üzemek nem volta k képesek . Míg a válság alatt az "Egyesült Kefegyárak Rt" rendezn i tudta piaclehető ségeit, sőt gyártmány fejlesztést és beruházást (gépek ) is képes volt végrehajtani, így a normalizálódó gazdasági helyzet idejére a gyár olyan el őnyökkel indult, hogy a nála kisebb, helybeli vetélytársak közül még meglév ő üzem, az "Alföldi Kefeüzem Rt" se m bírta a versenyt, s 1935-ben felszámolt . Különben ebben az évben történt meg a cég nevéb ől a "Falk és Stern" családnevek törlése . 1936-1937-ben ennek ellenére, a feszültté váló nemzetközi helyzetben, romlott az eladási lehet őség . Már a hazai piacon is értékesítés i nehézségek mutatkoztak, mert megjelent Magyarországon egy osztrá k cég (Grüneberg), mint versenytárs . Ráadásul ugyanebben az id őben kormányrendeletek láttak napvilágot hazánkban, amelyekben a dolgozók bérének emelését és egyéb szociális juttatásokat írtak el ő, amely a
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
275 magyar üzemek versenyképességének legfő bb elemét, az olcsó munkaerő t vették ki a gyárak kezéb ől . A debreceni üzem a jöv őbeni megtakarítás érdekében 14 ezer pengő ért újabb gépeket szerzett be, s íg y évégi mérlegében 10 ezer peng ő veszteség következett be . Erdemes kiemelni ; más debreceni üzemek ezid őben els ődlegesen épület beruházásokat hajtottak végre, addig a kefegyár erejét helyesen gépi felszerelésre fordította . Az 1939-ben megindult második világháború ellenmondáso s helyzetbe sodorta a vállalatot több szempontból is . Először is els ődlegesen exportra termelt volna, s most az arcvonalak elvágták szokványos piacaitól . Már 1939-ben is termelt áruinak csupán egyharmadá t (430 ezer pengő) tudta exportálni, míg kétharmadát (819 ezer peng ő) a hazai piacon kellett értékesítenie . 1 8 Az egymást követően megjelenő zsidótörvények pedig a válla latvezetésben idéztek elő zavarokat . További probléma volt, amit a korabeli pénzügyi értékelések i s megemlítenek, hogy a vállalat forgót őke hiánnyal küszködött . 19 A Hitelbank ugyan 987 ezer peng ő s hitelkeretet nyitott a számára, a gyár alap- és különböz ő tartalékt ő kéi pedig együttesen 922 ezer peng őre nő ttek, ennek ellenére a forgót őke hiány fennállt . A második bécs i döntés után (1940), 1941 . január 1-ével egyesült a debreceni üzem a nagyváradi "Falk Ármin és Tsa Kefe- Celluloidárugyár Rt"-vel . A nagyváradi üzem minden vagyonával és terhével lépett be a társulásba , s a beolvadó társaság részvényeit megsemmisítették.20 Ez utóbb i üzemben 75-80 fő dolgozott és benne elsősorban háztartási keféket állítottak el ő (pl. gyökérsúrolót), de készítettek Tip-Top típusú fog keféket is, s ezeket Indiába és Törökországba szállították . Egyébként a debreceni üzem átadta a borotvaecset gyártását a váradiaknak, s e cik k elő állításához való gépsor a párizsi békekötést követően (1947) is ott maradt, de ottmaradt két fogkefe automata is . 21 A háború alatt az elveszett külföldi piacok helyett er őteljesen jelentkezett mint vásárló Németország . A gyár majd egész termelése
18
Debrecen iparának 470 . old . OL Z 19 MNB 17 . doboz 6 .cs. 20 HBML XI . Kefegyári - Jogügyi iratok 7 .1 . 21 Tóth J . : T .m . 3 . old. 19
Szűcs Ern ő : Kefegyárak Debrecenben 276 odairányult. A felfokozódó termelés miatt jelent ősen megnőtt a mun22 káslétszám, 600 főre emelkedett . Háborús következmény volt az egyre gyakrabban jelentkez ő anyaghiány, s a bombázások miatt a városban, így a munkások közöt t is kialakult pánik hangulat . Magát az üzemet kétszer - 1944 . június 2án és szeptember 15-én - érték bombatalálatok, ezért a termelést l e kellett állítani .23 A bombák túl nagy kárt nem okoztak, inkább a dolgozók félelme miatt szüntették meg a termelést . Amikor azonban a harcok Debrecen alá értek (október) annyi belövés érte az üzemet , hogy csak néhány épülete maradt meg, s azok is sérülésekkel (igazgatósági, a kés őbbi szociális létesítmények épülete és egy anyagraktár) . Ezek lettek az újraindulás alapjai . Ezzel szemben leégett a nagy fa megmunkáló, az egész szőrüzem, a lakkozó és töm őrészleg, s eze k gépei is megsemmisültek . Elpusztultak a készáru raktárak is . A harcok befejezése után a rommá vált gyár területén, a harmadik napon 8 - 10 egykori munkás jelent meg, majd az ötödik- hatodi k napon már 30-40 dolgozó fogott hozzá . a romok eltakarításához, a még menthető gépek kijavításához . Mindezt önkéntesen, vállalatvezetők nélkül végezték . Azokat, mint zsidókat deportálták, az akkor i néven emlegetett "Stromannok" pedig igyekeztek elt űnni .24 Ahogy eg y visszaemlékezésben írták : "Vezet ők nem voltak . . . Bank nem volt , gyár nem volt, csak épületromok, géproncsok és félszáz tanácstalan , magára hagyott munkásember . Hidegben, szélben, eső ben, hóban, mégis dologhoz láttak . Elő bb egy meszel ő gépet, majd egy másik töm ő25 gépet hoztak rendbe és nagy nehezen, de megkezdték a termelést . Munkájukat nagyban nehezítette az egyre gyorsuló infláció . Egyes adatok szerint 1945 . január 1-ével, a valóságban azonba n csak 1945 . március 24-én a dolgozók tulajdonukba vették "Debrecen i Kefegyári Munkásszövetkezet" néven az üzemet és megkezdték a folyamatos termelést. A vezető ség háromtagú volt . Az üzem legnagyobb megrendel ője a szovjet városparancsnokság volt, amely 1945 február végéig a gyár által el őállított összes fog -
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XX V
kefét átvette a Vöröshadsereg részére . A megrendelés összegének ki egyenlítéséről nincs adatunk.26 A keresked ő k - az ország újjáépítésé nek idő szakában - eleinte csak meszel ő ket és háztartási keféket igényeltek és vásároltak . Jellemz ő az üzemelés fokozatos emelkedésére, hogy 1944 novemberében 37 munkás, 1945 januárjában 50 munkás, 1945 júliusában 147, 1945 októberében 180 munkás dolgozott . Megalakult az üzemi bizottság is, amely a gyárat irányította . A vezetőség 1946 elejére kénytelen volt, az infláció miatt a természetbeni fizetésre áttérni , mert a pengő teljesen elértéktelenedett . 27 Mire 1946 augusztusába n megjelent az új pénz, a forint, a munkásszövetkezet már egy fillér nél kül állt és a gyárnak sem volt semmiféle értékesíthető árukészlete . Így az 1945 júliusában már jelentkez ő régi tulajdonosnak, a Magyar Általános Hitelbanknak kénytelen volt engedni a kollektíva, s kimondta a munkásszövetkezet feloszlatását, bár el őzőleg a Gazdasági F ő tanács hitelt folyósított a szövetkezeti alapon m űködő vállalatnak.28 Az ismét részvénytársasági alapon m űködő üzem alaptőkéjét 96430 forintban állapították meg, amely 38 372 darab 2,50 forinto s bemutatóra szóló részvényb ől állt. 29 A bank első lépései egyikeként 40 munkást akart elbocsátani, e z ellen sikeresen tiltakoztak a dolgozók, s elérték, hogy csak 10 munká s elbocsátására került sor, de őket is rövidesen visszavették . 3o A bank - a számára bizonytalan helyzet miatt - csak hossz ú huza-vona után volt hajlandó bizonyos összeget a gyárra fordítani, éppen-csak a tárgyalóirodát állíttatta helyre . A háborús sérülések után ugyanis annyira rommá vált az üzem, hogy a termelés az egykori óvó helyeknek használt bunkerekben folyt . Következésképpen a termelés i feltételek rendkívül rosszak voltak, márcsak azért is, mert jórészt kézi erővel történt, a gépek jelent ős hányadban még 1947-ben is a romo k alatt voltak .31 Ennek ellenére 1947 második felében megindult az ex port előbb Egyiptomba, majd Hollandiába .32 E két országot követően 26
22
HBML XI . Kefegyári - Jogügyi iratok 7 . OL Z 19 . MNB 17 . doboz 6 .cs . 24 Olyan személy, aki a volt zsidó származású vezet ő helyére nyert kinevezést, min t keresztény . 2 5 Tóth J : 5 . old . 23
HBML XI . Kefegyár - Igazgatósági iratok 7/3 . Néplap, 1946 . augusztus 13 . 28 OL Z Egyesült Kefegyárak Z 58 . és 128 ., Néplap, 1946 .aug .13 . 29 HBML XI . Kefegyár - Igazgatósági iratok 7/1 . , 30 HBML XI . Igazgatósági iratok 7/1 ., Debrecen iparának 259 . old . 31 Die Debrecener Dürsten Fabrik /debr./ 1-6. old . 32 Né . la . , 147 . au . 10 .
Szűcs Ern ő : Kefegyárak Debrecenben 278 hamarosan más külföldi megrendelések is jelentkeztek, nevezetesen ; Norvégiából, Svédországból . Ez utóbbi megrendelések teljesítésének idő pontjára azonban megtörtént az államosítás (1948 . március 1 .) Egyébként államosítás alá jutott az ország mind a tíz kefegyára . Ezek összefogására létrehozták budapesti székhellyel a "Kefegyárak Nem33 zeti Vállalat"-ot, majd ehelyett a "Kefe- és Sepr űipari egyesülés"-t . Ezek a szervek irányították a termelést, adták meg a teljesítend ő tervszámokat, így azután megsz űnt a vállalat(ok) önállósága . A legfelső fokú ellenőrzést a Könnyűipari Minisztérium gyakorolta . A debrecen i üzemnek - amely ezidőben az ország legnagyobb ilyen nem ű gyára volt -, ekkor 110-120 dolgozója volt . 3 4 A centralizálás nem kedvezett a debreceni kefegyárnak . Az történt ugyanis az " . . .Egyesülés" profilírozást hajtott végre a tag vállalatok között . Az államosítást megel őző en a helybeli üzem mindenfél e kefét, ecsetet, meszelőt gyártott, méghozzá saját maga által el őkészített tömő anyaggal, addig mostantól a "profilírozás" címszó alatt Debrecenben megszüntették a sepr ű és ecset gyártást, ezeket Szegedre helyezték . A fogkefegyártást Mosonmagyaróvárra vitték át . A háztartási kefék el őállítását pedig Monorra irányították . Az üzem legnagyobb vesztesége azonban abból következett be , hogy itt megszüntették a sz ő rüzemet és azt Kaposvárra helyezték, s ez t követően onnan kellett magasabb áron visszavásárolni, mint azt el őző leg az üzem saját céljaira addig maga állította el ő. Mindez azt is jelentette, hogy az innen elvitt termékekhez szükséges gépeket, felszereléseket is elszállították Debrecenb ől. Itt helyben az un. finomkefeáruk elkészítése maradt . Ezt azonban csak jelent ős veszteséggel lehetett a megkívánt exportra legyártani, de mivel az orszá g számára a valutaszerzés elengedhetetlenül fontos volt, így enne k gyártásával nem lehetett leállni . A központ eleve betervezte a veszteséget, így a ráfizetést ebben az időben, még térítette is . A ráfizetése s termelésre rákényszerített debreceni üzem mellett a többi kefegyá r nyereségéb ől létrehozott központi keretb ől kárpótolták a debrecen i gyárat . Ennek következtében így ez a gyár is - akárcsak a többiek - , részesült az időnkénti jutalmakból, prémiumokból, stb .-ből.
Tanulmányok és Források 1976 . 184 . old . 34Debrecen ipara 277 . old .
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
279 Kétségtelenül, hogy az államosítást követ ő en megsz űnt a munkanélküliség, csakhogy emellett elmaradt a gépesítés, a technikai fejlesztés, az üzemekben nagy lett a zsúfoltság, általános lett a termelés ben a mennyiségi szemlélet, de - mint már jeleztük -, a profilátrendezések nem váltották be a hozzáfűzött reményeket . A gyakori átszervezések nagy összegű plusz kiadásokkal jártak, sok lazaságra adtak lehetőséget az üzemen belüli munkanélküliséggel együtt, különöse n rossz volt az anyaggazdálkodás . Ezek a tényez ők, és írásunk más részeiben megjelölt faktorok lerontották a népgazdaság eredményeit , hatékonyságát . Az államosításnak káros hatásain túl azonban voltak el őnyös tényezői is . Megkezdő dött 1950-1951-ben a gyár újjáépítése . Igaz, még ezt megelőzően a debreceni üzem kapott beruházási összeget, s ebb ől januárban két gépet, októberben három újabb gépet vásároltak .35 A vásárolt gépek segítségével 21 %-kal n ő tt a termelés, a havi termelés i érték 200 ezer forintra emelkedett . Rendszeressé vált az exportálás . A következő évben megkezdő dött a lerombolt részek helyreállítása, fel építése . Az ekkor már 164 munkással, alkalmazottakkal együtt 219 f őt foglalkoztató üzemb ől első ként a famegmunkálót építették a felszín fölé, márcsak azért is, mert ez az üzemrész készítette az ország két vakokat alkalmazó üzemének (Budapest, Szombathely) a faanyagokat . Közbevető leg azonban a közölt adatok azon arányára is érdeme s odafigyelni, hogy a 164 munkás mellett 55 tisztvisel ő és egyéb alkalmazott volt az üzemben, tehát az alkalmazottak aranya 25 % volt ! Ami korántsem jó a jövedelmezőség szempontjából . Az újjáépítés első szakaszában történt meg a gyárépület utca frontos egyemeletes részének létrehozása is . (A háború előtt ez kétemeletes volt!) 1852-re újabb épületek is készen álltak, s ezekben helyezték el az újonnan beszerzett gépsorokat . A továbbiakban megtörtént a lakatosműhely rendbetétele is, s ez azért is fontos volt, mert ezt követ ően mód nyílt a bombázások, belövések folyamán megrongálódott gépe k saját erővel való kijavítására. Az ötéves terv els ő évének derekái g (1851) 40 gépet hoztak rendbe, mégpedig 4 szalagfűrészt, 3 kaparógépet, 18 tömít őit, stb. Mindez komoly megtakarítást jelentett márcsa k
33
35 HBML XXIX . Kefegyári iratok, levelezés 52/a 3 .es, és TiszántúliNéplap 1949 . okt .30 .
Szűcs Ern ő : Kefegyárak Debrecenben
azért is, mert új gépeket csak a helyrehozhatatlan gépek helyére szereztek be . A további, lendületes újjáépítés azonban megtört . A minisztérium 1953 . július 1-én megszüntette "Kefeipari Egyesülés"-t é s az egyes vállalatokat "leadta" az illetékes tanácsoknak . Sajnálatosan azonban az Egyesülés fennállta alatti intézkedéseket nem rendezté k vissza, így a debreceni vállalatot sújtó "profilrendezést" sem, azzal a problémával együtt, hogy nem lehetett abbahagyni a valutaszerzés szempontjából folyó ráfizetéses termelést sem . Az exporttermelés után azonban a vállalat már nem kapott térítést . Közben a minisztérium le állította az előző leg betervezett, de még ki nem utalt további összegek kifizetését . Így minden gond (elvitt gépek pótlása, modernizálás, fejlesztés, ráfizetéses termelés) a helyi tanácsra hárult, ami jelent ős feszültségek eredője lett az üzemvezetés és a helyi tanács között. A problémák ellenére sikerült az üzemnek a kivitelét növelnie . Pl . 1952-ben termelvényeinek 25 %-át, 1953-ban már 70 %-át tudt a exportálni, mintegy 30 országba szállított árut, igaz, mint már utaltun k rá ; az export növelése emelte a veszteséget, és ezt "népgazdasági érdekb ől" nem lehetett visszafogni . A veszteséget a gyáron belüli körülmények is fokozták. Sok volt a gépállás, az alacsony munkabére k miatt gyakran jelentkezett munkaerőhiány is, de a szervezetlenség i s gyakran mutatkozott . Kiderült az is - egy központi ellen őrzés során -, hogy az újjáépítés folyamán olyan hanyagul építette fel a megbízott vállalat a szárító helyiséget, hogy tevékenységét meg kellett kötbérezni .36 Ráadásul bevezették az állandó "normaigazítási" rendszert, ami már 1952 . júniusában 7 %-os kereset csökkenést jelentett a dolgozóknak . Ennek következtében sok jó szakmunkás hagyta el az üzemet, a kedvetlenül végzett munka sok selejtet eredményezett, lazult a munkafegyelem . A szubjektivitásokból eredő bajokon kampányok indításával, "versen y mozgalmakkal" törekedtek javítani . Lett is 1954-1955 folyamán a z üzemnek 80 okleveles, 68 jelvényes sztahanovistája, 38 kiváló dolgozója a 165 főnyi munkásból és 38 fő alkalmazottja közül . (Az alkalmazottak aránya a munkásokhoz viszonyítva 20 % alá csökkent! ) 1955-re 3518/m Ft értékű exportot adott az üzem, a tervszámhoz viszonyítva 124,4 %-os teljesítéssel .
36
36./ HBML Kefeg'ári iratok- Jegyzőkönyvek XXIX 52/a 1 .
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
28 1 Az 1956-os forradalom után csak 1957 második negyedében indult meg újra a termelés . Ekkor a korszer ű mű anyag kefetest el őállítása érdekében megtörtént egy fröccsönt őgép beszerzése . Ez az el őnyös dolog nem sokáig tartott, mert újabb csapás érte az üzemet akkor , amikor megalakult a debreceni M ű anyaggyár, s ezt a saját er őbő l vásárolt gépet át kellett adni az új vállalat részére . Nyilvánvaló, hogy ezzel a géppel a M űanyaggyár maga részére nyereséget akart termelni . Következésképpen a Kefegyárnak többe került a kefetest, mintha mag a állította volna elő , ráadásul az árut most már szállítási költségek is terhelték . Lényegében megismétl ődött a szőrüzem Kaposvárra áttelepítésének következménye . Debrecenben és környékén felvásárolt nyers szőrt Kaposvárra szállították, onnan a volt debreceni gépekkel el őkészített sz őrt az egész országon át visszafuvarozták Debrecenbe, s a fuvarköltségen túl a kaposvári gyár nyereségigényét is ki kellett elégíteni . Újabb veszteségforrás alakult ki 1957-t ől, mert a politikai helyzet miatt is nagymértékű béremelést kellett végrehajtani, ami maga utá n vonta a rezsi költség emelkedését . A szállítási feladatok növekedés e miatt a gyár két teherautót vásárolt, az üzemen belüli fuvarozásokho z pedig villamostargoncát szereztek be . Az üzemvezetés részérő l folyt a küzdelem a tulajdonossá vál t tanáccsal az elodázhatatlan fejlesztések finanszíroztatása érdekében . Ennek volt köszönhető 1957-ben az üzemorvosi rendel ő, valamint az öltözők bő vítésének megoldása . Ezeknél a beruházásoknál jelent ősebb volt 1958-1959 során az új stancoló üzemrész létrehozása 24 töm ő és fazonmaró levágó géppel . Az új üzemrész kialakulását követően mód nyílt a gyár területének különböz ő pontjain m űködő TMK műhelye k egyesítésére . A fejlesztés fontos szociális része volt, hogy 1959-be n felépült a n ői- és férfifürdő és öltöző helyiség. A famegmunkáló a mé g nélkülözött három szalagfűrészt, és a két ikermarót is megkapta . Míg az előz ő beszerzéseket a városi tanács fedezte, addig az ARTEX ala p támogatásából három darab import tömőgépet kapott az üzem, amelynek ekkor már csupán 219 fő munkása lett . Az új gépek részben teljesen automaták, részben félautomaták voltak . A tervgazdálkodás bevezetése után fokozatosan megsz űntnek tartották az anarchikus termelést . A megrendelés, és ezzel együtt a tervszámokat közelítették az ARTEX kereskedelmi vállalat által értékesíthet őnek, exportálhatónak ítélt mennyiséghez . Ez azért is így volt ,
282 Szű cs Ernő : Kefegyárak Debrecenben mert az üzem termelésének 1957-től már 55-60 %-a exportra ment . A debreceni gyár jó min őségű árui iránt nagy volt a kereslet, újabb országok jelentkeztek igényeikkel . A felfokozódott igénylések miatt a z üzem története során először - két műszakra állt át /1957/ . A második műszak termelése szinte teljes, egészében exportra ment . Az ugrásszerű fejlő dést mutatja, hogy míg 1955-ben 8 109/m Ft, addig 1958-ba n 15 965/m Ft lett a vállalat termelési érték tervszáma. Tulajdonképpen az igények nagyobbak voltak az előírt tervszámoknál, de ez utóbbia k teljesítése is nehézségekbe ütközött, mert fels őszinten nem jött létre a kellő egyeztetés a termelési igény és az anyagkiutalás területén . Ilyen körülmények között érthető volt, bár a jelentős ráfizetéssel járó finomáruk termeléséről nagymértékben eltolódott a termék el őállítás alacsonyabb áru, kevés veszteséggel gyártható áruk felé, a vállalat továbbr a is veszteséggel működött, ezért évente 2,2 - 3,5 %-os veszteségtérítés t kapott. Az említett termékváltozás fővonása volt, hogy az állati sz őrökből készült drága készítmények - amelyek iránt különben is csök kent a világpiacon az érdekl ődés, helyett műszálas árukat állítottak el ő. Csakhogy az ehhez szükséges anyagokat Angliából és Olaszországból kellett beszerezni, ami igencsak rontotta az export rentabilitását. Mindezek a mutatók akkor kezdtek némileg javulni, amikor a magfar ipar is képes lett hasonló műszálakat készíteni . Miután a jövedelmez őség javult, érdemes volt a termelést is fokozni, s ennek érdekében új gépeket állítottak be a gyárba /1960/ . Ezek főrésze Svédországból érkezett . Közülük p1 . az egyik marógép teljesítménye kétszerese volt el ődjének. Teljesen felújították a stancoló műhelyt, ahol 24 tömőgép, illetve fazonmaró-levágó dolgozott. Kicserélték a famegmunkáló részleg avult gépeit is . :Ezen cserék utá n termékbővítés is sorra került, mert az 1959-ben el őállított 50 - 6C kefeféleség helyett, az új berendezés segítségével 110 fajtát készítettek , A változások, pl, az állatisz őrök helyett a m űanyagszálakkal való gyártás növelte a világpiaci érdekl ődést a debreceni készítménye k iránt, A megrendel ők tábora 35 - 40 országra gyarapodott .37 Ez maga után vonta a munkáslétszám 60 fővel való emelkedését is, 38 egyrész t újabb külföldről beszerzett gépeket állítottak üzembe az ARTEX révén, mégpedig nyolc darab programvezérlésű, rendkívül nagy teljesít-
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
283 ményű automatát /1961/, másrészt a gyár 1962-ben további rekonstrukciós beruházást kapott, mégpedig programvezérlés ű automatákat, amelyek megkönnyítették és gyorsították a termelést a töm őüzemben . Ezidőre a gyártmányok 75 %-a, 52 millió forint értékben ment az 5 2 országra n ő tt külföldi partnerekhez . Ugyanakkor 7 kezelésre kiképzett munkással együtt 1961-ben l e kellett adni a kefetest gyártó fröccsönt ő gépet a debreceni Műanyag gyárnak /lásd előző ekben!/. Ez maga után vonta a fakefetest ismétel t nagyobbmérvű készítését, ami azonban felújította a megfelel ő fák /bükk, dió/ beszerzésének problémáját . A gyár profilbő vítés céljából bevezette a kézi erővel el őállított mű szakikefék készítését, az önköltség csökkentése érdekében pedi g áttért a saját doboz /csomagolóeszköz/ készítésére . Ugyancsak az ön költség mérséklése érdekében a lakkozásnál a kézi er ővel történ ő lakkozás helyett a "mártás" módszerét alkalmazták . 1964-ben két import tömőgép beállítása is megtörtént .39 Ebben az évben /1962/ új fam űhely és lakkozó épült, ami szintén elősegítette a kapacitás nagyobbodását. Ezekkel az újításokkal párhuzamosan azonban számtalan problém a változatlanul megoldatlan maradt, pl . a veszélyessé vált gyárkémén y átépítése, a kazánok és a villanyhálózat korszer űsítése. Ezek, a döntő en kedvező körülmények rövidesen leromlottak . Az új gazdásági mechanizmus folytán nemcsak a gyár készítménye i váltak szabadárassá, hanem az alapanyagok is . Ennek során a tényleges költségek alapján a gyártmányok a világpiacon eladhatatlann á váltak. Mindezt tetőzte az 1967-tő l kialakult közelkeleti helyzet, a fon t leértékelése rendkívül megnehezítette az exportot. Az üzem ismét a csőd szélére sodródott . Szó volt a gyár felszámolásáról is . Az id őleges kiút az lett a Hungarofrust részére hézagos gyümölcsládákat kezdet t gyártani a kefegyár. Mivel ez nagy famennyiség beszerzésével é s helyigénnyel járt, szükség mutatkozott három fedett rönkfatároló építésére, valamint a gyárterület növelésére. Ezt az üzem csak a városi tanács segítségével tudta megoldani . Az export annyira kedvezőtlenné vált, hogy 1 dollár kitermelés e 127 forintba került . Így a gazdaságossági érdek azt diktálta, hogy egyre inkább a belföldi piac felé kell fordulni . Ugyanakkor a bérszínvonal fokozatosan, bár mérsékelten, emelkedett, egyenletessé vált a munka -
37 Hajdú-Bihari Napló, 1960, május 19 . és július 13 . 3a
Tóth József: I .m . 20 . old .
39
Tóth József: I .m . 11 . old.
Sz űcs Ern ő : Kefegyárak Debrecenben 284 ütem is, s ezek együttesen lecsökkentették a munkaer ővándorlást, ami a 60-as évek végéig zavaró faktorként jelentkezett az üzem m űködésében . 1870. július 1-tő l a dolgozók részére bevezették a 44 órás munka hetet, s ez szintén jóhatású tényezőként hatott a munkahelyhez való ragaszkodásban . A kellemetlen tényező k azonban nem számolódtak fel maradéktalanul. A géppark, a néhány importáltan kívül /bár eze k egy része a nyugati országokban már használaton kívül voltak helyezve!/ avult volt, léteztek olyanok is, amelyek még a második világháború idején égtek ki, vagy jutottak a romok alá . Az ilyen vegyes összetételű gépark akadálya lett az ütemes, folyamatos, de f őképpen korszerű és rentábilis termelésnek . Az 1970-es évtől a termék összetétel 65 %-ban finomkefe, seprű és meszelő, 7 %-ban mű szaki kefe, 26 %-ban fatest / a vakok kefegyárainak, 2 %-ban ipari láda el őállítása. Az üzemeltetés számtalan problémája ellenére, mondhatni csa k a saját erőbő l való fejlesztés is eredményt hozott, mert míg 1968-ba n 26 134/e Ft volt a termelési érték, addig ez 1972-re 39 981/e Ft-r a emelkedett. A világpiaci árak a 70-es évek folyamán továbbmérsékl ődtek. A talpon maradáshoz feltétlenül szükség volt a korszerűsítésre . Elsőként /1972-ben/ a kazánház rekonstrukciója történt meg . Ehhez azonban több évi fejlesztési alap felhasználására lett szükség, ezért is a világpiaci követelményekhez mérten ritmuskésésben, csak a 70-es évek vég e felé játszódhattak le a további korszer űsítések. Annál inkább, mert a fizetési feltételek igen szigorúak és feltétlenül konvertibilis t őkés valutával vagy legalább is ilyen árufedezettel lehetett beszerezni . Ilyen alapon 1976-ban azután sikerült egy használt, de modern három feje s karusszel tömő automatát és egy darab kefelevágó, egy darab faipar i másoló marógépet, valamint egy darab szerszámélesít ő gépet megvásárolni . 1980-ra újabb átszervezés történt az iparágban . A Könnyűipari Minisztérium kezdeményezésére tíz önálló vállalat /ebb ől kettői szövetkezeti/ csoportosításából létrejött a "Kefe-, Ecset-, Seprűipari Gazdasági Társaság" /KES DT/. Ennek alapítótagja lett a debreceni üze m is . A társaságnak célja, feladata lett a belföldi igény teljes kielégítése,
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
28 5 az exportpiac biztosítása az ARTEX Külkereskedelmi Vállalaton keresztül .40 A társaság élére Igazgató Tanács lett választva, amely támaszkodott: Közgazdasági Bizottságra Értékesítési Bizottságra Fejlesztési Bizottságr a Technológiai Bizottságra Ezek a bizottságok önállóan m ű ködtek, de beszámolói kötelezettségük volt az Igazgató Tanácsnak . Tervbe lett véve a tagvállalato k problémáinak megoldása érdekében ; az anyagbeszerzési csoport létre hozása, a közös raktározás megoldása, a szakmunkásképzés fellendítése, a közös gyártmánykatalógus készítése és kiadása, az árcsoport KE S GT szint ű létrehozása, valamint a KES GT mintabolt kialakítása. A Társaság vállalt feladatainak dönt ő részét megvalósította ugyan, de elgondolkoztató, hogy a tíz üzemnek saját munkásainak , tisztviselő karának, vezet ő ségének bérén kívül, egy Igazgatósági Tanács tagjainak tiszteletdíját a négy bizottság elnökének, titkárának é s egyéb alkalmazottjainak, valamint a javasolt öt csoport dolgozóinak fizetését is ki kellett termelni, hogy ezek a terhek mennyire nehezítették meg, egyáltalán lehet ővé tették-e a tagvállalatok rentábilis működését . A szocialista gazdálkodás ezen velejáró milyen mértékben "segítették" az üzemek működtetését, mennyiben tették lehet ővé a gyárak rugalmas reagálását a változó körülményekhez . De az is elgondolkodtatásra késztet, hogy ezek az átszervezések, "tanácsok", "bizottságok" , " csoportok", s az azokban lév ő vezet ői posztok, de akárcsak alkalmazások is kinek hoztak és milyen alapon hasznot ? 1990-et követően privatizálták a gyárat . Helyette létrejött a "Mi n ő ségi Kefegyár kft" /korlátolt felel ősségű társaság/. Tulajdonosai Májercsik József, Májercsikné, valamint Kovács Sándor lettek . Az új vállalat elköltözött a Szoboszlai útról /ott azóta a régi üzemet már le i s bontották/ az István út 147 . szám alá. Itt egy csővázas épületben dolgozott a gyár 100 munkása Kovács Sándor igazgatása alatt 1992-199 5 kőzött. Ez utóbbi évben a üzem megsz űnt.4 1 40 Tóth József: I .m . 13 . old . 41 Szathmáry Zoltán /1968-1981/ és Tóth József /1980-1981-1990/ volt igazgató k szíves szóbeli közlése ala .'án
Sz ű cs Ernő : Kefegyárak Debrecenben
Ezzel egy újabb színfolt t űnt el Debrecen ipari palettájáról . Egy olyan gyár hagyta abba működését, amely feldolgozott nyersanyagát döntően a város mezőgazdaságából tudta beszerezni . Az elmúlt években az érc- és szénbányáktól távollév ő városban egymásután semmisültek meg olyan üzemek /szalámi gyár, malmok, b őrgyárak/amelyek a város mez ő gazdasága által nyújtott alapanyagokra támaszkodtak, azokat dolgozták fel . Kiesésük korántsem csak Debrecen iparának, hanem mezőgazdaságának is kárt okozott . Sajnálatosan olyan nagyságrendű üzemekkel történt ez meg, amelyek valamikor a világpiacon képviselték városunkat . Brush factories in Debrece n
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV
287
Egy huszadik századi magyar polgá r Sesztina-Nagybákay Jen ő Antal Tamá s
Nagybákay Antal Zelmosna k barátsággal
Történeti áttekinté s Ern ő Szűcs The author of the study traces the history of brush manufacturing i n Debrecen back to 1862 . He gives account of Pál Knoll's workshop, which began a s a handicraft-level enterprise and later developed into a factory . The next establishment was Ármin Falk's manufacture, which later, as a joint stock company, incorporated Knoll's workshop . Then the farm built in Szoboszlay Street a factory, (which was demolished in our days) . In 1887 a workshop was built by József Stern at 6 Böszörményi Str . Ther e arose a competition between the two works, both of which produced their goods fo r export . The winner of the competition was Falk's company, and by 1928 Stern ' s factory was closed down . Following World War I several smaller brush factories were founded in th e city, but they soon went bankrupt . The Falk farm, under the sponsorship of the Hungarian General Credit Bank developed into the largest brush factory of th e country . After the nationalization of industrial works in 1948, in the course o f "profile cleansing" several measures, deleterious to the factory, were taken, i n consequence the farm was showing deficit . After 1990 the factory was privatized and became a Ltd company, but i n 1995 stopped its operation . The closing down of the works was a great loss t o Debrecen's industry, but also to its agriculture, since the majority of the raw material processed in the factory had been purchased in Debrecen or in its environs . The survey of the history of brush manufacturing has given an opportunit y to study a number of phenomena related to the age of capitalism, to socialis t (nationalized) industrial practice and also to the procedures of privatization .
Az 1867-ben megkötött kiegyezés értelmében Ausztria lemondott a centralizációs törekvésekr ől, és a birodalmat egy kétközpontú, dualista állammá alakították át, mely értelmében Magyarország önálló , szuverén kormányzatot, polgári államigazgatást kapott ' . Ezek a körülmények egy sajátos, a nyugat-európai mintától számos jellegébe n eltérő gazdasági fejlő dést biztosítottak Magyarország számára (ún . szemi-periférikus fejlődési forma) .2 Debrecen városát tekintve további eltéréseket találunk . Igaz, hogy a XIX . század végén és a XX . század elején kibontakozó konjunktúra idején az ipari forradalom felülkerekedésének lehettünk tanúi 2 itt is, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk az Alföld peremé n fekvő város cívis múltját sem . Ugyanis az alapvetően agrárszektor ú városba csupán lassan érkezett meg az ipari-gazdasági take off, s a polgári kor els ő felében még a mez őgazdasági szektor primátusa dominált . Azonban a változás jelei a századforduló után már megmutatkoztak, mivel a dualizmus alatt a debreceni társadalom is lassú átalakulásnak indult (hiszen az ipari forradalom és a t őkés fejlődés egyszerre eredményezte az egész nemzetgazdaság és társadalom átformálódását nem csupán Debrecenben, hanem id ővel még az elszigeteltebb , Berend T. Iván - Ránki György : A magyar gazdaság száz éve . Budapest . 1972 . 11 .p. 2 Berend - Ránki : i .m . 62 . p
